MIKÓ IMRE
A PULTON INNEN ÉS TÚL Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy pályám során a könyv körforgását lépésről lépésre követhettem: mint író, szerkesztő, könyvterjesztő és olvasó. A körből csupán egyetlen láncszem maradt ki — a nyomda. Sajnos, ezen a téren n e m tudok versenyre kelni az erdélyi nyomdász-írók Heltai Gáspártól Kós Károlyig terjedő ha gyományaival. D e gondolom, hogy a könyv technikai előállításának szakismeretei nélkül s e m érdektelen végigkísérni a könyv útját a kézirattól a kirakatig. Még akkor sem, ha az ember n e m tud egyformán tárgyilagos maradni régi é s új foglalkozásaival szemben. Pedig tárgyilagosságra valóban szükség van, mert az érdekek gyakran ütköznek. A z a tétel ugyanis, hogy „a könyvkiadó é s a könyvterjesztő egyesült erővel bocsátja az olvasóközönség rendelkezésére a legjobb könyveket", inkább jelszónak hangzik. A kiadó n e m tekinti a tömegek könyvellátását csupán üzleti kérdésnek, h a n e m a tár sadalmi és honpolgári n e v e l é s céljait helyezi előtérbe. N e m mondható, hogy a k ö n y v terjesztőtől távol állanának ezek a célkitűzések, de a könyvterjesztés mégiscsak k e reskedelmi tevékenység, az eladási tervet részleteiben és egészében teljesíteni kell. S legkönnyebb akkor teljesíteni, ha olyan könyvek jelennek meg, amelyekre — szak n y e l v e n — „bukik a vevő". És hogy n e m mindig a legjobb, leghasznosabb könyvek a legnépszerűbbek, azt évszázados tapasztalat igazolja. Kezdjük az olvasóval, akiért — úgymond — m i n d e n történik. Ha csak az utolsó fél századra tekintek vissza, attól kezdve, hogy Kolozsvár főterén Keszey és Lepage kirakatában kezdtem ismerkedni a könyvvel mint árucikkel, folytatva a könyvnapi sátorokon át egészen napjainkig — óriási módon megnőtt a könyvvásárlók száma. Ugyanazon a főtéren m a tót nagykereskedés, e g y antikvárium é s m i n d több utcai e l árusító kínálja a könyvet, sajnos, gyakran ugyanazt. Egyetlen város — mégpedig az e g y főre eső könyvvásárlás terén vezető város — könyvpiacán is tükröződik a h i v a talos statisztika mutatószáma: hazánkban ma másfélszer annyi könyvet adnak ki hétszer annyi példányszámban, mint egy emberöltővel ezelőtt. S vajon m i n d e z csak azért van, mert húszmillióan vagyunk, s helyi viszony latban Kolozsvár lakossága is fél század alatt majdnem háromszorosára emelkedett? Statisztikai adatok nélkül is megállapítható, hogy az olvasók számaránya ma jóval nagyobb, mint régen. Ha csak a belvárosból ítélnők meg a helyzetet, hajlandók vol nánk arra gondolni, hogy az e g y e t e m és a főiskolák ifjúsága vásárolja össze a köny v e k zömét. A diák azonban n e m a legjobb könyvvásárló. Minek is v e g y e n annyi könyvet, amikor ott a kitűnő egyetemi könyvtár? A régi é s új főiskolák népes se rege legfeljebb a tankönyv- é s jegyzetvásárlást lendítette vagy lendítené fel, ha egyetemi jegyzetek nagyobb számban jelennének meg. Minőségi ugráshoz az vezetett, hogy könyvvásárlóvá vált az üzemek munkás sága, technikusi é s tisztviselői kara. Könyvvásárló lett az, aki régen analfabéta volt, akinek régen n e m telt könyvre, aki régen egyébre költötte a pénzét. S ezeknek a rejtett tartalékoknak a felderítésében n a g y szerepe volt az üzemek és intézmények önkéntes könyvterjesztői hálózatának. A „standosok" munkahelyre szállítják, részletre is árusítják a könyvet. A Kolozsvárt eladásra kerülő m u n k á k fele üzleten kívül, üzemi é s utcai standokon kél el.
Az olvasó i s e z e r a r c ú , a k á r c s a k a színházi néző. E m b e r l e g y e n a t a l p á n , a k i e l igazodik r a j t a ! M e g é r d e m e l n é a r e n d s z e r e s p i a c k u t a t á s t , n e m c s a k egy p a n a s z k ö n y v e t , a h o v a b e í r h a t j a s i r á m a i t és á t k a i t . Szereti a k ö n n y ű szórakozást — m i é r t csak a k ö n n y ű z e n é t s z e r e t n é ? A d i v a t o s k ö n y v e k u t á n töri m a g á t — de hisz a f i a t a l a b b j a az öltözködésben s e m a k a r e l m a r a d n i a d i v a t t ó l ! H a teljesen r á b í z n ó k m a g u n k a t , t ö b b e t k e l l e n e m e g j e l e n t e t n i n ő í r ó k t ó l , a k é t B r o n t ë , M a r g a r e t Mitchell é s A g a t h a C h r i s t i e k ö n y v e i b ő l . D e s z e r e n c s é r e n e m teljesítjük m i n d e n k í v á n s á g á t , legfeljebb t ü r e l e m m e l v i s e l t e t ü n k k a l a n d - és s z e n t i m e n t a l i z m u s - i g é n y e i r á n t . A k ö n n y ű o l v a s m á n y r á s z o k t a t j a az o l v a s á s r a az átlagolvasót. Egy t e k i n t e t b e n a z o n b a n m é g i s e g y e t kell é r t e n ü n k v e l e , sőt az e g y s z e r ű olvasó v é l e m é n y é t kell e l f o g a d n u n k i r á n y a d ó n a k . B á r m i l y e n helyes és j ó s z á n d é k ú is a k ö n y v , h a n i n c s jól m e g í r v a , n e k i n e m kell. S h a m á r a széles k ö r ű o l v a s ó t á b o r b ó l i n d u l t u n k ki, s o h a s e m s z a b a d m e g f e l e d kezni a r r ó l , hogy a k ö n y v n e m a z é r t e l m i s é g k i v á l t s á g a , a k ö n y v e t az í r ó k n e m e g y m á s n a k írják, a k ö n y v n e k a z e g y s z e r ű e m b e r k e z é b e n a helye. E b b e n a k ö r b e n p e dig n a g y o n k e r e s e t t c i k k a z ú g y n e v e z e t t i r o d a l o m a l a t t i i r o d a l o m , a m ű v e l t s é g A B C jét népszerűsítő kiadvány, m i n t a hangversenykalauz és az aforizmagyűjtemény, a m ű v é s z e t i a l b u m és s p o r t l e x i k o n , a z a u t ó s k ö n y v e é s a s z a k á c s k ö n y v . M i n d e z m o s o l y t v á l t h a t ki azok részéről, a k i k csak a k i v á l t s á g o s a k s z á m á r a í r n a k . De n e m k e l l e l felejteni, h o g y a z ilyen n a g y p é l d á n y s z á m b a n m e g j e l e n ő , i s m e r e t t e r j e s z t ő jellegű m u n k á k h a s z n a teszi l e h e t ő v é a t e r m é s z e t ü k n é l fogva kis p é l d á n y s z á m ú k i a d v á n y o k megjelenését, a m e l y e k az i r o d a l m a t és a t u d o m á n y t e l ő r e viszik, h a m o s t m é g c s a k k í s é r l e t e k is. A k ö n y v k i a d á s n a k u g y a n i s n a g y j á b ó l kifizetődőnek kell l e n n i e . A vásárló-olvasó akkor kerül kapcsolatba a könyvterjesztővel, amikor bemegy az üzletbe, és ott igen g y a k r a n a z t a v á l a s z t k a p j a , h o g y a k e r e s e t t k ö n y v v a g y m é g n e m j e l e n t meg, v a g y m á r elfogyott. I l y e n k o r v a g y m e g k é r d i , h o g y m é g i s m i k o r l e h e t s z á m í t a n i reá, v a g y felteszi a szónoki k é r d é s t : m i é r t é p p e n a z a k ö n y v n e m k a p h a t ó , a m e l y e t k e r e s , és m i é r t v a n o l y a n sok m á s k ö n y v e k b ő l ? Biztosan n e m r e n d e l t e k eleget a m a bizonyos k ö n y v b ő l , v a g y e l f e k e t é z t é k a p u l t a l a t t — f o g a l m a z ó d i k m e g g o n d o l a t b a n , s n e m e g y s z e r szóban is, a g y a n ú s í t á s . P e r s z e , a p u l t t ú l s ó o l d a l á n m á s k é p p e n t e v ő d i k fel a k é r d é s . O t t r e n d s z e r i n t egy k i s l á n y v a g y egy asszony áll, m e r t a férfi l a s s a n k i k o p i k ebből a s z a k m á b ó l is, a k á r c s a k a t a n ü g y b ő l . K é t m ű s z a k b a n dolgozik: délelőtt és d é l u t á n ; a h a r m a d i k a t o t t h o n a család tölti k i . M u n k a h e l y é n e l v á r j á k tőle, h o g y k e d v e s e n a j á n l a n i t u d j a a k ö n y v e t ; e h h e z olvasottságra, i r o d a l m i m ű v e l t s é g r e , szóbőségre v a n szükség. D e a f i zetési lista szerint ő is c s a k elárusító, m i n t az, aki a zöldségesboltban a k r u m p l i t m é r i ; s ott elég, h a á t v é t e l k o r m e g t a p o g a t j a és megszagolja az á r u t . N e m m o n d o m , a z i r o d a l o m t e r é n szükség v a n j ó s z i m a t r a , d e ezt n e m ö r ö k ö l t ü k „vizsla ő s ü n k t ő l " . E l á r u s í t ó i n k elenyésző s z á z a l é k a j á r t k ö n y v k e r e s k e d ő i s z a k i s k o l á b a , s ott is i n k á b b a z ü g y v i t e l h e z szükséges s z a k i s m e r e t e k e t sajátítják el. H o g y is l e h e t n e a z á l t a l á n o s iskola elvégzése u t á n p á r év a l a t t e g y f o r m a j á r t a s s á g r a s z e r t t e n n i a p o l i t i k a i és t u d o m á n y o s i r o d a l o m , a s z é p i r o d a l o m é s a t a n k ö n y v e k , a m ű v é s z e t i m u n k á k és a z e g y ü t t é l ő n e m z e t i s é g e k i r o d a l m á b a n ? Ez a h a t t é m a k ö r m i n d e n k ö n y v e s b o l t és r a k t á r á l l o m á n y á n a k a l a p f e l o s z t á s a a m a g a sokféle a l o s z t á l y á v a l . V a l ó b a n d e m o k r a t i k u s i n t é z k e d é s az, hogy a k i a d ó k t e r v j a v a s l a t a i t e l k ü l d i k a z ország v a l a m e n n y i k ö n y v k e r e s k e d é s é n e k , s az e l á r u s í t ó k és üzletfelelősök t e t s z é s s z e r i n t r e n d e l h e t n e k . D e a k i a d ó i t e r v rövid, és g y a k r a n sablonos k ö n y v i s m e r t e téseiből n e m o l y a n e g y s z e r ű dolog m e g á l l a p í t a n i , h o g y a n „fog m e n n i " a m a b i z o n y o s k ö n y v . Azt, hogy a Gondolatok a szerelemről című aforizmagyűjtemény még a k i r a k a t b a s e m k e r ü l ki, m e r t az á r u á t v é t e l u t á n a z o n n a l f e l v á s á r o l j á k — e l ő r e l e h e t e t t t u d n i . De azt, h o g y a p o l c o k o n p o r o s o d ó Ö n k é n t e s rózsák Sodomában után
a Zokogó majomért a v e v ő k o s t r o m a l á veszik az E g y e t e m i K ö n y v k e r e s k e d é s t , c s a k az öreg időjósok s e j t h e t t é k előre. A r e n d e l é s e k e t p e d i g a k ö n y v t e r j e s z t ő l á t a t l a n b a n végzi, e n n e k is, a n n a k is a m e g h a l l g a t á s á v a l , hol a t é m a é r d e k e s s é g e szerint, h o l n é v b e c s ü l é s i a l a p o n , e m p i r i k u s m ó d s z e r e k k e l , hozzávetőleges valószínűséggel, s a végleges p é l d á n y s z á m b e í r á s a k o r d ö n t ő szerepet játszik a „spuri". Nagyobb üzletekben, ahol m i n d e n elárusítónak van egy vagy két témaköre, a becslések s z i l á r d a b b t a l a j o n m o z o g n a k . A k i s l é t s z á m ú v a g y e g y s z e m é l y e s boltok b a n v i s z o n t polihisztor legyen a r e n d e l ő ! T e r m é s z e t e s e n ő sincs m a g á r a h a g y a t v a . A K ö n y v t e r j e s z t ő m e g y e i k ö z p o n t j a i felülvizsgálják, i r á n y í t j á k , e l l e n ő r z i k a r e n delést. D e a m e g y e i bizottság s e m n y ú j t ó z h a t t o v á b b , m i n t a m e d d i g a t a k a r ó j a ér. A t a k a r ó i t t a h i t e l k e r e t . E z é r t n e m r e n d e l h e t m é r t é k e n felül a z ú g y n e v e z e t t „ b o m b a - t é t e l e k " - b ő l , b á r t u d j a , h o g y a r e n d e l t n é l s o k k a l t ö b b e t e l a d h a t n a belőlük. A h i t e l k e r e t e t a z ú g y n e v e z e t t e l ő i r á n y z a t o n felüli, el n e m a d o t t á r u k é s z l e t is b e folyásolja. H a l e j á r a k ö n y v e l a d á s á n a k h a t á r i d e j e — a m i k ü l ö n b e n elég r ö v i d —, h a „ n o r m a " fölé e m e l k e d i k a „stokk", a b a n k s z ű k e b b k e r e t e t biztosít az ú j a b b könyvvásárlásra. K ö z b e n ú j j á s z e r v e z e t t k i a d ó i n k v a l ó s á g g a l e l á r a s z t j á k a terjesztőt és a p i a c o t kiadványaikkal. N a p j a i n k b a n olyan tömegével jelennek meg a könyvek, hogy h a a megyei terjesztőközpont m i n d e g y i k b ő l c s a k a p r o t o k o l l s z e r ű 5 p é l d á n y t r e n d e l i m e g , vagy a n n á l is k e v e s e b b e t , m á r ezzel k i m e r í t e t t e h i t e l k e r e t é n e k j e l e n t ő s részét. Az elv p e d i g az, h o g y lehetőség szerint m i n d e n b ő l r e n d e l n i kell; legyen m i n d e n m e g y é ben minél teljesebb a „szortiment"-nek nevezett választék. Ezek m é g c s a k a r e n d e l é s nehézségei. D e t o v á b b i k é r d é s a p u l t o n i n n e n , h o g y a r e n d e l t á r u m e g j e l e n i k - e , s h a igen, a r e n d e l é s n e k p o n t o s a n t e s z n e k - e eleget. H á n y s z o r t ö r t é n i k m e g , h o g y a z egyik címből a r e n d e l t n é l t ö b b e t , a m á s i k b ó l sokkal k e v e s e b b e t k a p a z üzlet. Ezt „levágták", azt „ r á n k sózták" — m o n d j á k szakmai tolvajnyelven. Ha pedig megjön a rendelt könyvmennyiség, az sem m i n d egy, h o g y m i k o r j ö n m e g . A t e r v — h a v i t e r v . Az e l á r u s í t á s i t e r v e t c s a k a k k o r l e h e t teljesíteni, m i k o r a z e l l á t á s r i t m i k u s . H a k i a d ó é s n y o m d a é v v é g é n a k a r j a behozni r o h a m m u n k á v a l a l e m a r a d á s t , s é v k ö z b e n a z ellátási t e r v e t n e h e z e n e l a d h a t ó v a g y s t o k k o n h e v e r ő k ö n y v e k k e l t ö l t i k fel, a k k o r a z e l á r u s í t ó duzzog. Nincs p r é m i u m , c s ö k k e n a fizetés. Így látja a terjesztő. D e a k i a d ó n a k is m e g v a n n a k a m a g a é r v e i . A t e r v b e n szereplő m u n k á k u g y a n i s n e m á l l a n a k m é g készen, a m i k o r a k i a d ó i t e r v e t m e g h i r d e t i k . A k i a d ó a z í r ó k ígéreteit teszi közzé. Szerződést k ö t a z íróval, s h a a kézirat n e m készül el i d e j é b e n — felbontja a szerződést. D e a b b ó l m é g n e m lesz könyv. V a n n a k m u n k á k , a m e l y e k é v e k e n á t s z e r e p e l n e k a k i a d ó i t e r v b e n , m é g s e m j e l e n n e k m e g . K ü l ö n ö s e n k o l l e k t í v m u n k á k r ó l v a n szó, a h o l e g y e t l e n m u n k a t á r s a k a d á l y o z t a t á s a v a g y p o n t a t l a n s á g a m e g b é n í t j a a z egész közösséget. S h a a k é z i r a t elkészül, m é g m e n n y i t kell csiszolni r a j t a , a m í g belőle k ö n y v lesz! F e h é r holló s z á m b a m e g y az a szerző, a k i n e k a m u n k á j á t egyszeri o l v a s á s u t á n t o v á b bítani lehet. A lektor legtöbbször n e m is lektor, azaz olvasó, h a n e m s z e r k e s z t ő ; „bele kell m á s z n i a " a szövegbe. A k k o r a z t á n a k ö n y v kiesik a t e r v b ő l , é s „jön" a tartalékterv. De tartalék-csapattal m é g futballmérkőzést sem lehet nyerni. Az i r o d a l m i m ű n e m m é r h e t ő egyéb á r u c i k k m é r t é k é v e l . S z e r z ő d é s r e író és k i a d ó között t e r m é s z e t e s e n szükség v a n , de jogi k é n y s z e r h a t á s a a l a t t n e m lehet írni, v a g y az o l y a n is. Ezt n e m t u d j a az, aki csak e l a d n i p r ó b á l t a a k ö n y v e t , b á r o l y a n m e g j e g y z é s t is h a l l o t t a m a p u l t mellett, h o g y „ezt a k ö n y v e t k ö n n y e b b m e g í r n i , m i n t e l a d n i " . M ó r i c z Z s i g m o n d szerint, aki n e m e g y s z e r á r u s í t o t t a s a j á t
könyveit utcai sátorban, „könyvet írni művészet, eladni — kunszt". Az elárusítók számára a művészet éppen olyan idegen, mint az írók számára a kunszt. A pulton innen azt tudják, hogy a könyv n e m közszükségleti cikk, nehezebb eladni, m i n t a kenyeret, cipőt, gyufát. A könyv szellemi táplálék, s a mai világ ban fel kell v e n n i e a versenyt a rádióval, televízióval, magnóval, lemezjátszóval — ezeknek az élvezete kevesebb erőfeszítést kíván, m i n t az olvasás. A pulton túl azt tudják, hogy a szellemi javak termelője sem olyan termelő, m i n t azok, akik a közszükségleti cikkeket ipari méretben előállítják. Az irodalmi munka, ha valóban az, n e m szorítható a megjelenési határidő, a rendelkezésre álló papír mennyiség és a nyomdai tér korlátai közé. S akkor is megíródik, ha kiadására nincs lehetőség. Itt lép be az író és a terjesztő közé a kiadó, aki a művészetet a kunszttal egyezteti, s a szellemi termelés megszervezésére, a könyvpiac igényeinek kielé gítésére törekszik. Gyakran teszik fel a kérdést: miért n e m nyomat a kiadó többet egyik vagy másik keresett könyvből? Egyszerűen azért, mert a kiadó csak annyi példányban nyomathat ki e g y könyvet, ahányban azt a terjesztő megrendeli. S ha az napok alatt elfogy? Akkor a terjesztő újabb rendelést ad. Ha a szedést m é g n e m dobták szét, jön az utánnyomás. Ha az ólmot már beolvasztották — a n y o m d a n e m tarthatja sokáig —, jön az új kiadás. Jön, ha jön. Mert a kiadónak is fontolóra kell vennie, mire használja a papírt és a nyomdateret. Egyik sem korlátlan. Egy újrakiadás „elúsztathat" két m á s könyvet. A kiadó ívekben, tonnákban, tarifában gondolkozik: v a g y sok m ű v e t jelentet m e g kis példányszámban, v a g y keveset nagyban. S rendszerint az előző megoldás felé hajlik. Hadd virágozzék m i n d e n virág! Ennek érdekében m é g anyagi áldoza tokra is hajlandó. Hiszen tizenöt-húszezres példányszámban kell m e g j e l e n n i e egy könyvnek ahhoz, hogy kifizetődjék, hogy „megfőjön a saját zsírjában". A szakta nulmányok é s verskötetek példányszámát n e m ezrekben, hanem százakban mérik. D e természetesen a ráfizetésnek is m e g v a n a maga előirányzata, s a kis pél dányszámban megjelenő, költséges k ö n y v e k mennyiségét csak addig lehet szapo rítani, amíg az alap ki n e m merül. Az alap a kiadók profilja szerint változik, ugyanis a tudományos munkák megjelentetése általában többe kerül, m i n t a szép irodalomé. Ezért sem jelentethet m e g szépirodalmi profilú kiadó szűk körnek szóló tudományos munkákat, legfeljebb tudományos esszéket tehet közzé. A könyvkiadás és a könyvterjesztés sűrűjében az egyszerű olvasó és v á sárló természetesen csak fától fáig tapogatózik, s gyakran n e m látja a fától az erdőt. Neki csak az a fontos, hogy megkaphassa a könyvet, amire szüksége van. Az egyszerű vásárlón, a magánkönyvtárat gyűjtő elvtárson nemcsak azt értem, aki nyitáskor már ott vár a bolt előtt, h a n e m azt is, aki nyitáskor a maga m u n k a helyén dolgozik, s mire hazamegy, már elfogyott a boltban a könyv, v a g y azt, aki falun, munkatelepen keresi kenyerét, a h o v a el s e m jut az a könyv, amelyet el sze retne olvasni. Egy ilyen elkeseredett olvasó adta fel a kolozsvári Igazságban a következő hirdetést: „Bármi árat megadok Tamási Gáspár Vadon nőtt gyöngyvirág c í m ű köny véért". S ha már a magam részéről n e m tudom kiszolgálni, m e r t én viszont a saját egyetlen példányomtól semmi áron s e m válok meg, kérem a „javaslati é s panaszkönyv"-et. Hogy oda olyant írjak be, amit az é n panaszkönyvembe n e m írtak: Intra muros peccatur et extra. Igaz, hogy Horatius ezt Trója falaira értette, de a pult is fal, s rajta belül is, kívül is lehet vétkezni. Mi hát a teendő? Az adott keretek között. Elsősorban a kiadói és könyv terjesztői t e v é k e n y s é g harmonikusabb összhangjára v a n szükség. Örvendetes, hogy
1. SURÁNY ERZSÉBET: DON QUIJOTE-ILLUSZTRÁCIÓ 2. DEÁK FERENC: BENEDEK ELEK-MESÉILLUSZTRÁCIÓ
újabban a könyvterjesztő a rendelés véglegesítése előtt m e g y é n k é n t meghallgatja a kiadók képviselőit. D e a törvény lehetővé teszi, hogy a kiadók terjesztők i s legyenek, üzletet nyissanak, ott saját kiadványaikat árusítsák. Ebben az esetben természetesen a kiadó a m a g a számára is nyomtathat könyveket azon felül, a m i t a terjesztő rendel tőle. Sajnos azonban, a törvénynek ez a helyes szándéka m é g n e m ment át a gyakorlatba. De ha lesz Kriterion és Dacia, Albatros é s Ion Creangă könyvkereskedés, akkor sem oldódik m e g a könyvtárak ellátásának fájó kérdése. Hálás riporttéma a falusi könyvtárak ellátása vagy ellátatlansága, sokat írtak már arról, hogyan aránylik a könyvtárállomány az olvasók igényéhez. A könyvtárak, és nemcsak a falusi könyvtárak, ellátásakor a gyakorlatban kisebb szava van a könyvtárosnak, mint az egyéni könyvvásárlónak, s amíg a könyvtáros rendelése megjárja az összes fórumokat, gyakran a visszájára fordul. Az egyéni könyvvásárlónak mindegy, hogy m i l y e n úton kapja meg, amit keres, neki arra a biztonságra van szüksége, h o g y ha valami okból (betegség, sza badság, külföldi út) n e m m e h e t be naponta, hetente a boltba, mégis hozzájuthas son kedvenc könyvéhez. K ö n y v e t félretenni ugyanis n e m szabad. A könyvesbolt ban is érvényes a kereskedelmi e l v : az árut addig kell mérni, amíg v e v ő akad. Ezt az e l v e t azonban „rugalmasan" szokták alkalmazni, hiszen minden boltnak van egy bizonyos törzsközönsége, az elvárja, hogy jól kiszolgálják, s ennek fejében havi könyvvásárlásával biztosítja az eladási terv teljesítését. Egyes könyvekre előjegyzéseket lehet végezni, de itt is hátrányban v a n a vidéki könyvvásárló. Az ő számára létesítették a postai könyvszolgálatot a maga, eddig m é g kis mértékben kihasznált lehetőségeivel. Működése nehézkes, nagy utánajárással (levelezés, csomagolás, űrlapok kitöltése) aránylag kis forgalmat lehet így lebonyolítani. Legtöbbször ugyanis olyan könyvet kér a levelező, a m e l y már n e m kapható. D e mégis ez a módja annak, hogy a vidéki tanár, orvos, agrár mérnök hozzájusson szükséges olvasmányaihoz. Jól megszervezett vidéki k ö n y v terjesztéssel is csökken a távolság falu és város között. És az előfizetések! N é h á n y balsikerű kísérlet után elment a kedve tőle eladó nak, vásárlónak egyaránt. Pedig ha előfordult is, hogy a könyv, amelyre előfize téseket gyűjtöttek, n e m jelent m e g v a g y n e m jutott el az előfizetőhöz, miért ne lehetne ezt a rendszert legalább a sorozatokra fenntartani? Tömegével jelentkez nének előjegyzők és előfizetők például a Tanulók Könyvtára v a g y a TÉKA-sorozatra. Nincs bosszantóbb ugyanis rendszeres könyvgyűjtő számára, mint ha a sorozat foghíjas. Vagy az előfizetésekkel is várjunk, amíg a kiadóknak saját könyvesboltjuk lesz? Aki a pultnak mindkét oldalán állt, az tudja, hogy az élet közben tovább halad. Ha valaki n e m restell időt és fáradságot, csak hozzájut — kerülő úton is — a könyvhöz, a m i t keres. Aki pedig n e m jut hozzá, az panaszol. A m í g ő is hozzá nem jut. Közben azonban könyvek maradnak olvasatlanul azoknál, akik csak divatból vásárolnak, s akinek munkaeszköze, de kevésbé élelmes, kénytelen köl csönkérni a szóban forgó könyvet. Még jő, hogy van antikvárium, ahol aztán a könyvek gazdát cserélnek. Ez már a k ö n y v útjának utolsó állomása, mielőtt a papírbegyűjtő könyvtemetőjébe kerül. Szerencsére n e m m i n d e n könyv kerül oda, é s a legtöbb olvasó számára a könyvvásárlás nem lánckereskedelem. Volt e g y v e v ő m , egy diáklány, aki mindig pénteken jött vásárolni, mert a véradó központban akkor fizettek. Vére árából gyarapította könyvtárát. De ez az eset már nemcsak az elárusító figyelmére érde mes, hanem az író tollára kívánkozik.
