695 ft június XXIII. évf. 6. szám. újművészet

.

4. TEXTILM

695 ft

4TH TRIENNIAL OF TEXTILE ART

újművészet 2012 06

2012. június XXIII. évf. 6. szám

www.uj-muveszet.hu

Grafitness Hamburger műanyagból: CLAES OLDENBURG Macik a köbön: KELEMEN KÁROLY A fiúk a bányában dolgoznak: BÖRÖCZ, GERBER, KICSINY Elemi ösztöndíj: DERKÓ 2012

.

HU ISSN 08662185 12006

on 9 770886 218004

Sinkovits Péter

Grafikai kiállítás Bécsben Albertina, Bécs, 2012. V. 13-ig

A világ egyik legjelentősebb grafikai gyűjteménye Bécsben ta-

tek. A munkák zömét azonban a két szervező múzeum

lálható, ahol természetesen impresszionista pasztellek, ak-

gyűjteménye adta, de amerikai, európai múzeumok és

varellek és ceruzarajzok is szép számban vannak. A most

magángyűjtemények is jelentős mértékben járultak hoz-

megrendezett kiállítás az Albertina és a Milwaukee Art

zá a bemutató sikeréhez. A milwaukee-i múzeum és az

Museum együttműködésével jött létre, és sok gyűjtő is

Albertina között 2005 óta jó kapcsolat alakult ki, együtt

rendelkezésre bocsájtotta anyagát. Még a Szépművészeti

rendezték a Rembrandt és kora című, majd 2006-2007-ben

Múzeum grafikái közül is öt jelentős mű érkezett Bécsbe:

a Biedermeier-kiállítást.

Pierre-Auguste Renoir Csónakosok (1885-86), Paul Signac

Az Albertina ezen a tárlaton 200 impresszionista és

Samois (1900) című akvarellje, illetve Toulouse-Lautrec

posztimpresszionista pasztellt, akvarellt és ceruzarajzot

Hölgyek az étteremben (1895) című higított olajfestékkel

mutatott be. Első ízben fordult elő, hogy az irányzatot

készített lapja. Henri Fantin-Latour akvarell Önarcképe

reprezentáló rendezvény kizárólag a papírmunkáknak

(1854-1856), valamint a talán kevésbé ismert Henri Jo-

szentelje koncepcióját. A rendezők elsődleges célja az

Edgar Degas: Harlequin és Columbina 1886 k., pasztell

seph Harpignies akvarell Tájképe

volt, hogy világossá tegyék, hogy az impresszionista és

(1872) szintén Budapestről érkez-

posztimpresszionista grafikák kiváló kvalitást képviselnek. Manet, Degas, Renoir, Cézanne, Seurat és Toulouse-Lautrec most összegyűjtött művei a korszak grafikai művészetének főművei közé tartoznak. A rendezvény alapvető koncepciója az volt, hogy az irányzat főszereplőit külön-külön termekben mutassák be, s igyekezzenek az egyes művészek grafikai munkásságából a lehető legjobb válogatást összeállítani. Szakítottak azzal a hagyománnyal, hogy az impresszionizmus nagy elődjével, Manetval indítsanak. Ezúttal Eugéne Boudinre esett a választás. Boudin, egy honfleuri tengerész fia, egész életét a tenger vonzáskörében töltötte, s ottani tá-

Belvedere, Vienna © Belvedere, Vienna

4


Grafittness Tate, Bequeathed by Mrs. A.F. Kessler 1983 © Tate, London 2011

ecsetvonásai erősebbek és életszerűbbek lesznek, ezt műtermi környezetben nem tudná elérni. Elsősorban a fények, valőrök változása hatott rá a tájban, a tengertől párás légkör érzékeny megragadását tekintette céljának. Ez az ábrázolásmód nagyon közel állt a barbizoni plein air festő, Corot ízlésvilágához, aki elragadtatásában az „ég királyának” nevezte a párás tengeri tájak festőjét. A fiatal Monet először elutasította ezt a festésmódot, majd később elfogadta, sőt azt is elismerte, hogy Boudinnak köszönheti, hogy festő lett. Monet mellett Camille Pissarro az impresszionizmus legfontosabb alapítója és legkövetkezetesebb képviselője. Eredetileg egy családi kereskedelmi céget vezetett az Antillákon, majd 1855-ben hazaköltözött Párizsba, hogy művésszé válhasson. Intenzív barátságba került Monetval és Renoirral, kifejlesztette a plein air festésmódot, 1874-ben ő javasolta az impresszionisták csoportos kiállíEdgar Degas: Nő a kádban 1883 k., pasztell

tását, és ő volt az egyetlen művész, aki mind a nyolc tárjakat, plage-okat, hétköznapi életképeket

laton részt vett. Grafikai anyaga a kísérletezés színtere,

festett. Hosszasan élt Angliában, ott is a

ugyanúgy, mint Degas-é. A grafikát a legintelligensebb

tengert, a partmenti tájakat kereste. Mindig a szabadban

és legörömtelibb tevékenységnek tar-

dolgozott, azt állította, hogy ha valaki a szabadban fest,

totta. Akvarelljeihez, pasztelljeihez és

Jean-Louis Forain: Az ügyfél 1878, vízfesték, gouache


5

Belvedere, Vienna © Belvedere, Vienna

rította a szabadtérben történő festésre. Monet is a tengerpartot szerette festeni, rajzolni, Normandia tájai jelentek meg pasztelljein, amely a legkedveltebb grafikai technikája lett. A kiállításon sok fekete krétarajza jelent meg, amivel a rendezők a művész pályakezdésére utaltak, hiszen az alkotó rajzoló karikaturistaként indult művészi pályáján. Természetesen az impresszionizmus legkedveltebb főszereplői is helyet kaptak a tárlaton, hiszen a grafikai műfajok területén is épp olyan jelentős életművet hoztak létre, mint a festészet területén. Edgar Degas-t kevésbé érdekelte a plein air festészet, sokkal inkább a modern élet hétköznapjaira koncentrált, az emberi test, a női szépség foglalkoztatta. Szívesen rajzolt nőket öltözködés, szépítkezés közben, de a balettáncosnők világa is magával ragadta. Nemcsak a színpadon szereplő dívákat ábrázolta előszeretettel, hanem a színfalak mögött tevékenykedő táncosok is felkeltették érdeklődését. Számára a grafika az egyik legmegfelelőbb eszköz művészi törekvéseinek kifejezésére. A gyors mozdulatokkal felvázolt rajzEdouard Manet: Hölgy szőrmével 1880 k., pasztell, vászon

zal vagy pasztellel közvetlenebbül tudta temperáihoz is szívesen használt tust, tollat, ceruzát, krétát és szenet is.

festmény kidolgozásához használt fel. Alkalma nyílt kü-

Motívumkincse a természetben élő emberek mindennap-

lönleges, extrém képkivágásokkal kísérletezni, életközeli,

jait dolgozza fel. Nagy képein ezek a vázlatok köszönnek

spontán szemléletet sugározni. 1870 körül fedezte fel a

vissza. A Szépművészeti Múzeum anyagából a Pontoise-i

tánc világát, amely évtizedeken keresztül az egyik leg-

piac (1882) került kiállításra.

fontosabb motívuma lett. Szabad bejárása volt a párizsi

Természetesen Manet-t, a festői nyelv megújítóját, a

operába, a gyakorló tánctermekbe. Itt készítette vázlatait,

nagy elődöt sem lehetett a tárlatról kihagyni. A kortársai

azt állította, hogy a táncosok egyes mozdulatait tízszer,

mindennapjait bemutató provokatív ábrázolásával, gyors,

százszor kell újra- meg újrarajzolni, mert a véletlen, eset-

vázlatszerű festői megoldásaival nagy hatást gyakorolt

leges gesztusokat csak így lehet elkerülni, a megfelelő

generációjának művészeire. A rendezők nem a nagy mű-

képkivágást elérni. Kései pasztelljeit a fürdőző, tükör előtt

vek vázlatait hozták el, hanem néhány kevéssé ismert

öltözködő női aktok töltik be, időnként extrém beállítások-

pasztell női portrét, illetve akvarell csendéletet, melyek

kal sokkolta kora közönségét.

jól jellemezték kivételes technikai érzékét. Gyakran vál-

Pierre-Auguste Renoir porcelán és dekoratív festőként

togatta a különböző technikákat, sokszor hagyta vázla-

indult, majd a Szépművészeti Főiskolán több professzor

tosan, befejezetlenül a műveit, mert türelmetlenül máris

is tanítja, de igazi mesterének Charles Gleyre-t tekinti.

egy másik lapot kezdett rajzolni.

Gleyre nem mindig volt megelégedve tanítványa szem-

Claude Monet az impresszionizmus megalapítója az

6

megragadni a motívumot, amelyet később egy nagyobb

léletével, egyszer azt mondta, hogy „Ön ugyebár a saját

Impressziók – Felkelő nap című képével adta meg az

örömére fest.” „Még szép” – válaszolta Renoir. „Elhihe-

irányzat nevét 1874 tavaszán, ahol Nadar műtermében

ti, hogy nem festenék, ha nem lelnék örömet benne.”

Renoir, Sisley, Pissarro, Degas, Cézanne műveiket kiállítot-

Rendszeresen látogatta a Louvre termeit, és másolta a

ták. Monet Le Havre-ban nőtt fel, az idős Boudin báto-

festészet nagy klasszikusait. Ugyanakkor barátaival a bar-


Grafittness Collection Triton Foundation, The Netherlands © Collection Triton Foundation, The Netherlands

Camille Pissarro: Parasztok a mezőn

bizoni mesterek szemléletével azonosulva, nem a műter-

a pasztellig, a krétától az akvarellig.

mek zárt világában dolgozott, hanem a szabadban, ahol

Ő volt a legszorgalmasabb impres�-

a fények és árnyékok szüntelen változása ad újabb és

szionista, 6000 képe maradt fenn, csak Picasso életmű-

Pierre-Auguste Renoir: Meztelen fürdőzők rákkal játszanak 1897-1900 k., pasztell

1881, gouache

újabb inspirációkat. Renoir szinte

ve hasonlítható hozzá. A kiállítás minden korszakából

minden grafikai technikát rendsze-

bemutatott jellegzetes darabokat, a vázlatszerű gyors

resen alkalmazott a ceruzarajztól

skicceket és a tökéletesen kidolgozott, a festményekkel egyenértékű pasztelleket is. A tárlaton külön termekben a posztimpresszionisták, Gauguin, Cézanne is sok művel szerepel, de nem hagyták ki a fiatalon elhunyt pointillista festő, Georges Seurat érzékeny, finom ceruzarajzait sem, akinek grafikai munkásságát 1983 végén Bielefedben önálló kiállításon mutatták be. A tárlat egyértelműen bebizonyította, hogy az impres�szionizmus és a posztimpres�szionizmus megjelenése és virágkora után több mint száz évvel, számtalan feldolgozás és monográfia kiadása után is maradt olyan műfaj és terület,

Private Collection © Robert Lorenzson

ami még felfedezésre vár. újművészet 2012 06

7

Hudra Klára

Nemzetközi grafikai kiállítás Barcsay Terem, 2012. III. 31-ig

A Magyar Képzőművészeti Egyetem patinás kiállítóhelye, a

kortárs seregszemleként a hagyományos műfajokat,

Barcsay Terem adott teret azoknak a fiatal művészeknek,

valamint az újszerű és a modern technikai törekvéseket

akik Budapesten, Prágában, Pozsonyban, Krakkóban, Bécs-

kívánja bemutatni. A kiállítás további célja, hogy a több

ben és Zágrábban akadémiai szinten tanulmányozzák, tanul-

mint száz műalkotáson keresztül megismerjük a felsőfokú

mányozták a képgrafika művészetének mibenlétét. A részt

grafikaoktatás eredményeit, valamint a kortárs grafika

vevő intézmények a krakkói, prágai, zágrábi, bécsi, pozsonyi

válaszait a jelenkor kérdéseire.”

és budapesti művészeti egyetemek, ill. akadémiák. A hasonló képzési helyszínek művészetdiplomáciai összefogása ter-

általános értelemben a rajz szóval szinonim. A rajz vala-

mészetesen egyfajta kooperációt jelent, melynek hozadéka

mennyi európai nyelvben a vonal húzását, ill. elhatárolást,

azonban ennél sokkal többre értékelhető. A kiállítás címe

kijelölést jelent. Milyen a grafika, ha jelenkori? A Barcsay

nyilván nem véletlenül utal a nyílt teniszbajnokságra, s így

Teremben látottak szerint folytonosan változni képes,

vehetjük akár erős szervának azokat a gondolatokat, melyek

flexibilis képalkotó és leképező műfaj, ha már nem is

a MKE honlapján „szólítják meg” a befogadót:

feltétlenül jelenik meg benne a meghúzott vonal. Adott

„A képgrafika mind műfajilag, mind technikailag nagyon gazdag, így a bemutatásra kerülő anyag is igen változatos,

a tradíciók megtartásának és a határok olykor radikális feszegetésének kettőssége is. Arra is kíváncsiak lehetnénk,

sokrétű és izgalmas (szitanyomat, linómetszet, aquatinta,

hogy találhattunk-e nemzeti sajátosságokat az egyes mű-

c-print, fotó alapú nyomat, videóinstalláció, valamint ki-

vek összefüggésrendszereiben. Úgy tűnik, a grafika ebben

Jiri Klabal: Ragyogó fák 2010, linóleummetszet

8

A grafika, a görög graphein: írok szóból eredő kifejezés,


fejezetten erre az alkalomra készített,

az értelemben is legfőképpen közösségi műfaj: közös a

nagyméretű falrajz). A tárlat egyfajta

képírás, a rajzolás természetéből fakadó szubjektív atti-

Grafittness

lizmusának továbbélése volt látható a pozsonyi Jiri Klabal nagyméretű linómetszetein, vagy Szabó Gergely rézkarcain, foltmaratásain (Az olvasó; A zenélő). Peter Janašik (Pozsony) egyenesen kisplasztikákba ágyazva gondolta el azoknak a pillanatainak a mátrixait, melyeket átélt vagy át szeretne élni. A pozsonyi Pavol Truben komputerprintjén a digitális jeltérképre rovarokat vizionál, a zágrábi Andreja Vivoda mobilkorongjai szintén a retina-játékosság jegyében a térbe installálódnak, velük kapcsolatban Duchamp rotoreliefjei idéződnek fel, a nyomtatott vizuális jelek, vizuális szintagmái. Az ab ovo kétdimenziós grafika kilépésére a harmadik dimenzióba az ad abszurdum installálódásig számos példát hoz a kiállítás. Szellemes Koós Gábor szó szerint összeeszkábált monumentális méretű fametszete a padlón és a falra erősített kartoncsíkon (A torony, 2011), ha tetszik a klasszikus magasnyomásos technika barbár „apoteózisa”. Lidija Jankovic (Zágráb) a pop artos időket érezte feldolgozhatónak Szuperhősök című comicsot szocioérzékenységgel rímeltető munkájában, míg Marica Vitas különböző magasságokban kifüggesztett fotóprintjei a teljes expanziót jelentik a meditatív plain air jegyében (Kert, 2010). Zuzana Jariabková minimalista-érzéki dichotóm végtelenített videójával pedig az alkotók és rendezők gondolatmenetének végére érünk, amennyiben a tűd. Az attitűdnek alapvető köze van

Zuzana Jariabková: Tejben fuldokolni 2011, videó

vetített kép vetülete a falfelületen lesz a fiktív (lefilmezett) tér lenyomata, mátrixa. A való világ pillanatait a tekinte-

a mesterségbeli kvalifikáltsághoz és

tünkkel fixáljuk-fixírozzuk (Tejben fuldokolni, 2011). A reális

ezzel összefüggésben a műhelyszellemhez. Legyen ez a

világ, a kádnyi tejben fel-feltűnő test az akciómező részévé

műhely a régió bármely alma materében kiváló mesterek

válik, mely esetünkben a nyomat. A felismerés jólesően

gondozásában, litókövek, metszőkések, himbavasak vagy

hozható összefüggésbe a sokszorosíthatóságot és kézmű-

Szabó Gergely: A zenélő 2011, rézkarc, foltmarás

szitakeretek tárházában. A tematikus

ves eredetiséget kiházasító grafikai kifejezésmódokkal a

ábrázolások, a mindennapi élet kisrea-

hieroglifák narrációjától a warholi selyem-szita ikonokig. A képzőművész az a kivételes alkotó, akinek megadatott, hogy egy személyben szerzője és előadója is lehessen műveinek. Ez hol áldás, hol kevéssé az, annyi bizonyos, sok múlik az alkotó egyéniségén, adottságain: futja-e egyforma kvalitással működtetni szellemiségének, emócióinak amplitúdóját az eszközök, a stílus össze nem téveszthető formáival? Ez a tárlat arra példa, hogy a még oroszlánkörmüket próbálgató ifjú alkotók nincsenek egyedül e fenti szituációban, a mesterek és műhelyek ott állnak mögöttük kimondva-kimondatlanul. A Graphics Open 2012 azoknak az eseményeknek a sorát erősíti, melyek túllépnek azon, hogy „csak” egyetemi, belső szakmai megmozdulásnak tekintsük azt. újművészet 2012 06

9

P. Szabó Ernő

St. Gallen-i kalandok Szépművészeti Múzeum, 2012. III. 21–VII. 1.

A legenda szerint szétdúlt apátsági könyvtárat, megége-

folyamatnak fontos eseményeihez, személyiségeihez

tett könyveket, okleveleket hagytak maguk után a kalan-

kötődik, amelynek során a második világháború után

dozó magyarok a Bódeni tó közelében fekvő város, St.

töredékekből újjáépült az európai kultúra, s amelynek

Gallen apátságában. A korabeli európai kultúra, művészet

a tradicionális értékszemlélet átértékelése éppen olyan

pótolhatatlan értékei semmisültek meg több mint ezer

fontos eleme volt, mint a határokon, műfajokon, mű-

évvel ezelőtt. Alighanem mindannyiunknak eszébe jut ez

vészeti ágakon átívelő együttműködés. A műhely egy

a történet a város neve hallatán, annak a hírnek a kap-

kisvárosban működött ugyanis évtizedeken át, vendégei

csán, hogy éppen St. Gallenből érkezett a Szépművészeti

között azonban a kor különböző országokban élő, dol-

Múzeumba a múzeum számára az utóbbi évtizedek talán

gozó képzőművészei mellett jeles írókat, filozófusokat is

legfontosabb adománya, az Erker Műhely mintegy hatszáz

találunk, akik előadásokon, konferenciákon túl gyakran

grafikája, művészkönyve, plakátja. S ahogyan az egyszeri

maguk is részt vettek művészeti alkotások létrehozásá-

esemény kapcsán az európai, általános emberi kultúra

ban, a művészkönyv tradícióinak a gazdagításában. A

értékei kerültek a figyelem középpontjába sok évszázad-

műhelyben kizárólag papírmunkák születtek, amelyek

dal ezelőtt, ugyanígy a mintegy egymillió svájci frank érté-

népszerűsége Magyarországon máig mélyen a kívánatos

kű ajándék érkeztekor is olyan értékekről beszélhetünk,

alatt maradt, ez még fontosabbá teszi a tényt, hogy St.

amelyek jelentősége jóval túlmutat a város, a kanton vagy

Gallen, Zürich és Drezda után Budapest a világ negyedik

Antoni Tàpies: Kézlenyomatok (Empreintes de mains) 1980, színes litográfia, papír

éppen az adott régió határain. Az Erker Műhely tevékenysége ugyanis annak a nagy

városa, ahol az Erker Műhely jelentős alkotásai közgyűjteménybe kerültek, s ahol a St. Gallen-i kalandok – Hartung, Tapies, Uecker és az Erker-jelenség címmel – az adomány jó egytizede időszaki kiállításon a közönség elé kerül. De miben is áll, hogyan alakult ki az a bizonyos Erker-jelenség? A történet valamikor az 1940-es évek elején kezdődött, amikor két svájci fiatalember, Franz Larese (1927–2000) és Jürg Janett (1927–) megismerkedett egymással, és a gyakori közös vonatozások közben hosszasan elbeszélgetett irodalomról, művészetről, zenéről. Érdeklődésük a második világháború után egyértelműen a képzőművészet felé fordult, az 1948-as velencei biennálén több

10 újművészet 2012 06

Grafittness

Günther Uecker: Hommage à Pierre Boulez 1992, dombornyomás, papír

olyan alkotóval is megismerkedtek, akiket később St. Gallenben

vendégül láttak. Larese folytatta korábban elkezdett

Mark Tobey: Kompozíció 1972, színes litográfia, papír, 76,4×57,3 cm

az ő munkáik hatására hozták létre saját grafikai műhelyüket. A nagy fordulatot az 1960-as év hozta meg,

könyvkiadói tevékenységét, s egyetemi tanulmányai után

akkortól helyeződött át végleg a hangsúly a második

Janett szerkesztő-lektorként csatlakozott hozzá. Az iro-

világháború utáni informel művészek alkotásainak be-

dalmi művek mellett egyre több művészeti könyvet adtak

mutatására. Giacomo Manzu kiállításának megnyitója a

ki, 1955-ben pedig elindították a Korunk művészei című

széleskörű európai nyilvánosságot is meghozta a galé-

sorozatukat, amelynek szerzői között megtaláljuk például

riának, hiszen a megnyitó beszédet Martin Heidegger

Herbert Readet is. A könyvkiadás mellé 1958-ban társult

mondta, az eseményre Európa számos részéből utaztak

a galériás tevékenység, amikor megvásárolták a Baer-

művészek, teoretikusok St. Gallenbe. Akkor indult el a

hazaspár által négy évvel korábban alapított Galerie im

Schloss Hagenwilben tartott Hagenwiler Feste című,

Erkert, amelynek a neve a középkori épület első emeletén

majd 1972-től Erker Találkozók néven folytatódó rendez-

lévő jellegzetes zárt erkény német nevéből származik.

vények sorozata is, amely tovább bővítette a szellemi

A céljuk az volt, hogy a környező német nyelvterületen

műhely köré csoportosuló művészek, irodalmárok, tu-

elősegítsék a kortárs absztrakt művészetre specializáló-

dósok körét. Eugene Ionesco például első alkalommal

dó gyűjtőkör erősítését. Ahogyan a tárlat kurátora, Bódi

egy kiállítás megnyitásra érkezett a városba, 1979-től

Kinga a műhely történetét áttekintő írásában fogalmaz,

viszont évente heteket töltött el ott festéssel, litográfiák

a galérialapítóknak „nem a puszta műkereskedelem volt

készítésével – tőle is több munkát ajándékozott az Erker

az elsődleges (és kizárólagos) céljuk, hanem sokkal in-

Műhely a Szépművészetinek.

kább annak a lehetőségét kívánták megteremteni, hogy

1962-ben új, nagyobb terekben Serge Poliakoff kiállí-

különböző területekről jövő emberek (művészek, írók,

tásával nyílt újra a galéria, akkor kezdődött és 1987-ig

filozófusok, irodalmárok, gyűjtők, műkedvelők) egymás-

tartott az Erker felvirágzása és fénykora. A következő

sal kapcsolatba kerülve, jelentékeny szellemi közeget

évben nyílt meg a professzionális gépekkel felszerelt

teremtsenek alkotásaik, kiállításaik révén.”

Erker Műhely, amelyben elsőként Antoni Tàpies és Hans

A kezdeti éveket a többi között Otto Dix és Erich Heckel kiállításai fémjelezték, a galérialapítók éppen

Hartung töltött hosszabb időt. Utóbbi szerint „Az az óriási lehetőség St. Gallenben, hogy itt igazán nagy köújművészet 2012 06

11

vekkel, igényes papírral, festékkel és kitűnő eszközökkel

szetben jelentős változások következtek be, a többi kö-

lehet dolgozni. Rajongok ezekért a kövekért… Itt az

zött az európai informel és az amerikai absztrakt exp-

Erkerben minden rendelkezésre áll, ami alapvető az al-

resszionizmus kifulladásával, a sokszorosított grafikai

kotáshoz. Vannak emberek, akikkel öröm együtt dolgoz-

kísérletek elakadásával, a művészkönyvek addig virágzó

ni, mindig van egy üveg jó bor és zene…” A sort a többi

piacának összedőlésével. A nagy retrospektív kiállítások

között az olasz informel vezető művészei, Giuseppe

(Giuseppe Capogrossi, Eugene Ionesco, Piero Dorazio)

Capogrossi, Piero Dorazio és Giuseppe Santomaso, majd a

mellett megrendezték Günther Uecker tárlatát is a 90-es

konkrét művészet atyja, Max Bill, a „spontán dániai mű-

évek végén, amely, ahogyan címe – Szó-Írás-Rajz – is utal

vészet” megteremtője, Asger Jorn, illetve a monumentá-

rá, mintegy az Erker-történet lezárásaként, az Erker-

lis absztrakt szobrok alkotója, Eduardo Chillida folytatta.

jelenség összefoglalásaként is értelmezhető.

Tàpies és Chillida nemcsak grafikák, de művészkönyvek

A 90-es évek közepétől a két alapító jelentős elisme-

létrehozásával is beírta a nevét a műhely történetébe.

résekben részesült, 1996-ban például St. Gallen városa

Előbbi Jacques Dupen verseihez, utóbbi Heidegger Mű-

tüntette ki őket, 1999-ben a bázeli egyetem díszdoktorai

vészet és tér című művéhez, a Műhely legsikeresebb

lettek, 1998-ban pedig létrejött a Franz Larese és Jürg

kiadványához készített grafikákat.

Janett Alapítvány, ennek a tulajdonába kerültek a ko-

Az Erker-körhöz tartozó művészek sora 1972-re vált

rábban az Erker Műhelyben keletkezett alkotások archív

teljessé, akkor csatlakozott Robert Motherwell, Mark

példányai. Franz Larese 2000-ben bekövetkezett halála

Tobey és Günther Uecker, abban az évben nyílt meg az

véglegesen lezárta a Műhely történetét, megnyitott

addigi tevékenységet átfogó első nagy kiállítás is Bibli-

azonban egy új korszakot, amelyben megindult az archív

ofil könyvek Arptól Wotrubáig és sokszorosított grafikai

példányok múzeumi közgyűjteményekbe való áramlá-

mappák Archipenkótol Zadkine-ig címmel. Ezek a nagy

sa – a Kunstmuseum St. Gallen, a zürichi Technische

Eugène Ionesco - Asger Jorn: részlet az 1. Erker Találkozó (Erker Treffen 1.) című mappából 1972, színes litográfia, papír, 37,5×55,6 cm


átfogó kiállítások a 90-es

Hochschule és a drezdai Kupferstichkabinett után így

években váltak gyakoriab-

kerültek a világon negyedikként a Szépművészeti Múze-

bakká, azokban az években,

um Grafikai Gyűjteményébe az Erker Műhely fénykorát

amikorra a kortárs művé-

reprezentáló legjelentősebb alkotások.

Stardust

Hemrik László

Claes Oldenburg kiállítása MUMOK, Bécs, Sixties, 2012. II. 04–V. 28., Pop and The Sixties, 2012. I. 9–IX. 2.

A MUMOK grandiózus kiállítást rendezett a 20. század má-

tusban, milyen invenciók szorításában és támogatásában

sodik felének egyik legjelentősebb alkotójának, de némileg

dolgozott a 60-as években. Jó néhány megkerülhetetlen

rendhagyó módon. Nem egy obligát életmű-kiállítással

alkotó megkerülhetetlen alkotásával találkozhat itt a láto-

köszöntötte a nyolcvanhárom éves mestert, hanem egy

gató (Rauschenberg, Hockney, Chambarlein – hogy Blakeről

olyan tárlattal, melynek fókuszába a 60-as években készült

vagy Warholról ne is beszéljünk), de ami legalább ilyen

munkák kerültek. Nyilván sokan voltak, akik csalódással

fontos, tudatosulhat benne: bármennyire is jelentős alkotó

fogadták a kiállítás ilyetén koncepcióját, de a megtekintése

Oldenburg, nem egyszemélyben írta, rendezte és játszotta

után aligha maradhatott hiányérzetük. És nemcsak azért,

a főszerepet a 60-as évek művészetének színpadán.

mert a művész egy rendkívül gazdag alkotói periódusban

A kiállításokban pozícionált 60-as évek egészen tág

építette fel önmagát, hanem azért is, mert a kiállítás repre-

kontextusokra is felhívja a figyelmet. A nyugati civilizáció

zentálni képes egy adott időszak művészetének jó néhány

a második világháború kulturális, társadalmi, ideológiai

művészi és kulturális alapképletét. De a MUMOK nem

cezúrája okozta sokkból valamikor a 60-as években ta-

elégedett meg ennyivel, „széljegyzetelte” az önmagában

lált újra magára. Ez az az időszak, amikor a progresszív

is jól fogyasztható, jól struk-

értelmiség a háborút követően született nemzedék hat-

turált kiállítást. A Pop and the

hatós támogatásával egy új kulturális beszédmóddal és

Sixties többek közt nézhető úgy

magatartással jelentkezett a hidegháborús környezetben.

is, Oldenburg milyen kontex-

A „szleng” öröksége ma is él, még ha a fiatalos, lázadó at-

Claes Oldenburg: Floor Cake 1962, szintetikus polymer festék, latex, vászon, habszivacs töltelék, kartondobozok, 148×290×148 cm

The Museum of Modern Art, New York; Schenkung Philip Johnson ajándéka, 1981, © Claes Oldenburg, fotó: Mumok


13

titűd mára jobbára posztmodern gesztusokká szelídült, de

butított, ugyanakkor mégiscsak friss és virulens közegben

kétségtelen, hogy a ’68-cal megspékelt beat kultúra ma is

kellett kialakítani alkotói stratégiáját, s általa a tárgyak-

kellő alapot jelent a radikálisabb művészi megnyilatkozá-

hoz fűződő viszonyát, társadalmi kritikáját. Amikor az

sok számára. Talán nem mellékes jelenség, hogy napjaink

Oldenburg-kiállítást nézzük, figyelmünk ide-oda pattog az

retrofeelingje is részben a 60-as éveket veszi célba. Válság

ábrázolt tárgyak, a ready made-ek, objet trouvé-k, illetve a

van, űrprogram nincs. Érdemes belelapozni Arthur C. Clar-

megformált tárgyak, anyagok valósága között, hogy aztán

ke A jövő körvonalai1 című könyvébe, hogy lássuk, milyen

innen lépjünk tovább a formaképzés és a léptékváltások

ambíciók működtek közre a 60-as évek formálásában.

következtében generálódó jelentésváltozások felé.

Az Oldenburg-kiállítással kapcsolatban muszáj egy pil-

Achim Hochdörfer, a kiállítás kurátora azt kívánja meg-

lantást tennünk a lelkesült évtized tárgybőségére és tárgy-

mutatni, miként lép túl Oldenburg az absztrakt expresszi-

imádatára is. Nem véletlen, hogy Jean Baudrillard épp a

onizmuson (a korai munkákon még ott vannak a pollocki

60-as években írja meg A tárgyak rendszere című könyvét,

csurgó, csöpögő festéknyomok), mi jellemzi az undergro-

aki a tárgyak elképesztő variabilitása és sokasága okán

und kultúrával kart karba öltő neoavantgárd attitűdjét,

(egy átlag amerikai polgárt tízezer tárgy vesz körül ), csak

amely az amerikai, New York-i felépítményt feszegeti, és

álmodozik egy olyan szisztémáról, mint a Linné-féle tudo-

persze megmutatja, miként sajátítja ki a pop art látvá-

mányos rendszertan. Baudrillard szerint a tárgyak többsé-

nyosságot és iróniát ígérő művészetét és tárgykultúráját.

ge funkció nélküli, illetve pszeudofunkcióval ellátott tárgy,

A kiállítás első fejezetében Oldenburg ráeszmél az ut-

2

3

gadget, amelyek leginkább az ember társadalmi beágya-

cára, az utcai létezőkre és általa magára Amerikára. A

zottságát szolgálják, illetve soha nem látott mértékben de-

reflektálás különböző variációit látni a grafikai tablókon

terminálják az emberi vágyakat és annak céljait. A piac, az

és a „szegényes” installációkban (Ray Gun és The Street).

állandó versenyhelyzet egyre nagyobb szerepet tulajdonít

Szenvedély és baloldaliság. A performanszokról, és az

a formatervezőknek, s vele a dizájnnak. Megnő a tárgyak

előadásokról készült filmfelvételek is ezt támasztják alá

esztétikai potenciálja, és nemcsak a felesleges, hanem a

(Snapshots of the City). Nyilvánvaló, ez már nem az abszt-

használatra szánt tárgyaké is. Boris Groys az autonóm mű-

rakt expresszionizmus individuális, műtermi programja.

vészetet egyenesen diszfunkcionális designként értelmezi4.

Oldenburg a Lower East Side utcán gyűjti az anyagot a

Ipari méreteket ölt a giccs. Ebben a bőségben fuldoklik, ha

munkáihoz, hogy a monotípiákon, a kartonpapírból ki-

Claes Oldenburg: Egérmúzeum 1965/1977, gyapjú, alumínium, plexiüveg display 385 objektummal, hang, 263×950×1020 cm

tetszik, tobzódik a pop art. Az

vágott alakokból rakja össze újra ezt a multikulturális

autonóm művésznek a 60-as

és gazdaságilag hátrányos helyzetű mini univerzumot.

években, kivált Amerikában,

Nevezhetjük ezt akár ősélménynek is. Nem véletlen, hogy

egy bizonyos értelemben le-

a munkák formaképzése a törzsi művészettel és az art bruttal rokoníthatók, miközben már

Fotó: Mumok, © mumok/Claes Oldenburg

artikulálódik Oldenburg művészetének nagyvonalúsága és a plasztika iránti érdeklődése. A következő, nagyobb kiállítási egységet a provincetowni zászlósorozat (Flags) vezeti fel – Jaspes Johns farvízén szabadon. Oldenburg a tenger által partra vetett faanyagból tákolta össze a nemzeti jelképet, hogy azok a bennük kódolt esendőséggel, esetlegességgel egy letűnt, bölcs és nemes civilizáció képzetét keltsék. Ám gyorsan visszatalálunk a korabeli Amerikához, vár bennünket a fogyasztás színpada (The Store). A pop kultúra exploziójának leszünk a tanúi: mintha egy hatalmas színes plasztiktorta robbant volna szét a térben, s annak nyúlós, ragadós darabjai különböző termékek képében (ételek, ruhadarabok, háztartási gépek stb.) kerültek volna a


Stardust Austrian Ludwig Foundation, © Claes Oldenburg , fotó: Mumok

ellenes projekt készült el a 60-as években. A következő kiállító szint vetítőtermében látható rövidfilmek (Home Movies) és diaképek (Snapshots) kvázi függetlenfilmes etűdök az amerikai emberről, tájról és reklámkultúráról, illetve további adalékok a 60-as évek, de a később megszülető munkák természetrajzához. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy Oldenburgnak a Coosje van Bruggennel közösen alkotott nagyméretű szobrai (1969–2009) minden szellemességük, átgondoltságuk, letisztultságuk és profizmusuk Részlet a kiállításból, MUMOK, Bécs

ellenére kissé sterilnek hatfalra és a tárlókba. Csupán egyetlen

„szeletet” hagyott épségben a detonáció, Oldenburg első

nak a 60-as évek munkáihoz képest, legalábbis a MUMOK termeiben így érzi az ember.

puhaszobrát, a Floor Cake-et. Mellette a kiállítás plakátjává avanzsált popos grafika, a Mickey Mouse with Red Heart. A kiállítás centruma a múzeum második szintjére került. Véleményem szerint az itt látható alkotások írják kö-

A MUMOK legfelső szintjén két, nem kevés ambivalenciát hordozó, „sétáló” múzeum ellenpontozza az expanziót (Mouse Museum és a Ray Gun Wing), továbbá játékos és filozofikus esszenciáját adja mindannak, amit Oldenburg

rül a legszemléletesebben Oldenburg összetett viszonyát

a művészetről s a koráról gondol. Játékosak, mert alapfor-

a tárgyakhoz, a műtárgyakhoz és az azoknak otthont adó

májuk megjelenítik a nevükben hordozott jelenségeket,

világhoz. Nem véletlenül kurziváltuk az otthon szavunkat,

miközben a tárlókban Oldenburg több évtizede gyűjtött

a műtárgycsoport címe: The Home. Minden, ami kom-

könnyed és szórakoztató tárgykollekcióját őrzik: giccseket,

fortossá teszi életünket és civilizációnkat! De még vélet-

olcsó vackokat, emléktárgyakat, játékokat és saját mű-

lenül sem fogunk elpilledni ebben a fene nagy jólétben.

tárgymodelleket. A múzeumocskák ugyanakkor egészen

Akárha egy bizarr hentesüzletbe tévedtünk volna, ahol

komolyan szemléltetik a tárgyak sokszínűségét, s egyik

mennyezetről lelógó, felkoncolt, máshol falra feszített,

legfőbb ontológiai státuszukat: mindig valami másnak

eredeti formájukat, feszességüket vesztett tárgyszobrokat

mutatkozni, mint amik valójában. A „pisztoly” múzeum

kínálnának megvételre. A túlzott méretek a tárgyi világ

egy ezzel ellentétes elvet is demonstrál: a tárgyaknak

túlsúlyát, erejét jelzik, miközben kizsigerelésük, deformá-

eszük ágában sincs valaminek mutatkozni, az emberi kép-

lásuk együttérzést vált ki belőlünk. Az objektek életünk

zelet, intellektus és akarat teszi őket giccsé, fegyverré és

reménytelen banalitásaival, önmagunk korlátaival, de

időnként műalkotássá.

társadalmi kiszolgáltatottságunkkal is szembesítenek bennünket, miközben rámutatnak a valódi történetek, s

Jegyzet:

a közvetlen tapasztalatokból kibontakozó igazságok és

1

szépségek hiányára. Oldenburg grafikáiba is beforgatja a

sa. Eredeti kiadás: 1962

tárgyi jelenségeket, azok néhol egészen absztrahálódnak,

2

míg máshol tájak, városok, városrészek arculatát meg-

fordítása. Eredeti kiadás: 1968

határozó monumentális szobrokká, sőt egy-egy közösség

3

lehetséges önarcképévé lépnek elő, megelőlegezve ezzel a

4

nagy monumentális projekteket, amelyek közül egyedül a

dése a mindennapokban - Boris Groys és Pierre Doze beszélgetése. In:

Giant Traveling and Telescoping Lipstick, a vietnámi háború

Balkon, 2010/5.

Arthur C. Clarke: A jövő körvonalai. Gondolat, 1969, Árkos Ilona fordítá-

Jean Baudrillard: A tárgyak rendszere. Gondolat, 1987, Albert Sándor

Sebők Zoltán: Elméleti felvetés. In: Élet és Irodalom, XLVI/31. Kényelmetlenül élni! A design diadalmenete, avagy a művészet elterje-


15

Kozák Csaba

Kelemen Károly kiállításai Ernst Múzeum, 2012. V. 3–VII. 1. MemoArt Galéria, 2012. IV. 10–VI. 20.

A Nagymező utcai kiállítás korrektül keretbe ágyazott. A nyitó kép Kelemen Károly nagyméretű portréja, melyen huncutul tekint a nézőkre, míg a záró blokk egy végtelenített, vele készített riportfilm, a művész dokumentumokkal – korábbi kritikák, meghívó kártyák, fotók stb. – telepakolt vitrinje és a falon olvasható, kétnyelvű életrajza. Mindeközben az Ernst Múzeum belső tere úgy alakult át, hogy azt egy számtalan kanyarral tördelt labirintussá építtette a kiállítás kurátora, Gulyás Gábor. Az intim enteriőrök falai színezettek, fehér/szürke/rozsdabarna/méregzöld felületeken van elhelyezve a több mint száz műtárgy. A világítás hol erőteljes, hol visszafogott, ahogy a mű azt megköveteli. Egyértelmű a kurátor szándéka: múzeumi jelleget kölcsönözve az anyagnak megtisztelni az oeuvre válogatott darabjait. A rendezés nem követi az időrendet, tematikus részekre – Történelmi

Kelemen Károly: Butterfly

A tárlat a radírképekkel nyit. Itt van

ikonok, Személyes ikonok, Uralhatatlan ikonok, Elvesző

1978, ezüstjodid, papír

ikonok, Dekonstruált ikonok, A megtalált ikon – osztja azt.

csata hőse, a 335,1% és a MunkásMarlboro. Ott vagyunk

Teheti ezt bátran, hiszen Kelemen művészete sohasem tűrte

az 50-es és 60-as években, a szocreál időszakában, a szta-

a lineáris időrendet, közel negyvenéves pályafutása során

hanovista mozgalom kellős közepén, amikor hétköznapi

Kelemen Károly: Schoolgirl good in geometry 2005, digitális nyomat, akril, vászon

többek között a 2001-re datált A szén-

ugyan sorozatokban gondol-

hősökre volt szüksége az országnak, és a munkásember

kodott, de egy-egy témájához,

„heroikus” tettei felmagasztosultak, miközben keserű,

ikonjához sokszor visszatért.

szűrő nélküli cigarettája a gyárkéményekhez hasonló füstöt bocsátott ki. A grafitporral bedörzsölt, majd radírral törölt, összekaszabolt vásznakon Kelemen absztrakt expresszív elemekkel bontja le (építi át) a valósághűen megrajzolt felszínt. A művész újrafogalmazza ezeket az időket, ironizálva utal „a kitörölhetetlen múlt”-ra, vizuális társadalomkritikája során öncenzúrának veti alá képeit. A következő terem kisméretű, 2007-es portréi, akrillal vászonra készült pigmentnyomatai között feltűnik Kandinszkij, Picasso, Andy Warhol, Pilinszky János stb. A technikából adódóan a színes, foltokból építkező felszín többször sötét, fátyolos, míg a kontúrok neonként világítanak. A fehér terem munkáin a digitális átalakítások után pixeles felületek jönnek létre, melyet a művész felnagyít, majd vászonra nyomtat. Ilyen a 2005-ös Woodoo Geometry vagy a Miss Chaoshunter. Munkáinak alapmotívuma egyegy afrikai maszk, melyeket teljesen átdolgoz, újraértelmez. Az egyik fején valami totemállat ül, míg a másikon

Sajtófotók

geometrikus és ábrázoló részletek ötvöződnek, melyeket


vastag sárga-kék-zöld-piros festékcsíkok határolnak. Kelement nem érdekli az eredeti maszk funkcionális, mágikus,

Stardust

Kelemen Károly: Vasaló Medve 1985, akril, vászon, 180×140 cm

ceremoniális, kultikus szerepe, a saját világára formázza azt. Tudja, hogy a maszk (ami elrejt, új imázst sugallva karaktert

Kelemen Károly: 1956 2001, grafit, radír, vászon

félmeztelen női aktfotókkal applikált, buja vágyakat ébresztő darabjai valójá-

ban kollázsolt anzixok, melyeket a nézők hol szemérmesen,

teremt, tipizál stb.) is átalakítható, festői eszközökkel az

hol pedig mohó érdeklődéssel tanulmányoznak. Valójában

ál-arc újabb álarccá transzformálható. Itt találhatóak az

ezek Kelemennél inkább a játékosság ujjgyakorlatai.

1997-98-as (mondom: a kiállítási tér ugrál az időben) pre-

Jönnek a magány, a kiszolgáltatottság képei. Che Gue-

parált absztrakt festmények is, melyekre játékállatokhoz

vara egy nagyméretű, 2002-es radírképen Szellemlovasként

készített üvegszemeket applikál. Az amorf foltok részben

portyázik az őserdőben. Már nagyon egyedül van. Az

ismeretlen lények fejeivé változnak, ahogy történik az a

1986-os Vörös magány festményen szinte üres a pirosan

bazalt utcakövek esetében is, ahol a szemek által a halott

izzó képmező. Az apró házikók mellett hatalmas, kékes-

kövekbe életet lehel. Az 1978-as fényképeken, ezüstjodid-,

feketés, üszkösödő fa magaslik, míg a kép centrumában

papírmunkákon újabb ikonok tűnnek fel: Joseph Beuys és

egy arc lebeg át a kopár táj felett. Az Yves Kleinről készült,

Che Guevara, akit valaki épp megpróbál feléleszteni. És

2009-es Ugrás a semmibe-sorozatának digitális nyomatain

ott van az árnyékos Butterfly is, melyen a fiatal művész

pixelekre esik szét a kép, minden elhomályosul, a lét a

széttárt ujjai pillangós árnyékot vetnek.

semmibe vész. A rózsaszín teremben a művész szétszab-

A kiállítás egyik „legszebb” darabja a terem főfalára került.

dalja, lebontja, dekonstruálja ikonjait. A 2001-es Kassák

Az 1986-os Anyatejet ivó férfi a zabolátlanul vibráló tájban

idézet című radírképen szereplő szöveg akár a terem mot-

egy ipari elemen, egy hatalmas csavaron ül, míg jobbján

tója is lehetne: „Romboljatok, hogy építhessetek, és épít-

a fa törzse egy szabályos téglatest. Kelemen nem fél sem

setek, hogy győzhessetek”. Man Ray 1921-es fotója alapján

a színektől, sem az egymástól idegen formák, lehetetlen

készült a 2002-es Duchamp als Rose Selavy radírkép, me-

kapcsolatok összerendelésétől. A 2000-es Barna barátnők

lyen a művész egy női kalapban jelenik meg. Kassák Lajos

olajképen a meztelen női testek erotikára vágynak. A háttér

is karaktert vált a művész átiratában.

kubisztikusan tördelt fragmentumait a testek ívein végig-

A kiállításon három, hideg és meleg színekben tartott

futó fehér csík ellenpontozza, ami a súrlófények által reli-

2006-os munka látható a Kassák by Bortnyik by Kelemen so-

efszerűvé teszi az alkotást. A telítettséget, a monumentális

rozatból, míg három társa egy kamaratárlaton a Pannónia

megközelítést a monokróm barna is hangsúlyozza. A szinte

utcai Memoart Galériában van bemutatva. Tegyünk itt egy

miniatúráknak tekinthető 1998-as Flowers of Passion (A szen-

röpke kitérőt. Bortnyik Sándor 1920-ban készítette el linó-

vedély virágai) sorozatának gesztusokkal festett, részben

metszetét. A fekete-fehér, szilánkosan tördelt, pár egyenessel újművészet 2012 06

17

Fotó: Végel Dániel

Kiállítási enteriőr, Ernst Múzeum

és félkörívvel kialakított kubista mű annyi-

megjegyeznünk, hogy a cézanne-i tájba telepített, Picasso

ra lázba hozta Kelement, hogy a művész 2004-től egy soroza-

egyik Avignoni kisasszonyát is ábrázoló műben az alkotó

tot szentelt ennek a munkának. A művész úgy parafrazeál,

egyértelműen jelzi a totális művészettörténeti kisajátítást,

hogy az eredeti mű kontúrjait felrajzolja egy mdf lemezre,

újraértelmezést. És természetesen itt van Kelemen 1985-ös,

majd hol tobzódó, hol visszafogottabb színekkel kifesti,

immár klasszikus Vasaló medvéje (írhattam róla ugyanezen

felülírja az egykori munkát. Egyet emelnék ki: a 2007-es Kék

lapnak az 1993-as év februári számában), aminek alapja

Kassák kék is, meg zöld is, meg barnás is. A pasztell hasz-

Picasso 1904-es fásult, talán tüdőbajos Vasaló nője.

nálatából adódóan a felszín márványos, morzsás. A kék és

Kelemen Károly művészete – ahogy azt a kiállítási térben

fehér szigeteket átlósan, kereszt alakban helyezi el. Ez a mű

elhelyezett művek is jelzik – ide-oda ugrál az időben. Ke-

a sorozat legfeszítettebb darabja.

lemen mindenevő, mindenfestő. Fantáziájának a modern

Vissza az Ernst Múzeumba! A méregzöld kiállítótér az

stílusok nem szabnak határt, sőt arra késztetik az alkotót,

utóbbi évek talán legjobban, leggazdagabban rendezett

hogy azt újra és újra felidézze, átírja, parafrazeálja. Munkái

terme, pedig van itt minden: 3D-s fali installáció, kisplasz-

hemzsegnek a kultúrtörténeti, művészettörténeti, filo-

tika, olaj-vászon festmények. Itt van rögtön az 1995-ös

zófiai, irodalmi utalásoktól (Picasso, Cézanne, Gauguin,

Részeg konstruktivista, melyen feltűnik Kelemen emble-

Klee, Malevics, Kandinszkij, Kassák, Heidegger stb.) A

matikus állata, logójává vált mackója, rejtett alteregója,

konceptualizmus ugyanúgy megérintette, mint a radikális

a Teddy Bear. A Malevics menyasszonyán vörös és fehér

eklektika jegyében az új szenzibilitás, miközben avantgárd

olajjal festett mackót az orosz konstruktivista három

művészként arra is képes volt, hogy fityiszt mutasson annak.

fekete négyzete fogja közre. Itt van az 1997-es Lyukbemu-

„Posztmodernkedik”. Gyakorlatilag úgy sajátítja el és ki a

tató – Henry Moore Manöken, a márvány talapzaton álló

dolgokat, hogy csak a bennfentesek ismernek rá a források-

mackó, aminek bronz testében lyukak ásítoznak. Mellet-

ra. „Idézőművész”. A „kisajátítás”, az „appropriation art”

tük áll Cho-Cho San és Pinkerton Puccini Pillangókisas�-

egyik legjelesebb hazai képviselője.

szonyából. Természetesen ők is „elmedvésedtek”. Itt van

Ragozhatnánk a címkéket. Hogy merre tart, senki nem

az 1995-ös Fekvő nő a tengerparton, ugyanebből az évből

tudja. Ahogy azt a kijáratnál álló, antik ruhába öltöztetett

az Új Magvető, és a Mont Saint Victoire is. Utóbbiról kell

mackó, a Kentaur (avagy A saruját oldó Niké) sem tudja.


Stardust

Gál Georgina

Interjú Kaci Simonnal

Kaci Simon Velencében és Budapesten alkotó képzőmű-

mi közöm a háborúhoz, úgy érzem jólétben élem és éltem

vész. 2005-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem

az életemet, nem próbálok művi élményanyagokat, benyo-

festő szakán, majd a Velencei Akadémián 2009-ben poszt-

másokat átvenni másoktól.

graduális diplomát szerzett. Budapesti kiállításai kapcsán beszélgettem vele május közepén. Sorra nyílnak a kiállításaid mióta visszajöttél Budapestre. Janu-

Mégis sötétebbnek tűnnek azok a képeid, amiket az Akadémia elvégzése után festettél. Miért? K. S.: Az Akadémián kezdtem el fekete alapra dolgozni, de

árban a Klauzál 13 Galériában és most a régi Metró Klubban ál-

ettől nem lettek sötétek a képeim. Inkább a tónuskont-

lítottál ki. Hol találkozhatunk a közeljövőben még a műveiddel?

rasztot emelném ki mint változást a korábbi képeimhez

Kaci Simon: A Ráday utcában lesz a következő önálló ki-

képest. A fekete szín használata talán az első dolog, amit

állításom a Púder Bárszínház galériájában, ami a Plan Art

egy festőnek a régi technikák megismerésekor meg kellene

rendezvény keretén belül május 26-án nyílik. Június végén

értenie és tudnia használni.

már Velencében leszek, mert egyhónapos nemzetközi workshopot szervezek a Caos Art Galleryben. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2005-ben végeztél.

Mit szeretnél megfogalmazni a festményeidben? K. S.: Festészetem figuratív, de nem az emberi test érdekel igazán. A témáimat tekintve a figurák a környezetük-

Mit tartottál elsőévesként művészetnek?

ben, a történetük és az emberi kapcsolatok érdekelnek.

K. S.: Meg akartam tanulni mindent a festészetről a főisko-

Hogyan épül fel egy társas kapcsolat, mi ennek a pszi-

lán. Festészettechnikailag akartam előrelépni. Előképeket kerestem a művészettörténetben, s leginkább klasszikus mesterek hatottak rám technikájukat tekintve – mint El

Kaci Simon: Cuore Trapano

chológiája? – ez az, ami izgalmas számomra.

2007, olaj, vászon, 60×80 cm

Greco, Sargent, Whistler és Boldini, a magyar művészek közül Benczúr Gyula, Hollósy Simon és Csók István néhány festménye, Vaszary korai korszaka. Később, a második évtől Balthus vált fontossá számomra témaválasztásai miatt. Kik voltak számodra a legmeghatározóbb tanáregyéniségek? K. S.: Sokat tanultam az idősebb diákoktól a középiskolában és a főiskolán. A kisképzőben Tulipán László délutáni óráira és Szalai Attila tanácsaira emlékszem vissza szívesen. Hogyan kerültél a Velencei Akadémiára? K. S.: Amikor 2004-ben Erasmus-ösztöndíjas voltam Olaszországban, megismerkedtem Nagy Maja professzoras�szonnyal, ő említette a Velencei Akadémiát. Három évet töltöttem ott, és kinn is ragadtam. Olaszországban már jobban ismernek, mint itthon. Kiket ismertél meg Velencében? Milyen az ottani légkör? Mennyire progresszív az oktatás? K. S.: Az Akadémia nagyon befogadó, sok a külföldi diák, leginkább az ex-jugoszláv országokból. A külföldi diákok stílusa és témaválasztása jelenti ott az innovatív művészetet. Figurális festészetet képviselnek, kis színskálával dolgoznak, és az egésznek van valami nehéz realizmusa a közelmúlt kelet-európai eseményei miatt. Az olasz diákok is ezt próbálják utánozni, rám viszont ez nem hatott. Semújművészet 2012 06

19

Miért foglalkozol ilyen sok témával egyszerre?

a változatos impulzust szeretném láttatni a képeimen.

K. S.: Az összefoglalóbb témájú festészetet szeretem. A

Más szempontból megközelítve, a 60-as évek vagy az

legtöbb művésznek birtokában van egy metódus, amit

az előtti korszak izgat. Aktuálpolitikával véletlenül sem

folyamatosan csinál, ez rám nem jellemző. Sokszor

szeretnék foglalkozni.

használom az internetet ötletekhez, mert inspirál. Pél-

Miért kerülöd a politikai témát?

dául kipróbáltam, mit dob ki a Google arra a szóra, hogy

K. S.: A művészet felette kell álljon az aktuálpolitikának.

murderers. A valódi gyilkossági felvételek mellett, az

Egy Velencében nyílt kiállításomon foglalkoztam olyan

eutanáziával foglalkozó riportfotókon keresztül egészen

mesékkel, amiket korábban betiltottak Magyarországon.

a Muppet Show-ig változatos képek kerültek elő. Ezeket

A Futrinka utca című mesét kivették az MTV műsorából

montázsolva született a Senki földje című sorozatom.

az 50-es évek közepén azzal az indokkal, hogy Cica-mica

Életszerűnek tartom ezt a véletlenszerűséget, az jut

és Böbe baba nyavalygó „kapitalista csajok”. Mazsola és

eszembe erről, hogy megyek a metróból fölfelé a moz-

Tádé lépett a helyükre, mert ők „rendszerbarát” figurák

gólépcsőn, és látok egy plakátot, amin egy csinos lány

voltak. El akartam mesélni ezt mint érdekességet az

pózol, közben a kivetítőn gyógyszerreklámot olvasok,

olaszoknak. Ezen kívül festettem egyszer egy emigráns

mellettem utazik a lépcsőn egy átlagos család, és az

családot, és a világháború alatt készült fotókat is szí-

Kaci Simon: Vodkára egy aspirint 2011, olaj, vászon, 80×120 cm

aluljáróba érve hajléktalanok és

vesen használom, például a Life magazin címlapjáról

virágárusok közé érkezem. Ezt

rúzsos szájú szép nőket, akiket bombagyártás közben kaptak lencsevégre. De ez történelem, nem aktuálpolitika. Mit jelentenek a meggyilkolt holttestek? K. S.: Az, hogy élő volt valaki, és aztán ugyanúgy jelen van, de nem élőként – ez érdekes. Tárgyiasul az ember, ami attól válik izgalmassá, ami körülötte történik, vagy történt vele. Vajon miért piszkos a meggyilkolt koreai lány bugyija? Mit keres Doktor Bubó fejét vakarva egy holttest mellett? Szeretem keverni a mesehősöket valamilyen drámai szituációban. A Nosztalgia című képemen egy síró lány áll egy égő ház előtt, mellette szomorú arckifejezéssel Böbe baba, de nincs kapcsolat közöttük. Mintha két párhuzamos világban lennének tudomást sem véve egymásról, mégis egy képbe komponáltam őket. Hogyan összegeznéd művészeti hitvallásodat? K. S.: Igazából azoknak az alkotóknak a táborába tartozom, akik örökké megbomlott szürrealista világot hoznak létre, amit nem lehet igazán megérteni. Weöres Sándor mondta azt, hogy idegen nyelven kell verseket olvasni, olyan nyelven amilyen nyelven nem beszélsz, a dallamra figyelve, hogy egyfajta emocionális élményt élj át. Nem akarom megmagyarázni a képeimet. A transzcendens, misztikus tartalmat többre tartom, mint a konceptuális képzőművészetet. Ahogy René Magritte is megfogalmazta szürrealista képeivel kapcsolatban: „…Nem jelent semmit, mert a misztérium nem mást jelent, mint az ismeretlent.”


Erőművek

Balázs Kata

Radiospektív – nukleáris művészet Stúdió Galéria, 2012. IV. 19-ig

A kiállítás címe beszédes. Sugárzásnéző? Sugárzásvizsgá-

valósult válogatás a többértelműséget magába kódoló

lat? A radioaktivitás (és a visszatekintés) kifejezést imp-

koncepciókiállítás jegyeit mutatja. A kiállítás kurátora,

likálva játszik veszélyes játékot Csernobil és Fukusima,

Paksi Endre Lehel elmondása szerint a téma felvetése

vagy éppen a vörösiszap-katasztrófa árnyékában a

Sebő Ferenc nevéhez fűződik 2008-ból (2010-ben egy

sugárzás szemlélésének, megfigyelésének lehetőségét,

„anarchista színházi előadás” formájában realizálódott

szándékát felvetve. Az alfa-bomlástól a gamma-sugárzá-

a gondolat, amelynek filmes dokumentációja a kiállítás

sig végigmenő lehetséges variációk vizsgálata a kiállított

részét képezi), a koncepció kidolgozása, a kiállítás felépí-

művek közti kapcsolatok lehetőségében, ellenpontokban

tése azóta érlelődött és alakult a megvalósításra várva.

és találkozásokban manifesztálódik. A tudomány, a misz-

Olyan történeti példák jutnak eszembe, mint az

tikum, a posztindusztriális világ állandósult veszélyérze-

Olaszországból induló Arte Nucleare az 50-es években,

tének tengelyei mentén felépülő, az atomenergia általá-

amelynek résztvevői a humanizmus nevében deklarálták

nos „mibenlétét” fürkésző tárlat a műfaji gazdagsága, a

szkepticizmusukat és ellenállásukat az atomenergiával

Farkas Pál: Teller Ede 1995 (2012), bronz, 86 cm magas

művészek eltérő életkora, környezete és

szemben, vagy mint Dalí atomenergia iránti misztikus

a már meglévő, illetve erre az alkalomra

rajongása, illetve a nukleáris energiát népszerűsítő vagy

született alkotásokból egyaránt meg-

azt elítélő projektek rendezése Amerika- és Európa-szerte.


21

Az „atomkorszak” vészterhes valósága már toposznak

A „bemutatást”, távolságtartó vizsgálatot erősítik a kiál-

számít az 1945 utáni művészetben, elegendő Ed Kienholz

lítás gerincét alkotó vissza-visszatérő utalások Teller Edére

Hordozható háborús emlékművét felidézni egy pillanatra a

és a Manhattan tervhez köthető magyar származású tudó-

junk art-pop art hőskorából (1968). A Fiatal Képzőművé-

sokra, a Paksi Atomerőmű Disputa „tudós-pantheonjáról”

szek Stúdiója által befogadott csoportkiállítás koncepciója

és az Atommag című alkotásról készült felvételek (1995).

igyekezett ezt a toposzt megvizsgálni és olyan műveket

Nagy Attila az Index számára Pakson készült képriport-

bemutatni, amelyek földrajzi helyzettől függetlenül ér-

ja (tanulságos újraolvasni Stöckert Gábor riportját is,

vényesek, míg a Paksi Atomerőműre való folyamatos

amely innen nézve izgalmas reflexióként fogható fel a

utalással és a magyar tudomány atomkutatáshoz fűződő

fotósorozat és a kiállítás tematikájának szempontjából)

ellentmondásos viszonyának felvetésével mégis, helyi vi-

„lokalizálja” a problematikát, az objektív-tudományos,

szonylatban is reflektálttá tette a témát. Ebben a koncep-

technicista esztétika szenvtelenségét képviseli, és közben

cióban ugyanakkor megnyugtatóan egyértelmű állásfogla-

mégis betekintést enged a „magba”, az egyébként elzárt

lást nem fogunk találni. A megnyitó estéjén ez leginkább

terekbe, majd hogy nem misztikus színezetet adva az ott

annál az asztalnál vált világossá, amelyen a Greenpeace és

végbemenő folyamatoknak. Július Gyula Oszcillogramjai

a Fiatalok a Nukleáris Energetikáért osztozott egymás szó-

hasonló gondolatokat vetnek fel: egyrészt a tudomány

róanyagain, miközben a látogatókkal aktivistáik beszél-

és a képzőművészet (a magyar művészetben nagy hagyo-

gettek. Az „ügyről” leválaszthatatlan társadalmi szerepvál-

mányokra visszatekintő) kapcsolatát, másrészt a látható

lalás felvetésének ez a módja az egymással szembenálló

és láthatatlan problematikáját is (2010). Uglár Csaba

mozgalmakat ennél az asztalnál közös térbe hozta, egye-

projektmunkaként kiállított új alkotása az atomhasadás

Kiállítási enteriőr Győrffy László és Uglár Csaba munkáival

nesen egy projektmunka, művésze-

misztikus-szakrális tartalmakkal teli dimenzióját tárja fel,

ti alkotás hatását keltve.

pontosabban köti össze a rítust (megszentelt nehézvíz, amely a legközelebbi nehézvizes atomreaktorban, Cernavodában fejtené ki áldással teli hatását), az atomenergiával szorosan összefonódó aktuális, baljós égi bolygómozgásokat a tudomány és a technika „szentélyében”, az atomreaktorban történő folyamatokkal. A Mészáros Zsolt ajánlójában1 és Mélyi József kiállítási beszámolójában2 felvetett gondolattal egyetértve, mindez értelmezhető a tudomány mindenhatóságába, a világ fejlődőképességébe vetett modernista hit kritikájaként, amely az erkölcsi felelősség kérdését is súrolja, másrészt azonban pusztán belépteti a téma tudományos, sőt, történeti vonatkozását, alapját is: Farkas Pál Teller-portréja legalább olyan hangsúlyosan „köszönti” a kiállítótérbe belépő látogatót, mint amennyire „elriasztva üdvözli” őt Vándor Csaba mozgásra a tűrőképesség határait feszegető csengetéssel (vészjelzéssel) reagáló, frissen készült Önmegfigyelő pánikoltára. A biztonságérzet illúziója – kiterjesztett veszélyérzet problémájával foglalkozó művek közt eltérő szemléletű alkotások szerepelnek. A Hory Gergely–Müllner Péter által jegyzett Lakossági radioaktív hulladéktároló az atomkorszak egyik legmegrázóbb abszurditásának, a biztonság megteremtésére tett állandó kísérleteknek, a társadalom „önvédelmi” lehetősé-


Erőművek

A tudományból (és a művészettel való kapcsolatából), illetve az atomkorszak szorongással teli „megéléséből” létrejött (mindennek spirituális vonatkozásait is hangsúlyozó) tengelyeket Lepsényi Imre atomkatasztrófa által sújtott helyekre elküldött, majd visszaérkezett lapjai, az egyéni és kollektív tragédiáknak állított mobil emlékművek kötik össze (2011). Lepsényi gesztusa alapvetően a közösség, illetve a hiány szintjén reagál a problémára: egykor emberek által benépesített, mára Zóna-magányra és időtlenségbe kárhoztatott, párhuzamos valóságba kényszerült helyszínekre postai úton tett fiktív Indigo Csoport: Ideiglenes szobor vattából / hungarocellből emléklap (1986 / 2009) 2010

utazási kísérletei az emberi közösgének érzékeny-ironikus public art

ség működőképességének korlátaira is felhívják a figyelmet.

megfogalmazása (2011). Martin Henrik ugyanezt a gondolatot a közös-

Jegyzet:

ségi kontextusból spirituális irányba

1

http://artportal.hu/aktualis/hirek/m_sz_ros_zsolt_szabad_k_rdeznem_

viszi tovább, amikor asztronautára emlékeztető Buddha-

hordoz_rak_t_ja_m_r_van

szobrába gyengén sugárzó anyagot „zár el” mindörökre

2

Műértő, 2012/április

(2010). A globális szorongás jegyében Gyarmati Zsolt friss, oltárra és egyben installációra emlékeztetően elhelyezett és felépített Mutánsok című „pixelutioner” festményei már atomrobbanás utáni állapotot mutatnak, csernobili reminiszcenciákat hordozó betontéglákkal, amelyeket a képfelületeken áthatoló kötelek végén „rögzít” a földdel. Posztapokaliptikus képet mutat a Buharov-páros Goodbye mama című filmje (1997) és Szász Sándor festménye is. A művészeket Andy Warholtól Henry Moore-ig foglalkoztató, a nukleáris energia pusztító oldalát megjelenítő gombarobbanás és az annak állítandó „emlékmű” lehetőségei itt Győrffy László frissen készült plasztikájában (CUM †o Daddy) és ellenpontként az INDIGO csoport Ideiglenes szobor vattából (Felhő) című, robbanást formázó, kiállítótérbe készült munkájának fotódokumentumaiban „idéződnek meg”. Előbbi a Győrffy Lászlótól ismert horror-pop nyelven, a pusztulás képei és az explicit szexuális utalások szövetségének jegyében és a hozzá tartozó akvarellel állít abszurd emlékművet a végső robbanás pillanatának. Utóbbi esetében az eredeti, vattából készült mű (1981) éppúgy megsemmisült, mint annak Stuttgartban a Subversive Praktiken-kiállításra 2009-ben létrehozott, önreflektív rekonstrukciója, de a róluk készült, egymás mellé helyezett fotók kitágítják a kiállítás időbeli határait a magyar konceptuális művészet klasszikusaiig. újművészet 2012 06

23

Nagy T. Katalin

Böröcz András, Gerber Pál, Kicsiny Balázs kiállítása 2B Galéria, 2012. IV. 16-ig

Bányászlegény, ha lemegy a bányába,

Mikulásnak öltöztettek a ház lakói.” Kicsiny képzeletében a

Acélpikét akasztja bal karjára;

baleset emléke és a hétköznapi bányaszituáció egymásra mon-

Jobb kezében viszi le a bakettját.

tírozódik egy abszurd jelenetben, melyben a bányász-Télapó

Minden percben várhatja a halálát.

mint szellem tolja maga előtt a szénnel megrakott csillét. A bányászélet mindennapos pokoljárása, a kincskereső

A bányászsors megszokhatatlan velejárója a bányából való

életmód, a bányászvárosok légköre egyszerre racionális és

visszatérés bizonytalansága. 1986. február 18-án a Mecseki

irracionális, tele mitikus elemekkel, vizuális jelekkel, mint az

Szénbányák tizenegy bányásza számára nem volt visszaút,

egyenruha, a sisak, a szerszámok; valós, ám valószerűtlennek

s másnap egy másik társuk is meghalt; az uránbányában.

tűnő történetekkel vak lovakról, veszélyt jelző kanárikról,

Három képzőművész; Böröcz András, Gerber Pál és Kicsiny

és mindezt kiegészítik a rituális kommunikáció elemei, a

Balázs, ekkoriban pályájuk elején tartottak, és volt egy közös

bányásztemetés vagy a bányásznapok. Ez fogta meg mindhár-

vonásuk – gyermekkorukban testközelből megtapasztalták a

mukat, ez jelenik meg szatirikus, szürrealisztikus képi gesztu-

bányászságot. Gerber és Kicsiny tizennégy éves koráig bánya-

saikban, Böröcznél és Kicsinynél a lírai abszurd, Gerbernél a

városban élt Tatabányán, illetve Nagybátonyban, Böröcz pe-

minimalista abszurd nyelvén.

dig az iskolai szüneteket töltötte Pécsen, bányász dédapjánál.

Gerber kettős kalapáccsal billogozott fekete elefántjánál csak

Ez adta az ötletet Böröcz Lászlónak, hogy a 2B Galériát bá-

a feje tetejére állított fekete elefánt abszurdabb, ami ebben az

nyász-emlékhellyé alakítsa. A tematikus kiállításon a régebbi

állapotában egy gyárkéményekkel teli (égnek meredő négy lá-

és az újabb munkák mellett relikviák is helyet kaptak. Bár

bával) ipari skyline-ra hajaz. Az Egy könyvszekrény szén üvegajtós

mindhármuknál már a 80-as években megjelenik a bányász-

bútordarabjának előképét Az olvasó bányász egyik csőlátomásos

motívum, a mostani kiállításon csak Böröcz és Kicsiny állított

fotóján fedezhetjük fel, s így a humoros képi ötlet, a szénkupac-

ki ez időből származó lapokat, frissen készült új munkákat pedig csak Böröcz és Gerber mutatott be. Böröcz 1986-os Terve a bánya-sakkészlethez, akár egy

cal teli könyvszekrény egy éles fordulattal épp oly képtelenBöröcz András: Terv a bánya-sakkészlethez 1986, papír, tus, diófapác, 48×63cm

séggé válik, mint a könyvtári szituáció a bányából éppen visszatérő s rögvest olvasni kezdő bányászok alakjaival.

bányászemlékmű tervvázlata is lehetett volna, ha annak idején felfigyel rá valaki. Az elképzelés talán éppen a mecseki baleset hatására született. A 80-as években a köztéri szobrászatban, különösen a munkásábrázolásokban, még tartotta magát a heroizáló felfogás, ekkor készült például – az idevágó témájú – ajkai Bányászok (1984), Marton László szoborcsoportja. Egy bányász-sakkemlékműnek esélye sem volt a megvalósulásra. Böröcz keserédes humorával rokon Kicsiny Balázsé, akinek egyik képe, a Télapó a bányában szintén az emlékállítás szándékával született. Erre utalnak a művész szavai is: „A 60-as évek közepén az a bányász szomszédunk halt meg a bányában, karácsony előtt néhány nappal, akit előtte


Fotók: Berényi Zsuzsa

Erőművek

bezárását követően igen népszerűvé vált, meg kellett őrizni egy eltűnő társadalmi csoport kultúráját. Mindegyik művész vallomásából kiviláglik az identitáskereső attitűd, de „a bányász háttér meghatározó személyes tapasztalata” leginkább Kicsiny munkáiban manifesztálódik. „Tavaly nyáron anyám lakásában kerestem a kiskalapácsot, amit még apám csinált nekem. A családi fotóalbumban, emlékeztem, volt egy kép, ahogy egy-, kétéves koromban a fejemet ütöm a kiskalapáccsal. Sem a kalapácsot, sem a képet nem találtam meg.” – olvassuk Böröcznél. A művész önironikusan viszonyul Kicsiny Balázs: Télapó a bányában 1987, papír, szén, akvarell, 34×49cm

saját emlékképéhez, bevallja, a kaFelvetődik a kérdés, miért uralko-

lapács és kép nem került elő, talán nem is létezett, de a művész

dik e generáció számos művészénél

megteheti és meg is teszi, hogy tárggyá formálja az emlékét,

az abszurd látásmód, a dolgok ab-

visszamenőleg hitelesítve létezését. Az éveken át gyűjtött „tör-

szurd megközelítése? A megválaszolásban segíthet Czakó

ténelmi” ceruzákat feldolgozó kis ceruzakalapácsok pedig alá-

Gábor híres felismerése, mely szerint a szocialista kifejezés

zattal épülnek be a művész személyes élettörténetébe.

az „átkosban” fosztóképzőként működött; ami elé odatet-

A 80-as évek, összefüggésben a posztmodern életérzéssel,

tük, arról tudtuk, hogy éppen az ellenkezőjéről van szó. A

nagy emlékműállító korszak volt, a kollektív lelkiismeret, a

világ fonáksága mindenütt jelen volt, ami humorosnak vagy

múlt tisztelete inspirálóan hatott a művészetekre. A Jósze-

viccesnek tűnik, az valójában tragikus vagy drámai volt. A ká-

rencsét-kiállítás igazi tárgya a múltidézés, médiuma az em-

dári derű, humor és naiv érzelgős-

lékezés, de az üzenet a mának szól, annak a mának, mely

ség függönyén át éppen a 80-as években kezdett derengeni a világ valós képe. Az abszurd és a groteszk

Gerber Pál: Tatabánya elefántja 2012, akvarell, papír, 21×30 cm

gyakran a mától teljesen elfordulva merül – vagy inkább süllyed – el a múltban.

volt képes ezt a fonákságot legadekvátabban megmutatni. A kiállítás műfaji értelemben sem szokványos, mert az alkotások mellett megjelennek a családi relikviák (Gerber édesapjának bányászegyenruhája, sapkája, Böröcz dédapja által készített madárkalitka) látszólag ready made-nek álcázva, amelyek valójában közelebb állnak a hagyományos múzeumi bemutatás koncepciójához, s ez sem véletlen – finom utalás a Kádár-korszakban igencsak elszaporodó kis helyi gyűjteményekre. A galéria falán és honlapján a művészek memoárszerű szövegei voltak olvashatók. Az írott vagy videós vis�szaemlékezések gyakorlata a bányák újművészet 2012 06

25

Balázs Sándor

Csoportos, tematikus kiállítás Ericcson Galéria, 2012. IV. 23-ig

Amire egykoron csak a gondolat vagy a képzelet volt képes – hogy oda röpítsen, ahol vagy ahhoz, akivel éppen lenni szeretnénk –, mára részleges, virtuális valóságosságra tett szert. A potencialitás valamelyest ténylegességbe fordult, még ha nem is egészen úgy, mint ahogyan elutazunk valahová vagy valakihez, hogy ott és vele lehessünk. Ma a virtuális térben hangok és képek kapcsolják össze az egymást keresőket. Persze csak akkor, ha megtalálják egymást, ha a hálózat valamely kapcsolódási pontján jelen vannak. A keresés, az elérhetőség útjai egyre kurtábbak. És a kommunikáció tekintetében a tér, a különböző terek közötti távolságok megszűnőben. Behálózott társadalomban élünk. Az Ericsson Galéria 2011-es kiírású, Hálózatba kapcsolt társadalom című tematikus, csoportos pályázatára elsősorban azon alkotóktól érkeztek be pályamunkák, akik a galéria korábbi időszakaiban, a csaknem húszéves fennállás alatt, Nagy Gábor György: Égi tányérok - Sé falu világvevői II. 2011, fotó, 3×50×40cm

egyéni és csoportos tárlatokon már jelentkeztek munkáikkal. Sokféle al-

Zsenia Bozukova: Virtuális kozmoszunk 2011, olaj, vászon, 90×120cm

kotói szemlélet, gondolkodásmód és vérmérséklet találkozásának

lehetünk tanúi, ami egy csoportos, tematikus anyag kapcsán nem oly meglepő. Az annál inkább, hogy miközben az alkotók a témára hangolódtak, a ráközelítés során senki sem kényszerült végletesen eltávolodni – és elszakadni végképp nem – sajátos alkotói világától, stílusától, a képzőművészetről alkotott, s korábbi művekben jelzett elképzeléseitől. Tehát a tematikai kötelem többnyire nem járt feltétlen igazodási kényszerrel. Az alkotók a pályázati témára szabadon reflektáltak. A tényszerű és a személyes, az emocionálisan fűtött és a szenvtelen, az enyhén kritikus vagy ironikus jegyek egyaránt jelen voltak. Az alkotások nagyobbik része olajjal vagy akrillal vászonra festett munka, ám néhány plasztikai mű, fotó, vegyes technikával létrehozott alkotás is előfordult. Karakteres, egyéni ráközelítésekkel találkoztunk, amelyek érzékenyen ágyazódtak a téma szövetébe. Az alkotók különféle aspektuslátások képviselői, ám maguk is hálózatot, munkáik szekvenciát alkottak, miután azonos kérdésre kerestek a képzőművészet eszközrendszerével megfogalmazható válaszokat. Az 1. helyezett Zsenia Bozukova Virtuális univerzumunk című, enyhén szürreálisra hangolt munkája mintha a könnyed tájéko-


Erőművek

hírfogót. Barakonyi Zsombor alkotása – eldönthetetlenül – talán kritikus, talán azonosuló. Egy másképpen szocializálódott nemzedék hovatartozását, különállását állítja középpontba. Munkája alkalmanként a fotónegatívok mintájára a sötét és a világos felületeket a valóságoshoz képest éppen fordítottan mutatja, innen a fakó színbeli jelleg. Generációs életkép egy üvegtemplom átlátható terében, ahol csak a jelen, az itt és most valós ideje, a naprakészség, a fények-tükröződések sugallta interaktivitás létezik. Alakjai Csurka Eszter: Cím nélkül olaj, vászon, 85×85 cm

többnyire fiatalok, zódás helyszíne volna. A kép előte-

életformájuk a gyorsasággal, a közvetlen reflexiókkal

rében, az összekapcsolódó és elváló

eljegyzett. Minden, ami múlt: mulandó, csak árnyék.

körökben stilizált arcok, emberfigurák, utakat formáló

És a többi, elismerésben nem részesült alkotás is:

embernyúlványok, vagy a személyesség jeleként értel-

egy-egy érdekfeszítő aspektusát világítja meg a téma-

mezhető, de mégsem a valóságossal adekvát csonkolt

ként felmerült behálózott társadalomnak. Olykor köz-

kezek jelennek meg. S a mélytéri kékségben hasonlókat

vetlenebbül (Für Emil, Osgyányi Róza, Pálos Anna), a sze-

sejthetünk, határtalanul távolodva is igen közel. Ez a

mélyesség vagy személytelenség jegyében (Bács Emese,

lehetséges univerzumok egyike, amelyet a kapcsolatok

Osgyányi Sára), olykor bonyolultabb áttételeket követve

építenek, szerveznek, s amelyben a távolságok meg-

(Szilágyi Teréz, Ruttka Andrea, Pápai Miklós, Sólyom And-

szűnőben vannak.

rás) vagy absztrakt formát öltve (Szöllősi Tibor, Matzon

Megosztott 2. díjban részesült Podmaniczky Ágnes Blog

Ákos, Huszti János), esetleg derültséget keltő szociofotó

Fighter és Barakonyi Zsombor A „G-generáció” című al-

keretében tálalva (Nagy Gábor György). Csurka Eszter

kotása. Podmaniczky Ágnes munkáján a gesztusszerűen

elmosódó, suhanó alakja vagy Tamási Claudia idősödő,

felrakott festékcsíkokból madarak, olykor egymással is

a monitor-küklopsszal tekintet váltó piktora költőisé-

marakodó galambok röppennek szét. A kép főalakja – egy

gével hívja fel magára a figyelmet. Szabó Áron az írott

keleties, ifjúkorú fiú – szelíden feltartott kezével mint-

kultúrának állított emléket, Szmrecsányi Boldizsár to-

ha elkapni látszana őket. Jámbor vadászat: nem akarja

vábbi kapcsolódásokra nyitott szobortestegyüttessel

mindőjüket, marakodásuk fölös, mert válogat, mintha

jelentkezett, Gaál Tamás szoborkompozíciója a köztes-

könyvtárban állna. Podmaniczky ötletesen egy régi-korai

ség és az illeszkedés kérdését faggatja, míg Romvári

üzenet- és kapcsolatteremtési forma ikonjával társítja

Márton a kapcsolati szerveződések végtelen variabilitá-

az üzenetek, vélemények és állásfoglalások iránt nyitott

sát jelzi alkotásával. újművészet 2012 06

27

L. Simon László

Hegedűs 2 László és Hegedűs Hanna Léna kiállításához Szabadművelődés Háza, Székesfehérvár, 2012. V. 11–VI. 7.

A 90-es évek elején Vilém Flusser A történelem vége címmel

váltak. A kulturális hatások viszont új funkciót adtak a

tartott nagy hatású előadást a bécsi városházán. Az elő-

technikai képeknek is, „a történelem folyama ellen léptek

adást követően Thomas Miessgang készített vele egy in-

fel. […] Most már nem a történelem megörökítéséről van

terjút a technikai képek hegemóniájáról, amelyben Flusser

szó, hanem arról, hogy a történelem meg akar örökülni:

azt állította, hogy „a kulturális információk fő hordozója

a történelem képekbe ömlik. [...] A történelem eszköze a

egészen a közelmúltig az alfanumerikus kód volt”. Flusser

televízió. A képek óriási funkcióváltása zajlott le.”

a 15. században élt német bíboros, teológus, filozófus és

Flusser a mindent felülmúló mediatizálódás hatásait és

természettudós Nicolaus Cusanust idézi, aki szerint „az

irányát jól mérte fel, ám az idézett interjúja idején még

Isten mindentudó lehet, én viszont nem. De azt, hogy egy

mit sem tudhatott a televíziózást is teljesen dekonstruáló,

meg egy az kettő, az Isten sem tudhatja jobban, mint én.”

közösséginek nevezett, képközvetítő szerepű virtuális szín-

Flusser számára „ez a megjegyzés központi jelentőségű.

térről, a Facebookról, ami még sokkal inkább felerősítette a

Ezzel nem csak a középkor végét és az újkor kezdetét lehet

folyamatot, amiről 1991-ben nyilatkozott. Éppen ezért kü-

pontosan kijelölni, hanem [Cusanus] mindenekelőtt azt

lönösen aktuális az a kérdés, hogy képes-e a kortárs művé-

teszi világossá, hogy a betűkód nem képes a tudást meg-

szet érvényesen reflektálni arra, ami a képpel, s azon belül

fogalmazni. Másként szólva, kiderül, hogy a világ kimond-

az analóg és digitális technikai képpel történt. Lehet-e

hatatlan és leírhatatlan, de kiszámítható. A világot ki lehet

önreflexív a kép, illetve fel tudja-e hívni a figyelmet önma-

számítani, de nem lehet róla beszámolni.”

ga változásaira saját változásának dokumentálása során?

Ugyan a világ Flusser szerint leírhatatlan, valamilyen

Azaz érvényesülhet-e a technikai kép eredeti – Flusser által

módon mégis csak rögzíteni kell a benne zajló folyamato-

leírt – funkciója akkor, amikor éppen ennek a funkciónak

kat, erre találták ki a technikai képeket, amelyek révén „a

az átalakulását, sőt eltűnését kellene dokumentálnia?

Hegedűs Hanna Léna: A Bambikat lelövik, ugye? 3–4 2009, szerigráfia, 100×70 cm

történeti folyamatok rögzíthetőekké, fotografálhatóakká”

Részben erre tett kísérletet a fluxus, illetve a kortárs avantgárd számos más irányzata, amikor az eredeti és a másolat problematikáját boncolgatta. Egyedül a művészet képes annak a paradox átalakulásnak a felmutatására és leleplezésére, ami a képpel történt, bár gyakran annak is a tanúi lehetünk, ahogy a művészet válik áldozatául ennek a megállíthatatlan folyamatnak. A kérdésre, hogy képes-e önmaga változásaira felhívni a figyelmet saját változásának dokumentálása során, azt a választ adhatjuk, hogy igen, de csak akkor, ha a mediatizálódással, a kép szerepének, funkciójának változásával foglalkozó művészek a kérdést intellektuálisan is átgondolják.


Erőművek

családi fotóalbumokban, ma leginkább is a Facebookra feltöltve) képpé, valóságtöredékké merevüljön. Hegedűs 2 László lánya, a 25 éves képzőművész Hegedűs Hanna Léna szerigráfiáin szintén fontos elem a valóság rétegeinek felfejtése. A Bambikat lelöHegedűs 2 László: Smink 1–12 2008/2011, digitális nyomat, 45×35 cm

vik ugye?! című sorozat Hegedűs 2 László hosszú évek óta azon

négy darabján a trófeák és virág repetíciójából álló hátterek

érzékeny, figyelő és gondolkodó művé-

régi gyermekszobák hangulatát idézik fel. Mintha gumihen-

szek közé tartozik, aki képes a hagyo-

gerrel a szoba falára festették volna a vadászatot felidéző

mányos festészet, az installáció, a technikai képalkotás, a

mintákat, amelyek ismétlődéséből emelkednek ki az őzala-

fotográfia, a film sokszögében folyamatosan újraértelmezni

kok sziluettjei, amelynek a meglövését, elejtését a megfolyó

képalkotó ösztönének történeti dimenzióit, önmaga helyét

festék, illetve egyhelyütt a megfolyó festék az őz alapszínétől

keresni és kijelölni a folyamatosan változó, alakuló valóság-

eltérő színe is jelzi. A rózsaszín, a halványkék, a barna és az

ban. Ez a valóságos valóság persze olyan alakváltozatokban

ezüstszürke használata a leánygyermekek világához áll kö-

is meg tud jelenni, amelyek éppen a valóság változásának

zel, ugyanakkor a négy kép együtt képes igazán erős érzelmi

abszurditására mutatnak rá. A Smink című sorozatán egy-

hatás, megrökönyödés és sajnálat kiváltására.

szerre van jelen az eredeti technikai kép valósága, és az a

Hegedűs Hanna Léna akvarelljei a pályája elején járó

valóságos valóságelem, amely ezt az eredeti állapotot fedi

művész mesterségbeli tudásának markáns bizonyítékai,

el, pontosabban megpróbálja elfedni, miként a női arcon

az Agarak című sorozat Pályarekord elnevezésű darabja

meglevő púder az arc hibáit – nem befolyásolva az arc fel-

dinamizmusával és az akvarelltechnikától szokatlan pon-

ismerhetőségét. Nem is lenne értelme a sorozatnak úgy,

tosságával, élességével, míg a Tik 1. és a Tik 2. című képek

ha nem lenne felismerhető a kiindulási alap, de Hegedűs 2

a merésznek ható kompozíciójukkal, a zöldek és kékek

nem hagy kétséget, az összes változatot egyaránt érvényes valóságnak tartja: az van a képen, amit rajta látsz. Ráadásul a szerző visszautal a korábbi munkáira is: ezzel a női arccal már találkozhattunk a 2010-es Trafikciók című kiállításán is,

Hegedűs 2 László: Ba-ba 1, 2006/2010/2011, digitális nyomat, 45×45 cm

változatosságával, valamint az elfolyó festék természetességével nyűgözik le a nézőt.

ahol valamennyi képen egy vörösre festett trafik az alapmotívuma a fotómontázs-sorozatnak, s több más téma és kép mellett egyiken feltűnik a Smink sorozaton látható arc is. A Ba-ba című diptichonján a kettő párhuzamos „olvasásának” köszönhetően nagyon is valóságosnak látunk mindent, ami nincs a képen: az elsőn a baba által kitakart cseresznyéket, míg a másodikon a fal és a papír mögé rejtőző babát, aki nyilvánvalóan jelen van – Hegedűs 2 e tekintetben sem hagy kétséget. A Strandolók című munka két itt közölt változata arra irányítja rá a figyelmet, hogy a kép eredeti funkciója, a fotó készítőjének valóságról alkotott véleménye úgy is sértetlen maradhat, hogy a fénykép kiinduló állapotát csak sejteti az azt átdolgozó alkotó, ezzel is arra a flusseri gondolatra mutatva rá, hogy a képek készítői már nem a történelmet akarják megörökíteni, hanem a történelem akar „megörökülni”: azaz azért teszünk bármit is, hogy az mások számára is hozzáférhető formában (korábban újművészet 2012 06

29

Farkas Viola

Tóth Angelika kiállítása Görög Templom, Vác, 2012. IV. 3–V. 6.

Tóth Angelika festményeit nézve a Federico Fellini filmje-

mondják, hogy meglehetős távolság kell a pomogácsok

iben szereplő óriásnők jelennek meg lelki szemeim előtt,

helyes észleléséhez. Azt hiszem, ezt a mondatot nem kell

ők festettek volna hasonló képeket – mintha három

magyaráznom egy művészettel foglalkozó közegben, bár

méter hosszú kezek készítették volna e festményeket.

emlékeztetnem nem árt rá, mert néha elfelejtjük, hogy

Közelről, normál távolságról – ha létezik ilyen – sokszor

ugyan minden művészet az adott kontextusban születik,

Tóth Angelika: Mandarinliget 2010, olaj, vászon, 160×80 cm

absztrakt képeket látunk, ezek távolról

de ha száz vagy ötszáz év múlva egy kukkot nem értenek

figurálisnak és fotószerűnek mutat-

majd belőle, akkor hiába. Arról nem is beszélve, hogy vi-

koznak. Lázár Ervin egyik meséjében

zualitásról lévén szó, talán nem árt, ha az egymástól pár száz, esetleg ezer kilométer távolságra élőknek is jelent valamit a másik művészete. Szóval, a világmindenséget nem lehet megspórolni. Tóth Angelika művészete a legnemesebb értelemben nőies. Lírai expresszionizmus, lírai vadság jellemző festészetére. Kerüli a direkt női témákat, a létezés női tapasztalata nem témájában jelenik meg, hanem módszerében, egyfajta ellentmondásban: líraisággal párosult vadságban. Ez az ellentmondásosság ott is tetten érhető, hogy sokszor az az érzésünk, impresszionista képeket látunk a szimultán kontrasztok használata miatt, de egyéb eszközeit tekintve mégis az expresszív stílus jellemző rá. Mindig érzek némi heroizmust, mikor nőnemű festők expresszionista képeit nézem. A váci Tragor Ignác Múzeum gyűjeteménye az egyik nagyon figyelemreméltó gyűjtemény hazánkban, kifejezetten a mimézis alapú figurális festészetre koncentrál. Tóth Angelika egyrészt váci származású, másrészt a már említett okok miatt művészetének bizonyos vonatkozásai rokonságot mutatnak ezzel a koncepcióval. A kiállításon festmények és akvarellek egyaránt láthatók. A művész mindennapi, pózmentes pillanatokat örökít meg ezeken a képeken. Emberek jönnek-mennek, tesznek-vesznek, egy nő fut esernyővel a kezében, egy gyerek anyjával üldögél egy hídon. Feltűnően sok a hátulról ábrázolt ember. Tóth Angelika szeret utazni, 2010-ben Kínában járt, a most kiállított festmények nagy része ennek hatására készült. Kínában a keleti letisztultság vonzza, nemcsak témájában, hanem festésmódjában is megfigyelhető ez a hatás, sok üres felülettel dolgozik, sok fehéret használ. Az az érzésünk, hogy biztos ott van minden képe témájának születésekor, mindennek, amit megörökít nemcsak szemtanúja, hanem részese, de mégis távolsá-


Gendergondok

olajfestékkel és ecsettel éri el. Három most kiállított festménye – A hajós, A hajós imája, Átlagos nap – első ránézésre Barakonyi Zsombor festészetét juttathatja eszünkbe. Az Átlagos nap című festmény nem mellesleg Seurat Grande Jatte-jának hangulatát idézi, átültetve a 21. századra. Az Út II. című 2010-es festményen egy öregembert látunk, nekifutáshoz készülödik, az egész kép lüktet, a piros ruhás idős ember mérhetetlen energiával készül a fehér út megtételére. A dinamizmust fokozza a kék szín használata a piros mellett, a néhol vastag rétegben felvitt festék, az elnagyolt ecsetkezelés. Minden festményére jellemző ez a feszültség. Apró akvarelljei közt – a berlini képek-sorozatból – találunk egy-két gyöngyszemet. Egy lehajló férfit, Tóth Angelika: A hajós 2011, olaj, vászon, 110×150 cm

egy kislányt látunk lebegni a térben, hiányzik minden got tart, benne is van, de mégis távol-

olyan vonal, ami a teret érzékeltetné. Velázquez A pojá-

ról figyel. Ez hirtelen ellentmondásnak

ca Pablo de Valladolidja, vagy Manet Fuvolás fiúja lebeg

tűnik, de nem az, hanem sokkal in-

hasonló módon.

kább nagyon jó arányérzék. Barakonyi Zsombor lecserélte az olajfestéket és az

Tóth Angelika sokat utazik, néha tévelyeg, talán amiatt, ami festészetének filozófiája is, miszerint a dolgok

ecsetet akrilra, sprayre, lakkra és pengére, hogy a fotó

különböző távolságokról különbözőként mutatkozza-

fénylátásmódjához közelebb álló festményeket készít-

nak meg. A pomogácsok helyes észleléséhez meglehe-

sen. Tóth Angelika mindezt hagyományos eszközökkel,

tős távolság kell.


31

Drozdik Orshi

Gender Ecset II. Paksi Képtár, 2012. V. 7–VI. 3.

Újból és újból felvetődik az a kérdés, hogy miért kell még

rehozta a feminista posztmodern kritikai elméleteket és

mindig foglalkozni a gender-problémával és a női néző-

az arra épülő művészeti formákat is. Nincs tehát további

ponttal? Miért érdekes újra és újra, hogy két társadalmi

dolgunk ez ügyben? Egyre gyakrabban ismerjük fel, hogy

nem van: a férfi és a nő – különböző látásmóddal s ábrá-

valójában kevés az érdemi változás: a patriarchális jellegű

zolási módszerekkel. Hiszen úgy tűnhet, a nőművészet,

hatalom kiszolgálására továbbra is sok a jelentkező. A

immár több generáció munkája révén, mintha már elvé-

média nőábrázolásai, a hirdetések egyre kifinomultabb

gezte volna a feladatát. Teljes rangú szereplője a művé-

módszerekkel bombázzák a nőket, hogy szépségük, fiatal-

szeti diskurzusnak, bár erős korlátokkal, hisz még mindig

ságuk megőrzése érdekében minél több kozmetikumot,

kevesebb nőművész lesz részese a nemzetközi sikernek,

divatkelléket használjanak, s ezzel együtt szerepmodelle-

sokan továbbra is a kispályások kategóriájába kerülnek. A

ket, boldogságpótlókat kínálnak nekik.

maroknyi sztár nőművész kivétel, behatárolt sikerekkel. Azt halljuk mindenfelől, hogy „a feminizmus kiment a divatból”, a feminizmus a 70-es, 80-as és 90-es években Gender ecset II. Paksi Képtár Hangár, megnyitó

Sok fiatal nőművész akaratlanul is alkalmazkodik a média nőábrázolásaiban elrejtett elvárásokhoz, annak ellenére, hogy a feminista elméletek különböző irányzatain

már mindent megcsinált: felkutatta a

belül már megszületett ennek kritikája és értelmezése. Az

nők és a nőművészek történetét, lét-

újabb generációknak meg kell tanítani, hogy a sztereotí-


Gendergondok

festmények, fotók, hirdetések, filmek nőábrázolásai adják a képek többségének kiindulópontját, inspirálják a festményeket, mások nőként személyesen megélt tapasztalatokat ábrázolnak. A hallgatók azokat a nőket festik meg, akiket a nőábrázolások alapján magukban keresnek, vagy visszautasítanak. A kiállítás szervezése közben – négy kérdésre alapozott interjú alapján – művészeti, nőművészeti Oláh Orsolya: Cerrrie 2011

hitvallásokat képiák mögött felismerhesse azokat a korlá-

szítettünk, amelyeket a képekkel együtt kiállítottunk,

tokat, amely személyiségének és ízlésének,

ezekből idézek néhányat:

ezzel együtt művészetének kialakításában gátolják. Azaz,

Sebestyén Ágnes: „Feltehetőleg egy (nemi) önazonos

ne a sztereotip elvárásoknak tegyen eleget, hanem azok

ságtól való átmeneti vagy örökös megfosztottság sé-

ellenére alakítsa személyiségét, látásmódját és művésze-

relme az, mely arra sarkallhat bármely egyént, hogy

tét is, ennek felismerésével fejezze ki kritikáját a nőábrá-

méltóságát és azonosságtudatát keresse, illetve újrade-

zolások/nőszerepek elvárásaival szemben.

finiálja. A folyamat az újraértelmezés vagy újraábrázolás

A nőművészet gondolata gyakran értelmetlennek tűnik a fiatal művészek számára. Inkább az egyetemes művészet részeinek vallják magukat, nem is sejtve, hogy eset-

útján válhat érzékletessé a képzőművészetben, így a genderspecifikus kritikában is.” Boda Melinda: „Az eddigiekben még nem fogalmazódott

leg ez sem biztosít számukra biztonságot, sőt megnehe-

meg bennem speciálisan a nőiségből kiinduló nézőpont.

zítheti saját értékrendjük kialakítását. Ez persze oktatási

Viszont az is igaz, hogy nézőpontom nem függetleníthető

problémákat von maga után. Meg kell tanulni és tanítani

el nőiségemtől, hiszen rendelkezem mindazon jellemző

az újabb helyzeteket, amelyeket az aktuális nőnézőpont

vonásokkal, melyek – a társadalom által – determinál-

megkíván. Ha egy nőhallgató nincs tisztában az egyete-

tak a női szerepet és magatartásformát illetően. Ezért

mes művészet modelljének patriarchális mivoltával, akkor

is tartom fontosnak, hogy mindenekelőtt önmagamat

nem tudja létrehozni a saját nézőpontjából kifejleszthető

határozzam meg, a saját egyéni pozíciómat a világban.

művészeti erőt. A mai fiataloknak e tekintetben nem kell

Úgy gondolom, hogy csakis akkor tudok létrehozni egy

az alapokkal megküzdeni, csak a nüanszokra kell odafi-

hiteles, őszinte alkotást, ha az kötődik a világ e szubjek-

gyelni. Ezek persze nem könnyen felismerhetőek, mivel

tív szemléléséhez.”

a patriarchális hatalom fondorlatos hálót szőtt a saját

Knopf Andrea: „Azokat a fogyasztói társadalom által

védelmére, kifinomult hatalmi rendszere úgy rejtőzködik,

felkínált, és olykor a nőkre erőszakolt (saját meglátásom

hogy csak egy annak gyökeréig ható elemzéssel lehetsé-

szerint problematikus) énképeket is tanulmányozom,

ges felismerni. Ezért a tanításban is tudatosítani kell újból

melyek a leginkább okolhatóak a társadalmunkban máig

és újból a gender nézőpontját. Az ecset pedig azért fontos,

jelenlévő sztereotípiákért. Arra a mindennapokban je-

mert egy mélyebb tradícióval, a festészet történetének

lenlévő torzult női énképre gondolok, mely a közmédia

férfiközpontú hagyományaival kell megküzdenie.

’soft’ pornografikus, a férfi tekintetét (male gaze) kielégítő

A Gender Ecset című kiállításon* „intermediális festmé-

hirdetési felületén jelenik meg. E társadalmi problémát –

nyeket” láthatnak a nézők. Az írott és a képi ábrázolások,

legegyszerűbben – a divat kritikája segítségével juttatom újművészet 2012 06

33

Gender ecset I. MKE Aula 2011

el a nézőkhöz. Bírálatom tárgyai – és itt

ki a nők egyenjogúsága érdekében. Saját életemben azt

talán megfelelőnek és pontosnak érzem

tapasztaltam és tapasztalom most is, hogy a nők egyen-

a tárgy kifejezést – a divatmagazinok modelljei, akik ma-

rangúak. Nőnézőpontom leginkább színhasználatomban

napság minden, a férfi vágyaira (rá)mutató reprezentáci-

nyilvánul meg.”

ós felületen jelen vannak.”

Oláh Orsolya: „A genderkérdéssel nőnézőpontú festé-

Szoboszlai Lili: „Fontos számomra, hogy munkáimon

szetem által azonosulok. Fontosnak tartom, hogy foly-

tetten érhető legyen: azokat nőművész készítette. Képe-

tassam a nőfestészeti tradíciókat. Munkáim konceptuá-

im ez irányú érdeklődésemet tükrözik. Azt, hogy ’mi női-

lis indíttatásúak, alaposan átgondoltak és megalapozot-

es?’, egy épp aktuális és pillanatnyi összefüggésben hatá-

tak. Figuratív festészetemben újrahasznált „média-ábrá-

rozom meg, illetve teszem az alkotásaimon keresztül ma-

zolásokkal” való kritikai kísérletezések mellett személyes

gamévá. Így saját társadalmi szerepem (genderközpontú

élményeket is feldolgozok.”

identitásom) is folyamatosan alakul, változik. Ezért is

Horváth Zsófia: „Az engem ért hatásoktól bennem

foglalkoztatnak jelenleg a társadalmilag elfogadott nor-

kialakult bonyodalmakra találok egyszerűsítést munká-

mák, emellett pedig azok a sztereotip képek, melyekkel a

imban. Nem annak tudatában festek, hogy nő vagyok,

befogadó ingerküszöbét feszegethetem.”

de személyes témáimat nem tudnám férfiként átélni és

Csordás Zita: Esetenként talán már giccsesnek mond-

feldolgozni.”

ható eszközökhöz nyúlok munkáim megkomponálása-

Jagicza Patrícia: „Művészeti vallomástételemet talán a

kor; csillogó papírok, csillámporok, csillámló ragasztók

’játékos realitás’ szókapcsolattal tudnám leírni. Szeretek

és akár műanyag állatok bukkannak elő képeimen. A

körmöt, arcot és képet festeni. Célom, hogy lehető leg-

genderkérdés inkább a zenémben mutatkozik meg, a férfi

tisztábban fogalmazzam meg képileg korosztályom női

és nő közötti nevetségesen túlmisztifikált szerelmi kap-

gondolkodását. Nem tudom letagadni, hogy imádok nő-

csolatok szenvedtető elemeinek képében.”

ként élni. A magánéletemben átélt események ezért nagy

Fajgerné Dudás Andrea: „Folyamatosan figyelem és megmutatom önmagam. Feltárom testem és arcom

hangsúlyt kapnak munkáimban, önmagam manökenjeként jelenek meg saját problémáim szerepköreiben.”

változásait, bevonva a nézőt annak az életútnak a fontos állomásaiba és változásaiba, melyet egy a női

Jegyzet:

genderszerepkörrel békében álló és kiegyensúlyozott nő-

*A Magyar Képzőművészeti Egyetem harminchárom festő szakos hallgatójá-

művész bejárhat.”

nak részvételével megvalósult Gender ecset II. kiállításon egyetemes néző-

Régner Viktória: „Hiszek a nemek egyenlőségében, és

pont érvényesítése helyett nőnézőpontú festményeket láthat a néző. Ez a

hogy a jövő generációkat sztereotípiáktól mentesen kell

tárlat egy sorozat második kiállítása. Az első MKE aulájában volt 2011-ben,

felnevelni, de tudom, hogy a már kialakult, rosszul be-

ez a második pedig a Paksi Képtár Hangárjában. A kiállító hallgatók név-

rögzült gondolkodásmóddal rendelkező emberek hozzáál-

sora: Andorka Gergő, Benkő Katalin, Benkő Lilla, Boda Melinda, Czimbalmos

lását én már nem tudom megváltoztatni. Nőművészként

Kozma Andrea, Csordás Zita, Erdélyi Emese, Fajgerné Dudás Andrea, Horváth

a nőnézőpont adott, s bár esetemben a művészethez és a

Zsófia, Jagicza Patrícia Linda, Kiss Antónia Zsanett, Kiss Viktória, Knopf Andrea,

művészettörténethez való kritikai hozzáállás még kevés-

Kőrösi Viktória, Kusovszky Bea, Lőcsei Barbara, Mátravölgyi Tímea, Molnár Ju-

sé határozott, a genderkérdést társadalmi szempontból

dit Lilla, Mucza Viktória, Nemes Anna, Oláh Orsolya, Papp Virág, Piróth Tímea,

fontosnak tartom.”

Régner Viktória, Romhány Veronika, Schlingloff Vilmos, Sebestyén Ágnes, Szabó

Benkő Lilla: „Én már úgy nőttem fel, hogy élveztem azt, amit anno a feministák több generációja harcolt


Ágnes Katalin, Szász Tünde, Szoboszlai Lili, Takács Orsolya, Trenovszki Mónika, Wágner Edina, Zékány Diána.

Csoportos elkövetők

Muladi Brigitta

Derkovits ösztöndíjasok bemutatkozó kiállítása 2012 Ernst Múzeum – Műcsarnok, 2012. V. 5 – 22.

A Derkovits ösztöndíj a 35 év alatti művészeknek (idén

látható, és erőteljesen különbözött az előzőktől. Belengte

huszonhatnak) nemcsak ugródeszka, hanem három évre

a kiírásra eddig nem került 2012-es pályázat körüli bizony-

szóló lehetőség – védőháló is (volt?), biztosíték az életben

talanság a Nemzeti Erőforrás Minisztérium jogszabályvál-

maradásra és kiállítási lehetőség, bemutatkozás az ország

tozásai és a Lektorátus működtetője, a MMIKL kitűzött

Borsos János: A világot jelentő ugródeszka

Fotók: Berényi Zsuzsa

2012, a múzeum ablakába vezető lépcső

első számú kortárs intézmé-

szervezeti átalakulása miatt. Időközben a tájékoztatóba

nyének keretein belül. Az idei

bekerült ez a mondat – „Az ösztöndíj-pályázatok idén is

„Derkó” nagyon rövid ideig volt

meghirdetésre kerülnek, időpontjuk 2012. második félévében várható” –, ami reménykeltő, mert az utóbbi időben a kultúrairányítás tanácstalanságának egyre több „régi intézmény” esik áldozatul, de mintha a régi struktúráknak nemcsak az elfáradt, korhadt részeit távolítanák el, hanem azt is, amely a művészeti élet működésének, megmaradásának biztosítéka lenne (lásd bezárt múzeumok, bénító összevonások, a veszélybe került Fiatal Művészek Stúdiója stb.). A díjazott képzőművészek munkái azonban mégsem tükrözik a kilátástalanságot. A helyzet felismerését élesen és tudatosan elemző művek mellett számos törekvést látunk a technikák, kifejezésmódok megújítására, a munkákhoz való mindennapi viszony elmélyítésére – az életszerűség kifejezésére, a művészetet az élet részeként aposztrofálva. S az összkép kohézióját az is segítette, hogy az anyag ebben az évben nem szigorúan a 2011-ben készült művekből összeállt beszámoló volt, hanem a művészeknek akár korábbi munkáiból is a Műcsarnok kurátora, Készman József válogatott. A cím – Újragondolt hagyomány – az utóbbi időkben szervezett több ellentmondásos kulturális eseményre, ill. erőszakolt koncepcióra adott válasz lehet. A kortárs művészet egészen más utat kínál a szellemi tartalmak kifejezésére, mint egy-egy didaktikus hősábrázolás, vagy nagyjaink történeteinek illusztratív megidézése – nem mintha annak nem lenne meg saját helye, létjogosultsága. Nicolas Bourriaud írja a magyarul is olvasható Utómunkálatok című tanulmányában: „Az, amit szokás szerint »valóságnak« nevezünk, montázs. De vajon az-e az egyetlen lehetséges újművészet 2012 06

35

valóság, amelyben élünk? Ugyanabból a nyersanyagból (a

tűnik, egyeseknek nagyon jót tesz, például Czene Márta is

hétköznapokból) a valóság különféle változatai állíthatók

számot vetett az eddigi életével a Timeline című 8 méter

elő. A kortárs művészet ily módon alternatív vágóasztal-

hosszú festménye készítésekor, amiben összefoglalta több

ként áll előttünk, amely megzavarja, újraszervezi a társa-

éves tevékenységét, mint egy megamixben. A nem éppen

dalmi formákat, vagy eredeti felfogású forgatókönyvekbe

helytakarékos mű azt az emléket idézte fel ironikusan,

foglalja őket. A művész leépíti a folyamatot, hogy újra-

hogy az elmúlt derkós pályázati beadásokon (ami idén

programozzon, azt sugallja, hogy a rendelkezésünkre álló

elmaradt) megharcolt térfoglalás kit milyen praktikákra

technikák és eszközök másképpen is felhasználhatók.”

késztetett. Márta műve igen nehezen tolerálható mé-

A cikkem címe Borsos János Ugródeszka című installáció-

retben foglalta volna el a terem teljes hosszát, de mikor

jának szöveges részéből származik, ami valószínűleg az ör-

közelebbről megnéztem, rájöttem, hogy keret nélkül – az

dög műve, aki megkísértvén isten fiát, csalfa reményt kelt

elévülhetetlen legendákat ábrázoló kínai és japán tekercs-

benne, ami – ha nem vagyunk elég éberek – a mi napi éle-

képekhez hasonlóan – a Timeline is kiállítható lenne csak

tünk minden pillanatát is jellemzi. Borsos blogjából (http://

részben kitekercselve. Az már csak egy adalék, hogy Czene

borsosjanos.blogspot.com/search/label/koncept) azonban

valóban ezt is szánta beszámolóul – az elképzelés egy

pontosan tudjuk, hogy a hagyományos felfogásokat újra

régi-új műformára mindenesetre remek ötlet, és a festés

kell gondolnunk, és ezzel együtt az ördögöt is, amit a mű-

magas minősége a legutóbbi Strabag festészeti díjas fiatal

vész egy testbe helyezett a teremtővel, ezzel magyarázván a

művész külön adománya.

Mindenható nevet, amely az isteni lény ellentmondásokkal

Szabó Klára Petra is nagy lépést tett meg saját művé-

teli „gyakorlati” működését is elfogadhatóbbá teszi szá-

szetén belül, a szobrászat felé az életnagyságú, rejtélyes

munkra. (Borsos János egyébként azonos azzal a személlyel,

fekete szarkofágokkal vagy hibernáló-kamrákkal, amelyek-

Szabó Klára Petra: Cím nélkül 2012,installáció, vegyes techn. Háttérben

Rolik Ádám: Kompozíció zöldre és vörösre No 1B,No 2,2012,o.v.


aki a Borsos Lőrinc Lilla mű-

ben a művész által lefotózott prostituáltak alakjai tűnnek

vésznév alatt futó kis csapatban

fel egészen elmosódva, mint egy megfakult negatívon.

a férfinemet képviseli.)

A művész talán ezt az elegáns sci-fi megoldást kínálja az

Egy kis megrázkódtatás,

emberiségnek: mélyhűtve várni egy jobb világra? Habár

akár pozitív, akár negatív, úgy

tudom, hogy Klára célja több fogalom ütköztetése volt: a


Czene Márta: Timeline (részlet), 2012, akril, vászon

„koporsókat” simogatni kellett ahhoz, hogy

körökben mozdította meg a társadalmat – mint rasszista

az alakok előtűnjenek, vagyis megérinteni

cselekmény egy roma származású áldozattal (aki végül

egy nem „tapogatható” műtárgyat, amely

túlélte), és egészen messzemenő következtetésekre ra-

így kelti életre azokat a személyeket, akik éppen szerepük-

gadtatta a közvéleményt, miközben kiderült, hogy ennél

nél fogva a leginkább közel engednek magukhoz.

jóval súlyosabb az ügy, az elkövető mélyen vallásos, az

Nem sokat változott Fodor János munkamódszere, de a

„Isteni seregek földi helytartója” szekta „szelíd” fegyveres

végeredmény, az „előállított” objektek, merőben eltérnek

tagja. S legvégül a vádak egy része megsemmisült, amikor

az eddigi műveitől. Most is a kommersz kacatok, minden-

Mortimerről is megtudtuk, hogy akár a sértett, ő maga is

napi tárgyak ihletik és adják a nyersanyagot munkáihoz.

roma származású. Ugyan, ez az ügy lezárult, de megoldás

Korábban sokat foglalkozott a mackómézes flakonokkal,

azóta sem született az alap problémára.

amelyeket kisplasztika és grafika formájában tett örökké, most a kínai újrafelhasznált műanyagfonalakból szőtt

Szabó Eszter, aki akvarell-mozgóportréiról ismert, most a bumfordi magyar átlagpolgár hétköznapjait ezúttal egy

kockás szatyrok anyagából varrt „blézert”, a mobilitás és

„paradicsomi” tablóvá állította össze, a valóság elemei-

megélhetés végletes abszurditásaira irányítva a figyelmet.

ből építkezve. A lassan mozgó videóanimáció előterében

A rémfilmek klisé sikolyát Miki egér arcára fagyasztotta,

a Bocca della Veritá, az Igazság Szája mint fő motívum

ami szülőként nehezen tolerált életkori sajátosságot idéz

nem kis rezignációról árulkodik a „világ” általános műkö-

fel számomra, a tinik végeláthatatlan és olykor kizárólagos

dését illetően. Az önfenntartás – mint hazánkban egyre

horrorfogyasztását. A Mortimer címet a mű akár kaphatta

inkább mindent meghatározó és kizáró, elsődleges polgá-

egy 2005-ben elkövetett, társadalmi feszültségekre kiéle-

ri tevékenység – a filmen a CBA-üzlet hangsúlyozott meg-

zett bűnügyben szereplő fiatal férfi beceneve után – aki

jelenésével emelődik ki, és megsokszorozott piros felirata

rituális harcművészeti kardjával Fodor János: Blézer, 2011, műanyag zsák Mortimer, 2011, papír, Altató, 2011, c-print, vászon

a 21-es buszon megszúrta szintén fiatalkorú társát. Az ügy széles

minden egyéb részlet fölé emeli. A hétköznapok tárgyai, legyenek azok a szűk környezetünk, intézményeink, szokásaink köréből valók, minden alkotásban központi szerepet kapnak, s ez tartja kohézióban az egyébként formailag szerteágazó műveket. Csákány István, Eszterházy Marcell, Takács Szilvia, László Gergely noha mindannyian más eszközökkel dolgoznak, de a legszemélyesebb hangon szólalnak meg, és üzenetük hatókörét társadalmi szinten képzelik el; mint ahogy Bourriaud írja a mai napig érvényesen: „A 20. század végének művészeinek szemében a társadalom lobbikra, kvótákra, vagy közösségekre osztott test, és egyben narratív szövetek vaskos katalógusa is.” Ebben a szövetben nagyon aktív és kiemelt szerepe kellene legyen a művészeteknek, azoknak, amelyek képesek mai mondanivalót közölni. újművészet 2012 06

37

Sinkó István

A Matéria Művészeti Társaság kiállítása BTM Budapest Galéria, 2012. IV. 12–VI. 3.

13 művész 37 alkotása az anyagról. A Budapest Galéria kiál-

elrugaszkodást, az anyagi lét lehetetlen voltát (vagy épp ir-

lítótermének hosszú, kéthajós szerkezetű terében a faktú-

releváns meglétét) illusztrálja. Illusztrációnak a bemutatást

rák, felületek, föld- és homokszínek, fa és beton, grafit- és

nevezem, nem az irodalmias felmutatást, ebből a fajtából

ólomszínezékű formák sorakoznak. A Matéria Művészeti

kevés – szinte alig – található a tárlaton.

Társaság kiállítása szerencsés kézzel válogatott bemutató.

Sok ugyanakkor a reminiszcencia Jan Schoonhoventől

Jól érzékelteti e képzőművészeti, a síkplasztikától a szabad

Anish Kapoorig bezárólag – ám ez nem okoz gondot a né-

formázású vásznon át az installációs műfaj határait súro-

zőknek. Sajnálatosan kevés az olyan magyarországi, ám

ló irány lehetőségeit – és korlátait is egyben. Nem kíván

nemzetközi szereplőkkel rendezett kiállítás, ahol például

elszakadni a választott eszmétől, vagyis az intenzív anyag-

ennek az anyag bűvöletében élő kifejezésformának nem-

Gáll Ádám: Rögök 2005, akril, perlit, farost, 120×160cm

használattól, az anyag érzéki-érzékletes

zetközi sztárjaival találkoznánk. Milyen érdekes, hogy épp e

voltának dominánssá tételétől, ugyanakkor

tárlattal egy időben rendezték meg a Szépművészeti Múze-

a kiállított művek számos darabja mégis az

umban St. Gallen-i kalandok címen azt a grafikai kiállítást, ahol Uecker, Tàpies, Hartung litográfiáival találkozhat a néző. Ők a maguk területének, a plasztikának, a síkdomborműnek, a gesztusfestészetnek, azaz a matériával való kifejezésnek kiemelkedő mesterei. A két kiállítás időbeli összeérése elősegítheti e műfaji sajátosságok jobb megismerését és megértését is. A Matéria Társaság csoportos kiállítása nem csupán bemutatni kívánja a tagok munkásságát, nem név- és mű-sorolvasást tart, mint gyakran történik ez kollektív tárlatok estében, hanem a matéria, az anyag használatának sokszínűségét, megnyilvánulási formáiban való tágasságát is érzékelteti. A sorból látszólag kilógók (M. Novák, Haraszty vagy épp Jovánovics), akik fém, papír vagy gipsz alapú műveikkel szerepelnek, mégis részei, ki nem hagyható szereplői – és nemcsak munkáik minősége okán – e társulatnak. A művek ugyanis táguló anyagkörben rendeződnek, azaz a felületek, faktúrák sokszerűsége nem a sokszínűséggel azonos. A színhasználat csak Bartl József, Baksai József, Jovánovics György és – a kiállítás idején elhunyt – Szikora Tamás néhány munkáján érhető tetten. A többiek leginkább az okkertől a szurokfeketéig terjedő monokróm skálákat próbálgatják. Persze mindez nem hátrány, izgalmas lehetőségek kínálkoznak a sgraffitoszerű megjelenítésre (Dréher János), a síkgeo-



két művész a jel-jelentés szemiotikai problémáit haikuszerű tömörséggel, az anyag szépségesen egyszerű, hangsúlyokkal megemelt formáin keresztül adja át a nézőknek. M. Novák Természetvédelmi kátránya kis ikonikus (ironikus) felkiáltójel korunk lepusztított környezetében. Nem kétséges, az irodalmi-művészettörténeti háttér meglehetősen determinálja a munkák többségét. Ez azonban némi játékos felderítőmunkára is sarkallja a nézőt. Honnan merítettek, mely korábbi alkotóhoz, korszakhoz, gondolathoz nyúltak vissza a kiállítók? No és mi van a matérián túl? A kezdetben volt a szellem, avagy az anyag vallásfilozófiai, bölcseleti problémáit, valamint az anyag esztétikájának és un-esztétikájának a művészetbe emelését és ennek feloldhatatlan problematikáját is a nézők elé teríti e tárlat. A kiállítás Sulyok Miklós értő gondosságú kurátori munkáját is dicséri, ahogy a különböző méretű és hangsúlyú alkotásokat a tér adottságainak megfelelő párbeszédekbe – egymásra csengéseikre figyelve – rendezte meg. Ugyanakkor megjegyzem, e kiállítási térben ez már a második olyan tárlat (korábban a Kepes Társaság kiállításánál is hasonló hiányérzetem volt), melynél nem szerepel a képcímeknél a pontos technikai meghatározás. Ez esetben elengedhetetlenek lettek volna a nézőknek az eligazodást segítő feliratok, hiszen azok utaltak volna a megcsinálás Baksai József: Tűz 2008, olaj, vászon, 100×70cm

metria és vonalritmus ötvözésére, a tiszta beszéd logikájára (Serényi H. Zsigmond), vagy az arany kábító erejű színvillanására

Záborszky Gábor: Tájékozódási pont 2011, 80×60 cm, grafit, aranyfüst, akril, vászon

módjára, a mű keletkezésének folyamatára is. Fájó (újra fájó) ez a látszólag apró hiányosság.

barnás, vagy grafitfekete közegben (Záborszky Gábor). A matéria, az anyag mint felhordott felület, mint a hordozó hordozója Tàpies óta számos alkotót megihletett, s a benne rejlő rusztikusság és archaikus szépség, mely akár évezredek törmelékeinek megidézésére, akár napjaink hordalékainak kifejezésére szolgál (M. Novák András), fontos szolgálatot tölt be. Azt ugyanis, hogy az absztrakt nem feltétlenül jeltelen, nem csupán formalizmus, és nem kizárólag esztétizáló. Itt ugyanis drámák és iróniák sorakoznak, mint Haraszty acél mobiljain és Baksai vastagon felhordott színpamacsain, vagy épp idézetek és reminiszcenciák, mint (a már szintén elhunyt) Paizs László és Tölg-Molnár Zoltán három-három alkotásán. A szigorúan anyagközpontú művek (Gáll Ádám, Dréher János, Birkás István és Szikora Tamás) a választott matéria belső szerkezetét, a feltárás, a kifejtés formáit választották témául. Jovánovics finoman színezett gipszei, különösen a Kék relief, a szín és a gipsz találkozásának lepkekönnyű rebbenésére épült. Záborszky és Tölg-Molnár a keleti filozófia jelképzését kívánták elegáns tömbszerűséggel a választott anyagokhoz rendelni – vagy épp az anyagot a nagyívű gondolathoz. A újművészet 2012 06

39

Szirányi István

A Magyar Művészkönyvalkotók Társasága kiállítása REÖK Palota, Szeged, 2012. V. 11–VI.10.

Szeged méltán egyik leghíresebb és építészeti szempont-

éli. Jelentősen kiszélesedett, átalakult, szakmailag több-

ból a legizgalmasabb épülete a szecessziós REÖK Palota,

színűvé vált e negyven-ötven éves múltra visszatekintő

mely ma összművészeti központja Szegednek. Az épü-

fogalom, melyet ma is többféleképpen értelmeznek. Mű-

letet a magyar Gaudiként is emlegetett Magyar Ede ter-

vészkollektívák, biennálék, a nemzetközi könyvvásárokon

vezte 1906-ban Reök Iván vízmérnök megrendelésére. Itt

való állandó megjelenések bizonyítják a művészkönyv

kapott helyet a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságá-

terjedő népszerűségét. Művészeti egyetemek és főiskolák

nak kiállítása. A felülről bezuhanó természetes fényben,

képzési programjába is bekerült több európai nagyváros-

ragyogó fehér falak között látható a huszonegy – köztük

ban. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen minden évben

négy meghívott – művész munkája. Egységes keretet a

diplomáznak fiatalok művészkönyv témában.

művek sokféleségének nemcsak a jellegzetes belső tér, hanem a tiszta, logikus rendezés is biztosít, mely Nátyi Róbert művészeti vezetőnek és Sejben Lajos szegedi képzőművésznek az érdeme.

E kiállításon is szerepel néhány frissNádas Alexandra: Könyvtárgy 2012, fa, papír, kollázs, 60×30×12cm

diplomás grafikusművész tagunk. Adorján Éva Labirinda című alkotása ötletesen

Némi szemlélődés után a látogatónak olyan benyomása lehet, mivel többségében egyedi plasztikák, szobrok veszik körül, hogy a művészkönyv tulajdonképpen egyedi tárgy, szobor. Való igaz, hogy ezúttal a kiállítók legtöbbje egyedi tárgyait, objektjeit küldte el, ahol a meghatározó jelleget az anyagszerűség, a fa, fém, bőr, papír és viasz matériája, tapinthatósága adja elsősorban. A könyv képzetéhez szorosan kötődő sokszorosítás, nyomtatás csak néhány műnél érhető tetten, akkor is csak néhány példányos, egyedi technikájú alkotásnál (például Pataki Tibor, Péli Mandula vagy Kiss Ilona egy-egy műve esetében). Több, főként európai művészeti központban a művészkönyvek akár ISBN-számmal ellátva kerülnek limitált számú kiadásban forgalomba a gyűjtők által látogatott könyvesboltokban, például Amszterdamban Jan Voss kultusz-könyvesboltjában. Néhol egy-két kortárs művészeti múzeum is „besegít” e művek értékesítésébe, múzeumi butikokban. Jó lenne, ha ez a szokás a hazai könyvesboltok, múzeumok, galériák tevékenységi körében is megjelenhetne. Erre vannak is jó példák (a Ráday Könyvesház Budapesten, az Arcus Galéria Vácott – ez utóbbi nemzetközi művészkönyv-biennále beindításán is fáradozik –, a székesfehérvári Szent István király Múzeum ötévenkénti meghívásos, friss szellemiségű tárlatai és a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításai). A 70-es években induló Mail Art nemzedék egykori képviselőjének, Ulisses Carriónnak szavaival egyszerűen „új könyv”-nek aposztrofált műfaj ma valóságos reneszánszát


Fotók: Szirányi István


az egyes szavakat, könyvenként egyet-egyet, így adva értelmet és erőt a műnek (Irgalom, édesanyám...). Kiss Ilona falra helyezett kis drótkönyveivel finoman reflektál a szegedi milliőre Móra Ferenc, Juhász Gyula és József Attila szellemét idézve. Több műben megjelenik a könyvtár mint fizikai fogalom, mint „könyvakkumuláció”. Sejben Lajos művein a csillogó szürke fém és a préselt papírsűrítmény ad érdekes kontrasztot míves kidolgozásával (Privát könyvtár; Több mint negyed). A meghívott művészek közül (Bátai Sándor, HAász Ágnes, Nagy Gábor, Nádas Alexandra) még Nádas Alexandra Könyvtárgy című plasztikája hordozza az olvasás és a könyv szellemi egységét a sztélészerű megjelenítéssel; a kisméretű könyvek sűrű rácsába vágott HAász Ágnes: A szavak súlya 2006, objekt, kavics, 30×22×16cm

körből kisejlik az olvasó Bibó István fátyolos hajtogatott zöld indaszál egyedi kötés-

portréja. Nagy Gábor most először szerepel egy régebbi

sel készítve. Farkas Rita egyedüliként a

munkájával a társaság tagjaival együtt (Napló). Mívesen

kiállításon fehér kesztyűvel lapozható könyvet állított ki (Csatakönyv). A kiállítótér középpontjába állított HAász Ágnes-mű (A

kifaragott, bőrszíjjakkal átkötözött műve akár tájélményekre is épülhetett. A mű érzelmi erejét a bőrszíjak szorítása és a kalligráfia rajzolata fokozza. Sajnos a vit-

szavak súlya) önkéntelenül is morális értelmezést nyújt

rinek alá helyezett érzékenyebb művek óhatatlanul is

a fémlábú régi mérleg és a kavicsokra írt betűhalmaz

múzeumi tárgy jelleget öltenek, szinte elvesztve ezáltal

installációjával, talán az egész kiállítást is kontextusba

a könyv lényegéhez tartozó tapintás, lapozgatás, netán

helyezve. Barabás Márton könyvegyüttese oltárszerű

szagolgatás lehetőségét.

megjelenítéssel idézi József Attila gyermekien tiszta Sejben Lajos: Több, mint negyed 2012, fém, papír, 35×25×15cm

Egy-egy művével szerepel a kiállításon Széchy Bea (Lelki

sorait úgy, hogy az élükre állított, alig

manna), Damó István (Ostinato) és Butak András (Black

nyitott szürke naplókönyvekbe – me-

Stones I.). Bornemisza Rozi és László Bandy ezúttal is ör-

lyek talált tárgyak – élesen vágja bele

dögi technikával vagdosott rajzolatokkal jelentkezett. Sóváradi Valéria művei intellektuális szépségükkel hatnak, míg Kovács Péter Balázs régebbi, jellegzetes alkotásaival van jelen. Új munkáit láthatjuk Árva Ilonának irodalmi és zenei asszociációktól indíttatva. A kiállítás szinte egybeesik a XIV. Táblaképfestészeti Biennáléval, így a szegedi közönség és az odalátogató utazó vélhetően nagy számban láthatja mindkét anyagot. Csak remélni tudjuk, hogy a látott „könyves” élmények erős benyomást hagynak bennük. újművészet 2012 06

41

Rudolf Anica

35 év után elveszítette önállóságát a Pécsi Galéria

A Zsolnay Kulturális Negyed utolsóként készült el Pécsett,

a vállalt terveit, és a pénzhiány sosem ment a minőségi

az Európa Kulturális Fővárosa beruházásai közül. Az in-

munka rovására. Ez a munkatársak – csupán 10 fő – áldo-

tézmény, amely immár nemcsak a Pécsi Galériát, hanem

zatos munkájának is köszönhető. Magyarul: mi nagyon

a korábban önálló Bóbita Bábszínházat, az Ifjúsági Házat

kevés pénzből, „gazdaságosan” működtünk eddig is...

és közvetve a Cella Septichorát, illetve a Kodály Központot

Milyen jellegű kiállítások valósulhattak meg a régi és itt az

mint divíziókat is magában foglalja, a Sopianae Örökség

új helyszínen?

Nonprofit Kft., a Zsolnay Örökségkezelő és a Művészet és

G. Á.: A Széchenyi téri Galériánkban az elmúlt évtizedek-

Marketing Kft. összeolvadásából született. Mivel az euró-

ben számos nagy volumenű kiállítást rendeztünk – köztük

pai uniós pénzek lehívásának feltétele volt a megépülés

2009-2010-ben az életműsorozatot, amelyben Bencsik Ist-

utáni 5 éves folyamatos működés, így ezek a korábban

ván, Gellér B. István és Lantos Ferenc életpályáját mutat-

önálló intézmények a megváltozott pénzügyi és intézmé-

tuk be, de folytattuk a Meeting Point-sorozatot is, amely

nyes körülmények között kénytelenek produkálni, vagyis

egy nemzetközi biennále aradi, eszéki intézményekkel

programot kínálni az érdeklődőknek.

együttműködve – s ez már évek óta sikeres projekt. Ehhez

A Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely 35 év ön-

képest a Pinczehelyi Sándor kiállításával megnyitott új

állóság után, június 1-jén olvadt be végleg a Zsolnay

galéria sokkal nagyobb alapterületével sokkal drágább

Örökségkezelő Nonprofit Kft.-be, hogy mostantól annak

fenntartást is eredményezett. A mi szempontunkból ez

képzőművészeti divíziójaként működjön tovább a Zsolnay

azt jelenti, hogy itt sokkal nagyobb költségvetésű kiállítá-

Kulturális Negyedben. Mit jelent a „ZsÖK” „hadosztályá-

sokat lehet megvalósítani, és a fenntartás is jóval megha-

nak” lenni? Miért ez volt az egyetlen járható út? – erről

ladja a Széchenyi téri kiállítótérét. Nem is beszélve arról,

beszélgettünk május elején Gamus Árpáddal, a Pécsi Galé-

hogy így kiszakadva a belvárosból, mennyivel nehezebb a

ria leköszönő igazgatójával.

feladatunk, hogy a közönséget idevonzzuk. A bezárt Kisgaléria, amely tavalyig a Széchenyi téri Pé-

Hogyan ment végbe ez a változás, mikor dőlt el, hogy a

csi Galéria mellett működött, nagyon jó lehetőséget

Pécsi Galéria beolvad a ZsÖK-be?

nyújtott arra, hogy kamarakiállításokat rendezzünk. Az

Gamus Árpád: A beolvasztás váratlanul ért, csak március

elmúlt majdnem három évtizedben a közönség 315 kiál-

elején értesültem róla, amikor az önkormányzat kész

lítást láthatott a Kisgalériában, melyben a pécsi és hazai

tényként közölte velem a hírt, aztán a március 22-ei Vá-

művészek mellett jó néhány külföldi művész is bemu-

rosi Közgyűlés véglegesítette a döntést. Olyannyira nem

tatkozhatott, mindezt egy sajátos kamaratermi han-

számítottunk erre a helyzetre, hogy aktuális pályázatok

gulatban. De sajnos a város vezetése ebben nem látott

voltak folyamatban, amelyeket már nem tudtunk korrek-

tovább fantáziát, és – ahogy korábban a Hattyúházat és

ten benyújtani, mert nem volt tisztázott, ki pályáz, ki a

a Tűztorony Galériát – ezt is bezárták 2011. júniusában

bonyolító, de még az sem, ki az aláíró személy. Én kész-

pénzhiányra hivatkozva, szakmai indokokat, érdekeket

séggel elfogadom a város érdekeit, de ez az eljárás szinte

mellőzve. Akkor még nem is sejtettük, hogy hamarosan

letaglózott bennünket és a velünk szorosan kapcsolódó

az idén 35 éves Pécsi Galériára is ez a sors vár. Az EKF

szakmát.

évének végén még az jelentette a megoldandó problé-

Valóban ez volt az egyetlen lehetőség?

mát, hogy mindhárom – a Kisgaléria, a Pécsi Galéria és

G. Á.: A hivatalos indoklás szerint azért volt szükség a

a Zsolnay Kulturális Negyedben lévő új galéria – egymás

beolvadásra, mert az önkormányzat részéről így gazda-

mellett működhessen, pont azért, mert mindegyik mást

ságosabb a működtetés, és persze bevételkényszer van.

tud, tudott. A Zsolnayban lévő, később m21 Galériának

Mindehhez tudni kell, hogy a Pécsi Galéria – annak elle-

elnevezett 1000 négyzetméteres térben csak nagy hord-

nére, hogy 1999 óta alig nőtt az éves büdzséje – nagyon

erejű események jöhetnek szóba, amelyeknek a költségei

kevés pénzből, takarékoskodva, de mindig megvalósította

is jóval nagyobbak. Ennyit a gazdaságosságról.


Intézmények tündöklése és bukása

Nem lett volna megoldható építészetileg, hogy kisebb egységekre legyen osztható a tér a Zsolnayban? G. Á.: Szó volt róla a tervezéskor, de végül nem való-

ezentúl mi vagyunk a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. Képzőművészeti Divíziója? Hivatalosan mi lett a neve az intézménynek? Az interneten

sult meg. Ha például középen lenne a lejárat, akkor

a Nagygaléria is fel-felbukkan...

kapásból két szárnyra lehetne osztani a galériát, így

G. Á.: Volt egy olyan ötlet, hogy legyünk Nagygaléria, az-

viszont csak egyben használhatóak a terek, mozgatha-

tán egy másik, ami a műszaki terveken szereplő számok

tó falak nincsenek.

alapján nevezné el a negyed épületeit. Én javasoltam,

Hogyan tovább? Mi lesz a korábbi tervekkel?

hogy legyünk m21 Galéria, utalva arra, hogy a Zsolnay

G. Á.: Úgy tűnik, Széchenyi téri kiállítóteremben a

Kulturális Negyed számos bejárata közül hozzánk a Major

pécsi doktori iskola tárlata az utolsó, amelyet önálló

utca 21. felől lehet bejönni, ez tetszett is mindenkinek, de

intézményként bonyolítunk le. Bár a Galériának egész

jelenleg párhuzamosan élnek egymás mellett a verziók.

évre megvan a programja, nem tudni, mi lesz ezekkel

Utoljára egy nem teljesen ide kapcsolódó, de Pécset, a pécsi

a tervekkel, elhalnak, vagy megvalósulnak – hamaro-

képzőművészeti életet nagyon is érintő kérdést hadd tegyek

san kezdődik például a POSZT, amiben részt vennénk,

fel: mi van a Janus Pannonius Múzeummal?

vettünk volna, ott van többek között a nagyon várt és

G. Á.: Úgy tudom, ők is nagyon nehéz helyzetben van-

június végére tervezett szenzációs Mucha-kiállítás és

nak, de gondolom, egy olyan hatalmas értéket, mint a

az év végi jubileumi tárlat a Pécsi Galéria fennállásának

JPM, semmiképp nem hagyhatnak elkallódni. Nyilván a

35. évfodulója alkalmából. A bérleti szerződésünk a

számukra 2010-ben használatra átadott Nagy Kiállítótér

Széchenyi téren év végéig él. Most bennünket, engem

működtetése ugyanolyan megterhelő lehet, mint ahogy a

és a munkatársaimat átvettek a Zsolnay Örökségkeze-

Zsolnay Kulturális Negyedé. Őket is terheli még a számos

lő Nonprofit Kft.-be, de gyakorlatilag az önállóságunk

tagmúzeum üzemeltetésének és fenntartásának a költsé-

mind intézményi, mind szakmai szinten teljes egészé-

ge, de a kulturális örökséget nem szabad elveszni hagyni.

ben megszűnt. Még a nevünket is elveszítettük, pedig a

Mi lenne Péccsel a Káptalan utca nélkül, a Modern Ma-

külföldi kapcsolatok fenntartásakor ez rendkívül fontos

gyar Képtár, a Vasarely és a Csontváry nélkül? Hogy ez

A Konok–Hetey-kiállítás megnyitója az m21 Galériában, a Zsolnay negyedben

lenne. Most mondjam azt a

mégis megmaradjon, ehhez bizony össze kell fogni a szak-

hannoveri partnernek, hogy

mának és a társadalomnak is.


43

Sümegi György

Mohy Sándor emlékkiállítása MissionArt Galéria, 2012. IV. 12–21.

A Mohy Sándor (1902–2001) festőmű-

kívülre került képzőművészetnek a

en jelölte ki az erővonalakat, addig

vész születése 110. évfordulóján, a

MissionArt Galéria fontos fóruma (pl.

ismeretlen életművekre is ráirányít-

Műgyűjtők Éjszakáján megnyílt tár-

a Felvidékről Szabó Gyula). Ők tették

va a figyelmet. Sőt, több későbbi

lat kapcsán ünneprontási szándék

a legtöbbet Nagybánya művészeté-

kiállítás ösztönzői is lettek. Ám ők

nélkül meg kell állapítani, hogy alig

nek újraértékeléséért. Meghatározó

nemcsak a klasszikusnak tekinthető

szerepelnek határon túlról magyar

konferenciát, kiállításokat rendez-

nagybányaiakat, hanem kortársakat

képzőművészek a galériák kiállítási

tek, dokumentumkönyv-sorozatot

is bemutatnak. Legutóbb pl. Véső

programjaiban. A mai, a trianoni Mohy Sándor: Borotválkozó önarckép 1950, olaj, vászon, 88×73,5 cm

(Nagybánya könyvek, 10 kötet) adtak

Ágoston festőművészt, aki a nagybá-

békeszerződés

ki. Az 1992 decemberében rendezett

nyai festészeti tradíciók legtudato-

utáni Ma-

kiállításuk – Nagybányai festészet a

sabb őrizője és Mohy Sándor tanítvá-

gyarországon

neósok föllépésétől 1944-ig – alapvető-

nya volt. Annak a Mohy Sándornak, akiről az egyik Nagybányakönyvben azt olvashatjuk, hogy 1924 és 1927 közötti években látogatta a szabad festőiskolát. Onnét a kolozsvári Szépművészeti Iskolába került, s ott szerzett rajztanári diplomát. Rajztanár volt Szatmáron (1931–36) és Désen (1937–48), majd a kolozsvári Ion Andreescu Főiskola festészeti tanszékének a tanára. Mohy Sándornál a tanítás és saját művészete, pedagógusi és alkotói intenciója egyensúlyban volt. Az 1992-es Magyar Nemzeti Galéria-beli kiállítása előkészítésekor találkoztam az idős mesterrel, aki akkor nagy munkakedvvel képterveiről beszélt. Vagyis nem száradt meg a palettája, nem árvultak el az ecsetjei: amíg tehette, festett. Mohy Sándor művészetéről mindig leírják, hogy a szerkezetiség, a konstrukció fontos jellemzője. Ez a konstruktív hajlam sajátos helyet jelöl ki számára a generációja körében /mint Bene József (1903),


Kiállítások

kem, helyem nem lelem, halálosan unatkozom. Az élet ítélt: a festészet rabja vagyok”*. A formahű előadásmódú festőt a festészet anyanyelve, a színek foglalkoztatják leginkább. „A szín nem más, mint a festészet első számú megjelenési formája, a festő elvonatkoztatott mindenkori öröme. Az öröm tiszteletet ölt, látván a fekete szín gyászát, a fehér makulátlanságát, a szürke közönyét, az aranyszín gőgös csillogását. A szín a rácsodálkozás öröme, a csodák csodája” – írja. Nagybányai emlékeiből Ziffer Mohy Sándor: Falusi házak, 1950-55, olaj, karton, 51×63 cm

Sándorét így idézi elénk: Fülöp Antal Andor

vitásig hangsúlyossá tett színmezők-

„A modell nála csak színprobléma

(1908), Incze János

kel tagolja (pl. Borotválkozó önarckép

volt. Festészete értelme a szín: violák,

(1909), Gy. Szabó Béla

1968, Takács Péter tulajdona).

kékek, sárgák – intenzív egyéni meg-

(1905) és Szervátiusz Jenő (1903)/.

Mohy Sándornak a festés és a

fogalmazásban”. Mohy nemcsak fest-

Hozzájuk sorolható Tasso Marchini

tanítás mellett elementáris igénye

ményein, rajzain adja intenzív és egyé-

(1907), az első számú kolorista és

volt arra, hogy művészetről, fontos

ni megfogalmazását a világának, fes-

Nagy Albert (1907) a szimbólumte-

kortársakról (Litteczky Endre, Pablo

tett univerzumának, orbis pictusának,

remtés mestere. Mohy a képi ele-

Picasso, Pirk János, Popp Aurél stb.),

hanem írásaiban, belső monológjai-

mekből stabilan építkező, konstruáló

nagybányai emlékeiről, modellekről,

ban is intenzív és egyéni. „A festmény

festő. A választott motívumok szer-

egyes tárlatokról, egyáltalán a romá-

biográfia. /…/ Önarcképet festek. Mire

kezetének fölmutatásával eljutott a

niai, erdélyi, kolozsvári képzőművé-

kell, kinek használ? Festem, csupán

sajátosan egyéni, festői mondanivaló

szeti közélet kérdéseiről írásban is

gyönyörűségből. De soha ne gondold,

közléséig. Zömmel a százhalombat-

kifejtse a véleményét. Mindezt nagy

hogy az önarckép hiúságból készül.

tai Takács Galéria gyűjteményéből

odaadással, fogalmi pontossággal és

Szó sincs róla! Az ön-arc, mint minden

kiállított 20 olajképe és négy rajza kis

alázattal tette. Ars poetica című írásá-

más modell, csak téma. A téma pedig

foglalatban képes megidézni – kivéve

ban így fogalmaz: „minden erőmmel

csak alkalom, hogy a festő ’beszélhes-

pályakezdése évtizedeit – az életmű

küzdök az élet egyik legnagyszerűbb,

sen’. Rajta keresztül akar közeledni a

legfőbb súlypontjait (portré, tájkép,

legérdekesebb és legérzékenyebb je-

lét külső és belső jelenségeihez, általa

csendélet, figurális kompozíciók).

lenségével: a festészettel. /…/ Lucifer

mondja el gondolatait, a felfedezett

Nagybánya igézetében fogant mű-

szól: a festészet semmi egyéb, csak

igazat, a formák, színek tüneményét”.

veit (Falusi házak, 1950–55) követően

mázgálás. Holmi színes olajok elkene-

talál rá egyéni, a 20. századi erdélyi,

getése törékeny, hitvány papírokon,

A kiállításmegnyitón elhangzott beszéd szer-

romániai magyar képzőművészetben

vásznakon. Mire jó ez? /…/ Ám ma

kesztett változata.

mással össze nem téveszthető hang-

ismét állványom előtt állok, és örülök,

jára. Képein a nagy síkokra bontott,

hogy nem gyújtottam föl a vásznai-

Jegyzet:

egyszerűsített, a motívumok lénye-

mat. Most ismét tudom: dolgozni kell,

*Mohy Sándor: Műhelynapló. Kolozsvár-

gét kiemelő formarendet a dekorati-

azért élek! Festészet nélkül üres a lel-

Napoca, 1981


45

Novotny Tihamér

Dréher János kiállítása MAZART Galéria, 2012. V. 6-ig

A galéria falaira került hatvan mű a

Ha Dréher János táblaképekben

„beleanalizálta”, beleelemezte magát

festőművész hatvanadik életévét jel-

gondolkodó, több mint harminc évet

az anyagba, a matériába, a felületbe.

képezi, mintegy képzeletben összeérő

felölelő „vakolatfogalmazói”, „mas�-

Ha tehát egy határozott tendenciáról

szimulációs látvány, egy saját építésű

szaépítői” tevékenységét nézzük,

kívánunk beszélni az állandó visszaté-

fiktív ház beltere-felülete a művész

akkor egy erős és állandó oszcillációt

résekkel, visszanyúlásokkal, visszaka-

tárgyiasult életszintézise gyanánt. Eb-

érzünk a távlatosság, valamint az

nyarodásokkal élő művészetével kap-

ben a virtuális vakolattérben minden

anyagba és a felületbe mélyedés és

csolatban, akkor ez az út – legalábbis

mindennel összefügg! Például a kezdeti lépés a legfrissebb újításéval. A jelenlévő produktum a hiányzó párjával. A szín tónusa a matéria állagával. A rétegzettség térbelisége a homlokzat véglegességével. A domborulat tektonikája a homorulat helyiértékével. A karc élessége a sík simaságával. A dörzsölés finomsága a lenyomat mintázatával. A motívum tárgyiassága a formátlanság meghatározhatatlanságával. Az anyagban ragadtság a szellemi emelkedettséggel… Fellapozom a művész 2010-ben napvilágot látott, friss, újító szemlélettel tervezett reprezentatív albumát. Már ez is egy összegzésféle volt akkor: a Boltíves Galériában megrendezett kamaratárlat a vele egybekapcsolt könyvbemutatóval. Mint ahogy a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában 2011-ben közzétett anyagválogatása is ekként fogható fel. S ezt a tényt az is igazolja, hogy a művész ezzel majdnem párhuzamosan, a San Speratéban, a Museo del Crudóban kiállított legfrissebb ciklusának az anyagából is vitt Dunaszerdahelyre néhány darabot ízelítőül. S most a MAZART Galéria avatóján itt az újabb, s talán az eddigi legteljesebb összegző válogatás, amelyen többek között az alig hiányos olaszországi kollekció is felsorakozik a maga érett egységében.


Dréher János: Megbontott felszín (a sorozat egy darabja) 2011, vegyes technika, 100×78 cm

analizálódás kö-

mai szemmel nézve – a légifelvétel-

zött. Tudniillik ez

szerű, makrokozmikus szemlélettől

az ő szavajárása:

a közelre hajoló mikrokozmikus ana-

fokozatosan

lízisig tart. A művész belefeletkezik,

Kiállítások

beletemetkezik, mondhatni belesze-

keltett hangját. Ugyanakkor ott bujkál

játékos, olykor talán távoli asszociáci-

relmesedik a legkülönfélébb városi

a kísértés, hogy a felpakolt anyagré-

ók megtételére sarkallják a nézőt.

és rurális vagy éppen népi építészeti

tegeket meg is szagolja, s mint egy

falminőségek teremtő megidézésé-

gyermek a nyelvével a meszes falat, a

vakolatokon megjelenő nedvesség-

be, esszenciális megjelenéssé, vizuá-

képvakolatokat meg is ízlelgesse.

foltok képzeletet elindító szerepére, a

lis önértékké alakításába. Ez az anyagszerűség mintha termé-

Dréher János falmatériái tehát szi-

Bár már Leonardo is felfigyelt a

reneszánszban a részlet, az absztrakt

nesztéziás érzeteket ébresztenek. Így

organikus vagy geometrikus forma

szetszerűen kívánná igénybe venni az

az egymásba csúszó észleletek összeg-

még nem vált önértékké a képzőmű-

ember összes érzékszervét. Nemcsak

ződéseként születnek meg bennünk

vészetben. Ez csak a modern és neo-

látjuk a matériák alakját, nagyságát,

azok a képzetek, amelyek mintegy

avantgárd irányzatokban, szorosabban

arányait, színkombinációit, motí-

szellemi testtel, lelki vértezettel ruház-

az informelnek nevezett festészeti

vumféleségeit, de ujjbegyünkkel meg

zák fel a puszta anyagfestményeket.

tendenciában jelent meg a második

is tapinthatjuk felületi összetevőit,

Sőt, ahogy a nyomhagyás anyagaiból,

világháború után. Ezen belül a különfé-

reliefszerű domborzati viszonyait,

dinamikájából, kiterjedéséből és tech-

le kötő- és töltelékanyagokat használó

mélyedéseit, rücskösségeit, ragyáit. S

nikájából következtetni lehet a nyom-

festők szinte egy külön családfáját vagy

miközben mint egy Braille-írást, ujja-

hagyó lelki- és szellemi állapotára, úgy

stílusbokrát képezik ennek az új irány-

inkkal vakon olvassuk a vakolatmű-

a néző számára is megadatik a lehe-

vonalnak. Dréher János vakolatműveit

vek textúra-ábécéjét, szinte halljuk a

tőség, hogy a kész produktumokból

tehát Jean Fautrier, Jean Dubuffet és

vonókések és spachtlik által irányított

kiindulva a nyelvi és képi asszociációi

Antoni Tàpies anyagképeivel éppúgy

lágy anyag fel- és

révén újabb területek, és irányok felé

párhuzamba állíthatjuk, mint Kovács

le- és át- és vis�-

tágítsa a művek értelmezési felületét

László (1944–2006), Gáll Ádám, Birkás

szahúzásainak a

– a fallal és a házzal kapcsolatos szó-

István vagy Kis Tóth Ferenc sgraffito

súrlódások által

lások és közmondások például furcsa,

megjelenésű vagy majdnem sgraffito-

Dréher János: Falmatériák V-VIII. (a sorozat egy darabja) 2011, vegyes technika, 50×50 cm

szerű munkáival. Azaz, ha pontosabbak szeretnénk lenni, láthatjuk, hogy munkái freskóként viselkednek, amikor nedves állapotban színezi a vakolatát, szekkóként, amikor ugyanezt száraz állapotban teszi meg. S művei sgraffitókká válnak, amikor színezett rétegeket hord fel, amelyeket azután visszakapar. S ha beléjük karcol, rájuk firkál, graffitit hoz létre. S amikor különféle anyagokat – nádat, szalmatöreket, füvet – kever a plextollal megkötött vakolat anyagába, akkor egyszerűen csak falmatériákat alkot. A Dréher-féle anyagkép mindezeknek a műveleteknek, tartalmaknak és asszociációknak az es�szenciális összessége. A kiállításmegnyitón elhangzott beszéd szerkesztett változata.


47

Debreceni Boglárka

Braun András kiállítása NextArt, 2012. V. 19-ig

Braun András képei stimulálják az

egyre több „konkrét” látványelemet

funkciójú festőecsetek garmadáját

agyat, az idegeket, komoly munká-

használ fel, alkalmazza a kollázs-

sorakoztatja fel, a tárgyakat kör-

ra késztetik a szemet, és megzavar-

technikát. Készenléti állapot (2012)

alakban helyezi el. Az ecsetek min-

ják, elbizonytalanítják az érzékelést.

c. vásznára például két félig szétnyi-

dig egy üres középpont felől törnek

Precízen kidolgozott, dekoratív

tott, sötét háttérből előtűnő tenyér-

a végtelen felé, olykor védőtokban

festményei a kortárs popkultúra

részletet applikált. A feketeségből

pihennek koncentrikus körökben

eredményeire, látványvilágára, mi-

kidomborodó, méhsejtrácsszerűen

(Kirobbanó ecsetkezelés, 2012), más-

lyenségére reflektálnak, emellett

összekapcsolódó, láncszemekből

kor mintha repülnének, akár az üs-

önreflexióknak is tekinthetők.

álló, sűrű szövésű háló drótkerítésre

tökösök (Ecsetleg, 2010-2011), vagy

Munkásságára még mindig igaz,

emlékeztet, egy-egy sejtje bilincs-

mandalaként sugározzák az energi-

hogy felhasznál „talált” motívumo-

ként fonódik a kezek láthatatlan

át (Strfckr, 2012). Braun mindhárom

kat, a NextArt Galéria-beli kiállítás

gazdájának láthatatlan csuklójára. A

esetben szuggerál, egyben meditá-

azonban újat mutat: a sablonként

térhatást, valamint a nézőtől, a kül-

cióra késztet.

használt, kinagyított mintázatok

világtól való távolság érzését erősítik

meghatározott rendszerben fel-

a szabálytalanul felhordott, illetve

készített művéről elmondható,

épített struktúrája helyett már

fröcskölt okkersárga, talán aranyesőt

hogy a különböző, a természetben

egyre inkább a benne formálódott

imitáló foltok, melyek újabb falat

előforduló vegyületek, molekulák,

rendszerek kivetülései dominálnak,

képeznek a kitörni vágyó, vagy „per-

molekuláris kötések, anyagok és az

vagyis egy belső képet idéz fel és

nyegyűjtő” titkos erő/személy előtt.

ezekből előállított, hasznosítható

azt alakítja, „lendíti” tovább – aho-

A Langerhans-szigetek (2010) narancsvörös, textilhatású felszínén

termékek inspirálják (Zsírégető,

gyan ő fogalmaz, „a kép diktál”. Művei ugyanolyan manipulatívak

pedig fekete-fehér-szürke árnyala-

Pellet, mindegyik 2012-ből). Színei

és figyelemfel-

tokban játszó, felkasírozott papír-

élénkek, telítettek, meleg tónusúak,

keltők, mint ko-

szemgolyók alkotnak láncolatot.

vonzzák a tekintetet. Az absztrakt,

rábban, azonban

Másutt Braun különböző méretű és

lírai, geometrikus, expresszív, opar-

Braun Andras: Rituális Virtualitás kiállítási enteriőr, NextArt Galéria

A többi, vegyes technikával

Mészégető, Szénégető, Kokszoló,

tos és popos irányzatokból merítő, egyedi stílust teremtő virtuóz egyre többször hagyja érvényesülni a vászon textúráját, játszik az anyagokkal, spray-vel és vízcseppekkel különlegessé teszi az olajozott és lakkozott felületeket. Célja nem a puszta látvány megjelenítése, címválasztásaival először megzavarja, majd segíti az értelmezőt, áttételes gondolkodásra késztet. Képei nem csak önmaguk jelölői, tágabb kon-

Fotó: Csizik Balazs

textusba illesztve nyerik el valódi


jelentésüket, erre hívja fel a figyelmet többek között Agyváltó (2010) és Zavaros lesz benned rólam a kép (2010) c. alkotásaival.

Kiállítások


Kiállítások


51

2012 06

695 ft június XXIII. évf. 6. szám. újművészet

Recommend Documents