ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK
1.2
A környezetpolitika és támogatási háttere Németországban Tárgyszavak: környezetpolitika; támogat; vállalati gazdálkodás; Németország.
A környezetpolitika támogatási stratégiáiban a fő figyelmet tartalmi kérdések kapják. Ehhez képest elhanyagolt, hogy milyen csatornákon jutnak el a nyújtott kedvezmények az egyes végrehajtási helyekre, és milyen hatékonysággal jellemezhetők.
A környezeti elszámolások vállalati háttere Sok vállalat számára újdonságot jelent a környezeti elszámolás rendszere, amely alapján meghatározhatók a tevékenység környezeti hatásai. Erre tekintettel a német környezetpolitika egyik támogatási célja e rendszerek összehangolt fejlesztése, hogy javuljon a környezeti információk minősége, jobban megalapozzák a terhelés csökkentéséhez szükséges helyi és országos programokat. A német költségvetési támogatásokon túlmenően a nemzetközi szervezetek is hozzájárulnak egyes kiemelt környezeti fejlesztésekhez, pl. a meglevő intézményi korlátok feloldásához, az érintettek erőteljesebb gazdasági ösztönzéséhez. Az ösztönzéseket az is indokolja, hogy a környezeti elszámolások vállalati rendszerének jelentőségéről az érintettek nem kellően tájékozottak, és sok a téves értesülés, megalapozatlan feltevés ennek költségeiről, hozamairól. Az 1. ábra vázolja a kétféle, közvetlen és közvetett kapcsolatokat a támogatási források (pl. a költségvetés gazdája) és a juttatásban részesített gazdasági szervezetek (azok vezetői) között. A kétféle támogatási csatorna eltérő kezelést igényel az érintettek részéről, figyelembe
véve egyrészt a partnerek érdekviszonyait, másrészt a támogatás sajátos céljait. Ehhez mérten alakíthatók ki az egyes szereplők részéről a konkrét információs igények. Figyelembe kell venni pl. az egyes szinteken a döntések előkészítésének kialakult kalkulációs, elemzési kereteit. kormányzat célok
információigény
a kormányzat és a közvetítő közötti viszonyok
közvetítők fontosabb résztvevők
célok
információigény
egyeztetés vagy eltérés (b)
a közvetítő és a környezeti elszámolás alkalmazói közötti viszonyok
közve-
közvetlen
tett
egyeztetés vagy eltérés
egyeztetés vagy eltérés (a) kapcso-
kapcsolat
lat
fontosabb állami hatóságok
környezettel kapcsolatos vállalati elszámolás a környezeti elszámolás fontosabb alkalmazói
célok
információigény
1. ábra Az állami támogatás közvetlen és közvetett eljárásainak kapcsolatrendszere (elvi vázlat) A gyakorlatban a környezeti elszámolások kétféle módszerrel végezhetők: vannak pénzben kimutatható akciók, és olyanok is, amelyek alapvetően természetes mértékegységekkel írhatók le. Az előbbi elszámolások közé tartoznak pl. a beruházási számítások, a költségelszámolások. A fizikai folyamatokra vonatkozó adatok szükségesek pl. az
anyag- és energiaáramlás bemutatásához, valamint a várható környezeti terhelések meghatározásához.
Közvetlen és közvetett támogatási utak A közvetlen támogatásban csak a juttatásról döntő minisztérium, egyéb kormányhivatal és a támogatás címzettje jut szerephez, további szereplők általában nincsenek. A felek egyértelműen rögzíthetik, hogy milyen irányítási és elszámolási módszereket alkalmaznak, és kik a kapcsolattartók. A másik lehetőség a közvetett úton juttatott támogatás. Az állam olyan közbeiktatott szervezetek szolgáltatásait veheti igénybe, amelyek a környezeti elszámolások tekintetében is jelentős változásokat hoznak, pl. a következők szerint: – Az érintett vállalatok szokásos elszámolási rendszerétől eltérhet a közvetítők által szabott eljárás, az éves beszámolótól eltérőek lehetnek az adatigényeik, előírhatnak külön környezeti tanulmányokat is. – A közvetítő feltételként szabhatja, hogy milyen irányítási és ellenőrzési módszereket valósítson meg a kedvezményezett vállalat, pl. a támogatott környezeti, minőségbiztosítási, emberi erőforrásokat érintő, pénzügyi stb. akciókhoz. – Egyes esetekben sajátos számviteli és más ügyviteli előírások is szerepet kaphatnak, ha bizonyos elszámolásokban el kell térni az általánosan alkalmazott (országos) előírásoktól. Az ilyen többletinformációkat a közvetett támogatási csatorna esetén főleg azért írják elő az állam képviselői, hogy figyelemmel kísérhessék a megállapodás szerinti célok elérését, valamint kellően részletes információk alapján ellenőrizhessék az előrehaladás folyamatait. A közvetett támogatás tehát két külön csatornát feltételez, ezek közül az egyiket az állam és a közvetítő, a másikat pedig a közvetítő és a támogatásban részesített gazdasági szervezet között működtetik.
Ajánlott elemzési módszer a szereplők kapcsolataira A kialakítandó elemzési módszerre jellemző, hogy az állam képviseletében eljárók számára kíván segítséget adni a következő kérdések vizsgálatához:
– Mennyiben alkalmasak az egyes támogatási csatornák a program teljesítésére? – Milyen lehet a rendelkezésre álló információ? – Milyen irányítási, szabályozási lehetőségekkel jár a megoldás? Az elemzési módszer azoknak a szereplőknek az azonosításából és jellemzéséből indul ki, amelyek a közvetett támogatási rendszer részesei lehetnek. Az elemzés következő lépése a szereplők közötti kapcsolatok bemutatása, mind a közvetlen, mind a közvetett támogatási csatornák esetében. A közvetlen kapcsolatot mind általános, mind az egyes esetekre jellemző sajátos vonások jellemzik. A közvetett kapcsolat esetén az elemzésben a következő szempontok lényegesek: – Azonosítani kell a környezeti elszámolási rendszert, annak összetevőit. – Jellemezni kell a közvetítéses rendszert és összetevőit. – Azonosítani kell azokat a résztvevőket, akik érintettek a közvetett támogatásban. – Jellemezni kell az egyes résztvevőket. – A közvetítést végzők szerint meg kell határozni a környezeti elszámolási rendszer általuk ajánlott (előírt) módszereit. – Ezek alapján minősíteni kell a közvetett támogatási kapcsolat alkalmasságát. A közvetlen és a közvetett támogatási csatorna összehasonlítására olyan szempontok alkalmazhatók, mint a célok és érdekeltségek, valamint az információs igények összehangolása. A közvetett támogatási eljárás fontosabb szereplői az 1. táblázat szerint gyakorolhatnak hatást a közvetett támogatás egyes területein. A támogatási eljárások hatásosságának mélyebb elemzése figyelembe veszi mind a felsorolt résztvevők sajátosságait, mind azokat az irányítási rendszereket, amelyek a kapcsolatok mindkét szintjén az ösztönzési célokhoz tartoznak: az állam és a közvetítő, illetve a közvetítő és a gazdasági szervezet között. Sajátosan alakulhat az így azonosított résztvevők érdekeltsége, célja, informáltsága, és eltérőek az ezek öszszehangolására alkalmazható módszerek. A támogatási csatornák hatásosságának összehasonlító elemzése alapján rangsor állapítható meg a közvetítés lehetséges résztvevői, az egyes rendszerek, illetve azok előnyben részesítendő elemei között. Legmegfelelőbb irányítási eszközként választható pl. a pénzügyi adatok rendszeres megfigyelése. Ilyen vizsgálatok a következő ismérvek szerint építhetők fel:
1. táblázat A közvetett támogatási eljárásban résztvevők áttekintése Közvetítéses rendszer
Fontosabb résztvevők
Hagyományos vállalati számvitel
hitelezők, biztosítók a számvitel szakmai szervezetei a beszállítók a nemzetközi szervezetek
Hagyományos külső pénzügyi elszámolás
a beruházók és a pénzügyi elemzők a számvitel szakmai szervezetei a beszállítók a szakmai szövetségek a nemzetközi szervezetek a vállalat munkavállalói
Külső környezeti jelentések fizikai adatokkal
hitelezők, biztosítók a számvitel szakmai szervezetei a földrajzi körzetben működők nem kormányzati (környezeti) szervezetek
Pénzügyi irányítás rendszere
a beruházók és a pénzügyi elemzők hitelezők, biztosítók a számvitel szakmai szervezetei a vállalat munkavállalói
A környezeti irányítás rendszere
(nemzetközi) szabványosítási testületek a szakmai szövetségek a vállalat munkavállalói hitelezők, biztosítók nem kormányzati (környezeti) szervezetek
A minőség irányításának rendszere
a beruházók és a pénzügyi elemzők hitelezők, biztosítók a beszállítók a vállalat munkavállalói a szabványosítási testületek
Országos környezeti elszámolások nem kormányzati (környezeti) szervezetek a földrajzi körzetben működők a szakmai szövetségek a nemzetközi szervezetek Nemzetgazdasági elszámolások
a szakmai szövetségek nem kormányzati (környezeti) szervezetek a nemzetközi szervezetek
– Miként egyeztethetők össze az érdekek, célok az egyes résztvevők választása esetén? – Miként alakul az információigény egyeztetése, a valóban szükséges adatok mennyiben állnak az egyes résztvevők rendelkezésére? – Mennyire tekinthető szervezetileg megalapozottnak az egyes résztvevők tevékenysége az állam, a közvetítő és a gazdasági szervezet szintjén? – Az állami támogatást jóváhagyók milyen mértékben hasznosíthatják a környezeti elszámolási rendszerből származó aktuális információkat? A német közigazgatás rendszerében az állami támogatásról döntők, valamint a beszámolókat felső szinten igénylők közé tartozhatnak a következő szervek: – a környezeti minisztérium, ennek országos és tartományi hivatala, pl. a természetvédelem tárgykörében, vagy a hulladék- és a vízgazdálkodás hatóságai, a területi tervezésért felelős állami szerv – a gazdasági tárca, ennek országos és tartományi hivatalai, a gazdasági kamarák, ide tartoznak pl. a kereskedelmi, a vámügyi, a közlekedési stb. hatóságok – az adóhatóság – a tudomány és kutatás tárcája, ennek hivatalai. A másik végpont az állami támogatásban részesített gazdasági szervezet, ahol sokféle partner létesíthet kapcsolatot a környezeti ügyekben. Ilyen partner lehet a legfelső vállalatvezetés, a vállalat számviteli vagy pénzügyi vezetője, valamelyik szakmai vezető, pl. a környezet, a biztonság, az üzemegészségügy, a minőség vagy a személyzeti ügyek irányítója, esetleg a jogi osztály. Megbízhatják a kapcsolattartással a kutatás és fejlesztés, a marketing, a közönségkapcsolat (PR) vagy a termelés irányítóját is. Egyes esetekben a kontrolling, az informatikai vagy a logisztikai kérdések gazdája tartja a kapcsolatot a támogatási ügyekben. Az 1. táblázat részletesen megnevezi a közvetítésben érintett résztvevőket. A támogatások közvetlen eljárásában érintett állami, valamint vállalati részvevőkről a 2. táblázat ad áttekintést (az egyes támogatási lehetőségek rangsoroltan követik egymást).
2. táblázat A közvetlen támogatási eljárásban résztvevők áttekintése Közvetlen támogatási csatorna (rangsorolt)
Az államot képviselő szervezet
Résztvevő a vállalat részéről
Pénzügyi elszámolás környezeti beruházásra
környezeti hatóságok gazdasági hatóságok
számviteli, pénzügyi részlegek termelés, logisztika részlegei műszaki tervező, fejlesztő részleg felső vállalatvezetés környezeti irányítás felelőse marketing és PR jogi osztály
Környezeti ráfordítások költségelszámolása
környezeti hatóságok gazdasági hatóságok
számviteli, pénzügyi részlegek termelés, logisztika részlegei műszaki tervező, fejlesztő részleg felső vállalatvezetés környezeti irányítás felelőse
Elért környezeti hozamok elszámolása
környezeti hatóságok gazdasági hatóságok
számviteli, pénzügyi részlegek termelés, logisztika részlegei műszaki tervező, fejlesztő részleg felső vállalatvezetés környezeti irányítás felelőse
Anyag- és energiafolyamatok elszámolása
környezeti hatóságok adóhatóságok
környezeti irányítás felelőse marketing és PR jogi osztály logisztikai részleg, a hulladékok és hasznosításuk irányítója
Beruházási számítás a kártételekről
környezeti hatóságok adóhatóságok
környezeti irányítás felelőse kutatás, fejlesztés irányítója számviteli, pénzügyi részlegek marketing és PR jogi osztály
A közvetlen és közvetett módszerek alkalmassága A 3. táblázat a pénzben kifejezett és a természetes mértékegységekben összeállított környezeti elszámolási rendszerek alkalmasságát értékeli az olyan fontosabb ismérveknek megfelelően, mint a célok és érdekek, valamint az információigények összehangolása, a szervezeti háttér, az alkalmasság, a jelentések információinak kormányzati felhasználása. Az utolsó sorban az „operatív jelleg” azt jelzi, hogy legalább egy gyakorlati esetben megvalósult-e a közvetlen támogatás vizsgált módszere.
3. táblázat Sajátos közvetlen támogatási eljárások jellemzői Módszer Ismérv Érdekek, célok
Környezeti elszámolás pénzben költség elszámolása
hozam elszámolása
▌▌▌▌▌▌ ▌▌▌▌▌▌
környezeti költségvetés ▌▌▌
Fizikai elszámolások
beruházási számítás
anyag- és energiafolyamat
▌▌▌▌▌▌ ▌▌▌▌▌▌
kártétel költségvetése
kártétel beruházásai
▌▌
▌▌▌▌
Információk
▌▌▌
▌▌▌
▌
▌▌▌▌
▌▌▌
▌
▌▌▌▌
Rögzítés
▌▌▌▌
▌▌▌▌
▌▌
▌▌▌▌
▌▌▌▌▌▌
▌
▌▌
Alkalmasság
közepes
közepes
nem megfelelő
nagyon megfelel
közepes
nem megfelelő
közepes
Kormány informálása
közepes
közepes
mély
nagy
nagy
mély
nagy
igen
igen
nem
igen
igen
igen
nem
Operatív jelleg
A közvetlen támogatási módszerek legvonzóbb közvetítési csatornái a 4. táblázat szerinti összetételben ajánlottak. Az utolsó két oszlopban az „operatív jelleg” igen vagy nem minősítése szerepel. Az egyes szövetségi tartományokban eltérőek a tapasztalatok az állam–közvetítő és a közvetítő–vállalat támogatási csatorna alkalmazásában. Az „igen” ezekben a rovatokban azt jelzi, hogy a közvetett támogatás említett módszere legalább egy gyakorlati esetben már megvalósult Németország valamelyik tartományában. Itt is rangsoroltan szerepelnek a módszerek, amelyek közül a legmegfelelőbb a hagyományos számviteli ellenőrzésre alapozott belső, illetve külső pénzügyi irányítás, valamint a külső beszámoltatás a környezet fizikai jellemzői alapján. A leginkább alkalmasnak minősített közvetett pénzügyi módszer ugyanis az üzemi számvitelhez igen közeli eljárásokra építhető. Hasonlóképpen összeegyeztethetők a környezeti jelentés adatkörei az egyébként is dokumentált üzemi adatokkal. Az alkalmasságot erősíti, hogy az említett módszerek esetén jól összeegyeztethetők az egyes résztvevők céljai és érdekei, jó egyezést mutatnak az információs igényeik is.
4. táblázat A közvetett támogatási eljárások jellemzői Közvetítési módszer
Alkalmasság
Legvonzóbb a közvetett támogatási csatornák közül
Állam– közvetítő
Közvetítő– vállalat
út operatív jellege Vállalat hagyományos számvitele
közepesen
a számvitel szakmai szervezetei
nem
nem
Külső pénzügyi folyamat hagyományos számvitele
nagyon
beruházók, pénzügyi elemzők szakmai szövetségek számvitel szakmai szervezetei
nem nem igen
igen nem igen
Fizikai jellegű külső környezeti beszámoló
nagyon
szakmai szövetségek hitelezők, biztosítók számvitel szakmai szervezetei földrajzi szomszédok
nem nem nem igen
igen nem igen igen
Pénzügyi irányítás rendszere
kevéssé
hitelezők, biztosítók
nem
nem
Környezeti irányítás rendszere
közepesen
szabványosítási testületek szakmai szövetségek
igen nem
igen nem
Minőségirányítás rendszere
kevéssé
szabványosítási testületek
nem
igen
Országos környezeti elszámolások
jótól a kiválóig
nem kormányzati szervezetek földrajzi szomszédok
igen nem
igen igen
Nemzetgazdasági elszámolások
kevéssé
a nemzetközi szervezetek
igen
igen
A kiválasztás további lényeges ismérve, hogy mennyire állnak rendelkezésre az ajánlott módszer szervezeti és személyi feltételei az egyes szinteken. A hagyományos számvitelre alapozott közvetett támogatás fő előnye éppen az, hogy mind az állami döntési szinten, mind az egyes gazdasági szervezetek körében, mind a választható közvetítő csatornák szervezeteinél széles és összehangolt ismeretalapokra építhetők az alkalmazott elszámolások. A németországi gyakorlatra az jellemző, hogy korántsem használták ki még kellően az egyébként alkalmas közvetett támogatási módszereket, amelyek pénzügyi alrendszerében részt vehetnek pl. a beruházók, pénzügyi elemzők, szakmai szövetségek, a számvitel szakmai szervezetei és a könyvvizsgálók.
Kedvezőek a tapasztalatok azokkal a közvetett támogatási eljárásokkal, amelyek a fizikai jellemzőkön alapuló környezeti beszámolókra építhetők. Itt a szakmai szövetségek, a hitelezők, a biztosítók, a számvitel szakmai szervezetei és a könyvvizsgálók részvétele ajánlott. A vállalat szomszédjainak is szerepük lehet ilyen támogatási döntésekben. A kedvező lehetőségek ellenére vannak olyan csatornák, amelyek még nem működőképesek, pl. az állam, valamint a hitelezők és biztosítók között. Összeállította: Gittlár Ferencné Schaltegger S.; Hahn, T.; Buritt, R.: Analyse erfolgversprechender Förderpfade in der Umweltpolitik. Stakeholder-Links zwischen Regierung, Management und Intermediären am Beispiel des betrieblichen Umweltrechnungswesens. = Zeitschrift für Umweltpolitik und Umweltrecht, 28. k. 2. sz. 2005. jún. p. 193–210. Siebenhüner, S.; Müller M.: Mit Umweltpolitik zu nachhaltigen Lernprozessen. = Zeitschrift für Umweltpolitik und Umweltrecht, 26. k. 3. sz. 2003. p. 309–332.
Egyéb irodalom Kérdések és válaszok a REACH rendszerrel kapcsolatosan. = Bőr- és Cipőtechnika, -Piac, 55. k. 3. sz. 2005. p. 90–96. Csajági É.; Andrássy I.: Élelmiszerbiztonság az Európai Unióban és Magyarországon. = Európai Tükör, 2004. 2. k. különszám, p. 1259–1284. Káng I.; Faragó T. stb.: Környezetvédelem Magyarországon és az Európai Unióban. = Európai Tükör, 2004. 2. k. különszám, p. 1205–1222. Galli M.: Környezetvédelem – a „gazdagok” kiváltsága vagy a „szegények” reménysége? = Konzervújság, 53. k. 1. sz. 2005. p. 17–19. Kruppa E.: A környezetveszélyeztető tevékenységtől eltiltás gyakorlati kérdései. = Vízmű Panoráma, 13. k. 5. sz. 2005. nov. p. 15–16.