A MEDDŐSÉG PSZICHÉS VELEJÁRÓI EGY HAZAI PILOT-VIZSGÁLAT TÜKRÉBEN

Magyar Pszichológiai Szemle, 2012, 67. 4. 713–731. DOI: 10.1556/MPSzle.67.2012.4.5.

A MEDDŐSÉG PSZICHÉS VELEJÁRÓI EGY HAZAI PILOT-VIZSGÁLAT TÜKRÉBEN ———

SZIGETI F. JUDIT1 – KONKOLŸ THEGE BARNA2 Semmelweis Egyetem, Klinikai Pszichológia Tanszék Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet E-mail: [email protected]; [email protected]

1 2

Beérkezett: 2012. január 10. – Elfogadva: 2012. május 13.

Háttér és célkitűzések: vizsgálatunk célja magyar mintán ellenőrizni a meddőség pszichés vonatkozásait feltáró eddigi, nemzetközi eredményeket. Módszer: 75 fős (63 nő, 12 férfi), magyar, kényelmi, keresztmetszeti minta felmérése történt önkitöltős, részben sztenderdizált kérdőívekkel. Eredmények: a vizsgált nők depresszióértékei szignifikánsan magasabbak a Hungarostudy Epidemiológiai Panelvizsgálat országos reprezentatív vizsgálatban talált, nőkre vonatkozó, 2006-os pontszámoknál (BDI-S; átlag (M)=13,9; szórás(SD)=13,4; vs. M=9,7; SD=11,9; p<0,05). Az élet értelmességének mértéke szignifikánsan alacsonyabb az átlagnépesség sztenderdjeinél (BSCI-LM-7, M=8,9; SD=3,2; vs. M=9,9; SD=2,8; p<0,05). Állapot- és vonásszorongásszintjük azonban nem különbözik ezektől (rendre p=0,205 és p=0,477). A férfiak semmilyen mutató mentén nem tértek el az országos átlagoktól. Mintánkon belül sem a nem, sem az életkor, egy gyermek léte vagy a meddőség hossza, diagnózisa, a kezelések mennyisége és minősége nem látszott befolyásolni a lelkiállapotot. Szignifikánsan magasabb volt mind az állapot-, mind a vonásszorongása azoknak a nőknek, akik spontán vetélést éltek át, szemben azokkal, akiknek nem volt vetélésük, vagy terhesség-megszakításuk (is) volt (STAI-S; M=49,5; SD=13,8; vs. M=41,4; SD=11,9; p<0,05; / STAI-T; M=47,4; SD=11,6; vs. M=41,5; SD=10,4; p<0,05). Azok a meddők, akik nem hisznek egy transzcendens hatalom létében vagy bizonytalanok, szignifikánsan magasabb depresszió-pontszámot értek el azoknál, akik hisznek (BDI-S, M=17,1; SD=15,1; vs. M=10,0; SD=10,1; p<0,05). A válaszadók 44%-a hiányolja a meddőségi centrumokban a pszichológiai segítségnyújtást. Következtetések: a pilot-vizsgálat alátámasztja a nemzetközi eredményeket, miszerint a termékenységre várók lényegesen lehangoltabbak és életüket kevésbé érzik értelmesnek a termékenységi nehézségekkel nem küzdőknél. Ez megfontolandóvá teszi a meddőségi kezelések során nyújtott pszichés támogatás beépítését a szakmai protokollba. Kulcsszavak:

meddőség, depresszió, szorongás, élet értelmessége, vetélés, transzcendensben való hit, Magyarország

713

714

Szigeti F. Judit – Konkolÿ Thege Barna

BEVEZETÉS Meddőségről a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium (SZNSZK) protokolljának meghatározása szerint akkor beszélhetünk, ha a kívánt sikeres terhesség egy év rendszeres, ovuláció idejére eső házasélet ellenére is elmarad (SZNSZK, 2010a), függetlenül attól, hogy a párnak van-e már korábbról gyermeke vagy sem, azaz hogy elsődleges vagy másodlagos meddőségről van-e szó. Ez a jelenség Magyarországon a párok 10–15%-át érinti (SZNSZK, 2010b). Tanulmányunkban először röviden áttekintjük a fontosabb kutatási eredményeket, melyek a meddőséggel leginkább kapcsolatba hozott pszichés mutatókra, azaz a stresszre, szorongásra és depresszióra vonatkoznak. Ezután rátérünk egy, az infertilitás összefüggésében kevéssé kutatott konstruktum, az életértelmesség tárgyalására. Végül egy magyar mintán végzett kutatás eredményeit mutatjuk be, melyben arra keresünk választ, hogy eltér-e a meddőségben szenvedők mentálhigiénés állapota (depreszszió, szorongás és életértelmesség értékekben mérve) a társadalom többi tagjáétól, és ez összefügg-e a meddőség különböző aspektusaival (hossz, diagnózis, a kezelések száma, valamint vetélési múlt), bizonyos demográfiai jellemzőkkel (nem, életkor, gyermek léte), illetve a transzcendensben való hittel. Közvetve azt is vizsgáltuk, hogy a meddőség okozta distresszt a klinikai skálák mennyire képesek megragadni. ELMÉLETI HÁTTÉR Az alábbiakban tömör összefoglalást nyújtunk a meddőség pszichológiai vonatkozásaival kapcsolatos kutatások eddigi eredményeiről (a témát részletesen egy másik tanulmányunkban tárgyaljuk; lásd SZIGETI F. és KONKOLŸ THEGE, 2012). A meddőség krónikus állapot, mely gyakran kedvezőtlen pszichológiai státusszal jár együtt. A terméketlenséggel járó stressz negatív hatással van a szubjektív jóllétre, azon belül az életminőségre, a személyes hatékonyságra és az énképre (ANDREWS, ABBEY és HALMAN, 1991). A meddőség nagyobb terhet jelent a nők, mint a férfiak számára (REPOKARI, 2008). Mégis úgy tűnik, a meddő nők körében a klinikai méretű pszichopatológiai jelenségek nem feltétlenül gyakoribbak, mint a nem meddők közt (GREIL, SLAUSON-BLEVINS és MCQUILLAN, 2010). Korántsem világos, hogy a terméketlenséggel együtt járó mentális jellemzők okai vagy következményei a nehezített fogamzásnak. A pszichés okok közül a legtöbb bizonyítékot a krónikus stresszre vonatkozó kutatások halmozták fel, mely hormonális úton gyengíti a szaporító funkciókat (MAEDA és TSUKAMURA, 2006). Számos vizsgálat mégsem talált statisztikailag jelentős különbséget a termékenyek és terméketlenek stressz-szintje és mentális mutatói között. Ennek hátterében az is állhat, hogy a stressz nem feltétlenül jelenik meg szorongásban vagy depresszív tünetekben (SZENDI, 2007). A stresszen kívül a meddőség lehetséges háttereként intra- és interperszonális problémák (C. MOLNÁR, 2006), illetve bizonyos személyiségbeli tényezők is felmerültek (FASSINO, GARZARO, PERIS, AMIANTO, PIERO és ABBATE DAGA, 2002). 714

A meddőség pszichés velejárói egy hazai pilot-vizsgálat tükrében

715

Ami a meddőség mentális hatásait illeti, a szorongást és a depressziót említik leggyakrabban. Sok esetben szignifikáns összefüggést mutattak ki a terméketlenség, illetve a szorongás és stressztűrő képesség között (YANG, ZHANG és QIAN, 2009), de arra is találunk példát, hogy a meddők szorongásának mértéke nem különbözik jelentősen a normatív értékektől (VERHAAK, SMEENK, EVERS, KREMER, KRAIMAAT és BRAAT, 2007). Az idősebb meddők magasabb fertilitás-specifikus distresszt mutatnak, mint a fiatalabbak (GREIL, SHREFFLER, SCHMIDT és MCQUILLAN, 2011). A meddő nők depresszióértékei is magasabbnak bizonyulnak a termékenyekénél (COUSINEAU és DOMAR, 2007), és életminőségüket is rosszabbnak érzik (RADWAN, RAMY, ELMISSIRY, MOUSSA, ELSAYED, MANSOUR és KHALIL, 2009). A beteljesületlen gyermekvágy negatív hatásai közt fölsorolható még a frusztráció, a düh, az önértékelés csökkenése, interperszonális nehézségek stb. (HAMMER BURNS, 2005). Tovább bonyolítja a képet, hogy nemcsak tisztán a meddőség, hanem annak kezelése is meglehetősen megterhelő a páciensek számára. A pszichoszociális nehézségek súlyosbodnak, ha asszisztált reprodukcióra kerül sor (GREIL, MCQUILLAN, LOWRY és SHREFFLER, 2011), mely igazi „lelki hullámvasút”. Mindazonáltal, a kontrollszemélyekénél rosszabb lelkiállapot itt sem mindig nyert bizonyítást (HAMMER BURNS és COVINGTON, 1999), egyesek szerint például azért, mert a meddőségi beavatkozások adta időleges remény ellensúlyozhatja a korábbi lelki mélypontokat (ODDENS, DEN TONKELAR és NIEUWENHUYSE, 1999). Az idő előrehaladtával a meddőséggel összefüggő depresszió nőhet (VERHAAK, SMEENK, NAHUIS, KREMER és BRAAT, 2007), de ellenkező irányú változásra is van adat: akik régebb óta állnak in vitro fertilizációs (IVF) kezelés alatt, azok szorongás- és depressziószintje alacsonyabb lehet a ciklusok elején járó párokénál (KEE, JUNG és LEE, 2000), ami a meddőséghez, illetve annak kezeléséhez való hozzászokás lehetőségére utal. Arra is létezik példa, hogy a meddőségi kezelések első évében magas fokú stresszt élnek át a páciensek, a második évben ez normalizálódik, a harmadiktól kezdve azonban ismét jelentősen megnő (BERG és WILSON, 1991). Az ellentmondások abból fakadhatnak, hogy egyes kutatók a meddőségi diagnózis kimondása óta eltelt időt, mások az időközben alkalmazott kezelések számát vették figyelembe. Ha mindkét változót figyelembe vesszük, akkor nem annyira az átélt beültetések száma, mint inkább a diagnózis óta eltelt idő hossza az, ami a meddőséggel való jobb megküzdéssel jár együtt (ARDENTI, CAMPARI, AGAZZI és BATTISTA LA SALA, 1999). A meddőség okozta pszichés károkat a megküzdési stratégiák is befolyásolják (KRAAIJ, GARNEFSKI, SCHROEVERS, WEIMER és HELMERHORST, 2010). A társas támasz keresése például csökkenti a meddőségi stresszt (GREIL és mtsai, 2010). A terméketlenség következményeinek és kontrollálhatóságának kognitív reprezentációi ugyancsak erősen befolyásolják a nők érzelmi alkalmazkodását (BENYAMINI, GOZLAN és KOKIA, 2004). A meddőség és distressz szoros összefüggéseire világít rá, hogy a pszichoterápia kedvezően befolyásolja a meddők lelkiállapotát (COUSINEAU és DOMAR, 2007), és a várandósági mutatókat is pozitív irányba billentheti (HÄMMERLI, ZNOJ és BARTH, 2009). Mindeddig a stresszcsökkentő kognitív és viselkedésterápiák, valamint a támogató csoportterápiák bizonyultak a legsikeresebbeknek (DOMAR, 715

716


CLAPP, SLAWSBY, DUSEK, KESSEL és FREIZINGER, 2000), de pszichodinamikus, megoldásközpontú, krízisintervenciós, valamint rendszerszemléletű párterápiás megközelítésekkel is jó eredményeket mutattak fel (APPLEGARTH, 1999). A meddőséggel járó mentális eltérések vizsgálatában módszertani problémákat vethet fel az a döntés, hogy a distressz-szint felmérése milyen eszközzel történjék. GREIL 1997-es szakirodalmi áttekintéséből kiderül, hogy a meddő népességből vett minták és az átlagpopuláció normatív adatainak összehasonlítása általános stratégia a meddőség és distressz összefüggéseinek kimutatására. Később sokan úgy találták, hogy a pszichopatológia megragadására készült instrumentumok (például BDI, STAI) sokszor nem elég érzékenyek vagy specifikusak ahhoz, hogy a meddőségi tapasztalatot adekvát módon tükrözzék (GREIL, MCQUILLAN és mtsai, 2011). Ennélfogva egyre több olyan skála jelenik meg, mely kifejezetten a meddőségi distresszt hivatott mérni, és azon belül képes annak differenciálására, hogy ki szorul kifejezetten pszichológiai ellátásra. BOIVIN, TAKEFMAN és BRAVERMAN (2011) 14 ilyen önkitöltős mérőeszközről számol be, például FPI – Fertility Problem Inventory (NEWTON, SHERRARD és GLAVAC, 1999); IRS – Infertility Reaction Scale (HJELMSTEDT, ANDERSSON, SKOOG-SVANBERG, BERGH, BOIVIN és COLLINS, 1999); PET – Psychological Evaluation Test (FRANCO, BARUFFI, MAURI, PETERSEN, FELIPE és GARBELLINI, 2002); FertiQoL (BOIVIN, TAKEFMAN és BRAVERMAN, 2011), de reliabilitási és validitási vizsgálat csak a legutóbbi esetében történt (VERHAAK, AARTS, BOIVIN, KREMER és VAN EMPEL, 2010). Készült olyan kérdőív is, amely a páciensek asszisztált reprodukciós technikákkal kapcsolatos aggodalmait hivatott megragadni (CART – Concerns of Women Undergoing Assisted Reproductive Technologies, KLONOFF-COHEN, NATARAJAN és KLONOFF, 2007), és olyan is, amely specifikusan a meddőséggel való megküzdés képességét méri (CIQ – Coping with Infertility Questionnaire, BENYAMINI, GEFEN-BARDARIAN, GOZLAN, TABIV, SHILOH és KOKIA, 2008). Mindazonáltal, a distressz mérésére használt általános skálákat azóta is szép számban alkalmazzák a kutatók a terméketlenséggel küzdők vizsgálatában. Ennek egyik előnye a friss eredmények összehasonlíthatósága a korábbiakkal, a másik az instrumentumok validált-sztenderdizált volta, amely növeli az eredmények érvényességét és megbízhatóságát. A spiritualitás a meddőség vonatkozásában az egyik legkevésbé kutatott entitás, holott a meddőség olyan, az egész életet és jövőképet átható krízis, amely az érintetteket gyakran a fizikális léten túlmutató dimenziók felé fordítja (ROUDSARI, ALLAN és SMITH, 2007). Akinek akaratán kívül nem születik gyermeke, az gyakran megkérdőjelezi élete értelmét; ez hatványozottan igaz a meddőségi kezeléseket folytatók körében, szemben az azokat abbahagyókkal vagy a sikeresen kezeltekkel (SU, CHEN, CHEN, YANG és HUNG, 2006). A magasabb fokú spirituális jóllét és hit csökkenteni látszik a meddőségi stresszt, bár a vallásos megküzdési minták közt negatív formákat is számon tartanak (DOMAR, PENZIAS, DUSEK, MAGNA, MERARIM, NIELSEN és PAUL, 2005). A sikeres asszisztált reprodukció erősítheti az anyává lett nő koherencia-érzékét (HABROE, SCHMIDT és HOLSTEIN, 2007). Végül, sok más stresszelő életeseményhez hasonlóan, a meddőség is adhat alkalmat a személyiség poszttraumás növekedésére (PAUL, BERGER, BERLOW, ROVNERFERGUSON, FIGLERSKI, GARDNER és MALAVE, 2010). 716


717

HIPOTÉZISEK ÉS MÓDSZER Dolgozatunk következő részében egy magyar mintán végzett vizsgálat eredményeit vázoljuk. Kutatásunk során a következő hipotéziseket állítottuk fel: 1. A vizsgált meddő személyek lelkiállapota (depresszió, szorongás és életértelmesség értékekben mérve) rosszabb a magyar népesség egészének pszichés állapotánál. 2. A meddő csoporton belül is rosszabb annak a mentális állapota, 2.1. aki nő; 2.2. akinek még egyáltalán nincs gyermeke; 2.3. akinek korábban volt már spontán vetélése; 2.4. aki hosszabb ideje vár gyermekáldásra; 2.5. aki tisztázatlan eredetű meddőségben szenved; 2.6. aki több/invazívabb meddőségi kezelésen esett át; 2.7. aki idősebb; 2.8. aki nem gondolkodik spirituális távlatokban.

MINTA A vizsgálat 75 fős (63 nő, 12 férfi1) keresztmetszeti, kényelmi mintán alapult, melynek nagy része (62 fő) meddőségi témájú honlapok és internetes fórumok látogatóiból került ki, kisebb részét pedig (13 fő) olyan személyek tették ki, akik egy 2007 novembere és 2008 májusa között tartott, Gyermekre várva című hatalkalmas beszélgetéssorozaton vettek részt, melyet az Ágacska Alapítvány a „Támogatást Születendő Gyermekeinkért!” Lombikbaba Közhasznú Alapítvánnyal közösen szervezett. A cél a minél nagyobb elemszám elérése volt, ezért a mintába kerülésnek – a termékenységi problémák előfordulásán kívül – semmilyen további szelekciós kritériumát nem állítottuk fel. A vizsgált populáció magas szocioökonómiai státuszú (SES; lásd az 1. táblázatban a minta iskolázottságára, lakhatási körülményeire és anyagi helyzetére vonatkozó adatokat), ami nem reprezentatív mintája a teljes meddő populációnak, de viszonylag híven tükrözi a meddőségi centrumokat felkeresők rétegét (WHITE, MCQUILLAN, GREIL és JOHNSON, 2006). A magas SESszal jellemezhető egyének túlsúlyához hozzájárult, hogy egyfelől mind a megkeresés, mind a válaszadás jó része interneten zajlott2, másfelől a csoportfoglalkozáson való részvételért fizetni kellett. A vizsgálati személyek életkor szerinti csoportbon1

Jelen vizsgálatban a „meddő nő”, illetve „meddő férfi” megjelölés meddő párok nő és férfi tagjaira vonatkozik; függetlenül attól, hogy a meddőség biomedikális oka a pár nő vagy férfi tagjára vezethető-e vissza, hiszen „a meddőség nemcsak a nőt vagy a férfit érinti, hanem a párokat” (SZNSZK 2010a, 6480). Az ebből fakadó esetleges pszichés különbségeket – bár jelentőségüknek tudatában vagyunk – ebben a munkában nem célunk és a kis férfi elemszám miatt sajnos nincs is lehetőségünk vizsgálni. 2

A kitöltött kérdőíveket egy web-alapú kérdőívgyűjtő szolgáltatáson keresztül, illetve e-mailen kaptuk meg.

717

718


tását (30 év alatt, 30 és 40 év között, 40 év fölött) az indokolta, hogy a szakirodalom is hasonló mérföldköveket állapít meg a teherbeesés esélyét illetően, akár spontán, akár asszisztált reprodukcióról van szó (SZNSZKa, 2010). A meddőség hossza (3 évnél rövidebb, 3,5–6,5 év között, 7 évnél hosszabb) a sikertelen teherbeesési próbálkozások időszakára vonatkozik; a csoportképzés logikáját itt a szakirodalom által megjelölt, a lelkiállapottal összefüggeni látszó fordulópontok adták (például ARDENTI és mtsai, 1999). A minta részletes demográfiai jellemzőit és a pszichés mutatókon elért értékeit az 1. táblázatban foglaltuk össze. 1. táblázat. A minta leíró jellemzői

Változók Nem Férfi Nő Életkor < 30 év 30–40 év > 40 év Iskolai végzettség Általános iskola Érettségi/Szak(közép)iskola Főiskola/Egyetem Egyéb Családi állapot Egyedülálló/Elvált/Különélő Házastársi kapcsolatban élő Élettársi kapcsolatban élő Lakóhely Falu Kisváros Nagyváros/Megyeszékhely/ /Főváros Egyéb Hiányzó adatok Lakáshelyzet Szülőkkel Önálló albérlet Saját lakás/ház Egyéb Hiányzó adatok

718

Elemszám N (%)

BDI-S M SD

STAI-S M SD

STAI-T M SD

BSCI-LM M SD

12 (16) 63 (84)

8,5 9,3 40,0 11,6 38,4 9,5 13,9 13,4 44,8 13,1 44,4 11,1

9,9 8,9

2,9 3,2

21 (28,0) 46 (61,3) 08 (10,7)

10,4 10,7 44,1 11,6 42,1 9,4 13,7 13,4 44,0 12,9 43,8 11,9 15,7 16,1 43,6 17,8 44,2 11,3

9,9 8,7 9,5

2,7 3,2 3,9

– 21 (28,0) 54 (72,0) –

– – – – – – – 6,3 9,6 41,6 11,2 39,6 7,4 10,2 15,6 13,1 44,9 13,6 44,8 11,9 8,7 – – – – – – –

– 2,5 3,3 –

– 61 (81,3) 14 (18,7)

– – – – – – 12,6 12,0 43,4 12,0 43,0 10,3 15,0 16,8 46,3 16,8 45,4 11,0

– 9,1 8,8

– 3,1 3,4

12 (16,0) 12 (16,0)

14,7 13,1 46,8 12,5 45,6 11,2 12,4 13,6 43,0 12,6 43,7 11,8

9,3 8,7

2,9 2,7

49 (65,0)

13,2 13,0 44,0 13,3 43,1 11,1

9,0

3,3

2,3

13,0

–

1 (1,3) 1 (1,3) 4 (5,3) 3 (4,0) 67 (89,3) – 1 (1,3)

–

34,0

–

35,0

–

16,9 9,6 49,7 6,8 48,5 4,4 8,2 10,9 10,8 45,0 5,6 43,0 7,2 10,0 13,1 13,3 43,8 13,4 43,2 11,5 9,7 – – – – – – –

1,2 2,0 3,3 –

719

A meddőség pszichés velejárói egy hazai pilot-vizsgálat tükrében Változók Anyagi helyzet Bizonytalan Stabil, átlagos Stabil, átlagon felüli Egyéb Hiányzó adatok Vér szerinti gyermek Van Nincs Vetélés Nem volt Spontán Terhességmegszakítás Mindkétfajta vetélés Hiányzó adatok: Meddőség hossza ≤ 3 év 3,5–6,5 év ≥ 7 év Hiányzó adatok Meddőségi diagnózis Tisztázatlan vagy spontán terhességet nem kizáró Spontán terhességet kizáró Hiányzó adatok Meddőségi kezelések Semmilyen vagy gyógyszeres Asszisztált reprodukciós technológia

Elemszám N (%)

BDI-S M SD

STAI-S M SD

STAI-T M SD

BSCI-LM M SD

5 (6,7) 50 (66,7) 19 (25,3) – 1 (1,3)

12,6 11,4 45,8 9,8 46,2 10,6 9,4 14,1 13,2 45,6 12,8 45,3 11,2 8,6 10,9 12,8 40,1 13,8 37,9 9,3 10,1 – – – – – – –

1,1 3,3 3,0 –

15 (20,0) 60 (80,0)

13,5 14,9 40,1 15,7 41,9 11,8 10,1 12,9 12,5 44,5 12,1 43,8 10,9 8,8

3,4 3,1

49 (65,3) 22 (29,3) 2 (2,7) 1 (1,3) 1 (1,3)

11,4 12,4 41,6 12,1 42,0 10,4 9,4 16,3 13,9 49,5 13,8 47,4 11,6 8,3 15,1 8,2 39,0 8,5 36,0 5,6 11,5 – – 32,0 – 27 – 12,0

2,9 3,7 0,7 –

29 (38,7) 30 (40,0) 13 (17,3) 3 (4,0)

16,5 13,7 47,6 15,0 43,5 11,6 10,1 11,2 41,7 11,8 43,5 11,4 12,0 14,9 44,1 10,6 44,2 9,8

9,1 8,8 9,4

3,2 3,6 2,5

48 (64,0)

13,7 13,2 44,1 13,0 43,9 11,4

8,9

3,2

26 (34,7) 1 (1,3)

12,1 12,6 44,1 13,1 43,1 10,1

9,3

3,2

17 (22,7)

15,3 15,5 42,3 13,5 43,0 14,1

8,4

2,9

58 (77,3)

12,3 12,1 44,5 12,9 43,5 10,1

9,3

3,2

Spiritualitás Hisz egy fölöttünk álló hatalomban

43 (57,3)

10,0 10,1 42,2 10,2 42,6

8,3

9,5

2,8

Nem hisz vagy bizonytalan Mindösszesen

32 (42,7) 75 (100,0)

17,1 15,1 46,4 15,8 44,5 14,0 13,0 12,9 44,0 12,9 43,4 11,0

8,6 9,1

3,6 3,2

BDI-S = Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata; STAI-S = Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív állapotszorongást mérő része; STAI-T = STAI vonásszorongást mérő része; BSCILM = BSCI élet értelmességét mérő alskálája; M = átlag; SD = szórás

719

720


VIZSGÁLATI ESZKÖZÖK A meddőség és lelkiállapot kapcsolatát önkitöltős kérdőívek segítségével mértük, amelyek sztenderdizált-validált, illetve saját összeállítású elemeket tartalmaztak. A Beck-féle Depresszió Skála (BDI) rövidített változata (BECK, WARD, MENDELSON, MOCK és ERBAUGH, 1961): az itt használt, kilenctételes magyar változatot RÓZSA, SZÁDÓCZKY és FÜREDI (2001) validálta. Jelen vizsgálatban a Cronbach-alfa érték 0,89 volt. A rövidített skálán elért pontszámok megbízhatóan átszámíthatók az eredeti pontszámértékekre (lásd KOPP és FÓRIS, 1995); ez itt is megtörtént. A Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongást Mérő Kérdőív (STAI, SPIELBERGER, GORSUCH és LUSHENE, 1970): a magyar változatot SIPOS és SIPOS (SIPOS, 1978) készítette el. A magyar sztenderdeket kontrollcsoportokban SIPOS és SIPOS (1983), klinikai csoportokban KOPP (1989) állapította meg. Jelen mintán a kérdőív reliabilitása mindkét alskálán jónak bizonyult (Cronbach-alfa 0,9 fölött). Itt jegyezzük meg, hogy mind a BDI, mind a STAI a korábbi vizsgálatok gyakran használt eszköze a meddők distresszfelmérésének. A Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív (RAHE és TOLLES, 2002) élet értelmességét mérő alskálájának héttételes változata (BSCI-LM-7): a teljes kérdőív adaptálása RÓZSA, KŐ, CSOBOTH, PUREBL, BEÖTHY-MOLNÁR, SZEBIK és munkatársainak (2005) munkája. Az alskála validitásvizsgálatát KONKOLŸ THEGE, MARTOS, SKRABSKI és KOPP (2008) végezték el. Jelen vizsgálatban megbízhatósága megfelelő volt (Cronbach-alfa 0,79). A saját összeállítású rész a következőkre kérdezett rá: szociodemográfiai jellemzők (életkor, nem, családi állapot, iskolai végzettség, lakóhely és lakáshelyzet, az anyagi helyzet szubjektív megítélése), transzcendensben való hit (szemben ennek hiányával vagy bizonytalansággal), vér szerinti gyermek léte, egy esetleges korábbi vetélés, a meddőségi diagnózis, a hiábavaló gyermekvárás hossza, az igénybe vett meddőségi kezelések, illetve a meddőségi központok néhány jellemzőjével való elégedettség.

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK A statisztikai elemzéseket az SPSS 13.0 programcsomaggal (SPSS, Chicago, IL) végeztük. A jelen minta adatainak országos sztenderdekhez viszonyításakor a Hungarostudy Egészség Panel 2005/2006-ban felvett, keresztmetszeti mintavételű adatbázisát (SUSÁNSZKY, SZÉKELY, SZABÓ, SZÁNTÓ, KLINGER, KONKOLŸ THEGE és KOPP, 2007) használtuk forrásként a BDI-S és a BSCI-LM esetében. A STAI kapcsán sztenderd adatoknak a PERCZEL FORINTOS, KISS és AJTAY (2005) által közölt értékeket tekintettük. Az átlagnépességgel való összevetéseket egymintás t-próbával, míg a mintán belüli (például nemek szerinti) összehasonlításokat kétmintás t-próbával, kettőnél nagyobb csoportszám esetén (például a meddőség hossza szerint) varianciaanalízissel végeztük. A hatásméret kifejezésére Cohen-féle d-értékeket számoltunk. 720

721


EREDMÉNYEK A Beck-féle Depresszió Kérdőíven elért eredmények szerint – a szokásos határértékek figyelembevételével – a vizsgálati csoport több mint fele depressziós tüneteket mutat: 18,7% enyhe, 22,7% közepes és 9,3% súlyos depresszióra utaló értékeket ért el (49,3% nem depressziós). A STAI-n elért eredmények szerint mintánk 22,7%-a mutat szorongásos tüneteket: 2,7% enyhe, 20% pedig magas vonásszorongásra utaló pontszámot ért el; 77,3% nem tekinthető szorongónak. Mivel a BSCI-LM nem klinikai skála, az élet értelmessége tekintetében csak az országos átlaggal való összehasonlítást végeztük el, határértékkel nem dolgoztunk. A meddő vizsgálati csoport lelkiállapot-adatainak a magyar lakossági sztenderdekkel való összehasonlítása során (2. táblázat) azt találtuk, hogy a csoport nő tagjainak depresszióértékei szignifikánsan magasabbak a magyar sztenderdeknél (Cohen-d=0,33; gyenge hatásméret). Hasonlóképpen, a vizsgált nők életértelmesség-szintje szignifikánsan alacsonyabb a magyar lakosság sztenderdjeinél (Cohend=0,33; gyenge hatásméret). A női válaszadók állapot- és vonásszorongás értékei viszont nem különböztek szignifikánsan a normatív értékektől. A férfiak esetében egyetlen indikátor mentén sem találtunk szignifikáns eltérést az átlagnépességtől. Ami a meddőség egyéb aspektusait illeti, az elemzés a következőkre derített fényt (3. táblázat). Jelen mintában a nőknek nem volt szignifikánsan rosszabb a lelkiállapota, mint a férfiaknak. Hasonlóképpen semmilyen különbséggel nem járt együtt, hogy az illető személynek van vagy nincs vér szerinti gyermeke. Szignifikánsan magasabb mind az állapot-, mind a vonásszorongásuk azoknak a nőknek, akik átéltek spontán vetélést, szemben azokkal, akiknek művi abortuszuk volt, vagy semmilyen módon nem veszítették el magzatukat (Cohen-d=0,63, illetve 0,53; közepes hatásméret). A valamilyen vetélést átélt nők állapotszorongás-

2. táblázat. A meddő vizsgálati csoport lelkiállapot-adatainak a magyar lakossági sztenderdekkel való összehasonlítása átlag (szórás) értékek mentén

BDI-S

STAI-S

STAI-T

BSCI-LM

Férfiak

Nők

Férfiak

Nők

Férfiak

Nők

Férfiak

Nők

A vizsgálati csoport értékei

8,5 (9,3)

13,9 (13,4)

40,0 (11,6)

44,8 (13,1)

38,4 (9,5)

44,4 (11,1)

9,9 (2,9)

8,9 (3,2)

Viszonyítási érték (országos adat)

7,83 (10,7)

9,72 (11,9)

38,4 42,64 40,96 (10,66) (10,79) (7,78)

45,37 7,97

9,7 (2,8)

9,9 (2,8)

0,26

2,46

2,29

T-érték

0,48

1,28

0,93

0,72

0,26

0,017 Szignifikanciaszint 0,797 (Cohen- 0,642 (és hatásméret-mutató) (d=0,33)

0,205

0,374

0,477

0,026 0,803 (Cohen(d=0,33)

BDI-S = Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata; STAI-S = Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív állapotszorongást mérő része; STAI-T = STAI vonásszorongást mérő része; BSCI-LM = BSCI élet értelmességét mérő alskálája

721

722

Szigeti F. Judit – Konkolÿ Thege Barna 3. táblázat. Pszichés változóink összefüggései a vetéléssel, a meddőség fennálltának hosszával és a spiritualitással

BDI-S t

p

Spontán vetélés vs. művi vetélés vagy ve- 1,85 télés hiánya nőknél

0,070

Vetélés vs. vetélés hiánya nőknél

0,126

3 vagy kevesebb éve vs. 3,5–6,5 éve meddő Transzcendensben hívő vs. bizonytalan vagy nem hívő

1,55

1,95

2,31

0,056 (Cohen(d=0,51) 0,025 (Cohen(d=0,55)

STAI-S p 0,008 2,73 (Cohen(d=0,63) 0,042 2,08 (Cohen(d=0,3) t

STAI-T p 0,014 2,54 (Cohen(d=0,53) t

BSCI-LM t p 1,43

0,157

1,56

0,124

0,71

0,477

1,74

0,088

0,01

0,995

0,23

0,819

1,30

0,201

0,68

0,499

1,12

0,267

BDI-S = Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata; STAI-S = Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív állapotszorongást mérő része; STAI-T = STAI vonásszorongást mérő része; BSCI-LM = BSCI élet értelmességét mérő alskálája

szintje magasabb volt a vetélést át nem élt nőkénél – függetlenül attól, hogy az abortusz spontán volt-e vagy indukált (Cohen-d=0,3; gyenge hatásméret). Sem az életkor, sem a meddőség diagnózisa vagy hossza, sem pedig a meddőségi kezelések típusa vagy száma nem járt együtt a pszichés mutatók szisztematikus különbségével. Azok, akik nem hisznek egy felettes hatalom létében vagy bizonytalanok ebben, szignifikánsan magasabb depresszió-pontszámot értek el azoknál, akik hisznek (Cohen-d=0,55; közepes hatásméret). A felmérés néhány előzetes feltevések nélküli, leíró célú kérdést is tartalmazott a meddőségi centrumokkal való elégedettségről. A meddőségi kezelésen részt vevők több mint fele (58, 7%, azaz 44 fő) nem kételkedett abban, hogy az egészségügyi személyzet megteszi, ami tőle telik, 41,3%-uk (31 fő) szerint ehhez a szakmai tudás is megvan. A válaszadók 40%-a (30 fő) a nem orvos segítők hozzáállásával, 32%-uk (24 fő) pedig a körülményekkel is elégedett volt. Ennek ellenére a válaszadók majdnem fele (48%, azaz 36 fő) érezte úgy, hogy túl gyorsan zajlik minden, és 44%-uk (33 fő) hiányolta a pszichológiai segítségnyújtást. Kevesen (10,7%, azaz 8 fő) érezték, hogy a meddőségi centrumok egyfajta „gyerekgyárként” működnének, ám a nyilatkozók majdnem negyede (22,7%, azaz 17 fő) vélekedett úgy, hogy a beavatkozások a pénzről szólnak. Az intézményeknek ugyanis meglehetősen magas támogatás, illetve fizetség jár – a törvényben meghatározott számú beavatkozásért3 az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól, efölött pedig a páciensek saját pénzéből. 3

Jelenleg Magyarországon öt in vitro fertilizációs beavatkozást támogat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.

722


723

MEGVITATÁS A kutatás legjelentősebb eredménye, hogy kimutatta: a vizsgált, meddőséggel küszködő magyar populáció – depresszió, életértelmesség és állapotszorongás értékekben mérve – rosszabb lelkiállapotban van az átlagnépességnél. Az eltérés a depresszió és az élet értelmességének érzésében szignifikánsan megmutatkozik, a szorongás tekintetében nem. A különbségek még lényegesebbek, ha figyelembe vesszük, hogy vizsgálati csoportunk magas szocioökonómiai státusszal rendelkezik, aminek előzetes kutatások szerint a mentális állapot jobb értékeivel kellene együtt járnia (KOPP és KOVÁCS, 2006). A depresszióra vonatkozó eredmények összecsengenek számos korábbi kutatással, mely hasonló irányú összefüggést mutatott ki lehangoltság és meddőség között. Bizonyított, hogy a meddőségi diagnózissal való szembesüléskor nem látszik szignifikáns különbség a meddők és a normatív populáció depressziószintje között (VERHAAK, SMEENK, EVERS és mtsai, 2007). Ebből az látszik következni, hogy a meddők nem eleve lehangoltabbak a fertilis személyeknél, hanem épp a terméketlenség az, ami a depressziót okozza; ennek bizonyítására azonban prospektív kutatási elrendezésre volna szükség. Az állapotszorongásban nem jelentkező különbség hátterében az is állhat, hogy a korábbi kutatások a meddők szorongását jellemzően a kezelések alatt, ritkábban azok megkezdése előtt mérték, míg jelen kutatás leginkább kezelések között lévő személyektől nyert adatokat, ráadásul otthoni, nyugodt körülmények közt. Lehetséges az is, hogy az eredmény SZENDI (2007) észrevételét támasztja alá, miszerint a megélt stressz nem feltétlenül jelenik meg szorongásban. Az élet értelmessége terén észlelt különbséget egyszerűen így lehetne lefordítani: a kutatás idején a gyermek nélküli meddők kevésbé érezték értelmesnek életüket. Ez szintén egybevág a korábbi eredményekkel, amelyek szerint a terméketlen párok gyakran kétségbe vonják az életük értelmét (HABROE, SCHMIDT és HOLSTEIN, 2007). A meddőség megélése kapcsán a szakirodalomban többször bizonyított nemi különbséget itt nem sikerült reprodukálnunk. Lehetséges, hogy ez a minta nemi egyenetlenségének is tulajdonítható. Jóllehet léteznek olyan vizsgálatok is, amelyek szintén nem igazolták a nők férfiakénál rosszabb mentális állapotát (SRESHTHAPUTRA, SRESHTHAPUTRA és VUTYAVANICH, 2006), lehetséges, hogy nagyobb és kiegyenlítettebb mintán ez a különbség is megjelenne. Ami az életkort illeti, kézenfekvőnek tűnt feltételezni, hogy minél inkább közeledik egy nő a reproduktív életszakasz végéhez, annál jobban szorong attól, hogy „kifut az időből”. Azonban más vizsgálatokhoz hasonlóan, amelyek nem találtak összefüggést a meddők életkora és mentális állapota között (KEE és mtsai, 2000), jelen munka sem szolgáltat erre bizonyítékot. Hasonlóképpen elképzelhetőnek tűnt, hogy aki biztos meddősége diagnózisában, az némileg jobb mutatókkal rendelkezik (mert tudja, hogy mire számíthat), mint az, aki bizonytalan. Az adatok ezt a feltételezésünket sem támasztották alá. Jelen mintában a már meglévő gyermekek léte nem járt együtt semmilyen eltéréssel a válaszadók lelkiállapotát illetően. Elképzelhető, hogy a különbség hiánya szintén a minta egyenetlenségének tulajdonítható, hiszen a gyermektelenek 723

724


(60) nagyságrendekkel többen voltak a gyermekeseknél (15). Mindazonáltal, hasonló összefüggés-mentességet találtak VERHAAK, SMEENK, VAN MINNEN, KREMER, és KRAAIMAAT (2005). Ha a jelen eredmény nagyobb és kiegyenlítettebb mintán is megismétlődne, az azt mutatná, hogy a másodlagos meddőség is igencsak megterhelő az anyák számára. Az sem meglepő, hogy egy korábbi vetélés súlyosbítani látszik a meddőség megélését. Természetes, hogy szorongással tekint egy vágyott terhesség elébe az, aki már veszített el magzatot. Az, hogy a szignifikáns különbség mind az állapot-, mind a vonásszorongás esetében megmutatkozik, bizonyítani látszik a meddőség és a szorongás közti körkörös kapcsolatot. Művi vetélés esetében összefüggés nem mutatkozott, aminek hátterében állhat egyrészt az ilyen abortuszmúlttal rendelkezők kis aránya, másrészt az, hogy esetükben a vetélés akaratuknak megfelelő volt. Hogy a vizsgálati személyek meddőségüknek mióta vannak tudatában, az jelen kutatásban sem a szorongás, sem a depresszió értékeket nem látszott befolyásolni, tehát eredményeink nem szolgálnak támpontul arra, hogy a meddőséggel való szembesülésre vagy annak hosszú távú elviselésére reagálnak-e rosszabbul a terméketlen személyek. Ami a kezelések számát és súlyosságát illeti, néhány előzetes kutatás alapján azt feltételeztük, hogy minél több és/vagy invazívabb kezelésen esik át valaki, annál rosszabbak a lelki mutatói. A jelen adatok ezt nem igazolták szignifikáns mértékben, de mutatkozott némi tendencia arra, hogy a kezelések sűrűjében lévők állapotszorongása magasabb a többiekénél. Összességében valószínű, hogy a kép bonyolultabb ennél, és sok itt figyelembe nem vett tényező is befolyásolja a distressz változásának mértékét (például a célok lehetőségekhez igazításának képessége, goal adjustment, THOMPSON, WOODWARD és STANTON 2011; reziliencia és megküzdési stratégiák, SEXTON, BYRD és VON KLUGE, 2010). Arra is mutatnak jelek, hogy bizonyos pszichoszociális tényezők (önkritika foka, dependencia mértéke, házastársi kapcsolati jellemzők) erőteljesebben meghatározzák a termékenységi kezelés alatti mentális állapotot, mint a kezelések száma (LOWYCK, LUYTEN, CORVELEYN, D’HOOGHE, BUYSE és DEMYTTENAERE, 2009). További eredménye vizsgálatunknak, hogy aki hisz egy felsőbb hatalomban, annak szignifikánsan alacsonyabbak a depresszióértékei annál, aki nem hisz. Ez az eredmény szintén összecseng a külföldi kutatások adataival, miszerint a spiritualitás/vallásosság enyhítheti a meddőség negatív pszichés következményeit (MAHAJAN, TURNBULL, DAVIES, JINDAL, BRIGGS és TAPLIN, 2009). A Hungarostudy országos reprezentatív felmérések eredményei szintén ahhoz az általános következtetéshez vezettek, hogy a vallásosság egészségvédő tényező (KONKOLŸ THEGE, PILLING, SZÉKELY és KOPP, 2011). Érdekes azonban, hogy a vallásos, illetve nem vallásos csoport életértelmesség-érzése nem mutat szignifikáns különbséget. Ez összhangban áll FRANKL (1996) érvelésével, amely szerint a transzcendens életértelmezési keret elősegítője lehet az élet értelmességének, de nem feltétlenül része vagy feltétele annak. A meddőségi kezeléssel való elégedettség/elégedetlenség szempontjából a számunkra legfontosabb eredmény az, hogy a válaszadók majdnem fele futószalagon érzi magát ezekben az intézményekben, és hiányolja a pszichológiai támogatást. Ez az arány összevethető azzal, amit VAN EMPEL, NELEN, TEPE, VAN LAARHOVEN, 724


725

VERHAAK és KREMER (2010) vizsgálata talált, melyben a válaszadók 40%-a érezte úgy, hogy orvosa nem foglalkozott eléggé a kezelések kapcsán felmerülő szorongással és depresszióval, és 53% vélte úgy, hogy nem kapott elég információt az érzelmi segítségnyújtás lehetőségeiről. A kutatás egyik korlátja, hogy ekkora elemszámú minta alapján nem vonhatunk le általános következtetéseket, csak tendenciákat azonosíthatunk, s így a külső validitás kérdéses marad. További kutatási irány lehet egy, az alacsony elemszám ellensúlyozására is alkalmas kvalitatív vizsgálat, mely fenomenológiai módszerekkel árnyalhatná a meddőség megéléséről alkotott képet. A kutatás másik hiányossága, hogy a férfiak aránya a mintában igen kicsi volt, így az ő esetükben még inkább igyekeztünk elkerülni az általánosító megfogalmazásokat. További korlát lehet az önkitöltős kérdőívek esetén előfordulható szubjektív torzítás, a kérdőívkitöltés önszelekciós volta és az internet alapú adatgyűjtés megbízhatóságával kapcsolatos kételyek. Az országos sztenderdekkel való összehasonlíthatóságot tovább csökkentheti, hogy a jelen kutatás felvételi körülményei (például online tesztfelvétel, név nélküli kitöltés) eltértek a Hungarostudy Egészség Panelétől. További hibaforrás, hogy nem állnak rendelkezésünkre friss magyar sztenderdek a használt skálákat illetően. Befolyásolhatta az eredményeket az is, hogy a felhasznált mérőeszközök a globális szorongás, depresszió és életértelmesség-érzés jelzésére szolgálnak. Elképzelhető, hogy a meddő populáció esetében a klinikai skálák valóban nem elég finomak, hiszen a meddők jó része nem klinikai szintű zavarokkal küzd, és élete más területein jól funkcionál. Lehetséges, hogy a szorongás vagy depresszió nem tartós/globális állapotként, hanem a „gyerektéma” előtérbe kerülésével párhuzamosan jelenik meg, egyfajta „fókusz-szorongás” formájában. Ebbe az irányba mutat GREIL, SHREFFLER és munkatársainak (2011) felmérése, amelyben egy általános distresszt mérő eszköz nem mutatott különbséget, ám a fertilitásspecifikus distresszre vonatkozó kérdések eltérő eredményhez vezettek a kifejezetten foganni akaró, illetve a nem védekező, de foganni sem feltétlenül akaró nők körében. Azonban az, hogy jelen vizsgálatban a depresszió és az életértelmesség-érzés különbségei általános instrumentumokkal is kimutathatók voltak, jobban alátámasztja a meddők pszichés rászorultságának érvét, mint a meddőségspecifikus mérőeszközök használata, mely csak a terméketlen népességen belüli különbségekre mutatott volna rá. További cél lehet egy meddőségspecifikus distressz-skála hazai adaptációja, mely a gyermekvállalási téma körül mozogva sikeresen meg tudná különböztetni a meddők lelkiállapotát az akaratlagos gyermektelenekétől vagy azokétól, akik a családalapítást még nem érzik aktuálisnak. A skála ezen belül differenciálni tudna a meddőségi stressz-szint mértékét illetően, azaz segíthetne annak eldöntésében, hogy valójában kinek a számára indokolt a pszichológiai beavatkozás.4 4

Információink szerint adatfelvételünk óta készült már meddőség-specifikus stresszt mérő skáláról az eredeti szerzők által engedélyezett magyar fordítás. A meddőséggel küszködők életminőségét vizsgáló FertiQoL magyar változatát 2011-ben „folyamatban lévőként” jelölték meg a szerzők (BOIVIN és mtsai, 2011). A skála jelenleg már magyarul is hozzáférhető: http://psych.cf.ac.uk/fertiqol/.

725

726


Jelen adataink keresztmetszetiek, így adósak maradunk annak tisztázásával is, hogy a mentális állapot befolyásolja-e inkább a reproduktív funkciókat vagy fordítva, vagy épp teljesen kölcsönös a kapcsolat. Az ok-okozati viszonyok feltárásához egy longitudinális vizsgálat tudna hozzájárulni, az oda-vissza befolyásolásra pedig egy keresztezett (cross-lagged) longitudinális elrendezésű vizsgálat vethetne fényt – mindezek nagyobb apparátust igényelnek, mint ami jelen vizsgálat során rendelkezésünkre állt. KÖVETKEZTETÉSEK Abban, hogy a gyermekvállalásban sikertelenek sok tekintetben lényegesen roszszabbul érzik magukat a gyermekeseknél, nincs semmi igazán meglepő. Aggodalomra inkább az ad okot, hogy az egészségügyi és mentálhigiénés ellátás nem kellő mértékben válaszol a reprodukciós nehézséggel küszködők szükségleteire. Alapvető volna, hogy egy ennyire veszélyeztetett populáció számára – amelynek több mint a fele depresszív tüneteket mutat – a pszichológiai ellátás hazánkban is hozzáférhető legyen. Jelentkezhetnének pszichiátriai rendeléseken már most is – hangozhatna az ellenérv. Csakhogy 1. a panaszok egy része szubklinikus; 2. a magyar társadalomban még mindig él a hiedelem, hogy aki pszichológushoz/pszichiáterhez fordul, az „nem normális”; 3. a páciensek talán nincsenek is tudatában, hogy a tanácsadás/terápia akár meddőségükön is segíthetne és végül 4. a rengeteg időt felemésztő meddőségi kezelések mellé nem egykönnyen férne bele egy másik intézmény rendszeres látogatása. Valójában tehát arra volna szükség, hogy a pszichológiai konzultáció, tanácsadás és terápia a meddőségi centrumok falain belül legyen elérhető, hogy a kezeltek erre a célra hasznosíthassák azt a több órát, amelyet a sokszor kétnaponta végzett vizsgálatok eredményeire várva töltenek el. Ehhez szükséges lépés volna, hogy a meddőségi kezelések protokolljába hivatalosan – legalább egyedi, intézményi szinten – beépüljön a pszichodiagnosztika. Minthogy kimutathatóan magasabb az IVF-es teherbeesési arány azok körében, akik alacsonyabb distressz-szintet mutatnak (BOIVIN, SANDERS és SCHMIDT, 2006), ez az adott intézménynek a többiekkel szembeni versenyképességét is növelhetné. A társadalom szempontjából pedig egy ilyen hozzáállás a szó szoros értelmében életbevágó volna.

IRODALOM ANDREWS, F. M., ABBEY, A., & HALMAN, L. J. (1991). Stress from infertility, marriage factors and subjective well-being of wives and husbands. Journal of Health and Social Behavior, 32, 238–253. APPLEGARTH, L. D. (1999). Individual counseling and psychotherapy. In L. HAMMER BURNS, & S. N. COVINGTON (Eds.), Infertility Counseling. A Comprehensive Handbook for Clinicians (pp. 85–101). New York and London: The Parthenon Publishing Group.

726


727

ARDENTI, R., CAMPARI, C., AGAZZI, L., & BATTISTA LA SALA, G. (1999). Anxiety and perceptive functioning of infertile women during in-vitro fertilization: exploratory survey of an Italian sample. Human Reproduction, 14, 3126–3132. BECK, A. T., WARD, C. H., MENDELSON, M., MOCK, J., & ERBAUGH, J. (1961). An inventory for measuring depression. Archives of General Psychiatry, 4, 561–571. BENYAMINI, Y., GEFEN-BARDARIAN, Y., GOZLAN, M., TABIV, G., SHILOH, S., & KOKIA, E. (2008). Coping specificity: The case of women coping with infertility treatments. Psychology and Health, 23, 221–241. BENYAMINI, Y., GOZLAN, M., & KOKIA, E. (2004). On the self-regulation of a health threat: Cognitions, coping, and emotions among women undergoing treatment for infertility. Cognitive Therapy and Research, 28, 577–592. BERG, B. J., & WILSON, J. F. (1991). Psychological functioning across stages of treatment for infertility. Journal of Behavioral Medicine, 14, 11–26. BOIVIN, J., SANDERS, K., & SCHMIDT, L. (2006). Age and social position moderate the effect of stress on fertility. Evolution and Human Behavior, 27, 345–356. BOIVIN, J., TAKEFMAN, J., & BRAVERMAN, A. (2011). The fertility quality of life (FertiQoL) tool: development and general psychometric properties. Human Reproduction, 26, 2084– 2091. C. MOLNÁR E. (2006). Reprodukciós zavarok. In C. MOLNÁR E., FÜREDI J. és PAPP Z. (szerk.), Szülészet-nőgyógyászati pszichológia és pszichiátria (pp. 145–150). Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt. COUSINEAU, T. M., & DOMAR, A. D. (2007). Psychological impact of infertility. Best Practice and Research Clinical Obstetrics and Gynaecology, 21, 293–308. DOMAR, A. D., CLAPP, D., SLAWSBY, E. A., DUSEK, J., KESSEL, B., & FREIZINGER, M. (2000). Impact of group psychological interventions on pregnancy rates in infertile women. Fertility and Sterility, 73, 805–811. DOMAR, A. D., PENZIAS, A., DUSEK, J. A., MAGNA, A., MERARIM, D., NIELSEN, B., & PAUL, D. (2005). The stress and distress of infertility: Does religion help women cope? Sexuality, Reproduction and Menopause, 3, 45–51. VAN EMPEL, I. W. H., NELEN, L. D. M., TEPE, E. T., VAN LAARHOVEN, E. A. P., VERHAAK, C. M., & KREMER, J. A. M. (2010). Weaknesses, strengths and needs in fertility care according to patients. Human Reproduction, 25, 142–149. FASSINO, S., GARZARO, L., PERIS, C., AMIANTO, F., PIERO, A., & ABBATE DAGA, G. (2002). Temperament and character in couples with fertility disorders: A double-blind, controlled study. Fertility and Sterility, 77, 1233–1240. FRANCO, J. G., BARUFFI, R. L. R., MAURI, A. L., PETERSEN, C. G., FELIPE, V., & GARBELLINI, E. (2002). Psychological Evaluation Test for infertile couples. Journal of Assisted Reproduction and Genetics, 19, 269–273. FRANKL, V. E. (1996). Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Budapest: Kötet Kiadó. GREIL, A. (1997). Infertility and psychological distress: A critical review of the literature. Social Science and Medicine, 45, 1679–1704. GREIL, A. L., MCQUILLAN, J., LOWRY, M., & SHREFFLER, K. M. (2011). Infertility treatment and fertility-specific distress: A longitudinal analysis of a population-based sample of U.S. women. Social Science and Medicine, 73, 87–94.

727

728


GREIL, A. L., SHREFFLER, K. M., SCHMIDT, L., & MCQUILLAN, J. (2011). Variation in distress among women with infertility: evidence from a population-based sample. Human Reproduction, 26, 2101–2112. GREIL, A. L., SLAUSON-BLEVINS, K., & MCQUILLAN, J. (2010). The experience of infertility: a review of recent literature. Sociology of Health and Illness, 32, 140–162. HABROE, M., SCHMIDT, L., & HOLSTEIN, B. E. (2007). Does childbirth after fertility treatment influence sense of coherence? A longitudinal study of 1,934 men and women. Acta Obstetricia et Gynecologica Scandinavica, 86, 1215–1221. HAMMER BURNS, L. (2005). Psychological changes in infertility patients. In A. ROSEN, & J. ROSEN (Eds.), Frozen dreams: Psychodynamic dimensions of infertility and assisted reproduction (pp. 3–29). Hillsdale, NJ and London: The Analytic Press. HAMMER BURNS, L., & COVINGTON, S. N. (1999). Psychology of infertility. In L. HAMMER BURNS, & S. N. COVINGTON (Eds.), Infertility counseling. A comprehensive handbook for clinicians (pp. 3–25). New York and London: The Parthenon Publishing Group. HÄMMERLI, K., ZNOJ, H., & BARTH, J. (2009). The efficacy of psychological interventions for infertile patients: A meta-analysis examining mental health and pregnancy rate. Human Reproduction Update, 15, 279–295. HJELMSTEDT, A., ANDERSSON, L., SKOOG-SVANBERG, A., BERGH, T., BOIVIN, J., & COLLINS, A. (1999). Gender differences in psychological reactions to infertility among couples seeking IVF- and ICSI-treatment. Acta Obstetricia et Gynecologica Scandinavica, 78, 42–49. KEE, B. S., JUNG, B. J., & LEE, S. H. (2000). A study on psychosocial strain in IVF patients. Journal of Assisted Reproduction and Genetics, 17, 445–448. KLONOFF-COHEN, H., NATARAJAN, L., & KLONOFF, E. (2007). Validation of a new scale for measuring concerns of women undergoing assisted reproductive technologies (CART). Journal of Health Psychology, 12, 352–356. KONKOLŸ THEGE B., MARTOS T., SKRABSKI Á. és KOPP M. (2008). A Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív élet értelmességét mérő alskálájának (BSCI-LM) pszichometriai jellemzői. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 9, 243–261. KONKOLŸ THEGE, B., PILLING, J., SZÉKELY, A., & KOPP, M. (2011). Relationship between religiousness and health: Evidence from a post-communist country. Manuscript submitted for publication. KOPP, M. (1989). Psychophysiological characteristics of anxiety patients and controls. Psychotherapy and Psychosomatics, 52, 74–79. KOPP M. és FÓRIS N. (1995). A szorongás kognitív viselkedésterápiája. Budapest: Végeken Kiadó. KOPP M. és KOVÁCS M. E. (2006). A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Budapest: Semmelweis Kiadó. KRAAIJ, V., GARNEFSKI, N., SCHROEVERS, M. J., WEIMER, J., & HELMERHORST, F. (2010). Cognitive coping, goal adjustment, and depressive and anxiety symptoms in people undergoing infertility treatment: a prospective study. Journal of Health Psychology, 15, 876–886. LOWYCK, B., LUYTEN, P., CORVELEYN, J., D’HOOGHE, T., BUYSE, E., & DEMYTTENAERE, K. (2009). Well-being and relationship satisfaction of couples dealing with an in vitro fertilization/intracytoplasmic sperm injection procedure: a multilevel approach on the role of self-criticism, dependency, and romantic attachment. Fertility and Sterility, 91, 387– 394.

728


729

MAEDA, K., & TSUKAMURA, H. (2006). The impact of stress on reproduction: are glucocorticoids inhibitory or protective to gonadotropin secretion? Endocrinology, 147, 1085–1086. MAHAJAN, N. N., TURNBULL, D. A., DAVIES, M. J., JINDAL, U. N., BRIGGS, N. E., & TAPLIN, J. E. (2009). Adjustment to infertility: the role of intrapersonal and interpersonal resources/vulnerabilities. Human Reproduction, 24, 906–912. NEWTON, C. R., SHERRARD, W., & GLAVAC, I. (1999). The Fertility Problem Inventory: measuring perceived infertility-related stress. Fertility and Sterility, 72, 54–62. ODDENS, B. J., DEN TONKELAR, I., & NIEUWENHUYSE, H. (1999). Psychosocial experiences in women facing fertility problems – a comparative survey. Human Reproduction, 14, 255– 261. PAUL, M. S., BERGER, R., BERLOW, N., ROVNER-FERGUSON, H., FIGLERSKI, L., GARDNER, S., & MALAVE, A. F. (2010). Posttraumatic growth and social support in individuals with infertility. Human Reproduction, 25, 133–141. PERCZEL FORINTOS D., KISS ZS. és AJTAY GY. (2005). Kérdőívek, becslőskálák a klinikai pszichológiában. Budapest: Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet. RADWAN, D. N., RAMY, H., ELMISSIRY, A., MOUSSA, K. H., ELSAYED, M., MANSOUR, M., & KHALIL, A. (2009). Comorbidity between depression, anxiety disorders and infertility: effect on quality of life in Egyptian women. European Neuropsychopharmacology, 19, S373. RAHE, R. H., & TOLLES, R. L. (2002). The Brief Stress and Coping Inventory: a useful stress management instrument. International Journal of Stress Management, 9, 61–70. REPOKARI, E. (2008). Transition to Parenthood after Assisted Reproductive Treatment. A dissertation. Helsinki: University of Helsinki. Letöltve a világhálóról 2011. augusztus 3-án. https://helda.helsinki.fi/bitstream/handle/10138/23011/transiti.pdf?sequence=2 ROUDSARI, R. L., ALLAN, H. T., & SMITH, P. A. (2007). Looking at infertility through the lens of religion and spirituality: a review of the literature. Human Fertility, 10, 141–149. RÓZSA S., SZÁDÓCZKY E. és FÜREDI J. (2001). A Beck Depresszió Kérdőív rövidített változatának jellemzői a hazai mintán. Psychiatria Hungarica, 16, 384–402. RÓZSA S., KŐ N., CSOBOTH CS., PUREBL GY., BEÖTHY-MOLNÁR A., SZEBIK I., BERGHAMMER R., RÉTHELYI J., SKRABSKI Á. és KOPP M. (2005). Stressz és megküzdés. A Rahe-féle Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőívvel szerzett hazai eredmények ismertetése. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 6, 275–294. SEXTON, M. B., BYRD, M. R., & VON KLUGE, S. (2010). Measuring resilience in women experiencing infertility using the CD-RISC: Examining infertility-related stress, general distress, and coping styles. Journal of Psychiatric Research, 44, 236–241. SIPOS K. (1978). A State-Trait Anxiety Inventory (STAI) magyar nyelvű változatával szerzett első hazai tapasztalatok. 75 éves a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete. Az 1977. november 21–24-i ülésszak előadásai (pp. 142–151). Budapest: MTA Pszichológiai Intézete. SIPOS, K., & SIPOS, M. (1983). The development and validation of the Hungarian form of the State-Trait Anxiety Inventory. In C. D. SPIELBERGER, & R. DIA-GUERRERO (Eds.), Cross-Cultural Anxiety (pp. 27–39). Vol. 2. Washington: Hemisphere Publishing Corporation. SPIELBERGER, C. D., GORSUCH, R. L., & LUSHENE, R. E. (1970). Manual for the State-Trait Anxiety Inventory. Palo Alto, CA: Consulting Psychologists Press.

729

730


SRESHTHAPUTRA, O., SRESHTHAPUTRA, R., & VUTYAVANICH, T. (2006). Gender differences in infertility-related stress and the relationship between stress and social support in Thai infertile couples. Journal of the Medical Association of Thailand, 91, 1769–1773. SU, T. J., CHEN, H. F., CHEN, Y. C., YANG, Y. S., & HUNG, Y. T. (2006). Factors related to meaning of life in Taiwanese women treated with in vitro fertilization. Journal of the Formosan Medical Association, 105, 404–413. SUSÁNSZKY É., SZÉKELY A., SZABÓ G., SZÁNTÓ ZS., KLINGER A., KONKOLŸ THEGE B. és KOPP M. (2007). A Hungarostudy Egészség Panel (HEP) felmérés módszertani leírása. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8, 259–276. SZENDI G. (2007). A női funkcionális meddőség evolúciós értelmezése. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8, 5–48. SZIGETI F. J. és KONKOLŸ THEGE B. (2012). A meddőség pszichológiai aspektusai: szakirodalmi áttekintés. Magyar Pszichológiai Szemle, 67(3), 561–580. SZÜLÉSZETI ÉS NŐGYÓGYÁSZATI SZAKMAI KOLLÉGIUM (2010a). Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja. Meddőségről: kivizsgálásról és a kezelés általános lehetőségeiről (1. módosított változat). Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 30. szám. 6480– 6484. SZÜLÉSZETI ÉS NŐGYÓGYÁSZATI SZAKMAI KOLLÉGIUM (2010b). Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja. Meddőség ellátásról – asszisztált reprodukcióról – In Vitro Fertilizációról (1. módosított változat). Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 30. szám. 6467–6478. THOMPSON, E. H., WOODWARD, J. T., & STANTON, A. L. (2011). Moving forward during major goal blockage: Situational goal adjustment in women facing infertility. Journal of Behavioral Medicine, 34, 275–287. VERHAAK, C. M., AARTS, J. W. M., BOIVIN, J., KREMER, J. A. M., & VAN EMPEL, I. W. H. (2010). Measuring quality of life in infertility using the FertiQoL. Human Reproduction, 25, I16–17. VERHAAK, C. M., SMEENK, J. M. J., EVERS, A. W. M., KREMER, J. A. M., KRAIMAAT, F. W., & BRAAT, D. D. M. (2007). Women’s emotional adjustment to IVF: a systematic review of 25 years of research. Human Reproduction Update, 13, 27–36. VERHAAK, C. M., SMEENK, J. M. J., NAHUIS, M. J., KREMER, J. A. M., & BRAAT, D. D. M. (2007). Long-term psychological adjustment to IVF/ICSI treatment in women. Human Reproduction, 22, 305–308. VERHAAK, C. M., SMEENK, J. M. J., VAN MINNEN, A., KREMER, J. A. M., & KRAAIMAAT, F. W. (2005). A longitudinal, prospective study on emotional adjustment before, during and after consecutive fertility treatment cycles. Human Reproduction, 20, 2253–2260. WHITE, L., MCQUILLAN, J., GREIL, A. L., & JOHNSON, D. R. (2006). Infertility: testing a helpseeking model. Social Science and Medicine, 62, 1031–1041. YANG, X., ZHANG, Y., & QIAN, M. (2009). Study on effect of anxious emotion of the female who enter IVF-ET treatment cycle on treatment outcome. Journal of Reproduction and Contraception, 20, 211–216.

730


731

PSYCHOLOGICAL ASPECTS OF INFERTILITY: RESULTS OF A HUNGARIAN PILOT STUDY SZIGETI F., JUDIT – KONKOLŸ THEGE, BARNA

Background and objectives: The study aims at checking previous international findings on the psychological aspects of infertility on a Hungarian sample. Method: Self-report questionnaires were administered on a cross-sectional convenience sample of 75 people (63 women, 12 men). Results: Depression scores of infertile women were significantly higher than those found in a representative sample of the Hungarian adult population (Hungarostudy Epidemiological Panel Survey; BDI-S, M=13.9; SD=13.4; normative values M=9.7, SD=11.9; p<0,05). Women’s perceived meaning in life was significantly lower than the normative data (BSCI-LM-7, M=8.9; SD=3.2; normative values M=9.9; SD=2.8; p<0.05). Infertile men did not differ significantly from normative data on any of our psychological indicators. Neither gender and age nor having a child, infertility duration, diagnosis and treatment type or treatment number seemed to influence mental health status. Both state and trait-anxiety levels of women who have had spontaneous abortions were significantly higher than those of women having had no or induced interventions (STAI-S, M=49.5; SD=13.8; normative values M=41.4, SD=11.9; p<0.05; STAI-T, M=47.4; SD=11.6; normative values M=41.5, SD=10.4; p<0.05). Infertiles who did not believe in transcendence, or were unsure about it, reached significantly higher depression scores than believers (BDI-S, M=17.1; SD=15.1; normative values M=10.0, SD=10.1; p<0.05). Conclusions: The results of the present pilot-study are in line with the international findings that infertiles are significantly more depressed and perceive life as being less meaningful than the fertile population. This suggests the need of including psychosocial support in the clinical guidelines of infertility treatment in Hungary. Key words:

infertility, depression, anxiety, meaning in life, abortion, belief in transcendence, Hungary

731

A MEDDŐSÉG PSZICHÉS VELEJÁRÓI EGY HAZAI PILOT-VIZSGÁLAT TÜKRÉBEN

Recommend Documents