A CSALÁDTERÁPIA TÖRTÉNETE Bevezetés a pár- és családterápiába
Olyan pszichoterápiás módszer, amely megpróbálja feltárni és enyhíteni a család rendszerén belül aktuálisan összefonódó érzelmi problémákat, úgy, hogy a családtagoknak segít a diszfunkcionális kapcsolati mintákat megváltoztatni.
Az „itt és most” megjelenő kapcsolati viselkedésre irányítja a figyelmet.
A CSALÁDTERÁPIA FILOZÓFIÁJA
1.
Az emberi természet alapvetően jó.
2.
Törekvés a megbízható kapcsolatra.
3.
Belső fejlődési potenciálja van.
4.
A kapcsolati torzulások kapcsolatban javulnak.
Gyökerek: a ’30-as évekig vezetnek vissza
Egymástól független területek szakemberei az egyének viselkedési és emocionális problémáit hatékonyabban segíthetik, ha azokat az egész család működésével összefüggésben próbálják megérteni, s velük együttműködve próbálnak változást elérni
A családterápia az Egyesült Államokban alakult ki az 1950-1960-as években
Hatással voltak a pszichoanalitikus és pszichodinamikus terapeuták, akiknek gondolkodásában a kapcsolati elemek jelentősége fokozódott
pl. René Spitz, Erik Erikson, Béla Mittellmann, Gyárfás Kálmán
A pszichotikusok terápiájának hatékonyságát akarták növelni---szokatlan terápiás módszer a családterápia hatékonyabbnak bizonyult az egyéni terápiánál
Napjainkban az USA-ban az összes pszichoterápiás iskola legnagyobb önálló ága a családterápia!
1970-es évek: megalakul az Amerikai Családterápiás Társaság – kezdeményezői: Gerald Berenson, Böszörményi-Nagy Iván és Geraldine Spark
Európa: a ’70-es években kezdett elterjedni, az amerikai modellből kibontakozva
Eltérő alapokra épülve (pszichoanalízisre, szociálterápiára, kibernetikára, rendszerszemléletre)
több, mint tizenöt módszer fejlődött ki (pl. strukturális, stratégiás,
rendszerszemléletű, Bowen iskolája, a behaviorista, a Gestalt, a tranzakcionális, experimentális, kontextuális)
• A terápiás iskolák irányultságától függően a család kommunikációs, strukturális, szociokulturális, történeti, érzelmi, etikai rendszerként való koncipiálása jellemzi a terápiás gyakorlatot.
•
A
családterápia
történetében
megjelenő
számos
irányzat
az
ezredfordulóra az integrációs törekvésekkel jellemezhető.
•
A strukturális, stratégiás, problémaközpontú, megoldásközpontú, viselkedésterápiás irányzatok mellett a jelenlegi terápiás színtérben hangsúlyosan jelen vannak a tárgykapcsolati, intergenerációs valamint narratív irányzatok is.
A legszélesebb körben elfogadott rendszerkoncepció a Ludwig von Bertalanffy
általános rendszerszemléletéből alakult ki, amit az orvostudomány egészére George Engel alkalmazott.
A rendszerszemléletű megközelítés:
- a családot tekinti a problémák keletkezésének és a terápiás beavatkozás egységének,
- a terápia fókuszában a család, annak alrendszerei illetve az egyén szignifikáns családi kapcsolatai állnak,
- a családi kapcsolatokban interakció, kommunikáció révén igyekszik változást létrehozni az élmények átélésének és feldolgozásának módjában, valamint a magatartásban,
- a családterápiában a tünet illetve a tünethordozó a család egészének metaforikus módon megnyilvánuló zavarát, diszfunkcióját képviseli.
Kezdeti viták:
Rendszerszemlélet: melyik a megfelelő családterápiás stratégia?
A STRATÉGIÁK VÁLTOGATÁSA AJÁNLOTT!
Létrehozható-e egy egységes családi diagnosztikus skála? (DSM III létrehozásakor merült fel a kérdés, annak mintájára képzelték el)
NEM!!!!
A családterápia fő ereje → kiterjeszti a felelősséget mindazokra, akikre hatással van. azokra a családtagokra is hat, akikért a terapeuta szerződés szerint nem vállalt felelősséget.
A családterápia lehetővé teszi → a terapeuta megfigyelje egyes generációk szülői mintáit ezzel együtt tanulmányozható a velük kapcsolatban lévő gyerekek viselkedése is.
A családterápia alkalmas MIND AZ EGYÉN, MIND A CSALÁD KEZELÉSÉRE!
A TERÁPIA ALAPELVEI
1. Erősíteni a családot és a természetes támaszrendszert.
–
Kiiktatnia a vádaskodást, csökkenteni a szégyent, bűntudatot.
–
Segíteni a szülőket, nagyszülőket, közösségi vezetőket felelősségük vállalásában.
2. Felismerni a természetes erőforrásokat.
–
Felismerni az időszakon, generációkon át jelentkező témákat, mintákat.
3. Meghatározni a „miért most ?” kérdését.
–
Megérteni az időszerűséget, az életciklusuk fordulatait.
–
Foglalkozni a megoldatlan átmeneti állapotokkal, gyásszal, veszteséggel, visszaélésekkel (fizikai, kémiai, stb.)
–
Foglalkozni több generációt jellemző erősségekkel.
4. Feltárni és megoldani a titkokat.
–
Bevonni az egész rendszert.
–
Fogékonynak lenni a kulturális, nemi, faji és lelki kérdések iránt.
5. Figyelembe venni neurópszichiátriai és egyéb egészségügyi problémákat.
–
A rendszerrel együtt haladni.
6. Átsegíteni a családot a tranziciós időszak akadályain.
–
Segíteni a családot abban, hogy együtt tudjon élni a bizonytalansággal, ciklikus változásokkal.
–
Biztosítani a család értékeinek, küldetésének és örökségének a folytonosságát.
7. Együttműködést teremteni az összes rendszer között – hálózat.
–
Konzultálni és együttműködni, amikor szükséges.
–
Akadályok leküzdése, folyamatosság és egyensúly helyreállítása.
–
Delegálni (átadni a felelősséget a családnak).
A módszer jellemzői - a terapeuta fokozott aktivitása a terápiás folyamat kezelésében
1. „akciós” technikák alkalmazása - szoborépítés, - pszichodráma, - Gestalt technikák, - levélírás, - imagináció…
2. szimbolikus terápiás módszerek alkalmazása - rajzolás, - gyurmázás stb.
- gyakoriak a családnak adott otthoni feladatok
- gazdag és színes eszköztára sok szinten mozgatja meg a rendszerfolyamatokat
A) a fantázia és képzeleti anyaggal kapcsolatos technikákkal •
családi fényképek,
•
családi bábinterjú,
•
üres szék a családterápiában, stb.....
B) szociometrikus technikák •
élőszobor,
•
genogram,
•
szalmatorony,
•
családi otthon alaprajza, stb...
C) strukturális lépések technikája •
stratégiai szövetségek,
•
rituálék feltárására,
•
generációs határvonalak támogatására;
D) viselkedéses feladatok •
házassági szerződés játék,
•
strukturális kommunikációs tréning,
•
a "squeeze" technika a szexterápiában;
E) dolgozunk a paradoxon-nal •
átértelmezés,
•
a tünetek színlelése,
•
öngyilkossági fantáziák elrontása
Posztmodern irányzatok
1. narratív irányzatok → a család partnerként, saját problémájuk szakértőjeként való elfogadása → a terápiás kapcsolat egyenrangúvá alakulását jelzi
2. a kontextuális terápia → a kapcsolatok etikai dimenzióját teszi hangsúlyossá,
-
a hatalmi viszonyok helyett a kapcsolati igazságosság,
-
a nemi- családi szerepek demokratikus felfogása,
-
a reflektivitás kölcsönössége .
Ülések gyakorisága, ülésszám
Az ülések időtartama: 50 perc-90 perc
Alkalmak száma: 6-25 ülés (a probléma természetétől függő gyakorissággal)
Gyakoriság: kezdetben hetenként, kéthetenként majd havonként
Utánkövető ülés: 6-12 hónappal a folyamat lezárása után.
Tendencia: - a stratégiás irányultságú rövidterápiákat manapság felváltják a hosszú távú, mélyebb emocionális átdolgozást is lehetővé tevő terápiás folyamatok. - a családterápia mellett elterjedőben vannak a gondozói munkába valamint a családsegítés
folyamatába
illesztett,
pszichoedukáció, és a szülőcsoportok is.
időzített
családkonzultációk,
a
családi
A családterápia speciális hatótényezői
1. Integráció: számos pszichoterápiás technika, módszer és eljárás alkalmazhatósága. Nyilvánosság, átláthatóság, kölcsönös reflektivitás.
2. Rendszerszemlélet: átfogó mintegy transzteoretikus modell, - a problémamegoldás hatékonyságát kiterjeszti az egyéni nézőponton túlra, - a módszerek és technikák integrálhatóságát teszi lehetővé. 3. Fejlődési perspektíva: az egyéni, párkapcsolati, családi életciklus fejlődés keretében az elakadásokkal jellemezhető problémamegoldás természetes eszköze.
4. Szociokulturális kontextus: lehetővé teszi a családot körülvevő rendszerhatások felismerését és kezelését is.
A családterápia alkalmazása, indikációi
Ajánlott: → Mindazon páciensek számára, akik családban élnek, és tünetük, betegségük pszichoterápiával, vagy pszichoterápia és farmakoterápia kombinációjával gyógyítható.
Indikációk: 1.
lehet önálló terápiás módszer
2.
kombinálható egyéb terápiás formákkal: szexterápia, pszichodinamikus terápiák, hipnózis, viselkedés és kognitív terápiák, pszichodráma
3.
alkalmazható egyik vagy másik családtag egyéni terápiájával együtt,
4.
kiegészítheti az egyéni pszichoterápiát annak különböző fázisaiban - főként a gyermek – és serdülő pszichoterápiával való kombináció ajánlható
Ellenjavallatok
1.
ha valamely malignus, irreverzibilis trend a család felbomlásának irányába hat,
2.
ha az
egyik
szülő
rendszerezett,
progresszív paranoid
állapotban szenved,
vagy
korrigálhatatlan destrukciót, kriminalitást mutat, 3.
ha az egyik vagy mindkét szülő képtelen az őszinteségre, a hazugság és hamisság hatja át a családot,
4.
bizonyos valós családi titkok esetén,
5.
merev ellenséges kulturális, vallási vagy egyéb előítélet e terápiás intervencióval szemben,
6.
extrém merev ellenállás néhány családtagban, amelynek az áttörése pszichózist vagy pszichoszomatikus krízist indukálhat,
7.
valamely szervi betegség vagy más akadály, ami kizárja egyik vagy másik családtag részvételét.
Eszközszükséglet (lehetőség szerint)
- speciálisan kialakított megfelelő méretű helyiség,
- egyirányú tükör,
- videokamera esetleg zártláncú tv-rendszer.
A videofelvételhez a család írásos beleegyezése szükséges!
