A LÁBATLAN-NYERGESÚJFALUI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA IV. évfolyam 3. szám, 2010. november
GYÜLEKEZETI KRÓNIKA Gyülekezeti újságunk 2010. júliusi (10.) számának megjelenése óta számos jelentős, a helyi gyülekezeti élet határain túlmutató esemény történt a Lábatlani Református Egyházközségben.
Augusztus 22-én került sor a lábatlani Kálvin János utca felavatására. E nagyszabású rendezvényt megtisztelte jelenlétével Egyházkerületünk vezetősége, a Komárom-Esztergom megyei Közgyűlés Elnöke, valamint országgyűlési képviselőnk is. Az ünnepségről részletes híradást olvashatnak újságunk hasábjain. Szeptember 21-től 27-ig egy 7 tagú csoporttal erdélyi körutazásra indultunk. Utazásunk céljáról és az ott tapasztaltakról két útitársunk, Petőcz Ferenc és Deák Ferencné számol be. Szeptemberben szerveztük meg 13 hittancsoportunkat Lábatlan, Nyergesújfalu és Süttő településeken, részben az általános iskolákban, részben a lábatlani parókia gyülekezeti termében. Örvendetes esemény, hogy szeptember hónapban beindultak az ifjúsági énekkarunk próbái Kisgyőri Krisztián népzenész lelkes irányításával.
Október 17-én részt vettünk az érszakácsi templom 250. évfordulója alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten, melyről, az előző erdélyi utazásunkhoz hasonlóan, szintén felejthetetlen élményekkel térhettünk haza. Október 23-án fergeteges táncházra került sor gyülekezeti termünk alagsorában. A tánc-és népdaltanítást a lábatlani kötődésű, Kisgyőri Krisztián által vezetett „Újra” népi zenekar szolgáltatta. Másnap, október 24-én, a vasárnapi istentiszteleten került sor a hittanosok, főleg a hittanversenyre készülők bemutatkozására, valamint az újonnan alakult ifjúsági énekkar első nyilvános fellépésére. A gyermekek szolgálatáról mindenki elismerően nyilatkozott. Az énekkar munkájához további sok sikert, és az Úr Isten gazdag áldását kívánjuk! Darányiné Csonka Valéria
A LÁBATLANI GYÜLEKEZET AKTUÁLIS HÍREI A lábatlani református gyülekezet életében az utóbbi időben nagyon sok örvendetes esemény történt. Szeptember 21-től 27-ig egy kisbusszal Erdélyt barangoltuk be. Számtalan olyan helyre eljutottunk, ahol még eddig sohasem jártunk. Október 17-én Érszakácsiba utaztunk, a templom 250.évfordulója alkalmából tartott hálaadó istentiszteletre. Erről a szép eseményről a
szatmár megyei Friss Újság hasábjain megjelent cikket olvashatták az érdeklődők Lábatlan honlapján. Szintén Lábatlan honlapján már olvasható volt egy rövid híradás a nemrégiben megalakult ifjúsági énekkarunk munkájáról. A remélhetőleg egyre több fiatalból álló kórus Kisgyőri Krisztián népzenész lelkes vezetésével működik.
Krisztián a nagyszerűen zenélő „Újra” népi zenekar tagja, akik október 23-án fergeteges táncházat tartottak parókiánk gyülekezeti termében. A táncházat, tánc-és népdaltanítást a Forest-Papír Kft anyagi támogatásával valósítjuk meg, köszönet érte Bodrogai Ferenc úrnak. Október 24-én lépett fel az ifjúsági kórus először templomunkban. Mindezekről az eseményekről Neumann Kitti és Somogyi Imréné számol be a Hírmondó olvasóinak. Darányiné Csonka Valéria Kálvin Jánosra emlékeztek Kálvin Jánosra, a reformáció egyik legmeghatározóbb személyiségére emlékeztek vasárnap délután Lábatlanon. Az istentiszteletet követően avatták fel a templomhoz közeli Kálvin János utcát, amelyet a lakók kezdeményezésére, a helyi képviselő-testület döntése értelmében Fürst Sándor utcáról neveztek át. Darányiné Csonka Valéria lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, majd Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Popovics György, a megyei közgyűlés elnöke leplezte le az ünnepi alkalom tiszteletére állított reliefet. A házigazda polgármester, Török István köszönetet mondott a közösségi élményért. Dr. Völner Pál államtitkár, a körzet országgyűlési képviselője a reformok fontosságát hangsúlyozta. Az ünnepi program kiállítás-megnyitóval kezdődött a zsúfolásig megtelt Gerenday Közösségi Házban. Bellai Zoltán, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöki főtanácsosa ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a református egyház zsinatának Millisits Máté művészettörténész közreműködésével összeállított vándorkiállítását. Ahhoz, hogy megtudjuk, mi a helyes, mi az igaz a földi világban, Isten felé kell fordulnunk. A Bibliát olvasva, tanulmányozva, szembe tu2
dunk nézni a legyőzhetetlennek tűnő halállal, elmúlással. Befogadva az Isten igéjét, hinnünk kell a Jézus Krisztus szenvedései által számunkra megadatott örök életben, boldogságban – hangsúlyozta Steinbach püspök. Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője a Kálvin emlékévek értelméről szólt. Az emlékévek együttlétei alkalmat adnak arra, hogy a református egyház tematizálja a közéletet, hírt adjon magáról. Nemzedékről nemzedékre újra kell fogalmaznunk azt, hogy kik vagyunk. Ezáltal gyengülő közösségeink összetartozás-tudatát, identitását is megerősíthetjük – vélekedett a lelkészi főjegyző. Az áldásvétel előtt a lábatlani hittanosok adtak műsort. Somogyi Katalin és Daróczi Gabriella énekét, valamint Gerencsér Dávid szavalatát hallhatta az emlékező közönség. Az istentiszteletet követően avatták fel a templomhoz közeli Kálvin János utcát, amelyet a lakók kezdeményezésére, a helyi képviselő-testület döntése értelmében Fürst Sándor utcáról neveztek át. Fellépett az avatón – többek között – a felvidéki Karvai Hagyományőrző Együttes és az Újra zenekar. Majd Máté László, a Tatai Református Egyházmegye esperese és Popovics György, a megyei közgyűlés elnöke felavatta a nagy reformátorról elnevezett utcát, és leplezte az ünnepi alkalom tiszteletére állított reliefet. Török István, a város polgármestere köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy – a lábatlani reformátusokon túl – a település minden lakója számára fontos a Kálvin emlékünnep. Jó együtt lenni, köszönet illeti ezért a közösségi élményért a helyi református közösséget. Dr. Völner Pál infrastruktúráért felelős államtitkár, a térség országgyűlési képviselője ünnepi beszédében a reformfogalom értelmezéséről szólt. Ellentétben a mai közvélekedéssel – a reformok nem ránk erőszakolt rossz dolgok, hanem az érdekünkben történő változások, mondta. Újat, jobbat kell hozniuk, ahogyan Kálvin János idejében is történt. Kálvin, az egyházalapításon túl hozzájárult a katolikus egyház megújulásá-
hoz is. Végül a határon túli testvérgyülekezetek (Székes, Érszakács) lelkészei, és Karva község képviselői köszöntötték a megjelenteket, majd Máté László esperes díszokleveleket adott át a Kálvin János utca lakóinak. Kálvin János utca avatása Lábatlanon, 2010. augusztus 22-én Kálvin emlékéveket élünk 2009-től 2014-ig, mivel tavaly ünnepeltük nagy reformátorunk születésének 500. évfordulóját, 2014ben pedig halálának 450. évfordulójára emlékezünk. Mi, lábatlani reformátusok szerettük volna, ha ezek az évek településünkön sem múlnak el nyomtalanul. Így jött az ötlet: e jelentős évforduló kapcsán nevezzünk el egy utcát Kálvin Jánosról. Tudomást szereztünk arról, hogy az egykori Fürst Sándor utca lakóiban lenne hajlandóság utcájuk nevének megváltoztatására. Aláírásokat gyűjtöttünk, hogy kikérjük az ottlakók véleményét: elfogadnák-e utcájuk nevéül a Kálvin János nevet? Az utcabeliek túlnyomó többsége odaállt a kezdeményezés mellé. Ezt követően Egyházközségünk és a lakók közös kérelmét a Lábatlani Képviselőtestület április 27-i ülésén elfogadta. Miért is fontos, hogy Kálvin Jánosra emlékezzünk? Kálvin János tanítása és genfi tevékenysége hatással volt az egész genfi közösségre. Az általa hirdetett kegyes, Isten-félő életvitel, munkaerkölcs által a nyugat-európai, majd észak-amerikai társadalom és gazdaság kialakulásához is hozzájárult. Kálvin tanítása azonban nem csak a múltban volt érvényes, hiszen a kálvinizmus legfőbb jellemzője: Isten szuverenitásának, akaratának érvényre juttatása. Ez kell, hogy felébressze bennünk a felelősséget gyülekezeti, és világi közösségünk iránti tettrekészségre. Ennek jegyében szerveztük meg Lábatlanon augusztus 22-én, vasárnap a Kálvinemléknapot. Délután 3 órakor a Millisits Máté művészettörténész által összeállított „Kálvin János emlékezete” című kiállítást tekinthették meg az érdeklődők a Gerenday Közösségi Házban. Megköszönöm Millisits Máté lelkiismeretes, odaadó munkáját, mellyel elrendezte a kiállítás anyagát, vala-
mint Szabó Ildikónak és Németh-Varga Anettnek a segítségét. A kiállítást Bellai Zoltán püspöki főtanácsos úr e szavakkal nyitotta meg: „Mi igazi keménynyakú kálvinistáknak gondoljuk magunkat, de mégsem ismerjük igazán Kálvint. Kifejezetten örülök annak, hogy sokat beszélünk ma Kálvinról, mert össze tudjuk hasonlítani Kálvin és a mi gondolkodásunkat”. A kiállítás nem csupán Kálvin életét mutatja be, hisz aki végignézi a tablókat, általános képet kaphat a reformációról. Az ünnepség délután 4 órakor, a református templomban tartott ünnepi istentisztelettel folytatódott. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, Igehirdetésében szólt arról, hogy egyre nagyobb igény van a lelki gondozásra. Ez utalhat arra, hogy nem a legjobb a lelkiállapotunk. Isten lelki gondozása jelenik meg abban is, hogy elküldte értünk egyszülött Fiát. „Kell annál hatékonyabb lelki gondozás, mint hogy Isten kijelentette önmagát?”tette fel a kérdést püspök úr. Az Igehirdetés és a köszöntések elhangzása után Köntös László dunántúli főjegyző (püspök helyettes) a Kálvin Emlékévek értelméről tartott előadást. Kiemelte, hogy a Kálvin Emlékévek tematizálják a mai magyar közéletet, hiszen a hozzá kapcsolódó események túllépnek a templomok falain. "Az emlékévek jelenlétet biztosítanak a reformátusoknak, ez pedig kikényszeríti belőlünk, hogy újra megfogalmazzuk, kik vagyunk...A magyar kálvinizmus ma is identitás meghatározó tényező." A helyi gyülekezet énekkara Török Gézáné vezetésével szolgált. Köszönjük Magdikának azt, hogy hosszú betegsége után vállalta a kórus felkészítését az ünnepélyre, a kórustagoknak pedig köszönjük a lelkes szereplést. A gyülekezet hittanosai Kálvin János életét mutatták be születésétől haláláig úgy, hogy az egyes évszám elhangzása után egyegy gyermek mondta el a Kálvinnal kapcsolatos legfontosabb eseményeket. Somogyi Katalin a 47. genfi zsoltárt énekelte, majd Gerencsér Dániel Illyés Gyula: „A reformáció genfi emlékműve előtt” című versét szavalta el. Daróczi Gabriella kántorunk éneke után Máté László esperes úr zárszavával és áldásmondásával fejeződött be ünnepségünk templomi része. 3
Az istentiszteletet követően az ünneplő gyülekezet átvonult a felavatandó Kálvin János utcához. Itt a testvérgyülekezeteket képviselő Bíró László székesi (Maros megye) és Gál Sándor érszakácsi (Szatmár megye) köszöntése után a felvidéki testvértelepülés, Karva község Hagyományőrző Szervezetének kórusa színesítette ünnepélyünket. Ezt követően Máté László, a Tatai Egyházmegye Esperese, és Popovics György, a KomáromEsztergom megyei Közgyűlés elnöke átvágták az utca elejét jelképező nemzeti színű szalagot, és leleplezték a Kálvin Jánost ábrázoló, sziklatömbre rögzített rézveretet. A relief (dombormű) a Felvidéken élő Nagy Mátyás alkotása, aki már sok mindent készített Egyházközségünk számára. Az ünnepi alkalomra a nyergesújfalui imaházunkba egy csodálatos szószéket is faragott. Nem is tudjuk igazából megköszönni az ő fáradozását. A Kálvin János utcában lakik egy tehetséges népzenész, Kisgyőri Krisztián, akiről az aláírásgyűjtés során tudtuk meg, hogy egy 4 tagú népi zenekarban játszik. A zenekar nagy örömünkre felajánlotta, hogy szívesen adnának elő ideillő zsoltárfeldolgozást. Köszönjük nekik az igyekezetet, hiszen népi zenekar feldolgozásában most hallhattunk először zsoltárfeldolgozást (150. genfi zsoltárt). Mindannyiunk számára nagy élmény volt hallgatni őket. Teller Péter, Muraközy Gyula: Kálvin című versét szavalta el, neki is köszönjük a szép versmondást, valamint a sziklatömbnek a bányából a Kálvin János utcába való szállítását. Christofer Nielsen gyárigazgató úrnak pedig köszönjük a cementgyár bányájából származó kőtömböt. „Kálvin János a legszélesebb sugárutat is megérdemelné. Lábatlanon nincsen sugárút, így az egyik legkisebb utcánkat neveztük el róla”- fogalmazott Török István polgármester úr, akinek szintén köszönjük az ügy mellé állását. Mindannyian csodálkozással hallgattuk a süttői Szépkorúak Otthonának igazgatónője, Haraszti Ildikó imádságát és megható énekét. Kodály Zoltán 114. zsoltárfeldolgozását adta elő, mely Isten végtelen hatalmáról szól. Megtiszteltetésnek éreztük, hogy ünnepségünkön részt vett Dr. Völner Pál, infrastruktúráért felelős államtitkár, aki beszé4
dében a reform értelmezéséről szólt. Ellentétben a mai közvélekedéssel - a reformok nem ránk erőszakolt rossz dolgok, hanem az érdekünkben történő változások. Újat, jobbat kell hozniuk, ahogyan Kálvin János idejében is történt, hiszen Kálvin tevékenysége hozzájárult a katolikus egyház megújulásához is. Az ünnepi beszédek elhangzása után Máté László esperes úr díszokleveleket és kerámia emlékplaketteket adott át az utca lakóinak. A Hírmondó hasábjain keresztül is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ünnepségünk megszervezéséhez és ehhez kapcsolódóan környezetünk szépítéséhez bármilyen formában hozzájárultak. A Tatai Református Egyházmegye átvállalta a 10 db. forgalmi engedély átírásának anyagi költségeit, így a lakóknak az utcanévváltozás semmiféle anyagi teherrel nem járt. A Komárom-Esztergom megyei közgyűlés 80.000.-Ft-tal támogatta rendezvényünket. Az esztergomi körzeti földhivatal igazgatójának, Dr. Varga Márknak köszönjük a földhivatali teendőkben nyújtott segítségét. A Kálvin János utca lakóinak köszönjük, hogy vállalták az utca átnevezésével járó kellemetlenségeket. Név szerint szeretném kiemelni Németh Istvánt, aki különösen sokat segített a különböző szervezési munkákban, a sziklatömb elhelyezésében, környezetének kialakításában. Neumann-né Buzás Erika az aláírásgyűjtésben támogatott, és a Képviselőtestület felé a lakók nevében a kérelmet megfogalmazta. Köszönet illeti Csathó Istvánt, a Lábatlani Ref. Egyház Alapítványának elnökét, aki azonnal a kezdeményezés mellé állt és mindenben segített, amiben tudott. Szász Károlynak és családjának köszönjük a sok irányú segítséget: új garázsajtónk, és gyülekezeti termünk új ajtajának elkészítését. Tisch Mártonnak az új garázsajtó vasalatainak elkészítését. Csordás István főgondnok úrnak köszönjük a garázs ereszcsatornájának szerelését, és a rendezvény szervezésében nyújtott segítségét. A Csapláros családnak köszönettel tartozunk a garázs kőműves munkálataiért, Csapó Géza presbiter testvérünknek pedig a ravatalozó új ajtajának elkészítéséért, melyet Ölveczky Károly testvérünk anyagilag támogatott. Varga Imre presbiter testvérünknek a
puspáng bokrok nyírását köszönjük. Orsós Iván eterniti vállalkozónak a temetőkerítés dróthuzalának adományozásáért, valamint a temetőkerítés megépítésében nyújtandó segítségéért lehetünk hálásak. Gróf Istvánnak köszönjük a hivatal kifestését. Csordás Istvánné főgondnok asszonynak a szeretetvendégség és templomtakarítás megszervezését, a Magyarok Szövetsége lábatlani csoportjának, a „Szövetség Magunkért” csoportnak a szeretetvendégség megszervezésében nyújtott szerteágazó segítségét. Vödrös Gizellának köszönjük az úrasztali és szószék terítők csodálatos horgolt mintázatának elkészítését. Köszönjük az asszonytestvéreknek a sütemények sütését, a vendéglátó családoknak pedig erdélyi vendégeink elszállásolását. A vendégek fogadásában, elszállásolásában a következő családok segítettek: Horváth Zsigmond, Fehérné Lohner Ilona, Csapó Gézáné, Kelemenné Vajda Anna, Gere Imre, Csordás István, Csordás János, Dorkó Menyhért, Gerencsér József, Vödrös István, Szász Károly, Darányi Sándor. E szép összefogásért egyedül Istené a dicsőség! Darányiné Csonka Valéria református lelkész
Egy felejthetetlen erdélyi út felidézése… Szeptember 21-től 27-ig útra kerekedtünk egy kisbusszal, és Erdély csodálatos tájain barangoltunk. A 7 tagú csapatunkból négyen először jártak Erdélyben, így számukra minden, amit tapasztaltunk, az újdonság erejével hatott. Mi hárman, akik már ki tudja, hányadszor utaztunk erdélyi testvéreinkhez, minket is lenyűgözött mindaz, amit láttunk és átéltünk, és azt az érzést erősítette bennünk, hogy minden utazás jellege más és más. Mi tette ezt az egy hetet különlegessé, egyedivé és egy életre szóló élménnyé? Elsősorban az a kis közösség, amit alkottunk. Többször is megfogalmaztuk magunkban: ha egy utazási irodában fizettünk volna be erre az egy hetes útra, töredékét sem éltük volna át mindannak, ami így egy életre szólóan belénk vésődött.
Váli Péter, 13 éve Amerikában élő gyülekezeti tagunk és japán származású felesége, Rye aktívan bekapcsolódtak a dallasi magyar gyülekezet életébe és munkájába. Minden évben egyszer hazajönnek Süttőre, és olyankor a lábatlani református közösséget is meglátogatják. Péterék többször is hallottak arról, hogy egy partiumi és egy erdélyi gyülekezettel tartunk fenn virágzó kapcsolatot, s minden álmuk az volt, hogy egyszer ők is eljussanak a csodálatos erdélyi tájakra. Ez valósult meg az idén szeptemberben. Az utazásunkról Deák Ferencné és Petőcz Ferenc írt részletes beszámolót. Darányiné Csonka Valéria Vendégségben testvérgyülekezeteinknél 2010. szeptember 21 és 27 között körutazásnak mondható látogatáson vettünk részt Erdélyben, ahol olyan csodálatos élményekben volt részünk, melyet rögtön Magyarországra való visszaérkezésünkkor igyekeztünk családtagjainkkal, barátainkkal megosztani. Szeptember 21. Lábatlanról indulva még a határon innen, Csengersimán, a Szamos holtágból kialakított tó partján található festői környezetben, a kicsiny, téglából épült, középkori eredetű, fazsindellyel fedett református templomnál álltunk meg. A templom fából készült mennyezet kazettáiról híres, melyek az üdvtörténetet ábrázolják, állatövi jegy, őskép és szöveges formában. Az 1761-ben készült festett famennyezet felújulását 2000-ben végezték, így teljes pompájában tekinthettük meg A határon átkelvén Szatmárnémeti volt az első állomásunk, ahol többek között megtekintettük a szatmári békét megörökítő domborművet, melyet a békekötés színhelyén helyeztek el. Következő állomásunkra, Nagykárolyra érkezvén Gál Sándor érszakácsi lelkész várt bennünket, s vezetett végig a felújítás alatt álló Károlyi kastély kertjében. Gál Sándor vezetésével tovább utaztunk Érmindszentre, ahol Ady Endre szülőházát és a család kúriáját láthattuk. (A falu nevét az ’50-es években Ady Endrére változtatták.) 5
Ezután Sződemeter következett, Kölcsey szülőfaluja. A református templom mellet apró szobor áll, meg egy pici múzeum, a szülőháza ma ortodox parókia. Továbbutazva Érszakácsiban felfrissítettük magunkat egy itallal és folytattuk utunkat Ákosra (ma községközpont), ahol egy 800 éves templom áll felújítás alatt. A falánál összecsomagolva tárolják a süttői márványt, mely a toronyba lesz beépítve. Érszakácsiba való visszatérésünk után, Gál Sándor lelkész és családja vendégszeretetét élveztük, majd a bennünket estebédre váró családoknál töltöttük az éjszakát. Másnap reggel a családok vendégszeretetének megköszönése után utunk Érszakácsi – Zilah – Kolozsvár – Torda – Marosvásárhely – Székes útvonalon, az említett helységek nevezetességeinek megtekintésével folytatódott. Továbbiakban csak távirati stílusban! Zilah: Hatalmas méretű református templom, körbe futó ülésekkel, kertjében faragott faoszlopon turulmadár. A kollégium kertjében hatalmas Ady szobor található. Kolozsvár: Farkas utcai református templom, előtte sárkányölő Szent György szobra (Kolozsvári testvérek). Református kollégium, ahol egy tablón felfedeztük Wass Albert fényképét. Fő téren a Szent Mihály templom, mellette Márton Áron szobra. Mátyás király szobrát lepel fedte (állítólag felújítás miatt) Mátyás szülőházát kívülről tekintettük meg. Egy kapu alatti bejárat elágazásában felfedeztünk egy csodálatos Szervátiusz gyűjteményt. Torda: Sóbánya megtekintése,- Marosvásárhelyen most csak átutaztunk egészen Székesig. Székesen Bíró László helybéli lelkész étellel-itallal és sok szeretettel fogadott bennünket. Itt is családoknál és szállásokon töltöttük az éjszakát Következő nap szeptember 23.-án Székes – Szováta - Korond – Farkaslaka – Szejkefürdő – Székelyudvarhely – Csíkszereda – Homoród fürdő – Nyergestető - Kézdivásárhely – Sepsiszentgyörgy uticél állt előttünk. Bíró László lelkész helyismerete sokat segített, hogy a legrövidebb úton érjük el célunkat. Korond: Legismertebb hely Erdélyben. A 6
leghíresebb fazekasmester, Józsa László műhelyének megtekintése, vásárlással egybekötve. Farkaslaka: Tamási Áron sírja, az emlékmű Szervátiuszok műve Szejkefürdő: Orbán Balázs sírja melyhez székelykapuk alatt vezet az út. Székelyudvarhely: Főterén református templom. Homoródfürdő: Magas vas tartalmú forrásvíz, igen kellemes pihenési lehetőséggel. Itt kóstoltuk meg a híres ordával töltött palacsintát. Nyergestető: Itt ért az igazi meglepetés bennünket. A Csiki- havasok és a torjaihegység között 850 m magasságban lévő nyereg. Itt van az 1849. augusztus elsejei csatában elesett hős székelyek emlékműve. A szabadságharc segesvári vesztes ütközete után Gál Sándor tábornok megpróbálta összegyűjteni, átszervezni a maradék csapatokat. Nyergestető védelmét a Tucson János vezette 200 székely honvédra bízta, akik többször visszaverték a többezres orosz sereget. Végül egy román pásztor a védők hátába vezette az oroszokat, így győzték le a székely ifjakat. Kányádi Sándor versében így ír:"végül csellel, árulással, délre követték őket, meg nem adta magát a székely, mint a szálfák, kettétörtek." Kopjafák erdeje őrzi a hősök emlékét. Magánszemélyek és szervezetek helyezik el itt az emlékezet kopjafáit, melyek között a legismertebb Sólyom Lászlóé, melyet a múlt esztendőben ottjártakor helyezett el. Kézdivásárhely: Legkeletibb magyar város. Különlegességei az udvarterek. Egyikben Gábor Áron rézágyúja van kiállítva. Itt található még a híres babamúzeum. Ezen az éjszakán egy amerikai egyházi szervezet házában tértünk nyugovóra Sepsiszentgyörgyön, szívélyes fogadás és bőséges vacsora után. Szeptember 24.-én reggel Sepsiszentgyörgyről indultunk Csernáton – Kézdivásárhely – Szent Anna tó – Tusnádfürdő – Csíkszereda – Gyergyószentmiklós – Gyilkos tó – Békás szoros – Gyergyószentmiklós – Bucsintető – Parajd – Szovátán keresztül vissza Székesre. Csernáton: Haszman múzeum (skanzen, gépek, házak, rádiók, székelykapuk …). Szent Anna tó: Vulkáni kráter tó (élővilág nincs benne), ikerkráterében tőzegmoha láp
Mohos elnevezéssel. Hosszú autóút következő állomása a Gyilkos tó. Ezután a Békás szoros: ahol izgalmas gyalogutat tettünk meg az óriási sziklák között. Bucsin tető: Megállni értelmét vesztette, mert erősen sötétedett. Visszaút Székesig, ahol már vacsorával vártak. Ugyanitt töltöttük az éjszakát. Szeptember 25-én Székes – Bözödújfalu – Kőrispatak – Székes útvonalat jártuk be. Bözödújfalu: Az elhíresült Ceaucescu féle falurombolás mintapéldája. Egy völgyzárógáttal lerekesztett patak eltüntetett egy falut, melyben csak fák csúcsai és egy árva templom látszik ki a vízből. Egyik sarkában keresztény emlékhelyet állítottak fel a falu elűzött lakói. Kőrispatak: Itt szalmakalap múzeum található, mely bemutatja a kalapkötés mesterségét, munkaeszközeit. A múzeumban megtalálhatóak az erdélyszerte készített és viselt kalaptípusok, valamint különféle használati és dísztárgyak szalmából. A múzeum büszkesége egy 2 m-es átmérőjű hordható szalmakalap.
A múzeum kertjében összegyűjtöttek a természet által faragott, több mint 600 kőszobrot,melyek mindegyike értelmes műalkotásként felfogható. Estére ismét Székes érkeztünk, vacsora
után késő estig beszélgettünk, ezután kellően fáradtan hajtottuk álomra fejünket. Szeptember 26. Székes – Marosvásárhely – Székes Székes: Helyben résztvettünk az istentiszteleten, utána kirándulás a szőlőhegyre, ebédig bejártuk Székes nevezetességeit, ebéd után Marosvásárhelyen ellátogattunk a Kultúrpalotába, ahol szomorúan tapasztaltam, hogy ami kultúra a kultúrpalotában az MAGYAR. A kultúrpalota megálmodói, mecénásai, építői, mind magyarok voltak. A márványba vésett mecénások neve között megtaláltam a Magyarok Világszövetsége titkára édesapjának a nevét. Délután a Székestől néhány kilométerre fekvő Székelykálon tettünk egy rövid látogatást, ahol a helybeli református gyülekezet gondnokának vendégszeretetét is élveztük. Átöltözni visszamentünk Székes-re, mert búcsúvacsorára vissza kellett érkeznünk a marosvásárhelyi Laci csárdába, ahol igazán jól éreztük magunkat. Magyar csárda, magyar személyzettel, kitűnő kiszolgálás, finom ételek. Későn kerültünk ágyba Székesen. Szeptember 27.-én elhagytuk Székest, megköszönve a vendégszeretetet, szeretettel szívünkben indultunk az út hátralevő részére Székes – Marosvásárhely – Torda – Bánffyhunyad – Magyarvalkó – Nagyvárad – Lábatlan irányába. Bánffyhunyad: Református templom, cigánypaloták. Magyarvalkó Református templom, melyet kettős várfal vesz körül. Itt gyüjtöttünk „Szent László pénzt” (ammonites) Nagyvárad: Körös partján hatalmas református templom áll, mellette a parkban Lorántffy Zsuzsanna szobra. Ezután irány Lábatlan! Éjjel 11h körül haza is érkeztünk, felejthetetlen élményekkel a szívünkben-lelkünkben. Deák Ferencné és Petőcz Ferenc
A református ifjúság élete „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe...” Így szólt az Ige október 24-én a lábatlani református templom ünnepi istentisztele-
tén. Az alkalom háromszorosan ünnepi volt, mivel most volt a hittanosok évnyitó bemutatkozása, az újonnan alakult ifjúsági 7
énekkar első fellépése és nem utolsó sorban 1956. október 23-áról is megemlékeztünk. A szeretet, amiről az Ige szólt, szinte tapinthatóvá vált ezen a napon. Éreztük ezt abból, ahogy a hittan versenyre készülő diákok bemutatták tudásukat, hallhattuk, hogy mindenki a legkisebbtől a legnagyobbig, tökéletesen felkészülten vág neki a megmérettetésnek. Sok sikert kívánunk nekik a versenyhez! A szeptember közepén alakult ifjúsági énekkar is nagy lelkesedéssel készült első bemutatkozására. Kisgyőri Krisztián vezetésével hétről-hétre formálódott kis csapatunk, és reméljük, hogy egyre többen leszünk. Mindig örömmel megyünk a jó hangulatú próbákra. Bízunk benne, hogy mások is érezték azt a szeretetet, amit nekünk ezek a dalok jelentenek. A fellépés után sokan gratuláltak nekünk, bíztatva minket a további munkára.
remben 18 órakor megszólalt az „Újra” népi zenekar által a talpat is bizsergető zene. Tánctanítás is része a programnak, mely szatmári táncokkal kezdődött. Igazi jó magyar zene mellett tanultuk a lépéseket. Egyre felszabadultabban és egyre jobban ment a tánc, egyre lelkesebben ropta fiatal és kevésbé fiatal a táncot. A zenekari szünetben pihenésként a táncosok két szatmári népdalt is megtanultak. Azután folytatódott a tánc egészen 22 óráig. Visszajelzések szerint mindenki elégedett volt a rendezvénynyel, alig várják már a következőt, mely a szervező szándéka szerint egy hónap múlva következik. Köszönet érte Darányiné Csonka Valéria tiszteletes asszonynak, aki mindezt megszervezte, és a Forest Papír Kft-nek, aki anyagi támogatást nyújtott hozzá. Petőcz Ferenc
„Népdalban mondom el…”
Vali néni lelkesedésének és fáradhatatlan szervezőmunkájának köszönhetően, újra felpezsdült a lábatlani református ifjúság élete, hisz a hittanon túl már énekkar és táncház is vár minden fiatalt, aki értelmesen, jó társaságban szeretné eltölteni szabadidejét. Neumann Kitti Táncház Lábatlanon Kultúránk fontos részét képezi a népzene és a néptánc, amelyeknek ma különösen nagy aktualitása van kultúránk megőrzésében, és a társas együttélés fejlesztésében. Örömünkre szolgált, hogy a lábatlani református gyülekezet termében meghirdetett táncház elindult. A zsúfolásig megtelt te8
Ez a mottó jutott eszembe, amikor a minap a tiszteletes asszony, Darányiné Valika táncházba invitált, amelyet a református egyház gyülekezeti termében rendeztek meg október 23-án , szombaton. Nagyon örültem, hiszen a tiszteletes aszszony elmondta, hogy már sokan visszajeleztek, (főleg fiatalok, gyerekek) hogy örömmel vesznek részt ezen a rendezvényen. Természetesen igent mondtam, főleg mikor megtudtam, hogy egy igazi, ízig-vérig népi hangszeren, népdalokat játszó zenekar húzza majd a talpalávalót, nem kisebb népzenei egyéniség, mint a jól ismert Kisgyőri Krisztián dirigálásával, és két kiváló, tánc- és énektanár diplomával rendelkező fiatal hölggyel. Legnagyobb örömömre, mire odaértem, már tele volt a terem. Megtalálható volt ott a 10 éves kislánytól a 65 éves úriemberig, minden korosztály. A zenekar is elfoglalta már helyét, a cimbalmos és a nagybőgős is megkezdte a bemelegítést. Igazi családias, baráti hangulat fogadott , illatos pogácsával, frissen sült kenyérrel, no meg mellé a házi kacsazsírral. Szomjoltónak meg előkerült a felnőttek részére egy-egy pohár házi bor, a fiatalabb generációnak pedig üdítő.
Néhány perc múlva rázendített a zenekar , bemelegítőként egy friss csárdás csokrot játszottak el a vendégek nagy ovációjára. Meg is kapták érte tőlünk a vastapsot. Valami fantasztikus érzés volt hallgatni azokat a ritmusokat, azokat az igazi , valódi nép motívumú zenei hangokat, amelyekre annak idején anyáink, nagyanyáink, dédanyáink mulattak, és amelyeket ma nem ismerhetnénk, ha nem lennének ilyen hagyományápoló zenészek, mint Kisgyőri Krisztián és zenekara.
Közben a terem közepére lépett a tánctanító ifjú hölgy és mi mindnyájan ott termettünk mellette kört alkotva, és lábait figyelve elkezdtünk hol sután, hol bután néptáncot járni. Kis idő múlva azt vettem észre, hogy nem is kell a lábamra figyelni, a zene ritmusára járja az magától. Egyszóval táncoltunk és táncoltunk, míg bele nem izzadtunk. Amikor vége lett, nagy vastapssal,
izzadt homlokkal köszöntük meg a zenekar közreműködését, majd pihentetőül a másik ifjú hölgy köré gyűltünk, és két csodálatos szép népdalt tanultunk meg. Ezután – egy kis evést és ivást követően – újra a lábaké lett a főszerep, de már jóval magabiztosabban jártuk, cifráztuk a lépéseket, mint annak előtte. Észre sem vettük, és az óra már este 9-et mutatott. Úgy tűnt, mintha csak most lett volna este 6 óra, most kezdtük volna el. Tíz óra tájban azonban már kissé fáradtak voltak kiváló zenészeink is és mi is. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy most itt abbahagyjuk és folytatása következik. Mindegyikünk szívében, lelkében elégedettség volt, ez tükröződött az arcokon. Boldogan kívántunk egymásnak nyugodalmas jóéjszakát. Igazán örülök, hogy elkezdődött valami, ami főleg a gyerekeknek ad értelmes elfoglaltságot, és ezzel a táncházzal és népdal tanulással egy kicsit hozzájárulunk mi is a magyarság hagyományainak ápolásához, magyarságunk megőrzéséhez, továbbadásához a jövő generációjának, ami szerintem mindennél fontosabb. Tartsa meg az Úr Isten Valikának és Krisztiánéknak ezt a kezdeményezését és adja, hogy tovább folytatódjon még nagyon sokáig mindannyiunk örömére. Adjon az Úristen még sok ilyen emlékezetes napot! Somogyi Imréné
Hálaadó istentisztelet Érszakácsiban Immár az idén másodszor járt Erdélyben a Lábatlan-Nyergesújfalui Református Egyházközség küldöttsége. Ezúttal templomszentelés okán Érszakácsiban. Az ünnep előtti estén Gál Sándor, az Érszakácsi Református Egyházközség lelkipásztor, és családja fogadott bennünket. Az éjszakát helybeli hittestvéreink családjainál töltöttük, és az ő vendégszeretetüket élveztük. Október 17-én, vasárnap délután került sor a 250 éves érszakácsi református templom felújításának alkalmából tartott hálaadó istentiszteletre, melyen Isten Igéjét Ft.
Csűry István, a Királyhágó melléki Református Egyházkerület püspöke hirdette a felújított templomban megjelentek számára. A prédikáció után Gál Sándor, az Érszakácsi Református Egyházközség lelkipásztora, miután köszöntötte a hálaadó Istentiszteleten megjelent református és katolikus méltóságokat és az Istentisztelet minden résztvevőjét, szívében Isten iránti hálával részletesen ismertette a templom történetét. Beszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik a gazdasági válság és az egyre nehezebb megélhetés ellenére pénzadomá9
nyaikkal támogatták az Isten Házának felújítási munkálatait. Az ünnepség további részeként Ft. Csűry István püspök és Darányiné Csonka Valéria lelkipásztor a szószék mellett elhelyezett emléktáblát lepleztek le, amelyen a következő bibliai Ige szerepel: "Uram, Te voltál nékünk hajlékunk, nemzedékrőlnemzedékre – Zsoltárok Könyve 90. rész, 1. vers – A templom fennállásának 250. évfordulóján – 2010. október 17. Az emléktáblát közösségünk tagja Kocsis Zsigmond készítette.
tagú küldöttsége partiumi útjáról felejthetetlen élményekkel térhetett haza, hiszen csodálatos eseménynek lehetett tanúja. A szatmár megyei Friss Újság október 19-i száma így közvetít az eseményekről: „Isten Igéjét Ft. Csűry István, a Királyhágó melléki Református Egyházkerület püspöke hirdette, aki arra buzdította a híveket, hogy bármilyen szükségben, ínségben, nyomorúságban vagy betegségben egyedül Istenhez forduljanak segítségért, mert Ő az, aki a kilátástalannak tűnő élethelyzetekben bármilyen válságból ki tud menteni. Bár az ünnepségnek hamarosan vége lesz és jönnek a hétköznapok, de akkor sem szabad elfeledni azt, amit a 121. Zsoltár 8. verse által Isten üzen: „Megőrzi az Úr a te ki-és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké.” Beszámoló, köszöntések
Ezt követően a gyülekezet gyermek- és ifjúsági csoportja mutatott be színvonalas ünnepi műsort, majd a püspök megáldotta a megújult templomot. A templomszentelési ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. Az ünnepi alkalom az egyházközség imatermében egy nagyszabású szeretetvendégséggel zárult. Maradandó élménnyel indultunk haza. Köszönet mondunk vendéglátóinknak. Petőcz Ferenc Istentől jön a segítség Vasárnap templomszentelési ünnepséget tartottak az Érszakácsi Református Egyházközségben A 250 éves érszakácsi református templom felújításának alkalmából október 17én, vasárnap délután hálaadó istentiszteletre került sor, amelyen több százan vettek részt. A lábatlani református gyülekezet 9 10
A prédikáció után Gál Sándor, az Érszakácsi Református Egyházközség lelkipásztora részletesen ismertette a negyedévezredes templom történetét, majd Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese templomszentelési beszédet tartott, amelyben dicséretesnek nevezte az érszakácsiak áldozatvállalását. Emléktábla, ünnepi műsor Az ünnepség további részeként Csűry István püspök és Darányiné Csonka Valéria lábatlani (Magyarország) református lelkipásztor a szószék mellett elhelyezett emléktáblát lepleztek le, melyet Kocsis Zsigmond, Érszakácsiból elszármazott, Süttőn élő református gyülekezeti tag és családja készíttetett. A piszkei vörösmárvány emléktáblán a következő bibliai Ige szerepel: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre – 90. Zsoltár 1. vers – A templom fennállásának 250. évfordulóján – 2010. október 17.” Ezt követően a gyülekezet gyermek- és ifjúsági csoportja mutatott be színvonalas ünnepi műsort, majd a püspök megáldotta a felújított templomot. A templomszentelési ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult” Ifj. Koszta Endre
Igehirdetés 2010. október 24-én Szeretett Testvéreim! Kedves Hittanos Gyermekek és Ifjak! Máté 9:9-13 I.Kor. 16:14.
Nagyon nagy öröm számomra és az egész gyülekezet számára, hogy gyermekek, fiatalok együtt lehetünk ezen a szép istentiszteleten. Csodálatos érezni, látni, hogy az idei tanévben milyen sok konfirmandus készül a konfirmációra. Közel 20-an indultak, remélem, közülük minél többen el is jutnak majd a májusi konfirmációi fogadalomtételig. Azért is az Úr Istennek kell hálát adni, hogy ifjúsági énekkar alakult olyan fiatalokból, akik szeretnek énekelni, szívvellélekkel készültek erre a fellépésre is. Soksok öröm van az életünkben, amit észre kellene venni, de ahhoz olyan lelkület kell, amely mindig mindenben a jót képes meglátni. Mennyire képtelenek vagyunk mi erre! Sajnos, a rosszat hamarabb észreveszszük, és azt tovább tápláljuk magunkban, mint a jót, az örömet. Én azt szeretném, ha ebbe a gyülekezetbe befogadnánk mindenkit, aki ide kíván tartozni, aki itt jól érzi magát, aki szívesen, mindenféle kényszerítés nélkül jön ide. Nekünk pedig, akik már régóta tagjai vagyunk ennek a gyülekezetnek, úgy gondolom, hogy kötelességünk azért fáradozni, hogy ide minél többen jöjjenek, és itt jól érezzék magukat. Az a célunk, hogy minél többeket ide vonzzunk, ebbe a gyülekezetbe, és nem az, hogy taszítsunk és magunktól eltávolítsunk. Nem szeretném, ha folyton csak a panaszkodást, a sírást-rívást hallanám, hogy milyen kevesen vagyunk. Mert a panaszkodás nem visz bennünket előbbre egy lépéssel sem. Igenis, annak kell örülni, hogy ilyen szép számmal vannak fiatalok, konfirmandusok, gyermekek ebben a gyülekezetben. „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”- mondja Jézus. Gondoljunk bele: milyen szörnyű annak a diáknak a helyzete, akit nem fogad-
nak be az osztálytársai, vagy annak az embernek a helyzete, akit nem segítenek embertársai a közösségbe való beilleszkedésbe. Vagy milyen borzasztó annak a kamasz lánynak, aki nem tud dűlőre jutni a szüleivel. Miközben sorra vesszük embereknek a helyzetét, a közösségbe való beilleszkedését, arra a következtetésre jutunk, hogy nagyon nehéz feladat szeretetteljes módszereket, megoldásokat találni. Sokkal könnyebb a másik embert nem szeretni, kirekeszteni, veszekedni vele, magára hagyni, mintsem olyan megoldást keresni, amiben szeretetet adunk és szeretetet tapasztalunk meg. „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”- erre tanít az Ige. Nem szabad, hogy ítélkezzünk senki fölött sem. Az ítélkezést hagyjuk az Úr Istenre. Ha úgy érezzük, hogy mi vagyunk az igazi hívők, és mi magunk jól érezzük magunkat egymás közösségében, de közénk aztán ne jöjjön senki más, - akkor nem a krisztusi tanítás szerint cselekszünk. A farizeusok büszkék voltak magukra, ők úgy érezték, hogy ők az igazi hívők, lenéztek mindenki mást, aki nem úgy tesz eleget a törvény előírásainak, ahogyan ők. A farizeusok magukat egészségeseknek vélték. Nekik nem volt szükségük orvosra. Jézus nem is az ilyen emberekhez jött. Hanem azokhoz, akik szomorkodnak, akiknek gondjaik vannak, akik nehéznek találják az életet. Nem szabad elkeseredni, hanem örülni, és bízni az Isten vigasztalásában! Kedves Ifjú Barátaim! Kedves Hittanosok, énekkari tagok! Titeket elfogad az Úr Isten olyannak, amilyenek vagytok. Isten nem azt mondja, hogy akkor szeretlek csak, ha ilyen vagy olyan leszel. Nem támaszt feltételeket, hanem feltétel nélkül szeret mindannyiónkat. Nekünk minden dolgunkat szeretetben kell véghezvinnünk. Ez Jézus Krisztus parancsa. A szeretet azonban nem azt jelenti, hogy mézes-mázosan, bájologva beszélünk egymással, hanem azt jelenti, hogy amikor önálló véleményünk van, annak merjünk hangot adni. 11
Mi lett volna ezzel az országgal akkor, ha nem lettek volna bátor hősök, akik készek életüket feláldozni ezért a hazáért, ezért a nemzetért. Október 23-a nemzeti ünnep. Egy ország ünnepe. 1956. október 23-a távoli és közeli is egyben. A mai ifjúság számára már nagyon távolinak tűnik. Mégis úgy érezzük sokan, hogy érintve vagyunk, hiszen azon a napon sok minden történt, és sokan még mindig itt vannak közöttünk azok, akik 1956. október 23. cselekvő részesei voltak. Apák, anyák, nagyapák, nagyanyák. Talán részben ebből is ered, hogy október 23a ünneplését egyfajta bizonytalanság veszi körül. Mintha nem tudnánk, hogyan ünnepeljünk. Mintha nem mernénk bízni a másikban, gyanúsnak találnánk magatartását, mintha képtelenek lennénk a felszabadult, egységes ünneplésre a szabadság és egység ünnepén. Olyan csodálatos lenne, ha ez a magyar nép megtanulna örvendezni, egymás társaságát értékelni, szeretni, elfogadni a másikat! An-
nál is inkább, mivel mindannyian egy nemzethez tartozunk! Én hiszem, hogy ez az alkalom is beleillik ebbe a célkitűzésbe, mert gyermekek, ifjak, felnőttek egy akarattal, egy célt kitűzve vagyunk itt együtt: a Krisztus ügyének szolgálatáért. A szolgálat pedig nem jelenti a begubózást, az állandó sírást, panaszkodást, mert a szolgálat végzése közben igenis van helye az önfeledt örvendezésnek és kikapcsolódásnak. Ennek jegyében szerveztük meg a tegnap esti néptánctanítást is. Azt kívánom, hogy fogjunk össze: szülők, családok és gyülekezet, hogy legyen mindannyiunknak lehetősége ezt a szeretetet és elfogadást megtapasztalni, és ebben a szeretetben élni, ha kell vigasztalódni, ha kell gyógyulni, ha kell, erőt gyűjteni és gyermekeinknek legfőképpen az életre felkészülni. Én ehhez kívánok nagyon sok sikert, kitartást, további munkálkodást! Ámen.
ANYAKÖNYVI HÍREK
HALOTTAINK
A Lábatlani Református Lap előző (10.) számának megjelenése óta a következő gyermekek részesültek a szent keresztség sakramentumában:
2010. június 30. óta a következő testvéreinktől búcsúztunk fájó szívvel, de a feltámadás hitében és bizonyosságában: 1. Sebestyén József (Nyergesújfalu); 2. Juhász István (Nyergesújfalu); 3. Tamás József (Lábatlan); 4. Szlovák Lajos (Lábatlan); 5. Szabó Lászlóné (Lábatlan); 6. Soós László (Nyergesújfalu); 7. Takács István (Lábatlan); 8. Ignácz Sándor (Nyergesújfalu); 9. Bányász Lászlóné (Lábatlan); 10. Kovács Géza (Lábatlan); 11. Ármai Istvánné (Süttő). Az Úr Isten vigasztaló Szentlelke legyen a gyász fájdalmait és terheit hordozókkal!
1. Losonczki Nikoletta (felnőtt keresztelés, konfirmáció keretében kereszteltük); 2. Ölveczki Zsófia Eszter; 3. Baksa Bence; 4. Baksa Imre; 5. Kárász Anita; 6. Kárász Tamás Sándor; 7. Chiván Richárd Ferenc; 8. Asztalos Lara Virág; 9. Lakatos Krisztián; 10. Cseri Anna; 11. Böcskei Kata Boglárka; 12. Till Iringó Ida; 13. Lévai Botond; 14. Edvi Olivér. Felnőtt konfirmandusok voltak: 1. Csapláros János Tamásné; 2. Losonczki Nikoletta. Házasságukra Isten áldását kérték: 1. Sabla Mihály és Guttmann Mónika; 2. Csapláros János Tamás és Mestyán Julianna.
12
Impresszum LÁBATLANI REFORMÁTUS LAP, a Lábatlani Református Gyülekezet orgánuma. Megjelenik időszakonként. Szerkesztő: Darányiné Csonka Valéria lelkipásztor. Zenei rovat-vezető: Daróczi Gabriella A szerkesztőség címe: Református Lelkészi Hivatal, 2541 Lábatlan, Dózsa György út 112. Telefon: 06-30-446-2118; 06-33-361-585. e-mail:
[email protected] Nyomdai munkák: FÉBÉ Kft., Piliscsaba