A Győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ Lapja
XVI. évf. 4. szám
Advent - Karácsony
Karácsonyi körlevél
2009. december
Sulihívogató
2009. december
Egyszer volt, hol nem volt… A kisgyermekek számára a játék a legfontosabb tevékenység. A játékhoz szorosan kapcsolódik a mese, a vershallgatás. Sajnos a TV-ben egyre kevesebbet látni, hallani azokat a szép meséket, melyek a magyar kultúrkincsből merítenek, melyek gyermekeinket az igazi szép magyar beszédre tanítják. Sok gyermek mesél arról, hogy lefekvéskor édesanyja, vagy édesapja meséje után alszik el. Sajnos vannak olyanok is, aki TV, a DVD, esetleg a mesemagnó hangjait, képeit „élvezik” elalvás előtt. Tapasztalatból tudjuk, hogy a gyerekek már óvodába kerülésükkor is szeretik, igénylik a meséket. Iskolás koruk előtt saját maguk is találnak ki meséket, és azt elő is adják. Képesek a hosszabb mesék befogadá-
sára, igénylik a folytatásos történeteket. Ebben az évben óvodánkban kiemelt területként kezeljük az anyanyelvi nevelést, melynek egyik alap eleme a sok mese, vers, mondóka megismerése. Külön aktualitást jelent Benedek Elek születésének 150. évfordulója (halálának 80. évfordulója), akinek mesetárából bőven válogathatunk kicsiknek, nagyobbaknak egyaránt. Ehhez kapcsolódóan vettünk részt a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár és a Gyermekek Háza által kiírt „Meseerdők, erdők a mesében” című rajzpályázatán. A lelkes óvó néniknél csak a gyerekek voltak lelkesebbek, így két „kis művész” került a díjazottak sorába. Gratulálunk Lájer Boglárkának és
Tóth Zsófiának, hogy a beérkezett 100 rajz körül ők is az elsők között szerepeltek. Aktuálisan látogatnak el csoportjaink a Városi Múzeumba, ahol idén Benedek Elek meséjének meghallgatása után a lelkes múzeumpedagógus megmutatta a halászat és a pásztorkodás korabeli eszközeit. 2009. október 6. Dr. Ottófi Rudolfné
Az “új” és “régi” kiscsoportosok....
...és akik már az iskolába készülnek.
Advent - Karácsony
Sulihívogató 2009. november 13. Annak idején, amikor kitaláltuk, hogy november 13.-án tartjuk a leendő elsős kisdiákoknak szóló „ Sulihívogatót”, még nagyon távolinak tűnt az időpont. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy két hetünk van hátra, és még azt sem tudjuk, hogy mit is fogunk előadni. Az advent még messze volt, az őszben pedig már jócskán bent jártunk. És akkor megszületett az ötlet: Játszunk el egy olyan mesét, amelyet biztosan mindannyian ismernek és a mi harmadikosainknak sem fogja sok energiáját és idejét elvenni a betanulása. Így döntöttünk a „ Kiskakas gyémánt félkrajcárja” című mese mellett. Megkönnyítette a dolgunkat, hogy
Csilla néninek kész bábjai és díszletei voltak a tarsolyában erről a meséről. Már csak a szereplők kiválasztása volt hátra, ami nem volt egyszerű dolog, mert nagyon sok remek, szerepelni vágyó és tudó kisgyerek jár a két harmadik osztályba. Aztán megszületett a szereposztás és kezdődhettek a próbák. Itt-ott elloptunk 10-10 perceket az órákból és a szünetekből és a sok próbának köszönhetően remek kis darab sikeredett. Elérkezett a péntek délután. Még egy utolsó próba a gimnázium aulájában, hatalmas izgalom és megjöttek a kis vendégek és szüleik. Helyet foglaltak és már kezdődött is az előadás. Minden a forgatókönyv szerint zajlott és nem maradt el a
megérdemelt jutalom sem: a közönség hangos tapssal köszönte meg a darabot. Ezután még egy kis közös játékra hívtuk az ovisokat. Biztatás nélkül jöttek egymás után közénk és pillanatokon belül benépesült a kis színpadunk. A rövid játék után elvonultunk a gyerekekkel egy kis barkácsolásra, átadván a terepet meghívott vendégünknek, aki az ovisok szüleinek tartott előadást az iskolaérettséggel kapcsolatban. Ezalatt mi az ovi egyik szobájában nekiláttunk, hogy elkészítsük minden kis vendégünk saját kiskakasát (merthogy ez volt számukra a meglepetés,
amit haza is vihettek magukkal ). Előre megrajzolt és kivágott sablonokat kaptak, amit kiszínezhettek majd fel r ag as z tot tuk őket egy hurkapálcára. Ezután a két leendő elsős tanító n é n i v e l énekeltek, játszottak és ismerkedtek a kis nebulójelöltek. Miután a felnőttek előadása befejeződött, jöttek a szülők a gyermekeikért. A kicsik annyira jól érezték magukat, hogy egyikük sem kereste vagy hiányolta a szüleit, és fájó szívvel mentek haza. Örültünk, hogy sikerült olyan légkört varázsolni köréjük, amiben felhőtlenül tudtak játszani, nevetni, énekelni. Nagy érdeme van ebben a harmadikas szereplőknek, akik lelkesen készültek és ügyesen elő is adták ezt a mesét. Gősyné Magyar Mónika
2009. december
Rendhagyó Október 6. Alsó tagozatosainkkal ebben a tanévben rendhagyó módon emlékeztünk meg az 1848/49-es szabadságharc mártírjairól. Egy akadályverseny keretében idéztük fel az aradi vértanúk hősiességét. A szép őszi napsütésben 8 állomás ügyességi és szellemi feladatai tették emlékezetessé diákjaink számára ezt a napot. Mindannyian nagy izgalommal, lelkesedéssel teljesítették a próbákat, melyek során a 160 évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatos tudásukról, ismereteikről is példásan bizonyságot tettek. A jól sikerült verseny után a gyerekek büszkén fogták kezükbe a nekik készült emléklapot, és fogyasztották el a jól megérdemelt csemegét. Kállainé Bencz Erika
Márton napi játszóház az 1.b osztályban
A Nemzeti Színházban nov 25-én az első évfolyam megtekintette a Pinokkió előadást. A gyönyörű díszletek és a vidám előadás elvarázsolta a kicsiket.
Advent - Karácsony
Mi az advent? „Beléptünk az egyházi évnek sajátosan vonzó és kedves szakába: az adventbe. Az advent négy vasárnapját megüljük szokott hévvel s azután ránk köszönt a szent vigilia, a legszentebb glóriás éjfél s a karácsony hárommisés ünnepe.”( Prohászka Ottokár) Iskolánk „első adventjén” 1993ban minden osztály együtt, de maga kötötte az adventi koszorúját a nagy ebédlőben. Ezt akkor a mennyezetről lógattuk alá. Aztán változtak a szokások, s ki-ki maga készítette már, vagy szülők küldték be az osztálynak a koszorút. Három évvel ezelőtt a napköziotthon keretei között igyekeztünk felidézni a régi együttlétek emlékét. Most már a szülőket is meghívtuk, és volt kolléganőnk Mohosné Kriszta szakszerű segítségével a virágkötés fortélyaival is megismerkedtünk. Idén a két első osztályból 29 család jött össze
a közös munkára. A kis elsős kezek nagymamák, keresztmamák és szülők kezeivel értek össze a nagy igyekezetben. Az eredmény egy vidám, munkás együttlét és a KOSZORÚ. Gyertyáinak egyre növekvő fénye mellett lesz alkalom a beszélgetésre, a közös imádságra, az éneklésre. Ahogy naponta dalolják a gyerekekek: „ Ujjong a szívünk, dalra gyúl,nincs már messze az Úr”. Ez a csendes ké-
szülődés, várakozás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Karácsony Szent Estéjén lelkünk ünnepi ragyogással fogadja az Üdvözítőt. „Mi ez az advent? ünnep; elmúlt idők emléke; régi korok létét, reményét, vágyát ünnepeljük benne. Antifónákat énekelünk, melyekben évezredek szenvedélyes fájdalma s reménye sír föl….. Elgondoljuk, hogy mennyi izzó vágy hasogatta az eget, míg kinyílt; de végre is kinyílt, s nekünk ez a fő; mennyi könny melegítette a földet, hogy tavasza legyen; de hát végre tavasz lett. Hála az Égnek.” .( Prohászka Ottokár: Elmélkedések az Evangéliumról.)
Hernádi Lászlóné
SZÉLKIRÁLY – az utcán és a színházban Kedden reggel Szélkirály dühöngése kísért minket az iskolába. Tépte a fákat, cibálta a ruhánkat. S mikor délután az elsős és másodikas napközisek színházba indultak, még mérgesen lekapta a fejünkről a sapkát is. Nevetve-vacogva futottunk utána. Aztán a színházban ismét találkoztunk Szélkirállyal. Most a szegény csizmadián próbált segíteni. Elbűvölő, erőteljes táncáról készül a mellékelt fotó. A csizmadiát egy aranyat szóró kisbáránnyal, egy ételt tálaló abrosszal, majd egy rendet teremtő botocskával ajándékozta meg. A színpadon a színészek eltáncolták nekünk, a Terülj, terülj, asztalkám című népmese egy
változatát. Megcsodáltuk a zene és a mozgás kifejező erejét, amitől az ismert mese varázslattá vált a színpadon. Nagy tapssal köszöntük meg az előadást. Aztán hazafelé az iskoláig bizony ismét összeborzolta hajunkat, pirosra csípte arcunkat az igazi SZÉL.
Hernádi Lászlóné
2009. december
Karácsonyi Kedves Szülők! Jóleső érzéssel tekintünk vissza a tanévzáró óta eltelt időre, hiszen az oktatásügy nem könnyű helyzetében az elmúlt időben is sikerült kissé előbbre jutnunk. Gondoljunk csak a gimnázium tetőzetének felújítására vagy a kápolna kialakításainak munkálataira. A jelen és jövő feladataira tekintve engedjék meg, hogy néhány szempontot figyelmükbe ajánljunk. Az információ-szolgáltatás egyik lehetséges, és manapság egyre inkább teret nyerő formája az internet. Ezt figyelembe véve iskolánk in-ternetes oldalát megújítottuk, ami nem csak külső, hanem belső, tartalmi változást is jelent. Szeretnénk minden, Önöket és intézményünket egy-aránt érintő eseményről pontos tájékoztatást nyújtani. A honlap Aktualitások menüje naprakész információkkal, útmutatókkal szolgál (pl. óvodai, iskolai rendezvények időpontjai, tankönyvosztással, érettségi-, felvételi vizsgával kapcsolatos tudnivalók stb.), ezért kérjük a kedves szülőket, hogy gyakran keressék fel az iskola weblapját tájéko-zódás céljából. Az iskola internetes címe: www.prohaszka.gyor.hu A következő tanévben az arra jogosultaknak továbbra is könyvtári kölcsönzés útján biztosítja intézményünk az ingyenes tankönyvet. A tankönyvcsomagok összeállítása után a szülőkhöz eljuttatott lista alapján felmérjük, hogy a tanulók mely tankönyveket kérik az osztályokra lebontott tankönyvcsomagokból. Ekkor az ingyenes tankönyvre jogosult tanulók szüleinek lehetőségük lesz jelezni, hogy mely könyveket kívánják a könyvtárból kölcsönözni és mely könyveket szeretnék megvásárolni. A részletekről az iskola folyamatos tájékoztatást ad, melyet a tanév során írásban is eljuttatunk a kedves szülőkhöz. Örömmel tudatjuk, a Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központért Alapítvány az elmúlt év-
ben sikeresen működött, így fogadhatjuk a magányszemélyek adójának 1 %-át. Sajnálattal hozzuk tudomásukra viszont, hogy az SZJA törvény változása, valamint az alapítvány közhasznú jellege miatt az adományozók 2010-től kedvezményeket nem vehetnek igénybe. Alapítványunk adószáma: 18985139-1-08
30. Ballagás Május 3-4. Osztálykirándulások Június 12. Te Deum a Bazilikában, ünnepélyes tanévzárás.
Kedves Szülők!
Mintegy karácsonyi készületként is, kérjük, fogadják nyitott szívvel az alábbi néhány gondolatot. Az evangéliumok a karácsonyi történet más-más részletét öröÓvoda kítették meg. Lukácsnál olvashatunk január 4., február 3., március 3., már- Jézus betlehemi születéséről, az ancius 31., május 5., június 2.; június gyalok éjszakai énekéről, a pásztorok 23. látogatásáról, és az idős Simeon jövendöléséről. Máté leírja a bölcsek láAz általános iskola és a gimnázium: togatását, Heródes szörnyű gyermekjanuár 4-5., január 25-26., február 22- gyilkosságát és az Egyiptomba való 23., március 22-23., április 26-27., menekülés történetét.János apostol má-jus 25-26. nem ír ilyesmiről. Ő azonban reánk A január 3.-val véget érő ka- hagyta karácsony lelki történetét. rácsonyi szünetet követő időszak fon- Leírja karácsony láthatatlan hátterét, tosabb dátumai: a mögöttes eseményeket, és azokat az erőket, amelyek ezen eseményeket Január 10. Iskolamise a Bazilikában mozgatták. Ahogy mondani szoktuk: (9 ó.) hogy mi történt a színfalak mögött, miközben a világ csak annyit látott, 19. A félévi értesítők kiosz- hogy megszületett egy kisgyermek. tása Az evangélista, amikor summázza azt, ami karácsonykor történt, Február 1. Tanári fogadóórák ezt írja: “Az igazi világosság, amely (1-8. o.) megvilágosít minden embert: Ő jött el 2. Tanári fogadóórák (gimnazisták) a világba”. 7. Iskolamise a Bazilikában Jézus az az igazi világosság, (9 ó.) aki különleges fényt hozott erre a vi15. A „sí” szünet első napja lágra. Nyilván nem általános jelen22. Első tanítási nap a tése van itt a világosságnak, hanem „sí” szünet után egy speciális, sajátos értelme. Olyan lelki világosságról szól itt az evangéMárcius 7. Iskolamise a Bazilikában lium, ami hiányzott ebből a világból. (9 ó.) Ami nélkül lelki és szellemi sötétség uralkodik. Aminek híján szenved az 31. A húsvéti szünet első emberiség. Ezt is meg lehet szokni, napja az ember szeme hozzászokik a sötétÁprilis 7. Első tanítási nap a húsvéti séghez, de folyamatosan érzi az igazi világosság hiányát. Ennek a világos szünet után 19.Tanári fogadóórák ságnak a hiánya, vagyis ez a szellemi sötétség, ami uralkodik, táptalaja sok (1-8. o.) 20.Tanári fogadóórák gonoszságnak. Ebben a sötétségben tenyésznek az életellenes erők. (gimnazisták) Az ebédbefizetéssel kapcsolatban a következő tájékoztatást adjuk: Befizetési napok 2009. évben:
Advent - Karácsony
körlevél A Biblia első lapjairól tudjuk, hogy Isten az embert világosságba te-remtette. A világosságban vannak meg az élet feltételei, ott érzi magát biztonságban az ember. A világosság megteremtése után indult el az élet. Isten első szava az volt: „legyen világosság” – és lett világosság. És ahogyan fény nélkül lehetetlen a vegetáció, ugyanúgy e nélkül az isteni világosság nélkül lehetetlen teljes emberi életet élni. Amikor az ember fellázadt Isten ellen és azt mondta: „majd én egyedül”, Ő se szóljon bele az életembe, megszakadt a kapcsolat Teremtő és teremtmény, Isten és ember között, és kihunyt ez az életet adó világosság. Lelki-szellemi sötétség támadt. A bűnbeeséskor ez történt. Megszakadt az összeköttetés, az ember szakította meg, becsapta maga mögött a mennyország kapuját: „majd én, az Isten nélkül!” – mondta. „Én akarok a magam istene lenni.” És utólag érzékelte: sötét lett. És azóta állandósult ez a sötétség bennünk és körülöttünk. Már Ádám fia, a második nemzedék olyan sötét gondolatokat forgat magában, amire korábban nem volt példa. Olyan sötét indulatok ragadják el, hogy a végén botot fog és agyonüti a testvérét. Olyan lelki sötétség árad ki azonnal az emberből, hogy ha néha-néha elgondolkozik, maga is megijed attól, hogy hova jutott. És azóta is emiatt szenvedünk. Napjainkban is többször tapasztaljuk: beszélget két ember, kedvesen mosolyognak egymásra, úgy tesznek, mintha csak a másikra figyel-nének, és közben keserű irigység támad egyikük szívében, mert a másiknak sikerült valami, ami neki soha nem. A másiknak van valakije vagy valamije, akije / amije neki nincs. Vagy éppen gőg támad a szívében, mert megállapítja, hogy ő sokkal okosabb, ügyesebb, jobb ízlése van, mint annak a másiknak. Ott van bennünk a tömény lelki, szellemi sötétség. Ez vesz körül bennünket, s az egész közéletet is áthatja. A csúsztatások, a tudatos kö-
dösítés nem azt akarja, hogy világos, egyértelmű, mindenki számára érthető legyen, amit mondok, hanem homályba kell azt burkolni. Miért? Hogy megtévesszük, félrevezessük egymást, és ez nyilvánvalóan nem tiszta szándék. Beszélünk fekete munkáról, fekete gazdaságról. Mi más ez, ha nem a sötétség gyümölcse? Vannak sokan, akiket ez nem izgat, akik nem szégyellik magukat sötét, mocskos állításaik, beszédük, magatartásuk miatt. Akik nyíltan, olykor már dicsekedve, hencegve csapnak be másokat, hazudnak, lopnak és sokszor sokféleképpen egymás életé-re is törnek. Vannak sokan, akik mentegetőznek. Egyre gyakrabban használják ezt a divatossá vált és reméljük hamar kihaló, ostoba, üres és magyartalan kifejezést: „én is emberből vagyok”. És most ezzel mit men-tettél meg, vagy mi lett jobb? A többség azonban igyekszik sötétben tartani a sötét dolgokat. Titkolni, rejtegetni, elhallgatni, mint ahogy Ádám elhallgatott Isten előtt valamit. Erre rengeteg energiánk elmegy. Fenntartani egy elfogadható látszatot, ami mögött kétségbeejtő valóság van. A karácsonyi evangélium arról szól, hogy amikor Jézus Krisztus megjelent ezen a földön, az igazi világosságot hozta el. Azt a világosságot, ami nemcsak leleplezi ezeket a sötét dolgokat, hanem ami szabadulást is ad tőlük. Ami megtanítja az embert tisztán gondolkodni, tisztán beszélni, tisztán élni. Amikor valaki azt mondja, amit gondol, és azt fogja tenni, amit mondott. Ó, de ritkán találkozunk ezzel! Veszélyes, rá lehet fizetni! Karácsonykor ez az igazi világosság jelent meg, mert Jézus Krisztus azt végezte el, amit mi semmi módon nem tudtunk megvalósítani, hogy az Istentől elszakadt embert visszavezeti Istenhez, és újra létrejön a kapcsolat. Péter apostol írja első levelében: „azért jött, hogy minket Istenhez visszavezessen”. Ez a lényege az Ő munkájának. Helyre áll az érintkezés, és felgyullad az a fény, amit egyedül Jézus Krisztus tudott elhozni erre a világra. Mert volt sok filozófus, vallásalapító és sok jó szándékú ember, akik
próbáltak és igyekeznek valami kis fényt csiholni. Nem véletlen ez a jelző itt: igazi világosság, amely megvilágosít minden embert. Mit lát meg az, aki Jézus világosságába kerül? Meglátja azt, hogy eddig sötétben volt. Olyan sokszor lehet tapasztalni, hogy nem lehet meggyőzni olyanokat arról, milyen lenne a világosság, akik még sose láttak. Azt hiszik, ez a sötétség természetes, csak ez van. Így születtünk, ezt hozzuk magunkkal, ez vesz körül bennünket, ilyen az élet, ezt kell elfogadni. Ilyen a bűn által megrontott élet, de az igazi világosság eljött erre a világra, és amikor Jézussal találkozik egy ilyen magunkfajta ember, elcsodálkozik: egész másként is lehet gondol-kozni, tervezni, élni, beszélni? Észreveszi hát az ilyen ember, hogy eddig sötétségben volt. Aztán felragyog előtte Isten valósága. A valódi, az igaz Isten - ahogy Jézus mondja - és porrá lesz az a sok torz elképzelés, az a sok hamis istenkép, amelyeket mi alkotunk magunkban, és megismerjük az igaz Istent, aki szerető mennyei Atyánk. Pál apostol boldogan hirdeti: béküljetek meg az Istennel, mert Isten nem haragszik rátok. Hazajöhet az elvesztett, a tékozló fiú. Karácsonykor Jézus a benne hívők előtt kinyi-totta a mennyország kapuját. Hogyan kerülhet életünk ebbe a világosságba? Azt olvastuk: „az Ige az igazi világosság”. Ahol Isten igéje elhangzik, ott emberek élete világosságba kerül. Ahogyan Isten az Ő szavával teremtette a világot, az Ő szavával teremti újjá a mi tönkrement életünket is. Kérdés persze, hogy valaki ez elől a világosság elől elbújik, vagy kiszolgáltatja magát neki. Karácsonykor megtörtént, hogy az igazi világosság eljött a világra, amely megvilágosít minden embert. A mi felelőssé-günk az, hogy mit teszünk vele. Ezt a két lehetőséget olvastuk: “a saját tulajdonába jött, de az övéi nem fogadták be Őt. Akik azonban befogad-ták, azoknak
2009. december
‘56-ra emlékeztünk megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legye-nek; mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében...”. Befogadom vagy elrej-tőzöm? Ez a mi felelősségünk. Isten tegyen készekké minket arra, hogy kinyissuk szívünket a karácsonyi világosság előtt, és elmerjük mondani: Uram, tégy velem, amit akarsz! És amikor ebben a világosságban meglátjuk sötét dolgainkat, ne kívánjunk együtt élni velük tovább, hanem hozzuk világosságra, és tegyük Ő elé. Hadd kérdezzük ilyen személye-sen: nem akartok ebbe a világosságba kerülni? Az első lépéstől sokan félnek. „Jaj, ki ne derüljön rólam, hogy...” . Mi derül ki? Isten úgyis tudja, csak egyszer meg kellene fogalmazni, hogy most már te is tudod, és bűnnek vallod, és nem akarod folytatni. Ezt kellene elmondani. Ez jelenti azt: lemondunk a szégyen takargatásáról írja Pál apostol -, és a nyilvánvaló igazságba lépünk át. S attól kezdve, mint a világosság fiai járunk. Néha nehéz ez az út, de mindenki csak azt mondhatja: megéri. Izaiás könyvében olvashatjuk ezeket a gyönyörű sorokat: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” Isten minket ebbe a világosságba hív, és azt akarja, hogy ebben járjunk. És csak ebben a világosságban jár velünk együtt a VILÁG VILÁGOSSÁGA, aki karácsonykor eljött közénk. Bárcsak engednénk Isten hívásának és elmondanánk a magunk szavaival egyszerűen, de őszintén, hogy Uram, van sötétség bennem, de szeretnék kilépni a világosságra, és világosságban járni. E gondolatok segítségével – karácsonyhoz illőn szólva – azt kívánjuk, hogy a teljesség felé vivő utunkon most, és az új esztendő során ve-zessen bennünket a Bölcsesség, és a három legfőbb erény: a Hit, a Remény és a Szeretet. A Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ nevelői
Október 22-én az alsó tagozatosok osztályaikban, a felsősök a Szabadság, szerelem című film megtekintésével a Richter teremben emlékeztek meg az 1956-os forradalom és szabadságharcról. A gimnazisták ünnepsége az aulában rendhagyó módon Lázár Ervin Foci című novellájával indult. Lázár Ervin diákot és felnőttet egyaránt megszólító meséje arról gondolkodik, vajon milyen lenne, ha Isten beállna a magyar válogatottba focizni. Mint a mese mondja: „Állj be öt percre. Vagy kettőre. Akárha láthatatlanul is. Segítsd ezt a szegény csetlő-botló csapatot. S ha már itt jársz köztünk és volt öt perced a focira, miután leveszed a szerelésed, lezuhanyozol és újra utcai ruhába öltözöl, ne hagyj itt rögtön bennünket. Mert nem csak a csapat csetlik-botlik. Állj egy kicsit a hátunk mögé, tedd a vállunkra a kezed.” Ezt a költői képet továbbgondolva töprengtünk el azon, hogy amikor kézzel foghatóan történik a történelem, bizony Isten beáll focizni közénk. Ez történt 1956-ban is. A Jakab Gábor tanár úr által rendezett műsorban ezt követően Grandpierre K. Endre, Szomjas Schif-
fer György, Csoóri Sándor, Jankovich Ferenc, Harsányi Lajos, Kiss Dénes, Vörös Jenő, Buda Ferenc, Sulyok Vince és Nagy Gáspár versei hangoztak el diákjaik: Belágyi Hanna, Szabó Borbála, Szántó Dániel, Tóth Mónika, Nagy Enikő, Békefi Júlia, Simon Orsolya, Papp Dorina, Lendvai Anna és Horváth Orsolya előadásában. A Misztrál zenekar Ki az Úr? című dalával keretezett műsor után ünnepségünk vendége, Németh Miklós Attila újságíró a foci képet bővítette újabb jelentésekkel. Szerinte 1989-ben a hosszabbítás elkezdődött, de még máig nem ért véget. Mint mondta, az U20-as válogatott sikere óta tudjuk, mi magyarok a 11-es rúgásokban vagyunk jók. Nemsokára ezek következnek. Ha berúgjuk, győzelemre vihetjük az 1956-ban elkezdett meccset. Diákjaink közül többen megígérték: berúgjuk. Lázár Ervin meséje is így végződik: „Látod, Uram, most már nincs visszaút.”
Beszélgetés Kozma Imre atyával, a Magyar Máltai Szeretet Szolgálat vezetőjével
- Kérem, mondja el nekünk, hogy mi is történt 1989 nyarán, amikor a Máltai Szeretet Szolgálat alakult? - 1989-ben valójában Isten egy feladatot jelölt ki a magyaroknak, és ebben a programban én is részt vehettem. Ezt a programot leginkább egyetlen szóval tudnám meghatározni. Ez a szó nagy súlyt kapott az én, és mások életében is. Ez a szó: befogadás, amely azt jelenti, hogy az ember a másik embernek önmagában kell hogy helyet készítsen, és helyet adjon. A Magyar Máltai Szeretet Szolgálat kinyitotta kapuját a menekültek előtt, akik otthonra, oltalomra találtak a Magyar Máltai Szeretet Szolgálat táboraiban.
De ennek a szolgálatnak a szíve az volt, hogy naponta több száz ember bizonyította önkéntes munkájával, hogy ezeket az embereket beengedik az életükbe is. Ezt kifejezendő, egy középkori mondást függesztettem ki a táborlakók számára és a magunk bátorítására is. „ Janua patet cor magis.” , azaz „Kapunk tárva, szívünk még inkább. Ennek jegyében szolgáltuk ezeknek az embereknek az életét és három hónapon át, 48600 menekült kapott teljes ellátást és biztosító gondoskodást. Boldogok lehetünk, hogy a magyarok a XX. században, 1956 után, egy újabb esemény által kifejezhették, mit jelent a népek szolgálata. Horváth Orsolya 12.N
Advent - Karácsony
Alkotások a 210- es teremből
Ódoe Dalma 5.a
Tóth Enikő 6/b
Brugos Vanda 11.
Budai Fatime 10.H
2007. december
Advent angyalai
10
Advent
Szentek ünnepei adventben Az adventtől karácsonyig tartó resznyefaágat törnek és vízbe teszik. som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa) négy hét alatt számos szent ünne- Ha kizöldül, akkor hamarosan férjhez kellett összeállítani. Karácsonyra képét találhatjuk a naptárban. fognak menni, örömben és boldogság- szül el, akkor az éjjeli misén erre állSzent András – november 30.
ban fognak élni. Borbála napján a hiedelmek szerint tilos volt varrni, fonni, söpörni; helyette tollat fosztottak, bort fejtettek vagy búzát csíráztattak. Szent Miklós – december 6.
A tizenkét apostol egyike, a Volgáig tartó keleti területeken hirdette az evangéliumot, Oroszország védőszentje lett. András napján megszűnnek a zajosabb mulatságok, megkezdődnek a disznótorok. Házasságszerző szentnek is tartják, mert a pap az András napjához legközelebb eső első adventi vasárnapon olvasta fel az elmúlt egyházi év eseményeit, házasságkötéseket, születéseket. A téli napforduló miatt Szent András éjjelét tartják a legalkalmasabbnak szerelmi varázslásokra. Például régi szokás, hogy a lányok gombócot készítenek, mindegyikbe beleraknak egy férfinevet tartalmazó papírt, az első feljövő gombócba zárt név lesz a férjüké. Szent Borbála – december 4.
Szent Ottilia – december 13. A kisázsiai Myra szent püspöke, a keleti egyház máig legtiszteltebb szentje. A legenda szerint egy éjjel három szegény lány ablakába három zacskó aranyat tett, hogy megszabadítsa őket a szegénységtől és tisztességesen férjhez mehessenek. Miklós ünnepének előestéjén betér azokba a házakba, ahol gyermekek vannak: vizsgáztatja, kikérdezi őket, majd tudásuk és viselkedésük szerint megjutalmazza vagy virgáccsal megfenyegeti őket. A szent püspök az ördög – tréfásan a krampusz – társaságában jelenik meg. A kormos képű alak zavart kelt, ijesztgeti a gyerekeket, el akarja őket ragadni, Miklós azonban megszégyeníti, nem hagyja, hogy bántsa a gyerekeket. Miklós patrónusa még a gabonakereskedőknek, pékeknek, vászonszövőknek, borkereskedőknek, ügyvédeknek, patikusoknak, halászoknak. Luca-nap – december 13.
Kisázsiában élt, a keresztény hitéért halt mártírhalált. A hajadon lányok, a bányászok, tüzérek, várak, a jó halál védőszentje. Szent Borbála napján az ország több vidékén a lányok cse-
va ismerték fel a falu boszorkányait. A “lucabúza” a Lucától karácsonyig tányérkában csíráztatott búza, amit a gazdasszony naponta megöntöz, és karácsonyesti állapotából következtetnek a jövő évi búzatermésre, a család és a jószág egészségére. Ezen a napon tilos volt fonni, varrni, mosni, kenyeret sütni, meszelni. Tilos volt kölcsön adni, de nagyon hasznos volt a lopás. A gazdasszonynak ilyenkor lopnia kellett a szomszédtól egy marék szalmát és egy tojást, amit betett a tojófészekbe, miközben ezt mormolta: “A mi tyúkunk tojogájjon, a szomszédé kotkodáljon.”
Luca napját Európa számos népe kultikus célzatú sütemény evésével is megünnepli. A lucapogácsába tollat, pénzt sütöttek. Ezen a napon kezdik el készíteni a Luca széket. Alakját, formáját előírás szabályozta, kilenc féle fából (kökény, boróka, jávor, körte,
A szemfájósok és a vakok védőszentje. Apácaruhában ábrázolják, apátnői bottal, kehellyel a kezében. Legfőbb megkülönböztető jegye: egy szempár. Virágai: a szarkaláb és a szemvidítófű.
Tamás – december 21. Az esztendő legrövidebb napja, a téli napfordulat csillagászati időpontja. A Luca-napi ősi hiedelmek részben Tamás napjára is átterjedtek. Tamás napja már a karácsonyra való készülődés jegyében telt. Sok helyen e napon szenteltették meg a karácsonyi ételeket. A készülődésre vall a nap tájneve: Disznóölő Tamás. A férjhezmenő lányok Tamás előestéjén az udvaron vállukkal rázták a kaput. Ha ilyenkor kutyaugatást hallottak, akkor biztos kérőre számíthattak. Ha pedig elalvás előtt férfi fehérneműt rejtettek párnájuk alá, megálmodták vőlegényük személyét is. Ha Tamás reggelén frissen esett hó borította a tájat, akkor boldog és békés karácsonyra számíthattak.
11
2007. december 2009.
Ezüst mise Révfalban
In memoriam Lipp László atya
Soverato
12
Advent - Karácsony
„...a szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére...” Ef. 4, 12 ÜNNEPI BESZÉD JÓZSEF ATYA jességbe tart, de az ideigvalóban, a EZÜSTMISÉJÉN Kedves Ünneplők! Akár a római Szent Péter bazilikában, az apostolfejedelem sírjánál, akár egy kis falusi templomban jövünk össze eukharisztiára, hálaadásra, átérezhetjük, milyen fölséges, kegyelemteli, hogy tagjai lehetünk Krisztus 2000 éves egyházának. Annak az egy szent, katolikus és apostoli közösségnek, amelyet maga Jézus alapított, amelyben isteni hatalmát, az oldás és kötés hatalmát, emberekre ruházta át, hogy amíg a világ világ, legyen a földön egy olyan emberi közösség, szervezet, amely minden gyarlósága ellenére – hiszen emberekből áll – teljes joggal képviseli őt az emberek között. Jézus ajándékait csak azok adhatták tovább, akik maguk is megkapták. A szekták, hamis egyházak létjogosultsága porba dől, csak a mi egyházunkban van meg a folytonosság, minden hajtás közvetlen kapcsolatban van a szőlőtővel, Jézussal, minden ma élő püspök és pap az apostolokon keresztül magától Jézustól kapta küldetését és hatalmát, nem maga tette magát a krisztusi kegyelmek osztogatójává. Jézus Isten gyermekei közül bizonyos embereket kiválaszt, puszta kegyelemből, érdemre való tekintet nélkül, pontosabban: megelőlegezett bizalommal. Minden kiválasztottság érthetetlen titok. Jézus kiválasztása is megmagyarázhatatlan, de létezik. A szeretetet viszont nem is megérteni kell, hanem élni. Jézus kiválasztottai többet kaptak, mint a többi ember, de nem azért, hogy a maguk hasznára fordítsák, vagy büszkélkedjenek vele. Amit ők kaptak, azzal közvetve minket is megajándékoz Jézus. Pontosan ez a csodálatos az egyház 2000 éves, nemzedékről nemzedékre történő folyamatosságában, a szőlőtő csodálatos termékenységében. Ennek vagyunk részesei. Ezt a megszakítatlan láncolatot szolgálja ma is Krisztus meghívása és küldetése, mert ez a kettő mindig együtt jár. Életünk az ideigvalóból az örökkévaló felé, a töredékesből a tel-
földön, térben-időben kell kimunkálnunk és elnyernünk az örökkévalót. Ehhez ma is szükségünk van tanítókra, közvetítőkre. Kedves József Atya! Amikor Apor Vilmos püspök boldoggá avatásán találkoztál a boldog emlékű II. János Pál pápával, ő azt mondta neked: “vigyázz a fiatalokra!”. Papi munkád mellett évtizedek óta vigyázol a fiatalokra, akiknek mindig nagy szükségük volt az odafigyelésre, de napjainkban különösen. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a mai fiatalok sem rosszabbak semmivel, mint a régiek, ugyanúgy fogékonyak a jóra, a szépre és a szentre, csak a maiakat sokkal több rossz hatás éri. Sokszoros erőfeszítést követel a velük való foglalkozás. Vigyázni rájuk persze nemcsak azt jel, hogy megóvjuk őket a rossztól, hanem hogy irányt mutatunk értékeket közvetítünk nekik. Szorgalmas, kitartó, alapos munkára neveljük őket az ügyeskedés és a szélhámosság helyett. Tudáson alapuló, megalapozott véleményformálásra a hatásos üres duma helyett. Intelligens viselkedésre szoktatjuk őket a divatos bunkóság helyett. A szubkultúra sivatagában kinyitjuk szemüket a művészetek és a tudományok oázisaira. Nem pinceklubokba földeljük el őket elevenen, hanem égre nyíló, angyalokra néző kápolnát építünk nekik. Az önmegvalósítás hazug ideája helyett iskolát teremtünk számukra. A virtuális valóság helyett biciklire pattanunk, és saját erőből, igazán tűző napban és igazi esőben, valóságos hegyeken át eljutunk az apostolok sírjához Rómába, ahonnan hitünk és kultúránk származik. A könnyű megoldások helyett erőfeszítésekre ösztönözzük őket. De mindezek épp attól kívánják a legnagyobb erőfeszítést, aki ezt képviseli. Annak a sorsa konfliktusok sorozata, küzdelem, szembeúszás az árral, a korszellemmel, amely a világban, de sajnos néha az egyházban is túlárad. Mindennapos küzdelem szinte bozótvágó késsel utat vágni a közönyösség, az értéknélküliség, a
megalkuvás, az önzés, a bűn és a butaság őserdejében. Ilyenkor év vége felé, holtfáradtan sokszor elgondolkodunk, mennyivel egyszerűbb lenne engedni, szemet hunyni, hamis ideológiákat és sikerpropagandát gyártani, vagy egyszerűen hagyni az egészet a csudában. De hát akkor ki vigyázna a fiatalokra, akiknek annyira szükségük van, hogy eligazodhassanak evilág és túlvilág koordinátarendszerében. Krisztus és az ő földi helytartója hívására vállalni kell az áldozatot, amelyet ma oly kevesen vállalnak fel. A világnak, a modern embernek újra ki kell nyílnia a végtelenre, ezért van szükség minél többekre, akik ma is elfogadják Isten ingyenes kiválasztását, meghívó kegyelmét. Kedves Testvérek! A pap titkok fürkészője és szolgája. Olyan misztériumok munkatársa, amelyeket maga sem érhet fel, amelyek csak az eljövendő életben teljesednek ki. Élete a világ szemében torzó, nincs családja, nincs állandó lakhelye, megállapodása, mégis a legteljesebb életet éli; hiányait, gyengeségeit maga Isten pótolja ki az ő evilágon túlmutató erejével és bölcsességével. Imádkozzunk, hogy legyenek fiatalok, akik a szőlőtőn maradva akarnak termést hozni, maradandó gyümölcsöt teremni, másokat akarnak táplálni, másokat tanítani, másokat szolgálni, másoknak utat mutatni, a múlandó világ helyett örök titkok szolgálatába szegődni. A jubilánsért pedig, és Isten valamennyi áldozatos szolgájáért most, ebben az ünnep eukharisztiában is adjunk hálát!
Elhangzott Bőben, 2009. május 9-én Lukácsi Zoltán
13
2009. december
Kiállítás Móser Zoltán Cantus Hungaricus A Kodály Zoltánhoz vezető képek alcímű kiállítást dr. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, volt művelődési- és közoktatási miniszter nyitotta meg a közelmúltban. Móser Zoltán irodalomtörténész, fotóművész ajánlásával hívjuk és várjuk a látogatókat január végéig a gimnázium aulájában látható kiállításra tanítási időben 8 és 17 óra között.
Tudom, hogy minden fotó értelmezés, ezért ez sem lehet kivétel. Ezt az értelmezést vállalom, továbbadom, hisz sokat gondolkodtam Kodály életéről, műveiről, feljegyzései és tanulmányai elolvasása után azok tanításáról.
„a múltból minden kor azt keresi ki, amikhez lelki rokonságot érez.” (Kodály Zoltán) Harminc-negyven évvel ezelőtt jártam először Nagyszombatban, épp valamilyen kerékpárversenyt rendeztek, s ezért eltereltek bennünket. Így zegzugos utcákon, a várfalak mellett haladtunk, réges-régi házak között. Térképünk nem volt, de a szűk utcák érezhetően mind egy irányba és egy térre, a hatalmas Szent Miklós plébániatemplom felé tereltek bennünket. Bentről gregorián ének hangja szűrődött ki. Mintha nekünk „rendezték” volna, tudván, hogy Kodály nyomát keressük: a 80 évvel ezelőtti emlékeket. Jelképes, többféleképpen értelmezhető, magyarázható dolgot mesélt el a főtemplommal kapcsolatban, ahová vasárnaponként nagymisére járt. „Ebben az időben ugyan bizony már egy csomó hangszernek nem volt képviselője a zenekarban – mondta egyik vallomásában az idős zeneszerző –, s a régi kották szétzüllve, gyűrve hevertek. Még élénken emlékszem, amikor a kórus csendjében egy hányódott, tört fagottot először vettem kézbe s próbáltam elképzelni, hogyan is lehetett ebből egykor hangot előcsalogatni?” Hogy elképzelte, s meg is valósította, tudjuk életéből, életművéből. Szándékom szerint erről szól ez a képes beszámoló: vagyis az életműről. Az ének, a zenemű fekete-fehér képekben elbeszélve.
14
Andrásfalvy Bertalan volt művelődési és kozoktatási miniszter Hogy némely kép (és mű) szomorú? Ez természetes, hisz a magyar történelem is tele van tragédiákkal, bukásokkal, vesztes csatákkal. De ennek ellenére mindig, minden kor megkereste, a szellem emberei mindig meghallották a remény hangjait. Kodály életműve is példa erre. Kodály munka közben többször is mondta Nádasi Alfonz bencés atyának, hogy olyanok vagyunk, mint Zrínyi katonái. ”Mindig odarendelnek bennünket, ahol a legnagyobb rés van a vár falán.” E lélekemelő hasonlat alapján azt mondom röviden, hogy ez a kis album Zrínyi egyik katonájának állít emléket, amely a múlt örökségének tiszteletével, Kodály és a magyar népdal szeretetével készült. Móser Zoltán
Mi rejlik a Itt az advent, a várakozás, az elcsendesülés ideje. Hétről hétre több gyertya ég az adventi koszorún. Egyre sürgetjük a napokat, noha még nem biztos, hogy sikerült teljesen felkészülni karácsony ünnepére. Nagy feladat áll előttünk. Ki kell üresíteni teljesen a szívünket, hogy helyet kapjon benne Isten. Félelmetes találkozni az Ő szeretetével. Azzal, aki mindent nekünk ad, és mi viszonozni aligha tudjuk. Isten, szeretetének lángjával gyújtotta meg szívünk mécsesét, és mi újra meg újra elfújtuk azt. Ki-ki a sajátját. Ezek után, persze nem láttunk semmit sem. Tapogatózva jártunk, keltünk, miközben vágyunk egyre növekedett a fényesség után, s mikor már úgy éreztük, megfojt minket a sötétség, úgy döntöttünk, segítségért folyamodunk. Az Úrhoz fohászkodtunk, könyörögtünk, Ő pedig mindig jött, és újra nekilátott tüzet csiholni meggyötört szívünkben. Így ment ez időtlen időkön át. Lelkünkben hol nappal volt, hol pedig éjszaka. Reményünk a bűntől elhalványodott, lelkünk összeaszott, árnyékai lettünk régi önmagunknak. Valami már a kezdeteknél elromlott. Úgy tűnt, emberi gyengeségünk és szabad akaratunk gátat vet üdvösségünknek. Esendőségünk látványa azonban cseppet sem tántorította el az Atyát régi tervétől, amelyet személyesen nekünk szánt. Noha megérdemeltük volna, hogy a bűn rabszolgái maradjunk, mégsem így lett. Oly sokszor megbántottuk Őt, mégis felénk nyújtotta kezét, mert végtelenül szeretett minket, és nem akarta, hogy elvesszünk. Így a saját Fiát küldte el nekünk, megváltásunkra. Egy betlehemi jászolban, szegényes körülmények között, Isten és egyben ember született. Csillag jelezte születését. Látogatták őt pásztorok, bölcsek. Pontosan olyan volt, mint mi. Édesanyja őt is a szívére ölelte, gondozta, ő is tanult, dolgozott, érzett örömöt, bánatot, fájdalmat, pontosan, mint mi. Ő is kísértésbe esett, de kiállta a próbát. Úgy élt, mint bárki más, a bűnt leszámítva. Isten szeretetének tanúja volt az emberek között.
Advent - Karácsony
szív mögött? Közeledik Jézus születésének ünnepe. Próbáljuk ünneplőbe öltöztetni a szívünket. Várakozni embert próbáló feladat, mert két olyan dolog kell hozzá, amelyekben nem szokás bővelkedni: idő és türelem. Ezért általában csak arra szoktunk várni, akit igazán szeretünk, aki fontos számunkra. Ne féljünk hát ebben az időszakban nagyobb figyelmet fordítani Istenre, hogy aztán Szenteste szívünkbe fogadhassuk Jézus Krisztust, a Megváltót.
„Adott-e az Isten nagyobb ajándékot, mint mikor Fiát adta; szeretetének kenetével, az irodalom illatával töltötte el a Földet! Lépett-e valamikor oly közel az emberiséghez, mint amikor közénk született? S fogadta-e őt valamikor lélek oly bensőséggel, mint mikor édesanyja ölelte szívére?”
IN MEMORIAM LÁSZLÓ ATYA Lászó atya hatvankét évet élt, de hogyan! Nincs annyi szavunk, ahányféleképpen érezni tudunk. Az ő esetében pedig nem vagyunk képesek kifejezni pontosan, miért volt fontos, ahogy élt, amit alkotott, amit tett – amit meg mert tenni. Magyarország legújabb történelmének hajnalán rávette a volt rezsim és az új politika valamennyi szereplőjét, hogy adjanak földet, adjanak helyet egy templomnak. Megadták – de kevesen hitték, hogy a területen megvalósulhat egy ilyen kezdeményezés. Gazdagrét fölött ma mégis áll a kőtemplom, fényei karácsony estéjén évről évre visszaragyogják a lakótelep házainak díszeit, amelyeket az ő inspirációjára alkotottak. A templomépítő egyben pilóta is volt, és repült – akár MIG 21-es vadászgéppel is. Esketett és temetett a levegőben. Elindult a focimeccs előtt, hogy erőt és lelket öntsön a fiúkba. A templomban felkeresték sportolók, hogy erős hittel küzdjenek magyar mezben, a nemzetközi mezőnyben. Természetes, őszinte mondatokkal kereste fel a betegeket és a haldoklókat. Kézen fogta a fiút és a lányt, és az oltártól az életbe vezette őket. Tekintélyt parancsoló termete és hang-
ja nemhogy nem riasztotta vissza a hozzá fordulókat, de mindenki ismerhette humorát és igaz emberségét. Otthonosan mozgott a média világában. Nem magamutogatásból, hanem mert világosan tudta, hogy eszköz, az evangélium hirdetésére. Gondját viselte övéinek. Szerzett egy buszt, hogy a közösség kirándulhasson, hogy táboroztathassa a gyerekeket. Amikor lelkigyakorlatra hívtuk, az első szóra kész volt a szolgálatra. Értette a fiatalok nyelvét, s ők értették őt, és akit hirdetett: Krisztust. Igen, vállalkozó pap is volt; a modern idők prófétája, aki megmutatta, hogyan kell hinni, élni és meghalni. Szeretett és tudott élni. Tudott adni és alázattal elfogadni, és azt jó célra fordítani. Tudom, hogy békével és bölcs nyugalommal távozhatott, s az Isten által rámért szenvedéseket, az utolsó próbatételeket pedig köszönettel fogadta el. Amit tehetünk: megköszönjük, hogy itt járhatott közöttünk, és őrizzük, életben tartjuk azt a szellemet és hitet, azt az erőt és bátorságot, amit Ő jelentett. Köszönjük, ami voltál nekünk és amivé a szívünkben válsz most. Németh József
Prohászka Ottokár Horváth Orsolya 12.N
15
2009. december
Projekttalálkozó Soveratoban 2009. október 5. és 10. között került megrendezésre a Comenius iskolai együttműködések projektben résztvevő tanárok találkozója. Ez a tavalyi tanévben kezdett kétéves, sokoldalú partnerség a víz szerepét járja körül a helyi közösségek életében. Már kétszer találkoztunk ausztriai, belga, dél-olasz és szicíliai társiskoláink tanáraival és tanulóival, először Brüsszelben, majd Pozzalloban, ahol hét diák képviselte iskolánkat. A mostani megbeszélésen, ahol Horváth Márta tanárnővel együtt vettem részt, egyeztettük az idei év feladatait és az előttünk álló záró találkozó részleteit. Tavaly körüljártuk a víz földrajzi vonatkozásait, bemutattuk Győr folyóit, ivóvíz- és szennyvízcsatorna ellátottságát és vizsgáltuk folyóink vízminőségét. Most a víz szerepét más szempontok alapján fogjuk elemezni, mégpedig a turizmus, az ipar, az energiatermelés és a halászat területeire gyakorolt hatásán keresztül. Először a diákoknak a többi város földrajzi adottságaiból kiindulva röviden vázolniuk kell, hogy hogyan képzelik el a víz jelentőségét a helyi közösségek életében a fent említett ágazatokban. Minden iskola megkapja a városáról szóló elképzeléseket, és ezeket kell alátámasztania vagy cáfolnia adatokkal. Érdekes lesz látni, hogy a tanulók fantáziája és a valóság mennyire fedik egymást, vagy éppenséggel mennyire esnek távol egymástól. Az eredményeket, csak úgy, mint tavaly, most is Power Point prezentáció formájában mutatjuk majd be egymásnak a március 22-26. közötti osztrák-magyar közös rendezésű záró
16
rendezvényen. Hétfőtől csütörtök reggelig lesznek országunkban a külföldi tanárok és diákok, mialatt megismerkedhetnek városunkkal, Hévízzel és Keszthellyel, valamint Budapesttel. Majd tovább indulunk Bécsbe, onnan pedig Ried-im-Innkreis-be, ahol az osztrák iskolában megtartjuk a bemutatókat, megkóstoljuk az ottani diákok főztjét, hiszen vendéglátóipari tagozata is van az intézménynek, és végül Salzburgba kirándulunk.
Itt szeretnék köszönetet mondani azoknak a családoknak, akik vállalták egy-egy külföldi diák elszállásolását és ellátását márciusban. A tudnivalókról időben fogok írásbeli tájékoztatást adni. Még szükség lenne néhány befogadó családra, így továbbra is várom az önkéntes jelentkezőket. Amennyiben nyomon szeretnék követni a munkánkat, megtehetik a következő honlapon: http://hlwried.jimdo.com Mészáros Krisztina projekt koordinátor
Találkozás a sérült fiatalokkal Pusztai Laci bácsival és 7 osztálytársammal elmentünk a Máltai Szeretetszolgálat napközi otthonába. Itt sérült fiatalokkal foglalkoznak. Mikor odaértünk, átadtuk nekik az általunk gyűjtött műanyag palackokat, amiért ők pénzt kapnak. (Ha tudtok, Ti is vigyetek műanyag flakonokat a Kálvária út 2. szám alatti épületbe.) Felkísértek bennünket egy terembe, és egy nagy körbe ültünk le. Bemutatkoztunk egymásnak, majd elmesélték, hogy aznap mivel foglalkoztak. Egy vak fiú, akit Balázsnak hívnak, összeszerelt egy tollat, amit előtte da-
rabokra szedtünk. Hihetetlen, hogy az ilyen sérült fiatalok is ugyanúgy élnek, mint az egészséges emberek. Nagyon gyorsan elrepült az idő. Elköszöntünk egymástól. Reméljük, máskor is meglátogathatjuk Őket. Nagyon örülünk, hogy megismertük őket, mostantól máshogy viszonyulunk hozzájuk. Köszönöm szépen, hogy elmehettem.
Végh Fanni 6.b
Advent - Karácsony
Kedves egykori és jövendő máltai diákok! Talán ti is érzékeltétek, hogy az elmúlt tanév egy kicsit más volt, mint az eddigiek. Legalábbis számotokra mindenképp, hiszen a tanulás mellett más feladatotok is akadt: az áldozatvállalás. Arra a kérdésre, hogy ki mennyire élte meg nyűgként a feladatot, mindenki csak magából tud kiindulni. Mi a „nagyok” nem jártunk igazán ilyen cipőben, ezért nem is lenne helyes a részünkről, ha ítéletet mondanánk felettetek. Azonban engedjétek meg nekünk, hogy néhány gondolatunkat, észrevételünket megosszuk veletek. Elfogadni valakit teljes emberi mivoltában, minden gyengeségével és nehézségével együtt, igazán embert próbáló feladat. Hiszen áthidalni a két fél közti szakadékot, melyet nem csupán a kor, hanem sok más dolog is okoz, csak szeretettel lehet. Ez az, ami sokszor nem jön magától. Segíteni lehet szánalomból, vagy azért, mert épp kötelező, de ettől még egyik fél sem lesz gazdagabb. Azonban odaadni magunkból valamennyit egy számunkra idegen embernek, nagy felelősség, néha talán felelőtlenség. Számolni kell ugyanis azzal a ténnyel, hogy szívünk egy darabkáját elutasítják, vagy megtiporják. A felelőtlenség abban rejlik,
hogy néha olyas valakinek adunk, aki nem érdemli meg, de ezt csak utólag vesszük észre. A felelősség viszont azt jelenti, hogy ha a másik is megnyílik felénk, nem mondhatjuk, hogy letelt az idő, vagy megy a busz, mert valaki számít ránk. Többek között ebben az egyszerű, sokak által ismert tényben keresendő az elutasítás oka. Valljuk be őszintén, néha sokkal könnyebb ki sem nyújtani kezünket elesett embertársaink felé, mert így legalább nem hitegetjük őket, nem okozunk csalódást sem nekik. Talán ebben rejlett a ti nehézségetek is, amivel sokan sok fajta módon néztetek szembe. Hiszen fél karotokat mégsem nyújthattátok a másik ember felé, így választás elé kerültetek: vagy egészen, vagy sehogy. Így biztosan lettek közületek olyanok, akik kedvetlenségből, vagy más okból, hárítottak és olyanok is, akik vállalták a rájuk bízott feladatot. Bárhogy választottatok, akkor és akár jól, akár rosszul éreztétek magatokat az adott környezetben; jó lenne, ha tudnátok, áldozatvállalásotok nem volt hiába való. Alkalmatok nyílt arra, hogy megtapasztaljátok, milyen az életet szolgálni. Ez pedig egy életre szóló feladat. Horváth Orsolya 12.N
Két keréken a Balaton körül Az iskolánkban már hagyományossá vált Fertő tó kerülő kerékpártúrák után Péter bácsi alkalmasnak érezte csapatunkat, hogy egy nagyobb túrára is vállalkozzunk. A nyári szünet éppen alkalmasnak tűnt a célunk megvalósításához. Az előzetes terveknek megfelelően egy ötnapos túra keretében körbekerekeztük a Balatont. Július 29-én vonattal indultunk Veszprémbe, hogy onnan kezdjük a mintegy 220 km-es távot. Amikor leszálltunk, rögtön egy kiadós eső köszöntött bennünket. Az első napi uticélunk Siófok volt, amely több, mint 60 km-re várt ránk. Délutánra még a Nap is kisütött, és egy magaslat tetejéről csodás kilátás
nyílta a Balatonra. Amikor megérkeztünk, mindannyian örömmel nyugtáztuk, hogy legyőztük a napi km-eket. A második napon Balatonboglár le-
begett a szemünk előtt, mint elérendő cél. A kerékpárút szinte végig a part közelében haladt, így viszonylag hamar megérkeztünk. Az uzsonnára szánt pizzák elfogyasztása után ma sem maradhatott ki a programból a strandolás. A túra középső napján Keszthely „bevétele” volt a fő feladat. Ez volt eddig a leghajtósabb nap, a sebességmérők többször is 30 Km/óra feletti értékeket mutattak. Szerintünk mindenképpen megérte a hajtás, mert az ebédet már Keszthelyen fogyaszthattuk egy hangulatos parti étteremben. Ezt követően a szálláshelyek elfoglalása után ismét a fürdésé volt a főszerep. A negyedik nap visszatértünk a tó északi partjára, és itt már az induló állomás felé vettük az irányt. Egészen Révfülöpig tekertünk, ahol egy fantasztikus szálláson pihenhettük ki a napi fáradalmakat. Napközben Badacsonyt elhagyva próbára tehettük magunkat és a sebességmérőinket. Ezen a napon is szerettünk volna megmártózni a Balatonban, de egy estefelé érkező vihar ezt megakadályozta. Az utolsó nap reggel már nem keltünk olyan nagy örömmel, hiszen mindenki tudta, hogy közeledik a tábor vége. Természetesen ez nem befolyásolhatta azt, hogy a Veszprémből hazafelé induló vonatot elérjük. Út közben egy kis pihenőre megálltunk Balatonfüreden a Tagore sétánynál, amely egy egészen különleges élmény volt. Az állomásra érve nem sokat kellett várnunk, hogy kerékpárjaink „társaságában” Győr felé vegyük az irányt. Nagyon tetszett, hogy a csoport jókedve és a Balaton vize, hangulata mindig erőt adott nekünk. Úgy döntöttünk, hogy jövőre is elmegyünk és nem hagyjuk ki ezt a programot. Tömböl Eszter Pittner Petra Szabó Petra Takács Kamilla Kaszás Tóth Cecília Budai Fatime
17
2009. december
Adventi versek Sándor Ernő TAGORE:
Horváth Tamás:
Adventi hajnal
ÁLDOZATI ÉNEKEK 27.
A várakozás napjai elé
Alföldön, fákon zúzmara, adventi hajnal zápora, ezüst mezők, ezüst világ... Szobánkban csend és béke van, karácsonyt vár a kisfiam.
Világosság, ó. hol van a világosság? Gyújtsd meg azt a vágyakozás égő lángján! Itt a lámpa, de soha egy lobbanása sincs a lángnak, - a te sorsod is ilyen, szívem! Ó, százszor jobb volna számodra a halál! A lelki ínség kopogtat ajtódon, s azt az üzenetet hozza, hogy a te urad ébren virraszt s találkozóra hív az éj sötétjén át. Az eget felhők borítják, végeszakadatlan az eső. Nem tudom, mi ez, ami megmozdul szívemben; nem tudom, mit jelent. A villám pillanatra fellobbanó fénye csak még mélyebb sötétet von a szememre, szívem tapogatózva keresi az ösvényt, amely felé az éjszaka zsongó zenéje hívogat. Világosság, ó, hol van a világosság? Gyújtsd meg azt a vágyakozás égő lángján! Az ég dörög, a szél sikoltva száguld az ürességen át. Az éj fekete, mint egy fekete kő. Ó, ne hagyd, hogy sötétségben múljanak el az órák. Gyűjtsd meg életeddel a szeretet lámpáját!
Hogy csitul az eső s feltámad a szél s csillagkarmaival felettünk a tél akár egy vadállat torkunkba liheg hol van ama nagy hó mosni tényeket a nagy vigasztaló opálos lepel vészt és gyalázatot egyként födni el lüktető sebekre gyógyító ige sámánénekével milljom hópihe cipőskatulyában bújtatott remény szurok éjszakánkra rést üt majd a fény ama nagy havazás s véle a gyerek feloldani végre ősi görcsöket
Ezüst mezők, ezüst világ, ti visszatérő szent csodák, ó, szép adventi hajnalok! Lelkemben halkan zengenek rég elfelejtett énekek. Ó, szép adventi hajnalok, Istent dicsérő angyalok, bús tájon, íme, zeng a szó: az éjszakának vége már, megtartó Krisztus erre jár... Bús tájon íme zeng a szó: Istennel élni volna jó az ég alatt, a föld felett, s üdén, miként a kisfiam, Jézusra várni boldogan. Az ég alatt, a föld felett pusztítva jár a gyűlölet... Adventi hajnal zápora e csendes téli reggelen nyugodj meg fájó lelkemen. Adventi hajnal zápora, új boldog élet mámora ó, hullj reám, ó, hullj reám! Hozzátok el a nagy csodát ezüst mezők, ezüst világ! (Hozsannázó napok, III/661)
Adventi szonett Mt 11,2-15
Világ váltsága és a szent atyák reménye megérkezik hamar, s minden fület kinyit, mit süketség tömít, s beszéli tetteit sok, eddig néma száj. Kitárul sírok éje.
18
Már lát a vak, s örül: beteljesül ma végre mit Isten megígért: a lepra eltűnik, a béna szökdel és vigaszt ingyen kap itt, ki fuldokolt elébb a könnyek tengerébe’. Boldog vagy, Benne ha meg nem botránkozol. Ha – mint könnyű hajót -, gyönyör el nem sodor.
Ha zsarnokok dühe, ijesztő élű fegyver, börtön, gyalázat és sok szörnyű szenvedés, ajándék és vagyon, bíbor, kitűntetés, gazdagság vagy nyomor Tőle nem tántorít el!
Andreas Gryphius 1616-1664 – ford. Szánási Sándor
Advent - Karácsony
Látogatás a tűzoltóságon Az 5. b egyik osztályfőnöki óráján ellátogattunk a tűzoltóságra. Vezetőnk először elmesélte nekünk a tűzoltóság történetét. Ezután bemehettünk abba a helyiségbe, ahova a riasztások érkeznek. Ott sok érdekes dolgot megtudtunk, pl. hogy a 105ös telefonszámot csak valóban indokolt esetben szabad hívni, meg hogy a tűzoltóság számára melyek a kiemelt gyárak, intézmények, és hogy az egész riasztást irányító rendszert számítógép vezérli. Azt is hallottuk, hogy a riasztás beérkezését követően 2 percen belül el kell hagyni a garázst a tűzoltó autóknak. Ezután kimentünk a garázsba a tűzoltó autókhoz. A garázsban egy kivételével valamennyi autó bent volt. Láttunk létrás, vízszállító, habbal oltó, baleseti helyszínelő tűzoltó autót. Az egyik nagy autó fülkéjébe egymás után valamennyien felülhettünk. Nagyon tetszett, hogy amelyikünk akart, az egy darabig felmászhatott és le-
csúszhatott arról a csőről, amelyiken a tűzoltók lecsúsznak, ha riasztás van. Még egy kicsit nézelődtünk az autók között, majd látogatásunk végén elköszöntünk vezetőnktől, és felejthetetlen élményekkel indultunk haza.
Heiczinger Eszter 5. b
Ad ve n t, ka rá c s o ny a zene nyelvén Iskolánk kórusa több alkalommal is fellép adventi koncerteken. Az első fellépésünk december 12-én 16 órakor Győrszentivánon, a katolikus templomban lesz, ahol a jótékonysági hangverseny fellépőjeként szerepelünk. Külön megtiszteltetés, hogy műsorunknak lesz közös része Malek Andreával, és férjével, Walter Lochmann-nal is. Egy osztrák karácsonyi dalt, a Happy day c. spiritualét, és egy meglepetés dalt adunk elő közösen a művész házaspárral. December 19-én délután az Árkádban éneklünk a máltais műsor keretében, majd 19 órakor a Bazilikában leszünk hallhatóak. December 20-án délután 15 órakor a Városházán tartandó karácsonyi műsorban is énekelünk az alkalomhoz illő dalokat. Minden fellépésünkre mindenkit szeretettel várunk!
Munka közben Malek Andrea és Walter Lochmannaz ének teremben
19
2009. december
20
