A fü s tte le n p uskapor

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

A SZEMÜVEG.

Az öregkori messzelátóság beköszönése másforma érzést kelt. Öregedni senki sem szeret ; a meddig csak lehet, áltatja magát az ember, h ogy még mindig erős a szeme, úgy hogy többnyire jóval később szánja rá fejét a szemüveg megszerzésére, mintsem koránál fogva megilletné. K ivált a hölgyeket lepi meg bizonyos fájó érzés, mikor az öregedés nemcsak az első ráncz és az első ősz hajszál képé ben, hanem szemükben is érezteti melankóliát keltő hatását. Még jó, ha vigasztalásúl kínálkozik, hogy a sok kézimunka vagy akár a sírás rontotta meg a szem et; azt maguknak sem szeretik bevallani, hogy a negyvenötödik esztendő közelgése diktálja a pápaszemet. Vigasztalásúl ajánlhatom a hölgyek figyelmébe, hogy a pápaszem immár hatszáz éves jubileumát üli ebben az évtizedben, a melynek végéhez értünk. Hatszáz év óta hány millió hölgy hordta már orrán az öregség igáját. C sa po d i I stv á n .

A fü s tte le n p u skapo r. A közönséges puskapor használata akár hadi, akár tengerészeti czélokra, akár aknarobbantáskor, sőt vadászaton is sokszor nagy alkalmatlansággal jár a fellobbanásakor képződő füst miatt. Meg esik viszont az is, hogy csataközben a puskatűz vagy ágyúzás okozta füstfelhő majd csak egyik, majd mindkét hadakozó félnek nagy hasznára van. Ezt a füstképződést meggátolni avagy csökkenteni egész az utóbbi időkig jóformán nem is igyekeztek, ki véve a vadászfegyvereknél; minthogy azonban a fiistfellegek alkalmatlansága egy-egy szomszédágyú elsütésekor, vagy a kétcsövű fegyver első lövése után nyilvánvaló : 1846-ban, a robbanó gya pot feltalálása után, az új találmányban keresték azt a szert, a mely a tüzelő fegyver kezelését könnyíteni és kelleme sebbé tenni van hivatva. A robbanó gyapot s a közönséges puskapor elégésekor vagy felrobbanása kor végbemenő chemiai folyamatok egybevetéséből könnyen érthető, hogy miért képződik füst csak az utóbbi eset ben. Az első robbanásának termékei ugyanis mind gázneműek, és a képződő víz láthatatlan gázként van jelen. Ellenben

a puskapor elnevezésbe foglalt anyagok mind salétromnak vagy egyéb fémnitrát nak faszénnel, vagy más, különböző, szenesített növényi anyagokkal és kénnel való, változó arány szerinti elegyei. A keletkező termékeknek nagy része még magas hőfokon sem gáznemű. A puska por ellobbanásakor e testek részben mint olvadt üledék rakódnak le a puskacső ben, eltisztátlanítván a csövet, többi részök pedig rendkívül finomra el oszolva, a robbanás közben fejlődött gá zokkal és gőzökkel együtt elszáll; ez a puskapor füstje. A rendes puskapor robbanása termé keinek e szilárd termékek 50-nél több százalékát is teszik. Az a sűrű fehér füst, a mely olyankor felszáll, részben nagyon finomra oszlott káliumkarbonátból, rész ben káliumszulfátból áll, a melyek a robbanás egyik szilárd termékéből, a káliumszulfidból keletkeznek abban a pillanatban, mikor a gázok nyomása a csőből kilöki. Más robbanó szerek füstje úgy jő létre, hogy valamely termék fejlődése kor gőzalakú ugyan, de arra mindjárt megsűrűdik és parányi részekből vagy búborékokból álló felleget alkot. így


A FÜSTTELEN PU SKAPOR.

keletkezik a higanyfulminát robbanása kor a higanygőz ; ammoniumnitrát és szén keverékének vagy pikrinsav rob banásakor vízgőz. A különböző országok hadseregei használta puskaporfajoknak egész a jelen korig nagyon kevéssé különbözött a chemiai összetétele. A szén, kén és sa létrom aránya csaknem azonos volt. Ez a keverék, valamint a szén minősége s a készítés módja sok ideig alig változott valamicskét. Ez az észrevétel még az ágyúba való poron véghez vitt sokféle el járásra is áll. A belől simafalú ágyúknak vont csővűekkel való helyettesítése a krimi háború után, továbbá a fegyverek messzehordásának és méreteinek növekedése, a mely lépést tartott a hajók és erősségek pánczélozásával: a puskapor tulajdonsá gainak módosítására czélzó oly irányú kisérleteket vontak maguk után, hogy a por mindenféle kaliberű fegyverbe hasz nálható legyen; mert az új tüzérség ere jét nem fejthette volna ki teljesen, ha ugyanazt a robbantó anyagot használták volna különbség nélkül akármilyen ka liberű ágyúba. A robbanás erejét azzal iparkodtak szabályozni, hogy az atómról atómra, vagy a töltést alkotó tömeg minden ré szecskéjén keresztül való erőátvitel gyor saságát módosították. Ezt az eredményt eleinte csak azzal akarták elérni, hogy a por szemjének nagyságát, alakját, sűrű ségét és keménységét változtatták; mert azt hitték, hogy a salétrom, szén és kén általánosan alkalmazott aránya körül belül megfelel annak az aránynak, a me lyet a kellő hatás maximumának eléré sére elméletileg megállapítottak ; és így az mutatkozott helyesnek, hogy a puska pornak inkább fizikai és mechanikai sa játságait törekedjenek módosítani, mint összetételét vagy chemiai tulajdonságait. Azokat a puskaporfajokat, a melye ket e praktikus és egyjárást tudomá nyos kisérletek eredményekép a tüzér ség alkalmazott, s a melyeknek néhánya kitűnőnek bizonyult, két külön tí pusba sorozhatni. Az egyik úgy készül

hogy többé-kevésbbé összesajtolt fekete puskapor-pogácsát körülbelül egyenlő szeművé apróznak, a szemecskék éleit le koptatják és simára horzsolják. Ez csak tökéletesítése volt a régi szemecskés puskapornak, a milyet puskába is, ágyúba is rendesen használtak. A tüzér ség ezt a fajta puskaport alkalmazta s némely üteg mai napig is ilyen nagy szemű port használ. A másik típusnak megfelelő a régi fajta puskaporok között nincs. E típus azon theoretikus eszmében gyökerezik, hogy hasonló feltételek mellett használt egyazon puskapornak azonos eredménye nem csak összetételétől függ, hanem a sűrűség, az alak és a belső szerkezet azonosságától is egy-egy töltés szemecskéi közt. Hogy ezt az eredményt elérhes sék, vagy legalább megközelíthessék, próbára egyenlően finom és száraz puska port kellett készíteni; e keverékből egyenlő mennyiséget kellett kiszabott időig egyenlő formában egyenlő nyomás alatt tartani, egyéb feltételek is lehető leg egyenlők lévén mindkét részen. Ép ilyen azonosan kellett a szárítás és elké szítés többi míveletein végig is eljárni. Tüzérségünk* egyetlen fajta puska pora, a melynek készítésében e föltétele ket megtartották, az úgynevezett golyós puskapor {pellet powder). Apró henger kékből áll ez, a melyek azért vannak félig kifúrva, hogy lobbanásra való felszínök nagyobb legyen. Ilyen puskaporral kisérleteztek az után ; de más fajtákkal is, a melyek ugyan hasonló elv szerint voltak készítve, de a nélkül, hogy a hengeres formákba való sajtolás előtt az egyenlő szárazság és elaprózottság föltételeit tökéletesen megtartották volna. E kísérletekből az tűnt ki, hogy a ballisztikai tulajdonságok egyöntetűsége ép olyan tökéletesen, sőt még gyorsabban érhető el, ha a finoman összevegyített puskaporfajták tömöttségre, keménységre vagy egyéb tulaj donságukra nézve némileg eltérők, sem* Az angol tüzérséget kell érteni. Szerk.


36 2

A FÜSTTELEN PU SK A PO R .

mint ha egyazon töltés összes alkotó részei feltétlenül egyenlők. A mikor a puskapor ballisztikai tu lajdonságainak módosítása a mi figyel münket magára kezdte vonni, már ak kor az Egyesült-Államokban Rodman és Doremus régen tanulmányozták. Doremus volt az első, a ki a nagyszemű puskapor szemecskéinek prizmákká saj tolását javasolta. Oroszország ez eredményből ipar kodott hasznot húzni és a nagy kaliberű ágyukra nézve elfogadta a prizmás puskaport. Míg Oroszországban e puskaporfaj gyártása kifejlődött és tökéletesedett, addig Németországban, Angliában, Olasz országban s nálunk is tovább kísérletez tek, olyan puskapor előállítására töre kedvén, a melynek lassú és fokozatos hatása jobban megfelelne a modern ágyúk követelte rengeteg lövedékeknek. Megpróbáltak többé-kevésbbé finom ke verékeket összesajtolni, és a golyós vagy prizmás puskapornál nagyobb mennyi ségeket alkalmazni. E kísérleteknek a Fossano-féle puskapor lett az eredmé nye, a javított olasz puskapor, s a Waltham Abbey-ben előállított nagy prizmájú puskapor, a mely azonban balliszti kai tulajdonságaira nézve aligha éri utói az olaszok találmányát. A Noble kapitánytól és minmagunktól, néhány évvel ezelőtt, különféle össze tételű puskaporok egész sorozatával vég zett kutatások rávezettek, hogy milyen haszonnal járna a puskapor alkotó ré szei arányának módosítása. Elég volt a szénmennyiséget jelentékenyen emelni, a kénét pedig csökkenteni, hogy sokkal nagyobb gázmennyiség fejlődjék s egy szersmind a robbanás okozta melegség csökkenjen. Ezekből a kisérletekből derült ki, miért romlik a lövéstől a cső belseje. A fegyvernek ilyetén rongálódása csök kentheti idővel a golyó sebességét s így a lövés pontosságát is ; jelentékenyebb e kár a nagy kaliberű ágyúkban a löve dék nagysága miatt.

A cső kimarjulását különböző té nyezők okozzák; s az kivált olyankor jelentékeny, ha a nagyon erős nyomás nak kitett robbanási termékek az ágyú cső s a golyó között rést lelnek a kiszabadulásra. Az a nagy sebesség, a mellyel a kiszabadult gázok és folyadé kok (szilárd anyag megolvadt részei) az átmelegedett fémfelületnek nekitódul nak, a fémmolekulákat helyökből eltolja, a mi könnyebben megy akkor, ha meg előző tüzelés a fémfelületet már felmarjította s így ellentállása kisebb. Ezen felül a nagy melegség a csőfelület me revségét csökkenti és ezzel ellentállását gyengíti a kitóduló gázokkal szemben. Vegyük hozzá, hogy a robbanásnak, né mely nem gáznemű termékei a fémre olyan chemiai hatásúak, hogy azzal a robbanás rongáló erejét még növelik. Különféle összetételű puskaporral és egyéb robbanó szerekkel a legponto sabban végrehajtott kisérletek egész sora arról győzte meg N o b l e kapitányt, hogy azon robbanó anyagok maró ha tása legcsekélyebb, a melyek legtöbb gáznemű terméket és legkevesebb mele get fejlesztenek. Valószinű, hogy e vizsgálódások fon tos változtatásokat vontak volna maguk után a nagy kaliberű ágyúkba való puskapor összetételében; de ugyan akkor két kiváló német gyáros egyidejű leg és függetlenül foglalkozott olyan, nagy ágyúba való puskapor előállításá val, a mely e czélnak a rendes elegyeknél jobban meg tudna felelni. Ez elegyek égési hőmérsékletét valóban na gyon kevéssel sikerült csökkenteni, noha a szemecskék méreteit és tömöttségét a szükséghez képest fokozták. A német kisérletezők nemcsak a keverékrészek arányával foglalkoztak, hanem a használt szén minőségével is. Vizsgálódásaiknak csokoládé színű, prizmás puskaporfaj lett az eredménye, a melyet egyidejűleg találtak fel, H e i d e m a n n a westpháliai puskaporgyárban, D ü t h e n h o f e r pedig a rottweil-i kohóban, Hamburg mellett. Ebben a puskaporban a salétrom valamivel több volt, a kén ellenben sok



kai kevesebb, mint a közönségesben.; a hozzá vett szén csak alig volt kiégetve, hasonlóan a Violette-féle vörös szénhez, a melyet e franczia chemikus 1847-ben fából vagy egyéb növényi anyagból túl hevített gőzzel állított elő, és a melynek használatát a vadászpuskákba való por gyártására javasolta. E barna vagy cso koládészín puskapor fajták a fekete puskaportól nemcsak külsőképen külön böznek, hanem abban is, hogy a szabad levegőn lassan égnek el, hogy hatásuk tartós és robbanáskor az ágyúcsőben lassan terjed tova; végre égési termé keik is különbözők. Több bennök az oxigénfejlesztő, a salétrom; az oxidá lódó anyagok, a kén és a szén, el is égnek teljesen. A fekete puskapor égési termékei, ellenkezőleg, nem kevés oxidálatlan vagy tökéletlenül oxidált anya got tartalmaznak. A barna puskapor azonfelül sok vízgőzt fejleszt; nem, mintha több vizet tartalmazna a feketé nél, hanem mivel a félig kiégetett fa vagy szalma hidrogénben gazdagabb, mint a fekete szén, és oxidáczió után több vizet szolgáltat. A barna puska porból fejlődő gázmennyiség, 0° C. és 760 mm. légnyomás mellett, 1 kgr. puska porra mindössze 200 térfogat, holott a fekete puskapor termékei 278 tér fogatot tesznek. Ellenben a robbanás okozta vízgőzmennyiség háromszorta nagyobb, mint a fekete puskaporé. A kétféle puskaporból fejlődő gázok és a vízgőz összes térfogata tehát majdnem egyenlő lenne, ha a robbanási hőfok mindkét esetben egyenlő volna; csak hogy a barna puskapor robbanási hő foka valamivel nagyobb. A fellobbanó barna puskapor füstje eleinte épen olyan sűrűnek látszik, mint a feketéé, csakhogy sokkal gyorsabban enyészik e l; a mi valószinűleg az igen finoman eloszlott káliumsóknak az őket körülvevő sok vízgőztől való megnedvesedéséből, illetőleg feloldódásából ma gyarázható. Ezt a fajta puskaport meglehetős kaliberű ágyúkban nagy sikerrel alkal mazták ; mindazonáltal kívánatos volt

363

még lassúbb és még fokozatosabb hatást érni el, tekintettel a legnagyobb ágyúkra, amelyekből 900 kg.-os lövedékkel lőnek. Hogy e feltételeknek megfelelhessenek, a barna puskapor elegyrészeinek arányát módosítani kellett; a kisebb kaliberű ágyúkra nézve pedig jobbnak találták olyan puskapor alkalmazását, a mely, hatásának gyorsaságát tekintve, a nagy szemű fekete puskapor és a barna kö zött áll. A mitrailleuse-öknek és gyors ágyúk nak újabb keletű alkalmazása a hadi tengerészeiben, főkép a hajóknak torpédók elleni védelmére, új okot szol gáltat a kevés vagy semmi füstöt nem fejlesztő puskapor feltalálására. Az ilyen védelem hathatósága tényleg csaknem illuzórius, ha fekete puskaport használ nak, minthogy azon tárgyakat, a melyek ellen a művelet irányúi, nemsokára sűrű fiistfelleg védi. Az utóbbi években tettek is mindenféle kísérletet, a hadi tengeré szet használatára való nem füstölő rob bantó szer föltalálása érdekében. A ka tonai tekintélyek pedig, jól tudva, meny nyire számbaveendő tényező a füst a szárazföldi hadviselésben, olyan füsttelen puskapor előállítását sürgették, a mely a kisebb ágyúknak és az kis kaliberű fegyvereknek feleljen m eg; és különféle körülmények ráutaltak e követelés sür gős voltára. Az ammoniumnitrátnak az a tulajdon sága, hogy a melegben való felbomlásakor csupán gázokat és vízgőzt fejleszt, vonzó tanulmány tárgyává tette ez anyagot azokra nézve, a kik erejöket a füstte len puskapor feltalálásának szentelték. De az a tulajdonsága, hogy a levegőből vizet szí, nagy akadály volt robbantó sze rül való alkalmazásában. Egy tudós német, G á u s, olyan szén-, salétrom- és ammoniumnitrát-elegyet vélt találni, a mely a többi ammoniumnitrátkeverékek vízszívó tulajdonságaiban nem osztozik. Azt gondolta, hogy e készítmény robbanásának pillanatában a salétrom káliumja a nitrogénnel és hidrogénnel illanó káliumamidot alko t; azt is állította, hogy ez a puskapor, noha


364


súlyának majdnem felét káliumsók tették, nem fejleszt egyebet illó termékeken ki vül. Gáus föltevéseit, robbantó szere chemiai átalakulásait illetőleg, a kisérlet nem igazolta; mert az ő elmélete szerint készített puskapor sem fiisttelen, sem a nedvesüléstől ment nem volt. A Gáusféle eljárás módosításával, és a saját ta pasztalatára is támaszkodva, H eid em an nak mindamellett sikerült olyan ammoniumnitrátos puskaport találni, a mely nek röpítő ereje nevezetes, füstje arány lag kevés és hirtelen oszlik, s a mely nedvességet is bizonnyal legkevésbbé szí valamennyi ammoniumnitrátos elegy közt. Ez a puskapor sokkal több gázt és vízgőzt fejleszt, mint akár a fekete, akár a barna; hatása is lassúbb, mint ez utóbbié; egyenlő ballisztikai ha tások létrehozására belőle kevesebb szükséges; a fegyver kamarájában a nyo más csekélyebb, de a cső többi részében nagyobb, mint a barna puskapor alkal mazásakor. Az ammoniumnitrátos puskapor ren desen több vizet tartalmaz, mint a barna puskapor; nem is igen hajlandó megnedvesedni, ha a levegő száraz, sőt ha kevéssé nedves is. De a mint a levegő vízgőztartalma megközelíti a telítettség fokát, mohón kezdi nyelni a vizet és nyeli tovább, míg egész ellágyul és pé pessé válik. A töltések légmentesen elzárt fémdobozokban állnak, a puskapor tehát nem érintkezhetik a nedves levegő vel. De azt tapasztalták, hogy ha az ilyen dobozok a hajófenékben, a puskaporos kamrába éltévé sokáig állnak, a gőz kazánok okozta sokszor nagy hőség miatt, a töltés egy részéből a víz eltűnik, és így a megmaradó víz nincs benne egyen letesen eloszolva; következéskép a puskapor sem hat egyenletesen: helyen ként a nyomás sokkalta erősebb. Ezt a ammoniumnitrátos puskaport mindamel lett az első lépésnek tekinthetjük a fiisttelen puskapor felé; csakhogy nem felel meg föltétlenül a hadi tengerészet követelményeinek. A közfigyelem azonban komolyan csak akkor kezdett a füsttelen puska

porra irányulni, mikor négy évvel ez előtt Francziaországban a Lebel-féle fegyverekbe szánt puskaporral elért ne vezetes eredmények köztudomásra ju tottak. Nemsokára más jelentések is ér keztek a csodás sebességről, a melyet e puskaporfajtának, vagy módosulatainak csekély mennyiségével el lehet érni. Mi ként a melinitnek, a melynek romboló hatásáról szinte akkoriban csodát be széltek, úgy ennek a puskapornak is a franczia tekintélyek olyan jól megőrizték titkát, hogy még azok is puszta sejdítéseikre voltak utalva, a kik e téren legjártasabbak. Most már annyit tudnak, hogy az eredeti fiisttelen puskaport, a melynek tökéletessége akkor kétségen kívülinek látszott, több hasonló robbanó anyag követte, s hogy a Lebel-puskában jelenleg használt anyag nagyon hasonlít bizonyos szabadalmazott angol készít ményekhez. A többi országok e részben még csak a kísérletezés fokán állanak. A mi a fiisttelen tulajdonságot illeti, a tiszta robbanó gyapotot semmi féle anyag sem múlja felül. De még ha elégését biztosan és egyenletesen lehetne is irányítni; ha csak olyan apró töltést készítnének is, a milyen a katonapuskába kell: puskapor helyett való alkalma zása még akkor is annyi bajjal járna, hogy igazán nem lehet csodálni sikerte lenségét annak a sokféle kísérletnek, a mi egy negyed század óta ez irányban történt. A robbanó gyapotot S c h ö n b e i n és B ö t t g e r fölfedezése után azonnal, még 1846-ban, próbálták kis kaliberű fegyverekbe puskapor helyett töltésnek használni; de az eredmény siralmas volt. A robbanó gyapot robbantó erejét később L é n k iparkodott szabályozni: töltést csinált belőle, a melyben réte gesen helyezte el a fára gombolyított robbanó gyapotfonalat. Lénk módszere ez anyag hatásának szabályozására abban áll, hogy különböző vastagságú, jól megványolt és azután robbanó gya pottá változtatott gyapotfonalakat kü lönféleképen helyez el, hogy így töme gük fizikai állapotát, vastagságát, s a



közeiben foglalt levegőnek felületét és megoszlását módosítsa. A könnyű fegy verekbe való töltés finom szálból tö mötten csavart szoros rétegekből állt; az ágyúba valók kevésbbé sodrott, vas tagabb és faorsóra csavart fonalból vol tak. A bombába valók üres henger for májára voltak fonva, mint a lámpabél, és csaknem egy pillanat alatt ellobban tak ; az aknarobbantásra valók belül üres esévére tekert, szorosra sodrott zsinegből voltak. E két utóbbi készít mény a szabad levegőn majdnem rögtön fellobbant; ha pedig elzárt helyen gyúladtak meg, romboló erejök iszonyatos volt. A finomra font és szorosra nyomott tömegek, ellenkezőleg, lassan égtek el a levegőn; robbanásuk pedig az ágyúkamarában olyan fokozatosan történt, hogy a ballisztikai hatás tökéletes volt, a nélkül, hogy a fegyver rongálódott volna. Mégis történtek néha robbanások, majd a gyapot tömöttségének előre nem látott egyenetlensége, majd a közben foglalt levegőnek szabálytalan eloszlása következtében. E szerencsétlenségek elegendőképen nyilvánvalóvá tették, hogy ez az eljárás teljesen elégtelen a robbanó gyapot robbanó erejének sza bályozására. Kecsegtetve a kilátástól, a melyet a Lenk-féle robbantó anyag nyújtani lát szott, az osztrák kormány 1862-ben el kezdte ezt az eljárást a kis kaliberű fegy verekre alkalmazni, és elrendelte néhány tábori ütegben is a robbanó gyapot hasz nálatát. E rendelkezés sajnos eredmé nyeit nemsokára követte a visszavonó rendelet, a melyet siettetett az 1862-iki semmeringi rettenetes robbanás. Ez időtájt fordult az angol kormány figyelme e kérdés felé s én is ekkor kezdtem tanulmányaimat reá irányozni. Az osztrák kormány részletesen közzé tette a robbanó gyapot gyártásában Lenknek köszönhető tökéletesítéseket, vala mint ama kísérletek eredményeit is, a melyek ez anyag hatásának tanulmányo zása végett a fentebb elsorolt különböző feltételek mellett történtek. Én a gyártás és alkalmazás egészen más módjának ju

365

tottam birtokába, a melyet Woolwich-ban és Waltham Abbeyben meghonosítottam, és a melyet az ottani gyárak tizennyolcz éve, hogy követnek. Én a részben meg tisztított robbanó gyapotból papírpépforma keveréket készítek, azután a tisz títást befejezem; a finoman elaprózott robbanó anyagból egyenlőnemű töme geket készítek, a melyeket a nagyságra és méretre legalkalmasabbnak mutatkozó formában nagyfokú nyomásnak vettek alá. Ilyen módon állandóbb és egy öntetűbb anyagot kaptam, a mely alkal masabb a használatra, s a melynek égési gyorsasága könnyen szabályozható. Angolországban, a Lénk módszere nyomán, robbanó gyapotszálakból készí tett töltéssel tett kísérletek eredmény telenek voltak. Másrészt pedig Woolwichban, 1867— 68-ban,olyan eredményeket értek el, a melyek mindent látszottak ígérni a jövendőben; a kisérleteket bronzból való tábori ágyúkkal hajtották végre, összenyomott robbanó gyapotot tévén a töltésekbe, a mely különféle módon volt elhelyezve a robbanás gyor saságának szabályozása ezéljából. Sok szor igen nagy sebességet értek el arány lag igen kevés töltéssel a nélkül, hogy a cső megrongálódott volna. Mégis nyilván valónak tetszett, hogy a fegyver épentartására szükséges feltételek nehezen voltak biztosan elérhetők, még a leg kisebb kaliberű ágyúk használatakor is. Minthogy a katonai tekintélyek ez idő ben a füsttelen robbanó szerek hasz nálatából a tüzérségre háramlandó ha szonról még nem voltak meggyőződve, nem részesültem biztatásban kutatásaim nak ez irányban való folytatására és ez ügyet elejtették, legalább a katonai fegy vereket illetőleg. Alig hogy az Abel-féle rendszer is meretessé vált, P r e n t i c e Stowmarketben a vadászfegyverbe való füsttelen töl tés készítésére azonnal sikerrel alkal mazta. A legelső robbanó gyapottöltés, a mely a sportvilág kedvét megnyerte, nemezpapírtekercs volt, a mely előbb péppé g y 'rt és jól elegyített közönséges és robbanó gyapotból készült. Később


366


hengerbe sajtolt robbanó gyapotot alkal maztak, a melyet a nedvesség ellen cse kély kaucsuk-impregnálással védtek. A hatásnak kielégítő egyöntetűségét e töltések egyike sem Ígérte a hadi fegy verekre nézve. Mégis, összesajtolt rob banó gyapottal tett egész sor kísérle temnek meglehetősen kielégítő ered ménye volt, főkép a Martini-Henri-féle puskában; ebbe hengeres töltést alkal maztak, a melynek robbanási sebessége könnyen szabályozható volt. S c h u l t z e , porosz ezredes pedig csak alig füstölő puskaport talált fel sport használatra. Ez apró fakoczkákból állott, a melyeket mintegy nitro-cellulozévá vál toztatnak, és valamely oxidáló anyag cse kély mennyiségével impregnálnak. Ké sőbb ez az eljárás módosult: a Schultzeféle puskaport szemecskésre, össze tételében egyenletesebbre és kevésbbé higroszkópikusra készítették. Azontúl hasonlított egyik Stowmarket-ben gyár tott puskaporfajtához, a mely a robbanó gyapotnál (a trinitro-cellulozénál) cseké lyebb fokban nitrált gyapotból állt; ez pépállapotban előbb jól el volt keverve jelentékeny mennyiségű bárium- és ká liumnitráttal, és azután chemiai úton szemecskéssé idomíttatott. E két fajta puskapor elégésével egy kis füst járt; de sokkal kevesebb, mint a fekete puska porral. Czélbalövéskor ezek nem nyúj tanak elég biztosságot; de érdekesek, mivel első feltüntét jelzik a robbanó gyapotra vagy sálétromsavas gyapotra alapított kisérleteknek, a melyeket Johnson és Borland, és a füsttelen puskapor érdekében alakult társaság (Smokeless Powder Company) hajtott végre Angliában. Azelőtt a szemecskék felületének megkeményítésére, likacsosságuk meg szüntetésére törekedtek; kámforoldat tal, eczetsavas étherrel, acetonnal, ha robbanó gyapotról — , alkohol- és étherkeverékekkel, ha salétromsavas gyapot ról volt szó. Ez utóbbi oldatot alkalmaz ták a Stowmarket-i angol puskaporra is. A Johnson-Borland-féléhez a kámfort használják, Más füsttelen német vagy

franczia gyártmányú puskaporok eczet savas étherrel vagy acetonnal vannak ke zelve ; és ezek az anyagok nemcsak arra valók, hogy a robbanó szer szemecskéit vagy lemezkéit megkeményítsék, hanem arra is, hogy azokat egynemű és szarunemű anyaggá változtassák. A franczia kormánytól a Lebelpuskára nézve elfogadott első füsttelen puskapor eredete és természete mély titokba van burkolva. Úgy látszik, hogy pikrinsavat tartalmaz, a mely anyagot a kelmefestésre nagyban használják; s a mely a salétromsavnak, alacsony hőmér séklet mellett, a kőszénkátrányban fog lalt karbolsavra vagy a cresylsavra való hatásakor keletkezik. Eleinte a salétrom savnak indigóra való hatása révén kap ták ; később pedig, hasonló eljárással, a Botany-Bay-i gummiból. Régebben karbazótsavnak nevezték, és a szerves ere detű robbanó anyagok közt a legrégeb ben ismertek közé tartozik. Ha eléggé he vítik, vagy ha meggyujtják, sárga, füstölő lánggal ég el. Ilyen módon jókora menynyiségeket lehet belőle elégetni; így meg lehetős hevesen, de robbanás nélkül ég. Bizonyos körülmények közt, főkép, ha valami erős durranó anyag hatásának van kitéve, fel is robban, és hatása ilyenkor nagyon romboló, miként 1873-ban S p r e n g e l észlelte. A Woolwich-ban nemrég tett kisérletekből kitűnt, hogy felrobban akkor is, ha mintegy 15 % vizet tartalmaz. A pikrinsav alkalmazásának eszméje D e s i g n o l l e-ra vezethető vissza, a ki ez irányban mintegy húsz évvel ezelőtt kez dett kisérletezni; de kísérletei nem ve zettek kielégítő eredményre. Valószinű, hogy a Francziaországban most elfoga dott puskapor egészen más eljárás szerint készül. Említettük már a robbanó gyapotnak (vagyis trinitro-cellulozénak), és a salét romsavas gyapottal való elegyeinek az oldószerek hatása okozta szarunemű anyaggá való átváltozását. Először kocso nyás anyag keletkezik, a melyet az oldó szer teljes elpárolgása előtt csövekké, pálczikákká lehet sajtolni, fonallá húzni



és lemezekké nyújtani és lapítni. Ha már megkeményedett, akkor táblácskákra vagy egyéb formára lehet vagdalni, a mint a töltés alakja megkívánja. Számo sán kaptak szabadalmat a robbanó gya potnak, a nitrocellulózénak, vagy keveré keiknek a fönti módszerek szerint való készítésére; de úgy látszik, a németeké az elsőség. Woolwich-ban ilyen módon készített puskaporral vagy másfél évvel ezelőtt-hajtottak végre kisérleteket, és a belga »puskapor-társaság« is gyártott efféle papirospuskaport és egyéb készít ményeket. N o b e l A l f r é d , a dinamitnak és a nitro-gliczerinre alapított egyéb robbanó szereknek feltalálója, először próbálta e robbanó anyagot, a sa létromsavas cellulóze fajtáival elegyítve, füsttelen puskapor gyártására hasz nálni. Ez a robbantó szer Nobel egyik legérdekesebb találmányához hasonlít, a melyet ő sajátságos külsejénél fogva robbanó zselatinnak nevezett el. Ha a salétromsavas növényrostot nitro-gliczerinnel lassan melegítik, elveszti fonalas szerkezetét, és a nitro-gliczerinnel el vegyülve, megkocsonyásodik; a kétféle anyagból olyan termék származik, a mely majdnem vegyületnek tekinthető. Ha 7— 10 rész salétromsavas gyapotot 100 rész nitro-gliczerinben áztatnak, a keve réket folyvást melegítve, nemsokára plasztikus tömeggé válik, a melyben ne héz volna a kétféle alkotórészt fel ismerni. E készítmény némely módosu latával egyetemben még a dinamitnál is hatalmasabb robbantó szemek bizo nyult; a melyet abban múl felül, hogy vízben való tartós áztatás következtében sem veszít észrevehető mennyiséget nitro-gliczerinj éből. Mihelyt a robbanó zselatinát Ausz triában hadi czélokra használni próbál ták, mindjárt érezhető volt szüksége annak, hogy csökkentsék a véletlen rob banások veszedelmét, a minőt előidézhet példáúl egy ágyúgolyó vagy bombadarab, ha véletlenül a robbanó zselatinás kocsit éri. H e s s ezredesnek sikerült robbanó zselatint csekély mennyiségű kámfor

367

belevegyítésével könnyebben kezelhe tővé tenni. Ennek az anyagnak a sa létromsavas növényrostnak ipari alkal mazásában is nevezetes szerep jutott, a melynek termékei a mesterséges szaru és elefántcsont, és az úgynevezett xylneit. Olyan módon, hogy a nitro-gliczerinbe sokkal több salétromsavas gyapotot ke vert, mint a mennyi a robbanó zselatinához kell, mindkét anyagot kámforral ve gyítvén, hogy robbanásuk hevességét és gyorsaságát mérsékelje: Nobel csaknem szarunemű anyagra tett szert, a melyet, a míg lágy, hengerekké és lemezekké lehet idom ítani; ballisztikai tulajdonságaira és homogenitására nézve közel áll a rob banó gyapot hasonló külsejű vegyítékeihez; sőt, mi több, ennek a robbanó szer nek egyáltalán nincs füstje. Minthogy azonban illó anyagot, kámfort is tartal maz, a melynek mennyisége az elszállás következtében megfogyhat, valószínű, hogy ballisztikai tulajdonságai idővel mó dosulnak. Bármint volna is, úgy látszik, hogy az Olaszországban a rendes fegy verekkel ily anyaggal végrehajtott kísér letek sikerültek, s különféle kaliberű ágyúkban K r u p p is kezdi alkalmazni. A robbantó szerek tanulmányozására alakult angol bizottság, a Nobel-féle puskapor fogyatkozásain iparkodva se gíteni, más nitro-gliczerin-készítményekkel próbálkozott, a melyek fonal-, pálczika-, nyalábalakban a kis kaliberű fegy verekben kitűnő eredményre vezettek. A legjóbbik ilynemű készítmény azonkívül nem füstöl és nagyon állandó, a mennyire az eddigi tapasztalat mutatja. Jelenleg bizonyos nehézségek legyőzésén fáradoz nak, a melyek e szernek az igen kis kali berekben való használata közben abból erednek, hogy egyenlő töltéseket véve, kifejtett nyomása sokkal nagyobb, mint a fekete puskaporé, és kisebb menynyiséggel sokkal nagyobb sebességet eredményez, e miatt persze sokkal job ban fölmelegszik a fegyver is. Ha visszaemlékezünk arra, a mit föntebb a puskapor rongáló hatásáról mondottunk, világossá válik, hogy a fegy vert az a por rongálja legjobban, a me


368


lyiknek robbanó ereje legnagyobb. Töre kedni kell arra is, hogy a robbanás ter mékei minden szilárd anyagtól mentek legyenek, a melyek a puska belsejét meg foghatnák, és ezen a réven meggátolhat nák a megmelegedett golyónak az egész csőfelülettel való tökéletes érintkezé sét. Tegyük hozzá, hogy a füsttelen puskapornak alkalmazhatónak kell lenni az olyan fegyverbe is, a mely eredetileg fekete puskaporra volt készítve. Ebből látható, hogy olyan füsttelen puska por feltalálása, a mely eléggé állandó, könnyen kezelhető és minden körülmény közt megbízható; a melynek készítése könnyű és ára mérsékelt legyen: még csak egy részét teszi annak a nehéz problémának, a melynek megoldásán minden ország katonai tekintélyei fára doznak, s a mely probléma, úgy látszik, mégis közel van a megoldáshoz. Azok a kisérletek, a melyeket az an gol hadseregben az 50— 150 mm. es kaliberű ágyúkra nézve elfogadott, füst telen puskaporral tettek, azt bizonyít ják, hogy a fekete puskaporhoz való fegyverek közül a füsttelen puskapor nak alkalmazása a nagy ágyúkban sokkal kevesebb nehézséggel jár, mint a kis kali berekben. Sokkal kisebb töltés ugyan olyan ballisztikai hatást idéz elő, és rob bantó hatása fokozatosságának és tartós ságának következtében a nyomás az ágyúkamarában csekélyebb, a csőben pe dig nagyobb. Ha e puskapor jó tulajdon ságait teljesen ki akarjuk zsákmányolni, és az ágyúk lövés-erejét növelni, szerke zetekben némi változás szükséges: a töltéskamrát kisebbítni, az ágyú ellentállását, s talán a cső hosszát is növelni kell. Még abban az esetben is, ha a füst telen puskapor a tüzérségi szolgálatban sikeresen volna alkalmazható, a mitrailleuse-öktől kezdve egész a nagy kaliberű ágyúkig; még ha ballisztikai jó tulajdon ságai teljesen kihasználhatók volnának is, bizonyos meghatározott minta szerint készült ágyúkban: még akkor is hátra volna megállapítni, hogy e robbanó szer, a mely sokkalta kényesebb a fekete

puskapornál, ki tudná-e állani az éghaj latok változását, megfelelne-é a tárházakba-rakás föltételeinek, hajón és szárazon, a világ minden részében, a mi lényeges föltétele elfogadásának, a tengeri és szá razföldi hadseregekben, főkép az angol tengerészetben. Még látni kellene, váj jon ily változatos feltételek közt nem változnék-e meg idővel összetétele is r S vájjon elegendően állandódé arra, hogy kizárja a robbanás lehetőségét, s hogy ez által igazolja-e a fekete puskapornak vele való helyettesítését minden téren, a hol alkalmazása czélszerűnek mutat kozik ? Meglehet, hogy konzerválása a hajókban, erősségekben, tárházakban olyan elővigyázati intézkedéseket fog követelni, a melyek korlátozni fogják alkalmazását. De még az ilyen kivételes rendszabályok foganatosításával járó alkalmatlanság sem ér fel azzal a haszon nal, a mely a füsttelen puskapor hasz nálatával, főkép tengeri háború ese tén, járna. Alig lehet e haszon fontosságát kétségbevonni, ha a katonai tekintélyek véleményét halljuk. A mit idáig tapasz taltak a Francziaországban elfogadott füsttelen puskapor hatásáról, az csak növelte hitelét annak a nézetnek, hogy ennek a puskapornak a használata való ságos forradalmat fog előidézni a had viselés mesterségében. Nemcsak a füst és láng hiányát vették számba; vannak, a kik, megelőzve a jövendő tapasztala tát, odáig mennek, hogy a füsttelen puskaport zajtalannak is állítják; és katonai írók immár eleven képét festet ték a jövő csatáknak a múlt idők csa táinak képével egybehasonlítva. Leírják azt a rettenetes mennydörgést, a mit né hány száz ágyú eldördülése okozott, s a puskaropogást a hajdani nagy ütköze tekben ; holott a jövő csatáiban olyan csekély lesz a zaj, hogy a csapatok nem fogják tudni, vájjon társaik elkezdték-e már az ütközetet; hogy az őrszemek és az előcsapatok nem fogják a sereg zömét fegyverük elsütésével ér tesíthetni az ellenség közeledtéről; és



hogy talán egész csaták fognak lefolyni, a marsban levő hadtesttől néhány mérföldnyire, a nélkül, hogy az azt észre venné. Valóban nehéz megérteni, hogy mai felvilágosodott századunkban miként le hetett a fizika legelemibb elveiről így el felejtkezni és e mesébe való dolgokat elhinni! Sőt olvashattunk a múlt évben némét szakfolyóiratokban a füsttelen puskapornak stratégiai következményei ről szóló czikkeket, a melyekben ilyen passzusok is voltak: »A hadviselés nem válik egyszerűbbé. Ellenkezőleg, úgy véljük, hogy az olyan fontos informáló eszköz hiánya, a milyen a füst és a zaj\ a hadvezér részéről kettőzött előrelátást és nagyobb ügyességet fog követelni, mint valaha.« És »a csata eredménye sokáig titokban fog maradni a viszony lagos csendnél fogva, a mely kisémi fogja «. A »Deutsche Heeres-Zeitung« múlt évi áprilisi számában közölt egyik mu latságos czikkben le van rajzolva egy zászlóalj meglepetése, mikor a menekülő előőrs jelenti, hogy őket az ellenség golyója söpörte, a nélkül, hogy akár a fülükkel, akár a szemükkel észre tudták volna venni, honnan eredt a tá madás. Ama fegyvergyakorlatok óta, a melyeken a német és osztrák uralkodók is jelen voltak, a füsttelen puskapor al kalmazása lett a nap eseménye, és a fenti állítások képtelensége pontos meg figyelésekből lett bizonyos; a zajtalan puskapor ép olyan lehetetlen, mint a feszítő erő nélküli robbanó anyag. A dolog úgy állhat, hogy a német hadgyakorlatokon a fegyverek csak por ral voltak töltve, s innen eredhetett a füsttelen puskapor okozta »viszonylag csekély zaj«-ról szóló mese; mert a vak töltés elsütése sohasem jár nagy zaj jal. Úgy látszik, hogy e gyakorlatokon a zaj alig hallatszott el 100 m.-nyire. A német hadseregben újabban elfoga dott puskaporról szóló röpirat szerint,

Természettudományi Közlöny. X X II. kötet. 1890.

369

csaknem akkora zajt okoz az, mint a fekete puskapor; ropogása áthatóbb, élesebb, de rövidebb ideig ta rt Ez a tapasztalat összehangzásban van saját megfigyeléseinkkel a különféle füsttelen puskaporok és a robbanó gyapot okozta zajt illetőleg. Ez esetekben a hang éle sebbnek tűnt fel, ha az ember közel állt az ágyúhoz, de határozottan gyengébb nek, mint a fekete puskaporé, ha az ember távolabbra ment. A német hadsereg jelenlegi puska pora nem teljesen ment a füsttől; utána könnyű kékes füstfelhő keletkezik, a mely azonban mindjárt eloszlik. Egyes puska elsütése 300 méternyire láthatat lan volt; közelebbről szivarfüsthöz ha sonló. A Spandau körül tartott gyakorla tok alkalmával a legsebesebb sortüzelés sem burkolta a csatázókat füstfelhőbe. Kétségtelen, hogy, ha a füsttelen puskapor a tábori tüzérség é s . a ren des fegyverek használatára teljesen be fog válni, a nemzetek hadviselői nem fognak habozni használatában. A füst hiánya meg fogja ugyan őket fosztani egyik nevezetes védelmi eszköztől, a melynek oltalma alatt aránylag bizton ságban hajthattak végre eddig gyors mozdulatokat és hirtelen poziczió-változtatásokat; másrészről azonban módot fog nyújtani a csatázóknak, hogy lövésü ket biztosan irányíthassák, hogy táma dást intézhessenek, a nélkül, hogy a füst elárulná őket. Azt is biztosan lehet állí tani, hogy a stratégia jelenlegi föltételei többé-kevésbbé mélyreható módosulá son fognak általmenni. A hajóhadban főkép és most csak nem kizárólag a mitrailleuse-ök és sebes lövetű ágyúk számára kivánják a füsttelen puskaport. Az ilynemű robbanó anyag haszna tengeri háborúban megbecsülhe tetlen volna, és nem sokára meg is érjük, hogy e reményeink teljesülni fognak. (Fr. Á b e l közleménye a Revue scient. ez évi 11. számában.) G. S.

24

Creative Commons — Nevezd meg! - Így add tovább! ...

1/2

http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu


Creative Commons

Creative Commons License Deed Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Ez a Legal Code (Jogi változat, vagyis a teljes licenc) szövegének közérthető nyelven megfogalmazott kivonata. Figyelmeztetés

A következőket teheted a művel: szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre kereskedelmi célra is felhasználhatod a művet

Az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét). Így add tovább! — Ha megváltoztatod, átalakítod, feldolgozod ezt a művet, az így létrejött alkotást csak a jelenlegivel megegyező licenc alatt terjesztheted.

Az alábbiak figyelembevételével: Elengedés — A szerzői jogok tulajdonosának engedélyével bármelyik fenti feltételtől eltérhetsz. Közkincs — Where the work or any of its elements is in the public domain under applicable law, that status is in no way affected by the license. Más jogok — A következő jogokat a licenc semmiben nem befolyásolja: Your fair dealing or fair use rights, or other applicable copyright exceptions and limitations; A szerző személyhez fűződő jogai Más személyeknek a művet vagy a mű használatát érintő jogai, mint például a személyiségi jogok vagy az adatvédelmi jogok. Jelzés — Bármilyen felhasználás vagy terjesztés esetén egyértelműen jelezned kell mások felé ezen mű licencfeltételeit.

2012.03.26. 13:47

A fü s tte le n p uskapor

Recommend Documents