Európai Bizottság
A bővítési folyamat megértése Az Európai Unió bővítési politikája
Előszó
az új üzleti lehetőségek létrehozása, valamint az egységes piacon megjelenő, gyorsan növekvő nemzetgazdaságok révén. Mára az EU lett a világ legnagyobb gazdasági övezete. A szélesebb belső piac és az új gazdasági lehetőségek növelik az európai jólétet és versenyképességet. Az Európai Tanács keretein belül az EU–tagállamok demokratikusan választott kormányai megállapodtak abban, hogy a jövőbeni bővítések azokat az országokat érintik, amelyek már most is az EU–tagság megszerzése érdekében tevékenykednek. Ezek a következők: Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Albánia, Bosznia és Hercegovina, Montenegró, Szerbia Koszovóval együtt (az ENSZ BT 1244-es határozata értelmében) és Törökország. Taggá azonban csak akkor válhatnak, ha mindegyikük teljesíti a szükséges követelményeket. A fokozatos és óvatosan kezelt bővítési folyamat minden érintett ország számára nyerő helyzetet teremt.
Olli Rehn A Bizottság bővítésért felelős tagja
F
él évszázad alatt az Európai Unió egyre inkább elmélyítette az integrációt, miközben új tagokkal is bővült. E két folyamat legtöbbször egymással párhuzamosan ment végbe. Ennek következményeként a mai Európai Unió – 27 tagállamával és közel 500 millió lakosával – sokkal biztonságosabb, virágzóbb, erősebb és befolyásosabb, mint az eredeti, 50 évvel ezelőtti Európai Gazdasági Közösség volt a maga 6 tagjával és kevesebb mint 200 millió polgárával.
E kiadvány célja, hogy világosan és tömören mutassa be az EU bővítési politikájának lényegét és gyakorlati működését. Emellett áttekintést ad az olvasónak arról, hogyan bővült az EU megalakulása óta, hol tart jelenleg a legfontosabb, 2004-es és 2007-es bővítési kör után, és melyek a jövőbeni új tagok felvételének perspektívái. A kiadvány mindenekelőtt olyan gyakran feltett kérdéseket igyekszik megválaszolni, mint „Ki hozza meg a döntést?” és „Hogyan válhat egy tagjelölt ország taggá?”.
Az európai integráció fejlődésének már a kezdetektől része volt a növekvő tagság. A bővítésről szóló vita egyidős az EU-val. Az EU minden egyes új tagállam csatlakozásával változik. Ha arra gondolunk, mivé válhatunk, arra is gondolnunk kell, mik vagyunk most és mik akarunk lenni a jövőben. A közép- és kelet-európai, valamint a mediterrán országok 2004. és 2007. évi csatlakozása igen sikeresnek bizonyult az EU számára, bár e két bővítést szívesen kiáltják ki bűnbaknak Európa valamennyi szociális és gazdasági problémájáért. Valójában a legutóbbi bővítés kiterjesztette kontinensünkön a béke, a stabilitás és a demokrácia térségét, és megerősítette az európai gazdaságot a piacok bővítése,
Remélem, hogy a kiadvány informatívnak és egyben könnyen olvashatónak bizonyul majd, és minden, az EU bővítésével kapcsolatos kérdésére választ talál benne.
Olli Rehn
Tartalomjegyzék Hat tagállamtól 27-ig ................................................................................................ 4 Ki csatlakozhat? ....................................................................................................... 6 Ki hozza meg a döntést? ........................................................................................... 8 A bővítési folyamat: az előírások teljesítése .............................................................. 9 A tagjelöltek felkészítése a tagságra ....................................................................... 14 Jövőbeli kilátások ................................................................................................... 16
Az itt szereplő információk további felhasználásáért sem az Európai Bizottság, sem pedig a Bizottság nevében eljáró semmilyen személy nem vállal felelősséget.
Az Európai Unióról bővebb információt talál az interneten az Europa-szerver oldalain (http://europa.eu/). Az Európai Unió bővítésével kapcsolatban további információkat talál a Bővítési Főigazgatóság honlapján (http://ec.europa.eu/enlargement). Katalógusinformáció a kiadvány végén ISBN 978-92-79-06642-9 Európai Bizottság, Bővítési Főigazgatóság, 2007 © Európai Közösségek, 2007 Másolat készítése a forrás megjelölésével megengedett. Nyomtatás Begiumban
Hat tagállamtól 27-ig
1
957. március 25-én a háború pusztításaiból épphogy kilábaló hat ország vezetői Rómában találkoztak, hogy aláírják azt a Szerződést, amely végül alapja lett annak a szervezetnek, amit ma Európai Uniónak hívunk. Példa nélküli lépés volt ez, olyan, amely sok bátorságot és egy sajátos elképzelést kívánt meg, hiszen olyan országok, amelyek évszázadokon keresztül harcoltak egymás ellen most úgy határoztak, hogy közös jövőjükre vonatkozó alapvető fontosságú kérdésekben együtt döntenek. Ahhoz is hozzájárultak, hogy hatalmuk bizonyos részét más alapokra helyezzék – arra, amit ma Európai Unióként emlegetünk.
Az EU sikernek számít a történelemben. Az Uniónak köszönhető a leghosszabb békés időszak, csakúgy, mint a népei körében korábban ismeretlen mértékű gazdasági jólét. Ami hat ország „klubja” volt valamikor, ma 27 ország mintegy 500 millió lakosának jelent hazát. Új tagállamok bevonása az egyesülési folyamatba kezdettől fogva szerepelt a tervekben. Az alapító atyák bíztak annyira elképzelésükben, hogy más európai országok számára is nyitva hagyják a belépés lehetőségét. Az európai politikai helyzet változásaira az EU válasza az elmúlt öt évtized alatt az volt, hogy segítette a tagjelölt államokat felkészülésük során, ösztönözte a gazdasági növekedést és a szolidaritást, valamint megerősítette a demokratikus erőket a diktatúra alól felszabaduló országokban.
Ugyanakkor az EU nem csak a jólétről és a magasabb életszínvonalról szól. Az EU értékközösséget jelent. Mi azon európai államok családja vagyunk, amelyek elkötelezték magukat amellett, hogy együtt munkálkodnak a béke és a szabadság, a jólét és a társadalmi igazságosság érdekében. Ezeket az értékeinket meg is védjük. Törekvésünk, hogy előmozdítsuk Európa népei között az együttműködést, tiszteletben tartva ugyanakkor és megőrizve különbözőségünket.
Az egymást követő bővítések
Alapító tagok 1957 Későbbi EU-tagok 1973–2007 Finnország
Az Európai Unió óriási előnyöket jelent valamenynyi európai számára – stabilitást, jólétet, demokráciát, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletét, valamint a jog érvényesülését. Ezek nem pusztán elvont elvek; milliók életét változtatták meg. Az egységes piac előnyei az EU-ban lakó fogyasztók számára nyilvánvalóak: gazdasági növekedés és munkahelyteremtés, biztonságosabb termékek, alacsonyabb árak és nagyobb választék az olyan ágazatokban, mint például a távközlés, a bankszektor vagy a légi közlekedés, hogy csak néhányat említsünk.
Az 1957-ben alapított szervezet, amit ma Európai Unióként ismerünk, eredetileg hat tagot számlált, ezek: Belgium, Franciaország, Németország, Olasz ország, Luxemburg és Hollandia.
Tagjelölt országok Potenciális tagjelölt országok
Svédország Észtország
1973-ban Dánia, Írország és NagyBritannia is csatlakozott. Görögország 1981-ben, Spanyolország és Portugália pedig 1986-ban léptek be a szervezetbe. Ausztria, Finnország és Svédország 1995-ben lett tag.
Lettország
Litvánia
Dánia Írország Egyesült Királyság Lengyelország
Hollandia Németország Belgium Luxemburg
Franciaország
Cseh Köztársaság
Ausztria
2004-ben került sor az EU legnagyobb mértékű bővítésére Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyar ország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia csatlakozásával.
Szlovákia
Magyarország Románia
Szlovénia Horvátország
Szerbia Koszovóval (együtt az ENSZ BT 1244- Bulgária es határozata Montenegró értelmében) Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság
Bosznia és Hercegovina Olaszország Portugália
Spanyolország
Candidate Countries
2007 januárjában Bulgária és Románia felvételével az EU tagállamainak száma 27-re emelkedett.
Törökország
Albánia Görögország
Ciprus
Málta
2007
Potential Candidate C
Ki csatlakozhat?
A
z Unióhoz történő csatlakozásra vonatkozó követelményeket az EU fejlődése során egyre pontosabban megfogalmazták annak érdekében, hogy saját polgárainak is világos képet nyújtson, ugyanakkor a csatlakozni kívánó országok is iránymutatást kapjanak.
majd megerősítette 1995-ben. E kritériumok a következők:
Hol tart ez a folyamat?
1. Politikai kritériumok: a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a kisebbségek tiszteletben tartása és védelme.
Az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikke kimondja, hogy bármely olyan európai ország kérelmezheti a tagságot, amely tiszteletben tartja a szabadság és a demokrácia alapelveit, tiszteli az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, valamint a jogállamiságot.
Törökországnak és Horvátországnak az EU tagjelölti státuszt adott. A csatlakozási tárgyalások mindkét országgal 2005. október 3-án kezdődtek meg.
2. Gazdasági kritériumok: működő piacgazdaság és képesség arra, hogy az EU-ban működő piaci erőkkel és a versennyel megbirkózzon.
Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság 2005 decembere óta tagjelölt ország.
3. A tagsággal járó kötelezettségek, különösen a politikai, gazdasági és monetáris unió célkitűzéseinek vállalására való képesség.
Egy ország csak akkor válhat taggá, ha teljesíti a csatlakozás kritériumait, ahogy azt elsőként a koppenhágai Európai Tanács határozta meg 1993-ban,
2003-ban az EU állam- és kormányfői elfogadták a Thesszaloniki Cselekvési Programot, amely megerősítette valamennyi nyugat-balkáni állam jövőbeni tagságának kilátásait. Ebből következően Albánia, Bosznia és Hercegovina, valamint Montenegró és Szerbia (beleértve Koszovót is az ENSZ Biztonsági Tanács 1244-es határozata értelmében) potenciális tagjelölt országnak tekinthető.
4. Az európai joganyag egészének átültetése a nemzeti jogba, és annak hatékony alkalmazása a megfelelő közigazgatási és igazságügyi szervezeteken keresztül.
Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) bekezdése
Ezen túlmenően az EU is képes kell legyen új tagok felvételére, éppen ezért fenntartja magának a jogot, hogy eldöntse, mikor áll készen a tagjelöltek befogadására.
„Az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban.”
Néhány európai állam esetében az európai kilátások még nem öltötték a tagság formáját: Horvátország, Törökország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztár saság már tagjelölt státuszt kapott; közülük Hor vátországgal és Törökországgal az EU már megkezdte a tagsághoz vezető tárgyalásokat. Három másik nyugat-balkáni ország – Albánia, Bosznia és Hercegovina, valamint Montenegró és Szerbia (beleértve Koszovót is az ENSZ Biztonsági Tanács 1244-es határozata értelmében) – szintén a követelmények teljesítésén munkálkodik a csatlakozási folyamat előmozdítása érdekében. Az egyes országok haladásának sebessége egyedül attól függ, milyen gyorsan tudnak közös céljaink felé közeledni.
Az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikke „Bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 6. cikk 1) bekezdésében megállapított alapelveket.”
Tagjelölt országok 1 Horvátország 2 Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság 3 Törökország Potenciális tagjelölt országok 4 Albánia 5 Montenegró 6 Bosznia és Hercegovina 7 Szerbia 8 Koszovóval (együtt az ENSZ BT 1244-es határozata értelmében)
1 7
6 5
8 4
2
3
2007
Ki hozza meg a döntést?
A
z új tagokat az EU tagállamainak demokratikus úton választott kormányai egyhangú beleegyezésével veszik fel, amit vagy a Miniszterek Tanácsában, vagy az Európai Tanács ülésén nyilvánítanak ki.
lölt országokkal a tárgyalásokat az egyes politikai területekre vonatkozóan. Ugyanígy a tagállamok határoznak arról, mikorra sikerült kielégítő módon lezárni a csatlakozási tárgyalásokat. A csatlakozási szerződés tervezetében már jóval azelőtt meg kell állapodni minden egyes tagállammal, amelyek ezt aláírásukkal is elismerik, hogy a tagjelölt ország csatlakozás előtti országgá lép elő. A csatlakozási szerződést ezt követően minden egyes tagállamnak, illetve a csatlakozás előtt álló országnak is ratifikálnia kell, saját alkotmányosan meghatározott eljárásai szerint. Az Európai Parlament, amely tagjait az EU polgárai közvetlenül választják, szintén hozzájárulását kell adja a csatlakozás kérdésében.
Jóval azelőtt, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdődnének, az EU és a potenciális tagország közötti valamennyi megállapodást – mint például a stabilizációs és társulási megállapodásokat a Nyugat-Balkán országaival vagy a vámuniót Törökországgal – akkor lehet megkötni, ha az EU tagállamai ehhez hozzájárultak. Amikor egy ország jelzi csatlakozási szándékát az EU-nak, a tagállamok kormányai, amelyek a Tanácsban képviseltetik magukat, a Bizottságtól kapott vélemény ismeretében határozatot hoznak arról, hogy elfogadják-e vagy sem a jelentkezést, és elismerik-e az országot tagjelölt országnak. Ehhez hasonlóan maguk a tagállamok döntenek arról, mikor és milyen feltételek mellett nyitják meg a tagje-
A bővítési folyamat: az előírások teljesítése
A
Csatlakozási tárgyalások
z EU bővítési politikája biztosítja a csatlakozási folyamat megfelelő irányítását, azaz azt, hogy a bővítés egyszerre jelentsen előnyöket az Uniónak és a csatlakozó országoknak. A tagjelölteknek be kell bizonyítaniuk, hogy képesek lesznek teljesíteni a tagként rájuk háruló kötelezettségeket – ehhez pedig állampolgáraik széles körű támogatására van szükség, valamint arra, hogy mind politikai, mind gyakorlati kérdésekben megfeleljenek az EU szabványainak és normáinak. A kérelem benyújtásától kezdve a csatlakozásig tartó folyamat során az EU átfogó, szakaszokra bontott jóváhagyási mechanizmust alkalmaz.
Először is fontos hangsúlyozni, hogy a „tárgyalás” kifejezés használata félrevezető lehet. A csatlakozási tárgyalások annak feltételeire és időpontjára összpontosítanak, hogy a tagjelölt mikor fogadja el, illetve mikortól ülteti át és alkalmazza az EU jogszabályait – e mintegy 90 000 oldalt kitevő joganyagot. E szabályok (francia szóval az úgynevezett „acquis”, azaz „mindaz, amiben korábban megállapodtak” – vagyis a korábbi „vívmányok”) nem képezik tárgyalás alapját. A tagjelöltek számára alapvetően az a megállapodás tétje, hogyan és mikor veszik át és hajtják végre az EU szabályait és eljárásait. Az EU számára az a fontos, hogy az egyes jelöltektől garanciákat kapjon a szabályok alkalmazásának időpontjára és hatékonyságára vonatkozóan.
A csatlakozni kívánó ország benyújtja a tagságra vonatkozó kérelmét a Tanácsnak, amelyben valamennyi EU-tagállam kormánya képviselteti magát. A Tanács felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a kérelmet benyújtó ország arra való képességét, hogy teljesítse a tagság előfeltételeit. Amennyiben a Bizottság pozitív véleményt ad, a Tanács pedig egyhangúan elfogadja a tárgyalási megbízatást, a tagságot kérelmező ország és a tagállamok között megkezdődhetnek a hivatalos tárgyalások.
A tárgyalásokat minden egyes tagjelölt országgal külön-külön folytatják, azok menete pedig attól függ, milyen sebességgel haladnak az egyes országok a követelmények teljesítésével. Ebből következik, hogy a tagjelölt országokat ösztönzik a szükséges reformok minél hamarabbi és minél hatékonyabb végrehajtására. E reformok némelyike az ország politikai és gazdasági szerkezetének komoly és néha igen nehéz átalakítását kívánja meg. Fontos tehát, hogy a kormányok világos és meggyőző módon tájékoztassák az ország lakosságát a reformok okairól. A civil társadalom támogatása e folyamat során nagyon nagy jelentőségű.
Annak érdekében, hogy segítsék az országokat a tagságra való felkészülésben, előcsatlakozási stratégiát dolgoznak ki. E stratégia legfontosabb elemei között szerepelnek a jogokat és kötelezettségeket megfogalmazó megállapodások (mint például a stabilizációs és társulási megállapodások a NyugatBalkán országai esetében), valamint az olyan speciális együttműködési mechanizmusok, mint a csatlakozási vagy az európai partnerségek, amelyek konkrét reformcélokat fogalmaznak meg a tagjelölt vagy potenciális tagjelölt országoknak. Az előcsatlakozási stratégia egy másik fontos része EU által nyújtott pénzügyi támogatás.
A csatlakozási tárgyalások az EU tagállamai és a tagjelölt országok között zajlik. A csatlakozási tárgyalás üléseire miniszteri vagy miniszterhelyettesi szinten kerül sor, például a tagállamok állandó képviselői, a másik oldal képviseletében pedig a tagjelölt országok nagykövetei vagy főtárgyalói részvételével. A tárgyalások megkönnyítése érdekében az uniós joganyagot az egyes politikai területeket felölelő „fejezetekre” osztották. A tárgyalások első lépésének a neve „átvilágítás”. Ennek célja a jogalkotás, az intézményrendszer vagy a bevett gyakorlat azon területeinek azonosítása, amelyeken a tagjelölt országnak felzárkóztatásra van szüksége.
A közösségi vívmányok fejezetei 1. Az áruk szabad mozgása
18. Statisztika
2. A munkavállalók szabad mozgása
19. Szociálpolitika és foglalkoztatás
3. Letelepedési jog és a szolgáltatásnyújtás szabadsága
20. Vállalkozás- és iparpolitika
4. A tőke szabad mozgása
21. Transzeurópai hálózatok
5. Közbeszerzés
22. Regionális politika és a strukturális eszközök összehangolása
6. Társasági jog
23. Igazságszolgáltatás és alapvető jogok
7. Szellemi tulajdonjog 8. Versenypolitika
24. Jogérvényesítés, szabadság és biztonság
9. Pénzügyi szolgáltatások
25. Tudomány és kutatás
10. Információs társadalom és média
26. Oktatás és kultúra
11. Mezőgazdaság
27. Környezetvédelem
12. Élelmiszerbiztonság, állat-és növényegészségügy
28. Fogyasztó- és egészségvédelem 29. Vámunió
13. Halászat
30. Külkapcsolatok
14. Közlekedéspolitika
31. Kül-, biztonság- és védelmi politika
15. Energia
32. Pénzügyi ellenőrzés
16. Adózás
33. Pénzügyi és költségvetési rendelkezések
17. Gazdasági és monetáris politika
34. Intézmények 35. Egyéb kérdések
10
A jelenlegi, technikai tárgyalási folyamat megnyitásakor a Bizottság „átvilágítási jelentést” állít össze minden egyes fejezet és minden egyes ország esetében. E jelentéseket benyújtják a Tanácshoz. A Bizottság feladata ajánlást megfogalmazni arra vonatkozóan, vajon megkezdi-e az egyes fejezetekre vonatkozó tárgyalásokat vagy előírja bizonyos feltételek („viszonyítási pontok”, „benchmarks”) teljesítését.
Mihelyt az EU az acquis valamennyi fejezetére vonatkozóan elfogadja a közös álláspontját, és mihelyt a tagjelölt ország elfogadja az EU közös álláspontját, a fejezetre vonatkozó tárgyalásokat le lehet zárni – de csak ideiglenesen. Az uniós csatlakozási tárgyalások azon az elven folynak, hogy „semmiről nincs megállapodás addig, amíg nincs mindenről megállapodás”, azaz a fejezetek végleges lezárására csak a teljes tárgyalási folyamat végén kerülhet sor.
A tagjelölt ország ezt követően benyújtja tárgyalási álláspontját. A Bizottság javaslatából kiindulva a Tanács elfogadja az EU közös álláspontját, amely lehetővé teszi a tárgyalások megkezdését.
Átvilágítási jelentés, Horvátország, 20. fejezet – Vállalkozás- és iparpolitika „III. A közösségi vívmányokhoz való igazodás és a végrehajtási képesség foka Összességében Horvátország megfelelő szintet ért el a közösségi vívmányokhoz való igazodásban, szükség van azonban ipari stratégiája véglegesítésére és az ipari versenyképesség értékelésének javítására, valamint szakpolitikai elemzései és a politikák megfogalmazásának javítására […].
11
Jelentés és monitoring A Bizottság a megfelelő módon tájékoztatja a Tanácsot és az Európai Parlamentet a tagjelölt országok előrehaladásáról az éves stratégiai dokumentumokon és az egyes országokra vonatkozó jelentéseken keresztül. A Bizottság ellenőrzi a viszonyítási pontokra vonatkozó követelmények betartását, valamint a vállalások teljesítése terén elért haladást is.
A csatlakozási szerződés aláírásától a csatlakozásig
A monitoring egészen a csatlakozásig folytatódik. Ez teszi lehetővé, hogy a tagsággal járó felelősséget vállaló országok további iránymutatást kapjanak, valamint garantálja a jelenlegi tagállamoknak azt, hogy az új belépők valóban teljesítik a csatlakozás feltételeit.
A csatlakozási szerződés aláírásával a tagjelölt ország megkapja a „csatlakozó állam” státuszát és jogosult lesz bizonyos ideiglenes előjogokkal élni mindaddig, amíg uniós tagállammá nem válik. Mint csatlakozó állam, észrevételezheti az EU javaslattervezeteit, közleményeit, ajánlásait vagy kezdeményezéseit, és „aktív megfigyelői státuszt” kap az EU testületeiben és ügynökségeiben, ahol jogosult felszólalni, de szavazati joga nincs. A ratifikációs folyamat lezárulásával a csatlakozási szerződés hatályba lép a meghatározott időpontban és a csatlakozó állam tagállammá válik.
A csatlakozási szerződés Amikor a tárgyalások valamennyi fejezetre vonatkozóan mindkét fél megelégedésére lezárultak, az eredményeket csatlakozási szerződéstervezetbe emelik be. Amennyiben ez megnyeri a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament támogatását, a szerződést aláírják, majd a tagjelölt ország és valamennyi tagállam ratifikálja.
Törökország, 2006. évi országjelentés, 25. fejezet, „Tudomány és kutatás“ Törökország kutatási politikája jelentősen megemelt kutatási és fejlesztési költségvetést eredményezett: közel ötszörösét a 2002. évi összegeknek. 15 városban nyitottak meg új egyetemeket. Javulás tapasztalható Törökország tudományos és kutatási kapacitása terén, ideértve az ország fokozatosan egyre sikeresebb részvételét a hatodik keretprogramban. Törökország sikerességének a 6. keretprogram szerinti mértéke javult, és most körülbelül 17 %. Az eredmény ugyanakkor alacsonyabb az EU 20 % körüli átlagánál. Finanszírozási szemszögből Törökország volt a legsikeresebb a kisebb projektek elnyerésében. Az uniós finanszírozás ugyanakkor még nem éri el lehetőségeinek határát. Figyelembe véve a tényt, hogy Törökország a kutatók mobilitása, a tudomány és a társadalom terén milyen lépéseket tett, valamint a GDP 3 %át kitevő kiadásokat a Tudomány és technológia cselekvési terv keretébe illeszkedő intézkedésekre, elmondható, hogy Törökország mára már jól beilleszkedett az európai kutatási térségbe.”
12
13
A tagjelöltek felkészítése a tagságra
A
tagjelölt országok haladása az uniós csatlakozás felé azon múlik, mennyire hatékonyan tudja végrehajtani a csatlakozási kritériumok teljesítéséhez szükséges reformokat. Az EU támogatja az uniós csatlakozást tervező országok felkészülését. A tagjelölt országok unióhoz fűződő hivatalos kapcsolatait különbözőféle megállapodásokra épülhetnek. Például Törökország és az EU hivatalos kapcsolatait az először 1963-ban aláírt megállapodásban (az Ankarai megállapodásban) fogalmazták meg, amelyet azóta többször frissítettek, majd az 1995ben aláírt Vámunióban.
Horvátország
A Nyugat-Balkán államai esetében 2000-ben különleges folyamatot alakítottak ki, amely a stabilizációs és társulási folyamat (SAP) nevet viseli. A SAP három célkitűzést fogalmaz meg: a stabilizációt és az átállást a piacgazdaságra, a regionális együttműködés ösztönzését, valamint az EU-csatlakozás kilátásait. E folyamat segíti a régió országait abban, hogy kifejlesszék az európai szabványok átvételéhez és alkalmazásához szükséges képességet. A SAP keretében az Unió a nyugat-balkáni országoknak kereskedelmi koncessziókat, szerződéses kapcsolatokat, valamint gazdasági és pénzügyi segítségnyújtást kínál. 1991 óta az EU mintegy 12 milliárd eurót nyújtott a Nyugat-Balkán országainak, ami a világ egyik legmagasabb egy főre eső támogatását jelenti.
versenyhivatalt vagy élelmiszerbiztonsági ügynökséget. Előfordulhat, hogy már létező intézményeket kell átszervezniük; szükséges a rendőrség demilitarizálása, a környezeti és nukleáris biztonságot őrző szervek átszervezése vagy az ügyészségnek szélesebb körű önállóság biztosítása a korrupció elleni küzdelemben. E reformok általában maguk után vonnak jelentős befektetéseket gyakorlati tudás és pénzeszközök terén egyaránt. Az EU a kiegészítő programok és mechanizmusok széles választékát kínálja a finanszírozás és technikai segítségnyújtás terén e reformok véghezvitele érdekében. Tudatában annak, hogy a tagjelölt országok számára milyen kihívásokat jelenthetnek a reformok, az EU ösztönzi a csatlakozási folyamat megértését elősegítő stratégiákat is, ideértve az uniós tagállamok és a tagjelölt országok között a civil társadalom szintjén zajló párbeszédet, azaz a szakszervezetek, a fogyasztói egyesületek és más nem kormányzati szervezetek eszmecseréjét.
A tagjelölt országoknak gyakran jelentős reformokat kell véghez vinniük ahhoz, hogy az EU szabályait ne csak átvegyék, hanem a megfelelő módon alkalmazni is tudják. Ezzel az is járhat, hogy új testületeket kell létrehozniuk, mint például független
Az EU segítségnyújtásának egyik fontos összetevője az intézményi kapacitás megerősítése vagy „intézményépítés”, az uniós szabályoknak a tagjelölt országban történő alkalmazásáért felelős személyi állomány képzése vagy szervezetének felépítése által. Az acquis végrehajtására vonatkozó tanácsokat gyakran az „ikerintézményi” megállapodások révén tud adni az EU, azaz az uniós tagállamokból szakértők kiküldése vagy rövid távú műhelymunka keretében.
Az országok felkészítése a tagságra jelenthet olyan segítséget, amely az infrastruktúrájuk modernizálását célozza: például szilárdhulladék-hasznosító telepeket vagy a közlekedési hálózat javítását. A tagjelölt országok jogosultak részt venni az EU programjaiban, így például a közegészségügy vagy a kutatás területén, de kaphatnak támogatást vagy kölcsönt is nemzetközi pénzintézetektől. Ez a tapasztalat lehetővé teszi a tagjelölt országoknak, hogy megtanulják, hogyan kezeljék azokat a finanszírozási forrásokat, amelyekre a csatlakozás után jogosulttá válnak, és ugyanakkor segíti őket abban is, hogy megismerjék az EU szakpolitikáit és eszközeit.
és a kisebbségi jogok tiszteletben tartását, valamint a nemek közötti egyenlőséget, támogassa a civil társadalom fejlődését, előbbre vigye a regionális együttműködést, és végül hozzájáruljon a fenntartható fejlődéshez és a szegénység csökkentéséhez. A tagjelölt országok számára a tagság szempontjából szükséges követelmények elfogadása és végrehajtása járul ezekhez a szempontokhoz. Az IPA folyó árakon összesen 11 468 millió eurót fog biztosítani a 2007–2013 közötti időszakban, az évről évre pontosan meghatározott elosztásnak megfelelően.
Az EU új finanszírozási eszközt hozott létre a tagság felé haladó országoknak nyújtandó támogatás finanszírozására, amely magába foglal ösztönzőket és az uniós pénzek lehető leghatékonyabb felhasználását biztosító feltételeket is. Az egységes előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA), amely 2007. január 1-én lépett hatályba, az EU korábbi, széles körű támogatási programjainak – mint például a Phare, a CARDS és a SAPARD programoknak – az egyszerűsítését jelenti. Az IPA különösen arra irányul, hogy segítse a demokratikus intézmények és a jogállamiság megerősítését, a közigazgatás reformját, a gazdasági reformok véghezvitelét, ösztönözze az emberi Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság
Az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) indikatív pénzügyi kerete 2010-ig (millió EUR, folyó árakon) 2007
2009
2010
Törökország
497,2
538,7
566,4
653,7
Horvátország Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság
138,5
146,0
151,2
154,2
58,5
70,2
81,8
92,3
Szerbia
186,7
190,9
194,8
198,7
Montenegró Koszovóval (együtt az ENSZ BT 1244-es határozata értelmében)
31,4
32,6
33,3
34,0
68,3
64,7
66,1
67,3
Bosznia és Hercegovina
62,1
74,8
89,1
106,0
Albánia Összesen Törökország 14
2008
15
61,0
70,7
81,2
93,2
1260,2
1383,3
1480,4
1621,7
Jövőbeli kilátások
A
jövőbeli bővítések délkelet-európai országo kat érintenek. Egész Európa érdeke, hogy a nyugat-balkáni államokban, illetve Török országban ösztönözzék a demokratikus átalakulást és hozzájáruljanak a stabilitás konszolidációjához.
haladástól függ, hanem az EU joganyagának való megfelelésüktől is. Az egyes országokat saját érdemeik alapján értékelik.
1957
Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia aláírja a Római Szerződést és megalapítja az Európai Gazdasági Közösséget (EGK).
1963
Törökországgal aláírják az Ankarai Megállapodást.
1973
Dánia, Írország és Nagy-Britannia csatlakozik az EK-hoz.
1981
Görögország csatlakozik az EK-hoz.
1986
Spanyolország és Portugália csatlakozik az EK-hoz.
Bulgária és Románia csatlakozása 2007 januárjában lezárta az EU ötödik bővítési fordulóját, amely 2004-ben kezdődött és az EU tagállamainak számát 15-ről 27-re emelte. A belátható jövőben nem várható ehhez hasonlóan jelentős bővítési hullám. Az EU további növekedésének ütemét polgárai, valamit a követelményeket teljesítő tagjelölt országok előrehaladása kell meghatározza.
1987
Törökország kéri felvételét az EK-ba.
1990
A német egyesítést követően a korábbi Német Demokratikus Köztársaság belép az EK-ba.
1993
A koppenhágai Európai Tanács megállapítja a csatlakozási kritériumokat.
1995
Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozik az EU-hoz. Vámunió Törökországgal.
Az Európai Unió természetéből következően dinamikus szervezet. Az elmúlt néhány évben sok mindent sikerült véghez vinni, és az utazás folytatódik. Az Unió elkötelezte magát amellett, hogy folytassa a tárgyalásokat. Az új tagok bevonásának folyamatában együtt dolgozunk tovább az egyre növekvő jólét és biztonság érdekében, megerősítve a szolidaritást.
1999
A helsinki Európai Tanács megerősíti Törökország tagjelölt státuszát.
2000
A zágrábi csúcs megerősítette a nyugat-balkáni országok stabilizációs és társulási megállapodásai melletti elköteleződést.
2003
Horvátország kéri felvételét az EU-ba. A thesszaloniki csúcs megerősíti az EU elkötelezettségét a Nyugat-Balkán országainak uniós csatlakozása mellett.
Mind az EU, mind az érintett országok élvezik a csatlakozáshoz vezető folyamat átalakító erejéből fakadó előnyöket.
2004
Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia csatlakozik az EU-hoz. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság felvételét kéri az EU-ba.
2005
A csatlakozási tárgyalások megkezdése Törökországgal és Horvátországgal. Megkezdődik Törökország és Horvátország átvilágítása.
2006
Az első fejezetre vonatkozó tárgyalások megkezdése és ideiglenes lezárása Horvátországgal és Törökországgal.
2007
Január: Bulgária és Románia belép az EU-ba.
Ahhoz, hogy a bővítés sikeres legyen, alapvetően fontos biztosítani a polgárok támogatását mind az EU tagállamaiban, mind a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban. Fontos, hogy a kommunikáció a bővítés sikereiről és kihívásairól hatékonyabb legyen, annak érdekében, hogy megnyerhessék a közvélemény támogatását és lehetőség nyíljon a közös elképzelés együttes kialakítására.
2006 decemberében az Európai Tanács új konszenzust alkotott a bővítés kérdésében. Az EU komolyan vette a bővítés ütemével kapcsolatban a polgárai által kifejezett aggályokat. A bővítési politika a konszolidációra épül. Ez annyit jelent, hogy az EU betartja a folyamatban részt vevő országok irányában fennálló vállalásait, ám óvatosan tekint bármilyen új kötelezettség felvállalására. Szigorú feltételrendszert alkalmaznak valamennyi tagjelölt és potenciális tagjelölt ország esetében. Az országok csatlakozásának lehetséges időpontja nem csak a politikai és gazdasági reformok terén általuk megvalósított
16
A bővítési folyamat története
17
A bővítéssel kapcsolatban további információkat talál az Európai Bizottság Bővítési Főigazgatóságának honlapján http://ec.europa.eu/enlargement/
NI-78-07-352-HU-C
Európai Bizottság – Bővítési Főigazgatóság A2. csoport: Tájékoztatás és kommunikáció Hivatali cím: Rue de la Loi 200 – B-1049 Brussels Tel: (+32-2) 299 06 66 Fax: (+32-2) 299 17 77 Bármely uniós politika tekintetében további információkat kaphat a Europe Direct vonalán, amely az EU egész területéről hívható. 00800 6 7 8 9 10 11