A bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogásról
1.) A jogintézmény bevezetésének indoka A 2006.évi XIX. tv. a bírói kar jelentıs részének komoly elvi és gyakorlati aggályai ellenére bevezette a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményét. A 2006. április 1-én hatályba lépett törvény beiktatta a Pp.-be a 114/A. és 114/B.§-t, amelyek tartalmazzák a vonatkozó szabályokat. A törvény indokolása a rendelkezés elvi alapjaként hivatkozik az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvetı szabadságjogok védelmérıl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. Cikke 1. pontjának elsı mondatára, amely szerint „mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerő idın belül tárgyalja és hozzon határozatot.” Az Emberi Jogok Európai Bírósága kiemelt jelentıséget tulajdonít a jogviták ésszerő határidın belül történı elbírálására, s a bírósághoz benyújtott magyar panaszok nagyobb részét a polgári perek elhúzódása miatti panaszok teszik ki. A Bíróság több esetben megállapította, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének jelenlegi szabályai nem teremtenek hatékony jogorvoslatot, ezért a törvényalkotó olyan jogintézmény bevezetésérıl döntött, amely az eljárás folyamatában ráhatást biztosít az eljárások „elhúzódásmentes” folytatására és megfelelı védelmet jelent az azt okozó magatartásokkal szemben. Végül hivatkozik a törvény arra, hogy az osztrák megoldást tartotta szem elıtt a konkrét szabályok megalkotása során. A törvény indokolása nem utal arra, hogy a perek ésszerő idın belül történı befejezése, mint követelmény 1992-ben jelent meg a magyar polgári eljárásjogban, felváltva ezzel a perek gyors tárgyalására történı utalást. (Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog Osiris Kiadó Budapest, 2004 82.old.) A jogintézmény valódi tartalmat csak a Pp. VIII. Novellával történt módosítása során (1999. évi CX. törvény) kapott, amikor a törvényalkotó nemcsak deklarálta a feleknek a perek ésszerő határidın belül történı befejezéséhez való jogát, hanem megadta az ésszerő idı megítéléséhez szükséges szempontokat. Kimondta, hogy a per befejezésének ésszerő idıtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Ekkor történt azoknak az eljárási határidıknek a törvénybe iktatása, amelyek az eljárás gyorsítását célozták. (Keresetlevél megvizsgálása, az elsı és a folytatólagos tárgyalás kitőzése, felterjesztés stb.) Bevezette továbbá a törvényalkotó a „méltányos elégtételt biztosító” kártérítés jogintézményét. A VIII. Novella indokolása hangsúlyozza, hogy a feleknek a perek tisztességes lefolytatásához való jogát a bíróság olyan eljárása érvényesíti, amelynek minden mozzanatában biztosítja az alapelvekben megfogalmazottak érvényesülését. Jelenleg tehát – az igazgatási jellegő beadványokat nem számítva – három jogintézmény áll a felek rendelkezésére, amelyek alkalmasak a bírósági eljárásban történt késedelmek orvoslására, illetve szankcionálására: -a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás (Pp. 114/A.§), -a méltányos elégtételt biztosító kártérítés (Pp. 2.§ (3) bek.), illetve - a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti per (Ptk.348.§).
1
A jogintézmények közül a két utóbbi anyagi jogi jogintézmény, függetlenül attól, hogy a méltányos elégtételt biztosító kártérítés szabályait a törvényalkotó az eljárási törvényben helyezte el. További eltérés az, hogy az eljárás elhúzódása miatti kifogás az eljárás menetében, a másik két jogintézmény az eljárás lezárulása után vehetı igénybe. A gyakorlatra vár a három jogintézmény olyan szempont szerinti összevetése, mely szerint az eljárás elhúzódása miatti sikeres kifogás jogalapot teremt az eljárás befejezése után a méltányos elégtételt biztosító kártérítés, illetve a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben – az egyéb feltételek megléte esetén – kártérítés megállapítására. A bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás bevezetésével kapcsolatban több jogalkalmazási kérdés merülhet fel. Elızetesen ezeket nehéz modellezni, a kollégium elé ezért csak azoknak a kérdéseknek a megoldására vonatkozó indítványt terjesztjük elı, amelyekkel kapcsolatban már most látható, hogy rövid idın belül döntéseket kell hozni. 2.) A kifogásról általában A kifogás intézménye mind az anyagi, mind az eljárásjogban ismert, anélkül, hogy akár a Pp., akár a Ptk. a kifogás jogintézményét általában szabályozná. A kifogást többen perorvoslatnak tekintik, (Ld. CD Jogtár Pp. 114.§-hoz főzött indokolást) a jogtudomány álláspontja szerint azonban a perorvoslat tárgya csak bírósági határozat lehet. „A bíróság késedelmes ügyintézése, a bírósági eljárás elhúzódása sérelmes lehet a felekre, sértheti a törvényességet is, de perorvoslat használatára nem nyújt alapot.” (Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog Osiris Kiadó Budapest, 2005 353.old.) Maga a törvény ebben a kérdésben nem ad eligazítást, a kifogást „jogi eszköznek” minısíti. Tartalmilag az új jogintézmény az igazgatási úton intézendı panasz eljárásjogba illesztett változata. Az anyagi jogi kifogás: A kifogás római jogi eredető, a római jogban a kifogás a formula alkatrészeként került kialakításra. Az exceptio a formulának olyan toldata, amelyben a praetor utasítja a bírót, hogy abban az esetben, ha az intencióban foglaltakat bizonyítva látja, vizsgáljon meg még egy újabb, az exceptióban felhozott ténykörülményt, s ha ez valónak bizonyul, az intentio valósága ellenére mentse fel az alperest. (Marton Géza: A római magánjog elemeinek tankönyve Tankönyvkiadó, Budapest 1957. 104.old.) Szladits a hatalmasságokkal (facultas) kapcsolatban fejti ki, hogy a hatalmasság olyan jogi helyzet, amelyben az erre jogosultnak hatalmában áll, hogy egyoldalú cselekvésével jogváltozást idézzen elı saját magának, avagy másnak jogában vagy egyéb jogi helyzetében. A kötelezettet megilletı hatalmasságnak egy csoportja a magánjogi kifogásnak, exceptiónak nevezett hatalmasság, amely a kötelezettet a vele szemben fennálló jog megszüntetésére, vagy megdöntésére, avagy a jogból eredı igény érvényesítésének kizárására illeti meg. (Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata Budapest, 1937. I. kötet. 119.old.) A Ptk. több esetben említi a kifogást [elévülési kifogás, engedményezés kifogásolása Ptk. 329.§ (3) bek., egyetemleges kötelezettek kifogása Ptk. 337.§ (3) bek., stb.] Az eljárási kifogás: Az eljárási kifogás több formája volt ismert az 1911. évi I. tv-ben (Plószféle Pp.). Elsı értelme szerint az alperes a perbebocsátkozás során a kereseti kérelemben foglaltakat beismerhette, tagadhatta, illetve kifogást terjeszthetett elı. A kifogás esetén a kereset tényalapját nem vitatta, de ezzel szemben olyan tényeket hozott fel, amelyek a kereseti tényalap jogi hatását kezdettıl kizárták, vagy késıbb megszüntették, illetve felfüggesztették. (Magyary Géza: Magyar polgári perjog Franklin-Társulat, Budapest, 1913 511-512.old.)
2
Még számtalan kifogás volt ismert korabeli jogunkban (pergátló kifogás, felmondás elleni, váltómeghagyás elleni kifogás stb.) ezekkel azonban nem foglalkozunk, mivel a most tárgyalt kifogással csak az elnevezése alapján hozható összefüggésbe. A hatályos Pp. maga is többféle eljárási kifogást szabályoz. Ezek az eljárási lehetıségek azonban lényegesen eltérnek egymástól. A legfontosabb kifogások a következık: - az elsıfokú eljárásban a határozat elleni fellebbezés hiányában bekövetkezhetı, vagy az eljárás során tett bármely intézkedéssel okozott sérelem elhárítására szolgáló kifogás (Pp. 114.§), - az elsı fokú eljárásban a fellebbezési jogosultság mellett, azt kiegészítı eljárási eszköz (pl. elfogultsági, hatásköri, illetékességi kifogás stb.) (A másodfokú eljárásban 2003-ig volt hatályban- a Pp. 259/A. § alkalmazásában - kifejezetten a fellebbezést pótló védelmi lehetıségként a kifogás intézménye.) A különbözı speciális eljárásokban még számtalan esetben alkalmazza a törvényalkotó a kifogás jogintézményét különbözı tartalommal. Talán legismertebb a felszámolási és végelszámolási eljárásban elıterjeszthetı, jogorvoslati jellegő kifogás, (1991. évi IL. tv. 51.§) az Art.-ben szabályozott, az adózót megilletı kifogás (2003. évi.XCII. tv. 28.§), és a végrehajtási kifogás (1994. évi LIII. Tv. 139. és 140.§). Az egyes kifogás-típusok érvényesítésének módja, elıterjesztésének határideje különbözı. Elhatárolási kérdések az eljárás szabálytalansága miatti kifogással összevetve merülhetnek fel, az egyéb konkrét eljárási kifogások ugyanis olyan speciálisak, amelyek nem igénylik az összehasonlítást. 3. Az eljárási szabálysértés és az eljárás elhúzódása miatti kifogás Az eljárás elhúzódása miatti kifogás sui generis jogintézmény, azonban az eljárási törvényben történt elhelyezése és a szabályozás módja miatt leginkább az eljárás szabálytalansága miatt elıterjeszthetı kifogáshoz (Pp. 114.§) hasonlítható. A két jogintézmény az általános és a speciális viszonyában áll egymással. Az eljárás szabálytalansága miatti kifogás -bármilyen eljárási szabálysértés miatt, -bármikor (bizonyos esetekben megkötöttségekkel) az eljárás folyamán, -alaki kötöttség nélkül (írásban és a tárgyaláson szóban) tehetı meg. A bíróságnak - ha azt alaposnak találja - nyomban intézkednie kell a kifogás tárgyában. Az alaptalannak ítélt kifogás elutasításáról nem kell alakszerő határozattal dönteni, de az eljárást befejezı határozatban részletesen meg kell jelölni az elutasításra vezetı okokat. Az eljárás elhúzódása miatti kifogást - csak a törvényben meghatározott személyek, - csak az eljárás elhúzódása miatt, a törvényben meghatározott három esetben, - a bíróság késedelmének fennállása alatt (errıl ld. 3.pontot) - írásban terjeszthetik elı és - a kifogásról – amennyiben a bíróság nem szünteti meg a késedelmet – alakszerő határozattal kell dönteni. A jogi képviselı nélkül eljáró fél beadványából nem minden esetben derül ki, hogy pontosan milyen mulasztást, késedelmet kifogásol. Amennyiben a fél beadványából az tőnik ki, hogy tartalmilag az eljárás elhúzódását kifogásolja, azt annak megfelelıen és nem az általános
3
eljárás szabálytalansága elleni kifogásként kell elbírálni. Nem kizárt az sem, hogy amennyiben a kifogás nem értelmezhetı egyértelmően, a bíróság felhívja a jogi képviselı nélkül eljáró felet a kifogása pontosítására, s ettıl függıen teszi meg a szükséges intézkedéseket. 4.) Ki jogosult a kifogás elıterjesztésére A Pp. 114/A. § (1) bekezdés értelmében a fél, a beavatkozó, valamint az eljárásban részt vevı ügyész jogosult a kifogás elıterjesztésére. A bíróság mulasztása azonban sérelmes lehet más perbeli személyek felé is, ezért kérdés, hogy a törvénynek ezt a rendelkezését lehet-e kiterjesztıen értelmezni. Nem kétséges, hogy különösen a szakértı, tolmács, esetenként a tanú vonatkozásában is okozhat érdeksérelmet a bíróság késedelme, elsıdlegesen a szakértıi-, tolmácsdíj, illetve a tanú megjelenési költsége kiutalásának késedelmeskedésével. Az eljárásjog elmélete a szakértıt és a tanút a személyi jellegő bizonyítási eszköz közé sorolja (Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog 2005 im. 287.old. 505.p.) A törvény egyértelmő rendelkezést tartalmaz, s a Pp. legkiterjesztıbb értelmezése alapján sem lehet ıket a fél fogalma alá sorolni. A tolmácsra és a fordítóra a Pp.-nek a szekértıkre vonatkozó rendelkezését kell alkalmazni (Pp. 184.§), ezért ık is kívül esnek azon a körön, akik a speciális kifogást elıterjeszthetik. Álláspontom szerint ezért a szakértı, a tanú, a tolmács és a fordító az eljárás elhúzódása miatti kifogás elıterjesztésére nem jogosult. 5.) A kifogás elıterjesztésének határideje A kifogás benyújtásának a célja az, hogy bírói mulasztás vagy késedelem esetén vagy az ügyben eljáró bíróság megszüntesse a késedelmét, vagy a kifogás elbírálására jogosult bíróság hívja fel erre a késedelmeskedı, mulasztó bíróságot. A törvény 114/A.§ (1) bekezdésébıl kitőnik, hogy a kifogás elbírálásának nem a mulasztás megállapítása a célja, hanem az eljárás gyorsítása. Érdemben csak akkor lehet egy kifogást elbírálni, ha a vélelmezett mulasztás, késedelem fennáll. Felvetıdik ezért a kérdés, hogy meddig lehet a kifogást elıterjeszteni ahhoz, hogy a bíróság azzal érdemben foglalkozzon, tekintve, hogy a törvény határidıt nem állapít meg a jogosult terhére. Ennek megállapítása nem jelent gondot, mivel a törvény az egyéb kifogások elıterjesztése kapcsán sem említ határidıt, azonban a speciális rendelkezésekbıl ez kiderül. Például hatásköri kifogást –amennyiben a hatáskör a per tárgyának értékétıl függ - csak az érdemi ellenkérelem elıterjesztése elıtt lehet elıterjeszteni (Pp. 28.§), ugyanígy határidıt szab a törvény az elfogultsági kifogás elıterjesztésére. (Pp. 16.§ ) A Pp. 114/A.§ (2) bekezdésében írt feltételek, ha nem is pontosan, de hasonló módon behatárolják az eljárás elhúzódása miatti kifogás benyújtásának a lehetıségét. A Pp. a következı rendelkezést tartalmazza: A kifogás akkor terjeszthetı elı, ha a) a törvény a bíróság részére az eljárás lefolytatására, eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidıt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt, b) a bíróság az ügyész, az eljárásban részt vevı személy, a megkeresett szerv vagy személy részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidıt tőzött ki, amely eredménytelenül eltelt, és a bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetıvé tett intézkedéseket, c) a bíróság elmulasztotta a perek ésszerő idın belül történı befejezésére irányuló kötelezettségét azáltal, hogy az ügyben a bíróság utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az
4
ésszerő idıtartam, amely elegendı volt arra, hogy a bíróság az eljárási cselekményt elvégezze, vagy annak elvégzésérıl rendelkezzen, azonban a bíróság ezt nem tette meg. Ad.a.) A Pp. számtalan esetben napokban, hónapokban határozza meg azt a határidıt, amely a bíróság eljárására irányadó. Kimerítı felsorolás nélkül pl. a keresetlevél megvizsgálására 30 napot engedélyez (Pp.95.§ (1) bek.); jegyzıkönyv elkészítésére 8 nap áll rendelkezésre (Pp. 118.§ (1) bek.); a tárgyalási határnap kitőzésére 30 nap áll rendelkezésre (Pp. 125.§ (1) bek.), a határozat írásba foglalására és közlésére 15-15 nap áll a bíróság rendelkezésére. (Pp. 219.§ (2) bek), stb. A fél ezekben az esetekben mindaddig elıterjesztheti a kifogását, amíg nem kapja meg 30 nap után az idézést, illetve a megadott határidı után a jegyzıkönyvet, illetve bírói határozatot. Általánosan megfogalmazható, hogy az a.) pontban írt esetben az arra jogosult a törvény által elıírt határidı lejártától mindaddig elıterjesztheti a kifogását, amíg a bíróság késedelme fennáll. Ad.b.) Azokban az esetekben, amikor a bíróság valamely eljárási cselekmény elıterjesztésére határidıt ad, köteles a határidı betartását megkövetelni. Ez leggyakrabban a fél, illetve szakértı esetében fordul elı. Itt azonban figyelemmel kell lenni a Pp. 104.§ (1) bekezdésére, amely szerint a bíróság az általa megállapított határidıt fontos okból egyszer meghosszabbíthatja, s a határidı a meghosszabbítással együtt sem lehet 45 napnál hosszabb, kivéve a szakértıi vélemény elıterjesztését. A bírói határidıtıl meg kell különböztetni a törvényi határidıt, amely csak a törvényben meghatározott esetben hosszabbítható meg. A bírói eljárásra vonatkozó generális szabály a Pp. 8.§ (1), (2) (4) és (5) bekezdésében található, míg a részletszabályok a törvényben számtalan helyen. A Pp. 8.§ (1) és (2) bek. elıírja, a bíróság köteles biztosítani, hogy a felek és a per többi résztvevıje jogaikat rendeltetésszerően gyakorolják, perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek, továbbá köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt vagy egyéb magatartást, amely a jóhiszemő joggyakorlás követelményével ellentétes, így azt, amely a per elhúzására irányul, vagy erre vezethet. A bíróság a feleket a perbeli jogok jóhiszemő gyakorlására figyelmeztetni köteles. A figyelmeztetésnek ki kell terjednie a rosszhiszemő pervitel következményeire is. A 8.§ (4) bek. értelmében a bíróság pénzbírsággal (120. §) sújtja azt a felet (képviselıt), valamint más perbeli személyt, aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg és ezáltal a per befejezését késlelteti. A 8.§ (5) bek. kimondja, hogy a bíróság azt a felet (képviselıt), aki egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, valamely határidıt vagy határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, a törvény értelmében a költségek megtérítésére való kötelezésen felül - pernyertességére vagy pervesztességére tekintet nélkül pénzbírság megfizetésére kötelezi, továbbá a felet a törvényben meghatározott más jogkövetkezménnyel sújtja. A jogkövetkezmény mindig a konkrét esettıl, ill. az alkalmazandó szabálytól függ, amelynek a kimerítı felsorolása nem feladata a kollégiumi elıterjesztésnek. Példának felhozhatjuk a Pp. 95.§ (2) bekezdését, mely értelmében amennyiben a fél a hiányokat nem pótolja a megadott határidın belül, a bíróság a beadványt elutasítja. Ha ezt nem teszi, a másik fél mindaddig benyújthatja az eljárás elhúzódása miatti kifogását, amíg a bíróság nem intézkedik a keresetlevél idézés kibocsátása tárgyában.
5
A jogosult a b.) pontban szabályozott esetben mindaddig benyújthatja az eljárás késedelme miatti kifogását, amíg a bíróság az adott esetben szükséges intézkedést nem teszi meg. Ad.c.) A legnehezebb megítéléső a c.) pont rendelkezése, mely szerint a bíróság utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az ésszerő idıtartam, amely elegendı volt a cselekmény elvégzésére vagy elrendelésére, Az ésszerő idıtartam megítélésénél egyértelmően a Pp. 2.§ (2) bekezdését kell figyelembe venni. Annak elbírálása, hogy a bíróság ésszerő határidın túl sem tette meg a szükséges intézkedéseket, érdemi kérdés. Emiatt nem határozható meg általában, hogy a jogosult mikortól nyújthatja be a kifogását, de az ebben az esetben is megállapítható, hogy mindaddig, amíg a bíróság mulasztása, „nem tevése” fennáll.
Elıfordul, hogy az arra jogosult a konkrét fennálló késedelem mellett hivatkozik korábbi, esetleg több bírói mulasztásra, illetve késedelemre. Miután a törvény célja a konkrét bírói mulasztás szankcionálása, ezért érdemben csak azt a kifogást, illetve a kifogásnak azt a részét lehet elbírálni, amely fennálló bírói késedelmet kifogásol. Az egyéb kifogásokat, illetve a kifogásnak a korábbi késedelmeket sérelmezı részét eljárási okból el kell utasítani. Mindhárom esetben elıfordulhat, hogy a bíróság intézkedése és a jogosult kifogása keresztezi egymást. Ilyen esetben az elsıfokú bíróság a felet felhívhatja a kifogás visszavonására, ha azonban a fél a kifogását nem vonja vissza, felmerül a kérdés, hogy az elsıfokú- vagy a másodfokú bíróság dönthet a kifogás tárgyában. Ezért összefoglalóan megállapítható: ahhoz, hogy a bíróság érdemben döntsön a kifogásról, a fél mindaddig elıterjesztheti az eljárás elhúzódása miatti kifogását, amíg a Pp. 114/A. §-ban írt okokból a bíróság késedelme fennáll. Minden más esetben a kifogást érdemi vizsgálat nélkül, eljárási okból l el kell utasítani.
6.) A hatáskör kérdése
A Pp. 114/B § (3) bekezdése egyértelmő eligazítást ad a hatáskör kérdésében. Elıírja, hogy a helyi bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a megyei bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, a megyei bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást az ítélıtábla három hivatásos bíróból álló tanácsa, az ítélıtábla mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Legfelsıbb Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, a Legfelsıbb Bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Legfelsıbb Bíróság másik tanácsa bírálja el. (Zárójelben itt kell megjegyezni, hogy az új rendelkezések értelmében a per másodfokú elintézésébıl és a felülvizsgálati kérelem elbírálásából ki van zárva az a bíró is, aki az eljárás elhúzódása miatti kifogás elbírálásában részt vett.) Amikor a kifogás érdemi elbírálására kerül sor, a hatáskör megállapítása nem okoz nehézséget. Vannak azonban olyan esetek, amikor a nem állapítható meg egyértelmően az, hogy a kifogást elbírálhatja az a bíróság, amelynek eljárásában a mulasztás történt vagy ilyen esetben is fel kell terjeszteni az iratokat a hatáskörrel rendelkezı bíróságra. Ezek az esetek a következık: - a kifogást nem az arra jogosult terjeszti elı; - olyan ok miatt terjesztették elı, amely a törvény kizáró rendelkezésébe ütközik;
6
-
a fél annak ellenére fenntartja a kifogását, hogy a bíróság idıközben megszüntette a késedelmet, vagy a fél korábbi, már megszőnt késedelmeket kifogásol.
Ezek az esetek egységesen bírálhatók el, nincs olyan eljárási szabály, ami miatt egyes kérdésben más-más válasz lenne adható. A felvetett kérdéssel kapcsolatban két álláspont foglalható el. a.)
A kifogás elintézésére a végzés elleni fellebbezés felterjesztésére és elbírálására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelıen alkalmazni. (Pp.114/B.§ (6) bekezdés). Itt nyilvánvalóan a Pp. 259.§ rendelkezése jöhet számításba, mely szerint amennyiben a 257. és 258. §-ok másként nem rendelkeznek, az ítélet elleni fellebbezésre vonatkozó szabályokat - a 256/B-256/E. §-ok kivételével - végzés elleni fellebbezés esetében is megfelelıen alkalmazni kell. A Pp. 237.§-a kimondja, hogy a bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja, ha a fellebbezés elkésett vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbezı nem élhet fellebbezéssel, továbbá, ha a fél a fellebbezést felhívás ellenére nem, vagy hiányosan adja be. Ezen az eljárási vonalon keresztül ezért ezekben az esetekben az a bíróság, amelynek az eljárásában a késedelem felmerült, jogosult a kifogást elbírálni azzal, hogy a határozata ellen fellebbezésnek van helye. (Így foglalt állást a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság Polgári Kollégiuma, továbbá a Somogy Megyei Bíróság tanácselnöki értekezlete.)
b.)
A másik álláspont szerint – hasonlóan a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó szabályaihoz – az ügyet tárgyaló bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kifogás elbírálására. A Pp. 114/B.§ (6) bekezdésének utaló szabálya a kifogás ügyviteli jellegő elintézésének módjára utal. Jelen esetben nem bírósági határozat elleni jogorvoslat elintézésérıl van szó, hanem egy speciális jogintézményrıl, s emiatt nem lehet a hatásköri szabályokat átértelmezni. A Pp.-nek a hatásköri szabályokra vonatkozó általános és speciális elıírásai szigorú szabályok, megsértésük súlyos eljárási jogsértésnek tekintendı, amely a határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után. A kifogás érdemi elbírálása minden esetben a hatáskörrel rendelkezı bíróság feladata. A kifogással érintett ügyben eljáró intézı bíróság vagy eleget tesz a kifogásnak, s errıl értesíti a kifogást benyújtót, vagy intézkedik a kifogás másik féllel történı közlése iránt, majd felterjeszti az iratokat a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkezı bírósághoz. Amennyiben a törvényalkotó az ügyben eljáró bíróságot fel kívánta volna ruházni a kifogás bármilyen okból történı elutasításának a jogával, akkor azt a Pp. 114/B.§ (2) bekezdésében kellett volna megtennie. Egyéb okok miatt sem lenne szerencsés, ha az ügyben eljáró bíróság döntene a kifogás elutasításáról. Elıfordulhat, hogy az arra jogosult több mulasztást kifogásol, amelyek közül egyesek esetében az ügyben eljáró bíróság, más esetekben a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkezı bíróság járhatna el. Például a fél kifogásolja a szakértı kirendelését, ugyanakkor azt is, hogy a szakértı több hónapos késedelme miatt a bíróság nem tette meg a törvényben írt kötelezettségeit. Ugyanez a helyzet, ha a fél a bíró sorozatos, korábban történt késedelmeit kifogásolja, illetve a konkrét mulasztás megállapítása mellett korábbi késedelmeket is kifogásol. Mindezen okokra tekintettel a kifogás elbírálására formális és érdemi okból történı elutasítására csak a kifogás elbírálására feljogosított bíróság rendelkezik hatáskörrel.
7
A kollégiumi vélemény elıterjesztıjeként a b.) pontban kifejtett állásponttal értek egyet.
A fentiek figyelembe vételével a következı kollégiumi vélemény-nyílvánításra teszek javaslatot: I.
II.
III.
IV.
Minden olyan beadványt, amelyben a bírósági eljárás késedelmét, bírói mulasztást sérelmeznek, a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogásként kell kezelni és elbírálni. A bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás benyújtására csak a fél, a beavatkozó és az ügyész jogosult. Az eljárásban részt vevı személyek közül a szakértı, a tanú, a tolmács és a fordító nem jogosult a kifogást benyújtani. A bíróság akkor határoz a kifogás érdemében, ha a jogosult a Pp. 114/A.§ (2) bek. a,),b.) és c.) pontjában írt bírói késedelem fennállása alatt nyújtja azt be. Minden más esetben érdemi vizsgálat nélkül, eljárási okból el kell utasítani a kifogást. A.) Abban az esetben, ha a kifogást olyan személy nyújtja be, akit a törvény nem jogosít fel a kifogás benyújtására, továbbá a kifogást bizonyítási cselekmény elvégzése vagy külön jogorvoslattal elbírálható határozat ellen nyújtják be, az ügyet elbíráló bíróság fellebbezhetı végzéssel elutasítja a kifogást. B.) A kifogás bármely okból, érdemi és eljárási okból történı elutasítására csak a Pp. 114/B.§ (3) bekezdésben megjelölt bíróság rendelkezik hatáskörrel. Az ügyben eljáró bíróság köteles minden esetben a kifogást az ellenfél részére kézbesíteni, majd a kifogás elbírálására jogosult bíróságnak a törvényben elıírt határidıben felterjeszteni.
Dr. Juhász László kollégiumvezetı
8
