A FENNTARTHATÓ FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS (?) ÉS AZ OKTATÁS THE SUSTAINABLE SUSTAINABLE DEVELOPMENT (?) AND EDUCATION Simonyi Péter Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék ÖSSZEFOGLALÁS A fenntartható fejlődés, a fenntarthatóság fogalma, tartalma a mai napig vitatott, ezen túl jelentős gondolkodók létezésének lehetőségét is megkérdőjelezik. Elengedhetetlen ezért annak vizsgálata, hogy miként értelmezhető a fenntartható fejlődés, a fenntarthatóság. Ez az alapja, hogy lényegi elemei az oktatás különböző szintjein miként adhatók át az ifjúságnak.
BEVEZETÉS A fenntartható fejlődés, a fenntarthatóság napjaink divatszava lett, szinte mindenre alkalmazott kifejezéssé vált. Használata többször a fenntathatatlansággal ellentétes tevékenységet kíván legalizálnni. Külső szemlélő számára úgy tüntet fel tevékenységeket, termékeket, mintha azok megfelelnének a fenntartható fejlődésnek, az ilyen értelmű fenntarthatóságnak. Az igaz, hogy már önmagában a fenntartható fejlődés fogalma is vitatott, nem beszélve a tartalmáról. A megfelelőséghez kapcsolódó kérdőjelek vizsgálata elvezethet a tartalom tisztázásához. Nemcsak a szükségletekre, azok ténylegességére, hanem a kielégítés módjára is gondolni kell. Jogos felvetés, hogy a jövő generációk lehetőségei veszélyeztetésének milyen hosszú az időspektruma? A számtalan probléma mellett vannak e támpontok ahhoz, hogy eleget tudjunk tenni a jövő generációk iránti felelősségnek? E folyamat végigjárása nélkül nincs világos elvi alapja, hogy mit kell átadni a diákoknak. Pedig a cél, ami egyben az egyetlen lehetőség: a fenntarthatóságnak megfelelő viselkedés kialakítása már a fiatal korosztályokban, az iskolai életben. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért – eltekintve a vitatható azonosságtól - a fenntartható fejlődés és fenntarthatóság szavakat szinonímként használjuk. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS KÉT FOGALMA A fenntartható fejlődés fogalma az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottság 1987. december 11-i jelentésében fogalmazódott meg áttörő jelentőséggel, holott gyökerei 1972-ig nyúlnak vissza *1.+. Az EU-ban is elfogadott jelentőségű definíció szerint “a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket” (“...sustainable development, which implies meeting the needs of the present without compromising the ability of future generations to meet their own needs…”) *2.+. Azóta több száz, pontosító célú meghatározás született, melyek azért más hangsúlyokat hordoznak. Például H. E. Daly szerint “a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése, anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk” *3.+.
i
A KÉT FOGALOM TARTALMI KÜLÖNBSÉGEIRŐL Az említett két fogalom más hangsúlya világos. Az ENSZ jelentés (Brundtland-jelentés) a jelen szükségleteinek kielégítését olyan módon javasolja, hogy a jövő generációk szükségleteinek kielégítése ne kerüljön veszélybe. Azaz a ma cselekvésének tekintettel kell(ene) lennie a jövő generációkra. Daly szerint viszont a viszonyítási alap az ökológiai eltartó-képesség. Ezt megtartva lehet csak hosszú távon növelni a szociális jólétet. Sajátos ismeretek igénye merül fel mindkét meghatározás alapján. Az ENSZ (brundtland-i) fogalom alapján ma ismernünk, de legalább becsülnünk kell(ene) a jövő generációk szükségleteit, hogy azok kielégítését bizonyos értelemben garantálni tudjuk. Daly fogalmából kiindulva viszont tisztában kell lennünk az ökológiai eltartó-képességgel, vélhetően mind a Föld egészére, mind egyes területeire. Az első esetben a jövő generációk alapigényei viszonylagos pontossággal körvonalazhatók. Szükségük lesz jó minőségű levegőre (és elfogadható klímára), megfelelő vízre, élelemre és energiára. A várható népesség alapján ezek az értékek – az energiaigényt kivéve – jól becsülhetők. Viszont az alapigények feletti szükségletek aligha! Nemcsak mértékük (kvantitás), hanem formájuk (kvalitás) oldaláról sem. (Nem felejtve el, hogy a szükségleteket, kielégítésük módját összefüggésrendszerükben most nem vizsgáltuk.) Ez a komplex megközelítés igaz az ökológiai eltartó-képességre is, melynek megállapítása már alapesetben is jóval nehezebb feladatnak látszik, tekintettel a technológiai, gazdasági változásokra, ezek környezeti hatásaira és az ökoszisztémák megújuló képességére.
A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS, FENNTARTHATÓSÁG KRITIKÁJA Az előző fejezetben felvetettek is némi bizonytalanságot teremtenek a fenntartható fejlődés, fenntarthatóság fogalma iránt, de számos jelentős kutató, gondolkodó tagadja egyáltalán ezen fogalmak létezését, de legalábbis értelmezhetőségét. Lányi András megállapítása, hogy az ökológiai gondolkodás alapján a fenntarthatóságnak és a szükségleteknek egymáshoz közvetlenül nincs közük. Ráadásul mind a fejlődés, mind a szükségletek fogalmával is alapvető problémák vannak. Megállapítása az, hogy a fenntarthatóság “politikai filozófiai és végső soron etikai kérdés” *4.+. Más megközelítésben, ha tovább visszük a korábban felvetett gondolatot, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a fejlett világban mai módon folytatott gazdasági tevékenységünkkel alapvetően minden pillanatban ellene teszünk mind a brundtland-i, mind a Daly-féle meghatározásnak. Ugyanis a hagyományos vagy korlátos erőforrások megújuló képesség feletti – ráadásul növekvő – kiaknázása, elfogyasztása aligha vitatható bizonyosággal veszélyezteti a jövő generáció létfeltételeit. (Gondoljunk a halászatra vagy a hagyományos energiahordozók kiaknázására. Ez utóbbi esetben bizonyosak vagyunk abban, hogy képes lesz-e a jövő társadalma kielégíteni a csökkenő mennyiségű, és így dráguló hagyományos energiahordozóval a ma növekvőnek becsült energiaigényét? Más gondolati megközelítéssel elég idő és forrás áll-e, fog-e rendelkezésre állni, hogy átálljon az emberiség az alternatív megoldásokra?) Eltekintve a további érvek, ellenérvek megvitatásától, tekintsük át, milyen további kérdéseket jelent az is, ha elfogadjuk a fenntartható fejlődés, a fenntarthatóság gondolatát. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS EGYES GYAKORLATI KÉRDÉSEI Abból kiindulva, hogy a mai fejlett és gyorsan fejlődő gazdaságok növekedése hosszabb távon nem fenntartható, elfogadva az ENSZ (EU) megfogalmazást, ez esetben is számos problémát
ii
kell végiggondolnunk és megoldanunk a fenntarthatóság, az élhető jövő gyakorlati megteremtése érdekében. A FENNTARTHATÓSÁGNAK MEGFELELÉS, A SZÜKSÉGLETEK Az ENSZ definícióból következik, hogy a jövő generációira tekintettel kell megtervezni, működtetni, fejleszteni a mai társadalmakat, azok gazdaságát. Gyakorlatilag az emberi tevékenység teljes spektrumában erre figyelemmel kell cselekedni. Azonban az, hogy melyik cselekvés felel meg a fenntarthatóságnak, önmagában nem könnyen állapítható meg. Egy adott szükséglet kielégítése során sokszor csak alternatívák közül lehet megmondani, hogy melyik felel meg a fenntarthatóságnak és melyik nem. Egyértelmű, hogy az épület szigetelése megfelel a fenntarthatóságnak. Viszont összetettebb a közlekedés fenntarthatóságáról beszélni, amikor azonos célt szolgáló megoldások, alternatívák között állapítható meg a megfelelés. Rögtön érezhető, hogy mennyi más szempont is megjelenik ezen a területen (kényelem, az idő, stb.). A fenntarthatóság korrrekt megállapításához nemcsak magának a terméknek a vizsgálata vezet, azaz ténylegesen “veszélyes-e a jövő generációira” a termék vagy sem, hanem annak életút-elemzése mutatja meg tényleges megfelelőségét. (Termék alatt egyes szolgáltatásokat is értünk. Az életút elemzés problémáira sem térünk ki.) Jogosan vetődik fel már önmagában egyes szükségletek fenntarthatósága. Számtalan, valójában nem lényeges szükségletre teremt igényt korunk fogyasztói társadalma, melyek tényleges fontossága megkérdőjelezhető. Ezeket tekinthetjük Gyulai Iván nyomán igényeknek. (Például az, hogy távoli kontinensek termékei egész évben megvásárolhatók az élelmiszerpiacon.) A szükségletek kielégítésének módja meghatározó abban, hogy valami megfelel-e fenntarthatóságnak. Tapasztalati tény, hogy a környezetükkel harmoniában élő társadalmak hosszú távon biztosítják adott civilizáció, közösség fennmaradását (lásd ősi kínai civilizáció, esőerdei közösségek, stb). E társadalmakhoz képest a mai “fejlett” civilzációk diszharmoniában vannak a természeti környezetükkel, amelynek egyik leglényegesebb eleme a termelési (szolgáltatási) folyamatok nem zárt, hanem nyitott ciklusa. A túlzott természeti erőforrás-használattal, a fel nem dolgozott, természet által fel nem dolgozható hulladékok mennyiségének növekedése már nem túl hosszú távon is fenntarthatatlan. Alapvető feladat a zárt ciklusú termelési, működési rendszerek kialakítása. AZ IDŐTÉNYEZŐ A fenntarthatóság a jövőnek szól. A jövő generáció érdekeinek figyelembe vétele során kérdés az idődimenzió is. Milyen időtávban vegyük figyelembe a szükségleteik kielégítésének esélyének, képességének veszélyeztetését? 30 évre, 50 évre vagy többre? Erre jól rávilágít a hulladékok problémája. Milyen hosszú időre tekintsünk előre akkor, amikor a hulladékprobléma megoldottságról beszélünk? A deponált - különösen a veszélyes - hulladékok kockázatot jelentenek, súlyos problémák forrásai lehetnek a jövőben. Fokozottan igaz ez egyes nagy aktivitású nukleáris hulladékokra. Az aktivitás csökkenése oly lassú, hogy évszázados nagyságrenden túl is kockázati elemnek értékelhetőek. (Példaként egy 1000 MW teljesítményű PWR reaktor évente kiégő üzemanyagának az aktivitása 100-200 év alatt csak két nagyságrenddel csökken (1019 nagyságrendről 1017-re, Bq-ben) és nagyjából 500 évtől millió pihentetési évig 1016 Bq-ről csak 1 nagyságrenddel *5+.) Felmerül ez esetben és más, hosszú időn keresztül kockázatot jelentő hulladékok esetén is, hogy mennyiben tekinthetők az ezeket létrehozó tevékenységek, ipari folyamatok megfelelőnek a fenntartható fejlődés szempontjából?
iii
Mindezek elvezetnek ahhoz a problémához is, hogy látjuk-e, hogy meddig kell előrelátnunk? Milyen időtávra tekintsünk ki, különböző anyagok különböző eliminációs időtartama esetén? Bízhatunk-e a technika fejlődésében? Etikai kérdés-e vagy megegyezéssel meg lehet-e az előretekintés idejében állapodni? Elfogadható-e, hogy 3 generáción túl (100 év) ki nem zárható nagy kockázatként értelmezhető, súlyos veszélyt jelentő anyag (hulladék) előállítását, keletkezését el kell kerülni? Ami morálisan annyiban alátámasztható, hogy általában ezen anyagok keletkezése kapcsán az előnyöket élvezők életében hajtsák végre a semlegesítést, ártalmatlanítást, ezzel nem terhelve a jövő nemzedékeit. Ezt nevezhetnénk generációs felelősségnek. HIT VAGY MEGVALÓSÍTHATÓ REALITÁS? Végső megoldásában vetődhet fel ez a kérdés a fenntarthatóságról. A megvalósítás alapjai – mint láthattuk – ingatagok, miközben a konkrét megoldásban már ma vannak eredmények. Különösen nehézzé teszi a megoldást az a sajátosság, hogy a definíció szerint a fenntartható fejlődés nem egy körülírt célállapot, hanem egy speciális jellemzővel bíró folyamat, melyhez kötődő eredményesség (esély/képesség veszélyeztetés elkerülése) aligha látható előre világosan. Ez alapján kérdőjelezik meg sokan a megvalósíthatóságát. Emiatt merül fel a “hit” kérdése. Eszerint a fenntarthatóságban, fenntartható fejlődésben való hit szinte egy vallás. (Végülis magatartást szabályoz.) Ez a hit önmagában mégis a kívánt cél felé lehet hatással. (Vélhetően alkalmazható erre is a pszichológiában ismert “önbeteljesító jóslat” jelensége.) Mindkét álláspont képviselői egyben teljes mértékben egyetértenek: a földi mai “fejlett” civilizáció folyamatai – e civilizációra nézve – fenntarthatatlanok. A FENNTARTHATÓSÁG TÁMPONTJAI, AZAZ MI AZ, AMI FENNTARTHATÓ Ennyi probléma felvetése után felmerül az a kérdés, hogy létezik-e némi útmutató, hogy megállapítható legyen, mi az, ami megfelel a fenntarthatóságnak? A mindennapi életben nyilvánvalóan nem kell foglalkoznunk az előbb felvázolt elvi kérdésekkel. Sok esetben a “józan paraszti ész” világosan megmondja, mi az, ami megfelel a jövő iránti felelős viselkedésnek. Eszerint minden olyan döntés, cselekvés, amely eredményeképpen közvetlenül vagy közvetve csökken a természeti erőforrások igénybevétele, csökken a természeti rendszerekbe történő kibocsátás, a fenntarthatóságot szolgálja. (Ennek társadalmi, gazdasági összefüggéseire nem térünk ki, de jelentősek.) A kis energiafogyasztású izzók használatától a helyben termelt termékek vásárlásáig számtalan lehetőség van a megfelelő cselekvésre. A napi döntésekben, termék vásárlása, szolgáltatás igénybevétele során egyes esetekben megismerhetők szükséges paraméterek (pl. energiacimke), de legtöbbször nem ismert a termék, szolgáltatás környezeti hatása, az, hogy mennyire felel meg a fenntarthatóságnak. Nehezíti a helyzetet, hogy a fenntarthatóság divatszavával számtalan valójában nem fenntartható dolog is viseli a jelzőt. Az nem kizárt, hogy előd terméknél valóban jobb, viszont sokkal “fenntarthatóbb” más termékek is létezhetnek. Az sem kizárt, hogy indukált, fölösleges igényt elégít ki (például elektromos orrszőrnyíró, benzinmotoros levélfúvó, levélgyűjtő.) Ezekben az esetekben a “ráérzés”, tapasztalati úton megszerzett megfontolás tud segíteni a helyes döntésben. Annak is tudatában kellene lenni minden egyes állampolgárnak, hogy a piacgazdaságban valójában a fogyasztó dönt! Ha valamit nem vesz, az rövid időn belül eltűnik a piacról, nem fogják gyártani (“legfeljebb” cégek csődbe jutnak).
iv
FENNTARTHATÓSÁG AZ OKTATÁSBAN Az iskolában oktatási szintenként differenciált eszközök, és a diákok bevonásával az iskolai élet fenntarthatóságnak megfelelő átalakítása együtt nyújtja a legjobb lehetőséget a környezettudatosságra, fenntathatóságra nevelésre. A természet sokszínűségének, szépségének bemutatása a kezdő lépés a harmonizált együttélés, a fenntarthatóság megismertetése felé. A szakmai tantárgyaknak a saját eszközei állnak rendelkezésre. Például a matematikának valós adatokkal számított gyakorló példákkal (népesség, energiafelhasználás növekedése; energiatakarékossági számítások az alapműveletek szintjén), valamint az órai példamutatás révén (például fölösleges világítás kikapcsolása) jelentős szerepe van/lenne a tudatformálásban. Mindenképpen javasolható a diákok kezdeményezéseire építeni kreativitásuk fejlesztése érdekében. KONKLÚZIÓ A fenntartható fejlődés, a fenntarthatóság vitatott és vitatható fogalma körül rengeteg a kérdőjel, a megválaszolatlan kérdés. Sajátos, hogy ennek ellenére megfogalmazhatók egyértelmű és már alkalmazott válaszok. Ezek tudatosítása, az egyén – a diák - szerepének megerősítése, az egyén döntési felelősségének és súlyának megértése, megértetése járulhat hozzá ahhoz, hogy a környezetével harmóniában élő és a jövő generációinak nem “szemétdombot”, problématömeget hátrahagyó társadalom formálódjon ki a civilizáció, valójában új alapokon nyugvó civilizáció érdekében.
IRODALOMJEGYZÉK 1. Sustainable Development: Introduction, Published 20 August 2002 - Updated 10 November 2006. http://www.euractiv.com/sustainability/sustainable-development-introduction/article-1175 39 2. Brundtland, G. H. (Chw.): 42/187 Report of the World Commission on Environment and Development, UN, New York, 1987. http://www.un.org/documents/ga/res/42/ares42-187.htm 3. Gyulai Iván: Magyar Virtuális Enciklopédia, MTA, 2003. http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/korny/fenntartfej.htm 4. Lányi András: Miért fenntarthatatlan, ami fenntartható? - a környezetbarát gazdálkodás és a közösségi vállalkozás esélyei egy aprófalvas régióban, Tanulmány, 2010. http://beszamolo2010.jno.hu/cd/fuggelekek/2_kutatasok_eredmenyei/lanyi_orseg.pdf 5. Csom Gyula: Atomenergia-rendszerek nukleáris üzemanyagciklusának továbfejlesztési lehetőségei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988, p. 79.
v
