ZÖLD BIOTECHNOLÓGIA 6. évf. - 2010/7. július
http://www.zoldbiotech.hu
6. évf. - 2010/7. július „GM növények szerepe a tudományban és az agráriumban” Tanártovábbképző Konferencia, 2010. július 6-8., MTA SZBK, Szeged
A SEMMELWEIS REFLEX ÉS A HAZAI ZÖLD GÉNTECHNOLÓGIA HELYE A BIOTECHNOLÓGIA TÖRTÉNETÉBEN Prof. Fári Miklós Gábor Debreceni Egyetem AGTC, Növényi Biotechnológiai Tanszék, Debrecen (
[email protected])
Bevezetés átgondolás, ellenőrzés, vagy kísérletek nélküli elvetését, elutasítását jelenti. Kísérletei és felismerései kapcsán ezt tették Semmelweis Ignácz kortársai: eredményeinek teljes befogadására fél évszázadig kellett várni. Az alábbiakban röviden össze-foglaljuk három elfeledett, ám eredményeiket illetően a fiatalok és a döntéshozók számára is példa értékű ma-gyar biotechnológus úttörő, Ereky Károly, Galambos Mária és Orsós Ottó munkásságát. Párhuzamokra ismer-ve alaposan feltételezhető, hogy mindhárom életműre illik a Semmelweis-reflex. Úgy tűnik továbbá, hogy a géntechnológia legújabb kori hazai történetét is egyfajta Semmelweis-reflexen alapuló, politikai-társadalmi recepciós hullám kíséri.
Általános vélemény napjainkban – a szakemberek körében is -, hogy a 21. század egyik high-tech tudományának, a biotechnológiának jelene és jövője van; önálló, tudomány-filozófiaként is értelmezhető története nincs. Jellemző vélemény - különösen a fiatalok körében - az is, hogy a biotechnológia az USA-ban, vagy Európa iparilag fejlett államaiban, a 20.-ik század utolsó egy-két évtizedében született tudomány. Az elmúlt évtizedben végzett részletes forráselemzéseink tanúsága szerint azonban fenti vélemények megalapozatlanok. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy a primer biotechnológia-történeti források pontos ismeretére alapozott filológiai elemzések napjaink zöld géntechnológiájának hazai recepciós sajátosságaira is vonatkoztathatók. A biotechnológiának nemcsak jövője, de múltjának tanulságos története is van Magyarországon a biológia határtudományainak kétszáz éves története hiányos; ez alól elsősorban az orvostudomány és részben a botanika, agrártudomány, stb. számítanak kivételeknek. Rapaics Raymund ellentmondásoktól sem mentes munkája (1953) óta a magyar biológia története is mozaikosan kerül feldolgozásra. Nemcsak a történeti kutatások hiányának tulajdonítható az a tény, hogy hazánkban nem ismert: a „biotechnológia” mint fogalom és doktrína Budapesten született az 1897 és 1919 közötti két évtizedben, és a múlt század harmincas éveinek végén kormányprogramba vonták be. Az sem elfogadott, hogy a hazai zöld biotechnológiát megalapozó első időszak 1913 és 1945 között zajlott: az egyenlőtlen anyagi lehetőségek ellenére a nemzetközi elittel folytatott verseny-futás korszaka is volt. Robert A. Wilsonnak tulajdonítják - többek között - egy kevéssé ismert, ám nem ritka társadalmi reakciót, az ún. „Semmelweisreflexet”. Ez a fogalom az eredeti, új és tudományos vizsgálatokon alapuló ismeretek automatikus,
Ereky Károly 1942-ben. Eredeti fénykép alapján készült poszthumusz festmény, Uzonyi Ferenc munkája (Debrecen, 2003) Az Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány tulajdona
1
6. évf. - 2010/7. július
A „biotechnológia” születése Magyarországon Ereky Károly
ellátásban is. Ereky a háború első éveiben tisztként szolgált a fronton, azonban a harcok pihenőiben az élelmiszer-termelés korabeli technikai korlátait, és növelésének új természettudományos lehetőségeit tanulmányozta. Irodalmi adataink szerint a „biotechnológia” szót leszerelése után, először 1917. április 14-én a cukorrépa cukortermelését, majd a szarvasmarha tejprodukcióját elemező magyar nyelvű előadásban mondta ki Budapesten, „munkagép”, „élő munkagép” és végül „biotechnológiai munkagép” szókapcsolatok formájában. Ereky ugyanez év tavaszán és nyarán súlyos katonai, belpolitikai és gazdasági nyomás időszakában kísérleti munkával szélesítette tovább elképzeléseit a biotechnológia tárgykörben. A frissen kaszált lucerna rosttól megszabadított zöld levéből jól tárolható, száraz „plazma-koncentrátumot” állított elő. Ennek felhasználásával új takarmányreceptet kísérletezett ki, és 1917-ben igazolta, hogy a sertések a korábbi 6 kg helyett 3 kg takarmányból is elő tudtak állítani egy kilogramm zsírt. Felismerte az új eljárás elméleti és gyakorlati jelentőségét. Ezért annak lehetséges biológiai magyarázatát is kereste, majd a tudomány evolúciója került az érdeklődése középpontjába. Új felfogásának első leülepedett eredményét a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének 1918. október 13-i számában „Biotechnológia” című dolgozatában publikálta. Mai ismereteink szerint ez a 2950 szót tartalmazó magyar nyelvű Ereky-dolgozat az első, biotechnológiát megfo-
A Nature-ben Robert Bud (1989) beszámolt arról, hogy a biotechnológia-fogalom apja a magyar Ereky Károly, aki 1919-ben, a „Biotechnologie der Fleisch-, Fett- und Milcherzeugung im landwirtschaftlichen Grossbetriebe” címmel Berlinben publikált könyvében közölte erre vonatkozó új nézeteit. A közelmúltban életrajzi forrásokat és Ereky által publikált, elfeledett korabeli dokumentumokat kutattunk fel, melyek segítségével az első biotechnológia-fogalom születésének részletes története ma már tényszerűen tisztázható. Ereky Károly gépészmérnök volt. Diplomáját a budapesti József Műegyetemen 1900-ban szerezte meg. Ereky 1909-ben a talajt, a gazdasági növényeket és haszonállatokat élelmiszertermelő „szerszámoknak” nevezte, hasonlóan a gép-, cukor-, szesz- és cipőgyár szerszámaihoz. Bizonyítandó újszerű műszaki és üzemszervezési elképzeléseinek életrevalóságát, Budapest határában megtervezte, majd 1912-ben felépítette a korabeli világ legnagyobb, 10.000 tonna sertészsír előállítására méretezett, részvénytársaság formában működtetett ipari sertéshízlaldáját. Ezek az események tekinthetők a biotechnológia-fogalom születése első szakaszának. A második szakasz az I. Világháború alatt következett be. A Központi Hatalmakat érintő tengeri blokád súlyos hiányokat idézett elő az élelmiszer-
Ereky Károly (1918): Biotechnológia c. cikkének címoldala. Ez a világ első, a biotechnológiát, mint új tudományt tárgyaló közleménye
2
6. évf. - 2010/7. július
galmazó munka, több hónappal megelőzve a „Biotechnologie” berlini kiadását. Dolgozatában Ereky a már ismert biotechnológia fogalom meghatározása után - utalt arra, hogy a „biotechnológia abból az alaptételből indul ki, hogy…az egész állat- és növényvilág minden egyes sejtje, elkezdve a láthatatlan bacillusoktól föl a legnagyobb szárazföldi emlősig és a terebélyes tölgyfáig… ugyanazokból… a szerves és szervetlen építőkövekből áll, és az egyes sejtek csupán a felépítés módjában különböznek egymástól. Felhívta a figyelmet arra a fontos körülményre, hogy – többek között - a nukleinsavak és fehérjék kémiai építőkockái az állatokban és a növényekben azonosak; az élőlény az összetett molekulákat, az építőkockákat a „saját szervezetében előírt üzemterv szerint”…„ szétszedi” és „összerakja”,… átalakítja saját szervezete alkotórészévé”,… például a növényben levő építőköveket izomrosttá. Ereky a biológiai alapfolyamatok technológiai jellegű értelmezéséhez a párhuzamot kiterjedt műszaki ismeretei alapján vonta meg. Felkészült műszaki szakemberként pontosan ismerte, hogy az elméleti fizika óriási fejlődése alapozta meg korának műszaki haladását. Például a repülőgépek kis motorjainak megépítését a hőelmélet új ismeretei alapozták meg. Ereky leírta, hogy a dolgozat közlésének célja az érdeklődés felkeltése egy új, megszülető tudomány iránt, melynek első tudományos definiálásával „a magyar nyelvű prioritást” akarta biztosítani. Ezt követte a „Biotechnologie” című könyve, amelynek kéziratához az előszót 1918. augusztus 25-én vetette papírra. Ereky 1919 őszén élelmezési miniszter volt már, amikor a „Biotechnologie”ben kifejtette, hogy az élelmiszer-termelésben a „belső tulajdonságok” titkait mind alaposabban feltáró, elméleti biológiai ismeretekkel szövetséges új tudomány, a „biotechnológia” ölt majd testet. Úgy vélte, hogy az atomszerkezet ismeretein kialakuló új kémia, az életfolyamatok titkait az eddigieknél pontosabban feltáró biokémia fejlődése teremti majd meg a biotechnológia tudományát is. Ereky besorolása szerint a biotech-
nológia a természettudományokat alkalmazó, fogyasztási cikkeket előállító „munkaszervezés tudomány (technológia) új, az élő organizmusokkal, biológiai munkagépekkel foglalkozó ága”. Az első biotechnológia-fogalom születésének harmadik aktusára az első világháborút lezáró békekötéseket követően került sor. Az ex-miniszter Ereky originális gondolatait, mint az egész világra kiterjeszthető kreatív szellemi teljesítményt, 1920-ban ismerte el a német és a nemzetközi tudomány. A Die Naturwissenschaften 1920. december 31-i számának vezércikkét Ereky írta. Ebben a világ élelmiszer-termelési válságának megoldásában a biotechnológia fejlesztésének szükségességére hívta fel ismét a tudósok figyelmét. A háború utáni új gazdasági-politikai világrendszerben a nyugati világ természettudományos gépezete új generációval, új módszerekkel és új lendülettel haladt tovább az élet titkainak feltárása irányába. A Magyar Királyság a világháborút követő gazdasági krízisek és politikai káosz időszakában perifériára szorult, s így számos fejlesztési lehetőség intenzív folytatásához már nem nyílt lehetősége. Ereky Magyarországon maradt, ahol továbbra is befolyásos személyiségként tartották számon. Nem volt alapkutatással, illetve részletkérdések feltárásával foglakozó kutató. Tudományos ars-poétikájának fókuszában következetesen hazáját és az emberiséget súlytó éhínség végleges felszámolása volt, a természettudományos ismereteket, az új biokémiát alkalmazó, eljövendő „biokémiai kor”, a biotechnológia eszközeivel. Az utókor szemében Ereky Károly legnagyobb, elévülhetetlen érdeme, hogy az „új biotechnológia” korszakalkotó jelentőségét akkor ismerte fel és fogalmazta meg, mielőtt annak objektív művelhetőségi módszerei és eszközei rendelkezésre állhattak volna. Nyolcvanegy évvel Ereky műve után, a Nobel-díjas Norman Borlaugh egyik cikkének címe kísértetiesen
3
6. évf. - 2010/7. július
egyezik Ereky 1919-es „Biotechnologie”-könyvének zárófejezet-címével. „We need biotechnology to feed the world” írta Borlaugh 2000-ben. „The paper of biotechnology in the feed of the population” írta Ereky 1919-ben. Szakmai örökségének, életének, továbbá közéleti-politikai működésének, a Népbíróság általi elitélésének kutatása az Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány (Debrecen) támogatásával tovább folytatódik. Kísérletek az orchideák aszimbiotikus csíráztatására - Galambos Mária A hazai növényélettani irodalom első összefoglaló tudományos művét Mágocsy-Dietz Sándor publikálta 1909-ben “A növények táplálkozása” címen. A klasszikus irodalom színtézise mellett számos kertészeti növényt mutatott be, többek között Gottlieb Haberlandt munkáit is figyelembe vette. Mágocsy-Dietz ezen könyve elméleti szinten fogalmazódott meg; de még nem hangsúlyozta ki markánsan az innen kiágazódó új technológiákra gyakorolt várható hatást. Mágocsy-Dietz ismerteti a mikorriza-tanokat, azonban az orchideák mikorrizáját és magról történő szaporítás új módszereit nem említette. Az előbbit N. Bernard közölte 1904-ben először Franciaországban, az utóbbit pedig H. Burgeff
1909-ben Jénában. Másként gondolkodott erről Mágocsy-Dietz tanársegédje, Galambos Mária, későbbi fővárosi vegyész. Galambos tanulmányozta Burgeff 1909-es, és valószínűleg Molisch 1916-os könyvét is, és akkor igen merészen, az orchidea-magok in vitro csíráztatását, magoncok tiszta tenyésztését tűzte ki céljául. Az ekkor elkezdődött történetnek nagy tudománytörténeti jelentősége van. Sajnos nem rendelkezünk primér forrásokkal, ezért csak a kortársak esetleg nem pontos - visszaemlékezései alapján lehetett rekonstruálni az eseményeket. Galambos Mária elképzelésének helyességét 1913-1916 között kísérletekkel igazolta. Az orchidea-magokból 1914-ben in vitro módszerrel csíráztatott, aszimbiotikus, különböző cukrok hozzáadása után mikorriza-mentes, steril táptalajon is fejlődő orchidea-tenyészeteket állított elő. Állítólag ezeket 1916-ban bemutatta Mágocsy-Dietz profeszszornak, jelezvén, hogy ezt a témát szeretné doktori értekezésének témájaként választani. A professzor ezt nem fogadta el, mert úgy találta, hogy nincs olyan személy Magyarországon, aki azt érdemben el tudná bírálni. Mágocsy-Dietz nem sejtette, hogy ezzel egy világraszóló tudományos felfedezéstől fosztotta meg Galambos Máriát és Magyarországot. Galambos munkájának valódi értékét majd egy évtizeddel később, 1922-1925 között az USA-ban igazolta L. Knudson. 1934-ben, Mágocsy-Dietz professzor nyugdíjba vonulásának évében, Galambos Mária kilépett újra a szakmai nyilvánosság elé. Ekkor közölte - az eddig felfedezett egyetlen - cikkét az orchidea szaporításáról. Ennek a hátteréhez tartozik, hogy Galambos a harmincas évek elején kis “szövettenyésztő” magánlaboratóriumot rendezett be lakásában, ahol újrakezdte a két évtizeddel korábban megkezdett kutatásait. “Az orchideák magról való, nevelése” c. cikke a Természettudományi Közlönyben jelent meg. Szaporítási kísérleteit ismét siker koronázta. Cikkét az első, Magyarországon in vitro csíráztatásból felnevelt orchideavirágról készített fotóval is illusztrálta. A következő évben, az Országos
Galambos Mária in vitro orchidea-tenyészetei 1935-ből. Eredeti fénykép, az Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány gyűjteményéből
4
6. évf. - 2010/7. július
Magyar Kertészeti Egyesület 50 éves jubileumi kiállításán munkáját nagy sikerrel mutatta be a közönségnek és elnyerte az állami aranyérmet. Az eredmények oktatásba, gyakorlatba történő bevezetését illetően közöny vette körül Galambos Máriát. Munkáját ennek ellenére 1939-ig folytatta. Nagy veszteségünk, hogy az összes feljegyzése a második világháború során kiégett lakásában megsemmisült, és neve is több mint ötven évig feledésbe merült. Hiteles korabeli dokumentumok hiányában Galambos prioritásán, munkásságának nemzetközi jelentőségén napjainkig vitáznak. A most felfedezett dokumentumokban Galambos nem hivatkozott egykori, sikeres steril magvetési munkáira.
Gottlieb Haberlandt
tása a növényélettani kutatások történetének egyik fontos területe volt. Elsők között White (1934), valamint Gautheret (1939) és Nobecourt (1939) felfedezéseinek köszönhető a növényi szövettenyésztés alapmódszereinek a kidolgozása. Tudománytörténeti szempontból fontos bemutatni, hogy ebben a korban miként tartott ezen a területen lépést a világ élmezőnyével a magyar tudomány néhány jeles képviselője. Haberlandt sejtbiológiai kutatásainak hazai hatása a húszas évek első felétől kimutatható. Ezt bizonyítja, hogy Haberlandt növényi hormonelmélettel kapcsolatos úttörő munkásságát Fehér Dániel 1923-ban “A hormonok szerepe a növények életében” című cikkében részletesen összefoglalta; a növényi hormonokról ez volt az első magyar nyelven készített dolgozat. Az izolált sejtek osztódása terén kifejtett Haberlandt-munka jelentőségére pedig Gombocz Endre “A sejtosztódás újabb megvilágításban” című közleményben 1927-ben hívta fel a hazai szakemberek figyelmét, elismerve annak tudománytörténelmi jelentőségét. Azt írta Gombocz 1927ben: “Haberlandt volt az első, ki az előbbi kérdésre kísérletes vizsgálatok alapján akarta a feleletet megadni. Izolált sejtekkel végzett kísérletei alapján egy növekedés enzymára gondol, mely a sejtosztódásokat, chemiai ingerekhez hasonlóan kiváltaná (Haberlandt, 1902)”. 1934 végén a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényélettani Intézetének élén Mágocsy-Dietz Sándorz utóda Paál Árpád lett, akinek a nevét növekedés- (auxin) élettani munkáiról már akkor is az egész világon ismerték. Az in vitro organogenezis témakörben a Protoplasma c. folyóirat 1936., és a Biologisches Zentralblatt 1938. évfolyamában Paál Árpád egyik fiatal tanítványa, Orsós-Orován Ottó is publikálta szövettenyésztési eredményeit. Orsós 1934-ben, abban az időben kezdte el kutatásait Budapesten, amikor a hazai szövettenyésztést korábban Debrecenben elindító (1929) Huzella Tivadar volt a kísérletes sejttan egyik meghatározó nemzetközi tekintélye. 1933-ban a Nobel-díjas Romain Rollanddal is levelező Huzella elnökölt a Cambridge-ben tartott 3. Nemzetközi Kísérleti Sejttani Kongresszuson. Elnöki
Az in vitro növényi szövettenyésztés kezdetei Orsós Ottó A szövettenyésztés történetének ismerete az egyetemes biológia fejlődésének megértése szempontjából érdemel figyelmet. A szövettenyésztés úttörői a Magyar-Óvárott 1857-ben született, majd Ausztriába, később Németországba költözött Gottlieb Haberlandt és Amerikában a John Hopkins Kórház kutatója, későbbi Yale professzor, Ross Granwille Harrison voltak. A 20. század harmincas éveinek végéig a kutatások által megválaszolásra váró tudományos kérdés a szabályozott in vitro növényi szervdifferenciálódás és tiszta kallusztenyésztés modelljeinek keresése volt. Sachs speciális növényi szervképző anyag hipotézisének (1880) és Haberlandt totipotencia-elméletének (1902) bizonyí-
Orsós Ottó 1938-ban. Petri-csészében regenerált karalábé kockák növekedése. Eredeti fénykép, az Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány gyűjteményéből
5
6. évf. - 2010/7. július
megnyitójának címe “A szövettenyésztés kapcsolatai a biológia általános és az orvostudomány különleges problémáival” volt. Huzella, Debrecenből Budapestre költözés után, 1930-ban magán biológiai kutató állomást is alapított Alsógödön, amely később ismert találkozó pont lett a hazai és külföldi biológusok körében, így a szövettenyésztőknek is. Itt látogatta meg Huzellát például Alexis Carrel, aki még évek múltán is elragadtatással nyilatkozott Huzella teljesítményéről. Huzella budapesti intézete adott otthon az Anatomische Gesellschaft 1939. évi kongresszusának, amelyet a sejt felfedezésének százéves évfordulója alkalmából szervezett. Nem vitás, hogy Paál és Huzella személye, valamint Haberlandt megválaszolatlan totipotencia teóriája, növényi hormon-elméletei a múlt század harmincas éveinek közepén a tehetséges Orsóst a növényi szövettenyésztés irányába fordították. A növényi szövettenyésztés nagy kérdéseinek megoldására való törekvés, mint recepciós probléma - egyidőben és versenyben Gautheret-vel, Nobecourt-tal és White-tal - Budapest biológus köreiben is jelen volt. Orsós Ottónak tehát Budapesten módjában volt részleteiben megismerni mind Haberlandt eredeti teóriáit, mind az azokról készült hazai beszámolókat. Orsós Ottó leginkább Haberlandt közvetlen követője, munkájának magyar folytatója volt: kutatásaiban elsőként a Haberlandt által 1922-ben összefoglalt sebhormon-kérdést kívánta megválaszolni, fehérje bomlástermékek között keresve a titokzatos sebhormont. Ennek érdekében Haberlandt módszerét fejlesztette tovább, és karalábégumókból kimetszett szövetkockák felhasználásával Petri-csészékben agarral gélesített steril táptalajon nevelt, multifunkciós, in vitro kalluszindukciós, valamint szerv-regenerációs modellt dolgozott ki. E rendszer felhasználásával, megállapította, hogy a Haberlandt által feltételezett „sebhormon” és az ún. “lepton” esetleg a tirozin lehet. Később a karalábégumó présnedvéből kémiai úton tisztítással “szerképző”-extraktumokat állított elő. Orsós ezek steril táptalajhoz történő adásával a karalábégumó-kockák organogenezisét, és rizogenezisét külön-külön tudta irányítani, melyet szövettani vizsgálatokkal követett nyomon. Megállapította, hogy a “hajtásképző faktorok elkülöníthetők a gyökérképződést és a sejtosztódást előidéző anyagoktól, valamint az esetleges járulékos tápanyagoktól.” Módosított White-féle (1934) táptalajt alkalmazva „anyaszövetről leválasztott, in vitro folyamatosan növő és átoltható, tiszta kallusztenyészetet” állított elő. Orsós a hajtásregenerációt követően teljes növényt is felnevelt. 1938-as dolgozatának megjelenését követően a francia Gautheret (1939) és Nobecourt (1943) megkísérelték a karalábé gumódarabkákból a
teljes növény regenerációt; nem hivatkoztak Orsósra, azonban eredményeit ismerték. Ezt huszonegy évvel később, 1959-ben megjelent monográfiájában Gautheret ismerte el. Halála (1939) után Orsós eredményeit mind a külföldi kortársak, mind a későbbi utódok elfelejtették; neve napjainkig kimaradt a szövettenyésztés jelentős úttörőinek sorából. Azt írta Rapaics 1941-ben: “Orsós szervképző tényezővel fejlesztett karalábénövénykét leválasztott a tenyésztett szövetről, cserépbe ültette, ahol rendszeres fejlődésnek indult”…” Orsós azt is megfigyelte szövettenyészeteiben, hogy a karalábédarabka más felületein kallusz képződik. A kalluszt sikerült különválasztani a karalábészövetektől és magában tovább tenyészteni. E kallusztenyészetekkel azonban nem foglalkozhatott tovább korai halála miatt. Ahol Orsós abbahagyta, ott fogta meg a problémát White”. Eddig nem ismert új felfedezés, miszerint Orsós Ottó 1937-től a zöld géntechnológia születésében kulcsfontosságú baktérium, az Agrobacterium tumefaciens által fertőzött szövetek in vitro morfogenezisével kezdett el foglalkozni. Első eredményeiről a Berlinben tartott, 12. Kertészeti Világkonferencia kiadványában francia nyelvű rövid közleményben számolt be. Összefoglalás - Következtetések Forráskutatások adatai alapján tényszerűen igazoltuk, hogy Magyarországon a tágabb értelemben vett biotechnológia hőskorában, 1897-1945 között alkotó, három rangos szakember örökségét napjainkig a Semmelweis-reflex kíséri. Munkásságuk eredetiségét a hazai kortársaik vagy nem ismerték fel vagy elhallgatták. Nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő eredményeik méltó bemutatása nemcsak a szakkönyveinkből, hanem az oktatási-képzési dokumentumokból is kimaradtak. Ereky Károly biotechnológia-
6
6. évf. - 2010/7. július
definícióját, eredményeit, nézeteit saját korában támadások érték, megmásították, vagy csak részben fogadták be, majd elfelejtették. Erekyt 1945 után kizárólag politikai ellenfélnek minősítették, és mint a híres orosz botanikus, Vavilov, börtönben halt meg. Jeltelen sírban nyugszik. Galambos Mária kutatási eredményeit a megfellebbezhetetlen tekintélyt és hatalmat élvező, felsőházi tag professzora és a teljes hazai kertészeti szakma közönnyel fogadták; az utókor elismerése nélkül, megkeseredve halt meg. Orsós Ottó érdemeit előbb a külföldi kortársak hallgatták el, majd a hazai követők felejtették el. 1939. szeptember 1-én bekövetkezett öngyilkosságának okát részben meghamisították, és politikai-ideológiai körülményekkel hozták összefüggésbe. Jeltelen sírban nyugszik. Állíthatjuk, hogy a hazai biotechnológia szellemi gyökerei nem a számára kiszabott, természetes tudásfolyam egészséges bázisán fejlődtek ki az elmúlt évtizedekben. Ezt, a múltjára is méltósággal tekintő nemzet tudós társadalma nem teheti meg hátrányos következmények nélkül. A zöld géntechnológia hazai recepciója azért is ütközik nehézségekbe, mert sem a magyar közvélemény, sem a döntéshozók nem ismerik, nem értik kellő mélységben a múlt üzenetét. Sütő András szavaival:
„havasi emberek mondják, hogy akkor kerülnek végveszélybe, ha lábuk nyomát befedte a hó”. Eredeti fényképek alapján a magyar biotechnológus úttörőkről poszthumusz portré festmények készültek; Orsós Ottó nevét vette fel a Debreceni Egyetem AGTC Növényi Biotechnológiai Tanszék laboratóriuma. Köszönetnyilvánítás Az ismertetett tudománytörténeti kutatásokat az Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány (Debrecen) végezte.
EURACTIV, 2010. július 12. http://www.euractiv.com/en/cap/%20EU-wants-GMO-dispute-to-end-news-496059
Az EU véget akar vetni a GMO-vitának
kailag módosított (GM) növények termesztését, mivel az egységes európai piac elvének megfelelően a termesztési engedélyek az EU mind a 27 tagállamában érvényesek.
Holnap (július 13-án) az Európai Bizottság javaslatot tesz a genetikailag módosított (GM) növények engedélyezésére vonatkozó EU-politika átalakítására. Az új politika nagyobb szabadságot ad a tagállamoknak a GM növények termesztésének betiltására a saját területükön, miközben megtartja az egész EU-ra kiterjedő engedélyezési rendszert.
Számos tagállam ismételten az EU védzáradékát alkalmazta, amelynek segítségével felfüggeszthette az EU egész területén engedélyezett GM növények forgalmazását vagy termesztését saját területén, azonban az Európai Bizottság soha nem erősítette meg ezeket a kérelmeket és minden esetben elrendelte a nemzeti tilalom feloldását.
Előzmények Jelenleg az EU tagállamai csak szigorúan meghatározott feltételek mellett korlátozhatják a geneti-
7
6. évf. - 2010/7. július
paragrafus megengedi a tagállamoknak a termesztés betiltását abban az esetben, ha az indokok nem kapcsolatosak a GM növényeknek az egészségre és a környezetre gyakorolt hatásával, vagy a GMO-k társadalmi-gazdasági hatásával. Az egészségügyi és környezetvédelmi aggályokat továbbra is a meglévő védzáradék segítségével lehet érvényesíteni (a direktíva 23. paragrafusa), a társadalmi-gazdasági alapon történő tilalmat pedig egy új, szintén holnap nyilvánosságra kerülő bizottsági ajánlás fogja engedélyezni, amelynek tárgyát a hagyományos és organikus növények GM szennyeződésének megelőzését szolgáló irányelvek képezik. Az új irányelvek a Bizottságnak a koegzisztenciát szolgáló nemzeti intézkedésekre vonatkozó, 2003. évi útmutatását fogják felváltani.
Emellett az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) biztonsági felmérései az évek során egyre erőteljesebb kritikát váltottak ki (EurActiv 05/12/05 és 10/03/06). Az EU végrehajtó szerve megpróbált gyakorlati változásokat bevezetni az EFSA GMO-elbírálási rendszerébe és 2008 tavaszán elrendelte, hogy az EFSA vizsgálja felül a GM növények hosszú távú kockázatfelmérésére vonatkozó irányelveket (EurActiv 12/04/06).
Az engedélyezési eljárások felgyorsítása Az új szövegtervezet azt is hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak „pozitívabb hozzáállást” kellene tanúsítaniuk a GMO engedélyezés kockázatbecslési eljárása iránt, és „kerülniük kellene” a védzáradékba való kapaszkodást a tudomány területén kívül eső kérdések esetében.
Az EFSA maga is igyekszik növelni munkájának nyíltságát és átlátszóságát. 2008-ban, az EU francia elnökségének idején az EU miniszterei is felhívásban követelték a GM növények hosszú távú kockázatfelmérésének tökéletesítését (EurActiv 05/06/08; EurActiv 09/12/08).
Az elképzelés lényege, hogy egyes tagállamok adják fel a GM növényekkel való sokéves szembenállásukat, cserében azért, hogy nagyobb lehetőségek nyíljanak a GM növénytermesztés korlátozására a tagállamok saját határain belül.
A GM növények termesztésére vonatkozó új politika, amelyet holnap hoznak nyilvánosságra, véget kíván vetni a GM növények termesztését támogató és az azt ellenző országok között kialakult több éves patthelyzetnek. A kezdeményezés annak az ígéretnek a beváltását szolgálja, amelyet az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso tett tavalyi újraválasztását megelőzően (EurActiv 03/09/09).
A szavazásokon az EU-tagállamok éveken át képtelenek voltak minősített többséget elérni a GMO engedélyek megadása mellett vagy azok ellen, így az ügyek visszakerültek a Bizottsághoz, amely minden alkalommal – különleges szabályozási eljáráson keresztül – megadta a kért engedélyt.
A tervek szerint nagy léptékű kereskedelmi célú termesztés kezdődhetne a GM növények termesztését elfogadó országokban, pl. Spanyolországban, Hollandiában és a Cseh Köztársaságban, új piacok nyílnának meg a nagy biotechnológiai cégek számára, ugyanakkor az egyéb országokban, pl. Olaszországban, Ausztriában és Magyarországon érvényben lévő tilalom jogi megerősítést nyerne. Törvényhozói javaslatok A törvényhozói javaslat szerint egy új paragrafus (26b) kerülne be a GMO-k szándékos kibocsátásával foglalkozó 2001. évi direktívába. A javasolt új
8
6. évf. - 2010/7. július
A civil szervezetek hibásnak tartják a javaslatot A javasolt megállapodás elfogadása esetén a GM növények engedélyezési folyamata ezért felgyorsulna. A Föld Barátai és a Greenpeace civil szervezetek azonban úgy vélik, hogy a 26b. paragrafusra való hivatkozás korlátozása következtében ezentúl főleg csak etikai alapon lehetne a tilalmakat elfogadható módon indokolni. Attól tartanak, hogy az etikai alapon hozott nemzeti döntéseket a vetőmagforgalmazó cégek jogi úton megtámadnák, mivel etikai ügyekben igen nehéz „objektív” kritériumokat meghatározni.
Hozzáteszi azonban, hogy „az ördög a részletekben bújik meg”: a javaslattervezetek a gyakorlatban jogi bizonytalansághoz vezethetnek, mivel a gazdálkodók megtámadhatják saját nemzeti hatóságaik döntését pl. azon az alapon, hogy az korlátozza a hozzáférésüket bizonyos termékekhez.
A fenti két civil szervezet jogi szakvéleményt készíttetett a javaslattervezetről, amely megállapítja, hogy a tervezet nem adja meg az EU által engedélyezett GM növények termesztésének tartós betiltásához szükséges jogi biztonságot a tagállamoknak.
A szövetség aláhúzza annak fontosságát, hogy az EU gazdálkodói egyformán hozzáférhessenek a választható technológiákhoz, ha azokat az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) tudományos kritériumok alapján már engedélyezte.
A civil szervezetek azt is megjegyzik, hogy miközben a Bizottság javaslatai foglalkoznak a GM növények nemzeti kormányok általi betiltásával, semmi sem védi a hagyományos és organikus gazdálkodókat azokban az országokban, amelyek engedélyezik a GM növények termesztését.
Ezzel kapcsolatban az EuropaBio megjegyzi, hogy a holnap bemutatandó javaslatok eltávolodást jelentenek az egységes európai piac koncepciójától, mivel lehetővé tennék, hogy a tagállamok nem tudományos alapon korlátozzák egyes termékek hozzáférhetőségét.
A vállalatok a jogi bizonytalanságok és az egységes piac miatt aggódnak Az EuropaBio európai bioipari szövetség szerint pozitív lépésként kell értékelni a Bizottság tervét a GMO-kérdés „nemzetiesítésére”.
Készülőben vannak az új környezetvédelmi kockázatfelmérési irányelvek Mielőtt egy GM növény termesztésbe kerülhetne az EU területén, alapos környezetvédelmi kockázatfelmérésen (Environmental Risk Assessment, ERA) kell átesnie, a környezetre gyakorolt esetleges káros hatások azonosítása céljából. Egyes tagállamok kritikáját követően az Európai Bizottság utasította az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság GMO-munkacsoportját, hogy vizsgálja felül a hatóság környezetvédelmi kockázatfelmérésre vonatkozó irányelveit. Az irányelvek foglalkoznak például a vizsgált GM növény szívósságával és terjedő képességével
9
6. évf. - 2010/7. július
(beleértve a növényből növénybe történő génátadást), a GM növény hatásával a nem-célszervezetekre és a szántóföldi kísérletek megtervezésének kritériumaival.
létrehozott növénycsoport alapvetően különbözik egymástól. Maco Contiero, a Greenpeace GM-politikai igazgatója hozzáteszi: ha elfogadnánk a „lényegi egyenlőség” elvét, akkor nem lenne lehetséges megbecsülni a GM növények kiszámíthatatlan hosszú távú hatásait.
A Zöldek azonban múlt héten (július 6-án) az Európai Parlamentben bemutattak egy jelentést, amely a GM növények környezetvédelmi kockázatértékelésére vonatkozó EFSA irányelv-tervezetet elemzi, és amely szerint a hatóság nem foglalkozik elég behatóan a genetikailag módosított növények jelentette kockázattal.
José Bové és Sandrine Bélier francia zöldpárti képviselők úgy nyilatkoztak, hogy az EFSA jelenlegi környezeti kockázatfelmérési javaslatai a Bizottság új GM növénytermesztési politikájával együttesen „lehetővé tennék a vállalatok számára, hogy a kockázatértékelést néhány vizsgálatra mérsékeljék, és felgyorsítsák az EU egész területére érvényes forgalomba hozatali engedélyek kiadását”.
A jelentés hangsúlyozza, hogy az EFSA gondolkodásmódjában van egy alapvető tévedés, nevezetesen az a feltételezés, hogy a genetikailag módosított növények hasonlók a hagyományos nemesítéssel kapott növényekhez. A Zöldek szerint ez a kétféle módon
Norman Borlaug: „We need biotechnology to feed the world“ Biotechnológiára szükség van, hogy legyen elegendő élelmiszer
Főszerkesztő: Dudits Dénes Szerkesztette: Keczánné Zsuzsa Fordította: Fejes Erzsébet Példányszám: 1000 db/hó Borító: EDOMO MEDIA, Szeged Nyomda: TISZA PRESS, Szeged Kiadja a GBE támogatásával a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület
10
Green Biotechnology Europe (GBE)
