A valuta, a deviza értelmezése. A valuta, a deviza árfolyama

A valuta, a deviza értelmezése. A valuta, a deviza árfolyama Devizajogilag pénz: a bárhol forgalomban lévő és a forgalomba lévőre még átváltható bankjegy, fémpénz. A pénz, mint fizetőeszköz lehet nemzeti és külföldi. Nemzeti fizetőeszköz a kibocsátó ország törvényes fizetőeszköze, amelyet a kibocsátó országon belül a belföldiek egymás közötti fizetési kötelezettségük teljesítése során fizetőeszközként elfogadni kötelesek. Külföldi fizetőeszköz: valuta, deviza Valuta: külföldnek minősülő ország törvényes fizetőeszköze a belföldi fizetési forgalomban. Mindig készpénz formában vesz részt a fizetési forgalomban. Deviza: külföldi pénznemre szóló követelés. (ált. bankszámlapénz, deviza alapú pénzhelyettesítő, ami devizaszámla terhére kibocsátott deviza alapú betéti bankkártya, deviza alapú hitelkártya) Devizaszámla: devizában vezetett bankszámla. (jellemzői: a bank a számlatulajdonos bevételeit, betéteit, ezek terhére történő felhasználást konvertibilis pénznemben tartja nyilván, a számla csak névre szóló lehet, a számlán fennálló követelés után a bank kamatot fizet) A valuták, devizák árát azok árfolyama határozza meg. Valutaárfolyam: valamely valuta egységének egy másik ország pénzegységében kifejezett ára. Devizaárfolyam: egyik pénznemnek egy másik pénznemre való átváltásakor alkalmazott árfolyam, amikor a tranzakció nem jár készpénzforgalommal. A valuta- és devizaárfolyam elméletileg azonos értéket fejez ki. Ennek ellenére a valuta eladási és vételi árfolyama közötti különbség magasabb is lehet, aminek oka a valuták költségesebb és kockázatosabb kezelése. Vételi árfolyam: kifejezi, hogy a hitelintézet egy meghatározott napon a valutát, devizát mennyiért hajlandó megvásárolni. Eladási árfolyam: az az ár, amelyen a valuta-, devizaműveletek végzésére jogosult személy a külföld fizetőeszközt értékesíti. Árfolyamjegyzés: a valuták, devizák meghatározott időben kialakult árát rendszeresen feljegyzik, és közzéteszik. Ezt nevezik árfolyamjegyzésnek. (közvetlen és közvetett lehet) Közvetett árfolyamjegyzés: egységnyi hazai pénznem értékét fejezik ki külföldi pénznemben (pl. 1 HUF = 250 EUR) Közvetlen árfolyamjegyzés: a külföldi fizetőeszköz egy egysége mennyi belföldi fizetőeszközzel egyenlő. ( pl 1 EUR = 0,004 HUF) Árfolyamrés: a valuták vételi és eladási árának különbözetét árfolyamrésnek (marge) nevezik. Fedezeti hányad pl. nyereségre. Középárfolyam: vételi és eladási árfolyam átlaga Keresztárfolyam: meghatározásához kiválasztanak egy közvetítő pénznemet, annak alapján határozzák meg az egyes valuták, devizák közötti arányokat. Bázispont: az árfolyam tízezred részét jelenti. Az MNB által jegyzett árfolyam: A külföldi pénznemnek forintban kifejezett árát az MNB hivatalos árfolyamlapján naponta jegyzi. (vételi-, közép- és eladási árfolyamot tartalmaz) Az árfolyamlapon csak a legfontosabb külföldi pénznemeket jegyzi, amelyekkel valuta, deviza műveletek végzésére kötelezettséget vállal. Az MNB által devizaműveletek végzésére felhatalmazott hitelintézetek is közzéteszik, hogy adott időben, nemzeti fizetőeszközben mennyiért vesznek, adnak el devizát vagy valutát. A valuták (devizák) árfolyamfajtái: ·

Fix (rögzített)

·

Kötött

·

Flexibilis (rugalmas) árfolyam

Fix (rögzített) árfolyam: az árfolyamok a deklarált paritás (átváltási arány) körül csak szűk sávban ingadozhatnak. Az árfolyamok sávból történő kilépését a jegybank devizapiaci intervencióval (beavatkozással) akadályozza meg. Ha a deklarált paritás a kereslet, kínálat hosszabb távon mutatkozó egyensúlyi szintjénél magasabb, akkor a valuta túlértékelt, ellenkező esetben alulértékelt. Kötött árfolyam: ha a valuták, devizák árfolyamát hatóságilag rögzítik, így az árfolyamot nem a kereslet és kínálat alakítja. Ha az árfolyam változik, akkor a valutát (devizát) felértékelték vagy leértékelték. Flexibilis (rugalmas) árfolyam: amikor az árfolyam a kereslet és kínálat hatására szabadon változik. Amennyiben az árfolyam változik, akkor a valuták, devizák felértékelődéséről, leértékelődéséről beszélünk. A Bank által jegyzett külföldi fizetőeszközökre meghirdetett árfolyam (egységnyi külföldi fizetési eszköz forintellenértéke), melyet készpénzváltásoknál (pénztári tételeknél) alkalmazunk. valutavételi árfolyam » készpénz forintra történő váltása valutaeladási árfolyam » forint valutára történő váltása valutavétel-valutaeladás » valuta más valutára történő váltása deviza kereskedelmi vételi árfolyam » devizaszámláról forintszámlára deviza kereskedelmi eladási árfolyam » forintszámláról devizaszámlára deviza kereskedelmi vételi-eladási árolyam » devizaszámláról devizaszámlára A számviteli szabályok és az adózással kapcsolatos szabályok elváltak egymástól. Különösen jellemző ez az általános forgalmi adó szempontjából meghatározott egyes teljesítési időpontok tekintetében, de vannak más eltérések is, amelyeket figyelembe kell venni. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 80. §-ának (2) bekezdése szerint, a külföldi pénznemben kifejezett adóalap átszámításánál kétféle árfolyam lehetséges: 1.) a belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyzett árfolyama, vagy 2.) a Magyar Nemzeti Bank hivatalosan közzétett devizaárfolyama. Az MNB árfolyam alkalmazása csak akkor lehetséges, ha erről a döntéséről a gazdasági társaság az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz. Amennyiben a vállalkozás élt ezen választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el. A forintra történő átszámításhoz azt az árfolyamot kell alkalmazni, amely a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint az áfa-törvény 60. §-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor, b) az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor, c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor érvényes. A külföldi pénzértékre szóló ügyletek elszámolásánál, ha a számviteli törvény által megengedett MNB árfolyamot választjuk a számviteli politikánkban, és az adóhatóságnak is bejelentettük az MNB árfolyam választását, akkor ez nem okoz eltérést az általános forgalmi adó elszámolt összegében. Ha viszont nem az MNB hivatalosan közzétett árfolyamát választjuk akár a számviteli törvény, akár az új áfatörvény előírásai alapján, akkor az általános forgalmi adó könyvelésénél a számviteli törvény szerint adódó árfolyamérték és az új áfatörvény szerinti árfolyamérték közötti különbözetet árfolyam-különbözetnek kell tekinteni és ennek megfelelően elszámolni. A mérlegben a valutapénztárban lévő valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát, továbbá a külföldi pénzértékre szóló minden követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni, amennyiben a mérlegfordulónapi értékelésből adódó különbözetnek a külföldi pénzértékre szóló eszközökre, kötelezettségekre, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős. Azt, hogy mekkora összeg számít jelentősnek, a számviteli politikában kell meghatározni. Az év végi értékelés előtti könyv szerinti érték és az értékeléskori forintérték közötti különbözetet a) amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyamveszteségként, b) amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségként kell elszámolni. A valuták átválthatósága Paritás: elméleti egyenértéket fejez ki, arra utal, hogy milyen szinten kellene az árfolyamnak elhelyezkedni. Vásárlőerő paritás: az egyes valuták közötti elméleti egyenértéket valamely más kulcsfontosságú valuta vásárlóerejéhez viszonyítva határozzák meg. A paritás és az árfolyam viszonya: ·

Eshet egybe, akkor a valuta árfolyama parin áll

·

Eltérhet úgy, hogy a valutaárfolyam alacsonyabb a paritásnál, ekkor a valutaárfolyam pari alatt áll (valutának diszázsiója van)

·

Eltérhet úgy, hogy a valutaárfolyam magasabb, mint a paritás, ekkor a valuta pari feletti (valutának ázsiója van)

Konvertibilitás: valamely pénznem szabad átválthatóságát jelenti egy másik pénznemre. Egy valuta akkor konvertibilis, ha a valuta átválthatósága legalább a nemzetközi fizetési mérleg folyó tételeire vonatkozik. Konvertibilitás fokozatai: jegybanki szintű konvertibilitás, külső, belső, de facto, de jure, korlátozott, teljes konvertibilitás. (részleteket lásd könyv 180. oldal) Kulcsvaluta: az a valuta, amely a világgazdaságban a világpénz szerepét tölti be. (USD) Kereskedelmi valuta: amely a nemzetközi kereskedelmi forgalom lebonyolításában jelentős szerepet tölt be. (USD, JPY, EUR) Tartalékvaluta: amely értékálló, árfolyama stabilan erős, nemzetközi kereskedelemben elszámolási valutaként korlátozott szerepet tölt be, de jegybanki tartalékként számba veszik. (CHF) A valuta leértékelése, felértékelése hatás a gazdaságra A valuta leértékelése, leértékelődése következik be, ha a hazai inflációs ráta nagyobb a külföldi inflációs rátánál. A valuta leértékelése ösztönzőleg hat az exportra és drágítja az importot. Valutát akkor értékelik fel, amikor a külföldi inflációs ráta nagyobb a hazai inflációs rátánál. Ilyenkor a valuta felértékelésével a belföldi árszintet kívánják védeni.

1

Devizahatóság: Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank. Devizahatósági jogkörébe tartoznak: ·

Elbírálja a devizahatósági engedéllyel végezhető devizaműveletekkel kapcsolatos kérelmeket

·

Ellenőrzi, nyilvántartja, visszaigazolja a devizaműveletek tárgyában kapott bejelentéseket

·

Ellenőrzi a devizajogszabályok végrehajtását

·

Nyilvántartja a devizabelföldiek és devizakülföldiek által szolgáltatott adatokat

Valutával, devizával végzett ügyletek, cselekmények ·

Devizabelföldi adásvételi szerződést köt devizakülföldivel

·

Devizabelföldi szolgáltatást nyújt devizakülföldinek, vagy igénybe veszi dev.külföldi szolgáltatásait

·

Dev.külföldinek belföldön munkajövedelme, osztalékból jövedelme származik, vagy fordítva, dev.belföldi jut hozzá dev.külfölditől hasonló jövedelemhez

·

Dev.belföldi külföldön, a dev.külföldi belföldön pénz helyez el hitelintézeteknél

·

Dev.belföldi külföldön kibocsátott értékpapírt vásárol, dev.külföldi vásárol magyar cég által kibocsátott értékpapírt.

·

Dev.belföldi részesedést szerez külföldi vállalkozásban, külföldi vállalkozás szerez részesedést magyar tulajdonban lévő vállalkozásban

·

Dev.belföldi külföldön vagyoni értéket örököl

·

Dev.belföldi külföldi utazásához valutát vásárol nemzeti fizetőeszközért vagy nemzeti fizetőeszközt visz ki az országból

·

Dev.belföldinek dev.külfölditől ill. dev.külföldinek dev.belfölditől más jogcímen követelése, tartozása keletkezik

Nemzetközi fizetési mérleg: egy naptári évre szóló, pénzforgalmi szemléletben készült pénzügyi mérleg, amely a külföldre teljesített és a külföldről kapott valuta- és devizafizetéseket tartalmazza. Nemzetközi fizetési mérleg tartalma ·

·

Folyó fizetési mérleg 1.

Áruforgalommal kapcsolatos fizetések

2.

Szolgáltatásokkal kapcsolatos fizetések

3.

Bér- és tőkehozadék jövedelmekkel kapcsolatos pénzáramok

4.

Viszonzatlan folyó átutalások

Tőkemérleg (tőkeműveletek) 1.

Kormányzati és más szektorok (non-profit szervezetek, jótékonysági és egyházi szervezetek stb.) viszonzatlan tőkeátutalásai

2.

Közvetlen tőkebefektetések

3.

Portfólió befektetések

4.

Egyéb befektetésekkel kapcsolatos követelések és tartozások

A forint árfolyamrendszere A magyar forint rugalmas árfolyamrendszerben, szabadon lebeg, 2008. február 26-a óta. Ez a korábbi sávos árfolyamrendszert váltotta fel, ami a rugalmas és a rögzített rendszerek tulajdonságait egyaránt mutató köztes árfolyamrendszer volt (de közelebb állt a rugalmas típushoz). Előzmények: 1) Egyszeri leértékelések: A magyar piacgazdasági átmenet kezdetén jelentősek voltak az inflációs- és bérfeszültségek, törékeny a termelékenység növekedése és a külső fizetési egyenleg és gyenge a gazdaságpolitikába vetett bizalom. Az ország mindezek miatt nem engedhette meg magának, hogy egy erősebb valutához rögzítse a forintot és szüksége volt a forint leértékelésével megoldható árfolyamkiigazításra. Mindezek miatt köztes megoldást alkalmaztak: 1990 februárjától a későbbiekben változó összetételű valutakosárhoz rögzítették a forintot, de a kosárhoz képest előre be nem jelentett módon és mértékben 1995 márciusáig 23 alkalommal leértékelték. A leértékelések a versenyképesség karbantartását voltak hivatva szolgálni, mivel a magyar infláció magasabb volt a kereskedelmi partnerek inflációjánál, ami a forint reálfelértékelődését és így a hazai árfolyampozíciók romlását eredményezte volna nominális leértékelések nélkül. A döntéshozóknak ugyanakkor arra is vigyázniuk kellett, nehogy az importárukat drágító leértékelésekkel túl sok inflációt gerjesszenek. 2) A csúszó árfolyamrendszer: A csúszó leértékelés rendszerét 1995. március 13-án vezették be, egyidejűleg egy nagy, kilenc százalékos egyszeri leértékeléssel, a Bokros-csomag néven ismertté vált, az azonnali válság veszélyét elhárító kiigazító intézkedéssorozat részeként. Előre bejelentették a forint 1995 júniusáig érvényben lévő havi 1,9%-os és az 1995 júliusa és decembere között érvényes havi 1,3%-os leértékelési ütemét. Praktikusan a forint – pontosabban 4.5% széles árfolyamsávja – nem havonta, hanem munkanaponként értékelődött le az előre bejelentett ütemben. A havi leértékelési mértékről a továbbiakban a kormány és az MNB közösen döntött és ez a mérték a rendszer 2001. október 1-jei megszüntetéséig fokozatosan havi 0,2%-ra csökkent. A Nemzetközi Valutaalap (IMF - International Monetary Fund) A Nemzetközi Valutaalap az ENSZ 1945-ben létrehozott washingtoni székhelyű szervezete, mely jelenleg 185 tagországot számlál. A nemzetközi monetáris rendszer központi intézményét a nemzetközi pénzügyi együttműködés és az árfolyam stabilitás elősegítése, a gazdasági növekedés fokozása és a magas szintű foglalkoztatás megteremtése céljából alapították, illetve nem kis részben azért, hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson fizetési mérleg problémákkal küzdő tagországainak. A Valutaalap szervezeti felépítésének élén a Kormányzótanács áll, amelynek valamennyi tagország kormányzója a tagja (Magyarországon az MNB elnöke). Ők évente egyszer, az IMF-Világbank éves közgyűlésen ülnek össze, míg a Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottság (IMFC) és a Fejlesztési Bizottság (DC) évente kétszer ülésezik. A Valutaalap napi munkáját a 25 tagú ügyvezető igazgatóság irányítja, őket segíti a közel 3000 fős szakértői stáb, melynek élén a vezérigazgató és három helyettese áll. Megalakulása óta a Valutaalap céljai nem, működése viszont a megváltozott világgazdasági helyzethez igazodva átalakult. Tevékenységének három fő pillére a gazdaságpolitikai felügyelet - melynek keretében a gazdasági- és pénzügyi folyamatok vizsgálatára, illetve gazdaságpolitikai tanácsadásra kerül sor -, a szakértői segítségnyújtás, illetve a hitelnyújtás. A szakértői segítségnyújtás során a Valutaalap szakmai támogatást, tanácsokat ad tagországainak gazdaságpolitikájuk hatékonyságának javítása céljából. Ez a tevékenysége az oktatástól a továbbképzésen át a konkrét problémák megoldására tett javaslatokig a legváltozatosabb formákat öltheti. Számos területre, így költségvetési, monetáris és árfolyam-politikára, a bank- és pénzügyi szektor felügyeletére és szabályozására, statisztikai adatszolgáltatásra, stb. terjedhet ki. A Valutaalap pénzügyi segítséget nyújt fizetési mérleg finanszírozási problémákkal küzdő országoknak, egyrészt átmeneti hitelt ad, illetve támogatja a fizetési gondok orvoslását szolgáló gazdasági programot. A hitelt általában egy hitelmegállapodás alapján folyósítják. Ez rögzíti a fizetési mérleg gondok leküzdését célzó gazdaságpolitikát és intézkedéseket, amelyek megvalósítását az ország elvállalta. A hitel-megállapodás alapját képező gazdasági programot az egyes országok a Valutaalappal folytatott párbeszéd keretében készítik el. Az IMF és Magyarország Magyarország 1982 óta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, részvételi kvótája 1038,4 millió SDR. Az IMF-hez történt csatlakozás óta hazánk többször is igénybe vette a Valutaalap eszközeit készenléti, illetve kiterjesztett hitel megállapodások formájában. Legutóbb 1996 márciusában kötött Magyarország elővigyázatossági hitel megállapodást az IMF-fel az 1995-ös stabilizációs program támogatására, de ennek keretében tényleges hitellehívás már nem történt. A program sikeres teljesítését követően 1998-ban a szervezettől felvett hiteleket teljes egészében visszafizette az ország, így jelenleg nincs tartozásunk a Valutaalappal szemben. Fentieken túlmenően az IMF a Világbankkal karöltve fontos szerepet játszik az alacsonyjövedelmű országok életszínvonalának emelésében, illetve a szegénység visszaszorításában. Ennek keretében számos kezdeményezés indult, így a Valutaalap kedvezményes hitelt nyújt a legszegényebb országoknak az ún. Szegénységcsökkentő és Növekedést Támogató (PRGF) alapjából; adósság elengedésben részesíti a Súlyosan Eladósodott, Legszegényebb Országok (HIPC) programban résztvevő országokat, valamint kiveszi részét a multilaterális adósság-elengedésben is. Az IMF pénzügyi forrásai és hitelezési tevékenysége. A kvóta a tagállamok részesedése az IMF alaptőkéjéből. Az IMF-tagság első és legalapvetőbb feltétele a csatlakozó ország kvótájának meghatározása. A tagállamok az Alap pénzügyi forrásait csak az alaptőke-részesedés befizetése után vehetik igénybe. A kvóta összege jelenti értelemszerűen a tagállamok részéről az IMF ún. általános, rendes forrásaihoz történő kötelező hozzájárulás mértékét. A kvóta határozza meg: •

A lehívható hitelek nagyságát,

•

Az SDR-allokációból való részesedés arányát,

•

A szavazóerőt, a tagországok súlyát a döntéshozatalban.

Az IMF legalább ötévenként általános és szelektív kvótarendezést hajt végre, amelynek célja a rendelkezésre álló források összegének növelése és a tagországok relatív súlyában bekövetkezett változások kifejezésre juttatása. Az IMF-hitelek forrása lehet saját forrás és kölcsönforrás, illetve egyéb forrás. Az IMF-hitelek fő forrását a saját (rendes, illetve likvid) források képezik, amely alaptőkéjének, azaz a tagállamok kvótabefizetéseinek az erre a célra rendelkezésre álló része. A saját (likvid) forrás az ún. szabadon felhasználható valutákból és az SDR készletekből tevődik össze. Szabadon felhasználható valutája a tagországoknak van, amelyeknek fizetésimérleg- és tartalékpozíciója elég erős ahhoz, hogy a valuta szerepeljen a működési költségvetésben, azaz azt az Alap hitelezési célra felhasználhassa. Az IMF egyéb forrásokat is igénybe vesz hitelnyújtásaihoz, pl. aranyeladásból származó bevételeket, illetve adományokat.

2

Az IMF-hitelek igénybevétele a tagországok alaptőke részesedése (kvótája) arányában történik. Az IMF által nyújtott hitellehetőségek különböznek egymástól mind az általuk megoldani kívánt gazdaságpolitikai cél, mind a hozzájuk kapcsolódó feltételesség fokában. Az alap az ún. hiteltranche politika alapján feltétel nélkül nyújt hitelt az első hiteltranche (hitelrészlet) terhére a fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítására tett alapvető erőfeszítéséket. A felső hiteltranche terhére történő lehívásokhoz már feltételek kapcsolódnak, ezek formái rendszerint a készenléti és kibővített hitel megállapodások. Az IMF ezen kívül számos más speciális hitellehetőséggel is rendelkezik. A hitelek formái: a)

Készenléti hitelek és kibővített megállapodás (EFF). Az Alappal kötött készenléti megállapodások keretében történő lehívások a tagországok makrogazdasági és pénzügyi stabilitását szolgálják, a külső és belső egyensúly megteremtésének céljából.

b)

Szerkezet-átalakító és egyensúlyjavító hitelek az alacsony nemzeti jövedelmű tagországok számára (SAF,ESAF). Az 1986-ban (SAF), illetve 1987-ben (ESAF) kialakított hitellehetőségek az alacsony nemzeti jövedelmű tagországok számára nyújtanak pénzügyi támogatást. Céljuk a középtávú makrogazdasági és szerkezeti egyensúly megteremtése a súlyos fizetési mérleg problémákkal küzdő országok számára, strukturális reformprogramok támogatása a fizetési problémák kiküszöbölése, illetve megelőzése érdekében.

c)

Szerkezetátalakításhoz nyújtott finanszírozás (STF). Az 1933-ban létrehozott átmeneti finanszírozási lehetőség-meghosszabbítással-1995-ig volt érvényben, azon országok számára, amelyeknél a hagyományos kereskedelmi rendszerről a multilaterális, piaci alapokon nyugvó kereskedelmi és elszámolási rendszerre való áttérés következtében fizetési mérleg problémák keletkeztek.

Specifikus fizetési mérleg problémához kapcsolódó különleges hitellehetőségek: d)

Kompenzációs és feltételes finanszírozási lehetőség (CCFF). Az 1998-ban létrehozott

hitellehetőség az 1963 óta létező kompenzációs hitel megújított változata. Az országok kompetenciáján kívüli

exportárbevétel-kiesés és a külső környezet váratlan és kedvezőtlen hatásaival szemben nyújt védelmet. e)

Ütközőkészlet finanszírozás (BSFF). Az Alap 1962-ben hozta létre ezt a finanszírozási formát azon tagországai támogatásárára, amelyek valamely árstabilizáló nyersanyagegyezmény finanszírozásából vállalnak részt a számukra kedvezőtlen exportár-ingadozások elkerülése érdekében.

f)

Adósság és adósságszolgálat csökkenésének finanszírozása

g)

Természeti katasztrófához kapcsolódó finanszírozás.

Valutaalap (IMF) célja, hogy a tagországokat pénzzel lássa el, és ezáltal segítsen nekik a rövidtávú fizetési mérleg problémákat megoldani. Ugyanakkor ezek a pénzek csak azután kaphatók meg, miután a kedvezményezett országok beleegyeztek bizonyos gazdaságpolitikai reformokba, A döntéseket a Világbanknál és az IMF-nél a tagországokat képviselő Főigazgatói Tanács hozza, szavazás útján. Az ENSZ-től eltérően, ahol minden egyes tagországnak egyenlő szavazati joga van, a szavazat súlyát a Világbankban és az IMF-ben az ország pénzügyi hozzájárulásának mértéke határozza meg. röviden Szerkezet Átalakító Programok megvalósításába. A Világbank szerepe és működése. A Világbank (The World Bank) A Világbank nem hagyományos értelemben vett bank, hanem az ENSZ egyik specializálódott ügynöksége. A Világbank elnevezést a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (International Bank for Reconstruction and Development, IBRD), valamint a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (International Development Association, IDA) jelölésére használják. E két szervezet alacsony kamatú és kamatmentes hiteleket, valamint segélyeket nyújtanak a fejlődő országoknak a szegénység csökkentése, a szociális szolgáltatások biztosítása, környezetvédelem, az életszínvonal emelését biztosító gazdasági növekedés, a kedvezőbb beruházási klíma elősegítése érdekében.

A Világbanknak jelenleg 183 ország tagja. A tagországok befizetéseik alapján kapnak szavazati jogot, vagyis az egyes döntéseket anyagi erejüknek megfelelően befolyásolják. A Világbank legnagyobb tulajdonosa az Egyesült Államok 17% körüli tulajdoni aránnyal. A világ hét legnagyobb gazdasági hatalmát tömörítő ún. G7 országcsoport (Egyesült Államok, Németország, Japán, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Kanada) a szavazatok közel ötven százalékát mondhatja magáénak. A többi 176 országnak pedig együtt jut a szavazatok alig több mint 50%-a. A Bank kölcsönfeltételei között az országok piacainak megnyitása, a gazdaság átalakítása, szerkezetátalakítási programok, egy-egy szektor reformja szerepel. A Bank már ezzel is jelentős szerepet játszik a gazdasági globalizáció folyamatában. A Világbank csoport tagjai. A Világbank-csoport öt egymással szoros társulási kapcsolatban működő szervezetből áll, melyek együttműködve támogatják a fejlődő világot. Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (International Bank for Reconstruction and Development, IBRD) Az 1945-ben alapított szervezetnek 184 tagországa van, melyek együtt felelnek az intézmény finanszírozásáért és a pénz felhasználásáért. A fejlesztési támogatások többi donorjához hasonlóan a Világbank is a Millenniumi Fejlesztési Célok elérése érdekében fejti ki erőfeszítéseit, melyeket az ENSZ tagállamai 2000-ben, a szegénység fenntartható csökkentése érdekében fogadtak el. 2005-ben az IBRD 13,6 Mrd dollár támogatást juttatott 118 új projekthez 37 fejlődő országban. Az IBRD célja a szegénység csökkentése a közepes jövedelmű, hitelképes országokban kölcsönök, garanciák nyújtásával, valamint tanácsadási szolgáltatásokkal. AAA hitelbesorolását kihasználva kötvényeket bocsát ki, ezáltal jut pénzhez, amit alacsony kamattal továbbad a hitelfelvevőinek. Az IBRD-től hitelt felvevő országoknak több idő áll rendelkezésükre a hiteltörlesztéshez, mintha egy kereskedelmi bankhoz fordultak volna - egy 3-5 éves türelmi időszak után 15-20 év alatt kell visszafizetniük a kölcsönt. Nemzetközi Fejlesztési Társulás (International Development Association, IDA) Az 1960-ban alapított szervezetnek 165 tagországa van. 2005-ben 8,7 Mrd dollár kamatmentes kölcsönt és segélyt nyújtott 160 új projekthez 66 – a legszegényebbekhez tartozó - fejlődő országnak, amelyek a nemzetközi piacokon nem jutnának hitelekhez. Az IDA forrásokat a gazdag donor országok befizetései és az IBRD biztosítják. Az egészségügyi és oktatási rendszer támogatása mellett jelentős segítséget nyújtanak a gazdaságirányítási stratégiák, a környezetvédelem, s a magánbefektetők számára biztonságosabb beruházási klíma kialakításában is. A fejlett országok nyújtotta közvetlen hozzájárulások és kölcsönök mellett a szegény országok segélyeket, kamatmentes kölcsönöket és technikai (szakértői) támogatást kapnak a Világbankon keresztül, hogy képesek legyenek az alapvető szolgáltatásokat nyújtani polgáraiknak. A kölcsönöket a hitelfelvevő országoknak 10 éves türelmi időszak után, 30-40 év futamidő alatt kell törleszteniük. Nemzetközi Pénzügyi Társaság (International Finance Corporation, IFC) Az 1956-ban alapított szervezetnek 178 tagországa van. 2005-ben 5,4 Mrd dollárral járult hozzá 67 országban 236 projekt megvalósításához. Az IFC a magánszektor befektetéseinek támogatásával járul hozzá a gazdasági fejlődéshez, különösen a nagy kockázatot jelentő ágazatokban vagy országokban. Életképes beruházásokhoz biztosít hosszú távú kölcsönöket, pénzügyi és kockázat management termékeket, technikai segítséget és tanácsadást. A beruházók számára biztonságot jelent az IFC részvétele, ugyanakkor pótlólagos tőkeforrásokat is kedvezőbb feltételek mellett tud mozgósítani. Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség (Multilateral Investment Guarantee Agency, MIGA) Az 1988-ban alapított szervezetnek 165 tagországa van. 2005-ben 1,2 Mrd dollár értékű biztosítást bocsátott ki. A MIGA biztosítást (garanciákat) nyújt politikai és nem-kereskedelmi kockázat ellen a fejlődő országokban beruházni kívánó befektetők számára, így például kisajátítás, a valuta átválthatatlansága, szerződés szegés, háború és polgári zavargások ellen. Emellett a MIGA tanácsadási szolgáltatásokat nyújt beruházási ösztönzőrendszer kialakításához, beruházási viták megoldásában közreműködik, és nem utolsósorban információkat nyújt a nemzetközi üzleti élet részére a beruházási lehetőségekről. Nemzetközi Befektetések Vitarendezési Központja(International Centre for Settlement of Investment Disputes, ICSID) Az 1966-ban alapított szervezetnek 142 tagországa van, a külföldi befektetők és a fogadó országok között felmerülő vitás kérdések döntőbírósága. 2005-ben 25 vitás kérdést kezelt. Tevékenységével ösztönzi a külföldi beruházásokat, lehetőséget biztosítva a beruházásokkal kapcsolatos viták rendezésére; számos nemzetközi beruházási megállapodásnál az ICSID-et jelölik döntőbíróságnak. Emellett kutatási és publikációs tevékenységet is folytat a külföldi beruházási törvényekről. A Világbank és Magyarország Pl.: Ipari szerkezetkiigazítási program (2965-HU/1988) A magyar kormány és a Világbank 1988. július 1-én írta alá az "Ipari szerkezetátalakítási kölcsön" (ISAL) szerzõdést. Ezt megelõzõen 1988. március 31-ig az IBRD már összesen 19 kölcsönt nyújtott Magyarországnak, ezek közül hatot más hitelezõkkel együtt. A korábbi hitelek 43%-át az ipar, 32%-át a mezõgazdaság, 16%-át az energia-ágazat és 8%-át a közlekedés kapta. Az 1988-as ISAL összege 200 millió USA-dollárnak megfelelõ konvertibilis valuta, amit két részletben lehetett felvenni. Az elsõ 100 millió dolláros részletet azonnal, a második részt a szerzõdésben foglaltak teljesülésének felülvizsgálatakor. Erre 1989 március-augusztusában került sor. A kölcsönt öt év türelmi idõ után tíz egyenlõ részletben kell visszafizetni 1994. március és 2003. szeptembere között. A kölcsönhöz a végrehajtás folyamán (1989-ben) a japán EXIM Bank 8 milliárd yen (kb. 50 millió USD) kiegészítõ kölcsönnel kapcsolódott, amit a magyar kormány szintén igénybe vett. A kormány az ISAL-szerzõdéssel kapcsolatban többek közt a következõket vállalta: 1) Javul az állami költségvetés egyenlege és 1990 végéig megáll az ország külsõ eladósodási folyamata. 2) A termelõi és fogyasztói ártámogatások összege az 1988. évi tervhez képest (amely 204,9 milliárd forint volt) legalább 10%-kal tovább csökken. 3) A társasági törvény és a hozzá kapcsolódó egyéb törvények elfogadása, ami lehetõvé teszi az állami vállalatok részvénytársasággá alakulását, természetes személyeknek szavazati jogú részvényvásárlást, valamint természetes személyeknek kft. és rt. alapítását. 4) A vasipar és szénbányászat átalakítása a Világbank elvárásainak megfelelõen. 5) A vállalati jövedelemadóztatás átalakítása, a vállalkozói adónak a nyereségadóba és SZJA-ba történõ beépítése. A program elsõ évében kidolgozott 1989. évi terv és költségvetés megfelelt a megállapodásoknak. Kivételt képezett a költségvetési támogatások csökkentése, ami elmaradt a 10%-os vállalástól. 1989 elején az Országgyûlés elfogadta a gazdasági társaságokról szóló törvényt. Az 1988-ban kidolgozott vaskohászati program két üzem teljes bezárását és az elavult hengersorok minden üzemben való leállítását irányozta elõ. A szénbányászat átszervezési programja 1988-

3

ban 6 bányaüzem, 1989-ben további 9 üzem bezárását tervezte. Ehhez kapcsolódott a szénbányászat állami támogatásának csökkentése az 1988. évi 7,9 milliárd forintról az 1989-es 2,7 milliárdra, majd 1990-re a támogatás teljes megszüntetése. 1990 februárjában a csõdtörvény módosítása kötelezõvé tette a fizetésképtelen vállalatok önfelszámolását. A várható munkanélküliség miatt a kormány területfejlesztési és foglalkoztatási alapot hozott létre. 1989-ben import-liberalizálási program készült. Folytatódott a szabadáras termékek körének kiterjesztése, megszûnt a kötelezõ árkonzultáció jelentõs része és eltörölték az import árszabályozását. A közvetlen külföldi befektetéseket az 1989 eleji már említett törvény és a létrehozott vegyes tulajdonú befektetési alapok ösztönözték. Ez utóbbiak közül az egyik a Világbank érdekeltségi köréhez tartozó Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) részvételével alakult meg. A lakástámogatások finanszírozása a bankszektorból a költségvetésbe került át. Egy akkori világbanki értékelés megállapította, hogy a kormány szándékai ellenére még számos terület gondot okoz, ahol további szigorításra van szükség. A végrehajtott csökkentések ellenére a fogyasztási, lakás-, termelési és beruházási támogatások túl magasak az IBRD szerint (1989-ben ezek a támogatások a GDP 13,2%-át tették ki). A konvertibilis kereskedelmi mérleg javulását lerontotta a kiutazásokkal kapcsolatos valuta-kiadások meredek növekedése. Az akkori kormány véleménye szerint a Világbankkal való kapcsolatok az ISAL készítésének és végrehajtásának egész idõszakában nagyon jók voltak. A Világbank szakértõi nagyban segítették magyar partnereiket az összehangolt program elkészítésében. A Világbank és a kormány folyamatos politikai párbeszéde kiegészült a gazdasági és ágazati munkában folytatott széles körû együttmûködéssel. Aktualitás Jóváhagyta az IMF a 3 140 000 000 000 forintunkat MTI | 2008. november 7., péntek 07:15 | A Nemzetközi Valutaalap (IMF) csütörtökön jóváhagyta a pénzintézet által Magyarországnak nyújtandó 12,3 milliárd eurós (15,7 milliárd dolláros) készenléti hitelkeretet. Az igazgatósági ülés után kibocsátott közlemény szerint a hitelkeret azt a célt szolgálja, hogy Magyarország el tudja kerülni "a pénzügyi piaci nyomás elmélyülését". A Valutaalap múlt kedden jelentette be, hogy Magyarország összesen 25,1 milliárd dolláros gazdasági védőhálót kap, 17 hónapig készenlétben, azaz rendelkezésre tartott hitelkeret formájában, ezzel segítve Magyarországnak kezelni a pénzügyi válság következményeit. A nemzetközi összefogásban a Valutaalap 15,7 milliárd dolláros hitelkeretről állapodott meg Magyarországgal; az Európai Unió további 8,1 milliárd, a Világbank 1,3 milliárd dolláros segítséget kész nyújtani. A mentőöv bejelentésekor Dominique Strauss-Kahn főigazgató közleményben tudatta: a határozott magyar intézkedések igazolják, hogy az ország kivételes szintű forrásokhoz férhet hozzá a Valutaalaptól; a hitelkeret összege a magyar IMF-kvóta több mint tízszerese. Mint írta, a segítség erősíteni fogja az ország gazdaságának rövid távú stabilitását, és javítja hosszú távú növekedési potenciálját. A csütörtöki közlemény szerint a 17 hónapos készenléti keretből Magyarország 4,9 milliárd euróhoz azonnal hozzáférhet, a maradék összeget öt részletben lehet majd lehívni, negyedévenkénti felülvizsgálathoz kötve. A hitelkeret összege a magyar IMF-kvóta 1015 százaléka, amelyet a Valutaalap gyorsított eljárása keretében hagytak jóvá. A közlemény szerint az IMF pénzügyi támogatása az EU és a Világbank segítségnyújtási készségével együttesen elegendő tartalékot fog biztosítani Magyarországnak ahhoz, hogy teljesíteni tudja külső adósságkötelezettségeit, még szélsőséges piaci feltételek mellett is. John Lipsky, a 185 tagú IMF első vezérigazgató-helyettese az igazgatósági ülés után arról beszélt, hogy "Magyarország utóbbi években végrehajtott sikeres makrogazdasági kiigazítását megzavarta a globális pénzügyi krízis". Megállapította, hogy a globális likviditás romlása és a kockázatkerülés erősödése következtében a pénzügyi piacok Magyarországon fokozott nyomás alá kerültek. Lipsky leszögezte, hogy a pénzpiaci feszültség csökkentéséhez magas fokú elvi fegyelemre és "nagy külső finanszírozásra" lesz szükség. Az IMF európai igazgatója, James Morsink elmondta: a nemzetközi pénzintézet a készenléti hitelért cserébe kérte a bankrendszer támogatását, a költségvetési hiány csökkentését és az infláció elleni fellépést. "Az IMF-fel való megállapodás célja, hogy elősegítse a magyarországi pénzpiacokra nehezedő nyomás gyors csökkenését, támogatva ugyanakkor a hosszú távú gazdasági célokat, megteremtve az államháztartás és a bankszektor reformját elősegítő feltételeket" - közölte a Valutaalap. A Valutaalap szerint a magyar gazdasági teljesítmény idén 1 százalékkal csökken, és a növekedés várhatóan csak 2011 után éri el a 3 százalékot. A közlemény kiemelte a két kulcsfontosságú célkitűzésen alapuló gazdasági programot. E célkitűzések: a költségvetés lényeges módosítása, amely lehetővé teszi, hogy csökkenjen az államadósság finanszírozási igénye, illetve a belföldi pénzügyi piacok likviditásának és a bankok megfelelő tőkeellátottságának a fenntartása. Magyarország külső adósságának magas szintje, amely 2007 végén elérte a GDP 97 százalékát, valamint a jelentős mérleghiány negatívan befolyásolta az ország iránti befektetői kedvet. A 2006-ban elfogadott makrogazdasági és pénzügyi megszorítások, így a költségvetési hiány csökkentése és az adóbehajtások javítása ellenére Magyarországot jelentősen érintette a globális hitelpiaci válság - áll az IMF honlapján közzétett közleményben. A GDP mintegy kétharmadát kitevő államadósság csökkentése érdekében a magyar kormány azt vállalta, hogy a közszolgálati alkalmazottak bérét befagyasztják és a 13. havi bérük kifizetését felfüggessztik, továbbá korlátozzák a 13. havi nyugdíj kifizetését a 2009-es költségvetésben. Az intézkedés célja, hogy a költségvetési hiány jövőre a GDP 2,5 százalékára csökkenjen. Magyarország a második ország, amely számára az IMF jóváhagyta a pénzügyi válság miatt kért készenléti hitelkeretet. Ukrajna számára a pénzintézet csütörtökön döntött 16,4 milliárd dolláros készenléti hitelről. Izland és a Seychellesszigetek számára is ígértek készenléti hitelt, de kérelmüket még nem kapták meg. Az Európai Unió pénzügyi rendszerének sajátosságai. Az európai integráció több évtizedes fejlődésének egyik legfontosabb vonulata a pénzügyi rendszer területén lezajló integrálódás. Ahogy az integráció többi területén (belső piac megteremtése, a munkaerő szabad áramlása stb.) a fejlődés itt is ellentmondásos, előre és visszalépésekkel tarkított folyamat volt. A közös pénzügyi rendszer egyes alrendszerei (monetáris, fiskális rendszerek, pénzügyi piacok és pénzügyi ellenőrzési rendszer) fejlődésében is egyenetlenségeket tapasztalunk. Az EU pénzügyi rendszere

Ê

Monetáris rendszer, saját valuta, belső érték nélküli pénzrendszer, erős és autonóm monetáris hatóság; euró-mint potenciális tartalékvaluta.

Ê

Fiskális rendszer, döntően a nemzeti költségvetésekre alapozott, de létezik egy Közös Költségvetés. Ezt kiegészíti az EIB.

Ê

Liberalizált a globalizált rendszerbe illeszkedő pénz- és tőkepiac, szabad árfolyamrendszer, pénzügyi szolgáltató szervezetek és piacok globális szabályozása (Bázel II.). Lámfalussy eljárás

A pénzügyi piacok az Európai közösségeken belüli fejlődését a világszerte érvényesülő liberalizációs és deregulációs tendenciák jellemezték. Az ezredfordulóra azonban világossá vált, hogy az EU — sokszempontból indokoltan bonyolult és lassú — jogalkotási rendje végzetes versenyhátrányba hozhatja az EU tőkepiacait. Az EU Tanácsa 1999-ben kettős mandátummal létrehozta a Bölcsek Tanácsát. A testület feladata az egységes tőkepiac működését akadályozó szabályozási és adminisztratív okok feltárása, illetve javaslatok kidolgozása a problémák megoldására. E testület megalkotta az úgynevezett Lámfalussy-eljárást, amely a tőkepiaci közösségi jogalkotásban radikális szakítást javasolt a standard EU jogalkotási procedurával. Az eljárás nevét a Bölcsek Tanácsát vezető magyar származású bankárról kapta. A Lámfalussy-eljárásban — a hagyományos jogalkotással szemben — nagyobb szerepet kapnak az érintett uniós intézmények, piaci szereplők, felügyeleti szervek. A szabályozás előkészítésében a Bizottság mellett fontos szerep jut az Európai Tőkepiaci Szabályozók Bizottságának (CESR). A bizottságnak — amelybe szakértőket delegálnak, tehát nem politikusok ülnek benne — tanácsadó, jogszabályértelmező szerepe van. A tőkepiaci szabályozás tehát a globális verseny követelményeinek igyekszik megfelelni. A közös pénz bevezetése A közös pénz bevezetésének előzményének a monetáris együttműködés lazább formái tekinthetők. Ennek kezdette az európai valuták folyó fizetési mérleg tételekre vonatkozó konvertibilitásának bevezetéséig működő multilateriális elszámolási rendszer működtetése volt. Az érintett valuták folyó fizetési mérleg tételekre vonatkozó konvertibilitása megteremtése után létrehozták az Európai Elszámolási Egységet, amely illeszkedett a Bretton Woodsi rendszer árfolyamrendszerébe. Az 1960-as évek végén létrehozták a Werner –bizottságot, amely feladata a monetáris unió megteremtésének ütemtervének kidolgozása volt. A terv megvalósítását a Bretton Woodsi rendszer szétesése elsöpörte. Az 1980-as évek második felében a közös pénz gondolata a Delors-tervben újra napirendre került. Úgy tűnt, hogy a megvalósításhoz szükséges feltételek most megteremtődtek 1975-től az Európai Elszámolási Egység kosárvalutaként működik (ECU) és 1979-ben megalakult (az Egyesült Királyság részvétele nélkül) az Európai Monetáris Rendszer (EMS). E rendszer három pillérre az ECU-re, az árfolyam mechanizmusra (ERM) és az Európai Monetáris Alapra épült. E pillérekre tudott építkezni a közös valuta megteremtésének folyamata. A közös pénz előnyei A közös pénz bevezetéséhez végül reális alapot egységes piac programja teremtett. Az árfolyamkülönbségekből származó akadályok felszámolásán keresztül az egyetlen valuta maga is az egységes piac korlátozásmentes megvalósításának egyik fontos elemét képezi. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján azonban a közös pénzt e szerepénél már sokkal szélesebb dimenzióban vizsgálták, és bevezetésétől az egységes piac egészséges működésén túl kiterjedtebb gazdasági és politikai előnyöket vártak. A monetáris unióban a várakozások szerint az árfolyamkockázatok megszűnése nagyfokú árstabilitást, tehát alacsony inflációt, valamint csökkenő kamatlábakat von maga után. Az utóbbi révén könnyebbé válhat az államadósságok finanszírozása, és a beruházási kedv növekedése is várható, ami végső soron ugyancsak a gazdasági növekedés gyorsulását eredményezheti. A közös pénz bevezetése kiküszöbölheti a stabil árfolyamokra nagy veszélyt jelentő piaci spekulációt, s az átváltásokkal kapcsolatos tranzakciós költségek is megszűnnek a tagállamok között. Az árak emellett az egyes tagállamokban egyszerűen összehasonlíthatóvá válnak, a piaci lehetőségek felismerhetőbbek, s ez lendületet ad az egységes piac dinamikájának, továbbá ösztönzőleg hat a versenyre, és ezen keresztül ugyancsak pozitív hatást gyakorol a növekedésre és a foglalkoztatásra is. A közös jegybank révén jelentős devizatartalékok szabadulnak fel, mert a tagállami központi bankok számára kisebb mértékű tartalékok is elegendőek, mivel nem folytatnak önálló monetáris politikát. Ezek a tagállami források különböző gazdaságpolitikai célokra használhatók fel. Az Európai Unió jövőjét, világgazdasági, világpolitikai szerepét illetően kiemelkedő jelentőségű, hogy az európai közös pénz a nemzetközi piacokon a dollár és a yen egyenrangú partnerévé válhat. Ezzel nemcsak nőhet az EU monetáris szuverenitása, függetlensége és így stabilitása, de gazdasági, sőt politikai súlya, befolyása is. A közös pénzzel járó monetáris autonómia és stabilitás olyan egészséges gazdasági környezetet teremthet, amely összességében szintén nagyobb lendületet adhat a növekedésnek és javíthatja a foglalkoztatási szintet is. A valutaunió létrehozása döntő lépés a politikai unió megteremtésének irányában is, hiszen aligha képzelhető el például az, hogy közös valutával rendelkező országok egymástól eltérő külpolitikát folytassanak. Sokan - mindenekelőtt a föderalisták - éppen ezért a közös pénz legnagyobb előnyének az ún. túlcsordulási [spill-over] folyamatot tartják, amely — ebben az összefüggésben — azt jelenti, hogy a monetáris unió következtében a tagállamok közötti integráció más területeken is szorosabbá válik.

4

A Maastrichti Szerződés és az EMU (Economic and Monetary Union – EMU – Gazdasági és Monetáris Unió) 1992-ben a hollandiai Maastrichtban aláírt ún. Maastrichti Szerződés keretében hozták létre az Európai Uniót, vagyis a korábbi Európai Gazdasági Közösségnél mélyebb és átfogóbb együttműködést, intézményileg is rögzítve azt, hogy az európai integráció a közös piaci integrációs szintről a gazdasági unió integrációs szintjére lépett. Az Európai Unió ún. első pillére a Gazdasági és Pénzügyi Unió (Economic and Monetary Union - EMU) megteremtése. Vagyis más szavakkal az 1992-es Maastrichti Szerződés az, amely intézményesítette a Gazdasági és Monetáris Uniót. A Maastrichti Szerződés rendelkezett az EMU működésének intézményi feltételeiről is, nevezetesen a Központi Bankok Európai Rendszerének (European System of Central Banks - ESCB) és az Európai Központi Banknak (European Central Bank - ECB) a létrehozásáról. A Maastrichti Szerződés az EMU megteremtését három szakaszban tervezte megvalósítani, a következőképpen: 1. szakasz: 1990. júliusától: célja a tőke szabad áramlásának és ezzel összefüggésben a tőkepiac liberalizálásának megteremtése; 2. szakasz 1994. január 1-től: céljai az Európai Monetáris Intézet felállítása, a pénzcsere első fázisának végrehajtása, az Európai Központi Bank felállítása, az Európai Bankok Központi Rendszerének előkészítése; 3. szakasz 1999. január 1-től: céljai egyrészt az euró bevezetése számlapénz formában, továbbá 2002. január 1-től a pénzcsere, az euró bankjegyek és érmék megjelenésének előkészítése, s 2002. július 1-ig a pénzcsere teljes lebonyolítása. A Maastrichti Szerződés ugyanakkor meghatározta azokat a pénzügyi követelményeket, amelyeket teljesíteni kell az Európai Unió tagállamainak ahhoz, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió tagjaivá válhassanak. Ezeket nevezzük ún. maastrichti konvergencia-kritériumoknak. Ezeket feltételeket az euróövezethez való csatlakozás előtt két évig folyamatosan kell teljesíteni. Ezek a konvergencia-kritériumok a következők: 1. Árfolyam-stabilitás: az euróövezetben résztvevő országok valutáinak piaci árfolyama az árfolyam-mechanizmus által meghatározott ingadozási sávon belül kell, hogy maradjon, vagyis a nemzeti valuta nem léphet ki az ERM II árfolyamrendszerben meghatározott sávból. Ez azt is jelenti, hogy nem kerülhet sor a többi tagországgal szemben megállapított középárfolyamok leértékelésére a konvergencia-jelentést megelőző két évben. 2. Fenntartható költségvetési pozíció (költségvetési fegyelem): az adott tagország nem áll úgynevezett túlzottdeficit-eljárás alatt, vagyis a költségvetési hiány nem lehet több a GDP 3%-nál. 3. Alacsony államadósság: a bruttó államadósság szintje nem haladhatja meg a GDP 60%-át. 4. Árstabilitás: a vizsgált tagország inflációs rátája a konvergencia-jelentésben meghatározott egyéves perióduson belül legfeljebb 1,5 %-kal lehet több a három legalacsonyabb inflációs rátájú ország átlagánál. 5. Kamatkonvergencia: a vizsgált tagország hosszú lejáratú kamatai a konvergenciajelentésben meghatározott egyéves perióduson belül legfeljebb 2 %-kal múlhatják felül a három legalacsonyabb inflációs rátájú ország kamatátlagát. A maastrichti célkitűzéseknek megfelelően a gazdasági és monetáris unió első szakasza az 1993. év végéig megvalósult, az EU az integráción belül lehetővé tette a szabad tőkemozgásokat, befejezte a belső piac kiépítését, és így végeredményben létrehozta a gazdasági uniót. Az Európai Unió közös költségvetése. A közösségi költségvetés alapelvei: 1.

Az egység (unity) elve: az uniós szerződés 268. cikkelyében fektették le azt az alapelvet, amely szerint a közösségi bevételeket és a kiadásokat egyetlen dokumentumban kell rögzíteni.

2.

Az univerzalitás (universality) elve, amely két összetevőből áll. Egyrészt a nem átruházhatóság (non-assignment) alapelve meghatározza, hogy a közösségi költségvetésből származó összegeket mire nem lehet fordítani, másrészt a teljes költségvetés (gross budget) elve értelmében a költségeket és kiadásokat anélkül kell meghatározni, hogy egyiket a másikhoz igazítanák.

3.

Az annualitás (annuality) elve: a költségvetés csak és kizárólag az adott költségvetési évre vonatkozik, az ellenőrzés megkönnyítése érdekében. Ugyanakkor az éves költségvetés hosszabb periódus része: az Agenda 2000 a 2000-2006-os időszak pénzügyi mozgásterét rögzíti.

4.

Az egyensúly (equilibrium) elve: az alapelv értelmében a költségvetés elfogadásakor a bevételek és kiadások pontosan egyensúlyban vannak, hiszen nem létezik olyan alap, amely kölcsönökkel fedezni tudná a deficitet. Ha az év végén pozitív a mérleg, akkor a keletkező többletet a következő évi költségvetésben tüntetik fel, mint bevételt. Ha hiánnyal zárna az év, úgy a deficitet a következő évi költségvetés kiadás oldalában könyvelik el.

5.

A specifikáció (specification) elve: a kiadási oldalon részletesen fel kell tüntetni, hogy a költségvetés által biztosított összeget milyen célokra fordítják; ezzel kívánják megelőzni a döntéshozatal, illetve a végrehajtás során felmerülő esetleges bizonytalanságokat.

A költségvetés felépítése: Bevételek: 1.

mezőgazdasági vám (a magyar szaknyelv lefölözésnek hívja): a mezőgazdasági importtermékekre kirótt vám

2.

behozatali vám: az Európai Unión kívüli országokból importált áruk vámértékére kirótt általános vámtarifa

3.

hozzáadott értékadó (áfa): a tagállamoknak áfabevételeik meghatározott részét az unió büdzséjébe kell befizetniük. Az Agenda 2000 a lehívható rátát 2002-ben és 2003-ban 0,75 százalékban, 2004-ben 0,5 százalékban maximálja.

4.

a tagállamok GNP-alapú hozzájárulása, melynek arányát évente határozzák meg.

Az uniós büdzsé bevételeit gyarapítják még a késedelmes fizetésből befolyó kamatok, bírságok, illetve a már említett, korábbi pénzügyi évből áthozott többletbevételek is. Kiadások: 1.

Közös Agrárpolitika (CAP) finanszírozási kiadásai. Az Unió költségvetése kiadási oldalának legnagyobb tétele az Európai Mezőgazdasági Garancia- és Orientációs Alap Garancia részlegének forrását jelenti. A Garancia részlegből finanszírozzák a mezőgazdasági termékek piacain az intervenciót, a készletek átértékelését, a harmadik országokba irányuló export támogatását stb. A korlátlan értékesítési garanciát nyújtó agrárpiaci rendtartás, az ennek nyomán a piaci lehetőségektől függetlenül növekvő termékfelesleg, az agrártámogatás költségeinek felduzzadása, a világpiaci kereslet-kínálat egyensúlyának megbomlása és az ebből eredő nemzetközi feszültségek az 1980-as évtizedben a CAP rendszerének megreformálását tették szükségessé. 1993-ban átfogó reform lépett életbe, melynek lényege az ár- és jövedelempolitika szétválasztása, az áraknak a világpiaci színvonalhoz való közelítése és - ezzel egyidejűleg - a termelők jövedelempozíciójának közvetlen támogatásokkal történő stabilizálása volt. A reformok ellenére a CAP támogatása még mindig a költségvetés közel felét teszi ki. Azt is figyelembe kell venni azonban, hogy a Közösség a nemzeti szuverenitás átruházása terén itt jutott a legmesszebbre, ami azt jelenti, hogy a tagállamok kiadásainak nagy részét a Közösség vállalja magára.

2.

A Strukturális politikák címszó alá sorolt összegek (1997-ben a kiadások mintegy 37%-a) az Unió regionális politikáinak finanszírozási forrásai. Ezek adják a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap forrásait, melyek felhasználásával az Unión belüli gazdasági és szociális különbségek csökkentését célzó programokat finanszíroznak. A strukturális alapok képviselik a közösségi költségvetésben azt a hagyományos redisztributív funkciót, amely forrásokat áramoltat a gazdagabbaktól a szegényebbekhez.

3.

A belső politikák fejezet kiadásai a közösségi politikák - például a műszaki-tudományos programok, kutatás-fejlesztés támogatása - finanszírozását szolgálja a stratégiai szektorokra koncentrálva.

4.

A külső politikák címszó alá tartoznak az unión kívül álló országokkal kapcsolatos programok tételei. Ide tartoznak például a PHARE-program forrásai is.

5.

Az adminisztratív kiadások között találhatók az Unió működtetéséhez szükséges összegek. Ezek nagyobb részét a brüsszeli Bizottság apparátusának működtetése teszi ki.

A költségvetés készítésének folyamata: Július 1.: Minden szervezet megküldi megbecsült költségvetési igényét az Európai Bizottságnak, amely ezek alapján előzetes költségvetési vázlatot készít. Július 31-ig: Az Európai Tanács első olvasatban dönt az előzetes költségvetési javaslatról, melyet szeptember első felében elküld a parlamentnek. A tanács döntése után az előzetes vázlat költségvetési vázlattá válik. Október 5.: A parlament első olvasatban tárgyalja a tervezetet; ekkor számára három lehetőség adott: 1.

Nem tesz semmit, vagyis a költségvetést elfogadhatónak tartja.

2.

A kötelező kiadásokkal kapcsolatban javaslatokat tesz. (A kötelező kiadások gyakorlatilag a közös mezőgazdasági politika forrásait jelentik.)

3.

A nem kötelező kiadásokkal kapcsolatban tesz javaslatokat. (Ezek a strukturális alapok, kutatási tevékenység stb. pénzügyi támogatását szolgálják.)

November utolsó harmadában: A tanács második olvasatában megvizsgálja a parlament javaslatait. 1.

A tanács módosíthat minősített többséggel a nem kötelező kiadásokban. Ekkor a szöveg visszakerül a parlamenthez.

2.

A kötelező kiadások területén két lehetősége van. a.

A tanácsnak, amennyiben a parlament indítványa növekedést jelentene a kötelező kiadások összegében, úgy kétharmados többséggel kell elfogadnia az indítványt ahhoz, hogy az jogszabállyá váljon;

b.

Ha a parlament indítványa csökkenést okozna a kötelező kiadásokban, úgy kétharmados többséggel kell elvetnie a Tanácsnak azt, ugyanis csak ebben az esetben tudja megakadályozni az indítvány jogszabállyá válását.

5

Az eljárás vége: Parlament mondhatja ki az utolsó szót a közösség költségvetéséről: a nem kötelező kiadásokkal kapcsolatban a Parlament a tanács módosított javaslatát követően abszolút többségi szavazás eredményeként ismét beteheti eredeti javaslatát a költségvetésbe, és úgy fogadhatja el. Kétszintű bankrendszer: az ország központi bankja a pénzügyi intézményrendszeren keresztül valósítja meg a monetáris politika gyakorlatát Az MNB gondoskodik a Jegybanktanács által meghatározott monetáris politika gyakorlati végrehajtásáról. A Az értékpapír jogi fogalma és közgazdasági tartalma.

Jogi értelemben: A Polgári Törvénykönyv az értékpapír fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: a pénzkövetelésről szóló értékpapír kiállítója (kibocsátója) feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat a jogosultnak. Értékpapírt azonban nem csak pénzkövetelésről, hanem dologra vonatkozó tulajdonjogról vagy más jogról, illetőleg tagsági viszonyból eredő jogosultságról is ki lehet állítani.

Értékpapírnak csak olyan okirat vagy - jogszabályban megjelölt - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik, és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi. Értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. Az értékpapír fenti fogalmának megértéséhez röviden vegyük sorra az értékpapírok legfontosabb jellemzőit:

Ê

A kibocsátó (kiállító) egyoldalú kötelezettségvállalását tartalmazza. Az értékpapír nem kétoldalú jogügylet, annak érvényes létrejöttéhez elfogadásra nincs szükség.

Ê

A kibocsátó (kiállító) feltételhez nem kötött azon kötelezettségvállalását tartalmazza, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy fizetést teljesít a jogosult részére. Feltétel kikötése ("Fizetek, ha ....") az értékpapír érvénytelenségét vonja maga után.

Ê

Értékpapírt pénzkövetelésről, hitelviszonyról (pl. váltó, csekk, kötvény), tagsági részesedésről (pl. részvény, szövetkezeti üzletrész) vagy áruval kapcsolatos jogról (pl. közraktári jegy) lehet kiállítani.

Ê

Kizárólag az olyan okirat tekinthető értékpapírnak, amelyet valamely jogszabály annak minősít, azaz csak jogszabály által nevesített értékpapírokat lehet kiállítani, kibocsátani. Új értékpapírtípus bevezetéséhez jogszabályalkotásra van szükség.

Ê

Az egyes értékpapírtípusokról szóló jogszabályok tételesen meghatározzák az adott értékpapír érvényességi kellékeit. Az érvényességi kellékek hiányában az okirat nem minősül értékpapírnak, így nem alkalmazhatók vele szemben az értékpapírokhoz fűződő speciális jogkövetkezmények (pl. átruházás stb.) sem.

Ê

Az értékpapírok a technikai fejlődés következtében változatos formákban jelenhetnek meg, a papír alapú értékpapírok mellett dematerializált értékpapír kibocsátására is lehetőség van. A dematerializált értékpapírokat az értékpapír-forgalmazók által vezetett értékpapírszámlákon tartják nyilván.Az értékpapír - a kibocsátó döntése alapján - előállítható nyomdai úton okiratként vagy dematerializált értékpapírként. Sorozatban csak névre szóló értékpapírt lehet kibocsátani. Nyilvánosan forgalomba hozni kizárólag névre szóló és - állampapír kivételével - kizárólag dematerializált formában előállított értékpapírt lehet.

Ê

Az értékpapírban szereplő követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni - eltérő rendelkezés hiányában - csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. Nincs lehetőség az értékpapírban szereplő követelés érvényesítésére még bírói úton sem, ha pl. az értékpapír megsemmisül vagy elvész.

Ê

Az értékpapírok - átruházhatóság szempontjából - névre szólóak vagy bemutatóra szólóak lehetnek.

Ê

Az értékpapírok átruházásának speciális joghatásai vannak.

Közgazdasági értelemben: az értékpapír vagyoni jogot megtestesítő, forgalomképes okirat, számlán megjelenő összeg vagy elektronikus jel. Az értékpapírok csoportosítása. Az értékpapírok számtalan szempont szerint csoportosíthatók, ezek közül csak a legfontosabbakat ismertetjük. A legelterjedtebb az értékpapírok alapjogviszony szerinti osztályozása, azazhogy az adott értékpapír milyen jogviszonyt testesít meg. Így beszélhetünk:

Ê

pénzkövetelésről szóló értékpapírról (pl. kötvény, váltó, csekk, kincstárjegy, letéti jegy, befektetési jegy, jelzáloglevél)

Ê

tagsági jogról, részesedésről szóló értékpapírról (részvény, vagyonjegy, szövetkezeti üzletrész),

Ê

áru feletti rendelkezési jogról szóló értékpapírról (közraktári jegy).

Az értékpapírok átruházásuk szempontjából:

Ê

névre szólóak

Ê

vagy bemutatóra szólóak,

hozamuk szerint

Ê

nem kamatozók (pl. diszkont kincstárjegy),

Ê

fix kamatozásúak (pl. kötvény)

Ê

vagy változó kamatozásúak (pl. részvény) lehetnek.

Az értékpapírok futamideje is igen változatos:

Ê

rövid, legfeljebb 1 éves futamidejű értékpapírok (kincstárjegy, váltó, kötvény),

Ê

közép - 1 és 5 év közötti - futamidejű értékpapírok (kötvény, letéti jegy),

Ê

hosszú - 5 évnél több - futamidejű értékpapírok (kötvény, jelzáloglevél),

Ê

lejárat nélküli értékpapírok (részvény, szövetkezeti üzletrész, vagyonjegy) A részvény és a kötvény fogalma, fajtái. RÉSZVÉNY

A részvény mint értékpapír, a részvény fogalma Az értékpapír valamely jogot, követelést tartalmazó olyan okirat vagy elektronikus adat (dematerializált értékpapír), amelynek jellegzetessége, hogy a jogot, követelést érvényesíteni, azzal rendelkezni, azt megterhelni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. A részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapír. A részvény - ha törvény eltérően nem rendelkezik - szabadon átruházható. A részvény átruházhatóságának korlátozása harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha törvény erre lehetőséget ad. Jogforrás: 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról A hatályos jogunk szerint a részvényeknek tartalmazniuk kell a kibocsátó és a részvény legfontosabb adatait, a részvényhez fűződő jogokat . A részvény fogalmának meghatározásánál definiálni kell még a névértéket és a kibocsátási értéket. A névérték az alaptőke összegszerűen meghatározott, egy részvényre eső hányadrészét adja, így az összes részvény névértéke mindig egyenlő az alaptőkével . A kibocsátási érték az alaptőke részhányadot megtestesítő névérték feletti összegét jelenti. Ezért a névérték feletti kibocsátási érték mindig az alaptőkén felüli vagyona lesz a részvénytársaságnak. Részvénykönyv, bejegyeztetés a részvénykönyvbe A részvénykönyv a társaságnál a névre szóló részvények tulajdonosairól vezetett nyilvántartás, amely a közgyűlésen szavazásra jogosult részvényesek számának, az egyes tulajdonosok szavazati jogának számbavételére stb. szolgál. A részvénykönyv vezetése az igazgatóság feladata, nagy társaságok esetében ma már általában külön erre szakosodott szolgáltatók - elszámolóházak, központi értéktárak, pénzügyi intézmények, befektetési vállalkozások - végzik. A megbízás tényét és a megbízott személyét a Cégközlönyben közzé kell tenni. A részvény átruházása a részvénytársasággal szemben akkor hatályos és a részvényes a részvénytársasággal szemben részvényesi jogait csak akkor gyakorolhatja, ha a részvényest a részvénykönyvbe bejegyezték . A részvényes a részvénykönyvbe betekinthet és annak rá vonatkozó részéről az igazgatóságtól, illetve annak megbízottjától másolatot igényelhet, amelyet a részvénykönyv vezetője öt napon belül teljesíteni köteles. A részvénykönyv nyilvános, abba harmadik személy betekinthet. Részvényfajták, részvényosztályok, részvénysorozat A részvényeknek öt fajtáját ismeri jogunk: 1.

a törzsrészvényt,

2.

az elsőbbségi részvényt

3.

a dolgozói részvényt,

6

4.

a kamatozó részvényt,

5.

és a visszaváltható részvényt.

Az elsőbbségi részvényfajtán belül a részvények különböző részvényosztályokba tartozhatnak, egy részvényosztályon belül eltérő tartalmú és mértékű tagsági jogokat megtestesítő részvények kerülhetnek kibocsátásra. Egy részvényfajtán, illetve részvényosztályon belül több részvénysorozat bocsátható ki. Az azonos tartalmú és mértékű tagsági jogokat megtestesítő részvények egy részvénysorozatnak minősülnek. Az egy sorozatba tartozó részvények névértéke és előállítási módja nem térhet el egymástól. Törzsrészvény A törzsrészvény az, amelyhez nem kapcsolódik semmilyen, a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint meghatározott különleges tagsági jogosultság, ez tehát a részvények alapfajtája . Elsőbbségi részvény Az elsőbbségi részvényfajtán belül a részvények különböző részvényosztályokba tartozhatnak, egy részvényosztályon belül eltérő tartalmú és mértékű tagsági jogokat megtestesítő részvényeket lehet kibocsátani . Az alapszabály az elsőbbségi részvényfajtán belül megkülönböztet: 1.

osztalékelsőbbséget (a kifizetés időbeli elsőbbsége vagy a névérték által indokoltnál nagyobb mértékű osztalékfizetés),

2.

a részvénytársaság jogutód nélkül történő megszűnése esetén a felosztásra kerülő vagyonból történő részesedési elsőbbséget (likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbség),

3.

a szavazati joggal összefüggő elsőbbséget,

4.

zártkörűen működő részvénytársaság esetén vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbséget, valamint

5.

a zártkörűen működő részvénytársaság részvényeire elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvényosztályt .

A nyilvánosan működő részvénytársaság nem bocsáthat ki vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag kijelölésére szóló és elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvényt. Nyilvánosan működő rt. alapszabálya meghatározhat olyan részvényosztályt, amelybe az osztalékelsőbbségre és a likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségre vonatkozó jogosultságokat együttesen megtestesítő részvények tartoznak. Nem bocsátható ki olyan részvény, amely ezenkívül több más elsőbbségi jogosultságot együttesen testesít meg. Nyilvánosan működő rt. esetén szavazatelsőbbséget biztosító részvények csak az egyszerű többséget igénylő kérdésekben biztosítanak elsőbbségi jogot. A minősített többséget igénylő kérdésekben a szavazatelsőbbségi részvények a többi részvénnyel azonos módon, névértéküknek megfelelő számú szavazatot testesítenek meg . Dolgozói részvény Az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően a részvénytársaságnál teljes és részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára - ingyenesen vagy kedvezményes áron - dolgozói részvény bocsátható ki. A részvénytársaság olyan dolgozói részvény kibocsátásáról is határozhat, amely a részvényesek között felosztható adózott eredményből - az osztalékelsőbbséget biztosító részvényt követően - a más részvényfajtába, illetve részvényosztályba tartozó részvényeket megelőzően jogosít osztalékra. Alapszabály rendelkezhet olyan dolgozói részvény kibocsátásáról is, amely vezető tisztségviselő kijelölésére vonatkozó elsőbbségi jogot is megtestesít. A dolgozói részvényt a részvénytársaság alaptőkéjének felemelésével egyidejűleg, legfeljebb a felemelt alaptőke tizenöt százalékáig lehet forgalomba hozni . Kamatozó részvény Az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően az alaptőke tíz százalékát meg nem haladó mértékben előre meghatározott mértékű kamatra jogosító részvény is forgalomba hozható. A kamatozó részvény tulajdonosát a részvény névértéke után, a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből a részvényen feltüntetett módon számított kamat illeti meg. Nem fizethető a részvényesnek kamat, ha ennek következtében a részvénytársaság saját tőkéje a számviteli jogszabályok szerint számított módon nem érné el a részvénytársaság alaptőkéjét. A kamatozó részvény tulajdonosát a kamaton felül a részvényhez fűződő valamennyi jog megilleti, ideértve az osztalékhoz való jogot is . Visszaváltható részvény A közgyűlés az alaptőke tíz százalékát meg nem haladó mértékben olyan részvény kibocsátásáról is határozhat, amely alapján a kibocsátandó részvényre a részvénytársaságot vételi jog vagy a részvényest eladási jog illeti meg, az alapszabályban meghatározott feltételek szerint. Kibocsátható olyan visszaváltható részvény is, amely mind a vételi, mind az eladási jogot megtestesíti. A vételi, illetve eladási jog gyakorlásának feltételeit a részvénytársaság alapszabályában kell a részvények kibocsátását megelőzően meghatározni. A részvénytársaság csak olyan részvény vonatkozásában élhet vételi jogával vagy teljesítheti a részvényes eladási jogából fakadó kötelezettségeit, amelyekre vonatkozóan a részvényes a teljes névértéket, illetve kibocsátási értéket megfizette, a nem pénzbeli hozzájárulást pedig a részvénytársaság rendelkezésére bocsátotta. . A nyomdai úton előállított részvény átruházása Az alapszabály előírhatja, hogy a részvények átruházásához a részvénytársaság beleegyezésére van szükség. A részvények átruházásához az alapszabályban megkívánt beleegyezés az igazgatóság hatáskörébe tartozik, ám az alapszabály ettől eltérően is rendelkezhet. A beleegyezés csak fontos okból tagadható meg, így ha

Ê

a részvényt a részvénytársaság versenytársa kívánja megszerezni, vagy

Ê

azt - a részvénytársaság céljára és a részvényesek körére tekintettel - egyéb, az alapszabályban meghatározott ok indokolja.

Ha az igazgatóság a részvényre vonatkozó átruházási szándék írásban történt bejelentésének kézhezvételétől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, a beleegyezés megadottnak tekintendő . Törvény korlátozhatja a meghatározott személyek által átruházás útján megszerezhető részvényfajtákat, illetve részvényosztályokat. Ha a nyomdai úton előállított részvényre szerződéssel elővásárlási jogot, visszavásárlási jogot vagy vételi jogot kötöttek ki, az a részvénytársasággal, illetve harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a részvényen e jogokat felülbélyegzéssel feltüntették. Az igazgatóság a felülbélyegzéssel kapcsolatban a részvényes bejelentésére köteles eljárni .

A dematerializált részvény átruházása A dematerializált értékpapír megszerzésére és átruházására kizárólag értékpapírszámlán történő terhelés, illetve jóváírás útján kerülhet sor. Az értékpapír tulajdonosának - az ellenkező bizonyításáig - azt kell tekinteni, akinek számláján az értékpapírt nyilvántartják . A tőzsdei ügyletek A tőzsdén részvényekre és a részvényeken alapuló szabványosított termékekre (származtatott ügyletek vagy derivatívák) alapvetően három fajta ügylet köthető. Ezek az azonnali - a szakmai szlengben prompt -, a határidős és az opciós ügylete. Azonnali ügyletről akkor beszélünk, ha a tőzsdei ügyletben az ügylet tárgyának tényleges átadására anélkül vállalnak kötelezettséget, hogy a teljesítés módját és idejét meghatározták volna. Ilyenkor a kötelezettséget a tőzsdei szabályzatban meghatározott módon és időben kell teljesíteni . A felek megállapodhatnak úgy is, hogy a tőzsdei ügyletben vállalt kötelezettségeiket a tőzsdei szabályzat által meghatározott későbbi időpontban teljesítik (határidős ügylet). Ebben az esetben a tőzsdei ügylet a tőzsde szabályzata szerinti teljesítési feltételekkel azáltal jön létre, hogy az ügyletet az elszámolóház nyilvántartásba veszi és visszaigazolja. A határidős ügyletből eredő kötelezettséget - az elszámolóház szabályzata által meghatározott módon - mindkét fél irányában az elszámolóház teljesíti. A határidős ügylet teljesítése történhet az ügylet tárgyának tényleges átadásával, közraktári jeggyel történő teljesítéssel, illetőleg készpénzes elszámolással. Az elszámolásra vonatkozó szabályok a szerződés tárgyának tényleges átadásával történő teljesítését korlátozhatják vagy kizárhatják . Ha a kötelezett tőzsdei termékre másnak vételi jogot enged, a jogosult a vételi jog tárgyát egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja (vételi opció). Annak a személynek, aki a jogosulttal szemben a tőzsdei termékre vételi kötelezettséget vállal, a jogosult a tőzsdei terméket egyoldalú nyilatkozattal eladhatja (eladási opció) . Tőzsdén kívüli forgalom (OTC) Vannak társaságok, amelyeknek részvényei nem szerepelnek a tőzsdére bevezetettek között, mégis a jelentőségük, vagy pl. az általuk fizetett osztalék mértéke alapján számottevő kereslet alakul ki irántuk. Ekkor ezek a papírok megjelennek a tőzsdén kívüli kereskedelemben is, amelynek ismertebb neve OTC (over the counter). A tőzsdén kívüli kereskedelem a brókercégek ajánlatai között mint elfogadott piac szerepel. A részvényest megillető vagyoni jogok Vagyoni jog alatt értendő például az osztalékelőlegre való jog, a jóhiszeműen felvett osztalék visszafizetése alóli mentesség, illetve az osztalékhoz való jog. Az osztalék a társaság számviteli jogszabályok szerint számított, adózott eredményének a taggyűlés által felosztani rendelt, részvényei névértékére jutó arányos része. A részvényes osztalékra csak a társaság javára már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában tarthat igényt . A részvényest megillető szervezeti és kisebbségi jogok A szervezeti és kisebbségi jogok körébe tartozik a közgyűlési jogok - a részvétel, a felvilágosításhoz, az észrevételek, indítványok tételéhez való jog, valamint a szavazás (ha szavazó részvénnyel rendelkezik) . Azok a részvényesek, akik a szavazatok legalább öt százalékával rendelkeznek, - az ok megjelölésével - írásban kérhetik az igazgatóságtól, hogy valamely kérdést tűzzön a közgyűlés napirendjére. Az alapszabály ezt a jogot a szavazatok kisebb hányadát képviselő részvényeseknek is megadhatja . A részvénytársaságnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező részvényesei a költségek megelőlegezésével egyidejűleg kérhetik a cégbíróságtól független szakértő kirendelését annak megvizsgálása végett, hogy a kifizetés a törvényben foglaltaknak megfelel-e . Kötelezettségek és felelősség A részvénytársaság részvényesei a társaság hitelezőivel szemben - a törvényben meghatározott kivétellel - nem felelősek. A részvényes kötelezettsége csak abban nyilvánul meg, hogy az átvenni vállalt (jegyzett) értékpapír ellenértékét megfizesse .

7

A pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló részvényes köteles a részvények teljes névértékét, illetve kibocsátási értékét a részvénytársaságnak a cégjegyzékbe történő bejegyzésétől számított egy éven belül befizetni. A nem pénzbeli hozzájárulásnak azon részét, amelyet a részvényes a bejegyzésig nem bocsátott a részvénytársaság rendelkezésére, az alapszabályban meghatározott időpontban, de nem később, mint a részvénytársaság bejegyzésétől számított ötödik év végéig kell a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani. KÖTVÉNY A kötvény mint értékpapír A kötvény névre szóló, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Az értékpapírok legfontosabb jellemzője, hogy magukba foglalják, megtestesítik a jogot, amit rajtuk keresztül érvényesíteni lehet. Ez azt is jelenti, hogy az értékpapír hiányában sem átruházni, sem érvényesíteni, sem bizonyítani nem lehet az értékpapír által megtestesített jogosultságot. A kötvény által megtestesített követelés a kibocsátóval szemben nem évül el . A kötvényt az értékpapírok népes családjában az úgynevezett pénzpapírok vagy kötelmi jogi papírok közé soroljuk, melyek jellemzően valamilyen követelést, leggyakrabban pénzkövetelést, azaz hitelviszonyt testesítenek meg. Ebbe a kategóriába soroljuk még a váltót, a csekket, a kincstárjegyet, a letéti jegyet. A kötvény fogalma és kellékei A kötvény névre szóló, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A kötvényben a kibocsátó (aki az alapjogviszonyban az adós) arra kötelezi magát, hogy a kötvényben megjelölt pénzösszegnek az előre meghatározott kamatát vagy egyéb vállalt szolgáltatást (kamatot), továbbá a pénzösszeget a kötvény jogosultjának (a hitelezőnek) a kötvényben megjelölt módon és időben kifizeti . A kötvénynek tartalmaznia kell: a kibocsátáshoz, azaz a forgalomba hozatalhoz szükséges felhatalmazást (ezt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete adja ki), a kötvény elnevezését és a kibocsátás célját, a kötvény névértékét, értékpapírkódját és egyedi azonosítóját. A kötvénynek tartalmaznia kell továbbá: a kibocsátó megnevezését, az átruházásra vonatkozó esetleges korlátozást, a futamidőt, a kamatfizetési és törlesztési időpontokat, feltételeket, továbbá magát a kötelezettségvállalást az összeg visszafizetésére, a kamat megfizetésére. A kötvény érvényességi kelléke, hogy szerepeljen rajta a kiállítás helye és ideje, valamint a kibocsátó aláírása. Ez utóbbi feltétel csak az okiratként megjelenő kötvények esetében kötelező érvényességi kellék. A kötvény fajtái A kötvény külső megjelenési formája szerint lehet okirati, azaz nyomdai úton előállított, fizikailag kézzelfogható, valamint lehet úgynevezett dematerializált, azaz számítógépes adatként megjelenő kötvény. Az átruházásának módja szerint megkülönbözethetjük a bemutatóra szóló kötvényt és a névre szóló kötvényt (bemutatóra szóló kötvény ma már nem kibocsátható, de a kötvényen alapuló követelések el nem évülése okán még létezhetnek). Bemutatóra szóló kötvény esetében a kötvény mindenkori jogosultja az a személy, akinek a kötvény a birtokában van. A kötvényeket osztályozhatjuk még a futamidejük szerint is, mely alapján rövid (maximum 1 év), közép (1-5 év) és hosszú (5 év felett) lejáratú kötvényekről beszélhetünk. A kötvények kibocsátóik szerint lehetnek államkötvények, ez esetben értelemszerűen az állam (Magyar Államkincstár, MNB, költségvetési szerv, önkormányzat) a kibocsátó, míg más jogi személyek által kibocsátott kötvények esetében a kibocsátó valamely hitelintézet, vagy más jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet . A forgalmazás köre szerint nyilvánosan és zárt körűen forgalmazott kötvényeket ismerünk. Ezen osztályozási szempontnak a kibocsátáshoz kapcsolódó szabályok tekintetében van nagy jelentősége. A kötvénykibocsátás Kötvényt kibocsátani nyilvánosan, tehát bárki által hozzáférhetően, vagy zárt körűen, tehát meghatározott célszemélyek számára lehetséges. Kötvény kibocsátására jogosult az állam, ide értve a külföldi államot is, a Magyar Nemzeti Bank, az önkormányzat, nemzetközi szervezet és minden olyan külföldi szervezet, amely jogosult kötvény kibocsátására, valamint a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek és a jogi személyiséggel rendelkező külföldi gazdálkodó szervezetek fióktelepei . A kötvény kibocsátását mind a nyilvános, mind a zártkörű forgalomba hozatal esetén szigorú, az értékpapírok kibocsátásának biztonságosságát elősegítő rendelkezések támogatják. A kötvény átruházása A kötvény átruházható értékpapír, az átruházással a kötvényből eredő valamennyi jog átszáll az új kötvénytulajdonosra Az átruházás, amennyiben okirati formában kibocsátott kötvényről van szó, rendszerint a kötvényre vagy a kötvényhez csatolt lapra történik az átruházó nyilatkozatával. A kötvényátruházáshoz fűzött bármilyen feltétel, illetőleg a részleges kötvényátruházás semmis . A kötvény átruházását jogszabály vagy a kibocsátó korlátozhatja, kizárhatja . Az ilyen korlátozásba ütköző átruházást a törvény semmisnek nyilvánítja . A közraktárjegy és a jelzáloglevél szerepe, jellemzői.

Jelzáloglevél A jelzáloglevél Magyarországon kizárólag jelzálog-hitelintézet által a Jelzálogtörvény alapján kibocsátott átruházható értékpapír. A magyar tőkepiacon az intézményi befektetők 1998 óta, a lakosság 2001 óta találkozhatnak ezzel a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírral, amely leginkább a korábban is ismert kötvényekhez hasonlítható. A jelzáloglevelek az Európai Unió egyes országaiban már több, mint 100 éves múltra tekintenek vissza. A jelzáloglevél a kötvényektől abban különbözik, hogy mögötte fedezetként kiváló minőségű, többszörös ingatlanfedezettel ellátott jelzáloghitelek, illetve államilag garantált állampapír befektetések állnak. Ezek meglétét neves könyvvizsgáló cég, az FHB Jelzálogbank Nyrt. esetében a világ négy legnagyobb könyvvizsgáló cége közül a PriceWaterhouseCoopers napi szinten ellenőrzi és igazolja. A fedezet a(z) (intézményi és kis) befektetők számára biztosíték, amely arra szolgál, hogy a jelzálogbank csődje esetén a jelzáloglevelek tulajdonosainak (tőke és kamat) követeléseit a bank egyéb hitelezőit megelőzően elégíthessék ki. Vagyis a hitelezők között első ranghelyen állnak a jelzáloglevél tulajdonosok. Mivel hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, a kötvényhez, vagy az állampapírhoz hasonló. Megjelenési formája: dematerializált értékpapír, nem kerül kinyomtatásra, értékpapír számlán tartják nyilván. A lakosságnak felajánlott sorozatok alapcímlete 10.000,- Ft, kamatszelvény tartozik hozzá. Közraktárjegy A közraktárjegy a gazdasági gyakorlatban régen alkalmazott értékpapír, amely alapjogviszonyát tekintve árura, dologra vonatkozó tulajdonjog. A jegyek kibocsátásával és az áruk elhelyezésével a közraktár foglalkozik, amely felel a nála elhelyezett áruért. A közraktárjegy két részből áll: az árujegyből (cedule) és a zálogjegyből (warrant). Az árujegy: Az áru feletti rendelkezési jogot biztosítja, amely korlátozott. . Átruházása révén az áru eladható, anélkül, hogy közben a raktárt elhagyta volna. Önmagában csak a zálogjegyen feltüntetett összeggel csökkentett értékkel rendelkezik, a közraktárnak az áru kiszolgáltatására vonatkozó, a zálogjegy által korlátozott kötelezettségét biztosítja A zálogjegy a közraktárban elhelyezett tárgyakra zálogjogot ad. az áru tulajdonjogát képviselve azt a lehetőséget adja birtokosának, hogy mint zálogot fedezetül ajánlja fel hitelfelvétel során. Átruházható értékpapír, forgatással. (részei egymástól függetlenül is forgathatók) Aki átruházza, forgató, aki megszerzi, forgatmányos, a nyilatkozat, amellyel az ép-t átruházzák, a forgatmány. A kötvény általában szilárd, kiszámítható jövedelmet biztosít, kockázata alacsony. Ez azonban inkább csak a klasszikus, fix kamatozású fajtákra igaz, amelyek árfolyama – a rögzített jövedelmek miatt – stabil, a névértéktől csak kis mértékben tér el. Az újabb konstrukciók árfolyama viszont a piaci kamatlábak, illetve a gazdálkodás eredményességének függvényében ingadozik, így annak kockázata megnő. Persze ez azzal is járhat, hogy a jövedelmezőség a klasszikus formával szemben többszörös is lehet. A kötvény elméleti árfolyamát a benne foglal kötelezettségek, azaz a jövőben várható pénzáramok jelenértéke adja. A kötelezettségek az értékpapírban jól meghatározottak (névérték, kamat, törlesztés). Ez bizonyos feltételek mellett a változó kamatozású formára is igaz, hiszen a pénzügyi és gazdálkodási mutatók alakulásának jó része előre prognosztizálható. Az értékpapírok jelenlegi elméleti árának megállapítására a jelenérték-számítást használjuk: PV = Σ[Ci / (1+r)i], ahol

·

PV – jelenérték, elméleti árfolyam,

·

Ci – az i-edik időpontban esedékes pénzáram,

·

r – hasonlító hozam, az alternatív befektetések kamatlába, vagy az átlagos piaci kamatláb.

A gyakorlatban nagyon ritka, hogy a kötvénytulajdonos épp a kamat, illetve a névérték kifizetésének pillanatában akarja értékesíteni a kötvényt. Valószínűbb, hogy a futamidő alatt, két kamatfizetés között történik a kötvény árazása. Ilyenkor az ún. nettó árfolyamot korrigálnunk kell a azzal az összeggel, amely a legközelebb esedékes kamat azon része, ami az utolsó kamatfizetés óta eltelt időre arányosan megilleti a kötvénytulajdonost. A periódusra eső kamat időarányos része az ún. felhalmozott kamat. Kiszámítása éves kamatfizetés és éves kamatlábak mellett: fk = (k * (n/365)) * névérték, ahol

·

fk – felhalmozott kamat,

·

k – nominális kamatláb,

·

n – az utolsó kamatfizetés óta eltelt napok száma.

A nettó árfolyam és a felhalmozott kamat összege a bruttó árfolyam. Minél közelebb kerülünk az esedékes kamatfizetés időpontjához, annál nagyobb kamat halmozódik fel a kötvény árfolyamában. A kamatfizetés napján, de még a fizetés előtt a nettó és a bruttó árfolyam különbsége egyenlő az esedékes kamat összegével, a kamatfizetés utáni időpontban pedig a két ár éppen megegyezik. A kötvény árfolyamát általában százalékos formában szokás megjelölni: kötvény árfolyama (P) = (PV / névérték) * 100. A kötvényhozamok fajtái: 1.

Névleges kamat: a névérték százalékában fejezi ki az éves kamatfizetés nagyságát:

2.

Szelvényhozam: a névleges kamatláb és a piaci nettó árfolyam hányadosa:

CR = C / névérték, ahol C – éves kamatfizetés.

CY = C / P, ahol P – a kötvény nettó árfolyama.

8

3.

Egyszerű lejáratig számított hozam: a szelvényhozam és a lejáratig számított árfolyamnyereség vagy -veszteség egy évre vonatkozó része:

4.

Lejáratig számított hozam: a kötvény belső megtérülési rátája a piaci (bruttó) árfolyam és a hátralevő pénzáramok alapján számítva:

SYTM = CY + ((névérték – P) / n) / P, ahol n – a lejáratig hátralevő évek száma.

P = Σ[Ci / (1+YTM)i], ahol P – bruttó kötvény-árfolyam, Ci – az i-edik időpontban esedékes pénzáram. A kötvény árfolyamát befolyásoló tényezők. Az árfolyam időbeli alakulásának értelmezése. Az árfolyam kamatláb-érzékenységének mérése. A hátralévő átlagos futamidő (duration) értelmezése, jelentősége. A kötvény árfolyama az a pénzben kifejezett érték, amelyen az újonnan kibocsátott kötvényt forgalomba hozzák, illetve az értékpapírpiacon már kint lévő kötvény forgalmazzák. A kötvény értékét két párhuzamos jelenérték határozza meg. Az egyik pénzáram a kamat összegének jelenértéke, a másik pénzáram a futamidő végén visszafizetésre kerülő névérték jelenértéke. A kötvényt annyiért érdemes megvásárolni, mint a hozamai és az egyszeri ráfordításai értéke. A kötvény aktuális árfolyama a kereslet és kínálat hatására a piacon alakul ki. Ha a kötvény névleges kamatlába és a kötvény lejáratáig számított hozama megegyezik, akkor a kötvény árfolyama azonos a kötvény névértékével. A kötvény árfolyama a piaci kamatláb változásával ellentétesen változik. Ha a befektetők által elvárt hozam nagyobb mint a kötvény névleges kamatlába, a kötvény árfolyama a névérték alatt van. Ha a piaci kamatláb kisebb, mint a névleges kamatláb, a kötvény árfolyama a névérték fölött van. Ha az elvár hozam és a névleges kamatláb megegyezik a kötvény árfolyama azonos a névértékkel. Amennyiben a piaci kamatláb nagyobb a névleges kamatlábnál a kötvény értéke, árfolyama csökken. A kamatláb csökkenése a kötvény értékét, piaci árát növeli. A kötvényárfolyam a kamatlábváltozással ellentétesen változik. Amikor a piaci kamatláb növekszik, a kötvény árfolyama csökken. Amikor a piaci kamatláb csökken, a kötvény árfolyama növekszik. Minél hosszabb a fix kamatozású kötvény futamideje, annál nagyobb a kamatváltozás okozta árfolyam érzékenysége. Kamatrugalmasság (elaszticitás) = [a kötvény tárgyidőszaki árfolyama / kötvény névértéke - 1] / [tárgyidőszaki pénzpiaci kamatlába / kötvény néveleges kamatlába ) - 1] megmutatja, hogy a pénzpiaci kamatláb 1%-os változása hány %-kal változtatta meg a kötvény árfolyamát

Az átlagos hátralévő futamidő: legfőbb alkalmazói a bankok. Akik fix kamatozású kötvényt vásárolnak az árfolyamkockázattal és az újra befektetési kockázattal találják szemben magukat. A két egymással ellentétet hatás a hátralévő átlagos futamidőnél egyenlíti ki egymást. A befektetők akkor védhetik meg a kötvényeiket a kamatlábváltozásokkal szemben, ha azok átlagos hátralévő futamidje megegyezik az általuk tervezett tartási periódus hosszával. A kamatkockázat kezelésének e módszerét immunizációnak is nevezik. Az átlagos hátralévő futamidő (duration) azt fejezi ki, hogy az adott kötvény az aktuális piaci kamatláb mellett hány év alatt térül meg.

Két azonos futamidejű és névleges kamatozású kötvény közül annak nagyobb az átlagos hátralévő futamideje, amelyiknek kisebb az elvárt hozama. A kamatos kamatozású és a kamatszelvény nélküli kötvények hátralévő átlagos futamideje megegyezik a lejáratig hátralévő futamidővel. Minél nagyobb az átlagos hátralévő futamidő, annál hosszabb ideig kell várni, hogy a befektetés megtérüljön. Az elsőbbségi részvények és a törzsrészvények értékelése. A törzsrészvények árfolyamának és hozamának becslése. A növekedési ráta jelentősége és értelmezése a részvények értékelése során. A részvény árfolyama előre nehezen kiszámítható, hiszen sok tényezőtől függ. Az elméleti árfolyam meghatározásakor megpróbáljuk számszerűsíteni a várható pénzáramokat, majd azok ismeretében a jelenérték-számítás módszerét alkalmazzuk. A jövőbeli pénzáramokat egyrészt az osztalékok, másrészt pedig az eladási részvényárfolyam képviselik. A vállalati tervezés, valamint a piac nyilvánossága részben becsülhetővé teszi a cash-flow adatokat. A részvénytársaság közgyűlése az adózott nyereség felhasználására három egymást kizáró döntést hozhat: teljes összegét kifizetik osztalékként, teljes összegét a vállalatnál visszahagyják a saját tőke növelése érdekében, egy részét osztalékként kifizetik, egy részét saját tőke növelésére fordítják Osztalékráta: kifejezi, hogy az RT a tárgyévi adózott nyereségének milyen hányadát fordítja osztalékra. Osztalékráta = Adózott nyereségből osztalék/ adózott nyereség Újratőkésítési ráta: kifejezi, hogy a részvényesek részvényükre jutó adózott nyereségüknek milyen hányadát hagyják vissza a vállalatnál. Újratőkésítési ráta = 1- Egy részvényre fizetett osztalék (DIV) Egy rv-re jutó adózott nyereség (EPS) DIV: dividend, osztalék EPS: earning per Share, egy rv-re jutó adózott nyereség Első évi osztalék (DIV1) = A feloszható nyereségből osztalékra fordított összeg A törzsrészvények darabszáma Osztalékhozam % = A részvényre jutó osztalék (DIV1) A részvény jelenlegi árfolyama (Po) Árfolyamnyereség = Részvény év végi árfolyama (P1) – év eleji árfolyam (Po) Árfolyamhozam= P1 – Po Po Részvényhozam: azt fejezi ki, hogy a részvény összevont osztalék és árfolyam bevétele hány százaléka a részvény mai piaci értékének, a részvény mai árfolyamértékének. A részvény várható hozama (r)= DIV1+ (P1-Po) Po A részvénytőll elvárt hozamot tőkésítési rátának is nevezik. A részvény mai árfolyama (Po)= DIV1+ P1 1+r A saját tőke növekedése= Adózott nyereség – osztalék x Adózott nyereség Adózott nyereség

Saját tőke

Növekedési ráta (g) = Újratőkésítési hányad x Saját tőke arányos nyereség Részvény árfolyama (P) =

Első évi osztalék (DIV1) Tőkésítési ráta (r) –Növekedési ráta (g)

9

A pénz- és tőkepiac jellemzői.

Eszköz minden olyan dolog, amellyel jövedelmet lehet termelni, vagy a jövedelmet el lehet osztani a gazdaság szereplői között. Két csoportja a reáleszköz és a pénzügyi eszköz. Reáleszközök a föld, a gépek, gépi berendezések, a járművek és minden más eszköz, amely az emberi munkával együtt alkalmas új érték létrehozására. A jövedelemtermelés eszközei. Pénzügyi eszközök, amik a pénzügyi piacokon a kínálat, kereslet, az adásvétel, az ügylet tárgyát képezik. A reáleszközök által termelt vagyongyarapodás elosztásának az eszközei. A pénzügyi eszközök haszna a reáleszközökkel termelt jövedelemből származik, amelyet a pénzügyi eszközök finanszíroznak. Származtatott (derivált) eszközök olyan eszközök, melyek értéke más eszközök értékétől függ. Pénzügyi piacok: Pénzpiac, ahol rövid lejáratra (365 napot meg nem haladó) keresnek, ill. kínálnak pénzt, pü-i eszközöket. Az adásvétel tárgya lehet az állampapírok közül a kincstárjegy, a nyíltvégű befektetési jegy, a

I.

bankelfogadvány (=váltó, ahol a kibocsátó a bankot nevezi meg címzettnek). Itt hitelt a visszavásárlási egyezmény (repo) alapján nyújtanak. Tőkepiac, ahol egy évnél hosszabb lejáratra keresnek, ill. kínálnak pü-i eszközöket. Ilyen eszköz pl. a részvény, zártvégű befektetési jegy, stb.

II.

Az értékpapírpiac része a pü-i piacoknak. Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos értékpapírpiacot. Az elsődlegesen az újonnan kibocsátott értékpapírok kerülnek forgalomba. Itt alakul a megtakarítás tőkévé. A másodlagoson történik a kibocsátott értékpapírok átruházása, adásvétele, újból pénzzé történő visszaváltása. A két piac feltételezi egymást. Fizikálisan a pü-i piacok nehezen körülhatárolhatók. Lehet helyhez kötött, mint pl. a tőzsdei piac, de a tőzsdei is része annak a kommunikációs eszközökkel összekötött üzleti hálózatnak, amelyen belül a nap bármely órájában a legkülönbözőbb pü-i ügyleteket bonyolítják. A pü-i piacok struktúrája azok koncentráltsága szerint: 1)

centralizált piac, ez a tőzsdei piac (első piac)

2)

decentralizált piac a)

Pulton keresztül való kereskedés, OTC piac (második piac)

b)

Harmadik piac

c)

Negyedik piac

Tőzsdén kívüli piacok: OTC piacon kötött ügylet keretében a vételi, ill. az eladási árat az értékpapír kereskedő és az eladó, ill. az értékpapír kereskedő és vevő között kialkudott ár határozza meg. A harmadik piac lényegét tekintve OTC, tehát tőzsdén kívüli. A tőzsdén fix jutalékrendszer van. Az OTC piacon az ügyleteket ennél a jutaléknál alacsonyabb jutalék mellett kötik. A befektetők a részvényre nyilvános eladási, ill. vételi ajánlatot közölnek. Negyedik piacnak nevezik azt az értékpapírpiacot, ahol a nagy intézményi befektetők a tőzsdén jegyzett értékpapírokkal közvetlenül kereskednek, brókercégek nélkül. Nincs brókeri jutalék. A befektetők nem közölnek állandó eladási, vételi ajánlatokat. A nyílt piac és zárt piac, elsődleges és másodlagos piac jellemzői. Nyílt és zárt piac Nyilt piacon a pénzügyi eszközök nyílt kibocsátással kerülnek forgalomba (a kibocsátó bárkitől hajlandó tőkét bevonni üzletébe). A zárt piacon forgalmazott pénzügyi eszközök zárt körben kerülnek kibocsátásra (kiválasztott befektetői kör tőkéjét célozzák meg). Az értékpapírok nyílt piacának formái: -

tőzsdei forgalmazás

-

tőzsdén kívüli kereskedés.

Elsődleges és másodlagos piac Az elsődleges piacon a pénzügyi eszközök első eladása történik ("új" értékpapírok kerülnek forgalomba). Itt valósul meg a megtakarítás átalakítása műdködő tőkévé.(Ezen a piacon juthatnak a vállalatok saját tőkéhez részvénykibocsátással és kölcsöntőkéhez kötvénykibocsátással, valamint itt történik a költségvetés kölcsöntőke-bevonása állampapírok forgalomba hozatalával. A másodlagos piac a már korábban kibocsátott értékpapírok forgalmazását jelenti ("használt", mások kezén már átment értékpapírok). A másodlagos piac nem képes transzformálni a megtakarításokat, viszont -

megteremti a már kibocsátott eszközök eladhatóságát, azaz likviditást biztosít számukra (biztosítja a befektetések likviditását. A tőke csak akkor érzi magát biztonságban, ha biztosított a befektetések pénzzé tehetősége.)

-

összehangolja a különböző lejáratú megtakarításokat és befektetéseket (pl. egy ötéves lejáratú kötvényt a másodlagos piac képes öt, egymást követő egyéves vagy tíz, egymást követő féléves, stb. megtakarítással finanszírozni. Ez különösen olyan gazdasági körülmények között fontos, amikor a keletkező megtakarítások rövid lejáratúak, míg a vállalati befektetések általában hosszú lejáratúak, így finanszírozásuk egyébként lehetetlen lenne. A hatékonyan működő másodlagos piac feltétele az aktív elsődleges piacnak.

-

információkat szolgáltat a befektetőknek és a kibocsátóknak. (A másodlagos piacról nyert információk jelentősen befolyásolhatják a befektetők és kibocsátók viselkedését: pl. az árfolyamok alakulása meghatározza a befektetők jövőbeni befektetési döntéseit, behatárolja a kibocsátók jövőbeni lehetőségeit). Azonnali és a határidős piac értelmezése.

Az azonnali (promt) pénzügyi piac, ahol a pénzügyi eszközökkel, termékekkel azonnali szállításra kereskednek. A teljesítés és az ellenérték megfizetése egyidejűleg, vagy a teljesítést követő rövid időn belül megtörténik. A határidős (termin) piac olyan piac, ahol a termékeket előre rögzített árakon (árfolyamon) adják és veszik egy, a jövőben meghatározott napon történő teljesítésre. A tőzsde fogalma, a tőzsdék jogállása, a tőzsdék fajtái. A tőzsde egy különlegesen szervezett, koncentrált piac, ahol a helyettesíthető tömegáruk kereskedése szigorúan előírt szabályok szerint történik. Az áruk jelenléte nélkül nemcsak tényleges adásvételi ügyletek, hanem különféle spekulációs ügyletek is köthetők. Tőzsde: a hatékony tőkeáramlás, tőkeértékelés, az árfolyam és egyéb kockázat megosztása érdekében a tőzsdei termékek keresletét és kínálatát koncentráló, azok kereskedését lebonyolító, a nyilvános árfolyam-alakulást elősegítő gazdálkodó szervezet. A magyarországi tőzsde jogi személy - Budapesti Értéktőzsde Zrt. legfontosabb feladata, hogy átlátható és likvid piacot biztosítson a Magyarországon és a külföldön kibocsátott értékpapírok számára. A hazai pénz- és tőkepiac központi szereplőjeként a Tőzsde forrásbevonási lehetőséget nyújt a gazdasági élet szereplőinek, egyúttal hatékony befektetési lehetőségeket biztosít a befektetők számára. A kereslet és kínálat koncentrálásával nyilvános információt biztosít a kereskedett termékek áralakulásáról. A tőzsdék fajtái: A.

A forgalmazott áruk jellege szerint:

1.

Árutőzsde: Az árutőzsdén fizikai áruk adásvétele folyik. • •

Általános Speciális -

Árucsoport

-

Egyetlen termék

2.

Áru- és értéktőzsde

3.

Értéktőzsde: Az értéktőzsdék tevékenységi körébe tartozik az értékpapír, a hitel és valutaügyletek, a nemesfémek kereskedelme. Az értékpapírtőzsde az értékpapírpiacok legszervezettebb formája. Feladata: az értékpapírok

forgalmazása, árfolyamának megállapítása, a kereskedés nyilvánosságának és a befektetők számára az informálódás biztosítása. • •

Általános Speciális -

Deviza

-

Értékpapír

-

Nemesfém

B.

Jogállásuk alapján:

1.

Európai kontinentális tőzsdék: közjogi jellegűek. Tevékenységük felett az állam gyakorol ellenőrzési felügyeletet. A vezetőséget vagy az állam nevezi ki, vagy a tagok választják.

2.

Angolszász típusú tőzsdék: magánjogi jellegűek. Általában részvénytársaság formájában működnek, a vezetőséget pedig maguk választják. A működési feltételeiket önállóan alakítják ki. Tevékenységüket csak egyes jogszabályok korlátozzák. Ezek a következők: társasági törvény, PTK, tőkepiacra vonatkozó előírások.

10

A tőzsdék szereplői. Kibocsátók- forrásokat vonnak be A tőzsdei kereskedés kiemelten fontos szereplői a tőzsdei értékpapír kibocsátó cégek, mivel a Tőzsde azonnali piacán az általuk kibocsátott értékpapírok képezik a kereskedés tárgyát. Ahhoz, hogy egy kibocsátó értékpapírjával megkezdődhessen a kereskedés a Tőzsdén, a kibocsátónak be kell nyújtani a Tőzsdére az adott értékpapír bevezetésére vonatkozó kérelmét. A Bevezetési Szabályzatban foglaltaknak megfelelő tartalmú kérelem alapján a Tőzsde az adott kibocsátót felveszi a Terméklistára - amely a Tőzsdén kereskedhető termékeket tartalmazza. Ezt követően indulhat meg a kereskedés a kibocsátó ezen értékpapírjára Befektetők- forrásokat helyeznek el, kockázatokat mérsékelnek, spekulálnak Közvetítők- az eladók és a befektetők között közvetítenek, a befektetők nem jelennek meg közvetlenül a tőzsdén. Szerepük van az értékpapírok, származékos piaci termékek tőzsdére vitelében Ügynök: A befektetési eszközre vonatkozó adásvételi és bizományosi szerződéseket közvetíti az ügyfelek között. Az ügyfél részére ajánlatot csak a befektetési szolgáltató nevében tehet a befektetési szolgáltató által írásban meghatározott feltételek szerint. Saját nevében szerződést nem köthet, és közvetítőt nem vehet igénybe. Bizományos (bróker): kizárólag ügyfelei megbízásából vásárol és ad el értékpapírokat. Megbízóival kötési árfolyamon számol el Tevékenységét ügynöki jutalék ellenében végzi Az ügylet kockázatát a megbízó viseli. Értékpapír kereskedő (dealer): ügyfelei megbízásai alapján, továbbá saját számlára is vesz és ad el értékpapírokat. Ha ügyfelei megbízásait teljesíti, úgy jár el, mint a bróker. Ha saját számlájára vesz és készleteiből ad el, akkor végez értékpapír-kereskedői tevékenységet. Ilyenkor nincs ügynöki jutalék, haszna a vételi és eladási árfolyamok különbségéből származik. Elszámolóház, mely az ügyletek elszámolásában és teljesítésében játszik fontos szerepet. A Központi Elszámolóház és Értéktár Zártkörűen Működő Részvénytársaság (KELER Zrt.) a magyar pénz- és tőkepiaci infrastruktúra működésének kulcsfontosságú intézménye. A KELER Zrt. elszámolóházként végzi – a Budapesti Értéktőzsde Zrt.-vel kötött megállapodás alapján - a tőzsdei forgalom elszámolását, valamint a tőzsdén kívüli, OTC-piaci elszámolást. A tőzsdei – azonnali és származékos - ügyletek teljesítése tekintetében a felek a KELER Zrt.-vel, mint központi szerződő féllel (Central Counterparty, CCP) állnak szemben, aki az ügyletbe belépve átvállalja a felek nem-teljesítéséből adódó potenciális kockázatokat és mindkét féllel szemben garantálja a tőzsdei ügylet teljesítését. Mind a tőzsdei, mind a tőzsdén kívüli ügyletek elszámolása a szállítás-fizetés-ellenében elv (delivery versus payment, DVP) alapján történik: az értékpapír-ügylet értékpapír-oldali teljesítésére akkor és csakis akkor kerül sor, ha a pénzoldal teljesítése már megtörtént. Míg a tőzsdén kívüli ügyletek teljesítése bruttó elven, tételenként megy végbe, a tőzsdei azonnali ügyletek esetében az értékpapír és a pénzoldal teljesítése is nettó módon – multilaterális nettósítás alkalmazásával – történik. Az értékpapír-oldali teljesítésre minden esetben a KELER által vezetett értékpapír-számlákon, míg a pénzoldali teljesítésre egyrészt a KELER által vezetett pénzszámlákon, másrészt - az MNB számlavezetési körébe tartozó hitelintézetek esetében - a Valós Idejű Bruttó Elszámolási Rendszerben (VIBER) kerül sor. A KELER Zrt. elszámolóházi és központi szerződő fél funkciója mellett központi értéktárifunkciót is (Central Securities Depository, CSD) ellát. A KELER Zrt. központi értéktári minőségében a következőket végzi: a központi értékpapír-nyilvántartás;

·

az értékpapír-kód (ISIN kód) kiadása;

·

a központi értékpapír-számlavezetés;

·

belföldön kibocsátott értékpapírról külföldi forgalmazás céljára szolgáló okirat kiállítása;

·

külföldön kibocsátott értékpapírról belföldi forgalmazás céljára szolgáló okirat kiállítása.

Tekintettel rendszerkockázati jelentőségére, az MNB jegybanktörvényben meghatározott alapvető feladata, hogy figyelemmel kísérje (felvigyázza) tevékenységét a rendszer biztonságos és hatékony működése, továbbá a pénzforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében A tőzsdei árfolyamok, a tőzsdei ügyletkötés.

Tőzsdei árfolyamok: - pillanatnyi árfolyam az adott termék kötéskor elfogadott ára - nyitó és záró árfolyam, az aznapi első és utolsó kötés árfolyamát takarja, ebből számolható átlagárfolyam - tőzsdeindex: a tőzsde egészének hangulatát, tendenciáját tükrözi. BUX Index: A BÉT hivatalos részvényindexe a BUX index, mely valós időben, 5 másodpercenként kerül kiszámításra az aktuális piaci árak alapján. Az index a BÉT részvény szekciójában szereplő legnagyobb tőkeértékű és forgalmú részvények árának átlagos változását tükrözi, ezáltal a tőzsdei folyamatok legfontosabb mutatószáma. Az index kosarába kerülő részvények súlyának meghatározásakor a Tőzsde a világon az elsők között tért át 1999. októberétől a tisztán kapitalizáció súlyozásról a piacon ténylegesen forgó állományt jobban megragadó közkézhányad alapú súlyozásra. A BUX index egyben kereskedhető index is. Határidős és opciós termékei elérhetőek a BÉT származékos szekciójában. Az üzletkötés menete: Mivel a tőzsdén csak tőzsdetag kereskedhet, a magánszemélyek, cégek a tőzsdetagok közvetítésével, a velük kötött megbízás szerződések alapján vehetnek részt a tőzsdei forgalmazásban. A megbízási szerződés tartalmazza: -

a megbízás módját (adás, vétel)

-

az áru megnevezését, mennyiségét

-

melyik tőzsdén

-

milyen árfolyamon

-

vételnél melyik letét terhére (értékpapír-számla megjelölése)

-

meddig érvényes a megbízás

-

a költség és járulék nagyságát A bróker a megbízást végrehajtja, megköti az üzletet. A tőzsdei levezető rögzíti azt, hogy milyen feltételekkel, milyen értékpapírokra, milyen árfolyamon és mennyiségben kötnek üzletet, és ennek alapján állítja ki a kötjegyet.

Kötjegy: Az adásvételről szóló szerződés. A tőzsdei ügylet csak akkor érvényes, ha a tőzsde szabályzatának megfelelően írásba foglalták. Tőzsdei ügylet: Az a szerződés, amelyet a tőzsdei kereskedési joggal rendelkezők a tőzsdén, a tőzsdén forgalmazott árukra vonatkozóan egymással kötnek. A tőzsdén kívüli kereskedés jellemzői. Az OTC-piacok („Over the Counter” pulton át történő kereskedelem) a tőzsdén kívüli (másodlagos) értékpapír piacok. Kevésbé szabályozottak mint a tőzsde. Számítógépes hálózatokon keresztül működnek, ahol a kereskedők kétoldalú ajánlatokat hoznak nyilvánosságra: amennyiért hajlandóak eladni illetve vásárolni bizonyos értékpapírokat. Az OTC piacok előnye, hogy használatuk olcsó és gyors. A pénz- és tőkepiaci ügyletek fogalma, fajtái, jellemzői. Az egy éven belül lejáró műveleteket pénzpiaci, az egy éven túliakat pedig tőkepiaci műveleteknek hívjuk. Csoportosításuk: ·

Azonnali ügyletek (spot vagy prompt)

·

Határidős ügyletek A spot ügylet.

Azonnali (prompt vagy spot) ügyletek: legegyszerűbb, az adásvételi szerződés megkötése és az ügylet teljesítése, azaz a lebonyolítás között max. 7 nap telhet el. Köthető: tőzsdén és kívül, forintra és devizára. Tárgya lehet áru, értékpapír, bankjegy, nemesfém. A prompt spot ügyleteket készpénzügyletnek vagy kasszaügyletnek is nevezik. A határidős ügyletek: a forward és a future ügyletetek jellemzői, összehasonlításuk.

A határidős ügyletek lehetnek: - jövőbeli időpontra szóló adásvételi megállapodások, melyeket köthetnek a.) tőzsdén, koncentrált piacon (futures) A futures ügylet jogilag kötelező tőzsdei adásvételis szerződés. (A vevőnek az adott jövőbeni napon meg kell venni, az eladónak pedig el kell adni az előre kialkudott áron azt a pénzügyi eszközt, amelyre az ügylet szól.) A futures ügyleteket a tőzsdén ügynökök (bróker) kötik ügyfeleik megbízásából. A futures ügylet standardizált. (Ez azt jelenti, hogy nem minden pénzügyi eszköz képezheti a kereskedés tárgyát és főként nem tetszőleges időpontra.) Mint a tőzsdei ügyletek általában, a futures ügyletek is meghatározott kötésegységekre (kontraktus) és azok egész számú többszöröseire köthetők.

11

b.) tőzsdén kívül, dekoncentrált (OTC) piacon (forward) Tipikus példája a bankközi devizapiac (a kereskedelmi bankok egyrészt ügyfeleiknek nyújtanak határidős devizapozíció fedezésére lehetőséget, másrészt az előbbieknek és a saját pozícióiknak megfelelően kötnek ügyleteket a bankközi devizapiacon). A gyakorlatban 1,3,6 és 12 hónapos forward ügyleteket kötnek, amelynek fő oka, hogy a bankok a bankközi devizapiacon az ügyfelük felé vállalt forward nyitott pozícióikat általában a fenti időtávokra tudják lefedezni. c.) opciós ügyletek Az opciós (jogszerzési) ügyletek ugyancsak határidős tőzsdei szerződések. Az ügylet lényege: az egyik fél jogosult, a másik kötelezett ( szemben az eddig tárgyalt határidős ügyletekkel, ahol mindkét félnek kötelezettsége volt a lejáratkori teljesítés). Az opciós ügyletnek két szereplője van: -

az opció kiírója (a jog eladója, aki kötelezettséget vállal a jövőbeni teljesítésre.)

-

az opció (a jog) vevője (jogot szerez arra, hogy lejáratkor eldönthesse, él-e az opciós lehetőséggel vagy sem. Akkor él vele, ha az árfolyam időközben számára kedvezően alakul. Az opció vevője a szerzett jogért cserébe opciós prémiumot /díj/ fizet az opció kiírójának az ügyletkötéskor Az arbitrage ügylet jellemzői.

Arbitrázs ügylet: ugyanannak a tőzsdei terméknek a helyközi, vagy nemzetközi piacon kialakult, egymástól eltérő árának kihasználása nyereség elérése céljából. Az arbitrázsőr ott vásárol, ahol a termék a legolcsóbb, és ott ad el, ahol ugyanaz a termék a legdrágább. Mivel az arbitrázsőr csak akkor vásárol, ha azonnal magasabb áron értékesíteni is tud, így az ügylet kockázatmentes. A közvetlen arbitrázsügyletnél az arbitrázsőr két piac közötti árfolyameltéréseket használja ki nyereségszerzés céljából. Közvetett arbitrázsügyletről akkor beszélünk, amikor az arbitrázsőr kettőnél több piac árfolyamkülönbségét használja ki nyereségszerzés céljából. A devizaarbitrázs olyan ügylet, amikor valamely pénznemet egy adott pénzpiacon, adott időpontban jegyzett árfolyamán azért vesznek meg, hogy a vétellel egy időben azt eladják olyan piacon, ahol a pénznem árfolyama magasabb a vételi árfolyamnál, és ez által nyereséget érjenek el. Határidős piacok szereplői -

Fedezeti ügyletkötők

-

Spekulánsok: hausse-spekuláns (bullish trader), baisse-spekuláns (bearsih trader)

-

Arbitrázsőrök: kamatláb ill. árfolyam eltérést kihasználva jutnak kockázatmentes profithoz. A fedezeti ügyletek (hedge) jellemzői.

A fedezeti ügyletkötők (a hedgerek) a biztonságot helyezik előtérbe. A határidős piacon azért tevékenykednek, hogy más ügyletek keretében kalkulált hasznukat biztosítsák. Az ár, árfolyam illetve kockázatból adódó potenciális veszteség elkerülése érdekében egy – az eredeti pozícióval ellentétes irányú – határidős ügyletet kötnek. Így az ár, árfolyam, illetve kamat változása egyszerre érinti kedvezően, és kedvezőtlenül az üzletkötőket. Ez a jelenség okozza a kockázatsemlegességet, bár így le kell mondania a számára kedvező nyereség megszerzéséről is. A hedge alapját az a kapcsolat jelenti, ami a fizikai áru, és a határidős piacok között fennáll. Ez abban nyilvánul meg, hogy a két piac árai tendenciaszerűen egy irányba mozognak, sőt a közöttük megjelenő, illetve fennálló különbség viszonylag állandónak mondható. Ez a következőképpen jelenik meg: Amennyiben a fizikai áruk piacán árcsökkenésre lehet számítani, a kereskedők egyre jelentősebb része pozícióit a határidős piacokon igyekszik fedezni. A jelentős készletekkel bírók készleteiket piacra viszik, a vásárlók azonban nem kívánnak nagyobb mennyiségben vásárolni, sőt csökken a vásárlási szándékuk. Ebből következően a fizikai áruban érdekeltek viselkedése a határidős piacok árait, illetve árfolyamait az azonnali piacokéval azonos irányba mozdítja el. Ezt a folyamatot felerősíti a spekulánsok viselkedése, hiszen ha várható a határidős piacokon az árak esése, a spekulánsok eladásba kezdenek. A fedezeti ügyletnek két fajtáját különböztetjük meg: - vételi, vagy long hedge - eladási, vagy short hedge A short hedge alkalmazására árutőzsdék esetében akkor kerül sor, ha valamely kereskedő árufelesleggel rendelkezik, és árcsökkenéstől tart, így termékét még a mai magasabb áron szeretné áruba bocsátani. A long hedge ügylet létrehozására akkor kerül sor, ha a kereskedőnek nincs elegendő áruja (devizája), illetve a fogyasztók áruhoz szeretnének jutni, de áremelkedéstől tartanak Az opciós ügyletek értelmezése. Az opciós (jogszerzési) ügyletek ugyancsak határidős tőzsdei szerződések. Az ügylet lényege: az egyik fél jogosult, a másik kötelezett ( szemben az eddig tárgyalt határidős ügyletekkel, ahol mindkét félnek kötelezettsége volt a lejáratkori teljesítés). Az opciós ügyletnek két szereplője van: - az opció kiírója (a jog eladója, aki kötelezettséget vállal a jövőbeni teljesítésre.) - az opció (a jog) vevője (jogot szerez arra, hogy lejáratkor eldönthesse, él-e az opciós lehetőséggel vagy sem. Akkor él vele, ha az árfolyam időközben számára kedvezően alakul. Az opció vevője a szerzett jogért cserébe opciós prémiumot /díj/ fizet az opció kiírójának az ügyletkötéskor. Az opciók két alapvető fajtája: - vételi (call) opció Vételi jog képezi az ügylet tárgyát: a vételi opció vevőjének joga van kötési áron, az adott jövőbeni időpontban megvenni az ügylet tárgyát képező árut ( ami lehet deviza, értékpapír, tőzsdeindex) A vételi opció vevőjének vételi joga van, tehát akkor él majd jogával, ha a jövőbeni azonnali tőzsdei ár magasabb, mint opciós szerződésének kötési ára. Így olcsóbban jut az áruhoz, mintha a promt piacon venné meg. - eladási (put) opció Az ügylet tárgyát eladási jog képezi: az eladási opció vevője jogosult az adott jövőbeni időpontban, kötési áron eladni a pénzügyi eszközt, az eladási opció kiírójának pedig kötelessége megvenni azt, az előre rögzített feltételek mellett. (Tehát a vételi opció vevője vásárolhat, az eladási opció kiírója pedig köteles vásárolni, ha úgy hozza a helyzet.) A fent említett típusokon kívül az opció lehet még: - európai opció (időponti opció) Az opció vevőjének joga van egy meghatározott jövőbeni napon élni az adott "áru" kötési áron történő megvásárlásával vagy eladásával - amerikai opció (időtartam opció) Az opció vevőjének joga van egy meghatározott jövőbeni napig élni az adott "áru" kötési áron történő megvásárlásával vagy eladásával Az opció kiírója (eladója) - legyen az bármelyik opció - mindig a vevő pozíciójával ellentétes pozíciót vállal. Ez természetes, hiszen ahhoz, hogy jogunk legyen valamit kapni, valaki másnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy akkor és azt, amit akarunk, megkapjuk fizetség (prémium) ellenében. A határidős ügyletekkel kapcsolatban fontos fogalom a pozíció: - nyitott pozíciója van annak, akinek ár-, árfolyam- vagy kamatlábváltozásnak kitett eszköze vagy forrása van. A nyitott pozíció lehet rövid (short) és hosszú (long). A rövid (short) pozíció esetén vételi szándékról van szó (pl. az importőr későbbi devizaszükséglete a devizapiacon). A hosszú (long) pozíció eladásra szánt eszköz birtoklását jelenti (pl. az exportőr jövőbeni devizaárbevétele a devizapiacon). Nyitott pozíció előállhat tehát valakinek a gazdálkodásából adódóan, valamint egy határidős vagy promt ügylet eredményeként. (Devizáknál pl. a long futures pozíció$ ellenében történő egyéb deviza vásárlását jelenti, hiteleknél hitelnyújtást jelent, vagyis az adott tartozást megtestesítő értékpapír birtoklását.) A rövid pozíció (vételi szándék) fenntartója árfolyamcsökkenésre számít, amikor olcsóbban juthat a kívánt eszközhöz, illetve árfolyam-emelkedéstől tart (s reméli, hogy az nem következik be). A hosszú pozíció (eladási szándék) fenntartója ellenben árfolyam-emelkedésre számít, miáltal az eladandó eszköz kedvezőbben értékesíthető, ugyanakkor árfolyameséstől tart. A nyitott pozícióban lévő dönthet úgy, hogy fenntartja pozícióját és vállalja a kockázatot a várható nyereség reményében, vagy zárja azt egy ellenügylettel a promt vagy a határidős piacon. A lejárat előtt ellenügylettel le nem zárt pozíciókat a lejáratkor szállítással (vagyis teljesítéssel) egyenlítik ki. A rövid pozíció zárása promt vagy határidős vásárlással, a hosszú pozícióé promt vagy határidős eladással történhet. A swap ügyletek jellemzői. A swap (deviza-, tőke- és kamatcsere) ügylet valamely pénzügyi instrumentum cseréjére vonatkozó olyan összetett megállapodás, amely általában egy azonnali és egy határidős adásvételi ügyletből, illetve több határidős ügyletből tevődik össze és általában jövőbeni pénzáramlások cseréjét vonja maga után. A deviza swap olyan árfolyamüzlet, mely egy adott deviza azonnali eladását/vételét és egy időben ugyanannak a devizaösszegnek a határidős vételét/eladását jelenti: azonnali ügylet (spot) + határidős ügylet (forward) = devizacsereügylet (swap) A kamat swap ügylet valamely tőkeösszegre rögzített kamatláb alapján számított fix kamat és - bizonyos piaci kamatlábhoz, feltételhez igazított - változó kamatláb alapján számított változó kamatösszeg meghatározott időközönkénti cserée.

12

1. Beruházási döntések 1.1 A beruházások általános jellemzői Az ilyen döntések évekre előre meghatározzák az egész vállalat tevékenységét, mivel a tárgyi eszközök hosszú élettartalmúak és ezért az ilyen döntések később csak igen nehezen és csak nagy költségekkel „csinálhatók vissza”. A beruházási döntésekbe a stratégiai kérdéseknek az eldöntését is beleértjük. A beruházási döntés helyett egy másik nevet is lehet használni, ami a stratégiai eszköz-allokáció. A vállalatok a beruházási javaslatokat többféle szempontból vizsgálják. A műszaki szakembereket elsősorban az eszközök fizikai-műszaki paraméterei érdeklik, a számvitelesek főként azt elemzik, hogy mennyibe kerül a beruházás megvalósítása. A pénzügyi elemzőknek azt kell megítélni, hogy mennyit ér a tervezett beruházás. A beruházás pénzügyi szempontból történő megítéléshez két ismérvnek van megkülönböztetett szerepe: - beruházások célja, - és a beruházási javaslatok (projektek) közötti kapcsolat. A beruházási javaslatok megszűnésének főbb indítékai: - a cég bevételeinek növelése, - a költségek csökkentése, - a jogszabályoknak, hatósági előírásoknak való megfelelés, - az elavult, elhasználódott eszközök pótlása. A régi elavult berendezések kicserélését, hatékonyabb eszközökkel való pótlását számos esetekben költségcsökkentési célok motiválják. Vannak beruházások, amelyek révén nemcsak a költségek csökkenthetők, hanem egyidejűleg a bevételek is növelhetőek. Az elhasználódott eszközt egy új nagyobb kapacitású eszközzel pótolják, ez pozitív hatással lehet mind a bevételekre, mind a költségekre. A beruházási javaslatok egy részét jogszabályok, hatósági előírások kényszerítik ki. Az ilyen típusú beruházások elsősorban a környezetvédelmi, egészségügyi valamint, a biztonsági szabályok és előírásoknak való megfelelést szolgálják, és többnyire más projektekhez kapcsolódnak. A meglévő kapacitások bővülése nem jelent akkora kockázatot, mint például egy teljesen új termék gyártásának bevezetése. A beruházási javaslatok közötti kölcsönhatás: - független projektek, - egymást kölcsönösen kizáró projektek és, - más beruházásoktól függő projektek. Független projektek azok a beruházási javaslatok, amelyek beruházása nem függ más beruházásoktól. Egymást kölcsönösen kizáró beruházások egy projekt elfogadása kizárja más, vagy a többi javaslat kizárását. A más beruházásoktól függő projektek, amelyek elfogadása attól függ, hogy megvalósul-e egy másik beruházás, az ilyen projekteket össze kell vonni és egyetlen beruházásként kell kezelni. A pénzügyi eszközök értékelésekor egyértelműen megállapítható, hogy 1, Ritka az ún. zöldmezős beruházás, amikor egyértelműen hozzárendelhetők a pénzáramlások. 2, A vállalatok jövedelme többféle módon is mérhető, a legkézenfekvőbb mérőszáma például a nyereség. 3, A nyereség számviteli kategória nem alkalmas az eszközök piaci értékének a meghatározására. A beruházások pénzügyi értékelésénél csak a pénzáramlások (cash flow-k) relevánsak. Van néhány általánosan elfogadott elv, amelyek a beruházási javaslatok értékelésekor következetesen be kell tartani. Ezek az elvek, szabályok a következők: 1.

A pénzáramokat növekményi alapon (incrementeal basic) kell becsülni. Egy projekt értékét azok a pótlólagos pénzáramlások adják, amelyek a javaslat elfogadásából következnek.

2.

A pénzáramlásokat adózás után kell mérni, mivel az adó tényleges pénzkifizetést jelent a cég számára, másrészt a kezdő befektetés is adózott pénzből történik.

3.

A beruházás valamennyi közvetett hatását figyelembe kell venni. Ha például egy autógyár bevezet egy új típusú kocsit, elég a nagy valószínűsége annak, hogy néhány régebbi típus forgalma visszaesik. Az ilyen mellékhatásokat eróziónak vagy még szemléletesebb kannibalizmusnak is nevezik.

4.

Az elsüllyedt költségeket (sunk costs) el kell felejteni. Olyan kiadások tartoznak ide, amelyek már korábban megtörténtek, így megtérülésük nem függhet a beruházási javaslat elfogadásától, vagy elutasításától.

5.

Figyelembe kell venni a beruházáshoz felhasznált erőforrások alternatívköltségét. A tőke alternatívköltsége, valamilyen haszonról való lemondás, valamilyen haszon feláldozását jelenti.

6.

Figyelembe kell venni a forgótőkeigényt. A beruházások nemcsak tárgyi eszközök létesítését jelenti, hanem ezen kívül még bizonyos összeget be kell fektetni a forgóeszközökbe is.

7.

A számításokban az inflációt konzisztensen (egyenértékűen) kell kezelni. Ez azt jelenti, ha a diszkontáláshoz minimális kamatlábat használunk, akkor a befektetésből származó pénzáramlásokat is normális értékben (folyó áron) kell számításba venni.

8.

A finanszírozási költségeket figyelmen kívül kell hagyni. A finanszírozási költségek osztalék (részesedés) vagy kamat formájában történő kifizetéseket jelentenek a tulajdonosok, vagy hitelezők számára. 1.3 A pénzáramlások típusai A beruházások pénzáramlásai

kezdő pénzáramlás

működési pénzáramlás

végső pénzáramlás

1, A kezdő pénzáramlás a beruházás érdekében, a beruházás eldöntésétől a beruházás üzembe helyezéséig felmerült kiadásokat foglalja magában. A kezdő pénzáramlás főbb jellemzői: + Az „új” eredeti bekerülési értéke + A tőkésíthető kiadások (szállítási, alapozási, szerelési ktg.) + Nettó forgótőke szükséglet + Meglévő erőforrások alternatív költsége - Régi eszközök értékesítéséből származó bevétel ± Adóhatás

Kezdő pénzáram A kezdő pénzáramlásban az „új" eszköz és a régi eszköz valamint az adóhatás csak olyan esetekben szerepel, amikor a beruházás célja a régi eszközök pótlása. Eszközcsere esetén akkor jelenik meg az ún. adóhatás, ha a régi eszköz eladásakor adóztatható jövedelem keletkezik. Könyv szerinti érték = piaci érték —►

adóhatás: 0

Könyv szerinti érték > piaci érték —►

adóhatás: + (adómegtakarítás)

Könyv szerinti érték < piaci érték —►

adóhatás: - (adófizetési kötelezettség)

2, A működési pénzáramlás becslésekor azt számszerűsítjük, hogy a beruházás üzembe helyezése után, a beruházás következtében hogyan változnak a vállalkozás cash flow-i a beruházás tervezett élettartama alatt. Bármely Periódus (év) működési pénzáramának főbb elemei: + Árbevétel - Folyó működési költségek - Értékcsökkenési leírás Adózás előtti eredmény - Társasági adó Adózás utáni eredmény (innentől cash flow szemléletű) + Értékcsökkenési leírás Folyó működésből származó pénzáram ± Forgótőke változás A periódus pénzáramlása A végső pénzáram meghatározásakor azt becsüljük, hogy a beruházás befejezése után mekkora pénzösszeget nyerhetünk vissza az eredeti befektetésből. A végső pénzáramlás két fő eleme: - a tárgyi eszközök értékesítéséből származó tényleges pénzbevétel (ha eladjuk a tárgyi eszközt) és - a felszabaduló forgótőke.

13

1.4 Döntési problémák, döntési kritériumok Döntési problémák a következők: - Érdemes-e megvalósítani valamely egyedi beruházást? megéri e? életképes e? - Több azonos célt szolgáló beruházási javaslat közül melyik a legjobb? - Milyen az optimális beruházási terv, ha több a jó beruházási javaslat, mint amennyi a rendelkezésre állótőke alapján megvalósítható? - Milyen hosszú legyen a használati idő, vagyis hány évig fusson a beruházás? A beruházási számítások olyan eljárások, amelyek csak a pénzben kifejezhető célokra vonatkoznak. A beruházási döntéseket megalapozó számítások két nagy csoportba sorolhatók: 1, Az egyik csoportba az ún. statikus számítások tartoznak, amelyek közös jellemzője, hogy nem veszik figyelembe a pénz időértékét. Ezek a számítások kevésbé komplikált, nem költséges eljárások. Manapság már önmagukban nem használják. A legismertebb számítási eljárások: - a költség összehasonlítás, melyik a legköltségesebb, - nyereség összehasonlítás, melyiknek nagyobb a nyeresége, - rentabilitásszámítás, időre vetített haszon, egy év alatt mennyit hoz? - megtérülési idő, hány év alatt térül meg a befektetett pénzünk. 2, A másik csoportba azok az eljárások tartoznak melyek figyelembe veszik a pénz időértékét. Ezek az ún. dinamikus számítások, amelyeket összefoglalóan jelenérték számításon, vagy diszkontált pénzáramokon alapuló technikának is neveznek. Ebbe a csoportba tartozik: - a nettó jelenérték-számítás (NPV), - a belső kamatláb-számítás (IRR) és - a jövedelmezőségi index (PI). 1.4 Megtérülési idő (Payback Period) Beruházási javaslat Év

X Halmozott jövedelem X

Y

0

-10 000

-10 000

-

1

4 000

1 000

1 000

2

4 000

3 000

4 000

3

4 000

5 000

9 000

4

4 000

9 000

18 000

NPV ha r=10%

+2 676

+3 289

-

X verzió

Megtérülési _ idő =

PB x =

Kezdő _ befektetés _ összege Várhaó _ éves _ jövedelem

10000 = 2,5év 4000

Y verzió

Megtérülési _ idő = t +

b-c d -c

t = az utolsó teljes év, amelyben a halmozott jövedelem kisebb a kezdő befektetés összegénél b = a kezdő befektetés összege c = halmozott jövedelem t évig d = halmozott jövedelem t + 1 évig

PB y = 3 +

10000 - 9000 = 3,11év 18000 - 9000

A megtérülési idő alkalmazásának előnyei: - egyszerű kiszámítani, és könnyen megtérül, - információt nyújt a beruházások kockázatáról, - előnyben részesíti a likviditást. A megtérülési idő hátrányai: - szubjektív, - nem méri a beruházási jövedelmezőségét, - távoli szempontok háttérbe szorulnak. Diszkontált megtérülési idő: hány év diszkontált jövedelemből térül meg az eredetileg befektetett tőke. 1.5 Nettó jelenérték (NPV)

NPV = -C0 + å

Cn (1 + r ) n

A nettó jelenérték döntési szabály előnye: - figyelembe veszi mind a pénzáramok nagyságát, mind azok időbeli alakulását, - a nettó jelenérték kizárólag a beruházásokból várhatóan visszaáramló jövedelmektől (cash flow) és a befektetéseknek a tőkepiacokon kialakult jövedelmezőségi szintjétől, - a különböző beruházási javaslatokkal kapcsolatos pénzáramlások illetve nettó jelenértékük összeadható, - a legjobb döntési szabály az egymást kizáró beruházások rangsorolására. A döntési szabály hátránya: - erőforrás korlát esetén nehezen alkalmazható. 1.6 A belső kamatláb (IRR)

NPV = -C0 + å Azok a beruházások fogadhatók el, amelyek belső kamatlába magasabb, mint a beruházástól megkövetelt hozam IRR>r. A belső kamatláb szabály előnye: - figyelembe veszi a pénzáramlások nagyságát, azok időbeli alakulását. A kamatláb szabály hátránya:

14

Cn (1 + IRR ) n

- vannak olyan szituációk, amikor a belső kamatláb használata problémákat okoz. Eltérő méretű, egymást kölcsönösen kizáró beruházási javaslatok rangsorolása. Melyik beruházás a jó? Pénzáramlások millió Ft-ban Beruházási javaslat

IRR %

NPV ha r=10% millió Ft

150

50

36

400

33

61

to

t1

X

100

Y

200

Beruházási javaslat nem konvencionális pénzáramlásokkal: A beruházási javaslat pénzáramai (millió Ft-ban) Év Cash flow Cash flow előjele

0

1

2

3

(25)

150

(275)

150

-

+

-

+

A belső kamatláb szabály feltételezi, hogy a beruházás élettartalma alatt képződő jövedelmek a belső kamatlábbal azonos ráta mellett újra befektethetők, a nettó jelenérték szabály azt feltételezi, hogy a közbenső pénzáramokat a tőkeköltségen tudja a cég befektetni. Mivel az utóbbi feltételezés a reálisabb, ezért helyesebb a nettó jelenérték szabály alapján dönteni. 1.7 Jövedelmezőségi index (PI) Haszon-költség aránymutató: a beruházás révén képződő jövedelmek diszkontált értékét a kezdő pénzáramláshoz viszonyítjuk.

NPV PI = = C0

- C0 + å

Cn (1 + r ) n

C0

Azok a beruházások fogadhatók el, amelyeknél a mutató értéke 1-nél nagyobb. Ha ugyanis PI>1, akkor a beruházás nettó jelenértéke biztosan pozitív. A jövedelmezőségi index előnye: - könnyű kiszámítani, - erőforrás korlát esetén jobban használható, mint a nettó jelenérték. A szabály hátránya: - elég nehéz értelmezni, - az egymást kölcsönösen kizáró beruházások esetében nem igazán használható. DÖNTÉS ELFOGADNI

ELUTASÍTANI

NPV>0

NPV<0

IRR>r

IRR
PI>1

PI<1 1.8 Miből adódik a pozitív nettó jelenérték?

Néhány gyakori példa: - a vásárlók ragaszkodása a régi, bevezetett márkához, - elosztási rendszerek tulajdona vagy irányítása, - magas színvonalú termékek és gyártási technológiák szabadalmi joga, - források alacsonyabb költségen való megszerzésének, - a nagybani termelés vagy elosztás előnye, - munkaerő és menedzseri képességek megszerzésének lehetősége. 1.9 Beruházási javaslatok rangsorolása Bizonyos szituációk további módszerek alkalmazása válik szükségessé, ilyen speciális szituáció: - az eltérő élettartalmú, egymást kölcsönösen kizáró befektetések közötti választás, és - a beruházási javaslatok rangsorolása tőkekorlát esetén. Eltérő élettartalmú, egymást kölcsönösen kizáró befektetések közötti választás. A beruházás

B beruházás

Év Becsült pénzáramok ezer Ft-ban 0

-10 000

-6 000

1

4 000

4 000

2

4 000

5 000

3

4 000

-

4

4 000

-

NPV (r=12%)

+2 149

+1 557

Pótlási láncot feltételezve: A beruházás Év

B beruházás

Kezdő tőkekiadás

Nettó pénzáram

Kezdő tőkekiadás

-10 000

-

-6 000

0

Nettó pénzáram -

1

4 000

4 000

2

4 000

3

4 000

4

4 000

5 000

NPV (r=12%)

+2 149

+2 799

-6 000

5 000 4 000

1.10 A beruházási javaslatok kiválasztása tőkekorlát esetén A, Belső korlát egy erősen konzervatív pénzügyi filozófia alapján vezetett cég valószínűleg nem lesz hajlandó hitelt felvenni, vagy újabb részvényeket kibocsátani azért, hogy tőkét szerezzen a beruházásokhoz. Ilyenkor a cég tőkekiadásait a belülről (a működés révén) képződő források korlátozzák. B, A külső megszorítások szintén korlátozhatják egy adott időszakban a vállalatok által megszerezhető tőke nagyságát. Például a vállalatok jelenlegi hitelezői a hitelszerződésekben kiköthetnek olyan adósság-saját tőke arányt, amellyel a jövőben felvehető kölcsönök összegét erősen behatárolják. C, Más cégek esetleg attól zárkóznak el, hogy a beruházásokhoz szükséges pénzt tulajdonosi tőke formájában szerezzék meg, mert a menedzsment vagy a nagyobb részvényesek félnek a társaság fenti kontroll elvesztésétől. D, Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a vállalatok gyenge pénzügyi pozíciója, vagy az értékpapír-piaci feltételek, esetleg a kettő együtt lehetetlenné, vagy megfizethetetlenül drágává teszi az új vállalati kötvények, és részvények kibocsátását. Az említett szituációkban a megvalósítható beruházásoknak szintén a belső forrásokból képződő tőke nagysága szab határt.

15

A tőkekorlát miatt a beruházási javaslatokból azokat kell kiválasztani, amelyek együttesen a legnagyobb nettó jelenértéket adják. A tőkekorlát is hosszabb időszakon keresztül fennáll, akkor a beruházások kiválasztása igen komplikálttá válhat Ilyenkor a cégek különböző matematikai programozási technikákat (például lineáris programozást) alkalmazhatnak a beruházások optimális kombinációjának megoldására. Amikor viszont a kezdő tőkekiadások egyetlen periódusban történnek, az optimális kombináció kiválasztásához jól használható a jövedelmezőségi index is. Ez a megközelítés a következő lépéseket tartalmazza: - ki kell számítani minden egyes beruházási javaslat jövedelmezőségi indexét, - a jövedelmezőségi indexek alapján a beruházási javaslatokat rangsorolni kell, kezdve a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, - a legnagyobb jövedelmezőségi indexű beruházással kezdve megyünk a listán felfelé, és addig válogatunk az 1-nél nagyobb jövedelmezőségi indexszel rendelkező beruházásokból, amíg a rendelkezésre állótőke ki nem merül. A javasolt beruházások rangsorolása a jövedelmezőségi indexük alapján: Jövedelmezőségi index PI

A beruházás

Kumulatív

Kezdőtőke Beruházási javaslat befektetés

Jelenértéke PV

Kezdő tőkebefektetés

NPV

NPV

A

100 000

125 000

25 000

1,25

100 000

25 000

B

150 000

183 000

33 000

1,22

250 000

58 000

C

175 000

211 750

36 750

1,21

425 000

94 750

D

100 000

120 000

20 000

1,20

525 000

114 750

E

50 000

59 000

9 000

1,18

575 000

123 750

F

75 000

87 500

12 500

1,17

650000

136 250

G

200 000

230 000

30 000

1,15

850 000

166 250

H

50 000

-40 000

-10 000

0,80

900 000

156 250

Tételezzük fel, hogy a cég menedzsmentje a következő periódusra 550 000 ezer Ft tőke megszerzését tartja kívánatosnak és elérhetőnek. Miután adott az 550 000 ezer Ft-os felső határ, a menedzsment a legmagasabb jövedelmezőségi indexű beruházástól haladva lefelé a listából sorrendben kiválaszthatja az A, B, C és D beruházási javaslatot A négy beruházás együttes nettó jelenértéke 114 750 ezer Ft, megvalósításuk pedig 525 000 ezer Ft-ba kerül, tehát a rendelkezésre álló tőkéből 25 000 ezer Ft kihasználatlanul marad. A beruházások egy olyan másik kombinációját keresi meg, amely lehetővé tenné a rendelkezésre állótőke teljes kihasználását és növelné a kumulatív nettó jelenértéket. Ebben az esetben az A, B, C, E és F beruházás lenne valószínűleg az új kombináció. Ez a kombináció teljesen lekötné a rendelkezésre álló 550 000 ezer Ft tőkét és 116 250 ezer Ft nettó jelenértéket (az eredeti kombinációnál 1 500 ezer Ft-tal nagyobbat) eredményezne. Megkísérelheti 25 000 ezer Ft-tal növelni a befektethető tőkét és akkor az E beruházás is megvalósítható lenne. A listán szereplő első négy (A, B, C, D) beruházást fogadja el és a megmaradó 25 000 ezer Ft-ot rövid lejáratú értékpapírokba fekteti be a következő időszakig. Esetünkben az első alternatíva tűnik a három közül a legjobbnak. Egy beruházás használati élettartama a beszerzés (üzembevételével) időpontjától a jogi, műszaki vagy gazdasági okból történő üzemen kívül helyezés időpontjáig eltelt időszak. A jogi használati időtartam az az időtartam, amely alatt az objektumot jogi előírások vagy szerződések alapján használni lehet. A műszaki használati időtartam az az időtartam, amely alatt a beruházás műszaki állapota a működtetést lehetővé teszi. Időtartam végét a technikai elavulás, vagy biológiai, kémiai stb. változások alapján lehet meghatározni. A gazdasági használati időtartam az az időtartam, amíg a beruházás használata gazdasági szempontból ésszerűnek látszik. A gazdasági használati idő függ: - a jogi időtartamtól, - a műszaki időtartamtól, - a kereslet-kínálat változásától, - a műszaki haladástól. Az optimális használati élettartamot már a beruházási döntés előtt meg kell határozni (ex ante optimálás), mivel annak hatása van a beruházás hatékonyságára. Tehát már a döntés előtt fel kell tenni a kérdést: Meddig tudjuk az adott berendezést ésszerűen használni, vagy előnyös-e a beruházás a feltételezett élettartammal? Az optimális pótlási időpont akkor jelent döntési problémát, amikor egy beruházást már megvalósítottak (ex post optimálás). Ekkor merülhet fel, például olyan kérdés, hogy egy régebbi berendezést megérné-e most azonnal kicserélni? Az optimális használati élettartam becslésekor különbséget kell tenni az egyszeri és az ismétlődő beruházások között. Egyszeri beruházás esetében a nettó jelenérték alapján határozható meg az optimális használati idő. A döntési szabály úgy szól, hogy abban az évben éri el egy beruházás az optimális használati időt, amelyben a nettó jelenértéke maximális. Az ismétlődő beruházás azt jelenti, hogy a gazdasági élettartam végén azonos feltételekkel megismétlik. Ez nem fizikai, hanem gazdasági értelemben vett azonosságot jelent. Optimális pótlási időpont - régi beruházás azonnali pótlása, - régi beruházás 1 év múlva. A döntési probléma megoldásához statikus és dinamikus számítások igénybe vehetők. Statikus megközelítés esetén az ún. költség-összehasonlító eljárást alkalmazzák. Ennek lényege, hogy az új létesítmény üzemeltetésének átlagköltségét a régi létesítmény határköltségével vetik össze. A likvidációs érték az azonnali pótlás esetén elérhető eladási árat jelenti. Ha a pótlás 1 évvel később történik, a likvidációs érték csökken, és a két likvidációs érték különbségét kell értékcsökkenésnek tekinteni. A helyettesítési probléma dinamikus megközelítésekor a nettó jelenérték módszer használatos. 2. Beruházások kockázatának becslése 2.1 A beruházások kockázata A vállalatok jövedelmének alakulását egyrészt a makrogazdasági tényezők (az ún. piaci kockázati tényezők, mint például a gazdasági növekedés üteme, az infláció mértéke, az olajárak alakulása stb.) másrészt vállalat specifikus tényezők, mint például a versenytársak tevékenysége, a fogyasztók ízlésének változása, a költségek és az eladási árak változása stb. befolyásolják. Amikor a beruházási tervek kockázatát elemezzük, akkor – hasonlóan, mint a részvényeknél – különbséget kell tenni a projektek teljes kockázata és piaci, vagy portfolió kockázat között. A projektek teljes kockázata a beruházás révén képződő cash flow-ok változékonysága. A piaci kockázat pedig a projektek bétáján alapul, vagyis az érzékenységén %-ban reagál az adott projekt a piaci változásokra. 2.2 A nettó jelenérték becslésének problémái A becslések pontatlanok, vagy rosszak, akkor pontatlan vagy rossz lesz a kiszámított eredmény. Annak a lehetőségét, hogy rossz döntést hozunk a hibásan becsült pénzáramlások következtében, előrejelzés kockázatnak nevezzük. Rá kell tudnunk mutatni valamilyen specifikumra, mint a pozitív nettó jelenérték forrása. A továbbiakban áttekintjük azokat a módszereket és technikákat, amelyek segítségével becsülni lehet az előrejelzési kockázatot, erre a célra a legáltalánosabban elterjedt módszerek a következők: pontos megbízható legyen Szcenárió (forgatókönyv) elemzés. 2.3 Szcenárió elemzés A nettó jelenérték becslését ezt a továbbiakban alapesetnek fogjuk levezni. A továbbiakban megpróbáljuk felismerni a hiba lehetőségét. Miután befejeztük az alapesetet, meg kell vizsgálni, a jövőre vonatkozó különböző megközelítések hatását a becsléseinkre. Egyik legegyszerűbb módja, hogy a projekt különböző elemeire vonatkozóan az alapesetnél nagyobb illetve kisebb értékeket határozunk meg. 2.4 Érzékenységi elemzés Az érzékenységi elemzés (sensitivity analysis), olyan területeken hasznos, ahol az előrejelzés (a becslés) különösen nagy kockázattal jár. Az érzékenységi elemzéssel azt vizsgáljuk, hogy a kulcsfontosságú paraméterek (mint például a piac nagysága, a piaci részesedés, a termelési költségek, eladási ár stb.) értékeiben bekövetkező változások hogyan hatnak a beruházás nettó jelenértékére, azaz mennyire érzékeny a beruházás nettó jelenértéke egy bizonyos paraméter (például az eladási ár) változására. Az érzékenységi elemzés abban különbözik a szcenárió-elemzéstől, hogy itt egyetlen paraméter kivételével az összes többit változatlannak tekintjük. A beruházás nettó jelenértéke a változók különböző értékei esetén

16

Változó

Érték

Nettó jelenérték millió Ft

Pesszimista Várható Optimista Pesszimista Várható Optimista A piac nagysága db

90000

Piaci részesedés %

100000

8

110000

10

12

+35,8

+138,7

+241,6

-67,1

+138,7

+344,4

Eladási ár Ft/db

76 800

80 000

85 000

-26,0

+138,7

+344,4

Változó költség Ft/db

58 000

55 000

52 000

+5,2

+138,7

+262,1

115

-46,5

+138,7

+132,0

Állandó ktg. millió Ft

195

150

2.5 Monte-Carlo szimulácó A Monte-Carlo-szimulácó lényegében a két előbbi vizsgálat kombinációját jelenti (szcenárió elemzés + érzékenységi elemzés). A szimuláció egyrészt lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk a különböző paraméterek egyidejű változásának a beruházás nettó jelenértékére gyakorolt hatását, másrészt korlátlan számú változat előállítható. A szituációs elemzés alkalmazásakor ezért először becsléseket kell adni minden olyan változó valószínűségi eloszlására, amely hatással van a beruházás pénzáramaira. Egyes változók valószínűségi eloszlása nagyobb biztonsággal becsülhetők, míg másoké (például a piac nagysága, a piaci részesedés, az eladási ár) kisebb biztonsággal adható meg. A következő lépésben az egyes változókat és a hozzájuk tartozó becsült valószínűségi eloszlásokat be kell vinni a számítógépbe. A számítógép találomra (véletlen mintavétellel) minden változóhoz kiválaszt egy valószínűséget. A kapott nettó jelenértékekből kiszámíttatjuk a nettó jelenérték valószínűségi eloszlását, a várható (átlagos) nettó jelenértéket és annak szórását. Az elméleti és gyakorlati nehézségek a következők: A szimulációs elemzés hallgatólagosan azt feltételezi, - ami az első periódusban történik, az független attól, hogy mi történik az összes többi periódusban, - a változók minden egyes perióduson belül függetlenek egymástól, - az eladott mennyiség és az eladási ár független egymástól. - nem ad világos, egyértelmű döntési szabályt. 2.6 Fedezeti pontelemzés Mekkora az a minimális forgalom, meddig csökkenhet az értékesítés anélkül, hogy a beruházás veszteségessé válna. Ha például egy új termékkel akarunk egy új piacra belépni, a legnehezebb dolog, előre jelezni pontosan, hogy mennyit tudunk majd eladni. A, A számviteli fedezeti pont azt a kibocsátási (értékesítési) volument jelenti, amelynél az árbevétel éppen fedezi a folyó működési költségeket, tehát a vállalatnak sem nyeresége sem vesztesége nem keletkezik. A fedezeti pontot úgy számítjuk ki, hogy az árbevételt és az összes működési költséget egymással egyenlővé tesszük. B, Pénzügyi fedezeti pontok A beruházás képződő pénzáramlások jelenértéke éppen megegyezik a kezdő tőkebefektetéssel. 3. A vállalati tőkeköltség 3.1 A tőkeköltség értelmezése A tőkeköltség fogalmát két oldalról is megközelíthetjük. A vállalat oldaláról a tőkeköltség (cost of capital) a finanszírozási források ára, tehát amit a beruházások megvalósításához szükséges tőke megszerzéséért a hitelezőknek vagy a részvényeseknek fizetni (illetve ígérni) kell. A befektetők oldaláról a tőkeköltség a vállalat értékpapírjaitól elvárt, megkövetelt hozam. A tőkeköltség-szabály pedig azt mondja ki, hogy egy beruházási javaslatot akkor érdemes megvalósítani, ha a várható hozama (belső megtérülési rátája) a tőkeköltségnél magasabb. A beruházások elvárt hozamát nem a menedzsment szabja meg, hanem azokon a hozamokon alapul, amelyeket a befektetők a hasonló kockázatú alternatív befektetéseken elérhetnek, a pénzügyi piacokon határozódik meg. A tőkeköltség becslését alapvetően két dolog nehezíti. - az egyik problémát az jelenti, hogy a vállalatok befektetéseiket, beruházásaikat rendszerint többféle forrásból származó tőkék valamilyen kombinációjával finanszírozzák, - a másik probléma abból adódhat, hogy az új beruházások kockázata lényjegesen különbözhet a vállalat meglévő eszközeinek a kockázatától. 3.2 Az adósság költsége Beruházásaikhoz hosszú lejáratú kölcsönt alapvetően bankhitel formájában, vagy a tőkepiacról különböző típusú kötvények kibocsátása útján szerezhetnek a vállalatok. Egy vállalat számára a kölcsöntőke (ára) költsége a befektetők által elvárt hozam. Kötvény esetében az a ráta (rd), amely mellett a jövőbeli kamatok törlesztések jelenértéke éppen egyenlő a kötvény aktuális (vételi) árfolyamával. Ha az eladási árfolyam azonos a névértékkel, akkor az adósság adózás előtti költsége (ri) megegyezik a névleges kamatlábbal. A befektetőknek kifizetett kamat a kibocsátó cég szempontjából költség, vállalat nyereségét és ezen keresztül a nyereségadó alapját is csökkenti. Adózás utáni (rd) tőkeköltség a kővetkező: rd = ri(1-T)

Tételezzük fel, hogy egy vállalat 100 millió Ft értékben bocsát ki 14%-os névleges kamatozású kötvényt, amit névértéken adnak el. Ha a vállalat 18% társasági adót fizet, akkor a kölcsön formájában szerzett tőkeadózás utáni költsége:

rd = 14%(1 -0,18)= 11,48%

A kötvény lejáratig számított hozamát a kötvénykibocsátó szemszögéből számítottuk ki, ezért az előjelek fordítottak. A kötvény kibocsátója számára a kamatfizetés és a névérték visszafizetése pénzkiáramlás, a kötvény eladásából befolyó pénzösszeg pedig pénzbeáramlás. A kötvények lejáratig számított hozamát a befektetők szemszögéből a következők szerint kellene kiszámítani: 3.3 Az elsőbbségi részvény költsége Egy vállalat számára az elsőbbségi részvény költsége befektetők által a társaság elsőbbségi részvényeitől elvárt hozam. A legtöbb elsőbbségi részvénynek nincs lejárata, és az osztalék nagysága is előre rögzített, ezért a tőkeköltség becslésére egyszerű örökjáradékon alapuló értékelési modell használható. rp = Dp/Pnet A számításokban árfolyamként az elsőbbségi részvények kibocsátási költségekkel csökkentett eladási árát (Pnet) kell alkalmazni. 3.4 A saját tőke költsége A tulajdonosi töke költsége az a hozamráta, amit a befektetők a vállalatok törzsrészvényeitől elvárnak, megkövetelnek. Tulajdonosi tőkét (equity capital) kétféle módon szerezhetnek a vállalatok: - belső forrásból, a nyereség (egy részének) visszaforgatásával, és - külső forrásból, új részvények kibocsátása révén. a, A belső forrásból származó tőke költsége Visszaforgatott nyereséget nem tekinthetik a vállalatok ingyen forrásnak. Vállalat vezetése úgy dönt, hogy a nyereséget visszaforgatja, és újra befekteti a vállalatba, akkor ezeknek a befektetési lehetőségeknek olyan hozamot kell ígérni, mint amilyen hozamot a részvényesek a hasonló kockázatú alternatív befektetéseken elérhetnek, de legalább akkorát, mint a cég meglévő eszközei. a1, Osztalékértékelési modell A várható jövőbeli osztalékok évente azonos g ütemben növekednek. re =

+g

DIV1 P0

Tegyük fel, hogy valamely társaság ebben az évben egy részvényre 156 Ft osztalékot fizetett. A részvény jelenlegi árfolyama 3 500 Ft.

re =

+ 0,12 = 0,17 vagy 17%

Tehát a példában szereplő társaságnak 17% körüli hozamot kell ígérni a részvényeseknek ahhoz, hogy egyetértsenek a nyereség egy részének visszaforgatásával.

156 x 1,12 3500

17

Néhány probléma: - a modell csak olyan vállalatok esetében használható ahol a saját tőke költségére rendszeresen fizetnek osztalékot, továbbá, ha hosszabb távon egy ésszerű növekedési ütem valószínűsíthető, - a becsült saját töke költsége nagyon érzékeny a becsült növekedési ütemre. Például, ha a becsült növekedési ütemet 1% ponttal módosítják fölfelé, akkor ez a saját tőke költségében több, mint 1%-pontos növekedést fog eredményezni. - az osztalékértékelési modell nem veszi olyan egyértelműen figyelembe a kockázatot, mint például a CAPM. 3.5 Tőkepiaci árfolyamok modellje CAMP ri = rf + pi(rm - rf) A modell alapján bármely értékpapír elvárt hozamát a következő tényezők határozzák meg: - a kockázatmentes kamatláb (rf), kockázatmentes kamatlábnak leggyakrabban a rövid lejáratú állampapírok (1-3 hónapos diszkont kincstárjegyek) hozamát tekintik. - a várható piaci hozam (rm), a várható piaci hozam azt a hozamot jelenti, amit a befektetők a jövőben remélnek az olyan részvényektől, amelyek bétája 1, illetve a piaci portfoliótól várnak (a vállalat bétája Bi). Természetesen a CAPM alkalmazásával kapcsolatban is felmerül néhány probléma: - a modell alkalmazásához szükség van a piaci kockázati prémium és a béta koefficiens becslésére, - a múltbeli adatokat használja fel a jövő előrejelzésére. Nézzünk egy példát a CAPM alkalmazására is! Tételezzük fel, hogy az előző példában szereplő vállalat részvényeinek bétája az elemzők számításai szerint 0,9. Ha a kincstárjegyek hozama 10%, a piaci portfolió várható hozamát pedig 18% körülire becsülik, akkor a befektetők által elvárt hozam (a saját tőke költsége): re = rf + β x (rm -rf) re = 0,10 +0,9 x (0,18-0,10) = 0,172 vagy 17,2% Felvetődhet a kérdés, melyik módszert válassza egy vállalat, ha a saját tőke költségét szeretné kiszámítani? A választás az elérhető információk mennyiségétől és megbízhatóságától függ. Az osztalékértékelési modell a saját tőke költségét a várható osztalékhozamból és a várható növekedési rátából vezeti le. A CAPM a saját töke költségét a részvény múltbeli hozama és a múltbeli piaci hozam viszonyából származtatja. 3.7 Külső forrásból származó tőke költsége Drágább, mint a visszaforgatott nyereség ennek két oka van: - új részvények kibocsátásakor különböző költségek merülnek fel (flotation cost), például szakértői díjak, hirdetési költségek, adminisztrációs költségek stb. - az új részvények eladási árfolyama szinte mindig alacsonyabb, mint a vállalat részvényeinek, piaci árfolyama. Az új kibocsátással a kínálat megnövekszik, és ha minden egyéb feltétel a korábbiakkal megegyezik. re =

+g

DIV1 Pnet számítások szerint részvényenként 200 Ft kibocsátási költséggel kell számolni. Ha az osztalék évi 12%-os növekedésére lehet számítani, akkor a részvények eladásából származó saját tőke költségét az alábbiak szerint kapjuk meg: Nézzünk egy példát!

Induljunk ki a visszaforgatott nyereség költségének számításakor használt alapadatokból, ahol P0 = 3 500 Ft, g =12%, re = 17% és DIV0 = 156 Ft volt. Az új kibocsátású részvények eladását 3 200 Ft-os árfolyamon tervezik. Az előzetes

re =

156 x 1,12 3000

+ 0,12 = 0,178 vagy 17,8%

3.8 Vállalati átlagos tőkeköltség WACC

Súlyozott átlagos tőkeköltség (Weighted average cost Of Capital, WACC), a különböző finanszírozási források egyedi költségeinek súlyozott átlaga. A súlyokat az egyes finanszírozási forrásoknak a cég tőkeszerkezetén belüli aránya képezi. Adott összetételű egységnyi plusz tőke megszerzése mibe kerül a vállalatnak:

WACC = We x re + Wp x rp + Wd x rd re = a saját tőke költsége rp=az elsőbbségi részvény költsége rd = az adósság költsége (adózás után) We = a saját tőke aránya a tőkeszerkezetben Wp = az elsőbbségi részvények aránya Wd = az adósság aránya

Ez a tőkeköltség használható diszkontrátaként a beruházási javaslatok értékelésekor olyan esetekben, amikor: - az új beruházás kockázata nagyjából azonos a cég már meglévő eszközeinek átlagos kockázatával, és - a vállalat nem kíván változtatni a jelenlegi tőkeszerkezetén.

4. Döntés a tőkeszerkezetről 4.1 A finanszírozási döntések jellemzői ≠ hosszú távú befektetéssel A hosszú távú finanszírozási döntések általában hosszabb távra meghatározzák a vállalatok működésének gazdasági és pénzügyi feltételeit. A hosszú távú finanszírozási döntések lényegesen különböznek a hosszú távú befektetési döntésektől. 1. A döntések visszavonhatósága: A finanszírozási döntések könnyebben, általában gyorsabban és kisebb veszteséggel megváltoztathatók, visszafordíthatók. Például, ha magas az adóság, akkor kibocsáthat részvényeket, és a részvények eladásából származó pénzt a hitelek visszafizetésére fordítja. 2. A döntés kimenetelét illetően: A termelési tényezők piaca nem tökéletesen kompetitív piac. Kompetitív piacon nehéz olyan üzletet találni, amely pozitív nettó jelenértéket eredményez. 4.2 A tőkepiac hatékonysága A tőkepiacok akkor hatékonyak, ha az értékpapírok árfolyamai azonnal és teljes mértékben tükrözik az értékpapírok várható hozamával és a hozamok kockázatával kapcsolatos valamennyi lényeges információt. A befektetők ennek birtokában hozzák meg döntéseiket, módosítják portfoliójukat. A piaci hatékonyság három fokozatát szokták megkülönböztetni: I. A piaci hatékonyság gyenge formája: Az árfolyamok az elmúlt időszak árfolyamának teljes információtartalmát tükrözik. A részvények a múltbeli árfolyamának és hozamának információin alapul, mivel a múltbeli árfolyamváltozások ismerete nem használható a jövőbeli árfolyamváltozások előrejelzésére. II. A piaci hatékonyság közepes formája: Egyetlen befektető sem remélhet kiemelkedő hozamot. Az árfolyam nemcsak a múltbeli időszaki árfolyamokat, hanem a nyilvánosságra hozott egyéb információk értékét is pontosan tükrözi. III. A piaci hatékonyság erős formája: A részvények árfolyama nemcsak publikus információkat tükrözi, hanem azokat is, amelyek a gazdaság és a vállalat fundamentális elemzésével nyerhetők. Nincs egyetlen olyan befektető vagy befektető csoport sem aki, vagy amely állandóan képes lenne átlagon felüli profitot elérni. 4.3 Tőkeszerkezet és a pénzügyi tőkeáttétel Pénzügyi tőkeáttétel akkor keletkezik, amikor a vállalat olyan forrásokat is használ befektetései finanszírozására, amelyhez fix költségek kapcsolódnak. Fix költségű finanszírozási forrás a hitel és az osztalékelsőbbségi részvény, a pénzügyi lízing. A pénzügyi tőkeáttétel mértéke azt fejezi ki, hogy a kamatfizetés és az adózás előtti jövedelem (EBIT) 1%-os változása hány %-os változást eredményez az egy részvényre jutó jövedelemben (EPS). A pénzügyi tőkeáttétel mértéke a következő összefüggés alapján számolható ki:

18

DFLx =

EBIT EBIT - I - Dp /(1 - T )

I = a vállalat által fizetendő évi kamat Dp= az elsőbbségi részvények után fizetendő évi osztaléka T = a társasági adó mértéke (%)

Ha a vállalat a befektetésesei finanszírozásához nem használ elsőbbségi részvényt, csak hitelt, a formula a következőképpen írható fel:

DFLx =

EBIT EBIT - I 4.4 A tőkeszerkezetre vonatkozó döntések

A tőkeszerkezettel kapcsolatos döntések alapkérdése, hogy hitelt vegyen-e fel a vállalat, vagy saját tőkével célszerűbb finanszíroznia? A döntési problémát a részvényesek szempontjából kell vizsgálni, a megoldás pedig alapvetően a vállalat folyó működési jövedelmének (EBIT) színvonalától függ. Tételezzük fel, hogy X vállalat jelenlegi tőkeszerkezete csak törzsrészvényekből áll. A forgalomban lévő részvények száma 350 ezer db. A vállalat számára jelentős fejlesztési lehetőség kínálkozik, és a megvalósításához két alternatív finanszírozási terv készült. Az első terv továbbra is tisztán saját tőkével való finanszírozást javasol. A beruházáshoz szükséges tőkét 150 ezer db részvény kibocsátásával lehetne megszerezni, a részvényeket 2 000 Ft-os árfolyamon lehet kibocsátani. A második finanszírozási terv 300 millió Ft összegben kötvény kibocsátását javasolja. A hosszú lejáratú kötvények piaci hozama 10% körül van. Ha a vállalat az első tervet valósítja meg, a tőkeszerkezete továbbra is tisztán saját tőkéből fog állni. Ha a második mellett a befektetéseit részben adóssággal is finanszírozna a cég, hogy mikor előnyös a hitellel és mikor a saját tőkével való finanszírozás. Használatos módszer az ún. EBIT/EPS elemzés. Az egy részvényre jutó jövedelem alakulása a tőkeszerkezet és a működési jövedelem függvényében

Megnevezés

EBIT = 75 000 eFt

EBIT = 125 000 eFt

Finanszírozás saját tőkével (I. terv) Kamatfizetés és adózás előtti jövedelem eFt

75 000

125 000

-

-

Adózás előtti jövedelem ezer Ft

75 000

125 000

- Társasági adó (18%)

13 500

22 500

61500

102 500

350 + 150 = 500

500

Kamat ezer Ft (nincs hitel)

Adózás utáni jövedelem ezer Ft Forgalomban lévő részvények száma ezer db Egy részvényre jutó jövedelem (EPS) Ft

123

Kamatfiz. és adózás előtti jöv. változása %

205 12500 / 75000 = +66,7

Egy részvényre jutó jöv. változása %

205 / 123 = +66,7

Finanszírozás hitellel (II. terv) Kamatfizetés és adózás előtti jövedelem eFt

75 000

125 000

Kamat ezer Ft 10%

30 000

30 000

Adózás előtti jövedelem

45 000

95 000

- Társasági adó (18%)

8 100

17 100

Adózás utáni jövedelem ezer Ft

36 900

77 900

350

350

Forgalomban lévő részvények száma ezer db Egy részvényre jutó jövedelem Ft (EPS)

36900 / 350 = 105,4

77900 / 350 = 222,6

Kamatfiz. és adózás előtti jöv. változása %

125000 / 75000 =+66,7

Egy részvényre jutó jöv. változása

222,6 / 111,2 = +111,2

Az első esetben lineáris a kapcsolat az EBIT és az EPS között. A második esetben az EBIT növekedésénél jobban nő az EPS hitel. A kamatfizetés és adózás előtti jövedelem és az egy részvényre jutó jövedelem között lineáris kapcsolat áll fenn.

EBIT/EPS közömbösségi pont, mivel ennél a jövedelem szintnél mindkét finanszírozási terv esetén azonos lenne az egy részvényre jutó jövedelem. Az EBIT-EPS közömbösségi pont tehát ott van, ahol: EPS (hitellel történő finanszírozás) - EPS (saját tőkével való finanszírozás)

II. terv = I. terv

19

(EBIT – Id) x (1 – T) – Dp Id = kamat (hitellel történő finanszírozás esetén) Nd

=

(EBIT – Ic) x (1 – T) – Dp Nc

Ic = kamat (saját tőkével történő finanszírozás esetén) Dp = elsőbbségi részvények osztaléka

Nd = részvények száma hitellel történő finanszírozás esetén Nc = részvények száma saját tökével való finanszírozás esetén T = társasági adó mértéke 500(0,82EBIT - 24 600) = 350 x 0.82EBIT 410EBIT - 123 000 000 = 287EBIT 123EBIT = 123 000 0000 EBIT = 100 000 ezer Ft Tisztán saját tőkével történő finanszírozás, az EBIT különböző szintjein Forgatókönyv EBIT e Ft

1. 50 000

Kamat e Ft

2.

3.

4.

5.

75 000

100 000

125 000

150 000

0

0

0

0

0

Adózás előtti eredmény e Ft

50 000

75 000

100 000

125 000

150 000

- Adó (18%)

9 000

13 500

18 000

22 500

27 000

Adózott eredmény e Ft

41 000

61500

82 000

102 500

123 000

Saját tőke e Ft

1000 000

1000 000

1000 000

1 000 000

1000 000

Részvények száma ezer db

500

500

500

500

500

EPS Ft / részvény

82,0

123,0

164,0

205,0

246,0

ROE%

4,10

6,15

8,20

10,25

12,30

1.

2.

3.

4.

5.

EBIT e Ft

50 000

75 000

100 000

125 000

150 000

Kamat e Ft

30 000

30 000

30 000

30 000

30 000

Adózás előtti eredmény e Ft

20 000

45 000

70 000

95 000

120 000

- Adó (18%)

3 600

8 100

12 600

17 100

21600

Adózott eredmény e Ft

16 400

36 900

57 400

77 900

98 400

Saját tőke e Ft

700 000

700000

700 000

700 000

700 000

Részvények száma ezer db

350

350

350

350

350

EPS Ft/részv.

46,9

105,4

164,0

222,6

281,1

ROE%

2,34

5,27

8,20

11,13

12,30

Hitellel történő finanszírozás, az EBIT különböző szintjein Forgatókönyv

Amikor az eszközarányos üzemi eredmény (EBIT/Összes eszköz) meghaladja a hitel kamatlábat, akkor a hitellel történő finanszírozás a pénzügyi tőkeáttétel mind az EPS, mind a ROE mutató értékére növelőén hat. A pénzügyi tőkeáttétel megnöveli az EPS és a ROE mutatók változékonyságát. Ezt a pénzügyi kockázatot a hitelezők fix kamatkövetelése okozza. Az olyan finanszírozási tervek, amelyek maximalizálni akarják az EPS és a ROE értékét, valószínűleg maximalizálják a pénzügyi kockázatot is. Így a hitellel történő finanszírozás (a pénzügyi tőkeáttétel növelése) egyúttal hozam és kockázat Jogforrás: A váltóra vonatkozó részletes előírásokat az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet tartalmazza. A váltó fogalma, típusai, kellékei, funkciói. Fogalma: A váltó pénzkövetelést megtestesítő értékpapír, jellegzetes pénzpapír, lényegében pénz fizetésére irányuló ígéret. Fajtái:

-

idegen váltó: a váltó kibocsátója azt ígéri, hogy a váltó alapján egy harmadik személy, vagyis a címzett fog fizetni.

-

saját váltó: a kibocsátó saját fizetését ígéri.

Idegen váltó: Tulajdonképpen kereskedelmi levél, amit a kibocsátó ír a címzettnek, és amelyben arra hívja fel, hogy a váltó alapján meghatározott személynek, vagyis a rendelvényesnek meghatározott pénzösszeget fizessen meg. Alanyai:

-

kibocsátó (aki a váltó kibocsátásával mást utasít fizetésre)

-

címzett (régebben intézvényezettnek hívták, az a személy, akit fizetésre utasítanak)

-

rendelvényes ( a váltó első jogosultja, akinek a részére kell teljesíteni, ő az első forgató)

Az idegen váltó szigorú alakszerűségekhez kötött értékpapír. A rendelvényes esetleges jogutódjait váltóbirtokosnak nevezzük. Saját váltó: Olyan írásbeli kötelezvény, mellyel a saját váltó kibocsátója arra kötelezi magát, hogy az esedékesség időpontjában meghatározott pénzösszeget fog teljesíteni a rendelvényesnek, vagy annak akit a váltóra vezetett átruházó nyilatkozatok összefüggő láncolata váltóbirtokosként igazol. Törvényes kellékei azonosak az idegen váltóval, azzal a kivétellel, hogy a címzett neve nem szerepelhet a saját váltón, mivel a fizetést maga a kibocsátó ígéri. A váltó kellékei:

1.

A váltó elnevezés az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén: A váltónak tartalmaznia kell a váltó elnevezést az okiratban, nem elég a váltó szónak az űrlap tetején való feltüntetése.

2.

Meghatározott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás: Fizetésre kötelezett neve (címzett) : A címzett nevének a megjelölése törvényes kellék. Az idegen váltóban a kibocsátó azt igéri, hogy a váltóbirtokosnak harmadik személy fog fizetni. Ez a 3. személy a címzett.

20

3.

Az esedékesség megjelölése: A váltó esedékessége 4 módon határozható meg:

-

megtekintésre (látra)

-

megtekintés után bizonyos időre

-

kelet után bizonyos időre

-

határozott napra.

4.

Fizetési hely megjelölése:

5.

Annak a neve, akinek vagy akinek rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni:

6.

A váltó kiállítási napjának és helyének megjelölése

7.

A kibocsátó aláírása:

A váltócselekmények értelmezése: a váltó kibocsátása, a váltó forgatása, a forgatás módozatai, a váltó elfogadása, a váltó fizetés végetti bemutatása. A váltó forgatása, átruházása A forgatmány joghatásai: a váltójogi hatályú átruházás esetén nem az a jog száll át, amivel az átruházó rendelkezik, hanem az, ami a váltóból kitűnik. A váltón alapuló keresettel megtámadott személy a váltóbirtokossal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely kibocsátóval vagy valamelyik előző váltóbirtokossal szemben fennálló személyes viszonyon alapul, kivéve ha a váltóbirtokos a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett Ez a forgatmány átruházó hatása. A váltó birtokosát akkor kell jogosnak tekinteni, ha jogát a váltóátruházások összefüggő meg nem szakított, rendelvényesig visszanyúló láncolatával bizonyítja. Ez a forgatmány igazoló hatása. A forgatmány kötelező hatása, azt jelenti, hogy a váltóátruházó ellenkező kikötés hiányában felelős a váltó elfogadásáért és kifizetéséért. A forgatmány típusai Tulajdoni forgatmány: az a váltóátruházás, amely váltóból eredő valamennyi jogot átruházza. Ez teljes hatályú váltóátruházás. Meghatalmazói forgatmány: Ha a váltóra a ”beszedésre érvényes”, “behajtás végett” vagy “meghatalmazásul” kitételt írják fel, azt fejezi ki, hogy a forgatmányos nem a saját nevében, hanem elődje ( forgató) nevében jár el. Ez alapján fellépő személlyel szemben a váltóadós csak azokra a kifogásokra hivatkozhat, amelyek őt az átruházóval szemben illetik meg. Zálogforgatmány: Az “értéke biztosítékául” vagy “értéke zálogául” kitétel esetén a váltóbirtokos a váltóból eredő minden jogot gyakorolhat, de a váltóátruházásnak csak olyan hatálya van, mint a meghatalmazói váltóátruházásnak. A forgatmányos nem adhat tulajdoni forgatmányt, csak meghatalmazói forgatmányt, a zálogforgatmány elzárja a váltóadóst az átruházóval szemben fennálló kifogásai érvényesítésétől. Utóforgatmány: A fizetés hiánya miatt óvás felvétele után vagy az ennek felvételére megszabott idő lejárta utáni váltóátruházás.. Csak a közönséges engedmény hatályával bír. A váltó bemutatása

1.

A váltó bemutatása elfogadás végett A váltóbirtokos a váltót esedékességig a címzettnek lakóhelyén elfogadás végett bemutatja. A megtekintés után bizonyos időre szóló váltó keltétől számított 1 éven belül be kell mutatni elfogadás végett. A kibocsátó a váltóban kikötheti, hogy azt be kell mutatni, de azt is hogy nem. Az elfogadás a váltó előlapján történik, ilyenkor elég a puszta aláírás. Ha máshol írja alá, akkor szükséges az “elfogadom” nyilatkozat is.

2.

A váltó bemutatása fizetés véget A váltóbirtokos a váltót fizetés végett az esedékességtől számított 1 éven belül bármikor bemutathatja, de ha a váltó -

határozott napra

-

kelet után bizonyos időre

-

megtekintés után bizonyos időre szól

-

a váltóbirtokos nemcsak jogosult, de köteles a váltót a fizetési napon mutatni.

A címzett az esedékesség előtt csak saját kockázatára fizethet. Aki esedékességkor fizet, kötelezettsége alól menetsül. A fizető köteles vizsgálni az átruházások sorrendjének szabályszerűségét. A váltó összegének kifizetését váltókezessel lehet biztosítani. Ez kézfizető kezesség. Csak a váltóra írt azt a nyilatkozatot kell tekinteni, amelyből a kezesi minőségben való kötelezettség vállalás kitűnik. A váltó előlapjára írt puszta aláírást kezességnek kell tekinteni, de meg kell jelölni azt a személyt, akiért a kezességet vállalták, ha ezt nem jelöli meg, akkor a kibocsátóért vállalja kezességet. Ha a váltókezes a váltót kifizeti, a váltóból eredő jogokat megszerzi azzal szemben, akiért a kezességet vállalta. Az óvás A váltókövetelés érvényesítésnek sajátos intézménye az óvás. A váltó kifizetésnek vagy elfogadásának megtagadását közjegyző által felvett közokirattal kell igazolni, ez az óvás. 1.

2.

Elfogadás hiánya miatti óvást az esedékesség előtt kell felvenni, ha -

az elfogadást egészben vagy részben megtagadták

-

a címzett csődbe jut, vagy fizetéseit megszünteti, vagy a vagyonára vezetett végrehajtás sikertelen

-

az elfogadás végett be nem mutatható váltó kibocsátója csődbe jut

A fizetés hiánya miatti óvást esedékességkor kell felvenni, ha a fizetés nem történt meg.

Az óvás bizonyítási eszköz, arra szolgál hogy a kibocsátónak és az átruházónak bizonyítani lehessen, hogy kellő időben mentek el a váltóadóshoz és az nem fizetett. A belföldiek közötti forgalomban óvást magára a váltóra írt és kelettel, valamint a címzett, illetőleg a fizetést teljesítő harmadik személy aláírásával ellátott nyilatkozat helyettesítheti, ki9véve ha a váltóban közhitelű óvást írnak elő. A kibocsátó, bármelyik átruházó vagy kezes a váltóra írt és aláírt kifejezett nyilatkozattal felmentheti a váltóbirtokost az óvás felvételének kötelezettsége alól. Ez az óváselengedés. A váltóbirtokos az elfogadás vagy fizetés hiányáról az őt közvetlenül átruházót és a kibocsátót az óvás vagy a bemutatás napját követő 4 napon belül értesíteni köteles. Mindegyik átruházó köteles az értesítés vételét követő 2 napon belül a kapott értesítést az őt megelőző átruházóval közölni, egészen a kibocsátóig. A váltó kibocsátói, elfogadói, átruházói, kezesei a váltóbirtokos irányába egyetemlegesen felelnek. A váltóper Közvetlen váltókereset: felperese a váltóbirtokos, aki a váltó tőkeösszegét, kamatot, az óvási, értesítési és egyéb költségeket és a váltó összege után számított 3 ezrelékes ún. váltódíjat igényelheti az alperestől. A váltókereset mellett egyidejűleg megtérítési keresetet is indíthat a váltóbirtokos. Ha a megtérítési kötelezettek közül bárki a váltót visszaváltotta, a vele szemben kötelezettekről ő már nemcsak az eredeti váltóösszeget, kamatokat, költségeket és váltódíjat követelheti, hanem az általa kifizetett teljes összeget, ennek a kifizetés napjától számított kamatát, költségeit, és a 3 ezrelékes váltódíjat. Tehát a váltóadósság kumulálódik, mivel ki-ki az általa fizetett összegre építi rá a késedelmi kamatot, költségeit, váltódíjat. A váltókövetelés elévülése Az elfogadóval szemben a váltóból eredő minden követelés a váltó esedékességétől számított 3 év alatt évül el. A váltóbirtokos követelései az átruházók és a kibocsátó ellen 1 év alatt évül el a kellő időben felvett óvás keltétől. Az átruházó követelése a többi átruházó és kibocsátó ellen 6 hónap alatt évül el attól a naptól számítva, amely napon az átruházó a váltót kifizette. Az elévülést csak a követelés bíróság előtti érvényesítés szakíthatja meg. Az elévülés nem zárja ki, hogy a jogosult a polgári jog általános szabályai szerint megtérítési igényt érvényesítsen a kibocsátóval szemben. A váltó leszámítolása és viszontleszámítolása. A váltóbirtokos a váltón alapuló követelését azonnali beszedési megbízással érvényesítheti. A bank váltón alapuló megbízásnak akkor tesz eleget, ha -

a fizetés helyeként a bank vagy valamely más pénzintézet szerepel

-

a saját váltót a kiállító, az idegen váltót az elfogadó a banknál bejelentett módon írta alá

-

a váltó sértetlen és jól olvasható

-

A banknak nincs tudomása arról, hogy a váltót közjegyzői eljárással megsemmisítették vagy a beváltást megtiltották

-

A szükséges fedezte a terhelendő bankszámláján rendelkezésre áll

Ha a felsorolt konjuktív feltételek valamelyike hiányzik, akkor a bank nem tezs eleget a megbízásnak, hanem visszaküldi a váltót. A banknál számlával rendelkező váltóbirtokosok kérhetik a birtokukban lévő váltó leszámítolását, úgy hogy a váltót forgatmány útján a bankra ruházzák át. A bank akkor vesz át váltót leszámítolásra, ha -

a vált ó megfelel a jsz-ban előírt alaki és tartalmai követelményeknek

-

ha fennállnak azok az együttes feltételek, melye3k megléte esetén a bank beszedési megbízást teljesíthet

-

a váltó lejárata nem hosszabb 1 évnél

-

a leszámítolást kérő forgatmányt a bankszámla feletti rendelkezésre bejelentett módon írta alá

21

A napok száma nem más, mint a váltó esedékességéig hátralévő napok száma. Minél hosszabb ez az idő, annál nagyobb a kamat. A kamatláb: a leszámítolási kamat, diszkont jellegű kamat, tehát olyan, amit levonnak a kölcsön összegéből és csak az így fennmaradó részt fizetik ki. Ezzel szemben a normál kölcsönöknél a kamatot nem vonják le a kölcsön összegéből, hanem később kell kifizetni. Tehát amikor a bank leszámítolja a váltót, akkor ettől az időponttól ő minősül már váltóbirtokosnak. A pénzintézetek az általuk leszámítolt váltókat viszontleszámítolás céljából a MNB-hoz nyújtják be. A factoring ügylet jellemzői, szereplői és az ügylet lebonyolítása, előnyei a hitelügylettel szemben. A faktoring fogalma A definíció szerint a faktoring a szállító és vevő közötti kereskedelmi megállapodásban meghatározott, fizetési haladékkal rendelkező számlaköveteléseknek ellenérték fejében harmadik félre - a faktorra - történő engedményezése. Az előbbi meghatározáson kívül a faktoring lényegéhez tartozik továbbá az adott szállító - áruszállításból és szolgáltatásból eredő - számlaköveteléseinek speciális pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végző szervezet - a faktor - által történő folyamatos megvásárlása és szükség szerinti előfinanszírozása. A fenti definíciók a mai joggyakorlatban azt jelentik, hogy a számlaköveteléseket lejárat előtti, meghatározott finanszírozási feltételekkel - általában visszkereset mellett - megvásárolják. A visszkereset kikötése annyit tesz, hogy a faktor a kötelezett nemfizetése esetén kérheti az engedményező szállítótól - a követelés visszaengedményezése mellett - a szállító részére általa átutalt összeg, illetőleg járulékok megfizetését. Faktorálásnak az UNIDROIT Egyezménnyel összhangban azt a szolgáltatást nevezhetjük, amely az alábbi négy lehetséges szolgáltatás közül legalább kettőt magában foglal: a.

a szállító megelőlegezése,

b.

könyvelés,

c.

kinnlevőségek beszedése,

d.

a vevő nemfizetési, késedelmes fizetési kockázatának átvállalása.

A faktor a kereskedelmi konstrukció és az abban részt vevő cégek bonitása (pénzügyi szempontú osztályzása) szerint határozza meg, hogy az adott szállító-vevő kapcsolatban, az említett lehetséges tevékenységek közül melyek elvégzését vállalja. Jogszabályi háttér A faktoring a Polgári Törvénykönyvünk szerint nem nevesített szerződésfajta, így ezeknél az ügyleteknél a Ptk.-nak az engedményezésre és tartozásátvállalásra (Ptk. 328-333. §) vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az engedményezés során az engedményező a kötelezettel szembeni követelését az engedményesre ruházza, így a követelés új jogosultja az engedményes, a régi jogosult pedig az engedményező helyébe lép. Az engedményezés tárgya tekintetében a Ptk. azt a korlátozást tartalmazza, hogy tilos engedményezni a jogosult személyhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja. Az engedményezéshez nincs szükség a kötelezett hozzájárulására, de annak érvényessége a kötelezett - elévülést megszakító - értesítésétől függ, ami azt jelenti, hogy az engedményezés alapjául szolgáló megállapodás a kötelezett értesítése nélkül érvénytelen. Ebben a kérdésben a jogalkalmazók megosztottak, de a gyakorlatban ennek ritkán van jelentősége, hiszen az engedményesnek alapvető érdeke, hogy az engedményező értesítse a kötelezettet az engedményezésről. Az értesítéssel kapcsolatban mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a kötelezett a kétszeres teljesítés veszélyének teszi ki magát, ha annak ellenére teljesít, hogy az engedményezésről történő értesítés nem az engedményezőtől származik. Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító kezességből és zálogjogból eredő jogok is. Tekintettel arra, hogy a Ptk. csak a zálogjogot és a kezességet nevezi meg olyan jogokként, amelyek átszállnak az engedményesre, a gyakorlatban biztosítékként gyakran alkalmazott opciós jog már nem illeti meg az engedményest. A kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értékesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. Így a kötelezett hivatkozhat az alapszerződés érvénytelenségére vagy arra, hogy a követelés létre sem jött, viszont nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely az engedményes és az engedményező közti jogviszonyra vonatkozik. A kötelezett beszámíthatja az ellenköveteléseit is, feltéve ha azok a beszámítás feltételeinek megfelelnek, azaz egyneműek és már lejártak. Előzőeken túl a kifogáshoz és a beszámításhoz az is szükséges, hogy azok jogalapja az értesítéskor már fennálljon. Ez a szabály a faktorálást megnehezíti, mivel lehetőséget ad a kötelezettnek, hogy az engedményes ellen forduljon anélkül, hogy a kötelezettnek az eredeti jogviszonyhoz köze lenne. Az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért, az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig kezesként felel, ha a követelést kifejezetten nem bizonytalan követelésként ruházta az engedményesre, vagy a felelősséget egyébként nem zárta ki. Ez a Ptk.-nak szintén olyan rendelkezése, amelyet az engedményezési szerződés megkötése során szem előtt kell tartani. UNIDROIT Egyezmény A nemzetközi követelésvételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről az 1997. évi LXXXV. törvény rendelkezik. Ezt az egyezményt csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a szállító és a vevő székhelye különböző országban van. Az egyezmény alkalmazásának további feltétele, hogy a szállító, a vevő és a faktor székhelyének országai az egyezményhez csatlakoztak, illetve mind a szállítási, mind a faktoringszerződés tekintetében egy szerződő ország joga legyen irányadó. Finanszírozási faktoring A finanszírozási (ún. "kétlábas") faktoringot alapvetően hasonló nagyságrendű, azonos kereskedelmi pozícióval rendelkező, egymással folyamatos és jelentős volumenű szállító-vevő kapcsolatban álló partnerek alkalmazzák. Ez a speciális faktoringügylet olyan finanszírozási lehetőség, amelynek során a faktor partnerei részére a faktoringra jellemző rulírozó jelleggel finanszírozási keret áll rendelkezésre. A faktor e keret terhére fogadja és faktorálja a számlákat. A faktor mind a szállító, mind a vevő (kötelezett) bonitását megvizsgálja, és mindkét fél hitelképességét figyelembe véve állapítja meg azt a hitelkeretet, amely alapján a szállítóval és a vevővel a keretszerződés egyaránt megköthető. E forma előnyös a szállító számára, hiszen biztos forrást jelent azáltal, hogy a faktor rendszeresen faktorálja - az adott keretösszegen belül - a számlákat, így időben jut pénzéhez, és a faktor közbeiktatásával kiküszöböli a késve fizetés kockázatát. Azért is előnyös e forma, mert tervezhetőbbé válnak az árbevételek, ennek okán pedig javul a cég likviditása. Ugyanakkor a vevőnek is megéri e formát alkalmazni, mert elvárhatja szállítójától a fizetési haladékot anélkül, hogy ezzel likviditási problémát okozna. További előny, hogy a kamatköltségek megosztása révén kedvező finanszírozási lehetőséghez juthat, mivel a faktoring-keretszerződés határozatlan időre szól. Azért is előnyös a vevőnek a finanszírozási faktoring módszerét használni, mert piaci pozíciójától függetlenül határozhatja meg, illetve egységesítheti kereskedelmi szerződéskötési rendszerét, és szállítói sem fogják telefonon zavarni a határidő előtti "kivételes" fizetési igényükkel. Szerződés szerinti lebonyolítás a.

A szállító és a vevő megállapodik a számlakövetelés faktorálásáról.

b.

A faktor megvizsgálja mindkét partner hitelképességét.

c.

A finanszírozási keretösszeg és a futamidő - a faktor által vállalt finanszírozás időtartama - rögzítése után a faktor szerződést köt mind a szállítóval, mind a vevővel.

d.

A faktor megvásárolja a vevő által igazolt számlát, és előlegként átutalja a számlaösszegnek a megállapodásban rögzített részét - általában a számlaösszeg 80%-át - a szállítónak.

e.

Legkésőbb a faktoringszerződés szerinti esedékességkor, vagyis a futamidő lejáratakor a vevő fizet a faktornak.

f.

A faktor elszámol mind a szállítóval, mind pedig a vevővel.

g.

A faktor a fizetést követően szabaddá vált keretösszeg erejéig új számlát vásárol meg a szállítótól.

Költségek A szállítót terhelő költségek: a.

Kezelési költség: A számla értékének meghatározott százaléka.

b.

Faktoringdíj: A számla értékének meghatározott százaléka a futamidő függvényében.

c.

Kamat: Általában a finanszírozott összeg után az előleg átutalásától a számla esedékességéig fizetendő kamat.

d.

Keret rendelkezésre tartási jutalék: A napi ki nem használt keretösszegek után számított kamat a szerződés kezdetétől annak megszűnéséig.

e.

A vevőt terhelő költségek:

f.

Kamat: Általában a finanszírozott összeg után a számla esedékességétől a vevő fizetéséig, de maximum a futamidő végéig számított kamat.

g.

Késedelmi kamat: Késedelemben lévő összeg után a faktoring-futamidő lejártától a vevő fizetéséig terjedő időre számított késedelmi kamat.

Nemzetközi faktoring 1. Exportfaktoring A magyar exportőr cégek gyakran találják szemben magukat olyan akadályokkal, amelyek exportjuk növelését gátolják. Az egyik nehézség az, hogy vevőikről nincsenek hiteles információik, és mivel gyakran kell sima átutalásos fizetési módba beleegyezniük, a vevő nemfizetésének kockázata magas. Talán még fontosabb, hogy az exportőr likviditási problémái korlátozzák a kivitel bővülését. A külföldi gyakorlatnak megfelelően a magyar eladók is sokszor kényszerülnek rövid lejáratú, 30-90 napos kereskedelmi hiteleket nyújtani vevőiknek. A már "megkeresett", de még be nem folyt pénz okozta likviditási gondok az újratermelés akadályaivá válnak. Előnyei: a.

teljes fizetési garancia az előzetesen jóváhagyott vevőkre a nem kereskedelmi vitából és nem vis maiorból eredő nemfizetés esetére,

b.

nagyobb likviditás az exportszámlákra fizetett 80%-os előlegek által, a faktoringfinanszírozás a forgalommal automatikusan növekszik, így a forgalomnak megfelelő finanszírozással nem lép fel likviditási nehézség,

c.

az előlegfizetések révén kiküszöbölhető a külföldről jövő fizetések átfutási ideje,

d.

késedelmes fizetéskor a követelés behajtását a vevő országában működő faktor végzi el,

e.

javítja az exportőr versenyhelyzetét, mivel a faktorálás nyújtotta fizetési garancia lehetővé teszi az exportőrök számára az akkreditívről való lemondást és a sima átutalási mód elfogadását,

22

f.

az adminisztráció csökken, hiszen az exportkövetelések nyilvántartását a faktorok veszik át.

Előfeltételei: a.

folyamatos exportőr-importőr kapcsolat,

b.

a faktorálásra felajánlott követelések nem lehetnek lejártak,

c.

éves szinten a faktor által minimálisan meghatározott forgalom,

d.

nyitva szállítás.

Költségei: Az exportfaktorálás költségei három tényezőből tevődnek össze: a.

az importőr minősítése a kért hitelkeretösszeg százalékában,

b.

a faktorálás nyújtotta szolgáltatások díja (faktoringdíj) a számla értékének százalékában,

c.

a megelőlegezett összegek után számított kamat.

Az exportfaktoring ügylet lebonyolítása a.

Az exportőr megállapodik az exportfaktorral követelései faktorálásáról.

b.

Az exportfaktor megbízása alapján az importfaktor megvizsgálja az importőr hitelképességét, kedvező minősítés esetén garanciát vállal az importőr fizetéseiért.

c.

Az exportőr kiszállítja az árut, és a számlamásolatot eljuttatja az exportfaktornak.

d.

Az exportfaktor azonnal kifizeti a számla értékének 80%-át az exportőrnek, és a számlamásolatot továbbítja az importfaktornak.

e.

Esedékességkor az importőr az importfaktornak fizeti ki a követelés összegét, amennyiben ez nem történik meg, az importfaktor behajtja a követelést.

f.

Amennyiben a követelésbehajtás 90 napig nem vezet eredményre, az importfaktor fizet, feltéve hogy a szállító és a vevő között nem áll fenn kereskedelmi vita.

g.

Az importfaktor átutalja a követelés összegét az exportfaktornak.

h.

Az exportfaktor elszámol az exportőrrel.

2. Importfaktoring Az importfaktorálás szabályai megegyeznek az exportfaktoráláséval, azzal a különbséggel, hogy az importőr lesz a magyar vállalat, a belföldi faktor pedig az importfaktor. Az ilyen kapcsolat lényege, hogy a belföldi faktor minősíti az importőrt és az előzetes minősítés eredményeként garanciát vállal az importőr fizetéseiért. Az importfaktorálás révén az importőr mentesülhet az akkreditíves fizetési mód és az azzal járó költségek alól, mivel az importfaktor garanciája elegendő biztosítékot jelent az exportőr számára. Az importfaktoringnak a vevő számára nincsenek direkt költségei, hiszen az előfinanszírozás költségei az exportőrnél jelentkeznek. Az importfaktoring ügylet lebonyolítása Az exportfaktor tájékoztatja az importfaktort az exportőrről, aki követeléseit faktoráltatni akarja, valamint az exportőr kéréséről, ami lehet csak a követelések beszedése, vagy az importőr minősítése és fizetési

a.

kockázatának átvállalása is. Az exportfaktor a hitelkockázat átvállalásával járó megbízás esetén hitelkeret-jóváhagyási kérelmet terjeszt elő. Az importfaktor minősíti az importőrt a számlavezető bankjának információja és saját minősítőrendszere alapján. Az importfaktor az általa jóváhagyott összegig garanciát vállal, ami azt jelenti, hogy az importőr

b.

fizetésképtelensége esetén ő fog helyette fizetni. Az importfaktor a jóváhagyott összeget közli az exportfaktorral, az összeg teljes elutasítása esetén röviden közli az indokot is. Exportfaktor egy átruházó nyilatkozat kíséretében fizikailag és az elektronikus rendszeren is továbbítja az importőrnek az exportőr által benyújtott számlákat. Az importfaktor nyilvántartásba veszi a számlákat, és

c.

figyelemmel kíséri a számlák esedékességét. d.

Amennyiben az importőr az esedékességkor fizet az importfaktornak, úgy az importfaktor tájékoztatja erről az exportfaktort, és továbbutalja az összeget az exportfaktornak.

e.

Amennyiben az importőr nem fizet, az importfaktor fizetési felszólításokat küld az importőrnek a kialakított standard eljárás szerint, illetve megpróbálja megtudni a nemfizetés okát.

f.

Amennyiben az importőr kereskedelmi vita miatt nem fizet, az importfaktor tájékoztatja az exportfaktort. Az importfaktor az exportőr költségére pert indíthat az importőr ellen.

g.

Amennyiben az importőr fizetésképtelenség miatt nem fizet, úgy az importfaktor az általa jóváhagyott összeg erejéig kifizeti a számlák ellenértékét az esedékességet követő 90. napon, és saját nevében eljár az importőr ellen a követelés minél nagyobb összegű behajtása céljából.

A faktorálás feltételei Faktoringtevékenységet a Hpt. szabályozása szerint pénzügyi intézmények - hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások - végezhetnek. A Hpt. 1997. január 1-jei hatálybalépésekor az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet nyilvántartásában szereplő pénzügyi szolgáltatást - így a faktoringszolgáltatást - végzők 1998. december 31-ig a korábban hatályos jogszabályok által előírt feltételek mellett végezhetik a faktorálást. Egy vállalkozás hiába kapja meg azonban a működés megkezdéséhez szükséges engedélyeket, tevékenységét eredményesen csak akkor tudja folytatni, ha hosszú távon képes tevékenysége finanszírozására. Az a jogszabályi rendelkezés, hogy a pénzügyi vállalkozásokként működő faktorcégek csak a saját tőke erejéig fogadhatnak el a nyilvánosságtól visszafizetendő pénzeszközt, erőteljesen korlátozza forrásszerzési lehetőségeiket, különösen kötvénykibocsátásukat. E korlátozás következtében a faktorcégek számára kétféle megoldás kínálkozik, ha a faktoringtevékenységhez a forrást hosszú távon biztosítani szeretnék. Az egyik megoldás az, hogy a faktorcég szakosított hitelintézetként jön létre vagy azzá alakul át, a másik pedig, hogy a faktorcég egy hitelintézettel alakít ki olyan kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést, amely hosszú távon biztosítja tevékenysége finanszírozását. Figyelembe véve, hogy a faktoringban rejlő lehetőségek jelenleg csak kismértékben kihasználtak, az elkövetkezendő években arra lehet számítani, hogy egyre több pénzügyi intézmény áll az ügyfelek rendelkezésére faktoringszolgáltatással. A forfait ügyletek jellemzői. Honnan ered a forfetírozás? A forfetírozás - forfaiting - szó eredete a francia "á forfait" kifejezésből ered. E finanszírozási technika alkalmazásakor ugyanis a forfetőr az áru leszállítását követően azonnal kifizeti annak ellenértékét az exportőr részére, és lemond a visszkereset lehetőségéről. A forfetírozás elsősorban rugalmassága miatt egyre elterjedtebb finanszírozási forma, amely hatékony segítséget nyújt az exportőröknek szállításaik finanszírozására. A forfetírozás minden olyan piacon működőképes, ahol megbízható bankok készek garanciát vállalni a tartozások visszafizetésére és ahol a hitelkockázatok vállalhatóak. Mit is jelent valójában a forfetírozás? A forfetírozás kereskedelmi követelések (pl. váltók, saját váltók és egyéb eszközök) visszkereseti jog fenntartása nélküli megvásárlását jelenti. A visszkereseti jogról való lemondás azt jelenti, hogy amennyiben az importőr nem teljesíti fizetési kötelezettségét, az exportőrt az nem terheli. A forfetőr az előzetes megállapodás szerinti kamatot a a váltók végső lejáratáig számított diszkont formájában levonja az exportőrnek kifizetett összegből. A hitelviszonyt kifejező értékpapírok lehetnek idegen váltók az importőr elfogadványával, vagy saját váltók, de mindenkor szükséges, hogy az importőr bankja avalizálja, vagy más formában feltétel nélküli készfizető garanciát vállaljon visszafizetésükre. Milyen előnyök jelentkeznek az exportőrnél? a.

Azonnali fizetés: a sikeresen lebonyolított szállítást követően az exportőr azonnal megkapja áruja ellenértékét. A követelések készpénzre váltása javítja az exportőr cash flow-ját.

b.

Kockázatmentes teljesítés: a forfaiting ügylet lezárásával az exportőr az importőrnek nyújtott hitel lejáratától függetlenül megszabadul a kétes követelésekkel járó kockázattól; ugyanis a forfetőr lemond az exportőrrel szembeni visszkereseti jogáról.

c.

Politikai kockázatmentesség: az exportőrnek nem kell attól tartania, hogy az importőr politikai változások, államosítás, zavargások vagy akár központi devizakorlátozások miatt nem fizet.

d.

Kiküszöböli az árfolyamkockázatot: ha az exportőr nem saját devizájában értékesít, a forfetírozás révén az importőrnek nyújtott hitel futamideje alatti árfolyamváltozások nem érintik. Elegendő, ha az exportőr a diszkontált értéken végrehajtott fizetésig köt fedezeti ügyletet, ami lényegesen olcsóbb az importőrnek nyújtott hitel teljes futamidejének lefedezésénél.

e.

Növeli a versenyképességet

f.

i)

az

exportfinanszírozás

az

importőrök

számára

vonzóbbá

teszi

a

termékeket

ii) az exportőr a kevésbé fejlett országokban tevékenykedő importőrökkel is biztonságos körülmények között köthet üzletet g.

A tranzakció gyorsasága és egyszerűsége

h.

i) a dokumentáció általában tömör és könnyen érthető ii) az exportőr megszabadul az adminisztrációs terhektől

i.

A kintlevőség kikerül az exportőr mérlegéből, mivel a forfetőr a leszámítolást visszkereseti jog nélkül végzi. Emiatt az exportőr hatékonyabban gazdálkodhat hitellehetőségeivel.

j.

Hitelfedezet nem szükséges, így a hitelbiztosítással járó költségek és komplikációk elkerülhetők.

k.

Kevesebb adminisztrációval jár, mivel nincs szükség az importőrnek nyújtott hitel teljes futamidejére kiterjedő monitoring tevékenységre, valamint a devizakockázat kezelésére.

l.

Az exportőr a finanszírozás költségeit és feltételeit beépítheti ajánlatába, tekintettel arra, hogy a feltételeket, rögzített kamatok mellett az ajánlat kiadása előtt meg lehet állapítani.

Milyen szerepet tölt be a forfetőr a tranzakcióban? A felszámított díjak ellenében a HIF felvállalja, hogy az importőr tartozását behajtja. A Hungarian International Finance Ltd. lejáratukig portfóliójában tarthatja a váltókat, mint befektetést, vagy egy másik forfetőr részére értékesítheti szintén visszkereset nélkül. A váltók tulajdonosa lejáratukkor a kifizető bankhoz nyújtja be az egyes papírokat. Hogyan zajlik egy tipikus forfaiting tranzakció?

23

A Hungarian International Finance Limited készen áll arra, hogy egy adott ügyletre ajánlatot tegyen, vagy azt megvásárolja, függetlenül attól, hogy a tárgyalások milyen stádiumban vannak. Számos exportőr akkor adja el követeléseit, amikor a kötelezvények, illetve a kereskedelmi váltók vagy hitellevelek már rendelkezésre állnak. Jó tudni azonban, hogy már ezt megelőzően is mód van az értékesítésre. Ha az exportőr már tudja, hogy egy adott időpontban kötelezvényeket, illetve váltókat fog kapni, illetve az importőr hitellevelet fog számára nyitni, azonnal megállapodhat a Hungarian International Finance Limiteddel, és rögzítheti az alkalmazandó leszámítolási kamatlábat. Minél előbb vonja be a forfetőrt az exportőr, annál kedvezőbb helyzetbe kerül, hiszen a leszámítolás költségeit a kereskedelmi szerződés kalkulációja során figyelembe veheti. A HIF mindig kész arra, hogy ügyfelei részére tanácsot adjon a tranzakció természetétől és az érintett piactól függő legkedvezőbb finanszírozási struktúra kiválasztására. A Forfait- finanszírozás és a faktoring összehasonlítása:

Faktoring

Forfait- finanszírozás

Rövid lejáratú követelések megvásárlása (max. 12 hónapig).

Közép és hosszú lejáratú követelések megvásárlása (1- 15 év)

Számlakövetelések megvásárlása

Váltó és számlakövetelések megvásárlása

Általában keret-megállapodások (meghatározott időtartamon belül valamennyi követelést felöleli).

Egyedi megállapodások

Áruügyletből származtatott követelések. Az ellenérték meghatározott hányadát zárolják, későbbi

Csak absztrakt (az áruügylettől elszakadt) követelések, zárolt összeg nélkül.

reklamációk, mennyiségi, minőségi kifogások, hiányok fedezetésre.

Kis összegű követelések megvásárlására is kiterjed.

A minimális követelés összege, amelyet megvásárolnak általában jelentős összeg.

Egyik vagy másik funkciót részben vagy egészben egymástól elválasztják.

A kockázatviselés és a finanszírozási funkció egymástól elválaszthatatlan.

A szolgáltató funkció gyakran igen jelentős.

A szolgáltató- ügyintéző funkció nem jelentős.

A vevő (az importőr) a faktoring ügyletről tudomást szerez.

A vevő (az importőr) a forfait ügylet létrejöttéről nem szerez tudomást.

A visszkereset kikötése gyakori.

A visszkereseti jog kikötése kizárt.

A költségek attól függően változnak, hogy a faktor milyen szolgáltatásokat nyújt

A teljes kockázat miatt a költségek magasak.

A lízing ügylet fogalma, motivációs tényezői, előnyei. A lízing A szó az angol lease (illetve present participle alakjából, a leasing szóból ered. A szó használata angol nyelvterületen sokkal tágabb, a bérlet olyan fajtáit is magában foglalja, amely a magyar fogalomban nem szerepel (például hozzáférési idő bérlése számítógépes hálózathoz). A tipikus szerződési forma, amely a bérlet és az adásvétel keveredéséből alakult ki, de egyik sem található meg benne tiszta formában. Def: Olyan ügyletfajta, ahol két szereplő, a lízingbeadó és a lízingbevevő meghatározott időre köt egymással szerződést. A lízingbeadó vállalja, hogy a szóban forgó eszközt, a lízingtárgyat megvásárolja, és a lízingbevevő részére átengedi annak használati jogát. Cserébe a lízingbevevő köteles lízingdíjat fizetni, amely a vételár kamatokkal növelt értékének adott naptári időszakra eső része (hónap, év… stb.). A lízingszerződés lejártakor a lízingtárgy automatikusan, vagy maradványérték megfizetése ellenében a lízingbe vevő tulajdonába kerülhet, attól függően, hogy hogyan állapodtak meg a lízingszerződés megkötésekor. A lízing jellemzően több kiegészítő szolgáltatást is magában foglalhat, például: biztosítási, vagy vámügyintézés, szállítás… stb. A lízing módozatai. Pénzügyi lízing Definíció Olyan üzleti megállapodás, mely szerint a lízingbe adó megvásárolja a lízingbe vevő által igényelt eszközt (lízingtárgyat), amit rendszeres díjfizetés ellenében a lízingbe vevőnek átenged. Szerződéskötéskor rendezni kell a jószág futamidőt követő tulajdonjogát, mely általában egy vételi opció (maradványérték), így a lízingbe vevőnek nem kötelező lehetőséget teremt a lízingtárgy megvásárlására. A maradványérték általában a lízingtárgy használt piaci árával egyenlő. Gyakran előforduló forma azonban a teljes amortizációs lízing is, melynél a futamidő hosszát úgy alakítják ki, hogy a lízingtárgy könyv szerinti értéke a futamidő végén nulla legyen. Zárt végű pénzügyi lízing A lízingtárgy a lízingbe adó tulajdonában marad a futamidő végéig, de lízingbe vevő könyveiben kerül aktiválásra, s ő jogosult az értékcsökkenés elszámolására is. Az utolsó lízingdíj, vagy a maradványérték megfizetését követően a lízingtárgy automatikusan a lízingbe vevő tulajdonába kerül. Az ÁFA teljes összegét a lízingbe vevőnek a futamidő elején kell megfizetnie, ehhez azonban a lízingbe adó rövid lejáratú kölcsönnel segítséget nyújthat. A lízingdíj kamatrésze a számviteli törvény előírásai szerint költségként elszámolható. Nyílt végű pénzügyi lízing A lízingtárgy a lízingbe adó tulajdonában van, de lízingbe vevő könyveiben kerül aktiválásra, s ő jogosult az értékcsökkenés elszámolására is. A lízingbe vevő a futamidő végén a következő változatok között szabadon dönthet: -

A maradványérték megfizetése ellenében a lízingtárgy tulajdonosává válik;

-

A szerződés meghosszabbítását kéri a maradványértékről indulva;

-

Nem kíván tulajdonjogot szerezni a lízingtárgy fölött.

A lízingdíjak tőkerészének ÁFA-ját az általános forgalmi adóra vonatkozó jogszabályok előírásai szerint vissza lehet igényelni, a kamatrészt a számviteli törvény szerint költségként lehet elszámolni A tőkerész ÁFA-ját a lízingbe vevő részletekben fizeti meg, illetékfizetési kötelezettsége pedig csak akkor keletkezik, ha a lízingtárgy tulajdonjoga hozzá kerül a futamidő végén. Tulajdonságai -

-

Zárt végű pénzügyi lízing o

A beszerzési ár Áfa tartalmát a lízingbe vevőnek a futamidő kezdetén kell megfizetnie, azonban később visszaigényelheti;

o

A lízingtárgy tulajdonjoga a lízingbe adónál van;

o

A lízingbe adó minden más tulajdonjoghoz kapcsolódó jogot a lízingbe vevőre engedményez;

o

A lízingbe vevő az utolsó részlet megfizetésével válik a lízingtárgy korlátlan tulajdonosává.

Nyílt végű pénzügyi lízing o

A futamidő végén tisztázódik csak, hogy ki lesz a lízingtárgy tulajdonosa;

o

Elkerülhető a lízingdíj, vagy a saját erő megfizetésekor esedékes ÁFA azonnali megfizetése.

Melyiket érdemes választani? -

-

Érdemesebb zárt végű pénzügyi lízinget, ha o

A lízingbe vevő általában ÁFA befizető pozícióban van;

o

A lízingbe vevőnek vannak szabad forrásai az ÁFA megfizetésére;

o

Jelentős működőtőke igény merült fel a lízingbe vevőnél.

A nyílt végű pénzügyi lízing a kedvezőbb, ha o

A lízingbe vevő nem rendelkezik az ÁFA megfizetéséhez szükséges szabad forrásokkal, vagy csak szívesebben osztaná el befizetési kötelezettségét a futamidőre;

24

o

A lízingbe vevő még nem biztos abban, hogy a futamidő végén meg akarja szerezni a tulajdonjogot;

o

A lízingbe vevő egyáltalán nem, vagy csak negyedévente tud ÁFA-t visszaigényelni.

Szabályozás 1996. évi CXII. törvény (Hitel és pénzintézeti törvény) szerint: Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbe adó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbe vevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbe vevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbe vevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbe vevő -

viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,

-

a hasznok szedésére jogosulttá válik,

-

viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),

-

jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbe vevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbe adó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.

Nem minősül pénzügyi lízingnek az anyavállalat és a leányvállalata közötti lízing, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet. Operatív lízing Definíció Az 1997/112 számú APEH iránymutatás és a Hitelintézeti Törvény alapján minden olyan lízing, mely nem pénzügyi lízing, operatív lízingnek tekinthető. Ennek ellenére általában csak a következő tulajdonságokkal jellemezhető ügyletet szokás operatív lízingnek tekinteni: -

A futamidő végén nem feltétlenül kerül sor a lízingtárgy tulajdonjogának átadására (vételi opció);

-

A maradványérték, (ahol a vételi opció gyakorolható), megegyezik, vagy közel áll a piaci értékhez;

-

Általában kapcsolódó szolgáltatások kísérik: lízingtárgy karbantartása, fejlesztése… stb.;

-

A lízingbe vevő a futamidő alatt rendszeres díjat fizet a lízingbe adónak.

A futamidő végén a lízingbe vevő a következő lehetőségek közül választhat: -

visszaszolgáltatja a lízingtárgyat;

-

alacsonyabb bérleti díj ellenében meghosszabbítja a futamidőt;

-

maradványértéken megvásárolja a lízingtárgyat.

Míg a pénzügyi lízing lényegét tekintve a hitelhez hasonlít, addig az operatív lízing valójában bérleti konstrukció, ezért szokták tartós bérletnek is nevezni.

Tulajdonságai -

A lízingtárgy a lízingbe adó könyveiben kerül aktiválásra (a lízingbe adó mutatja ki mérlegében és számolja el az értékcsökkenést);

-

Az üzemeltetés kockázata a lízingbe adó és a lízingbe vevő között megoszlik;

-

Ha a lízingbe vevő vállalkozás, akkor: o

A lízingdíj (bérleti díj) a számviteli törvény előírásaival összhangban költségként számolható el;

o

A lízingdíjat (bérleti díjat) 25 %-os ÁFA terheli

Az operatív lízing szerződés értelmében a lízingbe adó opciós vételi jogot biztosított maradványérték rögzítése mellett a lízingbe vevőnek. Ebből következik, hogy az operatív lízing tulajdonképpen bérlet, mivel nem biztos, hogy az eszköz átkerül a lízingbe vevő tulajdonába, ezért adójogi szempontból is ennek megfelelően kell kezelni. A lízingbe vevő a megfizetett bérleti (lízing) díjakat költségként (nem anyagjellegű szolgáltatások értékeként) számolja el. Ha a lízingbe vevőnél a lízinggel kapcsolatban egyéb járulékos, a számviteli törvény szerinti beszerzési ár részét képező költség is felmerül (pl.: szállítás, alapozás, próbaüzem… stb.), akkor azt a lízingbe vevőnek beruházásként kell elszámolnia, üzembe helyeznie és értékcsökkenési leírást kell elszámolni utána. Mindaddig, amíg a tárgyi eszköz a lízingbe, bérbe adó tulajdonában marad, értékcsökkenési leírást számolhat el utána az adózás előtti eredmény csökkentéseként. Mind a társasági adó, mind a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 30%-os értékcsökkenési leírást enged meg, az épületek, építmények kivételével. A számviteli törvény időbeli elhatárolást ír elő a kettős könyvvitelt vezetők esetében az olyan gazdasági események kihatásaira, amelyek több évet érintenek. Tehát a szerződésben meghatározott lízingdíj fizetéseket, illetve bevételeket, az adott időszak bevételei, illetve költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és elszámolási időszak között megoszlik. A társasági adóba a lízingre (operatív, pénzügyi) és a bérletre vonatkozó korrekciókat 1997-től új szerződések esetében nem kell alkalmazni. Meglévő szerződések esetében az 1996. évi LXXI. törvény 29. §-ának (1) bekezdésének b) pontja szerint a korrekciókat a szerződés lejártáig korábbi feltételek mellett alkalmazni kell. Amennyiben a lízingbe vevő a lízingelt eszköz megvétele mellett dönt, úgy azt beszerzési áron (szerződés szerinti maradványértéken, ha ilyen nincs vételi áron), aktiválni kell és értékcsökkenési leírást kell elszámolni utána. Az elszámolási módszer utólag nem változtatható meg. Allízing Ha nem a lízingbe vevő használja a lízingtárgyat, hanem tovább adja lízingbe, bérletbe. Jellemzően akkor kerül sor az alkalmazására, ha sok, kis értékű tárgyat kell bérbe adni, sok felhasználónak. A magyar jogszabályok előírják, hogy a végső felhasználónak pontosan tudni kell, hogy a lízingbe adója nem tulajdonosa a tárgynak, és milyen körülmények együttállása esetén kerülhet felmondásra a szerződés abban az esetben is, ha ő rendesen fizet. A megértéshez az alábbi ábra nyújthat segítséget: Határon átnyúló lízing Akkor beszélünk határon átnyúló lízingről, ha a lízingbe adó és a lízingbe vevő két különböző országban található. A magyar jogi szabályozás általában nem gördít akadályokat a határon átnyúló lízing elé, de kivételek persze itt is akadnak. A hatályos szabályozás szerint például termőföld nem kerülhet külföldi tulajdonba, ezért ennek tulajdonjog átruházással járó lízingje sem engedélyezett. Szállítói lízing A szállító megállapodik a lízingcéggel, hogy azon ügyfeleinek, akik bérelni, lízingelni szeretnének, az adott lízingcéget ajánlja. A konstrukció a nagyon laza együttműködéstől kezdve a kifejezetten szoros kapcsolatig terjedhet. A magyar piacon az ügynöki keretszerződések a jellemzők, a szállító minden lízingcéghez irányított ügyfél után jutalékot kap. Szembeötlő esete például az autóvásárlás, ahol a kiélezett verseny miatt a kereskedők árrése az értékesített autókon minimálisra csökkent, a lízingcégektől kapott jutalék azonban kárpótolja őket. Teljes körű szolgáltatás Elsősorban járműfinanszírozás, flottaüzemeltetés területén ismert forma. A lízing mellett a lízingbe vevő teljes körű szolgáltatást kap, és mindent egy díjba sűrítve fizet meg, pl: autóflottájának karbantartása, szervíze és lízingdíja egy szálában jelenik, a flottaüzemeltető ezzel leveszi az üzemeltetéssel járó teher nagy részét a lízingbe vevő válláról. Visszlízing Abban az esetben beszélhetünk visszlízingről, ha az eladó a saját tulajdonát képező tárgyat eladja a lízingcégnek, majd lízingszerződést köt az eladott tulajdonra a lízingcéggel. Ilyen esetekben tehát a tárgy eladója és vevője megegyezik, az értékesített majd visszalízingelt tárgynak ugyanakkor mindenképpen tehermentesnek kell lennie. Akkor szokott visszlízingre sor kerülni, mikor a vállalkozásnak szabadon felhasználható pénzeszközökre van szüksége. Ez alapvetően két esetben fordul elő: 1) a lízingbe vevőnek jól megy az üzlet és a bővítéséhez pénzre van szüksége, így a lízingcégnek eladott tárgy árából új berendezéseket vásárolhat. Hátránya, hogy az eredményből az új beruházást és a lízinget is finanszírozni kell. 2) a vállalkozás komoly pénzügyi gondokkal küzd annak ellenére, hogy tevékenysége piacképes. A pénzügyi gondokra megoldást nyújthat a visszlízing, ilyen esetben azonban még körültekintőbben kell eljárni mint az egyes esetben.

25

Lízing típusok összehasonlítása

Zárt végű pénzügyi lízing

Szerződő felek

Nyílt végű pénzügyi lízing

-

Lízingbe adó

-

Lízingbe adó

-

Lízingbe vevő

-

Lízingbe vevő

-

Szállító

-

Szállító

Operatív lízing

-

Lízingbe adó

-

Lízingbe vevő

-

Szállító(sok esetben megegyezik a lízingbe adóval)

Tulajdonjog

Lízingbe adónál

Lízingbe adónál

Lízingbe adónál

Tulajdonjog átszállása

Automatikus

Opció

Nincs / Elővásárlási jog

Lízingtárgy nyilvántartása

Lízingbe vevőnél

Lízingbe vevőnél

Lízingbe adónál

Értékcsökkenés elszámolása

Lízingbe vevőnél

Lízingbe vevőnél

Lízingbe adónál

Értékcsökkenési kulcs

Szokásos mértékű

Szokásos mértékű

Gyorsított

Értékcsökkenés mértéke

Teljes amortizáció

Teljes amortizáció

Részamortizáció

-

Tőkerész

-

Kamatrész

Törlesztések

Lízingbevevő által fizetett ÁFA

-

Tőkerész

-

Kamatrész

-

Tőkerész ÁFA-ja

-

Futamidő elején egy összegben

Futamidő alatt a tőkerészek arányában

Lízingbeadó kifizeti a szállítónak, majd visszaigényli

Lízingbeadó kifizeti a szállítónak, majd visszaigényli

Csak a kamatrész számolható el

A kamatrész és a tőkerészek ÁFA-ja számolható el

Futamidő

Közép vagy hosszú táv, határozott időtartam

Közép vagy hosszú táv, határozott időtartam

Lízingbe adó szolgáltatása

Csak finanszírozás

Csak finanszírozás

Finanszírozás és kiegészítő szolgáltatások

Biztosítékok

Szokásos hitelfedezetek és a lízingtárgy

Szokásos hitelfedezetek és a lízingtárgy

Lízingtárgy

Havi díjakon

Lízingbeadó által fizetett ÁFA (beszerzési ár után)

Lízingdíjak költségelszámolása

A teljes lízingdíj és utána az ÁFA is elszámolható Rövid vagy középtáv, határozatlan időtartam is lehet

-

Szokásos hitelkockázatok

-

Szokásos hitelkockázatok

-

Lízingbe vevő nemfizetése

-

Szállítói kockázatok

-

Szállítói kockázatok

-

Üzemeltetési kockázatok

-

Visszavett lízingtárgy

-

Visszavett lízingtárgy

-

Visszavett lízingtárgy

-

Értékesítési kockázata

-

Értékesítési kockázata

-

Újrahasznosítás kockázata

-

Üzemeltetési kockázat

-

Üzemeltetési kockázat

-

Üzemeltetési kockázat -

Lízingtárgy visszavételének

A lízingbe adó kockázatai

A lízingbe vevő kockázatai

-

Szokásos hitelfelvételi kockázat

-

Szokásos hitelfelvételi kockázat

-

Lízingtárgy visszavételének kockázata

-

Lízingtárgy visszavételének kockázata

kockázata -

Díjfizetés kockázata

Törlesztés elszámolása a lízingbe

Tőke: adózott eredményből

Tőke: adózott eredményből

vevőnél

Kamat: költség

Kamat: költség

1996. évi CXII törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi

1996. évi CXII törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi

vállalkozásokról

vállalkozásokról

Szokásos saját erő

10-30%

10-30%

10-30%

Szokásos maradványérték

0

5-20%

A piaci ár 10-30%-a

Jogi háttér

Teljes törlesztés: költség

Polgári törvénykönyv

A lízingdíj és a lízingszorzó számítása. Bruttó lízingdíj: A teljes vételár szinonimája lízingszerződés esetén. Magában foglalja az induló lízingdíjat és az azt követő - havi vagy negyedéves ütemezésben fizetett - lízingdíjat, továbbá az általános forgalmi adót is. Nettó lízingdíj: A bruttó lízingdíj áfával csökkentett összege. A nettó lízingdíjra a jelenlegi szabályok szerint 25 százalék plusz áfát kell fizetni. A bruttó lízingdíjból úgy kapjuk meg a nettó lízingdíjat, hogy azt 20 százalékkal csökkentjük. A különbség magyarázatára szolgál a következő példa: a 100 egység vételárú eszköz bruttó vételára 125 egység. A 125 egységből úgy jutunk vissza a 100 egységhez, hogy 0,8-del szorozzuk, vagyis itt a csökkenés mértéke 20 százalék. Személygépkocsinál nem igényelhető vissza lízingdíjba foglalt áfa, viszont ugyanez megtehető minden más eszköz lízingelése esetén. Lízingszorzó: A finanszírozók egy része az autó bruttó vételárát ezzel szorozza meg és így jut a bruttó lízingdíjhoz. Más finanszírozó a nettó véltelárat növeli a lízingszorzóval, így jut el a nettó lízingdíjhoz, amit tovább kell növelni az áfával ahhoz, hogy megkapja a bruttó lízingdíjat. Megint mások a bruttó vételárat szorozzák meg a lízingszorzóval és a nettó lízingdíjat kapják eredményül, amihez még hozzáadják a 25 százalék áfát. "Ebben az esetben szokták a lízingbevevők megrágalmazni" a lízingbeadót azzal, hogy kétszer számítja fel az áfát. Valójában csak arra törekszik, hogy a lízingszorzó minél alacsonyabb legyen. A legmagasabb ugyanis akkor, ha a nettó vételárat megszorozva a bruttó lízingdíjat kapjuk. Önmagában a lízingszorzó azonban nem minősíti az ajánlatot. Az alacsony lízingszorzó ugyanis - ha magas a kezdő lízingdíj - kedvezőtlenebb lehet egy magasabb szorzóhoz képest akkor, ha ez utóbbi

26

alacsonyabb kezdő lízingdíjjal párosul. Egy ajánlatot mindig az minősíti, hogy mennyi a bruttó lízingdíj. Néhány finanszírozó a lízingszorzó szinonimájára a részletvásárlásnál is - például ráta néven - szorzószámot használ. Erre ugyanaz vonatkozik, mint a lízingszorzóra, ugyanis a teljes vételárak hasonlíthatók csak össze. Maradványérték: A lízingszerződések gyakorlata szerint a futamidő végén egy képletes összeg kifizetésével - ez maradványérték - kerül az eszköz a lízingbevevő tulajdonába. A gyakorlatban ez néhány 100 forinttól az értékesebb gépkocsiknál akár néhány 100 ezer forintig terjedhet. Gyakoribb az előző megoldás. Induló lízingdíj: A bruttó lízingdíjból az összeg, amelyet a szerződéskötéskor kell kifizetni. Pénzügyi tervezés a vállalkozásnál 1.

tervezés célja, tartalma tervezés célja:

-

bizonytalanság

o

kockázat csökkentése

o

jövőbeli események, negatív hatásainak kivédése, egyensúly teremtéssel

tervezés tartalma:

-

2.

o

o

felmérés

o

elemzés

o

szükségletek, kötelezettségek

o

eredmény összehangolása

o

új elemzés

o

véglegesítés

a vállalkozás vagyona: a vagyon megnyilvánulási formája a mérleg mérleg részei

-

o

Eszközök: a vagyon konkrét megnyilvánulási formái

o

Források: az eszközök eredete származása

ESZKÖZÖK

FORRÁSOK A Sajáttőke

A Befektetett eszközök (1 éven túliak) 1. Immateriális javak pl.: software

1. Jegyzettőke

2. Tárgyi eszközök pl.: gépsor

2. Eredménytartalék

3. Befektetett pénzügyi eszközök

3. Mérleg szerinti eredmény B Idegen tőke (kötelezettségek)

B Forgóeszközök (1 éven belüli) 1. Készletek (vásárolt, saját)

1. Hosszú lejáratú kötelezettség

2. Követelések

2. Rövid távú kötelezettségek

3. Értékpapírok 4. Pénzeszközök (készpénz, bankszámla)

§

tartós eszközök: befektetett eszközök

§

átmeneti eszközök: forgó eszköz

§

tartós forrás: sajáttőke + hosszú lejáratú idegen tőke

§

átmeneti forrás: rövid lejáratú idegen tőke

Illeszkedés elve: befektetett eszközöket sajáttőkéből hosszú lejáratú idegentőkéből alkalmazzák, forgó eszközöket idegen tőkéből. Lásd finanszírozási stratégiából 3.

pénzügyi tervek fajtái a.

középtávú -

3-5 éves

-

nagyvonalú tervezésre ad lehetőséget éves bontású

b.

rövid távú havi pénzforgalmat tartalmaz, napi bontásban

c.

éves -

1 évre vonatkozik

-

havi vagy negyedéves lebontású a pénzügyi tervezés fő vonala

o

szemlélete §

állományi szemléletű (státusz): adott időpontra fejezi ki a pénz állományt, eszközök és források állnak egymással szemben

§

forgalmi (likviditási): adott időtartamra felezi ki a pénz állományt, bevételek és kiadások állnak egymással szemben

§

cash flow ·

fogalma: megmutatja a vállalkozás likviditási helyzetét, azaz a bevételek és kiadások alakulása

·

szerepe: számszerűsíti pénzeszközök állomány változását

·

kiszámítása:

Adózott eredmény + Értékcsökkenés

Bruttó (működési) cash-flow - Működéssel kapcsolatos felhasználások + Működésből származó források Nettó (operatív) cash-flow ± Befektetési tevékenység cash-flow-ja - Osztalék (részesedés) kifizetés ± Finanszírozási tevékenység cash-flow-ja Egyenleg

4.

egyensúly megteremtése a pénzügyi terv alapján a.

intézkedések a vállalaton belül -

készlet eladás

-

tárgyi eszköz értékesítés

-

értékpapír eladás

-

sajáttőke emelése

27

kintlévőségek időtartam csökkenése

-

kötelezettségek (szállító) határidő kitolása

-

külső intézkedések

b.

5.

-

hitel felvétel (bank)

-

értékpapír kibocsátása

-

faktorálás

pénzügyi döntések fajtái a.

rövid távú a maximum 3 éves

-

illeszkedés elve szerint az átmeneti eszközöket (forgóeszközöket) átmeneti forrásból, vagyis rövid lejáratú idegentőkéből finanszírozzuk

b.

hosszú távú -

3 és 5 éven túli

-

illeszkedés elve szerint a tartós eszközöket (befektetett eszközöket) tartós forrásból (sajáttőkéből és hosszú lejáratú idegentőkéből finanszírozzuk)

A cash-flow A vállalkozások gazdálkodásának egyik legfontosabb elemzési területe a pénzügyi helyzet vizsgálata. A vállalkozás vezetése éppúgy érdekelt a pénzügyi helyzet naprakész ismeretében, mint a piac külső szereplői, a hitelezők, a szállítók, a befektetők stb. A vállalkozás pénzügyi helyzetének megítélése során elemzésünk három fő irányt érint:

·

a hosszú lejáratú fizető- és hitelképesség - az adósságállomány,

·

a rövid lejáratú fizető- és hitelképesség - a likviditás,

·

a pénzáramok - a cash flow -

alakulásának vizsgálatát. A cash flow-általánosan elfogadott értelmezés szerint - nem más, mint pénzforrások képződésének és felhasználásának folyamata egy meghatározott időszak alatt. Az angol terminológiánál maradva a cash flow a következő egyenlet segítségével értelmezhető: cash flow = cash in-flow - cash out-flow, azaz a cash flow értéke megegyezik a pénzbevételek és a pénzkiadások különbségével, végső soron tehát a pénzeszközök állományváltozását jelzi. A cash flow-kimutatás hasznosítása

·

A vállalkozás vezetői részéről

A vállalkozás vezetése számára a cash flow-kimutatás legfontosabb funkciója, hogy a vezetés számszerűsítve láthatja korábbi döntései következményeit és a döntések hatását a pénzeszközök állományára. A kimutatásból kiderül, hogy a működés bevételei fedezetet biztosítanak-e a belső tőkeigényre, vagy részvény- (esetleg kötvény) kibocsátással, hitellel biztosítandó a szükséges mértékű forrás. A cash flow-kimutatás részletes vizsgálata előzi meg általában a fizetendő osztalék mértékének meghatározását is.

·

A hitelezők és befektetők részéről

A cash flow-kimutatásból választ kaphatunk a vállalkozás kötelezettségteljesítési és osztalékfizetési képességére. A kimutatás ugyancsak jelzi a vállalkozás külső finanszírozási források bevonására vonatkozó esetleges igényét. Az elemzés során választ kaphatunk arra is, hogy az időszak befektetési, illetve pénzügyi tevékenysége, műveletei milyen hatást gyakoroltak a vállalkozás cash flow-jára. A cash flow-kimutatás összeállítása során a tevékenységeket általában három fő csoportba soroljuk, és ennek megfelelően vizsgáljuk, hogy ezek a tevékenységcsoportok, illetve műveletek milyen hatással vannak a vállalkozás pénzáramaira, pénzfolyamataira. A nemzetközi gyakorlatban többé-kevésbé azonos kategórizálás szerint a vállalkozás

·

operatív működési (üzleti) tevékenysége,

·

befektetési (beruházási) tevékenysége és

·

pénzügyi (finanszírozási) tevékenysége

befolyásolják a cash flow alakulását. Röviden tekintsük át, hogy a felsorolt tevékenységtípusok mely elemei járulnak hozzá a bevételei és melyek a kiadási oldal növekedéséhez

·

A szokásos üzleti (operatív) tevékenység hatása a cash flow alakulására

Bevételi oldalon megjelenik az összes olyan pénzáramlás, amely az üzleti tevékenységből - termék, illetve áruértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból - származik, valamint azok a bevételek, amelyek a normál üzletmenettel összefüggnek, de nem az árbevétel részei (kapott kötbér, késedelmi kamat stb.). Ugyancsak itt jelenik meg a más cégeknél meglévő vagyonrészek után kapott osztalék, valamint a kamatbevételek összege is. A kiadási oldal leglényegesebb tételei az üzemi tevékenységgel szorosan összefüggő kiadások, mint például a szállítóknak, illetve munkavállalóknak kifizetett pénzösszegek. A bevételi oldal logikáját követve itt jelennek meg a vállalkozás által fizetett kamatok, adók, illetékek is.

·

A befektetési (beruházási) tevékenység hatása a cash flow alakulására

Bevételi oldalon a leglényegesebb tételek a befektetési céllal vásárolt részesedések, értékpapírok eladásából származó pénzösszegek, illetve a tárgyi eszközök és immateriális javak értékesítésével kapcsolatos bevételek. Itt jelenik meg - mint egy pénzügyi befektetés hozama - a kapott osztalék, a részesedés is. A kiadási oldalt a befektetési célú részvény- és értékpapír-vásárlásra fordított pénzösszegek, illetve a tárgyi eszközök és immateriális javak beszerzésével összefüggő pénzkiáramlások alkotják.

·

A pénzügyi műveletek (finanszírozási tevékenység) hatása a cash flow alakulására

A tevékenységnek ez a része döntően a tulajdonosi források megszerzését, illetve esetleges visszafizetését (a saját tőkét érintő pénzmozgások), továbbá a hitel-, kölcsönfelvétellel és törlesztéssel kapcsolatos pénzmozgásokat foglalja magában. Az operatív cash flow meghatározására a hazai és nemzetközi gyakorlatban kétféle módszer alakult ki

·

Direkt módszer

A módszer alkalmazása során az eladásokból származó pénzbeáramlásból levonjuk mindazon üzleti ráfordításokat (és csak azokat), amelyek a pénzállományt csökkentik.

·

Indirekt módszer

Az előző módszernél elterjedtebb a hatályos számviteli szabályozás által is megkívánt, mondhatni általánosan alkalmazott módszer. Lényege, hogy a kiindulási alapnak valamely számviteli eredmény-kategóriát tekintjük, amit korrigálunk azokkal a tételekkel, amelyek az eredmény nagyságát ugyan befolyásolják, de nem járnak pénzmozgással. A pénzforgalmat nem érintő, az eredmény meghatározásánál figyelembe vett, azonban pénzkiáramlással mégsem járó, legismertebb üzemi jellegű ráfordításokra példa:

·

értékcsökkenési leírás

·

elszámolt értékvesztések

·

céltartalék képzés stb.

A leglényegesebb, pénzforgalmat nem érintő eredménynövelő tényezők: a visszaírt értékvesztés, az előző évi céltartalékok feloldása stb. A vállalkozások pénzáramlásainak elemzése során, a cash flow-kimutatás segítségével elsősorban arra keressük a választ, hogy a vállalkozás felhasználható pénzeszközei megy gazdálkodási területen képződnek, illetve azok felhasználása milyen célra történt. Az elemzés során több - a cash flow-kimutatásból számítható - mutatószámot is alkalmazhatunk Adósságfedezeti-, adósságszolgálati-, és kamatfedezeti mutatók

·

Bruttó (operatív) cash flow / Hosszú lejáratú kötelezettségek

·

Bruttó (operatív) cash flow / Hosszú lejáratú kötelezettségek esedékes törlesztő részlete

·

Bruttó (operatív) cash flow / Hosszú lejáratú kötelezettségek esedékes kamatai

28

Az első két mutató a vállalkozás hosszú lejáratú kötelezettségteljesítési képességének jellemzésére szolgál, amíg a harmadik arra ad választ, hogy a társaság működéséből származó pénzeszköz elegendő forrást biztosít-e a kamatfizetésekre. Befektetésfinanszírozási mutató

·

Bruttó (operatív) cash flow / Befektetési pénzszükséglet

A mutató igen fontos jelzőszám arra vonatkozóan, hogy a vállalkozás az adott időszak befektetési tevékenységét milyen arányban képes saját működési pénzforrásból finanszírozni, illetve milyen nagyságú külső forrásbevonás szükséges. Jövedelmezőségi mutatók

·

Bruttó (operatív) cash flow / Értékesítés nettó árbevétele

·

Bruttó (operatív) cash flow / Saját tőke

Felépítése adózott eredmény + écs leírás B° CASH-FLOW - működéssel kapcsolatos felhasználások + működésből származó források N° (operatív) CASH-FLOW - befektetési terv cash-flowja - a finanszírozási terv cash-flowja + osztalékfizetés CASH-FLOW EGYENLEG Működéssel kapcsolatos felhasználás

·

vásárolt készletek változása

·

saját termelésű készletek változása

·

vevő követelések változása

·

váltókövetelések változása

·

egyéb követelések változása

·

aktív időbeli elhatárolások változása

Működésből származó források

·

céltartalék változás

·

szállítóállomány változás

·

váltótartozások változása

·

tartós passzívák változása

·

egyéb rövid lejáratú kötelezettségek változása

·

passzív időbeli elhatárolások változása

Befektetési terv cash-flowja

·

immateriális javak változása

·

tárgyi eszközök változása

·

beruházások változása

·

a beruházási szállítók változása ( - )

·

a befektetett pénzügyi eszközök változása

·

értékpapír állomány változása

Finanszírozási tevékenység cash-flowja

·

hosszú lejáratú hitelek változása

·

egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek változása

·

rövid lejáratú hitel változás

·

saját tőke pénzmozgással járó változása A rövid távú pénzügyi döntések jellemzői

A rövid távú pénzügyi döntések minden cég esetében alapvető jelentőségűek, mivel ez napi döntési kényszerűség. Alapvető kérdés, hogy mennyit fektessen be a cég forgóeszközökbe, jelentős kérdés, hogy az eszközök mekkora részarányát célszerű tartós forrásokkal finanszírozni, és az irányítás és ellenőrzés teszi lehetővé, hogy a folyamatos likviditás fenntartható legyen. E területre jellemző, hogy az eszközök élettartama rövid, a döntések könnyebben korrigálhatók, és alacsonyabb költségűek.

A rövid távú pénzügyi döntések tehát a forgóeszközökre és a rövid lejáratú forrásokra vonatkoznak.

A forgóeszközökkel kapcsolatos tevékenység a cég működési ciklusaként értelmezhető. A működési ciklus során az alapanyagok beérkezésétől a késztermékek értékesítéséig tartó időszakot nevezzük készletezési periódusnak, míg az ezt követő időszak a követelések futamidejét jelöli.

A forgóeszközök körforgása során jelentős változások jellemzik a lekötött forgóeszközök mennyiségét és az összetételét is. A lekötött forgóeszközök lehetnek tartósan lekötöttek, ekkor a finanszírozásuk csak tartós forrásokkal elképzelhető, míg szükségessé válhat az átmenetileg szükséges forgóeszköztömeg is, melynek a finanszírozása rövid távú forrásokkal elképzelhető. A forgóeszköz gazdálkodás és finanszírozás elemzésére használt pénzügyi mutatók.

Vagyoni helyzet -

befektetett eszközök aránya: megmutatja, hogy az összes eszközökből hány %-ot tesznek ki a befektetett eszközök. Utal a tevékenység jellegére: termelő vagy kereskedelmi-szolgáltató jellegű

Befektetet t eszközök -

aránya (%) =

Befektetet t eszközök × 100 Összes eszköz

forgóeszközök aránya: megmutatja, hogy az összes eszközből hány %-át tesznek ki a forgóeszközök. Utal a tevékenység jellegére: termelő vagy kereskedelmi-szolgáltató jellegű

Forgóeszközök aránya(%) =

Forgóeszközök + AIE × 100 Összes eszköz

29

-

sajáttőke aránya: megmutatja, hogy az összes tőke hány %-a a sajáttőke, ha 30% a minimum, 50% akkor jó.

ST aránya(%) =

Sajáttõke × 100 Összses tõke

-

nettó forgótőke alakulása: megmutatja, hogy mennyi forgóeszközt finanszírozzák hosszú lejáratú kötelezettségből

-

forgótőke aránya

Nettó forgótõke = Forgóeszközök - rövid lejáratú kötelezettség

Forgótöke aránya = -

Forgótõke × 100 Jegyzett tőke

befektetett eszközök fedezettsége: utal a finanszírozási stratégiára

Befektetett eszközök fedezeti mutatója = -

Sajáttõke Befektetett eszközök

pénzügyi tőkeáttétel o

Hosszú lejáratú kötelezettség Sajáttõke + Hosszú lejáratú közelezettség

o

Hosszú lejáratú kötelezettség Sajáttõke

o

Összes eszköz × 100 Sajáttõke Megmutatja, hogy az eszközök értéke hányszorosa a sajáttőke összegének, ebből látható az is, hogy az eszközök hány %-át finanszírozzák az idegentőkéből

o

I deg entõke aránya =

idegentõke × 100 Összes tõke

Megmutatja, hogy a összes tőke hány %-a idegentőke Pénzügyi helyzet -

sajáttőke növekedése: Kedvező, ha a mutató értéke 1-nél nagyobb. Az 1-nél kisebb mutató a tőkevesztésre utal, amely ha tartóssá válik problémákat vetít előre.

Sajáttõke növekedés = -

Sajáttõke Jegyzett tõke

likviditási (fizetőképességi) mutató o

likviditási mutató, ráta, folyólikviditás: legyen nagyobb 1-nél

Likviditási mutató =

o

Forgóeszkö z Rövid lejáratú kötelezettség (folyó források )

likviditási gyorsráta

Likviditás i gyorsráta = o

Pénzeszközök + likvid értékpapírok + vevõk Rövid lejáratú kötelezettségek

kamatfedezeti mutató

Kamatfedezeti mutató = o

Kamatfizetés + Adózás elõtti Kamatkötelezettség

időtartam mutató: (nap) megmutatja, hogy a vállalkozás (ha nincs pénzbevétele) a likvid forgóeszközeivel hány napi működési kiadást tud finanszírozni

Idõtartam mutató =

Pénzeszközök + Likvid értékpapírok + Vevõk Napi átlagos mûködési kiadás

Napi átlagos mûködési kiadás = o

nyereség

Eredmény kimutatásban lévû összes ktg és ráf év napjai

átlagos beszedési idő: kintlévőségi időtartam: megmutatja, hogy a vállalkozó milyen hosszú futamidejű kereskedelmi hitelt nyújt a vevőinek, azaz a vevők átlagosan hány nap alatt teljesítenek fizetést

Átlagos beszedési idõ =

Átlagos vevõállomány Átlagos napi nettó árbevétel

Átlagos vevőállomány kiszámítási lehetőségei (készletszámításnál is alkalmazható)

§ ·

Egyszerű átlag

Nyitó vevõállomány + záró vevõállomány 2 ·

Kronologikus átlag

Nyitó vevõállomány Záró vevõállomány + idõközi vevõállomány + 2 2 n -1 o

átlagos fizetési idő: szállítók időtartama

Átlagos fizetési idõ = -

Nyitó szállítóállomány + Záró szállítóállomány 2 Átlagos napi anyagjellegû ráfordítás

pénzhányad mutató: a tartósan alacsony és a tartósan magas érték egyaránt rossz gazdálkodásra utal

Pénzhányad mutató =

Összes pénzeszköz + eladható értékpapír Rövid lejáratú kötelezettség

30

Jövedelmi helyzet -

tőke jövedelmezősége: Azt jelzi, hogy az egységnyi lekötött saját tőke mekkora adózott eredményt hoz a vállalkozás számára. A mutató növekvő tendenciája kedvező. Értékelésnél a saját tőke szerkezetét, elemeinek befolyásoló szerepét, valamint az eredményelemzést is célszerű figyelembe venni.

Tõke -

jövedelmezõsége =

ROE (tőkearányos eredmény): megmutatja a vállalkozás sajáttőke arányos nyereségét, nagyságát befolyásolja: pénzügyi tőkeáttétel, eszközarányos árbevétel, kamatteher, adóteher és a fedezeti hányad

Adózott nyereség × 100 Sajáttõke

ROE = -

ROA (eszközarányos jövedelemteremtő képessége): megmutatja a vállalkozás folyamatában részt vevő eszközök jövedelemteremtő képességét, nagyságát befolyásolja: eszközarányos bevétel és a fedezeti mutató

Kamatfizetés + adózatlan nyereség × 100 Összes eszköz

ROA = -

fedezeti hányad (%): árbevétel-arányos nyereség: megmutatja az 1 forint nettó árbevételre jutó működési eredményt

Fedezeti hányad = -

Kamatfizetés + Adózott eredmény × 100 Nettó árbevétel

pénzügyi tőkeáttétel: az a tőkeszerkezet, mely a sajáttőkén kívül az idegentőkét is tartalmaz, pénzügyi tőkeáttételes tőkeszerkezet

Pénzügyi tõkeáttétel = -

Adózott eredmény Sajáttõke

Összes eszköz Sajáttõke

eszközarányos árbevétel: megmutatja, hogy a vállalkozás 1 forint lekötött eszközértékkel hány forint nettó árbevételhez jutott

Eszközarányos árbevétel = -

kamatteher: a pénzügyi tőkeáttétel növekedésével nő a kamatteher (hisz több az idegentőke) a kamatteher mutató pedig csökken

Kamatteher = -

Nettó árbevétel Összes eszköz

Adózatlan nyereség Kamatfizetés + Adózatlan nyereség

adóteher: az adózás előtti éves eredmény adóterhét fejezi ki

Adóteher =

Adózott eredmény Adózatlan eredmény

Egyéb -

forgási sebesség o

forgási sebesség fordulatokban: megmutatja, hogy a forgóeszközök átlagos állománya hányszor térül vissza a nettó árbevételben

Fsf = o

Nettó árbevétel (ELÁBÉ) Forgóeszközök átlagos értéke (átlagkészlet )

forgási sebesség napokban: megmutatja, hogy hány nap volt szükséges a forgóeszközök egyszeri megtérüléshez, vagy hány napig elegendő az átlagkészlet.

Fs n = -

Forgóeszköz átlagos értéke Egy napi bevétel

Fs n =

vagy

Átlagkészlet × idõszak napjai Forgalom

piaci értékmutatók o

piaci érték: Ha > 1, akkor a piac többre értékeli a céget annak könyv szerinti értékénél. A befektetőknek ez pozitív, mert úgy ítélik, hogy az ilyen vállalat részvényeinek hozama általában magasabb a piaci tőkésítési rátánál.

Piaci érték =

Részvényárfolyam 1 részvény könyv szer int i értéke

1 részvény könyv szer int i értéke = o

Sajáttõke Részvények darab száma

P/E ráta: Az Rt. piaci értékének megítéléséhez leggyakrabban használt mutató. A részvényesek azt remélik ekkor, hogy a vállalat átlagos növekedése miatt az adózott nyereség nagyobb hányadát fizetik ki osztalékként

P / E ráta = Összefüggés:

-

Részvényárfolyam 1 részvényre jutó adózott nyereség

ROE =

Piaci érték könyv szer int i érték ráta

P / E ráta

tőke költsége: A tőke költségét a tőke alternatív költsége határozza meg. o

sajáttőke költsége: a tagok, részvényesek által a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni érték és az adózott nyereség után elvárt hozam, melynek alsó korlátja a tőke alternatív költsége. (Nem akarnak kevesebbet kapni, mint amennyit egy másik, azonos kockázatú és hozamszintű befektetési lehetőséggel kaptak volna).

o

Idegentőke költsége: a tőke használatáért fizetett díj (kamat). A kamatszintet ugyancsak a tőke alternatív költsége határozza meg. A tőkeköltség elvárt szintjét ex ante hozamnak, tényleges szintjét pedig ex post hozamnak nevezzük. A pénzügyi feszültségek kezelése

A vállalati működés a válságmenedzselés szempontjából három jól elkülöníthető szakaszra osztható: Az első szakaszban a vállalati tevékenység normális mederben folyik, a vállalat piaci helyzete stabil, realizálja az ágazatában szokásos nyereséget, esetleg annál is többet. Ebben a szakaszban is foglalkozni kell azonban a válság bekövetkezésének a lehetőségével. A válságszituáció ugyanis objektív. A vállalati működés e felhőtlen ideje alatt a megelőző (preventív) válságmenedzselésnek van létjogosultsága. A megelőző válságmenedzselés, a vállalati stratégia egészéhez hasonlóan, a vállalat első számú vezetőjének (elnök, vezérigazgató, ügyvezető igazgató stb.) a feladata. A megelőző válságmenedzselés alapvető célja: a vállalat megtartása az adott kedvező piaci helyzetben, a válságjelenségek felbukkanásának lehetőségét minimálisra csökkentve. A vállalati stratégia válságmegelőző tartalma mellett alkalmaznak konkrét válságelhárító technikákat is. Ilyenkor várható válságszituációkat modelleznek. A második szakaszban a vállalatnak a már fenyegető, illetve bekövetkezett válsággal kell szembenéznie. Ez a válságmendzselés igazi területe. Elhárítani a fenyegető válságot, illetve kivezetni a vállalatot a már kialakult válságból. Ebben a

szakaszban

a

válság

súlyossága

szempontjából

igen

eltérő

kezelést

igényelnek.

A válságmenedzselés itt már általában speciális válságmendzserek bevonásával folyik. Ezeket beoszthatják az addigi első számú vezető mellé is, akut válsághelyzet esetén azonban gyakoribb az addigi vezető leváltása, és új, válságkezelésben jártas szakember kinevezése a vállalat élére.

31

A harmadik szakaszban a vállalat már menthetetlen, felszámolása elkerülhetetlenné vált. A feladat ilyenkor a vállalat felhasznált eszközeinek minél kedvezőbb áron történő értékesítése, a vállalat hitelezőinek minél teljesebb kielégítése. Ezt a feladatot már mindig a felszámoló látja el. A felszámoló értesíti a hitelezőket, felméri a vállalat tartozásait és követeléseit, behajtja a követeléseket, valamint a törvényben meghatározott sorrendben kielégíti a tartozásokat. Ezek után a vállalkozást kivezetik a cégjegyzékből, és megszűnik létezni. Ez utóbbi jogi aktus zárja le a vállalkozás pályafutását. A pénzügyi feszültség kezelésének fokozatai CSŐDELJÁRÁS Célja: A fizetésképtelen gazdálkodó szervek újjászervezése, "meggyógyítása". Ezért a csődeljárás lényege, olyan egyezség létrehozásának megkísérlése a hitelezők bevonásával és hozzájárulásával, amely várhatóan helyreállítja az adós fizetőképtelenségét. Jellemzői:

·

a csőd bejelentése az adós elhatározásán múlik, erre két évente egyszer van lehetősége

·

az adós általában azért jelent csődöt, hogy megelőzze a hitelezők által kezdeményezett felszámolási eljárás lefolytatását (csődeljárás alatt nem lehet felszámolási eljárást folytatni)

·

az adós a csődeljárás bejentésétől 15 napon belül köteles a hitelezőket tárgyalásra hívni, ahol kéri a 90 napos fizetési haladékot

·

a fizetési haladékot akkor kell megadottnak tekinteni, ha a lejárt kitelezői követlések jogosultjainak több, mint a fele a le nem járt hitelezői követelések jogosuljainak a több mint 1/4-e egyetért feltéve, ha ezeknek a hitelezőknek a követelése eléri a mérlegben szereplő összes hitelezői követelések 1/3-át

·

a tárgyalásról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben többek közt meghatározzák azt az összeget, amelyet az adós kötelezettségként vállal

·

a tárgyalás eredményéről az adós 3 napon belül köteles értesíteni a bíróságot

·

a bíróság vagy megszünteti a csődeljárást, mert az adós nem kapta meg a fizetési haladékot vagy ha megkapta vagyonfelügyelőt rendel ki és közzéteszi a fizetési haladékot tartalmazó végzést a cégközlönyben

·

a vagyonfelügyelő:

o

az a személy, akit a bíróság kirendel csődeljárás idejére és aki korlátozza a gazdálkodó szervezet vezetőinek vagyonnal való rendelkezését

o

ellenőrzi a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét, erről tájékoztatja a hitelezőket és a bíróságot

o

megtámadhatja a csőd bejelentését megelőzően egy éven belül valamint a bejelentést követően megkötött szerződést vagy más jognyilatkozatot, amennyiben annak a tárgya a vagyonból való ingyenes elidegenítését a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy 3. személy javára feltűnően nagy értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet

o

felhívhatja a gazdálkodó szervezetet valamely követelése érvényesítésére

o

a bíróságtól a vagyon védelmében biztosítási intézkedések elrendelését kérheti

o

jóváhagyja az adós vagyoni jellegű kötelezettségek vállalásait, ha azok a hitelezők által meghatározott összeget meghaladják

o

csak olyan kötelezettségvállalást hagyhat jóvá, amelyek az adós célszerű működéséhez szükségesek

·

a törvény előírja, hogy az adósnak is meg kell tennie mindent a fizetőképesség helyreállításáért, ebből a célból programot és egyezségi javaslatot kell kidolgozzon

·

a program és a javaslat megismertetése céljából az adós köteles a hitelezőket egyezségi tárgyalásra hívni

·

az egyezségnek tartalmaznia kell:

o

a hitelezők által elfogadott programot

o

a végrehajtás és az ellenőrzés módját

o

a teljesítési határidők esetleges módosítását

o

a hitelezők követeléseinek elengedését vagy átvállalását

o

mindazt amit az adós és a hitelezők az egyezségbe belefoglalnak, mert azt a fizetőképesség helyreállítása érdekében szükségesnek tartják

·

az egyezséget a vagyonfelügyelőnek jóvá kell hagynia és a bíróságnak is be kell jelentenie

·

amennyiben az egyezség megfelel a csődtörvénynek a bíróság a csődeljárást befejezettnek nyilvánítja következmények nélkül

FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS A felszámoló legfontosabb feladatai:

·

felméri a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét és a vele szembeni követeléseket - ez alapján megállapítja a felszámolás ütemtervét és az annak végrehajtásához szükséges költségeket

·

meghatározza a felesleges munkaerő leépítéshez szükséges intézkedéseket

·

joga van az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, kivéve a magánszemélyek lakáscéljára szolgáló helyiségekre fennálló bérleti szerződését, kollektív szerződést és a mezőgazdasági haszonbérleti szerződést

·

gondoskodni kell az adós használatában lévő mezőgazdasági földterületek termőképességének fenntartásáról és a környezetvédelmi követelmények betartásáról

·

a hitelezők érdekében megtámadhatja az adós 1 éven belül kötött bizonyos szerződéseit

·

közbenső mérleget készít 1 év elteltével illetve ha az adós összes kötelezettségét sikerül teljesíteni

·

legkésőbb 2 év elteltével felszámolási zárómérleget a bevételek és kiadások alakulásáról kimutatást, záró adóbevallási és zárójelentést köteles készíteni

A felszámolás során a tartozások kiegyenlítésének a sorrendje: 1.

a felszámoló költségei (munkabér, végkielégítés, a vagyon értékesítésével illetve a követelések érvényesítésével kapcsolatos költségek, a felszámoló díja...stb.)

2.

záloggal, óvadékkal biztosított követelések

3.

záradékjellegű követelések pl.: kártérítési járulék

4.

magánszemélyek nem gazdasági tevékenységéből eredő követelései pl.: garancia vagy jóváírás esetén

5.

köztartozások (adók, TB tartozások)

6.

a többi hitelezői követelés

VÉGELSZÁMOLÁS

·

amikor a gazdálkodó szervezet befejezi a tevékenységét jogutód nélkül, de fizetőképes

·

a cégbíróság teszi közzé a cégközlönyben

·

az eljárást a végelszámoló folytatja le, aki:

o

a kötezelezettségeket lejárattól függetlenül teljesíti

o

a követeléseket behajtja

o

a vállalat vagyonát szükség szerint érvényesíti

o

ha a vagyon nem fedezi a kötelezettségeket a felszámolási eljárást elindítja

o

végelszámolási zárómérleget, záró adóbevallást és zárójelentést illetve vagyonfelosztási javaslatot készít, amelyeket megküld az adóhatóságnak, majd értesíti a cégbíróságot az eljárás befejezéséről, aki törli a gazdálkodó szervezetet a cégjegyzékből

32