Y Sándor»«El-Hassan Róza»«Fotopográfia 695 ft március XXIII. évf. 3

695 ft

h u ng a rt k ön y v s or o zat

Barabás Márton

újművészet 2012 03

2012. március XXIII. évf. 3. szám

www.uj-muveszet.hu

Barabás Márton (1952) közel négy évtizedes művészi pályájának állandó alapkérdése a műfajok közötti határvonalak feloldása. Formai kísérleteit a térhez való szobrászi és festői viszonyulás határozza meg. Munkássága nem ábrázoló művészet, nélkülöz mindenfajta narratívát, azonban valamiféle lozokus miszticizmus jellemzi.

Ár: 1.995 Ft / kötet A HUNGART könvsorozat kötetei kedvezményes áron megvásárolhatók a kiadónál, a HUNGART Egyesületnél, vagy megrendelhetők a www.hungart.org weboldalon.

feLugossy László »« Bukta Imre »« Bernáth/Y Sándor »« El-Hassan Róza »« Fotopográfia

HU ISSN 08662185

HUNGART EGYESÜLET

1055 Budapest, Falk Miksa u. 30.

Tel.: (06-1) 302-4386

Tel./fax: (06-1) 302-3810

E-mail: [email protected]

12003

Web: www.hungart.org 9 770886 218004

hungart_hirdetes_208x284_Barabas.indd 1

1/25/12 3:27 PM

Bernáth/Y Sándor: A mi tragédiánk, 1982

Moizer Zsuzsa: Sziget, 2011

Baglyas Erika és Mátrai Erika: Helyreigazítás, 2012

Asztalos Zsolt: Nem robbant fel I-VII., 2011

Bukta Imre: GM kukorica, 2011 El-Hassan Róza: Értelmezések, 2008

Lapalapító főszerkesztő: Sinkovits Péter

30

4 feLugossy László-retrospektív

8

10

32

34

12

36

17

38

A borító Wechter Ákos: Autós piknik (2010, olaj, vászon, 60×105 cm) című munkájának felhasználásával készült. A mű II. 24-ig volt látható a Vízivárosi Galériában. Fotó: Berényi Zsuzsa

20 41 22

42

24

44

27

46

28

48

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei


1

Lóska Lajos

feLugossy László-retrospektív MODEM, Debrecen, 2012. I. 21–IV. 29.

feLugossy László gyűjteményes tárlatát nézegetve a MODEM-ben az a gondolat érlelődött bennem, hogy azon

megtekintsük feLugossy László majdhogynem gyűjtemé-

jelentős életművel bíró alkotókat, akiknek nem biztosított

nyes, tematikusan rendezett, mindenekelőtt az installá-

bemutatkozási lehetőséget a Műcsarnok régi vezetése az

ciókra, valamint a videókra és csak másodsorban a táb-

elmúlt években, noha munkásságukat már régen közkinc�-

laképekre épülő tárlatát.

csé kellett volna tenni, szerencsére sorra kiállítják az újon-

A 7 milliárd emberi agy, nagyjából című bemutatóról a

nan épült, hatalmas alapterületű vidéki galériákban, Debre-

tájékoztató szórólapon azt olvashatjuk, hogy nem kro-

cenben (Bukta Imre, feLugossy László), Pécsett (Pinczehelyi

nologikus, dokumentatív vagy műfaji, hanem minde-

Sándor, Hopp-Halász Károly) vagy éppen Kaposváron

nekelőtt „tematikus műcsoportokban tekinti át” a mű-

(Ujházi Péter). Rajtuk kívül természetesen még jócskán

vész több egységre tagolódó munkásságát. Érthető is

vannak képzőművészek, akiknek az életműve a Műcsarnok-

ez az óvatosság, hiszen a teljes életmű összegyűjtése,

ba kívánkozna. És nemcsak az idősebb mesterekre, példá-

rendszerezése szinte lehetetlen, ugyanis feLugossynak a

ul a Kossuth-díjas Földi Péterre gondolok, hanem az ötven

múlt század 70-es éveinek első felétől – nagyjából a Vaj-

körüli nemzedék számos tagjára is, mondjuk Gaál Józsefre

da Lajos Stúdió születésétől – karakteressé váló munkás-

vagy Gaál Tamásra. Sőt az egyéni kiállításokon túl szüksé-

sága nehezen osztható korszakokra, stiláris periódusok-

ges lenne a kortárs művészetünk állapotát regisztráló, kép-

ra. Az a sokszor elhangzott meghatározás pedig, hogy

zőművészetünk hosszmetszetét két- vagy háromévente át-

a neodada, illetve némi popos attitűd jellemzi alkotás-

tekintő festészeti, grafikai, szobrászati seregszemlék meg-

módját, igaz ugyan, ám nagyon leegyszerűsítő; ezen im-

szervezésére is. Művészetszerető eleink ugyanis elsősor-

pulzusokon túl a regionális sajátosságok, a gányoltság

ban ilyen céllal építették fel a Műcsarnokot. A felsorol-

vagy a kommersz hangsúlyozása éppúgy jellemzi művé-

takon kívül természetesen legyenek továbbra is kurátori

szetét, mint az egyéni mitológia vagy a szókimondó sze-

koncepciókat és külföldi alkotókat szerepeltető tárlatok,

xualitás. Az összművészetet, „Gesamtkunstwerk”-et mű-

feLugossy László: Mindentől mentes arcképcsarnok

de mellettük valósuljon meg több, a

velő alkotó tevékenysége túllép a hagyományos képző-

napjaink magyar művészetét a nagykö-

művészeti műfajokon: a festmények és a grafikák mel-

zönséggel megismertető rendezvény.

lett objekteket, installációkat, videómunkákat készít, to-

Fotók: Nagy Gábor

2008

4

E rövid eszmefuttatást követően itt az ideje, hogy


Smirgli

Kiállítási enteriőr (Váróterem fal)

vábbá performanszok szereplője, sőt ze-

előremutató. feLugossy László művészetének az értékét

nél és ír is. Életművén végigtekintve azt is megállapít-

azonban fokozza – és ezt igazolja mostani tárlata is –,

hatjuk, hogy a (hajdani) Vajdások közül napjainkra az

hogy a rendszerváltást követően, a kétpólusú világ meg-

ő (valamint Bukta Imre) oeuvre-je töretlen a leginkább,

szűnte után nem bizonytalanodott el, nem veszített iró-

az a legmeggyőzőbb. Véleményem szerint a Vajda Lajos

niájából, sőt még ki is teljesedett alkotásmódja.

Stúdió tagjainak tevékenysége a rendszerváltásig volt a

A lépcsőn felérve, miután túljutunk a belépőt üdvöz-

legprogresszívebb. Ez a helyzet természetesen minde-

lő, három monitoron futó videón (Déli harangszó, 2006–

nekelőtt abból adódott, hogy a késő Kádár-korban a cé-

2011), az első teremben gányolt, deszkából összerótt lét-

lok – a puha diktatúra lebontása – és ebből követke-

ra, rajta piros sörtés súrolókefe és munkáskesztyű fogad

zően az értékek egyértelműek voltak. Mindenki tudta,

bennünket (Kanyarodó sámánlétra, 1985). Ha továbbsé-

feLugossy László: Tárgyalóasztal 2011, installáció (a művész tulajdona)

hogy a hivatalos művészet alapjában

tálunk, a nagytőgyű teheneket hátulról megörökítő tér-

véve rossz és hazug, a nem hivatalos

berendezés közepébe kerülünk (Tehénsprint, 2011), a fes-

(az avantgárd, az amatőr) pedig jó és

tett kartonállatok csoportján áthaladva pedig a tyúkos és bárányos munkákhoz érünk. Ezek a festmények és rajzok jól illusztrálják, hogy feLugossynál mindig kiemelt szerepet játszottak az állatábrázolások, melyek azonban csak nagyritkán köthetők a művészettörténetben megszokott klasszikus jelképekhez. (A tehenek a jólétre, a bőségre, a gazdagságra utalnak, a bárányok a kiszolgáltatottságra.) Talán némi halvány utalás azért tetten érhető rajtuk a bárányt vivő emberre, az Isten báránya szimbólumra. A viszonylag korán megjelenő tyúkábrázolások (tyúk és kakasfejű sziámi szárnyas, fésűvel megfestett baromfi vagy éppen az ól tetején ülő tyúk) viszont egyéni, önkényes, paradox jelképek. újművészet 2012 03

5

Kiállítási enteriőr

feLugossy László: Az út nézése című sorozatának néhány darabjával

A kiállítás leghangsúlyosabb elemei kétségtelenül az installációk. A re-

zsó (Szemérmes asszonyok) című tárgyegyüttes. Monoton

ménytelenség jegyzeteinek (2011) falép-

ritmusra, az ismétlődésre épül a földszinten vendégcsa

csőn megközelíthető, kencével kemé-

logatóként a bejárat melletti üvegfal mögé helyezett,

nyített-merevített, fehér lepellel befedett triptichonja és

néhány éve Szentendrén is bemutatott Márkás semmi

e profán oltár mellett kétoldalt álló fehér monitoraszta-

(2008). A mű 12 széket imitáló állványból áll, melyek

lok a székekkel, valamint a székkarfákra akasztott fehér

mindegyikére egy háttal ülő piros sapkás nő fotóját he-

ingekkel egyfajta steril munkatermet imitálnak, a mani-

lyezte a művész. Jellegében ehhez a térberendezéshez

pulált információ templomát. Az ovális asztalból, az asztallapra helyezett piros műanyagtálból, öt súrolókeféből, négy székből és az ülőalkalmatosságok karfájára helyezett zakókból, otthonkákból, illetve a tárgyegyüttes felett a falra applikált „Kifürkészhetetlen” feliratból álló Tárgyalóasztal (2011) című térberendezés a privát tér közvetlenségét és a hivatalos tér ünnepélyességét, a takarítás és a tárgyalás abszurd aktusát egyaránt megidézi. A legmegrázóbb, legtragikusabb installációt szögesdróttal körülvett, három fekete zongoraváz alkotja. Mögöttük egy falra erősített monitoron (a tetején antennát imitáló szögesdrót karikával) bekötözött ujjú kéz játszik a klaviatúrán, a teremben pedig közben monoton zongoraszó hallik (Dermedten, 2002–2012). A lecsupaszított pianínócsontvázak, a szögesdrót, a zene mind-mind a halált idézik. Könnyedebb témát dolgoz fel az otthonról és a női

6

intrikákról, praktikákról szóló, 2010-ben készült Forró re-


Smirgli

kapcsolódik a zöld falra felfüggesztett, több mint egy tucat arc nélküli fejet ábrázoló Mindentől mentes arcképcsarnok (2009) című képsorozat. A kollekció másik nagy egységét a táblaképek alkotják. Mielőtt velük foglalkoznék, meg kell emlékeznem a különböző körbevágott motívumokból, fejekből, kétfejű szivarozó figurából, emberekkel megrakott teherautóból, maszkokból stb. formázott képekről, a fehér falon kompozícióvá rendezett barna fali installációról, a Misztikus esetről (1989-91). Az utóbbiról kijelenthetjük, hogy

feLugossy László: Dermedten 2002–2012, térberendezés, zongorák (a művész tulajdona)

a művész által kifejlesztett sa-

tezett ideálportrék, esetleg csoportképek (Számozott fejek, 1999; Három kopasz fiatal, 2005 stb.). feLugossy művészetében, akárcsak Wahorn Andrásé-

játos műtípus. (Csak zárójelben említem meg, hogy sok-

ban, mindig kiemelt helyet foglalt és foglal el a szexu-

szor ezeket a körbevágott tárgyakat, figurákat átlátszó

alitás. A felvonultatott vásznak között is számos eroti-

műanyag fóliába csomagolja készítőjük.)

kus képpel találkozunk: palackok mögött álló, öltől lefe-

És most térjünk vissza a képanyaghoz! Ha tematikusan

lé megfestett női torzókkal, szürreális gyufakarú nővel,

tekintjük át, a már érintett állatábrázolások mellett két

piros háttér előtt női akttal, melynek az egyik „keze” láb.

műtárgycsoportot kell kiemelnem, az erotikus munkákat

Az utóbbi kép előtérét egy nagy fekete távcső uralja. Egy

és a portrékat. Ez utóbbiakból egy falat szinte a plafon-

újabb művön egy mezítelen nő, egy emberfejű sétapálcát

tól a padlóig beborító kollekciót válogattak össze a ren-

tartó férfi és egy macskafej látszik. A festmények sorát a

dezők. Ezek a falfirkaszerű, elrajzolt, egy-egy jellemző tu-

művészi hitvallásként is értelmezhető Progresszív múzsá-

lajdonságot kihangsúlyozó arcmások nem hagyományos

val (1982) zárnám, melynek nagymellű élveteg nőalakja

Kiállítási enteriőrben a falon

feLugossy László: Az igazság kapuja felé 2011, akril, karton (a művész tulajdona), valamint Tehénsprint 2011, tempera, karton (a művész tulajdona)

értelemben vett port-

tele van bújtatott szexualitással, s szétterülő szoknyáján

rék, nem egy bizonyos

különböző grafittikra utaló motívumok sorjáznak.

személyt mutatnak be,

A termekben több mint egy tucat változó hosszúsá-

hanem színes, viszony-

gú videófilm pereg, A légszextől (1986) a Neoszarvasbikáig

lag erős kontúrral kere-

(1992), a lufifújást és -leeresztést dokumentáló Kifürkészhetetlentől (2009) az Univerzum mindenkit visszavárig (2010), melyben a művész monoton hangja a címszöveget ismételgeti. Befejezésül a tárlat jellemzőiről annyit még megemlítenék, hogy a felvonultatott legkorábbi munkák a 70-es évek végén készültek, a legújabbak viszont tavaly. A válogatást dicséri, hogy a kurátor, Szabó Attila igyekezett a művész életpályájának kevésbé ismert, zömmel magángyűjteményekben található, tehát ritkán látható darabjait a nagyközönség elé tárni. Ötletes, meglepetésekkel teli, groteszken szókimondó, a való világra is reflektáló tárlatot tekinthet meg a látogató, ha veszi a fáradságot és április végéig elzarándokol a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központba. újművészet 2012 03

7

Pataki Gábor

Bukta Imre: GM kukorica MOM Park Galéria (a Molnár Ani Galéria rendezésében), 2011. XII. 9–2012. VI. 8.

Izgalmas és sikeres kezdeményezésnek bizonyult a Molnár Ani Galériának a MOM Park bevásárlóközpontjában megrendezett sorozata: remek site specific installációk reagáltak a hívságos plázatér és a tőle látszólag élesen eltérő (?) művészeti közeg viszonyára: a külső-belső terekre (Kicsiny Balázs), a folyton fel-le mozgó személyliftekre (Vincze Ottó), a „vásárlóbarát” gyermekfoglalkoztatókra (Benczúr Emese). Bukta Imre munkája azonban tudatosan nem figyel környezetére, sőt a maga puritán mivoltában élesen opponálja azt: megelégszik két egyszerű tárlóval, a belé tás – úgy vélem, szándékosan – szinte elrejtőzik, meghúzódik az ingerlő látványvilág egyik szegletén. A tárlókban természetellenesen nagyra nőtt, illetve deformált, torz Y alakra hajazó kukoricacsövek láthatók. A valódi kukoricaszemekből applikált, ezért naturalizmusukban még ijesztőbb képződmények láttán az evolúció sze-

Fotó: Molnár Annamária

helyezett dokumentumokkal s két fotónagyítással. A kiállí-

Tárlók a MOM Park bevásárlóközpontban

végtaghiányos, deformált gyerek szüle-

szélyei (kétfejű borjak, szakállas asszonyok, sziámi ikrek s

tett) megelevenedik a példázat az előre nem látható hatá-

társaik) mellett a mai nézőben önkéntelenül is felidéződik

sokat figyelmen kívül hagyó, gyakran hebehurgya varázs-

a biológiai folyamatokat felelőtlenül manipuláló tudo-

lóinasként viselkedő kutatási lobbi szerepéről, különös te-

mány sajnos nagyon is valóságos toposza. Az abnormis

kintettel a GMO-s (génmanipulált) növényekkel kapcsola-

Contergan-csövek láttán (az 1957–62 között Nyugat-Eu-

tos, ma is hevesen dúló vitákra.

Részlet a kiállításból

Bukta Imre: GM kukorica

rópában forgalomba hozott, kellő ala-

Mielőtt azonban a Greenpeace-aktivisták s más környe-

possággal nem tesztelt Contergan nevű

zetvédők sűrű sorokban tódulnának a MOM Parkba ünne-

nyugtató szedése miatt több mint 10 000

pelni Buktát, le kell szögezni, hogy installációja alapvető-

2011

en nem a génkezelt élelmiszerekről szól. A GMO-vita csupán keret, kontextus, ha tetszik. A társadalom, a vidéki Magyarország szöveteiben bekövetkezett változások, torzulások ugyanis jobban érdeklik a művészt, mint a növények zigótáiban vagy mitokondriumában alkalmazott módosítások. A gnóm kukorica ugyanis csak tünet, a beteg a falu, a meg nem nevezett, de felismerhető, az ország egyik igencsak hátrányos helyzetű térségében fekvő Mezőszemere, Bukta Imre szülőhelye és otthona, de tágabban a gazdasági s élet-

Fotó: Glázer Attila

formaválsággal sújtott magyar vidék.

8

A történtektől, a rendkívüli méretű s formájú tengericsövek váratlan megjelenéséről egy Bukta által „manipulált”, azaz újművészet 2012 03

Smirgli Fotó: Bukta Imre

Bukta Imre: GM kukorica 2011, fotó

írt és szerkesztett újság, a bulvár-tabloid cí-

déki életforma utolsó 30-40 évének változásairól. A gya-

métől csak egy betűben eltérő SORS című

rapodás éveiről, a kétlaki, gyárban dolgozó, majd ott-

„szomorú hetilap” tudósít. Eszerint a helybeli gazdák kez-

hon a háztájit művelő életforma tömegessé válásáról, a ké-

detben örültek a minden szempontból rendkívüli termés-

sei szocializmus buheráiról, ügyeskedéseiről, majd később

nek, a torzulások láttán azonban félni kezdtek. Riadalmuk

az agráriumnak a feldolgozó ipar elrozsdásodásával egyide-

csak fokozódott, mikor a GMO elleni harc jegyében kom-

jű széthullásáról. S ami fontosabb: az újabb radikális váltásra

mandósok zárták karanténba a községet, hogy összeszed-

már nehezen fogható emberek küszködéseiről, egy olyan

jék s megsemmisítsék a kukoricát. E fiktív történet – füg-

hibriddé vált falusi életformáról, mely, ellentétben az egy-

getlenül a génmódosított növénytermesztés körüli tudo-

kor Martonvásáron nemesített növényi megfelelőjével,

mányos és politikai csatározásoktól – pontosan példázza

egyelőre nem ígér bővebb esztendőket.

a hatalom és az „emberek” viszonyát, a hatalomgyakorlás

A kukorica – csöve, szeme és csutája egyaránt – meg-

elidegenedett viszonyait, arroganciáját egyfelől, s a kiszol-

különböztetett szerepet kap a művész életművében:

gáltatottságot, magára hagyatottságot, cselekvésképtelen-

gondoljunk most csak az 1999-es Velencei Biennálén

séget, az önszerveződés hiányát a másik oldalon.

az édesapa emlékét idéző csutka-ikonosztázra. Most a

A helyzetjelentés a lapocska további „színes híreiben” ár-

romlásra, a felelőtlen manipulációk okozta, a közösség-

nyalódik tovább. Szomorúan szeretetteljes iróniától átha-

ben s az emberi lélekben torzulásokhoz vezető veszé-

tott cikkek vályogfalig széthordott, lecsupaszított, utol-

lyekre figyelmeztet vele. S e pozíció attól válik igazán

só reményként turisztikai látványossággá nyilvánított há-

meggyőzővé, hogy nem a kívülálló, a csak globális mé-

zakról, ellopott vetőgépről, etnikai konfliktusokról. Gumi-

retekben ítélkezni tudó helyzetéből teszi ezt. A törté-

csizmák és dikók, „village centerré” kinevezett kocsmák

net igazi hősei és áldozatai ennek a füzesabonyi kistér-

és vegyesboltok, maszatos arcú Jenniferek és fészbúk-

ségben fekvő falu lakói, mint a hatalmas kukoricát riadt

bejegyzések – mélyszegénység és a mégiscsak beszivárgó

gyengédséggel magához szorító kartonruhás parasztas�-

információs robbanás – kavarognak eme valódi álhírecskék-

szony és társai. A lokális mindvégig megőrzi érvényessé-

ben, kesernyés látleletként 2011 vidéki mindennapjairól.

gét, így válhat csak egyetemessé.

Egy érzékeny elemző kimutathatja, hogy Bukta Imre művei szinte szociografikus hűséggel tudósítanak a falusi-vi-

S ha csak ennyire képes egy „idegen test” a MOM Park decens forgatagában: már megérte. újművészet 2012 03

9

Paksi Endre Lehel

Bernáth/Y Sándor emlékére A38 (a Galeria Neonnal közös szervezésben), 2012. III. 6–18. K. Petrys Ház, 2012. III. 6–16.

Mit keres a teljes, már a kétezres évek eleje óta egyben nem látott technoközösség egy katolikus templomban Budapesten 2012-ben? Ez azért is meghökkentő, mi-

dent adott ez az ember a magyar kultúrának – enyhén oldandó eme halmozottan abszurd helyzetet. Bernáth/Y Sándor hamvait a szentmisét követően befalaz-

vel lassan tíz éve elkezdtek megszűnni a minden stílust

zák a templom urnatemetőjébe. (Nem mintha El Kazovszkij

a különböző helyszíneken fölvonultató partik, és helyet-

temetésén nem orthodox kórus énekelt volna.) Azonban

tük jött a csak goa, csak drum and bass, csak chill-out stb.

ez az a halott, akinek Magyarország a kegyes körökben

monokulturális piaci csonkapartik, az ízlés alapú fogyasz-

nem túl népszerű technót köszönheti – ezt így, ahogy mon-

tás jegyében. Mindez nem elég, a rég egymást nem látott

dom – és az acid partit, ami szerinte is a minden művé-

fiatalok (hahahaha!) mellett a rendszerváltás körüli ma-

szeti ágat magában foglalni képes összművészet. Ma már

gyar avantgárd is jelen – a két társaság közti hidat temet-

a híradók főcímzenéje is technó, az Anyácska Ezüsthang-

jük. A pap szemmel láthatóan érzi a helyzet súlyát: mifé-

ja – Matuska Silver Sound – fellépésein (a 90-es évek elejé-

le embert temetek most, hogy így teli a templomom (igazi

től) pedig még elszivárog a közönség, mert nem tetszik ne-

freakshow-val), s voltaképp a többségnek lövése sincs a li-

kik a modernitás: a színpadon gépekből is jön a zene, ami a

turgiát illetően? Az egybegyűltek emiatt kölcsönösen zavar-

gitárt nyúzó, dobot verő látvány után kimondottan kiábrán-

tak, s nincs egy racionalitást

dító – mert nagyon nem bio. A dolog tehát nem jött be, így

megidéző gyászbeszéd sem,

Bernáth/Y rajta marad, mint ahogy előtte nem marad rajta

amely kimondja, mi min-

a Bizottságon, mert az már kezd bejönni. Tizenöt éve még

Bernáth/Y Sándor: Astro-Mitho-Porno 1992, uv-festék, aplikációk, bársony, 200×200 cm (magántulajdon)

nem érte meg VJ (nem is hívtuk még így) profillal jelentkezni a Képzőművészeti Főiskolára– tíz éve már igen; jelenleg végzett – és nem tudom magamban tartani, de világsikereket elérő – professzionális mozgóképlovasságunk van. Ami viszont elképzelhetetlen az imént nevezett zenekar, sőt, Bernáth/Y azt megelőző, még nem elektronikus formációja, a Dr.Újhajnal Fatalism színpadi megjelenése („underground magic theater”), majd az innét az Astro-Mytho-Porno nevű, Magyarország első live actjeként említhető projektje fellépéseihez tovább bővített kísérleti dia-, super8- és VHS-vetítéses, UV-reagens nagy-

Fotók: Bozsó András © Galeria Neon

méretű háttérfestményekkel kiegé-

10

szített, de olykor leginkább csak a füstgépben és a stroboszkópban elvesző fénykörnyezet nélkül. (Ezt a kiterjesztett mozit a 90-es évek közepétől fia, Zsiga és barátai, Králl Szabolcs, Juhász András és egyújművészet 2012 03

Smirgli

kannak föl a művész utólag átfutva is szilárdan következetes megnyilvánulásainak dokumentumai. Beszél a papírbirodalomról; ír a 17. századi moralizáló irodalom modorában tanmesét, aholis az ördög jön, hogy az aranykori állapotokat szétzilálja és a közösségnek átnyújt egy óraszerkezetet – mindez kortárs avantgárd irodalmi szövegek közegében jelenik meg. Különálló táblaképfestészete precízen címzett agyvérzés a művelt pártfunkciknak. A TTT-t föloldja Tönkre Teszünk Titeket-re; ír drámát három főszereplővel, ezek: Hatalomvágy, Hiúság, Nyomorúság, itt az utolsó fölvonásban az utolsó szereplő egyetlen sora zárja a művet: „Az Isten ráun az emberre.” A sor folytatható további idézetekkel a 80-as, 90-es évekből, amik épp annyira trendik a kortárs művészeti diskurzusban, mint a techno a Bernáth/Y Sándor: Vízbe vizelő vörös róka 1987, olaj, bársony, 110×130 cm (magántulajdon)

templomban. re többen vitték.) Később ilyen

„Minden ember a saját poklának – privátpoklának –

brendek jöttek, mint Massturbina

polgármestere…”

100% Live mint zenekar, illetve a

„A művészek elfelejtették Istent, ezért az a büntetésük,

Presidents Palace Movie Lights, mint vizuálbrigád, illetve a

hogy senki sem fog emlékezni rájuk, csak vásárolják őket.”

sikert végső soron beérő parti, a Lovebarikád. (Végül kőszín-

„…félnek bátor lenni. Csak a gonoszságtól nem félnek, pe-

ház is lett mindebből az óbudai Supersonic Technikumban.) Mindez a technológia olyan fejlettségi szintjén, ami a ma használt szoftverek és eszközök automatizált tudásához képest szívet melengetően kreatívnak, emberinek hat.

dig a Sátán már le van győzve… Bernáth/Y Sándor: A prédikáló 1970-es évek eleje, olaj, farost, 42×42 cm (magántulajdon)

Hogyan fogunk rátalálni Istenre, ha nem is azt keressük?”

Ez a jövőt szállító összművészet nem véletlen landolt a TÁP Színház akkor sokunk által föl sem fogottan progres�szív Technó Varietéjében (élő videóklipek a színházban gyakorlatilag), amit Halász Péter így véleményez: a mennyország ilyen lehet. Mindeközben az Astro-Mytho-Porno nem csak tréfaként pornográf és okkult, a Matuska UV-reagens háttérfestményei hermetikus ábrákat idéznek. A csillagutazó táltos transza a trance zenében tülköket növeszt a zenei performance szórólapján szereplő alakok fejére. Az Új Hölgyfutár (melynek arculatáért felelős) címlapján pedig a parlamentig jutó kortárs képzőművészeti botrány kirobbantójaként tisztelhetjük az elhunytat, aki karikaturisztikusan foglal állást a demokrácia mellett, a friss köztársaság címere tetejére visszaszavazott korona abszurdját kipellengérezve. Mire véljük tehát azt, amikor szellemi produktumát „transkonservativ popmusik”-ként határozza meg? Dísz-e e gyászmise? Egészen addig tűnhet annak, amíg nem bukújművészet 2012 03

11

Bordács Andrea

Interjú El-Hassan Rózával Kunstmuzeum, Bázel, 2012. II. 10–V. 20.

El-Hassan Róza azon kortárs művészünk, aki a nemzet-

zeli múzeum grafikai osztályán, a Kupferstich Kabinettben.

közi művészeti életben legalább annyira ismert, mint

Pedig a múzeum profiljába elsősorban nem a kortárs idő-

itthon. Művészetét meghatározza a kettős identitása,

szakos kiállítások tartoznak, hanem az állandó tárlat

ugyanis a magyar mellett apai ágon az arab kultúra is

bemutatása, mely a történelmi festészettel indul, majd

meghatározó befolyással bír.

Bruce Nauman és Andy Warhol munkáival zárul. Tavaly indítottak el egy szélesebb nemzetközi kortárs programot

Nemrég nyílt a bázeli Kunstmuseumban egyéni kiállítá-

Rosemarie Trockel kiállításával. Hans Christian Müller,

sod, mely áttekintő, retrospektív jellegű. Számos nemzetközi

a grafikai osztály vezetője meghívásának köszönhetően

csoportos kiállításon szoktál részt venni, most hogyan jött

olyan szerencsés voltam, hogy Rosemarie Trockel után a

létre ez az egyéni tárlat?

második lehettem a programban. A hangsúly a rajzaimon

El-Hassan Róza: A meghívás már régről ered, tíz éve terve-

van, ezeket egészítettük ki objektekkel, videókkal.

zi a múzeum kurátora. A Velencei Biennálén 1997-ben kiál-

Ennek fényében különösen jelentős, hogy felkértek a kiállításra. Az elmondottakon túl az, hogy mi legyen kiállítva,

a múzeum gyűjteményébe, ám azóta nem volt kiállítva, s

mennyire a kurátor, illetve mennyire a te koncepciód alap-

szerették volna bemutatni a bá-

ján dőlt el?

Fotó: Salam Haddad a Gallery Nadine Gandy jóvoltából

lított absztrakt organikus rajzsorozatom akkoriban került

12 újművészet 2012 03

Portré (The System Doesn’t Contain Our Hearts), 2011

Nézőpontváltás

E-H. R.: A koncepciót közösen dolgoztuk ki Anita Haldemann

sát. Gázában többen adtak vért, hogy kifejezzék szolidaritá-

kurátorral, aki előre kiválasztott néhány szempontot, mivel

sukat a New York-i áldozatokkal, többek közt Arafat is, amit

majd két évig kutatta mindazt, amit az elmúlt húsz évben

Nyugaton sokan nem hittek őszinte gesztusnak. Most a bá-

készítettem, rajzoltam. Az igazság az, hogy én újra és újra

zeli sajtótájékoztatón újra megdöbbentem, hogy több újság-

próbálom rendezni az anyagomat, de képtelen vagyok rá.

író úgy mutatkozott be kedvesen és nyitottan, hogy őt azért

Ahányszor átlapozom a régi vázlatokat, fotókat – ahelyett,

érdekli a munkám, mert zsidó származású vagy Izraelben

hogy rendezni tudnám idő vagy témák szerint – a régi mun-

élt. Magyarok és arabok alig voltak, illetve inkább csak rég

kák kapcsán mindig új ötletek jutnak eszembe, és így min-

ottragadt emigránsok, múzeumlátogatók, akik a múzeumot,

den rendezési vagy értelmezési kísérlet után újabb ötletek

képeket jöttek nézni politikai kérdések nélkül.

és formák labirintusába és új összefüggések, kérdések közé

A kezdetben provokatív, intuitív mű, a véradós kép

kerülök... a végén annyi nyitott ajtót látok, hogy elveszek

Jasszer Arafattal egyfajta sajtófigyelem-felkeltővé vált,

bennük. A kurátor a 97-es gubancrajzok, majd az R. a kupor-

majd a közvetítő szerepét rótta rám. Régen féltem ettől

gó női alakot ábrázoló rajzok és szobrok köré csoportosítot-

a szereptől, most viszont már megpróbálok eleget tenni

ta az anyagot, s rajz formában bekerültek a feszített tárgyak

neki, de sokszor úgy érzem, sokkal jobban is csinálhat-

is, majd az utolsó teremben a vesszőfonott tárgyakhoz ké-

nám. Olykor még mindig a szubjektív indulatok, érzelmi

szült rajzokkal visszatér a látogató a rhizomaszerű organikus

kötődések uralkodnak el rajtam, máshol pedig nem va-

absztrakt rajzokhoz. Innen újra be lehet lépni az első terem-

gyok elég kritikus, engedek a nyomásnak és annak, amit

be. Kérésemre bekerült a kiállításba az R. a túlnépesedésre

egy-egy újságíró hallani akar, elvár. Ugyanis az, hogy mi

gondol című naplószerű rajzsorozat és az ehhez kacsolódó, sokat vitatott performansz-videó is. Az előbb említetted a 1997-es Velencei Biennálét1, melyen a feszített tárgyaiddal és az izzós csendéleteiddel szerepel-

El-Hassan Róza: Vázlat a Frauenhaus-projekthez 2006 (az R. a túlnépesedésre gondol c. sorozatból; magántulajdon)

hangzik el interjúban sokszor nem annyira a feleleteken, hanem a kérdéseken

tél. Ezek a feszített művek mennyire tekinthetők a feszültség metaforáinak? E-H. R.: A feszített tárgyak egy elsősorban konceptuális hagyományokhoz kötődő műtárgysorozat részei, amely az ellentétes irányú erővonalak lebegő állapotáról szól. Ahányszor erről kérdeznek, utalnom kell Babarczy Eszter 1995-ös tanulmányára, mely annyira jól sikerült, hogy utána kezdtem el a gubancrajzokat, mert úgy éreztem, a fogalmi gondolkodás és az objektművészet lehetőségei a tárgyakkal és a tanulmánnyal együtt már teljesen fel lettek térképezve. Ezért új területekre kellett lépnem, újra a fogalomnélküliség teljesen absztrakt területére, a tiszta érzet világába, ahogy Malevics leírja azt a területet, ahol a művészet teljesen autonóm és nem vezérli se politika, se ideológia, se szavak, se fogalmak súlya. Máig is óriási szükségét érzem annak, hogy újra és újra visszatérjek ebbe a világba, ahol csak formák és ritmusok lüktetnek. Talán a jazz-zenéhez lehet hasonlítani, ahol egyszerre lehet jelen dinamika és lendület, máskor pedig a dolgok és csomópontok elengedése. Néhány évvel a Velencei Biennále után az R. a túlnépesedésre gondol című műtárgy-együttesed – mely ezen a kiállításon is látható – keltett feltűnést. Nem csoda, hisz a mű igen sok kérdést vet fel, mind műfaji szempontból, mind üzenetét, politikai tartalmát tekintve. Neked milyen inspirációid, szándékaid voltak ezzel kapcsolatban? E-H. R.: Ez egy intuitív mű volt, 2001. szeptember 11. után. Több városban megismételtem egy híres sajtófotó parafráziújművészet 2012 03

13

múlik. A kérdezővel közösen jutunk el lépésről lépésre

tudom a termelést és a logisztikát megszervezni, és azt is

egyik kérdéstől a másikig. A művészetnek az a nagy sze-

csak kaotikusan.

rencséje, hogy ezen a területen sokkal türelmesebbek va-

A bázeli kiállítás anyagát képezik a naplórajzaid is. Ennek

gyunk egymással, mint a hivatásos politikában, sokkal ár-

van-e valamilyen terápiás attitűdje?

nyaltabbak lehetünk.

E-H. R.: Igen, 2001 után több évig lelkileg szinte belebete-

A 2011-es Art on Lake projekten roma asszonyok készítet-

gedtem abba, hogy gyakorlatilag véletlenül belesodród-

te fonott táskákból alkottad meg a „szobrodat”. Ez megint

tam a közel-keleti politikába. Önterápia volt, láthatóvá

csak műfaji és politikai kérdést feszegetett. Ezzel akkor mi

tenni a kollektív és a szubjektív tudat kapcsolatát, a kire-

volt a szándékod?

kesztésen és a merev dogmán felülemelkedni, s a szolida-

E-H. R.: Elsősorban a kíváncsiság vezérelt, egy teljesen új

ritás felé haladni.

kultúra megismerése és a közvetítés mint feladat. De fontos

A rajzok azonban csak tükrök, állapotokat tükröznek,

volt a fonott anyag struktúrája is. A lágy és hajlékony vessző-

abszurdak, tragikusak, sokszor humorosak, mert humor

fonás-technika visszavezetett a korábbi absztrakt rajzokhoz,

nélkül nincs politikai művészet. A félelem leküzdésében vé-

a rajz és a térbeli struktúra szinte alig különül el, zökkenő-

gül emberek segítettek, nem a rajzok. Évek óta dolgoztam

mentes egészet alkotnak. A növényfonalak entrópikus struk-

Salam Haddad bagdadi filmessel, aki nagyon kritikusan

túrája a fonás után újra rendezett ritmust hoz létre. Ráadá-

látta az arab világot. Az ő sokszor nagyon ironikus pozíci-

sul ebben van valami nagyon elemi, ami minden fonás és

ója hozzájárult ahhoz, hogy elkerüljem a politika pátoszát.

háló ősi alapja. Szendrőládra és az ottani mesterekhez úgy

De meg kell említenem a bátor és mélységesen humanis-

kerültem, hogy olyan emberekkel szerettem volna dolgozni,

ta Sik Tomát, a Gush Shalom békemozgalom alapítóját,

akik a fővárostól és a hatalmi központoktól a legmesszebb

aki nincs már köztünk és Milica Tomic belgrádi művészt

laknak. A kész „szobor” végül egy fonott felkiáltójel lett és

vagy Dalmady Csaba buddhista tanácsadómat, Don Pétert,

egy halom vesszőből font laptoptáska, illetve egy magyar

akivel a Pesti Eladhatatlan című kiállítást szerveztük, He-

szabadalom, mely reményeim szerint számos munkanélküli

gyi Dóra kurátor kollegámat, Weszely Beátát, Köves Évát,

mesternek és asszonynak tud majd foglalkozást és jövedel-

Sztojanovits Andreát. Nagyon hosszú lehetne ez a lista.

met biztosítani. Mivel nem vagyok üzletember, a prototípusfejlesztésig eljutottam, de egy cég felépítésére alkalmatlan Kiállítási enteriőr az I am overpopulation c. művel (az Extraterritoria –

Fotó: Martin P. Bühler

Milica Tomiccal együttműködésben, 1999–2002)


Míg a 20. században kritikusnak és provokatívnak kellett lennünk, az új idők arról szólnak, hogy csak akkor

vagyok. Itt most meg is rekedt a

tudjuk megoldani közös gondjainak, ha bizalmat építünk,

projekt, hiába jönnek a megren-

legyen szó akár Magyarországról, Szíriáról vagy akármely

delések, csak óriási ráfizetéssel

más országról.

Nézőpontváltás El-Hassan Róza Cím nélkül (You Can’t Do It Right for Everybody, az R. ... sorozatból)

E-H. R.: Mint mondtam, a kezdeti po-

2002-2003, ceruza, vízfesték, gouache, kollázs, papír, 40,3×29,6 cm

kult. Számos előadást hallottam a na-

litikai provokáció, lázadás reményeim szerint mára bizalomépítéssé alapokban az arab tavaszról és a Tahrir térről, különös módon a művészetet,

a performanszt, a graffitit és a blogokat említik elsődleges politikai eszközként. Mikor annyira különböző érdekeket kell például az arab világban összehangolni, mint a vallásos mozgalmakéi, a megújuló arab nőmozgalomé és a kisebbségekéi, már nem segíthet más, mint a zene, a performansz, a rajz, a blog – ezeket pártpolitika nem tudja már megoldani. Sokkal inkább az esztétika és a humor. El-Hassan Róza és a Tony Wuetrich Galéria jóvoltából

Persze ott lapul a háttérben egy könyörtelen gazdasági helyzet és sok országban a diktatúrák borzalmai. „I’d like to be peaceful :-)” – mondja egy bohóc az egyik rajzon. Mi a tapasztalatod, van-e különbség a közönség reakciójában a mostani és például a műcsarnoki kiállításod tekintetében. Ha igen, miben áll ez az eltérés? E-H. R.: Külföldön nagyon nehéz volt nekem, hogy sokat támadják Magyarországot. Furcsa, új szerep, hogy hirtelen nem az arabságomat, hanem a magyarságomat kell védeni, sokszor azt gondolom, hogy nem akarom elhinni, ez nem lehetséges. Eddig ott lebegett felettem – a kisAz előbb szó volt a feszültség-metaforáról. A munkáiddal fe-

sé bohócszerű performanszművész és szobrász felett – a

szültséget akarsz kelteni az által, hogy rámutatsz bizonyos

main stream kommersz média kivetítése, a terrorista bé-

jelenségekre, vagy épp a feszültség oldása a célod? Egyáltalán

lyegző, erre még rápakolja a nemzetközi sajtó a magyar

konkrétan tapasztaltál-e olyan eseteket, amikor az alkotásod

szélsőjobbos bélyegzőt is. Ez lennék? Az arab terrorizmus

kifejezetten feszültségkeltő, illetve feszültségoldó lett volna?

és magyar szélsőjobb kollektív részese? Nevetek a tükörbe és a fotósokra, mert ez vicces, ezt már nehéz fokozni. Már nagyon unom a sok kollektív vádaskodást. Kit érdekel, hogy valaki arab, vagy zsidó, keresztény, vagy magyar, férfi, vagy nő stb. Hagyjanak már végre nyugodtan rajzolni valami harmonikusat, vagy a környezetvédelemmel és a fonott laptoptáskákkal, munkahelyteremtéssel foglalkozni! De azt hiszem kollektíven is így kell végződni minden identitásról szóló társadalmi vitának, hogy az emberek ismerik, de megunják a korlátokat, a zárt kategóriákat, és átkelnek rajtuk. Hagyják egymást, hogy ki ki nyugodtan végezze a munkáját. Ami nagyon jó volt a bázeli kiállításban, hogy kétéves munka előzte meg, és nagyon finoman ki tudtuk egyensúlyozni a kiállítás tereit, melyek kisebbek, mint a Műcsarnokéi, jobban mennek a rajzaim és a tárgyak tereihez. A Műcsarnok óriási méreteivel nagyon rideg környezet volt az ember nagyságú szobrok és az otthon, a szobámban készült, viszonylag kisméretű rajzokhoz. Bázelben a hangsúly a rajzokon volt, és ez nagyon szép folyamatosságot adott az anyagnak. Nyugodt környezetben egy újabb falirajzot is létre tudtam hozni. Némely tárgy provokatív tartalma elleújművészet 2012 03

15

El-Hassan Róza és a Tony Wuetrich Galéria jóvoltából

El-Hassan Róza: Cím nélkül (R. a túlné pesedésre gondol) 2002-2003, toll, vízfesték, gouache, kollázs, papír, műanyagfólia, kb. 48,5×50,5 cm

nére a kiállítás nagyon könnyed,

semmire, hagyom, hogy vezessen a forma, vagy egy olyan

szinte lebeg.

elképzelés, mely szavakban nem fogalmazódott még meg.

Mivel a bázeli kiállítás anya-

Időnként fel kell szólalni a társadalmi igazságtalanság el-

ga 2010-zel végződik, a legújabb

len, de ha nincs az öröm és a nyugalom, melyeket a sokkal

munkáimat Március elsején nyíló tárlaton a Gandy Galériá-

általánosabb érvényű emberi kérdésekhez kötődő rajzok és

ban mutatom be Pozsonyban The System Doesn’t Contain Our

szobrok nyújtanak nekem alkotás közben, nem bírnám a

Hearts címmel, majd a nyáron egy komplex projekt keretén

nyomást. Nem tudnék társadalmi problémákkal se foglal-

belül a Király utcában a Tranzit Alapítvány új termeiben Bu-

kozni, mivel nem is tudom a kettőt különválasztani.

dapesten. Jelenleg a Faur Zsófia Galériában is láthatók rajzok. Mindezt azért mondom, mert Bázel sajnos messze van, és

Sok sikert a további kiállításokhoz, és köszönöm a beszélgetést!

örülnék, ha a hazai közönség is látná a legújabb munkákat.2 Te személy szerint melyik munkádat kedveled a legjobban

Jegyzet:

és miért?

1

E-H. R.: Az utóbbi időben a rajzokat és a szobrokat, melyek

2

úgy készülnek, hogy rajz és faragás közben nem gondolok

Gandy Galéria, Pozsony, 2012. III. 2--IV. 21.; Tranzit Alapítvány, 2012 nyarán


Hersó Judittal, Köves Évával közösen Faur Zsófi -- Ráday Galéria: Ez állat, csoportos kiállítás, 2012. II. 8--III. 11.;

Nézőpontváltás

Sturcz János

Asztalos Zsolt kiállítása Viltin Galéria, 2012. I. 25–III. 2.

Asztalos Zsolt konceptuális munkáit intellektuális kifinomultság, minimalista esztétika, az emberi viszonylatok és a teremtett világ iránti érzékenység, hétköznapiságba

Asztalos Zsolt: Nem robbant fel-sorozat I-VII. 2011, installáció, videó, 5 min. loop

Most azonban első látásra egy szokatlanul földhöz ragadt, sőt földbe ragadt dologgal, a mélyben rejtőző, fel nem robbant

rejtett szakrális szimbolika, meglepő vizuális trükkökkel

bombákkal foglalkozik. E különös, titokzatos és veszélyes

a csoda látszatát keltő, de önmagát egyből le is leplező

tárgyak elsődleges szimbolikus jelentése könnyedén felfejt-

illúziókeltés és bravúros technikai megoldások jellemzik.

hető, róluk azonnal megoldatlan történelmi traumák, poli-

Nem elégszik meg a jelenkori földi dimenziókkal, fantá-

tikai ellentétek, ki nem beszélt emberi konfliktusok jutnak

ziája a világegyetem legtágabb régióiban mozog, hol a

eszünkbe, amelyek időzített bombaként ketyegnek életünk

kozmikus, hol a mikroszkopikus térben, s nem korlátozza

látható felszíne alatt. Asztalos Zsolt azonban átlép ezen a

önmagát a médiumok terén sem. A természet legapróbb

jelentésszinten, és magára a tárgyra irányítja a figyelmet. A

részletében is a Teremtőt felfedező internacionális góti-

nyolc különböző bombát ugyanis bemutathatta volna akár

ka nyomdokain haladva rajzolt már 0,2 mm-es vízcsepp-

egyszerűen fotókon is. Ő azonban, nyilván szimbolikus cél-

re az Isten mindenütt jelenvalóságára figyelmeztető ég

lal, a videót választotta, a nézőt arra kényszerítve, hogy hos�-

felé mutató kezet, megszemélyesítette a molekulákat,

szabb időt töltsön e tárgyakkal. A bombákat – lévén nem túl

reakcióikban az emberi viselkedésre utaló jeleket fede-

szimpatikus dolgok – általában önmagukban nem nagyon

zett fel a duchamp-i physica buffa tudománykritikáját

szoktuk nézegetni, egy-két mániákust leszámítva. Az ese-

folytatva, és hozott már létre teljes mértékben számító-

mény, a robbanás a fontos, a tárgy nem különösebben, félel-

géppel generált végtelen tájat, a német romantika heroi-

münkben inkább kerüljük a velük való szembesülést. Most

kus tájképeit deheroizálva.

azonban alkalmunk nyílik arra, hogy jobban megismerjük újművészet 2012 03

17

Asztalos Zsolt: Nem robbant fel 2011, videó, 5 min. loop

őket. Felfedezzük egyediségüket, ütött-

apró fény- és élességbeli változásokat. Az idő folyása az el-

kopottságukat, sérülékenységüket,

múlást, a halandóságot idézi, miközben a metamorfózison

esendőségüket. Megszemélyesítődnek, s mivel a videó alatt

átesett objektek a túlélés lehetőségét demonstrálják, hiszen

hosszú ideig nem robbannak fel, el is veszítik félelmetes vo-

a fel nem robbant szerkezetek akár az isteni gondviselés

násaikat, valószínűleg már hatástalanították is őket, már

szimbólumaiként is értelmezhetőek. A gránátok többé nem

nem gyilkos eszközök, hanem történelmi dokumentumok.

a halál hordozói, hanem lassú korróziótól, végelgyengülés-

Asztalos tehát megszelídíti a bombákat, ahogyan Orpheusz

ben, oktatási eszközként fognak elpusztulni. Eredeti kon-

békítette meg lantjátékával a ragadozó állatokat.

textusukból kiszakítva már nemcsak ipari esztétikumuk,

A videó megtekintése közben azonban folyamatos feszült-

egyszerű, funkcionális formáik és kapcsolódásaik szép-

séget érzünk, hiszen egy bomba elvben bármikor felrobban-

sége, hanem antropomorf vonásaik is jól érzékelhetőek.

hat, mi több, a tudatalattinkba beoltott, tárgy nélküli félel-

Egyikük babacsörgőre, a másik hegye anyamellre, többük

mek jóval erősebbek, mint a külső veszélyek által keltettek.

falloszra, a két amerikai típus minimalista szobrokra ha-

A Kierkegaard által leírt állandó félelem a „világba vetett”

sonlít, míg orosz és német társaik cseppformája, perforált

ember életérzésének alapmotívuma a vadállatoktól rettegő

csőelemei, ismétlődő rovátkái és lyukformációi még egy

ősemberi léttől kezdődően. Ez a fenyegetettség érzés pe-

korábbi, a 20. század első felére jellemző, érzelmesebb ipa-

dig aktuálisan, a globális fogyasztói társadalom hajszájában

ri stílus vonásait mutatják, amihez jól illeszkednek az ins-

csak fokozódik, ahogy a nemzetközi helyzet is. A feszültség

talláció raklapjai és az ódivatú, leselejtezett elektromos ké-

fenntartásában Asztalos Andy Warhol minden ornamenstől

szülékekre emlékeztető képernyők.

mentes, mozdulatlan nézőpontú, egy kameraállásból egyet-

A kiállítás első felében egy veszélyes tárgy humani-

len motívumot, például az Empire State Buildinget megörö-

zálását, antropomorfizálását láthatjuk. A másodikban

kítő filmjeiből merítette vizuális stratégiáját. Új azonban a

a nem kevésbé veszélyes, leginkább önveszélyes em-

bombát a jelenre vonatkoztató, de egyben általános síkra is

ber eltárgyiasításának lehetünk szemtanúi. Az installá-

emelő, a feszültséget tovább erősítő, otthoni környezetből,

ció címe Fragile, ami egyszerre utal az árucsomagolások

utcáról, sportarénából, templomból és tömegmédiából szár-

feliratára és az ember testi-lelki törékenységére. A mű

mazó hang. Így a mosogatás zajai, a tévékabaré közönségé-

négy abszurd tárgyból, emberméretű, formatervezett

nek konzerv vihogása, a sportmeccsen tomboló tömeg mo-

hungarocell csomagolódobozból áll, amelybe általában

raja, vastaps, amerikai tévéadók kapcsolgatásakor keletkező

műszaki cikkeket szoktak pakolni, bár elvben emberek

zaklatott töredékek, egy harang és az angol nyelvű Miatyánk

becsomagolására is alkalmas volna. Az ember fogyasz-

hangjai. A fehér háttér kiemeli és elszigeteli a bombákat

tói eszközöknek szánt dobozokba bújtatása azt sejteti,

eredeti kontextusuktól, megóvja a művet a dokumentarista

hogy a kései kapitalizmusban – ahogy azt Karl Marx és

hatástól, és lehántja a lövedékekről azt a szenzációhajhász

Georg Simmel leírta – az ember maga is tárggyá és áru-

médiakatyvaszt, ami a falakon látható kinagyított honlapo-

vá vált, prostituálódott, eladta szabad akaratát, s csak

kon jelenik meg. A steril környezetbe helyezett kép első pil-

egy gépezet szabványosított alkatrésze. Holt tárgy tehát,

lantásra nem változik, csak egy idő után fedezhetjük fel az

nem véletlen, hogy a doboz egyszerre emlékeztet óegyip-


Nézőpontváltás

tomi vagy éppen jövőbeli szuperszonikus koporsóra,

hatástalanított bomba és a kényelmes csomagolás ugyanak-

egyszemélyes űrkapszulára, turbó-szoláriumra vagy hi-

kor arra a rejtett agresszióra és megfélemlítésre utal, amely

bernálásra alkalmas ágyra. A tárgy kívülről személytelen

a nyílt erőszakkal szemben a konzumtársadalomra jellemző

és ergonomikus, belülről azonban egyedi, az embernek

és a javak elvesztésével fenyeget. (Gondoljunk csak a mun-

szánt mélyedések a női és férfi testhez igazodnak. Ez je-

kanélküliség által keltett pánikra, a „munkahelyi fegyelem”

lenthetne némi reményt, ám én nem volnék túl bizakodó.

fő eszközére.) A félelemkeltés egyik legfontosabb eszköze a

A két installáció mind gondolatilag, mind alkotói

védelmet nyújtó szolidaritás felszámolása, az emberek egy-

módszerei tekintetében is jól illeszkedik egymáshoz. A

mástól való elszigetelése. Szimbolikus jelentése lehet annak,

„megszelidített”, ám a mélyben ott rejtőzködő bombák

hogy Asztalos Zsolt mindkét félelmeket megtestesítő instal-

talán azt jelzik, hogy ma már nem ezekkel a régimódi já-

lációjában központi jelentősége van a szigetelő anyagoknak,

tékszerekkel, hanem jóval „kifinomultabb”, de sunyibb

a fehér hungarocellnek és a steril fehér háttérnek.

és kegyetlenebb eszközökkel vívják a háborúkat. Hiszen

Niall Ferguson teóriája szerint a 20. században eszkalá-

ma már sokkal könnyebben, kényelmes bőrfotelben ülve

lódott a háború. Nemcsak az első világháború folytatódott

is romba lehet dönteni egy országot néhány számítógé-

a másodikban, de a hidegháborúban is az zajlott tovább.

pes manőverrel, spekulációval, médiahackkel. Még az ag-

Ferguson szerint az egész jóval korábban, a gyarmati há-

resszió felelősségét sem kell vállalni, meg lehet bújni az

borúk idején kezdődött és tovább is folytatódik. A gyűlö-

anonimitásban, nem kell kilépni az első vonalba. Csak ott

let szinte minden addiginál nagyobb erővel tört fel újra,

kell véres háborút kirobbantani, ahonnan fizikai javakat,

annak ellenére, hogy az emberiség soha nem élt olyan jól,

nyersanyagot akarunk elvenni. De ez a befektetés is meg-

mint most. A háború mára interiorizálódott, bevonult a

éri, hiszen a távoli háborúkról szóló „hírek” a fogyasztói

látszólag békében élő fogyasztói társadalomba is, átjárja

társadalmon belüli félelemkeltésnek is kiváló eszközei.

az élet minden területét, ott zajlik nemcsak a terrorcselek-

Az igazi fegyver ma már nem a bomba, hanem az a hívogató kényelem és közöny, ami a hűvösen elegáns hungaroAsztalos Zsolt: Fragile 2010, 7×7×1 m, polisztirol

cell koporsók mélyén vár ránk. A konzum-

ményekben, de a hétköznapokban, és ami a legrosszabb, a magánéletünkben is. Tehát ne feküdjünk be a nekünk felkínált puhapihe cso-

ágyak komfortot és védelmet ígérnek, való-

magolásba, de ne is élesítsük ki a robbanófegyvereket sem.

jában elszigeteltséget és halált hoznak. A

Mert az ellenséget mindig a saját fegyvereivel kell legyőzni.


19

Somogyi Zsófia

Baglyas Erika és Mátrai Erik kiállítása Godot Galéria, 2012. I. 20–III. 17.

Baglyas Erika és Mátrai Erik közös alkotása nem azt a fajta

értelmezésével, ám folyton végig kell gondolnunk: az asztal

kiállítást hozza létre, amelyben hosszan kell időzni, hogy

csak úgy tűnik, hogy jól van, mi pedig szintén csak úgy tűnünk,

minden elemmel alaposan tisztába kerüljünk. Számomra a

hogy nem vagyunk jól… Legalábbis ami a bemutatásunkat,

mű erénye, hogy nem bonyolítja agyon azt a fázist, amelyet

közvetítésünket illeti. Teljesen tisztában vagyunk a „csalás-

a jelek szerint nem is kell bonyolítani ahhoz, hogy bőven

sal”, a megtévesztéssel, sőt, mi magunk is szerepelünk a fil-

nyújthasson játszási és gondolkodási lehetőséget. Az in

men (ahogy a saját magunk által megélt valóság filmjének is

stalláció játékteret hoz létre: a tárlatlátogatást meghatá-

állandó főszereplői vagyunk), mégis olyan hihető, hogy a dol-

rozó jellege és a modellezett emberi helyzetek (játszmák)

gok úgy vannak, ahogyan látjuk őket, nem úgy, ahogyan tud-

tekintetében is. A plafonról függő asztal a kiállítótér hátsó

juk és/vagy lenniük kéne. A kontrollvesztettség éppen most tét

falára vetített életnagyságú képen mintha a földön állna.

nélküli, de azért kicsit frusztráló élményével is szembesülünk

A belépő azonban, aki valóban a földön áll, a képen a pla-

a mű segítségével. Nincs befolyásunk arra, hogy milyen kép

fonon sétál, ugrál, táncol, guggol stb. Az asztallap megsi-

születik, s a mozdulataink pont nem olyanok (nem olyannak

mítása, kezünk fel-le lóbálása izgalmas élményben része-

tűnnek), amilyennek látni szeretnénk őket.

sít, hiszen real-time látjuk magunkat, akár egy tükörben,

Eszünkbe juthat a látás folyamata mint párhuzam,

mégsem úgy működnek a mozdulataink, a képünk, mint

amennyiben a szemben még fordított a külvilág képe,

ott. Ha minden a feje tetején állna, kön�-

s csak az agy teszi a helyes irányba azt. De ott legalább

nyebb dolgunk lenne a (téri) viszonyok

minden együtt fordul. Itt azonban az érzékeink által köz-

Fotó: Véssey Endre

Részlet Fehér Ferenc megnyitó performanszából


Fotó: Baglys Erika – Mátrai Erik

Nézőpontváltás

Enteriőr Baglyas Erika és Mátrai Erik kiállításán 2012, Godot Galéria

vetített igazság cáfolódik meg. Töké-

lozófiai szakkifejezésekkel teleszőtt szövegekből. Tiszta

letes metafora a valóság visszáságai-

és világos állásfoglalással van dolgunk, amely önmagá-

nak megélésére.

ban is modellezi, hogy a körülöttünk lévő valóság, annak

Vidám gag és a fájó igazságot mutatja, hogy az új műfajt

megélése és a kép, amelyet erről formálunk, majd közzé

teremtő „közérzetinstalláció”-ban mindenki a plafonon van.

teszünk, mennyire távol lehet egymástól: akár egymás el-

Vagy legalábbis a virtuális valóság (értsd: elképzeléseink a

lentétei is lehetnek.

világ menetének helyességéről, jellegéről, fantáziáink a meg-

A cím, a műfaji megjelölést közlő alcím és a rövid saj-

felelő cselekedetekről, gondolkodásmódokról, a hírek szőtte

tószöveg azonban konkrétabb értelmezési mezőt hoz be.

második valóság, az internetes véleménymegosztó felüle-

A mű eszerint a mai magyar valóság felbolydult, kicsa-

teken kreálódó ködök és viharok stb.) terepén vagyunk itt.

varodott, önmaga ellentétbe forduló közállapotairól szó-

Ugyanebben a virtuális világban lehet csak rendben az, ami

ló én-üzenet. Vagyis inkább mi-üzenet. Példaszerű: a két

pedig nincs rendben. Illetve legyünk precízebbek: az asztal

művész (a rá eddig is jellemző módon) az aktuális kérdé-

alapvetően nem a plafonra való, mert akkor szokásos fun

sekkel foglalkozik. Sőt, ha akarom, politizálnak, ám ezt

kciójának nem tud megfelelni. Szimbolikusan sem, amennyi-

rendhagyó módon teszik. Nem tudjuk, mit nem tartanak

ben a fejjel lefelé függő asztalra nem lehet „kitenni” a dolgo-

jónak, állnak-e bármelyik oldalon. Nem tudjuk, kit tar-

kat. De ezzel együtt előfordulhat, hogy a plafonon van egy

tanak ostobának, ki felé ráznák az öklüket – mert nem

asztal. A (még) nagyobb baj, hogy a róla közvetített képben

teszik ezeket. Jól olvasható példázatot tesznek elénk. Lát-

már pont fordítva van. Hazugságok és átverések, „a császár

hatóvá teszik a valóság azon vonásait, amelyeket mind-

új ruhája” szituációk. Csak az életkedvet veszik el – közleked-

annyian érzünk, amelyek mindannyiunk lába aló így vagy

ni viszonylag hamar meg lehet tanulni egy ilyen áltérben.

úgy, de kihúzzák a(z eddigi) talajt. Helyreigazítják a ké-

A lényegében minimális elemre épülő tárlat nem von maga köré plusz aurát bonyolult kortársművészeti, fi-

pet, leleplezik és helyére teszi a dolgokat. Hogy jobban lássuk: valami nincs rendben. újművészet 2012 03

21

Muladi Brigitta

Moizer Zsuzsa két kiállítása Deák Erika Galéria 2012. I. 12–II. 18. ICA-D, Dunaújváros 2012. I. 13–II. 24.

„A művész, úgy tűnik, olyan médiumként hat, mely a téren és időn túli labirintusban keresi a letisztuláshoz vezető utat.” Marcel Duchamp Nem szokás egy művész kiállításáról szóló elemzést minden esetben visszavezetni a kezdetekhez, pláne, ha egy fiatalról van szó, de Moizer Zsuzsa új munkái láttán kikerülhetetlen egy rövid időbeli áttekintés, hogy közelebb kerüljünk a közlése feltételezett tartalmához. A művész ismertetőjegyeként számon tartott, finom festékfoltokként szétterülő formákból összeálló kétdimenziós portrékat a térben elhelyezett installációk váltották fel, s a tőle megszokott nyugodt, meditatív finomság nyers, romboló erőknek és új kifejezési formáknak adta át a terepet. Moizer Zsuzsa első művei egy olyan művészt mutattak, aki máris rátalált a „letisztuláshoz” vezető útra. A diplomamunkájára azonnal felfigyelt a szakma, akvarell finomságú olaj-vászon sorozatával nemcsak a trendekre érzett rá, de egy tipikus kortárs fiatal művész portréját festette fel. Dunaújvárosi művészként – szerencsés egybeeséssel – jól illeszkedett a legújabb tendenciákat bemutató intézmény, az ICA-D programjába, s az intézmény presztízse is kedvezően befolyásolta a pályája indulását. Nem akart hasonlítani senkire, mégis emlékeztetett világhírű nőművészekre, pl. Marlene Dumas-ra, vagy ha a művei végeredményben más külső jegyeket is mutattak, mégis felMoizer Zsuzsa: Fragmentum 2012, szilikon, gipsz, 210×201×90cm (Deák Erika Galéria)

Moizer Zsuzsa: Regressus ad uterum 2012, gipsz, föld, bokrok, 300×200×100cm (Dunaújváros)

Moizer korai munkáiban saját leegyszerűsített portréját sokszorozta meg, hosszú monoton sorban. Úgy tekintet-

idézte Cindy Sherman végtelenített ön-

tek ránk a szenvtelen lányarcok, mintha egyszerre töltenék

arcképeit, s személyisége hasonlított egy

be szellemekkel kommunikáló afrikai maszkok, görög mi-

Mountain és Rosenblum-festmény fino-

tologikus alakok és keresztény angyalok szerepét, akik min-

man dekadens modelljére.

denesetre a szellemi szférához tartoznak, de mégsem a képzelet szülöttei, s a művész érzéseit hivatottak közvetíteni. Olykor úgy tűnt, hogy ezek az áttetszően szép lények a szellemi erőfeszítést próbálják megragadni a művészi munkában, máskor kifejezetten a női lét összetettségét ábrázolták. Most ezen a harmonikus világon a múló idő mindent átalakító vihara vonul végig. A művész színekkel telt melankóliája komorsággá szürkül. A rossz közérzet okozóját találgatva olyan közhelyeket sorolhatnánk, mint az első nagy szakítás, a szerelem végességének megtapasztalása, az egzisztenciakeresés vagy a mai kulturális környezet válsága, de ez nem feltétlenül a művész üzenete, hanem inkább az értelmező belevetítése.


Nézőpontváltás

Moizer Zsuzsa: Bárka 2011, monotípia, papír, 29×21cm (Dunaújváros)

Moizer Zsuzsa műveit általában

zése határozza meg, ahogy a festményei esetében, s az

körüllengi egy rejtélyes többértel-

is konstans, ahogy mindezeket egy mitikus távolságtar-

műség és némi távolságtartás. Leg-

tással eltávolította a saját személyiségétől, annak ellent-

újabb munkái ennél konkrétabbak, a nehezítés inkább a

mondva, hogy abból építkezik. Saját magát előszeretettel

kiállítóhelyek egymástól való távolságában van. A megér-

formálja meg úgy, mint egy ismeretlen világból származó

tésért, a teljességérzésért legyőzendő távolság kritikára

női entitást, amely köré épített biztonságos fal most le-

adhatna okot, de valójában éppen ez az egyik dicséren-

omlott, és a mitikus alak szerepét a személy valódi lenyo-

dő tett, amely lemodellezi a fáradságot, a szellemi erőfe-

mata, egy gipszszobor vette át – a valóság lépett a képze-

szítést, a hosszú utat, amit küzdelmeink során teszünk.

let helyébe. A multiplikáció mint ismertető jegy továbbra

Könnyen egy térbe lehetett volna helyezni az időről időre

is megmaradt, csak a síkról a térbe került.

megtörténő széthullást szimbolizáló önarcképtöredékek-

Nevezhetjük ezt a megtorpanás utáni első lépésnek, mint

ből álló installációt és a biztonságra törekvő ember vágy-

ahogy Babiczky Tibor tette a dunaújvárosi megnyitóbeszé-

képét kifejező házat, a kényszerű elválásokat jelképező

dében, de tarthatjuk „bátor” tettnek, továbblépésnek, mint

gyors mozgású bárkát s az elmúlásra emlékeztető kutya

amihez hasonlót egy látogató írt be a Deák Erika Galéria ven-

tetemét. Jelek mutatnak arra, hogy az általános emberi

dégkönyvébe. Kevés művész létezik, aki képes egy sikerszé-

életritmusban átélt vívódások mellett Moizer fel akarja

riát a belső hangoknak engedelmeskedve fenekestől felfor-

hívni figyelmet a középgenerációs művészek nehézségei-

gatva új utakra lépni – s egy „értéktelen” sitthalmot kitenni

re, s hogy a már elért siker és annak megtartása mennyire

saját maga és a köz okulására, ezzel kockáztatva a festmé-

nem egyértelmű. S hogy a kiállítás a dekadenciája isme-

nyekben mindig meglevő dinamikus anyagi potenciált. Az ér-

retében miért értékelhető mégis optimistán, az egy vég-

ték itt a merész tettben, az őszinteség felvállalásában van, és

telen egyszerű üzenet: a változásokat nem elfogadni kell,

végső soron az esztétikáról sem kellett lemondanunk, hiszen

hanem az idővel haladva – a körülmények elemzésén át –

a finom arcélű önportrék és az esztétikus testrésztöredékek

nekünk is aktívan változni kell.

– vagy a kortárs Karel van Mandert és a flamand csendéletet

Habár Moizer aktuális művészi nyelvét továbbra is finom szimbolika, költőiség, az érzelmek intenzív kifeje-

felidéző halott kutya – konzerválják azt a „szomorú szépséget”, amit Moizer festményeiben megszerettünk. újművészet 2012 03

23

P. Szabó Ernő

Ergy Landau és Nora Dumas fotográfiái Biksady Galéria, 2012. II. 9–III. 3. Művészetek Háza, Várgaléria, Veszprém, 2012. III. 9–IV. 8.

Két szép fiatal nő néz felénk egy gazdagon megterített

ria kiállításán szerepel is Dumas-nak az a felvétele, amely

asztal mögül. Az asztalon látható együttes – gyümölcsök,

virágzó tavaszi kertben, egy fa ágai között ábrázolja a fi-

homár, pezsgőspalack – elrendezése mintha a klasszi-

atal lányt – Landau premier plánból készült aktfelvételét

kus németalföldi csendélet kompozíciós rendjét idézné,

Ylláról pedig E. Csorba Csilla Magyar fotográfusnők (Encik-

az asztal mögött ülő, a fényképezőgép lencséjébe néző

lopédia Kiadó, 2001) című kötetében közli. Szépek, szaba-

két fiatal nő hajviselete, ruhája viszont az Art Deco stí-

dok, kreatívak ezek a fiatal nők, világuk egy darabka Pá-

lusjegyeit viseli magán. Nem véletlenül, hiszen a kép va-

rizs a „bolond évekből” (lés années folles), amikor ugyan

lamikor a 20-as, 30-as évek fordulóján készülhetett Pá-

már és még Berlin volt az európai művészet első számú

rizsban, egészen pontosan Ergy Landau műtermében,

metropolisza, azonban a világ fotográfiája számára Párizs

ahol a fotográfus asszisztensével, Nora Dumas-val együtt

legalább olyan fontos volt, mint a német főváros.

fényképezkedett. Talán az egyik 4x4-es Rolleiflex géppel

Az volt a magyar fotográfusok számára is, és ezt nem

készült a kép, hiszen első ilyen kamerájukat mindket-

csak André Kertész, Brassaï művészete igazolja, hanem a

ten 1928-ban vásárolták meg. Vagy önkioldót használtak,

műteremben pózoló Ergy Landau (1896–1967) és Nora Du-

de az is lehetséges, hogy a stúdió másik munkatársa, Ylla

mas (1890–1979) életműve is. Mindkettejük művei szere-

nyomta meg a gombot – akiről viszont Landau is, Dumas

peltek, szerepelnek a világ jelentős múzeumaiban, galéri-

Nora Dumas: Ylla 1933, vintázs, zselatinos ezüst nagyítás, 37×28 cm

is számos felvételt készített ezek-

áiban rendezett kiállításokon, 1931-ben például a többi kö-

ben az években. Ellentétben a páros

zött André Kertésszel és Brassaïval együtt állítottak ki a

képpel, ezek közül a Biksady Galé-

müncheni Lichtbild című kiállításon, munkáikat évtizedeken át közölték fotós szaklapok és különböző magazinok. Itthon azonban inkább csak a szűkebb szakma ismeri alkotásaikat, ahogyan az említett harmadik szereplő, Ylla, azaz Koffler Emília művészetét is (ő később állatokról készített sorozatairól vált híressé). Landautól bővebb válogatás szerepel E. Csorba Csilla említett kötetében, megtalálható a könyvben Dumas néhány képe is, ám neki Budapesten utoljára 1957-ben állították ki három alkotását. Művészetük franciaországi elismertségét jelzi, hogy Landaunak 1988-ban, Dumas-nak 1989-ben gyűjteményes tárlata volt a Chalons-sur-Saone-ban működő Musée Nicéphore Niépceben. Mindkettejük hagyatékát a Rapho ügynökség őrzi. A Biksady Galéria kiállítása tehát, amely egy évtizedekkel ezelőtt létrejött franciaországi magángyűjtemény darabjait tárja elénk, revelatív élménynek nevezhető. Még akkor is, ha Ergy Landau munkásságának csak egy szeletét mutatja be, azt a korszakot, amelyben a fotográfus és a gyűjtő kapcsolata kialakult. Landau Erzsi pályája nagyjából három évtizeddel korábban kezdődött, az 1910-es évek végén. A fotográfus, aki 1918-ban kezdett fényképezni, s aki mestersége alapjait Máté Olga műtermében sajátította el, már fiatalon nevet szerzett Budapesten több munkája, például a halálos ágyán fekvő Adyról, a szemléletének kialakulására jelentős hatást gyakorolt Moholy-Nagy Lászlóról vagy a fiatal


Fotopográfia

okat, szentélyeket, a zenélő, olvasni tanuló gyermekeket. Nora Dumas (Kelenföldi Telkes Nóra) huszonhárom éves volt, amikor nővérével együtt első alkalommal Franciaországba érkezett, hogy egyetemi tanulmányait folytassa, ellenséges ország állampolgáraként azonban internálótáborban kellett töltenie a következő, világháborús éveket. Szabadulása után az Egyesült Államokba utazott, ahol megismerkedett későbbi férjével, a francia-svájci származású építésszel, Adrien-Émile Dumas-val. 1925-ben tértek vis�sza Franciaországban, ahol Ergy Landau: Olvasó gyerekek 1954, zselatinos ezüst nagyítás, 23×29 cm

egy Ile-de-France-i faluban, a Palasovszky Ödönről készített portréja

Párizstól jó ötven kilométerre lévő Moissonban vásároltak

révén, de Thomas Mannt ábrázoló arc-

meg egy parasztházat. Ez a döntés jó évtizedre maghatá-

képe éppen olyan fotótörténeti értékű

rozta fotográfusi pályájának az irányát is, hiszen olyan vi-

alkotás, mint a 20-as, 30-as évek Párizsában készült felvé-

lágot fedezett fel a Szajna kanyarulatai közötti vidéken,

telei. Fényképezte a szobrász Antoine Bourdelle-t és a költő

amelyet francia kortársai közül alig fotózott valaki. Az

Paul Valeryt, a városkép műfaja éppen úgy foglalkoztatta,

első sikert egy 1928-as felvétele hozta meg, amely egy já-

mint a női akt, s a reklám- és a divatfotó területén éppen

romba feszülő igáslovat ábrázol, közvetlen közelről, alul-

olyan sikeres volt, mint a gyermekfotózás témakörében.

nézetből, mintegy az emberi világot és a természetet ös�szekötő erők, örök törvények jelképeként. Ez a kép

1936-ban Enfants (Gyermekek) címmel jelent meg önálló kötete, amelyet 1942-ben újabb követetett Comment photographier lés enfants? (Hogyan fotózzuk a gyerme-

Nora Dumas: Kártyázók 1935, vintázs, zselatinos ezüst nagyítás, 29,5×39 cm

indítja a Biksady Galériában látható, mintegy évtizednyi időt átfogó sorozatot, amely, akár csak Roger

keket?) címmel. A kiállításon bemutatott mintegy másfél tucatnyi alkotása az 50-es években készült, amikor egy Unescodelegáció tagjaként Kínába utazott, ahol különböző népcsoportok tagjait örökítette meg egy készülő könyv számára. Fényképezett Mongóliában is, ottani felvételei 1957-ben jelentek meg a Horoldamba – le petit mongol című kötetben. Ezeket a viszonylag kései felvételeket ugyanaz a tárgyilagos szemlélet, letisztult kompozíciós rend jellemzi, mint a korábbi pályaszakaszok műveit. Rácsodálkozás, az egzotikum hangsúlyozásának a szándéka nélkül fotózta a nomád pásztorok világát éppen úgy, mint az „új társadalmat” ünneplő nagyvárosi felvonulókat, a szent város újművészet 2012 03

25

aránt megjelennek, az arcokon a szegénység és az elhagyatottság éppen úgy tükröződik, mint az a méltóság, amel�lyel szereplői a sorsukat megélik. Ahogyan Jacques Guenne fogalmaz, Nora Dumasnál jobban senki nem tudta dicsőíteni a vidék költészetét, a föld jóságát, a nap tüzét, az ég végtelenségét. Ergy Landau és Nora Dumas szoros munkatársi kapcsolata nagyjából egy évtizedig tartott, azután Dumas saját stúdiót nyitott férjével Dumas-Satigny néven, s akárcsak Landau, az aktfotózás terén is kiválót alkotott. Brassaï és mások munkái mellett az ő felvételeik szerepelnek a párizsi Éditions du Chene 1948-as Études Ergy Landau: Táj folyóval 1954, zselatinos ezüst nagyítás, 22×29 cm

des Nus című albumában. A házaspár kéMartin du Gard Vieille France című re-

sőbb Svájcba, a Genfi tó közelében lévő Thononba költö-

génye, szinte házról házra járva mu-

zött, ezen a környéken készült Nora Dumas felvételeinek

tatja be a paraszti társadalom jellegze-

másik, alpesi tájakat ábrázoló része. Némelyik majdnem

tes alakjait. E társadalom megőrzött hagyományait talál-

ugyanabban az időben, amikor Ergy Landau Távol-Kele-

ta meg az elnéptelenedő falvakban, ahol mindent a meg-

ten fényképezte a végtelen tájat és annak embereit. Kilo-

dolgozott föld, a termés minősége határoz meg (Moisson

méterben a két világ nagyon távol esik egymástól, aho-

neve szó szerint aratást jelent), képein a kemény munká-

gyan a képek mutatják, de az egyik és a másik képeiben

val töltött hétköznapok és a ritka ünnepi pillanatok egy-

is megragadható az, ami örök emberi.


Andor Anna

A Biksady Galéria 4. aukciója március 27-én

Negyedik aukcióját rendezi március 27-én a Biksady Galé-

rótól lehet licitálni, Juan Nicolas Melé 1965-ös geometri-

ria. A kalapács alá kerülő majd kétszáz tétel túlnyomó ré-

kus kompozíciójára 24 ezertől, míg Auguste Herbin 1919-es

szét egyedi és sokszorosított grafikák, valamint festmények

gouache-a 19 ezerről indul. Az árverés legjelentősebb da-

képezik. Az anyag elsősorban a 20. századi geometrikus,

rabjai közé tartozik Mattis-Teutsch János olajkompozíciója

absztrakt törekvések magyar és nemzetközi képviselőinek a

(11 ezer euró) és Ébneth Lajos 1927-es vegyes technikájú lap-

munkásságát reprezentálja, de licitálhatnak az érdeklődők

ja is. Öt Kassák Lajos-, négy Réth Alfréd-mű képviseli töb-

Dalí- és Miró-grafikára, vagy éppen Borsos Miklós tusrajzára,

bek között a „régi”, öt Hencze Tamás- és tizenegy Fajó Já-

Balogh Csaba vegyes technikájú munkájára – az összeállítás

nos-munka az „új” magyar avantgárdot. Ami pedig a külön-

egyszerre utal a galériában megjelenő művészi törekvések

böző nemzetekhez, generációkhoz tartozó mesterek, rokon

sokszínűségére, másrészt az aukciós tételsor összeállításá-

szemléletek találkozását illeti, a cseh Jirí Kolártól szerepel a

nál megfigyelhető következetességre.

tételsorban egy igen poétikus hangulatú munka, amelyen öt,

Ez a kettősség indulása óta jellemzi a galéria tevékeny-

jellegzetes „Yves Klein-kékkel” megfestett pillangó látható. A

ségét, amely arra irányul, hogy a figyelem középpontjába

mű, természetesen hommage a francia művész előtt, 120 eu-

emelje a 20. századi magyar és egyetemes művészet olyan

róról indul – de ha a „papírforma” érvényesül, a kalapács va-

törekvéseit, amelyek vagy meg sem jelentek a hazai művészeti közgondolkodásban, vagy méltánytalanul kevés figyelmet kaptak és arra, hogy a kortárs nemzetközi áramlatok je-

Auguste Herbin: Kompozíció

lószínűleg sokkal magasabb ös�szegnél koppan majd. (x)

1919, gouache, papír, 40×28 cm

lentős teljesítményeit bemutassa. A galéria korábbi aukciói sikerrel zárultak – a gazdasági válság ellenére számottevő külföldi érdeklődés kísérete őket. Ez a folyamat folytatódik – ezt mutatja a mostani aukció iránti érdeklődés. A kínálat kvalitása mellett ebben nyilván annak is szerepe van, hogy az aukciók anyaga jelen van nagy külföldi portálokon is, amelyek révén online is lehet licitálni. Természetesen minden tétel szerepel a galéria saját honlapján, emellett internetes hírlevéllel, illetve nyomtatott katalógussal tájékoztatják hazai és külföldi törzsvásárlóikat. Értéktartóbb és nemzetközileg is követhetőbb közvetítői szerepet kíván betölteni a galéria az aukciós piacon, ennek megfelelően a katalógusban szereplő tételek induló árát euróban határozták meg, és euróban történik a licitálás is. A legmagasabbról, 44 ezer euróról ezúttal Bortnyik Sándor 1924-es Asztali csendélete indul, 40 ezer euróról indulva licitálhatnak az érdeklődők az olasz designer és építész, Marcello Morandini olaj-fa installációjára. Moholy-Nagy Lászlótól két mű is szerepel a tételsorban, ceruza-olajpasztell kompozíciója, amely a bázeli László Károly-gyűjteményből származik, 36 ezer euróról, a Konstrukció VI. című 192223-as munka, amely a Kestner-mappa hatodik darabjának próbanyomata, tehát különleges átmenetet képez az egyedi és a sokszorosított grafika között, 24 ezer euróról indul. Yves Laloy 1972-es Fohászkodó című festményére 28 ezer euújművészet 2012 03

27

Pelesek Dóra

Kerekes Emőke és Kádár Levente kiállítása Demo Galéria, 2012. I. 26-ig (Az Átlátás-projekt harmadik állomásaként áprilisig megtekinthető.)

A Demo Galériában megvalósult, Egy város láthatatlan metsze-

Kerekes Emőke beton virágládákról készült fotósoro-

te című, Kerekes Emőke és Kádár Levente munkáit bemutató

zatának darabjait – talán a letisztult képi megjelenésnek

kiállítással újabb izgalmas állomásához érkezett a Fiatal Fotó-

is köszönhetően – első pillantásra is rendkívül intenzív,

művészek Stúdiójának Átlátás-projektje. E kiállítássorozat ke-

egyszerre nosztalgikus, patetikus, ugyanakkor kissé iro-

retében 2011 novembere óta több sikeres példát láthattunk fi-

nikus atmoszféra lengi körül.

atal alkotók és kurátorok együttműködésére. Éppen a művészek és a kurátorok közös, kreatív munká-

A képeket nézve egyszerre érezhetünk dé ja vue-t és zavart. A fotókkal találkozva a nézőn azonnal megma-

ját célzó Átlátás-projekt kapcsán fontos hangsúlyozni te-

gyarázhatatlan bizonytalanság vesz erőt, hiszen a szo-

hát a két résztvevő művész, Kerekes Emőke és Kádár Le-

katlan megjelenítési mód alapvetően idegen a beton vi-

vente, valamint a kiállítás koncepcióját kialakító Stánitz

rágládák banalitásától. Ráadásul a fotókon semmiféle vi-

Zsuzsanna együttgondolkodásának fontosságát. Talán

zuális fogódzót nem találunk. Legalábbis semmi olyas-

csupán szerencsés véletlen, hogy mindhármukat inten-

mit, ami igazolná, netán hitelesítené a virágládák virág-

zíven foglalkoztatja a személyes és a kollektív emlékezet

láda-létét. A képeken rejtélyes, asszociációkat indukáló

problematikája, és hogy kiemelt figyelemmel fordulnak

ládákat látunk – virágok nélkül.

az épített környezetben rejtőző, teljesen hétköznapinak

Bár ezeket a mára többnyire funkciójukat vesztett tárgya-

tűnő, elfeledett tárgyak sajátos szimbolikája felé. Az azon-

kat, a szocialista múlt és a rendszerváltás utáni emlékezés

ban már korántsem véletlen, sokkal inkább hármuk közös

megkopott, láthatatlan szimbólumait, az 1960-70-es évek-

munkájának eredménye, hogy most új, szokatlan kontex-

ben tömegesen öntötték a panelházak gyártása során meg-

Kádár Levente: Caravan, Felvonulási tér, Budapest 2011, lambda print, 100×120 cm

tusba kerülhetett az őket kü-

maradt, bekevert betonból, a monumentális virágládák-

lön-külön is foglalkoztató emlé-

ra sosem készült sablon vagy szabvány, de még elhelyezési

kezet-tematika.

terv sem. E virágládák léte végső soron tehát teljesen esetleges. Vannak köztük zord szögletesek, barátságos kerekek, zömök, tömzsi lábakon álló példányok, talán túlságosan is hosszúkásak és egészen szolid, már-már esztétikusnak mondható darabok. Némelyikük repedt, törött szélű, viharvert, tele üres italos dobozokkal, ócska nejlonszatyrokkal, ázott újságpapírral, kutyapiszokkal, szeméttel. Másokon ellenben mintha nem fogott volna az idő vasfoga: gondozott bokrok, díszcserjék, vagy színes virágok pompáznak bennük. Tükrözik saját közvetlen környezetük állapotát, egyes lakóközösségek igényességét, avagy teljes érdektelenségét a saját házukon kívüli utcai tereptárgyak iránt.


Fotopográfia

Ezek az elfeledett – Kerekes Emőke által láthatóvá tett – betontömbök felfedik és reprezentálják a 21. századi Budapest különféle arcait. És miközben ők maguk nem részei a tervezett, épített környezetnek, saját közegükből kiragadva és megörökítve mégis képesek működésbe hozni, aktivizálni közös, kulturális emlékezetünket. Csakúgy, mint Kádár Levente Caravan című, eredeti funkciójukat vesztett lakókocsikról készült sorozatának darabjai. Kerekes Emőkéhez hasonlóan Kádár Levente is egy tipikus, valamennyiünk számára jól ismert, ámde legtöbbünkben talán kevéssé tudatosult budapesti jelenséget figyelt meg és dokumentált. Fotóin lakókocsik és nem ritkán azok lakói láthatóak. Néhány lakókocsi annyira ismerős számomra, hogy esküdni mernék rá, tudom, hol állnak. Állnak – vagyis éppen mobilitásuk hiányával, rögzítettségükkel érvénytelenítik saját funkciójukat. Vagy – mint például az ún. lakókocsi büfék esetében – új funkcióra tesznek szert. Lakókocsik, amelyek azáltal váltak környezetük részévé, hogy megsemmisítették saját, eredeti létmódjukat, a mobilitást. A korábban szabad-

Kerekes Emőke: Cím nélkül 2011, giclée print, 100×100 cm

idős tevékenységekhez kötődő családi nyaralások,

kótelepek félreeső zugaiban, használaton kívüli focipályák, bontásra ítélt házak tövében. Hajdani tulajdonosaik pedig mintha egyszerűen csak ki-

az öröm és a jólét kép(zet)ét előhívó lakókocsik mintha

szálltak volna belőlük, hogy azután soha ne térjenek vis�-

egyszer csak varázsütésre lefulladtak, megálltak vagy le-

sza. Megunták, ottfelejtették őket. Megfeledkeztek ró-

parkoltak volna. És akárha ez lenne a legtermészetesebb

luk. Egykor becses tulajdonukat átengedték a leleményes

dolog a világon, ott maradtak,

parkolóőröknek, nehéz szociális helyzetben lévő, lakhatá-

ahol éppen voltak: erdőszéle-

si gondokkal küzdő családoknak, vagy szemfüles hajlék-

ken, külvárosi parkolókban, la-

talanoknak. Lakókocsikból átmeneti szállásokká lettek, s

Kádár Levente: Caravan, Alpár utca, Budapest, 2010, lambda print, 100×120 cm

mostanra annyira megszoktuk a jelenlétüket, hogy az utcákat járva fel sem tűnnek. Helyesbítek: nekem nem tűntek fel. Mostanáig. Mert a művekkel való találkozás után egyszerre csak elkezdtem észrevenni és számon tartani a gazdátlan lakókocsikat és a beton virágládákat. Mintha valami észrevétlenül megváltozott volna bennem: feltárult előttem egy város láthatatlan metszete, a jól ismertnek hitt Budapest másik, rejtőzködő arca. Egy párhuzamos világ. Megfigyeltem például, hogy szögletes virágládából több van, mint kerekből. És hogy a legtöbb sorsára hagyott lakókocsi ablakában van függöny. Mégpedig csipkés. Talán sosem fog kiderülni, valóban így van-e, mégis azt hiszem, hogy akik látták a kiállítást, a jövőben egészen biztosan észreveszik a városban a virágládákat és a lakókocsikat. A szöveg a megnyitón elhangzott beszéd alapján készült.


29

Popovich Viktória

Kirakat Bolygó Trafó Galéria, 2012. I. 12–II. 26.

A Trafó Galéria éles szemű kurátora ezúttal a KK+TF néven

zelítette meg a témát. Látszólag „jelentéktelen” felvétele-

alkotó svéd művészpáros, Thobias Fäldt és Klara Källström,

ket készítettek (asztalon felejtett tányér, földön heverő ko-

valamint a Stúdió-díjas Surányi Miklós fotó alapú munkáiból

sár, vodkásüveg), nem kis iróniával (lencsevégre kapták pél-

válogatott, méghozzá kitűnően. A hagyományos fotókiállítás

dául a botrányhős minden lépésére kiélesített kamerák tu-

megszokott installálási módjait kibővítve láthatunk itt fotó-

catjait). A kis formátumú képeket keretező széles paszpartu

album és művészkönyv között definiálható katalógusokat,

is bizonyítja, hogy a bulvárlapok hatalmas címlapfotóival

de falra vetített képeket zenével és költészettel aláfestve.

formailag és tartalmilag is szöges ellentétben állnak. Sze-

A pincetérbe belépve a svéd duó Wikiland című sorozata

rencsére a kiállítás terében elhelyezett katalógusasztalon a

a meghökkentés erejével hat, mágnesként vonzza egészen

széria tipográfia nélkül ugyan, de napilap formátumban is

közel a szemlélőt. A fotókon nyoma sincs mesés disneylan-

átlapozható, alaposan szemügyre vehető (az előbbi elhatá-

di hangulatnak, a világ egyik legvitatottabb személyiségé-

rolódás a médiától így mégiscsak megkérdőjeleződik).

nek, a Wikileaks leleplezőportál alapítójának házi őrizet-

Ha a fotográfiák részleteire is kíváncsiak vagyunk, a követ-

ben töltött napjai kerültek dokumentálásra. Julian Assange

kező, 581c címet viselő sorozatnál ugyancsak meg kell har-

a Wikileaks-botrányt követően a bulvársajtó érdeklődésé-

colnunk, görnyednünk és ágaskodnunk az összhatás érde-

KK + TF, Klara Källström + Thobias Fäldt: Európa, Görögország, Athén, Akropolisz

Fotó: Surányi Miklós

18-19/10 /2011, fotósorozat


nek középpontjába került, a

kében a túl alacsonyra vagy túl magasra függesztett alkotá-

KK+TF formáció azonban sa-

sokért. Thobias Fäldt munkája egy szubjektív fotónapló, egy

játos művészi igénnyel, sem-

meghatározott logika alapján szerkesztett „műkomple-

mint szenzációéhséggel kö-

xum”. 2006-ban az Év Svéd Fotósa díját elnyerő művész évek

Fotopográfia

Surányi Miklós: Display 2006-2011, fotósorozat (részlet)

óta könyv formában jelenteti meg fotóit, kiállításra is könyvlapok kerültek. Mármár láthatatlan magasságban egy Bu-

Surányi Miklós: Display 2006-2011, fotósorozat (részlet)

tette a művészt, hogy lencsevégre kapja az abszurd marketingfogást.* Surányi tehát vadássza – ha nem is a szarvast,

dapest egyik romkocsmájában készült felvétel is felbukkan,

de – az ehhez hasonló szokatlan, mégis valós jeleneteket, s

de sokatmondó a sajátos humorú keretező darab, a guminő

mivel ezek egytől egyik kivárt pillanatok, érthető, hogy mi-

nagymamát, majd igazi nagymamát az ölében tartó nagypa-

ért készültek 5 éven keresztül. A művész megfogalmazásá-

pa kompozíciója, mely a sorozat kerettörténetét is adja.

ban a fotókon „a tárgyak akarata” jelenik meg, az ő feladata

Közös munka az intellektuális igénnyel készült Európa,

csupán abban áll, hogy elkapja a megfelelő momentumot (a

Görögország, Athén, Akropolisz címet viselő sorozat, mely

sorozat munkacíme Design volt). Ilyen szempontból talán a

2011 októberének görögországi tüntetéseire reflektál. A ke-

legemblematikusabb snapshot a kopott kanapén felejtett ru-

rettörténetet két, a demonstráló tömegről készült rendkí-

hák és a távirányítós mini helikopter kompozíciója.

vül részletes és éles totál fotó adja, háttérben a demokrá-

A kiállítótér egészét átható audiovizuális munka, a

cia bölcsőjét jelentő Akropolisszal. Egy tucat felvételen pe-

Blackdrop Island képi világa Surányi abszurd pillanatfelvé-

dig több ezer éves köveket látunk zavarba ejtő közelségből,

teleihez áll legközelebb. Klara Källström kontemplatív, ki-

földtani részletességgel, melyek formakincsét az idők eró-

merevített pillanatait (elhagyatott terek magányos alakjai,

ziós munkája alakította ilyenné. Az ókori kövek mint a de-

épület homlokzatán mászó kafkai bogár) zenei és lírai alá-

mokrácia születésének tanúi az aktuálpolitikai események-

festéssel élvezhetjük.

kel párbeszédben a svéd művészek sajátos látásmódjáról tesznek tanúbizonyságot. Surányi Miklós a hétköznapi abszurd csendéletek megszál-

A Planet Display fantáziacím a fotókiállítás mediális sokszínűségét (fotó, könyv, mozgókép) és lokális változatosságát (Zalától az Akropoliszig) sűríti. Ahogy a Földről készült

lottja. A Display címet viselő széria véletlen inszcenálta szo-

nagytotál fotóknál, a kiállítótérben is néha az az érzésünk,

katlan jeleneteket, tárgyakat örökít meg. A szék támlájára

hogy rázoomolnánk egyes részletekre, lestoppolnánk vagy

akasztott kardigán belsején egy koponyaröntgenhez hason-

épp visszatekernénk a mozgóképet és a hozzátartozó hang-

ló minta mered ránk, romantikus muskátlis teraszon, rózsa-

aláfestést. Egy a kiállításra kifejlesztett, a médium terjeszté-

fa lugasban dobermann vicsorít, de a legkülönösebb talán az

si csatornáit is bővítő okostelefon alkalmazással talán mind-

országút szélén gubbasztó őz és a háttérben suhanó kami-

ez lehetséges lett volna. Kérdés azonban, hogy a látvány esz-

on kompozíciója. A fotó keletkezéstörténete hasznos adalék

tétikája, mely a kiállítás egyik legnagyobb érdeme, mennyire

lehet Surányi munkamódszeréhez, művészi látásmódjához.

érvényesült volna egy telefonképernyőn?

A felvétel ugyanis Zalában, a „Szarvas” nevű vendéglőben készült, ahol vendégcsalogató attrakcióként egy élő szar-

Jegyzet:

vast mutogatnak. Stílusosan, vadpörkölt fogyasztás közben

*Elhangzott egy Surányi Miklóssal készített interjúban: http://kortars.

a szarvas és a háttérben elsuhanó kamionok látványa kész-

freeblog.hu/archives/2012/02/02/SM/


31

Vass Norbert

Érmezei Lili Zoe és Kaulics Viola kiállítása Artbázis, 2012. I. 19–II. 19.

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának Átlátás című sorozata a korábbi – az FFS egészét bemutató – csoportos tárlatok helyett arra koncentrál, hogy kevesebb alkotónak biztosítson bővebb megjelenési lehetőséget. A kurátorok, galeristák és művészek együttműködésén alapuló projekt szervezőinek afféle térbengondolkodási, a térrel történő kommunikáció lehetőségeit kutató műhelymunka megszervezése volt a szándéka. Érmezei Lili Zoe és Kaulics Viola Személyes tér című tárlata a széria negyedik állomása. Az Artbázis által befogadott kiállítás az alkotófolyamat, illetve a médium határait illetően is különösen időszerű kérdésfeltevésekkel szolgál. Kaulics Viola: Intim című, finom fényű, fekete-fehér sorozata fiktív kapcsolatokat modellez, kitalált helyzeteket mímel. A művésznő meghitt testdialógusokat, csendes szempárbeszédeket komponál, melyek intimitását azzal is fokozza, hogy magát is belépteti a képekbe. Azáltal, hogy szereplője lesz a fotóknak, az alkotó szemé-

Kaulics Viola: Intim 05. 2011, durst lambda print, kiállítási méret: 70 cm széles kópia 100 cm széles fekete paszpartuban, fekete kerettel

zött, vagy a kiállítótérből magunkkal vitt pillanatok ezek. Feszüljenek bár meg, vagy ernyedjenek el

lye azonmód átértékelődik, az objektív pedig az auteur ál-

a fényképezett testek, legyenek bár kisimultak, koncentrá-

tal előkészített terep, a megteremtett helyzet szemlesütött

lók, vagy gondterheltek az arcok, egyik kompozíció sem hi-

megörökítőjévé, a történetnek szinte részesévé sem váló,

valkodó. Halk képeket látunk. Hallik szinte a lélegzetvétel,

technikai kellékké minősül. A fotókon ábrázolt minden-

a szuszogás, vagy ahogy a lefényképezett szellő belecsíp a

napi mintázatokat – borkortyolgatást egy fárasztó nap vé-

függönybe. A csillanó csempe, a virágmintás ágytakaró, a

gén, éjszakai töprengést, vagy pajkos nyújtózkodást a dél-

parkettamintázat vagy a kanapéhuzat mind stilizált textú-

előtti napfényben – a tekintetek találkozása, vagy a testek

rák, jelzésszerű términták maradnak. Feloldódnak a megra-

egymásra figyelése mélyíti igazán bensőségessé. Mindnyá-

gadott, sosemvolt, mégis örök, harmonikus pillanatban.

Érmezei Lili Zoe: Kapcsolódási Állapot Video No. 1-3. 2012, videóloop


junk által átélt, vagy átélni

Míg Kaulics Viola személyesen is jelen van képein, Érme-

vágyott helyzetek, megőr-

zei Lili Zoe éppen a fizikai jelenlét hiányára épít. Kapcsolódási

Fotopográfia

Kaulics Viola: Intim 02. 2011, durst lambda print, kiállítási méret: 70 cm széles kópia 100 cm széles fekete paszpartuban, fekete kerettel

állapot című, Skype-on ke-

következő életlenség és tökéletlenség következtében kerül

resztül, vagyis online rög-

különös fénytörésbe. Az önmagán túli jelentését kereső test

zített videóloop-sorozata

profánnak és finomnak egyaránt érthető mozdulatsora rög-

alaposan megváltoztat-

zül, a képernyőkön látható modellek pedig – míg magaszto-

ja a fotós és modellje között megszokott viszonyt. A virtuális

sulásukat keresik – tárgyiasulnak. Adódik hát a kérdés: vajon

közelség ellenére fennálló tényleges távolságot Érmezei az-

nevezhetjük-e egyáltalán aktnak ezeket a pillanat után tapo-

zal is tetézi, hogy szereplőit nem instruálja. Az a folyamat ér-

gatózó, meztelen lányokról készült képmintákat?

dekli ugyanis, ahogyan azok alakítják, belakják, meghódítják

Kenneth Clark az eszményi formáról írt tanulmányában*

a rendelkezésükre álló steril teret. Ezáltal pedig egy soha el

megkülönbözteti egymástól az aktot és a meztelenséget.

nem készült akt előkészületeit lekövető szekvencia keletke-

Míg előbbit magabiztosnak, kiegyensúlyozottnak, viruló-

zik. Befejezetlenszerű jelenvalósága a technikai környezetből

nak írja le, utóbbi sajátjának a ruháitól megfosztott ember védtelen zavarát tartja. Ez a zavar érezhető Érmezei Lili Zoe modelljein is, mintha pikáns chatszobákba első alkalommal tévedők mutatnának szégyellős ízelítőt privát táncukból. És hát az akaratlan voyeur pozíciójába kerülő befogadó is zavarba jön a zavart testek zavart csatornán közvetített látványától. Clark arról is beszél, hogy az aktok alkotóiban kezdettől a test tökéletessé tételének vágya munkál. A Kapcsolódási állapot folyamatosan változó kompozíciói azonban az átlényegülést megelőző fázisokat rögzítik. Ezáltal pedig a törékeny meztelenség különleges, egyedi képét mutatják meg. Jegyzet: *Kenneth Clark: Az akt – tanulmány az eszményi formáról, Corvina Kiadó, Budapest, 1986


33

Orosz István

Jankovics Marcell kiállítása Forrás Galéria, 2012. I. 27–II. 22.

Én nem állítom, hogy egy grafikust, egy illusztrátort, ha elkészül egy könyvvel, azonnal meg kell kínálni egy egész faluval. Hogy neki kell ajándékozni mindjárt egy teljes települést, házastul, telkestül, jobbágyostul, jószágostul. De azért nem árt, ha tudjuk, hogy ilyen volt egykor a szakmai megbecsülés. Magától értetődött valaha errefelé. A kutyabőrről nem is beszélve. Hertul, a grafikus például Károly Róbert megbízásából megfestegette a Magyar Anjou Legendárium illusztrációit. Gyerekkönyv, mondhatnánk a mai fogalmakra fordítva, hiszen a királyi gyermekek épülésére készültek az Anjou szempontból fontos, szentek életét bemutató tempera képecskék, 140 lapnyi maradt meg, zömmel a Vatikánban. A mi grafikusunk, Hertul mester pedig honorárium gyanánt megkapta Meggyest, a mai Fertőmeg�gyest, pontosabban még maibb nevén Mörbisch-t, mert hogy a határok ideoda jártak Sopron környékén is. De maradjunk a Meggyes névnél: Meggyesi Miklós néven jön a következő rajzoló, Hertul fiáról van szó, ő jegyzi a Képes Krónikát, a kliens pedig már Nagy Lajos királyunk. Fizetségül

Jankovics Marcell: Arany János: Toldi, IX. ének

ő is egy falut kap, történetesen ő is

itteni tárlaton is látható

Meggyest, a papa ugyanis időközben

Toldit, na meg a Gestát.

osztott-szorzott, és elzálogosította a

Jankovics, akit egyszer hallottam ki-

Hertul fiát. És ez már a szakma filo-

falut, de eszem ágában sincs a grafi-

fakadni (amúgy nem nagyon jellemző

zofikusabb bugyraival kapcsolatos. A

kus kollégák zsebében turkálni, csak

rá az ilyesmi) a „múltat végképp eltö-

Képes Krónika szövegét és illusztráci-

a Képes Krónikáig akartam eljutni va-

rölni” szövegű sláger kapcsán még ak-

óit összevetve észre szokták venni a

lahogy, ami ugyebár alapmű, ha úgy

koriban, amikor az illető nóta kurrens

kutatók, hogy nem pontos képi fordí-

tetszik, kályha, ha Jankovics Marcellről

darabnak számított, szóval Jankovics

tásról van szó. Az illusztrátor olykor

kell beszélni. Nem kell magyaráznom

egyáltalán nem tartja szégyellniva-

tájékozottabb, néha bölcsebb, többet

a stiláris hatásokat, elég, ha a rajzfil-

lónak azt, hogy nem vele kezdődött

és mást is tud, mint az író, amit nem

mek közül a Mondák a magyar törté-

a világ. Sőt. De nem akarom én ös�-

rejt véka alá, sőt olykor eltérő véle-

nelemből sorozatot említem, vagy az

szehasonlítgatni a rajzait az elődöké-

ménye van, amelyet szarkasztikus


tusrajz, papír, 41×29,5 cm

vel. Majd mások megteszik. Másért akartam ideidézni

Kiállítások

módon közvetít, csak éppen észre kell

rajzokból, az illusztrációkból „olvas-

érzi, hogy vertikálisan, egyidejűleg

venni. Szokás emlegetni a lovagló kül-

ták” ki a meséket, a történelmet.

is több dimenzióban kellene kifejez-

honi papok csuhája alól kilógó patá-

Akkoriban, mondom, de Jankovics

nie magát, hogy éreztesse olvasóival

kat, amelyek persze, ha jóindulatúak

jogosan állítja, megint deficitje van

az egyes szavak, szóképek, mozza-

akarunk lenni, egy hátul lépegető ló

az olvasásnak, az illusztrációknak

natok egymásra épülő jelentésszint-

tartozékaként is fölfoghatók, de mint

át illik, sőt hertulos vehemenciával

jeit, hogy egy szót leírva is többet

tudjuk, az utókor nem mindig jóindu-

át kell vállalniuk érdemi feladato-

értsen meg belőle az olvasó, mint

latú. Különösen nem, ha már kijárta

kat mostanában is. Jankovics Mar-

annak első jelentését. Jankovics alig-

az „olvass a sorok közt” tanfolyamot,

cellt idézem: Ha az ember ír, lineáris

hanem azért lett polihisztor, hogy

és élvezi, hogy az ott tanultakat a ké-

cselekvést végez és egyértelműség-

ezt a reménytelennek tűnő helyzetet

pekre is képes vonatkoztatni. Akkori-

re törekszik. Holott a valóság ös�-

valahogy kezelni tudja. Az íráshoz

ban, Kálti Márkék idejében persze a

szetett, egyszerre több értelme van.

pászított kép, a grafika, az illuszt-

képeknek még nagyobb fontossága

Az írás lineáris volta azzal jár, hogy

ráció máris egy dimenzióváltás, el-

volt, hiszen csak kevesek tudtak olvasni, és voltak, akik épp a

Jankovics Marcell: Sebestyén Gyula: Gesta Hungarorum –Lehel kürtje tusrajz, papír, 29×20,5 cm

az író kénytelen egyik szótól

mozdulás abba a bizonyos vertikális

a másikig haladva kifejteni

irányba.

mondanivalóját, miközben

Belátom én, hogy Jankovics rajzairól, az illusztrátor Jankovicsról kellene csupán beszélnem, de hát képtelenség elválasztani az egyiket a másiktól, illetve épp kapóra jön ez a komplexitás, hiszen ami a személyiségre igaz, az érvényes a filmekre, a képekre, az illusztrációkra is. Fütyül ő a korparancsra, hogy tudniillik neki művészként, bármelyik műfajáról is legyen szó, szórakoztatni és „kikapcsolni” illenék. Még a népmesék dolgát is abban látja, hogy azok „bekapcsolják” hallgatóikat a szűkebb-tágabb közösségekbe. Mondjuk abba, hogy nemzet. Marcell most képekkel, illusztrációkkal „kapcsol be”. A Toldihoz és az emeleti szekció Mátyás királyos meséihez tartozó rajzokat már megjelent könyvekben is lapozgathattuk és kiállításokon is láthattuk, magam néhány hónapja a pozsonyi illusztrációs biennálén figyelhettem meg azt, hogyan passzolnak bele a nemzetközi anyagba, és üzenetük hogyan próbál átjutni az idegen kultúrák falán. A fő atrakció most a Gesta Hungarorum. Az öt könyv ötven rajza. Tudomásom szerint először mutatja meg őket. A két nagy Gesta, Anonymusé és Kézai Simoné, illusztrációk nélkül maradt. A kései utód, a tudós Sebestyén Gyula eposszá rendezett mondagyűjteményét pedig a majd száz évvel ezelőtti újművészet 2012 03 35

megjelenéskor oly vadul támadták,

és a narratív ábrázolás összekapcso-

mert a valóságban már találkoztunk

aztán meg úgy elsüllyesztették, hogy

lásának különb- s különbféle grafikai

vele, hanem ha véletlenül elénk kerül,

már a vele való foglalkozás is egyfaj-

módozatai már kellően elandalították

mondjuk megpillantunk egy múze-

ta hőstett. Egyedülálló vállalkozás a

őket, szóval, ha mindez megtörté-

umban egy valóságos szablyát, orsót,

maga nemében. A rajzoló Jankovics

nik, akkor leplezni alig bírt irigység-

vagy süveget, ráismerünk, mondván,

komolyan veszi, és a szó szoros értel-

gel be kell ismernünk, bizony a jelen

a Jankovics rajzain, filmjeiben már

mében használja a tudós Jankovics

tárlat kivételes eseménye a magyar

láttunk, láthattunk ilyesmit.

által fölállított definíciót: a kultúrákat

illusztrációtörténetnek. Ha körbejár-

sajátos mítoszaiknak és ideológiáik-

juk a belső termet, ha megállunk a

és összes képzeletbeli süvegemet le-

nak szüntelen magyarázatai és újraér-

monokróm tusrajzok előtt, biztosak

kaptam, amikor megtudtam, hogy

tékelései éltetik.

lehetünk benne, hogy nincs egyetlen

egy japán hölgy a Jankovics Marcell

Nekünk meg, ha sikerül túltennünk

Én speciel leesett állal hallgattam,

momentum, odavetett apró tárgy,

által jegyzett magyar népmesesoro-

magunkat az első percek elfogódott-

ékszer, ruhadarab, épületrészlet, ami

zat rajzfilmjeit látván döntött úgy,

ságán látván a rajzi bravúrokat, gra-

ne lenne hiteles, korhű, illetve il-

hogy magyarul tanul, és meg is ta-

fikus leleményeket; és ha fölfogjuk,

lusztrátorunk ne tudna azok jelképes

nult magyarul, esküszöm, remekül.

hogy különösebb iskolázottság, stílus-

értelméről, mitológiai beágyazottsá-

Aki nem hiszi, járjon utána.

és szellemtörténeti előtanulmányok

gáról, kultúrtörténeti kapcsolatairól

nélkül is hat a komplex üzenetrend-

mindent. Különös paradoxon, de szí-

A 2012. január 26-án, Jankovics Marcell grafi-

szer, az se baj, ha lesznek, akik észre

vet melengető: gyakran nem azért

kusművész kiállításának megnyitó rendezvé-

sem veszik, hogy ilyesmivel traktálják

tűnik ismerősnek egy illusztráción,

nyén elhangzott beszéd rövidített, szerkesz-

őket, mert mondjuk az emblematikus

vagy egy rajzfilmben megjelenő tárgy,

tett változata.

Arizona északi részén található a „The

gel a zsennyei fák ihlették. A művek

erdőben sétálva a gondolatok kitisz-

Wave” formáció, a lenyűgöző homok-

szorosan kapcsolódnak a természet-

tulnak, új, lüktető érzések kerítenek

kő képződmény, melyet a természet

hez, a természeti elemekhez. Fúj a

minket hatalmukba. Így van ez most

évmilliók során alakított ki. Finom kis

szél, tombol a vihar, majd szikrázó-

a Képtárban is: a természet titkait

rétegekből épül fel az egész, ám az

an süt a nap, a fákat gyengéd szel-

rejtik ezek az expresszív, mozgalmas

önálló részecskék is megőrzik egyedül-

lő suhogtatja – Polgár képein ezek a

faktúrák, melyeken az akcionizmus

álló voltukat. Polgár Csaba kiállítását

környezetünket és életünket megha-

stílusjegyei is megfigyelhetők. Ha-

szemlélve, az az érzésünk támadhat,

tározó energiák uralkodnak. A monu-

gyomány és újító szándék keveredik

hogy az ő művei is ezt a különös felépí-

mentális alkotások kommunikálnak

bennük. Mintha ősidők óta lógnának

tést tükrözik. Alkotásai jó néhány évti-

egymással a kiállítótérben. Az egyik

a falakon ezek a keret nélküli vász-

zed alatt formálódtak, ám a természet,

viháncol, kacarászik, a másik sír,

nak, ám minden pillanatban frissnek,

vagyis a művész erői még mindig mun-

üvölt, beszél, futkos, játszik – vagyis

zsengének hatnak.

kálják, gyúrják őket.

mindannyian élnek. Az alkotó intő

Lakics Nóra

Polgár Csaba kiállítása Szombathelyi Képtár, 2012. II. 2–III. 10.

Ezeket az alkotásokat azonban nem az arizónai sziklák, hanem éppenség-


Fontos, hogy keret nélküliek: ettől

szavára azonban néha el-elhalkulnak,

még természetesebbek. Művészeté-

s elrejtik magukat a közönség elől. Az

nek nincsenek határai, csak határ-

Kiállítások

re. Fontossá vált az analitikus gondolkodásmód, a szövetre mint anyagra történő reflexió. Polgár alkotásai ös�szesűrítik mindazt, ami a magyar textilművészet megszületése óta történt. A gondolatok akadálytalan áramlása, a szabad elmélkedés, a határok megszegése, a filozófiai elmélyültség, a festészet, a grafika, a szobrászat összefonódása a textillel. Ilyenfajta eszmék összegződnek felületein. S még egy nagyon fontos: ember és természet kapcsolata. Enélkül a természetközeliség nélkül nem lennének azok, amik (például az Alpokalja című alkotása). Formái visszavezethetők a folyók, a kövek, a fák, a levelek formáira, néha pedig olyan, mintha felülről tekintenék a tájra (Mintaképzés-sorozat). A természeti elemeken kívül Lauferfestészetének visszatérő elemei a kalligráfia, a kalligrafikus jegyek. Az írásjegyek ősi, rituális hangulattal ruházzák fel alkotásait, és egyben ornamentális díszítésként is funkcionálnak (Laufer festészet – kalligráfia, 1989). Említésre méltó Polgár munkái kapPolgár Csaba: Kndzsi kalligráfia I. 2004, 60×50 cm

csán az idő szerepe. Egy ritka, s a texesetei. Ettől válik

zőket írta: „Csoda történt? A magyar

tilművészeten belül egyedüliként al-

a homokkövekhez

textil 1968-as metamorfózisa kivétel

kalmazott eljárást dolgozott ki, amit

hasonlatossá: mindegyiket a válasz-

volt, csoda. Világos, a textiltervezők

ő „fénynyomatoknak” nevez. (Ugyan-

tóvonal, vagyis ennek átlépése teszi

megelégelték, amit eddig csináltak,

ezen elv alapján készültek például

érdekessé, izgalmassá. Műfajok mezs-

unták saját magukat, s intő példa volt

Moholy-Nagy László fotogramjai.

gyéjén egyensúlyoz, kitágítja azokat:

számukra a testvér ág, a festészet vé-

Maga az elnevezés is –fotogram –

az alkotó a textiles eljárásoktól elju-

get nem érő stagnálása. A felgyülemlett

Moholy-Nagy Lászlótól ered, aki ber-

tott egy számára újfajta, ám addig

indulatuk adott nekik erőt, hogy forra-

lini évei alatt kezdett el foglalkozni a

sem teljesen ismeretlen képi látásmó-

dalmukat végrehajtsák. A tárlat átütő

fény formáló, teremtő erejével.) Nem

dig, a festészetig. Bravúrosan használ-

sikert aratott, nemcsak a vendégkönyv-

kell hozzá más, mint fény és idő (türe-

ja fel s vegyíti alkotásain a frottázs, a

ben, a sajtóban is...”2 Ezután elindult

lem). A természet és a kémia elvégzi a

montázs, a fotó technikáját is.

a sikeres szombathelyi textilbiennálék

dolgát. Polgár Csaba egy nyáron át a

A művészt a magyar textil egyik

sora (2003-től triennálék), melyek ke-

napfényben áztatja a szövetet, pakol rá

megújítójának is nevezhetjük Attalai

retet adtak az egész 70-es évekbeli ma-

tárgyakat is, s aztán pár hónap múlva

Gábor, Fürtös Ilona, Szenes Zsuzsa,

gyar textilművészet felvirágzásnak.3

bámulatos faktúrákat tart a kezében.

Szilvitzky Margit és társaik mellett. Ez

Mindezek mellett a legfontosabb

Ilyen többek között a Jelene múlt című

a fiatal generáció volt a magyar textil

esemény a velemi textilművészeti al-

munkája is, amelyen a fekete és fehér

megújulásának elindítója. 1968 szep-

kotóműhely megalakulása, ahol a fő

ellentéte bontakozik ki. A fehér lágy-

temberében az Ernst Múzeumban

célkitűzés a kísérletezés, a kutatatás

sága álombéli könnyedséggel terül el

megnyílt a Textil falikép 68 című kiállí-

volt. Az anyag fokozatosan lépett ki a

a fekete alapon, amin azonban nem

tás. Frank János Az eleven textil című

síkból, kúszott be a térbe, hogy mint

uralkodhat. Bár sötét és világos örök-

könyvében mint szemtanú a követke-

építészeti térformáló eszköz jöjjön lét-

ké harcban áll egymással, egyik nélkül

1


37

a másik sem létezhetne. Múlhatatlan

Polgár Csaba: Üzenet – art boksz

feltételei egymásnak.

1983, 20×20 cm

Polgár Csaba olyan ember, aki a zsennyei fák alatt is megidézi Arizonát, a Sziklás-hegységet, a sivatagot, s erdők, hegyek, folyók felett repít bennünket. Messzire azonban mégsem kell mennünk, elég, ha egy kicsit magunkba nézünk, s megleljük titkát. Legyünk rá büszkék, hogy a 2013-as Lengyel Textilbiennálén Polgár Csaba is képviseli hazánkat! Jegyzet: Fitz Péter: A magyar textil kalandjai (1968–1986).

1

In: Eleven textil. 1968–1978–1988. Válogatás a modern magyar textilművészeti alkotásokból. Műcsarnok, Budapest,1988, 9–65 Frank János: Az eleven textil. Budapest,

2

Corvina Kiadó, 1980, 7 Fitz Péter i.m.

3

Szücs György

Gergely Nóra, Wechter Ákos, Erőss István Víziváris Galéria, 2012. II. 4–24.

Egy rutinos művészettörténésznek

van az a szerencsés pillanat, hogy

vészeti, Erőss István grafikusként,

viszonylag egyszerű a „művészcso-

az eltérő kulturális háttérrel rendel-

Wechter Ákos pedig festőként a Kép-

port” fogalom definícióját megha-

kező, kérdésfelvetésükben látszólag

zőművészeti Főiskolán. Miközben

tározni. Lehetőleg ötnél több tagot

különböző, kis jóakarattal és némi

eddigi életútjuk során már megszü-

számláló, egy generációba tartozó, a

átlagolással persze egy generációnak

lettek azok a művek, műegyüttesek,

világról nagyjából közösen gondolko-

nevezhető kiállítókat – virtusból és

amelyeket képzeletben egymás mellé

dó, műveikben stiláris hasonlóságot

virtuálisan – megpróbáljuk egy mű-

rendezve sokkal közelebbi szemléleti

mutató, egymást szerető vagy leg-

vészcsoporttá gyúrni, amihez majd a

rokonságot is kimutathatunk mun-

alábbis elfogadó művészek halmaza,

jövőben a résztvevő művészek aktív

kásságukban, mint ahogy azt a tár-

akik minimum kétszer-háromszor

közreműködése is szükséges. Mű-

laton látható viszonylag friss művek

együtt állítottak ki. A zenetörténet

vészeti indulásuk már eleve megkü-

alapján gondolnánk – ami akár egy

ismeri az Ötöket és a Hatokat, a mű-

lönbözteti őket, hiszen néhány év

következő kiállítás témája lehetne.

vészettörténet pedig a Heteket, a

eltéréssel Gergely Nóra hivatalosan

Nyolcakat és a Kilenceket. Most itt

keramikusként végzett az Iparmű-


Erőss István saját testét használja, mondhatni saját bőrét viszi a

Kiállítások

Erőss István: Köcsög 2010, print, 160×110

amelyek messziről vonzó turisztikai

s a különféle síkokat összekapcsoló,

posztereknek tűnhetnének, csupán

ma már igazi régiségnek ható isko-

látványos dokumentumai, igazolói és

lai golyós számológépek rajzi átiratai

a sokszorosítás révén terjesztői az ot-

(Párbeszéd). Szélesebb kultúrtörté-

tani jelenlétnek, az egyéni kulturális

neti távlatból szemlélve az abakusz,

transzfernek. Ha azonban felidézzük

régi magyar szóval „számvető” az

Erőss István korai munkáit, amelye-

antik kortól ismert, a Távol-Keleten

ket az 1990-es évek elején készített

is elterjedt eszköz. A négyzetes keret

a Túlsó P’Art művészcsoport tagja-

és a golyók kerekded formái adják a

ként, akkor a különféle leleteket,

kompozíció statikai vázát, az embe-

emblémákat, tárgyi „hordalékokat”

reket összekötő sávok pedig akár a

alkalmilag felhasználó Gergely Nórá-

középkori festmények szövegszalag-

hoz vagy az örökölt vizuális jeleket

jaiban kódolt üzenetek is lehetné-

szabadon, gátlástalanul, már-már

nek (Mozgásterek). A figyelmesebb

arcátlan pimaszsággal hasznosító

szemlélőben a gömb-, a tojás- és

Wechter Ákoshoz közelíthetjük mű-

cseppforma, az emeletes házakra

vészetét. Erőss románkori és gótikus

emlékeztető alakzatok billenékeny

templomalaprajzokat mint Európa-

egyensúlyán, a mozgás finom, szél-

specifikumokat vagy jelképeket hor-

malomlapátokkal jelzett megragadá-

dozott körbe a világban, ekkor még

sán, az egész képzeleti térstruktúrán

csak tisztán grafikai lapokon rögzí-

túl mégiscsak az emberi létezéshez

tette, dolgozta egy képpé a lokális je-

köthető különös érzeteket hívhat-

leket és az építészeti sémákat.

nak elő a kollektív emlékezet, a mí-

Gergely Nóra ezen a kiállításon be-

toszok mélyrétegeiből. Gergely Nóra

vásárra az egyes

mutatott rajzain a személyességet és

régebbi, háromdimenziós munkáin

kultúrák közötti

az egyéni kézjegyet látszólag távol-

is szívesen használta a különféle ta-

ságtartó, hűvösen geometrikus rajzi

lált tárgyakat, a szögletes alakzatok-

közvetítés médiumaként, a nagyméretű nyomatok földrajzilag is távoli helyszíneket kötnek össze: a romániai-erdélyi Gyergyószárhegyet, az indiai Pantapurt, az angliai Belpert,

Wechter Ákos: Biztos háttér I. 2010, olaj, vászon, 70×100 cm

kompozícióba rejti, de

ká barkácsolható deszkákat, léceket,

igencsak árulkodóak a

fémlemezeket, melyek merevségét

szembenéző profilok

íves formákkal, lágyabb anyagokkal,

a horvátországi Korcsula szigetét, valamint a japán Abikót (2007–2010). Erőss művészetfelfogásának egyik alapelve, hogy mindig a jellegzetes helyi anyagokat vagy emblematikus motívumokat veszi igénybe olyan módon, hogy az ott élő emberek közreműködésével lényegében kollektív műveket hoz létre. A japán „nori”val, azaz a szusi betekeréséhez használt, papírszerű algalapokkal „tapétázott” test szelíd megoldása mellett a gyergyói bogáncsing, az indiai és horvátországi „naptetoválás” vagy az angliai csalánnal történő önostorozás gesztusa viszont a teljes azonosulás igényéről, az ott-lét komolyságáról tanúskodik, de egyfajta vezeklésnek is felfogható. A printek,

Fotó: Berényi Zsuzsa


39

áltana egy újabb Wechter-mű után. Mindenesetre a művész idézés-technikájával a modernista és avantgárd hagyományt kellő tiszteletlenséggel kiforgatja, meghirdetett jövőképét megkérdőjelezi, a kiüresedett értelmű, ám egykori komolyságukat kötött formáikban őrző jeleket egy bármikor folytatható képregény szereplőivé teszi. A festményeken boldogan fedezzük fel az 1920-as évek hangulatát felelevenítő, híres Orion-védjegy átiratát, amelyet Kedvenc logó címmel már 1999-ben is megörökített, Berény Róbert cigarettázó Modiano-plakátjának változatát vagy egy elmúlt, de még nem elmosódott korszak emblematikus Trabant-sziluettjét. Emlékszünk: „A Trabant útfekvése kitűnő és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.” (Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia, 1984) Úgy tűnik tehát, hogy mindhárom művész esetében feltárhatók azok a közös vonások, motívumok, keresztrímek, amelyek valahol a mélyben, leginkább a tág értelemben vett képi Gergely Nóra: Szélmalom II.

tradícióhoz való reflektív, értelmező, a felületek megfes-

lór” utópikus fogalmát teszi igencsak

esetleg újító viszony vonatkozásá-

tésével oldotta fel.

vastag idézőjelbe. Régebben a több

ban, valamint a tér illuzionisztikus,

Máskor időben és

részből, önálló képekből álló művein,

analizáló vagy éppen valóságos keze-

térben távoli vidékekre vándorol, s a

a hagyományos és a modern festé-

lésében érhető tetten: ezáltal a fel-

keleti szőttesek dekoratív mintáza-

szet ismert alkotásait reprodukálta,

tételezett és remélt csoportkohézió

tát, az ősi szimbólumokat archaikus

amelyeket számos kombinációban,

könnyen megteremthető. Belátom,

idolok, kis kerámia figurák beillesz-

éppen aktuális lelkiállapotához, a ki-

hogy nem mindenki számára elfo-

tésével idézte fel, egyszersmind sze-

állítási térhez vagy a környezetéhez

gadható ez a csoportfűzési kísérlet,

lídítette meg. Nem véletlen, hogy

igazítva épített fel: ilyenformán egy

hiszen lehetnek olyanok, akik csupán

legutóbbi kiállításainak a Szín, for-

személyre szabott „Varia-termékcsa-

gyönyörködni szeretnének a művek-

ma, jelkép (2009) és a Feltárás (2010)

lád” jött létre. Saját bevallása szerint

ben, az alkotók által létrehozott szí-

címeket adta.

ezeket a magasművészeti és hétköz-

nek és formák változatos seregszem-

napi, gyakran banális elemeket, fik-

léjében. Semmi baj, velük dúdolgas-

visszahajtott, precíz igényességgel

tív vagy valóságos piktogramokat

suk együtt: „Ez az egyenes, ez a gör-

megfestett vásznait nézegetve akár

az utóbbi időben szándékosan egy

be, / ez meg itt a fakereke, / egyenes,

csomagolóművésznek nevezhetnénk,

képen, egymásra rétegezve tálalja a

görbe, fakerék, / jaj de szép, jaj de

akinek tőle kölcsönvett iróniával a

közönségnek. Tudálékosan posztmo-

szép, ez a háromlábú szék.”

dekoráció ifjú népművésze kitüntető

dernnek is nevezhetnék ezt az atti-

címet is adományozhatnánk, főleg

tűdöt, ha maga az egykor divatos,

A kiálltásmegnyitón elhangzott beszéd szer-

mert Victor Vasarely „planetáris folk-

mára elkoptatott kifejezés nem ki-

kesztett változata.

2011, akril, vászon, 40×50 cm

Wechter Ákosnak a vakkeretre


Kiállítások

Paksi Endre Lehel

Gaál Endre: Saját felelősségre

Fotó: Máté Gábor

Magyar Műhely Galéria, 2012. I. 18–II. 3.

Gaál Endre munkája 2012, bicikli- és autógumi, üveg, 4,5×1,8×0,8 m

Fizikailag veszélyes művészetről esik

ugyanúgy tartó funkciójú elemként

szó olykor; amely elem a műben nem

szerepelt a konstrukcióban, mint a

mindig szándékos, ha például Serra

vele kombinált faelem, így a hagyo-

mazó objektek apró (nem is okvetlen

gyilkos acéllemezeire gondolunk, ame-

mányos tartófunkció mellé rendelt

látható), távolságot tartó fapeckek,

lyek rendre agyoncsapnak-szabdalnak

nem hagyományos tartófunkció oko-

hosszú üvegpántok és az őket ös�-

installáló munkást, takarítónőt. Kaci-

zott elbizonytalanodást.

szekötő, fölfüggesztő bicikligumi-bel-

E feszített üveget tartal-

sők, az azokat a galériatér tartóele-

fántosan megközelíthető street artra

Itt, nem véletlenül, ismét az üveg a

is akad példa, midőn a New York alatt

főszereplő, azonban nem tartó, hanem

meire rögzítő gyorsszorítók és fölfújt

húzódó, az utazóközönség elől érte-

rugalmasan hajlítható minőségében!

autógumibelsők és külső abroncsok

lemszerűen elzárt metrófolyosókon

(Erre újfent ki számítana?) Hiába tud-

fölhasználásával készültek. Szemmel

kalandtúrázva talán lehet esélyünk

juk, hogy az edzett (biztonsági) üveg

lekövethető logikájú, jórészt újra-

megpillantani egy földalatti kollekciót.

nem kardokra hasad, miközben apró, a

használt elemekből gyorsan, szinte

Ilyen direkt, kiállítótérben akut riadal-

testből fájdalmasan eltávolítható repe-

akciószerűen (teketóriázást nem tűr-

mat kiváltani képes műveket azonban

szekkel telíti a teret, hanem morzsákra

ve) megépített, olykor még humo-

csak tervben ismerek.

hullik. A látvány még ezzel a tudattal is

rosnak is betudható művek. (Gondo-

minimum olyasfélét idéz, mint az út-

lok itt az óriás szempárt idéző, két,

köztéren installált fa-üveg szobrához

testen előttünk nem sokkal kaszáló ha-

a végén és a közepén, három helyen

(Tatlin emlékére, 2006), Gaál Endre is-

lál nyoma az egykori szélvédő még föl

összefogatott üvegpánt össze nem

mét az anyag fizikai tűrőképességé-

nem takarított maradványaiban, vagy a

fogatott közeibe beszuszakolt, föl-

vel szembesíti a fizikai jelenlétében

vandalizált buszmegálló alkalmi instal-

fújt belső gumikra.) Világos, hogy

megragadott nézőt. Ott az üveglap

lációjából visszaolvasott túlhevült buli.

ilyen hosszú pántokban az üvegnek

Hasonlóképpen a Szombathelyen,


41

már van ekkora rugalmassága, vilá-

birtokában e meg is határozható bi-

lis keresztet kijelölő), a Regulus ez

gos, hogy a gumi óvva, anyagi egy-

zonyos pont lehetősége máris egy

évben bekövetkező hátrálásához a

ségét pattantásokkal nem veszélyez-

önbeteljesítő jóslat fizikai jelenva-

változó keresztbe; a művész valószí-

tetve fogja körbe a kényes üveget,

lósága lesz, s az elképzelés szintjén

nűleg mondta volna. Ebben benne

és nyúlása olyan magától értetődő,

menten robban a gótikus katedrális

van viszont, amit megél és lát – ami

hogy megnyugtatóan ő fog engedni

megbolygathatatlan, kimérlegelt tö-

már nem a személyes-egyéni, a tár-

– végtelen türelemmel – a rideg üveg

kélyét idéző egység önnön ellentété-

sadalmi identitás vonatkozásait érin-

tűrésének fogytával. A művek racio-

be, a totális káoszba, és közben ál-

tő, nem ernyedő feszültség, mint

nálisan tökéletesen stabilak tehát, s

dozatokat is szed. Ha értelmezhető

ami a 90-es évek feszített műveinek

mindezt szemléletesen teszik.

a posztkonceptuális művészet így is,

szándékolt olvasata lehetett. Nem is

E hideg fejű gondolat azonban az

akkor a mű értelme ez. Üvegmorzsa

anyagi tulajdonságok határértékeit

utolsó, ami a látogató eszébe jut, való-

és újra kiszuperált gumik kupaca; a

demonstráló technikai bravúr, mint

ban a tárlat sétája inkább arról szól,

biztonságosnak vélt türelmes gumi

a legújabb hidak, vagy akár Gaál

hogy megússzuk-e ép bőrrel? Hiszen

csúzlivá lesz, visszarúg a nyúzásából

monumentális üvegszobrai (X-2038,

a rendszert miért kellett sokszoros

bosszúszomjasan.

2000) a 2000-es évek elejéről.

biztonsággal át- meg átkötni, a sok

Mindezt minimális mértani ele-

A Saját felelősségre a rendszerszin-

emeletet hordó alagsori terem tartó-

mekből: pontból, egyenesből, az

tű veszélyesség, ugyanakkor a rend-

gerendáinak vasaihoz nagy erőkkel

univerzum teljességét fölidéző kör

szer stabilitásának is demonstráci-

leszorítani, egyáltalán kinek jutott

(gumiabroncs) és azonos szimmet-

ója. Azaz a bennünk élő előítéletek

eszébe, hogy üveget szobahőmérsék-

riatengelyű négyes iránykijelölések

– vagy csak a tapasztalat, a logika, a

leten hajlítgatni kezdjen? Ez olyan

(üvegpántok) fémjelezte formarend-

szemnek hívés gyakorlata – okozta

vége a racionális rendnek, ami csak

ben. Nincs szándékos, közvetlen

félelem valóságszínháza, ahol a mű-

egy leheletnyi külső faktor belépé-

köze ennek az utolsó tengelycsillag

sor a rendszer külsővé tett, egység-

sére vár, mintha éppen ezt provo-

(eredetileg, sokezer éve a Nap pá-

ként való megmutatása az erre érett:

kálná ki. Vagyis a fizika ismeretének

lyájának sarokpontjait és a kardiná-

felelősségteljes nézőnek.

Horváth Miklós

Sági Gyula kiállítása Stevens Galéria, Maastricht, 2012. II. 4–III. 4.

A maastrichti Stevens Galériában egy hónapon keresztül Sági Gyula organikus absztrakciói láthatók. A fiatal művész alkotásait a dinamizmus, a kompozíciós fegyelem és a letisztult vonalkultúra jellemzi. Bár Sági festészete munkamódszerét illetően Pollock absztrakt expresszionizmusából, míg egyszerű, tiszta formáit


Kiállítási enteriőr, háttérben Sági Gyula: Op. 2, 2012, vegyes technika papíron, 200×200 cm

Fotók: Etienne C.L. van Sloun

Kiállítások

Sági Gyula: Op. 7., 2010

tekintve Sol LeWitt

ában lévő formák létrehozására. Sági

lyebb mennyiségű forma felhasználá-

minimalizmusából

művészetében megvan a tudatosság

sával, a fehér és a fekete vonalak el-

táplálkozik, a mű-

és a fegyelem. A művész Op. 2 és Op. 7

különítésével, néhol finom egymásba

vész által életre hívott műalkotások

című munkáin megfigyelhető, hogy a

játszásával készít rendezett struktú-

mégsem csupán a 60-as évek két je-

nyugodt, feszültséget nélkülöző vonal-

rákat. Bár képeiről hiányoznak azok

lentős művészeti irányzatának szinté-

vezetésből milyen könnyed és finom

a geometrikus szerkezetek, amelyek

ziséből születnek. Sági festészetében

kompozíció valósítható meg.

LeWitt alkotásainak rendezőelvét

vegyes technika papíron 250×200 cm

Pollock technikáját folytatja másként,

A kiállított festményeken a vonalak

biztosítják és bár munkáin jelen van

LeWitt vonalait pedig innovatív mó-

fátyolszerű szövetet képeznek. Ennek

a szimmetria, mégis a vonalak kü-

don használja. A művész nem érez

köszönhető, hogy a szenvedélyes gesz-

lönös egymásba fésülése az, amely

semmiféle nosztalgiát arra nézve,

tusok nélkül, de könnyed mozdulatok-

rendezi, fegyelmezi festészetét.

hogy a már megvalósult alkotásokat

kal létrehozott műalkotások is képesek

sokszorosítsa, újrahasznosítsa, eset-

megőrizni dinamizmusukat. Mi több,

kus absztrakciók. Szövetek, amelyek

leg átértelmezze. Törekvése: új di-

a magasból aláhulló fehér vonalak

véletlenszerűen, mégis következetesen

menziókat nyitni a festészet számára.

az azokat körülvevő, szénből készült

kapcsolódnak egymásba. Következe-

Sági festményei tehát nem Pollock

Sági festményei mentális és organi-

hálókkal organikus, mégis rendezett

tesen, hisz a művész alkotásai a tudat

kézmozdulataival kivitelezett LeWitt-

kompozíciót alkotnak. Az egyes forma-

által életre hívott rendezett kompozí-

reprodukciók. A művész egyszerű for-

csoportok, egységek közötti átlátható-

ciók, mentális absztrakciók. Sági fes-

máiból hiányzik az a szigorú, már-már

ság és átjárhatóság teszi lehetővé azt,

tészete egyedi struktúráinak köszön-

végletes geometrizmus, amely LeWitt

hogy Sági festészetét Pollock alkotói

hetően semmiképpen sem határozha-

műveit átjárja s az a fajta szenvedély,

munkásságától megkülönböztessük.

tó meg úgy, mint amely az absztrakt

amellyel Pollock az üres felületre veti a

Míg Pollock az alakzatok halmozá-

expresszionizmus és a minimalizmus

festéket. Sági papírra vetett gesztusai-

sával, az anyag bőséges alkalmazásá-

elegye volna. Művészete határvonal,

val nem a heves érzelmi töltetek vagy

val és szenvedélyes festői technikával

s mint határvonal, lehetőség egy új, a

a belső indulatok kiírására törekszik,

hozott létre komplexitásukról ismert

korábbiaktól merőben eltérő, egyéni

hanem letisztult, egymással harmóni-

mesterműveket, addig Sági cseké-

látásmód kialakítására. újművészet 2012 03

43

Debreceni Boglárka

Nyári Zsolt kiállítása Molnár Ani Galéria, 2012. II. 2–III. 16.

Nyári Zsolt pécsi szobrászművész má-

nyozása közben, a látogatók képzeleté-

dó. Mindazonáltal, az állandóságot su-

sodszor állította ki munkáit a budapes-

ben az aranykor, az édeni állapotok, a

galló, „preparált” testen keresztül meg-

ti Molnár Ani Galériában. Kiállításának

teljesség utáni vágyódás toposza jele-

ragadható a szépség örökkévalósága.

címe, a Sűrített paradicsom, egyszerre

nik meg. Ezt a képzetet erősíti, hogy

Nyári ráadásul az újabb, az év elején, il-

ironikus és – többértelműségének kö-

a szókapcsolat a raktározás, a konzer-

letve a tavalyi év végén készült, először

szönhetően – kifejező. A galéria meg-

válás mozzanatára is utal, a formák,

a Molnár Ani Galériában bemutatott

hívószövegének ismertetője a paradi-

a művész által képviselt filozófiai esz-

alkotásait nem márványból faragta ki,

csom szó kettős jelentésének humo-

mék töménységére, könnyen tartósít-

hanem, tőle szokatlan módon, fával kí-

ros mivoltára, a szakrális-profán ellen-

hatóságára, eltarthatóságára, egyben

sérletezett, ami köztudottan egy sokkal

tétre, valamint a manapság jellemző

sebezhetőségére, hiszen egy konzerv

sérülékenyebb, bomlékonyabb anyag,

gyors, az élvezetet sokszor nélkülöző

bármikor, könnyen felnyitható, fel-

mint a kő. A köldökábrázolásoknál

étkezésekre (habzsolásra) hívja fel a

bontás után azonban hamar meg-

azonban, hogy tovább fokozza az el-

figyelmet. A címválasztás apropóján

romlik, a romlott táplálék fogyasztása

lentéteket, maradt a korábban (nála is)

pedig veszélyes lehet.

bevált, ellenálló, öntött betonnál.

Nyári Zsolt: Reggeli a szabadban III-IV.

Fotó: Nyári Zsolt

2012, festett fa 88×90×43 cm, 90x95x30 cm


gondolkozva, a klasszikus formák tanulmá-

A harmónia, az állandóság törékeny dolog, a test, bármilyen szép, mulan-

Az örvényköldökök (Örvény I-II.) mindenevő, veszélyes csatornák, akár

Kiállítások Fotók: Berényi Zsuzsa

Nyári Zsolt: Reggeli a szabadban IV. 2012, festett fa, 90×95×30 cm

a Scylla és Charybdis kö-

ókori szobrászat remekműveire em-

zött kavargó víztömeg

lékeztetnek, vagy a reneszánsz, a ba-

hajótörő zátonyaival,

rokk által kedvelt erotikus aktokra,

vagy a Föld, a világmin-

mitológiai szereplőkre, áttételesen,

Nyári Zsolt: Reggeli a szabadban II. 2012, festett fa, 100×75×43 cm

lenléte a Manet-képen, a pikniken. Vajon miért érezheti így? Talán megzavarja természe-

denség púpjai, a nemzés, a születés,

egyfajta Henry Moore-i absztrakcióval

tesen kezelt meztelenségével a néző-

a táplálás, a teremtés szimbólumai.

megbolondított, „Borsos”, robusztus,

közönséget, vagy mert nehéz mezte-

Eredetmítoszok. A köldök Omphalos,

érzéki asszonyok.

lenül ülni a (látszólag) kevésbé kiszol-

szent kő, egy (két)személyes világ

Nyári persze nem áll meg az ala-

gáltatott, „öltönyös” kritikusok előtt?

középpontja. A felnagyított, vagy ki-

poknál, tovább árnyalja a képet.

Esetleg a „felöltözött”, korántsem

emelt korpuszrészletekből Nyárinak

Újabb analógiákat vonultat fel, ami-

védtelen nők jelenléte kínos a társa-

köszönhetően monumentális egészek

kor megalkotja Manet-parafrázisát a

ságában, mint a művészettörténeti

keletkeznek. A gyönyörű, tökéletes

Reggeli a szabadban című sorozatban.

jelentőségű alkotások szatirikus to-

komponensek azonban irritáló mó-

Egy modell, egy tompor, egy csípő-

vábbgondolásáról, „átfestéséről” elhí-

don némán kérdezik: vajon ha összeil-

részlet, egy derékrészlet, két térd-

resült pop art művész, Mara McAfee

lesztenénk a mozaikdarabkákat, töké-

kalács, levegős enteriőr, maximális

festményén a pucér férfinak? Valószí-

letes, hibátlan, vagy csúnya, ormótlan

térkihasználás. Semmi extravagan-

nűleg mindhárom elméletnek van va-

testet, torzót kapnánk?

cia, semmi vibrálás, botrány, polgár-

lóságalapja, de elsősorban saját ma-

Nyári munkamódszereit, anyagvá-

pukkasztás, „nem odaillő” gesztus,

gunknak kell feltennünk kérdéseket.

lasztását tekintve nem kapcsolódik a

profán mozzanat. Semmi különös,

Például, hogy érezzük magunkat az

jelenlegi művészeti trendekhez. A ha-

csak szimplán az „Édenkert elvesztése”

általunk választott élethelyzetekben,

gyományos szobrászati felfogás híve,

életérzés lekommunikálása. Meg még

mit keresünk? Meg kell találnunk a

sőt, az általa megjelenített női ideá-

valami. A művész azt nyilatkozta, hogy

személyes mitológiák közötti kapcso-

lok is régi korok szépségeszményeit

az ő szereplése ebben a fővárosi galéri-

lódási pontokat, szembenézni a vá-

hirdetik. A tömör, húsos nőalakok az

ában olyan, mint a ruhátlan hölgy je-

gyott Édennel. újművészet 2012 03 45

P. Szabó Ernő

Mara Kinga kiállítása Forrás Galéria, 2012. IV. 13–V. 9.

Márai Sándor „átutazó emberéhez” hasonlóan „gyűjti a világot” Mara Kinga festőművész. „A látott, érzett, vagy vágyott élmények formailag is kiindulópontot jelentenek számomra, amit a festés során átlényegítek, absztrahálok, de lényeges a figuralitás minden korábbi és új munkámban. A figurális látásmódomat a lenyűgöző világ inspirálja. (…) A figuralitás tehát a valóság, az elvonatkoztatás pedig a szubjektivitás” – vallja művészetéről. Munkái, noha alig öt évvel ezelőtt diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Nagy Gábor tanítványaként, különböző csoportos kiállításokon több mint egy évtizede jelen vannak, s 2001-ben a Magyarok Házában, 2003-ban a Magyar Kultúra Alapítvány kiállítótermében egyéni tárlattal is bemutatkozott. Így a közönség számára korábban is alkalom nyílt arra, hogy érzékelje, a fiatal művész valóban azok közé az ígéretes pályakezdők közé tartozik, akik számára a szín, a kolorit számos izgalmas lehetőséget kínál. Hasonlóan azok az ellentétpárok, amelyek a finoman, olykor lazúrosan megfestett felület

Mara Kinga: Áramkör, 2012 80×80 cm,olaj, vászon

lág” inspirálja, a

kétféle élményvilág egységben való

látott, érzett vagy

kezelését jól érzékelteti, hogy egyike

és az erőteljes fakturális hatást gya-

vágyott élmények halmaza, amelye-

volt azoknak a fiatal alkotóknak, akik

korló részletek vagy éppen a vonal

ket a festés folyamán absztrahál. Az,

festménnyel reagáltak a 2006-os őszi

és a foltszerű festésmód egymás-

hogy a korábban domináló elvont

rendőrterrorra, az anyaság legbenső-

mellettiségéből következnek – illetve

formavilág centrumában a figurális

ségesebb élményének újragondolá-

az elmélyülésnek az a lehetősége is,

motívumok meghatározó jelentő-

sa során pedig eljutott a keresztény

amely a sorozatokban, képciklusok-

séget kaptak, olyan alapélmények

ikonográfia egyik alaptoposza, az an-

ban való gondolkodás folyománya.

megélésének volt köszönhető, mint

gyali üdvözlet újrafogalmazásához.

E festői kifejezőeszközök között

a szerelem, az anyaság s ezzel párhu-

éppen olyan szoros, mondhatni szer-

zamosan saját nemzeti, nyelvi, kultu-

sorozat, amely szervesen kötődik a

ves a kapcsolat, ahogyan a figuralitás

rális identitásának a továbbgondolá-

2007-es, Beteljesülés című diploma-

és az absztrakció között. Hiszen fi-

sa, a múlt és a jelen értékeinek egyre

munkához, a széles nyilvánosság

gurális látásmódját a „lenyűgöző vi-

inkább egységben való szemlélése. A

előtti megjelenés újabb lehetőségét


Az Angyali üdvözlet című 2010-es

Kiállítások

jelentette, hiszen a sorozat egyik darabja immár második éve járja a Kárpát-medencét a Boldogasszony című kiállítással. A nyilvános megmérettetés másik nagy lehetőségét tavaly a pekingi Kínai Szépművészeti Múzeumban rendezett Magyar művészet című tárlat jelentette, amelyen a hétdarabos Kert-sorozattal szerepelt – ezek közül kettő a múzeum Európai gyűjteményébe került. Nemcsak bemutatkozási lehetőséget jelentett a tárlaton, majd az azt követő pekingi Art Expón való szereplés, de a vásáron való személyes részvétel olyan újabb élményeket hozott, amelyek beépültek, illetve folyamatosan épülnek be művészetébe. A 2011-es Kert-sorozat előtt egy évvel festette a háromdarabos Népdalok című sorozatot, amelynek darabjait a magyar népköltészet remekei inspirálták, olyan verssorok, amelyek olykor teljesen elvont formákban megjelenő képzettársításokat hívtak elő, ahogyan a szintén 2010-es Menyasszonyi láda jellegzetes népművészeti motívumai mellett is

Mara Kinga: Messzeség 2012, 90x80 cm, olaj, vászon

egyébként, ahogyan a

„szeme” nélkül – véli a festő – talán

gyermeki kreativitás

sohasem látta volna meg. Az Art Expo

feltűnnek azok a festői, fakturális

formálja az övét. A Já-

alkalmából tett kínai útja egyébként

értékek, amelyek a női lét állomá-

ték című festményen azok a vizuá-

is mély hatást gyakorolt Mara Kingá-

sairól, a szerelemről, az anyaságról,

lis töredékek, régi, eldobott tárgyak

ra. Egyrészt a mindennapi élet adta

az elmúlásra való készülődésről be-

jelennek meg, amelyek a felnőttek

benyomások, másrészt a kétféle világ

szélnek. Ugyanez jellemző a Peking-

számára általában semmit nem je-

közötti rokon és ellentétes jellemzők

ben bemutatott 2011-es sorozatra is,

lentenek, míg a gyermeki képzelet

által elindított asszociációk révén,

amelynek egyes darabjaiban az élet

egy egész világot lát beléjük.

amelyek paradox módon úgy fogad-

alapélményei, szépségei mint ker-

A tradíciót jelentő népies szeces�-

tek jelennek meg, a gyermeki lét, a

szió nem egyszerűen összefér a gyer-

nőiség, a férfi, a szerelem, a kapuk,

mekjáték során építőelemé váló tö-

azonosságtudatát azzal, ami haza-

az emlékek és az álmok kertjeként.

rött fadarabokkal, eldobott műanyag

térése után körülveszi – legyen szó

Ehhez a sorozathoz kötődik a Szere-

flakonnal, hanem a kettő együttese,

az otthonáról, a műterméről vagy a

lem három darabja, amelyen a Kert-

azaz a különböző minőségek talál-

tágabb környezetről, a nyelvi, kultu-

sorozaton is fellelhető népművészeti

kozása új szempontokat, inspiráló

rális értékekről. Kínai és magyar mo-

motívumok letisztultabb formában

forrásokat jelent a festő számára,

tívumok sejlenek föl legutóbbi képe-

jelennek meg. Itt egy népies sze-

ahogyan azt az Áramkör című kép va-

in, a síkszerűen megjelenő formákat

cessziós bútor motívumai jelentik

lahol Kínában látott, lefényképezett

oldott festői alakzatok veszik körül, a

a kiindulópontot, amely ott volt a

villanyoszlopa és a mögötte megjele-

dolgok pontos megjelölésére szolgáló

festő gyermekkori környezetében

nő hagyományos kínai motívumvilág

vonal plasztikusan formált felületek-

is, és ahogyan annak idején az ő vi-

jelzi. Ezt az ellentétet, a tradicionális

kel ütközik – a világot a maga teljes-

zuális anyanyelvét alakította, most

és a modern világot képviselő ele-

ségében megélni akaró Átutazó újabb

a gyermekéét formálja. Ugyanúgy

mek szélsőséges együttállását a kisfia

értékekkel gazdagodik.

tatták el vele a távoli világ értékeit, hogy még inkább megerősítették

újművészet 2012 03 47

Sinkó István

T. Horváth Éva és Alföldi László kiállításai Újlipótvárosi Klubgaléria, 2012. II. 9–III. 5. Boltíves Galéria, 2012. II. 6–III. 3.

– Fischer Ernő néhány

lyozó munkák ezek. Pompeihez mint

finom műve környékén

valódi motívumhoz nincs közük, Al-

– Alföldi és T. Horvát

földi hol frivolabban, hol komolyab-

„epigonista”munkái. Ko-

ban az enyészet, a töredékesség, a

vács Lászlóhoz fűződő

fragmentáció kapcsán választhatta

szakmai-baráti viszo-

a címet. No meg azért, mert kér-

nyuk kevésbé volt tet-

gek, hámló vakolatok, kulturális és

ten érhető munkássá-

szubkulturális rétegekben bányászik

gukban, a most a Klub-

alapvetően vízszintes elrendezésű

galéria falain feltűnő

fekete-fehér papírmunkáin (kollázs

Kovács-sgrafitto inkább

és dekollázs egyaránt). E rétegek új-

távoli asszociációkhoz

ságpapírok nyomdafestékkel törté-

segít minket a művész-

nő bomlasztása, szaggatása nyomán

házaspár munkásságá-

rendeződnek újra, új festékrétegek

nak jobb megértésében.

kerülnek a már felragasztott, átala-

E rendezési ötlet, mely a kiállítást is kre-

T. Horváth Éva:

Kétszereplős, ám néha önálló, néha A nő négyesben zajló kiállítássorozat nézői lehettek az érdeklődők február-

2011, 100×70 cm, vegyes technika

kult, képes és szöveges részekre. A papír szálirányban történő, fes-

áló Alföldi javaslatára

ték általi roncsolás folyamata a

alakult így, érzékeltet-

maga aprólékosságában legalább

ni kívánta, honnan és

olyan hatású műveket eredményez

milyen utakat járt be

Alföldinél, mint egykoron Országh

a művészpár a fischeri

Lili nyomtatott áramkörökkel létre-

életmű hatásának át-

hozott nyomott felületei. És falai is

transzformálása során.

labirintusszerűek, akár a nagy ma-

Az önállósodás- elsza-

gyar festőnőé. Elmúlásról, az eg-

kadás érzékeny fejeze-

zisztencia folyamatos elbizonytala-

teiből néhány megraga-

nodásáról, a kultúra és a civilizáció

dóan fontos kép került

folyamatos újrarendeződéséről szó-

a falra az első teremben

lak e lapok. Geometriája szikár, szer-

ban. Alföldi László képzőművész és

s egyben az a vezérlő elv is, mely

kesztése bonyolult, s a színhasználat,

művészpárja T. Horváth Éva jelentős

a szekvenciamunkákat egymással

akár az újságképek színeit manipu-

szervezéssel és elszántsággal vetet-

szembe állítva érzékeltette, T. Hor-

lálja a szürkék-feketék közé, akár szí-

ték bele magukat az év eleji kiállí-

váth és Alföldi a sorozatok létrehozá-

nes festéket alkalmaz, mindig reduk-

tási életbe. A művészházaspár az

sában érzi jól magát, itt tudják mind-

ció eredménye. Nincs harsány men�-

Újlipótváros Klubgalériában korai

ketten elmesélni választott formai és

nyiségi, csak minőségi színkontraszt

és újabb műveikből adott váloga-

tartalmi ötleteiket.

a felületeken. Az építészeti tér is festői absztrakcióba fordul. Reliefszerű-

tást, s a tárlat egyben tisztelgésül

Alföldi sorozatai most a Pompei

szolgált két mesterük, a 2002-ben

töredékek címet viselik, s ebből az

sége még inkább érzékelteti a szét-

elhunyt Fischer Ernő és a 2006-ban

anyagból láthattunk három variá-

tartást múlt és jövő között.

távozott Kovács László előtt.Fischer-

ciósort a Mercure-ban és a Boltíves

növendékeknek vallották magukat,

Galériában is. Sajátos, a festészet és

kus művészet irányába lendült el

s a kiállításon valóban felbukkantak

a grafika határmezsgyéjén egyensú-

a Fischer életműtől. Teresztenyei


T. Horváth Éva inkább az organi-

Kiállítások

Alföldi László: Pompeji vázlatok

rajzai – a kis falu

ját, most drámai fehér-fekete vász-

fokozódik az Újlipótvárosi Klubgalé-

látványának apro-

nak repdesnek a fekete alapú vász-

ria pincemélyében.

póján – a hullámzó

nakon. Vásznak a vásznon, megté-

Izgalmas párosítások, remek to-

mozgásban rejlő szerves konstruk-

pett ruhadarabok, fonalak, gyűrött

vábbgondolási lehetőségek rejlenek a

ciókat ragadják meg. Ezek a hullám-

drapériák. Mintha a most elhunyt

művészpár közös s Alföldi László két

zások azután átkerülnek újabb fest-

Tapies köpenyéből bújtak volna elő,

egyéni kiállításán. A mai magyar kö-

ményeinek világába is. T. Horváth

s válnának egy szegény-szegény lét-

zépnemzedék igényes alkotópárosa

korábban érzéki vörös-kék-fehér

forma képpé merevült objektjeivé.

szembetűnően erős dinamikával ala-

színorgiákban fejezte ki mondandó-

T. Horváth puritanizmusa végletekig

kítja saját művészeti világát.

II/1, 2011, 45×100 cm, paratípia-kollázs

újművészet 2012 03 49

Kiállítások


Kiállítások


51

2012 03

Y Sándor»«El-Hassan Róza»«Fotopográfia 695 ft március XXIII. évf. 3

Recommend Documents