Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit, köszönöm a megtisztelő meghívást és felkérést erre az előadásra. Én néhány gondolat erejéig az új kormány egyházpolitikájáról szeretnék beszélni. Részben elvi kérdésekről szeretnék néhány gondolatot elmondani, aztán pedig néhány konkrétumot és számot felsorolni. Tudom, hogy nagyon nem szeretik a testvérek a sok számot ilyen konferencián, de pontosan azért, mert azt sem szeretik a testvérek, ha idejön valaki és csak elvi dolgokról beszél. Konkrétumokat is szeretnék mondani, és egy picit a jövőről is beszélni. Először is azt szeretném leszögezni, hogy a kormány egyházpolitikáját három nagyon fontos alapelv vezérli. Az első alapelv az, hogy az állam és az egyházak alkotmányos szétválasztásán túlmenően, ami ma már mindenki számára evidencia és természetes, számunkra rendkívül fontos, hogy az állam és az egyházak kiegyensúlyozottan működjenek együtt. Ez most már nem is pusztán annyit jelent, hogy a kormánynak van ilyen szándéka, hanem örömmel mondhatom, hogy az új alaptörvényünkben az egyik legfontosabb változás ez volt az előzőhöz képest, hogy ti. így fogalmaz az új alaptörvény: az állam és az egyházak egymástól elválasztottan működnek, de a közös célok érdekében együttműködnek. Azt gondolom, hogy ez fontos változás, és rendkívül nagy lehetőségeket tár elénk az elkövetkezendő időszakban, amelyben az állam és az egyházak alkotmányos alapon is, az alkotmány által expressis verbis kimondottan, szó szerint megfogalmazva a közös célok megvalósítása érdekében a közjóért együtt munkálkodnak és együtt cselekszenek. A másik nagyon fontos alapelve a kormány egyházpolitikájának, hogy a kormány nem csak azért tekint nagy megbecsüléssel az egyházakra, mert azok az elmúlt évszázadok során és ma is rendkívül kiterjedt intézményrendszert működtettek és működtetnek közoktatásban, egészségügyben, szociális területen, kultúrában és sorolhatnám
tovább a területeket. Nem pusztán ezért fontos az állam, a kormányzat számára az egyházak élete, munkálkodása, mert iskolákat, mert egészségügyi intézményeket és egyéb intézményeket tartanak fenn – talán mondhatom, hogy ez is paradigmaváltást jelent a kormányzati munkában, mert mi azért tekintünk nagyrabecsüléssel az egyházakra, mert vannak, léteznek. Mert azt a szolgálatukat, missziójukat, amelyet vállaltak, küldetésként vállaltak, betöltötték és betöltik ma és reménység szerint az elkövetkezendő évtizedekben és évszázadokban is. Tehát hogy vannak, léteznek, közösségmegtartó erőt jelentenek, ahogy az Alkotmány fogalmaz: nemzetmegtartó erő, nemzetmegtartó szerepet töltöttek be az egyházak. Tehát a közösségmegtartó, új közösségeket létrehozó szerepe, funkciója, missziója szempontjából is rendkívül fontos számunkra az egyházak élete és szolgálata. Az már csak hab a tortán, és reméljük, hogy így tudjuk az új egyházi törvényt kibontakoztatni, hogy Magyarországon végre újra egyházi, vallási-hitéleti tevékenységre lehet egyházakat létrehozni, és nem megfordítva, hogy azért hozunk létre ún. egyházakat, hogy valamiféle szociális intézményt működtessünk, hogy az egyházi kiegészítő normatívát le lehessen szivattyúzni a költségvetésből. Ezért is említem ezt a másik nagyon fontos alapelvet, hogy mi legelsősorban egyházakként tekintünk az egyházakra, amelyek évszázadok óta betöltik a maguk küldetését, misszióját a társadalom és a nemzet életében, és az már csak valóban hab a tortán, vagy pont az i betűn, hogy ezen túlmenően ezek az egyházak – itt a történelmi egyházakra gondolok –oktatási, szociális, karitatív, kulturális feladatokat vállalnak át a magyar nemzet és a magyar társadalom életében, és bízunk benne, hogy a jövőben is így lesz majd. A harmadik nagyon fontos alapelvünk, és ez szintén valamelyest az egyházpolitikai paradigmaváltás jegyében valósul meg, hogy mi nem
az egyházak materiális építkezését szeretnénk látni és azt támogatni. Tudjuk, hogy nagyon-nagyon fontos, tisztában vagyunk vele, hogy az elmúlt évtizedek során és az elmúlt nyolc évben milyen szűk lehetőségek voltak ezen építkező tevékenységük tekintetében, tehát a meglévő egyházi épületeknek a felújítása, rekonstrukciója, újak építése területén, nagyon fontosnak tartjuk természetesen ezt is, de hadd tegyem hozzá, hogy legalább ilyen fontosnak tartjuk és tekintjük azt, hogy az egyházaknak azon projektjeit vagy programjait is támogassuk, amelyek lelki-szellemi-missziós projektek, mert azok is mind-mind a nagyobb közösség életében töltenek be fontos szerepet. Tehát azok a projekteket, amelyeket ezen túlmenően az egyházak megvalósítanak, létrehoznak a lelki, szellemi missziós küldetés szempontjából, a kormányzat ettől az évtől szeretné segíteni, támogatni. Ez az a három fontos alapelv, amely mentén az elmúlt egy esztendőben elindítottuk már a munkát, és természetesen különböző eszközök is kellenek ahhoz, hogy ezeket a talán elfogadható alapelveket meg tudjuk valósítani. Az első nagyon fontos eszköz arra, hogy ezek az alapelvek megvalósuljanak az, hogy helyre kellett és helyre kell állítani az állam és az egyházak között a bizalmat. Itt nem akarok belemenni, hogy mit jelent a bizalom, ebben a körben nem kell erről beszélni, ez a bizalom az elmúlt nyolc esztendőben megrendült, azt is mondhatom, hogy elpárolgott, eltűnt. Azt nem merem kijelenteni, hogy ez a bizalom teljes mértékben helyreállt, de azt kijelentem, hogy az elmúlt nyolc esztendőben nagyon sok lépést tettünk annak érdekében, hogy ez a bizalom valóban helyre tudjon állni és működni tudjon. Másrészt fontos eszköz, hogy folyamatos hétköznapi dialógust tudjunk megvalósítani és létrehozni az állam, a kormányzat és az egyházak között, erre már nyugodtan merem mondani, hogy ez a dialógus megvalósult már az elmúlt egy esztendőben – többek
között most is ezért vagyok itt, mert az az alapelvem, hogy a kormányzati tényezőknek, különösen az egyházpolitikában nem az a feladata, hogy évenként egyszer-kétszer Budapesten szép csillogó palotákban pezsgőspohárral koccintsanak – ez is hozzátartozik néha, de a fontos az, hogy olyan hétköznapi párbeszédet, dialógust tudjunk megvalósítani, ami hozzátartozik ahhoz, hogy a személyes kapcsolatokat tudjuk koordinálni. Személyes kapcsolat, személyes párbeszéd nélkül nem megy – úgy is mondhatnám, püspök úr nem sértődik meg, hogy nem feltétlen mindig csak az egyházi vezetéssel kell a dialógust folytatni, hanem a prérin, a végeken, mert mindenütt vannak nagyon fontos észrevételek, tapasztalatok, javaslatok, ötletek, és mindenütt vannak tervek, álmok. Nagyon fontos, hogy ezt a dialógust így lássuk és így próbáljuk megvalósítani, és hadd tegyem hozzá, nemcsak az anyaországban, hanem a Kárpát-medence egységében, a Nagy-Magyarország területén igyekszünk ezt a fajta bizalmi viszonyt helyreállítani és ezt a dialógust működtetni ennek minden szintjén, nem csak az egyházakkal általában, hanem az egyházi intézményrendszerrel és sorolhatnánk tovább a strukturális részét. A harmadik nagyon fontos eszköz ezen alapelvek megvalósítására, hogy igyekszünk és igyekeznünk kell az egyházak akadálymentesítését elvégezni – nem fizikális értelemben, úgy is természetesen, hanem jogszabály-feltételrendszer tekintetében, finanszírozás tekintetében, az állami támogatás rendszere, ehhez való hozzáférés tekintetében. Ez nyilván elég bonyolult, mert sok feladatot jelent, még sok homokszem van a rendszerben, amit ki kell tisztogatni, de nagyon fontos lenne, hogy azt az akadálymentesítést, ami minden területen a kormány feladatát képezi ebben a ciklusban, el tudjuk végezni a családok tekintetében, a magyar vállalkozók tekintetében, a magyar gazdák tekintetében, a kis- és közepes
vállalkozások tekintetében, a települések és közösségek tekintetében, és az egyházak tekintetében is el tudjuk végezni. Magyarul ez azt jelenti, hogy a lehető legkevesebb bürokráciával történnek a dolgok. Mielőtt az irracionális akadályokat, természetellenes, felesleges dolgokat, hogy szépen fogalmazzak, amelyek folyamatosan bosszantottak bennünket az elmúlt időben, amelyek feleslegesen akadályozták meg azokat a tevékenységeket, alkotó erőket, amelyek ott szunnyadnak egy-egy kisebb közösség, gyülekezetek életében, ezeket az akadályokat bontsuk le, szüntessük meg, illetve csökkentsük minimálisra. Sok lépést meg tudtunk már ennek érdekében tenni, de egy esztendő alatt nem lehet mindent megvalósítani, még sok a feladat. A negyedik eszköz az, hogy egy olyan jövőképet tudjunk kialakítani az egyházakkal együtt az állam és az egyházak kapcsolatrendszere területén, amely a lehető legtöbb automatizmust hozza be a rendszerbe. Ez a jogszabályi feltétel szempontjából is rendkívül fontos, hogy kiszámítható legyen, hosszabb távra tervezhető legyen, másrészt a költségvetési automatizmusok tekintetében is fontos, hogy ez a stabilitás, kiszámíthatóság az elkövetkezendő évek során elérhetővé váljon. Mindig hozzáteszem, hogy ezt az egyházakkal való párbeszédben lehet megvalósítani úgy, ahogy igyekeztünk az elmúlt egy évben tenni sok területen. Az ötödik eszköz természetesen a költségvetés, amely – azt gondolom – az elmúlt egy évben pozitívan változott ahhoz képest, ami az elmúlt nyolc esztendőben tapasztalható volt. Remélem, nem állunk meg ott, ahol most vagyunk, hanem szeretnénk az elkövetkezendő évek során újra kiszámítható és bővülő költségvetési forrásrendszert létrehozni. Néhány számot el kell mondanom, hogy amikor kimegyünk, ne kérhessék számon, hogy az államtitkár úr szépet mondott, de semmi konkrétumot. Most néhány konkrétumot
szeretnék elmondani, hogy az elmúlt egy évben mi történt. A legelső és legfontosabb lépésünk az volt, ami a pénzügyeket illeti, hogy tavaly a zárszámadási törvényben a szocialista kormány több mint négy milliárd forintot vont el illetve nem fizetett ki az egyházi oktatási intézményeknek, ebből egymilliárdot december 31-ig visszafizettünk, ebben az esztendőben a második egymilliárdot és a következő év végéig a megmaradt kétmilliárdot, tehát 2012. december 31-ig ezt a fajta az előző kormány által itt hagyott költségvetési „sarat” visszafizetjük az egyházaknak. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az elmúlt esztendőben már elindult az egyeztetés az ez évi költségvetésről, és ebben az esztendőben helyreállt újra az egyenlő finanszírozás elve az egyházi közoktatási intézmények tekintetében. Halljuk a különböző visszhangokat, szeretnék mindenkit megnyugtatni, bátorítani, hogy igenis most helyreállt az egyenlő finanszírozás elve. Ezt a szocialista politikusok úgy értékelik, hogy többet kapnak az egyházi oktatási intézmények, de ez természetesen nem így van. Azzal, hogy az egyházi kiegészítő oktatási normatíva 230 ezer forintra emelkedett – most itt még egy konkrétum –, ezzel helyreállítottuk az egyenlő finanszírozás elvét, és ahogy így volt, és így kellett volna lenni az előző időszakban is, a mindenkori zárszámadási törvényben van helyreigazítás, hogy ahhoz képest, hogy az előző esztendőben az országos önkormányzati átlag mennyi volt az iskolákra fordított összeg tekintetében, ahhoz képest a zárszámadási törvényben még egy kiigazítás van az egyházi oktatási intézmények tekintetében is. Ameddig az állami finanszírozás nem változik meg, addig ez továbbra is így működik. Ebben az esztendőben az egyházi közgyűjtemények támogatását 100 millió forintra emelte a költségvetést, 100 millió forinttal emelkedett meg a hitoktatási támogatás, 43 millió forinttal emelkedett meg az ötezer lélekszám alatti településeken szolgáló lelkészek jövedelempótló támogatása. Az 1 %-os állami kiegészítésnek az összege 2,3 milliárd
forinttal növekedett meg, ami a hitéleti támogatásra, illetve hitéleti célokra használhatják az egyházak. Ebben az esztendőben több új programot indítunk, amelyek részben régebbi programok felújítása, erre a tavalyi esztendőben 0 forint volt, az egyházi kulturális örökség és egyéb beruházások címén az előző költségvetési időszakra az előző kormány 0 forintot tervezett, jelenleg 1,2 milliárd forintos keret áll rendelkezésre, ami nagyon kevés, de a 0 forinthoz képest mégis több. Ezen túlmenően még négy program van, amelyik egyházi kulturális program támogatása, és három egészen új programot indítottunk el a templom-iskola, egy egyházi szórványprogram és az ún. testi és lelki kenyér programot, amely az egyházak karitatív projektjeit támogatja. Ebben az esztendőben a költségvetés és a magyar gazdasági helyzethez képest pozitív lépéseket és elmozdulásokat tudtunk tenni. Ahhoz képet, hogy az első Orbánkormány időszakában az utolsó két esztendőben4-4 milliárd forint állt rendelkezésre, két év alatt 8 milliárd forint volt, ahhoz képest elmaradásban vagyunk, de a 0 forinthoz képest elmozdultunk. Így kell reálisan értékelni a költségvetés összefüggését. A Kárpát-medence egységében gondolkodunk természetesen, a határon túli magyar egyházaink programjait is szeretnénk segíteni és támogatni. A magyar politikum számára a magyar református egyház példát adott 2009-től kezdődően a nemzeti egység szempontjából, pozitív volt számunkra, amikor a nemzeti összetartozás törvényét elfogadtuk, illetve a kettős állampolgárságot elfogadtuk, hogy a reformátusok egyesülni tudtak, és ezzel példát mutattak a magyar politika számára is. Hogy milyen feladataink vannak? Elkezdődött végre az egyházi törvény parlamenti általános vitája. Hosszú hónapok előzték meg a mostani előterjesztést. Mélyebben nem mennék ebbe bele. A lényegét nagyon sokszor elmondtuk és megfogalmaztuk: az a célunk,
hogy Magyarországon teljes mértékben érvényesüljön a lelkiismereti és vallásszabadság, ezt szeretnénk hitelessé tenni, és minden eszközt meg akarunk ragadni annak érdekében, hogy azokat a bizniszegyházakat, szerveződéseket, amelyek azért jöttek létre, hogy költségvetési forrásokat leszivattyúzzanak, rakjuk ki a rendszerből és ezáltal a valódi egyházakat hitelesítsük, őket pedig száműzzük más területekre. Az majd másik kérdés, hogy milyen más állami hatóságoknak lesznek feladatai, és milyen más jogszabály feltételrendszer közé kerülnek ezek a szerveződések. Nagyjából azt jelenti, hogy 330 bejegyzett egyház volt, ebből maximum 40-50 közé tehető számban maradjon egyház és vallási közösség. A törvény meg fogja szigorítani a regisztrációs lehetőségeket, ún. kettős regisztrációt alkalmazunk, erre van európai jogszabály, nyugodtan mondhatom, hogy a leendő magyar egyházi törvény nem a legszigorúbb lesz egyébként. Nyilvánvalóan figyelembe kellett venni az elmúlt évtizedek eseményeit, összefüggéseit. Egészen másféle egyházi törvény jött volna létre a mai helyzethez képest 20 évvel ezelőtt, ha akkor kellett volna ezeket a lépéseket megtennünk. Azt gondolom, ez a törvény alkalmas lesz arra, hogy a hiteles egyházi és vallási közösségek méltóképpen tudják betölteni a nemzetfenntartó, a nemzeti közösséget építő szolgálatokat is a hitéleti és a vallási tevékenység mellett, és azt gondoljuk, hogy azoknak, akik nem tartoznak ebbe a körbe, máshol kell keresni a lehetőséget, részben a civil szabályok alá tartoznak, részben pedig a gazdasági törvények hatálya alá. Én úgy gondolom, hogy a következő év elején léphet hatályba az új egyházi törvény , hiszen akkor lép életbe Magyarország új alaptörvénye is. Ez az egyházi törvény európai törvény, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar nemzeti sajátosságokat beépítő törvény, a magyar specialitásokat és valóságot visszatükröző törvény lesz.
Azokat a kihívásokat, amelyek az elmúlt évtizedekben megjelentek, tudja kezelni. Nyilván nem lesz tökéletes, ezt ne is kérjék számon. Majd ha valaki tud mutatni egy tökéletes emberi alkotást, akkor mi is megpróbáljuk. A folyamatot kell látni, és mindig követni kell a változásokat – most eljött az ideje, megvan a kétharmados többség, hogy megalkossuk ezt a törvényt. Sok vitával, érdeksérelemmel jár, nagyon sok szempontot kellett és kell figyelembe venni, hogy el lehessen fogadni ezt a törvényt, az alkotmányossági szempontoktól kezdődően az egyházi érdekek szempontjáig is, de azt gondolom, sikerül megteremteni ezzel a törvénnyel egy újfajta korszakot. A második félévben fontos feladat lesz, hogy az ún. egyházfinanszírozási törvényt gondoljuk újra. Ez részben az új adórendszer miatt fontos, az egyházi 1 %-ok kérdése tekintetében nyilvánvalóan azt szeretnénk, hogy az egyházak ne kapjanak kevesebb 1 %-ot, végig kell gondolnunk, hogy ez egyáltalán jó-e vagy sem. Ha igen, hogyan kell továbbfejlesztenünk, stabilizálnunk. Ha nem, akkor mit tudunk helyére tenni. Nem véletlen, hogy az új egyházi törvény úgy fogalmaz ebben a tekintetben, hogy nyitva hagyja a kaput arra nézve, hogy ha az egyházi 1 % átalakul, akkor az átalakuló forrás szintén hitéleti támogatásként szerepeljen a későbbiek során. Azt tudom mondani, hogy a következő év januárjától egy új korszak kezdődik. Mindenki látja, hogy képlékeny helyzetben van hazánk, rengeteg mozgás van, sokféle igazság van, sokféle sérelem is van, de mindenféleképpen új talapzatra kell állítanunk az országot, mert összeomlik. Azt hiszem, jó irányba megyünk, egy új alaptörvény egy új jövőt tud megalapozni, és nemcsak egy alaptörvényt hoztunk létre, hanem új alkotmányos rendszert kívánunk kiépíteni; a sarkalatos törvények ezt jelentik. Az új alaptörvényre épül az új egyházi törvény, az új egyházi törvény alapján a református egyházzal új megállapodásokat kell kötni. Ezzel lezárjuk ezt a hatesztendős
időszakot, a negyven év kommunista diktatúrát, a 21 esztendős átmeneti, sok bizonytalansággal járó időszakot, és ennek alapján talán stabilabb épülő jövőképet láthat mindenki maga előtt. Én abban is bízom, hogy erre az új alaptörvényre következő új egyházi törvényre olyan költségvetési mechanizmusokat, finanszírozási rendszert, programtámogatást tudunk kialakítani az egész Kárpátmedence tekintetében, amely kiszámíthatóságot és stabilitást teremt, és akkor egy működőképes, lehetőségeket teremtő, az álmainkat, terveinket is megvalósítani képes rendszert tudunk létrehozni. Természetesen mindig tudatában vagyunk annak, hogy törékeny emberek vagyunk, a kormányzat is törékeny emberekből áll, de ha bízunk Istenben és megfogjuk egymás kezét, akkor sikerül ezt a jövőképet felépíteni.
Szászfalvi László előadása a Vértesaljai Református Egyházmegye Alapi Férfikonferenciáján. Elhangzott: 2011. június 25-én.