A rekreáció és az életmód szerepe az egészség megőrzésében
dr.Szombathelyi Éva
Az egészség Sigmund Freud - a szeretetre és munkára vonatkozó tudásunk képességét emeli ki Mahatma Gandhi – az egészség azt jelenti, hogy az ember jól érzi magát, szabadon mozog, jó étvágyú, feladatait normálisan ellátja, és nem kell orvoshoz fordulnia
Parsons - az egészség az egyén optimális teljesítőképességének állapota, amely azoknak a szerepeknek és feladatoknak a betöltésére teszi képessé, amelyekre szocializálódott. • Más megközelítésben az egészség a betegség hiánya. (Az életműködés zavartalansága, a szervezet, illetve a szervek betegség nélküli állapota.)
Az egészség fogalmának értelmezése • A (WHO) meghatározása: az egészség a teljes testi, lelki, szociális és szellemi jól-lét, jó-közérzet, a szervi és mentális jól működés, a szellemi teljesítőképesség állapota, nem csupán a betegség, illetve a testi nyomorúság hiánya. • Alapvetően az élőlények működési egyensúlyra törekvésének (homeosztázis) az eredménye. • A jó közérzetnek feltétele az emberi kapcsolataink harmóniája (társadalmi, szociális feltétel) és a természeti környezettel illeszkedésünk (ökológiai feltétel). • Az egészségvédelem közös felelősség, egészségneve- léssel kell felkészíteni a fiatal nemzedéket, hogy az képes legyen az egészségfejlesztésre
Az egészség
• Az egészség tehát szilárd egyensúlyi állapot, amit a külső behatások ellenére is képesek vagyunk megőrizni. • Jelenti ugyanakkor a "rugalmasságot" is. A körülmények jelentős és/vagy tartós megváltozásához is képesek vagyunk alkalmazkodni. • Összefoglalva:
addig vagyunk egészségesek, amíg (homeosztatikus) működésünk segítségével alkalmazkodni tudunk a szó teljes: testi, lelki, közösségi és szellemi értelmében.
Egészségtudat • A preventív magatartás.
szemlélet
feltétele
az
egészségtudatos
• Az egészségtudat valójában azoknak a döntéseknek a sorozata, amelyek bizonyos kockázatok (rizikók) vállalásáról, avagy elkerüléséről szólnak.
Az egészségtudat feltételei Meghatározásához, kialakulásához szükséges: • az egészség fogalmának értő ismerete, fontosságának megfelelő kezelése • az egészségkultúra hétköznapinak minősülő ismeretanyaga • a személyiség fejlődésére, a mentálhigiénés szintre vonatkozó saját személyű felelősség • a preventív szemlélet tudatos alkalmazása testi (pl. fizikailag aktív életvitel), lelki (problémamegoldó magatartás, stresszoldás) és szociális területen (kapcsolataink gondozása, ápolása) egyaránt.
Egészségtudat lépései • Ismerni kell a védőoltások elvégeztetésének idejét és rendjét
és
szűrővizsgálatok
• Ismerni kell az egészséges életmód összetevőit és azok betartásának lehetőségeit • Ismerni és felismerni kell a kockázati tényezőket valamint a közérzetromlás szokványos tüneteit (láz, fájdalmak, duzzanatok, látás zavar, szédülés, stb.) • Ismerni kell a szükséges válaszlépéseket (lázcsillapítás, diéta, ágynyugalom; pihenés, környezetváltás, stresszoldás; orvos-, vagy mentő hívás) • tudni kell fölismerni, mikor kell orvoshoz, pszichológushoz fordulni.
Prevenció • Prevenció: a megelőzés. Az elsődleges megelőzés körébe tartozik minden olyan tevékenység, ill. gyakorlat, amely révén csökken a megbetegedések, a deformitások, az egészségkárosodás veszélye. • Napjainkban nagy hangsúlyt kap a pszichés prevenció, mert a megbetegedési (morbiditási), ill. a halálozási (mortalitási) statisztikákban meghatározó szerepet játszó betegségcsoportok leküzdése nem képzelhető el kizárólag a gyógyító eljárások fejlesztése révén.Ld. pszichokardiológia! • A szakemberek egybehangzó véleménye szerint csak az egészséges életmód általánossá válása fordíthatná meg a jelenlegi tendenciát, javíthatna az igen kedvezőtlen egészségügyi adatokon.
Rehabilitáció • A rehabilitáció fogalmilag az egészségügy hatókörébe tartozik: sérülés, betegség és műtét miatt csökkent munkaképesség helyreállítása megfelelő eljárásokkal. • A munkára és a mindennapi teendők ellátására való alkalmasság helyreállítása: sportok, gyógytestnevelés, a korszerű rehabilitációs eljárások fontos testkultúrális eszközei. • Az egészségügyben a rehabilitáció a fizio- és fizikoterápiás módszerek széles skáláját használja. • A pszichés betegeket, a beilleszkedési zavarokkal küzdőket munkaterápia, csoportterápia, és más, a visszailleszkedést segítő módszerek segítségével rehabilitálják.
A rekreáció • a rekreáció az elfogadott nemzetközi értelmezésben a szabadidő eltöltés kultúrája. • a jó közérzet, a jól-érzés, a jól-lét, a minőségi élet megteremtését szolgálja, miközben a rekreálódó felüdülését, felfrissülését és szórakozását is eredményezi. • eredeti szociológiai értelmezésében a munkavégző képesség helyreállítását, újratermelését tekintették elsődleges feladatának. • nevezik az életminőség tanának is. • totális értelmezésben a civilizációs fejlődés kihívásaira adott választevékenység, amit elsősorban szabadidőnkben végzünk.
A rekreáció fogalma, értelmezése • A rekreáció fogalma nehezen gyökerezett (?) meg hazánkban, csak szűkítetten terjedt el.
• Sokaknak nem jelent mást, mint kalandsportot, unikumsportot. Másoknak a sportbéli "másságot", a hagyományos sportokon túli tevékenységeket jelenti. Márpedig a rekreáció, még ha a sportrekreációra szűkítjük is, több mint a golfozás, fallabdázás, lovaglás, raftingolás. •
Nem kizárólag a sportolás eredménye az egészségfelfogás jólléte, sem a tökéletes közérzet, sem a rekreációs filozófia alaptétele, a minőségi élet, hanem csupán csak egy eszköz annak eléréséhez. (nem szabad csak a fizikai aktivitásra, sportolásra szorítkozni a rekreáció fogalmánál)
A rekreáció • társadalmi funkciója a munkavégző képesség megteremtése, helyreállítása és növelése, egyéni motivációja a felüdülés, felfrissülés és szórakozás
• eredménye társadalmi méretekben és az egyén szintjén is a jól-megélt minőségi élet • a pozitív magatartásformákat nevezzük rekreatívnak, amelyek az ember szomatikus, pszichés és szociális közérzetének megteremtésére, a kreatív cselekvő-, és az optimális teljesítőképesség meg-, ill. újratermelésére és megújítására irányulnak.
• a rekreatív többlet a nem szabadidős tevékenységeink- ben keletkező rekreációs hatásokat jelenti, megjelenhet a kedvvel végzett munkában, és a fiziológiai szükségleteink kielégítésében is
Az értelmezés problémái • A kiindulási elv Kis Jenő (1998) alapvetése: „A rekreáció eszmei és gyakorlati válasz-tevékenység-rendszer meghatározott társadalmi kihívásokra.” • lakosságunk egészségi mutatói romlanak, a civilizációs ártalmak teljes arzenálja megjelenik • a fizikai aktivitás csökkenése, azaz a rendszeres testmozgás hiánya
• a mozgáshiány már gyermekkorban fenyeget és következményei az összes többi rizikófaktorban is döntő súllyal fellelhetőek • az alkoholizmus, dohányzás és kábítószer mindennapossá vált, a rekreáció divatja csak nyomokban szivárgott át a határokon „nyugatról”
• a ún. élsport, a hajdani hajtóerő már nem tölti be szerepét: élsportoló példaképek hiánya, az ún. szabadidősport pedig fokozatosan eltávolodott a hagyományos sportágaktól. • semmiféle, vagy csak mérsékelt kapcsolat mutatható ki a sikersportágak-sikersportolók, valamint a fizikai aktivitásra szoruló tömegek tevékenysége, motiváltsága között. • nyilvánvaló, hogy az átlagpolgár megszokott életmódján csak átgondolt, szakmailag megalapozott szemlélet és tudatformáló rendszer változtathat.
A rekreáció fogalom története • Az ősközösség vadászó-gyűjtögető életmódot folytató embere mondhatni „főállásban” végezte önfenntartó tevékenységét (cél: életben maradni), munkáját. • latin eredetű szó (recreatio mentis=lélek), ami kezdetben iskolai szünidőt jelentett [Comenius, J. A. Nagy oktatástan (1592-1670)], azaz kikapcsolódást, pihenést, „mással” foglalkozást, feltöltődést. • az ember, mint társadalmi lény arra ítéltetett, hogy munkájával el-, illetve fenntartsa saját magát, illetve Az ősközösség társadalmi szereposztása szerint (vállalt) családját.
• ez a munkavégzés, mint az emberi lét lényegi eleme, végigkíséri az emberiség történelmét. Mértéke és nehézsége azonban koronként változott.
Az ősember időbeosztása • munkavégzésre alkalmas állapot feltétele a megfelelő táplálékhoz jutás (energiapótlás) és a „megújulást” szolgáló alvás (regeneráció). • megjelent az igény a kikapcsolódásra. A törzs jeles eseményei, a nagyvadak elejtését, majd később egy ellenséges törzs legyőzését követő ünnepségek, valamint az évezredeken át rendszeresen megtartott avatási próbák a sajátos időrend szerinti vallási-kultikus események az őskor emberének szórakozását, kikapcsolódását jelentették a mindennapokból
A középkor emberének napirendje • a munkára fordított idő (a létfenntartás társadalmi szintje) megmaradt a mintegy (fél)napi (12-14 óra) mennyiségénél.
A haladás iránya?
•
A fejlett világban a 20. század második felére megnőtt az emberek szabadideje és vásárlóereje egyaránt.
• Az lett a fő kérdés, hogy miként tudnak ezzel élni és nem visszaélni. •
A civilizációs fejlődés ugyanis mindeközben számos negatív hatással károsította, rombolta az ember minőségi életét.
• Ekként teljesedett ki végül is a rekreáció a minőségi élet, az igényesen megélt élet fogalmával. •
Ilyen értelemben nevezzük a rekreációt az életminőség tanának is.
A REKREÁCIÓ FAJTÁI:
A REKREÁCIÓ FAJTÁI:
- Szellemi rekreáció: minden olyan tevékenység, mely az emberi szellemet foglalkoztatja – másként: kreatív szabadidő eltöltés (a pihenés is ide tartozik) - Fizikai rekreáció: minden olyan tevékenység, aminek az alapja mozgás, fizikai feltöltődés és amit kedvtelésből csinálunk, nem kényszerből (része a fizikai rekreációnak a sportrekreáció)
Mentális és pszichés rekreáció • olyan tevékenységeken alapszanak, melyeket nehéz teljeséggel rendszerbe foglalni. Ami a lényeg – hogy ezek hozzájárulnak a munkavégzés utáni pihenéshez, a lelki fejlődéshez és a mentális egészséghez, továbbá jó közérzetet biztosítanak. Ezen tevékenységek vonatkoznak az olvasásra (könyvek, újság, egyéb), a filmek és a televízió nézésére, színház- és koncert-, kiállítás- és múzeum látogatásra, a szabadidős, nem kötelező tanulásra (utazások: a környezet, falu és település, a természeti és építészeti örökség és hasonlók megismerése). A lélek és a test egységének megtartására, fejlesztésére, rekreációs célra különösen alkalmasak a relaxáció formái.
A szabadidő és a leisure (=pozitív, („minősített” élménydúsnak megélt, rekreatív szabadidő) 1. Társadalmi kötöttségek:
• Az egyénnek a másokhoz szükségletei, kötelezettségei
a
többiekhez
kapcsolódó
• az anyagi javak előállítását, a jövedelemszerzést szolgáló munka, illetve a jövőbeni munkára fölkészítő tanulás • a családi (háztartási munkák, gyereknevelés, bevásárlás, családi események) és társadalmi kötelezettségeket (igazolványok cseréje, bevallások, adózás, bejelentések, igazolások, postai és banki ügyletek) • valamennyi közlekedés/utazás, ami nem kimondottan a rekreálódást szolgálja.
A szabadidő és a leisure 2. Fiziológiai szükségletek kielégítése: •
az egyén önmaga ellátását, illetve fönntartását szolgáló tevékenységek csoportja.
•
biológiai idő: a pihenés (alvás, üdülés), a táplálkozás és a higiéné, testápolás (tisztálkodás, fodrász, kozmetikus, stb.), egészségüggyel kapcsolatos tevékenységeink (szűrővizsgálatok, orvosi vizit, kórházi ápolás, gyógyszertár, stb.) 3. Szabadidő:
• a fönnmaradt időmennyiség a szabadidő (free time, Freizeit). Különbség van az összes szabadon fölhasználható időkeret és az élmény felőli megközelítés között.
Az Idő
„Megszülettél, és amikor eljön a pillanat, vendégeskedésed befejeződik e bolygón. E két pillanatot nem határozhatod meg, közben az Idő lehet a barátod és lehet az ellenséged. Intézd úgy, hogy a barátod legyen!” (Frank Crane)
Az idő relatív. A kellemes, a kedvünkre való időtöltés szinte elröppen, szárnyakon jár. A kellemetlen, a nyűgös idő nagyon lassan telik.
Idő-paradigmák • újkor előtt az idő örök körforgásának paradigmája volt érvényes, az idő felhasználása pedig szinkretikus (egybetartozó), additív (egoista, egészleges) módon történt, és a hagyományok szabályozták, alaptétele a hétköznap és az ünnep elválasztása, úgy ahogy azt a keresztény kultúrkörben a Biblia meghatározta („ideje van….” Salamon könyve Préd.3.) • modern korban: analitikus, hierarchikus idő paradigmája Radikálisan elvált egymástól a munka és a szabadidő (majd kiegészült a „fél-szabadidővel„), vagyis azokkal a tevékenységekkel, amelyeket a munkaidőn kívül akár a munka, akár más érdekből meg kell tenni
analitikus, hierarchikus időszerkezet belső ellentmondásai 1. - a munka szentsége volt az elsődleges, a szabadidő (bár fogalmát még nem használták) kiegészítő jellegű volt, és a munkát (a felkészülést, a rekreációt, a családi életet) szolgálta. Ugyancsak a munka elsődlegességét vallotta Marx Károly és a kibontakozó szocialista mozgalom is, egyben a jövő számára azt a célt rajzolva fel, amelyben maga a munka már nem cél, hanem az önmegvalósítás része és eszköze.
analitikus, hierarchikus időszerkezet belső ellentmondásai 2. A szociális, kulturális, rekreációs tevékenységek mindinkább önálló szférát kezdtek alkotni, és az önmegvalósítás eszközeként jelentek meg. E cél érdekében elválasztották egymástól a leisure-t (pozitív szabadidő) és a puszta szabadidőt (free time) - más megfogalmazásban a komoly (serious) és az eseti (casual) szabadidőt, az előbbit téve az önmegvalósítás igazi tartományának. Sebastian de Grazia (1964): a leisure és a freetime két különböző világ. Mindenkinek lehet szabadideje, de nem mindenkinek leisure-je. A szabadidő a demokráciához tartozik és megvalósítható. A leisure inkább eszmény. Létezésmód, amit kevesen kívánnak és még kevesebben érnek el.
• John Neulinger (1974): a leisure a kötetlen idő lelkiállapota. • Josef Pieper (1952): a leisure az élet csendje, amelyben a lélek a lényegesre tud figyelni. • Herbert Marcuse (Eros and Civilization, 1962): a fejlett társadalmak történelmi fordulat felé közelednek. Eddig a munkaidő volt az autentikus, a szabadidő pedig a marginális időtöltés. Most ez megfordul, az értékek átértékelődnek. • Erich Fromm (1941) a birtoklás (having) és a létezés (being) fogalmi rendszerében tárgyalta a szabadidőt. A birtoklás a magántulajdonból ered és a modern korban maga alá gyűri a létezést. „Egészséges társadalom" akkor lesz, ha az ember a szabadidejét nem a birtoklás szenvedélyére, hanem a létezés kiteljesítésére szenteli.
James Murphy: A szabadidő • Szabadrendelkezésű (diszkrecionális) idő, amely a munkaidőn és a létfenntartáshoz szükséges tevékenységek elvégzésén túl fennmarad. • Társadalmi, társasági funkció, azaz a társas kapcsolatokra fordítható idő. • Eltöltésének irányultságát társadalmi helyzet, nem, kultúra, foglalkozás és számos egyéb pszichológiai tényező befolyásolja. • Maga a szabadság, a lélek szabad állapota, egy ritkán elérhető, sokak által vágyott cél. • Nem haszonelvű megközelítésben a szabadidő az önmegvalósításra, önkifejezésre való lehetőség. • Holisztikus megközelítésben: a személyiség aktivitásaiban, cselekvéseiben megmutatkozó szabadsága.
• Kenneth Roberts szerint a szabadidő növekedése és tartalmi fejlődése végül nem csupán valamiféle „szabadidőtársadalom" (leisure-society), hanem inkább a részvételi (participációs) társadalom kialakulását eredményezi. • Csikszentmihályi Mihály (1991) nagyhatású elmélete azzal foglalkozik, hogy ebben a világban, túl a munkán és a szabadidőn, hogyan találhatja meg az ember a tevékenység valódi örömét (amit „flow"-nak nevez). A flow alapja a képességek és a kihívások harmonikus aránya. Feladat, kockázat és vállalás nélkül nincs flow.
analitikus, hierarchikus időszerkezet belső ellentmondásai 3. • A 3. ellentmondás: a modern társadalom vívmányai mindig különböző arányban jutottak el a lakosság különböző csoportjaihoz. A korábbi társadalmakban egyszerűbb volt ez a megoszlás, „mindössze" a kiváltságosak és a kirekesztettek álltak egymással szemben. Most azonban a szerkezet többszörösen áttételessé változott: vannak, akik részesülnek belőle, megértik, és a maguk javára tudják felhasználni; vannak, akik csak morzsáit kapják, kevésbé értik, csak részlegesen tudják felhasználni és vannak olyanok is, akik totálisan kívül maradtak, vagy pontosabban alatta maradtak a vívmányoknak, akiknek mintegy a feje fölött játszódott le a történelem.
Az idő társadalmi felosztásának vázlata • Thorstein Veblen (1899) híres elmélete, a „leisure class"ról.(The Theory of the Leisure Class) Ő jó száz évvel ezelőtt azt mondta, hogy a társadalom felső rétegei „leisure classt” alkotnak, mert korlátlan szabadidejük van. Ez ma annyiban változott, hogy éppen a gazdagság, a hatalom és a szellem felső rétegeinek nincsen szabadideje: éjjel-nappal dolgoznak, kötetlen időben. Viszont van leisure-jük: amikor akarják és tudják, kihasználják. Így kapjuk a következő mátrixokat Első mátrix (Veblen): akiknek már nincs szabadidejük, de van leisure-jük, a felső (rétegek, pl. az alkotók), az idő nem a munka és szabadidő szerint oszlik meg.
Az idő társadalmi felosztása • Második mátrix: van szabadidejük és leisure-jük is. Ez a társadalom integráns része. Számukra a munkaidő és a szabadidő jól elkülönül, ennél fogva a szabadidőben is megvan mindkét pólus. • Harmadik mátrix: akiknek van szabadidejük, de nincs leisurejük.A társadalom alsó rétegei, az alsó osztályok és a veszélyeztetettek, akik elvégzik munkájukat, de utána mindennel szemben passzívak. • Negyedik mátrix: akiknek sem szabadidejük, sem leisure-jük nincsen. Ha ugyanis valaki tartósan munkanélküli, az ugyan formálisan korlátlanul rendelkezik idejével, de ezt nem nevezhetjük a szó tárgyalt értelmében szabadidőnek.
Szabadidő-tudat, szabadidő-gazdálkodás • a munkafolyamat (többnyire) kívülről vezérelten időkeretbe szorítottan (időkényszeres), megszervezett, világos értékrendek szerint működik, addig a szabadidő-eltöltésben teljesen "magunkra-hagyottak" vagyunk. •
a szabadidő tehát eredendően szervezetlen, emiatt nekünk kell élvezetessé, jól kihasználttá tenni.
•
szokásaink, értékrendünk, ismeretek, szabályok és célok, tudatosságunk a feltétele a jól-szervezett szabadidőeltöltésnek.
Ezt azonban tanítani, alakítani kell!
Szabadidőtudat • a jó, „hatékony” szabadidő eltöltéshez szabadidőtudatra, azaz megtervezett, tudatosított, figyelemmel átélt szabadidőre van szükség • életstratégia (Milyen munka, család, karriert képzelünk el magunknak? Mit szeretnénk tulajdonképpen az életben?) • részcélok: távlati, középtávú és közeli célok • a célokhoz cselekvési tervek szükségesek
• vegyük számba a várható napi, heti, ünnepekhez kötött, valamint a nagyobb léptékű (szabadságos) szabadidőinket.
Szabadidő-gazdálkodás 1.
• A szabadidőnek minél nagyobb része „leisure” legyen • a rekreációs tevékenység feltételei: - kellő motiváció (mozgósító energia) - elegendő idő és anyagiak - beállítottság, motiváció, kulturális dimenzióinkkal,
szocializáltságunkkal együtt (szokások, beidegződések, értékek)
Szabadidő-gazdálkodás 2.
A fogalom egyfajta esszenciális összefoglalása: •
A szabadidős tevékenység a munkahelyi, illetve társadalmi és az otthoni munkák és kötelezettségek elvégzésén túlmenően fennmaradó időben, szabadon választott, a saját örömérzet fokozása (leisure) érdekében végzett tevékenység.
• Jellemzője a választás szabadsága, a fizikai, lelki és szellemi értelemben vett önkiteljesedésre, az önbecsülés növelésére és örömkeresésre való törekvés.
Szabadidő-fogyasztási típusok 1.
Passzív típus: szabadidejükben nem csinálnak semmit, max. TV, kocsma, esetleg házimunka. (Időfolyatók)
2. Rekreatív: (családi): stabil, megállapodott életvitel, szabadidőt felüdülésre fölhasználni. A típus tagjai főleg a könnyű műfajok iránt érdeklődnek (pop, rock, aerobik, sí, tenisz, vízitúra). (Tömeg-kultúra) 3. Akkumulatív: (mindenevő, értelmiségi típus) széleskörű, laza érdeklődés, szenvedély, elkötelezettség nélkül. Az életben is fölfelé törekednek, „akkumulálnak”. Elsősorban értelmiségiek, vezető állásúak tartoznak a csoportba. Divatkövetők, sznobok is tartoznak ide. (Habzsolók)
4. Inspiratív (intellektuális típus): szabadidejükben magasabb kultúra iránt érdeklődnek, fontosnak tartják önmaguk fejlesztését, az értékek ápolását. Értelmiségiek, ill. más rétegekből azok, akik értelmiségi mintát követnek, viselkedésük értelmiségi jellegű. Beethoven, Mozart, Mahler. Búvárkodás, golf, vitorlázás. Elit-evők. Vitányi Iván,R.Peterson)
1. A „Passzív” típus részleteiben • kevés olvasás, 2006-os felmérés: 0,8 könyv/fő • zene: lakodalmas rock; újságban képes bulvár (Nemzeti Sport) nemzetközileg is a comics, a képregény típusok • mozi, színház nem jellemző, tévében sorozatok • sport: a néző szerep, ahol a szabályok különösebb szellemi megpróbáltatás nélkül követhetők… • étel: a hagyományos, a bors, paprika és só hármasával fűszerezettek • ital: kannásbor, sör, „gyorsan ölő” röviditalok
Passzív típus részleteiben 2. • • • •
szórakozóhely: bögrecsárda, „italbolt” elektromos eszközök: „noname” vásárlás: „egyet fizet - kettőt kap”, akciók öltözködés: kínai (korábban lengyel) piac, jellegzetes az otthoni „mackó” típusú vagy „zizegős” szabadidőruha, műanyag zokni, makkos cipő, strandpapucs • közlekedési és sporteszköz (saját) • bicikli (ma más!!), régebben Tarabant, Lada
”Rekreatív” típus részleteiben 1. Stabil, megállapodott életvitel, a szabadidejüket felüdülésre akarják fölhasználni. • érdeklődés: főleg a könnyű műfajok iránt -tömegkultúra fogyasztók • olvasás: „sikerkönyvek” Harry Potter, A gyűrűk ura, Agatha Christie, Rejtő Jenő, Irwin Cook, Leslie Lawrence • zene: pop, rock, rap, idősebbek az operett, „slágerzene” • újság: politikai kötődéssel kevésbé bulváros napilap, szigorú „kötődéssel”: Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság), életmód magazinok, hetilapok • mozi, színház: könnyen emészthető, általában sztár szerzőkhöz, rendezőkhöz és szereplőkhöz kötődve választanak (Spielberg, Scorsese, Tatou)
Rekreatív” típus részleteiben 2. • sport: a foci, kosárlabda, Forma-1, aerobik, „gyúrás”; sí, tenisz, vízitúra • szórakozóhely: sörözők, hagyományos éttermek, de értelemszerűen a gyorséttermek, kínaiak és pizzériák • elektromos eszközök: - nevesített, Sony, Nokia, Samsung • öltözködés: konfekció • közlekedési és sport eszköz: saját – montain - bike, Opel, Suzuki, VW, Renault, kis- és középkategóriás kocsik
Rekreatív típus részleteiben 3. • étel: a fiataloknál a McD-típus, pizza, saláták, újabban a kínai, mexikói és a japán ételek • ital: nem extra minőségű bor (Dörgicsei, Cserszegi fűszeres, Egri bikavér, Tokaji hárslevelű, chilei Cabernet, Chardonnay) • „kellemessé” higított ital: kóla vörösborral, vodka-tonic, stb. • szórakozóhely - sörözők, hagyományos éttermek, kínai gyorséttermek, pizzériák
Akkumulatív típus részleteiben 1. • olvasás: Harry Potter-től a Sorstalanságon keresztül az El Caminón át a legfrissebb Nobel-díjasig • zene: a poptól Konczig, vagy éppen a Lokomotív GT sokadik búcsúkoncertjén át Madonna bécsi föllépéséig, és ha már Bécs, akkor az Operaházi bemutatókig • újság: a Hócipőtől a Playboyig • mozi, színház: minden ami különleges, ami esemény, ami fesztiválos • sport: közönségként a Forma-1-től a Dakaron keresztül az NBA-ig, sízésen, fallabdán és a golf megkóstolásán keresztül a búvárkodásig és vitorlázásig; sőt már a repülés is trendi
Akkumulatív típus részleteiben 2. • étel: szusi • ital: belga sörök, Villányik, Mum pezsgő, Jameson whisky, szaké, Tequila, manapság koktélokkal színesítve • szórakozóhely: pubok, bárok, de főként az újonnan nyitott vendéglátóipari egységek • öltözködés: osztrák, német konfekció után Boss, Armani • elektromos eszközök: mindenből a legújabb, olyan mobil, melynek leginkább egy tucatnyi szolgáltatása van, aminek a használatáról fogalmuk sincs, plazma TV • közlekedési és sporteszköz csakis saját, windsurf, vitorlás, jetski; nagy motor, „egyterű”, terepjáró gallytörővel, quad, hómotor, manapság repülő
Inspiratív (high brow, entellektüel) típus • Szabadidejükben magasabb kultúra iránt érdeklődnek, fontosnak tartják önmaguk fejlesztését, az értékek ápolását. Értelmiségiek, illetve más rétegekből azok, akik értelmiségi mintát követnek, viselkedésük értelmiségi jellegű. Kötődnek fogyasztási szokásaikhoz, a kedvenc zenéhez, újsághoz, ruházati gyártóhoz, ételhez és italhoz, egyáltalán a minőséghez. • olvasás: klasszikusok, (Balzac,Thomas Mann), és a legmodernebbek (Raymond Carver, Vonnegut, Cuelho, Nobel díjasok) • „elit-evők”, elitkultúra fogyasztók • sport: golf, búvárkodás, vitorlázás
Egyes típusok eloszlása USA Magyarország
Nők és férfiak rekreációja
Nők jellemző életmódjegyei : • teherbíróbb szervezet (fajfenntartás) • nagyobb pszichés stabilitás • jobb monotónia-tűrés, alkalmazkodóképesség, kudarctűrés • hosszabb életkor
Férfiak jellemző életmódjegyei: • a fiú csecsemők körében nagyobb mérvű koraszülés • kevésbé gyógyítható jellemző betegségek: májrák, tüdőrák • több baleset – nagyobb kockázat • több suicidium- nagyobb lelki teher, családfenntartás, alacsonyabb toleranciaszint • több szív-és érrendszeri megbetegedés • több szenvedélybetegség • több mozgásszervi megbetegedés (nehezebb fizikai munka? Mozgáshiány?) • család felbomlása – férfiak kerülnek nehezebb helyzetbe • munkanélküliség az idősebb férfiak számára különösen rossz hatású
Iskoláskorúak rekreációja
„A korszerű nevelésnek arra is fel kell készítenie a gyerekeket, hogy miként töltsék el idejüket a tanítás befejezése után. Ahhoz, hogy az ember egész életen át sportoljon, megfelelő szokásokat és kedvteléseket kell kifejleszteni már gyermekkortól.” Testnevelési és Sport Világtanács, Tokió, 1964.
Az életmód • az ember tevékenységeinek rendszere, - munkavégzés - szabadidő -„fél-szabadidő” (a nem munka jellegű kötelezettségek), - a másik emberhez (a közösséghez, a társadalomhoz), a tárgyi világhoz (termeléshez és fogyasztáshoz), a szellem dolgaihoz (a nyelvhez, a tudáshoz, a hithez, a művészethez, az értékekhez) kötődő kapcsolatok. Az életmód fogalma tehát kiterjedésben azonos a kultúrával, csak sajátos szempontból ugyanazokat a dolgokat másik szempontból, az ember mindennapi tevékenysége felől szemléli.
jellegzetes életmódok • az életvitelnek, életmódnak történelmileg két jellegzetes módja alakult ki aszkétikus egészség-fölfogás: Jelszavai az önkontroll, önmegtartóztatás, önuralom. Tiltásokban, kényszerben és szigorban testesül meg.
• hedonista egészség-értelmezés: Jó közérzet, jól megélt mindennapok; a panaszok helyett az elégedettség; pozitív gondolkodás és életfelfogás.
Életmódkultúra, egészséges életmód Rendezőelv határozza meg. Szomatikus szinten: • táplálkozás • rendszeres fizikai aktivitás és pihenés terén. Pszichés szinten: • problémamegoldó magatartás, a • megfelelő stresszoldó technikák alkalmazásának képessége • optimista életszemléletre törekvés, • személyiség-tréning (relaxáció, autogén tréning, Agykontroll ) Szociális szinten: • társas kapcsolatok (beleértve a párkapcsolatokat, a szexualitást is) • környezethez alkalmazkodás, és a környezettel való együttműködés képessége is
Életmód-rontó és életminőség veszélyeztető hibák a gyermeknevelésben - „üvegházi” nevelés: elkényeztetés: túlszeretés, túlgondozás, – túletetés: régen a jólét jele volt a kövérség, csecsemőmérleg, tápszerek, édesség, mint jutalom – túlöltöztetés: a hőközpont nem tanul meg jól működni – túlféltés: fertőzésektől, betegségektől, sérüléstől, balesetektől,fertőtlenítés, agyonmosás-immunrendszer nem kényszerül védekezésre – Teljesítménykényszer, PC stb. – elkényeztetés – aktivitásában, mozgásában visszafogott gyerek: alapvető szükséglet nincs kielégítve—más, egyéb tünetek + ülő életmód
Már a régi görögök… Hippokratész (i.e. kb. 460-377)Kosz sziget - megteremtette a megfigyelésen és kísérletezésen alapuló orvostudomány alapjait. A gyógyításban nagyon fontosnak tartotta az ésszerű táplálkozást, a tornát, a friss levegőt, a nyugodt életmódot. Az egészséges életrend (De salubri victu) c. művében gyakorlati tanácsokat adott az étkezésre, az öltözködésre és a testmozgásra vonatkozóan az életkornak és az éghajlati viszonyoknak megfelelően.
Széchenyi István Naplójából: „az idővel való gazdálkodáshoz érteni többet ér, mintha akármennyire jártas is valaki az egészséggel vagy pénzzel való gazdálkodásban. Mert csak az idő visszahozhatatlan, míg a beteg vagy az anyagilag leromlott ember ismét egészséges vagy jómódú lehet. Az egészséggel való gazdálkodás azonban magasan fölötte áll a pénzzel gazdálkodásnak, mert a beteg, a nyomorék sokkal szerencsétlenebb, mint a szegény ember…”
• Forrás: – Fehér Katalin, Bartha Csaba munkáiból
