7. számú tananyag. A Szövetkezetekről szóló évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló évi II

7. számú tananyag A Szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény

Projekt neve: ÁROP-2.2.10-10-2010-0005 Jogalkalmazás

javítása

a

mezőgazdasági

szakigazgatásban Készítette: Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatóság Készült: 2011. május 31.

Államreform Operatív Program

ÁROP 2210/2010 - Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági

Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal

szakigazgatásban 7. számú tananyag

Tananyag információk: Projekt neve: Tananyag címe:

ÁROP

2210/2010

-

Jogalkalmazás

javítása

a

mezőgazdasági

szakigazgatásban (regisztrációs szám: ÁROP 2210-10-2010-0005) 7. számú tananyag - A Szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény

Készítette:

MgSzH Földművelésügyi Igazgatóság

Készült:

2011. május 31.

A tananyagot és a hozzá kapcsolódó oktatási segédanyagot elfogadta: Elfogadta: Dr. Kardeván Endre

Elfogadta:

Dr. Oravecz Márton

Elfogadta: Dr. Józwiák Ákos

Elfogadta: Zsigmond Richárd

Státusz:

Dátum:

Aláírás:

Dátum:

Aláírás:

Dátum:

Aláírás:

Dátum:

Aláírás:

VM államtitkár

Státusz:

MgSzH elnök

Státusz:

szakmai vezető

Státusz:

témakör vezető

110531_AROPjog_7.tananyag_FM

2


ÁROP 2210/2010 - Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági szakigazgatásban


7. számú tananyag

1

1 2 3 4

5

6 7

8

9

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék ................................................................................................................. 3 A projekt keretei és az elérendő cél meghatározása ........................................................... 4 Bevezetés ............................................................................................................................ 5 A magyar földbirtokrendszer kialakulásának történelmi áttekintése ................................. 6 4.1 A magyar földbirtokrendszer kialakulásának történelmi áttekintése ......................... 8 4.2 Az 1945. évi földreform ........................................................................................... 10 4.3 A szocialista nagyüzemi gazdaságok kialakítása ..................................................... 13 4.4 A társadalmi környezet és elérni kívánt társadalmi célok ismertetése: .................... 14 A kapcsolódó jogszabályi környezet rövid bemutatása ................................................... 16 5.1 Kapcsolódó jogszabályok ......................................................................................... 16 5.2 Földkárpótlás ............................................................................................................ 16 A közös tulajdon megszüntetésének külön szabályai ...................................................... 53 6.1 A részarány földkiadás befejezésének feladatvégzései ............................................ 61 A földkiadási eljárások befejezéséig tervezhető kártalanítások költségigénye ................ 69 7.1 Helyzetelemzés......................................................................................................... 69 7.2 A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény ...................................................................................................................... 72 7.2.1 Védett természeti területek földalapokba történő kijelölése, kisajátítás .............. 74 7.3 Magántulajdonba kerültnek minősüllő földterület ................................................... 75 7.4 Védelemre tervezettnek minősülő földterület .......................................................... 75 A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. Törvény .......................................... 78 8.1 A törvény célja ......................................................................................................... 78 8.2 A Nemzeti Földalap rendeltetése ............................................................................. 78 8.3 A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek és azok hasznosítása .......................... 79 Összegzés ......................................................................................................................... 82


3





2

A projekt keretei és az elérendő cél meghatározása

Az Államreform Operatív Program keretén belül meghirdetett Jogalkalmazás javítása című pályázati konstrukció célja az volt, hogy az elfogadásra, illetve módosításra kerülő jogszabályok gyakorlati alkalmazását elősegítő képzések megvalósulhassanak, ezzel elősegítve az érintett jogterületeken az egységes és hatékony jogalkalmazást. Pályázatot kizárólag egy vagy több, központi szinten elfogadott és kihirdetett jogszabály, vagyis törvény, kormányrendelet és/vagy miniszteri rendelet végrehajtását közvetlenül szolgáló képzések megtartására lehetett benyújtani. Az MgSzH 2010. szeptember 16-án nyújtotta be pályázatát ÁROP 2210/2010 – Jogalkalmazás

javítása

a

mezőgazdasági

szakigazgatásban

címmel.

A

hiánypótló

dokumentáció elküldése és a tisztázó kérdések megválaszolása után a Projektet a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. (mint Közreműködő Szervezet, továbbiakban KSZ) vezetője támogatásra érdemesnek ítélte. A támogatási jogviszony a 2011. január 5-én keltezett támogatói okirattal lépett hatályba. A Projekt megvalósulásának ideje 2011. február 1-től 2011. szeptember 30-ig tart. A Magyarországon és az Európai Unióban is mind társadalmi, mind gazdasági szempontból kiemelt jelentőségű mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén bekövetkezett széleskörű joganyag változás alapjaiban formálta át a hatósági feladatellátást. Az MgSzH pályázata elsősorban mezőgazdasági, élelmiszeripari és speciális szakigazgatási jogszabályok végrehajtását közvetlenül szolgáló képzések megtartását célozza. A pályázat célcsoportját az MgSzH vezetői, hatósági tevékenységet végző munkatársai és az érintett ágazatok szereplői alkotják. A projekt fő elemeit a tananyagok elkészítése és azoknak hagyományos, illetve e-leaning formájában megvalósuló oktatása jelenti. A pályázat értelmében a mezőgazdasági szakigazgatást érintő jogszabályok/témák oktatását végezzük el, összesen mintegy 8100 főnek. A projekt keretein belül kerül sor „A Szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény” oktatására. A képzés során a tananyag a pályázat tárgyaként megjelenő joganyag tárgyi ismertetésén túl kiterjed a kapcsolódó jogszabályi környezet rövid bemutatására, a szabályozás alapjául szolgáló társadalmi környezet és elérni kívánt társadalmi célok megismertetésére, a gyakorlati végrehajtást szolgáló eszközök ismertetésére, továbbá az ügyintézés, illetve tágabban a jogalkalmazás segítésének a módjaira.


4




7. számú tananyag

3

Bevezetés

A tananyag célja a történelmi áttekintésen, valamint a rendszerváltás időszakának társadalmi, politikai viszonyainak bemutatásán keresztül, a vonatkozó és kapcsolódó jogszabályok ismertetése, valamint esettanulmányokon, jellemző jogeseteken keresztül a jogalkalmazás elősegítése, és a részarány föld kiadással kapcsolatos feladat bemutatása.


5



szakigazgatásban


7. számú tananyag

4

A magyar földbirtokrendszer kialakulásának történelmi áttekintése

A honfoglalás időszakában a Kárpát-medencében letelepedett, törzsi szervezetben élő magyarok az elfoglalt területeket törzsenként birtokolták. A törzset alkotó nemzetségek a törzsi területekből kisebb-nagyobb szállásbirtokokat kaptak. A szállásbirtokokat a nemzetség tagjai eredetileg közösen használták, később azonban felosztották a nemzetség tagjai között. Szent István (997-1038) király uralkodása alatt nyugati mintára Magyarországon is kialakult a földesúr-jobbágyi rendszer. Ezután a király rendelkezett azokkal a birtokokkal, amelyek addig nem voltak a nemzetségek tulajdonában. Ebben az időben földet csak a király adományozhatott. Így kapták birtokaikat az egyházi- és világi főurak, a köznemesek, valamint a középbirtokosok. A jobbágyok a nagy- és a középbirtokokon éltek, munkájuk ellenértékeként házhelyet és művelésre alkalmas földet kaptak. A jobbágytelek jogilag nem volt a jobbágy tulajdona, beépítésével és megművelésével csak állandó használati jogot szerzett arra. Ezt a jogát utódai is örökölték. A jobbágytelek nagysága vidékenként 24-40 hold között változott (egy hold alatt akkor földminőségtől függően 4000-4600 m2 kiterjedésű területet értettek). A terület nagysága szerint voltak kéttelkes, másfél-, egész -, fél - vagy negyedtelkes jobbágyok is. A jobbágyoknak haszonvételi jogaik címén lehetőségük volt az épület- és tűzifát a földesúr erdejéből kitermelni, állataikat a kijelölt legelőkön legeltetni stb. A jobbágy házhelye után adót (füstpénzt) fizetett, terményeiből az egyháznak járó tized beszolgáltatása után a földesúrnak kilencedet, a szőlő terméséből hegyvámot adott. A jobbágy szolgáltatásait együttesen úrbérnek, a szolgáltatásra kötelezett jobbágyokat úrbéreseknek nevezték. A zselléreknek külterületi földjük nem volt, csak házuk és házhelyük lehetett. A középkor folyamán, Magyarországon is hatalmas feudális birtokok keletkeztek, melyeknek urai

jelentős

katonai

és

politikai

hatalmat

gyakoroltak.

Fennmaradásukat

és

megerősödésüket az 1351. évi ősiségi törvény biztosította, amely megszüntette a nemzetségi viszonyból eredő szállásbirtokok és a királyi adományból származó birtokok közötti jogi különbséget. Ha az elhalt tulajdonosnak nem volt örököse a birtok felett a király rendelkezett. Az ősiségi törvény a királyi adományi birtokokat is elidegenítési, terhelési és örökösödési korlátozásokkal családi tulajdonként juttatta a nemesi családoknak.


6





A

parasztság

1514.

kiszolgáltatottságát

évi

szabadságmozgalmának

eredményezte.

A

jobbágyok

leverése

eddig

a

jobbágyság

biztosított

jogait

-

teljes így

a

szabadköltözködési jogot is - megszüntették. Mária Terézia a kincstár adóbevételeinek növelése érdekében könnyíteni igyekezett a jobbágyok terhein, ezért újból szabályozta az úrbéri jogviszonyt, és a szabadköltözködési jogot is visszaállította. Az 1848. évi törvényhozás megszüntette az úrbéri jogviszonyt, és az állam terhére elrendelte a földesurak kártalanítását. Az 1848. évi törvény bár nagy politikai és gazdasági jelentőségűn volt nem gondoskodott a gazdaságilag gyengébb birtoktípus védelméről, érvényesülését a szabad versenyre bízta. A nemesi kis- és középbirtokosok elvesztették az úrbéri szolgáltatásokat és állandó mezőgazdasági munkásaikat, tőke és munkaerő nélkül maradtak, így sokan birtokuk eladására kényszerültek. A jogszabály a zsellérek sem juttatta földhöz. A helytelen földbirtok-politika következtében az elszegényedett lakosság a városokba özönlött. Az első világháborút követően kialakított új országhatárok következtében az ország összes szántóterületéhez viszonyítva a nagybirtok szántóföldjeinek százalékos aránya a háború előtti állapothoz képest 40%-kal emelkedett. Az 1919-es tanácsköztársaság eltörölte a nagybirtokrendszert, kártalanítás nélkül elkobozta a közép- és nagybirtokokat minden tartozékukkal, gazdasági felszerelésükkel, mezőgazdasági üzemeikkel együtt. Az elkobzott földeket nem a parasztság birtokába adta, hanem állami tulajdonba vette és szövetkezeti kezelésbe adta. Ez a körülmény nem segítette a parasztság támogatásának megnyerését. Ez a lépés mégis olyan hatású volt, hogy utána már nem lehetett elodázni az első világháború alatt is többször megígért - bár csak korlátozott mértékű földreformot. Az 1920. évi ún. Nagyatádi-féle földreform során 1,2 millió katasztrális hold (kb. 690.558 ha) cserélt gazdát. Ekkor juttattak mintegy 400.000 törpebirtokosnak egy-két holdas mezőgazdasági ingatlant. A reform végrehajtását külön erre a célra szervezett bíróságra, az Országos Földbirtokrendező Bíróságra (OFB) bízták. A nagybirtokosokat kártalanították, a juttatottaknak térítést kellett fizetniük. Gazdasági segítség nélkül az új tulajdonosok továbbra is bérmunkára kényszerültek. Az 1920-ban földhöz juttatottak tartozásait 1945 után rendezték véglegesen. Az 1930-as évek közepén a társadalmi feszültségek levezetésére újabb földbirtok-politikai intézkedésekre

került

sor.

1936-ban

törvényeket

hoztak

a

telepítésekről

és

a


7




7. számú tananyag

hitbizományokról, 1940-ben a kishaszonbérletek alakításának, a kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról. Az 1936-évi földreform is teljes kártalanítást biztosított a nagybirtokosoknak. Az 1939 és 1942. évi törvények újabb változásokat eredményeztek mintegy 200.000 kh terület tulajdonosait kötelezték ingatlanaik átengedésre. A

földbirtokviszonyokban

hatalmas

változást

okozott

az

1945.

évi

600.

számú

kormányrendelet alapján megindult földreform, amelynek során a magántulajdonban levő nagyobb birtokokat megszüntették, és azokból mezőgazdasági ingatlanokat és házhelyeket osztottak ki a földműveléssel foglalkozó igényjogosult parasztságnak, ill. más dolgozó kisembereknek. 1949-ben kezdődött el az állami gazdaságok kialakítása. Az 1959-1962 közötti években megvalósult a mezőgazdaság "szocialista" átszervezése, az állami gazdaságok mellett megalakultak a nagy termelőszövetkezetek.

4.1 A magyar földbirtokrendszer kialakulásának történelmi áttekintése A honfoglalás időszakában a Kárpát-medencében letelepedett, törzsi szervezetben élő magyarok az elfoglalt területeket törzsenként birtokolták. A törzset alkotó nemzetségek a törzsi területekből kisebb-nagyobb szállásbirtokokat kaptak. A szállásbirtokokat a nemzetség tagjai eredetileg közösen használták, később azonban felosztották a nemzetség tagjai között. Szent István (997-1038) király uralkodása alatt nyugati mintára Magyarországon is kialakult a földesúr-jobbágyi rendszer. Ezután a király rendelkezett azokkal a birtokokkal, amelyek addig nem voltak a nemzetségek tulajdonában. Ebben az időben földet csak a király adományozhatott. Így kapták birtokaikat az egyházi- és világi főurak, a köznemesek, valamint a középbirtokosok. A jobbágyok a nagy- és a középbirtokokon éltek, munkájuk ellenértékeként házhelyet és művelésre alkalmas földet kaptak. A jobbágytelek jogilag nem volt a jobbágy tulajdona, beépítésével és megművelésével csak állandó használati jogot szerzett arra. Ezt a jogát utódai is örökölték. A jobbágytelek nagysága vidékenként 24-40 hold között változott (egy hold alatt akkor földminőségtől függően 4000-4600 m2 kiterjedésű területet értettek). A terület nagysága szerint voltak kéttelkes, másfél-, egész -, fél - vagy negyedtelkes jobbágyok is. A jobbágyoknak haszonvételi jogaik címén lehetőségük volt az épület- és tűzifát a földesúr erdejéből kitermelni, állataikat a kijelölt legelőkön legeltetni stb. A jobbágy házhelye után adót (füstpénzt) fizetett, terményeiből az egyháznak járó tized beszolgáltatása után a földesúrnak kilencedet, a szőlő terméséből hegyvámot adott. A jobbágy


8





szolgáltatásait együttesen úrbérnek, a szolgáltatásra kötelezett jobbágyokat úrbéreseknek nevezték. A zselléreknek külterületi földjük nem volt, csak házuk és házhelyük lehetett. A középkor folyamán, Magyarországon is hatalmas feudális birtokok keletkeztek, melyeknek urai

jelentős

katonai

és

politikai

hatalmat

gyakoroltak.

Fennmaradásukat

és

megerősödésüket az 1351. évi ősiségi törvény biztosította, amely megszüntette a nemzetségi viszonyból eredő szállásbirtokok és a királyi adományból származó birtokok közötti jogi különbséget. Ha az elhalt tulajdonosnak nem volt örököse a birtok felett a király rendelkezett. Az ősiségi törvény a királyi adományi birtokokat is elidegenítési, terhelési és örökösödési korlátozásokkal családi tulajdonként juttatta a nemesi családoknak. A

parasztság

1514.

kiszolgáltatottságát

évi

szabadságmozgalmának

eredményezte.

A

jobbágyok

leverése

eddig

a

biztosított

jobbágyság jogait

-

teljes így

a

szabadköltözködési jogot is - megszüntették. Mária Terézia a kincstár adóbevételeinek növelése érdekében könnyíteni igyekezett a jobbágyok terhein, ezért újból szabályozta az úrbéri jogviszonyt, és a szabadköltözködési jogot is visszaállította. Az 1848. évi törvényhozás megszüntette az úrbéri jogviszonyt, és az állam terhére elrendelte a földesurak kártalanítását. Az 1848. évi törvény bár nagy politikai és gazdasági jelentőségűn volt nem gondoskodott a gazdaságilag gyengébb birtoktípus védelméről, érvényesülését a szabad versenyre bízta. A nemesi kis- és középbirtokosok elvesztették az úrbéri szolgáltatásokat és állandó mezőgazdasági munkásaikat, tőke és munkaerő nélkül maradtak, így sokan birtokuk eladására kényszerültek. A jogszabály a zsellérek sem juttatta földhöz. A helytelen földbirtok-politika következtében az elszegényedett lakosság a városokba özönlött. Az első világháborút követően kialakított új országhatárok következtében az ország összes szántóterületéhez viszonyítva a nagybirtok szántóföldjeinek százalékos aránya a háború előtti állapothoz képest 40%-kal emelkedett. Az 1919-es tanácsköztársaság eltörölte a nagybirtokrendszert, kártalanítás nélkül elkobozta a közép- és nagybirtokokat minden tartozékukkal, gazdasági felszerelésükkel, mezőgazdasági üzemeikkel együtt. Az elkobzott földeket nem a parasztság birtokába adta, hanem állami tulajdonba vette és szövetkezeti kezelésbe adta. Ez a körülmény nem segítette a parasztság támogatásának megnyerését. Ez a lépés mégis olyan hatású volt, hogy utána már nem lehetett elodázni az első világháború alatt is többször megígért - bár csak korlátozott mértékű földreformot. Az 1920. évi ún. Nagyatádi-féle földreform során 1,2 millió katasztrális hold (kb. 690.558 ha) cserélt gazdát. Ekkor juttattak mintegy 400.000 törpebirtokosnak egy-két holdas mezőgazdasági ingatlant. A reform végrehajtását külön erre a célra szervezett bíróságra, az Országos Földbirtokrendező Bíróságra (OFB) bízták. A nagybirtokosokat kártalanították, a 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

9




7. számú tananyag

juttatottaknak térítést kellett fizetniük. Gazdasági segítség nélkül az új tulajdonosok továbbra is bérmunkára kényszerültek. Az 1920-ban földhöz juttatottak tartozásait 1945 után rendezték véglegesen. Az 1930-as évek közepén a társadalmi feszültségek levezetésére újabb földbirtok-politikai intézkedésekre

került

sor.

1936-ban

törvényeket

hoztak

a

telepítésekről

és

a

hitbizományokról, 1940-ben a kishaszonbérletek alakításának, a kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról. Az 1936-évi földreform is teljes kártalanítást biztosított a nagybirtokosoknak. Az 1939 és 1942. évi törvények újabb változásokat eredményeztek mintegy 200.000 kh terület tulajdonosait kötelezték ingatlanaik átengedésre. A

földbirtokviszonyokban

hatalmas

változást

okozott

az

1945.

évi

600.

számú

kormányrendelet alapján megindult földreform, amelynek során a magántulajdonban levő nagyobb birtokokat megszüntették, és azokból mezőgazdasági ingatlanokat és házhelyeket osztottak ki a földműveléssel foglalkozó igényjogosult parasztságnak, ill. más dolgozó kisembereknek. 1949-ben kezdődött el az állami gazdaságok kialakítása. Az 1959-1962 közötti években megvalósult a mezőgazdaság "szocialista" átszervezése, az állami gazdaságok mellett megalakultak a nagy termelőszövetkezetek.

4.2 Az 1945. évi földreform 1945. március 17-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletet adott ki a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról (600/1945. M. E. számú rendelet). Ezt a rendeletet később törvényerőre emelték (1945. évi VI. törvény). Magyarország

1945

tavaszától

kezdődően

történelmének

egyik

legnagyobb

földbirtokrendezését hajtotta végre. A földreform az ország csaknem minden községét érintette. A reformvégrehajtása során elkoboztak és megváltás útján igénybe vettek 5 599 000 kh földet. Ebből egyéni juttatások céljaira 3,2 millió kh -t osztottak ki 642 000 igényjogosult részére, átlagosan 5 kh terjedelemben. Az igénybe vett erdőket, legelőket, nádasokat csaknem teljes egészében állami célokra használták fel. A juttatások során számos új törpe- és kisbirtok keletkezett, ill. a már meglevő ilyen birtokok kiegészültek. A reform - bár igen nagyarányú volt - az összes jogos igény kielégítésére mégsem adott lehetőséget, a földosztásból kimaradtak száma 100 000 főre becsülhető. A háború után a földosztás sürgős feladat volt. A földek előbb állami tulajdonba kerültek, és csak ezt követően szerezhessenek jogot a földigénylők. A nagybirtokrendszer felszámolása tehát nem a föld kizárólagos állami tulajdonának megteremtésével ment végbe, hanem a földmagántulajdon vált általánossá a mezőgazdaságban. A földreform tehát csak a nagybirtokosok földmagántulajdonát szüntette meg.


10




7. számú tananyag

A reform végrehajtása a gyorsaságra törekedtek, ezért számos hiba volt a kiosztási munkálatokban és azok telekkönyvi átvezetésében. A földreform végrehajtását a 600/1945. M: E. számú rendelet a népi szervekre: az Országos Földbirtokrendező Tanácsra, a megyei földbirtokrendező tanácsokra és a községi földigénylő bizottságokra bízta. A technikai lebonyolítás munkáját a megyei földhivatalok és az Országos Földhivatal végezte. Ezek a népi szervek a nagybirtok felosztásával kapcsolatos munkájukat befejezték, de a földreform nem volt befejezett. Hátra volt még a kiosztott ingatlanok műszaki felmérése és telekkönyvezése. Az 1947. évi V. törvény. megszüntette a népi szerveket; hatáskörüket a megyei földhivatalokra, ill. az Országos Földhivatalra ruházta át, a kormányzat szükségesnek látta a vonatkozó műszaki és telekkönyvezési munkálatok sürgős elvégzését, és befejezésük időpontját 1947. október 1-jében jelölte meg. A földreformmal szoros összefüggésben álltak az ún. belső telepítések, valamint a magyarországi német lakosság kitelepítése és a csehszlovák-magyar lakosságcsere végrehajtása.


11




7. számú tananyag

forrás: //www.agt.bme.hu/


12





4.3 A szocialista nagyüzemi gazdaságok kialakítása 1948-tól kezdve alakultak meg az általános, ill. szakosított állami gazdaságok. Az állami gazdaságokat egyszemélyi felelősséggel az igazgató vezette. Az állami gazdaságoknak magas fokú árutermelést kellett megvalósítaniuk, és a mezőgazdasági nagyüzemeket el kell látniuk nemesített vetőmaggal, az állattenyésztésben és a növénytermesztésben meg kell teremteni a mintaszerű nagyüzemi gazdálkodást. Az állami erdőgazdaságok 1945-ben alakultak meg. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek vállalatszerű gazdálkodást folytattak, a közgyűlés által elfogadott alapszabály szerint működtek és gazdálkodtak. A termelőszövetkezetek a tagok által bevitt és a szövetkezet használatába adott, valamint az államtól ingyenes, határidő nélküli használatra kapott földeken gazdálkodtak. Működésének alapvető elvei: a tagok által bevitt föld kivételével szövetkezeti közös tulajdonban vannak a háztáji

gazdaság

kereteit

meghaladó

termelési

eszközök;

a

tagok

a

nagyüzemi

munkamegosztás előnyeit kihasználva a termelés minden ágában közösen végzik a munkát; a jövedelem túlnyomó részét a végzett munka alapján osztják el és kisebb részét földjáradék kifizetésére használják fel. A mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása idején a földrendezés legfontosabb feladata az állami

gazdaságok

és

termelőszövetkezetek

szétszórtan

elhelyezkedő

ingatlanainak

gazdálkodó egységek szerinti - táblákba történő összevonása volt. Az 1950-től a 60-as évek elejéig két hullámban az eredeti földtulajdonnal rendelkezőket, és a földosztással földhöz jutottakat, politikai indíttatásból – különböző fokozatú ráhatással termelőszövetkezetekbe szervezték.

forrás: google 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

13




7. számú tananyag

Az 1980-as évek végéig igen sikeres és nemzetközi mércével mérve is magas színvonalon működő agrárgazdaság alakult ki a mezőgazdasági nagyüzemek dominanciájával. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek használatában volt 1990-ben az ország termőföld területének csaknem egésze. A termőföld-forgalom államilag korlátozott volt, a termelési és fejlesztési hitelek fedezetéül nem szolgálhatott. A termelési folyamatok és fejlesztések állami irányítás alatt álltak. A szövetkezetek által használt termőföld részarány tulajdonból, a szövetkezet használatába ingyenesen átengedett állami tulajdonból és szövetkezeti tulajdonból tevődött össze. A részarány tulajdon a szövetkezetet alapító és később belépő tagok által a szövetkezet használatába adott termőföldek összessége alapján keletkezett. A szövetkezetbe bevitt termőföldet egy speciális tulajdoni lapon, a szövetkezeti különlapon tartották nyilván, a nyilvántartás alapja a termőföld minőségére és nagyságára jellemző aranykorona (AK) érték volt. Az AK-érték Mária Terézia korában került kialakításra, mára már meglehetősen elavult szempontok szerint (a mai kornak megfelelő földértékelés nem készült el az ország egész területére, ezért nem volt alkalmazható), ami a földkiadási eljárásban komoly problémákat okoz. A bevitelkor kiállított különlapokon a bevitt föld művelési ága és a területe is szerepelt. A szövetkezet használatába adott földterület eszmei tulajdonná vált, mely fölött a szövetkezet szabadon rendelkezett. Az állam tulajdonába különböző módon (államosítás, kisajátítás, öröklés) került, állami gazdaságok által nem hasznosított termőföldeket az állam a helyi szövetkezetek kezelésére bízta. Az előző két kategória esetében a földingatlanok tulajdoni lapjára szövetkezeti földhasználati jogot jegyeztek be a földhivatalok.

4.4 A társadalmi ismertetése:

környezet

és

elérni

kívánt

társadalmi

célok

A szövetkezeti tulajdon a szövetkezetek 1950-60-as években történt alakulása óta eltelt évtizedek alatt keletkezett azáltal, hogy az alapító és később csatlakozó tagok többsége kilépett a szövetkezetből, vagy meghalt. A részarány földtulajdont az elhalálozott személyek után a leszármazottak csak akkor örökölhették, ha mezőgazdasági szövetkezetben, vagy állami gazdaságban dolgoztak. Ellenkező esetben a földterületet törvényi előírás alapján a szövetkezet pénzben megváltotta, amely így a szövetkezet tulajdonába került. Ugyanez vonatkozott a kilépő tagokra is. Ebben a kategóriában a szövetkezet tulajdonjogát jegyezték be (itt kell megjegyezni, hogy az ingatlan-nyilvántartás számos esetben pontatlanul jegyezte be a jogállást, tehát földbevitel esetén is tulajdonjogot jegyzett be földrendezés jogcímen, ami a felszámolási eljárások során jogviták sokaságát hozta magával). 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

14




7. számú tananyag

Az államosított, kisajátított és a megváltott földek után a kárpótlási törvény alapján lehetett kárpótlási igényt benyújtani. A rendszerváltás idejére az a helyzet állt elő, hogy a részarány-tulajdonosok nagy része már nem dolgozott a szövetkezetekben, vagy nyugdíjas lett, viszont ők rendelkeztek a legnagyobb részarány–földtulajdonnal

és

szavazati

aránnyal

a

közgyűléseken.

Továbbá

egyes

szövetkezetek részarány tulajdonának jó része olyan személyek tulajdonába került az öröklések folytán, akik egyébként nem kötődtek az adott szövetkezethez, de igényt tartottak a földtulajdon

utáni

járadékra.

Ugyanakkor

a

mezőgazdasági

termelőszövetkezetben

alkalmazottak nagy része nem rendelkezett részarány-földtulajdonnal, és egyáltalán nem rendelkezett szövetkezeti vagyonrésszel és nem szólhatott bele a közgyűlés döntéseibe. Ezért az érdekellentétek kiéleződtek, és a változás hangulata megérlelődött.

Magyarországon az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltás egyik legfontosabb célkitűzése a tervutasításos szocialista rendszerről a piacgazdaságra való áttérés, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság feltételeinek megteremtése volt.


15




7. számú tananyag

A kapcsolódó jogszabályi környezet rövid bemutatása

5

A földkiadási eljárást alapvetően három törvény szabályozza, az 1991. évi XXV. (kárpótlási) törvény, az 1992. évi II. (szövetkezeti átmeneti) törvény, valamint az 1993. évi II. (földrendező és földkiadó bizottságokról) törvény, illetve ezek módosításai. Elöljáróban le kell szögezni, hogy mindhárom törvény eseti törvény, ami azt jelenti, hogy egy speciális témakört, esetünkben a földprivatizációt szabályozza, amely eljárásra az általános hatályú törvények (pl. PTK) nem alkalmazhatóak. Ez a tény azt hozta magával, hogy a jogorvoslati eljárásban bírósági szakaszban a bíróságok ellentmondó tartalmú döntéseket hoztak azonos alaphelyzetű ügyekben, és ebben nem voltak kivételek az ítélőtáblák, illetve a Legfelsőbb Bíróság sem.

5.1 Kapcsolódó jogszabályok - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény - A földrendező és földkiadó bizottságról szóló 1993. évi II. törvény - A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény - A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény - A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény - Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló és a 2004. évi CXL. törvén 5.2

Földkárpótlás

A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény és a végrehajtására kiadott 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 1991. augusztus 10-én lépett hatályba.


16




7. számú tananyag

Az eljárás az illetékes megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalhoz benyújtott kérelem alapján indult. A postán kapható adatlapot kitöltve, a bizonyítékokat és egyéb okiratokat mellékelve, postán ajánlott küldeményként kellett eljuttatni az illetékes hivatalhoz. Csatolni kellett az elvételt elrendelő eredeti határozatot vagy az elvétel tényét rögzítő levéltári iratot. Termőföld és más ingatlan esetében a jogosultságot a földhivatal által e célra kiállított hatósági bizonyítvánnyal is igazolni lehetett. A kárrendezési hivatal az igények elbírálása után határozatot hozott.

A kárpótlás mértéke a ha a kár 0-200.000 Ft volt 100%, 200.001-300.000 Ft esetén 200 E Ft. + a 200 E Ft-on felüli rész 50%-a, 300.001-500.000 Ft esetén 250 E Ft + a 300 E Ft-on felüli rész 30%-a, 500.001 Ft-tól 310.000 Ft és az 500 E Ft-on felüli rész 10%-a. A részleges kárpótlás mértéke tulajdoni tárgyanként és volt tulajdonosonként az 5.000.000 Ft-ot nem haladhatja meg. A kárpótlás összegéről kárpótlási jegyet állítottak ki. Aki nem tartott igényt termőföldre, annak számára a kárpótlási jegy kiadásával befejeződött az eljárás, és eldönthette, hogyan kívánja azt felhasználni. Sokan át sem vették a kárpótlási jegyüket, hanem napi áron eladták azt. A törvény szerint a kárpótlási jegy bemutatóra szóló, átruházható értékpapír. Ennek értelmében a kárpótlási jegyre az egyes értékpapírok forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.


17




7. számú tananyag

A kárpótlási jegy felhasználható még részvényvásárlásra, önkormányzati lakás vásárlására, és átváltható életjáradékra. Aki termőföldet kívánt szerezni, annak földárverésen kellett részt vennie. 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

18




7. számú tananyag

Földárverés előkészítése A kárpótlási hivatal összesített kimutatást küldött a mezőgazdasági nagyüzemnek arról, hogy a tulajdonában vagy használatában levő termőföldre milyen AK mennyiségre jelentettek be kárpótlási igényt. A gazdaságnak az értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül ki keltett jelölnie a meghatározott AK értékű termőföldet. H a ezt határidőben nem tette meg, akkor a tulajdonában vagy használatában levő földmennyiség teljes egészében kijelöltnek kellett tekinteni. Az árverésre kerülő földek kijelölésénél az alábbiakra kellett figyelemmel lenni. A földterületeket úgy kellett kijelölni, hogy annak művelési ága arányaiban feleljen meg a gazdálkodó szervezet által ki nem jelölt földek művelési ágának, az erdő egy tagban maradjon, a gazdasági központ, gazdasági épület a mezőgazdasági nagyüzem területén maradjon, a talajvédelmi feladatot ellátó, a meliorációs és öntözési létesítményekkel ellátott terület működőképessége továbbra is biztosított legyen, belterülethez csatlakozó vagy ahhoz közel eső földek is rendelkezésre álljanak illetve ha a gazdálkodó szervezet területe több községben helyezkedik el, az érintett települések a földekből arányosan részesedjenek. A

mezőgazdasági

termelőszövetkezetekben a

tagok

és

az

alkalmazottak,

állami

gazdaságokban az alkalmazottak földtulajdonhoz juttatása céljából földalapot kell képezni úgy, hogy tagonként 30 AK, alkalmazottanként 20 AK értékű termőföld jusson. A kárpótlási hivatal a kijelölt földet táblánként eltérő időpontban is árverésre bocsáthatta. Azt a táblát, melyen tanya is volt, csak akkor lehetett árverésre bocsátani, ha az elővásárlási jogával élni kívánó tanyatulajdonos már rendelkezett az őt megillető kárpótlási jegyekkel. Az árverés kitűzését a Magyar Közlönyben és legalább egy országos és egy megyei napilapban az árverést megelőzően legalább 30 nappal közzé kellett tenni. Árverés Az árverésen az vehetett részt, aki igazolta, hogy megfelel az előírt feltételeknek, és letétbe helyezte a felhasználni kívánt kárpótlási jegyeket. Ezek 20%-a az árverési előleg. A licitálásnál a kikiáltási ár 1.000 Ft/AK. Az árverést addig kell folytatni - 100 forintonként emelve a kikiáltási árat -, amíg ajánlat érkezik. Az árverés vezetője megállapította, hogy ki a legmagasabb ajánlatot tevő személy, és közölte, hogy ez a személy az általa letétbe helyezett kárpótlási jegyek alapján hány AK értékű föld megszerzésére gyakorolhatja a vételi jogot. Természetesen előfordult, hogy több azonos ajánlat érkezett (pl. ha az utolsó értéket többen tartották, de emelni már egyikük sem akart). Ebben az esetben, ha az általuk megszerezni kívánt AK mennyiség a táblából fedezhető volt, akkor lehetőséget kaptak a megállapodásra, ha nem történ megállapodás, akkor sorsolás útján állapították meg a sorrendet. Ha az


19




7. számú tananyag

általuk megszerezni kívánt AK mennyiség a táblából nem volt fedezhető, akkor az árverést az eredeti kikiáltási áron újra meg kellett indítani. Talán a világon egyedülálló, hogy a licit a kikiáltási ártól lefelé is mozoghatott, Ha az árverezők a kikiáltási áron vagy afelett nem tettek ajánlatot, az árverés vezetője a kikiáltási árat 100 Ft-tal csökkentette, amíg ajánlat nem érkezett, vagy el nem éri a minimális 500 Ft/AK kikiáltási árat. Így alacsony értéken, sokan, de zömmel kis területű termőföldhöz juthattak. Sok árverés eredményeként használhatatlanul kicsi, önálló ingatlanok alakultak ki. Később a befektetési célú földvásárlások kerültek előtérbe, mely az árverési árak emelkedését eredményezte. Ekkor az árak szabtak gátat a nagyobb földbirtok megszerzésének, míg a kisebb összegű kárpótlási jegy tulajdonosok már nem tudtak földhöz jutni. A kárpótlási folyamatban sokan szereztek földet, a folyamat azonban mégsem teremtette meg a családi farmgazdaságok területi alapját. Az árverésen megszerzett földterület nagysága egy főre vetítve a 3 hektárt sem érte el. Továbbá egy személy korlátlan földrészletre licitálhatott, míg a kárpótlási jegye el nem fogyott. Így a kárpótlás zömében elaprózódott, eredményes gazdálkodásra alkalmatlan birtokszerkezetet eredményezett.A kárpótlási árveréseken hozzávetőleg 1 millió földrészlet, 2,26 millió hektár mennyiségű termőföld, az ország termőterületének közel 30 %-a került mintegy 760 ezer fő természetes személy tulajdonába.Az árverésről jegyzőkönyv készült, melynek egy-egy példányát, a lezárást követő 8 napon belül megküldtek a földhivatalnak, az érintett mezőgazdasági üzemnek és a vételi nyilatkozatot tevő kárpótlásra jogosultnak.

Forrás. google 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

20




7. számú tananyag

A kárpótlási eljárás földmérési feladatai A vételi jog gyakorlásával tulajdonba kerülő termőföld önálló ingatlanként való kialakítását földmérő végezte. A földmérő feladata volt a felosztandó táblák természetbeni elhatárolása, azok ábrázolása az ingatlan-nyilvántartási térképen, a termőföldnek az árverési jegyzőkönyvben meghatározott AK mennyiség és sorrend szerinti felosztása, a földnek a jogosultak részére való kimérése, és a kimért földrészletek aláírással igazolt bemutatása, valamint az előírt változási vázrajzok és a tulajdont is tartalmazó kiosztási földkönyv elkészítése. A földkárpótlást követően kialakult problémák A földkárpótlás során az üzemgazdasági és környezetvédelmi szempontok nem mindig érvényesültek. A nagyüzemi gyümölcsösök sakktáblaszerű felosztásával a belső területek megközelíthetetlenné váltak, utólag már utak kialakítására nem volt lehetőség, mert a területek már magántulajdonban voltak. Ugyanazon személynek néha ugyanabban a táblában is elszórtan szereztek földtulajdont. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény Vagyonnevesítés A 1992. évi II. tv. hatályba lépésekor működő szövetkezetnek az 1991. december 31-i mérleg szerint, a részjegy-tőkével és a termőfölddel csökkentett vagyonát e törvény rendelkezései és a közgyűlés határozatai szerint fel kellett osztani, ezt nevezzük vagyonnevesítésnek. A vagyonfelosztásról az érdekelteket értesíteni kellett. Nem tartozik a szövetkezet vagyonához a földről szóló 1987. évi I. törvénynek az 1989. évi XXI. törvény 3. §-ával megállapított 19. § (2) bekezdésében meghatározott ingatlan, ha arra a helyi önkormányzat a tulajdonszerzési szándékát az 1992. évi II. tv. hatálybalépésétől számított egy hónapon belül bejelentette. A vagyon nevesítését 1992. április 30.-ig be kellett fejezni. A vagyonnevesítés során nem lehetett felosztani, az általános fogyasztási szövetkezet vagyonának harminc százalékát, a lakás, a takarék és az iskolai szövetkezet (szövetkezeti csoport) vagyonát. Az 1982. január 1. után nem átalakulás útján létrejött kisszövetkezet a vagyonnevesítés során teljes vagyonát feloszthatta. A vagyont szövetkezeti üzletrészben - részjegy formájában is – fel kellett osztani. A szövetkezet által kiállított szövetkezeti üzletrész kívülálló személyre csak a 1992. évi II. tv. szerinti új alapszabály cégbírósági elfogadását követően lehetett átruházni.


21




7. számú tananyag

Vagyonnevesítésben részesítettek köre Vagyonnevesítésben azt kellett részesíteni, aki 1991. január 1. napján tagja volt és a 1992. évi II. tv. hatálybalépésének napján is tagja a szövetkezetnek, aki a 1992. évi II. tv. hatálybalépését megelőzően legalább öt évig tagja volt a szövetkezetnek, illetőleg e volt tag örökösét, aki megszűnt tagsági viszonyát helyreállította, illetőleg a tagsági viszony helyreállítására jogosultnak az örökösét. A tag a volt szövetkezetétől csak az átlépésig terjedő időszakra, attól a szövetkezettől pedig, amelynek jelenleg tagja, csak az átlépést követő időtartamra volt jogosult vagyonnevesítésre. Az, aki a 1992. évi II. tv. hatályba lépését megelőzően legalább öt évig tagja volt a szövetkezetnek illetve a tagsági viszony helyreállítására jogosultnak az örökösei a vagyonnevesítésre vonatkozó igényüket e törvény hatálybalépésétől számított hatvan napon belül jelenthették be. E határidő elmulasztása jogvesztéssel járt. Azok akik 1987. december 31-e után szövetkezeti tagsági viszonyukat megszüntették, vagy akiknek tagsági viszonya a szövetkezeti határozattal szűnt meg, és a szövetkezettel 1991. január 1-jén munkaviszonyban álltak, továbbá akiknek mezőgazdasági szövetkezetben fennállott tagsági viszonya a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 332. §-ának végrehajtása folytán szűnt meg, valamint akik földjüket a földről szóló 1987. évi I. törvény és a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1990. évi IX. törvény alapján visszaigényelték, és tagsági viszonyuk ezzel összefüggésben szűnt meg, bejelentés alapján visszanyerhették tagságukat. A bejelentést a szövetkezet vezetőségéhez a 1992. évi II. tv. hatályba lépésétől számított hatvan napon belül lehetett megtenni. A határidő jogvesztő volt. A közgyűlés a vagyonnevesítés keretében szövetkezeti üzletrészt juttathatott a szövetkezet alkalmazottainak és a szövetkezet volt tagjainak, azok örököseinek, A közgyűlés köteles volt vagyonnevesítésben részesíteni azt a volt tagját, akinek legalább ötéves tagsági viszonya átlépéssel szűnt meg, és a vagyonnevesítésre vonatkozó igényét a 1992. évi II. tv. hatályba lépésétől számított hatvan napon belül bejelentette. E határidő elmulasztása is jogvesztéssel járt. A termőföldre vonatkozó sajátos szabályok Vételi jog illeti meg - a helyileg kialakult áron - a szövetkezeti szakcsoport tagját a legalább öt éve használatában álló földre, a haszonbérlőt a legalább öt éve használatában álló földre, valamint a volt szövetkezeti tagot a megváltott földjére, ha azt a megváltás óta megszakítás nélkül használta, amennyiben tulajdonszerzési szándékát a szövetkezet felhívásától számított egy hónapon belül bejelentette. A mezőgazdasági szövetkezetnek a közös használatában álló, továbbá a bármilyen címen tulajdonába került földekből - helyrajzi szám szerint meghatározva – el kellett különíteni a 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

22



szakigazgatásban


7. számú tananyag

tagok, a velük azonos jogállású személyek és a kívülállók (a továbbiakban együtt: részarányföldtulajdonos) tulajdonában levő földet, a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 17. §-ában meghatározott földalapot, a Magyar Állam tulajdonában lévő földeket, a Kpt. 15-16. és 18-20. §-aiban meghatározott földet az ott megjelölt árverés céljára. A mezőgazdasági szövetkezet a tagjával megállapodhat abban, hogy ha a tag a szövetkezet tulajdonába került termőföldek után az őt megillető kárpótlási jegyét a szövetkezetnek átadja, a szövetkezet a tag részarány tulajdonát a kárpótlási jegy kiállítása alapjául szolgáló AK értékben visszaállítja. Ez a megállapodást csak a földárverés lefolytatása után fennmaradó földterületre lehetett megkötni. A földek kijelölésének szabályai A földeket úgy kellett kijelölni, hogy azok azon a településen, illetőleg elsősorban a település azon részén legyenek kijelölve, ahol azok a tulajdonosoktól a szövetkezet közös használatába kerültek. E földek AK értéke feleljen meg a részarány-földtulajdonosokat az ingatlannyilvántartás szerint megillető összesített AK értéknek. A földeken, valamint a szövetkezet közös használatában álló földeken belül az azonos művelési ágú, illetve a művelés alól kivett területek mennyisége arányaiban feleljen meg egymásnak. A földek egy hektárra vonatkozó összesített átlagos AK értéke, legfeljebb tízszázalékos eltéréssel, feleljen meg a részarányföldtulajdonosok tulajdonaként nyilvántartott földek egy hektárra számított átlagos AK értékének. Amennyiben a jogosult a1992. évi II. tv. és a Kpt. alapján többféle jogcímen is igényelhetett a szövetkezettől termőföldet, akkor kérelmére a részére különböző jogcímeken juttatandó termőföldterületeket lehetőleg egy tagban kellett kijelölni. A földek kijelölése során figyelemmel kellett leni az alábbiakra is: - az egyes földalapokon, illetőleg a szövetkezet által ki nem jelölt földeken belül az azonos művelési ágú területek mennyisége arányaiban feleljen meg egymásnak; - az erdő és a legelő művelési ágú termőföld lehetőleg egy tagban maradjon; - a talajvédelmi feladatot ellátó, a meliorációs és öntözési létesítményekkel berendezett terület

működőképessége

illetőleg

a

talajvédelmi

követelményeknek

megfelelő

földhasznosítás továbbra is biztosítható legyen; - az a földterület, amelyen gazdasági központ, gazdasági épület áll, az okszerű gazdálkodás követelményei szerint hasznosítható legyen; - a Kpt.-ben meghatározott árverezők részére belterülethez csatlakozó vagy ahhoz közel eső termőföldek is rendelkezésre álljanak; - ha a szövetkezet termőföldje több települést érint, a kijelölt termőföldekből az érintett települések az AK érték arányában részesedjenek; 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

23





- az AK értékben ki nem fejezett értéknövekedést tartalmazó termőföldek a kijelölt földterületek között arányosan jelenjenek meg; - a Kpt. 17. §-ában meghatározott földalap [13. § b) pont] képzése során a szövetkezet tulajdonába polgári jogcímen került földet is figyelembe kell venni; -

a

lakott

tanyákhoz

tartozó

termőföldek

kivételével,

melyek

kijelöléséhez

a

természetvédelmi hatóság hozzájárulása szükséges - nemzeti park nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó és a fokozottan védett terület, továbbá - szántó, gyümölcsös, kert, szőlő művelési ágba tartozó termőföld kivételével, amelynek kijelöléséhez a természetvédelmi hatóság hozzájárulása szükséges - egyéb védett természeti terület ne kerüljön bele. A Kpt.-ben meghatározott árverésre nem lehetett kijelölni azt a földterületet, amely a kijelölés időpontjában is személyi használatban vagy tartós földhasználatban volt. Az utak A részarány-földtulajdonosok tulajdonaként elkülönített földterületek használatához szükséges,

már

meglévő

szövetkezeti

saját

használatú

utaknak

a

földrészletek

határvonalával érintkező szakasza a szövetkezet tulajdonában maradt. A Magyar Állam tulajdonaként elkülönített földterületek használatához szükséges, már meglévő szövetkezeti saját használatú utaknak a földrészletek határvonalával érintkező szakasza állami tulajdonba került. A Kpt. szerinti árverésre kijelölt földterületek használatához szükséges, már meglévő szövetkezeti saját használatú utaknak a földrészletek határvonalával érintkező szakaszai a földrészletek területének arányában felosztva, a földrészletekkel együttesen kerülnek a Kpt. szerint árverésre. Ha fenti feltételek együttesen állnak fenn, az érintett útszakasz - a felek eltérő megállapodása hiányában - közös tulajdonba kerül. A szövetkezet jogutód nélküli megszűnése esetén a tulajdonában álló utak - eltérő megállapodás hiányában - kártalanítás ellenében a helyi önkormányzat tulajdonába kerülnek. A földprivatizációval érintett földterületek A

földprivatizáció

(kárpótlás

és

részarány-tulajdon

kiadás

együtt)

az

ország

termőterületének mintegy ¾-ét érinti, és az eredetileg 3-5 évre tervezett folyamatot a mai napig nem sikerült lezárni. A kárpótlási árverések már évekkel ezelőtt lezárultak a jogorvoslati eljárás alatt levők kivételével. Azonban a részarány földkiadás a vártnál sokkal több nehézséggel járt. 2011-ben mintegy 34.000 hektár termőföld tulajdonviszonyának rendezése van hátra.


24




7. számú tananyag

A kárpótlási eljárás elsősorban a szövetkezetek területét érintette. Később azonban, a megnövekedett igényeknek megfelelően, az állam is komoly mennyiségű termőföldet biztosított az árverésekre az állami gazdaságok területéből. A Magyar Állam tulajdonában lévő földterületek A Magyar Állam tulajdonaként a földeket (földrészleteket) úgy kellett elkülöníteni, hogy azok összesített AK értéke feleljen meg az ingatlan-nyilvántartás szerint a Magyar Államot megillető AK értéknek, és ezek elsősorban azon a településen, illetőleg a településnek azon a részén legyenek kijelölve, ahol eredetileg voltak. A védett természeti területeket - a lakott tanyákhoz tartozó termőföldterületek kivételével a Magyar Állam tulajdonába és a természetvédelmi szervek kezelésébe kellett adni. Amennyiben a szövetkezet tulajdonából ez által földterület került ki, a szövetkezetet azonos AK értékben természetvédelmi oltalom alatt nem álló, a Magyar Állam tulajdonában levő csereterülettel - ha az nem lehetséges, pénzben vagy más módon - kártalanítani kellett.

Érdekegyeztető fórum A termőföldeknek a különböző tulajdonú földalapok céljára történő elkülönítésével kapcsolatban a 1992. évi II. tv.-ben meghatározott feltételek megvalósulásának ellenőrzése céljából az érdekeltek helyi érdekegyeztető fórumot (a továbbiakban: fórum) alakíthattak. A fórumot a településen földdel rendelkező szövetkezetenként, illetőleg a szövetkezet működése által érintett településenként lehetett megalakítani. A fórum megalakítását az igénybejelentők vagy a szövetkezet legkésőbb 1992. február 29-ig kezdeményezhették a helyi önkormányzatnál. Ha a szövetkezet működése több önkormányzatot érintett a fórumot az érdekelt önkormányzatok közösen alakíthatták meg. 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

25




7. számú tananyag

A fórum munkájában a helyi önkormányzat(ok) megbízottja(i), a kárpótlási igényt bejelentők közül a képviselőtestület által megválasztott 3-11 személy, a szövetkezet megbízottja és a részarány-földtulajdonosok képviselője vett részt. A fórumban a nem helyben lakók képviseletét is biztosítani kellett. A szövetkezet a földalapok elkülönítésének tervezetét köteles volt a fórumnak is véleményezésre megküldeni, amely nyolc napon belül tehet észrevételt a tervezetre. Ha a szövetkezet nem értett egyet a fórum észrevételével, a felek az észrevétel közlésétől számított nyolc napon belül megkísérelhették egyezség létrehozását. A megkötött egyezséget jóváhagyásra meg kellett küldeni a szövetkezet székhelye szerint illetékes megyei kárrendezési hivatalnak. Ha nem jött létre egyezség, akkor a szövetkezet az egyezségkötésre nyitva álló határidő utolsó napjától számított nyolc napon belül a tervezetet és az észrevételeket köteles volt megküldeni a székhelye szerint illetékes megyei kárrendezési hivatalnak. A kárrendezési hivatal az észrevételek alapján, tizenöt napon belül határozatot hozott, amelyben vagy helybenhagyta a szövetkezet által készített tervezetet, vagy megállapította, hogy a tervezet sérti a Kpt. és a 1992. évi II. tv. földkijelölésre vonatkozó szabályait, és megfelelő határidő kitűzésével kötelezte a szövetkezetet a törvénysértés megszüntetésére. A határozat az érintettek fellebbezhettek az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz, illetve a Hivatal jogerős határozatának bírósági felülvizsgálását kérhették. A szövetkezet köteles volt a földkijelölés megállapított tervezetét a székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalhoz, továbbá a földhivatalhoz haladéktalanul megküldeni. A földhivatal a részére megküldött térkép és táblakijelölés alapján - az állami költségvetés célelőirányzatából - gondoskodott az árverésre kijelölt táblák földmérési és földminősítési szempontú előkészítéséről. Az árverésre való kijelöléssel nem érintett valamennyi földet a tagok és az alkalmazottak tulajdonába kellett adni, kivéve, ha a jogosult e jogáról lemond. A tulajdonba adásnál a vagyonnevesítés szabályait kellett alkalmazni. A

földárverés

lebonyolítása

után

megmaradó

szövetkezeti

tulajdonú

földet

a

vagyonnevesítés szabályainak megfelelő alkalmazásával a tagok tulajdonába kellett adni. A föld fekvése szerinti települési önkormányzat tulajdonába került - kivéve, ha az önkormányzat e jogáról lemondott - az az állami tulajdonú termőföld, amelyet az állam adott a szövetkezet ingyenes és határidő nélküli használatába, és amelyet 1993. március 31. napjáig a Kpt. végrehajtásával összefüggésben árverésen nem értékesítettek. E rendelkezés a védett természeti területekre nem vonatkozott. A részarány-földtulajdonos kérésére az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett tulajdoni részarányoknak és AK értéknek megfelelő nagyságú, és értékű földet részére ki kellett adni. 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

26



szakigazgatásban


7. számú tananyag

A föld önálló ingatlanná alakításának költsége és a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének eljárási illetéke a tulajdonost terhelte. A Kpt. szerinti, árverésre való kijelöléssel nem érintett valamennyi földet a tagok, a Kpt. 17. §-ában meghatározott mértékű földet pedig a tagok és az alkalmazottak tulajdonába kell adni, kivéve, ha a jogosult e jogáról lemond. A tulajdonba adásra a vagyonnevesítés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A közgyűlés úgy határozhat, hogy a fent körülírt földekből a 8. §-ban felsorolt személyek részére is juttat tulajdoni részarányt. A Kpt. szerinti árverés lebonyolítása után megmaradó szövetkezeti tulajdonú földet a vagyonnevesítés szabályainak megfelelő alkalmazásával a tagok tulajdonába kell adni. A változást az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdonos részarány-tulajdonaként kell feltüntetni. Ha a szövetkezet (jogutódja) fenti kötelezettségének a földkiadás befejezését követő 60 napon belül nem tesz eleget, a maradvány termőföldek e törvény erejénél fogva a Magyar Állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapba kerülnek. Aki a vagyonnevesítés szabályai szerint jogosultságát hitelt érdemlően igazolja a Nemzeti Földalap földkészletéből termőföldet igényelhet, vagy pénzbeni kártalanításra tarthat igényt 4000 Ft/AK értéken. Ha a részarány-földkiadási eljárás lezárását követően a jogutód nélkül megszűnt, illetve felszámolás,

végelszámolás

alatt

álló

szövetkezet

javára

bejegyzett

szövetkezeti

földhasználati jog alatt álló földrészlet (a továbbiakban: maradványterület) szerepel az ingatlan-nyilvántartásban, a maradványterületet a mezőgazdasági igazgatási szerv határozattal a Magyar Állam tulajdonába adja. A maradványterület a Nemzeti Földalapba kerül. Jellemző jogeset: Előzmény: A Szövetkezetet 1995. március 2-vel felszámolták. A felszámolót a Bíróság külön végzésben eltiltotta a Szövetkezet termőföldjeinek értékesítésétől. A Szövetkezet elkülönítette a földalapokat, melyet először a Kárrendezési Hivatal 249/3/1992. számú határozatával elutasította, majd a módosított egyezséget 24716/1993. számú határozatával jóváhagyta. A Kárrendezési Hivatal az egyeztetési jegyzőkönyvvel a helyrajzi számokat tartalmazó listákat is megküldte a szövetkezetnek (I. r. alperes), így a felszámolónak II. r. alperes), valamint az illetékes körzeti földhivatalnak. A felszámoló figyelmen kívül hagyta az átmeneti törvén rendelkezéseit, valamint az 1996. 05..-jétől hatályos csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX tv. (Cs. Tv.) -ben foglalt szabályokat.


27




7. számú tananyag

A felszámoló a jogszabályi tilalmak ellenére értékesítette III. r. alperesnek az elkülönített földalapba tartozó ingatlanokat. Per: Az MgSzH mint felperes kérte annak megállapítását a Bíróságtól, hogy az alperesek között létrejött szerződések érvénytelenek, a Cs. tv 4. §’ (3) bekezdés c) pontjába valamint a Ptk. 200. § (2) bekezdésében foglalt tilalmakba ütköznek, e miatt a Ptk. 227. § (2) bekezdése alapján semmisek, így a Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján érvénytelenek. Az MgSzH kérte továbbá a perbeli ingatlanokra az I. r. alperes földhasználati jogát eredeti felvét címén visszajegyezni, továbbá a perfeljegyzést törölni. Az alperes megítélése szerint nincs olyan jogi érdek, mely megalapozná a felperes kereshetőségi jogát. Hivatkozott továbbá arra, hogy a földkiadó Bizottságokról szóló 1993. évi II. tv. 5. § (1) bekezdése szerint a földkiadási eljárás a részarány tulajdonos kérelmére indul, ezt a kérelmet a törvény hatálybalépését követő hatvan napon belül lehetett benyújtani a Földkiadó Bizottságnál. A törvényhely (4) bekezdése kimondja, hogy a határidő jogvesztő. A felperes hivatalból nem járhat el, azt pedig nem igazolta, hogy részarány tulajdonos a törvény hatálybalépését követő hatvan napon belül a jogszabályban előírt kérelemmel éltek volna. Az alperes hivatkozott továbbá a Legfelsőbb Bíróság olyan ítéletére is, ahol az kimondta, hogy a részarány tulajdonként kijelölt földek a felszámolási vagyonhoz tartoznak, mellyel kapcsolatban igényt csak a felszámolási eljárásban lehet érvényesíteni. Hivatkozott továbbá arra, hogy az illetékes városi bíróság 9.P.21.10761997/7. számú ítéletével a megyei FM hivatal határozatát, mellyel az érintett Földkiadó Bizottság határozatait helybenhagyta, az első fokú határozatokra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. A Földkiadó Bizottság ezen határozatokban a jelen per tárgyát is érintő ingatlanokat adott ki részarány tulajdonosoknak. A Bíróság megállapította, hogy tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okirat a felszámolási eljárás időpontjáig nem született. A felperes keresetét módosította, hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 1/2007.KPJE jogegységi határozatára, amely kimondja, hogy a Cs. tv. 4. § (3) bekezdés c) pontja 1993. szeptember 3- től 1996. május 11-ig hatályos rendelkezése helyes értelmezése szerint a kárpótlás céljára elkülönített és a külön törvényben meghatározott földalapba kijelölt


28




7. számú tananyag

földterület a fenti időszakban sem tartozott a gazdálkodó szervezet (szövetkezet) felszámolás alá tartozó vagyonába. A jogegységi tanács megítélése szerint az ellentétes álláspontok úgy alakulhattak ki, hogy az 1996. évi XXXII. tv. 11. § (3) bekezdés e) pontja úgy helyezte hatályon kívül a Cstv. 4. § (3) bekezdés c) pontjának korlátozó rendelkezését, hogy a korlátozó feltételét tartalmazó „ha” kezdetű mondatrészt 1996. május 11-i hatállyal, hogy az alkalmazhatóságára vonatkozóan nem rendelkezett arról, hogy a hatályon kívül helyezés időpontjában még folyamatban lévő ügyekben továbbra is alkalmazható-e vagy sem. A jogegységi határozat szerint az az álláspont a helytálló, hogy e hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezésnek nincs tovább hatása. A rögtöni hatály az irányadó. Bírósági döntés: A Bíróság megalapozatlannak találta az alperes azon felvetését, hogy a felperesnek nincs kereseti joga. A Földkiadó Bizottságok feladata felperesre hárul hatósági feladatként és így vizsgálnia kell a földalap meglétét. A perbeli szerződésekkel a földalap egy részét alperesek jogalap nélkül elvonták, mert ezek nem részei a felszámolói vagyonnak. A perbeli szerződések semmisek, továbbá jogilag lehetetlen szolgáltatásra irányulnak. Másrészt jó erkölcsbe is ütköznek, mert részben a jogosultakat károsították meg, mivel csökkent az elkülönített földalap a perbeli földterületekkel. Fentiek alapján a Bíróság 10.P.21526/2006./20. számú ítéletével kimondta, hogy a perbeli szerződések érvénytelenek. A részarány-földkiadási eljárás akkor tekinthető lezártnak, ha a szövetkezet valamennyi termelőszövetkezeti különlapján nyilvántartott részarány-tulajdon kiadásra került és a termelőszövetkezeti

különlapokat

az

ingatlanügyi

hatóság

megszüntette.

A

termelőszövetkezeti különlapok megszüntetését követően az ingatlanügyi hatóság 60 napon belül elkészíti a szövetkezet záró aranykorona-mérlegét, és helyrajzi számok szerint összesíti a maradványterületeket. Az ingatlanügyi hatóság a záró aranykorona-mérleget és az összesített maradványterületek adatait (helyrajzi szám, terület, aranykorona érték) közli a mezőgazdasági igazgatási szervvel. A földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény A földprivatizáció másik fő módja a részarány-földkiadás volt. Az eljárás konkrét célja a szövetkezeti földhasználati jog és a részarány-tulajdon, mint jogi kategória megszüntetése volt. A jogi alapokat a kárpótlási törvény teremtette meg a földalapképzéssel, 1993. január


29




7. számú tananyag

23-ig kiválással és részarány-csereszerződéssel lehetett a részarány-tulajdont nevesíteni, de az erős ellenérdekeltség miatt a folyamat csak nagyon lassan indult meg. Annak érdekében, hogy a földrendező bizottságok működése a jelentkező igényekhez igazodjon, valamint, hogy a részarány-földtulajdonosok az őket megillető földterületeket természetben

megkaphassák,

illetőleg

a

termőföldek

folyamatos

mezőgazdasági

hasznosítása biztosítva legyen, az Országgyűlés megalkotta a 1993. évi II. törvényt. A földkiadó bizottság A részarány-földtulajdonként nyilvántartott termőföldekkel kapcsolatos – fent jelzett törvényben meghatározott - ügyekben a részarány-földtulajdonosok közgyűlése által megválasztott földkiadó bizottság járt el. A földkiadó bizottságot szövetkezetenként kellett megválasztani. A földkiadó bizottság legfeljebb 500 részarány-földtulajdonos esetén 7, ennél több részarány-földtulajdonos esetén 17 főből állt. A bizottságban a szövetkezeti tag és a nem szövetkezeti tag részarány-földtulajdonosok a tulajdoni arányuknak megfelelő számban vettek részt. A földkiadó bizottság megválasztása céljából a szövetkezet székhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője a törvény hatálybalépését követő tizenöt napon belül összehívhatta a részarány-földtulajdonosok közgyűlését, ahol minden tulajdonost egy-egy szavazat illetett meg. A tulajdonosokat a közgyűlés összehívásáról a helyben szokásos módon, hirdetmény útján és lehetőleg írásban is értesítették. Ha a tulajdonosoknak legalább egyharmada a közgyűlésen megjelent, megválasztották a földkiadó bizottságot. Ennél kevesebb megjelent tulajdonos a földkiadó bizottság 5, illetve 9 tagját választhatta meg. Az eredménytelen közgyűléstől számított tizenöt napon belüli időpontra összehívott újabb részközgyűlés választhatta meg. Ez a részközgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. A földkiadó bizottság üléseit az elnök, vagy akadályoztatása esetén a bizottság által erre kijelölt tag vezette. Az ülésen az érintett termőföldet használó szövetkezet képviselője tanácskozási és javaslattételi joggal vett részt. A földkiadó bizottság a tagjai kétharmadának jelenlétében határozatképes volt. Határozatait egyszerű szótöbbséggel hozta. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata döntött. A bizottság tagja a saját vagy hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] ügyében nem járhatott el. A bizottság ügyrendjét egyebekben maga állapította meg, működési feltételeit az érintett önkormányzatok biztosították, az állami költségvetés terhére.


30




7. számú tananyag

A földkiadó bizottságot a bíróság és más hatóság előtt, valamint harmadik személlyel szemben a bizottság elnöke, vagy a bizottság által az erre kijelölt tag képviseli. A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény választott szervezet, a földkiadó bizottság hatáskörébe utalta a földkiadási eljárás lebonyolítását. A törvényi szabályozás előkészítetlensége és hiányosságai (szinte évenként módosítani kellett a jogszabályokat) miatt a folyamat csak lassan haladt, 1996. végére – a földkiadó bizottságok megszűnéséig – az összes részarány-tulajdon mintegy 30 %-a került kiadásra. 1997-től az FM Hivatalok vették át földkiadási munkát. A kellő személyi és tárgyi feltételek hiányában, a földkiadó bizottságoktól átvett hiányos iratanyaggal kellett volna az eljárást felgyorsítani és befejezni. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a földhivatalok sem rendelkeztek kellő, gyorsan megadható adatbázissal, nem beszélve a néhány hónaptól több évre tehető feldolgozatlan hátralékról. A részarány-földtulajdonnak megfelelő föld kiadása A földkiadási eljárás a részarány-földtulajdonos kérelmére indult. A földkiadási kérelmet a részarány-földtulajdonos e törvény hatálybalépését követő 60 napon belül nyújthatta be a földjét használó szövetkezet gazdálkodási területén működő földkiadó bizottságnál. A földkiadási kérelmet írásban kellett benyújtani. A tulajdonos a kérelemben megjelölhette, hogy a szövetkezet gazdálkodási területén melyik településen és a településen belül a magánszemélyek részarány-földtulajdonának kielégítésére elkülönített földalapok közül melyikből és melyik földrészlet terhére kéri földkiadási kérelme teljesítését.


31




7. számú tananyag


32




7. számú tananyag

Jellemző jogeset: BH 1996/230 A részarány-földtulajdonosok igényei kielégítésénél irányadó körülmények [1993. évi II. tv. 5. § (1) és (3) bek., 6. § (3) bek.]. A felperesek 1993. március 1-jén - mint részarány-földtulajdonosok - földkiadási kérelmet nyújtottak be a G.-i Földkiadó Bizottsághoz. Kérelmükben a 0134 és 0136 hrsz.-ú ingatlant jelölték meg. A 0134-es hrsz.-ú ingatlan kárpótlásra kijelölt terület volt, így abból a felperesi kérelem nem volt teljesíthető, a 0136 hrsz.-ú táblát illetően - egyezség hiányában - sorsolás történt a felperesek azonban ily módon földterületet nem kaptak. Ezt követően a felperesek a 0150 hrsz.-ú táblából kérték a részükre járó földterület kiadását. Erre a táblára azonban már 29 fő nyújtott be kérelmet, akiknek a földkiadó bizottság a földet 1993. július 20-án kiadta, így a felperesek részére csak a táblából még fennmaradt földterületből tudott biztosítani. A felperesek a földkiadó bizottság határozatai ellen fellebbezést jelentettek be. A

megyei földművelésügyi hivatal alperes az

1994. január 24-én meghozott

határozataival a földkiadó bizottság határozatait helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában rámutatott, hogy a felperesek - a jogszabály által megszabott határidőben benyújtott kérelmükben - a 0150 hrsz.-ú földrészletet nem jelölték meg, a földkiadó bizottság pedig a 0150 hrsz.-ra benyújtott kérelmeket már korábban elbírálta. A felperesek viszont csak ezt követően jelentették be igényüket erre a táblára. A törvény - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - a táblák között sorrendiséget nem állapít meg, csupán az egyes táblákra benyújtott kérelmeket illetően. A földkiadó bizottság tehát jogszerűen járt el, az alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott kereset így alaptalan. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a törvény által meghatározott sorrendiség az egyes táblákra - a törvényes határidőben - benyújtott kérelmekre, és nem a kiadásra kerülő táblák sorrendiségére vonatkozik. Márpedig a felperesek a perbeli táblára igényt - a törvényben megjelölt 60 napos határidőben - nem jelentettek be, az alperes tehát jogszabálysértés nélkül meghozott határozattal hagyta helyben az első fokú határozatot, a kereset és a fellebbezés így alaptalan. 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

33




7. számú tananyag

A másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálata iránt - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperesek nyújtottak be kérelmet. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy q földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 5. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy földkiadási kérelmében a részarányföldtulajdonos megjelölje azt, hogy a szövetkezet gazdálkodási területén melyik településen és a településen belül a magánszemélyek részarány-földtulajdonának kielégítésére elkülönített földalapok közül melyikből és melyik földrészlet terhére kéri földkiadási kérelme teljesítését. Az igénylőnek ezt a kérelmét a törvény 5. §-ának (1) bekezdése szerint 1993. március 24-ig kellett benyújtania. Ez esetben a teljesítési sorrend betartása a földkiadó bizottság részére az esetben kötelező, ha az igény a megjelölt földrészletből kielégíthető. Amint arra mindkétfokú bíróság rámutatott, a felperesek a törvény által biztosított határidőn belül benyújtott kérelmükben a 0150 hrsz.-ú ingatlant nem jelölték meg, arra csak akkor került sor, amikor az általuk eredetileg megjelölt földrészletből igényük már nem volt kielégíthető. Ez esetben pedig a teljesítési sorrend - a fent megjelölt törvényi rendelkezésre figyelemmel - már nem irányadó. A felperesi jogértelmezés az 1993. évi II. törvény rendelkezéseiből nem következik. Amikor a felperesek a 0150 hrsz.-ú táblát igényük kielégítéseként megjelölték, arra már a törvényes eljárást a földkiadó bizottság lefolytatta, annak megsemmisítésére jogi lehetőség nem volt.A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 27.454/1995. sz.) Arra az esetre, ha a kérelem a megjelölt település területén volt teljesíthető, a tulajdonos megjelölhette, hogy a földkiadó bizottság a szövetkezet gazdálkodási területén lévő településeket milyen sorrendben vegye figyelembe kérelmének átsorolásakor. Ha a tulajdonos a részére kiadásra kerülő föld önálló ingatlanná alakítását is kérte, nyilatkoznia kellett arról is, hogy vállalja annak költségeit. A kérelemhez csatolni kell a szövetkezet (jogutódja, illetőleg a felszámoló) igazolását arról, hogy a részarány-földtulajdonost milyen jogcímen, hány AK értékű föld illeti meg. Beviteli kötelezettség alapján keletkezett részarány-földtulajdon esetén az igazolást a földhivatal adta ki, amelynek tartalmaznia kell a szövetkezet használatába adott földek település, fekvés és művelési ág szerint összesített területét, valamint ezek AK értékét. Ha a beviteli kötelezettség alapján a tulajdonos részarány-földtulajdona több településen keletkezett, az igazolást településenként részletezve kellett kiállítani. 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

34




7. számú tananyag

A földkiadó bizottságnak a földkiadási kérelmeket az igényelt föld fekvését figyelembe véve településenként csoportosítania kellet és meg kellett határoznia a teljesítési sorrendjét. Jellemző jogeset ( BH 1998/225) A vásárolt részaránytulajdon a földkiadás tekintetében nem biztosít elsőbbséget, illetve kedvezményt [1993. évi II. tv. 6. § (3) bek., 8. § (1) bek.; Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.]. A felperesnek 14,96 AK értékű részarány-földtulajdona keletkezett, amelyhez 242,37 AK értékű ingatlant vásárolt, s a teljes 257,33 AK értékre részarány tulajdonát egy ingatlanból kérte kiadni. A földkiadó bizottság ebből az ingatlanból a felperes részére 14,96 AK értékű földet adott ki. A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a földkiadás adott módja jogellenes volt. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása a 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv) 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból következően a tanya tulajdonosának mint részarány-földtulajdonosnak csak a Tv 6. §-ának (3) bekezdése szerinti földtulajdonra vonatkozóan van elsőbbségi joga. Márpedig a felperesnek csak a 14, 96 AK értékű földre keletkezett olyan részarány-földtulajdona, amelynek a kijelölését a tanyája körül kérhette. Az adásvételi szerződéssel az eladók részaránytulajdonát ugyan megszerezte, ezzel azonban nem lépett az eladók „jogi státusába”, tehát nem hivatkozhat a jogelődöknek azon szerzési módjaira, amelyek a Tv 6. §-ának (3) bekezdése értelmében kielégítési elsőbbséget élveznek. Következésképpen a bizottság jogsértés nélkül bírálta el a kérelmét, jogellenesség hiányában pedig kárigényt nem érvényesíthet. A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, helytállónak fogadva el az elsőfokú bíróság jogértelmezését és az azon alapuló döntését. (Legf. Bír. Pfv. X. 23.756/1997. sz.) A földkiadó bizottság a belterületen a részarány-földtulajdonok kielégítésére elkülönített földrészletekből elsősorban annak a részarány-földtulajdonosnak a földkiadási kérelmét kellett teljesítene, akinek az adott település belterületén keletkezett beviteli kötelezettség alapján részarány-földtulajdona. A földkiadó bizottságnak az alábbi teljesítési sorrendet kellett felállítania: - beviteli kötelezettség alapján belterületen keletkezett részarány-földtulajdona, de a föld kiadása a belterületen nem lehetséges;


35



szakigazgatásban


7. számú tananyag

- beviteli kötelezettség alapján belterületen és külterületen is keletkezett részarányföldtulajdona; - beviteli kötelezettség alapján külterületen keletkezett részarány-földtulajdona; - a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) alapján keletkezett részarányföldtulajdona. Ha a földkiadási kérelmek teljesítésére, a részarány-földtulajdonok kielégítésére elkülönített földek az adott településen - a településen belül a belterületen, illetőleg a külterületen - a földkiadási igények nagy száma miatt nem volt elegendő, a földkiadó bizottságnak az érintett

részarány-földtulajdonosok

részvételével

egyezség

létrehozását

kellett

megkísérelne. Ha nem jön létre egyezség, a teljesítési sorrendjét sorsolással kellett megállapítani. Jellemző jogeset (BH 1997/560 ) A részarány-tulajdonos földkiadási kérelmét a törvényben meghatározott sorrendben kell teljesíteni, elsőbbség illette meg – a külterületi földre jogosulttal szemben – azt, aki a meglévő tanyájához csatlakozó terület bevitelével szerzett részarány-tulajdont [1993. évi II. tv. 6. § (3) bek.]. A felperes 1993. március 17-én, a beavatkozó pedig 1993. március 23-án földhivatali kötelezettséggel keletkezett részarány-tulajdonra vonatkozóan földkiadási kérelmet terjesztett elő, melyben mindketten a Tanya 690. számú ingatlan melletti területet jelölték meg. Ez a tanya a z.-i 1198-as számú tulajdoni lapon, 0228/2. hrsz. alatt van felvéve gyepművelési ágban, és arra a tulajdonjog földrendezés jog címén 1962. október 30-án került bejegyzésre a beavatkozó és házastársa javára egymás közt egyenlő arányban. A tanya melletti, a felperes és a beavatkozó által is kiadni kért földterületet a beavatkozó használja a termelőszövetkezettel történt megállapodás alapján. Gyümölcsöst telepített, valamint vízjogi engedéllyel öntözőberendezést létesített. Z. Község Földkiadó Bizottsága határozatával a Z.-i E.Mg. Szakszövetkezet használatában lévő 2/1732. számú különlapon nyilvántartott 2 hektár, 1997 m 2 területű, 26,12 AK értékű és a beavatkozó tulajdonát képező részarányból cserébe a 0228/3. hrsz.-ú, 2 ha 0137 m2 területű, 22,40 AK értékű földet adta. Határozatának indoklásában az elsőfokú közigazgatási szerv rámutatott, hogy mind a felperes, mind a beavatkozó részarány-


36





tulajdona beviteli kötelezettség alapján keletkezett, egymással azonban nem tudtak egyezséget kötni, a sorsolást pedig egyik fél sem fogadta el. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.A földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvénynek az alperesi határozat hozatalakor hatályban lévő 6. §-a (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a földkiadó bizottság az illetékességi területén a részarány-földtulajdonok kielégítésére elkülönített külterületi földrészletekből a következő sorrendben (teljesítési sorrend) elsősorban annak a részarány-földtulajdonosnak földkiadási kérelmét teljesíti, akinek a kérelemben megjelölt településen a) beviteli kötelezettség alapján belterületen keletkezett részarány-földtulajdona, de a föld kiadása a belterületen nem lehetséges; b) beviteli kötelezettség alapján belterületen és külterületen is, illetőleg meglévő tanyájához csatlakozó terület bevitelével keletkezett részarány-földtulajdona; c) beviteli kötelezettség alapján külterületen keletkezett részarány-földtulajdona; d) a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény alapján keletkezett részarány-földtulajdona. A törvény 6. §-a (3) bekezdésének b) pontja meglévő tanyához csatlakozó terület bevitelével keletkezett részarány-földtulajdont határoz meg. A felperes és a beavatkozó által egyaránt kiadni kért terület a beavatkozó meglévő tanyájához csatlakozó terület, ezért az elsőbbségi igény a beavatkozót illeti meg. A felperes tanyája a kiadni kért területtől távolabb van, az ahhoz közvetlenül nem csatlakozik, így a teljesítési sorrend meghatározásakor

figyelembe

nem

vehető.

Helyesen

mutatott

rá

az

alperes

határozatában, hogy a felperest az 546. számú tanyához csatlakozó terület tekintetében illeti meg mindenki mást megelőzően a földkiadás. Az alperes tehát jogszerűen eljárva hozta meg határozatát, és nem sértett törvényt a másodfokú bíróság sem, amikor ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Kfv. II. 27.260/1996. sz.) A részarány kiadás alapja a szövetkezeti tagok szövetkezetbe bevitt, továbbá a tagoknak és a mezőgazdaságban dolgozó alkalmazottaknak juttatott, AK értékben a szövetkezeteknél és a földhivataloknál nyilvántartott részarány tulajdona volt. A szövetkezeti különlapokon 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

37




7. számú tananyag

eredetileg a bevitt föld fekvését, művelési ágát és a területét is rögzítették (a tagialkalmazotti juttatott részarány-tulajdon esetében értelemszerűen már csak az AK érték került feltüntetésre). Az eredeti beviteles részarány-tulajdonosok ezért sok esetben fontosabbnak tekintették a bevitt föld területét, és nehezen értették meg a jobb földminőség esetén a területcsökkenést. Külön problémát jelentett az ültetvények tulajdonba adása, ugyanis a szövetkezeti közös művelés megszűnése után az ültetvények tönkre mentek, ugyanakkor a földkiadási eljárásban a részarány-tulajdonos az eredetileg szántókén bevitt területékek csak 30-40 %-át kapta tulajdonba. A részarány-tulajdon a privatizáció előtt csak örökléssel kerülhetett más személy tulajdonába. A földprivatizáció kezdetén feloldották a termőföld forgalom korlátozását, így a konkrét termőföld-tulajdon mellett a részarány-tulajdon is forgalomképes lett. A földbirtokpolitika e hibás lépése a privatizációs folyamat elhúzódása következtében számos, máig is gondot jelentő problémát okozott. Jellemző jogeset: BH 2003/95 Részarány-földtulajdon öröklése esetén az eredeti kiadási kérelem szerint kell teljesíteni a földkiadást [1993. évi II. tv. 4/B. §, 5. §; 1952. évi III. tv. 206. §]. A felperesek jogelődje, Sz. Fné 1993. március 16. napján előterjesztett földkiadási kérelmében 496,95 AK értékű részarányát a G-18. számú, 0553. hrsz. alatti táblában kérte kiadni. Nem kérte a kiadásra kerülő részarány önálló ingatlanná alakítását. A felperesek Sz. Fnével öröklési szerződést kötöttek, ennek alapján az örökhagyó halálával, 1994-ben az örökhagyó részarányát megörökölték. Az FM Megyei Földművelésügyi Hivatala határozataival a kérelemben feltüntetett 0553. hrsz.-ú táblában teljesítette a földkiadást az I. és II. rendű felperesek részére, osztatlan közös tulajdonban, az 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 4/B. §-ának (5) bekezdésére figyelemmel. A felperesek fellebbezése alapján eljárt alperes az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesek jogelődje a T. 5. §-ának (1) bekezdésében megjelölt határidőben, mint részarány-tulajdonos nyújtotta be a kérelmét a földkiadó bizottságnál. A (3) bekezdés értelmében megjelölte, hogy a részarány-földtulajdonának kielégítésére elkülönített földalapok közül melyikből és melyik földrészlet terhére kéri a kérelem teljesítését. Arról is 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

38




7. számú tananyag

nyilatkozott, hogy a részére kiadásra kerülő föld önálló ingatlanná alakítását nem kéri.A közigazgatási szerv határozatával a felperesi jogelőd kérelmét teljesítette, amikor a kérelemben megjelölt táblában az örökösök részére a földkiadást elrendelte az osztatlan közös tulajdonra figyelemmel. Helyesen utalt az alperes arra, hogy a felperesek nem konkrét földterületet örököltek a jogelődtől, hanem részarányt. A kérelem teljesítésre került a T. rendelkezései alapján, így nem jogszabálysértőek a közigazgatási határozatok. A megyei bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 206. §-a szerinti mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálata – ha az nem iratellenes vagy logikátlan – nem lehet eredményes. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek

nincs

helye,

nincs

lehetőség

a

bizonyítás

adatainak

újabb

egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. A felperesek – általuk is elismerten – jogelődjüktől, Sz. Ferencnétől nem konkrét földterületet, hanem részarányt örököltek. A perben beszerzett közigazgatási iratok között rendelkezésre állt Sz. Ferencné 1993. március 16-án kelt részarány-földtulajdon kiadására irányuló kérelme, amelyben a G-18. számú, 0553. hrsz.-ú terület került megjelölésre és a kérelmező nyilatkozott arról is, hogy nem kéri a kiadásra kerülő földingatlan önálló ingatlanná alakítását. Ennek megfelelően történt meg a földkiadás a megjelölt táblában, osztatlan közös tulajdonban, a T. 4/B. §ának (5) bekezdése szabályozása szerinti eljárásban. A jogszabályi határidőn belül benyújtott részaránytulajdon-kiadási kérelemnek az örökösök általi utólagos módosítására jogszabályi lehetőség nincs. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy, közigazgatási perben a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében kizárólag a határozatok jogszerűsége vizsgálható felül. A határozatok jogszabálysértő voltának bizonyítása a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a felpereseket terhelte, ilyen irányú, a keresetet alátámasztó bizonyítás azonban a perben nem történt. A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben azt állították, hogy jogelődjük földkiadási kérelmet nem terjesztett elő, illetve, nem az iratok között levő kérelmet nyújtotta be, továbbá az azon szereplő adatok nem tőle származnak. Ezen állításokkal kapcsolatban azonban a perben semmiféle bizonyítás nem történt. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság,


39



szakigazgatásban


7. számú tananyag

hogy a T. 5. §-ának (1) bekezdésbeli határidőn belül benyújtott kérelem hiányában a felperesek különösen nem igényelhetnek konkrét területre vonatkozó földkiadást. A megyei bíróság helyesen, okszerűen értékelte és mérlegelte a közigazgatási iratok között fellelhető okirati bizonyítékokat, eljárása megfelelt a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.VI.29.447/1999. sz.) Az eredeti tulajdonnal rendelkező agrárnépesség nagy része a szövetkezetek átalakulása következtében nehéz helyzetbe került. Ezen személyek tömege rászorultságukban, illetve a gazdálkodási feltételek hiánya miatt megvált földtulajdonától és a kárpótláshoz hasonlóan elkezdődtek

a

befektetési

célú

földvásárlások.

Hasonlóképpen

viselkedett

a

szövetkezetekhez nem kötődő külső részarány-tulajdonosok nagy része is. A magyar agrárnépesség tőkeereje minimális volt, így fennállt a veszélye, hogy a reális földpiaci értékek kialakulása előtt külföldiek, vagy jogi személyek befektetési céllal túlzott arányban olcsón felvásárolják a termőföldeket, mely később akadálya lehet az agrárnépesség termőföldhöz jutásának. Ezért a politikai vezetés 1992. december 31-től moratóriumot rendelt el, majd 1994-től törvényben akadályozta meg a külföldiek és jogi személyek termőföld-szerzését (ideértve a részarány-tulajdont is), valamint korlátozta a személyenként megszerezhető termőföld mennyiségét. A tanya körüli földek Ha a tanya tulajdonosa részarány-földtulajdonos és egyidejűleg kárpótlásra is jogosult, kérelmére részarány-földtulajdonát, illetőleg az őt megillető kárpótlási jegy 1000 Ft/AK alapulvételével átszámított AK értéknek megfelelő mértékű kárpótlási földalapot is a tanyája körül kellett kijelölni.


40




7. számú tananyag

A tanyatulajdonos kérelmét a tanya fekvése szerinti földrendező bizottságnál nyújthatta be a törvény hatálybalépését követő 60 napon belül. A tanya körüli földdel a részarány-tulajdonok fedezetéül kijelölt földalapokat a kárpótlási földalap, illetőleg a kárpótlási földalapokat a részarány-tulajdonok fedezetéül kijelölt földalapok terhére növelni kellett. A hivatal a jogerős földkijelölés módosítását akkor tagadhatja meg, ha annak következtében a már kijelölt egyes földalapok AK értéke különkülön megváltozna. Ezt kellett alkalmazni akkor is, ha a részarány-földtulajdonos nem jogosult a kárpótlásra, de tanyája a kárpótlási földalapba kijelölt táblában volt, a kárpótlásra jogosultnak részarányföldtulajdona nem volt, de tanyája a részarány-földtulajdonok fedezetéül szolgáló földalapban volt, a tanya a Magyar Állam tulajdonaként kijelölt táblában volt, és a tulajdonosa egyidejűleg kárpótlásra is jogosult volt, illetőleg részarány-földtulajdona volt. A

módosított

földkijelölés

alapján

a

földkiadó

bizottság

határozatot

hozott

a

tanyatulajdonost megillető részarány-földtulajdonának megfelelő földterület ideiglenes birtokba adásáról. A határozat alapján a tanyatulajdonos megrendelhette a földterület önálló ingatlanná alakítását. Az önálló ingatlanná alakított földterület tulajdonba adásáról a földkiadó bizottság ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas határozatot hoz. A részarány-földtulajdon helyének meghatározása Ha a tulajdonos határidőben nem kérte részarány-földtulajdonának kiadását, a földkiadó bizottság nyilvános sorsolással állapította meg a részarány-földtulajdon fedezetéül szolgáló földrészletet. A földkiadó bizottság a sorsolásról jegyzőkönyvet készített. A részarányföldtulajdon meghatározásával a részarány-földtulajdonosokat

megillető AK

érték

arányában a földrészleten a Polgári Törvénykönyv szerinti közös tulajdon keletkezett. A


41




7. számú tananyag

földkiadó bizottság a földrészlet közös tulajdonba adásáról ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas határozatot kellett hoznia. A földrészletet terhelő költségek megállapítása A föld, tanya körüli föld kiadása, illetőleg a részarány-tulajdon helyének meghatározása során tulajdonba kerülő föld korábbi tulajdonosa, használója által közölt, az egyes földrészleteket terhelő meliorációs, művelési és egyéb, a termőföld AK értékében ki nem értéknövekedést eredményező beruházási költségeket a földkiadó bizottságnak a tulajdonos kérelmére ellenőrizni kellett. A földkiadó bizottság a tényleges értéknövekedést eredményező költségeket szakhatóság bevonásával állapította meg és a föld tulajdonba adásáról szóló határozatban a tulajdonost ennek megfizetésére kellett köteleznie. A földkiadó bizottság határozata A földkiadó bizottságnak a részarány-földtulajdonnak megfelelő föld, a tanya körüli föld kijelöléséről és a tulajdonos birtokba helyezéséről, a részarány-földtulajdon helyének meghatározásáról, a földterület tulajdonba adásáról és az értéknövekedést eredményező beruházási költség megállapításáról valamint a részarány-földtulajdonosok AK értékének arányos módosításáról határozatot kellett hoznia. A földkiadó bizottság határozata ellen fellebbezést lehetett benyújtani, a fellebbezést a megyei földművelésügyi hivatal bírálta el. Az érdekeltek a határozat kézhezvételétől számított harminc napon belül keresetet nyújthattak be az illetékes helyi bírósághoz. Jellemző jogest (BH 1998/105) Súlyos eljárási jogszabálysértés, ha a földkiadó bizottság a nem helyben lakó, földkiadási igényt bejelentő részarány-tulajdonosokat nem értesíti írásban a sorsolásról [1993. évi II. tv. 13. § (4) bek.]. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperesek értesítésének elmaradása olyan csekély jelentőségű eljárásjogi jogszabálysértésnek minősül, amelynek nincs kihatása a döntés érdemére. A városi bíróság szerint az alperes nem sértett jogszabályt akkor sem, amikor a kialakításra kerülő ingatlanok megközelítése érdekében utat alakított ki, és erre tekintettel a felpereseket megillető aranykoronaértéket arányosan csökkentette. A városi bíróság ítélete ellen a felperesek fellebbeztek. A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a megyei földművelésügyi hivatal határozatát hatályon kívül helyezve az alperest új eljárásra kötelezte. A megyei bíróság megállapítása szerint a földkiadó bizottság súlyos jogszabálysértést követett el


42




7. számú tananyag

akkor, amikor nem biztosította, hogy a felperesek jogaikat megfelelően gyakorolhassák, és kötelezettségeiket teljesíthessék. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos. A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 13. §-ának (4) bekezdése értelmében, ha a földkiadás, illetőleg a részarány-földtulajdon helyének meghatározása céljából a földkiadó bizottság nyilvános sorsolást tart, annak helyéről és idejéről a nem helyben lakó részarány-tulajdonosokat írásban is értesíteni kell. Helyesen utal a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a törvény értelmében a sorsolás helyéről és idejéről a földkiadó bizottság a felpereseket köteles lett volna írásban értesíteni, hiszen a felperesek nem a földkiadó bizottság székhelyén, hanem más településen laktak. Az értesítés megtörténtét a földkiadó bizottságnak kellett volna bizonyítania, ezt a tényt azonban sem a közigazgatási eljárás során, sem a bírósági eljárás során nem tudta bizonyítani. Egyetért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolásában foglalt azon megállapítással is, hogy a törvény szóhasználatából egyértelműen arra kell következtetni, hogy a nem helyben lakó földkiadási igényt bejelentő részaránytulajdonosokat kötelező írásban értesíteni, azaz az értesítés nem maradhat el. A törvény megsértése olyan súlyos jogszabálysértésnek minősül, amely a közigazgatási eljárás során hozott határozat érdemére is kihatott, tehát a felperesek távolmaradása a földkiadó bizottság érdemi határozatát lényegesen befolyásolta. A felpereseknek valóban fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a részükre kiadásra kerülő földterület hol helyezkedik el, az adott táblán belül melyik ingatlan kerül részükre kijelölésre. Jelentősége van annak is, hogy a felperesek ingatlana közvetlenül a patakmeder mellett került kiadásra. Amennyiben ugyanis a felperesek a sorsoláson részt vehettek volna, így maguk is számot húztak volna, és ez esetben ha a patak melletti ingatlan jutott volna részükre, ezt a tényt a későbbiekben nem kifogásolhatnák. Mivel az értesítés elmaradt, a felpereseket hátrány érte, hiszen részükre a visszamaradó ingatlant jelölték ki. Az alperes a felülvizsgálati kérelemben nem tudta bizonyítani, hogy a jogerős ítélet törvényt sértett volna, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 27.162/1996. sz.)


43





Osztatlan közös tulajdon megszüntetése A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkbt.) lehetővé tette a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdonok - állami költségviselés mellett történő - megszüntetését akár egyetlen kérelmező tulajdonostárs részére is, a Ptk. rendelkezéseitől eltérő, az Fkbt. külön szabályainak megfelelően. Azonban az Fkbt. 12/E. §-ának (2) bekezdése szerint a vonatkozó fejezet rendelkezései nem alkalmazhatóak az erdő művelési ágú földrészletekre. A

tapasztalatok

szerint

a

termőföldek

magántulajdonba

kerülését

követően

az

erdőgazdálkodás színvonala nem kielégítő, aminek egyik oka a közös tulajdonlás. A részarány földkiadási eljárás során egy-egy földrészletben jellemzően számos, de kevés aranykoronával rendelkező személy tulajdonát nevesítették. A tulajdonostársak - akik sok esetben idős emberek - nehezen tudnak (akarnak) közös akarattal gazdálkodni, intézkedni. Az FM hivatalok eljárásában a határozatokat általában osztatlan közös tulajdonra hozták meg, de a részarány tulajdonosok kérhették földtulajdonuk önálló ingatlanná alakítását. 2002-ig az osztatlan közös tulajdon megszültetése normatív támogatást kapott, ez után kérelemre a földhivatalok végzik el a munkát az állami költségvetés terhére. A kialakuló önálló ingatlanok minimális méretét jogszabály korlátozza külterületen 3.000, volt zártkerti övezetben 1.500 m2-ben. A szűk kapacitás miatt a folyamat lassan halad, pedig az osztatlan közös tulajdonú táblák hasznosítása (egyéni művelés, bérlet, földcsere, stb.) nehézkes, és számos

problémát

okoz

támogatások

igénybevételénél,

hitelfelvételnél,

növény-

egészségügyi problémák megoldásánál. Ugyanakkor az osztatlan közös tulajdon nehezebben és kedvezőtlenebb kondíciók mellett értékesíthető. A részarány-tulajdonú földek kiadásának lezárását követően a szövetkezet használatában levő, önálló helyrajzi számon nyilvántartott árok, csatorna, töltés és azok műtárgyai – ha azok nincsenek a szövetkezet vagy más üzemeltető tulajdonában – az illetékes települési önkormányzat, a fővárosban a fővárosi önkormányzat tulajdonába vagy – a fővárosi önkormányzat nyilatkozata alapján – a kerületi önkormányzat tulajdonába kerülnek a (2) bekezdésben meghatározott ingatlanok kivételével. A fővárosi önkormányzat nyilatkozatát a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény és az ehhez kapcsolódó jogszabályok alapján adja meg. Jellemző jogeset (BH 2006/379) ,,Szövetkezeti saját használatú utak'' és ,,a szövetkezet közös használatában lévő utak'' fogalmának értelmezése (1992. évi II. tv. 16. §; 1993. évi II. tv. 12/A. §, 12/D. §).


44



szakigazgatásban


7. számú tananyag

A Körzeti Földhivatal határozatával elutasította a felperesnek a B., L., Ba., Bk., R., S. és U. településeken levő utakra vonatkozó tulajdonjog-bejegyzési kérelmét. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperesi szövetkezetre a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (a továbbiakban: Sztv.) hatálybalépéséről, és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Átm. tv.) 16. §-ában foglaltakat kell alkalmazni, mert az Sztv. hatálybalépése után alakult, 1992. november 23-án. Az Átm. tv. 16. §-a értelmében a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában levő utak – a közutak kivételével – a helyi önkormányzat tulajdonába kerülnek, amely rendelkezés összhangban áll a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkb. tv.) 12/A. § (1) bekezdésében és 12/D. § (6) bekezdésében foglaltakkal. Miután a felperes által bejegyezni kért ingatlanokra a törvény erejénél fogva a helyi önkormányzat tulajdont szerzett, a felperes tulajdonjog-bejegyzési kérelmét jogszerűen utasította el a földhivatal. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére hivatkozással hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek a használatukban álló föld vonatkozásában tulajdonosi jogosítványokat gyakorolnak. Az Átm. tv. 16. § (1) bekezdésének 1992. július 3-át megelőzően hatályos rendelkezése szerint

a

részarány-földtulajdonosok

tulajdonaként

elkülönített

földterületek

használatához szükséges, már meglévő szövetkezeti saját használatú utaknak a földrészletek határvonalával érintkező szakasza a szövetkezet tulajdonában marad. Az Átm. tv. 1992. július 3-át követően hatályos 16. §-a kimondja, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek közös használatában lévő utak – a közutak kivételével – a helyi önkormányzat tulajdonába kerülnek. Az idézett törvényi rendelkezésekből kitűnik, hogy e jogszabályok nem rendelkeztek a felperesi használatú utak felperesi tulajdonba adásáról. Az Átm. tv. 1992. július 3-át megelőzően hatályos 16. § (1) bekezdése csak a már a szövetkezet tulajdonában álló, és saját használatú utak vonatkozásában írta elő, hogy azoknak a földrészletek határvonalával érintkező szakasza a szövetkezet tulajdonában marad.


45





Az Fkb. tv. 12/A. § (1) bekezdése és 12/D. §-a ezzel összhangban írta elő – a részaránytulajdonú földek kiadásának lezárását követően – a szövetkezet vagyonnevesítésében szereplő, a szövetkezet használatában lévő önálló helyrajzi számú út esetében azt, hogy azok

az

illetékes

települési

önkormányzat

tulajdonába

kerülnek.

E

törvényi

rendelkezésnek nem tulajdonítható olyan értelem, hogy azok az útingatlanok, amelyeken a felperes földhasználati joga állt fenn, a felperes tulajdonába kerülnek. A jogerős ítélet indokolása helytállóan mutatott rá arra, hogy a felperes által hivatkozott eseti döntés nem a perbeni jogkérdés vonatkozásában minősítette a szövetkezeti földhasználati jog intézményét. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság 821. számú elvi határozatában az Átm. tv. 16. §-ában foglaltak alapján megállapította, hogy a közös használatú út, magánút, saját használatú út jelentése azonos fogalmat takar, azok a szövetkezet közös használatából a helyi önkormányzat tulajdonába kerülnek. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.194/2005. sz.) Ha a földkiadó bizottság a részarány-tulajdonost jegyzőkönyvbe foglalt döntéssel vagy bizonyíthatóan más módon birtokba helyezte, de erről az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésre alkalmas okiratot nem adott ki – feltéve, hogy a birtokolt terület AK értéke a tulajdonos jogos igényét nem haladja meg, és a birtokba helyezés más részarány-tulajdonos kérelmének teljesítését nem sérti –, az okiratot a mezőgazdasági igazgatási szerv határozattal pótolja. Ha a kiadott földrészlet területnagysága és AK értéke a határozat szerinti állapottól legfeljebb 5%-kal, illetve 1 AK-val tér el – ide nem értve az utak kialakításához szükséges területcsökkentést –, a tényleges és a határozat szerinti állapotot azonosnak kell tekinteni. Ha a részarány-tulajdonos földtulajdonának önálló földrészletté alakítását kérte, de a mezőgazdasági igazgatási szerv felszólítása ellenére, annak közlésétől számított 90 napon belül nem nyújtja be az ingatlanügyi hatósági záradékkal ellátott földmérési munkarészt, földtulajdonát osztatlan közös tulajdonként kell kiadni. A határidőt a mezőgazdasági igazgatási szerv az ügyfél kérésére indokolt esetben legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja. A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 2. § (1) bekezdésében meghatározott azon földrészlet vonatkozásában, amelynek részarány-földalapba történő kijelöltsége megszűnt, a mezőgazdasági igazgatási szerv megállapítja azoknak a személyeknek a körét és – a ki nem elégített AK-igénynek megfelelő – jogosultságuk mértékét, akik a terület kisajátításakor a kártalanításra jogosultak. A jogosultak nevét és jogosultságuk mértékét a mezőgazdasági igazgatási szerv közli az 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

46




7. számú tananyag

ingatlanügyi hatósággal és a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervvel is. A védett és védelemre tervezett, és emiatt magántulajdonba nem adható földrészletre vonatkozó tulajdonosi jogosítványokat – az elidegenítés kivételével – az igazgatóság a földrészlet állami tulajdonba kerüléséig gyakorolja. A földrészletek hasznosítása során befolyt ellenértéket az igazgatóság a jogosultak között, igényjogosultságuk arányában osztja fel. A jogosultak a kisajátítási kártalanítás összegének kifizetéséig az igazgatóság a tulajdonosi jogok gyakorlása fejében évenként előre a korlátozással arányban álló kártalanítást fizet az arra jogosultaknak. A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kijelöléssel nem érintett azon védett vagy védelemre tervezett természeti területek tekintetében, amelyeket – természetvédelmi oltalom hiányában – a szövetkezetnek az Ámt. 25. §-a alapján a vagyonnevesítés szabályai szerint ki kellene adnia – ha az magántulajdonban nem áll vagy magántulajdonba nem került –, a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni. A kisajátítási kártalanítás összegét a szövetkezet haladéktalanul köteles a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjai között a vagyonnevesítés szabályai szerint felosztani. Jellemző jogeset GÜ BH 2006/20 Az eredeti szövetkezeti vagyonnevesítés időpontjában juttatásra jogosult szövetkezeti tagok – a tagsági viszonyuk időközbeni megszűnése ellenére – jogosultak részesedni az 1992. évi II. törvény (Amt.) hatálybalépésekor mezőgazdasági szövetkezeti közös használatban állott, az Amt. 15. § (1) bekezdés i) pontja alapján védett természeti területként elkülönített, utóbb az Állam által kisajátított, illetve kisajátítás helyett megvásárolt földterületek ellenértékéből [1992. évi II. tv. (Amt.) 15. §, 25. §; 1993. évi II. tv. 12/C. §; 1995. évi XCIII. tv. 1-2. §]. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperesek tagsági viszonya az alperes szövetkezetben közös megállapodás alapján megszűnt. Ennek folytán az alperes az I. r. felperes részére 148 897 Ft-ot, míg a II. r. felperes részére 248 414 Ft-ot fizetett ki azzal, hogy ez az összeg üzletrész, illetve részjegy kiegyenlítéseként nyert elszámolást. A megállapodás szerint a szövetkezet igazgatósága a felperesekkel elszámolt, s a felpereseknek a szövetkezettel szemben további követelése nincs.


47




7. számú tananyag

A felperesek keresetükben arra kérték kötelezni az alperest, hogy az alperes és a D-D. Nemzeti Park (továbbiakban: DDNP) között 1998. május 26-án létrejött szerződés alapján – az eredeti vagyonnevesítés arányában – fizessen meg a megfelelő vételárrészt és késedelmi kamatot. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az adásvételi szerződés 2. pontja szerint az alperes a tulajdonában lévő – az 1992. évi II. törvény 15. § (1) bekezdés i) pontjában, valamint a (3) bekezdésében foglaltak

figyelembevételével

elkülönített,

földalapba

ki

nem

jelölt,

részarány

tulajdonosoknak nem nevesített, illetőleg határozatilag magántulajdonba nem adott – ingatlanokat adta el a D-D. Nemzeti Park vevőnek. A többi adásvételi szerződés 2. pontja is ugyanezeket tartalmazza. Ekkor már a felperesek tagsági viszonya saját akaratukból megszűnt. Az 1992. (helyesen: 1993.) évi II. törvény 12/C. § (5) bekezdése úgy foglal állást, hogy a kisajátítási kártalanításból befolyt összeg a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjai között a vagyonnevesítés szabályai szerint osztandó fel. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a termelőszövetkezetből kivált tagok a vagyonmegosztás lezárását követően már nem jogosultak igényt tartani a szövetkezet részére különböző forrásokból befolyt összegre, így többek között adásvételből befolyó összegre és kisajátítási kártalanításra sem. Így a vagyonmegosztást követően – kifejezett jogszabályi rendelkezés és más jogalap hiányában – sikeresen nem érvényesíthetnek vagyoni igényt az alperessel szemben. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest kötelezte arra, hogy fizessen meg a felperesnek a tőkét és a kamatokat Határozatának indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást helytállónak, de az abból levont jogi következtetést tévesnek találta az alábbi indokok miatt: Az 1992. évi II. törvény (Amt.) 25. § (1) bekezdése értelmében a Kpt. (1991. évi XXV. törvény) szerinti árverésre való kijelöléssel nem érintett valamennyi földet a tagok, a Kpt. 17. §-ában meghatározott mértékű földet pedig a tagok és az alkalmazottak tulajdonába kell adni, kivéve, ha jogosult e jogáról lemond. A tulajdonba adásra a vagyonnevesítés szabályait megfelelően kell alkalmazni.


48




7. számú tananyag

A (3) bekezdés értelmében a Kpt. szerinti árverés lebonyolítása után megmaradó szövetkezeti tulajdonú földet a vagyonnevesítés szabályainak megfelelő alkalmazásával a tagok tulajdonába kell adni. A fenti jogszabály helyes értelmezése szerint a szövetkezetnek a tulajdonába lévő földet részben árverésre kellett kijelölni, részben pedig a vagyonnevesítés szabályai szerint a tagok tulajdonába kellett adni. Miután az árverések lebonyolódtak, az ekkor megmaradt ún. maradványföldeket ugyancsak e szabályok alkalmazásával a tagok tulajdonába kellett adni. A szövetkezet tulajdonában tehát föld nem maradhatott, azt részben árverés során a kárpótlásra jogosultak szerezhették meg, részben pedig a szövetkezeti tagok tulajdonába kellett kerülnie. Az 1992. évi II. törvény (Amt.) 1992. január 20. napján lépett hatályba, jóval azt megelőzően, hogy a felperesek tagsági viszonyukat 1993. október 29-én megszüntették volna. Mindebből a másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy az igényjogosultság megnyíltakor a felperesek még a szövetkezet tagjai voltak, a vagyonnevesítés szabályai szerint az árverésre való kijelöléssel nem érintett földekből, illetőleg az árverés lefolytatását követően az ún. maradványföldekből a többi szövetkezeti taghoz hasonlóan jogosultak voltak juttatásra. Helytállónak találta a felperesek arra való hivatkozását, hogy a kilépéskori nyilatkozatukat nem lehet kiterjesztően értelmezni, abból nem lehet arra következtetni, hogy a termőfölddel kapcsolatos igényükről is lemondtak volna. Miután pedig az alperes a felperesek részére termőföldet nem juttatott, így azok ellenértékét tartozik részükre megfizetni, az elévülési időn belül kötött szerződések vonatkozásában. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Somogy Megyei Bíróság másodfokú ítélete az alperes által felhozott okból nem jogszabálysértő. A nem vitás tényállás szerint a felperesek kereseti kérelmében érintett ingatlanokon, mint termelőszövetkezeti közös földhasználatban állott ingatlanokon, az alperes szövetkezet tulajdonosi jogokat gyakorolt az Amt. hatálybalépésekor. Ezeket a földeket, mint természetvédelmi oltalom alá eső földterületeket az Amt. 15. § (1) bekezdés i) pontja, illetve (3) bekezdése értelmében el kellett különítenie – földalapba nem jelölhette ki, részarány tulajdonosoknak nem nevesíthette, határozattal magántulajdonba nem adhatta. Az alperes szövetkezet e rendelkezéseknek megfelelően járt el. Az 1995. november 25-én hatályba lépett és a perbeli szerződések megkötésének, illetve kisajátítási kártalanítási határozat meghozatalának időpontjában hatályban volt, a védett természeti területek helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 1. § (1) bekezdés b) pontja értelmében e törvény hatálya – többek között – azokra a védett természeti területekre terjed ki,


49



szakigazgatásban


7. számú tananyag

amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában álló földterületek részeként törvény alapján a részarány földtulajdonosok földjének kiadása, valamint a tagok és alkalmazottak földhöz juttatása, továbbá a kárpótlási árverés céljából földalapokba – a védettségre tekintettel – nem jelöltek ki. E törvény 2. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy az érintett földterületek kisajátítása esetén a kártalanításként kapott összeget az érdekelt részarány földtulajdonosok, illetve szövetkezeti tagok és alkalmazottak között – eltérő megállapodásuk hiányában – olyan arányban kell felosztani, amilyen arányban azok a földterület tulajdonjogára – védettség hiányában – a törvény alapján igény tarthattak volna. A ,,törvény'' alatt az Amt. 25. §ának (1), (2) bekezdését kell érteni (lásd az 1995. évi XCIII. törvény 2. §-ához fűzött indokolást). Az Amt. 25. § (1) bekezdése szerint pedig a tulajdonba adásra a vagyonnevesítés szabályait kell alkalmazni. A kisajátításról szóló, módosított 1976. évi 24. tvr. 3. § (1) bekezdése értelmében az állam kisajátítás

helyett

adásvétellel

is

megszerezheti

az

alperes

szövetkezet

közös

használatában álló, védett természeti területnek minősülő földrészlet tulajdonjogát (lásd EBH 2003. 997. II. pont, BH 2004/162.). Ebből következően az 1995. évi XCIII. törvény 2. § (3) bekezdésében szabályozott felosztási kötelezettség nemcsak abban az esetben terheli a szövetkezetet, ha a védett természeti területnek minősülő földrészlet tulajdonjogát az állam kisajátítás útján szerzi meg, hanem akkor is, ha az a kisajátítás helyett adásvételi szerződés jogcímén kerül a Magyar Állam tulajdonába. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben helytállóan hivatkoztak arra, hogy a fenti jogszabályi rendelkezéseket úgy kell értelmezni, miszerint az érintett földterületek tekintetében

a

jogalkotó

az

eredeti

szövetkezeti

vagyonnevesítés

időpontjában

jogosultsággal rendelkező valamennyi juttatásra jogosultnak további kártalanítást kívánt nyújtani. Ezt a jogi álláspontot fogadta el a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. VIII. 22.257/2004/4. számú eseti döntésében is. A 2001. július 13-ától hatályba lépett 2001. évi LV. törvény 21. §-ával módosított, a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 12/C. §-ának (5) bekezdése értelmében a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kijelöléssel nem érintett azon védett, vagy védelemre tervezett természeti területek tekintetében, amelyeket – természetvédelmi oltalom hiányában – a szövetkezetnek az Amt. 25. §-a alapján a vagyonnevesítés szabályai szerint ki kellene adnia – ha az magántulajdonban nem áll, vagy magántulajdonba nem került – a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

50




7. számú tananyag

lefolytatni. A kisajátítási kártalanítás összegét a szövetkezet haladéktalanul köteles a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjai között, a vagyonnevesítés szabályai szerint felosztani. Az alperes a perben nem vitatta, hogy a felperesek vagyonnevesítésre az általuk megjelölt arányban jogosultak voltak. Az ismertetett szabályozás alapján a jogerős ítélet helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felperesek a tagsági jogviszonyuk időközbeni megszűnése ellenére a többi – vagyonnevesítésre jogosult – szövetkezeti taghoz hasonlóan jogosultak részesedni a perbeli ingatlanok ellenértékéből. A kilépéskori nyilatkozatukat – a Ptk. 207. § (2) bekezdése értelmében – nem lehet kiterjesztően akként értelmezni, hogy a természetvédelmi oltalom alá eső földterületekkel kapcsolatos igényükről is lemondtak volna. A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. XI. 30.179/2005. sz.) A földkiadás lezárását követően a szövetkezet használatában levő, önálló helyrajzi számon nyilvántartott utak – ha azok nem a szövetkezet tulajdonát képezik – az illetékes települési önkormányzat, a fővárosban a fővárosi önkormányzat tulajdonába, vagy a fővárosi önkormányzat nyilatkozata alapján a kerületi önkormányzat tulajdonába kerülnek a (2) bekezdésben meghatározott utak kivételével. A fővárosi önkormányzat nyilatkozatát a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény és az ehhez kapcsolódó egyéb jogszabályok alapján adja meg. Amennyiben a földkiadási eljárás eredményeként létrejött osztatlan közös tulajdon tulajdonostársait megillető tulajdoni hányadokat az ingatlan-nyilvántartásba már jogerősen bejegyezték, az ingatlanügyi hatóságnál bármely tulajdonostárs kérelmével e törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül, a továbbiakban évente március 1-jéig kezdeményezheti az ingatlan megosztását annak érdekében, hogy saját tulajdoni hányadát önálló ingatlanként kaphassa meg. Az ingatlan-nyilvántartásba osztatlan közös tulajdonként bejegyzett ingatlanok esetében a megosztások költségeit 2004. január 1-jétől kezdődően az állam viseli. Az ingatlanügyi hatóság illetékességi területén lefolytatott eljárás során elsőbbséget élvez az a kérelmező, aki a megosztással kialakított önálló ingatlanát sajátjaként műveli. A megosztás költségeit a kérelmező megelőlegezheti. A költségek viselésének és megtérítésének módját a Kormány rendeletben szabályozza.


51




7. számú tananyag

Az önálló ingatlan kialakítására vonatkozó kérelmet írásban az ingatlanügyi hatóság által erre rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani. A kérelmet több tulajdonostárs együttesen is benyújthatja, és kérhetik az önálló ingatlan osztatlan közös tulajdonban történő kiadását. A kérelem alapján az ingatlanügyi hatóság meghatározza a földrészlet megosztásának módját, megállapítja a megosztás kiindulási helyét és irányát. Az utak közül a védett vagy védelemre tervezett természeti területhez tartozók a Magyar Állam tulajdonába és a védett vagy védelemre tervezett természeti területen működő igazgatóság vagyonkezelésébe kerülnek. Az utak önkormányzati tulajdonba kerüléséről az ingatlanügyi hatóság dönt. A határozat ellen a polgármester, illetőleg a főpolgármester a döntés közlésétől számított két hónapon belül fellebbezhet. Fellebbezés hiányában az ingatlanügyi hatóság az önkormányzat tulajdonjogát a határozat alapján hivatalból bejegyzi.


52



szakigazgatásban


7. számú tananyag

6

A közös tulajdon megszüntetésének külön szabályai

A részarány-tulajdonnak megfelelő föld kiadása, illetve a részarány-földtulajdon helyének meghatározására irányuló eljárás eredményeként kialakított földrészleten fennálló közös tulajdon megszüntetésére e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a tulajdonostársak a közös tulajdont szerződéssel nem szüntetik meg, s az – a tulajdonostársak nagy számánál vagy más körülménynél fogva – nem várható. Az ingatlanügyi hatóság a tulajdonostársak közötti egyezség hiányában sorsolással dönt a kiosztás sorrendjéről. Az ingatlanügyi hatóság a sorsolással az adott földrészlet vonatkozásában a kiosztási sorrendet állapítja meg, és a földrészlet meghatározott részéhez rendeli a tulajdonosokat tulajdoni hányaduknak megfelelően. A földrészlet megosztására csak abban az esetben kerülhet sor, ha ahhoz a megosztandó ingatlant terhelő és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok jogosultjai hozzájárultak. Az ingatlanügyi hatóság a sorsolást követően elkészíti a változási vázrajzot, s ennek, valamint a sorsolási jegyzőkönyvnek az alapján a tulajdonjogot bejegyzi az ingatlannyilvántartásba. Akik

önálló

földrészlet

kialakítását

nem

kérték

a

visszamaradó

földrészleten

tulajdonközösségben maradnak. Az önálló ingatlanná alakításról szóló határozatok közlésére az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény vonatkozó rendelkezései az irányadók. A közös tulajdonnak az e törvény rendelkezései szerinti megszüntetése következtében létrejött közös tulajdon megszüntetésére a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha a földkiadás, illetőleg a részarány-földtulajdon helyének meghatározása céljából a mezőgazdasági igazgatási szerv nyilvános sorsolást tart, az erről szóló közleményt a sorsolást megelőzően legalább harminc nappal a földügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapján közzéteszi. A közleménynek tartalmaznia kell a sorsolás helyét, időpontját, a sorsolásra kerülő táblák helyrajzi számát, területét, AK értékét, a terület hasznosítására vonatkozó korlátozásokat (védett természeti terület stb.) és az ingatlan ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelőjét. A közleményben meg kell jelölni a sorsoláson részvételre jogosultak körét. A sorsolást a helyben szokásos módon is meg kell hirdetni. A


53




7. számú tananyag

sorsoláson bármely okból meg nem jelenő jogosult később a mulasztására hivatkozva semmiféle jogot sem érvényesíthet, ebből az okból a sorsolás eredménye nem változtatható meg. Fenti eljárást követően a törvény hatálya alá tartozó földrészletek művelési ágát a tulajdonba adásukat követően lehet megváltoztatni. A törvény végrehajtása során készített megosztási vázrajzhoz nem szükséges az építésügyi hatóság jóváhagyása. Jellemző jogeset (BH 2006/13 A

mezőgazdasági

szövetkezetek

közös

használatában

álló

védett

földterületek

elidegenítése esetén a vagyonnevesítés jogosultjainak a vételárra várományi joga keletkezett (1991. évi XXV. tv. 17. §; 1992. évi II. tv. 15. §; 1993. évi II. tv. 13. §; 1995. évi XCIII. tv. 1–2. §). Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogalap nélkül tartja vissza a B.-n 1996. szeptember 27-én, 1997. november 21-én, a P.-n 1998. május 8-án és a B.-n 1999. április 30-án kelt adásvételi szerződésekkel értékesített természetvédelmi vagy arra tervezett területekért befolyt, és részben a felpereseket illető vételárat. A bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek az alperes szövetkezetnek voltak a tagjai. Az alperes eredetileg a tagok illetve a volt tagok részére a maradványföldekből fejenként 30 AK értékű földet juttatott. Ezen felül is maradt termőföld az alperesi szövetkezet tulajdonában. E termőföldek természetvédelmi területre estek, illetve természetvédelemre tervezett területek voltak. A jogszabályi rendelkezések nem tették lehetővé ez utóbbi területek bármely földalapba történő kijelölését. E jogszabályi tilalom feloldása után az alperes 1000 fő részére fejenként 11,26 AK termőföldet jelölt ki a maradványföldek földalapjába. A jogosultakról az alperes listát készített. Annak alapján a kijelölt, de természetben ki nem mért 11,26 AK-ra a Földhivatal a tulajdonosváltozásokat átvezette. A jogszabályok ismételt módosítására tekintettel az alperes a listát visszavette, a kijelölés a törvény erejénél fogva megszűnt. Ezt követően értékesítette az alperes a természetvédelmi, illetve arra tervezett területeket a D-D. N. P. Igazgatósága részére a perbeli szerződésekkel egyenként 6 800 000 forint, 5 000 000 forint, 25 000 000 forint, 7 408 000 forint és 18 500 000 forint vételárért. A befolyt vételárat a szövetkezet a tagok és a volt tagok között nem osztotta fel.


54



szakigazgatásban


7. számú tananyag

Az elsőfokú ítélet jogi indokai szerint az 1992 évi II. törvény (Ámt.) 13. § -a, az 1991. évi XXV. törvény (Kpt. ) 17. §-a alapján a szövetkezetnek a tulajdonában, illetve bármilyen címen használatában lévő termőföldet valamelyik földalapba ki kellett jelölnie. A szövetkezet tulajdonában a vagyonnevesítést és átalakulást követően termőföldtulajdon nem maradhatott. A természetvédelmi területekre vonatkozóan az Ámt. 19. §-a rendelkezett, mely rendelkezést az 1993. évi II. törvény (Fbt.) módosította, és lehetővé tette a természetvédelmi vagy arra tervezett területek földalapba történő kijelölését. Az alperes ennek hatására készítette el a perben hivatkozott listát. Az Alkotmánybíróság azonban a 28/1994. (V. 20.) határozatával a módosítást alkotmányellenesnek minősítette, és visszamenőleg megsemmisítette az Fbt. módosító rendelkezését. Az ezt követően alkotott 1995. évi XCIII. törvény 2001. július 13-ai hatállyal hatályba lépő rendelkezése szerint a kisajátítás során befolyt vételárat fel kell osztani az arra jogosultak között. Mivel az adásvételi

szerződéseket

a

visszaható

hatállyal

nem

rendelkező

rendelkezés

hatálybalépése előtt kötötték meg, az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntése szempontjából perdöntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a természetvédelmi területeknek a juttatotti földalapba történő kijelölése megtörtént-e. Ennek tényét a peradatok alapján megállapította, és az 1995. évi XCIII. törvény 1. § (1) bekezdés a) pontja, 2. § (3) bekezdése alapján megállapította a felperesek követelésének a jogalapját. Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy az Ámt. 25. § (1) bekezdése és a Kpt. 17. § (3) bekezdése alapján a földalapok elkülönítését követően a szövetkezet tulajdonában termőföld nem maradhatott. Ezért a vagyonnevesítés szabályai szerint az alpereshez befolyt vételárat a tagok illetve volt tagok között fel kellett osztani. A felperesek jogszerűen kérték annak megállapítását, hogy az alperes a befolyt vételárat jogtalanul tartja vissza. A vételárból való részesedés aránya, az ezzel kapcsolatos követelés elévülése a jelen per tárgyát nem képezte. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy, az Ámt. eredeti 15. §-a a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában álló, továbbá a tulajdonába került védett és védelemre tervezett területeket – bizonyos kivételekkel – kivette a részarány-földtulajdonosok tulajdonának elkülönítésére szolgáló, valamint a Kpt. szerint magántulajdonba adásra kijelölhető területek közül. A 19. § szerint ezeket a védett területeket állami tulajdonba és természetvédelmi szervek kezelésébe kellett adni. Az Ámt. 19. §-át módosító Fbt. 13. § (7) bekezdésének 4. pontját az 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

55





Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) határozatával alkotmányellenesnek nyilvánította és hatálybalépésének időpontjára visszamenőlegesen megsemmisítette. Határozatában azonban kinyilvánította, hogy a visszaható hatályú megsemmisítés nem hat ki automatikusan az alkotmányellenes rendelkezések alapján megszerzett tulajdonjogra, illetve

a

tulajdoni

hányadok

természetbeni

kijelölésére.

Ebből

következően

a

törvénymódosítás visszamenőleges hatályú megsemmisítése nem érinti a már lezárt jogviszonyokat, amelyek azáltal keletkeztek, hogy védett területeket időközben jogerősen a földalapokba

kijelöltek

és

esetenként

magántulajdonba

adtak,

illetőleg

magántulajdonként természetben elkülönítettek. Az Alkotmánybíróságnak a természetvédelem eredeti szintje helyreállítását célzó jogi szabályozás

hiányát,

mint

alkotmányellenes

helyzetet

megállapító

döntésének

megfelelően (AB határozat 4. pontja) került megalkotásra a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény. A törvény az AB határozat meghozatalát megelőzően szerzett jogokat az AB határozatban foglalt rendelkezéseknek megfelelően szabályozta. Az 1. § (2) bekezdése szerinti hatályát kifejezetten azokra a védett, valamint védelemre tervezett természeti területekre terjesztette ki, amelyeket az Ámt. alkotmányellenesnek bizonyult módosítása folytán a részarány földtulajdonosok földjének kiadása, a tagok és alkalmazottak földhöz juttatása, továbbá a kárpótlási árverés céljából földalapokba elkülönítettek, [l. § (1) bekezdés a) pontja, vagy az a) pontban meghatározott földalapokba – a védettségre tekintettel – nem jelöltek ki (1) bekezdés b) pont]. Amennyiben az 1. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott elkülönítés és földalapba kijelölés befejeződött, az érintett földterületek kisajátítása esetén a kártalanításkor kapott összeget az érdekelt részarány – földtulajdonosok

illetve

szövetkezeti

tagok

és

alkalmazottak

között

–

eltérő

megállapodásuk hiányában – olyan arányban kellett felosztani, amilyen arányban azok a földterület tulajdonjogára – védettség hiányában – a törvény alapján igényt tarthattak volna. Az eljárt bíróság megalapozottan állapította meg, hogy az Ámt.-nek a természetvédelmi területek földalapba helyezést lehetővé tevő módosítása hatására az alperes a tagjai és volt tagjai részére fejenként 11,26 AK termőföldet jelölt ki és helyezett a maradványföldek földalapjába. A becsatolt iratok azt is igazolták, hogy a 11,26 AK értékű földterületeket a jogosultak

több

esetben

tulajdonul

megkapták,

melynek

ingatlan-nyilvántartási

átvezetése is megtörtént. Mivel a természetvédelmi területekből a jogosultak földhöz juttatására csak a jogszabályban szabályozott eljárás alapján kerülhetett sor, a bíróság


56




7. számú tananyag

jogszabálysértés nélkül következtetett arra, hogy a természetvédelmi területek kijelölése a juttatotti földalapba megtörtént. A felülvizsgálati kérelemnek a fenti bizonyítékok teljes körű és okszerű mérlegelését támadó indokai nem megalapozottak, azok a felülvizsgálati eljárásban nem voltak figyelembe vehetőek. Az alperes a bizonyítékok értékelése körében kellő alap nélkül hivatkozott a S. M. Bíróság ítéletének indoklására. A közigazgatási per tárgyát annak megítélése képezte, hogy az alperes és a D-D. N. P. Igazgatósága között létrejött adásvételi szerződések alapján a vevő tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető-e. A jelen per eldöntése szempontjából nem volt jogi jelentősége annak a megállapításnak, hogy az adásvétel tárgyát képező földterületek az alperes tulajdonát képezték, mivel az Ámt. és Kpt. rendelkezései a szövetkezet tulajdonában álló földterületekre is kiterjedtek. Az 1995. évi XCIII. törvény ezen földterületek kijelölése esetére is várományi jogot biztosított az érdekelt részarány-földtulajdonosok, illetve szövetkezeti tagok és alkalmazottak javára a kisajátításból származó kártalanítási összeg arányos részére. Miután a kisajátítási jogszabályok értelmében az adásvétel a kisajátítással egyenértékű megoldás, a felpereseket a vételár arányos része megilleti. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felülvizsgálati kérelem azon álláspontját sem, amely szerint a vagyonmegosztás lezárását, illetve a felperesek szövetkezeti tagsága megszűnését követően a felperesek az alperessel szemben már semmilyen igényt nem érvényesíthettek. Az Ámt. és a Kpt. fenti, a védett természeti területek földalapba helyezését lehetővé tevő módosításai a részarány-tulajdonosok, tagok és volt tagok valamint alkalmazottak kártalanítása céljából további földalapképzést tettek lehetővé. A földalap képzésére és a vagyonnevesítés szabályainak alkalmazására vonatkozó szabályokat [Ámt. 25. § (1) bekezdés] – kizáró rendelkezés hiányában – úgy kell értelmezni, hogy a rendelkezés visszaható hatályú, vagyis az érintett földterületek tekintetében a jogalkotó – kivételesen – az eredeti szövetkezeti vagyonnevesítés időpontjában jogosultsággal rendelkező valamennyi juttatásra jogosultnak további kártalanítást kívánt nyújtani. A jogszabálymódosítással szerzett jogokat pedig a kifejtett indokok szerint az Alkotmánybíróság határozata nyomán hozott törvény elismerte és fenntartotta. A jogszabály ezen értelmezéséből az következik, hogy az 1995. évi XCIII. törvény 1. § (1) bekezdés a) pontjában, 2. § (3) bekezdésében adott szabályozás az Ámt.-ben meghatározott eredeti


57




7. számú tananyag

vagyonnevesítés által érintett jogosulti kör számára várományi jogot alapozott meg a törvénnyel érintett földterületek tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a felülvizsgálati kérelemben kifejtett azon állásponttal sem, amely szerint jelen perben a megállapítási keresetnek a Pp. 123. §-ában meghatározott feltételei nem álltak fenn. Nem kétséges, hogy a perben kért megállapítás a felperesek jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges volt. Helyesen foglalt állást az eljárt bíróság a megállapítási kereset másik konjunktív feltételét jelentő jogkérdésben is, amely szerint a felperesek a jelen perben az alperestől teljesítést nem követelhettek. Ennek indoka, hogy a felperesek a perben szereplő vételárat a juttatott 11,26 AK arányában igényelhetik, a jogosultak számától illetve attól függően, hogy időközben hány jogosult kapott már természetben kártalanítást. Az ezer jogosultat érintő igényre tekintettel ennek tisztázását a jelen per keretei nem tették lehetővé. A követelés pontos összegének tisztázása, valamennyi jogosult perbeállítása a felperesek jelen perrel kért igényérvényesítését lehetetlenné tette volna. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem okozott az ügy érdemére kiható jogszabálysértést az sem, hogy az eljárt bíróság az alperes elévülési kifogását nem bírálta el. Az elévülés kérdését a követelésekre vonatkozó anyagi jogi jogszabály, a Ptk. 324-327. §-a szabályozza. Az eljárási jogszabályban szabályozott megállapítás iránti kereset elbírálása során az elévülés jogintézménye tehát nem feltétlenül érvényesül, mivel nincs olyan követelés, melynek teljesítésére sor kerülhetne. Ebből következően nem tévedett az eljárt bíróság annak megállapításával, hogy a konkrét, marasztalásra irányuló kereseti kérelmek elbírálása során jut jogi jelentőséghez az adott követelés elévülésének a kérdése. Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.(Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.257/2004. sz.) A szövetkezet földhasználati joga a részarány-földtulajdon helyének meghatározása esetén a kijelöléssel szűnik meg, és a szövetkezet a haszonbérlő jogosítványait gyakorolja a gazdasági év végéig. Ha a haszonbér összegében a felek nem állapodnak meg, annak megállapítását bármelyikük a bíróságtól kérheti. A föld kiadása esetén a szövetkezet földhasználati joga legkésőbb a kiadáskori gazdasági év végével szűnik meg, kivéve, ha a felek korábbi határidőben állapodtak meg.


58




7. számú tananyag

Jellemző jogeset (BH 2003/455) A szövetkezet földhasználati jogával terhelt földön annak kiadásakor fennálló haszonbérlet nem szűnik meg, ilyen esetben a haszonbérbeadó jogai a föld új tulajdonosát illetik meg [Ptk. 417. § (1) bek., 452. § (1)–(2) bek.; 1993. évi II. tv. 14. § (4) bek.]. A perbeli külterületi szőlő és saját használatú út művelési ágú ingatlan részarány-kiadás jogcímén a felperesek egyenlő arányú tulajdonában áll. A felperesek tulajdonszerzését megelőzően 1989. évben a B. Cs. T. Mgtsz. 25 évre szóló kistermelői együttműködési megállapodásnak nevezett szerződést kötött az alperesekkel szőlőtelepítés céljából, így az alperesek használatába adta a szerződésben tábla és térmérték szerint meghatározott földterületeket. Az alperesek a termőre fordulás évétől kötelesek voltak a szerződésben meghatározott termést a Tsz.-nek átadni. A Földkiadó Bizottság a felperesek részére az alperesek által művelt földterületeket kiadta, a Tsz. pedig tájékoztatta az alpereseket, hogy a díjat az új földtulajdonosok részére kell fizetniük. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesek jogelődje, a B. Cs. T. Mgtsz. és az alperesek között 1989. március 16. napján érvényes haszonbérleti szerződés jött létre. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperesek és az I. r. alperes között létrejött haszonbérleti szerződés az I. r. alperes felmondásával 2001. január 29. napján megszűnt. Kötelezte a felpereseket, hogy 30 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. r. alperesnek 734 000 forintot és ennek 2001. január 29. napjától a kifizetés napjáig járó évi 11% kamatát. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokaiban megállapította, hogy az 1989. március 16-án létrejött kistermelői együttműködési megállapodással a szerződő felek között olyan, több szerződés

elemeit

tartalmazó

jogviszony

keletkezett,

amely

lényegét

tekintve

túlnyomórészt haszonbérleti szerződésnek minősül, melyre a Ptk. haszonbérletre vonatkozó szabályai alkalmazandóak. Az a tény, hogy a föld a Tsz. használatából, tulajdonából kikerült és azon a felperesek szereztek tulajdont, a haszonbérleti szerződést nem szüntette meg, a jogviszony a Földrendező és Földkiadó Bizottságokról szóló 1993. évi II. tv. 14. §-ának (4) bekezdése alapján fennmaradt. A bíróság megállapította, hogy az I. r. alperes egészségi állapotának nagymértékű megromlása folytán a haszonbérleti szerződést az 1994. évi LV. tv. 19. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen felmondhatta. A felpereseket a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleményének alapulvételével kötelezte az I. r. alperes által végzett szőlőtelepítés


59




7. számú tananyag

költségeinek megfizetésére, levonva ebből a felmondásig fizetendő haszonbérleti díj összegét. A felperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Nem fogadta el a felperesek azon álláspontját, miszerint a jogelőd és az alperesek közti szerződés a Ptk. 417. § (1) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek minősül. Az alperesek a szőlő telepítését, művelését, a termés egy részének leadását, míg a Tsz. a föld használatba adása mellett gépek, szaktanácsadás biztosítását vállalta. A termelést az alperesek nem a saját, hanem a Tsz.-től 25 évre bérelt területen folytatták, és a megállapodás szerint a haszonbért természetben fizették, ami megfelel a használat Ptk. 452. § (1) és (2) bekezdésében szabályozott ellenértékének. Egyetértett az elsőfokú ítélettel abban a kérdésben, hogy a szövetkezet földhasználati jogával terhelt földön a kijelöléskor, illetőleg a kiadáskor fennálló haszonbérlet nem szűnik meg, ilyen esetben a haszonbérbeadói jog a föld új tulajdonosát illeti meg. A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Ptk. 452. §-ának (1) bekezdése értelmében haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és hasznai szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni. A Tsz. felperes és az alperesek által megkötött kistermelői együttműködési megállapodásnak nevezett szerződés lényegi elemeit tekintve megfelelt a fentiekben meghatározott szerződéstípusnak. A termelőszövetkezet az alperesek 25 évi használatába adta a földterületet, melyért a Ptk. 452. §-ának (2) bekezdésében meghatározott természetben járó haszonbérleti díjként az alperesek a szerződés 5. pontjában meghatározott ellenértéket biztosították. Nem kétséges, hogy a Tsz. a műveléshez szükséges gépeket és gépi berendezéseket a szerződés szerint biztosította, a telepítést pedig az alperesek végezték. Kötelezettségük volt a termés 50%-ának a Tsz. részére való értékesítése. Ezek, a szerződésben megfogalmazott további feltételek azonban nem változtattak a szerződés azon lényegén, amely a földterület, mint hasznot hajtó dolog időleges használatában, a hasznok szerzésének biztosításában állt, és ennek fejében természetbeni díjfizetési kötelezettséggel járt. A jogerős ítélet ezért az 1993. évi II. tv. 14. §-ának (4) bekezdésében foglaltak helytálló alkalmazásával jogsértés nélkül állapította meg azt, hogy a szerződés


60




7. számú tananyag

haszonbérleti szerződésnek minősül, és ekként az a felek között – az I. r. alperes felmondása folytán megszűnt szerződés kivételével – fennáll. A Legfelsőbb Bíróság az ismertetett indokok alapján a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IX. 22.981/2001.). Meg nem művelt földre vonatkozó szövetkezeti földhasználati jog a kijelöléssel, illetőleg a föld kiadásával szűnik meg. Ha a szövetkezet földhasználati jogával terhelt földön haszonbérlet áll fenn a kijelöléskor, illetőleg a föld kiadásakor, a haszonbérbe adói jog a föld tulajdonosát illeti meg. A szövetkezet a földhasználati jogával terhelt földeket a földalap elkülönítési tervezetet jóváhagyó határozat jogerőre emelkedése után egy évnél hosszabb időre haszonbérbe nem adhatja.

6.1 A részarány földkiadás befejezésének feladatvégzései 1.

A termelőszövetkezeti különlapokon nyilvántartott 325.235 AK részarány-tulajdon

rendezése.

Fkbt. 4/B §, 10.§ (1) (2)

1.1.

Kérelemre történő földkiadás.

Fkbt. 5. § (1), 6. § (2)

1.2.

Sorsolással történő földkiadás.

Fkbt. 9. § (1), 9/C. §, 12/C, 13. §

2.

Intézkedés a termelőszövetkezeti földhasználati joggal nyilvántartott 35.469 ha,

399.640 AK értékű termőföld kiadására. Fkbt. 9/A. §), 9/B. § 2.1. Ebből a természetvédelmi korlátozás alatt álló 18.109 ha, 254.500 AK értékű termőföld átadása a Magyar Állam tulajdonába

Fkbt. 12/A. § (2), 12/C. § (1)


61




7. számú tananyag

A Szövetkezeti használatban lévő földterületek megoszlását az alábbi diagram szemlélteti.

Az ábra jól mutatja, hogy a szövetkezetek használatában lévő mintegy 35.469 ha földterületen belül a kivett művelési ágba tartozó (38 %), valamint a védelem alá eső (48 %) földterületek aránya magas.


62




7. számú tananyag

Tsz. (szövetkezeti) földhasználati jog alatt nyilvántartott területek Ebből megye

Ebből termőföld

természetvédelmi

korlátozás alatt nem álló

Ebből "kivett"

termőföld Terület

Terület

(ha)

Ak

1 Bács

755,9716

(ha)

Terület Ak

(ha)

13 690,24

89,65

1 475,03

376,63

198,58

2 616,90

169,25

3 Baranya

274,4687

839,39

2 B-A-Z

213,8522

21 562,26

1 896,46

11 348,76

191,36

14,59

474,97

267,94

754,77

17 759,92

575,33

47,9372

989,7200

52,2096

156,56

3 258,21

55,53

634,53

1 Békés

86,0219

586,44

1 Csongrád

404,3194

18 792,07 1

Fejér

135,5949

569,7400 3

Főváros

196,8420

406,25

1 Győr

561,8476

23 142,56

1 Hajdú

127,9765 356,6076

079,90

015,9603

073,43

858,4168

926,24

Pest

064,4222

378,52 2

2 469,02

43 903,19

156,54 1

496,84

6 510,82

294,35

14 888,56

337,95

647,16

6 256,97

402,34

3 604,00

52 495,30

18 047,17

1 Nógrád

3 716,11

18

1 Komárom

403,89

48

2 Szolnok

50,26

8

3 Heves

54,01

1 318,31

8 773,91

5

72

2


63





463,7463

233,01

1 Somogy

8

892,2640

730,51

8 Szabolcs

556,46 2,08

20,21

78,26

99

520,2940

3

250,69

1

6 253,71

80 311,70

292,41

9

Tolna

099,3069

427,12

239,03

1 534,11

51,79

Vas

35,0736

177,24

31,30

167,08

10,19

-

-

-

Veszprém

-

-

1 Zala

20

406,5251

331,89

35 összesen

429,98

6 138,36

525,92

399

469,5116

13

640,06

18 109,38

254 500,45

821,73

A következő táblázat és grafikon az élő szövetkezeti különlapokat, valamint a szövetkezetek aranykorona mérlegét mutatja be megyénkénti bontásban.

Élő tsz. különlapok

megye

A szövetkezet Ak mérlege

Összes

Száma (db)

Ak

értéke

nagysága (Ak)

Bács

236

695,72

Baranya

10

15,52

B-A-Z

3 279

Békés

111

Csongrád Fejér

4 703 14,0000

Az Ak hiány (-)

691,33 -

Az Ak többlet (+)

nagysága

(Ak) 57,66 989,37

20 581,53

18 122,62

797,66

206,58

300,51

26 750,54

16 554,92

7 967,69

709,9300

16,9200

8 889,85

-

Főváros

-

-

-

Győr

-

-

-

-

Hajdú

22

566,90

-

33,29

Heves

2 989

18 206,94

8 762,18

3 258,21

37 962,89


64




7. számú tananyag

Szolnok Komárom Nógrád

78

518,96

338,22

5 611,23

1 061

18 944,95

6 071,43

3 412,51

-

-

-

6 333,90

122 Pest Somogy

18 922

723,81

6

102 293,58 166,17

32 125,07

166,67

-

98 Szabolcs

17 930

Tolna

-

Vas

2

Veszprém

-

238,50

42 888,71

24 760,33

-

-

-

2,17

-

-

-

-

4

Zala

1 494

16 315,74 325

összesen

50 857

235,04

14 282,71 210 395,87

082,98 135 785,49


65



szakigazgatásban


7. számú tananyag

3.

A termelőszövetkezeti földhasználati joggal nyilvántartott, vagyonnevesítéssel nem

érintett 13.821 ha kivett terület rendezése, részben a Magyar Államnak történő átadása .Fkbt. 12. § (1) (6), Ámt. 25/A. § 4.

Az

önálló

helyrajzi

számon

nyilvántartott

utak,

csatornák,

vízmosások,

vízgazdálkodási ingatlanok és létesítmények átadása az önkormányzatok, illetve védett területek esetében a Magyar Állam tulajdonába. Fkbt. 12/A. § (1), 12/D. § (1) 5

Kártalanítások kifizetése 440.000.000 Ft „számított értékben” 4000 Ft/AK alapon

számolva.

Fkbt. 9/D. § (1)-(5)

5.1. Ebből az AK hiányos termelőszövetkezeteknél jelentkező 212.613 AK kártalanítás kifizetése.

Fkbt. 7/A. § (4) Ebből a szövetkezet jogutód nélküli megszűnése, felszámolása,

végelszámolása esetén fizetendő* mintegy 140.832 AK kártalanítás.

Amt. 25. §

*Ez a rendelkezés hatályát vesztette 2010. október 1-jén, de továbbra is érzékelteti a kártalanítás elmaradásának nagyságrendjét. Eredmények Az 1993. évi II. törvény hatályba lépésekor a kiadandó részarány-tulajdon 57 millió AK volt. Ez több mint 2 millió jogosult részarány-tulajdonost érintett. Az MgSzH által átvett első fokú részarány földkiadási feladatok nagyságát és alakulását az alábbi táblázatok és ábrák szemléltetik.

Az MgSzH által átvett első fokú részarány földkiadási feladatok nagysága és alakulása a körzeti földhivatalok jelentései alapján Kiadásra váró

év

Szövetkezeti

Szövetkezeti

szövetkezeti

jogállású terület

jogállású

különlapok

Kiadásra váró szövetkezeti

(ha)

terület (AK)

száma (db)

különlapok AK értéke


66





2007

44 996

585 042

74 684

521 618

2008

40 653

530 517

68 011

467 659

2009

39 071

496 951

66 245

430 591

2010

38 857

447 432

54 355

344 859

2011

33 540

364 594

50 131

322 069

600 000

Kiadásra váró szövetkezeti különlapok száma (db)

500 000 400 000 300 000

Kiadásra váró szövetkezeti különlapok AK értéke

200 000 100 000 0 1

2

3

4

5

Fenti diagram szemlélteti, hogy az MgSzH 1997-es létrehozása óta eltelt 5 év alatt a kiadásra váró szövetkezeti különlapok száma közel felére esett vissza. jogerős földkiadási határozatok év

kérelemre

sorsolással

db

ha

AK

db

ha

AK

2007

928

1 513,84

17 917,33

1 726

2 828,79

36 608,04

2008

2 465

1 664,12

25 392,07

6 775

3 363,88

55 229,22

2009

602

947

12 775,35

9 231

3 789,17

58 564,53

2010

58

171,93

1 921,09

1 154

601,5

8 273,38


67




7. számú tananyag

A diagram alapján megállapítható, hogy a sorsolás alapján kiadott határozatok száma folyamatos növekedést mutat. A kérelemre történő földkiadás 2008-ban érte el csúcspontját, azóta jelentős csökkenés tapasztalható.

év

Állami kártalanításra hozott határozatok db

AK

2007

390

5 653,92

2008

713

5 054,47

2009

570

3 449,95

2010

59

219,2


68




7. számú tananyag

A földkiadási költségigénye

7

eljárások

befejezéséig

tervezhető

kártalanítások

A részarány-földkiadás során megtartott nyilvános sorsolások után az AK hiányos szövetkezetekben ki nem sorsolt részarány-tulajdonosok folyamatosan adják be kérelmüket a 4000 Ft/AK kártalanításra. Az MNV Zrt. által elutasított földigénylők részére is kártalanítási határozatot kell hozni. A kötelezettségek növekedését vonja maga után a 2009. október 1. után hatályba lépett, az 1993. évi II. tv 9/D. §-ának módosítása, mely a földkiadási végsorsolásokat követően 6 hónap elteltével hivatalból írja elő azon részarány-tulajdonosok határozattal történő kártalanítását, akik nem kérnek földingatlant. A beérkezett megyei kártalanítási tervadatok alapján 2010-ben ez az igény 78.622.000 forint volt. Feltételezve, hogy a következő években megtartott sorsolásokat követően a jogosultak 5060 %-a él kártalanítási igényével, ez további 440 millió Ft kifizetéséről való intézkedést jelent. A

mezőgazdasági

termelőszövetkezetek

jogutód

nélküli

megszűnésekor,

továbbá

felszámolás és végelszámolás esetén visszamaradt, állami tulajdonba adott földterületek után járó kártalanítás mértéke 4.000 Ft/AK volt, de ennek jogszabályi háttere megszűnt (2010. 10. 01.). A kártalanítási határozatok meghozatalát a vonatkozó jogszabályok a Kormányhivatalok hatáskörébe utalták 2011. január 1-jétől, de a kifizetéshez átutalt fedezet továbbra is az MgSzH-hoz érkezik.

7.1

Helyzetelemzés

A földkiadás felgyorsítása, minél előbbi befejezése részben törvény módosítással, részben a szakhatóságokkal való együttműködéssel, valamint a feladathoz szükséges munkaerő és dologi kiadás biztosításával érhető el. Szükséges a megyei munkaerő helyzet áttekintése és annak a feladathoz való átcsoportosítása. A nagy elmaradásban lévő megyékben a fölkiadási munkába, annak előkészítésébe be kell vonni a falugazdászokat is. 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

69




7. számú tananyag

A helyismeret, az ügyfelekkel való közvetlenebb kapcsolat előrelépést hozhat a részaránytulajdonosok felkutatásában, mozgósításukban a rendezetlen, ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett földkiadásaik rendezésére valamint tájékoztatás, pl. 9/D. §- ban meghatározott választási lehetőségeikről. Az Fkbt. 9/D § (1) bekezdése értelmében, ha a részarány-tulajdon rendezésére elkülönített földalapok AK-értéke, valamint a szövetkezet gazdálkodási területén részarány-földtulajdon kiadására felhasználható egyéb területek nem fedezik az igényeket, a kiadatlan részaránytulajdonnal rendelkező személyek – választásuk szerint – a Nemzeti Földalap földkészletéből termőföldet igényelhetnek vagy kártalanításra tarthatnak igényt 4.000 Ft/AK értékben. A hátralévő földkiadási munkák nagyságrendje igen eltérő, vannak megyék, ahol a földkiadást már befejezték és kártalanítás ügyintézése, illetve a korábbi árveréseken befolyt összeg szétosztása a feladatuk. Ugyanakkor vannak megyék, ahol az élő TSz-i különlapok kiadatlan AK értéke 17 ezer és 126 ezer AK között mozog, és nem történt meg a földkiadó bizottságoktól átvett iratanyag maradéktalan feldolgozása sem. Van szövetkezet, ahol a jogerős földalap sem került még jóváhagyásra.

A földkiadásban érintett megyék a még kiadatlan élő termelőszövetkezeti különlapokon nyilvántartott részarány AK jogosultság alapján

Megye

AK

Főváros és Pest

120 000

Szabolcs-Szatmár-Bereg

94 000

Csongrád

25 000

Borsod-Abaúj-Zemplén

20 000

Heves

17 000

Zala

16 000


70




7. számú tananyag

Komárom-Esztergom

16 000

Összesen

308 000

A fenti táblázatban felsorolt, hét kiemelt földkiadási feladattal bíró megyében van a kiadatlan AK 98 %-a.

Fenti diagram az érintett hét megye közti megoszlás arányait mutatja be. A földkiadó munka ütemezett folytatásának elsődleges hátráltató, lassító tényezője az, hogy a dokumentációs anyag sok esetben hiányos, az egyes földkiadó bizottságok nem egységes bizonylatokkal dolgoztak. Az ingatlan-nyilvántartás a földkiadó bizottsági határozatok egy részét nem jegyezte be azok tartalmi hiányossága, téves adattartalma, egyéb okok miatt. Az elmúlt években tartott sorsolások ellen benyújtott kifogások, döntően az ilyen nem figyelembe vett földkiadási határozatok miatt voltak.


71





Az elsőfokú mezőgazdasági igazgatási szerv eredményes feladatteljesítéséhez, a földkiadási feladatok

befejezéséhez,

elsősorban

a

földkiadó

bizottságok

iratanyagainak

bizonytalanságait, hiányosságait kell rendezni. A nyilvános sorsolások lefolytatása után az AK többlettel bíró szövetkezeteknél, a több mint 103 ezer AK vár nevesítésre, vagy az NFA részére történő földátadásra. Összefoglalva, a kérelemre és sorsolással történő földkiadás a korábbi dokumentációk, és a folyó jogorvoslati eljárások lezárulásával folyamatosan halad. Az

AK

hiányos

termelőszövetkezeteknél

a

kártalanítás-kifizetés

feltételeinek

megteremtésével, és az NFA-tól történő földigénylés természetbeni kielégítésével jelentős előrehaladás érhető el.

7.2 A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény A törvény hatálya A törvény hatálya azokra a védett és fokozottan védett, valamint a védelemre tervezett természeti területekre (a továbbiakban együtt: védett természeti terület) terjed ki, amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában álló földterületek részeként törvény alapján - a részarány-földtulajdonosok földjének kiadása, valamint a tagok és alkalmazottak földhöz juttatása, továbbá a kárpótlási árverés céljából földalapokba elkülönítettek, vagy - az a) pontban meghatározott földalapokba — a védettségre tekintettel — nem jelöltek ki.


72




7. számú tananyag

Nem terjed ki a törvény hatálya a fent meghatározott, azon védett természeti területekre, amelyeknek az egyes földalapokba történő kijelölésére a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

73




7. számú tananyag

módosításáról rendelkező 1992. évi L. törvény 4. §-ában foglalt módosító, illetve kiegészítő szabályok alkalmazása nélkül is törvényes lehetőség volt, és a kijelölés az irányadó szabályoknak megfelelően történt. 7.2.1 Védett természeti területek földalapokba történő kijelölése, kisajátítás Ha a földalapok elkülönítése, illetve kijelölése iránti eljárás (a továbbiakban: kijelölés) folyamatban van, a kijelölést a törvény hatálya alá tartozó földterület figyelmen kívül hagyásával kell folytatni. Ha a kijelölés befejeződött, a kijelölésre kötelezett a törvény hatálya alá tartozó földterületek helyett pótlólagos kijelölésre vagy a kijelölés megismétlésére nem köteles, az érintett földterületek kisajátítása esetén azonban a kártalanításként kapott összeget az érdekelt részarány-földtulajdonosok, illetve szövetkezeti tagok és alkalmazottak között eltérő megállapodásuk hiányában - olyan arányban kell felosztani, amilyen arányban azok a földterület tulajdonjogára - védettség hiányában - a törvény alapján igényt tarthattak volna. A kisajátítási eljárás során a részarány-tulajdonosokat a közgyűlésükön többségi szavazással meghatalmazott személy képviseli. A törvény hatálya alá tartozó és a részarány-földtulajdonosok földjének kiadása, valamint a tagok és alkalmazottak földhöz juttatása céljára szolgáló földalapba kijelölt az a földterület, amelynek - magántulajdonba kerülése esetén - a kisajátítása mellőzhető lenne a törvény hatálybalépése után magántulajdonba kerülhet, ha a kisajátítás mellőzésének törvényes feltételei fennállnak, és a tulajdont szerző a földterület fekvése szerint illetékes természetvédelmi hatóság (a továbbiakban: felügyelőség) által megállapított korlátozást írásbeli nyilatkozatával tudomásul veszi, illetőleg a hatósági előírások betartására írásbeli kötelezettséget vállal. A törvény hatálya alá tartozó és törvény alapján már magántulajdonba került földterületeket 2013. december 31-ig az állam javára - az irányadó jogszabályok szerint - ki kell sajátítani és a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv (a továbbiakban: igazgatóság) vagyonkezelésébe kell adni. A kisajátítást az igazgatóság köteles kezdeményezni, illetőleg kérni. A természetvédelemért felelős miniszter hozzájárulásával a kisajátítás kérése mellőzhető a tájidegen fafajú, mesterséges vagy rontott erdők, továbbá fokozott védettség alatt nem álló növény- és állatfaj élőhelyéül szolgáló szántó, kert, szőlő és gyümölcsös művelési ágú, továbbá - elhelyezkedésénél fogva - csekélyebb jelentőségű természeti értékkel rendelkező


74




7. számú tananyag

földterületek (pl. szántó közé ékelődött erdőfolt, periférikus, erősen zavart területek) esetén, amelyekre a felügyelőség az érintett földterületre egyébként irányadó védelmi szabályoknál szigorúbb - a természeti károk bekövetkezésének megelőzésére alkalmaskorlátozást állapíthat meg. Mellőzhető a kisajátítás akkor is, ha a kisajátítás kezdeményezésének időpontjában az érintett földterület védettsége már megszűnt, vagy védelmi igénye olyan szintre csökkent, amelyre tekintettel a kisajátítás e törvény hatálybalépésének időpontjában nem lett volna indokolt. Ha a védettségi szint biztosítása érdekében e törvény szerint előírt korlátozás az érintett földterület rendeltetésszerű használatát lehetetlenné teszi, vagy jelentős mértékben akadályozza, a felügyelőség a tulajdonos javára - a korlátozó rendelkezések előírásával egyidejűleg - az alkalmazott korlátozás idejére a korlátozással arányos kártalanítást állapít meg. Ebben az esetben a tulajdonos a kisajátításra e törvényben megszabott határidőn belül a földterület kisajátítását kérheti. A kisajátítást legkésőbb azonban 2013. december 31-ig kell végrehajtani. A kisajátítási eljárás megindításáig a természeti károk megelőzése érdekében szükséges átmeneti intézkedések megtételéről (ellenőrzés fokozása, korlátozások előírása) a természetvédelemért felelős miniszter felügyelőségek útján köteles gondoskodni.

7.3 Magántulajdonba kerültnek minősüllő földterület Az irányadó jogszabályok szerint a kárpótlásra jogosult az árverésen tulajdonul megszerzett, vagy a földkiadó bizottság - határozatával - a részarány-földtulajdonos javára magántulajdonként kiadott, illetőleg a részarány-földtulajdon helyét meghatározta, függetlenül attól, hogy a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése megtörtént-e vagy sem,

7.4 Védelemre tervezettnek minősülő földterület Amely a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 15. §-ának (3) bekezdése értelmében ilyennek minősül. Jellemző jogeset: A megyei MgSzH, mint mezőgazdasági igazgatási szerv részarány földkiadás tárgyban hozott határozataival a földkiadó bizottság által létrejött egyezségre, elhúzódó földalapképzésre

és

ingatlan-nyilvántartási

átvezetésre

alkalmas

határozatok

elmaradására hivatkozva részarány-tulajdonba adta a szövetkezeit használatában álló hrsz-ú külterületi ingatlanokat, azok természetvédelmi védettségének feltüntetésével. 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

75




7. számú tananyag

A Nemzeti Park Igazgatóság (a továbbiakban: fellebbező) – törvényes határidőn belül – fellebbezéssel élt a megyei MgSzH rendelkezési részben felsorolt határozataival szemben, amelyben azok hatályon kívül helyezését kérte. Indokolásuk szerint a határozatok a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (Fkbt.) 12/C. és a szövetkezetekről szóló 1992. évi II. törvény (Amt.) 15. §-ának rendelkezésébe ütköznek, a részarány-tulajdonok kiadásánál a mezőgazdasági igazgatási szerv nem vette figyelembe a kiadott területek védettségét. A határozatok indokolása szerint a földkiadó bizottság működése idején kérelmek alapján egyezség született ezen területek részarány tulajdonba adására, azonban az elhúzódó földalap képzéssel kapcsolatos eljárás következtében ingatlan-nyilvántartási átvezetésre alkalmas földkiadási határozat nem született. Az első fokú hatóság az Fkbt. 12/B. § (1) bekezdésére hivatkozva a földingatlanokat határozattal tulajdonba adta. A megyei MgSzH a felterjesztésben arra hivatkozik, hogy „a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 1. § (2) bekezdése szerint nem terjed ki a törvény hatálya az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, azokra a védett természeti területekre, amelyeknek az egyes földalapokba történő kijelölésére a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról rendelkező 1992. évi L. törvény 4. §-ában foglalt módosító, illetve kiegészítő szabályok alkalmazása nélkül is törvényes lehetőség volt, és a kijelölés az irányadó szabályoknak megfelelően történt. Az idézett jogszabályhely alapján a fellebbezéssel érintett ingatlanok a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló, többször módosított 1993. évi II. törvény előírása szerint tulajdonba adhatók, mellőzve a 12/C. § előírásait.” A II. fokú hatóság megállapította, hogy a fellebbezés megalapozott. A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény (Vtv.) 1. § (1) bekezdés a), b) pontja szerint a határozatokkal érintett erdő, gyep, rét területek már nem adhatók magántulajdonba, csak szőlő, gyümölcs, szántó művelési ág esetén. A 2. § (1) alapján „a magántulajdonba még nem került földterületek földalapba történő kijelölése e törvény alapján megszűnik.” Az 1992. II. törvény 15. § előírásai lehetőséget adnak a védett területek földalapokba történő kijelölésére, de ehhez az i) pontban előírják a természetvédelmi hatóság hozzájárulását.


76




7. számú tananyag

A Vtv. 1. § (1) bekezdése alapján a megfellebbezett határozatokkal érintett területek fokozottan védett, illetve természetvédelmi területek, mely tény a tulajdonlapokon is rögzített. A Vtv. 3. § szerint a törvény hatálya alá tartozó és a részarány-földtulajdonosok földjének kiadása, valamint a tagok és alkalmazottak földhöz juttatása céljára szolgáló földalapba kijelölt az a földterület, amelynek - magántulajdonba kerülése esetén - a kisajátítása mellőzhető lenne [4. § (2)-(3) bekezdés], e törvény hatálybalépése után magántulajdonba kerülhet, ha a kisajátítás mellőzésének törvényes feltételei fennállnak, és a tulajdont szerző a földterület fekvése szerint illetékes természetvédelmi hatóság (a továbbiakban: felügyelőség) által megállapított korlátozást írásbeli nyilatkozatával tudomásul veszi, illetőleg a hatósági előírások betartására írásbeli kötelezettséget vállal. A területek kiadásához a természetvédelmi hatóság hozzájárulása lett volna szükséges. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a területek védettségi szintjének módosításáról és a kisajátítás alóli mentesítésről hozzájáruló nyilatkozatot adott ki, mely sok védett terület magántulajdonba adhatóságát megváltoztatta a másodfokú eljárás során. A fellebbezéssel érintett területek nem szerepelnek a KvVM 2009. december 18-án kelt nyilatkozata mellékletében, azok nem kaptak mentesítést. A megyei MgSzH-nak a lefolytatandó megismételt eljárásban a Vtv. 4. § (2)-(3) bekezdés alapján a természetvédelmi hatóság engedélyezése esetén az egyes földrészletek magántulajdonba adhatók. Az Fkbt. 12/C. (1) bekezdése előírásait betartva a védett földrészletekre, melyek részarány földalapba történt kijelöltsége megszűnt, meg kell állapítani azon személyek körét, és jogosultságuk mértékét, akik a kártalanításra jogosultak. A kártalanítást kezdeményező határozatokat közölni kell az illetékes ingatlanügyi hatósággal és a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervvel.


77





A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. Törvény

8

8.1 A törvény célja A jogszabály az állami tulajdonban lévő termőföldvagyonnal való ésszerű, és a földbirtokpolitikai céloknak megfelelő gazdálkodás, továbbá a termőföldnek a mezőgazdasági termelés

ökológiai

feltételeire,

valamint

a

gazdaságosság

és

a

jövedelmezőség

szempontjaira figyelemmel történő hasznosításának elősegítése, a családi gazdaságokon alapuló korszerű birtokszerkezet kialakításának előmozdítása érdekében jött létre. A Nemzeti Földalap, mint a kincstári vagyon része az állam tulajdonában lévő termőföldek, mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földek, valamint a mező-, erdőgazdasági tevékenységet szolgáló, vagy ahhoz szükséges művelés alól kivett földek összessége.

8.2 A Nemzeti Földalap rendeltetése - működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a szakirányú végzettséggel rendelkező agrárvállalkozók földhöz jutásának támogatása; - a földárak és -haszonbérek alakulásának befolyásolása; - a termőföld magánosítása során létrejött, a hatékony mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan birtokszerkezet vidékfejlesztési célokkal összehangolt javításának támogatása, a gazdálkodás jellegének megfelelő, versenyképes birtokméretek kialakításának elősegítése; - birtok-összevonási célú, valamint az állattenyésztő telepek működését biztosító önkéntes földcseréhez szükséges termőföld biztosítása; - a magántulajdonba került, természetvédelmi oltalom alatt álló területek, valamint a hullámtéri területek, és a mentett oldali vízjárta területek cseréjéhez, továbbá kisajátítás esetén cserével történő kártalanításához, és törvényben meghatározott feladatokhoz földkészlet biztosítása; - különleges termesztési célok megvalósításához tartalékterületek biztosítása; - a fennálló földhasználati viszonyok stabilizálása, a további földhasználatok elősegítése; -

a

termőföldek

művelésben

tartásának

elősegítése,

a

mezőgazdasági

termelés

összehangolása a természetvédelem, a környezetvédelem, a talajvédelem, a területfejlesztés, a vízgazdálkodás (különösen árterek kialakítása) szempontjaival;


78




7. számú tananyag

- a nem művelt, vagy méretük és kialakításuk miatt gazdaságosan nem művelhető területek hasznosításának állami kezdeményező szereppel történő meggyorsítása; - az értékes termőhelyen lévő ültetvényterületek megtartásának elősegítése; - tározók, záportározók kialakításához szükséges terület biztosítása; - az erdővagyonnal való tartamos (fenntartható) gazdálkodás feltételeinek segítése; - szociálisan hátrányos helyzetű rétegek megélhetésének elősegítése érdekében szervezett mezőgazdasági munkavégzést szolgáló szociális földalap biztosítása; - az oktatás és a tudományos kutatás céljainak, a mezőgazdasági genetikai háttér fenntartásának, megőrzésének szolgálata.

8.3 A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek és azok hasznosítása A Nemzeti Földalap vagyoni körébe tartozik minden állami tulajdonú termőföld, mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld, és a mező-, erdőgazdasági tevékenységet szolgáló, vagy ahhoz szükséges művelés alól kivett terület (a továbbiakban együtt: földrészlet). Az NFA a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet az alábbi módokon hasznosítja. - nyilvános pályázat vagy árverés útján történő eladással, - nyilvános pályázat útján történő haszonbérbe adással, - nyilvános pályázat útján történő vagyonkezelésbe adással, - cserével 110531_AROPjog_7.tananyag_FM

79




7. számú tananyag

A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet hasznosítására irányuló szerződés nem köthető azzal, aki - csőd- vagy felszámolási eljárás, végelszámolás, önkormányzati adósságrendezési eljárás alatt áll; - tevékenységét felfüggesztette vagy akinek tevékenységét felfüggesztették; - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 178. §-ának 20. pontja szerinti, hatvan napnál régebben lejárt esedékességű köztartozással rendelkezik; - állami vagyon hasznosítására irányuló korábbi - három évnél nem régebben lezárult eljárásban hamis adatot szolgáltatott és ezért az eljárásból kizárták. Az NFA a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló törvényben foglalt esetben a részarány-tulajdonos részére - a részarány-tulajdonnak megfelelő aranykorona érték erejéig - földrészletet ajánl fel. A részarány-tulajdonos a felajánlott földrészlet tulajdonjogát a mezőgazdasági igazgatási szerv jogerős határozata alapján szerzi meg. Az NFA telekalakítás végrehajtásához szükséges tulajdonjogi változást eredményező szerződést köthet. Nyilvános pályáztatás vagy árverés mellőzésével köthető adás-vételi, vagyonkezelési vagy haszonbérleti szerződés olyan földrészletre, amely a kisajátításról szóló törvényben meghatározott közérdekű célok, vagy - amennyiben a közérdekű célt az érintett földrészlet vonatkozásában kormányrendelet

a

nemzetgazdasági megjelöli

-

szempontból

nemzetgazdasági

kiemelt

beruházássá

szempontból

kiemelt

nyilvánító beruházás

megvalósításához szükséges. Nyilvános pályáztatás mellőzésével köthető vagyonkezelési szerződés az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 9. §-ának (2) bekezdésében meghatározott földterületre költségvetési szervvel vagy kizárólagos állami tulajdonban álló gazdálkodó szervezettel. Nyilvános pályáztatás vagy árverés mellőzésével köthető adás-vételi szerződés az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan tulajdonosával, ha az állam tulajdoni hányadának megfelelő földterület nem haladja meg a fél hektárt. Az NFA a Nemzeti Földalapba tartozó vízlevezető árkokat és csatornákat térítésmentesen az azok fenntartására jogosultak vagyonkezelésébe adhatja.


80




7. számú tananyag

A Nemzeti Földalapba tartozó, önálló helyrajzi számon nyilvántartott útnak az út fekvése szerinti települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat részére történő térítésmentes tulajdonába vagy használatba adásáról az NFA és az érintett önkormányzat szerződést köthet. A Nemzeti Földalapba tartozó erdőt, továbbá erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületet - az Evt. 8. §-ának (4) és (5) bekezdésében meghatározott, az optimális állami birtokszerkezet kialakítását szolgáló birtokösszevonási célú földcsere vagy átruházás esetének kivételével - csak vagyonkezelés formájában, és csak költségvetési szerv vagy kizárólagos állami tulajdonban álló gazdálkodó szervezet számára lehet hasznosításra átengedni. A vagyonkezelő az erdő hasznosítását harmadik személynek nem engedheti át. A vagyonkezelésbe adásról az NFA javaslata alapján a Kormány nyilvános határozattal dönt. A vagyonkezelési szerződés létrejöttéhez az erdészeti hatóságnak - a vagyonkezelő erdőgazdálkodói alkalmasságát megállapító - jóváhagyása szükséges. A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet kötelező önkormányzati feladatok ellátásának elősegítése érdekében ingyenesen vagyonkezelésbe, temető létesítése céljából ingyenesen tulajdonba adható a földrészlet fekvése szerinti települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat), valamint a megyei önkormányzat részére. A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet szociális földprogram megvalósítása céljából az önkormányzat számára ingyenesen tulajdonba vagy ingyenesen vagyonkezelésbe adható. Az önkormányzat a vagyonkezelői jogot nem adhatja tovább. A vagyonkezelésbe, illetve a tulajdonba adás feltétele - a szociális földprogram megvalósítása céljára történő tulajdonba vagy vagyonkezelésbe adás kivételével - az ingatlanügyi hatóság által a termőföld más célú hasznosításának, illetve erdő művelési ágú földrészlet esetén az erdészeti hatóság által erdő igénybevételének engedélyezéséről hozott jogerős határozat. A Nemzeti Földalapba tartozó védett természeti területek és értékek, erdők tulajdonjogának bármely jogcímen történő átruházására csak e védett vagyonra vonatkozó külön törvényben meghatározott esetekben és módon kerülhet sor.


81




7. számú tananyag

9

Összegzés

A tananyag készítése során arra törekedtünk, hogy bemutassuk Szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépését megelőző, a föld tulajdonjogával összefüggő történelmi eseményeket, a rendszerváltás időszakának társadalmi, politikai viszonyait. Ismertettük a vonatkozó és kapcsolódó jogszabályokat, illetve a vonatkozó jogszabályok alkalmazása során felmerülő problémákat. Bemutattuk a jellemző esettanulmányokat, és a hatósági döntésekkel összefüggő bírósági ítéleteket. A tananyag elkészítése során célunk az volt, hogy az esettanulmányokon, jellemző jogeseteken keresztül elősegítsük a jogalkalmazást, átfogó képet adjunk a részarány föld kiadással kapcsolatos feladatokról, valamint a jogszabály végrehajtása során jelentkező nehézségekről, a földkiadó munka ütemezett folytatását hátráltató, lassító tényezőkről.


82

7. számú tananyag. A Szövetkezetekről szóló évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló évi II

Recommend Documents