k
Számviteli és adózási szaktájékoztató
T A R T A L O M Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna A végelszámolás folyamata, 1 számvitele | A végelszámolás elhatározása | A végelszámolás kezdete | A folyamat feladatai | A végelszámolás befejezése | Az egyszerûsített végelszámolás
Gottgeisl Rita A végelszámolás adózási teendôi 5 | A végelszámolás kezdete | A végelszámolás idôszaka | A végelszámolás befejezése | Szja- és eho-fizetési kötelezettség | Adóhatósági ellenôrzés
dr. Sallai Csilla „Lenni vagy nem lenni”, avagy a vállalkozások életének hanyatló korszaka | Számviteli jelek és/vagy következmények | Saját tôke problémák | Árfolyamveszteség hatásának kiküszöbölése
8
Szabó Gábor Az online pénztárgépek 11 bevezetésével kapcsolatos tudnivalók | Üzembe helyezési kód igénylése, a támogatás igénybevétele | A pénztárgép beszerzése | Eligazodás a pénztárgépekhez kapcsolódó új nyomtatványok között
dr. Horváth István Munka Törvénykönyve – ami 15 már módosult, és ami változni fog | Ami már módosult | Ami változni fog – 2014. január 1-tôl
Bonácz Zsolt Végszámla kiállítása elôleg fizetése esetén | Példák
18
l
V. évfolyam 7–8. szám, 2013. július–augusztus
BÖRÖCZKYNÉ VEREBÉLYI ZSUZSANNA ROVATA
A végelszámolás folyamata, számvitele A jogutód nélkül megszûnô cégek nem hagyhatnak fel egyszerûen a vállalkozási tevékenységgel, szükség van arra, hogy vagyoni és gazdasági viszonyaik rendezett megszüntetése után kerüljön csak sor a cégjegyzékbôl való törlésükre. A végelszámolás szabályai még 2006ban a Gt.-bôl és a Cstv.-bôl azért kerültek át a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006 évi V. törvénybe, mivel a fizetésképtelenségi helyzetben nem lévô gazdasági szervezetek piacról való kivezetésének szabályai nem tartozhatnak egy fizetésképtelenségi törvény szabályozási körébe. Ugyanakkor a végelszámolás szabályai ezáltal nem csak a gazdasági társaságokra, hanem valamennyi cégnek minôsülô szervezetre vonatkoznak. Az új szabályozással egyidejûleg egy kormányrendelet is segíti a végelszámolásban levô társaságok számviteli elszámolásait: a 72/2006os kormányrendelet a végelszámolás számviteli feladatairól szól. A cég jogutódlással (szervezeti változással) történô megszûnése esetén a vagyona a jogutód cégre (cégekre) száll át. Jogutód nélküli megszûnés esetén a cég vagyonára – amennyiben az a hitelezôk kielégítésére elegendô – végelszámolást kell folytatni, a vagyonmaradvány pedig a tagokat illeti. A végelszámolási eljárás tehát egy olyan eljárás, amelynek során a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet – a jogutód nélküli megszûnését elhatározva – a hitelezôi követeléseket kielégíti, maradék vagyonát pedig a tulajdonosoknak visszajuttatja. A gazdálkodás lezárására nézve kétféle eljárás párhuzamosan nem folyhat. Figyelemmel arra, hogy a végelszámolás feltétele, hogy a cég a hitelezôk kielégítésére szolgáló vagyonnal, elegendô vagyonnal rendelkezzen, értelemszerûen a felszámolási eljárás jogerôs elrendelése az említett feltételek fennálltának hiányát is magában foglalja, ilyen-
kor tehát a már megkezdett végelszámolási eljárást meg kell szüntetni. Ugyancsak nincs lehetôség az említett okokból a fizetésképtelenség megállapítását követôen jogutód nélküli megszûnés és végelszámolás elhatározására. A végelszámolás tárgya • a cégnek az a vagyona, amellyel a cég a végelszámolás kezdô idôpontjában rendelkezik, • továbbá az a vagyon, amelyet ezt követôen a végelszámolás folyamata alatt szerez, • ide nem értve azt a vagyont, amit a gazdálkodó szervezet az állami vagyonkezelô szervezettel kötött szerzôdés alapján kezel.
A végelszámolás elhatározása A cég legfôbb szerve – az erre irányadó jogszabályok szerint – határozatot hoz a cég jogutód nélküli megszûnésérôl, illetve a végelszámolás elrendelésérôl. A cég legfôbb szerve a határozatában megállapítja: • a végelszámolás kezdô idôpontját, • megválasztja a végelszámolót, illetve • rendelkezik a cég vagyoni részesedésével mûködô jogalanyok, valamint a részvételével mûködô alapítvány vagy társadalmi szervezet sorsáról is. A végelszámolás kezdô idôpontja a jogutód nélküli megszûnésrôl rendelkezô határozatban megállapított idôpont, ami nem lehet korábbi, mint a határozat kelte. Figyelemmel arra, hogy a végelszámolási eljárás a gazdálkodás lezárása körében elsôdlegesen a hitelezôi igények kielégítését szolgálja, fontos a végelszámolás alá vont vagyoni kör meghatározása. E szempontból a végelszámolás kezdô idôpontjának van jelentôsége. Ezen idô-
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
2
könyvelôk lapja
pontban meglévô vagyon és az ezt követôen szerzett vagyon is a végelszámolási vagyon körébe tartozik. A kezdô idôpont a cég határozatában megjelölt idôpont. A végelszámolás kezdô idôpontjában a törvényes képviselô tisztsége megszûnik, a cég törvényes képviselôje a végelszámoló lesz a törvényen alapuló önálló képviseleti cégjegyzési joggal. (A végelszámoló által benyújtandó, a végelszámolással kapcsolatos adatváltozások bejegyzése iránti kérelemben tehát a volt vezetô tisztségviselô törlését és a végelszámoló, mint képviseletre jogosult bejegyzését is kérni kell.) A cég legfôbb szerve végelszámolóvá bárkit megválaszthat, ha az a vezetô tisztségviselôvel szemben támasztott követelményeknek megfelel, és a megbízatást elfogadja. Végelszámolóvá a feladat ellátására alkalmas jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is választható. A jogutód nélküli megszûnését elhatározó cég a végelszámoló megválasztásakor a végelszámoló díjazásáról, illetve a feladat ellátásának ingyenességérôl is rendelkezik. A végelszámoló a tôle elvárható fokozott gondossággal, a cég, valamint a hitelezôk érdekeinek figyelembevételével köteles eljárni. Felmerülhet új végelszámoló kijelölésének szükségessége, egyrészt a végelszámoló halála, a végelszámoló szervezet jogutód nélküli megszûnése folytán, vagy azért, mert a feladatok ellátására képtelenné válik. Az új végelszámoló kijelölése a cég legfôbb szervének hatásköre.
A végelszámolás kezdete A végelszámolás közzététele A végelszámoló a végelszámolás megindítását 15 napon belül változásbejegyzési kérelemben köteles bejelenteni a cégbíróságnak, amelyben fel kell tüntetni: • a végelszámolás megindítását elrendelô határozat keltét, • a végelszámolás kezdô idôpontját, • a végelszámoló nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), ha a végelszámoló nem természetes személy, akkor a cégjegyzékszámát és a megbízásából eljáró természetes személy nevét és lakóhelyét is, • a korábbi vezetô tisztségviselô(k) jogviszonyának megszûnését. A cégbíróság a végelszámolás megindításáról végzést hoz, amelyet a Cégközlönyben közzétesz. Ez tartalmazza a hitelezôknek szóló felhívást is, amely szerint a közzétételtôl számított 40 napon belül kell követeléseiket a végelszámolónak bejelenteni. A közleményt – a változásbejegyzô végzés kapcsán – csak a cégbíróság teszi közzé, a végelszámolónak az általános szabályok szerint közle-
ményt egyetlen cégforma esetén sem kell önállóan megjelentetnie. Az a hitelezô, akinek bejelentett követelését a végelszámoló vitatja, igényét a végelszámoló értesítésének kézhezvételétôl számított 30 napos határidôn belül a bíróság elôtt perben érvényesítheti A végelszámoló a hitelezôi igénybejelentési határidô elteltét követô 15 napon belül a követelésekrôl jegyzéket készít, ezen belül külön kimutatja az elismert és a vitatott hitelezôi igényeket. A követelések jegyzékét a végelszámoló további 15 napon belül benyújtja a cégbírósághoz a nyilvános cégiratok közé történô elhelyezés céljából. A vitatott hitelezôi igények hitelezôit a végelszámoló a követelésük ilyen minôsítésérôl ugyanezen idôtartam alatt értesíti. A végelszámoló a vitatott igények fedezetére köteles lekötött tartalékot képezni A hitelezôi igénybejelentés elmulasztása nem jogvesztô hatályú, de a késlekedô hitelezô nem hátráltathatja a végelszámolás menetét. Ezért a törvény kimondja, hogy a záródokumentumok elfogadását követôen a hitelezôi igény már csak a megszûnt cég tartozásaiért való helytállás szabályai szerint érvényesíthetô. 15 napon belül A végelszámoló – szükség szerint – értesíti a végelszámolás megindításáról: • az ingatlanügyi hatóságot a végelszámolás tényének bejegyzése érdekében, • ha a cég valamely vagyontárgya országos közhiteles vagy közérdekbôl vezetett nyilvántartásban szerepel, e nyilvántartást vezetô szervezetet, • az illetékes vámhatóságot, állami adóhatóságot, nyugdíjpénztárat, továbbá, ha a cég engedélyköteles tevékenységet végez, az engedélyezô hatóságot, • a területileg illetékes állami munkaerôpiaci szervezetet, • az illetékes környezetvédelmi felügyelôséget arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, melyekbôl bírságfizetési vagy egyéb fizetési kötelezettség, a károsodások elhárításához, illetve terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat, • a cég bankszámláit vezetô valamennyi pénzintézetet, • a cég vagyoni részvételével mûködô jogalanyok vezetô tisztségviselôit, illetve a cég részvételével mûködô társadalmi szervezeteket, alapítványokat, • a cég által vagy ellen indított és folyamatban lévô hatósági és bírósági eljárásokban az eljáró hatóságot vagy bíróságot. Fontos új rendelkezés, hogy ha a végelszámoló személye a korábbi vezetô
tisztségviselôvel azonos, nem szükséges újabb aláírási címpéldányt csatolnia a cég iratanyagához, hiszen csak a tisztség elnevezése változott, a tisztségviselô névaláírása nem, címpéldánya a cégiratok között megtalálható. Költségkímélés és az eljárás egyszerûsítése érdekében ezért a törvény az újabb címpéldány benyújtásától ilyen esetben eltekint. 30 napon belül A cég korábbi vezetô tisztségviselôje • a végelszámolás kezdô idôpontját megelôzô nappal a számviteli törvény alapján a cég tevékenységét lezáró beszámolót készít, elvégzi mindazon feladatokat, melyeket számára a számviteli, az adóügyi vagy egyéb jogszabályok elôírnak, és ezeket az okiratokat, valamint a cég iratanyagát a végelszámolónak legkésôbb a végelszámolás kezdô idôpontjától számított harmincadik napon átadja; • a folyamatban lévô ügyekrôl a végelszámolót tájékoztatja; • a nem selejtezhetô és titkos minôsítésû iratokról iratjegyzéket készít, és azokat, valamint az irattári anyagokat a végelszámolónak átadja; • a végelszámolás megindításáról a munkavállalókat, valamint a Munka Törvénykönyvében meghatározott szakszervezeteket, az üzemi tanácsot (üzemi megbízottét) haladéktalanul tájékoztatja. 75 napon belül A végelszámoló a cég korábbi tisztségviselôje által készített, a tevékenységet lezáró, a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlegének adataiból végelszámolási nyitó mérleget készít, majd a hitelezôk igénybejelentésére nyitva álló határidô elteltét követôen – tehát legfeljebb 75 napon belül – korrigálja a végelszámolási nyitó mérleget (korrigált végelszámolási nyitó mérleget készít), amelyet a cég legfôbb szerve elé terjeszt. A végelszámolási nyitó beszámoló elkészítésének jelentôsége abban áll, hogy ennek alapján dönthetô el: végelszámolással, vagy felszámolással történik-e a jogutód nélküli megszûnés. Ezért a végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitó mérleg összeállítása elôtt a kárelhárítás körében felmerülô és más halaszthatatlanul szükséges, a mûködés fenntartásával kapcsolatos költségek kivételével kifizetést nem teljesíthet. Fizetésképtelenségi helyzet természetesen késôbb, a végelszámolás során is kialakulhat, de elsôdlegesen az, hogy a hitelezôi igények a végelszámolás rendjében kielégíthetôk-e, ebbôl a dokumentumból állapítható meg. Ha a beszámolóból az derül ki, hogy a cégvagyon a tartozásokat nem fedezi, és a cég tagjai
könyvelôk lapja
• Passzív idôbeli elhatárolás elszámolása vagy feloldása T/K 5/8/9 Eredményszámlák – K/T4 Passzív idôbeli elhatárolás • Értékvesztések (pl. várhatóan be nem folyó vevôi követelésre) elszámolása T8 Értékvesztések – K1-4 Értékvesztések • Értékvesztés visszaírása (pénzügyi teljesítés esetén) T1-4 Értékvesztések – K9 Visszaírások • Értékelési tartalék elszámolása, megszüntetése T/K1 Értékelési tartalék – K/T 1. Értékhelyesbítés
(részvényesei) a hiányzó vagyonrészt nem pótolják, a végelszámoló köteles kezdeményezni a felszámolási eljárás lefolytatását. Amennyiben a végelszámoló a tulajdonosokat pótlólagos tôke-hozzájárulásra kötelezi, azt az eredménytartalékba kell helyezni. A végelszámolási nyitó mérleg a tevékenységet lezáró beszámolóval egyezôen kell elkészíteni azzal a korrekcióval, hogy a mérleg szerinti eredmény átvezetésre kerül az eredménytartalékok közé. A korrigált végelszámolási nyitó mérleg a végelszámoló által feltárt eszközök és források összességét tartalmazza. A nyitó mérleghez képest feltárt korrekciókról, eltérésekrôl tételes jegyzéket készít. Az eltérésekkel a könyvviteli nyilvántartások adatait módosítani kell, a módosításokat az értékhelyesbítés és az értékelési tartalék összegét érintô tételek kivételével a megfelelô eredményszámlával szemben kell elszámolni. A korrigált végelszámolási nyitó mérleg készítésekor a könyvviteli nyilvántartásokat nem szabad lezárni. A végelszámoló által elszámolt korrekciók lehetnek például: • Korábban nyilvántartásba nem vett követelés elszámolása T3 Követelés – K9 Bevételek • Korábban nyilvántartásba nem vett kötelezettség elszámolása T5/8 Költség, ráfordítás – K4 Kötelezettség • Aktív idôbeli elhatárolás elszámolása vagy feloldása T/K Aktív idôbeli elhatárolás – K/T 5/8/9 Eredményszámlák
A végelszámolás folyamatának feladatai A végelszámoló a végelszámolás során • a cég vagyoni helyzetét felméri, • követeléseit behajtja, • tartozásait kiegyenlíti, • jogait érvényesíti és kötelezettségeit teljesíti, • vagyoni eszközeit pedig szükség esetén értékesíti. A hitelezôk kielégítése után fennmaradó vagyont a cég tagjai (részvényesei) között pénzben vagy természetben felosztja és a cég mûködését megszünteti. Ha a végelszámolás a megindításának évében nem fejezôdik be, a végelszámoló a számviteli törvényben meghatározott üzleti évenként köteles elkészíteni a számviteli törvény szerinti beszámolót és az adóbevallást annak feltüntetésével, hogy a cég végelszámolás alatt áll. A végelszámolás alatt levô vállalkozás a társasági adónak alanya marad, a fizetendô adót az adóév utolsó napjára elkészített beszámoló alapján kell megállapítania.
KORRIGÁLT VÉGELSZÁMOLÁSI NYITÓ MÉRLEG Mérlegsor …
Nyitó érték Tevékenységet lezáró beszámoló tárgyévi adatával egyezô
Eltérések Végelszámoló által feltárt eltérések, korrekciók
Korrigált nyitó érték Számviteli érték
ÉVENKÉNTI SZÁMVITELI BESZÁMOLÓ 1. ÉV Mérlegsor Nyitó érték
Eltérések
…
Végelszámoló által feltárt eltérések, korrekciók
Tevékenységet lezáró beszámoló tárgyévi adatával egyezô (utoljára közzétett adatok alapján)
Korrigált Ellenôrzés nyitó érték hatása Számviteli érték az eltérésekkel korrigálva
Tárgyévi érték Mérlegfordulónapi számviteli érték
ÉVENKÉNTI SZÁMVITELI BESZÁMOLÓ TOVÁBBI ÉVEKBEN Mérlegsor Elôzô évi érték … Elôzô évben (utoljára közzétett) számviteli érték
Ellenôrzés hatása Tárgyévi érték Mérleg-fordulónapi számviteli érték
3
A végelszámolás idôszaka alatt készített számviteli beszámolót – kötelezô könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt – a végelszámolási idôszak üzleti éve mérlegfordulónapját követô 150 napon belül kell letétbe helyezni és közzétenni. Miután a korrigált végelszámolási nyitó mérleg közzétételét a törvény nem írja elô, a társaság utoljára közzétett beszámolóját, mint nyitó adatot kell szerepeltetni. Így a végelszámolás elsô évi beszámolóját bôvített tartalommal kell közzétenni. A végelszámoló a végelszámolás elsô üzleti évérôl olyan számviteli beszámolót köteles készíteni, amelynek • mérlege külön-külön oszlopban tartalmazza a végelszámolási nyitó mérleg adatait, illetve korrekció esetén a korrigált végelszámolási nyitó mérleg adatait, valamint az üzleti év záró adatait; • eredménykimutatása az elôzô üzleti év adatai mellett külön-külön oszlopban tartalmazza az eltérések eredményre gyakorolt hatását, a tárgyévi tevékenység bevételeit, költségeit, ráfordításait, valamint ezek összevont adatait (a tárgyévi üzleti év adatait). A végelszámolás idôszaka alatt készített számviteli beszámolóval egyidejûleg üzleti jelentést nem kell készíteni. Tekintettel arra, hogy a végelszámolás célja a cég gazdálkodásának lezárása, a végelszámolás megindulásával fôszabályként az üzleti tevékenységet is meg kell szüntetni. A legfôbb szerv azonban kivételesen az ésszerû gazdálkodás követelményei szerint dönthet egyes résztevékenységek átmeneti folytatásáról, amennyiben a végelszámolás hosszabb idôt vesz igénybe. Még a 2006 elôtti szabályozás nem szabott idôbeli korlátot a végelszámolásra. Ez sok esetben visszaélésekre adott lehetôséget. Éppen ezért a törvény a végelszámolás lefolytatására egy reális – 3 éves – határidôt állapít meg azzal, hogy annak leteltével – ha a cég a törlésére irányuló kérelmet bejegyzésre alkalmas módon nem nyújtják be –, az önkéntes végelszámolás kényszertörlési eljárásba fordul át. A végelszámolás céljára, a gazdálkodás lezárására figyelemmel sajátos jogosítványokat biztosít a törvény a végelszámoló számára a már megkötött, de teljesedésbe nem ment szerzôdések tekintetében. Így a végelszámolót megilleti az azonnali hatályú felmondás joga, ha pedig teljesítés még egyáltalán nem történt, a felek egyike sem teljesített, az elállás joga. Akár felmondással, akár az elállással él is a végelszámoló, mindkét esetben lekötött tartalékot kell képezni az estleges kártérítési igények kielégítésére.
4
könyvelôk lapja
A végelszámoló nem gyakorolhatja az azonnali hatályú felmondás, illetve az elállás jogát • a természetes személynek lakásra fennálló bérleti szerzôdése, • az iskolával vagy a tanulóval a gyakorlati képzés szervezésére kötött szerzôdése, • a munkaszerzôdések, • a nem gazdasági tevékenységgel összefüggô kölcsönszerzôdés, • a szövetkezeti tag vállalkozás jellegû jogviszonyával összefüggô szerzôdés, valamint • a kollektív szerzôdés tekintetében. Tartási és életjáradéki szerzôdés felmondása esetén a másik felet megfelelô kártalanítás illeti meg. A fogyasztók érdekeit szolgáló újdonság a törvényben, hogy a jövôben felmerülô szavatossági, jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezésével a végelszámoló harmadik személyt köteles megbízni, akinek a cég megszûnése utáni helytállás biztosítása érdekében – a vonatkozó iratanyaggal együtt – az erre a célra az eredménytartalékkal szemben képzett lekötött tartalékot is át kell adnia. Az üzletfelek, fogyasztók tájékoztatása érdekében a Cégközlönyben az erre vonatkozó megállapodást közzé kell tenni.
A végelszámolás befejezése A végelszámoló a végelszámolás befejezésekor elkészíti és a legfôbb szerv elé terjeszti jóváhagyásra: • az adóbevallásokat; • a végelszámolás utolsó üzleti évérôl készült számviteli törvény szerinti beszámolót, amelynek mérlegében az eszközök, illetve az esetleges kötelezettségek piaci értéken szerepelnek. (A piaci értéken történô értékelésnek az eredményre gyakorolt hatását az eredménykimutatás tartalmazza.); • a vagyonfelosztási javaslatot, amelyben a végelszámoló díjának mértékére is javaslatot tesz. A vagyonfelosztási javaslatban szereplô tételeket piaci értéken kell beállítani.; • a végelszámolási idôszak gazdasági eseményeinek bemutatásáról szóló összefoglaló értékelést (zárójelentést); valamint • a cég vagyoni részesedésével mûködô jogalanyok, illetve a részvételével mûködô társadalmi szervezetek, alapítványok sorsára vonatkozó javaslatot. A piaci értéken történô értékelés elszámolása elôtt a könyvviteli nyilvántartásokban kimutatott értékhelyesbítést, illetve értékelési különbözetet a megfelelô értékelési tartalékkal szemben ki kell vezetni. A végelszámolási idôszak utolsó üzleti évérôl készített számviteli beszámoló mérlegében értékhelyesbítés,
ZÁRÓ SZÁMVITELI BESZÁMOLÓ Mérlegsor …
Elôzô évi érték Elôzô évi számviteli érték
Ellenôrzés hatása
illetve értékelési különbözet, valamint értékelési tartalék nem mutatható ki. A végelszámolás befejezésekor a beszámolóban az elôzô évi számviteli értéket és a tárgyévi vagyoni értéket kell kimutatni. A két érték között nem csak az eltelt idôszak változásai, hanem az átértékelés korrekciói is szerepelnek. A korrekciók lehetnek például: • A végelszámoláshoz tôke-hozzájárulás teljesítése T1-3 Eszközök – K4 Eredménytartalék tôke hozzájárulás • Piaci értékre történô helyesbítés T/K1-4 Eszköz-forrás – K/T9/8 Rendkívüli eredmény piaci értékelés • Végelszámolási költségek, díjak, egyéb költségek, illetve még járó bevételek T3 Követelés – K9 Bevételek, T5/8 Költség, ráfordítás – K4 Kötelezettség még várható tételek • Idôbeli elhatárolás megszüntetése T4 Passzív idôbeli elhatárolás – K 5/8/9 Eredményszámlák, T5/8/9 Eredményszámlák– K3 Aktív idôbeli elhatárolás • Céltartalék megszüntetése T4 Céltartalék – K9 Visszaírások • Társasági adó korrekciója T/K8 Társasági adó – K/T4 Társasági adó
Tárgyévi érték Tárgyévi vagyoni érték (korrekciókkal módosított érték, a vagyonfelosztás alapja)
• Értékelési tartalék kivezetése T4 Értékelési tartalék – K1 Értékhelyesbítés A legfôbb szerv a végelszámolás befejezésekor határozatot hoz, melyben • rendelkezik a vagyonfelosztásról, • dönthet a jogok engedményezésérôl és a kötelezettségek átruházásáról, illetve a cég tartozásának más által történô átvállalásáról is, • rendelkezni kell a végelszámoló díjáról és • a végelszámolás költségeinek, köztük az iratanyag ôrzésének és a cég megszûnésével kapcsolatban felmerülô egyéb költségeknek a viselésérôl is. Amennyiben a végelszámolás befejezésekor a végelszámolás alatt álló gazdálkodó eszközei között olyan eszközök is vannak, amelyek után az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint a tulajdonosoknak történô eszközkiadáskor általános forgalmi adó fizetési kötelezettség keletkezik, akkor a fizetendô általános forgalmi adót a kötelezettségek közé be kell állítani a rendkívüli ráfordításokkal szemben, illetve, ha az a tulajdonosokra áthárítható, a tulajdonosokkal szembeni követelésként. Ha a vagyonfelosztás eredményeképpen a tulajdonosok több juttatásban
VÉGELSZÁMOLÁS FOLYAMATA ÖSSZEFOGLALVA
– tevékenységet lezáró számviteli beszámoló – üzleti jelentést – végelszámolási nem kell készíteni nyitómérleg – letétbe helyezés, – korrigált közzététel végelszámolási nyitómérleg – adóbevallások
30 napon belül
– számviteli beszámoló – számviteli – technikai beszámoló zárómérleg – üzleti jelentést – üzleti jelentést nem kell készíteni nem kell készíteni – letétbe helyezés, – letétbe helyezés, közzététel közzététel – adóbevallások – adóbevallások – üzleti évenként – vagyonfelosztási fordulónapra javaslat
75 napon belül
Tetszôleges nap Végelszámolás kezdô idôpontja Maximum 3 év
12 havonta
a végelszámolás befejezésének napja
könyvelôk lapja
részesülnek, mint amennyit a társaságba bevittek, akkor a jelenlegi szabályok szerint a nyereség után 16% szja-t és 14% eho-t kötelesek fizetni. A társaság záró beszámolójában ezt is a NAV kötelezettségek között tartja nyilván, és a vagyonfelosztási javaslatban pénzeszközt különít el rá. A végelszámoló díját, továbbá még el nem számolt költségeit, az iratanyag ôrzésének a költségeit és a gazdálkodó megszûnésével kapcsolatosan felmerülô egyéb költségeket, ráfordításokat (ideértve az adófizetési kötelezettségeket is) a kötelezettségek közé kell beállítani a megfelelô költségekkel, ráfordításokkal szemben. A cég alkalmazottainak érdeke védelmében a végelszámoló köteles a cégbíróságnál igazolni, hogy a cég biztosítottjainak adatait átadta az illetékes nyugdíjbiztosítási szervnek. A cég törlése iránti kérelem benyújtása a végelszámoló kötelezettsége, a
kérelem illetékmentes és közzétételi költségtérítést sem kell fizetni. A legfôbb szerv a végelszámolás folyamata alatt – a cég törlésére irányuló kérelem cégbírósághoz történô benyújtásáig – elhatározhatja a végelszámolás megszüntetését és a cég mûködésének továbbfolytatását. Ebben az esetben a végelszámoló megbízásának visszavonásáról, a végelszámoló díjának megállapításáról és kifizetésérôl és az új vezetô tisztségviselô megválasztásáról is dönteni kell.
Az egyszerûsített végelszámolás A jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni cég végelszámolásának cégbejegyzése egyszerûsített módon is történhet, ha a cég a végelszámolását a kezdô idôpontjától számított 150 napon belül befejezi. Az egyszerûsített végelszámolás esetén a megindításáról szóló közlemény Cégközlönyben történô közzétételét a végelszámoló 8 napon belül köteles kez-
GOTTGEISL RITA ROVATA
A végelszámolás adózási teendôi Az elôzô cikkben bemutatásra került a végelszámolás folyamata. Ennek során említésre került néhány adózási elôírás is. Most részletesen szeretnénk bemutatni a végelszámoláshoz kapcsolódó adó-elszámolási, adóbevallási és adófizetési kötelezettségeket.
A végelszámolás kezdete Az adózás rendjérôl szóló törvény írja elô, mikor milyen bevallási kötelezettsége van a végelszámolás során a végelszámolónak. Az elsô ilyen kötelezettség a tevékenységet lezáró beszámolóhoz kapcsolódó társasági adóbevallás elkészítése. A végelszámolás alatt álló adózó tevékenységet lezáró adóbevallást készít. Ennek fordulónapja a végelszámolás kezdô idôpontját megelôzô nap. A bevallást a végelszámolás kezdô idôpontját követô 30 napon belül kell elkészíteni és a NAV-hoz benyújtani. Minden olyan adóról bevallást kell tenni, melynek bevallási határideje a végelszámolás kezdô napjáig még nem járt le. Úgy tekintjük a végelszámolás kezdô idôpontját megelôzô napot, mint egy forduló pontot, és minden adóról, és minden bevallással még le nem zárt idôszakról, ezzel a nappal bevallást készítünk. Emiatt fontos, hogy a végelszámolás kezdô napjának a meghatározásánál figyeljünk arra, hogy egy napon két esemény adózásilag nem történhet. Azaz a végelszámolás idôszakának kezdô napja
nem lehet azonos a tevékenység utolsó napjával. Tehát, ha a végelszámolás elsô napjaként egy naptári hónap elsô napját (vagy az év elsô napját) szeretnénk meghatározni, akkor a tevékenység lezárásának napja, az ezt megelôzô nap, ami az elôzô hónap utolsó napja (vagy az év utolsó napja). Többször találkoztam olyan megfogalmazással, hogy a tevékenység végsô napjaként került meghatározásra a hónap elsô napja. Ebben az esetben a hónap elsô napjára külön is bevallást kell adni például a munkavállalókkal kapcsolatos adókról és járulékokról. Milyen adókról kell a végelszámolás kezdô idôpontját megelôzô nappal, mint a tevékenység utolsó napjával adóbevallást tenni: • általános forgalmi adó (..65 bevallás, és ha van kapcsolódóan ..A60 adatszolgáltatás), • a kifizetôként teljesítendô adatszolgáltatás (..08 bevallás), • havi adóbevallás (..01 bevallás), • a tevékenységét megszüntetô adózó éves bevallása (..71 bevallás) – eb-
5
deményezni. (Ellentétben a „normál” végelszámolási folyamattal, amikor a végelszámolás kezdete a cégbírósági közlemények között kerül közzétételre.) Ilyenkor a végelszámolási eljárás megindulásához nem szükséges annak cégbejegyzése, hogy ki a végelszámoló személye, és az egyszerûsített végelszámolás lefolytatásának ténye a cég törlésével egyidejûleg kerül a cégnyilvántartásba bejegyzésre. Az egyszerûsített végelszámolásról az ún. általános végelszámolásra kell áttérni, ha • az eljárás a százhúsz napos határidô alatt nem fejezôdött, illetve fejezôdhet be, • rendezetlen hitelezôi igényt jelentettek be, valamint • ha a határidô leteltekor végelszámolási kifogással kapcsolatos eljárás van folyamatban. Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna ben kerül elszámolásra a társasági adó, az innovációs járulék, • iparûzési adó. A végelszámolás kezdô idôpontja után esedékes, de a végelszámolást megelôzô idôszakra vonatkozó egyéb bevallásokat (..29 vagy ..43) is be kell adni a tevékenységet lezáró bevallásokkal együtt. Amennyiben a végelszámolás kezdô idôpontját megelôzô nap egy idôszak utolsó napja is egyben, akkor a tevékenységet lezáró bevallások azonosak az utolsó idôszakra vonatkozó bevallásokkal. Ebben az esetben ezen a bevalláson jelezni kell végelszámolás tényét. A bevallásokat akkor tudja így fogadni az adóhatóság, ha már számára ismert a végelszámolás kezdete. Errôl az adóhatóságot a cégbíróság fogja értesíteni. Itt sajnos találkozhatunk azzal a problémával, hogy a jogászok számára hosszabb idô áll rendelkezésre, bejelentésére. Az önkormányzati adóhatóságok felé változás bejelentôt is be kell nyújtani, melyen közölni kell a végelszámolás kezdô napját. A bevallások benyújtásával egyidejûleg a bevallott adókötelezettséget pénzügyileg is rendezni kell. Az adók megállapítását az általános szabályok szerint kell elvégezni a következô kivételek figyelembe vételével:
Általános forgalmi adó A pénzforgalmi elszámolást választó adóalany számára a pénzforgalmi elszámolás alkalmazásának lehetôsége a végelszámolás kezdetét megelôzô nappal megszûnik. Ez azt jelenti, hogy a tevékenységet lezáró általános forgalmi adó bevallását már az általános szabályok szerint kell elkészítenie.
6
könyvelôk lapja
A fizetendô adót teljes körûen meg kell állapítani, és ezzel együtt lehetôség van a rá áthárított, elôzetesen felszámított adó levonására. Azaz ebben a bevallásában már nem veheti figyelembe, pénzügyi teljesítéseket sem a fizetendô, sem a levonható adó megállapításánál. Az ezt követôen beadandó bevallásaiban is így kell már eljárnia. [Áfa tv. 196/A § (5) b), és (6) b), és a 196/F § (1) d) pontja]
Társasági adó A végelszámolás megkezdésekor beadandó bevallásban a következôkre kell figyelni: A végelszámolás kezdô napját megelôzô nappal lezáruló adóévben az adózó nem alkalmazhatja a következô adózás elôtti eredményt csökkentô tételeket [Tao. 16. § (1) a) és b) pontjai]: • a jogdíjbevételre jogosító immateriális jószág értékesítésébôl, nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként történô kivezetésébôl származó eredménynek, a lekötött tartalékba átvezetett (és az év végén ilyenként kimutatott) összege [Tao. 7. § (1) c)], • a lekötött tartalékba átvezetett (és az adóév utolsó napján ekként kimutatott) összeg, amely nem haladhatja meg az adózás elôtti nyereség 50%át, maximum 500 millió forint értékig – fejlesztési tartalék [Tao. 7. § (1) f)]. A bevallás utolsó napjáig fel nem használt, fejlesztési tartalék miatt lekötött taralék, valamint a jogdíjbevételhez kapcsolódó lekötött tartalék fel nem használt része után meg kell állapítani a lekötés adóévében hatályos mértékkel a társasági adót. Ezzel együtt a meg nem fizetett társasági adóra késedelmi pótlékot kell felszámolni. Mind a pótlólag fizetendô társasági adót, mint a késedelmi pótlékot a bevallás benyújtásával egyidejûleg meg kell fizetni. Miután látható, hogy a végelszámolás megkezdéséhez is speciális adóalapmódosító tételek kapcsolódnak, a végelszámolás elhatározása elôtt szükséges megvizsgálni a rendkívüli adókötelezettségek nagyságrendjét, és amennyiben lehetséges a végelszámolás megkezdése elôtt intézkedéseket hozni, hogy ne legyen szükség ezen elôírások alkalmazásra.
A végelszámolás idôszaka A végelszámolás idôtartama alatt a törvény általános rendelkezései szerint kell minden adóelszámolást elvégezni, adóbevallást beadni és az adókötelezettséget pénzügyileg is teljesíteni. A végelszámolás során az üzleti év nem azonos a naptári évvel. Alaphely-
zetben a végelszámolás idôszaka általában egy üzleti év. Azonban, ha a végelszámolás 12 naptári hónap alatt nem fejezôdik be, akkor a végelszámolás idôszaka alatt az üzleti év 12 naptári hónap [Sztv. 11 § (12)]. Az utolsó idôszak esetén lehetséges, hogy az üzleti év 12 hónapnál rövidebb lesz. A végelszámolás alatti üzleti évekrôl elkészített beszámolókhoz kapcsolódóan a fordulónapot követô 150. napig el kell készíteni a társasági bevallásokat is, és amennyiben adófizetési kötelezettség keletkezett, akkor azt is a bevallás benyújtására elôírt határnapig meg kell fizetni. Nézzünk egy példát! A cég 2013. szeptember 1-jével elhatározza a végelszámolását. Ekkor a tevékenységet lezáró beszámoló utolsó napja 2013. augusztus 31-e lesz. Így a bevallásait a még le nem fedett idôszakról augusztus 31-ei záró napig kell elkészítenie. A tao-bevallást 2013. 01. 01. és 2013. 08. 31. közötti idôszakra kell beadni. Ezt követôen, ha a végelszámolás nem fejezôdik be 2014. augusztus 31-ig, akkor ezzel a nappal, mint fordulónappal mindenképpen beszámolót és bevallást kell készíteni. Ha a végelszámolás mondjuk 2014. január 31-ig befejezôdik, akkor a bevallás idôtartama 2013. 09. 01-tôl 2014. 01. 31. lesz. A bevallást 150 napon belül, 2014. június 30-ig kell beadni. A tevékenységet lezáró adóbevallással, illetve a felszámolást, vagy a végelszámolást lezáró adóbevallással egyidejûleg teljesíteni kell a tevékenységet lezáró, illetve a felszámolást, vagy a végelszámolást lezáró adóbevallás idôszakát megelôzô azon idôszakokra vonatkozó adóbevallási kötelezettségeket is, amelyek teljesítésének határideje a tevékenységet lezáró bevallás, illetve a felszámolást, vagy végelszámolást lezáró adóbevallás benyújtásakor még nem járt le.
A végelszámolás befejezése A végelszámolás befejezésének idôpontjában a tevékenységet lezáró idôpontban elôírtakkal azonosan kell a bevallásokat elkészíteni. Azaz a lezárás idôpontját megelôzô idôszakokra vonatkozó, még nem esedékes adóbevallásokat is teljesíteni kell a végelszámolást lezáró bevallással egyidejûleg. A végelszámolás befejezésének napját a végelszámoló határozza meg, a törvényi elôírások figyelembevételével. Itt is azt kell javasolnunk, hogy amennyiben lehetséges hónap végi napot válaszszanak. Az a nap lesz a végelszámolás idôszakáról szóló utolsó beszámoló fordulónapja. Ezzel a nappal el kell készíteni a számviteli beszámolóhoz kapcsolódó adóbevallást is. A végelszámolás befejezésérôl szóló záró adóbevallásokat a végelszámo-
lást lezáró beszámoló elektronikus úton történô közzétételével egyidejûleg kell beadni. A beszámolót a cégbírósági törlési kérelemmel egyidejûleg kell benyújtani, de legkésôbb a beszámoló fordulónapját követô 60 napon belül kell megtenni. A záró beszámolóhoz kapcsolódóan vannak olyan számviteli kötelezettségek, melyeknek adózási vonzata is van. Ilyenek lehetnek: • Ha a könyvekben a pénzeszközökön kívül más eszközök is vannak, akkor azokat piaci értéken kell értékelni. Az eszközök és a kötelezettségek átértékelése miatt keletkezett különbözeteket rendkívüli bevételként vagy ráfordításként kell elszámolni. A keletkezô eredményhatást az eredmény-kimutatás adózás elôtti eredménye fogja tartalmazni. • Amennyiben a hitelezôk kielégítése után a tulajdonosok a fennmaradó vagyont természetben kapnák meg, akkor vagyonértékelésre is szükség van. • A természetben történô vagyon átadáshoz általános forgalmi adófizetési kötelezettség is kapcsolódhat, ha a termék, vagy annak alkotórészei beszerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt részben vagy egészben adólevonási jog illette meg. Ebben az esetben a fizetendô adót még a zárást megelôzôen meg kell állapítani, és az utolsó idôszakról szóló áfa-bevallásba kell beállítani fizetendô adóként. • A végelszámolás lezárásakor az adózó jogutód nélküli megszûnése esetén utolsó adóbevallásában az adóalap megállapítása során az adózás elôtti eredményt növeli az immateriális javak, tárgyi eszközök könyv szerinti értékének a számított nyilvántartási értéküket meghaladó része, vagy csökkenti a számított nyilvántartási értékének a könyv szerinti értéküket meghaladó része. [Tao. 16. § (1) bek. c) pont, ca) alpont] A jogutód nélküli megszûnéshez kapcsolódó társasági adóalap módosításként kell figyelembe venni a következôket is: • a kedvezményezett átalakulásban jogelôdként résztvevô társaság tagjaként, részvényeseként az átalakulás révén a társaság jogutódjában megszerzett részesedés bekerülési értéke és az átalakulás révén kivezetett részesedés könyv szerinti értéke (vagy bekerülési értéke) közötti különbözetnek az átalakulás adóévében az adóalap megállapításakor az adózás elôtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegbôl azt a részt, amelylyel korábban nem növelte adózás elôtti eredményét az adóalap megállapítása során; • a kedvezményezett részesedéscserében a megszerzett társaság tagjaként,
könyvelôk lapja
részvényeseként a kedvezményezett részesedéscsere révén a megszerzô társaságban megszerzett részesedés bekerülési értéke és a kedvezményezett részesedéscsere révén a megszerzett társaságban lévô részesedés könyv szerinti értéke közötti különbözetnek megfelelôen elszámolt árfolyamnyereségnek a kedvezményezett részesedéscsere adóévében az adóalap megállapításakor az adózás elôtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegébôl azt a részt, amellyel korábban nem növelte adózás elôtti eredményét az adóalap megállapítása során; • a tartós adományozásra tekintettel utolsó adóévében vagy korábban az adóalap megállapításakor az adózás elôtti eredmény csökkentéseként elszámolt többletkedvezmény kétszerese, ha a tartós adományozásról szóló szerzôdésben vállaltakat jogutód nélküli megszûnése miatt nem teljesítette a tartós adományozásról szóló szerzôdésben foglaltaknak megfelelôen; • a kis- és középvállalkozások beruházási adóalap-kedvezménye következtében az adóalap megállapításakor az adózás elôtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg kétszeresét, ha az adózó az adóalap-kedvezmény érvényesítésének adóévében vagy az azt követô négy adóévben szûnik meg jogutód nélkül; • a mikrovállalkozások foglalkozási adóalap-kedvezménye alapján az adóévben vagy az azt megelôzô három adóévben az adóalap megállapításakor az adózás elôtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg 120 százalékából azt a részt, amelylyel korábban az adóalap megállapításánál még nem növelte adózás elôtti eredményét; • a befektetett pénzügyi eszközök, hosszúlejáratú kötelezettségek mérleg fordulónapi értékelésekor a devizaárfolyam változásából eredô különbözet következtében valamely korábbi adóévben az adóalap megállapításakor az adózás elôtti eredmény növeléseként elszámolt öszszegbôl azt a részt, amellyel korábban az adóalap megállapításakor még nem csökkentette adózás elôtti eredményét. A végelszámolás utolsó üzleti évérôl készített beszámolóval egyidejûleg az azt alátámasztó leltár alapján vagyonfelosztási javaslatot kell készíteni. A vagyon kiadására nem kerülhet sor a gazdasági társaság törlésére vonatkozó végzés meghozatalát megelôzôen. A végelszámoló a vagyoni eszközök kiadása, a számviteli beszámoló mérlegében szereplô kötelezettségek rendezé-
se elôtt köteles a könyvviteli nyilvántartásokat megnyitni, a vagyoni eszközök kiadását, a kötelezettségek rendezését a számvitelrôl szóló törvény elôírásai szerint bizonylatolni, a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni, amely azonban a cég társaságiadó-kötelezettségét már nem érinti. A végelszámolás számviteli szempontból csak akkor tekinthetô befejezettnek, ha a vagyoni eszközök kiadása, a kötelezettségek rendezése megtörtént, ha a könyvviteli nyilvántartások értékadatokat nem tartalmaznak.
A vagyontárgyak kiadásához kapcsolódhat SZJA és EHO fizetési kötelezettség is A társas vállalkozás jogutód nélküli megszûnése esetén a magánszemély tagok által a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételbôl az a rész, amely meghaladja a vagyon megszerzésére fordított összeget, a magánszemély jövedelmének minôsül. A bevétel és a magánszemélyre jutó kötelezettségek értékét a vagyonfelosztási javaslat alapján kell meghatározni [Szja tv. 68 § (1)]. Az SZJA-kötelezettség alapjának meghatározásához a megszerzésre fordított értéket az árfolyamnyereségbôl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni A jövedelem megszerzésének idôpontja az utolsó üzleti évrôl készített zárómérleg fordulónapja. Egy belföldi székhelyû társas vállalkozás jogutód nélküli megszûnése esetén a személyi jövedelemadót a társas vállalkozás a jövedelemszerzés idôpontjára állapítja meg, és erre az idôpontra vallja be, és fizeti meg. Amennyiben nincs lehetôség arra, hogy az adót a magánszemélytôl levonják, akkor a kifizetô a magánszemély helyett megfizetett adót beszámíthatja a magánszeméllyel szembeni kötelezettségébe. Az SZJA-val együtt EHO fizetési kötelezettség is fennáll [EHO tv. 3 § (3) a,]. Az EHO mértéke 14%, alapja azonos az SZJA alapjával. Az EHO-nak van egy felsô határa, azaz nem lehet több a levont egészségügyi hozzájárulás mint adóévenként 450 000 Ft. A 450 000 Ft érték számításakor figyelembe kell venni: • a megfizetett természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot (4% + 3%), • az egyszerûsített közteher-viselési hozzájárulásban megfizetett egészségbiztosítási járulékoz, • a megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulékot, • a már megfizetett 14% egészségügyi hozzájárulást. A cég a cégjegyzékbôl való törléssel szûnik meg. Fontos figyelni arra, hogy a cégjegyzékbôl törölt cég adóalanyisága megszûnik, és nem jogosult az adófo-
7
lyószámlán lévô túlfizetés visszaigénylésére. Ezért a végelszámolás befejezése elôtt szükséges az adófolyószámlákat is rendezni. A késedelmesen történô adóbefizetésekre késedelmi pótlékot kiszámolni, és ezt is kell a könyvekben szerepeltetni. Mind a személyi jövedelemadót, mind az egészségügyi hozzájárulást a végelszámolás befejezésének napját tartalmazó idôszakot a 08 bevallásban kell bevallani. Az összes adókötelezettség elszámolását követôen kell megállapítani a az adófolyószámlán meglévô túlfizetést és azt vissza kell igényelni a 17. sz. nyomtatványon. Az utolsóként beadásra kerülô áfabevalláson lehetôség van az addig viszszaigényelni nem tudott általános forgalmi adó visszaigénylésére is [Áfa tv. 186. § (6) b,]. A visszaigényelt összegek kiutalását az adóhatóság csak akkor teljesíti, ha • az elévülési idôn belül minden bevallás beérkezett, • a végelszámolási idôszak ellenôrzése megtörtént, vagy ennek hiányában a végelszámolást záró bevallás benyújtását követôen 60 nap eltelt, • az adózó folyószámlája nem mutat hátralékot. A kiutalás miatt a társaságnak a végelszámolási idôszak alatt is kell rendelkezni egy pénzforgalmi bankszámlával, mert az adóhatóság erre utalja ki az átvezetésen visszakért összeget.
A végelszámolás adóhatósági ellenôrzése Végelszámolás esetén a benyújtott bevallások utólagos ellenôrzését, valamint a tevékenységet lezáró adóbevallások idôszakait megelôzô idôszak utólagos ellenôrzését a végelszámolást lezáró adóbevallások kézhezvételétôl, a végelszámolást lezáró adóbevallások eltérô idôpontban történô benyújtása esetén a társasági adóról és osztalékadóról szóló adóbevallás kézhezvételétôl számított 60 napon belül, egyszerûsített végelszámolás esetén 45 napon belül kell befejezni. Amennyiben a felszámolást, vagy a végelszámolást lezáró adóbevallások önellenôrzéssel történô módosítására, illetve a kijavítására vagy hiánypótlás elrendelésére kerül sor, adóbevallások ellenôrzésének befejezésére nyitva álló határidôt a bevallás önellenôrzéssel történô módosításától, kijavításától, vagy a hiánypótlás teljesítésétôl, ennek elmaradása esetén a hiánypótlásra kitûzött határidô utolsó napjától kell számítani. A végelszámolás esetén benyújtandó tevékenységet záró adóbevallás, a végelszámoló által készített záró adóbevallás, a két bevallás közötti idôszakról benyújtott bevallások ellenôrzése, valamint a
8
könyvelôk lapja
tevékenységet lezáró adóbevallást megelôzô idôszakra vonatkozó ellenôrzés megállapításait tartalmazó jegyzôkönyvre észrevételt nem lehet tenni. Az ellenôrzésrôl készült jegyzôkönyv alapján a határozat meghozatalára nyitva álló határidô 30 nap. A határozattal szemben annak közlésétôl számított 8 napon belül lehet fellebbezést elôterjeszteni. A fellebbezés felterjesztésére nyitva álló határidô 5 nap. A fellebbezés elbírálására nyitva álló határidô 15 nap. Végelszámolás esetén speciális kiutalási határidôk vannak. A végelszámolást lezáró adóbevallásban kért kiutalást 60 napon belül teljesítik, egyszerûsített végelszámolás esetén ez 45 nap. A határidôt a lezáró adóbevallás beérkezésének napjától kell számítani, de legkorábban az esedékességtôl lehet. [Art. 37. § (4) bekezdés]
Az állami adóhatóság a cégbíróságot elektronikus úton haladéktalanul tájékoztatja az adózóval szemben folytatott eljárás jogerôs befejezésérôl, illetve végelszámolás esetén arról is, hogy az adózónak van-e az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott köztartozása.
Illeték A végelszámolások esetén mostanában felmerülô probléma, hogy a vállalkozás magánszemély tulajdonosának tagi kölcsöne van, és a vállalkozásban nincs fedezet ennek kifizetésére. Ebben az esetben fedezet hiányában nem lehetséges a végelszámolás keretében történô megszûnés. A végelszámolás lefolytatására lehetôség lenne, ha a magánszemély tulajdonos úgy dönt, hogy elengedi a kötelezettségét a társaság javára. Ebben az esetben, ha a követelés értéke meghalad-
DR. SALLAI CSILLA ROVATA
„Lenni vagy nem lenni”, avagy a vállalkozások életének hanyatló korszaka Bár az Olvasó nem irodalmi élményért lapozgatja e kiadványt, mégis ide kívánkozik Hamlet, a dán királyfi szájából néhány elhíresült sor: „Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tûri Balsorsa minden nyugét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki?” E sorok több alkalommal is az eszembe jutottak már akkor, amikor láttam vállalkozások haláltusáját. Olyan cégekét, akik valamikor szép eredményeket értek el, de külsô vagy belsô okok miatt mára már csak a tisztes elmúlás lehet (lehetne) a cél. A nagy kérdés ezeknél a cégeknél az, hogy mikor és kinek kell (kellett volna) kimondani, hogy „Állj! Nincs tovább!” De elôbb nagy vonalakban tekintsük át a termelési folyamatot. Tudomásul kell venni, hogy minden terméknek van egy ún. életgörbéje. (Az életgörbe természetesen a szolgáltatások piacára is érvényes, hiszen minden szolgáltatás valójában egy termék, mert valamilyen megfogalmazott igényre ad megoldást.) A klasszikus termék életgörbének a következô szakaszai vannak: • Bevezetés. A piacon az adott termék iránti kereslet viszonylag gyenge, mert még nem ismerik azt. Sok esetben a termék várható sikeressége is kiszámíthatatlan. A termelési volumen is még alacsony. Gazdaságossági oldalról tekintve – az esetek többségében ez az idôszak nem nyereséges, legalább is az adott termékére
vonatkozóan, hiszen a technológiai folyamat kiforratlanságai miatt a termékegységre jutó fix költségek sokkal magasabbak, mint késôbb, s a változó költségeknél sem alakult még ki az optimális költségszerkezet. Ilyenkor a termék bevezetésével kapcsolatosan több a reklám- és a marketingkiadás is. • Növekedés. A bevezetési idôszak után az eladások ugrásszerûen növekednek, mert a terméket megismerték, megszerették. Ekkor a vállalkozásoknak a termelés felfutása – s ennek technológiai és erôforrás oldalról való biztosítása – jelent gondot. Ez az idôszak jelentôs beruházásokat igényelhet, hiszen ilyenkor áll be a termék a megfelelô mennyiségi szintre. A fajla-
ja a 150 000 Ft-ot, akkor a követelés ingyenes megszerzése, az illetéktörvény elôírása szerint a vagyonszerzô számára illetékfizetési kötelezettséggel jár. [1990. évi XCIII törvény az illetékrôl 11. § (1) c)] Az illeték mértéke 18%. (Az elengedett követelés rendkívüli bevétel, és a társasági adó alapba is beszámít.) Amennyiben nem magánszemély tulajdonos engedi el a kötelezettséget, akkor gazdálkodó szervezetek között történik az ajándékozás és nincs illetékfizetési kötelezettség. [Illeték tv. 17. § (1) n)] Az illeték elkerülésének másik lehetôsége, ha a végelszámolás helyett felszámolási eljárásra kerül sor. Ekkor a követelés elengedésére a felszámolási eljárás során egyezség keretében kerül sor, ez nem minôsül ajándékozásnak, és nincs illetékfizetési kötelezettség. Gottgeisl Rita gos költségek csökkenek, mert a növekvô kereslet által indukált termelés gazdaságosabb nagyságban folyik. Úttörô termék esetén ilyenkor jelennek meg a konkurensek is a piacon, s jönnek a „lekoppintott” termékek. Éppen ezért beindul egy másodlagos beruházási vagy fejlesztési folyamat is, mert az alaptípus folytonos innovációja nélkülözhetetlen lesz. • Érettség. Az elôzô két idôszak után ezt az állapot tekinthetjük a célállapotnak. A termékek túlnyomó többségében ez az életgörbe leghosszabb szakasza. Ilyenkor az értékesítés és az ehhez szükséges kapacitások volumene stabilizálódik. Gazdaságossági szempontból is ez a legsikeresebb idôszak, hiszen a fajlagos költségek itt a legoptimálisabbak. Amennyiben a vállalkozás elôre tekint, akkor a technológiában folyamatosan végrehajtja azokat a változtatásokat, amelyeket a piac igényel, vagy amelyek az infrastruktúra fejlôdésébôl következnek. • Hanyatlás. Az eladások volumene csökken. Ennek oka általában az, hogy a piac már telítôdik az adott termékkel. A vállalkozásnál ottmaradnak a kihasználatlan kapacitások és a fajlagosan nagy fix költségek, s így az adott termék elôállítása és forgalmazása egyre kevesebb nyereséget tud termelni. Amikor egy termék a hanyatlás idôszakába ér, ki kell(ene) alakítani a megfelelô termékpolitikát, azaz a terméket kivezetni a piacról, ezzel a folyamattal párhuzamosan új terméket bevezetni. Abban az esetben, ha egy vállalkozás nem veszi figyelembe, illetve nem kezeli tudatosan a fenti törvényszerûségeket, akkor könnyen felborulhat a termelési egyensúly. Ez történhet keresleti oldal-
könyvelôk lapja
ról vagy termelési oldalról. Abban az esetben, ha nincs az adott termék mögött egy másik, egy korábbi életgörbe szakaszban lévô termék, akkor a vállalkozás célját és értelmét vesztheti. Ilyenkor el kellene gondolkodni a vállalkozás befejezésén. Nézzük meg, hogy mik azok a tények, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy egy adott vállalkozás jövôjérôl el kell gondolkodni. Azt is fontos látni, hogy ezeket a tényeket sok-sok apró jel elôzi meg, utal rá. (Milyen gyakran lehet hallani, hogy „már akkor fel kellett volna valamire figyelni, amikor ...”) Természetesen az alábbi felsorolás a teljesség igénye nélkül készült, nem is az apró jeleket tartalmazza, hanem a problémakötegeket igyekszik csokorba szedni:
1. Általános gazdasági környezet alakulása Az általános gazdasági környezetre az egyedi vállalkozások nem, vagy csak nagyon csekély mértékben tudnak hatással lenni. Saját gazdálkodásuk során figyelemmel kell lenni a külsô folyamtokra, mert a tágabb környezet is hat a vállalkozás életére, eredményességére. Minden vállalkozásra hatással van adott ország költségvetési politikája, szabályozó rendszere, devizagazdálkodása, hitelpolitikája. Egy válsághelyzetben akár egész iparágak lehetetlenülnek el – lásd pl. építôipar. Mindent azonban nem lehet (és nem szabad) a külsô környezetre fogni, mert minden vállalkozó (a vállalkozás tulajdonosa) saját maga dönti el, hova teszi a saját pénzét, illetve mûködteti-e a vállalkozását.
2. Piaci feltételek romlása A vállalkozás piacai beszûkültek, az általa termelt, forgalmazott termékre, szolgáltatásra már nincs megfelelô (fizetôképes) kereslet. Megjelent, sôt tarol a piacon a konkurencia szebb, jobb, olcsóbb termékekkel, vagy csak az újdonság varázsával hat a vevôkre. Ha a vállalkozás „csak egytermékes”, „csak egy lábon áll”, azaz nincs olyan terméke, szolgáltatása, amely át tudná venni a „húzó” szerepet, akkor elôbb-utóbb a költségstruktúrában a fix költségek aránya olyan jelentôs lesz, ami veszteséghez vezet.
si költségek növekedésével csökken az eredmény, veszteségessé válhat a gazdálkodás. Erôforrások alatt sok tényezô együttesét kell érteni, ebbe beletartoznak a felhasznált alapanyagok, egyéb anyagok, energia, technológia és a szakképzett munkaerô. Az erôforrások egy része sok esetben kiváltható más forrással – például munkaerôt pótolni lehet egy magasabb termelékenységû, jobb hatékonyságú géppel. Viszont nem minden erôforrás csereszabatos, de átgondolt gazdálkodással jelentôsen változtatható az erôforrások igénybevétele, azok struktúrája.
4. Pazarló gazdálkodás Sok vállalkozásnál tapasztalható, hogy amikor „jól fut a szekér”, akkor olyan improduktív, státuszjellegû kiadásokat is megengednek maguknak, amelyek közvetlenül nem szolgálják a termelés érdekeit, viszont jelentôs anyagi terheket rónak a vállalkozásokra. Ennek tipikus példája a túlzott személyzet foglalkoztatása, a volumenhez képes túlméretezett kapacitások kiépítése, a felesleges irodaházak bérlése, ingatlanok megvétele, vagy a luxusautók üzemeltetése stb. A menedzsmentnek kellene folyamatosan figyelemmel kísérnie, hogy melyek azok az improduktív költségelemek, amelyek megtérülnek. De a menedzsment is „esendô emberekbôl” áll. Közhely ugyan, de igaz, hogy a jó, a kényelmes dolgokhoz könnyû hozzászokni, de azokról lemondani viszont nehéz (és sok esetben nimbuszromboló: „mit mond majd a konkurencia, ha meglátja, hogy átköltözött a cég egy kisebb irodába”). Pedig pont ezekkel a kellemetlen visszalépésekkel lehetne a költségeket is visszafogni, csökkenteni. Ha ezt idôben nem teszi meg a vállalkozás, akkor hirtelen jelentôs veszteségek halmozódhatnak fel. S itt igen fontos az idôtényezô is, hiszen egy kényszerhelyzetben született döntés az esetek többségében nem hozza meg azt az eredményt, mint egy megfontolt, jól elôkészített és tervszerûen végrehajtott váltás. Gondoljunk csak bele: egy feleslegessé vált ingatlant mennyivel kevesebbért, sôt, sokszor áron alul lehet csak értékesíteni akkor, ha az eladás egy kényszer.
5. Túlzott eladósodás 3. Erôforrások hiánya Valamely erôforrás hiánya megboríthatja a termelési folyamatot. [Még mára vonatkozóan is sok igazságot találhatunk a témával kapcsolatban az 1980-ban megjelent, a magyar elméleti közgazdaságtan egyik alapokat megrengetô mûvében: Kornai János: A hiány]. Ha valamibôl hiány van, ez azt is jelenti, hogy az adott termék vagy egy helyettesítô termék beszerezhetô lesz ugyan, de csak jóval magasabb áron. Ez viszont a termelési költségek megemelkedéséhez vezet. A termelé-
A fejlesztésekhez gyakran nem elég a rendelkezésre álló saját forrás. Ilyenkor a vállalkozás idegen tôkét is bevonhat a gazdálkodásába. Ennek leggyakoribb formái a hitelfelvétel, a kölcsön, a különféle lízingkonstrukciók. De idegen tôke használatának számít az is, ha a vállalkozás az aktuális kötelezettségeit (szállítók, adók) nem idôben fizeti meg, hiszen a fizetési határidô és a tényleges kiegyenlítés közötti idôszakban az adott pénzt ô használja. Azok a kötelezettségek, amelyekre a fedezete biztosított, nem jelentenek a vál-
9
lalkozás számára problémát, azok a normális üzletmenet részét képezik. Azok azonban, amelyek nem megtérülô beruházáshoz kapcsolódnak, vagy improduktív kiadást fedeznek önmagukban is veszteségforrást jelentenek. S nem elég a kötelezettség visszafizetésével számolni, mert a kötelezettségek jelentôs részét (kölcsön, hitel, lízing) kamat is terheli. A kötelezettség keletkezésekor már ismert, vagy kikalkulálható a kamat várható mértéke. Egy hitelvételnél, már a felvétele elôtt vizsgálni kell, hogy a termelés a kamatra is fedezetet biztosít-e. S akkor még nem számoltunk az esetleges devizában vagy deviza alapon keletkezett kötelezettségekben rejlô árfolyamkockázatokkal. Az nem elégséges, hogy a bank kockázatelemzést végez, mert az alapvetôen a számára való megtérülést, illetve a visszafizetés biztonságát vizsgálja. Minden jelentôsebb kötelezettségvállalás elôtt az adott cég oldaláról is egy kockázatelemzést kellene végezni (gondolatban és/vagy írásban számításokkal alátámasztva), ahol a vállalkozás számot vet azzal, hogy • vissza tudja-e fizetni a kötelezettséget, illetve • annak mellékhatásai (kamat, árfolyamkockázat) beleférnek-e az eredményes gazdálkodásba. Sok vállalkozás ezt az önvizsgálatot nem vagy nem elég körültekintôen teszi meg, s helyette utólag a külsô körülményeket okolja az esetleges kudarcokért, veszteségekért.
6. Hosszabb távon veszteséges gazdálkodás Sokszor nem értik a vállalkozások, miért mondja az adóhatóság (vagy a könyvelô), hogy nem lehet hosszabb távon egy vállalkozás veszteséges. Persze, hogy mit értünk hosszabb távon, az sok egyéb tényezôtôl is függhet. Nem életszerû, hogy valaki azért kockáztatja a pénzét, azért fektet be energiát (munkát, fáradságot), szenvedi el a vállalkozással járó napi szintû stresszt, hogy ne keletkezzen jövedelme. Ha hosszabb távon veszteségesen üzemel, illetve a tulajdonos hagyja, hogy veszteségesen üzemeljen egy adott vállalkozás, akkor annak • vagy jól megfogható, megfelelôen körülhatárolható indokának kell lennie (pl. konkurencia kiéheztetése, hogy annak a piacát megszerezze, s azért áldozatokat is vállal), • vagy van egyéb olyan jövedelemforrás, amely biztosítja a befektetésre jutó hasznot. A vállalkozás tulajdonosi körének és vezetésének a céljait a könyvelônek is ismernie kell, ellenkezô esetben nem tudja a menedzsmentet megfelelôen adózási és számviteli eszközökkel „terelgetni” a cél felé.
10
könyvelôk lapja
Számviteli jelek és/vagy következmények A könyvelôk, könyvvizsgálók a szakértelmük, gyakorlatuk révén már egy fôkönyvi kivonatból is látják azokat az apró jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a fenti negatív folyamatok már léteznek az adott cégnél. Ennek eszközei az arányszámok, mutatószámok, tapasztalati eljárások, öszszehasonlítások. A külsô szakértôk sok esetben hangot is adnak a vállalkozással kapcsolatos kételyeiknek, de mindig az a kérdés, hogy a vállalkozások mennyire veszik figyelembe ezeket a figyelemfelhívásokat. (Sajnos, még mindig sok vállalkozásnál a könyvelô inkább az adminisztratív feladatok megkívánta szükséges rossz, mintsem a menedzsment segítô szakértôje. Persze csak akkor lehet a könyvelô a vállalkozás részére hasznos, együttgondolkodó társ, ha felkészült, tudása naprakész, széles látókörû és konstruktív.) A vállalkozásokban kialakult negatív folyamatok elôbb-utóbb veszteséges gazdálkodáshoz vezetnek. Az egymás utáni beszámolási idôszakban keletkezô mérleg szerinti veszteségek a vállalkozás eredménytartalékában gyûlnek, s egy idô után olyan mértéket érhetnek el, amelyekre vonatkozóan már jogszabályi korlátozások is vonatkoznak. Ezeket egységesen a „saját tôke” problémának nevezzük.
Saját tôke problémák A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény [továbbiakban: Gt.] két problémakor nevesít: • Gt. 51. §, • Gt. 143. §, illetve 245. § A könyvelôk – fôleg a beszámoló összeállításakor, illetve annak elfogadásakor – gyakorta idézik a vállalkozásnak a következôket.
Év végi alultôkésítettség „51. § (1) Ha a gazdasági társaság a számviteli törvény szerinti beszámolójában foglaltak alapján egymást követô két teljes üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezôen elôírt jegyzett tôkének megfelelô összegû saját tôkével és a társaság tagjai (részvényesei) a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tôke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles e határidô lejártát követô hatvan napon belül elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását, vagy rendelkeznie kell jogutód nélküli megszûnésérôl. (2) Az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett tôke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékû, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni.”
A fent idézett jogszabályi hely egyértelmûen rendelkezik arról, hogy amennyiben a vállalkozás nem tudja a saját tôkéjének helyzetét konszolidálni, akkor a vállalkozást jogutód nélkül meg kell szüntetni. Ennek alapvetô módja a végelszámolás. Abban az esetben azonban, amikor a tevékenység záró beszámolóból látszik, hogy a társaság vagyona nem fog fedezetet nyújtani a kötelezettségekre, akkor a végelszámolást felváltja a felszámolási eljárás. A gazdasági válság hatásainak enyhítése végett a törvényalkotó 2012. 10. 16. nappal a következôket iktatta be a jogszabályba: „(4) Mentesül a gazdasági társaság az (1) bekezdés szerinti kötelezettség alól, ha a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül, három hónapnál nem régebbi mérlegfordulónapra összeállított közbensô mérleggel igazolni tudja, hogy az (1) bekezdés szerinti intézkedésekre okot adó körülmény már nem áll fenn.” Ez azt jelenti, hogy a folyamatos könyvelés alapján találni kell egy olyan idôpontot a beszámoló elfogadásától számított három hónapon belül, amelyre, mint fordulónapra összeállított beszámolónál nem áll fenn az alultôkésítettség. Akkor alkalmazható ez az elôírás, ha pl. a vállalkozás értékesít egy nagyobb értékû ingatlant olyan nyereséggel, amely fedezi az eddig veszteségeket. E közbensô mérleg elfogadását igazoló jegyzôkönyvben a tulajdonosok megállapítják, hogy már nem áll fenn az alultôkésítés problémája, s így nincs további tenni való. Figyelem! Ez azért természetesen még nem jelenti azt, hogy a vállalkozásnál minden rendben van! Ettôl még a veszteségforrások okait is fel kell tárni és ki kell azokat küszöbölni, mert csak úgy lehet a vállalkozás a továbbiakban eredményes! A könyvelésre vonatkozóan a következôket szeretném itt megjegyezni: • a könyvelô csak akkor tud folyamatosan reális adatokat adni a vállalkozás helyzetérôl, ha számára teljes mértékben rendelkezésre állnak a könyvelendô bizonylatok és a hozzájuk tartozó információk; • a közbensô beszámoló elkészítése pontosan akkora feladat és munkamennyiség, mint egy év végi beszámoló összeállítása – ezért a könyvelônek és a vállalkozásnak meg kell állapodni a munka elvégzésérôl és annak díjazásáról (ha esetleg nem lenne benne az eredeti könyvelési szerzôdésben, ÁSZF-ben); • a könyvelô csak felhívhatja a figyelmet a jogszabályi kötelezettségekre, de ô nem hozhat döntéseket a vállalkozással kapcsolatosan – tehát az ügyvezetôi és tulajdonosi feladatokat nem
tudja átvállalni (még akkor sem, ha azokat esetlegesen elôkészíti).
Év közbeni tôkevesztés A Gt. 51 §-ában megfogalmazott követelmények azonban csak akkor érzékelhetôek, amikor a beszámoló elkészült, hiszen csak akkor biztos a saját tôke értéke. Arról már nem is beszélve, hogy ezt a tényt több (maximum 5) hónappal késôbb lehet megállapítani, mint amikori állapotra vonatkozik. A Gt. azonban a folyamatos gazdálkodás során sem engedi meg a jelentôs tôkevesztést. Éppen ezért úgy a Kft.-kre, mint a részvénytársaságokra külön szabályokat ír elô az év közbeni tôkevesztésre vonatkozóan. A korlátolt felelôsségû társaságokra a következôk vonatkoznak: „143. § (2) E törvényben vagy a társasági szerzôdésben meghatározott eseteken kívül a taggyûlést akkor is össze kell hívni, ha az a társaság érdekében egyébként szükséges. Az ügyvezetô haladéktalanul köteles, a szükséges intézkedések megtétele céljából, összehívni a taggyûlést, ha tudomására jut, hogy a) a társaság saját tôkéje veszteség folytán a törzstôke felére csökkent, vagy b) a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve, ha vagyona tartozásait nem fedezi. (3) A (2) bekezdésben megjelölt esetekben – kivéve, ha a társaság a taggyûlés idôpontját legfeljebb egy hónappal megelôzô mérlegfordulónapra összeállított közbensô mérleggel igazolni tudja, hogy azok már nem állnak fenn – a tagoknak határozniuk kell különösen a pótbefizetés elôírásáról vagy – ha ennek lehetôségét a társasági szerzôdés nem tartalmazza – a törzstôke más módon való biztosításáról, illetve a törzstôke leszállításáról, mindezek hiányában a társaságnak más társasággá történô átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszüntetésérôl. A határozatokat legkésôbb három hónapon belül végre kell hajtani.” A törvényalkotó az ügyvezetô számára kötelességeként nevesíti a taggyûlés összehívását akkor, ha társaság saját tôkéje a veszteség folytán a törzstôke felére csökken. Sajnos nagyon sok ügyvezetô nincs tisztában ezzel a kötelezettségével! Könyvelôként a folyamatos könyvelés adatai alapján fel tudjuk erre hívni a figyelmet. De ez csak opció, s ez a figyelemfelhívás nem helyettesítheti vagy mentheti fel az ügyvezetést a kötelezettsége alól! Szeretném tovább felhívni a figyelmet a fenti (3) bekezdésben kiemelt részre. Ezt a beemelés a 2013. 06. 30. nappal vált hatályossá. Ennek a szövegnek a beiktatása ismét azt hivatott segíteni, hogy azok a vállalkozások, akik év közben képesek kikerülni a nehéz helyzetükbôl, ne kényszerül-
könyvelôk lapja
jenek további tôkebevonásra, illetve a törvényben nagyon pontosan nevesített lépések megtételére. Így elkerülhetôvé válik a végsô soron szerepeltetett megszûntetés (végelszámolás, illetve felszámolás). A fenti szabályok a vállalkozási elv semlegessége miatt – értelemszerûen – a helyes terminológiával és a vállalkozástípusra vonatkozó egyéb követelményekkel összhangban a részvénytársaságokra is vonatkoznak. „245. § (1) Az igazgatóság köteles nyolc napon belül - a felügyelôbizottság egyidejû értesítése mellett - a szükséges intézkedések megtétele céljából a közgyûlést összehívni, ha tudomására jut, hogy a) a részvénytársaság saját tôkéje a veszteség következtében az alaptôke kétharmadára csökkent, vagy b) saját tôkéje a 207. § (1) bekezdésében meghatározott összeg alá csökkent, vagy c) a részvénytársaságot fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve ha vagyona tartozásait nem fedezi. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetekben – kivéve, ha a társaság a közgyûlés idôpontját legfeljebb egy hónappal megelôzô mérlegfordulónapra összeállított közbensô mérleggel igazolni tudja, hogy azok már nem állnak fenn – a részvényeseknek határozniuk kell az alaptôke biztosításáról, illetve annak módjáról, így különösen a részvényesek által történô befizetés elôírásáról, illetve az alaptôke leszállításáról, továbbá a társaságnak más társasággá történô átalakulásáról, ezek hiányában pedig a társaság megszüntetésérôl. 246. § Ha a közgyûlés befejezését követô három hónapon belül az összehívására okot adó, a 245. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti körülmény változatlanul fennáll, az alaptôke leszállítása kötelezô.” Itt is szeretném kiemelni a (2) bekezdésben szereplô új lehetôséget, amely – a Kft.-khez hasonlóan – azt hivatott biztosítani, hogy amennyiben már nem állnak fenn idôközben a negatív hatások, akkor nem kell az elôírt lépéseket megtenni; tovább folytatható a vállalkozás tevékenysége.
Árfolyamveszteség hatásának kiküszöbölése A vállalkozások jelentôs része azért került a fentiekben vázolt alultôkésített helyzetbe, mert a beszámolóhoz szükséges kötelezô devizaátértékelések miatt jelentôs veszteségeket szenvedett el. A 2012. évi CXLVI. törvény 21. §-a 2012. 10. 16. hatállyal a Gt.-be egy új szabályt iktatott be. „336/F. § Az 51. § (1) bekezdése, a 143. § (2) bekezdés a) pontja, valamint 245. § (1) bekezdés a) és b) pontja alkalmazásában a saját tôke hiányának megál-
lapítása során a 2011-ben, valamint a 2012-ben induló üzleti évrôl készített számvitelrôl szóló 2000. évi C. törvény szerinti beszámolóban kimutatott, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek számviteli törvény 60. § (3) bekezdés a) pontja szerint elszámolt összevont árfolyamvesztesége 2014. május 31éig figyelmen kívül hagyható.” Ezt azt jelenti, hogy amikor bármelyik fenti saját tôke problémát vizsgáljuk, akkor elôbb az adott beszámoló mérleg szerinti eredményét korrigálni kell az abban az idôszakban, az év végi kötelezô devizás átértékelés összevont árfolyam-különbözetével. Ismét egy érv az mellett, hogy nem jó (és nem szabályos) az eljárás, amikor a beszámolóhoz az egyes tételek átértékelését közvetlenül az árfolyam veszteség vagy árfolyam nyereség fôkönyvi számlára könyvelik. A törvény összevont árfolyam-átértékelési különbözetrôl rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az összes egyedi átértékelést egy „technikai” számlára kell könyvelni, s majd ennek a közbensô számlának az egyenlege lesz az év végi árfolyamveszteség vagy árfolyamnyereség.
Vállalkozás folytatásának elve A számvitelrôl szóló 2000. évi C. törvény egyik fontos elve a vállalkozás folytatásának elve.
11
„15. § (1) A beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a belátható jövôben is fenn tudja tartani mûködését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a mûködés beszüntetése vagy bármilyen okból történô jelentôs csökkenése (a vállalkozás folytatásának elve).” Ezt az elvet szokás az ún. „nulladik alapelvnek” is tekinteni, mert ez az elôfeltétele a többi alapelv alkalmazhatóságának. Egy adott vállalkozás mûködését és ahhoz a számviteli és adózási hátteret úgy kell kialakítani, hogy az biztosítsa a vállalkozás folytatásának lehetôségét. Utólag végigolvasva a fentieket: lehet, hogy ezt a cikket nem is a könyvelôknek kellene elolvasni, hanem a vállalkozások tulajdonosainak, a vezetô tisztségviselôknek. Sokszor látjuk, hogy igen tapasztalt könyvelôk, könyvvizsgálók sikertelenül igyekeznek a menedzsment figyelmét felhívni a problémákra. Nem a szakmánkat dicsérve, de a gyakorlat azt mutatja, hogy azok a vállalkozások tudnak igazán sikeresek lenni, akik kiaknázzák azt a szellemi hátteret is, amely a vállalkozás mögött lévô számviteli, adózási szakemberekben rejlik. Dr. Sallai Csilla
SZABÓ GÁBOR ROVATA
Az online pénztárgépek bevezetésével kapcsolatos tudnivalók Cikkünkben tematikusan összefoglaljuk mindazon szabályokat, amelyek az online pénztárgépek körüli kérdések kapcsán felmerülhetnek. Az írás megjelenésekor nyilván lesznek olyan részek, amelyeket az olvasó már ismer, ezért az egyes témákat külön-külön cím alatt tárgyaljuk.
Üzembe helyezési kód igénylése, a támogatás igénybevétele Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: mit kell tenniük azoknak a vállalkozóknak, akiknek hagyományos, kontrollszalagos (elektronikus naplóval nem rendelkezô) pénztárgépük van, és szeptember 1-jén várhatóan még nem rendelkeznek online pénztárgéppel? Az adóhatóság elvárása velük szemben az, hogy az új pénztárgépek üzembe helyezéséhez szükséges kódot megigényeljék a PTGREG nyomtatványon. A kód igénylésének nem feltétele, hogy az új pénztárgépet beszerezzék. A regisztrációs kód birtokában szeptember 1-jén ki lehet nyitni az üzletet, és a hagyományos pénztárgéppel lehet nyugtát adni. Közben persze folya-
matosan figyelni kell a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal honlapját, és pénztárgép szervizesnél is lehet érdeklôdni az új pénztárgépek engedélyezése, illetve elérhetôsége felôl. Egy kicsivel könnyebb helyzetben vannak azok, akik jelenleg elektronikus naplóval rendelkezô pénztárgépet üzemeltetnek. Ilyen esetben az online pénztárgépekre való végsô átállás határideje 2014. január 1-je. Nekik egészen az átállás idôpontjáig havi szinten adatszolgáltatást kell adni a PTGNAPLO nevû nyomtatványon, mellékletek csatolásával. Az adatszolgáltatást tárgyhót követô hónap 10-éig kell elkészíteni. Arról a hónapról már nem kell adatszolgáltatást küldeni, amikor egész hónapban az
12
könyvelôk lapja
online pénztárgép üzemelt. Ha mondjuk 2013. november 3-ával (aznapi nyitással) történik meg az online pénztárgép üzembe helyezése, akkor 2013. november 1–2. napról még utoljára 2013. december 10-éig adatszolgáltatást kell teljesíteni a jelzett nyomtatványon. Az elektronikus naplóval rendelkezô pénztárgépek egy részénél várhatóan nem cserérôl fogunk beszélni, hanem arról, hogy a pénztárgép bôvítménnyel együtt lesz alkalmas az adóhatósággal való adatkapcsolatra, azaz online pénztárgépként fog a továbbiakban üzemelni. Ez viszont nem automatikus, javasolt itt is a szervizesnél érdeklôdni, hogy az adott elektronikus naplós pénztárgéptípushoz engedélyeztetnek-e bôvítményt, vagy sem. A következô lépésben nézzük meg, mit kell tudni a kód igénylésérôl, illetve a támogatásról! A már említett üzembe helyezési kódot a PTGREG nyomtatványon kell megigényelni, és ugyanezen nyomtatványon kell megigényelni a pénztárgép beszerzéséhez szükséges támogatást is. Pontosabban arról van szó, hogy maga a megigényelt kód tartalmazza a támogatást is, amennyiben az adózó ezt kérte, és a feltételeknek megfelelve meg is kapta azt. Azt kell itt hangsúlyozni, hogy kontrollszalagos pénztárgép esetén az üzembe helyezési kóddal rendelkezni kell szeptember 1-jén. Ha ez a kód nem támogatásos, azzal még nincs semmi probléma, a lényeg az, hogy meg legyen igényelve. Elôfordulhat olyan helyzet, hogy jelenleg a vállalkozó – például az adótartozásai okán vagy felfüggesztett adószáma miatt – nem tud támogatásos kódot igényelni. Mindenképpen kérnie kell támogatásra nem jogosító kódot, és a késôbbiekben még mindig lehetôsége van arra, hogy ismételt PTGREG nyomtatvány benyújtásával – tartozásai rendezését, adószáma felfüggesztésének megszûnését követôen – támogatásos kódot kérjen. Amikor az új pénztárgépvásárlásnak eljön az ideje, a támogatásos kód felhasználásával élni tud az 50 000 forintos támogatás lehetôségével, azaz ennyivel olcsóbban tudja a pénztárgépet megvásárolni. A támogatás alapesetben a régi pénztárgép cseréjére jár, ezért kéri a regisztrációs nyomtatvány a régi pénztárgép AP számát. E cikk megjelenésekor bizonyára már sokan túl vannak a nyomtatvány benyújtásán, ezért már csak a különleges kérdésekkel érdemes foglalkozni. A kód igénylése során egy teljesen új mozzanat, hogy a kódot „helyhez” rögzítjük, azaz az üzemeltetési helyet is meg kell adnunk. Ha a kód igénylésekor megadott leendô üzemeltetési helyszín változik még az új pénztárgép üzembe helyezése elôtt, akkor a PTGREG
nyomtatványt ismét be kell nyújtani. A nyomtatván elején a „D” blokkban be kell ikszelni, hogy üzembe helyezési hely változása miatt adja be a nyomtatványt a vállalkozó. Ilyen esetben aktívvá válik a MOD nevû pótlap, melyen lehetôség van a már kapott kódhoz rögzített üzembe helyezési címen változtatni. Ha már az üzembe helyezett pénztárgépet késôbb visszük át másik üzletbe, akkor azt már a PTGTAXUZ nevû nyomtatványon kell az áthelyezést megelôzô 5. napig bejelenteni. Ez egy nagyon fontos határidô, ugyanis ebbôl az is következik, hogy azonnal nincs lehetôség az online pénztárgépet másik helyen üzemeltetni, csak akkor, ha az átmozgatást legalább 5 nappal elôtt bejelentettük. Ez alól kivételt képeznek a mozgóboltok – az ô esetükben elég a székhelyt megadni a kód igénylésekor. A PTGREG nyomtatványhoz egy fontos tanács: mindig a kitöltéskori legfrissebb verziójú programot használjuk, ennél a nyomtatványnál ennek betartása kiemelt súllyal bír. A pénztárgép beszerzéséhez adott támogatás mûködésével is érdemes foglalkozni, amellett, hogy sokan rendelkeznek támogatásos kóddal. Többek közt azért érdemes errôl beszélni, mert nem minden feltétel fennállását vizsgálja automatikusan az adóhatóság a kód igénylésekor, utólagosan is vizsgálhatja azt, ezért a korábbi igénylésünk helyességérôl sem árt meggyôzôdni. Az egyik nagyon fontos dolog, hogy a támogatás a cserére jár, továbbá azok is igénybe vehetik, akik korábban engedélyt kaptak a pénztárgép kötelezô használata alól, és még az engedély lejárta elôtt, 2013-ban pénztárgépet kívánnak beszerezni. Sôt még az is kaphat támogatást, akinek nem volna kötelezô pénztárgépet használni, de saját döntése alapján így ad nyugtát, és az online pénztárgépre való átállást – bár nem volna neki kötelezô – 2013-ban meg akarja valósítani. A támogatás nem jár abban az esetben, ha valakinek elektronikus naplóval rendelkezô pénztárgépe van, és azt fogja a késôbbiekben bôvíteni az adóügyi ellenôrzô egységgel. Még akkor sem jár a támogatás, ha az egyelôre még online adatkapcsolatra nem képes – késôbb bôvíthetô – pénztárgépet az idei évben szerzi be. Pénztárgépek cseréje alatt klasszikusan azt értjük, hogy például a boltunkban van két hagyományos pénztárgép, melyek helyére kell két online pénztárgépet beállítani. Ha már egy harmadik, online pénztárgépet is venni akarok, arra már nem jár a támogatás. Nézzük meg röviden az igénylés folyamatát! • Mint vállalkozó tudom, hogy pénztárgépet fogok cserélni, az erre vonatko-
zó támogatási igényemet, illetve az üzembe helyezés leendô helyszínét a PTGREG nevû nyomtatványon lejelentem. Ezt megtehetem anélkül, hogy egyáltalán tudnám, mikor és hol fogok venni új pénztárgépet. • Az adóhatóság – ha mindent rendben talál – küld egy kódot, melyet egészen addig biztos helyen tárolok, amíg nem jutok el az új pénztárgép vásárlásáig. • Amikor megvételre kerül a pénztárgép, a kód alapján 50 000 forinttal olcsóbban történik meg a pénztárgép beszerzése. Ha bármely oknál fogva a kapott kód alapján nem kerül megvételre a pénztárgép, a támogatás sem realizálódik, azaz maga a támogatásos kód megigénylése nem jelenti a támogatás tényleges igénybevételét. • Szintén a támogatásos kód alapján a pénztárgépet a szervizes beüzemeli. És itt van egy mozzanat, amirôl még e cikk írásakor nincsenek tényszerû információk. Ahhoz, hogy már az elsô adatkapcsolat létrejöhessen a NAV szervere és a pénztárgép között, az adat továbbítását ténylegesen elvégzô cégnek is közre kell mûködnie. Ezek a cégek lesznek a nagy mobilszolgáltatók, kiegészülve más cégekkel is. Erre vonatkozóan várhatóan szerzôdést kell kötni a vállalkozónak az adat továbbítását elvégzô céggel. • A pénztárgép eladója pedig utólag a kód alapján megigényli a támogatást. A támogatást ténylegesen az eladónak folyósítja ki az adóhatóság. Elôfordulhat, hogy a támogatásos kód igénylését elutasítja az adóhatóság, és az idô szûke miatt a támogatás nélküli kóddal kerül beüzemelésre a pénztárgép. A vállalkozó eközben az adóhatóság döntése ellen jogorvoslattal élhet. Ha a vállalkozónak adnak igazat, a támogatást közvetlenül neki utalják ki. Még mindig a támogatásnál maradva fontos ismerni a támogatásra vonatkozó egyéb feltételeket. Ez a támogatás a korábbi, adóhatóságtól igényelhetô támogatásoktól eltér. Mivel államháztartási és uniós korlátokat is vizsgáló támogatásról van szó, kijelenthetô, hogy sok feltételnek kell megfelelni. Nézzük sorra ôket! • Ha a vállalkozás 2011. évben vagy azelôtt indult, akkor 500 millió forint alatt kell lennie az árbevételnek, és maximum 5 darab pénztárgépre jár a támogatás. 2012. vagy 2013. évi indulás esetén nincs korlátozás az árbevételt illetôen. • A NAV felé fennálló tartozása 180 napon át az 1 millió forintot nem érheti el.
könyvelôk lapja
• 3 kiemelt adónem tekintetében egy további tartozásra vonatkozó korlát is van. A magánszemélytôl levont szja (290), nyugdíjjárulék (291), egészségbiztosítási- és munkaerô-piaci járulék (293) együttes egyenlege 10 000 forintnál kevesebb kell, hogy legyen. Itt annyi mozgástere van a vállalkozónak, ha mondjuk áfán vagy társasági adón van túlfizetése, akkor onnan átvezetve ezekre a az adónemekre benyújthatja a támogatásra jogosító kódra vonatkozó igényét. Fontos kiemelni, hogy a támogatásos kód benyújtásának a napjára vizsgálja az adóhatóság a tartozás fennálltának tényét. • De minimis támogatásnak minôsül, azaz bele kell férni a 3 üzleti év/ 200 000 euró szabályba. Ritkán elôfordul, hogy szállítási ágazatba tartozó vállalkozásról van szó, ott a korlát 3 üzleti év/100 000 euró. Itt a 3 évet úgy kell számolni, hogy a 2011., a 2012. és a 2013. évben a PTGREG nyomtatvány benyújtásáig mennyi de minimis támogatást vett igénybe. Ha semmit, akkor is ki kell tölteni a TAM-01-es lapon a vonatkozó részét (B. blokk 3. sor a. és b. oszlopok) „0”-val. • A támogatás igénylésekor nem állhat végelszámolás, felszámolás, csôd vagy kényszertörlési eljárás hatálya alatt. • Az adószáma nem lehet felfüggesztve a támogatás igénylésekor. • Mivel államháztartási támogatásról van szó, nem csak az adózással kapcsolatos szabályokban rögzített feltételeknek kell megfelelni. A TAM01-es lapon kell nyilatkozni arról, hogy a vállalkozás a rendezett munkaügyi kapcsolatoknak megfelel, illetve nem minôsül nehéz helyzetben lévô vállalkozásnak. Találunk még egy olyan nyilatkozatot is cégekre vonatkozóan, hogy átlátható szervezetnek kell lennie. Anélkül, hogy belebonyolódnánk a fogalomba, kijelenthetjük, hogy magyar magánszemély tulajdonosú cég gondolkodás nélkül nyilatkozhat, illetve akkor is lehet nyilatkozatot tenni, ha társaság is tulajdonos a cégben, de annak tagjai hazai magánszemélyek. Szintén ehhez kapcsolódóan kell nyilatkozni arról, hogy általános forgalmi adó szempontjából levonási joggal bíroke, vagy sem a pénztárgép mint eszköz beszerzése szempontjából. Itt sem kell túl sokat töprengeni, ha az általános szabályok szerinti adóalanyiságot választottam, akkor igennel kell válaszolni, egyébként pedig nemmel. A támogatás 50 000 forintos összegén a nyilatkozat nem változtat semmit.
• A támogatás a 2013. évi beszerzésû gépekre vonatkozik, a kódot 2013. december 15-ig lehet megigényelni, a pénztárgép vásárlásának pedig 2013. december 31-éig kell megvalósulnia.
A pénztárgép beszerzése A pénztárgép beszerzése során óvatosnak kell lennünk. Ha ajánlatot kapunk online pénztárgépre vonatkozóan, elsôként azt le kell ellenôrizni, hogy a kínált pénztárgép engedélyeztetve van-e. A pénztárgép típusának érvényes engedélyérôl a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal holnapján, a nyilvántartások menüpont alatt gyôzôdhetünk meg. Ha az üzlet létrejön, akkor a támogatásos kód bemutatásával tudjuk 50 000 forinttal olcsóbban a gépet megvásárolni. A forgalmazó a kód érvényességét le fogja futtatni, erre az adóhatóság honlapján lesz lehetôsége, de ez csak inkább formaság az üzemeltetô szempontjából. A támogatást a forgalmazó fogja pénzügyileg az adóhatóságtól megigényelni, a pénztárgépet használókat ez nem érinti.
Mit tegyen az a vállalkozás, aki 2013 tavaszán, nyarán vagy ôszén indul? Az a szabály bizonyára már közismert, hogy az idei év tavaszától induló vállalkozások augusztus 31-ig akár kézi nyugtaadással is teljesíthetik a bizonylatolási kötelezettségüket. Nyilván egy forgalmasabb élelmiszerbolt esetén ez nem alternatíva, ott a hagyományos pénztárgépet be kell szerezze a vállalkozás. A közelgô szeptember 1-jei határidô miatt nem lehet amellett a kérdés mellett elmenni, hogy mi lesz akkor, ha ezek a vállalkozások még nem tudnak beszerezni online pénztárgépet, vagy mi a helyzet a már ôsszel induló vállalkozásokkal. A NAV által augusztus 21-én megjelent közleménye rögzíti, hogy a jogszabályban lefektetett augusztus 31-ei határidôt követôen is lehet kézi nyugtaadással eleget tenni az induló vállalkozásoknak, a hagyományos pénztárgépeket nem kötelesek beszerezni, azzal, hogy még augusztus hónap folyamán igényeljék meg az üzembe helyezési kódot. Az ôsszel induló vállalkozások figyeljenek arra oda, ha induláskor még nem lesz online pénztárgépük, akkor a nyitást megelôzôen meg kell igényeljék az üzembe helyezési kódot, tehát esetükben nem az augusztus 31. a határidô a kód igénylésére vonatkozóan. Nyilván lesz olyan vállalkozói kör, aki mégis inkább a hagyományos pénztárgép beszerzésével, vagy bérlésével akarja az online gépek megérkezéséig a nyugtaadási kötelezettségét megoldani. Ha az online kassza még nem lesz elérhetô, marad a hagyományos pénztárgép, de abból is csak az a fajta, ami elektronikus naplóval rendelkezik. Kontrollszalagos
13
pénztárgépnek még csak bérlésében sem érdemes gondolkodni. Az elektronikus naplós pénztárgépet 2013. december 31ig tudja használni a vállalkozó. Ha megvásárolja az elektronikus naplós gépet, és késôbb azt cseréli, jogosult lesz ugyan támogatásra, de gyakorlatilag mindkét gép árát – csökkentve a támogatással – ki kell fizetnie. Ha olyan gépet vásárol, amelyet késôbb online pénztárgéppé lehet majd alakítani, akkor még egyszer már nem kell komplett pénztárgépet vásárolni, bár még ennek az adóügyi ellenôrzô egységnek az áráról nincs információ.
Mi a helyzet azokkal a vállalkozásokkal, ahol a hagyományos pénztárgép adómemóriája betelt, és már nem lehet új adómemóriát kapni? Egyre gyakrabban szembesülnek a pénztárgépet használók azzal a problémával, hogy a pénztárgépük betelt adómemóriáját nem tudják pótolni, és másik pénztárgépre lenne szükség, ugyanakkor az új online pénztárgép még mindig nem kapható. A szabályozás augusztus 31-ig, az elôzô bekezdésben említett NAV közlemény pedig szeptember 1-tôl itt is megengedi a kézi nyugtaadásra való átállást. Ugyanakkor ahol a forgalom ezt nem engedi meg (pl. belvárosi élelmiszerüzlet), ez már nem választható megoldás. Részükre marad az, ami az induló vállalkozásoknak: elektronikus naplóval már rendelkezô, de még online adatkapcsolatra nem képes pénztárgép beszerzése vagy bérlése.
Az online pénztárgépet olyan helyen fogja az adózó üzemeltetni, ahol nincs mobil térerô Az online pénztárgépek nem az interneten keresztül fogják az adóhatóságnak az adatokat elküldeni, hanem mobil adathálózat útján. Ha a meglévô vagy leendô üzletben tudomásunk van arról, hogy nincs vagy nagyon gyenge a mobil térerô, akkor minél hamarabb kérjük meg a mentességet a mobil adathálózaton való adatszolgáltatás alól. Akkor is kérhetô a mentesség, ha egy nagyobb beruházással meg lehetne oldani az elérést, de ennek a költsége komoly megterhelést jelentene az adózó számára. Az engedélyt a PTGM nevû nyomtatvány benyújtásával kell elindítani. A kérelemre elindult eljárásban a Nemzeti Média Hatóságtól kapott szakmai segítség alapján fogja az adóhatóság az engedélyt 1 évre megadni, vagy elutasítani azt. Az engedély megadása nem jelenti azt, hogy nem kell online pénztárgépet beszerezni, illetve annak beüzemeléséig határidôben átállni. Sôt havi adatszolgáltatási kötelezettsége is lesz az adózónak, melyet a PTGOPTA nevû nyomtatványon CD/DVD vagy egyszer írható optikai adathordózó melléklet csatolásá-
14
könyvelôk lapja
val kell teljesítenie. A szabályozás felkínálja azt a lehetôséget is, hogy az online pénztárgépet a vállalkozó naponta legalább 1 órára olyan helyszínre szállítsa el, ahol elérhetô a mobil hálózat. Ha ezt elôreláthatólag nem tudja garantálni, akkor célszerû a PTGOPTA adatszolgáltatásnál maradni.
Nyomtatvány Mikor kell használni? elnevezése PTGM
PTGNAPLO
Eligazodás a pénztárgépekhez kapcsolódó új nyomtatványok között Az online pénztárgépekkel egyidejûleg a vonatkozó adatszolgáltatásokat, változás-bejelentôket is jelentôsen átszabták. Nagyon fontos tudnivaló, hogy az új nyomtatványok használata részben a hagyományos pénztárgépeket is érinti. Lényegi változás az is, hogy amit a pénztárgépek használata során felmerülô adatszolgáltatásként eddig 100%-ban a szervizek jelentettek le az adóhatósághoz, azt most részben az adózók kötelesek megtenni. Még csak az az alternatív lehetôség sincs meg, hogy a szerviz az adózó helyett átvállalhat bizonyos bejelentési kötelezettségeket. Az online pénztárgépek esetén például az üzemeltetési hely megváltoztatását a szervizes be sem jelentheti. Az 1. táblázatban azt kívántam áttekinthetôen öszszefoglalni, hogy az új nyomtatványokat kinek és mikor kell használnia. Az elôzôekben már utaltam arra, hogy a pénztárgép használatával kapcsolatos változások bejelentésének kötelezettségét 2013. május 1-jétôl már a régi pénztárgépekre vonatkozóan is megosztotta a szabályozás vállalkozó és szerviz között. Ez a két nyomtatvány a PTGTAX és a PTGTAXUZ, a 2. táblázat e két nyomtatvánnyal érintett bejelentési kötelezettség területében ad eligazítást. Külön kiemelést igényel, hogy az üzembe helyezés helyszínének változása esetén a bejelentési határidô a pénztárgép átmozgatását megelôzô 5. nap. Ha például november 10-ével egy másik üzletembe szeretném az online pénztárgépet átvinni, azt legkésôbb november 5éig kell az adóhatóságnak a PTGTAXUZ nyomtatványon bejelenteni. A gond akkor van, ha november 8-án születik meg a döntés, hogy november 10-ével másik boltba kellene átvinni a pénztárgépet. Ezt nem tehetem meg, csak leghamarabb november 13-ával. A feladatok megosztásából adódóan a szervizelési tevékenység tartalmát jobban meg kell ismerni, hiszen nem minden szervizes által elvégzett munkáról neki kell adatot szolgáltatni. Szervizelési tevékenységnek minôsül: • üzembe helyezés, • javítás, cserepénztárgép biztosítása, • éves felülvizsgálat (ez egyébként kötelezô lesz online pénztárgépek esetén),
PTGOPTA
PTGREG PTGTAX PTGTAXSZ PTGTAXUZ
Beadásra kötelezett
Ha nincs mobil térerô, vagy csak nagyobb beruházás Vállalkozó árán lehetne kiépíteni, akkor az online kapcsolat hiánya miatt kötelezô a kérelmet ezen a nyomtatványon beadni. Elektronikus naplóval rendelkezô (de még nem online) Vállalkozó, pénztárgépekrôl a havi adatszolgáltatás beadására de szervizest szolgáló nyomtatvány, elsôként augusztus 10-ig kellett be kell vonnia beadni július hónapról. Akik a PTGM alapján mentesítést kaptak, azok részére Vállalkozó, a havi adatszolgáltatás CD/DVD vagy egyszer írható de szervizest optikai adathordozó melléklettel. be kell vonnia Támogatásos, vagy támogatás nélküli, üzembe Vállalkozó helyezést szolgáló kód igénylése. Pénztárgép használatával kapcsolatos változások, Szerviz a szerviz tevékenységéhez kapcsolódóan. Pénztárgép szervizek engedélyével kapcsolatos Szerviz bejelentô, változás-bejelentô lap. Pénztárgép használatával kapcsolatos változások, Vállalkozó a vállalkozó tevékenységéhez kapcsolódóan.
1. táblázat.
PTGTAXUZ
PTGTAX
Pénztárgép használatának 30 napot meghaladó szüneteltetése Szüneteltetésbôl újra használat Pénztárgép üzemeltetési helyének megváltoztatása (csak online ptg! esetén) Használatból való végleges kivonás Megsemmisülés, elvesztés, lopás Mûszerész bejegyzésének megtagadása
Határidô (lényeges, mert elég szerteágazó) Szüneteltetés megkezdésétôl számított 45 napon belül Újbóli használatot megelôzôen A tervezett változást megelôzô 5. napig
Kivonást követô 5 napon belül Észlelést követô 8 napon belül Megtagadástól számított 5 napon belül Selejtezés Eseményt követô 3. nap Cseregép üzembe helyezése, Eseményt követô 5. nap visszaszolgáltatása Szervizelési tevékenység Általában az eseményt végzése követô 3. nap, ritkán 5. nap Pénztárgép adómemóriáját Pénztárgép adómemóriáját Kiírást követô 5 napon belül az üzemeltetô kiírja a szerviz kiírja Üzlet nevének változása Változást követô 5 napon (nem kötelezô) belül 2. táblázat.
• programozás, az üzemeltetô szoftverek upgrade-je, • Adóügyi Ellenôrzô Egység cseréje, • minden olyan mûvelet, ami a plomba megbontását igényli, • rendellenesség észlelése. Végezetül ne feledkezzünk meg a taxaméterekrôl sem! Az online adatkapcsolatra való átállás a taxamétereket nem érinti, illetve
más adatszolgáltatás sem került bevezetésre a taxaméterek adatforgalmát illetôen. Viszont egy nagyon fontos korlátozó rendelkezés került beiktatásra: ha a taxaméter meghibásodik, vagy ha ellopják, akkor annak javításáig, illetve másik taxaméter beszerzéséig nem lehet megkezdeni a következô fuvart. Szabó Gábor
könyvelôk lapja
DR. HORVÁTH ISTVÁN ROVATA
Munka Törvénykönyve – ami már módosult, és ami változni fog A már nem is annyira új Munka Törvénykönyve életbe lépését követô egy év és egy hónap elteltével megváltoztak egyes meghatározó munkajogi rendelkezések. Augusztus 1-tôl lépett életbe – a többségében a munkaidôt, a szabadságot és a díjazást érintô – törvénymódosítás, de az újévre is marad még két újdonság. A Munka Törvénykönyvét (a továbbiakban: Mt.) az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggô módosításáról szóló 2013. évi CIII törvény (a továbbiakban: Módtv.) módosította (kihirdetve a június 22-én megjelent Magyar Közlöny 103. számában!). A törvénymódosítás egyes rendelkezéseit – a követhetôség céljából – a paragrafus-számhoz igazodva, növekvô sorrendben tekintjük át. Az augusztus 1-jén életbe lépett szabályokkal kezdjük!
Ami már módosult A munkáltató személyében bekövetkezô változás a felszámolási eljárás alatt – kit és mirôl kell tájékoztatni üzemi tanács hiányában? A Módtv. 8. § (1) bekezdése érinti az Mt. 36. § (2) bekezdését, amely a felszámolási eljárás alatt álló munkáltató személyében bekövetkezô változás különös szabályait állapítja meg. Abból kiindulva, hogy kivételesen felszámolási eljárásban is sor kerülhet a felszámolás alatt álló munkáltató gazdasági egységének jogügyleten alapuló átszállására, és ezáltal a munkáltató személyében bekövetkezô változásra, a Módtv. elôírja az átvevô munkáltatónak a munkavállalók felé fennálló tájékoztatási kötelezettségét arra az esetre, ha az átadó munkáltatónál üzemi tanács nem mûködik és üzemi megbízott megválasztására sem került sor. Ez kiegészíti azt a hatályos szabályozást, amely a munkáltató személyében a gazdasági egység jogügyleten alapuló átszállása folytán bekövetkezô változás esetére alkalmazni rendeli az Mt. 38. § (2) bekezdésében foglaltakat. E szerint, amennyiben az átadó munkáltatónál – a 236. § (1) bekezdésében meghatározott munkavállalói létszám hiányában – üzemi tanács nem mûködik és üzemi megbízott megválasztására sem került sor, az átadó vagy – a munkáltatók megállapodása alapján – az átvevô munkáltató legkésôbb az átszállást megelôzôen tizenöt nappal köteles az érintett munkavállalókat írásban tájékoztatni a) az átszállás idôpontjáról vagy tervezett idôpontjáról, b) az átszállás okáról,
c) a munkavállalót érintô jogi, gazdasági és szociális következményekrôl, valamint d) a munkavállalót érintô tervezett intézkedésrôl. Nem lehet felmondási indok az általánosnál hosszabb beosztás szerinti munkaidôre lehetôséget adó megállapodás munkavállalói felmondása A Módtv. 8. § (2) bekezdése kiegészítette az Mt. 66. § (3) bekezdését, amely korlátozza a munkáltató felmondási jogának gyakorlását. Elöljáróban: az Mt. lehetôvé teszi a teljes napi munkaidô felemelését a felek megállapodása alapján legfeljebb napi tizenkét órára, ha a munkavállaló készenléti jellegû munkakört lát el, vagy a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója (hosszabb teljes napi munkaidô) [92. § (2) bekezdés]. Ekkor a munkáltató és a munkavállaló újabb írásbeli megállapodása alapján – a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra, heti munkaideje legfeljebb hetvenkét óra lehet. A megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidô-keret elrendelése esetén a munkaidô-keret utolsó napjára tizenöt napos határidôvel felmondhatja [Mt. 99. § (3) bekezdés]. A Módtv. szerint kizárólag ez utóbbi megállapodás munkavállaló általi felmondása nem szolgálhat a munkáltató felmondásának indokául. Megjegyezzük, a Módtv. rendelkezése nem érinti a munkáltató általános szabályokon alapuló felmondási jogát. Elszámolás hó közi munkaviszony-megszûnés esetén A Módtv. 8. (3) bekezdésével megállapított Mt. 95. § (5) bekezdése szerint a munkaviszony munkaidôkeret lejárta elôtti megszûnésére vonatkozó rendelkezéseket (lásd részletesen az Mt. 95. § (1)-(4) bekezdését!) munkaidô-keret hiányában is alkalmazni kell, ha a munkaviszony hónap közben szûnik meg. Ekkor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend (a hétfôtôl péntekig beosztott munkaidô – Mt. 97. § (2) bekezdés), a napi munkaidô és a
15
teljesített munkaidô alapulvételével el kell számolni. Az új rendelkezés alkalmazásának lehetôsége meglehetôsen korlátozott, mert egyenlôtlen munkaidô-beosztásra eleve csak munkaidô-keret elrendelése mellett van mód. Az egészségi fogyatékosság esetén járó pótszabadság – bôvült a jogosultak köre A Módtv. 8. § (5) bekezdése kiegészítette az Mt. 120. §-át, így már nem csak a rehabilitációs szakértôi szerv által megállapított legalább ötven százalékos mértékû egészségkárosodás esetén jár évenként öt munkanap pótszabadság. A törvénymódosítás alapján erre válik jogosulttá a fogyatékossági támogatásra vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállaló (lásd errôl részletesen a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlôségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt!). Az apák pótszabadsága – kedvezôbb feltételek A Módtv. 8. § (6) bekezdése kiegészítette az Mt. 121. § (1) bekezdését, amely az apák részére járó pótszabadságot szabályozza. Az apáknak gyermekük születése esetén, legkésôbb a születést követô második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésüknek megfelelô idôpontban kell kiadni. A Módtv. alapján e pótszabadságra való jogosultság megállapításakor nem alkalmazható azon rendelkezés, mely szerint a munkavállaló részére – ha munkaviszonya év közben kezdôdött vagy szûnt meg – a szabadság arányos része jár. A törvénymódosítás értelmében – melyet annak hatálybalépését követôen született gyermek esetén kell alkalmazni – a gyermek születése esetén az apa – függetlenül a munkaviszony kezdetének idôpontjától – mindig a pótszabadság teljes tartamára lesz jogosult, így eltérôen a más jogcímeken járó szabadságtól, nem kerül sor arányosításra, ha például az apa évközben lép be a céghez és ezt követôen születik meg gyermeke. A legrövidebb egybefüggô szabadság – a kétirányú eltérés lehetôségével A Módtv. 8. § (7) bekezdése az Mt. 122. § (3) bekezdését pontosítja. mely szerint a szabadságot – eltérô megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggô napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenônap (heti pihenôidô), a munkaszüneti nap és az egyenlôtlen munkaidô-beosztás szerinti szabadnap vehetô figyelembe. A törvényszöveg „eltérô megállapodás hiányában” fordulata a munkáltatónak és a munkavállalónak biztosít felhatalmazást, hogy megállapodásukkal a tizennégy naptól két irány-
16
könyvelôk lapja
ban is eltérhessenek. Így a felek megállapodhatnak arról, hogy a munkáltatónak egy naptári évben nem kell legalább tizennégy napnyi összefüggô szabadságot kiadnia, de közös megegyezéssel úgy is határozhatnak, hogy ennél hosszabb szabadságot (pl. három hetet) szükséges biztosítani. A szabadság kiadása és nyilvántartása egyenlôtlen munkaidô-beosztás esetén A Módtv. 8. § (9) bekezdése módosítja az Mt. 124. §-át. Nincs változás az általános szabály tekintetében, mely szerint a szabadságot a munkaidô-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni [124. § (1) bekezdés]. Az elsô változás az Mt. 124. § (2) bekezdésében találjuk: a napi munkaidô mértékétôl eltérô munkaidô-beosztás esetén a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól és a kiadott szabadságot ezzel egyezô óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani. A módosítás értelmében egyenlôtlen munkaidô-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidô-beosztás szerinti heti pihenônapot és a munkaszüneti napot. A Módtv. az Mt. 124. § (3) bekezdésének beiktatásával továbbra is fenntartja a korábbi kizárólagos elszámolási szabályt, mely szerint egyenlôtlen munkaidô-beosztás esetén a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidôbeosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A Módtv. által megállapított Mt. 124. § (4) bekezdése szerint a szabadságot • a munkaidô-beosztástól függetlenül, munkanapban történô kiadás esetén ugyancsak munkanapban, • egyenlôtlen munkaidô-beosztás esetén – órákban történô kiadás és elszámolás esetén – a szabadság tartama alatti munkaidô-beosztással azonos óraszámban kell nyilvántartani. A Módtv. 9. § (3) bekezdése szerint a szabadság kiadására, elszámolására és nyilvántartására vonatkozó, az Mt. 124. §-ában foglalt új szabályokat a törvénymódosítás hatályba lépését követôen, augusztus 1-tôl kezdôdô szabadság esetén kell alkalmazni. A betegszabadság órákban történô kiadása – felfelé kerekítés A Módtv. 8. § (10) bekezdése módosítja az Mt. betegszabadság elszámolásával kapcsolatos rendelkezést tartalmazó 126. § (4) bekezdését, mindezzel összhangot kíván teremteni a szabadság kiadásával, a munkaszüneti nappal, és a távolléti díjjal kapcsolatos szabályokkal. A változás értelmében, ha a munkáltató egyenlôtlen munkaidô-beosztás alkalmazásakor továbbra is órákban adja ki a szabadságot [124. § (3)
bekezdés], és a betegszabadságként elszámolható idô a beosztás szerinti napi munkaidônél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidôt betegszabadságként kell elszámolni. Így egyenlôtlen munkaidô-beosztású munkavállaló esetében – a betegszabadság órákban történô elszámolása esetén – nem fordulhat elô, hogy a munkavállaló keresôképtelensége esetén a betegszabadságként elszámolható idô rövidebb a beosztás szerinti munkaidônél. A Módtv. 9. § (4) bekezdése alapján az új rendelkezést a törvénymódosítás hatálybalépését követôen kezdôdô betegszabadság esetén kell alkalmazni. A havi alapbér számítása meghatározott idôszakra – ami a 174-es osztó helyébe lépett A Módtv. 8. § (12) bekezdése módosította az Mt. 136. § (3) bekezdését – megszüntetve a 174-es osztószámból eredô aránytalanságot. A havi alapbér meghatározott idôszakra járó részét úgy kell kiszámítanunk, hogy • a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára esô összegét • szorozni kell az adott idôszakra esô általános munkarend szerinti teljesítendô órák számával. Összhangban az Mt. módosított 156. § (1) bekezdés a) pontjával, mely szerint havibéres díjazás esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidô mértékétôl függetlenül – a havi alapbére jár, a havi bér átalány jellegébôl eredôen az idézett szabály irányadó egyenlôtlen munkaidô-beosztás esetén is. A szabályozás a havi bér arányos részének kiszámításakor is az általános és nem a beosztásnak megfelelô munkarend szerinti munkaidôt veszi alapul. Ebbôl következik egyébként, hogy a szabadság 124. § (3) bekezdés szerinti órákban történô kiadása és elszámolása nem érinti a havi alapbérre vonatkozó szabályt. Mi alapján számítjuk a bérpótlékot? A Módtv. 8. § (13) bekezdésével megállapított Mt. 139. § (2)-(3) bekezdése szerint a bérpótlék számítási alapja – a munkáltató és a munkavállaló eltérô megállapodása hiányában – a munkavállaló egy órára járó alapbére. A törvényszöveg „eltérô megállapodás” fordulata jelzi: a felek megállapodhatnak az egy órára járó alapbérnél magasabb, de akár alacsonyabb összegben is. A bérpótlék számítási alapjának meghatározásakor a havi alapbér összegét – a meghatározott idôszakra járó alapbérszámítás 136. § (3) bekezdésben foglalt szabályától eltérôen – a) általános teljes napi munkaidô esetén százhetvennégy órával, b) rész- vagy általánostól eltérô teljes napi munkaidô esetén a százhetvennégy óra arányos részével kell osztani.
A vasárnapi bérpótlék – rendes és rendkívüli munkaidôre is járhat A Módtv. 8. § (14) bekezdése az Mt. 140. § (1)-(2) bekezdésének módosításával pontosítja a vasárnapi, illetve munkaszüneti napi munkavégzés esetén járó bérpótlékra vonatkozó szabályozást. A vasárnapi pótlékra való jogosultságot szabályozó Mt. 140. § (1) bekezdésének megfogalmazása kétszeresen is félreérthetô volt. Egyrészt a törvényszöveg „a vasárnap rendes munkaidôben történô munkavégzésre kötelezett” fordulatból arra következtethettünk, a rendkívüli munkaidô vasárnapi elrendelésekor nem járt e pótlék. A Módtv. rendelkezése alapján vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár, ha a munkavállaló a rendes munkaidôben történô munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott feltételek alapján kötelezhetô. Azaz a több mûszakos tevékenység keretében, a készenléti jellegû munkakörben, vagy a kereskedelemrôl szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegû turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott esetében. Ezen túlmenôen jár e pótlék a rendkívüli munkaidôre az elôbb említett munkavállalóknak, továbbá, ha a munkavállaló a 101. § (1) bekezdés alapján rendes munkaidôben történô munkavégzésre nem kötelezhetô [Mt. 140. § (1) bekezdés]. Így ha az Mt. a munkavállaló/munkáltató esetében eleve nem teszi lehetôvé a munkaidô vasárnapi beosztását, kizárólag rendkívüli munkaidôben dolgozhat e napon a munkavállaló - általános szabályként alapbére 250%-áért. A munkaszüneti napi keresôképtelenség A Módtv. 8. § (17) bekezdése a munkaszüneti napra esô keresôképtelenség és betegszabadságra való jogosultság tekintetében érinti az Mt. 146. § (4)-(5) bekezdését. Az érintett törvényhelyek szerint, ha a munkavállaló munkaszüneti napon keresôképtelen, részére a távolléti díj hetven százaléka jár. Az új rendelkezéssel kapcsolatban kiemeljük: általános szabály szerint az óra és teljesítménybéres munkavállalót a munkaszüneti nap miatti keresetveszteség kompenzálására a távolléti díja illeti meg [lásd a 146. § (3) bekezdés d) pontját!]. Ez a díjazás a munkavállalót nem a munkaszüneti napra, hanem a munkaszüneti nap következtében csökkenô munkaidô miatti keresetveszteség elkerülésére tekintettel illeti meg. A 126. §-ban és a 146. § új (5) bekezdésében foglalt, a betegszabadság elszámolására vonatkozó rendelkezések függetlenek a 146. § (3) bekezdés d) pontja, illetve a (4) bekezdés szerinti díjazási szabályoktól. Ez utóbbi rendelkezések, amelyek nem csak az óra-, vagy teljesítménybéres munkavállalók esetében kerülhetnek alkalmazásra, nincsenek összefüggésben a munka-
könyvelôk lapja
szüneti napi munkavégzés vagy annak elmaradása esetén irányadó díjazásra vonatkozó szabályokkal. Nem illeti meg távolléti díj a munkavállalót, ha a keresôképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül. A távolléti díjszámítás – mi az esedékesség idôpontja? A Módtv. 9. § (5) bekezdése szerint a távolléti díj módosított szabályait a törvénymódosítás hatálybalépését követôen esedékessé váló távolléti díjra kell alkalmazni. A Módtv. 8. § (19) bekezdésével megállapított Mt. 148. §-a szerint a távolléti díjat a) az esedékessége idôpontjában érvényes alapbér (136. §), pótlékátalány (145. §), b) az esedékesség idôpontját megelôzô utolsó hat hónapra (irányadó idôszak) kifizetett ba) teljesítménybér (150. §), bb) bérpótlék (151. §) figyelembevételével kell megállapítani. A törvénymódosítás megállapítja az esedékesség idôpontját, amely a 148. § (2) bekezdése szerint a) a távollét kezdô idôpontja, b) a végkielégítés tekintetében ba) a munkáltatói felmondás közlésének az idôpontja, bb) a 77. § (1) bekezdés b) és c) pontja esetén (a munkáltató jogutódnélküli megszûnése vagy jogállásának megváltozása) a munkaviszony megszûnésének idôpontja, vagy c) kártérítési felelôsség megállapítása esetén a kár bekövetkezésének idôpontja, ha a munkaviszony ezt megelôzôen megszûnt, a munkaviszony megszûnésének idôpontja. Amennyiben az alapbér összege a távollét tartama során módosul, a távollét módosítást követô tartamára a távolléti díj számítása során a módosított összeget kell figyelembe venni [148. § (3) bekezdés]. A távolléti díj megállapításakor az alapbér, a teljesítménybér és a bérpótlékok összegét – az Mt. 149–151. §–ban foglaltaknak megfelelôen – együttesen kell figyelembe venni. A ki nem adott szabadság megváltása esetén [Mt. 125. §] az esedékesség idôpontjának az utolsó munkában töltött nap tekintendô. A távolléti díjszámítás havi bér esetén A Módtv. 8. § (20) bekezdése módosítja az Mt. 149. §-át, amely a havi bér és a távolléti díj tekintetében állapít meg két rendelkezést. Egyrészt havi bér esetén a távolléti díj alapbér-részének meghatározásakor az Mt. 136. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. Azaz, a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára esô összegét szorozni kell az adott idôszakra esô általános munkarend szerinti teljesítendô órák számával [149. § (1) bekezdését]. A törvénymódosítás – összhangban az Mt. 156. § (1) bekezdés a) pontjára vonatkozó módosítással – a havi
béres munkavállaló számára a beosztás szerinti munkaidô részben történô teljesítésének esetére a ténylegesen ledolgozott munkaidôtôl függetlenül a havi bér általános munkarend alapján meghatározott arányos részének megfizetését írja elô. Ennek meghatározásánál a távollét tartamával kell csökkenteni az általános munkarend szerinti munkaidôt és az így fennmaradó részre kell a havi bér arányos részét kiszámítani, illetve a munkavállaló számára kifizetni. A különbözetet a felek – az általános szabállyal összhangban – a munkaidôkeret lejártakor kötelesek egymással elszámolni. Értelemszerûen ugyanezen rendelkezés irányadó arra az esetre is, ha a munkaviszony az adott hónapban csak részben áll fenn [lásd az Mt. 95. § (5) bekezdését!]. A távolléti díj alapbér-része a havivagy órabér és pótlékátalány távollét tartamára történô kifizetésével is teljesíthetô és elszámolható. Mindez jelentôs adminisztrációs egyszerûsítést tartalmaz, miután a munkáltatónak nem kell külön kiszámítani a távolléti díj alapbér hányadát, ha annak összege megegyezik az alapbérrel. A távolléti díjszámítás teljesítménybérezés esetén A Módtv. 8. § (21)-(22) bekezdése a teljesítménybéres munkavállalók távolléti díj számításának szabályait pontosítja. Egyrészt az Mt. 150. § (3) bekezdését érintve úgy fogalmaz: teljesítménybérezés esetén a távolléti díj számításánál az alapbért figyelmen kívül kell hagyni. Másrészt az Mt. 150. §-át új (5) bekezdéssel kiegészítve kimondja: a távolléti díj meghatározásakor az idô- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított munkabér esetén az idôbérrészt az alapbérre vonatkozó szabály [148. § (1) bekezdés a) pont] megfelelô alkalmazásával kell figyelembe venni. A bérpótlékok figyelembevétele a távolléti díj számításakor A korábbi szabályozástól eltérôen, a Módtv. 8. § (23) bekezdése által megállapított Mt. 151. §-a a távolléti díj számításának indokától (pl. munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés, végkielégítés, kártérítés) függetlenül egységes szabályt állapít meg a bérpótlékok távolléti díjba történô figyelembe vételérôl. A munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés esetén (pl. szabadság, felmentési idô) a továbbiakban nem lesz jelentôsége, hogy a munkavállalónak a mentesülés tartamára volt-e munkaidô-beosztása, és annak alapján mely bérpótlékra lett volna jogosult. A törvénymódosítás alapján – a 151. § (2)-(4) bekezdés szerinti feltételek teljesülése esetén – a távolléti díjba öt bérpótlék beszámítása válhat kötelezôvé. A vasárnapi pótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó idôszakban legalább a vasárnapok egyharmadában beosztás szerinti munkaidejében munkát vég-
17
zett. Kérdéses, ebbôl juthatunk-e arra a következtetésre, hogy a vasárnapra elrendelt rendkívüli munkaidôért járó vasárnapi pótlékot az Mt. alapján nem lehet figyelembe venni a távolléti díj számításakor?! Mert, ha a munkavállaló az irányadó idôszakban legalább a vasárnapok egyharmadában beosztás szerinti munkaidejében munkát végzett, akkor ebbôl arra a nyelvtani következtetésre is juthatunk, hogy az irányadó idôszak valamennyi, így rendkívüli munkaidôben „ledolgozott” vasárnap pótlékát be kell a távolléti díjba számítani. A mûszakpótlékot és az éjszakai bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó idôszakban legalább a beosztás szerinti munkaideje harminc százalékának megfelelô tartamban mûszak- vagy éjszakai bérpótlékra jogosító idôszakban végzett munkát. Az ügyelet és a készenlét tartamára kifizetett bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkáltató a munkavállaló számára az irányadó idôszakban átlagosan legalább havi kilencvenhat óra tartamú ügyeletet vagy készenlétet rendelt el. A bérelszámolás korrekciója – határidôésszerûsítés A Módtv. 8. § (24) bekezdésével megváltoztatott Mt. 155. § (4) bekezdése a bér elszámolására, illetve számfejtésére vonatkozó szabályokat egyszerûsíti. A munkavállalót, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követôen bekövetkezô ok miatt az elszámolás módosítása szükséges, a tárgyhónapra vonatkozó munkabér-elszámolás módosításáról legkésôbb – a tárgyhónapot követô 20. nap helyett – a következô havi munkabér elszámolásakor kell tájékoztatni. Ha a munkavállaló kevesebbet kapott, mint amely összegre jogosult lett volna, a munkabér-különbözetet a következô havi munkabérrel egyidejûleg ki kell fizetni. Ha viszont részben jogalap nélkül is kapott bért, a munkáltató a többletkifizetést az elôlegnyújtásból eredô követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja. A rendelkezés megalkotására a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követôen bekövetkezô ok ad alapot (pl. a munkáltató a tárgyhó 25. napján átadja a bérszámfejtéshez szükséges adatokat a bérszámfejtô cégnek, majd ezt követôen az egyik munkavállaló keresôképtelen lesz). Az elôbbiekkel analóg módon változott az a korábbi szabály, amely a munkaidôkeret lejártát követô húsz napon belül írta elô az esetleges bérelszámolási korrekciót. Mindennek határideje szintén a következô havi munkabér-kifizetés idôpontja [Mt. 156. § (3)-(4) bekezdés]. A havi bér összege egyenlôtlen munkaidôbeosztás esetén A Módtv. 8. § (25) bekezdésével módosított Mt. 156. § (1) bekezdésének a) pontja
18
könyvelôk lapja
szerint egyenlôtlen munkaidô– beosztás és havibéres díjazás esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidô mértékétôl függetlenül – a havi alapbére jár. E rendelkezés a távolléti díj számítására vonatkozó új szabályokkal teremt összhangot, miután a szabály szerint a havi béres munkavállaló esetében a munkavállaló bére egyenlôtlen munkaidô-beosztás esetén független a beosztás szerinti munkaidôtôl. A munkavállaló mindig a havi bérére jogosult, akár többet, akár kevesebbet dolgozott az általános munkarend szerinti munkaidôhöz képest. A különbözetet a munkaidôkeret vagy az elszámolási idôszak végén kell a feleknek elszámolniuk. Változó keresetindítási határidôk A Módtv. 8. § (28) bekezdésével megállapított Mt. 287. § (2)-(3) bekezdése egységesíti a jogellenes munkaviszony-megszüntetésével kapcsolatos egyes anyagi igények érvényesítésére vonatkozó rendelkezéseket. A munkavállaló • a 40. § szerinti felmondásával (a munkavállaló a munkaviszonyát felmondással arra hivatkozva szünteti meg, hogy a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatt a rá irányadó munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása következtében a munkaviszony fenntartása számára aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna), vagy
• a 78. § szerinti azonnali hatályú felmondásával kapcsolatos igény az elévülési idôn belül érvényesíthetô. Az említett igények érvényesítése során – bár az a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódik – nem merülhet fel a 30 napos keresetindítási határidô alkalmazása. A Módtv. 9. § (6) bekezdése alapján az új igényérvényesítési határidôt a törvénymódosítás hatálybalépését követôen közölt jognyilatkozatok tekintetében kell alkalmazni.
Ami változni fog – 2014. január 1-tôl A kötetlen munkarend – majdnem teljes kötetlenség A Módtv. 8. § (4) bekezdésével megállapított Mt. 96. § (2) bekezdése részben megváltoztatta a kötetlen munkarend fogalmát. A törvénymódosítás szerint a munkarend kötetlenségéhez – és az ebbôl eredô adminisztrációs és munkaszervezési könnyítésekhez [lásd a 96. § (3) bekezdését!] – a munkáltatónak – annak legalább a fele helyett – a teljes munkaidô beosztásának jogát írásban szükséges átengedni a munkavállaló részére. A munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott idôpontban vagy idôszakban teljesítheti (pl. a munkáltatónál történô
BONÁCZ ZSOLT ROVATA
Végszámla kiállítása elôleg fizetése esetén A gazdasági életben nagyon sok esetben a termék vevôje, a szolgáltatás igénybevevôje elôleget fizet az értékesítô, a szolgáltatásnyújtó részére. Ettôl függetlenül a teljesítést követôen ún. végszámla kibocsátására van szükség. Cikkünkben példákon keresztül mutatjuk be, hogy a végszámlát hogyan kell kibocsátani, valamint azt az esetet is bemutatjuk, amikor az adóhatóság jogértelmezése szerint mellôzhetô annak kiállítása. Az elôleg fogalmát az Áfa tv. 59. § (1) bekezdése szabályozza. E jogszabályhely arról is rendelkezik, hogy elôleg után a fizetendô adót az elôleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani. Abban az esetben, ha az elôleg fizetése belföldön teljesített és egyenes adózás alá esô ügylethez kapcsolódik, az Áfa tv. 59. § (2) bekezdése értelmében a jóváírt, kézhez vett elôleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendô adó arányos öszszegét is tartalmazza. Ha az Áfa tv. 58. § (1) bekezdése alapján a teljesítés idôpontjának az esedékesség napját kell tekinteni, akkor az áfatörvény értelmében elôleg fizetése fogalmilag kizárt. Az Áfa tv. 59. § (2) bekezdése nem tartalmaz arra vonatkozó korlátozást,
hogy az elôleg összege hogyan viszonyulhat az ügylet ellenértékéhez. Ebbôl adódóan akkor is elôleg fizetésérôl van szó, ha a termék vevôje, a szolgáltatás igénybevevôje a teljesítést megelôzôen az ügylet ellenértékével megegyezô vagy azt meghaladó összegû pénzösszeget fizet, feltéve, hogy annak fizetésében a felek kifejezetten megállapodtak, és annak összege az ellenértékbe feltétlenül beszámítható. Az elôlegfizetés bizonylatolásánál mindenképpen figyelni kell arra, hogy a termék értékesítôje, a szolgáltatás nyújtója az elôleg bekérésérôl áfás számlát semmiképpen sem állíthat ki. Ugyanis elôleg esetében az áfatörvény szerinti „teljesítés” az átadás, illetve a jóváírás
eseti jellegû megjelenésre szóló utasítás). A továbbiakban is feltétele a kötetlen munkarend-minôsítésnek a munkavégzés önálló megszervezése. A kötetlen munkarend alkalmazásáról – a törvényi feltételek megléte esetén – a munkáltató határoz. Megállapodás a szabadság következô évi kiadásáról – csak az életkor szerinti pótszabadságra vonatkozhat A Módtv. 8. § (8) bekezdése megváltoztatta az Mt. 123. § (6) bekezdését, amely szerint a munkáltató – a felek megállapodása alapján – az alapszabadság és az életkor szerinti pótszabadság [116-117. §] legfeljebb egyharmadát az esedékesség évét követô év végéig adja ki. A módosítás szerint egyrészt ilyen megállapodás csak egy naptári évre köthetô, másrészt a felek lehetôsége az életkor alapján járó pótszabadságra korlátozódik. [A témáról további részletes információkhoz juthat a 2013. szeptember 5-ei „Munka Törvénykönyve: módosultak és módosulnak az egyes rendelkezések (Szabadság, Bérpótlékok, Távolléti díj, Betegszabadság, Felmondás)” címû szakmai konferencián, melynek elôadója Dr. Horváth István. Jelentkezés a kiadó weboldalán: www.vezinfo.hu] Dr. Horváth István idôpontja. Tehát meg nem fizetett elôleg esetében teljesítésrôl sem beszélhetünk. Ha több alkalommal került sor elôleg fizetésére, a számlát minden egyes esetben külön-külön kell kiállítani. Az elôlegrôl az Áfa tv. 159. § (2) bekezdés a) pontjából következôen számlát akkor kötelezô kibocsátani, ha a megrendelô áfa-alany vagy áfa-alanynak nem minôsülô jogi személy. Az Áfa tv. 176. § (1) bekezdés a) pontja alapján ilyen esetben akkor van lehetôség egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátására, ha a számlán szereplô adatok egyébként forintban kifejezettek. Ha a megrendelô nem áfa-alany, akkor számlát az elôlegrôl az Áfa tv. 159. § (2) bekezdés b) pontja szerint abban az esetben kötelezô kibocsátani, ha az elôleg összege a 900 ezer forintot eléri vagy meghaladja, illetve ezen összeghatár alatt is, feltéve ez utóbbi esetben, hogy a nem adóalany megrendelô kifejezetten kérte számla kibocsátását. Ekkor is lehetôség van egyszerûsített adattartalmú számla kibocsátására az Áfa tv. 176. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, feltéve, hogy az adatok forintban kifejezettek. Az adófizetési kötelezettség keletkezésének idôpontjában a teljes adóalapot terhelô adóból az elôlegben foglalt adót meghaladó összeget kell fizetendô adóként elszámolni. Az Áfa tv. 159. § (1)
könyvelôk lapja
bekezdésébôl adódóan a teljesítés ténye – függetlenül attól, hogy a termék vevôje, a szolgáltatás igénybevevôje áfa-adóalany-e, vagy sem – számlázási kötelezettséget generál, tehát végszámlát kell kiállítani. A végszámlában az Áfa tv. 169. § g) pontja alapján a számlázott ügyletnek az áfatörvény szerinti teljesítési idôpontját kell szerepeltetni, ha az eltér a kibocsátás napjától. Az Áfa tv. 169. § i)–k) pontjaiból adódóan a normál adattartalmú végszámlában az ügylet teljes adóalapját és az azt terhelô adót fel kell tüntetni. Ha a végszámla egyszerûsített adattartalmú számla formájában kiállítható, abban a teljes bruttó (áfát is magában foglaló) ellenértéket kell feltüntetni. Az Áfa tv. 169. §-a nem írja elô azt, hogy a végszámlában meg kell jeleníteni a teljesítést megelôzôen fizetett elôleg(ek) összegét (akár külön-külön, vagy összevontan), de ennek hiányában a végszámla összegszerûen nem mutatná a termék vevôje, a szolgáltatás nyújtója számára az általa még fizetendô összeget, így a fizetett elôleg(ek) összegének megjelenítése a végszámlában mindenképpen indokolt. Tételes törvényi szabályozás hiányában elfogadható az a megoldás, hogy a normál adattartalmú végszámlában egy összegben megjelenítésre kerül a teljesítést megelôzôen fizetett elôleg(ek) áfa nélküli összege és az elôleg(ek) adótartalma, valamint a fennmaradó különbözet adóalap- és áfa-bontásban; egyszerûsített adattartalmú számla esetében az elôleg bruttó (áfát is tartalmazó) összege és a fennmaradó különbözet. Törvényi szabályozás hiányában azonban az sem minôsíthetô jogsértônek, ha normál adattartalmú végszámlában is csak az elôleg bruttó (áfát is tartalmazó) összege és a fennmaradó különbözet szerepel. Az alábbi példákban a következô eseteket szemléltetjük: 1. az ügylet belföldi egyenes adózású és adóköteles, a fizetett elôleg összege kisebb volt, mint a teljes ellenérték; 2. az ügylet belföldi egyenes adózású és adóköteles, a fizetett elôleg összege megegyezett a teljes ellenértékkel; 3. az ügylet belföldi egyenes adózású és adóköteles, a fizetett elôleg összege meghaladta a teljes ellenértéket; 4. az elôlegfizetés adómentes közösségen belüli termékértékesítéshez kapcsolódik; 5. az elôlegfizetés fordított adózás hatálya alá tartozó ügylethez kapcsolódik; 6. az elôlegfizetés nem belföldön teljesített termékértékesítéshez, vagy szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik.
1. példa Tegyük fel, hogy „A” Kft. részére „B” Kft. a teljesítést megelôzôen 500 000 Ft elôleget fizetett. Az „A” Kft. által nyúj-
19
tott szolgáltatás teljes adó nélküli ellenértéke 1 000 000 Ft, amelyet 270 000 Ft áfa terhel. A teljesítés idôpontja 2013. augusztus 6-a.
Normál adattartalmú végszámla tartalma (a teljesítés idôpontja 2013. augusztus 6.): Megnevezés szolgáltatás fizetett elôleg fizetendô összeg
Adóalap 1 000 000 Ft 393 700 Ft 606 300 Ft
Áfa 270 000 Ft 106 300 Ft 163 700 Ft
Bruttó összeg 1 270 000 Ft 500 000 Ft 770 000 Ft
Adóalap 1 000 000 Ft – –
Áfa 270 000 Ft – –
Bruttó összeg 1 270 000 Ft 500 000 Ft 770 000 Ft
vagy Megnevezés szolgáltatás fizetett elôleg fizetendô összeg
Egyszerûsített adattartalmú végszámla tartalma: Megnevezés szolgáltatás fizetett elôleg fizetendô összeg
Bruttó áfás összeg 1 270 000 Ft 500 000 Ft 770 000 Ft
2. példa „A” Kft. és „B” Kft. 2013. augusztus 1jén termék értékesítésére vonatkozó szerzôdést kötött 2013. szeptember 15-
ei szállítási határidôvel, amely szerint „B” Kft. a szerzôdés megkötését követô 15 napon belül a teljes áfás vételárat – 5 000 000 Ft-ot – kifizeti.
Normál adattartalmú végszámla tartalma (a teljesítés idôpontja 2013. szeptember 15.): Megnevezés termékértékesítés fizetett elôleg fizetendô összeg
Adóalap 3 937 000 Ft -3 937 000 Ft –
Áfa 1 063 000 Ft -1 063 000 Ft –
Bruttó összeg 5 000 000 Ft -5 000 000 Ft –
Adóalap 3 937 000 Ft – –
Áfa 1 063 000 Ft – –
Bruttó összeg 5 000 000 Ft -5 000 000 Ft –
vagy Megnevezés termékértékesítés fizetett elôleg fizetendô összeg
Egyszerûsített adattartalmú végszámla tartalma: Megnevezés termékértékesítés fizetett elôleg fizetendô összeg
Az Adó- és Vámértesítô 2013. 5. számának 23. adózási kérdésében foglaltak alapján az adóhatóság jogértelmezése szerint ebben az esetben nem kötelezô végszámlát kibocsátani, hanem az elôlegrôl kibocsátott számlán lehetôség van jelezni a teljesítés idôpontját is, valamint az elôlegszámlán utalni lehet arra, hogy további ellenérték-rendezésre nem kerül sor. Az adózási kérdésben foglaltak szerint a végszámla kibocsátása csak olyan esetekben mellôzhetô, amikor a 100%-os
Bruttó áfás összeg 5 000 000 Ft -5 000 000 Ft –
mértékû elôlegrôl szóló számla kibocsátásakor már ismert az ügylet jövôbeli teljesítési idôpontja, ugyanis csak ekkor lehetséges az elôlegszámlán az ügylet teljesítési idôpontjának feltüntetése. Amenynyiben a teljesítés idôpontja nem ismert, az elôbbiekben foglaltak szerint kell a végszámlát kibocsátani. Álláspontom szerint az adózási kérdés szövegezése alapján az adóhatóság azt az esetet vette alapul, hogy elôleg fizetésére egy alkalommal kerül sor.
20
könyvelôk lapja
3. példa Ebben az esetben kizárólag az ügylet adóval növelt ellenértékével egyezô összegû elôleg beszámítására van mód, a számlának azt kell kifejeznie, hogy a vevô terhére nem keletkezett további fizetendô öszszeg. Ezt a szabályt a számlázás során is figyelembe kell venni. Ennek következtében nem lehet negatív elôjelû számlát kibocsátani arra hivatkozva, hogy a fizetett elôleg(ek) összege meghaladta/meghaladták a teljesítés áfával növelt ellenértékét. A végszámla kibocsátására a 2. példánál leírtak alapján kell eljárni, azzal az eltéréssel, hogy a számlán tájékoztató adatként feltüntetésre kerülhet az elszámolatlan elôleg(ek) összege. Álláspontom szerint a már említett 23. adózási kérdésben foglaltak szerint csak akkor lehet eljárni a tárgyalt esetben (fizetett elôleg összege meghaladta a teljes ellenértéket), ha a felek az elôleg fizetésekor már tudják, hogy a fizetett elôleg meghaladta az áfával növelt ellenértéket, valamint továbbiakban fizetésre nem kerül sor. Ebben az esetben a termék értékesítôjének, a szolgáltatás nyújtójának az elszámolatlan elôleg(ek) összegérôl érvénytelenítô számlá(ka)t kell kibocsátani. Ugyanis az adó alapja csökken, ha a teljesítés hiánya miatt az elôleget visszafizetik, továbbá a számla érvénytelenítésérôl kell gondoskodni. [Áfa tv. 77. § (2) a)] E szerint az érvénytelenítést legkorábban akkor lehet elvégezni, amikor az elôleg visszafizetése megtörtént [Áfa tv. 78. § (1) aa)]. Ha az elôleg visszafizetése készpénzzel, illetve készpénz-helyettesítô fizetési eszközzel történt, az érvénytelenítô számlát a visszafizetéssel egyidejûleg kell
k
l
Számviteli és adózási szaktájékoztató
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail:
[email protected] Felelôs kiadó, fôszerkesztô: Tóth Csaba Szakmai szerkesztô: Horváth Géza Szerkesztôk és szerzôk: Bonácz Zsolt, Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, dr. Horváth István, Láng Noémi, dr. Sallai Csilla, Szabó Gábor Kiadói szerkesztô: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2009–2013 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008 Minden jog fenntartva! A KÖNYVELÔK LAPJA szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történô felhasználása csak a kiadó, illetve a szerzô írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenôrizzük; a megjelenés idôpontjában meglévô köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelôsséget nem vállalunk.
kiállítani, függetlenül attól, hogy az elôleg magában foglalt-e áfát, vagy sem, a számla kelte egyben a visszafizetés idôpontját is mutatja. Amennyiben az elôleg visszafizetése nem készpénzzel, készpénz-helyettesítô fizetési eszközzel valósult meg, az érvénytelenítô számlát a visszafizetéstôl számított 15 napon belül kell kibocsátani, ha a visszafizetett elôleg áfát tartalmazott, illetve tartalmaznia kellett volna. Az érvénytelenítô számla kibocsátója a fizetendô adó csökkenését legkorábban azt az idôpontot magában foglaló bevallási idôszakban csökkenthetô, amely idôpontban az érvénytelenítô számla a címzett rendelkezésére áll. Az érvénytelenítô számla befogadója a levonható adó csökkentését – feltételezve, hogy az elôlegrôl kapott számla alapján adólevonási jog illette meg – fizetendô adóként köteles elszámolni azon idôpontot magában foglaló bevallási idôszakban, amely idôpontban az érvénytelenítô számlát megkapta, de nem késôbb, mint az érvénytelenítô számla kiállításának idôpontját magában foglaló hónapot követô hónap 15. napja.
4. példa „A” Kft. és egy német társaság 2013. augusztus 1-jén termék értékesítésére vonatkozó szerzôdést kötöttek 2013. szeptember 15-ei szállítási határidôvel, amely szerint „A” Kft. a német cég szerzôdés megkötését követô 15 napon belül a teljes vételár – 5000 euró – 20%-át elôlegként megfizeti. A vételárból fennmaradó összeg a szállítást követô 30 napon belül esedékes. Az Áfa tv. 59. § (4) bekezdése alapján a német cég által fizetett 1000 euró nem minôsül elôlegnek. Továbbá az Áfa tv. 159. § (4) bekezdése szerint „A” Kft. számlát sem köteles kibocsátani a német cég által fizetett 1000 euróról. Elôfordulhat, hogy a német cég a saját tagállamában hatályos szabályozásra hivatkozva számla kibocsátását kéri az általa a teljesítést megelôzôen fizetett 1000 euró vételár-részletrôl. Az Áfa tv. 159. § (4) bekezdése nem azt jelenti, hogy számla kibocsátására nem kerülhet sor, csupán azt, hogy számla kibocsátása nem kötelezô. Ebben az esetben „A” Kft. nem sérti meg az áfatörvényt, ha a német cég kérésének eleget téve az 1000 euróról számlát állít ki, feltéve, hogy a számlában áfa-mértéket és/vagy áfa-összeget nem tüntet fel. Az Áfa tv. 163. § (2) bekezdés a) pontja értelmében „A” Kft. 2013. október 15-ig köteles kibocsátani számlát a német cég részére az 5000 euró vételárról (feltételezve, hogy a szállításra 2013. szeptember 15-én kerül sor), függetlenül attól, hogy „A” Kft. esetleg saját döntés alapján számlát állított ki az áfatörvény szerinti elôlegnek nem minôsülô 1000 euró vételár-részletrôl. Nincs annak akadálya, hogy a számlán a következôk szerint levezetésre kerüljön a német cég által ténylegesen fizetendô összeg:
Megnevezés termékek vételára már megfizetett vételár még fizetendô vételár
Bruttó áfás összeg 5000 euró -1000 euró 4000 euró
5. példa Mentesítô rendelkezés hiányában a fordított adózás hatálya alá tartozó termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetében is irányadó az Áfa tv. 59. § (1) bekezdése. Ebbôl adódóan, ha a teljesítést megelôzôen pénz vagy készpénz-helyettesítô fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni elôny juttatására kerül sor, elôleg fizetése valósul meg. Azonban a fizetett elôleg nem tartalmaz áfát, tehát az elôlegrôl kibocsátott számla nem tartalmazhat adómértéket és/vagy -összeget. Az elôleg számlázására vonatkozó szabályok ugyanazok, mint egyenes adózás hatálya alá tartozó ügyletekhez kapcsolódóan fizetett elôleg esetében. Az elôlegrôl kibocsátott számlában a „fordított adózás” kifejezést fel kell tüntetni. [Áfa tv. 169. § n)] Fordított adózás esetén is érvényesül az a szabály, amely szerint ha az Áfa tv. 58. § (1) bekezdése alapján a teljesítés idôpontjának az esedékesség napját kell tekinteni, akkor az áfatörvény értelmében elôleg fizetése fogalmilag kizárt. Itt is igaz, hogy az elôleg(ek) fizetése esetén a teljesítést követôen végszámlát kell kibocsátani (lásd 1–3. példa).
6. példa Mentesítô rendelkezés hiányában a nem belföldön teljesített termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetében is alkalmazni kell az Áfa tv. 59. § (1) bekezdését, feltéve, hogy az Áfa tv. 158/A §-a alapján a számlázás tekintetében az áfatörvény rendelkezései irányadóak. Azonban a fizetett elôleg nem foglal magában áfát, tehát az elôlegrôl kibocsátott számla nem tartalmazhat adómértéket és/vagy -összeget. Ha az Áfa tv. 58. § (1) bekezdése alapján a teljesítés idôpontjának az esedékesség napját kell tekinteni, akkor az áfatörvény értelmében elôleg fizetése fogalmilag kizárt. Az elôleg számlázására vonatkozó szabályok ugyanazok, mint egyenes adózás hatálya alá tartozó adóköteles ügyletekhez kapcsolódóan fizetett elôleg esetében. Végszámlát ebben az esetben is ki kell bocsátani, feltéve, hogy az Áfa tv. 158/A §-a alapján a számlázás tekintetében az áfatörvény rendelkezései irányadóak (lásd 1–3. példa). Bonácz Zsolt