A KÖLCSÖNÖS MEGFELELTETÉS ALAPVETŐ GAZDÁLKODÁSI KÖVETELMÉNYEIRE VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK KIVONATA
A 1782/2003 EK rendelet III.melléklete alapján gyűjtötte és szerkesztette: Jancsák Csilla FVM KSZI 2006
Tartalomjegyzék
A jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények ....................................................................3 1. követelmény.................................................................................................................................7 2. követelmény...............................................................................................................................22 3. követelmény...............................................................................................................................26 4. követelmény...............................................................................................................................28 5. követelmény...............................................................................................................................37 6.követelmény................................................................................................................................98 7.követelmény..............................................................................................................................105 8.követelmény..............................................................................................................................108 9.követelmény..............................................................................................................................113 10.követelmény............................................................................................................................164 11.követelmény............................................................................................................................168 12.követelmény............................................................................................................................179 13.követelmény............................................................................................................................241 14.követelmény............................................................................................................................242 15.követelmény............................................................................................................................243 16.követelmény............................................................................................................................244 17.követelmény............................................................................................................................248 18.követelmény............................................................................................................................252
2
A jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények A. 2005.1.1-től alkalmazandó Környezetvédelem 1. A Tanács 1979. április 2-i 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről (HL L 103., 1979.4.25., 1. o.)
Vonatkozó cikkek
Hivatkozott egyéb cikkek
3. cikk, a 4. 1.,2.,9. cikk cikk (1), (2) és (4) bekezdése, 5., 7. és 8. cikk
Hivatkozott egyéb irányelvek
-
2. A Tanács 1979. december 17-i 4. és 5. cikk 80/68/EGK irányelve a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről (HL L 20., 1980.1.26., 43. o.)
3.cikk
-
3. A Tanács 1986. június 12-i 86/278/EGK 3. cikk irányelve a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet, és különösen a talaj védelméről (HL L 181., 1986.7.4., 6. o.)
2.cikk
75/442/EGK 78/319/EGK
4. A Tanács 1991. december 12-i 4. és 5. cikk 91/676/EGK irányelve a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről (HL L 375., 1991.12.31., 1. o.)
1.,3.,10.,11. cikk
75/440/EGK 77/535/EGK 77/795/EGK 86/574/EGK 89/519/EGK
5. A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.)
6., 13., 15. cikk 2.,11.,12.,14., és a 22. cikk b) 16. cikk pontja
-
Köz- és állategészségügy Állatok azonosítása és nyilvántartása 3., 4. és 5. cikk 8. cikk 6 A Tanács 1992. november 27-i . 92/102/EGK irányelve az állatok azonosításáról és nyilvántartásáról (HL L 355., 1992.12.5., 32. o.)
3
64/432/EK 68/361/EGK 88/661/EGK 90/425/EGK 91/496/EGK 3508/92/EGK
6. és 8. cikk 7 A Bizottság 1997. december 29-i . 2629/97/EK rendelete a 820/97/EK tanácsi rendeletnek a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének keretében létrehozott füljelzők, állomány-nyilvántartások és marhalevelek tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 354., 1997.12.30., 19. o.)
1.cikk
820/97/EK 64/432/EK 91/628/EGK
8 Az Európai Parlament és a Tanács 2000. . július 17-i 1760/2000/EK rendelete a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 204., 2000.8.11., 1. o.)
4. és 7. cikk
3.,5.,6. cikk
64/432/EK 91/496/EGK 92/102/EGK
3. cikk
1.,2.,4-23.cikk 67/548/EGK 76/894/EGK 78/631/EGK 79/117/EGK 84/291/EGK 88/298/EGK 86/362/EGK 1734/88/EGK 90/313/EGK 90/462/EGK 90/517/EGK 90/533/EGK
B.
2006.1.1-től alkalmazandó
Köz-, állat- és növényegészségügy 9. A Tanács 1991. július 15-i 91/414/EGK irányelve a növényvédő szerek forgalomba hozataláról (HL L 230., 1991.8.19., 1. oldal)
10 A Tanács 1996. április 29-i 96/22/EK 3., 4., 5. és 7. cikk . irányelve az egyes hormon- vagy tireosztatikus hatású anyagoknak és a ß-agonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozó tilalomról, valamint a 81/602/EGK, a 88/146/EGK és a 88/299/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 125., 1996.5.23., 3. o.)
4
2. cikk
81/851/EGK 81/852/EGK 2309/93/EGK
11 Az Európai Parlament és a Tanács . 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.)
14. és 15. cikk, 5.,7.,8.,28.,30., 1999/468/EK a 17. cikk (1) 58. cikk bekezdése, 18., 19. és 20. cikk
12 Az Európai Parlament és a Tanács . 2001. május 22-i 999/2001/EK rendelete egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 147., 2001.5.31., 1. o.)
7., 11., 12., 13. 5.,8.,17.,18.,19 64/432/EGK .,21.,24. cikk 64/433/EGK és 15. cikk 82/894/EGK 90/667/EGK 91/68/EGK 92/562/EGK 97/735/EK 97/78/EK 1999/31/EK 1999/468/EK 1999/534/EK
Megbetegedések bejelentése 13 A Tanács 1985. november 18-i 3. cikk . 85/511/EGK irányelve a ragadós szájés körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről (HL L 315., 1985.11.26., 11. o.)
-
82/894/EGK
14 A Tanács 1992. december 17-i 3. cikk . 92/119/EGK irányelve az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedések, valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedések bevezetéséről (HL L 62., 1993.3.15., 69. o.)
-
-
15 A Tanács 2000. november 20-i . 2000/75/EK irányelve a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról (HL L 327., 2000.12.22., 74. o.)
-
-
3. cikk
5
C.
2007.1.1-től alkalmazandó
Állatok kímélete 16 A Tanács 1991. november 19-i . 91/629/EGK irányelve a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 340., 1991.12.11., 28. o.)
3. és 4. cikk
7. cikk
77/504/EGK
17 A Tanács 1991. november 19-i . 91/630/EGK irányelve a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 340., 1991.12.11., 33. o.)
3. cikk és a 4. cikk (1) bekezdése
7.cikk
-
18 A Tanács 1998. július 20-i 98/58/EGK . irányelve a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről (HL L 221., 1998.8.8., 23. oldal)
4. cikk
-
-
A vonatkozó cikkek hiperhivatkozásként működnek. Rákattintva az adott jogszabály megfelelő cikkére ugranak.
6
1. követelmény A TANÁCS 79/409/EGK IRÁNYELVE (1979. április 2.) a vadon élő madarak védelméről 1. cikk (1)
Ez az irányelv a Szerződésben érintett tagállamok európai területén természetesen
előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik. Magába foglalja e fajok védelmét, kezelését és ellenőrzését, továbbá szabályokat állapít meg hasznosításukkal kapcsolatban. (2)
Az irányelv a madarakra, tojásaikra, fészkeikre és élőhelyeikre vonatkozik.
(3)
Ez az irányelv Grönlandra nem vonatkozik. 2. cikk
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikkben meghatározott fajok állományait megfelelő szinten fenntartsák, vagy megfelelő szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális igényeknek, mialatt figyelembe veszi a gazdasági és rekreációs igényeket is. 3. cikk (1)
A 2. cikkben foglalt követelmények figyelembevételével a tagállamok valamennyi, az 1.
cikkben meghatározott madárfaj esetében megteszik a megfelelő intézkedéseket, amelyek az élőhelyek megfelelő sokféleségének és nagyságának megőrzéséhez, fenntartásához vagy helyreállításához szükségesek. (2)
A biotópok és élőhelyek megőrzése, fenntartása és helyreállítása elsősorban az alábbi
intézkedéseket foglalja magába: a)
védett területek kialakítása;
7
b)
a védett területeken belüli és kívüli élőhelyek ökológiai szempontú fenntartása és kezelése;
c)
a tönkretett biotópok helyreállítása;
d)
biotópok kialakítása. 4. cikk
(1)
Az 1. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása
érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni: a)
a kipusztulással fenyegetett fajokat;
b)
az élőhelyük meghatározott változásaira érzékeny fajokat;
c)
a kis állományuk vagy korlátozott helyi elterjedésük miatt ritkának minősített fajokat;
d)
az élőhelyük egyedi jellege miatt különleges figyelmet érdemlő egyéb fajokat.
Az állományszintek változásának irányát és ingadozásait az értékelések háttér-információiként figyelembe kell venni. A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területekké minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell. (2)
A tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt,
rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit azon a földrajzi tengeri és szárazföldi területen, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell, tekintettel költő-, vedlő- és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. A tagállamok e célból külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére, és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre. (4)
A (1) és (2) bekezdésekben meghatározott védett területek vonatkozásában a tagállamok
megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok e cikk céljai
8
Törölt:
szempontjából jelentőséggel bírnak. A tagállamok e védett területeken kívül is törekednek az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának elkerülésére. 5. cikk A 7. és 9. cikkek sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj védelme általános rendszerének kialakítására, megtiltva különösen: a)
a bármilyen módszerrel végzett szándékos elpusztítást vagy befogást;
b)
fészkeik és tojásaik szándékos elpusztítását vagy károsítását, illetve fészkeik eltávolítását;
c)
tojásaik természetből való begyűjtését és e tojások birtoklását, még üres állapotban is;
d)
e madarak szándékos zavarását, különösen a költési és fiókanevelési időszakban, amennyiben a zavarás jelentős lenne az irányelv céljait tekintve;
e)
olyan fajokhoz tartozó madarak tartását, amelyek vadászata és befogása tilos. 7. cikk
(1)
A Közösség egész területén lévő állományszintjük, földrajzi elterjedésük és szaporodási
rátájuk alapján a II. mellékletben felsorolt fajok nemzeti jogszabályok adta kereteken belül vadászhatók. A tagállamok biztosítják, hogy e fajok vadászata ne ássa alá az elterjedési területükön tett védelmi erőfeszítéseket. (2)
A II melléklet 1. részében meghatározott fajok azon a földrajzilag meghatározott tengeri
és szárazföldi területen vadászhatók, ahol ezen irányelv alkalmazandó. (3)
A II. melléklet 2. részében meghatározott fajok csak abban a tagállamban vadászhatók,
amelyeknél ez fel van tüntetve. (4)
A tagállamok biztosítják, hogy a hatályos nemzeti előírások alapján történő vadászat –
beleértve a solymászatot is, amennyiben ezt gyakorolják – megfeleljen az ésszerű hasznosítás és az ökológiailag kiegyensúlyozott állományszabályozás elveinek, és hogy ez a gyakorlat összeegyeztethető legyen e fajok, különösen a vonuló fajok, állományainak vonatkozásában a 2. cikkből következő intézkedésekkel. Biztosítják különösen azt, hogy azokat a fajokat, amelyekre a vadászati jogszabályok vonatkoznak, ne vadásszák sem a fészekrakás, sem a fiókanevelés 9
időszakában, sem a szaporodás különböző szakaszaiban. A vonuló fajok esetében biztosítják különösen azt, hogy azokat a fajokat, amelyekre a vadászati törvények vonatkoznak, ne vadásszák szaporodási időszakukban vagy a fiókanevelési területükre történő visszatérésük során. A tagállamok megküldik a Bizottság részére a vadászati rendelkezéseik gyakorlati alkalmazására vonatkozó valamennyi ide vonatkozó információt. 8. cikk (1)
Az irányelv alá tartozó madarak vadászatának, befogásának vagy megölésének
vonatkozásában a tagállamok megtiltják a madarak tömeges vagy válogatás nélküli befogására vagy megölésére alkalmazott, illetve egy faj helyi kipusztítására alkalmas eszközök, eljárások vagy módszerek használatát, különösen azokét, amelyek a IV. melléklet a) pontjában szerepelnek. (2)
A tagállamok megtiltják továbbá a IV. melléklet b) pontjában felsorolt járművekből és az
ott megadott feltételek mellett végzett bármiféle vadászatot. 9. cikk (1)
A tagállamok, ha nincs más kielégítő megoldás, eltérhetnek az 5., 7. és 8. cikk
rendelkezéseitől a következő okok miatt: a)
–
a közegészség és közbiztonság érdekében,
–
a légi közlekedés biztonsága érdekében,
–
a növényi kultúrák, az állatállomány, az erdők, a halgazdaságok és a vizek súlyos károsodásának megelőzése érdekében,
– b)
a növény- és állatvilág védelme érdekében;
a kutatás és oktatás, az állományfeljavítás, a visszatelepítés és az esetlegesen ezekhez szükséges tenyésztés céljából;
10
c)
szigorúan szabályozott feltételek mellett és szelektív alapon, egyes madarak kis számú befogásának, tartásának vagy egyéb ésszerűen megindokolható hasznosításának engedélyezése érdekében.
(2)
Az eltérések esetében meg kell határozni:
–
a fajokat, amelyekre az eltérések vonatkoznak,
–
a befogás vagy megölés engedélyezett eszközeit, eljárásait vagy módszereit,
–
a kockázati tényezőket, valamint az időbeli és térbeli körülményeket, amelyek mellett ilyen eltérések engedélyezhetőek,
–
a hatóságot, amely felhatalmazást kap annak kinyilvánítására, hogy a szükséges feltételek teljesülnek és annak meghatározására, hogy milyen eszközök, eljárások vagy módszerek alkalmazhatóak, milyen korlátok között és ki által,
–
az elvégzendő ellenőrzéseket.
(3)
A tagállamok minden évben jelentést küldenek a Bizottság részére e cikk végrehajtásáról.
(4)
A Bizottság a rendelkezésére álló információk, és különösen a (3) bekezdés alapján hozzá
juttatott információk alapján mindenkor biztosítja, hogy ezen eltérések hatásai ne legyenek összeegyeztethetetlenek ezen irányelvvel. E célból megteszi a szükséges intézkedéseket.
11
1.melléklet
12
13
14
2.melléklet
15
16
17
18
19
20
IV. MELLÉKLET
a)
–
Hurkok, madárlép, horgok, csaliként használt vak vagy megcsonkított élő madarak, magnókészülékek, áramütést előidéző elektromos eszközök.
–
Mesterséges fényforrások, tükrök, célpont megvilágítására szolgáló eszközök, elektronikus képnagyítóból vagy képátalakítóból álló éjszakai lövésre alkalmas célzóeszközök.
–
Robbanószerek.
–
Hálók, csapdák, mérgezett vagy altató csalétkek.
–
Két tölténynél nagyobb befogadóképességű tárral rendelkező félautomata vagy automata fegyverek.
b)
–
Légi jármű, motoros járművek.
–
Óránkénti öt kilométert meghaladó sebességgel közlekedő vízi járművek. Nyílt tengeren a tagállamok, biztonsági okokból, engedélyezhetik 18 kilométer/óra maximális sebességű motoros hajók használatát is. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot valamennyi engedély kiadásáról.
21
2. követelmény A TANÁCS 80/68/EGK IRÁNYELVE (1979. december 17.) a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről 3. cikk A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy: a) megakadályozzák az I. listán szereplő anyagok felszín alatti vízbe történő bevezetését, és b) korlátozzák a II. listán szereplő anyagok felszín alatti vízbe történő bevezetését úgy, hogy elkerüljék az ilyen vizeknek ezekkel az anyagokkal való szennyezését. 4. cikk (1) A 3. cikk a) pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok: – megtiltják az I. listán szereplő anyagok minden közvetlen bevezetését, – előzetes vizsgálatnak vetik alá ezen anyagok minden olyan ártalmatlanítását (elhelyezését) illetve ártalmatlanítási (elhelyezési) célú tárolását, amelyek közvetett bevezetéshez vezethetnek. E vizsgálat fényében a tagállamok megtiltják az ilyen tevékenységeket, vagy azzal a feltétellel engedélyezik azokat, hogy betartanak minden olyan műszaki óvintézkedést, amely szükséges az ilyen bevezetések megakadályozásához, – megtesznek minden megfelelő intézkedést, amelyet szükségesnek ítélnek az I. listán szereplő anyagok olyan közvetett bevezetésének megakadályozásához, amely a második bekezdésben említett tevékenységeken kívüli, a földfelszínen vagy a földtani közegben végzett tevékenységeknek tulajdonítható. Az ilyen intézkedéseket bejelentik a Bizottságnak, aki ezen információk fényében javaslatokat nyújthat be a Tanácshoz ezen irányelv módosítására. (2) Ugyanakkor ha az előzetes vizsgálat azt deríti ki, hogy az a felszín alatti víz, amelybe az I. listán szereplő anyagok bevezetése történne, hosszútávon alkalmatlan más, különösen háztartási vagy mezőgazdasági célokra történő felhasználásra, a tagállamok engedélyezhetik az ilyen anyagok bevezetését, feltéve, hogy ezek jelenléte nem gátolja a föld erőforrásainak kiaknázását.
22
Ezeket az engedélyeket csak akkor lehet megadni, ha minden műszaki óvintézkedést megtettek annak biztosítására, hogy ezek az anyagok ne érjék el a többi vízrendszert vagy ne veszélyeztessenek más ökológiai rendszereket. (3) A tagállamok előzetes vizsgálat után engedélyezhetik az olyan bevezetéseket, amelyek geotermikus célokra használt vizeknek, bányákból és kőfejtőkből kiszivattyúzott vizeknek vagy mélyépítési munkákhoz kiszivattyúzott vizeknek ugyanabba a vízadó rétegbe történő visszasajtolását jelentik. 5. cikk (1)A 3. cikk b) pontjában meghatározott kötelezettség teljesítése érdekében a tagállamok előzetes vizsgálatnak vetik alá: – az összes II. listán szereplő anyagot tartalmazó közvetlen bevezetést azzal a céllal, hogy korlátozzák az ilyen bevezetéseket, – ezeknek az anyagoknak az ártalmatlanítását (elhelyezését) vagy ártalmatlanítási (elhelyezési) célú tárolását, amely közvetett bevezetéshez vezethet. E vizsgálat eredményeinek fényében a tagállamok megadhatják az engedélyt, feltéve, hogy minden olyan műszaki óvintézkedést betartanak, amivel a felszín alatti víz ezekkel az anyagokkal történő szennyezése megakadályozható. (2) Emellett a tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket, amelyeket szükségesnek ítélnek a II. listán szereplő anyagokat tartalmazó valamennyi olyan közvetett bevezetés korlátozására, amelyek az első bekezdésben említett tevékenységeken kívül, a talajon vagy a földtani közegben végzett tevékenységekből erednek.
23
MELLÉKLET ANYAGCSALÁDOK ÉS ANYAGCSOPORTOK I. LISTÁJA Az I. lista olyan egyes anyagokat tartalmaz, amelyek a következőkben felsorolt anyagcsaládokba és anyagcsoportokba tartoznak, kivéve azokat, amelyek toxicitásuk, lebomlásuk és az élő szervezetekben való felhalmozódásuk szempontjából kis kockázatot jelentenek és ezért nem sorolandók az I. listába. Azok az anyagok, amelyek a toxicitás, a lebomlás és az élő szervezetben való felhalmozódás szempontjából a II. jegyzéknek felelnek meg, a II. jegyzékbe sorolandók. 1.Szerves halogénvegyületek és olyan anyagok, amelyek a vízi környezetben ilyen vegyületeket képezhetnek, 2.Szerves foszforvegyületek, 3.Szerves ónvegyületek, 4.Olyan anyagok, amelyek rákkeltő, mutagén vagy teratogén tulajdonságúak vízi környezetben vagy azon keresztül 1 5.Higany és vegyületei, 6.Kadmium és vegyületei, 7.Ásványolajok és szénhidrogének, 8.Cianidok
24
ANYAGCSALÁDOK ÉS ANYAGCSOPORTOK II. LISTÁJA A II. lista olyan anyagokat és anyagkategóriákat tartalmaz, amelyek az alább felsorolt anyagcsaládokba és anyagcsoportokba tartoznak, és amelyek káros hatást gyakorolhatnak a felszín alatti vízre. 1. A következő félfémek és fémek, valamint vegyületeik: 1. Cink
11. Ón
2. Réz
12. Bárium
3. Nikkel
13. Berillium
4. Króm
14. Bór
5. Ólom
15. Urán
6. Szelén
16. Vanádium
7. Arzén
17. Kobalt
8. Antimon
18. Tallium
9. Molibdén
19. Tellúr
10. Titán
20. Ezüst
2.Biocidek és származékaik, amelyek nem szerepelnek az I. listán. 3.Olyan anyagok, amelyek káros hatásúak a felszín alatti víz ízére és/vagy szagára és olyan vegyületek, amelyek hajlamosak ilyen anyagok képzésére ilyen vízben és hajlamosak arra, hogy alkalmatlanná tegyék azt emberi fogyasztásra. 4.Mérgező vagy bomlásálló szerves szilíciumvegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen vegyületeket
hajlamosak
előidézni
vízben,
kivéve
azokat,
amelyek
ártalmatlanok vagy vízben gyorsan átalakulnak ártalmatlan anyagokká. 5.Szervetlen foszforvegyületek és elemi foszfor. 6.Fluoridok. 7.Ammónia és nitritek.
25
biológiailag
3. követelmény A TANÁCS 86/278/EGK IRÁNYELVE (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet, és különösen a talaj védelméről
2. cikk Ezen irányelv alkalmazásában: a)
„iszap”: i.
háztartási vagy települési szennyvizeket kezelő szennyvíztisztító művekből és más, a háztartási vagy települési szennyvizekhez hasonló szennyvizeket kezelő szennyvíztisztító művekből származó iszap;
ii.
összetételű
oldó medencék és szennyvíz kezelésére szolgáló más hasonló berendezések visszamaradó iszapja;
iii.
b)
az i. és ii. pont alatt nem említett szennyvíztisztító berendezések visszamaradó iszapja;
„kezelt iszap”: olyan iszap, amely biológiai, kémiai vagy hőkezelésen, tartós tároláson vagy más kezelésen esett át, amely jelentős mértékben csökkentette bomlási képességét és az alkalmazásával járó higiéniai kockázatokat;
c)
„mezőgazdaság”: mindenfajta kereskedelmi és élelmezési célú kultúrnövény termesztés, beleértve az állattenyésztés során való felhasználást is;
d)
„felhasználás”: az iszap kijuttatása a talajra vagy az iszap bármilyen más alkalmazása a talajon vagy a talajban. 26
3. cikk (1)
A 2. cikk a) i. pontjában említett iszapot csak ezen irányelvnek megfelelően szabad
használni a mezőgazdaságban. (2)
A 75/442/EGK és a 78/319/EGK irányelv sérelme nélkül: –
a 2. cikk a) pontjának ii. alpontjában említett iszapot olyan feltételek mellett lehet a mezőgazdaságban használni, melyeket az érintett tagállam adott esetben szükségesnek tekint az emberi egészség és a környezet védelme szempontjából,
–
a 2. cikk a) pontjának iii. alpontjában említett iszapot csak abban az esetben szabad a mezőgazdaságban használni, ha használatát az érintett tagállam szabályozza.
27
4. követelmény A TANÁCS IRÁNYELVE (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről 91/676/EGK
1. cikk
Ezen irányelv célja: - a mezőgazdasági forrásokból származó nitrátok által okozott vagy indukált vízszennyezés csökkentése, és - a további ilyen vízszennyezés megelőzése. 3. cikk (1) A tagállamok az I. mellékletben felsorolt kritériumok szerint jelölik ki azokat a vizeket, amelyek a szennyezés által érintettek vagy érintettek lehetnek, ha az 5. cikk szerinti intézkedések nem valósulnak meg. (2) A tagállamok legkésőbb az irányelvről szóló értesítést követő két éven belül veszélyeztetett területként jelölnek ki minden olyan ismert földterületet területükön, amely az 1. bekezdés szerint meghatározott vizekbe szivárogtatja a vizet és hozzájárul annak szennyezéshez. Hat hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot e kezdeti kijelölésről. (3) Ha bármely, egy tagállam által az 1. bekezdés szerint kijelölt vizet egy másik tagállamból közvetlenül vagy közvetve hozzá folyó vízből származó szennyezés érinti, a tagállam, amelyeknek vize érintett, értesítheti a többi tagállamot és a Bizottságot a tárgyra vonatkozó tényekről. Az érintett tagállamok, ha szükséges, együtt a Bizottsággal, megszervezik a kérdéses források azonosítását és az érintett vizek ezen irányelvvel összhangban levő védelme érdekében megteendő intézkedések megvitatását.
28
(4) A tagállamok legalább négyévenként megvizsgálják, ha szükséges megfelelően módosítják vagy kiegészítik a veszélyeztetett területek jegyzékét, figyelembe véve az előző kijelölés idején előre nem látott tényezőket és változásokat. Hat hónapon belül értesítik a Bizottságot a jegyzék minden módosításáról és kiegészítéséről. (5) A tagállamok fel vannak mentve egyes veszélyeztetett területek kijelölése alól, ha az 5. cikkben meghatározott cselekvési programokat ezen irányelvvel összhangban teljes területükön alkalmazzák.
4. cikk
(1) Abból a célból, hogy minden vízre általános szintű szennyezés elleni védelmet biztosítsanak, az ezen irányelvről szóló értesítéstől számított két éven belül a tagállamok: a) a helyes mezőgazdasági gyakorlatról egy szabályzatot vagy szabályzatokat hoznak létre, amelyet (amelyeket) a gazdák önkéntes alapon alkalmaznak, és mely(ek)nek legalább a II. A. mellékletben említett tételeket lefedő rendelkezéseket kell tartalmaznia; b) ahol szükséges, létrehoznak egy, a gazdák képzéséről és tájékoztatásáról is rendelkezéseket magában foglaló programot a helyes mezőgazdasági gyakorlat alkalmazásának elősegítésére. 2) A tagállamok benyújtják a helyes mezőgazdasági gyakorlatról szóló szabályzatuk részleteit a Bizottságnak és a Bizottság az e szabályzatokról kapott információkat a 11. cikkben meghatározott jelentésbe foglalja. A kapott információk alapján a Bizottság, ha szükségesnek találja, megfelelő javaslatokat tehet a Tanácsnak. 5. cikk
(1) A 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott kezdeti kijelölést követő két éven belül vagy a 3. cikk (4) bekezdésében meghatározott minden egyes további kijelölést követő egy éven belül a tagállamok az 1. cikkben leírt célok megvalósításának érdekében cselekvési programokat alkotnak a kijelölt veszélyeztetett területek tekintetében.
29
(2) A cselekvési program vonatkozhat a tagállam területén lévő valamennyi veszélyeztetett területre vagy, ha a tagállam szerint úgy megfelelő, különböző programok hozhatók létre a különböző veszélyeztetett területekre vagy részterületekre. (3) A cselekvési programok számításba veszik: a) a hozzáférhető tudományos és műszaki adatokat, főként a mezőgazdasági és egyéb eredetű nitrogénterhelés vonatkozásában; b) a környezeti feltételeket az adott tagállam érintett térségeiben. (4) A cselekvési programokat a megalkotásuktól számított négy éven belül végrehajtják és azok a következő kötelező intézkedéseket tartalmazzák: a)
a III. melléklet intézkedései;
b)
a tagállamok által a 4. cikknek megfelelően létrehozott helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó szabályzat(ok)ban előírt intézkedések, kivéve amelyek helyébe a III. melléklet intézkedései léptek.
(5) A tagállamok ezenfelül a cselekvési programok keretén belül járulékos intézkedéseket vagy megerősített cselekvéseket biztosítanak, ahol azt szükségesnek tartják, ha kezdettől, vagy a cselekvési
program
végrehajtása
során
szerzett
tapasztalatok
figyelembevételével
nyilvánvalóvá válik, hogy a 4. bekezdésben meghatározott intézkedések nem lesznek elegendőek az 1. cikkben leírt célok eléréséhez. Ezeknek az intézkedéseknek vagy cselekvéseknek a megválasztásánál a tagállamok számításba veszik ezek más lehetséges megelőző intézkedésekhez viszonyított hatékonyságát és költségét. (6) A tagállamok megfelelő ellenőrzési programokat dolgoznak ki és hajtanak végre az e cikknek megfelelően létrehozott cselekvési programok hatékonyságának felmérésére. Az 5. cikket az országuk teljes területén alkalmazó tagállamok folyamatosan ellenőrzik a vizek (felszíni és felszín alatti vizek) nitráttartalmát olyan megválasztott mérési pontokon, melyek lehetővé teszik a mezőgazdasági forrásokból származó nitrátszennyezés mértékének megállapítását(7) A tagállamok legalább négyévenként felülvizsgálják, és, ha szükséges, átdolgozzák cselekvési programjaikat, beleértve minden, az 5. bekezdés szerinti további intézkedést. A cselekvési programok minden változásáról tájékoztatják a Bizottságot.
30
10. cikk (1) A tagállamok az V. mellékletben meghatározott információkat tartalmazó jelentést adnak át a Bizottságnak, az ezen irányelvről szóló értesítést követő négyéves időtartamra és minden ezt követő négyéves időtartamra nézve. (2) Az e cikk szerinti jelentést a vonatkozó időtartam végét követő hat hónapon belül adják át a Bizottságnak. 11.cikk A 10. cikk szerint kapott információk alapján a Bizottság összefoglaló jelentést ad ki a tagállamok jelentéseinek kézhezvételétől számított hat hónapon belül, és közli azt az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. Az irányelv és különösen a III. melléklet rendelkezéseinek, végrehajtása alapján a Bizottság 1998. január 1-ig jelentést tesz a Tanácsnak, amelyhez szükség esetén ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslatokat fűz.
I. A
MELLÉKLET
3. CIKK
(1)
BEKEZDÉSÉBEN
MEGHATÁROZOTT
VIZEK
KIJELÖLÉSÉNEK SZEMPONTJAI A.
A 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott vizeket többek között a következő
szempontok alapján jelölik ki: 1. a felszíni, főleg az ivóvíz kinyerésére használt vagy ilyen használatra szánt édesvizek tartalmaznak-e vagy tartalmazhatnának-e nitrátokat a 75/440/EGK irányelvben megadottnál nagyobb koncentrációban, ha nem hoznak az 5. cikk szerinti intézkedéseket; 2. a felszín alatti vizek tartalmaznak-e vagy tartalmazhatnának-e nitrátokat 50 mg/l-nél nagyobb koncentrációban, ha nem hoznak az 5. cikk szerinti intézkedéseket; 3. a természetes édesvizű tavak, egyéb édesvízkészletek, torkolatok, part menti vizek és tengeri vizek eutrofizálódtak-e, vagy a közeljövőben eutrofizálódhatnak-e, ha nem hoznak az 5. cikk szerinti intézkedéseket. B.
A tagállamok e kritériumok alkalmazásánál a következőket is számításba veszik:
1. a vizek és a talaj fizikai és környezeti jellemzői; 31
2. a tudomány jelenlegi állása a nitrogénvegyületek környezetbeli (víz és talaj) viselkedéséről; 3. a tudomány jelenlegi állása az 5. cikk szerint megtett intézkedések hatásáról.
II.
MELLÉKLET
A HELYES MEZŐGAZDASÁGI GYAKORLAT SZABÁLYZATA(I) A.
A nitrátszennyezés csökkentését célul kitűző és a Közösségen belül a különböző térségek feltételeit számításba vevő helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályzata(i)nak a következő tételeket lefedő rendelkezéseket kell tartalmaznia, amennyiben relevánsak: 1. trágya kijuttatására alkalmatlan időszakok; 2. trágya kijuttatása meredek lejtésű mezőgazdasági területre; 3. trágya kijuttatása vízzel telített, elöntött, fagyott vagy hótakaróval borított talajra; 4. vízfolyások közelében lévő mezőgazdasági területekre történő trágyakijuttatás feltételei; 5. szervestrágya tároló tartályok kapacitása és kialakítása, beleértve az annak megakadályozására tett intézkedéseket, hogy a szervestrágyát és a tárolt növényi anyagokból (pl. silótakarmány) származó szennyvizet tartalmazó folyadékok bevezetés vagy beszivárgás által a felszín alatti vízbe és felszíni vízbe kerülve vízszenynyezést idézzenek elő; 6. a termőföldön történő alkalmazás eljárásai, beleértve mind a műtrágya, mind az állati trágya szétterítésének azt a gyakoriságát és egyenletességét, amely biztosítja a vízbe kerülő tápanyagveszteség elfogadható szinten tartását. B.
A tagállamok a helyes mezőgazdasági gyakorlatról szóló szabályzatukba
(szabályzataikba) a következő tételeket is felvehetik: 7. termőfölddel való gazdálkodás, beleértve vetésforgó rendszerek használatát és az évelő növények és az egyéves növények termesztésére használt földterületek arányát; 8. minimális mennyiségű növénytakaró fenntartása (esős) időszakok alatt, amely felveszi a nitrogént a talajból, ami egyébként a víz nitrátszennyezését okozná; 9. trágyázási tervek létrehozása egyes gazdaságok részére, és trágyafelhasználási jegyzőkönyv vezetése; 10.öntöző rendszerekben a növényi gyökerek által nem elérhető elfolyásból és szivárgásból származó vízszenynyezés megelőzése. 32
III. MELLÉKLET AZ 5. CIKK (4) BEKEZDÉSÉNEK a) PONTJÁBAN MEGHATÁROZOTT CSELEKVÉSI PROGRAMOKBA FOGLALANDÓ INTÉZKEDÉSEK
1.
Az intézkedések magukban foglalnak a következőkre vonatkozó intézkedéseket:
1. időszakok, amelyekben tiltott bizonyos trágyatípusok kijuttatása mezőgazdasági területekre; 2. szervestrágya tároló tartályok kapacitása; ennek nagyobbnak kell lenni a leghosszabb tiltott kijuttatási időszak megkövetelte tárolókapacitásnál, kivéve, ahol az arra hatáskörrel rendelkező hatóság felé bizonyítható, hogy bármekkora az aktuális tárolókapacitást meghaladó állati trágya mennyisége, az a környezetre ártalmatlan módon kerül ártalmatlanításra; 3. a trágyázószerek használatának korlátozása, összhangban a helyes mezőgazdasági gyakorlattal és számításba véve az adott veszélyeztetett terület jellemzőit, különösen: a) a talajfeltételeket, talajtípust és -lejtést; b) az éghajlati jellemzőket, esőzést és öntözést; c) a földhasznosítást és mezőgazdasági gyakorlatot, beleértve a vetésforgó rendszereket; és a következők egyensúlyára alapozva: i. a növények előrelátható nitrogénigénye; és ii. a növények talajból és trágyázó szerekből származó nitrogénellátása, amely megfelel: - a nitrogén mennyiségének a talajban, abban az időpontban, amikor a növények jelentős mértékben kezdik felvenni (kimagasló mennyiségek tél végén), - a szerves nitrogén nettó mineralizációjából származó nitrogénutánpótlás a talajban, - a szervestrágyából származó nitrogénvegyületek hozzáadásának; - a műtrágyákból és egyéb trágyázó anyagokból származó nitrogénvegyületek hozzáadásának. 2.
Ezek az intézkedések biztosítják, hogy minden gazdaságban vagy állattartó
telepen az egy évben a földeken felhasznált szervestrágya mennyisége, beleértve a maguk az állatok révén odakerülő trágyát is, ne haladjon meg bizonyos hektáronkénti mennyiséget.
33
A megengedett legmagasabb hektáronkénti mennyiség a 170 kg N-t tartalmazó trágya mennyisége. Azonban: a) az első négyéves program esetében a tagállamok engedélyezhetnek 210 kg N tartalomig terjedő trágyamenynyiséget; b) az első négyéves program alatt és után a tagállamok a fentiektől különböző mennyiségeket rögzíthetnek. Ezeket a mennyiségeket úgy kell meghatározni, hogy az ne akadályozza az 1. cikkben felsorolt célok elérését és objektív kritériumok alapján kell őket megalapozni, például: - hosszú növekedési idények, - nagy nitrogénfelvételű termények, - nagy nettó csapadékmennyiség a veszélyeztetett területen, - különösen nagy denitrifikálási kapacitású talajok. Ha a tagállam a b) szakasz alapján eltérő mennyiséget engedélyez, értesíti a Bizottságot, amely vizsgálni fogja az indoklást a 9. cikkben megállapított eljárás szerint. 3. A tagállamok a 2. pontban meghatározott mennyiségeket az állatok száma alapján számíthatják ki. 4. A tagállamok értesítik a Bizottságot a 2. pont rendelkezéseinek alkalmazási módjáról. A kapottinformációk alapján a Bizottság, ha úgy találja szükségesnek, megfelelő javaslatokat tehet a Tanácsnak a 11. cikkel összhangban.
IV. MELLÉKLET MÉRÉSI REFERENCIAMÓDSZEREK Műtrágya A nitrogénvegyületek mérése a legutóbb a 89/519/EGK irányelvvel módosított (1), a műtrágyák mintavételi és vizsgálati módszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. június 22-i 77/535/EGK bizottsági irányelvben leírt módszerrel történik. Édesvizek, part menti vizek, tengervizek
34
A nitrátkoncentráció mérése a 86/574/EGK határozattal módosított, a Közösségben található felszíni édesvíz minőségére vonatkozó közös információcsere-eljárás létrehozásáról szóló, 1977. december 12-i 77/795/EGK tanácsi határozat 4a. cikkének (3) bekezdésével összhangban történik.
V. MELLÉKLET A
10.
CIKKBEN
MEGHATÁROZOTT
JELENTÉSEKBEN
SZÜKSÉGES
INFORMÁCIÓK 1. A 4. cikk szerinti megelőző intézkedések ismertetése. 2. A következőket feltüntető térkép:
a) a 3. cikk (1) bekezdése és az I. melléklet szerint kijelölt vizek, az egyes vizeknél megjelölve, melyik I. mellékletbeli kritérium alapján jelölték ki azokat; b) a kijelölt veszélyeztetett területek fekvése, különbséget téve a meglévő és az előző jelentés óta kijelölt területek között. 3. A 6. cikk szerinti ellenőrzés eredményeinek összefoglalása, és azon okok felsorolása, amelyek egy veszélyezetett terület kijelöléséhez, a kijelölés módosításához vagy kiegészítéséhez vezettek. 4. Az 5. cikk szerint kidolgozott cselekvési programok, különösen: a) az 5. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjában előírt intézkedések; b) a III. melléklet 4. pontjában megkövetelt információk; c) az 5. cikk (5) bekezdése szerinti esetleges intézkedések és megerősített cselekvések; d) az 5. cikk (6) bekezdése szerint végrehajtott ellenőrzési programok eredményeinek összefoglalása;
35
e) a tagállamok becslései a valószínűsíthető időtartamról, amelyen belül a 3. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt vizek várhatóan reagálnak a cselekvési program intézkedéseire, a becslések bizonytalansági szintjének megjelölésével együtt.
36
5. követelmény A TANÁCS 92/43/EGK IRÁNYELVE (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről
2. cikk (1)
Az irányelv célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények
védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a Szerződésben érintett tagállamok európai területén belül. (2)
Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű
természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat- és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása illetve helyreállítása. (3)
Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések figyelembe veszik a gazdasági,
társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat is.
6. cikk (1)
A tagállamok megállapítják a különleges természetvédelmi területek védelméhez
szükséges intézkedéseket, megfelelő esetben beleértve a kifejezetten az egyes természeti területekre kidolgozott vagy más fejlesztési tervek részét képező intézkedési terveket, továbbá olyan törvényi, közigazgatási, vagy szerződéses aktusokat is, amelyek az adott természeti területen megtalálható, I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok, illetve II. mellékletben szereplő fajok ökológiai szükségleteinek megfelelnek. (2)
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi
területeken található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet.
37
(3)
Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket,
megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is. (4)
Amennyiben a természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen
eredménye ellenére valamely elsődlegesen fontos, társadalmi vagy gazdasági jellegű közösségi érdekre figyelemmel – alternatív megoldás hiányában – mégis végre kell hajtani egy tervet vagy programot, a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében. A tagállam az elfogadott kiegyenlítő intézkedésekről értesíti a Bizottságot. Amennyiben az érintett természeti terület elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust foglal magában és/vagy veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgál, kizárólag az emberi egészséggel, a közbiztonsággal vagy a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyökkel kapcsolatos, továbbá – a Bizottság véleménye szerint – a közérdek kényszerítő indokain alapuló szempontokat lehet érvényesíteni.
11. cikk A tagállamok felügyelik a 2. cikkben említett természetes élőhelyek és fajok védettségi állapotát, különös tekintettel az elsődleges fontosságú természetes élőhelytípusokra és a veszélyeztetett fajokra.
A fajok védelme 12. cikk 38
(1)
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt
állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében, megtiltva az alábbiakat: a)
e fajok vadon befogott példányainak szándékos befogásának vagy megölésének bármely formája;
b)
e fajok szándékos zavarása, különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején;
c)
vadon élő állatok tojásainak szándékos elpusztítása vagy begyűjtése;
d)
párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása.
(2)
E fajok esetében a tagállamok megtiltják a vadonból befogott példányok tartását,
szállítását, kereskedelmét, illetve cseréjét, továbbá eladásra vagy cserére való felkínálását azon példányok kivételével, amelyek befogása az irányelv alkalmazása előtt, jogszerűen történt. (3)
Az (1) bekezdés a) és b) pontjában, valamint a (2) bekezdésben említett tilalmak az e cikk
hatálya alá tartozó állatok életének valamennyi szakaszára érvényesek. (4)
A tagállamok folyamatos figyelőrendszert hoznak létre a IV. melléklet a) pontjában
felsorolt állatfajok véletlen befogásának és megölésének ellenőrzése céljából. Az összegyűlt adatok ismeretében a tagállamok további kutatási és védőintézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy az állatok véletlen befogása és megölése ne legyen jelentős negatív hatással az érintett fajokra.
13. cikk (1)
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a IV.
melléklet b) pontjában felsorolt növényfajok számára szigorú védelmi rendszert hozzanak létre, megtiltva az alábbiakat:
39
a)
az említett növényfajok vadon élő példányainak szándékos letépése, begyűjtése, levágása, gyökerestől való kiszedése vagy elpusztítása azok természetes elterjedési területén;
b)
az
említett
növényfajok
vadonból
begyűjtött
példányainak
tartása,
szállítása,
kereskedelme vagy cseréje, továbbá eladásra vagy cserére való felkínálása, kivéve azon példányokat, amelyek begyűjtése ezen irányelv alkalmazása előtt, jogszerűen történt. (2)
Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett tilalmak az e cikk hatálya alá tartozó
növények életének valamennyi szakaszára érvényesek.
14. cikk (1)
A tagállamok, amennyiben a 11. cikkben előírt felügyelet eredményeként szükségesnek
ítélik, intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy az V. mellékletben felsorolt vadon élő állat- és növényfajok példányainak vadonból befogása illetve begyűjtése, továbbá használata összeegyeztethető legyen kedvező védettségi állapotuk fenntartásával. (2)
Amennyiben ilyen intézkedések válnak szükségessé, azoknak ki kell terjedniük a 11.
cikkben elrendelt felügyeleti tevékenység folytatására is. Az ilyen intézkedések közé különösen az alábbiak tartoznak: –
bizonyos területeken a megszerzés szabályozása,
–
példányok természetes környezetükben való befogásának illetve begyűjtésének és bizonyos populációk használatának időszakos illetve helyi tilalma,
–
példányok befogási illetve begyűjtési időszakának és/vagy módszereinek szabályozása,
–
példányok befogása illetve begyűjtése esetén olyan vadászati és halászati szabályok alkalmazása, amelyek figyelembe veszik az érintett populációk megfelelő védelmének szempontjait,
40
–
példányok befogására illetve begyűjtésére vonatkozó engedélyek vagy kvóták rendszerének kidolgozása,
–
példányok vásárlásának, eladásának, eladásra való felkínálásának, eladási célból történő tartásának és szállításának szabályozása,
–
a példányok természetes környezetükből történő begyűjtésének visszaszorítása érdekében az állatfajok fogságban való tenyésztése és a növények mesterséges szaporítása szigorúan ellenőrzött feltételek mellett,
–
az alkalmazott intézkedések hatásának vizsgálata.
15. cikk Az V. melléklet a) pontjában felsorolt vadon élő állatfajok befogása és megölése, továbbá – a 16. cikkel összhangban – a IV. melléklet a) pontjában felsorolt fajok befogására, fogva tartására vagy megölésére vonatkozó eltérések tekintetében a tagállamok megtiltják minden olyan nem szelektív módszer használatát, amely az érintett fajok populációinak helyi eltűnéséhez vagy komoly megzavarásához vezethet, különös tekintettel az alábbiakra: a)
az állatok befogásának és megölésének a VI. melléklet a) pontjában felsorolt módszerei;
b)
állatok befogása és megölése a VI. melléklet b) pontjában említett közlekedési eszközök alkalmazásával.
16. cikk (1)
Amennyiben nincs más megfelelő megoldás és az eltérés megengedése nem befolyásolja
hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását az elterjedési területükön, a tagállamok engedélyezhetik a 12., 13., 14. cikkben, valamint a 15. cikk a) és b) pontjában foglalt rendelkezésektől való eltérést az alábbiak érdekében:
41
a)
a vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelme;
b)
termést, állatállományt, erdőt, halastavat, vizeket és más típusú, tulajdont érintő súlyos károk megelőzése;
c)
közegészség, közbiztonság vagy más kiemelkedően fontos közérdek, beleértve a társadalmi vagy gazdasági érdekeket is, továbbá a környezet számára kiemelkedően előnyös hatás elérése;
d)
az érintett fajok újbóli elszaporításával és visszahonosításával kapcsolatos kutatás és oktatás, továbbá az e célok érdekében végzett tenyésztés és nemesítés, növények esetében a mesterséges szaporítást is beleértve;
e)
a IV. mellékletben felsorolt fajok korlátozott és az illetékes tagállami hatóságok által meghatározott számú példányai szigorúan ellenőrzött feltételek mellett, szelektív módon és korlátozott
mértékben végzett befogásának, begyűjtésének vagy tartásának
engedélyezése. (2)
A tagállamok kétévenként eljuttatnak a Bizottságnak egy, a bizottság által meghatározott
formában készült jelentést az (1) bekezdés értelmében engedélyezett eltérésekről. A Bizottság a jelentés kézhezvételétől számított 12 hónapon belül véleményezi az eltéréseket és tájékoztatja azokról a bizottságot. (3)
A jelentés az alábbiakat tartalmazza:
a)
az eltérés által érintett fajok és az eltérés okai, beleértve a kockázat jellegét, adott esetben megfelelő utalással az elvetett alternatív megoldásokra és a felhasznált tudományos adatokra;
b)
az egyes állatfajok befogásának vagy megölésének engedélyezett eszközei és módszerei, valamint alkalmazásuk indoklása;
c)
az engedélyezett eltérések időbeli és helyi körülményei;
42
d)
a szükséges feltételek betartásának megállapítására és ellenőrzésére, továbbá az eszközök és módszerek, az azok alkalmazására vonatkozó korlátozások, valamint az alkalmazásra jogosult szervek és a feladatot végrehajtó személyek meghatározására jogosult hatóság;
e)
az alkalmazott felügyeleti intézkedések és az elért eredmények.
Kiegészítő rendelkezések 22. cikk Az irányelv rendelkezéseinek végrehajtása során a tagállamok: b)
biztosítják, hogy a területükön nem őshonos fajok szándékos meghonosítására olyan szabályozás szülessen, amely nem károsítja a természetes élőhelyeket azok természetes kiterjedésében, sem pedig a vadon élő őshonos állat- és növényfajokat; továbbá – amennyiben szükségesnek ítélik – meg is tiltják az ilyen meghonosítását. Az elvégzett vizsgálat eredményeiről tájékoztatják a bizottságot;
43
I. MELLÉKLET KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ TERMÉSZETES ÉLŐHELYTÍPUSOK, AMELYEK MEGŐRZÉSÉHEZ KÜLÖNLEGES TERMÉSZETMEGŐRZÉSI TERÜLETEK KIJELÖLÉSE SZÜKSÉGES Értelmezés Kódok:
A melléklet hivatkozási alapját az élőhelyeknek a Corine program 2 (Corine biotóp projekt) keretében végzett hierarchikus osztályozása képezi. Az említett természetes élőhelytípusok legtöbbjéhez megfelelő Corine-kód tartozik, amely a Technical Handbook 1. kötet 73–109. oldalán (Corine/Biotope/89/2.2, 19. May 1988, partially updated, February 14, 1989) találhatók.
A kódokat összekötő „×” társult élőhelytípust jelöl, pl.: 35.2 × 64.1 – Corynephorus és Agrostis által benőtt, nyílt füves terület (35.2) kontinentális dűnékkel (64.1). A „*” jel kiemelt jelentőségű élőhelytípusokat jelöl. TENGERPARTI ÉS SÓTŰRŐ NÖVÉNYZETTEL BORÍTOTT ÉLŐHELYEK Nyílt tengeri és árapályos területek 11.25 11.34 13.2 14 21 – – –
Állandóan sekély tengervízzel fedett homokpadok * Neptunhínár-állományok Folyók tölcsértorkolatai A tengerből apálykor kiemelkedő iszap- és homokturzások * Parti lagúnák Nagy, sekély árapálycsatornák és -öblök Zátonyok Gázok feltörése által a sekély tengervízben kialakított „oszlopok”
Tengerparti sziklák, kavicsos és köves partok 17.2 17.3 18.21 18.22 2
Hordaléksávok egyéves vegetációja Sziklapadok évelő vegetációja Az Atlanti- és a Balti-partvidék növényzettel borított sziklái A mediterrán partvidék sziklái (endemikus Limonium-fajokkal) Corine: A Tanács 1958. június 27-i 85/338/EGK határozata (HL L 176., 1985.7.6., 14. o.).
44
18.23
Növényzettel benőtt makaronéziai partvidéki sziklák (azok endemikus flórája)
Atlanti-partvidéki és szárazföldi sós mocsarak és rétek 15.11 15.12 15.13 15.14
Salicornia és más egyéves növények telepei iszapon és homokon Tengerparti zsinegfű gyepek (Spartinion) Atlanti-partvidéki sós rétek (Glauco-Puccinellietalia) * Kontinentális sós rétek (Puccinelietalia distansis)
Mediterrán és meleg atlanti-partvidéki sós mocsarak és rétek 15.15 15.16 15.17
Mediterrán sós rétek (Juncetalia maritimi) Mediterrán és meleg atlanti-partvidéki sótűrő cserjések (Arthrocnemetalia fructicosae) Ibériai sótűrő és nitrogénkedvelő cserjések (Pegano-Salsoletea)
Sós és kalciumszulfátos kontinentális sztyeppek 15.18 15.19
* Sós sztyeppek (Limonietalia) * Kalciumszulfátos sztyeppek (Gypsophiletalia) TENGERPARTI HOMOKDŰNÉK ÉS SZÁRAZFÖLDI DŰNÉK
Az atlanti, északi-tengeri és balti partvidék parti dűnéi 16.211 16.212 16.221–16.227
16.23 16.24 16.25 16.26 16.29 16.31–16.35 1.A
Vándorló partidűne-kezdemények Partvonal mentén vándorló dűnék („fehér dűnék”) európai homoknáddal (Ammophila arenaria) * Lágy szárú vegetációval megkötött álló dűnék („szürke dűnék”) 16.221 Galio-Koelerion albescentis 16.222 Euphorbio-Helichrysion 16.223 Crucianellion maritimae 16.224 Euphorbia terracina 16.225 Mesobromion 16.226 Trifolio-Gerantietea sanguinei, Galio maritimi-Geranion sanguinei 16.227 Thero-Airion, Botrychio-Polygaletum, Tuberarion guttatae * Kilúgozott álló dűnék fekete varjúbogyóval (Empetrum nigrum) Euro-atlanti kilúgozódott álló dűnék (Calluno-Ulicetea) Homoktövissel (Hyppophae rhamnoides) borított dűnék Homoki fűzzel (Salix arenaria) borított dűnék Az atlanti partvidék erdős dűnéi Nedves dűneközök Machairek (* Írországban)
A mediterrán partvidék dűnéi 16.223
Tengerparti szálnyakkal (Crucianellion maritimae) borított parti álló 45
16.224 16.228 16.229 16.27 16.28 16.29 × 42.8
dűnék Kutyatejjel (Euphorbia terracina) borított dűnék Tengeriviolás (Malcolmietalia) dűne-gyepek Szálkaperjés (Brachypodietalia) dűne-gyepek egyéves növényekkel * Borókás dűnék (Juniperus-fajok) Keménylombú bozóttal borított dűnék (Cisto-Lavenduletalia) * Mandulafenyővel (Pinus pinea) és/vagy tengerparti fenyővel (Pinus pinaster) borított erdős dűnék
Idős és kilúgozódott szárazföldi dűnék 64.1 × 31.223 64.1 × 31.227 64.1 × 35.2
Száraz, homoki fenyérek Calluna- és Genista-fajokkal Száraz, homoki fenyérek Calluna-fajokkal és fekete varjúbogyóval (Empetrum nigrum) Szárazföldi dűnék nyílt Corynephorus- és Agrostis-gyepekkel ÉDESVÍZI ÉLŐHELYEK
Állóvizek 22.11 × 22.31
Atlanti homokos síkságok ásványi anyagokban rendkívül szegény oligotróf vizei Lobelia-, Littorelia- és Isoetes-fajok alkotta kétéltű vegetációval 22.11 × 22.34 Nyugat-mediterrán homokos síkságok, ásványi anyagokban rendkívül szegény oligotróf vizei Isoetes-fajokkal 22.12 × (22.31 és A közép-európai és perialpesi területek oligotróf vizei kétéltű 22.32) vegetációval: Littorella, Isoetes vagy egynyári vegetáció kiemelkedő zátonyokon (Nanocyperetalia) 22.12 × 22.44 Kemény oligo-mezotróf vizek Chara-fajok alkotta üledéklakó növényzettel 22.13 Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel 22.14 Disztróf tavak 22.34 * Mediterrán időszakos tavacskák – * Turloughok (Írország) Folyóvizek Vízfolyások természetes vagy féltermészetes dinamikájú szakaszai (kis, közepes vagy nagy mederrel), amelyekben a víz minősége nem mutat jelentős romlást 24.221 és 24.222
Magashegységi folyók és partmenti lágy szárú vegetációjuk
24.223
Magashegységi folyók és fás szárú vegetációjuk német csermelyciprussal (Myricaria germanica) Magashegységi folyók és fás szárú vegetációjuk parti fűzzel (Salix elaeagnos) Állandó mediterrán folyók sárga szarumákkal (Glaucium flavum) Szubmontán és síkvidéki folyók lebegő boglárkavegetációval Szubmontán folyók Chenopodietum rubrival Állandó mediterrán folyók: Paspalo-Agrostidion-fajokkal, Salix és fehér
24.224 24.225 24.4 24.52 24.53
46
–
nyár (Populus alba) lombsátrával Időszakos mediterrán folyók MÉRSÉKELTÖVI FENYÉREK ÉS CSERJÉSEK
31.11 31.12 31.2 31.234 31.3 31.4 31.5 31.622 31.7
Észak-atlanti nedves fenyérek keresztes hangával (Erica tetralix) * Dél-atlanti nedves fenyérek pillás és keresztes hangával (Erica ciliaris és Erica tetralix) * Száraz fenyérek (minden altípus) * Száraz partvidéki fenyérek nyugati hangával (Erica vagans) és Ulex maritimus-szal * Endemikus makaronéziai száraz fenyérek Havasi és alhavasi fenyérek * Törpefenyő (Pinus mugo) és borzas havasszépe (Rhododendron hirsutum) cserjések (Mugo-Rhododendretum hirsuti) Szubarktikus bokorfüzesek Endemikus mediterrán hegyvidéki fenyérek sünzanóttal SZKLEROFIL CSERJÉSEK (MATORRAL)
Szubmediterrán és mérsékelt övi 31.82 31.842 31.88 31.89
Sziklás lejtők állandósult puszpáng (Buxus sempervirens)- formációi (részben Berberidion) Hegyvidéki Genista purgans formációk Boróka (Juniperus communis)-formációk mészkedvelő fenyéreken vagy gyepekben * Szuhar (Cistus palhinhae)-formációk nedves tengerparti fenyéreken (Junipero-Cistetum palhinhae)
Mediterrán fás matorral 32.131–32.135 32.17 32.18
Boróka formációk * Jujubás (Zyziphus) matorral * Babércserjés (Laurus nobilis) matorral
Meleg mediterrán és elősztyeppcserjés 32.216 32.217 32.22–32.26
Babércserjések Alacsony Euphorbia-formációk sziklafalak mellett Valamennyi típus
Phrygana 33.1 33.3 33.4
Astragalo-Plantaginetum subulatae phrygana Sarcopoterium spinosum phrygana Krétai formációk (Euphorbieto-Verbascion)
47
TERMÉSZETES ÉS FÉLTERMÉSZETES GYEPEK Természetes gyepek 34.11 34.12 34.2 36.314 36.32 36.36 36.41–36.45 36.5
* Karsztos, mészkedvelő gyepek (Alysso-Sedion albi) * Száraz, mészkedvelő homoki gyepek (Koelerion glaucae) Calaminariás gyepek Pireneusi Festuca eskia szilikátgyepek Havasi és boreális szilikátgyepek Ibériai Festuca indigesta szilikátgyepek Havasi mészkedvelő gyepek Makaronéziai hegyvidéki gyepek
Féltermészetes száraz gyepek és alacsony cserjések 34.31–34.34 34.5 35.1
Meszes alapkőzeten (Festuco-Brometalia) (* fontos orchidea-lelőhelyek) * Pszeudo-sztyepp fűfélékkel és egyéves fajokkal (TheroBrachypodietea) * Fajgazdag Nardus-gyepek szilikátos alapkőzetű hegyvidéki területeken (és kontinentális európai területek domb- és hegyvidékein)
Szklerofil legelőerdők („dehesas”) 32.11
Paratölggyel (Quercus suber) és/vagy magyaltölggyel (Quercus ilex)
Féltermészetes, magasfüvű nedves rétek 37.31 37.4 37.7 és 37.8 –
Kékperjés láprétek mészkövön és agyagon (Eu-Molinion) Mediterrán magasfüvű és sásos rétek (Molinio-Holoschoenion) Eutróf magasfüvesek Áradásnak kitett Cnidion venosae-rétek
Mezofil gyepek 38.2 38.3
Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) Hegyi kaszálórétek (angol jellegű, Geranium sylvatycum-mal) DAGADÓLÁPOK, ÁTMENETI LÁPOK ÉS RÉTLÁPOK
Savanyú tőzegmohalápok 51.1 51.2 52.1 és 52.2 54.5 54.6
* Dagadólápok Degradált dagadólápok (még képesek természetes úton regenerálódni) Takarólápok (* csak az aktívak) Tőzegmohás lápok és ingólápok Tőzegkákás semlyékek (Rhynchosporion) 48
Meszes lápok 53.3 54.12 54.2 54.3
* Meszes lápok télisással (Cladium mariscus) és lápi sással (Carex davalliana) * Mésztufás források (Cratoneurion) Mészkedvelő üde láp- és sásrétek * A Caricion bicoloris-atrofuscae havasi pionír formációi SZIKLÁS ÉLŐHELYEK ÉS BARLANGOK
Sziklatörmelék-lejtők 61.1 61.2 61.3 61.4 61.5 61.6
Szilikátos sziklatörmelék-lejtők Eutrikus sziklatörmelék-lejtők Nyugat-mediterrán és hegyvidéki meleg sziklatörmelék-lejtők Balkáni sziklatörmelék-lejtők Közép-európai szilikátos sziklatörmelék-lejtők * Közép-európai meszes sziklatörmelék-lejtők
Sziklás lejtők sziklanövényzettel 62.1 és 62.1A 62.2 62.3 62.4
Meszes altípusok Szilikátos altípusok Sziklafelszín pionír növényzete * Mészkőhasadékok
Egyéb sziklás élőhelyek 65 – – –
Nagyközönség számára meg nem nyitott barlangok Lávamezők és természetes üregek Elárasztott vagy részben elárasztott tengeri barlangok Állandó gleccserek ERDŐK
Őshonos fajokból álló természetes (természetközeli) erdő, amely magas fákból állományokat képez tipikus aljnövényzettel, továbbá eleget tesz a következő feltételeknek: ritka vagy maradvány és/vagy közösségi érdekeltségű fajoknak ad otthont. Európa mérsékelt övi erdői 41.11 41.12 41.13 41.15
Luzulo-Fagetum bükkösök Epifitákban gazdag bükkösök Ilex- és Taxus-fajoknak (Ilici-Fagion) Asperulo-Fagetum bükkösök Alhavasi bükkösök Acer-fajokkal és kontyviráglevelű sóskával (Rumex arifolius) 49
41.16 41.24 41.26 41.4 41.51 41.53 41.86 42.51 44.A1–44.A4 44.3 44.4
*
* * *
Mészkedvelő bükkösök (Cephalanthero-Fagion) Stellario-Carpinetum gyertyános-tölgyesek Galio-Carpinetum gyertyános-tölgyesek Tilio-Acerion szurdokerdők Idős, mészkerülő tölgyesek kocsányos tölggyel (Quercus robur) homokos síkságokon Idős tölgyesek Ilex- és Blechnum-fajokkal a Brit-szigeteken Keskenylevelűkőris (Fraxinus angustifolia)-erdők ( Kaledóniai erdők Láperdők Ártéri, maradvány ligeterdők (Alnion glutinoso-incanae) Elegyes tölgy-köris-szil ligeterdők nagy folyók mentén
Mediterrán lombhullató erdők 41.181 41.184 41.6 41.77 41.85 41.9 41.1A × 42.17 41.1B 42.A1 44.17 44.52 44.7 44.8
* Appenninekbeli bükkösök Taxus- és Ilex-fajokkal * Appenninekbeli bükkösök közönséges jegenyefenyővel (Abies alba) és bükkösök szicíliai jegenyefenyővel (Abies nebrodensis) Galíciai-portugál tölgyerdők kocsányos és pireneusi tölggyel (Quercus robur és Quercus pyrenaica) Ibériaitölgy (Quercus faginea)-erdők (Ibériai-félsziget) Macedóntölgy (Quercus trojana)-erdők (Itália és Görögország) Szelídgesztenyések Hellén bükkösök macedón jegenyefenyővel (Abies borisii-regis) Magyartölgy (Quercus frainetto)-erdők Cipruserdők (Acero-Cupression) Fehérfűz (Salix alba) és fehérnyár (Populus alba) alkotta galériaerdők Időszakos mediterrán vízfolyások parti társulásai pontuszi hangarózsával (Rhododendron ponticum), Salix- és egyéb fajokkal Keleti platánerdők (Platanion orientalis) Termo-mediterrán parti galériaerdők (Nerio-Tamariceteae) és az Ibériai-félsziget délnyugati részének parti galériaerdei (Securinegion tinctoriae)
Mediterrán keménylombú erdők 41.7C 45.1 45.2 45.3 45.5 45.61–45.63 45.7 45.8
Krétai molyhostölgyerdők (Quercus brachyphylla) Olea-erdők és Ceratonia erdők Paratölgyerdők (Quercus suber) Magyaltölgyerdők (Quercus ilex) Nagypikkelyű tölgyerdők (Quercus macrolepis) * Makaronéziai babérerdők (Laurus, Ocotea) * Phoenix-fajok alkotta pálmaligetek Közönséges magyalerdők (Ilex aquifolium)
Havasi és alhavasi tűlevelű erdők 42.21–42.23 42.31 és 42.32
Mészkerülő erdők (Vaccinio-Piceetea) Havasi erdők vörösfenyővel és cirbolyafenyővel (Pinus cembra) 50
42.4
Kampósfenyő (Pinus uncinata)-erdők (* gipszen vagy mészkövön)
Mediterrán hegyvidéki tűlevelű erdők 42.14 42.19 42.61–42.66 42.8 42.9 42.A2–42.A5 és 42.A8 42.A6 42.A71–42.A73
* Appenninekbeli közönséges jegenyefenyő- (Abies alba) és Picea excelsa erdők Andalúz jegenyefenyő-erdők (Abies pinsapo) * Mediterrán fenyvesek endemikus feketefenyővel Mediterrán fenyvesek endemikus Mesogean-fenyőkkel, ide értve a törpefenyőt (Pinus mugo) és a balkáni fenyőt (Pinus leucodermis) Makaronéziai fenyvesek (endemikus) * Endemikus mediterrán erdők borókafajokkal (Juniperus spp.) * Lakkciprus (Tetraclinis articulata)-erdők (Andalúzia) * Tiszafa (Taxus baccata)-erdők
II. MELLÉKLET KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYFAJOK, AMELYEK MEGŐRZÉSÉHEZ KÜLÖNLEGES TERMÉSZETMEGŐRZÉSI TERÜLETEK KIJELÖLÉSE SZÜKSÉGES Értelmezés a)
A II. melléklet az I. melléklet folytatása, amelynek célja a kijelölt természetmegőrzési területek összefüggő hálózatának létrehozása.
b)
Az e mellékletben felsorolt fajok jelölése a következő: –
a faj illetve alfaj megnevezése, vagy
–
magasabb rendszertani egységbe vagy annak megjelölt részébe tartozó fajok csoportjának megnevezése.
Egy család vagy nem megnevezését követő „spp.” rövidítés a családhoz illetve nemhez tartozó összes fajt jelöli. c)
Jelmagyarázat A faj neve előtti csillag (*) azt jelzi, hogy a faj veszélyeztetett.
51
A legtöbb itt felsorolt faj szerepel a IV. mellékletben is. Amennyiben olyan faj szerepel e mellékletben, amely nem található meg sem a IV., sem pedig az V. mellékletben, a faj megnevezését (o) jel követi; amennyiben olyan faj szerepel e mellékletben, amely szerepel az V. mellékletben is, de nem szerepel a IV. mellékletben, a faj megnevezését (V) jel követi. a) ÁLLATOK GERINCESEK EMLŐSÖK INSECTIVORA Talpidae Galemys pyrenaicus CHIROPTERA Rhinolophidae Rhinolophus blasii Rhinolophus euryale Rhinolophus ferrumequinum Rhinolophus hipposideros Rhinolophus mehelyi Vespertilionidae Barbastella barbastellus Miniopterus schreibersi Myotis bechsteini Myotis blythi Myotis capaccinii Myotis dasycneme Myotis emarginatus Myotis myotis RODENTIA Sciuridae Spermophilus citellus 52
Castoridae Castor fiber Microtidae Microtus cabrerae * Microtus oeconomus arenicola CARNIVORA Canidae * Canis lupus
(spanyol populációk: csak a Duerotól délre találhatók; görög populációk: csak a 39. szélességi foktól délre találhatók)
Ursidae * Ursus arctos Mustelidae Lutra lutra Mustela lutreola Felidae * Lynx lynx * Lynx pardina Phocidae * Halichoerus grypus (V) * Monachus monachus * Phoca vitulina (V) ARTIODACTYLA Cervidae * Cervus elaphus corsicanus Bovidae Capra aegagrus (természetes populációi) * Capra pyrenaica pyrenaica Ovis ammon musimon (természetes populációi – Korzika és Szardínia) Rupicapra rupicapra balcanica * Rupicapra ornata 53
CETACEA * Tursiops truncatus * Phocoena phocoena HÜLLŐK TESTUDINATA Testudinidae Testudo hermanni Testudo graeca Testudo marginata Cheloniidae * Caretta caretta Emydidae Emys orbicularis Mauremys caspica Mauremys leprosa SAURIA Lacertidae Lacerta monticola Lacerta schreiberi Gallotia galloti insulanagae * Gallotia simonyi Podarcis lilfordi Podarcis pityusensis Scincidae Chalcides occidentalis Gekkonidae Phyllodactylus europaeus OPHIDIA Colubridae Elaphe quatuorlineata 54
Elaphe situla Viperidae * Vipera schweizeri Vipera ursinii KÉTÉLTŰEK CAUDATA Salamandridae Chioglossa lusitanica Mertensiella luschani * Salamandra salamandra aurorae Salamandrina terdigitata Triturus cristatus Proteidae Proteus anguinus Plethodontidae Speleomantes ambrosii Speleomantes flavus Speleomantes genei Speleomantes imperialis Speleomantes supramontes ANURA Discoglossidae Bombina bombina Bombina variegata Discoglossus jeanneae Discoglossus montalentii Discoglossus sardus * Alytes muletensis Ranidae Rana latastei Pelobatidae * Pelobates fuscus insubricus
55
HALAK PETROMYZONIFORMES Petromyzonidae Eudontomyzon spp. (o) Lampetra fluviatilis (V) Lampetra planeri (o) Lethenteron zanandrai (V) Petromyzon marinus (o) ACIPENSERIFORMES Acipenseridae * Acipenser naccarii * Acipenser sturio ATHERINIFORMES Cyprinodontidae Aphanius iberus (o) Aphanius fasciatus (o) * Valencia hispanica SALMONIFORMES Salmonidae Hucho hucho (természetes populációi) (V) Salmo salar (csak az édesvíziek) (V) Salmo marmoradus (o) Salmo macrostigma (o) Coregonidae * Coregonus oxyrhynchus ( az Északi-tenger bizonyos körzeteinek anadrom populációi) CYPRINIFORMES Cyprinidae Alburnus vulturius (o) Alburnus albidus (o) Anaecypris hispanica Aspius aspius (o) Barbus plebejus (V) Barbus meridionalis (V) 56
Barbus capito (V) Barbus comiza (V) Chalcalburnus chalcoides (o) Chondrostoma soetta (o) Chondrostoma polylepis (o) Chondrostoma genei (o) Chondrostoma lusitanicum (o) Chondrostoma toxostoma (o) Gobio albipinnatus (o) Gobio uranoscopus (o) Iberocypris palaciosi (o) * Ladigesocypris ghigii (o) Leuciscus lucomonis (o) Leuciscus souffia (o) Phoxinellus spp. (o) Rutilus pigus (o) Rutilus rubilio (o) Rutilus arcasii (o) Rutilus macrolepidotus (o) Rutilus lemmingii (o) Rutilus friesii meidingeri (o) Rutilus alburnoides (o) Rhodeus sericeus amarus (o) Scardinius graecus (o) Cobitidae Cobitis conspersa (o) Cobitis larvata (o) Cobitis trichonica (o) Cobitis taenia (o) Misgurnis fossilis (o) Sabanejewia aurata (o) PERCIFORMES Percidae Gymnocephalus schraetzer (V) Zingel spp. [(o) kivéve a Zingel asper és Zingel zingel (V)] Gobiidae Pomatoschistus canestrini (o) Padogobius panizzai (o) Padogobius nigricans (o) CLUPEIFORMES Clupeidae 57
Alosa spp. (V) SCORPAENIFORMES Cottidae Cottus ferruginosus (o) Cottus petiti (o) Cottus gobio (o) SILURIFORMES Siluridae Silurus aristotelis (V) GERINCTELENEK ÍZELTLÁBÚAK CRUSTACEA Decapoda Austropotamobius pallipes (V) INSECTA Coleoptera Buprestis splendens * Carabus olympiae Cerambyx cerdo Cucujus cinnaberinus Dytiscus latissimus Graphoderus bilineatus Limoniscus violaceus (o) Lucanus cervus (o) Morimus funereus (o) * Osmoderma eremita * Rosalia alpina Lepidoptera * Callimorpha quadripunctata (o) Coenonympha oedippus Erebia calcaria Erebia christi Eriogaster catax 58
Euphydryas aurinia (o) Graellsia isabellae (V) Hypodryas maturna Lycaena dispar Maculinea nausithous Maculinea teleius Melanagria arge Papilio hospiton Plebicula golgus Mantodea Apteromantis aptera Odonata Coenagrion hylas (o) Coenagrion mercuriale (o) Cordulegaster trinacriae Gomphus graslinii Leucorrhina pectoralis Lindenia tetraphylla Macromia splendens Ophiogomphus cecilia Oxygastra curtisii Orthoptera Baetica ustulata PUHATESTŰEK GASTROPODA Caseolus calculus Caseolus commixta Caseolus sphaerula Discula leacockiana Discula tabellata Discus defloratus Discus guerinianus Elona quimperiana Geomalacus maculosus Geomitra moniziana Helix subplicata Leiostyla abbreviata Leiostyla cassida Leiostyla corneocostata Leiostyla gibba Leiostyla lamellosa 59
Vertigo angustior (o) Vertigo genesii (o) Vertigo geyeri (o) Vertigo moulinsiana (o) BIVALVIA Unionoida Margaritifera margaritifera (V) Unio crassus b) NÖVÉNYEK PTERIDOPHYTA ASPLENIACEAE Asplenium jahandiezii (Litard.) Rouy BLECHNACEAE Woodwardia radicans (L.) Sm. DICKSONIACEAE Culcita macrocarpa C. Presl DRYOPTERIDACEAE * Dryopteris corleyi Fraser-Jenk. HYMENOPHYLLACEAE Trichomanes speciosum Willd. ISOETACEAE Isoetes boryana Durieu Isoetes malinverniana Ces. & De Not. MARSILEACEAE Marsilea batardae Launert Marsilea quadrifolia L. Marsilea strigosa Willd. OPHIOGLOSSACEAE
60
Botrychium simplex Hitchc. Ophioglossum polyphyllum A. Braun GYMNOSPERMAE PINACEAE * Abies nebrodensis (Lojac.) Mattei ANGIOSPERMAE ALISMATACEAE Caldesia parnassifolia (L.) Parl. Luronium natans (L.) Raf. AMARYLLIDACEAE Leucojum nicaeense Ard. Narcissus asturiensis (Jordan) Pugsley Narcissus calcicola Mendonça Narcissus cyclamineus DC. Narcissus fernandesii G. Pedro Narcissus humilis (Cav.) Traub * Narcissus nevadensis Pugsley Narcissus pseudonarcissus L. subsp. nobilis (Haw.) A. Fernandes Narcissus scaberulus Henriq. Narcissus triandrus (Salisb.) D. A. Webb subsp. capax (Salisb.) D. A. Webb. Narcissus viridiflorus Schousboe BORAGINACEAE * Anchusa crispa Viv. * Lithodora nitida (H. Ern) R. Fernandes Myosotis lusitanica Schuster Myosotis rehsteineri Wartm. Myosotis retusifolia R. Afonso Omphalodes kuzinskyana Willk. * Omphalodes littoralis Lehm. Solenanthus albanicus (Degen & al.) Degen & Baldacci * Symphytum cycladense Pawl. CAMPANULACEAE Asyneuma giganteum (Boiss.) Bornm. * Campanula sabatia De Not. Jasione crispa (Pourret) Samp. subsp. serpentinica Pinto da Silva 61
Jasione lusitanica A. DC. CARYOPHYLLACEAE * Arenaria nevadensis Boiss. & Reuter Arenaria provincialis Chater & Halliday Dianthus cintranus Boiss. & Reuter subsp. cintranus Boiss. & Reuter Dianthus marizii (Samp.) Samp. Dianthus rupicola Biv. * Gypsophila papillosa P. Porta Herniaria algarvica Chaudri Herniaria berlengiana (Chaudhri) Franco * Herniaria latifolia Lapeyr. subsp. litardierei gamis Herniaria maritima Link Moehringia tommasinii Marches. Petrocoptis grandiflora Rothm. Petrocoptis montsicciana O. Bolos & Rivas Mart. Petrocoptis pseudoviscosa Fernandez Casas Silene cintrana Rothm. * Silene hicesiae Brullo & Signorello Silene hifacensis Rouy ex Willk. * Silene holzmanii Heldr. ex Boiss. Silene longicilia (Brot.) Otth. Silene mariana Pau * Silene orphanidis Boiss. * Silene rothmaleri Pinto da Silva * Silene velutina Pourret ex Loisel. CHENOPODIACEAE * Bassia saxicola (Guss.) A. J. Scott * Kochia saxicola Guss. * Salicornia veneta Pignatti & Lausi CISTACEAE Cistus palhinhae Ingram Halimium verticillatum (Brot.) Sennen Helianthemum alypoides Losa & Rivas Goday Helianthemum caput-felis Boiss. * Tuberaria major (Willk.) Pinto da Silva & Roseira COMPOSITAE * Anthemis glaberrima (Rech. f.) Greuter * Artemisia granatensis Boiss. * Aster pyrenaeus Desf. ex DC. * Aster sorrentinii (Tod) Lojac. 62
* Carduus myriacanthus Salzm. ex DC. * Centaurea alba L. subsp. heldreichii (Halacsy) Dostal * Centaurea alba L. subsp. princeps (Boiss. & Heldr.) Gugler * Centaurea attica Nyman subsp. megarensis (Halacsy & Hayek) Dostal * Centaurea balearica J. D. Rodriguez * Centaurea borjae Valdes-Berm. & Rivas Goday * Centaurea citricolor Font Quer Centaurea corymbosa Pourret Centaurea gadorensis G. Bianca * Centaurea horrida Badaro * Centaurea kalambakensis Freyn & Sint. Centaurea kartschiana Scop. * Centaurea lactiflora Halacsy Centaurea micrantha Hoffmanns. & Link subsp. herminii (Rouy) Dostál * Centaurea niederi Heldr. * Centaurea peucedanifolia Boiss. & Orph. * Centaurea pinnata Pau Centaurea pulvinata (G. Bianca) G. Bianca Centaurea rothmalerana (Arènes) Dostál Centaurea vicentina Mariz * Crepis crocifolia Boiss. & Heldr. Crepis granatensis (Willk.) B. Bianca & M. Cueto Erigeron frigidus Boiss. ex DC. Hymenostemma pseudanthemis (Kunze) Willd. * Jurinea cyanoides (L.) Reichenb. * Jurinea fontqueri Cuatrec. * Lamyropsis microcephala (Moris) Dittrich & Greuter Leontodon microcephalus (Boiss. ex DC.) Boiss. Leontodon boryi Boiss. * Leontodon siculus (Guss.) Finch & Sell Leuzea longifolia Hoffmanns. & Link Ligularia sibirica (L.) Cass. Santolina impressa Hoffmanns. & Link Santolina semidentata Hoffmanns. & Link * Senecio elodes Boiss. ex DC. Senecio nevadensis Boiss. & Reuter CONVOLVULACEAE * Convolvulus argyrothamnus Greuter * Convolvulus Fernandes Pinto da Silva & Teles CRUCIFERAE Alyssum pyrenaicum Lapeyr. Arabis sadina (Samp.) P. Cout. 63
* Biscutella neustriaca Bonnet Biscutella vincentina (Samp.) Rothm. Boleum asperum (Pers.) Desvaux Brassica glabrescens Poldini Brassica insularis Moris * Brassica macrocarpa Guss. Coincya cintrana (P. Cout.) Pinto da Silva * Coincya rupestris Rouy * Coronopus navasii Pau Diplotaxis ibicensis (Pau) Gomez-Campo * Diplotaxis siettiana Maire Diplotaxis vicentina (P. Cout.) Rothm. Erucastrum palustre (Pirona) Vis. * Iberis arbuscula Runemark * Iberis procumbens Lange subsp. microcarpa Franco & Pinto da Silva * Ionopsidium acaule (Desf.) Reichenb. Ionopsidium savianum (Caruel) Ball ex Arcang. Sisymbrium cavanillesianum Valdes & Castroviejo Sisymbrium supinum L. CYPERACEAE * Carex panormitana Guss. Eleocharis carniolica Koch DIOSCOREACEAE * Borderea chouardii (Gaussen) Heslot DROSERACEAE Aldrovanda vesiculosa L. EUPHORBIACEAE * Euphorbia margalidiana Kuhbier & Lewejohann Euphorbia transtagana Boiss. GENTIANACEAE * Centaurium rigualii Esteve Chueca * Centaurium somedanum Lainz Gentiana ligustica R. de Vilm. & Chopinet Gentianella anglica (Pugsley) E. F. Warburg GERANIACEAE * Erodium astragaloides Boiss. & Reuter Erodium paularense Fernandez-Gonzalez & Izco 64
* Erodium rupicola Boiss. GRAMINEAE Avenula hackelii (Henriq.) Holub Bromus grossus Desf. ex DC. Coleanthus subtilis (Tratt.) Seidl Festuca brigantina (Markgr.-Dannenb.) Markgr.-Dannenb. Festuca duriotagana Franco & R. Afonso Festuca elegans Boiss. Festuca henriquesii Hack. Festuca sumilusitanica Franco & R. Afonso Gaudinia hispanica Stace & Tutin Holcus setiglumis Boiss. & Reuter subsp. duriensis Pinto da Silva Micropyropsis tuberosa Romero - Zarco & Cabezudo Pseudarrhenatherum pallens (Link) J. Holub Puccinellia pungens (Pau) Paunero * Stipa austroitalica Martinovsky * Stipa bavarica Martinovsky & H. Scholz * Stipa veneta Moraldo GROSSULARIACEAE * Ribes sardum Martelli HYPERICACEAE * Hypericum aciferum (Greuter) N. K. B. Robson JUNCACEAE Juncus valvatus Link LABIATAE Dracocephalum austriacum L. * Micromeria taygetea P. H. Davis Nepeta dirphya (Boiss.) Heldr. ex Halacsy * Nepeta sphaciotica P. H. Davis Origanum dictamnus L. Sideritis incana subsp. glauca (Cav.) Malagarriga Sideritis javalambrensis Pau Sideritis serrata Cav. ex Lag. Teucrium lepicephalum Pau Teucrium turredanum Losa & Rivas Goday * Thymus camphoratus Hoffmanns. & Link Thymus carnosus Boiss. * Thymus cephalotos L. 65
LEGUMINOSAE Anthyllis hystrix Cardona, Contandr. & E. Sierra * Astragalus algarbiensis Coss. ex Bunge * Astragalus aquilanus Anzalone Astragalus centralpinus Braun-Blanquet * Astragalus maritimus Moris Astragalus tremolsianus Pau * Astragalus verrucosus Moris * Cytisus aeolicus Guss. ex Lindl. Genista dorycnifolia Font Quer Genista holopetala (Fleischm. ex Koch) Baldacci Melilotus segetalis (Brot.) Ser. subsp. fallax Franco * Ononis hackelii Lange Trifolium saxatile All. * Vicia bifoliolata J. D. Rodriguez LENTIBULARIACEAE Pinguicula nevadensis (Lindb.) Casper LILIACEAE Allium grosii Font Quer * Androcymbium rechingeri Greuter * Asphodelus bento-rainhae P. Silva Hyacinthoides vicentina (Hoffmanns. & Link) Rothm. * Muscari gussonei (Parl.) Tod. LINACEAE * Linum muelleri Moris LYTHRACEAE * Lythrum flexuosum Lag. MALVACEAE Kosteletzkya pentacarpos (L.) Ledeb. NAJADACEAE Najas flexilis (Willd.) Rostk. & W. L. Schmidt ORCHIDACEAE * Cephalanthera cucullata Boiss. & Heldr. 66
Cypripedium calceolus L. Liparis loeselii (L.) Rich. * Ophrys lunulata Parl. PAEONIACEAE Paeonia cambessedesii (Willk.) Willk. Paeonia parnassica Tzanoudakis Paeonia clusii F. C. Stern subsp. rhodia (Stearn) Tzanoudakis PALMAE Phoenix theophrasti Greuter PLANTAGINACEAE Plantago algarbiensis Samp. Plantago almogravensis Franco PLUMBAGINACEAE Armeria berlengensis Daveau * Armeria helodes Martini & Pold Armeria negleta Girard Armeria pseudarmeria (Murray) Mansfeld * Armeria rouyana Daveau Armeria soleirolii (Duby) Godron Armeria velutina Welv. ex Boiss. & Reuter Limonium dodartii (Girard) O. Kuntze subsp. lusitanicum (Daveau) Franco * Limonium insulare (Beg. & Landi) Arrig. & Diana Limonium lanceolatum (Hoffmanns. & Link) Franco Limonium multiflorum Erben * Limonium pseudolaetum Arrig. & Diana * Limonium strictissimum (Salzmann) Arrig. POLYGONACEAE Polygonum praelongum Coode & Cullen Rumex rupestris Le Gall PRIMULACEAE Androsace mathildae Levier Androsace pyrenaica Lam. * Primula apennina Widmer Primula palinuri Petagna Soldanella villosa Darracq.
67
RANUNCULACEAE * Aconitum corsicum Gayer Adonis distorta Ten. Aquilegia bertolonii Schott Aquilegia kitaibelii Schott * Aquilegia pyrenaica D. C. subsp. cazorlensis (Heywood) Galiano * Consolida samia P. H. Davis Pulsatilla patens (L.) Miller * Ranunculus weyleri Mares RESEDACEAE * Reseda decursiva Forssk. ROSACEAE Potentilla delphinensis Gren. & Godron RUBIACEAE * Galium litorale Guss. * Galium viridiflorum Boiss. & Reuter SALICACEAE Salix salvifolia Brot. subsp. australis Franco SANTALACEAE Thesium ebracteatum Hayne SAXIFRAGACEAE Saxifraga berica (Beguinot) D. A. Webb Saxifraga florulenta Moretti Saxifraga hirculus L. Saxifraga tombeanensis Boiss. ex Engl. SCROPHULARIACEAE Antirrhinum charidemi Lange Chaenorrhinum serpyllifolium (Lange) Lange subsp. lusitanicum R. Fernandes * Euphrasia genargentea (Feoli) Diana Euphrasia marchesettii Wettst. ex Marches. Linaria algarviana Chav. Linaria coutinhoi Valdés 68
* Linaria ficalhoana Rouy Linaria flava (Poiret) Desf. * Linaria hellenica Turrill * Linaria ricardoi Cout. * Linaria tursica B. Valdes & Cabezudo Linaria tonzigii Lona Odontites granatensis Boiss. Verbascum litigiosum Samp. Veronica micrantha Hoffmanns. & Link * Veronica oetaea L.-A. Gustavson SELAGINACEAE * Globularia stygia Orph. ex Boiss. SOLANACEAE * Atropa baetica Willk. THYMELAEACEAE Daphne petraea Leybold * Daphne rodriguezii Texidor ULMACEAE Zelkova abelicea (Lam.) Boiss. UMBELLIFERAE * Angelica heterocarpa Lloyd Angelica palustris (Besser) Hoffm. * Apium bermejoi Llorens Apium repens (Jacq.) Lag. Athamanta cortiana Ferrarini * Bupleurum capillare Boiss. & Heldr. * Bupleurum kakiskalae Greuter Eryngium alpinum L. * Eryngium viviparum Gay * Laserpitium longiradium Boiss. * Naufraga balearica Constans & Cannon * Oenanthe conioides Lange Petagnia saniculifolia Guss. Rouya polygama (Desf.) Coincy * Seseli intricatum Boiss. Thorella verticillatinundata (Thore) Brig. VALERIANACEAE Centranthus trinervis (Viv.) Beguinot 69
VIOLACEAE * Viola hispida Lam. Viola jaubertiana Mares & Vigineix Alacsonyabb rendű növények BRYOPHYTA Bruchia vogesiaca Schwaegr. (o) * Bryoerythrophyllum machadoanum (Sergio) M. Hill (o) Buxbaumia viridis (Moug. ex Lam. & DC.) Brid. ex Moug. & Nestl. (o) Dichelyma capillaceum (With.) Myr. (o) Dicranum viride (Sull. & Lesq.) Lindb. (o) Distichophyllum carinatum Dix. & Nich. (o) Drepanocladus vernicosus (Mitt.) Warnst. (o) Jungermannia handelii (Schiffn.) Amak. (o) Mannia triandra (Scop.) Grolle (o) * Marsupella profunda Lindb. (o) Meesia longiseta Hedw. (o) Nothothylas orbicularis (Schwein.) Sull. (o) Orthotrichum rogeri Brid. (o) Petalophyllum ralfsii Nees & Goot. ex Lehm. (o) Riccia breidleri Jur. ex Steph. (o) Riella helicophylla (Mont.) Hook. (o) Scapania massolongi (K. Muell.) K. Muell. (o) Sphagnum pylaisii Brid. (o) Tayloria rudolphiana (Gasrov) B. & G. (o) MAKARONÉZIAI FAJOK PTERIDOPHYTA HYMENOPHYLLACEAE Hymenophyllum maderensis Gibby & Lovis DRYOPTERIDACEAE * Polystichum drepanum (Sw.) C. Presl. ISOETACEAE Isoetes azorica Durieu & Paiva MARSILIACEAE * Marsilea azorica Launert & Paiva
70
ANGIOSPERMAE ASCLEPIADACEAE Caralluma burchardii N. E. Brown * Ceropegia chrysantha Svent. BORAGINACEAE Echium candicans L. fil. * Echium gentianoides Webb & Coincy Myosotis azorica H. C. Watson Myosotis maritima Hochst. in Seub. CAMPANULACEAE * Azorina vidalii (H. C. Watson) Feer Musschia aurea (L. f.) DC. * Musschia wollastonii Lowe CAPRIFOLIACEAE * Sambucus palmensis Link CARYOPHYLLACEAE Spergularia azorica (Kindb.) Lebel CELASTRACEAE Maytenus umbellata (R. Br.) Mabb. CHENOPODIACEAE Beta patula Ait. CISTACEAE Cistus chinamadensis Banares & Romero * Helianthemum bystropogophyllum Svent. COMPOSITAE Andryala crithmifolia Ait. * Argyranthemum lidii Humphries Argyranthemum thalassophylum (Svent.) Hump. Argyranthemum winterii (Svent.) Humphries * Atractylis arbuscula Svent. & Michaelis Atractylis preauxiana Schultz. Calendula maderensis DC. Cheirolophus duranii (Burchard) Holub 71
Cheirolophus ghomerytus (Svent.) Holub Cheirolophus junonianus (Svent.) Holub Cheirolophus massonianus (Lowe) Hansen Cirsium latifolium Lowe Helichrysum gossypinum Webb Helichrysum oligocephala (Svent. & Bzamw.) * Lactuca watsoniana Trel. * Onopordum nogalesii Svent. * Onopordum carduelinum Bolle * Pericallis hadrosoma Svent. Phagnalon benettii Lowe Stemmacantha cynaroides (Chr. Son. in Buch) Ditt Sventenia bupleuroides Font Quer * Tanacetum ptarmiciflorum Webb & Berth CONVOLVULACEAE * Convolvulus caput-medusae Lowe * Convolvulus lopez-socasii Svent. * Convolvulus massonii A. Dietr. CRASSULACEAE Aeonium gomeraense Praeger Aeonium saundersii Bolle Aichryson dumosum (Lowe) Praeg. Monanthes wildpretii Banares & Scholz Sedum brissemoretii Raymond-Hamet CRUCIFERAE * Crambe arborea Webb ex Christ Crambe laevigata DC. ex Christ * Crambe sventenii R. Petters ex Bramwell & Sund. * Parolinia schizogynoides Svent. Sinapidendron rupestre (Ait.) Lowe CYPERACEAE Carex malato-belizii Raymond DIPSACACEAE Scabiosa nitens Roemer & J. A. Schultes ERICACEAE Erica scoparia L. subsp. azorica (Hochst.) D. A. Webb
72
EUPHORBIACEAE * Euphorbia handiensis Burchard Euphorbia lambii Svent. Euphorbia stygiana H. C. Watson GERANIACEAE * Geranium maderense P. F. Yeo GRAMINEAE Deschampsia maderensis (Haeck. & Born.) Phalaris maderensis (Menezes) Menezes LABIATAE * Sideritis cystosiphon Svent. * Sideritis discolor (Webb ex de Noe) Bolle Sideritis infernalis Bolle Sideritis marmorea Bolle Teucrium abutiloides L’Hér Teucrium betonicum L’Hér LEGUMINOSAE * Anagyris latifolia Brouss. ex Willd. Anthyllis lemanniana Lowe * Dorycnium spectabile Webb & Berthel * Lotus azoricus P. W. Ball Lotus callis-viridis D. Bramwell & D. H. Davis * Lotus kunkelii (E. Chueca) D. Bramwell & al. * Teline rosmarinifolia Webb & Berthel. * Teline salsoloides Arco & Acebes. Vicia dennesiana H. C. Watson LILIACEAE * Androcymbium psammophilum Svent. Scilla maderensis Menezes Semele maderensis Costa LORANTHACEAE * Arceuthobium azoricum Wiens & Hawksw MYRICACEAE Myrica rivas-martinezii Santos.
73
OLEACEAE Jasminum azoricum L. Picconia azorica (Tutin) Knobl. ORCHIDACEAE Goodyera macrophylla Lowe PITTOSPORACEAE * Pittosporum coriaceum Dryand. ex Ait. PLANTAGINACEAE Plantago malato-belizii Lawalree PLUMBAGINACEAE * Limonium arborescens (Brouss.) Kuntze Limonium dendroides Svent. * Limonium spectabile (Svent.) Kunkel & Sunding * Limonium sventenii Santos & Fernandez Galvan POLYGONACEAE Rumex azoricus Rech. fil. RHAMNACEAE Frangula azorica Tutin ROSACEAE * Bencomia brachystachya Svent. Bencomia sphaerocarpa Svent. * Chamaemeles coriacea Lindl. Dendriopterium pulidoi Svent. Marcetella maderensis (Born.) Svent. Prunus lusitanica L. subsp. azorica (Mouillef.) Franco Sorbus maderensis (Lowe) Docle SANTALACEAE Kunkeliella subsucculenta Kammer SCROPHULARIACEAE * Euphrasia azorica Wats 74
Euphrasia grandiflora Hochst. ex Seub. * Isoplexis chalcantha Svent. & O’Shanahan Isoplexis isabelliana (Webb & Berthel.) Masferrer Odontites holliana (Lowe) Benth. Sibthorpia peregrina L. SELAGINACEAE * Globularia ascanii D. Bramwell & Kunkel * Globularia sarcophylla Svent. SOLANACEAE * Solanum lidii Sunding UMBELLIFERAE Ammi trifoliatum (H. C. Watson) Trelease Bupleurum handiense (Bolle) Kunkel Chaerophyllum azoricum Trelease Ferula latipinna Santos Melanoselinum decipiens (Schrader & Wendl.) Hoffm. Monizia edulis Lowe Oenanthe divaricata (R. Br.) Mabb. Sanicula azorica Guthnick ex Seub. VIOLACEAE Viola paradoxa Lowe Alacsonyabb rendű növények BRYOPHYTA * Echinodium spinosum (Mitt.) Jur. (o) * Thamnobryum fernandesii Sergio (o)
III. MELLÉKLET A KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ TERMÉSZETI TERÜLETEK MEGHATÁROZÁSÁNAK ÉS A KÜLÖNLEGES TERMÉSZETMEGŐRZÉSI TERÜLETEK KIJELÖLÉSÉNEK SZEMPONTJAI 1. SZAKASZ: A területek relatív jelentőségének nemzeti szintű értékelése az I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben szereplő fajok
75
tekintetében (belértve a kiemelt jelentőségű természetes élőhelytípusokat és a kiemelt jelentőségű fajokat) A.
A terület jelentőségének értékelésére vonatkozó szempontok az I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípus esetében a) Az érintett természetes élőhelytípus reprezentativitási foka a vizsgált területen. b) A vizsgált területen belül az érintett természetes élőhelytípus által elfoglalt terület aránya az ország egészén belül ugyanazon természetes élőhelytípus által elfoglalt teljes területhez képest. c) Az érintett természetes élőhelytípus struktúrájának és funkcióinak védettségi foka, továbbá a helyreállítás lehetőségei. d) A terület értékének általános értékelése az érintett természetes élőhelytípus védelmének szempontjából.
B.
A terület jelentőségének értékelésére vonatkozó szempontok a II. mellékletben szereplő faj esetében a) Az érintett faj vizsgált területen élő populációjának nagysága és sűrűsége ugyanazon faj országos populációihoz képest. b) Az élőhelynek az érintett faj szempontjából fontos jellegzetességeinek védettségi foka, továbbá a helyreállítás lehetőségei. c) A területen élő populáció elszigeteltségének foka az érintett faj természetes elterjedéséhez képest. d) Az érintett faj védelmét szolgáló terület értékének átfogó értékelése.
C.
A tagállamok e szempontok alapján minősítik az általuk összeállított nemzeti jegyzékben közösségi jelentőségű területté nyilvánítani javasolt természeti területeket, összhangban 76
azok relatív értékével valamennyi, az I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípus, illetve a II. mellékletben felsorolt faj védelmének szempontjából. D.
Az említett jegyzék feltünteti azokat a területeket, amelyek a tagállamok által az A. és B. szakaszban felsorolt szempontok alapján kiválasztott, kiemelt jelentőségű természetes élőhelytípusokat, illetvekiemelt jelentőségű fajokat tartalmaznak.
2. SZAKASZ: A nemzeti jegyzékben szereplő területek közösségi jelentőségének értékelése 1.
Valamennyi, a tagállamok által az 1. szakaszban megjelölt, kiemelt jelentőségű természetes élőhelytípust és/vagy kiemelt jelentőségű fajt tartalmazó terület közösségi jelentőségű területnek tekintendő.
2.
A tagállamok jegyzékeiben szereplő egyéb területek közösségi jelentőségének, vagyis annak vizsgálata, hogy milyen mértékben járulnak hozzá valamely, I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípus, illetve II. mellékletben felsorolt faj kedvező védettségi állapotának
fenntartásához,
illetve
helyreállításához,
továbbá
a
Natura
2000
koherenciájához, az alábbi szempontok alapján történik: a) a vizsgált terület relatív értéke nemzeti szinten; b) a vizsgált terület földrajzi helyzete a II. mellékletben felsorolt fajok vonulása, továbbá annak szempontjából, hogy a Közösségen belül egy vagy több országhatáron átnyúló, szervesen összefüggő ökoszisztéma részét képezi-e; c) a vizsgált terület nagysága; d) a területen jelen lévő, I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt fajok száma; e) a vizsgált terület átfogó ökológiai értéke az érintett bioföldrajzi régió(k) és/vagy a 2. cikkben említett terület egészének szempontjából, figyelembe véve jellemző
77
vonásainak jellegzetes vagy egyedülálló voltát és azok együttes megnyilvánulásának módját.
IV. MELLÉKLET KÖZÖSSÉGIJELENTŐSÉGŰ, SZIGORÚ VÉDELMET IGÉNYLŐ ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYFAJOK Az e mellékletben felsorolt fajok jelölése a következő: –
a faj vagy alfaj megnevezése, illetve
–
magasabb rendszertani egységbe vagy annak megjelölt részébe tartozó fajok csoportjának megnevezése.
Egy család vagy nem megnevezését követő „spp.” rövidítés a családhoz illetve nemhez tartozó valamennyi fajt jelöli.
a) ÁLLATOK GERINCESEK EMLŐSÖK INSECTIVORA Erinaceidae Erinaceus algirus Soricidae Crocidura canariensis Talpidae Galemys pyrenaicus MICROCHIROPTERA Valamennyi faj 78
RODENTIA Gliridae Glis glis és Eliomys quercinus kivételével valamennyi faj Sciuridae Citellus citellus Sciurus anomalus Castoridae Castor fiber Cricetidae Cricetus cricetus Microtidae Microtus cabrerae Microtus oeconomus arenicola Zapodidae Sicista betulina Hystricidae Hystrix cristata CARNIVORA Canidae Canis lupus (kivéve a Duerotól északra lévő spanyol populációkés a 39. szélességi foktól északra lévő görög populációk) Ursidae Ursus arctos Mustelidae Lutra lutra Mustela lutreola Felidae 79
Felis silvestris Lynx lynx Lynx pardina Phocidae Monachus monachus ARTIODACTYLA Cervidae Cervus elaphus corsicanus Bovidae Capra aegagrus (természetes populációi) Capra pyrenaica pyrenaica Ovis ammon musimon (természetes populációi – Korzika és Szardínia) Rupicapra rupicapra balcanica Rupicapra ornata CETACEA Valamennyi faj HÜLLŐK TESTUDINATA Testudinidae Testudo hermanni Testudo graeca Testudo marginata Cheloniidae Caretta caretta Chelonia mydas Lepidochelys kempii Eretmochelys imbricata Dermochelyidae Dermochelys coriacea Emydidae
80
Emys orbicularis Mauremys caspica Mauremys leprosa SAURIA Lacertidae Algyroides fitzingeri Algyroides marchi Algyroides moreoticus Algyroides nigropunctatus Lacerta agilis Lacerta bedriagae Lacerta danfordi Lacerta dugesi Lacerta graeca Lacerta horvathi Lacerta monticola Lacerta schreiberi Lacerta trilineata Lacerta viridis Gallotia atlantica Gallotia galloti Gallotia galloti insulanagae Gallotia simonyi Gallotia stehlini Ophisops elegans Podarcis erhardii Podarcis filfolensis Podarcis hispanica atrata Podarcis lilfordi Podarcis melisellensis Podarcis milensis Podarcis muralis Podarcis peloponnesiaca Podarcis pityusensis Podarcis sicula Podarcis taurica Podarcis tiliguerta Podarcis wagleriana Scincidae Ablepharus kitaibelli Chalcides bedriagai Chalcides occidentalis Chalcides ocellatus Chalcides sexlineatus Chalcides viridianus 81
Ophiomorus punctatissimus Gekkonidae Cyrtopodion kotschyi Phyllodactylus europaeus Tarentola angustimentalis Tarentola boettgeri Tarentola delalandii Tarentola gomerensis Agamidae Stellio stellio Chamaeleontidae Chamaeleo chamaeleon Anguidae Ophisaurus apodus OPHIDIA Colubridae Coluber caspius Coluber hippocrepis Coluber jugularis Coluber laurenti Coluber najadum Coluber nummifer Coluber viridiflavus Coronella austriaca Eirenis modesta Elaphe longissima Elaphe quatuorlineata Elaphe situla Natrix natrix cetti Natrix natrix corsa Natrix tessellata Telescopus falax Viperidae Vipera ammodytes Vipera schweizeri Vipera seoanni (kivéve a spanyol populációk) Vipera ursinii 82
Vipera xanthina Boidae Eryx jaculus KÉTÉLTŰEK CAUDATA Salamandridae Chioglossa lusitanica Euproctus asper Euproctus montanus Euproctus platycephalus Salamandra atra Salamandra aurorae Salamandra lanzai Salamandra luschani Salamandrina terdigitata Triturus carnifex Triturus cristatus Triturus italicus Triturus karelinii Triturus marmoratus Proteidae Proteus anguinus Plethodontidae Speleomantes ambrosii Speleomantes flavus Speleomantes genei Speleomantes imperialis Speleomantes italicus Speleomantes supramontes ANURA Discoglossidae Bombina bombina Bombina variegata Discoglossus galganoi Discoglossus jeanneae Discoglossus montalentii Discoglossus pictus 83
Discoglossus sardus Alytes cisternasii Alytes muletensis Alytes obstetricans Ranidae Rana arvalis Rana dalmatina Rana graeca Rana iberica Rana italica Rana latastei Rana lessonae Pelobatidae Pelobates cultripes Pelobates fuscus Pelobates syriacus Bufonidae Bufo calamita Bufo viridis Hylidae Hyla arborea Hyla meridionalis Hyla sarda HALAK ACIPENSERIFORMES Acipenseridae Acipenser naccarii Acipenser sturio ATHERINIFORMES Cyprinodontidae Valencia hispanica CYPRINIFORMES Cyprinidae 84
Anaecypris hispanica PERCIFORMES Percidae Zingel asper SALMONIFORMES Coregonidae Coregonus oxyrhynchus (az Északi-tenger bizonyos körzeteinek anadrom populációi) GERINCTELENEK ÍZELTLÁBÚAK INSECTA Coleoptera Buprestis splendens Carabus olympiae Cerambyx cerdo Cucujus cinnaberinus Dytiscus latissimus Graphoderus bilineatus Osmoderma eremita Rosalia alpina Lepidoptera Apatura metis Coenonympha hero Coenonympha oedippus Erebia calcaria Erebia christi Erebia sudetica Eriogaster catax Fabriciana elisa Hypodryas maturna Hyles hippophaes Lopinga achine Lycaena dispar Maculinea arion Maculinea nausithous Maculinea teleius 85
Melanagria arge Papilio alexanor Papilio hospiton Parnassius apollo Parnassius mnemosyne Plebicula golgus Proserpinus proserpina Zerynthia polyxena Mantodea Apteromantis aptera Odonata Aeshna viridis Cordulegaster trinacriae Gomphus graslinii Leucorrhina albifrons Leucorrhina caudalis Leucorrhina pectoralis Lindenia tetraphylla Macromia splendens Ophiogomphus cecilia Oxygastra curtisii Stylurus flavipes Sympecma braueri Orthoptera Baetica ustulata Saga pedo ARACHNIDA Araneae Macrothele calpeiana PUHATESTŰEK GASTROPODA Prosobranchia Patella feruginea Stylommatophora Caseolus calculus 86
Caseolus commixta Caseolus sphaerula Discula leacockiana Discula tabellata Discula testudinalis Discula turricula Discus defloratus Discus guerinianus Elona quimperiana Geomalacus maculosus Geomitra moniziana Helix subplicata Leiostyla abbreviata Leiostyla cassida Leiostyla corneocostata Leiostyla gibba Leiostyla lamellosa BIVALVIA Anisomyaria Lithophaga lithophaga Pinna nobilis Unionoida Margaritifera auricularia Unio crassus ECHINODERMATA Echinoidea Centrostephanus longispinus b) NÖVÉNYEK A IV. melléklet b) pontja a II. melléklet b) pontjában felsorolt növényfajokat 3, továbbá az alábbiakat tartalmazza: PTERIDOPHYTA ASPLENIACEAE Asplenium hemionitis L. 3
A II. melléklet b) pontjában felsorolt mohák kivételével.
87
ANGIOSPERMAE AGAVACEAE Dracaena draco (L.) L. AMARYLLIDACEAE Narcissus longispathus Pugsley Narcissus triandrus L. BERBERIDACEAE Berberis maderensis Lowe CAMPANULACEAE Campanula morettiana Reichenb. Physoplexis comosa (L.) Schur. CARYOPHYLLACEAE Moehringia fontqueri Pau COMPOSITAE Argyranthemum pinnatifidum (L.f.) Lowe subsp. succulentum (Lowe) C. J. Humphries Helichrysum sibthorpii Rouy Picris willkommii (Schultz Bip.) Nyman Santolina elegans Boiss. ex DC. Senecio caespitosus Brot. Senecio lagascanus DC. subsp. lusitanicus (P. Cout.) Pinto da Silva Wagenitzia lancifolia (Sieber ex Sprengel) Dostal CRUCIFERAE Murbeckiella sousae Rothm. EUPHORBIACEAE Euphorbia nevadensis Boiss. & Reuter GESNERIACEAE Jankaea heldreichii (Boiss.) Boiss. Ramonda serbica Pancic
88
IRIDACEAE Crocus etruscus Parl. Iris boissieri Henriq. Iris marisca Ricci & Colasante LABIATAE Rosmarinus tomentosus Huber-Morath & Maire Teucrium charidemi Sandwith Thymus capitellatus Hoffmanns. & Link Thymus villosus L. subsp. villosus L. LILIACEAE Androcymbium europeum (Lange) K. Richter Bellevalia hackelli Freyn Colchicum corsicum Baker Colchicum cousturieri Greuter Fritillaria conica Rix Fritillaria drenovskii Dogen & Stoy. Fritillaria gussichiae (Degen & Doerfler) Rix Fritillaria obliqua Ker-Gawl. Fritillaria rhodocanakis Orph. ex Baker Ornithogalum reverchonii Degen & Herv.-Bass. Scilla beirana Samp. Scilla odorata Link ORCHIDACEAE Ophrys argolica Fleischm. Orchis scopulorum Simsmerh. Spiranthes aestivalis (Poiret) L. C. M. Richard PRIMULACEAE Androsace cylindrica DC. Primula glaucescens Moretti Primula spectabilis Tratt. RANUNCULACEAE Aquilegia alpina L. SAPOTACEAE Sideroxylon marmulano Banks ex Lowe SAXIFRAGACEAE 89
Saxifraga cintrana Kuzinsky ex Willk. Saxifraga portosanctana Boiss. Saxifraga presolanensis Engl. Saxifraga valdensis DC. Saxifraga vayredana Luizet SCROPHULARIACEAE Antirrhinum lopesianum Rothm. Lindernia procumbens (Krocker) Philcox SOLANACEAE Mandragora officinarum L. THYMELAEACEAE Thymelaea broterana P. Cout. UMBELLIFERAE Bunium brevifolium Lowe VIOLACEAE Viola athois W. Becker Viola cazorlensis Gandoger Viola delphinantha Boiss.
V. MELLÉKLET KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYFAJOK, AMELYEK VADON TÖRTÉNŐ BEGYŰJTÉSE, VALAMINT HASZNOSÍTÁSA IGAZGATÁSI RENDSZABÁLYOK HATÁLYA ALÁ VONHATÓ Az e mellékletben felsorolt fajok jelölése a következő: –
a faj vagy alfaj megnevezése, illetve
90
–
magasabb rendszertani egységbe vagy annak megjelölt részébe tartozó fajok csoportjának megnevezése.
Egy család vagy nem megnevezését követő „spp.” rövidítés a családhoz illetve nemhez tartozó valamennyi fajt jelöli.
a) ÁLLATOK GERINCESEK EMLŐSÖK CARNIVORA Canidae Canis aureus Canis lupus (spanyol populációk a Duerotól északra és görög populációk a 39. szélességi foktól északra) Mustelidae Martes martes Mustela putorius Phocidae Valamennyi, a IV. mellékletben nem említett faj Viverridae Genetta genetta Herpestes ichneumon DUPLICIDENTATA Leporidae Lepus timidus ARTIODACTYLA Bovidae Capra ibex 91
Capra pyrenaica (kivéve a Capra pyrenaica pyrenaica) Rupicapra rupicapra (kivéve a Rupicapra rupicapra balcanica és Rupicapra ornata) KÉTÉLTŰEK ANURA Ranidae Rana esculenta Rana perezi Rana ridibunda Rana temporaria HALAK PETROMYZONIFORMES Petromyzonidae Lampetra fluviatilis Lethenteron zanandrai ACIPENSERIFORMES Acipenseridae Valamennyi, a IV. mellékletben nem említett faj SALMONIFORMES Salmonidae Thymallus thymallus Coregonus spp. (kivéve a Coregonus oxyrhynchus –az Északi-tenger bizonyos körzeteinek anadrom populációi) Hucho hucho Salmo salar (csak az édesvíziek) Cyprinidae Barbus spp. PERCIFORMES Percidae Gymnocephalus schraetzer Zingel zingel
92
CLUPEIFORMES Clupeidae Alosa spp. SILURIFORMES Siluridae Silurus aristotelis GERINCTELENEK COELENTARATA CNIDARIA Corallium rubrum PUHATESTŰEK GASTROPODA – STYLOMMATOPHORA Helicidae Helix pomatia BIVALVIA – UNIONOIDA Margaritiferidae Margaritifera margaritifera Unionidae Microcondylaea compressa Unio elongatulus ANNELIDA HIRUDINOIDEA – ARHYNCHOBDELLAE Hirudinidae Hirudo medicinalis ARTHROPODA CRUSTACEA – DECAPODA Astacidae 93
Astacus astacus Austropotamobius pallipes Austropotamobius torrentium Scyllaridae Scyllarides latus INSECTA – LEPIDOPTERA Saturniidae Graellsia isabellae b) NÖVÉNYEK ALGÁK RHODOPHYTA CORALLINACEAE Lithothamnium coralloides Crouan frat. Phymatholithon calcareum (Poll.) Adey & McKibbin ZUZMÓK CLADONIACEAE Cladonia L. subgenus Cladina (Nyl.) Vain. BRYOPHYTA MUSCI LEUCOBRYACEAE Leucobryum glaucum (Hedw.) Ångstr. SPHAGNACEAE Sphagnum L. spp. (kivéve Sphagnum pylasii Brid.) PTERIDOPHYTA Lycopodium spp. ANGIOSPERMAE
94
AMARYLLIDACEAE Galanthus nivalis L. Narcissus bulbocodium L. Narcissus juncifolius Lagasca COMPOSITAE Arnica montana L. Artemisia eriantha Ten Artemisia genipi Weber Doronicum plantagineum L. subsp. tournefortii (Rouy) P. Cout. CRUCIFERAE Alyssum pintadasilvae Dudley. Malcolmia lacera (L.) DC. subsp. graccilima (Samp.) Franco Murbeckiella pinnatifida (Lam.) Rothm. subsp. herminii (Rivas-Martinez) Greuter & Burdet GENTIANACEAE Gentiana lutea L. IRIDACEAE Iris lusitanica Ker-Gawler LABIATAE Teucrium salviastrum Schreber subsp. salviastrum Schreber LEGUMINOSAE Anthyllis lusitanica Cullen & Pinto da Silva Dorycnium pentaphyllum Scop. subsp. transmontana Franco Ulex densus Welw. ex Webb. LILIACEAE Lilium rubrum Lmk Ruscus aculeatus L. PLUMBAGINACEAE Armeria sampaioi (Bernis) Nieto Feliner 95
ROSACEAE Rubus genevieri Boreau subsp. herminii (Samp.) P. Cout. SCROPHULARIACEAE Anarrhinum longipedicelatum R. Fernandes Euphrasia mendonçae Samp. Scrophularia grandiflora DC. subsp. grandiflora DC. Scrophularia berminii Hoffmanns & Link Scrophularia sublyrata Brot. COMPOSITAE Leuzea rhaponticoides Graells
VI. MELLÉKLET ÁLLATOK BEFOGÁSÁNAK, MEGÖLÉSÉNEK ÉS SZÁLLÍTÁSÁNAK TILTOTT MÓDSZEREI ÉS ESZKÖZEI a)
Nem szelektív eszközök EMLŐSÖK –
Vak vagy megcsonkított állatok használata csalétekként
–
Magnetofon
–
Ölésre vagy sokkolásra alkalmas elektromos és elektronikus eszközök
–
Mesterséges fényforrás
–
Tükör és más vakító eszköz
–
Céltárgy megvilágítására szolgáló eszköz
–
Elektromos képnagyítóval vagy képátalakítóval ellátott célzóeszköz éjszakai vadászathoz
–
Robbanóanyag
–
Működése vagy felhasználása körülményei folytán nem szelektív háló
–
Működése vagy felhasználása körülményei folytán nem szelektív csapda
–
Íjpuska 96
–
Mérgek, továbbá mérgezett vagy altatótartalmú csalétek
–
Gázosítás vagy kifüstölés
–
Több mint két töltény tárolására alkalmas tárral felszerelt félautomata vagy automata fegyver
HALAK
b)
–
Méreg
–
Robbanóanyag
Közlekedési módok –
Repülőgép
–
Mozgó gépjármű
97
6.követelmény A TANÁCS 92/102/EGK IRÁNYELVE (1992. november 27.) az állatok azonosításáról és nyilvántartásáról
3. cikk (1) A tagállamok biztosítják, hogy: a) az illetékes hatóság olyan naprakész listával rendelkezzen minden, az ezen irányelv hatálya alá tartozó állatok tartásával foglalkozó és területén található gazdaságról, amely feltünteti a tartott állatok faját és a tartójukat; ezen gazdaságoknak az azt követő három évig a listán kell maradniuk,hogy nem tartanak állatokat rajtuk. E listának tartalmaznia kell a gazdaság azonosítását az 5. cikk (2) bekezdése a)pontjának, az 5. cikk (2) bekezdése c) pontja második albekezdésének, az 5. cikk (3) bekezdése első albekezdésének,valamint a 8. cikknek megfelelően lehetővé tevő jelölést vagy jelöléseket is; b) a Bizottság, az illetékes hatóság és bármely, a 3508/92/EGKrendelet alkalmazásának felügyeletéért felelős hatóság hozzáférhessen az ezen irányelv alapján szerzett információkhoz. (2) A tagállamok a 90/425/EGK irányelv 18. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően felhatalmazhatók arra, hogy az (1) bekezdés a) pontja szerinti listából kizárják azon természetes személyeket, akik legfeljebb három, juh- vagy kecskefélékhez tartozó állatot tartanak, amelyek után nem kívánnak támogatást igénybe venni, vagy - a különleges helyzetek figyelembevétele érdekében - azokat, akik egy sertést tartanak, és ezen állatokat saját használatukra vagy fogyasztásukra tartják, feltéve hogy minden ilyen állatot minden mozgást megelőzően az ezen irányelvben megállapított ellenőrzésnek vetnek alá. 4. cikk (1) A tagállamok biztosítják, hogy: a) a 64/432/EGK irányelvben felsorolt szarvasmarhafélék vagy sertésfélék tartói, akik szerepelnek a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott listában, nyilvántartást vezessenek az adott időben a gazdaságban található állatok számáról.
98
E nyilvántartásnak naprakész adatokat kell tartalmaznia minden születésről, elhullásról és mozgásról (a gazdaságba be- és onnan kikerülő állatok száma), legalább összesítve, feltüntetve értelemszerűen a származási, illetve rendeltetési helyet és a mozgás időpontját.
Az 5. és 8. cikkel összhangban alkalmazott azonosító jelet minden esetben fel kell tüntetni. Sertésfélék esetében azonban a születések és az elhullások nyilvántartása nem kötelező. A 88/661/EGK irányelvvel összhangban törzskönyvbe bevezetett fajtiszta és hibrid sertések esetében, a 90/425/EGK irányelv 18. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően elismerhető egy az állatok azonosítását lehetővé tevő egyedi azonosításon alapuló alternatív nyilvántartási rendszer, amennyiben az a nyilvántartással azonos garanciákat nyújt; b) minden olyan juh- és kecsketartó, akinek gazdasága a 3. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően szerepel a listán, nyilvántartást vezessen legalább az illetékes hatóság által évente meghatározandó napon a gazdaságban található juhok és kecskék számáról. A nyilvántartás továbbá tartalmaz(za): - egy naprakész kimutatást az élő, 12 hónaposnál idősebb, vagy ellett nőivarú juhok és kecskék számáról a gazdaságban, - a juhok és kecskék mozgását (a gazdaságba be- és onnan kikerülő állatok száma), legalább összesítve, feltüntetve értelemszerűen a származási, illetve rendeltetési helyet, az állatok jelölését és a mozgás időpontját. (2) A 90/425/EGK irányelv 18. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően azonban egyszerűsített nyilvántartási eljárást kell megállapítani a bivalyokra 1993. január 1-je előtt, valamint a juhokra és kecskékre 1994. október 1-je előtt vándorlegeltetés esetén, továbbá minden előbb említett, közös legelőn tartott vagy földrajzilag elszigetelt területen nevelt állatra. (3) A tagállamok biztosítják továbbá, hogy: a) minden állattartó kérésre közölje az illetékes hatósággal a tulajdonában lévő, általa tartott, szállított, értékesített vagy levágott állatok származására, azonosítására, és - adott esetben rendeltetési helyére vonatkozó összes információt;
99
b) a piacról elszállítandó, illetve piacra vagy gyűjtőállomásra szállítandó állatok tartói ellássák a kereskedőt - aki a piacon vagy gyűjtőállomáson ideiglenesen az állatok tartója - egy, az állatok adatait, beleértve a szarvasmarhafélék azonosító számait vagy jelöléseit tartalmazó okmánnyal. E személy az első albekezdéssel összhangban kapott okmányokat felhasználhatja az (1) bekezdés a) pontjának harmadik albekezdésében megállapított kötelezettségek teljesítése során; c)a nyilvántartások és információk a gazdaságban rendelkezésre álljanak, és azokat az illetékes hatóságnak - kérésére -egy általa meghatározandó, de három évnél nem rövidebb minimális ideig rendelkezésére bocsássák. 5.cikk
(1) A tagállamok biztosítják az alábbi általános elvek teljesülését: a) az azonosító jelet azt megelőzően kell felhelyezni, hogy az állatok elhagyják azt a gazdaságot, ahol születtek; b) az illetékes hatóság engedélye nélkül azonosító jel nem távolítható el és nem cserélhető. Amennyiben egy azonosító jel olvashatatlanná válik vagy elvész, az új azonosító jelet e cikk rendelkezéseinek megfelelően kell felhelyezni; c) az állattartónak be kell vezetnie minden új azonosító jelet a 4. cikkben említett nyilvántartásba, hogy megállapítható legyen a kapcsolat az állaton elhelyezett korábbi azonosító jellel; d) a (2) bekezdés a) pontjában előírt füljelzőt az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia, annak hamisíthatatlannak és az állat élete végéig könnyen olvashatónak kell lennie. A füljelzőnek újrafelhasználásra alkalmatlannak és olyan kialakításúnak kell lennie, hogy az állaton maradjon annak jóléte zavarása nélkül.
(2) Szarvasmarhafélék esetében a tagállamok biztosítják, hogy: a) a gazdaságban található, a 64/432/EGK irányelv 2. cikkében felsorolt minden állatot egy olyan, 14 karakter hosszúságot meg nem haladó alfanumerikus jellel ellátott füljelzővel
100
jelöljenek meg, amely lehetővé teszi minden állat, valamint azon gazdaság egyedi azonosítását, ahol az állat született, illetve a - vásárok és kiállítások kivételével - kulturális és sportrendezvényekre szánt bikák esetében azokat egy olyan azonosítási rendszerrel jelöljék meg, amely a Bizottság által elismert egyenértékű garanciákat biztosít. Az első albekezdésben említett füljelzőket legkésőbb kilenc hónappal a tagállam és a származási gazdaság azonosítását előíró intézkedéseknek a 90/425/EGK irányelv 18. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően történt elfogadását követően kell felhelyezni. Az e kilenc hónapos időszak lejárta előtt azonosított állatokat vagy a harmadik albekezdésben meghatározott nemzeti azonosítási rendszernek megfelelően, vagy az első albekezdésben említett füljelzővel kell megjelölni. Valamely tagállam kérésére ezen időszak, a 90/425/EGK irányelv 18. cikkében megállapított eljárással összhangban 1994. július 1-jéig meghosszabbítható. Azon állatok azonban, amelyeket a kilenc hónapos időszak letelte előtt az akkor hatályban lévő nemzeti azonosítási rendszernek megfelelően azonosítottak és erről értesítették a Bizottságot, továbbra is e rendszer alapján ellenőrizendők; b) az azonosító jelek hozzárendelése a gazdaságokhoz, elosztásuk és az állatokon történő elhelyezésük az illetékes hatóság által meghatározott módon történjen; c) az azonosító jeleket legkésőbb az állat születésétől számított harminc napon belül elhelyezzék az állaton. Az illetékes hatóság azonban elhalaszthatja az azonosító jelek felhelyezését az állat legfeljebb hat hónapos korának eléréséig, amennyiben az állatot - harmincnapos kora előtt - a tartója ellátja egy, az illetékes hatóság által elismert átmeneti azonosító jellel, amely lehetővé teszi az állat születése szerinti gazdaság azonosítását, feltéve hogy ezen állatok nem hagyják el a gazdaság területét, kivéve olyan vágóhídon történő levágás céljából, amely azon illetékes hatóság területén található, amely elismerte az átmeneti azonosító jelet, más gazdaságokon történő áthaladás nélkül. Az illetékes hatóság azonban a hat hónapos kor elérése előtt levágásra szánt, valamint a 30 napos koruk előtt, a 90/425/EGK irányelv 18. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően elismert, legalább a származási gazdaság azonosítását lehetővé tevő nemzeti mozgatási rendszernek 101
megfelelően mozgatott borjak esetén engedélyezheti azok hizlalógazdaságban történő megjelölését, feltéve hogy a borjakat közvetlenül a születés szerinti gazdaságból szállították oda, és az ilyen rendszerek alapján mozgatott borjak nem jogosítanak támogatásra. (3) A szarvasmarhaféléktől különböző állatokat a lehető leghamarabb, de mindenképpen a gazdaság elhagyását megelőzően meg kell jelölni, olyan füljelzővel vagy tetoválással, amely lehetővé teszi a származási gazdaság megállapítását, továbbá a hivatkozást minden olyan kísérő okmányra, amelyekben szerepelniük kell ezen füljelzőknek vagy tetoválásoknak, valamint a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett listára. A tagállamok az ezen irányelv 10. cikkében előírt határozat meghozataláig, és a 90/425/EGK irányelv 3. cikke (1) bekezdése c) pontjának második albekezdésétől eltérve a területükön a szarvasmarhaféléktől
különböző
állatok
minden
mozgására
alkalmazhatják
nemzeti
rendszereiket. E rendszereknek lehetővé kell tenniük a születési és a származási gazdaság azonosítását. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy milyen rendszert kívánnak e célra bevezetni, sertések esetében 1993. július 1-jén, juhok és kecskék esetén 1994. július 1-jén. A 90/425/EGK irányelv 18. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően a tagállam felkérhető rendszerének módosítására, amennyiben az nem felel meg a második mondatban említett követelménynek. A szállítmány azonosítására szolgáló ideiglenes azonosító jellel ellátott állatokat mozgásuk során olyan okmánynak kell kísérnie, amely lehetővé teszi a származás, a tulajdonos, a kiindulási hely és a rendeletetési hely meghatározását. Az illetékes hatóság azonban engedélyezheti a juhok és kecskék azonos egészségügyi állapotú és tulajdonosú és a hatóság területén található gazdaságok közötti, azonosító jel nélkül történő mozgását, feltéve hogy minden ilyen mozgás olyan nemzeti rendszer alapján történik, amely lehetővé teszi az állat nyomon követését addig a gazdaságig, ahol született. A tagállamoknak 1994. július 1-jéig értesíteniük kell a Bizottságot arról, hogy e célra milyen rendszert kívánnak bevezetni. A 90/425/EGK irányelv 18. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően a tagállamok felkérhetők e rendszer módosítására, amennyiben az nem felel meg az előzőekben említett követelménynek.
(4) A 64/432/EGK irányelv 3. cikke (2) bekezdése e) pontjának helyébe a következő szöveg lép: „e)
az állatok azonosításáról és nyilvántartásáról szóló 92/102/EGK tanácsi irányelv (*) 5.
cikkének megfelelően kell azonosítani. 102
8. cikk Minden olyan harmadik országból importált állatot, amely átesett a 91/496/EGK irányelvben megállapított ellenőrzéseken és a Közösség területén marad, a fenti ellenőrzéseket követő harminc napon belül, de legkésőbb a mozgást megelőzően azonosítani kell egy, az 5. cikknek megfelelő azonosító jellel, kivéve ha a rendeltetési gazdaság egy, az állat-egészségügyi ellenőrzések végzéséért felelős illetékes hatóság területén található vágóhíd, és az állat a fent említett 30 napon belül ténylegesen levágásra kerül. Meg kell teremteni a harmadik ország által adott azonosító jel és a rendeltetési tagállam által adott azonosító jel közötti kapcsolatot. Ezt a kapcsolatot be kell vezetni a 4. cikkben meghatározott nyilvántartásba
90/425/EGK irányelv 18. cikke – hivatkozással a 89/662/EGK 18. cikkére (1) Amennyiben az e cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni, akkor az elnök az ügyeket saját kezdeményezésére vagy egy tagállam kérésére haladéktalanul a 68/361/EGK tanácsi határozattal felállított Állat-egészségügyi Állandó Bizottság (a továbbiakban „bizottság") elé terjeszti. (2) A Bizottság képviselője tervezetet nyújt be a bizottsághoz a szükséges intézkedésekről. A bizottság a tervezetre vonatkozó véleményét két napon belül alakítja ki. Az olyan határozatok esetében, amelyeket a Bizottság javaslata alapján a Tanácsnak kell elfogadnia, a véleményt a Szerződés 148. cikkének (2) bekezdésében megállapított többséggel fogalmazzák meg. A Bizottságon belül a tagállamok képviselőinek szavazatait az e cikkben meghatározott módon kell súlyozni. A bizottságban a tagállamok képviselőinek szavazatait az említett cikkben meghatározott módon kell súlyozni. Az elnök nem szavazhat. (3) A Bizottság a tervezett intézkedéseket elfogadja, ha azok összhangban vannak a bizottság véleményével. (4) Ha a tervezett intézkedések nincsenek összhangban a bizottság véleményével, vagy a bizottság nem nyilvánított véleményt, a Bizottság a meghozandó intézkedésekről haladéktalanul javaslatot terjeszt a Tanács elé. A Tanács minősített többséggel határoz. Amennyiben a Tanács a véleményezésétől számított három hónapos határidő letelte után nem döntött, a javaslatot a Bizottság fogadja el, kivéve ha a Tanács egyszerű többséggel 103
visszautasította az említett intézkedéseket.
104
7.követelmény A BIZOTTSÁG 2629/97/EK RENDELETE (1997. december 29.) a 820/97/EK tanácsi rendeletnek a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének keretében létrehozott füljelzők, állomány-nyilvántartások és marhalevelek tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 1.cikk (1) A füljelzők tartalmazzák legalább az illetékes hatóság vagy a füljelzőket kiosztó tagállam illetékes központi hatósága megnevezését, kódját vagy logóját, valamint a (2) bekezdésben előírt karaktereket. (2) A füljelzőkön a következő karakterek lehetnek: a) az első két karakter azon gazdaság tagállamát jelöli, ahol az állatot először azonosították. E célra a mellékletben meghatározott kétbetűs országkódokat használják. b) az országkódot követő karakterek numerikusak és számuk nem haladja meg a 12-t. Írország, Olaszország, Spanyolország, Portugália és az Egyesült Királyság azonban 1999.december 31ig fenntarthatják jelenlegi rendszerüket,amelyben az országkód után 12 alfanumerikus karakter áll. (3) Az (1) bekezdésben előírt adatokon túlmenően a tagállamok illetékes központi hatóságai engedélyezhetik a vonalkód használatát. 6. cikk (1) A marhaleveleknek legalább a következőket kell tartalmazniuk: a) a 64/432/EGK irányelv 14. cikke (3) bekezdése C. szakaszának 1. pontjában említett adatok; b) az alábbi helyeken említett adatok: - a 64/432/EGK irányelv 14. cikke (3) bekezdése C. szakaszának 2. pontjának második franciabekezdése, vagy amennyiben a 820/97/EK rendeletben előírt adatbázis teljesen működőképes, a 64/432/EGK irányelv 14. cikke (3) bekezdése C. szakasza 2. pontjának első franciabekezdése; c) az állattartó(k) aláírása, a fuvarozó kivételével. Amennyiben az adatbázis a 820/97/EK rendelet 6. cikke (3) bekezdésének első pontjában előírt módon teljesen üzemképes, csak az utolsó állattartó aláírását kell megadni; 105
d) a kibocsátó hatóság megnevezése; e)a marhalevél kibocsátásának dátuma. (2) A 91/628/EGK tanácsi irányelv I. melléklete A. részének 1. fejezete rendelkezéseinek sérelme nélkül, ha 4 hetesnél fiatalabb borjút szállítanak, a tagállamok elláthatják egy, az illetékes hatóság által jóváhagyott formátumú ideiglenes okmánnyal, amely legalább az 1. cikkben meghatározott adatokat tartalmazza. Az ideiglenes okmányt a borjú első tartója adja ki és minden azt követő állattartó kitölti, a szállítók kivételével. Az állattartónak az állat négyhetes kora előtt be kell nyújtania az ideiglenes okmányt az illetékes hatósághoz, vagy hét napon belül, ha az állat négyhetes kora előtt elpusztul vagy levágják. Ameny-nyiben a borjú még mindig életben van, az illetékes hatóság az ideiglenes okmány kézhezvételétől számítva 14 napon belül kiad egy marhalevelet. Az ilyen marhaleveleknek tartalmazniuk kell a borjú ideiglenes okmányba feljegyzett valamennyi mozgásának adatait. Feltéve, hogy a köldökcsonk beforrott, a borjú az ideiglenes okmánnyal kettőnél több alkalommal nem mozgatható gazdaságok között. E bekezdés alkalmazásában két gazdaság között piacon vagy borjúbegyűjtő-központon keresztül történő mozgatás egy mozgásnak számít, feltéve, hogy a piac vagy borjúbegyűjtő-központ kérésre az illetékes hatóságok részére ki tudja adni az e piacok és központok keretén belül végzett műveletek teljes jegyzőkönyvét. (3) Minden egyes állattartónak az állatok mozgására, születésére és pusztulására vonatkozó, a 820/97/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdésével összhangban fennálló bejelentési kötelezettség tekintetében a tagállam határozza meg a releváns időszakot, de állat születésének esetében ez nem lehet hosszabb az állat füljelzővel történő ellátásától számított 15 napnál, valamint 2000. január 1-jétől kezdve nem haladhatja meg a füljelzővel történő ellátástól számított 7 napot. 8. cikk A marhaleveleknek legalább a következőket kell tartalmazniuk: a) a 64/432/EGK irányelv 14. cikke (3) bekezdésének C.szakasza 1. pontjának első-negyedik franciabekezdésébenelőírt naprakész adatok; b) a gazdaságban tartott állat elpusztulásának napja; c) a gazdaságból távozó állatok esetén az állattartó neve és címe, a szállító kivételével, vagy azon gazdaság azonosítókódja, akinek/amelybe az állatot szállították, valamint az indulás időpontja is; 106
d) a gazdaságba érkező állatok esetén az állattartó neve és címe, a szállító kivételével, vagy azon gazdaság azonosítókódja, akitől/amelyből az állatot szállították, valamint az érkezés időpontja is; e) az illetékes hatóság állomány-nyilvántartást ellenőrző képviselőjének neve és aláírása, valamint az ellenőrzés elvégzésének időpontja.
107
8.követelmény AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1760/2000/EK RENDELETE (2000. július 17.) a szarvasmarhák azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről 3.cikk A szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszere az alábbi elemekből áll: a) füljelzők az állatok egyedi megjelölésére; b) számítógépes adatbázisok; c) marhalevelek; d) egyedi nyilvántartások minden gazdaságon. A Bizottság és az érintett tagállam illetékes hatósága minden e cím alá eső információhoz jogosult hozzáférni. A tagállamok és a Bizottság megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy ezekhez az adatokhoz minden érintett fél hozzáférhessen, beleértve a tagállam által elismert érdekelt fogyasztói szervezeteket, feltéve, hogy a nemzeti törvények által előírt adatbiztonsági és -védelmi szabályok betartása biztosított. 4.cikk (1) Minden, egy adott gazdaságon található állatot, amely 1997.december 31. után született, vagy amelyet 1998. január 1. után kívánnak Közösségen belüli kereskedelmi forgalomba hozni, az illetékes hatóság által jóváhagyott füljelzővel kell megjelölni, mindkét fülén. Mindkét füljelzőn ugyanannak az egyedi azonosító kódnak kell szerepelnie, lehetővé téve minden egyes állat egyedi azonosítását, a gazdasággal együtt, amin született. A fenti követelménytől eltérve, az 1998. január 1.előtt született állatokat, amelyeket ez után az időpont után kívánnak Közösségen belüli kereskedelmi forgalomba bocsátani, 1998 szeptember 1-jéig a 92/102/EGK irányelvnek megfelelően is meg lehet jelölni. Az első albekezdéstől eltérve, az 1998. január 1. előtt született állatokat, amelyeket ez után a dátum után kívánnak Közösségen belüli kereskedelmi forgalomba bocsátani - amennyiben 108
azonnali levágásra szánják őket - 1999. szeptember 1-jéig a 92/102/EGK irányelvnek megfelelően is meg lehet jelölni. A kulturális és sporteseményekre szánt szarvasmarhafélék (a vásárokra és kiállításokra szántak kivételével) füljelző helyett más, egyenértékű biztosítékokat nyújtó, a Bizottság által engedélyezett azonosítási rendszerrel is azonosíthatók. (2) A füljelzőt az állat születése után egy, a tagállam által meghatározott időtartamon belül kell az állat fülébe rögzíteni, de mindenképpen még azelőtt, hogy az állat elhagyná a gazdaságot, ahol született. Ez az időtartam 1999. december 31-ével bezárólag nem haladhatja meg a 30, attól kezdve pedig a 20 napot. A tagállam kérésére azonban, és a 23. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően a Bizottság meghatározhatja azokat a körülményeket, melyek között a tagállamok a maximális időtartamot meghosszabbíthatják. Egyetlen 1997. december 31. után született állat sem hagyhatja el a gazdaságot, amíg e cikk rendelkezéseinek megfelelően meg nem jelölték. (3) Minden harmadik országból importált állatot, amelyen elvégezték a 91/496/EGK irányelvben meghatározott vizsgálatokat, és amely a Közösség területén marad, a rendeltetési hely szerinti gazdaságban e cikk követelményeinek megfelelő füljelzővel kell megjelölni, a fent említett vizsgálatoktól számított, a tagállam által meghatározott legfeljebb húsznapos időtartamon belül, de mindenképpen a gazdaság elhagyása előtt. Nem szükséges azonban az állatot megjelölni, ha a rendeltetési hely szerinti gazdaság valamely, a tagállam területén található vágóhíd, ahol ilyen vizsgálatokat végeznek, és az állat a vizsgálatokon való átesése után 20 napon belül levágásra kerül. A harmadik ország által végzett eredeti azonosítást az 5. cikkben meghatározott számítógépes adatbázisban kell rögzíteni, vagy ha az még nem teljesen működőképes, akkor a 3. cikkben meghatározott nyilvántartásokban, a rendeltetési hely szerinti tagállamtól kapott azonosító kóddal együtt. (4) A más tagállamokból származó állatok megtartják eredeti füljelzőjüket. (5) Füljelzőt eltávolítani vagy kicserélni csak az illetékes hatóság engedélyével lehet. (6) A füljelzők kiutalását a gazdaságoknak, elosztásukat, illetve az állatokra való felhelyezésüket az illetékes hatóság által meghatározott módon kell végezni.
109
(7) Az Európai Parlament és a Tanács legkésőbb 2001. december 31-ig - a Bizottság jelentése és az esetlegesen csatolt javaslatok alapján - a Szerződés 95. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően döntést hoz az elektronikus azonosítási megoldások bevezetésének lehetőségéről, az e térenelért fejlődés fényében. 5. cikk A tagállamok illetékes hatóságai számítógépes adatbázist állítanak fel a 64/432/EK irányelv 14. és 18. cikkének megfelelően. A számítógépes adatbázisoknak legkésőbb 1999. december 31-re teljesen működőképesnek kell lenniük, és attól kezdve minden szükséges adatot ezek tárolnak, az említett irányelvnek megfelelően. 6.cikk (1) 1998. január 1-jétől az illetékes hatóság minden állat részére, amelyet a 4. cikknek megfelelően azonosítani kell, marhalevelet állít ki az állat születésének bejelentésétől számított 14 napon belül, vagy harmadik országból behozott állatok esetén, az állatoknak az érintett tagállam által végzett, a 4. cikk (3) bekezdése szerinti újbóli azonosítása bejelentésétől számított 14 napon belül. Az illetékes hatóság más tagállamokból származó állatoknak is ugyanilyen feltételek szerint állíthat ki marhalevelet. Ilyen esetekben az állatot megérkezéséig kísérő marhalevelet le kell adni az illetékes hatóságnak, amely azt visszaküldi a kiállító tagállamnak. A tagállam kérésére azonban, és a 23. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően a Bizottság meghatározhatja azokat a körülményeket, amelyek között a maximális időtartam meghosszabbítható. (2) Ha egy állat más helyre kerül, a marhalevelének is el kell kísérnie. (3) Az (1) bekezdés első mondatától és a (2) bekezdéstől eltérve a tagállamok: - melyek olyan számítógépes adatbázissal rendelkeznek, amelyet a Bizottság az 5. cikkel összhangban teljesen működőképesnek ítél, dönthetnek úgy, hogy marhalevelet csak a Közösségen belüli kereskedelmi forgalomba szánt állatoknak állítanak ki, és ezen állatokat csak akkor kell a marhalevelüknek is kísérnie, ha az érintett tagállam területéről egy másik tagállam területére viszik őket; ilyen esetben a marhalevelet a számítógépes adatbázis adatainak megfelelően állítják ki. 110
Ezekben a tagállamokban a más tagállamokból behozott állatokat kísérő marhalevelet az állat érkezésekor le kell adni az illetékes hatóságnak; - 2000. január 1-jéig engedélyezhetik csoportos marhalevél kiadását az érintett tagállamon belül mozgatott tenyészetek részére, feltéve, hogy e tenyészetek származási helye és rendeltetési helye megegyezik, és állat-egészségügyi igazolás kíséri őket. (4) Amennyiben egy állat elpusztul, az állattartó a marhalevelet az állat halálától számított hét napon belül visszajuttatja az illetékes hatóságnak. Ha az állatot vágóhídra küldik, a vágóhíd üzemeltetője felelős a marhalevél illetékes hatósághoz való visszajuttatásáért. (5) A harmadik országba exportált állatok esetében, az utolsó állattartó adja le a marhalevelet a kivitel helye szerinti illetékes hatóságnak. 7.cikk (1) A szállítók kivételével minden állattartó köteles: - naprakész nyilvántartást vezetni, - amint a számítógépes adatbázis teljesen működőképes, minden, a gazdaságba, illetve az onnan kifelé irányuló állatmozgást, az állatok gazdaságban történő születését, illetve halálát, továbbá ezen események időpontját, az eseménytől számított háromtól hét napos, a tagállam által meghatározott időtartamon belül az illetékes hatóságnak jelenteni. A tagállam kérésére azonban, és a 23. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően a Bizottság meghatározhatja azokat a körülményeket, amelyek között a tagállamok meghosszabbíthatják a maximális időtartamot, és különleges szabályokat hozhatnak a különféle hegyvidéki területeken nyári legeltetésre hajtott szarvasmarhafélék mozgására vonatkozóan. (2) Adott esetben és a 6. cikkre tekintettel, minden állattartó azonnal kitölti az állatok marhalevelét, amint azok a gazdaságra érkeznek, illetve a távozásuk előtt, és gondoskodik róla, hogy a marhalevél kísérje az állatot. (3) Az állattartó - kérés alapján - eljuttat az illetékes hatóságnak minden információt azon állatok származásáról, azonosításáról és adott esetben rendeltetési helyéről, amelyeknek tulajdonosa volt, amelyeket tartott, szállított, kereskedelmi forgalomba bocsátott vagy levágott.
111
(4) A nyilvántartást az illetékes hatóság által jóváhagyott formátumban kell vezetni, kézzel írott vagy elektronikus formában, és kérésre mindig az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani, az illetékes hatóság által meghatározott minimális időtartamig, ami azonban nem lehet kevesebb három évnél.
112
9.követelmény A TANÁCS 91/414/EGK IRÁNYELVE (1991. július 15.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról Hatály 1. cikk (1) Ez az irányelv a kereskedelmi formában lévő növényvédő szerek Közösségen belüli engedélyezésére, forgalomba hozatalára, alkalmazására és ellenőrzésére, valamint a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott rendeltetésű hatóanyagok Közösségen belüli forgalomba hozatalára és ellenőrzésére vonatkozik. (2) Ennek az irányelvnek az alkalmazása nem érinti a legutóbb a 84/291/EGK irányelvvel (1) módosított, a veszélyes készítmények (peszticidek) osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1978. június 26-i 78/631/EGK tanácsi irányelv (2) előírásait, és ahol hatóanyagokat érint, ott a legutóbb a 90/517/EGK irányelvvel (3) módosított, a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv (4) előírásait. (4) Ez az irányelv vonatkozik a genetikailag módosított organizmusokból álló vagy ilyeneket tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalának engedélyezésére, feltéve hogy az említett szerek szándékos környezetbe bocsátásának engedélyezésére azt követően kerül sor, hogy környezeti kockázatuk felmérését a 90/220/EGK irányelv A., B. és D. részében foglalt rendelkezéseinek és C. része vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően elvégzik. A Bizottság oly módon, hogy a Tanács az ezen irányelvről szóló értesítéstől számított két éven belül el tudjon járni, megfelelő időben módosító javaslatot terjeszt a Tanács elé azzal a céllal, hogy ebbe az irányelvbe (5) egy olyan, a környezeti kockázatok becslésére szolgáló különleges eljárást iktassanak be, amely a 90/220/EGK irányelvben foglalttal analóg, valamint lehetővé váljék ennek az irányelvnek a 90/220/EGK irányelv 10. cikke (3) bekezdésében foglalt jegyzékre történő felvétele az említett 10. cikkben meghatározott eljárás alkalmazásával. Az irányelvről szóló értesítést követő öt éven belül a Bizottság az összegyűlt tapasztalatok alapján jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára az első és a második albekezdéssel létrehozott rendszer működéséről. 113
(4) Ennek az irányelvnek az alkalmazása nem érinti az egyes veszélyes vegyszerek Közösségből való kiviteléről és oda történő behozataláról szóló, 1988. június 16-i 1734/88 EGK rendelet (6) előírásait. Fogalommeghatározások 2. cikk Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: 1. „növényvédő szer” hatóanyag, és egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmény, olyan formában, ahogyan az a felhasználóhoz eljut, amelynek rendeltetése 1.1. hogy minden kártékony szervezettől védje a növényeket és növényi termékeket, vagy megakadályozza a kártékony szervezetek hatását, amennyiben erre az anyagra vagy készítményre nem vonatkozik más, a továbbiakban szereplő fogalommeghatározás; 1.2. nem tápanyagként (pl. növekedésszabályozóként) hatva befolyásolja a növények életfolyamatait; 1.3. tartósítsa a növényi termékeket, amennyiben az ilyen anyag vagy készítmény nem tartozik valamely külön, a tartósítószerekre vonatkozó tanácsi vagy bizottsági rendelkezés hatálya alá; 1.4. irtsa a nem kívánatos növényeket; vagy 1.5. elroncsolja a növények egyes részeit, a növények nem kívánatos növekedését befolyásolja vagy megelőzze; 2. „növényvédőszer-maradvány” egy vagy több olyan anyag, amely megjelenik a növényben, növényi termékben, állati eredetű élelmiszerben, illetve azok felületén vagy a környezetben másutt, és amelynek megjelenését, beleértve metabolitjainak, bomlás- és reakciótermékeinek megjelenését is, a növényvédő szer alkalmazása okozta; 3. „anyag” kémiai elemek és azok vegyületei, természetes előfordulási formájukban vagy mesterségesen előállítva, beleértve azt a szennyezettséget, amely elkerülhetetlenül keletkezik az előállítási eljárás során; 4. „hatóanyag”
114
anyag vagy mikroorganizmus, beleértve a vírusokat is, amely általános vagy különleges hatást fejt ki 4.1. a kártékony szervezetek ellen; vagy 4.2. a növényekre, növények részeire vagy növényi termékekre; 5. „készítmény” két vagy több anyagból álló keverék vagy oldat, amelynek legalább egyik összetevője hatóanyag, és amelyet rendeltetésszerűen növényvédő szerként alkalmaznak; 6. „növény” élő növény és növények élő részei, beleértve a friss gyümölcsöt és magvakat; 7. „növényi termék” növényi eredetű termék, amely vagy feldolgozatlan állapotú vagy csak egyszerű előkészítésen, pl. őrlésen, szárításon vagy préselésen ment át, kivéve maga a 6. pontban meghatározott növény; 8. „kártékony szervezet” növények és növényi termékek növény- vagy állatvilághoz tartozó kártevője, valamint vírusok, baktériumok, mycoplasmák és egyéb kórokozók; 9. „állat” olyan fajokhoz tartozó állat, amelyet szokásosan emberek takarmányoznak, tartanak vagy fogyasztanak; 10. „forgalomba hozata” minden, térítés ellenében vagy ingyenesen történő beszállítás, kivéve ha az a Közösség területéről való kiszállítást megelőző tárolás céljából történik. Növényvédő szernek a Közösség területére történő behozatala az irányelv értelmezésében forgalomba hozatalnak tekintendő. 11. „növényvédő szer engedélyezése” közigazgatási aktus, amely által valamely tagállam illetékes hatósága, a kérelmező által benyújtott kérelemre, területén vagy annak egy részén engedélyezi egy növényvédő szer forgalomba hozatalát; 12. „környezet” víz, levegő, föld, a növény- és állatvilág vadon élő fajai, és azok közti bármilyen kölcsönös kapcsolat, valamint élő szervezetekkel való bármilyen kapcsolatuk; 13. „integrált védelem” biológiai, biotechnológiai, kémiai, termesztési vagy növénynemesítési intézkedések észszerű alkalmazása, amelyek során a kémiai növényvédő szerek használata arra a szorosan vett legalacsonyabb értékre korlátozódik, amely a kártevő populációnak egy gazdaságilag már elfogadhatatlan kárt vagy veszteséget okozó szint alatt való tartásához szükséges. 115
Általános rendelkezések 3. cikk (1) A tagállamoknak elő kell írniuk, hogy növényvédő szer területükön csak akkor hozható forgalomba és akkor használható, ha a szert az irányelv szerint engedélyezték, kivéve ha felhasználásának célja szerint a 22. cikk hatálya alá tartozik. (2) A tagállamok azon az alapon, hogy egy növényvédő szer használata területükön nem engedélyezett, nem akadályozhatják az ilyen, más tagállamban való felhasználásra szánt termék előállítását, tárolását és szállítását, feltéve hogy – a terméket egy másik tagállamban engedélyezték, és – – teljesülnek azok a felügyeleti követelmények, amelyeket a tagállam az (1) bekezdésnek való megfelelés biztosítása céljából írt elő. (3) A tagállamok előírják, hogy a növényvédő szereket helyesen kell használni. A helyes használat magában foglalja a 4. cikknek megfelelően megállapított és a címkézésen feltüntetett feltételeknek való megfelelést és a helyes növényvédelmi gyakorlat, valamint, amikor csak lehetséges, az integrált védelem alapelveinek alkalmazását. (4) A tagállamok előírják, hogy hatóanyagok csak akkor hozhatók forgalomba, ha – azok osztályozása, csomagolása és címkézése a 67/548/EGK irányelv szerint történt, és – amennyiben a hatóanyag az irányelvről szóló értesítéstől számított két éven belül még nem volt forgalomban, a 6. cikk szerinti dossziét benyújtották a tagállamokhoz és a Bizottsághoz, annak kijelentésével, hogy a hatóanyagot a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint kívánják felhasználni. Ez a feltétel nem vonatkozik azokra a hatóanyagokra, amelyeknek felhasználása céljuk szerint a 22. cikk hatálya alá tartozik.
Növényvédő szer engedélyezésének odaítélése, felülvizsgálata és visszavonása 4. cikk (1) A tagállamok biztosítják, hogy növényvédő szereket csak akkor engedélyeznek, ha 116
a) a szerben lévő hatóanyagok az I. mellékletben szerepelnek, és teljesül minden, ott előírt követelmény; és, tekintettel a következő b), c), d) és e) pontra, a VI. mellékletben foglalt egységes elvek alapján, ha b) az adott időben érvényes tudományos és technikai ismeretek alapján megállapítást nyert, és a III. melléklet szerinti dosszié értékeléséből kitűnik, hogy a 3. cikk (3) bekezdése szerint használva, és figyelembe véve minden szokásos feltételt, amely mellett a szert használhatják, továbbá figyelembe véve a szer használatának következményeit, a szer i. kellően hatékony; ii. nincs elfogadhatatlan hatása a növényekre vagy növényi termékekre; iii. nem okoz szükségtelen szenvedést és fájdalmat azoknak a gerinceseknek, melyek ellen a védekezés irányul; iv. nem gyakorol ártalmas hatást közvetlenül vagy közvetetten (pl. ivóvizen, élelmiszeren vagy takarmányon keresztül) az emberek vagy állatok egészségére, vagy a talajvízre; v. nem befolyásolja elfogadhatatlan módon a környezetet, különös tekintettel a következő megfontolásokra: – a szer sorsa és eloszlása a környezetben, különösen a vízszennyezés, beleértve az ivóvizet és a talajvizet, – hatása a nem célzott fajokra; c) hatóanyagainak és adott esetben minden toxikológiai vagy ökotoxikológiai szempontból jelentős szennyező és egyéb összetevő anyagának jellege és mennyisége meghatározható megfelelő, a 21. cikk szerinti eljárással harmonizált, vagy, ilyen hiányában, az engedélyezésre illetékes hatóságok által jóváhagyott módszerekkel; d) engedélyezett használatából eredő, és toxikológiai vagy környezeti szempontból jelentős maradványai általánosan használt, megfelelő módszerekkel meghatározhatók; fizikai és kémiai tulajdonságait meghatározták, és a szer megfelelő használatának és tárolásának céljaira alkalmasnak találták; a tagállam ideiglenesen megállapította az engedélyezésben hivatkozott, mezőgazdasági termékekben megengedett legmagasabb szermaradvány-határértékeket, és a Bizottságnak a 12. cikknek megfelelően bejelentette; az e bejelentést követő három hónapon belül a Bizottság megfontolja, hogy a tagállam által megállapított, ideiglenesen megengedett legmagasabb szermaradvány-határértékek elfogadhatók-e, és a 19. cikkben meghatározott eljárással ideiglenes határértékeket állapít meg közösségi szinten, ezek érvényben maradnak mindaddig, amíg a 117
megfelelő megengedett legmagasabb határértékeket a 90/462/EGK irányelv (1) 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében és a 88/298/EGK irányelvvel (2) módosított 86/362/EGK irányelv (3) 11. cikkében foglalt eljárásnak megfelelően meg nem állapítják. Különösen: i. nem tilthatják vagy akadályozhatják a tagállamok a peszticidmaradványokat tartalmazó termékek területükre való behozatalát, ha azokban a szermaradvány szintje nem haladja meg az első
albekezdés
szerint
megállapított,
ideiglenesen
megengedett
legmagasabb
szermaradványhatárértéket; ii. a tagállamoknak a jóváhagyási előírások olyan alkalmazását kell biztosítaniuk, hogy az ideiglenesen megengedett legmagasabb határérték túllépésére ne kerüljön sor. (2) Az engedélynek meg kell határoznia a készítmény forgalomba hozatalával és használatával kapcsolatos követelményeket, vagy legalább azokat a követelményeket, amelyeknek célja az (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezéseknek való megfelelés biztosítása. (3) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés b)–f) pontjában leírt követelményeknek való megfelelést olyan hatósági, vagy hatóságilag elismert kísérletekkel és vizsgálatokkal állapítják meg, amelyeket a szóban forgó növényvédő szer használata szempontjából fontos, és az érintett tagállam területén belül a szer tervezett alkalmazásának helyére jellemző mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti feltételek mellett hajtanak végre. (4) Az (5) és (6) bekezdés előírásainak sérelme nélkül az engedélyeket a tagállamok által meghatározott, legfeljebb 10 éves időtartamra adják meg; az engedély megújítható, ha hitelesen megállapítják, hogy az (1) bekezdésben leírt feltételek még teljesülnek. Ha az engedély megújítására kérelmet nyújtottak be, a megújítást engedélyezni lehet arra az időtartamra, amelyre a tagállamok illetékes hatóságainak a fenti hiteles megállapításhoz szükségük van. (5) Az engedélyeket bármikor felül lehet vizsgálni, ha arra utaló jelek vannak, hogy az (1) bekezdés szerinti követelmények valamelyike már nem teljesül. Ilyen esetben a tagállamok felhívhatják a kérelmezőt, vagy azt a felet, aki számára az alkalmazási terület kiterjesztését a 9. cikk szerint engedélyezték, hogy terjesszen be további szükséges adatokat a felülvizsgálathoz. Ha szükséges, az engedélyt ki lehet terjeszteni arra az időszakra, amely a felülvizsgálat befejezéséhez és a fenti további adatok benyújtásához szükséges.
118
(6) A 10. cikk alkalmazása során már meghozott határozatok sérelme nélkül az engedélyt visszavonják, ha megállapítást nyer, hogy a) az engedély elnyerésének feltételei nem, vagy többé már nem teljesülnek; b) hamis vagy félrevezető adatokat szolgáltattak azokra a tényekre vonatkozóan, amelyek alapján az engedélyt megadták; vagy módosítják, ha megállapítást nyer, hogy c) a tudományos és műszaki ismeretek fejlődése alapján az alkalmazás módját és az alkalmazott mennyiséget módosítani lehet. Az engedélyt akkor is vissza lehet vonni vagy módosítani lehet, ha az engedély birtokosa ezt kezdeményezi, és kezdeményezésének okait megjelöli; a módosítást akkor lehet megadni, ha megállapítást nyer, hogy a 4. cikk (1) bekezdésének követelményei továbbra is teljesülnek. Ha a tagállam egy engedélyt visszavon, erről az engedély birtokosát azonnal értesíti, továbbá türelmi időt biztosíthat a meglévő készletek selejtezésére, raktározására, forgalomba hozatalára és felhasználására, amelynek hossza a visszavonás okától függ, nem érintve a legutóbb a 90/533/EGK irányelvvel (4) módosított, az egyes hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának tilalmáról szóló, 1978. december 21-i 79/117/EGK irányelv (5), vagy ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése vagy 8. cikkének (1) vagy (2) bekezdése alapján hozott határozatban elrendelt bármely időtartamot. Hatóanyagok felvétele az I. mellékletbe 5. cikk (1) Az adott időpontban érvényes tudományos és technikai ismeretek alapján egy hatóanyagot akkor vesznek fel az I. mellékletbe egy kezdeti, 10 évet meg nem haladó időszakra, ha feltételezhető, hogy a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer megfelel majd a következő feltételeknek: a) maradványai, amelyek a helyes növényvédelmi gyakorlatnak megfelelő alkalmazáskor visszamaradnak, nincsenek ártalmas hatással az emberek vagy az állatok egészségére, vagy a talajvízre, vagy elfogadhatatlan hatással a környezetre, és ezek a maradványok, amennyiben toxikológiai vagy környezeti szempontból jelentőségük van, általánosan használt módszerekkel mérhetők;
119
b) használata, amennyiben az a helyes növényvédelmi gyakorlatnak megfelelően történik, nincs ártalmas hatással az emberek vagy állatok egészségére, sem elfogadhatatlan hatással a környezetre a 4. cikk (1) bekezdése iv. és v. pontjának megfelelően. (2) Egy hatóanyagnak az I. mellékletbe történő felvételekor különösen a következőket kell figyelembe venni: a) ahol jelentősége van, az emberre vonatkozó megengedett napi felvétel (ADI); b) a szerrel foglalkozó dolgozó megengedett expozíciós szintje (AOEL); c) ahol jelentősége van, a hatóanyag sorsára és környezetben való eloszlására, valamint nem célzott fajokra gyakorolt hatására vonatkozó becslések. (3) Olyan hatóanyagnak az első felvételekor, amely az irányelvről szóló értesítést követő két éven belül még nem volt forgalomban, a követelményeket teljesítettnek kell tekinteni, ha ezt legalább egy olyan készítményről megállapították, amely az adott hatóanyagot tartalmazza. (4) A hatóanyag I. mellékletbe történő felvétele függhet olyan követelményektől, mint – a hatóanyag minimális tisztasági foka, – egyes szennyezések jellege és maximális tartalma, – a 6. cikk szerinti adatok értékeléséből eredő korlátozások, figyelembe véve a szóban forgó mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti (beleértve éghajlati) feltételeket, – a készítmény típusa, – az alkalmazás módja. (5) Kérelemre az anyagnak az I. mellékletbe történő felvétele egy vagy több alkalommal, 10 évet meg nem haladó időtartamra megújítható; az ilyen felvétel bármikor felülvizsgálható, ha bizonyos jelek arra utalnak, hogy az (1) és (2) bekezdés szerinti feltételek már nem teljesülnek. A megújítást meg lehet adni a felülvizsgálat befejezéséhez szükséges időtartamra, ha a kérelmet megfelelő időben, de mindenképpen a hatóanyagra vonatkozó bejegyzés lejártát legalább két évvel megelőzően benyújtották, és meg kell adni arra az időre, amely a 6. cikk (4) bekezdése szerint megkívánt adatok benyújtásához szükséges. 6. cikk
120
(1) Egy hatóanyagnak az I. mellékletbe való felvételéről a döntéshozatal a 19. cikkben meghatározott eljárás szerint történik. A fenti eljárással hoznak döntést a következőkről is: – a felvétel feltételei, – az I. melléklet módosításai, ha szükségesek, – a hatóanyag törlése az I. mellékletből, ha az többé nem elégíti ki az 5. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt követelményeket. (2) Az a tagállam, amelyhez kérelem érkezik egy hatóanyagnak az I. mellékletbe való felvételére, indokolatlan késedelem nélkül biztosítja, hogy a dossziét, ha feltételezhető, hogy a II. melléklet követelményeinek megfelel, a kérelmező eljuttassa a többi tagállamhoz és a Bizottsághoz egy olyan dossziéval együtt, amely a III. melléklet követelményeinek megfelelően legalább egy, az adott hatóanyagot tartalmazó készítményre vonatkozik. A Bizottság a dossziét a 19. cikkben említett Növény-egészségügyi Állandó Bizottságnak adja át vizsgálatra. (3) A (4) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül valamely tagállam kérésére, és a dossziénak a 19. cikkben említett bizottsághoz való eljuttatását követő három–hat hónapos időtartamon belül a 20. cikkben meghatározott eljárással megállapítják, hogy a dosszié benyújtása a II. és III. melléklet követelményeinek megfelelően történt-e. (4) Ha a (2) bekezdés szerinti dosszié értékelésekor kitűnik, hogy további adatokra van szükség, a Bizottság felhívhatja a kérelmezőt, hogy ezeket az adatokat nyújtsa be. A Bizottság a kérelmezőt vagy meghatalmazott képviselőjét felhívhatja észrevételek megtételére, különösen minden olyan esetben, ha a kérelmező számára kedvezőtlen döntés várható. Ezeket a rendelkezéseket alkalmazni kell olyan esetben is, ha egy hatóanyagnak az I. mellékletbe történt felvételét követően olyan tények merülnek fel, amelyek az 5. cikk (1) és (2) bekezdésében felsorolt követelményeknek való megfelelést kétségessé teszik, vagy olyan esetben, ha az 5. cikk (5) bekezdésében meghatározott engedély megújításáról döntenek. (5) Az I. mellékletbe való felvétel iránti kérelem benyújtásának és elbírálásának eljárását, és a felvétel bármely feltételének megállapítását vagy megváltoztatását a 21. cikkben meghatározott eljárással fogadják el. Adatok a lehetséges káros hatásokról 121
7. cikk A tagállamoknak elő kell írniuk, hogy az engedély birtokosának vagy azoknak, akik számára az alkalmazási terület kiterjesztését a 9. cikk (1) bekezdése szerint engedélyezték, azonnal jelenteniük kell az illetékes hatóság számára minden olyan új információt, amely a növényvédő szer vagy bármely hatóanyag maradványának az emberek vagy állatok egészségére, illetve a talajvízre potenciálisan veszélyes hatására vagy a környezetre potenciálisan veszélyes hatására vonatkozik. A tagállamok biztosítják, hogy az érintett felek haladéktalanul bejelentsék ezt az információt a többi tagállamnak és a Bizottságnak, amely az információt a 19. cikkben említett bizottságnak továbbítja. Átmeneti intézkedések és eltérések 8. cikk (1) A 4. cikktől eltérve a tagállamok annak érdekében, hogy az új hatóanyagok tulajdonságait fokozatosan
lehessen
értékelni,
és
az
új
készítményeket
könnyebben
lehessen
a
mezőgazdaságban való alkalmazás céljára rendelkezésre bocsátani, három évet meg nem haladó átmeneti időszakra engedélyezhetik olyan hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalát, amely hatóanyag az I. mellékletben nem szerepel, és az irányelv bejelentését két évvel követően még nincs forgalomban, feltéve hogy a) a 6. cikk (2) és (3) bekezdése alkalmazását követően úgy találják, hogy a hatóanyagra vonatkozó dosszié a tervezett alkalmazások tekintetében kielégíti a II. és a III. melléklet követelményeit; b) a tagállam megállapítja, hogy a hatóanyag kielégítheti az 5. cikk (1) bekezdése szerinti követelményeket, és a növényvédő szerről feltételezhető, hogy kielégíti a 4. cikk (1) bekezdése b)–f) pontjában leírt követelményeket. Ilyen esetekben a tagállam a dosszié általa elvégzett értékeléséről és az engedélyezés feltételeiről haladéktalanul értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot, megadva legalább a 12. cikk (1) bekezdésében előírt adatokat. A dossziénak a 6. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint elvégzett értékelését követően a 19. cikkben meghatározott eljárással hozható olyan döntés, hogy a hatóanyag nem elégíti ki az 5. cikk (1) bekezdésében előírt követelményeket. Ilyen esetben a tagállamok biztosítják az engedélyek visszavonását.
122
A 6. cikktől eltérően, ha a hároméves időszak leteltekor még nem hoztak határozatot a hatóanyagnak az I. mellékletbe való felvételéről, akkor a 19. cikkben meghatározott eljárással további időszakot lehet elrendelni, hogy a dosszié anyagának és adott esetben bármely, a 6. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően bekért kiegészítő adatnak a teljes körű vizsgálatát el lehessen végezni. A 4. cikk (2), (3), (5) és (6) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni az e bekezdés feltételei szerint kiadott engedélyekre az előző albekezdések előírásainak sérelme nélkül. (2) A 4. cikktől eltérve és a (3) bekezdés, valamint a 79/117/EGK irányelv rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok az irányelvről szóló értesítést követő 12 éves időszakon belül területükön engedélyezhetik olyan, az I. mellékletben nem szereplő hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalát, amely hatóanyagok az irányelvről szóló értesítés után két évvel már forgalomban voltak. Ennek az irányelvnek az elfogadását követően a Bizottság munkaprogramot indít, amelynek keretében sor kerül a fenti hatóanyagok fokozatos vizsgálatára az előző bekezdésben említett 12 éves időszakon belül. Ez a program szükségessé teheti, hogy az érdekelt felek a programban meghatározott határidőn belül minden megkívánt adatot benyújtsanak a Bizottságnak és a tagállamoknak. A program végrehajtásához szükséges rendelkezéseket egy rendelet fogja tartalmazni, amelyet a 19. cikkben meghatározott eljárással fogadnak el. Az irányelvről szóló értesítés után tíz évvel a Bizottság jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a program előrehaladásáról. A jelentés megállapításaitól függően, a 19. cikkben meghatározott eljárással hozható döntés arról, hogy egyes anyagok vonatkozásában meghosszabbítsák-e az első albekezdés szerinti 12 éves időszakot egy meghatározandó hosszúságú időszakra. Az első albekezdés szerinti 12 éves időszakban, azt követően, hogy a 19. cikkben említett bizottság megvizsgálta a hatóanyagot, az ugyanabban a cikkben meghatározott eljárással hozható döntés arról, hogy az érintett hatóanyag felvehető-e az I. mellékletbe, és ha igen, milyen feltételekkel, vagy azokban az esetekben, amikor az 5. cikk követelményei nem teljesülnek, vagy a megkívánt tájékoztatást és adatokat az előírt időszakon belül nem nyújtották be, arról, hogy az adott hatóanyag nem vehető fel az I. mellékletbe. A tagállamok biztosítják, hogy a megfelelő engedélyeket a helyzethez mérten, meghatározott határidőn belül megadják, visszavonják vagy módosítják.
123
(3) A (2) bekezdés körébe tartozó hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek felülvizsgálatakor vagy felülvizsgálatáig a tagállamok a benyújtandó adatokra vonatkozóan a 4. cikk (1) bekezdése b) pontjának i.–v. alpontját és c)–f) pontját a nemzeti rendelkezéseknek megfelelően alkalmazzák. (4) A 4. cikktől eltérve, különleges körülmények között egy tagállam 120 napot meg nem haladó időszakra engedélyezheti a 4. cikknek meg nem felelő növényvédő szer korlátozott és ellenőrzött alkalmazását, ha ez az intézkedés előre nem látott, más módon el nem hárítható veszély miatt szükséges. Ilyen esetben az érintett tagállam haladéktalanul értesíti lépéséről a többi tagállamot és a Bizottságot. A 19. cikkben meghatározott eljárással késedelem nélkül döntést hoznak arról, hogy a tagállam intézkedését meg lehet-e hosszabbítani egy adott időszakra, és ha igen, milyen feltételek mellett, meg lehet-e az intézkedést ismételni, vagy pedig vissza kell azt vonni. Engedély kérelmezése 9. cikk (1) Növényvédő szer engedélyezésére irányuló kérelmet a szernek valamely tagállamban való első forgalomba hozataláért felelős személy, vagy annak a nevében más nyújtja be mindazon tagállamok illetékes hatóságaihoz, ahol a szert forgalmazni kívánják. A mezőgazdaság területén tevékenykedő hatósági vagy tudományos testületek, mezőgazdasági szakmai szervezetek és hivatásos felhasználók kezdeményezhetik, hogy a szóban forgó tagállamban már engedélyezett növényvédő szer alkalmazási területét terjesszék ki olyan célokra is, amelyekre a meglévő engedély nem terjed ki. A tagállamok az engedélyezett növényvédő szer alkalmazási területének kiterjesztését akkor engedélyezik, illetve – amennyiben az alkalmazási terület kiszélesítése közérdek – akkor kötelesek engedélyezni, ha – a kérelmező benyújtotta az alkalmazási terület kibővítését alátámasztó dokumentációt és adatokat, – megállapításra került, hogy a 4. cikk (1) bekezdése b) pontjának iii., iv. és v. alpontjában foglalt feltételek teljesülnek, – a tervezett alkalmazás jellegét tekintve nem jelentős, – a felhasználókat teljeskörűen és egyedileg tájékoztatták a használati utasításról a címkézés kiegészítése útján, illetve, ha ez nem valósult meg, akkor hivatalos kiadvány útján.
124
(2) Minden kérelmezővel szemben követelmény, hogy a Közösségen belül állandó irodája legyen. (3) A tagállamok megkövetelhetik, hogy a kérelmet nemzeti vagy hivatalos nyelvükön, vagy ezen nyelvek egyikén nyújtsák be. Megkívánhatják azt is, hogy a készítményből és annak összetevőiből mintát csatoljanak a kérelemhez. (4) Az egyes tagállamok elfogadják, hogy minden hozzájuk benyújtott kérelmet elbírálnak, és azokról ésszerű időn belül döntenek, feltéve hogy a szükséges tudományos és technikai feltételek rendelkezésükre állnak. (5) A tagállamok biztosítják, hogy minden kérelemről akta készüljön. Minden akta legalább a kérelem egy példányát, a tagállamnak a kérelemmel, az adatokkal és a 13. cikk (1) bekezdése szerinti dokumentációval kapcsolatos hatósági döntésekről készített nyilvántartás egy példányát és a dokumentációról készített összefoglalót tartalmazza. A tagállamok kérésre hozzáférhetővé teszik a többi tagállam és a Bizottság számára az e bekezdés szerinti aktákat; azoknak kérésükre a kérelem teljes körű értelmezéséhez szükséges minden információt megadnak, és kérésre biztosítják, hogy a kérelmezők egy példányt nyújtsanak be a 13. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti műszaki dokumentációról. Az engedélyek kölcsönös elismerése 10 cikk (1) Ha egy tagállamhoz más tagállamban már engedélyezett növényvédő szer engedélyezésére érkezik kérelem és a kérelmező, akinek okirati bizonyítékkal kell megerősítenie az összehasonlítás eredményét ezt kezdeményezi, akkor az érintett tagállamnak – nem szabad olyan ismételt kísérleteket és vizsgálatokat megkövetelnie, amelyeket a szernek a másik tagállamban történt engedélyezésével kapcsolatban már elvégeztek, amennyiben az érintett régiókban a szer alkalmazása szempontjából fontos mezőgazdasági, növény-egészségügyi és környezeti (beleértve éghajlati) feltételek hasonlóak, és – engedélyeznie kell területén a szer forgalomba hozatalát, amennyiben az egységes elveket a 23. cikkben meghatározottaknak megfelelően már elfogadták, ha a szer csak az I. mellékletben szereplő hatóanyagokat tartalmaz, amennyiben az érintett régiókban a szer alkalmazása
125
szempontjából fontos mezőgazdasági, növény-egészségügyi és környezeti (beleértve éghajlati) feltételek hasonlóak. Az engedélyezés függhet olyan, a közösségi joggal összhangban álló intézkedések végrehajtásából eredő feltételektől, amelyeket a forgalmazók, felhasználók és dolgozók egészségének védelme érdekében határoznak meg a növényvédő szerek forgalmazásával és alkalmazásával kapcsolatban. A Szerződésnek való megfelelést szem előtt tartva az engedélyhez csatolni lehet olyan alkalmazási korlátozásokat, amelyek az eltérő étkezési szokásokból erednek, és azért szükségesek, hogy a kezelt termékek fogyasztóit megvédjék az adott szermaradványoknak a megengedett napi felvételt meghaladó mértékű felvételéből eredő étrendi terhelés veszélyeitől. Az engedélyben a kérelmező hozzájárulásával meg lehet változtatni az alkalmazás feltételeit, hogy azok az érintett régióra vonatkozóan figyelembe vegyék az eltérő, a szerek hasonlósága szempontjából nem jelentős mezőgazdasági, növény-egészségügyi és környezeti (beleértve éghajlati) feltételeket. (2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról az esetekről, amikor egy kísérlet ismétlését írták elő, vagy megtagadták egy más tagállamban már engedélyezett szer engedélyezését, amellyel kapcsolatban a kérelmező kinyilvánította, hogy a szer alkalmazása szempontjából fontos mezőgazdasági, növény-egészségügyi és környezeti (beleértve éghajlati) feltételek hasonlóak az adott tagállam területén, és azon tagállam területén, ahol a kísérletet lefolytatták, vagy amelyre megadták az engedélyt. A tagállamok a Bizottság tudomására hozzák, hogy milyen alapon írták elő a kísérlet ismétlését, vagy tagadták meg a szer engedélyezését. (3) A 23. cikk előírásainak sérelme nélkül azokban az esetekben, amikor egy tagállam megtagadja a szerek hasonlóságának elismerését és a kísérletek és vizsgálatok elfogadását, vagy egy növényvédő szer engedélyezését területének vonatkozó régióiban, akkor a 19. cikkben meghatározott eljárással döntik el, hogy a hasonlóság fennáll-e vagy sem; ha a döntés negatív, akkor annak meg kell jelölnie azokat az alkalmazási feltételeket is, amelyek mellett elhanyagolhatónak tekinthetők azok az eltérések, amelyek miatt a szereket nem lehet hasonlóaknak nyilvánítani. Ebben az eljárásban egyebek közt figyelembe kell venni azokat az egyes közösségi régiókban vagy övezetekben potenciálisan jelentkező, komoly környezeti sebezhetőséget
jelentő
problémákat,
amelyek,
ha
valóban
jelentkeznek,
speciális
védőintézkedéseket tesznek szükségessé. A tagállam haladéktalanul elfogadja a kísérleteket és
126
vizsgálatokat, vagy engedélyezi a növényvédő szer forgalomba hozatalát, az utóbbi esetben a fenti határozat által megállapított feltételekkel. 11. cikk (1) Ha egy tagállam alapos okkal úgy ítéli meg, hogy egy szer, amelyet engedélyezett, vagy amelynek engedélyezésére a 10. cikk értelmében kötelezett, az emberek és állatok egészségére vagy a környezetre nézve veszélyt jelent, akkor területén a szer használatát és/vagy forgalmazását korlátozhatja vagy megtilthatja. Ilyen lépéséről a Bizottságot és a többi tagállamot haladéktalanul tájékoztatja, és közli döntésének okait. (2) Az ügyben a 19. cikkben meghatározott eljárással három hónapon belül döntést kell hozni. Információcsere 12. cikk (1) Minden negyedév végén, egy hónapon belül a tagállamok írásban tájékoztatják egymást és a Bizottságot mindazokról a növényvédő szerekről, amelyeket ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban engedélyeztek, vagy amelyeknek engedélyét visszavonták, megjelölve legalább – az engedély birtokosának nevét vagy cégnevét, – a növényvédő szer kereskedelmi nevét, – a készítmény típusát, – a szerben lévő minden egyes hatóanyag nevét és mennyiségét, – a rendeltetésszerű alkalmazást vagy alkalmazásokat, – az ideiglenesen megengedett legmagasabb maradványértéket, ha azt a közösségi szabályok még véglegesen nem állapították meg, – ahol értelemszerű, az engedély visszavonásának okait, – a maradványok ideiglenesen megengedett legmagasabb határértékeinek megállapításához szükséges dossziét. (2) Az egyes tagállamok éves jegyzéket vezetnek a területükön engedélyezett növényvédő szerekről, és a jegyzéket továbbítják a többi tagállamnak és a Bizottságnak. A tagállamok a 21. cikkben meghatározott eljárással egységesített információs rendszert állítanak fel az (1) és (2) bekezdés alkalmazásának megkönnyítése céljából. 127
Adatszolgáltatási kötelezettség, adatvédelem és titkosság 13. cikk (1) A 10. cikk előírásainak sérelme nélkül a tagállamok előírják, hogy a növényvédő szer engedélyezését kérelmezők kérelmükhöz csatoljanak: a) egy dossziét, amely a III. mellékletben leírt követelményeknek megfelel a tudományos és műszaki ismeretek adott időpontban érvényes állásának megfelelően; és b) a növényvédő szerben lévő valamennyi hatóanyagra vonatkozóan egy dossziét, amely a II. mellékletben leírt követelményeknek megfelel a tudományos és műszaki ismeretek adott időpontban érvényes állásának megfelelően. (2) Az (1) bekezdéstől eltérve és a (3) és (4) bekezdés előírásainak sérelme nélkül a kérelmező mentesül az (1) bekezdés b) pontja szerinti adatok benyújtásának kötelezettségétől, kivéve a hatóanyag azonosítására vonatkozó kötelezettséget, ha a hatóanyagot korábban az I. mellékletbe való felvétel feltételeinek figyelembevételével felvették az I. mellékletbe, és a tisztasági fokát és szennyezéseinek jellegét illetően nem tér el jelentősen az eredeti kérelemhez csatolt dossziéban megjelölt összetételtől. (3) Engedélyezéskor a tagállamok a II. mellékletben foglalt adatokat más kérelmezők javára nem hasznosíthatják, a) kivéve, ha a kérelmező az első kérelmezővel megegyezett, hogy ezeket az adatokat használhatja; vagy b) az I. mellékletbe való felvételét követő 10 évig az irányelvről szóló értesítéstől számított két éven belül forgalomban nem lévő hatóanyag esetében; vagy c) az egyes tagállamokban hozott, az érvényes nemzeti jogszabályoknak megfelelő határozatok keltétől számított 10 évet meg nem haladó ideig, az irányelvről szóló értesítéstől számított két éven belül forgalomban lévő hatóanyag esetében; és d) annak a határozatnak a keltétől számított öt évig, amelyet egy hatóanyagnak az I. mellékletbe való első felvételéhez, feltételeinek megváltoztatásához vagy az I. mellékletben maradásához szükséges további adatok kézhezvétele után hoztak, kivéve ha az ötéves időszak előbb jár le, mint a (3) bekezdés b) és c) pontja szerinti időszak. Az utóbbi esetben az ötéves időszakot úgy kell kiterjeszteni, hogy a másik időszakokkal egy időben járjon le.
128
(4) Engedélyek kiadásakor a tagállamok a III. mellékletben foglalt adatokat más kérelmezők javára nem hasznosíthatják, a) kivéve, ha a kérelmező megegyezett az első kérelmezővel, hogy ezeket az adatokat használhatja; vagy b) a növényvédő szer bármely tagállamban történt első engedélyezését követő 10 évig, ha az engedélyezés a szerben lévő bármely hatóanyagnak az I. mellékletbe történő felvétele után történik; vagy c) az egyes tagállamokban a növényvédő szer első engedélyezésétől számított 10 évet meg nem haladó, az érvényes nemzeti jogszabályok által meghatározott ideig, ha az engedélyezés megelőzi a szerben lévő bármely hatóanyagnak az I. mellékletbe való felvételét. (5) A tagállamok az engedélyezésre benyújtott kérelmek vizsgálata során tájékoztatják a Bizottságot, ha azt tapasztalják, hogy egy, az I. mellékletben szereplő hatóanyagot más személy állított elő, vagy más eljárással állították elő, mint ahogyan abban a dossziéban szerepel, amelynek alapján a hatóanyagot először felvették az I. mellékletbe. Továbbítják a Bizottságnak a hatóanyag valamennyi azonosító adatát és a hatóanyag szennyezéseire vonatkozó valamennyi adatot. (6) Az (1) bekezdéstől eltérve az irányelvről szóló értesítéstől számított két éven belül már forgalomban lévő hatóanyagokra nézve a tagállamok a Szerződés rendelkezéseinek elvárható figyelembevételével folytathatják az adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó korábbi nemzeti jogszabályaik alkalmazását mindaddig, amíg ezeket a hatóanyagokat az I. mellékletbe fel nem veszik. (7) Az (1) bekezdéstől eltérve és a 10. cikk előírásainak sérelme nélkül, ha a hatóanyag az I. mellékletben szerepel, a) a növényvédő szer engedélyezését kérelmező, mielőtt gerinces állatokat érintő kísérleteket végezne, érdeklődik annál az illetékes hatóságnál, ahova kérelmét benyújtani szándékozik: – arról, hogy az a növényvédő szer, amelyre nézve kérelmet kíván benyújtani, azonos-e valamely olyan növényvédő szerrel, amelyet már engedélyeztek, és – a fenti engedély vagy engedélyek birtokosának vagy birtokosainak nevéről és címéről. Az érdeklődést annak bizonyításával kell alátámasztani, hogy a leendő kérelmező saját nevében szándékozik engedélyt kérni, és az (1) bekezdésben előírt egyéb adatok rendelkezésre állnak; b) a tagállam illetékes hatósága, ha elfogadja, hogy a kérelmező engedélyt szándékozik kérni, a 129
kérelmezőnek megadja az érintett korábbi engedélyek birtokosának vagy birtokosainak nevét, és egyidejűleg közli az engedély birtokosaival a kérelmező nevét és címét. A korábbi engedélyek birtokosának vagy birtokosainak és a kérelmezőnek minden ésszerű lépést meg kell tenniük, hogy az adatok megosztásáról megegyezésre jussanak, és így elkerüljék a gerinces állatokon végzett kísérletek ismételt elvégzését. Ha adatokra van szükség ahhoz, hogy olyan hatóanyagot vegyenek fel az I. mellékletbe, amely az irányelvről szóló értesítéstől számított két évnél nem később került forgalomba, a tagállam illetékes hatóságai arra ösztönzik az engedélyek birtokosait, hogy működjenek együtt az adatok rendelkezésre bocsátásában abból a célból, hogy korlátozzák a gerinces állatokon végzett vizsgálatok ismétlését. Ha a kérelmező és az azonos termékre vonatkozó engedélyek birtokosai mégsem jutnak megegyezésre az adatok megosztásáról, a tagállamok nemzeti szintű intézkedéseket vezethetnek be, kötelezve a kérelmezőt és a korábbi engedélyek birtokosai közül azokat, akiknek telephelye a tagállam területén van, hogy osszák meg az adatokat a gerinces állatokon végzett vizsgálatok ismétlésének elkerülése céljából, és meghatározhatják mind az adatok felhasználásának eljárását, mind az érintett felek érdekeinek ésszerű egyensúlyát. 14. cikk A tagállamok és a Bizottság a környezeti információkhoz történő hozzáférés szabadságáról szóló, 1990. június 7-i 90/313/EGK tanácsi irányelv (1) előírásainak sérelme nélkül biztosítják a kérelmezők által benyújtott ipari és kereskedelmi titkokat tartalmazó adatok bizalmas kezelését, ha azt a kérelmező, aki a hatóanyagnak az I. mellékletbe való felvételét vagy a növényvédő szer engedélyezését kéri, úgy kívánja, és a tagállamok vagy a Bizottság annak jogosultságát elfogadja. A titkosság nem vonatkozik a következőkre: – a hatóanyag vagy hatóanyagok neve és koncentrációja a szerben,és a növényvédő szer neve, – egyéb anyagok neve, amelyeket a 67/548/EGK és a 78/631/EGK irányelv szerint veszélyesnek kell tekinteni, – a hatóanyag és a növényvédő szer fizikai és kémiai adatai, – a hatóanyag vagy a növényvédő szer ártalmatlanításának módjai, – olyan kísérletek eredményeinek összefoglalása, amelyek az anyag vagy a szer hatékonyságának és emberekre, állatokra, növényekre és környezetre ártalmatlan voltának megállapítására szolgáltak, – javasolt módszerek és elővigyázatossági intézkedések a kezelésből, tárolásból, szállításból, tűzből vagy más veszélyforrásból eredő veszélyek csökkentésére, 130
– vizsgálati módszerek a 4. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában és az 5. cikk (1) bekezdésében említettek szerint, – hulladékkezelési módszerek a szerre és annak csomagolására vonatkozóan, – véletlenszerű kiömlés vagy szivárgás esetén követendő méregmentesítési eljárások, – elsősegély és orvosi kezelés személyi sérülés esetén. Ha a kérelmező a későbbiekben nyilvánosságra hoz olyan adatokat, amelyek korábban bizalmasak voltak, erről az illetékes hatóságot tájékoztatnia kell. Növényvédő szerek csomagolása és címkézése 15 cikk Minden olyan növényvédő szerre, amely nem tartozik a 78/631/EGK irányelv hatálya alá, a 78/631/EGK irányelv 5. cikkének (1) bekezdését kell alkalmazni. 16. cikk A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy a növényvédő szerek csomagolása kielégítse a következő, címkézésre vonatkozó követelményeket: 1. Minden csomagoláson tisztán és eltávolíthatatlanul fel kell tüntetni az alábbiakat: a) a növényvédő szer kereskedelmi neve vagy megnevezése; b) az engedély birtokosának neve és címe, és a növényvédő szer engedélyszáma, és – ha nem azonos – annak a személynek neve és címe, aki a forgalmazott növényvédő szer végső csomagolásáért és címkézésért vagy a végső címkézésért felelős; c) minden hatóanyag neve és mennyisége úgy kifejezve, ahogy azt a 67/548/EGK irányelv 6. cikke és különösen annak (2) bekezdésének d) pontja előírja. Azt a nevet kell megadni, amely a 67/548/EGK irányelv I. mellékletében megadott listán szerepel, vagy ha azon nem szerepel, akkor az ISO közhasználatú nevet. Ha ez utóbbi nem áll rendelkezésre, akkor a hatóanyagot kell megnevezni az IUPAC-szabályok szerinti kémiai megnevezéssel; d) a növényvédő szer nettó mennyisége törvényesen elfogadott mértékegységekben; e) a gyártási tétel száma vagy valamely, annak azonosítására utaló jelzés; f) a 78/631/EGK irányelv 6. cikke által előírt adatok, különösen annak (2) bekezdése d), g), h) és i) pontjában, valamint a (3) és (4) bekezdésében említett adatok, és az elsősegélyre vonatkozó tájékoztatás; 131
g) minden embereket, állatokat vagy a környezetet fenyegető különleges veszély jellege, a IV. mellékletben felsoroltak közül értelemszerűen kiválasztott szabványfelirattal; h) emberek, állatok és a környezet védelmét szolgáló biztonsági rendszabályok, az V. mellékletben felsoroltak közül értelemszerűen kiválasztott szabványfelirattal; i) a növényvédő szer hatásának típusa (pl. rovarirtó, növekedésszabályozó, gyomirtó stb.); j) a készítmény típusa (pl. nedvesíthető por, emulgeálható koncentrátum stb.); k) azok az alkalmazások, amelyekre a növényvédő szert engedélyezték, és minden olyan különleges mezőgazdasági, növény-egészségügyi és környezeti feltétel, amely mellett a szer használható vagy nem használható; l) használati utasítás és adagolás, mértékegységekben kifejezve, minden, az engedélyezési feltételek közt szereplő alkalmazásra nézve; m) ahol szükséges, minden alkalmazásnál a várakozási idő, a szerrel végzett kezeléstől – a megvédendő növény vetéséig vagy ültetéséig, – a következő növény vetéséig vagy ültetéséig, – addig, amíg a kezelt területre emberek vagy állatok beléphetnek, – a betakarításig, – a felhasználásig vagy fogyasztásig; n) a lehetséges fitotoxikus hatásra, fajtaérzékenységre vagy bármely más közvetlenül vagy közvetetten növényekre vagy növényi eredetű termékekre nézve ártalmas hatásravonatkozó adatok, kiegészítve a szerrel végzett kezeléstől betartandó várakozási időkkel, – a szóban forgó növény, vagy – a következő növényültetéséig vagy vetéséig; o) ha a szerhez a (2) bekezdésnek megfelelő tájékoztatót adnak, a „Használat előtt olvassa el a mellékelt tájékoztatót” felirat; p) a növényvédő szer és csomagolása biztonságos hulladékkezelésére vonatkozó utasítás; q) a szokásos tárolási feltételek melletti lejárati idő, ha a termék eltarthatósági ideje két évnél rövidebb. 2. A tagállamok engedélyezhetik, hogy az (1) bekezdés l), m) és n) pontja szerinti követelményeket a csomagolt növényvédő szerhez mellékelt külön tájékoztatón tüntessék fel, ha a csomagon rendelkezésre álló hely túl kicsi. Az ilyen tájékoztatót ennek az irányelvnek az értelmezésében úgy kell tekinteni, mint a címke részét. 3. A tagállamok, figyelembe véve a területükön hatályos olyan jogszabályaikat, amelyek arra vonatkoznak, hogy egyes növényvédő szerekkel bizonyos felhasználói kört lássanak el, a
132
közösségi harmonizáció megtörténtéig előírják, hogy a címkén fel kell tüntetni, ha a szert bizonyos felhasználói körre korlátozzák. 4. A növényvédő szer csomagolásának címkéjén semmilyen körülmények közt nem szerepelhet a „nem mérgező”, „ártalmatlan” vagy hasonló jelölés. Azonban fel lehet a címkén tüntetni olyan vagy hasonló mondatokat, hogy a szer használható méhek vagy más nem célzott élő szervezetek tevékenysége idején, vagy a kultúrnövények, illetve gyomnövények virágzásának idején, amennyiben az engedély kifejezetten a méhek vagy más meghatározott élő szervezetek tevékeny időszakára szól, és azok számára a lehető legkisebb veszélyforrást jelenti. 5. A tagállamok a növényvédő szerek engedélyezését a területükön függővé tehetik attól, hogy a szerek a nemzeti nyelvükön vagy nyelveiken legyenek jelöléssel ellátva, és megkívánhatják, hogy a kérelmező az e cikkben említett csomagolás, címkézés és tájékoztató mintáját, modelljét vagy tervezetét becsatolja. Az (1) bekezdés g) és h) pontjától eltérve a tagállamok, ha az emberek, állatok és a környezet védelmében szükségesnek látják, előírhatják további feliratok egyértelmű és eltávolíthatatlan feltüntetését a csomagoláson; ilyen esetben minden egyes eltérésről haladéktalanul értesítik a tagállamokat és a Bizottsá got, azok részére továbbítják a kiegészítő feliratot vagy feliratokat, és e követelmények indoklását. A 19. cikkben meghatározott eljárással döntenek arról, hogy a kiegészítő felirat vagy feliratok indokoltak, és ezért a IV. és V. mellékletet azokkal ki kell egészíteni, vagy nem indokoltak, és az érintett tagállam azokat a továbbiakban nem írhatja elő. A tagállam a döntés meghozataláig jogosult a követelményt fenntartani. Ellenőrzési intézkedések 17. cikk A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a forgalomba hozott növényvédő szereket és azok alkalmazását hatóságilag ellenőrizzék annak megállapítása céljából, hogy megfelelnek-e
ezen
irányelv
követelményeinek,
és
különösen
az
engedélyezési
követelményeknek, valamint a címkén feltüntetett tájékoztatásnak. A tagállamok minden év augusztus 1. előtt jelentést készítenek a többi tagállam és a Bizottság számára az előző évben tett felügyeleti intézkedések eredményeiről. Közigazgatási rendelkezések 18. cikk
133
(1) A Tanács a Bizottság javaslatára, minősített többséggel elfogadja a VI. mellékletben említett „egységes elvek”-et. (2) A II., III., IV., V. és VI. mellékletben szükséges módosítások a 19. cikkben meghatározott eljárással kerülnek elfogadásra, tekintetbe véve az adott időben érvényes tudományos és technikai ismereteket. 19. cikk Ha az e cikkben meghatározott eljárást kell követni, az ügyeket késedelem nélkül a 76/894/EGK határozattal (1) létrehozott Növény-egészségügyi Állandó Bizottság (továbbiakban: a bizottság) elé terjeszti a bizottság elnöke hivatalból, vagy valamelyik tagállam kezdeményezésére. A Bizottság képviselője intézkedési tervet terjeszt a bizottság elé. A bizottság a tervezettel kapcsolatos véleményét az elnöke által az ügy sürgősségére való tekintettel meghatározott határidőn belül alkotja meg. A véleményt a Szerződés 148. cikkének (2) bekezdésében előírt többséggel kell elfogadni. A tagállamok képviselőinek szavazatát a bizottságon belül a fenti cikkben előírt módon kell súlyozni. Az elnök nem vesz részt a szavazásban. A Bizottság a tervezett intézkedéseket jóváhagyja, ha azok összhangban vannak a bizottság véleményével. Ha a tervezett intézkedések nincsenek összhangban a bizottság véleményével, vagy a bizottság egyáltalán nem adott ki véleményt, akkor a Bizottság késedelem nélkül javaslatot terjeszt a Tanács elé a megteendő intézkedésekről. A Tanács minősített többséggel dönt. Ha a Tanács elé történő továbbítás időpontját követő három hónap elteltével a Tanács nem döntött, a Bizottság a javasolt intézkedéseket elfogadja. 20. cikk Ha az e cikkben meghatározott eljárást kell követni, az ügyeket késedelem nélkül az Növényegészségügyi Állandó Bizottság elé terjeszti a bizottság elnöke hivatalból, vagy valamelyik tagállam kezdeményezésére. A Bizottság képviselője intézkedési tervet terjeszt a bizottság elé. A bizottság a tervezettel kapcsolatos véleményét az elnöke által az ügy sürgősségére tekintettel meghatározott határidőn belül alkotja meg. A véleményt a Szerződés 148. cikkének (2) bekezdése előírt többséggel kell elfogadni. A tagállamok képviselőinek szavazatát a bizottságon belül a fenti cikkben előírt módon kell súlyozni. Az elnök nem vesz részt a szavazásban. 134
A Bizottság a tervezett intézkedéseket jóváhagyja, ha azok összhangban vannak a bizottság véleményével. Ha a tervezett intézkedések nincsenek összhangban a bizottság véleményével, vagy a bizottság egyáltalán nem adott ki véleményt, akkor a Bizottság késedelem nélkül javaslatot terjeszt a Tanács elé a megteendő intézkedésekről. A Tanács minősített többséggel dönt. Ha a Tanács elé továbbítás időpontját követő 15 nap elteltével a Tanács nem döntött, a Bizottság a javasolt intézkedéseket elfogadja. 21. cikk Ha az e cikkben meghatározott eljárást kell követni, az ügyeket késedelem nélkül az Növényegészségügyi Állandó Bizottság elé terjeszti a bizottság elnöke hivatalból, vagy valamelyik tagállam kezdeményezésére. A Bizottság képviselője intézkedési tervet terjeszt a bizottság elé. A bizottság a tervezettel kapcsolatos véleményét az elnöke által az ügy sürgősségére tekintettel meghatározott határidőn belül alkotja meg, amennyiben szükséges, szavazás alapján. A bizottság véleményét az ülés jegyzőkönyvében rögzítik, valamint minden tagállam jogosult azt kérni, hogy álláspontját vegyék jegyzőkönyvbe. A Bizottság a bizottság véleményét messzemenően figyelembe veszi. Tájékoztatja a bizottságot arról, hogy véleményét milyen módon vette figyelembe. Kutatás és fejlesztés 22. cikk (1) A tagállamok előírják, hogy olyan kísérlet vagy kutatási, illetve fejlesztési célú vizsgálat, amely nem engedélyezett növényvédő szer környezetbe való kijutásával jár, csak kísérleti célra kiadott engedély birtokában, ellenőrzött feltételek mellett, korlátozott mennyiségekkel és korlátozott területen végezhető. (2) Az érintett személyeknek kérelmet kell benyújtaniuk annak a tagállamnak az illetékes hatóságához, amelynek területén a kísérletet vagy vizsgálatot folytatni kívánják, a kísérlet vagy vizsgálat megkezdése előtt, a tagállam által előírt időtartamon belül. A kérelemhez csatolni kell egy, az összes olyan hozzáférhető adatot tartalmazó dossziét, amely adatok alapján felmérhetők a szer lehetséges hatásai az állatok és emberek egészségére és lehetséges hatása a környezetre. 135
Ha az (1) bekezdés szerinti, javasolt kísérletek és vizsgálatok valószínűen káros hatással lennének az emberek vagy állatok egészségére, vagy elfogadhatatlanul ártalmas módon befolyásolnák a környezetet, az érintett tagállam vagy megtilthatja, vagy olyan feltételekhez kötheti azokat, amelyeket a fenti következmények elkerülése céljából szükségesnek tart. (3) A (2) bekezdés nem vonatkozik arra az esetre, ha a tagállam az érintett személyt feljogosította bizonyos kísérletek és vizsgálatok lefolytatására, és meghatározta azokat a feltételeket, amelyek mellett a kísérleteket és vizsgálatokat le kell folytatni. (4) E cikk alkalmazásának közös feltételeit, különösen a peszticideknek az (1) bekezdés szerinti kísérletek során a környezetbe juttatható maximális mennyiségét, és a (2) bekezdés szerinti minimális adatszolgáltatási kötelezettséget a 19. cikkben meghatározott eljárással kell elfogadni. (5) Ez a cikk nem vonatkozik a 90/220/EGK irányelv B. részének hatálya alá tartozó kísérletekre és vizsgálatokra. Az irányelv végrehajtása 23. cikk (1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított két éven belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. Az egységes elveket azok bejelentése után egy évvel fogadják el. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (2) Az (1) bekezdéstől eltérően a tagállamoknak legkésőbb az egységes elvek elfogadását követően egy évig nem kell hatályba léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek a 10. cikk (1) bekezdése második francia bekezdésének bevezetésére irányulnak, de csak a 4. cikk (1) bekezdésének az így elfogadott egységes elvek hatálya alá tartozó b)–e) pontja vonatkozásában.
136
I. MELLÉKLET NÖVÉNYVÉDŐ SZEREKBEN VALÓ FELHASZNÁLÁSRA ENGEDÉLYEZETT HATÓANYAGOK
137
II. MELLÉKLET A HATÓANYAGOK I. MELLÉKLETBE TÖRTÉNŐ FELVÉTELÉHEZ BENYÚJTANDÓ DOSSZIÉ KÖVETELMÉNYEI BEVEZETÉS Az adatoknak a következőket kell tartalmazniuk: – technikai dosszié, amely tartalmazza azoknak az előrelátható, akár azonnali, akár későbbi kockázatoknak az értékeléséhez szükséges adatokat, amelyeket az anyag az emberekre és a környezetre jelenthet, és tartalmazza legalább az alább hivatkozott vizsgálatok adatait és eredményeit, valamint a lefolytatott vizsgálatok és az alkalmazott módszerek részletes és teljes leírását vagy azok bibliográfiai hivatkozását, – az anyag javasolt osztályozását és címkézését a 67/548/EGK irányelvnek megfelelően. Azonban nem kell benyújtani olyan adatokat, amelyek az anyag jellege vagy javasolt alkalmazásai miatt nem lennének szükségesek. Ilyen esetekben, vagy ha tudományosan nem szükséges vagy technikailag nem lehetséges adatokat megadni, a 6. cikknek megfelelően a Bizottság számára elfogadható indoklást kell benyújtani. A vizsgálatokat a 79/831/EGK irányelv V. mellékletében meghatározott módszerekkel kell végezni, vagy, ha egy módszer alkalmatlan vagy nincs leírva, az alkalmazott más módszert indokolni kell. A vizsgálatokat a 86/609/EGK irányelv követelményeinek és a 87/18/EGK irányelvben (1) meghatározott alapelveknek megfelelően kell végezni. A. RÉSZ Kémiai anyagok (2) 1. A hatóanyag azonosító adatai 1.1. Kérelmező (név, cím stb.) 1.2. Gyártó (név, cím, beleértve a telephelyet) 1.3. Javasolt vagy az ISO által elfogadott közhasználatú név és szinonimái 1.4. Kémiai név (IUPAC-nómenklatúra szerint) 1.5. A gyártó gyártmányfejlesztési kódszáma, illetve kódszámai 1.6. CAS- és EEC-szám (ha rendelkezésre áll) 1.7. Tapasztalati és szerkezeti képlet, molekulatömeg 1.8. A hatóanyag gyártási technológiája (szintézisút) 1.9. A hatóanyag tisztasági foka, g/kg vagy g/l mértékegységben meghatározva
138
1.10. Az izomerek, szennyezések és adalékanyagok (pl. stabilizátorok) azonosító adatai szerkezeti képlettel és a lehetséges mennyiségi tartománnyal, g/kg vagy g/l mértékegységben meghatározva 2. A hatóanyag fizikai és kémiai tulajdonságai 2.1. Olvadáspont, forráspont, relatív sűrűség (1) 2.2. Gőznyomás (Pa) 20 °C-on, illékonyság (pl. Henry-féle állandó) (1) 2.3. Megjelenés (fizikai állapot, szín és szag; ha szükséges, erős szagú vagy erős ízű anyagoknál küszöbkoncentrációk vízben) (2) 2.4. Abszorpciós spektrumok (UV/VIS, IR, NMR, MS), molekuláris extinkció a jellemző hullámhosszokon (1) 2.5. Oldhatóság vízben, beleértve a pH (5-9) és a hőmérséklet hatását az oldhatóságra (1) 2.6. Oldhatóság szerves oldószerekben, beleértve a hőmérséklet hatását az oldhatóságra (1) 2.7. N-oktanol/víz megoszlási hányados, beleértve a pH (5-9) és a hőmérséklet hatását (1) 2.8. Stabilitás vízben, a hidrolízis mértéke, fotokémiai lebomlás, kvantumhozam és bomlástermék, illetve bomlástermékek azonosító adatai, disszociációs állandó beleértve a pH (59) hatását (1) 2.9. Stabilitás levegőben, fotokémiai bomlás, bomlástermék, illetve bomlástermékek azonosító adatai (2) 2.10. Stabilitás készítményekben alkalmazott szerves oldószerekben (2) 2.11. Hőstabilitás, a bomlástermékek azonosító adatai 2.12. Gyúlékonyság, beleértve az öngyulladást és az égéstermékek azonosító adatait 2.13. Lobbanáspont 2.14. Felületi feszültség 2.15. Robbanékonysági tulajdonságok 2.16. Oxidálóképesség 2.17. Reakciókészség a tárolóeszköz anyagával 3. A hatóanyagra vonatkozó további információk 3.1. Rendeltetése, például gombaölő, gyomirtó, rovarirtó, riasztó, növekedésszabályozó hatású anyag 3.2. Kártékony szervezetekre gyakorolt hatás, pl. kontaktméreg, légzőszervi méreg, gyomorméreg, fungitoxikus vagy fungisztatikus hatás stb., növényben szisztémikus hatású-e vagy sem 3.3. Tervezett felhasználási terület, pl. szántóföld, üvegház, élelmiszer vagy takarmánytárolás, házikert 139
3.4. Ha szükséges, a vizsgálatok eredményének figyelembevételével, bármely speciális mezőgazdasági, növényegészségügyi vagy környezeti feltétel, amely mellett a hatóanyag alkalmazható vagy nem alkalmazható 3.5. Kártékony szervezetek megnevezése, melyekre hatással van, és a megóvandó vagy kezelendő termények vagy növényi termékek megnevezése 3.6. Hatásmechanizmus 3.7. Adatok a rezisztencia-előfordulásról vagy annak kialakulásának lehetőségéről, és megfelelő kezelési stratégiák 3.8. Javasolt módszerek és óvintézkedések a kezelésre, tárolásra, szállításra vonatkozóan és tűz esetére 3.9. Tűz esetén a reakciótermékek jellege, égési gázok stb. (1) Ezeket az adatokat a megadott termékleírásnak megfelelő tisztított hatóanyagra kell megadni. (2) Ezeket az adatokat a hatóanyagra és a megadott termékleírásnak megfelelő tisztított hatóanyagra kell megadni. 3.10. Sürgősségi intézkedések baleset esetén 3.10.1. Eljárások a hatóanyag megsemmisítésére vagy a méregmentesítésre 3.10.2. A visszanyerés lehetősége 3.10.3. A semlegesítés lehetősége 3.10.4. Ellenőrzött lerakás 3.10.5. Ellenőrzött elégetés 3.10.6. Víztisztítás 3.10.7. Egyéb adatok 4. Analitikai módszerek 4.1. Analitikai módszerek a tiszta hatóanyag meghatározására, és a hatóanyag jelentősebb bomlástermékeinek, izomereinek és szennyező anyagainak, valamint az adalékanyagoknak (pl. stabilizátoroknak) a meghatározására 4.2. Analitikai módszerek szermaradványok meghatározására a visszanyerés mértékével és a kimutatási határok megadásával a következő közegekben, és ahol indokolt, azok felületén: 4.2.1. Kezelt növények, növényi termékek, élelmiszerek, takarmányok 4.2.2. Talaj 4.2.3. Víz (beleértve az ivóvizet) 4.2.4. Levegő 4.2.5. Állati és emberi testnedvek és szövetek 5. A hatóanyag toxikológiai és metabolizmus vizsgálata 140
5.1. Akut toxicitás 5.1.1. Orális 5.1.2. Dermális 5.1.3. Inhalációs 5.1.4. Intraperitoneális 5.1.5. Bőr- és adott esetben szemirritáció 5.1.6. Bőrszenzibilizáció 5.2. Rövid távú toxicitás 5.2.1. Orális kumulatív toxicitás (28 napos vizsgálat) 5.2.2. Orális toxicitás – két faj, egy rágcsáló (lehetőleg patkány), és egy nem rágcsáló, rendszerint 90 napos vizsgálat 5.2.3. Adott esetben egyéb módok, inhalációs, dermális 5.3. Krónikus toxicitás 5.3.1. Hosszú távú orális toxicitás és karcinogén hatás (patkány és más emlős fajok) – adott esetben egyéb kezelési módok 5.4. Mutagenitás – kísérletsorozat a génmutációk, kromoszóma rendellenességek és DNS zavarok felmérésére 5.5. Reprodukciós toxicitás 5.5.1. Teratogenitási vizsgálatok – nyúl és egy rágcsáló faj, orális és adott esetben dermális 5.5.2. Többgenerációs vizsgálatok emlősökben (legalább két generáció) 5.6. Metabolizmus vizsgálatok emlősökben 5.6.1. Felszívódási, eloszlási és kiválasztási vizsgálatok – mind orális, mind dermális bevitelt követően 5.6.2. Metabolizmus utak tisztázása 5.7. Neurotoxicitási vizsgálatok – beleértve adott esetben a kifejlett tyúkon végzett késleltetett neurotoxicitási teszteket 5.8. Kiegészítő-vizsgálatok 5.8.1. Kezelt növényekből nyert metabolitok toxikus hatásai olyan esetekben, ha ezek különböznek az állatokon végzett vizsgálatok során azonosítottaktól 5.8.2. A toxikológiai vizsgálatokban leírt hatások tisztázásához szükséges hatásmechanizmusvizsgálatok 5.9. Haszonállatokra és kedvtelésből tartott állatokra gyakorolt mérgező hatás 5.10. Orvosi adatok 5.10.1. A gyártó üzem dolgozóinak orvosi felügyelete 141
5.10.2. Közvetlen megfigyelések, pl. klinikai esetek és mérgezési balesetek 5.10.3. Egészségügyi nyilvántartások mind az iparból, mind a mezőgazdaságból 5.10.4. A teljes lakosság expozíciójára vonatkozó megfigyelések, és adott esetben epidemiológiai vizsgálatok 5.10.5. Mérgezés diagnózisa (hatóanyag és metabolitok meghatározása), a mérgezés jellemző tünetei, klinikai vizsgálatok 5.10.6. Szenzibilizációra/allergiára vonatkozó megfigyelések 5.10.7. Javasolt gyógykezelés: elsősegélynyújtás, ellenmérgek és orvosi kezelés 5.10.8. A mérgezés várható hatásainak prognózisa 5.11. Az emlőstoxikológia összefoglalása és következtetései (beleértve az észlelhető ártalmas hatást még nem okozó szintet (NOAEL), észlelhető hatást még nem okozó szintet (NOEL), és megengedhető napi felvételt (ADI)). Átfogó értékelés a hatóanyagra vonatkozó valamennyi toxikológiai adat és más információ figyelembevételével. 6. Szermaradványok a kezelt termékekben, élelmiszerben és takarmányban, illetve azok felületén 6.1. Bomlás- és reakciótermékek és metabolitok azonosítása kezelt növényekben vagy termékekben 6.2. A hatóanyag és metabolitjai maradványainak viselkedése a szerrel történt kezeléstől a betakarításig vagy a tárolt termék kiszállításáig – felvétel és eloszlás növényekben, vagy ahol ennek jelentősége van, azok felületén, a hatóanyag eltűnésének kinetikája, kötődése a növények alkotórészeihez stb. 6.3. A hatóanyag átfogó anyagmérlege. Ellenőrzött kísérletekből származó megfelelő adatok annak bizonyítására, hogy a javasolt alkalmazásból valószínűen származó maradványok az emberi és állati egészség szempontjából nem bírnak jelentőséggel 6.4. A potenciális és tényleges expozíció becslése az étrend alapján és más módon, így az elosztási láncban megjelenő termékek szermaradvány-monitoring vizsgálati adatai, vagy a levegőn, illetve vízen át való kitettség adatai alapján 6.5. Haszonállatokon végzett takarmányozási és metabolizmus vizsgálatok (ha maradványok vannak a takarmányként használt terményben vagy terményrészben, illetve annak felületén) az állati eredetű élelmiszerekben lévő maradványok értékeléséhez 6.6. Az ipari feldolgozás és/vagy háztartási ételkészítés hatása a hatóanyag-maradványok jellegére és mennyiségére 6.7. A szermaradványok viselkedésének összefoglalása és értékelése a 6.1.–6.6. pont szerint beterjesztett adatok alapján 7. A hatóanyag sorsa és viselkedése a környezetben 142
7.1. A hatóanyag sorsa és viselkedése a talajban 7.1.1. A lebomlás aránya és útja (90 %-os lebomlásig), beleértve a szerepet játszó folyamatok azonosítását és a metabolitok és bomlástermék azonosítását legalább három talajtípusnál, megfelelő körülmények mellett 7.1.2. Adszorpció és deszorpció legalább három talajtípusban és, ha indokolt, a metabolitok és bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója 7.1.3. Mobilitás legalább három talajtípusban és, ha indokolt, a metabolitok és bomlástermékek mobilitása 7.1.4. A megkötött maradványok mértéke és jellege 7.2. A hatóanyag sorsa és viselkedése a vízben és a levegőben 7.2.1. A bomlás aránya és útja vizes rendszerekben – biodegradáció, hidrolízis, fotolízis (amennyiben a 2.8 pont erre nem terjed ki), beleértve a metabolitok és bomlástermékek azonosítását 7.2.2. Adszorpció és deszorpció vízben (üledékben) és, ha indokolt, a metabolitok és bomlástermékek adszorpciója és deszorpciója 7.2.3. A levegőben történő lebomlás aránya és útja (füstölőszerekre és más illékony hatóanyagokra) (amennyiben a 2.9 pont erre nem terjed ki). 8. A hatóanyag ökotoxikológiai vizsgálata 8.1. Hatások madarakra 8.1.1. Akut orális toxicitás 8.1.2. Rövid távú toxicitás – nyolcnapos etetéses vizsgálat legalább egy fajon (a baromfi kivételével) 8.1.3. A szaporodásra gyakorolt hatások 8.2. Hatások vízi szervezetekre 8.2.1. Akut toxicitás halakra 8.2.2. Krónikus toxicitás halakra 8.2.3. Hatások a halak szaporodására és növekedési ütemére 8.2.4. Bioakkumuláció halakban 8.2.5. Akut toxicitás Daphnia magna-n 8.2.6. Daphnia magna szaporodása és növekedési üteme 8.2.7. Algák növekedésére gyakorolt hatások 8.3. Hatások más nem célzott szervezetekre 8.3.1. Akut toxicitás méhekre és más hasznos ízeltlábúakra (pl. predátorokra) 8.3.2. Toxicitás földigilisztára és más, nem célzott talajlakó makroorganizmusokra 143
8.3.3. Hatások nem célzott talajlakó mikroorganizmusokra 8.3.4. Hatások egyéb, feltételezhetően veszélyeztetett, nem célzott szervezetekre (növényekre és állatokra) 8.3.5. Hatás a szennyvízkezelés biológiai módszereire 9. A 7. és 8. pont összefoglalása és értékelése 10. Indoklással ellátott javaslatok a hatóanyag osztályba sorolásához és címkézéséhez a 67/548/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően – Veszélyforrást jelölő ábra, illetve ábrák – Veszély jelzése – Biztonsági feliratok – Kockázatokra utaló feliratok 11. Egy reprezentatív növényvédő szer III. melléklet A. részében hivatkozott dossziéja B. RÉSZ Mikroorganizmusok és vírusok (ez a rész nem vonatkozik a géntechnológiával módosított szervezetekre, amelyekre vonatkozó pontok a 90/220/EGK irányelv hatálya alá tartoznak) 1. A szervezet azonosító adatai 1.1. Kérelmező (neve, címe stb.) 1.2. Gyártó (neve, címe, beleértve telephelyét) 1.3. Közhasználatú vagy alternatív név és helyettesítő nevek 1.4. Rendszertani név és a baktérium-, protozoon- és gombatörzs, amely jelzi, hogy törzsvariánsról vagy mutáns törzsről van-e szó; vírusoknál az anyag, a szerotípus, a törzs vagy a mutáns rendszertani elnevezése 1.5. Gyűjtemény és a tenyészet referenciaszáma, ahol a tenyészet letétbe van helyezve (tenyészetbank) 1.6. Az azonosításhoz használt megfelelő kísérleti eljárások és kritériumok (pl.: morfológia, biokémia, szerológia stb.) 1.7. Összetétel – mikrobiológiai tisztaság, jelleg, azonosító adatok, tulajdonságok, bármely szennyezőanyag és idegen élő szervezet tartalom) 2. Az élő szervezet biológiai tulajdonságai 2.1. Célszervezet. A gazdaszervezettel szembeni kórokozó képesség vagy antagonizmus fajtája, fertőző dózis, átvihetőség és a hatásmechanizmusra vonatkozó adatok 2.2. Az élő szervezet eredete és alkalmazásai. Természetes előfordulása és földrajzi megoszlása 144
2.3. A fajlagos gazdaszervezetek tartománya, a célzott kártékony szervezettől eltérő élő szervezetekre gyakorolt hatások, beleértve a célzott fajokhoz legközelebb álló más fajokat – fertőzőképességre, kórokozó képességre és átvihetőségre kiterjedően 2.4. Fertőzőképesség és fizikai stabilitás a javasolt módszer alkalmazása esetén. A hőmérséklet és a levegő sugárzásának hatásai stb., perzisztencia az alkalmazás valószínű körülményei között 2.5. Annak vizsgálata, hogy az élő szervezet közeli rokonságban van-e növényi kórokozókkal, gerinces állatfajok vagy nem célzott gerinctelen állatfajok kórokozóival 2.6. A genetikai stabilitás (például a mutációs arány) laboratóriumi bizonyítása a javasolt alkalmazás környezeti feltételei mellett 2.7. Toxinok jelenléte, azok hiánya vagy toxintermelés, valamint a toxinok jellege, azonosító adatai, kémiai szerkezete (ha indokolt) és stabilitása 3. Az élő szervezetre vonatkozó további információk 3.1. Rendeltetése, pl. gombaölő, gyomirtó, rovarirtó, riasztószer, növekedésszabályzó szer 3.2. Kártékony szervezetekre gyakorolt hatás, pl. kontakt méreg, légzőszervi méreg, gyomorméreg, fungitoxikus vagy fungisztatikus hatás stb., növényben szisztémikus hatású-e vagy sem 3.3. Tervezett alkalmazási terület, pl. szántóföld, üvegház, élelmiszer vagy takarmánytárolás, házikert 3.4. Ha szükséges, a vizsgálatok eredményének figyelembevételével bármely különleges mezőgazdasági, növény-egészségügyi vagy környezeti feltétel, amely mellett a hatóanyag alkalmazható vagy nem alkalmazható 3.5. Kártékony szervezetek megnevezése, melyekre hatással van, és a megóvandó vagy kezelendő termények vagy növényi termékek megnevezése 3.6. Előállítási módszerek az egységes terméket biztosító technikák és a termék szabványosítását célzó vizsgálómódszerek leírásával. Mutáns esetén meg kell adni az előállítás és izolálás részletes ismertetését, a mutáns törzs és a természetben előforduló őstörzsek között lévő valamennyi ismert különbséggel együtt 3.7. Módszerek az oltótörzs virulenciacsökkenésének megelőzésére 3.8. Javasolt módszerek és óvóintézkedések a kezelésre, tárolásra, szállításra vonatkozóan, és tűz esetére 3.9. Lehetőség az élő szervezet fertőzőképességének megszüntetésére 4. Analitikai módszerek 4.1 Módszerek a tételeket és eredményeket szolgáltató oltótörzs tisztaságának és azonosságának megállapítására, a változékonyságra vonatkozó adatokat is beleértve 145
4.2. Módszerek a végtermék mikrobiológiai tisztaságának kimutatására és a szennyező anyagok megengedett
szinten
tartásának
bizonyítására,
továbbá
a
kapott
eredmények
és
a
változékonyságra vonatkozó adatok 4.3. Annak kimutatására szolgáló módszerek, hogy az aktív közegben, ideértve a protozoonok és a gombák esetét is, szennyezésként nem fordulnak elő emberekre vagy más emlősökre veszélyes kórokozók, hőmérsékleti hatások (35 °C és egyéb lényeges hőmérsékletértékek) 4.4. Módszerek életképes és életképtelen (pl. toxin) maradványok meghatározására, ahol indokolt, a kezelt termékekben, élelmiszerekben, takarmányokban, állati és emberi testnedvekben és szövetekben, illetve azok felületén, talajban, vízben és levegőben 5. Toxikológiai, kórokozóképességi és fertőzőképességi vizsgálatok 5.1. Baktériumok, gombák, protozoonok és mikoplazmák 5.1.1. Toxicitás és/vagy kórokozó képesség és fertőzőképesség 5.1.1.1. Orális egyszeri dózis 5.1.1.2. Azokban az esetekben, ha az egyszeri dózis nem alkalmas a kórokozó képesség megállapítására, az erősen toxikus anyagok felismerésére és a fertőzőképesség megállapítására több dózistartományra kiterjedő vizsgálatsorozatot kell végezni 5.1.1.3. Dermális egyszeri dózis 5.1.1.4. Inhalációs egyszeri dózis 5.1.1.5. Intraperitoneális egyszeri dózis 5.1.1.6. Bőr- és ahol szükséges szemirritáció 5.1.1.7. Bőrszenzibilizáció 5.1.2. Rövid távú toxicitás (90 napos expozíció) 5.1.2.1. Orális bevitel 5.1.2.2. Egyéb adagolás (inhalációs, szükség szerint dermális) 5.1.3. Kiegészítő toxikológiai és/vagy kórokozóképességi és fertőzőképességi vizsgálatok 5.1.3.1. Orális hosszú távú toxicitás és karcinogenitás 5.1.3.2. Mutagenitás – (vizsgálatok az A. rész 5.4 pontjában megadottak szerint) 5.1.3.3. Teratogenitási vizsgálatok 5.1.3.4. Többgenerációs vizsgálat emlősökben (legalább két generáció) 5.1.3.5. Metabolizmus vizsgálatok – felszívódás, eloszlás és kiválasztás emlősöknél, beleértve a metabolikus utak tisztázását 5.1.3.6. Neurotoxicitási vizsgálatok, beleértve, adott esetben, a kifejlett tyúkon végzett, késleltetett neurotoxikológiai teszteket 146
5.1.3.7. Immunotoxicitás, pl. allergén hatás 5.1.3.8. Kórokozó képesség és fertőzőképesség immun-szupressziós állapotban 5.2. Vírusok, viroidok 5.2.1. Akut toxicitás és/vagy kórokozó képesség és fertőzőképesség. Az 5.1.1. pontban megjelölt adatok és olyan sejtkultúra-vizsgálatok, amelyekhez tisztított, fertőző vírust, és emlős-, madár- és halsejtekből álló primer sejtkultúrákat használnak 5.2.2. Rövid távú toxicitás Az 5.1.2. pontban megjelölt adatok és fertőzőképességi tesztek biológiai vizsgálattal vagy alkalmas sejtkultúrán végezve legalább hét nappal azután, hogy utoljára juttatták az élő szervezetet a tesztállatokba 5.2.3. Kiegészítő toxikológiai és/vagy kórokozóképességi és fertőzőképességi vizsgálatok az 5.1.3. pontban megjelöltek szerint 5.3. Haszonállatokra és kedvtelésből tartott állatokra gyakorolt mérgező hatás 5.4. Orvosi adatok 5.4.1. A gyártó üzem dolgozóinak orvosi felügyelete 5.4.2. Egészségügyi nyilvántartások mind az iparból, mind a mezőgazdaságból 5.4.3. A teljes lakosság expozíciójára vonatkozó megfigyelések és adott esetben epidemiológiai vizsgálatok 5.4.4. A mérgezés diagnózisa, a mérgezés jellemző tünetei, adott esetben klinikai vizsgálatok 5.4.5. Szenzibilizációra/allergiára vonatkozó megfigyelések, adott esetben 5.4.6. Javasolt gyógykezelés: elsősegélynyújtás, ellenmérgek, orvosi kezelés, adott esetben 5.4.7. A mérgezés várható hatásainak prognózisa, adott esetben 5.5. Az emlőstoxikológia összefoglalása és következtetései (beleértve NOAEL-, NOEL- és ADIértékeket, adott esetben). Átfogó értékelés minden toxikológiai, kórokozóképességi és fertőzőképességi
adat
és
a
hatóanyagra
vonatkozó
fertőzőképesség
és
egyéb
adat
figyelembevételével 6. A kezelt termékekben, élelmiszerben és takarmányban, illetve azok felületén található szermaradványok 6.1. Életképes és életképtelen (pl. toxin) maradványok azonosítása a kezelt növényekben vagy termékekben, vagy azok felületén, az életképes maradványok azonosítása kitenyésztéssel vagy biológiai vizsgálattal, az életképtelen maradványoké alkalmas módszerekkel 6.2. A hatóanyag multiplikációjának valószínűsége a terményekben vagy élelmiszerekben, illetve azok felületén, az élelmiszer-minőségre gyakorolt bármilyen hatásról készített beszámolóval együtt 147
6.3. Olyan esetekben, ha ehető növényi termékekben vagy azok felületén toxinok maradványai maradnak vissza, szükségesek az A. rész 4.2.1. és 6. pontjában megjelölt adatok 6.4. A szermaradvány viselkedésének összefoglalása és értékelése a 6.1.–6.3. pont szerint beterjesztett adatok alapján 7. Az élő szervezet sorsa és viselkedése a környezetben 7.1. Terjedés, mobilitás, multiplicitás és perzisztencia levegőben, vízben, talajban 7.2. Adatok az élő szervezet lehetséges sorsáról a táplálkozási láncban 7.3. Olyan esetekben, ha toxin termelődik, szükségesek az A. rész 7. pontjában megjelölt, értelemszerű adatok 8. Ökotoxikológiai vizsgálatok 8.1. Madarak – akut orális toxicitás és/vagy kórokozó képesség és fertőzőképesség 8.2. Halak – akut toxicitás és/vagy kórokozó képesség és fertőzőképesség 8.3. Toxicitás – Daphnia magna (adott esetben) 8.4. Algák növekedésére gyakorolt hatások 8.5. A célzott fajok jelentős élősködői és ragadozói; akut toxicitás és/vagy kórokozó képesség és fertőzőképesség 8.6. Méhek: akut toxicitás és/vagy kórokozó képesség és fertőzőképesség 8.7. Földigiliszta: akut toxicitás és/vagy kórokozó képesség és fertőzőképesség 8.8. Egyéb, feltételezhetően veszélyeztetett, nem célzott élő szervezetek; akut toxicitás és/vagy kórokozó képesség és fertőzőképesség 8.9. A közvetett szennyeződés mértéke a szomszédos, nem célzott terményeken, vadon termő növényeken, talajon és vízen 8.10. Hatások egyéb növény- és állatfajokra 8.11. Olyan esetekben, ha toxin termelődik, szükségesek az A. rész 8.1.2., 8.1.3., 8.2.2., 8.2.3., 8.2.4., 8.2.5., 8.2.6., 8.2.7. és 8.3.3. pontjában megjelölt adatok, ha jelentőségük van 9. A 7. és 8. pont összefoglalása és értékelése 10. Indoklással ellátott javaslatok a hatóanyag osztályba sorolásához és jelöléséhez a 67/548/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően – Veszélyforrást jelölő ábra, illetve ábrák – Veszély jelzése – Biztonsági feliratok – Kockázatokra utaló feliratok 11. Egy reprezentatív növényvédő szer III. melléklet B. részében hivatkozott dossziéja 148
149
III. MELLÉKLET NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK ENGEDÉLYEZÉSÉHEZ BENYÚJTANDÓ DOSSZIÉ KÖVETELMÉNYEI BEVEZETÉS Az adatoknak a következőket kell tartalmazniuk: – technikai dosszié, amely tartalmazza a hatékonyság értékeléséhez és azoknak az előrelátható, akár azonnali, akár későbbi kockázatoknak az értékeléséhez szükséges adatokat, amelyeket az anyag az emberekre és a környezetre jelenthet, és tartalmazza legalább az alább hivatkozott vizsgálatok adatait és eredményeit, valamint a lefolytatott vizsgálatok és az alkalmazott módszerek részletes és teljes leírását, vagy azok bibliográfiai hivatkozását, – az anyag javasolt osztályozását és címkézését a vonatkozó közösségi irányelveknek megfelelően. Egyedi esetekben szükséges lehet az II. melléklet A. részében foglalt adatok megkövetelése az összetevőkre (pl. oldószerekre és szinergetikus anyagokra) nézve. Azonban nem kell benyújtani olyan adatokat, amelyek az anyag jellege vagy javasolt alkalmazásai miatt nem lennének szükségesek. Ilyen esetekben, ha tudományosan nem szükséges vagy technikailag nem lehetséges adatot megadni, az illetékes hatóságok számára elfogadható indoklást kell benyújtani. A vizsgálatokat a 79/831/EGK irányelv V. mellékletében leírt módszerekkel kell végezni, vagy ha egy módszer alkalmatlan vagy nincs leírva, az alkalmazott más módszert indokolni kell. A vizsgálatokat a 86/609/EGK irányelv követelményeinek és a 87/18/EGK irányelvben meghatározott alapelveknek megfelelően kell végezni. A. RÉSZ Kémiai készítmények 1. A növényvédő szer azonosító adatai 1.1. Kérelmező (név, cím stb.) 1.2. A készítmény és a hatóanyag, illetve hatóanyagok gyártója (nevek és címek stb., beleértve a telephelyeket) 1.3. Kereskedelmi név vagy javasolt kereskedelmi név és a gyártónak a készítményre vonatkozó gyártmányfejlesztési kódszáma, adott esetben 1.4. Részletes mennyiségi és minőségi adatok a készítmény összetételéről (hatóanyag, illetve hatóanyagok), szennyezések, segédanyagok, inert összetevők stb.) 1.5. A készítmény fizikai állapota és jellege (emulgeálható koncentrátum, nedvesíthető por, oldat stb.) 1.6. Alkalmazási kategória (gyomirtó, rovarirtó stb.) 150
2. A növényvédő szer fizikai, kémiai és technikai tulajdonságai 2.1. Megjelenés (szín és szag) 2.2. Robbanékonyság és oxidációképesség 2.3. Lobbanáspont és tűzveszélyességre vagy öngyulladásra utaló egyéb adatok 2.4. Savas/lúgos kémhatás, és ha szükséges, pH-érték (1 %-os vizes oldatban) 2.5. Viszkozitás, felületi feszültség 2.6. Relatív sűrűség 2.7. Tárolási stabilitás – stabilitás és eltarthatóság. A fény, hőmérséklet és páratartalom hatása a növényvédő szer technikai tulajdonságaira 2.8. A növény-egészségügyi termék technikai jellemzői 2.8.1. Nedvesíthetőség 2.8.2. Habtartósság 2.8.3. Szuszpendálhatóság, szuszpenzió-stabilitás 2.8.4. Nedves szita vizsgálat és száraz szita vizsgálat 2.8.5. Szemcseméret-eloszlás, por-/finomszemcse-tartalom, kopásállóság, porlás 2.8.6. Szemcsés anyagok esetében szitateszt és a szemcsefrakciók tömegeloszlása, vagy legalább az 1 mm fölötti szemcsékből álló frakció tömege 2.8.7. Hatóanyag-tartalom a csalétek szemcsékben, granulátumokban, vagy kezelt vetőmagban, illetve ezek felületén 2.8.8. Emulgeálhatóság és újra emulgeálhatóság, emulzióstabilitás 2.8.9. Lebegőképesség, önthetőségi és porzódási tulajdonságok 2.9. Fizikai és kémiai kompatibilitás egyéb készítményekkel, beleértve olyan növényvédő szereket, amelyekkel együttes használata engedélyezésre kerül 2.10. Nedvesedés, tapadás és eloszlás a célzott növényen 3. Alkalmazási adatok 3.1. Felhasználási terület, pl. szántóföld, üvegház, élelmiszer vagy takarmánytárolás, házikert 3.2. Kártékony szervezetekre gyakorolt hatás, pl. kontakt méreg, légzőszervi méreg, gyomorméreg, fungitoxikus vagy fungisztatikus hatás stb., növényben szisztémikus hatású-e vagy sem 3.3. A rendeltetésszerű alkalmazás részletei, pl. az irtott kártékony szervezetek típusai, és/vagy a megvédendő növények vagy növényi termékek 3.4. Ahol szükséges, a vizsgálati eredmények figyelembevételével bármely különleges mezőgazdasági, növényegészségügyi vagy környezeti feltétel, amely mellett a hatóanyag alkalmazható vagy nem alkalmazható 151
3.5. Alkalmazási arány 3.6. A hatóanyag koncentrációja a használt anyagban (pl. a hígított permetben, csalétekben vagy kezelt vetőmagban) 3.7. Az alkalmazás módja 3.8. Az alkalmazások száma és ütemezése, és a védelem időtartama 3.9. Szükséges várakozási idők vagy a következő növénykultúrára gyakorolt fitotoxikus hatások elkerülésére tett óvintézkedések 3.10. Javasolt használati utasítások 4. A növényvédő szerekre vonatkozó további adatok 4.1. Csomagolás (típus, anyagok, méret stb.), a készítmény kompatibilitása a javasolt csomagolóanyagokkal 4.2. Eljárások a növényvédő szer kijuttatásához használt készülék tisztítására 4.3. Kezelés után a kezelt területre való újbóli belépés várakozási ideje, a szükséges várakozási idők vagy más, az emberek és állatok védelmét szolgáló óvintézkedések 4.4. Javasolt módszerek és óvintézkedések a kezelésre, tárolásra, szállításra vonatkozóan, és tűz esetére 4.5. Sürgősségi intézkedések baleset esetén 4.6. Tűzesetek során keletkezett jelentős égéstermékek azonosító adatai 4.7. Eljárások a növényvédő szer és csomagolása megsemmisítésére vagy méregmentesítésére 4.7.1. A semlegesítés lehetősége 4.7.2. Ellenőrzött lerakás 4.7.3. Ellenőrzött elégetés 4.7.4. Víztisztítás 4.7.5. Egyéb 5. Analitikai módszerek 5.1. Analitikai módszerek a növényvédő szer összetételének meghatározására 5.2. Amennyiben a II. melléklet A részének 4.2 pontja erre nem terjed ki, analitikai módszerek – beleértve a visszanyerési arányokat és kimutatási határokat – a maradványanyagok meghatározására, az alábbiakban és, ahol annak jelentősége van, a következők felületén: 5.2.1. Kezelt növények, növényi termékek, élelmiszerek, takarmányok 5.2.2. Talaj 5.2.3. Víz (beleértve az ivóvizet) 5.2.4. Levegő 5.2.5. Állati és növényi testnedvek és szövetek 152
6. Hatékonysági adatok 6.1. Előzetes vizsgálatok az alkalmazási arányra 6.2. Szabadföldi kísérlet 6.3. Adatok a rezisztencia kialakulásának lehetőségére 6.4. Hatás a kezelt növények minőségére és adott esetben a hozamára, vagy hatás a növényi termékek minőségére 6.5. Fitotoxicitás a célzott növényekre (beleértve a különböző változatokat), vagy a célzott növényi termékekre 6.6. Megfigyelések nem kívánatos vagy nem tervezett mellékhatásokról, pl. hasznos és nem célzott élő szervezetekre, a következő kultúrára, más növényekre vagy kezelt növények szaporítási célra használt részeire (pl. vetőmagok, vesszők, dugványok) 6.7. A 6.1.– 6.6. pontban megadott adatok összefoglalása és értékelése 7. Toxikológiai vizsgálatok 7.1. Akut toxicitás 7.1.1. Orális 7.1.2. Dermális 7.1.3. Inhalációs 7.1.4. Bőr- és adott esetben szemirritáció 7.1.5. Bőrszenzibilizáció 7.1.6. Adott esetben akut dermális toxicitás, bőr- és szemirritáció olyan növényvédő szer kombinációkra, amilyen kombinációban a szer engedélyezését kérik 7.2. A szerrel foglalkozó expozíciója 7.2.1. Bőrön át történő felvétel 7.2.2. A szerrel foglalkozó valószínű expozíciója gyakorlati körülmények között, beleértve a szerrel foglalkozó expozíciójának mennyiségi elemzését, ahol ennek jelentősége van 7.2.3. A nem hatóanyagként jelenlévő komponensek hozzáférhető toxikológiai adatai 8. Szermaradványok a kezelt termékekben, élelmiszerben és takarmányban, illetve azok felületén 8.1. Ellenőrzött kísérletek adatai olyan terményben, élelmiszerben vagy takarmányban, amelyekre történő alkalmazásra az engedélyezést kérik, a kísérlet minden körülményét és részletét megadva, beleértve a hatóanyag, annak fontosabb metabolitjai és a növényvédő szerben lévő más fontosabb komponensek maradványadatait, a szer alkalmazásától a betakarításig, vagy betakarítás utáni kezelés esetén a maradványok tárolás alatti bomlását és a raktárból a forgalomba való kibocsátáskor mért maradványszinteket. Adatokat kell szolgáltatni azoknak az
153
éghajlati és agronómiai feltételeknek teljes köréről, amelyek azon a területen előfordulhatnak, ahol a szer alkalmazását javasolják. 8.2. Az ipari feldolgozás és/vagy háztartási ételkészítés hatása a maradványok jellegére és mennyiségére 8.3. A maradványok hatásai a friss vagy feldolgozott termékek tisztaságára, szagára, ízére vagy más minőségi vonatkozására 8.4. Az állatok takarmányfogyasztásából vagy alommal való érintkezéséből eredő maradványok becslése az állati eredetű termékekben, a 8.1. pontban hivatkozott maradvány adatai és a II. melléklet A. részének 6.5. pontjában hivatkozott, haszonállatokon végzett vizsgálatok alapján 8.5. Maradványadatok olyan, a kezelt terményt követő vagy azzal vetésforgóban termesztett növényben, melyben maradvány jelenléte várható 8.6. A tervezett alkalmazásoknál javasolt betakarítás előtti várakozási idők, vagy ha a szert betakarítás után alkalmazzák, akkor élelmezés-egészségügyi vagy tárolási várakozási idők 8.7. Javaslatok a legmagasabb megengedett szermaradvány-határértékekre (MRL) és a maradvány-határértékek megengedhetőségének indoklása 8.8. A maradvány viselkedésének összefoglalása és értékelése a 8.1.–8.7. pont szerint beterjesztett adatok alapján 9. A növényvédő szer sorsa és viselkedése a környezetben A megadott adatoknak, ahol annak jelentősége van, ki kell terjedniük a II. melléklet A. részének 7. pontjában foglalt adatokra és a következőkre: 9.1. Eloszlás és megoszlás vizsgálata talajban 9.2. Eloszlás és megoszlás vizsgálata vízben 9.3 Eloszlás és megoszlás vizsgálata levegőben 10. Ökotoxikológiai vizsgálatok 10.1. Madarakra gyakorolt hatások 10.1.1. Akut orális toxicitás 10.1.2. Gyakorlati körülmények között végzett, ellenőrzött kísérletek madárfajokra vonatkozó kockázatbecslésre 10.1.3. Adott esetben csalétkek, granulátumok, kezelt vetőmagok madarak által való fogyasztására vonatkozó vizsgálatok 10.2. Hatások vízi élő szervezetekre 10.2.1. Akut toxicitás halaknál 10.2.2. Akut toxicitás Daphnia magna-n 154
10.2.3. Felületpermetezéssel végzett vizsgálatok (ha a szer halakra és más vízi élő szervezetekre mérgező, és vízben perzisztens), hogy meghatározzák a vízi élő szervezetekre gyakorlati körülmények között gyakorolt kockázatot. 10.2.4. Felszíni vizekben vagy azok felszínén történő alkalmazás esetén 10.2.4.1. Halakkal és más vízi élő szervezetekkel végzett különleges vizsgálatok 10.2.4.2. Maradványadatok halakban a hatóanyagra és a toxikológiai szempontból jelentős metabolitokra nézve 10.2.5. Egyes növényvédő szerek esetében szükségesek lehetnek a II. melléklet A. részének 8.2.2., 8.2.3., 8.2.4., 8.2.6. és 8.2.7. pontjában említett vizsgálatok 10.3. Hatások nem célzott élő szervezetekre 10.3.1. Hatások szárazföldi gerincesekre, a madarak kivételével 10.3.2. Toxicitás méhekre 10.3.3. Toxicitás gyűjtő méhekre, gyakorlati körülmények között 10.3.4. Hasznos ízeltlábúakra – a méhek kivételével – gyakorolt hatások 10.3.5. Hatások földigilisztára és más, feltételezhetően veszélyeztetett, talajlakó, nem célzott makroorganizmusokra 10.3.6. Hatások nem célzott, talajlakó mikroorganizmusokra 10.3.7. Primer biológiai szűrővizsgálatok rendelkezésre álló összefoglaló adatai 11. A 9. és 10. pont összefoglalása és értékelése 12. További információk 12.1. Információ más országokban történő engedélyezésekről 12.2. Információ más országokban megállapított legmagasabb engedélyezett szermaradványhatárértékekről (MRL) 12.3. Indoklással ellátott javaslatok a besoroláshoz és címkézéshez a 67/548/EGK és a 78/631/EGK irányelvnek megfelelően – Veszélyforrást jelölő ábra, illetve ábrák – Veszély jelzése – Kockázatokra utaló feliratok – Biztonsági feliratok 12.4. Javaslatok a veszélyességre utaló és biztonsági feliratokra a 15. cikk (1) bekezdése g) és h) pontjának megfelelően, és javasolt címke 155
12.5. A javasolt csomagolás mintadarabjai B. RÉSZ Mikroorganizmus- és víruskészítmények (ez a rész nem vonatkozik a géntechnológiával módosított szervezetekre, amelyekre vonatkozó pontok a 90/220/EGK irányelv hatálya alá tartoznak) 1. A növényvédő szer azonosító adatai 1.1. Kérelmező (név, cím stb.) 1.2. A készítmény és a hatóanyag, illetve hatóanyagok gyártója (nevek, címek stb., beleértve a telephelyeket) 1.3. Kereskedelmi név vagy javasolt kereskedelmi név, és a gyártónak a készítményre vonatkozó gyártmányfejlesztési kódja/vagy a növényvédő szer, adott esetben 1.4. Részletes mennyiségi és minőségi adatok a készítmény összetételéről (hatószervezet, illetve hatószervezetek, inert összetevők, idegen élő szervezetek stb.) 1.5. A készítmény fizikai állapota és jellege (emulgeálható koncentrátum, nedvesíthető por stb.) 1.6. Alkalmazási kategória (rovarirtó, gombaölő stb.) 2. A növényvédő szer technikai tulajdonságai 2.1. Megjelenés (szín és szag) 2.2. Tárolási stabilitás – stabilitás és eltarthatóság. A hőmérséklet, csomagolás és tárolás stb. módjának hatásai a biológiai aktivitás megőrzésére 2.3. A tárolási és eltarthatósági stabilitás megállapításának módszerei 2.4. A készítmény technikai jellemzői 2.4.1. Nedvesíthetőség 2.4.2. Habtartósság 2.4.3. Szuszpendálhatóság, szuszpenzió-stabilitás 2.4.4. Nedves szita vizsgálat és száraz szita vizsgálat 2.4.5. Szemcseméret-eloszlás, por-/finomszemcse- tartalom, kopásállóság, porlás 2.4.6. Szemcsés anyagok esetében szitateszt és a szemcsefrakciók tömegeloszlása, legalább az 1 mm fölötti szemcsékből álló frakció tömege 2.4.7. Hatóanyag-tartalom a csalétek szemcsékben, granulátumokban vagy kezelt vetőmagban, illetve ezek felületén 2.4.8. Emulgeálhatóság és újraemulgeálhatóság, emulzióstabilitás 2.4.9. Folyékonyság, önthetőségi és porzódási tulajdonságok 2.5. Fizikai és kémiai kompatibilitás egyéb készítményekkel, beleértve olyan növényvédő szereket, amelyekkel együttes használatra engedélyeztetik 156
2.6. Nedvesedés, tapadás, eloszlás a célzott növényen 3. Alkalmazási adatok 3.1. Felhasználási terület, pl. szántóföld, üvegház, élelmiszer vagy takarmánytárolás, házikert 3.2. A rendeltetésszerű alkalmazás részletei, pl. az irtott kártékony szervezetek típusai, és/vagy a megvédendő növények vagy növényi termékek 3.3. Alkalmazási arány 3.4. Ahol szükséges, a vizsgálati eredmények figyelembevételével bármely különleges mezőgazdasági, növényegészségügyi vagy környezeti feltétel, amely mellett a hatóanyag alkalmazható vagy nem alkalmazható 3.5. A hatóanyag koncentrációja a használt anyagban (pl. %-os koncentráció a hígított permetben) 3.6. Az alkalmazás módja 3.7. Az alkalmazások száma és ütemezése 3.8. Fitopatogenitás 3.10. Javasolt használati utasítások 4. További információk a készítményről 4.1. Csomagolás (típus, anyagok, méret stb.), a készítmény kompatibilitása a javasolt csomagoló anyagokkal 4.2. Eljárások a növényvédő szer kijuttatásához használt készülék tisztítására 4.3. Kezelés után a kezelt területre való újbóli belépés várakozási ideje, a szükséges várakozási idők, vagy más, az emberek és állatok védelmét szolgáló óvintézkedések 4.4. Ajánlott módszerek és óvóintézkedések a kezelésre, tárolásra és szállításra vonatkozóan 4.5. Sürgősségi intézkedések baleset esetén 4.6. Eljárások a növényvédő szer és csomagolása megsemmisítésére vagy méregmentesítésére 5. Analitikai módszerek 5.1. Analitikai módszerek a növényvédő szer összetételének meghatározására 5.2. Módszerek a maradványok meghatározására kezelt növényekben vagy növényi termékekben, illetve azok felületén (pl. bioteszt) 5.3. Módszerek a növényvédő szer mikrobiológiai tisztaságának kimutatására 5.4. Módszerek a növényvédő szer bármely humán és egyéb emlős faj kórokozóitól való mentességének vagy, szükség esetén, a méheket veszélyeztető kórokozóktól való mentességének kimutatására 5.5. Az egységes terméket biztosító technikák és a termék szabványosítására szolgáló vizsgáló módszerek 157
6. Hatékonysági adatok 6.1. Előzetes tájékoztató vizsgálatok az alkalmazási arányra 6.2. Gyakorlati körülmények között végzett kísérlet 6.3. Adatok a rezisztencia kialakulásának lehetőségére 6.4. Hatás a kezelt növények minőségére és adott esetben a hozamára, vagy hatás a növényi termékek minőségére 6.5. Fitotoxicitás a célzott növényekre (beleértve a különböző változatokat), vagy a célzott növényi termékekre 6.6. Megfigyelések nem kívánatos vagy nem tervezett mellékhatásokról, pl. hasznos és nem célzott élő szervezetekre, a következő növényre, más növényekre vagy kezelt növények szaporítási célra használt részeire (pl. vetőmagok, vesszők, dugványok) 6.7. A 6.1.–6.6. pontban megadott adatok összefoglalása és értékelése 7. Toxikológiai és/vagy kórokozóképességi és fertőzőképességi vizsgálatok 7.1. Orális egyszeri dózis 7.2. Dermális egyszeri dózis 7.3. Inhalációs 7.4. Bőr- és adott esetben szemirritáció 7.5. Bőrszenzibilizáció 7.6. A nem hatóanyagként jelen lévő komponensek rendelkezésre álló toxikológiai adatai 7.7. A szerrel foglalkozó expozíciója 7.7.1. Bőrön át történő felvétel 7.7.2. A szerrel foglalkozó valószínű expozíciója gyakorlati körülmények között, beleértve a szerrel foglalkozó expozíciója mennyiségi elemzését, ahol ennek jelentősége van 8. Maradványok a kezelt termékekben, élelmiszerben és takarmányban vagy azok felületén 8.1. A hatóanyag maradványaira vonatkozó adatok, beleértve ellenőrzött kísérletek adatait olyan terményekben, élelmiszerben vagy takarmányban, amelyekre történő alkalmazásra az engedélyezést kérik, megadva minden kísérleti körülményt és részletet. Adatokat kell szolgáltatni azoknak az éghajlati és agronómiai feltételeknek teljes körére, amelyek azon a területen előfordulnak, ahol a szer alkalmazását javasolják. A kezelt terményekben visszamaradt életképes és életképtelen maradványokat azonosítani kell. 8.2. Az ipari feldolgozás és/vagy háztartási ételkészítés hatása a maradványok jellegére és mennyiségére, adott esetben 8.3. A maradványok hatásai a friss vagy feldolgozott termékek tisztaságára, szagára, ízére vagy más minőségi vonatkozására, adott esetben 158
8.4. Az állatok takarmányfogyasztásából vagy alommal való érintkezéséből eredő maradványok becslése az állati eredetű termékekben, adott esetben 8.5. Maradványadatok a kezelt terményt követő vagy azzal vetésforgóban termesztett növényben, melyben maradvány jelenléte várható 8.6. A tervezett alkalmazásoknál javasolt betakarítás előtti várakozási idők, vagy ha a szert betakarítás után alkalmazzák, akkor visszatartási vagy tárolási várakozási idők 8.7. Javaslatok a legmagasabb megengedett szermaradvány-határértékekre (MRL) és a maradványszintek megengedhetőségének indoklása (toxinokra), adott esetben 8.8. A maradvány viselkedésének összefoglalása és értékelése a 8.1.–8.7. pont szerint beterjesztett adatok alapján 9. A készítmény sorsa és viselkedése a környezetben 9.1. Olyan esetekben, amikor toxinok termelődnek, meg kell adni az A. rész 9. pontjában megjelölt adatokat, adott esetben 10. Ökotoxikológiai vizsgálatok 10.1. Hatás vízi élő szervezetekre 10.1.1. Halak 10.1.2. Daphnia magna-n és a célszervezetekkel közeli rokonságban álló fajokon végzett vizsgálatok 10.1.3. Vízi mikroorganizmusokon végzett vizsgálatok 10.2. Hatások hasznos és más nem célzott élő szervezetekre 10.2.1. Hatások méhekre, adott esetben 10.2.2. Hatások más hasznos élő szervezetekre 10.2.3. Hatások földigilisztára 10.2.4. Hatások más talajlakó állatokra 10.2.5. Hatások más feltételezhetően veszélyeztetett, nem célzott élő szervezetekre 10.2.6. Hatások a talaj mikroflórájára 11. A 9. és 10. pont összefoglalása és értékelése 12. További információk 12.1. Információ más országokban történő engedélyezésről 12.2. Információ más országokban megállapított legmagasabb engedélyezett szermaradványhatárértékekről (MRL) 12.3. Indoklással ellátott javaslatok a hatóanyag besorolásához és jelöléséhez a 67/548/EGK és a 78/631/EGK irányelvnek megfelelően – Veszélyforrást jelölő ábra (ábrák) 159
– Veszély jelzése – Kockázatokra utaló feliratok – Biztonsági feliratok 12.4. Javaslatok a veszélyességre utaló és biztonsági feliratokra a 15. cikk (1) bekezdése g) és h) pontjának megfelelően, és javasolt címke 12.5. A javasolt csomagolás mintadarabjai
160
IV. MELLÉKLET KOCKÁZATOKRA UTALÓ FELIRATOK
161
V. MELLÉKLET BIZTONSÁGI FELIRATOK
162
VI. MELLÉKLET A NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK ÉRTÉKELÉSÉNEK EGYSÉGES ELVEI
163
10.követelmény A TANÁCS 96/22/EK IRÁNYELVE (1996. április 29.) az egyes hormon- vagy tireosztatikus hatású anyagoknak és a ßagonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozó tilalomról valamint a 81/602/EGK, 88/146/EGK és 88/299/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről
2.cikk A tagállamok megtiltják: a) sztilbének, sztilbénszármazékok, azok sói és észterei, valamint tireosztatikus anyagok forgalomba hozatalát állatoknak történő beadás céljából; c) béta-agonisták forgalomba hozatalát olyan állatoknak történő beadásra, amelyek húsát és egyéb termékeit emberi fogyasztásra szánják, a 4. cikk (2) pontjában meghatározott célokat kivéve. 3.cikk A tagállamok megtiltják: a) tireosztatikus, ösztrogén, androgén vagy gesztagén hatású anyagok, valamint béta-agonisták bármilyen úton történő beadását haszonállatoknak vagy tenyésztett víziállatoknak; b) az a) pontban említett állatok gazdaságban való tartását, kivéve ha azok hatósági ellenőrzés alatt állnak, olyan haszonállatok vagy tenyésztett víziállatok forgalomba hozatalát vagy emberi fogyasztás céljára történő levágását, amelyekben fellelhető az a) pontban említett anyagok bármelyike, illetve amelyekben ilyen anyagok jelenlétét mutatták ki, kivéve ha az említett állatokat bizonyítottan a 4. vagy az 5. cikkel összhangban kezelték; olyan tenyésztett víziállatok, illetve az ilyen állatokból nyert feldolgozott termékek emberi fogyasztás céljára történő forgalomba hozatalát, amelyeknek az a) pontban említett anyagot adtak be; d) a b) pontban említett állatok húsának forgalomba hozatalát; e) a d) pontban említett hús feldolgozását. 4.cikk 164
A 2. és a 3. cikk ellenére a tagállamok engedélyezhetik: 1. 17-β-osztradiol, tesztoszteron és progeszteron, valamint azok olyan származékainak terápiás célból
történő
beadását
haszonállatoknak,
amelyek
az
alkalmazás
helyén
történt
felszívódásukat követő hidrolízis során nyomban anyavegyületükké alakulnak. A terápiás kezelésre használt állatgyógyászati készítményeknek meg kell felelniük a 81/851/EGK irányelvben megállapított forgalombahozatali feltételeknek, és azokat az egyértelmű azonosító jelzéssel ellátott haszonállatoknak csak állatorvos adhatja be injekció útján vagy - a petefészek működési zavarának kezelésére - hüvelyspirál formájában, implantátum azonban nem megengedett. Az azonosító jelzéssel ellátott állatok kezelését az illetékes állatorvosnak nyilvántartásba kell vennie. Az utóbbi által vezetett nyilvántartásnak, amely megegyezhet a 81/851/EGK irányelvben meghatározott nyilvántartással, legalább a következő adatokat kell tartalmaznia: •
a kezelés típusa,
•
az engedélyezett termékek típusa,
•
a kezelés időpontja,
•
a kezelt állatok azonosítása.
Kérésre a nyilvántartást az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani; 2. olyan engedélyezett állatgyógyászati készítmények terápiás célból történő alkalmazását, amelyek az alábbi anyagokat tartalmazzák: i. alliltrenbolont, szájon át beadva, illetve béta-agonistákat lófélék és kedvtelésből tartott állatok esetében, feltéve hogy a gyártó utasításainak megfelelően kerül sor felhasználásukra; ii.
béta-agonistákat,
injekció
formájában
alkalmazva
borjazó
teheneknél
az
ellés
megindítására. Az ilyen anyagokat állatorvosnak vagy - az i. alpontban említett állatgyógyászati készítmények esetében - annak közvetlen felelősségére kell beadni; a kezelést az illetékes állatorvosnak nyilvántartásba kell vennie, legalább az 1. pontban említett adatok rögzítésével. A tenyésztőknek meg kell tiltani olyan béta-agonistákat tartalmazó állatgyógyászati készítmények birtoklását, amelyek az ellés
megindítására irányuló kezelés során
alkalmazhatók. A 2. pont ii. alpontja első albekezdésének sérelme nélkül tilos azonban a termelésre szánt állatok terápiás kezelése, beleértve a kiselejtezett tenyészállatokat is.
165
5.cikk A 3. cikk a) pontja ellenére és a 2. cikk sérelme nélkül a tagállamok engedélyezhetik a 81/851/EGK és a 81/852/EGK irányelvvel összhangban engedélyezett ösztrogén, androgén vagy gesztagén hatású állatgyógyászati készítmények tenyésztéstechnikai célból történő beadását haszonállatoknak. Az ilyen állatgyógyászati készítményeket állatorvosnak kell beadnia egyértelmű azonosító jelzéssel ellátott állatoknak; a kezelést az illetékes állatorvosnak nyilvántartásba kell vennie a 4. cikk 1. pontjával összhangban. A tagállamok azonban engedélyezhetik, hogy az ivarzás szinkronizálását, valamint a donor és a recipiens embrióbeültetésre való felkészítését ne maga az állatorvos végezze, hanem az az ő felelősségére történjen. A tenyésztett víziállatok tekintetében a halivadékok az első három hónapban kezelhetők ivarátfordítás céljából a 81/851/EGK és a 81/852/EGK irányelvvel összhangban engedélyezett androgén hatású állatgyógyászati készítményekkel. Az e cikkben meghatározott esetekben az állatorvos egyszeri alkalommal kiváltható vényt állít ki, amelyben meghatározza az adott kezelést és a szükséges készítmény mennyiségét, valamint nyilvántartást vezet a felírt készítményekről. Tilos azonban a termelésre szánt állatok tenyésztéstechnikai kezelése, beleértve a hizlalási időszakban lévő kiselejtezett tenyészállatokat is. 6.cikk (1)
A hormonhatású készítményeknek és a béta-agonis-táknak - amelyek haszonállatoknak történő beadása a 4. és az 5. cikkel összhangban engedélyezett - meg kell felelniük a 81/851/EGK és a 81/852/EGK irányelv követelményeinek.
(2)
Az alábbiak azonban nem engedélyezhetők az (1) bekezdéssel összhangban:
a) az alábbi hormonhatású készítmények: i. a lerakódást előidéző készítmények; ii. a kezelés befejezésétől számított több mint 15 napos várakozási idejű készítmények; iii. azon készítmények: - amelyeket a 2309/93/EGK rendelet (1) által történt módosítást megelőző szabályok alapján engedélyeztek, 166
-
amelyek felhasználási feltételei nem ismertek, - amelyekhez nincsenek a megengedett határértékeket meghaladó szermaradványok kimutatására irányuló analitikai eljárások során alkalmazandó reagensek vagy berendezések;
b)
olyan béta-agonistákat tartalmazó állatgyógyászati készítmények, amelyeknek a kezelés
befejezésétől számított várakozási ideje több mint 28 nap. 7.cikk (1) Kereskedelmi célból a tagállamok engedélyezhetik olyan tenyésztésre szánt állatok, valamint kiselejtezett tenyészállatok forgalomba hozatalát, amelyek a tenyésztési időszakban a 4. és az 5. cikkben említett kezelésen estek át, engedélyezhetik továbbá a közösségi bélyegző használatát ilyen állatokból származó húsnál, amennyiben a 4. és az 5. cikkben megállapított feltételek, valamint a 6. cikk (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában, illetve b) pontjában meghatározott minimális várakozási idők, vagy a forgalombahozatali engedélyben meghatározott várakozási idők teljesülnek. A várakozási idő lejárta előtt is lehet azonban kereskedni nagy értékű lovakkal, különösen versenylovakkal, egyéb sportlovakkal, cirkuszi lovakkal, illetve tenyésztésre vagy kiállításra szánt lovakkal, beleértve olyan törzskönyvezett lovakat is, amelyeknek a 4. cikkben említett célból alliltrenbolont vagy béta-agonistákat tartalmazó állatgyógyászati készítményt adtak be, feltéve hogy a készítmények alkalmazására vonatkozó feltételeket betartják, továbbá a kezelés típusát és időpontját feltüntetik az állatokat kísérő bizonyítványban vagy egyéb okmányban. (2) Nem hozható forgalomba emberi fogyasztás céljából olyan állatokból származó hús vagy egyéb termék, amelyeknek ösztrogén, androgén vagy gesztagén hatású anyagokat vagy bétaagonistákat adtak be az ezen irányelvben foglalt kivételeket tartalmazó rendelkezésekkel összhangban, kivéve ha az adott állatokat a 6. cikk követelményeinek megfelelő állatgyógyászati készítményekkel kezelték és betartották az előírt várakozási időt az állatok levágása előtt.
167
11.követelmény AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 178/2002/EK RENDELETE (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról
1. SZAKASZ AZ ÉLELMISZERJOG ÁLTALÁNOS ELVEI 5. cikk Általános célok (1)
Az élelmiszerjognak az emberi élet és egészség magas szintű védelmének és a fogyasztói
érdekek védelmének egy vagy több általános célját kell szolgálnia, beleértve az élelmiszerkereskedelem tisztességes gyakorlatának érvényesítését; ennek során lehetőség szerint tekintettel kell lenni az állatok egészségének védelmére, az állatok, valamint a növények és a környezet védelmére. (2)
Az élelmiszerjog célja, hogy a Közösség területén megvalósuljon az e fejezetben
megállapított általános elvekkel és követelményekkel összhangban előállított vagy forgalmazott élelmiszerek és takarmányok szabad mozgása. (3)
Ott, ahol léteznek nemzetközi szabványok, vagy ahol a közeljövőben ilyen szabványokat
vezetnek be, az élelmiszerjogi rendelkezések előkészítése vagy bevezetése során tekintettel kell lenni e szabványok rendelkezéseire, kivéve, ha a szabványok vagy azok vonatkozó részei nem tekinthetők az élelmiszerjog törvényes céljainak megvalósítására alkalmas, illetve az ilyen célok megvalósítását hatékonyan szolgáló eszközöknek, vagy tudományos okok szólnak ellene, vagy ha az említett szabványok figyelembevétele a Közösségben megfelelőnek minősített védelemtől eltérő mértékű védelmet eredményezne. 7. cikk Az elővigyázatosság elve
168
(1)
Azokban az esetekben, ahol a rendelkezésre álló információk értékelését követően
bebizonyosodik az egészségkárosító hatások lehetősége, de a helyzet tudományos megítélése még bizonytalan, egy átfogóbb kockázatértékeléshez szükséges további tudományos információk összegyűjtéséig a Közösség területén előírt magas szintű egészségvédelem megvalósítása érdekében ideiglenes kockázatkezelési intézkedéseket lehet bevezetni. (2)
Az (1) bekezdés alapján bevezetett intézkedések arányosak és csak annyiban korlátozzák
a kereskedelmet, amennyiben ez a Közösség területén előírt magas szintű egészségvédelem megvalósításához feltétlenül szükséges; az intézkedések bevezetésénél tekintettel kell lenni a szakmai és gazdasági megvalósíthatóságra és a vonatkozó ügyben az egyéb megfelelő tényezőkre. Az intézkedéseket ésszerű időn belül felül kell vizsgálni; ezt az időtartamot az életet vagy egészséget veszélyeztető kockázati tényezők, valamint a tudományos megítélés körüli bizonytalanság tisztázásához és egy átfogóbb kockázatértékelés elkészítéséhez szükséges tudományos információk jellegétől függően kell meghatározni.
8. cikk A fogyasztók érdekeinek védelme (1)
Az élelmiszerjog a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgálja, és lehetővé teszi a
fogyasztott élelmiszerek megfelelő tájékoztatás alapján történő kiválasztását. Célja továbbá a következők megelőzése: a)
csalárd vagy megtévesztő gyakorlat alkalmazása;
b)
élelmiszerek hamisítása; valamint
c)
a fogyasztót félrevezető egyéb módszerek alkalmazása. 4. SZAKASZ AZ ÉLELMISZERJOG ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEI 14. cikk
Élelmiszerbiztonsági követelmények
169
(1)
Nem biztonságos élelmiszer nem hozható forgalomba.
(2)
Az élelmiszer akkor nem biztonságos, ha:
a)
az egészségre ártalmas;
b)
emberi fogyasztásra alkalmatlan.
(3)
Annak eldöntése során, hogy az élelmiszer biztonságos-e, figyelembe kell venni a
következőket: a)
az élelmiszer fogyasztásának, illetve a termelés, feldolgozás és forgalmazás egyes szakaszaiban az élelmiszer felhasználásának szokásos feltételeit, valamint
b)
a fogyasztóval közölt információkat, többek között a termék címkéjén feltüntetett információkat, illetve a fogyasztó rendelkezésére álló egyéb információkat egy adott élelmiszer vagy élelmiszercsoport egészségkárosító hatásainak megelőzéséről.
(4)
Annak eldöntése során, hogy az élelmiszer ártalmas-e az egészségre, figyelembe kell
venni a következőket: a)
az élelmiszert elfogyasztó személy egészségét károsító, azonnal és/vagy rövidtávon és/vagy hosszútávon jelentkező hatások mellett a következő generációknál jelentkező egészségkárosító hatásokat;
b)
az esetleg jelentkező, halmozottan toxikus hatásokat;
c)
a fogyasztók egy bizonyos kategóriájának élelmiszer-érzékenységét abban az esetben, ha az élelmiszert ennek a fogyasztói csoportnak szánják.
(5)
Egy élelmiszer emberi fogyasztásra való alkalmatlanságának megállapítása során
figyelembe kell venni, hogy az élelmiszer az eredeti rendeltetése szerint alkalmatlan-e emberi fogyasztásra — vagy azért, mert idegen anyagok által vagy egyéb módon szennyezett, vagy azért, mert rothadásnak vagy bomlásnak indult, illetve romlott. (6)
Abban az esetben, ha egy nem biztonságos élelmiszer része egy azonos élelmiszerekből
álló tételnek, küldeménynek és szállítmánynak, abból kell kiindulni, hogy a tétel, küldemény és szállítmány többi része sem biztonságos, hacsak a tétel, küldemény vagy szállítmány részletes átvizsgálása során a tétel, küldemény és szállítmány többi részében az élelmiszer nem biztonságos voltára utaló bizonyítékot nem találnak.
170
(7)
A Közösség meghatározott élelmiszerbiztonsági követelményeinek megfelelő élelmiszer
a Közösség rendelkezéseiben rögzített követelmények tekintetében biztonságosnak minősül. (8)
Az a körülmény, hogy egy élelmiszer megfelel az adott élelmiszerre vonatkozó
meghatározott követelményeknek, nem akadályozza meg az illetékes hatóságokat az élelmiszer forgalomba hozatalát korlátozó intézkedések meghozatalában vagy az élelmiszer piacról való kivonásában, amennyiben felmerül a gyanú, hogy a követelmények teljesülése ellenére az élelmiszer nem biztonságos. (9)
Amennyiben nincsenek erre vonatkozó közösségi rendelkezések, egy élelmiszer akkor
tekinthető biztonságosnak, ha megfelel az élelmiszer forgalmazása szerinti tagállam élelmiszerjoga meghatározott rendelkezéseinek, ha az ilyen rendelkezések meghozatala és alkalmazása nem sérti a Szerződést, különös tekintettel a 28. és 30. cikkre.
15. cikk Takarmánybiztonsági követelmények (1)
Nem biztonságos takarmány nem hozható forgalomba, illetve nem használható fel
élelmiszertermelés céljára tartott állatok takarmányozására. (2)
A takarmány akkor tekinthető nem biztonságosnak a rendeltetési céljára, ha kiderül, hogy:
—
az emberek vagy az állatok egészségére ártalmas;
—
az élelmiszertermelés céljára tartott állatokból előállított élelmiszer emberi fogyasztás céljára nem biztonságos.
(3)
Abban az esetben, ha egy takarmány, amelyről kiderül, hogy nem felel meg a
takarmánybiztonsági követelményeknek, része egy azonos takarmányokból álló tételnek, küldeménynek vagy szállítmánynak, abból kell kiindulni, hogy a tétel, küldemény vagy szállítmány többi része sem biztonságos, hacsak a tétel, küldemény vagy szállítmány részletes átvizsgálása során a tétel, küldemény vagy szállítmány többi részében nem találnak arra utaló bizonyítékot, hogy a takarmány nem felel meg a takarmánybiztonsági követelményeknek.
171
(4)
A Közösség meghatározott takarmánybiztonsági követelményeinek megfelelő takarmány
a Közösség rendelkezéseiben rögzített követelmények tekintetében biztonságosnak minősül. (5)
Az a körülmény, hogy egy takarmány megfelel az adott takarmányra vonatkozó
meghatározott követelményeknek, nem akadályozza meg az illetékes hatóságokat a takarmány forgalomba hozatalát korlátozó intézkedések meghozatalában vagy a takarmány piacról való kivonásában, amennyiben felmerül a gyanú, hogy a követelmények teljesülése ellenére a takarmány nem biztonságos. (6)
Amennyiben nincsenek erre vonatkozó közösségi rendelkezések, egy takarmány akkor
tekinthető biztonságosnak, ha megfelel a takarmány forgalmazása szerinti tagállam meghatározott, takarmánybiztonsági rendelkezéseinek; ha az ilyen rendelkezések meghozatala és alkalmazása nem sérti a Szerződést, különös tekintettel a 28. és 30. cikk rendelkezéseire. 17. cikk Kötelezettségek
(1)
Az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozók vállalkozásaik termelő, feldolgozó és
forgalmazó tevékenységének minden szakaszában gondoskodnak arról, hogy az élelmiszerek vagy takarmányok megfeleljenek a tevékenységükre vonatkozó élelmiszerjog követelményeinek, és ellenőrzik e követelmények teljesülését. 18. cikk Nyomon követhetőség
(1)
A termelés, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában biztosítani kell az
élelmiszerek, a takarmányok, az élelmiszertermelésre szánt állatok, valamilyen élelmiszerbe vagy takarmányba bekerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagok útjának nyomon követhetőségét. (2)
Az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozóknak gondoskodniuk kell arról, hogy
azonosítani tudják azon személyeket, akiktől az élelmiszert, takarmányt, az élelmiszertermelésre
172
szánt állatot, valamilyen élelmiszerbe vagy takarmányba bekerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagot kapják. Ennek érdekében a vállalkozóknak rendelkezniük kell olyan rendszerekkel és eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik az ilyen információk eljuttatását az illetékes hatóságokhoz azok kérelmére. (3)
Az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozóknak rendelkezniük kell olyan rendszerekkel
és eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik azoknak az egyéb vállalkozásoknak az azonosítását, ahová termékeiket szállítják. Ezeket az információkat az illetékes hatóságok kérésére a hatóságok rendelkezésére kell bocsátani. (4)
A Közösségben forgalomba hozott, illetve valószínűleg forgalomba hozatalra kerülő
élelmiszereket vagy takarmányokat el kell látni olyan címkékkel vagy azonosító eszközökkel, amelyek a vonatkozó meghatározott rendelkezések követelményeivel összhangban, a vonatkozó dokumentáción és információkon keresztül lehetővé teszik a termékek nyomon követését. (5)
Az e cikk követelményeinek különböző ágazatokban való alkalmazásának rendelkezéseit
az 58. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban lehet bevezetni.
19. cikk Az élelmiszerre vonatkozó kötelezettségek: élelmiszeripari vállalkozók (1)
Amennyiben egy élelmiszeripari vállalkozó úgy véli vagy okkal feltételezi, hogy egy
élelmiszer, amelyet a vállalkozás behozott, előállított, feldolgozott, gyártott vagy forgalmazott, nem felel meg az élelmiszerbiztonsági követelményeknek, és a kérdéses élelmiszer már kikerült az élelmiszeripari vállalkozó közvetlen ellenőrzése alól, az élelmiszeripari vállalkozó haladéktalanul kezdeményezi az élelmiszer kivonását a piacról és erről tájékoztatja az illetékes hatóságot. Ha a termék eljuthatott a fogyasztóhoz, a vállalkozó hatékony eszközökkel és pontosan tájékoztatja a fogyasztókat a kivonás okáról, valamint szükség esetén — amennyiben egyéb intézkedések nem elegendőek a magas szintű egészségvédelem megvalósításához —vissza kell hívnia a fogyasztóhoz már leszállított terméket.
173
(2)
Az az élelmiszeripari vállalkozó, aki az élelmiszerek csomagolása, címkézése, biztonsága
és egysége megváltoztatása nélkül kiskereskedelmi és forgalmazási tevékenységet lát el, saját tevékenységeinek keretein belül kivonja a piaci forgalomból azokat a termékeket, amelyek nem felelnek meg az élelmiszerbiztonsági követelményeknek, és az élelmiszerek útjának nyomon követéséhez szükséges információk átadásával, a termelők, feldolgozók, gyártók és/vagy illetékes hatóságok által kezdeményezett intézkedésekben együttműködve hozzájárul az élelmiszerek biztonságához. (3)
Az élelmiszeripari vállalkozó haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságokat,
amennyiben úgy véli vagy okkal feltételezi, hogy az általa forgalomba hozott élelmiszer ártalmas lehet az egészségre. A vállalkozó bejelenti az illetékes hatóságoknak a végső fogyasztót fenyegető veszély megelőzésére tett intézkedéseket, és nem akadályozhat meg senkit abban, hogy a tagállam jogrendszerével és joggyakorlatával összhangban együttműködjön az illetékes hatóságokkal, amennyiben ezzel megelőzhető, csökkenthető vagy megszüntethető egy élelmiszerrel kapcsolatos veszély. (4)
Az élelmiszeripari vállalkozó együttműködik az illetékes hatóságokkal az általa jelenleg
vagy
korábban
szállított
élelmiszerrel
kapcsolatos
kockázatok
megelőzésében
vagy
csökkentésében.
20. cikk A takarmányra vonatkozó kötelezettségek: takarmányipari vállalkozó (1)
Amennyiben egy takarmányipari vállalkozó úgy véli vagy okkal feltételezi, hogy egy
takarmány, amelyet a vállalkozás behozott, előállított, feldolgozott, gyártott vagy forgalmazott, nem felel meg a takarmánybiztonsági követelményeknek, a takarmányipari vállalkozó köteles haladéktalanul kezdeményezni a takarmány kivonását a piacról és tájékoztatni erről az illetékes hatóságot. Ebben az esetben, illetve a 15. cikk (3) mellékletében, azaz amikor egy tétel, küldemény vagy szállítmány nem felel meg a takarmánybiztonsági követelményeknek, a takarmányt megsemmisítik, kivéve ha az illetékes hatóság más módszert lát jónak. A vállalkozó hatékony eszközökkel és pontosan tájékoztatja a takarmány felhasználóit a kivonás okáról, valamint szükség esetén — amennyiben egyéb intézkedések nem elegendőek a magas szintű egészségvédelem megvalósításához — visszahívja a már leszállított terméket. 174
(2)
Az a takarmányipari vállalkozó, aki a takarmányok csomagolása, címkézése, biztonsága
és egysége megváltoztatása nélkül kiskereskedelmi és forgalmazási tevékenységeket lát el, saját tevékenységeinek keretein belül kivonja a piaci forgalomból azokat a termékeket, amelyek nem felelnek meg a takarmánybiztonsági követelményeknek, és a takarmányok útjának nyomon követéséhez szükséges információk átadásával, a termelők, feldolgozók, gyártók és/vagy illetékes hatóságok által kezdeményezett intézkedésekben együttműködve hozzájárul az élelmiszerbiztonsághoz. (3)
A takarmányipari vállalkozó haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságokat,
amennyiben úgy véli vagy okkal feltételezi, hogy az általa forgalomba hozott takarmány nem felel meg a takarmánybiztonsági követelményeknek. A vállalkozó bejelenti az illetékes hatóságoknak a takarmány felhasználásából származó veszély megelőzésére tett intézkedéseket, és nem akadályozhat meg senkit abban, hogy a tagállam jogrendszerével és joggyakorlatával összhangban együttműködjön az illetékes hatóságokkal, amennyiben ezzel megelőzhető, csökkenthető vagy megszüntethető egy takarmánnyal kapcsolatos veszély. (4)
A takarmányipari vállalkozó együttműködik az illetékes hatóságokkal az általa jelenleg
vagy
korábban
szállított
takarmánnyal
kapcsolatos
kockázatok
megelőzésében
vagy
csökkentésében. 28. cikk A Tudományos Bizottság és a tudományos testületek (1)
A Tudományos Bizottság és az állandó tudományos testületek — mindegyik saját
illetékességi területén — felelősek a Hatóság tudományos szakvéleményeinek elkészítéséért, és szükség esetén közmeghallgatást is szervezhetnek. (2)
A Tudományos Bizottság
felelős
a
tudományos szakvélemény
elkészítésének
következetességéért és az ehhez szükséges általános koordinációért, különös tekintettel az eljárások megállapítására és a munkamódszerek összehangolására. A Bizottság feladata többek között, hogy tudományos szakvéleményeket készítsen a több tudományos testület területét átfogó kérdésekkel, illetve a tudományos testületek illetékességén kívül eső kérdésekkel kapcsolatban.
175
Amennyiben szükséges, és különösen azokban a kérdésekben, amelyek kívül esnek a tudományos testületek hatáskörén, a Tudományos Bizottság munkacsoportokat hoz létre. Ilyen esetekben
e
munkacsoportok
szakértelmére
támaszkodik
a
Hatóság
tudományos
szakvéleményeinek megfogalmazása során. (3)
A Tudományos Bizottság tagjai a tudományos testületek elnökei, illetve a tudományos
testületekhez nem tartozó, hat független tudományos szakértő. (4)
A tudományos testületek független tudományos szakértőkből állnak. A Hatóság
létrejöttével a következő tudományos testületeket kell felállítani: a)
élelmiszer-adalékanyagok és ízesítők, élelmiszeripari segédanyagok és élelmiszerrel érintkező anyagok tudományos testülete;
b)
állatok takarmányozására használt adalékanyagok, termékek és anyagok tudományos testülete;
c)
növény-egészségügyi, növényvédelmi termékek és szermaradványaik tudományos testülete;
d)
géntechnológiával módosított szervezetek tudományos testülete;
e)
diétás termékek, táplálkozás és allergiák tudományos testülete;
f)
biológiai veszélyek tudományos testülete;
g)
élelmiszerláncba bekerülő szennyezőanyagok tudományos testülete;
h)
állat-egészségügy és állatvédelem tudományos testülete.
A tudományos testületek számát és elnevezését a Bizottság szakmai és tudományos tevékenysége során elért eredmények ismeretében lehet módosítani; a módosítások a Hatóság kérelme alapján, az 58. cikk (2) bekezdésével összhangban történnek. (5)
A Tudományos Bizottság azon tagjait, akik nem tagjai a tudományos testületeknek,
valamint a tudományos testületek tagjait az ügyvezető igazgató előterjesztése alapján az Igazgatótanács nevezi ki három évre, miután pályázatot tettek közzé a tisztségek betöltésére az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, a vezető tudományos kiadványokban és a Hatóság honlapján. A hivatali idő megújítható.
176
(6)
A Tudományos Bizottság és a tudományos testületek tagjaik közül egy elnököt és két
alelnököt választanak. (7)
A Tudományos Bizottság és tudományos testületek többségi szavazással hozzák meg
döntéseiket. A kisebbségi véleményeket rögzítik. (8)
A Bizottság szervezeti egységeinek képviselői jelen lehetnek a Tudományos Bizottság, a
tudományos testületek és munkacsoportjaik ülésein. Felkérés esetén segíthetnek bizonyos kérdések tisztázásában vagy információt nyújthatnak, de nem próbálhatják meg befolyásolni a megbeszéléseket. (9)
A Tudományos Bizottság és a tudományos testületek működési és együttműködési
eljárásait a Hatóság belső szabályzatai tartalmazzák. Ezek az eljárások többek között a következőkre vonatkoznak: a)
az egymást követő hivatali idők száma, amíg egy személy a Tudományos Bizottság vagy egy tudományos testület tagja lehet;
b)
az egyes tudományos testületek tagjainak a száma;
c)
a Tudományos Bizottság és a tudományos testületek tagjainál felmerült kiadások megtérítési eljárása;
d)
annak módja, ahogy a Tudományos Bizottságot és a tudományos testületeket a feladatokkal és a tudományos szakvélemények iránti kérelmek teljesítésével bízzák meg;
e)
a Tudományos Bizottság és a tudományos testületek munkacsoportjainak létrehozása és szervezése, és külső szakértők munkacsoportokba való meghívásának lehetősége;
f)
megfigyelők meghívásának lehetősége a Tudományos Bizottság és a tudományos testületek üléseire;
g)
nyilvános viták szervezésének lehetősége. 30. cikk
Különböző tudományos szakvélemények
177
(1)
A Hatóság megfigyelési feladatokat lát el annak érdekében, hogy rövid időn belül
azonosíthassa a Hatóság által elkészítendő szakvélemény és a hasonló funkciókat ellátó más intézmények által kibocsátott tudományos szakvélemények közötti esetleges eltéréseket. (2)
Ha a Hatóság feltárja az eltérést, megkeresi a szóban forgó intézményt, és ellenőrzi, hogy
rendelkezik-e mindkét fél a tárgyra vonatkozó összes tudományos információval, annak érdekében, hogy azonosíthassa az esetleg vitatott tudományos kérdéseket. (3)
Amennyiben kiderül, hogy lényeges különbségek vannak bizonyos tudományos kérdések
megítélésében, és a szóban forgó intézmény a Közösség egyik intézménye vagy a Bizottság valamelyik tudományos bizottsága, a Hatóság és az érintett intézmény kötelesek együttműködni egymással és kiküszöbölni az eltéréseket, vagy a Bizottság elé terjeszteni a vitatott tudományos kérdéseket
tisztázó
közös
dokumentumot,
és
ismertetni
az
adatokra
vonatkozó
bizonytalanságokat. Ezt a dokumentumot nyilvánosságra hozzák. (4)
Amennyiben kiderül, hogy lényeges különbségek vannak bizonyos tudományos kérdések
megítélésében, és a szóban forgó intézmény egy tagállam intézménye, a Hatóság és az érintett intézmény kötelesek együttműködni egymással és kiküszöbölni az eltéréseket, vagy elkészíteni egy, a vitatott tudományos kérdéseket tisztázó közös dokumentumot, és ismertetni az adatokra vonatkozó bizonytalanságokat. Ezt a dokumentumot nyilvánosságra hozzák.
V. FEJEZET ELJÁRÁSOK ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 1. SZAKASZ BIZOTTSÁGI ÉS KÖZVETÍTÉSI ELJÁRÁSOK 58. cikk Bizottság (2) Amennyiben hivatkozás történik e bekezdésre, az 1999/468/EK határozat 5. cikkében meghatározott eljárást kell alkalmazni annak 7. és 8. cikkével összhangban.
178
12.követelmény AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 999/2001/EK RENDELETE (2001. május 22.) egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról II. FEJEZET A BSE-STÁTUS MEGHATÁROZÁSA 5. cikk Besorolás (1) Valamely tagállam, harmadik ország vagy ezek valamelyik régiója (a továbbiakban „országok vagy régiók”) BSEstátusát csak a II. melléklet A. fejezetében felsorolt kritériumok és a szarvasmarhafélék szivacsos agyvelőbántalma előfordulásának a II. melléklet B. fejezetében meghatározott valamennyi lehetséges tényezője alapján végzett kockázatelemzés eredménye, valamint ezek időbeli alakulása alapján lehet meghatározni. Azok a tagállamok, valamint harmadik országok, amelyek azon a harmadik országokat tartalmazó listán kívánnak maradni, amelyek számára engedélyezett az e rendelet hatálya alá eső élő állatok és állati eredetű termékek Közösségbe történő kivitele, kötelesek kérelmet benyújtani a Bizottságnak BSE-státusuk megállapítására, amely kérelemhez a II. melléklet A. fejezetében felsorolt kritériumokra és a II. fejezet B. fejezetében meghatározott lehetséges kockázati tényezőkre, továbbá ezek időbeni alakulására vonatkozó lényeges információkat kell csatolni. (2) Valamennyi kérelemről a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell döntést hozni, figyelembe véve az (1) bekezdésben felsorolt kritériumokat és lehetséges kockázati tényezőket, és be kell sorolni a kérelmet benyújtó tagállamot vagy harmadik országot, illetve a tagállam vagy a harmadik ország régióját a II. melléklet C. fejezetében meghatározott kategóriák egyikébe. Ezt a döntést a kérelem és az (1) bekezdés második albekezdésében említett lényeges információk benyújtását követő hat hónapon belül kell meghozni. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kérelmet támogató bizonyítékok nem tartalmazzák a II. melléklet A. és B. fejezetében meghatározott információkat, meghatározott időtartamon belül további információk megadását
179
kéri. A végleges döntést valamennyi információ benyújtását követő hat hónapon belül kell meghozni. Miután a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) kialakított egy eljárást az országok kategóriákba való besorolására, és ha besorolta a kérelmező országot e kategóriák valamelyikébe, adott esetben a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően döntés születhet az érintett ország közösségi besorolásának az ennek a bekezdésnek az első albekezdése szerinti átértékeléséről. (3) Ha a Bizottság megállapítja, hogy valamely tagállam vagy harmadik ország által a II. melléklet A. és B. fejezete szerint benyújtott információk nem elégségesek vagy nem egyértelműek, a 24. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően egy átfogó kockázatelemzés alapján meghatározhatja az érintett tagállam vagy harmadik ország BSEstátusát. Az ilyen kockázatelemzésnek tartalmaznia kell egy bizonyító erejű statisztikai adatfelvételt a TSE-kkel kapcsolatos járványügyi helyzetről, amelyet szűrővizsgálat keretében, gyorstesztek felhasználásával végeznek a kérelmező tagállamban vagy harmadik országban. A Bizottságnak figyelembe kell vennie az OIE osztályozási kritériumait. A gyorsteszteket a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell e célra engedélyeztetni és felvezetni a X. melléklet C. fejezetének 4. pontjában megállapított listára. Az ilyen szűrővizsgálatot olyan tagállamok vagy harmadik országok is elvégezhetik, amelyek szeretnék a saját maguk által elvégzett besorolást a Bizottsággal jóváhagyatni a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően. Az ilyen szűrővizsgálat költségét az érintett tagállam vagy harmadik ország viseli. (4) Azokat a tagállamokat vagy harmadik országokat, amelyek nem nyújtottak be kérelmet az (1) bekezdésnek megfelelően a 2001. július 1-jétől kezdődő hat hónapon belül, az élő állatoknak és állati eredetű termékeknek a területükről való kiszállítása szempontjából a II. melléklet C. fejezetében említett 5. kategóriába tartozó országoknak kell tekinteni, amíg ilyen kérelmet be nem nyújtanak.
180
(5) A tagállamok – késedelem nélkül – értesítik a Bizottságot minden olyan járványügyi tényről vagy más információról, amely a BSE-státus megváltozásához vezethet, különösen a 6. cikkben előírt ellenőrző programok eredményeiről. (6) Valamely harmadik országnak a közösségi szabályokban előírt listák valamelyikén maradásáról – abból a célból, hogy olyan élő állatokat és állati eredetű termékeket vihessen a Közösségbe, amelyekre vonatkozóan ez a rendelet különleges szabályokat ír elő – a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell dönteni, és a döntést – figyelembe véve a rendelkezésre álló információkat, vagy amennyiben TSE feltételezhetően előfordul – az (1) bekezdésben előírt és benyújtott információktól kell függővé tenni. Amennyiben a Bizottság felkérésének időpontjától számított három hónapon belül nem adják meg az említett információkat, e cikk (4) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni, amíg ezeket az információkat a (2) vagy (3) bekezdéseknek megfelelően be nem nyújtják és ki nem értékelik. Harmadik országok jogosultságát arra, hogy a Bizottság által megállapított kategóriájuk szerinti feltételek mellett olyan élő állatokat vagy állati eredetű termékeket vihessenek a Közösségbe, amelyekre vonatkozóan e rendelet különleges szabályokat ír elő, attól kell függővé tenni, vállalják-e, hogy a Bizottságot – amilyen hamar csak lehet – írásban tájékoztatják bármilyen járványügyi vagy egyéb tényről, amely a BSE-státusz megváltozásához vezethet. (7) A 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárás értelmében arról is születhet döntés, hogy a 21. cikkben előírt ellenőrzések eredményének megfelelően megváltozzék-e valamely tagállam vagy harmadik ország, illetve valamelyik régiójuk BSE szerinti besorolása. (8) A (2), (3), (4), (6) és (7) bekezdésben említett döntéseknek kockázatbecslésen kell alapulniuk, a II. melléklet A. és B. fejezetében megadott ajánlott kritériumok figyelembevételével. III. FEJEZET A TSE MEGELŐZÉSE 7. cikk Az állatok takarmányozását érintő tilalmak (1) Emlősökből származó fehérjét tilos kérődzők takarmányozására használni.
181
(2) Ezen túlmenően az (1) bekezdésben említett tilalmat a IV. melléklet 1. pontjával összhangban ki kell terjeszteni az állatokra és az állati eredetű termékekre. (3) Az (1) és a (2) bekezdést a IV. melléklet 2. pontjában felsorolt rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni. (4) Az 5. kategóriába sorolt tagállamoknak vagy azok régióinak nem szabad engedélyezni, hogy gazdasági haszonállatoknak szánt olyan takarmányt exportáljanak vagy tároljanak, amely emlősökből származó fehérjét, illetve – kutya és macska kivételével – emlősöknek szánt olyan takarmányt tartalmaz, amely emlősökből származó feldolgozott fehérjét tartalmaz. Az 5. kategóriába sorolt harmadik országoknak vagy azok régióinak nem szabad engedélyezni, hogy a Közösségbe olyan takarmányt exportáljanak az állatállományok számára, amely emlősökből származó fehérjét tartalmaz, illetve – kutya és macska kivételével – emlősöknek szánt olyan takarmányt, amely emlősökből származó feldolgozott fehérjét tartalmaz. (5) E cikk részletes végrehajtási szabályait, különösen a keresztfertőzés megelőzésére és mintavételezési és analizálási módszerekre vonatkozó szabályokat – amelyek annak az ellenőrzéséhez szükségesek, hogy eleget tesznek-e e cikk előírásainak –, a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni. 8. cikk Különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok (1) A különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat az V. melléklet 2., 3., 4. és 8. pontjával összhangban kell eltávolítani és megsemmisíteni. A különleges fertőzési veszélyt jelentő vagy az ebből feldolgozással előállított anyagot az V. melléklet 3. és 4. pontjával vagy adott esetben a 7. c) vagy a 8. pontjával összhangban csak végső megsemmisítés céljából lehet forgalomba hozni vagy adott esetben az országból kivinni. Ezek az anyagok nem hozhatók be a Közösségbe. A különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagnak a Közösség területén történő átszállítása a 91/496/EGK irányelv 3. cikkének előírásaival összhangban történhet. (2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik az olyan állatokból származó szövetekre, amelyek az erre az egyedüli célra a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban engedélyezett és a X. melléklet C. 5. pontjában szereplő megfelelő listára felvett, valamint az V. melléklet 5. pontjában 182
felsorolt feltételek mellett alkalmazott alternatív vizsgálaton mentek keresztül, és a vizsgálat eredménye negatív volt. Az ilyen alternatív vizsgálatot engedélyező tagállam értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot. (3) A II. melléklet C. fejezetében említett 2., 3., 4. és 5. kategóriába sorolt tagállamokban vagy azok régióiban a kábítás után a központi idegrendszer szöveteinek egy megnyúlt rúd alakú eszköz koponyaüregbe vezetésével történő roncsolása nem végezhető olyan szarvasmarhafélék, juh-vagy kecskefélék esetében, amelyek húsát emberi vagy állati fogyasztásra szánják. (4) Az életkorra vonatkozóan az V. mellékletben megadott adatokat rendszeresen ki kell igazítani. Az ilyen kiigazításoknak azokon a legújabban bizonyított tudományos eredményeken kell alapulniuk, amelyek a TSE-k a Közösség szarvasmarhaféle, juh-és kecskeféle állományai e szempontból
lényegesnek
számító
korcsoportjaiban
való
előfordulásának
statisztikai
valószínűségére vonatkoznak. (5) Az (1)–(4) bekezdéstől eltérve a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban döntés hozható arra vonatkozóan is – tekintettel a 7. cikk (1) bekezdése tényleges érvényesítésének időpontjára vagy adott esetben a harmadik országokban az emlősökből származó fehérjéknek a kérődzők takarmányában történő felhasználása tilalmának időpontjára –, hogy e cikk alkalmazását valamennyi 3. vagy 4. kategóriába sorolt országban vagy régióban korlátozzák azokra az állatokra, amelyek ezekben az országokban vagy régiókban e dátum előtt születtek. Hasonlóan az előzőhöz, az (1)–(4) bekezdéstől eltérve a megfelelő tudományos bizottsággal történő konzultációt követően és az előfordulás, a terjedés, valamint az emberi fertőződés kockázatából kiindulva döntés hozható arra vonatkozóan is a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, hogy engedélyezik valamennyi 5. kategóriába sorolt országban vagy ezek régióiban található, vagy onnan érkező szarvasmarhaféle gerincoszlopának és dorzális gyökéridegdúcainak élelmiszerekben, takarmányban és trágyában történő felhasználását. (6) Ezen cikk végrehajtási szabályait a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.
IV. FEJEZET 183
A TSE-K ELLENI VÉDEKEZÉS ÉS FELSZÁMOLÁSUK 11. cikk Bejelentés A 82/894/EGK (1) irányelv sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy minden TSEfertőzöttségre gyanús állatot azonnal bejelentsenek az illetékes hatóságnak. A tagállamok rendszeresen tájékoztatják egymást és a Bizottságot a bejelentett TSE-esetekről. Az illetékes hatóság haladéktalanul meghozza az e rendelet 12. cikkében meghatározott intézkedéseket a többi szükséges intézkedéssel együtt. 12. cikk A fertőzöttségre gyanús állatokkal kapcsolatos intézkedések (1) Valamennyi TSE-fertőzöttségre gyanús állatot hatósági forgalmi korlátozás alá kell helyezni, amíg ismertté nem válnak az illetékes hatóság által végzett klinikai és járványügyi vizsgálatok eredményei, vagy az állatot hatósági felügyelet mellett laboratóriumi vizsgálat céljából le nem ölik. Ha valamely tagállam egy gazdaságában BSE-fertőzöttségre gyanús szarvasmarhafélét találnak, az abban a gazdaságban található összes szarvasmarhafélét – amíg rendelkezésre nem állnak a vizsgálat eredményei – hatósági forgalmi korlátozás alá kell helyezni. Ha valamely tagállam egy gazdaságában objektív bizonyíték – mint a különböző TSE-k gyakorlatias módon történő megkülönböztetését lehetővé tevő vizsgálatok eredménye – alapján BSE-fertőzöttségre gyanúsnak tartott juh-vagy kecskefélét találnak, az abban a gazdaságban található összes többi juh-és kecskefélét hatósági forgalmi korlátozás alá kell helyezni, amíg rendelkezésre nem állnak a vizsgálat eredményei. Ha igazolást nyer, hogy az állat feltehetően nem abban a gazdaságban fertőződhetett meg, ahol a BSE-fertőzöttség gyanújának megállapításakor tartották, az illetékes hatóság dönthet úgy is, hogy csak a fertőzöttségre gyanús állat kerüljön hatósági forgalmi korlátozás alá. A rendelkezésre álló
184
járványügyi információk alapján az illetékes hatóság – ha szükségesnek tartja – döntést hozhat arról is, hogy más gazdaságok is vagy csak a fertőzés helyéül szolgáló gazdaság kerüljön hatósági ellenőrzés alá. A 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban és e bekezdés második, harmadik és negyedik albekezdésének előírásaitól eltérve a tagállam felmenthető az állatforgalom hatósági korlátozásának alkalmazása alól, ha ezzel egyenértékű védelmi intézkedéseket foganatosít. (2) Ha az illetékes hatóság úgy dönt, hogy nem zárható ki a TSE-vel való fertőzöttség lehetősége, az állatot – amennyiben még életben van – le kell ölni; agyát és az illetékes hatóság által meghatározott valamennyi szövetet ki kell venni és be kell küldeni egy hatóságilag jóváhagyott laboratóriumba, a 19. cikk (1) bekezdésében előírt nemzeti referencialaboratóriumba vagy a 19. cikk (2) bekezdésében előírt közösségi referencialaboratóriumba a 20. cikkben meghatározott vizsgálati módszereknek megfelelően végzett vizsgálatra. (3) A fertőzöttségre gyanús állat valamennyi testrészét – a bőrét is beleértve – hatósági ellenőrzés alatt kell tartani, amíg negatív eredményű diagnózis nem születik, vagy meg kell semmisíteni az V. melléklet 3. és 4. pontjának megfelelően. (4) Ezen cikk végrehajtási szabályait a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni. 13. cikk A TSE előfordulásának igazolását követő intézkedések (1) Amint valamely TSE jelenlétét hatóságilag megállapítják, a következő intézkedéseket kell késedelem nélkül alkalmazni: a) az állat testének valamennyi részét teljesen meg kell semmisíteni az V. melléklettel összhangban, eltekintve a III. melléklet B. III. 2. pontjának megfelelően a nyilvántartások céljából visszatartott anyagtól; b) vizsgálatot kell folytatni, hogy meg lehessen határozni valamennyi veszélyeztetett állatot a VII. melléklet 1. pontjának megfelelően;
185
c) a VII. melléklet 2. pontjában említett valamennyi állatot és állati eredetű terméket – amelyet a b) pontban említett vizsgálat során veszélyeztetettnek találtak – le kell ölni, illetve teljesen meg kell semmisíteni az V. melléklet 3. és 4. pontjával összhangban. E bekezdés rendelkezéseitől eltérve a tagállamok egyéb intézkedéseket is alkalmazhatnak, amelyek ezzel megegyező szintű védelmet tesznek lehetővé, ha ezek az intézkedések a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban jóváhagyásra kerülnek. (2) Az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett intézkedések végrehajtása során azt a gazdaságot, ahol az állatot valamely TSE előfordulásának igazolásakor tartották, hatósági ellenőrzés alá kell vonni és a TSE-kre gyanús állatok, valamint az ezekből származó termékek összes, a gazdaságból kifelé és oda befelé irányuló forgalmát az illetékes hatóság engedélyéhez kell kötni azzal a céllal, hogy az érintett állatokat és állati eredetű termékeket közvetlenül nyomon lehessen követni és azonnal azonosítani lehessen. Ha igazolást nyer, hogy feltehetően nem abban a gazdaságban fertőződött meg a kérdéses állat, ahol a TSE megállapításakor tartották, az illetékes hatóság eldöntheti, hogy mindkét gazdaság vagy csak a fertőzés helyéül szolgáló gazdaság kerüljön hatósági ellenőrzés alá. (3) Azok a tagállamok, amelyek a 12. cikk (1) bekezdésének ötödik albekezdésében meghatározott, egyenértékű védelmet biztosító helyettesítő rendszert alkalmaznak, az (1) bekezdés b) és c) pontjának követelményeitől eltérve, a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően felmentést kaphatnak azon előírások alól, hogy hatósági korlátozásokat rendeljenek el az állatforgalommal kapcsolatban, valamint hogy leöljék és megsemmisítsék az állatokat. (4) A tulajdonosokat haladéktalanul kártalanítani kell azokért a károkért, amelyek a 12. cikk (2) bekezdésének és e cikk (1) bekezdése a) és c) pontjával összhangban az állatok leölése és az állati eredetű termékek megsemmisítése során keletkeztek. (5) A 82/894/EGK irányelv sérelme nélkül, a BSE-n kívüli egyéb TSE-k igazolt előfordulását évente egyszer kell bejelenteni a Bizottságnak. (6) Ezen cikk végrehajtási szabályait a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.
186
V. FEJEZET FORGALOMBA HOZATAL ÉS KIVITEL 15. cikk Élő állatok, azok spermája, embriói és petesejtjei (1) A szarvasmarhafélék, juh-vagy kecskefélék, illetve azok spermájának, embrióinak és petesejtjeinek forgalomba hozatala, adott esetben kivitele a VIII. mellékletben meghatározott feltételek, behozatal esetén pedig a IX. mellékletben meghatározott feltételek teljesítéséhez kötött. Az élő állatokat és embrióikat, valamint petesejtjeiket a 17. cikknek, illetve behozatal esetén a 18. cikknek megfelelően a közösségi jogszabályok által megkövetelt megfelelő állategészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie. (2) A TSE-re gyanús vagy igazoltan fertőzött állatok első generációs utódainak, spermájának, embrióinak és petesejtjeinek forgalomba hozatala a VIII. melléklet B. fejezetében meghatározott feltételekhez kötött. (3) Ezen cikk végrehajtási szabályait a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni. 17. cikk A 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően a 64/432/EGK irányelv F. mellékletében, a 91/68/EGK irányelv E. mellékletének II. és III. mintájában említett egészségügyi bizonyítványokat és a szarvasmarhafélék, juh-és kecskefélék spermájának, embrióinak és petesejtjeinek kereskedelmére vonatkozó közösségi jogszabályok által meghatározott megfelelő egészségügyi bizonyítványokat ki kell egészíteni – amennyiben szükséges – a kategóriára való utalással, amely megadja az adott kiindulási tagállam vagy régió az 5. cikknek megfelelő besorolását. Amennyiben szükséges, az állati eredetű termékek kereskedelmére vonatkozó megfelelő kereskedelmi dokumentumokat ki kell egészíteni a kategóriára való utalással, amely megadja az adott származási tagállam vagy régió az 5. cikknek megfelelő besorolását.
187
18. cikk A közösségi jogszabályokban előírt megfelelő behozatali egészségügyi bizonyítványokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint ki kell egészíteni a IX. mellékletben meghatározott különleges előírásokkal az 5. cikk alapján valamelyik kategóriába besorolt harmadik országokat illetően, amint meghozták a besorolásról szóló döntést. VI. FEJEZET REFERENCIALABORATÓRIUMOK, MINTAVÉTELEZÉS,VIZSGÁLATOK ÉS ELLENŐRZÉSEK 19. cikk Referencialaboratóriumok (1) Az egyes tagállamok nemzeti referencialaboratóriumai, valamint hatásköre és feladatai a X. melléklet A. fejezetében kerültek meghatározásra. (2) A közösségi referencialaboratórium, valamint hatásköre és feladatai a X. melléklet B. fejezetében kerültek meghatározásra. 21. cikk Közösségi ellenőrzések (1) A Közösség szakértői helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek a tagállamok illetékes hatóságaival együttműködve, amennyiben ez e rendelet egységes alkalmazása érdekében szükséges. A tagállam, amelynek területén ellenőrzéseket végeznek, minden szükséges segítséget megad a szakértőknek feladatuk elvégzéséhez. A Bizottság tájékoztatja az illetékes hatóságot az elvégzett ellenőrzések eredményeiről. E cikk végrehajtási szabályait és különösen azokat, amelyek a nemzeti hatóságokkal való együttműködést szolgáló eljárást meghatározzák, a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni. (2) A harmadik országokban tartandó közösségi ellenőrzéseket a 97/78/EK irányelv 20. és 21. cikkével összhangban kell végezni.
188
VII. FEJEZET ÁTMENETI ÉS JOGERŐS RENDELKEZÉSEK 24. cikk Bizottságok (1) A Bizottság munkáját az Állat-egészségügyi Állandó Bizottság segíti. A kizárólag az állati takarmányokkal kapcsolatos kérdésekben azonban a Takarmányok Állandó Bizottsága,a kizárólag az élelmiszerekkel kapcsolatos kérdésekben az Élelmiszerek Állandó Bizottsága segíti a Bizottságot. (2) Amennyiben e bekezdésre utalás történik, a 8. cikk betartásával az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni. A fenti határozat 5. cikkének (6) bekezdésében említett időtartam három hónap, az e rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett védelmi intézkedések esetében pedig 15 nap.
189
I. MELLÉKLET KÜLÖNLEGES FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK E rendelet alkalmazásában: a) „BSE honi előfordulása”: a szarvasmarhafélék szivacsos agyvelőbántalmának olyan esetét jelenti, amelyről nem mutatták ki egyértelműen, hogy az élő állatként, embrióként vagy petesejtként való behozatal előtti megfertőződés következménye; b) „elválasztott zsírszövet”: a vágási és a darabolási folyamat során a test belső és külső részeiről eltávolított zsír, elsősorban a szarvasmarhafélék szívéről, csepleszéről, veséiről és bélfodráról származó friss zsír, továbbá a darabolóhelyiségekből származó zsír; c) „kohort”: a szarvasmarhafélék olyan együttese, amelyek ugyanabban az állományban születtek, mint a fertőzött szarvasmarha, annak születését megelőző vagy követő 12 hónapban, vagy amelyek életük első évében valamikor együtt nevelkedtek a fertőzött állattal, és amelyek ugyanazt a takarmányt fogyaszthatták, amelyet a kérdéses állat fogyasztott élete első évében; d) „hulladéklerakó hely”: hulladékártalmatlanító helyet jelent, ahogy azt az 1999/31/EK (1) irányelv meghatározza.
190
II. MELLÉKLET A BSE-STÁTUS MEGHATÁROZÁSA A. FEJEZET Valamely tagállam vagy harmadik ország, vagy ezek valamelyik régiója (a továbbiakban „országok vagy régiók”) BSEstátusát a következő kritériumok alapján kell meghatározni: a) a kockázatelemzés eredménye, amely megállapítja a BSE előfordulásával kapcsolatosan a B. fejezetben említett valamennyi potenciális tényezőt és ezek időbeli változását; b) a felnőtt szarvasmarhafélékben jelentkező, idegrendszeri tünetekkel járó esetek bejelentésének ösztönzésére irányuló oktatási program állatorvosok, állattenyésztők és a szarvasmarhafélék szállításában, kereskedelmében és vágásában közreműködők számára; c) a BSE klinikai tüneteit mutató valamennyi szarvasmarhaféle vizsgálata és kötelező bejelentése; d) a BSE-re irányuló folyamatos ellenőrzési és megfigyelő rendszer, különös tekintettel a B. fejezetben említett kockázatokra, amely figyelembe veszi a III. melléklet A. fejezetének táblázatában található iránymutatásokat vagy a megfelelő nemzetközi szabványokat; az elvégzett vizsgálatok számáról és ezek eredményeiről készült jelentéseket legalább hét évig meg kell őrizni; e)a d) pontban említett ellenőrző rendszer keretein belül gyűjtött agyvelő-és más szövetminták engedélyezett laboratóriumokban történő vizsgálata. B. FEJEZET Az A. fejezet a) pontjában említett kockázatelemzésnek a következő tényezőkön kell alapulnia: – kérődzőkből származó hús-és csontliszt vagy tepertő szarvasmarhafélék által történő fogyasztása, TSE-vel potenciálisan fertőzött hús-és csontliszt vagy tepertő, illetve hús-és csontlisztet vagy tepertőt tartalmazó takarmány behozatala, – TSE-vel potenciálisan fertőzött állatok vagy petesejtek/embriók behozatala,
191
– az országok vagy régiók járványügyi helyzete az állati TSE-kre nézve, – az országok vagy régiók szarvasmarhaféle-, juh-és kecskeféle-állományának struktúrájáról meglévő ismeretek foka, az állati hulladékok forrása, az ilyen hulladékok kezelésére szolgáló eljárások jellemzői és az állati takarmányok előállításának módszerei. C. FEJEZET A kategóriák meghatározása Valamely tagállam vagy harmadik ország, vagy ezek valamelyik régiója BSE-státusát a következő kategóriákba történő besorolás alapján kell meghatározni: A. 1. KATEGÓRIA: BSE-mentes országok vagy régiók Olyan országok vagy régiók, ahol a B. fejezetben meghatározott információk alapján végzett kockázatelemzés kimutatta, hogy a felismert kockázat kezelésére egy elégséges időszak alatt megfelelő intézkedéseket hoztak, és 1. VAGY nem regisztráltak egyetlen BSE-esetet sem és: i. az A. fejezet b)–e) pontjában meghatározott kritériumok legalább hét éve teljesülnek; vagy ii. az A. fejezet c) pontjában meghatározott kritériumok legalább hét éve teljesülnek, és kimutatták, hogy legalább nyolc éve nem etetnek kérődzőkből vagy emlősökbőlelőállított hús-és csontlisztet vagy tepertőt kérődzőkkel; 2. VAGY a BSE valamennyi előfordulása során egyértelműen kimutatták, hogy az közvetlenül élő szarvasmarhafélék vagy szarvasmarhafélék embriói/petesejtjei behozatalából ered, és az összes fertőzött szarvasmarhafélét, illetőleg amennyiben ezek nőivarú állatok, azoknak a betegség első klinikai tüneteinek megjelenése előtti vagy utáni két éven belül született utolsó utódát, ha életben van az országokban vagy a régiókban, leölték és teljesen megsemmisítették, továbbá i. az A. fejezet b)–e) pontjában meghatározott kritériumok legalább hét éve teljesülnek; vagy ii. vagy legalább hét éve teljesülnek az A. fejezet c) pontjában meghatározott kritériumok, és kimutatták, hogy legalább nyolc éve nem etetnek hús-és csontlisztet vagy tepertőt kérődzőkkel; 3. VAGY ahol a BSE utolsó honi előfordulását legalább hét évvel ezelőtt jegyezték fel, az A. fejezet b)–e) pontjában meghatározott kritériumok legalább hét éve teljesülnek, és kérődzőkből
192
származó hús-és csontliszt vagy tepertő kérődzőkkel történő etetése tiltott, a tilalomnak pedig legalább nyolc éve hatékonyan érvényt szereznek. B. 2. KATEGÓRIA: Átmenetileg BSE-mentes országok vagy régiók, ahonnan honi előfordulást nem jelentettek Olyan országok vagy régiók, ahol a B. fejezetben meghatározott információk alapján végzett kockázatelemzés kimutatta, hogy a felismert kockázat kezelésére egy elégséges időszak alatt megfelelő intézkedéseket hoztak, és 1. VAGY egyszer sem fordult elő BSE, és: i. az A. fejezet b)–e) pontjában meghatározott kritériumoknak jelenleg eleget tesznek, de azok hét éve még nem teljesülnek; vagy ii. kimutatták, hogy legalább nyolc éve nem etetnek hús-és csontlisztet vagy tepertőt kérődzőkkel, de az A. fejezet c) pontjában meghatározott kritériumok hét éve még nem teljesülnek; 2. VAGY a BSE valamennyi előfordulása során egyértelműen kimutatták, hogy az közvetlenül élő szarvasmarhafélék vagy szarvasmarha-embriók/-petesejtek behozatalából ered, és az összes fertőzött szarvasmarhát, illetőleg amenynyiben ezek nőivarú állatok, azoknak a betegség első klinikai tüneteinek megjelenése előtti vagy utáni két éven belül született utolsó utódát, ha életben van az országokban vagy a régiókban, leölték és teljesen megsemmisítették; továbbá i. az A. fejezet b)–e) pontjában meghatározott kritériumoknak jelenleg eleget tesznek, de azok hét éve még nem teljesülnek, vagy ii. kimutatták, hogy legalább nyolc éve nem etetnek hús-és csontlisztet vagy tepertőt kérődzőkkel, de az A. fejezet (c) pontjában meghatározott kritériumok hét éve még nem teljesülnek. C. 3. KATEGÓRIA: Átmenetileg BSE-mentes országok vagy régiók, ahonnan legalább egy honi előfordulást jelentettek Olyan országok vagy régiók, ahol a B. fejezetben meghatározott információk alapján végzett kockázatelemzés kimutatta, hogy a felismert kockázat kezelésére egy elégséges időszak alatt megfelelő intézkedéseket hoztak, és
193
1. VAGY a BSE utolsó honi előfordulását több mint hét éve jelentették, eleget tesznek az A. fejezet b)–e) pontjában meghatározott kritériumoknak, és hatékonyan érvényt szereznek a kérődzőkből előállított hús-és csontliszt vagy tepertő kérődzőkkel etetése tilalmának, de: i. az A. fejezet b)–e) pontjában meghatározott kritériumok hét éve még nem teljesülnek, vagy ii. a kérődzőkből előállított hús-és csontliszt vagy tepertő kérődzőkkel történő etetése tilalmának nyolc éve még nem szereznek hatékonyan érvényt; 2. VAGY a BSE utolsó honi előfordulását kevesebb mint hét éve jelentették, a BSE előfordulási gyakorisága a honi esetek alapján számítva kevesebb mint egy a millióhoz az utolsó négy egymást követő tizenkét hónapos időszak alatt a 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék körében az országokban vagy a régiókban, vagy – ha valamely országban vagy régióban a 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék populációja 1 milliónál kevesebb állatot tesz ki – egy eset a szóban forgó állatállomány tényleges létszámához képest (az Eurostat-statisztika alapján számítva), és ahol: i. a kérődzőkből előállított hús-és csontliszt vagy tepertő kérődzőkkel történő etetése tilalmának már legalább nyolc éve hatékonyan érvényt szereznek; ii. legalább hét éve teljesülnek az A. fejezet b)–e) pontjában meghatározott kritériumok; iii. a fertőzött szarvasmarhákat, valamint: amennyiben ezek nőivarú állatok, azoknak a betegség első klinikai tüneteinek megjelenése előtti vagy utáni két éven belül született utolsó utódát, – valamennyi szarvasmarhafélét a kohortból, ha életben vannak az érintett országokban vagy régiókban, leölték és teljesen megsemmisítették. E besorolásnál az iii. alponttól való eltérésként számításba lehet venni a veszélyeztetett állatok leölésével egyenértékű védelmet biztosító egyéb intézkedéseket is. D. 4. KATEGÓRIA: Országok vagy régiók, ahol a BSE ritkán fordul elő Olyan országok vagy régiók, ahol: 1. eleget tesznek az A. fejezetben felsorolt kritériumoknak, a BSE előfordulási gyakorisága pedig az utolsó 12 hónapot számítva nagyobb vagy egyenlő, mint egy a millióhoz a honi előfordulást tekintve, és kisebb vagy egyenlő, mint száz a millióhoz a 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék populációja körében az országokban vagy a régiókban; vagy 194
2. eleget tesznek az A. fejezetben felsorolt kritériumoknak, a BSE előfordulási gyakorisága pedig, az 1. pontban meghatározott módon, a honi esetek alapján számítva kevesebb, mint egy a millióhoz négy egymást követő 12 hónapnál rövidebb időszakon belül, és a fertőzött szarvasmarhákat, illetőleg: amennyiben ezek nőivarú állatok, azoknak a betegség első klinikai tüneteinek megjelenése előtti vagy utáni két éven belül született utolsó utódát, – valamennyi szarvasmarhafélét a kohortból, ha életben vannak az érintett országokban vagy régiókban, leölték és teljesen megsemmisítették. E besorolásnál az e ponttól való eltérésként számításba lehet venni a veszélyeztetett állatok leölésével egyenértékű védelmet biztosító egyéb intézkedéseket is. Azokat az országokat vagy régiókat a 4. kategóriába tartozó országnak vagy régiónak kell tekinteni, ahol a BSE előfordulási gyakorisága az utolsó 12 hónapot számítva kevesebb, mint egy a millióhoz a honi előfordulást tekintve a 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék körében, de ahol ugyanakkor az A. fejezetben leírt kockázatelemzés kimutatta, hogy nem tettek eleget az országok vagy a régiók 2. vagy 3. kategóriába való sorolását lehetővé tevő legalább egy kritériumnak. E. 5. KATEGÓRIA: Országok vagy régiók, ahol a BSE gyakran fordul elő Olyan országok vagy régiók, ahol: 1. eleget tesznek az A. fejezetben felsorolt kritériumoknak, és a BSE előfordulási gyakorisága az utolsó 12 hónapot számítva nagyobb, mint száz a millióhoz a 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék körében az országban vagy a régióban; vagy 2. aBSE előfordulási gyakorisága az utolsó 12 hónapot számítva nagyobb vagy egyenlő, mint egy a millióhoz és kisebb vagy egyenlő, mint száz a millióhoz a 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék körében az országban vagy a régióban, és ahol nem tesznek eleget az A. fejezetben felsorolt legalább egy kritériumnak.
195
III. MELLÉKLET ELLENŐRZŐ RENDSZER A. FEJEZET I.
A SZARVASMARHAFÉLÉK BSE-JÉRE IRÁNYULÓ ELLENŐRZŐ PROGRAMMAL SZEMBEN TÁMASZTOTT MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK
1. A szubpopulációk kiválasztása A 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék a következők szerint: 1.1. A 64/433/EGK (1) irányelv 2. cikkének n) pontjában meghatározott „különleges kényszervágás” alá eső állatok és a 64/433/EGK irányelv I. melléklete VI. fejezete 28. c) pontjának megfelelően levágott állatok (beleértve a 716/96/EK (2) rendeletben említett és a fent említett „különleges kényszervágás” alá eső vagy a 64/433/EGK irányelv I. melléklete VI. fejezete 28. c) pontjának megfelelően levágott állatokat). 1.2. Nem emberi fogyasztásra levágott, elhullott állatok, amelyek a gazdaságban vagy szállítás közben pusztultak el (kivéve a 716/96/EK bizottsági rendeletben említett állatokat). 1.3. Emberi fogyasztásra levágott állatok. 1.4. Idegrendszeri zavarokat mutató állatok. 2. Mintanagyság 2.1. Az 1.1. pontban említett szubpopuláció esetén a tagállamokban az évente megvizsgált minták számának meg kell egyeznie a szubpopuláció teljes állatlétszámával. 2.2. Az 1.2. pontban említett szubpopuláció esetén a tagállamokban az évente megvizsgált minták száma nem lehet kevesebb, mint a táblázatban megadott mintanagyság. A mintákat véletlenszerűen kell kiválasztani. A mintavételezésnek folyamatosnak és az egyes régiókra nézve reprezentatívnak kell lennie. 2.3. Az 1.3. pontban említett szubpopuláció esetén a tagállamokban az évente megvizsgált minták számának meg kell egyeznie a szubpopuláció teljes állatlétszámával. 30 hónaposnál idősebb állatok összlétszáma 100 000950
Mintanagyság 950
200 0001550
1 550
300 0001890
1 890 196
400 0002110
2 110
500 0002250
2 250
600 0002360
2 360
700 0002440
2 440
800 0002500
2 500
900 0002550
2 550
1 000 002590
2 590
1 500 00030
3 000
2 000 003500
3 500
2 500 00040
4 000
3 000 004500
4 500
30 hónaposnál idősebb állatok összlétszáma 3 500 00050
Mintanagyság 5 000
4 000 005500
5 500
4 500 00060
6 000
5 000 006500
6 500
5 500 00070
7 000
6 000 007500
7 500
6 500 00080
8 000
7 000 008500
8 500
7 500 00090
9 000
8 000 009500
9 500
8 500 00010
10 000
9 000 0010500
10 500
9 500 000110
11 000
10 000 0011500
11 500
10 500 000120
12 000
11000 00012500
12 500
11 500 000130
13 000
12 000 0013500
13 500
II. A JUH-ÉS KECSKEFÉLÉK SURLÓKÓRJÁRA IRÁNYULÓ ELLENŐRZÉSI PROGRAMMAL SZEMBEN TÁMASZTOTT MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK
197
1. A szubpopulációk kiválasztása A kiválasztást a surlókórnak megfelelő klinikai tüneteket mutató, hazai születésű állatok szubpopulációin végzett kockázatbecslés segítségével kell elvégezni. Az egyes szubpopulációkon és korcsoportokon belül a kiválasztásnak véletlenszerűnek kell lennie. A kiválasztásnál a következő kritériumokat kell szem előtt tartani: – legalább 15 napig tartó és a kezelésnek ellenálló idegrendszeri vagy viselkedési zavarokat mutató állatok, – moribund állapotban lévő állatok fertőző vagy traumás betegség tünetei nélkül, egyéb progrediáló kórformákat mutató állatok. A juh-és kecskeféléket meg kell vizsgálni surlókórra és – amint rendelkezésre állnak olyan tesztek, amelyek révén a gyakorlati viszonyok között el lehet különíteni az egyes TSE-ket – BSE-re. 2. A célállatok életkora A mintavételezéssel a szubpopuláció legidősebb állatait kell megcélozni. Valamennyi megcélzott állatnak azonban 12 hónaposnál idősebbnek kell lennie. 3. Mintanagyság Az évente minimálisan megvizsgált állatok számának meg kell egyeznie a táblázatban megadott mintanagysággal. A 12. cikkel összhangban megvizsgált állatok szerepelhetnek a minimális nagyságú mintában. Táblázat TSE-nek megfelelő tüneteket mutató állatok TSE-nek megfelelő tüneteket mutató állatok idegszövettani vizsgálatának évenkénti minimális száma A 12 hónaposnál idősebb állatok Mintanagyság összlétszáma 100 00010 10 300 00030
30
500 00050
50
700 000
69
1 000 000
99
2 500 000
195
5 000 00300
300
7 000 000
336
198
10 000 000
367
20 000 00409
409
30 000 000
425
40 000 000
433
III. ELLENŐRZÉS NAGYOBB FERTŐZÉSI VESZÉLYT JELENTŐ ÁLLATOKBAN Ellenőrzés nagyobb fertőzési veszélyt jelentő állatokban Az I. és II. részben közölt ellenőrzési programokon kívül a tagállamok önkéntes alapon célirányos megfigyelést folytathatnak TSE-re nagyobb fertőzési veszélyt jelentő állatokban, mint az: – olyan állatok, amelyek endémikusan jelen lévő TSE-vel fertőzött országból származnak, – olyan állatok, amelyek potenciálisan fertőzött takarmányt fogyasztottak, – TSE-fertőzött anyaállattól született vagy származó állatok. IV. KÖZÖS RENDELKEZÉSEK A tagállamok biztosítják, hogy az e melléklet értelmében a mintául szolgáló állatok testének semelyik részét ne használják embereknek szánt élelmiszer, állati takarmány vagy trágya céljára, amíg a laboratóriumi vizsgálat negatív eredménnyel le nem zárult. B. FEJEZET I. A TAGÁLLAMOK JELENTÉSEIBEN ISMERTETENDŐ ADATOK 1. Az állatfajonkénti fertőzöttség-gyanús esetek száma, amelyeknél forgalmi korlátozást rendeltek el a 12. cikk (1) bekezdésével összhangban; 2. a 12. cikk (2) bekezdésével összhangban laboratóriumi vizsgálathoz kötött fertőzöttség-gyanús esetek száma állatfajonként, valamint a vizsgálatok eredménye; 3. az A. fejezet I. részének 1. pontjában említett szubpopulációk becsült nagysága; 4. a megvizsgált szarvasmarhafélék száma az A. fejezet I. részének 1. pontjában és az A. fejezet III. részében említett egyes szubpopulációkban, a minta kiválasztásának módszere és a vizsgálatok eredménye; 5. a megvizsgált juh-és kecskefélék száma az A. fejezet II. részének 1. pontjában és az A. fejezet III. részében említett egyes szubpopulációkban, valamint a vizsgálatok eredménye; 6. a BSE és a surlókór pozitív eseteinek száma, koreloszlása és földrajzi megoszlása. Meg kell adni a születés évét és – amennyiben lehetséges – hónapját a BSE olyan eseteinél, amelyeknél az 199
állat a kérődzőkből származó fehérjék állati takarmányokban való felhasználása tilalmának bevezetése után született; 7. pozitív TSE-esetek, amelyeket a szarvasmarhaféléken, juh-és kecskeféléken kívüli egyéb állatokban igazoltak. II. A BIZOTTSÁG ÖSSZEFOGLALÓJÁBAN ISMERTETENDŐ ADATOK Az összefoglalónak valamennyi tagállam esetében táblázatos formában kell elkészülnie és legalább a következő adatokra kell kiterjednie: 1. a 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék összlétszáma és az A. fejezet I. részének 1. pontjában említett szubpopulációk becsült nagysága; 2. fertőzöttség-gyanús esetek száma állatfajonként a 12. cikknek megfelelően; 3. az A. fejezet I. részének 1. pontjában említett, megvizsgált szarvasmarhafélék száma; 4. az A. fejezet II. részének 1. pontjában említett, megvizsgált juh-és kecskefélék száma; 5. pozitív BSE-esetek száma és koreloszlása; 6. pozitív BSE-esetek, amelyeknél az állat a takarmányozási tilalom bevezetése után született, valamint az állat születésének éve és hónapja; 7. a surlókór pozitív esetei; 8. szarvasmarhaféléken, juh-és kecskeféléken kívüli egyéb állatokban igazolt pozitív TSE-esetek. III. FELJEGYZÉSEK 1. Az illetékes hatóság hét évig megőrzi a feljegyzéseket: – a 12. cikk (1) bekezdése szerinti forgalmi korlátozás alá helyezett állatok számáról és típusáról, – a 12. cikk (1) bekezdése szerinti klinikai és járványügyi vizsgálatok számáról és kimeneteléről, – a 12. cikk (2) bekezdése szerinti laboratóriumi vizsgálatok számáról és kimeneteléről, az I. részben említett ellenőrző programok keretében mintavételezés alá esett állatok számáról, azonosításáról és eredetéről, továbbá, amennyiben lehetséges, koráról, fajtájáról és a kórelőzménnyel kapcsolatos információkról. 2. A vizsgáló laboratórium hét évig megőrzi a vizsgálatokról készült valamennyi feljegyzést, különösen a laboratóriumi munkanaplókat, a parafintömböket és adott esetben a Western blotokról készült fényképeket.
200
IV. MELLÉKLET AZ ÁLLATOK TAKARMÁNYOZÁSA 1. Az 5. kategóriába sorolt tagállamokban vagy régióikban a 7. cikk (1) bekezdésében említett tilalmat ki kell terjeszteni: a) a gazdasági haszonállatok emlősökből származó fehérjével történő takarmányozására; b) az emlősök emlősökből származó feldolgozott állati fehérjével történő takarmányozására; ez a tilalom nem vonatkozik a kutyák és a macskák etetésére, sem a kutya-és macskaeledelek gyártására; c) kérődzők kérődzőktől származó, kiolvasztott zsírral történő takarmányozására. 2. A 7. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott tilalmat nem kell alkalmazni a következő, egészséges állatokból származó termékekkel szemben: a) tej és tejtermékek; b) nyersbőrből és irhából származó zselatin; c) 10 000 dalton alatti molekulatömegű hidrolizált fehérjék, amelyek: i. olyan állatok nyersbőréből és irhájából származnak, amelyeket vágóhídon vágtak le és a levágásuk előtt hatósági állatorvos által végzett vizsgálaton mentek keresztül a 64/433/EGK irányelv I. melléklete VI. fejezetének megfelelően, e vizsgálat eredményeként pedig alkalmasnak bizonyultak az irányelv rendeltetése szerinti vágásra,és ii. olyan gyártási eljárással készülnek, amelynek során megfelelő intézkedések alkalmazására kerül sor a nyersbőrök és irhák fertőzésének minimálisra csökkentése érdekében, a nyersbőröket és irhákat sós vízben pácolják, meszezik és alaposan megmossák, majd 11-esnél nagyobb pH értékű anyaggal kezelik több mint három órán keresztül 80 °C-nál magasabb hőmérsékleten, amelyet egy több mint 140 °C-on 30 percen át 3,6 bar feletti nyomáson történő hőkezelés követ, vagy egy ezekkel egyenértékű gyártási eljárással készül, amelyet a Bizottság
201
engedélyez a megfelelő tudományos bizottsággal való konzultációt követően a 24. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően, és iii. olyan létesítményekből származnak, amelyek önellenőrzési programokat folytatnak (HACCP); d) dikalcium-foszfát (amelyben zsír és fehérje nyomokban sem fordul elő); e) szárított vérplazma és egyéb vérkészítmények, kivéve a kérődzők takarmányozására szánt, szarvasmarhafélékbőlelőállított vérkészítményeket.
202
V. MELLÉKLET KÜLÖNLEGES FERTŐZÉSI VESZÉLYT JELENTŐ ANYAGOK 1. A következő szöveteket az állat tartózkodása vagy kiindulása szerinti tagállam vagy harmadik ország – az 5. cikk alapján meghatározott – kategóriájától függően különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagoknak kell nyilvánítani: 1. ÉS 2. KATEGÓRIA Nincs. 3. ÉS 4. KATEGÓRIA a) a 12 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék koponyája, beleértve az agyat és a szemeket, mandulái és gerincoszlopa, valamint bármilyen korú szarvasmarhafélék belei az epésbéltől (duodenum) a végbélig (rectum); b) a 12 hónaposnál idősebb olyan juh-és kecskeféléknek a koponyája, beleértve az agyat és a szemeket, mandulái és gerincoszlopa, amelyek állandó metszőfoga áttörte a fogínyt, valamint bármilyen korú juh-és kecskefélék lépe. 5. KATEGÓRIA a) a teljes fej (a nyelvet kivéve), beleértve az agyat, a szemeket, a trigeminális idegdúcokat és a mandulákat; a csecsemőmirigy (thymus); a hat hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék lépe és gerincoszlopa, valamint bármilyen korú állatok belei az epésbéltől (duodenum) a végbélig (rectum); b) a 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék gerincoszlopa, beleértve a dorzális gyökéridegdúcokat; c) a 12 hónaposnál idősebb olyan juh-és kecskeféléknek a koponyája, beleértve az agyat és a szemeket, mandulái és gerincoszlopa, amelyek állandó metszőfoga áttörte a fogínyt, valamint bármilyen korú juh-és kecskefélék lépe. 2. A különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat a következő helyeken kell eltávolítani: a) vágóhidak;
203
b) darabolóüzemek, nagy fertőzési veszélyt jelentő anyagokat feldolgozó üzemek vagy a 90/667/EGK (1) irányelv 3. és 7. cikkében említett helyek, az illetékes hatóság által kinevezett, kijelölt képviselő felügyelete mellett. Ezeket a létesítményeket engedélyeztetni kell e célra az illetékes hatóságnál. A gerincoszlopok azonban eltávolíthatók az érintett tagállam területén található fogyasztói árusítóhelyeken is. Amennyiben a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot nem távolítják el a nem emberi fogyasztásra levágott, elhullott állatból, a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot tartalmazó testrészeket vagy az egész testet is különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagként kell kezelni. 3. Valamennyi különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot meg kell festeni színezőanyaggal és adott esetben rögtön az eltávolításuk során meg kell jelölni jelölőtollal, és teljesen meg kell semmisíteni: a) elhamvasztással előzetes kezelés nélkül; vagy b) feltéve, hogy a festék vagy a jelölőtollal írt jelölés az előzetes kezelés után kimutatható marad: i. a 92/562/EGK (2) határozat I–IV., VI. és VII. fejezetében leírt rendszereknek megfelelően: – elhamvasztással, – együttes elhamvasztással; ii. legalább az 1999/534/EK határozat (3) I. mellékletében említett szabványoknak megfelelően engedélyezett hulladéklerakó helyen történő elásással. 4. A tagállamok eltérhetnek a 2. és a 3. pont rendelkezéseitől, és engedélyezhetik a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok vagy egész testek előzetes megfestés nélküli elföldelését vagy elhamvasztását, vagy adott esetben a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagoknak a 90/667/EGK irányelv 3. cikk (2) bekezdésében megadott körülmények közötti eltávolítását, mégpedig az illetékes hatóság által engedélyezett és a felügyelete alatt álló módszerrel, amely eleve megakadályozza a TSE átvitelének valamennyi kockázatát, különösen azokban az 204
esetekben, amikor az állatok elpusztultak, vagy a betegséggel szembeni védelmi intézkedésekkel összefüggésben és a 12. és 13. cikk sérelme nélkül leölték őket. 5. A különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok eltávolítására szolgáló alternatív vizsgálat a következő feltételek mellett engedélyezhető: a) a vágóhidakon valamennyi olyan állaton el kell végezni a vizsgálatot, amelyekből el kell távolítani a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot; b) semmilyen, emberi fogyasztásra vagy állatok takarmányozására szánt, szarvasmarhafélékből, juh-vagy kecskefélékbőlelőállított termék nem hagyhatja el a vágóhidat azelőtt, hogy az illetékes hatóság meg ne kapta és el ne fogadta volna a vizsgálatok eredményét valamennyi potenciálisan fertőzött levágott állatot illetően, ha valamelyikükben megállapították a BSE-t; c) ha egy alternatív vizsgálat pozitív eredményt ad, a 3. pontnak megfelelően minden, a vágóhídon esetlegesen beszennyeződött szarvasmarha-, juh-vagy kecskeféléből származó anyagot megsemmisítenek, hacsak a test valamennyi részét – az érintett állat bőrét is beleértve – be nem tudják azonosítani és elkülönítve nem tudják tárolni. 6. A tagállamok gyakori hatósági ellenőrzéseket tartanak, hogy meggyőződjenek arról, hogy a melléklet rendelkezéseit megfelelő módon alkalmazzák, valamint annak biztosítására, hogy különösen a vágóhidakon, darabolóüzemekben, állati hulladékfeldolgozó üzemekben, nagy fertőzési veszélyt jelentő hulladékokat feldolgozó üzemekben vagy a tagállamok által a 90/667/EGK irányelv 7. cikkének megfelelően engedélyezett telephelyeken, fogyasztói elárusítóhelyeken, hulladéklerakó helyeken és más, tárolásra vagy elhamvasztásra szolgáló létesítményekben kellő intézkedéseket hozzanak a fertőzés elkerülésére. 7. A tagállamok bevezetnek egy rendszert különösen az alábbiak biztosítására és ellenőrzésére: a) az 1. cikk (2) bekezdésében említett termékek előállítására használt különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat kizárólag erre az engedélyezett célra alkalmazzák; b) amennyiben szarvasmarha-, juh-vagy kecskeféléket hoznak be egy számszerűen alacsonyabb kategóriájú, tehát a behozott állatokénál kedvezőbb BSE-státusú tagállamba, az állatok levágásukig vagy a tagállam területéről való elszállításukig hatósági felügyelet alatt maradnak;
205
c) a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat – főleg ahol a hulladék ártalmatlanítása nem vágóhidakon, hanem egyéb létesítményekben vagy telephelyeken történik – teljesen elkülönítik a nem elhamvasztásra szánt egyéb hulladékoktól, szétválogatva gyűjtik és a 2., 3. és 4. pontnak megfelelően ártalmatlanítják. A tagállamok engedélyezhetik a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot tartalmazó fejek vagy vágott testek másik tagállamba való szállítását az adott másik tagállammal kötött olyan irányú egyezmény megkötését követően, hogy azok fogadják az anyagot és érvényesítsék az ilyen forgalomra alkalmazandó különleges feltételeket. 8. A tagállamok adott esetben csak a 97/735/EK (1) határozat 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételek mellett küldhetnek különleges fertőzési veszélyt jelentő vagy ezekből feldolgozott anyagokat más tagállamokba elhamvasztásra. A tagállamok kérésére e pontok módosíthatók, hogy a különleges fertőzési veszélyt jelentő vagy ezekből feldolgozott anyagokat harmadik országokba lehessen küldeni elhamvasztásra. Az exportot irányító feltételeket egyszerre, ugyanazon eljárás keretében kell elfogadni.
206
VI. MELLÉKLET KÉRŐDZŐKTŐL SZÁRMAZÓ ANYAGBÓL ELŐÁLLÍTOTT VAGY AZT TARTALMAZÓ BIZONYOS ÁLLATI EREDETŰ TERMÉKEKRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK A 9. cikk (1) bekezdésében említettek szerint tilos kérődzőkből származó anyagokat felhasználni a következő állati eredetű termékek gyártásánál: a) mechanikai úton kinyert hús; b) haszonállatok takarmányozására szánt dikalcium-foszfát; c) zselatin, hacsak nem kérődzők nyersbőréből állították elő; d) kérődzők kiolvasztott zsírjából készült származékok; e) kérődzők kiolvasztott zsírja, hacsak nem a következőkből állították elő: i. emberi fogyasztásra alkalmasnak nyilvánított elválasztott zsírszövet; ii. a 90/667/EGK irányelvben említett szabványokkal összhangban feldolgozott nyersanyagok.
207
VII. MELLÉKLET A FERTŐZŐ SZIVACSOS AGYVELŐBÁNTALMAK FELSZÁMOLÁSA 1. A 13. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett felmérésnek azonosítania kell: a) a szarvasmarhafélék esetében: az abban a gazdaságban tartott összes többi kérődzőt, amelyhez az állat tartozik és amelyben a betegséget megállapították, –a nőivarú állatnak – amelyben a betegséget megállapították – valamennyi embrióját, petesejtjét és utolsó utódát, valamint azon embriókat és utódot, amelyet a betegségnek az anyaállatban való klinikai megjelenését megelőző vagy követő két évben gyűjtöttek be, vagy amely ez idő alatt született, az abban a kohortban lévő összes többi kérődzőt, amelyhez az állat tartozik és amelyben a betegséget megállapították, a betegség feltehető eredetét és a többi gazdaságot, amelyben vannak olyan állatok, embriók és petesejtek, amelyek megfertőződhettek a TSE kórokozójával, vagy ugyanabból a takarmányból ettek, vagy ki voltak téve ugyanannak a fertőzési forrásnak, az esetlegesen fertőzött takarmány és egyéb anyagok forgalmát vagy a terjesztés bármely más eszközét, amely átvihette a TSE kórokozóját a kérdéses gazdaságból vagy gazdaságba; b) juh-és kecskefélék esetében: az abban a gazdaságban tartott összes többi, juh-és kecskefélén kívüli kérődzőt, amelyhez az állat tartozik és amelyben a betegséget megállapították, amennyiben megállapíthatók, a szülőállatokat, továbbá az állat – amelyben a betegséget megállapították – valamennyi embrióját, petesejtjét és utolsó utódát, az állat – amelyben a betegséget megállapították – a 24. cikk (2) bekezdésében szabályozott eljárásnak megfelelően meghatározandó kohortjához tartozó valamennyi állatot, a gazdaságban – ahol az állatban a betegséget megállapították – a második és a harmadik francia bekezdésben felsoroltakon kívül tartott összes többi juh-és kecskefélét, a betegség feltehető eredetét és a többi gazdaságot, amelyben vannak olyan állatok, embriók és petesejtek, amelyek megfertőződhettek a TSE kórokozójával, vagy ugyanabból a takarmányból ettek, vagy ki voltak téve ugyanannak a fertőzési forrásnak, az esetlegesen fertőzött takarmány és egyéb anyagok forgalmát vagy a terjesztés bármely más eszközét, amely átvihette a BSE kórokozóját a kérdéses gazdaságból vagy gazdaságba. 2. A 13. cikk (1) bekezdésében meghatározott intézkedések tartalmazzák legalább az alábbiakat:
208
a) a BSE szarvasmarhafélében való megállapításakor a szarvasmarhafélék leölését és teljes megsemmisítését, valamint az 1. pont a) alpontja első, második és harmadik francia bekezdésében említett felmérésben meghatározott embriók és petesejtek megsemmisítését; b) a BSE juh-vagy kecskefélében való megállapításakor valamennyi állat leölését és teljes megsemmisítését, valamint az 1. pont b) alpontja második és hatodik közötti francia bekezdésében említett felmérésben meghatározott embriók és petesejtek megsemmisítését.
209
VIII. MELLÉKLET FORGALOMBA HOZATAL ÉS KIVITEL A. FEJEZET Élő állatok, embriók és petesejtek Közösségen belüli kereskedelmének feltételei I.
OLYAN
FELTÉTELEK,
TARTÓZKODÁSA
AMELYEK
SZERINTI
AZ
TAGÁLLAM
ÁLLAT
SZÁRMAZÁSA
VAGY
HARMADIK
VAGY ORSZÁG
KATEGÓRIÁJÁTÓL FÜGGETLENÜL ÉRVÉNYESEK 1. A többi tagállamba irányuló kivitelnek meg kell felelnie a 15. cikk (1) bekezdése szabályainak. 2. A következő feltételeket kell érvényesíteni a szarvasmarhafélék embriói és petesejtjei forgalmára: A szarvasmarhafélék embrióinak és petesejtjeinek olyan nőivarú állatoktól kell származniuk, amelyek a begyűjtéskor: – nem voltak BSE-fertőzöttségre gyanúsak, – megfeleltek a II. részben meghatározott feltételeknek. 3. A következő feltételeket kell érvényesíteni a juh-és kecskefélék kereskedelmére: a) a tenyészjuh-és tenyészkecskeféléknek: i. olyan gazdaságból kell származniuk, amely kielégíti a következő feltételeket: – rendszeres hatósági állatorvosi vizsgálat alá esik, – az állatokat megjelölték, – legalább három éve nem regisztráltak surlókórt, – mintavételezéssel ellenőrzést végeznek a leselejtezésre váró idősnőivarú állatokon, csak olyan gazdaságokból visznek be nőivarú állatokat az adott gazdaságba, amelyek megfelelnek ugyanezen feltételeknek; ii. folyamatosan olyan gazdaságban vagy gazdaságokban tartották őket születésük óta vagy az utóbbi három évben, amely vagy amelyek megfelelnek az i. alpontban meghatározott feltételeknek; iii. ha olyan tagállamba szánják őket, amely – teljes területén vagy annak egy részén – élvezi a b) pontban meghatározott rendelkezések nyújtotta előnyöket, meg kell felelniük az abban a pontban említett programokban előírt garanciáknak.
210
b) Egy tagállam, amely kötelező jelleggel vagy önkéntes alapon működő, surlókór elleni nemzeti védekezési programmal rendelkezik a teljes területére vagy annak egy részére vonatkozóan: i. benyújthatja az említett programot a Bizottságnak, felvázolva elsősorban: – a betegség megoszlását a tagállamban, – a program elindításának indokait, figyelembe véve a betegség jelentőségét és a költség/haszon arányt, – a földrajzi területet, ahol a programot végrehajtják, a gazdaságok esetében alkalmazandó státuskategóriákat, az egyes kategóriákon belül elérendő normákat, valamint a felhasznált vizsgálati eljárásokat, – a program ellenőrző eljárásait, – az alkalmazandó intézkedéseket, ha bármely okból kifolyólag egy gazdaság elveszíti
a
státusát,
az
alkalmazandó
intézkedéseket,
ha
a
program
rendelkezéseinek megfelelően végzett ellenőrzések pozitív eredménnyel zárulnak; ii. az i. alpontban említett programokat az abban a pontban meghatározott kritériumok szerint lehet jóváhagyni a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban. Ugyanezen eljárással összhangban, ezzel egy időben vagy legkésőbb a program elfogadását követő három hónapon belül meg kell határozni azokat az általános vagy specifikus kiegészítő garanciákat, amelyeket a Közösségen belüli kereskedelemben megkívánhatnak. E garanciák nem haladhatják meg azokat, amelyeket a tagállamok nyújtanak nemzeti szinten; iii.a tagállamok által benyújtott programok a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban módosíthatók vagy kiegészíthetők. Ugyanezen eljárással összhangban hagyható jóvá valamely módosítás vagy kiegészítés a már jóváhagyott programhoz vagy az ii. alpontnak megfelelően meghatározott garanciához; c) Amennyiben valamely tagállam úgy véli, hogy területe vagy területének egy része mentes a juhfélék surlókórjától: i. benyújtja a Bizottságnak a vonatkozó alátámasztó okmányokat, megadva elsősorban: –az előzményeket a betegségnek a tagállam saját területén való előfordulásáról, a szerológiai, mikrobiológiai, kórbonctani és járványügyi vizsgálatokon alapuló ellenőrző vizsgálatok redményeit, –az időszakot, amíg az ellenőrzéseket végezték, – az annak igazolására tett intézkedéseket, hogy a betegség nem lépett fel;
211
ii. a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meg kell határozni azokat az általános vagy specifikus kiegészítő garanciákat, amelyeket megkívánhatnak a Közösségen belüli kereskedelemben. E garanciák nem haladhatják meg azokat, amelyeket a tagállamok nyújtanak nemzeti szinten; iii. az érintett tagállam értesíti a Bizottságot az i. alpontban meghatározott adatokban és tényekben a betegség vonatkozásában bekövetkezett minden változásról. Az ii. alpont szerint meghatározott garanciák – figyelembe véve a jelentést – a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően módosíthatók, illetőleg visszavonhatók. II.
OLYAN
FELTÉTELEK,
AMELYEK
AZ
ÁLLAT
SZÁRMAZÁSA
VAGY
TARTÓZKODÁSA SZERINTI TAGÁLLAMNAK A II. MELLÉKLET C. FEJEZETÉBEN MEGHATÁROZOTT KATEGÓRIÁJÁTÓL FÜGGŐEN ÉRVÉNYESEK 1. A többi tagállamba irányuló kivitelnek meg kell felelnie a 15. cikk (1) bekezdése szabályainak. 2. A szarvasmarha-, juh-és kecskefélék származása szerinti tagállam BSE-kategóriáját közölni kell a rendeltetés szerinti tagállammal. 3. A következő feltételeket kell érvényesíteni azoknak a szarvasmarhaféléknek az 1. pontban említett forgalmára, amelyeket a következő kategóriákba sorolt tagállamokban vagy azok régióiban tartottak, vagy onnan érkeztek: 3. ÉS 4. KATEGÓRIA Az állatoknak: a) olyan állományban kellett születniük, nevelkedniük és megszakítás nélkül tartózkodniuk, amelyben legalább hét éve nem állapították meg a BSE-t; vagy b) az után az időpont után kellett születniük, amióta az emlősökből származó fehérjék kérődzőkkel történő etetése tilalmának hatékonyan érvényt szereznek. 5. KATEGÓRIA Az állatoknak: a) az után az időpont után kellett születniük, amióta az emlősökből származó fehérjék gazdasági haszonállatokkal történő etetése tilalmának hatékonyan érvényt szereznek; és b) olyan állományban kellett születniük, nevelkedniük és tartózkodniuk, amelyben legalább hét éve nem állapították meg a BSE-t, és amelyekben csak a gazdaságban született vagy azonos státusú állományból származó szarvasmarhafélék vannak. 212
B. FEJEZET A 15. cikk (2) bekezdésében említett, TSE-re gyanús vagy azzal igazoltan fertőzött állatok utódaira vonatkozó feltételek Meg kell tiltani azon nőivarú, TSE-vel fertőzött szarvasmarhafélék vagy igazoltan BSE-fertőzött juh-vagy kecskefélék utoljára született utódának forgalomba helyezését, amelyek e betegség első klinikai tüneteinek megjelenését megelőző két évben vagy az azt követő időszakban születtek. C. FEJEZET Bizonyos állati eredetű termékek Közösségen belüli kereskedelmére vonatkozó feltételek I. A következő állati eredetű termékek nem esnek a 16. cikk (3) bekezdésében említett tilalom alá, feltéve hogy olyan szarvasmarhafélékből állítják azokat elő, amelyek megfelelnek az alábbi II. vagy III. rész követelményeinek: – friss hús, – darált hús, – húskészítmények, – húsipari termékek, – házi húsevőknek szánt állateledel. Dátum alapú rendszer II. Az a kicsontozott friss hús, amelyből valamennyi hozzátartozó szövetet – beleértve a látható ideg-és nyirokszöveteket – eltávolítottak, valamint az ebbőlelőállított, 5. kategóriába tartozó országokból vagy régiókból származó, a rendszer előírásainak hatálya alá tartozó állatokból nyert és az I. részben említett állati eredetű termékek a 16. cikk (3) bekezdése második albekezdésének megfelelően forgalomba hozhatók, ha olyan állatokból származnak, amelyek az után az időpont után születtek, amelytől kezdve a 7. cikk (2) bekezdésében meghatározott állati takarmányozási normákat hatékonyan érvényesítették, valamint igazolták, hogy az állatok megfelelnek az 1. pontban meghatározott feltételeknek, továbbá hogy a húst és az állati eredetű termékeket olyan létesítményekben állították elő, amelyek megfelelnek a 9. pontban meghatározott feltételeknek. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a 2–8. és 10. pontban szabályozott ellenőrzések feltételei betartásra kerüljenek.
213
1. A szarvasmarhaféle akkor tartozik a dátumalapú rendszer előírásainak hatálya alá, ha az érintett tagállamban született és nevelkedett, továbbá ha vágásakor igazolják a következő feltételek kielégítését: a) az állat egész életében egyértelműen azonosítható volt, ezáltal visszakövethető az anyaállatig és a származási állományig; egyedi krotáliaszámát, születési idejét, a születése szerinti gazdaságot, a születése utáni valamennyi mozgatását rögzítik az állat marhalevelében vagy egy hatósági egységes azonosítási és nyilvántartási rendszerben; az anyaállat beazonosítható; b) az állat több mint hat, de kevesebb mint 30 hónapos, az állatot születésének hatósági számítógépes nyilvántartása vagy az állat marhalevele alapján meghatározták; c) az illetékes hatóság kétségtelen és ellenőrzött bizonyítékkal rendelkezik, hogy az anyaállat a rendszer előírásainak hatálya alá tartozó állat születését követően még legalább hat hónapig életben volt; d) az anyaállatban nem fejlődött ki BSE és nem gyanús BSE-fertőzöttségre nézve sem. Ellenőrzések 2. Ha a vágásra felvezetett állat vagy valamely, a vágást övező körülmény nem felel meg e rendelet előírásainak, az állatot automatikusan vissza kell utasítani és a marhalevelét el kell kobozni. Ha ez a tény a vágás után válik ismertté, az illetékes hatóság azonnal beszünteti a bizonyítványok kiadását és érvényteleníti a kiadott bizonyítványokat. Ha megtörtént a kiszállítás, az illetékes hatóság értesíti a rendeltetési hely szerinti illetékes hatóságot. A rendeltetési hely szerinti illetékes hatóság megteszi a megfelelő intézkedéseket. 3. A rendszer előírásainak hatálya alá tartozó állatok vágását olyan vágóhidakon kell elvégezni, amelyeket csak a dátum alapú rendszer vagy az igazolt állományok rendszere keretében levágandó szarvasmarhafélék vágására használnak. 4. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a darabolóüzemekben alkalmazott eljárások során eltávolítják a következő nyirokcsomókat: térdhajlási (lnn. poplitei), ülőcsonti (lnn. ischiadici), felületes és mély lágyéki (lnn. inguinales superficiales et profundi), belső és külső csípőcsonti (lnn. iliaci mediales et laterales), vese feletti (lnn. renales), comb előtti (lnn. praefemoralis), ágyéki (lnn. lumbale), elülső bordai (lnn.
214
costocervicalis), szegycsonti (lnn. sternales), váll előtti (lnn. praescapulares), hónalji (lnn. axillares), mellkasbejárati (lnn. cervicales caudales) és mély nyaki (lnn. cervicales profundi). 5. A húsnak egy hatósági egységes azonosítási és nyilvántartási rendszer révén a vágás időpontjáig visszavezethetőnek kell lennie a rendszer előírásainak hatálya alá tartozó állatra vagy a darabolás után az egy tételben levágott állatokra. A vágást követően az I. részben említett friss húst és a termékeket a címkék alapján vissza kell tudni vezetni a rendszer előírásainak hatálya alá tartozó állatra, hogy lehetséges legyen az érintett szállítmány visszahívása. Kedvtelésből tartott állatok eledele esetében a kísérő okmányoknak és a nyilvántartásoknak lehetővé kell tenniük a nyomon követést. 6. Valamennyi jóváhagyott, a rendszer előírásainak megfelelő vágott testnek egyedi számmal kell rendelkeznie, amely összefüggésben áll a krotáliaszámmal. 7. A tagállamok megfelelő részletes forgatókönyvvel rendelkeznek, amely kiterjed: a) a vágás előtti nyomkövetésre és ellenőrzésre; b) a vágás közbeni ellenőrzésekre; c) a kedvtelésből tartott állatok eledelének gyártása közben végzett ellenőrzésekre; d) a címkézéssel és tanúsítvánnyal kapcsolatos valamennyi követelményre, a vágás befejezésétől az elárusítóhelyig tartó lépésekre vonatkozóan. 8. Az illetékes hatóság bevezet egy rendszert az olyan ellenőrzések nyilvántartására, amelyek azt vizsgálják, eleget tesznek-e az előírásoknak, hogy az ellenőrzés megtörténte kimutatható legyen. A létesítmény 9. Az engedély megszerzéséhez a létesítmény kidolgoz és felállít egy rendszert, amelynek révén a dátum alapú rendszer előírásainak hatálya alá tartozó hús és/vagy termék azonosíthatóvá válik, és valamennyi húst vissza lehet vezetni a dátum alapú rendszer előírásainak megfelelő állatra vagy vágás után az egy tételben levágott állatokra. A rendszernek valamennyi fázisban lehetővé kell tennie a hús és az állati eredetű termékek teljes nyomon követhetőségét, a feljegyzéseket pedig legalább két évig meg kell őrizni. A létesítmény vezetése az alkalmazott rendszer részleteit írásban megadja az illetékes hatóság számára. 215
10. Az illetékes hatóság értékeli, engedélyezi és folyamatosan ellenőrzi a létesítmény által ellátott rendszert, hogy előre és visszafelé egyaránt biztosítani tudja a teljes elkülönítést és a nyomon követhetőséget. Igazolt állományok rendszere III. Az a kicsontozott friss hús, amelyből valamennyi hozzátartozó szövetet – beleértve a látható ideg-és nyirokszöveteket – eltávolítottak, valamint az ebből előállított, az 5. kategóriába tartozó országokból vagy régiókból származó, a rendszer előírásainak hatálya alá tartozó állatokból nyert és az I. részben említett állati eredetű termékek a 16. cikk (3) bekezdése második albekezdésének megfelelően forgalomba hozhatók, ha olyan állatokból származnak, amelyekről igazolták, hogy megfelelnek a 2. pontban meghatározott feltételeknek, és az állatok olyan állományból erednek, amelyben az utolsó hét évben nem fordult elő BSE, továbbá amelyről igazolták, hogy megfelel az 1. pontban meghatározott követelményeknek, valamint a húst és az állati eredetű termékeket olyan létesítményben állították elő, amely megfelel a 11. pontban meghatározott feltételnek. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy az egységes azonosítási és nyilvántartási rendszert és az ellenőrzéseket illetően a 3–10. és 12. pontban meghatározott feltételek betartásra kerüljenek. Az állományokra vonatkozó feltételek 1. a) Az állomány egy különálló és elhatárolható egységet alkotó állatokból álló csoport, amelyet más állatcsoportoktól elkülönítve gondoznak, szállásolnak el és tartanak, és amelyet egyetlen példányban létező állományés egyedi azonosítószámmal azonosítanak. b) Az állomány akkor tartozik a rendszer előírásainak hatálya alá, ha legalább hét éve nem fordult elő benne igazolt BSE-megbetegedés, sem olyan gyanús eset, amelynél nem zárták ki a BSE diagnózisát bármely olyan állatban, amely még az állományhoz tartozott, vagy amely be-és kikerült vagy elkerült az állományból. c) A b) alpont rendelkezéseitől eltérően a hét évnél rövidebb ideje fennálló állomány azzal a feltétellel tekinthető a rendszer előírásainak hatálya alá tartozónak az illetékes állat-egészségügyi hatóság alapos vizsgálatát követően, hogy:
216
i. az újonnan létrehozott állományba született vagy került valamennyi állat megfelel a 2. pont a), d) és e) alpontjában megadott feltételeknek; és ii. az állomány teljes fennállása alatt megfelelt a b) alpontban megadott feltételeknek. d) Ha az állományt újonnan állították fel egy gazdaságban, amelyben a BSE igazolt előfordulását regisztrálták valamelyik állatban, amely még az állományhoz tartozik, vagy amely be-és kikerült vagy elkerült az állományból, az újonnan létrehozott állományt csak az illetékes állategészségügyi hatóság által végzett alapos vizsgálatot követően lehet a rendszer előírásainak hatálya alá tartozónak tekinteni, amely tanúsítja, hogy az a hatóság megelégedésére megfelel a következő valamennyi feltételnek: i. az érintett állomány valamennyi egyedét – amelyet korábban ugyanabban a gazdaságban tartottak – eltávolították vagy leölték; ii. minden takarmányt eltávolítottak és megsemmisítettek, valamint az összes takarmánytárolót alaposan kitisztították; iii. valamennyi épületet kiürítettek és alaposan kitakarítottak az új állatok betelepítése előtt; iv. a c) alpontban megadott valamennyi feltételt teljesítették. Az állatokra vonatkozó feltételek 2. a) az állat születéséről, azonosításáról és mozgatásáról készült összes feljegyzést rögzítik egy hivatalos egységes azonosítási és nyilvántartási rendszerrel; b) az állat életkora több mint hat, de kevesebb mint 30 hónap, amit születésének hatósági számítógépes nyilvántartása alapján határoznak meg; c) az anyaállat még legalább hat hónapig életben volt az állat születését követően; d) az anyaállatban nem fejlődött ki BSE és nem gyanús BSE-fertőzöttségre nézve sem; e) az állomány, amelybe az állat született, valamint az összes állomány, amelyhez valaha tartozott, a rendszer előírásainak hatálya alá tartozik. Egységes azonosítási és nyilvántartási rendszer 3. A 2. pont a) alpontjában említett hatósági egységes azonosítási és nyilvántartási rendszer csak akkor kerül jóváhagyásra, ha már elegendő ideje üzemel ahhoz, hogy tartalmazza az állatok élettartamára és mozgatására vonatkozó valamennyi információt annak ellenőrzésére, hogy eleget
217
tesznek-e e rendelet előírásainak, illetőleg ha csak az üzembe helyezés után született állatokkal foglalkozik. E célra a rendszer üzembe helyezése előtti időszakra vonatkozó, számítógépbe táplált előzményi adatok nem fogadhatók el. Ellenőrzések 4. Ha a vágásra felvezetett állat vagy valamely, a vágást övező körülmény nem felel meg e rendelet előírásainak, az állatot automatikusan vissza kell utasítani és a marhalevelét el kell kobozni. Ha ez a tény a vágás után válik ismertté, az illetékes hatóság azonnal beszünteti a bizonyítványok kiadását és érvényteleníti a kiadott bizonyítványokat. Ha megtörtént a kiszállítás, az illetékes hatóság értesíti a rendeltetési hely szerinti illetékes hatóságot. A rendeltetési hely szerinti illetékes hatóság megteszi a megfelelő intézkedéseket. 5. A rendszer előírásainak hatálya alá tartozó állatok vágását olyan vágóhidakon kell elvégezni, amelyeket csak a dátum alapú rendszer vagy az igazolt állományok rendszere keretében levágandó állatok vágására használnak. 6. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a darabolóüzemekben alkalmazott eljárások során eltávolítják a következő nyirokcsomókat: térdhajlási (lnn. poplitei), ülőcsonti (lnn. ischiadici), felületes és mély lágyéki (lnn. inguinales superficiales et profundi), belső és külső csípőcsonti (lnn. iliaci mediales et laterales), vese feletti (lnn. renales), comb előtti (lnn. praefemoralis), ágyéki (lnn. lumbale), elülső bordai (lnn. costocervicalis), szegycsonti (lnn. sternales), váll előtti (lnn. praescapulares), hónalji (lnn. axillares), mellkasbejárati (lnn. cervicales caudales) és mély nyaki (lnn. cervicales profundi). 7. A húsnak egy egységes azonosítási és nyilvántartási rendszer révén a vágás időpontjáig visszavezethetőnek kell lennie a rendszer előírásainak hatálya alá tartozó állatra vagy a darabolás után az egy tételben levágott állatokra. A vágást követően az I. részben említett friss húst és a termékeket a címkék alapján vissza kell tudni vezetni a rendszer előírásainak hatálya alá tartozó állományra, hogy lehetséges legyen az érintett szállítmány visszahívása. Kedvtelésből tartott állatok eledele esetében a kísérő okmányoknak és a nyilvántartásoknak lehetővé kell tenniük a nyomon követést. 8. Valamennyi jóváhagyott, a rendszer előírásainak megfelelő vágott testnek egyedi számmal kell rendelkeznie, amely összefüggésben áll a krotáliaszámmal. 9. A tagállamok megfelelő részletes forgatókönyvvel rendelkeznek, amely kiterjed: a) a vágás előtti nyomkövetésre és ellenőrzésre;
218
b) a vágás közbeni ellenőrzésekre; c) a kedvtelésből tartott állatok eledelének gyártása közben végzett ellenőrzésekre; d) a címkézéssel és tanúsítvánnyal kapcsolatos valamennyi követelményre, a vágás befejezésétől az elárusítóhelyig tartó lépésekre vonatkozóan. 10. Az illetékes hatóság bevezet egy rendszert az olyan ellenőrzések nyilvántartására, amelyek azt vizsgálják, eleget tesznek-e az előírásoknak, hogy az ellenőrzés megtörténte kimutatható legyen. A létesítmény 11. Az engedély megszerzéséhez a létesítmény kidolgoz és felállít egy rendszert, amelynek révén az igazolt állományok rendszere előírásainak megfelelő hús és/vagy termék azonosíthatóvá válik, és valamennyi húst vissza lehet vezetni az állat származási állományára vagy vágás után az egy tételben levágott állatokra. A rendszernek valamennyi fázisban lehetővé kell tennie a hús és az állati eredetű termékek teljes nyomon követhetőségét, a feljegyzéseket pedig legalább két évig meg kell őrizni. A létesítmény vezetése az alkalmazott rendszer részleteit írásban megadja az illetékes hatóság számára. 11.Az illetékes hatóság értékeli, engedélyezi és folyamatosan ellenőrzi a létesítmény által ellátott rendszert, hogy előre és visszafelé egyaránt biztosítani tudja a teljes elkülönítést és a nyomon követhetőséget. D. FEJEZET A kivitelre vonatkozó feltételek Az élő szarvasmarhafélék és az azokból származó állati eredetű termékek – a harmadik országokba történő kivitelüket illetően – az e rendeletben meghatározott, a Közösségen belüli kereskedelemre vonatkozó szabályok alá esnek.
219
IX. MELLÉKLET ÉLŐ ÁLLATOK, EMBRIÓK, PETESEJTEK ÉS ÁLLATI EREDETŰ TERMÉKEK KÖZÖSSÉGBE TÖRTÉNŐ BEHOZATALA A. FEJEZET A szarvasmarhafélék és valamennyi szarvasmarhaféléből előállított áru – amelyekre vonatkozóan e rendelet különleges szabályokat állapít meg – 1. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatala során az illetékes hatóság figyel arra, hogy bemutassák a nemzetközi állategészségügyi bizonyítványt, amely tanúsítja, hogy az ebbe a kategóriába sorolandó országok vagy régiók megfelelnek a III. melléklet C. fejezetében található feltételeknek. B. FEJEZET Szarvasmarhafélék behozatala A. A szarvasmarhafélék 2. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatala nemzetközi állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy: a) a kérődzők emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását betiltották, a tilalomnak pedig hatékonyan érvényt szereznek; b) a Közösségbe történő kivitelre szánt szarvasmarhaféléket egy maradandó azonosító rendszerrel azonosítják, amely lehetővé teszi, hogy a szarvasmarhák visszakövethetők legyenek az anyaállatig és a származási állományig, s ezen állatok nem BSE-re gyanús nőivarú állatok utódai. B. A szarvasmarhafélék 3. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatala nemzetközi állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy: 1. a kérődzők emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását betiltották, a tilalomnak pedig hatékonyan érvényt szereznek; – a Közösségbe történő kivitelre szánt szarvasmarhafélék: azonosítása egy maradandó azonosító rendszerrel történik, amely lehetővé teszi, hogy visszakövethetők legyenek az anyaállatig és a származási állományig, valamint megállapítható általa, hogy az állatok nem BSE-re gyanús vagy igazoltan BSE-fertőzött nőivarú állatok utódai, 220
olyan állományban születtek, nevelkedtek és tartózkodtak, amelyben legalább hét éve nem állapítottak meg BSE-t, vagy 2. az után az időpont után születtek, amióta az emlősökből származó fehérjék kérődzőkkel történő etetése tilalmának hatékonyan érvényt szereznek. C. A szarvasmarhafélék 4. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatala nemzetközi állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy: 1. a kérődzők emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását betiltották, a tilalomnak pedig hatékonyan érvényt szereznek; 2. a Közösségbe történő kivitelre szánt szarvasmarhafélék: a) azonosítása egy maradandó azonosító rendszerrel történik, amely lehetővé teszi, hogy visszakövethetők legyenek az anyaállatig és a származási állományig, valamint megállapítható általa, hogy az állatok nem BSE-re gyanús vagy igazoltan BSE-fertőzött nőivarú állatok utódai; és b) olyan állományban születtek, nevelkedtek és tartózkodtak, amelyben legalább hét éve nem állapítottak meg BSE-t; vagy c) az után az időpont után születtek, amióta az emlősökből származó fehérjék kérődzőkkel történő etetése tilalmának hatékonyan érvényt szereznek. D. A szarvasmarhafélék 5. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatala nemzetközi állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy: 1. a gazdasági haszonállatok emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását betiltották, a tilalomnak pedig hatékonyan érvényt szereznek; 2. a fertőzött szarvasmarhaféléket leölték és teljesen megsemmisítették, akárcsak: a) amennyiben ezek nőivarú állatok, azoknak a betegség első klinikai tüneteinek megjelenése előtti vagy utáni két éven belül született utolsó utódát; b) valamennyi szarvasmarhafélét ugyanabból a kohortból, ha ezek az állatok még élnek az országban vagy a régióban; 3. a Közösségbe történő kivitelre szánt állatok:
221
a) az után az időpont után születtek, amióta az emlősökből származó fehérjék gazdasági haszonállatokkal történő etetése tilalmának hatékonyan érvényt szereznek; b) azonosítása egy maradandó azonosító rendszerrel történik, amely lehetővé teszi, hogy visszakövethetők legyenek az anyaállatig és a származási állományig; az állatok nem BSE-re gyanús vagy igazoltan BSE-fertőzött nőivarú állatok utódai; ÉS c) vagy olyan állományban születtek, nevelkedtek és tartózkodtak, amelyben még nem állapítottak meg BSE-t, és amely kizárólag olyan szarvasmarhaféléket tartalmaz, amelyek a gazdaságban születtek, vagy amelyek azonos egészségi státusú állományból származnak; vagy d) olyan állományban születtek, nevelkedtek és tartózkodtak, amelyben legalább hét éve nem állapították meg a BSE-t, vagy amely kizárólag olyan szarvasmarhaféléket tartalmaz, amelyek a gazdaságban születtek, vagy amelyek azonos egészségi státusú állományból származnak. C. FEJEZET Szarvasmarhafélék friss húsának és szarvasmarhaféléből előállított termékeknek a behozatala A. Szarvasmarhafélék (csontos vagy kicsontozott) friss húsának és szarvasmarhaféléből előállított termékeknek a 2. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatala nemzetközi állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy a kérődzők emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását betiltották és a tilalomnak hatékonyan érvényt szereznek. B. Szarvasmarhafélék (csontos vagy kicsontozott) friss húsa és szarvasmarhaféléből előállított termékek 3. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatala nemzetközi állategészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy: a) a kérődzők emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását betiltották, a tilalomnak pedig hatékonyan érvényt szereznek; b) a Közösségbe való kivitelre szánt friss marhahús és a szarvasmarhaféléből előállított készítmények nem tartalmaznak az V. mellékletben említett, különleges fertőzési veszélyt jelentő
222
anyagot vagy a fej csontjaiból vagy a gerincoszlopból vett, mechanikai úton kinyert húst, illetve nem származnak ezekből. C. Szarvasmarhafélék (csontos vagy kicsontozott) friss húsa és szarvasmarhaféléből előállított termékek 4. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatala nemzetközi állategészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy: 1. a kérődzők emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását betiltották, a tilalomnak pedig hatékonyan érvényt szereznek; 2. a Közösségbe való kivitelre szánt friss marhahús és a szarvasmarhaféléből előállított készítmények nem tartalmaznak az V. mellékletben említett, különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot, vagy a fejből vagy a gerincoszlopból vett, mechanikai úton kinyert húst, illetve nem származnak ezekből. D. A friss marhahús és a szarvasmarhaféléből előállított termékek 5. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatalát a VIII. melléket C. fejezete I. szakaszában felsorolt állati eredetű termékek kivételével meg kell tiltani. E termékek behozatala nemzetközi állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy: 1. teljesítik a 16. cikk (2) bekezdésében és a VIII. melléklet C. fejezetének II. és III. szakaszában megadott feltételeket; 2. a Közösségbe való kivitelre szánt húsipari termékek nem tartalmaznak az F. fejezetben említett termékeket, sem az V. mellékletben említett különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat, és nem is ezekből származnak; 3. létezik egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a Közösségbe való kivitelre szánt friss marhahúst és szarvasmarhaféléből előállított termékeket vissza lehessen követni a létesítményig, ahonnan származnak; 4. a szarvasmarhafélék, amelyekből a Közösségbe való kivitelre szánt friss hús és húsipari termékek származnak: a) azonosítása egy maradandó azonosító rendszerrel történt, amely lehetővé teszi, hogy az állatok visszakövethetők legyenek az anyaállatig és a származási állományig; b) nem BSE-re gyanús vagy igazoltan BSE-fertőzött nőivarú állatok utódai; és: vagy az után az időpont után születtek, amióta az emlősökből származó fehérjék gazdasági haszonállatokkal történő etetése tilalmának hatékonyan érvényt szereznek,
223
vagy olyan állományban születtek, nevelkedtek és tartózkodtak, amelyben legalább hét éve nem állapítottak meg BSE-t; 5. a gazdasági haszonállatok emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását betiltották, a tilalomnak pedig hatékonyan érvényt szereznek; 6. a fertőzött szarvasmarhaféléket levágták és teljesen megsemmisítették, akárcsak: a) amennyiben ezek nőivarú állatok, azoknak a betegség első klinikai tüneteinek megjelenése előtti vagy utáni két éven belül született utolsó utódát; b) b) valamennyi szarvasmarhafélét ugyanabból a kohortból,ha ezek az állatok még élnek az országban vagy a régióban.
D. FEJEZET Szarvasmarhafélék embrióinak és petesejtjeinek behozatala A. A szarvasmarhafélék embrióinak és petesejtjeinek 2. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatala nemzetközi állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy: 1. a kérődzők emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását betiltották, a tilalomnak pedig hatékonyan érvényt szereznek; 2. az embriókat/petesejteket a 89/556/EGK (1) irányelv A. és B. melléklete rendelkezéseinek megfelelően gyűjtötték be, kezelték és tárolták. B. A szarvasmarhafélék embrióinak és petesejtjeinek 3. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatala nemzetközi állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy: 1. a kérődzők emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását betiltották, a tilalomnak pedig hatékonyan érvényt szereznek; 2. a Közösségbe való kivitelre szánt embriók/petesejtek olyan nőivarú állatokból származnak, amelyek:
224
a) azonosítása egy maradandó azonosító rendszerrel történik, amely lehetővé teszi, hogy visszakövethetők legyenek az anyaállatig és a származási állományig; valamint amelyek nem igazoltan BSE-fertőzött nőivarú állatok utódai; b) nem BSE-re gyanús vagy igazoltan BSE-fertőzött nőivarú állatok utódai; c) nem voltak BSE-re gyanúsak az embrió begyűjtésekor; 3. az embriókat/petesejteket a 89/556/EGK irányelv A. és B. melléklete rendelkezéseinek megfelelően gyűjtötték be, kezelték és tárolták. C. Az embriók és petesejtek 4. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatala nemzetközi állategészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy: 1. a kérődzők emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását betiltották, a tilalomnak pedig hatékonyan érvényt szereznek; 2. a Közösségbe való kivitelre szánt embriók/petesejtek olyan nőivarú állatokból származnak, amelyek: a) azonosítása egy maradandó azonosító rendszerrel történik, amely lehetővé teszi, hogy visszakövethetők legyenek az anyaállatig és a származási állományig; valamint amelyek nem BSE-re gyanús vagy igazoltan BSEfertőzött nőivarú állatok utódai; b) nem betegek BSE-ben; c) nem voltak BSE-re gyanúsak az embrió begyűjtésekor; és i. vagy azután az időpont után születtek, amióta az emlősökből származó fehérjék gazdasági haszonállatokkal történő etetése tilalmának hatékonyan érvényt szereznek; ii. vagy olyan állományban születtek, nevelkedtek és tartózkodtak, amelyben legalább hét éve nem állapítottak meg BSE-t; 3. az embriókat/petesejteket a 89/556/EGK irányelv A. és B. melléklete rendelkezéseinek megfelelően gyűjtötték be, kezelték és tárolták. D. A szarvasmarhafélék embrióinak és petesejtjeinek 5. kategóriába sorolt országokból vagy régiókból történő behozatala nemzetközi állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatásához kötött, amely tanúsítja, hogy: 1.
225
a gazdasági haszonállatok emlősökből származó fehérjékkel való takarmányozását betiltották, a tilalomnak pedig hatékonyan érvényt szereznek; 2. a fertőzött szarvasmarhaféléket, és amennyiben ezek nőivarú állatok, azoknak a betegség első klinikai tünetei megjelenése előtti vagy utáni két évben született utódát, ha még éltek az országban vagy a régióban, leölték és teljesen megsemmisítették; 3. a Közösségbe való kivitelre szánt embriók/petesejtek olyan nőivarú állatokból származnak, amelyek: a) azonosítása egy maradandó azonosító rendszerrel történik, amely lehetővé teszi, hogy visszakövethetők legyenek az anyaállatig és a származási állományig; valamint amelyek nem BSE-re gyanús vagy igazoltan BSEfertőzött nőivarú állatok utódai; b) nem betegek BSE-ben; c) nem voltak BSE-re gyanúsak az embrió begyűjtésekor; és i. vagy az után az időpont után születtek, amióta az emlősökből származó fehérjék tenyészállatokkal történő etetése tilalmának hatékonyan érvényt szereznek; ii. vagy sohasem voltak emlősökből származó fehérjékkel takarmányozva, és olyan állományokban születtek, nevelkedtek és tartózkodtak, amelyekben legalább hét éve nem állapítottak meg BSE-t, és amelyekben csak olyan szarvasmarhafélék vannak, amelyek a gazdaságban születtek, vagy azonos egészségi státusú állományból származnak; 4. az embriókat/petesejteket a 89/556/EGK irányelv A. és B. melléklete rendelkezéseinek megfelelően gyűjtötték be, kezelték és tárolták. E. FEJEZET Juh-és kecskefélék behozatala A Közösségbe importált juh-és kecskeféléknek meg kell felelniük azoknak az előírásoknak, amelyek e rendelet által és e rendelet értelmében megkövetelt egészségügyi garanciákkal egyenértékűek.
F. FEJEZET
226
A VIII. melléklet C. fejezetében felsorolt állati eredetű termékek 5. kategóriába sorolt harmadik országokból vagy régiókból történő behozatalát a 16. cikk (3) bekezdésének megfelelően meg kell tiltani, ha az alábbi, kérődzőkből származó termékeket vagy anyagokat tartalmaznak vagy azokból származnak: – mechanikai úton kinyert hús, –élő állatok takarmányozására szánt dikalcium-foszfát, – zselatin, hacsak nem nyersbőrből vagy irhából állították elő, kérődzők kiolvasztott zsírja és az abból készült származékok, hacsak nem emberi fogyasztásra alkalmasnak nyilvánított elválasztott zsírszövetből vagy nyersanyagokból állították elő, amelyeket az 1999/534/EK határozatban említett szabványoknak megfelelően dolgoztak fel. G. FEJEZET Amennyiben állati eredetű termékeket hoznak be olyan, nem az 1. kategóriába tartozó harmadik országokból vagy azok régióiból, a közösségi jogszabályoknak megfelelő bizonyítványokat ki kell egészíteni az előállítási ország illetékes hatósága által aláírt nyilatkozattal, amely a következőképpen hangzik: „Az állati eredetű termék nem tartalmaz – az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet V. mellékletében
meghatározott
–
különleges
fertőzési
veszélyt
jelentő
anyagot
és
a
szarvasmarhafélék fejének csontjából vagy a gerincoszlopából előállított, mechanikailag kinyert húst, illetve nem ezekből származik. Az állatokat nem úgy vágták le, hogy előbb a koponyaüregbe fecskendezett gázzal elkábították vagy ugyanezzel a módszerrel azonnal leölték volna őket, illetőleg kábítás után a központi idegrendszer szöveteit a koponyaüregükbe bevezetett, megnyúlt rúd alakú eszközzel roncsolták volna.”
227
X. MELLÉKLET REFERENCIALABORATÓRIUMOK, MINTAVÉTELEZÉS ÉS LABORATÓRIUMI ANALIZÁLÁSI MÓDSZEREK A. FEJEZET Nemzeti referencialaboratóriumok 1. A kijelölt nemzeti referencialaboratórium: a) rendelkezésére állnak azok az eszközök és egy olyan szakértői állomány, amelynek segítségével bármikor – de különösen a kérdéses betegség első megjelenésekor – meghatározhatja a TSE kórokozójának típusát és törzsét, valamint megerősítheti a regionális diagnosztikai laboratóriumokban kapott eredményeket. Amennyiben nem képes azonosítani a kórokozó törzsét/típusát, kialakít egy eljárást, hogy a törzs a közösségi referencialaboratóriumhoz kerüljön azonosításra; b) jóváhagyja a regionális diagnosztikai laboratóriumokban használt módszereket; c) az adott tagállamban felelős a diagnosztikai szabványok és módszerek koordinálásáért. Ennek érdekében: – diagnosztikai reagensekkel láthatja el a tagállam által engedélyezett laboratóriumokat, – ellenőrzi az adott tagállamban használt összes diagnosztikai reagens minőségét, –időszakosan összehasonlító vizsgálatokat végeztet, a kérdéses betegség kórokozóinak azon izolátumait vagy az ilyen kórokozókat tartalmazó azon szöveteket őrzi, amelyek az adott tagállamban igazolt esetekből származnak, – megerősíti a tagállamok kijelölt diagnosztikai laboratóriumaiban kapott eredményeket; d) együttműködik a közösségi referencialaboratóriummal. 2. Az 1. ponttól eltérően azonban azok a tagállamok, amelyek nem rendelkeznek nemzeti referencialaboratóriummal, a közösségi referencialaboratóriumnak vagy más tagállam nemzeti referencialaboratóriumának szolgáltatásait veszik igénybe. 3. 228
A nemzeti referencialaboratóriumok a következők: Ausztria: Bundesanstalt für Tierseuchenbekämpfung, Mödling Robert Koch Gasse 17 A-2340 Mödling Belgium: CERVA-CODA-VAR Centre d'Étude et de Recherches Vétérinaires et Agrochimiques Centrum voor Onderzoek in Diergeneeskunde en Agrochemie Veterinary and Agrochemical Research Centre Groeselenberg 99 B-1180 Bruxelles Dánia: Danish Veterinary Laboratory Bülowsvej 27 DK-1790 Copenhagen Finnország: Eläinlääkintä-ja elintarvikelaitos Hämeentie 57 FIN-00550 Helsinki Franciaország: Agence Française de Sécurité Sanitaire des Aliments Laboratoire de pathologie bovine 31, avenue Tony Garnier BP 7033 F-69342 Lyon Cedex Németország: Bundesforschungsanstalt für Viruskrankheiten der Tiere Anstaltsteil Tübingen 229
Postfach 1149 D-72001 Tübingen Görögország: 1. Department of Pathology, Faculty of Veterinary Medicine University of Thessaloniki Giannitson & Voutyra St. GR-54627 Thessaloniki 2. Athens Centre of Veterinary Institutes Laboratory of Pathology 25 Neapoleos St. GR-14310 Athens Írország: The Central Veterinary Research Laboratory Abbotstown Castleknock Dublin 15 Írország Olaszország: Istituto Zooprofilattico Sperimentale del Piemonte Liguria e Valle d'Aosta CEA Via Bologna I-148-10150 Torino Luxemburg: Laboratoire „CERVA” CODA-VAR Centre d'Etude et de Recherches Véterinaires et Agrochimiques Groeselenberg 99 B-1180 Bruxelles
230
Hollandia: Instituut voor Dierhouderij en Diergezondheid Edelhertweg 15 Postbus 65 8200 AB Lelystad Hollandia Portugália: Laboratório Nacional de Investigaçao Veterinária Estrada de Benfica, 701 P-1500 Lisboa Spanyolország: 1. Laboratorio de la Facultad de Veterinaria Departamento de Patología Animal (Anatomía Patológica) Zaragoza Spanyolország 2. Laboratorio Central de Veterinaria de Algete Madrid Spanyolország (Csak BSE-tesztek a 98/272/EK határozat IV.A. mellékletében tárgyaltak szerint) Svédország: The National Veterinary Institute S-75189 Uppsala Egyesült Királyság: The Veterinary Laboratories Agency Woodham Lane New Haw Addlestone Surrey KT15 3NB Egyesült Királyság
231
B. FEJEZET Közösségi referencialaboratórium 1. A közösségi TSE referencialaboratórium: The Veterinary Laboratories Agency Woodham Lane New Haw Addlestone Surrey KT15 3NB Egyesült Királyság 2. A közösségi referencialaboratórium hatásköre és feladatai a következők: a) a Bizottsággal konzultálva összehangolja a tagállamokban alkalmazott, a BSE kimutatására szolgáló módszereket, különösen úgy, hogy: tárolja és rendelkezésre bocsátja a kórokozót tartalmazó megfelelő, a fontos diagnosztikai vizsgálatok kifejlesztésére és gyártására vagy a kórokozó törzseinek tipizálására szolgáló szöveteket,
törzsszérumokat
és
más
referenciareagenseket
bocsát
a
nemzeti
referencialaboratóriumok rendelkezésére, hogy a tagországokban egységesíteni lehessen az alkalmazott vizsgálatokat és reagenseket, – kiépíti és fenntartja a TSE-k kórokozóit és törzseit tartalmazó megfelelő szövetek gyűjteményét, –időszakosan közösségi szintű összehasonlító teszteket szervez a diagnosztikai eljárásokra vonatkozólag, adatokat és információkat gyűjt a használatban lévő diagnosztikai módszerekről és a Közösségben elvégzett tesztek eredményeiről, illetve összehasonlítja ezeket, elvégzi a TSE kórokozói izolátumainak karakterizálását a rendelkezésre álló legkorszerűbb módszerekkel a betegség járványtanának jobb megismerése céljából, figyelemmel kíséri a TSE-k ellenőrzése, járványtana
és
állásfoglalásokat
megelőzése alkot
a
terén prionok
a
világban okozta
bekövetkezett betegségekkel
fejleményeket, kapcsolatban
szakmai a
gyors
differenciáldiagnózis lehetővé tétele céljából, átfogó ismereteket szerez a TSE-k ellenőrzése és felszámolása során használt diagnosztikai módszerek előkészítéséről és alkalmazásáról; b) aktív segítséget nyújt a tagállamokban előfordult TSE-járványesetek diagnosztizálásában a diagnózisok megerősítése, vírusjellemzés vagy járványügyi vizsgálatok céljából beküldött, TSEfertőzött állatokból vett minták vizsgálata révén;
232
c) a diagnosztikai technikák Közösségen belüli egységesítése céljával elősegíti a laboratóriumi diagnosztikai szakemberek képzését és továbbképzését. C. FEJEZET Mintavételezés és laboratóriumi vizsgálatok 1. A BSE szarvasmarhafélékben történő előfordulásának kimutatására szolgáló mintavételezés és laboratóriumi vizsgálatok 1.1. A minták begyűjtése Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a minták begyűjtése a Nemzetközi Járványügyi Hivatal (OIE) „A diagnosztikai tesztek és vakcinák szabványainak kézikönyve” (a továbbiakban „a kézikönyv”) legutóbbi kiadásában meghatározott módszerek és vizsgálati tervek alkalmazásával történjék. Az ilyen eljárások és vizsgálati tervek hiányában az illetékes hatóság biztosítja, hogy a mintavételezés a vizsgálatok korrekt elvégzéséhez szükséges módon történjék. 1.2. Laboratóriumi vizsgálatok 1.2.1. Fertőzöttségre gyanús esetek A 12. cikk (2) bekezdésének megfelelően laboratóriumi vizsgálatra küldött szarvasmarhafélékből származó szöveteket a kézikönyv legutóbbi kiadásának megfelelően kórszövettani vizsgálat alá kell vetni, kivéve ha az anyag bomláson ment keresztül. Ha a kórszövettani vizsgálat eredménye nem egyértelmű vagy negatív, vagy ha az anyag bomláson ment keresztül, a szöveteket a fent említett kézikönyvben meghatározott egyéb diagnosztikai eljárások valamelyikével kell megvizsgálni (immuncitokémia, immunoblot eljárás vagy a jellegzetes fonalak elektronmikroszkópos kimutatása). 1.2.2. Az éves ellenőrző program keretében megvizsgált állatok A III. melléklet A. fejezetének I. pontjában meghatározott éves ellenőrzési program és a III. melléklet A. fejezetének III. részében előírt célirányos megfigyelési program keretében megvizsgált szarvasmarhaféléket a 4. pontban felsorolt valamely teszttel kell megvizsgálni. Ha a gyorsteszt eredménye nem egyértelmű vagy pozitív, az agytörzs szöveteit a kézikönyv legutóbbi kiadásának megfelelően kórszövettani vizsgálat alá kell vetni, kivéve ha az anyag bomláson ment keresztül vagy más okból kifolyólag nem alkalmas kórszövettani vizsgálatra. Ha 233
a kórszövettani vizsgálat eredménye nem egyértelmű vagy negatív, illetve ha az anyag bomláson ment keresztül, a szöveteket valamelyik, az 1.2.1. pontban említett diagnosztikai eljárással kell megvizsgálni; a módszer azonban nem egyezhet meg a szűrővizsgálatnál használt eljárással. 1.3. Az eredmények értelmezése Az 1.2.1. pontban említettek szerint megvizsgált állat BSE-re pozitívnak tekintendő, ha valamelyik teszt eredménye pozitív. Az
1.2.2.
pontban
tárgyaltak
szerint
megvizsgált
állat
BSE-re
pozitívnak
tekintendő,haaszűrővizsgálat eredménye pozitív vagy nem egyértelmű,és – az azt követően elvégzett kórszövettani vizsgálat eredménye pozitív, vagy – az 1.2.1. pontban említett más diagnosztikai módszer eredménye pozitív. 2. A TSE juh-és kecskefélékben való előfordulásának kimutatására szolgáló mintavételezés és laboratóriumi vizsgálatok A mintavételezést és a TSE juh-és kecskefélékben való előfordulásának kimutatására irányuló laboratóriumi vizsgálatokat a kézikönyv legutóbbi kiadásában meghatározott módszerekkel és vizsgálati tervekkel összhangban kell elvégezni. A mintavételezésre és a TSE juh-és kecskefélékben való előfordulásának kimutatására irányuló laboratóriumi vizsgálatokra vonatkozó szabályokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell kidolgozni. 3. Egyéb TSE-k előfordulásának igazolása Az 1. és a 2. pontban említett TSE-ktől eltérő TSE előfordulásának gyanúja esetén a fertőzöttség igazolására végzett vizsgálatoknak legalább az agyszövet kórszövettani vizsgálatát tartalmaznia kell. Az illetékes hatóság – ha szükségesnek találja – előírhat olyan laboratóriumi vizsgálatokat is,
mint
a
surlókórra
jellemző
fonalak
kimutatására
szolgáló
immuncitokémiai
és
immundiagnosztikai vizsgálatok. Minden esetben legalább egy másik laboratóriumi vizsgálatot is el kell végezni az előző mondatnak megfelelően, ha az elsőként elvégzett kórszövettani vizsgálat negatívnak bizonyul. A betegség első előfordulása esetén mind a három vizsgálatot el kell végezni. 4. Gyorstesztek
234
A vizsgálatoknak az 5. cikk (3) bekezdésével és a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban történő elvégzése céljából a rendelet értelmében a következő módszereket kell gyorstesztek formájában alkalmazni: – Western blot eljárás a proteáz-rezisztens PrPRes fragmentum kimutatására (Prionics Check teszt), Kemilumineszcens ELISA teszt, amely magában foglal egy extrakciós módszert és egy ELISA eljárást, megnövelt kemilumineszcens képességű reagens felhasználásával (Enfer test), – Szendvics (indirekt IF) módszer PrPRes kimutatására denaturálási és koncentrációs lépéseket követően (BIORADE teszt). 5. Alternatív vizsgálatok (Meghatározásra vár)
235
XI. MELLÉKLET ÁTMENETI INTÉZKEDÉSEK A 22. CIKKBEN EMLÍTETT ÁTMENETI INTÉZKEDÉSEK A. A különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok eltávolítását illetően 1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az alább megnevezett különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat a 6– 11. ponttal összhangban eltávolítsák és megsemmisítsék. a) A következő szövetek minősülnek különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagoknak: i. a 12 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék koponyája, beleértve az agyat és a szemeket, mandulái és gerincoszlopa, valamint bármilyen korú szarvasmarhafélék belei az epésbéltől (duodenum) a végbélig (rectum); ii. a 12 hónaposnál idősebb, illetve olyan juh-és kecskeféléknek a koponyája, beleértve az agyat és a szemeket, mandulái és gerincoszlopa, amelyek állandó metszőfoga áttörte a fogínyt, valamint bármilyen korú juh-és kecskefélék lépe. b) Az 1. pont a) alpontjában felsorolt különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokon kívül a következő szövetek minősülnek különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagoknak Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságában, valamint – az Azori Autonóm Körzet kivételével – Portugáliában: i. a teljes fej a nyelv kivételével, beleértve az agyat, a szemeket, a trigeminális idegdúcokat és a mandulákat; a csecsemőmirigy (thymus); a hat hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék lépe és gerincoszlopa, valamint bármilyen szarvasmarhafélék belei az epésbéltől (duodenum) a végbélig (rectum); ii. a 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék gerincoszlopa, beleértve a dorzális gyökéridegdúcokat. 2. Különleges fertőzési veszélyt jelentő vagy az ezekből feldolgozott anyagok a 11. ponttal vagy adott esetben a 7. pont b) alpontjával összhangban csak későbbi elhamvasztás céljára szállíthatók el. 3. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a szarvasmarha-, juh-és kecskefélék fejének csontjait vagy gerincoszlopát ne használják fel mechanikai úton kinyert hús előállítására. 4. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy területükön ne alkalmazzák a központi idegrendszer szöveteinek roncsolását – amely a megfelelő kábítás után egy megnyúlt rúd alakú eszköznek a 236
koponyaüregbe vezetésével történik – olyan szarvasmarha-, juh-vagy kecskefélék esetében, amelyek húsát emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra szánják. 5. A 1. pont a) alpontjában említett különleges fertőzési veszélyt jelentő anyag 2001. március 31ét követően nem hozható be a Közösségbe. Az alább felsorolt állati eredetű termékeket a Közösségbe való behozataluk esetén importkorlátozások alá kell vonni: – friss hús: a 64/433/EGK irányelvben meghatározott hús, – darált hús és húskészítmények: a 94/65/EK (1) irányelv által meghatározott darált hús és húskészítmények, – húsipari termékek: a 77/99/EGK (2) irányelv által meghatározott húsipari termékek, – feldolgozott állati fehérjék a 92/118/EGK irányelv szerint, – szarvasmarhabelek a 77/99/EGK irányelv 2. cikke b) pontjának v. alpontja szerint. a) Ha a fent említett állati eredetű termékeket, amelyek szarvasmarha-, juh-vagy kecskefélékből származó anyagokat tartalmaznak, 2001. március 31-e után hozzák be a Közösségbe harmadik országokból vagy azok régióiból, az egészségügyi bizonyítványokat az előállítási ország illetékes hatósága által aláírt nyilatkozatnak kell kísérnie, amely a következőképpen hangzik: „Az állati eredetű termék nem tartalmaz az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet IX. mellékletének F. fejezetében említett termékeket, sem e rendelet V. mellékletében meghatározott, 2001. március 31-e után előállított különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot vagy szarvasmarha-, juh-vagy kecskefélék fejének csontjaiból vagy gerincoszlopából 2001. március 31-e után előállított, mechanikailag kinyert húst, és nem ezekből származik. 2001. március 31-e után az állatokat nem úgy vágták le, hogy előbb a koponyaüregbe befecskendezett gázzal elkábították vagy ugyanezzel a módszerrel azonnal leölték volna őket, illetőleg kábítás után a központi idegrendszer szöveteit a koponyaüregükbe bevezetett, megnyúlt rúd alakú eszközzel elroncsolták volna.” b) Az „állati eredetű termékek”-re történő minden utalás az ebben a pontban felsorolt állati eredetű termékekre vonatkozik, és nem érint más állati eredetű termékeket tartalmazó vagy azokból készült állati eredetű termékeket. 6. Az 5. pont csak olyan harmadik országokból történő importra vonatkozik: 237
a) amelyek nem nyújtottak be dokumentumot a Bizottságnak az e rendelkezések alóli mentességi kérelem támogatására; b) amelyek olyan dokumentumot nyújtottak be, amelyben a valamennyi kockázati tényezőt meghatározó kockázatbecslés eredménye mégsem kielégítő. 7. A tagállamok gyakori hatósági ellenőrzéseket tartanak, hogy meggyőződjenek arról, hogy a melléklet rendelkezéseit megfelelő módon alkalmazzák, valamint annak biztosítására, hogy különösen a vágóhidakon, darabolóüzemekben, állati hulladékfeldolgozó üzemekben, nagy fertőzési veszélyt jelentő hulladékokat feldolgozó üzemekben vagy a tagállamok által a 90/667/EGK irányelv 7. cikkének megfelelően engedélyezett telephelyeken, fogyasztói elárusítóhelyeken, hulladéklerakó helyeken és más, tárolásra vagy elhamvasztásra szolgáló létesítményekben kellő intézkedéseket hozzanak a fertőzés elkerülésére. A tagállamok bevezetnek mindenekelőtt egy rendszert az alábbiak biztosítására és ellenőrzésére: a) az 1. cikk (2) bekezdésében említett termékek előállítására használt különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat kizárólag erre az engedélyezett célra alkalmazzák; b) a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat – különösen ahol a hulladék eltávolítása nem vágóhidakon, hanem egyéb létesítményekben vagy telephelyeken történik – teljesen elkülönítik a nem elhamvasztásra szánt egyéb hulladékoktól, szétválogatva gyűjtik és az 1., valamint a 8–11. ponttal összhangban ártalmatlanítják. A tagállamok engedélyezhetik a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot tartalmazó fejek vagy vágott testek másik tagállamba való szállítását, ha az adott másik tagállam megállapodott az ilyen anyag fogadásáról és jóváhagyta az ilyen forgalomra alkalmazandó különleges feltételeket. 8. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat eltávolítsák: a) a vágóhidakon; b) a darabolóüzemekben, nagy fertőzési veszélyt jelentő anyagokat feldolgozó üzemekben vagy a 90/667/EGK irányelv 3. és 7. cikkében említett helyeken, az illetékes hatóság által kinevezett, kijelölt képviselő felügyelete mellett. Ezeket a létesítményeket e célra engedélyeztetni kell az illetékes hatóságnál.
238
A gerincoszlopok azonban az adott állam területén található fogyasztói árusítóhelyeken is eltávolíthatók. Amennyiben a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot nem távolítják el a nem emberi fogyasztásra levágott, elhullott állatból, a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot tartalmazó testrészeket vagy az egész testet is különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagként kell kezelni. 9. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy valamennyi különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot közvetlenül az eltávolításuk során megfessenek egy színezőanyaggal, adott esetben jelöljék meg és teljesen semmisítsék meg: a) elhamvasztással előzetes kezelés nélkül; vagy b) feltéve, hogy a festék vagy a jelölőanyag az előzetes kezelés után kimutatható marad: i. a 92/562/EGK határozat I–IV., VI. és VII. fejezetében leírt rendszerekkel összhangban: – elhamvasztással, – együttes elhamvasztással; ii. legalább a Tanács 1999/534/EK határozatának I. mellékletében említett szabványokkal összhangban engedélyezett hulladéklerakó helyen történő elföldeléssel. 10. A tagállamok eltérhetnek a 8. és a 9. pont rendelkezéseitől, és engedélyezhetik a 90/667/EGK irányelv 3. cikke (2) bekezdésében megadott körülmények között a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok vagy egész testek előzetes megfestés nélküli elföldelését vagy elhamvasztását, vagy adott esetben a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok eltávolítását, mégpedig az illetékes hatóság által engedélyezett és a felügyelete alatt álló módszerrel, amely eleve megakadályozza a TSE átvitelének valamennyi kockázatát, különösen azokban az esetekben, amikor az állatok elpusztultak, vagy a betegséggel szembeni védelmi intézkedésekkel összefüggésben leölték őket. 11. A tagállamok adott esetben a Bizottság 97/735/EK határozatának 4. cikke (2) bekezdésében meghatározott feltételek mellett küldhetnek különleges fertőzési veszélyt jelentő vagy ezekből feldolgozott anyagokat más tagállamokba elhamvasztásra. A tagállamok kérésére ez a pont módosítható, hogy különleges fertőzési veszélyt jelentő vagy ezekből feldolgozott anyagokat lehessen küldeni harmadik országokba elhamvasztásra, amennyiben a kivitelt irányító feltételeket elfogadják. 239
B. A statisztikai adatfelvételt illetően A 22. cikkben említett statisztikai adatfelvételnek ki kell terjednie a III. melléklet A. fejezete I. szakaszának 1.1. és 1.2. pontjában említett valamennyi állatra. Ez a rendelkezés – amely egyéves időtartamra szól – az első hat hónapban szerzett tapasztalatok ismeretében felülvizsgálható.
240
13.követelmény A TANÁCS IRÁNYELVE (1985. november 18.) a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről (85/511/EGK) 3.cikk A tagállamok biztosítják, hogy a ragadós száj- és körömfájás előfordulását vagy a fertőzés gyanúját - a 82/894/EGK irányelvvel összhangban - kötelező haladéktalanul jelenteni az illetékes hatóságnak.
241
14.követelmény A TANÁCS 92/119/EGK IRÁNYELVE (1992. december 17.) az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedések, valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedések bevezetéséről 3.cikk A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok részére kötelezően és azonnal bejelentsék az I. mellékletben említett betegségek bármelyike jelenlétének gyanúját. I.
MELLÉKLET
A BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALÁ TARTOZÓ BETEGSÉGEK JEGYZÉKE Betegség Keleti marhavész Kiskérődzők pestise Sertések hólyagos betegsége Kéknyelv betegség Szarvasok epizootiás haemorrhagiás Juh- és kecskehimlő (Capripox) Hólyagos szájgyulladás Tescheni betegség (fertőző Bőrcsomósodás-kór Rift-völgyi láz
242
Leghosszabb lappangási idő 21 nap 21 nap 28 nap 40 nap 40 nap 21 nap 21 nap 40 nap 28 nap 30 nap
15.követelmény A TANÁCS 2000/75/EK IRÁNYELVE (2000. november 20.) a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról 3.cikk A tagállamok gondoskodni arról, hogy a kéknyelv betegség vírusa általi fertőzöttség gyanújáról vagy megállapításáról az illetékes hatóságot haladéktalanul és kötelezően értesítsék.
243
16.követelmény A TANÁCS IRÁNYELVE (1991. november 19.) a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról 3.cikk (1) A tagállamok biztosítják, hogy 1994. január 1-jétől, valamint egy négyéves átmeneti időszak során az újonnan épített, illetve átépített és/vagy az említett időpontot követően első alkalommal
üzembe
helyezett
gazdaságok
megfelelnek
legalább
a
következő
követelményeknek: - a csoportosan tartott borjak esetében minden 150 kg-os élősúlyú borjú számára legalább 1,5 m2 nagyságú szabad alapterületet kell biztosítani, ahol az állat akadálytalanul megfordulhat és lefeküdhet, - az egyedi bokszokban tartott vagy állásokban lekötött borjak esetében, a bokszoknak vagy állásoknak hézagolt falúnak kell lenniük, a szélességük pedig nem lehet 90 cm-nél ( ± 1 0 %), illetve az állat marmagasságának 0,80-szorosánál kevesebb. (2)Az (1) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni az olyan gazdaságokra, ahol hat borjúnál kevesebbet tartanak. (3) Különleges feltételek alkalmazhatók: - olyan borjakra, amelyek egészsége vagy viselkedése megköveteli a csoporttól való elkülönítésüket a megfelelő kezelés biztosítása érdekében, - a 77/504/EGK irányelvben említett, szarvasmarhaféle fajtatiszta tenyészállatokra, -
az anyjukkal együtt tartott szopósborjakra,
-
a szabadtartású istállóban tartott borjakra.
(4) A létesítmények használati ideje: - az (1) bekezdés követelményeinek meg nem felelő, 1994. január 1-je előtt épített létesítmények esetében a 7. cikk (1) bekezdésében előírt vizsgálatok eredményeinek függvényében a használati időt az illetékes hatóság határozza meg, ez az időtartam semmilyen körülmények között nem tarthat tovább 2003. december 31nél, 244
az (1) bekezdéssel összhangban, az átmeneti időszak alatt épített létesítmények esetében a használati idő semmilyen körülmények között nem tarthat tovább 2007. december 31-nél, kivéve ha a létesítmények ebben az időpontban megfelelnek ezen irányelv követelményeinek. 4.cikk (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a borjak tenyésztésének körülményei megfelelnek a
mellékletben meghatározott általános rendelkezéseknek. (2) Továbbá ennek az irányelvnek a hatálybalépése előtt a Bizottság - a tagállamokkal együttműködve - ajánlást ad ki a mellékletben meghatározott, a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények kiegészítésével kapcsolatban. 7.cikk (1) A tagállamok biztosítják, hogy vizsgálatokat végeznek az illetékes hatóságok felelősségére, az ezen irányelv, valamint melléklete rendelkezései betartásának ellenőrzése céljából. Az említett - más célból végzett ellenőrzések alkalmával is elvégezhető - vizsgálatok minden évben a tagállamokban alkalmazott különböző tenyésztési rendszerek statisztikailag reprezentatív mintájára terjednek ki.
MELLÉKLET 1. A borjak elhelyezésére használt helyek és különösen a bokszok építéséhez használt anyagok, valamint azok a felszerelések, amelyekkel a borjak érintkezésbe kerülhetnek, nem lehetnek ártalmasak a borjakra, és alkalmasnak kell lenniük az alapos tisztításra és fertőtlenítésre. 2. A vonatkozó közösségi szabályok megállapításáig, az áramütések elkerülése érdekében az elektromos áramköröket és berendezéseket a hatályban lévő nemzeti szabályok szerint kell felszerelni. 3. Az épület szigetelésének, fűtésének és szellőztetésének biztosítania kell, hogy a légáramlás, a porszint, a hőmérséklet, a relatív páratartalom és a gázok koncentrációja a borjakat nem károsító szinten maradjon.
245
4. Valamennyi, a borjak egészsége és jóléte szempontjából lényeges automatikus vagy mechanikus berendezést naponta
legalább
egyszer
ellenőrizni
kell.
A
felfedezett
meghibásodásokat azonnal ki kell javítani, vagy -amennyiben ez nem lehetséges - a hiba kijavításáig meg kell tenni a megfelelő lépéseket a borjak egészségének és jólétének biztosítása érdekében,
mégpedig
alternatív
takarmányozási
és
környezetfenntartási
módszerek
alkalmazása révén. Ha mesterséges szellőztető berendezést alkalmaznak, intézkedni kell megfelelő tartalék berendezésről, amely a berendezés meghibásodása esetén biztosítja a borjak egészségének és jólétének megőrzéséhez szükséges légcserét, valamint riasztórendszerről, amely jelzi a hibát az állattenyésztőnek. A riasztórendszert rendszeresen ellenőrizni kell. Tilos a borjakat állandó sötétben tartani. A tagállamok különböző éghajlati viszonyait figyelembe véve, viselkedésbeli és élettani szükségleteik kielégítése céljából intézkedni kell a megfelelő természetes vagy mesterséges világítás biztosításáról; ez utóbbit legalább a normális körülmények között délelőtt 9 és délután 5 óra között észlelhető természetes fény időtartamával megegyező ideig kell működtetni. Továbbá a borjak bármikor történő megvizsgálásához szükséges erősségű (rögzített vagy hordozható) fényforrásnak kell rendelkezésre állnia. 6. A csoportosan vagy bokszokban tartott borjakat a tulajdonosnak vagy az állatokért felelős személynek naponta legalább egy alkalommal meg kell vizsgálnia. A betegnek vagy sérültnek tűnő borjakat késedelem nélkül megfelelő kezelésben kell részesíteni. Lehetővé kell tenni, hogy szükség esetén a beteg vagy sérült borjakat száraz, kényelmes alommal ellátott, megfelelő helyen lehessen elkülöníteni. Ha a borjak nem reagálnak az állattenyésztő gondozására, a lehető legrövidebb időn belül állatorvos tanácsát kell kérni. 7. A borjak elhelyezését úgy kell kialakítani, hogy minden borjú: - nehézség nélkül le tudjon feküdni, pihenni, felállni vagy magát ellátni, - lássa a többi borjút. 8. Ha az állatokat lekötik, a lekötés nem okozhatja a borjú sérülését, továbbá azt rendszeresen ellenőrizni kell,valamint úgy kell igazítani, hogy kényelmes legyen. A lekötőknek elég hosszúnak kell lenni ahhoz, hogy a borjaka (7) bekezdésben meghatározott módon mozoghassanak. Olyan kialakításúnak kell lenniük, hogy amennyirelehetséges kizárják a fulladás vagy sérülés veszélyét. 9. A keresztfertőzések, valamint a kórokozók elszaporodásának megelőzése érdekében a borjak számára fenntartott szálláshelyeket, rekeszeket, felszereléseket és eszközöket 246
megfelelően tisztítani és fertőtleníteni kell. A szag csökkentése, valamint a legyek és rágcsálók vonzásának megelőzése érdekében a bélsarat, vizeletet és el nem fogyasztott vagy kiszóródott takarmányt a szükséges gyakorisággal el kell távolítani. 10. A padozatnak a borjak sérülésének elkerülése végett simának, de csúszásmentesnek kell lennie, továbbá úgy kell azt kialakítani, hogy a rajta álló vagy fekvő borjaknak ne okozzon sérülést vagy szenvedést. A padozatnak meg kell felelnie a borjak méretének és súlyának, továbbá szilárd, egyenletes és stabil felületet kell képeznie. A fekvőhelynek kényelmesnek, tisztának és megfelelő vízelvezető képességűnek, valamint a borjak számára ártalmatlannak kell lenni. Minden két hétnél fiatalabb borjú számára megfelelő almot kell biztosítani. 11. Jó egészségi állapotuk és jólétük biztosítása érdekében gondoskodni kell a borjak korának, súlyának, viselkedésbeli és élettani szükségleteinek megfelelő takarmányról. A borjak egészsége és jóléte, az egészséges növekedési ritmus, valamint viselkedésbeli szükségleteik biztosítása érdekében a borjak takarmányának megfelelő mennyiségű vasat és egy minimális, emészthető rostanyagokat tartalmazó száraz takarmánymennyiséget (napi 100-200 grammot, az állat korának függvényében) kell tartalmaznia. A minimális, emészthető
rostanyagokat
tartalmazó
száraz
takarmánymennyiségre
vonatkozó
követelményeket azonban a fehérhúsú borjak tenyésztésére nem kell alkalmazni. A borjakra szájkosarat rakni tilos. 12. A borjakat naponta legalább egy alkalommal kell etetni. Csoportosan tartott borjak esetében, amelyek nem „ad libitum" etetésűek, vagy abban az esetben, ha nem automatikus működésű takarmányellátó berendezést alkalmaznak, minden borjúnak a csoport többi tagjával azonos időben kell a takarmányhoz jutnia. 13. A kéthetesnél idősebb borjaknak elegendő mennyiségű friss vízhez kell jutniuk, vagy lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy folyadékbeviteli igényüket más folyadékok elfogyasztása révén elégítsék ki. 14. Az etető- és itatóberendezéseket olyan módon kell megtervezni, kialakítani, elhelyezni és karbantartani, hogy a borjak takarmányának és vizének elszennyeződését minimálisra csökkentsék.
247
17.követelmény A TANÁCS IRÁNYELVE (1991. november 19.) a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról 3.cikk A tagállamok biztosítják, hogy: 1. - 1994. január 1-jétől az újonnan épített, illetve átépített és/vagy az említett időpontot követően első alkalommal üzembe helyezett gazdaságok legalább a következő követelményeknek megfelelnek: a csoportosan tartott minden egyes utónevelt malac, illetve hízó számára biztosított szabad alapterület legalább: - a 10 kg-os vagy annál kisebb átlagsúlyú malacok esetében 0,15 m2, - a 10 és 20 kg közötti átlagsúlyú malacok esetében 0,20 m2, - a 20 és 30 kg közötti átlagsúlyú sertések esetében 0,30 m2, - a 30 és 50 kg közötti átlagsúlyú sertések esetében, 0,40 m2 - a 50 és 85 kg közötti átlagsúlyú sertések esetében 0,55 m2, - a 8 5 é s 1 1 0 k g közötti átlagsúlyú sertések esetében 0,65 m2, - 110 kg-os vagy annál nagyobb átlagsúlyú sertések etében 1,00 m2, - 1998. január 1-jétől a fent említett minimumkövetelményeket minden gazdaságra alkalmazni kell; 2. 1995. december 31 -e után tilos az olyan létesítmények építése vagy átalakítása, ahol a kocákat vagy kocasüldőket lekötve tartják. A 7. cikk (1) bekezdésében előírt vizsgálatok eredményeinek függvényében azonban az illetékes hatóság engedélyezheti az olyan 1996. január 1-je előtt épített létesítmények működését, amelyek nem felelnek meg az 1. pont követelményeinek, az engedélyezett időtartam azonban semmilyen körülmények között nem tarthat tovább 2005. december 31énél. E cikk rendelkezéseit nem kell alkalmazni az olyan gazdaságokra, ahol hat sertésnél vagy öt kocánál - malacaival együttkevesebbet tartanak. 4.cikk 248
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a sertések tenyésztésének feltételei megfelelnek a mellékletben meghatározott általános rendelkezéseknek. 1995. június 30-ig azonban a tagállamok illetékes hatóságai engedélyezhetik a melléklet I. fejezetének 3., 5., 8. és 11. pontjától való eltéréseket. 7.cikk (1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok vizsgálatokat végeznek az ezen irányelv, valamint melléklete rendelkezései betartásának ellenőrzése céljából. Az említett - más célból végzett ellenőrzések alkalmával is elvégezhető - vizsgálatok minden évben a tagállamokban alkalmazott különböző tenyésztési rendszerek statisztikailag reprezentatív mintájára terjednek ki. MELLÉKLET 1. A sertések elhelyezésére használt helyek, és különösen a kutricák építéséhez használt anyagok, valamint azok a felszerelések, amelyekkel a sertések érintkezésbe kerülhetnek, nem lehetnek ártalmasak a sertésekre, és
alkalmasnak kell lenniük az alapos tisztításra és
fertőtlenítésre. 2. A vonatkozó közösségi szabályok megállapításáig, az áramütések elkerülése érdekében az elektromos áramköröket és berendezéseket a hatályban lévő nemzeti szabályok szerint kell felszerelni. 3. Az épület szigetelésének, fűtésének és szellőztetésének biztosítania kell, hogy a légáramlás, a porszint, a őmérséklet, a relatív páratartalom és a gázok koncentrációja a sertéseket nem károsító szinten maradjon. 4. Valamennyi, a sertések egészsége és jóléte szempontjából lényeges automatikus vagy mechanikus berendezést naponta
legalább
egyszer
ellenőrizni
kell.
A
felfedezett
meghibásodásokat azonnal ki kell javítani, vagy - amennyiben ez nem lehetséges - a hiba kijavításáig meg kell tenni a megfelelő lépéseket a sertések egészségének biztosítása módszerek
érdekében,
mégpedig
alternatív
takarmányozási
és
és jólétének
környezet-fenntartási
alkalmazása révén. Ha mesterséges szellőztető berendezést alkalmaznak,
intézkedni kell megfelelő tartalék berendezésről, amely a berendezés meghibásodása esetén biztosítja a sertések egészségének és jólétének megőrzéséhez szükséges légcserét, valamint
249
riasztórendszerről, amely jelzi a hibát az állattenyésztőnek. A riasztórendszert rendszeresen ellenőrizni kell. 5. Tilos a sertéseket állandó sötétben tartani. A tagállamok különböző éghajlati viszonyait figyelembe véve, viselkedésbeli és élettani szükségleteik kielégítése érdekében intézkedni kell a megfelelő természetes vagy mesterséges világítás biztosításáról; ez utóbbit legalább a normális körülmények között délelőtt 9 és délután 5 óra között észlelhető természetes fény időtartamával megegyező ideig kell működtetni. Továbbá, a sertések bármikor történő megvizsgálásához szükséges erősségű (rögzített vagy hordozható) fényforrásnak kell rendelkezésre állnia. 6. A csoportosan vagy kutricákban tartott sertéseket a tulajdonosnak vagy az állatokért felelős személynek naponta legalább egy alkalommal meg kell vizsgálnia. A betegnek vagy sérültnek tűnő sertéseket késedelem nélkül megfelelő kezelésben kell részesíteni. Lehetővé kell tenni, hogy szükség esetén a beteg vagy sérült sertéseket száraz, kényelmes alommal ellátott, megfelelő helyen lehessen elkülöníteni. Ha a sertések nem reagálnak az állattenyésztő gondozására, a lehető legrövidebb időn belül állatorvos tanácsát kell kérni. 7. Az együtt tartott sertések esetében intézkedni kell a szokványosnak tekinthető magatartáson túlmenő harc megelőzésére. A többi sertéssel szemben folyamatosan agresszíven viselkedő sertéseket, illetve az ilyen jellegű agresszív viselkedés áldozatait el kell különíteni, vagy a csoporttól elválasztva kell tartani. 8. A sertések elhelyezését úgy kell kialakítani, hogy minden sertés: - nehézség nélkül tudjon lefeküdni, pihenni vagy felállni, - tiszta helyen tudjon pihenni, - lássa a többi sertést. 9. Ha az állatokat lekötik, a lekötés nem okozhatja a sertés sérülését, továbbá azt rendszeresen ellenőrizni kell, valamint úgy kell igazítani, hogy kényelmes legyen. A lekötőknek elég hosszúnak kell lenni ahhoz, hogy a sertések a 8. pontban meghatározott módon mozoghassanak. Olyan kialakításúnak kell lenniük, hogy amennyire lehetséges, kizárják a fulladás vagy sérülés veszélyét. 10. A keresztfertőzések, valamint a kórokozók elszaporodásának megelőzése érdekében a sertések számára fenntartott szálláshelyeket, kutricákat, felszereléseket és eszközöket megfelelően tisztítani és fertőtleníteni kell. A szag csökkentése, valamint a legyek és rágcsálók vonzásának megelőzése érdekében a bélsarat, vizeletet és el nem fogyasztott vagy kiszóródott takarmányt a szükséges gyakorisággal el kell távolítani.
250
11. A padozatnak a sertések sérülésének elkerülése végett simának, de csúszásmentesnek kell lennie, továbbá úgy kell azt kialakítani, hogy a rajta álló vagy fekvő sertéseknek ne okozzon sérülést vagy szenvedést. A padozatnak meg kell felelnie a sertések méretének és súlyának, továbbá szilárd, egyenletes és stabil felületet kell képeznie. A fekvőhelynek kényelmesnek, tisztának és megfelelő vízelvezető képességűnek, valamint a sertések számára ártalmatlannak kell lennie. Ha almot biztosítanak, annak tisztának, száraznak és a sertésre nézve ártalmatlannak kell lennie. 12. Egészségük és jólétük biztosítása érdekében gondoskodni kell a sertések korának, súlyának, viselkedésbeli és élettani szükségleteinek megfelelő takarmányról. 13. A sertéseket naponta legalább egy alkalommal meg kell etetni. Csoportosan tartott sertések esetében, amelyek nem „ad libitum" etetésűek, vagy abban az esetben, ha automatikus működtetésű takarmányellátó berendezést alkalmaznak, minden sertésnek a csoport többi tagjával azonos időben kell a takarmányhoz jutnia. 14. A kéthetesnél idősebb sertéseknek elegendő mennyiségű friss vízhez kell jutniuk, vagy lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy folyadék-beviteli igényüket más folyadékok elfogyasztása révén elégítsék ki. 15. Az etető- és itató-berendezéseket olyan módon kell megtervezni, kialakítani, elhelyezni és karbantartani, hogy a sertések takarmányának és vizének elszennyeződését minimálisra csökkentsék. 16. A rendes körülmények között a farokrágás és más rossz szokás megelőzése, valamint viselkedésbeli szükségleteik kielégítése érdekében hozott intézkedések mellett a környezet, valamint az állomány sűrűségének figyelembevételével a sertések számára szalmát, illetve bármilyen más, megfelelő anyagot vagy tárgyat biztosítani kell.
251
18.követelmény
A Tanács 1998. július 20-i 98/58/EGK irányelve a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről 4.cikk A tagállamok biztosítják, hogy a körülmények, amelyek alatt tenyésztik vagy tartják az állatokat (kiv. halak, hüllők, kétéltűek) – figyelembe véve azok faj(táj)át és fejlettségi szintjét, alkalmazkodását és domesztikációját, valamint a meglévő tapasztalatok és tudományos ismeretek alapján megállapított élettani és etológiai igényeit – eleget tegyenek a Mellékletben meghatározott intézkedéseknek.
252
MELLÉKLET Személyzet 1. Az állatokat elegendő számú alkalmazott látja el, akik rendelkeznek a megfelelő képességekkel, ismeretekkel és szakmai kompetenciával. Ellenőrzés 2. Minden állatot, amelyet tenyésztési rendszerekben tartanak és jóléte a rendszeres gondozástól függ, naponta minimum egyszer ellenőriznek. Más rendszerben tartott állatokat olyan sűrűséggel ellenőriznek, hogy bármiféle szenvedésük elkerülhető legyen. 3.
Rendelkezésre áll megfelelő világító eszköz (rögzített vagy hordozható) az állatokat
bármilyen időpontban való alapos vizsgálatához. 4.
Bármilyen állat, amely betegnek vagy sérültnek tűnik, megfelelően el kell látni minden
késlekedés nélkül és amennyiben az állat nem reagál a kezelésre, állatorvosi segítséget kell kérni amilyen hamar csak lehet. Ahol szükséges, a beteg vagy sérült állatot elkülönítve tartják erre alkalmas helyen és megfelelő, száraz fekvőhelyet biztosítanak számára. Nyilvántartás 5. Az állatok gazdája/gondozója nyilvántartást vezet bármilyen gyógyszeres beavatkozásról és az egyes ellenőrzéskor észlelt elhullások számáról. Ahol más okokból kifolyólag hasonló információk nyilvántartása szükséges, ott ezek megfelelnek ezen Irányelvnek. 6.
Ezeket a feljegyzéseket minimum 3 évig megőrizik és azokat az illetékes hatóságoknak
hozzáférhetővé teszik az ellenőrzések alkalmával vagy egyéb esetekben, mikor bekérik. Mozgás szabadság 7. Az állatok mozgásszabadságát, figyelembe véve a fajukat és megfelelően a tapasztalatoknak valamint a tudományos ismereteknek, nem szabad korlátozni olyan mértékben, hogy az szükségtelen szenvedést vagy sérülést okozzon. Annak az állatnak, amely folyamatosan vagy rendszeresen ki van kötve, illetve korlátozva van mozgásában, biztosítani kell elegendő helyet élettani és etológiai szükségleteinek kielégítéséhez a meglévő tapasztalatok és tudományos ismeretek alapján. Épületek és elhelyezés
253
8.
Az anyagok, melyeket az állatok elhelyezésére alkalmas épület felépítésekor használnak –
főleg a karámok és a berendezések esetében, amikkel az állatok kapcsolatba kerülhetnek – nem lehetnek ártalmasak az állatokra nézve és alaposan tisztíthatónak és fertőtleníthetőnek kell lenniük. 9.
Az elhelyezést és a biztonsági felszereléseket úgy kell megépíteni és fenntartani, hogy
azoknak ne legyen éles szélük vagy kiszögellésük, amelyek megsebezheti az állatokat. 10.
A szellőztetést, a por szinteket, a hőmérsékletet, a levegő relatív nedvesség tartalmát és a
gáz koncentrációkat megadott határok közt kell tartani, melyek nem ártalmasak az állatokra. 11.
Azokat az állatokat, melyeket épületekben tartanak, nem szabad állandó sötétségben
vagy állandó mesterséges megvilágításban tartani így megvonva tőlük a megfelelő mennyiségű pihenőidőt. Szabadon tartott állatok 12. A szabadban tartott állatoknak biztosítanak, ahol szükséges és lehetséges, védelmet a szélsőséges időjárástól, ragadozóktól és más egészségükre káros tényezőktől. 13.
Minden automatizált vagy mechanikus berendezést, amely szükséges az állatok
egészségének és jólétének fenntartásához, naponta minimum egyszer ellenőrizni kell. Ha hibát észlelnek, azt azonnal el kell hárítani, vagy ha ez nem lehetséges, akkor megfelelő lépéseket kell tenni az állatok egészségének és jólétének védelme érdekében. Ahol az állatok egészsége és jóléte mesterséges szellőztető rendszertől függ, ott intézkedéseket kell tenni tartalék rendszerek felállítására, amelyek biztosítják a levegő frissítését az állatok egészségének és jólétének megőrzése érdekében a rendszer leállásakor, és riasztó rendszert kell felszerelni, amely jelez üzemzavar esetén. A riasztó berendezést rendszeresen tesztelni kell. Takarmány, víz és egyéb anyagok 14. Az állatokat egészségesen kell takarmányozni koruknak és faj(táj)uknak megfelelően és olyan mértékben, hogy jó egészségi állapotukat fenn tudják tartani és tápanyag szükségletüket ki tudják elégíteni. Olyan módon etetni és itatni az állatokat, vagy olyan összetevőjű takarmányt vagy vizet adni nekik, amik fölösleges szenvedést vagy sérülést okoznak, nem szabad. 15.
Minden állatnak hozzáférhetővé kell tenni a takarmányt olyan időközönként, amilyet az
élettani szükségletei megkívánnak. 16.
Minden állatnak hozzáférhetővé kell tenni megfelelő mennyiségű vizet, vagy egyéb
lehetőséggel ki kell elégíteni a folyadék szükségletét.
254
17.
Az etető és itató berendezéseket úgy kell megtervezni, megépíteni és elhelyezni, hogy a
takarmány és a víz szennyeződése, valamint az állatok közötti versengés káros hatásai a lehető legkisebbek legyenek. 18.
Semmilyen – kivéve gyógyászati vagy megelőzés céljából vagy állattenyésztés-tani
(zootechnikai) kezelés céljából a 96/22/EEC Direktíva 1(2)© cikkelye alapján adott – anyag nem adható az állatnak kivéve, ha állatjóléti tudományos tanulmányok illetve megalapozott tapasztalatok bizonyítják, hogy az anyag hatása nem káros az állat egészségére és jólétére. Csonkítások 19. Amíg a csonkításokra vonatkozó speciális rendelkezések elfogadása függőben van az 5. cikkelyben leírt eljárásmódnak megfelelően és jogfenntartással a 91/630/EEC Direktívához, a vonatkozó nemzeti rendelkezések hatályosak az Egyezmény általános szabályainak megfelelően. Tenyésztési eljárások 20. Természetes vagy mesterséges tenyésztés vagy tenyésztési eljárások, amik szenvedést vagy sérülést okoznak, vagy okozhatnak bármely érintett állatnak, nem alkalmazhatóak. Ez a rendelkezés nem gátolja bizonyos eljárások használatát, amelyek minimális vagy átmeneti szenvedést vagy sérülést okoznak, vagy amelyek olyan beavatkozásokat tesznek szükségessé, amik nem okoznak maradandó sérülést, amennyiben a nemzeti rendelkezések ezt lehetővé teszik. Semmilyen állat nem használható gazdálkodási célokra kivéve, ha genotípusa és fenotípusa alapján elvárható, hogy egészségére és jólétére való káros hatások nélkül tartható.
255