A létesítményi és önkéntes tűzoltóságok járműállományának megfelelősége és fejlesztési irányai a beavatkozási feladatok tükrében. A címben meghatározott - a Létesítményi és Önkéntes Tűzoltóságok Országos Szövetségébe tömörült – tűzoltóságok alapvetően eltérő feladattal, más és más pénzügyi, szervezeti háttérrel végzik feladatukat. Ezen különbségek alapján más és más határozható meg, mint a műszaki fejlesztés leghangsúlyosabb, legfontosabb kérdései. A létesítményi tűzoltóságok technikai fejlesztésének fedezetéül szolgáló pénzügyi háttér egyéb tényezőktől függetlenül, kizárólag a fenntartó – vagy fenntartók – lehetőségeitől és döntéseitől függ. Ezek a gazdálkodó szervezetek a biztonságot is gazdasági alapon vizsgálják és biztosítják, ezért jármű és egyéb eszközbeszerzéseik során rendkívül érzékenyek a költséghatékonyságra. Más és más szakmai elvárásokat támasztanak a védett létesítmény – vagy létesítmények – technológiai, területi és szervezeti felépítéséhez igazodva. Határozottan megfogalmazódik a legkorszerűbb műszaki megoldások, oltóanyagok és beavatkozási taktikák bevezetésének gyors, szinte naprakész igénye. Készek forrást biztosítani a biztonságtechnikai, gazdasági szempontból előnyös megoldások bevezetésére, ugyanakkor rendkívül érzékenyek eszközeik megbízhatóságára és az általuk fenntartott beavatkozó erők és eszközök egyenletesen magas színvonalú kimenő teljesítményére.
A létesítményi tűzoltóságok általában speciális feladataikból fakadóan a kommunális célokra gyártott, általános alkalmazású járművektől eltérő követelményeket támasztanak. Más oltóanyag arányokat, teljesítményeket, műszaki megoldásokat várnak el járműveiktől, valamit egészen különleges igényeket fogalmaznak meg. Másutt ismeretlen eszközöket, járműveket tartanak készenlétben és gyakran az általánosan alkalmazott járműveket is máshogy, eltérő körülmények között használják. A fenntartó létesítmények a nagyobb finanszírozási készség mellett rendkívül érzékenyek a tűzoltóságuk fenntartásával összefüggő gazdasági követelményekre és lehetőségekre. A készenlétben tartott eszközöket és létszámot nem csak rendkívüli események bekövetkeztekor, de a normál üzemmenet mellett is alkalmazni kívánják, javítva ezáltal az elhárító szervezet költségegyenlegét. A vázolt körülmények eredményeként megállapítható, hogy általában a létesítményi tűzoltóságok járműbeszerzései rugalmasabbak, így ezen szervezeteknél legnagyobb a új, korszerű megoldások iránti nyitottság és igény.
Nem meglepő tehát, hogy a legkorszerűbb és legkülönlegesebb műszaki megoldások is a létesítményi tűzoltóságoknál jelennek meg elsőként. Így például: 1%-os bekeveréssel alkalmazható oltóhabok és ezek alkalmazására alkalmas bekeverő rendszerek, CAF oltóhabok és képző rendszerek, Nagyteljesítményű habbaloltó járművek és cserefelépítmények, Vegyi elhárító tartályos cserefelépítmények, Kölönleges oltóanyagok alkalmazása (pl. széndioxid) Az önkéntes tűzoltóságok alapvetően más pénzügyi és szervezeti környezetben működnek. Beavatkozási feladataik – a területi sajátosságoktól elvonatkoztatva – nagyon hasonlóak a szintén kommunális feladatot ellátó hivatásos tűzoltóságokéhoz. Esetükben a legfontosabb és legjelentősebb különbségek a működési forma eltérőségéből és a szűkös pénzügyi forrásokból adódik – különösképpen a feladatellátás nagyértékű technikai eszközigényére. Az eddigiekből kitűnik, hogy míg a létesítményi tűzoltóságok esetében a speciális feladatból fakadó különleges technikai elvárásoknak való megfelelőség és a költséghatékony megoldások igénye a meghatározó, addig az önkéntes tűzoltóságok esetében a járműhöz jutás pályázati rendszerének működésétől függ a beavatkozási feladatoknak való megfelelés. A szakmai megfelelőség Húsz ország, két millió regisztrált tűzesetének a feldolgozása során az alábbi adatokat kapták: -„A tüzek 65 %-át az elsőnek beavatkozó egység 1-2 fő, 1 vízsugárral, - 13 %-át 2-3 vízsugárral oltja el, melyhez 1 tűzoltó jármű elegendő. - Csak a tűzesetek 2%-nak oltásához használnak 1-nél több gépjárművet, illetve 3-nál több vízsugarat.” A pályázati rendszer nem fordít kellő figyelmet: - A segítségre érkező erők elérési idejére, ami alapvetően határozza meg az ellátottság mértékét. Tudjuk, hogy a nagy oltási teljesítményű, az eszközök széles választékát mozgató és ezáltal nagyméretű és tömegű első beavatkozó járművek, a vonulási távolságok és az útvonal jellemzőitől függő mértékben, de percekkel később érkeznek a helyszínre és avatkoznak be elsőként. Ennek és a fenti adatoknak tükrében kijelenthetjük, hogy kisebb, fürgébb gyorsbeavatkozó gépjárművek a gyengébb oltási teljesítmény ellenére, alacsonyabb vonuló létszámmal ugyanolyan, vagy nagyobb eredményességgel avatkozhatnak be mint a nagyteljesítményű gépjárműfecskendők. - A védett terület (település) veszélyességére. Minden település előre meghatározható módon, mérhető paraméterekkel besorolható veszélyeztetettség szerint. Kiindulva abból, hogy maga a tűzoltói szervezet az ember védelmében jött létre, valamint abból, hogy a tűzesetek, műszaki mentések valamilyen emberi tényező következményei, megállapítható, hogy az emberek (lakosság) számának emelkedésével arányosan nő a beavatkozási igények száma. Hasonlóképen jól
alkalmazható mérőszám lehet az épületek száma, de a területi sajátosságok együttesen jellemzik a terület veszélyességét. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az emberek nem egyforma településeken laknak, a tűzoltó szervezet felépítésénél először a település tűzvédelmi veszélyeztetettségéből kell kiindulni. Technikailag, felszereltség szempontjából nem mindegy, hogy egy település síkságon, a hegyekben, forgalmas autópálya mellett, vízhiányos területen, ipari vagy mezőgazdasági, vagy üdülő övezetben helyezkedik el. Javasoljuk: - A fenti két jellemzőn alapuló besorolási rendszer felállítását. A szakmai kategorizálás eredményeként a terület veszélyessége alapján határozható meg a biztosítandó elsődleges beavatkozó szerállomány – és létszám – összetétele, valamint az elsődlegesen beavatkozó erők kötelezően biztosítandó elérési ideje. (Hasonló rendszer működik Hollandiában, ahol a követelményrendszer egyaránt alkalmas a létesítményi és a kommunális tűzoltóságok fenntartására vonatkozó kötelezettségek meghatározására. Általánosan igaz, hogy nem határozza meg a fenntartandó tűzoltóság működési formáját, „csupán” szakmai követelményeket támaszt – az elérési idő mellett a beavatkozási teljesítményekre is. A legnagyobb veszélyeztetettségű területeken a 6 perces elérési időt követeli meg.) - Javasoljuk az önkéntes tűzoltóságok által készenlétben tartandó járművekre vonatkozó szabályozás felülvizsgálatát. Szakmailag nem megfelelőek és indokoltak a 119/1996 (VII. 24.) Kormányrendeletben megfogalmazott elvárások. Többek között nem teszik lehetővé kisebb, korábbi beavatkozásra képes, forgalmi dugóban vagy éppen erdei utakon is mozogni képes járművek készenlétbe állítását. A kedvező beavatkozási tapasztalatok ellenére alkalmatlannak minősíti azokat a beavatkozó szereket, melyek nem felelnek meg a középkategóriájú járművekre vonatkozó követelményeknek. - Csökkenteni kell a gépjárműfecskendőknél általánosan megkövetelt oltási teljesítményeket, hiszen a túlzott követelmények a gyorsabb kiérkezést és beavatkozást korlátozzák. A fehér foltok és vonulási távolságok csökkenésével az első beavatkozó egység korábban a helyszínre érkezve kisebb kiterjedésű eseménnyel találja szemben magát. Nem indokolt hatalmas oltási teljesítményekre képes (pl. nagy szivattyú és habbaloltási teljesítmény, vízágyú) járművek készenlétben tartása, ami a beszerzési költségek csökkenését is eredményezi. Nagyobb eseményeknél a segítségnyújtásra érkező környező tűzoltóságok, valamint a nagyobb területen (országosan) vonultatható megyeszékhelyi gépjárművek együttesen biztosítják a szükséges beavatkozási jellemzőket. Ezekben az esetekben nem csak a nagyobb oltási teljesítmény, de a beavatkozás létszámigénye is indokolja az erők összevonását. A járműbeszerzések rendszere: Nézzük, milyen módon kerültek az önkéntes tűzoltóságok által napjainkban használt gépjárművek a köztestületekhez:
-
-
-
Elavult, „keleti” gépjárművek o Korábbi – központi – beszerzésből o Állami, vagy Hivatásos önkormányzati tűzoltóságok „levetett” járművei o Németország egyesítése után a leselejtezett IFA gépjárművek ajándékba adása o Más szervezetnél (honvédség, létesítményi – vállalati tűzoltóság) leselejtezett tűzoltó, vagy tűzoltó jellegű járművek át- vagy eladása „Nyugati” használt gépjárművek o Testvérvárosi, vagy egyéb kapcsolatok révén átadásra kerülő jó állapotban lévő, de ott már leselejtezésre ítélt járművek ajándékba adása o Vásárlás (internetes, autókereskedések kínálata, vagy közvetlenül a tűzoltóság által értékesített járművek) Pályázati rendszerben beszerzett járművek (2002-től kiírt pályázatokon a hivatásos tűzoltósággal azonos gépjárműre lehet pályázni) Egyénileg beszerzett új gépjárművek Egyéni kialakítású járművek
Ez utóbbi két kategória létjogosultsága felvet bizonyos kérdéseket a pályázati rendszer megfelelőségét illetően. Mi késztethet egy tűzoltóságot arra, hogy a kedvező támogatási feltételek ellenére ne a pályázható járművek közül válasszon, hanem többszörös önrésszel külön úton induljon? A válasz egyszerű. Nem talált - felvállalható kompromisszumokkal - a működési feltételeinek és elvárásainak megfelelő pályázható gépjárművet. Az elavult „keleti” típusú járművek és a használt „nyugati” járművek szerepe a készenlét biztosításában elsősorban a rendelkezésre álló pénzügyi források szűkössége következtében jelentős. Gépjárműbeszerzés jelenlegi rendszere finanszírozási szempontból kedvező lehetőséget kínál önkéntes tűzoltóságok számára, hiszen 10%-os önrésszel korszerű, a hivatásos önkormányzati tűzoltóságokéval megegyező gépjárművekhez juthatnak. De valóban minden rendben van-e így? A finanszírozási oldalról a köztestületi tűzoltóságok kedvező helyzetbe kerültek, azonban továbbra sem kapnak támogatást járműbeszerzésre a beavatkozási feladatokat is ellátó önkéntes tűzoltó egyesületek. Elvitathatatlan, hogy ezek a szerveződések a hivatásos önkormányzati és önkéntes tűzoltóságok mellett a kommunális mentő tűzvédelem harmadik pillérjét képviselik. Azt a pillért, amely a legszűkösebb anyagi lehetőségek közepette leginkább igényelné a technikai eszközei fejlesztéséhez a külső támogatást. De térjünk vissza a köztestületi önkéntes tűzoltóságok kérdéséhez. A pénzügyi források mellett fontos kérdés az elérhető járművek alkalmassága. A pályázati rendszer jellemzően egy-két gépjárműfecskendő specifikációt hozott elérhető távolba az önkéntes tűzoltóságok számára. Valóban mindenütt egyformán alkalmasak ezek a járművek a tűzoltói munkavégzésre? A válasz egyértelműen nem. Belátható, hogy más járműalváz a legmegfelelőbb a szűk városi utakra, az autópálya vagy főút gyors aszfaltjára, a szűk erdei-hegyi utakra vagy éppen az alföld homokjára. A tűzoltótechnikát vizsgálva más és más teljesítmények vagy víztartály méretek a legmegfelelőbbek, hasonlóan a málházott további eszközök különféleségéhez. Határozottan meg fogalmazódik a felhasználó igényeinek való megfelelés szükségszerűsége, amely követelményt a pályázatok az eddigiekben nem tudták tükrözni.
Mi lehet a megoldás? A működési területnek leginkább megfelelő járművek készenlétbe állításához a végső döntést a feladatot, a működési körülményeket valóban ismerők kezébe kell adni. Kézenfekvő lehetőségnek tűnik a támogatandó beszerzések – szabályozott feltételekkel történő – helyi szinthez rendelése. A beszerzések tűzoltóságokhoz rendelésének legfontosabb előnye lehetne, hogy a feladatnak legmegfelelőbb járművek beszerzésére kerülne sor. Vitatható az ellenérvként használt állítás, miszerint az egyedi beszerzésnél csak a jelenlegi pályázati struktúránál magasabb beszerzési ár alakulhat ki. A közbeszerzés nehézkes túlszabályozottsága ugyanis zavarja, illetve felfelé szorítja a tenderek esetében az árakat. A járműállomány sokszínűsége következtében a szervizháttér, alkatrészellátás, időszakos felülvizsgálatok rendszere és kezelők képzése területén elkerülhetetlenül tarthatatlanná válna a jelenlegi színvonal. Sok tűzoltóságnál remek, jól alkalmazható, tűzoltóbarát járműveket eredményezhetne ez a megoldás, de valóban gépjárműfecskendőket akarnak-e tervezni a tűzoltók? Az így döntési helyzetbe hozott felhasználók nem mindig rendelkezhetnek kellő rálátással a lehetőségek teljes választékára. Annak egy-egy szegmensét ismerve az adott feladatra alkalmas, de a kedvező lehetőségeket csak részben kiaknázó járművek állhatnának csatasorba. Hogyan kombinálható tehát a beavatkozói igények érvényre juttatása a közelmúlt pályázati rendszerű beszerzéseinek előnyeivel? Alapvetően új szemléletre alapozva szükséges a gépjármű tendereket valamint a gépjárműbeszerzést célzó pályázatokat kiírni,s elbírálni. Az új szemlélet alapján a beszerzések menete a tűzoltó szövetségek szakmai bevonásával a teljes folyamatban: -A kiírás során hangsúlyosabban kell a különféle - és az ország bármely területén megjelenő – igényeket megfogalmazni. A tendert követően minden használati igényre és területre biztosítani kell a kompromisszumoktól mentesen megfelelő gépjárművek pályázhatóságát. Nem egyforma járművet kell minden tűzoltóságnak biztosítani, hanem a neki megfelelőt! - A tender kiírás valóban a használók igényeire épüljön, a tűzvédelem társadalmi szerveződéseinek – a tűzoltó szövetségek - segítségével.
- A tűzoltóságok által egyedileg kialakított formában elérhető járműkategóriákat is be kell vonni a pályázati rendszer körébe. A hivatásos önkormányzati és önkéntes tűzoltóságoknál is megtalálhatóak például kisebb, könnyű terepjáró gyorsbeavatkozó gépjárművek, ami ennek a változatnak a szükségességét igazolja. Az eddigiekben ezek a járművek csak helyi beszerzések és fejlesztések eredményeként állhattak készenlétbe.
- A gépjármű beszállítóktól meg kell követelni bizonyos fokú flexibilitást a málházott eszközök vonatkozásában. Biztosítani szükséges a felhasználók választási lehetőségét az elhelyezésre kerülő kisgépek, feszítő vágó eszközök, légzésvédő készülékek vonatkozásában. Ezen kiegészítő eszközök elhelyezésének szükségszerűségét csak a helyi adottságok (pl. szerállomány összetétele) alapján lehet megítélni. Biztosítani szükséges a későbbi felhasználó szervezetnél már alkalmazott eszközökkel való kompatibilitást. - Nem kategóriánkénti egy-egy győztes járműspecifikáció kihirdetését kell célul tűzni, (és ezzel elérhetővé tenni a támogatási rendszerben), hanem egy szélesebb választékot szükséges kiválasztani, biztosítva minden tűzoltóságnak – legyen az egyesületi vagy köztestületi formában működő önkéntes, vagy hivatásos önkormányzati – a számára megfelelő és biztonságosan használható járműveket. - A kiválasztott járműtípusok vonatkozásában elengedhetetlenül szükséges egy előzetes (a végső döntést megelőző) használati próba, ami a járművek vonulókész állapotában széleskörű csapatpróbák, vagy rövid időtartamú, de intenzív próbák formájában biztosítható. A tehergépjármű alvázak kitűnő tulajdonságai önmagukban nem garantálják a tűzoltó gépjárművek megfelelőségét! - A tűzoltók biztonságát ki kell emelni a tenderkiírás során! A szakmai megfelelőséget és használati biztonságot garantáló járműveket szabad csak kiválasztani. - A tender eredményhirdetését követően a győztes gépjárművek sorából a pályázó – későbbiekben készenlétben tartó – tűzoltóságra kell bízni a végső választást. Lehetőséget kell biztosítani a kiválasztást megelőzően a járművek – különféle, életszerű körülmények közötti –kipróbálására. Az elmúlt években a gépjármű gyártmányok kiválasztásánál nem fogalmazódtak meg kellő határozottsággal a beszerzést követő üzemeltetés és készenlétben tartás elvárásai. Több európai országban természetes igény a járműforgalmazók irányába követelményként meghatározott 24 órás mobil szerviz működtetése, a késedelem nélküli javítás lehetősége, a gyors alkatrészellátás biztosítása. Ma Magyarországon a folyamatos készenlét biztosítása érdekében, a meghibásodásokból fakadó kiesések csökkentésének igénye nem képezik a tenderkiírás részét. Biztosítandó ugyan a szerviz háttér, de az azt biztosító szakembergárda általában nem rendelkezik a szükséges különleges felkészültséggel az adott gyártmányra és típusra, nem biztosítottak a speciális szerszámok és felszerelések. A „gyorsjavításokat” és az ütemezett karbantartásokat, felülvizsgálatokat jellemzően azonos szakembergárda végzi. Így az előzetesen tervezett és megszervezett munkavégzések feszített időrendje következtében esetlegesen napokat csúszhatnak a szükségszerű javítások. Hatalmas űrt képez a csere alkatrész készlet hiánya, így akár gyorsan javítható hibák esetén is heteket tölt a gépjármű a készenlétből kivonva, a pótalkatrész megérkezéséig. Javasoljuk – a várható beszerzési költség emelkedés ellenére – a tenderkiírás során mobil szervízszolgáltatás és a gyors alkatrészellátást biztosítani kész raktárháttér felállítását követelményként megfogalmazni.
Összefoglalás A létesítményi tűzoltóságok járműállománya a jövőben is elsődlegesen az egyedi igényeken fog alapulni. Általánosságban megállapítható, hogy ezek a szervezetek nyitottak a legkorszerűbb fejlesztések bevezetésére, de a gépjármű gyártók számára a legnagyobb kihívást a gazdaságos, de különleges igényeknek való megfelelés jelenti. Módosítani szükséges a kommunális területek szükséges védelmét meghatározó módszert, szakmai követelményrendszert kell felállítani. A biztosítandó kiérkezési időt és beavatkozási teljesítményt egyaránt a védett terület veszélyességi jellemzői alapján kell meghatározni. Az önkéntes tűzoltóságok járműveivel kapcsolatos elvárások nagyon hasonlóak az azonos területi adottságokkal szembesülő hivatásos önkormányzati tűzoltóságokéval. A járműbeszerzések jelenlegi rendszere nem alkalmas a beavatkozási kihívásoknak megfelelő eszközök biztosítására. Elengedhetetlen egy felhasználói igényeken alapuló, a különféle körülmények között beavatkozó tűzoltók közreműködésével összeállított szélesebb pályázható járműválaszték kialakítása. Ezen elvárások az elmúlt években tűzoltótechnikai célú pályázatokra biztosított pénzügyi fedezettel többnyire teljesíthetőek, de a pályázható gépjárművek biztonságának és megfelelőségének javítása, valamint a pályázatba bevont szervezetek önkéntes tűzoltó egyesületekkel történő kiszélesítése érdekében további források is szükségessé válhatnak. Meg kell vizsgálni a biztosításokból befolyt fejlesztési támogatások 1%-os fedezetének – néhány környező országhoz hasonlóan – 3%-ra emelésének szükségességét és lehetőségét. A beszerzések mellett nagyobb hangsúlyt kell kapnia a gépjárművek üzemeltetésének, csökkentve ezáltal azt az időtartamot, amikor is felülvizsgálatból, meghibásodásból, stb. fakadóan a beavatkozó járművek nincsenek készenlétben. Mindezen javaslatokat ajánlom a partner Tűzoltó Szövetségek, valamint a BM és a BM OKF szíves figyelmébe. a LÖTOSZ képviseletében: Pimper László
