AZ IBÉRIAI-FÉLSZIGET TURIZMUSA A GEOGRÁFIA TÜKRÉBEN Németh Andrea1 1. Idegenforgalom, mint a gazdaság húzóágazata Az Ibériai-félsziget országai olyan kiváltságos helyzetben lévő országok, ahol az idegenforgalmi adottságok csaknem teljes köre fellelhető: kiváló éghajlati adottságok, értékes természeti és kulturális környezet, nem különben a csodálatos tengerpart. Bár Spanyolország és Portugália a földrajzi adottságai révén periférikus, hiszen a kontinens peremén helyezkedik el, mindazonáltal a világ turizmusában az egyik legváltozatosabb és a turisztikai érdekességek sokaságát kínáló mediterrán célpontoknak számítanak. Az elszigetelt földrajzi helyzet talán Portugáliát sújthatja leginkább, hiszen az egyre erősödő olasz, spanyol és francia turisztikai nagyhatalmak mellett kikerülhet az idegenforgalmi körforgásból, bár mindezt nagymértékben ellensúlyozza, hogy a nyugateurópai célpontokhoz képest Portugália árszínvonala az egyik legkedvezőbb. Ez mindenféleképpen előnyt jelent. Spanyolország a hagyományok, a fiesták, a bikaviadalok hazája. Ez a mediterrán turisztikai célpont évről-évre a nemzetközi idegenforgalmi statisztikák első helyén bizonyítja fogadóképességét, hiszen a mór és a keresztény kultúra csodálatos gyöngyszemeit tartja a „kezében” - Sevilla, Córdoba, Malaga és nem utolsó sorban Granada révén. Lényegében az egész ország területe idegenforgalmi terület, de tartományi szinten a turisztikai fogadóterületek közül Andalúzia, Valencia, Katalónia, Madrid, a Kanári- és Baleárszigetcsoport (Mallorca, Menorca, Ibiza, Formentera) messze a legnagyobb vendégforgalmat bonyolítják le. Portugália változatos idegenforgalmi adottságokkal rendelkezik, ahol mind a természetet kedvelők, és mind az aktív pihenésre vágyó turisták többek között az egyre dinamikusabban fejlődő golf turizmus révén is érdekes turisztikai célpontokat fedezhetnek fel. Portugáliát Európa botanikus kertjének is nevezik, hiszen a kellemes és csapadékban gazdag éghajlatának köszönhetően több világrész fáit, virágait, füge-ligeteit, pálmafáit rejtik a természetes erdők, valamint a védett partszakaszok. A természetet kedvelők és az ornitológusok legkedveltebb tájvédelmi körzetei a sajátos mikroklímával: Castro Marim, Gerez és a Trás os Montes nemzeti parkok. A portugáliai tradicionális tengerparti „napfény” turizmus központja elsősorban Algarve, Lisszabon és környéke, valamint Madeira szigete (az Atlanti óceán virágoskertje). Algarve a tenger- és napimádók paradicsoma. Az arab hódoltság itt tartott a legtovább, ma is ez a táj őrzi leginkább az arab idők hagyományait, elsősorban építészetében. 2. A félsziget természeti és földrajzi környezete2 Az Ibériai-félsziget mintegy négyötödét variszkuszi eredetű területek jellemzik, csupán a Pireneusok, a Betikai-hegység és a Katalóniai hegyvidék tartoznak az Eurázsiaihegységrendszerhez. A magas- és középhegységekkel tagolt fennsíkokkal átszőtt félsziget több mint 60%-a 500 méternél magasabban fekszik. A központi táját, a Mezetát mintegy 1200-2600 m-re emelkedő peremhegységek (Kantábriai-hegység, Ibériai-hegység, Sierra Morena) tagolják. A déli peremhegység, a Sierra Morena csak az Estrella (1300 m) csúcsban magasodik 1000 m fölé. A Mezetát a Kasztíliai-választóhegység az északi Ó- és a déli ÚjKasztíliára osztja. Ez utóbbi a lapos fennsíkok egyhangú földje, melynek a jellegzetessége a gabonatáblákkal hasznosított La Mancha. A 700-850 m átlagmagasságú Ó-Kasztíliát
1 2
PhD hallgató, Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézete Probáld F. (szerk.) 2002: Európa regionális földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. pp. 64-66. pp. 319-346.
1
számtalan folyóvölgy szinte dombsági tájjá szabdalta, mely terület portugáliai folytatása a Trás-os-Montes. Az 504.748 km2 területű Spanyolország a közel 39 milliós lakosságszámával Európa hatodik legnépesebb országa, mely az Ibériai-félsziget mintegy 85%-t foglalja el3. Az ország terrénuma a Földközi-tengerben elterülő Baleár-szigetcsoport és az Atlanti-ócánban található Kanári-szigetvilág (Gran Canaria, Hierro, Lanzarote, Gomera, Tenerife, Palma, Fuerteventura). Spanyolországhoz tartoznak a Marokkó-parti kis külbirtokok is; Ceuta, Melilla, és Aaiun kikötővárosok, melyek az egykori nagy spanyol gyarmat jelképes maradványai. A Pireneusok között található Andorra, törpeállamként a francia köztársasági elnök és a Seo de Urgel-i spanyol püspök védnöksége alatt áll. Az ötszögű szigetet az afrikai marokkói Királyságtól a mindössze 14 km széles gibraltári-tengerszoros választja el, ezzel mindegy hidat képezvén Európa és Afrika között. Gibraltár hivatalosan még ma is brit gyarmat, igen széleskörű önállósággal. Spanyolország mindig és minden eszközzel megpróbálta megszerezni a félszigetet, de az 1967-es népszavazáson több mint 12. 000 gibraltári lakos szavazott, arra, hogy továbbra is Nagy Britanniához tartozzanak. A napfény, a virágok és a jó borok hazája, azaz Portugália, területének nagyságát tekintve Európa tizenkilencedik, s a lakosainak száma (közel 10 millió) alapján a tizenötödik állama. Az ország területe az Azori- és a Madeira-szigetekkel együtt 92. 082 km2. Az ország 850 km hosszú partvidéke rendkívül változatos: gyönyörű homokos, meredek és sziklás partok, mesés öblök, kisebb halászkikötők egyaránt megtalálhatók az óceánparton. Az alapvetően kellemes mediterrán éghajlatot az óceáni hatás enyhíti a tengerpartoknál, mely már önmagában megteremti az alapot ahhoz, hogy az ország a turisták „napfény és tengerpart” üdülésének paradicsoma legyen. A 11 tartományra és 5 régióra osztott országot a Minho, a Tejo, a Douro és a Guadiana folyók határolják. Az északi Minho és Douro folyók közti csapadékos területről származik az ország jellegzetes bora, a híres Porto-i bor. Portugália a világ hatodik bortermelő országa. A csapadékosabb éghajlat hatására Portugália fában gazdagabb mediterrán ország, hiszen területének mintegy egyharmadát borítja erdő. A főként a Tejo vidékén található paratölgyesekből kerül ki a világ parafatermelésének fele. 3. Spanyolország és Portugália turisztikai vonzerői a történetiség párhuzamában Az ország legfejlettebb gazdasági erejű térsége, Katalónia. Székhelye Barcelona „Európa kapuja”, mely Madriddal, a fővárossal folytonosan vetélkedő metropolisz. Katalónia olyan híres művészeknek adott otthont, mint Picasso, Gaudí és Salvador Dalí. Barcelona számít a térség legjelentősebb kulturális kínálatának a következő műemlékek révén; Sagrada-FamiliaSzékesegyház, Museo y Casa de Picasso, Poble Espanol, Casa de Gaudí, Las Ramblas. Azonban a főváros, Madrid hallatán rögtön Goya, Velázquez és a híres Prádo-i múzeum jut az eszünkbe. Madrid szinte a félsziget, s egyben az ország mértani középpontjában található. A történelmi kor hajnalán ligurok, illírek, kelták, ibérek, görögök, punok lakták az Ibériai-félszigetet4. Maga a név, Ibéria az Ebro folyóra utalt, a görögök még ezt a szót használták a félsziget elnevezéseként. A hispánia szó a punoktól ered, mely a „nyulak földje” jelentést hordozta. A Hispániai-félsziget a rómaiak egyik legjelentősebb kolóniájának számított, talán azért is, mert igen gazdag volt ezüstben, gabonában és olívaolajban. A római kultúra gyors terjedésének mai emlékei főként Segoviában és Tarragonában lelhetők fel, ahol csodálatos paloták, szentélyek és nem utolsó sorban vízvezetékek és úthálózatok épültek. A rómaiak uralmának a népvándorlás vetett végett, hiszen i.e. 409-ben svévek, vandálok és alánok törtek be a félszigetre. 3 4
Bodnár L. 2000: A turizmus földrajzi alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. pp. 277-284. Anderle Á. 1999: Spanyolország története. Pannonica kiadó, Budapest. pp. 32-40.
2
Fokozatosan telepedtek le a kultúrára oly fogékony vizigótok, akik 585-716 között megalapították saját államukat. Természetesen átvették a római civilizáció eredményeit, de felhasználták a magukkal hozott germán kultúra örökségét is, melyek emlékei főként Toledo és környékén találhatók. A Gibraltár-tengerszoroson átkelve 711-ben az arabok (mohamedámok) foglalták el a félsziget legnagyobb részét. A muzulmán Spanyolország al Andaluznak nevezte önmagát, mely ma is az eredetiség világa. Uralkodói központja Córdoba volt, s a kor arisztokráciájának lakhelyéül szolgált. A mór jelenlét évszázadait a következő nagyvárosok történelmi emlékei viselik: Sevilla, Córdoba, Malaga, Granada. Ezen városok szinte ékkövei a mór korszak pillanatainak. Sevilla fénykorát Amerika felfedezése jelentette (ide érkezett az Újvilág tömérdek aranya), hiszen innen indult el felfedező utjára Kolombusz, Vespucci és a portugál származású Magellán is. A város legfontosabb látnivalói; Giralda, az Alcazar, a Barrio Santa Cruz, a Torre del Oro. Granada és Córdoba a mór építészet gyöngyszemének és a hajdani kalifák székhelyéül szolgáltak. Míg északon a germán hódítás és a frankokkal való érintkezés éreztették hatásukat, az arabok, a vizigótok, a zsidók, a keresztények a népek és kultúrák sajátos szintézisét alkotta meg. Ez az arab-spanyol kultúra az iszlám és a keresztény világ között teremtett szoros kapcsolatot. Kereskedelmi flották szállították a Földközi-tengeren a félsziget mohamedán és keresztény műhelyeiből származó cikkeket; a málagai aranyedényeket, a córdobai vésett ékszereket, illetve a toledói fegyvereket. Az arab jelenlét példáit jelentik az arab eredetű folyó nevek, pl. Gualdaalquivir. Fellelhető az arab eredet az űrmértékek elnevezéseiben, az egyes mezőgazdasági termékek neveiben is: pl. algodón, melynek a jelentése gyapot. Csupán egyes északi fejedelmségek, így Baszkföld, Asztúria tudták elkerülni a hét évszázados mór uralmat. Az ország kulturális idegenforgalmi vonzerőin túl sokan látogatnak el Spanyolországba a tradicionális bikaviadalok és „fiesták” megtekintésére. Európa talán egyetlen részén sem ünnepelnek ennyire tüzesen, mint Andalúziában. Szinte az egész év egyetlen fiesta. A katolikus régióban a vallási eredetű ünnepek eredete az életvidámság, valamint az andalúz hagyományok tisztelete, melyek egyedi módon keverednek és feledhetetlen élményt jelentenek. Portugália elsődleges turisztikai vonzerői a különösen gazdag történelmi, művészeti és vallási látnivalókban rejlik5. A leghíresebb portugál és világi zarándokhely a Fatima-i Katedrális. A tengerparti országot i.e. 1000-től a kelták, az ibérek és a luzitánok lakták. Az első római csapatok i.e. 219-ben törtek be a félszigetre, ettől kezdve a mai Portugália nagy része Lusitania néven a római tartományokhoz tartozott. A római uralom alatt vezették be azt a politikai és közigazgatási rendszert, mely hosszú ideig érvényben maradt a szigeten. A rómaiak terjesztették el a keresztény vallást, majd a latin nyelvet és kultúrát. A római kori maradványok közül az Evora-ban található Diana templom és falrészletek, valamint a Coimbra-i mozaikok a legfontosabb ókori emlékek. Coimbra a legnagyobb történelmi múlttal rendelkező egyetemi város, mely egyben az ország kulturális központja. Az ezer éves város egyaránt büszkélkedhet felbecsülhetetlen értékű román, reneszánsz, barokk palotákkal és műemlékekkel, mint pl. a Szent Kereszt templom, a Régi Katedrális, Egyházművészeti templom. A későbbi századok folyamán szinte mindegyik, az itt megforduló hódító nemzet építészetileg meghatározta a város arculatát6. 416-ban germán eredetű vizigótok foglalták el a portugál őshazát, szinte teljesen megsemmisítve a római kultúrát. A legértékesebb vizigót emlékek a Braga-i Reál és a Lamego közelében található Sao Frutuoso –kápolna. Braga-t a 5 6
Vincent M.-R.A Stradling. 1997: A spanyol és a portugál világ atlasza. Helikon kiadó, Budapest. pp.12-22. Ámon M.-Tőzsér J. 2001: A varázslatos Portugália. Kassák kiadó, Budapest. pp. 34-94.
3
„portugál Róma” néven is emlegetik, hiszen itt volt egykor a katolikus egyház portugál székhelye. Az arabok (mórok) - akik közel 538 évet töltöttek portugál földön – keleties gazdagságú építészete évszázadokon át megmaradt a szigeten, többnyire Algarve, Lourosa, Faro, Silves hordozzák leginkább a kor jellegzetességeit, az arab hódoltság hagyományait. Lisszabon keleti negyede, Alfama is sok vizigót és arab építészeti emlékekkel várja a turistákat. Az arab művészet a belső díszítésre is nagy hatással volt, hiszen a századok során jellegzetesé váltak a csempedíszeik, a kazettás mennyezet és márványpadlók, melyek a vásárcsarnokok és kutak falain egyaránt megtalálhatók. Faro volt a mórok utolsó védőbástyája, az arab emírség székhelye. Amikor az ország első királya, Alfonz Henrique győzelmet arat a mórok felett, és független királyságot alapít, Portugália külön válik Galiciától. A XIV-XV. Század a felfedezések korának tekinthetők az ország történelmében7. Kiváló portugál hajósok révén – Tengerész Henrik, Vasco da Gama, Magellán, Cabral – ez a maroknyi nép a világ egyik legnagyobb tengeri nagyhatalma lett. Tengerész Henrik Madeirát és 1431-ben az Azori-szigeteket hódítja meg, ezzel megalapozta Portugália jövendő tengeri hatalmának alapjait. Pedro Alvarez Cabral érdeme Madagaszkár és Brazília felfedezése, mely utóbbi terület a későbbiekben Portugália legértékesebb gyarmatává válik. A „brazil” név portugál jelentése: börzsönyfa. A kor másik jelentős hajósa Ferdinánd Magellán, aki 1509-ben portugál expedicíójával eljutott Malájföldre és a Malukú szigetekre, a valamint később a Fülöp-szigetekre is. Ekkor nyert bizonyítást, hogy a Föld gömbölyű, s így körül hajózható a világ. Magellán érdeme a Tűzföld elnevezés a Virgines-fokkal szemben, majd miután több hajóval átkel a Tordos Santos-szoroson a portugál világutazó emlékére Magellán-szorosnak nevezik el. Portugáliai csodálatos és virágzó nagyhatalma 1578-ig tartott, s a fejlődés abban a pillanatban megtorpant mihelyt Anglia és Hollandia átveszik a világkereskedelem vezetését. Az ország elveszti a gyarmatainak nagy részét, illetve lassan technikailag is elmarad a hajóépítésben. A harcok és trónviszályok közepette Portugália előbb Spanyolország, majd Anglia gyarmatává válik, s végezetül Napóleon csapatai is elfoglalják az országot. A XX. századi Portugália történelmét többnyire a gazdasági hanyatlás és a polgárháborúk jellemezték, azonban a Salazar-rendszert követően a demokratizálás és a rendszerváltást követően Portugália Spanyolországgal együtt 1986-ban az Európai Közösség tagjává vált. 4. Összegzés Sokan úgy vélik, bár az Ibériai-félsziget az európai kontinensen van, de nem igazán Európa része. A nagy portugál költő Luís de Camoes szavaival élve a félsziget ott található, ahol „a szárazföld véget ér és kezdődik a tenger”. A tengerek nagyszerű védelmet nyújtottak, s egyúttal a két ország szigetjellegét is erősítették, különösen azért, mert az egyetlen szárazföldi határt Franciaország felé a Pireneusoknak a hatalmas csúcsai alkotják. Ezen rövid tanulmány a történetiség tükrében és a geográfia kapcsolatrendszerében mutatja be a régió jelentősebb idegenforgalmi látványosságait. Az elszigetelt földrajzi helyzetből fakadó hátrányokat és adottságokat a térség kiválóan hasznosította, melynek eredményeként mára turisztikai nagyhatalomnak számítanak ezen országok. Spanyolország és Portugália sajátos történelmi és gazdasági fejlődése egyedülálló kulturális egységként jelenik meg az európai civilizáció sokszínűségében, s mindennek köszönhetően a félsziget egyike lett a leggyorsabban fejlődő régióknak. Az európai és az arab kultúra egyik vetülete Spanyolországban fedezhető fel, melynek csodálatos példái az egykori kalifák pazar mecsetei, s a művészi értékű várak és mesés minaretek. Az iszlám múlt öröksége egyértelműen az andalúz Córdoba, ahol 711-től itt rendezték be az arab hódoltság szellemi és politikai központját. Andalúzia közel akkora, mint 7
Mendöl T. 1999: A földrajztudomány az ókortól a napjainkig. ELTE EÖTVÖS kiadó, Budapest. pp. 131-134.
4
Portugália, s a legnagyobb és legnépesebb spanyol autonóm közösségnek számít az országban. Kétségtelen, hogy a nagy felfedezéseket is az Ibériai-félsziget országai nyitották meg, s így Kelet és Nyugat kincseit rakták le Európa lábai elé. A portugál tengerészek – Vasco da Gama, Magellán, Cabral és Tengerész Henrik – hozták elsőként a cukornádat és a teát a kontinensünkre. Porcelán teáscsészéket és kristályvázákat ők helyeztek először az asztalukra. Tőlük vettük át a selyemtakaró és a párna használatát is. Az európai fejlődés számos gyökere az ibériai országok kultúrájáig nyúlik vissza, melyek évszázadokon át egymással szinte összefonódva határozták meg a kontinens kulturális sokszínűségét. IRODALOM Anderle Á. (1999) Spanyolország története. Pannonica Kiadó, Budapest. pp.32-40. Ámon M. – Tőzsér J. (2001) A varázslatos Portugália. Kassák kiadó, pp.34-94. Bodnár L. (2000) A turizmus földrajzi alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest-Eger. pp.277-284. Mendöl T. (1999) A földrajztudomány az ókortól napjainkig. ELTE Eötvös kiadó, Budapest. pp.131-134. Probáld F. (szerk.) (2002) Európa regionális földrajza. ELTE Eötvös kiadó, Budapest. pp.6466. pp.319-346. Vincent M – R.A. Stradling (1997) A spanyol és a portugál világ atlasza. Helikon kiadó, Budapest. pp.12-22.
5
