A Bibliát akkor olvassuk hûségesen önmaga szelleméhez, ha teológiai és nem történeti vagy ideológiai érdekkel olvassuk

evangélikus hetilap

73. évfolyam, 18. szám – 2008. május 4. – Húsvét ünnepe után 6. vasárnap (Exaudi)

„A gyerekszobában csetlõ-botló tévésztárok közt Süveges Gergõ üdítõ kivételnek számít. Nemcsak azért, mert végre valaki apaszemmel is ír a nevelésrõl, hanem azért is, mert határozott értékrendet képvisel: a történetek révén olyan családot ismerhetünk meg, ahol a szülõk következetességre törekszenek, ahol úgy vallják, hogy a korlátoknak megtartó erejük van – és ahol esténként imádságra gyûlnek össze.” f Híradó a gyerekszobából – 5. oldal

„A Bibliát akkor olvassuk hûségesen önmaga szelleméhez, ha teológiai és nem történeti vagy ideológiai érdekkel olvassuk.” f „Boldog, aki olvassa” – 8. oldal

„Az 1899-ben emelt iskolaépületen látható még az egykor itt tanuló Petõfi Sándor emléktáblája, de Mikszáth Kálmáné helyére – nem sokkal a trianoni döntés után – Andrej Sládkoviè szlovák költõ neve került.” f Fasoriak Selmecbányán – 10. oldal

Ára: 199 Ft

Tizenöt éves a Magyar Testvéri Börtöntársaság f 4. oldal Tanfolyamzáró a fóti kántorképzõben f 5. oldal (Nagy)anyák napja f 6–7. oldal Két írás Exaudi vasárnapjára f 9. oldal Érmelléki barangolások f 11. oldal

Anyák napja – középrõl

Eskütételek az Üllõi úton Beiktatták tisztségébe az MEE országos irodájának megválasztott igazgatóját b Immár hivatalosan is anyai nagyapja örökébe lépett Kákay István Dezsõ, amikor április 24-én a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke és zsinatának helyettes lelkészi elnöke beiktatta õt az országos irodaigazgatói tisztségbe. A hatéves ciklusra február 16-án szavazott bizalmat egyházunk törvényhozó testülete néhai Kuthy Dezsõ unokájának. (A késõbbi dunáninneni püspök egyetemes fõtitkárként 1923-tól kezdve két évtizeden át vezette egyházunk egyetemes felügyelõi irodáját.) Jóllehet Kákay István gyakorlatilag már március elsején átvette ifj. Hafenscher Károlytól az MEE országos adminisztrációs központjának vezetését, ünnepélyes beiktatásával (képünkön) megvárták, amíg az egyházi bíróság döntött a zsinati eljárással kapcsolatban beérkezett panaszokról.

A józsefvárosi evangélikus gyülekezet – Üllõi út 24. szám alatt lévõ – zsúfolásig telt kápolnájában további egyházi tisztségviselõk ünnepélyes beiktatására is sor került. Ittzés János püspök és dr. Korányi András zsinati helyettes lelkészi elnök Szabó Ferenc kemeneshõgyész–magyargencsi lelkészt az országos bíróság lelkészi bírójaként iktatta hivatalába, Abaffy Zoltán, Bence Imre, Kondor Péter, Mészáros Tamás, Szemerei János és Szemerei Zoltán pedig az országos presbitérium választott tagjaként tett fogadalmat. (Kondor Péter és Szemerei Zoltán a Déli, Mészáros Tamás és Szemerei János a Nyugati, Bence Imre és Abaffy Zoltán pedig az Északi Egyházkerületet képviseli az „egyházkormányzati” testületben.) Az ünnepi istentiszteleten Ittzés János prédikált. A Római levél (12,3–8) alapján

tartott igehirdetésében az elnök-püspök a „csodavárásról” beszélt. Arról, hogy az élõ egyház több, mint tagjainak matematikai összessége – az élõ egyház Krisztus teste. Akik benne szolgálnak, akkor hûséges sáfárok, ha soha nem feledkeznek el arról a csodáról, hogy az egyházat a Megváltó „mûködteti”, nélküle semmi sem lehetséges. Igehirdetésében az elnök-püspök utalt az országos irodaigazgató megválasztása körüli bonyodalmakra is, arra, hogy az elmúlt hetekben egyesek sebet osztóvá, mások megsebzettekké lettek. (Mint ismeretes, az országos ügyész az országos irodaigazgatót is választó zsinati ülés megismétlését indítványozta, a Magyarországi Evangélikus Egyház bírósága azonban – másodfokon – ezt a beadványt elutasította.)

Az elnök-püspök hangsúlyozta: az is baj, ha Krisztus testének egysége ellen vétünk, de az igazi tragédia, ha hitünkben vallunk kudarcot. Az országos irodaigazgató beiktatásáról elsõként tudósító Evangélikus Hírlevél kitér arra, hogy az 1958-ban Budapesten született Kákay István 1982-ben magyar– történelem szakos tanárként diplomázott és kezdte meg tanári pályáját Pestszentlõrincen. 1987-ben felvételt nyert a Magyar Állami Operaház énekkarába. 1996-ban a Goethe Intézet ösztöndíjával egyebek mellett a berlini Deutsche Operben tett tanulmányutat. Hazatérése után mûvészeti titkári kinevezést kapott, s azóta folyamatosan a Magyar Állami Operaház vezetõségében dolgozott: 2001-ben mûsorigazgató, 2006ban fõtitkár lett. Országos irodaigazgatói tisztségére való megválasztása elõtt is ebben a két beosztásban volt vezetõ. Kákay István nõs, két gyermeke van; családjával együtt a pestszentlõrinci gyülekezet aktív tagja. Az evangélikus egyházhoz való kötõdése több generációra vezethetõ vissza. Az általunk is említett nagyapai örökségen túl az internetes hírlevél megemlíti, hogy Kákay István dédapja gondnoka, nagyapja felügyelõje, édesapja pedig presbitere volt a pestszentlõrinci gyülekezetnek. g – gazdag –

Bibliai tudáspróba 17. országos evangélikus hittanverseny b „Tekintetem a hegyekre emelem…” – kezdi imáját a zsoltáros (121. zsoltár). A Szentírásban jelentõséggel bíró magaslatokkal kapcsolatban kellett tájékozódniuk a 17. országos evangélikus hittanverseny általános iskolás résztvevõinek is, hiszen az idei megmérettetés témája így hangzott: Hegyek a Bibliában. Az április 26-án Budapesten rendezett országos döntõt egyházmegyei, illetve – az iskolai csoportok számára – területi forduló elõzte meg; az országos versenyre ezekbõl ötven gyülekezeti és huszonegy iskolai csoport, közel háromszáz gyerek jutott tovább.

Zajos gyermekhad töltötte meg a múlt hét verõfényes szombatján az Evangélikus Hittudományi Egyetemet, illetve a

zuglói evangélikus templomot. A hittanversenyre az ország minden részébõl, valamint Erdélybõl – Hosszúfaluból

és Apácáról – érkeztek kisiskolások. A résztvevõk négy korcsoportra bontva (tehát külön az 1–2., a 3–4., az 5–6. és a 7–8. osztályosok), három-négyfõs csapatokat alkotva versengtek egymással. A hagyományoknak megfelelõen a szervezõk különbséget tettek az iskolai és a gyülekezeti csoportok között is. Erre azért volt szükség, hogy mindenki egyenlõ esélyekkel indulhasson, hiszen az oktatási intézményekben magasabb heti óraszámban tanulnak hittant, mint a gyülekezetekben. f Folytatás a 3. oldalon

Talán hároméves lehettem, amikor elõször álltam színpadon virágcsokrot szorongatva, hogy ott, nyilvánosan eldadogjam azt, amit akkor még alig-alig érthettem: de jó, hogy van anyukám! Aztán az anyák napi ünnepélyek jöttek, mentek, elmúltak a csoportos megmozdulások e témában, de én nagylányként továbbra is énekeltem, bukdácsoló verset írtam, késõbb már csak virágot vettem, telefonáltam május elsõ vasárnapján. Így mondtam el, milyen jó gyereknek lenni. Jó, hogy valaki emlékszik rám, milyen voltam, amikor megérkeztem erre a világra, és ezt el is meséli, ahányszor csak szeretném. Jó, hogy van valaki, aki mindig, mindig nekem drukkol. De jó, hogy van, aki megmutatta a csodálatos világot, hogy ne csak nézzek, hanem lássak is! Jó, hogy van valaki, aki akkor is szeret, és nekem ad igazat, amikor éppen hibáztam, küszködöm, és nehéz. De jó, hogy sosem vagyok egyedül, mert biztosan tudhatom, hogy õ mindig gondol rám! Jó, hogy van, aki elég türelmes kínlódni a sokórás fõzést igénylõ kedvenc ételemmel is. De jó, hogy van valaki, akit bármikor fel lehet hívni, hogy hallgassa meg, amit írtam, ami bánt, vagy aminek örülök! Jó, hogy valakinél még most – felnõttként – is kicsit kényeztetett és kivételezett emberke, vagyis gyerek lehetek! Teltek az évek, és eljött a nap, amikor a saját lányom állt az óvoda színpadán verset dadogni, virágot szorongatni, meghatni az érte izguló anyját. De jó, hogy van gyermekem! Jó, hogy szemtanúja lehettem egy-egy élet születésének és növekedésének, hogy annyi szép pillanatot élhettem meg velük. Jó, hogy nem hagynak sietni, keresztülrohanni az életen,

mert aprócska lábaikkal nyugodtabb tempót diktálnak, és így önmagammal is kíméletesebben tudok bánni. Jó, hogy annyit kérdeznek, mert így kénytelen vagyok én is velük együtt keresni-kutatni a valóságot és az igazságot. Jó, hogy megzavarnak önmagam körül való forgásomban, mert így nyitott maradhatok mások felé is, és gazdagabb lesz az életem. De jó, hogy tudnak csodálkozni, mert így én sem veszem természetesnek a szépet, a jót és az érdekeset, amely körülvesz. De jó, hogy olyan bizalommal néznek rám, mert így az én kapcsolatom is meghittebb lesz mennyei Atyámmal. De jó, hogy olykor nehéz velük, hogy idõnként betegek, nyûgösek és értetlenek, mert így korlátaimra és rászorultságomra világítanak rá, nehogy elbizakodva elfeledkezzem az Úrról. Köszönöm a sok-sok nyálas-ragacsos puszit, erõsen

CZENTHE ANNA RAJZA

FOTÓ: LUKÁCS GABI

g Füller Tímea

kapaszkodó kezecskét, álomba hanyatló ölelést. Jó, hogy vagytok nekem. Általatok én is jobb emberré lehetek. Most tehát középen vagyok. Anyák napján én is köszöntök, és engem is köszöntenek. Hála érte Istennek!

SZÍNPADON, KATEDRÁN, LABORATÓRIUMBAN…

Evangélikus mûvészek, tudósok találkozója b Az Északi Egyházkerület területén élõ evangélikus mûvészek és tudósok elsõ találkozóját tartották április 23-án, szerda délután a kerület püspöki székházában. A szervezõk-házigazdák – dr. Fabiny Tamás püspök, Benczúr László egyházkerületi felügyelõ és Czöndör István püspöki titkár – örömére az épület legtágasabb helyisége, a püspöki nagy tárgyalóterem is szûknek bizonyult; menet közben folyamatosan „pótszékezni” kellett…

Az idei tudós-mûvész találkozó elõzménye az a tavaly áprilisi összejövetel volt, amelyre az Északi Egyházkerület területén élõ országgyûlési, önkormányzati képviselõket, polgármestereket és közigazgatási tisztségviselõket invitálták (errõl lapunk 2007/17. számában tudósítottunk Egyház a közélet mindennapjaiban címmel). Értesülésünk szerint a sorozat

folytatódni fog más-más területek evangélikus személyiségeinek meghívásával – orvosok, mérnökök, humán területek szakemberei, fizikai munkát végzõk és így tovább –, hogy élõ, eleven kapcsolatok születhessenek, amelyekben a közös nevezõ az evangélikus identitás. f Folytatás az 5. oldalon

2

e

2008. május 4.

A BIBLIA ÉVE

A Prédikátor könyve – a józanság A Prédikátor könyve a Kr. e. 3. században keletkezett. Ebben az idõszakban Júdea az egyiptomi hellenista Ptolemaida-dinasztia uralma alatt állt. Az idegen kulturális hatásoknak mélyreható politikai, gazdasági és társadalmi következményei voltak a zsidó közösségen belül: egyre mélyült a szegények és a gazdagok közötti szakadék. Ugyanakkor az akkori hellenizmus pluralista kultúrája és világnézete kihívást is jelentett a bibliai megalapozottságú hit számára: vajon a Biblia tanításai megállnak-e az új idõk tapasztalataival, a görög szellem szkeptikus életbölcsességeivel szemben? Ilyen korkérdésekkel vívódik a bölcsességirodalom, amelynek alkotásai között is sajátos színt képvisel a Prédikátor könyve.

Minden hiábavalóság Míg a bibliai szentírók általában hangot adnak abbéli reményüknek, hogy az emberi életben tapasztalt nehézségeken és próbatételeken túl Isten egy jobb jövõ, „új ég és új föld” ígéretét adja a benne hívõknek (errõl beszélnek a mózesi könyvek, a történeti mûvek és fõleg a próféták írásai), addig a Prédikátor könyvét szinte a kétszer kettõ józansága hatja át. A sokat megélt és látott prédikátor – aki önvallomása szerint „Izráel királya volt” – úgy véli, hogy igazi és tartós boldogság még egyetlenegy embernek sem jutott osztályrészül. Vagy ha mégis, a mindnyájunkra váró elmúlás miatt a halandóknak soha nem is lehet pozitív a mérlegük. Megvizsgálva valamennyi „megoldási javaslatot”, a prédikátor levonja elsõ olvasásra elkeserítõnek tûnõ következtetését: nincs olyan érték vagy tevékenység, amely maradandó értelmet adhatna az emberi életnek. A legtöbb, amit tehetünk, hogy tisztelettel elfogadjuk Isten életünkre vonatkozó döntéseit, és teljes bizalommal, örömmel élvezzük azt, ami Isten jóvoltából ebben az életben osztályrészünkül juthat. Ahelyett, hogy azt kutatnánk, honnan jöttünk, és hová tartunk, éljünk Isten iránti tudatos hálaadással a jelenben: „Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd!” (9,7) „Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: (…) Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (12,12.13) „(…) Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom / mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; / ha volna még! s mint egykor a régi hûs verandán / a béke méhe zöngne, míg hûl a szilvalekvár, / s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, / a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, / és Fanni várna szõkén a rõt sövény elõtt, / s árnyékot írna lassan a lassú délelõtt, – / de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! / Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!” (Radnóti Miklós: Erõltetett menet) d Magyar Bibliatársulat

SEMPER REFORMANDA

„Miféle hit az, amely csak addig tud bízni Istenben, ameddig az összegyûjtött tartalékkal önmagán segíteni tud az ember? A hitetlenség az oka annak is, hogy amikor Isten igéjének, az igazságnak, jognak összetiprását és a jogtalanság felülkerekedését látjuk, csendben meghúzódunk, nem élünk a megtorlással, nem emeljük fel szavunkat, nem is helytelenítjük, csak hagyunk mindent menni a maga útján.” d Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása)

forrás

H Ú S V É T Ü N N E P E U T Á N 6 . V A S Á R N A P ( E X A U D I ) – Jer 31,31–34

A VASÁRNAP IGÉJE

Szívmûtét szükségeltetik! Universitas Leadership Sanctuary néven luxuskolostor építését tervezik Amerikában, a nevadai sivatagban a világ csendre és magányra vágyó vezetõi számára. Testi-lelki megtisztulásra és új kezdetre nemcsak nekik van szükségük, hanem az „egyszerû embereknek” is. Jeremiás próféta könyve szerint az is elõfordul, hogy egy nép egészének kell megváltoznia. Izráel – a választott nép – Jeremiás közvetítésével kapta a figyelmeztetést: váltson irányt, térjen vissza Istenéhez, az Úrhoz. Kr. e. 627-ben, a próféta fellépésekor Jeruzsálemben mindenfelé asszír csillagistenségek szobrai és oltárai álltak. A Sion hegyén idegen istenek képei elõtt mutatott be áldozatot Júdea királya, Jósiás és az elõkelõségek. A bálványimádás odáig fajult, hogy Moloknak, az ég királyának áldozták elsõszülött gyermeküket is! Mindezt abban a (tév)hitben tették, hogy Izráel Istenét, az egy igaz Istent tisztelik… Nemcsak a vezetõk jártak rossz úton. A nép a kánaáni termékenységisten, Baal elõtt hajtott térdet. A helyzet idõvel megváltozott: Babilónia elszakadt Asszíriától, és ez lehetõvé tette, hogy Júda királyának többé ne kelljen az uralkodónak hízelegve az asszír divatot követnie a kultikus tér és az oltár kialakításában. Az istentiszteleti életet végre megtisztították az idegen elemektõl.

Ám – hívta fel a figyelmet a próféta – nem elég a külsõ reform, nem elég csak a templom oltárának eredeti formában való helyreállítása. A szíveknek kell megváltozniuk! A népnek a szerint kell élnie, amiben hisz, különben elkezd hinni abban, ahogyan él… A kétségek, az állandó megvetés és üldöztetés közepette is engedelmes Jeremiás újra meg újra könyörög népéért. De hiába… Luther az 1532-ben Jeremiás könyvéhez írt elõszavában így fogalmaz: „Jeremiás rendkívül szomorú próféta volt, siralmas és nehéz idõkben élt, s amellett igen nehéz volt az igehirdetõ szolgálata, mert több mint negyven esztendeig kellett vívódnia rosszindulatú és csökönyös emberekkel. Nem sok haszna volt belõle, hiszen azt kellett látnia, hogy azok egyre gonoszabbak lettek: többször meg akarták ölni, és sok csapást mértek reá. Meg kellett érnie és a saját szemével látnia az ország elpusztítását és a nép fogságba vitelét…” Mert Isten egyszer azt mondta: elég! Sokáig várt, de Kr. e. 586-ban türelme véget ért. Babilon hódító királya, Nebukadneccar hosszú és heves ostrom után bevette Jeruzsálemet, feldúlta a várost, felgyújtotta és porig rombolta a Sion hegyén álló templomot, és az atyákkal kötött szövetség benne õrzött szimbólu-

mának, a szövetségládának nyoma veszett. Ez a régi szövetség megszûnését jelentette, amit csak megerõsített Júda királyának, Jójákimnak a nemesek egy részével és a papsággal történt elhurcolása Babilonba. A próféta elõtt azonban már ekkor felsejlik a reményteljes jövõ. Mert nem gonosz és kegyetlen az Isten. Hiszen a fenyegetések valóra válásakor szeretetét és kegyelmét is kinyilatkoztatja: „Eljön az az idõ – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.” (31,31) És csakúgy, mint egykor, a régi szövetség megkötésekor, most is igaz: az új esélyt nem a nép érdemelte ki, hanem Isten ajándékba adja. A régi szövetség Izráel hûtlensége miatt felbomlott, ezért szükség van egy új „megállapodásra”, amelyet ismét az Úr munkál. A bûnök elismerése és valódi bûnbánat után hajlandó arra, hogy megbocsásson, és törvényét az emberek szívébe írja. Az új szövetséget Isten nem kõtáblákra, hanem a szív „hústábláira” vési. Alapja pedig Isten hûsége és szeretete, amely nagyobb haragjánál és ítéleténél. De a szívbe írt törvény megtartása sem lehetséges emberi erõvel. Miként maga a szövetség, úgy megtartásának képessége is Istentõl van. Az Úr az, aki folyamatosan alakít és formál mindannyiunkat – teljes engedelmességre. Ez

egykor Izráelnek is csak a megtérés által vált lehetõvé – és ez az egyedüli út számunkra is. Erre naponként szükségünk van. Hiszen – miként Luther is tanította – egyszerre vagyunk bûnösök és igazak, és a magunk erejébõl nem tudunk megállni Isten elõtt. Ehhez nap mint nap neki kell formálnia a szívünket, amely a Biblia nyelvén azt jelenti, hogy egész egyéniségünket. Ezért bízzuk bátran egész valónkat arra az Istenre, akinek olyan hatalmas volt a szeretete, kegyelme és irgalma, hogy bûneink büntetését egyszülött Fiára vetette, hogy szívünk és egész életünk megújuljon, és békességünk legyen az õ szeretetében. g Gazdag Zsuzsanna

Imádkozzunk! „Ó, Üdvözítõ Úr Jézus Krisztus, üdvözíts engemet, minthogy teremtettél, és a te kínszenvedésed s drága vérednek kiontása által megváltottál. Ó, mindenható, kegyelemmel bõvölködõ Atya Úr Isten, jövel, és siess az én segedelmemre. Ó, Szentlélek Úr Isten, ó, szent hatalmas Isten, ó, örökké élõ Isten, könyörülj énrajtam, szegény bûnös szolgádon, és tarts meg épségben, az én elmémet, lelkemet és testemet pedig ártatlanságban mind a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak eljöveteléig. Ámen.” (EÉ 731. oldal, Torkos András imádsága, 1709)

Oratio œcumenica Mennyei Atyánk! Eléd tárjuk életünket. Kérünk, te add meg mindennapi kenyerünket, ez elég nekünk. Hadd legyen látható gondviselõ szereteted abban, hogy van munkánk és mindennapi eledelünk. Hozd elénk azokat, akik miránk szorulnak. Tégy irgalmasságod eszközévé minket is. Urunk, sok félelmünket is eléd hozzuk: nem tudjuk, mit rejt a jövõ. De te a jövendõ Ura vagy, te vagy az Eljövendõ Király. Köszönjük, hogy téged várhatunk a világ végén. Köszönjük, hogy téged várhatunk ma is. Rád van szükségünk, hogy megoldódjanak problémáink, és szûnjék félelmünk. Jó Istenünk! Nem ismerjük a jövõt, de azt tudjuk, hogy te mindent jóra fordítasz. Kérünk, fordítsd javunkra a mi életünk nehézségeit és örömeit is. Köszönjük, hogy tudhatjuk: nemcsak gondok várnak ránk a jövendõ idõben, de nálad megoldás is van. Szeretõ Megváltónk! Te irgalmas és kegyelmes Isten

vagy. Bocsáss meg nekünk. Hisszük, hogy te javunkra fordítod életünk nehézségeit is. Hálás a szívünk, amiért láthatjuk azt is, hogy te gyõztes Úr vagy. Bízunk gyõzelmedben személyes életünkben is. Gyõzz le minket igéddel és szereteteddel. Gyõzz meg minket igazságoddal. Gyõzz meg minket azzal, amikor látjuk akaratod megvalósulását és országod eljövetelét. Elég nekünk a te kegyelmed, mert a te erõd erõtlenség által jut el céljához. Légy erõs bennünk. Adj szilárd hitet, amely minden körülmény között hozzád ragaszkodik. Adj olyan életet, amely reád épít. Te vagy a kõszikla, a mi erõs várunk. Oltalmazz bennünket, hiszen hozzád menekülünk. Segíts hozzád ragaszkodnunk akkor is, amikor elmúlik a vihar életünk fölött. Jóságod is megtérésre hív bennünket. Köszönjük, hogy hívsz minket is. Szeretnénk készséggel meghajolni akaratod elõtt. Elismerjük, hogy rád van szükségünk. Rád van szüksége e világnak is. Könyörülj drága ma-

gyar népünkön, mert nélküled széthullunk és elveszünk. Urunk, az erkölcs a mélyben van, a törvényt lábbal tapossák. Segíts, hogy mi mindeközben is a tieid maradjunk. Hadd tudjuk a te kegyelmedet és szeretetedet képviselni munkatársaink között. Hadd legyünk türelmed tanúi útjaink során és az otthonunkban. Segíts, hogy észrevegyük a rászorulót és a gyengét. Segíts, hogy észrevegyünk bennük téged és a te hívó szavadat. Könyörülj vezetõinken. Add, hogy a te igazságod és bölcsességed hasson rájuk. Állítsd meg õket most és naponta, hogy meghallhassák – ha másképp nem is, de lelkiismeretükön keresztül – a te hangodat. Adj nekik örömöt és megelégedett szívet abban, amikor rád hallgatva döntenek és cselekednek. Vezesd megtérésre és megújulásra népünket, mert nélküled elfogyunk és elveszünk. Köszönjük, hogy kitárhattuk elõtted szívünket. Jézusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

Mi Urunk Jézus mennybe tért b Rovatunk terjedelme egy ének bemutatását teszi lehetõvé, ezért ezen a héten választanunk kellett mennybemenetel ünnepe és Exaudi vasárnapja között. Ez alkalommal mennybemenetel graduálénekérõl olvashatnak, amelyet azonban elénekelhetünk az ünnepet követõ vasárnapon is. (E. Zs.)

„»…Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.« Az Úr Jézus pedig, miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerõsítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel” – olvashatjuk az ünnepre kijelölt evangéliumi szakaszban (Mk 16,14–20).

„Mi Urunk Jézus mennybe tért. / Dicsérjük, áldjuk nagy nevét! / Mit zsoltár róla énekelt, / Mi írva volt, az mind betelt. / Halleluja!” (EÉ 226,1) Énekünk szövegének eredete a középkorba nyúlik vissza. A Coelos ascendit hodie címû latin versnek több német változata is született. Az elsõ lejegyzett sorokat egy 1565ben keletkezett kézirat tartalmazza. Következõ adatunk már a 17. század elejérõl származik: Bartholomäus Gesius (1562–1613) Német lelki énekek címû gyûjteményében jelent meg 1601-ben. Közkedvelt ének lehetett, mert még ebben az évtizedben más kiadványokban is felbukkant, így Joachim Burmeisternél 1607ben, Michael Praetoriusnál és Melchior Vulpiusnál 1609-ben. A mi énekeskönyvünkben nem a német gyakorlatban megszokott dallammal szerepel az ének, hanem kölcsönzi kedvelt húsvéti dallamunkat (EÉ 217 – Felvirradt áldott, szép napunk). Ez Nikolaus Herman (1480?–1561) alkotása, akinek mind dallamait, mind szövegeit a rövidség, összefogottság, könnyen értelmezhetõség jellemzi. Mennybemeneteli énekünk eredeti dallama – alulról felfelé végigsétálva a dúr

Az Evangélikus Élet jelen számának lapzártája – a május 1-jével kezdõdõ hosszú hétvége miatt – kivételesen nem hétfõn, hanem szombaton (április 26-án) volt. Ezért egyházunk néhány jelentõs másnapi eseményérõl csak pünkösdi számunkban tudunk hírt adni. – A szerk.

skálán – zenei eszközökkel fejezi ki a szöveg mondanivalóját, láttatja a történést. De a nálunk használatos dallam is hasonló eszközökkel él. A kezdõ hangismétlések után a kvintre ugrik, majd még feljebb tör, második dallamsorában eléri az oktávot, s onnan ereszkedik alá. A dallam ujjongó karakterét 6/4-es lüktetése és a nyújtott ritmusok, a hosszabb, rövidebb hangértékek váltakozása adja. „…a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. (…) »…erõt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sõt egészen a föld végsõ határáig.« Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhõ takarta el õt a szemük elõl.” (Lásd ApCsel 1,1–11!) „Krisztusé már a gyõzelem. / Úr égenföldön, mindenen. / S hogy hû tanúként valljuk õt, / Ad minden új nap új erõt. / Halleluja!” Énekünk második verse tökéletesen egybecseng a másik felolvasásra kijelölt igeszakasszal, de a Liturgikus könyv e napi egyik kollekta imádságával is: „Kérünk, ne hagyj magunkra vigasztalás nélkül, hanem küldd el Szentlelkedet, hogy kísértéseinkben mellénk áll-

ÉNEKKINCSTÁR

jon, a hitben megtartson, és fölkészítsen az örök életre, az Úr Jézus Krisztus által.” Az ének szinte kizárólag bibliai sorokat idéz Krisztus mennybemenetelével kapcsolatban. „Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felõl, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!” (Zsolt 110,1) „Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten elõtt!” (Zsolt 47,1) „…mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhõin.” (Mt 26,64) Protestáns hagyomány szerint gyülekezeti énekké váltak e versben a bibliai sorok, elmélyítve a hívõk ismeretét és hitét. „Ujjongjon boldog énekszó! / Légy áldott, gyõztes Megváltó! / Szentháromság egy Istenünk, / Tenéked zeng dicséretünk. / Halleluja!” – Krisztus az Úr, aki elõtt menny és föld leborul! Isten beváltotta ígéretét! g W. Kinczler Zsuzsanna

Hibaigazítás. Lapunk elõzõ heti (2008/17.) számának 3. oldalán az Égtájoló rovat írásának egyik mondata értelemzavaró hibával jelent meg. A harmadik bekezdésben olvasható mondat helyesen a következõ: „Az elektronikus nyilvántartás segítségével módomban áll részletesen elemezni a 2007-es népmozgalmi adatokat, és azt kell megállapítanom, hogy a kerület 82 gyülekezetébõl 27ben nem volt konfirmáció!” A hibáért olvasóinktól elnézést kérünk.

2008. május 4.

evangélikus élet

A lelkészképzés kielégíti az egyházközségek igényeit

17. országos evangélikus hittanverseny e Folytatás az 1. oldalról

A 17. országos evangélikus hittanverseny kora délutáni eredményhirdetésének helyszíne ismét a zuglói templom volt. A helyezettek oklevelet és ajándékokat kaptak, az elsõ díjasok pedig ezenfelül a vándorkupát is átvehették. A verseny történetében elõször töl-

tettek ki a játékvezetõk a gyerekekkel „résztvevõi adatlapot”, amelyek feldolgozása már természetesen a szervezõk feladata lesz – az egyházi gyermekmunka színvonalának további emelése érdekében. g Gazdag Zsuzsanna

FOTÓK: BOTTA DÉNES

A nemes versengés elõtt a zuglói templomban oldódhatott az izgalom. A szervezõ – a Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Osztálya – nevében Balog Eszter referens üdvözölte a résztvevõket, és a Fûke Szabolcs galgagutai lelkész, Huszák Zsolt ifjúsági referens és Kovács Viktor teológushallgató alkotta alkalmi zenei együttes énekeltette meg õket. Ezután a porrogszentkirályi gyülekezet lelkésze tartott rövid áhítatot. Sikter János a 104. zsoltár 1–3. és 10–12. versein alapuló elmélkedésében hangot adott abbéli reményének, hogy a felkészülés során szerzett tudás a versenyzõk szívét is megérintette. Mert nem az az igazán lényeges, hogy elérnek-e dobogós helyezést, vagy sem, hanem hogy elsõ-e a szívükben és az életükben az Isten. A versenyzõ csapatok három helyszínen – a zuglói egyházközség gyülekezeti termében, a hittudományi egyetem termeiben és a teológusotthonban – veselkedtek neki a néha korántsem könnyû feladatok megoldásának.

A 17. országos hittanverseny helyezettjei Gyülekezeti csapatok

Iskolai csapatok

1–2. osztályosok: 1. Domony; 2. Nemescsó;3. Szügy 3–4. osztályosok: 1. Iklad; 2. Budakeszi–Óbuda; 3. Pilis 5–6. osztályosok: 1. Kispest; 2. Szügy; 3. Csömör 7–8. osztályosok: 1. Gödöllõ; 2. Budaörs; 3. Apáca (Erdély)

1–2. osztályosok: 1. Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola; 2. Alberti Evangélikus Általános Iskola; 3. Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola, Sopron 3–4. osztályosok: 1. Árpád-házi Szent Margit Általános

Iskola, Kõszeg; 2. Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola, Szarvas; 3. Julianna Református Általános Iskola, Budapest 5–6. osztályosok: 1. Deák Téri Evangélikus Gimnázium, Budapest; 2. Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium;

3. Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképzõ Iskola és Kollégium, Sopron 7–8. osztályosok: 1. BudapestFasori Evangélikus Gimnázium; 2. Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola, Szarvas; 3. Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola, Sopron

f

A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészképzése jelenleg éppen kielégíti az egyházközségek igényeit, az Evangélikus Hittudományi Egyetem által évente kibocsátott mintegy húsz lelkész pótolja a nyugdíjba menõket – nyilatkozta Fabiny Tamás, az egyház teológiai képzésért ez évben felelõs püspöke a Magyar Távirati Irodának. Közlése szerint azonban vannak olyan egyházközségek, amelyek kevéssé vonzók az újonnan végzett lelkészek számára, például a szerény anyagi kondícióik miatt. Idetartozik a keleti és az északi régió, ahol a lelkészállások betöltése komoly problémákba ütközik. Rámutatott arra, hogy a rendszerváltás után ugrásszerûen nõtt az érdeklõdés a lelkészi pálya iránt, csaknem háromszorosára emelkedett a teológián tanulók létszáma. Az 1993 óta újra egyetemi szinten zajló, hat évfolyamos evangélikus lelkészképzés keretei között százötven hallgató folytatja tanulmányait; az elsõ öt év – az elméleti oktatás – után egy évet lelkész mellett, gyakorlaton töltenek a jelöltek. Ahhoz, hogy valaki mellé be lehessen osztani egy lelkészjelöltet, püspöki ajánlás és az egyetem beleegyezése kell, s legalább ötéves, a pályán töltött szakmai gyakorlat szükséges. A hatodévesek negyedévente egy hétre bevonulnak az egyetemre konzultációra – mondta Fabiny Tamás. Mint kifejtette, a teológiai képzés idõtartama az ötvenes évek vége óta négyrõl hat évre nõtt; ennek az a magyarázata, hogy a jelentkezõk egyre kevésbé rendel-

keznek egyházi ismeretekkel. Amíg évtizedekkel korábban szinte csak lelkészek gyermekei jelentkeztek erre a pályára, addig ez ma már nem jellemzõ egyértelmûen, így a képzés elején a résztvevõk nem ismerik olyan mélyen a lelkészi hivatás hátterét sem, mint néhány évtizeddel korábbi elõdeik. Arra is akad példa, hogy református vagy bencés gimnáziumból jelentkeznek az evangélikus teológiára. Fabiny Tamás az MTI-nek arról is beszélt, hogy egyre magasabb az evangélikus teológiára járók átlagéletkora, sokan már diplomásként jelentkeznek hozzájuk. Az sem ritka, hogy családosok jelentkeznek lelkészképzésre, ám azok, akik házaspárként lépnek erre a pályára, nehezebben tudnak elhelyezkedni. Arra is akad példa, hogy végzettek elhagyják vagy módosítják a pályát – mondta. Az Északi Egyházkerület püspöke felhívta a figyelmet arra, hogy Kolozsvárról, az ottani protestáns fõiskoláról, valamint Kanadából, Norvégiából, Szlovéniából és Finnországból is jönnek tanulni Budapestre, s az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatóinak is van lehetõségük arra, hogy legalább egy félévet eltöltsenek ösztöndíjjal Németországban, a skandináv országok valamelyikében vagy az Egyesült Államokban. A püspök hozzátette, hogy nemcsak nemzetközi, hanem felekezetközi képzést is vállalnak; a Magyarországi Metodista Egyház lelkészeit is az evangélikus teológián oktatják. d MTI

Lezárult az „Aprókkal az aprókért” gyûjtõakció Mint ismeretes, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) püspöki tanácsa „Aprókkal az aprókért” elnevezéssel mozgalmat indított a február végén forgalomból kivont egy- és kétforintosok összegyûjtésére. Az egyház arra kérte gyülekezeteit, hogy külön perselybe gyûjtsék az aprókból származó adományokat. Az MEE ezekkel az aprókkal is szeretné támogatni az aprók (gyermekek) között végzett munkát. A Magyar Távirati Irodának nyilatkozva dr. Fabiny Tamás püspök elmondta, hogy az országosan 90 gyülekezetbõl,

idõsek otthonából és oktatási intézménybõl származó pénzt az országos presbitérium által kinevezett háromtagú testület ítéli oda. Az óvodák kifejezetten fejlesztésre, berendezési és használati tárgyak vásárlására fordíthatják majd a kapott összeget. A Magyar Nemzeti Bankban beváltott pénzérmékbõl 1 786 260 forint gyûlt össze. Az akció technikai lebonyolítását az Északi Egyházkerületben szolgáló Czöndör István püspöki titkár végezte. Köszönet az adakozóknak! d Forrás: Evangélikus Hírszolgálat

Sok hûhó semmiért! Április 2. és 4. között kis híján Bukarest lett a világ közepe. Végre teljesülhetett Basescu államelnök történelmi vágyálma: „kelet Párizsát”, Bukarestet senki sem fogja többé összetéveszteni a „nagy riválissal”, Budapesttel – mert, mint mondá az elnök, „vagyunk, akik vagyunk, talán még annál is több”. Irigylésre méltó, szívós és kitartó román diplomáciai offenzívának, illetve egyebek mellett a szerencsés politikai konstellációnak köszönhetõen április elején Bukarest adott otthont ugyanis az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete, a NATO egyik legnagyobb katonai, politikai csúcstalálkozójának. El kell mondani, hogy ez volt minden idõk eddigi legjelentõsebb és legnagyobb romániai rendezvénye, melyen huszonhat tagország állam- és kormányfõje, nyolcvanhat minisztere, huszonhárom partnerország magas rangú tisztségviselõje, háromezer rangos diplomata, politikus, az ENSZ, az Európai Unió, a Világbank és más szervezetek vezetõi vettek részt. Itteni szokás szerint még a Román Ortodox Egyház is kivette a részét a nemzet méltó és hathatós megjelenítésébõl, és áldásával biztosította a mennyeiek támogatását és jóindulatát. De ne feledkezzünk el a közel négyezer akkreditált sajtósról sem, akik csupa szemkéntfülként kísérték hûségesen figyelemmel a korszakos eseményt, közvetítve a felemelõ üdvbizonyosságokat.

A hetek óta tartó, nagy elõkészületek minden eddigit fölülmúltak – hadd lássa a világ, hogy milyen csodákra vagyunk képesek! Csodákra, mert hasonló irreális iparkodásról csak Ceausescu idejébõl maradtak szórványos emlékeim, amikor a brassói központi park fáinak õszbe sárguló leveleit zöld festékkel fújták be. Szóval soha nem látott lázas készülõdés vette kezdetét, a hivatalosságok pedig valamiféle eszkatologikus váradalmakat sejtetõ fokozott buzgalommal láttak hozzá Augiász istállójának herkulesi megtisztításához. A „befejezetlen” világcsodát, a parlamentet több ezren sminkelték, cicomázták. Bevezették a hírhedt „Bush-sávot”, fõútvonalat, melyen a világ urai zavartalanul jöhettekmehettek az egyébként kaotikus városban. A jeles vendégek számára fenntartott központi útvonal új foltokat, néhol új aszfaltrétegeket is kapott, és többéves kihagyás után a forgalmi sávokat is felfestették. Lezárták, lehegesztették a stratégiai útvonalak csatornafedõit is, elõtte azonban – tisztán emberségbõl – kitelepítették a csatornalakók ezreit, és gondoskodtak a koldusokról, a hajléktalanokról (néhány napi továbbképzésre szociálisnak nevezett központokba zárták õket), illetve a százezernyi kóbor ebrõl. (Megjegyzem, a kutyák azóta épen, sértetlenül és töretlen harapási kedvvel újra

ÉGTÁJOLÓ

megjelentek a belvárosban, de a többiek is elfoglalták régi helyüket.) Megkezdõdött a máskor elmaradt tavaszi nagytakarítás is, persze leginkább ott, ahol a hivatalosságok jöttekmentek; sok helyen lemázolták a kopott, régi tömbházakat, csak úgy csillogott-villogott minden. És hogy mindennek teteje legyen, több tízezer rendõr és biztonsági ember, töméntelen felszerelés gondoskodott a résztvevõk nyugalmáról. Pesszimistább vélemények szerint akár hetvenmillió euróra is rúgtak a költségek és a társuló veszteségek. S bár közhelyként hat, mégis kimondom, hogy ezt a szép kis összeget sokkal fontosabb célokra, szükségesebb dolgokra is el lehetett volna költeni; talán néhány életmentõ mûtétre, melyre soha sincs pénz, netán az arra rászorulóknak gyógyszerre, élelemre, iskolára, munkahelyteremtésre – de hát ne legyek naiv. Nem errõl szól ennek a filozófiája. Mi is volt a hozadéka az egésznek? A konkrét, kézzel fogható, pozitív ered-

mény? Mert az ország presztízsén túl – ami talán sovány vigasz – a csúcstalálkozó tényleges eredménye, reális, pozitív hozadéka nem indokolta a rengeteg felhajtást, a sok hûhót, ami körüllengte az egészet. Egy sokkal szerényebb számú, de morálisan és szakmailag elhivatottabb testület talán hatékonyabb lett volna. De hát „Párizs megér egy misét” – mondanák, az egyik hegyes tollú erdélyi riporter pedig így ír az eseményrõl: „Hõsök voltunk, testvéreim, történelmet írtunk. Mi, a csúcsra akkreditált újságírók. [Bekezdés] Egy csucsut írtunk történelmet, kedveseim, szakmailag ezt úgy hívják, hogy profi szócsövek voltunk. Azt írtuk, amit õk akartak, és abból is annyit, amennyit õk akartak. […] Természetesen hírértékû esemény nem történt, minden küldöttség otthonról tudta, hogy itt mit fog csinálni, és mit akar csinálni, kiszámítható volt minden, ráadásul azt is tudták, hogy a másik mit fog csinálni, nem is kellett volna iderepüljenek Bukarestbe, hogy összegezzék a végeredményt. […] Gyorsan megírtuk, amit hatóságaink akartak elhitetni a néppel: azért volt fontos ennyi pénzt elverni a csúcsra, mert a jó történelemírás rengetegbe kerül.” Ne feledjük, hogy lesz egy másik, sokkal jelentõsebb, sorsdöntõbb csúcstalálkozó is, ahová a világ igazi Ura jön el, s ahová mindenki hivatalos lesz! Oda nemcsak páncélozott limuzinos diplo-

maták, közéleti méltóságok, a kiválasztottak hívatnak meg, hanem minden ember, a hétköznapi, szürke kisember, a csatornalakó, a hajléktalan és a koldus is. És tudjuk, hogy ez lesz az igazi csúcs, ahol nem ideiglenesen, nem részlegesen, hanem örökre és végérvényesen eldõl a teljes emberiség, az egész teremtett világ sorsa. Ott a dolgok végsõ és tökéletes megoldása következik, ott feleletet kapunk megválaszolatlan kérdéseinkre, ott helyére kerül minden, és megoldódnak a megoldhatatlannak tûnõ problémák. A nagy kérdés azonban az, hogy mi miként készülünk erre a végsõ nagy csúcstalálkozóra; van e bennünk valami abból az elragadó, lelkesítõ eszkatológiai dinamizmusból, amely Jézus elsõ tanítványait jellemezte? Vajon készek vagyunk-e életünk, szívünk fõutcáit úgy megtisztítani, felújítani, hogy megérkezhessen oda õ, aki a legnagyobb, aki elõtt végül minden térd meghajlik?

Adorjáni Dezsõ Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület

3

e

2008. május 4.

keresztutak

Egyházi vezetõk a finn nagykövetnél Prõhle Gergely országos felügyelõ és dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház külügyekért is felelõs püspöke április 23-án látogatást tett Jari Vilénnél, Finnország Magyarországon akkreditált nagyköveténél. A találkozón szó esett a két ország közötti egyházi és kulturális kapcsolatokról és az azokban rejlõ új lehetõségekrõl. A vendégek meghívták a nagykövetet a júniusban Révfülöpön megrendezendõ finnugor lelkészkonferencia nyitóalkalmára, valamint az Evangélikus Országos Múzeum õszi Agricola-kiállítására. Mikael Agricola a finnek reformátora és bibliafordítója volt, akinek munkássága párhuzamba állítható a magyar Sylvester Jánoséval. d Evangélikus Hírszolgálat

Függetlenedõ norvég evangélikusok A norvég parlamenti pártok megállapodtak, hogy a norvég evangélikus egyház nagyobb függetlenséget kap az államtól a jövõben, ám az evangélikus vallás továbbra is hivatalos államvallás marad – jelentették be nemrégiben Oslóban. Trond Giske kulturális és vallásügyi miniszter közölte, hogy a parlamenti kompromisszum értelmében csökkenteni fogják az állami ellenõrzést a norvég egyház felett, amely a jövõben maga nevezheti ki püspökeit (jelenleg ez állami hatáskör). Giske elmondta, hogy a mostani megállapodást veszik majd alapul a norvég egyház helyzetét szabályozó törvény, illetve az alkotmány módosításakor. Az egyház papjai és egyéb munkatársai változatlanul az állam alkalmazottai maradnak. Az evangélikus vallás – királyi rendelettel – 1537-ben vált Norvégia hivatalos vallásává. A norvég alkotmány állam-

egyházként határozza meg az evangélikus egyházat. Jelenleg a 4,6 milliós Norvégia népességének 86 százaléka a norvég államegyház regisztrált tagja, valójában azonban ennél jóval kevesebben gyakorolják vallásukat. Az állam és egyház szétválasztását célzó alkotmánymódosítás csak 2012 után léphet életbe, mert a változtatást két egymást követõ parlamentnek kell jóváhagynia. A pártok megállapodását hosszú társadalmi egyeztetési folyamat elõzte meg, melynek során a megkérdezett gyülekezetek 57 százaléka támogatta a jelenlegi államegyházi rendszer fenntartását. Dániában ugyanolyan államegyház mûködik, mint Norvégiában, Svédország viszont 2000. január elsején megszüntette az ottani evangélikus államegyházat. d MTI

Ünnepeltek és (ismét) adakoztak Jótékonysági estet rendezett a tizenöt esztendõs Béres Alapítvány b A Béres Alapítvány jóvoltából a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának gyermeksebészeti centruma egy olyan rendkívül fontos és értékes – 6,7 millió forintot érõ – mûszert vehet használatba, amely csökkenti a mûtét közbeni vérzés lehetõségét és a kis betegek megterhelését az operáció ideje alatt. A gyermeksebészeti osztályon hazánkban elsõként üzembe helyezendõ gyógyászati eszköz beszerzési árához április 26-án a Béres Alapítvány által szervezett jótékonysági est résztvevõi is hozzájárulhattak.

A Béres Alapítvány 2003 óta évente rendez jótékonysági koncerteket a daganatos betegek megsegítése érdekében. Hatodik ilyen jellegû rendezvényükön egyúttal fennállásuk tizenötödik évfordulóját is ünnepelték. Az esemény fõvédnöke a hagyományokhoz híven most is Mádl Dalma volt, közremûködõje pedig – az idei évben ugyancsak tizenöt esztendõs – Csillagszemûek táncegyüttes. A Magyar Örökség és

Prima Primissima díjas csoport a Budapest Kongresszusi Központban most az eredetileg a millenniumi év tiszteletére készült Táncos történelem – A magyarság táncai a honfoglalástól napjainkig címû összeállítás felújított változatát mutatta be. A több mint százfõs tánckart megmozgató koreográfiát Tímár Sándor állami díjas, érdemes mûvész álmodta színpadra – hangszeren kísért a Tündök zenekar. g G. Zs.

HIRDETÉS

Meghívó Budapest Fõváros VII. Kerület Erzsébetváros Önkormányzata a helyi protestáns gyülekezetekkel együttmûködve létrehozta a Reformációi emlékparkot a VII. kerületi Bajza utca és Városligeti fasor találkozásánál. Ünnepélyes átadása május 12-én, pünkösdhétfõn lesz, egész napos fesztivál keretében. A programok délelõtt 10 órakor kezdõdnek. A reformációi emlékmûvet 16 órakor Hunvald György polgármester avatja fel, majd ünnepi szabadtéri istentisztelet keretében – Bogárdi Szabó István református püspök, Gáncs Péter evangélikus püspök, Mészáros Kálmán baptista egyházelnök és helyi gyülekezetvezetõk szolgálatával – felszentelik. 17 órakor az emlékmûvet – Lestyán Goda János szobrászmûvész alkotását – Harmati Béla László mûvészettörténész méltatja. (Esõ esetén a programokat azonos idõpontban a szomszédos fasori evangélikus templomban és gimnáziumban, illetve a közeli fasori református templomban tartjuk.) Erzsébetváros önkormányzata és a helyi protestáns gyülekezetek

Tizenöt éves a Magyar Testvéri Börtöntársaság A Magyar Testvéri Börtöntársaság (MTBT), a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió (MEB) és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete április 23–25. között Piliscsabán rendezte meg konferenciáját. A szerdai évi rendes közgyûlést csütörtökön ünnepi megemlékezés követte, melyen több magas rangú hazai és külföldi vendég vett részt. Dr. Fabiny Tamásnak, az Északi Egyházkerület püspökének nyitóáhítata után dr. Kökényesi Antal büntetés-végrehajtási altábornagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka köszöntötte a résztvevõket. Ezt követõen Soren Johnson, a Nemzetközi

Testvéri Börtöntársaság (Prison Fellowship International, PFI) alelnöke üdvözölte a jelenlévõket, majd Ronald W. Nikkelnek, a PFI elnökének videoüzenetét nézhették meg az egybegyûltek. Az elmúlt tizenöt évre tekintett vissza Roszík Gábor, az MTBT elnöke, majd ismertette Erdõ Péter bíborosnak, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének levelét. A németországi Seehaus-ház életét mutatta be Tobias Merckle igazgató. Ennek az alternatív büntetés-végrehajtási intézetnek a fenntartója és mûködtetõje a Német Testvéri Börtöntársaság. A délutáni program keretében a

resztoratív igazságszolgáltatás témakörében dr. Törzs Edit, az Igazságügyi Hivatal szakreferense a bûnelkövetõ és a sértett közötti mediáció területén az elmúlt évben szerzett tapasztalatokról számolt be, Katona Csilla és Koncz Ilona, az MTBT elnökségi tagjai pedig a Zákeus programról tartottak elõadást. Az estét Albrecht Gyõzõ (MEB) elõadása, majd Dinnyés József daltulajdonos és Sándor György humoralista mûsora zárta. A konferencia harmadik napján a családgondozás (Angyalfa program) és a börtönlelkészek szolgálata állt a középpontban. g Czöndör István

FOTÓ: GALAMBOS ÁDÁM

4

Fabiny Tamás püspök nyitóáhítata

Több mint ösztöndíj Magánalapítványi támogatás keresztény fiataloknak b Az elõzõ politikai rendszerben – 1990 elõtt – a keleti blokk országaiban a hatalom mindent megtett annak érdekében, hogy semmilyen alulról jövõ kezdeményezés ne kaphasson teret, hiszen az ilyenek léte könnyen a társadalom fölötti kontroll elvesztésével járhatott. Az évtizedeken át tartó tiltás meg is tette a hatását – nehezen lehet a társadalomba visszaplántálni az aktív civil szféra, az alulról építkezés fontosságát. A Calasantius Training Program (CTP) egyik fõ célkitûzése, hogy külföldi ösztöndíjak nyújtásával olyan felelõsen gondolkodó, keresztény értelmiségieket neveljen, akiknek fontos, hogy értékteremtõ és gondozó munkát végezzenek szûkebb és tágabb közösségeik számára.

A külföldön tanulás szokása nem új keletû dolog. Bár a középkorban csak egy nagyon szûk csoport privilégiuma volt az, hogy valamelyik európai egyetem falai között pallérozhassa elméjét, maga a tanulás céljából való útra kelés szélesebb rétegeket is érintett. Miután a legényember kitanulta mesterségét, vándorútra indult, hogy más tájak, országok megismerésével tovább tágítsa ismereteit. Mestervizsgáját csak ezután, már „világlátott”, tapasztalt emberként tette le. Hasonló lehetett a buffalói szemsebész, dr. Forgách Péter kiindulópontja is, amikor a kilencvenes évek elején néhány diáknak lehetõséget teremtett arra, hogy az Egyesült Államokban tanuljon. A szocializmus évei alatt keveseknek adatott meg, hogy Nyugat-Európában vagy Amerikában képezzék magukat, és akiknek sikerült, azoknak sem véletlenül. Forgách doktor nem titkolt szándéka az volt, hogy – mint annak idején a mestertanoncok – a magyarországi fiatalok külföldön a tudásbõvítés mellett más gondolkodásmóddal, perspektívákkal is találkozzanak. Megteremtette annak lehetõségét, hogy néhány, már diplomával rendelkezõ fiatal különbözõ amerikai egyetemek mesterképzésén vehessen részt. Az amerikai magyar orvos eleinte nem tervezett hosszabb távú programot, de valahogy több oldalról is folyamatos megerõsítést kapott, hogy érdemes és szükséges is folytatnia e tevékenységét. A program nõtt: egyre több egyetemmel bõvült a kínálat, egyre több diák került ki, majd ment haza mesterfokozatú diplomával a zsebében. Eddig több mint százötvenen részesültek részleges vagy teljes egyetemi képzésben az Amerikai Egyesült Államokban. Jelenleg

tizenhárom diák folytat tanulmányokat négy különbözõ állam hét egyetemén, egy pedig Rómában készül az MBA fokozat megszerzésére. A programba komoly szûrés után lehet bekerülni. A jelentkezõknek szigorú kritériumrendszernek kell megfelelniük. Elõször is vállalniuk kell, hogy a diplomázás, illetve egy esetleges amerikai gyakorlati év után visszatérnek szülõföldjükre (számtalan diák érkezett, érkezik a Felvidékrõl, Kárpátaljáról és Erdélybõl is), és megszerzett tudásukkal nemcsak saját pénztárcájuk vastagodását, hanem a magyarságot is szolgálják. Az ösztöndíjat elnyerni kívánók számára követelmény továbbá a kiváló tanulmányi eredmény, néhány éves munkatapasztalat, a keresztény elkötelezettség és az, hogy bizonyíthatóan végeztek önkéntes társadalmi vagy egyházi munkát. Sokakban nyilván megmozdul a kisördög – vajon mi hasznosat lehet tanulni Amerikában? Mindamellett, hogy az amerikai magánegyetemek (többnyire neves, katolikus szerzetesrendek által fenntartott intézmények) igen színvonalas oktatást nyújtanak az ott tanulóknak, az amerikai mindennapokkal, a miénktõl eltérõ gondolkodással is megismertetik a kint tanuló ösztöndíjasokat. Ezek közül a leghangsúlyosabb a jótékony célú adakozás szokásának, illetve az önkéntes munka fontosságának a megismerése. Az amerikaiak rendkívül lényegesnek tartják, hogy a legkülönbözõbb, általuk jónak tartott célokat munkájukkal és adományaikkal támogassák. Általában nem azt várják, hogy valaki majd megoldja helyettük a problémákat, hanem azt keresik, õk hogyan tudnak úrrá lenni

a felmerült nehézségeken. Nem azt fürkészik, miért nem lehet valamin változtatni, hanem hogy miként lehet valamit megoldani. Forgách Péter igen fontosnak tekinti, hogy a diákok elsajátítsák ezeket a gondolatokat, és vándortarisznyájukban haza is vigyék õket. A következõket fogalmazta meg számukra: Make a lot, save a lot, give a lot! Magyarra úgy lehetne fordítani: Keress jól, élj mértékletesen, és adj vissza a környezetednek! Ez azóta a CTP szlogenjévé is vált. 1999-ben néhány CTP-s öregdiák létrehívta a Calasantius Ösztöndíj Alapítványt, mely azóta sokrétû feladatot lát el: az adománygyûjtéstõl az ösztöndíjak koordinálásán, a diákok keresésén és kiválasztásán keresztül egészen egy, a Kárpát-medencében mûködõ középiskolás programig. Ez utóbbit teljes mértékben a kint – fõképp üzleti vonalon – végzett diákok hozták létre és üzemeltetik Budapesten, Szegeden, Csíkszeredában (Erdély) és Somorján (Felvidék). Az ifjúsági üzleti program célja az, hogy középiskolás diákokkal megismertessék a tisztességes üzleti vállalkozás „tudományát”. Az IÜP jól illeszkedik a CTP filozófiájába, hiszen a „kapni és visszaadni” elgondolás remekül megvalósítható azzal, hogy a leginkább befogadóképes korosztály számára önkéntes munkával teremtenek olyan elméleti és gyakorlati lehetõségeket, melyek a részt vevõ gimnazistákat használható tudással ruházzák fel. A Calasantius Training Program egyedülálló jelenség a magyar ösztöndíjpalettán, hiszen magánszemély hozta létre, teljesen civil kezdeményezésként, mindenféle állami segítség nélkül. Az alapítványt továbbra is önkéntesek viszik a vállukon, a szükséges anyagiakat pedig az Amerikában eltanult adománygyûjtõ módszerrel teremtik elõ a Magyarországra visszatért diákok. Bár állami pénzt nem, elismerést kapott az alapító: Forgách Pétert 2005-ben a Magyar Köztársaság emlékérmével tüntette ki Mádl Ferenc köztársasági elnök. g Bugnyár Zoltán

Bõvebb információ az ösztöndíjprogramról: www.ctpinfo.hu; telefon: 1/486-4459.

2008. május 4.

kultúrkörök

e Folytatás az 1. oldalról

FOTÓ: CZÖNDÖR ISTVÁN

Az idei találkozón a jelenlévõket Benczúr László egyházkerületi felügyelõ – maga is „érintett”, hiszen alkotó ember: Ybl-díjas építész – köszöntötte. A globalizálódó társadalomban tapasztalható negatív tendencia a közösségek felbomlása – fejtette ki –, s ennek az összejövetelnek nem titkolt célja, hogy ez ellen felvegye a harcot. Aláhúzta az újabb és újabb közösségek létesítésének szükségességét. Vállalkozásukat küldetésként határozta meg, hiszen valamennyien abban hisznek, hogy nemcsak egyházunk, hanem nemzetünk javát is szolgálja az együtt gondolkodás. Fabiny Tamás kezdõáhítatában Lk 1,1–4 alapján a tudós és mûvész Lukács evangélistát mutatta be hallatlanul újszerû és meglepetést okozó beállításban. Tudta-e például az olvasó, hogy Lukácsnak tulajdonítják azt a festményt, amely a gyermek Jézus és Mária elsõ portréja? Vagy hogy készült olyan alkotás, mely a festõállvány elõtt ülõ evangélistát ábrázolja, aki éppen a Ma-

donnát festi? Vagy hogy egyazon képen szerepel két „ismertetõjele”: a Biblia és az orvosi könyv? (Lukácsról a Bibliából tudhatjuk, hogy orvos volt.) A mûvészet, a tudomány és a keresztény tanúságtétel összetartozik – emelte ki Fabiny Tamás, és a jelenlévõket is arra kérte, biztatta, hogy tegyenek tanúságot a maguk módján, hitelesen, evangélikus identitásukkal saját területükön, a mûvészetben, illetve a tudományban. A nyitó elõadást dr. Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató, egyetemi tanár, a Nemzeti Tehetségsegítõ Tanács elnöke tartotta A tehetség forrásai címmel. A Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani Intézetének tanára egyébiránt pécsi evangélikus. A tehetség összetevõirõl szólva rámutatott: a talentum adomány, amelyet alázattal kell elfogadni. Olyan, mint az intellektus: definiálni nehéz; eldönteni, hogy van-e vagy nincs, könnyû… Mindenkinek adatott valamilyen talentum, ám fel kell ismerni, meg kell találni, ki miben tehetséges, kibontakoztatásához pedig bizalom, szeretet kell. A tehetséggondozás a bölcsõben kezdõ-

Prof. dr. Csermely Péter biokémikus elõadást tart

dik, és a sírig tart – ezt nála autentikusabban nem is állíthatná senki, hiszen Csermely professzor a Kutató Diákokért Alapítvány elnöke. Egy olyan társadalomban, amelynek – kutatások szerint – kétharmada reményvesztett, nehéz feladat a tehetséggondozás, a kreativitás õrzése – önmagunkban és a ránk bízottakban egyaránt –, éppen ezért kinek-kinek életcélja lehet. „Szigeteket” kell létrehozni – húzta alá –, például olyanokat, mint az evangélikus tudósok és mûvészek e találkozója. Mûvészet, szakralitás, egyház címmel Gryllus Dániel Kossuth-díjas elõadómûvész szólt. Az idén huszonkilenc éves, a diósgyõri várban megrendezett Kaláka fesztivál történetét elevenítette fel, illetve a jövõre „érett férfikorba” lépõ, negyvenéves Kaláka együttes fellépéseinek legemlékezetesebb pillanatait osztotta meg hallgatóságával. Kerekasztal-beszélgetés zárta a programot Tudomány, mûvészet, egyház címmel. Moderátora, Prõhle Gergely országos felügyelõ egy Hamvas Béla-idézettel indítva arról kérdezte a beszélgetés résztvevõit – dr. Fabiny Tibor világi teológust, irodalomtörténészt, dr. Margócsy István irodalomtörténészt és Nagy Tamás építészt –, hogy milyen erõ rejlik az evangélikus identitásban; hivatásuk területén mit ad nekik, és hogyan adják át, akár egyetemi katedrán állva hallgatóiknak, akár templomot tervezve, építve. A találkozó résztvevõi mindannyian egyetértettek abban, hogy az értelmiségnek egyházunkban való – a társadalmon belüli számarányához viszonyított – felülreprezentáltsága felelõsséggel jár. Ezért jó, ha idõrõl idõre keressük egymást, ha a másik hite és gondolatai által megerõsödve megfogalmazzuk a válaszokat a társadalom adta kérdésekre – más-más nézõpontból, de evangélikus hitünkben osztozva. g Kõháti Dóra

Vizsgák és minõsítések Tanfolyamzáró a fóti kántorképzõben b A Cantate vasárnapja elõtti szombaton a Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképzõ Intézetében örömteli szívvel adtak hálát Istennek azért a szorgalommal teli idõszakért, amelynek megkoronázása a fóti kántorvizsgán nyújtott teljesítmény volt. Az elõkészítõ évfolyamon tanulók közül kilencen játszottak a bemutatón, és ketten kérték minõsítésüket a vizsgabizottságtól. E vizsganap emlékezetes, ünnepi megállás volt annak a téli tanfolyamnak a végén, amely 2007. november 3-án kezdõdött, és húsz, tanítási órákkal zsúfolt szombatból állt.

Bence Gábor igazgató köszöntõ szavai, Mekis Ádám lelkész nyitóáhítata és a Mandák kórus elõadásában elhangzott Bach-korál adott lelki buzdítást a jelenlévõknek. A vizsgabizottság elõtt – melynek elnöke Kendeh Gusztáv, tagja pedig Pál Diana és Mekis Ádám volt – kezdõk és már több éve muzsikáló fiatalok játszottak. „Nagyon nagy öröm volt számunkra megtapasztalni, hogy itt olyan fiatalokkal találkoztunk, akik értékvesztett világunkban a rengeteg gyakorlással, lemondással járó zenetanulást választották. Áldozatvállalásukat köszönjük, és kérjük õket, hogy ugyanilyen lelkesedéssel folytassák tovább munkájukat!” – mondta Kendeh Gusztáv zenetanári tapasztalatai alapján. Magas színvonalú volt a bemutató, mert többen is célként tûzték ki a kántori oklevél megszerzését. Mivel azonban még szeretnének tanulni, jövõre kérik a minõsítésüket. Közöttük van Kertész Attila, aki huszonöt éve kántor Debrecenben. Fia, Péter is több éve tanul orgonál-

ni, a soproni székhelyû Nyugat-magyarországi Egyetem Erdõmérnöki Karának a hallgatója. A Kolba testvérek is példamutató igyekezettel és szívükben az egyházzene szeretetével képzik magukat. Hajnalka a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Fõiskolai Karán tanul. Fóton Ecsedi Zsuzsa tanítványa, és van kántori gyakorlata. Gábor a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem villamosmérnöki karát végzi. Kilenc évig tanult zongorázni, ezután kezdett Fótra járni a nyári és a téli tanfolyamokra. Baradné Koch Boglárka Pakson kántor, három gyermek édesanyja. Már csak a karvezetés- és az orgonavizsgája hiányzik az oklevél megszerzéséhez; úgy tervezi, hogy egy év múlva teljesíti õket. Kántori bizonyítványt Horváth Mária Rita huszonnégy éves kelenföldi óvónõ szerzett. Tizenkét évig tanult zongorázni Pakson és a Kecskeméti Fõiskola Tanítóképzõ Fõiskolai Karán. Két éve Ecsedi Zsuzsa tanítványa. Örömmel hallgattuk magabiztos, szép játékát: Johann Sebastian Bach e-moll preludium és fúgáját (BWV 555) adta elõ. Kántori oklevelet Bajnóczi Márió kapott. „Kilencéves korában, amikor elõször jött Fótra, a nyári táborba, õ volt a legfiatalabb és a legkisebb. Most érettségi elõtt álló fiatalember, az Evangélikus Hittudományi Egyetemre adta be továbbtanulási kérelmét. Két éve a Szilágyi Erzsébet fasori evangélikus gyülekezet kántora és a budavári evangélikus gyülekezet segédkántora. A hosszú utat nagy kitartással, szorgalommal teljesítette” – ajánlotta Bence Gábor a fiatalembert a zsûri és a jelenlévõk figyelmébe. Márió Brahms O Gott, du frommer Gott (op. 122) címû mûve után az Evangélikus korálkönyv 250. számú korálját és Bach C-dúr fúgáját (BWV 545), majd a zsûri által kért korálokat ját-

szotta imponáló magabiztossággal, gyülekezeti gyakorlattal. Tudását a zsûri jelesre értékelte. „Rengeteg gyakorlás és rengeteg tanári munka van a mai napon megtapasztalt teljesítmények mögött. Köszönet illet mindenkit ezért az áldozatvállalásért” – mondta a zsûri elnöke. A grémium másik tagja, Pál Diana – aki Fóton, ezek között a falak között szerette meg az orgonát – arra kért minden hallgatót, hogy a gyülekezettel való együtt muzsikálás örömébõl merítsenek erõt, elkötelezettséget a további tanuláshoz és a kántori munkához. A beiratkozott tizennyolc hallgatót Ecsedi Zsuzsa, Kéménczy Antal és Pócs Miklós tanította orgonálni. A zeneelméleti órákat Pócs Miklós és Bence Gábor tartotta. A himnológia és a karvezetés tanítása Bence Gábor feladata volt. Orgonaismeretet Kéménczy Antal adott elõ. Az énektanár Abaffy Nóra volt. A téli tanfolyam zavartalan menetét Sohan László gondnoknak és csapatának az igényes háttérmunkája segítette. A kántorvizsgát a Mandák kórus elõadásában felcsendülõ korálok tették ünnepélyesebbé. A szép énekszó oldotta a feszültséget, felfrissítette a lélek energiáit. A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképzõ Intézete azoknak a zenei tehetséggel megáldott fiataloknak az iskolája, akik szívükben Isten és a szent zene szeretetével készülnek arra, hogy évtizednyi munka eredményével szolgálják gyülekezetüket. „Várják a gyülekezetek a kántorokat, hiszen még sok helyen némák a hangszerek, nincsen, aki megszólaltassa õket. Ennek a hiánynak a pótlásán fáradozunk az intézeten belül és kívül” – mondta zárszavában Kendeh Gusztáv. g Tóthné dr. Gallyas Katalin

5

Könyvfesztivál a Millenárison A korábbinál tágasabb térben, a Millenárison rendezték meg április 24. és 27. között a XV. budapesti nemzetközi könyvfesztivált. Félszáznál több hazai kiadó mintegy

állt rendelkezésünkre összesített adat, csupán remélni tudjuk, hogy idén tovább nõtt a keresztény könyvkiadók, illetve kiadványaik iránti érdeklõdés.

ötvenezer kötettel képviseltette magát a jubileumi seregszemlén, ahol emellett huszonöt ország közel száz neves alkotója, valamint négyszáz hazai és határon túli magyar író, tudós, mûvész kínálta kulturális programok sokaságát. Lapzártánkkor a fesztivál forgalmáról még nem

Egyházunk Luther Kiadója idén is a Harmat Kiadóval, a Magyar Bibliatársulat Alapítvánnyal és a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadójával egy standon vonultatta fel újdonságait. d EvÉlet-infó

FOTÓ: T. PINTÉR KÁROLY

Evangélikus mûvészek, tudósok találkozója

f

Híradó a gyerekszobából Süveges Gergõ Apa-kép-írása b Amikor kissé megilletõdötten benyitottam a könyvbemutatónak otthont adó terembe, azt hittem, eltévedtem. Elvégre mégiscsak a szakma egyik legrangosabb seregszemléjén, a könyvfesztiválon vagyunk… A hivatalos, „nyakkendõs-feszengõs” hangulat helyett azonban vidám gyerekzsivaj s babakocsik arzenálja fogadott – mintha egy családi találkozó kellõs közepébe csöppentem volna. De így volt ez rendjén. Hiszen mi más illett volna egy olyan kötethez, melynek legfõbb üzenete az, hogy családban élni jó? És mi más illett volna egy olyan szerzõhöz, akinek legfõbb múzsája három kicsi emberke: Borka, Marci és Annamari?

A Magyar Televízió egyik emblematikus figurája, a népszerû híradós, Süveges Gergõ nem szerepel naponta a bulvárlapok címlapjain. Semmi rendkívüli dolog nem történik vele: éli a tisztes családapák mindennapjait. Reggelente – ha teheti – óvodába viszi a gyermekeit, délutánonként nagyokat játszik, biciklizik velük, este megfürdeti õket. Hogy mi ebben az érdekes? Az, ahogyan ezt teszi – s ahogyan ezt most könyv formájában meg is örökíti. Süveges Gergõ ugyanis jól bánik a gyermekeivel – és mesterien bánik a szavakkal is. Feleségével nagyszerû párost alkotnak: olyan emberek õk, akikbõl egyre kevesebb van manapság. Olyanok, akiknek nem merev elveik vannak, hanem akiknek a zsigereikbe ivódott a gyerekekkel való helyes bánásmód, s akik kellõ szeretetmunícióval felfegyverkezve vágtak neki a családdá válás rögös útjának. Merthogy – miként ezt az Apa-kép-írás címû kötet szerzõje õszintén beismeri – családdá válni cseppet sem egyszerû. Hiszen az elsõ trónörökös megérkezésével véget érnek a boldog békeidõk: jó darabig búcsút kell inteni a gondtalan színház- és mozilátogatásoknak, az alvással töltött éjszakáknak. Helyüket más, sokkal izgalmasabb kalandok veszik át, mint például az orrszívó porszívó felfedezése, a hisztizõ vagy sztrájkba lépõ csemeték jobb belátásra bírása, a kissé korán beköszöntõ kamaszkorral való szembesülés vagy a család apraját-nagyját megmozgató óvodaijel-rajzolás. Igaz, ezeket a kalandokat mások is átélik nap mint nap. Miként lesz ezekbõl a hétköznapi élményekbõl mégis szóra-

koztató, kellemes olvasmány s a kiváló pedagógiai vénával megáldott édesapából író? Kitûnõ stílus- és humorérzékkel. Süveges Gergõ ugyanis gyakorlott tollforgató: jó pár éve jelennek meg publikációi az Új Emberben, az Embertársban és a Képmás magazinban. Stílusán nem csupán olvasottsága tükrözõdik, hanem nyelvi igényessége is (nem véletlenül, hiszen évekig dolgozott szerkesztõként és korrektorként), humorát azonban talán csak most csillogtathatja meg elõször a nagyközönség elõtt – s õ láthatóan lubickol ebben a szerepben.

Szülõkorba ért médiaszemélyiségeink új divatnak hódolnak: babanaplót vagy -blogot írnak, gyermeknevelési kérdésekben osztogatják tanácsaikat. A gyerekszobában csetlõ-botló tévésztárok közt Süveges Gergõ üdítõ kivételnek számít. Nemcsak azért, mert végre valaki apaszemmel is ír a nevelésrõl, hanem azért is, mert határozott értékrendet képvisel: a történetek révén olyan családot ismerhetünk meg, ahol a szülõk következetességre törekszenek, ahol úgy vallják, hogy a korlátoknak megtartó erejük van – és ahol esténként imádságra gyûlnek össze. A népszerû híradóstól egy alkalommal megkérdezték, mit tenne, ha megtudná, hogy csak egy óra van hátra az életébõl. Õ így felelt: „Átkarolnám a feleségemet, közösen imádkoznánk, aztán együtt leülnénk a gyerekekkel játszani.” Igen, Süveges Gergõ tényleg ezt tenné. És milyen igaza van. g Gyõri Virág

Süveges Gergõ: Apa-kép-írás. Helikon Kiadó, Budapest, 2008. Ára: 3490 forint.

6

e

2008. május 4.

HIRDETÉS

Mevisz-Bárka-táborok 2008 nyarán A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka csoportja 2008 nyarán is megtartja hagyományos táborait. Szeretettel várjuk azokat a fiatalokat, akik kíváncsiak a Bárka sokszínû közösségére, és mindenféle akadályokat együtt leküzdve, csapatban és jó hangulatban szívesen töltenék el nyaruk egy részét egy nyári táborban! Mozgássérült fiatalokkal közös táborok (dõlten szedve a táborvezetõk neve): – június 29. – július 6., Kemenesmihályfa – Friedrich Eszter, Brunner Noémi és Tekus András – július 25. – augusztus 3., Albertirsa – Udvardi Andrea és Tari Zsuzsanna – július 28. – augusztus 6., Kemenesmihályfa – Gerencsér Orsolya és Szilvási Bertalan – augusztus 3–9., Rábcakapi – a gyõri Bárka tábora – augusztus 8–17., Kemenesmihályfa – Györe Dániel és Cserháti Péter – augusztus 15–24., Telekgerendás – Bence Orsolya és Muntag Márton Vak fiatalokkal közös tábor: – július 7–13., Kemenesmihályfa – Hack János Bóbita – értelmi fogyatékos fiatalokkal közös tábor: – várhatóan júliusban – Mikola Gyöngyvér A táborokba való jelentkezés határideje: május 15. Jelentkezés: postai úton a 1085 Budapest, Üllõi út 24. címen, on-line a Mevisz honlapján keresztül (http://www.mevisz.hu/) vagy e-mailben a [email protected] címen. HIRDETÉS

panoráma

b Hívõ édesanyák a zsoltárossal együtt meggyõzõdéssel hirdetik: „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3) S hogy a gyermekek, unokák szívét miként képes megérinteni az édesanyák, nagymamák hite, arról oldalunk alján két, szerkesztõségünkhöz küldött levél is tanúskodik… Napjainkban, amikor sokan legfeljebb egy gyermek felnevelésére vállalkoznak, a nagycsaládosok köre egyre szûkül. Anyák napja közeledtével ezért olyan nagycsaládokat kerestünk egyházunkban, amelyekben „legalább” négy gyermek cseperedik. A terjedelmi korlátok miatt végül szûkítenünk kellett a vallomásokból szõtt ünnepi összeállítást; panorámaoldalunk átellenben lévõ hasábjain ezúttal többgyermekes lelkészcsaládok portréja rajzolódik ki Gazdag Zsuzsanna interjúi nyomán.

Századik születésnapját ünnepelte április 6-án Bártfai Lajosné, hazánk – tudomásunk szerint – legidõsebb evangélikus papnéja. Néhai Bártfai Lajos magyarbánhegyesi

Uniós pályázati és projektmenedzsment-képzés evangélikus gyülekezetek és intézmények képviselõi számára Budapest, Rózsák tere, május 24–25. és június 7–8. Az európai uniós pályázatokon való sikeres részvétel érdekében az Országos Egyházi Iroda képzést szervez evangélikus gyülekezetek és intézmények képviselõi számára. A képzés célja egy olyan szakértõi hálózat kiépítése, melynek tagjai értik a pályázati alapelveket, és képesek komplex projektek elõkészítésére. Ezt a hálózatot a késõbbiekben folyamatosan szeretnénk ellátni információkkal az aktuális pályázati lehetõségekrõl, fejlesztési irányokról. Hasonló képzésre került sor 2007 õszén az evangélikus oktatási intézmények tanárai számára, 2008 februárjában pedig a gyülekezetek képviselõi számára. A képzésre elsõsorban olyan nem lelkészeket várunk, akik egyházközségükben vállalják a fejlesztések elõkészítését és koordinálását. A pályázati és projektmenedzsment-képzés két hétvégébõl áll, azaz négy napot vesz igénybe; negyvenórás akkreditált felnõttképzési program, melyrõl a résztvevõk oklevelet kapnak. A képzést Kocsis István, a Déli Egyházkerület pályázati ügyekért felelõs munkatársa tartja. Az országos egyház anyagi támogatása lehetõvé teszi a csekély térítési díj ellenében való részvételt. Helyszín: Budapesti Evangélikus Kollégiumok, Budapest VII., Rózsák tere 1. Idõpont: május 24–25. és június 7–8. (szombat–vasárnap). Az oktatás mindkét szombaton 10 órakor kezdõdik. Jelentkezési határidõ: május 19. Jelentkezni Bogdányi Gábornál, az Országos Egyházi Iroda pályázati ügyekkel foglalkozó munkatársánál lehet. E-mail: [email protected], flottás mobil: 20/824-2566. Részvételi díj: 8000 Ft. Ezenkívül a résztvevõket (illetve a küldõ gyülekezetet vagy intézményt) terheli az utazás és a kollégiumi szállás, ellátás költsége (szállás: 2000 Ft/éj, ebéd: 1500 Ft, reggeli, illetve vacsora: 500 Ft).

Deméné Smidéliusz Katalin

Gyermekváró (1994 õsze) Jelezte jöttödet mocorgásod, hangtalan hallható kopogásod, hogy élsz, hogy vagy, hogy te is várod, várod a napot, a percet, az órát, mikor felsírsz, s mi mosolygunk rád.

(NAGY)A NA

Beszéd helyett sírsz, gõgicsélsz, Istennek hála, hogy te élsz. Sírva motyogtam: terhes vagyok, már jól tudom, ez áldott állapot. Bebugyolálva Isten irgalmába, várok az érkezõ csodára, velünk, ki a könnyet is megáldja.

és mezõtúri evangélikus lelkész és Bakó Erzsébet vöröskeresztes nõvér a gyulai kórházban ismerkedett meg egymással; 1939-ben házasodtak össze. A frigy megkötéséhez abban az idõben – mivel a menyasszony római katolikus volt – püspöki engedély szükségeltetett; megszerzéséhez át kellett térnie evangélikus hitre. Házasságukból három gyermek született; egyikük sajnálatosan még csecsemõkorában meghalt. A házaspár és a gyermekek szeretetben és békességben éltek együtt a férj 1972-ben bekövetkezett haláláig. Erzsi néninek egy fia és egy lánya, négy unokája és öt dédunokája van; megözvegyülése óta a fõvárosban lakik. Jelenleg fiával, Bártfai Barnabással – aki az újpesti evangélikus gyülekezet felügyelõje – és annak feleségével él. g GaZsu

A hívõ édesanya szolgálata Pál apostol írja az ifjú Timóteusnak: „Eszembe jutott (…) a benned élõ, képmutatás nélküli hit, amely elõször nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott…” (2Tim 1,5) Igaz, hogy a hitet nem lehet örökölni, sem biológiai láncolatban, sem végrendeletileg, de Isten Lelke felhasználhatja a hívõ édesanyát arra, hogy rajta keresztül megajándékozza a gyermekét vele. Jó, ha eszünkbe jut, mint Pálnak is, hogy a képmutatás nélküli hitnek van vonzása, áldása és ereje. Ez a hit édesanyám esetében többek között abban jelentkezett, hogy tudott értünk, gyermekekért imádkozni. Leborulni a csillagos ég alatt, amikor nõvérem élet és halál között vívódott, és a Mindenható megengedte, hogy „életre imádkozza”. Eszembe jut, hogy az érettségi elõtti éjszakán, amikor nem tudtam aludni, bebújtam mellé az ágyába egy

közös fohászra, beszélgetésre, és megvigasztalva aludtam el. Majd mielõtt Sopronba mentem a teológiára – elõször kerültem távol hazulról hosszabb idõre –, könnyek között imádkozott velem, értem, hogy Atyánk szabadítson meg minden gonosztól, és Paul Gerhardt szép énekével kért: „Befiel du deine Wege…” (Hagyd az örök Istenre / Minden te utadat…) Súlyos betegségben távozott a földi életbõl, miközben legkisebb gyermeke az úrvacsorában adta számára a lelki útravalót. Idetartozik még valami. Mielõtt halott édesanyám felett bezárult a koporsó fedele, megcsókoltam értem is sokszor összekulcsolt kezeit. Ilyen fagyos hideget még sohasem éreztem nála… Ne hagyjuk az édesanyánknak adandó kézcsókot a végére, amikor már halott!

Budaker Oszkár, a gyakorlati tanszék professzora mondta egyik elõadásában egyszer még a soproni teológián, hogy õ nem híve a kézcsóknak; lelkészeknek nem ajánlja, egyedül édesanyánknak adjuk! Kár, ha elkésünk vele, és haláluk után próbáljuk jóvá tenni, amit már sajnos nem lehet. Semmi sem tudja pótolni az életünkben elmaradt meleg ölelést, a vigasztaló szavakat, a személyes találkozásokat! Mint annyi másban, ebben sincs lehetõségünk pótvizsgára földi utunk során. Ezért tegyük meg, amit megtehetünk, és amíg megtehetjük! Hogy minél több idõs édesanya mondhassa el, amit látogatásomkor egyik hívem újságolt nagy örömmel: „Ma is itt volt a gyermekem! Ismét meglátogatott! Naponta jön hozzám!” g Szimon János

Egy unoka naplójából „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik õket.” (Jel 14,13) Nagymamám elment az élõk sorából. Nagyon hiányzik. Oly sok szeretetet, kedvességet, gondoskodást kaptam tõle! Bár számtalan unokája, dédunokája van, mindenkit számon tartott. Karácsonykor, születésnapkor mindenkinek küldött valami kis ajándékot. Ilyenkor mindig felhívtam, hogy megköszönjem. Szabadkozott, hogy csak ilyen szerény, jelképes ajándékra futotta. Számomra a gesztus volt a fontos és az, hogy gondol ránk, szeret bennünket, számon tart. És ilyenkor elmondtam neki, hogy a legnagyobb ajándék az, hogy imádkozik értünk. Hisz minden családtagjáért név szerint naponta imádkozott. Õ volt a mi „imádkozó nagymamánk”, aki sosem felejtett el értünk áldásért könyörögni. Köszönöm, drága imádkozó nagymamám! Isten megáldotta ezt az imaszolgálatot. Vigyük tovább mi is, imádkozzunk odaadóan naponta szeretteinkért! Nagymama hiányozni fog. Elõször is a pünkösdi családi találkozóról. Nagyon

hiányozni fog, hisz õköré gyûltünk ilyenkor mindig össze. Hiányozni fog az elsõ hóeséskor, amikor eszembe jut, hogy mennyire szerette a havat; ilyenkor fel is hívtam, hogy megkérdezzem: „Ugye milyen szépen esik a hó? Ugye milyen szép fehér a táj?” Hiányozni fog, hogy július végén nem hív fel, hogy megbeszéljük, mit vegyünk édesanyámnak a születésnapjára. Olyan nehezen találtuk ki mindig. Tavaly azt mondta: „Szeretnék neki venni valamit, lehet, hogy jövõre már nem tudok neki ajándékot adni…” Drága nagymamám! Már jó ideje gyengélkedett, de ha nálunk volt, mindig ki akarta venni a részét a házimunkából. Nem akart tétlen lenni, õ is részt akart vállalni a feladatokban. Tréfásan mondtam ilyenkor: „A nagymama roszszalkodik. Nagymama ki fog kapni.” Õ csak nevetett, és nehezen bár, de rábeszéltük, hogy üljön le, és beszélgessünk, míg mi tesszük a dolgunkat. Boldogan emlékszem vissza több évvel korábbra is. Hogy mennyire irigyeltük Péteréket, hogy náluk laknak nagymamáék! Mennyiszer nyaraltunk mi is

ott, és mennyi szép percet tölthettünk együtt! Ünnepnapok voltak, ha nagymama és nagypapa nálunk töltött egy-két hetet. Ilyenkor minden percét élveztük az együttlétnek, és sokszor kértük: meséljen, de igazi mesét! Arról, ami vele történt, amikor még gyerek, fiatalasszony volt. Nem fáradt bele a mesélésbe, mi pedig örökké hallgattuk volna. Lakásunkat ma is díszítik az õáltala készített gyönyörû keresztszemes hímzések, és mindig rá fognak emlékeztetni. Õ elment, de kedvessége, lelkülete a szívünkben itt maradt, és példát ad, milyen testvérek, édesanyák, nagymamák, dédmamák legyünk. Mi most sírunk, mert hiányzik, és még nagyon sokáig hiányozni fog, de örülhetünk, mert õ már a mennyben van, ahol nincs sírás, sem fájdalom, sem betegség, csak az Úr elõtt való öröm. És olyan jó tudni, hogy még találkozni fogunk odaát. Ezért bár sírok, mégis örülök, hogy nagymama már az Úrnál lehet. Köszönöm, Istenem, a nagymamámat! Budapest, 2008. április 17. g Kingi (Széll Kinga)

2008. május 4.

panoráma

3+1

ANYÁK PJA

b Három fiút és egy leányt – Bálint (13), Boglár (11), Barnabás (9) és Botond (2) – nevel a dunaújváros-kisapostagi evangélikus gyülekezet lelkésze, Stermeczki András és felesége. Amikor beszélgetésünk kezdetén azt kérdeztem tõle, hogy mindig ilyen sok gyermeket szerettek volna-e, így felelt: „A tervezést a mérnökökre hagyom, a gyerekek érkezését szerintem nem lehet elõre »megtervezni«…”

– Miért ne beszéljünk a családtervezésrõl? – Azért, mert ha tervezgetni kezdünk, akkor valamit mértékké teszünk. Például azt mondjuk, hogy ha majd lesz házunk, autónk, elég spórolt pénzünk, akkor jöhet a gyerekáldás, addig nem. És végül addig tervezünk, spóro-

lunk, várunk, míg végül nem születik meg a baba. Az anyagiakkal kapcsolatban persze az is igaz, hogy az állam sem ösztönzi eléggé a fiatal házasok gyermekvállalását, de véleményem szerint ezzel együtt sem szabad, hogy bárki is engedje, hogy a rendszer, a társadalom anyagi támogatása határozza meg, hány gyermeke szülessék vagy épp ne szülessék. – Ha valakinek sok a gyereke, annak ez nemcsak anyagi áldozatot jelent, hanem például – fõleg az édesanyáknak – azt is, hogy kevesebb szabad idejük marad… – Véleményem szerint az egy vagy akár a több gyermek csak a kötöttségektõl menekülõk számára áldozat. Úgy gondolom, hogy azok, akiknek lehetne gyermekük, de nem vállalják pusztán azért, mert lemondással, áldozattal jár, önzõk – és az önzés nem éppen a közösség és a jövõépítés alapja.

f

7

Életre szóló feladat

– A negyedik gyermekünk születésekor méltányossági alapon kérvényt nyújtottunk be, az ötödik születésekor már járt a gyes. Magam is nagycsaládból jövök, ott átélhettem, hogyan gondoskodott, gondoskodik rólunk Isten, ezért nem voltak aggályaim, ami az anyagiakat illeti. – A család mellett maradt elegendõ ereje a gyülekezeti munkára is?

mivel a gyermeknevelés egy életre szóló feladat. „Csak” ezután következik az egyházközség minden öröme és gondja. Egyébként a fiaim és lányaim is egyfajta gyülekezetet jelentettek számomra akkor, amikor kicsik voltak, és otthon voltam velük, hiszen énekeltünk, imádkoztunk, bibliai történeteket olvastunk együtt. Ezt az idõszakot Isten is gazdagon megáldotta. – Már eleve öt gyermeket szerettek volna? – Amikor összeházasodtunk, négy gyermeket terveztünk. Úgy gondoltuk, hogy kettõ „kevés”; a középsõ szülöttnek nem olyan egyszerû az élet, ezért a három sem igazán jó. Négy „optimálisnak” tûnt. Az ötödik váratlan ajándékként érkezett ugyan, de nagy örömmel fogadtuk õt. Mind mi, mind pedig a – most 23, 21, 19, 16 éves – nagyok. Együtt vártuk az ez idõ szerint már tízesztendõs „kicsi” világra jövetelét.

– Egyházközségünkben, Kiskõrösön négy lelkész szolgál. Így amikor egy-egy gyermek születése miatt „kiestem” a munkából, mindig meg tudtuk oldani azt, hogy a többiek megosszák egymás közt azokat a feladatokat, amelyeket korábban én végeztem. A szolgálatom természetesen nagyon fontos számomra, de ha rangsorolnom kell, elsõ a család,

Minden gyermekemre büszke vagyok, boldoggá tesz, hogy vannak. Amikor rájuk nézek, gyakran jutnak eszembe Csapodi Csaba könyvtáros, mûvelõdéstörténész, kódexkutató szavai: „Annál, hogy jó könyveket írjunk, fontosabbnak tartottuk azt, hogy jó gyermekeket neveljünk.” Remélem, hogy ez nekünk is sikerült…

b Luptákné Hanvay Mária Kiskõrösön szolgál evangélikus lelkészként, öt gyermeke – három lánya és két fia – van. Az elsõ három csemetét férjével, Lupták György lelkipásztorral abban az idõben vállalták, amikor még nem volt gyes és gyed. „Mégis” elõbb vagy utóbb mindig egy újabb gyermekkel bõvült a család…

CZENTHE ANNA RAJZA

Sokgyermekes anyák napja Kevesen tudják, hogy a két világháború között a sokgyermekes anyákat kitüntették augusztus 20-án. A kezdeményezés, igaz, más indíttatásból, a Rákosirendszerben folytatódott nõnapon. Az 1925-ben elindított anyák napja nem foglalkozott a gyermekvállalási kedv szaporításával, erre egy másik, majdnem egyidõs anyák napja vállalkozott. A modern ünnepeknél nem ritka, hogy ugyanazon név alatt számos, egymástól eltérõ kezdeményezés indul el. Az Ifjúsági Vöröskereszt a gyermekeken keresztül szólt az anyákhoz, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, a MANSZ pedig a sokgyermekes anyákat köszöntötte fel. A szervezet három évvel a vöröskeresztes kezdeményezés után, 1928-ban bizottságot alakított, hogy augusztus 20-án, Szent István napján ünnepséget rendezzenek a nagycsaládos anyáknak. Az ünnep a magyar anyák nemzeti ünnepe elnevezést kapta, a felhíváshoz és egyben a bizottsághoz pedig rögtön csatlakozott számos egyéb szervezet (Szociális Missziótársulat, Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetsége stb.). Az elsõ alkalommal a Nemzeti Múzeum kertjében rendezték meg az ünnepet, ahol több mint száz anyát tüntettek ki és részesítettek pénzjutalomban. A Népjóléti Minisztérium jóvoltából a százpengõs pénzjutalmon kívül az elismert anyáknak az ezer gyermekét is felruházták. A magyar anyák nemzeti ünnepe mögé neves személyek sorakoztak fel, mint Izabella fõhercegnõ, aki maga is nyolc gyermekkel büszkélkedhetett. (…) A hagyományos anyák napjával szemben, amely folyamatosan növelte a népszerûségét, a magyar anyák nemzeti ünnepe az erõs kezdés után visszaesést mutatott. A kezdeti széles körû ünnepség az idõk folyamán veszített jelentõségébõl, a szervezõk még az augusztus 20ához sem ragaszkodtak.

Részlet Antalóczy Adél Modern ünnepek címû könyvébõl

„Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megáldja házasságotokat?” – hangzik a kérdés a házasulandók felé a római katolikus szertartás liturgiája szerint. Feleségemmel együtt evangélikusok vagyunk, de már házasságunk kezdetén számunkra is természetes volt, hogy az õ ajándékaiként vártuk gyermekeinket, akik nyolc-nyolc, majd két év után érkeztek egymás után. Tamás István ma 18, Kinga Nóra 10, Milán Ádám 2 éves, Dávid Barnabás egy hónapos. A gyerekeket nem „terveztük”, nem észérvekkel „döntöttük el”, hogy megszülessenek-e, vagy sem. Hiszem, hogy a gyermekeket Isten adja, mindig akkor, amikor születésüknek itt az ideje. A két kicsi igényli a több törõdést és a nagyobb figyelmet. A két nagy már szinte önálló, de ez nem jelenti azt, hogy naponta ne beszélgetnénk velük. Nagy szükségük van arra, hogy meghallgassuk õket, és választ adjunk kérdéseikre. Nevelésük magától értõdõen nem egyedül feleségem gondja, aki egész nap otthon van a gyermekekkel: megosztjuk egymás közt a tennivalókat. Úgy érezzük, teljes a családunk, és szívesen vállaljuk feladatainkat. Sok segítséget kapunk, így a gyülekezeti munkára is több energiánk marad. Alsóságon a tudatos gyülekezetépítés mellett zajlik a templom és a gyülekezeti ház renoválása, tehát folyamatosan akad tennivaló.

Részese lenni a legnagyobb emberi misztériumjátéknak b „Felnõtt emberként el kell tudni dönteni, illetve rá kell érezni, mire van energiánk lélekben és testben, illetve mi minden feladatunk van a világban. Nem hiszem, hogy elvehetnénk az emberektõl ennek a döntésnek a súlyát. Természetesen ez csak a jövõ tervezésére vonatkozhat, a már megjelent élet – akár embrió formájában – már adottság, õ jelen van” – mondta beszélgetésünk kezdetén a gyermekvállalás felelõsségérõl szólva Hegedûs Attila soproni lelkipásztor.

– Különleges neveket adtak a fiaiknak. – Mindegyik srácnak két keresztneve van: Kende Kristóf, Botond Barnabás, Csanád Ágoston, Levente Lukács. Egy olyan, ami csak magyarul létezik, hogy akármerre vetõdnek is a világban, mindig legyen „idegen íze” a nevüknek. A második keresztneve mind a négynek a Bibliához, a keresztény kultúrkörhöz kapcsolódik, és akár a jelentése miatt, akár az õket viselõ személyiség miatt idéz jó hangulatot. – Milyen érzés fiús apának lenni? – Nagyon élvezem, hogy fiaim vannak, hogy ülnek a poénok, hogy végre elkezdhetek rendszeresen csocsózni, ami annak idején valahogyan kimaradt az életembõl. Ugyanakkor fájdalmas látni, hogy némely dolgokban mennyire hasonlítanak rám, és tudom, hogy nekik is részük lesz ugyanazokban a krízisekben, amelyekben nekem volt. De mindenképp öröm és megtiszteltetés számomra, hogy általuk résztvevõje lehettem a legnagyobb emberi misztériumjátéknak, az élet továbbadásának. Én ugyanis misztikumként élem meg az apaságot – na jó, talán a pelenkázást ki-

véve… Bár ha a lábmosás története jut eszembe, ezt is tudom annak látni. – Soha nem merült fel Önben, hogy feleségével inkább a mai „divatot” kellett volna követniük: egy gyerek vagy akár egy sem, így anyagilag is „jobban járnának”, és több idejük is lenne?… – A gyerek nem divatcikk. Az idõ pedig… Az idõvel egy dolgot tudunk tenni: eltölteni valahogy. Idõt spórolni, „bespájzolni” nem lehet. A tragikus az, ha utólag valaki azt érzi, hogy nem azzal töltötte, amivel kellett volna. Ilyen szempontból egyvalamirõl meg vagyok gyõzõdve: a jövõrõl való gondoskodás a legjobb befektetés. Arról nem derülhet ki, hogy fölösleges volt… – Hallottak-e esetleg olyan negatív felhangú megjegyzést, hogy egy ekkora gyülekezet lelkésze hogyan tudja összeegyeztetni a munkáját a sok gyerekkel járó feladatokkal? – Nem ez a reakció volt az általános. Sokkal inkább az, hogy gratulálnak, drukkolnak nekünk, „csodálnak”, amit illõ iróniával fogadunk. És ami fontos: sokan akarnak segíteni, hogy össze lehessen egyeztetni a különbözõ feladatokat. De valóban volt, akiben így vetõdött föl a kérdés. Õ éppen azt nem érti, hogy a lelkésznek nem az a fõ feladata, hogy „a lelkészi hivatal rendjérõl gondoskodjék”, hanem az, hogy személyiségével, életével sugározza a benne élõ reménységet. Ha kevesebbet tudok is így szervezni, dolgozni, a gyülekezet igenis profitál abból, hogy egy élõ, nyüzsgõ, nevetéstõl és gyerekzajtól teli lakásból megyek föl vasárnap a szószékre. Egyébként is jó, hogy a lelkészt nem lehet bármikor „leakasztani a szögrõl”: ez a gyülekezetet arra készteti, hogy saját, rejtett kincseit kezdje el használni – a hívek kreativitását, szabad idejét, ötleteit. Néha ebbõl több szépség születik, mint a lelkész magánszámaiból.

FOTÓ: KECSKEMÉTI PÁL

Vetõ István lelkész, püspökhelyettes (Celldömölk–Alsóság):

Borsószem királykisasszony b Tengelici „házi szerzõnk”, Füller Tímea ismert és kedvelt olvasóink körében. Az Evangélikus Életben rendszeresen írt három lányáról is. A 2007. évi 18. számban megjelent, Noémi, Kamilla, Anna, Borsószem címû írásában legkisebb gyermekük, Borsika érkezésérõl olvashattunk.

– Miért érezte úgy, hogy a gyermekvárás bensõséges élményét a széles olvasóközönséggel is meg kell osztania? – Amikor egy élet a világra készülõdik, az nem csupán bensõséges, hanem egyben nagyon örömteli élmény is, ezért másoknak is szerettem volna elmondani, milyen boldog vagyok. – Négy lányuk született. Ez a tény milyen „kihívások” elé állította, illetve állítja?

– Ha fiunk született volna, természetesen õt is nagy örömmel fogadtuk volna, de az az igazság, hogy nem tudom, hogy kell jól fiút nevelni. Valamiért úgy volt eltervezve, hogy nekünk „csak” lányaink legyenek, de ez egyáltalán nem „baj”. Nagyon örülünk mind a négyüknek. És mivel nem „grófkisasszonyok”, hanem egyszer édesanyák, feleségek és elsõsorban nõk lesznek, akiknek elsõdle-

ges dolguk a szolgálat, szeretném, hogy jól felkészüljenek erre a feladatra; ezért segítenek a bevásárlásban, a takarításban, a fõzésben. – Mindig négy gyermeket szerettek volna? – Mi már az esküvõnkre kapott pénzbõl két emeletes ágyat vettünk, mondván, hogy nekünk egyszer majd négy gyerekünk lesz… Bár mostanában néha már elgondolkodom azon is, hogy a legutolsó csemeténknek még nincs kistestvére… „Sok” gyermekünk született, annak ellenére, hogy személy szerint nekem voltak félelmeim a nagycsaládot illetõen. Ezen azt értem, hogy ott, ahol több gyerek van, számtalanszor azt láttam, hogy gyakori az irigység. Ennek véleményem szerint talán az lehet az oka, hogy egyegy gyerek néha esetleg úgy érezhette, hogy neki nem jut kellõ szeretet, idõ és figyelem. Remélem, mi nem esünk ebbe a hibába. Férjemmel, Füller Mihály evangélikus lelkésszel együtt igyekszünk figyelni arra, hogy mind a négy lányunknak legyen elegendõ „saját ideje”. Egyébként õk egymástól is nagyon sokat kapnak és tanulnak, megmenekedve az egykék szomorú sorsától, akiknek a szülõk jelentik az egész világot… – Tehát jöhetne az ötödik, annak ellenére, hogy – ha jól tudom – van egy krónikus immunrendszeri problémája: Crohn-betegség kínozza, és a terhesség alatt nem szedhet gyógyszert… – Ennek a betegségnek az egyik gyógyszere a borsikafû, ez a kevéssé ismert kedves hungarikum. Utolsó gyermekünk ezért is kapta a Borsika nevet, és azért is, mert a testvérei, Noémi, Kamilla és Anna – amikor még a pocakomban volt – Borsószemnek nevezték el õt. Életem nagy ajándékának tekintem minden egyes gyermekemet, de Borsikát különösen is. Bizonyosan tudom, hogy születése nem véletlen. Amióta õ a világon van, megszûntek a panaszaim, kigyógyultam a betegségembõl; számomra õ lett a tökéletes gyógyszer.

8

e

2008. május 4.

fókusz

HIRDETÉS

„Boldog, aki olvassa”

Új idõpont! Értesítjük minden testvérünket, hogy a soproni egyházmegyei családi napot és a soproni gyülekezeti juniálist a korábban közölt helyett június 14én, szombaton 9 és 18 óra között tartjuk a soproni Hunyadi János Evangélikus Általános Iskolában. A részletes programot késõbb közöljük! További információ: Várfalvi Erzsébet (Sopron, 20/824-9613), Magassy Zoltán (Gyõr, 20/824-4808). HIRDETÉS

A Deák Téri Evangélikus Gimnázium Iskola Alapítvány ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik 2006. évi személyi jövedelemadójuk 1%át az elmúlt évben is alapítványunknak ajánlották fel. Ez az összeg 3 952 000 forint volt, melyet a szociálisan rászoruló gyermekek élelmezésére és az iskola mûködési költségeinek támogatására fordítottunk. Kérjük az adományozókat, hogy a 2007. évi személyi jövedelemadójuk bevallásakor is gondoljanak iskolánkra. Adószámunk: 18101522-1-41. Köszönettel: Sólyom Jenõ, a kuratórium elnöke és Kézdy Edit igazgató HIRDETÉS

A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület ez évi nyári konferenciáját június 26–29. között tartja Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban (2081 Piliscsaba, Széchenyi u. 8–12.) az alábbi program szerint.

Az Eljövendõ felé Június 26., csütörtök 15.30: Szeretetvendégség, bemutatkozás, a kapott igék felolvasása 16.30: Nyitóáhítat. Az Emberfia eljövetele (Mk 13,24–27) – Herzog Csaba 17.00: Elõadás: Apokaliptika az Ószövetségben – Széll Bulcsú 18.00: Vacsora 19.00: Fakultatív program (filmvetítés, beszélgetés) Június 27., péntek 7.30: Reggeli áhítat – Taschner Erzsébet 8.00: Reggeli 9.00: Elõadás: Ítélet pedig lesz (Mt 25,31–46) – Missura Tibor 10.00 Igehirdetés: Boldog, aki olvassa, és aki hallgatja… (Jel 1,3) – Marschalkó Gyula 11.00: Bibliakörök 12.30: Ebéd 15.00: Elõadás: A nagy megpróbáltatás ideje (Lk 21,7–19) – Franko Mátyás 16.00: Igehirdetés: Boldogok a hivatalosak (Jel 19,9) – dr. Blázy Árpád 18.00: Vacsora 19.00: Fakultatív program (filmvetítés, beszélgetés) Június 28., szombat 7.30: Reggeli áhítat – Nyári Erzsébet 8.00: Reggeli 9.00: Elõadás: A test feltámadása (1Kor 15,35–57) – Madocsai Miklós 10.00: Igehirdetés: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg (Jel 14,13) – Tóth Melinda 11.00: Bibliakörök 12.30: Ebéd 15.00: Elõadás: Az Emberfia ítéletet tart (Jel 14,14–15,4) – Zsigmondy Árpád 16.00: Igehirdetés: Boldogok az üdvözültek (Jel 7,13–17) – Veperdi Zoltán 18.00: Vacsora 19.00: Fakultatív program (filmvetítés, beszélgetés) Június 29., vasárnap 7.30: Reggeli áhítat – Stenczel Klára 8.00: Reggeli 9.00: Morzsaszedés, úrvacsorai elõkészítõ – Veperdi Zoltán 10.00: Istentisztelet úrvacsoraosztással (1Pt 5,6–11) – Markku Kettunen 11.30: Ebéd, hazautazás Az írásos jelentkezéseket postán kérjük eljuttatni Taschner Erzsébet fõnök asszony nevére. Postacím: 1021 Budapest, Hûvösvölgyi út 193. Fax.: 1/3916829; e-mail: [email protected].

Két rendkívüli rendezvény római katolikus testvéreinknél a Biblia évében g Fabiny Tibor Az alábbiakban személyes, sõt vállaltan „lelkes” hangú beszámolóval kívánom megszólítani lapunk olvasóit. Ez évben eddig szinte minden lapszámban olvashattunk hosszabb-rövidebb híradást a 2008 – a Biblia éve keretében rendezett eseményekrõl. A most következõ tudósítás azonban két „rendkívüli” rendezvényrõl fog szólni: az egyik a Spányi Antal székesfehérvári katolikus megyés püspök által szervezett biblikus konferencia, amely Fehérváron, a Szent István Mûvelõdési Házban zajlott április 19én, szombaton. A másik esemény két, illetve három nappal késõbb történt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. A Biblia éve keretében április 21-én és 22én az úgynevezett „Lectio Magistralis” elõadást prof. dr. Rekha M. Chennattu indiai nõvér tartotta. Õ az elsõ katolikus teológusnõ Indiában, a pune-i Pápai Filozófia- és Vallástudományi Intézet professzora. Az utóbbi alkalmon egyik katolikus pap ismerõsöm kedvesen felidézett egy általa meghallott beszélgetést, amely a Biblia éve kapcsán a közelmúltban két református atyafi között zajlott: „Te, ezek a katolikusok, ha ráharapnak valamire, úgy elhúznak mellettünk, mint a csík!” – mondta egyikük. Mélységesen átérzem ennek a megállapításnak az igazságát, amikor nap mint nap azt látom, hogy mi, a protestantizmus örökösei, a Biblia egyházai sokszor sajnos csak a nevünkben vagyunk azok. Római katolikus testvéreink köreiben azt tapasztaljuk, hogy õk bizony nagyobb szorgalommal, alázattal és nyitottsággal tanulmányozzák a Szentírást, mint mi, a Bibliánkra oly „büszke” evangélikusok vagy reformátusok. Székesfehérváron az említett szombati napon Spányi püspök meghívására mintegy négyszázötven (!) katekéta, lelkigondozó gyûlt össze; voltak közöttük szerzetesek, nõvérek és nagy számban egyszerû világi érdeklõdõk is. Mondhatjuk persze azt, hogy õk sokan vannak, hogy a székesfehérvári egyházmegyében mintegy négyszázötvenezer katolikus hívõ él, tehát jóval több, mint Magyarországi Evangélikus Egyházunk összlétszáma. Akkor is. Engem nem egyszerûen a nagy létszám fogott meg, hanem az odaadó, figyelõ, alázatos jelenlét. A római katolikus egyházban nem csak a Biblia évében fordulnak a Szentíráshoz: a második vatikáni zsinat utáni katolicizmus „felfedezte” a Bibliát. Magyarországon a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat Tarjányi Béla professzor vezetésével rendszeres tanfolyamokat szervez, füzeteket ad ki, s mindezzel a Szentírás olvasására buzdít. Nekünk, protestánsoknak is tanulságos a Pápai Biblikus Bizottság 1993-as, Szentírás-magyarázat az egyházban címû hatvanoldalas tanulmánya, amely az interneten is megtekinthetõ. A hermeneutikát tanuló teológushallgatóimnak ezt rendszeresen kötelezõ olvasmányként adom ki. Szerény véleményem szerint mi, protestánsok az elmúlt évszázadokban a Szentírás tudományos magyarázatát egyoldalúan a világi tudományoknak, különösen a történettudománynak rendeltük alá. Pedig a Szentírás magyarázatának elsõdleges helye nem az akadémia, hanem az egyház, a hívõk közössége. Amerikában ezt már protestáns tudósok is felismerték, s a Biblia egyoldalú történettudományi kisajátításával szemben mozgalmat indítottak ezzel a jelszóval: „Vissza a Bibliát az egyháznak!” Ehhez a kérdéshez elõadásom ismertetésekor majd visszatérek. Zavarba ejtõ megtiszteltetés volt számomra, hogy három római katolikus püspökkel, két katolikus professzorral, egy pápai káplánnal és egy fõrabbival együtt tarthattam elõadást a konferencián. Spányi püspök a megnyitóban elmondta, hogy a konferencia áldásaiért sokat imádkoztak, s a program összeállításán is érzékelni lehetett, hogy igen alaposan végiggondolt ívük volt a referátumoknak. Dr. Gaál Endre professzor nyitóelõadása Alapvetõ ismeretek a Bibliáról címmel az „emberi szóba öltöztetett isteni beszéd” keletkezésérõl, a kanonizáció és az értelmezés kérdéseirõl szólt, igen szellemesen és tömören. Dr. Schweitzer József referátumát – az elõadó távollétében – felolvasták, de így is igen tanulságos volt hallani, hogy a zsidó imádságoknak mi a helyük a zsidó liturgiában. A Biblia hatását gyakorlati szempontból közelítette meg dr. Székely János, az Esztergom–Budapesti Fõegyházmegye segédpüspöke és Mons. Tajdina József pápai káplán, bajai plébános. Az elõbbi arról szólt, hogy milyen szerepet játszik a Biblia az egyház életében, az utóbbi pedig a Biblia és a lelkipásztorkodás kapcsolatát vizsgálta. Ebéd után dr. Fodor György, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, a kiváló arabista a Bibliát más vallások szent könyveivel, elsõsorban a Koránnal hasonlította össze. Ezután következett az én elõadásom, majd a napot dr. Varga Lajos váci segédpüspöknek a Biblia Pauperum (a szegények Bibliája) témáról szóló, vetítéssel egybekapcsolt elõadása zárta. Szabad legyen néhány mondattal saját mondandómat az alábbiakban összefoglalni (a teljes szöveget az

érdeklõdõk Lelkipásztor címû szakfolyóiratunkban olvashatják). Elõadásom a bibliaértelmezés kérdéseit vizsgáló tudományról, a hermeneutikáról szólt, s a címe így hangzott: Biblia és a keresztény hermeneutika. Az elsõ rész a keresztény hermeneutika „szintjeit” mutatta be. Ezek a következõk: 1. A „Szó” mint hermeneutika. Gerhard Ebeling (1912–2001) szép szavaival „a hermeneutika a szó tana, a teológiai hermeneutika Isten igéjének a tana”. Fontos tudatosítanunk, hogy Isten igéje maga is értelmezés, s megértenünk, hogy az evangéliumok nem a mai értelemben vett „történeti tudósítást” adnak Jézusról, hanem az Ószövetség próféciáit alkalmazzák a názáreti Jézusra, aki hitük (és hitünk!) szerint a Krisztus, a Messiás. 2. A bibliai könyv is hermeneutika, hiszen az Újszövetség számos idézetet, „vendégszöveget” tartalmaz az Ószövetségbõl. Ez az úgynevezett „intertextualitás” kérdése. 3. A kánon mint hermeneutika. 4. A keresztény Szentírás mint hermeneutikai mû. (Lásd errõl D. L. Baker Két szövetség – egy Biblia címû könyvét.) 5. A keresztény teológia is alapvetõen egy hermeneutikai

illetve kire mutattak az Ószövetség próféciái, elõképei, áldozati ünnepei! Mindezzel együtt hasznos a Bibliát a mai zsidósággal dialógusban is olvasni. Veszélyes, ha mi, keresztények egyedül olvassuk a Szentírást. Rá kell döbbennünk arra, hogy nemcsak a keresztények olvassák „hittel” a Biblia elsõ harmadát. A hívõ zsidóság hittapasztalatát is vegyük figyelembe a Biblia olvasásakor! A mai kor egyik legnagyobb hermeneutikai kihívása az, hogy a kereszténység bánja meg több mint ezeréves keményszívûségét. Ezért keressük a zsidósággal való aktív kapcsolatot, a teológiai barátságot. Ne gondoljuk azt, hogy a zsidóságnak feltétlenül az imponál, ha mi, keresztények az Ószövetséget mint „másnak szóló postát” olvassuk! A kereszténység és a zsidóság közötti teológiai barátság alapja: misztérium. A Szentírás teológiai értelmezésének illusztrációjaként a Lelkipásztor áprilisi számában (137–139. o.) immár magyarul is olvashatjuk a Kilenc tézis a Szentírás értelmezésérõl címû programot, amelyet neves amerikai teológusok állítottak össze.

rendszer, ahol nemcsak a biblikus tudományok, hanem a rendszeres teológia, a gyakorlati teológia (vö. homiletika!), sõt maga az egyháztörténet is részben hermeneutikai tudomány. („Az egyháztörténet a Szentírás magyarázatának története” – mondta Ebeling.) Elõadásom második része arról szólt, hogy a keresztény hermeneutika a történelem folyamán általában segítségül hívta a világi tudományokat, amelyek mintegy „rendezõelvnek” (idegen szóval: „paradigmának”) bizonyultak. Ilyen rendezõelv volt a középkorban a filozófia, az újkorban a történettudomány, a 20. század közepétõl az irodalomtudomány. A harmadik részben azt taglaltam, hogy napjainkban egyre erõteljesebben jelentkezik egy új paradigma – véleményem szerint ez a leginkább hûséges a Szentírás szelleméhez –, s ez pedig maga a teológia. Az elmúlt években könyvek, szótárak, új folyóiratok indultak, s a közelmúltban rendezett nemzetközi biblikus konferenciák szekciói mind arról tanúskodnak, hogy a „Szentírás akadémiai fogsága” után megszületett (végre!) a „Szentírás teológiai értelmezésének” eszméje és gyakorlata. A Biblia teológiai értelmezése nem a bibliatudósok kizárólagos privilégiuma, hanem Isten egész népének vállalkozása, amely az összes teológiai diszciplína közös, felelõsségteljes összefogásán alapul. A Biblia teológiai, konfesszionális, keresztény (ezek az én szóhasználatomban rokon értelmû szavak) olvasása három dolgot jelent: 1. Teológiai érdekkel való olvasás. Tehát ne „történeti érdekkel” közelítsek a szöveghez, amely mögött az úgymond „igazi” valóságot, a történelmet felfedezhetem, mint ahogyan ezt a modernitás történetkritikai módszere tette, de ne is úgy, hogy önmagam ideológiai (szociológiai, feminista stb.) feltevéseinek igazolását kutassam, mint ezt ma a posztmodernitás teszi. A Bibliát akkor olvassuk hûségesen önmaga szelleméhez, ha teológiai és nem történeti vagy ideológiai érdekkel olvassuk. 2. A bûnbánatra (megtérésre) való nyitottsággal való olvasás. Ha a Bibliát úgy tesszük le, hogy „éppen ez volt, amit vártunk”, akkor nem ér bennünket meglepetés. Ilyenkor nemcsak rosszul olvastuk, hanem bûnt követtünk el, mivel az Írást saját elõfeltevéseink igazolása céljából olvastuk, s lázadtunk az ellen, hogy Isten új módon szóljon hozzánk. A bibliaolvasás célja elménk és értelmünk állandó megújulása kell, hogy legyen (Róm 12,2)! 3. Az Ószövetséget a Krisztusról szóló tanúságtételként olvassuk! Hiszen éppen ez az Újszövetség evangéliuma, hogy Krisztusban nyilvánvalóvá lett, hogy mire,

A másik eseményrõl már rövidebben tudósítok. A Károli Gáspár Református Egyetem portáján figyeltem fel egy rendkívül vonzóan és ízlésesen szerkesztett plakátra (lám, mennyire számítanak az ily kicsinynek tûnõ dolgok!), amely az érdeklõdõket az indiai Rekha nõvér elõadására invitálta. Két nap alatt két elõadást hallhattunk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Veres Pálné utcai Hittudományi Karán. A szervezõ Kránitz Mihály professzor volt, s a hallgatóság körében a reverendás tanárokon és hallgatókon kívül voltak Teréz anya rendjéhez tartozó nõvérek, katolikusok és reformátusok, magyarországi Krisna-tudatú hívõk és szép számmal világiak is. A második napon még egy (!) evangélikus hittestvéremmel is találkoztam. Az angol nyelvû elõadásokat tolmácsolták. Rekha nõvér elsõ elõadása Tanítványság és szövetség: János 15–16 interpretációja címen arról szólt, hogy noha János apostol nem említi a szövetség (diatheke) szót evangéliumában, a figyelmes olvasó az ótestamentumi „szövetségteológia” reinterpretációját ismerheti fel az evangéliumban. A második nap Az indiai bibliai exegézis lehetõségeirõl és kihívásairól címen az elõadó az indiai keresztény bibliatudomány „holisztikus” jellegérõl beszélt: figyelemmel kísérik, hogy mi van a szöveg „mögött” (történetiség), mit jelent a szöveg (hermeneutika), és mi van a „szöveg elõtt” (a kontextualitás). Ez utóbbi szempont azt jelenti, hogy az indiai értelmezõ nem tekinthet el saját indiai kontextusától, mint ahogyan a magyar értelmezõ sem az õ magyarországi kontextusától. Nemcsak az elõadások voltak informatívak, tartalmilag is rendívül összeszedettek és gazdagok, hanem a hallgatóságot az is mélységesen lenyûgözte, ahogyan a fiatal professzor asszony válaszolt a feltett kérdésekre. Válaszaiban a szellemesség, a kitûnõ anyagismeret és az alázat nyilvánult meg. Szemének játékos mozgása gondolatainak intenzív mûködésérõl, sugárzó csillogása az ügy iránti bensõ elkötelezettségrõl tanúskodott, s az elõadó testi-szellemi-lelki harmóniáját, mondjuk ki: e távolról érkezett jelenség „szépségét” még karjainak ritmikus mozgása is felerõsítette. Közeledik május 17-e, a misszió napja, amikor egyházkerületeinkben majd a Bibliáról szóló elõadások is elhangzanak. Június végén pedig a Magyar Bibliatársulat Alapítvány nagyszabású nemzetközi konferenciát szervez Esztergomban. Készüljünk ezekre az alkalmakra lélekben és szellemileg egyaránt! A két fenti eseményrõl szóló személyes – s vállaltan „lelkes” – tudósítás, valamint a teológiai reflexió is részint ezt a célt kívánta elõsegíteni.

2008. május 4.

élõ víz

Kék kabát – Legyen átkozott örökre! Régen volt már. Életem egyik nagy napja. Visszagondolva már annyira szánalmasnak tûnik, de akkor azt hittem, nincs ennél fontosabb. Engem ünnepelt aznap mindenki. Körbeálltak, tiszteltek, felemeltek. Zúgtak a harangok. Az asszony csúnya kék kabátot viselt. A csavargók minden évszakra alkalmas felszerelésével állt a kapuban. Már mindenki a templomban ült, a papok a püspök körül toporogtak indulásra várva. Nekem még gyorsan be kellett zárnom a gyülekezeti ház ajtaját, a sütõ-fõzõ asszonyok is látni akarták a bevonulást. – Jó napot! Mit segíthetek? Jöjjön be az ünnepségre! A jókedvemet semmi nem vehette el. – Beszélni akarok magával – mondta az asszony. – Kedvesem, ez most lehetetlen, itt nagy ünnepség kezdõdik. Ez a szégyenletesen leereszkedõ stílus már felemeltetésem torzulása volt. – Beszélni akarok magával! – Adjak pénzt? Nincs most túl sok nálam. Vagy jöjjön vissza egy óra múlva, akkor ehet itt szabadon akármennyit! Vagy jöjjön be az ünnepségre! Kezdtem ideges lenni. A harangok egyre türelmetle-

nebbül szóltak. A püspök már ki-kinézeget, hogy hol vagyok. Mennem kell! – Csak beszélni akarok magával! Az újra és újra, ugyanabban a tónusban elhangzó mondat betegessége kezdett megrémiszteni. A zsebembe nyúltam, aránytalanul nagy pénz akadt a kezembe. Nem törõdtem vele, ez volt a szabadulásom ára. Az asszony elvette a pénzt, de nem tágított. – Beszélni akarok magával! – Kérem, menjen el most – már a hangom is türelmetlen volt. – Mennem kell. Majd jöjjön vissza késõbb, akkor beszélhetünk is. Választ nem várva otthagytam. Akkor felemelt hangon ezt mondta: – Legyen átkozott örökre! Megfordultam, mint akit arcon csaptak. Õ ott állt kék kabátjában, már nem mondott semmit. Kinek a küldöttje volt? Mit akart mondani? Soha nem láttam többé. Az ünnepségeken áldások sora hangzott el. Azóta is ezerszer, a legkülönfélébb formákban. Hiszek az áldás erejében. Ma reggel – mint annyi reggelen – újra az asszonyra gondolok. Csúnya kék kabátjában áll életem kapuja elõtt. Van még elég erõs áldás számomra? g Koczor Tamás

Ki segít? Azért ugrottam be a postára, hogy feladjak néhány levelet, de közben a gondolataimat már az esti ifjúsági óra elõkészítése kötötte le. Egyszer csak észrevettem, hogy mögöttem a sorban egy fiatal cigány asszony áll, nagy dobozzal a kezében. Egy pillanatra átfutott az agyamon: nem is tudtam, hogy ennél az ablaknál is lehet csomagot feladni, de aztán nem is foglalkoztam vele többet. Arra kaptam fel újra a fejem, hogy az asszonyka megszólított. Meglebegtetett elõttem egy üres csomagszállítót, és megkérdezett nagyon kedvesen, udvariasan, hogy kitölteném-e. Értetlenül néztem rá, mire szégyenlõsen hozzátette: „Én nem tudok írni.” Elkezdtem kitölteni hát a papírt. Amikor közben sorra kerültem az ablaknál, jelzett az asszony, hogy intézzem csak nyugodtan a dolgom, õ türelmesen vár. Mikor az utolsó betû is felkerült a lapra, átnyújtottam neki. Köszönte nagyon a segítséget. „Szívesen” – feleltem, majd gyorsan templomunk felé vettem az irányt… Nem megy ki a fejembõl ez a jelenet. A tekintete, amikor segítséget kért. A szégyenlõs hang: én nem tudom ezt megoldani. És az öröme a végén.

Elgondolkodtam. De sokszor vagyunk mi is olyan helyzetben, amikor megfogalmazódik bennünk: ezt nem tudjuk megoldani. Olyan feladatot kaptunk, amely meghaladja tudásunkat. Olyan élethelyzetbe kerültünk, amelyet nem tudunk befolyásolni. Olyan fájdalom ért, amely földbe döngölt, és képtelenek vagyunk újra talpra állni. Olyan testilelki teher nehezedik ránk, amelyrõl úgy érezzük, erõnk felett való… Tudunk-e ilyenkor segítséget kérni? Tudjuk-e, hogy van valaki, aki számára nincsen lehetetlen? Tudjuk-e, hogy a mi mennyei Atyánkhoz bátran fordulhatunk, ha erõnket, tudásunkat, lehetõségeinket meghaladja mindaz, amivel szembe kell néznünk? No és ha mindezt tudjuk (elméletben), akkor tudunk-e élni is vele (a gyakorlatban)? Félretéve büszkeségünket tudunk-e térdet hajtani? Képesek vagyunk-e alázatosan szólni? Át tudjuk-e adni valóban a vezetést Istennek, vagy még erõlködünk? Jó, ha a zsoltáros szavaiban a magunkéira ismerünk: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és õ meghallgat engem.” (Zsolt 120,1) g Hulej Enikõ

f

H E T I Ú T RAVA LÓ Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földrõl, magamhoz vonzok mindeneket. (Jn 12,32) Húsvét után a 6. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a Szentlélek eljövetelét hirdetik, „akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsõítünk, aki a próféták által szólt” (Niceai hitvallás). A földön szolgáló gyülekezet pünkösd böjtjében is Istenhez kiált. Exaudi: „Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg engem!” (GyLK 687,6) „Te vagy segítségem, ne vess el engem, ne hagyj el, szabadító Istenem!” (Zsolt 27,9; LK) Meghallgatja erõtlen népe kiáltását, vezérigénkben válaszol, és a Szentlelket ígéri: „Amikor eljön a Pártfogó [Károlinál: a Vigasztaló], akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek” az ügy védelmében, az Isten és a világ közötti perben (Jn 15,26)! Pál is ezt teszi a pogányok között a Szentháromságot dicsõítve Krisztus szeretetének megismertetéséért: „…meghajtom térdemet az Atya elõtt (…), adja meg nektek dicsõségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerõsödjék bennetek a belsõ ember az õ Lelke által…” (Ef 3,14.16) Luther így folytatja az Úrról szóló bizonyságtételt: „Krisztusnak a szívünkbe való telepítése azt jelenti, hogy megismerjük õt, a mi Megváltónkat, akiben Istent Atyánknak nevezhetjük, s vesszük a Szentlelket, aki minden bajunkban bátorságot ad. Így hát õ szívünkben lakozik.” Isten megígéri a hazatérést fogságba jutott, szétszóratott ószövetségi népének: „…és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükbõl a kõszívet, és hússzívet adok nekik… (…) Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek.” (Ez 11,19.20b) Az újszövetségi gyülekezet élõ tagjai újjászületésükkor megkapják az Atya-Fiú Lelkét. „De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.” (Róm 8,9) Az Úr Jézus követõi üldöztetéseket szenvednek minden idõben. „De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.” Védõügyvédjük a Szentlélek; „állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket” az örök életre (Lk 21,13.19)! Bizonyságtételük sem magánügy: „…a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell.” Jézus megígérte: „…ha valaki vallást tesz rólam az emberek elõtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai elõtt.” (Lk 12,12.8) A tizenkét apostol Izráel tizenkét törzsét jelképezi, ezért kell teljessé tenni a tanúk számát – de nem emberi döntés alapján! „Urunk, minden szív ismerõje, te jelöld ki (…), akit kiválasztottál magadnak…” „…a sors Mátyásra esett…” (ApCsel 1,24.26) A kereszten Jézus gondoskodik Máriáról is: „Asszony, íme, a te fiad!” S szeretett tanítványára bízza: „Íme, a te anyád!” (Jn 19,26.27) János nem vértanúhalállal, hanem – a szeretet apostolaként – hosszú életével dicsõítette meg Urát, így (is) tett róla bizonyságot: „Õ az igaz Isten és az örök élet.” (1Jn 5,20c) A Seregek Ura már Zerubbábelnek megígérte pártfogását: õ fogja befejezni a templom újjáépítését, de „nem hatalommal és nem erõszakkal, hanem az én lelkemmel” (Zak 4,6). Hívjuk segítségül a megígért Pártfogót! „Jövel, Szentlélek Úristen, / Töltsd be szíveinket bõven…” (EÉ 229,1) g Garai András

Öt vonal Hangulatkép az Észak-Pest Megyei Egyházmegye kórustalálkozójáról Madarat tolláról, énekest kottájáról lehet felismerni. Fel is ismerték egymást azon tíz kórus tagjai, akik Cantate vasárnapján a csömöri evangélikus templom körül gyülekeztek. Kisterem, nagyterem, fa alja és utcasarok: ezek voltak a rövid hangképzések és az utolsó egyeztetések helyszínei. Számtalan elismerõ és lelkes mondatot írhatnék az eseményrõl, de tartván magam a kotta öt vonalához, az alábbiakban öt tényt emelek ki a találkozóval kapcsolatban.

Év közben alig hallunk egymásról. A részt vevõ énekkarok felsorolását hallva átfut rajtunk: megint eltelt egy esztendõ. „Iklad, Domony, Penc, Vác, Rád, Aszód, Erdõkürt, Acsa, Fót, Nagytarcsa” – egy éve hallottuk így együtt e gyülekezetek nevét. Ok a hálára, hogy a maga helyén mindenki igyekszik helytállni, és találkozni is szeretünk. Korál: az evangélikus egyházzene leg-

nagyobb kincse, csodás lehetõség a népszerû, könnyen tanulható, de igényes kóruséneklésre. Johann Gyula csömöri lelkész elõadásában a korálkincs nagyszerûségére, érték- és idõtálló voltára hívta fel a figyelmet. Nem is elõadás volt ez, inkább bizonyságtétel, személyes hangvételû rácsodálkozás az egyszerû népénekek szakrális mûfajjá nemesülésére. „Lesz meglepetés is!” – hangzott el az alkalom elején. Bennünk pedig feltámadt

a gyerek, és kíváncsian vártunk nem is túl sokáig: lelkipásztorainkat láttuk helyezkedni az oltártérben, éppen úgy, ahogyan a kórustagok szoktak. Sejtésünk beigazolódott: a „lelkészi kar” kifejezés ezúttal a szó legszorosabb értelmében értendõ. Az egyházmegye lelkipásztorai közül tízen – reméljük, nem csupán alkalmi – négyszólamú férfikórussá alakultak. Jó volt hallanunk harmóniá-

jukat. Kívánjuk, hogy a lelkészi munkaközösségi üléseknek rendszeres és gyümölcsözõ alkotórészei legyenek a jövõben az énekkari próbák. Az együtt éneklés akkor tölti be szerepét, ha tudunk együtt hallgatni is. Az ének legtöbbször válasz Isten üzenetére. Elõször fülünk és értelmünk dolgozik, majd a megértett isteni szóra válaszol az emberi száj. A találkozó igei üzenetét Kovács László lelkész, egyházmegyei zenei felelõs tolmácsolta. A „bûn-ügy” sok énekkari mû központi témája. De vajon tisztán látunk-e a bûn-bûnök-vétkek témakörében? A rövid, frappáns áhítat ebben segített. A csömöri gyülekezet vendégszeretete nem okozott csalódást. A házigazdák jóvoltából fehérasztal mellett folytatódott az ismerkedés, az eszme- és kottacsere. Õszintén szeretnénk, ha a következõ kórustalálkozón Csömör neve is elhangozna a kórust küldõ gyülekezetek között. Öt vonal – egy kisgyerek is le tudja rajzolni. De violin- vagy basszuskulccsal az elején, kottafejekkel megtöltve és értékes szöveggel ellátva – közösségformáló jelenség. Az éneklés tartalmát megélve pedig a menny elõíze. g Bálint Józsefné

Irányelvek az evangélizáló és a missziói munka idõszerû súlypontjaihoz 2008–2010. „A zsinat az országos evangélizációs és missziói bizottság javaslata alapján irányelvekben rögzíti az evangélizáló és missziói munka idõszerû súlypontjait, és azt legalább 3 évenként felülvizsgálja.” A törvényi elõírásnak eleget téve fogadta el a februárban ülésezõ zsinat az alábbi nyolc pontban megfogalmazott célokat, elveket. Tudjuk, a szöveg önmagában mit sem ér, ha nem párosul gyakorlattal. A zsinatnak nincs lehetõsége arra, hogy elõírja a helyi missziói munkát, de fontos jelzés ez arról, hogy egyházunk legfõbb testülete is fontosnak érzi, tudja ezt a munkaágat. Kérjük a gyülekezeteket, a lelkészeket

és a nem lelkész munkatársakat: imádkozzanak Lélekért, vezetésért, hogy az evangélizáció és a misszió ne csak szép szöveg maradjon! Az Evangélikus Missziói Központ gondozásában ez évben – a tervek szerint – megjelenik egy tanulmány is egyházunk missziói stratégiájáról. A missziológia beépítése a lelkészképzésbe, egybekötve gyakorlattal. Lelkészevangélizáció támogatása, egyéni és családi lelkigondozás. Missziói osztály szervezése (vagy az Evangélikus Missziói Központ megerõsítése). Munkaágak tudatosabb és hatékonyabb szervezése, összefogása, segítése.

A gyülekezetimunkatárs-képzés kiszélesítése, hatékonyabbá tétele. A meglévõ képzések összehangolása. Cél egy országos, akkreditált bibliaiskola. Erõtlen gyülekezetek tudatosabb felkarolása megyei, kerületi és országos összefogással. Intézményeink, munkaágaink, egyesületeink (oktatás, diakónia, média stb.) beoltása a misszió lelkületével. A határon túli magyarok közötti misszió erõsítése, segítése. Az államtól függetlenedõ, önálló gyülekezeti gazdálkodás támogatása. g Szeverényi János országos missziói lelkész

A Szélrózsa-csapat „lelkes” tagja SZÓSZÓRÓ b Vladika Zsófia (28) a pécsi evangélikus gyülekezet tagja, negyedéves teológushallgató, a Szélrózsa találkozót szervezõ „tízek” egyik munkatársa. Az alábbi rövid interjúban megismerkedhetünk vele, és megtudhatjuk, mitõl is „lelkes” igazán.

– Mi a feladatod az idei Szélrózsán? – A lelki programokért vagyok felelõs Sefcsik Zoltán lelkésszel együtt. – Konkrétan mi a munkád? – Lelkészeket kerestem fel, és kértem meg arra, hogy tartsanak áhítatot a találkozó ideje alatt. A három reggeli áhítatot három püspökünk tartja majd. Ezek közös, mindenki számára nyitott alkalmak lesznek a nagyszínpadon. – Mi a helyzet az esti áhítatokkal? – A találkozó elsõ napján, szerda este egy csapat szervezi dr. Szabó Lajos, Szabóné Mátrai Marianna és Smidéliusz Gábor vezetésével. Csütörtökön Tamás-mise lesz, melyért egy külön csoport felelõs. Péntek este családos áhítat lesz a kõszegi városmissziós nap keretében – Szigethy Szilárd evangélikus lelkész fogja tartani. Az utolsó este – ahogyan az eddigi találkozók során már többször is elõfordult – egyszerre több helyszínen lesz áhítat egy idõben. A témakör a határ és a határtalanság lesz. Sokféle felekezetbõl érkeznek majd szolgálók, így a határ-határtalanság témát alapul véve többek között katolikus, metodista és református lelkészek is szólnak majd a fiatalokhoz, valamint szlovákiai, felvidéki és erdélyi magyar evangélikus lelkészek is lesznek. – Miként végzõdik majd a találkozó – lelki téren? – A fesztivál vasárnap közös istentisztelettel zárul, melyet szintén Szabó Lajos és csoportja szervez meg.

Ifjúságirovat-gazda: Frenyó Anna

– Mit tudsz elmondani az idei Szélrózsa lelkiségérõl? – Igyekeztem a szervezéskor ügyelni arra, hogy a találkozón mindenféle kegyességi irányzat helyet kapjon, hogy ezáltal minden fiatal megtalálja majd a saját lelki építõjét és a saját lelki feltöltõdését. Ezért többféle igehirdetõ szólal majd meg, többféle szemlélettel.

– Miért vállaltad éppen ezt a feladatot? – Marton Tamás kérésére. És azért is, mert úgy érzem, az áhítatok szervezése áll hozzám a legközelebb az összes szervezési munka közül. g Balog Eszter

9

e

2008. május 4.

krónika

ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN

Bemutatkozik a Csornai Evangélikus Egyházközség A csorna–kapuvári egyházközség jelenlegi formájában a Soproni Egyházmegye legfiatalabb gyülekezete. Az anyagyülekezet Csornán van, itt mûködik a lelkészi hivatal, illetve itt áll a templom is. A viszonylag nagy létszámú fiókgyülekezet, Kapuvár mellett több környékbeli település is az egyházközséghez tartozik. A reformáció korában is Kapuváron, a Nádasdyak birtokán épült ki erõsebben az evangélikus gyülekezet, az ellenreformáció idején azonban mindkét település katolikus vallásúvá vált. A 19. század végén az ipari fejlõdés következtében a Csornára, illetve Kapuvárra költözõk között egyre több evangélikus volt. Kapuváron Berg Gusztáv báró – maga is evangélikus lévén – segítette a formálódó diaszpórát. Csornán sem lelkész, hanem világi hívõ, Payr Gusztáv bádogosmester kezdte meg a gyülekezet szervezését. Az 1926-ban tartott elsõ közgyûlésen negyvenkilenc evangélikust számoltak össze a városban. A megalakult csornai egyházközség néhány éves megfeszített szervezõmunka után templomot épített, amelyet 1930. június 9-én szentelt fel Kapi Béla püspök. A copfstílusú templomot és berendezését Klemens Antal helyi építész tervezte, a keresztelõmedence Tászler Gyula, a hívogatóan kitárt karú Jézust ábrázoló oltárkép pedig Mosdósi Fekete József munkája. A csorna–kapuvári egyházközség 1934-ben kapott állandó missziói segédlelkészt Rác Ernõ személyében. 1943-ban evangélikus elemi iskola is létesült, amelyet azonban öt év múlva államosítottak, majd megszüntettek.

Az elmúlt évtizedekben a gyülekezet megnõtt, megerõsödött. A kezdeti negyvenkilenchez képest ma Csornán mintegy négyszázötven, Kapuváron százötven evangélikust tartanak nyilván. Mindkét város általános iskoláiban rendszeres a hitoktatás. Jó az együttmûködés a római katolikus és a református testvérfelekezettel, és az egyházközség tevékeny részt vállal a társadalmi, civil életben is.

Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Május 11-én vasárnap, pünkösd ünnepén 10.04-tõl istentiszteletet hallhatunk az MR1 – Kossuth rádió hullámhosszán Csornáról. Igét hirdet Tubán József lelkész.

A kapuvári fiókgyülekezetben is rendszeresek az istentiszteletek: a minden hónap elsõ és harmadik vasárnapján tartott szertartások helyszíne a helyi kórház épületében kialakított ökumenikus kápolna. Az egyházközség számára ünnepi esemény lesz az augusztus 3-i istentisztelet, amelynek keretében Ittzés János püspök szolgálatával adják át az elsõ csornai lelkész, Rác Ernõ születésének a századik évfordulója alkalmából készíttetett emléktáblát.

A Duna Televízió Isten kezében címû sorozatmûsorának következõ adásában, május 10-én, szombaton 13.55-tõl a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Ladik szakcsoportját ismerhetjük meg. A szakcsoport 2006 õszén alakult azzal a céllal, hogy a középiskolás fiatalság szellemi-kulturális öntudatának erõsítésén munkálkodjék – nem feltétlenül csak az evangélikus felekezethez tartozó fiatalok körében. A mûsorban bemutatják egyik új vállalkozásukat, a Misztrál együttes közremûködésével tartott rendhagyó irodalomórát, valamint azt a hagyományõrzõ ifjúsági napot, amelyet Balatonbogláron szerveztek április 19-én. Szerkesztõ: Nevelõs Zoltán; rendezõ: Horváth Tamás. Ismétlés: Duna II. Autonómia, május 11., vasárnap, 11.20 és Duna Tv, május 13., kedd, 7.25.

Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a húsvét ünnepe utáni hatodik vasárnap (május 4.) offertóriuma a misszió célját szolgálja. Kérjük, adakozó szeretettel segítsék az ügyet!

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. május 4. Húsvét ünnepe után 6. vasárnap (Exaudi). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 15,26–16,4; 1Pt 4,7–11. Alapige: Jer 31,31–34. Énekek: 321., 366. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bittner Abigél; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi, mennybemenetel ünnepére emlékezõ) Fodor Viktor; Csillaghegy– Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. (úrv.) Vári Krisztina; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2–4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. Gerõfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Szántó Enikõ; de. 11. (úrv.) Szántó Enikõ; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; IX., Haller u. 19–21. I. emelet de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; du. 7. (vespera) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Keczkó Pál; de. fél 12. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Gyõri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Gyõri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. Lacknerné Puskás Sára.

g Összeállította: Vitális Judit

FÉBÉ

Indul a mátrai szezon Régi elképzelés vált valóra akkor, amikor tizennégy évvel ezelõtt újraindulhatott a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület szolgálata Bagolyirtáson. 1949 tavaszán az Új Harangszó így tudósít errõl a helyrõl: „Bagolyirtás új feladatra vállalkozott. Szeretne beállni a magyar ébredés szolgálatába. Kisebb, húsz-harminc fõbõl álló csoportok részére csendesnapok, konferenciák tartására igen alkalmas. Még csak kísérletek voltak ezen a téren, de nem szabad megtorpanni.” Sajnos a folytatásra várni kellett. Több mint négy évtized múltán indulhatott el a munka az egyháztól visszakapott telken. D. Szebik Imre püspök 1994. augusztus 25-én szentelte fel a lebontott egykori Fébé-üdülõ helyén – Czibula Zoltán építészmérnök tervei alapján – felépült Názáret-templomot. A kör alakú, mintegy nyolcvan személyt befogadó templomhoz egy szintén kör alakú épületszárny csatlakozik, melyben turisták fogadására is alkalmas szálláshelyet alakítottak ki a szükséges mellékhelyiségekkel együtt. E lakrészt a késõbbiekben két darab két-

ágyas és két darab ötágyas szobára osztottuk fel. Mivel a szobák mindegyike pótágyazható, az épületben jelenleg harminc fõ szállásolható el. A kertben sátrazási lehetõség is van, ami további húsz fõvel emelheti az egyidejûleg elszállásolhatók létszámát. Lehetõségeinkhez mérten minden évben igyekszünk megvalósítani kisebbnagyobb fejlesztéseket. 1995-ben avattuk fel templomunk új oltárát. Erre az alkalomra készült el az épület stílusához illeszkedõ kapu is. Rá egy évre került sor az említett szállórész felosztására; ily módon a csoportok mellett családokat is tudunk fogadni. Ez azért is fontos, mert a lelki töltekezés mellett a magaslati levegõ gyógyító hatását is kihasználhatják az arra rászorulók. Örömünk, hogy üdülõtelepünk az elmúlt években a nyári iskolai szünet idején (június közepétõl augusztus végéig) teljes kihasználtsággal mûködött; az elõzetes foglalások ismeretében így lesz ez az idén is. Így válik üdülõtelepünk „szent hellyé”, ahol a fiatalok megtapasztalhatják Jézus Krisztus szeretetét,

és igazi örömmé az itteni együttlét, az elcsendesedés. Ebben az évben május 4-én, vasárnap 11 órakor lesz a „szezonnyitó istentisztelet” a Názáret-templomban. Ezt követõen – október végéig – minden vasárnap tartunk istentiszteletet. g Herzog Csaba

Idézet egy beszámolóból: „A hangulatosan felújított szobákban azonnal otthonosan éreztük magunkat. Lehetõségünk volt sokat sétálni a környéken és közben az érett málnából szedegetni az útszéli bokrokról. (…) Az esti csendben jó volt hallgatni az Úr Jézusról szóló történeteket, tanításokat. Jó volt megtapasztalni Isten féltõn vigyázó szeretetét az éjszakában is. És aki korán fel tudott kelni, hallhatta a közeli madarak »párbeszédét« is.” Szeretettel hívjuk és várjuk testvéreinket Bagolyirtásra. Még leköthetõk szálláshelyek az elõ- és utószezonra! Jelentkezni lehet a 20/8245536-os telefonszámon.

Fasoriak Selmecbányán A Száraz Miklós György és Tóth Zoltán jegyezte Emléklapok a régi Magyarországról valódi kultuszkönyvnek számít. A páratlan kiadvány a történelmi Magyarország hatvannégy városát mutatja be régi képeslapokon, egykori történeteket idézve, pontos demográfiai adatokkal szolgálva. Rajongói szinte naponta bújják, és közelebbi-távolabbi terveik között szerepel a kötetben szereplõ települések felkeresése – ami, valljuk be, igencsak nehéz feladat, hiszen a történelem viharai az egykori országot darabjaira tépték, illetve a motorizáció ellenére hatalmasak a távolságok – mondjuk – Brassó és Pozsony vagy Fiume és Kézdivásárhely között. A könyvben szereplõ városok nem az egykori vármegyerendszer közigazgatási beosztásához idomulnak. Szubjektív válogatás ez, melyben az evangélikus gyökerû erdélyi szász és a szepességi cipszer városok, valamint a felvidéki bányavárosok igencsak felülreprezentáltak. A közösségi együttlét mellett ezért hatott kellemes hírként, hogy a budapest-fasori evangélikus gyülekezet április 12-ére autóbuszos kirándulást szervezett Selmecbányára, a középkorban arany- és ezüstbányászatáról, a késõbbi századokban bányászati oktatásáról híres, jelenleg Szlovákiához tartozó, mintegy tizenháromezer lakosú városkába. A túra iránt igen nagy érdeklõdés mutatkozott, így több mint hatvan fõvel két autóbusz is elindult a városligeti Regnum Marianum keresztjétõl. Az utasokat Aradi György lelkész üdvözölte, majd Gálos Miklós felügyelõ ismertette Selmecbánya történelmét, számtalan érdekes és sokszor humoros példával illusztrálva az ottani bányatisztképzés rég- és közelmúltját. Az elsõ megállóhely Szentantal volt, a kirándulók itt a szépen felújított Koháry-kastélyt tekintették meg. Innen pedig már csak néhány kilométer Selmecbánya. A városnézés a település legszebb kilátást nyújtó pontján, a Leányvárban vette kezdetét. Az épület kapujába vésett évszám szerint 1564-ben emelték, belsejében a török hódoltság korabeli Felvidéket bemutató tárlat tekinthetõ meg. A következõ séta a városka épen álló, középkori eredetû, késõbb barokk stílusban átépített kapujához vezetett. Innen néhány méterre áll az új- és az ótemetõ, melyekben kiválóan nyomon követhetõ a település nemzetiségi átrendezõdése: az elmúlt századforduló magyar nyelvû feliratait a két világháború közt kétnyelvû, majd a második világégés után tisztán szlovák nyelvû sírok váltják föl. A rövid gyalogtúra után a busz begördült a belvárosba. A barangolás a „német” Szent Miklós- vagy más néven

Nagyboldogasszony-templomtól – amelyet az 1230-as években emeltek, és a 19. században klasszicista stílusban átépítettek – indult. Ódon, középkori eredetû, girbegurba utcácskákon sétálhat a városlátogató, közben hatalmas szintkülönbségeket leküzdve. Olyan látnivalók várják, mint az 1491-es építésû, korábban kizárólagosan a szlovák híveknek szolgáló Szent Katalin-templom; a 14. századi, 1787–88-ban átépített, jellegzetes toronnyal – és benne toronyórával – koronázott városháza; a monumentális óvár és az 1764-ben készült Szentháromság-szobor. A mûemlékek kiváló állapotban vannak, de a régi patríciusházak és a 19. századi épületek igen vegyes képet mutatnak. Az egykori hírneves evangélikus líceum például elhagyatottan pusztul, jelenleg befektetõre vár. Az 1899-ben emelt iskolaépületen látható még az egykor itt tanuló Petõfi Sándor emléktáblája, de Mikszáth Kálmáné helyére – nem sokkal a trianoni döntés után – Andrej Sládkoviè szlovák költõ neve került.

mecbányai gyülekezet presbitere. Villámgyorsan közbenjárt azért, hogy a késõ délután folyamán a helyi lelkész a templomban fogadja a Budapestrõl érkezetteket. A kirándulócsoportra azonban ez elõtt várt még egy érdekesség: miután megszemlélték a Szabadtéri Bányászati Múzeum látnivalóit – például a bányásztemplomot, tetején kereszt helyett a jellegzetes kalapács-vésõ párossal –, bányászfelszerelést öltve, kezükben bányászlámpával leereszkedtek a Bertalan tárnába, ötven méter mélyre, húszméternyi vízfelület és harminc méter vastagságú kõzet alá; megismételhetetlen élmény volt ez az utat nagy kitartással végigjáró idõseknek és fiataloknak egyaránt. A városba visszaérve keresték föl az 1794–1796 között copfstílusban emelt, belsõ architektúrájában leginkább az Operaházra emlékeztetõ lutheránus templomot. Ébert András után Selmecbánya szlovák nemzetiségû lelkésze üdvözölte a fasori gyülekezetet, majd Aradi György köszönte meg a helybeliek

Érdekes kiállítással szolgált az egykori Hellenbach-ház, a késõbbi bányabíróság és bányászati akadémiai tanszék, melynek névadója egyrészt I. Lipót király és II. Rákóczi Ferenc udvari orvosa volt, másrészt kiváló bányamérnök. Az ásványtani kiállítás mellett ugyanis az épület – a város egészére jellemzõ módon – egy bányalejáróra nyílik, amely közel százméteres szakaszon gyalogosan bejárható, csilléket és korhû eszközöket bemutatva. A fasori látogatók az isteni gondviselés révén késõbb bejuthattak a város evangélikus templomába is: a múzeumban felfigyelt a magyar szóra a Szlovák Bányászati Múzeum hazánkban is elismert muzeológusa, Ébert András, aki nemcsak a város negyven fõre tehetõ magyarságának prominens képviselõje, hanem evangélikus vallású, sõt a sel-

vendégszeretetét. A kirándulóknak azonban lassan át kellett adniuk a helyüket, mert a templomban egy pozsonyi gyermekkórus koncertjére készülõdtek. Hazafelé menet még két megálló színesítette az amúgy is sokszínû programot. Léván – szerepel a fent említett Emléklapok… kötetben is – a 13. századi, egykoron Dobó Istvánnak is szolgáló, 1709ben Vak Bottyán által lerombolt (ennek ellenére a magyarországi várakhoz képest igen jó állapotban levõ) erõdítmény a fõ nevezetesség. A hazaérkezés elõtti utolsó állomás pedig Párkány volt, amely a Mária Valéria híd jótékony hatásaként a szürke szocreál határvárosból alig néhány esztendõ alatt csinos településsé fejlõdött. Végezetül a kirándulók a buszon, soksok szép emlékkel a tarsolyukban, záró elmélkedéssel búcsúztak egymástól. g Rezsabek Nándor

A SZERZÕ FELVÉTELE

10

mozaik

Táborbeharangozó b „Kedves Barátom! Szeretettel hívlak az idei evangélikus természetvédõ táborba, ha már voltál a korábbi években, és lenyûgözött a természet közelsége; ha még nem voltál, és szereted a természetet; ha szeretsz játszani, kirándulni; ha szereted a nyüzsgést, ha szereted a csendet; ha érdekelnek a teremtett világ titkai, melyek körülvesznek mindannyiunkat; ha szeretnél találkozni hasonló gondolkodású fiatalokkal; ha szereted a meglepetéseket, és ha nem szereted a meglepetéseket!” – e szavakkal ajánlja minden érdeklõdõ fiatal figyelmébe az immár hagyományosnak számító evangélikus természetvédõ tábort Benkovics Sándor. A tábor idei szervezõjét a program részleteirõl kérdeztük.

– Mi a tábor célja? – Megismerés. Felismerés. Érzékenység. Ismerjük meg egy kicsit közelebbrõl a természetet, ismerjük fel saját felelõsségünket a megõrzésében. Váljunk érzékennyé a teremtett világ apró csodáira. Ezek a célok jellemezték már az elsõ, 2002-ben megrendezett természetvédõ tábort is. A kezdeményezés Kodácsy-Simon Eszter nevéhez fûzõdik, öt éven át õ vezette igen nagy lelkesedéssel a tábort. Minden évben újabb és újabb lenyûgözõ helyszíneket ismerhettek meg a résztvevõk, hiszen mindig más és más nemzeti parkban táboroztak. Bár a korábbi években a program igen nagy sikert aratott a fiatalok körében, tavaly mégsem sikerült megrendezni. Egy év kihagyás után azonban ismét belevágunk! – Mely korosztály számára hirdetik meg? – Elsõsorban a középiskolásokat várjuk, tehát a tizennégy–tizennyolc év közöttieket. Ez persze nem jelenti azt, hogy aki egy-két évvel idõsebb vagy fiatalabb, azt ne látnánk szívesen. Sõt… – Tanárként milyen tapasztalatai vannak: menynyire érzékenyek vagy fogékonyak a mai fiatalok a környezeti problémák iránt?

– Úgy gondolom, hogy ez a korosztály minden olyasmire nyitott, amiben felismerheti saját felelõsségét, feladatát, esetleg még saját magát is. Ezért minden azon múlik, hogyan „tálaljuk” ezt nekik. Lehet bármennyire is kidolgozott, különféle tudós emberek által díjazott valamely módszer, úgyis a gyakorlat dönti el, hogy tetszik-e, „bejön-e” a fiataloknak, vagy sem. – Mivel szólíthatók meg leginkább, milyen jellegû programokban vesznek részt szívesen a középiskolás korosztály tagjai?

– Természetesen általános recept nincs, de nem árt, ha egy program provokatív. Az sem hátrány, ha kihívást jelent számukra. Fontos, hogy mindig tudjunk valami újat, valami meglepõt nyújtani úgy, hogy közben a lényeget megõrizzük. És hogy valami konkrétumot is mondjak: mindig erõs hatása van annak, ha nemcsak beszélünk egy témáról, problémáról, hanem a saját bõrünkön is megtapasztaljuk, illetve orrunkon át is érezzük, hogy miképpen mûködik egy szennyvíztisztító telep vagy egy szemétégetõmû. Esetleg belebújunk – drámajáték keretében – egy multinacionális cég igazgatótanácsa tagjainak a bõrébe, akik a haszon reményében súlyos környezetszennyezésre készülnek.

ÜZENET AZ ARARÁTRÓL

Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail: [email protected]

– Inkább természetvédelmi vagy környezetvédelmi jellegû a tábor? – Fontos különbséget tennünk a két fogalom között, hiszen a természetvédelem a természetes környezet – az erdõk, mezõk, patakok – megóvását jelenti, míg környezetvédelem alatt inkább az ember által használt és beszennyezett területek vizsgálatát és védelmét értjük. Mivel a természetes és az épített környezet egyaránt hozzánk tartozik, nem függetleníthetjük magunkat egyiktõl sem. Szeretnénk a táborban mindkettõvel foglalkozni, persze elsõsorban nem száraz tudományos módszerekkel, hanem inkább sok játékon keresztül, melyek között biztosan lesz néhány meglepetés is. Mindezeken túl azonban elsõsorban keresztény táborról van szó, ahol mindennap áhítatok, elcsendesedések, imádságok, énekek segítségével próbálunk közelebb kerülni a teremtett világhoz, megérteni a Teremtõ által nekünk adott feladatot. – Megvan-e már a pontos idõpont, illetve a helyszín? – A Duna–Dráva Nemzeti Parkban táborozunk július 3-ától 8-áig. A konkrét helyszín pedig Matty lesz. Ez a kis falu a Dél-Dunántúlon, a horvát határ közelében, Harkánytól és Siklóstól nem messze található. – Az érdeklõdõk hol tudhatnak meg további részleteket? – Mindenkinek a figyelmébe ajánlom a www.termeszettabor.hu címet, ahol folyamatosan tájékozódhat a részletekrõl. Egyébként én is szívesen válaszolok a felmerülõ kérdésekre, és várom a jelentkezéseket a [email protected] e-mail címen. Találkozzunk júliusban! g Jerabek-Cserepes Csilla

HIRDETÉS

Törékeny élet

Eleget téve Szabó Zoltánné olvasónk kérésének, a minap látogatást tettem székesfehérvári otthonukban. A megadott címen kicsi, szerény, de nagyon tiszta külvárosi házat találtam. Csengetésemre negyvenes évei derekán járó, kellemes külsejû asszonyka tessékelt be. Õ volt Szabóné. A bemutatkozás után halkan csak ennyit mondott: „Kérem, jöjjön, bemutatom a férjemnek.” A kis ház udvar felõli részén cseppnyi terasz húzódott meg, melyet az évek során gondos kezek szõlõlugassá alakítottak. Szabó úr, aki egy öregecske fotelban ült ezen a teraszon, szemmel láthatóan kínlódva felállt, és kezet nyújtott. Az asszonyka valamit motyogott az ebédfõzéssel kapcsolatosan, majd magunkra hagyott bennünket. Néztem a férfit, aki alig láthatóan remegõ kézzel komótosan cigarettára gyújtott, majd belebámult a kifújt füstbe. Szomorú szemében láttam, hogy nem a füstöt nézi, hanem sokkal messzebbre tekint. Vártam, hogy megszólaljon. Ahogy a kifújt füst lassan elszállt, úgy riportalanyom tekintete is visszatalált a jelenbe, és keserûen kezdte mesélni a történetét. Megtudtam, hogy két gyermeke van. A lánya férjhez ment, a kis unoka már óvodás, fia pedig most végzi a középiskolát. Õ maga szinte soha nem volt beteg. Eddigi életét csaknem folyamatosan végigdolgozta egy fe-

f

11

Érmelléki barangolások Húszrészes értékõrzõ sorozatot vetít az m2

HIRDETÉS

Az elmúlt héten a csontritkulással kapcsolatos cikkem után nagyon sok levelet kaptam az olvasóktól. Tragikusabbnál tragikusabb eseményekrõl tájékoztattak, és szinte mindegyik levélíró arra kért, ha módomban áll, írjam meg az esetüket, ha másért nem, akkor azért, hogy tanulság legyen azok számára, akik úgy gondolják, hogy egészségünk büntetlenül elhanyagolható. A szerzõ

2008. május 4.

hérvári üzemben, és – szakmája révén – azon szerencsések közé tartozott, akiknek még sok évig biztosítottnak látszott a munkája. Mígnem egy napon megtörtént a tragédia. Dolgozni indult, a kertkapuban szerencsétlenül megbotlott, és a földre esett. Maga az esés nem volt nagy, hiszen máskor is esett már el életében, de ez mégis más volt, mint a többi. Felesége azonnal a segítségére sietett, próbálta felsegíteni a férjét, de nem sikerült; akkor már mind a ketten tudták, hogy nagy baj van. A mentõ a városi kórházba szállította Szabó urat, ahol alig egy órán belül megtudták a kegyetlen igazságot: nagyfokú csontritkulása van, az esés következtében kettétört a combcsontja, és azonnali mûtétre van szükség. A kezelõorvosa elmondta neki: olyan mértékû csontritkulásban szenved, hogy szinte a legkisebb fizikai teher elegendõ ahhoz, hogy összeroppanjon valamelyik csigolyája, vagy ismét eltörjön valamelyik csontja. Befejezve a történetet lassan rágyújtott megint, percekig szótlanul bámult a semmibe, majd felém fordult, és szomorúan annyit mondott: „Úgy higgye el, ahogy mondom, soha nem említette senki, hogy a csontritkulás betegségbe akár bele is lehet nyomorodni.” Ebben a pillanatban nyílt a kertkapu, egy fiatalasszony lépett be egy öt év körüli, szöszke kislány társaságában, aki nyílegyenesen viharzott el mellettem, és ugyanazzal a lendülettel belehuppant beszélgetõtársam ölébe. Csilingelõ, kedves hangján faggatta nagyapját arról, hogy mikor fog vele labdázni. Szemem összetalálkozott Szabó úr tekintetével, néztük egymást, és mindketten tudtuk, bármi legyen is a válasz, az nem lesz igaz, mert bár annak a pici lánynak a szemében a nagypapa erõs, biztos támasz, a teljes igazság az, hogy gyengébb és törékenyebb, mint az az ötéves kislány, akit az ölében tart.

A közhasznú Magyar Bibliatársulat Alapítvány kuratóriuma ezúton is tájékoztatja támogatóit, hogy a 2006. évi, 2007-ben megkapott 1%-os felajánlások teljes összegét, 195 480 forintot a „Biblia az iskolákba” elnevezésû bibliaosztási akcióban kívánjuk felhasználni. Minden további támogatást köszönettel veszünk és A Biblia éve 2008 elnevezésû programsorozat megvalósítására fordítunk. Köszönjük! Adószámunk: 19700739-2-43. Számlaszámunk: 11714006-20267306. HIRDETÉS

Egyházunk Nõi Missziói Szolgálata a Biblia évében aszszonyhétvégét rendez Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban május 22. és 25. között (az alkalom 22-én vacsorával kezdõdik, és 25-én ebéddel fejezõdik be) Szótlan rábeszélés – Az élet igehirdetése címmel. A cím bibliai ihletésû, Péter apostol szavaira utal, aki a nõk szolgálatának érdekes, új aspektusára hívja fel a figyelmet levelében (1Pt 1b–4). A konferencián lelkészi és világi elõadók (újságíró, pszichológus) hozzák közel a résztvevõkhöz az egyház és a mai magyar társadalom gondjait, gyógyításra váró sebeit. A jelentkezéseket május 8-ig kérjük eljuttatni a Nõi Misszió Szolgálat címére: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Érdeklõdni a 20/824-2791es mobilszámon, illetve a [email protected] e-mail címen lehet.

b A Magyar Televízió tudáscsatornája április eleje óta sugározza az Érmellékrõl szóló húszrészes sorozatát. A filmmonográfia egyedülálló a magyar televíziózás történetében. Az alkotás keletkezésérõl, a forgatás körülményeirõl Pekár Istvánt, a Duna Televízió egykori elnökét, a mûsor szerkesztõjét kérdeztük.

– Az Érmellékrõl az alábbi összegzést olvashatjuk a vidék honlapján: „A Berettyó és az Ér közötti sík- és dombvidék, ahol mintegy harminc-harmincöt, részben vagy egészben magyarlakta község is található. Nevezetes helységei: Margitta, Érmihályfalva, Székelyhíd, Bihardiószeg. Az Érmellék a kora Árpád-kor óta magyarlakta táj, nagy múltú történeti borvidék.” Az Ön számára, aki hosszú hónapokig forgatott e tájon, a leírtak talán egy kicsit sommásan hangzanak. – Szerintem igen szerény a honlapon található adat, mivel tudomásom szerint az Érmellék ötven-hatvan települést fog össze. A Székelyföld után a legnagyobb terület, ahol a romániai magyarság egy tömbben él. A közel százezer lélek három tájegységen: az Érmelléken, a Berettyó mentén és a Hegyközben lakik. Az utóbbi már Nagyváradnál kezdõdik, Hegyközpályit mint lakóhelyet nemrégiben fedezték fel a váradi újgazdagok. – Honnan származik a forgatás gondolata? – A Bihar megyei önkormányzat ötlete volt, hogy a megye magyar többségû településeirõl filmsorozat készüljön. Kiss Sándor, az önkormányzat elnöke karolta fel a kezdeményezést, s Bimbó Szuhai Tibor produceren keresztül kérték fel a Magyar Televíziót a közremûködésre. Nemcsak a helyismeretem, korábbi munkáim is hozzájárultak ahhoz, hogy az MTV végül rám bízta a feladatot. – Ha az alkotó nem akar rögtönözni, egy ilyen munka elkészítése hosszú idõt igényel… – Valóban összetett feladat volt; alapos felkészülés kellett hozzá, hogy húsz részen keresztül lekössük a nézõket, és ne ismételjük önmagunkat. Sokat számított a helyismeret: 1999-ben, még a másik közszolgálati televízióban, az Elfeledett tájak sorozatban forgattam egy félórás epizódot Érmelléken, s emellett vagy féltucatszor fordultam meg a vidéken. Nagy segítségemre volt még egy kiadvány, a Dukrét Géza szerkesztésében megjelent Partiumi Füzetek, de szorgalmasan forgattam a Pallas nagy lexikonát, és böngésztem a helyi honlapokat is. – Mennyire õrzi az Érmellék a hagyományait? – Ez soha sem volt olyan gazdag tradíciókkal büszkélkedõ vidék, mint a Palócföld vagy Kalotaszeg. Élõ népviselete nincs, a hagyományõrzõ csoportok is ritkák errefelé. Érdekes módon a helyiek az egykori lápvidékre a legbüszkébbek, ebben Értarcsa jár az élen. A hitbéli hagyományok ápolását tekintve a katolikusoknál a Szent Jobb említhetõ. Egyébként a vidék református többségû. Egy aktív lelkész igen sokat tehet hívei összefogásáért, s erre számos szép példa is akad. A nép igen vallásos, s talán ezzel függ össze, hogy noha az Érmellék igen szegény, mégis megvan a gyermekvállalási kedv. – Sokat beszélnek napjainkban a román gazdasági csodáról. Van ennek nyoma arrafelé? – Sajnos nincs. Ha a gondos szemlélõ Nagyvárad fejlõdését kíséri figyelemmel, meglepõdik a változáson. A földbõl nõnek ki a logisztikai központok, az olasz tõke a könnyûipart virágoztatta fel. Az építési telkek ára az egekbe szökött. Az Érmelléket azonban még nem érte el a változás: mintha a hatvanas évek Magyarországán lennénk. Földutakon jutunk ki a földekre, ahol igen kevés a gép. A családi vállalkozások próbálnak megélni a mezõgazdaságból – nagyon keservesen sikerül. Ottlétemkor még nem érkeztek meg az uniós támogatások, s ez az emberek hangulatára is rányomta bélyegét. – Ez a táj egykor híres borvidék volt, de Románia nem dúskál a jó nedûben. Lehet-e a szõlõtermelés a jövõ egyik útja? – A történelmi Magyarországon az Érmellék a harmadik legjelentõsebb fehérborvidéknek számított Tokaj és a Balaton-felvidék után. Napjainkban csak Bihardiószeg környékén készítenek minõségi bort, máshol a kevesebb veszõdséggel járó direkt termõ fajtákat látni. Viszont mindenütt megmaradt a pincerendszer, amelyre a helybéliek igen büszkék. Érszalacson több mint ezer pince van, lakóház ennél kevesebb. Ha felélesztik az õsi szõlõtermesztési hagyományokat, és napjaink borturizmusa is felfedezi a pincesorok egyedi báját, a települések csak profitálhatnak az idegenforgalomból. – Hogyan emlékszik vissza a filmsorozat készítésének közel két évére? – Némi büszkeséggel állíthatom, hogy úttörõ munkát végeztünk: ilyen léptékû, egy adott vidéket feldolgozó monográfia még nem született a magyar televíziózásban. Rockenbauer Pál munkáját, a Másfél millió lépés Magyarországon címû sorozatot újból és újból mûsorra tûzik, mert semmit sem vesztett értékébõl. Remélem, hogy az Érmelléki barangolások is forrásértékû lesz évtizedek múltán. A magam részérõl nosztalgiával gondolok vissza a forgatásokra. Gerard Gui operatõr személyében új barátra leltem, és a kemény munka ellenére is mindig élményekkel feltöltõdve térhettem haza. A vidéket ma még elkerülik a turisták, de talán ez a film hozzájárulhat az Érmellék felfedezéséhez, s akkor az odalátogató és a helybéli is gazdagabb lesz. g Csermák Zoltán

A sorozatot május 16-áig láthatják a nézõk szerda, csütörtök és péntek délutánonként az m2-n.

12

e

2008. május 4.

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK A Médiaszolgálatunk mint az evangélium tükre címû sorozat keretében az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) következõ havi alkalma május 8-án, csütörtökön 17 órakor kezdõdik az Országos Egyházi Iroda utcáról nyíló földszinti termében (Budapest VIII., Üllõi út 24.). Bemutatják szolgálatukat a tévében, rádióban megjelenõ egyházi szerkesztésû mûsorok felelõsei. Elõadók: Nagy László, Kõháti Dorottya, id. dr. Hafenscher Károly. Áhítattal szolgál dr. Garádi Péter.

Fogadóórámat minden hónap elsõ hétfõjén tartom. Mindenkit szeretettel várok délután három órától öt óráig a Déli Egyházkerület székházában (1088 Budapest, Puskin u. 12.). Erõs vár a mi Istenünk! Radosné Lengyel Anna országosfelügyelõ-helyettes, a Déli Egyházkerület felügyelõje

Parókusi alkalmassági vizsga A Déli Egyházkerület Püspöki Hivatala értesíti a hatéves képzésben részesült, 2006 augusztusa elõtt ordinált beosztott lelkészeket, hogy szeptember 18-án parókusi alkalmassági vizsgálatra kerül sor. Jelentkezni június 1-jéig írásban lehet a püspöki hivatal postai (1088 Budapest, Puskin u. 12.) vagy e-mail címén ([email protected]). Az írásbeli feladatokat és a szóbeli tételeket a jelentkezõknek postai úton juttatjuk el.

FIZESSEN ELÕ LAPUNKRA!

Új nap – új kegyelem Vasárnap

Pályázat A Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség presbitériuma (5940 Tótkomlós, Luther u. 1.) mint intézményfenntartó pályázatot hirdet az Evangélikus Egyházi Óvoda (5940 Tótkomlós, Aradi út 2.) vezetõ óvónõi állásának betöltésére. A pályázati feltételek a vonatkozó állami és egyházi jogszabályok alapján a következõk: óvodában intézményvezetõ az lehet, aki óvodapedagógusi, konduktor-óvodapedagógusi végzettséggel rendelkezik. Azonos feltétellel rendelkezõ pályázók esetén elõnyben kell részesíteni azt, aki rendelkezik pedagógus-szakvizsgával. A jelentkezés feltételei: fõiskolai pedagógus-oklevél; legalább ötéves pedagógusi gyakorlat; evangélikus vallás; a jelentkezõ öt éve feleljen meg az egyházközségi tagság feltételeinek; konfirmáció; lelkészi ajánlás. Elõnyt jelent: egyházi oktatási intézményi és vegyes csoporti gyakorlat. Juttatások, illetmény, pótlék, egyéb: az állás elfoglalásának ideje: 2008. augusztus 1.; a megbízás hat évre szól. A pályázat benyújtásának határideje az Oktatási Közlönyben való megjelenéstõl számított harminc nap. A pályázat elbírálásának határideje: a törvényi elõírásnak megfelelõen. Juttatások a közalkalmazotti törvénynek megfelelõen. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázati feltételekben elõírtak teljesülésérõl szóló igazolásokat; a pályázó önéletrajzát és részletes szakmai életrajzát; az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programot és a szakmai helyzetelemzésre épülõ elképzeléseket; lelkészi ajánlást a pályázó gyülekezeti lelkészétõl.

Felvételi hirdetés A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány felvételt hirdet Protestáns Felsõoktatási Szakkollégiumába (Budapest 1121, Eötvös út 35.). Információk a szakkollégiumról és a felvételi feltételekrõl a http://www.mpta.hu/ honlapon találhatók vagy az 1/391-9050-es telefonszámon hétfõn, szerdán és csütörtökön 10-tõl 13 óráig kérhetõk. A jelentkezés beérkezési határideje 2008. május 9.

50 ÉVE HARANGÖNTÉS ÕRBOTTYÁNBAN GOMBOS MIKLÓS aranykoszorús harangöntõmester

KERESZTELÉS Vetõ István alsósági lelkész és Maródi Mária Dávid Barnabás nevû negyedik gyermekét május 1-jén, mennybemenetel ünnepén kereszteli meg Vetõ Béla nyugalmazott lelkész, a gyermek nagyapja és Vetõ András wien-floridsdorfi lelkész, a nagybátyja. „Bizony, tõle, általa és érte van minden: övé a dicsõség mindörökké.” (Róm 11,36)

Kiváló magyar szakemberek által készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkához. Referencia: www.harangontes.hu. Levélcím: 2162 Õrbottyán, Rákóczi u. 121. Tel.: 28/360-170; mobil: 30/948-9575. E-mail: [email protected]; [email protected].

Krisztus mondja: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” Jn 14,27 (Mik 5,4a, Jn 15,26–16,4; Ef 3,14–21; Zsolt 131) Az a jó, hogy nem úgy adja. Nem úgy, mint a világ. Ideiglenes hatállyal, törékenyen, látszatként. Igazi, maradandó békességet ad. Mert nem a pillanathoz, nem egy kis fegyverszünethez, hanem személyhez kötött a békesség. Jézus a mi békességünk – valljuk az apostollal. Õvele találunk szívünk-lelkünk mélyén békét, s az õ békessége teremthet egyensúlyt, nyugalmat a környezetünkben, a világban. Csak vele van és lesz béke!

Hétfõ Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végsõ idõkben a Fiú által szólt hozzánk. Zsid 1,1–2 (Mik 1,2; Ez 11,14–20; 1Kor 7,25–40) A 21. századi írott és elektronikus szóáradatban nem vész el a legfontosabb szó? Lesz-e még helye életünkben annak, hogy megszólaljon Isten? Nem jelekben, nem rejtélyes hangokban, hanem Jézus szavában. Az evangéliumban. Isten nem hallgatott el, csak a zajban nem figyelünk igazán rá. Pedig erre a szóra van igazán szükségünk.

Kedd Féljétek az Urat, és szolgáljátok õt híven, teljes szívbõl, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok! 1Sám 12,24 (ApCsel 9,31; Lk 21,12–19; 1Kor 8,1–6) Az istenfélelem annyit tesz: tudom, ki õ, s tudom, ki vagyok én. Ennek a tudásnak pedig következményei vannak. Õ, a nagy, cselekszik; én, a kicsi, belesimulok a tervébe. Õ, a hatalmas, rendezi a világot, hogy én, a gyenge elrendezhessem – vele – a magam kis világát. Õ, a mindenható, foglalkozik velem, hogy ne tehetetlen ember legyek. Õ, a szent lehajol hozzám, hogy én, a bûnökkel és gondokkal terhelt, kikerüljek a gödörbõl. Ha az õ szolgálatába állok, napról napra nagyobb csodákat láthatok.

Szerda Mivel õ, a Szent hívott el titeket, magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban. 1Pt 1,15 (1Sám 2,2; Lk 12,8–12; 1Kor 8,7–13) Nem maximalista, teljesíthetetlen igény ez? Még hogy én szent legyek!? Pont én? Ez fából vaskarika lenne… Tudom, ki vagyok. Messze vagyok attól, hogy szent legyek. És mégis. Életem megszentelõdhet azáltal, ha a szent Isten közelében élek, vele járom az utamat, és hozzá igyekezem. Én magamtól nem válhatnék sohase azzá, amivé a Szent közelében lehetek: Isten megszentelt gyermekévé.

Csütörtök Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. Ef 4,29 (Zsolt 111,1; ApCsel 1,12–26; 1Kor 9,1–18) Kemény lecke ez mára! Tudatosan kell minden szavamat kimondanom, figyelnem kell minden gondolatra, mielõtt még szóvá formálódik. A bomlasztó beszéd szétveri az egész társadalmat – nap mint nap tapasztaljuk. Ez a kísértés nem kerüli el az egyházat sem. Isten adjon erõt a tudatos élethez és a tudatos megszólaláshoz: csak az hangozzék, ami épít! Más lesz este a közérzetünk, ha így telik a mai nap. Más lesz a környezetünk, ha megszakad a romboló beszéd ördögi láncolata.

Péntek

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból május 4-étõl május 11-éig VASÁRNAP

HÉTFÕ

KEDD

SZERDA

8.30 / Kossuth rádió Tetten ért szavak (10') 9.30 / Bartók rádió Pálúr János orgonahangversenye a párizsi Notre-Dame nagyorgonáján (30') 10.05 / m1 Református magazin (26') 10.15 / Duna II. Autonómia Augsburg (magyar dokumentumfilm, 2005) (8') 12.05 / m1 Evangélikus ifjúsági mûsor (15') 12.10 / Duna Tv Élõ egyház (26') 16.35 / PAX Promise-koncert (ZMC – 78') 21.10 / Bartók rádió A Biblia éve – 2008 100/10. rész. Richard Strauss: József legendája (70')

8.35 / Duna Tv Antalyai napló 2007 (magyar dokumentumfilmsorozat, 2003) (23') 9.25 / Duna Tv Sándor Mátyás (francia–magyar–német–olasz tévéfilmsorozat, 1979) 6/1. rész (60') 12.30 / Duna II. Autonómia A fejedelem tanácsosa voltam (magyar dokumentumfilm, 2003) (23') 13.30 / Kossuth rádió Erõs vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félórája 22.50 / Duna Tv Az utolsó óráig Hitler titkárnõjének visszaemlékezései (osztrák dokumentumfilm, 2002) (87')

5.20 / m1 és m2 Hajnali gondolatok A mai adásban Gyõri János Sámuel evangélikus lelkészt hallhatjuk. 7.30 / Duna Tv Isten kezében (ism.) (26') 8.40 / Duna II. Autonómia Kultúrkincseink (magyar ismeretterjesztõ film, 1997) (16') 8.55 / Duna Tv Sándor Mátyás (francia–magyar–német–olasz tévéfilmsorozat, 1979) 6/2. rész (62') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája 19.10 / Duna Tv Huddersfield (szerb játékfilm, 2007) (feliratos) (95')

8.00 / Duna II. Autonómia Kincsesház (magyar ismeretterjesztõ magazin, 1998) (39') 13.15 / Bartók rádió Ránki Dezsõ és Klukon Edit Bachmûveket zongorázik (45') 13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 14.45 / m2 A Tízparancsolat ma (magyar dokumentumfilm, 2001) 10/6. rész (45') 20.00 / Filmmúzeum A hetedik pecsét (svéd film, 1956) (93') 22.00 / Bartók rádió Összkiadás Johannes Brahms mûvei 1. rész (60')

Lásd meg nyomorúságomat és gyötrõdésemet, és bocsásd meg minden vétkemet! Zsolt 25,18 (1Tim 1,15; Jn 19,25–27; 1Kor 9,19–23) A mindenható és így mindent látó Istent arra kérem, hogy lássa meg nyomorúságomat és gyötrõdésemet? Hiszen ismeri, tudja õ azt nálam jobban. Valójában nekem van szükségem rá, hogy együtt mondjam a zsoltár írójával a kérést, hogy ráébredjek: a kiút a bûnbocsánat, ha Isten megkönyörül rajtam; hisz minden bajom és gondom gyökere a bûn, amely elszakított õtõle, az élet forrásától.

Szombat Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak. Zsolt 9,11 (ApCsel 2,38; Zak 4,1–14; 1Kor 9,24–27) Isten neve nem adat a mobiltelefonomban, nem csak egy név a sok közül. Ha igazán ismerem az õ nevét, akkor tudom, milyen erõ rejlik benne, s hogy minden benne van: szeretete, jósága, szent volta és hatalma, kegyelme és irgalma. Aki tényleg megismeri ezt a mindenek felett való nevet, az bizalommal fordul hozzá. Ez a bizalom láttatja meg a nagyszerû tényt: aki õhozzá fordul, hozzá folyamodik, az mindig átélheti jelenlétét, hiszen Isten nem hagy el, velem marad. g Hafenscher Károly (ifj.)

Evangélikus képzõmûvészrõl szóló mûsort láthatunk május 3-án, szombaton 9.35-tõl a televízióban. A Schéner Mihály mûhelyében címû, 2004-ben készült dokumentumfilmet a Duna II. Autonómia tûzi mûsorra.

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

6.30 / ATV „Nem csak kenyérrel él…” Gyõri János Sámuel evangélikus lelkész (10') 7.25 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 8.50 / Duna Tv Sándor Mátyás (1979) (francia–magyar–német–olasz tévéfilmsorozat, 1979) 6/3. rész (61') 11.04 / Bartók rádió Schubert mûvei (41') 11.10 / PAX Székelyföldi vártemplomok Lemhény, Maksa, Nagyajta (dokumentumfilm-sorozat) (25') 11.30 / RTL Klub Kezdetek kezdetén (amerikai film, 2000) 2/1. rész (85')

8.40 / Duna II. Autonómia Anziksz Jászsági templomok (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2000) (16') 11.04 / Bartók rádió A Biblia éve – 2008 100/11. rész, Kósa György: Katakombaének Habakuk próféta könyvébõl (16') 11.30 / RTL Klub Kezdetek kezdetén (amerikai film, 2000) 2/2. rész (85') 14.05 / Kossuth rádió Arcvonások Böszörményi Gergely lemezkiadó (30') 15.50 / Duna II. Autonómia Székesegyházak és falusi templomok (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2001) (26')

0.15 / m1 Aranysárkány (magyar film, 1966) (84') 7.30 / Rádió C (FM 88,8) Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 13.20 / m2 Nyugat 100 – A vetélkedõ 10/5. rész (45') 13.55 / Duna Tv Isten kezében Bemutatkozik a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Ladik szakcsoportja (26') 14.55 / Duna Tv Árpád-házi Szent Erzsébet-oratórium – Csíksomlyó (2007) (42') 20.00 / Duna Tv A II. világháború német szemmel. Ameddig a lábam bírja (német játékfilm, 2001) (152')

8.30 / Civil rádió Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 10.04 / Kossuth rádió Evangélikus istentisztelet közvetítése Csornáról. Igét hirdet Tubán József lelkész. (56') 11.00 / m1 Evangélikus magazin (25') 11.25 / m1 Evangélikus ifjúsági mûsor (10') 14.00 / Duna Tv Élõ egyház (26') 21.25 / Duna Tv Assisi Szent Ferenc (német–olasz játékfilm, 1989) (150') 23.55 / Tv2 Képírók Mária Magdolna (olasz–francia–amerikai film, 2005) (83')

E-mail: [email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel: [email protected]

Nyomdai elõállítás: Egri Nyomda Kft. 3300 Eger, Vincellériskola u. 3. Felelõs vezetõ: Kopka Viktor vezérigazgató

Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa ([email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit ([email protected]).

Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence ([email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna ([email protected]). Rovatvezetõk: Ecsedi Zsuzsa – ÉnekKincsTár ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica ([email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]). Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]).

Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2585 Ft, fél évre 5170 Ft, egy évre 10340 Ft, szomszédos országba egy évre 35 100 Ft (137,5 euró), egyéb külföldi országba egy évre 41 000 Ft (161 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.