A klasszikus modernség új jelformái

10

i. rész \ a klasszikus modernség (1857–1910) és az avantgárd (1910–1930) beszédmódjai irodalmi korszakok  Az alteritás kora a kezdetektől a reneszánszig, illetve – más vélemények szerint – a felvilágosodásig tart. A reneszáns�szal (felvilágosodással?) kezdődik a premodernség (újabban használatos megnevezéssel: kora modernség), amely az 1857 előtti, mintegy két-három évszázadnyi művelődéstörténeti korszak megnevezése. – A modernség évszázada (klasszikus és késő modern kor) nagyjából 1960-ig ível, amikortól már a posztmodernség korát számítjuk, mely még ma is tart. (Mások szerint ma már a „poszt-posztmodernség” korát éljük.) Ebbe a bő száz évbe ékelődik bele a történeti avantgárd nagyjából két évtizede (1910–1930). (A mondott évszámok inkább jelképesek, semmint éles határokat jelölők!) klasszikus modernség  Az 1850-es évtizedtől körülbelül 1910-ig tartó idõszak (a magyar irodalom történetében inkább „előmodernség”-nek szokás nevezni). A korábbiaktól eltérő gondolkodás- és kifejezésmódjára mindenekelőtt a romantikán túli nyelvi formák keresése, az idő megragadására való érzékenység, majd egyre inkább a „Minden Egész eltörött” (Ady) életérzésének közvetítése lesz jellemző. posztmodernség  Irodalmi irányzatként a szövegszerűséget, a nyelv fontosságát hangsúlyozza. A nyelv szokásos rendjének, szerkezeteinek felbontását, a mellérendelő viszonyok kedvelését, a szövegek egymásra való hatását, egymásba játszatását tartja fontosnak.

A klasszikus modernség új jelformái premodernség és modernség  Amiképpen halad előre a törté-

nelem, amiképpen közelebb kerülünk a mához, annál nehezebb az egyes irodalmi korszakok egymástól való elkülönítése. Ráadásul – mint tanulmányainkból már tudjuk – az egyes korszakfordulók a művelődés- és művészettörténetben sohasem köthetők pontos évszámokhoz. A világ dolgainak, így a történelmi-művészeti időszakoknak a megkülönböztetése, elhatárolása azonban az ember természetes szükséglete. Az 1857-es évszám – mások szerint: 1850, illetve 1860 – különösen fontos a kultúra történetében. Ez az a jelképes időpont, amely elválasztja egymástól a premodernség (kora modernség), illetve az érett modernség két nagy civilizációtörténeti korszakát a gondolkodásban és a művészetekben. „Minden elmúlt korszak azt hitte, hogy értékei és vélekedései helyesek és örökérvényűek – a valóság természetében, az isteni akaratban vagy az emberi erkölcsiségben gyökereznek –, holott minden korszak olyan értékeket és vélekedéseket alakított ki, amelyek összhangban voltak az emberi létezés objektív feltételeivel. Azok a mai törekvések, melyek az emberi természet végső beteljesüléseként tüntetik fel a modern kort, éppoly kevéssé érvényesek, mint a hasonló próbálkozások a múltban.” László Ervin, A modernség észrevétlen elavulása = http://www.kia.hu/konyvtar/dkiadv/ okapcs/okapcs08.htm [2008. 01. 12.]

„A korszakhatárok […] jelekként foghatók fel, olyan jelekként, amelyek nélkül nem létezne a múlt, legalábbis abban az értelemben, hogy jelentéseket lehetne hozzárendelni, értelmezni lehetne.” Kulcsár-Szabó Zoltán, A korszak retorikája = Az irodalmi szöveg antropológiai horizontjai, szerk. Bednanics G. és mtsai, Bp., Osiris, 2000, 92.

Mindazok a kérdések, amelyek a század első felében érdekelték a gondolkodókat és az alkotókat, a középső századharmadra megválaszolódni látszottak. Korántsem oldódtak azonban meg, mert sem Európában, sem másutt nem sikerült tömegessé tenni a szolidaritás, az együttműködés elvén működő társadalmakat. S nem sikerült gondoskodni a javak igazságosabb elosztásáról sem. A nagy társadalmi problémák megoldása tehát a 20. századra maradt. A 20. század véres történelmét ismerve pedig azt kell mondanunk, hogy csak a 21. lesz majd az első olyan évszázad, amely tömegméretekben képes az anyagi és a szellemi javak legalább valamelyest

zümmögés és egyszerre mélyen és igen komolyan elszorul a szívem. A második emeleten, jobbra a tanári szoba mellett, a VI-ik

A klasszikus modernség korának szülötte, akit nemcsak a késő modernség, de a posztmodernség eszményei is megérintettek: a polgári létezés egyik nagy krónikása, a 20. századdal egyidős Márai Sándor (1900–1989), aki életének nagy részét emigrációban töltötte

emigráció, emigráns  Hazáját általában politikai okok miatt elhagyó (alkotó) ember(ek). Sajnos a 20. század nagyon sok példát ismer erre a kényszerű cselekvési módra. A magyar irodalom történetében egyenesen „emigráns irodalom”-ról szoktunk beszélni, sőt „londoni emigráció”-ról, „kanadai emigráció”-ról stb.

„…Lehet, hogy az utas, aki ötven év múltán lenéz a rakétarepülőgépek ablakából Franciaországra, ugyanolyan elnéző mosollyal gondol e területek egykori »állam« voltára, mint ahogy én nézek most a gyorsvonat ablakából Firenze vagy Róma pályaudvarára. Ez a folyamat sokáig késik az időben, de ha egyszer beérett, tud rendkívül gyors lenni.” (M. S., Napló, 1945–57, Bp., Helikon, 1999, 143. – Márai Sándor műveit és gondolatait bővebben lásd majd a 12. évfolyamos tankönyvben!)

egyenlőbb elosztását biztosítani. De még talán ennél is fontosabb, hogy a nemzetek önkiteljesítési törekvései mellett igyekszik megtalálni a békés egymás mellett élés módozatait is. A 19. század második felének embere ehelyett a nagy francia forradalom megfogalmazta értékeszmények végső elveszítését élte át. A társadalmi igazságosságra, szabadságra, egyenlőségre, testvériségre irányuló vágyak, az értük folytatott küzdelem hiábavalóságát kellett megtapasztalnia. A francia forradalom diktatúrába, személyi kultuszba torkollott (Napóleon), az 1848-as polgári forradalmakat pedig kegyetlenül vérbe fojtották Európa nagyhatalmai.

Egy romantikus kép a nagy forradalomról: Delacroix (e. ’dölakroá’): A szabadság vezeti a népet (1833)

11

12

i. rész \ a klasszikus modernség (1857–1910) és az avantgárd (1910–1930) beszédmódjai

A kormányozható, merev vázas léghajó feltalálója a magyar Schwarz Dávid (1897). Halála után az ő szabadalmát vette meg Zeppelin (e. ’ceppelin’) gróf, aki a léghajó ügyét diadalra vitte A Zeppelin név tovább él. A Led Zeppelin első lemezborítója 1969-ből egzisztencializmus  Indulásában Kierkegaard-hoz köthető, jelentős filozófiai irányzat a 19–20. században. Egyaránt foglalkozik az emberi személyiség etikumával, létezésének esztétikumával és gondolkodásával. Középpontjában a választás, a döntés szabadságának kérdése áll. 20. századi képviselői, JeanPaul Sartre (e. ’zsan pól szartr’) és Albert Camus (e. ’kamü’) jelentős írók is. – Az egzisztencialistákkal találkozunk jövőre is!

Mindezekből törvényszerűen következett, hogy ez emberi gondolkodás (ismét?) befelé, a belső végtelen tanulmányozása felé fordult. Új tudományok jöttek létre, melyek a lélek és a gondolkodás mélyebb megismerését célozták meg. Schopenhauer, Kierkegaard (e. ’kerkegor’)egzisztencialista filozófiája, Henri Bergson s főképpen Nietzsche (e. ’níccse’) gondolkodása a későbbi időkre nézve is meghatározónak bizonyult. Megszületett a pszichológia, a szociológia, s addig soha nem látott modernizáció indult el az ipari fejlődésben és a civilizációs folyamatokban. Életünket máig meghatározó nagy találmányok születtek eme évtizedekben. Ezek révén pedig hamarosan megváltozott az emberek mindennapi élete is (léghajó, elektromosság, telefon, autó, repülő, mozgófilm, rádió stb.).

Reményik Sándor

Vagy-vagy Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély. Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél. Vagy az Úristen, – vagy az emberek. Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg. Vagy a csúcsok nagy, edző hidege, Vagy egy asszony simogató keze. Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan, Jaj, csak ne felemásan, felemásan!

Søren Kierkegaard (1813–1855)

b) osztály ajtaját kinyitották, levegőzés miatt. Leveszem a kalapomat, zsebre teszem. Aztán óvatosan bemegyek az ajtón,

1. Könyvünkben találkozol még Reményik Sándor nevével. Nézz utána, mi-

kor élt ez a szinte elfeledett erdélyi magyar költő! Az előző oldalon közölt verse miképpen szól szerinted az emberi létezés „vagylagosság”-áról? 2. Egyáltalán: mit jelent az említett gondolkodók által szemközelbe emelt

vagylagosság? Jellemző, hogy mind Nietzsche, mind Kierkegaard műveinek már a címében is felfedezhetjük a kettősséget (Vagy-vagy, Túl jón és rosszon [gonoszon] stb.). Keress még olyan alkotásokat a korszak festészetéből, irodalmából, szobrászatából, melyek ezt a fajta, az emberre testált örök választási kényszert (szabadságot?) fejezik ki! Hozunk egy szinte profán példát Van Gogh munkásságából, aki ezzel a festménnyel minden nap az újrakezdés értelmére is rákérdez… Tréfásan azt is mondhatnánk: meghalljuk-e minden reggel a külvilág hívó szavát ­– vagy maradunk inkább az ágyban? Szerinted  ?

13

„Ha reggel felkelek, rögtön visszamegyek az ágyba. Estére érzem magam a legjobban, abban a pillanatban, amikor eloltom a lámpát, s a takarót a fejemre húzom. Még egyszer felegyenesedem, leírhatatlan megelégedettséggel nézek körül a szobában, s aztán jó éjszakát, s gyorsan le a takaró alá.” Søren Kierkegaard, Vagy-vagy, Bp., Gondolat, 1978, 38.

Van Gogh szobája Arles-ban (1889) A holland Vincent Van Gogh (e. ’vinszent van góg’) szinte irányzatokhoz sem igazítható, a mai műkincspiacon talán a legmagasabb árfolyamon jegyzett alkotó. Leggyakrabban a posztimpres�szionizmushoz sorolják műveit

14

i. rész \ a klasszikus modernség (1857–1910) és az avantgárd (1910–1930) beszédmódjai

A két legnagyobb „találmány” azonban valószínűleg Sigmund Freud pszichoanalízise (Álomfejtés, 1900) és Albert Einstein relavitáselmélete (1904) volt a korban. Előbbi az emberi lélek belső végtelenségére világított rá. Utóbbi a külső végtelent ragadta meg egy néhány karakteres képletben. Íme, az azóta sem felülmúlt tömörségű világmagyarázat: E=mc2. A képlet jelentősége Arisztotelészhez, Newtonhoz, a Bolyai–Lobacsevszkij-i nem-euklidészi geometria felfedézéséhez mérhető. Vagy a nem sokkal későbbi kvantumelmélethez (Niels Bohr [nelsz bór], 1916). Einstein rendszerének egyik lényeges pontja éppen a korabeli filozófiai-lélektani érdeklődés homlokterében álló idő megragadása volt. Mégpedig annak a fénysebességgel és a tömeggel való összefüggése, az emberi érzékelés számára felfoghatatlan viszonylagossága.

félrefordított fejjel meghajtom magamat a katedra felé és nesztelen léptekkel hátravonulok. Az utolsó padban, a kályha

Albert Einstein (1879–1955) érettségi bizonyítványa (khm!)

Bánvölgyi László Szegeden, az Akadémiai Bizottság udvarán 1994-ben felállított, műgyantából készült szobrát társadalmi összefogással 2008-ban öntötték bronzba (Boldog Zoltán fotója)

„…kortárs szemtanú vagyok, és nem azért, mert ugyanabban az évben [1900] születtem, amikor Nietzsche meghalt – ez aligha a legjobb mód valakivel ismeretséget kötni. Valami más történt. Mikor tizenhat éves lettem, apám megnyitotta előttem kis magánkönyvtárát. Vegyész volt, és könyvtárában nem akadt semmi különleges – olyan volt, mint a századelő művelt polgárságának átlagos könyvtára. »Most már elég idős vagy, és mindent elolvashatsz, amit itt találsz, de mindenesetre Nietzschének ezt a két könyvét [a Zarathustrát és a Túl jón és gonoszont] nem ajánlanám neked« – mondta. Természetesen ezek voltak az első könyvek, melyeket megragadtam.” Hans Georg Gadamer, Zarathustra drámája = http://www. c3.hu/~gond/tartalom/23-24/fragadam.html [2008. 01. 13.]

Kaján Tibor: „A felsőbbrendű ember”

Friedrich Nietzsche (1844–1900), a 20. század gondolkodását és művészetét meghatározó 19. századi filozófus. E. Munch expresszionista festménye

15

16

i. rész \ a klasszikus modernség (1857–1910) és az avantgárd (1910–1930) beszédmódjai realizmus  A 19. század második felében kialakuló művészeti irányzat. A romantika elvágyódás-, töredékesség- és álom-élményével szemben a valóság pontos és kíméletlen megismerésére törekszik. Korábban nemcsak epikai, hanem ún. „lírai realizmus”-ról is beszéltünk (Petőfi). Nem divatjamúlt, de ma – korábbi túlhangsúlyozása miatt – kevésbé használatos fogalom. (Munkácsy: Ásító inas, Móricz: Hét krajcár, Rokonok stb.)

a művészetekben  néhány évtizedig – a 19. század középső-utolsó

harmadában – egymás mellett éltek azok az irányzatok, melyek a világ valósághű ábrázolására törekedtek, s azok, melyek már a látható világ mögötti tartalmakat keresték. A festők és a szobrászok hamarosan ama érzéseket és hangulatokat szerették volna vászonra vinni, melyek az embereket erősen foglalkoztatták.

naturalizmus  Művészeti irányzat, mely a determináció (’meghatározottság, elrendeltség’) elvét hirdette. Eszerint sorsunk, életünk minden pillanata az öröklődés által kijelölt úton halad. A naturalisták nem riadtak vissza a rút dolgok ábrázolásától sem, sőt ezt feladatuknak, hivatásuknak tartották. szimbolizmus  A 19. század második felében kialakult művészeti irányzat, mely elsősorban az irodalomra és a festészetre volt nagy hatással. A szó arra utal, hogy olyan mögöttes, sejtetett tartalom hatja át a mű jelentésrendszerét, mely nyelvileg vagy vizuálisan másképpen megragadhatatlan. A szimbolizmus gyakran növeszt jelképessé allegóriákat, elvont tartalmakat, s akkor ezeket általában nagybetűvel írja (Idő, Pénz, Szerelem, Élet stb.). A francia szimbolisták – Baudelaire (e. ’bodler’), Verlaine (e. ’verlen’), Rimbaud (e. ’rembó’), Mallarmé – mellett Rilke, Ady Endre, illetve a szobrászatban Rodin (e. ’roden’) munkássága jellemző az irányzatra. A magyar festészetben Csontváry Kosztka Mihály Tivadart és Gulácsy Lajost tartjuk szimbolistának. Ugye felismered?

Claude Monet (e. ’klód moné’): Impresszió: a felkelő nap (1877). Lehet-e többet mondani az impresszionizmusról, mint amennyit ez a kép megmutat?

mellett, üres egy hely. A tanár nem nézett rám, rendben van, legyintett egyet, azt hitte, idetartozom, én vagyok az, aki öt

Paul Cézanne: Mont Saint-Victorie (1904-1906)

Paul Gauguin (e. ’pól gogen’) a posztimpresszionizmus jeles alkotója. Lovasok a tengerparton című festménye 1902-ben készült

A valósághű ábrázolás a realizmus mellett egészen a naturalizmus eszményítéséig jutott (MAUPASSANT [e. ’mopaszan’] – 305–306. oldal, ZOLA – 307. oldal; nálunk BRÓDY SÁNDOR – 22., 72–75. oldal; MÓRICZ ZSIGMOND – 186–203. oldal). A mögöttes tartalmak ábrázolására irányuló törekvések pedig létrehozták a sejtetések és hangulatok, a kifejezőerő íz lésirányait, a szimbolizmust, az impresszionizmust, a posztimpreszszionizmust (festészet) és a szecessziót, illetve az expresszionizmust.

impresszionizmus  Elsősorban festészeti irányzat, mely mindenekelőtt a benyomások, hangulatok megragadását tűzte ki céljául. Különösen érzékeny a fényviszonyok és színárnyalatok ábrázolására, de érdekli az idő és általában a tünékenység is. – Az irodalomban nálunk a korai Babits, Kosztolányi, illetve Tóth Árpád költészetére és fordításaira jellemző. (Lásd különösen ezt a könyvet: Tanulmányok a magyar impresszionista stílusról, szerk. Szabó Zoltán, Bukarest, Kriterion, 1976.) posztimpresszionizmus (’impresszionizmus utáni’)  Az impresszionizmusnál jobban figyel az emberi érzések erőteljes kifejezésére elsősorban a tájelemeken, élőlényeken, tárgyakon keresztül. Mindezeket hangsúlyos nyelvi vagy látványgesztusokkal lényegíti át egymásba (Gauguin, Van Gogh, Cézanne – ’szezann’). szecesszió  Elsősorban forma – s persze az abban megnyilvánuló tartalom. A szecessziós műalkotás szinte játékosan túldíszített, kecsesen romantikus. Olykor szinte giccses, de mégis színes és formagazdag. Az irodalomban nálunk Ambrus Zoltán, Csáth Géza, mindenekelőtt azonban Krúdy Gyula, Tóth Árpád és a korai Ady Endre alkotásai említhetők példaképpen. – Lechner Ödön szecessziós épületei pedig párjukat ritkítják a világ művészetében is. expresszionizmus  A 20. század elején a festészetben kialakuló, majd a húszas-harmincas évek irodalmára is nagy hatást gyakorló művészeti irányzat. Képviselői az érzelmek, hangulatok olykor szándékoltan félelmetes kifejezésére törekedtek. Gyakran volt alkotásaik tárgya maga a félelem, a szorongás s a betegség, az embertelenség.

17

18

i. rész \ a klasszikus modernség (1857–1910) és az avantgárd (1910–1930) beszédmódjai

Egy Lechner Ödön tervezte szecessziós épület Budapesten (Földtani Intézet, 1896–1899) Az ő alkotása ez a gyönyörűség is (Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1893–1896)

A kecskeméti Városháza is Lechner Ödön tervei alapján készült 1893 és 1897 között

„A zene keltette érzetet leginkább ahhoz lehetne hasonlítani, amit az építészeti formák játéka kelt bennünk; jól érezte Goethe, mikor az építészetet kővé vált zenének nevezte.” (Igor Sztravinszkij)

A Sztravinszkij-szökőkút Párizsban. Niki de Saint Phalle (e. ’niki dö szen fall’) és Jean Tinguely (e. ’zsan tengöli’) alkotása (1982–83)

perccel előbb kiment. Nesztelenül megkerülöm a köpőládát és a szemétkosarat. Rálépek egy fél kiflire, óvatosan megfordulok

19

20

i. rész \ a klasszikus modernség (1857–1910) és az avantgárd (1910–1930) beszédmódjai temporalitás időbeliség

3. A 19. század – egyáltalán: az emberiség – egyik legnagyobb „ágyban

maradója” kétséget kizáróan a galamblelkű orosz „felesleges ember”, Goncsarov Oblomovja. Róla kitűnő film is készült. Ha teheted, nézd meg! (Lásd a 309–310. oldalt is!) 4. Az Oblomov-film címéből is láthatod, hogy a 19. század második felében

az emberek számára az egyik legfontosabb kérdés az idő érzékelése és múlásának műalkotásokban való megragadása volt. Eddigi tanulmányaid során mikor találkoztál az irodalomban olyan művekkel, amelyek fokozottan építettek a temporalitásra? Gyűjtsd össze, s esetleg sorold őket típusokba valamilyen, általad kidolgozott szempontrendszer szerint!

Az egyik legnagyobb mai orosz rendező, Nyikita Mihalkov filmje 1979-ben készült Goncsarov halhatatlan remekéből: Oblomov néhány napja

Szimbolikus tartalom, realista kidolgozás. A világ egyik legismertebb szobra: Auguste Rodin [e. ’ogüszt roden’]: Gondolkodó (1880)

és beülök az utolsó padba. Vörösesszőke, szeplős fiú ül mellettem – oh igen, oh igen – és majdnem felkiáltok örömömben,

szimbólum  Olyan „létsűrítmény”, tudattartalom, illetve az irodalomban ennek poétikai eszközökkel való megformálása, amely valamennyi közös élmény jelenlétén túl egyedi értelmezési tartományokkal is rendelkezik. (Pl. = szerelem, = ellentét )

5. Most következik a legnehezebb házi feladat: holnap hagyd otthon a

mobilodat egy napra!  – Gondolj a telefon feltalálójára! A 19. század második fele hozta el a hírközlés forradalmi átalakulását is. Készíts erről egy kis prezentációt társaiddal – esetleg hexameterben írva hozzá a szövegeket, hogy így összevillantsd egymással a régmúltat, a közelmúltat és a jelent?!  (Egyébként az Oblomovban van egy figura, bizonyos Stolz, aki már akkor annyira mindent tudott, és mindenhol azonnal ott termett, ahol „történt valami”, hogy olyan érzése van az olvasónak, mintha ő már akkor egy mobilos világban élt volna… Szegény Oblomov meg csak fekszik, fekszik 200 oldalon keresztül…  Tényleg érdemes beleolvasni!) 6. Készíthetsz/készíthettek prezentációt azokról az irodalmi alkotásokról is,

melyek valamelyik megidézett nagy találmányt verselték meg! A repülés és a mozgófilm, illetve a rádió különösen sok költőt, írót ihletett alkotásra a maga korában és később is! – Melyik magyar filmből idézzük ezt a képet, mely a némafilm korának egyik legnagyobb alakjára, Chaplin halhatatlan kisemberére rímelteti a Garas Dezső megformálta híres mosodás figuráját (jövőre is találkozunk majd vele!)? 7. Eme oldalpáron található képek többféle emberi magatartást jelenítenek

meg. Beszéljétek meg ezeket az osztályban mint lehetséges életstratégiákat! Hogyan neveznétek meg az egyes típusokat! 8. Milyen szimbólumokat fedeztek fel ezeken a képeken?

Kelecsényi László magyar filmtörténetéhez készült montázs részlete (Bp., Noran, 2007.)

21