A MINDENNAPOK LELKIGYAKORLATA

A MINDENNAPOK LELKIGYAKORLATA BEVEZETŐ Magyarországon mind többen kerülnek kapcsolatba a szent ignáci lelkigyakorlattal. Sokan közülük a megtapasztalt elmélkedést és imát szeretnék mindennapjaikban is folytatni. Az alábbi összeállítás 1 egy már Amerikában és német nyelvterületen kipróbált változatra építve - számukra kíván segítséget nyújtani. Az összeállítás első részében egy rövid gyakorlati bevezetőt adunk a ML keretéről. A második részben egy negyven hétre bontott formában a Lelkigyakorlat keretét vázoljuk fel ajánlott szövegekkel és elmélkedési szempontokkal. A harmadik rész további háttérsegítséget kíván adni az MLGY tartalmáról és az ignáci imamódokról. A napi ima 1. Az előkészület Az ima kifejezett előkészületet kíván meg, mely az alapmagatartással és az alapdöntéssel áll kapcsolatban. Ezen idő alatt kell dönteni az ima helyéről, idejéről, valamint az ima "anyagáról" és a formáról, melyet ehhez választunk. Általában az "anyag" egy szentírási vagy Lelkigyakorlatos könyvből vett szöveg, mely a héthez illik. Emellett figyelni kell a vágyakra és belső ellenállásokra is, hisz ezek mutatják meg, mi az, ami most éppen fontos a lelkigyakorlatozónak. Az előkészület első része, amikor mélyebbre haladva arra figyelek, hogy mit is hozok magammal az előttem álló elmélkedésbe: Milyen érzés, hangulat kísér? Az őszinte vágy magam kifejezésére illetve arra, hogy magamra s a bennem zajló folyamatokra jobban odafigyeljek, hozzásegít ahhoz, hogy már az ima elején egész valómat teljesebben s szabadabban helyezhessem az Úr elé. Ebből adódik az ima alapmagatartása: a tisztelet (Lgy. 75), amiben Isten jelenlétét ismerem el. Ez megmutatkozik testi és lelki tartásban is. Nagy segítség lehet, ha a lelkigyakorlatozó ki tudja alakítani azt a helyet, ahová napi imájában rendszeresen visszatér, és meg tudja találni azt a testhelyzetet, mely leginkább megadja egy ellazult, pihentető tartásban a lecsendesedés fizikai hátterét. (Lgy. 76.) Mivel a ML-ának közegét mindennapjaink "normális", tehát sokszor hektikus, felzaklatott, zajos élettere adja, ezért különös jelentősége van annak, hogy a lelkigyakorlatozó fordítson időt a tudatos ellazításra az elmélkedés előtt. Az általánosan ismert légzés- és testérzékelési gyakorlatok erre például kiválóan alkalmasak. Céljuk az, hogy a lelkigyakorlatozó saját igényének illetve feszültségének megfelelően fizikálisan is le tudjon csendesedni, és ki tudjon nyílni mindarra, amit az elmélkedés számára hozhat. 2. Az ima maga 1

Mindennapok Lelkigyakorlata - továbbiakban: ML.

2

Mint írtuk, az imában két dolog történik: az, amit én teszek és az, ami velem történik. Ami az elsőt, az ima rajtam álló, aktív szakaszát illeti, sok mindenre tudok az imában figyelni. Olvashatom a Szentírást, figyelhetek Jézus szavára, elmélkedhetek a kinyilatkoztatás igazságairól, gondolkodhatom a hit, szeretet és remény cselekedeteiről vagy éppen kifejezhetek kérést, köszönetet és dicséretet. Lehet egyszerűen csak "jelen lenni" és figyelni. Énekelhetek himnuszokat és zsoltárokat. Imádkozhatom a rózsafüzért vagy a keresztút állomásait. Kipróbálhatom azt is, amit Ignác meditáció vagy kontempláció alatt ért. E különböző imaformák ahhoz segítenek, hogy saját életutamnak s konkrét helyzetemnek megfelelően a számomra leginkább megfelelő úton jussak el célomhoz, az istentapasztalatom elmélyítéséhez. Egy sokoldalú tapasztalat - s erre utal a lelki "gyakorlatok" kifejezése is - ehhez nagyban hozzásegíthet. A ML természetes módon azt feltételezi, hogy aki ennek nekivág, annak alapvető tapasztalata már rendelkezésre áll. Így itt csak néhány speciális pontra szeretnénk a figyelmet felhívni. Ezért van az, hogy az elmélkedés formálisan az Isten felé fordulásom kifejezésére, a kegyelem kérésére (Lgy. 48) és az Úrral folytatott imabeszélgetésre (Lgy. 53) irányul. A kegyelem ebben az értelemben az, amiben hiányt szenvedek, amire valóban szükségem van, és amit egyedül Isten tud megadni. Amit magam nem vagyok képes "előállítani". Csak kérni tudom, várni rá, elfogadni vagy elutasítani. Ignác arra buzdít, hogy a lelkigyakorlatozó minden ima elején mindazt, ami ő maga és mindazt, amit az imában tenni szeretne Isten tiszteletére és dicséretére irányítsa (Lgy. 46.), hogy valóban Isten legyen az ima központjában, nem én. Az Ignác által javasolt kegyelmek a Lelkigyakorlatok folyamatában fontos szerepet játszanak. Ajánlatos azt kérni, amit Szent Ignác ajánl, de ez legyen összhangban az én vágyaimmal és szükségleteimmel is.. Jó, ha a lelkigyakorlatozó minden imában kitartóan kéri e kegyelmeket. Miután így figyelmemet Istenre irányítottam a szöveghez fordulok, hogy abban Isten bennem való munkálkodását érezzem meg. Az elmélkedés különböző formáira s a lelkigyakorlatozó szabadságára utalást, mely az ajánlott szövegekkel és gyakorlatokkal való utunkat illeti, csupán egy szemponttal szeretnénk itt aláhúzni. Mire is figyelek az elmélkedésben? Az ignáci Lgy a lelki öröm elmélyítésére, a consolatio-ra (vigasztalásra) tekint: Ez az, ami békességgel, örömmel, hálával, érdeklődéssel és kíváncsisággal írhatunk körül. Ez adja a "jelenlét" különös érzését, melyben Isten valamiképp különösen is közelinek tűnik. Ez adja a bizalom és Istenre hagyatkozás energiáját, mely mintegy beleágyaz és összeköt a körülöttem lévő teljes valósággal. Ez a vigasztalás Isten ingyenes ajándéka. Hálás vagyok, amikor megkapom, de az imámban nem a vigasztalás megkapása a cél. Nem az Isten vigasztalására vágyódom, hanem magára Istenre. Ezzel szemben áll az ellenállás, a félelem a kihívások előtt, a nyugtalanság. Annak érdekében, hogy minderre jobban ráérezhessek, megkérdezhetem magamtól: Mi vonz? Mi kelti különösen is fel figyelmemet? Illetve mi az, ami gátol? S miért: Miért mulasztom el például a magam számára kijelölt időben s gyakoriságban elmélkedésem? S ha valami valóban "megmozgatja" bensőm, vajon mi is történt ott? Bármit is találok a "miért" mögött, vajon tudok-e imádkozni érte? Ezek a kérdések az ima után lévő visszatekintésben kerülnek összegzésre. Az imaidő kötetlen imával, imabeszélgetéssel végződik. Ennek a célja az, hogy erősítsük a lelkigyakorlatozó kapcsolatát az Atyával, Jézussal vagy Máriával. Minél jobban átível az imabeszélgetés a teljes imaidőn, annál jobban növekszünk az Istennel való személyes, bizalmas kapcsolatunkban és leszünk arra előkészülve, hogy fogadjuk azt, amit ő számunkra adni akar. Ignác arra is biztat, hogy az imát egy Miatyánkkal vagy más megszokott szóbeli imával zárjuk. Fontos még, hogy kitartóan annál az imaidőnél maradjunk, amit magunk számára kitűztünk, és azt ne rövidítsük meg (Lgy. 12-13). Sokszor előfordul, hogy száraz időszak esetén az imában való hűség váratlan kegyelem útján termi meg gyümölcsét. 3. Visszatekintés az imára Az ima befejezését követően hasznos, ha a visszatekintés idejére a testtartást megváltoztatjuk (Lgy. 77). Mivel az ima magába foglalja mindazt, amit én teszek és azt, ami velem történik, igyekszem a bennem történteket átérezni. segít, ha ezeket rögtön le is írom, hogy ez a kísérővel folytatott beszél-

3

getés alapjául is szolgálhasson. A néhány papírra vetett emlékeztető gondolat célja még, hogy hoszszabb-távon is követhessem, megfigyelhessem imatapasztalatom változását, és ezekből tanulhassak. "Az ima végeztével arra figyelek, mi is történt az elmúlt órában; nem annyira arra, hogy milyen gondolatok foglalkoztattak, hanem hogy milyen vigasz és vigasztalanság, félelem, unalom és egyéb érzelem mozgott bennem. Talán odatekintek elszórakozásaimra is, különösen arra, hogy azok milyen mélységben voltak zavaróak. Megköszönöm Istennek ajándékait és kérem bocsánatát az ima alatti hanyagságomért."2 Az alábbi kérdések segíthetnek a visszatekintésben: Mi történt bennem? Mi érintett meg különösképpen? Milyen érzések fogtak el az ima alatt? Milyen volt a hangulatom? Hogyan változott a hangulatom? Mit akart az Úr mondani nekem? Hogyan viszonyultam ehhez? Milyen Istennel találkoztam az imában? Mennyiben tartottam magam ahhoz, amit elhatároztam az ima előtt? (Lgy. 6) Van-e olyan pont, melyre a következő imaidőben vissza szeretnék még térni? Felmerül sokszor a kérdés, hogy vajon mikor "sikerült jól" egy elmélkedés? Önmagában nincs jól vagy rosszul sikerült elmélkedés, hanem nagyon sok múlik éppen a visszatekintésben elért reflexión és ennek elfogadásától. Mégis mondhatjuk, hogy egy elmélkedés jobb vagy gyengébb annak függvényében, hogy mennyire volt Isten a központban, hogy imám mennyire lett része életemnek, az arra szánt időt mennyire tudtam odaadni s mennyire sikerült a bennem zajló mozgásokra figyelmesen s szeretettel odafigyelni és azokat megkülönböztetni. Ebben az értelemben mind a vigaszt és megnyugvást hozó elmélkedés, mind a feldolgozott és felajánlott belső "ellenállás" tapasztalata egyaránt lehet consolatio (vigasz). Ezzel ellentétben az unalom, érdektelenség, a félelemmel telített befelé fordulás, önanalizálás vagy a túlságosan is "fejben" maradó elmélkedés egy "rosszul" sikerült elmélkedés jelei. A kettő közötti különbség megmutatja, hogy a visszatekintés célja az, hogy a következő elmélkedésemre készülhessek: félelmeimet az Úr elé vihessem, tanulhassak a desolatio (vigasztlanság)ból.

2

Lásd David L. Fleming SJ: A Contamporary Reading of the Spiritual Exercises. (St. Luis, 198O.) értelmező fordítása a Lgy. 78. pontjáról.

4

A MINDENNAPOK LELKIGYAKORLATA I. A „FUNDAMENTUM” ÉS AZ ELSŐ HÉT Az első "héten"3 különösen is megpróbálok rendet teremteni életemben. Rendszeres időben lefekszem és felkelek. Beosztom időmet és tartom magamat ehhez a beosztáshoz. Arra törekszem, hogy én legyek az ura életemnek és nem külső körülmények vagy emberi tekintetek. Figyelem belső megmozdulásaimat, tudatosítom, hogy mi megy, vagy mi ment végbe bennem. Nézem, hogyan akarok viszonyulni belső megmozdulásaimhoz. Megkülönböztetem hiteles és nem hiteles vágyaimat, hogy az egyiket magamévá tegyem, és a másikat elutasítsam. Hogy helyesen tudjam végezni ezt a megkülönböztető megfontolást, leírom gondolataimat, vágyaimat, félelmeimet. Ha nem látok világosan, és össze-visszaságot tapasztalok magamban, azt is leírom, úgy ahogy tapasztalom. Például: Átlátszó, őszinte, mély kapcsolatra vágyok, de félek, hogy megint sebeket kapok. A sebekkel nem tudok mit kezdeni. Vagy: Tudom, hogy nagyon önző vagyok, ebből szeretnék kilábolni, de nem látom az utat. 1. Hét: Vágy és Ígéret Amiről szó van: A Lelkigyakorlatok kegyelmi időszakának kezdetén igyekszem magam arra előkészíteni, hogy nyitott legyek Isten szeretetére, aki engem kiválasztott, hogy önmagát adja nekem. Amit kérek: Istent kérem, hogy megtapasztalhassam azt a vágyat, mely bár mélyen bennem él, mégis a hétköznapokban ritkán tapasztalok meg, mert sok minden elfedi. Amivel imádkozom4: a. Iz. 55,1-11 Isten szeretettel arra hív, hogy hozzá menjek b. Oz 11,1-9 Gyengéd szeretettel szeret engem c. Iz. 43,1-7 Szeretné, ha hozzá tartoznék, hiszen megváltott engem. Nevemen szólít. d. Iz. 35,1-10 Új életet ígér, míg én pusztaságot és bénulást érzek. e. Ez 37,1-10 Új életet kelt ott, ahol most halott csontok vannak. f. Lk 11,1-3 Jézus bátorít, hogy vágyamat bátran Isten elé vigyem. g. Összefoglalás. Megfogalmazom azt, amit e lelkigyakorlatban Istentől várok és kérek a hét számomra fontos tapasztalataira, imáira figyelve. Ezt az összefoglaló gondolatot lehet a légzés ritmusára, a rózsafüzérhez kapcsolva vagy a Jézus-ima mintájára mondani. Amire a mindennapokban figyelek: Mikor és hogyan tűnik fel Isten ígérete és a saját vágyakozásom? További ajánlott olvasmány5: Bölcs. 7-9; Lgy. 1-20.; Zsolt. 63. Isten előtt kifejezem mindazt a vágyam, hogy felé közelítsek

3

Ne feledjük, hogy amíg a "hét" Lgy értelmében egy tematikus egységet jelent, addig a továbbiakban mi ezt bontjuk naptári időszakra! 4 A betűjelek a hét egy-egy napjára ajánlott imaszöveget tartalmazzák. A szövegek a vezérfonalat biztosítják, amit szabadon használhat a ML-t végző. Ez a bevezető megjegyzések után minden hétre tartalmazza: * a tartalmi célkitűzést ("Amiről szó van") * az utalást a kérhető kegyelemre ("Amit kérek") * az egyes napokra beosztott tartalmi megjegyzéseket az imára vonatkozólag ("Amivel imádkozom:") és * kérdéseket az examen, illetve a napi kiértékelés számára ("Amire a mindennapokban figyelek"). A lelkigyakorlatozó szabadon gazdálkodjon a hétre ajánlott elmélkedési helyek között. A hét napra bontott hét szöveg csupán ajánlat, melyet nagyban lehet adaptálni az egyéni útra. Az inkább kevesebbet de elmélyültebben ignáci elve alapján rendkívül fontos, hogy a lelkigyakorlatozó maradjon egy szövegnél vagy gyakorlatnál, ameddig úgy érzi, hogy abban még jobban el tud mélyedni. 5 Ajánlott olvasmányok lehetőséget adnak arra, hogy váltsak a napi olvasmányban, ha az akkor „nem mond semmit”, minden figyelmes keresésem ellenére sem.

5

2. Hét: Isten, Teremtőnk és Urunk Amiről szó van: A dolgok és élőlények nagy sokasága a sokszínűségével a közös eredetre utal, Istenre, aki ezeket a semmiből teremtette és aki mindezt Jézusban, mint főben akarja összefogni. Amit kérek: Istent kérem, hogy a teremtményekben tegye magát felismerhetővé számomra, és mély hálát érezhessek iránta. Amivel imádkozom: a. Zsolt. 104. Az engem meghívó Isten az, aki engem és minden mást teremtett, mert szeret engem. b. Bölcs. 11,21-26. Te, Uram, mindennel szemben könyörületes vagy, mert hatalmad végtelen. c. Iz. 40,12-31. Isten mérhetetlen nagysága és hatalma nem kell, hogy megijesszen. Bizalommal szabad ráhagyatkoznom. d. Dán 3,51-90. Minden teremtmény, minden helyzet és esemény Isten dicsőítésére szolgál. e. Ef 1,3-14. Az örökkévalóságtól kezdve arra vagyunk rendelve, hogy Isten gazdagságában részesedjünk "hatalmas kegyelmének dicsőítésére". f. Lgy.23. Az ignáci „Fundamentum”: „Isten szabadon teremtett minket, hogy ebben az életben megismerhessük, szerethessük és szolgálhassuk őt, és örökre boldogok legyünk vele. Megteremtésünkkel Istennek az a szándéka, hogy a szeretet és szolgálat feleletét váltsa ki belőlünk itt a földön, és így elérhessük célunkat, az örök boldogságot ővele a mennyben. Ezen a világon minden Isten ajándéka. Értünk teremtett mindent, hogy teremtményein keresztül jobban megismerhessük, biztosabban szerethessük, és hűségesebben szolgálhassuk őt. Ennek következtében, Istennek ezeket az adományait annyiban kell értékelnünk és használnunk, amennyiben segítenek minket a szeretetből fakadó szolgálat és az Istennel való egység célja felé. Amennyiben valamely teremtmények akadályozzák haladásunkat célunk felé, el kell hagynunk azokat. A mindennapi életben a teremtményekkel kapcsolatban ne legyünk részrehajlóak, és amikor megvan a választási lehetőségünk, ne tegyünk elhatározásokat addig, ameddig nem világos, hogy mi lenne a jobb választás. Választásainkban ne az vezéreljen, hogy természetes hajlamaink szerint mit kedvelünk vagy nem kedvelünk. Még olyan kérdésekben sem, mint amilyen az egészség vagy betegség, gazdagság vagy szegénység, keleten vagy nyugaton való élet, ilyen vagy olyan foglalkozás választásának kérdése. Inkább az legyen egyetlen vágyunk és egyetlen választásunk, amely jobban elvezet ahhoz a célhoz, amelyre Isten teremtett minket.” g. Ismétlés: Visszatérek azokhoz a szövegekhez, melyek leginkább dicsőítésre sarkaltak. Tudok-e saját dicsőítő éneket írni? Amire a mindennapokban figyelek: Mind az engem körülvevő tárgyak, mind az emberek, akikkel találkozom, Istentől származnak. Ezeken keresztül tudok találkozni Vele. További ajánlott olvasmány: Lgy. 21-23.; Szt. Ferenc Naphimnusza. Lehetséges gyakorlat: Rendezettebb élet megalapozására a következő gyakorlat talán adhat segítséget. a) Írok két listát arról, hogy az elmúlt két hétben milyen vágyakat tapasztaltam meg magamban. Az egyikben a hiteles, a másikban a nem hiteles vágyaimat vázolom. b) Figyelek arra, hogy milyen alapon teszem az egyiket ide, a másikat oda. c) Leírok le egy-két tapasztalatot, amikor hiteles vágyaim szerint cselekedtem, vagy foglaltam állást valamivel szemben. Mit éreztem akkor? Milyen akadályokat tudtam leküzdeni? Mi segített? d) Mit tapasztaltam akkor, amikor nem hiteles vágyam szerint cselekedtem, gondolkodtam? Milyen érzések kísérték ezt? Miért nem cselekedtem másképpen? e) Mit tettem vagy nem tettem, mikor nem volt elég erőm hiteles vágyam szerint gondolkodni vagy cselekedni? f) Mit tanultam ezekből a tapasztalatokból? Mi segít hiteles vágyaim szerinti életre?

6

3. Hét: Életem, mint üdvtörténet – GAUDETE! Amiről szó van: Amint Ábrahám, Jákob és Izsák Istene népét történetének hányattatásain át vezeti, ugyanúgy saját életemet is egy személyes üdvtörténetté teszi, melyet visszatekintve - legalábbis töredékeiben - fel tudok fedezni. Amit kérek: Kérem Istenemet, hogy életemben felfedezhessek valamit az Ő vezetéséből. Amivel imádkozom: a. Zsolt. 139. Isten ismeri életemet. Tudása szerető gondoskodás. b. Zsolt. 105. Gondoskodott Izraelről és megszabadította rabságából - így cselekszik velem is a szövetséghez hűséges Istenünk. c. Életem üdvösségének mérföldkövei: Visszaemlékezem életem fontos eseményeire, adottságaira, találkozásaira és tapasztalataira. Emberek, akik segítettek; környezetem és közösségek, melyek életemet támogatták; találkozások, melyek útmutatóak voltak számomra; események, melyek segítségemre jöttek; események, melyek betöltöttek... Gyakorlat: Életem szakaszait megpróbálhatom „leírni”, lerajzolni egy vonallal, ami mehet le és fel, mutatva azt, hogy milyennek ítélem azt a szakaszt. Megjelölhetem rajta a fontosabb eseményeket, a meghatározó embereket. Kereshetem benne, hogy mit tanultam Istenről abban az eseményben. d. Szeretet-tapasztalatok életemben: Megjelenítem azokat az embereket, akik igazán szerettek; visszaemlékezem, azokra a találkozásokra, melyekben ezt megéreztem; Figyelek azokra az emberekre is, akiknek én tudtam szeretetet ajándékozni, akik rajtam keresztül elfogadottnak és befogadottnak érezték magukat. e. Életem minden eseményében és tapasztalatában Isten dolgozik. Osztozik velem és arra hív, hogy magamat megosszam vele. „Isten szeretetből teremtett engem, és ez a szeretet teljesen ingyenes. Annyira szeret engem, hogy ha én el is távolodom tőle, Ő továbbra is Üdvözítőm és Megváltóm marad. Az összes természetes képességem és adományom, a keresztség, az Eukarisztia és a rám árasztott sajátos kegyelmek ajándékai mind azt jelzik, Urunk, Istenünk mennyire megosztja velem az életét. Az az életem vigasza, hogy tudom és tapasztalom, ki vagyok Isten számára az Ő kegyelméből…. Istenről, mint Ajándékozóról és Ajándékról elmélkedem. (Elképzelem, hogy) Isten szeretete úgy ragyog le rám, mint a nap fénysugarai, olyan pazarlóan, ahogyan egy forrás árasztja vizét egy vég nélkül áradó folyóba. Amint látom a napot sugaraiban, és látom a forrást a folyó vizében, ugyanígy látom Istent minden rám árasztott ajándékában. Isten gyönyörűségét és örömét leli abban, hogy együtt van az emberekkel - velem van. Úgy árasztja rám szeretetét, hogy mindig teljesebb és gazdagítóbb életre hív. Mit adhatnék egy ilyen nagylelkű Ajándékozónak? Újra fölajánlom szeretetem a VEDD ÉS FOGADD EL szavaival.” (Lgy. 230-237.) f. Ismétlés: Sok mindent felfedeztem, amiért hálás lehetek. Ki tudom-e fejezni e hálát? g. E hálára támaszkodva rá tudom-e bízni magam Istenre és ki akarom-e magam szolgáltatni neki e Lelkigyakorlatban? (Lgy. 5.) Mit szeretnék felajánlani annak, aki ennyire szeret? Szeretettől indíttatva, szívem mélyéből kifejezem szeretetemet a következő szavakkal: Vedd, Uram, és fogadd el teljes szabadságomat, emlékezetemet, értelmemet és egész akaratomat, mindazt, amim van és amivel rendelkezem. Te adtad nekem mindezt. Neked, Uram, visszaadom. Minden a tiéd, tégy vele, amit akarsz. Csak szeretetedet add kegyelmedel, ez elég nekem. (Lgy. 234.) Amire a mindennapokban figyelek: Minden eseményben és helyzetben Isten szól hozzám és működik körülöttem. Mennyiben tudom felfedezni Őt? További ajánlott olvasmány: Ef. 1.; A zarándok Naplója 1.

7

4. Hét: Életem értelme és célja – KARÁCSONY HETE Amiről szó van: A lehetőségek, tevékenységek, kihívások és találkozások sokaságában könnyen elveszhetek. Az idő múlik és meg kell kérdeznem magamtól: Mit is akarok tulajdonképpen? Mi az életem értelme? Amit kérek: Kérem Istent, hogy életem határaira figyelmeztessen és ezáltal szívemet magához vonzza, ahhoz, aki életem célja. Amivel imádkozom: a. Életem értelme: Gyakorlat Elképzelem, hogy egy fontos orvosi vizsgálat után várakozom a leletre. A várakozás külső és belső hangulatába helyezkedem. Ekkor behívnák a rendelőbe. Figyelem amint az orvos komolyan és lassan beszélni kezd. Érzem a habozását. Biztatom, hogy nyíltan beszéljen. Végül mély részvéttel a hangjában elmondja, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedek és két három hónapom van hátra csupán. Mit érzek ekkor? Kivel szeretnék beszélni? Kinek akarom elmondani az igazságot? Mit akarok tenni a hátralévő hónapokban?6 b. Zsolt 1. „Boldog az az ember,… aki ismeri az Úr útját.”7 c. Jn 14, 1-11. Jézus Atyjánál készít helyet nekünk. Ő maga lesz az Út életünkben. d. Lgy. 23. Hagyom, hogy ez a kijózanító szöveg hasson rám, és kérdéseket tegyen fel nekem. Csábit-e az itt megfogalmazott szabadság? (Olvasd újra a 2. hét Fundamentumát) e. Mk 12, 28-34. Ebben a dialógusban valami hasonlóról van szó. Akarok-e belehelyezkedni? f. Ismétlés: Mt 25,31-46. Megpróbálom azt a meglepetést érezni, amit az utolsó ítélet emberei fejeznek ki. Azért imádkozom, hogy ezt a mértéket magamévá tudjam tenni. g. Ismétlés: Mire vágyakozom teljes erőmmel az életemben? Amire a mindennapokban figyelek: Milyen terveim vannak a jövőre? Hogyan viszonyulnak ezek életem alapvető céljához?

6

A. de Mello, Meditieren mit Leib und Seele, 25. gyakorlata alapján. Egy másik lehetséges gyakorlat, ha az előző segített a visszatekintésben. Az igazi perspektíva: Az orvos által megjelölt két - három hónapba képzelem magam. Az ágyamon fekszem gyengén és betegen, de különösebb fájdalmak nélkül. Este van és egyedül vagyok. Nem tudom, vajon hány napom van még hátra. Mit érzek arra a gondolatra, hogy életem rövidesen végéhez ér? Életem néhány fontos találkozására és döntésére emlékezem. Sajnálom ezeket vagy örülök nekik? Ha lehetőségem lenne arra, hogy életem még egyszer újra kezdjem, elfogadnám-e? Függővé tenném-e ennek elfogadását esetleg néhány feltételtől? Ha barátaimnak csupán egyetlen tanácsot tudnék adni, csupán egyetlen mondatot búcsúzóul, mit mondanék? A. de Mello, im., 26. gyak. 7

8

5. Hét: Illúzióim és csalódásaim Amiről szó van: Ami Istentől távol tart, azok sokszor nem is a tudatos bűnök, hanem inkább a ragaszkodás magunk teremtette ideálhoz és tökéletesség-elképzeléshez. Ezek elérésére kovácsolunk terveket, majd mondunk csődöt és csalódunk magunkban. Amíg önértékünket ezekhez a ideálokhoz kapcsoljuk, nem tudunk megszabadulni ebből a káros körforgásból. A megváltás útja azzal kezdődhet, hogy mind magunknak, mind Istennek bevalljuk nyomorúságunkat és megtapasztaljuk, hogy az igazság szabaddá tesz. Amit kérek: Kérem Istent, hogy nyissa fel szemeimet a magam teremtette illúziókra, és hogy reményemet egyedül Őrá, az egyetlen Megváltóra irányítsa. Amivel imádkozom: a. Zsolt. 77. Isten másképpen cselekszik, mint azt én elképzeltem. Érzem-e a zsoltáros csalódását és amint a történelem üdvöt hozó eseményeire tekint, hogy Isten újabb tettei előtt meg tudjon nyílni? b. Ismétlés: Mely ideálok és remények maradtak betöltetlenek eddigi életemben? Képes vagyok-e odaadni mindezt Istennek, hogy Ő betöltse - vagy ne töltse be, akarata szerint? c. Jn. 2,1-12. Amint a tanítványok, úgy én is hivatalos vagyok a menyegzőre. Kifogyott a borom. Jézushoz fordulok. Hiszem-e Máriával együtt, hogy Jézus értem is tesz valamit, akkor is, ha erre semmilyen követelést nem emelhetek? d. Jn. 3,1-9. Mindez nem csupán életem megjavításáról szól, hanem az újjászületésről. Rábízom-e ezt Istenre és az Ő lelkére? e. Jn. 4,1-26. Jézus életének igazságára és a megváltó ismeretére vezeti a szamáriai aszszonyt. Kész vagyok-e én is arra, hogy hagyjam magam vezetni? f. Ismétlés: Milyen vizet keresek én? Milyen pótszerekkel próbálkozom újra és újra? Minek a beismerése által juthatok a megszabadulás kapujához? g. Ismétlés: Mely hamis reményektől kell búcsút vegyek? Engedem-e megajándékozni magam igaz reményekkel? Amire a mindennapokban figyelek: Hol ütközöm csalódásokba és rezignációba? Mit teszek velük? Gyakorlat: Válassz egy olyan vágyat, ami még nem teljesedett be, de komolyan vágyódsz annak megvalósulására. Írd le ezt a vágyat egy pár sorban, képzeld el annak megvalósulását. Írd le, hogy milyen érzéseket tapasztaltál a gyakorlat alatt. Mindegyikünk életében találkozunk szenvedéssel, nehézségekkel, és még talán most is hordozunk szívünkben begyógyulatlan sebeket. Ezek nagyon akadályozzák előhaladásunkat, örömteli életünket, szabadságunkat. Ha megtanulnánk szembenézni ezekkel az "akadályokkal", azok inkább segítségünkre, mint hátrányunkra szolgálnának. Veszek például egy nehéz, keserves esetet, amivel a közelmúltban találkoztam. Milyen volt a hozzáállásom? 1) Nem fogadtam el, próbáltam tagadni, elmenekülni, próbáltam valamiképpen elfelejteni, érzéketlenné tenni magam a nehéz valóság iránt. 2) Bíztattam magam: "Én kibírom ezt is", és valahogy elviseltem. 3) Szembe néztem vele és elhatároztam, hogy tudatosan viszonyulok a nehéz valósághoz. Amennyiben a harmadik történt, érdemes ezt tovább is megfigyelni, hogy vajon az alábbiak megvalósultak-e benne: a) Nem menekültem, hanem elfogadtam a valóságot úgy, ahogy azt megtapasztaltam. b) Szembesültem mindazzal, ami abban volt, vagy várt rám a jövőben. c) ügyeltem arra, hogy érzelmeim ne uralkodjanak rajtam. Kerestem abban a valóságban valami értéket. Kerestem azt a szempontot, ami segítene előhaladásra azon a valóságon keresztül emberi és keresztény életemben. d) Nem úgy tekintettem azt a valóságot, mint valami rosszat, amitől meg kell szabadulnom. Nem is úgy viszonyultam hozzá, mint egy problémához, amit meg kell oldanom, hanem úgy tekintettem, mint egy misztériumot, mint egy olyan tényt, amit most nem tudok megérteni, de valamikor biztos látok benne több értéket. e) Amit világosan rossznak láttam, azt visszautasítottam és harcoltam, hogy azt ki tudjam küszöbölni saját és mások életéből. f) Kértem barátaim segítségét és imáit, hogy hozzáállásomban ki tudjak tartani.

További ajánlott olvasmány: Róm 1-4 és 7,14-25; Lgy. 43, 70-90.

9

6. Hét: Feltétel nélkül szeret az Isten Amiről szó van: Üdvösségem és önértékem nem bennem vagy a saját teljesítményemen és igaz voltomon alapszik, hanem egyedül Isten szeretetén és kegyelmén. Azért ajándékozza ok nélkül önmagát nekem, mert ezt akarja. A hit ennek értelmében azt jelenti, hogy ebben a feltétel nélküli szeretetben hiszek és ezt életem alapjává teszem. Ebből nő ki az igazi szabadság és kreativitás, mely a szeretet tetteiben jelenik meg. Amit kérek: Kérem Istent, az Atyát, hogy adjon nekem megingathatatlan hitet abban, hogy Ő engem úgy ahogy vagyok szeret és elfogad. Amivel imádkozom: a. Lk 7,36-50. Talán én vagyok a bűnös asszony? Vagy én vagyok a farizeus? Helyzetükbe képzelem magam és megszólítom Jézust. b. Ismétlés c. Lk 15,11-32. A fiatalabb vagy az idősebb fiú vagyok-e én? Talán mindkettőből van belőlem valami? El tudom-e valóban fogadni az atya viselkedését? d. Ismétlés e. Ján 13,1-15. „Jézus fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!" Jézus így válaszolt: "Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted." Péter tovább tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!" "Ha nem moslak meg - felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem." Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" - mondta Simon Péter. De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok.” Magam elé tudom-e képzelni, amint Jézus a lábamat mossa? El tudom-e azt másvalakiről képzelni? És vajon magam kész lennék-e ezt másnak megtenni? f. Ismétlés g. Zsolt. 103. A zsoltárt, mint sajátomat imádkozom, miközben elidőzöm azoknál a soroknál, melyek különösképpen megfogtak; engedem saját szavaimat kiáradni. Amire a mindennapokban figyelek: Vajon mennyiben élek Isten ingyenes szeretetéből?

10

7. Hét: A sebek és elkeseredések gyógyulása Amiről szó van: Be nem gyógyult sebek, meg nem vigasztalt veszteségek, nem kisírt könnyek vagy elszenvedett igazságtalanság, mindez beszűkíti, elzárja és sokszor meg is mérgezi az életet. Jézusról sok gyógyítást jegyeztek fel, mint bűnbocsánatot. A beteg „útján” gyakran más személyek játszanak ebben fontos szerepet, mint segítő, mint indító vagy mint akadályozó. Saját életünkben lelki sérülések - gyakran a régmúltból -, testi betegségek, berögződött harag a másokkal való kibékületlenséggel függnek össze. Szeretetlenséget és az élet elutasítását váltják ki bennünk. Az evangélium gyógyítási történetei abban tudnak segíteni, hogy mint betegek Jézushoz forduljunk, és nála konkrét gyógyulást és kiengesztelődést találjunk. Amit kérek: Kérem Jézust, hogy elnyomott sebeimet, veszteségekről szerzett feldolgozatlan tapasztalataimat és bizonyos emberekkel és intézményekkel szembeni engesztelhetetlenségeimet óvatosan felmutassam és engedjem magam a gyógyulás és kiengesztelődés útjára vezetni. Amivel imádkozom: a. A tetőn át Jézushoz leeresztett béna Mk 2,1-12. Hol vagyok magam is bénult? Hagyom-e magam Jézushoz vinni? Vajon ki tudna hozzá vinni engem? Meg merem-e kérni őt erre? b. A vérfolyásos asszony Mk 5,24-34. Milyen terheket cipelek magammal már régóta? Szégyellem-e kimondani ezt valaki előtt? c. Ismétlés: A gyógyulás útja türelmet igényel. d. Zakeus Lk 19,1-10. Mennyiben érzem magam túl kicsinek vagy olyannak, aki a rövidebbet húzta? Milyen lépéseket teszek azért, hogy Jézussal felvehessem a kapcsolatot? e. Ismétlés f. A bocsánat Mt 5,21-26. Végig megyek magamban azokon az embereken, akikkel éltem és élek. Megvizsgálom, hogy vajon haragszik-e rám valaki vagy magam tartok-e haragot bárkivel is. Mindezt Jézus elé teszem és kérem a kiengesztelődést. g. Ismétlés Amire a mindennapokban figyelek: Hol érzem magam gátoltnak és békétlennek? Hogyan lehet megerősíteni, elmélyíteni hiteles vágyainkat? Leírok saját szavaimmal pár soros rövid imát, amiben világosan kifejezem mély, erős vágyamat a belső megbékélésre. Egyúttal őszintén beismerem, hogy bár nem vagyok képes ennek megvalósítására, de nagyon vágyódok rá, s kérem szívem mélyéből. További ajánlott olvasmány: Lgy. 313-316; 317-322; 323-324; Zar. 20-23.

11

8. Hét: Az ellenállások és félelmek életemben Amiről szó van: Némely megkötözöttségekhez, belső gáthoz és élet beszűküléséhez annyira hozzászoktunk, hogy nélkülük életünket már el se tudjuk képzelni. Ezzel szemben az ismeretlen bizonytalanná tesz, félelmet vált ki belőlünk akkor is, ha az egy teljesebb életet jelent. Jézus kérdése, hogy "akarsz-e meggyógyulni?" (Ján 5,6) ezért egyáltalán nem költői kérdés8. Előfordulhat, hogy belső ellenkezést érzünk, túl direkten teszik fel nekünk a kérdést. Ezért döntő lépés a gyógyulási folyamatban, hogy imádkozzam a bennem feszülő ellenállásokat tapasztalva, odatartsam ezeket Jézus elé, hogy Ő lassan feloldja ezeket. Amit kérek: Kérem Jézust, hogy bátorságot adjon ahhoz, hogy őszintén szembenézhessek ezekkel az ellenállásokkal és félelmekkel; ha ilyeneket érzek magamban, hogy Ő kezébe letéve ezeket Ő feloldhassa és hogy őszintén kérhessem a gyógyulást és megszabadulást. Amivel imádkozom: a. A béna meggyógyítása. Ján 5,1-9. Akarok-e meggyógyulni? Milyen megfontolások és ellenállások jelentkeznek bennem? Tudok-e ezekről Jézusnak beszámolni? b. A jerikói vak meggyógyítása. Mk 10,46-52. Ki merem-e Jézusnak egyértelműen mondani azt, amit tőle várok? Ki vagy mi által hagyom magam elnémítatni? „Mit akarsz? Mit cselekedjek neked? Mester, add, hogy lássak! c. Ismétlés d. Lázár feltámasztása. Ján 11,1-44. Jézus élet bőségét ajándékozó hatalmát a halál se korlátozza e. Ismétlés f. Példabeszéd a gonosz szülőművesekről. Mt 12,1-12. Jézus szenvedőkkel és betegekkel vállalt szolidaritása a halálát okozta. Így ő az Úr Szenvedő Szolgája, "akiben kedve telik". g. Reflexió: Hogyan állok a bűnbánat gyakorlatával? Megfelelő-e ez? Akarom-e az eddigi gyakorlatomat változtatni valamiben? Amire a mindennapokban figyelek: Milyen feladattal szeretnék legszívesebben egyedül megbirkózni? Próbáljam éppen ezt Jézus elé helyezni vagy másvalakivel róla beszélgetni. Az előző héten vázolt pár soros rövid ima, amiben világosan kifejeztem mély, erős vágyamat arra is jó, hogy ne bénuljak meg, amikor félelemmel telik meg a szívem a vágyam beteljesülése felé vezető út nehézségeit látva. Ez a félelem csak azt mutatja, hogy életemben egy fontos fejlődési szakasz kezdődik.

8

A szentírási szövegeket a Szent Jeromos Bibliatársulat fordítása alapján idézzük. (Budapest, 1996.)

12

9. Hét: Bűnös vagyok A nagyböjt kezdetén Amiről szó van: A valódi bűntudat kegyelem. A megbocsátásról alkotott valamely sejtés nélkül ezt azonban nem tudjuk elfogadni. A szentek példája mutatja, hogy a kegyelem megtapasztalásának és a bűntudat a mélysége egyenes arányban állnak. A felületes biztonságérzet üdvösségünk tekintetében össze kell törjön a megtérés útján. Így tudja Isten felajánlani az üdvösséget, hogy azt teljes szívvel tudjuk elfogadni életünk minden pillanatában. Amit kérek: Ráeszmélést és szégyenkezést kérek Istentől, amennyiben korábban tőle távol éltem volna. Fájdalmat, sajnálatot és könnyeket kérek bűneim, önzésem, szeretetlenségem miatt... Amivel imádkozom: a. Iz. 1,2-20, Jer. 2,12-13, Lgy. 45-54. Érezzem bűneim súlyát. A kereszthez lépek, hogy rátekintsek arra, akit értem feszítettek meg. b. Jel 3,1-6. 14-22. A közösségekhez intézett kérdéseket úgy hallgatom, mint amelyek saját se hideg se meleg mivoltomhoz szólnak, és kitartásért valamint megtérésért könyörgök. c. Ismétlés: Azokra a szavakra és képekre figyelek újra, melyek megszólítottak vagy melyeknél ellenállást éreztem. d. Báruk 1,15-2,18, Lgy. 55-61. Valljam meg az irgalmas Isten színe előtt bűneimet.. e. Lgy. 62-63. Érzékenységet kérek, mely Istenhez vonz. f. Zsolt. 51. Azért könyörgöm, hogy Isten kegyelméből és Lelkéből élhessek. g. Mt. 7,13-14, 24,45-51. Ráeszmélek egyszeri életutam felelősségére. Amire a mindennapokban figyelek: Mennyire vagyok annak tudatában, hogy Isten kegyelméből élek? További ajánlott olvasmány: Róm 5,1-11; 6; 8,1-11; Ez 36,20-36; Lgy. 43.

13

10. Hét: Jézus, a megváltóm Az „I. hét” lezárása Amiről szó van: Mint emberek a szeretetből élünk. Isten feltétel nélküli szeretete, mely számunkra a kereszten függő Jézusban lett láthatóvá, az alapja a megváltott és szabad életnek. Amit kérek: Jézust kérem, hogy mindig szeretetében maradhassak. Amivel imádkozom: Azt javasoljuk, hogy az egész héten arra a Jézusra tekintsünk, aki értünk szenvedett és halt meg. Ehhez segít a) Lgy. 53-54. IGNÁCI IMABESZÉLGETÉS „A kereszten függő Urunk, Jézus Krisztus elé térdelek. Beszélgetek vele arról, ahogyan szeretetből megteremt, azután szeretetből emberré lesz. Annyira kiüresíti önmagát, hogy az örök életből kilép meghalni, ide az időbe. Meghal, méghozzá a kereszten. Az Atya iránti szeretetből fakadó engedelmesség készteti arra, hogy meghaljon a bűneimért. Önmagamra tekintve felteszem a következő kérdéseket, és engedem, hogy a kérdések egészen áthassák létemet: - A múltban milyen feleletet adtam Krisztusnak? - Hogyan felelek Krisztusnak most? - Milyen feleletet kellene adnom Krisztusnak? Ahogy felnézek a kereszten függő Jézusra, mélyen átérzem mindazt, amire Isten ráirányítja a figyelmemet.” b) Lk 23,33-49. A kereszt tövében állok másokkal együtt, vagy pedig a jobb latorként magam is függök a kereszten, Jézushoz beszélek, és reá tekintek. c) A túloldalon lévő kérdések alapján tekintek Jézus szemével – önmagamra. Amire a mindennapokban figyelek: Figyelek arra, hogy mennyiben okoznak az emberek s magam is szenvedést másoknak? Hittel tekintek arra, hogy Jézus mindent magára vállalt és megváltott engem. További ajánlott olvasmány: Róm 8.; Zar. 28-32; 35.

14

Kitekintés: Önkép Az első "hét" lezárásaként hasznos lehet a helyes önkép kialakításában való előhaladás jeleire történő visszatekintés9. Az alábbiakban felsorolt jelek közül nem szükséges mindnek jelen lenni életemben. Ha legalább is pár jelet fel tudok fedezni önmagamban, öröm tölt el, mert látom, hogy a helyes úton járok. Nem gyengeségeimet és gyarlóságaimat szemlélem, hanem Isten szíve szerinti kibontakozásomnak jeleit. Ezek a jelek különböző mértékben és fokozatokban mutatkoznak meg életemben. Nem azt keressem, hogy ez vagy az a jel megvalósult-e már életemben. A tökéletes megvalósulás senki életében sincs meg. Arra figyelek, hogy ebben vagy abban az irányban van-e valami előrehaladás bennem. Ezeket a jeleket utaknak is nevezhetjük, amelyek helyes önképed kialakulásához vezetnek. Egész életemben járnom kell ezeket az utakat, lassan de biztosan haladva előre. Az alábbi kérdések segíthetnek jobban látni azt, hogy hol is állok éppen: El tudom fogadni értelmileg és érzelmileg, hogy Isten ingyen és hűségesen szeret, öröktől fogva és mindörökké? Megtapasztaltam-e, hogy őszinte szeretetet és nagyrabecsülést kapok több embertől? El tudom-e fogadni jó oldalaimnak őszinte visszatükrözését? Hibáim, gyarlóságaim és korlátaim megemlítését elfogadom vagy visszautasítom? Mentegetőzöm-e ilyenkor, vagy fel tudom használni mások figyelmeztetéseit, meglátásait arra, hogy érettebb ember legyek? Tudatában vagyok-e annak, hogy milyen szándékkal végzem feladataimat, munkámat, és mit miért teszek? Ha valamilyen új feladat előtt állok, ügyelek-e arra, hogy azt szabadon, örömmel és szeretettel tegyem, ne csak kötelességből? Letörnek-e kudarcaim, bűneim, vagy azokból is tudok tanulni, bennük pozitív értéket találva? Be tudom-e építeni ezeket helyes önképem kialakításába? Elfogadom-e nemiségemet? Másneműekkel nyugodt, kiegyensúlyozott kapcsolatban tudok-e lenni? Alapvetően meg vagyok-e elégedve önmagammal? Érzem-e szükségességét annak, hogy bizonyítgassak valamit magamról? Engedem-e, hogy mások úgy lássanak és ítéljenek meg, ahogy ők akarják? Tudatában vagyok-e annak, hogy fontos számomra belső megmozdulásaim, irányulásaim tudatosítása, megvizsgálása megfontolt megkülönböztetéssel? Fontosnak tartom-e ezt, és gyakorolom-e napjában, mert így tudom azok irányát látni, és határozottsággal ellentmondani, ha Istentől és hiteles énemtől eltávolító irányulások hatnak rám? Ura vagyok-e életemnek? Én irányítom be szabad elhatározással mindennapi életemet, vagy hagyom, hogy külső körülmények ide-oda dobáljanak? Ha váratlan személyek vagy ügyek miatt változtatni kell napi terveimen, világos, szabad elhatározással teszem-e ezt, vagy csak kötelességből, kényszerből? Háttérbe tudom-e szorítani saját terveimet, kedvteléseimet, elgondolásaimat, ha másoknak van szüksége időmre, energiámra, szívemre? Embertársaim javáért, növekedéséért szabadon, örömmel és szeretettel tudok-e dolgozni? Van-e valami életemben, amit hosszabb ideje teszek már, de még mindig nem találtam értéket és értelmet benne? Ha igen, ezért embereket vagy körülményeket marasztalom-e el, vagy belátom, hogy a probléma bennem van, mert nem találtam meg helyes hozzáállásom? Tudok-e értéket és értelmet találni nehéz valóságokban is? Igyekszem-e mások jó és gyenge oldalait felfedezni? El tudom-e fogadni társaimat úgy, ahogy vannak, azzal együtt, hogy fejlődésük érdekében szívesen adok tanácsot nekik, ha ők készek azok befogadására?

9

Lásd P. Nemes Ödön SJ "Önmagad elfogadása - a helyes önkép kialakítása" című kéziratát.

15

II. MÁSODIK HÉT A Lelkigyakorlat második "hete" az Úr életéről, kereszthaláláról és feltámadásáról elmélkedik, mely a Lgy. folyamatának előképe és hajtóereje.

11. Hét: A „király” hívása Amiről szó van: ... A király hívása társnak szólít, hogy Öt jobban megismerjük, szerető gondoskodását megtapasztaljuk és magunkat Hozzá kapcsolódva az embereket szolgáljuk. Ez a király úgy érkezik közénk, mint egy közülünk és így képes sorsunk teljes viselésére. Amit kérek: Azért az ajándékért könyörgöm, hogy képes legyek Jézus Király hívását meghallani, és kész azt tenni, amit Ő kíván. Kérem még, hogy az Ő társa lehessek, hogy Őt mélyebben megismerhessem, és hogy a megváltó küldetésével való kapcsolat naponta bensőségesebbé váljék bennem. Amivel imádkozom: a. Lgy. 91-100. Krisztus Országa: követem a Szent Ignác által megadott gondolatmenetet (lásd lent) b. Ismétlés c. Fil 2,5-11. Ez a Krisztus-himnusz Istennek azt a misztériumát fejezi ki, melyben a Fiú kiüresíti önmagát, vállalja a kereszthalált és mindenek fölé emelkedik d. Kol 1,12-20. A szöveg elcsodálkozáshoz és köszönethez tud segíteni. e. Lgy. 98. Az saját felajánlásom. f. Lgy. 98. Ismétlés g. Az érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: Hol tapasztalom meg, hogy Jézus küldetésében az én saját szabad együttműködésemet keresi? További ajánlott olvasmány: Zsid 1-2; 1 Ján 1,1-4; Zsolt. 72.

16

Krisztus Király és az ő hívása ELŐKÉSZÜLET: A szokásos módon időt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét; és kérem azt, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ő egyre nagyobb szolgálatára és dicsőítésére. KEGYELEM: Kérem Urunktól, hogy képes legyek meghallani hívását, és hogy készséges és hajlandó legyek megtenni azt, amit ő kíván. A KERET: Ennek a megfontolásnak két része van. Az első bevezet a fontosabb második részbe. [92] 1. Az első részben olyan helyzetben képzelem el magam, amilyennel a tündérmesékben találkozunk. Magam előtt látok egy vezéregyéniséget, akit maga Urunk Istenünk választott ki a feladatra. Valamennyi jóakaratú férfit, nőt és gyermeket vonz, és figyelnek rá. [93] Mindenki lelkesedik azért, hogy kövesse hívását, mert ennek a vezérnek minden embert megszólító beszéde valahogyan így hangzik: ,,Le akarok győzni minden betegséget, minden szegénységet, minden tudatlanságot, minden elnyomást és rabszolgaságot, -- röviden: az emberiség minden ellenségét. Aki csatlakozni akar hozzám ebben a vállalkozásban, annak meg kell elégednie ugyanolyan étellel, itallal, ruhával stb., amilyen az enyém. Velem kell dolgoznia nappal és velem kell virrasztania éjjel, hogy amint osztozott velem munkámban, később majd osztozzon győzelmemben is.'' Ha egy vonzó és lelkesítő vezér, aki ennyire Isten embere, ilyen felhívást tesz, melyik ember utasíthatná vissza meghívását? Hogyan ne akarna mindenki részt venni egy ilyen erőpróbáló és nemes kalandban? [95] 2. A második részben Jézus Krisztusra, a mi Urunkra és hívására irányítom a figyelmemet. Ha egy emberi vezérnek ilyen hatása lehet ránk, mennyivel nagyobb akkor a vonzereje az Istenembernek, Jézus Krisztusnak, Vezérünknek és Királyunknak! Hívása az egész emberiséghez szól, mégis minden embert egyéni, sajátos módon hív. Ez a felhívása: ,,Az az akaratom, hogy meghódítsam az egész világot, legyőzzem a bűnt, a gyűlöletet és a halált -- legyőzzek mindent, ami elválasztja az emberiséget Istentől. Aki csatlakozni akar hozzám ebben a küldetésben, ebben a munkában, annak késznek kell lennie velem együtt dolgozni, hogy így, a szenvedésemben való követés által, követhessen a dicsőségemben is''. [96] Isten meghívására és a győzelem ígéretének birtokában hogyan ne adná magát minden józanul gondolkodó ember Jézusnak és az ő művének a szolgálatára? [97] Azok az emberek, akik nagylelkűek és tűzbe hozza őket a buzgóság Jézus Krisztusnak, az örök Királynak és Mindenek Urának követésére, nemcsak teljesen fel akarják ajánlani magukat egy ilyen küldetésre és munkára, hanem szembe akarnak szállni mindazzal, ami akadályozza őket Jézus Krisztus radikális követésében. Ők ilyen módon fejezik ki felajánlásukat: [98] ,,Minden teremtmény örök Ura és Királya, alázatosan jövök eléd. Anyád, Mária és összes szentjeid támogatásának tudatában kegyelmed arra indít, hogy felajánljam magamat neked és művednek. Mélyen vágyom arra, hogy veled legyek minden rossznak, minden gyalázatnak és minden szegénységnek az elfogadásában ténylegesen és lelki értelemben egyaránt, szándékosan ezt választom, ha ez nagyobb szolgálatodra és dicsőségedre van. Ha te, Uram és Királyom, erre szeretnél meghívni és kiválasztani, akkor végy és fogadj el engem ilyen életmódra.''

17

12. Hét: A megtestesülés Amiről szó van: ...Isten Fia világunkba lép. Mindez Márián, Isten szegény názáreti szolgálólányán keresztül történik. Isten mély örömére figyelek, amint a bűnös világba küldi Fiát, hogy azt kibékítse önmagával. Amit kérek: Annak a Krisztusnak elmélyülő ismeretét kérem, aki értem emberré lett. Amivel imádkozom: a. Lgy. 101-109. A megtestesülés: Az elmélkedés lehetőséget ad arra, hogy vagy a Szentháromság vagy a Szűz Mária szemszögéből tekintsek a világra. Most megpróbálok a három isteni személy szemével tekinteni a világra. Elidőzöm az Atyaisten, testvérem Jézus és az életadó Lélek jelenlétében. b. Lgy. 101-109, 262. Az angyali üdvözlet (Lk 1,26-38): Isten Máriát kéri fel a megtestesülés misztériumában való közreműködésre. Mária nemet is mondhatna, mégis igent mond. Odaképzelem magam és figyelek Máriára és Jézusra, aki e pillanattal egy lett közülünk a mi megváltásunk végett. c. Ismétlés d. Lk 1,39-55. (Lgy. 263) Mária Erzsébetnél tett látogatásáról elmélkedem, és megpróbálok odafigyelni az emberi és isteni történésekre. Különösen is figyelek Jézusra, aki Mária méhében van jelen. e. Ismétlés f. Mt 1,18-25. E misztérium elmélkedésekor József érzéseibe és belső vívódásaiba képzelem magam. g. Az érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: Arra figyelek, hogy mennyiben találkozom Isten világra vetett szerető tekintetével. 13. Hét: Jézus születése Amiről szó van: Isten lépett az emberiség történetébe akkor, amikor egy lett közülünk, hogy sorsunkat megossza. Saját létem misztériumában és életem történetében Ő az advent istene, aki azért lép közbe, hogy engem megmentsen. Amit kérek: Kérem az Atyát, hogy mélyebben és bensőségesebben ismerhessem meg Jézust, mint gyámoltalan gyermeket. Amivel imádkozom: a. Ján 1,1-14. A harmadik imamódon (Lgy. 258-260) imádkozom az evangélium prológusát. Isten töltse be eközben szívem azon való tiszteletteljes csodálattal, hogy Ő magát adta nekem és az emberiségnek. b. Lk 2,1-17. Belső békével vagyok jelen Jézus születésénél és örömmel, hálával fogadom mint az Atya nekem és az egész emberiségnek adott ajándékát. (Lásd: Gaudium et Spes 22.) c. Lgy. 110-117. A születés: Szent Ignác utasításait követem az elmélkedésben, és képzelőtehetségemmel belehelyezkedem minden egyes részletbe, ahogy Jézus közénk érkezik. d. Ismétlés e. Ismétlés f. Lgy. 121-126. Az érzékek alkalmazása. Ez az imaidő arra hív, hogy teljesen elengedjem magam és Jézus életének misztériumába merüljek. Nem újabb gondolatokat vagy utakat keresek az elmerüléshez, hanem inkább az eddigi imák tapasztalatára építkezem. Amire a mindennapokban figyelek: Figyelem, hogy a tehetetlenség és magamra hagyattatás tapasztalatai hogyan visznek közelebb Jézus születésének misztériumához. További ajánlott olvasmány: Iz. 9,1-6; Lgy. 127-131; 162.

18

14. Hét: Az újszülött király megjelenése Amiről szó van: "Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világot is teremtette, s aki mivel az ő dicsőségének fénye és lényének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével." (Zsid. 1,1-3) Amit kérek: Kérem az Atyát, hogy Fiához, Jézus Krisztushoz vonzzon, akit most kinyilatkoztatott a népek előtt. Kérem, hogy őt még jobban megismerjem, hogy szeretetének tapasztalata még erősebb legyen és hogy vágyam az ő követésére határozottabbá váljék. Amivel imádkozom: a. Lk. 2,8-18 Arra törekszem, hogy egyszerűségben és egyenességben találkozhassam Jézussal, úgy mint a pásztorok. b. Mt. 2,1-12 Kérem az Atyától, hogy mint a bölcsek észrevehessem jövetelének jeleit, Jézust keressem és feltaláljam. c. Lk. 2,19-21 Mária szívében szemlélte Jézus valóságát és nevének jelentését. Ezt tegyem én is... d. Lk. 2,25-35 Jézust Atyjának házában szemlélem, ott ahol Simeon felismerte mint a népet megvilágosító fényt és Izrael dicsőségét. e. Ismétlés f. Ismétlés g. Érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: Hol világít meg bennem valamit a hétköznapjaimban Jézus dicsősége? További ajánlott olvasmány: Zsolt. 63; Zsolt. 131.

19

15. Hét: Jézus gyerekkora és rejtett élete Amiről szó van: Mint korának többi izraelitája, úgy növekszik fel Jézus. Csupán néhány alkalommal szakad fel e szokványosság és mutatkozik meg benne az egyedülálló küldetés. Amit kérek: Kérem az Atyát, hogy vonzzon Fiához, Jézushoz, hogy felnövekvésében és rejtett életében is Őt minél jobban megismerhessem. Amivel imádkozom: a. Mt. 2,13-22 és Lgy. 269, 270. Jézust mint menekültet szemlélem, akinek életben maradása teljesen Máriától és Józseftől függ. Ők pedig teljesen Istentől függnek olyannyira, hogy álmukban még hangját is felismerik. b. Lk. 2,41-50; Lgy 272. Jézus jó helynek tartja a Templomot. Ez Atyjának háza. Jézussal szeretnék egy lenni az Atya iránti fiatalos lelkesedésében. Arra kérem, hogy kísérjen el akkor, amikor napomat Isten előtt szemlélem. c. Mt. 2,23; Lk. 39-40; Lgy. 271. Ha ma Jézust Názáretben szemlélem, akkor például a következő kérdések ötölhetnek fel bennem: Vajon mikor mesélte el Mária Jézusnak a születés történetét a zsúfolásig megtelt vendégfogadókkal és üres istállókkal? Vajon hogyan tanította Istenről, az Atyáról? Hogyan ölt testet Jézusban jövőbeli küldetése? Miért töltötte életének nagyobbik részét elrejtve? d. Lk. 2,41-52. Jézust Atyjának házában találják meg. Hol lehetne máshol? Majd visszatért szüleivel és gyermekként engedelmeskedett nekik... e. Ismétlés f. Ismétlés g. Érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: Mennyiben segít a mindennapokban Jézus rejtett életének szemlélése ahhoz, hogy napjaimat összeszedetten és tudatosan élhessem? További ajánlott olvasmány: Lgy. 135. Bevezetés a különböző életállapotok mérlegeléséhez.

20

16. Hét: Jézus hívása Amiről szó van: Szent Ignác a zarándokról, önmagáról írja hogy "ez ideig mindig és egyformán ugyanannak a lelkiállapotnak és vidámságos lelki egyensúly hangulatának örvendett, anélkül, hogy a belső lelki életet valamelyest is ismerte volna. Ama napokban ... egy gondolat vetődött fel benne, mely hevesen kínozta. Életmódja nehéz volta tárult fel szeme elé; és mintha lelke mélyén e szavakat hallotta volna: 'Hogyan tudod majd hetven éven át kibírni ezt az életmódot, ameddig még elérhetsz?' Erre ugyancsak magában nagy határozottsággal válaszolt, mert észrevette, hogy a hang a gonosz lélektől származik: 'Te nyomorult, ígérhetsz-e nekem csak egyetlen órányi életet is?' Ezzel a kísértést legyőzte és lelke újra megnyugodott." (Zar. 19-20.) Amit kérek: Szent Ignáccal kérem Istent, hogy felismerhessem a sátán mesterkedéseit, és magamat tőle megvédhessem. Hasonlóképpen kérem Krisztusnak, az én Uramnak igaz ismeretét és belső érzéket az ő útjához. Amivel imádkozom: a. Ef. 6,10-20: A szellemi harc b. Lgy. 136-148.: A két zászló. Ennek az elmélkedésnek célja, hogy Jézus és a sátán stratégiájába betekinthessek, és ezáltal pontosabban tudjam a magamban tapasztalt szellemeket megkülönböztetni. A sátán nem annyira a gyengeségemben, mint az erős oldalamon kísért meg. (lásd lent) c. Ismétlés: Az ellenség stratégiájára figyelek, különösképpen a gazdagság, tisztelet és büszkeség kísértéseinél. Hasonlóan figyelek Jézus tervének három fokozatára, a szegénységre, megvetettségre és az alázatra. d. Gal. 5,16-25. Kérem, hogy érezhessem annak különbségét, hogy a Lélekkel vagy nélküle élek. e. Ismétlés: Az ima alatt különösen is figyelek a Jézussal történő beszélgetésre. f. Lk. 18,18,27: A gazdag ifjú története: „Add el mindened és kövess engem!” g. Ismétlés Amire a mindennapokban figyelek: Hol ismerem fel bensőmben azokat a kisebb megmozdulásokat és erőket, melyek Jézus útjától el akarnak távolítani? És hol azokat, amelyek felé segítenek?

21

KÉT VEZÉR, KÉT STRATÉGIA (Lgy 136-147) Megfigyeljük Krisztust, Vezérünket és Urunkat, Istenünket és Testvérünket, és megfigyeljük a Sátánt, a személyes ellenséget, aki minden rosszat összesűrít az emberiség szorongatásának érdekében. ELŐKÉSZÜLET: A szokásos módon időt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét; és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ő egyre nagyobb dicsőítésére és szolgálatára. [139] KEGYELEM kérése: Azt az ajándékot kérem, hogy legyek képes felismerni a Sátán megtévesztéseit, és hogy tudjak védekezni ellenük; kérem a Jézus Krisztusban, Uramban és Istenemben bemutatott igaz élet megismerését, és a kegyelmet, hogy így éljem életemet. A KERET: Ez a megfontolás két részből áll: az első rávilágít a fontosabb másodikra, és utasítást ad hozzá.[137,138,140,141,142] 1. A Sátán személyében egyesített gonosz erők szembesítenek magának a gonosznak a rendkívüli erejével és elnyomó hatalmával. A világban szerzett tapasztalataimra alapozva, fontoljam meg, hogyan veri szét a gonoszság a nemzetek közötti kapcsolatokat és hogyan bontja meg egy nemzeten belül az emberek közötti egységet. Sem nemzet, sem város, sem életállapot, sem egyén nem marad sértetlen. Megpróbálom megérteni a Sátán stratégiáját, ahogyan elgondolása szerint megkísérli állandóan szolgaságba vetni az embereket és a világot. Az emberek folytonosan tapasztalják, hogy kísérti őket a gazdagság vágya, és ha már van valamijük, keresik és elfogadják a világ tiszteletét és megbecsülését. Ebből a tiszteletből ered a téves önazonosság és a hamis önértékelés, amelyben a kevélység gyökerezik. A stratégia egyszerű: gazdagság (,,ez az enyém''), tisztelet (,,nézzetek rám,,), kevélység (,,ÉN ... VAGYOK''). E három lépésen át a gonosz elvezet minket minden más bűnre. [143,144,145,146] 2. Most nézzek Jézusra, aki ,,út''-nak, ,,igazság''-nak és ,,élet''-nek nevezi magát. Megfigyelem, milyen finoman de kitartóan intézi Jézus a felhívását különféle életállapotban lévő követőihez, és küldi őket, hogy terjesszék örömhírét feltétel nélkül minden embernek, életállapotaiktól függetlenül. Jézus olyan stratégiát alkalmaz, amely éppen ellenkezője a Sátánénak. Így szól követőihöz és barátaihoz: ,,Próbáljatok meg segíteni az embereknek, ne tegyétek őket szolgává, és ne nyomorgassátok őket''. Jézus ezt a módszert ajánlja: ,,Tegyétek az embereknek vonzóvá az igazi lelki szegénységet, és ha az tetszésére van Istennek, és annak választására hívja őket, akkor a ténylegesen szegény életet is''. A szegénység el fogja vezetni őket arra, hogy elfogadják a világ sértéseit és megvetését, sőt, vágyjanak rá. Az eredmény a valóban alázatos élet lesz. Jézus stratégiája egyszerű: ha Isten kitüntet a szegénység ajándékával, akkor vagyok gazdag; szegényen nincs hatalmam sem és megvetett vagyok, lenéz a világ; ha semmim sincs, egyetlen vagyonom Krisztus, és számomra ez jelenti a valóban igaz voltot, mert alázatosságomban teljesen megélem teremtményi mivoltomat és Krisztusban való megváltottságomat. Ezen a három lépésen keresztül Jézus és apostolai elvezetik az embereket az összes többi erényre. [147] IMABESZÉLGETÉS: Mivel fontos, hogy valamennyire megértsem ennek a két vezérnek és stratégiáiknak ellentétes erejét, intenzív imában megszólítom Máriát, Krisztust és az Atyát, kegyelmeket kérek tőlük.

22

17. Hét: Elkezdődik Jézus küldetése Amiről szó van: Ignác Rómába menet néhány mérfölddel a város előtt betért egy templomba. Imádkozás közben "olyan változást érzett lelkében és olyan világosan látta, amint az Atyaisten Krisztust, a Fiát mellé állította, hogy nem lenne elég bátorsága kételkedni abban, hogy az Atya sokkal inkább őt helyezte Fia mellé." (Zar. 96.) Amit kérek: Kérem az Atyát, hogy állítsa oldalamra Fiát, ahogyan ezt Szent Ignác esetében is tette. Amivel imádkozom: a. Mt. 3,13; Mk. 1,9; Lk. 3,21; Lgy. 158 és 273,1. Jézus elhagyja Názáretet. Igyekszem abban a pillanatban vele lenni, amikor Jézus anyjától elbúcsúzik és mindent elhagy. b. Jn. 1,29-34. Keresztelő Szent János tanúságtételének őszinteségét kérem. c. Mk. 1,9-11; Lgy. 273. A keresztelés pillanatában Jézus Istenfiúságát teófánia erősíti meg. d. Mt. 4,1-11; Lgy 274. A gonosz nem a nyilvánvalóan rossz által kísérti meg Jézust, hanem abban, hogy legyen birtoklás, tisztelet és hatalom által övezett messiás, és nem a szegénység, üldözöttség és gyengeség útját járó messiás, amire az Atya hívta őt. e. Ismétlés f. Ismétlés g. Érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: Melyek azok a jelek, melyeken keresztül Jézus társává fogad?

23

18. Hét: Jézus nevemen szólít Amiről szó van: Az evangéliumban Jézus bizonyos embereket kifejezetten meghív követésére. E titok elmélkedésekor hallom, amint saját nevemen szólítanak, és arra figyelek, mit vált ki bennem hangjának csengése. Amit kérek: Kérem az Atyát, hogy Jézushoz vonzzon, és így őt jobban megérthessem, amikor nevemen szólít, hogy szeretetének mélységét érezhessem, és forrón kívánjam, hogy őt és népét szolgálhassam, mégpedig nagyobb szegénységben és megvetettségben, ha akarata ezt kívánná. Amivel imádkozom: a. Lk. 19,1-10. Jézus szólít: "Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." E Jézussal történő találkozáskor Zakeus új életre meghívottnak érezte magát. Magam is felmászom a fügefára és saját hívatásomat mérlegelem. b. Mk. 2,13-17. A tanítványok meghívása saját hívatásomra emlékeztethet. c. Mt. 16,13-18. Jézus új néven szólítja meg Simont: "Te szikla vagy." E megszólítás nagy ajándék volt és világossá tette Simon szerepét a közösségben. d. Ap.Csel. 9,1-9. Hol rejtőzik bennem még mindig több Saul, mint Pál? e. Ismétlés vagy: Jn 9,1. 6-9, 13-7, 34-38 A vak meggyógyításán elmélkedve nézzem, meg, miért nem tudnak sokan hinni Jézusban. f. Lgy. 149-157: „A háromféle ember” elmélkedés (lásd lent). Ez az elmélkedés szabadságom megtapasztalásához kell, hogy segítsen, és ahhoz a választásban megnyilvánuló nagylelkűséghez, mely Isten hívásának felel meg. Kérem ezért, hogy kellően szabad lehessek azt választani, amire úgy tűnik, Isten kegyelme hív. g. Ismétlés Amire a mindennapokban figyelek: Hol érzem magam személyesen is kihívás és meghívás elé állítva?

24

HÁROM EMBERTÍPUS - elmélkedés Ez az elmélkedés célja, hogy szabadságra segítsen az Isten hívásának megfelelő választásomban. ELŐKÉSZÜLET: A szokásos módon időt szánok arra, hogy tudatosítsam Isten jelenlétét, és kérem, hogy irányítsa minden szándékomat, cselekedetemet és tevékenységemet az Ő egyre nagyobb dicsőítésére és szolgálatára. [152] KEGYELEM: Kérem, hogy elég szabad legyek bármilyen választásra, amelyet Isten kegyelmének vezetése sajátosan nekem szóló hivatásként mutat meg. [150,151] A KERET: Ezt az imát három embertípus megfontolására szentelem. Mindegyikük jó nagy vagyonhoz jutott, -- nem mindig a legtisztább szándékkal, néha egészen önzően. Alapvetően jó emberek, Istent akarják szolgálni, akár annyira is, hogy ha ez a vagyon útjában lenne üdvösségüknek, szeretnének megszabadulni tőle. [153] 1. Az első típus -- ,,sok beszéd, semmi cselekvés'' Ez az ember állandóan arról beszél, hogy szeretné megszüntetni a függőségét mindazoktól a dolgoktól, amelyeket birtokol, és amelyek láthatóan útjában állnak annak, hogy fenntartások nélkül Istennek adja az életét. Beszél lelke üdvösségének fontosságáról, de halála napjáig túlságosan lefoglalja a vagyona ahhoz, hogy bármilyen lépést is tegyen Isten szolgálata érdekében. [154] 2. A második típus -- ,,mindent megtesz, csak az egy szükségeset nem'' Ez az ember szeretne szabad lenni minden ragaszkodástól, amely gátolja Istennel való helyes viszonyát. De inkább akar keményen dolgozni vagy böjtölni vagy többet imádkozni, -- valójában bármi mást tenni, mint szembesülni azzal a problémával, amelyről úgy érzi, hogy hátráltatja Istennel való kapcsolatát. Cselekvései azt mutatják, mintha alkudozna Istennel, megpróbálja lekenyerezni őt. Így, bár sok jó dolgot tesz, állandóan elfut a valódi probléma megoldása elől. [155] 3. A harmadik típus -- ,,az én vágyam az, hogy megtegyem a Te akaratodat'' Ez az ember teljes erejével arra törekszik, hogy szabad legyen ragaszkodásaitól, ne hajoljon el egyik irányba sem: sem a megszerzett vagyona megtartása, sem feladása irányába. Kész arra, hogy elinduljon abba az irányba, amerre az Isten hívja. Bármelyik irány látszik jobbnak Urunk, Istenünk szolgálata és dicsősége szempontjából, az az ő minden vágya és választása. Nem tesz erőfeszítést sem annak érdekében, hogy megtartsa vagyonát, sem annak érdekében, hogy tovább adja, egyedül Urunk, Istenünk szolgálata és dicsőítése a tettének Istentől származó indítéka. Végeredményben az Isten kegyelme indítja arra, hogy semmi másra ne vágyódjon, csak Isten teljesebb szolgálatára. Ez az egyetlen motívuma megszerzett vagyona megtartásában vagy meg nem tartásában is.

25

19. Hét: Jézus tanít engem Amiről szó van: Isten Országának a meghirdetésére a legkifejtettebben talán a Hegyi Beszédben kerül sor. Figyelmesen odafigyelek és hagyom, hogy Jézus szava meggyökerezhessék bennem. Amit kérek: Kérem az Atyát, hogy Jézushoz vonzzon, és így szavát halljam, magamba fogadhassam, és aszerint élhessek. Mindezt pedig együtt azzal a kívánsággal, hogy őt és népét szolgálhassam a legteljesebb szegénységben és megvetettségben, amennyiben ez az ő akarata. Amivel imádkozom: a. Jn. 12,44-50. Igyekszem, hogy Jézust hallhassam. Ha pedig az üzenetére figyelek, az Atyára figyelek. b. Lk. 6,17-42. Isten jelenlétében Jézus szavára hallgatok és engedem, hogy hatalma és személye átalakítson engem. c. Ismétlés vagy folytatás d. Ismétlés vagy folytatás e. Lgy. 169-174, 189. f. Lk. 6,47-49. Minden választás esetében megfelelő alapra van szükség. g. Visszatekintés: E hét imájára tekintek vissza, hogy benne felfedezhessem, miként tanított az Úr és miként vezetett a Lélek. Amire a mindennapokban figyelek: Kiválasztok egy számomra különösen fontos részletet Jézus beszédéből (Lk. 6.) és arra figyelek, hogyan birkózom meg vele a mindennapjaimban. További ajánlott olvasmány: Lgy. 175-188.

26

20. Hét: Jézus kihívás elé állít Amiről szó van: A király követőjétől sok mindent megkíván. Az "egy a szükséges" mellett ott van a "valami még hiányzik belőled" kihívása is. Amikor azt mérlegelem, igyekszem arra is figyelni, hogy ez milyen hatást vált ki bennem. Amit kérek: Kérem az atyát, hogy Jézushoz vonzzon, hogy hívását halljam, megértsem, és lángolva kívánjam, hogy őt és népét szolgáljam. Amivel imádkozom: a. Lk. 9,57-62. Kérem, hogy az Urat immár ne csak bizonyos feltételek mellett kövessem. b. Lk. 10,38-42. Jézus mondja: "Csak egy szükséges." Kérem Jézust, hogy felfedezzem, mi számomra a valóban "szükséges". c. Ismétlés d. Mk. 10,17-27. Jézus szeretettel tekint egy jó emberre, akinek élete a jóság és hűség mintaképe. Őt és vele engem e szavakkal állít kihívás elé az Úr: "Egy valamit még tenned kell." Tudom, hogy mit mondott az evangéliumbeli férfinak. Most arra figyelek, amit saját helyzetemben nekem akar mondani, s amit még tőlem vár. d. Gyakorlat - Vágyódni arra, hogy vágyódni tudjak: Többször megesik, hogy nem tudom őszintén beismerni, hogy most igazán vágyódom arra, ami hiteles énem kifejlesztésére szükséges lenne. Ennek különböző okai lehetnek. Ilyenkor az a becsületes magatartás, hogy beismerem gyengeségem, és megvallom, hogy most nem vágyok rá, de mivel fontos számomra, vágyok arra, hogy valamikor igazán vágyódni tudjak. A vágynak a vágyát kifejezzem írásban is, imáimban is.10 e. Mt. 6,8. Engedem, hogy Isten jelenlétében hassanak rám e prófétai szavak. f. Ismétlés g. Lgy. 249-257. A Miatyánkot imádkozom a második imamóddal. 11 Amire a mindennapokban figyelek: Arra figyelek, hogy hogyan tudom megkülönböztetni a különböző helyzetekben Jézus hívását azoktól a követelményektől, melyeket magam állítok fel magamnak.

10

Gyakorlat: a) Veszek egy fontos evangéliumi értéket: "Menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem." (Mk 10,21) vagy: "Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért." (Mt 5,44), vagy: "Boldogok vagytok, ha gyűlölnek az e mberek, ha kiközösítenek és szidalmaznak titeket, ha rossz hírbe hoznak az Emberfiáért!" (Lk 6,22). Kiválasztok ezek vagy hasonló evangéliumi értékek közül egyet. b) Írok egy imát, amelyben saját szavaimmal kifejezem a vágynak a vágyát ennek megvalósulás áért. c) Elmondom el ezt az imát minden nap egy hétig. d) Megpróbálom elképzelni milyen lenne életem, ha az a vágy valamikor megvalósulna. e) Leírom, amit érzek a gyakorlat végén. 11

A második imamód [249-257] - „A második imamód egy hagyományos kötött ima egyes szavainak jelentése fölötti szemlélődés. Ezen imamód magyarázatára vegyük példának a Miatyánkot. Testhelyzetünk az ima alatt lehet térdelés vagy ülés, bármi, ami úgy látszik, hogy jobban elősegíti az imát és jobban megfelel áhítatunknak. Ügyeljünk arra, hogy ebben az imamódban figyelmünk összeszedett maradjon. Ha segít, tartsuk csukva szemünket vagy rögzítsük tekintetünket egy meghatározott helyen vagy tárgyon. Amikor elkezdjük a megfontolást, kimondjuk: ,,Atyánk''. Engedjük, hogy ez a szó olyan hosszú ideig bennünk maradjon, ameddig ízlelni tudjuk és vigasz fakad belőle számunkra. Hasonlóan teszünk a Miatyánk minden szavával, vagy valamelyik más imáéval, amelyet ezzel a módszerrel akarunk imádkozni. 1. szabály. Töltsük ki az imaidőt egy kiválasztott imádság szavainak megfontolásával, azután zárjuk le az Üdvözlégy… elimádkozásával, magunkban, esetleg hangosan, a szokásos módon. 2. szabály. Amikor azt vesszük észre, hogy a Miatyánk imádságnak egy vagy két szava teljesen betölt minket ízével és vigasztalásával, ne siessünk tovább. Inkább maradjunk ott, ahol áhítatot érzünk, akár az egész imaidőt ilyen módon töltve el... Amikor ezt a második imamódot használjuk, az imaidő végén forduljunk ahhoz a személyhez, akit megszólítottunk, amikor a kegyelmet kértük, és röviden könyörögjünk most még buzgóbban azokért az erényekért vagy kegyelmekért, amelyekre érzésünk szerint a legnagyobb szükségünk van.”

27

21. Hét: Jézus megerősít Amiről szó van: Akik a királyt követik, azok éhesen és kimerülten nem tudnak kitartani hosszan szolgálatában, ha ő számukra pihenést nem nyújt. Az Ő jelenlétébe helyezem magam, hogy friss üdítő frissítsen fel, az élet kenyerével erősítsen meg és szent szavával bátorítson. Amit kérek: Kérem, hogy Jézus magához vonzzon, és így még jobban átérezhessem irántam való gondoskodását, és hálásan elfogadhassam tápláló szeretetét, és elszakadhassam az önmagamhoz ragaszkodástól.. Amivel imádkozom: a. Mt. 11,25-30. Szívemben vágyom a Jézussal való szorosabb közösségre és örülök meghívásának, annak, hogy nála nyugalmat találok, és terhemet nála letehetem. Nagyon vágyom arra, hogy magamat szeretetére bízhassam, és az embereket szolgálhassam. b. Jn. 2,1-11. Jézussal vagyok, amint édesanyjával a kánai mennyegzőn van és első nagy művét véghez viszi. c. Jn. 6,30-44. Hiszem, hogy Jézus az élő kenyér. Kérem az Atyát, hogy közelebb legyek hozzá, hogy egyem és igyam és ezáltal új életet nyerjek. d. Jn. 15,1-20. (Lgy. 258 és 260) A Jézussal, barátommal való kapcsolat táplál engem. A harmadik imamóddal imádkozom át e szöveget. e. Ismétlés f. Ismétlés g. Érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: Mennyiben élek Jézussal és Jézus által? Elhomályosult vágyaink: Mindnyájan megtapasztaltuk, hogy voltak életünkben vágyak, amik mélyek és erősek voltak, de most már elhomályosultak. Ezeket úgy tudjuk feleleveníteni, hogy a régi vágynak a vágyát felébresszük, hasonlóképpen az előző héten leirt gyakorlathoz. További ajánlott olvasmány: Lgy. 210-217. Az étkezési szabályokat mérlegelem, nemcsak konkrét tartalmuk miatt, hanem mint a megkülönböztetés folyamatának gyakorlati példáját.

28

22. Hét: Jézus a szeretet "bolondságára" hív Amiről szó van: "... Mert amint a világ fiai, akik a világ dolgain kapnak, szeretik és nagy gonddal hajhásszák a méltóságokat, hírnevet és földi dicsőséget, amint a világ oktatja őket, úgy azok, akik a lelki életben igazán haladnak és Krisztus Urunkat komolyan követik, éppen az ellenkezőjét szeretik és óhajtják lelkesen. Azt ti., hogy Urunk iránti szeretetből és tiszteletből ugyanazt a ruhát viseljék és ugyanazokat a jeleket hordozzák, mint ő. Ha tehát az isteni Fölség bármilyen megbántása és embertársaink vétke nélkül megtörténhetnék, (anélkül, hogy bármilyen okot szolgáltatnánk reá), inkább akarnánk szidalmakat, hamis tanúbizonyságokat és gyalázkodásokat elszenvedni, meg ostobának tartatni, bolond ember hírébe jutni. S mindezt azért, mert minden vágyuk, hogy Teremtőnkhöz és Urunkhoz, Jézus Krisztushoz némiképpen hasonlítsanak, őt, ahogyan csak lehet, kövessék, ruháját és jeleit felöltsék. Hiszen ő ezeket a mi nagyobb lelki előremenetelünk érdekében vette magára, és példát adott nekünk, hogy - amennyire az isteni kegyelem segítségével csak telik tőlünk - akarjuk őt mindenben utánozni és követni, minthogy ő az igazi út, mely az embereket az életre vezeti." (Rendalkotmány 101.12) Amit kérek: Kérem az Urat, hogy válasszon ki az alázatosság e harmadik fokára, hogy ezáltal életem jobban megfelelhessen Jézus életének, amennyiben ez Isten nagyobb dicsőségére és szolgálatára szolgál. Amivel imádkozom: a. Mk. 10,17-22. Jézus szeretettel pillant a fiatalemberre és énrám. b. Jn. 12,1-8. Mária nem törődik a munkájára vonatkozó cinikus megjegyzéssel. Tisztelettel és hálával Jézus iránt, aki testvérének, Lázárnak visszaadta az életet, megkeni Jézus lábát drága olajjal és szárítja meg saját hajával. Odaképzelem magam a betániai házba és saját reakciómra gondolok, amit Jézus iránti szeretetem és kézségem, hogy miatta bolondnak tartsanak, kivált bennem. A hármas imabeszélgetés szerint imádkozom. (Lgy. 168.) c. Ismétlés d. Jn. 13,1-17. A felső teremben zajló jelenetre figyelek, ahol Jézus tanítványai lábát mossa. Most én kerülök sorra. "Meg kell-e mossam a lábad?" - kérdezi tőlem. Tudom, hogy ez a legmélyebb részesedést jelenti mindabban, ami ő maga. Öröme és vigasztalansága, győzelme és megkínzása, Tábor hegye és Kálváriája, halála és élete. Vajon kész vagyok-e arra, hogy ruháját viseljem, szeressem azt, amit ő szeretett? Hogyan válaszolok most szeretetére? Újra a hármas imabeszélgetéssel fejezem be. e. Ismétlés f. Lgy. 165-168. Az alázatosság három módja. Érzem-e magamban a vágyat, hogy Jézust a legteljesebb módon kövessem? Arra, hogy az ő és az én életem egy legyen? g. Ismétlés Amire a mindennapokban figyelek: Hogyan reagálok olyan helyzetekben, amikor mások "legázolnak", igazságtalanul bánnak velem vagy megvetnek?

12

A jezsuita, Rendalkotmányból vett idézeteket, melyeket a kifejezetten jezsuitáknak szánt német és angol változat beépített a ML-ba, néhány eset kivételével kihagytuk a szélesebb körnek készített magyar változatból.

29

23. Hét: A követés komolysága Amiről szó van: Jézus nem hagy kétséget afelől, hogy követői üldözést fognak szenvedni. Ha tehát mi semmiféle ellenkezést vagy nehézséget fellépésünk és tanúságtételünk miatt nem tapasztalunk, akkor meg kell kérdeznünk magunkat, hogy vajon valóban követjük-e Jézust, avagy túlságosan is magunkra szabtuk utunkat? Amit kérek: Kérem, hogy a szenvedésben és nehézségekben se térjek ki, hanem kész legyek arra, hogy Jézussal járjam az utat. Amivel imádkozom: a. Mk. 11,1-11. Bevonulás Jeruzsálembe: Éljem bele magam az Úr bevonulásának örömébe. b. Mk. 11,15-19. A templom megtisztítása: Világos-e számomra, hogy környezetünk gyakran nem Isten jelenlétére van berendezkedve? c. Mk. 12, 1-12. A szőlőmívesek példázata: "Bár sokan vannak, akik egy Isten nélküli világot akarnak felépíteni, nekünk meg kell mutatnunk, hogy a keresztény reménység nem ópium, hanem egy jobb világért való bevetettség biztos és reális alapja." (32. ÁR. 79. pont 13) d. Mk. 12,41-44. Az özvegyasszony adománya: "Változások az életmódunkban szükségesek, hogy ezáltal a szegénység, melyet megfogadtunk, minket a szegény Krisztushoz tegyen hasonlóvá, aki pedig magát a legkisebbekkel tette azonossá." (32. ÁR. 97. pont) e. Ismétlés f. Ismétlés g. Érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: Mennyiben tudatosul mindennapjaimban, hogy a Jézus szellemében vállalt döntések és kezdeményezések valószínűleg szenvedéshez vezetnek majd? További ajánlott olvasmány: Lgy. 328-336. A szellemek megkülönböztetésének szabályai.

13

A jezsuiták 31. és 32. Általános Rendgyűlésének dokumentumaiból vett idézetek csak részletekben elérhetőek magyar fordításban, így ezeket a német szövegből fordítottuk.

30

III. HARMADIK HÉT A Lelkigyakorlat e részében egész szívünkkel Urunk szenvedésének és halálának titkába kell belépnünk. Az első tanítványok részletesen megemlékeztek ezen eseményekről. Mi hasonlóképpen cselekszünk amikor a szenvedésében virrasztunk és imádkozunk. Arra is gondolunk, hogy szenvedése naponta megújul szegény és szenvedő emberek életében.14 Megjegyzés: A szenvedéstörténet elmélkedéseinek Jézussal való bizalmas megosztásai miatt hasznos az un. imabeszélgetés néhány részletére odafigyelni. Miként egy beteg vagy haldokló melletti gondoskodás esetében jelenlétünk sokszor fontosabb, mint erőtlen szavunk vagy hiábavaló tetteink, úgy imánk esetében is inkább arról van szó, hogy Krisztussal szavak s tettek nélkül együttlegyünk szenvedésében. Korábban az imabeszélgetést mint barátok közötti bizalmas együttlétet írhatjuk le. Most ki tudjuk ezt bővíteni az érzelmek, a szeretetés együttérzés mélységével, mely arra ösztönöz, hogy "egyszerűen" csak ott legyünk vele. Néha szeretnénk örömünket, kísértéseinket, félelmeinket és keményszívűségünket az Úr elé helyezni. Nagy ínség idején talán úgy érezzük, hogy a hármas imabeszélgetés kifejezi kéréseinket. Arra kell emlékeznünk, hogy a szenvedés láttán magát azt az ajándékot is kérnünk kell, hogy ezt Krisztussal együtt akarjuk viselni, amint ez az alázatosság harmadik fokáról való elmélkedésében tettük. 24. Hét: Az utolsó vacsora Amiről szó van: "Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket." (Jn. 13,1.) Mivel szerette őket, ezért az Eucharisztia jelében adta önmagát, még mielőtt érte jöttek, hogy elfogják. Amit kérek: Azt az eltökéltséget kérem, hogy megvalósíthassam azt, amit Jézus által mint saját utamat ismertem fel. Amivel imádkozom: a. Zsid. 9,15-22. Krisztus új szövetséget alapít. Amint az első szövetség, úgy e mostani is a kiöntött vér által lett megpecsételve. b. Lgy. 190-199, 289. Az utolsó vacsora: Amikor Jézus az Eucharisztiát nyújtja nekem, arra emlékezem, hogy én magam is "eucharisztia" vagyok. Isten vesz engem, hálát ad felettem, megtör és népének ad ajándékul, hogy általa jelen lehessek. c. Jn. 13,1-20. A lábmosás d. Nagycsütörtöki liturgián való részvétel: Mi jelentenek e szimbólumok számomra? e. Ismétlés: A lábmosás története: Kinek kell még megmosnom lábát? Kivel kell még kiengesztelődnöm Húsvét előtt? f. Jn. 17,1-26. Jézus imája az egységért: "... Legyenek annak tudatában, hogy a többi kereszténnyel együtt már most bizonyos egységet képeznek, és magukat mindazok testvérének kell tekinteniük, akik Istenben hisznek és hozzá imádkoznak. (31. ÁR. D. 26,1) g. Ismétlés Amire a mindennapokban figyelek: Életem mely területét szeretném odanyújtani Jézusnak, hogy tisztára mossa? Mit bízott különösképpen is rám Jézus hivatásomként? Mennyiben szolgál az Eucharisztia Jézus önátadásának megjelenítéseként életem központi erőforrásául?

14

Morus Szent Tamás imádkozott egyszer e szavakkal: "Istenem, add nekünk kegyelmed, hogy keserű szenvedésed evangéliumát ne szemünkkel olvassuk és fülünkkel hallgassuk, mintha valami múltbeli történet lenne, hanem mély együttérzésünket tudja kivá ltani és szívünk mélyéig hatolni, hogy ez lelkünk hasznára szolgáljon."

31

25. Hét: Az olajfák hegyén - az árulás Amiről szó van: Krisztus, a mi Urunk azon fáradozik napjainkban is a világban, hogy minden embert megmentsen. Ma is kínozzák testében. Amit kérek: Kérem annak az ajándékát, hogy képes legyek hiányt érezni Jézussal a hiányban, félelmet Krisztussal a félelemben, sőt könnyezni és szenvedni mindazon szorongattatásban, melyet Krisztus értem és a világért eltűr. Amivel imádkozom: a. Lgy. 200-203, 290. Keresztényként az a hivatásom, hogy fáradtságban és megaláztatásban, sötétségben és kétségeimben, mindabban, ahol az Atya akaratát veszem magamra, Jézus halálfélelmét kövessem az Olajfák hegyén. b. Lgy. 308, 291. A kerttől Annás házáig: A szeretet jelével elárulva és megtagadva azáltal, akit sziklának neveztek, ez Jézus sorsa, amit nekem is osztanom kell. c. Iz. 52,13-53,12. Imádkozva figyelek az Úr Szolgájának énekére. d. Zsid. 4,14-5,10. Jézus a főpapok előtt e. Ismétlés f. Ismétlés g. Érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: Hol támad rám a kétségbeesés és értelmetlenség félelme? 26. Hét: A Nagytanács előtt Amiről szó van: ... Krisztus tovább fáradozik világunkban, hogy mindenkit megmentsen. Napjainkban is kereszthez viszik. Amit kérek: Kérem, hogy képes legyek Krisztussal együtt fájdalmat, félelmet, sőt könnyeket és mély bánatot érezni minden szorongattatásban, melyet Jézus miattam tűr el. Amivel imádkozom: a. Lgy. 292. Annás házától Kaifás házáig: teljes egyenességgel kérem azt a vágyat, hogy Jézust sértések és megaláztatások elviselésében követhessem, hacsak azáltal Istent meg nem bántom. b. Lgy. 293, 295. Jézus Pilátus előtt: Őrjöngő tömeg, nyomás alá került politikus, stratégiai bűnbak, töviskorona és nádpálcából készített jogar üdvözlik a királyok királyát. Én mást nem tehetek, minthogy mellette állok. c. Lgy. 294. Jézus Heródes előtt: "Heródes nagyon megörült, hogy láthatja Jézust." Ez az irónia szöges ellentétben áll saját örömömmel, mikor Jézussal, királyommal és társammal találkozom. d. Jn. 15,18-25. e. Ismétlés f. Ismétlés g. Érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: Mennyire tudatos bennem, hogy keresztényként Krisztussal kerülök a vádlottak padjára és vele együtt gúnyolnak ki? 27. Hét: Elítélés és keresztre feszítés Amiről szó van: Jézus végig, mégpedig a kereszthalálig bejárta a megaláztatás és engedelmesség útját. Amit kérek: Kérem a fájdalmat a fájdalmaktól kínzott Krisztussal, összetörtséget az összetört Krisztussal... Amivel imádkozom: a. Jn. 19,8-16. Az elítélés: Hol kíséreltem meg kibújni a felelősségem alól? b. Lgy. 296. A keresztút: néhány tanítványával állok a Kálvária-hegy felé vezető úton és

32

figyelek. Hálás vagyok az asszonyoknak, akik Jézust igyekeztek vigasztalni és Cirenei Simonnak, aki a keresztet vitte neki. Hallom a szögek beverését. c. Ismétlés d. Lgy. 297. Jézus utolsó szavai e. Ismétlés f. Az egész szenvedéstörténet ismétlése g. Érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: Mennyire vagyok képes szenvedést elviselni és hordani? További ajánlott olvasmány: 1 Pét. 2,18-25; Róm. 6,1-14; Zar. 69, 96-97. 28. Hét: Kereszthalál és a sírba tétel Amiről szó van: Krisztus ma is azon fáradozik, hogy mindenkit megmentsen. Őt ma is keresztre feszítik. Amit kérek: Kérem az Atyát, hogy állítson mai világunkban a keresztre feszített Krisztus oldalára. Amivel imádkozom: a. Lgy. 297. Jézus meghal a kereszten: Mindazok a barátok és asszonyok, akik Galilea óta elkísérték, távolban állnak és figyelnek. Magamat is odahelyezem és figyelek, hallgatok és mérlegelem a misztériumot. b. Lgy. 297. Jézus szavai a kereszten c. Lgy. 298. A kereszttől a sírig. Mt. 27,57-61; Jn. 19,38-42. Csatlakozom a sírhoz tartó kis menethez. d. Ismétlés e. Ismétlés f. Az egész szenvedéstörténet ismétlése g. Követem Máriát "a sírba tételtől a házig, ahová Boldogasszonyunk ment, miután fiát eltemették." (Lgy. 208e) Vele maradok, vele várakozom. Vele sírok, vele reménykedem. Elmondom neki, hogy ki is vagyok én. Amire a mindennapokban figyelek: Vajon mennyiben élek annak tudatában, hogy magam is meghaltam Krisztussal?

33

IV. NEGYEDIK HÉT "Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongattatásban vannak, azzal a vigasztalással, mellyel Isten minket is megvigasztal. Mert amint bőven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőven van részünk Krisztus által vigasztalásban is. (2. Kor. 1,3-5.) A vigasz, az öröm, az új életre ébredés, amit a feltámadt Úr tanítványaival megoszt Húsvét hétfőjétől napjainkig, ez az az ajándék, melyet e negyedik héten kérhetünk. A jezsuita költő, G. M. Hopkins így adja vissza Ignác gondolatait: "Engedd, hogy a húsvét bennünk lehessen bennünk, amint a sötétségbe betör a nap fénye, a karmazsinpiros kelet hasadása." Mindegyik elmélkedésnél arra figyelünk, miként nyilvánítja ki a feltámadt Úr az istenség igaz fényét, amiben ő azokat vigasztalja és erősíti meg, akiket az Atya szeret. 29. Hét: Krisztus legyőzi a halált Amiről szó van: A feltámadt Úr velünk van, amint ezt megígérte, hogy minket vigasztaljon és ajándékát adja nekünk, hogy ezáltal mi is vigasztalni tudjuk azokat, akik a mai világban szenvednek. Amit kérek: Azt a képességet kérem, hogy részese lehessek a feltámadt Krisztus örömének. Amivel imádkozom: a. Lgy. 219-225, 299. A feltámadt Krisztus megjelenik anyjának: Miután eltöltöttem Máriával a temetés utáni napot, most tiszteletteljesen vele vagyok, amikor Jézus jön. Hallgatok, figyelek, beszélek, imádkozom és megérintem őt. b. Jn. 20,11-18. Mária Magdolnával hallom, amint nevemen szólít és örömmel válaszolok erre. c. Lk. 24,13-35. Társam, Jézus, megjelenik nekem utamon, a saját Emmauszom felé mint élettörténetem egy része. Ezért szeretnék most megvigasztalódva mindenkihez odakiáltani: Feltámadt az Úr! d. Jn. 20,19-23. A társak félelme, bűntudata és megzavarodottsága mind ismerős számomra az utolsó vacsora termében. Magam is végigéltem mindezt. Éppen ezért szeretném ha jönne Jézus. Kész vagyok fogadni őt és kérem ajándékait: békét, örömet, küldetést, a velünk maradó Szentlelkét és megbocsátó szívét. e. Ismétlés f. Ismétlés g. Érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: Hogyan tölt el mély öröm különös ok nélkül egy aktuális helyzetben? További ajánlott olvasmány: Lgy. 352-370: Az egyházzal való együttérzés szabályai 30. Hét: Krisztus szétküldi tanítványait Amiről szó van: "Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." (Jn. 20,21.) Amit kérek: Kérem a kegyelmet, hogy bekapcsolódhassak a feltámadt Úr örömébe és vigasztaló küldetésébe. Amivel imádkozom: a. Jn. 20,24-29. Jézus elviseli sötétségemet és hitetlenségemet, amint Tamás esetében is tette. Annak örül, hogy a megújított hit ajándékával tud megvigasztalni. A szerető jelenlét-

34

ében csupán csak azt tudom mondani, hogy "én Uram, én Istenem." b. Jn. 21, 1-7. Az öröm pillanata az, amikor mondhatom: "Az Úr az!" A társak pillanata: "Gyere, egyetek!" A bizalom pillanata: "Szeretsz engem?" A küldetés pillanata: "Legeltesd juhaimat!" c. Mt. 28, 16-20. A férfiak - azok a bűnösök, akiket tanítványul hívott velem s másokkal - hozzám hasonlóan többé kevésbé bűnösök és hívők egyszerre. A hegy találkozóhely Isten és népe között. De ugyanúgy lehetne egy nyomortelep, egy laboratórium, egy templom, egy klinika, egy iroda, egy beszélgetőszoba vagy egy osztályterem is. A "menj, keresztelj és taníts" küldetése minden időben és minden élethelyzethez szól. A "mindig veletek vagyok" ígérete hasonlóan akkor is él, ha bűnösök, hitetlenek, korlátozottak vagyunk; minden boldog és minden fájdalmas pillanatban. d. Lk. 24, 44-53. A tanítványok közé állok és fogadom megbízatását és áldását. e. Ismétlés f. Ismétlés g. Érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: Mennyiben tapasztalom meg a feltámadt Krisztusban való örömet olyannak, mely arra ösztönöz, hogy azt másokkal is megosszam? 31. Hét: Jézus Lelke Amiről szó van: "Kiárasztod lelkedet és ők életre kelnek, és megújítod a föld színét." (Zsolt. 104,30) Az Atya máig önti minden emberre Krisztus Lelkét. Ma is vigasztal és ma is útra bocsát bennünket, hogy vigasztaljuk a szenvedőket és mindazokat, akik megváltásra várnak. Amit kérek: Hálától és nagylelkűségtől eltöltve kérem azt, hogy életem minden eseményében mélyebben oda tudjak figyelni Jézus Lelkének jelenlétére és hatalmára. Amivel imádkozom: a. Jn. 16,5-15. Felidézem Jézus szavait a Lélek működéséről. b. Ap. Csel. 2,1-21. A Lélek jövetelének ígérete teljesül be Pünkösdkor. c. Ap. Csel. 10,44-48. Péter még beszélt, amikor Isten Lelke leszállt minden hallgatóra. d. I. Kor 12,1-11. Imában kérem a Szentlélek adományaiban való mélyebb hitet. e. Ismétlés f. Ismétlés g. Érzékek alkalmazása Amire a mindennapokban figyelek: A Lélek melyik adományát tudom másokban felfedezni? 32. Hét: A pazarló Isten - Szemlélődés a szeretet elnyerésére Amiről szó van: Az atya, a Fiú és a Szentlélek folyamatosan azon van, hogy magukat velünk közöljék. E közlés arra buzdít minket, hogy szemlélődők legyünk cselekedeteinkben és mindenben Istent keressük. Amit kérek: Kérem az Atyát, hogy adja meg nekem a sok befogadott ajándék mélyebb ismeretét, hogy ezáltal mindenben hálásan tudjam az isteni Felséget szeretni és szolgálni. Amivel imádkozom: a. Lgy. 230-234. Szemlélődés a szeretet elnyerésére. Első pont. b. Lgy. 230-233, 236. Szemlélődés a szeretet elnyerésére. Második pont. c. Lgy. 230-233, 236. Szemlélődés a szeretet elnyerésére. Harmadik pont d. Lgy. 230-233, 237. Szemlélődés a szeretet elnyerésére. Negyedik pont e. Tegyem magamévá Ignác imáját: "Vedd, Uram, és fogadd el teljes szabadságom..." (Lgy. 234.) f. Ismétlés g. Érzékek alkalmazása

35

Amire a mindennapokban figyelek: Hol érzem, hogy Isten mindent egységbe hoz környezetemben? A mindennapokban végzett Lelkigyakorlat végéhez érve "mélyedjek nagyon magamba és fontoljam meg, mit kell nekem a magam részéről nagyon is méltán és igazságosan felajánlanom és odaadnom az isteni Felségnek, ti. mindenemet és azzal együtt magamat, mint aki mély megindultsággal felajánlást teszek: Vedd, Uram, és fogadd el teljes szabadságom, emlékezetem, értelmem és egész akaratom, mindenem, amim van és amivel rendelkezem. Te adtad nekem mindezt, Neked, Uram, visszaadom. Minden a Tiéd, rendelkezzél vele akaratod szerint. Add nekem szereteted és kegyelmed, mert ez elég nekem." (Lgy. 234.)

36

III. AZ ML HÁTTERÉHEZ A mindennapokban végzett Lelkigyakorlat előnye és hátránya Már Loyolai Szent Ignác látta, hogy nem mindenki rendelkezik a zárt harmincnapos Lelkigyakorlatra szánt idővel és lehetőséggel. Nyilvánvalóan találkozott olyan emberekkel, akik a szükséges feltételekkel és a megfelelő vággyal rendelkeztek, de akik nem tudták magukat szabaddá tenni a zárt Lelkigyakorlatra. A Lelkigyakorlatos könyv 19. megjegyzésében ezért felvázol egy olyan formát, mely lehetővé teszi a Lelkigyakorlat végzését a mindennapi életben is. Így egyrészt fontos előnyökkel jár, ha valaki a Lelkigyakorlatot életének szokásos környezetében végzi el. Tartós alapot nyerünk azáltal, ha rá tudunk szokni arra, hogy a hétköznapokban rendszeresen imádkozunk. A lelkigyakorlatozó figyelme így arra lesz irányítva, hogy a mindennapok találkozásaiban és eseményeiben keresse és találja meg Istent. Ez a szellemek megkülönböztetésének megfontolt megkülönböztetés gyakorlata. Munka és ima e formában könnyen lesz integrálható. A zárt Lelkigyakorlat "üvegházhatása" eltűnik, hiszen a lelkigyakorlatozó állandóan saját életének realitásával kapcsolatban marad. Természetesen adódnak nehézségek is. Nehéz naponta annyi időt szakítani, amennyit ez a folyamat megkövetel. A munkakövetelményből adódó nyomás akadályozhat abban, hogy a lelkigyakorlatozó Istennel és üdvösségtörténetével, önmagával és saját régi kérdéseivel és nehézségeivel foglalkozhasson. Akkor tudja valaki keresztül vinni a ML-t, ha valóban reménnyel van tele a szíve, attól valóban vár valamit. Ezért világos és őszinte döntés, mély és elkötelezett vágy szükséges a Lelkigyakorlathoz. Annál is inkább, hiszen a ML a szent ignáci Lelkigyakorlatos Könyvvel együtt képez egy egységet, annak mintegy "felhasználói" útmutatását nyújtva.15 A mindennapok lelki keretéről Amennyire a kifejezetten imára szánt idők meghatározóak a ML számára, ugyanannyira áll az is, hogy ez nem minden, sőt még csak nem is a legfontosabb! Amint minden ima arra szolgál, hogy életünk minél jobban Istenben és Istennel eltöltött életté és állandó imává válhasson, hasonlóan a ML elmélkedései is arra irányulnak, hogy az egész napunk, minden találkozásával, foglalatosságával, eseményével, szenvedésével és örömével az Istennel való találkozás helye és eszköze lehessen. A kifejezett elmélkedéseken túl, amiről később még részletesen szólunk, napjaink minden pillanata különös jelentőséggel bír. Ezek úgymond "találkozási pontok", melyek egész napunk irányát meg tudják határozni. Ilyen pillanatok lehetnek különösképpen is az elalvás előtti utolsó, illetve a felkelés utáni első percek, azok a pillanatok, melyek után valamely tevékenység vagy találkozás kezdődik, és az ezeket követő percek, a szabad és üres idők kezdetei, bármennyire rövidek is ezek. Az elidőzésnek ezen apró, visszatérő pillanatait, melyet Istenre vagy egy tartalmi kérdésre való figyeléssel tölthetnénk, sokszor menekülésként valamely más munka, foglalatosság, tévézés vagy más hasonlóra fordítunk. Kevésbé látjuk annak a lehetőségét, hogy elrejtett vágyakra vagy ellenállásokra figyeljünk és ezekből tanuljunk. Elfelejtjük azt is, hogy magunkat Isten szemszögéből nézzük, és arra készüljünk fel, ami éppen előttünk áll. Ebben az "odafigyelésben" azt keresem, hogy az éppen véget ért bármily rövid és "érdektelen" eseményben, valakivel való találkozásban vagy tevékenységben vajon hol s hogyan találkoztam Jézussal.16 Mivel Ignác számára a lényeges az, hogy mindenben Istent találjuk meg, ezért nemcsak a kifejezetten elmélkedésekre és imára szánt időkben tekint a különleges pillanatokra. Keresztény életünk leginkább Istennel telitett találkozása bizonyosan a szentmise ünneplése. Ezért lehetséges s hasznos a lelkigyakorlatozó által éppen bejárt út tudatos "beemelése" a misébe. 15

Ez azt is jelenti, hogy a következőkben folyamatosan utalunk a Lelkigyakorlatos Könyv megfelelő fejezeteire. Továbbiakban: Lgy. Idézetek a "Loyolai Szent Ignác írásaiból" lettek véve. (ed. P. Szabó Ferenc, Róma 1990) Ahol ilyen utalás történik, ott a Lgy megfelelő részének ismeretét illetve annak párhuzamos elolvasását feltételezzük, így azt külön nem is idézzük. 16 Lásd később a szerető figyelmesség figyelem imájáról írtakat.

37

Az imatapasztalat sajátosan szent ignáci megközelítése Az imában két dolog történik: az, amit én teszek és az, ami velem történik. Az, amit magam tudok irányítani és az, ami nem áll hatalmam alatt. Az ima másik aspektusa az, ami velem történik akkor, amikor imádkozom. A Lgy. 15. pontjában Ignác feltételezi, hogy a lelkigyakorlatban a "Teremtő és Úr közli magát a szolgálatra kész lélekkel, átölelve és szeretetére és dicsőítésére vonva őt, és arra az útra vezetve, melyen ezentúl jobban szolgálhat neki." Ez azt jelenti, hogy az imában Isten közvetlenül s már most cselekszik bennem. A lelkigyakorlat az erre való ráhangolódás egyik útja csupán. Ahol e ráhangolódás megtörténik ott bensőnk mélyében zajló lelki "megmozdulásokra" benyomásokra, érzésekre figyelhetünk fel. (Lgy. 6) Ezek olyan belső energiák, vágyak vagy mozgató erők, melyek mindegyikünkben működnek, de nem mindenki tudatosítja őket. Amennyiben pedig ez megtörténik, úgy gátaktól szabadulunk fel, és hatalmas tartalékokat szabadíthatunk fel. Ez a tapasztalat Ignác életének egyik meghatározó megtérési élményére épül. Amikor a súlyosan lesérült lovagot családi várában ápolják egy lassú és keserves gyógyulás felé, Ignác elkalandozó vágyainak különös különbségre figyel fel. "Ha világias vonatkozású álmodozásaival foglalkozott, amíg tartottak, nagy örömet érzet. Mihelyt rájuk unt és elejtette őket, lelkét üresnek és elégületlennek találta. Ha viszont ... a szentek követésére... gondolt, ...akkor nemcsak addig érzett vigaszt, míg e gondolatokkal foglalkozott, hanem azután is megelégedett és vidám maradt, ha felhagyott velük... Ráeszmélt lassan a szellemek közti különbségre."17 (Jobb lenne az új kiadásból idézni!) A lelkigyakorlatos út ezt a tapasztalatot akarja megosztani azáltal, hogy felszínre hozza bennünk az Isten akaratának keresésére irányuló vágyat és megtanít az arra való egyre elmélyültebb és önátadottabb figyelésre. Az itt felmerülő alapvető kérdések arra kérdeznek rá, hogy megbízok legbensőbb vágyaimban, hogy vajon illeszkednek-e ezek életem folyásába, hogy hogyan tudom megkülönböztetni a mély és a felszíni, múló nem hiteles vágyaimat, hogyan tudom a valóban mély és hiteles vágyaimat az imába emelni, és ott felerősíteni?18 A ML tartama és anyagbeosztása Ignác semmit sem mond a ML időtartamáról. 19 A Fundamentum "annyira-amennyire" elvének megfelelően az időbeli tartamot is elsősorban a célnak megfelelően szabja meg Ignác. Ha a célt elérték, akkor nincs értelme több gyakorlatot arra fordítani; megfordítva, ha azt még a lelkigyakorlatozó nem érte el, akkor értelmetlen továbbhaladni. Ez annál inkább igaz, mert a további út arra épít, amit korábban kellett megtapasztalni. A Lelkigyakorlatos könyv 4. pontja rámutat arra, hogy mind a lelkigyakorlatozó igyekezete, mind a szellemek működése (irányulásai, vágyai) benne meghatározóak az előrehaladás ütemének meghatározásában. Ebből mindenesetre az következik, hogy a haladást nem lehet önkényesen kívülről, egy előre meghatározott tartalmi keret által meghatározni, ha Ignác szellemében járunk el. Ebből egy nagyon fontos következmény adódik a ML-hoz adott írásbeli segédanyag használatát illetően: A lelkigyakorlatozónak kísérője segítségével kell arról döntenie, hogy a szövegjavaslatok alapján halad-e, vagy átugrik valamit, ismételve elidőz valahol, vagy éppen egészen más szempontokat és imamódokat használ, melyek jobban segítik célja elérésében. Ezeket az általános szempontokat veszi figyelembe, amikor a Fundamentumra és az Első Hétre 10 hetet 17

Zarándok Naplója (továbbiakban: Zar.) p. 8. Az idézetek "Loyolai Szent Ignác írásaiból" (ed. P. Szabó Ferenc, Róma 1990) kötetben megjelent válogatásból származnak. 18 Lásd még a bevezető végén lévő részt a vágyainkról. 19 A harmincnapos Lelkigyakorlat esetében az egyes hetekkel kapcsolatban azt mondja, hogy "mindazonáltal ezt a felosztást nem úgy kell értelmeznünk, hogy minden hét szükségszerűen hét vagy nyolc napból álljon. Megtörténik ugyanis, hogy az első héten egyesek lassúbbak annak elérésében, amit keresnek, ti. töredelmet, bánatot és könnyeket bűneik miatt; mások viszont serényebbek a többinél és a különböző szellemek már jobban megindították vagy próbára tették már őket. Ezért szükséges, hogy némelykor megrövidítsük, máskor viszont meghosszabbítsuk a hetet. Ugyanígy kell eljárnunk a többi héten is." (Lgy. 4.)

38

a Második Hétre a Harmadik Hétre a Negyedik Hétre és a Szeretet elnyerésére szánt szemlélődésre

13 hetet 5 hetet 4 hetet szán az alábbi ke-

ret.20 Mind a Lelkigyakorlatos Könyv mind e jelen segédkönyv esetében zavaró lehet, ha a lelkigyakorlatozó a lelkigyakorlat előtt előre átolvassa a négy hét programját. Ez ugyanis türelmetlenné teheti, elvonhatja figyelmét, illetve befolyásolhatja azt a belső szabadságot, ami a Lélek működéséhez szükséges.21 A Lelkigyakorlatozó kiséréséről A Lelkigyakorlatos Könyv 15. pontja leírja, hogy "a gyakorlatok vezetője tehát ne forduljon, ne hajoljon sem egyik, sem másik oldal felé, hanem középen maradjon, mint a mérleg nyelve, hogy a Teremtő a teremtménnyel és a teremtmény az ő Teremtőjével és Urával közvetlen kapcsolatban tevékenykedjék." Ignác számára Isten maga a Lelkigyakorlat tulajdonképpeni kísérője. Mégis két személy tartozik Ignác számára a Lelkigyakorlathoz: "Az, aki adja, és aki fogadja." (Lgy. 1) A kiérőnek kell a lelkigyakorlatos folyamatot áttetszővé tennie, bevezetést adnia az imához, segíteni a különböző "szellemek" (belső irányulások) megkülönböztetésében, erősíteni a lelkigyakorlatozóban a jó kezdeteket és szövegeket javasolni az imához. A talán legfontosabb feladata az, hogy a lelkigyakorlatozót segítse meghallgatással, az imatapasztalataira való figyeléssel, a téves utak megláttatásával és a kegyelmi adományok felfedeztetésével. Emiatt nagyon hasznos, ha a lelkigyakorlatozót kíséri valaki, akivel hetente (kéthetente, de legalábbis háromhetente) találkozhat, vele megoszthatja tapasztalatait és a beszélgetésben utalásokat, és iránymutatást kaphat a következő időszakra. Ha a kísérő már előzőleg is a lelkigyakorlatozó lelkivezetője volt, az a folyamat előnyére válhat. Ha nem áll olyan kísérő rendelkezésre, akire a lelkigyakorlatozó rá tudná bízni magát, az alábbi lehetőségek valamelyike segíthet: * két lelkigyakorlatozó találkozik hetente, hogy megossza azt, amit megtapasztaltak, és ahogy Isten vezetését látják mindebben. Bár ebben az esetben a partnerek nem lesznek egymás teljes értelmű kísérői, mégis, amennyiben kölcsönösen megnyílnak egymás előtt, és egymásra tudnak figyelni, úgy hasonló történhetik ahhoz, ami a tulajdonképpeni kisérési folyamatban történik. (Lgy. 326.) * Lelkigyakorlatozók egy csoportja is találkozhat heti vagy kétheti rendszerességgel, hogy megoszszák a lelkigyakorlatban szerzett tapasztalataikat. Ahhoz, hogy ez valóban segítség lehessen, szükséges, hogy a személyes tapasztalatok megosztása történjék és ne a lelkigyakorlatos "anyag" megvitatása. Az egyéni út tiszteletének atmoszféráját elő lehet segíteni közös imával is. Egy ilyen megosztás történhet az Eucharisztia keretében is. * Végül a lelkigyakorlatozó maga is kereshet hetente egy kiegészítő külön alkalmat, amikor az elmúlt hét tapasztalataira visszatekint, hogy abban egy vezérfonalat találjon vagy a vissza-visszatérő zavaró tényezőkre ráérezhessen. Így megpróbálhat az önmagával és Istennel folytatott párbeszédben valamit elérni abból, amihez a kisérés segítené. A közösség mint támasz A szent ignáci lelkigyakorlatok "egyén-központúak", amennyiben az egyénnek az Istennel megtett útjára tekintenek. Mégis tudunk benne egymás segítségére lenni. Az első segítség abban áll, ha felismerjük, hogy mindannyian a Lelkigyakorlatok közös lelkiségében gyökerezünk és ezáltal egymást kölcsönösen bátorítani tudjuk. Ehhez járul ebben az időben különösen is az egymásért végzett ima. Ezért is hasznos, ha tudjuk, hogy velünk egy időben sokan végzik a ML-t a világ minden pontján. A már korábban említett kettesben vagy csoportban történő megosztás és Eucharisztia ünneplés konkrétan teszi megtapasztalhatóvá a közösséget. 20

Ha a ML-át októberben kezdjük és annak beosztását követjük, akkor a születésről szóló elmélkedés Karácsony hetére, a negyedik hét eleje pedig Húsvétra esik. 21 "Inkább az első héten úgy fáradozzék annak elérésén, amit keres, mintha a második héten semmi jónak a megoldását sem remélné." (Lgy. 11.)

39

Írásbeli támasz az imához A szövegek a vezérfonalat biztosítják, amit szabadon használhat a ML-t végző. Ez a bevezető megjegyzések után minden hétre tartalmazza * a tartalmi célkitűzést ("Amiről szó van") * az utalást a kérhető kegyelemre ("Amit kérek") * az egyes napokra beosztott tartalmi megjegyzéseket az imára vonatkozólag ("Amivel imádkozom:") és * kérdéseket az examen illetve a napi kiértékelés számára ("Amire a mindennapokban figyelek"). Ezen felül az ajánlott olvasmányok alatt helyenként utalást találhatunk idevágó szövegekre a Szentírásból, a Lelkigyakorlatos Könyvből, illetve Szent Ignác Naplójából. Van, akinek segítségére szolgál a témával kapcsolatos éneket vagy verset olvasni. Ezek abban segíthetnek, hogy képzelőerőnket és érzelmeinket is "beemeljük" az Úrral való beszélgetéseinkbe, amint erre Ignác nagyon is bátorít bennünket. E szövegek használatában nagyon hasznos az "anyag" és a lelkigyakorlatozó konkrét vágya közötti megfelelésre figyelni. A vezérfonal beosztása ugyanis ahhoz vezethet, hogy anélkül vesszük a szövegeket egymás után, hogy arra figyelnénk, hogy mi is az "amit akarok, és amire vágyom". Ha ez utóbbira figyelünk, az ahhoz vezethet, hogy talán kevesebb szöveget elmélkedünk át, és többet ismétlünk, vagy akár más szövegeket, imamódokat vagy életünkből vett találkozásokat, tapasztalatokat és eseményeket választunk ki. Ezek ugyanis jobban megfelelnek annak, amit a lelkigyakorlatozó érez vagy amit kísérője segítségével megtalál abból, ami számára éppen most valóban fontos. Itt kell kiemelnünk annak fontosságát is, hogy a lelkigyakorlatozó szabadon gazdálkodjon a hétre ajánlott elmélkedési helyek között. A hét napra bontott hét szöveg csupán ajánlat, melyet nagyban lehet adaptálni az egyéni útra. Az inkább kevesebbet de elmélyültebben ignáci elve alapján rendkívül fontos, hogy a lelkigyakorlatozó maradjon egy szövegnél vagy gyakorlatnál, ameddig úgy érzi, hogy abban még jobban el tud mélyedni. Az ignáci ima néhány formája Bár többféle imamóddal találkozunk a Lelkigyakorlatokban, mindezek a szerető Istennel való személyes találkozásra irányulnak, amely aztán az imabeszélgetésben talál kifejezést.22 A Lgy-ban kifejtett és használt formák közül néhány talán további pontosítást igényel. Az elmélkedésben (a Lgy eredeti nyelvén, spanyolul meditación) a lelkigyakorlatozó a lélek három képességét működteti: az emlékezetet, az értelemet és az akaratot. Az akarat magába foglalja a törekvéseink mellett az érzelmeinket is. Ignác a Lgy. 45-54. pontjaiban beszél az elmélkedésről és világosan utal arra, hogy a lelkigyakorlatozó e három képességet nem elkülönülten, egymás után, hanem egymással kapcsolódva használja. A szemlélődés (spanyolul contemplación) fő tárgya valamely evangéliumi történet, melyben a lélek képes pihenni és elmélyülni. Ignác egy konkrét példát is ad erre a Jézus születéséről szóló szemlélődésben (Lgy. 110-117). Itt képzelőtehetségünk segítségével elidőzhetünk a szereplő személyeknél, szavaiknál és cselekedeteiknél, amint ezeket az Evangélium közli, hiszen ezek számunkra annak a Jézusnak a misztériumát foglalják magukba, aki meghalt, feltámadt és most is él. Testünkkel és lelkünkkel ebbe a titokba "lépünk be", hogy ez bennünk, testének tagjaiban megvalósuljon. Az ismétlési gyakorlatokban újabb anyag keresése helyett ahhoz a gondolathoz vagy érzelemhez menjek vissza, mely az előző gyakorlatban különösen megmozgatott. Engedem, hogy az jöjjön újra, melyben mélyebb vigaszt vagy vigasztalanságot tapasztaltam meg, vagy még általánosabban, ahol mélyebben meg lettem szólítva. Az ismétlés alapgondolata abban áll, hogy azt fogadjam magamba, amit Isten nekem szán. Ez általában ahhoz vezet, hogy az értelem tevékenysége "hátrább lép", hiszen az ima "anyaga" nem változik. E helyett a szívemben arra készülök fel, hogy saját személyes vála22

Bevezetőként ajánlható Jálics Ferenc: Tanuljunk imádkozni (Korda: Kecskemét, 1995) és Fejlődik a hitünk (Korda: Kecskemét, 1996) című könyve.

40

szomat fedezzem fel. Az ismétlési gyakorlatok tovább vezethetnek az "érzékek alkalmazásához" (Lgy. 122-125). "Az érzékek alkalmazása az imádkozó számára már ismert „imaanyagra” vonatkozólag történik, melyet ő már bensőleg átgondolt és személyesen magára alkalmazott. A nap folyamán, mely intenzív imával töltődik fel, ... a figyelem és az érzések sodrása néhány kiemelt pontra összpontosul, mely a lelkigyakorlatozóra hatott a nap alatt az isteni megvilágosítás hatására."23 Ignác általában öt lépcsőben bontja ki a Lelkigyakorlatok alatt végzendő imát. Az első és második lépcső mindig új anyagot kínál fel, amit a lelkigyakorlatozónak fel kell dolgoznia. A harmadik és negyedik gyakorlat ismétlés, míg az ötödik az érzékek alkalmazása. Az öt gyakorlat iránya cselekvődiskurziv imából kiindulva az inkább passzív ima felé tart, amelynek nyugalmában az Úr szeretetét engedhetem magamhoz. Ezen elemek egymásra épülése jellemző vonása az ignáci ima-útnak. A szerető figyelm imája Ezt a gyakorlatot "Szent Ignác legfontosabb negyedórájának" nevezik, mely a ML-ban különleges jelentőséget kap.24 Azért ilyen fontos, mert hozzásegít ahhoz, hogy az egész nap minden találkozá, foglalatossága és eseménye az Istennel együtt járt zarándokutunk részévé válhasson vagy másképpen fogalmazva, hogy megtanuljuk életünket minél jobban az Ő szemével látni, szemlélni. Különböző neveken ismerjük ezt a gyakorlatot: lelkiismeretvizsgálat, examen, napi kiértékelő, a szerető figyelm imája. Mindezek az ima különböző aspektusaira világítanak rá. A különböző nevek ahhoz akarnak segíteni, hogy elkerülhessünk bizonyos hibákat, melyek ezt az imát meddővé teszik. Hamis kiindulási pont volna, ha a gyakorlatot mintegy önértékelésnek tekintenénk, amit azért teszünk, hogy úgymond tisztán lépjünk Isten színe elé. Valójában itt nem annak vizsgálatáról van szó, amit mi teszünk, hanem egy imáról, melyben Isten életünket mint egy üdvösségtörténetet mutatja meg számunkra. Csakis ebben az értelemben tudjuk még a betegséget és a bűnt is mint lehetőséget felismerni. A Lelkigyakorlatos Könyvben találunk utalást a "különleges " (Lgy. 24) és az "általános lelkiismeretvizsgálatra" (Lgy. 43). Hogyan kapcsolódik a kettő egymáshoz? Az "általános lelkiismeretvizsgálatban" szereplő öt lépésben olyan felépítést találunk, melyben a "különleges" is bennfoglaltatik. Az öt lépés a következő: * hálát adni Istennek a teremtés és megváltás adományáért, valamint a nap folyamán tapasztaltakért * kérni Istent, hogy napunkat vagy annak egy részét az Ő szemével láthassuk, * odafigyelni a napra, annak egyes eseményeire és találkozásaira, lelki megmozdulásokat tudatosítani és azonosítani és néhány állásfoglalásunkat megvilágítani, * az Isten által felmutatott igazsággal Ő elé lépni, neki hálát adni vagy bocsánatot és kiengesztelődést kérni , * a következő napra tekinteni és ahhoz erőt és bátorságot kérni. Az "általános lelkiismeretvizsgálat" harmadik pontjában egyáltalán nem a saját tetteinkről vagy mulasztásainkról van szó, hanem elsősorban benső megmozdulásainkról és az utánuk fellépő reakcióinkról. Annak érdekében, hogy a túl gyors értékeléseket elkerüljük egyszerű kérdések is segíthetnek: Mi hatott rám ma különösképpen? Hogyan érintett ez engem? Hogyan reagáltam erre? Mi indított erre a reakcióra? Isten mit végbe életemben az elmúlt (fél)nap alatt? E harmadik lépéshez tartozik a "különleges lelkiismeretvizsgálat". Ez utóbbi egy bizonyos célra, egy világosan körülhatárolt problémára, egy vissza-visszatérő reakcióra vagy viselkedési módra irányul és egy bizonyos ideig - az idő lehet egy hét vagy akár egy hónap is - ugyanazon tartja a figyelmemet. Nagyon is hasznos lehet, ha erre a gyakorlatra nem csak olyat választok ki, mely zavar, hanem a különleges figyelem segítségével egy pozitív tapasztalatot is magam23 24

F. Marxer SJ: Die inneren geistlichen Sinne, Freiburg 1963, p. 39. Willi Lambert SJ, Ignác legbecsesebb negyedórája, Szeged: Szent Gellért Kiadó, 1991.

41

ba emelek s felerősítek. Egyes esetekben ez hasznosabb lehet, mint negatívumokra ügyelni. Ha így szeretetteljesen életünkre figyelünk, akkor egyre inkább tudunk a minket mozgató "szellemek" nyomára bukkanni. Hasonlóan növekedhet ezáltal bennünk a Lélekre és adományaira megnyíló szabadság. Ami az ilyen imára fordított időt illeti, arról Ignác azt írja, hogy "az három időpontot tartalmaz... Az első... mindjárt felkelés után" (Lgy. 24.) az Isten felé fordulás gesztusa összekapcsolva arra a pontra való figyeléssel, melyet a különleges lelkiismeretvizsgálat számára választottam. "Az ebéd után" (Lgy. 25) és a "vacsora után" (Lgy. 26) a szerető figyelm imájának öt pontjával lecsöndesedünk. A lelkigyakorlatozónak magának kell eldöntenie, hogy mely időpontok alkalmasok leginkább számára és hogyan kapcsolja ezeket be az egész nap keretébe. Sokaknak segítség, ha néhány feljegyzést készítenek az elmúlt vagy előttük álló órákról, nem is annyira ezek újbóli elolvasása végett, hanem az ima elmélyítésének érdekében. Éppen ennél az imamódnál különösképpen is szükséges, hogy mindenki saját magának találja meg a megfelelő módot és mindig újra ás újra keresse azt a módot,amely számára jobban megfelelő. Az időfelhasználás Abban mutatkozik meg egy ügy fontossága, hogy mennyi időt fordítunk rá. A mindennapok Lelkigyakorlata bár arra irányul, hogy az egész napot Istennel töltsük, hogy a tevékenységben is szemlélődök lehessünk, mégis megkövetel bizonyos konkrét időt a gyakorlatokra, melyek ahhoz segítenek, hogy mindennapjainkban egyre jobban Istenhez fordulhassunk. Szent Ignác a Lelkigyakorlatos könyv 19. pontjában "másfél óra gyakorlatokra fordított időről" beszél. Ezen időt nyilvánvalóan megosztja a kétszeri examen (kétszer negyedóra, ld. a Lgy. 19. és 24. pontját), valamint egy hosszabb ima- és elmélkedési idő között (Lgy. 19.), mely magába foglal egy lezáró reflexiós időt is (Lgy. 77. szerint megint csak egy negyedóra tartammal). Legalább annyira, mint az imára fordított idő mennyisége, fontos annak minősége is. Azáltal lesz egy idő értékes számunkra, ha vágyódunk valami jóra. Ez a vágy különösen is tud bennünket motiválni arra, hogy valóban megfelelő időszakot találjunk az imára. Olyan időszakot, melyben valóban éberen, figyelmesen és összeszedetten tudunk jelen lenni. Ez természetesen egyénenként változó lehet. Annak függvényében is változhat, hogy valaki otthon van-e, vagy éppen úton van. Ennek értelmében mindenkinek magának kell a saját tapasztalatának, munkájának és ritmusának megfelelő keretet és időpontot meghatározni a gyakorlatok számára. Amennyiben lehetséges, minden nap ugyanabban az időben imádkozzon. Ha valami miatt az nem lehetséges, döntse el előre, mikor fog imádkozni. A ML-ra szánt napi rendszeres fél óra a komoly elmélyüléshez szánt minimális, de már "eredményt hozó" időnek tűnik. Egy, a napirendünkbe épülő reggeli vagy esti blokk következetes megtartása ennek jó kerete lehet. Mindezt természetesen nem lehet megteremteni a már futó életmódunk változatlan megtartása mellett, abból további "rabló-gazdálkodással", önkizsákmányolással időt szakítva. A ML-ának akkor van értelme, ha ez éppen mindennapjaink újraformálásához ad támaszt és kritériumot. Annak érdekében, hogy életünkben Isten vezetését mindig jobban és jobban felfedezzük, hasznos időről időre az egyes napokon túltekintenünk s a bennünk zajló folyamatokra hosszabb távon odafigyelni. A ML-ban ajánlott egy hetet egységben tekinteni és benne imánk és cselekedeteink fejlődését és irányát felismerni. A havi rekollekció (elcsendesedés és visszatekintés) régi hagyománya arra utal, hogy hasznos lehet egy egész hónapot is egészében láttatni. Éppen azért, mert napjaink a külső adottságok függvényében különbözőképpen alakulnak, megtörténhetik, hogy életünk egészét csak egy ilyen hosszabb időtartamra pillantva láthatjuk egységként. Egy ilyen heti vagy havi examen kapcsolódhat az imánk fejlődését vizsgáló reflexióhoz (visszatekintéshez) és hozzásegíthet ahhoz, hogy lelkigyakorlatunk valóban a mindennapok lelkigyakorlatává váljék. Ekkor könnyű észrevenni azt, hogy mi is történik a nap "üres" pillanataiban, hogyan változik a kegyelmet kérő imám, milyen kérdések merülnek fel mindennapjaimból, és milyen témák válnak fontossá imáimban. Ennek segítségével aztán céltudatosan állhatunk neki az újabb hétnek vagy hónapnak. Kitekintés: A szellemek megkülönböztetése s vágyaink Mint már említettük, mind az imamódok, mind a saját tapasztalatokra való visszatekintés szempont-

42

jából az ignáci Lgy. különösen is reflektorfénybe állítja vágyainkat 25. Ezek visznek bennünket előre az életben, közelebb Istenhez és emberekhez. Először is nem szabad csodálkoznom, hogy ellentétes vágyakat tapasztalok magamban. Az lenne furcsa, ha nem így lenne. A téma fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert majdnem minden a Lélek útján való előhaladásban vágyainkon áll vagy bukik. Aki nem vágyódik valami nagy és fontos dologra, olyanra ami saját erejéből talán lehetetlennek látszik, nem tanul meg imádkozni és csak az Istenre támaszkodva a kegyelem útján elindulni. Mély, erős vágyaink segítenek át nehézségeinken, megadják az erőt és bátorságot szembenézni a keserves, szenvedés-teljes valósággal. Milyen vágyakat nevezhetünk mély, erős vágyaknak? Ami felé igyekszem minden erőmmel, tehetségemmel és teljes szívemmel. Ami erőt és bátorságot ad az élet nehézségeiben, kudarcaiban. Ami megnyitja szememet egy új világ felé. Ami képessé tesz szabadon, örömmel és szeretettel vállalt áldozatokra. Ami kihozza belőlem a legjobbat, legszebbet. Ami miatt tudok kockáztatni, és képessé tesz túllépni félelmeimen. Ami úgy megmelegíti szívemet, hogy Isten erejére támaszkodva nagy buzgósággal kezdek neki nehéz feladatoknak. Ami meggyőz arról, hogy érdemes annak a vágynak beteljesüléséért dolgozni, szenvedni. Lényeges különbséget tenni abban, hogy bár minden vágy valós tapasztalat, de nem mindegyik azonosan hiteles és mély. A "hiteles" vágy visz előre Isten útján, mélyebb, igazán magamat kifejező és pontosabban rámutat arra, amit én valójában akarok a Lélek vez0etésével Szent Ignác erre mondja, hogy az ilyen vágy a jó szellem bennünk működésének gyümölcse. Minden jó irányba mutató mély, erős vágyam hiteles énemből fakad, azt viszi előre, azt erősíti, buzdítja. Aki ismeri hiteles énjét26 tudja, hogy milyen vágyak, milyen érzések, belső megmozdulások vannak azzal harmóniában. Hiteles vágyaim felismeréséhez szabadságra van szükség. Ha valami, vagy valaki hatalmában tart, igen nehéz felismernem hiteles vágyaimat. Először meg kell szabadulnom a külső és belső kényszerektől. Vágyaim ilyen megtisztításában fontos szerepet kap rejtett félelmeim felismerése, a képzelet és remény szabadon szárnyalása és a keresztény aszketikából jól ismert mortificatio (önmegtagadás) is: Annak érdekében, hogy energiákat szabadíthassak fel és hiteles vágyaim szerint tudjak cselekedni, más vágyaknak és félelmeknek csökkenniük kell életemben! Természetesen fontos azt is látnunk, megtapasztalnunk, hogy e folyamat önmagában is örömmel tud eltölteni bennünket akkor, ha ahhoz vezet, hogy azt tegyük, amit igazán akarunk. Megfordítva: boldogtalanok maradunk addig, amíg életünket nem alakíthatjuk magunkévá. Amikor felszabadultam, világosan fogom látni hiteles vágyaimat.

25

E pontban P. Kinerk SJ, Eliciting Great Desires (Studies in Spirituality, Nov. 1984), valamint P. Nemes Ödön SJ írásai segíthetik az érdeklődő olvasót. A továbbiakban néhány gyakorlatot beillesztünk magába a ML keretébe is, külön forrásmegjelölés nélkül. 26 Hiteles énem az, amelyik Istentől, emberektől be tud fogadni szeretet és azt meg tudja osztani másokkal is, amelyik tapasztalaja hogy értékes Isten és az emberek szemében, amelyik Istennel és emberekkel való kapcsolataiban megtapasztalja az „odatartozást” és a meghittséget, amelyik képes szabad döntésekre, amelyik kreatív tud lenni.

43

Ajánlott irodalom27

*Loyolai Szent Ignác írásaiból, ed. Szabó Ferenc SJ, Róma 1990. *Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok. JTMR: Budapest, 1994. Ignatius von Loyola: Briefe und Unterweisungen. Ed. Peter Knauer, Echter: Würzburg, 1993. Loyolai Szent Ignác: A Zarándok naplója. Kiadta Gyenis András a Jézus-Társasága magyarországi történetéhez" című sorozat első kötetében, Budapest, 1934. Válogatás a szövegből elérhető Szabó Ferenc 1990-es kiadásában. David F. Fleming, A Contamporary Reading of the Spiritual Exercises, St. Luis 1976. Mit Jesus auf dem Weg. Erlauterungen und Texte zu Exertitien im Alltag. GIS: Frankfurt a/Main, 1989 Gilles Cusson, The Spiritual Exercises Made in Everyday Life. A Method and a Bibilical Interpretation, St. Louis 1989. Francis Keenan, Praying with the Scritpture, Dublin: Mission Press SJ, 1991. Mócsy Imre, Nyitott szívvel, Budapest, Szent István Társulat, 1980. Lelkigyakorlatos Segédkönyv, OMC: Bécs, 1985. Isten elé nyitott szívvel. Néhány szó az elmélkedő imádságról. New York, 1962. Jean Laplace: A lélek műhelyében, Prugg: Eisenstadt, 1980. *Edward Yarnold, Együtt az Úrral. Iránytű lelkigyakorlatozóknak. JTMR: Budapest, 1996. *Antony de Mello, Test és lélek imája. Prugg: Eisenstadt, 1987. *Jálics Ferenc: Tanuljunk imádkozni. Korda: Kecskemét, 1995. *Jálics Ferenc: Fejlődik a hitünk, Korda: Kecskemét, 1996. * Willi Lambert SJ, Ignác legbecsesebb negyedórája, Szeged: Szent Gellért Kiadó, 1991.

Mindennapok Lelkigyakorlata az "Erlauterungen und Texte zu Exertitien im Alltag für die Jesuiten im Deutschen Sprachraum" (Frankfurt a/M, 1989) kiadásának rövidített és erősen átdolgozott változata, mind a bevezetőt, mind a kötet második felét kitevő heti beosztásokat illetően. A német kötet a "Place me with your Son. The Spiritual Exercises in Everyday Life" címmel a Georgetown University Press által 1986-ban kiadott szöveget használja fel. A fordításokat gondozta és kötetet szerkesztette: P. Forrai Tamás SJ és P. Nemes Ödön SJ A kötet megrendelhető: Forrai Tamás SJ, Miskolc 3529, Fényi tér 10. forrai.tamas

27

Az irodalomjegyzék csupán néhány fontosabb kiadványt jelöl meg. A csillaggal jelöltek jelenleg boltban megvásárolhatóak. A többi kötet elérhető jezsuita könyvtárakban.

44

TARTALOM I. Bevezető A Mindennapok Lelkigyakorlatának előnye és hátránya A mindennapok lelki keretéről Az ima II. A Mindennapok Lelkigyakorlata hetes felosztásban A Fundamentum és a Lelkigyakorlat első hete 1. hét Vágy és ígéret 2. hét Isten - Teremtőm és Uram 3. hét Életem, mint üdvösségtörténet 4. hét Életem értelme és célja 5. hét Illúzióim és csalódásaim 6. hét Feltétel nélkül az Isten 7. hét Sebek gyógyulása 8. hét Az ellenállásokkal és félelmekkel való bánásmód 9. hét Bűnös vagyok 10. hét Jézus a megváltóm A Lelkigyakorlat második hete 11. hét A király hívása és érkezése 12. hét A megtestesülés 13. hét Jézus születése 14. hét Az újszülött király megjelenése 15. hét Jézus gyermekkora és rejtett élete 16. hét Jézus viselkedése 17. hét Jézus küldetése elkezdődik 18. hét Jézus a nevemen szólít 19. hét Jézus tanít 20. hét Jézus kihívás elé állit 21. hét Jézus megerősít 22. hét Jézus a szeretet bolondságára csábit 23. hét A tanítványság komolysága A Lelkigyakorlat harmadik hete 24. hét Az utolsó vacsora 25. hét Az Olajfák hegye és az árulás 26. hét A Nagytanács előtt 27. hét Elitélés és keresztre feszítés 28. hét Kereszthalál és eltemetés A Lelkigyakorlat negyedik hete 29. hét Krisztus, az Úr, legyőzi a halált 30. hét Krisztus szétküldi tanítványait 31. hét Jézus Lelke 32. hét A pazarló Isten - Szemlélődés a szeretet elnyerésére III. A ML hátteréhez Az imatapasztalatok sajátos szent ignáci megközelítése A Mindennapok Lelkigyakorlatának tartalma és beosztása Kisérés Írásbeli támasz Ajánlott irodalom