MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR POLGÁRI JOGI TANSZÉK
A SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁS ÉS A SAJTÓPER SZABÁLYAI
SZAKDOLGOZAT
SZERZŐ: SPINDA CSABA TANKÖR: J-505 KONZULENS: DR JUHÁSZ ÁGNES EGYETEMI ADJUNKTUS
MISKOLC 2013. 1
UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF CIVIL LAW
THE RULES OF THE PRESS READJUSTMENT AND THE LIBEL SUIT
THESIS
AUTHOR: SPINDA CSABA STUDY GROUP: J-505 SUPERVISOR: DR JUHÁSZ ÁGNES ASSISTANT PROFESSOR
MISKOLC 2013. 2
Tartalomjegyzék
I. Bevezetés ....................................................................................................................... 5 II. A személyiségi jog megsértésének módjai .................................................................. 7 2. 1. A jogsértés általában ............................................................................................. 7 2. 1. 1. Valótlan tény közlése .................................................................................... 8 2. 1. 2. Valótlan tény híresztelése ............................................................................. 9 2. 1. 3. Valóságos tények hamis színben való feltüntetése ..................................... 10 2. 2. Vélemény, értékelés, bírálat................................................................................ 11 2. 2. 1. Téves idézet ................................................................................................ 11 2. 2. 2. Sértés ........................................................................................................... 11 III. A sajtó-helyreigazítási szabályozás funkciója és elhelyezése .................................. 12 3. 1. Sajtó-helyreigazítás de lege lata ......................................................................... 12 3. 2. A véleménynyilvánítás szabadsága .................................................................... 13 IV. Sajtó-helyreigazítás elméleti és gyakorlati síkon ..................................................... 16 4. 1. Sajtó-helyreigazítás a magyar jogrendszerben ................................................... 16 4. 2. A sajtó-helyreigazítás gyakorlata az új szabályozási környezetben ................... 17 4. 2. 1. A szabályozási rendszer átalakulása ........................................................... 17 4. 2. 2. A sajtó-helyreigazítás megváltozott szabályai ............................................ 19 V. A sajtó-helyreigazítás alanyi oldala ........................................................................... 20 5. 1. Az igényérvényesítő személye............................................................................ 20 5. 2. A helyreigazításra kötelezett személy................................................................. 21 VI. A helyreigazítás határideje ....................................................................................... 25 VII. A helyreigazító közlemény és a válaszjog .............................................................. 27 VIII. Sajtó-helyreigazítás az Interneten .......................................................................... 29 8. 1. A helyreigazításra kötelezett személy................................................................. 29 8. 2. A helyreigazítási igény bejelentése..................................................................... 33 8. 3. Az igényérvényesítési határidő ........................................................................... 34 8. 4. A helyreigazítás formai követelménye ............................................................... 34 8. 5. A helyreigazítás megtagadásának lehetséges esetei ........................................... 36 IX. A helyreigazítás bővítési kísérlete, a „Lex Répássy” ............................................... 37
3
X. Közszereplők.............................................................................................................. 41 XI. A sajtóper .................................................................................................................. 45 11. 1. Az első magyar sajtóper története ..................................................................... 45 11. 2. A pert megelőző kötelező eljárás ...................................................................... 46 11. 3. A sajtó-helyreigazítási per elsőfokú eljárási szabályai ..................................... 50 11.4. A sajtó-helyreigazítási per jogorvoslati szabályai ............................................. 53 Összegzés ........................................................................................................................ 56 Felhasznált irodalom ....................................................................................................... 57 Hivatkozott jogszabályok, felhasznált jogforrások ......................................................... 60 Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatai ............................................................... 62 Feldolgozott bírói gyakorlat............................................................................................ 63 Internetes források .......................................................................................................... 64
4
I. Bevezetés
A sajtó-helyreigazítás a polgári jog egy különleges személyiségvédelmi eszköze. Amennyiben valakiről valótlan tényt állítanak, híresztelnek, való tényt hamis színben tüntetnek fel, a lehető legrövidebb időn belül igényt tarthat arra, hogy a sajtótermékben olyan helyreigazító közlemény jelenjen meg, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy a korábban közölt tartalom megalapozatlan és ezzel szemben melyek a való tények. Manapság az információ gyors áramlása a média és a sajtó területén azt eredményezte, hogy az emberek mindennapjait átszőve képes alakítani a közönség véleményét, gondolkodásmódját. A sajtó fő célja a valósághű tájékoztatás, amiért felelősséggel is tartozik. Akkor valósághű a tájékoztatás, ha híven tájékozatnak a valóságról, valamint nem sértik mások személyiségi jogait. Ezt emeli ki Jobbágyi Gábor, amikor így fogalmaz: „Egy nyílt, demokratikus társadalomban a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadsága alapvető emberi és politikai jog. Így a sajtónak kettős követelménynek kell megfelelnie: a sajtó és véleménynyilvánítás szabadsága mellett gondosan őrizkednie kell a személyiségi jogok megsértésétől.”1 A sajtó-helyreigazítás megjelenése óta egységes álláspont létezik arról, hogy a helyreigazítási kötelezettséget nemcsak a közlést tevő fél által előadott tényállítás, hanem a mások értesülésére alapított tények híresztelés is megalapozza. Kis János felhívta a figyelmet arra, hogy az újságíróknak nincs kapacitásuk arra, hogy kellő körültekintéssel ellenőrizzék az összes olyan állítást, amelyről tudósítanak. Álláspontja szerint, ha az újságírót azon tényállások valóságáért is felelősség terhelné, amelyről tudósít, akkor vagy hallgat róluk, vagy rögtön a közléskor állást is foglal. A tudósítónak csak a beszámoló valósághűségéért kellene felelősséggel tartoznia, az ismertetett állítások valódiságáért viszont annak kellene felelnie, aki azt tette.2 Ezzel szemben Petrik Ferenc arra hivatkozott, hogy a sajtónak gyorsnak kell lennie, ami azonban nem teszi lehetővé azt, hogy a közlés előtt teljes bizonyítást nyerjen a közlemény valóságtartalma. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a sajtót ne terhelné helyreigazítási kötelezettség.
1 2
JOBBÁGYI Gábor: Személyi és családi jog, Szent István Társulat 2000., 76. oldal KIS János: Egy sajtóper tanulságai (Magyar Hírlap 2001. január 11.)
5
Igenis terheli, mégpedig azért, mert sajtó-helyreigazítás esetén nem a sajtó elmarasztalása a cél, hanem a sérült személyiségi jogok reparációja.3 Dolgozatomban bemutatom a személyiségi jog megsértésének módjait. Kitérek a helyreigazítás alapjául szolgáló szabályok változásaira, felvázolom az igényérvényesítés személyi és időbeli kritériumait. Továbbá elemzem a sajtó-helyreigazítás internetes szabályait is, mivel a helyreigazítás egyaránt előfordul a digitális és nyomtatott környezetben is. Végül a sajtóper szabályait és annak törvényi rendelkezéseit mutatom be, a bírói gyakorlatból vett példákon keresztül. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan téma, amit nem lehet elégszer vizsgálat tárgyává tenni, hiszen a szabályozás is folyton változik és törvényi előírásaival a hétköznapi embereknek éppúgy tisztában kellene lenniük, mint akár a jogszabályokban jártasaknak.
3
PETRIK Ferenc: A személyiség jogi védelme – a sajtó-helyreigazítás, HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2001. XV. Fejezet 256. oldal
6
II. A személyiségi jog megsértésének módjai
2. 1. A jogsértés általában A sajtó-helyreigazítás a törvényben meghatározott jogsértés bekövetkezte esetén vehető igénybe. A sajtó-helyreigazítási igény elbírálásakor a sajtóközleményt egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni. Az összetartozó részeket összefüggésben kell értékelni és figyelemmel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. Nem adnak alapot a helyreigazításra a helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös részletek. A betű szerinti, formális értelmezés ellentétes a helyreigazítás céljával. Az elbírálás során nem szabad a felhasznált kifejezéseket elszigetelten vizsgálni. Fontos szempont a szövegkörnyezet, az egymással összetartozó részek összefüggésben történő vizsgálata, ugyanis ha összefüggéseiben – az egészhez képest lényegtelen mértékben tér el a valóságtól – megfelel a valóságnak, akkor ez esetben nincs szükség a helyreigazításra. Ugyanis nem vezetne helyes eredményre a tényállítások feldarabolása és szétosztott részek külön-külön vizsgálata.4 A valótlan tények állítása írásbeli vagy szóbeli közlemény közzétételével történik. Lehetséges azonban képi úton is, mégpedig a valóságtól eltérő tervrajz, alaprajz, fénykép, televízióban és interneten megjelenő tartalom közlésével is. Nem a műfaj határozza meg, hogy sajtóközleményről van-e szó, ezt igazolja, hogy sajtóhelyreigazítás akkor is kérhető, ha a valótlan állítást például novella tartalmazza.5
4 5
PK. 12. szám Legfelsőbb Bíróság Pf.I.20.224/1973.
7
2. 1. 1. Valótlan tény közlése Elegendő a tény valótlanságának bizonyítása, nem szükséges, hogy a tény az emberi méltóságot, becsületet sértse. Képek közlése esetén a képet és a képhez csatolt szöveget együtt kell értékelni a tekintetben, hogy a közlés valótlan tényállást fejez-e ki. Ha a valótlan állítás fényképen ábrázolt személyekre vonatkozik, indokolt lehet a fénykép ismételt közzététele.6 Ide kapcsolódik a Legfelsőbb Bíróság egyik ítélete, amelynek alapjául az elsőfokú bíróság azon döntése szolgált, amellyel helyt adott a felperes keresetének: Az elsőfokú bíróság részben helyt adva a felperes keresetének, kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő legközelebbi lapszámban tegyen közzé helyreigazítást, mely szerint a lap 1992. november 24-i számában „Útilapu pedagógusoknak” címmel „Városházi variációk – törvényen kívül” alcímmel megjelent közleménye valótlanul állította, hogy a polgármesteri Volvót ötmillió forintért vásárolták. A Polgármesteri Hivatal által vásárol Volvo gépkocsi beszerzési ára 1. 633. 000 Ft volt. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklása szerint a cikk a gépkocsi vételárát valótlanul közölte, ezért az akkor hatályban lévő Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest helyreigazításra. A pedagógusok elbocsátásával kapcsolatban szöveghű közlést állapított meg. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, melyben az ítélet megváltoztatását és az eredeti sajtó-helyreigazítási kérelmének való helyt adását kérte. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban a pedagógusok elbocsátásával kapcsolatos alperesi állítás tekintetében elfoglalt jogi álláspontjával azonban a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet. A cikk bevezető része határozott tényként közli a felsorolt pedagógusok elbocsátásának tényét. Ezzel szemben a valóság az, hogy az önkormányzat munkahely megszüntetés és nem pedig elbocsátás lehetőségét vetette fel. Így a felperes valótlan tény közlése miatt alappal kérte a helyreigazítást. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, mikor a felperes által kifogásoltakat az alperes véleményeként értékelte és ezért a felperes keresetét elutasította. 6
PETRIK i.m. 252. oldal
8
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés keretei között a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest további sajtó-helyreigazításra kötelezte.7
2. 1. 2. Valótlan tény híresztelése Akkor valósul meg, ha a sajtó mástól származó – valótlannak bizonyuló – tényt közöl. Nem mentesíti tehát a sajtót, ha a riporter szóbeszédekre, bejelentésekre hivatkozik vagy más személy nyilatkozatát hírügynökségtől veszi át, és nem saját állításaként tudósítja az adott hírt. Ha valamit megtörténtként állítanak, akkor is tényállásként kezelendő, ha egyébként nincs alapja.8 Ide kapcsolódik a Legfelsőbb Bíróság egyik ítélete, amelynek alapjául az elsőfokú bíróság azon döntése szolgált, amellyel helyt adott a felperes keresetének: Keresete szerint a sajtóközlemény valótlanul híresztelte, hogy a párt jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg. A jogerős ítélet a felperese keresetét azért utasította el, mert a sajtóközlemény egy „értékítélet alakjában jelentkező következtetés”, amely tényállítást nem tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság szerint a sajtó-helyreigazítás, mint sajátos személyiségvédelmi eszköz vélemény, értékítélet, bírálat esetén nem vehető igénybe. Az újságcikk egészét értelmezve kellett eldönteni, hogy mi volt a cikk mondanivalója. Ugyanis a burkolt tényállítások is a helyreigazítás alapjául szolgálnak. A riport bevezető része azt taglalta, hogy az O. család polgárosodásában szerepet játszott-e az, hogy a család egyik tagja az elmúlt tíz évben a politikai élet egyik meghatározó személyisége lett. A kifogásolt közlemény mondanivalója ugyanis az a feltételezés volt, hogy a párt vezetőjének magánvagyona gyarapodott a székház értékesítését követően. Ez azonban nem vélemény, hanem tényállítás, amelynek forrása az egyes párttagok vélekedése.9
7
Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20 104/1993. PETRIK i.m. 254. oldal 9 Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV. 20. 367/2000. 8
9
2. 1. 3. Valóságos tények hamis színben való feltüntetése Megvalósulhat,
ha
a
sajtó
valamely
nyilatkozat
lényeges
értelmének
megváltoztatásával, a nyilatkozat egyes érveinek kihagyásával tünteti fel hamis színben a valóságot. Például ilyennek minősül, ha valakit hozzájárulása nélkül, úgy tüntetnek fel egy sajtóközleményben, hogy adott áruval kapcsolatban reklámtevékenységet végez.10 Ide kapcsolódik a Legfelsőbb Bíróság egyik ítélete, amelynek alapjául az elsőfokú bíróság azon döntése szolgált, amellyel helyt adott a felperes keresetének: A jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes az újság 1998. március 18-án megjelent számában „Viharos vita” című cikkében megsértette a felperes jóhírnevét: „Dr. N. M. képviselő kivételével – aki távozott – testület megszavazta a nyilvánosságot. A polgármester és Dr. N. M. képviselő megállapodást kötöttek a kincstárral, amely a testület érdekeivel ellentétes volt”. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint – melyet az ülés jegyzőkönyvére alapozott – a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a kifogásolt sajtóközlemény a képviselő testületi ülés tartalmáról és a felperes személyéről nem a valóságnak megfelelően tudósított. Az kétségtelen, hogy a felperes eltávozott az ülésről, de nem azért mert a lakóközösség nyilvánossága ellen, hanem a televízióban való megjelenése ellen tiltakozott. Valamint az is valótlan, hogy egyedül a felperes szavazott a televíziós közvetítés ellen. Tartalmilag a sajtóközlemény azt fejezi ki, hogy a felperes a lakosság érdekeivel ellentétes szerződést jogosulatlan anyagi ellenszolgáltatás miatt kötött, holott a valóságban a felperes saját maga nem kötött szerződést a Kincstári Vagyonkezelő Szervezettel, csak részt vett a tárgyaláson. A való tényeket a sajtóközlemény oly módon csoportosította és mutatta be, hogy tartalmilag más értelmet nyert és így a felperes érdekeit sértő, valótlan tényállításként jelent meg.11
10 11
PETRIK i.m. 257. oldal Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV. 21.492/1993/3
10
2. 2. Vélemény, értékelés, bírálat A véleménynyilvánítás, az értékelés, a bírálat, valamint a politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja,12 mivel a helyreigazítás tényállításokra korlátozódik. Az ilyen tárgyú közlemények természetesen olyan tényállításokat, tényközléseket is tartalmazhatnak, melyekre vonatkozóan esetenként éppen a rendelkezésre álló előzmények, adatok alapján állított, illetve feltételezett tények valósága vagy valótlansága a vita tárgya. Ebben az esetben tehát sincs helye sajtó-helyreigazításnak. Ezt támasztja alá azon Bírósági Döntés, mely szerint „[a] véleményt, bírálatot, kritikát megfogalmazó sajtóközlemény sajtóhelyreigazítás alapjául akkor sem szolgálhat, ha az egyébként a személyiségi érdekek esetleges sérelmével jár. A tényállítás és a véleménynyilvánítás elhatárolása az ún. bizonyíthatósági teszt alapján történhet: az a közlés, amelynek valósága vagy valótlansága bizonyítható – tény; amelynek valóságtartalma nem bizonyítható, az vélemény.13
2. 2. 1. Téves idézet Más a megítélés, ha a sajtóközlemény a megbírált személyt tévesen idézi és ezzel a megbírált személyiségét érintően tesz valótlan állítást, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A tényállítás az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén sajtóhelyreigazítás alapja lehet.
2. 2. 2. Sértés A sajtóközleményben foglalt álláspont, bírálat, értékelés nem felel meg társadalmi rendeltetésének akkor sem, ha a közlemény más személyiségét sértő valótlan tényállítást nem tartalmaz ugyan, de lealacsonyító, bántó, sértő kifejezés szerepel benne, mely sérelmet okoz. Azonban ilyen sérelem orvoslása nem a sajtó-helyreigazítás, hanem a törvényben biztosított egyéb jogok érvényesítése (például nyilvános elégtétel) útján történhet meg.14
12
Lásd PK. 12. szám, III. BDT 2012. 653. 14 Cégvezetés (archív) 99. szám (2006. július 1.) www.cegvezetes.hu/2006/07/vedelem-a-sajtovalszemben/ (letöltés dátuma: 2013. február 2.) 13
11
III. A sajtó-helyreigazítási szabályozás funkciója és elhelyezése
3. 1. Sajtó-helyreigazítás de lege lata A helyreigazítás minden európai államban létezik, valamilyen formában. Rádió és televízió esetén a 89/552/EGK irányelv15 előírja a válaszadás jogát, vagy az azzal egyenértékű jogorvoslatok jogát, és meghatározza az ezek gyakorlására követendő eljárást, valamint biztosítja, hogy erre megfelelő idő álljon rendelkezésre.16 A
common
law
országok,
mint
például
az
Egyesült
Királyság, az Egyesült Államok és Ausztrália, nem biztosítják a válaszadás és a helyreigazítás jogát. Több európai országban, így Svájcban, Németországban, a spanyol Alkotmánybíróság 1989-ben született döntését követően Spanyolországban, Ausztriában és Hollandiában is kizárólag a tényállítás szolgálhat a helyreigazítás alapjául, vélemény vagy értékelés nem.17 Az 1914. évi XIV. törvény 4. fejezete (20-24. §) értelmében a helyreigazítást nem a személyhez fűződő jog megsértésének következményeként kezelték, hanem annyi szerepet szántak neki, hogy megteremtse a téves közlés kijavításának lehetőségét. A sajtó-helyreigazítási szabály az 1977-es novellával került a Ptk.-ba. Az 57/2001. (XII. 5.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megkísérelte meghatározni a helyreigazítás célját. Eszerint, a sajtó-helyreigazítás legfőbb célja, hogy az emberi méltóság, a jó hírnév sérelmét okozó körülmény az adott helyzetben ne maradjon kizárólagos ismeretforrás a külvilág számára, hanem ugyanazok számára, akik az első közleménnyel megismerkedhettek, kapjanak tájékoztatást a valós tényekről és az érintett személy álláspontjáról.18
15
A Tanács irányelve (1989. október 3.) a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról HL L 298.,1989.10.17., 23-30. oldal 16 89/552/EGK irányelv, 23. cikk 17 Kukorelli István 57/2001. (XII. 5.) AB határozathoz tett különvéleménye 18 Közzétéve: a Magyar Közlöny, 2001. évi 137. számában
12
Nehezen állapítható meg az AB határozatnak a sajtó-helyreigazításra való alkalmazhatósága, mivel a többségi határozathoz négy különvélemény és egy párhuzamos
vélemény
született,
melyből
három
szerint
a
válaszadás
joga
alkotmányellenes. A de lege lata esetében a fő kérdés mégis az, hogy sem a hatályos szöveg, sem a javaslat nem tartalmaz egyértelmű megállapítást arra nézve, hogy mikor lehet a bírósághoz fordulni.19 Törő
Károly
szerint
„a
sajtó-helyreigazítás
olyan
különös
polgári
jogi
személyiségvédelmi eszköz, amelynél az érvényesítés anyagi jogi feltétele a Ptk. VII. fejezetében meghatározott jóhírnév sérelme”.20 Vagyis a Ptk. nem biztosítja azon állítások helyreigazítását, amelyek a jóhírnevet nem sértik.21
3. 2. A véleménynyilvánítás szabadsága Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy mik is valójában a védendő alkotmányos értékek és mi szolgálja ezeket. A sajtó szabadságát azért védi az Alaptörvény, mert az az alapvető biztosítéka a véleményformálás szabadságának, mely az emberi méltósághoz való jognak és a véleménynyilvánítás szabadságának szükségszerű feltétele. A sajtó, a véleményformáláshoz szükséges információszerzésnek és a véleményformálásnak kiemelt fontosságú eszköze.22 Az Alkotmánybíróság értelmezésében az emberi méltóság a személyiségi jogok „anyajoga”.23 A testület az emberi méltóság mellett a véleménynyilvánítás szabadságát is „anyajogként” határozta meg, amelyből a többi „kommunikációs alapjog” ered. Eszerint a sajtószabadság, az információszabadság, a művészi szabadság, a tudományszabadság, a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a gyülekezési jog.24
19
GÁRDOS-OROSZ Fruzsina: Észrevételek az új Polgári Törvénykönyv javaslatának a sajtóhelyreigazításra vonatkozó szabályaihoz, In: Acta Humana, XVIII. Évfolyam, 2007. évi 18 szám, 38-40. oldal, 39. oldal 20 TÖRŐ Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban, KJK, Budapest, 1979, 385. oldal 21 GÁRDOS-OROSZ i.m. 40. oldal 22 GÁRDOS-OROSZ i.m. 41. oldal 23 8/1990. (IV. 23.) AB határozat, közzétéve: a Magyar Közlöny 1990. évi 35. számában 24 30/1992. (V. 26.) AB határozat, közzétéve: a Magyar Közlöny 1992. évi 53. számában
13
A testület értelmezésében az anyajog „ereje” sugárzik át a belőle fakadó speciális jogokra.25 A két anyajog párhuzamos érvényesítése ellentétet mutat. Ütköző alapjogok esetén a jogos és jogellenes magatartás elkülönítésekor bizonyos szempontok a jogértelmezés segítségére vannak. Ilyenek például az Mttv. alapelvei. Az Mttv. 3.§-a sajtószabadságról szól, az 5. § pedig a tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz való jogról. Utóbbi szerint, az állam polgárainak joga van értesülni az őket, illetve a nyilvánosságot érintő kérdésekről. A sajtószabadság azért védett érték, mert a közösség vitáit csak a sajtón keresztül lehet lefolytatni és egy demokratikus társadalom szabad sajtó nélkül nem létezhet. A tartalomszabályozásban fellelhető pozitív jellegű, tevőleges magatartást előíró normák a demokratikus közvélemény kialakulását, vagy a nemzeti és európai kultúra védelmét szolgálják. Az emberi jogok védelme a negatív kötelezettségek egyike, tehát tartózkodásra kötelez, amely a demokratikus nyilvánosság megfelelő működését védi. Az Smtv. által meghatározott negatív kötelezettségek tiszteletben tartása a vita lefolytatásának feltétele. A sajtószabadság korlátjaként megjelenő szabályok legfőbb indoka a néző/hallgató/olvasó érdekeinek védelme.26 Fontos szempont, hogy a sajtó szabadsága nem öncélú érték. A szükségességiarányossági vizsgálatnál azt kell vizsgálni, hogy a kitűzött alkotmányos célhoz hogyan viszonyul a korlátozás. 27 Ezzel ellentétben Sajó András szerint: „[a] fejlett információs környezet, az elektronikus világháló kiépülése, és használatának mindennapivá válása, az elektronikus
véleménynyilvánítás
lehetősége,
az
állam
és
polgárai
közötti
információáramlás rendkívüli felgyorsulása nem csupán a hamis tájékoztatás, híresztelés elterjedésének nagyságát és gyorsaságát növeli, hanem a cáfolat, a valóságnak
megfelelő
tények
közlésének
és
bizonyításának
lehetőségeit
és
eredményességét is.”28
25
21/1996. (V. 17.) AB határozat, közzétéve: a Magyar Közlöny 1996. évi 39. számában KOLTAY András – LAPSÁNSZKY András: Az új magyar médiaszabályozás alkotmányossági kérdései, In: Iustum Aequum Salutare, 2011. (VII. évf.) 2. szám, 31- 137. oldal, 49. oldal 27 GÁRDOS-OROSZ i.m. 41. oldal 28 18/2000 AB határozat, közzétéve: a Magyar Közlöny 2000. évi 54. számában, lásd erről bővebben: SAJÓ András : Sajtó-helyreigazítás és sajtójog, A Schmidt ítélet margójára, In: Jogtudományi Közlöny, 2001 (V. évf.) 5. szám, 205-212. oldal, 208. oldal 26
14
Az Alkotmánybíróság szerint a véleménynyilvánitás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó tudatában van a közlés valótlanságának, vagy foglalkozása szerint elvárható lett volna a tények vizsgálata, de ezt a gondosságot elmulasztotta.29 Valamely tény közlése is véleménynek tekinthető, hiszen a közlésnek a körülményei is tükrözhetnek eredményt, tehát a véleménynyilvánitás csupán az értékítéletekre korlátozódik.30 Ezekből kitűnik, hogy az Alkotmánybíróság:
figyelembe veszi a megváltozott társadalmi helyzetet
hajlik arra, hogy a megkérdőjelezze az objektív felelősség helyességét a sajtóügyekben
a tény és a vélemény közötti határt rugalmasan kezeli
Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy az Alkotmánybíróságnál támogatásra találhat egy olyan jogszabálymódosítás, amely az objektív felelősséget megszüntetné, valamint a sajtót hozná kedvezőbb helyzetbe, a közszereplővel szemben. Halmai Gábor és Tóth Gábor Attila tankönyvében olvasható, hogy a véleménynyilvánitás szabadsága nemcsak a hírek közlésének és továbbításának jogát öleli fel, hanem függetlenül a közlés módjától, a közlemény értékétől és erkölcsi minőségétől mindenféle közlés szabadságát mások irányába. A valótlan tényállítások, tehát védelmet éreznek, mert nincs jogi kötelezettség az igazmondásra. Egy esetben azonban van kivétel, ha ezt jogszabály külön előírja.31
29
ABH 1994, 219., 231. ABH 1994, 219, 230 31 HALMAI Gábor-TÓTH Gábor Attila: Emberi jogok, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 429. oldal 30
15
IV. Sajtó-helyreigazítás elméleti és gyakorlati síkon
4. 1. Sajtó-helyreigazítás a magyar jogrendszerben 2010 végéig a sajtó működésével kapcsolatos szabályokat a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény – Sajtótörvény – (a továbbiakban: Stv.), a részletszabályokat pedig az ennek végrehajtásáról szóló 12/1986. (IV. 22.) MT rendelet tartalmazta. A sajtó-helyreigazítás anyagi szabályait a Ptk 79. §-ában, eljárásjogi szabályait a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban Pp.) XXI. fejezetében rögzítették. A helyreigazítás jogi szabályozása jelen formáját 2011-ben érte el, mikor két új törvény, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV.
törvény
(a
továbbiakban
Smtv.)
és
a
médiaszolgáltatásokról
és
a
tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban Mttv.) lépett hatályba. Az említett két jogszabály hatálybalépéséig a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) 79. § (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett a sajtó-helyreigazításról: „(1) Ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel – a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül – követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás).” A jelenleg hatályos Ptk. annyit szól a sajtó-helyreigazításról, hogy a jogintézmény szabályait az Smtv. és az Mttv. állapítja meg. Az Smtv. külön, az V. cím („Sajtóhelyreigazítási jog”) alatt szabályozza a helyreigazítási jogot. Változás viszont az új szabályozásban, hogy az Smtv. kiveszi a törvényszövegből a filmhíradó kategóriáját. Az Mttv. a sajtó- és médiajog szempontjából lényeges, alapvető fogalmakat határoz meg, mint a sajtótermék, média, vagy médiaszolgáltató. A sajtó-helyreigazítás egy speciális polgári jogi szankció, melynek alkalmazásához nem szükséges a jóhírnév tényleges sérelme, valamint, hogy a hamis közlés sérelmes legyen, pusztán a tényállásszerű magatartás (a hamis tény közlése, illetve a való tény hamis színben történő feltüntetése) elegendő a felelősség megállapításához.
16
A sajtó-helyreigazítást először a sajtóról szóló 1914. évi XIV. törvény (20-23. §) vezette be jogrendünkbe, újabb felbukkanása az 1977-es Ptk.-novellához kötődik.32 A helyreigazítás intézményének bevezetését több tényező is indokolta, így például: a védelem gyorsasága; a sérelem orvoslása; ugyanazon, vagy legalábbis jelentős részben egymást átfedő nyilvánosság megcélzása a helyreigazítással, mint amelyik a sérelmes állításról értesült. Sajtó-helyreigazítás csak tényállításokkal szemben alkalmazható. A kifogásolt közlést tartalmuk alapján kell megítélni (PK 12. szám). Helyreigazítás alapja lehet például, ha az interjút készítő riporter később módosítja az általa feltett kérdéseket és ezzel változatlanul hagyja a választ. 33
4. 2. A sajtó-helyreigazítás gyakorlata az új szabályozási környezetben 4. 2. 1. A szabályozási rendszer átalakulása Szórványos jelleggel vetődött fel az elmélet és a gyakorlat szintjén a módosítás igénye. Petrik Ferenc írása szerint a Ptk. Személyek című könyvének „A személyiség jelentőségét jobban kimutatná egy olyan szabályozás, amely az egyes személyiségi jogokat önállóan, pozitív tartalommal határozná meg. Az előkészítő munka során az a kodifikációs megoldás volt ajánlatos, hogy a törvény ne tilalmat, hanem a személyt megillető személyiségi jogot állapítsa meg. Többen tartottak attól, hogy ez a javaslat a Ptk-t az alkotmányjog irányába mozdítja el, ami a jogok pozitív megfogalmazását tartalmazza, azonban a polgári jog nem tudja e jogokat feltétlenül biztosítani. A tulajdonjog biztosításához sem rendelkezik a polgári jog a tulajdonvédelem minden eszközével, azonban a tulajdonjog pozitív definícióját a Ptk. mégis megfogalmazza. Mások attól féltik a törvényszerkesztőt, hogy a pozitív meghatározás szövegezési problémái megoldhatatlan gyakorlati nehézségeket fognak okozni. Azonban ilyen jellegű rendelkezés már most is található a Ptk. 77.§ (1) bekezdésében: „mindenkinek joga van a névviseléshez”.
32
1977. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi. IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről 33 KOLTAY András: Sajtó-helyreigazítás és válaszjog: A sajtószabadság korlátja vagy kiteljesítése?, In: Iustum Aequum Salutare, 2008. (IV. évf.) 4. szám, 143-173. oldal, 150. oldal
17
Továbbra is helyes tehát az a megoldás, miszerint az új törvény a különös személyiségi jogokat pozitív tartalommal határozza meg. Azt, hogy a törvény a „személyhez fűződő jogok” vagy a „személyiségi jogok” kifejezést használja-e újabb kérdést vetett fel. A Ptk. szövegezői a magánszemély fogalom helyett inkább a személy kifejezést használták, ideértve valamennyi jogalanyt. A személynek pedig sokféle joga lehet, így a személyhez fűződő jog fogalmával elkerülhető az az állásfoglalás is, mely szerint a polgári jognak elkülönült része-e a személyi jog.34 A válasz attól függ, hogy a jog tárgyát miként határozzuk meg. Ha a személyiséget a személy különös minőségének fogjuk fel, úgy helyesebb személyiségi jogról rendelkezni.35 Nincs helye helyreigazításnak a korábbi Ptk. és a PK. szerint, ha:
a sajtó a nyilvános rendezvényen elhangzottakról, a nyilatkozó pontos megjelölésével, szöveghűen tudósít;
a sajtó számára adott nyilatkozatot teszi közzé;
a tudósítás tárgya döntések, határozatok ismertetése;36
A helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra;
Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja;37
A sajtó-helyreigazítás alapja valójában nem más, mint a valótlan tényközlés.38
34
PETRIK Ferenc: A személyiségi jogok az új Polgári Törvénykönyvben, In: Magyar Jog, 2004. (51. évf.) 5. sz. 257-271. oldal, 258. oldal 35 SZLADITS KÁROLY: A magyar magánjog vázlata, I. rész, Grill, 1933. 5. oldal 36 2009. évi CXX Törvény 2: 93. § 37 PK 12. szám 38 KISS Tibor: A sajtó-helyreigazítás gyakorlata az új szabályozási környezetben, In: Magyar Jog, 2011. (LVIII. évf.) 11. szám 651-657. oldal, 652. oldal (a továbbiakban: KISS[1])
18
4. 2. 2. A sajtó-helyreigazítás megváltozott szabályai Az új szabályozás eleinte komoly kihívások elé állította a bírósági gyakorlatot, olyan
kérdésekben,
mint
például
a
helyreigazításra
kötelezett
személyének
meghatározása. A kérdés az, hogy a megváltozott szabályokat az ítélkező fórumok hogyan tudják átültetni a gyakorlatba. A való tények közlését nem kell kérnie az igényérvényesítő félnek, de amennyiben petitumot fogalmaz meg, a bizonyítási teher rajta nyugszik. Ha a közölt tartalom személyiségi jogokat is sért, a sértett személy egyéb személyiségi jogi igény érvényesítésére is jogosult, függetlenül a sajtó-helyreigazítás iránti igény érvényesítésétől.39
39
Uo. 653. oldal
19
V. A sajtó-helyreigazítás alanyi oldala
5. 1. Az igényérvényesítő személye Alapvető kérdés, hogy ki lehet ezen jogvédelmi eszköz jogosultja, ki terjeszthet elő helyreigazítási igényt. A kérdés megválaszolásához anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket is meg kell vizsgálni. Az Smtv. csak arra utal, hogy akiről valótlan tényközlés történik, az igénybe veheti a sajtó-helyreigazítást. Az eljárásjogi rendelkezés szerint, az igényjogosultak meghatározása a korábbi szabályozás szerint történik, így a Ptk. 85. §-a (1) bekezdése alapján, mely szerint a személyhez fűződő jogokat, csak személyesen lehet érvényesíteni. Itt említendő még a PK 13. számú állásfoglalás I. pontja,
amely alapján
sajtó-helyreigazítást
az
kérhet,
akinek
személyére
a
sajtóközlemény nevének megjelölésével utal, vagy akire a médiatartalom nevének megjelölése nélkül vonatkozik, ha annak tartalmából személye valamilyen módon felismerhető akár egy tágabb, akár egy szűkebb (pl. szakmai) közösségben. A sajtó helyreigazítás iránt a jogi személy önkormányzat is érvényesíthet igényt, tisztségviselője nevében azonban – ha a közlemény név szerint vagy közvetett utalással kizárólag a polgármestert jelöli meg – sajtó helyreigazítást nem kérhet.40
Akinek személyére a közlemény semmilyen módon nem utal, nem léphet fel sajtóhelyreigazítás iránti igénnyel. A helyreigazítás alanya, tehát minden érintett személy, természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany lehet. Újabb kérdést vet fel azon eset, ha egy közleményben egy szerkesztőségről állítanak valótlant. Indíthat-e vajon ilyen esetben pert maga a szerkesztőség, vagy csak a kiadó? A Pp. szerint ilyen esetben a megjelölt szerv félként jár el akkor is, ha egyébként nincs perbeli jogképessége. A szabályozás eredeti szövege a „megjelölt szerv” körében visszautal a hírügynökségre és a médiatartalom-szolgáltatóra, mely természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság lehet.
40
Legfelsőbb Bíróság Pf. II. 20. 647/2009
20
Így egy önálló jogalanyisággal nem rendelkező szerkesztőség nem lehet peres fél egyik oldalon sem, tehát felperesként sem.41 „A felsőoktatásról szóló törvény értelmében csupán a Hallgatói Önkormányzatok
Országos
Konferenciája
minősül
jogi
személynek
és
rendelkezik
perbeli
jogképességgel. Az egyes hallgatói önkormányzatok csak az önkormányzati joguk megsértése esetén, meghatározott körben rendelkeznek perbeli jogképességgel, és biztosítja a törvény a közvetlen bírósághoz fordulás jogát. Sajtó helyreigazítás iránti peres eljárást a hallgatói önkormányzat nem indíthat.”42 A sérelmes sajtóközlemény ellen, akár ugyanazon tényállítások tekintetében a jogi személy és a jogi személy alkalmazottjaként érintett természetes személy is felléphet, akár együtt, akár külön perben is. 43
5. 2. A helyreigazításra kötelezett személy Itt azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy kivel szemben érvényesítő a sajtóhelyreigazítás iránti igény. Az anyagi jogi szabály alapján, bármely médiatartalomban megjelenő közlemény miatt van helye helyreigazításnak. Az eljárásjogi szabályok szerint a közlemény közzétételétől számított 30 napon belül kérhető a kiigazítás a médiatartalom-szolgáltatótól vagy a hírügynökségtől. Ha a helyreigazítás a határidőn belül nem történik meg, az igénylő fél pert indíthat a médiatartalom-szolgáltató és a hírügynökség ellen.44 A médiatartalom-szolgáltató definíciója: a médiaszolgáltató, illetve bármely médiatartalom szolgáltatója.45 Az Smtv. szerint médiaszolgáltatónak minősül az a természetes személy, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik a médiaszolgáltatás tartalmának megválasztásáért és meghatározza annak összeállítását.46
41
KISS [1] i.m. 653. oldal Legfelsőbb Bíróság Pf. II. 20. 393/2010 43 Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV. 21. 988/1998/4 44 KISS [1] i.m. 654. oldal 45 Smtv. 1.§ 8. pont 46 Smtv. 1.§ 2. pont 42
21
Szolgáltatásnak, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban EUMSz) 57. cikke szerint a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás minősül, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá. Így szolgáltatásnak minősül:
az ipari jellegű tevékenység
a kereskedelmi jellegű tevékenység
a kézműipari tevékenység
a szabadfoglalkozásúként végzett tevékenység
A médiaszolgáltatás az EUMSz 56. és 57. cikkében meghatározott önálló, nyereség elérése érdekében, üzletszerűen rendszeresen végzett olyan gazdasági szolgáltatás, amelyért a médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget vállal, és aminek elsődleges célja műsorszámok eljuttatása a nyilvánossághoz elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.47 Alapvető követelmény, hogy üzletszerű tevékenységről legyen szó. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban Gt.) nem határozza meg pontosan az üzletszerűség fogalmát, noha használja ezen fogalmat, azonban törvény magyarázata szerint az üzletszerűség általában nyereségre való törekvést jelent gazdasági kockázatvállalás mellett, huzamos, szervezetszerű gazdasági tevékenységet feltételez.48 Fontos tény azonban, hogy nem szükséges ténylegesen felmutatható nyereség megléte ahhoz, hogy gazdasági jellegű szolgáltatásról legyen szó, elegendő a nyereségre való törekvés. Abban az esetben, ha a tevékenységre semmilyen módon nem jellemző a nyereségre törekvés, akkor nem beszélhetünk gazdasági szolgáltatásról.49 A törvény szerint kétféle médiaszolgáltatás létezik:
lekérhető
médiaszolgáltatás:
a
médiaszolgáltató
által
összeállított
műsorkínálat alapján a felhasználó az általa kiválasztott időpontban tekintheti meg, illetve hallgathatja meg a műsorszámokat 47
Mttv. 203. §, 40. pont ZUMBOK Ferenc: A gazdasági társaságokról szóló törvény magyarázata, In: Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2006. 49 VÁRNAY Ernő – PAP Mónika: Az Európai Unió joga, Complex Kiadó, Budapest, 2010, 618. oldal 48
22
lineáris médiaszolgáltatás: a médiaszolgáltató által nyújtott műsorszámok műsorrend alapján történő egyidejű megtekintését, illetve meghallgatását teszi lehetővé50
A lekérhető médiaszolgáltatás fogalmának értelmezéséhez azt kell vizsgálni, hogy: a) ki, illetve mely vállalkozás minősülhet médiaszolgáltatónak, b) az egyéni – időbeli megválasztás lehetőségével is – a hozzáférés megvalósule, valamint c) milyen szolgáltatástípus tartozik a médiaszolgáltatás körébe. a) Médiaszolgáltatónak
az
minősül,
aki
szerkesztői
felelősséget
visel
a
médiaszolgáltatás tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását. Mindazon szolgáltatások esetén, ahol nem a szolgáltató végzi a műsorkínálat összeállítását, nem beszélünk médiaszolgáltatótól, ezért médiaszolgáltatásról sem. Nem minősül médiaszolgáltatónak a közvetítő szolgáltató51 és a műsorterjesztő.52 b) A lekérhető médiaszolgáltatást szokták ún. point to multipoint szolgáltatásnak is nevezni, mivel egyidejű műsorrend szerinti hozzáférés valósul meg, míg a lineárisnál a felhasználó egyedileg – point to point – fér hozzá a műsorszámokhoz egy adott műsorkínálat alapján.53 c) A lekérhető szolgáltatás tárgya a műsorszámok gyűjteménye. A műsorszám az Mttv. 203. § 47. pontja szerint hangok, hangos vagy néma mozgóképek, állóképek sorozata, mely egy szolgáltató által kialakított műsorkínálatban önálló egységet alkot, és amelynek formája és tartalma a rádiós vagy televíziós médiaszolgáltatásokéhoz hasonlítható. A
lineáris
médiaszolgáltatás
médiaszolgáltatásokról szóló irányelv
54
körébe
tartozik
az
Audiovizuális
(a továbbiakban Amsz.), de ide sorolható
50
Mttv. 203. §, 35-36. pont 2001. évi CVIII. Törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről (a továbbiakban Ekertv.) 2. § 1. pont 52 Mttv. 203.§ 51. pont 53 POLYÁK Gábor: A médiarendszer kialakítása, HVG-ORAC, Budapest, 2008, 136. oldal 54 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásról, HL L 95., 2010.4.15., 1-24. o. 51
23
többek között a webcasting (internetes műsor, amely egyéb terjesztési hálózaton nem jelenik meg), a simulcasting (televíziós vagy rádiós műsorok valós idejű digitalizálása és internetes továbbítása), továbbá a near video on-demand (közel igény szerint lekérhető videó). A lineáris médiaszolgáltatásra vonatkozó szabályok alkalmazhatók a képújságra is, amely az Mttv. 203. § 21, pontja szerint lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásban közzétett olyan műsorszám, amely elsősorban szöveges információközlésre szolgál, illetőleg emellett állóképet, mozgóképet, hangot, vagy számítógépes grafikát is tartalmazhat.55 A sajtótermékek közé tartoznak az olyan napilap és más időszaki lap számai, valamint az internetes újságok, amelyeket gazdasági szolgáltatásként nyújtanak és tartalmukért valamely természetes személy, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerkesztői felelősséget vállalnak. Ezek célja elsődlegesen, hogy szövegből, képekből álló tartalmat juttassanak el a nyilvánossághoz szórakoztatás, oktatás, tájékoztatás céljából. Következtetésként elmondhatjuk, hogy a médiaszolgáltatás az elektronikus médiákat (rádió, televízió) jelenti, míg sajtótermék alatt a nyomtatott, internetes sajtót kell érteni.56 Egy önálló jogalanyisággal nem rendelkező szerkesztőség, amely egyik kategóriába sem tartozik, nem médiatartalom-szolgáltató, így a helyreigazítási per alperese a jogi személy médiatartalom-szolgáltató lehet, a szerkesztőség nem. 2011. augusztus 3-tól változás történt a sajtó-helyreigazítási per Pp-ben lefektetett szabályaiban, mely szerint a perbe vonhatók (alperesek) köre kiegészült a sajtótermék szerkesztőségével a korábbi „médiatartalom-szolgáltató” pedig „médiaszolgáltatóra” változott. Továbbra is önállóan perbe vonható kategóriát képez a hírügynökség. A módosításra azért került sor, mert az Smtv-ben lévő fogalom-meghatározások ellenére a „médiaszolgáltató” mibenléte komoly értelmezési nehézségeket okozott a joggyakorlatban.57
55
KOLTAY András – MAYER Annamária – NYAKAS Levente – POGÁCSÁS Anett: A médiaszolgáltatás és a sajtótermék fogalma az új magyar médiaszabályozásban, In: Iustum Aequum Salutare, 2011. (VII. évf.) 4. szám, 71-101. oldal, 85. oldal 56 KISS [1] i.m. 654. oldal 57 2011. évi CVII. törvény egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról, 66. §, (1) bekezdés
24
VI. A helyreigazítás határideje
A sajtó-helyreigazítás határidejére szigorú törvényi határidők vonatkoznak, melyek elmulasztása jogvesztést eredményez. A vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napon belül írásban lehet kérni a helyreigazítást a médiaszolgáltatótól vagy a hírügynökségtől, és mint arra a korábbiakban utaltam, 2011. augusztus 3-ig a szerkesztőségtől nem, hanem csak az annak működését biztosító kiadótól lehetett ezt kérni. A hatályba lépett módosításig, ha az igényérvényesítő fél a kérelmet a szerkesztőséghez címezte, akkor az esetleges per indítására nem volt jogosult, mivel a perindítás feltétele, hogy a pert megelőző helyreigazítási kérelem a megfelelő személlyel szemben legyen előterjesztve. A PK 13. számú állásfoglalása II. pontja szerint a sajtó-helyreigazítás elrendelése iránt, csak akkor lehet pert indítani, ha a helyreigazítást kérő irat a 30 napos határidőn belül érkezik a sajtószervhez. Ha más személyhez érkezett a kérelem, az úgy volt tekinthető mintha, nem is terjesztették volna elő a helyreigazítási kérelmet és a bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdésének f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította. Volt ugyanakkor olyan gyakorlat is, amely szerint a helyreigazító kérelem címzettjeként elfogadta a szerkesztőséget is, azzal magyarázva ezt, hogy a szerkesztőség valójában a kiadó, azaz a médiaszolgáltató egyik szervezeti egysége. Így az annak vezetőjéhez, a főszerkesztőhöz címzett kérelem szabályos, mert a Ptk. 30. § (2) bekezdése szerint a szervezeti egység vezetője a jogi személy képviselőjeként jár el. A helyreigazító közlemény átvétele, ugyanis a szerkesztőség, mint szervezeti egység működése körébe tartozik. A tartalmi kérdésekbe a médiaszolgáltató nem szól bele. Az Smtv. a helyreigazító kérelem címzettjeként a médiaszolgáltatót határozza meg és a szerkesztőséget nem tekinti a jogi személy szervezeti egységének, mert a minősülés szempontjából a fizikai, térbeli egységekre tagozódás számít. A Ptk. szervezeti egységekre vonatkozó felsorolása alapján a telep, üzem, iroda, gyáregység szervezeti egységnek minősül. Ebbe a körbe, a szerkesztőség 2011. augusztus 3. napjától hatályos Pp. módosítás szerint a szerkesztőség is beletartozik.58
58
KISS [1] i.m., 655 oldal
25
A helyreigazító közleményt a közlemény kézhezvételét követően az alábbi határidőn belül kell közzétenni:
napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetén, öt napon belül – a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben
lekérhető médiaszolgáltatás esetén, nyolc napon belül – a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben
más időszaki lap esetén, az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban – a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben
lineáris médiaszolgáltatás esetén, nyolc napon belül – a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és azzal azonos napszakban
Ha a médiaszolgáltató, a helyreigazítási kötelezettségének határidőn belül nem tesz eleget, sajtóper kezdeményezhető. „[A] médiatartalom-szolgáltató köteles a nyilvános közlés céljából készített nyilatkozatot, a nyilatkozatot adó vagy a médiatartalomban szereplő személynek annak kérésére - a közzétételt megelőzően megmutatni; az nem közölhető, ha a közzétételhez az érintett azért nem járul hozzá, mert azt a médiatartalom-szolgáltató érdemben megváltoztatta vagy eltorzította, és ez a nyilatkozatot adó vagy a médiatartalomban szereplő számára sérelmes. A hozzájárulás visszavonása ellenére történt, jó hírnévre vagy becsületre sérelmes közlés esetén a vonatkozó polgári jogi és büntetőjogi szabályokat kell alkalmazni.”59 Ez a szabályozás figyelemmel van arra, hogy a sérelmezett kijelentés helyreigazítása a körülményekhez képest, a lehető leghamarabb megtörténjen. Ez indokolta azt, hogy a napilapok és internetes sajtótermékek esetén a korábbi nyolc napról, öt napra csökkent a közzététel határideje. Bírói gyakorlat alapján, ha a sajtó-helyreigazítási kérelem a lapzárta napján érkezik, akkor a helyreigazítást nem a lapzárta után megjelenő következő számban, hanem a rá következő lapszámban kell közzétenni.60
59 60
Smtv. 15. § (2) bekezdés Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20. 351/1991, BH 1991. 390.
26
VII. A helyreigazító közlemény és a válaszjog
A helyreigazítás alapja a valótlan tényállítás, híresztelés és a való tények hamis színben való feltüntetése. Így a helyreigazító közleményben is elegendő a valótlansággal szemben a való tények közlése. A helyreigazító közlemény vonatkozásában, ha a bíróság helyt ad a keresetnek, akkor az ítéletben az alperest határidő tűzésével a bíróság által megállapított szövegű helyreigazító közlemény közlésére és a felmerült költségek viselésére kötelezi. A bíróságok rendelkezhettek arról az ítéletükben, hogy a pervesztes alperest a perköltség fizetésére kötelezik. Ezt korábban – amikor az alperesi pozíciót a szerkesztőség is betölthette – nem tehették meg, mivel a szerkesztőség nem rendelkezett jogképességgel. Helyette a jogképes kiadót kellett marasztalni a perköltségben.61 A válaszjog intézményét a személyiség hatékonyabb védelme indokolta. A sértett fél úgy védheti meg jó hírnevét, becsületét, ha alkalmat kap a válaszadásra. Ezt lehetőleg ugyanazon közönség előtt kell megtenni, aki előtt a sértő kijelentés is elhangzott. A válaszjog eltérően a leggyakrabban alkalmazott kártérítéstől, a megbomlott egyensúly helyreállítását és a hamis állítások, sértő kifejezések cáfolatát hivatott szolgálni. A csökkentett személyiségvédelemmel rendelkezők „gyengébb” joguk kiegészítésére lelhetnek a válaszjog által. A válaszjog alkalmazásával megnyílik a lehetőség a sajtó demokratikus feladatainak hatékonyabb ellátására. Eszerint háttérbe szorul a személyiség hatékonyabb védelme, a közönség joga válik elsődlegessé. A magyar Alkotmánybíróság megállapítása szerint: „A sajtó szabadságát arra figyelemmel kell garantálnia az államnak, hogy a »sajtó« a véleményalkotáshoz szükséges információszerzésnek, a véleménynyilvánításnak és véleményformálásnak kitüntetett fontosságú eszköze. […] A véleménynyilvánításhoz való jog kitüntetett volta annyiban vonatkozik a sajtó szabadságára, amennyiben az a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát szolgálja.”62 A válaszjogot számos kritika is érte. A legáltalánosabb ellenérv szerint, a válaszjog durva beavatkozás a sajtó szabadságába, ezért elfogadhatatlan. 61
KISS [1] i.m., 656. oldal 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 229, közzétéve: a Magyar Közlöny 1992. évi 59. számában 62
27
Ugyanis a válaszjog alkalmazásával a sajtó olyat kényszerül közzétenni, ami nem a saját véleménye és ezzel a cenzúra bújtatott formáját valósítja meg, ami veszteséget okoz a sajtónak. Másik jelentős probléma ezzel kapcsolatban, hogy kikerülnek sajtóból azok a témák, melyek megítélése nem egységes és ez ún. „chilling effect”-et, azaz a vitát megdermesztő hatást eredményez, ami a kívánthoz képest ellentétes hatású. Az ellenérvet gyengíti, hogy szinte teljes egészében feltételezésekre épül. Ugyanakkor a válaszjog mellet szól, hogy a szabad szólás előmozdítása a célja, de ezzel korlátozza a sajtó mozgásterét. Elfogadása vagy elvetése esetén arra kell figyelni, hogy mi az elérni kívánt hatás és melyek az erre szolgáló eszközök. A sajtó nem saját véleményeként teszi közzé a választ, hanem jól elkülönítve a saját véleményétől. Ez ugyan helyet foglal el a hirdetési felületéből, de az így elszenvedett kár általános esetben nem lehet nagy mértékű.63 A válasz közlése nem bénítja meg a sajtót, sőt szélesebb körű tájékoztatásra sarkallja. Furcsa (Wojciech Sadurski szerint egyenesen „bizarr”) azt gondolni, hogy a válaszjog az eseményekről való széles körű tájékoztatás akadálya lehet, miközben a válaszjog elismerésének hiánya maga jelenti a sokoldalú tájékoztatás kötelezettségének elvetését.64 A sajtóban dolgozók egyéni véleményt fogalmaznak meg. Ez a szólásszabadság alapja. Az így közzétett tartalomra való reflektálás közzétételének megtagadása már kevésébe tekinthető a szabadság vitathatatlan megnyilvánulásának. Nehezebb olyan érvet találni a válaszjog ellen, mint amilyen létezik az egyéni szólás jogát illetően. A mai tömegtájékoztatás, tömegmédia olyan széleskörű informácóáradatot zúdít a közönségre, amit nem biztos, hogy az átlagember fel tud dolgozni és minden egyes részét magára vonatkozóan tudja értelmezni. Azonban a kizárólag sajtó útján megvalósuló tömegtájékoztatás fenntartása szükségszerű, a lehetőségekhez képest, még ha ez adott esetben a választópolgárok kisebb részének érdeklődésével jár.65
63
KOLTAY i.m. 148. oldal SADURSKI, Wojceich: Freedom of speech and its limits, Kluwer Academic Publisher, Boston, 1999, 75. oldal 65 BOLLINGER, Lee C.: The rationale of public regulation of the media, In: LICHTENBERG, Judith (ed.): Democracy and the mass media, Cambridge University Press, 1990, 357. oldal 64
28
VIII. Sajtó-helyreigazítás az Interneten
Az Internet megjelenése megváltoztatta mindennapi életünket. Az internet új kommunikáció típusokat hívott létre. Így például az elektronikus levelezést, chat kommunikációt és a world-wide webet.
Az új médium, újfajta életviszonyokat
teremtett, amelyeket a jognak új intézményekkel kellett követnie. Ide vezethetők vissza az elektronikus kereskedelemről vagy az elektronikus aláírásról66 szóló törvények. A jogi szabályozás terén, Magyarországon is megjelentek Internet-specifikus rendelkezések, a szerzői jog67 területén, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások körében, ahogy azt a 2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény is tartalmazza, ideértve az elektronikus fizetési formákat.68 Az internetes tartalomszolgáltatók között egyre inkább szerepet kapnak a kifejezetten internetes újságként, hírportálként működő oldalak. Ma már szinte minden napilapnak, hetilapnak van internetes formában megjelenő változata.69
8. 1. A helyreigazításra kötelezett személy Az internetes sajtó esetén felmerül a kérdés, hogy időszaki lapnak tekinthető-e az itt közölt tartalom. Igenlő válasz esetén, az interneten megjelenő írások esetén is lehet sajtó-helyreigazítási kérelmet előterjeszteni. Az Mttv. szerint sajtótermék: „[a] napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges
célja szövegből,
illetve képekből
álló tartalmaknak a
66
2001. évi XXXV. törvény az elektronikus aláírásról 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 68 232/2001. (XII. 10.) kormányrendelet az elektronikus fizetési eszközökről 69 KISS Tibor: Sajtó-helyreigazítás az Interneten, In: Magyar Jog, 2006. (LIII. évf.) 11. szám, 663-672. oldal, 663. oldal (a továbbiakban: KISS[2]) 67
29
nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.”70 Az időszaki lap fogalmát az Mttv. hatályba lépéséig 2010. december 31.-ig hatályban lévő Stv. 20. f) pontja fogalmazta meg, miszerint időszaki lap: „[a] napilap, folyóirat és egyéb lap, valamint ezek melléklete, amely egy naptári évben legalább egyszer megjelenik, azonos címmel és tárgykörrel kerül kiadásra, évfolyamszámmal, sorszámmal, keltezéssel van ellátva, és akár eredeti szerzői alkotásként, akár átvett fordításként az újságírói, az írói vagy a tudományos műfaj körébe tartozó írásművet (hírt, tudósítást, cikket, riportot, tanulmányt, verset, elbeszélést stb.), fényképet, grafikát, karikatúrát vagy rejtvényt közöl.” Az időszaki lap fogalmi elemei:
az időszaki lap lapformátumot öltsön, (pl. napilap, folyóirat)
periodicitás, évente legalább egyszer jelenjen meg
a megjelenés azonos címmel, tárgykörrel, évfolyamszámmal és sorszámmal történjen
szerzői jogi védelem, illetve egyéb publicisztikai írások jelenjenek meg benne71
Ezen elemeket egészítette ki az Stv. azon rendelkezése, mely szerint: Sajtóterméket előállítani és nyilvánosan közölni, valamint időszaki lapot, illetőleg helyi stúdiót alapítani – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – csak engedéllyel szabad.72 Az internetes sajtótermékek és a fenti fogalmi elemek összevetése során, arra az eredményre juthatunk, hogy csak kettő fogalmi elem mutat egyezést. Az egyik a periodicitás, a másik pedig a szerzői jogvédelem. A hírportálok esetén ráadásul nem is értelmezhető a napilap, folyóirat jelleg, mivel ezek naponta, sőt akár óránként, percenként is módosulhatnak, frissülhetnek. Ezek a hírportálok nem, vagy nem minden esetben kerülnek nyilvántartásba vételre a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma illetékes részlegénél. Az időszaki lap Stv-ben megfogalmazott definícióját alapul véve, az interneten megjelenő „kiadványok” nem tartoznak az időszaki lap fogalma alá. Így nem lehet 70
Mttv. 203. § 60. pont KISS [2] i.m. 666. oldal 72 Stv. 12. § 71
30
sajtó-helyreigazítási per alperese, valamint nincs jelentősége annak a Pp. szabálynak sem, mely szerint az időszaki lap szerkesztősége félként járhat el akkor is, ha egyébként nincs perbeli jogképessége.73 Ahhoz, hogy a sajtó-helyreigazítás szabályait az interneten megjelenő valótlan tényállítások kapcsán is alkalmazni lehessen, szükséges lett volna az időszaki lap sajtótörvényi fogalmának kibővítése. Ehhez az Stv. 20. § f) pontját kellett volna módosítani és ezzel az interneten megjelent valótlan tényállítások miatt, illetőleg a valóság hamis színben történő feltüntetése esetén sajtó-helyreigazítás lett volna kezdeményezhető. Ebben az esetben a helyreigazításra kötelezett fél az időszaki lap szerkesztősége lesz, amit internetes körökben tartalomszolgáltatónak is nevezhetünk. A klasszikus értelemben vett tartalomszolgáltatók a sajtó-helyreigazításon kívüli egyéb személyiségi jogi pernek is alperesei lehetnek, mint az általuk fenntartott on-line időszaki lapok „kiadói”.74 Az online időszaki lap fogalmának bevezetésével nem válik szükségessé a Pp. 344. § (1) bekezdés illetékességre vonatkozó szabályának módosítása, hiszen ez a szabály azt mondja ki, hogy a perre az a bíróság illetékes, amelynek területén az időszaki lap szerkesztősége található. Az online időszaki lapok és az egyéb internetes tartalomszolgáltatók felelőssége elválik egymástól, ugyanis ahogy a hagyományos sajtó esetében, úgy az internet világában sem célravezető a helyreigazítás alkalmazásának a hivatásos média körén kívül történő terjesztése. Az Európa Tanács javaslata szerint, az internetes tartalomszolgáltatók nevezzék meg annak a személynek a nevét és adják meg annak elérhetőségi adatait, akihez a helyreigazítás iránti igényeket kézbesíteni lehet.75 Az internetes sajtótermék fogalmának értelmezéséhez szükség lehet az időszaki lap fogalmának kiterjesztett értelmezésére. A Fővárosi Ítélőtábla vonatkozó döntése szerint76 az internetes hírportál meghatározott sajtótevékenységet folytat, így szerkesztősége, impresszuma van, folyamatos a megjelenése, elérhetősége, cikkeket jelentet meg és híreket tartalmaz, akkor magán viseli az időszaki lap lényeges elemeit és így a sajtó-helyreigazítási kötelezettség is terheli, attól függetlenül, hogy a honlap működése bejelentési kötelezettség alá esik-e, és hogy szerepel-e a nyilvántartásban
73
Pp. 343. § (3) bekezdés Lásd erről DÓSA Imre – POLYÁK Gábor: Informatikai jogi kézikönyv, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2003, 162. oldal 75 KISS [2] i.m. 667. oldal 76 BDT 2009. 210. 74
31
mint időszaki lap. Ha az impresszumból megállapítható, hogy a lap online rovata, vagy a lap az időszaki lapok nyilvántartásába nincs felvéve, akkor a pert az időszaki lap szerkesztősége ellen kell megindítani.77 Tehát minden olyan sajtóterméket internetes sajtóterméknek kell tekinteni, amely funkcióját tekintve, megjelenésében és hatásában hasonlít a nyomtatott sajtótermékre, és amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.78 A kötelezettség keletkezését vizsgálva, az lenne kézenfekvő, hogy ne terheljen minden internetes tartalomszolgáltatót, hanem csak az interneten hivatásszerűen publikáló személyekre, szervezetekre vonatkozzon. Az ORTT ezzel a felfogással javasolta a sajtó-helyreigazítási eljárás alkalmazását az on-line hírszolgáltatásra. Ezen megkülönböztetés azt a célt szolgálta, hogy a nem hivatásos médiaszolgálgatás esetén a helyreigazítás jelentőségét veszíti, a főtevékenység szerinti tartalomszolgáltatást végző személyekhez, szervezetekhez képest. Azonban ez az elmélet nem állja meg helyét a gyakorlatban. Ugyanis számos olyan nagy látogatottságú internetes tartalomszolgáltatás létezik, amelyet szolgáltatója nem főtevékenysége-képpen állít elő. Ilyenek például az állami szervek és a nemzetközi szervezetek hivatalos honlapjai és például a futballklubok rajongói oldalai. További kérdés, hogy a válaszadás jogának alkalmazása vajon alkalmas lenne-e a jogalkotó céljának elérésére. Ugyanis az ilyen jogszabályalkotás kiprovokálhat olyan újságírói gyakorlatot, amely a vitatott tényeket más weboldalakra mutató linkek segítségével közöl. E megfontolások alapján az Európa Tanács ajánlása javasolja kiterjeszteni a válaszadás jogát valamennyi rendszeresen frissített internetes tartalomszolgáltatásra.79
77
ÍH 2005. 2. KOLTAY – MAYER – NYAKAS – POGÁCSÁS i.m. 95. o. 79 KÖRMENDY-ÉKES Judit – LENGYEL Márk: Az on-line helyreigazítás az európai jogi felfogásban, In: Magyar Jog, 2005. (LII. évf.) 5. szám, 308-314. oldal, 311. oldal 78
32
8. 2. A helyreigazítási igény bejelentése A válaszadás lehetősége a kifogásolt közlés időpontjától számított határidőn belül kell, hogy megtörténjen. Ez felveti annak fontosságát, hogy az internetes publikáció esetén mi tekinthető a közlés idejének. Más médiumokkal ellentétben, itt az információáramlás folyamatos, így a közlés egy időtartamot fog át. Azt kell tehát eldönteni, hogy az említett időtartamot az internetre felkerülés időpontjától,
avagy a
nyilvános
hozzáférés
megszűnésétől
kell-e
számítani.
A brit jogi felfogás szerint külön jogsértésként kell értékelni egy becsületsértő állítás terjesztésével összefüggő minden cselekményt. Így például a változatlan utánnyomást és a könyvtári kölcsönzést. Az internetes újságok esetében ez azt jelenti, hogy az archívumokban tárolt tartalom, folyamatos publikálás alatt állónak tekintendő. Ezáltal a szerkesztőség nem hivatkozhat arra, hogy a megjelenési időponttól számítva már letelt a becsületsértési per megindítására megállapított határidő. Ezt a jogértelmezést a bíróság a Loutchansky v. The Times Newspaper ügyben80 kifejezetten fenntartotta. Az amerikai bírói gyakorlat azonban ezzel szemben az ún. „egyszeri közzététel szabályát” alkalmazza. Eszerint egy becsületsértő közlés publikációja egyszer, mégpedig a kiadás időpontjában valósít meg jogsértést. Ebből az következik, hogy mivel az internetes publikáció nem folyamatos, a becsületsértési per megindítására nyitva álló határidő kezdete a kifogásolt tartalom első közlésének időpontja. A két felfogás közti különbség abban áll, hogy:
az internetes közléseket az amerikai felfogás egyszerinek tartja és a becsületsértő
tartalom
felhelyezésének
időpontja
lesz
a
jogsértés
megvalósulásának alapja
míg az angol gyakorlat szerint az internetes közlés folyamatos és a letöltések mindig egy újabb jogsértést valósítanak meg
Az angol elmélet a francia felfogással rokonítható.81 Az amerikai elmélet pedig a német jogban alkalmazható hasonlóképpen. A német jog esetén a kifogásolt szöveg
80 81
Loutchansky v The Times Newspaper (202) 1 AII ER 652, 676 KÖRMENDY-ÉKES – LENGYEL i.m., 310. oldal
33
megjelenése utáni utolsó napot követő hat hétig, de maximum a tartalom eltávolítása után három hónapig biztosított a helyreigazító kérelem előterjesztése.82
8. 3. Az igényérvényesítési határidő A sajtó-helyreigazítási eljárás során három határidővel kell számolni. Az első az írásbeli helyreigazító kérelem szerkesztőséghez történő eljuttatása, a közlemény megjelenésétől számított harminc napon belül.83 Az Európa Tanács ajánlása internetes környezetben konkrét igényérvényesítési határidőt nem állapított meg, csupán arra utalt, hogy azt a megjelenést követő ésszerű időn belülre célszerű előírni.84 A következő határidő – a korábban már említett – internetes sajtótermék esetét figyelembe véve, a kérelem kézhezvételétől számított öt napon belüli időtartam. Ennyi ideje van az online szerkesztőségnek, hogy önként eleget tegyen a helyreigazítási kérelemnek. A közlési kötelezettség utolsó napját a helyreigazítás iránti kérelem kézhezvételétől számított ötödik naptól kell számítani. A perindításra tizenöt napos határidőt biztosít a törvény.85
8. 4. A helyreigazítás formai követelménye A válaszközlemények formáját az internetes sajátosságok nagyban befolyásolják, éppen ezért tekinthető a legösszetettebb jogalkotói feladatnak ezen közlemények formájának, megjelenítésének terjedelmének kidolgozása. Számos felvetés merül fel, így például, hogy megfelelő-e a válaszközleményenként egy linket megjelölni, vagy elegendő-e ha a szolgáltató a válaszközleményeket a website-ján belül egy külön oldalon helyezi el. Az is kérdéses lehet, hogy miképpen találkozzanak azon látogatók a kapcsolódó válaszközleménnyel, akik a kifogásolt anyagot más weblapról érték el, nem pedig a szolgáltató kezdőlapjáról. Emellett, az európai szakértők egyetértenek abban, hogy a helyreigazítás mindaddig elérhető kell legyen, amíg az alapjául szolgáló kifogásolt közlés is. Abban azonban 82
Gesetz zum Staatsvertrag über Mediendienste, 1997. június 2., 10.,§ (2) bekezdés, 4. pont Pp. 342. § 84 Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2004. december 15-én elfogadott 16. számú ajánlása, alapelvek, 2. pont 85 Pp. 343.§ (3) 83
34
megoszlanak a vélemények, hogy a hozzáférhetőség megszűntét követően mennyi ideig célszerű a válaszközlemény elérhetőségét biztosítani. Ezek a kérdések európai szinten nehezen szabályozhatók és alappal vetődik fel a kérdés, hogy szükség van-e ilyen részletességű európai normákra. Az Európa Tanács éppen ezért egyszerűen annyit kíván meg, hogy a válaszközleményt ugyanazon a helyen tegyék közzé, mint az alapul szolgáló közlést. Az on-line archívumok esetén a nyilvánosság számára elérhető internetes archívumot fenntartó tartalomszolgáltató, a helyreigazított cikkek, és a válaszközlemény között linkkel kapcsolatot kell, hogy teremtsen.86 A Pp. szerint a bíróság által megállapított szövegű helyreigazító közlemény közzétételére kerülhet sor, ha a bíróság a felperes keresetének helyt ad.87 A PK 15. számú állásfoglalás II. pontja szerint a kérelem és ellenkérelem korlátai között a bíróság saját maga állapítja meg a helyreigazítás szövegét és ennek közlésére az határidő tűzésével kötelezi az alperest. Az on-line időszaki lapok esetén a helyreigazító közlemény „hasonló módon” történő közzététele azt jelenti, hogy az on-line lap ugyanazon rovatában, ugyanazon betűmérettel és típussal kell a helyreigazító közleményt közzétenni, mint magát a kifogásolt tartalmú közleményt. Abban az esetben, ha valamely belső oldalra mutató linken is szerepelt a sérelmes közlemény, akkor ezen is, illetve a link által felhívott belső oldalon is szükséges a helyreigazító közlemény közzététele.88
86
KÖRMENDY-ÉKES – LENGYEL i.m. 311. oldal Pp. 345. § (3) bekezdés 88 KISS [2] i.m. 670. oldal 87
35
8. 5. A helyreigazítás megtagadásának lehetséges esetei Az off-line sajtó számára a nemzeti szabályozások, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 1974-es határozata89 lehetővé teszik, hogy bizonyos körülmények esetében joggal tagadják meg a válaszközlemény megjelentetését. A sajtó-helyreigazítás megtagadható, ha:
a
válaszközlemény
hossza
meghaladja
a
kifogásolt
információ
helyreigazításához szükséges mértéket
a válaszközlemény nem szorítkozik a kifogásolt tényállítások helyigazítására
a helyreigazítás büntetendő cselekményt valósítana meg, a szolgáltató polgári jogi felelősségét állapítaná meg vagy a közízlést sértené
a helyreigazítás harmadik fél törvényes érdekét sértené
a helyreigazítást kérő személy törvényes érdekeit a kifogásolt közlés nem érinti
a válaszközlemény nyelve eltér a kifogásolt közléstől
a kifogásolt közlés bíróságok vagy más, közhatalmat gyakorló intézmények szerveinek nyilvános üléséről közzétett pontos tudósítás részeként jelent meg
Az internetes helyreigazítás esetén nincsenek olyan korlátok, mint amilyenek például a papíron megjelenő médiumok esetén, amikor a szerkesztőség az aránytalanul hosszú helyreigazítások közzétételének kötelezettsége alól mentesül. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a válaszadás joga a szerkesztői szabadságba való beavatkozás, tehát feltétlen követelmény az arányosság szem előtt tartása. Off-line, valamint on-line sajtó esetében fenntartható normák közé sorolható, hogy:
a médium a helyreigazítás megjelentetéséért nem kérhet díjazást
az érintett a válaszadás megtagadása esetén bírósághoz, vagy más szervhez fordulhat, amely a médiumot kötelezheti a helyreigazításra
89 90
a válaszadás haladéktalan közzétételéről kell gondoskodni90
Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 1974. 74/26 számú határozata KÖRMENDY-ÉKES – LENGYEL i.m. 312. oldal
36
IX. A helyreigazítás bővítési kísérlete, a „Lex Répássy”
Nemrégiben több kísérlet is történt a helyreigazításnál tágabb hatáskörű válaszjog bevezetésére. A „Lex Pokolként” a sajtóban elhíresült törvényjavaslat nem számít újdonságnak. Először 1998-ban vetette fel az FKGP képviselője, Pokol Béla professzor. Az indítvány szerint válaszjog illette volna meg azt, akiről társadalmilag hátrányos vélemény jelenik meg. Ebből azonban még nem lett törvényjavaslat. A Répássy Róbert országgyűlési képviselő által beterjesztett „Lex Répássy” a Polgári Törvénykönyvet kívánta módosítani, amelyet 2001–ben a Parlament többsége elfogadott. Hatályba lépése előtt azonban a köztársasági elnök előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybírságtól. A javaslat szerint a Ptk. a következő rendelkezésekkel egészült volna ki: „79. § (2) Akinek személyhez fűződő jogát napilapban, folyóiratban (időszaki lapban), rádióban vagy televízióban közölt valamely vélemény vagy értékelés sérti – a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül –, követelheti saját véleményének vagy értékelésének közzétételét is (válaszadás). „84. § (2) Ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat. Ha a jogsértés napilap, folyóirat (időszaki lap, rádió vagy televízió útján történt, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszab. A közérdekű célra fordítható bírság összegét úgy kell meghatározni, hogy az visszatartsa a jogsértőt a további jogsértésektől.” A személyhez fűződő, jogot sértő véleményekkel szemben került volna bevezetésre a válaszadás joga. A válaszjog bevezetése a demokratikus tájékoztatás előrelépése tekintetében nem lett volna akkora segítség, mint amilyenre számítottak. Ennek az volt az oka, hogy amennyiben egy vélemény nem becsületsértő – tehát kifejezésmódjában nem „aránytalanul túlzó, indokolatlanul bántó, lealázó, lekicsinylő”91, úgy a válaszjog nem lett volna alkalmazható.
91
BH 1993. 89
37
Kifejezett utalás nem volt arra, hogy pontosan mely személyhez fűződő jogok megsértése esetén járt volna a válaszjog, de elsősorban a becsület és az emberi méltóság jöhetett számításba.92 Az Alkotmánybíróság 57/2001. (XII. 5.) számú határozatával megsemmisítette a rendelkezést, azonban az indoklás elképesztő felháborodást okozott.93 A testület a többségi indoklásban a szólás- és sajtószabadság korlátozásának általános kérdéseivel foglalkozik, ezután tér rá válaszjogra. Összefoglalva, fontos szempontként kezeli azt, hogy mi a szerepe a válaszadás jogának, elismeri hogy a válaszadás a véleménynyilvánitás és a sajtó szabadságának nem alkotmányellenes korlátozása, valamint hogy a közvélemény informálása is a teljes körű tájékoztatást indokolja. A bírák szerint a reputáció védelmét és a közvélemény szélesebb körű tájékoztatását figyelembe
véve
a
válaszjog
a
sajtószabadság megengedett
korlátja
lehet.
Alkotmányellenesnek minősült a frissen bevezetni kívánt szabály, mivel nem határozta meg pontosan a jog gyakorlásának korlátait, illetve kötelezővé teszi a közérdekű bírság kiszabását. A bírálók többsége úgy gondolta, hogy ezek csak jogtechnikai hibák, ezeket leszámítva a válaszadás bevezetése megengedhető lenne.94 Bihari Mihály párhuzamos indoklása szerint a válaszjog a hatékonyabb tájékoztatást, a vélemények sajtóhoz való eljutását, azaz a vélemények pluralitását szolgálja: „A válaszadás törvényben biztosított joga és a válaszközlés törvényi kötelezettsége a sajtóban megjelenő vélemények pluralitásának biztosítását, a véleménymonopólium kialakulásának megakadályozását, a nem egyenlő eszközökkel folytatott nyilvános viták során a véleménypluralitást, s mindezek által a sajtószabadság érvényesülését szolgálja.” 95 Kiss László szerint is alkotmányellenes a válaszjog: „A sajtópiac sokszínűségéből következő verseny a tömegtájékoztatási eszközök elemi érdekévé teszi, hogy ilyen, közérdeklődésre számot tartó eseményekről tudósítsanak, azokkal kapcsolatban véleményeket, értékeléseket jelentessenek meg.
92
KOLTAY i.m. 153. oldal Közzétéve a Magyar Közlöny 2001. évi 137. számában 94 KOLTAY i.m. 155. oldal 95 Bihari Mihály párhuzamos indoklása, 1. pont 93
38
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az állam be nem avatkozása biztosítja a sajtószabadságot.” 96 Holló András különvéleménye szerint a válaszadás aránytalan korlátozást jelent. Álláspontja szerint a helyreigazítás által a jó hírnév, becsület sérelme reparálható, míg az ezen túli vélemény általi alapjogsérelem csak feltételezett, ezáltal védelme nehezen igazolható. Kukorelli István szintén alkotmányellenesnek tartja a válaszjogot, ugyanis szerinte aránytalanul korlátozná a sajtó szabadságát. A szabályozás figyelmen kívül hagyja a közszereplők és a magánszemélyek közötti különbséget. Közszereplők esetén véleményük a sajtóban bárhol közölhető, függetlenül attól, hogy a sértő vélemény hol jelent meg. Nem az a lényeges, hogy a sérelmes kijelentés ugyanazon közönséghez jusson el, hanem, hogy a tájékoztatás szélesebb körű – demokratikusabb – legyen. A szabály nem tesz különbséget a közszereplő és magánszemély között, de nem is várható el, hogy a védett alapjogok részletszabályai in expressis verbis kifejezésre kerüljön. Az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) számú határozata97 közszereplőkkel szemben magasabb tűrési mércét állapított meg. Ez a határozat büntetőjogi személyiségvédelemről
határozott,
azonban
a
bíróságok
kiterjesztették
annak
alkalmazását a polgári ügyekre is. Így a gyakorlat alapján sem polgári jogi, sem büntetőjogi eszközökkel nem szankcionálhatók a közszereplőkkel kapcsolatos vélemények. Ezt alapul véve, a válaszjog megfelelően egészítette volna ki a közszereplők személyiségvédelmét. A fenti elemzésből kiderül, hogy a válaszjog általában véve nem alkotmányellenes. Ennek ellenére felháborodás kísérte a megsemmisítő határozat közzétételét, pedig ezután a jogalkotó nem tűzte újra napirendjére a kérdést.98 Hanák András cikkében indulattal fejezi ki azon álláspontját, miszerint a magyar demokratikus rendszer nem akar tudomást venni azon tényről, hogy a vélemény semmilyen szempontból sem korlátozható.99 Eltekintve attól, hogy ez a kijelentés jogi szempontból nálunk és más fejlettebb demokráciákban sem igaz, nehéz egy lapra helyezni a vélemények szankcionálását a válaszjoggal. 96
Kiss László különvéleménye, III./1. pont Közzétéve a Magyar Közlöny 1994. évi 68. számában 98 KOLTAY i.m. 157. oldal 99 HANÁK András: Meddig nyújtózkodhat a magyar szólásszabadság? In: Fundamentum, 2001/2, 104. oldal 97
39
Ugyanis a vélemény kifejezése szabad marad a továbbiakban is, csak bizonyos esetekben hozzá kell rendelni az ellenvéleményt. Elvethetőek a válaszjog mellett szóló érvek, de nem lehet úgy tenni, mintha nem is léteznének. A szerző szerint a személyiségi jogok védelmére alkalmatlan a válaszjog. A válaszadás és a védeni kívánt érdek (a jó hírnév védelme) között nincs ésszerű kapcsolat.100
100
KOLTAY i.m. 157. oldal
40
X. Közszereplők
A sajtó-helyreigazítással kapcsolatban, a korábbiakban kérdésként vetődött fel, hogy szükség van-e a közszereplők, illetve a magánszemélyek megkülönböztetésére. Az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában101 kifejtette, hogy „[a] hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas – e minőségére tekintettel tett –, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető; a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak akkor büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint – az adott állítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjeire tekintettel – elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta.” 102 A határozat szerint közszereplésnek minősül az a megnyilvánulás, amely a szűkebb vagy a tágabb társadalom életét, a helyi vagy az országos viszonyok alakulását befolyásolja. Ezt megelőzően a hazai jogirodalomban csak elvétve találunk közszereplőre vonatkozó meghatározást.103 Ez azonban a büntetőjogi rágalmazásra vonatkozott, amely lassan a polgári jogi személyiségvédelem gyakorlatába is bekerült. A fent említett AB határozat rendelkező részében a hatóságról, hivatalos személyről, közszereplőről tesz említést, azonban az indoklásban már a közéleti szereplőkre is utal.104
101
Közzétéve a Magyar Közlöny 1994. évi 68. számában ABH 1994. 219, 231 103 TÖRŐ Károly: A személyiség jogi védelme, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992. 104 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, III./1. és III./4., közzétéve: a Magyar Közlöny 1994. évi 68. számában 102
41
Pataki Árpád, a Fővárosi Bíróság bírája szerint: „A jogkereső közönség évek óta szorgalmazza, hogy a személyiségi jogi perekben állapítsanak meg nem vagyoni kártérítés címén az eddiginél magasabb kártérítéseket, és kötelezzék olyan összegek kifizetésére a károkozókat, amelyeknek valódi visszatartó erejük van.” A politikai közszereplők és közéleti szereplők személyiségi jogainak érvényesítése kapcsán hangsúlyozni kell, hogy míg a politikai közszereplők ilyen jellegű pereiben az érintettek és a bíróságok is elsősorban a társadalmi közvélemény előtti helytállásra és a hitelesség megőrzésére helyezik a hangsúlyt, addig az ismert közéleti szereplők ezen túlmenően egyre jelentősebb összegű nem vagyoni kártérítés megítélésében is bízhatnak.105 2013. február 11-én elfogadták az új Ptk-t, amely már önállóan is megemlíti a közéleti szereplő személyiségvédelmét, s ezzel – mint ahogyan erre a törvényjavaslat miniszteri indokolása is utal –, évtizedes hiányosságot pótol, hogy a bírói gyakorlatot törvényi szintre emeli közszereplők meghatározását azonban, a jogalkalmazói gyakorlatra bízta. A közszereplők meghatározását azonban, a jogalkalmazói gyakorlatra bízta.106 A közszereplőknek, munkájuk miatt többet kell elviselniük az ismertség adta hátrányokból, mint az átlag embereknek. Ez indokolja azt, hogy a közszereplő politikus magatartásának ítélete nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya, ha a sajtó a valóságnak megfelelően értékelte a magatartást.107 Ugyanakkor sem az Smtv., sem a Ptk. nem tartalmaz konkrét meghatározást arra, hogy a közszereplőket az általánostól eltérő módon kellene bírálni. A Ptk. 75. §-a annyit rögzít, hogy a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A magyar Országgyűlés 2003 folyamán fogadta el az ún. ügynöktörvényt, amely témánk szempontjából azért releváns, mert meghatározza a közszereplő fogalmát. A törvény 1.§-ának 13. pontja szerint, közszereplő: az a személy, aki közhatalmat
105
Médiakutató (archív), Sarkady Ildikó: A közszereplők személyiségvédelme a bírói gyakorlatban, Jog rovat, 2006 ősz, http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_03_osz/06_kozszereplok_szemelyisegvedelme/05.html (letöltés dátuma: 2013. február 25.) 106 Uo. III./3. 107 BDT. 2008. 18.
42
gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja, vagy alakította.108 A strasbourgi gyakorlat ismertetése során az 57/2001. (XII. 5.) AB határozat109 említi a „közéletben szereplő személyek” kategóriáját. 2007 februárjában a Fővárosi Bíróság, a közvéleményt feladatszerűen alakító kategóriába esőnek ítélte a történelmi egyházak egyes vezetőit, és a másodfok megerősítő
döntése
esetén
a
rájuk
vonatkozó
ügynökmúlttal
kapcsolatos
adatszolgáltatást a levéltár nem tagadhatná meg.110 A döntés vitatható, ugyanis kérdéses az, hogy az egyházak vezetői feladatszerűen alakítják-e a közvéleményt, valamint az is, hogy a fent említett személyek közszereplőnek minősülnek-e. A sajtó a közszereplőkről, közterületen készült képek felhasználásához nem kér engedélyt. A nyilvános közszereplés kivételével, a képmás és hangfelvétel nyilvános helyen történő közléséhez az érintett személy hozzájárulása szükséges.111 Nem minősül azonban képmással, hangfelvétellel való visszaélésnek a kép vagy hang készítése, illetve felhasználása, ha arra közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása céljából kerül sor és nem okoz aránytalanul nagyobb sérelmet a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest.112 Ezzel ellentétben a sajtó megsérti a személyhez fűződő jogokat, ha a kép, illetve a közölt szövegaláírás külön-külön ugyan való tényeket tartalmaz, azonban ezek együttes jelentéstartalma hamis színben tünteti fel a valóságot.113 A Szegedi Ítélőtábla döntésében: „[a] képmás vagy hangfelvétel készítéséhez a hozzájárulás ráutaló magatartással is megadható. Ilyen ráutaló magatartásnak minősül, ha az érintett személy tudja, hogy abban a helyiségben, ahová belép, felvétel készítése történik avagy történhet. Ha az áruház teljes területén kamerás megfigyelés zajlik – „kamerával megfigyelt terület” –, az alkalmazott azáltal, hogy a szolgálati bejáraton keresztül az áruháznak az
108
2003. évi III. törvény az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról 109 Közzétéve a Magyar Közlöny 2001. évi 137. számában 110 JOÓ István: Első fokon közszereplők, In: Magyar Nemzet, 2007. február 9. 111 Ptk. 80.§ (2) 112 BDT. 2009. 619. 113 BDT. 2010. 2217.
43
alkalmazottak számára nyitvaálló helyiségébe belépett, ráutaló magatartással hozzájárulását adja a kép- és hangfelvétel készítéséhez”.114 Tömegrendezvényeken készült képek felhasználása akkor jogsértő, ha a felhasználása visszaélésszerűen történik. Ezzel kapcsolatban megtörtént ügy Horthy Miklós újratemetése, melyben a felperes díszmagyar öltözetben jelent meg, ezzel önként közszereplést vállalt –mivel a mai divat szerint már nem használatos, figyelemfelkeltő öltözékben jelent meg-. Az alperes, aki a 168 Óra című hetilap volt visszaélésszerűen közölte a képet, azzal a céllal, hogy a felperest nevetségessé tegye. Ezt igazolta azon tény is, hogy olyan rovatban jelent meg kép, ahol hagyományosan viccelődő, gúnyolódó, ironikus képaláírások szoktak megjelenni. A közzététel jogsértő volt, mert a lap megsértette a felperes képmáshoz és emberi méltósághoz fűződő jogait. Azt se szabad figyelmen kívül hagyni, hogy különbséget kell tenni a rendezvényen pusztán megjelenő, és az ott beszédet mondó személy között.115 A társadalmi ügyekben a köz számára ismeretlen személyek maximális személyiségvédelmet élveznek, míg a jelentős döntésekre semmilyen befolyást nem gyakorló hírességek, közszereplőnek számítanak. Ezt a helyzetet úgy lehetne kiküszöbölni, ha nem a személyekre, hanem azokra az ügyekre helyeznénk a hangsúlyt, amelyek a közösséget érintik.116 Sólyom László az alkotmánybíráskodás kezdeteit összegző munkájában fontosnak ítéli a bírák kiemelését a közszereplők közül. Ugyanis a bírák közszereplőként való besorolása „védtelenül hagyja a bíróságokat.” 117
114
BDT. 2010. 348. KOLTAY i.m. 166. oldal 116 34/2004. (IX. 28.) AB határozat, közzétéve: a Magyar Közlöny 2004. évi 136. számában 117 SÓLYOM László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon, Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 482. oldal 115
44
XI. A sajtóper
11. 1. Az első magyar sajtóper története Az 1832-1836 -os országgyűlésen a liberális ellenzék vereséget szenvedett. Wesselényi Miklós és az országgyűlési ifjakat perbe fogása, Kossuth elfogatása, valamint a cenzúra megszigorítása és a politikai sajtó visszaszorítása, a haladó erők számára nehéz helyzetet teremtett. Létfontosságú volt egy látszólag politikamentes lap megjelentetése. Ezt a szerepet vállalta magára az 1837. január 1-jén megindult Athenaeum és melléklapja a Figyelmező. A szerkesztők között volt Vörösmarty Mihály, Toldy Ferenc, Bajza József. A lapot, a harmincas évektől kezdve egyre többen támadták. A támadások politikai jellege akkor mutatkozott meg, amikor a kormány által támogatott Hírnök, és melléklapja a Századok is bekapcsolódott a vitába. Ennek a küzdelemnek volt meghatározó része az ún. Athenaeum-per. A támadásra egy rövid közlemény szolgáltatott okot, amely a pesti magyar színháznál tapasztalható visszás helyzet taglalását tartalmazta és névtelenül jelent meg. Földváry Gábor, a színházi választmány elnöke levelet küldött Bajzához, érdeklődve a közlemény írójáról és a közölt adatok forrásáról. A választmány a választ meg sem várva, „vallató parancs” kiadását kérte, ami annyit jelentett, hogy az Athenaeum szerkesztői eskü alatt tegyenek vallomást a kifogásolt közlemény írójának személyéről. Toldy Ferenc és a segédszerkesztő Vajda Péter eskü alatt vallották, hogy a cikk szerzője és a forrás előttük ismeretlen, de a közleményben közzétett hírt több helyről is hallották. Bajza nem volt hajlandó eskü alatt vallani, ezzel kezdetét vette a per, amely ezután kizárólag Bajza ellen folyt. Mint az később a levéltári anyagból kiderült, a színházi választmány valójában nem is cikk szerzője és a hír forrása után folytatta a keresést, hanem az volt a valódi céljuk, hogy az Athenaeumot és legfőképpen Bajzát megleckéztessék. Az Athenaeum szerkesztőségi cikke („Nyilvánosság, névtelenség, feleletteher”) volt az első, amely állást foglalt sajtójogi kérdésekben, és amely kísérletet tett a sajtóra vonatkozó legfőbb elvek tisztázására. Határozott követelmény volt a hírközlés szabadsága, de elismerte a helyreigazítás jogosságát és a szerkesztő felelősségre
45
vonását. A szerkesztőségi cikkben a névtelenséggel kapcsolatos vélemények kifejtése kapta a legnagyobb figyelmet. A per tanulságaként elmondható, hogy a perben felvetődött elvi kérdések nyomot hagytak az első magyar sajtótörvény elveinek kidolgozásában. Valamint Bajza József üdvédje, Luczenbacher János jogi érvelésében olyan törvényekre tudott hivatkozni, mint Mátyás 1464. évi II. decretuma, 1471. évi III. decretuma, 1474. évi IV. decretuma, az 1492. évi I. decretuma, valamint a nemesség jogi bibliáját jelentő Hármas Könyv 1613., 1618., és 1723. évi törvénye. Az első magyar sajtóper nagy vívmánya, hogy ezek kibontakozásához nyújtott nem megvetendő segítséget.118 A magyar közéletben és a politikában is szép számmal fordult elő sajtóper, ezek közül párat a későbbiekben említek.
11. 2. A pert megelőző kötelező eljárás A sajtó-helyreigazítási per a helyreigazító közlemény közzétételére irányul. Aki a sajtóközleményben megjelent, valótlan tartalmú tényt sérelmezi, nem fordulhat közvetlenül a bírósághoz, ugyanis előtte helyreigazítási kérelmet kell benyújtania, amelynek eredménytelensége esetén terjeszthető elő a keresetlevél. A helyreigazítás objektív kötelezettség, függetlenül a sajtó felróható magatartásától. A megelőző eljárás szabályait az Smtv. és a Pp. tartalmazza. A Pp. 342.§ (1) bekezdése szerint, a helyreigazítás közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napon belül írásban kérheti a médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől, vagy a hírügynökségtől. A (2) bekezdés értelmében, a határidőben kért helyreigazítás közzétételét csak akkor lehet megtagadni, ha a kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható. Az Smtv. 12. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] helyreigazító közleményt napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő öt napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben,
lekérhető médiaszolgáltatás
esetében az
erre irányuló
igény
118 118
KŐHEGYI Mihály : BAJZA Kálmán: Az Athenaeum-per: az első magyar sajtóper története, In: Magyar Könyvszemle, ISSN 0025-0171, 1997. évi 113. évf. 4. szám 479. oldal
46
kézhezvételét követő nyolc napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, más időszaki lap esetében az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, lineáris médiaszolgáltatás esetében pedig ugyancsak nyolc napon belül, a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és azzal azonos napszakban kell közölni.” A sajtó-helyreigazításra irányuló igény bíróság előtti érvényesítésének anyagi jogi előfeltétele a peres eljárást megelőző igényérvényesítés a kifogásolt közleményt megjelentető sajtószervvel szemben. A helyreigazítási kérelem előterjesztésére nyitva álló 30 napos határidő ezért anyagi jogi jellegű, ennek elmulasztása esetén a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának nincs helye. Az előzetes eljárás hiányosságainak értékelésére – így annak vizsgálatára, hogy határidőben történt-e a helyreigazítási kérelem előterjesztése – csak a bíróság ítéletében kerülhet sor.119 A közlemény megjelenésétől számított harminc napon belül, az érintettnek kérelmet kell előterjeszteni, amely megjelöli a kifogásolt közleményt, valamint, hogy annak mely részei valótlan tartalmúak és ezzel szemben melyek a valós tények. A korábbi bírói gyakorlat lehetővé tette, hogy a helyreigazítási kérelmet nem csupán az esetleges per későbbi alperesénél lehet előterjeszteni.120 Ahogy a Szegedi Ítélőtábla jogerős ítéletében is olvasható, a perindítást megelőző eljárás tekintetében a Pp. általánosságban használta a sajtó kifejezést, a helyreigazítás iránti kérelmet a sajtószervnek minősülő alapítónál, szerkesztőségnél és kiadónál egyaránt elő lehet terjeszteni. A szerkesztőségre, csak az igényérvényesítés lehetősége korlátozódott.121 A hatályos szabályozás szerint, azonban a pert megelőző helyreigazítási kérelem kizárólag azon szerveknél terjeszthető elő, amelyek a perben alperesi pozícióban állhatnak. Ebből kifolyólag, a felperesnek a per előtt fel kell deríteni az anyagi és eljárásjogi szabályok szerinti médiaszolgáltatót, szerkesztőséget, ellenkező esetben a kereset elutasításra fog kerülni. Az igény kézhezvételétől számított rövid határidőn belül – amely napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetén öt nap, lekérhető médiaszolgáltatás, lineáris médiaszolgáltatás esetén nyolc nap, időszaki lap esetén nyolc 119
BDT 2008. 1853. PRIBULA László: A sajtó-helyreigazítás bírósági gyakorlata, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2012, 123. oldal 121 BDT 2009. 736. 120
47
nap, de a legközelebbi számban – köteles a sajtószerv a helyreigazító közlemény közzétételére. Két esetben lehet megtagadni a közzétételt: ha azonnal tudja igazolni a sajtószerv az állított tények valóságát, és ha a kérelem nem felel meg a törvényes feltételeknek. Amennyiben az érintett személy a sajtószervhez kérelmet terjeszt elő, akkor tekinthető helyreigazítás iránti kérelemnek, ha a törvényes feltételeknek megfelel. 122 A bírói gyakorlatban123 is találunk erre példát: A tényállás szerint, egy ingyenes lap egyebek mellett színházi előadásokról is tájékoztatatta olvasóit. A lap egyik száma egy zenés darabról oly módon tudósított, hogy szerzőként egyedül az írót, a szereplőket, rendezőket, a darab rövid összefoglalóját tartalmazta, de a dalbetét szövegíróját, szerzőtársát nem tüntette fel. A felperes – a dalbetét szövegírója, szerzőtársa – először e-mailben kritizálta az alperes gyakorlatát, melyben nem pontosan tudósított. Ezt követően írásban fordult jogi képviselője útján az alperes főszerkesztőjéhez, melyben előadta, hogy az időközben megjelent újabb szám ismét nem közölte az ő nevét, és arra kérte az alperest, hogy „a jövő hónaptól szíveskedjék megfelelően a zenés színmű zeneszerzője és szövegírója nevét is feltüntetni. Ugyanakkor közölte, hogy a mű összes szerzőjének fel nem tüntetése alapvető szerzői jogi jogsértés, és a Ptk. 78. §-ába ütközően sérti a jó hírnévhez fűződő jogokat és amennyiben nem tünteti fel az összes szerzőtárs nevét, úgy tekintse levelét helyreigazítási kérelemnek azzal, hogy a felperes fontolóvá teszi, hogy törvényes úton kérjen jogorvoslatot. Miután a későbbiekben sem tett eleget alperes, a felperes kérésének sajtó-helyreigazítás közzétételére kérte kötelezni az alperest: „A (…) számának (…) oldalán valótlanul állítottuk, hogy a (…) zenés színmű szerzője kizárólag (…), mert az előadás zenéjét (…), dalszövegét pedig (…) szerezte.” A sajtó-helyreigazítás iránti kérelem tartalma a jogszabály által előre meghatározott, ezért többek között szerzői jogi jogsérelem orvoslására nincs lehetőség. Ha a sajtóhelyreigazítási igény érvényesítése az alaki követelményeknek nem felel meg, akkor a kérelem tartalmi vizsgálata nélkül kell a keresetet elutasítani. A perbeli esetben a felperes nem a sajtóközlemény valótlan tényálltása vagy a való tény hamis színben való feltüntetése miatt kérte a közlemény helyreigazítását, hanem a jövőre nézve kívánta elérni az alperes magatartásának megváltoztatását. Ilyen igényt 122 123
PRIBULA i.m. 125. oldal Legfelsőbb Bíróság Pfv. 21. 865/2009/5
48
azonban sajtó-helyreigazításként nem lehet érvényesíteni. A fentiekben említett kérelem egyébként sem felelt meg a törvényi feltételeknek, mert az igénylőnek határozott kérelmet kell előterjesztenie arra az esetre, ha a közlemény helyreigazítás iránti kérelmének a sajtó nem ad helyt. Mindettől függetlenül a felperes kereseti kérelme a jogszabályi rendelkezések szerinti feltételeknek megfelelően arra vonatkozott, hogy: „az alperes tegye közzé, hogy a lap adott számában valótlanul állították, hogy az adott színű szerzője kizárólag az íróként megnevezett személy lenne, mert az előadás zenéjét (…), dalszövegét pedig (…) szerezte.” A sajtó-helyreigazítási perekben vita tárgyát képezi, hogy a sajtószerv eleget tett-e helyreigazító közlemény közzétételének. A PK 15. számú állásfoglalás I. pontja szerint, helyreigazító közleményként a jogosult a válaszlevele közzétételét is kérheti. Ha a sajtó a válaszlevelet nem közli, akkor a jogosult a válaszlevél tartalmi körén belül a bíróságtól kérheti a helyreigazító közlemény közzétételének elrendelését. Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, határozatában – a kérelem és az ellenkérelem korlátai között – belátása szerint állapítja meg a helyreigazítás szövegét és ennek közlésére az alperest határidő tűzésével kötelezi. Nem tekinthető helyreigazító közleménynek, ha a sajtószerv pusztán az érintett személy kifogását, ellentétes álláspontját közli, valamint az érintett személy kifogásainak a postarovatban való közzététele. Amennyiben a helyreigazító közlemény megjelenésének körülményei alapján elveszíti helyreigazító jellegét, a sajtószerv kötelezettségének ugyancsak nem tett eleget.124 Nem tekinthető továbbá megfelelő helyreigazításnak, ha a jogosult közzétett válaszlevele a hozzá fűzött újságírói kommentár folytán nem éri el célját, elveszti helyreigazító jellegét.125
124 125
PRIBULA i.m. 129. oldal Legfelsőbb Bíróság BH 1994. 174.
49
11. 3. A sajtó-helyreigazítási per elsőfokú eljárási szabályai A Pp. 343.§ (1) bekezdése szerint, ha a „[Ha] a médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége
vagy
a
hírügynökség
a
helyreigazítás
közzétételére
irányuló
kötelezettségét határidőben nem teljesíti, az azt igénylő fél ellene keresetet indíthat.” A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy „[a] sajtó-helyreigazítási eljárásokban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A sajtó-helyreigazításra irányuló keresetet más keresettel összekapcsolni vagy egyesíteni nem lehet.” A (3) bekezdés alapján „[a] keresetet a közlési kötelezettség utolsó napjától számított tizenöt nap alatt kell megindítani. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak (106-110. §) van helye. Az (1) bekezdésben megjelölt szerv félként jár el akkor is, ha egyébként nincs perbeli jogképessége (48. §).” A (4) bekezdés szerint „[a] keresetlevélben határozottan meg kell jelölni az igényelt helyreigazító nyilatkozat tartalmát, igazolni kell, hogy a felperes a helyreigazítást törvényes határidőben igényelte, és napilap, folyóirat, időszaki lap esetében a kifogásolt közleményt tartalmazó lappéldányt, internetes sajtótermék esetében a kifogásolt közlemény kinyomtatott változatát - amennyiben azok rendelkezésre állnak - csatolni kell.” A Szegedi Ítélőtábla egy 2008-as döntésében126 elfogadta a mulasztás igazolásának megfelelő okaként, hogy a sérelmezett cikket megjelentető napilap szerkesztősége megszűnt, de a megszűnésről történő tudomásszerzést követően az érintett a keresetet a kiadóval szemben terjesztette elő. A korábban már említett szigorú alaki és tartalmi feltételek szerinti kérelemhez igazodik a kereset. Azon túl nem terjeszkedhet, annál bővebb nem lehet, valamint a személyi és tartalmi változtatás egyaránt tilos. A helyreigazítási kérelem és a kereset előterjesztője ugyanazon személy kell hogy legyen. Az előzetes igazolás hiányában a keresetlevelet a Pp. 130.§ (1) bekezdés h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül kell elutasítani. Illetékességet illetően a Pp. 344.§ (1) bekezdése szolgál alapul, miszerint: „[a] perre az a bíróság az illetékes, amelynek területén a sajtótermék szerkesztősége, a hírügynökség vagy a médiaszolgáltató székhelye, illetve lakóhelye található. A bíróság illetékességét a médiaszolgáltató helyi stúdiójának székhelye is megalapozza.” 126
BDT 2008. 116.
50
A sajtó-helyreigazítási per a törvényszék (korábbi terminológia szerint: megyei bíróság) hatáskörébe tartozik, amely elsőfokú bíróságként jár el. A (2) bekezdés alapján „[a] bíróság a sajtó-helyreigazítási perben soron kívül jár el. Az elnök legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított nyolcadik napra tárgyalást tűz ki, kivéve, ha a keresetlevél benyújtása elkésett, ez utóbbi esetben az elnök a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.” A soronkívüliség127 olyan szabály, amely a bíróságot mind első, mind másodfokon, mind a felülvizsgálati eljárásban is kötelezi. A soronkívüliség adott esetben sérülhet. Ebben az esetben bármely fél kifogást emelhet az eljárás elhúzódása ellen.128 A tárgyalás kitűzését vizsgálva elmondható, hogy két tényező létezik az akadályoztatást illetően. Az egyik az, hogy a keresetlevél hiánypótlásra szorul (Pp. 95. §). A másik esetben az akadályt az jelenti, hogy a keresetlevél benyújtása elkésett.129 A (3) bekezdés szerint „[a] perben igazolásnak, viszontkeresetnek és szünetelésnek nincs helye.” A törvényi akadály ellenére előfordulhat, hogy az alperes fél az akaratnyilatkozatot megteszi. Az olyan esetben, mikor a kizárt igazolási kérelmet előterjesztették, a bíróság feladata az lesz, hogy azt a Pp. 160. § (2) bekezdésének a) pontja alapján elutasítja. A fellebbezést e végzés ellen a Pp. 110.§ (1) bekezdése biztosítja. Más elbírálás alá esik az „alperes kereseteként értékelendő” viszontkereset előterjesztése, mivel ez még megállhat, mint olyan „kereset”, amelyet a bíróság áttenni tartozik,130 illetve amelyre nézve a viszontkereset idézés kibocsátása nélküli elutasítására kerül sor.131 A szünetelés a fél, illetve a felek mulasztására, valamint passzivitására vezethető vissza.132 A Pp. 345. § (1) bekezdése szerint „[az] első tárgyalás megtartásának nem akadálya az, ha a felperes vagy az alperes nem jelenik meg. Ha azonban egyik fél sem jelenik meg az első tárgyaláson, az eljárást meg kell szüntetni. Sajtó-helyreigazítási perben bírósági meghagyást nem lehet kibocsátani.” 127
Pp. 333.§ Pp. 114/A – 114/B.§ 129 NÉMETH János – KISS Daisy: A sajtóhelyreigazítási eljárás, In: A polgári perrendtartás magyarázata II., Complex Kiadó, Budapest, 2007., 2071- 2115. oldal, 2097. oldal 130 Pp. 129.§ (1) bekezdés 131 Pp. 130.§ (1) bekezdés, j) pont 132 Pp. 137.§ (1) bekezdés 128
51
Az imént hivatkozott bekezdés szerint, a gyors elbírálás azt jelenti, hogy a fél idézésének szabályszerűtlensége esetén az első tárgyalás sem tartható meg (kivéve, ha a tárgyalás elhalasztásának jogáról a szabályszerűtlen idézés ellenére megjelent fél lemond); a sajtó-helyreigazítási per felperesét is megilleti az a jog, hogy a bíróság a távollétében tárgyalja az ügyet; nem zárható el a bíróság attól a jogától, hogy a felperes személyes megjelenésére igényt tartson. Annak ellenére, hogy a bírósági meghagyás – mint az önhibájából passzív alperest terhelő joghátrány – nem kerülhet alkalmazásra, egyéb joghátrány, mint például a pénzbírság, vagy a feleslegesen okozott károk megtérítése a bíróság rendelkezésére áll a sajtó-helyreigazítási per során is.133 A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy „[a] bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják, vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják. Bizonyítás felvételének helye lehet a felperes által nyomban felajánlott bizonyítékokra is. A tárgyalást – legfeljebb nyolc napra – csak akkor lehet elhalasztani, ha azt a felperes kéri, vagy a már feltárt bizonyítékok a bizonyítás eredményességét valószínűsítik.” A sajtóközlemény kifogásolt tényállásainak valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. Az olyan sajtóközlemény valóságát is általában a sajtószerv köteles bizonyítani, amely híven közli más személy tényállítását, nyilatkozatát, vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét.134 A tárgyalás elhalasztása csupán lehetőség. Feltétele, hogy további bizonyításra van szükség az ügyben. A tárgyalás elhalasztása bírósági végzéssel történik.135 A tárgyalás megszüntetését illetően, a per megszüntetésének nincs helye akkor, ha az első tárgyaláson egyik peres fél sem jelent meg, de a felperes a tárgyalás távollétében való megtartását kérte. Ha a személyesen eljáró felperes akadályoztatása miatt az első tárgyalás elhalasztását kérte, de a tárgyalás időközi rövidsége miatt kérelme elutasításáról nem kap tájékoztatást, halasztás iránti kérelmét úgy kell tekinteni, hogy a tárgyalás távollétében való megtartását kéri.136
133
NÉMETH – KISS i.m. 2100. oldal PK 14. szám 135 NÉMETH – KISS i.m. 2104. oldal 136 Elvi Bírósági Határozatok 2002. évi 762. számú eseti döntése 134
52
A (3) bekezdés alapján „[ha] a bíróság a keresetnek helyt ad, ítéletében az alperest határidő tűzésével a bíróság által megállapított szövegű helyreigazító közlemény közlésére és a felmerült költségek viselésére kötelezi.”
11.4. A sajtó-helyreigazítási per jogorvoslati szabályai A Pp. 346. § (1) bekezdése szerint „[a] másodfokú bíróság a fellebbezést legkésőbb az iratok beérkezésétől számított nyolc napon belül köteles tárgyalni.” A sajtó-helyreigazítási perek tárgyalásos elbírálásmódjára előirányzott igen rövid határnapkitűzés ebben a körben nem teszi maradéktalanul alkalmazhatóvá a Pp. 244.§ (1) és (2) bekezdésében foglalt azokat a szabályokat, amelyek a csatlakozó fellebbezés határidejére vonatkoznak. A fellebbezés jogától a fellebbező fél ellenfele sem fosztható meg, hiszen a fellebbezéssel megtámadott ítélet megváltoztatásához jogos érdeke is fűződhet. A nyolcnapos határidő megtartásának követelménye csaknem megoldhatatlan feladat elé állítja a bíróságot. A probléma a kézbesítés nehézségéből és munkaszervezési okokból adódhat.137 A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy „[a] sajtó-helyreigazítási perben hozott ítélet ellen perújításnak nincs helye.” A perújítás abszolút tilalom, amely a bíróság által jóváhagyott egyezségre is kiterjed. Ha mégis perújítással élne a fél, akkor azt a bíróság végzéssel elutasítja, és ezt indokolni köteles. A végzést a feleknek kézbesíteni kell, a végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.138
137 138
NÉMETH – KISS i.m. 2112. oldal NÉMETH – KISS uo. 2114. oldal
53
Az alábbiakban említenék néhány - a közelmúltban történt – hazai sajtópert: A Gyurcsány Ferenc képviseletét ellátó ügyvédi iroda 2012. október 3-án helyreigazítást kezdeményezett a plágiumvádat megfogalmazó szerkesztőségek ellen. A Pécsi Újság 2012. április 27-én jelentette meg oldalán a „Gyurcsány plágiumgyanúban: ugyanaz a címe az eltűnt szakdolgozatának, mint volt sógoráé, aki előtte 4 évvel végzett” című cikket. Jentősen erősítette a plágiumgyanút, hogy a volt miniszterelnök dolgozatának bírálata több olyan hibát jelez, amelyek - még az oldalszámozás alapján is - megegyeznek a Rozs Szabolcs munkájában fellelhető hiányosságokkal. Több szerkesztőség helyt adott a helyreigazítási kérelemnek, azokkal az orgánumokkal szemben, amelyek ezt a törvényi határidőig nem tették meg, a Gyurcsány Ferencet képviselő ügyvédi iroda 2012. október 12-én beperelte a Pécsi Újságot, amelyet a helyreigazító nyilatkozat közzétételére kérte kötelezni a bíróság által. Ezt a keresetet első fokon elutasították. Gyurcsány azonban fellebbezett az ítélet ellen, ám a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Utóbbi döntés ellen már nincs helye fellebbezésnek. Egy másik ügyben: A Magyar Nemzet 2011. január 8-án cikksorozatot indított a „liberális filozófusok” lejáratására, egyebek mellett azzal vádolván őket, hogy „talicskában tolták haza” a pályázati pénzeket az előző kormányzat idején. A Magyar Nemzet írásaiban Radnóti Sándort is megnevezte az ügy kapcsán, aki sajtópert indított a lap ellen. 2011. március 31-én Radnóti Sándor Széchenyi-díjas irodalomtörténész, esztéta elsőfokon megnyerte a pert. A Fővárosi Bíróság ítéletében kifejti, hogy a Magyar Nemzet válótlanul állította, hogy Radnóti Sándor több más filozófussal együtt olyan filozófusi kört alkotna, amely hat, a pályázat kiírásának meg nem felelő pályamunkával közel félmilliárd forinthoz jutott hozzá a Gyurcsány-kormány idején az NKTH által kiírt pályázatokon". Szintén pert nyert: Csongrád Megyei Bíróság 2008. november 5-én megállapította, hogy a Délmagyarország, a Délvilág és a Delmagyar.hu médiumok 2008. szeptember 25-én az elnök asszony és a megyei főjegyző asszony közötti konfliktusról számos valótlan tényállítást tettek, ám ezen állítások cáfolatai ugyanott később több alkalommal is napvilágot láttak. Többek között azt állították: Magyar Anna szeptember 24-én a
54
megyeházán megütötte Csonkáné Balda Ilona főjegyzőt, akinek segélykiáltásai kihallatszottak az irodából, a főjegyző szobája olyan volt, mint egy csatatér: a székek nem álltak a lábukon, kivéve azt, amelyiken a főjegyző asszony ült. A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú határozat ellen, arra hivatkozva, hogy a nagy nyilvánosság előtti állítások súlyosan sértették személyiségi jogait, ezért ragaszkodik a szintén nagy nyilvánosság előtti a helyreigazításhoz. A Szegedi Ítélőtábla január 7-én a rendelkezésére álló iratok alapján megváltoztatta az elsőfokú határozatot, s másodfokon helyt adott a felperes keresetének. A médiumoknak tehát közzé kell tenniük, miszerint a 2008. szeptember 25. napján megjelent a „Megütötte a főjegyzőnőt az elnök asszony” című cikkben valótlan állítás, hogy Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke megütötte a főjegyzőnőt, valótlan állítás továbbá, hogy a konfliktus során a főjegyzőnő segélykiáltásai kihallatszottak az irodából, s végül szintén valótlan állítás, hogy a főjegyzőnő szobája úgy nézett ki, mint egy csatatér, a székek nem álltak a lábukon. Emellett egy kommentárt is kötelesek ehhez mellékelni, melyben a valós tényállásokat fogalmazzák meg, s a perköltség és az illeték megfizetése is az alperest terheli. A másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye, a kézhezvételtől számított hatvan napon belül azonban rendkívüli jogorvoslatot lehet kérni a Legfelsőbb Bíróságtól.
A hazai gyakorlatot illetően elmondható, hogy a sajtóperek száma jelentősen megnőtt az utóbbi években. Ezek a perek főként politikai jellegűek, ugyanis a politikusok azok, akik könnyű célpontot jelentenek a médiumok számára. Értem ezalatt azt, hogy legyen szó akár egy kétértelmű mondatról, egy máséhoz igencsak hasonlító szakdolgozatról, vagy akár emberi kapcsolataikról, ezeket mind-mind lehet úgy formálni, értelmezni és közzétenni, hogy ezáltal valótlan tények közlése, híresztelése vagy valóságos tények hamis színben való feltüntetése valósuljon meg.
55
Összegzés
Kutatásom kezdetén érdeklődéssel álltam a feladat előtt, hogy a sajtó-helyreigazítás, mint objektív személyiségvédelmi eszköz szabályrendszerét, valamint a sajtóhelyreigazítási per szabályait ismertessem. A téma bemutatásához szemügyre vettem a hatályos jogszabályokat, polgári kollégiumi állásfoglalásokat, valamint a bírósági gyakorlat által hozott ítéletek széles palettáját. Azt tapasztaltam, hogy meglehetősen megosztott a szabályozást tartalmazó joganyag. Gondolok itt a 2011 előtti és utáni szabályozásra, valamint a kötelező erővel nem rendelkező, ám a jogalkalmazásban fontos szerepet betöltő polgári kollégiumi állásfoglalásokra. A Ptk-ból a sajtó-helyreigazítás szabályai átkerültek a Sajtótörvényt és Médiatörvényt felváltó Smtv-be. Az internetes és nyomtatott sajtószabályozás pedig az Mttv-be. Az új szabályozás maga után vonhatja a bírói gyakorlat változását, még akkor is, ha a törvényi rendelkezések azt nem indokolják. Ahhoz, hogy egységes, kiforrott bírói gyakorlatról lehessen beszélni, el kell telni pár évnek. A dolgozat megírásával az a volt célom, hogy bemutassam a személyiségvédelem azon eszközét, amely a jó hírnév sajtó útján történő megsértésének speciális polgári jogi szankciója, melynek létét a tömegtájékoztatási eszközök útján elkövetett jogsértések különös szerepe indokolja, amely a mindennapi életben jelen van az újságok hasábjain, az internetes weboldalakon vagy egyéb más médiaszolgáltatások területén. Úgy gondolom, a dolgozat során feltárt szabályozás megfelel a kor követelményeinek, értem itt például a filmhíradó kategóriájának kivételét a törvény szövegéből, vagy az internet adta változásokat. Természetesen az újabb médiumok megjelenése indokolttá teheti a jövőben a törvény ismételt módosítását, ehhez azonban arra van szükség, hogy a jogalkotó felismerje a friss médiumok személyiségi jogokat sértő funkcióját.
56
Felhasznált irodalom
BOLLINGER, Lee C.: The rationale of public regulation of the media, In: LICHTENBERG, Judith (ed.): Democracy and the mass media, Cambridge University Press, 1990, 357. oldal DÓSA Imre – POLYÁK Gábor: Informatikai jogi kézikönyv, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2003, 162. oldal GÁRDOS-OROSZ Fruzsina: Észrevételek az új Polgári Törvénykönyv javaslatának a sajtó-helyreigazításra vonatkozó szabályaihoz, In: Acta Humana, XVIII. Évfolyam, 2007. évi 18 szám, 38-40. oldal 39. oldal HALMAI Gábor-TÓTH Gábor Attila: Emberi jogok, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 429. oldal HANÁK András: Meddig nyújtózkodhat a magyar szólásszabadság? In: Fundamentum, 2001/2, 104. oldal JOBBÁGYI Gábor: Személyi és családi jog, Szent István Társulat 2000., 76. oldal JOÓ István: Első fokon közszereplők, In: Magyar Nemzet, 2007. február 9. KIS János: Egy sajtóper tanulságai (Magyar Hírlap 2001. január 11.) KISS Tibor: A sajtó-helyreigazítás gyakorlata az új szabályozási környezetben, In: Magyar Jog, 2011. (LVIII. évf.) 11. szám, 652. oldal KISS Tibor: Sajtó-helyreigazítás az Interneten, In: Magyar Jog, 2006. (LIII. évf.) 11. szám, 663. oldal KOLTAY
András
–
LAPSÁNSZKY
András:
Az
új
magyar
médiaszabályozás
alkotmányossági kérdései, In: Iustum Aequum Salutare, 2011. (VII. évf.) 2. szám, 49. oldal KOLTAY András: Sajtó-helyreigazítás és válaszjog: A sajtószabadság korlátja vagy kiteljesítése?, In: Iustum Aequum Salutare, 2008. (IV. évf.) 4. szám, 150-151. oldal
57
KOLTAY András – MAYER Annamária – NYAKAS Levente – POGÁCSÁS Anett: A médiaszolgáltatás és a sajtótermék fogalma az új magyar médiaszabályozásban, In: Iustum Aequum Salutare, 2011. (VII. évf.) 4. szám, 85. oldal KÖRMENDY-ÉKES Judit – LENGYEL Márk: Az on-line helyreigazítás az európai jogi felfogásban, In: Magyar Jog, 2005. (LII. évf.) 5. szám, 311. oldal KŐHEGYI Mihály – BAJZA Kálmán: Az Athenaeum-per: az első magyar sajtóper története, In: Magyar Könyvszemle, ISSN 0025-0171, 1997. évi 113. évf. 4. szám 479. oldal NÉMETH János – KISS Daisy: A sajtóhelyreigazítási eljárás, In: A polgári perrendtartás magyarázata II., Complex Kiadó, Budapest, 2007. 2097. oldal PETRIK Ferenc: A személyiségi jogok az új Polgári Törvénykönyvben, In: Magyar Jog, 2004. (51. évf.) 5. sz. 258. oldal PETRIK Ferenc: A személyiség jogi védelme – a sajtó-helyreigazítás, HVG ORAC Lapés Könyvkiadó Kft, Budapest, 2001. XV. Fejezet 256. oldal POLYÁK Gábor: A médiarendszer kialakítása, HVG-ORAC, Budapest, 2008, 136. oldal PRIBULA László: A sajtó-helyreigazítás bírósági gyakorlata, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2012, 123. oldal SADURSKI, Wojceich: Freedom of speech and its limits, Kluwer Academic Publisher, Boston, 1999, 75. oldal SÓLYOM László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon, Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 482. oldal SZLADITS KÁROLY: A magyar magánjog vázlata, I. rész, Grill, 1933. 5. oldal TÖRŐ Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban, KJK, Budapest, 1979, 385. oldal TÖRŐ Károly: A személyiség jogi védelme, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992.
58
VÁRNAY Ernő – PAP Mónika: Az Európai Unió joga, Complex Kiadó, Budapest, 2010, 618. oldal ZUMBOK Ferenc: A gazdasági társaságokról szóló törvény magyarázata, In: Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2006.
59
Hivatkozott jogszabályok, felhasznált jogforrások
1914. évi XIV. törvénycikk a sajtóról 1952. évi III. törvény a Polgári Perrendtartásról 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1977. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről 1986. évi II. törvény a sajtóról 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 2001. évi XXXV. törvény az elektronikus aláírásról 2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről 2003. évi III. törvény az elmúlt rendszerek titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról 2009. évi CXX. törvény a Polgári Törvénykönyvről 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról 2011. évi CVII. törvény egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról magyar joganyag: 12/1986 (IV. 22.) MT rendelet a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény végrehajtásáról. 232/2001. Kormányrendelet az elektronikus fizetési eszközökről
60
eu-s és külföldi joganyag: 89/552/EGK irányelv, 23. cikk A Tanács irányelve (1989. október 3.) a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról Gesetz zum Staatsvertrag über Mediendienste 1997. június 2. 10.§ (2) 4. pontja Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2004. december 15-én elfogadott 16. számú ajánlása Az Európai Unió működéséről szóló szerződés Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 1974. 74/26. számú határozata
61
Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatai
8/1990. (IV. 23.) AB határozat 30/1992. (V. 26.) AB határozat 37/1992. (VI. 10.) AB határozat 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, 21/1996. (V. 17.) AB határozat 18/2000 (VI. 6.) AB határozat 57/2001. (XII. 5.) AB határozat 34/2004. (IX. 28.) AB határozat LegfelsőbbBíróság Pf. I. 20. 224/1973 Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20. 351/1991 Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20 104/1993 Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV. 21. 492/1993/3 Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV. 21. 988/1998/4 Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV. 20. 367/2000 Legfelsőbb Bíróság Pfv. 21. 865/2009/5 Legfelsőbb Bíróság Pf. II. 20. 647/2009 Legfelsőbb Bíróság Pf. II. 20. 393/2010
62
Feldolgozott bírói gyakorlat
BDT. 2008. 18 BDT 2008. 116 BDT 2008. 1853 BDT 2009. 210 BDT 2009. 619 BDT 2009. 736 BDT 2010. 348 BDT 2010. 2217 BDT 2012. 653 EBH 2002. 762 BH 1994/174. BH 1993. 89 BH 1994, 219, 230 ÍH 2005. 2 PK 12. szám PK 13. szám PK 14. szám PK 15. szám
63
Internetes források
Cégvezetés (archív) 99. szám (2006. július 1.) www.cegvezetes.hu/2006/07/vedelem-asajtoval-szemben/ (letöltés dátuma: 2013. február 2.) Médiakutató (archív), Sarkady Ildikó: A közszereplők személyiségvédelme a bírói gyakorlatban, Jog rovat, 2006 ősz, http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_03_osz/06_kozszereplok_szemelyisegvedelme/0 5.html (letöltés dátuma: 2013. február 25.)
64