A Csengelei Falunapok története Kontesz Józsefné Az idén X. alkalommal kerül megrendezésre a Csengelei Falunapok. A jubileumra készült könyvünkben az előző kilenc történéseit elevenítjük fel dióhéjban. 1995-ben rendezték meg az első falunapokat a háromnapos pünkösdi ünnephez kapcsolódva. Sánta Ferenc polgármester megnyitó beszédében a következőket mondta: "Önkormányzatunk a Falunapok megrendezését mintegy hagyományteremtő ünnepségsorozatként indítja el. Rendezvényeinken szerények akarunk maradni, nem akar községünk többnek látszani, mint amik vagyunk. Önkormányzatunk, hivatalunk a lakossággal együtt szeretné a jövő évekre nézve, hogy a programjainkat ki tudjuk szélesíteni, színesebbé tenni helyi önszerveződő néptánc együttesekkel, népdalkórusokkal stb. Kívánom, hogy e három napban, akik programjainkat meglátogatják, érezzék jól magunkat, a német vendégeinkkel együtt." Valóban hagyományteremtő kezdeményezésnek bizonyult. Vannak olyan programok, amelyeket a kezdetektől fogva minden esztendőben megszerveznek, és ezek az érdeklődők körében igen népszerűek. Akad néhány tiszavirág-életű rendezvény is, s olyan is, amiből még lehet hagyomány. A polgármester 1997-es megnyitó beszéde szerint: "Ennek a rendezvénysorozatnak az a célja, hogy bemutassuk népi kultúránkat, hagyományaink megőrzését és hogy érzékelni lehessen a közművelődés terén bekövetkezett változásokat." Ezen túlmenően a falunapok kiválóan alkalmas a két testvérközség, Csengele és Ering barátságának elmélyítésére is. A bajor vendégek kétévente megtisztelik falunkat ezeken a jeles napokon. A pünkösdi események kimozdítják a lakosság jó részét az otthonából, a szürke hétköznapokból, a hétvégeket is átszövő kemény munkákból. A viszonylag röpke, felhőtlen kikapcsolódás egy időre feledteti az emberekkel 320
a gondokat, s később is jóleső érzéssel emlékeznek az átélt élményekre.
Most pedig jöjjön azoknak a programoknak a felsorolása, amelyeknek részesei voltunk az elmúlt 9 év alatt. Ezen belül megpróbáltam rendszerezni a történteket, egy kis ismertetővel fűszerezve.
Kiállítások Az ünnepélyes megnyitókra ezidáig mindig szombaton került sor. A tárlatokat egész nap lehetett látogatni. 1995: Nacsa Jánosné természetfotóit hozta el hozzánk, amiket az érdeklődők korábban Kisteleken láthattak. Tőlünk Marika Dániába vitte tovább a kollekcióját. A klubtermet Horváth Irén rendezte be a csengelei kézművesek anyagával. A horgolás, hímzés, fonás, szövés remekművein túl megcsodálhattunk még festményeket, fafaragásokat, rajzokat, a köztünk élők kézügyességének bizonyítékait. 1996: Az olvasóteremben Molnár Mihály helytörténeti kiállítását tekinthettük meg. Ezek között szerepeltek korabeli oklevelek, iratok, fényképek stb. 1997: Nacsa Jánosné újabb természetfotóival örvendeztetett meg bennünket. A bajorok elismeréseként Marika meghívást és kiállítási lehetőséget kapott Eringbe. 1998: A Hammido Művészeti Iskola tanulóinak grafikáit és agyagszobrait vehettük szemügyre. E művek nemcsak készítőik kézügyességét dicsérték, hanem a gyerekeket irányító Lantosné Horváth Irén és Fejes Sándor munkáját is. 1999: Nacsa Jánosné gyönyörű festményeit csodálhattuk meg. Dobcsányi László, a művészeti iskola igazgatója meleg szavakkal ecsetelte az amatőr festő munkásságát. Karl Schacherbauer eringi polgármesternek anynyira megtetszett az egyik tájkép, hogy megvette. 2000: A millenniumi év tiszteletére Molnár Mihály 1996-ban már látott, de azóta kiegészített helytörténeti anyagát szemlélhettük meg. Látható volt, Csengele község megalakulásáról készült eredeti, 1949-ben készült jegyzőkönyv is. A másik termet a Hammido Művészeti Iskola növendékeinek festmé321
2001: Horváth Istvánné babagyűjteményével (fotó: Nacsa Jánosné)
2003: Dr. Bereczky Lóránd megnyitó beszéde (fotó: Molnár Mihály) 322
nyeivel és kerámiáival rendezték be. 2001: Nacsa Jánosné Eringről készült festményeit, pasztellképeit és fotóit mutatta be. Szombathelyi Árpád festőművész elismeréssel szólt Nacsáné teljesítményéről. Nagy sikere volt, az eringi delegáció három festményét megvette. Horváth Istvánné mintegy 60 különböző méretű babából álló gyűjteményével szintén elismerést váltott ki a nézelődőkből. 2002: A könyvtár előterében gobelin kiállítást láttunk. Elragadóak voltak a kisteleki Nagy Andrea és Geráné munkái, továbbá a csengelei Répa Péterné és Koncz Lajosné hímzett képei. Kívül, az épület ablakaiba helyezték a falusi művészeti iskolások által készített rajzokat, festményeket, egyéb technikával készült képeket. 2003: Nacsa Jánosné festményeket és rajzokat hozott magával, amelyeket paravánokon tettek közszemlére. Dr. Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója megnyitó beszédében rámutatott, hogy a művész jó úton halad. Szabadtéri tárlaton, a Faluház ablakrácsaira akasztott rajzok és festmények nézegetése közben megállapíthattuk, mennyit fejlődtek a művészeti iskola növendékei Lantosné közreműködésével.
Mazsorett és zenekari parádék Ezek a reggeli látványosságok többnyire szombaton zajlottak. Mindegyik alkalommal megvendégelte üdítővel, süteménnyel a masírozó gyerekeket a Kuklis család. 1998: A csengelei mazsorett csoport a fúvószenekarral együtt menetelt a község főbb utcáin. Czirok Zoltán vezette őket, s a zenekarban Lantos István és Tölgyi Gyula tanárok is muzsikáltak. 1999: A mieink – akiket az óvodás Muhel Kata vezetett fel – mögött Mórahalom mazsorett csoportja és fúvószenekara parádézott az utcákon. A Kuklis családon kívül Sánta Ferenc polgármester is megvendégelte a felvonulókat. 2000: Még élvezetesebb látványt nyújtott a műsoros felvonulás, mivel nemcsak a mieink, hanem Izsák, Csongrád és Csorvás együttesei is részt vettek. 323
1997: Mazsorettek fellépése (fotó: Nacsa Jánosné)
1999: Mazsorettek felvonulása (fotó: Molnár Mihály) 324
2001: Ez évben a csengeleiekkel együtt Kiskőrös és Százhalombatta mazsorett csoportjai és fúvószenekarai mutatták be tudásukat az utcákon várakozó nézőknek. 2002: Sok embert csalogattak az utcára Makó és Csengele együttesei. Székesfehérvár az utolsó pillanatban lemondta a szereplést. 2003: Az egyik legparádésabb felvonulás szemtanúi voltunk. A "hazaiak", a Mindszenti Alapfokú Művészeti Iskola fúvószenekara, a hódmezővásárhelyi Rubin mazsorett csoport, az Erdélyből érkezett Korondi Ifjúsági Fúvószenekar társaságában nyűgözték le az utcákon várakozókat, akik tapssal kísérték a zenét.
Kézműves foglalkozások Ezek is szombati elfoglaltságok voltak. 1995: Kb. 60 gyerek és néhány felnőtt tevékenykedett, majd a saját készítésű tárgyakat hazavihették. Rácz Gabriella virágkötést, Fekete Andrea csuhéjbaba készítést, Franczia Beáta gyöngyfűzést, Mészáros Aranka papírhajtogatást, Lantos István agyagozást mutatott be az érdeklődőknek. 1996: A gyerekek kézügyességüket, kreativitásukat fejleszthették Franczia Beáta, Mészáros Aranka, Erdélyi Ferencné, Czirokné Krizsán Zsuzsanna és Lantos István segítségével.
Aszfaltrajz-verseny 1995: Az Akácfa utcában zajlott. A Tóth Istvánné sütötte fődíj törtán 20 első helyezett versenyző osztozott. 1996: A sok szép munka közül Széll Zoltán alkotása emelkedett ki.
Mese- és balladamondó verseny Csak egyszer, az 1996-os évben rendezték meg. A versenyzők többnyire népmesét mondtak, balladát egyedül Apró Zsolt. Az első helyezettek jutalomkönyvet kaptak, ráadásként a szentesi Média-6 rádió felvételt is készített velük. 325
Műsoros est, illetve délutánok 1995: Szombat este közel 200 néző előtt lépett fel a csengelei furulyakar, a csongrádi Pávakör, a csengelei néptánccsoport. Ez utóbbi ekkor írta alá az alapító oklevelet és felvette az "Aranyeső" nevet. 1996: Ettől az évtől kezdve délutánonként került megrendezésre ez a program. A citerazenekar és a kórus, az "Aranyeső" néptánccsoport, az iskolások fúvószenekara, Apró Zsolt szavalata és a társastáncosok bemutatója bűvölte el a közönséget. 1997: A mazsorett csoport, a furulyakar, az alsó tagozatos színjátszók előadása, az Aranyeső tánccsoport, a felsősök mesejátéka, Müller Katalin versmondása, a Népdalkör és citerazenekar, Gombai Éva mesélése, Samu Emese és Süli Márta meseelőadása szórakoztatta a nagyérdemű közönséget. 1998: A Hammido Művészeti Iskola növendékei adtak számot tudásukról. A mazsorettek bemutatóját az új fúvószenekar kísérte Czirok Zoltán vezényletével. Három mesejelenet és táncok váltogatták egymást. Sikeres
2001: A népdalkör és citerazenekar műsora (fotó: Molnár Mihály) 326
műsort adott a Népdalkör és a citerazenekar is, különösen a helyben gyűjtött dalaikkal. 1999: A magyar és bajor zászló kibontása közben saját zenekarunk adta elő a két ország himnuszát. A szórakoztatásról az ütőhangszeresek, a táncosok, a kis és nagy színjátszók, a fúvószenekar, néptáncosaink, a népdalkör és a citerazenekar bőségesen gondoskodott. 2000: A faluház melletti területen Izsák, Csorvás, Csongrád és Csengele fúvószenekara és mazsorett csoportja kápráztatta el műsorával a nézőket. 2001: A szabad ég alatt tartotta magas színvonalú műsorát az Aranyeső néptánccsoport, a csengelei asszonykórus és citerazenekar. 2002: A szabadtéri színpadon egymást váltották a csengelei és makói tánccsoportok, Rényi János szintetizátorozott. A nézők lábát is megmozgatta a népdalkör és a citerazenekar, majd az ütőegyüttes előadása. 2003: A Mindszenti Alapfokú Művészeti Iskola fúvószenekarának, a hódmezővásárhelyi Rubin mazsorett csoportnak, az Erdélyből érkezett Korondi Ifjúsági Fúvószenekarnak és mi lányainknak, fiainknak szemet-fület gyönyörködtető műsorára a nagykőrösi mazsorettek kánkán koreográfiája tette fel a koronát.
Térzene 1996: A kisteleki szimfonikus zenekar Czirok Zoltán vezényletével szabadtéri előadást tartott a Faluház előtti téren. 1999: A kisteleki Vándor Rudolf Fúvószenekar, a Szegedi Művészeti Alapítvány csengelei mazsorett csoportja és a mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola fúvószenekara és mazsorett csoportja a Faluház mellett gondoskodott a közel 150 érdeklődő szórakoztatásáról. A zápor szétugrasztotta a jelenlévőket. 2001: Csengele fúvószenekara és mazsorett csoportja mellett Kiskőrös és Százhalombatta együtteseinek előadásában lehetett gyönyörködni, mintegy két és fél órán át. 2002: Az indulóktól a modern könnyűzenéig terjedő repertoárral készültek fel Makó és Csengele fúvószenekarai és mazsorettjei a térzenére. 327
Zászlószentelés 2000-ben a kétnapos Millenniumi napok szombati ünnepélyére a Faluházban került sor helyi, megyei és országos vezetők, továbbá az Eringet képviselő német vendégek és számos érdeklődő részvételével. A magyar és a bajor himnusz után Sánta Ferenc polgármester a kezdetektől fogva nehéz helyzetben lévő magyarság 1000 éves fennállására emlékezett. Túri Anikó német nyelvű köszöntőjét követően Ács Tamás államtitkár-helyettes átadta az országos millenniumi zászlót. Orbán István, Csongrád megye önkormányzatának alelnöke Csongrád megye közgyűlése nevében hozta el a megyei zászlót. Községünk zászlaját és címerét Vincze László országgyűlési képviselőnk avatta fel, mely jelképeket Laczkó Ferenc plébános szentelte meg.
2000: A csengelei zászló bemutatása (fotó: Nacsa Jánosné) 328
Polgármesterünk községi zászlót ajándékozott Peter Hoffmann eringi polgármesternek és Heim Géza iskolaigazgatónak. Kis méretűeket kaptak az önkormányzat tagjai, a hivatalvezető, a régióvezetők, a plébános, az államtitkár-helyettes és országgyűlési képviselőnk. Ács Tamás államtitkár-helyettes átadta az első osztályosoknak Orbán Viktor miniszterelnök millenniumi ajándékkönyveit. A hivatalos ceremónia után következett az általános iskolások történelmi műsora. A Szózatot követően az Aranyeső néptánccsoport, a népdalkör, az elsősök és két óvodás néptáncos előadásában gyönyörködhettünk.
Torta-túrák Főként vasárnap zajlottak a játékos vetélkedők, amelyeket Rényiné dr. Torontáli Renáta és férje állítanak össze. Különböző ügyességi, erőt próbáló, agyat megmozgató, kacajra fakasztó feladatokkal kellett megbirkózniuk a csapatoknak. A versenyzés tétje mindig egy hatalmas epertorta volt, amit a győztes csoport együtt fogyasztott el az összes résztvevővel. Ez a rendezvény ékesen bizonyítja, hogy az önfeledt bolondozás nincs korhoz kötve, és szükség van rá rohanó, gondterhes életünkben. A rengeteg eseményt képtelenség most felsorolni. Csupán 1-2 jellegzetességet említek. 1996: A kezdet. A Rényi házaspárral közösen szervezte a Lantos házaspár. Halászni is lehetett az óvoda akkor még meglévő fürdőmedencéjében. 1997: Nemzetközi megmérettetés volt. Ötből az egyik csoportot német vendégek alkották. 1998: Iszonyú hőségben a 4 csapatra előkészített pályán 8 csoport torta-túrája folyt. Törköly Aranka kutyája az egyik kötélhúzó gárdát megugrasztotta. 1999: Esős időben 4 csapat mérkőzött. Csúcsfeladat: délig egy tehenet kellett bevezetni a küzdőtérre. 2000: Ezer ágra sütő napon 4 csapat vetélkedett. A biciklik háttal tolása, irányítása közben az egyik jármű szétesett. 2002: Öt csapatból az egyik a szegedi Ságvári Endre Gimnáziumot képviselte. Szerelmet kellett vallani a kakasoknak, tyúkoknak. Bográcsos 329
1996: Ceruza elhegyezés közben (fotó: Csókási Ildikó)
2000: A megérdemelt torta (fotó: Molnár Mihály) 330
ételek készítése is feladat volt. 2003: Öt csapat küzdött egymással és a hőséggel. Mosolyt fakasztó volt a versenyzők különféle tekergetési technikája társuk WC-papírral történő mumifikálása során.
Lovas kocsis felvonulások A vasárnapok egyik rangos, sok nézőt az utcákra csábító látványossága. Minden alkalommal van egy szekér, amelyeken Csengele és Ering polgármestere utazik. A kocsikon zenekar, a nótázni szerető és csupán csak az élmény kedvéért idesereglő emberek foglalnak helyet. Rendőri felvezetéssel, vidám muzsika- és nótaszóval járják a falu utcáit. Néhány "megállónál" megpihennek, ahol bőkezű vendéglátók fogadják a vándorlókat. Állandó tankolóhelyek voltak: id. Csókási Jenő – aki sajnálatos halála miatt 2003-tól már nem kínálhat meg senkit – háza előtt; a Korona sörözőnél; Széll Lajos és Baranyi József házánál. Egy, illetve több alkalommal "töltő-
1996: Pillanatkép a lovas bemutatóról (fotó: Lantos István) 331
1998: Vidám felvonulók
1999: Italfogyasztás esernyők alatt (fotók: Molnár Mihály) 332
állomás" volt Franczia Jenőnél, Kuklis Andrásnál, Muhel Tibornál, Tisóczki Ferencnél és Tóth Tibornál. A felvonulók legutóbb már Kiss Ferenc Öregmalom vendéglője előtt is megolajozhatták torkukat, és Forgó Jenő benzinkútjánál is vételezhettek "üzemanyagot". A felvonulásokat kezdetben a polgárőrség szervezte. Ezt a feladatot később id. Lengyel János vállalta magára, sőt a kocsisokat meg is vendégelte. 1995: 1 szekér, 2 lovas kocsi, 2 lovas vonult fel az utcákon. 1996: A lovas kocsik mellett csikósok lovagoltak, akik később Kucsora Sándor rétjén bemutatót tartottak pompás négylábúikkal. 1997: A pálmonostori „betyárok” is csatlakoztak a kocsisorhoz. A lovasok bemutatója után vállalkozó kedvű néző is nyeregbe pattanhatott. Az egyik felágaskodó ló megijesztette a rajta ülő német hölgyet, aki rémülten kapaszkodott bele a vele lovagló "betyár" gatyájába, elszakítva annak madzagját. Pár pillanatra eltűnt a nadrág. 1998: Az előző évekhez képest több lovas kocsi indult megszokott útjára. Közel 100 fő csücsült a fogatokon. 1999: Az eddigieknél díszesebb, szebb kocsikkal trappoltak a lovak, hosszan kígyózó sorban, zuhogó esőben. 2000: 14 lovas kocsi közel 150 személyt szállított a "tankolóállomások" közötti útvonalon, a végén megállás nélküli tiszteletkört is tettek. 2001: Ismét 10-nél több fogaton lehetett mulatozni. A felvonulás végén most is tettek egy tiszteletkört. 2002: 19 "szőrdízel" várta a közel 200 fős vendégsereggel az indulást. A tiszteletkörnél hűségesen követték a felvezető rendőrautót akkor is, amikor az váratlanul visszafordult, mert egy baleset helyszínére rendelték. 2003: Hiába volt rengeteg ló vontatta jármű, a rekord számú kocsikázni vágyók közül sokan nem fértek fel. A megszokott tiszteletkör után még órákig lehetett látni utasokat szállító fogatokat.
Bálok Kizárólag vasárnap este kezdődő vacsorás-műsoros rendezvények a Faluházban (a két utcabált kivéve), az önkormányzat és sok-sok szponzor anyagi támogatásával. 333
1998: A dél-amerikai együttes, a Soncko Llaqta műsora
2001: Nemere nyereménykönyveit dedikálja (fotók: Nacsa Jánosné) 334
A tombola sorsolásokon Fortuna segédletével sokféle ajándékot lehetett nyerni. Fődíjak voltak már: CD-s rádió-magnó, mikrohullámú sütő, különféle kerékpárok, színes tévé. 1995: Műsort a kisteleki Pro-Art táncstúdió versenytáncosai adtak. A bálozók lábaikat a Nomád együttes zenéjére mozgatták meg. 1996: Ismét a Pro-Art táncosai léptek színre. 1997: A szanki néptánccsoport kezdte a műsort, s tréfás vetélkedőbe is bevonták a közönséget. Utána Valkovics Antal éneklését Sánta Ferenc kísérte hegedűn, majd triót alakítottak Peter Hofmann, eringi polgármester színpadra csalogatásával. A talp alá való zenét a csanyteleki Kósa együttes szolgáltatta. 1998: A dél-amerikai Soncko Llaqta nevű zenekar káprázatos, virtuóz előadása bűvölt el bennünket a magyar népzenétől távol álló dallamvilággal. A táncolásra Csáki Istvánék csábították a megjelenteket. 1999: A bajor vendégeket megajándékoztuk a Csengelei Kornyika német nyelvű változatával. A beharangozott Kalmár Magda helyett Szóka Júlia jött el Virág Józseffel operett dalokat énekelni. 2000: Utcabál volt a Faluház és az óvoda közötti területen. A terep majdnem kicsinek bizonyult a Csáki zenekar buzdítására táncra perdülőknek. 2001: Solymos Antal vendégművész a régi Expressz slágerekkel felidézte a negyvenesek fiatalságát, majd nótacsokros dáridózásba fogott. A közönség egy részét megtáncoltatta. Ezt később Csákiék zenéjére folytatták. Díszvendégünk a falunkban letelepedett Nemere István és Nemere Ilona író házaspár volt. 2002: A korábban már fellépett kisteleki Pro-Art táncstúdió adott káprázatos műsort. Most is Csáki Istvánék húzták a fülünkbe a muzsikát. 2003: Újra utcabálra került sor, a Csáki zenekar közreműködésével. Az eringi polgármester magyarul szólt a vendégekhez.
Kispályás labdarúgó tornák A hétfői rendezvények között a sport is fontos szerephez jutott. 2001: Két csengelei, egy ópusztaszeri és egy pusztaszeri csapat közül a hazaiak az 1. és 2. helyet szerezték meg. A meghirdetett Csengele öregfiúk 335
– Ópusztaszer öregfiúk mérkőzés elmaradt. Kárpótlásként a mieink két csapata lépett pályára "ellenfelekként”. 2002: Öt csapat vett részt. A két csengelei a 2. és 5. helyen végzett. 2003: Most 6 csapat nevezett, közte a csengelei MEBO és a Polgárőrség is.
Egyéb programok 1995: Szombaton kézilabda mérkőzést rendeztek az általános iskola és az újonnan verbuválódott "veterán" felnőtt női csapat között. Szoros küzdelemben az iskolások győztek. A női futballban viszont a felnőttek diadalmaskodtak. Vasárnap Bencsik Zoltán biliárdversenyt szervezett a Faluházban. 10 versenyző mérte össze dákókezelő tudását. 1998: Vasárnap autós ügyességi verseny volt, kategóriák nélkül. 5 vidéki és 8 hazai autós küzdött az elsőségért. A 13. induló, Laczkó Zsolt felborította kocsiját. 2003: Szombat reggel Tóth Tibor vállalkozó jóvoltából a tejcsarnok mellől indult egy hőlégballon Kiskunmajsa irányába. Ezzel a nem mindennapi járművel délután a sportpályán kis magasságig föl lehetett emelkedni.
2003: Hőlégballon a focipályán (fotó: Molnár Mihály) 336
A vasárnapi főzőversenybe 6 csapat nevezett be. A Faluház mellett ínycsiklandozó illatfelhők szálltak. Többféle finomság készült: pörkölt pacalból, birkából, marhából; palacsintahegyek 4 fajta ízesítéssel; spárgából krémleves, saláta, rakott spárga. A zsűritagok végigkóstoltak mindent, s első helyezettnek nyilvánították az összes szakácsot. Oklevelet és 1-1 üveg bort kaptak jutalmul.
Koszorúzások Az I. és II. világháború áldozatainak állított emlékművet 1995 pünkösdhétfőn avatták fel. Gyulay Endre megyéspüspök szentmisét celebrált, majd megáldotta az emlékművet. Koszorúzással és virágokkal rótták le kegyeletüket a falu vezetői és lakosai. Testvérközségünk polgármestere, Peter Hoffmann tiszteletük jeléül átadta önkormányzatunknak Ering zászlaját, melyet a béke zászlajával együtt vontak fel. Sánta Ferenc polgármester beszédében kiemelte: "A békét igazán az tudja értékelni, aki átélte a háborút, az értelmetlen pusztítást."
1995: Az emlékmű megáldása (fotó: Csíkos János) 337
1997: Az eringi elismerések átadása (fotó: Nacsa Jánosné) Az ezután következő falunapok alkalmával együtt emlékeztek az áldozatokra Csengele vezetői, az egyház képviselői, a lakosság és legtöbbször a német vendégeink is. Külön említésre méltó mozzanata volt a koszorúzásnak 1997-ben Peter Hoffmann felszólalása: "Nem akarunk többé háborút! Nem akarjuk látni az anyák könnyeit, s a háború rombolását. Azt akarjuk, hogy béke legyen a Földön. Béke és szeretet. Olyan, mint amilyen a két falu között létrejött." Beszéde után a csengelei és eringi családok közötti kapcsolatot létrehozó családoknak kis jelvényeket adott át, a polgármesterünknek pedig Ering nagyméretű bronz címerét.
Egyházi ünnepségek A koszorúzást követő esemény volt 1996-ban a bérmálás, 1997-től 2001-ig az első szentáldozás. Az egyházi ceremóniák hatására a nem vallásos embert is magasztos érzés keríti hatalmába. Megragadja a lelket az 338
1997: Első áldozó lánykák (fotó: Nacsa Jánosné) áhítatos csend misztikuma, a hófehér ruhás lánykák látványa, a szentbeszéd minden szava.
Zárszó A szabadtéri programok szemlélőit, a műsorokat adókat, a felvonulókat, a versenyeken résztvevőket sokszor nem kíméli az időjárás, de a kisebb-nagyobb esők, vagy az iszonyatos hőség közepette is hősiesen helytállnak. Az ünnepségsorozaton a polgárőrség tagjai a rendfenntartáson, a közlekedési rend biztosításán túl számtalan feladat tevékeny részesei. Például: bálok előkészítése, lebonyolítása. 339
A szervezőktől kezdve a nézőkig mindenki alaposan elfárad, de megéri, mert hosszú-hosszú időre emlékezetes marad az összes esemény. Külön köszönet illeti a szponzorokat, akiknek anyagi támogatása nélkül nem lenne Falunapok.
340
Kalandozások Csengele történelmében Molnár Mihály
I. Füstbement tervek Csengele múltja - sajnos - bővelkedik olyan figyelemre méltó elképzelésekkel, elhatározásokkal, amelyekből nem lett semmi. Ezekből gyűjtöttem össze egy csokorra valót.
A falu helyének meghatározása A Szeged külterületéhez tartozó Csengele kapitányság lakossága a XX. század elején rohamosan növekedett. 1930-ban 612 tanyán már 3114 fő lakott. Az egyre terjedő tanyavilág szükségessé tette egy majdani falu magjának kijelölését. Erre a munkára Król Oszváld vállalkozott, aki 1935-ben jelentette meg erről szóló tanulmányát. Alapelvként leszögezte, hogy "kívánatos és célszerű minél több egyént az új település várható előnyeiben részesíteni". Ehhez pedig a legsűrűbben lakott területek megállapítása kell. Król ezért Csengele területét 125 katasztrális holdnyi részekre osztotta, és azokon megállapította a tanyák számát. A tanulmány készítője az egyszerű és világos módszer alapján a mostani Kővágó-kanyarnál határozta meg a leendő település célszerű helyét. Megállapította azt is, hogy a belsőcsengelei iskolánál és a vasútállomásnál helytelen lenne új települést létesíteni. A döntéshozók valószínűleg nem ismerték a szakember írását, mert "természetesen" a rossz helyen, a belsőcsengelei iskolánál kezdték meg a falu kiépítését. 341
Koldustelep létesítése 1936 végén a Belügyminisztérium foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az elszaporodott koldulásokat megszüntesse. A probléma megoldását Szegeden dr. Kemenessy Tibor népjóléti tanácsnoknak adták ki. A hivatalnok elkészítette tervét, mely szerint az öreg kéregetőket a város venné gondozásba. Elhelyezésükre egy nagyobb tanyaházat rendeztek volna be Csengelén, ahol 25-30 személyt tudtak volna elhelyezni, melléjük felügyelőket beosztva. A terv azon bukott meg, hogy sokba került volna a telep fenntartása.
Kultúrház - Faluház Csengele első művelődési háza a Dékány-kocsmából került kialakításra. 1967-ben Csongrád megye állami és pártvezetői találkoztak a csengelei vezetőséggel. A legfelsőbb politikai vezetést, az MSZMP Politikai Bizottságát Komócsin Zoltán képviselte. Ezen a tanácskozáson hangzott el, hogy 1970-ig felépül a régen óhajtott új művelődési ház. Az ígéretből "természetesen" nem lett semmi, sőt a régit is a belvízkár miatt 1975-ben be kellett zárni, mert életveszélyessé vált. Másfél évtized elteltével merült fel a gondolat, hogy az eredetileg gabonatárolónak épült tornatermet ki kellene bővíteni, és kulturális centrummá alakítani. A tervhez állami támogatást is igényeltek, persze nem annyit, amennyire szükség lett volna. Nem készült ugyanis kivitelezési terv arra, hogy mennyibe fog kerülni a bővítés, így néhány tízezres költség megspórolásával több milliót bukott a falu. Kordás István (akkor még tanácselnök) az 1989. szeptember 5-i tanácsülésen jelentette be, hogy "folyamatban van a tornaterem bővítés tervezése és az építőanyagok beszerzése". Három év múlva, 1992-ben megindult az építkezés. November végén Borbély József jegyző bejelentette, hogy a tervezett 6 millió helyett 12-13 millióba kerül a tornaterem bővítése. A következő év nyarán a képviselő-testület a munkák elhúzódását állapította meg. Az 1993. szeptember 21-i ülésen 1993. november 30-i határidőt jelölt 342
meg, majd az egy hónappal későbbi ülésen a polgármester decemberi befejezést ígért. Az év végén 1994. június 30-i átadást határoztak el a képviselők, és a jegyzőt tették ezért felelőssé. 1994. március 1-jén az építkezés műszaki felügyelőjét, Ladányi mérnököt számoltatta be az önkormányzat, ekkor még biztos volt a júniusi határidő tarthatóságában. Április végén ugyanő május végi átadást és július 3-i ünnepélyes átadást jelentett be. "Természetesen" ez a határidő sem jött be, az ünnepélyes átadásra érkező német küldöttségnek csak félkész épületet lehetett bemutatni. Július 15-én történt meg a műszaki átadás, rengeteg hiba megállapításával. Végül az ünnepélyes átadásra az 1994. október 25-i falugyűlésen került sor. Szerencsére a Faluházból végül is nem lett "füstbement terv", bár az 24 évig "füstölgött". A rengeteg határidő módosítás méltán kaphatna helyet a csengelei rekordok között. Az ügy pikantériája, hogy az építkezés műszaki irányítója nem sokkal később miniszteri kitüntetésben részesült.
Csengele-Szentes vasút A múlt század vége felé virágkorát élte Magyarországon a vasút fejlesztése. Felmerült a gondolat egy Szentes és Csengele közötti pálya megépítésére is. Az elképzelésből tett lett. A kereskedelemügyi miniszter is foglalkozott a témával és 1895. február 28-ra közigazgatási bejárást szervezett. A minisztérium részéről Lakatos Aladár titkár jelent meg. Szeged várost dr. Tóth Pál főjegyző és Simák Ferenc mérnök képviselte. A MÁV azt kérte, hogy a csengelei beágazásnál egy 800 méter hosszú, három vágánnyal bíró állomás létesíttessék. A város képviselői ehhez is hozzájárultak. A Szentes-Csengele szakaszt egy nagyobb szabású vasútvonal részének tervezték. Kiskunmajsán, Kiskunhalason, Kalocsán és Baján keresztül a bátaszéki állomásig, innen pedig Fiuméba (ma: Rijeka) haladt volna tovább. A terv végül is azon bukott meg, hogy akkor egy vasúti kilométer 44 ezer forintba került. A tiszai híd megépítése pedig másfél milliónál is többre rúgott volna, ami pl. 3000 tanyai tanító vagy 5000 kezdő budapesti rendőr évi bérével volt egyenlő. A horribilis költségekre jellemző, hogy a híd árá343
ból vehettek volna 21.428 tonna búzát, 37 ezer igáslovat, 15 ezer fias tehenet vagy 300 ezer birkát. Hiába támogatta Szeged a tervet, Szentes városa hiába ajánlott fel 100 ezer forint hozzájárulást, Csongrád vármegye vezetése nem áldozott erre pénzt. Így a Szentes-Csengele vasútvonal végleg lekerült a napirendről.
Tüdőszanatórium A Horthy-rendszerben népbetegségnek számított a tuberkulózis, vagy más néven gümőkor. A városi lakosságban, és főleg a tanyaiak között állandóan fertőzött ez a betegség, nem csoda, hogy próbálták ennek elejét venni. Már az 1910-es évek elején tervbe vették egy tüdőbeteg-gondozó intézet létrehozását. A konkrét tervekkel 1921 januárjában dr. Regdon Károly törvényhatósági bizottsági tag állt elő, a Szeged városi közgyűlésen indítványt terjesztett elő a szanatórium felállítására. Dr. Wolff Ferenc tiszti főorvos is támogatta az ötletet és három szóba jöhető helyet nevezett meg: az újszegedi gyermekkórház, az alsótanyai Királyhalmi erdő vagy a csengelei erdő. Mivel az építési anyag hiánya miatt építkezésről nem lehetett szó, ezért a városi gazdászi hivatalt megbízták azzal, hogy a külterületen keressen olyan épületet, ami a célnak megfelel. Azonban ilyet nem találtak. Február hónapban a Munkásbiztosító Pénztár Szegedi Kerülete is bekapcsolódott az ügybe, és a népjóléti miniszter is előzetes hozzájárulását adta a tervhez. Eldöntötték, hogy a csengelei erdőben fogják felépíteni az intézetet. Az építkezés a számítások szerint 10 millió koronába került volna. Március hónap elején a szegedi tiszti főorvos Mayer Antal munkásbiztosító pénztári igazgató társaságában a hely kiszemelése céljából Csengelére látogatott. Az építkezés elindulását hátráltatta, hogy a biztosító inkább egy munkáskórház létrehozását tartotta fontosabbnak, azonban az kútba esett, így megint a tüdőszanatóriumra összpontosítottak. 1921. július hónapban a munkásbiztosító pénztár miniszteri biztosa, dr. Pálfy József ipartestületi titkár átiratban kérte összesen 60 katasztrális hold átengedését a csengelei erdőben. 20 holdat az építkezésre és gazdasági 344
udvarra akartak igénybe venni. 40 holdon gazdálkodást folytattak volna (veteményeskert, legelő stb.), amiből fenn tudták volna magukat tartani. Az építkezést 1922 tavaszán akarták indítani. A munkálatok jó hatással lettek volna az egyre nyomasztóbb munkanélküliségre is. A helyi sajtó szerint "A város tanácsa legközelebb tárgyalás alá veszi a nagy jelentőségű ügyet." Azonban a tanács többszöri sürgetésre is csak 1922 februárjában válaszolt, de akkor is igen kedvezőtlenül: a kért 60 hold föld helyett csak 1 holdat szavazott meg. Indoklásuk szerint az építkezésre ennyi terület is elegendő, sétahelyül pedig az egész 500 holdas erdőt lehet használni. Természetesen ezt a munkásbiztosító pénztár nem fogadhatta el, újabb beadvánnyal fordult Szeged városához. A városi tanács 1922. április 24-i ülésén engedékenyebbnek bizonyult. Az építkezéshez szükséges 20 holdat azonnal átengedi, ha az építési terveket bemutatják. A további 40 holdért azt a kikötést tette, hogy a tüdőgondozó intézetben főleg szegedi illetőségű betegeket gyógyítsanak. A város akadékoskodása miatt a csengelei tüdőszanatóriumból azonban végül nem lett semmi. A rohamos infláció elértéktelenítette a Munkásbiztosító pénzét (a pénzromlás érzékeltetésére: míg 1921 júniusában 50,7 papírkoronáért lehetett kapni 1 aranykoronát, addig 1924 májusában már 18.400 papírkoronát kellett érte adni). Örültek, hogy a működésüket fenn tudják tartani, beruházásra már nem lehetett gondolni. Végül 1928-ban a szegedi Városi Közkórházban hozták létre a Városi Tüdőbeteg-gondozó Intézetet. Szükségességét jól bizonyítja az az adat, hogy az 1928-1935 között megvizsgált 8950 emberből csak 3433 bizonyult egészségesnek. Önálló épületet azonban csak 1940-ben kaptak, amiben 44 ágyas fekvőbeteg részleget hoztak létre.
Források: Tanyai épületet keresnek a tüdőbeteg-gondozó céljára (Szegedi Uj Nemzedék 1921. január 19., p. 3.) Tüdőbeteg-gondozó Csengelén (Szegedi Uj Nemzedék 1921. február 26., p. 2.) A csengelei tüdőszanatórium terve (Szegedi Uj Nemzedék 1921. július 24., p. 3.) A csengelei szanatórium sorsa (Szegedi Uj Nemzedék 1922. január 13., p. 2.) A csengelei szanatórium (Szegedi Uj Nemzedék 1922. február 4., p. 2.)
345
Újra előtérbe került a tüdőgondozó felállításának terve - A város csak akkor adja át a kért területet, ha a munkáspénztár bemutatja a terveket (Szegedi Uj Nemzedék 1922. április 25., p. 2.) Dudás Béla: Szociális és egészségügyi viszonyok (In: Szeged története 4. kötet [Szeged 1994] p. 246-247.) Leányfalusi Károly-Nagy Ádám: Magyarország fém- és papírpénzei 1892-1925 (Szeged 1983) p. 13..
II. Bűnözőktől származnak a csengeleiek? Ezt a kérdést már többször feltették nekem. Röviden azt válaszolhatom rá: részben. Nézzük, milyen dokumentumok vannak! A Délmagyarország című lap munkatársa, Sz. Lukács Imre 1968-ban sorozatot írt a Szegedtől elszakadt településekről. A 12. részben (1968. június 2-i számban) Csengelére került sor. A cikkből idézek: "Mindenfelől jöttek a mostani falu területére az emberek. Szegedről, akik a nagy árvíz idején kitiltattak, s mégis annyi megmaradt nekik, hogy a szegedi gazdák barmainak őrzésével eltengethették életüket ezen a pusztán". Többet erről a témáról nem említ. A kelőpataki iskola tanítónője, Török Ferencné 1962-ben írta meg szakdolgozatát Csengele földművelésének fejlődése régen és napjainkban címmel. Ebből idézek: "A települések minden valószínűség szerint a szegedi árvíz után szaporodtak meg, az árvíz idején Szegeden garázdálkodó élelmes emberek egyes dolgok eltulajdonítása miatt kitiltattak a város területéről. »Szeged őstörténete« című könyv szerint megengedték nekik, hogy »Kitiltatván a városból a szegedi gazdák barmainak őrzésével eltengethetik életüket a következők: Tisóczki János, Virág Menyhért, Rozsnyai István, Harmath László stb.« Ezek itt megtelepedtek és leszármazottaik is itt maradtak, mert ilyen nevek ma is sűrűn előfordulnak." Érdekesség, hogy a "Szeged őstörténete" című könyvre sehol sem sikerült rábukkannom. A szegedi Somogyi-könyvtár hatalmas helytörténeti gyűjteménnyel rendelkezik, de ott sincs meg. A város történetével foglalkozó szakirodalomban sem említik ezt a művet, és a kitiltásról sem írnak. Sajnos Törökné már elhunyt, így nem lehet tőle bővebb információt szerezni. Mindenesetre biztos nem ő találhatta ki az egészet, hiszen Sz. Lukács Imre is megemlíti a cikkében. 346
És miért csak részben származnak bűnözőktől a csengeleiek? Mindkét forrás a szegedi nagy árvizet említi a kitiltás idejének, ami 1879-ben volt. Viszont már 1852-ben bérföldeket mértek ki Csengelén, így 27 évvel korábban megkezdődött a tanyavilág benépesítése. Az 1869. december 31én tartott népszámlálás szerint Csengele kapitányságban már 1192-en éltek. Tehát nem igaz az a széles körben elterjedt hiedelem sem, hogy csak a nagy árvíz után jöttek tömegesen a vidékünkre. Szegednek sokkal korábban szüksége volt a bérbeadásról származó jövedelemre. Csengele történetében van még egy rész, mely nem annyira közismert. A Horthy-rendszer vége felé volt egy rabtanya a vasútállomás közelében, mely ma a 102-es számot viseli. Ebben a börtönbüntetésük vége felé járó elítéltek voltak elhelyezve egy fegyőr felügyeletével. A tanyához tartozó földterületet művelték, és háziállatokat is neveltek. A 7-8 rab őrzését nem vették túlzottan komolyan, azok a közeli Tóth-kocsma báljaira is kijárhattak. Ha már ott voltak, össze is jöttek a helybéli leányokkal. Két volt rabra még emlékeznek, akik Csengeléről szereztek asszonyt. Patonai Bertalan szabadulása után itt is telepedett le. Természetesen a leszármazottakat semmi felelősség nem terheli elődeik bűneiért. Gondoljunk csak Ausztráliára, mely valamikor börtönsziget volt, és ma virágzó állam.
347
A Csengele Községi Sport Egyesület Kun-Szabó Tibor A Délmagyarország egyik 1948-as számában jelent meg az alábbi rövid hír: "A Szeged-felsőközponti munkás tornaegylet Csengelén megmérkőzik vasárnap délután 4 órakor a csengelei futballcsapattal, amelyet Szűcs János MDP-titkár szervezett meg." Valószínűleg ez az 1948. június 6-án megrendezett mérkőzés volt az első falusi szintű találkozó Csengelén.1
Az elődök: csengelei focisták a ruzsai sportnapon (1982 körül) 348
A következő csengelei focihírt majd egy év múlva olvashatták, mely az 1949. április 29-i meccsről tudósított. Ekkor a csengeleiek a szegedi Kendergyár csapatát fogadták. Az írás külön kihangsúlyozta, hogy cipős mérkőzésről volt szó.2 Ebben az időszakban úgynevezett mezítlábas bajnokságot is rendeztek azoknak a csapatoknak, amelyek nem rendelkeztek elegendő cipővel. Csengele azonban hiába volt ellátva felszereléssel, nem indult az akkori alapfokú bajnokságban. Ezután hosszú szünet következett. A labdarúgás 1967 körül lendült fel újra. Az Egyetértés és az Aranykalász Tsz-ekben hoztak létre focicsapatokat. Az Egyetértés Tsz volt eredményesebb, egy alkalommal megnyerte a Kilián Kupát, és a járási bajnokságban is sikerült egyszer II. helyezést elérnie. Az Aranykalász Tsz focistái viszont tovább kitartottak. Míg a másik tsz-csapat az 1970-es évek elején szétszéledt, addig ők még az 1980-as évek első felében is részt vettek a megye III. bajnokságban. Az 1980-as évek második felében nem volt a községnek focicsapata.3 1990 júniusában a csengelei diáksportkörön belül labdarúgó szakosztály, a Csengele FC alakult meg.4 Vezetőnek Lévai Attilát választották meg, aki akkor a Húscoop Kft. tulajdonosa volt. A következő év szeptember 12-én önálló egyesületként jött létre a Csengele Községi Sport Egyesület. Elnök Kun-Szabó Tibor, labdarúgó szakosztályvezető Vörös Tibor, gazdaságvezető Árvai Kálmánné, szertáros Süli Lajos lett. A későbbiekben a gazdaságvezetést Tóth Gyula, a szertárosi teendőket Kun-Szabó Antalné vette át. Bár az alapszabály lehetővé tenné, a focin kívül más szakosztály nem jött létre. Az első évben főleg a helyi játékosokra támaszkodtunk, de a második évben már más településekről meghatározó focistákat igazoltunk át, mint pl. Czeigerschmidt Sándort. Ez meg is látszott a szereplésünkön, mert az első évi 10. helyezettből második lett a csapatunk, de a várt bajnoki cím megszerzése elmaradt, ezért tovább erősítettünk. Így került Csengelére az NB I-es pályafutással rendelkező Orosházi László Mórahalomról, Muhel Antal Kistelekről, Azuczki László Szabadkáról. 1993-ban a német testvérközségünk, Ering hívott meg egy pályaavató labdarúgótornára, melyen 6 csapat vett részt. Csengele ötödik helyezést ért el, és mi kaptuk meg a legsportszerűbb csapat címet. A németországi kirándulás után újult erővel vágtunk neki az 1993/94349
es bajnoki évnek, ahol ismét ezüstérmet szereztünk. A következő bajnokság közben, 1995 februárjában, a tavaszi szezon kezdete előtt a téli kiskunmajsai teremlabdarúgó bajnokságon 150 játékos közül a torna legjobb játékosának választottak és ezek után a Kiskunmajsa FC anyagilag kihagyhatatlan ajánlattal állt elő. Így kerültem a szomszéd településre edzőnek. Itthon a választás eredményeként a csapatunk gazdasági helyzetét nem láttam biztosítottnak, ezért is volt csábító a kiskunmajsai ajánlat. A csengelei focisták edzését Vígh István (Matróz), a csapat régi játékosa vállalta.5 Az elnök továbbra is én maradtam. A bajnokságot negyedik helyen fejezte be a CSKSE. 1995. augusztus 13-án került megrendezésre az első Csengelei Sportnap, melynek fő szponzora a kiskunfélegyházi Video-Phone Kft. volt. 1995 őszétől a megye II-ben folytatta csapatunk, elsősorban az utánpótlás csapat szereplési lehetősége miatt. Az edző újra én lettem. Visszakerült hozzánk Kiskunmajsáról Molnár Zsolt, Pigniczki Tibor és Szabó Péter, Kistelekről Bencsik Attila. A legnagyobb erősítést újra Muhel Antal személye jelentette. Vígh Zoltán is nálunk folytatta pályafutását. Sajnos két helyi játékosunk, Heim Tamás és Franczia Zoltán nem tudott a csapat rendelkezésére állni. Azonban hiába volt minden, a megye II. osztály keménynek és drágának bizonyult, ezért az 1996/97-es bajnokságot ismét a megye III. osztályban kezdtük. A kétéves vegetálás után a csapatnál ismét jelentős erősítés következett az 1998/99-es bajnoki évben, melynek ezüstérem lett az eredménye, amivel feljutottunk a megye II. osztályba. Tőlünk került ki a gólkirály is, Szanka Tibor, aki 35 gólt rúgott. Az 1999/2000-es bajnokságot a megye II. osztályban kezdtük, de pénzügyi nehézségek és a csapat morális szétesése miatt a felnőtt bajnoki küzdelmektől 2000 februárjában visszaléptünk.6 Szakmai munkájával a 31szeres magyar válogatott Urbán Flórián próbált segíteni7, de az ő tevékenysége is csak tűzoltó jellegűnek bizonyult. A továbbiakban csak az ifi csapat képviselte községünket a bajnokságban. A 2000/2001-es bajnokságot újra a megye III. osztályban kezdtük. Megpróbáltuk az elmúlt évi ifjúsági játékosok egy részét a felnőtt csapatba beépíteni, ami kisebb-nagyobb sikerrel járt. A 2001/2002-es bajnoksággal új korszak kezdődött a Csengelei Köz350
Községi Sport Egyesület életében. Hozzánk került játékosként Pálfi László, és ezzel együtt jelentősen erősödött az egyesület finanszírozása is. Ebben az évben még csak a hatodik helyen végeztünk, de a következő bajnokságnak már úgy indultunk neki, hogy mindenképpen csak az első hely az elfogadható. A 2002/2003-as bajnoki évben történt meg a "csoda", a magyar élvonalból (Debreceni VSC) Várszegi Richárd került hozzánk labdarúgóként. Ő huszonévesen úgy döntött, hogy első a munka, és utána jöhet a szórakozás, de ezen a szinten még így is kiemelkedőt tud produkálni. Nagyszerű játékának és a csapat győzni akarásának is köszönhető az első bajnoki címünk. A bajnokcsapat tagja volt: Ambrus Gábor, Bencsik Attila, Dancsok Csaba, Góra Gábor, Haraszti Roland, Haraszti Zsolt, Heim Tamás, Kis Zsolt, Kopschitz Péter, Kubát Balázs, Mészáros Gábor, Pataki Ferenc, Pálfi László, Polonkay Roland, Sándor Miklós, Szabó Péter csapatkapitány, dr. Tímár László, Túri Zoltán, Várszegi Richárd, Vígh Csaba, Wenner Balázs és Zsemberi Marcell. Az edző Kun-Szabó Tibor, a szakosztályvezető Vörös Tibor, a szertáros Kun-Szabó Antalné, a gyúró Forrai Zoltán volt.
A bajnokcsapat (fotó: Nacsa Jánosné) 351
A 2003/2004-es bajnokságot azzal kezdtük el, hogy a bajnoki címet szeretnénk megvédeni, pályánkat felújítani. Az utánpótlás érdekében 22 fős serdülő és 25 fős ifjúsági csapat gyakorol nyár óta. Köszönjük az összes szponzornak, hogy támogatásukkal a focicsapat idáig eljuthatott!
A CSKSE bajnoki eredményei 1991-2003 között bajnoki helye- mérk. győze- döntetév zés száma lem len 1991/92 5 20 11 3 1992/93 2 20 11 3 1993/94 2 20 12 4 1994/95 4 20 10 2 1995/96 16* 30 4 6 1996/97 13 28 6 5 1997/98 5 26 15 5 1998/99 2 30 20 7 1999/00 16** 2000/01 6 26 12 3 2001/02 6 30 16 6 2002/03 1 30 23 4
vereség 6 6 4 8 20 17 6 3
gólarány … 52-31 40-26 40-43 38-76 41-88 58-51 80-36
pontszám 25 25 28 32 18 23 50 67
11 8 3
48-42 62-43 80-22
39 54 73
* Megye II. osztályban! ** A megye II. osztályban az őszi szezon után a csapat visszalépett a bajnokságból. Források: 1 Mi újság Szeged környékén (Délmagyarország 1948. jún. 6., p. 6.) 2 Nézők is szerepelhetnek a május elsejei sportbemutatókon (Délmagyarország 1949. ápr. 29., p. 6.) 3 Süli József: Kun-Szabó, a tisztséghalmozó – Csengelén tényleg nem szeretik a sportot? (Délmagyarország 1995. febr. 17., p. 17.)
352
4
Szélpál László: Csengele felsőbb osztályba készül - Zsombóra is nyerni mennek (Reggeli Délvilág 1992. ápr. 25., p. 11.) 5 S. J.: Csengelén igen mondtak a jövőnek – A labdarúgópálya fölött kitisztult az ég (Délmagyarország 1995. febr. 23., p. 9.) 6 Csengele: féléves szünet (Délmagyarország 2000. febr. 26., p. 11.) 7 (thékes): Urbán a pályán nyert, a kispadon veszített (Nemzeti Sport 1999. szept. 14., p. 6.)
353
