A kortárs-segítés szerepe a hazai bűnmegelőzésben

A kortárs-segítés szerepe a hazai bűnmegelőzésben (Tudományos Diákköri dolgozat)

Konzulens: Csemáné Dr. Váradi Erika

Készítette: Kádas Dalma Miskolci Egyetem, ÁJK

egyetemi docens Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék

Jogász szak, nappali tagozat Neptun kód: RKHP3A Tankör: J-504

2012. Miskolc

Tartalom Bevezetés............................................................................................................................................. - 3 I.fejezet ................................................................................................................................................ - 4 I.1. A kortárs-segítés történetének bemutatása ............................................................................. - 4 I.2. A kortárs-segítés kezdetei hazánkban ....................................................................................... - 4 I. fejezet ............................................................................................................................................... - 6 II.1. A kortárs-segítés definiálása .................................................................................................... - 6 II.2. Kik a kortárs-segítők? Milyen feladatokat látnak el? ............................................................... - 8 II. 3. Kortárs-segítés= Önkéntesség? ............................................................................................. - 12 II.4. Kortárs-segítés és sorstárssegítés .......................................................................................... - 14 II.5. A kortárs-segítés típusai ......................................................................................................... - 17 III.fejezet ............................................................................................................................................ - 19 III.1. A kortárs-segítés jelentősége a bűnmegelőzésben ............................................................... - 19 III.2. A kortárs-segítés előnyei ....................................................................................................... - 21 IV.fejezet............................................................................................................................................ - 22 IV.1. Egy kortárs-segítő szemével .................................................................................................. - 22 IV.2 A „Legyetek jók, ha tudtok!” Komplex Bűnmegelőzési Modellprojekt bemutatása.................. - 29 V.fejezet............................................................................................................................................. - 41 Összegzés........................................................................................................................................... - 41 Felhasznált irodalom: ........................................................................................................................ - 42 -

-2-

Bevezetés A büntető igazságszolgáltatás több eszközt, alternatív módszert is igénybe vehet a bűnözés megelőzése, visszaszorítása érdekében. Egyik, a büntető- igazságszolgáltatáson kívüli segítség, a kortárs-segítés. Dolgozatom témájául azért választottam ennek bemutatását, mert számtalan pozitív jellemzője és eredménye ellenére kevéssé ismert és alkalmazott eszköz. Figyelemmel arra, hogy a médiában vagy/és a (szak) sajtóban alig hallani róla még a szakemberek egy része sincs tisztában pontosan a módszer lényegével. Alapgondolata, hogy a tizenévesek könnyebben kérnek segítséget hasonló korú társaiktól, hamarabb osztják meg sérelmeiket a velük hasonló sorsú tinédzserekkel, mint a felnőttekkel, - akár szüleikkel, ismerős szakemberekkel vagy pedagógusaikkal. A kortárs-segítésnek nem csak a bűncselekmények elkövetésének, hanem a bűnismétlések megelőzésében is jelentős szerepe van, - pontosabban lehetne - a gyakorlatban, ha megfelelő személyi kör, a szükséges képzést követően, alkalmas közegben és a megfelelő anyagi fedezet birtokában dolgozhatna ki kortárs-segítő tevékenységet ösztönző programokat. Fontos tehát, hogy ki, milyen céllal, minek az érdekében és milyen szakmai háttérrel kezd neki a kortársképzésnek. Ez a tevékenység kiaknázza az egyik legősibb emberi tulajdonságot, a társas lények azon tulajdonságát, hogy az új ismereteket és a „hír-értékű” információkat igyekszünk minél hamarabb

megosztani

a

körülöttünk

lévőkkel.

Ennek

következtében

nemcsak

a

negatívumokat, hanem a pozitív tartalmú információkat is szívesen elmeséljük a másiknak. A kortárs-segítés tehát egyfajta közvetítő funkcióval is bír, mely a fiatalkorúak személyiségfejlődésére, szemléletmódjára pozitív hatással lehet. Dolgozatomban a kortárs-segítés történetének rövid áttekintését követően, bemutatom magát a tevékenységet, az ezt végző önkéntes fiatalok feladatait, szerepeit (segítés és „híd”funkció), majd egy kortárs-segítővel készített beszélgetésen keresztül érzékeltetem a cselekvőség előnyeit és eredményeit. Az elméleti megalapozást követően egy olyan konkrét modellprojekten keresztül mutatom be mindezek gyakorlati megvalósulását, mely nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is megállta a helyét, s melynek köszönhetően városi szinten a megugró fiatalkori bűnelkövetések száma, mára már csökkenő tendenciát mutat.

-3-

I.fejezet

I.1. A kortárs-segítés történetének bemutatása Bár e tanulmány a hazai kortárs-segítés bemutatását tűztem ki célul, először mégis az országhatáron – sőt, a tengeren - túlra kell, hogy tekintsek. Ahogyan számos dolog, ez is Amerikában jelent meg először. Az Egyesült Államokban, illetve Kanadában forrta ki első lépéseit az 1970-es évek végén, de két évtizeddel később már Angliában is elterjedtek olyan módszerek, amelyekkel egyre több fiatalt próbáltak ösztönözni, illetve egyre több kortárssegítőt próbáltak bevonni – elsősorban - drogprevenciós tevékenységekbe, programokba. Ezek sajátosságát az jelentette, hogy nem pedagógusokat, szakembereket alkalmaztak, hanem fiatalokat, tizenéveseket „szerveztek be”, s akik közvetítésével megvalósult foglalkozások sokkal hatékonyabbaknak bizonyultak, mint az oktatók által eszközölt előadások. A kortárs-segítés módszereinek kialakulását vizsgálva megállapítható, hogy a pártfogás (befriending) intézménye tulajdonképpen a kortárs-segítés „úttörőjeként” értelmezhető, amennyiben ennek során is az egyik tanuló nyújt segítséget a társának, gondoskodik róla, elősegíti személyiségének formálódását, és - akárcsak a kortárs-segítő, - összekötő kapcsot képez a szakemberek és a problémás serdülők között. A pozitív eredményeknek köszönhetően, idővel Európa több országában - így hazánkban iselterjedt a kortárs-segítés, mint új bűnmegelőzési módszer,- nálunk részben annak eredményeként, hogy az 1980-as évek végén megjelentek az első prevenciós céllal foglalkozó alternatív szervezetek, önkéntes csoportok.

I.2. A kortárs-segítés kezdetei hazánkban Ahogy a kortárs-segítés a droggal kapcsolatos problémákkal, illetve ezek megelőzésével összefüggésben merült fel először nemzetközi szinten, úgy hazai megjelenését is e kérdéskör dilemmája okozta. „Voltak olyan időszakok, amikor népszerű volt, majd kevésbé, némelykor a szakpolitikák (pl. ifjúságsegítés, drogpolitika, iskolai pszichológiai vagy szociális munka) kifejezetten támogatták terjedését. Valószínű, hogy a „tömeges” kortárs-segítő képzés, amikor például egy nyári ifjúsági tábor két hete alatt több száz „kortárs-segítőt” „képeztek ki”, -4-

nemcsak a célját nem érte el, hanem a kortárs-segítés devalválódásához is vezetett. Nem véletlen az idézőjel, mind a kortárssegítő, mind pedig a képzés esetében. A mindenkori politika hajlamos a kortárs-segítés kérdését egyfajta ifjúsági mozgalomként (vagy mozgalompótlékként) kezelni, holott ez nem az: ez egy segítő forma.” 1 Az első kortárs-segítő tevékenységeket a nemzetközi minták példájára ültették át a hazai gyakorlatba, ennek köszönhetően 1988-ban Vácott létrejött az Egészséges Ifjúságért Alapítvány, melynek célja „az ifjúság egészséges lelki és testi fejlődésének előmozdítása, különös tekintettel a szenvedélybetegségek megelőzésére, a sport, mozgás megszerettetésére, a családi életre nevelésre, és a környezettudatos magatartás kialakítására. Az Alapítvány az elsők között vállalkozott arra, hogy a nemzeti drogstratégiához illeszkedő, országos jelentőségű regionális stratégiát alakítson ki. A szenvedélybetegségek megelőzésének iskolai, kortárs-segítői közösségi módszereit összegyűjtve módszertani programcsomagokat kínál a szakembereknek és az önkéntes segítőknek.”2 Az Alapítvány a kölni mintának megfelelően kezdte kidolgozni a kortárs-segítő módszereket. 1991 óta rendszeresen szervez nyári kortárstáborokat és évközi képzéseket alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézményekben tanuló diákok részére. A rendszerváltást követően egyre szélesebb körben terjedtek el a kortárs-segítő műhelyek, így többek között a Tin-Ta tini-tanácsadó, a Tini Lánc Alapítvány, a Kortárs Segítő Műhely Alapítvány, az ELTE Kortárs Segítő Csoport, a Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat Alapítvány, a debreceni Kortárs Segítő Szolgálat Egyesület és a Szegeden működő Tini-telefon Lelkisegélyszolgálat Egyesület. Ezek közül a Tini-Lánc Alapítvány az, amelyben kortárs-segítők és természetes segítők képzését drámapedagógiai elemek felhasználásával végezi. A Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat Alapítvány célja pedig a felnőtté válással járó problémák megelőzése, arra való felkészítése, a korosztályi önsegítés képességének fejlesztése, ifjúságsegítő, egyéni és közösségi kezdeményezések támogatása. A Kortárssegítő Műhely Alapítvány a káros szenvedélyek, a kábítószer-fogyasztás és a devianciák megelőzése érdekében munkálkodik. Az 1994 óta működő tatabányai Utcai Szociális Segítők Egyesületének munkája annyiban tér el az eddigi szervezetektől, hogy ők elsősorban hajléktalan fiatalokkal foglalkoznak. A Debrecenben megalakult Kortársak Az Egészséges Fiatalokért Egyesület, kortárs-segítőket képez annak érdekében, hogy kellően tudják segíteni és tájékoztatni a mentálhigiéniáról a hozzájuk bizalommal forduló társaikat. A Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia főként a megelőzés, a kezelés és a 1

Rácz J. (szerk.) (2008): Az Esélyteremtés új útjai: Kortárs-és sorstárssegítéssel szerzett tapasztalataink. Szakmai forrás sorozat, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 7. oldal 2 http://www.ifjusagert.hu, letöltés ideje: 2012.10. 25.

-5-

rehabilitáció terén nyújt segítséget. Tevékenységük során az oktatási intézmények diákjainak, tanáraiknak és szüleiknek szerveznek különböző programokat, foglalkozásokat. Továbbá, mindezek mellett 1998 óta működik egy külön csoportja, a Kékpont Party Service, amelynek célja a biztonságos szórakozás feltételeinek a megteremtése és egy-egy ilyen hangulatú éjszaka során, a nagyszámban megjelenő, különböző szerek használatának minimalizálása. A 2000-es évektől figyelhető meg egyfajta változás a kortárs-segítés terén, egyrészt mert, már a szakirodalmi folyóiratokban is egyre több cikk és tanulmány jelenik meg a kortárs-segítés egy-egy területét bemutatva, másrészt „az akkori (2001.) Gyermek- Ifjúsági és Sportminisztérium, majd Szociális és Munkaügyi Minisztérium

is ezen tevékenységet

patronáló pályázatokat hirdet meg. Többek között ennek is volt köszönhető, hogy négy évvel később már az Országos Bűnmegelőzési Bizottság (mai nevén Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács) is szorgalmazta a bűnmegelőzésben szerepet játszó kortárs-segítő munkaprogramok számának növekedését.”3 Azaz erre az időszakra a kortárssegítés, mint módszer, kilép a civil szféra területéről, s mind a tudományos-szakmai, mind a hivatalos közéletben létjogosultságot kap, elfogadottá válik.

I. fejezet II.1. A kortárs-segítés definiálása A kortárs-segítés fogalmának a meghatározása korántsem egyszerű feladat, hiszen nemcsak hazánkban, hanem külföldön is széles körben tevékenykednek segíteni szándékozó, tenni akaró fiatalok. Hol húzzuk meg a határt, ki nevezhető „hivatalosan” is kortárs-segítőnek, s ki az, aki „csak” segít kortársain? Magyarországon a definíciókörébe tartozik még a kortársoktatás és facilitás, a kortárs-tanácsadás (counseling), a kortárstanulás - segítés, vagyis összefoglaló néven a kortárselérési (outreach) programok. Egy 1994-ben végzett amerikai felmérés4 szerint a megkérdezettek (Canadian National Peer Network tagjai) 38%- a a kortárssegítő, 35%-a a kortárs- tanácsadó (peer counsellor), 12%-a a kortárstámogató (peer

3

Both E. (2009): Kortárssegítés. In.: Borbíró A.-Kerezsi K. (szerk.) (2009): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I., IRM, Budapest 432. oldal 4 Rácz J. (szerk.) (2008): Az Esélyteremtés új útjai: Kortárs-és sorstárssegítéssel szerzett tapasztalataink. Szakmai forrás sorozat, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 12. oldal

-6-

support worker), 2%-a a kortárs facilitátor és 13%-a a olyan elnevezéseket használ, mint például „peer educator” vagy „peer assistant”. A fogalom eltérő tartalmi-megközelítéseit jól jelzi, hogy még a témával hosszabb ideje foglalkozó nemzetközi szakirodalomban is számos különböző meghatározás található, attól függően, hogy mit tekintenek a szakemberek a kortárs-segítés központi elemének. „A kortárs-segítés az aktív hallgatás és probléma-megoldás készségének használata, kiegészítve az emberi fejlődéssel és lelki egészséggel kapcsolatos ismertekkel (olyan emberek között, akik korukban, státusukban és tudásukban közel állnak egymáshoz). A kortárs-segítés (vagy kortárs-tanácsadás, kortárs konzultáció, kortárstámogatás – peer helping, peer counseling, peer supporting) azonos vagy hasonló korcsoportba tartozó személyek (általában fiatalok) között megvalósuló segítség- és támogatásnyújtás, illetve a másik személyre irányuló aktív figyelem.” 5 Sturkie és Hanson megfogalmazásában: „a kortárs-segítés olyan program, ahol a serdülők megtanulják, hogyan tudják korrigálni és pozitívan támogatni egymást.”6 „A kortárs-segítés - legtágabb értelemben- az a folyamat, amelyben az egyén elítélés nélkül, nondirekt módon támogatást nyújt egy kortársának, aki éppen személyes válságban van.” 7 „Filozófiai megközelítés szempontjából: filozófiájának központi feltevése, hogy az emberek képesek megoldani a legtöbb mindennapi problémájukat, és saját maguk tudják a legjobban, hogy mit éreznek vagy gondolnak egy helyzetről. Ezért a kortárs-segítő feladata mindössze abban segíteni, hogy a másik személy minél tisztábban lássa saját érzelmeit és problémamegoldási lehetőségeit.” 8 E filozófiai megközelítés tehát arra utal, hogy mindannyian fel vagyunk vértezve azzal a képességgel, hogy a mindennapi életünkben felmerülő szokásos problémákat kezelni tudjuk. Ennek a készségnek a meglétéből indul ki a kortárs-segítő szerep. Ebből az is következik, hogy a kortárs-segítő sem tud csodát tenni. A feladata nem a probléma megoldása, hanem a segítségnyújtás a probléma gyökerének feltárásában, a támogatás annak megoldásában.

5

Rácz J. (szerk.) (2008): Az Esélyteremtés új útjai: Kortárs-és sorstárssegítéssel szerzett tapasztalataink. Szakmai forrás sorozat, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 11. oldal 6 Rácz J. (szerk.) (2008): Az Esélyteremtés új útjai: Kortárs-és sorstárssegítéssel szerzett tapasztalataink. Szakmai forrás sorozat, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 11. oldal 7 www.kerekveto.hu, letöltés ideje: 2012. 10.18. 8 Fecskó E. (szerk.)(2001.) A segítés új generációja, ELTE, 8. oldal

-7-

Varenhost értelmezésében a kortárs-segítő,- a segítővé válás folyamatában kialakuló jártasságot a tinédzserkor során felmerülő pozitív önértékeléssel veti össze. Azaz a serdülő tisztában van azzal, hogy ő „egyedi” lény, másrészt egy pozitívan értékelt csoport tagja, harmadrészt pedig nemcsak saját, hanem mások életében is értelmes és meghatározó szerepet tölt be. Ez az értékelés az alapja a „peer helping” programok kettősségének, amely- egyik oldalról nem tesz különbséget a serdülőkori fejlődés és a segítővé válás folyamata között, sőt, inkább azt állítja, hogy a kortárs-segítő az, aki igazából „nyertese” ennek a tevékenységnek. Ugyanakkor a fiatal - és ez a kettőség másik oldala- a képzések, tréningek, foglalkozások révén olyan ismeretekre, tájékozottságra és képzettségre tesz szert, amelyet mindezek hiányában valószínűleg nem tudott - vagy nem akart- volna elsajátítani. A kortárs-segítésnek a kortárs-segítők (peer helper) oldaláról nézve pont az a lényege, hogy nem feltételez felsőfokon képzett, szakmai segítőt. A kortárs-segítés definícióját illetően, saját álláspontom is az,- a fenti meghatározásokkal egyetértve-, hogy a kortárs-segítés egy olyan indirekt segítségnyújtási forma, amelynél a fiatalok - megfelelő szintű képzésüket követően- segítenek megtalálni a nehézségekkel küzdő, hasonló korú társaiknak problémájuk okát.

II.2. Kik a kortárs-segítők? Milyen feladatokat látnak el? Jogosan merül fel a kérdés, hogy kikből lehet kortárs-segítő? Vannak-e speciális feltételek, amelyeknek eleget kell tenniük annak érdekében, hogy a kortárs-segítéssel kapcsolatos feladatokat kellően el tudják látni? Milyen tevékenységi kört látnak el és hogyan? A kortárs-segítők olyan fiatalok, akik az egykorú partnerek között eredendően meglévő azonosulási képességet mozgósítva, mellérendelt szerepből igyekeznek segítséget nyújtani társaiknak. A kortárs-segítő olyan probléma-érzékeny, segítő attitűddel rendelkező, szakmailag képzett fiatal, aki összekötő kapcsot jelent a diákok és a professzionális tanácsadók, pszichológusok, munka- és pályatanácsadók, vagy éppen a jogászok között. A kortárs-segítők elsősorban saját természetes közegükben működnek segítőként, legfontosabb szerepük a pozitív mintaadás. Sokszor a híd szerepét töltik be a fiatalok és a szakemberek között, így kötve össze az iskola és/vagy az utca és a segítő intézmények világát, a nehéz vagy problémás élethelyzet és az abból kivezető utak lehetőségét, a kétségek közti vívódást és

-8-

elkeseredettséget a jövőbe vetett hit és remény érzésével, illetve a tízen- és huszonéves fiatalok kultúráját a felnőttek világával. A kortárs-segítés céljain és eszközein túl legalább ennyire érdekes megismerni a kortárssegítők saját, belső világát. Meggyőződésem, hogy kellő motiváltság és elszántság hiányában ez a tevékenység nem folytatható. Ezért is fogalmazódott meg bennem egyre erősebben a kérdés: a mai „rohanó”, individualizált világban miért vállalkozik ilyesmire egy fiatal? Miért akarja magára venni mások problémáit? Hiszen a serdülőkorra mondják a szakemberek, hogy ez a periódus,- a lelkileg legkiegyensúlyozatlanabb állapot – és ez igaz a kortárs-segítőre is! Ezek a fiatalok mégis szívesen segítenek másokon, készségesen vállalják magukra akár a „szélmalom-harcot” is, amelynek lehet a személyes motiváció is az oka és/vagy a segítés iránti való elhivatottság. Véleményem szerint az a fiatal tekinthető kortárs-segítőnek, aki önzetlenül, empatikus oldalát előhívva, a megfelelő szakmai színvonalú képzéseken ismereteket és tapasztalatokat szerezve, egyrészt felismeri a problémát, másrészt, ha ennek a problémának a megoldása komolyabb szakmai segítséget igényel, akkor a kortárs-segítő tudja, hogy ki az a professzionális segítő, akihez társát irányíthatja. A kortárs-segítő képzés képessé teszi a fiatalt arra, hogy a probléma általa észlelt jellege alapján válasszon a különböző módszerek közül. Ezek mind tartalmi elemeikben, mind hatásuk jellegében eltérnek egymástól. Kortárs-segítővé az a fiatal válhat, aki a felkészítéseket követően már rendelkezik a szükséges szakmai ismeretekkel és betartja azokat a morális szabályokat, amelyek elengedhetetlenek a tevékenység végzéséhez. Az empátián és a tenni akaráson túl azonban szükséges az önismereti-és személyiségfejlesztésük, s az, hogy a megszerzett elméleti tudást át tudják ültetni a gyakorlatba is. Ezeken a foglalkozásokon a leendő kortárssegítők lényeges információkra, készségekre, képességekre tesznek szert. A kompetenciákat tekintve a legfontosabbak a - verbális és non verbális- kommunikációs, konfliktuskezelési és konzultációs készségek. A kortárs-segítő feladata többek között az, hogy felismerve a problémát, nem hagyja azt elsikkadni, hanem kérdez, felmér, tanácsot ad, felkarolja a segítségre szoruló társát, hasznos információkkal látja el, pártatlanul közvetít, „tükröt” tart felé és fontos, hogy nem bírálja őt, hanem rávezeti a probléma megoldására és magával az érintettel mondatja ki a negatív konklúziót.

-9-

A magas színvonalú kortárs-segítéshez számos tulajdonság kell: -

kíváncsiság (emberek iránti természetes odafigyelés)

-

odafigyelés képessége (mások meghallgatásának ösztönző jellege)

-

beszédkészség (kommunikációs képesség)

-

empátia és megértés (másik ember helyzetébe való beleélés)

-

emocionális érzék (ez érzelmekkel való megfelelő bánásmód)

-

jó önmegfigyelés képessége

-

barátságos

-

magabiztos

-

nyitott

-

lelkiismeretes

-

gondos, alapos

-

felelősen gondolkodik

-

kiegyensúlyozott”9

9

www.kerekveto.hu, letöltés ideje: 2012. 10. 15.

- 10 -

Az alábbi táblázattal szeretném szemléltetni a kortárs-segítő tevékenység módját, tartalmát és eredményeit:10 HOGYAN?

TEVÉKENYSÉG

(KORTÁRSSEGÍTÉS MÓDJA)

TARTALMA

MILYEN EREDMÉNY TAPASZTALHATÓ?

meghallgatás

beleérez, megért

mégnyitottabbá válik

odafigyelés

mellé áll

kontrollálja önmagát

mellé áll

tanácsot ad

érzéseket fejez ki

érdeklődik

kérdez

„helikopter”

rengeteget játszik

változtatásokat kezdeményez

hitelesség

kapcsolatot teremt

konfliktust tompít

elérhető

veled van

rengeteget játszik

toleráns

nyit

kapcsolatot teremt

szerény

érzéseket fejez ki

gyógyít

optimista

beszélget

segíteni akar

fejlődik a segítettel

megismer

odafordul

vállalja a saját érzelmeit

hatékonyan kommunikál

elhívja sétálni

okos

tud nemet mondani

megismer

érzékeny

biztonságot ad

természetes

viselkedésmintát ad

központ

felismeri problémáit

diplomatikus

vállalja saját érzelmeit

nyílt tekintet

megbízható

10

Rácz J. (szerk.) (2008): Az Esélyteremtés új útjai: Kortárs-és sorstárssegítéssel szerzett tapasztalataink. Szakmai forrás sorozat, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 37. oldal

- 11 -

A kortárs-segítők képzése elméleti és gyakorlati ismeretek átadását és képességek, készségek életre hívását célozza. A foglalkozások során nagy hangsúlyt fektetnek arra, - különösen a deviáns, vagy bűnözői attitűddel rendelkező fiatalok között dolgozni kívánók esetében esetenként lehetőség nyílik arra is, hogy a leendő kortárs-segítők a börtönök és a javítóintézetek rendszerébe, működésébe, elméleti és gyakorlati síkon is egyaránt betekintést nyerjenek, megismerjék az elítélttel való kapcsolatfelvétel lehetőségét, továbbá a későbbiekben felmerülő problémás esetek kezelését. A felkészítés alkalmával szerzett új ismeretekből és tapasztalatokból nemcsak a segítségre szoruló fél profitálhat, hanem maga a kortárs-segítő is, hiszen saját személyiségük fejlesztésével és új információkkal egészül ki az ismeretanyag átadása. Kortárssegítőnek lenni ugyanakkor nagy felelősség, hiszen – ahogy arra már utaltam – nem szakemberről, hanem egy fiatal, a serdülőkor problémáival küzdő, bizonyos ismeretekkel és képességekkel rendelkező személyről van szó. Így külön jelentőséget kap annak vizsgálata, hogy a kortárs-segítő a problémák mely területén és milyen szinten segíthet, vezethet-e tanácsadást, és ha igen, milyen mélységben? Ez a tanácsadás elsősorban a megfelelő szakemberhez

történő

továbbjutás

elősegítésében,

avagy

valódi

javaslatok

megfogalmazásában merülhet ki? Álláspontom szerint az, hogy a kortárs-segítő milyen szinten végezhet tanácsadást, az a problémás ügy milyenségén és súlyosságán múlik. Úgy gondolom, hogy ha olyan komoly problémákról van szó, amelyeknek a megoldásában, feldolgozásában már nem elegendő a kortárs-segítő által nyújtható segítség, akkor szükséges a szakemberhez irányítás.

II. 3. Kortárs-segítés= Önkéntesség? Első hallásra én magam is azt hittem, hogy ezt a két szót egymás szinonimájaként használhatjuk, ugyanakkor ezek a kifejezések csak részben fedik egymást, szükséges a két tevékenység között különbséget tenni. Az viszont biztos, hogy a kortárs-segítés hatékony működéséhez elengedhetetlen, hogy a fiatalok önként vállalják magukra a kortárs-segítő szerepét. A kortárs-segítő munka igen kiemelt területe a magyarországi ifjúsági önkéntes munkának. „Tudjon kapcsolatba lépni a kortársaival és szükség esetén fel tudja ismerni azokat az eseteket, amikor azonnal professzionális segítőhöz kell irányítani a korcsoportjának képviselőit. E munkának számos olyan szegmense is fellelhető, amiben egy-egy szakterület - 12 -

köré szerveződik az önkéntes. Ilyen például a drog- és AIDS prevenció, amikor is kortárs a kortársainak hitelesen közvetít lényeges információkat különböző témákban. Emellett az egyetemi élethez kapcsolódó információkat közvetít, programokat szervez társainak.”11 Ahogyan a fenti bemutatásból is kiderült, a kortárs-segítő tehát olyan fiatal, aki az egykorú partnerek között eredendően meglévő azonosulási képességet mozgósítva, mellérendelt szerepből

igyekszik

segítséget

nyújtani

társainak.

Mivel

ezek

a

fiatalok

saját

elhatározásukból, pusztán lelkesedésből, fizetés nélkül próbálnak meg támaszt nyújtani a velük egykorúaknak, éppen ezért mondhatjuk, hogy az önkéntes munka egy speciális területeként fogható fel. „Az önkéntesség pedig olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön, a közös jó érdekében, személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes munkának nem feltétele, hogy a segíteni kívánó fiatal különböző képzéseken, foglalkozásokon vegyen részt.”12 Ma már inkább az figyelhető meg, hogy az önkéntes emberek átlagéletkora egyre fiatalabb (a 14-16 éves korú középiskolásoktól kezdődik), köszönhető ez annak is, ami Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkár 2011. január 22-i beszédében elhangzott, vagyis hogy legkorábban 2014től lehet az érettségi vizsgára bocsátás előfeltétele az önkéntes munka. Az önkéntesség két területét különböztethetjük meg, ez alapján beszélhetünk: (1) „az új típusú önkéntességről, amely elsősorban valamilyen tudás megszerzésére, a szabadidő hasznos eltöltésére, az önismeret fejlesztésére szolgáló tevékenység; (2) a régi típusú önkéntességbe pedig a hagyományos polgári értékekhez, szolidaritáshoz, családi indíttatáshoz, esetleg vallásos háttérhez köthető tevékenységeket soroljuk.”13 A 2001-ben megalakult Önkéntes Központ Alapítvány az önkénteseket és az őket fogadó intézményeket összekötő feladatot látja el, de a koordináláson túl, szerepet játszott a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény megszületésében is. A jogszabályi rendelkezés az önkéntességet, mint önkéntes jogviszonyt szabályozza, ami a fogadó szervezet és az önkéntes között megkötött önkéntes szerződéssel jön létre. 11

http://www.eletv.u-szeged.hu, letöltés ideje: 2012. 10.29. Both E. (2009): Kortárssegítés. In.: Borbíró A. - Kerezsi K. (szerk.) (2009): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I., IRM, Budapest 429. oldal 13 Both E. (2009): Kortárssegítés. In.: Borbíró A. - Kerezsi K. (szerk.) (2009): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I., IRM, Budapest 430. oldal 12

- 13 -

Mindamellett, hogy a fogadó szervezetnek bejelentési kötelezettsége van a felelős minisztériumok felé, a náluk önkéntes munkát végzőkről nyilvántartást is kell vezetniük. Látszik tehát, hogy bizonyos elemek megfeleltethetőek egymásnak a kortárs-segítésben és az önkéntes munkában, de nem fedik le teljes mértékben egymást.

II.4. Kortárs-segítés és sorstárssegítés Még mielőtt rátérnék a kortárs-segítés és a sorstárssegítés hasonlóságaira és különbségeire, szeretném megemlíteni, hogy a legtöbb - fiataloknak, megelőzés érdekében – készített program a szexuális tanácsadásról és a drogfogyasztás káros hatásairól szól. Nem véletlen, hogy az Európai Unió tagállamaiban is széles körben elterjedt kutatási témák ezek. Utóbbira vonatkozóan viszont a European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addicition (Kábítószer-és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központ) 1999-es kiadványában a megkeresés módjainak oldaláról bemutatva megjelent a kortárs-segítő munka, mint „peer helping” tevékenység. Ez alapján négy fajtáját tudjuk elhatárolni: 1. –„ifjúsági munka modell”, ahol a fiatalok és utcai munkások részéről történik a megkeresés, 2. –„klienselfogó modell”, ahol a professzionális segítők és a korábbi szerhasználók részvétele mellett folyik a képzés, 3. – „önsegítő modell”, amely hasonlít az előzőekhez, mivel itt is jelenlegi és volt droghasználók is tevékenykednek, 4. – „közegészségügyi modell”, ahol szintén hozzáértő, képzett szakemberek és sorstárssegítők dolgoznak azon cél elérése érdekében, hogy minél több, segítségre szoruló fiatal jusson el a megfelelő, szakmai csoport(ok)hoz. A sorstárssegítők valamilyen szempont alapján közös kapcsolódást, vonást mutatnak az adott célcsoport tagjaival. Az életkoruk hasonlóságán túl, az élethelyzetük is hasonló, ezáltal a saját bőrükön tapasztaltak alapján próbálják segíteni társaikat. Ez a fajta segítség elsősorban a szenvedélybetegségek (pl. alkohol, kábítószer és játékszenvedély) esetén gyakorol jelentősebb hatást. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a kortárs- és sorstárssegítők csak laikusok, tehát nem professzionális segítőként járnak el, vagyis nem rendelkeznek olyasfajta felsőfokú végzettséggel, amellyel szakemberként tudnának funkcionálni. Ezeknek a professzionális segítőknek az tehát a feladatuk, hogy amikor a bizalommal hozzájuk fordulók segítségre - 14 -

szorulnak, akkor ők tudják, hogy kikhez és milyen módon lehet tovább irányítani ezeket a fiatalokat. „Úgy a professzionális, mint a paraprofesszionális segítő munkához hozzátartoznak az empátia és a szolidaritás fogalmai. A kortárs-segítés alapvető jellemzője a segítő és a segített közötti közeli életkor, amely elősegíti a hasonló életkorban lévő személyek közötti megértés és szolidaritás kialakulását. Az empátia, azaz a másik helyzetébe történő beleérző képesség elsajátításához szükséges a kortárs-segítők felkészítése a segítő tevékenységre.” 14 Sok esetben nehéz elkülöníteni a kortárs-segítő és a sorstárssegítő fogalmát. A kettőt talán nem is lehet egyértelműen elhatárolni egymástól. A sorstárssegítő egyik nagy ismérve, hogy ismeri azt az adott közösséget, amellyel foglakozik, amellyel kapcsolatba kerül, hiszen ahogyan az angol megfelelőjében – peer helping - a „peer” szó is arra utal, hogy ez az életkor mellett a hasonló csoportba való tartozást jelenti. 1. Hasonló életkor: Az egész kortárs-segítő tevékenység azon alapszik, hogy a serdülő korban lévők könnyebben osztják meg problémáikat velük egykorú és hasonló helyzetben, életkörülmények között élő fiatalokkal. Az egymás felé megnyílás adódik abból is, hogy egymást egyenrangú félnek tekintik, nincs köztük hierarchia vagy rivalizálás, hanem éppen ellenkezőleg, kialakul egyfajta bizalmi kapcsolat. Maguk a kortárs-segítők szerepet töltenek be a tizenévesek személyiségfejlődésében, erősítik a közösséghez tartozás érzését, ösztönzőleg hatnak az önálló élet megteremtésére azáltal, hogy elősegítik a szülőktől való el-és leválást. A közel azonos életkor magával hordozza a hasonló nyelvezetet, a hasonló érték- és normarendszert is, amelyek mind hozzájárulnak a bizalmi kapcsolat kialakulásához. Egy 1988-ban készített kutatásban annak az okaira próbáltak meg rávilágítani, hogy vajon miért nő folyamatosan a kortárs-segítés iránti igény. A felmérés alapján ezt a következőkkel magyarázták: - a serdülőkort jellemző személyiségfejlődés folyamata, az életkorban a barátkozás, kapcsolatteremtés - a kortárscsoport negatív és pozitív hatásai - a kortárs-segítő tevékenység a segítőnek és a segítettnek is segítségére van (pl. önismeret, készségfejlesztés, tapasztalatszerzés) 14

Both E. (2009): Kortárssegítés. In.: Borbíró A. - Kerezsi K. (szerk.) (2009): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I., IRM, Budapest 433. oldal

- 15 -

- a kortárs-segítéssel járó folyamat jótékony hatása az alkohol-és drogproblémákkal, a magány érzésével és az öngyilkossággal küzdő fiatalok esetében 2. Kortárs-segítők megfelelő, szakszerű képzése: A szakszerű képzés elsajátításakor nem egy konkrét feladat megoldására kell gondolni, hanem inkább egy szemlélet átadására, elsajátítására, amelyet az empátia révén az adott szükséges szituációban elő tud hívni a kortárs-segítő. Általában a kortárs-segítőket tréningek, illetve különböző foglalkozások, táborok keretében készítik fel a segítségnyújtásra. A foglalkozások mellett gyakorlati elemekkel is bővítik a palettát, amely során a képzésen résztvevőknek intézménylátogatásra, utcai segítőmunkákra, beszélgetésekre van lehetőségük. A kortárssegítő felkészítések során a következő ismeretekre kell részletesebben kitérni: I.

Információs blokk:

Tisztázni kell a kortárs-segítés fogalmát és a kortárs-segítők konkrét feladatait, ugyanakkor elsődleges szempont kell, hogy legyen: „a kortárs-segítő ahol tud, segít” szemlélet. II.

Személyiségfejlesztés és önismeret:

A segítő tevékenység szerves részét képezi az önismeret és saját személyiségünk fejlesztése, megismerése. A segítők idővel megtanulják felismerni társaik érzelmi és szociális problémáit, vagyis, hogy a baj forrását hogyan lehet eredményesen megoldani, illetőleg minél jobban kialakul a bizalmi kapcsolat a segítő és az általa segített között, annál érzékenyebbé válik a segíteni kívánó fél kortársai problémái iránt. III.

A segítség eszközei

A képzések során eszközként használják a kapcsolatfelvétel, a kommunikációs készségek és a konfliktuskezeléssel kapcsolatos módszerek elsajátítását. 3. A szakemberek segítsége A kortárs-segítőket szakemberek segítik a felkészülésben a képzések és a programok során, ezáltal biztosítva a szakmai színvonalat. A kortárs-segítés és a sorstárssegítés közötti különbség lényege, hogy „a kortárs-segítés esetében csupán a hasonló életkor hangsúlyos, míg a sorstárssegítés esetében a hasonló társadalmi háttér és a hasonló élethelyzet is adott. Ezért a sorstársakban valódi mintát - 16 -

láthatnak a segítettek: „ha neki sikerült, nekem is sikerülhet.”

15

Az „empowerment”

(képességekkel történő felruházás, esélyteremtés) jelentősége például az, hogy a kockázati csoportokat hogyan és milyen szinten tudják bevonni egy külső, segítő szolgálat tevékenységébe. „Ha a kortárs - és sorstárssegítésnek megtaláljuk a helyét, ha megvannak azok az intézményes keretek, amelyben működnek, és amelyek lehetővé teszik a szakmai, professzionális stábbal történő folyamatos kapcsolattartást, és ha ezek a segítők megfelelő képzésben részesülnek, akkor nagyon hatékonyak lehetnek. Ha mindez nem történik meg, akkor a kortárs-és sorstárssegítők munkája eredménytelen: legjobb esetben is „szétszélednek”, legrosszabb esetben pedig maguknak is, a segítendő kockázati csoportok tagjainak is – és a szakembereknek is – inkább károkat okoznak. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy minden segítő intervenciónak vannak előnyei és hátrányai: ha az előnyök nem érvényesülnek, a hátrányok megjelenését meg kell akadályozni.”16

II.5. A kortárs-segítés típusai A kortárs-segítésnek három típusát különböztetjük meg tevékenységi körük és funkciójuk elhatárolása szempontjából. Így beszélhetünk kortárs-segítésről: -

a középiskolában

-

a felsőoktatásban

-

és az önkéntes csoportosulások keretében működő foglalkozásokról.

1. Középiskolában működő kortárs-segítés Az iskola az elsődleges színtere a kortárs-segítő tevékenységnek. Ez javarészt a tankötelezettségből adódik. Az, hogy a kortárs-segítő programok nagyrészt az általános – és középiskolákban működnek, az az oka, hogy például a bántalmazott fiatalok is könnyebben megnyílnak a velük hasonló korú társaiknak, mint tanáraiknak. „Az iskolában megvalósuló kortárs-segítés jellemzően az alábbi tevékenységi köröket öleli fel: - műhelymunka (vagyis egy-egy fontosabb serdülőkori probléma kiscsoportos feldolgozása); 15

Both E. (2009): Kortárssegítés. In.: Borbíró A. - Kerezsi K. (szerk.) (2009): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I., IRM, Budapest 438. oldal 16 Rácz J. (szerk.) (2008): Az Esélyteremtés új útjai: Kortárs-és sorstárssegítéssel szerzett tapasztalataink. Szakmai forrás sorozat, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 8. oldal

- 17 -

- az új tanulók beilleszkedésének támogatása; - az iskolán belül vagy kívül tanuló fogyatékos vagy utcagyerekek folyamatos segítése; - az iskolai hangulat javítása érdekében programok szervezése; - a tanulási nehézségekkel küzdők korrepetálása; - kortárssegítő konferenciák, kirándulások, sportprogramok szervezése”17

1. Felsőoktatásban működő kortárs-segítés A felsőoktatásban megjelenő kortárs-segítés alkalmazásának egyik forrása, hogy a fiatalok a középiskolát követően továbbtanulás céljából egy teljesen új közegbe, esetleg új városba is kerülnek. Sok esetben megfigyelhető, hogy ahhoz, hogy az akadályokat könnyebben tudják venni, illegális eszközöket vesznek igénybe. Ennek megelőzése érdekében a felsőoktatásbeli kortárs-segítés, diáktanácsadás formájában jelent meg. Célja, hogy a hallgatókat a számukra legmegfelelőbb tanáccsal, hasznos ismeretekkel lássák el például a vizsgákkal, tanulmányi ügyekkel vagy a karrierépítéssel kapcsolatosan. Itt tulajdonképpen nem a prevencióra fektetik a hangsúlyt, hanem arra, hogy az új élethelyzettel esetlegesen felmerülő akadályokat könnyebben viseljék. A diáktanácsadókban egyaránt megtalálhatóak szakemberek és kortárssegítő fiatalok is. Tulajdonképpen a Miskolci Egyetemen működő Diáktanácsadó Iroda által meghirdetett filmklubok, karrier tanácsadások és az elhelyezkedést segítő állásbörzék megszervezése is a kortárs-segítés részét képezik.

2. Önkéntes csoportosulások keretében működő kortárs-segítés A kortárs-segítés harmadik típusát az önkéntes csoportosulások képezik, mely elsősorban alapítványok, civil szervezetek és egyesületek tevékenységében nyilvánul meg. A civil szervezetek esetében általában a társaság székhelyén segítik a rászoruló fiatalokat, akár személyesen, akár telefonon. Ezzel szemben az alapítványok és az egyesületek önkéntesei ellátnak olyan feladatot is, amelynek az a célja, hogy megtalálják azokat a problémás fiatalokat, akik egyébként maguktól nem kérnének külső segítséget. Általában ilyen esetekben

17

Both E. (2009): Kortárssegítés. In.: Borbíró A. - Kerezsi K. (szerk.) (2009): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I., IRM, Budapest 435.oldal

- 18 -

már egy korábban létrejött problémát próbálnak meg orvosolni a külső segítséggel. Legtöbbször már csak akkor keresik fel a segítőket, ha már megtörtént a „baj”.

III.fejezet III.1. A kortárs-segítés jelentősége a bűnmegelőzésben A Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiájának elvei, úgymint a „bűnismétlés megelőzése” és „a gyermek és fiatalkori bűnözés csökkentése” szoros összefüggést mutat a kortárs-segítők tevékenységével. Ezt a programot az Országgyűlés a 115/2003. (X.28.) országgyűlési határozat mellékleteként fogadta el, amelynek köszönhetően a bűnmegelőzési gyakorlat kialakítását szabályozó jogszabályi háttér is megfogalmazásra került. A Stratégia és az ahhoz kapcsolódó pályázatok szempontjából a kortárs-segítők szerepét három téren is meg tudjuk különböztetni a bűnmegelőzés kapcsán: 1.) az elsődleges bűnmegelőzésben, 2.) a másodlagos bűnmegelőzés terén és 3.) a harmadlagos bűnmegelőzésben. 1.) Kortárs-segítés az elsődleges bűnmegelőzésben E téren közkeletű módszer a kortársoktatás, amelynek témái a bűnelkövetés, annak motivációja, az áldozattá válás és a bűncselekmények megvalósulásának formái. 2.) Kortárs-segítés a másodlagos bűnmegelőzésben Itt olyan fiatalok jelennek meg kortárs-segítőként, akik korábban maguk is bűnelkövetők voltak. 3.) Kortárs-segítés a harmadlagos bűnmegelőzésben Ebbe a kategóriába olyan fiatalok sorolhatóak, akik már elkövették a bűncselekményt, így a célcsoportja is ennek megfelelően a büntetés-végrehajtási intézményekben fogvatartottak, pártfogó felügyelet alatt állók és az utódgondozásban részesülők. Itt a kortárs-segítésnek pont abban áll a jelentősége, hogy a bűnelkövetők olyan fiatalokkal találkozhatnak és oszthatják meg problémáikat, személyes tapasztalataikat, akik tőlük eltérő, jobb szociális környezetben nőttek fel, magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, vagyis minimális annak a valószínűsége, hogy ők valaha is leültek volna egy asztal mellé beszélgetni, ha nincs meg köztük a kortárs-segítés lehetősége. Ennek a speciális kapcsolattartásnak köszönhetően a - 19 -

kortárs-segítők,- mint például a Murál Morál Csoport- már a büntetés-végrehajtási intézetek falain belül is megjelentek. A pszichológus, jogász, pedagógus hallgatókból álló csoportok olyan fiatalkorú bűnelkövetőkkel kerülhetnek kapcsolatba, akik három, de legkésőbb hat hónapon belül szabadulnak a büntetés-végrehajtási intézetből, segítve a társadalomba való reintegrálódásukat. Ennek azért van jelentősége, mert a szabadságvesztésüket töltő elítéltek többségére jellemző, hogy hátrányos szociális háttérrel rendelkeznek és alacsony az iskolai végzettségük. Szabadulásukat követően viszont muszáj vissza illeszkedniük a társadalomba és ebben nyújtanak segítséget a büntetés-végrehajtási intézetek felügyelői mellett a kortárssegítők. A reszocializáció támogatását az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Büntetésvégrehajtási kódex) is a következőkben szabályozza: „a szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy e törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől.”18 Mivel ez a tevékenységi kör egyfajta tehermentesítést is jelent a büntetés-végrehajtási intézetekben dolgozóknak - így az eredményességet is figyelembe véve-, minél hamarabb szükséges meghatározni a kortárssegítő pontos feladatainak területét. A büntetés-végrehajtási intézményben szabadságvesztésüket töltő fiatalok életében, szerintem azért van jelentős szerepe a kortárssegítők működésének, mert hiába értesülnek a külvilág híreiről és hiába van lehetőségük sok esetben a kapcsolattartásra, nyilván az intézmény falai között izolált körülmények között élik a minden napjaikat. Éppen amiatt fontos a kortársaik jelenléte, hogy ne csak abból a szemszögből tájékozódjanak a hírekről, amit a családtagok, ismerősök, barátok vagy az újságok révén hallanak, hanem jó, ha egy velük hasonló korú, hasonló érdeklődésű is elmondja nekik az ő iskolázottsági és szellemi szintjüknek, szóhasználatuknak megfelelően, hogy mi zajlik a börtön falain kívül. Ennek köszönhetően, még ha fizikálisan korlátozódik is a külvilággal történő személyes érintkezés, legalább egy bizonyos szinten megmarad az aktuális információáramlás.

18

1979. évi 11. törvényerejű rendelet, 19.§.

- 20 -

III.2. A kortárs-segítés előnyei

A kortárs-segítés hasznát úgy gondolom, hogy az érintettek oldaláról nézve kell megközelíteni. Kiket is értek ez alatt? -

a segítségre szoruló fiatalt,

-

az őt segítő, képzett önkéntest,

-

azokat a szakmailag felkészült professzionális segítőket, akikhez a kortárs-segítők irányítják a problémás fiatalokat,

-

a társadalom tagjait

Segítségre szoruló szempontjából: A saját problémáját egy vele hasonló korú társával tudja megosztani, akinek jobban megnyílik, akihez bizalommal fordulhat, akitől mindenféle szorongás és kétely nélkül segítséget kérhet. Mindezek mellett egy közösségteremtő és összekovácsoló szerepet is betölt a kortárs-segítő tevékenység, ahova az etnikai vagy kulturális okok miatt kisebbségben lévő fiatal is szívesen fog elmenni és a foglalkozásokon részt venni. Kortárs-segítő részéről: Mivel ezek a fiatalok a korábban is említett összekötő híd szerepét töltik be a segítségre szoruló társaik és a szakemberek között, illetve rendelkeznek megfelelő tudással a témáról, de mégsem minősülnek ténylegesen szakembernek, így ők azok a személyek, akik a megfelelő professzionális segítőhöz tudják irányítani a segítségre szorulókat. A szakirodalmak áttanulmányozása után, szinte kivétel nélkül mindenhol azt olvastam, hogy a segítőként közreműködő önkéntesek számára több „hasznot hoz” a kortárssegítő tevékenység, mint annak a fiatlanak, akinek ők segítenek, hiszen a kortárs-segítést végzők, önismeretük fejlesztésén túl, számos elméleti és gyakorlati tapasztalatot szereznek, szélesítik látókörüket, ismereteiket. Sokuknál ez az időszak meghatározóvá válik a pályaválasztás során is. Az itt szerzett tapasztalatok és foglalkozások révén kialakul egy, a szokványostól eltérő szemléletű, empatikusabb, komplex ismeretekkel rendelkező szakemberekből álló réteg. Társadalom oldaláról: A kortárs-segítés hatékonyságát tekintve, akkor éri el a legnagyobb hasznát, ha a társadalomban is érzékelhető pozitív változások figyelhetők meg, hiszen a prevenciónak ez a - 21 -

legegyszerűbb formája. Az összetartás és az összetartozás mellett, egy alternatív szórakozási lehetőség is egyben, szabadidejük hasznos eltöltésére. Mint mindennek, természetesen ennek a kortárs-segítő szerepnek is meg vannak a negatívumai, bár azt gondolom, hogyha ezeket, maguk a segítő emberek jól tudják kezelni és nem élnek vissza azzal a helyzettel, hogy esetleg tőlük, kulturálisan is és szociálisan is hátrányosabb helyzetben lévő fiatalok osztják meg velük személyes problémáikat, tapasztalatikat, akkor az egyik leghatékonyabb módszer kellene, hogy legyen a bűnmegelőzés szempontjából. Továbbá, szeretném, ha vissza gondolnánk a II.4. részben leírtakra.

IV.fejezet IV.1. Egy kortárs-segítő szemével

Kutatásom eddigi részeiben többek között a kortárs-segítés mibenlétét, módszerét, típusait, illetve a segítő tevékenységet végző fiatalok feladatit mutattam be, de ezek az ismeretek mind csak a száraz tényeket tárták elém a szakirodalom áttanulmányozása révén, éppen ezért, dolgozatom ezen fejezetében szeretném egyrészt hitelesen alátámasztani az eddig leírtakat, másrészt pedig közelebb vinni a témát a Olvasóhoz és rávilágítani az ügy jelentőségére. Mivel a fentiekben a hitelességet említettem, ebből adódóan úgy gondolom, hogy elsősorban nem a könyvek, hanem maguk azok az emberek tudnak hitelt érdemlően a témáról nyilatkozni, akik nap, mint nap benne vannak, akiknek az életük részévé vált már a segítő létforma és akik idejüket, energiájukat nem sajnálva, fiatal koruk ellenére is, megpróbálnak tenni a hasonló korú társaikért. A személyes tapasztalatokról, a minden napos problémákról, azok kezeléséről, a kortárs-segítésről és az egyik legeredményesebb kortárs-segítő program elkészítéséről beszélgettem Juhász Tamara (17 éves) kortárs-segítővel.

- 22 -

Mióta végzel kortárs-segítő tevékenységet? Hogyan kapcsolódtál be ebbe az öntevékeny munkába? Körülbelül 5-6 évvel ezelőtt kapcsolódtam be ebbe a közegbe, édesanyám (Juhászné Koós Edit) révén, aki végzettségéből és foglalkozásából adódóan is, szakemberként foglalkozik kortárs-segítéssel is. Ő több iskolában is tanít, így számos tinédzser között megfordul nap, mint nap. Ezekből a fiatalokból alakult meg egy csoport, akiknek anya évekkel ezelőtt szervezett egy előkészítő tábort a Balatonon. Tulajdonképpen úgy keltette fel ez az egész az érdeklődésemet, hogy anya otthon mutatott nekem kisfilmeket. Általában úgy tanít, hogy filmeket visz magával az órákra és közben magyaráz. Nekem ezek a filmek lekötötték a figyelmemet, érdekeltek, így később én is csatlakoztam a csoporthoz. Személy szerint neked, mit jelent a kortárs-segítés és ez az egész, ami ezzel együtt jár? Mire gondolsz? A hangulatra? Vagy magára a kortárs-segítésre, tehát, hogy miket csinálunk? Mindkettő érdekel. Maga a hangulat mindig nagyon jó, rengeteget szoktunk nevetni. Amikor filmeket készítünk, akkor az mindig valamilyen táborral van összekötve. Például délelőtt forgatunk, délután pedig egy kötetlenebb formában beszélgetünk, programokat szervezünk. Ha szakmai szempontból nézem, akkor pedig nagyon jó érzéssel tölt el az, hogy tudok segíteni a nagyjából velem egykorúaknak. Tudom neki azt mondani, hogy „ha gondod van, akkor ott vagyok, jöhetsz hozzám.” Ha nem annyira komoly dologról van szó, akkor elmondom azokat az információkat, ismereteket, amiket anya szakemberként átadott nekünk, tehát, hogy hol tudsz segítséget kérni, kihez tudsz fordulni a problémáddal, mit érdemes csinálni, hogyha viszont komolyabb a baj, akkor tudok ajánlani szakmai segítséget is. Hogyan képzeljek el egy-egy foglalkozást? Ha be kellene mutatnod egy laikus számára, akkor miket mondanál? Mit szoktatok ilyenkor csinálni? Először kötetlen beszélgetésekkel kezdődnek a találkozások. Mindenki megkérdezi a másikat, hogy hogy van, mi újság van vele, hogy telt a hétvége stb. Ezután anya vagy feldob egy témát vagy képeket kapunk és megbeszéljük, hogy mit látunk a képen. Kinek mik a benyomásai, kit milyen benyomás ér a kép láttán. Nagyon sok ilyet csináltunk a táborokban a délelőtti - 23 -

foglalkozások alkalmával. Például kapsz egy képet, amin sír egy kislány és megkérdezik tőled, hogy mit gondolsz erről, miért sírhat, mi történhetett vele. Mi elmondjuk, amit mi gondolunk és ezzel párhuzamosan megkapjuk hozzá a szakmai hátteret is. Nagyon jók ezek a beszélgetések, én kifejezetten szoktam őket élvezni. Van olyan is, amikor egy film kerül levetítésre. Most például, hogy forgattunk a „Legyetek jók, ha tudtok!” Program keretében, a foglalkozások témái elsősorban eköré szerveződtek. Azok, akikkel foglalkoztok milyen szociális környezetből jöttek? Általában nem a gazdagabb rétegből jönnek, inkább a középréteget mondanám, de sajnos előfordult olyan is, hogy napi megélhetési problémákkal küszködő családból jöttek hozzánk. Nagyjából azért közel azonos az életszínvonal. Szenvedélybetegek - gondolok itt droghasználókra, alkohol problémákkal küzdőkrevannak köztük? Volt köztük egy olyan fiú, aki rendszeresen és nagyon ivott. Anya segített őt ebből kihúzni és most már sokkal kevesebbet nyúl az alkoholhoz. Volt egy másik fiú is, aki viszont elég keményen füvezett és anya közölte vele, hogy vagy abba hagyja, vagy nem jöhet többet a csoportba, de mivel annyira jó a hangulat és a közösség, így ez a srác azt mondta, hogy leteszi. És hiszed vagy sem, valóban le is tette. Az egyik lánynak például viselkedési problémái voltak. Sokszor nagyon bántó módon szólt a tanárokhoz. A vele való beszélgetések alkalmával szóba került az is, hogy próbáljon meg magából visszavenni, uralkodni az indulatain és mára már az ő viselkedésén is szemmel látható a javulás. Ezeknek a gyerekeknek a szüleik mennyire bevonhatók? Támogatják vagy ellenzik ezt? Gondolom tudnak róla, hogy szabadidejükben a gyerekük egy kortárs-segítő csoportba jár. Persze, tudnak róla. A szülők örülnek annak, hogy a gyerekük egy olyan közösségbe jár, ahol jól érzi magát és mindemellett még az ismereteit is bővíti. Úgy zajlanak egyébként ezek a csoportok, hogy a Kassai utcán található Gyermekjóléti Szolgálat épületében szoktunk találkozni, mindig hozunk valami rágcsálnivalót. Általában egy, másfél, két órás beszélgetések szoktak lenni, minimum havonta egyszer. Van, amikor gyakrabban találkozunk, de most például a filmkészítés miatt kimaradt egy alkalom, mert egy hetet együtt töltöttünk a Balatonon. Ott pedig minden nap voltak csoportfoglalkozások. A szülők ennek örülnek, mert tudják, hogy a gyerekek ott vannak, jó helyen vannak. - 24 -

Az osztálytársaid, a barátaid, egyáltalán a környezeted tudja, hogy te kortárssegítéssel foglalkozol? Igen, tudják. Ők hogyan viszonyulnak ehhez? Általában te szoktál odamenni, ha látod, hogy gond van, vagy pedig a többiek nyílnak meg neked? Ha látom, hogy valami baj van, akkor oda megyek az illetőhöz és megkérdezem tőle, hogy „minden rendben van?” Ha valakinek nagyon komoly gondja van, akkor egyből megnyílik. Főleg úgy, hogy tudja, hogy van egy olyan hátterem, ami révén tudok segíteni. A mostani egyik csoporttársam és egyben nagyon jó barátnőm is így került ide be, hogy gondok voltak náluk otthon. Mondtam, hogy én ehhez kevés vagyok, így szóltam anyának. Tudják az osztálytársaim, hogy ilyen szempontból is számíthatnak rám. Többször jönnek ők oda hozzám megkeresni, hogy „segíts légyszíves!” A legtöbb esetben tudok is nekik segíteni. Hogyan éled meg a többiek problémáit? Ez mentálisan/pszichésen hogyan hat rád? Nem szoktál őrlődni miattuk? Nem jellemző rám, hogy napokig az ő problémájuk miatt ne tudnék aludni, de megesett az is, hogy az egyik barátnőmnek nagyon komoly problémája volt a barátjával, aki drogfogyasztó volt. A lány, akárhogy próbálta, nem tudta megszakítani a fiúval a kapcsolatot, aki rendszeresen fenyegette őt. Utána én ezen hetekig rágódtam: mit csináljak, mit kellene tennem, hogy tudnék még neki segíteni. Próbáltam minél többet beszélgetni vele, annak ellenére, hogy rögtön szóltam szakembernek. Valamilyen szinten szerepet játszott ez a történet akkor a minden napjaimban, de nem őrlődtem, ott volt egy egészséges határ. Szerencsés típus vagy akkor, mert én képes vagyok napokig is emészteni magam egy-egy nyomasztó történeten, élményen. Abban az időben, amikor ez az eset történt és például leültem tanulni, próbáltam a tananyagra koncentrálni, de közben az agyam azon is dolgozott, hogy ezzel a drogos sráccal is kellene valamit csinálni. Ugyanakkor szerencsére meg van nálam az az optimális határ. Egyszer volt olyan, amikor egy nagyon jó fiú barátom rászokott a fűre. Az egyik legjobb barátnőmmel járt, de szakítottak és a srác teljesen összezuhant. Abból az állapotból én rágattam ki. Akkor viszont állandóan kattogott az agyam, hogyan hogyan tudnék neki mégjobban segíteni. Akkor talán el is csúsztam erről a korábban említett határról. - 25 -

Ezeken az eseteken kívül van még olyan példa, amire büszke vagy? Ami a Te személyednek, érdemednek köszönhetően lett pozitív kimenetelű? Több ilyen eset is van. Az egyik az, amit korábban is említettem, a másik pedig a barátnőm esete, akinél végül sikerült elérni, hogy a barátja ne zaklassa tovább. Van még egy barátnőm, nála otthon voltak gondok a családban. Állandóan ordítoztak és kiabáltak egymással. Mondtam neki, hogy szerintem ide nem kell külső, szakmai segítség, csináljatok közös programokat. Javaslatokat adtam neki és jobb is a hangulat otthon. Bevált a tanácsom. Ő ösztönözte a szüleit arra, hogy üljenek le közösen, beszélgessenek. Mondtam neki, hogy miről kellene beszélgetniük, hogy kellene egyáltalán bele kezdeni. Szervezzenek közös programokat, kirándulásokat. Volt olyan, hogy olyan szinten ordítoztak egymással, hogy amíg én kint vártam a barátnőmet az utcán, addig az apja az ablakból kiabált. A barátnőm sírva rohant ki hozzám. Mondtam neki, hogy először nyugodjon meg, nyugodjanak meg a szülei is és majd vacsoránál, ebédnél vagy amikor alkalmas, beszéljék meg. Azóta sokkal jobb a hangulat náluk. Ezeknek az apróbb sikereknek nagyon örülök. Szerintem elég komoly eredménye van annak, amit csinálunk. Én is úgy gondolom, hogy ezekért érdemes csinálni. Ha a fénynek már a legkisebb szikrája is látszik, akkor már megérte vele foglalkozni, annak már van eredménye. Én mindig azt mondtam, hogy ha van egy barát vagy barátnő és annak van egy kisebb problémája, akkor nem fog egy felnőtthöz oda menni és elmesélni neki. Azért jó, hogy ezt csináljuk, mert tudja, hogy vele egykorú vagyok, hasonló az érdeklődési körünk, hasonlóak a problémáink, a gondolkodásmódunk és ezáltal könnyebben megnyílik, mintha oda menne egy pszichológushoz. Viszont, ha van valami komolyabb baja, akkor én át tudom irányítani egy hozzáértő szakemberhez, de akkor már van benne egy olyan alapbizalom, ami nem fogja korlátozni a felnőttel szemben sem. Szerinted mitől lesz valaki alkalmas arra, hogy jó kortárs-segítő váljon belőle? Mitől alakul ki a bizalom? Sok múlik a kisugárzáson is, de a legalapvetőbb dolog szerintem, egy nagyon komoly képzettség. Egy olyan ismeret, hogyha oda megy hozzád valaki, akkor nem csak hebegnihabogni tudsz, hanem konkrétan meg tudod neki mondani, hogy mi tévő legyen. A másik, hogy kedvesen, óvatosan kell a másikhoz viszonyulni, vagy ha odajön hozzád, akkor ne támadd le egyből. Legyél bizalomkeltő, próbáld megérteni, átérezni a problémáját, mert - 26 -

találkoztam már olyannal is, hogy a pszichológus meghallgatta az illetőt, kiadta a diagnózist és abszolút semmi értelme nem volt annak, hogy ott volt. Tehát fontos átérezni és vele együtt „megélni” a problémáját. Pont ez a példa, amit említettél a pszichológussal kapcsolatosan, elég nagy baj, hiszen egy ilyen negatív élmény után az ember automatikusan falat épít maga köré. Ez így van. Sajnos később ezt a falat nagyon nehéz lebontani. Gondolom szoktál visszajelzéseket kapni. Ezek hogyan csapódnak le feléd? Szoktam igen, de mindig pozitívak ezek a visszajelzések. Mindig van olyan ember, aki akár a legkisebb problémájával is megtalál, mert tudja, hogy hozzám fordulhat. Ez egy nagyon nagy előny szerintem. A ti tevékenységetek egyik legmeghatározóbb állomása, a jelenleg is futó „Legyetek jók, ha tudtok!” elnevezésű program. Te, mint kortárs-segítő, hogyan foglalnád össze a Program lényegét? Maga a program abból áll, hogy fiatalokat „szervezünk be”. Ha van kedvük, akkor csatlakozhatnak hozzánk és segítjük őket a továbbképzésükben. Jelenleg is folyik egy képzésünk. Tulajdonképpen az a programnak a lényege, hogy minél több önkéntes fiatal, aki tud segíteni a vele hasonló korú fiataloknak. Akár osztálytárs, akár barát vagy barátnő, de még az sem akadály, hogyha egy húsz éves megy oda, mert van olyan, aki még annyi idősen is fél attól, hogy felnőttől segítséget kérjen. Nektek, mint kortárs-segítőknek milyen szerepetek volt a Program létrejöttében és kivitelezésében? Nem a népszerűsítés a szerepünk, de például én, aki tudtam segíteni embereknek úgy, hogy sikeres volt, el tudom mondani, hogy miért sikerült. Így tulajdonképpen nagyvonalakban bemutatom ezt az egészet, amit itt csinálunk, másrészt pedig egy nagyon jó baráti társaság alakul ki. Ha bármi gond van, tudunk egymásra számítani. Ez az az egyik Program, amelyet beválasztottak Magyarországról egy Brüsszeli versenybe. Szerinted miért pont erre esett a választásuk? Kimész az utcára és nézz szét! Vagy nézz bele a hírekbe. Vagy nézz az emberekre. Lopás van, gyilkosság van, a fiatalok drogoznak… Ha a fiatalkorúak elmennek akár egy diszkókba, akár - 27 -

egy szórakozóhelyre, sokuk olyan meggondolatlanul cselekszik és fogalmuk sincs róla, hogy mit csinálnak. A Program keretében leforgatott film is erről szól, ami ma már teljesen általános dologgá forrta ki magát. Gondolom, te is hallottál már arról, hogy például egy lánynak beletesznek valamilyen tudatmódosítót a poharába és utána megerőszakolják, kirabolják és miután felébred, nem emlékszik semmire. A baj az, hogy a lakosság nagy része ilyenekről nem is tud. Szerintem Magyarországon nem foglalkoztak ezzel kellő mélységében eddig. Azzal, hogy ez a Program bejutott egy nemzetközi szintű versenybe, hatalmas nagy előrelépésnek számít. Ez nagy mérföldkő az országnak is és a Program népszerűsítésének is nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Ebben rengeteg munka van. Az érdeklődés hatalmas. Mindenki kíváncsi rá. A kisfilm forgatása és a készülődés alatt mennyiben tértek el a foglalkozások a korábban megszokottaktól? Ahogyan korábban is említettem neked, a film elkészítésének ideje alatt, főleg erre összpontosultak a találkozásaink és a beszélgetéseink témái. Például közösen beszéltük meg, hogy mi az, ami legyen benne, mi az, amiről szóljon. Egyből felmerült ötletként a prostitúció, az alkohol és a kábítószer-használat. A film egyébként miről szól? Egy konkrét történetet dolgoz fel? Arról szól, hogy a központi figura, aki egy lány, elmegy bulizni, valaki Ginát kever az italába, elkábítják és megerőszakolják. Ez az alaptörténet. De ez az egész már magával hozza az alkoholfogyatás problémáját, a drogfogyasztásét, a szexuális erőszakot és minden olyan dolgot, aminek ki van téve az ember, ha szórakozni megy. Különböző fiatalokat mutat be különböző helyszíneken, ahogy készülnek a bulira. Amikor ott vannak a szórakozóhelyen, akkor a konkrét eset egy lánnyal történik meg és a filmben azt is bemutatjuk, hogy a többiek, a társai hogyan értesülnek erről. Maga a film nem hosszú, kb. 10-15 perces. A forgatókönyvírástól kezdve a vágásig ti csináltatok mindent? A technikai részét például hogyan oldottátok meg? Mi megírtuk a történetet, de egyébként volt egy rendező, egy operatőr és egy rendezőasszisztens is a segítségünkre. Miután elkészítettük a forgatókönyvet, ők is átnézték, de a mi elgondolásaink és ötleteink alapján készítettük el a végleges verziót.

- 28 -

Összességében ez mennyi időt vett igénybe? Havonta egyszer-kétszer, csoportokon ment keresztül. Ilyenkor mindig megbeszéltük lépésről-lépésre a dolgokat és az egyhetes balatoni tábor keretében leforgattuk. Készítettünk vágóképeket diszkóban, vettünk fel jelentet „bulihajón” is, így egyrészt hiteles is, másrészt meg nagyon jól éreztük magunkat. Vannak például olyan részek, amik bemutatják, hogy hogyan készülődnek a fiatalok. Nagyon segítőkészek voltak, mert megengedték a külső szereplők, hogy az apartmanokban is tudjunk forgatni, cserébe feltüntettük őket a film támogatói között. Köszönöm, hogy őszintén megosztottad velem a véleményedet, a tapasztalatidat és további olyan sikereket kívánok, amelyek a beszélgetésünk során is elhangzottak!

IV.2 A „Legyetek jók, ha Modellprojekt bemutatása

tudtok!”

Komplex

Bűnmegelőzési

„A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §. (1) bekezdése előírja a települési önkormányzatok számára a közbiztonság helyi feladatairól történő gondoskodást, a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003.

(X.28.)

Országgyűlési

határozat pedig a bűnmegelőzés helyi feladatainak megoldását az önkormányzatok hatáskörébe utalja. A jó közbiztonság nem valósítható meg kizárólag a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás intézményrendszerében, ezért szükség van olyan, a társadalom egészét ösztönző és mozgósító programok, technikák intézményesítésére is, amelyek a nagyés kisközösségek, az intézmények, a gazdasági szereplők és az egyes állampolgárok önvédelmi képességét, bűnözéssel szembeni védettségét fokozzák. Napjainkban a társadalmi feszültségek, az egyre súlyosbodó szociális problémák sok esetben jogsértő magatartásokban, szabálysértések és bűncselekmények elkövetésében jelennek meg és ezen társadalmi problémák kezelése egyre

nehezebb.”19 Ennek az említett társadalmi problémának a

megoldásaként került kidolgozásra 2009-ben egy olyan, kifejezetten prevenciós célú modellprojekt, amely az egész országban egyedülálló, mert az áldozattá- és az elkövetővé válás megelőzése mellett egy konkrét programot, javaslatot mutat be a szociálisan hátrányos

19

Beszámoló a Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Stratégiában foglalt feladatok 2009-2010. évi teljesítéséről, Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata

- 29 -

helyzetben lévők felzárkóztatására és a kortárs-segítés működésére. A Program tehát széles körben nyújt tájékoztatást, ismeretbővítést és információáramlást a bűnmegelőzés érdekében, elsősorban a szociálisan érzékenyebb, hátrányosabb helyzetben lévő fiatal korosztály (tizenévesek) számára. Nem véletlen, hogy pont ez a generáció a célcsoport, hiszen az utóbbi években egyre erőteljesebben elszaporodtak a fiatalkorúak által elkövetett öngyilkosságok, lopások, zsarolások és az egyéb erőszakos bűncselekmények. A projekt moduljainak – melyben a kortárs-segítés is releváns szerepet tölt be- köszönhetően sikerült olyan gyerekekhez is eljutni, akik környezetük révén, napi szinten szembesültek a bűnelkövető életmóddal, az erőszakkal és a droggal. A Programban közreműködő fiatalkorúak a képzések és táborok alkalmával önismereti-és személyiségfejlesztő foglalkozásokon is részt vettek, amely nemcsak saját fejlődésük, épülésük érdekében szükséges, hanem a tevékenységük révén eljutott hasonló korú társaik szemléletváltozásának kialakításában is. Az, hogy ezt és a projekt eredeti céljait mennyire sikerült a gyakorlatban ténylegesen megvalósítani –szintén a hitelesség kedvéért- Juhászné Koós Edittel, (a Miskolci Családsegítő Szolgálat munkatársa) a „Legyetek jók, ha tudtok!” Komplex Bűnmegelőzési Modellprojekt vezetőjével készített beszélgetésemen keresztül mutatom be, egészen a Program megszületésétől annak jelenlegi fennállásáig. Milyen céllal és minek hatására dolgozta ki a Programot? 2006-ban felkértek az esztergomi Szent Jakab Alapítvány „Ne tedd!” Programjának kísérleti jelleggel történő „tesztelésére”. Ennek keretében kezdtem el oktatni a filmek segítségével Miskolc egyik szegregált általános iskolájában, ahol a zsarolás, lopás, napi szintű problémát jelentett az ott dolgozó pedagógusoknak, illetve az érintett gyerekeknek egyaránt. A program keretein belül elkészült 4 film feldolgozása során az áldozattá, - és elkövetővé válás megelőzése volt az elsődleges cél. Az említett problémák mennyiségi csökkenését átmenetileg vagy végleges jelleggel lehetett érzékelni? Utánkövetésre csak részlegesen volt lehetőségem, mivel 8. osztályban tanítottam. Annyit tudok, hogy az osztály minden tagja továbbtanult, sem a szülők, sem pedig a pedagógusok nem jeleztek a továbbiakban problémát.

- 30 -

A filmek „tesztelésének” lejártát követően hogyan került ismét kapcsolatba az iskola diákjaival? A következő évben ismét visszahívtak az iskolába, kérték a program újraindítását az akkori 8. évfolyamon is. Ezen az évfolyamon mik voltak a tapasztalatai? Az előző évfolyamnál megfigyelhető pozitív változások egyértelműek voltak. Nemcsak a gyerekeknél, hanem a szüleik részéről is érzékelhető volt egy kedvező változás az iskola irányába. Mindezek hatására, megindult a szülőkkel is egyfajta kommunikáció. A kezdetekben nem gondoltam volna, hogy ilyen jó hatással lesz a program, annak ellenére, hogy alapjában véve, nagyon jónak tartottam a filmeket. Érdekes módon a gyerekek vetették fel azt, (annak ellenére, hogy ott még szó nem volt kortárssegítésről), hogy szeretnék a továbbiakban is folytatni a foglalkozásokat. Más iskolák részéről is felmerült az igény a bűnmegelőzési foglalkozások/órák tartása iránt? Igen, 2008-ban megkerestek egy másik miskolci általános iskolából is, ahol szintén komoly problémákkal kellett szembenéznie az intézmény dolgozóinak, tanulóinak minden nap. Elhanyagolt, drog, illetve magatartási problémákkal küzdő gyerekek, rengeteg halmozottan hátrányos helyzetű diák, stb. Éppen ezért nagyon örült az iskolavezetés a programnak, a benne rejlő plusz nevelési, preventív lehetőségnek. Milyen típusú gyerekekkel dolgozott együtt? Ebben az iskolában már nem egy osztályt tanítottam, hanem vegyes csoportot kaptam. Az oktatási intézmény vezetése igyekezett a 8.-os gyerekek közül kiválogatni mindazokat, akiket „problémásnak”ítélt, és őket küldték a foglalkozásokra. A tapasztalatok ebben az iskolában is egyértelműen pozitívak voltak. A gyerekek esetében csökkentek a magatartási problémák, kevesebb fegyelmezési gond volt, illetve a szülők is visszajeleztek a gyermekükkel való kapcsolatuk, kommunikációjuk javulásáról. Mi az, amivel Ön segíti az iskolák oktatási-nevelési tevékenységét? Jelentős terhet veszek le a vállukról azzal, hogy a gyermekek nevelésének egy bizonyos szegmensét (pl. az áldozattá – és elkövetővé válásuk megelőzésével kapcsolatos feladatokat, - 31 -

vagy a nemet mondás fontosságának megtanítását) átvállalom. Az iskolák nagyon örülnek annak, hogy van valaki, aki elmegy és a gyerekek fejében megpróbál bizonyos dolgokat helyre tenni ezeken az órákon. A filmek megnézésével, átbeszélésével, az információik rendezésével erre lehetőség van, még akkor is, ha sajnos nagyon kevés idő áll rendelkezésre. Mikor és hogyan került kidolgozásra a „Legyetek jók, ha tudtok!” Komplex Bűnmegelőzési Modellprojekt? 2008-ban ugrásszerűen megemelkedett Miskolcon a gyermek-és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma. Az akkori városvezetés kért fel arra, hogy dolgozzak ki egy olyan programot, amelynek egyértelmű célja a gyermek, - és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények megelőzése. Ennek a felkérésnek köszönhetően került kidolgozásra a „Legyetek jók, ha tudtok!” Komplex Bűnmegelőzési Modellprojekt, amely nemcsak az elkövetővé,- hanem az áldozattá válás megelőzését is célul tűzte ki a már említett korosztályban. Melyek a Modellprojekt almoduljai? A program három elemből tevődik össze: -

1. bűnmegelőzési foglalkozások tartása a város általános, - és középiskoláiban (a már

említett bűnmegelőzési órákról van szó) -

2. családi játszóházak szervezése (elsősorban olyan családokat vontunk be a családi

játszóházakba, ahol a bűnelkövető magatartás a szülő vagy valamelyik családtag részéről megjelent. Ezekben a játszóházakban együtt játszik a szülő a gyerekkel, közös szocializációs színteret biztosítunk a családtagok számára.) -

3. kortárs-segítés

Említette a családi játszóházak működését. Hogyan kerülnek ezekkel a családokkal kapcsolatba? Milyen hatással van rájuk a Program? Meglepő módon itt is nagyon jók a tapasztalatok. Miután csak olyan családokat vontam be a programba, akik kapcsolatba kerültek a Gyermekjóléti Szolgálattal, rendőrségi vagy gyámhatósági jelzés következtében, az eredmények statisztikailag is mérhetők. A programba bevont, kötelező kapcsolattartásra kötelezett családjaink kb. 90 %-ánál a velük szemben

- 32 -

elrendelt hatósági eljárások megszüntetésre kerültek, a jelenlegi kapcsolattartást a Gyermekjóléti Szolgálattal már csak a családi játszóházakban való részvétel indokolja. Még néhány érdekes tapasztalat. A program kezdetén csak anyák jöttek a gyerekeikkel. Most már ott tartunk, hogy szinte minden bevont család esetében megjelent legalább egy férfi családtag is. Gondoljon bele, egy apát vagy egy nagyapát milyen nehéz bevonni a játszóházakba, hozzánk viszont most már rendszeresen jönnek, sőt, alig van olyan családunk, ahol nincs jelen férfi a közös szülőgyermek programokon. Érdekes tapasztalat az is, ahogy a bevont családok esetében megjelent az integrációs igény. Annak ellenére, hogy szegregált környezetből érkeznek, többszörös szociális hátránnyal, soha nem fordul elő, hogy úgy jöjjenek el, hogy nem tisztálkodnak, soha nincsen olyan, hogy nem jönnek, soha nincs olyan, hogy ne lenne hangos jókedv az egész foglalkozás alatt, és soha nincs olyan, hogy ne úgy mennének el, hogy „mikor lesz a következő program?” Ezeknek a családoknak nagyon nehéz beilleszkedni, de az, hogy ők már tiszták, az hogy ők már megpróbálnak rendesen dolgozni, egy lökést ad nekik a folytatáshoz.

3-4 olyan

családunk is volt már, akik elköltöztek, külföldre mentek dolgozni. ( Konkrétan úgy történt, hogy kijött az édesapa a börtönből, és egyik napról a másikra eltűnt az egész család. Kimentek Németországba. Utána beszéltem az anyával és mondta, hogy azért mentek el, mert Magyarországon semmi esélye nem lett volna ennek a családnak arra, hogy kitörjenek a megszokott közegükből, bűnelkövetés nélkül is meg tudjanak élni. Nekik már ez nem volt perspektíva). Valóban nehéz lehet nekik, mert szerintem a mi társadalmunk még nem fogadja be őket, de az a környezet, amelyben élnek, meg már nem fogadja be őket be és akkor két szék közé esnek. Ez a család, akikről beszéltem, óriási sikerélményem, mert ők meg is mondták, hogy nem akarnak többet bűnözőként élni. A program adott nekik egy mintát, egy másfajta szemléletet arra vonatkozóan, hogy lehet másként is élni a minden napokat, hogy hogyan lehet gyereket nevelni, hogyan lehet igényesen, odafigyelve együtt élni egy gyerekkel, mennyire jó tud lenni az is, amikor közös szülő-gyermek programok vannak. Másfajta értékrend került a játszóházak során előtérbe állítva.

- 33 -

A kortárs-segítőim tevékenysége a családi játszóházak működéséhez is kapcsolódik bizonyos szálon. Ők évek óta, hol teljes létszámban, hol csak a lányok, de besegítenek nekem a családi játszóházakba és nem azért, mert hívom őket, hanem mert ők jönnek maguktól. Kikből áll a kortárs-segítő csoportja? Azokból a srácokból, akikkel a 2008-as tanévben találkoztam először. A tanév végeztével szerveztem számukra egy olyan napközis tábort, ahol az önismeret-és személyiségfejlesztés volt az elsődleges cél, sok-sok szabadidős programmal ötvözve. Önkéntesen jöttek a táborba, igényelték a folytatást a továbbiakban is, mind a képzésüket, mind a közös programokat illetően. Annak ellenére, hogy eredetileg problémás fiatalokkal kerültem kapcsolatba a tanév kezdetén, a tábor végére egyre szembetűnőbb pozitív változás volt megfigyelhető ezeken a gyerekeken. Nem csak saját személyiségük, kommunikációjuk, konfliktuskezelésük, értékrendjük változott pozitívan, hanem képessé váltak indirekt segítőként hidat képezni kortársaik és egy professzionális segítő között. Több esetben elősegítették bajba jutott kortársuk szakemberhez jutását is. Tapasztalataim szerint, kortársaik számára véleményük meghatározó lett, az általuk képviselt pozitív magatartási minta pedig értékké vált saját mikroközösségeikben is. Mi lett a közös munka eredménye? 2010-ben színpadra állított a kortárs-segítőcsoport egy bűnmegelőzési témájú színdarabot, amelynek forgatókönyvét, zenéjét a gyerekek írták, szereplői is ők voltak. A színdarab bemutatásra került 2010 decemberében. Milyen visszhangja volt ennek? Hogyan fogadta a közönség? Komoly sajtó visszhangja volt, bemutatta például a Hír tv is. Valóban nagyon jól sikerült a darab, tényleg nagyon ügyesek voltak a gyerekek, nagyon sok energiát fektettek bele. A baj az volt inkább, hogy hiába volt arra igény, hogy ezt a színdarabot az ország bármelyik iskolájában bemutathassák és ennek kapcsán beszélgethessenek a nézők a darab által felvetett problémákról, nem volt meg a kellő infrastruktúránk arra, hogy például a hangosítást vagy az utazást kivitelezzük. Mi motiválta Önöket a folytatásra? Mivel a gyerekek által elkészített színdarab sikeres volt, az ország minden pontjáról, Szegedtől kezdve Sátoraljaújhelyen át egészen Budapestig, kértek bennünket, hogy mutassuk - 34 -

be az előadást több iskolában is. Az említett infrastrukturális akadályok miatt azonban erre nem volt lehetőségünk, így merült fel megoldásként egy bűnmegelőzési témájú kisfilm elkészítése. A kortárssegítők mennyiben vállalnak szerepet a filmek kivitelezésében? A kortárssegítőim a színdarab mellett a filmeket is mindig saját tapasztalat, saját igény alapján készítik. Ők írják a forgatókönyvet és a zenét is. Külsős segítség csak a szakipari munkák elvégzésében van jelen. Egyedül a rendezés, a vágás és az operatőri munka történik hozzáértők segítségével. Általában mi a filmek témája? 2011-ben a gyermek és fiatalkori öngyilkosság volt, méghozzá azért, mert 2010. szeptemberében Miskolcon, megszaporodott az öngyilkos fiatalkorúak száma. Mivel a kortárssegítőm közül többüknek volt közvetett vagy közvetlen kapcsolata az öngyilkos fiatalokkal, felvetették, hogy jó lenne valamit tennünk, ez a kialakult helyzet őket nagyon bántja. Így született meg az akkori téma, ebben az évben pedig elkészült a második film, a most „trendi” parti drogokról, happy slappingről, snuff videoról. Ennek a bemutatója 2012. decemberében lesz. A Modellprojekt 2010-ben pályázott az Európai Bűnmegelőzési Díjra (ECPA). Milyen eredményeket ért el? Az ECPA-nak volt egy nemzetközi bűnmegelőzési joggyakorlatokat kiíró pályázata, ahol angolul és magyarul is lehetett pályáztatni a programot. A magyar bíráló bizottság dicséretben részesítette és versenyen kívüli projektként („additional projektként”) továbbította az ECPAversenyt szervező belga elnökségnek. Brüsszelben már nem értünk el külön eredményt, ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó teljesítmény, hogy egyáltalán a komplex modellprojekt külföldre is kijutott. Emellett már most a második olyan nemzetközi jó gyakorlatokat bemutató könyv kerül kiadásra, ahol ez a program, mint magyar bűnmegelőzési „jó gyakorlat” jelent meg, ugyanakkor megítélésem szerint nem ez a lényeg, én nem ezért csinálom.

- 35 -

Hogy áll most a Projekt? Az első modul, vagyis a bűnmegelőzési órák tartását illetően azt mondhatom, hogy már hat filmmel dolgozom. Meg van az eredetileg, a Szent Jakab Alapítvány által elkészített négy és ehhez jön még hozzá a saját két filmünk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy októbertől áprilisig lefed egy teljes tanévet egy osztályban, sok, a fiatalokat érintő probléma megbeszélésre van így lehetőség. A második modul, vagyis a családi játszóházak esetében körülbelül hatvan romát „mozgatunk” jelenleg.

Már nem is egy olyan családunk van, ahol a szülő a gyereket

újszülöttként hozta ide a játszóházba, most már 4 éves, de itt van a testvére is, a szülei is, nagyszülei is, vagyis egész generációk játszanak már nálunk együtt. A jelentős létszámra való tekintettel, két csoportban foglalkozunk velük, mert egyszerre már lehetetlen volt normál keretek között megfelelően odafigyelni rájuk. Azért emelkedett meg ennyire a létszám, merthogy a játszóházban magát jól érző család hívja a szomszédját, a rokonát, a nagymamát… Ez egy öngerjesztő folyamat, az itt tapasztaltak szájhagyomány útján terjednek. A harmadik modul, tehát a kortárs-segítő képzés keretein belül jelenleg 11 olyan fiatallal vagyok rendszeres kapcsolatban, akik számára fontos, hogy kortársaiknak normakövető, pozitív példát mutassanak. A csoportfoglalkozások során speciális ismereteket szereztek mind a bűnelkövetővé, mind az áldozattá válás elkerülésének lehetőségeiről, de mintát kaptak a szabadidő hasznos eltöltését illetően is. Szakemberként, Ön hogyan foglalná össze a kortárs-segítő tevékenység lényegét? A kortárs-segítésnek a hasonlóság az alapja. Ez lehet hasonló kor, mentalitás, vagy akár az azonos nem is. Azért képesek hatékonyan működni, mert van egy közös pont azokkal a srácokkal, akikkel kapcsolatba kerülnek, akik tanácsért, segítségért fordulnak/fordulhatnak hozzájuk. A kortárs-segítők azonban nem direkt segítők! A kortárs-segítő nem attól kortárssegítő, hogy meg van nevezve egy iskolában, hogy „te vagy a kortárs-segítő és akkor hozzád bármikor oda lehet menni”. A lényeg, hogy legyen egy olyan ember ezek között a gyerekek között, aki tud nemet mondani, és aki azt is meg tudja mondani a másiknak, hogy miért „ne csináld!”. Fontos a „híd” funkció is. A képzett kortárs-segítők hidat képeznek a szakember és a segítséget kérő gyerek között.

- 36 -

Hogyan működnek ők „hídként”? Elmesélek egy konkrét esetet, ezzel érzékeltetve a funkciójukat. Volt olyan, amikor olyan gyereket hozott hozzám az egyik kortárs-segítőm, aki családon belüli erőszak áldozata lett. A család eltitkolta az egészet, a bántalmazott gyerek egyetlen felnőttől sem mert segítséget kérni, a barátjától ( aki képzett kortárs-segítő ) viszont igen. Onnantól kezdve, hogy kortárssegítőn keresztül jött hozzám a fiatal, már volt egy alap bizalom, hiszen egy hozzá „hasonló” ajánlotta a segítségemet. Olvastam egy cikket, amiben két lánnyal készítettek egy interjút. Mindkettőjük fiatalkorú és a Sziget fesztivál idején felállított segítő sátrakban szoktak kortárssegítő tevékenységet végezni. Akkor gondolkoztam el azon, hogy vajon tényleg csak ennyi lenne a kortárssegítés? Mert most ahogyan beszélgetünk, úgy gondolom, hogy azt a fajta funkciót és ezeknek a gyerekeknek a tevékenységét össze sem lehet hasonlítani. Az, hogy a kortárssegítés kinek mit jelent? Az én fejemben az egyik alap a híd funkció, a másik pedig a „nemet mondás” képességének kialakítása. Tehát, hogy tudjon nemet mondani a kortárs-segítő, és az általa kínált magatartási mintával pozitív értéket képviseljen. Ezen kívül fontos az is, hogy meg tudja indokolni, hogy miért mond nemet: „ezt meg ezt meg ezt ne csináld, mert…”, illetve sokszor az a legfontosabb, hogy csak meghallgassa a hozzá bizalommal forduló srácokat. A kortárs-segítők is a személyiségükkel dolgoznak, mint a professzionális segítők, tehát nagyon fontos részükről is az állandó önismeret, - és személyiségfejlesztés. Úgy gondolom ehhez állandó szakemberi segítséget kell kapniuk. Azt gondolnám, hogy bizonyos esetekben maguknak a kortárssegítőknek sem mindig könnyű tanácsot adni. Részükről jön valami visszajelzés? A direkt segítségnyújtás nem működik, ugyanakkor a képzésük során kialakított speciális tudás, a megfelelő önismeret, a hitelesség az oka annak, hogy tudatosan fordulnak hozzájuk segítségért, tanácsért az osztálytársaik, a mikrokörnyezetük tagjai. Ilyen módon jutott el hozzám segítséget kérve már több fiatal is, mindannyian kortárs-segítőn keresztül kerültek velem kapcsolatba. A legutóbbi tapasztalataim szerint jelenleg a drog jelenti a 15-20 éves korosztály körében a legnagyobb problémát.

- 37 -

Az én fejemben a kortárs-segítés egyik legfontosabb célja, hogy a kortárs-segítést választó gyerekekben egy szemléletváltozás, szemléletfordulás következzen be. Az egész arról szól, hogy tudjon nemet mondani, hogy felvállalja annak a kockázatát, felelősségét, hogy lehet, hogy esetleg őt egyesek ezért kiközösítik vagy lenézik (pl. ma józanon bulizni, és ezt a viselkedési normát képviselni nem könnyű feladat). Ennek ellenére képes legyen normakövető mintát kínálni a közösségnek, amelyikkel kapcsolatba kerül. A

kortárs-segítés

egy

folyamat,

amelynek

során

folyamatos

önismeret,

-

és

személyiségfejlesztésre van szükség. Ennek biztosítása a kortárs-segítőképzést vezető szakember feladata, mint ahogy az is, hogy esetleges probléma esetén folyamatos szakmai segítséget nyújtson a kortárs-segítőnek is. Egyébként az egész kortárssegítésnek egy fontos alapmotívuma van, ahogy már többször is mondtam: a hasonlóság, és az ebből fakadó alapbizalom. Ha egy fiatal mond egy másik fiatalnak valamit, akkor az lehet akármekkora butaság, vagy éppen az ellenkezője - nagyon jó dolog - az alapból hihető. Van közös pont, ebben az esetben a hasonló kor. De egy tanár és egy diák között mi a közös pont? Vagy egy rendőr és egy diák között? Lehetsz te akármilyen felnőtt, akármilyen jól képzett, de attól te még felnőtt vagy. Sokkal nehezebb eredményt elérned, mint egy jól képzett kortárs-segítőnek. Ha már az eredményeknél járunk, akkor összességében azt mondhatjuk, hogy a Projekt sikeres volt, mindhárom modul esetében. Igen, bár ezeket az eredményeket nem én mondom, hanem külsős visszajelzésekből kapjuk. A fenti eredmények igazolására, legyen szíves, mondjon pár statisztikai adatot! Modulonként a 2012-es adatokat tudom Önnek mondani: 1.

Bűnmegelőzési órák:

2009-től folyamatosan nő azoknak az oktatási intézményeknek a száma, akik kérik a program bevezetését az iskolájukba. A 2012-es évben már 6 iskola 10 osztályában látta megközelítőleg 400 gyerek a filmeket, vett részt a feldolgozásukon. 2.

Családi játszóházak:

2009-ben még mindössze 7 szülőt vontunk be a programba, gyermekeikkel együtt is összesen 20-an voltak. A létszám az eltelt három év során folyamatosan nőtt, jelenleg már két - 38 -

csoportban dolgozunk elsősorban roma, súlyosan szegregált környezetből, többszörös szociális hátránnyal érkező családokkal. 15 család, összesen közel 60 ember vesz részt a számukra szervezett programokon. Azt már említettem, hogy csak olyan családokat integráltunk a játszóházas modulba, ahol valamely, a családban nevelkedő kiskorút is érintő cselekmény miatt kötelező kapcsolattartást írtak elő a Gyermekjóléti Szolgálattal. A programban jelenleg résztvevő családok közül, mindössze egynél van jelen a védelembevétel, mint hatósági intézkedés. Két családunkkal még alapellátás keretein belül foglalkozik a családgondozó. Az összes többinél megszűntek a kötelező kapcsolattartást, esetlegesen hatósági intézkedést generáló okok. 3.

Kortárs-segítés:

A kortárs-segítés eredményeiről már sokat beszéltem. Ami statisztika, hogy abból a 11 fiatalból, akikkel anno komoly magatartási problémák miatt kerültem kapcsolatba, jelenleg egyikükkel sincs komoly gond. Mindannyian középfokú oktatási intézményben tanulnak, nagy többségük érettségi előtt áll már, és többen közülük felsőoktatási intézményben készülnek továbbtanulni. Azt még nem említettem, hogy 2012-ben lehetőségem nyílt a kortárs-segítők képzését is bővíteni, egy új kortárs-segítő csoportot indítani. A lehetőséget kihasználva azon fiatalok egy részéből, akikkel találkoztam a bűnmegelőzési órák keretein belül az elmúlt tanévben, beindítottam a második kortárs-segítő csoport. Ők majdnem húszan vannak. Képzésük az ő esetükben is folyamatos. A számok és az arányok önmagukért beszélnek, de ami véleményem szerint még a statisztikáknál is fontosabb, az az, hogy minden egyes szám mögött: emberek, sorsok és – remélhetőleg – megoldások (is) állnak. Ön, mint a projekt vezetője, hogyan értékeli a Programot? Azt hiszem, hogy a komplex modellprojekt minden moduljának lényege a bizalom. A bizalmi kapcsolat nagyon fontos.: az, hogy a segítségre szoruló fiatalok, vagy családok megtalálják azokat az embereket, akiktől lehet segítséget kérni. Nagyon sok kulcsszava van a fejemben a programnak: partnerség, bizalom, őszinteség, tisztesség, hitelesség. Ha ezek jelen vannak, a projekt elérte a célját.

- 39 -

A Programot a szakemberek, a működésében részt vevő fiatalkorúak és a város vezetősége is egyaránt eredményesnek találta. A kitűzött célokat, vagyis a fiatalkorúak elkövetővé válásának csökkenését, nemcsak átmenetileg, hanem remélhetőleg hosszútávon is sikerült elősegíteni és a közeljövőben is megtartani, mivel a Projekt hatására kialakult eredmények bizakodó tendenciát mutatnak ezen a területen.

- 40 -

V.fejezet Összegzés A kortárs-segítő tevékenység pozitív hatással van mind a segítő félre, mind pedig a segítségre szoruló fiatalra, emellett tehermentesítő funkciót is ellát a büntetés-végrehajtási intézet falain belül dolgozó nevelők, felügyelők számára. A legfontosabb mégis az, hogy a fiatalkorúak életében sikerüljön egy olyan szemléletmódot kialakítani a kortárs-segítő tevékenység révén, amely hatására csökken az általuk elkövetett bűncselekmények száma és az életük egyik magától érthető részét képezi a jog- és normakövető magatartás. Abban az esetben pedig, ha valamilyen problémájuk van, akkor a bűnelkövetői magatartás vagy az illegális szerek használata helyett, legyen merszük segítséget kérni, akár társaiktól, akár szakembertől. Bár soha nem fogunk olyan társadalomban, világban élni, ahol a bűnelkövetéseknek a száma lenullázódik, de hiszek abban, hogy megfelelő módszerekkel eredményt lehet elérni. Az sem valószínű, hogy rövid időn belül országnyi tömegeket tudnak majd a normakövető életre bírni, de hiszem, hogy egy fiatal „áttérítése” is óriási eredmény. Ennek jó példája a dolgozatomban is ismertetésre került „Legyetek jók, ha tudtok!” Komplex Bűnmegelőzési Modellprojekt, amelynek segítségével sikerült legalább a Programban részt vevő fiatalokban elültetni a preventív hozzáállást. Ez nemcsak egy újfajta szociológiai szemlélet kialakítását célozta, hanem megteremtette annak az alapját is, hogy a bűnmegelőzést a tizenévesek oldaláról, bevonásával kell megvalósítani. Annak ellenére viszont, hogy a kortárs-segítés szerepét és jelenlétének fontosságát vallom és ennek bemutatására vállalkozom, úgy gondolom, hogy igazán hatékony és hosszútávú hatással bíró, csak azoknál a fiatalkorú elkövetőknél lehet, akiknek köréből kívül esnek pl.: a többszörös bűnelkövetők. Meggyőződésem, hogy méginkább célravezető és nagyobb hatásfokú, s ezáltal a társadalomban is jobban érzékelhető, ha a fiatalkorúság és a felnőtt korúság küszöbén is tudná az ember, hogy segítségért fordulhat egy olyan csoporthoz, és rajtuk keresztül olyan szakemberekhez, akik megfelelő tanácsokkal, ismeretekkel láthatják el őt.

- 41 -

Felhasznált irodalom: -

Both Emőke: A kortárssegítés lehetőségei a büntetés-végrehajtás és az utódgondozás területén c. tanulmány (megjelenési év és kiadó nincs feltüntetve)

-

Both Emőke: A kortárssegítés szerepe a bűnismétlés megelőzésben c. dolgozata, 2004.

-

Ritter I.-Mike T. (2010): Deviánsokból kortárssegítők, Módszertani útmutató, Egészséges Ifjúságért Alapítvány, Budapest

-

Rácz J. (szerk.) (2008): Az esélyteremtés új útjai: kortárs és sorstárssegítéssel szerzett tapasztalataink. Nemzeti Drogmegelõzési Intézet. L’Harmattan Kiadó, Budapest

-

Borbíró A. (2009): : Prevenció és büntető-igazságszolgáltatás. In.: Kriminológiai Tanulmányok 13-37.o.

-

Borbíró A.-Kerezsi K. (szerk.) (2009): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve. IRM, Budapest

-

Beszámoló a Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Stratégiában foglalt feladatok 20092010. évi teljesítéséről, Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata

-

1979. évi 11. törvényerejű rendelet

-

Peer Helping Brochure and National Standards. Health Canada. On-line: 30.10.2012. http://www.peer.ca/broch.html

-

PEER TO PEER. using peer to peer strategies in drug abuse prevention. UNO 2003. On-line: 2012.009.10. http://www.unodc.org/pdf/youthnet/handbook_peer_english.pdf

-

Fecskó E. (szerk.)(2001.) A segítés új generációja, ELTE.

Linkek: -

www.jogiforum.hu (2010.04.20. a cikk megjelenésének dátuma)

-

www.bunmegelozes.info

-

www.kompanialapítvany.hu

-

http://www.ifjusagert.hu, letöltés ideje: 2012.10. 25.

- 42 -