A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XVII. évf. 1. sz., május

²1

A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XVII. évf. 1. sz., 2015. május

„Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek. Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg XVII. évf. 1. sz., valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek 2015. május bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” A Marosvásárhelyi X. (Apostolok Cselekedetei 2, 36-38)

Kőlap

Kövesdombi Református

Gyülekezet lapja Kiadja:

A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református

Gyülekezet A szerkesztőség címe: 540366 Marosvásárhely Suceava u. 41.

Telefonszám: 0365-410692 Weboldal: www.refkovesdomb.ro

E-mail: [email protected]

A szerkesztőség: Főszerkesztő Grosz Imola [email protected] Szerkesztő Lőrincz János [email protected]

A képekről gondoskodott Orbán Tibor [email protected] Tördelés Szilágyi András [email protected]

2

Két utazó vakációra ment. Elhatározták, hogy megállnak a világ egyik természeti csodájánál, a Niagara-vízesésnél. Amint hajtottak az Erie-tótól kiindulva a vízesés felé, csodálattal és ámulattal teltek be a Niagara-folyó méretét és erejét látva. Különös hatással volt rájuk a vízesés fensége, és a közelében megálltak, hogy körülnézzenek. Tisztán láthatták a nagy párafelhőt, ami mindig elárasztja a környéket. Egyikük már volt ott és így szólt: „Gyere, megmutatom neked a legnagyobb kihasználatlan erőt a világon!” Odavezette a Niagara-vízesés lábához, és ezt mondta: „Itt van a legnagyobb kihasználatlan erő a világon.” A másik így válaszolt: „Nem, barátom, nem így van. A legnagyobb kihasználatlan erő a világon a Szentlélek, az élő Isten harmadik személye.” Egy kérdés-válasszal szeretnélek a „legnagyobb kihasználatlan erő”, a Szentlélek ajándékához „odavezetni”. Az apostoli hitvallásban ezt vallod: „hiszek Szentlélekben”, ezért az lenne számodra a kérdésem: kaptad-e már a Szentlelket, mint Isten neked küldött ajándékát? Mit válaszolsz erre a kérdésre? Visszakérdezel-e így: mit tegyek? Jézus Krisztus apostolától, Pétertől ezt kérdezték pünkösdkor sokan: „mit tegyünk?”. Határozott választ kaptak a kérdésükre: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” Ha a vízesés erejét akarod megtapasztalni, állj alá! Ha a friss víz erejét akarod megtapasztalni, igyál belőle! Hallgasd Isten szavát, figyelj rá! Pünkösdkor sokan hallgatták Péter szavain át Istent, a megfeszített és feltámadott Krisztusról szóló igehirdetést és végül megkapták a Szentlélek ajándékát. Kőlap – 2015 május

Az Ige és a Szentlélek elválaszthatatlanok egymástól, és lehet távolról is csodálni, de ha azt szeretnéd, hogy „erő” legyen belőle, alá kell állnod az Isten Igéjének, mint a vízesésnek. Ezt úgy teheted meg, hogy naponta olvasod a szentírást, hallgatod az igehirdetéseket. Ha nem foglalkoztat Isten igéje, akkor te magad vagy, aki elzárod a Szentlélek feléd vezető útját. Ugye amikor friss vizet szeretnél inni, kinyitod a szádat és úgy iszol? Ezért nyitott szívvel hallgasd Isten szavát! Miközben hallgatták az emberek Isten szavát Péteren át, mintha szíven találták volna őket, és ezért megkeseredtek. Mi szomorította el őket? A legtöbbjük nem is volt Jeruzsálemben mikor Jézust keresztre feszítették, mégis elszomorodtak. Ráébredtek az igehirdetés által, hogy részesek Krisztus megölésében. Én sem voltam ott nagypénteken és te sem, de a mi bűneink okozták Jézus halálát. Nagy felismerés a nyitott szív számára, hogy az én bűnöm juttatta Jézust a keresztre. Ez ellen tiltakozhatunk, de Isten ezt mondja: „Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek”. Áldott és megrendítő felismerés, hogy az a ti, az én vagyok. Álltatod még magad, hűvös józansággal, hogy neked semmi közöd sincs a Jézus halálához? Keseredtél már meg azon, hogy bántottad az Isten Fiát? Ezt a megkeseredést senki nem végezheti el helyetted. Keserű ez a pohár, de csak akkor van értelme szomorkodni a bűneiden, amelyek Krisztust a keresztre szegezték, ha felteszed a kérdést: Hogyan tovább? Isten szava nemcsak megszomorította azokat, akik hallgatták Péter igehirdetését, hanem egy kérdést is előhozott belőlük: Mit csináljunk? Erre a kérdésre határozott választ kaptak: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” Mit jelent megtérni? Elfordulni a bűntől, istentelenségtől és odafordulni az Istenhez. Ez egy szétválaszthatatlan egész: nem elég keseregni a bűneinken, meg is kell szabadulni azoktól. Jézus Krisztus megszabadíthat, ha te is ezt akarod. Isten mindent megtett a szabadulásodért, ezt jelezte és meg is erősítette a keresztségben. Te is tedd meg azt, ami rajtad áll, vedd tudomásul és fogadd el, hogy Jézus áldozatáért Isten bűneidet megbocsájtja. Sok ember látja az elrontott döntéseit, elrontott életét, bűneit, de nem mindegyik akar új életet kezdeni, megtérni. Akik Pétert hallgatták, többen, mint a teljes kövesdombi gyülekezet, új életet kezdtek: pünkösdig Jézus Krisztus nélkül éltek, pünkösd után Jézus Krisztussal. 3

Kőlap – 2015 május

A Szentlélek munkája volt az, hogy Péter által szólt az Isten szava, a Szentlélek munkája volt, hogy sokan felismerték és elismerték bűneiket, szakítottak istentelen életükkel, elfogadták Jézust, a benne megnyert bűnbocsánatot és kapták a Szentlélek ajándékát. Isten ezt az ajándékot ma is kínálja személyválogatás nélkül! Itt olvashattál arról, hogy mi a feltétele annak, hogy a tied is legyen. Csak rajtad áll, hogy a legnagyobb erő a világon, az élő Isten Szentlelke kihasználatlan marad-e az életedben vagy sem! (Demeter Jenő, beosztott lelkipásztor)

Diakónia, gyülekezet, család - Lőrincz Hajnal gyülekezetünk diakónusa, egyben tiszteletes asszonyunk. Lelkészfeleségként együtt „bábáskodtál” férjeddel a gyülekezetünk születésénél, és a magad csendes módján jelenleg is folyamatosan jelen vagy a gyülekezet életében. Ugyanakkor alkalmazottként is dolgozol. Mi a feladatköröd? - Férjem 9 évi mezőségi lelkészi szolgálata után kerültünk Vásárhelyre először a kistemplomi gyülekezetbe, majd 1995-ben meghívást kaptunk a kövesdombi gyülekezetbe. Lelkészfeleségként nem mindig könnyű otthont váltani, az egyik gyülekezetből menni a másikba. A Kövesdombi gyülekezet születése, elindulása idején sok nehézséget és sok csodát is átélhettem. Az igazi gyülekezeti élet számomra akkor kezdődött, mikor beköltöztünk a templommal egybeépített lelkészlakásba, így én is részt vehettem az alkalmakon. Amire lehetőség volt, abba igyekeztem bekapcsolódni. Ebben az időben elvégeztem a vallástanári főiskolát, és ha az ember valamit elvégez, akkor nagyon szívesen kipróbálná magát munkahelyen is. Próbáltam is tanítási lehetőséget keresni, de nem fért bele az időmbe úgy, hogy a családom mellett is helyt tudjak állni, és a férjemet is támogatni tudjam. A templom felépülése után sokféle szolgálat indult el a gyülekezetben, az elején szinte mindenbe bekapcsolódtam önkéntesként, így a diakóniai szolgálatba is. Pár év múlva a presbitérium felkért, hogy alkalmazottként dolgozzam fél munkaidőben tovább. Sok rászoruló embernek próbálunk segítséget nyújtani. 4


A gyülekezeti házban hetente két alkalommal vércukor szintet és vérnyomást mérünk a gyülekezet bármely tagjának, aki ezt igényli, illetve lelkigondozói segítséget is nyújtok azoknak, akik nyitottak erre. - Minden szolgálatnak megvannak az örömei és nehézségei. Te hogyan éled meg ezeket? - Ez egy széleskörű munka, amit elég nehéz lefedni, mert sajnos sok a beteg és nehéz helyzetben lévő, támogatásra szoruló ember. Mikor ezt a szolgálatot elkezdtem, éreztem a kihívását, hogy mennyire nehéz valaki mellett egészen ott lenni, ezért beiratkoztunk a férjemmel Budapestre egy három éves lelkigondozói továbbképzésre, ami nagy ajándék volt, mert egyszerre tanultunk és mi is gazdagodtunk. Így, hitem mellé ismereteket is szerezve próbálom végezni ezt a szolgálatot. Nagyon szeretem az öregeket; nyitottak, ragaszkodóak, legtöbben szeretettel várnak. Nehéz viszont számomra az, hogy egyre több ember vár és kéne menni, és nem tudod igazán, hogy mikor is végezted el, mikor zárult le a munka valakivel. Mi az elég? Eljutni, ott lenni... És azt sem könnyű eldönteni a gyülekezetnek, hogy ki is kapjon segélyt, mert a lehetőségeink korlátozottak. Nemcsak az szorul rá, aki kér, hanem sokan vannak, akik nem kérnek, de megrázó körülmények között élnek. Őket is meg kell keresni, találni... Sokat aggódom a súlyos beteg, egyedül élő öregekért. Ha rosszul lesznek, vajon fel tudják-e venni a telefont, hogy segítséget hívjanak? Nehéz elengedni azokat, akik elmennek közülünk. Jó dolog, mikor megadatik az utolsó látogatás, az elköszönés, de a feltámadás reménysége mellett is a búcsúzás emberileg mindig nehéz. Nehézség számomra, amikor azt tapasztalom, hogy emberek, akik nehézségben vannak, elakadnak a vallásosságnál és nem nyitottak egy az élő és szerető Istennel való személyesebb kapcsolatra. - A diakóniai munka mellett még nagyon sok tevékenységben rész veszel vagy vettél... - Próbálok jelen lenni. A nőszövetségi munkában, a kátéoktatásban, vendégfogadásban, az alkalmak szervezésében... Szívesen tartok bibliaórákat, vezetek csoportokat és imádkozom értük. - A családod hogyan támogat mindebben? - Isten négy gyereket adott nekünk, három lányt és egy fiút. Bizony nem mindig sikerült szétválasztani a családi és a gyülekezeti életet, sokszor az étkezéseknél is előjöttek a gyülekezeti problémák... Sokat gondolkoztam azon, hogy nem volt-e a gyerekeink számára nehéz ilyen nagy „családban” élni. De ők mindig megértőek voltak és támogattak mindkettőnket. A nagyobbik lányunk is lelkészi pályát választott, tehát megszerette ezt az életformát, és ez nagy öröm számomra. A sérült lányunk látszólag nem kapcsolódik be a gyülekezeti életbe, de ő is 5


mindenről tud: mindig megjegyzi, amikor kóruspróba van, megfigyeli, hogy sokan vannak az istentiszteleten és nagyon szomorú, amikor látja, hogy az édesapja temetésre készül. Már csak ő lakik velünk - a két kisebb Kolozsváron tanul, a nagyobbik lányunk pedig Kutyfalván szolgál -, de mindhárman távolról is figyelemmel követik a gyülekezet életét és mindig úgy beszélnek a Kövesdombról, hogy „az egy jó hely”. Hogy család és gyülekezet még jobban összekeveredjen, az új tag, a vejünk is a gyülekezetünkben szolgál gyakornok lelkészként. - Milyennek látod a kövesdombi gyülekezetet, és milyennek álmodod? - Istennek külön ajándéka, hogy a kövesdombi gyülekezetben sok ember érti és éli Isten Igéjét. Örülök, hogy a vasárnapi szép létszám mellett sok kis csoport, közösség is alakult és alakul, és emberek szolgálatot vállalnak a gyülekezetben. Az elején részt vettem egy-egy program elindításában, pl. a kismamakör, a vallásórák, nagy ifi, házas ifi, kórus stb., de jó volt látni, hogy, mindig kerültek munkatársak, akik átvették és továbbvitték. Lehet, hogy a közösség csak annyit lát, hogy kiléptem, de én mindegyik alkalmat igyekszem számon tartani és követni, közben pedig elkezdhetek valami újat. Az új munkatársak meg közben nagyon ügyesen végzik a dolgukat, és én csak rácsodálkozom, hogy milyen rátermettek. Ebből látom, hogy van a gyülekezetnek jövője, és mindaddig lesz, míg rá tudunk hagyatkozni Isten vezetésére és Őrá figyelünk. (az interjút készítette Deé Lukács Éva presbiter)

Presbiterválasztás 2014 Ezúton szeretném írásban is tájékoztatni a kedves gyülekezeti tagokat arról, hogy 2014 december 7-én gyülekezetünkben presbiterválasztásra került sor. Ahhoz, hogy egy földi gyülekezet működjön, szükség van elöljárókra és ezért volt fontos ez a dátum gyülekezetünk életében. A Kövesdombi presbitérium 20 presbiterből és a parókus lelkipásztorból tevődik össze, akiket a munkában még öt pótpresbiter segít. Első alkalom volt, hogy a 25 tagú presbiteri és pótpresbiteri közösségbe 9 új tagot kellett választani. Kezdetben nehéz, majdhogynem lehetetlen feladatnak tűnt ennyi új tagot találni a presbitériumba, de az Úr nem hagyta egyházát képviselet nélkül. Így került sor kilenc új ember bevonására a presbitérium keretei közé. Legyen áldott az Úr neve, aki elkészítette ezen új emberek szívét a feladat vállalására. Köszönjük, hogy évekig szolgáltak presbitériumunk tagjaiként a következő személyek: Csizmadia Ferenc, Darabont Zoltán, Nagy Katalin, Nagy Edith, Móréh Ferenc, Nemes Mihály, Orbán Tibor, Szabó István, Urbán Zoltán. Kívánjuk a mi Urunk gazdag áldását továbbra is életükre! Köszönjük azoknak, akik eddig is feladattal voltak megbízva és ezután is vállalták a feladatot. 6


Végül, de nem utolsó sorban természetesen köszönjük annak a kilenc új tagnak, akik vállalták 2015 januárjától a presbiteri vagy pótpresbiteri tisztséget, név szerint: Debreczeni Ágnesnek, Deé Lukács Évának, Sántha Zoltánnak, Páskuj Andrásnak, Takács Eleknek, Schuller Zoltánnak, Miklea Istvánnak, Pádár Józsefnek és Bíró Kálmánnak. Az új tagokkal pótolt presbitérium január 8-án megválasztotta Grosz Imolát missziós gondnoknak, Szigeti Károlyt gondnoknak és Fekete Attila Csabát újraválasztotta főgondnoki minőségébe. Ezúton is köszönetet mondunk Farkas Lászlónak, aki kilenc éven keresztül gyülekezetünk gondnoka volt, illetve Szabó Istvánnak, aki mint missziós gondnok szolgált gyülekezetünkben. Köszönjük Urunk a támogatást e választási folyamatban! Kérjük Urunk a Te áldásodat e közösség munkájára! A Te neved magasztaltassék a presbitérium szolgálata által is! Fekete Attila Csaba – főgondnok

2015 április 30 Marosvásárhely

2015 –től PRESBITEREINK Takács Elek vagyok, és 40 évet töltök ez év május végén. Az Úr két lánygyermekkel áldott meg minket, így négy református lélekkel járulunk hozzá a gyülekezet létszámához. Közgazdászként dolgozom a Maros megyei regionális vízszolgáltató vállalatnál. Hivatalosan csak 2014 őszétől vagyunk családommal együtt a Kövesdombi református gyülekezet tagjai, de ez az a közösség ahova a legszívesebben rendszerességgel ellátogattunk, amióta felépült a templom és lehetőség szerint támogattuk is a gyülekezetet. “Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van, ...” - bizony igazak ezen igen ismert énekünk szavai! Épp hogy eldöntöttük feleségemmel hivatalos belépésünket ebbe a gyülekezetbe, aztán közelgett a tisztújítás és felkérést kaptam a presbiteri jelöltségre. Annak rendje és módja szerint, a kedves párommal együtt elbeszélgettünk gyülekezetünk lelkészével, ismerkedvén a 7


presbiterség minden velejárójával, felelősségével, feladataival. Majd alapos átgondolás következett, hogy alkalmas vagyok-e ezen tisztségre, meg tudok-e felelni az elvárásoknak? Végül, miután Isten áldását és útmutatását kértem imában, elfogadtam a felkérést. Aztán Isten akaratából a gyülekezet megválasztott és letehettem a presbiteri esküt. De úgy gondolom e tisztségre is érvényes, akár a családapai szerepre, vagy a munkahelyi irodavezetői beosztásra, hogy ez nem egy kiváltság, amit most már kikérek magamnak, hanem felelősség és egyben lehetőség arra, hogy az Urat és embertársaimat szolgáljam. Presbiterként szeretném elsősorban, hogy úgy gyarapodjak Isten kegyelméből lelkiekben, hogy jó példa legyek gyerekeimnek, az ifjúságnak és általában a gyülekezeti tagoknak. Boldog volnék, ha megvalósíthatnám azt a célt, amiért elvállaltam a megbízást, hogy: ne csak hallgatója legyek Isten Igéjének, hanem egy parányit tegyek is Isten Országa épülése érdekében, szem előtt tartva, hogy Jézus Krisztus feladatot osztott ránk, mint egykor a tanítványokra. Remélem, hogy megfelelőképpen tudok majd kapcsolatot fenntartani a rám bízott körzetben a gyülekezeti tagokkal. Ugyanakkor szeretnék Istennek tetsző munkát végezni a Jakab bizottságban - a Munkaköri leírásokért és az alkalmazottak munkájának kiértékeléséért felelős bizottságban is. Nagyon sok konkrét célt még nem szeretnék magam elé kitűzni, ugyanis újoncként előbb sokat kell még tanulnom e szerepkörben. Megragadom az alkalmat, hogy személyes üzenetemet is átadjam gyülekezetünk tagjainak: Higgyük el, hogy Isten mindenben és mindenkor a javunkat akarja. Ne legyünk lázadóak, kíváncsiak, elégedetlenek, aggodalmaskodók, hanem tegyük mindig szorgalommal és hűséggel azt, ami a feladatunk. Az Úrnak mindig gondja van ránk és előbb vagy utóbb megmutatja nekünk, hogy miért kellett azoknak megtörténni, amik kedvünknek ellenére voltak. Isten áldja kedves mindnyájukat! ∗∗∗ Debreczeni I. Ágnes vagyok, 67 éves és immár nyugdíjas asszisztensnőként élek. Régtől ehhez a gyülekezethez tartozom, de csak 4 éve teljes szívvel és lélekkel. Mint sok lelkészgyermek keresgéltem a helyet, az embert, azt a fontos rezdülést, ami a lehorgonyzáshoz nekem elengedhetetlen. A keresztkérdések sorozat kihirdetésekor, a karzatban ülve, megszólított az Úr és olyan váratlanul, de olyan természetesen küldött el erre az én Istenem, hogy az istentisztelet után rögtön feliratkoztam ezekre az alkalmakra. Azután csak ez a templom és ez a közösség lett a biztos hovatartozás helye számomra. 8


Diakóniai vonalon vállaltam szolgálatot és biztos evégett kért fel a tiszteletes úr a presbiterségre. Továbbra is diakóniai vonalon tevékenykedem tovább, így tagja vagyok a presbitérium diakóniai bizottságának januártól. Egy Végh Tamás gondolattal fejezném be bemutatkozásomat, ami remélem a kedves olvasóknak is kincset rejt magában: „Annyi mindenre kell figyelnünk a mindennapi életünkben. A hívő élet lényege, hogy Jézust nem szabad elveszíteni szem elől. Amíg Ő megvan nekünk, addig nekünk is jó dolgunk van. Mert az új élet nem elmélet, nem technika, hanem Jézus jelenléte az ember életében!” ∗∗∗ Páskuj András vagyok, 29 éves. Garanciás ügynökként dolgozom a Skoda szerviznél. A Kövesdombi Református gyülekezet tagja vagyok, amióta templomunk felépült. Ide járok rendszeresen istentiszteletre szüleimmel és testvéreimmel együtt. Ugyanakkor részt veszek az ifjúsági közösség alkalmain is. Legelőször 3 évvel ezelőtt kértek fel a presbiteri szolgálatra, de úgy ereztem, hogy még nem vagyok érett ekkora felelősség elvállalására. 2014 őszén, amikor másodszor is felkínálták a presbiteri szolgálatot, végül igent mondtam. Jelenleg a pénztárellenőrző bizottságban tevékenykedem. Szeretnék így is szolgálni Istenünknek, Jézus Krisztusnak a vezetése alatt. Ugyanakkor szeretném, ha presbiteri munkám megfelelne a gyülekezet illetve a református egyház elvárásainak. Köszönöm ezúton a gyülekezet bizalmát, hogy a presbitériumba beválasztott.

KÜLMISSZIONÁRIUSAINKTÓL: A hegedű és a Krisztusi szeretet szimfóniája Márciusban Dr. Dobos Ágoston békésszentandrási református lelkipásztor, a magyarországi OM alapítvány kuratóriumi tagja valamint Pál Sándor, a Magyarországi Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke látogattak meg bennünket. Bepillantást kaptak a szolgálatba és a két hét itt tartózkodásuk alatt Dr. Dobos Ágoston a látottakról, tapasztaltakról jegyzeteket készített, amiből alább következnek részletek: 9


“Festői ország, érdekes ételek, színes viseletek, zsúfolt közlekedés, iszonyatos por, hatalmas szegénység, barátságos emberek, rengeteg gyerek.” –első benyomások. De Dobos Ágoston a néhány hetes missziós útján szintén bekapcsolódott a sokszínű ország vérkeringésébe a maga egyszerű eszközeivel. Erről így írt: „Péter apostollal szólva: aranyam és ezüstöm nincsen, ezért azt adtam, amim van. Magammal vittem a hegedűm. A misszionárius gyerekeket azzal szeretgettem meg, hogy kipróbálhatták a hangszert, a misszionárius családok istentiszteletén pedig beálltam a dicsőítő csoportba. Jártunk az egyik missziós társaság AIDS-házában is, ahol szintén játszottam a kezelés alatt álló betegeknek.” De nemcsak a zene gyógyító erejével szolgált, hanem bizonyságot tett Jézus Krisztusról is. Gyakori, hogy misszionáriusok turistaként hirdetik az evangéliumot a hegyek lábánál fekvő falvak lakóinak. „Részt vehettem egy ilyen trekkingen magam is Pál Sándorral, a Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnökével, aki ezúttal magánemberként jött erre a missziós útra és Szabó Attilával. Egy faluban anyanyelvi evangéliumi füzeteket árultunk, mivel nem lehet ingyen osztogatni keresztyén iratokat, hiszen az hittérítésnek minősül. Ezután szóba elegyedtünk a helyiekkel, akik közül meglepően sokan tudnak angolul is. Az elmúlt években többen átadták az életüket Krisztusnak ezekben a falvakban. A misszionáriusok beszélnek a helyiek nyelvén, látogatásunk alkalmával is találkoztunk olyan családdal, aki később Bibliát kért tőlük. Az ottani magyarok szerint a változás lehetőségét és Isten irgalmát vittük közel hozzájuk. Egy nepáli lelkipásztort kérdeztem, miért terjed a keresztyénség náluk annyira, hiszen javarészt hindu emberek térnek át. Magától értetődő természetességgel válaszolta: megérzik, hogy itt az igaz Istent imádhatják. Idegen isteneknek adott bálványáldozat, véres áldozat, virágáldozat, füstölőáldozat és hangáldozat helyett Jézus Krisztust kezdik dicsőíteni, mert felismerik, hogy Ő az egyetlen és valódi Megváltó.” Bár Nepál többségében hindu vallású ország, nagy buddhista zarándokhellyel is rendelkezik. Ide szintén kijárnak keresztyén missziós csapatok, hogy Jézus Krisztusról beszéljenek. „Bizonyságot tehettem én is a hazánkból és NyugatEurópából odalátogató turistáknak. Ezek az emberek lelki zarándoklatra 10


mennek ki, hogy a lámáktól megvilágosodást nyerjenek. A nepáli keresztyének ugyanakkor arról számoltak be, hogy a buddhisták kevésbé fogékonyak az evangelizációra, hosszú kapcsolatépítő munkára és igaz barátságra van szükség ahhoz, hogy elhangozhasson az evangélium.” Egy hindu bráhmin, azaz előkelő család keresztyén tagjával is többször beszélgetett a lelkipásztor. „Az, hogy a legmagasabb kasztba tartozó család egyik tagja keresztyénné lett, az olyan jelentőségű, mint amikor annak idején a szovjet kommunista pártban valaki megtért. A bráhminok érdeke leginkább, hogy a hinduizmus vallása és életfilozófiája fennmaradjon, mert ez biztosít nekik legitimitást a felsőbbrendűséghez és a jóléthez. Ha a keresztyénség túlságosan elharapózik, leginkább ők azok, akik a hindu szélsőségeseket támogatják abban, hogy vessenek gátat annak. Missziós szempontból szerte a világon az egyik legkevésbé elérhető csoport a bráhminok kasztja. Valahogy olyan az ottani keresztyének helyzete, mint egykor a Római Birodalomban élőké: pogány és bálványáldozati közegben egy kicsiny, élettel teli mag az ő közösségük. Bennük ott van az első szeretet, amelyhez nekünk, magyar keresztyéneknek is vissza kell térnünk.” Egy keresztyén leprakórházba is ellátogatott Dobos Ágoston. Nagyapja volt a lepramisszió magyarországi megalapítója. A misszió hazai ága ma már nem kötszerekkel, hanem pénzadománnyal segít a rászorulókon szerte a világban, hiszen az elvámoltatás jelentős költséget emésztene fel. Még mindig sok millió leprás él a világban. „Bizonyára szerte a világon vannak rendkívül lesújtó, szívszorongató látványt nyújtó lepratelepek. Az a keresztyén misszió által fenntartott kórház, ahol mi jártunk, földi paradicsom benyomását keltette. A poros, büdös, szemetes fővárosból félórás autózással fölkanyarog az ember a hegyekbe, az élet gondjai fölé, ahonnan csodálatosan látszanak a 7-8 ezer méteres csúcsok körben. Idilli csönd, madárcsiripelés, csodálatos növények ölelésében helyezkednek el a kórház épületei. A kórtermek és a betegágyak egy európai kórházhoz képest igencsak kezdetlegesek és régiek, de ápoltak, tiszták. Találkoztunk olyan, kezelés alatt álló leprás betegekkel, akik elvesztették a 11


végtagjaikat vagy az orrukat, de mindannyian útban vannak a rehabilitáció felé, és él bennük a remény, hogy jobbra fordul a sorsuk. A teljes gyógyulás mindig attól függ, milyen stádiumban vannak, amikor megkezdődik a kezelésük. Ha valakit időben diagnosztizálnak, maradéktalanul kigyógyulhat a betegségből, különösebb károsodás nélkül. A kezelés alatt álló leprások egyébként nem fertőzők.” „A misszionáriusok életkörülményei meglehetősen spártaiak – tette hozzá a lelkész - villany csak néhány órán át van a lakásokban, legtöbbször hideg vízben fürdenek, mert a háztetőre kitett víztartályokat nem mindig melegíti fel eléggé a nap, és fűtés sincs a nepáli lakásokban. Fel kell készülniük arra is, hogy bármikor földrengés lehet, ezért a házak több pontján sípok vannak elhelyezve, hogy ha bárkit maga alá temetne az épület, jelezhesse, hogy életben van.” Tapasztalatait Dobos Ágoston a következőképpen összegezte: „Aki missziós útra vállalkozik, Krisztusnak engedelmeskedik. Valamennyi evangéliumban és az Apostolok cselekedeteiben egyaránt megtaláljuk Jézus felhívását, hogy tanúskodjunk Róla és tegyünk tanítvánnyá minden népet. Az Úr szavait – lesztek nekem tanúim Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában és a föld végső határáig – az Apostolok cselekedeteiről írt könyv fényében nem úgy kell értelmeznünk, hogy városról-városra kell haladnia a missziónak: ha majd egyik városban mindenki megtért, rá lehet térni a következőre. Egyrészt ilyen állapot nincs, másrészt sokkal inkább szimultán előrelépésről van szó, vagyis az egészséges keresztyén spiritualitás figyelmet szentel a hozzá közelállóknak és a távollevőknek is.”

Isten áldása Isten áldása a gyermekáldás olvashatjuk az Szentírásban. Tíz év házasság után babát várunk! Amikor e sorokat írom, Csilla 11 hetes áldott állapotban van. Isten nagy-nagy ajándékának tekintjük ezt a babát! Köszönjük, mindazoknak az imáit, akik ezért is felkiáltottak Istenhez miérettünk. Sok-sok imameghallgatás eredményeként érkezik ez a baba. Itt Nepálban is sokan imádkoztak ezért meg otthon is. Hála legyen azért, hogy egy hűséges Istenünk van! 12


Imádkozzatok, kérlek az alábbiakért: – a tibeti és támáng falvakban élőkért, akik hallották az evangélium üzenetét, hogy befogadják a szívükbe és életük megújuljon – Dr. Dobos Ágostonért, hogy Magyarországon Isten általa misszióba szólítsa a magyarországi gyülekezeteket. – A Timothy trekk képzés befejező részéért, hogy sikeresen zárhassam le ezt a képzést – a pici új életért, amely már 11 hetes valamint Csilla egészségéért a várandóság ideje alatt – a Joshua Training Course képzés résztvevőiért, hogy az egyéves képzés alatt tanítványokká legyenek. – Csilláért, hogy a dolgozatot elkészíthesse és leadhassa a Tribuwan egyetemen (Május vége a határidő) Testvéri szeretettel Szabó Attila és Csilla, nepáli misszionáriusaink

BELMISSZIÓS LEHETŐSÉG: Teljes időnket az Evangéliumnak! Schuller Zoltán, gyülekezetünk pótpresbitere és felesége, Csilla, három gyermekükkel aktívan részt vesznek gyülekezetünk életében. Istentől kapott elhívásuknak a missziós munkát tekintik, ezen belül is azt, hogy olyan gyerekeknek és fiataloknak hirdessék az evangéliumot, akik nem járnak templomba, és nem adódna másként lehetőségük megismerni életünket megújító Megváltónkat. - A kövesdombi gyülekezetet kértétek meg, hogy - akár a Szabó házaspár esetében - kiküldő gyülekezetetek legyen. Miért éppen ránk esett a választásotok? - A kövesdombi gyülekezet az a hely, ahol otthonra, testvéri közösségre találtunk. Nagyon jól érezzük magunkat itt, ezért természetes volt, hogy a kövesdombi gyülekezetet kérjük meg, hogy támogasson bennünket a missziós munkánkban. - A munkátoknak csak egy része történne a gyülekezetben, a nagyobb része a gyülekezeten kívül. Miért tartjátok fontosnak ezt a „kinti” szolgálatot? - A kövesdombi gyülekezetben nagyon jól meg vannak szervezve a különböző csoportok (vallásóra, ifjúsági órák stb.). Mi úgy látjuk, Isten arra hívott el bennünket, hogy azokhoz a gyerekekhez, fiatalokhoz, felnőttekhez is vigyük el az Evangéliumot, akik nem járnak sehova, nincs kapcsolatuk gyülekezetekkel. 13


Különböző módokon próbáljuk ezt megvalósítani: óvodákba járunk be rendszeresen tanítani, iskolákban ünnepi klubokat tartunk (karácsony, húsvét), hetente egyszer otthonokban tartunk gyerek-alkalmakat, nyáron pedig szabadtéri evangélizációkat és táborokat szervezünk. Mindezek mellett, ott ahol szükség van, szeretnénk a gyülekezeti munkába is besegíteni. - Miben tudna a gyülekezetünk segíteni benneteket?

- A missziói munka mindig is szellemi harcokkal jár, a gonosz sokszor támadja egyéni, családi életünket és szolgálatunkat, hogy megakadályozzon abban, hogy Isten munkáját véghezvigyük. A gyülekezet ezért a leginkább abban tud segíteni, ha imádságban hordoz bennünket, és a nehézségek idején mellettünk áll. - A feleségeddel együtt mindketten a gyerek és ifjúsági munkát érzitek hivatásotoknak, olyannyira, hogy a szakmátokat is feladtátok. Három gyereketek van. Emberileg ez a döntés teljes anyagi kiszolgáltatottságot is jelent. Hogyan fogjátok tudni eltartani a családot? - Igen, azért, hogy hatékonyabban tudjuk szolgálni, mindketten feladtuk a munkahelyeinket és teljes időnket erre a szolgálatra szántuk. Mivel ez a munka elsősorban az Úré, Aki elhívott bennünket, hisszük, hogy Ő gondoskodni fog a családunkról is, ami az anyagiakat illeti. Ő meg tudja indítani az emberi szíveket, hogy erre a munkára adakozzanak, mert „mi mindnyájan Isten munkatársai vagyunk.” (az interjút Deé Lukács Éva presbiter készítette) 14


HA GYERMEK VOLNÉK, EZT KÉRNÉM (gondolatok gyereknapra) Ne vegyél nekem olyan dolgokat, amelyekre te kedves szülőm hiába vágytál. Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni mindent nekem, amire fáj a fogam. Néha csak azért kérek, hogy lássam hol a határ! Add nekem az idődet! Játssz velem, mesélj nekem, készítsünk együtt sütit. Összetartozásunk érzését ez erősíti meg bennem. Ezután, ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd. Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok. Kérdezd meg mi történt az iskolában. Érdeklődj arról, hogy oldom meg a feladataimat. Bátoríts választásaimban. Dicsérj meg, ha megérdemlem és terelj jó útra, ha tévedtem. Higgy nekem és bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem fogok letérni a helyes ösvényről. Magyarázd el nekem, mit kell tennem, ha rossz útra tévedek. Figyelmeztess a rám leselkedő veszélyekre. Szeress és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok. Mutasd ki a szereteted még abban az esetben is, ha nem tetszik a viselkedésem. Mondd sokszor, hogy szeretsz engem! Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz engem, bármi történjen is. Bocsáss meg nekem, amikor vétkeztem. Fejezd ki megértésedet tévedéseimkor. Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre. Engedd meg hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget. Javíts ki, mond el, ha tévedtem, de soha ne tedd ezt mások előtt. Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne testvéreimhez. Büntess, ha rosszat teszek. Mond el, ha megbántottalak. Máskor ismerd el, ha jót cselekszem. Ne parancsolj nekem, kérj tőlem inkább. Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal! Figyelj rám, ha meg szeretnék veled beszélni valamit. Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim és aggodalmaim. Tiszteld a bánatomat, fájdalmamat és az aggodalmamat. Megígérem, hogy meg tanulok viselkedni, és mondani fogom, hogy bocsáss meg, hogy köszönöm, hogy kérek szépen. De mondani fogok majd mást is később, például, hogy: nagyon szeretlek benneteket, és hálás vagyok Istennek, hogy ti a szüleim vagytok! (ismeretlen szerző) 15


A kövesdombi református „Halleluja”gyülekezeti énekkarról 2007 nyarától vagyok a Marosvásárhely Kövesdombi Református Gyülekezet orgonista-kántora. 2015 január elsejével kezdődően immár a gyülekezet karnagya, kórusvezetője is. A „Halleluja” néven ismert gyülekezeti énekkar immár 15 éve működik és szolgálataival hozzájárul a lélekemelő, Istent dicsőítő énekek megszólaltatásában. Jelenleg 22 tagból áll, a karvezető személyének cseréjével a tagok is részben cserélődtek. Régiekből lemondtak páran, de újak csatlakoztak, társultak. Ez egy természetes folyamat, ha személyi cserék vannak a közösségekben vagy a gyülekezetekben és a kövesdombi gyülekezet énekkara sem lehet e folyamat alól kivétel. Szívemből remélem, hogy a közeljövőben jól éneklő hittestvérekkel fog még gyarapodni és gazdagodni ez a közösség! Annak a gyülekezeti tagnak, aki Isten szeretetét és bűnt megbocsátó kegyelmét megtapasztalhatta, hálával van tele a szíve az Úr Jézus Krisztus iránt. Egyúttal keresi azon lehetőségeket, hogy miként is tudna szolgálni Teremtő Urának és Megváltójának. Drága testvérem, az nem is kérdés tehát, hogy van hely bőven az énekkarban! A Bibliában azt olvashatjuk: ”Az aratnivaló sok, de a munkás kevés”. Ha az éneklés talentumát kaptad Istentől, őszintén kérlek, hogy ne rejtsd el e kincsedet, mert számon kéri majd tőled az Úr, ahogy tőlem is, hogy mit tettünk a kapott talentumokkal. Mik a terveim a jövőre nézve? Azt szeretném, hogy gyülekezeti énekkarunk szolgálatkész legyen „alkalmas és alkalmatlan” időben. Szeretném, ha az éneklés fontossága és szépsége megerősödne tudatunkban, hittestvéreink körében. Szeretném, ha az énekkar képes lenne arra, hogy szolgálatot vállaljon nem csak nagy ünnepekkor, hanem közönséges vasárnapokon is, amikor például az istentiszteleten bemutatna a gyülekezetnek egy-egy olyan zsoltárt az énekeskönyvből, amit soha nem hallani, mert a gyülekezet nem ismeri. De más alkalmak is szóba jöhetnek, hiszen lehetőség van bőven, csak lássuk meg és keressük azokat. Természetesen alkalmasságunk is fontos, kottaolvasókká kéne nevelkedjünk, tudva azt, hogy bizonyos adottságokkal kell rendelkezzen, aki e szép szolgálatot elvállalja. Szeretném továbbá, ha önszerveződésre is alkalmas lenne karénekeseink közössége és képviseltetné magát az énekkarban minden felnőtt korosztály. Mindezekben segítsen Isten bennünket! (Tyukodi Attila kántor-karnagy) 16


ESEMÉNYNAPTÁR • Karácsonykor Lázár Eszter Csenge, a budapesti református teológia hallgatónője volt az ünnepi legátusa gyülekezetünknek. • Január 25 és 31 között mi is megtartottuk az Egyetemes Imahetet. Ennek a hétnek a különlegessége volt, hogy a gyülekezetünk tagjaitól bejött imakérésekért könyörögtünk minden istentisztelet végén kiscsoportokba rendeződve. Az imahetet egy böjttel összekapcsolt imalánccal folytattuk húsvét szombatjáig és így az imakéréseket egyéni imádságba foglalta az imahét után is önkéntes alapon több tíz gyülekezeti tagunk. • Minden hónap első és harmadik vasárnap este imaórát tartunk. Ezeken az alkalmakon az imaperselybe beérkezett kéréseket visszük Isten színe elé. Ezúton bíztatunk minden gyülekezeti tagot, hogy: akinek van imakérése helyezze el azokat egy papírra felírva a fő kijáratnál elhelyezett színes imaperselybe. Köszönjük! • Február 15-én került sor a városszintű „Házasság hete” ökumenikus rendezvénysorozat záró alkalmára a Kövesdombon. Így templomunkban szolgált Pap László római katolikus lelkipásztor, aki beszéde során szívünkre helyezte Márton Áron püspök gondolatait is a családról valamint a gyereknevelésről. • Április 19-én tanúi lehettünk a Konfirmációnak, amikor 27 ifjú tett bizonyságot hitéről és esküdött hűséget a mi Urunknak valamint megfogadta, hogy református egyházunk felelősségteljes tagja lesz mindhalálig. • Április 23-26 között Seelbachból meglátogattak a németországi testvérgyülekezet képviselői.

HÍRDETÉSEK: • Az idén először GYÜLEKEZETI CSENDES NAP lesz JÚNIUS 6-án a bucsini táborhelyünkön. Részletes programért kérjük, érdeklődjenek az irodán! • Gyülekezetünkben az idén is szervezünk több tábort és gyerekprogramot a nyári vakáció idején. Az alábbiakat szeretnénk a gyülekezet figyelmébe ajánlani: • JÚNIUS 29- JÚLIUS 3: Nyári vakációs Bibliahét gyermekeknek (helyszín: a templom) • JÚLIUS 13-17: Vallásórás gyermekek tábora (helyszín a Bucsin) • JÚLIUS 20-27: Cserkésztábor 12 éven felüli gyermekeknek (a budapesti testvérgyülekezetünk szervezésében) Szeretettel várunk minden érdeklődőt, részletes információért kérjük, forduljanak az irodához. • Értesítjük kedves testvéreinket, hogy gyülekezetünk irodája többé nem elérhető Romtelecom telefonon. Az érvényes telefonszámunk: 0365 – 410692 (RDS szolgáltató) 17


Köszönjük az eddigi egyházfenntartói járulékokat, valamint az adójuk 2%-nak átutalását a Kövesdombi Református Egyház javára. A Kőlap továbbra is adományokból tartja fenn magát! KERESZTELÉS 2014.XII.21. – 31. valamint 2015.I.24. – IV.26. között: Szakács Henrietta Beatrix Almasan Lara Salac Anita Stefania Tanászi Tünde Stefánia Bakó Gáll Csaba Szabó Erika Izabella Kiss Magor Maki Hanna Adrienn Margandai Ilona (felnőtt) Bajcsi Adrienn Halmen Dorka Dali Gergő ESKETÉS 2014.XII.21.

Fülep Zoltán és Orbán Mária Zita TEMETÉSEK 2014.XII.6 – 31. valamint 2015.I.5 – IV.23. között: Páll János 71 éves Andrási Erzsébet 79 éves Nemes Sándorné sz. Domahidi Ágnes 73 éves Benke Józsefné sz.Imecs Rózália 91 éves Erős Jánosné sz. Barabás Éva 88 éves Sütő Lajosné sz.Kiss Jusztina 88 éves Vajda György 77 éves Szász Róza 70 éves Nagy Ferenc 81 éves Éltető János 77 éves Horváth Levente 47 éves Incze Sándor 64 éves Hints Sándor Miklós 38 éves Gál Antalné sz.Balizs Anna 90 éves Cseh Csabáné sz.Nagy Gizella 72 éves Szilágyi József 74 éves Szekeres Árpádné sz. Szabó Margit 79 éves Fülöp Lajosné sz. Tamás Irén 80 éves Gerőcz László 78 éves Kilyén Dénesné sz.Szász Ilona 79 éves Súgó Antal 67 éves Nagy András 69 éves Elnézést kérünk, hogy a tavalyi Kőlapból sajnálatos módon kimaradt az utolsó útjukra kísért testvéreink névsorából Szakács Mikes Zoltán 72 éves férfitestvérünk. Ezúton szeretnénk megemlékezni róla és a családjának vigasztalást kívánni! 18


KONFIRMANDUSOK 2015.IV.19: Birtalan Blanka Bükkösi Barbara Bükkösi Orsolya Deé Lukács András Gergő Demeter Andrea Lonetta Demeter Izabella Iringó Farkas Bence

Neagoi Bernadett Nagy Éva Andrea Nedelka Nóra Boglárka Nehéz Mózes Rolland Ogleja Lidia Krisztina Orbán Áron Pásztor Kende Ferenc

Fazakas Orsolya Gáll Kristóf Csaba Kelemen Nándor Kis Krisztián Szilárd Jére Anett Márton Kincső Miklea Bíborka

Pompel Hanna Timea Ruszi Blanka Izabella Suba Gellért Miklós Szép Martin Tőkés Bence Vajda Bernadett Henrietta

Az idén első ízben szeretnénk ezeknek a fiatal gyülekezeti tagjainknak valamint a most elsőéves konfirmandusainknak is tábort szervezni JÚLIUS 6-10 között Magyarózdon. 19


2. Drága Szentlélek, jöjj, Szabadítónak jöjj! (2x) Jöjj, és szabadíts meg, jöjj, és vigasztalj meg! Drága Szentlélek, jöjj, Szabadítónak jöjj! 3. Drága Szentlélek, jöjj, Bátorítónak jöjj! (2x) Jöjj, és erősíts meg, jöjj, és szabadíts meg! Drága Szentlélek, jöjj, Bátorítónak jöjj! 4. Drága Szentlélek, jöjj, Újjáteremtőnek jöjj! (2x) Jöjj, tüzed éleszd fel, jöjj, és erősíts meg! Drága Szentlélek, jöjj, Újjáteremtőnek jöjj!

20


A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XVII. évf. 1. sz., május

Recommend Documents