Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. www.menedzserpraxis.hu
A kormánytisztviselői jogviszony szabályai www.menedzserpraxis.hu Részlet „A közalkalmazotti, köztisztviselői és kormánytisztviselői jogviszony kézikönyve” című kiadványból. Szerzők: Gáspár Levente (Ktv.) dr. Hazafi Zoltán (Ktv.) dr. Horváth István Jónásné Csalódi Éva (Ktv.) Kovácsné Homoródi Beáta (Ktv.) Nagy Erzsébet (Kjt.) Surányi Imréné (Ktv.) Lektor: dr. Horváth István CD minták: Nagy Erzsébet Kiadói szerkesztő: Székely Krisztina Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. 4 A kormánytisztviselői jogviszony tartalma Az alábbiakban olvasható eltérések kivételével a kormánytisztviselői jogviszony tartalmára a Ktv. szabályait kell alkalmazni. 4.1 Vezetői munkakörök Vezetői megbízás helyett önálló munkakörben látják el feladataikat a Kttv. hatálya alatti osztályvezetők, főosztályvezető-helyettesek és főosztályvezetők. Értelemszerűen e pozícióba sem megbízással, hanem kinevezéssel kerülnek. Változatlan feltétel, hogy a csak államigazgatási szerv, illetve a m unkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére adható a vezetői kinevezés. Kivételként megmarad továbbra is, hogy a főosztályvezető helyettesítésére – szervezeti egység vezetése nélkül – egy főosztályvezető-helyettesi munkakör tölthető be. A vezetői kinevezés feltételei azonosak a Ktv. vezetői megbízásának kondícióival (felsőfokú iskolai végzettség, jogi vagy közigazgatási szakvizsga, vagy a szakvizsga alól adott, az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság elnökségének teljes körű mentesítése). Ugyanakkor – szemben a Ktv-vel –, ha vezetői kinevezéskor a kormánytisztviselő nem rendelkezik jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, azt a kinevezéstől számított egy helyett két éven belül kell letennie. Az elmulasztás jogkövetkezménye a két törvényben azonos, ha mindennek oka felróható a vezetőnek, jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik. Általános szabályként a vezetői kinevezés határozatlan időre szól, és – miután a megbízás kiiktatásával megszűnt a vezetői státusz tekintetében a korábbi duplikált helyzet – vezetői megbízás helyett indokolás nélkül felmenthető – a többi kormánytisztviselővel azonos feltételek mellett [Kttv. 12. §]. A vezetői munkakört betöltők pótlékáról a Kttv. 22. § -a rendelkezik, velük szemben a „vezetői megbízás visszavonása” fegyelmi büntetés szükségszerűen nem alkalmazható. Miután a kormánytisztviselők esetében a kinevezés – és nem a megbízás – szól a vezetői feladatok ellátására, így nem alkalmazható a kormánytisztviselői jogviszonyra a Ktv. 71. § (2) bekezdésének b) pontja, mely szerint a felmentési védelem nem vonatkozik arra a köztisztviselőre, aki a vezetői megbízás visszavonása esetén a felajánlott munkakört nem fogadta el, s emiatt kerül sor a felmentésére. Ha a munkáltató a vezető munkakört betöltő kormánytisztviselő jogviszonyát felmentéssel kívánja megszüntetni, a felmentési védelemnek minősülő időszak alatt erre nincs jogszerű lehetősége [Kttv. 59. § b) pont]. 4.2 Miniszterelnökségi és minisztériumi munkakörök, tanácsadók A Miniszterelnökség és a minisztériumok kivételével a központi államigazgatási szervek esetében jogszabály a kormánytisztviselő tevékenységének jellegére utaló – a besorolási fokozatot nem érintő – munkaköri megnevezést állapíthat meg [Kttv. 11. §]. A Miniszterelnökségen a Miniszterelnökséget vezető államtitkár miniszterelnöki főtanácsadói, miniszterelnöki tanácsadói, a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter által vezetett minisztériumban a
miniszter kormányfőtanácsadói és kormánytanácsadói, a miniszteri kabinetben a miniszter miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói (a továbbiakban együtt: főtanácsadó, tanácsadó) munkaköröket létesíthet. A főtanácsadói, tanácsadói munkakör betöltésére szóló kinevezés határozatlan időre szól. A főtanácsadói vagy tanácsadói munkakörben foglalkoztatott kormánytisztviselő – tekintet nélkül a kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idejére – vezető- főtanácsosi vagy főtanácsosi besorolást kap. A vezetőfőtanácsosi besorolású kormánytisztviselő főosztályvezetői, a főtanácsosi besorolású kormánytisztviselő főosztályvezető-helyettesi illetményre jogosult. Az említett munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében fel kell tüntetni. Főtanácsadói munkakör ellátására kinevezést az kaphat, aki feladata ellátásához szükséges szakirányú egyetemi végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel és legalább öt éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A tanácsadói munkakör ellátására szóló kinevezés feltételei a főtanácsadóitól egy ponton térnek el: öt helyett legalább két éves szakmai gyakorlat elegendő. Ha a főtanácsadó, illetve tanácsadó kormánytisztviselői jogviszonya megszűnésekor – a hivatalvesztés fegyelmi büntetés kivételével – e törvény szerint nyugdíjasnak minősül, a kormánytisztviselő jogosult a főtanácsadói, illetve tanácsadói elnevezés „nyugalmazott” jelzővel kiegészített használatára. A munkáltatói jogkör gyakorlója egyoldalú írásba foglalt döntésével a főtanácsadói, tanácsadói munkakört betöltő kormánytisztviselőt az iskolai végzettségének megfelelő másik munkakörbe helyezheti át. Ekkor a kormánytisztviselő alapilletményét a Kttv. 6. § megfelelő alkalmazásával, azaz az általános besorolási szabályok szerint kell megállapítani. [Kttv. 13. §]. 4.3 A közigazgatási (fő)tanácsadók Szemben a szakmai címmel, nem kell kiválóan alkalmas minősítés a Kttv. által bevezetett közigazgatási tanácsadói és főtanácsadói cím elnyeréséhez, így a címet már akár kinevezésével együtt is megkaphatja a kormánytisztviselő. A besorolás általános szabályaiban foglaltaknál magasabb fizetéssel lehet vonzóbbá tenni a központi közigazgatási pályát. A minősítéstől eltekintve a szakmai és a közigazgatási címek kondíciói azonosak. Ahogyan a Ktv.-be, úgy a Kttv-be sem illik az a bér- és létszám-gazdálkodási szabály, mely szerint a két adományozható közigazgatási cím együttesen nem haladhatja meg a közigazgatási szerv felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselői létszámának 20%-át. Mindez egyben azt jelenti, hogy a két szakmai címmel együtt az érintett létszám 40%-a is kiemelhető a Kttv. hatálya alatti munkáltatóknál az általános előmeneteli rendszer keretei közül. A közigazgatási tanácsadói cím csak az I. besorolási osztályba tartozó, legalább ötéves szakmai gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljes körűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező kormánytisztviselőnek adományozható. Szakmai gyakorlaton a Ktv. 72. § (1)–(4) bekezdés szerinti jogviszonyt, illetőleg megbízatást kell érteni, így – ahogyan az illetmény megállapításánál – figyelembe kell venni a tágabb értelemben tekintett közszférán kívüli munkaviszony vagy a megbízási jogviszony időtartamát, illetve a vállalkozóként munkával töltött időt. A gyakorlat szakmaiságát amortizálja, hogy valamennyi jogviszony beszámítandó – tekintet nélkül a munkavégzéshez szükséges képesítésre, iskolai végzettségre. A közigazgatási tanácsadó a közigazgatási szervre vonatkozó szabályok szerint vezetői pótlék nélkül számított főosztályvezető- helyettesi illetményre jogosult. Ha a közigazgatási tanácsadó vezetői munkakört tölt be, a vezetői illetményre jogosult, ha az magasabb, mint a címe alapján járó illetménye. A közigazgatási főtanácsadói címnél az előfeltételek tekintetében egyedüli eltérés, hogy legalább tízéves szakmai gyakorlat megléte szükséges. Az illetmény is magasabb, a közigazgatási főtanácsadó a vezetői pótlék nélkül számított főosztályvezetői illetményre jogosult. A címadományozástól számított egy év elteltével jön a megmérettetés: a közigazgatási főtanácsadói, közigazgatási tanácsadói címmel rendelkező kormánytisztviselőt ekkor minősíteni kell, és „alkalmas”, „kevéssé alkalmas” vagy „alkalmatlan” minősítés esetén a címet vissza kell vonni, ebben az esetben a kormánytisztviselő a besorolása szerinti illetményére lesz jogosult. Ettől eltérően, a közigazgatási címek tartós külszolgálatra való kihelyezés miatt indokolás nélkül visszavonhatók [Kttv. 14. §]. 4.4 A kinevezéstől eltérő foglalkoztatás A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter döntése alapján – az érintett hivatali szervezet vezetője véleményének kikérését követően – kormányzati érdekből a központi államigazgatási szerv kormánytisztviselője ideiglenesen kirendelhető másik központi államigazgatási szervhez a végzettségének, képzettségének megfelelő munkakörbe. A kirendelésről, illetve annak várható időtartamáról a kormánytisztviselőt legalább tíz munkanappal a kirendelés
kezdete előtt írásban tájékoztatni kell. A kormányzati érdekből történő kirendeléshez a kormánytisztviselő hozzájárulása nem szükséges, ugyanakkor e kirendelés a kormánytisztviselőre nézve – különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem járhat. Az általános szabálytól eltérően, a kormánytisztviselő csak hozzájárulásával rendelhető ki, ha a kirendelés – a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest hosszabb heti kötelező munkaidővel együtt járó munkakört kell ellátnia, – a kirendelés szerinti új munkahely és a lakóhely között – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje naponta a négy órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő kormánytisztviselő esetében a kettő órát meghaladja. Nem rendelhető ki – a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig, – a kiskorú gyermekét egyedül nevelő kormánytisztviselő, valamint – a tartósan ápolásra szoruló közeli hozzátartozóját gondozó kormánytisztviselő. Ha az utóbb említett okok bármelyike a kirendelés ideje alatt következik be, akkor a kirendelést meg kell szüntetni. A kormányzati érdekből történő kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet. A kirendelés ugyanarra a feladatra egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, annak lejártát követően a kormánytisztviselőt a kinevezése szerinti államigazgatási szerv köteles eredeti munkakörében továbbfoglalkoztatni. A kormányzati érdekből kirendelt kormánytisztviselő illetménye és egyéb juttatásai (a továbbiakban: díjazása) a kirendelés tartama alatt nem csökkenthetők. Ha a kormánytisztviselő a kirendelés helye szerinti államigazgatási szervnél kedvezőbb illetményre lenne jogosult, akkor díjazását ennek megfelelően kell megállapítani. A kirendelt kormánytisztviselő díjazását és annak közterheit, továbbá a kirendeléssel felmerülő költségeket az államigazgatási szerv viseli, amelyhez a kormánytisztviselőt kirendelték. A kirendelésről írásban kell rendelkezni és legalább a következőket szükséges meghatározni: – a kirendelés időtartamát, – a kormánytisztviselő díjazását, ha a kirendelés helye szerinti államigazgatási szervnél kedvezőbb illetményre lenne jogosult, – a kirendeléssel felmerült költségeket, – a munkáltatói jogok gyakorlójának személyét, és – a kirendelés keretében a kormánytisztviselő által ellátandó feladatot. A kinevezés, a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése kivételével a kirendelt kormánytisztviselő felett a munkáltatói jogokat azon államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja, amelyhez kirendelték [Kttv. 16. §]. 5 A munka- és pihenőidő 5.1 A rendkívüli munkavégzés – emelkedő óraszám A rendkívüli munkavégzés időtartama évente – a Ktv. 160 órája helyett – legfeljebb 200 óra lehet. A rendszeresen rendkívüli munkavégzést teljesítő kormánytisztviselő számára így a húsz helyett legfeljebb évi huszonöt munkanap szabadidő átalány állapítható meg. A Kttv. évközben emelte meg az elrendelhető túlóra felső határát, mindez ugyanakkor nem jár semmilyen arányosítási kötelezettséggel, 2010-ben már 200 óra rendkívüli munkavégzés teljesítésére kötelezhető a kormánytisztviselő [Kttv. 15. §]. 5.2 Az igazgatási szünet A Kormány a központi államigazgatási szervekre, azok területi és helyi szerveire nézve igazgatási területenként az adott évre rendeletben megállapíthatja azt az időszakot (igazgatási szünet), amely alatt a rendes szabadságot ki kell adni. Az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, a Kormány által megállapított igazgatási szünet időtartamán belül, az egyes szervezeti egységek esetében eltérő időszakban, illetve időtartamban határozhatja meg a szabadság kiadását, illetve kivételét. Az ilyen módon kiadott, illetve kivett szabadság nem haladhatja meg a kormánytisztviselő tárgyévre megállapított alapszabadságának a háromötödét [Kttv. 17. §]. Kéziratunk lezárásáig az igazgatási szünetre kormányrendelet nem került kiadásra. 6 Az illetményrendszer 6.1 Az illetményalap és az alapilletmény eltérítése A kormánytisztviselői jogviszonyban irányadó illetményalap összegét az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap. A Ktv. 43. § (4) bekezdése szerint megállapított alapilletmény eltérítés a tárgyévben akkor módosítható, ha a tárgyévben a kormánytisztviselő vezetői kinevezést, miniszterelnöki főtanácsadói, miniszterelnöki tanácsadói, kormányfőtanácsadói, kormánytanácsadói, miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói megbízást kap, vagy azt tőle visszavonják, illetve címadományozásra, vagy annak visszavonására, vagy a K tv. 2 6. § ( 2) bekezdés szerinti átsorolásra kerül sor. A módosítás eredményeként az alapilletmény nem lehet alacsonyabb, mint a Ktv. alapján az eltérítés nélkül meghatározott összeg [Kttv. 18. §]. A hivatkozott Ktv. 43. § (4) bekezdés szerint (a hivatali szerv
vezetője – át nem ruházható hatáskörében, a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül a tárgyévet megelőző év szakmai munkája értékelése alapján – ide nem értve, ha a köztisztviselő kinevezése év közben történik, vagy áthelyezésére kerül sor – a tárgyévre vonatkozóan a köztisztviselő besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét – a hivatali szervezet vezetője esetében a kinevezésre jogosult – december 31-éig – terjedő időszakra legfeljebb 30%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg. Az eltérítésről a hivatali szervezet vezetője minden év január 31-éig dönt. Az így megállapított eltérítés mértéke a tárgyévben nem módosítható. Ezzel kapcsolatban egy új szabály (2010. évi XC. törvény), hogy a tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó illetmény nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét. A Ktv. és a Kttv. kogens szabályaira figyelemmel ennek a rendelkezésnek a központi közigazgatásban nincs valós jelentősége, ugyanis kizárt, hogy az illetmény összege túllépje a kb. kétmillió forintos felső határt. 6.2 Az illetménykiegészítés A Miniszterelnökségen, a minisztériumokban, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál, a költségvetési fejezetet irányító szerveknél – a Központi Statisztikai Hivatal területi szervezeti egységei kivételével –, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál és a Vám- és Pénzügyőrségnél – a területi szervei kivételével –, a Magyar Államkincstárnál – a területi szervezeti egységei kivételével –, a Kormány által rendeletben kijelölt államigazgatási szervnél, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központjánál, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál – a területi szervezeti egységei kivételével –, a Nemzeti Nyomozó Irodánál, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint – a belső igazgatási szervei kivételével az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál, továbbá a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 50%-a, középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a. Az előbbi felsorolásban nem említett központi államigazgatási szervnél, a rendőrség, a büntetésvégrehajtás és a katasztrófavédelem, valamint a közigazgatási hivatalnál az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 35%-a, középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a. A központi államigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél, valamint az állami adóhatóság, a Vám- és Pénzügyőrség, a rendőrség, a katasztrófavédelem és a büntetésvégrehajtás, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább megyei illetékességű belső igazgatási szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 30%-a, a középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a. Az itt felsorolt államigazgatási szerv helyi és körzeti (nem megyei) illetékességű, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább helyi illetékességű belső szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a [Kttv. 19. §]. 6.2.1 Vezetői szintek és illetmények A központi államigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél, valamint az állami adóhatóság, a Vám- és Pénzügyőrség, a rendőrség, a katasztrófavédelem és a büntetés-végrehajtás, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább megyei illetékességű belső igazgatási szerveinél – ide nem értve a szerv vezetőjét – legfeljebb kettő, fővárosi illetékességű szervnél legfeljebb három vezetői szint létesíthető. E szervek vezetője – általános szabályként – főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői, fővárosi illetékességű szervnél a szervezeti egység vezetője főosztályvezetői vagy főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői alapilletményre jogosult. A főváros területére kiterjedő illetékességgel rendelkező, szerv vezetője – ide nem értve a közigazgatási hivatal vezetőjét – a Ktv. 46. § (2) bekezdésének b) pontjától eltérően 30%-os vezetői illetménypótlékra jogosult. Az előbb felsorolt szervezetek legalább helyi és körzeti (nem megyei) illetékességű, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább helyi illetékességű belső szerveinél – ide nem értve a szerv vezetőjét – legfeljebb egy vezetői szint létesíthető. E szervek vezetője főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője osztályvezetői alapilletményre jogosult. A vezetői szintekkel kapcsolatos törvényi szigor oldására esély, hogy az adott szerv felügyeletét ellátó miniszter legfeljebb további két vezetői szintet is megállapíthat. Az egyes
vezetői szintek között a vezetői pótlék tekintetében a legalacsonyabb vezetői szinthez képest 10%-os mértékű különbség állhat fenn. Ha a fővárosi illetékességű államigazgatási szervnél a szerv vezetője vezetői beosztásának szintje megegyezik a szervezeti egység vezetői beosztásának szintjével, a vezetői pótlék tekintetében 10%-os mértékű különbség állhat fenn. A következő, s egyben utolsó törvényi kivétel szerint, ha a központi államigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél, valamint az állami adóhatóság, a Vám- és Pénzügyőrség, a rendőrség, a katasztrófavédelem és a büntetés-végrehajtás, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár esetében, amennyiben a szervezet legalább tízezer főt foglalkoztat – ide nem értve a szerv vezetőjét – négy vezetői szint létesíthető. A szerv vezetője – ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője főosztályvezetői vagy főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői alapilletményre jogosult. A szerv vezetője és helyettese a Ktv. 46. § (2) bekezdésének b) pontjától eltérően 30%-os vezetői illetménypótlékra jogosult [Kttv. 20. §]. Testület által vezetett szerv esetében a testület elnökének és tagjainak, valamint a közigazgatási hivatal vezetőjének és helyettesének illetményét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg azzal, hogy az illetmény az illetményalap huszonnyolcszorosát nem haladhatja meg. A regionális államigazgatási szerv – ide nem értve a közigazgatási hivatalt – – vezetőjének illetményét az államigazgatási szervet közvetlenül irányító vagy felügyelő miniszter, ennek hiányában a kinevezési jogkör gyakorlója – a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter egyetértésével – legfeljebb az illetményalap 22-szeresében, – vezető-helyettesének illetményét a munkáltatói jogkör gyakorlója legfeljebb az illetményalap 17-szeresében, a szervezet feladat- és hatásköreinek, létszámának, valamint az általa vezetett szervezeti egységek számának figyelembevételével állapítja meg [Kttv. 21. §]. 6.3 A vezetői illetménypótlék A Miniszterelnökségen, a minisztériumokban, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál, a költségvetési fejezetet irányító szerveknél – a Központi Statisztikai Hivatal területi szervezeti egységei kivételével –, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál és a Vám- és Pénzügyőrségnél – a területi szervei kivételével –, a Magyar Államkincstárnál – a területi szervezeti egységei kivételével –, a Kormány által rendeletben kijelölt államigazgatási szervnél, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központjánál, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál – a területi szervezeti egységei kivételével –, a Nemzeti Nyomozó Irodánál, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint – a belső igazgatási szervei kivételével az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál, továbbá a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél a vezetői illetménypótlék mértéke – főosztályvezető esetén az alapilletmény 30%-a, – főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 20%-a, – osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a. Az előzőekben nem említett központi államigazgatási szervnél, a rendőrség, a büntetés-végrehajtás és a katasztrófavédelem, valamint a közigazgatási hivatalnál, valamint a központi államigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél, valamint az állami adóhatóság, a Vám- és Pénzügyőrség, a rendőrség, a katasztrófavédelem és a büntetésvégrehajtás, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább megyei illetékességű belső igazgatási szerveinél a vezetői illetménypótlék mértéke a vezető alapilletményének: – főosztályvezető esetén az alapilletmény 25%-a, – főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 15%-a, – osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a. Az állami adóhatóság, a Vám- és Pénzügyőrség, a rendőrség, a katasztrófavédelem és a büntetés-végrehajtás, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár helyi és körzeti (nem megyei) illetékességű, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább helyi illetékességű belső szerveinél a vezetői illetménypótlék mértéke a vezető alapilletményének: – főosztályvezető esetén az alapilletmény 20%-a, – osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a [Kttv. 22. §]. 6.4 A jubileumi jutalom A kormánytisztviselő a köztisztviselővel azonos hosszúságú szolgálati idő és azonos kedvezmények figyelembe vétele mellett jogosult azonos összegű jubileumi jutalomra, de a szolgálati időt a Ktv-nél rigorózusabban számítja a Kttv. A kormánytisztviselő 25, 30, 35, illetve 40 évi kormánytisztviselői jogviszonyban töltött idő után jubileumi jutalomra jogosult. A jubileumi jutalom az említett kormánytisztviselői jogviszonyban töltött idő betöltésének a napján esedékes. A jubileumi jutalom
– 25 évi jogviszony esetén kéthavi, – 30 évi jogviszony esetén háromhavi, – 35 évi jogviszony esetén négyhavi, – 40 évi jogviszony esetén öt havi illetménynek megfelelő összeg. A 25, 30, 35, illetve 40 év számításakor a Ktv. 49/E. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál a 72. § (1)–(2) bekezdése az irányadó azzal, hogy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, illetőleg 1992. július 1-je után munkaviszonyban töltött időt figyelmen kívül kell hagyni. Ennek értelmében – szemben például a közalkalmazottakra hatályos rendelkezéssel – a Ktv. hatályba lépése előtti időszakból valamennyi munkaviszony és munkavégzésre irányuló jogviszony tartama jogszerző időnek minősül, mindez pedig erős ellentmondásban áll – az Mt. egyébként 1992. július 1-jével száműzött – jubileumi jutalom díjazási funkciójával, amely nem általában a munkát, hanem a közszférában eltöltött hosszabb szolgálatot ismeri el. A Kttv. ennek a szemléletnek kíván megfelelni, amely szükségszerűen sérti azon kormánytisztviselők érdekét, akik 1992 előtt például egy vállalatnál vagy egyéni vállalkozóként dolgoztak. A jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál – a Kttv. és a Ktv. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közszolgálati és kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött időt, – a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.], hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt, – a hivatásos szolgálati jogviszony időtartamát, továbbá – a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati viszonyban, munkaviszonyban, valamint – a hivatásos nevelőszülői jogviszonyban, – a Kttv., a Ktv., illetőleg a Kjt. hatálya alá tartozó szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, valamint – az állami vezetői szolgálati jogviszonyban töltött időt kell figyelembe venni. Mindez azt jelenti, hogy – azonosan a Kjt. 87/A. §-a szerinti, a fizetési fokozat megállapítását nem érintő közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításával – az 1992. július 1. előtti munkaviszony közül csak annak tartama minősül jogszerző időnek, amely a hatályos szabályok szerint a fentebb felsorolt valamely törvény hatálya alá tartozik. Ennek megfelelően téves az az értelmezés, amely szerint kormánytisztviselők csak 1992. július 1-jétől, a közszolgálati törvények hatályba lépésétől kezdődően rendelkezhetnek jogszerző idővel a jubileumi jutalom tekintetében. Mindebből következő szükségszerű humánpolitikai feladat, hogy újra kell számolni a jubileumi jutalom tekintetében a jogszerző időt. A kormánytisztviselő nem jogosult jubileumi jutalomra, ha másik foglalkoztatási jogviszonyban azt már megkapta. A másik eltérés a Ktv-től, hogy a kedvezményes jubileumi jutalmat nem lehet a jogviszony-megszüntetés jogcímére tekintet nélkül kifizetni. Ha ugyanis a kormánytisztviselői jogviszony fegyelmi hivatalvesztéssel vagy áthelyezéssel szűnik meg, az egyébként nyugdíjasnak minősül kormánytisztviselő a kedvezményes kifizetésre nem lesz jogosult [Kttv. 23. §]. Ennek megfelelően, ha a kormánytisztviselő kormánytisztviselői jogviszonya – a fegyelmi hivatalvesztés büntetés vagy a Kttv. 7. §-a szerinti áthelyezés kivételével – megszűnik és legkésőbb a megszűnés időpontjában a Kttv. szerint nyugdíjasnak minősül, részére a jogviszony megszűnésekor ki kell fizetni – a kormánytisztviselői jogviszony megszűnésének évében esedékessé váló jubileumi jutalmat, – a 30 év kormánytisztviselői jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 2 év vagy ennél kevesebb van hátra, – a 35 év kormánytisztviselői jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 3 év vagy ennél kevesebb van hátra, – a 40 év kormánytisztviselői jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 4 év vagy ennél kevesebb van hátra [Kttv. 23. §].
A teljes kiadvány megvásárolható a Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. honlapján: www.menedzserpraxis.hu
