²1
A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XV. évf. 1. sz., 2013. május
HARMADIK SÁTOROS ÜNNEPÜNK: PÜNKÖSD
Kőlap XV. évf. 1. sz., 2013. május A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református
Gyülekezet lapja Kiadja:
A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református
Gyülekezet A szerkesztőség címe: 540366 Marosvásárhely Suceava u. 41.
Telefonszámok: 0265-251848 0365-410692 Weboldal: www.refkovesdomb.ro
E-mail:
[email protected]
A szerkesztőség: Főszerkesztő Grosz Imola
[email protected] Szerkesztő Lőrincz János
[email protected]
Aképekről gondoskodott Orbán Tibor
[email protected] Tördelés Szilágyi András szilagyi
[email protected]
2
Nagy egyházi ünnepeink közül erről beszélünk a legkevesebbet. Talán pont azért, mert szemmel nem könnyen látható és kézzel meg nem fogható jel kötődik hozzá. Pedig ha Karácsony azért ünnep, mert testet öltve közénk jött a mi Urunk és ennek jele a betlehemi csillag , ha Húsvét azért ünnep, mert az Isten Fia meghalt, de feltámadott legyőzve így a bűn meg a halál hatalmát és ennek jele a kereszt meg az üres sír, akkor Pünkösd azért ünnep, mert mindezek a Szentlélek által nekünk is személyes hitünk alapjaivá lehetnek és életünk immár megújulhat. De mi a Pünkösd jele? Hogyan lehet igaz hitre jutni, egyáltalán mi az igaz hit? Mit jelent megújított szívű keresztyénként életet sugározni és a Lélek gyümölcseit teremni? Mi juttat oda, hogy hálából mindezért Istent szolgáljuk a nekünk adott lelki ajándékokkal? Ezek a kérdések mind Pünkösd ünnepéhez kötődnek és a rájuk adott válaszok meghatározhatják életünk egész folyását és végső célját. De ezek a kérdések azt is jelzik, hogy választanunk kell milyen úton szeretnénk haladni: a Krisztusén vagy a magunkén. A választás azért nehéz, mert ha az egyik úton elindulunk, akkor a másik út számunkra lezáródik. Erről a múlt században élt Kecskeméthy István református teológus így ír: „Egész életünk, míg öntudatosan Jézusnak nem szenteljük azt, nem egyéb, mint a Szentlélek ellen vívott enyhébb vagy ádázabb, de mindig makacs küzdelem. Ennek a küzdelemnek az éle pedig akár tudatosan, akár öntudatlanul mindig Jézus ellen irányul, aki a Szentlelkét hozzánk küldi az Ő váltságmunkájának befejezésére. Ez a küzdelem a mi vereségünkkel és a Jézus győzelmével fog végződni. Mikor a mi félelmünk, önzésünk, elégedetlenségünk, érzékiségünk, irigységünk, dühünk, bosszúvágyunk legyőzetve szertefoszlik és kifáradt, összemarcangolt szívünk megadja magát, akkor belé költözik a diadalmas Szentlélek, a békességnek szelíd galambja és ez a Pünkösd örök története, a Szentlélek örök diadala.” Kőlap – 2013 május
Ezzel nem fejeződik be a Pünkösd története, mert ha átengedjük magunkat az Úrnak, akkor ajándékul kapjuk a Szentlélek gyümölcseit. Melyek ezek és mit jelent ezek megléte a gyakorlati életben? Számomra legérthetőbben dr. Pálhegyi Ferenc fogalmazta meg az alábbiak szerint: „Ő szeresse általam az embereket, örüljön általam mások örömének, szerezzen békességet általam az egymással viszálykodók között, legyen türelmes bennem azokhoz, akik az idegeimre mennek, tegyen szívességet rajtam keresztül azokkal is, akik nem érdemlik meg, legyen jóságos általam a jókhoz és rosszakhoz egyaránt, legyen hűséges bennem és velem akkor is, ha én nem tudnék ellenállni a kísértésnek, legyen szelíd bennem akkor is, amikor engem nélküle elöntene a méreg, és legyen bennem önmegtartóztató, amikor én mértéktelenül habzsolni szeretnék.” Pünkösdre készülve kívánom, hogy a Szentlélek tüze gerjessze szíveinket, újítsa életünket és hadd teremjük a Lélek gyümölcseit egyre bőségesebben a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelméből ott ahol éppen élünk! (Grosz Imola presbiter) 2013 április 14-én volt gyülekezetünkben a Konfirmáció, amelyen az igei üzenet mindnyájunk számára feltette a kérdést, hogy mit jelent számunkra a kijelentés „konfirmáltam!”. Mivel nem mindenki lehetett személyesen jelen ezen az ünnepi alkalmon, hadd osszuk meg kedves olvasóinkkal írott formában ezt a prédikációt. Egyúttal így a most konfirmálóknak is segíteni szeretnénk még inkább emlékezetbe vésni az elhangzottakat. “Nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nekünk megtartatnunk.” (Apostolok cselekedetei 4, 12) Emberi életünkben vannak különleges pillanatok, amelyek soha vissza nem térnek és vannak olyan döntések, amelyek egész további életünkre kihatnak. Ilyen pillanat a konfirmálás. Azt, hogy „konfirmáltam” többféle jelentéssel lehet kimondani. Kimondható úgy, hogy jelezzük, örülünk, hogy a kátéórák lejártak. Kimondható úgy, hogy sajnáljuk, hogy véget ért a felkészítő időszak, mert sok 3
Kőlap – 2013 május
barátra tehettünk itt szert. Végül kimondható úgy, hogy tudom és hiszem, hogy a Biblia Isten szava, hogy Jézus Krisztus értem is meghalt és az én bűneimet is meg tudja bocsátani illetve tudom, hogy nekem is örök életem van. Mi segíthet és mi akadályozhat abban, hogy ez a kijelentés „konfirmáltam” a hit megvallása legyen, és nemcsak a most konfirmálók esetén, hanem mindnyájunk életében függetlenül attól mikor konfirmáltunk? Sokan úgy gondolják, hogy az ember nem is olyan rossz, képes magát megváltoztatni is, csak meg kell erre tanítani. A Biblia azonban azt tanítja, hogy az ember, ha visszatalál az Istennel való közösségbe, csak akkor képes egyáltalán megkülönböztetni a jót a rossztól. Egyszer oda kell eljussak, hogy a baj olyan nagy velem, hogy nem tudok magamon segíteni. Jézus hatalma és szeretete viszont olyan nagy, hogy Ő tud rajtam is segíteni. A káté órákon és az istentiszteleteken egy üzenetet kívántunk az idén is eljuttatni: Isten szeret benneteket kedves testvéreim és Ő tud segíteni, mert „Nincsen senki másban üdvösség…”, ahogy alapigénk mondja. Lehet, furcsának tűnik, hogy csak egy személy, a Krisztus után vágyódjunk, mikor a reklámok arra buzdítanak, hogy minél több dolog után vágyakozzunk. De miközben egyre erősebbek a vágyaink, annál jobban tapasztaljuk, hogy nem tudjuk elérni őket. Minél jobban belegabalyodunk abba, hogy ez is kell meg az is kell, nekem miért nincs, míg a másiknak van, annál nagyobb a veszteség-érzésem. Ma sok fiatal és sok felnőtt szenved ettől az érzéstől. Az utóbbi időben egyre inkább kiszélesedtek a lehetőségek és azt gondolhatnánk, hogy az emberek egyre elégedettebbek, de pontosan az ellenkezője igaz. A szabadság és a sok választási lehetőség növeli az elvárásainkat, mindig a sok lehetőség közül az igazit keressük, de aztán kiderül, hogy nincs tökéletes választás. Másrészt, ha valamit elérünk, de aztán mérni kezdjük magunkat másokhoz, akik még többet értek el, már el is száll az örömünk. Egyszóval a sok választási lehetőség sem tesz boldoggá. A boldogság kulcsa az, ha nem engedem szaporodni az elvárásaimat, ha a kevesebbel is megelégedett tudok lenni és hálás tudok lenni azért, amim van. Erről a boldogságról tanít a Biblia és mégis sok ember nem szereti olvasni a Szentírást, nem szereti az istentiszteleteket, mert Isten leleplezi a mi elvárásainkat kergető életünket, rámutat hiányainkra, amiket csak egyedül Ő tudna betölteni. Az evangélium pont arról szól, hogy újra bejuthatunk Isten országába, ahonnan kiestünk, mert Jézus Krisztus megnyitotta Isten országának kapuját. Ezért szól ma is így hozzánk Isten: térjetek meg, forduljatok vissza, mert én, a ti Istenetek, visszafogadlak titeket! 4
Kőlap – 2013 május
A konfirmálás egy döntési lehetőség, válaszadási lehetőség az Isten felszólítására. Isten mindent megtett, hogy visszakerüljünk az Ő közelébe, de nekem és neked kell megfordulni. Mi szorulunk rá, hogy tisztázzuk kinek hisszük Istent és mit fogadunk el igaznak. Mert aki elhiszi azt, amit Isten magáról mond a Bibliában, annak örök élete van. Ami pedig a jövőt illeti a múltamat rendezni kell Istennel és az emberekkel is, valamint engedelmeskednem kell Istennek. Jézus Krisztus ma is a kizárólagosság igényével lép fel, mert rajta kívül senki sem halt meg helyettünk, senki más áldozatát nem fogadta el Isten, és aki hiszi mindezt, annak sziklaszilárd alapra épülhet az élete. (Lőrincz János esperes-lelkipásztor)
Konfirmálók névsora Agyagási Tímea Ildikó Asztalos Balási Paula Bíró Beatrix Bordi Sára Buksa Evelin Cseke Tamás Dálya Dávid Dávid Csongor Fülöp Orsolya Griz Orsolya Renáta Hajdú Gáspár Levente Jankovits Gyopár Kádár Hunor Kertész Renáta Kiss Lóránd Krecz Rolland 5
Laczkó Mátyás Menyhárt Hunor Mészáros Dávid Moldován Blanka Nagy András Levente Nagy Evelin Orbán Csaba Sárkány Tamás Szakács Beáta Szántó Júlia Szántó Róbert Szatmári Dorottya Szép Szilárd Váradi Kinga Varga Norbert Varga Norbert Kőlap – 2013 május
INNEN HAZAMEGYÜNK, OTTHONRÓL HAZAJÖVÜNK Szabó Attila és Csilla március elején elkezdte újabb hároméves nepáli szolgálatát. A velük folytatott utolsó Skype-beszélgetésünk alatt mondta Attila azt a mondatot, amelyet beszámolóm címeként választottam. Igen, hat hónap itthonlétet követően visszautaztak ... haza. Minden hívő emberre érvényes a kétlakiság, hiszen az Ige arról beszél, hogy mennyei polgárjogot (is) kaptunk. Az év Igéje pedig: „nincs nekünk maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.”1 A Szabó házaspár a számunkra nagyon egzotikus és távoli Nepálban is otthon érzi magát. Amúgy lehetne-e szolgálni mások fele, ha nem válsz a nepálinak nepálivá?2 Én személy szerint örömmel nyugtázom belesimulásukat a nepáli kultúrkörnyezetbe. Itthonlétük Ha jól belegondolunk, akkor féléves itthonlétük is célirányos és kitartó munka volt. Beszámoló és támogatáskereső körúton voltak: 60 gyülekezetet látogattak meg, amelyből 55 elkötelezte magát a további 3 év nepáli szolgálatának támogatására. 9700 km-t utaztak Erdélyen belül. Összesen 235 magánszemély töltött ki támogató ívet. Az 55 gyülekezetből 52 református, 2 baptista és 1 szabadkeresztyén. Hálásak lehetünk Istennek, hogy erdélyi magyar gyülekezetek szívügyüknek tekintik a külmissziót. Az előző 3 évhez képest két és félszeresére nőtt (150%-os növekedés) a nepáli missziót felvállaló gyülekezetek száma. Itthoni körútjaikon gyülekezetünk nagyifijének több tagja 52 gyülekezetbe kísérte el őket. A jelenléten, a közös utazáson, ki- és becsomagoláson túl, énekekkel, versmondással, bizonyságtételekkel, imaháttérrel szolgáltak ifjaink. A Szabó házaspár örömmel fogadta a nagyifi lelkes támogatását, amely arra is jó volt – Attila elmondása szerint-, hogy egymás hite által épüljenek.3 Gyülekezetekben végzett szolgálatok mellett Attila és Csilla, Lőrincz János esperes-lelkipásztorunk társaságában, a hivatalát frissen elfoglaló Kató Béla püspök úrnál is tiszteletét tette. Alkalom adódott az egyházkerület főjegyzőjével és missziói előadójával is beszélgetni. Előljáróink érdeklődésüket fejezték ki testvéreink távolkeleti szolgálatát illetően. 1
Zsid 13, 14 1Kor 9, 20-22 3 Róm 1, 12 2
6
Kőlap – 2013 május
Február 24-én gyülekezetünkben Dr. Horváth Levente lelkipásztor szolgált az újbóli kibocsátás alkalmával, gyülekezetünk lelkipásztora pedig megáldotta őket. Attila emlékezetében még elevenen élnek az igehirdetés gondolatai, főleg az, amit a maga számára leszűrt üzenetként: azok az emberek, akik között szolgálnak, nagyon értékesek! Ugyanakkor arra törekszenek, hogy ne csak áldottak legyenek, hanem áldássá váljanak. Visszautazás, visszaszokás Augusztusi hazautazásukkor kereken 48 órát utaztak, de vissza Katmanduba „csak” 36 órát. Ebből 15 óra volt a repülőút, a többi pedig várakozás reptereken (Isztambulban és Új-Delhi-ben). Általában napokba telik, míg az ember bioritmusa helyrebillen egy ilyen fárasztó út után, az Erdély és Nepál közötti 3 órás időeltolódás pedig csak fokozó tényező. És még nem beszéltünk a be- és visszailleszkedést nehezítő kulturális, higiéniai különbségekről, amelyek miatt át kellett esni mindkettőjüknek a hetekig tartó hasmenésen is. Katmandu repterére érkezve békesség töltötte el őket, hogy ott vannak. A fővárosban ismerős helyek, utcák, épületek fogadták őket. Jó érzés volt számukra ismerős arcokat köszönteni, a megszokott nepáli gyülekezetbe menni, atyafiakkal találkozni, beszélgetni. Ugyanabba a lakásba költöztek vissza, amelyet béreltek korábban is, és ahonnan augusztusban hazautaztak. Hat hónapig más lakott a lakásban. Elég sok időt vett fel a kitakarítás, mert egy nem túl pedáns valaki bérelte távollétük ideje alatt, sőt, macskát is tartott az illető. Attila úgy éli meg ottlétüket, mintha megállt volna az idő, hiszen nem rohannak az emberek. Jól jönne idehaza is valami abból a nyugalomból. Hozzáfűzi: „az igazi óriások, az igazi nagyok lefele nőnek, másokra időt szánnak.” Ráadás Anyagi viszonylatban ráadásnak számít, hogy Csiszér Balázs a romániai Blytswood Alapítvány igazgatójának közbenjárására, szervezetük állta egy teljes körű biztosítás költségeit Attila és Csilla számára. A nepáli körülmények között Attila fontosnak tartja egy motorkerékpár megvásárlását, amellyel gyorsabban és biztonságosabban közlekedhetnének. Jelenleg, megspórolt pénzükből és az itthoni támogatói körön kívülről érkezett ígéretek alapján, körül-belül 290 USD van meg a szükséges 800-ból. Szolgálatuk Csilla ápr. 18-án utazott vissza a fővárosba, miután két hetet töltött délnyugat Nepálban, ahol két iskolában képzést tartott tanítóknak. A két iskola közül az egyik keresztyén (Attila elmondása szerint annak is csak az igazgatója), a másik meg hindu. Ezek szakmai képzések nepáli 7
Kőlap – 2013 május
pedagógusoknak, de Csilla beleszövi az evangéliumot is. Nem lehetett könnyű az 50°C-ot is meghaladó hőmérsékletet bírni, majd 12 órát utazni kényelmetlen busszal és meglehetősen primitív útviszonyok között. Attila, többedmagával, több alkalommal vett részt utcai evangelizációs programokon. Katmandu hindu templomai körül, ahol tömegeket lehet elérni, traktátusokat osztogattak, kis színdarabokat adtak elő, és Igét hirdettek. Néhány iskolában sporttevékenységeket szerveztek, amelyek keretében megtalálták a kreatív módját az evangéliumi örömhír továbbadásának is. A nepáli CE Szövetség elnökével is adódott lehetőség egy személyes találkozásra, beszélgetésre, de nem körvonalazódik mélyrehatóbb együttműködés. Terveik Április végén az OM (Operation Mobilisation) missziói állomás vezetőivel közösen meghatározzák Attila és Csilla szolgálatának célkitűzéseit. Ez egyben a hároméves terv elkészítését is jelenti. Valószínű, hogy Csilla az OM képzésre szakosodott osztálya keretében fog missziói munkát folytatni, míg Attila fő tevékenysége az evangelizálás és - nepáli helyi gyülekezetekkel együttműködve - gyülekezetek létrehozása lesz. Attila és Csilla imatémái Hálaadás: - van állandóan elektromos áram a nemrég vásárolt invertornak köszönhetően (ez egy nagyobb akkumulátor, feltöltőállomással, amit 450 dollárért vettek külön adományokból, spórlásból), - sikerült visszailleszkedni mind a nepáli, mind a nemzetközi OM-csapatba. - Isten kiszélesítette a támogatói kört. Nagyobb az imádkozó bázis és az anyagi támogatói kör. Imakérések: - bölcsesség és mennyei vezetés a 3 évre szóló missziói terv kialakulásáért - annak mélyebb megértése, hogy Isten akarata szerint változzunk, és megtanuljuk, hogy szolgálatunk alapját a Jézus Krisztus irántunk végzett szolgálata képezi, Aki előbb szeretett minket és már jóval azelőtt, hogy tudatosult volna bennünk, Ő elvégzett mindent megváltásunk és szolgálatunk áldásossága érdekében. - gyerekáldás - motorkerékpár (R. Szabó István missziós gondnok) 8
Kőlap – 2013 május
Kedves olvasóink, mivel nagyon régóta nem adtunk hírt a gyülekezetünkben működő Nagyifiről, szeretnénk most ezzel a személyes vallomással jelezni ennek a gyülekezeti alkalomnak az életképességét és hálát adni a mi Urunknak, hogy lassan több évtizede van ez a csoport. Az alkalmakra, amelyek minden héten PÉNTEK 19 órától vannak, folyamatosan be lehet kapcsolódni, mivel nyitott minden 20 év fölötti fiatal számára. Kiss Edith Erzsébet vagyok, a Nagyifi egyik új tagja. Öröm és hála van szívemben, hogy megoszthatom gondolataimat, érzelmeimet Önökkel. 2012 májusától költöztem a Kövesdombra, azóta járok ebbe a templomba. Öröm volt számomra felfedezni, hogy ilyen közel fogok lakni Isten házához, hisz gyerekkorom óta szeretek templomba járni, Isten közelségét, szeretetét érezni, tapasztalni, Nála megnyugodni és hálát adni. „Van egy hely, ahol nincs hideg, van egy hely, ahol láng lobog, van egy hely, ahol béke van, van egy hely, ahol szív dobog, s szeretet árad szüntelen.” (Csiha Kálmán: Szeressétek a templomot) Meggyőződésem, hogy az igazi istentisztelet nem ér véget a templomi liturgiával, hanem folytatódik a hétköznapokban is. A mi keresztyén, hívő életünk egy egység, nincs vasárnapi és hétköznapi része. Ilyen értelemben egész életünk istentisztelet kell legyen, azaz Isten tisztelete. Pál így vélekedik erről: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12: 1-2) 2012 májusától csatlakoztam a kövesdombi Nagyifihez, kicsit rendhagyó módon, hisz senkit sem ismertem innen és senki sem hívott meg (a tiszteletes urak kivételével, akik hirdették az alkalmak időpontjait). A szebbnél szebb istentiszteleteket hallgatva felelevenült bennem az, amit már számtalanszor hallottam, olvastam különböző kontextusokban: egyedül nehéz növekedni a hitben. Mégis mindig ugyanebbe a csapdába esem: a magány és az elszigetelődés csapdájába. Néhány évvel ezelőtt József Attila gondolata (tanácsa): „Ne csatlakozz a hadhoz, maradj fölösleges!”, életem egyik vezérgondolata, mottója lett. Arra azonban nem gondoltam, hogy még akadnak hozzám hasonló gondolkodásmódú fiatalok is, mint a Nagyifisek, akik nem óhajtanak sodródni a mindent elsöprő árral, azaz nem akarnak úgy élni, ahogy a világ diktálja, hanem inkább vállalják az elszigetelődést, és ezzel együtt az kitaszítottságot is. A világ perifériára szorít minket, keresztyén 9
Kőlap – 2013 május
hívőket (amint Jézus mondta: „E világon nyomorúságotok lészen, de bízzatok: én meggyőztem a világot!” János 16:33), épp ezért nagy szükségünk van az összetartozásra, a gyülekezetre, az ifire. Itt nem csak gondolkodni és elmélyülni tudok Isten szeretetében, hanem érezhetem, tapasztalhatom is, hisz legtöbb társam csak úgy sugározza magából a szeretetet. Köszönöm, hogy felhívtátok a figyelmemet arra, amit gyakran elfelejtek: a szeretet nem birtokolható, azaz bumerángszerűen kell működjön az életünkben. Ha megtapasztalom Isten szeretetét, akkor azt nem őrizhetem meg önző módon, hanem tovább kell adjam másoknak is, hisz ez Isten legfontosabb parancsolata: „... szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” (János 15:12) Rájöttem arra, hogy keresztyén hívőként igazán csak közösségben tanulhatok, formálódhatok, erősödhetek és épülhetek. Az ifisek éreztetik velem azt, hogy a közösségnek éltető ereje van. Megértettem azt, hogy a lelki növekedéshez nélkülözhetetlen a testvéri összetartozás, a közös éneklés, az igehallgatás, az imádkozás, a testvéri intés és figyelmeztetés, valamint az egymás terheinek a hordozása. Valaki egyszer a következőt mondta: „Isten nem elszigetelődő, magányos farkasokat akar látni, hanem közösségben élő testvéreket!” Ezt a mondatot akkor hagytam, hogy elmenjem a fülem mellett, azonban már az első ifis alkalmon való részvételemkor Isten eszembe juttatta. Akkor el is gondolkodtam rajta, hisz épp közösségben élő TESTVÉREKET találtam, kikből úgy áradt a szeretet, ahogyan a napfény. Ez az alkalom az önértékelésről szólt. Éreztem azt, hogy ez nem véletlen (nem is hiszek a véletlenekben, csak az isteni akaratban), hisz akkor nagyon nem találtam a helyem a világban. Úgy éreztem, hogy ez most rólam és nekem szól, annak ellenére, hogy nem ismertek engem. „Az Úr csodásan működik...”gondoltam magamban akkor. Amúgy már általános iskolás koromban az osztályfőnöknőm gyakran megjegyezte, hogy az önértékelésemmel gondok vannak, azonban erre se szoktam különösebb figyelmet fordítani. Jó érzés volt azt hallani a tiszteletes asszonytól, hogy: „Isten nem teremtett selejtet!” Ez az egyszerű, de mégis nagyszerű kijelentés olyan sokatmondó volt számomra, hisz arra biztatott, hogy legyek kicsit derűlátóbb. Nagyon tetszenek nekem a különféle témák, melyekről beszégettek(ünk). Ne ítéljetek meg amiatt, hogy csak nagyon ritkán szólalok meg, azonban annál többet gondolkodom. (Mentségemre megemlíteném Rousseau egyik megjegyzését: „Azok, akik keveset tudnak, általában jó beszélők, akik meg sokat tudnak, keveset beszélnek.” ☺) Ezúttal szeretném megköszönni nektek, hogy befogadtatok, ill. elfogadtatok olyannak, amilyen vagyok. Isten ajándéka ez számomra, hogy megismerhettem ezt a gyülekezetet. Az Úr áldását kívánom a gyülekezet minden egyes tagjára! 10
Kőlap – 2013 május
PRESBITEREK BEMUTATKOZÓJA Szilágyi Imre vagyok, immáron 64 éves nyugdíjas. Mezőpanitban születtem egyszerű emberek gyermekeként. Iskoláimat szülőfalumban végeztem. Az akkortájt még jó megélhetést nyújtó szabó mesterséget egy kisiparosnál tanultam ki. Ezután Marosvásárhelyen helyezkedtem el. 1972-ben megnősültem és házasságunk áldása két kislány Annamária, valamint Erzsébet, akikért nagyon hálás vagyok Istennek. 1977-ben átiratkoztunk az alsóvárosi gyülekezetbe. Igazi megtiszteltetés volt, amikor 1998-ban pótpresbiterré választottak. Sokat imádkoztam, hogy Isten tegyen alkalmassá erre a feladatra. Életem nehéz pillanataiban mindig éreztem Isten megőrző kegyelmét. Hálás vagyok a mi Urunknak ezért a közösségért, ahol jól érzem magam. Szeretném, ha az Ige hallgatása és olvasása által mind több újjászületett testvérünk lenne! Végezetül hadd osszam meg egyik kedvenc bibliai versemet testvéreimmel: „Mert a hegyek eltávoznak és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.”(Ézsaiás 54, 10) ∗∗∗ Nagy Edit vagyok, 1962 -ben születtem Marosvásárhelyen. Fogtechnikusként dolgozom egy fogászati laboratóriumban. 16 éves koromtól járok ebbe a gyülekezetbe, ami akkoriban a Ludas utcai kis Imaházban volt. Eleinte csak édesanyám unszolására mentem templomba, de ahogy teltek a hónapok, egyre több mindent értettem meg a prédikációkból, és már kíváncsian vártam a következő vasárnapot, hogy mit mond Isten igéje. Körülbelül 20 éves lehettem, amikor megértettem, hogy mint minden ember, én is elveszett bűnös vagyok – nem csak úgy általában, hanem megvannak az én személyes bűneim. Hogy nem elég vasárnapról-vasárnapra ott ülni a templomban, hanem hittel el kell fogadjam, hogy Jézus Krisztus azért halt meg a kereszten, hogy engem (és mindenkit, aki hisz Benne és az Ő váltságművében) megszabadítson minden személyes bűnömtől, és ezért hálából életemet Neki adjam. Bűnbánat és bűnvallás követte ezt a felismerésemet. Hálás a szívem, hogy olyan fiatalon megtalált az Úr Jézus, megszabadított bűneim terhétől, az örök kárhozattól, és 11
Kőlap – 2013 május
örök élettel ajándékozott meg. Hiszem, hogy nagy nyereség volt ez nem csak számomra, hanem férjem és gyerekeink számára is. 1996-tól vagyok gyülekezetünk presbitere, a diakóniai és a missziós bizottság tagjaként szolgálok, valamint konfirmáló gyerekeket kérdezek ki Kátékérdésekből, amit nagyon szívesen csinálok. Szeretném a jövőben is Isten akaratát munkámra, szolgálatomra és egész életemre nézve megérteni és Neki engedelmeskedni. A gyülekezet minden kedves tagjának kívánom azt az örömöt és azt a békességet, amit semmi és senki más nem tud megadni, csak az Úr Jézussal való személyes kapcsolat. Tehát: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van.„ (Ézsaiás 55, 6) ∗∗∗
Móréh Ferenc vagyok, 1945 december harmadikán születtem a Marosvásárhelytől 14 km-re levő Nyárádszentbenedeken. Itt jártam az elemi iskolába és 1959-ben konfirmáltam Kovács Kálmán nagytiszteletű úr idejében. De iskolai tanulmányaimat Marosvásárhelyen fejeztem be érettségivel az Al. Papiu Ilarian líceumban. Ezután szakképesítést szerezve, mint villanyszerelő dolgoztam 2005-ig, amikor nyugdíjba vonultam. 1970-ben megházasodtam, de 15 év házasság után Isten elszólította a feleségemet. Első házasságomból nem lévén gyerek egyedül maradtam, de az Úr kegyelme volt velem és 1987-ben újra megnősültem. A második házasságomat az Úr két lánygyermekkel áldotta meg, akikért nagyon hálás vagyok Istennek. Dr. Bustya Dezső lelkipásztor felesége javaslatára presbiteri szolgálatom 1993ban kezdődött, amikor az akkori alsóvárosi gyülekezet a nagy létszám miatt kettéoszlott. Azóta hol jól, hol kevésbé jól, de Isten kegyelméből végzem ezt a szolgálatot és érzem, hogy az Úr elhívottja vagyok. Három presbiteri bizottságnak vagyok a tagja éspedig a diakóniai, a számvizsgálati valamint a munkaköri leírásokért meg az egyházi alkalmazottak munkájának kiértékeléséért felelősben. Mindezekben a csoportokban szeretnék úgy tevékenykedni, hogy Isten dicsőségére legyen és embertársaim épülésére, mert ha ez nem történik meg, akkor az én futásom hiábavaló. Nagyon szeretném, ha minden ember, aki keresztyénnek vallja magát, megszívlelné a János evangéliumából a 10. Részt, ahol az Úr Jézus, a jó Pásztor bizonyságot tesz, hogy Ő az egyetlen üdvözítő mindazok életében, akik hallgatnak rá. Ő életét adta az övéiért és senki ki nem ragadhatja azokat az Ő kezéből. Azért imádkozom, hogy minél több olyan ember legyen, aki átadja életét Istennek már a földi életben és ezzel örök életet nyer majd az Atyánál. Adja Isten, hogy így legyen! Ámen 12
Kőlap – 2013 május
ESEMÉNYNAPTÁR • Január 20-27 Mint minden évben, Isten kegyelméből az idén is megszerveztük a gyülekezetünkben is az Egyetemes imahetet vendégszolgálatokkal. Mivel az idén ünnepeljük a Káté megjelenésének 450-ik évfordulóját, az imahéten az istentiszteletek a Káté első kérdése illetve felelete alapján szóltak. • Február 9 Konfirmándus csendesnap volt. Immár hagyománnyá vált, hogy február elején gyülekezetünkben találkozót szervezünk konfirmandusok számára. Így együtt énekelnek, imádkoznak, igei szolgálatot hallgatnak a városból több református gyülekezetből a konfirmandusok. • Januártól újból elindultak szerda esténként a KERESZT KÉRDÉSEK Kurzus alkalmai, amelyek márciusban fejeződtek be. Ez a sorozat az idén is segíteni kívánt jobban megismertetni a keresztyén értékrend iránt érdeklődőknek, hogy kicsoda Isten, mit tett értünk Jézus Krisztus, hogyan lehetünk élő közösségben a XXI-ik században is az Úr Istennel. • Február 24-én újabb 3 évre Csilla misszionáriusokat Nepálba
kibocsátottuk Szabó
Attila
és
• Április 6 Gyerek Munkások Konferenciája zajlott gyülekezetünkben, ahol vallásórát tartók találkozhattak egymással. • Április 14-én Konfirmáció volt gyülekezetünkben. Az idén, a mi Urunknak legyen érte hála, 32 fiatal tett bizonyságot hitéről és vált gyülekezetünk felnőtt tagjává. Örülünk, hogy két éven át foglalkozhattunk velük Káté órákon és reméljük találkozni fogunk velük ezentúl is az istentiszteleteken vagy az ifjúsági bibliaórákon, az IFIn szombat esténként.
13
Kőlap – 2013 május
GYÜLEKEZETÜNK RENDSZERES ALKALMAI Vallás órák: kiscsoport - péntek 17 órától Nagycsoport - szombat 10 órától Mindnyájunk nagy örömére, hetente sikerül megtartani a vallásórákat a lelkes gyermekseregnek. A „gyermeksereg” kifejezés nem véletlen, éppen a nagy létszám következtében döntöttünk úgy, hogy két csoportra oszlunk. A kiscsoportosok (óvodásoktól második osztályosokig) 17 órától jönnek, míg a nagycsoportosok (harmadikosoktól hatodikosig) 10 órától. Középifi – szombat 19 órától A szombat este mindig kihívás a fiatalok számára, mert minden „valamirevaló” esemény szombat este történik a világban. Annál nagyobb öröm, hogy a fiatalok mégis hűségesen járnak ezekre az alkalmakra. Nagyifi – péntek 19 órától A nagyifi még mindig vár új tagokat is sok szeretettel, talán az új időpont többeknek megfelel. Kismamakör – minden második csütörtökön 18 órától Meghívottak és a mamakör tagjai tartják az alkalmakat az érdekelt témakörökben. Egyre több új anyuka és baba látogatja az alkalmakat, aminek különösen örülünk. Nagyszerű alkalmak ezek a barátkozásra, játszásra, közösséggé formálódásra az anyukák illetve a csemeték (a hónapos korútól a három évesig) számára. A vasárnapi istentisztelet ideje alatt újra alkalom adódik a csoport találkozására az alsó gyülekezeti teremben. Házastalálkozó – minden második pénteken 17 órától A házastársi kapcsolataink ápolásáról szólnak ezek az alkalmak. Sokszor nehéz időt szakítanunk a személyes dolgainkról való beszélgetésekre, így a találkozók segítséget nyújtanak ebben. Nem csak bibliaórákról van szó, hanem különböző témáknak (intimitás, érzelmeink stb.) az átbeszéléséről is vagy közös filmnézésről. Gyülekezeti bibliaóra – csütörtök 18 órától Bátorítunk mindenkit, hogyha idejéből telik, látogassa ezt az alkalmat is, mert áldott órává tud válni a hétköznapi futásban. 14
Kőlap – 2013 május
KERESZTELÉS 2012. XII.16 - 2013.IV.21 között: Csizmadia Gábor Nagy Hunor Csoknyai Hunor István Bocicor Sonia Vivien György Balázs Hajdú Gáspár Levente -felnőtt Fekete Júlia Rozália Demeter Edit - felnőtt Gál Dániel Micheu Arianna Patricia -hiba igazítás FELNŐTT KONFIRMANDUSOK 2012.V.25 - 2013.IV.14 között: Demeter Edit Hidar Barna Tibor Bakó Tünde Enikő Kováci Dalma Schuster Nóra
Bartha Attila Deák Ferenc Jakab Zsolt Lóránt Nagy Nimród Szép István
TEMETÉSEK 2012.XII.22 - 2013.III.30 között: Varga sz. Hatchek Éva 68 éves Coco sz. Mózsi Rozália 72 éves Szabados sz. Biró Margit 64 éves Bajkó Lajos 60 éves Czala József 53 éves Oroszfái János 83 éves Farkas Sándor 65 éves Incze sz. Zelch Erna Katalin 76 éves Zirbe sz. Barabási Ida 76 éves Székely László 82 éves Bencze sz. Joó Matild 89 éves
Barabás János 80 éves Szakács Sándor 62 éves Gyéresi sz. Hácsek Éva 66 éves Kakucsi Márton 71 éves Margandai Sándor 64 éves Domahidi István 84 éves Szőke Lajos 72 éves Szakács sz. Csegezi Ilona 80 éves Miklos Benedek 77 éves Moldován András 76 éves
Köszonjük az eddigi egyházfenntartói járulékokat valamint az adójuk 2%-nak átutalását a Kövesdombi Református Egyház javára. A Kőlap továbbra is adományokból tartja fenn magát! Köszönjük az anyagi támogatásokat, sőt véleményeket is lehet leadni az irodán róla.
15
Kőlap – 2013 május
16
Kőlap – 2013 május