A TISZA MAGYARORSZÁGI SZAKASZÁN FÉSZKELŐ PARTIFECSKE- (RIPARIA RIPARIA L., 1758) ÁLLOMÁNY ELOSZLÁSA ÉS EGYEDSZÁMA Dr. Szép
Tibor
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest
Bevezetés A partifecske egyike a l e g s z á m o s a b b v o n u l ó é n e k e s m a d á r f a j o k n a k , s telepesen fészkelő á l l o m á n y á n a k nagy t e r ü l e t e n való f e l m é r é s e k ö n n y e b b e n kivitelezhető sok m á s fajhoz képest. E l e h e t ő s é g alkalmat ad a telepes fészkelés sajátosságainak k u t a t á s á r a és egy nagy t e r ü l e t e n élő á l l o m á n y e g y e d s z á m v á l t o z á s á n a k folyamatos figyelésére, m o n i t o r i n g j á r a is (Szép, 1990). Ezen vizsgálatok e r e d m é n y e i és azok feldolgozása egyre fontosabbak a napjainkban tapasztalt e g y e d s z á m v á l t o z á s o k okainak tisztázásában, a védelmi intézkedések tervezésében, e r e d m é n y e s megvalósításában. Dolgozatomban E u r ó p a és a K á r p á t - m e d e n c e egyik legjelentősebb parti fecske-élőhelyén, a Tisza m a g y a r o r s z á g i szakaszán az 1990-ben fészkelő á l l o m á n y e g y e d s z á m á t , eloszlását, az azt befolyásoló t é n y e z ő k e t és telepes fészkelésének sajátosságait k í v á n o m bemutatni. A K á r p á t - m e d e n c e t é r s é g é ből napjainkig Marián (1968) vizsgálata ismert a partifecske-állomány nagyságát, sajátosságait illetően. Marián (1968) a Tisza k ö z é p s ő és alsó szakaszán Tiszabő—Titel között (370-0 fkm), h á r o m év alatt (1964, 1966, 1967), 370 fkm hosszon m é r t e fel a fészkelőállományt, melynek nagyságát 26 ezer p á r r a becsülte. A Tisza közel teljes m a g y a r o r s z á g i szakaszán (556 fkm), egy fészkelési i d ő s z a k b a n (1990-ben) elvégzett felmérés adatai számos új információval s z o l g á l h a t n a k e faj k ö z é p - e u r ó p a i á l l o m á n y á r ó l és a telepes fészkelés sajátosságairól.
Anyag és módszer A z adatgyűjtés a Tisza 720 f k m - 164 fkm közötti szakaszán, 556 fkm hosszon, m o t o r c s ó n a k felhasználásával t ö r t é n t 1990. j ú l i u s 12—július 31. között az alábbi i d ő p o n t o k b a n : - f u z s é r - T o k a j (619-544 fkm), 1990. 07. 12. - S z a t m á r c s e k e - T u z s é r (720-619 fkm), 1990. 07. 19. - T o k a j - G y á l a r é t (544-164 fkm), 1990. 07. 25-07.31. Előzetes tájékozódás alapján feltételezhető, hogy a felmérésből kimaradt T i s z a b e c s - S z a t m á r c s e k e (745 f k m - 7 2 0 fkm), illetve G y á l a r é t - j u g o s z l á v magyar h a t á r (164 f k m - 1 6 0 fkm) szakaszokon nincs partifecsketelep és a fészkelőhelyeknek sem a száma, sem a n a g y s á g a nem j e l e n t ő s . 111
A f e l m é r é s e k s o r á n azonos m ó d s z e r e k e t alkalmazva az alábbi p a r a m é t e r e ket m é r t e m : — Potenciális fészkelőhely helye, hossza, felülete. - Fészkelőtelepek helye, ü r e g e k száma, lakott falfelület. Potenciális fészkelőhelynek tekintettem m i n d e n olyan függőleges partfa lat, amelynek m a g a s s á g a a 0,5 m-t e l é r t e . A t ö b b éve végzett f e l m é r ő m u n k a alapján ez a faltípus bizonyult a legkisebb, m é g költésre használt falnak. E fészkelőhelyek pozícióját az 1:25 000, illetve 1:10 000 l é p t é k ű Tisza-atlasz felhasználásával h a t á r o z t a m meg, 0,1 fkm p o n t o s s á g g a l . A falak hosszát és m a g a s s á g á t becsléssel á l l a p í t o t t a m meg, 1 m , 2 m , 3 m, 5 m, 10 m stb., illetve 0,5 m, 1 m, 2 m stb. k a t e g ó r i á k alkalmazásával. A z adott potenciális fészkelőhelyek ember általi z a v a r t s á g á n a k m é r t é k e általában igen alacsony volt a h o m o k b á n y á k b a n tapasztaltakhoz képest. A telepen lévő ü r e g e k számát egyesével számolva állapítottam meg. A számolásnál az évinek tekintettem m i n d e n olyan ü r e g e t , amelynek a végét kívülről nem lehetett látni (5 c m - n é l hosszabb), és a bejárata alapján h a s z n á l t n a k volt m i n ő s í t h e t ő (kör vagy nem túl lapított ellipszis alakú bejárat p ó k h á l ó nélkül). A számolásokat a faltól 5-10 m távolságban, a csónakból v é g e z t e m . H a s z n á l t falfelületnek a partfal azon részét tekintettem, amelynek legalább 2 m hosszán egy fészek volt. A fészkelőpárok s z á m á n a k m e g á l l a p í t á s á n á l az irodalomban és a saját k o r á b b i m u n k á i m alapján használt 60% p á r / ü r e g é r t é k é t alkalmaztam (Svensson 1986; Persson 1987a; Szép 1991, inpress).
Eredmények Fészkelésre alkalmas helyek eloszlása A Tisza közel teljes hazai szakaszán végzett fészkelőhely-felmérés alapján [1. a) á b r a ] l á t h a t ó , hogy igen nagy eltérések vannak a k ü l ö n b ö z ő szakaszok között. A telepek 10 fkm s u g a r ú k ö r z e t é b e n található összes potenciális fészkelőhely felületét b e m u t a t ó 2. a) á b r a alapján s z e m b e t ű n ő a Tisza T u z s é r - T i s z a l ö k (617-518 fkm) és T i s z a p a l k o n y a - T i s z a f ü r e d (485-433 fkm) szakaszán a fészkelésre alkalmas partfalak nagy s z á m a és m é r e t e . A T i s z a f ü r e d - S z o l n o k (433-337 fkm), illetve a S z a t m á r c s e k e - Z á h o n y ( 7 2 0 628) szakaszon r e n d k í v ü l kis s z á m ú , egymástól nagy távolságra lévő fészkelő hely található. A felmérés s o r á n j ó l l á t h a t ó volt, hogy az eltérések egyik lényeges oka a Tisza k ü l ö n b ö z ő szakaszain, k ü l ö n b ö z ő intenzitással végzett p a r t v é d e l m i m u n k a . A K i s k ö r e - S z o l n o k szakaszon szinte valamennyi part s z a k a d á s r a alkalmas fal r e n d k í v ü l i m ó d o n meg van erősítve kőzúzalékkal, betonráccsal, sőt egyes helyeken használt gumiabroncsok t ö m e g é v e l . A S z a t m á r c s e k e - T u z s é r szakaszon a k o r á b b i é v e k b e n folyt rendszeres p a r t v é delmi m u n k a . A Kiskörei-vízlépcső u t á n i hosszú szakaszon a túl alacsony vízszint miatt nem tudnak rendszeresen kialakulni nagyobb s z a k a d ó p a r t o k . A két vízlépcső felett, a megemelt vízszint miatt t ö b b á l l a n d ó s z a k a d ó p a r t
I 12
La) ábra Fig. La.
Záhony
Toka)
Tiszabo
SzoInok
N
-
L
x
10
_200
2
Partfalfelület (m ) Area of river wall (m~)
A Tisza 720—164 fkm közötti szakaszán, 1990júliusában felmért fészkelésére alkalmas partfalak helye és felülete (m ). A körátmérők a partfalak felületével arányosak Places and areas (m ) of river walls suitable for nesting along the reach 720—164 km of the river Tisza in July, 1990. The circle diameters are proportional to the areas ofthe river walls 2
2
alakult k i ; a T i s z á n 1990-ben f e l m é r t 402 db fészkelésre alkalmas partfal n a g y s á g á n a k eloszlása (3. á b r a ) alapján a 0-10 m felületű partfalak gyakorisága a legnagyobb (58%), de j e l e n t ő s s z á m b a n található 10-50 m" partfal is (29%). 2
A vizsgált populáció eloszlása a területen A z 1. a) és 1. b) á b r á t összehasonlítva j ó l l á t h a t ó , hogy a Tisza m e n t é n a telepek s z á m á n a k és n a g y s á g á n a k eloszlása követi a fészkelésre alkalmas helyek s z á m á n a k és n a g y s á g á n a k eloszlását. A vizsgált 556 fkm hosszú 113
l.b) ábra Fig. 1. b.
A Tisza 720—164 fkm közötti szakaszán, 1990júliusában felmért partifecsketelepek helye és nagysága (pár). A körátmérők a telepeken fészkelő párok számával arányosak. A fészkelő párok száma a felmért üregek 60%-a.) Distribution and size of the Sand-Martin colonies recorded along the reach 720—164 km of the Tisza in July, 1990. The circle diameters are proportional to the number oj nesting pairs (covering approximately 60% of the holes recorded) Tisza-szakaszon f e l m é r t 55 526 db ü r e g alapján a fészkelő partifecske-állo m á n y 33 300 p á r r a volt t e h e t ő . K ü l ö n b ö z ő s u g a r ú k ö r z e t e k b e n vizsgálva az összes falfelület és az összes fészkelő p á r közötti kapcsolatot (1. táblázat) pozitív korrelációt t a l á l u n k ( S p e a r m a n - f é l e r a n g k o r r e l á c i ó , P<0,05). A korreláció foka k ü l ö n ö s e n nagy, ha nagyobb k ö r z e t e k b e n végezzük a vizsgálódást. A tíz f o l y a m k i l o m é t e r e s s u g a r ú k ö r z e t b e n található fészkelő hely-felület és fészkelőpárszám alakulása a Tisza m e n t é n [2. a) á b r a ] jól mutatja az 1. táblázat által mutatott t e n d e n c i á t . A 10 fkm-es k ö r z e t b e n r e n d e l k e z é s r e álló összes falfelület k i h a s z n á l t s á g á b a n azonban lényeges 114
2. a) ábra Fig. 2. a.
2
Felület (m ) A r e a o f river wall (m ) 2
P o p u l á c i ó ( p á r x 1000) N u m b e r o f pairs (x 1000)
2500 2000
1 1 2 2 2 2 2 3 3 3 3 3 4 4 4 4 4 5 5 5 5 5 6 6 6 6 6 7 7 6 8 0 2 4 6 8 0 2 4 6 8 0 2 4 6 8 0 2 4 6 8 0 2 4 6 8 0 2 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
Folyamkilométer (River) k i l o m é t e r Felület Area
Populáció Population size
A Tiszán 1990-ben felmért telepek 10 fkm sugarú körzetébe?! található, fészkelésre alkalmas partfalak felülete (m ) és az ugyanazon körzetben talált fészkelő párok száma. A fontosabb helységek pozíciói: Szatmárcseke—720 fkm, Vásárosnamény—686 fkm, Záhony— 628 fkm, Tuzsér—617 fkm, Tiszatelek-580 fkm, Tokaj—544 fkm, Tiszalök—518 fkm, Tiszapalkonya—485 fkm, Tiszafüred—433 fkm, Kisköre—403fkm, Tiszabő-369fkm, Szolnok337fkm, Martfű—306fkm, Tiszakécske—286fkm, Csongrád—246fkm^ Szeged—174 fkm. Size of the river walls suitable for nesting (m~) and number of nesting pairs recorded within a 10 km radius of the colonies along the Tisza in 1990. Positions of the most significant localities are: Szatmárcseke 720 km, Vásárosnamény 686 km, Záhony 628 km, Tuzsér 617 km, Tiszatelek 580 km, Tokaj 544 km, Tiszalök 518 km, Tiszapalkonya 485 km, Tiszafüred 433 km, Kisköre 403 km, Tiszabő369 km, Szolnok 33 7 km, Martfű 306 km, Tiszakécske 286 km, Csongrád 246 km, Szeged 174 km. 2
k ü l ö n b s é g e t t a l á l u n k a k ü l ö n b ö z ő szakaszok között (2. táblázat). Megállapít h a t ó , hogy az adott k ö r z e t b e n lévő potenciális fészkelőhelyek száma és n a g y s á g a a l a p v e t ő f o n t o s s á g ú az ott fészkelő p o p u l á c i ó n a g y s á g á n a k szem pontjából. A z o n b a n , mint azt a k ü l ö n b ö z ő folyószakaszok összehasonlításá nál láthatjuk, a p o p u l á c i ó n a g y s á g o t m á s t é n y e z ő k is l é n y e g e s e n befolyásol hatják. Telepnagyságok
eloszlása
A T i s z á n 1990-ben végzett felmérés s o r á n 211 db, t é r b e n egymástól j ó l e l k ü l ö n ü l ő telepet találtam. A t e l e p n a g y s á g o k eloszlását a 4. á b r a mutatja. A z átlagos t e l e p n a g y s á g 158 p á r volt, a telepek 50%-a volt 1-50 p á r közötti és a 100 p á r n á l nagyobb telepek részesedése 38% volt. A tiszai p o p u l á c i ó n a k csak 115
2. b) ábra Fig. 2. b)
P o p u l á c i ó ( p á r x 1000) N u m b e r o f pairs (x 1000)
Felület ( n r ) A r e a o f river wall (m ) 2500
2500
2000
- 2000
1500
- 1500 1000
1000 -\ 500 0
500
t
MM
0
1 1 2 2 2 2 2 3 3 3 3 3 4 4 4 4 4 5 5 5 5 5 6 6 6 6 6 7 7 6 8 0 2 4 6 8 0 2 4 6 8 0 2 4 6 8 0 2 4 6 8 0 2 4 6 8 0 2 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
— Felület Area
Folyamkilométer (River) k i l o m é t e r — Populáció Population size
A Tisza 720—164 fkm közötti szakaszán a telebek 10 fkm sugaríi körzetében a partfalak felülete (m ), valamint a telepek helye és nagysága Size of the river walls (m ), distribution and size (pair) of the colonies within a 10 km radius along the reach 720—164 km of the Tisza 2
1. táblázat Table 1.
A telepek különböző sugarú körzetében lévő összes falfelület és az adott körzetben fészkelő összes pár közötti korreláció vizsgálata a tiszai állománynál (Minden telep megadott körzetében megállapított érték. A távolságok a folyamkilométer alapján számolva. Spearman-féle rangkorreláció) Correlation between total wall area within varying radius of the colonies and total number of nesting pairs with the Tisza colony (The corresponding value was calculated for each colony. The distances were performed on the basis of river kilométer. Spearman rang-correlation.)
Vizsgált k ö r z e t sugara (fkm) Radius o f area (rkm) 0 - 0,5 0 , 5 - 1,5 1 , 5 - 2,5 4 , 5 - 5,5 9 , 5 - 10,5 19,5-20,5 49,5-50,5
Korreláció
Mintaszám
Szignifikancia
Correlation
N o . o f sample
Significance
0,82 0,851 0,858 0,856 0,897 0,92 0,954
208 208 208 208 208 208 207
p<0,05 p<0,05 p<0,05 p<0,05 p<0,05 p<0,05 p<0,05
116
2. táblázat Table 2. A Tisza négy szakaszának összehasonlítása a telepek 10 fkm sugarú körzetében lévő összes falfelületre eső összes üregszám alapján Az átlagok közötti különbség minden esetben szignifikáns (p<0,05). (Zárójelben a szórás) C o m p a r i s o n of the four reaches o f the Tisza according to total number o f holes relative to total wall area with i n a 10 k m radius o f the colonies The difference between the means was significant in each case (p<0,()5) (± S. D.) Folyószakasz (fkm) River reach (rkm)
£ falfelület T o t a l wall area (m )
N o . o f colonies
6,15(1,78) 3,44(0,97) 5,07(1,36) 1,35(1,71)
25 87 47 15
2
190-251 340-538 540 - 624 624 - 720 3. ábra Fig. 3.
Telepek száma
uregszam
g y a k o r i s á g (db) — frequency (pc) 250
200 H
150
100
50
I 1 01-10
11-20
21-30
31-50
51-60
61-100
101-140 141-200 2 0 1 - 3 0 0
2
felület (m ) - area (m*) partfal teleppel • partfal telep nélkül river wall with colonies river wall without colonies A Tiszán 1990-ben felmért, 402 db fészkelésre alkalmas partfal gyakorisági eloszlása a felület nagysága alapján. Az ábrán jelölve van annak a 211 db partfalnak a gyakorisági eloszlása is, amelyen partifecske-fészkelés volt Frequency distribution of402 river walls suitable for nesting recorded along the Tisza in 1990 according to the size of the area. Thefigurealso illustrate the frequency distribution of tho^friverwalls revealing Sand-Martin nesting 117
g y a k o r i s á g (db) - frequency (pc) 120 105 100
60
40 25
Jfi
20 H
ÍZ
16-
10 i — • — ' — r — — • — i — ' — ' — r — ' — ' — i — ' — ' — i — 101-150 151-200 201-300 301-500 501-1000 >1000 1
01-50
51-100
t e l e p n a g y s á g (pár) — N o . o f pairs i n the colony
A Tiszán 1990-ben felmért 211 db partifecsketelep gyakorisági eloszlása a telepek nagysága alapján Frequency distribution of211 Sand-Martin colonies and the size of the colonies recorded along the Tisza in 1991.
A Tiszán 1990-ben különböző nagyságú telepeken fészkelő párok száma és arányuk (százalékban) a folyón költő összes egyed számához viszonyítva. Number of nesting pairs in colonies of various size and their proportion (%) relative to the total number of nesting birds along the Tisza in 1991. 118
22%-a fészkelt 1-200 p á r o s telepeken, 33%-a 201-500 p á r o s telepeken és 45%-a az 500 p á r n á l nagyobb telepeken (5. á b r a ) . Ezen adatok j ó l mutatják a nagy, 300 p á r n á l nagyob t e l e p e k j e l e n t ő s é g é t . Összehasonlítva ezen adatokat a m á s p a r t i f e c s k e - p o p u l á c i ó k n á l végzett k u t a t á s o k e r e d m é n y e i v e l (Cramp 1988) m e g á l l a p í t h a t ó , hogy a tiszai p o p u l á c i ó átlagosan nagyobb telepeken él. A 3. á b r a mutatja be, melyek azok a fészkelésre alkalmas p a r t f a l - k a t e g ó riák, ahol telep alakult k i . L á t h a t ó , hogy a r e n d e l k e z é s r e álló 0 - 1 0 m felületű partfalak kihasználása igen kis m é r t é k ű . A partfal m é r e t é n e k n ö v e k e d é s é v e l n ő az adott falon a fészkelés valószínűsége és annak kihasz náltsága. A telep 10 km-es k ö r z e t é b e n található összes partfal felülete nem csak az ott fészkelő p o p u l á c i ó n a g y s á g á r a , hanem a telepek s z á m á r a és n a g y s á g á r a is hatással van [2. b) á b r a ] , de a k o n k r é t t e l e p m é r e t kialakulásá ban e g y é b faktoroknak is j e l e n t ő s lehet a szerepe.
Következtetések A vizsgált 556 fkm hosszú m a g y a r o r s z á g i Tisza-szakaszon egy napjaink ban E u r ó p á b a n e g y e d ü l á l l ó n a g y s á g ú , t e r m é s z e t e s fészkelőhelyen költő partifecske-állományt m é r t e m fel. A z 1990-ben kb. 33 000 p á r o s á l l o m á n y m e g l é t e s z e m p o n t j á b ó l nagy j e l e n t ő s é g ű a Tisza é p í t ő - r o m b o l ó m u n k á j a r é v é n rendszeresen kialakuló n a g y s z á m ú és nagy felületű partfal. A z elemzések s o r á n szignifikáns kapcsolatot találtam a fészkelés s z e m p o n t j á b ó l potenciális fészkelőhelyek n a g y s á g a és a fészkelő p á r o k száma között. E két p a r a m é t e r közötti kapcsolat e r ő s s é g e a t a n u l m á n y o z o t t körzet nagyságával a r á n y o s a n n ö v e k e d e t t . A z e r ő s pozitív k o r r e l á c i ó r á m u t a t o t t arra, hogy a m i n i m u m 0,5 m magas, függőleges partfalak száma és nagysága, f ü g g e t l e n ü l az adott falak talajának m i n ő s é g é t ő l , növényzettel való b o r í t á s á t ó l . . . stb. m e g h a t á r o z ó egy adott k ö r z e t b e n (20-100 fkm) költő á l l o m á n y n a g y s á g á r a . A partfalak talajának m i n ő s é g e főként a fészkeléshez szükséges függőleges partfal kialakulása s z e m p o n t j á b ó l bizonyulhat l é n y e g e s n e k . A felső-tiszai szakaszon (Tuzsér—Tiszalök) található j e l e n t ő s s z á m ú és n a g y s á g ú fészkelő hely kialakulásában nagy szerepe lehet a Tisza ezen szakaszára j e l l e m z ő laza talajnak és a folyó nagy m u n k a v é g z ő k é p e s s é g é n e k (Lászlóffy, 1982) is. E folyószakaszon a tiszai á l l o m á n y 50%-a, 16 890 p á r fészkel. T e r m é s z e t e s e n egy adott telepen a fészeképítés a friss, laza talajú partfalakon k e z d ő d i k meg, de a madarak a k e m é n y talajú vagy n ö v é n n y e l borított falakat is használják, ha nincs k e d v e z ő b b hely. A k e m é n y talajú partfalak h á t r á n y a főként az lehet, hogy nem omlanak olyan gyakorisággal, mint a laza talajúak, s az omlás h i á n y a miatt a k o r á b b i évről visszamaradt fészkekben kifejlődő n a g y s z á m ú ektoparazita h a t á s a miatt (Brown és Brown, 1986, Moller 1987) a madarak nem k ö l t e n e k e helyeken. A Tisza k ü l ö n b ö z ő szakaszait összehasonlítva, az egységnyi falfelületeken költő p á r o k s z á m á n a k átlaga m á s és m á s . Láthatjuk, hogy a fészkelésre alkalmas falfelületnek j e l e n t ő s szerepe van az adott k ö r z e t b e n fészkelő á l l o m á n y n a g y s á g á r a , azonban a kolóniák n a g y s á g á n a k kialakulásában m á s 119
erőteljes h a t á s o k is é r v é n y e s ü l h e t n e k . A partifecskék n e m használják ki m a x i m á l i s a n a r e n d e l k e z é s r e álló falat. A m a g á n y o s , illetve kis l é t s z á m ú telepek s z á m á r a alkalmas kis, 1-10 nm-es falak kihasználtsága elmarad a nagyobb felületű falak felhasználásától. A telepek f e l m é r é s e s o r á n jól l á t h a t ó volt, hogy az ü r e g e k a g g r e g á l t a n és nem egyenletesen helyezkednek el a fészkelésre alkalmas partfalon. A z adatok m e g e r ő s í t e n i látszanak azt a v é l e m é n y t , hogy a partifecske telepes fészkelését nem a fészkelőhelyek" limitációja e r e d m é n y e z i (Josefik 1962, Spencer 1962, Hoogland és Sherman 1976). A fészkelő p á r o k 64%-a költ a 300 p á r n á l nagyobb telepeken, amely a telepes fészkelésből a d ó d ó e l ő n y ö k r e (szociális táplálkozási f o r m á k , ragado zók elleni v é d e l e m ) hívja fel a figyelmet (Ward és Zahavi 1973, Emlen és Demong 1975, Hoogland és Sherman 1976, Broion 1988). A telepek átlagos n a g y s á g a l é n y e g e s e n meghaladja a holartikus r é g i ó b ó l ismert m á s vizsgálatoknál tapasztaltakat (Cramp, 1988). Ugyanezt mondhat juk el a m a x i m á l i s t e l e p m é r e t r ő l is. A Tiszatelek t é r s é g é b e n lévő telep (580 fkm) az egyik legnagyobb ismert partifecsketelep a világon. E telepen 1990-ben 3530 db ü r e g volt, amely kb. 2100 p á r fészkelését jelenti. A legnagyobb fészkelés itt 1989-ben volt, a m i k o r 4228 db f é s z k e l ő ü r e g e t s z á m l á l t a m , s a telepen kb. 2500 p á r fészkelt. A 300 p á r n á l nagyobb telepek száma és j e l e n t ő s é g e is meghaladja az e d d i g ismert á l l o m á n y o k p a r a m é t e reit. Ezen e g y e d ü l á l l ó n a g y s á g ú á l l o m á n y f e n n m a r a d á s á b a n nagy szerepe van a rendszeresen m e g ú j u l ó , n a g y m é r e t ű s z a k a d ó p a r t o k n a k . Ezen szaka d ó p a r t o k s z á m á n a k , n a g y s á g á n a k nagy t e r ü l e t e n való erőteljes c s ö k k e n t é s e a folyamszabályozás r é v é n vezethet a K i s k ö r e - S z o l n o k szakaszon tapasztalt alacsony fészkelési d e n z i t á s é r t é k r e . A Szatmárcseke—Tuzsér szakaszon (720-619 fkm) az 1989-ben és 1990-ben végzett f e l m é r é s s o r á n m á r nem volt t a p a s z t a l h a t ó a k o r á b b i é v e k b e n rendszeres partfalbiztosítás, amely s o r á n a Vízügyi I g a z g a t ó s á g t ö b b é v r e m e g s z ü n t e t i a s z a k a d ó p a r t o k a t . A k o r á b b i a k hoz k é p e s t s z á m b a n és n a g y s á g b a n nagyobb partfalakon azonban l é n y e g e sen kevesebb fecske költött, mint az v á r h a t ó lett volna. A fészkelőhelyek s z á m á n a k és n a g y s á g á n a k t a r t ó s a n alacsony szinten való t a r t á s a a beavatko zás e l m ú l t á v a l is sokáig a k a d á l y o z h a t j a vagy a k á r m e g g á t o l h a t j a az adott k ö r z e t b e n költő á l l o m á n y r e g e n e r á c i ó j á t . A Tisza Tuzsér—Tokaj szakaszán (617—544 fkm) 1986—1990 között végzett m o n i t o r i n g célú f e l m é r é s e k (Szép, 1990,1991) adatai a p a r t i f e c s k e - á l l o m á n y igen e r ő s é r z é k e n y s é g é t m u t a t t á k ki a vonulási és telelési i d ő s z a k b a n t ö r t é n t e k k e l szemben, ö s s z h a n g b a n m á s vizsgálatokkal (Kuhnen 1975, Cowley 1979, Svensson 1986, Jones 1986, Pearsson 1987 a, b, c). A v o n u l á s és telelés s o r á n m i n d az e g y e d s z á m b a n , m i n d a túlélési r á t á k b a n m u t a t k o z ó negatív változások csillapításának egyik legfontosabb eszköze e z e k n é l az á t l a g o s a n 3 évig élő m a d a r a k n á l az évről é v r e való n a g y s z á m ú u t ó d biztosítása. A fészkelőhelyek drasztikus c s ö k k e n t é s e m i n d a költő madarak számát, m i n d az átlagos é v e n k é n t i kétszeri költések esélyét c s ö k k e n t h e t i , amely j e l e n t ő s e n h o z z á j á r u l h a t az adott á l l o m á n y gyors ö s s z e o m l á s á h o z . A tiszai fészkelőhe lyek m e g ó v á s a és szinten t a r t á s a m e g a k a d á l y o z h a t j a a partifecskék t ö m e g e s
120
áttelepülését a k ö r n y e z ő h o m o k b á n y á k b a is, ahol a gyakori pusztítások, zavarások kivédése, m e g a k a d á l y o z á s a nagyon nehezen m e g o l d h a t ó feladat. A Tisza m a g y a r o r s z á g i szakaszán E u r ó p a egyik legjelentősebb, t e r m é s z e tes fészkelőhelyen élő partifecske-állománya költ. Denzitása, telepes fészke lésének jellemzői egyedülállóak, s j ó l e h e t ő s é g e t adnak a telepes fészkelés sajátosságainak k u t a t á s á h o z . E m é r e t e i b e n nagy partifecske-állomány n a g y s á g á n a k és annak változásá nak m e g b í z h a t ó , pontos f e l m é r é s e , valamint a g y ű r ű z é s r é v é n a túlélési ráta nagy p o n t o s s á g ú becslése e g y e d ü l á l l ó l e h e t ő s é g e t ad a vonulási, telelési t ö r t é n é s e k h a t á s a i n a k figyelésére, m o n i t o r i n g j á r a (Szép, 1986, 1990, 1991). Ezen adatok m á s , Afrikába, nagy távolságra v o n u l ó é n e k e s m a d á r e s e t é b e n is e r e d m é n y e s e n h a s z n á l h a t ó k lehetnek az állományváltozások okainak feltá rásában. K ü l ö n ö s e n nagy a felelősségünk ezen á l l o m á n y v é d e l m é b e n . N e m csak egy, napjainkban m é r e t e i b e n egyedülálló p o p u l á c i ó r ó l van szó, hanem egy olyan, m é g eddig kellően fel nem használt l e h e t ő s é g m e g t a r t á s á r ó l , amely nek alapos k u t a t á s a r é v é n j e l e n t ő s ismereteket s z e r e z h e t ü n k m á s fajok v é d e l m é h e z és sajátosságaik feltárásához. E n n e k é r d e k é b e n a vízügyi hatósá gokkal való rendszeres kapcsolattartás és egyeztetés mellett a tiszai á l l o m á n y rendszeres, sokoldalú vizsgálatának m e g t e r e m t é s e szükséges.
Köszönetnyilvánítás E z ú t o n m o n d o k k ö s z ö n e t e t Dr. Aradi Csabának, Mercsák József Lászlónak, Parragh Dénesnek a m u n k á m h o z nyújtott t a n á c s o k é r t és t á m o g a t á s é r t , Barta Zoltánnak, Molnár Editnek, Pappné Timkó Erzsébetnek, Sóvári Zsoltnak, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 36. sz. H. Cs. tagjainak, valamint Szüleimnek a f e l m é r ő m u n k á b a n való n é l k ü l ö z h e t e t l e n e g y ü t t m ű k ö d é s é r t és segítségért. Irodalom - References Brown, C. R. (1988): Enhanced foraging efficiency through information centers: a benefit of coloniality in cliff swallows. Ecology, 69: 602-613. Brown, C. R. és Brown, M. B. (1986): Ectoparasitism as a cost of coloniality in Cliff Swallows (Hirundo pyrrhonota). Ecology, 67: 1206-1218. Cramp, S. (ed) (1988): Handbook of the Birds of Europe the Middle East and North Africa. Volume 5. Oxford University Press, Oxford. Cowley, E. (1979): Sand Martin population trends in Britain, 1965-1978. Bird Study 26: 113-116. Enden, S. T. és Demong, N.J. (1975): Adaptive significance of synchronized breeding in a colonial bird: A new hypothesis. Science, 188: 1029-1031. Hoogland, J. L. és Sherman, P. W. (1976): Advantages and Disadvantages of Bank Swallow (Riparia riparia) Coloniality. Ecological Monographs, 46: 33-58. Jones, G. (1986): Selection against large size in the Sand Martin (Riparia riparia) during a dramatic population crash. Ibis, 129: 274-280. 121
Joseßk, M. (1962): O n the iníluence of some environmental factors on the quantity and distribution of colonies of the Sand Martin, Riparia riparia (L.), on the river San. Acta Ornithol. 7: 69-87. Kuhnen, K. (1975): Bestandsentwicklung, Verbreitung, Biotop und Siedlungsdichte der Uferschwalbe (Riparia riparia) 1966-1973 am Niederrhein. Charadrius 11: 1-24. Lászlóffy, W. (1982): A Tisza, vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszer ben. Akadémiai Kiadó, Budapest. Marián, M (1968): Uferschwalbenkolonien (Riparia riparia L.) bei den Mittel- und Unterlaufen der Tisza I. Die Uferschwalben des Theisstales. Tiscia, 4: 127-139. Moller, A. P. (1987): Advantages and disadvantages of coloniality in the Swallow, Hirundo rustica. Animal Behaviour 35: 819-831. Persson, C. (1987 a): Sand Martin (Riparia riparia) populations in south-west Scania, Sweden, 1964 to 1984.J. Zool., Lond. (B) 1: 619-637. Persson, c. (1987 b): Age structure, sex ratios and survival rates in a south Swedish Sand Martin (Riparia riparia) population, 1964 to 1984. J . Zool., Lond. (B) 1: 639-670. Persson, C. (1987 c): Population processes in south-west Scanian Sand Martins (Riparia riparia)]. Zool., Lond. (B) 1: 671-691. Spencer, S.J. (1962): A study of the physical characteristics of nesting sites used by Bank Swallows. Diss. Abstr. 23: 4034-4035. Svensson, S. (1986): Number of pairs, Urning of egg-laying and clutch size in a subalpine Sand Martin (Riparia riparia) colony, 1968-1985. Ornis Scandinavica 17: 221-229. Szép, T. (1986): Fogás-visszafogás módszerek alkalmazása madárgyűrűzési adatokra. 2 nd Sei. Meet. of Hung. Orn. Soc, Szeged: pp. 149-154. Szép, 7". (1990): Monitoring Sand Martin (Riparia riparia) populations based on abundance and survival parameters. pp. 459—465. In: K. Stastny, V. Bejcek (eds.): International Bird Census Atlas Studies. Proc. X l t h Int. Conf. on Bird Census and Atlas Work. Prague. Szép, T. (1991): Parti fecske (Riparia riparia) populáció egyedszámának és túlélési valószínűségének monitoringja a Felső-Tiszán. Ornis Hungarica 1. (in press) Szép, T.(in press): Estimation of abundance and survival rate from capture- recapture data of Sand Martin (Riparia riparia) ringing. Acta Ornithologica. Ward, P. és Zahavi, A. (1973): The importance of certain assemblages of birds as 'information centres' for food-finding. Ibis, 115: 517-534. A szerző címe: Dr. Szép Tibor Nyíregyháza Zrínyi Ilona út 9. H-4400
122
N U M B E R A N D DISTRIBUTION O F T H E H U N G Á R I Á N SAND M A R T I N (RIPARIA RIPARIA L., 1758) P O P U L A T I O N B R E E D I N G A L O N G T H E H U N G Á R I Á N R E A C H E S O F T H E R I V E R TISZA Dr. Tibor Szép The Hungárián Ornithological and Nature Conservation Society, Budapest
In my study I focused on the number, distribution and colonial breeding characteristics of the Hungárián Sand Martin population breeding along a 586 km Stretch of the River Tisza in N . E. Hungary. There is only one study available on this region compiled by Miklós Marián (1968). This, however, only so the middle and lower reaches of the Tisza of a length of 370 km. In July 1990 I carried out the survey at Szatmárcseke along a 720-164 km long Stretch between the Yugoslavian-Hungarian bordér. The parameters were as follows: - The size, length and surface of potential breeding sites - Location of breeding colonies, number of holes, occupied bank. I considered as potential breeding place all verticai banks of not less than 0.5 m in heigth. I measured the banks by estimating and numbered the holes by counting them one by one. Ali holes with an unseen bottom (longer than 5 cm) and with signs of use at the entrance were identified as built in the year of my study. When fixing the number of breeding pairs I referred to the 60% pair/hole rate used in the literature and my previous surveys (Svensson 1986; Persson 1987 a; Szép in press). According to the breeding site survey carried out nearly all along the the Hungárián reaches of the Tisza (Fig. 1) differences between the several reaches are quite apparent. The difference is particularly well demonstrated in Fig. 2 with the surface of all potential breeding-sites found within a radius of 10 km from the colonies. This is closely related to the intensity of bank-construction activity. According to the size distribution of the 402 potential breeding banks counted at the Tisza in 1990 (Fig. 3) banks of 0-10 m are the most typical (58%). There is also a good number of banks of 10-50 m (29%). The number and distribution of colonies along the Tisza is related to the number and distribution of potential breeding places (Fig. 1. a, b and 2. a). Upon the basis of the 55.526 holes counted on the studied stretch of the Tisza the breeding population of the Sand Martins could be estimated to be 33.000 pairs. Analysing the relationship between all bank surfaces and all breeding pairs (Table 1.) with different radii I experienced very strong positive correlation (P<0.05). The bigger the radius, the bigger this correlation becomes. However, there is a major difference between the several reaches as far as the occupation of the whole banksurface is concerned within a radius of 10 km (Fig. 2.). In my 1990 survey along the Tisza I counted 211 seperate colonies. A n average colony contained 158 pairs. 50% of the colonies sheltered 1-50 pairs. Those with more than 100 pairs came to some 38% (Fig. 4.). Only 22% of the population at the Tisza bred on colonies with 100-200 pairs. 33% of it preferred colonies of 201-500 pairs and 45% gave priority to those with over 500 pairs (Fig. 5.). Compared these data with the results of surveys carried out at other Sand Martin populations (Cramp 1988) it is apparent that the Tisza population lives in larger colonies than on average. The same can be said of the maximai colony size. The Sand Martin colony in the Tiszatelek region (580 km) is one of the largest colonies known in the world. In 1990 2
2
123
there were some 3530 holes in this colony which implies approximately 2100 pairs. The most nests recorded here was in 1989 with 4228 holes and 2500 pairs. The population of 33.300 pairs counted in 1990 came into being due to the river's tidal rangé, as the rise and fali results in the formation of banks in an ever-increasing number. When analysing I came to understand that the size of potential breeding places and number of breeding pairs are closely related. The positive correlation indicated that the number and size of min. 0.5 m high verticai banks are of utmost significance with a view to the size of a breeding population within a certain radius regardless of the soil-type or vegetation cover. The soil-type of the banks may play important role in the formation of the verticai banks which are crucial for breeding. Comparing several reaches of the Tisza the average number of pairs breeding on one unit of bank surface is different. While the bank is of great significance as regards the size of the breeding population importance is to be attached to other factors, too, as regards the size of colonies. Banks of 1-10 m" sheltering small colonies are far less utilized than those with a larger surface. It could clearly be seen that the holes were clumped together rather than evenly spaced on the nesting banks. 64% of the breeding pairs nests in colonies of more than 300 pairs which indicates the advantages of colonial breeding (social foraging behaviour, protection against raptors). (Ward and Zahavi 1973, Emlen 1975, Hoogland and Sherman 1976, Brown 1988). The Tisza Sand Martin population's size and characteristics offer a unique opportunity to monitor the breeding population in the long-run (Szép 1990, 1991 in press) and conduct studies in search of characteristics of colonial breeding.
124
