A kulturális gazdaság térformáló szerepe – a Pécsett végzett kutatások részeredményei1 Stefán Klára2 Megjelent: Stefán K.2010: A kulturális gazdaság térformáló szerepe – a Pécsett végzett kutatások részeredményei, In: Görcs N. L. – Pirisi G. (szerk.): Tér, Tálentum, Tanítványok II., IDResearch Kft./Publikon Kiadó, Pécs, pp. 171-189. 1. Bevezetés A nemzetközi szakirodalomban egyre nagyobb számban jelen levő, hazánkban még csupán a csíráit mutató új ágazatról, a kulturális gazdaságról mind több tudományterület képviselője formál véleményt, igyekszik értelmezhetővé tenni. Nyugat-Európában és általában, a fejlett országokban már a 20. század közepén megjelent a fogalom úgy, mint a kulturális javak ipari előállítása, és igény mutatkozott a kultúra és a gazdaság kapcsolatának újragondolására. Így ezekben az országokban nem ismeretlen az a gazdasági ágazat, amely a szolgáltatások és az ipar egy definitív szeletét fedi le. Ennek a gazdasági szegmensnek a térnyerése kétségkívül figyelemre tarthat számot, hiszen az országok GDP-jéből való részesedése a korabeli iparosítás hatására erősödő szekunder szektor növekedési ütemével vetekszik. Ugyanakkor a gazdasági szerkezetváltás, az ipari termelés – elsősorban a nehézipar, a bányászat – leépülése, háttérbe szorulása hatására egyes országok, régiók és városok kilátástalan helyzetbe kerültek. A kilábalás lehetőségeként jelent meg a tercier szektor belső differenciálódása révén a kulturális sokszínűséget magán hordozó, tudásgazdaságra és K+F-re hagyatkozó negyedik szektor, amelynek döntő részét képezi a kulturális gazdaság. Ezek a területek a rehabilitáció, revitalizáció és az újragondolás, újradefiniálás eszközeként használják az ágazat kínálta lehetőségeket, erre fűzik fel növekedésüket és további fejlődésüket. A tanulmány célja a kulturális gazdaság fogalmának és részterületeinek hazai környezetben érvényes meghatározása, továbbá annak a szerepnek az érzékeltetése, amelyet – a nálunk fejlettebb országok tapasztalatai szerint – a magyar városok megújulásában, továbbfejlődésében és a tér formálásában betölthet. A kutatás célja volt továbbá a fenti tényezőknek Pécsett – a több mint ezer éves történelmi múlttal rendelkező, magát multikulturális, határtalan és kulturális fővárosként aposztrofáló településen – található megjelenési formáinak vizsgálata. 2. A kulturális gazdaság fogalmi rendszerének változó tartalma A posztindusztriális szakaszba lépett fejlett világban lezajló tercializálódás megkésve, elhúzódva és jelentős területi sajátosságokat magára véve érte el Kelet-Közép-Európát. Az ipar tartós leépülésével, a (térbeli és vállalati) racionalizációval, kiszervezéssel, informatika mozgatta termelési-technológiai modernizációval, fogyasztói-felhasználói technikai forradalommal és nem utolsó sorban a demográfiai átalakulással fémjelzett szolgáltató szektor térnyerése a termelő ágazatok visszaszorulását, a nem anyagi javak előállításának és fogyasztásának felértékelődését hozta. Ez a széles körben ismert szerkezetváltási folyamat azonban egyre inkább gazdasági paradigmaváltásként is értékelendő, hiszen a legtágabban értelmezett tercier szektor belső differenciációja mentén is kiszélesedve életre hívta az 1
A tanulmány hátteréül szolgáló kutatást az OTKA 73739 számon támogatta. PhD-hallgató, PTE TTK Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék, témavezető: dr. Trócsányi András tanszékvezető egyetemi docens 2
1
információ alapú, magas szintű oktatási, tudományos kutatási, hírszerzési, szervezési, menedzseri és művészeti tevékenységeket is magába foglaló kvaterner szektort. E negyedik gazdasági ágazat a fejlett térségekben növekvő jelentőségre tesz szert, nem anyagi jellege (információ, ötlet, tudás, képesség, tehetség stb.) a termelésben és a fogyasztásban is új szemléletet és struktúrákat hív életre (PIRISI, G. – STEFÁN, K. – TRÓCSÁNYI, A. 2008). Nem létezik egyelőre olyan tudományos konszenzus, amely kellő vezérfonalat nyújtana a téma tanulmányozásához abban a tekintetben, hogy egészen pontosan mit nevezünk kulturális gazdaságnak, melyek a jól körülírható alkotói, részhalmazai. Kulturális iparról először az USA-ban beszéltek az 1940-es évek végén, majd kissé más értelmezésben az 1960-as évek közepén. Európában, első ízben Franciaországban, 1981-ben GIRARD nevezte kulturális gazdaságnak – hasonlóan egyesült államokbeli kollegáihoz – a kultúra demokratizálódását és decentralizációját, annak ipari termeléssel történő együttműködését. Az 1985-ben, az akkori görög kultuszminiszter által életre hívott Európa Kulturális Fővárosa cím is nagymértékben hozzájárul a kulturális gazdaság jelentőségének növekedéséhez. Egyes vélekedések szerint ennek a címnek elnyerésére kiírt pályázat révén nyert teret a fogalom Kelet-Közép-Európában is az ezredforduló idején. A kulturális ipar – tulajdonképpen már az elnevezésben sem sikerült eddig egységes álláspontot kialakítani – ANDY C. PRATT meghatározása szerint előadás, teljesítmény, illetve alkotás, amely a képzőművészetekben vagy az irodalomban nyilvánul meg, valamint ezek reprodukciója (és terjesztése) könyvek, újságok, folyóiratok, filmek, televízió- vagy rádióműsorok és adathordozók formájában, továbbá olyan tevékenységek, amelyek összekapcsolnak különböző művészeti ágakat (ilyennek tekinti a reklámot is). Beleérti a nyomtatott és elektronikus média materializálódott termékeinek létrehozását és elosztását, sugárzását éppúgy, mint a múzeumok, könyvtárak, színházak, galériák vagy akár night clubok működését (PRATT, A. C. 1997). Hall azzal a megjegyzéssel egészíti ki ezt a definíciót, hogy a felsorolásból hiányzik a sport, a turizmus és a szórakoztatás (entertainment), amelyek nyilvánvalóan közeli rokonságban állnak a kulturális iparral (HALL, P. 2000). Allen J. Scott 2000-ben írt munkája a városok kulturális gazdaságával összefüggésben már rámutatott a kulturális termelés és a városi ipari koncentrációk közötti kapcsolatra. Megítélésünk szerint szorosan kapcsolódik ide az a szegmens, amely a kulturális intézmények speciális elemeihez, elsősorban a felsőoktatási intézményekhez és a kutatóintézetekhez kötődő szellemi, gazdasági potenciált az előbbitől elkülönítve leginkább tudásgazdaságként definiálja (du GAY, P. – PRYKE, M. 2002). Mivel azonban az egyetemeknek a szorosan értelmezett oktatási és kutatási funkción túl a tágabban értelmezett kultúra terjesztésében és művelésében is kiemelt szerepük van, ez a szektor is besorolható a kulturális gazdaság fogalmába. Védhetőnek látszik az az álláspont, miszerint a kulturális gazdaság a kultúrához kapcsolódó szolgáltatások és termékipar együttese, térbeli vetületei pedig elsősorban a kulturális funkciók, valamint a kulturális termékek előállításával, kereskedelmével és fogyasztásával összefüggő kérdései mentén elemezendők (PIRISI, G. – STEFÁN, K. – TRÓCSÁNYI A. 2008). A meghatározásban és a részterületek, alkotók lehatárolásában nagy előrelépést jelentett a DCMS (1998), azaz a brit kulturális minisztérium által kiadott tanulmány, amelyben a kulturális- és kreatív ipar fogalomköre került középpontba, meghatározásra kerültek a kreatív gazdaság alkotói. Az európai országok közül Németországban került egyre inkább a fejlődő ágazatok közé a kulturális gazdaság, így már az ezredfordulón kapcsolatot találtak a gazdasági szerkezetváltás hatására megjelenő új ágazatok térnyerése és a kulturális foglalkoztatottak számának, arányának növekedése között. A definícióalkotásban 2007-ben sikerült egy alkotórendszer kidolgozásával az Európai Unió által is elfogadott meghatározást és részterületeket kialakítani. Ezek szerint a kulturális gazdaság a kultúrszektor azon részeire koncentrál,
2
amelyek kulturális üzemekként vannak jelen a magángazdasági szektorban. Arról van szó, hogyan lehet a kultúrából és művészetből profittermelő vállalkozásokat létrehozni. Mindazon ágazatok tartoznak ide, amelyek művészi produkcióval, kultúraközvetítéssel foglalkoznak. Ezen definíció egy bővített változata felel meg – értelmezésem szerint – leginkább a valóságnak, miszerint a kulturális- és kreatív gazdaság alatt azokat a kulturális- és kreatív vállalkozásokat értjük, amelyek döntően piac-, illetve profitorientáltak és az alkotással/létesítéssel, termeléssel, elosztással és/vagy a kulturális/kreatív javak és szolgáltatások terjesztésével foglalkoznak (SÖNDERMANN, M. 2009). Minden kulturális és kreatív gazdasági tevékenység alapját az alkotás képezi. Így a művészeti, irodalmi, kulturális, zenei, építészeti vagy kreatív tartalmak, termékek, szolgáltatások adják a gazdaságilag releváns kiindulási alapot a részterületekhez. Az eltérő értelmezések különböző modellek alkotására sarkallták a témával foglalkozó kutatókat, így a 21. század küszöbén már négy, a témához kapcsolódó elméleti modell is napvilágot látott. Ezek egyik alapját RICHARD FLORIDA „3T-modell”-je jelentette, aki a kreativitás oldaláról közelítve, annak legfontosabb alapelemeit, azaz a tehetséget, a toleranciát és a technológiát helyezte modelljének középpontjába. Ebben a tehetség alatt a humán és a tudományos tőkét, technológia alatt a kutatás-fejlesztést és az innovációt, tolerancia alatt sokszínűség és nyitottság elfogadását érti. A kulturális gazdaság alkotói alapján került kidolgozásra a „szingapúri értékmodell”, amely háromosztatú piramisában a legfelső szint képviseli a kulturális iparágat. Ez, a közbülső szinttel – reklámipar, szoftver-és játékipar – együtt a kreatív ipar megtestesítője, amely a terjesztéssel (könyv, magazin stb.) együtt képviselik a szerzői jogokat (HARTLEY 2005). Ehhez képest az „angolszász modell”-ben (FRONTIER ECONOMICS 2007) a részfolyamatok – azaz az alkotás, megjelentetés, termelés, terjesztés, elosztás – köré csoportosítja az alkotókat. Emellett a finanszírozás oldaláról történő megközelítést látjuk a „közép-európai modellben”, ahol az állami, a közösségi és a piacgazdasági elemek markánsan elkülönülnek egymástól SÖNDERMANN (2007) álláspontja szerint. 3. A kulturális gazdaság térhódítása Magyarországon Magyarországon a rendszerváltást követően a gazdasági szerkezet átalakult, ennek egy részét jelentette ipar leépülése is. Ennek hatására a fogyasztói-felhasználói forradalommal, illetve demográfiai átalakulással fémjelzett szolgáltató szektor került előtérbe. Ez számos sajátos vonással egészítette ki az egyébként is bonyolult gazdasági folyamatokat. Ennek egyik legjellegzetesebb területe a posztszocialista és posztindusztriális átmeneti szakaszok egymásra tolódása, hiszen a Nyugat-Európához képest tapasztalható megkésettség maga után vonta számos tényező együttes begyűrűzését, így a magánszektor térnyerése, a külföldi működőtőke országba áramlása, a kis- és közepes vállalkozások megjelenése csaknem egybeesett az információs- és tudástársadalom térnyerésével. A korábban az ágazati szerkezetben hangsúlyos szerepet betöltő hagyományos iparágak mindinkább háttérbe szorultak, és az előbb vázolt folyamatok a települések szerkezetében is óriási változásokat idéztek elő. Az addig a szocialista modell szerint fejlődő, sok szempontból homogénnek ható városszerkezet egyre bonyolultabbá vált, ennek egyik szembetűnő példája, hogy a szekunder funkciók leépülésével a városközpontokhoz közel elhagyott iparterületek, kiterjedt barnamezők maradtak hátra. Ezeknek a területeknek a hasznosítása hosszú időn keresztül váratott magára, az 1990-es évek végén előbb kereskedelmi, majd 2000 után már kulturális célú beruházások jelentek meg, amelyek a városrehabilitációs folyamatok élénkülését vonták maguk után. Viszont a kultúra területén már korábban érzékelhetővé váltak a gazdaságban tapasztalható folyamatok, így ebben a szférában is megindultak a piacosodás, a drágulás – vagyis a
3
termékek és szolgáltatások árainak piaci értékhez való közeledése –, vele párhuzamosan pedig a differenciálódási folyamatok. Az állam által korábban fenntartott és finanszírozott tevékenységek egy része magánkézbe került, emellett a nonprofit érdekeltség is teret nyert a kultúra fenntartásában. Ezekre a folyamatokra reagálva és a nyugatról érkező hatásokat adaptálva jelent meg az ezredforduló idején a tercier szektor belső differenciálódásával az információs alapú, K+F-et is magába foglaló negyedik, azaz kvaterner szektor (TRÓCSÁNYI A. 2008). Ennek egy kiemelt részét képezi a kulturális gazdaság, amelyben hazánkban az egyik megközelítés szerint a kulturális termékipar és a kulturális szolgáltatások különülnek el (ENYEDI GY. 2005), másik álláspont komplex értelmezést ad a fogalommal kapcsolatban (SÜLI-ZAKAR I. 2005). Közgazdasági szempontú, azaz keresleti és kínálati oldalt vizsgáló tanulmány is született a kulturális gazdaság értelmezésekor (RECHNITZER J. 2007), ebben a kulturális infrastruktúra (TRÓCSÁNYI A. – TÓTH J. 2002), a hozzá kapcsolódó programok és azok fogyasztása mentén írja le az új ágazatot Meglátásom szerint eddig vizsgálati tapasztalataimra támaszkodva Magyarországon célszerű a német kutatók álláspontját szem előtt tartva a kulturális gazdaság fogalmi rendszerét meghatározni, amely azokat a vállalkozásokat foglalja magába, amelyek döntően piac- és profitorientáltak, az alkotással, megjelentetéssel, termeléssel, terjesztéssel és elosztással foglalkoznak. Emellett még a hagyományos kulturális infrastruktúra elemeket is magába foglalja, amelyek az állami szektor szerepvállalását hangsúlyozzák a finanszírozás oldaláról, illetve a civil szervezetek, alapítványok is részét képezik, azaz a nonprofit oldalt képviselik. Így látható, hogy hazánkban is a közép-európai modell válik alkalmazhatóvá a kulturális gazdasági szereplők vizsgálatakor. A német nyelvterületen az ágazat tíz részterülete került lehatárolásra – az Európai Unió által elfogadott beosztáshoz illeszkedően –, amelynek alkotóelemei csaknem a teljes kulturális gazdasági palettát lefedik (1. táblázat). 1. táblázat: A kulturális gazdaság részterületei Németországban (Forrás: Söndermann, M. 2009. A kulturális gazdaság részterületei Az egyes részterületek alkotói Zenészek, zeneszerzők Zenész- és táncegyüttesek Hanghordozó- és zenekiadó Zeneipar Színház, opera, színjátszóházak A szórakoztatóipar egyéb alkotói A hangszerek és darabok kereskedelme Önálló írók, költők Könyvpiac Könyvkiadók kiskereskedők Alkotó- és képzőművészek Művészeti piac Műkincs-kereskedelem és becslés Kiállítások és múzeumi shopok Színészek Mozi-, tv-műsor és videófilm készítés Filmipar Film- és videokölcsönző mozik Műsorszórás Rádióés televíziós műsorkészítés, működtetés Önálló színész Előadó művészet Önálló artista Színházak
4
Design Építészet
Média
Egyéb
Színházi- és koncertrendezők Színházak, operák, színjátszóházak Egyéb alkotók Tánciskolák Egyéb egységek: cirkusz, bábszínház Ipari design Termék-, divat- és grafikai design Kommunikációs- és reklámdesign Magas- és belsőépítészek Település-, térség- és vidéktervező irodák Kert- és tájépítészek Újságírók Tudósító- és hírszerkesztő irodák Telefonkönyv kiadó Lapkiadók (újság és folyóirat) Egyéb kiadók Restaurátorok Könyvtárak és gyűjtemények Emlékhelyek, emlékművek Botanikus- és állatkertek, natúrparkok, vidámparkok Szabadtéri színpadok és élményparkok
Ezek a részterületek hazánkra vonatkoztatva kiegészülhetnek, hiszen a kézműipari hagyományokra támaszkodó termék-előállítás nagy múltra tekint vissza, így a kézművességnek – könyvkötő, bőrműves, fazekas stb. – meghatározó helye van az új ágazat részterületei között. Csakúgy, mint a szellemi-, természeti- és tárgyi örökségnek, az egyedi – csak Magyarországra jellemző – termékeknek, azaz hungaricumoknak és természetesen az egyház szerepéről és a világörökségi helyszínekről sem feledkezhetünk meg, ezek a profitorientált gazdasági szemlélet alapján a kulturális turizmus egyik bázisát jelentik. A több alkalommal említett tudásgazdaság háttérét és alapját jelentő egyetemek és kutatóintézetek szintén önálló részterületek képeznek, amely az innováció elsőszámú színtereiként is értelmezhetők. 4. A kulturális gazdasághoz kapcsolódó vizsgálatok részeredményei Pécsett A gazdasági szerkezetváltás után az ipar leépülésével, a tercier szektor előtérbe kerülésével Pécs sajátos arculata is hangsúlyosabbá vált. A város soknemzetiségű lakosságával, szubmediterrán jegyeivel, a dezindusztrializáció hatására meginduló tudásgazdaságra támaszkodó fejlődésével a magyar városok sorából – a Pólus Programban is hangsúlyozott – kulturális iparával emelkedik ki. Ehhez további adalékot jelentett, hogy 2006-ban Pécs elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) 2010 címet is, amely tovább erősíti a fejlesztési dokumentumokban meghatározott fejlődési irányelveket. Az új keletű fogalomnak a térnyerésével, a kulturális szolgáltatások és a kulturális ipar előtérbe kerülésével számos tudományterület képviselői (építészek, szociológusok, közgazdászok) igyekeztek a városban élők igényeit feltérképezni, a változásokhoz kapcsolódó hatásokat előre jelezni, illetve pillanatképet festeni a város kulturális (tér)képéről.
5
Vizsgálataink során széles spektrumban tevékenykedtünk: a természeti környezet, a településfejlődés, illetve annak kultúrához fűződő viszonya; a városi fiatalság térhasználati mintái; az egyetemisták fogyasztási szokásai; a kulturális kínálat számbavétele; valamint EKF projektek által érintett városrész társadalmi-gazdasági viszonyainak felmérése is a kutatásunk első szakaszának állomásait fémjelzik. Ezek segítségével egységes módszertant dolgozunk ki, amely a többi magyarországi nagyvárosban is mérhetővé teheti a kulturális gazdaság jelentőségét és szerepét a települések megújulásában. A vizsgálatok során a primer és szekunder adatgyűjtés különböző eszközeit használtuk fel, több esetben graduális hallgatók bevonásával történt a lakossági kérdőíves felmérés és adatrögzítés, amely minden alkalommal fényképes állapotfelvételekkel is kiegészült. Ezek az eredmények az egyes városrészekre vonatkozóan mutatják a kultúra jelentőségét és annak megítélését, egyúttal megjelenítve annak térbeliségét is. 4.1. Pécsi fiatalok térhasználata A kutatás első elemét a pécsi fiatalok térhasználatára irányuló felmérés jelentette mentális térképek segítségével, amit a francia Orléans-nal közös projekt egyik szegmenseként végeztünk el, hiszen a felnövekvő generáció igényei nagymértékben befolyásolhatják egy település fejlődését, egyúttal sikerét. Ebben arra kerestük a választ, hogy miként élik meg a fiatalok a teret, mennyiben van összhangban az ő térhasználatuk a város fejlesztési irányaival, a természet közelsége milyen mértékben befolyásolja a tér észlelést, a történelmi emlékek belvárosi koncentrációja fókuszpontként jelenik-e meg, illetve a Pécs funkcionális morfológiai átalakulásával kialakult új fogyasztási lehetőségek, mint orientációs pontok szerepelnek-e a fiatalok mentális térképein, háttérbe szorítva esetleg a korábbi kiemelt helyeket. A felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy a belváros, a bevásárlóközpontok, az egyetem és a szórakozóhelyek kerülnek kizárólag feltüntetésre, azaz három típus köré szerveződik a fiatalok által megélt tér. A városi térszemléletet továbbra is a belváros, illetve annak emblematikus, központi tere határozza meg, hiszen csaknem az összes rajz középpontjában szerepel, több ízben közel teljes részletességgel. A centrum a szabadidő eltöltésének és az oktatásnak színtere, fontos szociális szerepet tölt be, hiszen találkozóhelyként, a szociális kapcsolatok megélésének színtereként, a szórakozás és kulturális infrastruktúra elemeinek igénybevétele tekintetében egyaránt meghatározó jelentőséggel bír. A kultúra és az örökségi elemek a fiatalok térhasználatában szintén tetten érhető jelentőségét hangsúlyozza a Múzeum utca gyakori említése, alátámasztva a városvezetésnek az erre a tengelyre vonatkozó rehabilitációs, revitalizációs elképzeléseit. Az átalakuló térszerkezetet példázza a belváros peremén, az egykori belső ipari zóna helyén létesült Árkád bevásárlóközpont térképeken történő gyakori szerepeltetése, amely nagyon hamar a fiatalok kedvelt találkozóhelyévé nőtte ki magát. Az új létesítmény (tudatosan) olyan új funkciókat is magához tudott kötni, amelyek kapcsán a szabadidő eltöltésének, valamint program- és kiállítási helyszínként, találkahelyként, az időjárás előli menedékként, közlekedési tranzitfolyosóként a belváros és a buszpályaudvar között, vagy akár éppen pusztán kedvező adottságú parkolóhelyként is egyre népszerűbbé válhatott (TRÓCSÁNYI A. – STEFÁN K. 2009). A természet közelsége és a Mecsek fiatalok életére gyakorolt hatása, szerepe a szabadidő eltöltésében, mint a város élhetőségének biztosítását nagymértékben befolyásoló adottság tükröződik a térképeken, hiszen a megkérdezett fiatalok mindegyike megjelenítette a város északi határát képező hegyvonulatot. A Mecsek mindenki által kedvelt részeit (Tettye, állatkert, vidámpark), és a városi rengetegből kiemelkedő, Pécs egyik szimbólumát jelentő TV-torony orientációs pontként is szerepet kapott a rögzített térképeken.
6
Ezzel szemben a keleti városrész egyetlen esetben sem szerepelt a rajzokon, csak utalás történik elhelyezkedésének irányára, ezzel egyfajta teljes – inkább ismeretlenség, mint – elutasítás fogalmazódik meg a térhasználók tudatában. Talán nem véletlen, hogy az EKF egyik fejlesztési prioritása a keleti részek integrálása a várostestbe, annak új tartalmakkal történő visszahelyezése a város szövetébe. A településen a természetközelség és történelmi emlékekhez kapcsolódó vonzerő a vizsgálat tanulsága alapján kiegészül a kulturális sokszínűséggel és az egyetem jelenlétéhez kapcsolódó lehetőségekkel. A városközpont szerepének és funkciójának változása, illetve új fogyasztási központok kialakítása nem eredményezte az előbbi egyértelmű leértékelődését, hiszen Pécs történelmi belvárosa jelenti valamennyi társadalmi réteg számára „A VÁROS”-t. Ez a változó funkciójú centrum minden korban kiemelkedő jelentőséggel bírt a település életében, napjainkban elsősorban a kulturális és vendéglátó-ipari kínálatával, nyitott tereivel vállal aktív szerepet a város élhetőbbé tételében. Domináns objektum a TV-torony és a Széchenyi tér, amely kettős meghatározza pécsi térképzetüket: az északi irányt az előbbi, míg a központot az utóbbi testesíti meg. A város kiemelt, mindenki által ismert értékei között a Mecsek, valamint a történelmi belváros és annak örökségi elemei jelennek meg, ellensúlyozva a zöldterületek és a vizek hiányát. (TRÓCSÁNYI A. – STEFÁN K. 2009). 4.2. A természeti környezet szerepe Pécs kulturális gazdaságában Az előbbiekben hangsúlyozott természeti környezet szerepét vizsgáltuk a kulturális gazdaság alakulásában egy soron következő felmérésben. Célunk kettős volt: megpróbáltunk választ találni arra, van-e kapcsolat a természet és a kultúra között Pécsett, illetve a fejlesztési célok között szerepel-e a természeti környezet megújításával egy élhető város létrehozása, hiszen a Nyugat-Európából származó tapasztalatok alapján a kulturális gazdaság alkotói között számos természethez kötődő egység is szerepel és a barnamezők hasznosításával is hozzájárulhat a város az élhetőbb környezet kialakításához (OROSZ É. 2009). Reprezentatív kérdőívek – amelyek az egyes városrészek lakosságának arányában kerültek lekérdezésre – segítségével igyekeztünk képet kapni a népesség Pécs természeti adottságaihoz fűződő viszonyáról, ezek segítségével próbáltuk igazolni előzetes hipotéziseinket a kultúra és a természet kapcsolatáról, így új megvilágításba sikerült helyezni a természeti környezet Pécs életében betöltött szerepét. A település egy adott földrajzi környezetben, annak elemeivel intenzív kölcsönhatásban élő gazdasági, társadalmi és műszaki struktúrák rendszereként értelmezhető (TÓTH J. 1981). Mivel a természeti szféra része a földrajzi környezetnek, a kultúra pedig a társadalmigazdasági rendszernek, a kapcsolat közöttük mindenkor meghatározó volt. A kulturális gazdaság értelmezésekor összefüggést találunk a természeti környezet és a kulturális infrastruktúra elemei között, hiszen a rendelkezésre álló erőforrások hatására meginduló településfejlődés többek között a népességszám növekedésében követhető nyomon; a gyarapodó lakosságszám kiszolgálására egyebek mellett a kulturális infrastruktúra elemek bővítésére is szükség van. Ezek kivitelezése többségében államilag finanszírozott vagy támogatott keretek között valósulhat meg. A kulturális gazdaság „három szektor modelljében” (SÖNDERMANN, M. 2007) az állami fenntartású – erőltetett iparfejlesztés által generált urbanizáció hatására kiépített - intézményhálózatnak még mindig fontos szerep jut Pécsett és Magyarországon egyaránt. (PETRIK A. B. – STEFÁN K. 2009) Ennek megértéséhez kínál adalékot, hogy a 2010-es évre készülő, régi-új kulturális arculatát építgető városban nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy Pécset a bányászat – és annak több lépcsőben és időszakban, illetve szereplő által történő jelenléte – tette nagyvárossá (PIRISI G. – STEFÁN K. – TRÓCSÁNYI A. 2009). A gazdasági fejlődés motorját jelentő szénbányászat hatására új városrészek épültek, amelyekben az adott kornak megfelelő színvonalú egészségügyi, oktatási és kulturális intézményeket hoztak létre, illetve tartottak
7
fenn. Az 1910-es évek elején iskolákat, templomokat, vendéglőket, kultúrházat is építettek a bányásztelepüléseken. Ugyanakkor a város életében, térszerkezetének alakulásában az 195060-as években, az uránérc-vagyon feltárásával és kiaknázásának megindulásával egy – a népesség intenzív növekedésével is jellemezhető – új szakasz indult, amely egészen az 1980as évekig tartott. Az uránbányászat felfutásával párhuzamosan a folyamatosan gyarapodó népesség igényeinek kielégítésére az 1970-es évek elejére már a korábban Újmecsekalja városrésznek, ma Uránvárosnak nevezett területen is megépültek a kereskedelmi, szolgáltató, egészségügyi, oktatási és kulturális intézmények: óvodák és iskolák létesültek a lakóépületekkel körbezárt területeken; bevásárlóközpont, sportcsarnok, műjégpálya épült. Mozival, színházteremmel rendelkező művelődési házzal és kultúrházzal bővültek a kulturális infrastruktúra elemei (PILKHOFFER M. 2008, HAJNAL K. – PIRISI G. – TRÓCSÁNYI A. 2009, PIRISI G. – STEFÁN K. – TRÓCSÁNYI A. 2009). Ezek egészen az 1990-es évek elejéig meghatározó részét képezték a lakosság kultúrához való hozzájutásának, majd az állami finanszírozás átalakulásával, a központi támogatások csökkenésével, illetve a természetes fogyás és a szuburbanizációs folyamatok hatására felgyorsuló népességszám csökkenéssel az intézmény összevonások és bezárások időszakának lehettünk tanúi. A lakossági kérdőívek alapján világossá vált, hogy a pécsiek a földrajzi fekvést, a kedvező éghajlati adottságokat és a hozzá kapcsolódó sajátos növényvilágot, a Mecseket, illetve a karsztvizet tartják természeti értéknek, egyúttal egyedi adottságnak is. Véleményük szerint ezek mindegyikének fontos szerepe volt a város mindenkori gyarapodásában – a kézművesség kialakulásától a szén- és uránércbányászat felvirágzásáig – így a hozzájuk kapcsolódó gazdasági ágazatok, illetve az általuk végbemenő urbanizációs folyamatok nagymértékben hozzájárultak a település infrastruktúrájának és morfológiájának változásához. A legjelentősebb fejlődési szakaszt az 1950-es évektől az 1980-as évek végéig terjedő időszak képviseli. Ekkor a szén- és uránbányászathoz kapcsolódóan a folyamatosan gyarapodó számú népesség elhelyezésére épített új városrészekben újonnan létesített kulturális infrastruktúra elemek jelentek meg (óvoda, iskola, művelődési ház, sportlétesítmények, mozi stb.). A vizsgálat rávilágított arra, hogy a város lakossága mégsem ezt az összefüggést látja a természet és kultúra közötti relációban, sokkal inkább a Mecsek és a TV-torony, illetve a kialakított turistautak és tanösvények jelentik számukra a kapcsolatot. 4.3 Pécsi egyetemisták fogyasztási szokásai Több alkalommal hangsúlyozásra került, hogy a jelenlevő népesség markáns hányadát jelenti az egyetemisták népes tábora, amelynek igényei, szokásai és általuk támasztott kereslet befolyással bírhatnak a városban fellelhető kínálatra. Ennek a kérdéskörnek a mélyebb feltérképezésére szolgált a lakhatási, illetve a kulturális fogyasztási szokásokat felmérő vizsgálatunk. A felsőoktatásban résztvevők lakosságon belüli hányadának érzékeltetésére kiváló adalékként szolgálhat, hogy Pécs 156 ezer fős népessége mellett a régió legnagyobb foglalkoztatójaként számon tartott egyetemen összesen 33 ezer3 (nappali és levelező tagozatos), nappali tagozaton közel 18 ezer hallgató veszi igénybe a városban fellelhető szolgáltatásokat, költi el havonta rendelkezésre álló jövedelmét (MEZEI K. 2005). A tíz egyetemi kar a városban elszórtan helyezkedik el, és egy az egyetemisták lakhatási szokásaira irányuló felmérés (GYÜRE J. 2007) révén világossá vált, hogy a szállás, valamint a fogyasztási igények kielégítése többnyire a karok szűkebb környékére korlátozódik. Ez alapján négy nagyobb koncentráció rajzolódik ki a városban az egyetemisták által gyakran látogatott/használt városrészeket illetően (Uránváros, Egyetemváros, Budai városrész, Kertváros). Egy 2007 májusában végzett reprezentatív felméréssel feltérképeztük a pécsi egyetemi hallgatók térhasználatát, kulturális fogyasztási szokásait, valamint mértük a 3
Ez húsz százalékkal növeli a város lakosságszámát.
8
kulturális infrastruktúra elemeinek használatára és a különböző szolgáltatásokra fordított összegeket. Célként fogalmazódott meg továbbá az egyetemisták Pécs város gazdaságára gyakorolt hatásának vizsgálata, a rendelkezésre álló diszkrecionális jövedelem elköltési alternatíváinak figyelembevételével. Ez tovább hangsúlyozza a város kulturális sokszínűségét és értékek közvetítésében betöltött szerepét, egyúttal utalva a kvaterner szektor és a kulturális gazdaság fogalmak megerősödéséhez. Felmérésünk szerint a nappali tagozatos hallgatók összességében egész évben mintegy 9 milliárd forint felett diszponálnak Pécsett. Összehasonlításul: a városi önkormányzat költségvetésének 2008. évi előirányzott bevételei 39 milliárd forintot jelentettek, így a felsőoktatásban tanuló nappali tagozatos hallgatók által városban elköltött összegek nem elhanyagolható részt képviselnek a város gazdasági életében. A kiadások 1/3-át (kb. 3 milliárd forint) szállásköltségek fedezésére fordított összegek jelentik, amely legtöbb esetben albérlet vagy saját lakás fenntartásának költségeit jelenti, leginkább a négy említett városrészben. A másik markáns hányadot az étkezésre és élelmiszervásárlásra fordított összegek (3 milliárd forint) adják. A városban működő 878 vendéglátóhely, amelyek közül 539 az étterem és cukrászda biztosítja a megfelelő számú és minden igényt kielégítő kínálatot, amit az erre fordított 1,7 milliárd forintos hallgatói kiadás is szemléltet. A fennmaradó három milliárd forint diszkrecionális jövedelem áll az egyetemisták rendelkezésére, amelyet kultúrafogyasztásra is használhatnak, pontosan akkora összeg, mint amennyit szállásra költenek egy év alatt, illetve a szórakozóhelyeken elköltött tételek komoly riválisként szerepelnek a kultúrára szánt forrásokkal szemben. A vizsgálat alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a pécsi egyetemistáknak a kulturális fogyasztásra évente rendelkezésre álló jövedelem többnyire a tanulmányaikhoz szorosan kapcsolódó termékek és szolgáltatások igénybevételére fordítódik. A kulturális infrastruktúra hagyományos elemeit (színház, múzeum, mozi) korlátozottabb mértékben, de még így is a város lakosságával közel azonos, néhány esetben azt meghaladó arányban veszik igénybe. Figyelemre méltó, hogy a város rendezvénysorozatán való részvétel nagyobb aktivitást mutat, ez a 2010-es évhez közeledve biztos alapot jelenthet. Az EKF programok között szereplő, sokéves hagyománnyal rendelkező rendezvények az egyetemisták körében is rendkívül népszerűek, amelyek a helyi lakossággal és a városba látogató turistákkal kiegészülve biztosítják a sikert. Ehhez azonban szükséges egy európai színvonalú infrastruktúra kialakítása, amelyre a Zsolnay Kulturális Negyed projekt és a Konferencia- és Koncertközpont felépítése teremt megfelelő lehetőséget (STEFÁN K. 2009). 4.4 Városrész-rehabilitáció az EKF tükrében Nem véletlen tehát, hogy a hagyományos infrastruktúra elemek iránti érdeklődés fenntartása, illetve bővítése is komoly érvként szerepel az EKF-projekteknek helyet adó városrész rehabilitációs törekvéseinek középpontjában, mindamellett, hogy legfőbb cél a belváros keleti irányba történő kiterjesztése, egyúttal a város kulturális és művészeti sokszínűségét hangsúlyozó negyed kialakítása. A 2008 nyarán végzett vizsgálat éppen ennek, az EKF által legintenzívebben érintett – az öt tervezett kulcsprojektből három – területek közvetlen környezetének komplex társadalmi, gazdasági és műszaki infrastrukturális állapotfelmérését tűzte ki célul. Pillanatfelvételszerű terepi kutatásunk keretében arra kerestük a választ, hogy az EKF programjai milyen környezetben, milyen alapról indulva fejtik, fejthetik ki hatásukat, képesek-e a prognosztizált városszerkezeti, társadalmi fejlesztéseket befogadni, megvalósul-e a városrehabilitáció (szociális és kulturális) a területen. A köznyelvben csak az egykori parkról és fürdőjéről Balokányként4 ismert, a városközponttól keletre elterülő, jelenleg közel 40 hektárnyi és 4
A Balokány eredetileg a Siklósi út, a Felsővámház utca, Basamalom és a Tüskésréti út között elterülő terület neve. A városrész kiépültét nagyban meghatározta az itt alapított Zsolnay-gyár léte és fejlődése. A török eredetű névvel rendelkező városrész egykor saját ligettel, tóval és strandfürdővel büszkélkedhetett, ezek mára
9
mintegy 1200 fős népességű terület a XIX. század végének iparosítási és várostervezési nyomait viseli magán. A korábban magasabb presztízsű, munkások lakta városrész előbb a fejlesztési súlypontok áthelyeződésével, majd az ipar visszaszorulásával leértékelődött, ez követően a belváros és a legbelső barnamezős övek szomszédságának köszönhetően sajátos fejlődési pályán és módon indult meg. A szanálható épületállomány miatt megindult a lakosság kicserélődése, részben új lakóépületek jöttek létre, a környék megindult a dzsentrifikálódás útján. Az EKF programsorozathoz kapcsolódó beruházásoknak ez a városrész ad otthont. A városrész prognosztizálhatóan felértékelődik, feltételezéseink szerint a lakosság kicserélődése és az épületállomány megújulása, ezzel kapcsolatban a gazdasági szerkezet változása folytatódni, illetve gyorsulni fog. A felmérés eredményei alapján leszögezhető, hogy a közvélemény vélekedésével ellentétben társadalmi szempontból nem nevezhető lepusztuló lakónegyednek a Balokány, hiszen az iskolai végzettség és a jövedelmi viszonyok összevetésekor megállapítható, hogy a Pécs adataihoz mérten átlagos képzettségi és jövedelmi viszonyokkal rendelkezik, kedvezőbb az érettségi nélküli középiskolai végzettségűek és az oklevél nélküli főiskolások, egyetemisták aránya. Ugyanakkor kisebb lemaradás tapasztalható az érettségivel rendelkezők esetében, éppúgy mint a felsőfokú végzettségűek arányában, amely – összefüggésben a terület kézműves, szakmunkás és ipari múltjával – mindössze egynegyede a városi átlagnak. A jövedelmi viszonyokban egyértelműen tapasztalható az iskolai végzettség leképeződése, hiszen arányaiban azonos a lakosság jövedelemkategóriák szerinti differenciálódása. Az infrastruktúra kiépítettségére vonatkozó kérdések alapján a közszolgáltatások elérhetőségét illetően kedvezőbb kép rajzolódik ki a lakók megítélése által, hiszen mind az oktatási, mind az egészségügyi intézmények elérhetőségét jónak ítélték meg, köszönhetően természetesen a városrész nyugati határában elhelyezkedő rendelőintézet közelségének, ugyanakkor az oktatás területén erősen szóródtak a vélemények: a helyi képzőhelyeket és a más városrészben találhatókat egyenlő arányban preferálják. Kedvezőnek mondható a tömegközlekedési hálózatok városrészen keresztüli kiépítettsége, ezáltal ez a fontos tényező jó, kiváló értékelést kapott. A városrész megítélése a részletesebb elemzések után kedvezőbb képet mutat: a szoros kötődés, a kevésbé alacsony társadalmi státusz és a megfelelő kínálat esetén igénybe vehető szolgáltatások köre biztos alapot jelenthet a Balokány beruházások révén megvalósuló, és kiépülő szolgáltatói „hálózat” felvevőpiacának egy részére. A lakáspiaci helyzet változásában természetesen a gazdaság szereplőinek hozzáállása, és annak változása meghatározó szerepet játszik, éppen ezért jelenthet előrelépést az EKF projektekhez kapcsolódó beruházási és építési kedv erősödése, amely – a várakozásoknak megfelelően – a városrész arculatváltását (is) eredményezheti. Ennek előszelét jelentheti az a tendencia, amely tapasztalható, hiszen a városrész nyugati határában megindult a lakásállomány megújulása, illetve állapotjavítása, az újépítésű lakások megjelenésével elkezdődött a lakásállomány felértékelődése. Ez – a még kevéssé látványos – dzsentrifikáció szorosan kapcsolódik a városrehabilitációs elképzelésekhez. A városrészben működő kereskedelmi egységek a kedvező közlekedési adottságok mellett, az ingatlanárakat tekintették alapvető telepítési tényezőnek. A településrész imázsát alapvetően meghatározó mutatók, az épületállomány és a környezeti állapot a városi átlaghoz közel azonos, annál alig szerényebb értékeket mutat. Az EKF beruházások helyszínét biztosító terület állapotának javítása, a városszerkezetben bekövetkező változások adaptálásának első lépéseként értelmezhető. Mindezek alapján elmondható, hogy a Balokány városrész jelenleg kész és
romjaikban várják a megújulást. Jelen vizsgálat keretében ennél lényegesebben tágabban értelmezzük a Balokányt, kiterjesztve azt a Budai városrész délnyugati utcáira, amelyek azonban térkapcsolataiban hagyományosan a Zsolnay-gyárhoz és Balokányhoz kötődnek, illetve amelynek megújítására is hivatott az EKF program.
10
alkalmas befogadni a tervezett műszaki, funkcionális és szerkezeti változásokat (TRÓCSÁNYI A. – STEFÁN K. 2008). 4.5 Kulturális gazdasági szereplők térstruktúrája Pécsett Az imént vizsgált városrészben folyó beruházások döntő befolyásoló tényezői a városi kulturális gazdaság kínálati oldalának erősítésének. Így pusztán, a közgazdasági megfontolásokat figyelembe véve, a keresleti oldal feltárása után a kínálati oldal sokrétűségének, jelentőségének, területi struktúrájának vizsgálata kézenfekvő számunkra. Ugyanis ez jelenti a kulturális gazdaság Pécsett nyomon követhető megtelepedését és térhódítását. A vizsgálat során az EU által elfogadott kulturális gazdasági részterületek, illetve a magyarországi és pécsi sajátosságok számbavétele jelentette a fő feladatot. Ehhez 2009 nyarán graduális hallgatók bevonásával feltérképeztük az egyes területekhez tartozó szereplőket, amelyek a terepi adatgyűjtéskor cégtáblák segítségével kerültek rögzítésre, majd ez internetes adatbázisok alapján kiegészítésre. Ennek tapasztalatait átgondolva az Európai Unióban használt kategorizálás kiegészült a digitális tartalom- és szolgáltatásfejlesztéssel, a reklám-promóció- és marketingiparral, előadóművészet és performance-szal, továbbá a tudomány és innováció képviselőivel, illetve a kutatóintézetekkel bővült a kínálati paletta. Így 14 főcsoport és 61 részterület született. A Pécsett való reprezentáltságuk alapján kiemelkedik az építészet, az alkotóművészet, a szellemi és tárgyi örökség, a design, a kulturális infrastruktúra hagyományos elemei és a kutatóintézetek magas száma. A részterületek esetében sajátos karakter rajzolódik ki, amelyet a kézműipari hagyományokra támaszkodó szereplők (pl. orgonakészítő, mártott papírgyártó, könyvkötő), a városban működő egyetem is nagymértékben befolyásol, hiszen a művészeti és műszaki kar döntően hozzájárul, hogy az alkotóművészek, építészek és épületkeramikusok kimagasló számban vannak jelen Pécsett. A modern ágazatokban a reklám- és marketingügynökségek és a fotóművészek képviseltetik magukat magas arányban. Ezt a megállapításunkat a Győrrel, Miskolccal, Debrecennel és Szegeddel való összehasonlítás is alátámasztja. A térstruktúra tekintetében erős belvárosi koncentráció tapasztalható, ami megfelel a nyugat-európai mintának is, hiszen a kulturális és kreatív iparhoz kapcsolódó tevékenységek nagyvárosi tulajdonságként élnek a köztudatban. Emellett az irodaházak is zömmel ebben a városrészben találhatók, amelyek egy helyen koncentrálnak nagyszámú szereplőt. Meglepő ugyanakkor a Kertváros súlya, itt az agglomeráció kiépülésével a főbb közlekedési pályák mentén jöttek létre az új egységek, illetve a Pécs Pláza és Vásártér környékén. Uránváros kimagasló eredményei a 6-os számú főútnak, az egyetem központi épület jelenlétének, a hagyományos infrastruktúra elemek kimagasló számának és a város nyugati határában megtelepedett hipermarket együttesnek köszönhető. A hegyoldal felé haladva a magasabb presztízsű lakóhelyek kerülnek előtérbe, itt az alkotó- és előadóművészek, építészek képviseltetik magukat kiemelt számban. Látható továbbá a külső városrészek jelenléte is, köszönhetően leginkább a kézműipari hagyományokat magán hordozó alkotóknak és a nagy térigényű egységeknek. Az eredmények alapján tehát egyfajta szegmentálódás tapasztalható, valamint a kereslethez igazodó széleskörű kínálat és kivételes karakter jellemzi Pécs kulturális gazdaságát. Leszögezhető továbbá, hogy a városban működő egyetem jelentékeny részt vállal az új ágazat megtelepedésében, hiszen a hallgatók által támasztott kereslet nagy hatást gyakorol a gazdaságra, jelenlétük érzékelhető a társadalmi folyamatokban is. Hasonlóképpen döntő a település fejlődésében minden időszakban kiemelt szerepet betöltő természeti környezet jelentősége, hiszen az egyedi adottság mellett az erőforrások révén sajátos fejlődési pályát adott Pécsnek, amely a kulturális gazdaságban a hagyományos infrastruktúra elemek révén követhető nyomon.
11
5. Összegzés A fentiekből kitűnik tehát, hogy a kulturális gazdaság fogalmi rendszerének tartalmi értelmezése rendkívül nehézkes feladat és a korábban a nemzetközi szakirodalomban vázolt országspecifikus alkotóelemek Magyarország esetében is előtérbe kerülnek. Az alkalmazott vizsgálati módszerek is többtényezős megoldások, amelyek a keresleti és kínálati oldal feltárására egyaránt alkalmasnak bizonyulnak. Különös figyelmet kap az új ágazat részét képező tudásgazdaság, amelynek szereplői egy adott terület kulturális gazdaságát meghatározzák, hiszen a hozzá szorosan kapcsolódó fiatal korosztály szokásai, igényei jelentik a jövő generáció fogyasztásában, keresletében megjelenő elvárásokat. A jelenlegi felsőoktatásban résztvevő korosztály képezi a későbbi „városhasználók” markáns csoportját. Kulturális gazdasági vizsgálataink a jelenség komplex voltából adódóan sokrétűek, ezért tartalmazzák a közgazdasági (kereslet és kínálat összehangolását igénylő), társadalmi, szociológiai, pszichológiai típusú elemzéseket és a város térstruktúra változásának nyomon követését. A vizsgálati célterület kiváló terepet jelentett a kulturális gazdaság szerepének vizsgálatához, hiszen a főváros mellett Pécs az a hazai értelemben vett nagyváros, amely nemzetiségi összetételét, multikulturalitását kihasználva – hiszen a legfrissebb nemzetközi kutatási eredmények alapján (SÖNDERMANN, M. 2009) ennek hiányában nem beszélhetünk kulturális gazdaságról – sokszínű és egyedi kínálatával és felsőoktatási központként széleskörű keresletével hozzájárul az új ágazat megtelepedéséhez. Ennek lenyomatai egy formálódó kulturális tengely mentén helyezkednek el, amely nyugat-keleti irányban összeköti az egymástól meglehetősen távol elhelyezkedő településrészeket és észak-déli irányban is nagyobb csomópontokkal egészül ki. A főváros ellenpólusát is jelenti Pécs abban a tekintetben, hogy a társadalmi és szociális városrehabilitációs törekvéseken túl a kulturális városmegújítás első elemei látszanak felsejleni az Európa Kulturális Fővárosa projektekben. 6. Felhasznált irodalom 1. ENYEDI GY. – KERESZTÉLY K. (szerk.) 2005: A magyar városok kulturális gazdasága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 221 p. 2. FLORIDA, R. 2002: The Rise of Creative Class, Basic Books, New York, 416 p. 3. FRONTIER ECONOMICS 2007: Multinationals in the UK Creative Industries, London, 70 p. 4. GAY, DU P. – PRYKE, M. (eds.) 2002: Cultural Economy. Sage, London, 240 p. 5. GIRARD, A. 1981: A commentary: Policy and the arts: The forgotten cultural industries. Journal of Cultural Economics, 5(1), 61–68. 6. GYÜRE J. 2007: Pécsi egyetemisták a térben. OTDK dolgozat, Pécs, 28 p. 7. HAJNAL K. – PIRISI G. – TRÓCSÁNYI A. 2009: A táj és a belőle fejlődő város: Pécs. In: Fábián Sz. Á. – Kovács I. P. (szerk.): Az édesvízi mészkövektől a sivatagi kérgekig – Tanulmánykötet a 70 éves Schweitzer Ferenc tiszteletére. Geographia Pannonica Nova 6. PTE TTK FI, IDResearch Kft/Publikon Kiadó, Pécs, pp. 149–166. 8. HALL, P. 2000: Creative Cities and Economic Development. Urban Studies 37, pp. 639–649. 9. HARTLEY, J. 2005: Creative Industries, Blackwell Publishing, Cornwall, 414 p. 10. PETRIK A. B. – STEFÁN K. 2009: A természeti környezet szerepe Pécs kulturális gazdaságában. In: Szabó V. – Fazekas I. (szerk.): Települési környezet, II. Települési Környezet Konferencia 2009. november 27–28, Debrecen, DE TKT, pp. 16–25. 11. MEZEI K. 2005: A Pécsi Tudományegyetem hatása Pécs város gazdaságára. In: Enyedi Gy. – Keresztélyi K. (szerk.): A magyar városok kulturális gazdasága. MTA Társadalomkutató Központ. Budapest. pp. 143–178. 12
12. OROSZ É. 2009: Iparvárosrehabilitáció a Ruhr-vidéken: Gelsenkirchen és a Nordsternpark. In: CSAPÓ T. – KOCSIS ZS. (szerk.) 2009: A közép- és nagyvárosok településföldrajza. Savaria University Press, Szombathely, pp. 245–256. 13. PILKHOFFER M. 2008: Bányászat és építészet Pécsett a 19–20. században. Pro Pannonia, Pécs, 246 p. 14. PIRISI, G. – TRÓCSÁNYI, A. 2006: The effects of post-industrial processes in the spatial structure of Pécs, Hungary. In: Stadt und Region Pécs. In: Aubert, A. – Tóth, J. (eds.): Stadt und Region Pécs – Beiträge zur angewandten Stadt- und Wirtschaftsgeographie. Arbeitsmaterialen zur Raumordnung und Raumplanung 243., Universität Bayreuth, pp. 89–108. 15. PIRISI G. – STEFÁN K. – TRÓCSÁNYI A. 2008: The role of cultural economy in the revival of cities – endowments and changes of the city of Pécs. Progress in Geography in the European Capital of Culture 2010, Geographia Pannonica Nova 3, Imedias, Pécs, pp. 11-23. 16. PIRISI G. – STEFÁN K. – TRÓCSÁNYI A. 2009: A kultúra fővárosa előtt: a bányászat szerepe Pécs dinamikus funkcionális morfológiájában In: Csapó T. – Kocsis Zs. (szerk): Közép- és nagyvárosok településföldrajza, V. Településföldrajzi Konferencia, Savaria University Press, Szombathely, pp. 257–269. 17. PRATT, A. C. (1997): The cultural industries production system: a case study of employment change in Britain, 1984–91. – Environment and Planning 29. 11., pp. 1953–1974. 18. RECHNITZER J. (szerk.) 2007: Nyugat-Dunántúl. MTA Regionális Kutatások Központja, Dialóg Campus Kiadó, Pécs – Budapest, 454 p. 19. SCOTT, A. J. 2000: The cultural economy of cities Sage, London, 339 p. 20. SÖNDERMANN, M. 2007: Kultur- und Kreativwirtschaft im globalen Kontext. 4. Jahrestagung, Kulturwirtschaft, Berlin, 10 p. 21. SÖNDERMANN, M. 2009: Endbericht – Kultur- und Kreativwirtschaft: Ermittlung der gemeinsamen charakteristischen Definitionselemente der heterogenen Teilbereiche der „Kulturwirtschaft” zur Bestimmung ihrer Perspektiven aus, Bundesministerium für Wirtschaft und Technologie, Köln, Bremen, Berlin, 304 p. 22. STEFÁN K. 2009: A pécsi egyetemisták kulturális fogyasztási szokásai, Geográfus Doktoranduszok IX. Országos Konferenciája, Szeged, CD-ROM 23. SÜLI ZAKAR I. –TEPERICS K. – EKÉNÉ ZAMÁRDI I. – KOZMA G. 2005: A kulturális gazdaság szerepe Debrecen versenyképességének fokozásában. In: Enyedi Gy. – Keresztély K. (szerk.): A magyar városok kulturális gazdasága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, pp. 179–216. 24. TÓTH J. 1981: A településhálózat és a környezet kölcsönhatásának néhány elméleti és gyakorlati kérdése. – Földrajzi Értesítő 30. 2–3., pp. 267–291. 25. TRÓCSÁNYI A. – TÓTH J. 2002: A magyarság kulturális földrajza II. Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 361 p. 26. TRÓCSÁNYI A. 2008: A kulturális gazdaság szerepe a városok megújulásában – Pécs adottságai és esélyei. In: Pap N. (szerk.): Kultúra – Területfejlesztés. Pécs – Európa Kulturális Fővárosa 2010-ben. Geographia Pannonica Nova 2. PTE FI, Imedias Kiadó, Pécs, pp. 231–244. 27. TRÓCSÁNYI A. – STEFÁN K. 2008: Megújuló Balokány? Városrészrehabilitáció az EKF szellemében In: Szabó V. – Orosz Z. – Nagy R. – Fazekas I. (szerk.): IV. Magyar Földrajzi Konferencia, Debreceni Egyetem, Debrecen, pp. 298–306 28. TRÓCSÁNYI A. – STEFÁN K. 2009: A pécsi fiatalok városképe és reprezentációja mentális térképek alapján In: Tóth J. – M. Császár Zs. – Hasanovic-Kolutácz A.
13
(szerk.): Társadalomföldrajzi kutatások makro-mezo és mikrotérségekben, PTE TTK FDI, IDResearch Kft/Publikon Kiadó, Pécs, pp. 127–138. 29. www. kulturwirtschaft.de
14
