XII. Napjaink turizmusa

XII.    Napjaink turizmusa   

 

Apáczai‐napok 2011 

Tartalom    Régaiszné Vajda Katalin: A XXI. század konyhája, a molekuláris gasztronómia  Gondos Borbála: Az egészségturizmus és az életminőség kapcsolata  Orbán Dezső: Humánerőforrás‐tartalékok a turizmusban  Darabos Ferenc: Ausztria turizmusának áttekintő értékelése összefüggésben Magyarország  turizmusával  Varga Józsefné Horváth Mária: Napjaink magyarországi zarándokútjai   Happ Éva: Konferenciaszervezők világa  Szabó Zoltán: A magyar gyógyfürdőturizmus és a piac  Donka Attila: A vízitúrázás célterületeinek differenciált vizsgálata  Albert‐Tóth Attila: A magyar szállodaipar napjainkban  Hübler Nóra: A közoktatás infrastrukturális fejlesztési lehetőségei az Európai Unió  forrásainak segítségével  Kovácsné Lakatos Szilvia: Másodéves turizmus‐vendéglátás szakos, nappali tagozatos  hallgatók internetezési szokásai és informatikai jövőképe 2011‐ben  Domán Gabriella: A felsőoktatásban oktató tanárok oktatási módszereinek kiválasztására és  alkalmazására vonatkozó nézetek     

2 

Napjaink turizmusa 

RÉGAISZNÉ VAJDA Katalin  Nyugat‐magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar     

A XXI. század konyhája, a molekuláris gasztronómia   

  "Civilizációnk sajnálatos vetülete, hogy képesek vagyunk megmérni és meg is mérjük a  Vénusz bolygó légkörének hőmérsékletét, de nem tudjuk, mi történik sütés közben egy  rizsfelfújt belsejében.”  Kürti Miklós   (1908–1999)           A  molekuláris  gasztronómia  néhány  évtizedes  múltra  visszatekintő  tudomány.  Az  új  diszciplína természettudományos alapokra helyezi a konyhaművészetet, biokémiai és fizikai  elveket vesz figyelembe az ételkészítés során. Ezáltal új technológiák, ételek fejlesztésére és  előállítására nyílik lehetőség.       Kürti  Miklós  a  molekuláris  gasztronómia  megalapítója,  akit  az  "alacsony  hőmérséklet  fizikájának  legnagyobb  magyarja"‐ként  tart  számon  a  tudományos  világ.  Aktív  éveiben  Londonban  termodinamikai  kísérleteket  folytatott.  Neki  sikerült  elsőként  előállítani  az  abszolút  zérus  fokot  (‐273,15  oC  vagy  0  kelvin).  Részt  vett  az    atombomba  készítésben,  az  urán  235‐ös  izotópját  leválasztotta  a  nyers  uránról.  Nyugdíjas  éveiben  1969‐től  tudomány‐ történettel és konyhatechnológiával foglalkozott. Nagy sikert aratott a „Fizikus a konyhában”  előadás‐sorozata az angol televízióban.  Kürti  a  nyolcvanas  években  találkozott  Hervé  This,  francia  élelmiszervegyésszel,  akivel  közösen  fektették  le  egy  új  tudományág,  a  molekuláris  gasztronómia  alapjait.  1992‐ben  a  szicíliai Erice‐ben rendezték meg az első Molekuláris és Fizikai Gasztronómiai Konferenciát.  Kürti és This nem tudott megegyezni az új tudomány elnevezésében, vitájuknak Kürti halála  vetett véget 1999‐ben és a This által javasolt molekuláris gasztronómia elnevezés maradt.  A  kutatások  eleinte  elsősorban  a  különböző  élelmianyagok  hő  hatására  bekövetkező  fizikai  és kémiai reakcióira irányultak.Kiderült azonban, hogy az így szerzett ismeretek nagy részét a  gyakorlatban is jól lehet alkalmazni.     A kutatási célok alapján a molekuláris gasztronómia területei:  • a konyhai műveletek fizikai‐kémiai, mikrobiológiai folyamatainak feltárása  • új  eszközök,  módszerek  és  alapanyagok  bevezetése  az  otthoni  és  az  éttermi  konyhaművészetbe  • a konyhai technológiák modellezése   • a klasszikus fogások elemzésén alapuló új ételek késztése    Ahhoz  azonban,  hogy  Kürti  és  This  kísérleti  eredményei  széles  körben  ismertté  váljanak,  szükség  volt  arra,  hogy  felértékelődjön  a  gasztronómia,  és  főleg  a  szakácsok  imázsa.  A  konyhai művészetre került a hangsúly, a mennyiségről egyre inkább a minőségre.  Szükség  is  volt  ezekre  a  változtatásokra,  mert  a  konyhatechnológia  töb  évtizedes  lemaradásban  volt  az  élelmiszeriparhoz  képest.  Az  1960‐as  években  az  élelmiszeriparral  történt szoros együttműködés következményeként az élelmiszertudomány gyors fejlődésnek  indult. Sok részletet tudtak meg az élelmiszerek különböző kezelések hatására bekövetkező 

3 

Apáczai‐napok 2011 

megváltozásáról.  Az  iparosodás  előrehaladtával  a  megszokott  konyhai  műveleteket  is  meg  kellett  változtatni,  mivel  ezeknek  a  tömegtermelés  igényeihez  kellett  alkalmazkodniuk.  Az  élelmiszeripar  felvirágzott,  de  akik  otthon  főztek,  azok  nem  részesülhettek  a  tudomány  fejlődésének  jótékony  hatásaiból.  Az  otthonokban,  illetve  az  éttermekben  történő  főzés  lényegében  ugyanolyan  szinten  maradt,  mint  a  középkorban:  ugyanazokat  az  eszközöket  használták  és  az  ételek  összetétele  is  alig  változott.  A  molekuláris  gasztronómia  az  élelmiszertudomány  és  az  élelmiszeripar  által  felfedezett  és  alkalmazott  anyagok  és  tecnológiák alapján kezdte meg a konyhatechnológia innovációját.    A molekuláris főzés(moleculár cooking) legfontosabb technikái:  1. a szferifikáció  2. a kriogén konyha   3. espuma   4. suos vide technológia     1. A szferifikáció:  A kapszulák (spherification) technikát először – a molekuláris gasztronómia kiváló szakácsa – Ferran  Adria  alkalmazta  először  2003‐ban,  amikor  olíva  kaviárt  készített.  Az  eljárást   Esferificacionnak  nevezte  el,  ami  angolos  formájában  spherification  néven  terejedt  el  a  konyhatechológiában.  A  technológia  az  élelmiszeriparban  álományjavító  anyagként  ismert  nátrium‐alginát  (E401)  felhsználásán  alapul,  amelyet  tengeri  barna  algából,  a  Lamináriából  ssp.‐ből  vonnak  ki.  A  tecnológiának  két  változatát  alkalmazzák:  a  klasszikus  szferifikáció  és  a  reverz  vagy  inverz  szferifikáció.  

        A klasszikus szferifikáció technológiai sorrendje a következő:  tea, kávé, leves, tejtermék vagy gyümölcs‐ zöldségpüré, híg vizes nátrium‐alginátos  oldatát  kálcium‐klorid  oldatba  csepentjük,  majd  a  leszűrt  “kaviár”  vagy  egyéb  alakra  formázott  terméket tiszta vízbe tesszük, hogy a keserű kálcium‐klorid maradékát eltávolítsuk róla.          A reverz, vagy inverz szferifikáció technológiai sorrendje a következő:   tea,  kávé,  leves,  tejtermék  vagy gyümölcs‐  zöldségpüré,  híg  vizes  kálcium‐laktát‐glukonátos  oldatát nátrium‐alginát oldatba csepegtetjük, majd  tiszta vízzel a nátrium‐alginátot mossuk  le.  A  hozzáadott  kálcium  forrása  ebben  az  esetben  már  nem  a  keserű  ízt  adó  kálcium‐klorid,  amit a szferifikációnál a legvégén lemosunk, hanem a semleges ízű kálcium‐laktát‐glukonát  (Ca5(C3H5O3)6.(C6H11O7)4.2H2O).    A klasszikus szferifikáció tehát fordítottja, a reverz szferifikációnak nevezett technológiának,  amely során az élelmiszerünk (tejtermék, gyümölcs‐ zöldség püré, stb.) már meglévő kálcium  tartalmát  megnöveljük,  majd  az  élelmiszert  közvetlenül  a  nátrium‐alginát  oldatba  csepegtetjük.     A  reakció  lényege  a  szferifikáció  és  a  reverz  szferifikáció  esetén  is  ugyanaz,  a  Ca‐ionok  reakciója  az  algináttal,  amelynek  révén  kialakul  a  stabil,  bőrszerű  kálcium‐alginát  gél (C6H7Ca1/2O6)n.  A keletkezett termékek pedig a célkla, kávé kaviár a joghurt ravioli stb.         

4 

Napjaink turizmusa 

2. A kriogén konyha  A  „kriogén  főzés”  a  rendkívül  alacsony  hőmérsékletű,  cseppfolyós  gázokat  alkalmazó  főzéstechnikákat fogja össze. A gázok közül a cseppfolyós, ‐196 °C‐os nitrogént és a ‐78,8 °C‐ os szárazjeget alkalmazzák a kulináris élmények fokozásához.   A  tecnológia  lényege:  amikor  a  hűtendő  termék  a  kriogén  gázokkal  érintkezésbe  lép,  a  folyékony  nitrogén  „forrni”  kezd,  a  szárazjég  pedig  szublimál,  így  a  termék  villámgyorsan  lehűl,  vagy  megfagy.  A  cseppfolyós  nitrogén  segítségével  a  kriogén  gasztronómia  séfjei  szokatlan eljárásokkal „főzhetnek” izgalmas fogásokat, pl. gyümölcshabot nitrogénbe mártva  fagylaltot,  vagy  pezsgőből  sorbetet  készíthetnek.  A  nitrogén  segítségével  a  hideg  és  meleg  ízhatások  különleges  élményt  nyújtanak  a  fogyasztónak,  gondoljunk  csak  egy  kívülről  jéghideg, belül finoman olvadó csokoládégolyóra.    3. Espuma  Espuma (magyarul: hab): egy hosszú ideig stabil, felhabosított folyadék, amit egy szifonnal‐  és  oxigén‐  vagy  nitrogén‐patronnal,  nyomás  alatt  felfújnak.  Ezzel  a  technológiával  előállíthatunk bármilyen élelmiszerből cseppfolyósítás után stabil habot pl. céklahab.    4. A sous vide élelmiszertartósító eljárás  A  sous  vide  „vákuum  alatti”  hőkezelési  technológia  a  modernizált  ételkésztési  eljárás  professzionális módja. Nem csak főzésről szól, de a tartósítás területét is magába foglalja. Az  élelmiszertudományt  már  régóta  foglalkoztatja  e  konyhaművészeti  megoldás,  hiszen  50  évvel ezelőtt még az ételek sütési hőmérsékletét sem ismerték, mára viszont már az ételeket  részecskéire  tudjuk  bontani,  köszönhetően  a  molekuláris  gasztronómiának.  Az  „sous  vide”  vákuum alatti hőkezelési technológia napjainkban egy olyan modernizált ételkésztési eljárás,  melynek  alapját  képző  konfitálás  (alacsony  hőmérsékleten  zsiradékban  való  párolás),  valamint az abálás (párolás vízzel) már évszázadok óta különböző kultúrákban alkalmaznak.   Az  eljárás  során  az  élelmi  anyagokat  rendkívül  kíméletesen  vetik  alá  hőkezelésnek,  így  a  hagyományos  termékeknél  jobb  bel  tartalmi  és  érzékszervi  tulajdonsággal  bírnak.  A  technológia  lényege  a  textúrák  és  ezáltal  az  élelmiszer  mátrix  minőségének  megóvása,  az  illatanyagok,  aromák  és  nem  utolsó  sorban  a  tápanyagok  maximális  megtartása.  Előnye  abból  származik,  hogy  a  nyersanyagot  vákuum  alatt  hőálló,  lezárt,  levegőt  át  nem  eresztő  műanyag  fóliába  csomagolják,  amely  az  alapanyag  körül  megakadályozza  az  oxidációt,  azonkívül  gátolóan  hat  az  aerob  mikrobák  szaporodására.  A  vákuum  alkalmazásával  megmaradnak az élelmiszerben jelenlevő vitaminok, emészthető fehérjék, ásványi sók, ízek  és aromák.                 Sous‐vide technológia lépései:    nyersanyag előkészítés   vákuumcsomagolás    hőkezelés (pasztőrözés)    gyors lehűtés    hűtve tárolás    felmelegítés    fogyasztás     Komoly gondokat okoz az ilyen eljárásokkal kapcsolatban az eltarthatóság és a mikrobiológiai  biztonság.  A  sous  vide  termékek  legnagyobb  része  kevéssé  savanyú  és  nagy 

5 

Apáczai‐napok 2011 

nedvességtartalmú  (magas  az  aw),  így  csak  a  hatékony  hőmérsékletszabályozás  az  egyetlen  olyan korlát, amely a patogének túlélését és szaporodását gátolhatja. A főzési eljárás során  precíz  hőmérséklet  kontrollt  alkalmaznak.  A  készítendő  élelmiszert  65‐95°C  közötti  hőmérsékleten  pasztőrözik,  majd  a  termék  maghőmérsékletét  gyors  (sokkoló)  hűtéssel  3°C  alá kell csökkenteni.   A  mikroorganizmusokat  pusztító  tényezők  közül  a  hőkezelés  az  egyik  leghatékonyabb  módszer.  Ennek  során  az  életképes  mikroorganizmusok  száma  biztonságos  szintre  csökkenthető.  Az  élelmiszerekben  lévő  miroorganizmusok  elpusztításához  szükséges  hőkezelés  időtartamát,  a  sejtek  hőmérséklettől  függő  pusztulási  sebessége  szabja  meg,  valamint  az  hogy  a  hőközlő  közeg  hőmérsékletét  a  termék  milyen  gyorsan  képes  felvenni,  vagyis milyen gyors a hőpenetráció.   A mikrobapusztulás kinetikai törvényszerűségeinek ismeretével biztonságos, valamint tartós  termékeket  állíthatunk  elő.  A  rendelkezésre  álló  biotikus  és  abiotikus  tényezők  kölcsönhatásának  kihasználása  pedig  kíméletesebb  tartósítást  és  jobb  minőségű  termékek  gyártását  teszi  lehetővé.  Az  eljárás  során  a  hő  és  az  idő  viszonyának  módosításával  élelmiszertől függően biztosítható annak mikrobiológiai stabilitása.     A molekuláris főzés(moleculár cooking) jeles képviselői   A  konyhaművészettel  szemben  egyre  nagyobbak  az  elvárások.  Az  újabb  és  újabb  ételkülönlegességekhez,  az  extra  menük  összeállításához  nélkülözhetetlen  a  molekuláris  gasztronómusok  munkája  is.  A  következőkben  az  Európában  alkotó  legnagyobb  gasztronómusokat említem.    Heston Blumenthal  A  molekuláris  gasztronómia  egyik  vezető  gasztronómusa  Heston  Blumenthal,    az  angol  szakács aki a Temze partján Brayben üzemelteti a The Fat Duck nevű éttermét. A Fat Duck  (kövér  kacsa)  étlapján  olyan  Blumenthal‐klasszikusok  találhatók,  mint  a  nitro‐tojásrántotta  szalonnás  fagylalttal,  osztrigás‐passion  fruitos  zselé  tormakrémmel  és  a  vöröskáposztás  gazpacho. De talán a legkülönlegesebb a Sound of the Sea: Blumenthal tengeri hínárt szolgál  fel tapiókaágyon, amelyhez a vendég egy iPodot is kap, hogy evés közben azon hallgassa a  tenger  hangjait.  Blumenthal  Nagy‐Britanniában  abszolút  sztár;  a  tévés  szereplés  mellett  receptjei  és  cikkei  jelennek  meg  a  Guardianben,  a  Sunday  Timesban  és  a  BBC‐n,  valamint  könyveket  is  ír.  Ő  a  tudományos  vonal  képviselője  a  molkuláris  technológiák,  ételek  kidolgozásában.  Munkássága  elismerése,  hogy  két  három  Michelin‐csillagos  étteremmel  büszkélkedhet.    Ferran Adria  Az  50  éves  katalán  szakács  hipermodern  Blumenthalhoz  hasonlóan,  3  Michelin‐csillagos  éttermét,  a  spanyolországi  El  Bullit  2006‐ban  és  2007‐ben  is  a  világ  legjobbjának  választották.  Az  El  Bulli  mindkétszer  a  2005‐ös  győztest,  a  Fat  Duckot  szorította  a  második  helyre. Bár sokan Adriát is a molekuláris gasztronómusok közé sorolják, ő maga tiltakozik ez  ellen, és inkább dekonstruktivistának vallja magát.   Adria elsősorban a kreativításra épít, amikor textúrákat  és ízeket szokatlan módon párosít  össze.  A  molekuláris  gasztronómia    Salvador  Dalijaként  emlegetik,  és  a  világ  legjobb  szakácsának  is  kikiálltották.  Néhány  a  remek  a  művészeti  alkotások  közül:  nyalókás  jégkrémként  tálalt  gazpacho,  a  harsogó  narancsszínű  répahab,  a  mandulás  jégkrém 

6 

Napjaink turizmusa 

fokhagymával  és  balzsamecettel,  a  parmezán  parfé,  vagy  az  aranytojás  névre  hallgató  kreáció, mely sóba mártott vékony karamellostyából készül, és tojássárgája árad szét belőle.    Összegzés  Jelenleg  két  terület  bontakozik  ki  a  minden  napokban.  Az  egyik  a  tudósok  által  művelt  molekuláris  gasztronómia  (molecular  gastronomy),  a  másik  a  szakácsok  által  gyakorolt  molekuláris főzés (molecular cooking).  A  két  tudós,  Kürti  Miklós  és  Hervé  Tisch  által  lerakott  tudomány  alapjai  életre  keltek  a  gasztronómia  világában.  A  molekuláris  főzés  (molecular  cooking)  egyszerre  csapja  be  az  agyat és az érzékszerveket. Látszatra ropogós ételekről a szájban derül ki, hogy puhák, mégis  roppanó  hangokat  hall  a  fogyasztó.  Megtévesztő  az  is,  amikor  cékla  és  narancszselét  kínálnak,  ám  a  felszolgált  cékla  sárga  a  narancs  pedig  lila  színű.  Készíthető,  kizárólag  parmezánból  folyósítva,  majd  csíkban  formázva"sajttészta",  amelyet  tetszés  szerint  lehet  ollóval  szabdalni.  A  technológiák  felhasználásnak  csak  a  fantázia,  a  séf  ízlése  szab  határt,  amely az új módszernél is alapvetően fontos.    A molekuláris gasztronómia (molecular gastronomy) művelői pedig az élelmiszer vegyészek,  mikrobiológusok,  fizikusok,  akik  a  technológiákat  kidolgozzák,  az  alapanyagok  összetételét,  egymásra hatását, valamint a termodinamikai folyamatok pontos leírását elkészítik.   Ezzel a differenciálódással a 21. század elején a molekuláris gasztronómia fejlődésének egy új  korszakába léptünk.   

  Irodalom    Könyv  THIS, Hervé: Molekuláris gasztronómia A‐tól Z‐ig Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011  L. WOLKE, Robert: A tudós szakács Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011    Internetes források  http://www.foodandwine.hu/2012/03/12/molekularis‐gasztronomia‐a‐kibontakozas‐3‐resz  http://www.foodandwine.hu/2009/03/04/molekularis‐fozes‐reverz‐szferifikacio‐3‐resz/     

7 

Apáczai‐napok 2011 

GONDOS Borbála  Edutus Főiskola  Széchenyi István Egyetem, Regionális‐ és Gazdaságtudományi Doktori Iskola PhD‐ hallgatója      Az egészségturizmus és az életminőség kapcsolata  Az egészségturizmus és az életminőség megjelenése a nemzetközi és hazai fejlesztési  koncepciókban, stratégiákban      Az  egészségturizmus  napjainkban  egyre  fontosabb  szerepet  játszik.  Erre  egyrészről  a  Nemzeti  Turizmusfejlesztési  Stratégia  (2005‐2013)  az  egyik  legjobb  példa,  ahol  az  egészségturizmus  az  örökség‐  és  a  konferenciaturizmus  mellett  kiemelt  figyelmet  kap,  másrészről az Új Széchenyi Terv is részletesebben foglalkozik ezzel a turisztikai termékkel.  Szerepének fontosságát az is jelzi, hogy 2007‐ben elkészült az Országos Egészségturizmus  Fejlesztési Stratégia is.   Az egészségturizmus és életminőség kapcsolatának vizsgálata még viszonylag új területnek  számít,  kevés  kutatás  készült  ebben  a  témában.  Tanulmányomban  elsősorban  egy  2010‐ ben  lezajlott  kutatást  veszek  alapul,  továbbá  olyan  fontosabb  terveket,  stratégiákat,  melyeket  az  életminőség  szempontjából  is  megvizsgálok,  illetve  ennek  kapcsolódását  az  egészségturizmushoz.    Kulcsszavak: egészségturizmus, életminőség, stratégia,     1. Az életminőség és egészségturizmus fogalma, értelmezése  Napjainkban  az  egészségturizmusnak  és  az  életminőségnek  nagyon  fontos  szerepe  van,  egyre több kutatás készül ezekben a témákban, illetve bővül azon konferenciáknak a száma  is,  ahol  valamelyik  tényező  szerepének  fontosságára  hívják  fel  a  figyelmet.  Ahhoz,  hogy  megértsük a kutatások fontosságát, előbb tisztázni kell fogalmukat és jelentőségüket, majd  ezek után ismertetem a két tényező együttes kezelésének lehetőségét is.    1.1. Az életminőség fogalma, értelmezése  Az  életminőség  fogalmának  megjelenését  Pigounak  köszönhetjük,  aki  már  1920‐ban  használta, mégis az 1950‐es években terjedt el szélesebb körben is.   Az  életminőség  meghatározására  nem  lehet  egy  egységes  definíciót  találni,  sokan  sokféleképpen megfogalmazták már, mint például GODFREY (2002), VEENHOVEN  (1996:11‐ 48),  DIENER  (1995:653‐663).  A  meghatározásokban  előfordul,  hogy  olyan  tényezők  szükségesek az életminőséghez vagy ennek növeléséhez, melyek hozzájárulnak az emberek  társadalmi,  gazdasági  és  környezeti  jólétéhez,  így  ezeknek  a  tényezőknek  a  javítására  kell  helyezni a hangsúlyt.   Az életminőség javítása a XX. század második felétől kezdve jelent meg, ekkor ismerték azt  fel,  hogy  a  gazdasági  és  fogyasztói  verseny  gyakran  káros  az  ember  személyiségfejlődése  szempontjából.   Az életminőség kutatására két irányvonalat használnak: a skandináv megközelítést – objektív  mutatók  kellenek,  mint például:  jövedelem,  iskolai  végzettség  (ERIKSON  1993:67‐84),  és  az 

8 

Napjaink turizmusa 

amerikai  irányvonalat  –  szubjektív  tényezőktől  függ,  az  egyén  saját  tapasztalataira  hagyatkozik (CAMPBELL 1976:117‐124).      1.2. Az egészségturizmus fogalma, jelentősége  Az egészségturizmus napjainkban egyre fontosabb szereppel bír. Ezt bizonyítja az is, hogy a  gyógy‐  és  wellnessturizmus  mellett  az  elmúlt  években  megjelent  a  medical  és  medical  wellness fogalma is.   Összefoglalóan  azt  lehet  mondani  ezekre  a  turisztikai  termékekre,  hogy  olyan,  egészséggel  kapcsolatos  utazási  típusok,  ahol  az  egészségturizmusban  résztvevő  látogatók  alapvető  motivációja az egészségi állapot fenntartása, javítása.   A  gyógyturizmus  a  gyógyászati  szolgáltatóhelyen,  illetve  gyógyüdülőhelyen  (természeti  gyógytényezőre épül) konkrét betegségek gyógyítása érdekében igénybevett szolgáltatások  összességét jelenti.  A  wellnessturizmus  célja  az  optimális  egészségi  állapot  elérése,  illetve  betegségek  megelőzése,  mely  történhet  aktív  (testmozgás)  vagy  passzív  (például  masszázs)  módon  (MAGYAR TURIZMUS RT 2002).   A medical nem gyógyhelyi jellegű kezeléseket jelent, hanem többek között különböző műtéti  beavatkozásokat, fogászati kezeléseket és plasztikai műtéteket, melyek keresettsége például  Magyarország esetében az elmúlt években egyértelműen növekedett.  A  medical  wellness  egy  rohamosan  fejlődő  ága  az  egészségturizmusnak,  különösen  Németországban.  Célja  olyan  egészségügyi  eljárásokat  tartalmazó  szolgáltatások  nyújtása,  melyek  többek  között  az  életminőséget  is  javítják,  tehát  az  életforma  tartós  megváltoztatásán keresztül az egészség fejlesztése és az egészség megőrzése. (AQUAPROFIT  RT 2007).    2. Az egészségturizmus és az életminőség kapcsolata  A  turizmus  egy  olyan  tevékenység,  mely  során  a  látogatók  élményeket  szerezhetnek  (többségében  pozitív),  mely  során  aktív  részeseivé  válnak  cselekedeteiknek.  Ez  a  fajta  élmény  többszöri  utazás  során  fokozódhat,  az  élettel  való  elégedettséghez  hozzájárulhat,  ezáltal  VEENHOVEN  (2003:437‐457)  szerint  pedig  az  utazás  a  boldogság  tudatosulásához  vezethet.   A  megszokott  környezetből  való  kiszakadást  sokan  vállalják  annak  érdekében,  hogy  a  szabadidejüket  megfelelően  tudják  eltölteni,  élményeket  szerezzenek,  melyek  boldogságuk  forrásává  válhat,  illetve  hozzájárulhatnak  az  életminőség  kedvező  mutatóihoz  (MICHALKÓ  2010:21‐106).   Az  egészségturizmus  a  szabadidős  turizmus  egy  olyan  terméke,  ami  a  maslow‐i  piramis  2.  szintjén  szereplő  biztonsági  szükségletek  kielégítésére  alkalmas,  így  az  egészségi  állapot  javítása  mindenképpen  pozitívan  hathat  az  egyén  életminőségére.  A  különböző  preventív  kezelésekben  (vagy  akár  utókezelésekben)  való  részvétel,  illetve  ezek  többszöri  ismétlése  még  inkább  hozzásegítheti  az  egyént  ahhoz,  hogy  egészségesebb  és  elégedettebb  legyen  mind  saját  magával,  mind  a  környezetével,  mely  akár  életminőség‐növekedést  is  eredményezhet.  A  fentiek  alapján  egyértelmű,  hogy  az  utazásnak  jelentős  élettani  hatásai  vannak  mind  a  regenerálódás, mind az egészségturizmusban való részvétel szempontjából.        

9 

Apáczai‐napok 2011 

3. Az egészségturizmus és életminőség megjelenése az egyes stratégiákban  2010.  április  1.  és  május  15.  között  került  sor  egy  kutatásra  a  Harsányi  János  Főiskolán,  az  Edutus  Főiskola  egyik  jogelődjén  tanuló  hallgatók  közreműködésével,  mely  során  azt  vizsgáltuk, hogy a hallgatók által választott országban készült‐e egészségturizmus‐fejlesztési  stratégia, terv, program, és ha igen, ezek milyen fő célkitűzéseket tartalmaznak. A kutatásból  egyértelműen kiderült, hogy a világ turisztikai régióiban, a turizmus fogadásában érintett és  érdekelt  országokban  létezik  valamiféle  egészségturisztikai  fejlesztési  elképzelés,  mely  az  esetek  egy  részében  a  nemzeti  turizmusfejlesztési  stratégia  részeként,  kiemelt  prioritásaként,  az  esetek  másik  részében  a  nemzeti  stratégiához  kapcsolódó  részstratégiák  egyikeként,  önállóan  került  kidolgozásra  (például  Finnország,  Törökország,  India,  Kanada).  Sok  esetben  más  turisztikai  termékkel  együtt,  mint  például  örökség‐  vagy  rurális  turizmus  dolgozták  ki  az  adott  ország  egészségturizmus‐stratégiáját  (a  kutatáshoz  készített  részletes  táblázatot  lsd.  részletesen  JANDALA‐SÁNDOR‐GONDOS  2011).  Ezekből  a  táblázatokból  egyértelműen kitűnik, hogy nincs egységes formai, tartalmi szabály arra vonatkozóan, hogy  miket kellene tartalmaznia egy egészségturizmus‐fejlesztési stratégiának, mely egyértelműen  megkönnyítené az országok közötti összehasonlítást. Néhány országnál előfordul, hogy más  országokat, régiókat is megemlítenek a stratégiájukban, melyből ötletet is tudnak meríteni.  Sok esetben nem is a közvetlen versenytársakat említik meg, hanem rávilágítanak arra, hogy  máshol  ez  hogyan  működik,  mi  az,  amit  a  „hazai”  gyakorlatba  is  átültethetnének.  Néhány  helyen  komplett  turisztikai  csomagokat  hoztak  létre,  máshol  egyedi,  más  országokra  nem  jellemző  kezeléseket,  mint  például  Karib‐térségben  a  drog‐  és  alkoholfüggőség  kezelésére  létrehozott program.  A feldolgozott stratégiákból egyértelműen kiderült, hogy a világ turisztikai régióiban fontos  szerepet  játszik  az  egészségturizmus,  de  nem  csak  azokban  az  országokban,  ahol  ez  húzóágazatot  jelent,  hanem  ott  is,  ahol  nincsenek  meg  ezek  a  hagyományok,  mégis  lépést  kívánnak tartani a keresleti tendenciákkal. (JANDALA‐SÁNDOR‐GONDOS 2011)      3.1. Az egészségturizmus és az életminőség megjelenése a nemzetközi stratégiákban  Ahogy azt már említettem, kutatásom középpontjában egy 2010‐es tanulmáy áll, melyben a  világ  turisztikai  régióinak  országaiban  található  országos  vagy  egészségturisztikai  stratégiákban  fellelhető  utalásokat  kerestem  az  egészségturizmus  és  életminőség  kapcsolatára vonatkozóan.  A  vizsgált  stratégiákból  12‐ben  lehet  az  életminőségre  vonatkozó  utalásokkal  találkozni,  ebből csupán három egészségturizmussal kapcsolatos fejlesztési stratégiában található meg  ez a kifejezés.  A tanulmány terjedelme nem teszi lehetővé azt, hogy az említett stratégiákat táblázatokkal  szemléltessem,  így  néhány  összegző  pont  formájában  mutatom  be  az  egyes  országkra  vonatkozó megállapításokat.  Vizsgálatom a következő országokra, területekre terjedt ki, ahol megtalálható az életminőség  kifejezés:  Észak‐Kelet  Anglia,  Fülöp‐szigetek,  Kanada,  Közép‐Kelet,  Montenegró,  Ontarió,  Svédország,  Szlovákia,  Szlovénia,  Thaiföld,  Törökország,  Új‐Zéland  (ezeknek  a  stratégiáknak  az elérhetőségét lsd. a felhasznált irodalomnál).  Ezekben  a  stratégiákban  találhatunk  utalást  az  életminőségre  vonatkozóan,  viszont  az  egészségturizmussal együtt kezelve már nagyon keveset.   Összefoglalva  az  országos  vagy  regionális  stratégiákban  általában  a  következő  tényezőket  emelték ki az életminőséggel kapcsolatosan:    befektetés által szeretnék növelni az életminőséget, 

10 

Napjaink turizmusa 

      

a  természeti  környezet  és  az  épített  környezet  minősége,  a  nyugalom  megléte  az  élmény szempontjából fontos, ami kihat az életminőségre,  a helyi éttermek, pubok, gasztronómiai negyedek fejlesztése, a látogatók, de főleg a  helyi lakosság életminőségének növekedése miatt fontos,  a fenntarthatóság és az életminőség kapcsolata kiemelt szereppel bír, a fenntartható  turizmus növeli a természeti és kulturális örökségeket, ezáltal az életminőséget,  a  turizmus  hozzájárul  a  jóléthez  és  ezáltal  az  életminőséghez,  ebben  pedig  a  kormánynak, az üzleti döntéshozóknak és a befektetőknek is nagy szerepe van,  az  információs  technológia  fejlődése  a  mindennapokban  szintén  hozzájárul  az  életminőséghez,  a  megszokott  statisztikai  adatokon  felül  az  életminőség  mérése  is  fontos  feladat  lenne,  a  környezettel  való  kapcsolat,  a  kultúra  és  az  örökség  védelme  hozzájárulnak  a  turizmushoz, ezáltal az életminőséghez is. 

  A  három  egészségturizmus‐fejlesztési  stratégiában  a  következő  tényezőket  tartották  fontosnak az életminőség és néhol az egészségturizmus kapcsán:   lehessen mérni az életminőséget,   az  egészségügyi  fejlesztések  hozzájárulnak  a  legmagasabb  szintű  életminőséghez,  emellett például Thaiföld célja, hogy világszínvonalú gyógyközpont legyen,   az egészséges életmód az idősek és fiatalok körében egyre keresettebb, ezzel pedig  növelhetik  életminőségüket.  A  termálturizmus  lesz  Törökországban  várhatóan  az  egyik legjobban fejlődő ágazat a turizmus piacán.    Ahogy  látható,  minimális  esetben  kezelik együtt  az  egészségturizmust  és  az  életminőséget,  általános  megállapításokkal  azonban  bőven  találkozhatunk.  Véleményem  szerint  sokkal  inkább együtt kellene kezelni a két kérdést és sokkal több elképzeléssel, konkrétummal, mert  számomra  elég  meglepő  volt  ezeknek  a  hiánya.  Általánosságban  leírják,  hogy  mennyire  fontos és kiemelt szerepet szeretnének szánni az életminőség javításának, de konkrét ötletek  hiányában  nem  tartom  valószínűnek,  hogy  a  stratégiában  erre  vonatkozó  célokat  meg  is  fogják tudni valósítani.      3.2. Az egészségturizmus és az életminőség megjelenése a hazai stratégiákban    3.2.1. A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia  Már  a  stratégia  3.  oldalán  találhatunk  utalást  az  életminőségre  vonatkozóan,  ahol  „a  turizmus  összetett,  áldásos  hatásain  keresztül  kívánja  az  ország  lakóinak  életminőségét  javítani,  hogy  egy  szebb,  boldogabb,  egészségesebb  és  vidámabb  országban  élhessünk,  amelyben  a  hozzánk  érkező  vendégek  is  örömmel  fordulnak  meg”  (MAGYAR  TURISZTIKAI  HIVATAL 2005:3).  A stratégia egyik hosszú távú célja az életminőség javítása, melyet többek között a belföldi  turizmus  fejlesztésén  keresztül  kíván  megoldani,  mert  ez  minden  országban  kiemelt  fontosságú  kell,  hogy  legyen.  „A  belföldi  turizmus  hozzájárul  a  szálláshelyek  kapacitásának  egyenletes  töltéséhez,  így  a  szezon  meghosszabbításához,  a  turizmusban  dolgozók  foglalkoztatásához,  csökkenti  az  idénymunka  arányát,  növeli  a  turizmusból  származó  bevételeket,  javítja  az  országban  élők  életminőségét”  (MAGYAR  TURISZTIKAI  HIVATAL  2005:24). 

11 

Apáczai‐napok 2011 

A  Nemzeti  Turizmusfejlesztési  Stratégia  igyekszik  a  turizmus  egészét  meghatározó  környezetet és tényezőket bemutatni. Erre egy öt pillérből álló struktúrát alkalmaz, melynek  pillérei a következők:  1. Versenyképesség és életminőség  2. A turizmus kínálata  3. A turistafogadás feltételei  4. Emberi erőforrás  5. Működési  rendszer  versenyképességét  biztosító  intézményrendszer.  (MAGYAR  TURISZTIKAI HIVATAL 2005:28)  Témám  szempontjából  az  első  pont  a  legfontosabb,  a  versenyképesség  és  életminőség.  A  turizmusnak  számtalan  pozitív  és  negatív  hatásával  találkozhatunk,  melyek  mind  befolyásolják az adott desztináció életét és az ott lakók életminőségét is. A turizmus pozitív  hatása a helyi társadalomra többek között abban is megmutatkozik, hogy hozzájárul ahhoz,  hogy  a  mindennapi  élet  során  egy  teljesebb,  értékeit  hasznosító  helyen  élhessenek  az  ott  lakók.  Emellett  „a  fejlesztéseknek  tekintettel  kell  lenni  arra,  hogy  a  külső  és  a  helyi  viszonyokat  nem  ismerő  befektetők  beruházásai  ne  befolyásolják  negatívan  az  életkörülményeket (a zaj, az új épületek stílusa)” (MAGYAR TURISZTIKAI HIVATAL 2005:32),  vagy  hogy  a  turisztikai  célterületek  túlzsúfolttá  és  így  az  ország  lakói  számára  kevésbé  élhetővé  váljanak.  A  turizmus  hozzájárul  a  munkahelyteremtéshez,  ezáltal  növekszik  az  iskolázottság és a nyelvismeret. A továbbképzéssel javul a munkaerő állapota, ezáltal pedig  növekszik  az  életszínvonal.  Az  egészségturizmus  szolgáltatásainak  igénybevétele  rendkívül  kedvezően hat a vendégek (közöttük egyre inkább a hazaiak) egészségi állapotára.   A  stratégiában  az  egészségturizmus  kapcsán  megállapították,  hogy  a  hazai  gyógyvízkincs  felhasználása  a  helyi  lakosság  által  az  egyik  legfőbb  érték  az  egészség  megőrzése  és  az  életminőség javítása érdekében. Magyarországon a magas átlagéletkor miatt az életminőség  javítása kulcskérdés, amit megfelelően kell kezelni.  A turizmus megítélése Magyarországon sok esetben ellentmondásos. Az emberek többsége  még  mindig  nem  ismeri  fel  a  turizmus  jelentőségét  és  benne  a  közvetetten  vagy  akár  közvetlenül  rejlő  lehetőségeket.  A  legtöbb  ember  úgy  gondolja,  hogy  a  turizmus  egyenlő  azzal, hogy emberek utazgatnak. A turizmus ezzel szemben az élet számos területére kihatva  hozzájárulhat az országban élő emberek életminőségének javulásához.  Az  üdülési  csekk  a  belföldi  turizmusban  egyre  fontosabb  szerepet  játszott,  napjainkban  a  SZÉP  kártya  (Széchenyi  Pihenő  Kártya)  vette  át  ezt  a  funkciót.  Egyértelmű  pozitív  hatása  lehet nemcsak az, hogy minél többen használják, hanem az is, hogy ennek elterjedése javítja  a  lakosság  életminőségét  (például  azzal,  hogy  többek  között  egészségturisztikai,  rekreációs  szolgáltatásokra  is  beváltható).  Az  ifjúsági  turizmusban  való  aktív  részvétel  jelentősen  javíthatja  a  fiatal  generáció  életminőségét,  így  egészségmegőrző  életmódjával  kevésbé  szorul rá az egészségügyi ellátórendszerek szolgáltatásaira.  A  turizmus életminőségre  gyakorolt  hatásának optimalizálása  három  specifikus  cél  kapcsán  érhető el:   a turizmus társadalomra gyakorolt hatásainak optimalizálása,   hozzájárulás a magyar kulturális örökség megőrzéséhez,   a  turizmus  természeti  környezetre  gyakorolt  hatásainak  optimalizálása.  (MAGYAR  TURISZTIKAIHIVATAL 2005)       

12 

Napjaink turizmusa 

3.2.2. Országos Egészségturizmus‐fejlesztési Stratégia  A stratégia jövőképe a „szórakoztató víz” programmal „a víz által nyújtott szórakoztatás és az  egészséges  életmódra  nevelés  összekapcsolásával  az  egészségmegőrzés  és  a  fürdőzési  kultúra  elmélyítését  valósította  meg.  Ennek  eredményeként  a  fürdőzés  kultúrája  a  teljes  egészség  megvalósításának,  őrzésének  részévé  vált”  (AQUAPROFIT  MŰSZAKI  TANÁCSADÁSI  ÉS  BEFEKTETÉSI  RT  2007:  58).  A  stratégia  megállapította,  hogy  az  egészségturizmus  kiemelkedő hatással van az e célból utazók életminőségére.   Első  prioritásként  szerepel  a  természeti  adottságokra  épülő  gyógyhelyek  tudatos  termékfejlesztése,  aminek  célja  többek  között  a  gazdaságilag  elmaradott  kistérségekben  a  munkahelyteremtés, ezáltal, az életminőség javítása.   A harmadik prioritás a wellnessszel összefüggő szolgáltatások fejlesztése. Ebben az esetben  az  átlagosnál  magasabb  jövedelemmel  rendelkező  fiatalabb  vagy  fiatalosabb  korosztályok  jelentik  a  potenciális  célpiacot.  A  medical  fő  célja  a  diagnosztikán  alapuló  kezelésekkel  az  életstílus  megváltoztatása,  és  ezáltal  az  életminőség  javítása,  mely  a  medical  wellness  kapcsán is tetten érhető. (AQUQPROFIT RT 2007)      3.2.3. Új Széchenyi Terv  Az  Új  Széchenyi  Terv  az  egészségturizmus  fejlesztésével  olyan  programokat  szeretne  létrehozni, melyekre szükség van, ezek pedig az életminőség javítását szolgálják, kiterjednek  az  egész  országra,  elősegítik  a  gazdaság  felemelkedését,  a  munkahelyteremtést  és  az  egészséges életmód terjedését. Tehát ezekre a programokra, tervekre szükség van.  „Az  egészségturizmus  legújabb  trendje  a  medical  wellness,  mely  olyan,  tudományosan  igazolt egészségügyi eljárásokat tartalmazó szolgáltatásokra épül, amelyek az életminőség és  a  szubjektív  egészségérzet  tartós  javulását  segítik  elő,  illetve  az  egészségtudatos  életforma  támogatását szorgalmazzák” (MAGYARORSZÁG KORMÁNYA 2011:50).   A tervben a gasztronómia és a vendéglátás kérdéskörben térnek ki az életminőségre, illetve  ezeknek a szerepére, melyek a következő tényezőkre hatnak ki leginkább:   a közegészségügyre, a népesség testi‐lelki állapotára,   a mezőgazdaságra, a tájgazdálkodásra, a környezetvédelemre,    a foglalkoztatásra, munkahelyek minőségére,   az országképre, a turizmusra,   a nemzeti jövedelemre, adóbevételekre,   mindezeken keresztül az életminőségre. (MAGYARORSZÁG KORMÁNYA 2011)    4. Összegzés  Összességében  elmondható,  hogy  mindegyik  általam  vizsgált  stratégiában,  koncepcióban  előfordult  az  életminőségre  való  utalás,  viszont  az  egészségturizmussal  együtt  kezelve  már  jóval kevesebb konkrétumot olvashattunk. Mindegyikben megtalálható az, hogy valamilyen  szinten növeljék az életminőséget, viszont erre nem sok konkét példát hoztak.   Számomra elég meglepő, hogy nemzetközi szinten összesen csak három egészségturizmussal  kapcsolatos  fejlesztési  stratégiában  olvasható,  hogy  az  életminőséget  együtt  kezeljék  az  egészségturizmussal.   Az általam vizsgált három hazai stratégiában is található az életminőségre való utalás. Ezek  közül  mindegyikben  hosszú  távú  célként  kezelik  az  életminőség  javítását  a  következő  területeken keresztül: a belföldi turizmus fejlesztése, a hazai gyógyvízkincs felhasználása, az  üdülési csekk elterjedése (ma már SZÉP kártya), az ifjúsági turizmusban való aktív részvétel,  az egészségturizmus és az azzal kapcsolatos programok, valamint a medical kezelések. 

13 

Apáczai‐napok 2011 

Véleményem  szerint  nagyobb  figyelmet  kellene  szentelni  a  két  terület  összekapcsolásának,  hisz  az  egészségturizmus  az  egyik  legfontosabb  turisztikai  termék,  mely  által  biztosan  növelhető az életminőség.         Irodalom    AQUAPROFIT  MŰSZAKI,  TANÁCSADÁSI  ÉS  BEFEKTETÉSI  RT:  Országos  Egészségturizmus  Fejlesztési Stratégia, 2007. május 30.  CAMPBELL, A. Subjective measures of well‐being, In: Am. Psychologist, 1976, pp.117‐124.  DIENER, E., DIENER, M.: Cross‐cultural correlates of life satisfactions and self‐esteem. Journal  of personality and Social Psychology No. 68, 1995. pp. 653‐663  ERIKSON,  R.  Description  of  inequality:  the  Swedish  approachto  welfare  research.  In:  NUSSBAUM, M.C.‐SEN, A. (eds): The quality of life. Oxford. Clarendon Press, 1993 pp. 67‐84  GODFREY, J.: Standard of Living or Quality of Life: Does One Come First? TD Forum, 2002  Dr.  JANDALA  Csilla  –  Dr.  SÁNDOR  Tibor  ‐  GONDOS  Borbála:  Az  egészségturizmus  a  turizmuspolitika  fókuszában  –  A  fürdőkultúra  szerepe  a  turisztikai  termékfejlesztésben,  Turizmus Bulletin, XIV. évfolyam 4. szám, 2011. január  MAGYARORSZÁG  KORMÁNYA:  Új  Széchenyi  Terv,  A  talpraállás,  megújulás  és  felemelkedés  fejlesztéspolitikai programja,  2011. január  MAGYAR  TURISZTIKAI  HIVATAL:  Nemzeti  Turizmusfejlesztési  stratégia  2005‐2013,  2005.  augusztus  MAGYAR  TURIZMUS  RT,  2002:  Az  egészségturizmus  marketingkoncepciója,  Vezetői  összefoglaló, Végső jelentés, 2002. április 30. pp.9.  MICHALKÓ  Gábor:  Boldogító  utazás  –  a  turizmus  és  az  életminőség  kapcsolatának  magyarországi vonatkozásai, Budapest, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, 2010, pp. 21‐ 106  VEENHOVEN,  R.:  The  study  of  life  satisfaction.  In:  SARIS,  W.E.  –  VEENHOVEN,  R.  –  SCHERPENZEL,  A.C.  –  Bunting,  B.  (eds):  A  comparative  study  of  satisfaction  with  life  in  Europe. Eötvös University Press. Budapest, 1996. pp.11‐48  VEENHOVEN, R.: Hedonism and happiness. Journal of happiness Studies. 4.4., 2003. pp. 437‐ 457  Building a National Tourism Strategy: http://www.ic.gc.ca/eic/site/dsib‐ tour.nsf/vwapj/tourism_e.pdf/$FILE/tourism_e.pdf (letöltés dátuma: 2011. április 2)  Destination East Midlands, The East Midlands Tourism Strategy 2003‐2010:  http://www.emda.org.uk/uploaddocuments/emTourismStrategyFull.pdf (letöltés dátuma:  2011. április 10)  Health Strategy and policy:  http://www.thaiembassy.se/documents/thailand/healthstrategy.pdf (letöltés dátuma: 2011.  április 2)  Montenegro Tourism Development Strategy to 2020:  http://www.montenegro.travel/scms/media.php/12848/Mne%20Tourism%20developemen t%20to%202020.PDF (letöltés dátima: 2011. április 3)  National Strategy for eHealth Sweden:  http://www.sweden.gov.se/content/1/c6/06/43/24/f6405a1c.pdf   (letöltés dátuma: 2011. április 4) 

14 

Napjaink turizmusa 

North‐East England Tourism Strategy 2005‐2010:  http://www.onenortheast.co.uk/lib/liReport/983/ONE%20Report%2013454_01.pdf?CFID=1 4213295&CFTOKEN=84407173   (letöltés dátuma: 2011. április 2)  Development Plan and Policies of Slovene Tourism 2007‐2011:  http://www.mg.gov.si/fileadmin/mg.gov.si/pageuploads/razpisi/JN/DT/publikacija_RNUST_ ang_SPLET.pdf (letöltés dátuma: 2010. április 22)  New Zealand tourism strategy 2015:  http://www.nztourismstrategy.com/files/NZTS2015%20final.pdf  http://www.tourismnewzealand.com/media/127126/tourism%20centenary.pdf (letöltés  dátuma: 2010. április11)  Ontario Tourism Srategy:  http://www2.ihis.aau.dk/~kvist/teaching/Ontario_tourism_strategy2010.pdf   (letöltés dátuma: 2011. április 10)  The reasons and suggested solutions of underdevelopment of thermal tourism in Turkey:  http://library.iyte.edu.tr/tezler/master/sehirplanlama/T000647.pdf (letöltés dátuma: 2011.  április 3)   Tourism Development Strategy of the Slovak Republic until 2013:  www.economy.gov.sk/tourismdevelopmentstrategyoftheslovakrepublicuntil2013.../1266s  (letöltés dátuma: 2010. április 20)  Value Chain of the Cebu Health and Wellness Sector:  http://www.smedsep.ph/Download/PSP‐Cebu‐VC‐Case‐Doc‐Nov09.pdf (letöltés dátuma:  2010. április 15)           

15 

Apáczai‐napok 2011 

ORBÁN Dezső  Hotel Famulus      Humánerőforrás‐tartalékok a turizmusban      Az  idegenforgalom  humánerőforrás‐tartalékainak  vizsgálata  során  úgy  gondoltam,  hogy  Magyarország  megítélése  tekintetében  elégséges  három,  egymástól  eltérő  gazdasági  és  társadalmi  adottságokkal  rendelkező  térségét  vizsgálat  alá  vonni  ahhoz,  hogy  elfogadható,  alátámasztható megállapításra jussunk az adott kérdés kapcsán.  Az általam megjelölt három terület:   Budapest   Észak‐nyugat Magyarország   Észak‐Magyarország  A megjelölt területek kiválasztásának indoklása:    Budapest  A  fővárost,  mint  sok  más  esetben,  ebből  a  vizsgálatból  sem  lehet  kihagyni.  Az  ország  fővárosa  a  maga  közel  hárommilliós  (agglomerációkkal  együtt)  lakosságával  szinte  egyharmadnyi  vizsgálati  alanyt  jelent  Magyarországon.  A  vendéglátás  és  idegenforgalom  országos  fellegvára,  a  legnagyobb  felvevőpiac,  ami  a  szakmát  illeti.  Az  iskolák,  szakképző  intézmények  tekintetében  a  legnagyobb  választék  itt  van,  valamint  a  legnagyobb  létszámú  képzés is itt zajlik. Ezen indokok alapján a város vizsgálata feltétlenül szükséges.    Észak‐nyugat Magyarország  A  főváros  mellett  ez  az  a  térség,  amiről  elmondható,  hogy  mind  gazdaságilag,  mind  idegenforgalmilag fejlett. A vidéki térségek közül ez a terület testesíti meg azt a haladást az  oktatásban is, ami miatt ezt a területet a mintaterületek közé feltétlenül fel kell venni.    Észak‐Magyarország   A  mintavétel  harmadik  területe.  Idegenforgalmi  attrakciókban  gazdag,  ugyanakkor  sajnos  gazdaságilag  az  egyik  legszegényebb  terület  az  országban.  Szakmai  képzésben  viszont  sok  pozitív  dolgot  lehet  a  térségről  elmondani,  így  bízom  benne,  hogy  az  összehasonlításhoz  megfelelő alapot szolgáltat.      1. Észak‐nyugat Magyarország elemzése  A térség bemutatásához, elemzéséhez Győr‐Moson‐Sopron megyét választottam.  Ahhoz,  hogy  a  kifejezetten  szakmai  erőforrás‐tartalékok  bemutatásra  kerüljenek,  egy  nagyobb halmaz vizsgálatából kell kiindulni.  2009‐ben és 2010‐ben a következőképpen alakult a megye középiskolai tanulóinak létszáma:    2009‐ben  Gimnáziumi tanulók száma:    8 791 fő  Szakközépiskolai tanulók száma:    11 956 fő  Szakiskolai tanulók száma:    6 558 fő 

16 

Napjaink turizmusa 

  2010‐ben  Gimnáziumi tanulók száma:    8 373 fő  Szakközépiskolai tanulók száma:    12 278 fő  Szakiskolai tanulók száma:    6 821 fő    A  számadatokat  összehasonlítva  számottevő  változás  nem  figyelhető  meg.  A  167  főnyi  növekedés  még  az  1%‐os  eltérést  sem  mutatja.  Nyugodtan  kijelenthetjük,  hogy  még  nem  érkezett el a megjósolt demográfiai változás.   Egy  adatra  ugyanakkor  érdemes  odafigyelni.  Sokszor  hangzott  el  már  különböző  médiumokban  a  szakmai  képzés  fontossága.  Sokan  mondták  már,  hogy  a  sok  elméleti  szakember  helyett  már  itt  lenne  az  ideje  az  erősebb  szakképzésnek.  Talán  ennek  az  első  hatása figyelhető meg abban, hogy a gimnáziumi létszám egyik évről a másikra mintegy 5%‐ kal csökkent.   Az  adatok  további  szűkítése  a  szakmai  irányvonal  megtalálásához  elengedhetetlen.  A  továbbtanulás  szempontjából  a  halmaznak  azon  elemeivel  kell  számolni,  melyek  az  érettségizett  tanulókat  tartalmazzák.  Ez  az  a  csoport,  amely  szakmai  érettségijével,  illetve  továbbtanulásával a jövőben az idegenforgalom humánerőforrás‐tőkéjét alkotni fogja. Ezt a  humánerőforrás‐tőkét a következő öt csoportba oszthatjuk.  1. A  középfokú  intézményben  szakmai  oktatásban  nem  részesülő  gimnáziumi  tanulók,  akik idegenforgalmi képzésben vesznek majd részt a felsőoktatásban.  2. A  középiskolában  megszerzett  szakmai  tudást  szakirányú  felsőoktatásban  tovább  kamatoztató hallgatók halmaza.  3. A  középiskolában  megszerzett  szakmai  tudást  felsőoktatásban  történő  továbbtanulással  már  nem  mélyítő,  hanem  piaci  körülmények  között  hasznosító  tanulók csoportja.  Sajnos  sok  tanuló  az  iskola  végeztével  úgy  dönt,  hogy  mégsem  ezt  a  pályát  választja  a  jövőben. Ők egy külön csoportot alkotnak.  4. Mind a tanulás, mind a szakmai továbbképzés szempontjából teljesen pályaelhagyók  csoportja.  Az utolsó csoportot azok a diákok képezik, akik a jövőben a humánerőforrást más iparágban  erősítik.   5. A  középiskolában  szakmai  tudást  megszerzett  tanulók,  akik  valamilyen  okból  tudásukat nem szakirányban szeretnék továbbfejleszteni.  Az idegenforgalmi humánerőforrás tőketartalékai szempontjából az ideális a 2‐es csoport.  A megyében három középfokú intézmény képez állami képzési struktúrában szakembereket.  Vizsgálatom tárgya ezért ezen intézményekre korlátozódik (természetesen más iskolákban is  előfordulnak turizmushoz köthető képzések, de ezek csak kiegészítő jellegűek).     Vendéglátó‐ipari Szakközépiskola, Sopron   Krúdy  Gyula  Gimnázium  Két  Tanítási  Nyelvű  Középiskola  és  Idegenforgalmi  Vendéglátó‐ipari Szakképző Iskola, Győr    Haller János Általános Szakközép‐és Szakiskola, Mosonmagyaróvár 

17 

Apáczai‐napok 2011 

1. táblázat  Megnevezés 

Gimnázium /  Szakközépiskola /  Szakiskola / fő  fő  fő  K  V  H  K  V  H  K  V  H  566  ‐  ‐  469  347  132  349  362 188 551  ‐  ‐  490  375  124  383  386 205 551  ‐  ‐  490  332  88  383  388 243

  Tanulók száma összesen 2009  Tanulók száma összesen 2010  Tanulók száma összesen 2011  Továbbtanulásra jelentkezettek  133  ‐  ‐  101  64  37  ‐  ‐  ‐  száma 2009  Továbbtanulásra jelentkezettek  137  ‐  ‐  96  62  41  ‐  ‐  ‐  száma 2010  Továbbtanulásra jelentkezettek  98  23  ‐  1  3  130  ‐  ‐  90  száma 2011  Felvételt nyertek száma 2009  133  ‐  ‐  96  60  37  ‐  ‐  ‐  Felvételt nyertek száma 2010  120  ‐  ‐  73  54  41  ‐  ‐  ‐  Felvételt nyertek száma 2011  116  ‐  ‐  90  86  19  ‐  1  3  Felvételt nyertek szakirányon 2009  ‐  ‐  ‐  72  55  37  ‐  ‐  ‐  Felvételt nyertek szakirányon 2010  ‐  ‐  ‐  57  48  41  ‐  ‐  ‐  Felvételt nyertek szakirányon 2011  ‐  ‐  ‐  61  74  19  ‐  ‐  3    K  –  Krúdy  Gyula  Gimnázium,  Két  Tanítási  Nyelvű  Középiskola  és  Idegenforgalmi  és  Vendéglátó‐ipari Szakképző Iskola, Győr  V – Vendéglátó‐ipari Szakközépiskola, Sopron  H – Haller János Általános Szakközép‐és Szakiskola, Mosonmagyaróvár    Vizsgálatomban először az iskolatípusonkénti elemzést végzem el.  A korábban megfigyelt növekedés a gimnáziumok rovására itt is megfigyelhető. A három év  ugyanakkor érdekes létszámváltozásokat hozott. A győri iskolában 4,4%‐kal, míg Sopronban  8%‐kal  emelkedett  a  szakközépiskolában  tanuló  diákok  száma  2010‐re.  Bár  az  adott  évben  Mosonmagyaróváron  a  tanulók  számában  némi  csökkenést  tapasztaltunk,  ennek  ellenére  megállapítható, hogy megyei szinten üdvözítően, 4,3%‐kal növekedett az idegenforgalmi és  vendéglátó‐ipari  szakközépiskolában  tanulók  száma.  Hasonló  megállapítást  tehetünk,  ha  az  adatokhoz  a  szakiskolai  mutatókat  is  hozzászámítjuk.  A  megye  három  intézményében  a  szakiskolai  felvettek  száma  8,3%‐kal  emelkedett  az  első  két  év  összehasonlításában.  Az  elemzett  számadatokat  ha  összesítjük  szakközépiskolai  és  szakiskolai  szinten,  nyugodtan  megállapíthatjuk, hogy az „elbillenés” a szakma irányába egyöntetű. A képzés szempontjából  ennél jobb hír nem is lehetne.   A  következő  évben  a  siker  ugyanakkor  már  felemás.  A  gimnáziumi  létszám  megtorpanást  mutat.  Bízhatnánk  benne,  hogy  a  megtorpanás  a  szakképzésben  előnyt  jelenthet,  és  a  mutatók ott növekedésnek indulnak. Sajnos ez a szakközépiskolai vonalon nem következett  be.  Míg  a  győri  intézmény  tudta  hozni  a  korábbi  év  számadatát,  addig  Sopron  és  Mosonmagyaróvár  csökkenést  regisztrált.  A  három  helyszín  összevont  adatai  2011‐re  már  8%‐os  csökkenést  mutatnak.  Szakiskolai  szinten  ugyanakkor  növekedést  tapasztalhatunk.  Sopronban  stagnálnak  a  számadatok,  de  a  másik  két  intézmény  növekedési  pályára  lépett.  Összességében  4,1%kal növekedett a szakiskolai tanulók száma.  Ha  a  táblázat  első  három  sorát  elemezzük,  a  szakma  szempontjából  kedvező  megállapítást  tehetünk. A három év alatt az elméleti oktatás felől a diákok fokozatosan átcsoportosulnak a  18 

Napjaink turizmusa 

szakmai képzések felé. Előbb a szakközépiskoláknál láthatunk növekedést, majd a szakiskolai  létszámok  erősödnek.  A  sokat  hangoztatott  „elelméletiesedés”  talán  megfordul  az  idegenforgalmi képzésben.  A  demográfiai  hullám  negatív  hatása  előbb‐utóbb  megjelenik  a  középiskolai  szinten  is,  és  elképzelhető,  hogy  ennek  a  hatásnak  az  „előszelét”  tapasztaljuk  az  adatoknál.  A  másik  valószínűsíthető  indok  a  szakmákban  megjelenő  hiánnyal  és  a  minél  magasabb  szinthez  köthető  képzések  telítettségével  lehet  összefüggésben.  Sok  ember  megtapasztalhatta  már,  hogy  a  továbbtanulás  napjainkban  fordított  arányosságban  áll  a  munkahely‐találási  mutatókkal.  Minél  inkább  a  szakmák  megtanulására,  nem  pedig  a  képzési  tanúsítványok  „begyűjtésére” helyezzük a hangsúlyt, annál jobb esélyünk lehet a munkaerőpiacon.    1200 1000 800 2009

600

2010 400

2011

200 0 Gimnáziumi tanulók

Szakközépiskolai tanulók

Szakiskolai tanulók

  1. ábra: Tanulók számának megoszlása iskolatípusok szerint    A következőkban a továbbtanulási hajlandóságra voltam kiváncsi.  Az érettségit követő továbbtanulás hasonló eredményt mutat az intézményekben.  A  középiskolák  végzős  tanulói  szinte  iskolától  függetlenül  mind  a  gimnáziumban,  mind  a  szakközépiskolai  képzésekben  a  továbbtanulást  választották.  Tulajdonképpen  ebben  még  semmi  meglepő  nincs  is,  hiszen  az  intézmények  gimnáziumi  képzései  kifejezetten  a  továbbtanulásra készíti fel a diákokat. Szakközépiskolában ugyan a korábbi években nem volt  jellemző  a  tömeges  továbbtanulás,  de  hát  az  idők  változnak.  A  szakmai  tantárgyak  redukálása  révén  a  képzés  szinte  egy  kis  gimnáziumnak  felel  meg.  Ezért  nem  lehet  csodálkozni,  hogy  a  szakmai  gyakorlat  hiányában  ezen  szakközépiskolai  tanulók  is  inkább  a   továbbtanulást választják.   Mindezek  alapján  ha  csak  a  felvételire  jelentkezettek  számát  tekintjük,  a  2009‐es  számok  nagyon szépek. Egy évvel később az adatok még mindig jónak mondhatók. 2010‐ben megyei  szinten az adatok ugyan 1,5%‐os csökkenést mutatnak, de ez semmiképpen sem nevezhető  számottevő változásnak. Területi szinten ugyanakkor már érdekes eltérések figyelhetők meg.  Győrben  és  Sopronban  2‐2%‐kal  kevesebben  jelentkeztek  továbbtanulásra.  Némi  meglepetésre  Mosonmagyaróvár  produkált  kiugró  adatot.  A  Hallerben  az  előző  évihez  képest 10%‐kal növekedett az eredmény.  

19 

Apáczai‐napok 2011 

2011‐ben  csak  összességében  mondható  jónak  a  változás.  A  pozitív  eredmény  a  soproni  rendkívül  magas,  58%‐os  növekedésnek  tudható  be.  Míg  Győrben  7%‐os  esést,  addig  Mosonmagyaróváron 41%‐os gyengülést tapasztaltunk a továbbtanulásokban.    Milyen  okok  vezethetnek  oda,  hogy  a  két  nagy  létszámú  szakközépiskola  továbbtanuló  diákszáma csökken?   gyengébb képességű tanulók a középiskola adott évfolyamában   gyengül a képzés minősége   területi szakmai telítettség a diplomások körében   több szakmai lehetőség a nem diplomások körében  A  kiugró  soproni  adat  ugyanakkor  a  fordított  magyarázattal  is  helytálló    lehet.  Az  is  elképzelhető, hogy Sopronban egy kimagaslóan jó képességű évfolyam alakult ki, mely egy jó  képzéssel a háta mögött több jelentkezőt eredményezett.      120 100 80 60 40 20 0

2009 2010 2011

  2. ábra: Továbbtanulásra jelentkezett tanulók száma iskolánként    Vizsgálatomat az előző halmaz további elemzésével folytatom.  A  jelentkezők  96%‐át  felvették  a  felsőoktatásba  2009‐ben.  A  számok  mindenhol  nagyon  impozánsak. Győrben a jelentkezők 95%‐át, Sopronban 93%‐át, Mosonmagyaróváron 100%‐ át felvették (itt jegyezném meg még egyszer, hogy felvétel alatt értelmeztük az OKJ‐s és FSZ‐ rendszerű  továbbtanulásokat  is.  ).  Ez  a  96%‐os  összesített  átlag  nagyon  szép  eredmény.  Mondhatjuk, hogy szinte biztosra mentek a jelentkezők.     Sajnos  megint  a  következő,  2010‐es  év  hozta  a  gyengébb  adatokat.  A  felvételizők  aránya  mindenhol jelentős visszaesést mutat. 2010‐ben már csak a felvételire jelentkezett tanulók  87,6%‐ának  felvételi  eredménye  volt  sikeres,  sőt  van,  ahol  a  tanulók  negyede  sikertelenül  zárta  a  felvételi  időszakot.  Győrben  a  tanulóknak  mindössze  76%‐át  vették  fel,  míg  Sopronban  ez  az  adat  87%.  Mosonmagyaróvár  2010‐ben  meg  tudta  tartani  az  előző  évi  szintet.  A  2010/2009  es  adat  megyei  szinten  9%‐os  gyengülést  mutat,  ami  feltétlenül  aggodalomra  adhat okot.  A drasztikus visszaesés megint több indokkal magyarázható: 

20 

Napjaink turizmusa 

  

az egyik évről a másikra gyengült a diákok tudása  egyik évről a másikra gyengült a képzés színvonala  olyan  intézményeket  jelöltek  meg,  melyek  „erőn  felülinek”  bizonyultak  a  szakközépiskolai jelentkezők számára   több  jó  képességű  diák  jelent  meg  a  felsőoktatásban,  ami  a  pontszám  emelkedése  révén a középiskolai rétegben okozott kizárásokat   meggondolás nélkül a gyenge képességűek is beadták jelentkezésüket, aminek ez lett  az eredménye  2011  újabb  fordulatot  hozott.  A  győri  adatok  biztatónak  mondhatók.  Szinte  minden  jelentkező  felvételt  nyert  vagy  a  felsőoktatásba,  vagy  OKJ‐s  képzésre.  A  gyengébb  számok  Mosonmagyaróváron és Sopronban keletkeztek. A jelentkezők mindössze 82%‐át vették fel  az előbbi helyen, míg az utóbbinál is csak 87%‐ról beszélhetünk.  A  számadatokat  az  előző  táblázattal  összevetve  ugyanakkor  Sopront  másképp  kell  értelmezni. A drasztikusan megnövekedett jelentkezőszám valószínűleg sok gyengébb tanuló  próbálkozását  is  tartalmazta.  Majdnem  törvényszerű  ilyen  esetben  a  lemorzsolódás.  Ennek  ellenére  Sopront  lehet  méltatni,  hiszen  a  2010‐es  évi  54  tanulóval  szemben  a  „lemorzsolódás”  után  is  86  tanuló  nyert  felvételt  a  következő  évben.  Ez  több  mint  50%‐os  fejlődés.    120 100 80 60 40 20 0

2009 2010 2011

  3. ábra: A felvételt nyert tanulók száma iskolatípusonként    A  következő  vizsgálatot  a  halmaz  újabb  szűkítése  hozza.  Neveztesen  a  szakmai  vérvonal  kérdése. A jól megtanított és szakmai alapokkal már rendelkező szakközépiskolai tanulók ha  már a továbbtanulás mellett döntöttek, és ott sikeresen vették az akadályt, mennyire váltak  az elmúlt évek alatt a szakma iránt elfogulttá.  2009‐ben a felvett tanulók 84,9%‐a szakmai vonalon tanult tovább. 2010‐ben az adatok némi  javulást mutatnak, de még így sem nevezhető a 88,6% megnyugtatónak. A szakmai képzésen  résztvevőknek  előbb  15,1%‐a,  majd  13,4%‐a  nem  akarja  tudását  a  továbbiakban  a  szakmában mélyíteni, holott – a felvételik alapján – erre meglennének a képességeik.   Elegük lett az idegenforgalomból, vendéglátásból? Úgy tűnik, a szakmai elhivatottság egyre  jobban háttérbe szorul. A 2011‐es adatok további gyengülést mutatnak. A továbbtanulás már  22%‐ban nem a szakmában folytatódik  

21 

Apáczai‐napok 2011 

  120 100 80 60 40 20 0

2009 2010 2011

  4. ábra: Szakirányú felvételt nyert tanulók iskolatípusonként    Eddig a tényleges számadatokat vettük alapul, és próbáltunk hozzájuk magyarázatot keresni.  Következő vizsgálatommal a válaszokat megpróbálom az érintett diákoktól megkapni.    2. Észak‐Magyarország elemzése  A  térség  választása  a  már  korábban  leírt  indokok  alapján  feltétlenül  szükséges  volt.  Itt  –  ellenben az első térséggel – nem szorítkozhatunk egyetlen megyére. A régió három megye  területét öleli fel és mutat mindenütt hasonló sajátosságokat. Heves megye, Nógrád megye  valamint Borsod‐Abaúj‐Zemplén megye került vizsgálatom célkeresztjébe.    A  három  megyében  négy  középfokú  intézmény  képez  állami  képzési  struktúrában  szakembereket.  Vizsgálatom  tárgya  ezért  ezen  intézményekre  korlátozódik  (természetesen  más  iskolákban  is  előfordulnak  turizmushoz  köthető  képzések,  de  ezek  csak  kiegészítő  jellegűek).   

22 

Napjaink turizmusa 

2. táblázat  Megnevezés 

Gimnázium /  Szakközépiskola /  Szakiskola / fő  fő  fő  T  E  GY  T  E  GY  T  E  GY  71  ‐  ‐  410  691  553  202  747 264 53  ‐  ‐  385  651  611  193  747 285 57  ‐  ‐  282  562  649  201  780 300

  Tanulók száma összesen 2009  Tanulók száma összesen 2010  Tanulók száma összesen 2011  Továbbtanulásra jelentkezettek  ‐  ‐  ‐  57  25  70  ‐  ‐  ‐  száma 2009  Továbbtanulásra jelentkezettek  ‐  ‐  ‐  66  20  91  ‐  ‐  ‐  száma 2010  Továbbtanulásra jelentkezettek  ‐  25  69  ‐  ‐  ‐  ‐  ‐  ‐  száma 2011  Felvételt nyertek száma 2009  ‐  ‐  ‐  55  25  69  ‐  ‐  ‐  Felvételt nyertek száma 2010  ‐  ‐  ‐  63  20  89  ‐  ‐  ‐  Felvételt nyertek száma 2011  ‐  ‐  ‐  ‐  22  107  ‐  ‐  ‐  Felvételt nyertek szakirányon 2009  ‐  ‐  ‐  52  15  62  ‐  ‐  ‐  Felvételt nyertek szakirányon 2010  ‐  ‐  ‐  61  12  79  ‐  ‐  ‐  Felvételt nyertek szakirányon 2011  ‐  ‐  ‐  ‐  18  98  ‐  ‐  ‐    Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola, Tokaj  Egri  Kereskedelmi,  Mezőgazdasági  és  Vendéglátó‐ipari  Szakközépiskola,  Szakiskola  és  Kollégium  Károly  Róbert  Kereskedelmi,  Vendéglátó‐ipari,  Közgazdasági  és  Idegenforgalmi  Szakképző  iskola, Gyöngyös    1800 1600 1400 1200 1000

2009

800

2010

600

2011

400 200 0 Gimnáziumi tanulók

Szakközépiskolai tanulók

Szakiskolai tanulók

5. ábra: Tanulók számának megoszlása iskolatípusok szerint 

 

  Az  iskolatípusonkénti  megoszlás  kissé  hasonlít  az  ország  másik,  vizsgált  „vidéki  „régiójára.  Kétségtelen  ugyan,  hogy  a  vizsgált  iskolák  nem  nagy  számban  képeznek  gimnáziumi  tanulókat  –  így  a  mintavétel  nem  biztos,  hogy  minden  szempontból  helytálló  –  de  megállapítható itt is, hogy a tanulók száma 25%‐kal csökkent 2010‐re, majd némi korrekció 

23 

Apáczai‐napok 2011 

(+7%)  következett  be.  Összességében  így  is  20%‐kal  csökkent  a  tanulói  létszám  2009‐ről  2011‐re a gimnáziumi képzésben.  A  szakosított  képzés  vegyes  képet  mutat.  Szakközépiskolai  szinten  a  vizsgált  helyek  csak  egyikében  találkozhatunk  létszámnövekedéssel.  Szakiskolákban  ugyanakkor  egységes  létszámemelkedést tapasztalhatunk. Ha a két adatot egyben kezeljük és régiós értékelés alá  vonjuk,  akkor  Észak‐Magyarországon  megállapítható,  hogy  a  szakközépiskolai  negatív  tendencia hatására 3,2%‐os csökkenést tapasztalhatunk. A megállapítás a szakközépiskolai ‐ 10% és a szakiskolai + 5,2% átlagaként alakult így 2011‐re.    120 100 80 2009 60

2010 2011

40 20 0 Tokaj Szkp.

Eger Szkp.

Gyöngyös Szkp.

  6. ábra: Továbbtanulásra jelentkezett tanulók száma iskolánként    Érdekes  adatsorok  figyelhetők  meg  a  továbbtanulásra  jelentkezésnél.  A  szakközépiskolai  továbbtanulók  számának  növekedése  megfigyelhető  a  térségben  is.  2010‐re  a  növekedés  +16,4%, míg 2011‐ben újabb +14,1%‐os emelkedést tapasztalhatunk (még a hiányos adatok  mellet  is).  Ami  ugyanakkor  nagy  meglepetést  okoz,  az  az  összes  tanulói  létszámhoz  viszonyított  továbbtanulásra  jelentkezettek  száma.  A  két  régiót  összehasonlítva  Észak‐ Magyarország  komoly  lemaradásban  van.  A  nyugati  térségben  az  összes  iskolai  létszámhoz  képest  a  tanulók  átlagosan  20%‐a  jelentkezett  továbbtanulásra.  Persze  ebben  viszonylag  nagy szórást láthatunk, hiszen találkoztunk 15%‐os évvel és 28%‐os jelentkezői számmal is.  Ugyanakkor  az  északi  térség elemzésénél ezek  a  számok  mindenhol  15  %  alatt  vannak,  sőt  akad olyan intézmény is, ahol az 5%‐ot sem érik el!  Milyen okokra vezethető vissza az eltérés?  ‐ Óhatatlanul  első  gondolatként  a  gazdasági  különbségekre  asszociálunk.  Feltehetőleg sok család már nem tudja megengedni , hogy gyermeke folytassa a  tanulmányait.  Egyszerűen  anyagilag  ezt  a  többletköltséget  már  nem  tudják  felvállalni.  ‐ Mivel a legszembetűnőbb a lemaradás az egri intézményben, így magyarázatként  az  idegenforgalmi  piacon  megjelenő  kínálati  halmaz  áll.  Ha  a  tanulók  középfokú  végzettséggel is megtalálják a szakmában számításukat, akkor nem áldoznak több  energiát a továbbtanulásra.  ‐ Talán  a  diákok  tudása  gyenge  ahhoz,  hogy  a  továbbtanulásra  nagyobb  számban  jelentkezzenek. 

24 

Napjaink turizmusa 

‐

Lehet, hogy az iskolai képzések még jobban a régi rendszerre „hajaznak” az ország  más  részével  ellentétben.  Azaz  fontosabbnak  érzik  a  tanulók  szakmai  felkészítését, mint a továbbtanulásra történő orientálást.    

120 100 80 2009 60

2010 2011

40 20 0 Tokaj Szkp.

Eger Szkp.

Gyöngyös Szkp.

  7. ábra: A felvételt nyert tanulók száma iskolatípusonként    Az  adott  mutatók  nagyon  kiegyensúlyozott  képet  mutatnak.  A  jelentkezők  mindhárom  iskolatípusban jó aránnyal bekerültek a továbbtanulók közé. Egerben 100%‐os volt a felvételt  nyertek száma, de a többi intézmény sem panaszkodhat. Tokajban a regisztrált években 96  és 95%‐ban sikerült a tanulóknak tovább tanulni, míg Gyöngyösön a felvételt nyertek számát  2011‐re 97%‐ról sikerült feltornázni 100%‐ra.  Nyugodtan elmondható összegzésként, hogy sikerült a tanulóknak azt a rétegét kiválasztani a  továbbtanulásra,  amelyik  erre  megérett  az  eredményei  alapján,  és  ezt  a  felvételik  is  igazolták.     120 100 80 2009 60

2010 2011

40 20 0 Tokaj Szkp.

Eger Szkp.

Gyöngyös Szkp.

8. ábra: A szakirányú felvételt nyert tanulók száma iskolatípusonként   

 

25 

Apáczai‐napok 2011 

Megint  csak  vegyes  a  különböző  iskolákban  az  elhivatottság  a  szakma  iránt.  Addig  míg  Tokajban  a  tanulók  95%‐a  szakmai  irányban  folytatja  tanulmányait,  az  amúgy  is  gyenge  felvételiző  számot  mutató  Egerben  úgy  látszik,  más  irányú  trendek  hatnak.  A  sikeresen  felvételizettek több, mint 30%‐a nem szakirányban tanul tovább. Feltehetőleg aki érettségi  után  nem  tudott  a  szakmában  elhelyezkedni,  az  nem  gondolja,  hogy  egy  szakirányú  továbbtanulás megoldaná a problémáját.  A legszebb mutatókat Gyöngyös kínálja. Évről évre növekedett a felvételt nyertek száma, és  ez  párhuzamban  állt  a  szakmai  irányban  továbbtanulók  létszámával.  Talán  a  város  helyi  idegenforgalmi főiskolai képzése ezt a folyamatot nagyban elősegítette.        Irodalom  http://www.hrportal.hu/index.phtml?page=feature&id=33978  http://iloma.econ.core.hu/index.php?page=definitions1  http://hu.shvoong.com/exact‐sciences/1712713‐emberi‐er%C5%91forr%C3%A1s‐fogalma‐ gazd%C3%A1lkod%C3%A1s‐k%C3%A9t/  http://www.szakkepesites.hu/szakiranytu/fogalmak.html  http://hu.wikipedia.org/wiki/Turizmus  http://ifjusag.morahalom.hu/index.php/neked‐szol/munka     

26 

Napjaink turizmusa 

DARABOS Ferenc  Nyugat‐magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar      Ausztria turizmusának áttekintő értékelése összefüggésben Magyarország turizmusával      1. Bevezetés  Témaválasztásomat  meghatározta  az  a  személyesen  tapasztalt  kontraszt,  ami  évek  óta  jellemzi  a  két  vizsgált  ország  idegenforgalmának  fejlődését,  a  kínálat  és  a  kereslet  jellegét.  Nyugati  szomszédunk  termékfejlesztő,  illetőleg  a  turisztikai  marketing  területén  kifejtett  tevékenysége  példaértékű  lehet  hazánk  számára.  Érdemes  megvizsgálni  –  tekintettel  a  kínálat  és  a  kereslet  alapvetően  eltérő,  részben  azonban  hasonlóságokat  is  mutató jellegére –, hogy vajon felvehetjük‐e a versenyt Ausztriával. Ehhez pontosan meg kell  határozni  a  mérvadó  különbségeket  és  elmaradásunk  számszerűsíthető  mértékét.  Úgy  vélem, nyugati szomszédunk jó, hiteles mércéjét jelenti a professzionálisan szervezett, valódi  turizmusnak,  és  teljesítménye  világosan  kijelöli  számunkra  a  legfontosabb  feladatokat  az  elmaradás mérséklése érdekében.     2.  Az  általános  területi  adatok,  valamint  a  társadalmi  viszonyok  turisztikai  szempontú  összehasonlító értékelése a nemzeti statisztikai adatok alapján    A  hazánkkal  nyugati  irányban  határos,  közép‐európai  fekvésű  Osztrák  Köztársaság  területe  84  ezer  km2,  népessége  8,4  millió  fő,  népsűrűsége  97  fő/km2.  Hazánk  a  kontinens  centrumában,  a  Kárpát‐medencében  elhelyezkedő  ország,  területe  93036  km2,  népessége  9,972  millió  fő,  népsűrűsége  107,2  fő/km2.  Az  országokat  bemutató  hivatalos  nemzeti  statisztikai  adatok  alapvetően  sok  hasonlóságot  mutatnak,  azonban  különbségek  is  kiolvashatók  belőlük.  A  területi  nagyságrendek  alapján  a  közepes  méretű  országok  közé  sorolhatjuk a vizsgált célterületeket (Magyarország 108. helyezés, Ausztria 113. helyezés az  országok  területe  alapján).  Ausztria  9  db.  Nuts  2.  területfejlesztési  régióra  tagolódik.  Nyugatról‐keletre  haladva  ezek  egybeesnek  a  tartományi  szintekkel,  így  Voralberggel,  Tirollal, Salzburggal, Karintiával, Felső‐Ausztriával, Stájerországgal, Alsó‐Ausztriával, Béccsel,  illetőleg Burgenlanddal. Hazánk esetén a meglévő megyék összevonása alapján 7 ilyen régió  nevezhető  meg  a  2011.  július  végi  időpontig.  (A  2011  év  végén  várható  hazai  területfejlesztési  törvényi  szabályozás  az  előzetes  információk  alapján  az  RFÜ‐ket  állami  tulajdonba  helyezi  és  megszünteti  a  régiós,  megyei  területfejlesztési  tanácsokat.)  A  régiók  tehát területi megközelítésben hasonló nagyságrendet képviselnek a két vizsgált országban.  A  tartományi  székhelyek  azonban  ténylegesen  működő,  jelentős  forgalmat  lebonyolító  idegenforgalmi  központok,  szemben  a  hazai  centrumok  többségével.  Az  egyes  régiók  így  ausztriaiak, valódi arculattal rendelkező, kaputájjal bíró idegenforgalmi térségek.  Hazánk  mintegy  1,5  millió  fős  népességtöbblete  a  nagyobb  alapterületből  adódik.  Népsűrűségünk  is  nagyobb,  ami  a  későbbiekben  tárgyalandó  természetföldrajzi  adottságokból  is  következik  (sík,  könnyebben  benépesülő  területek  magasabb  aránya).  Tekintettel a nyugati szomszédunk területén végighúzódó Keleti‐Alpokra, a fenti népsűrűségi  adat  így  is  jelentősnek  mondható.  Míg  Ausztriában  +0,23%‐os  enyhe  népességnövekedés,  stagnálás  regisztrálható,  addig  Magyarországon  ‐0,2%‐os  a  népesség  csökkenésének  mértéke. A bevándorlás tompító hatásával együtt ez évente mintegy 10‐15 ezer fős fogyást  jelent Magyarországon. Hazánkban a 65 éves kor fölötti népesség aránya 17%, ami megfelel 

27 

Apáczai‐napok 2011 

az  ausztriai  értéknek.  Nyugati  szomszédunknál  a  születéstől  várható  átlagos  élettartam  a  férfiaknál 76 év, a nőknél 82 év, hazánkban 71 év illetőleg 78,7 év a fenti arány a nemzetek  hivatalos statisztikai adatai alapján. Az osztrák érték európai szinten is magasnak mondható,  ami  a  magas  életszínvonallal  és  szociális  ellátással  magyarázható.  Ezen  a  ponton  érdemes  kitérni a fenti társadalmi tényező pozitív – a belföldi turizmust ösztönző – hatására az idős  korban is tevékeny idősebb korcsoporthoz kötődő fizetőképes keresleten keresztül. Hasonló  tömegű  nyugdíjas  társadalom  egészen  eltérő  fizetőképes  keresletet  jelent  a  két  ország  területén. Alapvetően tehát kvantitatív oldalról jelentkezik a belföldi szenior turizmusunkban  rejlő potenciál, azonban ez kvalitatív oldalról már nem mutatható ki. Viszont az ausztriai és  nyugat‐európai  idős  korosztály  egyértelműen  potenciális  célcsoportot  jelent.  Tovább  vizsgálva  a  demográfiai  adatokat  a  0‐14  éves,  illetőleg  15‐64  éves  korosztályok  teljes  népességben betöltött arányában nincs lényeges különbség az egyes országok között. Csak  első  benyomásra  nincs  tehát  differencia  a  két  ország  statisztikai  adatai  között;  viszont  mindkét  korfa  elöregedőnek  mondható,  keskeny  bázissal.  További  vizsgálat  tárgyát  képezi  azonban  a  munkaképes  korosztályok  életszínvonala,  az  idegenforgalmi  vállalkozások  indítása,  illetőleg  a  belföldi  turisztikai  kereslet.  A  kereső  népesség  életviszonyairól  az  átlagkereset nyújt betekintést. Nyugati szomszédunknál ez az érték mintegy két és félszerese  a  hazainak,  igaz,  az  ingatlanok  bérleti  árai  is  magasabb  nagyságrendet  képviselnek  (500  eurós átlagos nagyságrend). A foglalkoztatás mértéke is kedvezőbb, hiszen 70%‐ot képvisel, a  munkanélküliség  4%‐os.  Látható  tehát,  hogy  a  részletesebb  vizsgálódást  követően  kirajzolódó  különbségek  egyértelműen  kedvezőbb  társadalmi  alapviszonyokat  mutatnak  Ausztriában  a  turizmus  belföldi  kereslete  számára.  Érdemes  lesz  tehát  a  későbbiekben  összevetni a két ország belföldi turizmusának mértékét. A beutazó turizmus vonatkozásában  megállapítható,  hogy  az  aktív  státuszú  ausztriai  népességcsoport  megszólítása  is  rejt  magában  még  további  lehetőségeket.  Ugyanakkor  a  statisztikai  adatokból  leszűrhető,  hogy  Ausztria  gazdasági  szerkezetében  a  tercier  szektor,  beleértve  a  vendéglátást  is,  66%‐ot  képvisel, ami ismételten a turisztikai ágazat kiemelt fontosságára irányítja a figyelmet. „Bécs  kiemelkedő  eredményeket  ér  el  évek  óta  a  konferenciaturizmusban,  az  ICCA  statisztikája  alapján  elmondható,  hogy  évek  óta  a  legtöbb  nemzetközi  konferenciát  szervező  városok  közé tartozik.” (HAPP Éva 2011:77)  Hazánkban  2007‐ben  az  MT  Zrt.  adatai  alapján  a  GDP  6  %‐át  képviselte  közvetlenül  a  turizmus, közvetetten 10% az arány. Nagyságrendi különbség mutatható ki tehát a két ország  turisztikai  teljesítményében.  Ausztria  15%‐os  arányban  a  turisztikai  szektorral  tudja  megteremteni a fenti számokkal alátámasztott társadalmi jólétet.     3. Az osztrák turisztikai kínálat, és az azt meghatározó tényezők áttekintő, összehasonlító  értékelése a versenyképesség tükrében     A  következőkben  megvizsgálom  a  fent  kimutatott  gazdasági‐társadalmi  differenciáltság kínálati oldalon jelentkező okait, majd ezt követően részletes, összehasonlító  statisztikai keresletelemzésre kerül sor.   Az  osztrák  turisztikai  kínálat  alapvető  vonzerejének  számít  a  Keleti‐Alpok  vonulatainak  végighúzódása  az  ország  területén.  Természetföldrajzi  megközelítésben  a  domborzati  térképeket  alapul  véve  megállapítható,  hogy  az  ország  területének  50  %‐a  magashegység,  harmada középhegység (csak ez utóbbi kategóriába tartozó vonulatok találhatók hazánkban,  pl.  Dunántúli‐középhegység,  Északi‐középhegység),  és  csak  mintegy  ötöde  medence,  dombvidék. Az éghajlat alapvetően kontinentális, de orografikus okokból az Alpok területén  meghatározó  a  hegyvidéki  hatás  gyakori  csapadékkal.  A  turisztikai  ágazatok  közül  így  – 

28 

Napjaink turizmusa 

érthető  módon  –  az  első  helyen  a  téli  főszezonra  koncentráló  síturizmus  áll.  Ezen  a  téren  Magyarország  –  bár  rendelkezik  új  fejlesztésű,  hóágyúzható,  kivilágítható  sípályákkal  (pl.  a  bakonyi  Eplény  Síaréna)  –  nem  tekinthető  versenytársnak.  Ausztriában  ugyanis  az  1500  m  fölötti  magasságú  vonulatok  hóbiztosak,  ezek  központjai  Stájerországban,  Karintiában,  Tirolban  és  Felső‐Ausztriában  találhatóak.  A  szuprastruktúra  magas  színvonalú,  a  fogadási  feltételek  rendezettek,  a  sífelvonók  kényelmesek,  praktikusak,  nem  utolsó  sorban  a  pályák  hosszúsága, típusai lényegesen gazdagabb változatosságot mutatnak. Az árat természetesen  mindezért  meg  kell  fizetni,  gondoljunk  az  útiköltségre,  szállásra,  felvonóbérletekre.  Míg  Eplényben  az  üzemeltető  adatai  alapján  2011‐ben  egy  síbérlet  5900  Ft/fő,  gyermekeknek  ingyenes chipkártyával, addig a közkedvelt, közeli fekvésű Semmeringen személyenként 35,5  eurót  kell  fizetni.  A  közel  dupla  ár  jelzi  az  euro‐elszámolásra  áttért  ország  árszínvonalának  helyzetét.  Az  osztrák  turisztikai  szakemberek  azonban  egyre  nagyobb  figyelmet  fordítanak  a  nyári  szezon gyalogtúráira is a hat nemzeti park területén, valamint a wellnessre és az egyéb aktív  kínálat  fejlesztésére.  Ausztria  keleti  részén  ugyanis  a  száraz,  meleg  nyár  jellemző,  sokan  kereshetik ezért a festői szépségű Karintia tavait; a Wörthi‐tó, Millstatti‐tó, Ossiacher See és  a Weißensee mintegy 50 négyzetkilométer területen fekszenek. (1. ábra)     1. ábra    A Wörthi‐tó látképe az A2 autópálya menti Marché étterem teraszáról 

  Készítette: Darabos Ferenc PhD 2011    Egyébként a víziturizmus terén szintén versenyképesebb országról van szó Ausztria esetén, a  maga  több  mint  9000  tavával,  melyekkel  egyúttal  Európa  élmezőnyébe  is  kerül.  A  Duna  víziturizmusa Németország felől Pozsony irányába további jelentős forgalmat generál a bécsi  központban.  Az  aktív  turizmus  kerékpáros  módozata  számára  a  folyó  mint  természeti  alakulat  szintén  festői  hátteret  teremt.  A  Nemzetközi  Dunamenti  kerékpárút  (Passau‐Linz‐ Melk‐Bécs‐Bad‐Deutsch‐Altenburg‐Hainburg‐Wolfstal  útvonalon)  Pozsony  felé,  illetve  hazánkban folytatja útját a Szigetköz irányában. (2. ábra)        

29 

Apáczai‐napok 2011 

2. ábra    Információs központ Ausztria kerékpáros útvonalhálózatáról Pozsony‐Petržalka felől 

     

    Készítette: Darabos Ferenc PhD 2011   

3. ábra  Auland‐Carnuntum tematikus kerékpáros túraútvonal‐kapcsolatai a Petržalka felőli  információs központban 

  Készítette: Darabos Ferenc PhD 2011  Egyébként  az  országot  átszelő  kerékpárútvonalak  egymással  hálózati  kapcsolatot  alkotnak,  így  van  összeköttetésben  Kittsee,  Berg  felől  Parndorfon  át  a  dunamenti  és  a  Fertő‐tavi  kerékpárúthálózattal  is.  A  főútvonalhoz  számos,  a  tematikához  igazodó  fantázianévvel  ellátott  mellékútvonal  kapcsolódik;  ezt  tapasztaltam  személyes  terepbejárásom  alkalmával  is; Römer‐Tour, Weinwandern in Carnuntum, Jakobsweg, Durch die Wüste. (3. ábra) Célszerű  volna  a  főhálózat  hasonló  minta  szerinti  kiépítését,  összefüggő  kitáblázását  véghezvinni,  valamint a párosuló túraútvonalak és mellékszakaszok kialakítását megvalósítani hazánkban  is.   A legkeletibb, egyúttal legkisebb tartomány, Burgenland klímája mérsékelt, a Pannon‐tájnak  megfelelő. Természeti adottságai, termálelőfordulásai, várai, falusi portái, valamint a Fertő‐ tó kapcsán a fenti tartomány kínálata áll a legközelebb hazánkéhoz. Itt alakulhat ki tehát a  legnagyobb  verseny.  A  Közép‐Európa  3.  legnagyobb  tavának  minősülő  sztyepptó  magyar  részének ráadásul 4/5 részét nád borítja, osztrák oldalon viszont csak 50% az arány. Jobban  30 

Napjaink turizmusa 

kedvez  ez  a  tény  sógorainknak  a  hajóforgalom,  vitorlás  turizmus,  szörfözés,  part  menti  üdülések terén is.   Mozart  és  Salzburg,  Haydn  és  Eisenstadt,  valamint  a  Bécsi‐medence  kulturális  központjai  (Schönbrunn,  Bécs),  a  világörökségek  az  ausztriai  kulturális  turizmus  nélkülözhetetlen  reklámhordozói.  A  főváros  egyúttal  a  konferenciaturizmus  versenyképes,  meghatározó  nemzetközi szintű központja. „Elmondható, hogy 1815 óta Bécs a világ egyik legfontosabb és  legkedveltebb  konferenciavárossá  nőtte  ki  magát.  Sorozatban  az  ötödik  alkalommal  is  az  ICCA  statisztikájának  élén  végzett.  A  2009‐es  év  rangsorában  Bécs  160  nemzetközi  konferenciával áll az első helyen.” (HAPP Éva 2011:79). A híres zeneszerzőkhöz kötődő, értő,  hagyományápoló  kultuszt  teremtettek  pl.  Burgenlandban,  illetőleg  Ausztria‐szerte.  Liszt  Ferencről bár fővárosunkban repülőteret neveztünk el, sógoraink az Utazás 2011 budapesti  kiállításon  óriási,  Liszt  Ferencet  napszemüvegben  népszerűsítő,  és  ezzel  őt  aktualizáló  reklámtáskákkal rukkoltak elő. Az Unesco világörökségek listáján olyan kulturális központok  szerepelnek,  mint  Bécs,  Salzburg,  Graz  óvárosai,  de  ide  tartozik  az  épített  nevezetességek  közül még a Semmeringi vasút, vagy a Scönbrunni kastély is. A természeti alakulatok közül  kiemelendő a Dachstein‐Salzkammergut, Wachau, valamint a Fertő‐tó és környéke. A hazai  természeti,  épített,  kulturális  világörökségi  helyszínek  szintén  óriási  potenciált  képviselnek,  figyelmeztető  jel  azonban,  hogy  sok  esetben  forrás  hiányában  az  egyszerű  állagmegóvás  is  veszélyben forog (pl. Budapest Budai várnegyed, Andrássy út).  Hazánkhoz  képest  a  gasztronómiai  hagyományok  Ausztriában  szerényebbek,  bár  a  burgenlandi  borkínálat  és  a  200  éves  kávéházi  kultúra  mindenképpen  kuriózumot  jelent;  továbbá az ágazat trendkövető megújulása mintaértékű. A színvonalas kínálat értékesítését  segítő  marketing  a  háttérben  dolgozó  szervezeti  rendszerrel  kiegészülve,  nem  sajnálva  a  forrásráfordítást, professzionális munkát végez.   Mindent  egybevetve,  kizárólag  a  kínálati  minőség  oldaláról  megközelítve,  kulturális  turizmusunk,  világörökségeink,  gasztronómiánk,  gyógyturizmusunk  versenyképes  potenciált  képviselnek.  Nem  mondható  ez  el  azonban  a  jelenlegi  színvonal  alapján  a  konferenciaturizmusról,  kerékpáros  turizmusról,  a  síturizmusról,  víziturizmusról  –  és  a  fővárost  leszámítva  –  a  turisztikai  központok  városlátogató  turizmusáról.  Ezen  a  ponton  érdemes azonban megvizsgálni a kínálattal összefüggésben az ár‐érték arány szerepét, ami  árnyalja  és  számunkra  kedvezőbbé  is  teszi  a  képet.  Ausztriával  szemben  Magyarország  tekintetében a relatív olcsóságra korábban már utaltam, hiszen ez kimutatható még az olyan  kínálati  versenyhátrányban  lévő  ágazat,  mint  a  síturizmus  terén  is.  A  Statistic  Austria  felmérése  szerint  a  kiutazó  osztrákok  a  célországok  közül  hazánkat  értékelik  az  egyik  legkedvezőbb  ár‐érték  arányú  országnak.  „Idén  Magyarországon  közel  másfélszer  több  turisztikai szolgáltatást lehet vásárolni ugyanannyi pénzből, mint a szomszédos Ausztriában.  A Bank Austria számításai szerint az osztrákok kedvelt úticéljai közül a szolgáltatások kedvező  árát  számítva  idén  Magyarország  az  Európai  Unióban  abszolút  piacvezető:  100  Ausztriában  megkeresett  euró  138‐at  ér,  ha  nálunk  költik  el”  –  olvashatjuk  a  http://www.turizmusonline.hu/aktualis/cikk/ausztria  című  honlapon.  Ebben  a  tekintetben  megelőzzük  Csehországot,  Horvátországot,  Görögországot,  Franciaországot  vagy  Olaszországot,  és  egyedül  Törökország  előz  meg  bennünket.  Sógoraink,  ha  a  belföldi  turizmus  helyett  idén  hazánkat  választják,  vásárlóérték‐paritás  alapján  1,5‐szer  több  szolgáltatást  tudnak  vásárolni  ugyanazért  a  mennyiségű  euróért,  mint  otthon.  Ez  a  tény  rávilágít  a  két  ország  egymás  felé  irányuló  kiutazó  turizmusa  részletes  összevetésének  szükségességére is.   

 

31 

Apáczai‐napok 2011 

4. A turisztikai kereslet elemzése    Az  összes  vendégéjszaka  száma  Ausztriában  1995  és  2010  között  117,1  millióról  124,8  millióra  nőtt  (4.  ábra).  A  javuló  trend  –  leszámítva  a  kezdeti  és  a  záró  időszakot  –  folyamatosnak  mondható  1998‐tól  kezdődően.  A  2009‐es  visszaesés  a  válsággal  magyarázható,  a  trend  a  korábban  említett  vonzerőkkel,  tradíciókkal  és  marketinggel  indokolható.  A  forgalmi  adatokon  belül  a  belföldi  turizmus  vendégéjszakáinak  száma  30,1  millióról  35,4  millióra  emelkedett  (5.  ábra),  ami  16%‐os  fejlődést  jelent,  és  utal  a  bevezetőben  említett  kedvező  társadalmi‐gazdasági  viszonyokra.  A  külföldiek  vendégéjszakáinak száma közel háromszoros nagyságrendet jelent (1995: 86,9 millió) szintén  növekvő trenddel, az időszak utolsó két évében csökkenést, majd stagnálást mutatva (89,8  millió, 5. ábra). Az összes vendégszám a vizsgált időszakban 24,1 millió főről 33,4 millió főre  emelkedett,  így  a  múlt  évi  (2010)  tartózkodási  idő  3,7  nap.  Tekintettel  a  vendégszám  nagyobb  arányú  növekedésére,  a  tartózkodási  időben  mintegy  egy  napos  csökkenés  következett be 15 év alatt. Több érkező turista kevesebb időt tölt el az országban, tekinthető  ez  tehát  az  általános  keresleti  trendekhez  történő  igazodásnak,  a  rövidebb  utazások  térnyerésének.   Az eltöltött vendégéjszakák alakulásának elemzése során kiderült, hogy az összegzett érték  Ausztriához  hasonlóan  enyhe  növekedést  tud  csak  felmutatni  hazánkban.  A  vizsgált  időintervallumban  a  vendégéjszakák  száma  15  millióról  19  millióra  nőtt,  ez  utóbbi  adat  összesen  csak  15%‐a  az  Ausztriában  regisztrált  magas  értéknek.  (7.  ábra)  Magyarországon  2010‐ben  9,6  millió  volt  a  belföldi  vendégéjszakák  száma,  ami  összesen  27%‐a  az  osztrák  példának. (5‐6. ábra) 1995‐ben még kevesebb, mintegy 6 millió volt a vizsgált érték. Ugyan  belföldi forgalmunk aránya magasabb, volumene lényegesen elmarad az osztrák példától.   4. ábra  A vendégéjszakák számának alakulása Ausztria kereskedelmi szálláshelyein 1995-2010 ig / millió

vendéjszakák száma

130 125 120

Vendégéjszakák száma

115 110 105 100

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

év

 Forrás.: Tourismus in Zahlen Österreichische und internationale Tourismus‐ und  Wirtschaftsdaten 2011 april 7. Ausgabe Készítette: Darabos Ferenc  PhD     

32 

 

Napjaink turizmusa 

5. ábra  A kereskedelmi szálláshelyek belföldi és külföldi vendégéjszakáinak száma 2010-ben Ausztriában / millió

35,4 Belföldi külföldi

89,8

  Forrás.: Tourismus in Zahlen Österreichische und internationale Tourismus‐ und  Wirtschaftsdaten 2011 april 7. Ausgabe   Készítette: Darabos Ferenc PhD  6. ábra  A kereskedelmi szálláshelyek belföldi és külföldi vendégéjszakáinak száma 2010-ben Magyarországon / millió

Belföldi

9,3 9,6

 

 

Külföldi

         Forrás.:www. itthon.hu/ szakmai oldalak Turizmus Magyarországon 2010          Készítette: Darabos Ferenc PhD 

  A  külföldi  vendégéjszakák  száma  9,5  millióról  9,3  millióra  változott  hazánkban  a  vizsgált  időszak alatt. Ez utóbbi adat összesen 10,3%‐a az osztrák értéknek. (5‐6. ábra)   Első  sorban  tehát  a  belföldi  turizmusunk  tudott  némi  felzárkózást  mutatni,  azonban  bőven  van még kifutási helye a további, nagyobb mértékű fejlődésnek. A 60%‐os fejlődés inkább az  alacsony bázishoz képest tekinthető számottevőnek, értékelhetőnek. A záró érték így is csak 

33 

Apáczai‐napok 2011 

mintegy  negyede  az  osztráknak.  A  külföldi  vendégéjszakák  száma  hazánkban  stagnálást  mutat, sőt az időszak végére enyhe csökkenés jelentkezik.   Az  összes  vendégszám  hazánkban  a  vizsgált  időszakban  5  millió  főről  7,3  millió  főre  emelkedett (utóbbi 21,8%‐a az osztrák értéknek, 7. ábra), így a múlt évi (2010) tartózkodási  idő  összesen  2,5  napra  állt  be  (Ausztria  3,7  nap).  A  vendégéjszakák  számának  alacsony  arányú  növekedése  miatt  ez  fél  napos  csökkenést  jelent  a  15  évvel  korábbi  időszakhoz  képest hazánkban. Összegzésként megállapítható, hogy szomszédunkhoz képest számottevő  hátrányból  indult  a  hazai  ágazat  a  vizsgált  időszakban.  Az  osztrák  turizmus  volumene  kimagasló a hazaihoz viszonyítva (7. ábra), azonban a tartózkodási idő átmeneti csökkenése  ott  is  problémát  jelez.  A  nagyságrendi  különbség  a  korábban  említett  sokrétű,  egyedi  kínálatból,  az  ágazat  tradícióiból  és  nem  utolsó  sorban  a  bemutatott  jóléti  állam  gazdasági  viszonyaiból, a hatékony marketingből adódik.  7. ábra      Ausztria és Magyarország kereskedelmi szálláshelyein a   vendégéjszakák számának és a vendégszámnak az   alakulása 2010-ben / millió   140

124,8

120 100 80

Ausztria

60

Magyarország

33,4

40 20

19

7,3

0 Vendégéjszakák száma

Vendégszám

    Forrás.: Tourismus in Zahlen Österreichische und internationale Tourismus‐ und  Wirtschaftsdaten 2011 april 7. Ausgabe,  www. itthon.hu  Készítette: Darabos Ferenc PhD    4.1 A kölcsönös turistaforgalom vizsgálata    A fent vizsgált, hivatalos statisztikai források alapján 2010‐ben az Ausztriába turistát  küldő országok vendégéjszaka szerinti rangsorában Magyarország az előkelő 10. helyen állt  (1,5  millió  v.é.)  1,3%‐os  részesedéssel.  Hazánkban  a  vendégéjszakák  alapján  Ausztriából  742 170  (+1%)  került  regisztrálásra,  ami  a  2.  helyre  elegendő  Németországot  követően.  Szomszédunkat  az  Egyesült  Királyság,  majd  Olaszország  követi.  A  két  ország  turisztikai  egyenlegét  vizsgálva  a  helyzet  Ausztria  számára  pozitív.  Nyugati  szomszédunknál  ugyanis  kétszer  több  vendégéjszakát  töltünk,  mint  ők  nálunk.  Ennek  ellenére  Ausztria  2.  helyezése  küldő  országaink  között,  valamint  a  növekvő  trend  fontos  tényező;  és  tekintettel  a  német  vezető  példára  rejt  még  magában  további  fejlődési  lehetőséget.  Sógoraink  egyelőre  a 

34 

Napjaink turizmusa 

rövidebb szabadságok alatt keresik fel szolgáltatásainkat, melyek közül a gyógyturizmus és a  kulturális  programok  a  legkeresettebbek.  Sorrendben  az  olaszokkal,  németekkel,  horvátokkal,  spanyolokkal  kellene  versenyben  állnunk  az  osztrák  turisták  kegyeiért.  A  ranglistában  a  mediterrán  térség  túlsúlyából  következtethető  a  nyári  időszak  minőségi  kínálatának fontossága.    4.2 A két ország turistaforgalmának szezonális ingadozása, a turisták motivációi    A  vendégéjszakák  száma  Ausztriában  a  téli  szezonban  –  ami  november  1‐től  április  30‐ig terjed – nagyságrendileg megegyezik a fennmaradó nyári hónapok vendégéjszakáinak  számával.  Az  ágykihasználtság  összesen  3‐4%‐kal  magasabb  a  téli  hónapokban.   Magyarországon  július  és  augusztus  hónapokban  14‐16%  közötti  a  vendégéjszakák  részesedése.  Elő‐és  utószezonban  ez  visszaesik  10%‐ra  és  folyamatosan  csökken  a  téli  hónapokban,  elérve  a  4‐6%‐ot.  Óriási  versenyhátrányt  jelent  tehát  hazánk  számára  az  egyszezonúság, ezen belül is a nyári időjárás bizonytalansága. Ausztriában a 2008 / 2009‐ben  általuk  megkérdezett  turisták  60%‐a  a  táj  miatt  választotta  az  országot,  48%‐uk  a  hegyek  miatt.  Az  árak  a  motivációs  lista  végén  szerepelnek  29%‐os  említési  gyakorisággal.  A  főbb  hívószavak  és  emóciók  a  következők:  jól  érezzük  magunkat,  természet,  sport,  pihenés,  család,  barátok.  A  lista  végén  szerepelt  csak  az  egészség,  az  új  kínálatok  felfedezése.  A  turisták  számára  tehát  elsősorban  a  természeti  tényezők  jelentik  a  csábító  vonzerőt.  Hazánkban  az  MT  Zrt.  felmérése  szerint  2010‐ben  a  rokonlátogatás,  vízparti  üdülés,  üzleti  turizmus és városlátogatás voltak a legvonzóbb tényezők a külföldi turisták számára.    5. A turizmus gazdasági teljesítményének vizsgálata    Érdemes  összefoglalásul  megvizsgálni  a  turizmus  gazdasági  teljesítményét  is  a  két  ország  vonatkozásában.  Ausztria  turizmusból  származó,  USA  dollárban  kifejezett  2009.  évi  devizabevételei  három  és  félszeresét  képezik  a  hazai  bevételnek.  (8.  ábra)  Mindez  jó  bázisnak  mondható,  tekintettel  a  vendégéjszakák  hat  és  félszeres  különbségére  szomszédunk  javára.  A  turisztikai  kiadások  a  bevételekhez  mérten  arányban  vannak  egymással.  Ausztriában  mintegy  54%‐os  nagyságrenddel,  hazánkban  64%‐kal.  A  saldo  mindkét ország esetében pozitív, mintegy négyszeres különbséggel Ausztria javára. Ausztria  a  fenti  egyenlegértékkel  a  franciákkal  és  görögökkel,  hazánk  Csehországgal  és  Lengyelországgal kerül hasonló szintre.     

35 

Apáczai‐napok 2011 

8. ábra  Az egyes európai országok turistaforgalomból származó devizaegyenlege 2010‐ben/millió  USA dollár 

Forrás.: Tourismus in Zahlen Österreichische und internationale Tourismus‐ und  Wirtschaftsdaten 2011 april 7. Ausgabe  4. Összegzés, konklúziók    A  fenti  elemzésből  leszűrhető,  hogy  Ausztria  természeti,  társadalmi,  gazdasági  adottságai  versenyképesebbnek  bizonyulnak  a  turizmus  nemzetközi  piacán  hazánk  adottságainál.  Ausztriát  2009‐ben  a  2,320  USA  dollár,  beutazó  turizmusból  származó,  egy  főre  jutó,  fajlagos  bevétel  alapján  a  WTO  a  fejlett  országok  között  az  első  helyre  sorolta.  Magyarország  turizmusból  származó  devizaegyenlege  mintegy  negyedrésze  az  ausztriainak.  A  két  ország  turizmusából  Ausztria  profitál  többet,  köszönhetően  egyedülálló  természeti  környezetének,  valamint  két  főszezonra  különülő  turizmusának.  A  jelenlegi  helyzetben  versenyelőnyünk  gazdasági  megközelítésben  a  nemzetközi  összevetésben  is  kimagaslóan  kedvező ár‐érték arányban jelentkezik. Ez azonban nem kompenzálja a mediterrán országok  alapadottságaiból  és  szuprastruktúrájából  származó  előnyét.  Kitörési  pontot  jelenthet  az  osztrák  relációban  jelenleg  is  keresett  egészségturisztikai  és  kulturális  kínálatunk  további  fejlesztése. A turizmus bevételi oldalának növeléséhez a vendégéjszakák növelésén keresztül  vezet  az  út,  ehhez  azonban  nélkülözhetetlen  a  marketing  fejlesztése.  A  fenti  elemzés  bizonyítja,  hogy  van  kereslet  a  hazai  turisztikai  szolgáltatások,  pl.  wellness,  aktív  turizmus  iránt Ausztria irányából is, s ezt a potenciált határozottabban, hatékonyabban is ki lehetne  használni.  Nyugati  szomszédunknál  például  ingyenesen  hozzáférhetőek  azok  a  tematikus  térképek,  melyek  Pozsony  irányába  folytonosan  mutatják  a  kerékpáros  túrútvonalakat.  Joggal vethető fel, hogy a határok megszűnésével három ország találkozási pontjánál lehet‐e,  kell‐e a háromirányú átjárás lehetőségéről maximálisan informálni a turistákat. A tanulmány 

36 

Napjaink turizmusa 

azt  bizonyítja,  hogy  mindenképpen.  Ehhez  első  lépésben  a  határrégió  magyar  oldalán  a  kerékpárutak  Rajka  és  Hegyeshalom‐Levél  felőli  folytonosságát  kell  megvalósítani.  A  fejlesztések  folyamatban  vannak,  de  fontosságukhoz  és  a  szomszédos  példákhoz  képest  vontatottan  haladnak.  Pozsonynál  ugyanis  nem  ér  véget  a  Duna,  a  szigetközi  kerékpáros  folyosó nagyobb szakasza kiépített, a kulturális, vallási, társadalmi értékek is összefonódnak  a  határ  mentén,  sokszínű  a  nyugat‐dunántúli  turisztikai  kínálat  is.  Így  nem  feltétlenül  kell,  hogy Budapest legyen a turistaforgalom Pozsonyt követő következő állomása. A hármashatár  vidéke,  a  nyugat  kapuja  rejt  tehát  magában  még  bőven  potenciált,  mellyel  jobban  Közép‐ Európára lenne irányítható Ausztria és a világ figyelme. A feladat magoldásában a jövő hazai,  térségi desztinációsmenedzsment‐szervezeteinek jelentős a felelőssége.        Irodalom    HAPP  Éva:  „Best  practice”a  konferenciaturizmus  területén:  Bécs.  In:  Nemzetközi  turisztikai  elemzések  osztrák‐magyar  viszonylatban.  Győr  Nyugat‐magyarországi  Egyetem  Kiadó  2011  p. 77‐85  KASPAR  Claude  ‐  FEKETE  Mátyás:  Menedzsment  a  turizmusban  Bp.:  BGF  Kereskedelmi,  Vendéglátóipari  és  Idegenforgalmi  Főiskolai  Kar‐  Magyar  Svájci  Turisztikai  Továbbképző  Intézet 1999. p.255   KASPAR Claude: Turisztikai alapismeretek I. kötet Bp.: Excel Kht. 1997. p. 116   KASPAR Claude: Turisztikai alapismeretek II.kötet Bp.: Excel Kht. 1997. p. 67   LENGYEL Márton : A turizmus általános elmélete Lengyel Márton 2002. p.222   TDM Kézikönyv Szerk.:Lengyel Márton: Bp.:Heller Farkas Főiskola 2008. p.216   ULRICH H.: Management. Bern Haupt 1984 p.11   VASS László: Megújul Lisszabon történelmi központja, a Baixa [online] (2009.2.16)   Wirtschaftskammer  Österreich,  Bundessparte  Tourismus  und  Freizeitwirtschaft:  Tourismus  in  Zahlen  Österreichische  und  internationale  Tourismus‐  und  Wirtschaftsdaten  2011  april   47. Ausgabe p. 82   Turizmus Magyarországon 2010 [online]. (2011.7.30)  http:// www. itthon.hu/ szakmai oldalak   http://www.turizmusonline.hu/aktualis/cikk/ausztria  ar  ertek  szempontbol  vezetunk  (2011.7.30)       

37 

Apáczai‐napok 2011 

VARGA Józsefné Horváth Mária  Nyugat‐magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar      Napjaink magyarországi zarándokútjai       1. Bevezetés  A  vallási  turizmus  helyét  a  kulturális  turizmuson  belül  kell  keresnünk.  Ugyanis  a  vallási  turizmusban  résztvevők  a  kultúrtörténeti,  művészettörténeti  vagy  néprajzi  tekintetben  jelentős értékeket kívánják megtekinteni, vagy ilyen helyszíneken élik meg a számukra fontos  lelki eseményeket.  A  vallási  turizmus  kifejezés  egy  olyan  jelzős  szerkezet,  amelyben  a  jelzett  szó  az  idegenforgalomhoz  kötődő  tartalmakat  idéz  fel  bennünk,  míg  a  jelző  a  tevékenység  lelkiségéről, spirituális jellegéről közvetít üzenetet. E miatt a kettősség miatt nehéz a pontos  definícióját  megadni.  Egyrészt  az  tapasztalható,  hogy  nem  egyszerű  a  két  terület  összehangolása,  nehéz  döntések  előtt  áll,  aki  az  „üzlet  vagy  tartalom”  kérdésével  birkózik,  másrészt  viszont  szép  feladatokat  kínál  a  szakembereknek,  sokat  ígérő  együttműködésre  szólítja a szakterület iránt érdeklődő világi és egyházi személyeket.    Mint  a  felmérések,  becslések  bizonyítják  egyre  nagyobb  azon  turistáknak,  vendégeknek,  utazóknak a száma, akik a vallási turizmus kategóriájába sorolható helyszíneket, eseményeket  keresik  fel.  Lehetnek  köztük  vallásos,  a  vallásukat  gyakorló  személyek  és  olyanok  is,  akiket  egyszerűen a fennmaradt szakrális, kulturális, művészeti értékek vonzanak. Az első csoportba  sorolt  személyek  utazással  kapcsolatos  indítéka  a  hitélethez  kötődik,  hitüket  szeretnék  gyakorolni,  megélni  vagy  megerősíteni,  ezért  keresik  fel  a  szakrális  helyszíneket  akár  zarándokként, akár búcsújáró vagy kegyhelylátogató vendégként.  A második típust nem elsősorban hitének át‐ vagy megélése motiválja, hanem leggyakrabban  az épített, tárgyi vagy szellemi örökség ránk maradt értékei keltik fel figyelmét, kíváncsiságát.  De  nagyon  sokan  vannak  közöttük,  akik  a  szabadidő  egyik  eltöltési  módjaként  szervezetten  vagy  egyénileg  elindulnak  a  híres,  egykor  vagy  ma  is  egyházi  tulajdonban  lévő  örökségek  nyomában. Mások viszont egy‐egy ismertebb zarándokút megtételét mint testi, lelki kihívást  fogadják,  és  önmaguknak  is  bizonyítva  járják  heteken,  esetleg  több  hónapon  át  a  gyalogos  vándorutat (KORPICS  2000), lásd Camino vagy Szent Márton Út.  A  vallási  turizmus  definíciójának  keresésekor  szinte  mindenki  két  részre  választja  szét  a  meghatározást,  azaz  a  definiciónak  egy  szűkebb  és  egy  tágabb  értelmezését  adja  meg  (www.makrovilag.hu/index2.html/zarándokturizmus).  Valódi,  szűk  értelemben  csak  a  zarándokutat  és  a  búcsújárást,  a  vallási  eseményeken  való  részvételt  tekinthetjük  vallási  turizmusnak, és azt is csak akkor, ha a hívő ember lelkében is részese az eseménynek, és az út  megszervezői  a  lelkiségre  jobban  ügyelnek,  mint  az  egyéb  turisztikai  szolgáltatásokra.  Ha  viszont  a  fogalmat  tágabban  értelmezzük  (PUSZTAI  1998),  akkor  azt  is  vallási  turizmusnak  minősíthetjük,  amikor  hívők  vagy  nem  hívők  vallási  nevezetességeket  keresnek  fel,  néznek  meg, de ezeket nem mint szent helyeket, hanem  mint kulturális, történelmi vagy művészeti  emléket értékelik. (MESTER 2006)   A  vallási  turizmus  jelentősége  világszerte  megnőtt.  Nagy  érdeklődés  mutatkozik  e  téren  Magyarországon  is.  Ez  a  magyarázata  annak,  hogy  a  Nyugat‐magyarországi  Egyetem  Apáczai  Csere  János  Karán  a  2009/2010.  tanévtől  kezdődően  a  turizmus‐vendéglátás  szakos 

38 

Napjaink turizmusa 

hallgatóknak  lehetősége  van  választható  specializációként  részt  venni  a  vallásturizmus‐ képzésben.    2. A vallási turizmus mint egyre jelentősebbé váló turisztikai termék  Napjainkban nagyon sok turisztikai szakember megfogalmazza, hogy az idegenforgalom egyik  húzóágazata a vallási turizmus lehet, hiszen a vallási turizmusban résztvevők száma magas, és  láthatóan  egyre  növekszik.  A  Turisztikai  Világszervezet  (WTO)  felmérése  szerint  a  turizmus  teljes területét alapul véve 20–30% a vallási turizmus részesedése, és – szintén fontos adat! –  a  szervezett  utazásokon  résztvevőknek  több  mint  egyharmada  jelentkezik  vallási  útra.  Magyarországon azonban ez az arány még csak hét‐nyolc százalék. (NYÍRI 2004)  Néhány  WTO‐felmérés  szerinti  adattal  igazolhatóak  a  fenti  kijelentések.  Mint  ismert,  a  kereszténység egyik legfontosabb zarándokhelye a Vatikán, amely a becslések szerint évente  20  millió  hívőt,  illetve  turistát  fogad.  A  lengyelországi  Częstochowában,  ahol  a  zarándokok  hitük  szerint  a  Szent  Lukács  evangélista  festette  Madonna‐képet  keresik  fel,  a  jelenlegi  becslések szerint évente 4‐5 millió ember látogatja meg a kegyhelyet. Portugália legszentebb  helye  Fatima.  „A  zarándokokat  kiszolgáló  helyi  szervezet  adatai  alapján  2004‐ben  mintegy  7  millió  látogató  érkezett  a  településre,  szemben  az  1993‐as  2,3  millióval.”  (www.turizmusonline.hu/cikk/kiaknazatlan_a_vallasi_turizmusunk)  Nem tudunk egyértelműen válaszolni arra a kérdésre, hogy mi lehet a vallási turizmus egyre  népszerűbbé  válásának  oka.  Talán  az  indítékok  között  a  hit  keresése,  a  hit  megélése,  a  találkozás  áll  az  első  helyen.  Ugyanis  a  zarándoklat  egyik  fontos  kulcsszava  a  találkozás.  Találkozás  Istennel,  de találkozás  a  zarándoktársakkal  –  hiszen  a  közösség  lényeges  szerepet  játszik  a  hit  gyakorlásában  –,  vagy  némely  esetben  az  elcsendesedés,  a  lélek  békéjének  a  megtalálása,  az  önmagunkra  találás  is  fontos  motiváció  lehet  az  elindulásra.  A  hiten,  a  találkozáson kívül azokat a tényezőket is meg kell említenünk, amelyek általában a turizmus és  más  turisztikai  termékek  keresletének  növekedéséhez  is  vezettek.  Egy‐egy  óriásplakát  vagy  kedvező  képet  festő  film  hatására  ugyancsak  nagy  számban  indulnak  útnak  az  emberek,  a  zarándokok (lásd Tolvaly Ferenc könyve és filmje a Caminóról – TOLVALY 2005).   A vallási utakat ma többen úgy tekintik, mint a személyes hit megerősítőjét, igazolóját, sokan  viszont a különlegességet keresik benne. Így a résztvevők száma több forrásból gyarapodik.   A  vallási  turizmus  sikere  az  idegenforgalom  és  az  egyház  harmonikus  együttműködésén  is  múlik.  Az  egyházban  szintén  megvan  a  nyitás  szándéka,  ugyanis  az  értékes,  régi,  gyakran  monumentális  épületek  fenntartása,  karbantartása  miatt  rákényszerülnek  az  ilyen  jellegű  gazdasági tevékenységre. Hiszen – Csizmazia Bulcsú Turisták a templomban (CSIZMAZIA 2005)  című cikkét idézve, amelyben leírja, hogy a Tihanyi Apátságot és kiállításait évente több mint  200 ezer látogató keresi fel – ma már nem áll az egyházi intézmények mögött I. András király,  aki  1055‐ben  nemcsak  megalapította  az  apátságot,  de  működésének  anyagi  feltételét  is  biztosította. Ma valahonnan pénzt kell előteremteni ezeknek a régi, ezért több karbantartást  igénylő egyházi építményeknek a megóvására. Egyik lehetőség erre a turisták előtt minél több  területet megnyitni, ebből bevételhez jutni.   Nagyon  fontos  következménye  lehet  e  turizmuságazat  megerősödésének,  hogy  egyre  több  idegenforgalmi, örökségvédelmi szakember és egyházi személy megérti és képviseli azt, hogy a  vallási  turizmus  segítheti  értékeink,  hagyományaink  megőrzését,  hozzájárulhat  a  fenntarthatósághoz.   Az  egyházon  belül  az  idegenforgalom  irányába  mutató  szervezeti  kiépülés  elkezdődött.  A  Turizmus Világszövetség (WTO) mellett a Szentszék állandó Megfigyelő Missziót hozott létre. A  Világszövetség 1980‐ban kezdeményezte, hogy szeptember 27. a Turizmus Világnapja legyen, 

39 

Apáczai‐napok 2011 

1999‐ben  pedig  elfogadta  a  Turizmus  Nemzetközi  Etikai  Kódexét.  A  Római  Katolikus  Egyház  szintén  csatlakozott  ennek  a  napnak  a  megünnepléséhez,  és  elfogadta  az  Etikai  Kódex  alapelveit  is.  Különösen  II.  János  Pál  pápa  tett  sokat  e  tekintetben,  az  ő  megfogalmazása  szerint  a  turizmus  önmagában  is  érték:  tapasztalatcsere,  tolerancia,  béke.  A  vatikáni  útmutatás buzdítja a nemzeti egyházakat is az idegenforgalomba való bekapcsolódásra.  Annál  is  inkább  indokolt  ez  az  ösztönzés,  mivel  az  egyházi  személyek  ugyancsak  megtapasztalták,  hogy  Európában  százezrek  járják  a  spanyolországi  Caminót,  milliók  fordulnak  meg  Lourdes‐ ban,  Fatimában,  Częstochowában.  Boldog  II.  János  Pál  pápa,  az  utazó  pápa,  többször  megfogalmazta,  hogy  az  egyháznak  is  reagálnia  kell  ezekre  a  feléledő  igényekre.  Támogatni  kell  a  vallási  célú  turizmust,  hiszen  egymás  szokásainak,  hitének  megismerése  elősegíti  a  békét,  a  békés  egymás  mellett  élést,  a  szolidaritás  érzését,  a  megértést  (HAMAO  –  GIOIA  2001).     3. Zarándokutak, búcsújárás ma Magyarországon  Napjainkban Magyarországon érezhetően növekszik a vallási turizmus jelentősége. Nemcsak  az  egyes  búcsújáró  helyek  élesztik  fel  a  búcsú  egykori  tartalmát  és  a  hozzá  fűződő  hagyományokat,  a  viselkedési,  öltözködési,  táplálkozási  kultúrát  (Máriapócs,  Máriagyűd,  Csatka,  Vasvár‐Szentkút,  Mátraverebély‐Szentkút,  Osli,  Bodajk,  Csicsó  stb.),  hanem  egykor  létező vagy éppen teljesen újonnan kigondolt zarándokutak is szerveződnek. Az alábbiakban  röviden bemutatom ezeket, hivatkozva a honlapcímekre is.    3.1. Szent Márton Út  2005‐ben  az  Európa  Tanács  Szombathelytől  a  franciaországi  Tours‐ig  vezető  utat  (www.viasanctimartini.eu)  Szent  Márton  Európai  Kulturális  Útvonallá  nyilvánította.  Szent  Márton  tisztelői  közül  azóta  már  többen  megtették  ezt  a  hosszú  utat  vagy  annak  egy  szakaszát. Sokféle lehetőség kínálkozik: autóval, kerékpárral vagy gyalogosan is végigjárható az  út  egy‐egy  részlete.  A  Szombathely–Tours  közötti  útvonal  hossza  1700  km,  Márton  szülőhelyétől  a  nyughelyéig  vezető  zarándoklat  összeköti  a  Szent  Márton  kultuszt  ápoló  helyszíneket. A teljes utat – többek között – egy magyar és egy francia fiatal együtt járta végig.  A  főág  mellett  Szombathelyről  (www.stmarton.t‐online.hu)  Szent  Márton  nyomát  követve  Magyarországon,  Szlovéniában,  Horvátországban,  Ausztriában  és  Szlovákiában  nagyon  sok  már felavatott és több száz ember által végigjárt útvonal található Szombathely központtal. Ha  bármelyik szakasz értékeit áttekintjük, akkor a spirituális helyszíneken túl a nemzeti érzést, az  identitástudatot erősítő helyszíneket is ki lehet emelni.     3.2. Mária Út  Egyre  ismertebbé  váló  másik  zarándokút  a  Mária  Út,  amely  azzal  a  céllal  jött  létre,  hogy  Közép‐Európán  átívelő  spirituális  túraút  legyen.  Kereszt  alakot  képezve  köti  majd  össze  Mariazellt, a magyarok középkor óta tisztelt búcsújáró helyét Csíksomlyóval, amely jelenleg a  magyar nemzet legfontosabb kegyhelye, illetve Częstochowát, Lengyelország lelki fővárosát,  a  magyar  pálosok  ősi  fészkét  Medjugorjéval,  azzal  a  hercegovinai  településsel,  ahova  1981  óta a Mária‐jelenések hatására állandóan nagy tömeg érkezik. Vonzza ez a hely az ifjúságot,  de  a  felnőtteket  is.  Mindegyik  felsorolt  helyszínen  milliós  nagyságrendben  jelennek  meg  a  zarándokok. Őket szeretnék a Mária Út szervezői Magyarországra is elhozni, hiszen a kereszt  két ága éppen hazánkban metszi egymást. A zarándokút nyugat‐keleti ága Máriazelltől indul,  és  Magyarországon  Celldömölk,  Budapest,  Máriapócs  (és  természetesen  sok  más  Mária‐ kultuszt  ápoló  kegyhely)  érintésével  jut  el  Csíksomlyóra.  1400  km  az  út  hossza,  ennek 

40 

Napjaink turizmusa 

ellenére már jó néhányan végigjárták a teljes utat, és még többen egy‐egy szakaszát. Erről a  Mária Út honlapján (www.mariaut.hu) szép beszámolókat lehet olvasni. Egyre ismertebb az  út  logója,  és  a  kijelölt  útvonal  mentén  szerveződik  a  szálláshálózat.  A  jelek  felfestése  önkéntesek  munkájának  köszönhető,  sok  útszakaszon  már  folyamatosan  gondoskodnak  a  karbantartásról, és készülnek az utat bemutató útikalauzok is. Sőt már több szakaszon GPS‐ re tölthető információk is rendelkezésre állnak. Ugyancsak segít az Út ismertté válásában a  Mária Rádióban a zarándokútról kéthetente elhangzó adás.    3.3. Gyöngyök Útja     A  Gyöngyök  Útja  –  Via  Margaritarum  (www.viamargaritarum.info)  zarándokút  szintén  járható,  jelzett  útvonal.  2006  tavaszán  Veres  András  megyéspüspök  nyitotta  meg  a  kezdőpontnál,  a  margitszigeti  Domonkos  kolostornál.  A  középkori  magyar  zarándokhagyományokat szeretnék az Út kigondolói újraéleszteni. A 760 km‐es gyalogos út a  magyarság  számára  két  fontos  zarándokhelyet,  Mátraverebély‐Szentkutat  és  az  ausztriai  Mariazellt  köti  össze.  Az  útvonal  érinti  a  középkori  Magyarország  legfontosabb  városait:  Budát, Esztergomot, Veszprémet, Celldömölköt („magyar Mariazell”), majd az országhatáron  átlépve  a  Via  Sacrához,  az  ősi  mariazelli  zarándokúthoz  kapcsolódik,  és  Mariazellnél  csatlakozik az európai Caminóhoz.  A  Gyöngyök  Útja  egy  kör  alakban  elhelyezett  gyöngyfüzért  választott  jelzésként,  és  a  mögé  kiépített spirituális gondolatokat az Élet gyöngyei címen foglalják össze. Az útvonal kijelölése  többé‐kevésbé megtörtént, de kevesen tudnak még róla. Az újraélesztett út legkitaposottabb  része a Margitsziget és Mátraverebély‐Szentkút közötti szakasz. (GÁLL – ILLYÉS 2011)      3.4. Szent Jakab Út  A Szent Jakab Út szintén lelkes szervezőket és zarándokokat tudhat maga mögött, akik Magyar  Caminóként  jelölik  meg  ezt  a  zarándokútvonalat.  Céljuk,  hogy  azt  az  utat  elevenítsék  fel,  amelyik  a  középkorban  a  spanyolországi  Szent  Jakab  Úthoz  vezette  el  Közép‐Európa  zarándokait.  A  középkorban  Magyarországon  Lébény  Szent  Jakab  temploma  egyik  fontos  állomása  volt  a  Caminóra  igyekvőknek.  Lébényben  ma  is  minden  esztendőben  Szent  Jakab  ünnepén  (július  25.)  megpihennek  a  Budapestről  Zsámbékon,  Tatán,  Pannonhalmán,  Győrön  át  érkező  zarándokok,  és  onnan  folytatják  útjukat  az  ausztriai  Wolfsthalig,  ugyanis  ezt  a  települést  tartják  számon  a  Spanyolországba  vezető  Camino  legkeletibb  pontjaként.  A  Budapesttől Lébényig vezető út látnivalóiról (Zsámbék, Tata, Nagyigmánd, Táp, Pannonhalma,  Győr  stb.)  is  részletes  információkat  közvetít  a  honlap  (www.szentjakabut.hupont.hu),  sőt  a  korábbi utakról készült DVD‐k is tájékoztatnak, felkészítenek a zarándoklatra. A falu életében  ismét jeles ünneppé vált Szent Jakab napja. A Lébény című újságból értesülhetünk arról, hogy  számtalan  egyházi  és  világi  jellegű  rendezvénnyel  készülnek  az  ünnepre,  a  zarándokok  fogadására.  Ez  szintén  fontos  hozadéka  a  vallási  turizmusnak,  hiszen  egy  eddig  elzárt  falu  ismertté lesz, büszke lesz értékeire, nyit a külvilág felé, befogadja az oda érkezőt.  Az értékek  felismerése,  a  méltán  érzett  büszkeség  hozzájárulhat  azok  fenntartásához,  a  hagyományok  megelevenedéséhez,  a  vidék  népességmegtartó  erejének  növekedéséhez.  Ma  Magyarországon  ez  is  nagyon  fontos  cél,  és  az  egyház  segítségére  igen  nagy  szükség  van  e  téren is.         

41 

Apáczai‐napok 2011 

3.5. Magyar Zarándokút    A  Magyar  Zarándokút  szintén  úgy  határozza  meg  magát  mint  magyar  Camino:  „Az  ország  gerincén  átívelő,  összefogással  létesített  Magyar  Camino”  .(www.magyarzarandokut.hu)    De  nem a szó fizikai vagy földrajzi értelmében kíván versenyre kelni a spanyolországi Caminóval,  hanem  szellemi,  spirituális  tekintetben.  Közel  420  km  az  út  hossza,  Esztergom  és  Máriagyűd  között,  észak‐dél  irányban  húzódik.  A  szervezők  14  szakaszra  osztották  fel  a  búcsújáró  helyeket  (Máriaremete,  Máriagyűd),  szakrális  helyszíneket  (Kalocsa,  Pécsvárad),  nemzeti  történelmünk  szempontjából  jelentős  településeket  (Esztergom,  Pécs)  érintő  útvonalat.  Útlevél,  szálláshelykínálat  teszi  hasonlóvá  a  spanyol  Caminóhoz,  még  zarándoksegítő  személyekre is lehet támaszkodni.  A Magyar Zarándokutat 2011 tavaszán alakították ki, és a  majdan kiépülő Mária Út észak‐déli tengelyéhez kívánnak vele csatlakozni.    3.6. Szent Erzsébet Zarándokút  A  Szent  Erzsébet  Zarándokút  a  sárospataki  Szent  Erzsébet  Út  Alapítvány  és  a  kassai  Gótikus  Utak Gyöngye Alapítvány szervezésében jött létre. Észak‐Magyarországon halad, Sárospatakot,  Árpád‐házi Szent Erzsébet feltételezett szülőhelyét és Kassát kapcsolja egybe. Kassán található  a  gyönyörű,  gótikus  Szent  Erzsébet  Katedrális,  évszázadok  óta  ez  a  Kárpát‐medencei  Szent  Erzsébet  kultusz  központja.  Itt  van  II.  Rákóczi  Ferenc  nyughelye,  itt  voltak  a  nagyságos  fejedelem birtokai, e táj a szülőföldje, ezért az utat is így nevezik meg: „Szent Erzsébet útján a  Rákócziak földjén”. (www.szenterzsebetut.hu) A Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója  kapcsán elnyert pályázati forrásokból alakult ki az útvonal, amelyet 2011 pünkösdjén nyitottak  meg. Sárospatakról Hollóházán, Füzéren, Regécen, Telkibányán, Szkároson, Baksán át jutottak  Kassára  a  zarándokok.    A  szervezők  elképzelése  szerint  majd  folytatódik  az  út  Budapest,  Esztergom,  Pozsony  irányában,  onnan  pedig  Szent  Erzsébet  élete  helyszíneit  követve  Wartburg,  Eisenach  és Marburg  felé,  csatlakozva  a  németországi  Elisabethpfadhoz.  (PAVLICS  2011)    3.7. Nem kijelölt útvonalon haladó zarándoklatok, búcsújárások  A kitáblázott, egységes jelzéssel ellátott, fentebb bemutatott zarándokutakon túl nagyon sok  olyan  zarándoklat  létezik,  amelyet  szerzetesek,  papok  szerveznek,  és  hol  az  úti  cél  a  meghatározó, hol pedig egy‐egy jeles esemény időpontja.    Ki  kell  emelni  a  pálosokat,  akik  gyakran  vezetnek  gyalogos  zarándokutakat  egykori  és  mai  pálos  kolostorokhoz  (Klastrompuszta,  Budaszentlőrinc,  Nagyvázsony,  Gellért‐hegyi  Sziklatemplom, Márianosztra, Pálosszentkút stb.) és kegyhelyekhez. De a motoros zarándokok  élén szintén gyakran látunk pálos szerzetest. (BÁTOR 2011)  A  bencések  magyarországi  központja  Pannonhalma,  amely  ugyancsak  a  hívők  és  érdeklődők  ezreit  vonzza.  Szent  Márton  és  Szent  István  öröksége,  az  ezeréves  bencés  múlt,  valamint  a  nemrég  épült  Szent  Jakab  zarándokszállás  várja  az  ide  érkezőt.  A  pannonhalminál  fél  évszázaddal később alapított Tihanyi Apátság ugyancsak sok hívőt, érdeklődőt lát vendégül. De  Zalavár, Bakonybél vagy Pécsvárad ugyancsak kedvelt célpont.  Meg kell említeni a ferencesek tevékenységét is, akik ősi búcsújáró helyeinken a zarándokok  lelki  gondozását,  a  búcsújáró  helyek  fenntartását  végezték  és  végzik  ma  is.  Például  Mátraverebély‐Szentkúton,  Máriagyűdön,  Baján,  Máriaradnán  vagy  Csíksomlyóban.  Egyik  fontos szervezésük az az évente ismétlődő zarándoklat, amikor közel 300 fiatal Esztergomból  Mátraverebély‐Szentkútra  gyalogol.  Itt  szervezik  meg  az  ifjúsági  vagy  éppen  a  generációk  találkozóját. 

42 

Napjaink turizmusa 

Évről  évre  jelentősen  emelkedik  az  ország  különböző  tájairól  a  máriapócsi  kegyhelyre  zarándokolók száma. Máriapócs a magyarországi, illetve a határon túli magyar és nem magyar  ajkú  görög  katolikusok  központja,  de  Magyarország  Nemzeti  Kegyhelye  is.  Pályázati  forrásokból  a  Hit  és  egészség  program  keretében  Nyírbátorban  és  Máriapócson  sok  szolgáltatás épült ki a hívek, a vendégek fogadására. A Nyírség Fejlődéséért LEADER Egyesület  célja  Nyírbátor,  Máriapócs  értékeinek  megőrzése,  erre  alapozták  a  fejlesztési  elképzelésüket  (KAPIN  2011).  Máriapócs  jelentős  szerepet  játszik  abban  is,  hogy  ezen  a  helyen  a különböző  nemzetiségek békében találkozhatnak egymással.  A  már  többször  említett  Mátraverbély‐Szentkút  mellett  további  fontos  Mária  búcsújáró  helyeket  lehetne  kiemelni,  amelyek  hívek  ezreit  vonzzák.  Így  többek  között  Máriabesnyő,  Csatka (a cigányság búcsújáró helye), Celldömölk nevét érdemes megemlíteni. Az utóbbi évek  tapasztalatai  alapján  megállapítható,  hogy  egyre  fontosabb  szakrális  eseménnyé  válik  a  csíksomlyói  Szűz  Mária  meglátogatása.  Az  egyházi  szervezés  mellett  az  utazási  irodák,  a  busztársaságok  is  aktívan  részt  vesznek  a  pünkösdi  búcsúra  induló  határon  inneni  és  túli  magyarok  utaztatásában.  A  kezdetben  egy  különvonat  indítása  után  ma  már  két  vonatot  –  Székely Gyors és Csíksomlyói Expressz – töltenek meg a búcsúsok. A szombati búcsút követően  szinte  mindenki  továbbzarándokol  Gyimesbükkre  is.  A  szakrális  élményen  túl  a  „magyartalálkozó”, valamint Erdély megismerése igazi lelki feltöltődést nyújt mindenkinek.  Meg  kell  állapítani,  hogy  a  vallási  turizmus  bizonyos  értelemben  a  protestáns  felekezetek  életében  is  jelen  van.  A  protestáns  közösségek  számára  szintén  fontos  a  találkozás,  az  együttlét,  múltjuk  és  hitük  közös  átélése.  A  testvér‐gyülekezeti  találkozók,  az  emlékhelyek  felkeresése  (Debrecen,  Pápa,  Sárospatak,  Sopron  stb.),  a  révfülöpi  Ordass  Lajos  Evangélikus  Oktatási Központban vagy a Magyarországi Református Egyház balatonszárszói Soli Deo Gloria  Konferenciaközpontjában zajló konferenciák, tapasztalatcserék szintén ezt a célt szolgálják.      4. Összegzés  Ahhoz azonban, hogy a fent idézett kezdeményezések kibontakozzanak, és az említett utakat  évente  valóban  százezrek  járják  végig,  mint  a  spanyolországi  Caminót,  elsősorban  turisztikailag is és vallási téren is jól képzett szakemberekre van szükség. Ezt már régebben  felismerték  Krakkóban  a  Pápai  Teológiai  Akadémián,  ahol  az  egyházi  képzésben  részt  vevő  személyek  számára  kínálnak  turisztikai  ismereteket.  A  győri  Apáczai  Karon  pedig  a  leendő  turisztikai szakemberek kapnak teológiai, egyháztörténeti és más, a lelkiséget középpontba  helyező képzést.   Az  egyházi  vezetők,  egyházi  személyek  és  turisztikai  szakemberek  harmonikus  kapcsolatalakítására ma már nagyon jó példákat lehet látni. Miután az egyházak felismerték  az összefogás szükségességét, azt, hogy az e téma iránt érdeklődő vendégeket megfelelően  csak együtt, azaz az egyház és az idegenforgalom tudja kiszolgálni, azóta egyre gyakrabban  alkalmaznak idegenforgalmi szakembereket és jól képzett, a hitélet területén is eligazodó és  egy templomban is biztosan tájékozódó idegenvezetőket (lásd Pannonhalma).   Már több helyen felkészültek a turisták igényeinek kiszolgálására, például látogatóközpontok  kialakításával  (Szent  Márton  Látogatóközpont,  Szombathely),  valamint  többnyelvű  kiadványok,  tájékoztató  anyagok  közreadásával.  A  Balaton‐parti  települések  templomai  a  többnyelvű  szertartásokkal  ugyancsak  az  ott  pihenő  vallásos  turistákat  igyekeznek  megszólítani.   Ma Magyarországon hét utazási iroda vállalja vallási utak lebonyolítását. Szívesen szerveznek  utakat plébániai közösségeknek, lelkiségi csoportoknak. Szeretnék mindenkinek megmutatni, 

43 

Apáczai‐napok 2011 

hogy van megélhető kereszténység, ahol az imának, a jókedvnek, az evésnek és a pihenésnek  is megvan a helye, megvan a szerepe. (BÓKAY 2002)   Szerencsés  egybeesés,  hogy  a  vallási  utak  iránt  éledő  igényt  a  szakma  is  támogatja,  és  a  nemzeti turisztikai stratégia részeként is megjelenik. Fontos rendezvény volt az Esztergomban  2011 májusában Vallási turizmus Magyarországon és az Európai Unióban címen megrendezett  kétnapos  konferencia  (www.vallasiturizmus.eu),  ahol  szinte  minden  jelentős  európai  és  magyar  zarándokút  képviselője  szót  kapott.  Jól  látható,  hogy  valamennyi  zarándokútvonal  határon  vagy  határokon  át  nyúlik,  tehát  a  szomszédos  vagy  távolabbi  európai  népek  békés  együttélésére épít, azt erősíti.  Napjainkban számos uniós pályázati lehetőség nyílt meg (Például: Magyarország ‐ Szlovákia  Határon Átnyúló Együttműködési Program; PILGRIMAGE AT ‐ HU Zarándoklás és búcsújárás  Közép‐Európában  stb.),  amelyekben  a  vallási  turizmushoz  kötődő  utak  is  szerepelhetnek,  így anyagi forráshoz is juthatnak szervezőik.  Az írás elején érintett „üzlet vagy tartalom” gondolathoz visszatérve meg kell állapítani, hogy  elsődleges  csakis  a  tartalom  lehet.  Nyilvánvalóan  az  egyháznak  nem  lehet  célja  a  turisták  igényeinek  kiszolgálása,  sokkal  inkább  arra  kell  törekednie,  hogy  a  vendégben,  az  érdeklődőben ébresszen igényeket. Hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy a hit a legnagyobb  erő, a hit járulhat hozzá a szellemi, lelki, erkölcsi megújuláshoz.         

44 

Napjaink turizmusa 

Irodalom    BÁLINT Sándor – BARNA Gábor: Búcsújáró magyarok. (Szent István Társulat) Budapest 1994.  BARNA Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon. (Panoráma) Budapest 1999.  BARNA Gábor: Búcsújárók.   (Lucidus Kiadó) Budapest 2001.  BÁTOR Botond előadása: A Pálos rend és a turizmus. In: www.vallasiturizmus.eu (2011. dec.  17.)  BÓKAY László: A vallási turizmus. In: Új Ember 9 (2002) 15.  CSIZMAZIA Bulcsú: Turisták a templomban.  http://tihany.osb.hu/kalendarium/2005/turistakatemplomban.html  (2010. okt. 13.)  CSUKOVICS Enikő: Középkori magyar zarándokok. Budapest 2003.  GÁLL Zsófia – ILLYÉS Erika előadása: Gyöngyök Útja. In: www.vallasiturizmus.eu (2011. dec.  17.)  KAPIN István előadása: A Hajdúsorogi Görögkatolikus Egyházmegye vallási turisztikai  elképzelései Nemzeti Kegyhelyünkön. In: www.vallasiturizmus.eu (2011. dec. 17.)  KORPICS Márta: Zarándok és turista. In: Turizmus és kommunikáció. Tanulmányok. Budapest–  Pécs 2000.  MESTER Tünde: Vallási turizmus. In: Turizmus Bulletin X. 2006/2.  NYÍRI Zsuzsanna: Turistafogadás az egyházi helyszíneken. In: Turizmus Bulletin VIII. 2004/1.  27–32.  PUSZTAI Bertalan: Vallás és turizmus. (Budapesti Néprajzi Múzeum) Budapest 1998.  PAVLICS Tamás előadása: Szent Erzsébet Út. In: www.vallasiturizmus.eu (2011. dec. 17.)  TOLVALY Ferenc: El Camino. Az Út. (Kortárs Könyvkiadó Kft.) Budapest 2005.  HAMAO,  Stephen  Fumio  –GIOIA,  Francesco:  Útmutató  a  turizmus  pasztorációjához.  (ford.  Gyorgyovics Gábor) Vatikánváros 2001.   www.makrovilag.hu/index2.html/zarándokturizmus  (2011. dec. 17.)  http://www.turizmusonline.hu/cikk/kiaknazatlan_a_vallasi_turizmusunk (2011. okt. 13.)  www.viasanctimartini.eu (2011. dec. 17.)  www.stmarton.t‐online.hu (2011. dec. 17.)  www.mariaut.hu (2011. dec. 17.)  www.viamargaritarum.info (2011. dec. 17.)  www.szentjakabut.hupont.hu (2011. dec. 17.)  www.magyarzarandokut.hu (2011. dec. 17.)  www.szenterzsebetut.hu (2011. dec. 17.)     

45 

Apáczai‐napok 2011  HAPP Éva 

Nyugat‐magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar      Konferenciaszervezők világa  A magyarországi konferenciaturizmus közvetítő szektora      Bevezetés  A  szabadidős  turizmushoz  hasonlóan  a  konferenciaturizmus  rendszere  is  nyílt  rendszer,  amely  folyamatos  kölcsönhatásban  áll  a  környezeti  tényezőkkel.  A  közvetítő  szektor  a  konferenciaszervező, amely a kereslet és kínálat közötti kapcsolatot hozza létre a marketing,  illetve  a  megvalósuló  konferencia  segítségével.  Primer  kutatásom  során  olyan  konferenciaszervező cégeket kerestem meg, amelyek évente több nemzetközi konferenciát  is  szerveznek  Magyarországon.  Mivel  a  szervezők  a  keresleti  oldal  mindkét  résztvevőjével  (megbízó  szervezetek  és  konferencia‐résztvevők)  kapcsolatba  kerülnek,  segítségükkel  felmérhetőek  azok  az  igények,  amelyek  újonnan  felmerülnek  és  kielégítésre  várnak.  A  szervezők  véleménye  alapján  a  magyarországi  konferenciaturizmushoz  kapcsolódó  marketingtevékenység  hatékonyabbá,  célorientálttá  válhat.  A  mélyinterjúk  sorát  kiegészítettem  a  Magyar  Kongresszusi  Iroda  munkatársával  folytatott  beszélgetéssel.  A  Magyar  Kongresszusi  Iroda  a  hazai  konferenciaturizmus  marketingtevékenységéért  felelős  szervezete, ezért találtam fontosnak az iroda véleményét is feltérképezni.  A  konferenciaturizmus  esetében  is  szükség  van  olyan  vállalkozásokra,  szervezetekre,  amelyek biztosítják a megfelelő személyi hátteret, illetve közvetítő szektorként – kereslet és  kínálat  között  ‐  megfelelő  menedzsmentet  alakítanak  ki.    „…Nem  elég  egy  településnek  turisztikai  központként  definiálni  magát,  meg  kell  tenni  a  rendszer  minden  elemét  átható  fejlesztéseket,  és  biztosítani  kell  a  hatékony,  szakértő  menedzsmentet  is  emellé.  A  társadalmi összefogás alapvető feltétele az előrelépésnek, és a változás folyamata nem 1‐2  év termése, hanem átgondolt, stratégiai tervezés eredménye.” (DARABOS 2010:82)    A konferenciaturizmus rendszere  A  LENGYEL  (1994)  által  felépített  turizmus  rendszere  szerkezetből  a  konferenciaturizmusra  szintén  felállítható  a  rendszer  és  környezetének  ábrája.  Az  1.  ábra  mutatja,  hogy  számos  hasonlóságot,  ugyanakkor  sok  különbséget  is  találunk  a  szabadidős  turizmus  és  a  konferenciaturizmus között.   

46 

Napjaink turizmusa 

1.ábra  A konferenciaturizmus rendszere és környezete  Forrás: saját szerkesztés 

 

  A  szabadidős  turizmushoz  hasonlóan  a  konferenciaturizmus  rendszere  is  nyílt  rendszer,  amely  folyamatos  kölcsönhatásban  áll  a  környezeti  tényezőkkel.  A  konferenciaturizmus  fejlődését jelentősen befolyásolják a környezeti tényezők, amelyek közül ki kell emelnünk a  gazdasági,  politikai,  technológiai  környezet  jelentőségét,  de  a  társadalmi,  kulturális  és  természeti környezet hatásai is jelentősen befolyásolják a konferenciák piacát.  Jelentős különbséget láthatunk azonban a keresleti oldalon, ahová nemcsak a megbízóként  szereplő szervezeteket, szövetségeket, vállalkozásokat sorolhatjuk, hanem a konferenciákon  résztvevőket  is.  A  keresleti  oldal  meghatározói  között  találjuk  a  motivációt,  amely  a  konferenciaturizmus  esetében  is  több  tényezőből  tevődik  össze:  a  konferenciák  az  információcsere  helyszínéül  szolgálnak,  elsődlegesen  ismeretszerzés  céljából  érkeznek  a  résztvevők. Emellett a szakmai, nemzetközi kapcsolatok építése, a továbbképzés, valamint a  kikapcsolódás is hozzátartozik az utazók céljaihoz.  A keresleti oldal alapelemeihez sorolhatjuk a munkaidőt és a munkáltató költségét is, hiszen  további fontos különbség, hogy a hivatásturizmusban az utazás a munkaidő alatt történik a  munkáltató  költségére.  Elmondhatjuk,  hogy  a  résztvevők  gyakorlottak,  tájékozottak,  ezért  demográfiai  változásokkal  kell  számolnunk,  valamint  azzal,  hogy  egy  újfajta  kommunikáció  van kialakulóban.    A kínálati elemek szintén szoros kapcsolatban állnak egymással, ezek a tényezők határozzák  meg a konferencia helyszínének kiválasztását. Új elemek is megjelennek a kínálatban – ezek  a  szabadidős  turizmusban  nem  meghatározóak,  –,  mint  a  tudományos  elismertség,  a  desztináció  kialakult  imázsa,  illetve  a  nemzeti  valuta  értéke,  amelyek  fontos  befolyásoló  tényezői a választásnak. 

47 

Apáczai‐napok 2011 

A  MICE  szegmens  következő  5  évének  várható  fejlődési  tendenciáit  vizsgálva  választ  kaphatunk  arra,  hogy  milyen  tényezők  fogják  a  legnagyobb  hatást  gyakorolni  a  piac  alakulására. Napjainkban növekszik a szokatlan helyszínek iránti kereslet, de ide nem csak az  egzotikus, távoli országok tartoznak, hanem az ismert helyek kevésbé ismert régiói, városai  is.  Profitálhat  a  piac  növekedéséből  minden  olyan  helyszín,  mely  a  szokásos  programkínálatból kitörve egyedi, újszerű élményeket, programokat biztosít a rendezvényen  résztvevők  és  kísérőik  számára.  Mintegy  válaszként  a  globalizációra,  az  emberbarát,  vendégszerető  és  a  helyi  kultúrát  tekintve  autentikus  helyszínek,  körülmények  kiemelten  fontossá válnak a személytelen, egyforma sztenderdek, szolgáltatások sokaságával szemben.  (IMEX 2008)    A közvetítő szektor a konferenciaszervező, a kereslet és kínálat közötti kapcsolatot pedig a  marketing, illetve a megvalósuló konferencia hozza létre. A hagyományos marketing mellett  a  konferenciaturizmusban  nagy  szerepet  játszik  az  „érzelmi”  marketing  is,  a  megbízók  személyes meggyőzése különböző érzelmi elemekkel.  A kapcsolati marketing alkalmazása szintén fontos, a marketingtevékenység középpontjában  kell, hogy álljon. (MCCABE ET AL. 2000)    A  konferenciaszervező  kapcsolatban  áll  a  rendszer  mindkét  részével,  a  kereslettel  és  kínálattal is, ezért mindkettőt jól kell ismernie. Helyzetelemzés segítségével fel kell mérnie a  környezeti  hatásokat,  és  minden  környezeti  elemet  figyelembe  véve  kell  meghoznia  a  döntéseit.  A  Professional  Congress  Organizer  (PCO),  azaz  hivatásos  konferenciaszervező  munkája  a  MICE  turizmushoz  köthető:  konferenciák,  kongresszusok,  incentive  túrák  szervezésében,  előkészítésében, lebonyolításában vesz részt. Feladata nagyon sokrétű, napjainkban jellemző  trend,  hogy  a  szakmai  feladatok  közül  is  sokat  átvállal  a  szervezés  ideje  alatt.  A  konferenciaszervezés  során  a  feladatokat  két  csoportba  oszthatjuk:  a  PCO  egyrészt  gondoskodik az infrastruktúra biztosításáról (terem, technika stb.), másrészt a konferencián  megjelent résztvevők ellátását is felügyelnie kell (szállás, étkezés stb.).    A megbízó szervezetek szívesen dolgoznak együtt professzionális szervezőkkel. Segítségükkel  az összes szolgáltatást együtt vehetik igénybe. Mivel legtöbbször a megrendelő csak abban  biztos, hogy olcsót akar, de nem tudja pontosan, hogy mit, a professzionális szervezők nagy  segítséget  jelenthetnek  számára.  A  szervezők  körében  azonban  a  PCO‐k  és  DMC‐k  (desztinációs  marketingszervezetek)  mellett  újabb  szereplők  is  megjelentek.  A  Core  PCO‐k,  azaz a nemzetközi kongresszusszervező cégek jelenléte a piacon a helyi konferenciaszervező  cégek feladatait csökkentik. A Core PCO bárhová, bárkinek szervez konferenciát, általában a  helyismeretük  gyenge,  számukra  nem  elsődleges  a  város  vagy  az  ország  érdekeinek  a  képviselete.  A  klasszikus  PCO  tevékenység  ma  már  nem  létezik,  elsősorban  a  Core  PCO‐k  térnyerése  miatt,  valamint  az  Association  Management  Company‐k  (AMC)  terjedése  következtében.  Az  AMC‐k  nem  szólnak  bele  a  szakmai  munkába,  de  a  marketing  és  a  pénzügyek minden területét felügyelik. (FARAGÓ 2005)    A  Magyarországi  Rendezvényszervezők  Szövetsége  (MaReSz),  a  Magyar  Utazásszervezők  és  Utazásközvetítők  Szövetsége  (MUISZ),  valamint  a  Magyar  Turizmus  Zrt.  –  Magyar  Kongresszusi  Irodája  2009‐ben  meghirdette  regisztrációs  pályázatát  a  nemzetközi  gyakorlattal  rendelkező  konferenciaszervezők  (PCO‐k)  felmérése  és  nyilvántartásba  vétele 

48 

Napjaink turizmusa 

érdekében. A pályázat célja egy olyan lista összeállítása, amely kizárólag azokat a nemzetközi  konferenciaszervezéssel  foglalkozó  irodákat  tartalmazza,  amelyek  megfelelő  referenciákkal  és gyakorlattal rendelkeznek nemzetközi konferenciák színvonalas hazai megszervezéséhez.  A referencialistában szereplő konferenciaszervezők az alábbi feltételeknek feleltek meg:  ‐ A tevékenységért felelős minimum két fő munkatárs minimum három éves projektvezetői  tapasztalattal rendelkezik nemzetközi konferenciák szervezése területén;  ‐ Rendszeresen és teljes körűen szervez nemzetközi konferenciákat. (Az elmúlt minimum öt  évben  szervezett  min.  három,  az  ICCA  kritériumainak  megfelelő  rendezvényt.)  Nemzetközi  konferenciának  minősül  az  ICCA  szempontrendszerének  megfelelően  a  minimum  50  fős,  minimum  három  nemzet  részvételével  lebonyolított  esemény.  Teljes  körű  szervezésnek  minősül, ha az iroda feladata és felelőssége a költségvetés készítése és egyensúlyban tartása,  továbbá  a  regisztráció  mellett  és  az  idegenforgalmi  szolgáltatásokon  túl  az  iroda  látja  el  a  tudományos  titkársági  feladatokat  is,  azaz  az  absztraktok  kezelését,  absztraktkötet  és  programfüzet szerkesztését, meghívott előadókkal történő levelezést, a szponzor és kiállító  cégekkel történő szerződéskötést stb.  ‐  Rendelkezik  idegen  nyelvű  honlappal,  valamint  konferenciaszervezésre,  azaz  on‐line  regisztrációs és on‐line absztrakt beküldésére és bírálatára alkalmas jogtiszta szoftverrel;  ‐  Nem  áll  végelszámolás  alatt,  nincs  ellene  folyamatban  csőd‐,  felszámolási  vagy  adósságrendezési eljárás.  11  PCO  és  23  DMC  nyerte  el  a  minősített  iroda  címet,  akik  megfelelő  referenciákkal  és  gyakorlattal  rendelkeznek  nemzetközi  konferenciák  színvonalas  megszervezéséhez.  (MKI  2011)    A konferenciaszervezőkkel folytatott interjúk jellemzői  A  kutatás  kiegészítéseként  2011  elején  magyarországi  konferenciaszervezőket  kerestem  meg.  A  megkeresés  a  Magyar  Kongresszusi  Iroda  adatbázisa  alapján  történt.  Kritériumként  jelöltem  meg,  hogy  a  PCO  évente  több  nemzetközi  konferenciát  szervezzen.  Ennek  alapján  hat  rendezvényszervező  céggel  folytattam  mélyinterjút,  és  egy  interjú  készült  a  Magyar  Kongresszusi Iroda vezető termékmenedzserével.    A  szervezőknek  az  konferencia‐résztvevők  körében  előzetesen  folytatott  primer  kutatás  eredményeiről  kellett  véleményt  formálniuk,  illetve  kiegészíteni  a  kutatási  eredményeket  saját  tapasztalataikkal  a  konferencia‐résztvevők  fogyasztási  magatartására  vonatkozóan.  Az  interjúban kitértem a résztvevők motivációjára és a részvételt befolyásoló tényezőkre, azaz a  konferenciaszervezők  véleményéről  érdeklődtem  ezzel  a  témával  kapcsolatban.  Az  interjú  külön  kitért  a  konferenciaturisták  körében  létrehozható  klaszteranalízis  eredményére,  azaz  hogy egyetértenek‐e a létrehozott csoportokkal, találkoztak‐e hasonló résztvevőkkel és mi a  véleményük az egyes szegmensekről.    Az interjúk értékelése  Az interjú során kitértem a nemzetközi konferenciákon való részvétel gyakoriságára és ennek  befolyásoló  tényezőire.  A  cégvezetők  véleménye  szerint  a  nemzetiség  nem  befolyásoló  tényező, azonban a megkérdezettek mindegyike úgy nyilatkozott, hogy a téma befolyásolja a  résztvevőket  abban,  hogy  milyen  gyakran  vesznek  részt  konferencián.  Szintén  nagyrészük  egyetértett  abban,  hogy  a  konferencia‐résztvevő  jövedelmi  helyzete  olyan  háttérváltozó,  amely  meghatározza,  hogy  hányszor  utazhat  konferenciára.  Hozzátették,  hogy  az  adott 

49 

Apáczai‐napok 2011 

szakterület  nagyban  befolyásolja  a  fogyasztói  magatartást,  másképp  viselkedik  és  dönt  a  konferencia‐részvételről egy orvos, egy fizikus vagy valamely más terület képviselője.    A konferenciaszervezők fontos feladata, hogy minél több résztvevőt próbáljanak akvirálni a  konferenciára.  Ebben  természetesen  segítségükre  van  a  megbízó  szervezet  is.  Emellett  azonban  fontos  ismerniük  azokat  az  okokat,  amelyek  miatt  a  potenciális  résztvevők  pozitív  utazási  döntést  hoznak.  Az  interjú  során  1‐től  7‐ig  rangsorolták  a  konferenciaszervezők  a  különböző motivációkat. Az eredményeket az 1. táblázatban mutatom be.    1.táblázat  A részvétel motivációja a konferenciaszervezők szerint 

  Forrás: saját szerkesztés    A résztvevőkhöz hasonlóan a szervezők is a legfontosabb célként a szakmai tudás bővítését  jelölték  meg.  Másodikként  a  szakmai  és  nemzetközi  kapcsolatok  építését  tartották  kiemelkedő  motivációnak  a  szervezők.  Ez  az  eredmény  azért  érdekes,  mert  alátámasztja  a  résztvevői kutatás eredményét, ahol a kapcsolatépítés csak a negyedik legfontosabb cél volt,  viszont a résztvevők 19,18%‐a ebből az okból utazik a konferenciákra.  A további eredmények szintén megegyeznek a résztvevői felmérésben tapasztaltakkal, azaz a  tapasztalatcsere,  ismeretszerzés  és  a  továbbképzés  fontos  motiváció,  míg  az  előadás  megtartását és a kikapcsolódást kevésbé fontos oknak tartják a szervezők. Ehhez hozzájárul  az is, hogy tapasztalatuk alapján vannak olyan konferenciák, ahol nem a résztvevő dönti el,  hogy tarthat‐e előadást.    A  résztvevői  kutatás  alapján  a  szervezőket  is  megkértem,  hogy  értékeljék  a  konferencia‐ részvétel befolyásoló tényezőit. A résztvevők az előadások minőségét, az új témák felvetését  és  a  kollégákkal  való  informális  találkozás  lehetőségét  említették  a  legfontosabbként.  A  szervezők  hasonló  véleményt  formáltak  a  befolyásoló  tényezők  értékelésénél.  A  két  eredmény  hasonlóságot  mutat,  így  ez  a  résztvevői  mintában  megállapított  eredmény  egyértelműen alátámasztható a szervezői mélyinterjúk segítségével. A szervezők véleményét  a 2. ábrán láthatjuk. 

50 

Napjaink turizmusa 

2. ábra A részvételt befolyásoló tényezők a szervezők válaszai alapján  Forrás: saját szerkesztés 

 

  A  konferencia  időtartamán  kívüli  programokon  való  részvétel  eredménye  a  résztvevői  kutatásban a szekunder adatokkal ellenkező eredményt hozott. A résztvevők több mint fele  mondta,  hogy  szívesen  vesz  részt  ezeken  a  programokon.  A  pre‐és  postprogramokon  való  részvételt a vizsgálat függetlennek találta a nemzetiségtől. A Magyar Turizmus Zrt. felmérése  viszont  azt  mutatta,  hogy  ez  csak  a  nagyobb  távolságról  érkező  vendégekre  igaz.  A  PCO‐k  körében  végzett  interjúk  során  kapott  válaszok  szintén  a  szekunder  adatokat  támasztották  alá.  A  konferenciaszervezők  nagy  része  nem  értett  egyet  azzal,  hogy  ilyen  sokan  vennék  igénybe a programokat, viszont szerintük a nemzetiség befolyásolja a részvételt.     A konferencia ideje alatti egyéb szolgáltatások igénybevételéről is kérdeztem a szervezőket.  Egyetértettek abban, hogy a szállodai kiegészítő szolgáltatásokat csak a résztvevők harmada  veszi igénybe, azonban a többi szolgáltatással kapcsolatban már megoszlott a véleményük. A  szállásra és étkezésre vonatkozóan fele‐fele arányban gondolják úgy, hogy a résztvevők 75%‐ a  igényli  ezeket  a  szolgáltatásokat.  Kiegészítésként  hozzáfűzték,  hogy  a  nemzetközi  konferenciáknál nagyon sokszor előfordul, hogy nem a szervezőn keresztül történik a szállás  foglalása,  így  a  PCO  nem  láthatja  a  pontos  adatokat,  mivel  a  résztvevőknek  átlagosan  10‐ 15%‐a kéri csak a szervező irodától a szállás biztosítását, a többiek inkább saját maguk intézik  a foglalást on‐line rendszereken keresztül.  A  fakultatív  programon  való  részvételi  arányt  a  legtöbb  szervező  elvetette,  nem  értenek  egyet azzal, hogy a résztvevők közel 40%‐a kapcsolódna be a fakultatív programokba.    A  szervezők  mindegyike  egyetértett  azzal,  hogy  a  résztvevők  visszatérnek  szabadidős  turistaként  a  konferencia  helyszínére.  A  visszatérés  mértékét  azonban  különbözően  becsülték  meg.  Szerintük  a  résztvevők  átlag  20%‐a  tér  vissza  egy  későbbi  időpontban  a  meglátogatott  desztinációra.  Ez  az  eredmény  azonban  nagyon  eltérő  válaszokból  született  meg,  5‐50%‐ig  említették  a  visszatérési  hajlandóságot  a  PCO‐k.  Befolyásoló  tényezőnek  tartják  a  nemzetiséget,  azaz  a  távolabbi  országból  érkezőknél  alacsonyabb  a  visszatérési  arány,  mint  esetleg  a  belföldieknél  vagy  a  közeli  országokból  hazánkba  érkező  konferenciavendégeknél.  51 

Apáczai‐napok 2011 

  A szervezőknek nagyon fontos kérdés a jelentkezési határidő kijelölése és a részvételi döntés  minél korábbi meghozatalára való ösztönzés. A  válaszadók  nagy része nem ért azzal egyet,  hogy  a  résztvevők  95,5%‐a  határidőn  belül  jelentkezik.  A  korai  döntést  megpróbálják  azzal  ösztönözni,  hogy  a  jelentkezésekkor  kedvezményes  költségű  regisztrációs  időszakot  adnak  meg,  és  ezt  a  kedvezményes  határidőt  sokan  ki  is  használják.  Szintén  megosztotta  a  szervezőket  a  korai  és  késői  regisztrálásra  vonatkozó  adat.  A  megkérdezett  szervező  cégek  mindegyike  úgy  érzi,  hogy  a  szekunder  adatforrásokban  meghatározott  trendeknek  megfelelően  a  részvételi  döntés  meghozatala  egyre  későbbre  tolódik  a  konferenciaturizmusban  is.  Ezt  a  jelenséget  azzal  próbálják  kivédeni,  hogy  a  jelentkezési  határidőt egyre közelebb tolják a konferencia időpontjához.  A kísérőkre vonatkozó eredményeket elfogadták a szervezők, a résztvevők többsége kísérő  nélkül  utazik  a  konferenciákra.  Véleményük  szerint  a  kutatási  eredmény  adataihoz  képest  jóval  többen  érkeznek  egyedül  a  rendezvényekre.  A  válaszadók  egyetértettek  abban,  hogy  inkább a férfi résztvevők utaznak kísérővel.    Összefoglalás  Az egyes desztinációknak ismerniük kell adottságaikat, fel kell készülniük az egyes turisztikai  szegmensek  igényeire,  szükségleteinek  kielégítésére.  A  konferenciaturizmus  kibővített  infrastruktúra‐szükségleteinek  kielégítése  nélkül  a  konferenciahelyek  nem  tudnak  hosszú  távú fejlődést elérni.  A szervező vállalkozásoknak fel kell készülniük a változó fogyasztói magatartásra, az igények  minél teljesebb kielégítésére.  Jelen kutatás eredményei hasznosíthatók lehetnek egyrészt a konferenciaszervezők körében,  másrészt  az  egyes  turisztikai  desztinációk,  konferenciavárosok  döntéshozói  számára.  A  konferenciaturizmus  rendszerének  ismerete,  a  konferenciaturisták  fogyasztói  magatartásának  tanulmányozása  és  a  kutatási  eredmények  hasznosítása  segíthet  a  megfelelő stratégia megtervezésében, a fejlődést segítő intézkedések meghozatalában.    „Christopher  Jensen‐Butler  1996‐ban  10  sikertényezőt  határozott  meg  a  városok  versengésében.  A  turisztikai  termékfejlesztés  vonatkozásában  ezek  közül  véleményem  szerint  a  legfontosabbak  a  gazdaságban  véghezvitt  szerkezeti  változás,  ennek  keretében  a  tercier  szektor  és  a  turizmus  megjelenése,  az  innováció,  az  életkörülmények  javulása  és  a  külső  kapcsolatok.  Az  életkörülményeket  pedig  olyan  tényezők  befolyásolják,  mint  a  kulturális, szabadidős kínálat, környezetvédelem, munkalehetőség. A városi versengésben a  kínálat  mellett  véleményem  szerint  a  siker  kulcsa  a  menedzsment  hatékonysága.  A  menedzsment  működése  ugyanis  összefügg  a  színvonalas  kínálat  és  a  működő  hálózati  kapcsolatrendszer  létrehozásával,  vagy  eredendően  az  egészséges  gazdasági  szerkezet  megvalósításával.” (DARABOS 2010:82)     

 

52 

 

Napjaink turizmusa 

Irodalom    DARABOS Ferenc: A termékfejlesztés és a kulturális turizmus összefüggései a gazdasági  szerkezetváltás folyamatában, In: Apáczai Napok XIII. Nemzetközi Tudományos Konferencia  Tanulmánykötet, 2010. p. 82‐89  FARAGÓ Hilda: A hivatásturizmus trendjei, In: Turizmus Bulletin, 2005, 9. évf. 4. sz., p. 24‐29  HAPP Éva: Fogyasztói magatartás vizsgálata a nemzetközi konferenciák magyarországi piacán  Sopron, 2011, doktori értekezés  IMEX: A MICE szegmens várható fejlődése 2008–2012 között, 2008 [online] (2011.10.20.)  http://www.hcb.hu/magyar/hatteranyagok/tanulmanyok  LENGYEL Márton: A turizmus általános elmélete, 2. kiadás, Budapest, KIT Képzőművészeti  Kiadó, 1994  MAGYAR KONGRESSZUSI IGAZGATÓSÁG: Ajánlott DMC minősítés kritériumai [online]  (2011.10.20.) http://www.hcb.hu/magyar/partnerkereso/szervezo‐irodak  MCCABE V. ET AL.: The Business and Management of Conventions, Queensland, Australia,  John Wiley & Sons Ltd. Milton, 2000       

53 

Apáczai‐napok 2011 

SZABÓ Zoltán  Pannon Egyetem Georgikon Kar  Magyar Fürdővárosok Szövetsége      A magyar gyógyfürdőturizmus és a piac      Összegzés  A  turizmus  globalizálódó  kínálatában  azon  országoknak  lehetnek  jelentős  versenyesélyeik,  melyek  képesek  sajátos,  különleges  turisztikai  szolgáltatásokat  nyújtani.  Hazánk  esetében  ilyen különleges turisztikai szolgáltatás a nemzetközileg is egyedi termálvízkincsre alapozott  gyógyturizmus.  A  turizmusra  is  igaz,  hogy  a  nemzetközi  versenyképesség  elérésének  alapvető  feltétele  a  belföldi  piac  kiszámíthatósága  és  biztonsága.  Kutatásom  célja  a  tág  értelemben  vett  középkorú  magyar  középosztály  gyógyfürdőhasználattal  kapcsolatos  attitűdjeinek, a fürdőszolgáltatások igénybevételét gátló tényezőknek, valamint a tényleges  fogyasztói  magatartásának  feltérképezése  volt.  Közvetlen,  döntően  Liker‐féle  attitűdskálán  mért,  főleg  zárt  kérdéseket  tartalmazó  kérdőíves  megkérdezést  alkalmaztam.  A  válaszokat  deskriptív,  többváltozós  és  mesterséges  intelligencián  alapuló  elemzési  módszerek  alkalmazásával  elemeztem.  Munkám  eredményeként  meghatároztam  a  főbb  fogyasztói  csoportokat,  és  statisztikailag  jellemeztem  a  fogyasztói  attitűdök,  az  érzékelt  korlátok,  a  fogyasztó  társadalmi  környezetének  hatása,  valamint  a  szándékolt,  illetve  tényleges  magatartás  közötti  kapcsolatrendszert.  Kutatásaim  alapján  mód  nyílik  a  rendelkezésre  álló  turizmusmarketing‐források célirányosabb felhasználására, az egyes fogyasztói csoportokkal  történő célzott marketingkommunikációra.    Kulcsszavak: turizmus, gyógyfürdőturizmus, versenyképesség, attitűd, fogyasztói csoportok    Problémafelvetés  Az  utóbbi  két  évtizedben  a  gyógyturizmus  jellemző  területei  megváltoztak,  kiszélesedtek,  elsődlegesen  a  gyógyvízre  alapozott  gyógyfürdőturizmus  gyors  piacbővülése  miatt.  A  gyógyfürdő‐turizmussal  kapcsolatos  fogyasztói  magatartás  vizsgálatára  a  nemzetközi  szakirodalomban  csak  viszonylag  kevés  utalás  található.  A  témával  kapcsolatos  kisszámú  magyar kutatás megmaradt az egyszerű leíró statisztika szintjén. A gyógyfürdőturizmus egyre  növekvő piaca ellenére a belföldi gyógyfürdő‐igénybevétel motivációs rendszerét még nem  tárták  fel.  Nem  határozták  meg  a  gyógyfürdő‐felhasználók  típusait  a  tág  értelemben  vett  magyar középosztálynál sem, valamint a gyógyfürdők igénybevételének korlátait sem vették  még számba. Mindezek ismerete nélkül biztonsággal nem tervezhető a gyógyfürdőturizmus  fejlesztése.    Szakirodalom  Magyarország  világviszonylatban  is  egyedülállóan  gazdag  termál‐  és  gyógyvízkinccsel  rendelkezik,  melyre  ráépült  a  gyógyvízre  alapozott  egészségturizmus,  ami  meghatározó  eleme  a  magyarországi  turisztikai  kínálatnak.  (SZABÓ  2009:1)  A  tipikusan  természeti  gyógytényezőre,  elsősorban  gyógyvízre  épülő  egészségturisztikai  szolgáltatások  között  a  fő  hangsúly  a  gyógyászatra  helyeződik,  amit  kiegészítenek  a  turisztikai  szolgáltatások  és  vonzerők.  (ORSZÁGOS  EGÉSZSÉGTURIZMUS  STRATÉGIA  2007:7)  A  gyógyfürdő‐szolgáltatás 

54 

Napjaink turizmusa 

rendkívül komplex tevékenység, annak igénybevétele során a vendégek számos, magához a  gyógyturizmushoz  nem,  vagy  csak  lazán  kapcsolódó  vállalkozás  kínálatát  is  igénybe  veszik.  Ebből  adódóan  a  fürdőturizmus  számottevő  hatást  gyakorol  környezetük  gazdasági– társadalmi fejlesztésére. (SZABÓ 2011:42) Az új évezred első éveiben meginduló fejlesztések  következtében  az  országban  számos  gyógyfürdő,  termálfürdő  és  strandfürdő  létesült  vagy  került  felújításra,  bővítésre,  melyek  száma  folyamatosan  növekszik.  (NEMZETI  TURIZMUSFEJLESZTÉSI STRATÉGIA 2005:34)  A fürdőfejlesztésekkel párhuzamosan az egészség témaköre napjainkban egyre több  ember  számára  válik  érdekessé.  A  gazdasági  szakemberek  a  világgazdaság  jövője  szempontjából az egészségüggyel kapcsolatos innovációkat alapvető jelentőségűnek tartják.  Egyre  több  iparág  kerül  kapcsolatba  az  egészségüggyel,  a  társadalmi  trendhatások  egyre  inkább  befolyásolják  az  emberek  egészségmagatartását.  (MÁLOVICS  2009:122)  A  hazai  egészségfelmérés  adatai  szerint  a  magyar  lakosság  egészségi  állapota  az  elmúlt  évtized  második  felében  kismértékű  javulást  mutatott.  Az  egészségtudatosság,  a  prevenció,  az  egészségmegőrzés  egyre  több  ember  számra  kezd  fontossá  válni.  (KSH  2010:7).  Az  egészségturizmus  sikeressége  társadalmi  szemléletváltozásban,  valamint  az  ebből  adódó  életmódbeli változásokban is megnyilvánul. Napjaink rohanó világában az emberek számára  egyre  fontosabbá  válik  egészségük  megőrzése  vagy  javítása.  A  hazai  prognózisok  szerint  a  lakosság  egyre  növekvő  hányada  ismeri  fel,  hogy  a  megfelelő  egészségi  állapot  az  alapja  a  munkatermelékenységnek, az emocionális, intellektuális és fizikális fejlődésnek.  (KOCZISZKY  2004:16)   A  gyógyfürdő‐szolgáltatásokat  igénybevevő  turisták  főképp  a  közép‐  és  időskorúak  közül kerülnek ki. A családi életciklus szempontjából a már gyerek nélkül élő, saját keresettel  rendelkező  felnőttek  és  a  nyugdíjasok  körében  jellemző  a  gyógyfürdők  igénybevétele.  Társadalmilag  főleg  a  középosztálybeliekre,  a  fizikai  munkásokra  és  az  alacsony  beosztású  szellemi  foglalkoztatottakra  jellemző  a  gyógyturisztikai  termékek  fogyasztása.  A  szegmens  zömére  a  tradicionális  életvitel,  a  konzervatív  életfelfogás,  a  mérsékelt  státusz‐tudat  és  az  árérzékenység jellemző.  (AZ EGÉSZSÉGTURIZMUS MARKETINGKONCEPCIÓJA 2002)    A vizsgálat folyamata  Kutatómunkám  egy  nagyobb,  átfogó  vizsgálat  része.  A  jelen  tanulmány  keretei  között  a  Canonikus  főkomponens‐analízis  és  a  cluster‐elemzés  eredményeit  foglalom  össze.  A  vizsgálat folyamatát, az adatelemzés technikáját az 1. számú ábra összegzi.        

55 

Apáczai‐napok 2011 

1.  ábra   A vizsgálat folyamatábrája   

  Forrás: Saját szerkesztés    A válaszadók jellemzői  Mivel  vizsgálati  célkitűzésem  a  tág  értelemben  tekintett,  idősebb  magyar  középosztály  gyógyfürdő‐igénybevételi kultúrájának feltérképezése volt, ebből következően alapvetően a  40  év  feletti,  magyarországi,  városlakó  válaszadókra  összpontosítottam  a  figyelmemet.  A  válaszadók szocio‐demográfiai jellemzőit a 1. számú táblázat foglalja össze.    

56 

Napjaink turizmusa 

1. táblázat: A válaszadók szocio‐demográfiai jellemzői   

  Forrás: Saját összeállítás    A vizsgálat módszerei  Kutatómunkám  első  részében  arra  kerestem  a  választ,  hogy  az  egyes  kategóriákba  történő  bekerülést  milyen  szocio‐demográfiai  tényezők  befolyásolják.  Hagyományosan  az  ilyen  vizsgálatokat  a  kereszttábla‐elemzéssel  vagy  a  loglineáris  modellek  illesztésével  végzik.  Az  elmúlt években végbement statisztikai és számítástechnikai fejlesztések révén azonban már  mód nyílik a hatékonyabb és egyszerűbben interpretálható eredményeket nyújtó loglineáris  modellek illesztésére is. (2. számú ábra)  

57 

Apáczai‐napok 2011 

Munkám  második  részében  a  strukturális  egyenletrendszerek  alkalmazására  épülő  megközelítést  használtam.  Ennek  lényege,  hogy  az  egyes  változók  közötti  kapcsolatok  lineáris  regressziós  egyenletek  rendszerével  közelíthetőek  meg.  Az  egyes  válaszadók  csoportosítását  a  mesterséges  intelligencia  alkalmazására  épülő  exchaustive  CHAID  módszerrel  végeztem.  A  módszer  lényegében  a  többváltozós  regresszió‐elemzést  és  a  faktorelemzést kombinálja. A modell két részből áll: mérési modellből (measurement model)  és strukturális egyenletek modelljéből (structural equation model):   A  mérési  modell  azzal  foglalkozik,  hogy  a  látens  változók  (elvont,  absztrakt,  hipotetikus fogalmak) hogyan függnek a megfigyelt változóktól. Megadja a megfigyelt    változók mérési jellemzőit (megbízhatóság, érvényesség).    A strukturális egyenletek modellje azonosítja a látens változók közti előre nem látott  kapcsolatot,  a  hatásokat,  és  meghatározza  a  magyarázott  és  a  nem  magyarázott  varianciát.   A faktorelemzés során figyelmemet elsősorban nem a mérési változók összes varianciájára,  hanem  e  változók  komplex  kapcsolatrendszerére  fordítottam.  Azaz  közvetlenül  nem  mérhető,  kevés  számú,  jellemző,  úgynevezett  látens  változót  vagy  másképpen  faktort  kerestem.  Ezen  faktorok  közvetlenül  nem  figyelhetők  meg,  de  feltételezésem  szerint  a  vizsgált  mérési  változók  (indikátorok)  alakulását  befolyásolják  ily  módon  összekapcsolva  azokat.  Egy  faktor  tehát  valamely  megnevezhető,  de  közvetlenül  nem  mérhető  jelenség  változója,  amely  jelenség  hatása  valamennyi  változóban  vagy  a  változók  egy  csoportjában  egyidejűleg jelentkezik. (HAJDÚ 200 :208)   Munkámban  –  a  nemzetközi  gyakorlattal  összhangban  –  a  strukturális  egyenlet  együtthatóit  ábrával  adom  meg.  Ennek  előnye,  hogy  könnyebben  áttekinthető,  mint  a  mátrixokkal történő felírás. A bemutatott 3. számú ábrán látható irányított gráf csúcsaiban a  változók helyezkednek el, az élek jelölik a regressziós együtthatókat. Néhány megállapodás  teszi  könnyen  áttekinthetővé  a  gráfos  felírást.  A  megfigyelt  változókat  téglalapba,  a  látens  változókat pedig ellipszisbe foglaltam. Azok az irányított élek, amelyeknek csak egy fejük van,  a regressziós együtthatókat jelölik. Azokkal az élekkel, amelyeknek két feje van, kovarianciát  jelölünk.  Ezek  az  élek  látens  változók  között  futnak.  Ezen  felül  néha  szokás  a  mért  változóinkhoz  úgynevezett  reziduális  éleket  húzni.  Ezek  az  élek  a  változókba  mutatnak,  azonban a farkuk nincs befejezve. A mért változók hibáit jelölik, vagy másképpen fogalmazva  azon  magyarázó  tényezők  hatásait,  amelyek  a  modellemen  kívül  esnek.  A  reziduális  élek  a  későbbiekben  nem  fognak  szerepelni  az  ábrákon.  Munkám  során  az  PASW  Amos  szoftvert  használtam.    A kutatás eredményei  A  válaszadók  egyes  kategóriákba  történő  bekerülését  befolyásoló  szocio‐demográfiai  tényezőinek  és  gyógyfürdő‐látogatási  magatartásának  leírása  strukturális  egyenletrendszerrel  történt.  A  válaszadók  gyógyfürdőzéshez  fűződő  viszonyát  leginkább  befolyásoló szocio‐demográfiai tényezőket a 2. számú ábra mutatja be.    2. ábra  A gyógyfürdő‐látogatási magatartás   

58 

Napjaink turizmusa 

  Forrás: Saját szerkesztés    A  fenti  ábrából  jól  látható,  hogy  a  válaszadók  gyógyfürdő‐látogatási  magatartása  nagyon  jelentősen függ három tényezőtől: az egészségtudatosságtól, a fürdőlátogatási magatartástól  és  az  etnocentrizmustól.  Az  etnocentrizmust  úgy  értelmezem,  mint  egyfajta  viszonyulást  a  külső  csoportokhoz  a  saját  csoport  szemszögéből  nézve.  (MALOTA  2003:39)  A  bemutatott  modell jól jellemzi a vizsgált rendszert.  A  strukturális  egyenletrendszerek  alkalmazására  épülő  megközelítés  során  az  egyes  válaszadókat  a  főkomponenssúlyok  alapján  soroltam  clusterekbe.  Munkám  során  arra  kerestem  választ,  hogy  a  különböző  szocio‐demográfiai  változók  milyen  mértékben  befolyásolják  azt,  hogy  melyik  válaszadó  melyik  clusterbe  sorolható.  Másképp  fogalmazva  ezt  azt  jelenti,  hogy  azt  igyekeztem  megválaszolni:  a  szocio‐demográfiai  helyzet  milyen  mértékben gyakorol befolyást a vizsgált válaszadók gyógyfürdőkkel, gyógyfürdőhasználattal  kapcsolatos magatartására. Munkám során a mesterséges intelligencia alkalmazásán alapuló  algoritmust használtam. Eredményeimet a 3. számú ábra foglalja össze.        

59 

Apáczai‐napok 2011 

3. ábra  Az egyes clusterek főbb jellemzői 

Forrás: Saját szerkesztés    A  fenti  ábrán  jól  látható,  hogy  a  gyógyfürdőkkel  kapcsolatos  attitűdöket  alapvetően  az  egészségi  helyzet  befolyásolja.  Látható,  hogy  ha  a  válaszadónak  van  gyógyvízzel  kezelhető  panasza,  akkor  a  gyógyfürdőkedvelők  aránya  46%,  míg  ha  nincs  ilyen  panasza,  akkor  ez  az  arány mindössze 30,4%. Érdekes, hogy a fürdőkerülők aránya lényegében azonos azoknál a  válaszadóknál,  akiknek  van  gyógyvízzel  kezelhető  panaszuk,  és  akiknek  ilyen  gondjuk  (ismereteik  szerint)  nincsen.  Figyelemre  méltó,  hogy  a  kifogáskeresők  aránya  azoknál,  akiknek  nincs  tudomásuk  gyógyvízzel  kezelhető  betegségükről,  közel  kétszerese  azoknak,  akinek  van  ilyen  panaszuk.  Ezen  tények  azt  jelentik,  hogy  a  gyógyvízzel  kezelhető  egészségügyi  probléma  nem  jelenti  szükségszerűen  a  gyógyfürdőkultúrával  történő  érzelmi  azonosulást, a gyógyfürdőkedvelést, de alkalmas arra, hogy a kifogáskeresőket a gyógyvizek  igénybevételére  ösztönözze.  Ha  pedig  személyes  tapasztalatokat  szereznek  a  gyógyfürdők 

60 

Napjaink turizmusa 

világáról,  a  magyar  gyógyvízkincs  gazdagságáról,  akkor  reális  esély  van  arra,  hogy  a  fürdők  szolgáltatásait  „kényszerből”  igénybe  vevők  valóban  megkedveljék  a  gyógyturizmus  szolgáltatásait,  és  tudatosan  keressék  azokat.  Azok  között,  akiknek  nincsenek  gyógyvízzel  kezelhető  egészségügyi  problémáik,  alapvető  „választóvonal”  a  válaszadó  neme.  A  nők  esetében  több  mint  másfélszer  akkora  a  fürdőkedvelők  aránya,  mint  a  férfiaknál.  A  nők  esetében lényegesen alacsonyabb mind a fürdőkerülők, mind a kifogáskeresők részaránya is.  Azok  között,  akiknek  gyógyvízzel  kezelhető  panaszai  vannak,  a  gazdasági  aktivitás  jellege  gyakorol  meghatározó  szerepet  arra,  hogy  melyik  clusterbe  tartoznak.  A  szellemi  foglalkozásúak  és  az  inaktívak  között  a  legmagasabb  a  fürdőkedvelők  aránya,  míg  a  kifogáskeresők részaránya a fizikai dolgozók esetén kiemelkedően magas. Figyelemre méltó,  hogy  az  inaktívak  esetén  a  kifogáskeresők  aránya  fele  a  fizikai  dolgozók  megfelelő  clustere  arányának.  A  fürdőkerülők  részaránya  megközelítően  azonos  a  fizikai  dolgozók  és  az  inaktívak  esetében,  lényegesen  magasabb  azonban,  mint  a  szellemi  foglalkozásúaknál.  Kutatásom ezen része azt igazolja, hogy nem támasztható alá tényekkel az a vélekedés, hogy  az  inaktívak  (mindenek  előtt  a  nyugdíjasok)  ne  lennének  érdemben  bevonhatók  a  gyógyfürdőturizmusba.  Figyelemre  méltó  azonban,  hogy  a  szellemi  foglalkozásúak  milyen  nagy érdeklődéssel fordulnak a gyógyfürdők nyújtotta szolgáltatások felé.    Következtetések  Kutatásaim  eredményeként  sikerült  olyan  modellt  kidolgoznom,  mely  elfogadható  szintű  kapcsolatot mutat ki a vizsgált tényezőcsoportok között. A modell alapján jól látható, hogy az  etno‐  és  régiócentrizmus,  valamint  az  egészségtudatosság  egyaránt  egyértelműen  pozitív  hatással vannak a fürdőlátogatási magatartásra, míg a fürdővel kapcsolatos negatív attitűdök  és  a  kifogáskeresés  csökkentik  azt.  Ebből  az  is  következik,  hogy  a  jövőben  célszerűbb  nagyobb  mértékben  hangsúlyozni  az  egészséges  életmód  és  a  gyógyfürdő‐igénybevétel  közötti  szoros  összefüggést,  és  –összhangban  korábbi  vizsgálataimmal  –  kiemelkedően  fontos, hogy minél szélesebb kör számára kerüljön bemutatásra, hogy a gyógyfürdőturizmus  elérhető  széles  rétegek  számára.  Figyelemre  méltó,  hogy  –  a  külföldi  tapasztalatokkal  ellentétben – a wellness mint szolgáltatás elfogadottsága még viszonylag kisebb mértékű, a  gyógyfürdőturizmus továbbra is döntően a betegség‐megelőzéshez kapcsolódik. Figyelembe  véve,  hogy  a  különböző  európai  uniós  felmérések  alapján  a  magyar  lakosság  erőteljes  betegségtudattal rendelkezik, úgy tűnik, hogy elsősorban ez a gondolkodási irány kell, hogy  meghatározza  a  felépítendő  gyógyfürdőturizmus  marketingkommunikációs  érveinek  rendszerét is.       Irodalom  ÁCS  Pongrác,  LACZKÓ  Tamás:  Területi  különbségek  a  hazai  egészségturizmus  kínálatában.  Budapest: Területi Statisztika 11 (48). 2008. pp. 344–358.  AUBERT  Antal,  HEGEDÜS  Veronika:  Versenyképesség  az  egészségturizmusban:  a  termálklaszterek.  In:  PAP  Norbert  (szerk.):  Területfejlesztés  a  gyakorlatban,  PTE  Földrajzi  Intézete, Pécs, 2007. pp. 151–168.  GELAN, Ayele: Local economic impacts. The British Open. Annals of Tourism Research 30(2).  2003. pp. 406–425.  HAJDU Istvánné, MAJOR Anita, LAKNER Zoltán: Consumer behaviour in the Hungarian beer  market. Studies in Agriclutural Economics, 2007. 106, pp. 89‐105. 

61 

Apáczai‐napok 2011 

JANCSIK  András:  Versenyképesség  és  annak  fejlesztési  lehetőségei  a  turisztikai  célterületeken. In: Menedzsment a XXI. században. Pannon Egyetem, Veszprém 2007.  KISS  Kornélia,  TÖRÖK  Péter:  Az  egészségturizmus  nemzetközi  keresleti  és  kínálati  trendjei.  Budapest: Turizmus Bulletin, Vol. 5. Nr. 3. 2001. pp. 7‐14.  KOCZISZKY  György:  Egészségügyi  klaszter(ek)  kialakításának  lehetőségei  az  Észak‐ magyarországi régióban In: Észak‐magyarországi Stratégiai Füzetek. G. FEKETE Éva. (szerk.) I.  évfolyam 2. szám Miskolc: Bíbor Kiadó 2004. pp. 3‐32.  KSH: Statisztikai Tükör IV. évfolyam 50. szám Budapest 2010. április 27.  LAKNER Zoltán, KASZA Gyula: Hungarian consumers and genetic engineering: What's behind?  Soziale Technik, 2005. 15, pp.  6‐8.  LAKNER  Zoltán,  HAJDU  Istvánné,  BÁNÁTI  Diána,  SZABÓ  Erzsébet,  KASZA  Gyula:  The  application of multivariate statistical methods for understanding food consumer behaviour.  Studies in Agriclutural Economics, 2006. 105, pp. 59‐71.  LENGYEL Imre: Régiók versenyképessége. A térségek gazdaságfejlesztésének főbb fogalmai,  alapgondolatai, tényezői az EU‐ban. JATE GTK, Szeged, 1999. p. 66   LENGYEL Imre: A regionális versenyképességről. Közgazdasági Szemle. 47(12). 2000. pp. 962– 987.  KSH: Statisztikai Tükör IV. évfolyam 50. szám, 2010. Budapest  MÁLOVICS  János,  MÁLOVICS  Éva:  Szervezeti  kultúra  és  kompetenciák  az  egészségturizmusban: elméleti modellek és empirikus vizsgálati lehetőségek In.: HETESI E. –  MAJÓ  Z.  –  LUKOVICS  M.  (szerk.)  A  szolgáltatások  világa.  JATEPress,  Szeged,  2009.  pp.108‐ 126.  MALOTA  Erzsébet:  Fogyasztói  Etnocentrizmus  PhD.  értekezés,  Budapesti  Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, 2003.  ÖNKORMÁNYZATI  ÉS  TERÜLETFEJLESZTÉSI  MINISZTÉRIUM:  Országos  Egészségturisztikai  Fejlesztési Stratégia 2007‐2013. Budapest: Aquaprofit Rt, 2007. pp. 9–17, 19–24, 35–41.  Statisztikai elemzések: szerk. HAJDÚ Ottó, BKÁE Statisztika Tanszék, Budapest. 2001.  SZABÓ  Zoltán:  Medical  tourism  and  settlement  development  –  as  the  leaders  of  local  governments see it. (szerkesztő: Dr. DARABOS Ferenc.; szaklektor: Dr. DARABOS Ferenc, Dr.  HAPP  Éva,  Dr.  SIPOS  Zoltán)  Nemzetközi  Tudományos  Konferencia  Tanulmányok,  Nyugat‐ magyarországi Egyetem Kiadó, Győr, ISBN 978‐963‐7287‐26‐8; 2011. pp. 39‐50.  SZABÓ Zoltán, KOCSONDI József, LAKNER Zoltán, MERLET Ivan: Some socio‐economic aspects  of  regional  development  at  the  lake  of  Balaton.  Regional  and  business  Studies,  Kaposvár  University, Faculty of Economic Science, Kaposvár, Vol 2 No 1, ISSN 1789‐6924; 2010. pp.31‐  40.                SZABÓ Zoltán: Magyar Fürdővárosok Szövetsége Évkönyv 2010. (szerkesztők: SZABÓ Zoltán,  VIDOSA Károly) Magyar Fürdővárosok Szövetsége, Hévíz ISSN 2061‐477; 2009. p.55.  TOMCSÁNYI Pál: A minőség ökonómiai értékelése és tervezése kritikus minimumok komplex  figyelembevételével az élelmiszergazdaság példáján. Marketing XXII. évf. 5‐6. 1988. pp. 18‐ 23.  TÖRÖCSIK  Mária  –  LAMPEK  Kinga:  Az  életstílus  meghatározza  az  egészségmagatartást.  Budapest: Világgazdaság, 2006. 03. 22. Medicina melléklet, p. II.       

62 

Napjaink turizmusa 

DONKA Attila  Szent István Egyetem Gazdasági, Agrár‐ és Egészségtudományi Kar      A vízitúrázás célterületeinek differenciált vizsgálata      1. Bevezető  A  turizmus  elsődleges  meghatározó  tényezői  a  természeti  adottságok,  amelyek  egy  része  vonzerőként  közvetlen  hatást  is  gyakorol  a  vendégek  motivációjára.  Az  egyes  tájak  látványértéke  mellett  annak  egyes  jellemzői  is  közrejátszanak  az  utazási  döntések  meghozatalában.  A  vízitúrázás  helyspecifikus  természetközeli  tevékenység.  A  változatos  tulajdonságokkal  rendelkező  hazai  felszíni  vizek  eltérő  mértékben  alkalmasak  vízitúrázásra.  A  tanulmányban  megvizsgáljuk, mely tényezők és milyen mértékben hatnak a vízitúrázás megjelenésére egyes  vizeken.  Az  adottságok  számszerű  értékelésével  (GYURICZA  L.  2008  :  472)  igyekszünk  rávilágítani arra is, melyek azok a folyók, ahol jelenleg nincsenek megfelelően kihasználva a  kedvező természeti adottságok.    2. A vízitúrázás helye a turizmusban  A  vízi  turizmus  olyan  aktív  szabadidős  tevékenység,  amely  a  vízen,  vízben  vagy  vízparton  történik és az utazó legalább egy olyan szolgáltatást igénybe vesz, ami a vízi forgalmat és a vízi  turizmust  kiszolgáló  és  fenntartó  létesítményeknél,  szervezeteknél  fogyasztást,  a  természeti  környezetben viszont terhelést eredményez (UJVÁRI K. 2009 : 11). A vízitúrázás a víziturizmus  része,  olyan  tevékenység,  melynek  során  a  résztvevők  kézi  erővel  hajtott  vízi  járművel  haladnak, táborhelyről táborhelyre, vagy egy állandó táborhelyről csillagtúraszerűen. És mint  ilyen,  a  leginkább  komplex  vízi  turisztikai  forma,  mivel  vízben,  vízen  és  vízparton  egyaránt  zajlik.  A  tartalmi  elemekre  fókuszáló  meghatározásból  látható,  hogy  a  vízitúrázás  az  aktív  turizmus  része,  mely  részben  a  résztvevők  motivációjától,  de  leginkább  a  célterületek  jellegétől függően kimerítheti a kalandturizmus fogalmát is.     3. A vízrajzi adottságok szerepe a vízitúrázásban  A folyók fontos, de meglepően elhanyagolható elemei a globális turizmusnak (PRIDEAUX, B.‐ COOPER,  M.  /ed./  2009  :  23).  A  Kárpát‐medence  egyik  legfontosabb  természeti  értéke  a  vizekben való gazdagság. A medenceperemről lefelé áramló folyók eróziós és akkumulációs  tevékenysége  gazdag  formakincset  hozott  létre  a  mai  országterületen,  miközben  maguk  a  folyók  is  változatos  jellemzőkkel  rendelkeznek,  vízhozamuktól,  szakaszjellegüktől  és  futásfejlettségüktől függően.  A folyók fizikai jellemzői közül egyesek alapvetően meghatározóak a turizmusban (GYURICZA  L.  2009  :  88),  ezen  belül  a  vízitúrázásban.  Maga  a  vízitúrázás  egy  természetközeli,  lágy  turisztikai  tevékenység1,  melyben  a  potenciális  résztvevők  számára  bármely  jellemző  vonzerőt jelenthet.  A  tanulmányban  azokat  a  tényezőket  vizsgáltuk,  amelyek egy  ideális méretűnek tekinthető  vendégforgalom  generálására  képesek.  Az  ideális  méret  egyrészről  azt  takarja,  hogy  a  lágy  turizmusra  veszélyt  jelentő,  nagy  környezetterheléssel  járó  tömegességet  nem  éri  el  a                                                               1

Komplex turisztikai termékké formálása nem történt meg, ehhez még számos feltétel hiányzik.

63 

Apáczai‐napok 2011 

látogatók száma, másrészről viszont olyan kimutatható forgalomra van lehetőség, ami a helyi  társadalmat közvetlenül is gazdagítja.  A folyók alapvető fizikai tulajdonságai és a vízitúrázás közötti összefüggéseket mutatja be az  1. ábra.    3.1. Sebesség  A  gyors  folyóvizek,  melyek  elsősorban  a  felsőszakasz‐jelleggel,  így  több  kedvezőtlen  tényezővel  (például  kikötésre  alkalmatlan  partok,  hirtelen  vízszintingadozások  stb.)  jellemezhetőek, nem alkalmasak a túrázásra a legszélesebb vendégkör számára. Ezek a vizek  kizárólag  a  kalandturizmusban  résztvevőknek  jelentenek  vonzerőt,  a  hagyományos,  biztonságos, ezért több korosztályt érintő vízitúrázásnak nem válnak célterületeivé.  A leglassabb folyók ugyan nem jelentenek veszélyt a túrázók számára, így nem is zárhatóak ki  a  vízitúrázás  potenciális  célterületei  közül.  A  tapasztalatok  szerint  azonban  mégsem  tartoznak  a  kedvelt  desztinációk  közé,  mivel  a  vízitúrázás  résztvevői  számára  az  attrakció  részét  képezi  az  esetenkénti  emberi  erő  nélküli  haladás  is,  amikor  maga  a  víz  sodorja  a  hajót2, így evezés nélkül („csorogva”), időlegesen aktívból passzív turistává válva is előrébb  jutnak a vízen. A legalkalmasabb folyók azok, ahol közepesen alacsony a víz sebessége (2‐5  km/óra).    

 

 

  1. ábra. A legfontosabb természeti tényezők szerepének változása  azok nagyságának függvényében (szerkesztette: DONKA A.).    3.2. Szélesség  A  meder  mérete  nem  elsődleges  meghatározó  tényező,  azonban  a  közepes  és  kisebb,  de  még járható szélességű folyók a leginkább ideálisak a vízitúrázás számára. Az akár több száz  méter  szélességű  folyókon,  mint  hazánkban  a  Duna,  lehetséges  ugyan  a  vízitúrázás,  és  a  hajóforgalomtól is meg lehet tartani a biztonságos távolságot, azonban a nagy nyílt vízfelület  jóval  kevesebb  élményt  nyújt  a  résztvevők  számára,  mint  a  közelebbi  partok  látványa.  A                                                               2

A túrázásban használt vízi járművek köznyelvben használt elnevezése a csónak, a jogi és tudományos nyelvezet azonban a hajó kifejezést használja gyűjtőfogalomként. Természetesen, azokban a szövegkörnyezetekben, amikor a kifejezés nem tesz lehetővé egyértelmű azonosítást, mivel utas- vagy teherszállító, gépi erővel hajtott vízi járművekről is beszélünk, szerencsésebb a túrahajó pontosabb megnevezése: kenu, kajak vagy kiel-boat.

64 

Napjaink turizmusa 

legkisebb folyóvizek esetén fizikai korlátot jelent a kis szélesség, hiszen lehetetlenné teszi a  manőverezést.    3.3. Vízjárás  Mivel  a  vízitúrázás  erősen  szezonális  tevékenység,  így  a  folyók  éves  vízjárása  is  csak  a  tavasztól  őszig  terjedő  időszakban  befolyásolja.  A  hazai  folyók  vízjárására  a  tavaszi  vagy  a  nyár eleji maximum, és az őszi vagy téli minimum jellemző.  A  vízitúrázásban  résztvevő  szolgáltatók  alapvető  tájékoztatásai  között  nem  jelenik  meg  a  folyók  vízjárása.  Így  a  szervezett  túrák  tervezésére  és  szervezésére  nem  a  sokéves  átlag‐ értékek vannak hatással, hanem az adott évben várható vízállás. Azonban ez nem jelezhető  előre annyival, mint amennyivel korábban a turisták meghozzák utazási döntésüket.  Egyes területeken éppen a magas vízállások kínálják az igazi vonzerőt a vízitúrázók számára.  Ennek  az a feltétele,  hogy  az  árvíz ne  párosuljon  nagy  vízsebességgel és  az  uszadék  zavaró  vagy  veszélyes  szintre  növekedésével.  Ezek  a  feltételek  ott  teljesülnek,  ahol  az  ártér  kiszélesedik,  és  az  év  legnagyobb  részében  is  jelen  vannak  a  vizek  (csatornák,  kisebb  vízfolyások vagy állóvizek formájában), lehetővé téve azt, hogy a vizes élőhelyekre jellemző  élővilág  is  hozzájáruljon  a  terület  vonzerejéhez.  Legjellemzőbb  ilyen  terület  a  Bodrogzug,  illetve Gemenc.    3.4. Futásfejlettség  A  változatosság  iránti  igény  a  turisták  fő  motivációja.  A  folyók  esetében  ez  nem  csak  a  sokszínűséget,  hanem  annak  kanyargósságát  (ALLEN,  J.  R.  L.  1970  :  186)  is  jelenti  (1.  táblázat).  A  vendég  szempontjából  természetesen  nem  a  folyó  teljes  hosszának  futásfejlettsége érzékelhető, hanem rövid, egy‐egy nap alatt bejárható szakaszoké.     Futás‐ Futás‐ Kanyarok  Folyó(szakasz)  Szakasz végpontjai  vonal  fejlettség  száma  (km)  Tiszamogyorós ‐ Tuzsér  Felső‐Tisza  36,0  3,24*  17  Kölcse ‐ Túristvándi  Túr  13,1  2,62  39  Rábagyarmat ‐ Csákánydoroszló 13,0  Rába  1,94  42  Vizsoly ‐ Pere  Hernád  21,7  1,56  47  Tiszabecs ‐ Szatmárcseke  Felső‐Tisza  23,0  1,48  17  Gyula ‐ Békés  Körös  18,3  1,20  (1)  Cégénydányád ‐ Szamoskér  Szamos  14,6  1,07  4  Keleti‐ Tiszalök ‐ Hajdúnánás  főcsatorna  21,1  1,02  (3)  *  A  Tisza  Záhony  környéki  irányváltoztatása  felveti  annak  kérdését,  hogy  a  futásfejlettség,  mint  mutatószám  nem  minden  esetben  elégséges  a  kanyargósság  mérésére.  Ha  a  vizsgált  szakasz futásvonala csak egy nagyobb ívet ír le, miközben kevesebb a változatosságot jelentő  kanyarulat, akkor a mutató téves következtetésekre vezet.    1. táblázat. Egyes hazai folyók futásfejlettségi adatai  (BOKODY J. 1999. alapján szerkesztette DONKA A.).    A kevesebb kanyarulat sem befolyásolja minden esetben kedvezőtlenül a vízitúrázást, hiszen  más  adottságok  gyakran  ellensúlyozzák  azt.  A  leginkább  kedvezőtlen  adottság  az  65 

Apáczai‐napok 2011 

egyhangúság. A hosszú, egyenes szakaszok, melyek az erősen szabályozott folyókon (például  a Szamoson), vagy a nagyobb csatornákon jellemzőek, monotonitásuk miatt nem merülnek  fel turisztikai vonzerőként.  A  folyók  általános  jellemzői  csak  alapfeltételei  a  vízitúrázásnak.  Mellettük  további  tulajdonságok is szerepet játszanak abban, hogy rendszeres vízitúrázó forgalom alakuljon ki  egy‐egy folyón vagy folyószakaszon.    3.5. Partok természetközeli állapota  Akár  sporttevékenységként,  akár  turisztikai  termékként  értelmezzük  a  vízitúrázást,  természetközeli  tevékenységről  van  szó,  és  mint  ilyen,  alapvető  igényként  merül  fel  a  természetes,  közel  érintetlen  természeti‐  és  tájba  illeszkedő  épített  környezet  látványa.  A  folyók szabályozása sok esetben ezt a környezetet változtatta meg maradandóan, a hosszabb  egyenes szakaszok mellett a mesterséges partfalak és a mederbe épített műtárgyak által. A  mesterséges partfalak monotonitása jelentősen csökkenti egy folyó látványértékét, azonban  nem  jelent  akadályt  a  túrázók  számára.  A  mesterséges  objektumok  közül  a  mederzárások  fizikai akadályt is képeznek a vízen való haladás során. A zárások előtt biztonságos távolságra  ki  kell  kötni  és  a  zárás  túloldalán,  hosszabb‐rövidebb  szárazföldi  szállítás  után,  lehet  vízre  tenni a hajókat. Ezek az átemelések sok időt vesznek el a túrázóktól. Maga az átemelés lehet  ugyan  a  turisztikai  élmény  része,  amennyiben  azonban  erre  gyakrabban  van  szükség,  az  a  teljes  élményt  nagyságrendekkel  csökkenti.  Azok  a  folyók,  ahol  sűrűbben  van  szükség  átemelésre, kisebb eséllyel jelennek meg a víziturisztikai kínálatban (2. ábra).    Zala Hernád Bódva 120

100

80

60

40

20

0 fkm

▲  A túrák lehetséges legfelső indulási pontja az országhatáron belül    Átemelések    2. ábra. Műtárgyak miatt szükséges átemelések gyakorisága egyes folyókon  (BOKODY J. 1985. alapján szerk. DONKA A.). 

 

  3.6. Vízmélység  A  vízmélység  csupán  annyiban  befolyásolja  a  vízitúrázást,  hogy  a  kis  vízállások  esetén  bekövetkező  sekély  mélység  fizikailag  akadályozza  a  hajózást.  Erre  a  legjellemzőbb  és  leggyakrabban  bekövetkező  példa  a  nyár  második  felében  kialakuló  alacsony  vízállás,  zátonyok kialakulása a Rábán, vagy a Hernádon.    3.7. Vízhőmérséklet  A  kisebb  sebességű  vizek  hőtöbblete  a  vízitúrázáshoz  kapcsolódó  vízparti  üdülést  (strandolást)  kedvezően  befolyásolja,  de  maga  a  vízhőmérséklet  nem  döntő  tényező  az  utazási döntések meghozatalánál.       

66 

Napjaink turizmusa 

3.8. Áramlások  A folyóvizekben tapasztalható turbulencia a nagyobb sebességű folyókon veszélyes is lehet,  de  hazánkban  ilyen  vizek  nincsenek.  A  köztudatban,  különösen  a  helyi  lakosság  szelektív  emlékezete  következtében  az  van,  hogy  egyes  folyókon  embert  is  elnyelni  képes  örvények  alakulnak ki. Ennek nincs ugyan valóságalapja, de az adott folyó turisztikai vonzerejét ezek a  közvélekedések  erőteljesen  csökkentik.  A  vízitúrázásban  résztvevő  túravezetőknek ezért jól  kell  ismerniük  az  adott  folyó  áramlási  viszonyait,  és  azokat  az  evezéstechnikai  fogásokat,  amelyek  által  a  kis  sebességű  vízi  járművekkel  biztonságosan  és  élményekben  gazdagon  lehet haladni.    3.9. A növényzettel való borítottság  A kisebb sebességű folyók vizének felszínét különböző mértékben beboríthatja a növényzet,  részben  a  partról  a  víz  fölé  hajló  fák,  részben  pedig  vízinövények.  A  növényzettel  való  részleges  fedettség  különleges  vonzerőt  jelent  a  vízitúrázás  számára,  amennyiben  azonban  megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a haladást, kizáró tényezővé válik.    4. Társadalmi adottságok  A társadalmi adottságok másodlagos szerepet játszanak a vízitúrázásban. Bár a turizmusban  a  gazdasági  fejlettség,  a  közbiztonság  vagy  a  lakosság  fogadókészsége,  vendégszeretete  a  kínálat részét képezi, a vízitúrázásra ezek közül csak a közbiztonság van olyan hatással, amely  döntő  hatással  van  az  utazási  döntések  meghozatalára.  A  közlekedési  adottságok,  a  megközelíthetőség a turisztikai kínálat része, azonban a vízitúrázás esetén a természetközeli  jelleg miatt nem jelent hátrányt, ha egy célterület távolabb helyezkedik el a fő közlekedési  útvonalaktól.  Annál  is  inkább  igaz  ez,  mert  a  termék  ökoturisztikai  jellege  miatt  a  vendégszámok  nem  érhetik  el  a  tömegesség  szintjét,  így  a  nehezebb  megközelítés  a  vendégek minőségi szűrését is elvégzi.  A  turisztikai  infrastruktúra  rendelkezésre  állása  minden  turisztikai  termék  kialakításnak  alapvető  feltétele.  A  vízitúrázás  a  mozgalmi  jellegből,  a  természetjárásból,  mint  sporttevékenységből alakult át turisztikai termékké. A turisztikai célú tevékenység létrejöttét  nem  kísérte  párhuzamosan  az  infrastrukturális  feltételek  kialakulása:  mind  a  mai  napig  jellemző,  hogy  igen  kevés  vízparti  településen  működik  kemping,  illetve  más  turisztikai  szolgáltatás.  A  turisztikai  adottságok  közül  csak  a  part  menti  szálláshelyek  vizsgálatának  eredményeit  mutatjuk  be,  ugyanis  ennek  a  szolgáltatásnak  a  hiánya  veszélyezteti  a  legnagyobb mértékben a természeti környezetet.  Az  ország  településeinek  12,5  %‐át  teszi  ki  azoknak  a  településeknek  a  száma,  amelyek  közigazgatási  területe  folyópartot  érint3.  A  hazai  folyómenti  települések  döntő  része  társadalmi‐gazdasági szempontból országos viszonylatban hátrányos helyzetűnek tekinthető  (TÓTH  G.,  DÁVID  L.,  BUJDOSÓ  Z.  2010  :  201).  A  vízparti  települések  72%‐án  nincs  kereskedelmi szálláshely (KSH 2010.), kemping pedig csak kevesebb, mint 12 %‐án található.  A vízparti települések közül 114 település tartozik azok közé, ahol a vízitúra‐szervezők túrái  éjszakai  szállás  céljából  megállnak.  Ezen  települések  többségének  vízparti  fogadóterülete  a  korábbi  vízitúrázó‐hagyományok  révén  jött  létre,  így  a  működő  kempingek  is  főleg  itt                                                               3

Ezek között vannak azonban olyan települések is, melyek nincsenek szerves kapcsolatban partjaikkal, mivel a település belterülete attól távol helyezkedik el (például Fehérgyarmat, Törökszentmiklós, Hódmezővásárhely). A települések víziturisztikai szempontú tipizálását jelen tanulmány nem vállalta fel.

67 

Apáczai‐napok 2011 

találhatóak,  bár  a  KSH  adatai  alapján  114  településből  csupán  29  településen  működik  kemping.  A  kevés  vízparti  szálláshely  miatt  egyelőre  kevés  az  esély  arra  is,  hogy  ezek  az  értékes  természeti adottságaink értékükhöz mérten, egyúttal fenntartható módon bekapcsolódjanak  a turisztikai forgalomba. A folyók esetén a szálláshelyek hiánya ellenére a valós célterületté  váláshoz túlnyomórészt a természeti, ezen belül is a vízrajzi adottságok járulnak hozzá.    5. A vízitúrázás célterületei  A turizmusban a vízfelületek állandó és széleskörű vonzerőként jelentkeznek, mind az üdülési  élményhez való hozzájárulást tekintve (akár a klasszikus passzív, akár aktív üdülési formákról  van  szó),  mind  pedig  a  látványértéket  és  a  tudományos  értéket  tekintve.  Ennek  fényében  valamennyi felszíni vizet érdemes megvizsgálni, alkalmasak‐e arra, hogy vonzerővé fejlesztve  megjelenjenek  a  turizmus  kínálati  oldalán,  és  ha  igen,  akkor  melyek  azok  a  turisztikai  termékek, amelyek alapjául szolgálhatnak.  A  vízitúrázás  –  jellegéből  adódóan  –  nem  minden  felszíni  vízen  lehetséges.  A  kisméretű  járművek,  jellegükből  adódóan  nagy  odafigyelést  igényelnek.  Kis  stabilitásuk  révén  korlátozott azoknak a vizeknek a köre, amelyeken biztonságosan használhatóak. Így nagyobb  nyílt vízfelületeken (tavakon, tengereken) az erős hullámzás miatt fennáll a borulás veszélye,  ami  kényelmetlenné  teszi  a  hajózást4.  Így  a  vízitúrázás  elsődleges  célterületei  a  folyók  és  nagyobb patakok, illetve csatornák5.  Természeti szempontból elsődlegesen a vízi sporteszközök korlátozzák a túrázásra alkalmas  vizek körét. A túrázási célú csónakok, a túrakenu, a túrakajak és az evezős csónak (kielboat)  kis szélességük és nagy hosszuk, valamint alacsony oldalmagasságuk révén nem alkalmasak  állandó hullámzásban való biztonságos haladásra. Az állóvizeken a szinte állandó hullámzás a  parttal párhuzamosan haladó csónakok haladását instabillá teszi, hosszabb távon, több órás,  vagy több napos túrázás esetén minimálisra csökkentve az evezés élményét.   Megvizsgálva,  hogy  egyes  folyókon  miért  nem  alakulhatott  ki  vízitúrázás,  látható,  hogy  a  fizikai  korlátok  mellett  más  tényezőknek  nincs  döntő  szerepe  ebben,  hiszen  a  turisztikai  infrastruktúra hiánya nem jelent akadályt egy‐egy folyón a vízitúrázás megjelenése számára  annak ellenére sem, hogy a valódi, gazdaságilag is fenntartható turisztikai termékké váláshoz  szükség van a minőségi szolgáltatások megjelenésére.    

                                                             4

Kihasználva az ország kedvező adottságait, a Magyar Természetbarát Szövetség kialakította az ún. Dunántúli Nagy Kört, amelyen csak igen kis szárazföldi szakasszal körbeevezhető a Dunántúl (Rába–Mosoni-Duna–Duna–Sió–Balaton–Zala útvonalon), azonban ehhez hosszában végig kell evezni a Balatonon, ami veszélyes és kevéssé élményjellegű. 5 A csatornák mesterséges medre a legtöbb esetben hosszú egyhangú egyenes szakaszokból áll, így ezek sem népszerűek a nyaralási célú vízitúrázásban (szintén a szövetség szervezésében jött létre az Alföldi Nagy Kör, a Tisza–Körös–Berettyó–Keleti-főcsatorna útvonalon).

68 

Napjaink turizmusa 

Irodalom    ALLEN, John Robert Laurence: Physical Process of Sedimentation. Allen & Unwin,  London,1970.  BOKODY József: Vízitúrák kalauza. Sport Kiadó, Budapest, 1999. 196 p.  BOKODY József: Magyarország vízitúra útvonalai. Sport Kiadó, Budapest, 1985. 60 p.  BOKOR Judit: A sportturizmus szerepe a rekreációban. MÓNUS A. (szerk.): IV. Országos  Sporttudományi Kongresszus II. kötet. MSTT Budapest, 2005.  DONKA  Attila,  GYURICZA László: Geomorfológiai értékek a turizmusban. DOBOS A., ILYÉS Z.  (szerk.): Földtani és felszínalaktani értékek védelme. Eger, 2005. pp. 223‐237.   DONKA Attila, SZTRUNGA Erzsébet: Turisztikai alapismeretek. Budapest, KIT Kft., 2008. 142  p.  ENYEDI Gábor: A természetvédelem és turizmus kapcsolata Magyarországon. Geográfus  Doktoranduszok VII. Országos Konferenciája, Budapest, 2002. 4 p.   GYURICZA László: Kísérlet a turizmus természeti adottságainak kvantitatív értékelésére.  SZABÓ V. et al. (szerk.): IV. Magyar Földrajzi Konferencia. Debrecen, 2008. pp. 468–473.  GYURICZA László: A természeti adottságok meghatározó szerepe a turizmusban. In: AUBERT  A., BERKI M. (szerk.): Örökség és turizmus. Pécs, PTE TTK FI, 2009. pp. 87–95.  HAJNAL Klára: A fenntartható fejlődés elméleti kérdései és alkalmazása a  településfejlesztésben. PhD‐értekezés. Pécs, 2006. 184 p.  HALASSY  Emőke:  A  magyar  lakosság  és  a  vízi,  a  vízparti,  valamint  a  gyógy‐  és  wellness‐ turizmus kapcsolata. Turizmus Bulletin 2007. 11/4. pp. 2‐12.  KISS Gábor, HORVÁTH Gergely: Kísérletek táji értékek meghatározására. FÜLEKY  Gy. (szerk.):  A  táj  változásai  a  Kárpát‐medencében.  Az  épített  környezet  változása.  Gödöllő,  2002.  pp.  189‐197.  LOVÁSZ György: Magyarország természeti földrajza I. Pécs, 1997. 272 p.  MARTINEZ José Luis: A turizmus területi erőforrásai. Doktori disszertáció. Gyöngyös, 2001.  298 p.   MICHALKÓ Gábor: Az aktív turizmus alapjai. BÁNHIDI M. (szerk.): A vízi és vizek menti turizmus  alapjai. Bp., Budapesti Gazdasági Főiskola, 2002. pp. 20‐27.  PETYKÓ Csilla: Kempingturizmus Magyarországon. Debrecen, 2010. 196 p.  PRIDEAUX Bruce, COOPER Malcolm (ed.): River tourism. Wallingford, CAB International,  2009. 279 p.  TÓTH Gergely, DÁVID Lóránt, BUJDOSÓ Zoltán: A hazai folyók által érintett települések  társadalmi‐gazdasági vizsgálata. Földrajzi Közlemények, 134. 2. 2002. pp. 189‐202.  UJVÁRI Krisztina: A Tisza‐völgy vízi turizmusának fejlesztési lehetőségei. Modern Geográfia  (www.moderngeografia.hu) 1999/4. 15 p.       

69 

Apáczai‐napok 2011 

ALBERT‐TÓTH Attila  Nyugat‐magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar      A magyar szállodaipar napjainkban      Bevezetés  Szállodaiparunk sokat változott, fejlődött az utóbbi évtizedekben. Látványos volt a fejlődés a  rendszerváltás utáni években, különösen a kétezres évek elejéig, de még a gazdasági válság  kirobbanásáig, 2008‐ig is.   A magyar szállodaipar sajnos nagyon megszenvedte a 2008‐2009‐es válságot.   A 2010‐es év, jelentős javulást eredményezett a mélypontot jelentő 2009‐es évhez képest,  de még így is csak a válság évei előtti szintet hozta csak számos tekintetben.   Azóta is számos nehézséggel küzd szállodaiparunk, szinte alig sikerült a válságos időszakból  kilábalni, máris újabb problémák adódtak.       Napjaink szállodaipari trendjei  A  Hotelstars  Union  féle  minősítő  rendszer  bevezetésének  kezdeti  lendülete  némiképp  alábbhagyott,  amikor  a  kormányzat  kinyilvánította,  hogy  szeretne  bevezetni  egy  Nemzeti  Minősítő  Védjegyet  a  szállodaiparban  is.  A  Hotelstars  minősítésre  regisztrálók  száma  2011  júniusa óta folyamatosan csökkent,   (BÁRTFAI‐MARSCHALL 2011:42) amelynek fő oka valószínűleg a kivárásban keresendő. Amíg  nem  derül  ki  végérvényesen,  hogy  a  Hotelstars  Union  lesz‐e  egyben  a  Nemzeti  Minősítő  Védjegy is, a legtöbb szálloda, aki még nem regisztrált a minősítésre, már kivárja a döntést.  Időközben  a  91/2011.  (VI.14.)  Kormányrendelet  módosította  az  előzőekben  meghatározott  határidőket  is.  Ezek  szerint  2012.  július  1‐ig  meghosszabbították  a  korábban  már  hatályon  kívül  helyezett  45/1998.  (VI.  24.)  IKIM  rendelet  által  feljogosító  besorolást,  annak  feltüntetési lehetőségét.   A  239/2009.  (X.  20.)  Kormányrendelet  következtében  2011.  július  1‐ig  lehetett  volna  használni  még  a  régi  osztályba  sorolási  rendszerben,  önbesorolással  meghatározott  1‐5  csillagot a szállodákban. Ez megint egy nagyfokú bizonytalanságot okozott a szállodaiparban,  amelyet már a sokat kritizált és a statisztikai adatszolgáltatás folyamatosságának biztosítása  szempontjából  is  problémás  239/2009‐es  rendelet  megjelenése  okozott.  Mindenesetre  a  minősítésre eddig még nem jelentkezett szállodák gyakorlatilag további haladékot kaptak, de  nem  meglepő,  hogy  már  a  Nemzeti  Minősítő  Védjegy  bevezetésére,  illetve  az  azzal  kapcsolatos információkra várnak.    A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének 2011 őszi közgyűlésén elhangzottak szerint  felettébb  káros  és  értelmetlen  lenne,  ha  két  minősítő  rendszer  párhuzamosan  működne  egymás mellett. (M.SZ.É.SZ. 2011)   A  megoldás  a  közgyűlésen  elhangzottak  szerint  valószínűleg  az  lesz,  hogy  a  Hotelstars  védjegy tulajdonának átruházása meg fog történni a Nemzetgazdasági Minisztériumra, de az  M.SZ.É.SZ. működtetné a továbbiakban is a minősítő rendszert, ahogy eddig.   A  már  minősített  szállodák  továbbra  is,  az  eredetileg  meghatározottak  szerint  négy  évig  használhatnák a Hotelstars Union féle minősítést.   

70 

Napjaink turizmusa 

Egyébként  a  Hotelstars  Union  rendszer  eddig  jól  működik,  a  már  minősített  szállodák  körében  végzett  M.SZ.É.SZ.  felmérés  szerint.  A  minősítő  bizottság  tapasztalatait  is  összegyűjtötték,  amely  többségében  szintén  pozitív.  A  minősítésen  túlmenően  a  minősítők  számos  hasznos  szakmai  tanáccsal  tudták  segíteni  a  szállodák  üzemeltetőit.  Ez  a  korábbi,  gyakorlatilag  ellenőrzés  nélküli,  öt  évig  használható  önminősítés  helyett,  nagy  minőségi  előrelépést jelent egész szállodaiparunk számára.    Kupon és kártya  Nagy vitát kavart a szállodás szakmán belül a kuponos, a különféle online licit oldalakon és  vásárlói  klubokon  keresztüli  értékesítés,  mint  az  utóbbi  időkben  egyre  jobban  elterjedő,  értékesítést elősegítő ösztönző módszer. A szakembereket is megosztja a téma, az érintettek  szükséges  rossznak,  de  mindenképpen  hasznosnak,  néha  a  túlélés  egyik  fontos  eszközének  tartják  az  újszerűnek  mondható  lehetőségeket.  Az  olyan  szállodák  vezetői,  akik  talán  jobb  helyzetben  vannak  és  nincsenek  annyira  rászorítva  az  ilyen  módszerekre,  arra  figyelmeztetnek, hogy ezzel tönkreteszik a piacot, és ha folyamatosan mindig lesznek akciós  áron elérhető szállodai csomagok, akkor ki lesz majd hajlandó egy idő után teljes árat fizetni  a szolgáltatásokért. (WAGNER 2011:48)  Az  online  foglalások  mértéke  és  részaránya  a  világ  más  országaihoz  hasonlóan  nálunk  is  folyamatosan emelkedik. Egyre több Online Travel Agent, és főként szállodai helyfoglalásra  szakosodott  nemzetközi  és  hazai  vállalat  közvetít  vendégeket  a  szállodákba.  Az  internetes  technika  és  használatának  folyamatos  fejlődése  már  nemcsak  az  otthoni  vagy  akár  az  útközbeni  érdeklődés  lehetőségét  segíti,  hanem  a  foglalást  és  az  egyszerűbb  vásárlás  lehetőségét  is  megteremti.  Magyarországon  már  a  vidéki  szállodák  is  egyre  jobban  használják az online piac kínálta lehetőségeket. (HEGEDŰS ‐ PAPP 2011:8)  A  Széchenyi  Pihenő  Kártya  indulása  és  elterjedésének  üteme  lassúbb,  mint  az  üdülési  csekkek  forgalmának  csökkenése  és  kivonása  a  rendszerből.  Félő  a  jövőre  nézve,  hogy  a  cafeteria rendszer egyik fő elemének szánt SZÉP kártyát a cégek a nehéz gazdasági helyzetre  való  tekintettel,  kevésbé  fogják  preferálni  és  biztosítani  dolgozóik  részére.  Érzékelhető  a  kártya  bevezetése  és  a  csekkek  kivezetése  közötti  átmeneti  állapot,  amely  a  belföldi  vendégéjszakák  csökkenésében  nyilvánul  meg.  Reméljük  a  visszaesés  ebben  a  tekintetben  csak  átmeneti  lesz,  és  a  Széchenyi  Pihenő  Kártya  idővel  sikeresen  átveszi  majd  az  üdülési  csekkek szerepét.    Kapacitások  A magyarországi szállodák száma csaknem a háromszorosára, a szállodai kapacitás több mint  a kétszeresére nőtt a rendszerváltás óta. Különösen jelentős fejlődésen mentek keresztül az  egészségturizmus  szállodai  hátterét  jelentő  gyógyszállodák,  és  a  hivatalosan  az  54/2003‐as  (VII.29.) GKM rendelet óta létező wellness szállodák, amelyből már 107 működött 2010‐ben.   A  gyógy  és  a  wellness  szállodák  együttes  kapacitása  már  elérte  a  27%‐ot,  a  foglaltsági,  a  forgalmi és végső soron a bevételtermelő képességük pedig jóval meghaladta ezt az arányt.   Szállodaiparunk Budapest központúsága a vidéki szállodaipar folyamatos fejlődése mellett is  még mindig szembetűnő, a fővárosban található az országos kapacitás több mint 30%‐a,  de  a  külföldiektől  származó  szobaárbevétel  mintegy  háromnegyede  itt  realizálódik.  A  Balaton  kapacitás részesedése is számottevő, de a rövid szezon, a szezonszállodák magas részaránya  és  a  főleg  belföldi  vendégek  pénztárcájához  igazodó  mérsékeltebb  árak  miatt,  a  bevételek  részaránya szerényebb mértékű.      

71 

Apáczai‐napok 2011 

1. táblázat: Magyarországi szállodák kapacitás adatai 2010‐ben  Magyarország – Budapest ‐ Balaton    Működő  Kiadható  Kiadható  egységek  szobák  férőhelyek  száma  száma  (ágyak)  Magyarország összesen  Szálloda összesen  900  54 308  123 518      5 csillagos   23    4 641      9 329     4 csillagos  221  20 933    46 327     3 csillagos  473  22 786    53 124     2 csillagos  142    4 291    10 770     1 csillagos   38    1 518      3 687  Ebből:     Gyógyszálloda   62    7 211    14 953     Wellness szálloda  107    7 384    17 749      Apartman szálloda   48    3 111     8 074      Kastélyszálloda   17      534     1 259  Budapest  Szálloda összesen  165  18 005  38 146     5 csillagos  16   3 667    7 342     4 csillagos  62   8 709  17 932     3 csillagos  75   5 063  11 305     2 csillagos  7     402   1 107     1 csillagos  5    164      460  Ebből:     Gyógyszálloda  5  1 237  2 356     Wellness szálloda  8    904  1 964      Apartman szálloda  15        1 319  2 886      Kastélyszálloda  0  0  0  Balaton  Szálloda összesen  179  12 311  30 165     5 csillagos     2      243      475     4 csillagos  36   4 354  10 575     3 csillagos  96   6 046  15 032     2 csillagos  34   1 240    3 085     1 csillagos  11     428      998  Ebből:     Gyógyszálloda  19  2 324  4 950     Wellness szálloda  25  2 429  6 121      Apartman szálloda  7     490  1 548      Kastélyszálloda  1      10      25  Forrás: KSH statisztikák (2011) alapján, saját szerkesztés       

72 

Kiadható  szobák  megoszlása          100,0 %  8,6  %  38,6  %  42,0  %  7,9  %  2,9  %         13,3 %  13,6 %  5,7 %  0,1 %          100,0 %  20,4 %  48,4 %  28,1 %  2,2 %  0,9 %             6,9 %  5,0 %  7,3 %  0 %  100,0 %             2,0 %  35,4 %  49,1 %  10,1 %  3,4 %          18,8 %  19,7 %  4,0 %  0,1 % 

Napjaink turizmusa 

A 2010‐es év vendégforgalmi adatai valamelyest kedvezőbb képet mutatnak az előző évinél,  amely  a  válság  legnehezebb  éve  volt.  Az  éves  foglaltság  még  így  is  csak  44,8%‐os  lett,  ami  még a 2006‐os év 47,9%‐os értékét sem éri el, igaz a közben eltelt évek alatt a kapacitás is  30%‐kal  emelkedett.  Sajnos  az  átlagár  és  a  REVPAR  mutató  (egy  kiadható  szobára  jutó  szobaárbevétel) is csökkent, miközben a láncindexen számított infláció 32,9%‐os volt 2006 és  2011 között. (M.SZ.É.SZ. 2011)        2. táblázat: Magyarországi szállodák vendégforgalmi adatai 2010‐ben    Vendégek  Vendégéjszakák  Átlagos  Száma,  Megoszlás  Száma,  Megoszlás  tartózkodási idő, éjszaka  ezer fő  %  ezer  %  Szálloda összesen  5 596  100,0  14 098  100,0  2,5     5 csillagos     710  12,7    1 543  10,9  2,2     4 csillagos  2 570  46,0   6 520  46,3  2,5     3 csillagos  1 992  35,6   5 180  36,8  2,6     2 csillagos     285  5,1      732  5,2  2,6     1 csillagos      34  0,6     111  0,8  3,3  Ebből:     Gyógyszálloda  751  13,4  2 571  18,2  3,4     Wellness szálloda  921  16,4  2 222  15,7  2,4      Apartman szálloda  337  6,0     953  6,7  2,8      Kastélyszálloda  59  1,0     116  0,8  2,0  Forrás: KSH statisztikák (2011) alapján, saját szerkesztés      A  magyarországi  szállodák  többsége,  több  mint  kétharmada,  üzemméret  szerint  a  kis  szállodai kategóriába tartozik. Ennek a kategóriának a részaránya gyakorlatilag nem változott  az utóbbi öt évben. A magyarországi statisztikák szerint a nagyobbnak számító, 100 szobánál  nagyobb  szállodák  részaránya  már  jelentősen  növekedett,  amelynek  oka  az  volt,  hogy  az  utóbbi években inkább nagyobb kapacitású szállodák épültek. Az 51‐75 szobás kategóriában  is  volt  előre  lépés,  de  ennek  egy  része  a  már  üzemelő  szállodák  kapacitásbővítő  beruházásainak köszönhető, amivel átkerültek a legalsó méretkategóriából a következőbe.          

73 

Apáczai‐napok 2011 

3. táblázat: Magyarországi szállodák üzemméret szerint, 2005‐ben és 2010‐ben  (egységek száma)  Szállodai  Szobák száma szerint  Összesen  minőségi  11‐50  51‐75  76‐100  101‐150  151‐nél  kategória  szobás  szobás  szobás  szobás  több  1‐5 csillag  szálloda  szálloda   szálloda   szálloda   szobás  2005  Összesen  563  88  52  48  73  824  5 csillag  1  2  1  1  11  16  4 csillag  42  8  10  12  33  105  3 csillag  308  43  23  28  26  428  2 csillag  156  23  14  5  2  200  1 csillag  56  12  4  2  1  75  2010  Összesen  610  98  47  60  85  900  5 csillag  3  3  1  2  14  23  4 csillag  104  24  19  24  50  221  3 csillag  348  56  19  30  20  473  2 csillag  124  10  5  3  0  142  1 csillag  29  5  2  1  1  38  Százalékos változás 2005 és 2010 között (2005=100%)  Összesen  +8,3%  +11,3%  ‐9,6%  +25%  +16,4%  +9,2%  Forrás: KSH statisztikák (2011) alapján, saját szerkesztés      Szállodai szezonalitás   A  szezonalitás  kérdése  érdekes  képet  mutat,  ha  konkrétan  megnézzük  a  minőségi  kategóriákat  és  a  főbb  szállodatípusok  számszerűsített  adatait.  Hagyományosan  a  nyári  főszezon  csúcsa  az  augusztus,  ettől  csak  a  két  véglet,  az  ötcsillagos  és  az  egycsillagos  szállodák összesített adatai térnek el, bár nem igazán jelentősen.  A  legmagasabb  és  a  legalacsonyabb  foglaltsági  mutatók  között  átlagosan  kétszeres  az  eltérés,  a  legalacsonyabb  mutatókat  egy  kivétellel  a  januári  hónapban  érték el  a  szállodák,  ezek az értékek azonban alig haladják meg a második legszerényebb eredményeket mutató  decemberi  értékeket.  A  kivétel  a  gyógyszállodák  decemberi  legalacsonyabb  foglaltsági  mutatója. Ez némileg meglepő, mert az utóbbi években       

74 

Napjaink turizmusa 

Kastély 

Apartman 

Wellness  

Gyógy 

1 csillagos  

2 csillagos   

Szállodák  átlagosan 

szállodák  39,4  35,6  47,8  39,9  55,6  44,3  57,0  45,6  67,9  52,7  68,9  52,7  63,9  60,5  69,4  68,5  74,8  57,6  69,6  53,4  59,8  46,3  45,8  37,8  60,1  50,0 

3 csillagos  

4 csillagos  

5 csillagos   

4. táblázat: Szállodák szobafoglaltsága havonta, a 2010‐es évben (%)    Ebből 

Január  23,5  18,4  12,4  44,1  31,0  32,8  21,9  29,8  Február  27,1  19,7  16,9  49,6  35,6  35,8  25,9  34,0  Március  32,5  22,2  18,7  49,9  36,8  41,3  28,1  38,9  Április  36,4  25,6  19,4  48,0  38,7  45,9  27,1  41,4  Május  40,0  29,0  19,2  57,4  39,4  50,8  28,9  46,6  Június  41,0  29,4  20,4  57,5  44,0  51,5  25,2  46,8  Július  51,2  39,3  29,3  67,9  61,3  57,8  37,6  54,3  Augusztus  55,3  43,6  28,0  76,2  65,7  60,2  48,9  60,0  Szeptemb.  46,6  32,2  22,0  64,6  42,3  54,5  27,4  52,4  Október  40,8  27,5  20,4  57,1  42,8  51,7  33,1  48,1  November  36,4  25,9  20,2  58,6  41,0  49,4  32,3  42,3  December  26,6  20,8  19,5  38,1  32,1  35,3  26,5  33,1  2010‐es   39,0  28,9  22,5  56,0  42,8  47,6  30,2  44,6  átlag  Legmaga‐ 74,8  68,5  55,3  43,6  29,3  76,2  65,7  60,2  48,9  60,0  sabb érték  szep  aug.  aug.  aug.  júl.  aug.  aug.  aug.  aug.  aug.  Legalacso‐ 39,4  35,6  23,5  18,4  12,4  38,1  31,0  32,8  21,9  29,8  nyabb  jan.  jan.  jan.  jan.  jan.  dec.  jan.  jan.  jan.  jan.  érték  Eltérés   35,4  32,9  31,8  25,2  16,9  38,1  34,7  27,4  27,0  30,2  %‐pont  Legmagasabb érték / legalacsonyabb érték    189  192   235  236  236  200  212  184  223   201 %   %   %  %  %  %  %  %  %  %  Forrás: KSH statisztikák (2011) alapján, saját szerkesztés      a belföldi vendégek körében is nagyon divatossá vált gyógy és wellness szállodákban tölteni  az  év  utolsó  napjait,  karácsonyozni  és  természetesen  szilveszterezni  is,  de  ennek  a  néhány  napnak a kiemelt foglaltsága nem pótolja a többi nap szerényebb foglaltsági mutatóit.   Ennek  okán  is,  érdemes  pár  szót  szentelni  a  gyógyszállodák  és  a  wellness  szállodák  szezonalitásának.  A  köztudatban,  még  szakmai  körökben  is  általános  az  a  nézet,  hogy  a  gyógyszállodákban  a  szezonalitás  kevésbé  jellemző,  mint  más  szállodák,  főleg  a  városi  szállodák esetén. Az összesített adatok tisztán mutatják, hogy azért az általános vélekedést  némileg finomítani kell, a szezonalitás azért itt is jelentős.   A  2010‐es  adatok  szerint  éppen  kétszeres  a  legmagasabb  mutató  és  a  legalacsonyabb  mutató  közötti  különbség,  ami  gyakorlatilag  az  országos  átlag,  de  ha  a  százalékpontos  differenciát nézzük, akkor már itt a legnagyobb az eltérés.  

75 

Apáczai‐napok 2011 

A  szezonalitás  legkevésbé  az  ötcsillagos  kategóriára  jellemző,  mivel  a  hazai  ötcsillagosok  többsége a fővárosban található, 16 db szálloda a 23‐ból, a szezonalitás negatív hatásainak  enyhítésében is a (fő)városi szállodák járnak az élen, Magyarországon.  A  wellness  szállodák  szezonalitása  nagyon  jelentős,  amelynek  főbb  okai,  hogy  a  wellness  szállodák  többsége  vidéken  található,  és  általában  a  hétvégére  koncentrálódik  a  vendégforgalom jelentős része. A heti szezonalitás és a hosszú hétvégek száma és időpontjai  az  adott  év  folyamán  összességében  nagyban  befolyásolják  az  éves  szezonalitást  is.  Szembetűnő,  hogy  a  wellness  szállodák  összesített  átlagfoglaltsága  alatta  van  az  összes  magyarországi szálloda éves átlagfoglaltságának, és mindössze két olyan hónap volt a nyári  főszezonban,  amikor  meghaladta  a nem  túl magas  éves  átlagos  étéket,  és  tíz  olyan  hónap,  amikor ez alatt volt.  Az  utóbbi  évek  nagy  vesztesei  a  kastélyszállodák,  már a  válság  éveit  is  ők  sínylették  meg a  legjobban,  és  sajnos  a  jövőkép  sem  túlzottan  bíztató  a  számukra.  Az  egyéni  vendégek  és a  céges rendezvények számának csökkenése is kedvezőtlenül befolyásolta az eredményeiket.    Kilátások a jövőre nézve   A  2012‐es  évre  eléggé  kedvezőtlenek  a  magyar  szállodaipar  kilátásai.  Az  ÁFA  kulcs  27%‐ra  való  emelése,  a  szállásdíjon  kívül  gyakorlatilag  minden  más  vendéglátó  és  egyéb  szállodai  szolgáltatásra vonatkozóan végső soron eredménycsökkentő hatású lesz, hiszen a szállodák  többsége nem tudja majd áthárítani a vendégekre.   A  költséggazdálkodásban  a  megemelt  minimálbér  szintén  szorosabb  létszám  és  bérgazdálkodásra  fogja  kényszeríteni  a  szállodákat,  amelynek  a  vége  általában  létszámcsökkentés  szokott  lenni.  A  jövedéki  adó  drágítani  fogja  a  beszerzést,  és  sajnos  az  emelkedő üzemanyagárak is ugyanezt a negatív hatást fogják erősíteni.    A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének őszi közgyűlésén a negatív tendenciák között  elhangzott az is, hogy a lakáshitelek végtörlesztési lehetősége, a tekintélyes pénzmennyiség,  amelyet erre a célra fordítanak, is csökkenteni fogja a jövőbeni belföldi kereslet alakulását,  azt a diszkrecionális jövedelemhányadot, amelynek legalább egy részét a lakosság turizmusra  költhetné.  Sajnos  a  külföldi  hitelek  törlesztése,  a  svájci  frank  és  az  euro  árfolyamok  alakulása  a  szállodaipar  jó  részét  is  kedvezőtlenül  érinti,  hiszen  az  utóbbi  csaknem  tíz  év  szállodaipari  projektjeinek többségét is részben ilyen típusú bankhitelekből finanszírozták.   A  Magyar  Szállodák  és  Éttermek  Szövetségének  becslése  szerint  közel  ezermilliárd  forintra  tehető  a  hazai  szállodaipar  hitelállománya.  Sok  szállodacsőd  bekövetkezett  már  a  hitelek  törlesztésének nehézségei, elmaradása miatt.  A  magyar  bankok  a  magyarországi  szállodaipari  projekteket  a  kockázatos  kategóriába  sorolták, emiatt az utóbbi időben alig kezdődött új szállodai beruházás.   A  folyamatban  levők  a  korábban  átmenetileg  elhalasztott  vagy  felfüggesztett  projektek  folytatása.  Az  építőipari  ágazat  is  súlyos  válságban  van  az  ingatlanpiaci  beruházások  beszűkülése  és  a  banki  finanszírozás  problémái  miatt.  Ma  már  alig  van  banki  finanszírozás  lakóépületekre,  lakóparkokra,  irodaépületekre,  nem  is  éri  meg  projekteket  elindítani.  (BRÜCKNER‐HALASKA 2011:46a)   Hasonló helyzetben van a szállodai projektek finanszírozása, hiszen a szállodai beruházások  túlnyomó  többségét  ma  már  nem  szakmai  befektetők,  hanem  ingatlanfejlesztő  cégek  bonyolítják.  Nagyon  sok  visszaélés  is  volt  a  projektek  finanszírozása  körül,  ami  szintén  hátráltatja a jövőbeni szállodai beruházások indítását, banki finanszírozását. Az egyik jelentős 

76 

Napjaink turizmusa 

magyar  bank  tulajdonába  került  több,  korábban  hitelből  finanszírozott  szálloda,  akik  nem  tudták  törleszteni  a  hiteleiket,  elsősorban  a  megdrágult  törlesztő  részletek  miatt.  Büntetőjogi  esetek  is  előfordultak  már  szép  számmal  a  hazai  szállodai  finanszírozások  története során. (BRÜCKNER‐HALASKA 2011:48b)   A  következő  kis  összesítő  táblázat  a  2011  októberében  folyamatban  levő  és  tervezett  29  szállodai projekteket mutatja.    5.  táblázat:  Bejelentett  és  folyamatban  levő  szállodai  projektek  Magyarországon  2012  és  2014 között  Település  Kategória  Szállodák  Összesített  Tervezett  száma (db)  szobaszám  átadási idő  Budapest  5*  3  218  2012.      4*  4  362  5*  1  220  2013.    4*  1  60  3*  1  229  Budapest összesen  10  1089  31,5 %  2012‐2013.  Bezenye   4*  1  632  2013.  Eger  4*  1  46  2012.  Esztergom  4*  1  96  2012.  Győr  4*  1  103  2012.  Hegykő  4*  1  50  2012.  Herend  4*  1  140  2013.  Hévíz  4*  1  90  2012.  Kecskemét  4*  2  237  2013.  Marcali  4*  1  116  2012.  Mátrafüred  4*  1  110  2013.  Noszvaj  4*  1  50  2012.  Pápa  4*  1  136  2012.  Sárospatak   4*  1  120  2014.  Siklós   4*  2  244  2012‐2013.  Tamási  4*  1  80  2012.  Tatabánya  4*  1  100  2013.  Tokaj  3*  1  25  2012.  Vidék összesen  19  2375  68,5 %  2012‐2014.  Összesen,  5*  4  438  12,5 %  2012‐2014.  kategóriák  4*  23  2772  80,0 %  szerint  3*  2  254  7,5 %  Összesen, minden kategória   29  3464  100 %  2012‐2014.  Forrás: Turizmus Panoráma 2011. novemberi számban megjelent adatok alapján,  saját szerkesztés és összesítés         

77 

Apáczai‐napok 2011 

Budapesten 1089 új kiadható szobával fog növekedni a szállodai kapacitás a következő két  évben, ha mindegyik beruházás a tervek szerint megvalósul majd.   Vidéken  egy  kis  kapacitású  szálloda  kivételével,  kizárólag  négycsillagos  kapacitásbővülés  várható,  2375  szobával.  A  főváros  31,5%‐kal,  a  vidék  68,5%‐kal  fog  részesedni  az  új  beruházásokból.  Ilyen  arányeltolódás  a  megvalósult  beruházások  tekintetében  nem  volt  az  utóbbi években a vidék javára, a befektetők elsősorban a fővárost és környékét preferálták.  Mindenesetre  örvendetes,  hogy  a  beruházások  jó  része  nem  Budapesten  és  nem  is  csak  a  Dunántúlon  fog  megvalósulni,  hanem  Kecskeméten  az  új  Mercedes  gyár  hatásának  köszönhetően,  továbbá  Egerben,  Noszvajon,  Mátrafüreden,  Sárospatakon  és  Tokajban  is  várható szállodai kapacitásbővülés az elkövetkező években.   A  várható  vidéki  fejlesztések  jelentős  arányát  némiképp  torzítja  egy  konkrét  tervezett  beruházás különösen nagy részaránya, a bezenyei Euro Vegas szálloda 632 db szobával, ami  több  mint  18%‐ot  jelentene  az  összes  beruházásból.  Ha  megvalósul  a  már  évek  óta  bizonytalanságban  levő  szálloda  Győr‐Moson‐Sopron  megyében,  az  osztrák  és  a  szlovák  határ közelében, ez lenne Magyarország legnagyobb szállodája.  Az összes beruházás megvalósulása csaknem plusz 3500 szállodai szobát, és ez mintegy 6%‐ os kapacitásbővülést jelentene az országban, a 2010‐es kapacitáshoz képest.  Az  új  beruházások  80%‐a  négycsillagos,  12,5%‐a  ötcsillagos,  és  7,5%‐a  a  háromcsillagos  kategóriában valósulna meg.       Összegzés  A magyar szállodaipar jelenlegi helyzete egyáltalán nem nevezhető egyszerűnek.  A 2011‐es évre a svájci frank alapú hitelezés minden gondja‐baja utolérte a szállodapart is.  Különösen nehéz helyzetbe kerültek azok az új szállodák, amelyek a beruházás nagy részét  svájci frank, vagy esetleg euro alapú bankhitelből finanszírozták. Egyre növekszik azoknak a  szállodáknak  a  száma,  akik  már  nem  tudják  fizetni  a  hiteleik  törlesztő  részleteit.  Számos  szállodacsőd  is  történt  már,  amelyek  egy  része  szállodabezárással  végződött,  de  többségében  működnek  még  az  ilyen  helyzetbe  került  szállodák,  főként  a  bankszektorhoz  tartozó tulajdonosi háttérrel, új vezetéssel, esetleg új szállodaüzemeltető társasággal.   A befektető társaságok és a projekteket finanszírozó bankok már kifejezetten kockázatosnak  tartják a jövőbeni szállodai beruházásokat, amilyen projektek jelenleg  is  folyamatban  vannak,  annak  túlnyomó  többsége  korábban  félbehagyott  vagy  elhalasztott  beruházás folytatása.    A  nemzetközi  összehasonlításban  sem  állunk  jól,  a  szállásdíj  kedvezményes  18%‐os  ÁFÁ‐ja  még így is lényegesen magasabb az EU‐átlag 10%‐hoz képest, ami nagyban rontja az ágazat  versenyképességét.  Fővárosunk  szinte  minden  tekintetben  rosszabb  foglaltsági,  átlagár,  REVPAR mutatókat tud felmutatni, mint a legfontosabb versenytárs fővárosok, úgymint Bécs  és Prága, vagy mint a rendszeres felmérésekben szereplő legtöbb európai nagyváros.    A  magyarországi  szállodaipar  és  az  egész  turisztikai  szektor  további  fejlődéséhez  szükséges  lenne  a  szállodaipari  kínálat  mennyiségi  és  minőségi  fejlesztése  egyaránt,  amelyhez  a  jelenlegi körülmények nem nyújtanak kedvező hátteret.          

78 

Napjaink turizmusa 

Irodalom    BÁRTFAI Endre – MARSCHALL Mónika: Útközben – A Hotelstars rendszer első éve  Turizmus Panoráma, 2011. novemberi szám, p. 42‐43.  BRÜCKNER Gergely ‐ HALASKA Gábor: Betontorzók – a válság mementói  Megrekedt ingatlanfejlesztések  Figyelő, 2011. október 13‐19. (41.szám) p. 42‐46.  BRÜCKNER Gergely ‐ HALASKA Gábor: Vendégvadászat életre‐halálra  Figyelő, 2011. szeptember 1‐7. (35. szám) p. 42‐50.  HEGEDŰS Attila – PAPP István: Mindenható web  Turizmus Panoráma, 2011. novemberi szám, p. 8‐10.  KSH: Jelentés a turizmus 2010. évi teljesítményéről  Központi Statisztikai Hivatal, 2011. szeptember   M.SZ.É.SZ.:  A  Magyar  Szállodák  és  Éttermek  Szövetségének  őszi  közgyűlésén  elhangzott  előadások anyagai  Budapest, 2011. november 23‐25.  NÉMETH Andrea: Válságelnökség pozitívumokkal  Interjú dr. Erdei Jánossal, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnökével  Turizmus Panoráma, 2011. novemberi szám, p.34.  NÉMETH Teréz Katalin: A kockázat el van vetve – Hotelprojektek hitelezése  Turizmus Panoráma, 2011. novemberi szám, p. 36‐37.  VITÉZ F. Ibolya: Kedvük szerint – Idegenforgalom: főszezon után  HVG, 2011. szeptember 10. (36. szám) p. 51‐54.   WAGNER Zsuzsa: Kiszállás vagy elszállás – Kuponon innen és túl  Turizmus Panoráma, 2011. decemberi szám, p. 48‐49. 

79 

Apáczai‐napok 2011 

HÜBLER Nóra  Gróf Széchenyi István Műszaki Szakközépiskola      A közoktatás infrastrukturális fejlesztési lehetőségei az Európai Unió forrásainak  segítségével   

  Bevezetés  Az  Európai  Unióhoz  történő  csatlakozásunk  sok  lehetőséget  nyitott  meg  Magyarország  számára,  amely  természetesen  a  pénzügyi  források  megnövekedésében  is  jelentkezett.  Számos  terület  fejlesztése  vált  ezáltal  lehetővé,  köztük  az  oktatásé  is.  A  versenyképes  gazdaság  elengedhetetlen  feltétele  ugyanis,  hogy  hatékony,  fenntartható,  módszertanilag‐ pedagógiailag  megújuló,  modern  oktatási  környezetet  biztosító  intézményi  struktúra  jöjjön  létre. Ez a nagyfokú átalakítás a hazai és közösségi programokon keresztül valósítható meg.  Az oktatás‐fejlesztésre rendelkezésre álló forrásokat azonban nehéz meghatározni, hiszen az  oktatás‐fejlesztés egyrészt több ágazati és regionális programnak is része, másrészt szerves  eleme a humán‐infrastruktúra fejlesztésének is.  A közoktatási intézményrendszer megújítása rendkívül összetett feladat. Az épületállomány  modernizálásán  túl  elengedhetetlenül  szükséges  az  eszközállomány  fejlesztése,  az  informatikai  eszközállomány  bővítése,  valamint  az  oktatás  minősének,  hatékonyságának  javítása érdekében a közoktatás tartalmi megújítása.  Tanulmányomban  azt  kívánom  bemutatni,  hogy  ezen  törekvések  megvalósítására  milyen  eszközök és források állnak rendelkezésre.   

Az oktatás helyzete  Az  Oktatási  Minisztérium  2004‐ben  számos  fejlesztésre  szoruló  területet  határozott  meg.  Ezek  közé  tartozott  az  oktatás  eredményességének  javítása,  a  kompetenciák  fejlesztése,  illetve  az  esélyegyenlőtlenségek  felszámolása.  Fontos  célkitűzés  a  pedagógusok  szakmai  helyzetének  jobbítása  is.  A  modern  oktatási  feltételek  biztosításához  elengedhetetlen  a  digitális tudás, és az IKT alapú oktatás megteremtése, és a tárgyi feltételek javítása, továbbá  nagy  szükség  van  a  költséghatékonyság  szem  előtt  tartására,  az  erőforrások  racionális  felhasználására.  A demográfiai mutatók alakulása jelentős kihatással van az oktatás‐képzési terület fejlesztési  lehetőségeire.  Magyarország  minden  régiójára  jellemző  a  népességcsökkenés,  amely  természetesen a gyereklétszám csökkenésében is megmutatkozik. A demográfia kedvezőtlen  alakulását  már  a  képzési  idő  hosszabbodása  sem  tudja  ellensúlyozni.  Ebből  következően  szükséges  a  kapacitások  szűkítése,  amelynek  egyik  megoldási  módja  az    intézményi  integráció.    

A Nemzeti Fejlesztési Terv fő céljai  Az  Európai  Unióhoz  történő  csatlakozásunkkal  lehetővé  vált  a  strukturális  alapok  felhasználása. A 2004‐2006‐os időszakra elkészült a Nemzeti Fejlesztési Terv, amelyen belül a  célterületek  különböző  Operatív  Programokban  jelennek  meg.  Az  öt  Operatív  Program  a  következő volt:  1. Humánerőforrás‐fejlesztési Operatív Program (HEFOP)  2. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP)  3. Agrár‐ és vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP)  80 

Napjaink turizmusa 

4. Környezetvédelem és infrastruktúra Operatív Program (KÖZOP)  5. Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP)  Az NFT I. a legfőbb hosszútávú célként az életminőség javítását tűzte ki, mely a versenyképes  gazdaság,  a  humánerőforrás  fejlesztése,  a  jobb  minőségű  környezet  és  a  kiegyensúlyozott  regionális fejlődésen keresztül valósítható meg.  Az oktatás területe ezen operatív programok közül a Humánerőforrás Operatív Programban,  illetve  a  Regionális  Fejlesztési  Operatív  Programban  jelent  meg.  Az  előbbi  célul  tűzte  ki  a  foglalkoztatás  szintjének  emelését,  és  a  munkanélküliség  csökkentését,  valamint  nagy  hangsúlyt fektetett az oktatás, a képzés és a munkaerő‐piaci szolgáltatások infrastrukturális  alapjainak  megerősítésére.  A  Regionális  Fejlesztési  Operatív  Program  a  földrajzi,  gazdasági,  kulturális  adottságok  eltérésének  kiegyensúlyozására  irányuló  fejlesztéseket  állította  középpontba.  Céljai  között  szerepelt  az  integrált  térség‐  és  településfejlesztés,  a  gazdasági  környezet  javítása,  a  turizmus  támogatása,  valamit  a  régiók  emberi  erőforrásainak  és  tudásállományának javítása.    Közoktatás fejlesztés a regionális programokban  NFT I. Regionális Fejlesztési Operatív programjának fő célja az volt, hogy a források megfelelő  elosztásával a területi egyenlőtlenségek csökkentse. A rendelkezésre álló források nagyobb  részét  így  az  elmaradott  régiók  felzárkóztatására  kellett  fordítani,  melyek  közé  az  Észak‐ alföldi,  az  Észak‐magyarországi,  a  Dél‐dunántúli  és  a  Dél‐alföldi  régiók  tartoztak.  Az  alábbi  táblázatból jól látható, hogy a források csaknem 65%‐a a négy fejletlenebb régióba irányult.    1. táblázat: A régiók közötti forrásmegoszlás:  Részesedés  SA+hazai  Régiók  aránya  társfinanszírozás  Észak‐Alföld  18,79% 21,51 milliárd Ft  Észak‐Magyarország  18,20% 20,84 milliárd Ft  Dél‐Dunántúl  13,92% 15,93 milliárd Ft  Dél‐Alföld  13,39% 15,33 milliárd Ft  Közép‐Dunántúl  7,23% 8,28 milliárd Ft  Közép‐Magyarország  6,94% 7,95 milliárd Ft  Nyugat‐Dunántúl  5,97% 6,84 milliárd Ft  Központi programok  9,14% 10,46 milliárd Ft  Technikai  segítségnyújtás  6,42% 7,35 milliárd Ft  Összesen  100% 114,52 milliárd Ft  Forrás: www.nfu.hu    A közoktatás infrastruktúrájának fejlesztése az NFT I. időszakában  A  szakképzés  fejlesztését  szolgálta  a  HEFOP  keretein  belül  „A  szakképzés  tartalmi,  módszertani  és  szerkezeti  fejlesztése:  „Új  szakképzési  szerkezet”  c.  központi  program.  A  program célja az OKJ rendszer átalakítása és a modulrendszer felépítése volt, mely lehetővé  tette a képzések rugalmassá válását, és átjárhatóságát.  A  HEFOP  3.2.2  és  a  HEFOP  4.1.1  intézkedések  keretében  létrehozták  a  Térségi  Integrált  Szakképző Központokat (TISZK‐eket). A két fejlesztési program megpályázása csak együtt volt  lehetséges. 

81 

Apáczai‐napok 2011 

A  TISZK‐rendszer  kialakítását  egy  előkészítő  tevékenység  előzte  meg,  mely  során  számos  problémára derült fény a szakképzéssel kapcsolatban. A szakképző központok létrehozásával  ezen problémák megoldására törekedtek.   Az  egyik  legfőbb  gond  abban  jelentkezett,  hogy  a  meglévő  szakképzési  rendszer  képzési  kínálata  csak  lassan  követi  a  gazdaság  változásait.  A  TISZK‐ek  létrehozásának  célja  a  képző  intézmények együttműködésén keresztül egy olyan képzési kínálat kialakítása, mely megfelel  a  munkaerő‐piaci  keresletnek  és  rugalmasan  igazodik  a  piaci  igények  változásához.  Ehhez  szükséges  a  szakképzés  tartalmi  és  módszertani  megújítása,  az  egységes  követelmények  szerinti  vizsgarendszer  bevezetése,  illetve  a  szakképzés,  felnőttképzés  és  a  felsőfokú  szakképzés egymásra épülő rendszerének létrehozása.  A  TISZK‐ek  hosszú  távú  céljai  között  szerepel  a  munkaerő‐piaci  igényeket  visszatükröző  szakmastruktúra  kiépítése,  a  partnerintézmények  kapacitáskihasználtságának  növelése  és a  szakképzés költséghatékonyságának javítása.   Rövid távú célkitűzés a szakképzési rendszer továbbfejlesztése, a tanulók lemorzsolódásának  lényeges  csökkentése,  és  az  élethosszig  tartó  tanulás  alapkészségeinek  megszerzésére  való  felkészítés.  A célok között szerepelt továbbá egy olyan intézményi struktúra kialakítása, mely biztosítja a  szakképzési  kínálat  megfelelő  koordinációját,  az  oktatás  feltételeihez  való  egyenlő  esélyű  hozzáférést, és lehetővé teszi a XXI. századi csúcstechnológia alkalmazását. Elvárás volt egy  csúcstechnológiával  felszerelt  központi  képzőhely  kialakítása,  6‐8  szakképzést  folytató  intézmény bevonásával.  A  szakképzés  színvonalának  emeléséhez  nem  elég  a  képzés  megújítása,  szükséges  a  megfelelő infrastruktúra biztosítása is. Lényeges szempont, hogy a diákok olyan eszközöket  használhassanak  a  képzés  során,  amelyekkel  a  gazdaságba  kikerülve  is  találkozni  fognak.  A  TISZK‐ek  csúcstechnológiával  felszerelt  laborokat  működtetnek,  és  szimulált  környezetet  alakítanak ki, hogy a tanulók ne csak az eszközöket, hanem a munkakörnyezetet /‐kultúrát is  megtapasztalják.  Ezen  túlmenően  megvalósulhattak  szervezetfejlesztési,  tananyag‐fejlesztési,  képzési,  tanácsadási  tevékenységek  (HEFOP  3.2.2),  valamint  épületbővítési  és  –rekonstrukciós  munkálatok, eszközbeszerzések (HEFOP 4.1.1)  A  program  keretében  szakközépiskolák,  szakiskolák,  speciális  szakiskolák,  készségfejlesztő  szakiskolák,  felsőfokú  szakképzést  folytató  felsőoktatási  intézmények  nyerhettek  fejlesztési  támogatást.  A HEFOP 3.2.2 keretében az elnyert támogatás keretösszege 5,5 milliárd forint volt, a HEFOP  4.1.1  támogatási  összege  11,44  milliárd  forint  volt.  Összesen  16  nyertes  pályázat  volt,  a  Közép‐magyarországi régióban 4, a többi régióban 2‐2 támogatott pályázat.   

Célok az Új Magyarország Fejlesztési Tervben  A  2004‐2006‐os  időszak  lezárulásával  új  fejlesztési  terv  elkészítése  vált  szükségessé.  A  második  nemzeti  fejlesztési  terv,  mely  a  2007‐2013  programozási  időszakra  készült,  az  Új  Magyarország  Fejlesztési  Terv  nevet  kapta.  Ez  a  fejlesztési  terv  NFT  I‐hez  képest  jelentős  átalakulásokon  ment  keresztül:  megváltozott  az  Operatív  Programok  neve  és  száma.  A  15  operatív  program  közé  tartozik  az  Államreform  Operatív  Program,  az  Elektronikus  Közigazgatás  Operatív  Program,  a  Környezet  és  Energia  Operatív  Program,  a  Gazdaságfejlesztési  OP,  a  Közlekedés  OP,  a  Társadalmi  Infrastruktúra  OP,  a  Társadalmi  Megújulás  Operatív  Program,  a  hét  régió  operatív  programjai,  valamit  a  Végrehajtás  Operatív  Program.  Az  Új  Magyarország  Fejlesztési  Tervben  megfogalmazott  elvárás,  hogy 

82 

Napjaink turizmusa 

ezen  operatív  programok  egymásra  épülve,  a  fejlesztési  koncepciók  egymást  kiegészítve  valósuljanak meg.  A  közoktatás‐fejlesztésének  szempontjából  kiemelkedő  jelentőségű  az  a  felismerés,  mely  szerint  „humánerőforrás  fejlesztés  nélkül  a  gazdasági  és  infrastrukturális  fejlesztések  önmagukban  nem  elegendőek”.  Szükség  van  tehát  a  humán  feltételrendszer  komplex  megújítására.    Közoktatás‐fejlesztés az Új Magyarország Fejlesztési Terv regionális programjaiban  Az Új Magyarország Fejlesztési Tervben a közoktatási funkciók széles körének támogatására  kerül sor. Az NFT I forrásainak hatszorosa áll rendelkezésre a közoktatás‐fejlesztésre, és több  mint  háromszor  annyi  sikeres  pályázat  részesült  már  eddig  is  támogatásban,  mint  az  előző  programozási  időszakban.  Eddig  az  időszakig  több,  mint  400  projekt  rendelkezik  előzetes  vagy  végleges  támogatói  döntéssel,  melyek  együttes  támogatási  összege  több,  mint  110  milliárd forint.  A pályázatokban kiemelt figyelmet kapott az esélyegyenlő oktatási környezet megteremtése,  illetve  a  hátrányos  és  halmozottan  hátrányos  gyermekek  nevelését  segítő  infrastrukturális  feltételek megteremtése.  Az  Új  Magyarország  Fejlesztési  Tervben  a  humánerőforrás‐fejlesztés  két  operatív  programban jelenik meg: a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programban (TIOP), illetve a  Társadalmi Megújulás Operatív Programban (TÁMOP).   A  TIOP  a  humán  közszolgáltatások  fizikai  infrastrukturális  feltételeinek  fejlesztésével  kíván  hozzájárulni  a  tartós  növekedéshez  és  a  foglalkoztatás  bővítéséhez,  így  magába  foglalja  az  oktatás‐képzés,  az  egészségügyi  ellátások,  a  munkaerő‐piaci  és  szociális  szolgáltatások  infrastruktúrájának  fejlesztését.  A  TIOP  3.1.1‐ben  elsősorban  a  gyakorlati  képzőhelyek  korszerű  eszközökkel  történő  felszerelése  támogatható,  melyhez  kapcsolódik  a  szakképzési  feladathoz  szükséges  infrastruktúra  fejlesztése,  a  beruházási  igényt  megalapozó  eszközök  beszerzése.  A TÁMOP egyik fő célja az oktatási infrastruktúra fejlesztése, amelyre 640 millió euró forrás  áll rendelkezésre. Ezen belül kerül sor az iskolarendszerű oktatás informatikai fejlesztésére,  az  oktatási  és  kulturális  intézmények  együttműködését  támogató  infrastruktúra  fejlesztésére, valamint a szolgáltató és kutatási infrastruktúra fejlesztésére. A TÁMOP másik  intézkedése az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése, ahol a rendelkezésre álló támogatás  több,  mint  1100  euró.  A  munkaerő‐piaci  részvételt  és  a  társadalmi  befogadást  támogató  infrastruktúra  fejlesztésére  közel  425  millió  euró  fordítható.  Ezen  belül  valósul  meg  a  munkaerő‐piaci  részvételt  támogató  szolgáltatások  infrastruktúrájának  fejlesztése  és  a  társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése is.  Jelentős  újításnak  számít  az  NFT  I‐hez  képest,  hogy  a  Regionális  Operatív  Programok  támogatják  a  Társadalmi  Megújulás  és  a  Társadalmi  Infrastruktúra  Operatív  Programjait  is.  Kiemelt  szándék,  hogy  a  fizikai  megújulás  elősegítse  a  tartalmi  megújulást  is,  valósuljanak  meg  pedagógusképzések,  illetve  új  oktatási  módszertanok  bevezetése.  Az  Új  Magyarország  Fejlesztési Terv már nem csak az alapfokú nevelési‐oktatási intézmények fejlesztését célozza,  hanem  a  magasabb  fokú  oktatási  intézmények  megújulását  is.  Ennek  érdekében  a  közoktatás‐fejlesztést  támogató  pályázati  programokat  összehangolták,  és  így  olyan  infrastrukturális  beruházások  váltak  támogathatóvá,  ahol  mind  fizikai,  mind  tartalmi  megújulás egyidejűleg megtörténik. 

83 

Apáczai‐napok 2011 

A  TÁMOP  támogatja  a  már  létrehozott  integrált  központok  fejlesztését  is.  A  TISZK  fejlesztésekhez  kapcsolódó  pályázataiban  a  következő  különbségek  jelennek  meg  a  HEFOP  3.2.2 programjához képest:   alkalmazott kiválasztási eljárás kétfordulós   az  RFKB‐k  által  meghatározott  képzési  irányok  és  arányok  szerint  működő  intézmények kaphassanak támogatás   közösségi funkciók ellátása   tartalmi fejlesztés és az infrastrukturális beruházás elválik egymástól (lehetőség van  csak szervezetfejlesztésre is)   kötelező elem a hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanulók oktatása   

Összefoglalás  Az oktatás a modern társadalmak egyik legnagyobb alrendszerének tekinthető. Szerepe nem  csak  abban  rejlik,  hogy  általa  valósul  meg  a  kultúra,  a  tudás  és  az  értékek  átadása,  hanem  döntő jelentősége van a gazdaság fejlődésében és a társadalmi integráció megteremtésében  is.  A  szakképzés  rendszerének  kiemelkedő  feladata,  hogy  biztosítsa  a  gazdaság  versenyképességének  növelését,  és  a  fenntartható  fejlődést.  A  magas  színvonalú  képzés  mellett elengedhetetlen a gazdasági igényeknek való megfelelés. A tudás elsajátításának és a  szakképzés megújításának lényeges eszköze az oktatáshoz szükséges megfelelő technológia  biztosítása.   

 

84 

 

Napjaink turizmusa 

Irodalom  KÖZÉP‐DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ÉS KÉPZÉSI BIZOTTSÁG: Közép‐dunántúli  regionális szakképzés‐fejlesztési stratégia 2009‐2015 (Veszprém, 2009)  JAKAB JÁNOS: A TISZK és a szakképzés (Budapest, 2005)  KARL ERIK SVEIBY: Szervezetek új gazdagsága: a menedzselt tudás (Akadémiai Kiadó, 2001)  BAKACSI GYULA: Stratégiai emberi erőforrás menedzsment (Akadémiai Kiadó, 2000)  FARKAS FERENC ‐ KAROLINY MÁRTONNÉ ‐ LÁSZLÓ GYULA ‐ POÓR JÓZSEF: Emberi erőforrás  menedzsment kézikönyv (Complex Kiadó, 2003.)  OKTATÁSI MINISZTÉRIUM: OKTATÁS ÉS KÉPZÉS 2010 KONFERENCIA (2004)  POLÓNYI ISTVÁN: Az oktatás gazdaságtana (Osiris Kiadó, 2002)  KÖZÉP‐DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ÉS KÉPZÉSI BIZOTTSÁG: Az RFKB és  tevékenysége (Veszprém, 2009)  SZÉP ZSÓFIA (SZERK.): SZAKKÉPZÉS ÉS GAZDASÁG. (OM, BUDAPEST 1997.)  3K CONSENS IRODA: Úton a második struktúraváltás felé? – Munkaerő‐piaci tanulmány  (2008), p. 18‐86., melléklet p. 1‐39.  Gróf Széchenyi István Térségi Integrált Szakképző Központ Kht. Stratégiai és Fejlesztési Terve  2008‐2010, (Székesfehérvár, 2007.)  MÁRTONFI GYÖRGY: A középfokú szakképző intézményrendszer átalakulása a 2007. nyári  törvénymódosítás után – Zárótanulmány (Budapest, 2009. június)  CSEHNÉ PAPP IMOLA: A munkaerő‐piac és az oktatás problémáinak elemzése napjaink  szakemberképzésének tükrében [onlile]   http://www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=2007‐03‐3l‐Csehne‐Munkaeropiac  (2011.02.03.)  GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN TISZK KHT: TISZKünkről  http://www.szechenyitiszk.hu/drupal/?q=node/2 (2010.09.05.)  SZEKERES TAMÁS: Szakképzés és gazdaság. (BME, Budapest 1999.)  OKTATÁSI MINISZTÉRIUM: Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK)‐ek létrehozása és  infrastrukturális feltételeinek javítása (2005)  http://www.okmt.hu/download.php?ctag=download&docID=1350 (2010.07.14)  DR. POLONKAI MÁRIA: Az RFKB megalakulásának szükségessége, működése [online]  http://www.suliszerviz.com/_data/VFS_cf1b55797e5acbd99a153601b5776487.pdf  (2010.07.03.)  AZ OKTATÁSI MINISZTÉRIUM KÖZÉPTÁVÚ KÖZOKTATÁS‐FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA  http://www.nefmi.gov.hu/letolt/kozokt/om_kozeptavu_kozoktatas‐ fejlesztesi_strategiaja_040506.pdf(2010.09.20.)  SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM: Értékünk az ember – pályázatok  http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=13465&articleID=20878&ctag=articlelist&iid= 1 (2010.09.10.)  SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM: Újjáalakulnak a regionális fejlesztési és képzési  bizottságok  http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16183&articleID=33340&ctag=articlelist&iid= 1     

85 

Apáczai‐napok 2011 

KOVÁCSNÉ LAKATOS Szilvia  Nyugat‐magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar      Másodéves turizmus‐vendéglátás szakos, nappali tagozatos hallgatók internetezési  szokásai és informatikai jövőképe 2011‐ben   

  Minden  embercsoport  aggódva  figyeli  az  utána  következő  generációt,  szokásaikat,  értékeiket. Természetesen mindig van kritizálni való az utánunk következő nemzedékekben,  de  nem  szabad  azt  sem  elfelejteni,  hogy  mindig  az  előző  korosztály  az,  aki  az  újabbat  „kineveli”, akinek a  sikereinek és kudarcainak eredményeképp alakul a következő generáció.   A  pszichológia  tudományában,  illetve  a  munkaerőpiacon  és  üzleti  életben  az  egyes  korcsoportokról  komoly  elemzések  készülnek,  természetesen  eltérő  szándékkal.  A  pszichológia magát az embert, az emberi kapcsolatokat, az egyén boldogulását vizsgálja, az  üzleti  szemszögből  készülő  elemzések  pedig  fogyasztói  szempontból,  valamint  munkaerő‐ piaci alkalmazhatóság szempontjából veszi górcső alá az egyes nemzedékeket.   Jelen tanulmány e két szempontot egyesítve, annak egy vékony szeletét szem előtt tartva  próbál  képet  festeni  az  intézményben  jelenleg  tanuló  generáció  informatikai  szokásairól,  önképéről.    Generációk  Ahogy a számítógépeket is fejlődésük szakaszai szerint generációkra bonthatjuk, úgy az  egyes emberi korcsoportok is jól körülhatárolható egységeket képeznek. Számos tanulmány  született  a  témában,  melyek  egymásnak  ellentmondó  adatokat  tartalmaznak  a  korosztályokról.   Az  általánosan  elfogadott  adatok  szerint  a  következő  generációkat  különböztethetjük  meg:   

  Forrás: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=906 [letöltés: 2011‐10‐25]  Ezen generációk jellemzői:  86 

Napjaink turizmusa 

   

Születési  Munka   év  

Veteránok   1925‐45   bébi‐ bumm 

Technológiai változással való  szembesülés időszaka  

Nyugdíjasok, de a legfiatalabbak is max. 10 éven  Életük második felében találkoztak  belül visszavonulnak   az internettel.  

1946‐64   Fontos hányadát teszik ki a munkaerőpiacnak.  

30‐40 életév között  

X.  1965‐79   A munkaerőpiac gerince   generáció  

Kamaszként / tinédzserként  

Y.  1980‐95   Tanulók és kezdő munkaerő   generáció  

Gyermekkorban  

Z.  1996‐   generáció  

Tanulók, öt év múlva jelennek meg a  munkaerőpiacon  

Nem éltek internet nélküli világban  

Forrás: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=906 [letöltés: 2011‐10‐25]    Az  adatok  alapján  elmondhatjuk,  hogy  az  intézményünkben  jelenleg  tanulók  az  Y  generáció  tagjai.  Ők  azok,  akik  már  kora  gyermekkorukban  találkoztak  a  technológia  fejlődésének vívmányaival. Elmondható róluk, hogy természetes számukra az internet, sokat  tudnak  a  digitális  világról.  „Számukra  a  siker,  karrier,  pénz  fogalma  elsőrendű  fontosságú,  mert  megtanulták,  hogy  a  fogyasztói  társadalomban  csak  ez  visz  előre.  …  Sokan  vágynak  biztonságot  adó  érzelmekre  egy  olyan  életben,  amiben  keménynek  és  határozottnak  kell  lenni.  Kénytelenek  tehát  megteremteni  azt  az  illúziót,  ami  a  csoporthoz  tartozást  és  a  közösségi  élményt  adja.  Ezt  pedig  az  interneten  találják  meg:  a  közösségi  portálokon,  a  blogokon  vagy  a  stratégiai  és  egyéb  hálózatszervezésen  alapuló  játékokban.”  [Tari  Annamária: Y generáció, 2010: 23‐24. oldal]  Nagyon gyakran nem engedelmes, a munkahelyhez végtelenségig lojális munkavállalók,  hanem  sokszor  öntörvényű  személyiségek.  Ők  már  nem  hajlandók  az  elvárásokon  felüli  többlet  munkavégzésre,  csak  és  kizárólag  a  formális  utasításoknak  engedelmeskednek.  Vagyis  ami  nem  direkt  információként  éri  el  őket,  az  nem  létezik,  így  annak  nincs  kötelező  jellege.   Multimédiás világunkban nemcsak a digitális világ az, ami lefoglalja az Y generáció tagjait.  A  televíziós  műsorok,  rádió,  és  főleg  a  reklámok  azt  sugallják  számukra,  hogy  a  divat,  a  sikeresség,  a  pénz  az  egyedüli  boldogság.  Ennek  megfelelően  teljesen  naprakészek  és  mindenre hajlandóak a divatért, az új ikonokért.     Az Y generáció és a turizmus  Mint  jól  tudjuk,  napjainkban  a  szolgáltató  szektor  egyre  nagyobb  részt  foglal  el  a  gazdasági palettán. A szektoron belül a turizmus kiemelkedő fontosságú. Ha megpróbáljuk a  turizmus jövőjét megtervezni, tisztában kell lenni a jövő turistáinak, valamint a turizmusban  várhatóan tevékenykedő generáció jellemzőivel.   Már  a  fent  említett  tények  alapján  is  látható,  hogy  mivel  az  Y  generáció  tagjai  már  gyermekkorukban találkoztak a technikai újításokkal, folyamatosan a valós és a digitális világ  határán mozognak, így a jövő turizmusában óriási szerepet fog játszani a technológia. Nem  csupán arról van szó, hogy az egyes desztinációknak meg kell jelenniük a világhálón, hanem a  folyamatos fejlődésre, megújulásra is szükség lesz informatikai szempontból is. Ehhez viszont  olyan szakember gárdára van szükség, mely képes tartani a lépést a jövő kihívásaival.  

87 

Apáczai‐napok 2011 

A vizsgált korosztályra a felmérések szerint a felületesség is jellemző, hiszen ők azok, akik  egy  időben  egyszerre  több  felületen  is  kommunikálnak,  vagyis  a  rendszert  multitask  felfogásban  használják,  ám  ennek  az  a  következménye,  hogy  az  egyes  feladatokra  nem  tudnak  megfelelő  mélységben  koncentrálni.  Ezzel  sokan  vitatkoznak;  egyesek  szerint  az  egyes  feladatok  csak  annyi  ideig  kerülnek  fókuszba,  ameddig  szükségesek  a  további  feldolgozás  szempontjából.  Akár  hogy  is  van,  a  feladat  az,  hogy  a  jövő  szakemberei  a  számukra  fontos  információkat  a  lehető  leghatékonyabban  használják  fel  céljaik  elérésére.  Ehhez viszont az adott szakember bázisnak megfelelő szakmai képzettségre van szüksége, és  ez  a  szakképzettség  nem  állhat  meg  a  turizmus  tudományánál,  el  kell  fogadni,  hogy  a  korosztálynak  megfelelően  széles  informatikai  tudással  kell  rendelkezni,  hogy  a  jövő  kihívásainak eleget tehessen.    A felmérés  A felmérésben tehát e gondolatot szem előtt tartva vizsgáltam a korosztály informatikai  önismeretét,  és  elképzeléseit  a  jövőről  az  informatikai  képzését  illetően.  Az  adatok  feldolgozása  az  Excel  táblázatkezelő  szoftverrel  történt,  egyszerű  statisztikai  elemzések  és  diagramok felhasználásával.  A  kérdőívet  116  másodéves,  nappali  tagozatos,  turizmus‐vendéglátás  szakos  hallgató  töltötte  ki.  Összesen  10  kérdést  tettem  fel.  Demográfiai  felmérés  nem  készült,  mert  úgy  gondolom és remélem, hogy a jövőben nem lesz különbség női és férfi munkavállalók között.  Első  kérdésemmel  arra  kerestem  a  választ,  hogy  a  jelenleg  az  intézményben  tanuló  hallgatók mennyi ideje tanulnak intézményi keretek között informatikát. A válaszok alapján  kiderül,  hogy  hallgatóink  jelen  évben  átlagosan  6,9  éve  tanulják  a  tantárgyat.  Az  adatok  szórása 2,4 év, minimális adat: 1, maximális: 13 év. Ha az ideális állapotot vesszük, vagyis a  hallgató  az  érettségi  megszerzése  után  kihagyás  nélkül  érkezett  intézményünkbe,  és  itt  halasztás  és  évismétlés  nélkül  teljesítette  kötelességét,  akkor  elmondható,  hogy  az  átlagos  hallgató az általános iskola hetedik osztálya óta tanulja az informatikát.  A következő kérdésben arra voltam kíváncsi, hogy a jelenlegi tudás színvonala mennyire  elegendő a mindennapokban. A tudásukat egy ötfokozatú skálán mérve azt mondhatjuk el,  hogy  közepesen  értékelik  a  tudásukat  a  mai  informatikai  tudáshoz  viszonyítva.  Ez  akár  megnyugtató  eredmény  is  lehetne,  ám  az  előző  kérdésre  kapott  válasz  alapján  egy  kicsit  elkeserítő.  Az  tény,  hogy  az  informatika  folyamatosan  fejlődik,  így  szükséges  már  a  lehető  legkorábban elkezdeni a vele való ismerkedést, ám ha célirányosan foglalkozunk vele, akkor  közel 7 év tanulás után a megszerzett tudás színvonala magasabb kell legyen, mint közepes.  Ez természetesen nem elsősorban a tanulók hibája. Szükséges lenne az egyes iskolatípusok  tantervi  hálóit  összhangba  hozni,  hiszen  jelen  állapot  szerint  nagyon  sok  átfedés  van  az  intézmények  által  közvetített  tudásanyagban,  így  azt  az  üzenetet  közvetíthetjük  egyes  hallgatóknak, hogy ennyit érdemes a témában megtanulni.  Harmadik kérdésemben a hallgatók által elérhető számítógépek típusáról érdeklődtem. A  válaszok a következők voltak:   

88 

Napjaink turizmusa 

Milyen típusú számítógépe van?

100

96 fő; 82,8%

82 fő; 70,7%

90 80 70 60 50 40 30 5 fő; 4,3%

20

1 fő; 0,9%

0

10 0 Asztali

Laptop

Tábla PC

Egyéb:

Nincs saját számítógépem

  Forrás: Saját szerkesztés    A válaszadók 56%‐a egynél több számítógépet mondhat magáénak, átlagosan 1,6 gépet  birtokolnak. Egy hallgató sem mondta, hogy nincs számítógépe, így világosan látszik, hogy a  hallgatóink valamennyien aktív felhasználói az informatikai eszközöknek.  Az is nagyon fontos, hogy milyen gyakran használják eszközeiket a fiatalok. A következő  eredményt kaptam:    Milyen gyakran ül számítógép előtt?

80

61,2%

70 60

34,5%

50 40 30 20

4,3%

10

0

0 Naponta többször

Forrás: Saját szerkesztés   

Naponta

Hetente többször

Hetente egyszer

 

89 

Apáczai‐napok 2011 

Vagyis a vizsgált csoport nagyon gyakran, akár naponta többször is leül a számítógép elé  (71  fő,  61,2%).  Ha  az  első  két  kategóriát  vizsgáljuk,  kiderül,  hogy  a  válaszadók  95,7%‐a  naponta  legalább  egyszer  a  digitális  világ  látogatója.  Ebből  is  látható,  hogy  az  említett  korcsoport már tényleg a digitális világban éli az élete egy jelentős részét.  Ha a számítógépről van szó, nagyon gyakran az internet jut az eszünkbe. Manapság már  nemcsak a számítógép az a platform, ahonnan ez a szolgáltatás elérhető. A fiatalok körében  egyre  népszerűbbek  a  nem  helyhez  kötött  internet‐kapcsolattal  rendelkező  eszközök.  Következő kérdésem ezzel kapcsolatos volt. Az eredmények a következők:    Milyen eszközről internetezik? 86,2% 90,0% 80,0% 70,0%

62,1%

60,0% 50,0%

32,8%

40,0% 30,0% 20,0%

5,2%

1,7%

10,0% 0,0%

Asztali számítógép

Laptop

Tábla PC

Telefon

Ipad

Forrás: Saját szerkesztés    A válaszok megleptek. Szakmai körökben egyre inkább elfogadott tény, hogy a fiatalabb  generáció már nem a számítógépeken és laptopokon csatlakozik a világhálóra, hanem egyre  inkább az okostelefon, Iphon, Ipad veszi át ezt a szerepet. Egyre több website optimalizációja  nem  a  számítógép,  hanem  az  egyéb  eszközök  igényeihez  történik.  A  vizsgált  csoportban  viszont nagyon magasan a számítógép típusú eszközök vezetik a listát. A válaszokból továbbá  kitűnik,  hogy  a  hallgatók  nem  feltétlenül  egy  eszközről,  és  nem  csupán  a  saját  eszközükről  kapcsolódnak a világhálóhoz.   Az  internet,  mint  tudjuk,  számos  lehetőséget  rejt  magában.  Kapcsolatokat  ápolhatunk,  információkat  kereshetünk,  szórakozhatunk  a  segítségével.  A  válaszadó  diákoktól  megkérdeztem,  hogy  milyen  típusú  oldalakat  látogatnak.  Kíváncsi  voltam  arra  is,  hogy  a  legnépszerűbb  közösségi  oldalon  kívül  még  milyen  tematikus  oldalakat  látogatnak.  Íme  az  eredmények:   Közösségi  oldalt  a  megkérdezettek  96,9%‐a  látogat,  kivétel  nélkül  a  Facebook  portált.    A hírportálok közül az origo.hu és az index.hu a két legjelentősebb oldal, amit a  hallgatók olvasnak, de ezt is csak a válaszadók 38,8%‐a olvassa.   A fórum típusú oldalak olvasása nem jellemző a vizsgált csoportra.   Szakmai oldalak látogatása szintén elenyésző. A kapott válaszok lesújtóak, hiszen  a  válaszadók  által  említett  „gyakran”  látogatott  szakmai  oldalak  vagy  nem  is  90 

 

Napjaink turizmusa 

léteztek soha, vagy már megszűntek. Ketten említették a Hvg.hu‐t, illetve a KSH  oldalait. Egy ember a turizmus.hu‐t.   Az  internetes  vásárlások  sem  igazán  jellemzőek  a  hallgatókra,  csupán  4  hallgató  említett e‐bolt oldalakat a látogatott oldalak között.   Az  egyéb  kategóriában  mindenki  megemlíthette  a  még  nem  említett,  de  látogatott  oldalak  közül  a  kedvencét.  A  válaszok  között  a  Youtube.com  oldal  említése volt a leggyakoribb, de  ezt is csupán a hallgatók 12%‐a említette.  A kapott válaszok alapján elmondható, hogy a megkérdezett hallgatók a facebook.com oldal  látogatásán  kívül  nem  látogat  rendszeresen  másik  portált,  ami  nagyon  meglepő,  hiszen  számos szakmai és egyéb ismerettel is bővíthető a látókör, amennyiben az egyénnek igénye  van rá. Nagyon fontos tehát, hogy azok a felnőttek, akik kapcsolatban állnak e korosztállyal  felhívja  a  figyelmüket  más,  értékesebb  információkat  tartalmazó  oldalakra  is,  illetve  olyan  feladatok  elé  kell  állítani  a  hallgatókat,  ahol  megismerhetik  az  adott  oldalakban  rejlő  lehetőségeket.  Természetesen nem mindegy, hogy a számítógép előtt töltött időben mivel foglalkozik a  hallgató.  Mint  láthattuk,  az  internetezésre  szánt  idő  nagy  részét  a  közösségi  portál  látogatásával  telik,  de  nem  csupán  kapcsolatokat  ápolnak  a  hallgatók.  Megkérdeztem,  milyen  egyéb  feladatokra  használják  még  az  eszközeiket.  A  válaszokból  kitűnik,  hogy  a  számítógép  előtt  eltöltött  idő  nagy  részét  az  iskolai  feladatok  megoldására  használják  (szövegszerkesztés  93%,  bemutató  szerkesztés  89%),  valamint  sokan  a  digitális  képfeldolgozással foglalkoznak (64%). Ezen kívül még a filmek és zenék, vagyis a szórakozás  az a terület, amire jellemzően a számítógépeket használják a fiatalok.  Mindig izgalmas kérdés, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?” Erre én is kíváncsi voltam, ezért  feltettem  azt  a  kérdést,  hogy  milyen  beosztásban  képzelik  el  a  jövőjüket  a  hallgatók.  A  válaszok szerint a hallgatók:   34%‐a alkalmazotti,   47%‐a középvezetői,   8%‐a felső vezetői,   11%‐a vállalkozói   jogviszonyban szeretne dolgozni a diploma megszerzése után. Vagyis a válaszadók több mint  fele úgy látja, hogy ahhoz, hogy céljait elérje, vezető beosztásban kell dolgoznia. Tehát az Y  generációra jellemző siker és pénzorientáltság erősen jellemző a megkérdezett válaszadókra.  Az  is  világosan  kitűnik,  hogy  ők  nem  hajlandóak  a  szüleik  által  hajszolt  „mókuskerékbe”  kerülni, ugyanakkor annak gyümölcseire erősen vágyakoznak.   Természetesen a jövő, főként az ő jövőjük elképzelhetetlen a számítógépek nélkül, ezért  arra is kíváncsi voltam, hogy mennyire látják fontosnak az informatikát a jövőbeli munkájuk  során. A válaszokat ismét egy ötfokozatú skálán mérve adták meg a hallgatók. Az eredmény  pedig:   

91 

Apáczai‐napok 2011 

Ön szerint mennyire fog fontos szerepet játszani jövőbeli munkájában az informatika? 43,1% 45,0% 40,0% 35,0% 25,0%

30,0%

22,4% 25,0% 20,0% 15,0% 7,8%

10,0% 1,7%

5,0% 0,0% 1

2

3

4

5

  Forrás: Saját szerkesztés    A  válaszokat  látva  meglepő,  hogy  annak  a  generációnak,  akinek  elképzelhetetlen,  hogy  ne  legyen  számítógépe,  illetve  akinek  több,  mint  95%‐a  naponta  legalább  egyszer  a  számítógép  előtt  ül,  34%‐a  úgy  gondolja,  hogy  maximum  közepes  szintig  lesz  szüksége  az  informatikai  ismeretekre.  Ha  csak  arra  gondolunk,  hogy  szinte  már  a  kézírást  is  felváltja  a  digitális  írás,  a  hivatalos  ügyeinket  is  egyre  gyakrabban  az  interneten  keresztül  intézzük,  a  hallgatók  pedig  kizárólag  a  Neptun  rendszeren  keresztül  intézhetik  a  tanulmányi  ügyeiket,  már  nehezen  érthető  a  kapott  eredmény.  Ez  tehát  ellentmond  a  negyedik  kérdésre  adott  válaszokra.  Mint tudjuk a technikai fejlődés nem áll meg, sőt, egyre rohamosabban fejlődik. Gyorsuló  világunk tehát elképzelhetetlen az élethosszig tartó tanulás nélkül, ezért az utolsó kérdésben  arra  kerestem  a  választ,  hogy  a  diploma  megszerzése  után  képzik‐e  magukat  tovább  informatika szempontjából. Erre a kérdésre a következő válaszokat kaptam:   

92 

Napjaink turizmusa 

Az iskola elvégzése után fogja-e informatika szempontjából tovább képezni magát?

35%

40% 35% 30%

23% 25% 20%

16%

15% 11%

15% 10% 5% 0% Hivatalos úton

Egyénileg

Baráti segítséggel

Nem fogja képezni magát

Nem tudja

  Forrás: Saját szerkesztés    Újra meglepő a válasz, hiszen a válaszadók 66%‐a azt mondta, hogy vagy szervezett, vagy  szervezetlen formában képezni fogja magát. A generációs jellemzők alapján ugyan tény, hogy  a  diákok  meglehetősen  magabiztosak,  viszont  ijesztő,  hogy  nem  látják  be,  hogy  az  eddig  megszerzett  tudás  ezen  a  területen  folyamatosan  elavul,  és  legalább  szinten,  de  inkább  napra  készen  kell  tartani  a  tudásukat.  Szintén  váratlan,  hogy  11%  egyáltalán  nem  érzi  szükségességét,  hogy  újabb  ismeretekre  tegyen  szert.  Ez  annál  is  inkább  furcsa,  mert  az  évfolyam  még  nem  vett  részt  olyan  informatikai  képzésen,  ahol  kifejezetten  szakmai  szoftverekkel  foglalkoznának.  Ezek  szerint  vagy  nem  látják,  hogy  a  tudásuk  a  tényleges  világban mennyit ér, vagy nem is érdekli őket az adott terület szakmai szoftverkínálata. Az is  aggodalomra ad okot, hogy 23% nem tudja eldönteni a kérdést, hisz ez a bizonytalan bázis  elképzelhető, hogy lemarad a mindennapi küzdelemben.  Összességében kiderül, hogy az adott válaszok jellemzőek az adott korcsoportra, tükrözi  az eddig feltárt pszichológiai jellemzőket. A hallgatók magabiztosak, némi bizonytalansággal  ugyan, de viszonylag reálisan látják a tudásukat és a jövőjüket az informatikai területen.       

93 

Apáczai‐napok 2011 

Összegzés  Tanulmányomban  szerettem  volna  megismerni  az  úgynevezett  Y  generációba  tartozó  hallgatók  véleményét  az  informatikáról,  illetve  a  saját  értékelésüket  a  tudásuk  szintjéről  e  területen.  A  tanulmány  alapján  kiderül,  hogy  a  korcsoportra  jellemző  állítások,  miszerint  a  digitális világban bolyongó, ugyanakkor magabiztos, a társak véleményének nagymértékben  megfelelni  vágyó  diákok,  beigazolódni  látszik.  Az  is  világosan  látható,  hogy  nagymértékben  függnek  a  ma  oly  divatos  közösségi  portáltól,  ahol  megtalálják  azt  a  közösséghez  való  tartozás érzetét, melyben feloldhatják a bennük rejlő óriási feszültséget. Nem könnyű nekik  eligazodni  ebben  a  felgyorsult  világban,  hiszen  az  ő  értékeik  nem  az  idősebb  generáció  értékei. Más, új világban élnek, és az idősebb generáció felelőssége is, hogy segítse az újabb  korosztály kiteljesedését.      Irodalom    TARI Annamária: Y generáció, Jaffa Kiadó, Budapest, 2010.  TOSSENBERGER Adél: "Ha nem vagy fönt a Facebookon, nem is létezel" ‐ egy tragédia  margójára [online] (2011.10.27)  http://hirszerzo.hu/hirek/2011/4/3/20110329_z_generacio_facebook  X, Y és Z‐generáció [online] (2011.10.27) http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/3912/x‐ y‐z‐generacio  Y generáció [online] (2011.10.27)   http://www.fordulopont.hu/FP‐41_y‐generacio.pdf  Az internethasználat és a generációk közti különbségek [online] (2011.10.27)  http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=906  X, Y, Z — generációk egymás között, avagy tényleg annyira különbözünk? [online]  (2011.10.27)   http://lelkizona.hu/x‐y‐z‐generaciok‐egymas‐kozott‐avagy‐tenyleg‐annyira‐kulonbozunk/  XYZ generáció és a 4 tanuláselmélet [online] (2011.10.27)  http://www.crescendo.hu/2008/11/2/az‐integrativ‐e‐learning‐fele‐v2       

94 

Napjaink turizmusa 

DOMÁN Gabriella  Nyugat‐magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar      A felsőoktatásban oktató tanárok oktatási módszereinek kiválasztására és alkalmazására  vonatkozó nézetek    „A tudás, ami nem gyarapszik naponta, naponta csökkenni fog.”  Ibsen      1.BEVEZETÉS  Jelen  kutatás  célja,  az,  hogy  feltárja  a  felsőoktatásban  oktatók  pedagógiai  filozófiáját,  a  módszertanról alkotott véleményét, illetve azt, hogy ezek hogyan hatnak az oktatásra.  A szakirodalmak nem szólnak arról, hogy a felsőoktatásban tanító kollégák hogyan használják  azokat  az  oktatási  módszereket,  melyeket  tanulmányaik  során  elsajátítottak.  Sőt,  magyar  szakirodalom, nem is foglalkozik a felsőoktatásban oktatók oktatási módszer választásával.  „Az oktatási módszerek az oktatási folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és a  tanuló  tevékenységének  részei,  amelyek  különböző  célok  érdekében  eltérő  stratégiákba  szerveződve kerülnek alkalmazásra” (DIDAKTIKA (2004) – Szerkesztette : FALUS Iván Nemzeti  Tankönyvkiadó Bp )    Ebből  a  definícióból  látszik,  hogy  az  oktatási  módszerek  ismerete,  mesterségbeli  tudásnak,  felkészültségnek fontos összetevője, hiszen ezek gyakoriak a mindennapi oktatói munkában.  Ha a különböző célok érdekében más és más módszereket használnunk, akkor a módszerek  széles  körét  kell  ismernünk,  és  tudnunk  kell  azt  is,  melyik  a  leghatékonyabb  a  munkánk  során.  Ahhoz,  hogy  mindig  a  megfelelő  módszert  válasszuk,  tisztában  kell  lennünk  az  egyes  módszerek  sajátosságaival,  pozitív  és  negatív  hatásaival.  De  ehhez  ismernünk  kell  a  tanítványainkra általánosan elmondható pszichológiai jellemzőket is.  Ez  a  kutatás  a  módszerek  ismeretérő  szól,  nem  a  tanítványokról,  azonban  természetesen  őket sem szabad kihagyni a tervezésből, a kutatásból, hiszen az ő érdekükben is fejlődik az  oktatás tudománya.    2. A TÉMA INDOKLÁSA, IDŐSZERŰSÉGE    2.1 A témaválasztás indoklása  A didaktika, a szakmódszertan, mint a pedagógia tudományának egyik ága mindig is szakmai  érdeklődésem  középpontja  volt.  Oktatás  módszertani  kultúrám  fejlesztése  a  tanítóképzős  tanulmányaim  alatt  kezdődött  el  és  azóta  is  fejlődik.  Szívesen  próbálok  ki  új  és  újabb  módszereket,  alkalmazom  azokat  óráim  során  annak  érdekében,  hogy  a  hallgatók  minél  alaposabban sajátítsák el a tananyagot.  Azonban  az  oktatási  módszerekkel,  a  szakmódszertannal  foglalkozó  szakirodalmak  az  általános  iskolában  és  a  középiskolában  tanító  tanárok,  tanítók  munkáját  értékelik,  az  ő  módszertani  kultúrájukat  fejlesztik.  A  szakirodalomban  a  felsőoktatásban  oktatók  módszertanáról  nem  esik  szó.  A  felsőoktatásban  oktathatnak  és  oktatnak  olyan  kollégák,  akiknek nincsen pedagógiai végzettsége. 

95 

Apáczai‐napok 2011 

A  felsőoktatási  szerkezeti  változások  magukkal  hoznak  egyéb  változásokat  is,  amiket  érdemes figyelembe venni a munkánk során.  Ezek közé tartoznak az oktatási módszerek változásai is.  A Bolognai‐rendszer bevezetésével  egyre több hallgató került be a felsőoktatásba. Tömegoktatásról is lehet beszélni a létszámok  láttán,  azonban  ez  nem  egyenlő  a  Comenius  korabeli  tömegoktatással.  Nem  taníthatjuk  hallgatóinkat  ugyanazokkal  a  módszerekkel,  mint  elődeink  idején.  Bár,  sokat  lehet  tőlük  tanulni,  és  lehet  „fogásokat”  átvenni  tőlük.  Azonban,  mint  említettem,  ez  a  tömegoktatás  nem az a tömegoktatás, mint a XIV‐XV. században.     2.2 Témaválasztás időszerűsége  A  felsőoktatási  rendszer  folyamatos  változáson  megy  keresztül.  Változott  a  Felsőoktatási  törvény,  változtak  a  keretszámok,  az  egyetemeknek  egyre  vonzóbbá  kell  magukat  tenni  ahhoz, hogy a hallgatói létszámot nem tudják tartani. Ehhez pedig szükség van arra, hogy a  tanárok is kövessék a változásokat, melyek ma a magyar felsőoktatásban, és a felsőoktatásba  kerülő „fogyasztók” igényeinek megfelelnek. A fogyasztók jelen esetben maguk a hallgatók.  A  tudás  szerepe  mindig  is  meghatározó  volt  a  gazdaság  és  a  társadalom  életében,  és  napjaink  felgyorsult  fejlődési  folyamatai  ezt  a  szerepet  folyamatosan  átértékelik.    A  tudás  fejlesztése  legmagasabb  szinten  a  felsőoktatásban  történik.  A  tudástranszferben  betöltött  szerepéből  adódóan  a  felsőoktatás  egyre  nagyobb  felelősséggel  bír  a  gazdaság  versenyképességéhez  való  hozzájárulásban.  Az  egyetem  gazdasági  szereplőként  a  felsőoktatásból  kikerülőknek  elhelyezkedést  segítő  tudást,kompetenciákat  és  szakmákat  kínál,  összehangolja  a  szakma  struktúrát.  A  felsőoktatás  a  diplomások  kibocsátása  révén  nagymértékben befolyásolja a munkaerőpiaci kínálat minőségét és mennyiségét.  Hogy ezt a tudást hallgatóink el tudják sajátítani, nem csak arra van szükség, hogy az oktatók  szakmai tudása magas szintű legyen, hanem arra is, hogy ezt a szakmai tudást a megfelelő  módszerekkel  tudják  átadni  nekik.  Ehhez  azonban  változatos  oktatási  módszerek  ismerete,  tudása, használatához való hajlandóság is szükséges.    3. A TÉMÁRÓL MEGJELENT HAZAI ÉS KÜLFÖLDI SZAKIRODALMI MEGÁLLAPÍTÁSOK KRITIKAI  ELEMZÉSE  A didaktika, a szakmódszertan, mint a pedagógia tudományának egyik ága mindig is szakmai  érdeklődésem  középpontja  volt.  Oktatás  módszertani  kultúrám  fejlesztése  a  tanítóképzős  tanulmányaim  alatt  kezdődött  el  és  azóta  is  fejlődik.  Szívesen  próbálok  ki  új  és  újabb  módszereket,  alkalmazom  azokat  óráim  során  annak  érdekében,  hogy  a  hallgatók  minél  alaposabban sajátítsák el a tananyagot.  Azonban  az  oktatási  módszerekkel,  a  szakmódszertannal  foglalkozó  szakirodalmak  az  általános  iskolában  és  a  középiskolában  tanító  tanárok,  tanítók  munkáját  értékelik,  az  ő  módszertani  kultúrájukat  fejlesztik.  A  szakirodalomban  a  felsőoktatásban  oktatók  módszertanáról  nem  esik  szó.  Sőt,  tulajdonképpen  a  felsőoktatásban  oktathatnak  és  oktatnak olyan kollégák, akiknek nincsen pedagógiai végzettsége.  Mivel a pedagógiával foglalkozó szakirodalmak nem említenek olyan tanulmányokat, melyek  a  felsőoktatásban  oktatók  módszertani  problémáival,  illetve  sikereivel,  akár  sikertelenségével foglalkozna, ezért vállalkoztam arra, hogy disszertációmban összegzem ezt  a problémát, remélve, hogy mások is felismerik a téma fontosságát.   Éppen  ezért  szerettem  volna  elvégezni  egy  vizsgálatot,  amely  a  felsőoktatásban  oktató  tanárok  módszertani  kultúrájáról  ad  képet.  Erről  a  vizsgálatról  és  eredményeiről,  illetve  eredménytelenségéről szól a publikációm. 

96 

Napjaink turizmusa 

4. A TÉMA KIDOLGOZÁSÁNAK KUTATÁSI MÓDSZERE  Mielőtt  a  témát  kidolgoztam,  természetesen  elolvastam  és  megkerestem  a  fellelhető  szakirodalmakat a témával kapcsolatban. Amint azt az előző fejezetpontban le is írtam, olyan  szakirodalmi  elemzéssel  nem  találkoztam,  amely  kimondottan  a  felsőoktatásban  oktatók  módszertani kultúrájával foglalkozna.  A  pedagógiai  kutatások  lényege  és  célja,  hogy  olyan  új  ismereteket  tárjanak  fel,  amelyek  hozzájárulnak  az  oktatás‐nevelés,  a  pedagógiai  munka  eredményességének  a  növekedéséhez. A kutatás metodikája azokat a követelményeket fogalmazza meg, amelyek  segítségével  a  kutató  képes  a  megismerési  folyamatot  a  tudomány  szigorú  kívánalmainak  megfelelő medrében tartani.   A  kutatásom  eredményessége  érdekében  feltáró  kutatási  módszereket  választottam:  a  kérdőíves kikérdezést.   „A kérdőíves felmérés, vagy ankét módszere a legelterjedtebb kutatási módoknak. Gyorsan  lehet vele sok adatot gyűjteni, s ráadásul objektivitás látszatát is kelti, ezért nagyon sokszor  kerül  alkalmazásra,  nem  ritkán  öncélúan  is.  A  felmérés  során  adatokat  lehet  gyűjteni  nézetekre,  véleményekre,  motívumokra,  szokásokra,  munka‐  és  életfeltételekre  vonatkozóan.”  (BEVEZETÉS  A  PEDAGÓGIAI    KUTATÁS  MÓDSZEREIBE  (2000)‐Szerkesztette:  FALUS Iván Műszaki Könyvkiadó Bp. 187.o)  A  kérdőívet  emailben  küldtem  el  a  kollégáknak,  azonban  kevés  számú  kitöltött  kérdőív  érkezett  vissza  hozzám,  azonban  ezeket  is  összegeztem,  és  ezeket  szeretném  ismertetni  a  publikációmban    5. AZ INTERJÚK ELEMZÉSE, A KÉRDŐÍVEK FELDOLGOZÁSA  A  kérdéseket  elektronikus  formában  küldtem  el  167  kollégának,  és  hatan  küldték  vissza  kitöltött kérdőívet, így a kutatásom nem érte el a célját, azonban ezt a kevés eredményt is le  szerettem volna írni.   Publikációmban összegzem a kérdéseimre kapott válaszokat, de nem vonok, nem vonhatok  le követeztetéseket, hiszen a minta nem számottevő.  A kérdőív kérdései a következők voltak:   Mióta oktat a felsőoktatásban?   Milyen más típusú oktatási intézményben tanított már?   Milyen tárgyat/tárgyakat oktat?   Melyek  azok  az  oktatási  módszereket,  amelyeket  a  leggyakrabban  használ  az  órái  során   Milyen eszközöket használ az órákon?   Véleménye szerint min múlik, hogy jól sikerül egy‐egy óra?    A kérdőívet visszaküldött kollégák mindegyike oktatott a felsőoktatásban a Bologna‐rendszer  bevezetése előtt is, tehát ismerik mindkét rendszer pozitívumait és negatívumait is. Hárman  közülük középiskolai tanárként kezdték a pályát.  Alapozó  tárgyakat,  szakmai  gyakorlati  tárgyakat,  matematikát,  számvitelt,  controllingot,  idegenforgalmi földrajzot, település menedzsment tanítanak a kérdőívet kitöltött tanárok.  Leggyakrabban az előadást, a magyarázat módszerét használják, melynek szervezési módja a  frontális  osztálymunka,  indoklásul  azt  írták,  azért  használják  a  leggyakrabban  ezeket  a  módszereket, mert új anyag ismertetésénél ez a legegyszerűbb módszer és nagyobb anyag  átadására  is  alkalmas.  Hogy  mennyire  eredményes,  erre  vonatkozóan  nem  válaszoltak  a  kollégák. 

97 

Apáczai‐napok 2011 

A  kiscsoportos  osztálymunkát  a  szemináriumi  óra  keretében  említették  a  tanárok, de  ezt a  módszert ritkán használják, mert sok időt vesz igénybe az előkészülete.  Egy  kolléga  a  projektmódszert  alkalmazta  az  elmúlt  félévben  a  matematika  alapjai  című  tantárgy  tanítása  során.  Nem  sok  sikerrel,  mert  elmondása  szerint  a  hallgatók  nem  azonosultak a feladattal.  A kollégák közül többen kérnek olyan szemináriumi dolgozatot a hallgatóktól, melyeket team  munkában  kell  elkészíteni,  azzal  a  céllal,  hogy  megtanulják  hogyan  kell  együtt  dolgozni,  milyen  következményekkel  jár  az,  ha  valaki  nem  végzi  el  a  munkát  a  teamben.  A  munka  világában is ez vár rájuk, így ez egy fontos oktatási módszer a tanárok részéről.  Eszközhasználatban  öt  kolléga  a  PP  bemutatót  említette  meg,  egy  közülük  pedig  az  írásvetítőt is használja.  Az Internetet egyetlen kolléga sem említette használati eszközként,  holott a hardver eszközök minden osztályteremben rendelkezésükre állnak.  Azzal  a  kérdésemmel  kapcsolatban,  amely  az  órák  sikerességéről,  illetve  sikertelenségéről  szólt,  a  legtöbben  a  tanári  felkészültséget  említették,  de  voltak,  akik  a  helyes  módszerválasztást  írták  a  sikeres  óra  alapjának.  Megfigyelhető,  hogy  sikertelenséget  nem  említenek,  csak  sikerességet,  illetve  a  csoport  összetételéről  senki  nem  írt.  Holott  ezek  is  fontos tényezők egy‐egy óra eredményében.    5.1 A kutatás eredményeinek összefoglalása  Amint már említettem, messzemenő következtetéseket ebből a kevés kérdőívből nem lehet  levonni.  Számomra  azonban  voltak  eredmények,  tapasztalatok  a  további  kutatások  eredményeire  nézve.  Gyorsabban  kitölthető  kérdőíveket  kell  összeállítanom  a  jövőben,  ha  nagyobb mintára szeretnék szert tenni. A kérdéseket a kollégák hasznosnak ítélték meg, csak  a kitöltése miatti hosszú időt kifogásolták.   Azt  eredményként  elkönyvelhetem,  hogy  vannak  kollégák,  akik  azt  gondolják  az  újabb  módszerektől,  hogy  ezek  csak  játékok,  nem  pazarolják  az  időt  arra,  hogy  ezekkel  foglalkozzanak  egy‐egy  óra  során.  Holott  egyre  fontosabbá  válnak  a  változatos  módszerek  használata  az  órákon,  hiszen  olyan  tudást  kell  átadnunk  a  hallgatónknak,  melyet  a  munka  világában hasznosítani tudnak majd.  A világot megváltani nem lehet, a rendszerek jönnek, a rendszerek mennek, de a hallgató az  hallgató  marad,  az  oktató  pedig  oktató.  Minden  rendszerben  ugyanaz  a  dolgunk.  A  hallgatónak tanulnia kell, az oktatónak oktatnia, vizsgáztatnia.  Azonban  figyelembe  kell  venni  a  társadalmi  változásokat,  elvárásokat.  Manapság  olyan  hallgatókat  várnak  a  munka  világába,  akiket  azonnal  be  lehet  állítani  dolgozni,  szinte  semmiféle  betanulási  idő  nem  kell  ahhoz,  hogy  önállóan  tudjon  feladatokat  megoldani  a  fiatal.  Ehhez  azonban  az  kell,  hogy  az  oktatók  sokkal  színesebb  módszerekkel  tanítsák,  oktassák a hallgatókat. Persze nem csak az oktatási módszerek azok, amik felelősek abban,  hogy  mennyire  vagyunk  eredményesek  az  oktatásban,  a  tanításban.  Nagyon  fontosak  a  tananyagtartalmak is, és persze maguk a hallgatók hozzáállása sem elhanyagolható tényező.  Gyakorlatiasabb, életközelibb feladatok szükségesek ahhoz, hogy olyan fiatalok kapjanak az  alapképzésben diplomát, oklevelet, akik értik is a szakmájukat.   Ezek  az  „életszagúbb”  feladatok,  azt  gondolom,  lelkesebbé  teszik  a  hallgatókat  is,  bár  tapasztalataim szerint egyelőre nehéz őket a szabályos kockából kimozdítani. Egyelőre nem  érzik  túl  jól  magukat,  ha  az  oktató  bátorítja  őket,  hogy  mondják  el  a  véleményüket,  gondolkozzanak, mert az „munkás” feladat. Sokkal kényelmesebb az, ha az oktató beszél, ők  pedig hallgatnak, vagy nem is hallgatják az előadást.  

98 

Napjaink turizmusa 

Természetesen vannak olyan hallgatók is, akiket inspirál, hogy megváltoznak, megváltoztak  az  oktatási  módszerek.  (Ha  megváltoznak  az  oktatási  módszerek.)  Ezt  a  vizsgálatot  a  hallgatókkal  is  el  fogom  végezni.  Hiszen  az  oktatás  másik  főszereplői  a  hallgatók.  Kíváncsi  lennék rá, hogy ők hogyan látják a változásokat. Látják‐e a változásokat? A kutatás következő  lépése ez lesz, megkérdezem a hallgatókat a módszerekkel kapcsolatban, illetve egy attitűd  vizsgálatot tervezek elvégezni a karon tanuló diákokkal.  Egy számomra értékes idézettel szeretném lezárni a publikációmat, mely sorok Klebelsberg  Kunó szájából hangzottak el a két világháború közötti boldog békeidőkben:  „...egyes  tanárok  folyton…ugyanazt  adják  elő.”  „A  magyar  nemzet  nem  használhat  olyan  egyetemi tanárt, aki a katedra magasságaiból elszavalja, elmondja vagy elmotyogja a maga  tudományát,  egyébként  az  ifjúsággal  nem  törődik,  s  azután  ismeretlen  tömegeket  levizsgáztat” (Klebelsberg Kunó,1928)        Irodalom  DIDAKTIKA (2004) – Szerkesztette : FALUS Iván Nemzeti Tankönyvkiadó Bp.   A  PEDAGÓGUSOK  PEDAGÓGIÁJA  (2001)–  Szerkesztette:  GOLNHOFER  Erzsébet  és  NAHALKA  István Nemzeti Tankönyvkiadó Bp.   PETRINÉ  Feyér  Judit  (2004):  A  problémaközpontú  csoportmunka  Oktatás‐módszertani  Kiskönyvtár Gondolat Kiadó Bp.   M.  NÁDASI  Mária  (2003):  Projektoktatás  Oktatás‐módszertani  Kiskönyvtár  Gondolat  Kiadó  Bp.   FALUS  Iván‐KIMMEL  Magdolna  (2003):  A  portfólió  Oktatás‐módszertani  Kiskönyvtár  Gondolat Kiadó Bp.   DR. KAGAN,Spencer(2001): Kooperatív tanulás Önkonet Kft., Bp. 2001.  BÁTHORY  Zoltán  (1992):  Tanulók,  iskolák‐különbségek  –  Egy  differenciális  tanításelmélet  vázlata Tankönyvkiadó Bp.   M. NÁDASI Mária (2000): Adaptivitás az oktatásban. Comenius Bt.   SALVIN,  R.E.  Cooperative  Learning.  In  Anderson,  L.W.(ed):  International  Encyclopedia  of   Teaching and Teacher Education. Oxford, Pergamon. 139‐143.o. 1995.  BEVEZETÉS  A  PEDAGÓGIAI  KUTATÁS  MÓDSZEREIBE  (2000)  –  Szerkesztette:  FALUS  Iván  Műszaki Könyvkiadó Bp.  NYME‐AK Kari önértékelés 2007. január 31. Győr  NYME‐AK Tanulmányi tájékoztató 2009/2010. Győr.  BARAKONYI  Károly  (2006):  EFT  kompatibilis  mesterszakok  In.:  Iskolakultúra.  március  http://epa.niif.hu/00000/00011/00102/pdf/vita2006‐3.pdf Leöltés ideje: 2011. március 14.  ftp://ftp.oki.hu/jka2k_hatter/05_modszer.pdf    Nádasi  Mária:Oktatási  módszerek  (letöltés  ideje:2011.  https://www.nive.hu/kutatas_fejlesztes/felnottkepzes_kutatas_2003‐ 2007/2006pdf/01_kadocsa.pdf ( a letöltés ideje: 2011. március 20.)         

99 

Apáczai‐napok 2011 

 

100