Legyen a Színház a mindennapok része!

2013 z á h n í z S a Legyenennapok része! a mind

PROLÓGUS

MEGÚJULT NÉZŐTÉR

SZÉKFOGLALÓ Április van, sajtótájékoztató, a színpadon két új szék mutatóban, íme, mutatjuk is, ilyen kényelmes ülőalkalmatosságokkal lesz teli a földszint és a páholyok, nem nyomja majd fenekünket a kemény ülés, nem zsibbadunk el összenyomorodva, a hölgyek harisnyáját sem szakítja széjjel a kikandikáló, fránya szeg… A teljes épület felújításáról nem esik szó, de egyszer tán az is meglesz, meg ez most egy pillanatra nem jut eszünkbe, mert örülünk a székeknek, különben is, ki a kicsit nem becsüli…, meg aztán ez nem is oly kicsi, többszáz igazán kényelmes széknek bizony lehet ám örülni. Kérdés persze, ül-e majd minden este minden széken valaki. És ha ül, de miért ne ülne, hisz szeretik Kaposvárott és Somogyban a színházat, már csak egy „apróság” van hátra: mit lát a néző a székéből? Mert hát csűrhetjük-csavarhatjuk, mindenféle kerülőutakra vihetjük ezt a székfoglaló prológust, az igazi és egyetlen valóban fontos kérdés sosem lesz más a színházban: mi történik a színpadon? Igaz-e az, ami történik, megszólítja-e értelmünket, átmossa-e lelkünket-szívünket, megélhetjük-e az emberi létezés lényegi élményét, hogy egyedüli példányként vagyunk részei egy nagyobb egésznek, hogy rész vagyunk és egész vagyunk…

Az elmúlt évadban, 2012/2013-ban ez sokszor megtörténhetett a kíváncsi, felénk nyitott szívvel forduló nézővel, még ha rosszul esett is az ülés a régi-rossz székekben, mert büszkén mondhatjuk: jó évad van mögöttünk. Olyan előadások, amik el tudták feledtetni a kényelmetlenségeket. Tulajdonképpen ezt reméljük most is: legyünk mégoly büszkék az új székekre, olyan évadtervet rakunk össze (lásd a következő oldalakat), és azt magas szinten meg is valósítjuk, hogy a néző felejtse el, hol ül, eszébe se jusson, milyen jólesik az ülés. Szippantsa be úgy az előadás, hogy este hét és tíz között szűnjön meg körülötte minden, aztán amikor feláll, felhajtja a gyönyörű, új szék ülését, és elindul hazafelé, járja át szívét az érzés: jó dolog a színház. És nem a szék miatt.

Rátóti Zoltán

Bérczes László

) i d r á z s k e z s ( r o b Szárazhavgöryömsa mhagieyrmbaérlet! e r P HIPPOLYT, a m y g a h s i k y g e g é m s é A LAKÁJ EISEMANN MIHÁLY – ZÁGON ISTVÁN – NÓTI KÁROLY

ZENÉS VÍGJÁTÉK,

RENDEZŐ: GUELMINO SÁNDOR

HIPPOLYT: A ma esti botrány arra az elhatározásra kényszerí tett, hogy levonjam a konzekvenciákat, és pozíciómat felad jam. Ilyen helyen egy percig sem maradok. SCHNEIDER: Állj! Na kérem. Acsai úr, maga itt marad! Letölti a felmondási időt, és két héten keresztül mind en nap végignézi, ho gy nem szmokingban zabá lom a vacsorám, hanem ingujjban! Mit ing ujjban? Atlétatrikó ban! És a libasülthöz hagymá t eszem! Mindenhe z hagymát eszem! A ha gymához is hagymá t eszem! A halat pedig késs el fogom enni! Ké t késsel! A feleségem pedig annyit amáliázhat, amennyit csak akar! Ilyen kö vér lesz! Én is ilye n kövér leszek! És bajuszt növesztek, a feles égem is bajuszt növeszt! Ek kora bajuszt!... HIPPOLYT: Paran

csára, nagyságos

uram!...

egy kultikus film A Hippolyt, a lakáj a magyar filmtörténet örökzöld darabja. Több mint egy évtizeddel készülése után (1931), 1945 júliusában újra játszották a mozik. Felújításával ünnepelték meg a magyar hangosfilm születésének huszonötödik évfordulóját 1956 októberében. A statisztikák szerint a Hippolytnak az 1956-os felújítás óta több mint három és fél millió nézője volt. A nagyvárosi folklór e remekműve kultikus filmmé vált, dialógusai máig közszájon forognak, híres gegjeit, Kabos Gyula felejthetetlen poénjait az egész ország ismeri. Jelentősége a magyar filmkultúrában egyenértékű Kertész Mihály Casablanca című filmjének egyetemes filmkultúrában elfoglalt helyével. A Hippolyt, a lakáj Molière darabjának, Az úrhatnám polgárnak modernizált, magyar milieube áthelyezett változata. A Hippolyt, a lakáj-ban alakult ki a magyar polgári komédia alaphangneme, mely a harmincas évek filmgyártását jellemezte. Eiben István, a film operatőre megteremtette a magyar glamúr-filmstílust. Eisemann Mihály melankóliával átszőtt zenéje meghatározta az elkövetkezendő korszak filmzenei stílusát. A főszereplőktől az utolsó epizodistáig kiválóak voltak a színészek, a lakájt a Nemzeti Színház vezető színésze, Csortos Gyula, Schneidert az Operettszínház népszerű komikusa, Kabos Gyula alakította, aki később ügyetlenül csetlő-botló, mégis boldoguló kispolgár figuráival a magyar közönség kedvence lett. Nem hiányzott a filmből a szerelmi szál és a magyar filmipar hősszerelmes sztárja, Jávor Pál sem. Partnernőjét a kellemes énekhangú fiatal színésznő, Fenyvessy Éva játszotta. A magyarnál lényegesen nagyobb német piacra számítva mindkét nyelven elkészítették a filmet. A szereplők visszaemlékezései szerint előbb a német, majd a magyar színészek álltak be ugyanabba a díszletbe, így két, lényegében egyfor-

ma film készült, azonos cselekménnyel és párbeszédekkel. Az eredmény mégsem lett azonos: a magyar változat máig tartó sikert aratott, a német verzió pedig csendben és dicstelenül megbukott. kispolgár az uborkafán A parvenü figurája évszázadok óta hálás vígjátéki alaptípus. Kinevetjük sznobizmussal elegy tahóságáért, és hátradőlve figyeljük csetlését-botlását, hiszen olyan, mint majom a köszörűkövön. A harmincas évek Magyarországán, a király nélküli királyságban is hatalmas sikert aratott, ahogy az uborkafára felkapaszkodott kispolgár megpróbálja magára erőltetni az arisztokrácia – számára kényszerzubbonyként ható – etikettjét, majd pedig ahogy öntudatra ébredvén megpróbálja visszaszerezni elvesztett méltóságát, és lerázza magáról az összes, már akkor is anakronisztikus külsőséget, mint kutya a vizet, hogy az lehessen, ami: egy őszinte bugris. Ma, amikor általános értékválság dühöng, amikor a stílus és a kifinomult ízlés távoli emlék csupán, viszont oly nagy az igény a hajdani grandeur látszatára és dohos jelképeire, amikor egy elegánsabb ruhadarabot nemhogy hordani, de megvarrni sem tudnak tisztességesen, viszont megvarrják és hordják, a Schneider házaspárban ha nem is magunkra, de szomszédunkra ismerhetünk. Feszeng abban a bizonyos ruhadarabban, de viseli. Mert ettől többnek érzi magát. Valakinek. Guelmino Sándor Főbb szerepekben: Sarkadi Kiss János, Varga Zsuzsa, Hüse Csaba, Nyári Oszkár... Rendező: Guelmino Sándor Bemutató: 2013. szeptember

Gyaálorg Husztya=Színház Bás

SZALADIN: Ha olyan bölcs vagy, hát mondd meg nekem, Melyik hitet, melyik törvényt tudod A legjobbnak, legigazabbnak. NÁTHÁN: Én Zsidó vagyok, szultán. SZALADIN Én meg muzulmán. S köztünk van a kereszténység. Ám e három Vallás közül igaz csak egy lehet. (…) Az említett három vallás között Úgy vélem, van különbség, még ruhára, Ételre és italra nézve is. NÁTHÁN: Csak épp alapjaikra nézve nincs. Nem alapul-e mind szájhagyományként Vagy írva ránkmaradt történeten? S az ilyesmit csak egyszerűen el kell Vak bizodalommal hinnünk – ugye? S kiben legyen leginkább bizodalmunk, Kinek higgyünk, ha nem a mieinknek, Tulajdon véreinknek? Nem azoknak, Akik gyermekkorunktól szeretettel Vettek körül, meg nem csaltak soha, Hanemha, úgy inkább javunkra volt? Atyáimnak kevésbé hogy hihetnék, Mint te a tieidnek? – És viszont. Kívánhatom tőled, hogy meghazudtold Őseidet, hogy ellentétbe ne Kerülj ez enyéimmel? – És viszont. S a keresztényekkel sincsen különben.

keresztes háborúk Jeruzsálem elvesztését a keresztények óriási veszteségként élték meg, mivel szent helynek tartották, hiszen itt élt Jézus, itt tanított, és a kereszthalált is itt szenvedte el. Ugyanakkor viszont a muszlimok és a zsidók számára is szent hely ez a város. Így Jeruzsálem vita tárgya lett a keresztények és a muszlimok között. A keresztény- és zsidóüldözés Al-Hakim kalifa uralma alatt kezdődött. A kalifa leromboltatott minden keresztény templomot, a keresztényeket egy fakereszt, a zsidókat egy fa ökörfej viselésére kötelezte. A két vallás képviselőit az „igazhitűek” büntetlenül megölhették, akár az utcán is. A 11. század végén elkezdődött a keresztes háborúk évszázadokon át tartó folyamata. A fő cél a Szentföld – azaz Jézus sírjának – felszabadítása volt a muszlim araboktól és törököktől... a három gyűrű Melyik vallás ér többet? – kérdezi a szultán a darabban. Melyik politikai meggyőződés ér többet? – kérdeznénk mi ma. De Náthán tudja, hogy akár a vallási, akár a politikai meggyőződés a történelem által és saját, személyes történetünk által meghatározott, legtöbbször nem szabadon választott, lényegi részünk. Ezért hát nem minősít, nem helyezi egyiket a másik fölé. Nem a döntés, hanem a döntés hiánya maga a bölcsesség. Ezért meséli el a szultánnak a három gyűrű meséjét, amelyben egy király három megkülönböztethetetlenül egyforma gyűrűt hagy három, számára egyformán kedves fiára, mert tudja, nincsen egyedül üdvözítő megoldás. Ezt a mesét ma mindenkinek el kellene olvasnia. Mindenkinek, aki toleranciát kiált – de valójában csak saját nézeteivel szemben toleráns. Ma Magyarországon mindegyik csoportosulás meg akarja mondani, hogy' jó nekünk. Majdhogynem annyiféleképpen jó nekünk, ahá-

nyan vagyunk. Ha ezt tudjuk, akkor az lehet a célunk, hogy megtaláljuk azt a minimális közös jót, ami mögé mindenki fel tud sorakozni. A Bölcs Náthán ennek a története: mégiscsak van egy kicsi közös cél, amiben, még ha kicsinyke csoda árán is, mindenki egyet tud érteni. Egy német evangélikus lelkész csemetéje írta ezt a darabot több száz évvel ezelőtt, én mégis úgy érzem, nehéz lenne ennél aktuálisabb történetet választani ma Magyarországon. Egymás eltérő elveinek, életvitelének, hitének, beidegződéseinek, szocializációjának kölcsönös elfogadását, annak szükségességét a Bölcs Náthán képviseli leghitelesebben az egész világirodalomban. Már maga a mese tükrözi a szerző azon szándékát, hogy a saját korában is javában dúló vallási háborúk idején a megbékélést hirdesse. Ez a mai Magyarországon legalább annyira aktuális üzenet, mint volt az Lessing korában. Lessingnek sikerült időben és térben olyan pillanatot megragadni, amiben tisztán, fekete-fehéren, szélsőségesen megjelenik az, amit nap mint nap megélünk, csak már észre sem veszünk: időpont a 12. század vége, helyszín Jeruzsálem. Ott és akkor nagyon különböző világnézetű, vallású, mentalitású embereknek kellett megtalálniuk az együttélés módját. A mai magyar élet legégetőbb problémája ez. A darabválasztás egyik oka ez. A másik pedig az, hogy a jelenlegi kaposvári társulatban remekül kioszthatóak a szerepek, már csak azért is, mert Kovács Zsolt személyében van egy emblematikus, karizmatikus Náthán. Valló Péter Főbb szerepekben: Kovács Zsolt, Takács Katalin, Spindler Béla, Fándly Csaba, Czene Zsófia… Rendező: Valló Péter Bemutató: 2013. november

LIONEL LOGUE: Kérem, szólítson Lionelnek! GYÖRGY HERCEG: Nem. Jobban szeretem a „doktort”. LIONEL LOGUE: Én pedig a „Lionelt”. Hogy szólíthatom? GYÖRGY HERCEG: „Királyi Felségnek”. És azután mondja, hogy „uram”. LIONEL LOGUE: Ez itt kissé körülményes. Jobban szeretem a neveket. GYÖRGY HERCEG: Albert Frederick Arthur György herceg? LIONEL LOGUE: Mit szól a Bertie-hez? GYÖRGY HERCEG: Csak a családom szólít így. LIONEL LOGUE: Tökéletes! Itt jobb, ha egyenlőek vagyunk. GYÖRGY HERCEG: Ha egyenlőek lennénk, nem lennék itt. Otthon lennék... a feleségemmel. És senki nem foglakozna velem. (rágyújt) LIONEL LOGUE: Kérem, azt ne! GYÖRGY HERCEG: Parancsol? LIONEL LOGUE: Szerintem füstöt belélegezni a tüdőbe halálos. GYÖRGY HERCEG: Az orvosaim szerint megnyugtatja a torkot. LIONEL LOGUE: Ökrök. GYÖRGY HERCEG: Mind lovagok. LIONEL LOGUE: Akkor címeres ökrök. Idebent én diktálok. (a Herceg elnyomja a cigarettát) Köszönöm! Mi a legkorábbi emléke? GYÖRGY HERCEG: Mi a csudára gondol? LIONEL LOGUE: Az első emlékképe. GYÖRGY HERCEG: Nem azért vagyok itt, hogy személyes dolgokról beszélgessünk! LIONEL LOGUE: Akkor miért van itt? GYÖRGY HERCEG: AZ ÁTKOZOTT DADOGÁSOM MIATT!!!

film négy Oscarral Apja, V. György király halála, valamint bátyja, VIII. Edward botrányos lemondása után az egész életében beszédhibával küzdő Bertie váratlanul a trónon találja magát, mint VI. György brit király. Országa a második világháború küszöbén áll, és óriási szükség lenne egy igazi vezetőre, ezért Bertie–t felesége, Elizabeth, a későbbi Anyakirálynő összeismerteti egy excentrikus beszédterapeutával, Lionel Logue-gal. A formabontó kezelés a nehéz kezdet után meghozza gyümölcsét, és kettejük között életre szóló kapcsolat alakul ki. Logue, a királyi család, a kormány és Winston Churchill támogatásával a király legyőzi dadogását, és nagyhatású rádióbeszédet mond népének, amely inspirálja és egyesíti őket a harcban. a film Tom Hooper filmjét 2010-ben mutatták be, hogy az alkotóinak számos díjat, a gyártóknak hatalmas bevételt, a nézők millióinak pedig katartikus élményt szerezzen. Négy fontos Oscar-díjat kapott: a legjobb film, a legjobb forgatókönyv, a legjobb rendező és a legjobb férfi főszereplő kategóriában. A főszerepeket Colin Firth és Geoffrey Rush alakítják. Colin Firth így beszél a királyról: „VI. György 40 évesen lett király, amikor az ember már túl betokosodott ahhoz, hogy elkezdjen megnyílni és megváltozni. De úrrá lett magán, legyűrte a legnagyobb hendikepjét, mert bátyjával ellentétben megvolt benne a kellő felelősségtudat az országa, a népe és a királyi címe iránt. Hihetetlen lelkierőre volt szüksége, mert ahhoz, hogy végre dadogás nélkül beszéljen, fel kellett tépnie legtitkosabb gyerekkori sérelmeit, szabadjára kellett engednie az elfojtásait, és szembe kellett néznie a félelmeivel. De tudta, hogy nincs más választása,

mert odaát a kontinensen Mussolini és Hitler odapattant a mikrofon elé, és milliókat bűvölt el az üvöltözésével. Aki egy kukkot se tud németül, az is értette, hogy Hitler nem a szeretetről, a békéről és a testvériségről papol. VI. Györgynek ezt az elsöprő demagógiát kellett közömbösítenie azzal, hogy higgadtan, nyugodtan, meggyőzően, folyékonyan beszél. Tulajdonképpen még az is mindegy, hogy mit mond, mert minden szavát emberileg hitelesíti, hogy saját magát győzte le érte.” dadogásterápia „A felnőtteket érintő dadogásterápia (és egyéb más beszédterápia is), a beszédén javítani vágyó és a beszédterapeuta szoros, bizalmon alapuló, személyes kapcsolatán szökkenhet szárba. A beszéd olyan dolog, amely nem engedi meg, hogy óriási távolság maradjon a gyógyulni vágyó és a gyógyító között. Ha valakinek a beszédében akarok segíteni, akkor közel kell kerülnöm hozzá, s ez persze nem mindig könnyített úton halad… A kezdet mindig nehéz. A felnőtt dadogó – a filmben a herceg (későbbi király) – bizalmatlan, nyilvánvalóan már sokszor csalódott azokban, akik beszédét javítani akarták. Maga a terapeuta viszont nem először találkozik ezzel, tudja, az első lépést a gyógyulni vágyónak kell megtennie. A terápia kezdetét és egyben egész folyamatát is meghatározza a logopédus határozottsága: „meg tudom gyógyítani!”. Gáll Edina Főbb szerepekben: Rátóti Zoltán, Sarkadi Kiss János, Nyári Szilvia, Mészáros Sára… Rendező: Funtek Frigyes Bemutató: 2013. december

ERENC

MOLNÁR F

´ M ´ O R Á H , O T T EGY, KE

AZ IBOLYA LVONÁSOS

KÉT EGYFE

RENDEZŐ: LTÁN RÁTÓTI ZO

Zongoraóra Cukrászda NЃoegyleti megbeszélés Színházi premier

ILONKA: (sírva) Gazember! Gazember! Minden igazgató gazember! IGAZGATÓ: Bravó, ez beszéd. Kedves nagysád, ha ezek a megbántott tisztességérzet könnyei… ILONKA: Ezek az én könnyeim, kérem, ez nem színészeti sósvíz, én a szívemből sírok. De nem is ez a nagyobbik baj. IGAZGATÓ: Hát mi? ILONKA: Hogy az igazgató nem is tetszik nekem. Más tetszik nekem. IGAZGATÓ: (gyanútlanul) Hát az valószínű volt. Selmec. Tizennyolcas huszárok. ILONKA: Nem huszár. IGAZGATÓ: Hát. ILONKA: (szipogva) Civil. IGAZGATÓ: Selmecen? ILONKA: Pesten. IGAZGATÓ: Hol? ILONKA: Itt a közelben. IGAZGATÓ: A közelben? ILONKA: Igen. Nehéz fejed van. (keservesen sírva) Te tetszel nekem! IGAZGATÓ: (rémülten) Én? ILONKA (sírva) De még hogy! IGAZGATÓ: Nahát ez… (tárgyakat kezd a földre csapkodni) ILONKA: Nahát és nahát, rám haragudhatsz, ahogy akarsz, akár hozzám is csaphatsz bármit, itt most már hiába minden, mert te tetszel nekem, és én nem nyugszom, amíg úgy nem fogsz utánam szaladni, mint egy kis kutya.

férfiak és nők Két egyfelvonásos férfiakról és nőkről. Ahogyan Molnár Ferenc minden darabja férfiakról és nőkről szól. De hiszen kiről másról? Molnár élete is erről szólt (és persze arról, hogy mindezt szellemesen és bölcsen megírta). A világhírre szert tett színpadi szerző és regényíró háromszor nősült. Elsőként 1906 májusában feleségül vette a főszerkesztője lányát. Kettős diadal volt ez Molnár számára. Egyrészt azért, mert Ady elől szerette el Vészi Margitot, másrészt azért, mert az öreg Vészi határozottan ellenezte a házasságot, féltette elsőszülöttjét a bohém, italozó, kimaradozó és borközi állapotban brutális fiatal zsenitől. A frigy nem tartott sokáig… Az egyre sikeresebb író ezután meghódította a korszak legragyogóbb primadonnáját, Fedák Sárit. Ez a hölgy nem bánta, ha ütik, szívesen verekedett lovagjával… Majd egy szép napon, idősödőben, belebolondult a húszéves shakespeare-i Júliába, Darvas Lilibe. Különös pár volt Molnár és Darvas, s nem csak a korkülönbség miatt. Az író magához akarta kötni a szép, fiatal lányt, akiből hirtelen-váratlan lett híres színésznő. Az érett és befutott férfiakat kedvelő Lili pedig – bizonyos feltételekkel – hajlandó volt olyan házasságra, ami számára jómódot, színházi karrierlehetőségeket ígért, és azt a rangot, hogy a nagy Molnár Ferenc hitveseként tarthatták számon. Nem is vált el sohasem. a lélek eleganciája Az ibolyával főiskolás koromban találkoztam először, nagyon megszerettem. A darabot is, Molnárt is. Másodévesek voltunk, a színházigazgatót játszottam, és ez volt az első igazi „sikerem”. Először érezhettem, hogy az osztályfőnököm, Horvai István elégedett velem. Emlékszem, az osztálytársaim is nagyon élvezték, ahogyan az ötvenes éveiben járó igazgató szerepébe belecsempésztem egy finom paródiát a tanár úrról. Ilonkát, „az ibolyát” Eszenyi Enikő alakította, aki ezt a szerepet később tévéfilmen is eljátszhatta. Remek volt. Nekem viszont későbbi, színészi életemből fájdalmasan kimaradt Molnár Ferenc. Elmentek mellettem, azok a szerepek, a Liliom, a Testőr, amiket oly jó lett volna

eljátszani. Most, három évtized múltán, Az ibolya színigazgatójának életkorába lépve a valóságban „játszhatom” ezt a szerepet – viszont rendezőként a nagy egészre nézhetek rá, és Molnár segítségével arról beszélhetek, amiben nap mint nap élünk. Molnár Ferenc nagyon ismeri a színházat és az embert. Metsző, de megbocsátó humorral mutatja fel a gyengeségeinket, és közben hihetetlenül pontosan és kiszámítottan, mégis folyamatos meglepetéseket okozva működteti a színpadi mechanizmust. Rendezőként könnyű és nehéz a dolgom egyszerre. Könnyű, mert az író kézen fog, és ezt a kézfogást érdemes elfogadni, máskülönben minden felborul a színpadon. Ugyanakkor nehéz a dolgom, mert egy olyan stílust kell eltalálni, amire talán a „nagyvonalú elegancia” a megfelelő kifejezés. A lélek eleganciája ez, ami meghatároz minden mozdulatot és gesztust. Könnyed szárnyalás ez, aminek fedezete a kemény munka. De a néző ne a munkával találkozzon, hanem a szárnyalással. Molnár hősei látszólag a felszínen közlekednek, de egy-egy pillanatra felsejlik: az életük a tét. Stílusjáték és életjáték egyszerre. Költészet. Rátóti Zoltán Molnárról A fényesen kivilágított bejáró előtt ragyogó fogatok, vakító estélyi ruhák, a legelőkelőbb közönség. A nézőtéren csupa ismert notabilitás, izgatott, emelkedett hangulat, közönség érverése 150, hőmérséklet 39, nyomás 200, a felső szívtájon kopogtatásra tompulat, szörcs-zörej, közérzet jó, köpet negatív. Az ünnepélyt csak másfél órás szünet szakítja meg, miközben a színpadon játszanak. Többen bejönnek és kimennek, de ezt a trükköt a szerző boszorkányos technikával úgy oldja meg, hogy kevesebben mennek ki, mint amennyien bejönnek, s így mindig van valaki a színpadon. Acéltaps. Karinthy Frigyes Főbb szerepekben: Spindler Béla, Sarkadi Kiss János, Stefanovics Angéla m.v., Egres Katinka m.v., Váncsa Gábor... Rendező: Rátóti Zoltán Bemutató: 2014. február

BÍRÓ HANGJA : … Ezzel a bí róság az ügy jogi vonatk ozásainak ism ertetését lezárja. Az eskü dtekhez fordul ok. Uraim, tájékoztatásul közlöm a köve tkezőket. Az előre megfont olt szándékkal elkövetett emberölés a leg súlyosabb bű ncselekmény. Önök meghallg atták a tanúva llomásokat, és az idevágó jogi szabályoz ás értelmezése megtörtént . Most az önök kötelessége, hogy elválass zák a tényeket a feltevésektől. Egy embe r meghalt. Önö k egy másik ember életérő l döntenek. Ar ra kérem önöket, hogy megfontoltan mérlegeljenek Ha a vádlott bű . nösségével ka pcsolatban alapos kételyü k merül fel, az ártatlansága mellett kell szav azniuk. Ha ninc s kétség Önökben , legjobb belát ásuk szerint bűnösnek kell nyilvánítaniuk. Bárhogyan is határoznak, csak egyhangú döntéssel léphetnek a bí róság elé. Ha a vá dlottat bűnösnek talál ják, a bíróság szabadságvesztés kiszabá sával nem élh et. A törvény erre az esetre a halálbüntetés t írja elő.

az év legmelegebb napja Mint ahogy szinte bármelyik büntetlen amerikai polgárnak megvan az esélye rá, Reginald Rose írót is egyszer kiválasztották esküdtnek – éppen egy gyilkossági ügyben. Nyolc órán keresztül vívott szinte vérre menő vitát a többi esküdttel együtt egy kis szobában, míg végre meghozták az ítéletet. Írónk szépen hazament, feldolgozta a szokatlan élményt, és rájött, hogy milyen érdekfeszítő dráma alapját adhatná ez a nem mindennapi – és mégis mindennapi – helyzet. Így született meg a Tizenkét dühös ember alapja, majd később forgatókönyve. Maga a történet egy helyiségben játszódik, ahová éppen megérkeznek esküdteink, hogy meghozzák az ítéletet. Az eset több mint simának tűnik, a fiút valószínűleg rövid úton ki is végzik – ha az esküdtszék egyhangúlag bűnösnek találja. Ők egy nyílt szavazással indítják meg az ügy megtárgyalását, ahol is 11-en „bűnös”-t szavaznak, egyedül a 8-as esküdt szavaz „nem bűnös”-t. Elkezdődik a vita, ahol a légkondícionáló nélküli helyiségben, az év egyik legmelegebb napján kell dönteniük az esküdteknek a gyanúsított sorsáról. A forgatókönyv remekül rajzolja meg az esküdtek karakterét, mindegyikük egy egyénien átlagos figura; van itt hallgatag öregember, hideg logikával érvelő üzletember, hebrencs fiatal, feltűnési viszketegségben szenvedő menedzser… szöszmötölés Régről szeretem ezt a darabot, talán korábban ismertem a színdarabot, mint a filmet. Szeretem, mert rettenetesen színészbarát – és mert élvezem a „kisrealista szöszmötölést”. Azért mondom, hogy színészbarát, mert tizenkét nagyon jól játszható szerep van benne, nagyjából egyenlő jelentőségűek, és mind alkalmas egy izgalmas karakter felépítésére. Ráadásul egyszerre kell működtetni őket a színpadon két órán keresztül: nagyszerű szimultán játék ez. Az eredeti drámában az esküdtek mind férfiak, a mi előadásunkban néhány szereplőből női figurát csinálunk. Ez jót tesz a darabnak – valóságosabbá és maibbá válik a történet.

Szeretném, ha a cselekmény nem egy tőlünk távoli helyen – Amerikában – játszódna, hiszen a téma, amit a darab többek között feszeget – sértettség, rettegés, idegengyűlölet, gőg és a belőlük fakadó cinizmus és agresszió – hétköznapi ismerősünk. Kelemen József az esküdtszék Egyes országok jogrendszerében létező, felesketett tagokból álló testület, amelynek feladata, hogy elfogulatlan, részrehajlás nélküli határozatot, ítéletet vagy büntetést állapítson meg a bíróság által elé terjesztett ügyben. A jelenkori esküdtszékek feladata jellemzően az, hogy eldöntsék: a vádlott „bűnös” vagy „nem bűnös”. (Olyan határozat nem létezik, hogy „ártatlan”.) Az esküdtszék tagjai az esküdtek, akiket alkalomszerűen választanak meg. Az esküdtszék a laikus bíráskodás intézménye, leginkább az angolszász jogrendszerből ismert, Angliában és a volt brit gyarmatokon alkalmazzák, és több típusa is létezik. A kis esküdtszék (petit jury, tagjainak száma általában 12 vagy 15) feladata rendszerint a bűnösség megállapítása, ami történhet önállóan vagy a bíró részvételével. Az Amerikai Egyesült Államokban létezik az esküdtek előzetes kiválogatásának rendszere: a választói névjegyzék és a jogosítvány-nyilvántartás alapján kerülnek kiválasztásra a lehetséges esküdtek, akiket kérdőívekkel tovább szűrnek, ők kerülnek fel a névjegyzékbe, majd a konkrét ügy előkészítésekor mindkét félnek megvan az a joga, hogy a leendő esküdtekhez kérdéseket intézzen, és a válaszok alapján a jelöltek között „válogasson”, egyesek elbocsátást kérje az eljárásból.

Főbb szerepekben: Gyuricza István, Csapó Virág, Hüse Csaba, Csonka Ibolya, Kalmár Tamás, Mohácsi Norbert… Rendező: Kelemen József Bemutató: 2014. március

´ ´ O Z JÖVEDELME ÁLLÁS OSZTROVSZKIJ

Ó MÉHES LÁSZL

RENDEZŐ

Bankkeálrktáyartya Hit ártya Csiky K

szőröstalpúaknak „…Megírsz ezeknek a , normálisan, mondjuk egy beadványt túl sokat érte: sz kér ahogy kell, és nem a csicskásukat. t min ek, eln rögtön úgy kez van ügyvédkém, Bizalmaskodnak: Na jól mondd, hogy smucig adok borravalót is, ne tudom gyűlölni az y hog vagyok. Hogy én i vagy nem inni, az Inn r! má unk ilyeneket! Igy itt a kérdés. Isznak. sük szerint. Például Jó, akkor írom az ő ízlé kérelmezni ¬– váltóbehajtást akarnak lehet intézni, én összvissz tíz sorban el y oldalt. Elkezdem: írok nekik legalább nég jelen átszolgáltatási a y Tekintettel arra, hog ládjogi vonatkozáskérvény benyújtójára csa terhek nehezednek, ban igen nagy mértékű kszáma ennyi léle amennyiben családom szóvirágot belezes öss meg ennyi... És az hozzá, úgyhogy a írom. De ők nem értenek ságtól, az egész végén sírnak a meghatott ögök a marröh család zokog. Én meg tőlük, na akkor ek kér t ára komba, őrületes ig hajolnak előttem. mindjárt tisztelnek, föld t. Az összes Kenyérre lehet kenni őke ama meg akar ym dagadt nagynéni és nag dag menyaszgaz a em nek nősíteni, keresik vagyok, beloptam szonyokat. Kiváló ember szségünkre!...” magam a szívükbe. Egé

bölcső és főiskola A következő évadban újra Kaposváron játszhatok. És ez magával az Idővel szembesít: immár negyven éve, hogy először színpadra léphettem ebben a nekem oly kedves városban. 1973-ban történt: miután nem vettek fel a főiskolára, véletlenül kezembe került egy interjú Zsámbéki Gáborral, aki akkoriban a kaposvári színház főrendezője volt. Minden szava szíven ütött, éreztem, nekem ott a helyem. Jelentkeztem segédszínésznek. Túl későn, de azért meghallgattak – és néhány hét múlva hozott a postás egy nagy borítékot, benne egy szerződést. A családdal utaztunk az évadnyitóra. A Kaposnál leparkoltunk, megláttam egy társulati tablót, rajta a saját fotóm az alsó sorban, azóta is őrzöm ezt a fotót. Aztán bementünk a színházba. Izgatottan bámultam a próbatáblát, gondoltam, valami jó munka Ascherral – ehelyett egy szerep a Cigánybáróban egy rettenetes rendezővel… A Dózsa utcai lepukkadt színészházban kaptunk egy szobát, négy lány együtt, nekem a földön heverő matrac jutott, apukám az ajtófélfához támaszkodva állt ott döbbenten, és dobott még egy utolsó szalmaszálat: „Lányom, gyere haza!”. Maradtam. Mint amikor először viszik a gyereket az óvodába: még fogod a szülők kezét, egyszercsak egy puszi, véget nem érő integetés – és ott maradsz, végérvényesen egyedül egy ismeretlen helyen. Este ismerkedési est a színházban: szépen felöltözök, indulok – indulnék, mert a többiek véletlenül rámzárták az ajtót. Így kezdődött. Bölcsőm, óvodám, iskolám, főiskolám lett aztán a kaposvári színház. Itt álltam lábra, itt tanultam meg járni, itt lettem ember, itt tanulhattam meg, ki is vagyok. Tizenkilenc évet töltöttem itt. Később még visszatértem egyszer-egyszer. Kulkával volt egy közös zenés estünk, illetve rendeztek egyszer egy családi színházi estet, ott sok egykori kaposvári fellépett. Álltam a klubban a pultnál, a fiatal büfés megkérdezte: „Kinek ír-

hatom?”. Az akkor rossz volt. Kérdeztem, gyerekként nem látta-e az Emil és a detektíveket. Nem. A Pinokkiót? Nem. Meg kellett értenem, múlik az idő. De azt is tudom, sokan visszavárnak. És amennyire örülök a visszatérésnek, annyira félek is tőle. Mert nagy az elvárás. De nagyszerű a darab, Osztrovszkij szerintem Gogollal mérhető, nagyszerű a szerep is, ami rám vár. A Jövedelmező állást láttam annak idején Ascher zseniális rendezésében, a szintén Kaposvárról induló Balkay Gézával a főszerepben, néhány napja pedig megnéztem egy friss budapesti előadást, Kukuskina szerepét Lázár Kati játszotta, mondanom sem kell, remekül. Tavaly ő tért vissza egy szerep erejéig, jövőre én mehetek. Nagy bennem a várakozás. Kíváncsi vagyok Méhes Lacira, akivel még nem dolgoztam, kíváncsi vagyok azokra a színészekre, akikkel valaha együtt játszhattam, és azokra is, akikkel most találkozom először. Izgalmas lesz. Csákányi Eszter betiltva Örök kérdés: a pénz boldogít? Nem. De a hiánya keserves, igaz? Főleg, ha körülöttünk mások meg dúskálnak benne. Mit vagyunk hát hajlandóak megtenni azért, hogy sok pénzünk legyen? Feladjuk elveinket, és akár letérünk a becsület útjáról? Ha közelebbről megnézzük: azok, akik ezt megtették, és most dúskálnak a jólétben – boldogabbak? Talán igen, talán nem. Osztrovszkij darabját még a bemutató előtt betiltották, mert a cenzúra szerint a hivatalnokokról szólt. De a darab nem áll meg itt: mindannyiunk kérdéseiről, döntéseiről szól.

Főbb szerepekben: Csákányi Eszter m.v., Kovács Zsolt, Fándly Csaba, Hunyadkürti György, Sipos Vera m.v., Grisnik Petra… Rendező: Méhes László Bemutató: 2014. április

LITVAI NELLI

VILÁGSZÉP

NÁDSZÁL-

KISASSZONY

Jancsi: (ledobja a válláról a nyerget) Hát kell ez nekem? Nem elég, hogy sajog mind en porcikám, még ezt a szerencsétlen lovat is vonszolnom kell magam után! Megér ennyit bármilyen szépség? Talán, ha visszaford ul-

RENDEZŐ: FUNTEK FRIGYES

" ő d r e » ó l á t s i palota »zurokfekete tenger » S hetedik szigete» hetven yszínpad nag

nék, és beérném kevesebbel, egy kedv essel, legyen csak bájos, szelíd szavú, bánom is én, ha a haja fakó, mint ez a ló. Már egy hete út menti bokrok bogyóin, gombán élek.

(Lehajol, bicskával levág a tönkjéről egy hatalmas őzlábgombát.) Még jó, ha nem bolond. (Miközben eszik, tele szájjal) Pedig a szépség nem időt álló, elenyész. Ha megvénü lök, Világszépe is bottal biceg majd, arcát ráncok lepik. Múlandó a szépség, akkor hát minek?! Hazamegyek.

Benedek Elek (1859-1929) Benedek Elek a mesék, a balladák földjén, erdővidék egy kis falujában, Kisbaconban született. Elekecske jó fejű kisfiúcska volt. Már ötéves korában megtanult írni-olvasni. Így már hétévesen a székelyudvarhelyi református kollégiumba került. Újult érdeklődéssel fordult népe dalai és meséi felé. Megismerkedett Kriza János székely népköltési gyűjteményével, a Vadrózsákkal. Pesten Gyulai Pál (író, tanár) és Arany László (Arany János fia) útmutatásai alapján készült el és jelent meg a Székelyföldi gyűjtés, Benedek Elek első könyve. Óriási munka eredményeképpen 1894 és 1896 között díszes kiadásban megjelent az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág, amely közel négyszáz mesét és mondát tartalmazott. Későbbiekben regényeket, drámákat és főként ifjúsági műveket írt. A könyvtári statisztikák szerint korábban Benedek Elek a legolvasottabb magyar író volt Jókai után. visszatérés 2009-ben A kis hableány bemutatója után azt hittem, hogy az volt az utolsó alkalom, hogy a Csiky Gergely Színházban az én gyerekdarabomat játsszák. Azt gondoltam – igencsak elkeseredve! – hogy soha többé nem ülök a kaposvári színházban próbákon, nem veszek részt egy előadás létrejöttében, nem örülök a darabom sikerének. És most, 2013-ban újabb darabom, a Világszép nádszálkisasszony bemutatójának és az azzal járó munkának örülhetek. A színpadi változatomból készült előadás már évek óta megy Budapesten, most éppen a Thália Színházban, de létrejöttében – mint minden daraboméban – ott rejtőzik ihletőként a kaposvári színház. A színészek – a játékstílusuk, az előadásokban megnyilvánuló humoruk és életfelfogásuk – a színpadi terek, a technikai lehetőségek, a nézőtér. Nekem a rendezői bal vagy jobb, az csakis a Csiky Gergely Színház színpadá-

nak rendezői jobb vagy baloldala, azt a képet látom magam előtt 1972 óta, kitörölhetetlenül. Amikor írok, a Csiky Gergely Színháznak írok még akkor is, amikor más színháztól van felkérésem, még ha bábszínháztól, akkor is. Mindig van egy „kaposvári” első változat. Az az alap, azután átírom, átdolgozom az adott társulatnak megfelelően. Így történt ez a budapesti előadás esetében is. Most a Világszép nádszálkisasszony első változata, az a bizonyos „kaposvári”, megérkezik Kaposvárra. Nagyon jó érzés. A Világszép nádszálkisasszony nem csak az én – szinte már azt is mondhatnám: egy életen át tartó – kaposvári kötődésem miatt lett „kaposvári”. A budapesti előadás rendezője, Baksa Imre is tagja volt egy időben a Csiky Gergely Színház társulatának. Ráadásul – mint később megtudtam tőle – Pogány Judit tanácsolta neki, hogy velem készíttessen a meséből színpadi változatot. Ebben a többszörösen „kaposvári” változatban Jancsi királyfi sokszor meggondolatlan és hebehurgya, viselkedése néha másokra és saját magára is veszélyt jelent. Kalandjai során még olyan pillanatok is vannak, amikor feladná a világszép Júlia felkutatását és kiszabadítását a Fekete tenger hetvenhetedik szigetének mocsarából. De ennek ellenére minden előadásban legyőzi a Világotjáró Gonoszt és zsoldosát, a Mocsárpribéket, és elnyeri a Világszép nádszálkisasszony szerelmét. Mert Jancsi királyfi eget-földet bebarangoló hol veszélyes, hol mulatságos kalandjai arról szólnak, hogy az elérhetetlennek tűnő célokért is érdemes küzdeni. Csak így lehetünk boldogok. Litvai Nelli Főbb szerepekben: Mohácsi Norbert, Váncsa Gábor, Tóth Eleonóra, egyetemi hallgatók… Rendező: Funtek Frigyes Bemutató: 2013. szeptember

M

VÁ

RA

útnap- barn- sárga a színház - arany TOV RE

ND

EZ

6+

ÁBB

Ő:

VÁ

RA

DI

ISV

R.

SZ

AB

OL

AN

CS

DI

E

S

R.

E

J Á

SZ

AB

T

É

K

OL

CS

tam. menjetek, elfárad Öreg: Na most nyi? Nagyvezér: En vége! de még nincs is Egybandás: Na ok lepereg. m ho a íg am dtam, Öreg: Azt mon hát még de ) át a a homokór Hábandás: (rázz ... nem is az összes dik. Nem tud dtam, hogy hazu Kisvezér: Mon i a verést. meg akarta úszn ez semmit, csak Kripli! itulsz már el! Nagyvezér: Cs kor mi lett akkor is most ak De Kétbandás: vele? itt a vége. nem lehet, hogy Egybandás: Az van. van. Tovább is Öreg: Nem is itt el! éld es m r ko Ak Hábandás: k, hogy, ha ak, ha megigérite Öreg: Jó, de cs entek. vége, békével elm éld. yeztünk. Na mes eg eg M r: zé ve Nagy akkor... Öreg: Na. Hát

egyszervolt Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy színház, abban mindenféle népség, akik azt szerették volna, ha a kicsi emberek, óvodások-kisiskolások is eljönnek ebbe a valahaszép épületbe, és megnézik-meghallgatják a csodafa meséjét. Váradi R. Szabolcs megírta, színészbarátaival megrendezte ezt a mesét, elnevezte Holnemvoltfának, mert mindennek jó, ha van egy címe is, hogy tudjuk, mit is nézünk. Egyszer aztán el is kezdték játszani ezt a mesét, jöttek aprók-nagyok, és kiderült, amit előtte csak remélni mertünk: ez így nagyon jó. Boldogok a színészek és boldogok a gyerekek, mert játszanak, mert együtt játszanak, és a közös játék ünneppé lesz, ha ünneplőbe öltöztetjük a szívünket. Csakhogy a Holnemvoltfának egyszer vége lesz, merthogy mindennek vége lesz egyszer – de Szabolcs és a többiek nem akarják, hogy az ünnepnek vége legyen, ezért egyszer csak azt mondták: Továbbisvan! Bérczes László mesélek valamit Mikor ezeket a sorokat írom, a Holnemvoltfa uszkve félúton jár. Olyan mesét szerettem volna írni, ami nem azonnal hat. Amit a gyerek elvisz, elpakol magának észrevétlen, nem is mindig tudja, mi történik vele, miközben nézi. Van persze az elsődleges szintje neki, mármint a mesének: Jankó megy, körbeutazza a világot, hogy öszszegyűjtse mindazt, amit össze kell gyűjtenie, hogy a végén mindezekkel megváltsa édesanyját. De közben hatások érik, találkozik szerelemmel, halállal, nem is olyan idegen idegen kultúrákkal, nem is olyan más más emberekkel. Emberekkel. Útja alatt felnő, megérik arra, hogy megértsen bizonyos összefüggéseket – legfőképp önmagáról. Ha jól tettük a dolgunkat, ez az a réteg, ami batyuba kerül, és amikor saját göröngyös-kavicsos útjukon beleakadnak feladataikba, talán segít majd nekik valahogyan boldogulni. Öntudatlanul. És nem utolsó-

sorban találkoznak toleranciával, egymás különbözőségének elfogadásával. És ezt nem lehet elégszer. Mert szerintem, ha meséknek dolga van, akkor ez az. Feldolgozni félelmeinket, kinevetni a sárkányt, úgy legyőzni, észrevenni a segítséget, még ha olyantól is jön, akitől a legkevésbé várnánk, és nem utolsósorban szociálisan érzékennyé válni. Segíteni a másikon, mégha más is, mint mi, ha szüksége van rá. Mert ezt az egészet, ami mi vagyunk, a világot, csak együtt lehet, minden bújával, bajával, és örömével együtt. Így aztán tovább mesélünk. Mert Továbbisvan. Az előadás tovább viszi azt, amit elkezdtünk a Holnemvoltfával. Annyira szerettem mindig is nézni a gyerekeket, hogy milyen pillanatok alatt képesek átugrani egyik történetből a másikba. És hogy mekkora természetességgel lehet egy doboz az egyik pillanatban még dobozvalójában része a játéknak, míg a következőben minden átmenet nélkül már barlang akár. Mint ahogy a fent-lent-kint-bent rendszere is csak elfogadás kérdése. Azt mondjuk, hogy az, és attól azzá válik. Mindehhez persze elengedhetetlen a fantázia használata. Nem mondom, hogy csak így lehet. Sőt. De ez egyféle út. És azt viszont hiszem: így lehet. Az életben és a színházban lenni. Mi, felnőttek legtöbbször megijedünk, ha nem értjük egy történet logikáját, érteni akarjuk azt is, amit egy gyerek a legőszintébb egyszerűséggel fogad el. S ha valamit nem ért, kérdez. És alig van annál jobb dolog, mint kielégíteni egy kisgyerek kíváncsiságát, feloldani az értetlenségét. Váradi R. Szabolcs

Főbb szerepekben: Kalmár Tamás, Kovács Zsuzsa, Horváth Zita, Német Mónika... Rendező: Váradi R. Szabolcs Bemutató: 2013. október

Vencel: Megjöttem, Veronika! Veronika: Vencel. Vencel: Én vagyok, Veronika! hajadba kelkáVeronika: Vencel! Hogyan került a

Lázcsil apcísteópp(3x1) m e z S CSODA kontaktlencse-folyadék Színház (havi1) SCHWAJDA GYÖRGY:

TRAGIKOMÉDIA

RENDEZŐ: SCHWAJDA GERGŐ

poszta? lenn, a kapu Vencel: Ja, ez? Képzeld, valami ökör sedényt? kuká a a húzt pre alatt, nem pontosan közé er a emb az r miko az, van an hogy Hiszen tudod, semmit. lát nem ör elősz lép, tbe söté l világosbó sebb fényt, már Mire megszokta a szemem a keve ban… benne is voltam a kuká fényt? Veronika: Megszokta a szemed a a pont nekem marh i valam meg sőn lépc A el: Venc félj! ne kot, jött. Gurult is vagy hat lépcsőfo el? Venc , Veronika: Te látod a fényt látok, Veronika! Vencel: A fényt? Mindent! Mindent nt! törté a csod eld, Képz Veronika: Csoda? Vencel: Csoda! Veronika: Velünk? Vencel: Velünk! Veronika: Hol történt a csoda? Vencel: Az SZTK-ban! Veronika: Az SZTK-ban? an! Vencel: Az SZTK-ban. A központb Veronika: Meggyógyítottak? , hogy látok! Vencel: Azt nem. De megmondták

kelet-európai abszurd Schwajda György a magyar színházi élet emblematikus alakja, világosítóból lett dramaturg, majd rendező és színházigazgató. Neve nem csak drámái révén maradt fenn, de a Nemzeti Színház újjáépítése kapcsán is. Élete utolsó feladata a kaposvári színház igazgatása volt. A Csoda Schwajda György talán legismertebb drámája, a hasonló című regény színpadi változata. A bemutatóra külön apropót ad, hogy az író idén lenne 70 éves, erre a különleges dátumra emlékezünk a Csoda eredeti, teljes estés, két felvonásos előadásával – a szerző fiának rendezésében. A történetben Vencel, a megvakult nyomdai betűszedő különleges helyzetben találja magát. A törvények szerint felülvizsgálatra kell mennie, és mivel senki sem tartható egy évnél tovább betegállományban, keresőképesnek nyilvánítják. Vencel szerint ha keresőképes, mint nyomdász, akkor ez azt jelenti, hogy lát… Ezzel indulnak Vencel kalandjai az életben maradásért és a bizonyításért, hogy képes önállóan boldogulni. Dolgozni kezd, szeretője lesz, kocsmázik, sőt autót is vezet. Éli az átlagemberek átlagos életét - vakon. Mert persze éppúgy nem lát, mint előtte… saját vakságunk A Csoda rólunk szól. Kisebb, nagyobb fogyatékosságainkról, amelyekkel újra és újra boldogulnunk kell, miközben sokan segítenek, de ugyanolyan sokan megpróbálnak tönkretenni minket. Szól a bizonyításról, az akaratról, hogy ha el akarunk érni valamit, akkor megtehetjük. Szól a hétköznapi elutasításról, arról, hogyan bánunk azokkal, akik mások, mint mi. És mindenekelőtt

szól a megalkuvásról. Arról, hogy a boldogulásért, a beilleszkedésért mennyi áldozatot hozunk és ezzel menynyi fájdalmat okozunk azoknak, akik igazán és őszintén szeretnek bennünket. Hogy hogyan tesszük magunkat tönkre azért, hogy szebbek, jobbak és tulajdonképpen átlagosabbak legyünk. Lehet, a vakságunk miatt a féldeci cseresznye helyett csak az üres poharat szorongatjuk, lehet, szeretőre azért vágyunk, mert azt gondoljuk attól függetlenebbek, keményebbek és macsóbbak leszünk, pedig a valóságban se a pálinka, se a pontban tizenegykor bugyi nélkül érkező Gizike feneke nem érdekel igazán. A Csoda arról szól, hogy mennyit rombolunk le magunkból ahhoz, hogy egyre jobbnak érezzük magunkat, pedig a vakságunk miatt az emelkedő helyett a lejtőre állunk rá. A történet vége persze a teljes katasztrófa, igaz, legalább nem látjuk, hogy a vesztünkbe rohanunk. A kaposvári Csoda a mindenki előtt álló csodákról beszél. Az előadás nem gondolkodhat mások helyett, de legalább kérdezhet: te is ilyen vagy, ön is ilyen? Mennyi megalkuvás fér bele egy életbe? Meddig hajszolja valaki az értelmetlen külsőségeket? A Csoda mindenkinek az életében eljön egyszer. Az már más kérdés, tudunk-e vele élni. Azt már mindenki eldönti maga, figyel-e a nézőtéren, és meglátja-e a saját lejtőjét. Mert a legtöbb ember nem vak, csak lusta kinyitni a szemét. Schwajda Gergő Főbb szerepekben: Fándly Csaba, Sipos Vera m.v., Takács Katalin Rendező Schwajda Gergő Bemutató: 2013. szeptember

CSI

KY

GER

GEL

Y S ZÍN H

ÁZ

- C SAL ÁDO

K, G ENE

RÁC

IÓK

SZÍ

NHÁ

ZA

H: Pizzaza(A(Sl Culia)pone) K: Menínai (plaza) Sz: K arhapöri (La menza) Cs: M pogi & pezsgő"(színház) P: Sajtos

NŐVÉR: Éjjelenként felhívott, és hallgatott. FIÚ: 111-ért vettem. ANYA: Az iskolapadjában megtalálták a pisztolyt. APA: Bekísérték az igazgatóhoz. NŐVÉR: Őszinte volt. ANYA: Tudta, hogy kidobják az iskolából. NŐVÉR: Letartóztatták. FIÚ: Felhívták apát. NŐVÉR: A szüleink le voltak sújtva. ANYA: Lőfegyver volt nála egy középületben. NŐVÉR: Apa hazavitte a pisztolyt. APA: Megölöm – mondtam. FIÚ: A gyilkosság az agyban születik meg. NŐVÉR: Elmond néhány imát az imakönyvből, mielőtt nekilát. FIÚ: Ennyit tehettem. NŐVÉR: Apa a konyhában fog ülni. ANYA: Megáll előtte. APA: Meg akarsz ölni? FIÚ: Igen.

színház a tanteremben Az elmúlt években egyre népszerűbb ez a színházi forma. Sőt, többről van itt szó: a színházcsinálás és a pedagógia szándékai találkoznak ebben az új műfajban, azaz kölcsönös érdekek mentén jön létre iskolák és színházak ezen együttműködése. A színházak felől nézve lehetőség kínálkozik a színházi szempontból „elveszett nemzedék” visszanyerésére, azaz a gyermekelőadások és a felnőttelőadások közti üres sávban lévő kamaszgeneráció megszólítására, akik eleddig a még nem (felnőtt) és már nem (gyerek) átmeneti szakaszában színház nélkül maradtak. Az iskola és a szülők szempontjából a „nehéz korszakban” lévő kamaszok számára végre a valódi párbeszéd lehetősége csillan fel így, amikor a tantermi előadás és az azt követő drámafoglalkozások által érzékileg felmutathatóak és őszintén kibeszélhetőek lesznek azok a problémák, amiket lehetetlen kibeszélni a szokásos iskolai órákon, illetve amikor a tanár vagy a szülő „beszélni akar a gyerek fejével”. Kinyithatatlannak tűnő zárhoz kínál kulcsot a tantermi előadás, mely egyszerre szolgál művészi és pedagógiai célokat. Célunk tehát az, hogy az előadást elvisszük Kaposvár és a megye középiskoláiba-kollégiumaiba, ugyanakkor a színház stúdiójában is játsszuk azoknak, akik kinőttek már az iskolából, de szülőként, pedagógusként, színház iránt érdeklődő nézőként kíváncsiak egy fájdalmasan tragikus történetre. iskola helyett „A nevem Tomasz Man. Nem viccelek! Hegyvölgyben fekvő térségben születtem. A gyerekkorom szanatóriumi látogatásokkal, éjszakai ablakban ücsörgésekkel és tengernél eltöltött vakációkkal telt. Nem szerettem az iskolát, inkább csavarogtam, amíg apám egyszer rajta nem kapott, véget vetve magányos utazásaimnak. Magától értetődően életem hajnalától Thomas Mann szelleme kísért, ezért tíz éves koromban rászántam magam, és elolvastam a Halál Velencébent, és azonnal megértettem, hogy Olaszországot nagy ívben el

kell kerüljem, mert ott aztán mindenki belehal az öregségbe. Az igazi áttörést 15. életévem hozta, amikor meghallottam Deep Purple Smoke on the Water számát. Ettől a perctől fogva hosszú hajat növesztettem és rockegyüttesben játszottam. Szintén ez időszaktól datálódik a szocialista rendszerrel szembeni egyenlőtlen harcom Lengyelországban, melyet úgy juttattam kifejezésre, hogy a háborús helyzet alatt lakótelepi háztömbünk homokozójába gázoló tankot kövekkel dobáltam. Nem érettségiztem le, mert Sartre, Camus, Mrożek és Kafka felforgató ideáit hangoztattam. Csodával határos, hogy elkerültem a katonaságot, mert eszembe jutott, hogy gyerekkoromban asztmás voltam. Végül az ódon hangulatú Wroclawban, Grotowski és Brahms városában érettségiztem le. Ezekben az években áldozott le a szürke szocializmus időszaka, melyet egy véget nem érő ivászattal ünnepeltünk. Mihelyst kijózanodtam, megkezdtem humán tanulmányaimat, és a maratonfutást. Az egyetem után tudós akartam lenni, de végül ahelyett, hogy könyvtárakban fingadozzak, elutaztam Indiába. Mikor a harminc felé közeledtem, elfogott egy érzés, hogy az ujjaim között szökik ki az idő, ezért beadtam a jelentkezésemet Varsóba, a rendező szakra. A főváros kiváló ugródeszkának ígérkezett, mert hamarosan a színházban landoltam. Néha sikerül valami épkézlábat alkossak, de nem könnyű, mert elolvastam a legjobbakat, és lelombozódtam. Életem csúcspontját jelenti feleségem, Aneczka iránti „szerelemazelsőlátásra”, és gyermekeim világra jötte, kiknek köszönhetően derűs az életem. Most épp meleg padlásszobánkban ülök a hóval borított vidéken, és egy nagyon személyes életrajzot írok, mert csak ezt az egyet ismerem.” Tomasz Man Játsszák: Csapó Virág, Kőrösi András, Fándly Csaba, Grisnik Petra Rendező: Tóth Géza Bemutató: 2013. szeptember

MARIUS VON MAYENBURG

A

CSÚNYA RENDEZŐ: NÉMEDI ÁRPÁD

KOMÉDIA

Borotvahab Arclemosó Testápoló Masztix

Scheffler: Ilyen esettel, mint az öné, még soha nem találkoztam. Lette: Ezt hogy érti? Scheffler: Azt sem tudnám, hol kezd jem. Lette: Annyira súlyos? Scheffler: Nézze, én olyan vagyok, mint egy szobrász, aki megnézi a követ, és meglátja a kőben rejlő potenciált, majd kiszabadí tja az ideális formát a tömbből. Én éppe n így járok el az arcokkal. De az ön esetében ... Lette: Az én esetemben....? Scheffler: Önnél nem látom ezt a potenciált. Nem lehet azt mondani, hogy : jó, az orca rendben van, akkor a rosszul sikerült orrot úgy igazítom meg, hogy pass zoljon az orcához, és ezzel egyensúlyba hozo m az egész félresiklott arcot. Vagy: az orr használható, és akkor hozzá viszonyítva úgy fogom átrendezni az ajkakat, hogy ezzel kiigazítsam a diszlokációt. Önnél mindez nem megy. Önnél az egész arcot mindenestül újjá kellene építenem. Lette: Aha. És... ez nem megy? Scheffler: Ilyet még nem csináltam . Lette: És ez nem vonzza önt, mint kihívás? Scheffler: Nem tagadom, van egy bizonyos varázsa, de tudnia kell, hogy akko r abból, ami most ön, semmi nem fog mara dni.

kortársunk: Mayenburg Marius von Mayenburg a fiatal német írónemzedék egyik legismertebb tagja, Münchenben született 1972-ben. Első darabját, amit a sorozatgyilkos Haarmannról írt, 1996-ban, Berlinben a Deutsches Theater vitte színre. Az irodalmi köztudatba a müncheni Kamaraszínpadon bemutatott Lángarc című művével robbant be, amit kontinensünk számos teátruma műsorára tűzött (a Radnóti Színház Zsótér Sándor rendezésében mutatta be). Ezért az alkotásáért két rangos díjjal, a Kleist-Förderpreis-szal és a Frankfurter Autorenstiftunggal tüntették ki. Előbb a Baracke elnevezésű berlini színházi csoport tagja, majd a Schaubühne am Lehniner Platz dramaturgja és házi szerzője lett. Magyarországon a Hideg gyermeket a Krétakör és a Miskolci Nemzeti Színház, a Parazitákat a Napszínház tűzte műsorára, A csúnya első bemutatója az Új Színházban történt 2008-ban. Ő maga így nyilatkozik: „Azt hiszem, nem a témák változnak, hanem inkább a perspektívák, amelyekből nézzük őket – legalábbis én ezt remélem. A színház engem mindig akkor ragad meg, amikor a szereplők olyan dolgokat éltetnek át velem, amelyeket én magam nem vagy csak csírájában élek át. Tehát: ha olyan tapasztalatokat szereznek helyettem, melyeket én a saját életemben megpróbálok elkerülni. Akár incesztusról, akár kempingező helyekről, akár plasztikai műtétekről legyen szó.” fekete komédia Mindig is volt bennem egyfajta dacosság, mikor nem értettem egyet egy rendezővel; olyankor mindig azt gondoltam, hogy majd én is rendezek. Vagy azokban az előadásokban, amikben zenészként dolgozom, és kint is vagyok, bent is vagyok, elkezdek gondolkodni, mit hogy kéne; ötleteket dobok be. De természetesen nem csak erről van szó. Gondolom, a korral is jár. Összegyűlik az emberben annyi minden, amit szeretne megformálni. Szeretnék más minőségben is együtt dolgozni

a kollégáimmal: most nem színész-partnerként, hanem rendezőként. Ez a darab jól kiosztható, jó helyzet a kollégáknak, jó munkára ad lehetőséget. Emellett olyan darab, ami szól valamiről. Ezen a szövegen keresztül el tudok mondani valamit abból, amit a világról gondolok. Fekete komédia, kicsit groteszk, kicsit szürreális, kicsit abszurd. De mégis nagyon egyszerű. A főszereplőt kivéve a többiek több szerepet is játszanak, ami élvezetes feladat a színészeknek. És nekem fontos, hogy ők jól érezzék magukat, hogy élvezzék a munkájukat. Tudom, hogy színészként milyen rendezők inspirálnak jó munkára, hiszen olyan rendezőkkel dolgozhattam együtt, mint Ascher Tamás, Babarczy László, Gothár Péter, Znamenák István vagy Mohácsi János. Az még kérdés számomra, hogy én hogyan fogok működni ebben a helyzetben. Ez ott és akkor fog kiderülni a próbafolyamat alatt – kíváncsian várom. Némedi Árpád nem eladható Mayenburg művének főhőse a legszebb férfikorban, a harmincas éveinek elején járó Lette, aki ügyes feltaláló, mert olyan elektromos dugattyút alkotott meg, ami segíti vállalatát a minél nagyobb haszon elérésében. A találmányának bemutatására összehívott konferenciára azonban a főnök nem őt, hanem Lette asszisztensét, Karlmannt küldi. Lette értetlenül áll eme döntés előtt, és szeretné megtudni, miért mellőzik őt. De senki nem meri az igazi okot feltárni előtte, végül felesége, Fanny felvilágosítja: Lette ijesztően csúnya, általa nem eladható a termék. Lette merész elhatározásra jut: plasztikai sebészhez fordul… Játsszák: Takács Géza, Német Mónika, Gyuricza István, Szvath Tamás Rendező: Némedi Árpád Bemutató: 2014. január

SZÉK

BÁNY A VA ELY

Vakkeklenytugat Va gyar Vakma

REND

CSAB

A

KSÁG

EZŐ:

BÉRC

ZES L

ÁSZL

Ó

FLORIN: Tehát sötétség volt, és ezért nem látta jól, hova lép. Jégre lépett, és becsúszott egyenesen a trámváj alá. IRINGÓ: Ki alá csúszott? FLORIN: A trámváj alá. IRINGÓ: És? FLORIN: Mondom, becsúszott a trámváj alá. IRINGÓ: Ki az a Trámváj? FLORIN: Az senki. Az a vehikul a csirkulációban. Mennek vele emberek. Érti. IRINGÓ: (nem ért semmit) Értem. FLORIN: Tehát becsúszott alá, és… és… (sírós hangon) levágta a fejét. IRINGÓ: Aztaszűzmáriáját! (Florin bólogat) Levágta a fejét annak a Trámvájnak? FLORIN: Nem. Fordítva. IRINGÓ: Hogyhogy fordítva? Trámvájnak a fejét vágta le? FLORIN: Nem! A trámváj vágta le a fejét! IRINGÓ: A saját fejét vágta le Trámváj? FLORIN: Nem!!! IRINGÓ: Akkor ki vágta le Trámváj fejét? FLORIN: Senki!!! IRINGÓ: Akkor sok értelme nem volt ezt elmesélni, hallja. Na de azt mondja el végre, hogy halt meg a felesége. FLORIN: Futuj mámá möszi. Levágta! A kurva trámváj! A kurva fejét! A kurva feleségemnek! Ha most sem érti, leszugálom a pulámat! IRINGÓ: Jól van már, na. Értem.

Vakkelet 1988 Az első személyes történés még a nyolcvanas évek végéhez köthető: egy hideg télen Kommandón töltöttem néhány napot. Ez egy nehezen megközelíthető hegyi falu Kovászna megyében. Sose feledem azt a világvégi elhagyatottságot, amivel ott találkoztam. 2004 Amikor 2004-ben először készültem Martin McDonagh Vaknyugat című darabjára (ez akkor nem valósult meg), ez az emlék jött elő újra és újra. 2011 Ekkor találkoztam Székely Csabával és első darabjával, a Bányavirággal. Egyszerre ugrott be a kommandói emlék és McDonagh darabja – nem véletlenül. A Marosvásárhelyen élő Székely Csaba McDonaghot tekinti példának-mintának, és a Vaknyugatot elolvasva annak kelet-európai változatát írta meg a Bányavakságban. 2012 A kaposvári Csiky Gergely Színház stúdiójában megrendeztem Martin McDonagh Vaknyugat című darabját. 2013 Vaknyugat után Vakkelet! Megrendeztem a Vaknyugatot – de nem hagyott nyugodni a hasonló, ám mégiscsak ismerősebb világot idéző „kistestvér”, a kortárs magyar drámairodalom új tehetségének, Székely Csabának szövege: vajon sikerül-e érvényesen megszólaltatni azt a szöveget, érvényesen megjeleníteni azt a világot, ami a leírt előzmények után kézre esik, szinte kínálja magát, hiszen benne élünk. Mindig is vonzódtam a kisemberek, az alul lévők életének tragikomikus felmutatásához. Az igazi kihívás ez: frenetikus humorral, a szánandó hősök szeretetével sikerül-e a tragikum felemelő erejét bizonyítani. Ez a tétje ennek az előadásnak.

pálinka és bicska Egy kicsi erdélyi faluban vagyunk, valahol a világ végén. Magyarlakta vidék. Valaha a helyi bánya adott kenyeret az ittenieknek, de amióta a bánya bezárt, munka egy szál se. Van viszont alkohol, tétlenség és kelet-európai korrupció. Polgármester-választás küszöbén vagyunk. Ince, a jelenlegi polgármester rendőrt hívott a városból, hogy vetélytársa, Izsák disznóságait leleplezze, és persze a sajátjait fedezze. Egy magyarul alig tudó román rendőr, Florin érkezik, majd belép Izsák, a vetélytárs. Pálinkával, bicskával és sok-sok humorral elkezdődik a történet… Székely McDonagh Az 1981-ben (!) született Székely Csaba éppúgy berobbant a színházba, mint említett ír társa, McDonagh. A Bányavirág díjak sorát nyerte el, de már a Bányavakságot is bemutatták Budapesten, miközben a harmadik darab, a Bányavíz az Örkény Színház drámapályázatát nyerte meg. „Bányatrilógiája” McDonagh Leenane-trilógiáját idézi mind a szóhasználat, mind a sötét humor, mind a véres történések szintjén. Jövőtlen véglények bukdácsolnak egyik darabból a másikba, de rettenetes életük és magatartásuk közepette esendőségükben szerethető szerencsétlenek ők, akiknek sorsát nem lenéző-lekezelő, hanem megértő-fájdalmas nevetéssel kísér végig a néző. Székely Csaba így vall a drámaírásról: „A drámaírásnál nem kell gondolkodni a szöveg szépségén, azon, hogy hány szögű és hány karátos. A hitelességén kell csak gondolkodni. Azon, hogy elhangozhat-e egy szereplő szájából az a mondat, miért épp azt mondja, és nem valami mást.” Kaposvári Csiky Gergely Színház – Pécsi Nemzeti Színház Játsszák: Szula László, Köles Ferenc, Nyári Szilvia, Urbán Tibor, Grisnik Petra Rendező: Bérczes László Bemutató: 2014. február

NŐ: Nem szabad Nem lehet Én nem folytatja Szünet Rá mosolyog De azért én vagyok a nőd mégiscsak én szóval akkor akkor És talán talán te meg én talán mi ketten nem butaságot beszélek Megint rámosolyog De a feleséged A gyerekeid Bólint És a munkád meg minden És a házad Van egy házad is A férfi bólint Nem nem lehet ezt hiszen ez FÉRFI: Elutazhatunk valahová máshová NŐ: Ugyan már Hiszen nem tehetjük meg FÉRFI: Megtehetjük

az ismeretlen Jon Fosse 1959-ben született Haugesundban. Ma ő a legjelentősebb norvég drámaíró Ibsen óta, darabjait nagy sikerrel játsszák a világ színpadain. „Ülök és figyelek. Írom, amit hallok. Szereplőimet és történetüket nem ismerem, mielőtt elkezdek írni. Ez a nagy dolog: belépni az ismeretlenbe, hogy ott megtudd azt, amit addig nem tudtál… Az írásnak, nem vitás, köze van a hithez. Nem tudom, honnan jönnek a szavaim. Amit tudok, hogy megírtam negyven drámát. és megjelentettem ötven könyvet. Nem tudom, honnan jön mindez. Nem ismerem magamat.” egyszerű és megfejthetetlen (Nem megfejteni, hanem felmutatni a titkot…) A Tél rendezője, e sorok írója, B.L., azóta álmodozik Fosse valamely drámájának színre állításáról, mióta legelőször találkozott a norvég szerző egyik művével (Őszi álom). Szerény rendezői munkássága kizárólag stúdió-előadásokban ragadható meg, befogadóként boldogan néz nagyszerű nagyszínpadi produkciókat, alkotóként azonban az apró részletekkel szöszölő, piszmogó munka vonzza, rendezéseiben soha nem a „felmutatni”, hanem a „megtalálni és elrejteni” vágya vezérli. Azt szeretné, ha a felszín látszólagos közömbössége mögött a mikrovilág végtelen gazdagságát fedezhetné fel a figyelmes néző. Az a naiv hit vezérli, hogy miközben számos nyilvánvaló jel mutat arra, hogy a kultúra perifériára kerül, és a harsányságot és primitivitást követelő igénytelenség tarolja a „piacot”, ezenközben létrejönnek az igényesség, a figyelmesség, a befelé figyelés szigetei, ahol éppen a hétköznapjainkból hiányzó szemérmes személyesség a főszereplő. Ez a hit vezeti őt Fosséhez, akinek drámái igazolják: az életben végtelenül egyszerű és mégis megfejthetetlen minden. Bérczes László

banális és sokértelmű A korunk Ibseneként emlegetett Jon Fosse színműveire általában jellemző, hogy írójuk kevés szóval, néhány szereplővel és rendkívül egyszerű képi elemekkel teremt olyan világot, amely egyszerre tűnik banálisan hétköznapinak és elbizonytalanítóan sokértelműnek. A Tél című színdarab 2000-ben született és egy különös trilógia (Őszi álom, Egy nyári nap) részét képezi, ahol a darabok címe egy-egy évszakra utal. A hagyományos természet-szimbolikában azonban nem éppen az elmúlást, halált kifejező télhez kötődik a darab legfontosabb mozgatóeleme: a másik iránt érzett vágy. Sajátos módon a trilógiából éppen a szerelem évszaka, a tavasz maradt ki. Fosse darabjaiban mindig vannak ehhez hasonló mozzanatok, melyek ellentmondanak a mű logikájának vagy a hétköznapi értelmünknek. A Tél egy férfi és egy nő találkozásáról, kapcsolatuk bizonytalanságáról, a köztük lévő erőviszonyok egyenlőtlenségeiről és átbillenéseiről szól. A darab világát azonban csak a két szereplő révén ismerjük meg, ezért hiába a látszólag lineáris, időrendi szerkezet, az egymás után felvillanó négy rövid jelenetből mégsem derül ki egyértelműen, hogy ki is ez a két személy, és hogy valójában mi zajlik le kettejük közt. Sejtjük, kik ők és hogy miért keverednek a darab helyzeteibe, ám róluk alkotott benyomásaink rendre megkérdőjeleződnek. Ebben a különös érzelmi dialektikában végül mégis jobban megismerjük őket, mintha ésszel értenénk és definiálni tudnánk, hogy kik is ők valójában. Domsa Zsófi, a darab fordítója A Magyar Színházzal együttműködésben. játsszák: Mészáros Sára, Őze Áron Rendező: Bérczes László Bemutató: 2014. április

d a v é 4 1 0 2 / 3 201 TÁRSULAT

Színészek

Csapó Virág

Csonka Ibolya

Czene Zsófia

Hüse Csaba

Kalmár Tamás

Kelemen József

Kósa Béla

Kovács Zsolt

Fábián Zsolt

Fándly Csaba

Grisnik Petra

Kovács Zsuzsanna

Kő´rösi András

Lecső´ Péter

Lestyán Luca

Lugosi György

Gyuricza István

Horváth Zita

Hunyadkürti György

Mészáros Sára

Mohácsi Norbert

Némedi Árpád

Német Mónika

Nyári Oszkár

s é s é t e Vez rvezés sze

Rátóti Zoltán - igszíazgatnészó,

Bérczes László - műv"evzetészeto" i

Kamarell Márta- mű"vétiszettkári

Ficsorné Sárdi Ágota- igazdgazgatasáógi

Tóth Eleonóra

Szalai József- mvűe"zetszakio"

Vígh Éva - igassziazgatsztóeins

Hornung Gábor- sészervseazésjtórveeferzeteo"ns

Szemerédi Fanni -koordimű"vénátszetori

Varga Zsuzsanna

Varga Katalin - közönségszervezo" Huszár Katalin - közönségszervezo" Sárosiné TóthközönsTündeégs-zervezo"

Nyári Szilvia

Sarkadi Kiss János

Serf Egyed

Spindler Béla

Szula László

Szvath Tamás

Takács Katalin

Tóth Géza

Tóth Molnár Ildikó

Váncsa Gábor

Tanasicsné Gárdonyközönségszerv i Zsuzsan eazo"

Mű"vaétsázrseatik munk

Hát érdolgozók Cselényi Nóra -jelmeztervezo"

Barabás Edit -korrepetítor

Mészáros Csil a -segédrendezo" Hatvani Mónika -segédrendezo"

NÉZŐTÉRI FELÜGYELŐ Kádas Katalin GAZDASÁGI HIVATAL Weidlné T. Hajnalka Bojtor Szilvia Galambosné Ország Magdolna Istvánovics Zoltánné Zókáné Orbán Gyöngyi TITKÁRSÁG Pohnerné Lénárd Beatrix

Pintér Kata -segédrendezo"

Salamon BernadettügyelMónio"ka -

Váradi Szabolcs -segédrendezo" Székely György - ügyelo"

Csorba Mária - súgó

Csordás Bernadett - súgó

Bors Gyula - ügyelő´

Kirsch Veronika - súgó

DÍSZÍTŐK Nagy Imre Ács-Kocsis Sándor Benke Gábor Iberhardt Attila Illés László Károlyi Zoltán Óvári Attila Szabó István Szabolcsi Róbert Szíjj Zoltán Torma Zoltán Horváth Csaba Zoltán Lassú József Kis László Schütz Ádám Pap Dávid

KELLÉKESEK Kiss István Gündüz Attila Baló Gergely Farkas Tamás Rónai Péter Sugár Kornél VILÁGOSÍTÓTÁR Memlaur Imre Dénes Attila Gérnyi Róbert Nagy Péter Németh Tamás Juhász Béla HANGOSÍTÓK Kele György Schlichter Ádám Szalai Gábor Papp Kornél VIDEO Kehi Richárd ÖLTÖZTETŐK Pál Katalin Füzi Ágnes Mészáros Ilona Bácsai Zsuzsanna Sugár Lászlóné Szalai Józsefné

FODRÁSZTÁR Sugárné Vadász Beatrix Waltner Judit Nagy Tímea NŐI SZABÓTÁR Magyarfi Zsuzsanna Antal Imréné Szántóné Kiss Tünde FÉRFI SZABÓTÁR Simon Csaba József Kormányi Györgyné Perák Jánosné MOSODA Bosnyák Nikoletta Csomorné Kücsön Mária TMK Marics Gábor Péter Sándor Stikl Gyula Bíró Gyula GÉPKOCSIVEZETŐK Tóth Csaba Ifj. Tóth Csaba

GONDNOK Tímár Gusztáv GONDNOKSÁG Kővári József Simon László Vanyek István Horváth Józsefné Geiszt Mária Egri Ildikó Kocsmáros Lászlóné Olman Lajos Tóth Edit Kaszás Pál Lászlóné Ducsai Andrásné NÉZŐTÉRI ALKALMAZOTTAK Ujj Zoltánné Visnyei Sándorné Csonkáné Kertész Erzsébet Garai Mária Gelencsérné Ledniczki Tünde GYERMEKGONDOZÁSON Szalai Bernadett Bati Nikoletta Simon Ildikó Kis Borbála

A CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ TÁMOGATÓI A 2013 / 2014-ES ÉVADBAN

Tovmáűb"sborraon is

IMPRESSZUM

LEGYEN ÖN IS A CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ TÁMOGATÓJA Szerkesztette: Bérczes László Szemerédi Fanni Grafikus: Németh Levente Fotó: Memlaur Imre Felelős Kiadó: Kamarell Márta Kiadja a Csiky Gergely Színház, 2013

EGRESSY ZOLTÁN: PORTUGÁL

MARTIN MCDONAGH: VAKNYUGAT

SZŐCS ARTUR: CIGÁNYTÁBOR AZ ÉGBE MEGY

tragikomédia Negyedik évada műsoron!

komédia A 2013-as POSZT versenyprogramba beválogatott előadás!

zenés ballada A Söndörgő együttes élőzenéjével!

Egressy Zoltán Portugál című tragikomédiája egy isten háta mögötti faluban, Irgácson játszódik, ahová egy nap érdekes idegen érkezik. Bece, a Budapestről jött fiú szeretne megpihenni, feltöltődni a vidéki élet csendjében, mielőtt továbbindulna Portugáliába. Itt azonban, a falu közösségi életének központjába, a kocsmába belépve – akaratán kívül – alaposan felkavarja a hétköznapok állóvizét. Masnival, „a kocsmáros lányával szövődő kapcsolatán keresztül érzelmek, érdekek és erőviszonyok hajszálfinom szövedékébe tapos bele, emberi életeken, értékeken gázol keresztül." Végül botrány, zűrzavar, késelés, felfordulás költözik Irgácsra és a kocsmába... A darab szól az elvágyódásról, az elvágyódás mélabújáról. Szól a szabadságról, a szabadság határairól, a toleranciáról, álomról és valóságról. Mindez sok parodisztikus elemmel, humorral, iróniával jelenik meg Egressy művében.

Coleman és Valene. Két testvér. Születésük óta egy házban laknak. A nap huszonnégy órája Coleman és Valene kisszerű gyűlölködésének terepe. Most éppen apjuk temetéséről érkeznek. Coleman ölte meg az apát, mert az kifogásolta Coleman frizuráját. Valene megőrzi a „titkot”, ha megkapja az apai örökséget. A faluban persze titok nincs, de a tettnek jelentősége sincs, szülő-, gyermek- testvérgyilkosságokkal és bódult öngyilkosságokkal teli múlt és jelen. A ház mindennapos látogatója az alkohollal ápolt-eltakart lelkifurdalás élő szobra, a lepusztult férfi, Welsh tiszteletes és a belé reménytelenül szerelmes Kicsilány, a fivérek teli és üres üvegeinek gondozója, ez az érett-éretlen lány, a falu romlásának virága.

Lojko Zobart, a lótolvajt, aki gyerekkorában holdharmatot ivott, védelmezik a hegyek, és elkerüli a puskalövés. De a végzetes szerelmet nem kerülheti el. Ahogy Rada, a boszorkányos szépségű cigánylány sem. Mert a vadlónak acélzablára van szüksége. De nincs az a ló a földön, melyen az ember elmenekülhetne önmaga elől. „Hová megyünk folyton? Se vége, se célja. Még a szerelemre se marad időnk. És közben: olyan szörnyen szeretünk – teljes szívünkből. Az embernél erősebben csak a ló tud szeretni. És mi? Hogyan fizetjük vissza neki ezt a nagy szeretetet? Korbácsoljuk. És ő még erősebben szeret minket. Értitek ezt? Alig hiszem… Mindenben csalódsz. Csak a szabadságban nem. Már sokakkal ez történt. Még Lojko Zobarral is.”

A whiskysüveg, a kés és a puska mindig kéznél van…

Főbb szerepekben: Sarádi Zsolt m.v., Czene Zsófia, Csapó Virág, Nyári Oszkár, Gyuricza István, Némedi Árpád Rendező: Szőcs Artur

Szereplők: Némedi Árpád, Német Mónika, Nyári Oszkár, Lestyán Luca, Kőrösi András, Lugosi György, Szula László, Lecső Péter, Csapó Virág Rendező: Tóth Géza

Szereplők: Kovács Lajos m.v., Hunyadkürti György, Rátóti Zoltán, Mészáros Sára Rendező: Bérczes László

d a v é 4 1 0 2 / 3 1 0 22012/2013

/yá2r0ak14 évad 02 1je3g2012/2013 JEGYÁRAK

BÉRLETÁRAK Bérlet (5 előadás)

Felnőtt

Diák, nyugdíjas

Csiky (bemutató)

Helyek Fszt. 1-14.sor Félemelet páholy (4fő) I.em.erkély 1-4. sor I.em. 1.2. páholy (4fő) I.em. 3.4.5.6. páholy (4fő)

12.100 Ft 38.500 Ft 12.100 Ft 35.800 Ft 19.300 Ft

8.400 Ft 27.100 Ft 8.400 Ft 24.500 Ft 13.600 Ft

14.100 Ft 45.000 Ft 14.100 Ft 41.700 Ft 22.500 Ft

Bemutató helyárak

Főpróba bérlet: 7.500 Ft (a bérlet másik időpontra nem cserélhető) Teljesárú bérlet vidékieknek: 12.100 Ft (Csiky Kártyával 9.680) Csoportos vidéki diákbérlet: 7.500 Ft Az öt előadásos nagyszínpadi bérlet tulajdonosai a Tizenkét dühös ember című előadásra kedvezményes áron: 1500 Ft-ért vásárolhatnak jegyet.

Gyerekbérlet: 2.500 Ft (Holnemvoltfa, Világszép nádszálkisasszony) Jókai ifjúsági bérlet 2 előadás: 3.200 Ft (Bölcs Náthán, Hippolyt, a lakáj) Stúdió bérlet 4 előadás: 7.100 Ft, diák-nyugdíjas: 4.950 Ft Stúdió bérletek szerdai, csütörtöki, pénteki vagy szombati napokra válthatók. Karzat bérlet 5 előadás: csak diákoknak! Kaposváriaknak: 4.000 Ft Vidékieknek: 3.500 Ft Részletre történő bérletvásárlás: 2013. április 8-június 15-ig esedékes az első részlet befizetése, melynek értéke 5.000 Ft. A második részlet befizetésének határideje szeptember 14. Bérletét a teljes ár fizetésekor veheti át.

Alap helyár

700 – 2.550 Ft

1.300 - 2.950 Ft

Bölcs Náthán Tizenkét dühös ember A Kaposvár Kártya minden fajta bérlet árából 10% kedvezményre jogosítja fel tulajdonosát. A Csiky Kártya tulajdonosa kaposváriként 15%, vidéki színházlátogatóként 20% kedvezményre jogosult a teljes árú bérletből. Emellett egy – a kártya-tulajdonos által a színház produkciói közül szabadon választott – előadására szóló ajándékjegyre jogosult, mely jegy szabadon átruházható. A kártya kedvezménye más kedvezményekkel nem összevonható. A kártya ára 1.990,-Ft, meghosszabbítása 1500,-Ft. Vásárláskor Ticket Culture&Sport utalvány, Sodexho pass kultúra utalvány, Puebla Ticket kultúra utalvány OTP, K&H, MKB SZÉP kártya felhasználható.

Közép helyár 1.000 – 3.050 Ft Egy, kettő, három / Az ibolya Jövedelmező állás

1.650 – 3.450 Ft

Kiemelt helyár

2.050 – 3.950 Ft

1.550 – 3.550 Ft

Hippolyt, a lakáj A király beszéde

Gyermekelőadás Stúdió Felolvasó

920 – 1.370 Ft 2.250 Ft 1.250 Ft

KEDVEZMÉNYEK Csiky retúr: Őrízze meg jegyét, mert a legközelebbi jegyvásárláskor 10%, az azt követő újbóli jegyvásárláskor 15%-os kedvezményre jogosítja önt. Nyugdíjas-diák: Nyugdíjas- vagy diákjegy vásárlásakor a vevő 10% kedvezményre jogosult a teljes árú jegy árából. Vásárláskor: Vásárláskor Ticket Culture&Sport utalvány, Sodexho pass kultúra utalvány, Puebla Ticket kultúra utalvány OTP, K&H, MKB SZÉP kártya felhasználható. Csiky Gergely Színház Jegyirodája Kaposvár, Fő u. 7. (Európa Park) Telefon: 82/511-207, 511-208, 511-209 E-mail: [email protected] web: www.csiky.hu Pénztári órák: hétfő-péntek: 900 – 1700 szombaton: 900 – 1200 A nézőtéri pénztár felnőtt előadások előtt 1 órával, gyermek, ifjúsági és stúdió előadások kezdete előtt fél órával nyit. Telefon: 82/528-458

Előző évi bérlet-helyek megvásárlása, foglalása és a szabad helyek értékesítése 2013. április 8- június 15-ig történik. A szabad helyekre a bérletértékesítés 2013. augusztus 21-től történik.

A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

2012. október 5. Szép Heléna premier 2012. deGceyumblaerházá14n. premier Othello

. 8 1 er mb e t ep sz . 2 1 0 2 . 2 1 2013. ápriszliskár a Kaszás At ila-díj ier em pr a al L ér nd ü T Nyári Orom helyezettje közöt első´ há 2012. oknetódébekhrel2y6pr. emier Éj eli me 2013. február 8. 2013. március 8. Ci gánytábor az égbe megy A Vaknyugat címu´ elő´adást pre mi e r bev á l o gat 2012. december 21. 2013. február 16. versenyprogtákrambaza idei POSZT tember 17.ztiválja, ep z s . 2 1 0 2 Domján Edit-díj Adáshiba premier Mészáros Sárának Vidéki Szítin:házLegakjoFbbes színésznő´ díja 2013. március 14. Lázár Ka 2012. november 20. Jászai Mari-díj Cselényi Nórának Holnemvoltfa 2012. december 18. 2013. március 27. Vaknyugat premier Rátóti Zoltán V á m o s László-díjat kap . 2 2 s u i rc má 2013. márci u s 14. . 3 1 0 2 2012. augusztus 21. ier em pr úr r ná a t ál Bánffy Mi k l ó s-dí j b ni an H Örökös Tag: Tóth Béla, Kamarell Mártának 2012. deTceag:mberMol8nár. Piroska, s kö rö Komor-gyu´ru´: Gyuricza István Ö . Nagymama-díFj:ándlTóyth CEsaleonbaóra 2012. deTceóthmbEerleon1ór8ának Aase-díj