.SZÖLL◊S PÉTER.
.A szigetek turizmusa. (metszetek)
A
idecsábították, s amivel hagyta magát idecsábítani: volt hoola dance, virágfüzér a nyakba, negédesen daloló gitár, csodás naplemente és f∫szoknyában táncoló lányok. A másik oldal szintén elégedett lehet a végeredménnyel, hiszen született bevétel a remélt mértékben, volt munkája a táncosoknak, zenészeknek, szállodai alkalmazottaknak, az óceánjáró hajók személyzetének, a Hawaiit a tömegturizmus számára piacképessé csináló utazási irodák embereinek. Mi itt a baj? – kérdezik sokan. Miért ne lehetne két Hawaii: egy a turisták számára, egy pedig a hawaiiknak és a kultúra szakembereinek?
szigetek turizmusával el√szeretettel foglalkoznak etnográfusok, antropológusok, szociológusok. Az általában viszonylag kicsi és lehatárolt területen sokkal könnyebben figyelhet√ meg mindaz, ami áldás és átok, siker és kudarc. És a szigetek kapcsán – úgy t∫nik – könnyebben születnek következtetések is. Itt van mindjárt az, amit Bill Newman, az oceonográfia professzora mond: „Számos bizonyíték tanúskodik arról, hogy szinte minden, amit a szigetekért tettünk, csak ártott nekik.”
A
z antropológusok, szociológusok számára a szigetek turizmusa gyakran az állatorvosi ló, rajta minden lehetséges probléma élesebben t∫nik ki. Olykor azonban a szkepticizmus túlmegy a látszólag aggályoskodó, kákán is csomót keres√ tudósok körein, a kilencvenes évek elején egy turizmus-konferencián a hawaii küldött így fakadt ki: „Elegünk van a turistákból, nincs szükségünk több turistára!” Pedig Hawaiinak egyel√re nagy szüksége van a turistákra, nemzeti jövedelmének közel fele származik a turizmusból. A BBC és az Open University közös rövidfilmjében egy önérzetes hawaii lakos úgy nyilatkozott, hogy szerinte a turizmusban a turisták nyilvánvaló becsapása folyik – a turisták aktív közrem∫ködésével. Amiért a turisták százezrei a szigetet látogatják, az – véleménye szerint – nem Hawaii, hanem egy csinált – a magyar fül számára is beszédes – angol szó: „fabricated Hawaii”. Ezt a hajdan volt élet akkor valós elemeib√l lúgozták ki, és formálták a mai életben gyökértelen sztereotípiákká. Ennek ellenére, s√t nemritkán emiatt a turisták túlnyomó többsége mégis elégedetten távozik, hiszen azt kapta, amivel
D
e szabad-e a turistáról beszélnünk? Egységes-e a turisták igénye, azonos-e elvárásuk az eredetiséget illet√en? Ugyanennek a filmnek egy kés√bbi jelenete is azt illusztrálja, hogy nem, hiszen √k maguk is adnak arra, hogy ne említsék együtt √ket olyanokkal, akikkel az igényeik tekintetében nem vállalnak közösséget. A Fülöp-szigetek egyikén, messze bent a vadonban két amerikai arról áradozik a riporternek, hogy érdemes volt ennyit utazniuk azért, amit itt láttak. „Mit√l más ez, mint Hawaii?” – kérdezi a riporter. „Hawaii – mondja egyikük kifejez√ fintorral az arcán – szinte már semmiben nem különbözik St. Louistól. Itt viszont még mindig 20–30 f√s nagycsaládok laknak együtt a hagyományos hosszú házakban, a n√k hátukon hordják csemetéiket, míg a szöv√szék el√tt guggolnak, s a gyerekek is tudják √seik táncát” – lelkendezik. A hely idilljét√l elvarázsolva azt talán nem vette észre – vagy ha igen, úgy nem rontja számára az idill értékét –, hogy a törzsf√nök kézfogással üdvözölte az érkez√ látogatókat, férfiakat és
61
Szöll√s Péter
n√ket egyaránt, fején a törzs szimbólumát viselve, de karján fémcsatos karórával.
a fiatalok nem akarták folytatni szüleik életmódját: a földm∫velést, a halászatot, illetve az azzal járó sz∫kösséget és tradíciókat. Elmentek hát más szigetekre vagy a kontinensre, ahol könnyebb munka vagy legalábbis reményteljesebb jöv√ látszott számukra. Tíz-tizenkét év elteltével és a korábban befolyásos középgeneráció kiesése után a fiatalabbak egy része visszajött, hogy átvegye a családi gazdaságot. Magukkal hozták a városi élet lendületét és kalandvágyát, olykor némi t√két és kapcsolatokat is. A korábbi és akkori intelmek, a más szigeteken tapasztalt negatívumok (zaj, zsúfoltság, a családi élet radikális átformálódása, kiszolgáltatottság nagy utazási vállalkozók érdekeinek stb.) ellenére csak belevágtak a turizmusba. Úgy gondolták, √k képesek lesznek arra, hogy mindezt másképp csinálják, távol tartsák mindazt, ami a tömegturizmusban rossz. De a turizmus iparága addigra még hierarchikusabbá és koncentráltabbá vált, még egyértelm∫bbé váltak a piac szabályai és kényszerei, a talpon maradás és érvényesülés nem túl nagy választékot kínáló útjai. Néhány év elteltével Serifosón már majd minden ugyanúgy nézett ki, mint Iosón, a Pionír-szigeten. A serifosi fiatalok hamar „ledolgozták” a turizmus nélküli tíz-tizenöt évet. Van persze arra is példa, hogy az átalakulás f√ szószólója a hatalom. Szingapúrban az állam döntött úgy, hogy új profilt ad a városállamnak, az a délkelet-ázsiai régiónak ne csak kereskedelmi, hanem pénzügyi és idegenforgalmi központja is legyen. A pénzügyi világ pedig kozmopolita, New Yorkban, Londonban vagy Frankfurtban egyaránt felh√karcolók, üveg és acél között érzi otthon magát. Lebontották tehát a kínai, indiai és maláj tradíciók kavargó együttesében épült zegzugos negyedeket, és helyükre jól áttekinthet√, mindenütt csillogó, derékszögben illeszked√ Cityt emeltek. Az új falak tövéb√l szinte parancs nélkül elillant a korábbi élet, hiszen kinek lenne kedve az ilyen járdaszegélyen f√zni, varrni, hajat vágni, kereskedni. Az élet korábbi képét ellenben átemelték a frissen felhúzott történelmi városrészbe, ahol jól áttekinthet√en, a múzeumi tárló sterilitásában tanulmányozható a kínai, az indiai, a maláj építészet. Az ún. Etnikai Központ létrehozása mögött világos a marketing szempont, hogy optimális elérhet√ségen belül legyen élvezhet√ mindaz, amit a turista mindig is keres: azaz kóstolhassa meg a helyi etnikumok konyháit, tekinthesse meg a tradicionális táncokat, dalokat. Pontosabban ez utóbbiaknak egy, a turista vélt befogadó kapacitásához szinte tudományos precizitással hozzáiga-
A
Maldív-szigeteken – legalábbis a felszínen – nem létezik a Hawaii probléma. A kett√sség ugyanis itt térben elkülönül. Van ott sziget elég. Néhányat gondosan kiválasztottak e célra, és berendezték a turistáknak. Ellátták mindennel, amit a turista csak kívánhat up to date technológiában és fogyasztási javakban. A turisták számára csak ezek a szigetek látogathatók, ezek jelentik számukra a Maldív-szigeteket. Nagy alapossággal kiválasztott és betanított személyzet szolgálja fel mindazt, ami a vendégnek segít emlékezetessé tenni az ott eltöltött id√t. Ezek a kiválasztott helybéliek a szerencse felkentjei, hiszen bankszámlájukra fizetést utalnak át (aminek nagysága persze töredéke az ott dolgozó európaiakénak), és amely olyan életet tesz majd lehet√vé a számukra, ha befejezték mostani tevékenységüket, amelyr√l a többi maldív, a turizmus céljára nem használt szigeteken él√k nem is álmodhatnak. De amíg a turistaszigeteken szolgálnak, addig csak a sziget elkülönített részén fenntartott szolgálati épületben élhetnek, szigorú el√írások szerint. A kétfajta sziget – a turista paradicsommá fejlesztett és az eredeti körülményekben meghagyott – között a különbség több évszázad. Emitt a posztmodern hedonizmus, ott a naturális gazdaság. A kérdések egyike: meddig lehet ezt az elkülönültséget fenntartani? Hatalmi, er√szakos eszközökkel valószín∫leg sokáig. De az észak-amerikai indiánoktól a szingapúriakig a tapasztalat azt mutatja, a törzsi tradíciók szerint él√ket nem nehéz rávenni arra, hogy megkedveljék a modern élet kellékeit, értékeit. Ezek a javak – egyebek mellett az alkohol, a hamburger, a televízió, a videokamera – természetesen csak szimbólumai egy életforma mélyrétegeinek, de ahol ezek válnak vágyakká, ott a tradicionális célok és törekvések már leépül√ben, kiszorulóban vannak. Meg lehet kísérelni, hogy elzárkózzanak ezekt√l, lehet némileg késleltetni a behatolás és a kibontakozás folyamatát, de ahol nincs jelen az er√szak, a hatalmi eszközökkel való tiltás, ott a modern élet szimbólumai iránti – leginkább a fiatalabbakban él√, a modern kommunikáció által közvetített és gerjesztett – vágy magával hozza azok beteljesítésének eszközeit, például a turizmus formájában. Néhány görög szigeten történt arra kísérlet, hogy a turizmus által véghezvitt átalakítás negatív jegyeit úgy kerüljék el, hogy nem engedik be a turizmust. De ebbe ezek a szigetek szó szerint beleöregedtek:
62
A szigetek turizmusa
ra segít az eredeti közösségnek – ha nem is a mindennapok szerves részeként, de a felidézni képesség szintjén – meg√rizni sok-sok tradíciót, amelyek a modernizálódó élet kereteib√l lassan, de elkerülhetetlenül kikopnak. Majd minden jel arra mutat, hogy a turizmus nem közvetlenül rombolja a tradíciókat, nem azért üresedik ki a tradíció, mert egyszer∫sített változata is létrejön. Sokkal inkább közvetetten m∫ködik ez a hatás. Mindaz, ami a turista jelenlétéb√l, a turizmushoz kapcsolódó és folyamatosan gyakorolt tevékenységekb√l, egyes helyeken ezek meghatározó iparággá válásából származik, valamint az ún. demonstrációs hatások alakítják át a helyi közösség életét és értékrendjét. Az így megváltozott élet igényli egyre kevésbé az eredeti tradíciókat.
zított egyórás s∫rítményét, az Instant Asia-t. Van ebben kínai operarészlet meg rizsaratók tánca, maláj vallási rituálé és valami speciálisan indiai is. Más kérdés, hogy a Szingapúrban él√ kínaiaknak – a félsziget földrajzi adottságai miatt – sosem volt módjuk rizst ültetni. A vizuális, auditív és kulináris örömök egymástól szinte karnyújtásnyira kínált kombinációja pedig nagy valószín∫séggel megteszi azt a hatást, hogy az ugyancsak a szomszédságba telepített szuvenír boltok kapóra jönnek majd a színházból vagy a vendégl√b√l távozók számára. A kínálat nagyfokú koncentráltsága, elérhet√vé és fogyaszthatóvá formáltsága fokozza a turizmus iparág hatékonyságát, futószalag jellegét és kiszámíthatóságát. A Szingapúrt felkeres√ turisták legfeljebb három napot töltenek ott, mondja a statisztika. A jobb eladhatóság, valamint a látogató minél teljesebb élménye érdekében a rátermett szakemberek mcdonaldizálták a városállamot, a nyugati turista ízlését√l nem idegen módon.
A
Fiji-szigeteken a turizmus az elmúlt 25 év alatt meghatározó módon alakította át a látképet és az életet. Kevés az a szigetlakó, akinek élete valamilyen szálon ne találkozna a turisták jelenlétével. Mint arról a brit Independent Television úgy két éve beszámolt, a kilencvenes évek derekától egyre gyakrabban keresték fel a szigetlakók a háziorvosokat szív- és keringési panaszokkal. Hosszas vizsgálatok eredményeként jöttek csak rá a szakemberek arra, hogy a népbetegséggé váló tünetek mögött az ok a táplálkozási szokások hirtelen megváltozása. A szigeteken emberemlékezet óta nyersen fogyasztották a tenger gyümölcseit, de ez a szokás az utóbbi néhány, a turizmus tömegessé válásával egybees√ évtizedben radikálisan visszaszorult. A turisták étrendje divatot formált a szigetlakók között, s aki adott magára, már sütötte, f√zte a halat. Élelmiszerkutatók azonnal rávágnák, ugyan mi vész el a nyers halból a h√kezelés hatására? A Fiji-szigetiek számára az egészség veszett el. A modern élet vonzása, társadalomformáló ereje itt a fiziológiai hatások útján érvényesült, nem éppen az érintettek el√nyére. Ma már összehangolt programok próbálják megértetni a szigetlakók aprajával és nagyjával, hogy megmaradásuk érdekében térjenek vissza a „civilizálatlan” módszerekhez. A látvány az európai tévénéz√ számára legalábbis szokatlan: a kamerába mosolygó, barna b√r∫ kölykök fogják kétkézre és rágcsálják csillogó fehér fogukkal a nemrég kifogott halat a tengerparton. A demonstrációs hatás érvényesülése persze ritkán ilyen gyors, radikalizmusa inkább extenzitásában, mindent érint√ jellegében mutatkozik meg.
D
e létezik tradicionális kultúra, amely képes volt rugalmasan igazodni a fogyasztóhoz. Bali szigetén századok óta másképp miséznek a papok a beavatottaknak, és másként a lakosságnak. Mintegy évtizede egy harmadik változat is létrejött, ez pedig a turisták számára. Nem remélhet√ a látogatótól, hogy hosszú órákra leköti a bonyolult rituálé, ezért született meg a legrövidebb szcenárió. Erre mondja a turizmuskutatók egyik nagy öregje, D. MacCannell, hogy színpadiasodik a tradíció, s noha formailag szinte minden meg is √rizhet√ abból, lényegét tekintve vész el annak eredetisége. Az eredeti ugyanis a közösség igényeib√l táplálkozott, a közösség fennmaradása, meger√sítése érdekében akart valamit spirituális eszközökkel elérni. Míg a turisták kedvéért el√adott sokban hasonlíthat ehhez, mégis csak küls√dleges lehet, hiszen itt nincs homogén közösség, az imádkozók és a néz√k két, céljaiban idegen közösséget képviselnek. A másik nagy szaktekintély∫ vitapartner azt veti fel, hogy miközben a tradíció egy darabjának bemutatása itt nyilvánvalóan nem az eredeti közösségnek szól, furcsa módon az el√adók továbbra is átélik a szertartás eredeti tartalmát, hiszen a bali pap például – mondja E. Cohen – a „rövid változatban” is transzba esik. Véleménye szerint a turizmus tehát nem elkerülhetetlen tönkretev√je a tradícióknak, s√t nagyobb léptékben szemlélve (s már a posztmodern állapot fel√l visszatekintve) a látogatók igénye a hajdan volt világ megtapasztalásá-
63
Szöll√s Péter
A táplálkozási szokásoknál maradva, és átugorva pár tízezer kilométert a közép-amerikai szigeteken, mondjuk a Bahamákon, Barbadoson vagy St. Martin szigeteken landolnánk, amelyek már vagy fél évszázada az észak-amerikai turizmus legfrekventáltabb célterületeivé váltak. V. Smithnek a hetvenes évek derekán megjelent úttör√ gy∫jteményében olvashatunk arról, hogy a szigeteken viszonylag korán létre jöttek amerikai mintára szervez√dött klubok, amelyekbe az idegenforgalomban dolgozó férfiak tömörültek, s ott a szigeteken korábban nem ismert amerikai sportokat kezdtek ∫zni. A többiek köréb√l kiemel√ játék élvezetét fokozó, a rangot adó ital a whisky lett körükben, s a klubtagok egyre inkább lenézték azokat, akik a szigetek tradicionális italát fogyasztották. Az amerikai italok oly mértékben terjedtek el, hogy nagyságrendekkel visszaesett a helyi alapanyagokból készült szesz fogyasztása, míg a lakossági igények kielégítésére jelent√s összeget kellett fordítani az amerikai italok behozatalára. Nem érdemelne hosszasabb kitér√t, hogy vajon kukoricapálinkától vagy whiskyt√l érzik-e boldognak magukat az emberek. De egy ilyen, a fogyasztási szokásokban végbement változásnak lényeges következményei vannak a mez√gazdasági termelés szerkezetére, a feldolgozóiparra és a foglalkoztatásra nézve. Ha az √shonos növényekb√l készült ital kiszorul a piacról, ez termel√ket kényszeríthet arra, hogy megváltoztassák termelési szokásaikat, azaz mindennapjaikat radikálisan formálják át, s dolgozókat tehet munkanélkülivé a feldolgozóiparban. Amúgy is általános tendencia, hogy ahol megjelenik a turizmus, ott biztosabb jövedelemforrásként t∫nik fel a tradicionálisabb tevékenységet folytatók széles körében. A török riviéra kiépülése idején kérdezte az egyik német televíziós társaság az ott pihen√ket és a helyi lakosokat az új lehet√ségekr√l. A lángvörösre sült német turisták boldog tekintettel nyilatkoztak felfedezésükr√l, amely legalább olyan szép, mint Görögország, viszont kevésbé zsúfolt és sokkal olcsóbb. A hegyoldalban pedig egy borostás kép∫ török paraszt számos gyermeke kíséretében ecsetelte lelkesen a stábnak elképzeléseit: „Oda, ahol most a kecske legel, medencét csinálunk, ahol pedig most még a fészert látja, ott meghosszabbítjuk a házat, hogy sok turista férjen el. Jöjjenek vissza néhány év múlva, és meglátja, minden más lesz itten. Vége a nyomorúságos életnek!” Ahol nem csalható házhoz a turista, ott gyakran a lakosság mozdul a turizmus célterületei felé, s emiatt szorul vissza a mez√gazdasági termelés,
emiatt maradnak m∫veletlenül a földek. A helyi lakos olykor csak a foglalkoztatás idején ingázik, de gyakran oda is költözik. A városok, a turistaparadicsomok környéke zsúfoltabbá válik, és új feladatot, olykor számos problémát jelent e szegmens speciális igényeinek ellátása.
A
Baleári-szigetek turizmusa olyan mennyiségben termelt ki speciális problémákat, hogy ezekre a szakma önálló fogalmat alkotott: balearizáció-nak nevezte el. A turizmus hetvenes évek eleji megjelenéséig a szigetek a viszonylag szegény tartományok egyike volt Spanyolországban. A mez√gazdaság korlátozott mennyiség∫ termel√t tudott eltartani, ezért a munkaképes korú – és f√ként a fiatal – férfiak gyakran az ország szárazföldi részén kerestek és kaptak olykor nem éppen a legszínvonalasabb, de állandó jövedelmet jelent√ munkát. Az idegenforgalom állandósulásakor ezek nagy része visszatért a szigetekre, sok közülük viszonylag hamar megcsinálta szerencséjét, nemegyszer olyan sikeresen, hogy önállósítani tudta magát. Vállalkozásaihoz az idegenforgalom boom-ja valamint a munkabérek gyors emelkedése miatt viszont már nehezen talált alacsonyan kvalifikált helyi munkaer√t, így azt – a korábbi mozgásiránnyal ellentétesen – az ország szárazföldi részér√l vagy más, alacsonyabb bérszínvonalú helyr√l (pl. Dél-Itália, Észak-Afrika) kellett és kell mindmáig importálnia. Ennek eredményeként jelennek meg és állandósulnak a helyit√l eltér√ kultúrák, életvitelek és igények. Amikor a hetvenes években hirtelen megindult az ekkor még f√leg brit vendégáradat, ez az összes kapcsolódó tevékenység gyors felfutásával járt a szigeteken. A parton gombamód emelkedtek a szállodák, amelyek az épít√ipar, majd a szolgáltatások széles skáláján teremtettek keresletet a munkaer√piacon. Kissé hatásvadász túlzással fogalmazva: a sziget belsejében tanyák és falvak néptelenedtek el, mert férjek, apák és fiak látták biztosabbnak az ipari megélhetést, asszonyok és lányok találták érdekesebbnek a szállodai munkát, és vonzóbbnak azt a pénzbeli jövedelmet, amely a családi összjövedelem tekintetében újként, többletforrásként jelent meg. A sziget korábbi önellátó képessége az idegenforgalom térnyerésével jelent√sen megváltozott, a mez√gazdasági termelés visszaesett volumene nem volt elegend√ a turisták és az √ket kiszolgálók ellátására. Az így felmerült igények, valamint a turisták egyéb irányú szükségleteinek kielégítése jelent√s behoza-
64
A szigetek turizmusa
talt, áruszállítást tett szükségessé. Egy jellegzetes eset: a turisták vízfogyasztása általában többszöröse a helyi lakosokénak, egy középkategóriás fürd√helyi szálloda vendége közel háromszor annyi vizet használ, mint egy helybéli. A természeti adottságok behatárolják az édesvíztermel√ képességet. A Baleári-szigetek forrásai a turizmussal megn√tt igényeket pedig nem voltak képesek ellátni, így jelent√s mennyiségben kellett palackos vizet behozni a szárazföldr√l, s hulladékot kezelni. A turizmus miatt megnövekedett tengeri áru- és személyszállítás pedig jelent√sen növeli a környezet szennyezését, esetünkben érzékenyen érintve az édesvízi forrásokat is. Az utóbbi id√ben sok magyarnak adatott meg, hogy személyesen megtapasztalja a Baleári-szigetek vendégáradatának ezerszín∫ségét. Két tendenciáról érdemes itt beszélni, ebb√l az egyik a magyar jelenlét er√södésével kapcsolatos. Az a tény, hogy évr√l évre több magyar érkezik ide, önmagában szívet melenget√, hiszen kifejezheti a magyar utazóközönség gazdasági er√södését. Ugyanakkor mutatja a baleári látogatók átstrukturálódását is. A hetvenes évek derekán a britek Mallorcát a Dél Blackpooljának nevezték, utalva arra, hogy a hely népszer∫ a brit (fels√) középosztályi körökben. Erre a népszer∫ségre alapozódott az a beruházási láz, amely – valószín∫leg a fejlesztések koordinálatlansága miatt – túlbecsülte a magasabb kategóriájú szállodák és szolgáltatások iránti igényeket. A létrejött túlkínálat okozta veszteségek elkerülésére a tulajdonosok a szolgáltatások min√ségét és árát kezdték csökkenteni, valamint hatványozottan törekedtek a kihasználtság fokozására. A csökkentett árak már más társadalmi csoportok számára is elérhet√vé tették Mallorcát, olyanok számára, amelyeknek a – számukra korábban megfizethetetlen – mallorcai nyaralás magas presztízsérték∫ volt. E csoportok növekv√ jelenléte viszont csökkentette a mallorcai nyaralás presztízsértékét a magasabb státuszú csoportok számára, amelyek ezért más, saját státuszcsoportjukhoz jobban ill√nek vélt nyaralóhely után kezdtek nézni. Mallorca pedig fokozatosan lejjebb csúszott az üdül√helyek informális presztízsrangsorában. A látogatók átstrukturálódásának jelensége mellett másik fontos tendencia a külföldiek folyamatos betelepülése a Baleári-szigetekre. Amit a magyar utazó a szigetet járva els√ pillanattól tapasztalhat, az a vendéglátásban megnyilvánuló multikulturalizmus. A mallorcai tengerparton német és angol kocsmákat váltogatnak az amerikai stílusú gyorsétkezdék, fish+chips bárok, bowlingos söröz√k. Ezek nem kez-
dik ki, de háttérbe szorítják az amúgy markáns helyi kultúra karakterét. Ami inkább meghatározó e téren, az a külföldiek ingatlanbirtokláson alapuló tartós jelenléte. A huzamosabban ott él√ német, norvég, dán, svéd stb. eredet∫ lakos számára nem kielégít√, hogy az üzletek cégtábláit nyelvükön is írják (olykor nagyobb bet∫kkel, mint a katalán felirat), vagy hogy nemzeti ételeiket is kínálják a vendégl√k. Tartós ottélésük befolyást kér a helyi ügyekbe. Életkori és életvitelbeli sajátosságaik miatt – igen sok német és skandináv nyugdíjas tölti az év nagy részét Mallorcán vásárolt birtokán. Speciális szolgáltatási és fejlesztési igényeik vannak, amelyeket a helyi közösségi döntéseknél illik figyelembe venni, mivel √k is adófizet√k, munkaadók és vásárlók. Miután √k a kistelepülések mallorkino átlagemberénél módosabbak, és megengedhetik maguknak, hogy vallási közösségük számára templomot emeljenek, papot tartsanak el, érdemes újságot kiadni az anyanyelvükön. A boltos is az √ pénztárcájukhoz igazít bizonyos árakat. Ugyanakkor az is megtörténik olykor, hogy egyikükmásikuk nagy lokálpatriótává válik, s demokratizmus tekintetében régebbi tradíciókban gyökerez√ tapasztalataikat el√nyösen kamatoztatják a helyi közösség hasznára.
V
an hely, ahol pedig nem igazán látszik a mindenkit kielégít√ megoldás. Málta √si f√városa, Mdina kicsiny er√dítményváros. Mindössze néhány tucat család, úgy 120 ember lakja. Meglátogatja viszont vagy háromnegyed millió turista évente. Nem sok id√t töltenek ott – Málta nem túl nagy sziget, nyilvántartott nevezetességei akár egy nap alatt is bejárhatók –, de sokan vannak egyszerre a falakkal körülzárt, sz∫k sikátorok által tagolt térben, s mindent látni akarnak. Korábban Máltát mediterrán fürd√z√paradicsomként kínálták az utazási irodák. A máltai idegenforgalom szakembereinek nem kis energiájába került, mire a három S (sun, sand, sea, azaz nap, homok és tenger) mellé Málta a kultúrájával is képes lett belopni magát az utazók emlékei közé. De ennek árát – legalábbis √k így érzik – leginkább a mdinaiak fizetik meg a zsúfoltsággal, zajjal, piszokkal, az udvarukba és levesestányérjukba kukucskáló, templomi imáikat a helyhez illetlen ruházatukkal, villogó fényképez√gépeikkel megzavaró 750 000 látogatóval. A turizmus lakossági fogadtatását vizsgáló országos felmérés szerint a máltaiak tisztában vannak azzal, hogy megélhetésük szempontjából milyen fontos ez az iparág. De a mdinaiak a többiek-
65
Szöll√s Péter
kást, hosszabb szabadságot és kevesebb autoritást életük vitelében. Az európaihoz (ha egyeseknek így jobban tetszik: a „nyugatihoz”) hasonulni kezd√ életük egyre elválaszthatatlanabb elemévé válik az utazás. S ha hosszabb lesz a szabadság és olcsóbb az utazás, úgy bizonyára az utazási szokásaik is átalakulnak, és az említett csúnya jellemzés is alaptalanná válik el√bb-utóbb.
hez képest kiemelked√en magas arányban tartják a turizmust megterhel√nek, inkább károsnak, mint hasznosnak. Valamit viszonylag gyorsan ki kell találniuk, ha nem akarják, hogy a lakosok elmeneküljenek, s Mdina él√ történelmi városból – ami egyik vonzereje – skanzenné váljék. Hogy mit illik felvenni a templomban és mikor illik azt látogatni – ezt meg lehet mondani a turistáknak. De a méretek és a kulturális érdekl√dés adottak, ez utóbbi még valószín∫leg növekedni is fog. Mit lehet ilyenkor tenni? Vannak, akik jelent√s nagyságú belép√díjtól várnak megoldást, mondván, ezt majd nem mindenki fizeti meg, s csökkenni fog a zsúfoltság. De kérdéses, hogy a pénz automatikusan magával hozza-e a morált, vagyis a tehet√sebb turista egyben a megfelel√en viselked√ turista. S szabad-e valakit pusztán azért kizárni a világ kulturális örökségének élvezetéb√l, mert nincs erre mondjuk húsz dollárja?
A
turizmus iparága kreált néhány szakkifejezést azokra az utazókra, akikr√l a fenti történetek szóltak. A „kulturális turizmus” és az „etnikai turizmus” ideális utazója valójában kétlelk∫ ember. Kíváncsisága a múlthoz köti, mindent hajlandó megtenni azért, hogy belepillanthasson, beleszagoljon, átléphessen az átléphetetlen id√kapun, ugyanakkor menthetetlenül a jelen fogyasztópolgára is. Dollárezreket hajlandó fizetni azért, hogy elrepüljön a pápuákhoz, a testi biztonságát felügyel√ emberek kíséretében ugyan, de a helyszínen láthassa, hogyan háborúznak íjjal és nyíllal. Ám elvárja, hogy este légkondicionált szobában pihenhesse ki a fárasztó nap izgalmait, s reggelijéhez a megszokott márkájú narancslevet kapja (noha ablakából látszik a narancsliget). Ez a kétlelk∫ség azonban nem bántó, nem megszüntetend√ ellentmondás, legalábbis az iparág számára. Inkább ez az üzlet igazi alapja, ez a kett√sség generálja az évi több ezer milliárdos bevételt. A turizmus nagy hatalmú iparág, a világon a harmadik legtöbb munkahelyet tartja fenn, a harmadik legjobban jövedelmez√ ágazat. Évekkel a mostani, a nagy távközlési cégek fúziójától hangos egyesülési hullám el√tt megindult benne a t√kekoncentráció, a világ turizmusának meghatározó hányada tucatnyinál kevesebb multinacionális óriáscég kezében van. A „szociális terápia” (ahogy Krippendorf nevezi a turizmust) hatalmas infrastruktúrát igényel, és nem csökken√ lendülettel b√vül mindannak köre, amit a turistának el lehet adni mint pihenésének, megújulásának nélkülözhetetlen tartozékát. Van még jöv√jük az új „felfedezéseknek” és a múltunkat felidézni képes szigeteknek, hacsak a turizmus-multiknál is nagyobb multik érdekei másként nem kívánják. S továbbgondolva a már idézett E. Cohen egyik felvetését, lehet, hogy a fényképez√gépét jámboran csattogtató turista fejezi be a korábbi zord utazók, a gyarmatosítók m∫vét – miközben √ err√l vajmi keveset tud.
A
japán turista kedvelt, ám gyakran megmosolygott turista az európai vendéglátósok körében. Végtelenül udvarias, és nincs sok extra kívánsága. Hozzászokott a szervezettséghez és a pontossághoz. Nincs egy rossz szava sem az ellen, ha a városnézés reggel 7 órakor kezd√dik. Japánban az utazás igen drága, és a szabadság rövid. A japán turista európai társához képest ritkábban utazik, ezért minden másodpercet jól ki akar használni, felkeresni mindent, amit csak lehet és érdemes. Rájuk illik igazán a korábbi film szlogenje: „Ha kedd van, akkor ez Belgium.” És minél több dolgot, élményt visszahozhatóvá akar tenni, a technika, a fényképez√gép és a film(video)felvev√ segítségével. Egyes gúnyiratokban a japán turistát úgy jellemzik, mint akinek furcsa alakú fekete doboz n√tt ki az egyik szeme helyén. E cikk szerz√je is tapasztalta, amint japán turisták úgy haladtak végig a versaille-i kastély termein, hogy mindvégig kizárólag a kamera keres√jén át vették szemügyre a helyszín látnivalóit. Mindent pontosan rögzítettek, hogy majd otthon, amikor erre több id√ adatik, el√vegyék, és újra, azaz valójában ekkor el√ször, átéljék és élvezzék az ottani valóságból kimetszett látványt. De a japán turista is változik, mert a japán élet is változik. Átalakulóban az életforma, els√sorban a fiatalok körében kezd√dött meg és érzékelhet√ a korábbi értékek eróziója: szeretnének nagyobb la-
66
A szigetek turizmusa Irodalom
H. Boers–M. Bosch: The Earth as Holiday Resort, Utrecht, 1993. J. Boissevain: „But we live here!” Problems with Cultural Tourism in Malta. A Sustainable Tourism in Small Islands and States konferencián elhangzott el√adás, Málta, 1994. november D. MacCannell: „Reconstructed Ethnicity”, Annales of Tourism Research, 1984. 4. sz. E. Cohen: „Authenticity and Commodification in Tourism”, Annales of Tourism Research, 1988. 3. sz. M. Gosnell: „The island dilemma”, International Wildlife, 6,(5), 1976. N. Keates: „Tourists Take ‘Human Safaris’ in Pacific”, The Wall Street Journal, 1996. december 20.
J. Krippendorf: The Holiday Makers, Heinemann, 1987.; C. Parker: Tourism and Colonialism. The Experience of the Bahamas G. Ritzer: The McDonaldization Thesis, Sage, 1998. Open University Worldwide Ltd: Global Tourism, D215/04 V. V. Smith (szerk.): Hosts and Guests: an Antropology of Tourism, University of Pennsylvania Press, 1977. P. Tsartas: „Socioeconomic Impacts of Tourism on Two Greek Isles”, Annales of Tourism Research, 1992, 4. sz. D. Wilson: „Probably as close as you can get to paradise: tourism and changing image of Seychelles”, In: A. V. Seaton at al (szerk.): Tourism, the State of the Art, Wiley, 1994.
67
