2010. április április XXI. évf. 4. szám. ára 695 Ft

2010. április

10.

20

ára

HU ISSN 08662185

695 Ft

uM-2010-04-aprilis-borito-02.ind1 1

www.uj-muveszet.hu április • XXI. évf. 4. szám

A szabadság felé – az Iparterv Csoport A konstruktív Fibonacci Gyűjtők, vásárok, mecénások A piktúra boncterme a Voyager fedélzetén Isten bezárta a Paradicsomot Allegorikus naplójegyzet

2010. 04. 08. 14:01:38

h u ng a rt k ön y v s or o zat

Modern Képtár Vass László Gyűjtemény Galériája Veszprém, Vár u. 3-7.

Kopasz Tamás

the circel on golden line, 2008, ﬂuoreszierendes oranges Acrylglas, 50 x 50 x 0,3 cm

Hellmut Bruch

Licht und Proportion / Fény és arány

.RSDV]7DPiV DONRWiVDLW|EEPLQWNpWpYWL]HGHHJ\VSLULWXiOLVOtUDLJHV]WXVRVDEV]WUDNFLyV]HOOHPpEHQV]OHWQHN 0ŝYpV]HWpQHNVDMiWRVYRQiVDKRJ\DIHVWpV]HWpVDV]REUiV]DWV]RNDWODQV]LPELy]LVEDQpOHJ\WWDJHV]WXVVtNEDQpV WpUEHQD]RQRVLQWHQ]LWiVVDOHJ\PiVEyOWiSOiONR]YDHJ\PiVEDNDSFVROyGYDYDQMHOHQ

A kiállítás megtekinthető:

2010. március 22 – április 30.

Ár: 1.995 Ft / kötet

Nyitva: vasárnap kivételével naponta 10.00 – 17.00 óráig. Információ: Művészetek Háza, Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény Veszprém, Vár u. 3-7. Tel.: +36/88/561-310; 88/425-204 www.vasscollection.hu e-mail: [email protected] A kiállítás fő támogatója: E.ON Hungária Zrt.

A HUNGART könvsorozat kötetei kedvezményes áron megvásárolhatók a kiadónál, a HUNGART(J\HVOHWQpOYDJ\PHJUHQGHOKHWŊNDZZZKXQJDUWRUJZHEROGDORQ

HUNGART EGYESÜLET

K KL G . uM-2010-04-aprilis-borito-02.ind2 2

%XGDSHVW)DON0LNVDX

7

L GG

7HO

7HOID[

(PDLOKXQJDUW#KXQJDUWRUJ

:HEZZZKXQJDUWRUJ

%58&+KLUGHWXMPYLQGG

2010. 04. 08. 14:02:49

Henri Baptiste Labasque:

Konkoly Gyula: „It is a quarter to one”, 1968

László Dániel: Önarckép délután, 2009

Kertben ülő akt, 1924

Lapalapító-főszerkesztő: Sinkovits Péter

tar talom

Vissza az avantgárdhoz?

4

32

A szabadság felé Az Iparterv Csoport kialakulása és utóélete

9

ZOMBORI MÓNIKA

A Falhoz való Hozzáállás

SINKOVITS PÉTER

Nagy Judit Borbála Mo című kiállításáról

34

CSIZMADIA ALEXA

Útkereső

LÓSKA LAJOS

Áttetsző szobrok

Tamási Claudia kiállítása

Bohus Zoltán üvegplasztikái

12

SZOMBATHY BÁLINT

Versek téren és időn át

Kiállítások

36

14

El Camino – László Dániel kiállítása

38

HEGYESHALMI LÁSZLÓ Hellmut Bruch: Fény és arány

16

Koppány Attila tárlata

40

KASZÁS GÁBOR

A borítón Koppány Attila Zöldár (2005, akril, farost, 100x70 cm) című festményének részlete látható. A kép a MNG tulajdona.

20

Berszán Zsolt Genezis című kiállításáról

42

BAGYÓ ANNA

Petko Dourmana: Túlélőfelszerelés a globális felmelegedés utánra

ARCO

44

P. S Z A B Ó E R N Ő

Kis képek, nagy találatok

Festészet szamárfüllel

Illés Barna Suspense-Függőjáték című kiállítása

46

Szöllősi Tibor kiállítása

A piktúra boncterme a Voyager fedélzetén 30

SOMHEGYI ZOLTÁN

A mű portréja

KONKOLY ÁGNES

Ab ovo

GYŐR FFY LÁSZLÓ

Glenn Brown kiállítása

PFISZTNER GÁBOR

Hogyan tovább?

Fiatal magyar művészek kiállításai Bécsben és Klosterneuburgban

25

SOMOGYI ZSÓFIA

Kipróbálni a jövőt

Vásár biztonsági övvel 22

LÁNG ESZTER

Isten bezárta a Paradicsomot

Két gondolat a gyűjtők paradicsomáról Kasser-gyűjtemény


Humanoid és természeti formák

A konstruktív Fibonacci Gyűjtők, vásárok, mecénások

HEMRIK LÁSZLÓ

Allegorikus naplójegyzet

Papp Tibor Óraköltemények című életmű-kiállítása

A rendszerváltás 20 éve

47

PETRÁNYI ZSOLT

„Eltelt húsz év” Reflexió Mélyi József cikkére

Ghyczy Dénes művei

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei.

uM-2010-04-aprilis-02.indd 1

Deam Shameshima: Glenn Brown: Ariane 5, 1997

Fátyol Viola: Hímzések, 2006-2007

Safe Horizontal, 2007

2010. 04. 02. 11:54:08

k i á l l í t á s ajánló

Összeállította: R U D O L F A N I C A

közönséggel. Arra szeretne rákérdezni, mit gondolunk ma nemzeti identitásról, toleranciáról, felelős társadalmi és politikai gondolkodásról, és milyen szerepe lehet ebben a kortárs művészetnek. Kiállítók: Bosch & Fjord, Michael Elmgreen & Ingar Dragset, Tue Greenfort, Jens Haaning, Ann Lislegaard, Tanja Nellemann Poulsen, Katya Sander, Superflex.

Hatalmi játszmák Dán művészek Budapesten LUMÚ, 2010. március 19–május 30.

A kiállítás különböző nézőpontokból igyekszik megközelíteni a művészet és a társadalmi-politikai erők kapcsolatának, illetve a közösségre gyakorolt hatásának kérdéseit. A dán művészek és művészcsoportok munkáit bemutató kiállítás az együttgondolkodásra és a felelős magatartásra ösztönző szemléletmódok, valamint aktuális társadalmi és gazdasági problémák megközelítésén keresztül kíván párbeszédet kezdeményezni a magyar

Összeomlás – Passzív interjú Németh Hajnal kiállítása Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum, 2010. március 11–május 2.

A címadó munka egy installáció, mely egy balesetben összetört fekete BMW-ből és az autóroncs köré rendezett, azt mintegy idézőjelbe foglaló hanginstallációból áll. A hatcsatornás hanginstalláció autóbalesetek történeteit dolgozza fel az elszenvedő személyekkel készített interjúk alapján, melyek szövegét végül három énekes előadásában, megzenésítve halljuk a kiállítótérben. A „passzív interjú”-ban a történet a kérdező oldaláról, az ő

A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2010 Vendégünk Dánia programjainak keretében valósult meg. Tue Greenfort: Kaviár Bár, 2007 Bonner Kunstverein, 2008

eldöntendő kérdéseiben fogalmazódik meg, a válaszok pedig igenre és nemre redukálódnak. Az ütközésben meggyűrődött autó alapján két teljesen egyforma szobor készült, melyek az eredeti gépjármű egynegyed arányú, kicsinyített másolatai. A balesetben összetört autó formájának – mint egyszeri, egyedi formának – a lemásolása és megkettőzése, valamint a balesetek történetének eldöntendő kérdésekben történő megfogalmazása – rávilágítva az elkövetett hibák sorozatára – a véletlen létezését kérdőjelezi meg, pontosabban a véletlent is determináltnak tekintve az eleve elrendeltség lehetőségét veti fel. Németh Hajnal: Összeomlás – Passzív interjú, 2009–2010, installáció

Csíkszentmihályi Róbert szobrász, éremművész idén 70 éves. Az alkotó a plasztika minden MűvészetMalom, 2010. március 27–május 30. ágában kiemelkedő életművet hozott létre. Pályája kezdetén a magyar szobrászat figurális tradícióihoz, elsősorban Borsos Miklós, Medgyessy Ferenc munkásságához kötődik. Korai művei természeti anyagokból, főként mészkőből és fából készülnek, témáiban ember és természet viszonyát elemzi. Formailag az absztrakció irányába mozdul az 1975-ben készült Aréna című sorozata, amely ló és lovas küzdelmét dolgozza fel, s amelyet expresszív szobrászi formanyelv jellemez. A 70-es, 80-as évek fordulóján a korszak művészetében is gyakori sorozatműveket alkot (Idő I–XXIV), majd a 80-as években a szobrászi tőmondatokként is felfogható, egy alakot illetve páros figurákat ábrázoló kisbronzokat készít, melyeken az emberi kapcsolatok, sorsok, élethelyzetek drámaiságát jeleníti meg. A 90-es években készült, különös állat-ember figurákban egyesül a művész korai periódusában felvetett tematika a 80-as évek kisplasztikáinak expresszív formavilágával.


A kiállítás bemutatja nagyméretű kő-, bronz- és faszobrait, kisplasztikáit, köztük a különleges Bestiárium-sorozatot, valamint a kortárs éremművészet legjavához tartozó több száz érméből 140-et. Csíkszentmihályi Róbert: A csiga bemutatása, 1970, vörös márvány, 23 cm

A rovatban szereplő képek az eredeti művek részletei.

2

2010. április

Csíkszentmihályi Róbert életmű-kiállítása

2010. 04. 02. 11:55:38

k i á l l í t á s ajánló

Játékosok Gyermekjátékok a képzőművészetben Városi Művészeti Múzeum, Váczy Péter Gyűjtemény, Győr, 2010. március 11–május 2.

A két fiatal képzőművész, Énzsöly Kinga és Fischer Judit kiállítása a gyermekek világába hív bennünket, oda, ahonnan mindannyian jöttünk. Aki megnézi a tárlatot, néhány órára visszaidézheti a felnőtt korra elfelejtett emlékeit, amelynek során talán néhány személyes kép is felmerül a múltból. Énzsöly Kinga 2005-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, majd a Le Mans-i (Franciaország) művészeti főiskolán és a freisingi Künstlerhausban folytatott posztgraduális tanulmányokat. 2004ben Erasmus-ösztöndíjban részesült, 2007-ben elnyerte a Budapest Galéria

ösztöndíját. Fischer Judit Derkovitsösztöndíjas képzőművész. Szerepelt a Műcsarnok, a Trafó Galéria, az Ernst Múzeum, a Liget Galéria és a Stúdió Galéria csoportos kiállításain. 2008ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány a Herczeg Klára-díj junior fokozatát adományozta neki. A Szájjal és Aggyal Festők Világszövetségének (SZAF) egyik alapítója és „elnöke”. Kettőjük jelenlegi közös tárlata kapcsolódik a Zichy-palota hagyományos, a Tavaszi Fesztivál keretében rendezett Gyermekjátékok című kiállításához. Fischer Judit: Dinoszaurusz csatolva, 2009 papír, akvarell, 50x70 cm

Derkovits-ösztöndíjasok 2009 Ernst Múzeum, 2010. március 28–május 2.

A Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj birtokosainak idei beszámoló kiállítása egységesen kvalitásos, ugyanakkor műfajilag, tematikailag sokszínű műveket vonultat fel. Az 1955-ben alapított ösztöndíj célja: segíteni azon 35 év alatti tehetséges alkotóművészek pályakezdését és művészi fejlődését, akik már önálló művészi tevékenységet tudnak felmutatni. Az ösztöndíjasok a beszámoló kiállításon bizonyíthatják be, hogy az eltelt egy évben sikeresen valósították meg szakmai programjukat, s a zsűri ez alapján dönt az ösztöndíj meghosszabbításáról, illetve visszavonásáról.

I. évfolyam – Albert Ádám, Czene Márta, Csákány István, Dénes Ágnes Dóra, Esterházy Marcell, Fa Marianna, Fodor János, Fülöp Gábor, Hatházi László, Horváth Roland, Khoór Lilla, Koralevics Rita, Sipos Eszter; II. évfolyam – Batykó Róbert, Cseh Lili, Horváth Dániel, Horváth Tibor, Kis Róka Csaba, Kristóf Krisztián, Loránt Anikó Erzsébet, Pintér Balázs, Szörényi Beatrix Judit, Tarr Hajnalka; III. évfolyam – Asztalos Zsolt, Borsos Róbert, Fisher Judit, Follárd Barbara, Mécs Miklós, Szász Sándor, Tibor Zsolt. Kiállítási enteriőr. Az előtérben Fülöp Gábor Animus című szobrának részlete látható

Mint Friss levegő jelenik meg a művésztelepek A Tolcsvai Land Art Művésztelep 10 éve kiállításainak sorában a Tolcsvai Land Art Miskolci Galéria, 2010. március 31–április 30. Művésztelep 10 éves munkásságát bemutató kiállítás. 1998-ban kísérlet indult a magyar land art művészet megújítására a zempléni kis faluban, s azóta is mint az ország egyetlen olyan művésztelepe van jelen a művészeti életben, amely rendszeres találkozási lehetőséget nyújt a műfaj művelői számára. A Miskolci Galériában megrendezésre kerülő kiállítás a városi térben megjelenő alkotások, a kiállítótérre adaptált műalkotások és az elkészült munkák fotó- és videódokumentációja teljes komplexitásában mutatja be a land art művészetet. A művésztelep kezdeményezője, szervezője és vezetője Stark István.

Friss levegő

Kiállító művészek: Barabás Márton, Bodnár László, Boros Miklós, Colin Foster, Elekes Károly, Erőss István, Fignár Levente, fe Lugossy László, Gerber Pál, Györffy Sándor, Horváth László, Horváth Roland, Kéri Imre, Krisztiáni Sándor, Horváth Krisztián, Koroknai Zsolt, Laki Eszter, László Dániel, Marosán Ferenc Péter, Martin Henrik, Mátrai Erik, Molnár Ágnes, Nagy Árpád, Pál Péter, Pacsika Rudolf, Pascal Leeman, Péter Ágnes, Pethő Hunor, Phető Barna, Pokornyi Attila, Rumen Dimitrov, Simon Edina, Szendrődi Judit, Szenteleki Dóra, Szirtes János, Szőke Gergely, Thorday Filoména, Vas Tibor.

2010. április

Stark István: Megkarcoljuk az eget, 2009, fotó


3

2010. 04. 02. 11:56:06

Szövetség esetében, de a 60-as évek közepére a szervezet

SINKOVITS PÉTER

A szabadság felé Az Iparterv Csoport kialakulása és utóélete

vezetésében meginduló erjedés, a belső szakmai viták felszínre hozták azokat a törekvéseket, melyek a korszerű formanyelv kialakítására irányultak. Az eligazodásban nagy szerepet játszott az 50-es évek két példamutató, nagyszabású, karizmatikus mestere; Csernus Tibor és Kondor Béla. 1957 után a korábban zárt, de akkor megnyíló országhatárokon keresztül mindketten Párizsba igyekeztek, hogy az egyetemes kortárs művészet állapotáról ismereteket szerezhessenek. Kondor jelképekben gazdag egyéni mitológiáját, gondolati-filozofikus képi világát nem változtatta meg a párizsi tanulmányút egészen

4


nyelvét megújítani, s a Valaki önarcképe monotípiasorozatot

lassan alakultak ki a képzőművészek

készíteni. Korábbi lapjain az irodalmi ihletettség dominált,

helyzetét koordináló szervezetek, köztük a

„egy megrázó vagy nagyszerű történet ragadta magával

Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége,

a művészt, de a Valaki önarcképe sorozatával ezt az atti-

amely a kultúrpolitika hivatalos partnereként

tűdöt végleg feladta. A történet háttérbe szorul, s átvették

működött, eredeti célja pedig a művészek

vezető szerepüket a képi formálás autonóm eszközei.

érdekképviselete, szimpóziumok, alkotó-

A domináns fejeket, önarcképeket a különböző síkokban

telepek szervezése volt. Költségvetését

negatív és pozitív formák veszik körül, a kinyúló kéz, a

a mindenkori Kulturális Minisztérium

föld fölé emelkedő ember, az arcok és ábrázatok sokasága

biztosította, élén megbízható pártmunkás

tovább árnyalja a képet.”1 Nem állunk távol az igazságtól,

állt, aki a hatalom által diktált elveket és a

ha ezekben a megoldásokban Picasso és a kubisták intenzív

művészi szempontokat igyekezett egyen-

hatását véljük felfedezni. A sorozat teljes anyagát 1968

súlyba hozni. 1958-ban hozták létre a Fiatal

januárjában én állítottam ki a Budapest belvárosának

Művészek Stúdióját a pályakezdő művészek

szívében fekvő József nádor téri Hazafias Népfront díszter-

támogatására, szakmai érdekképviseletük

mében. A tárlathoz leporelló készült az én prózaversként

biztosítására. A kultúrpolitikusok itt is

írott előszavammal, tördelését, képi szerkesztését barát-

hasonló konstrukciót terveztek, mint a

ságból az itt is kiállító Bak Imre végezte. A rendezvény azért

2010. április

Balról jobbra: Konkoly Gyula, Hencze Tamás, Bak Imre, Frey Krisztián, Nádler István, Szentjóby Tamás, Jovánovics György, Tót Endre, Major János, Lakner László, Méhes László, középen ül: Sinkovits Péter, a kiállítások rendezője

fotó: Baranyay András

1967-ig, amikor a Velencei Biennáléra készülve kezdi formaAz 1956-os forradalom leverése után

2010. 04. 02. 11:56:23

volt akkoriban szokatlan és egyedül-


álló, mert a Velencei Biennáléra küldött műveket a szakma köreiből soha senki nem látta, az ott bemutatott munkákat némi titkolózás, rejtélyesség övezte. Ezt a titokzatosságot oldotta fel a kiállítás. A biennále kormánybiztosa, Vayer Lajos professzor hozzájárulásával készülhetett a rendezvény, amely akkoriban igazi sikertörténetnek számított, mert a képzőművészet iránt fogékony közönség – híres színészek, irodalmárok, zenészek – nagy részét a szerény környezet ellenére is a megnyitóra vonzotta. Egészen más utat járt be Csernus Tibor a párizsi tanulmányutat követően. Megismerkedett a szürrealista művészek munkáival, elsősorban Max Ernst festői és grafikai technikai újításai ribb szürrealista módszert honosította meg azzal, hogy több rétegben felvitt festékből újságpapírral vagy törlőronggyal egy területrészt kicuppantott, s a visszamaradó felület látványának


voltak rá nagy hatással. A leggyako-

Major János: A torony Frey Krisztián:

inspiráló hatását kiaknázva fejlesz-

12-es Próbababa

tette tovább a képet. Ezt az eljárást cuppantásnak is nevezték. A folyamatot Németh Lajos professzor így jellemezte: „a fokozottan hangsúlyozott és érzékien jelenített motívumot vagy annak csupán egy részletét izolálta, összefüggéseiből kiragadta, és a motívumok a szürrealizmus szimbolikájának szellemében szerepeltek.”2 Gondosan kifejlesztett módszere magával ragadta a főiskolai mester, Bernáth Aurél tanítványainak egy részét, akik ennek a stílusnak szellemében kezdtek el dolgozni. A most Berlinben élő Lakner László indult el elsőként ezen az úton, kivételes festői tudása alkalmassá tette arra, hogy a kilenc évvel idősebb Csernussal egyenrangú képeket fessen. Kezdetben Csernus műterme volt a találkozóhely, ahol az új technikát tanulmányozhatták, de 1964-ben a mester Franciaországba, Párizsba emigrált, csak nagyszerű legendája maradt hátra. Lakner teljes

szellemiségű társaságot, akiket később szürnaturalistáknak vagy mágikus realistáknak neveztek. (A franciaországi


2010. április

Barátaival létrehozott egy hasonló


aktivitással vetette magát a munkába.

5

2010. 04. 02. 11:56:33

szürrealista mozgalom indulásakor is felmerült a szürnaturalizmus fogalmának használata, de André Breton, az irányzat teoretikusa ezt a megoldást elvetette.) A társaságból két művészt, Lakner Lászlót és Konkoly Gyulát választottam ki az Iparterv kiállításon történő szereplésre. Sajátos, egyéni utat járt be a nonfiguratív művészet területén Keserü Ilona, akinek első mestere az a Martyn Ferenc volt, aki 1933-ban az 1931-ben Párizsban alapított Abstraction-Création csoporthoz csatlakozott. A művész formarendszerének és későbbi pályájának alakulásában ez a párizsi közeg jelentős szerepet játszott. Az ő mestere viszont az a Rippl-Rónai József volt, aki a 19. század fordulóján a Párizsban működő Nabis csoport tagjaként lefestette Pierre Bonnard-t és Aristide Maillol-t. Az utóbbi kép, mely jelenleg a Musée d’ Orsayban látható, eredetileg a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatójának, Petrovics Eleknek a tulajdonában volt, s ajándékozás révén került a párizsi Musée d’ Art Modernbe. A 60-as évek kultúrpolitikája legelszántabban az absztrakt művészetet üldözte és tiltotta ki a kiállítótermekből, a főiskolai mesterek sem a 20. századi modern művészet, sem a kortárs egyetemes művészet értékeit, eredményeit nem tanították, nem mutatták meg a növendékeiknek, sőt minden eszközzel igyekeztek megakadályozni ezek megismerését. Titokban kellett a modern művészet állomásait végigkísérletezni. Molnár Sándor festőművész barátait, évfolyamtársait maga köré gyűjtve hozzálátott a munkához, társaival – többek között az Iparterven is szereplő Bak Imrével, Nádler Istvánnal – beható tanulmányokat folytattak, hogy korszerű formanyelvüket kialakíthassák. Lényegében a francia lírai absztrakciót tekintették példaképüknek, Jean Bazaine, Pierre Soulage, Alfred Manessier, Jean-Paul Riopelle és Maurice Estéve munkáit, de a legnagyobb hatást Bazaine természetelvű absztrakciója gyakorolta rájuk, amelyet Andrási Gábor nagy tanulmányában „motívumrejtő absztrakciónak”3 nevezett. Tót Endre Korniss Dezső műhelyéből érkezett. Egy interjúban megkérdeztem, hogyan talált rá az absztrakt

6


száma, amelyben Mathieu-nek híres, mondhatnám hírhedt manifesztuma jelent meg. Ő ezt a pszichikailag improvizált festészetet lírai absztrakciónak nevezte el. Pontosan nem jártam az elmélet végére, de abban az időben rendkívül intuitív voltam, s borzalmasan beindította a fantáziámat.”4 Tót az idősebb mesterrel, Korniss-sal rendszeres munkakapcsolatban állt, megmutatta neki a képeit, azokat együtt elemezték, és

2010. április

Az Iparterv dísztermében rendezett I. Iparterv kiállítás (1968)


expresszionizmus akkor rendkívül aktuálisnak tekintett formanyelvére. „Kezembe került a L’Oeil egy akkori

2010. 04. 02. 11:56:57

tanulságokat vontak le


belőlük. Ebben az időben szoros barátságban állt Frey Krisztiánnal, aki ugyan autodidakta volt, de hasonló képi nyelvezetet alakított ki az évek során, így művészi szellemiségük is nagyon közel került egymáshoz. 1967-ben végeztem el az egyetemet, s akkor határoztam el, hogy kiállításokat fogok szervezni. Először egyéni bemutatókat rendeztem, például Uitz Béla és Kondor Béla grafikai anyagából. Legnagyobb szabású szervezési munkám a Victor Vasarely-tárlat volt a Műcsarnok összes termeiben. Ez szinte párhuzamosan zajlott a II. Iparterv kiállítás előkészítésével. Az első az avantgárd művészetben fellelhető szerteágazó törekvéseket egységbe hozni, a


Ipartervvel igyekeztem

Lakner László: Füst

Frey Krisztián:


2010. április


Minden mulandó csak egy hasonlat / Alles Vergänglich ist nur ein Glächnis, 1969, vegyes technika, fa, 52x70 cm

7

2010. 04. 02. 13:46:58

Péter


Baloldalon elölről hátrafelé haladva: Nádler István, Méhes László, Bak Imre, Hencze Tamás, Frey Krisztián, Konkoly Gyula Jobb oldalon elölről hátrafelé haladva: Jovánovics György, Lakner László, Szentjóby Tamás, Tót Endre Magasba emelve: Sinkovits

közös nevező, egymás elfogadásának egyetlen eszköze a magas szakmai minőség volt. A tárlatok új, merész, cenzormentes kiállásukkal a művészi szabadság szimbólumaivá váltak, az új művészi törekvések iránt fogékony közönség nagy részét magukkal ragadták, hatalmas tömegeket mozgattak meg. Az Iparterv kiállítások utóélete is nagyon gazdag, az első emlékező tárlatot Hegyi Lóránddal és Beke Lászlóval Ipaterv 68-80 címmel rendeztük. Igyekeztünk összegyűjteni minden fellelhető dokumentumot – szövegeket, képeket –, s azokat a katalógusban közzétenni. A szövegválogatás művészek ars poeticáival egészült ki. Újabb emlékezés a 20. évfordulóra készült, 1988-89 fordulóján, a Fészek Művészklubban – a galéria vezetője, Molnár Éva rendezett háromrészes Hommage á Iparterv címen emlékező tárlatot. Ez a hely igazán autentikus helyszín volt, mert a csoport tagjai a kiállítások rendezése idején, a 60-as évek második felében ebbe a klubba jártak, hogy a legújabb művészeti eseményekről, rendezvényekről a klub kitűnően felszerelt könyvtárának külföldi művészeti folyóirataiból és könyveiből ismereteket szerezzenek. 2002-ben Újpesten, egy gyárból átalakított félig múzeum, félig galéria intézményben – melyet MEOnak (Minőségi Ellenőrzési Osztálynak) hívtak – rendeztek Iparterv kiállítást. 2003 januárjában a Max Liebermann Hausban, a Brandenburgi kapu mellett, Berlin szívében rendezett Iparterv kiállítást Dieter Honisch, a Neue Berliner Galérie igazgatója, aki 1968-69-ben, a két nagy csoportos kiállításunk idején az esseni Folkwang Múzeum aligazgatójaként Budapestre látogatott, hogy a rendezvényt megtekintse. Jegyzet 1 Sinkovits Péter: Kondor Béla. Metropol könyvtár, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009, 50. o. 2 Németh Lajos: Csernus Tibor és a kép. Csernus Tibor festőművész retrospektív kiállítása. In Csernus. Katalógus. Műcsarnok, 1989, 23. o. 3 Andrási Gábor: Motívumrejtő absztrakció a Zuglói Körben. Ars Hungarica, 1998/1 83. o.

8


2010. április

4 Sinkovits Péter: Szabadság a rendben – Válogatott interjúk. Új Művészet, Budapest, 2008, 185. o.

2010. 04. 02. 11:57:39

a kor éremművészetét


(Csikyvel és Harasztyval

LÓSKA LAJOS

együtt) megújító újkonstruktivista formavilágú plakett-

Áttetsző szobrok

jeit, a dunaújvárosi szobor-

Bohus Zoltán üvegplasztikái Barabás Villa Galéria, 2010. I. 28–III. 3.

parkban található Elmozduló hengerek (1974) című köztéri alkotását – amit természetesen nem lehetett ideszállítani, a makettjét vagy legalább a fotóját azonban be lehetett volna mutatni. Már csak azért is, mert a kassáki és a Bauhaus-tradí-

Bohus Zoltán könyvbemutatóval egybekötött Áttűnések című kiállítását láthattuk télen a Városmajor utcai Barabás Villa Galériában. Az egyik oldalról „nyitott”, üvegfalú teremben ottlétemkor az éppen betűző napfény kiemelte, átvilágította az üvegfal előtt, mellett és mögött kronologikusan sorakozó tucatnyi üvegszobor belső terét, ezáltal olyan apró részletek, optikai finomságok is előtűntek, melyeket mesterséges fénynél való-

ciókra, valamint a minimal artra épülő, a korszak hivatalos figurális irányzataival szemben fellépő újkonstruktív kifejezésmód, melyet Bohus is képviselt akkoriban, igen hosszú ideig, a transzavantgárd fellépéséig a magyar szobrászat meghatározó irányzata volt.

színűleg nem vettem volna észre. Nem csoda tehát, hogy

E rövid múltidézés után vegyük szemügyre a

Bohus Zoltán:

érdeklődéssel nézegettem a kisplasztikák különböző motí-

kollekciót! Az Aggódás című szobor 1969-ben

vumokkal gazdagított sejtelmes, zöldes belső terét. Aztán

készült. A két, egymást némileg takaró,

Bronzkapu, 1996 üveg, fémgőzölt, ragasztott, csiszolt, polírozott, 35,5x16x9,5 cm

befejezve szemlélődésemet, felmásztam a galériára, ahol a köztéri munkák (Krematóriumkapu, 1967; Dombormű, volt MÁV jegyiroda, 1974; Szökőkút, 1975–79 stb.) nagyméretű fotói voltak láthatók. A felsorakoztatott szobrokból arra lehetett következtetni, hogy ma Bohus elsősorban üvegművésznek tekinti magát, ugyanis a korai, neokonstruktivista, minimalos alkotásaiból nem állítottak ki egy darabot sem, sőt még fényképeken sem szerepeltek ezek a születésük idején forradalmian újnak számító szikár fémplasztikák. Ne feledjük, a 60-as évek második felében kezdett a pop art hatására megújulni a magyar képzőművészet, később megszülettek a síkkonstruktív-hard edge festmények, majd a 70-es évek elején Csiky Tibor hathatós közreműködésével elterjedtek az újkonstruktív-minimal plasztikák. Abban az időben a hivatalos köztéri szobrászat szigorúan látványcentrikus volt, illetve a modernebb munkák „szögletesített” figurális stílusban készültek. Nem csoda tehát, hogy a 70-es évek második felében a köztérre kerülő nonfiguratív plasztikákat csak épületdíszítő elemekként lehetett elfogadtatni, kijátszva az éberen őrködő szigorú zsűrit. Így kerülhetett a Csiky Tibor és Bohus Zoltán által közösen készített, felfelé hajló sarkú acéllemezekből összeállított, nonfiguratív dombormű a Martinelli téri (ma Szervita tér) távbeszélő központ homlokzatára. Indokolt lett volna tehát a korai plasztikák bemutatása, hiszen a geometrikus idomokban – kockában, téglalapban, hengerben, gúlában stb. – való

Csak a tájékozódás kedvéért felsorolok néhányat közülük. Ilyen karakteres munkája a Csuklópont (1973) és az Ipari kristály I–III (1977) című sorozat, de meg kell említenem


2010. április

kált üveglapokból összeállított kompozícióit is jellemzi.

fotó: Berényi Zsuzsa

gondolkodás Bohus később készített, hidegen megmun-

9

2010. 04. 02. 11:58:27

vitorlaszerű üvegfal fölső részének kör alakú

megmunkált – ragasztott, csiszolt, polírozott – üvegplasz-

kivágatában egy üveggömb található. Ez

tikákat készít. A belül csonka kúp alakúra csiszolt, három

a kompozíció még a 60-as évek sztenderd

részből összeállított, az oldalán nyitott üreges hasáb első-

formáit mutatja, melyeket emlékműszobrá-

sorban nyugodt geometriájával hat: az üveg belsejében még

szaink gyakran alkalmaztak abban az időben.

nem jelennek meg különböző, a teret hangsúlyozó motí-

Újszerűségét az adja, hogy zöldes színű olvasz-

vumok. A Térspirál esetében „…a külső és belső forma, a külső

tott üvegből készült, melyen átdereng a fény.

és belső oldal, a külső és belső tér kapcsolatáról, egymásba

Igen karakteres alkotás a Dinamikus egyensúly I (1976), amely végső soron egy alumínium téglalap vájatába helyezett öntött,

táson látható másik plasztika, az Üres tér (2001) is. A tárlat számomra talán legattraktívabb szobra a templom-

indusztriális periódusának e titokzatos alkat-

vagy stadiontetőt idéző Belső világ II (1989). Ezek a szabály-

részre hasonlító darabja az Ipari kristályok és

talan, eltolt, megnyúló, egymásnak fordított fél vagy negyed

a Csuklópont rokona. Az előbbi, mint a címe

gúlaformák a művész több művén megjelennek (Új kated-

is jelzi, ipari termék, olyan, mintha összecsa-

rális, 1988; Feszített szerkezet, 1988). Engem a munka selymes,

varozott hídelemek metszete lenne, míg a

szinte puha sötétzöldbe játszó felülete fogott meg leginkább.

maradva – golyón álló hídlábra emlékeztet.

Déli szél II., 2003 üveg, fémgőzölt, ragasztott, mattra csiszolt, 36x28x24 cm

Ugyancsak a belső tér kialakítását dokumentálja egy a kiállí-

fémpálcával átszúrt üveghenger. A 70-es évek

Csuklópont – továbbra is a híd hasonlatnál

Bohus Zoltán:

való átfordításáról, átváltásáról van szó…”– írja Nagy Zoltán.1

Bohus gyakran készít sorozatokat, illetve variációkat. Ezek közé tartoznak a kaput ábrázoló művek, többek között a

A mini életmű-kiállításon az első par excellence

szimbolikus jelentésű Bronzkapu (1996) is. Ez a rétegelt

üvegszobor a Térspirál I (1977). Ettől az időtől,

üvegplasztika egy ferdén vágott tetejű hasáb, melynek

a 70-es évek végétől, a művész csak hidegen

belső terében kapuk sora dereng. A kapu talán az egyik legrégebbi és leggazdagabb jelentéssel bíró szimbólum. Sokszor nemcsak a bejáratot jelképezi, hanem a mögötte rejlő termet vagy titokzatos hatalmat, gondoljunk csak a mennyország vagy a pokol kapujára. Közvetlenül az emberre vonatoztatva jelentheti az egyik életkorból a következőbe vagy az életből a halálba való átlépést. Gyakori szimbóluma továbbá a távol keleti kultúráknak is – idézzük csak fel a magyarul is olvasható, kínai csan-buddhista példázatokat összegyűjtő könyvecske paradox címét, a Kapujanincs átjárót, mely mögött az üresség lakozik. Mint ahogy már utaltam rá, Bohus kisplasztikáinak formái gyakran emlékeztetnek építészeti elemekre (Architektúra sorozat, 1987). A Fény tér (1999) gömbcikkelye, amit hasábbal kombinál, egy modern épületet formáz. A Nyugalom I (2001) olyan, mint egy sportcsarnok nagy fesztávú tetőszerkezetét modellező, két egymáshoz tolt kisebb és nagyobb gömbszelet. A Déli szél II (2003) viszont egy széltől duzzasztott vitorlára emlékeztet, és a sidney-i opera tetejét juttatja az eszünkbe. Úgy tűnik, napjainkban a szobrász az üvegbe zárt tér misztikáját, titokzatosságát kutatja. E tevékenységének beszédes példái az Erők (2008) és az Enigma (2009) című kisplasztikák. Az első, rétegelt, ragasztott, csiszolt



10

2010. április

csonka gúla alakú szobor belsejében két egymással szembe fordított, homokóraszerű forma sejlik fel, az Enigma lekerekített sarkú téglatestében pedig átlósan egymás fölött úszó korongok teszik ritmikussá a teret.

2010. 04. 02. 11:59:11



Bohus Zoltán immáron több mint negyvenesztendős munkásága egybeforrott a minimal art ihlette modern magyar üvegművészet megteremtésével, hazai és egyetemes elismertetésével. E jelentős alkotópálya fontosabb állomásait tárja elénk a kiállítás és mutatja be Nagy T. Katalin könyve.

Bohus Zoltán: Belső világ II., 1989 üveg, fémgőzölt, ragasztott, csiszolt, savfényezett, 25,5x42x15,5 cm

Jegyzet 1 Nagy Zoltán: Az üveg hatalmában. Bohus Zoltán kisplasztikái. Új Művészet, 1999/12, 32. o.

Bohus Zoltán: Üres tér, 2001


2010. április


üveg, fémgőzölt, ragasztott, csiszolt, polírozott, 20x30x30 cm

11

2010. 04. 02. 11:59:33

első állomásain még az ólombetűk tipográfusaként vállalt

SZOMBATHY BÁLINT

Versek téren és időn át Pa p p T i b o r Ó r a k ö l t e m é n y e k című életmű-kiállítása

úttörő szerepet, hogy mára a számítógépes nyelvi formázás elkötelezettjeként írja be nevét a művészettörténetnek abba a tartományába, amely az irodalom és a képzőművészet közötti keresztezések határsávjában tapintható ki. Írói pályája a 60-as évek elején indult. A magyar irodalom és művészet meghatározott tendenciáit alapvetően befolyásoló cselekedete volt, amikor 1962-ben Párizsban többed-

A22 Galéria, 2010. II. 26–IV. 23.

magával megalapította a korszerű szellemiségű Magyar Műhely című folyóiratot. A lap irányultsága egyrészt a korai avantgárd hagyományát eszményítő programot követett, másrészt szorosan odafigyelt a haladó nyugati művészet aktuális törekvéseire, és azok folyamatos alakulásával maga

Papp Tibor: Számlap no. 16, objekt, 2009

Papp Tibor (1936) mögött közel ötven

is átgondoltan változott. Különlegesen egyedülálló pozíciót

megfeszített alkotói esztendő áll.

vívott ki többek között azáltal is, hogy a „szabad világban”

Munkássága a második világháború utáni

egy olyan ország nemzeti nyelvén szólalt meg, amelyben

időszak magyar képvers-produkciójának

mindaz tiltva volt, ami a progresszív nemzetközi művé-

szinonimájává vált, úgy nyelvi eredetiségét és

szetben történt, illetve ami ellenében volt a szocialista-

poétikai szerteágazását, mint korszerű médium-

realista művészetfelfogásnak. A folyóirat tipográfiája híven

használatát tekintve. Papp végigjárta az

tükrözte készítőinek szellemiségét, tekintve, hogy kitanulva

európai képvers műfaji átalakulásainak vala-

a nyomdászatot ők maguk gondoskodtak annak grafikai

mennyi fontos fejlődési szakaszát, amelynek

formázásáról, formakultúrájáról, amely viszont közel állt íróiköltői hitvallásukhoz is. Papp költészete tehát kezdettől fogva jelentős vizuális hatásokat magába építve terebélyesedett, újító törekvései pedig javarészt a vonalköltészet térbeli kiterjesztésére irányultak, ihletet merítve úgy Mallarmé és Apollinaire kalligráfiai forradalmi vívmányaiból, mint Kassák és Tamkó Sirató nagy hatású konstruktivista és dimenzionista kísérleteiből. A budapesti életmű-kiállítás legkorábbi exponátuma egy 1967-es prózaverslenyomat, amelynek textusa az ólomsorok elferdítésével nyeri el a vonalírás kötöttségéből kilépő dinamikus tulajdonságát. Ugyancsak a hőskorszakot idézi két olyan grafovizuális költemény, amelyben a valós mélység többszörösen egymás elé helyezett szöveghordozó síkfilmek révén jön létre. Ám a kiállítás törzsanyaga technikai értelemben egy merőben másmilyen világot tár elénk, amelynek alakításában a számítógép viszi a prímet, visszautalva többek között a korai időszakra is, amelyben a nyelv teresí-


2010. április

tése – láthattuk a fentiekben – kizárólag fizikai 12

fortélyok útján volt még csak lehetséges. Közvetetten

2010. 04. 02. 12:00:10

tehát a bemutatott anyag egyben a


technológiai fejlődésnek is megfelelő időbeli ívet ad, rádöbbentve a nézőt, hogy röpke fél évszázad alatt mekkora változások történtek a nyelvképző eszközök lehetőségeinek tekintetében. A kiállítás címét adó, utóbbi években készült Órakölteményekben Papp a valós idővel szembesít bennünket, minthogy kerek falióraszámlapokra nyomtatja digitális költeményeinek szövegét. A számlapokon lényegében képversek olvashatók, melyeknek szóés betűállományában folyamatosan ott kavar a két mutató, az idő mellett behozva a sík fölé a tér és a mozgás sokadik dimenzióját. Úgyszintén a tér és az idő korrelációjára építi úgynevezett térképverseit. A verssorokat képzelt várostérképek hol kuszán kacskaringós, hol mértanian egymást metsző utcáiba írja be, s a közterületek megneve-

Papp Tibor: Spatolation, 1981 digitális nyomat

zésére számtalan esetben használja számára fontos művészek nevét, illetve a hozzájuk köthető fogalmakat. A térképek egyidejűleg szépirodalmi és művészettörténeti síkon mozognak, miközben szövegfolyondárjaik aktív, nem lineáris olvasásra ösztönöznek. A számítógépen generált versek nemzetközileg elismert művelőjeként Papp Tibor életművének ezt a részét sem hanyagolja el, megismertetve a közönséget a digitális hordozókon tárolható interaktív szövegművészettel. Nagy időbeli kiterjedésének dacára a kiállításanyag teljes frissességet áraszt magából és ma is ösztönzően hat.

2010. április

Papp Tibor: Miyazaki, 2000 digitális nyomat


13

2010. 04. 02. 12:00:18

gondolkodását, vizuális-logikai rendszerét. A konstruktív-

HEGYESHALMI LÁSZLÓ

A konstruktív Fibonacci Hellmut Bruch: Fény és arány Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény, Veszprém, 2010. III. 20–IV. 30.

geometrikus művek jól reprezentálják a művész panteisztikus világszemléletét. Művei a művészet és a tudomány – a matematika, a fizika, a kémia, a fénytan és a kvantumelmélet – határterületeiről szólnak. Az 1980-as évektől Európában, az USA-ban, Kanadában, Dél-Koreában, Japánban, Brazíliában és Dél-Afrikában is megismerhették Bruch alkotásait. Köztéri munkái láthatóak többek között Innsbruckban, Erfurtban, Drezdában, Ingolstadtban, a svájci Leibstadtban, a brazíliai Fortalezában és szülővárosában, Hall in Tirolban. Műveit krómacélból és akrilüvegből készíti – ez utóbbi az elmúlt évtizedben készült alkotásainak alapvető anyaga. Ezt a műanyagot

Hellmut Bruch: Vízszintes Függőleges Progresszió I., 2008 fluoreszkáló narancs, plexi, 50x50x0,3 cm

Hellmut Bruch osztrák művész első

leginkább plexi néven ismerjük, és már a 20-as években

magyarországi önálló kiállításának a

használta Moholy-Nagy László, Naum Gabo, Antoine Pevsner.

veszprémi Vass-gyűjtemény ad otthont. Az

A plexiüveg egy átlátszó műanyag, amely a metakrilsav

utóbbi két évben készült tizenegy munka

metil-észterének polimerje. Polimernek nevezzük az ismét-

meggyőzően mutatja be Bruch plasztikai-képi

lődő egységekből, monomerekből felépülő molekulákat. Ez a meghatározás azért lényeges, mert Bruch műveiben az ismétlődésnek fontos szerep jut. A művész sík- és térkompozícióit ismétlődő geometrikus alapformákból építi fel. Egy-egy témát újra és újra megfogalmaz, így nemcsak a motívumok ismétlődnek, hanem a képek és a plasztikák sorozatai is. A veszprémi művek anyaga sárgás narancs, vörös és áttetsző akrilüveg. A képek (reliefek) – egy kivételével (Gravitációs görbe vörös reflexszel, 2009) – a Fibonacciszámok alapján komponálódtak. Hellmut Bruchot régóta foglalkoztatja a téma: több egyetemen és művészeti szimpóziumon vezetett kurzust A Fibonacci-féle számsor a természetben, a művészetben és a formaalkotásban címmel. Fibonacci (Leonardo Pisano, 1170?–1250) Liber Abaci (Könyv az abakuszról) című művében 1202-ben írta le a nevét viselő sorozatot. Azóta sokan a természeti törvényekkel és az aranymetszéssel is összefüggésbe hozták az elméletet. Bruch képein geometrikus formákat látunk, köröket, négyzeteket, párhuzamos, vagy egymást metsző egyeneseket. Ezek az ismétlődő – több esetben koncentrikus – formák a Fibonacci-számsor, illetve az aranymetszés elvei szerint jelennek meg. Bruch egyik művén három koncentrikus kört találunk a sárgás narancs akrilüvegbe marva. A körök sugara a Fibonacci-sor szerint növekszik és ugyanez történik a körvonalak „vastagságával” is (Diagonális kettős-progreszszió három körrel, 2010). Minden egyes kiállított műnek van még egy titka: a bemetszett

14


2010. április

vonalak világítanak, fényt sugároznak. A néző keresi a fényforrást, mert elképzelhetet-

2010. 04. 02. 12:00:33


lennek tartja, hogy külső energia nélkül a művek fényt bocsátanak ki. A titok a kivitelezésben

Hellmut Bruch:

rejlik. Az ipari technológiával előállított hordozóanyagot, az anyagában színezett akrilüveget

Arany kör, 2008 fluoreszkáló narancs, plexi 50x50x0,3 cm

Bruch a legkorszerűbb, számítógép-vezérelte lézertechnikával munkálja meg. Az így keletkező formák fluoreszkáló fényt sugároznak. A bruchi logikai redukció és az ipari technológia létrehozza azt a „csodát”, mely minden jelentős mű sajátja: a belső fényt. A látvány gondolattá, élménnyé alakul. Hellmut Bruch így

Hellmut Bruch: Kettős Progresszió Diagonálisan, 2008 fluoreszkáló narancs, plexi 50x50x0,3 cm

válik azon nagy elődök méltó követőjévé, akik nem szétválasztják a tudomány, a művészet, a filozófia, a logika, a technológia aktuális eredményeit, hanem saját gondolkodásuk, érzelmeik, művészetük részévé teszik azokat. Így képes az egészet szemlélni, univerzálisan gondolkodni a művész. Beszél a térről és az időről. A fény útjáról és az optikai illúzióról. Eközben műveiben felfedezhetőek az európai és az Európán kívüli kulturális hatások, s a logikus formaszerveződés élménygazdag látvánnyal újítja meg a konstruktív-konkrét művészetet. Tevékenysége középpontjában jól érzékelhetően elvont kérdések állnak, de a művek megnyílnak nekünk, amennyiben hajlandóak vagyunk figyelni – csakúgy, mint életünk bármely helyzetében. Művei kíváncsivá tesznek, de nem kerülhetjük el a válaszadást. Az „elvont” tartalmak pozitív energiát sugárzó „tárgyakként” jelennek meg a galéria falain. „A tartalom az arányokra és a fényre irányul, amely – egyszerűen mondva – önmagában nem látható, de láthatóvá teszi számunkra a világot. A két jelenségben az »anyagtalanság« és annak az érzékelhető világ »anyagiságával« való kölcsönhatása érdekel. Mivel az anyagtalan valóságára hivatkozom, ezért a plasztikáim és szobraim nem a látható redukált leképezését vagy absztrakcióját jelentik, hanem azon feltételrendszert követik, amely a materiális világnak alakot kölcsönöz, és rányomja arra a bélyegét. Az így létrejövő »nyílt formák« univerzális állandókra épülnek, és a végtelenségbe torkollanak.“ (Hellmut Bruch)

jelennek meg a leibstadti atomerőmű főépületén a Felületek progressziója, vagy a drezdai Műszaki Egyetem csarnokában a Drezdai progresszió című munkáin is.


2010. április

Ilyen kozmikus tisztaságúak és szépségűek Bruch köztéri művei is: ezek a nyílt formák 15

2010. 04. 02. 12:01:00

gyermekeinek szándéka szerint – a Magyar Nemzeti Galériában. A zömében az 1900-as

KASZÁS GÁBOR

évek első harmadára datálható, főként francia

Két gondolat a gyűjtők paradicsomáról Kasser-gyűjtemény Magyar Nemzeti Galéria, 2010. II. 6–V. 2.

és német nyelvterületről származó alkotásokból álló gyűjtemény kissé „túlexponált” tematikai rendben – a kiállítás címéül szolgáló Földi paradicsom öt stációján keresztül (Aranykor, Természet, Menny és pokol, Boldog világ, Ádám és Éva) – került bemutatásra. A némileg erőltetett kerettörténetet nyilván a gyűjtemény anyagának könnyebb kezelhetősége, átláthatóbb bemutatása miatt hívhatták segítségül a tárlat kurátorai, s összességében végül

A magyar származású Elizabeth és

is valóban áttekinthetővé teszi a bemutatott

Alexander Kasser (eredeti nevén

53 művésztől kiválasztott 102 darab festményt,

Kasza) házaspár gyűjteményét tavaly nyáron Auguste Rodin: Az örök bálvány, 1893 bronz, 73x55x39 cm

Augsburgban ismerte meg az európai közönség. A németországi bemutatót követően, 2010 februárja és májusa között Magyarországon is megtekinthetik az érdeklődők a kollekciót – a gyűjtők

grafikát, illetve kisplasztikát. A gyűjtemény bemutatója lényegében egy kamara-kiállításnak tekinthető, melynek összképét a műfajok széles spektrumon mozgó változatossága teszi izgalmassá, s valljuk be, minőségét tekintve hullámzóvá is. A tárlat elsődleges érdeme, hogy nem a mai értelemben vett névsorolvasás. Sokkal inkább gondolatébresztő tárlat, mely a jelen műgyűjtés, ezen belül is a magyar gyűjtési szokások – trendek és beidegződések – tekintetében villanthat fel néhány reflexiót és követendő példát. A kollekció egyáltalán nem egységes, jól kitapintható a gyűjtők abszolút szubjektív intenciója. Jól tükrözi például a Kasser házaspárnak a történetiség és a művészettörténeti összefüggések bemutatása iránti érdektelenségét. Sokkal szembetűnőbb a spontán építkező hajlam, a felszabadult esztétikai értékek iránti belső igény. Profán, ha tetszik hétköznapi kollekció ez, melyet személyes indíttatás leng körül. Éppen ezért emberközelibb is: kisebb, gyengébb, esendőbb, a felmutatott alkotások kvalitása tekintetében hullámzó, jobban látszik „kiforratlansága” – az anyag hiányosságai, félig-meddig laikus alapvetései is előtűnnek. Egyvalami azonban vitathatatlan: a művészet sokszínűségének érvényre juttatásában, valamint a gyűjtés terén felmutatott kísérletező kedv tekintetében messze túlmutat a legtöbb magyarországi műgyűjteményen. Ma, a magyar műgyűjtés újraszerveződésének

sajtófotó

időszakában éppen az itt megidézett kísérletező hajlam tekintetében vet fel aktuális kérdéseket a


2010. április

Kasser-kollekció. Egyrészt a 16

nyugat-európai, illetve a tenge-

2010. 04. 02. 12:01:59

Gyűjtők, vásárok, mecénások

sajtófotó

Paul Signac: A harmónia kora, 1895 olaj, vászon, 65,5x81 cm

rentúli műkincspiacokon bizonytalanul mozgó és inaktív magyar gyűjtőkkel összefüggésben, másrészt a hazai magángyűjtemények lehangoló műfaji összképével kapcsolatban világít rá néhány vakfoltra. A magyar gyűjtők legtöbbje kerüli a nemzetközi piacokat. Legtöbbször csak akkor vásárol Amsterdam, Zürich, London vagy New York árverésein, ha magyar vonatkozású darabokra Pierre-August Renoir:


2010. április

sajtófotó

Nő drapériával, 1908 körül olaj, vászon, 46x38,4 cm

17

2010. 04. 02. 12:03:38

bukkan. Ritka eset, hogy nemzetközi hírű alkotás kerül komolyabb magyar magángyűjteménybe, az pedig szinte elképzelhetetlen, hogy az elkövetkező 10-20 évben bármelyik jelentősebb hazai kollekcióban a magyar vonatkozású alkotások számát megközelítő európai kitekintés kapjon helyet. Persze, itt elsősorban a klasszikus gyűjteményekről van szó. Kivételek ugyanis akadnak a kortársgyűjtés területén, mint például Vass László vagy a Somlai–Spengler páros esetében. A klasszikusok gyűjtői óckodásának oka egészen biztosan nem financiális jellegű. A közepes jelentőségű alkotások esetében a hazai piac árfekvése néhány évvel ezelőtt sajtófotó

már elérte a nemzetközi műkereskedelemét, s ha a magyar klasszikusokat nem is állíthatjuk Picassóval, Van Gogh-gal vagy éppen Baconnel párhuzamba, az „erős közepes” mezőny mestereinek – Sisley, Léger, Morandi – alkotásai már megszerezhetőek a magyar csúcsárakon is (50–200 millió). A távolmaradás inkább az elmúlt fél évszázad beidegződéseivel magyarázható.

Marino Marini: A kis lovas, 1951 bronz, 48,6x38,5x25 cm

A kánon ugyanis semmit sem változott az elmúlt ötven év során. A 20. század első harmadában tevékenykedő elődök, a Kohner-, a Nemes-, a Hatvany- és a Hertzoggyűjtemények esetében még önmagától értetődő volt a nemzetközi kitekintéssel rendelkező képzőművészeti kollekció. A 30-as évek elején, a mecenatúra terén ezeket polgári gyűjtemények szorították háttérbe, épp azok, akik később a második világháború után szolgáltattak mintákat a felnövekvő új generációk számára. Radnay, Szilágyi, Fruchter, Bedő kollekciói szinte kizárólag a hazai kortársakra és klasszikusokra koncentráltak. Fruchter és társai adták

Marino Marini:

a kezdeti lökést a háború utáni gyűjtők,

Csoda-Kompozíció, 1957-1958 bronz, 138,3x60x86 cm

Kolozsváry, Rácz, Dévényi, Vasilescu számára, akik még ma is etalonnak számítanak a hazai gyűjtők körében. Az általuk sugallt kánontól a mai kollekciók sajnos csak a legritkább sajtófotó

esetben térnek el, ami ugyan szép és dicséretes, ám egyáltalán nem biztos, hogy az egyedüli üdvözítő mód festészettörténetünk százötven éves múltjának reprezentálására. A széles körből válogató, változatos, nemzetközi gárdát felvonultató gyűjteményben a Kasser házaspár ugyanakkor bátrabban nyúlt


2010. április

a műfajok változatosságát célzó megoldá18

sokhoz is. A gyűjtemény e vonásának csak

2010. 04. 02. 12:04:06

részben lehet oka a pénz. A kollekciót jellemző műfaji változatosságnak legalább ennyire

Gyűjtők, vásárok, mecénások

fontos aspektusa az egyes technikák sajátosságaiban rejlő művészi érték felmutatásának igénye is. Míg ma Magyarországon lényegében csak az olajkép minősül teljes értékű műalkotásnak, addig a Kasser-kollekció elsősorban olyan, itthon száműzött műfajokra épül, mint a kisplasztika vagy a grafika. Napjainkban egy magyarországi gyűjteményben a legritkább esetben kerülhetnek nyomatok és olajképek egymás mellé a falakra, mivel az előbbiek legfeljebb a végtermék (olajkép) előkészületi fázisának elkerülhetetlen melléktermékeként aposztrofálódnak. A rajz vagy a sokszorosított grafika, valamint az azok belső törvényszerűségeiben rejlő művészi értékek feltérképezésével és méltánylásával,

sajtófotó

úgy tűnik, még jó ideig adós marad a hazai műgyűjtés.

A szelekció elvének bátrabb alkalmazása, a tévedés lehetőségének tényét is vállaló kísérletező kedv mindenképpen előnyére válna a hazai műgyűjtés

Claude Monet: Tájkép (Bloc de Rochers, Belle-Ile), 1886 olaj, vászon, 68,2x81,5 cm

jelenének. A sablonosnak tetsző névsorolvasás helyett sokkal inkább az egyes műcsoportok belső kohéziójára, történeti, esztétikai összefüggéseire kellene nagyobb hangsúlyt fektetnie a magyar gyűjtőtársadalomnak (lásd: Első Magyar Látványtár). Ez nemcsak az országhatárokat nyithatná meg az egyes művészek utáni kutatásban, de a műfajok közti átjárhatóságban is lényegesen nagyobb szabadságot eredményezne. Ebből a szempontból pozitív példának tekinthető a Kasser-gyűjtemény, mely változatosságával, gyűjteményépítési stratégiák tengerében.


2010. április

bátorságával üde színfoltnak tekinthető az elérhető közelségben lévő 19

2010. 04. 02. 12:04:20

meg, de az intenzív közönségszervezés is – ezeknek köszönhetően a rendezvény közel kétszázezer látogatót fogad, a művé-

BAGYÓ ANNA

szeti vásárok között a legtöbbet a világon.

Vásár biztonsági övvel

Az ARCO-t Spanyolország egyik államilag leginkább támogatott művészeti rendezvényeként tartják számon. Az országban az elmúlt évtizedben több, nemzetközi hírnevű

ARCO Madrid, 2010. II. 17–21.

építészek által tervezett művészeti múzeumot és galériát is építettek, melyek mindegyikének programjában a hazai mellett nemzetközi gyűjtemények létrehozása is fontos célkitűzésként szerepelt. Így a nemzetközi galériák sikeres szereplését a madridi vásáron, valamint a kiemelkedő forgalmat főleg a helyi intézmények, alapítványok és vállalatok biztosították, vonzóvá téve a külföldiek számára is a rendezvényt. Ez

A bizonytalan nemzetközi és spanyol

a vásárlási hullám a spanyol gazdasági helyzet nehézségeiből

gazdasági helyzet a madridi ARCO

fakadóan az idén már érezhetően alábbhagyott.

rendezvényére is rányomta a bélyegét. A művészeti vásár általában véve a megállapodottságra, „biztonságos” művek kiállítására törekedett, így nélkülözte a különösebb izgalmat és a kísérletezés szellemét. A forgalmat szintén a visszafogottabb és megfontoltabb vásárlókedv jellemezte.

vény nemzetközi szellemiségét alátámasztva 140 külföldi kiállító érkezett, köztük a németek alkották a legnagyobb, 29 galériát számláló csoportot. A britek 19, az osztrákok 9, a hollandok 8, a belgák és az olaszok 7-7, a szomszédos franciák és svájciak pedig 6-6 galériával mutatkoztak be az eseményen, Portugáliát 12 galéria képviselte. A latin-amerikai

modern és kortárs művészetet képviselő műke-

művészeti szcéna reprezentánsaiként 14, felerészben brazil

reskedelmi fórum, az ARCO, a kezdetektől, de

kiállító jelent meg – ez az európai vásárok tekintetében

különösen az elmúlt évtizedben jelentős válto-

kiemelkedő. Ázsiából 7, főleg koreai és kínai, az USA-ból 34

záson ment keresztül. A vásár színvonala az idők

galéria érkezett. Amerikaiak eddig még nem állítottak ki ilyen

során szembetűnően emelkedett, és a keres-

magas számban az ARCO-n, ami jelentős mértékben az idei

kedelmi galériák megjelenése mellett számos

Panorama: Los Angeles projektnek köszönhető.

valamint szakmai előadás is bekerült a programba. Ma már közismert nemzetközi galériák is rendszeresen részt vállalnak az eseményen. Exit Ball, 2008 műanyag, acél, festék, 218 cm, Solo Projects – Aliceday Galéria

az évben közel 220 galéria képviseltette magát. A rendez-

A 29. alkalommal megrendezésre került,

kurátori projekt, nonprofit kiállítás, performansz,

Romuald Hazoumé:

A Feria de Madrid vásárváros három pavilonjában ebben

Mindebben fontos szerepet játszik a gazdag VIP Collectors program, melynek keretében jeles nemzetközi művészeti szakembereket hívnak

Az Általános Programban és az ARCO 40 szekciójában (ahol maximum három fiatal művész három évnél nem régebbi műve kap lehetőséget a bemutatkozásra 40 négyzetméter alapterületen) együttesen 162 galéria kapott helyet, ezeknek több mint a fele (88) külföldi volt. Köztük olyan nemzetközi „nagyágyúk” is megjelentek, mint a több városban is galériát működtető Thaddaeus Ropac, aki többek között monumentális méretű fémszobrok kiállításával hívta fel standjára a figyelmet, de helyet kaptak nála Tony Cragg és Antony Gormley munkái is. A Haunch of Venison Galéria egyebek mellett Jorge Pardo „csillárjait”, Bill Viola videóját és Tom Wesselmann festményeit kínálta eladásra. A Madridban is megtelepedett Marlborough Galéria a spanyol Manolo Valdés és a kolumbiai Fernando Botero műveit hozta el. A nagyszámú osztrák szereplő közül kiemelkedett a bécsi/salzburgi MAM Mario Mauroner Galéria, amely nagyméretű standját öt szekcióra osztva azokban egy-egy művészről mutatott be mini retros-


sajtófotó

20

2010. április

pektív kiállítást. Ezek között Barthélémy Toguo installációja és akvarelljei, Juan Uslé absztrakt festményei és Bruno

2010. 04. 02. 12:04:33

Peinado tükörmozaikokból kirakott forgó koponyája

fejezetcím????

számított érdekességnek a vásáron. Az Ausztriából érkező galériákon kívül az osztrák Herbert Brandl nagyméretű festményei is jelentős számban szerepeltek a standokon. Az amszterdami RonMandos Galéria kiállításán Hans Op de Beeck sivár betonudvar installációját övezte különös érdeklődés. A helyiek közül a Juana de Aizpuru Galéria ez alkalommal is hazai és nemzetközi művészektől egyaránt mutatott be installációkat, videókat, festményeket és fotókat. A vásáron jelentős számú alkotással képviseltette magát a fotóművészet, köszönhetően például a madridi Estiarte vagy a valenciai Espaivisor – Visor Galériának, ez utóbbi többek között Sanja Iveković fotóit és videómunkáit tárta a közönség elé. Az ARCO hagyományaihoz hűen idén is körüljárta egy ország, hanem egy város, Los Angeles kapott lehetőséget a bemutatkozásra. A 17, főleg amerikai művészeket

sajtófotó

vendég nemzet művészeti színterét, de ezúttal nem egy

képviselő kaliforniai kiállító között olyan ismert nevek is felbukkantak, mint a Peres Projects Galéria, amely Dean

szekció a barcelonai LOOP videovásár és fesz-

Sameshima homoerotikus fotóit kínálta értékesítésre, a Regen

tivál közreműködésével került megvalósításra. Itt

Projects, amely többek közt Raymond Pettibon szöveggel

többek között videoinstallációkat és különböző

illusztrált rajzait állította ki vagy a Margo Leavin Galéria, amely

videoművészeti alkotásokat lehetett megtekinteni.

a kaliforniai szupersztár, John Baldessari munkáit mutatta be.

Az ARCO-n az idén 11 spanyol – állami és privát –

A vásáron a kereskedelmi galériák mellett jelentős hangsúlyt

művészeti intézmény is képviseltette magát. Ezek

kaptak a meghívott nemzetközi kurátorok által összeállított

főként művészetpártoló és a műgyűjtésre összponto-

programok is. Ebben a kategóriában szerepelt például a Solo

suló aktivitásukat igyekeztek bemutatni és népszerű-

Projects szekció 34 galériával, ahol fiatal művészek főleg

síteni a vásáron. A vállalati gyűjtemények közül ebben

konceptuális és kísérletező szellemű munkái kaptak helyet.

a körben mutatkozott be a Fundación Telefónica vagy

Itt állította ki a brüsszeli Aliceday Galéria a benini Romuald

a Fundación Unicaja Bank Pop Art gyűjteménye, ez

Hazoumé olajos kannákból összeállított installációját, míg

utóbbi többek között egy „nomád” műgyűjtő lakó-

a madridi Soledad Lorenzo Galéria Jennifer Steinkamp

kocsiját tárta a közönség elé. Itt láthattuk továbbá a

animációs filmjét vetítette, melyben a közönség egy fa négy

következő Manifesta, a dél-spanyol Murcia tartomány

évszakon keresztül történő változását követhette figye-

promócióját is, amelynek standján Rosalia Banet

lemmel. A Buenos Aires-i Ruth Benzacar Galéria Judi Werthein

emberi testrészeket befőttként konzerváló páros figu-

óriási felfújt textilelefántját szorította be a stand falai közé.

ráinak installációja sokkolta a közönséget.

A Performing ARCO

Pierre Gonnord: Bosque I, 2009, 180x240 cm Juana De Aizpuru Galéria

John Wood, Paul Harrison: Még egy kilométer Cinema Loop – Vera Cortes Art Agency

programban „élő” műveket vagy performanszokat mutattak be. A berlini DNA Galéria Mariana Vassileva életnagyságú, világító arcú emberfiguráit állította ki sötét térben. Az Expanded Box szekciója innovatív, új technológiákon és digitális eszközökön

A CinemaLOOP


2010. április

vonultatott fel.

sajtófotó

alapuló műveket 21

2010. 04. 02. 12:04:38

dokumentációt nyújthattak be, ennek alapján választottak ki országonként tíz résztvevőt az „elődöntőbe”, azaz az egyes


országokban rendezett nemzeti tárlatokra. Az itt kiállító

Kis képek, nagy találatok Fiatal magyar művészek kiállításai Bécsben és Klosterneuburgban Essl Award CEE 2009, Essl Múzeum, Klosterneuburg, 2010. I. 17-ig;

művészek közül kerültek ki azok, akik a nemzetközi zsűri alapján a legjobbnak ítélve műveikkel a klosterneuburgi Essl Múzeumban, illetve a tárlatot kísérő katalógusban megjelenhettek. „A törekvés, hogy Közép-Kelet Európa fiatal művészeit támogassuk, s lehetőséget teremtsünk számukra, hogy nemzetközi, muzeális kontextusban mutathassák be alkotásaikat, ahhoz a gondolathoz vezetett, hogy a bauMax

Esterházy-díjasok tárlata, Collegium Hungaricum, HungArt Galéria, Bécs, 2010. III. 12-ig

támogatásával egy művészeti díjat alapítsunk, amelyet kétévente adnak át” – Karlheinz Essl professzor röviden így

A Bécs melletti Klosterneuburgban, az

foglalta össze azokat az elképzeléseket, amelyek alapján

Essl Múzeumban rendezett Essl Award

négy évvel ezelőtt megszületett az Essl Award. Az már az

2009 című kiállításon hat ország fiatal alkotói

első díjátadás előtt nyilvánvaló volt, hogy az elismerésnek

szerepeltek műveikkel, a Közép-Európa

előbb-utóbb meg kellett születnie, hiszen a házaspár mindig

legnagyobb kortárs gyűjteményét létrehozó

is hangsúlyozta a művészet és a széles nyilvánosság kapcso-

gyűjtőházaspár, Agnes és Karlheinz Essl által

latának fontosságát, de már az ő kollekciójuk alapját jelentő

négy évvel ezelőtt alapított díj kitüntetettjei,

Schömer-gyűjteményt is azért hozta létre s helyezte el a cég

közöttük négy magyar, művészeti tanulmá-

helyiségeiben a tulajdonos, hogy minél több ember számára

nyait végző vagy ebben az évben befejezett

teremtse meg a „lehetőséget a művészettel való találko-

művész.

zásra, ami gazdagítja az életet”.

Eredetileg öt ország fiataljai számára terem-

Az idei kiállításnak nemcsak az ad különös jelentőséget,

tettek lehetőséget a díj alapítói, hogy megpá-

hogy eggyel gyarapodott a résztvevő országok száma, hanem az is, hogy külön elismerést alapított az Essl házaspár kezdeményezését mindig is támogató Vienna Biztosítótársaság is. Így a hat-hat, egyenként 4000 euróval járó első, illetve 3000 eurós második díj mellett kiadják a cég ugyancsak hat, 1000 euróval járó díját is, négy művész pedig „személyes meghívást” kapott sajtófotó

Agnes Essl asszonytól a múzeumban való újabb bemutatkozásra. Az, hogy a több Keller Diána: Csendélet, 2009

22


2010. április

Ed. 1/5, videó, 5’ 4”

évtizeden keresztül lyázzák az elismerést, azon országok művé-

formált magángyűjteményből éppen tíz évvel ezelőtt lett

szeinek, amelyekben a családi vállalkozás, a

múzeum, amely kiállításaival a kortárs művészet egyik

bauMax tevékenykedik. Úgy tűnik, az üzlet-

leghatékonyabb népszerűsítője Közép-Európában, még

lánc a válság ellenére nem stagnál, hanem

fontosabbá teszi az idén történteket, jelentősen kitágítja a

terjeszkedik, hiszen Csehország, Horvátország,

díjak, a kiállítás felé irányuló figyelem körét, növeli inten-

Magyarország, Szlovákia és Szlovénia után

zitását. Az évfordulós rendezvénysorozat egyik jelentős

az idén Románia művészeti egyetemistái is

eseményeként a világ tíz jelentős kortárs múzeumát, kiállító-

beküldhették műveiket a pályázatra. A pályá-

helyét hívták meg, hogy általuk fontosnak tartott művé-

zati kiírás szerint a jelentkezők az első körben

szek munkáinak bemutatásával adjanak számot, milyen

2010. 04. 02. 12:04:54

úton-módon lehet eredményesen kortárs

fejezetcím????

gyűjteményt létrehozni, kortárs műveket népszerűsíteni. Magyar szempontból különösen fontosak e kérdések, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai szerint az arra hivatott állami kiállítóhelyek mintha nem ismernék a választ a kérdésre. Nem véletlenül teszi föl a kérdést a katalógusban a cseh zsüritag, Jiri Svestka: „Miért van az, hogy az utóbbi időben Magyarországról csak igen kevés nemzetközileg is releváns alkotó jelentkezik, szemben például Romániával vagy Lengyelországgal?” Az egyik lehetséges válasz éppen az, amelyet a vendéglátó múzeum az Essldíjasok munkáinak bemutatásával fogalmaz meg: divatos tendenciák, trendeket követő munkák bemutatása helyett a művekben megfogalmazódó eredetiségre, egyéni mondandóra figyelve lehet csak fölfedezni új tehetségeket. Ebből a szempontból az idei Essl Award-kiállításon viszont a szlovák mellett éppen a magyar anyag tűnt figyelemreméltónak. Szellemes alkotások az első Egyetem) videomunkái, kiváló példák a világ változásainak, az alig észrevehető

sajtófotó

díjas Keller Diána (Magyar Képzőművészeti

átalakulásoknak vizuális eszközökkel való megragadására. Különös hangulatú időuta-

az Esterházy Művészeti Díj, az UNIQUA által

zások a második díjas Pintér Zoltán (Moholy-Nagy Művészeti

szponzorált elismerés létrehozása fiatal művé-

Egyetem) művei, újabb és újabb képsorok bomlanak ki

szek számára. A díjazott alkotók munkáit

a videoképekből, a nézőt a történelem, az egyéni sors, a

a Szépművészeti Múzeum után a bécsi

psziché ismeretlen tartományai felé vezetve. Új, meglepő

Collegium Hungaricum HungArt Galériája

összefüggésrendszerben mutatják be a VIG-díjas Fátyol Viola

mutatta be.

fotói a hétköznapi környezet elemeit. Petőfi Sándor Szabadság, szerelem című versét adja, mégpedig szó szerint a bibliai Dávid szájába a személyes meghívást kiérdemlő Adamkó Dávid (Magyar Képzőművészeti Egyetem), aki mozgóképet vetít Michelangelo Dávidjának fejére, amelyen szöveget mondó szájat látunk, s kínai nyelven halljuk a verset, amely Kínában ma is népszerű, sok iskolában tanítják – ennek tükrében még brutálisabbnak tűnik az a módszer, ahogyan a diktatúra vérbe fojtotta a diákmegmozdulást a Tienanmen téren.

Az elismerését, amelyet a jövőben kétévente ítélnek oda, elsőként két fiatal művész és egy alkotópáros kapta meg, többfordulós kiválasztási folyamat után. A pályázat iránti érdeklődést jellemzi, hogy százöten küldték be portfóliójukat, amely alapján tizennyolcan mutatkozhattak be a második körben, a Szépművészeti Múzeumban. Mindez jól érzékelteti, hogy a a fiatal alkotók helyzete egyáltalán nem kedvező, ami azonban elválaszthatatlan azoknak a negatív tényezőknek az

Amíg az Essl Award mögött egy több évtizedes családi

együttesétől, amelyek a kelet-európai régió,

vállalkozás áll, a másik jelentős fiataloknak szóló ausztriai

ezen belül Magyarország helyzetét külö-

elismerést több mint 400 éves gyűjtői szenvedély hitele-

nösen meghatározzák. Ha a díjalapítók újabb

síti, mégpedig az Esterházy hercegek gyűjtőtevékenysége,

érdemeit keressük, akkor azokat talán éppen

mecénási tevékenysége, amely néhány évvel ezelőtt az

abban találjuk meg, hogy olyan művészek

Esterházy Magánalapítvány keretein belül született ujjá.

kapták az elismerést, akik igencsak intenzíven

A történelmi örökség gondozásán túl a családi hagyo-

foglalkoznak a jelen helyzettel, korunk ellent-

mányokhoz híven a kortárs értékek is a figyelem közép-

mondásaival, a látható jelenségek mögött

pontjába kerültek, ennek köszönhetően szervezték meg

meghúzódó értékrendszerekkel, a hétköznapi

a kastélyban a Central-Europe Revisited című tárlatokat.

élet realitásaival és abszurditásaival.

A kortárs értékek támogatásának következő lépése volt


2010. április

(Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) konceptuális „hímzett”

Pintér Zoltán: SELFSYSTEM 4:3, 2006 Ed. 1/3, videó, 4’ 50”

23

2010. 04. 02. 12:05:13

A 29 éves Horváth Dánielt, aki a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Szabados Árpád növendéke volt, s akinek képein az emberi alak visszatérően műanyag öntött játékfiguraként jelenik meg, olyan mélyebb emberi dolgok foglalkoztatják, mint például, hogy hogyan „működik” az ember, menynyire állatias és mennyire isteni, mi tesz bennünket emberré, hogyan alakul a személyiség, mi alapján emlékszünk egyes eseményekre. Siegmund Ákos, aki Tölg-Molnár Zoltánnál és Kis-Tóth Ferencnél diplomázott, mintegy kulisszákként festi meg Adamkó Dávid: Szabadság, szerelem, 2009 Ed. 1/1, installáció (gipsz mellszobor, kivetítő/ gipsz fejszobor, kivetítő) 250x500 cm, videó: 8’

a művein megjelenő épületeket, hogy felhívja a figyelmet rá: „összefüggések imádatában szemlélünk mindent, mely összefüggések már rég életre keltek és visszafelé manipulálnak minket”. Látszólag értelmezhető motívumokat használ, de sokszor csak a belső összecsengő fogalom köti össze a munkákat. Két alkotó, Borsos János és Lőrinc Lilla nevéből jött létre a Borsos Lőrinc név, amellyel közös műveiket szignálják, s amelyről azt mondják, „olyan nekünk, mint egy feneketlen tó, amiben együtt horgászunk, és akármekkora halat foghatunk”. Kisméretű festményeiket valóban nagy találatok jellemzik, no meg az abszurd humor, az irónia, önirónia iránti érzék, amire, valljuk meg, a díjak,

Horváth Dániel: Arc, 2008 olaj, vászon, 100x70 cm

ösztöndíjak örvendetes szaporodása ellenére igencsak nagy szüksége


2010. április

lesz a közeljövő magyar 24

művészeinek.

2010. 04. 02. 12:05:34

szerepe létkérdés volt a


pályája elején járó Brown

GYŐRFFY LÁSZLÓ

számára is: ironikus, hogy az

A piktúra boncterme a Voyager fedélzetén

általa gyakran megidézett Fragonard munkásságát ellehetetlenítette a Francia Forradalom, amely valamennyi megrendelőjét

Glenn Brown kiállítása

száműzte, vagy lefejezte.

Ludwig Múzeum, 2010. II. 5–IV. 11.

Brown gyűjtőire nem leselkedik hasonló veszély, szakmai reputációjáról pedig a 2000-es Turner-díjra való jelölés és a tavalyi, Tate

A másolatok kezdenek túl valóságosak lenni. Philip K. Dick A „festészet” csúnya szó. René Magritte

Liverpoolban megrendezett retrospektív kiállítás árulkodik. Ennek anyaga – kisebb változtatásokkal – már e bemutató után fél évvel a Ludwig Múzeum termeiben

„A vágyam az aprólékos, kézügyességgel létrehozott festészetre annak köszönhető, hogy azt rossz ízlésként tartják számon. A művészeti establishment számára a mesterségbeli tudás használata vulgáris.” Ezen ars poeticát megfogalmazó Glenn Brown precíz sebészujjaival eltemetett és halottnak vélt festészeti fogásokat illeszt össze és éleszt újjá, majd zombi-szereplőivel operai dagályossággal koreografált színműveket ad elő, amelynek élménye igazolja, hogy a posztmodern csak állapot, nem betegség, a haladás ideája pedig pusztán hit kérdése: „a Progresszió éltetői, az óriásnövés igézetében élő törpék gyanús bandája, egy tudományosan naiv világszemlélet reményét keltik”(Virilio). Brown nem hisz a kulturális fejlődésben: kiállításának kezdőképén Murillo Nevető ifjúja az elfojtott történelmi múltból bohócként tér vissza, aki atomháborús túlélőre emlékeztető fizimiskájával egyszerre nevet alkotóján és közönségén, magára öltve egy túlvilági mulató neonfényeinek színeit és Salvador Dalí 1929-es festményének címét (The Great Masturbator)1 – megadva az alaphangot az idézetek útvesztőjében, fanyar humorral utalva a szkopofília, a vizuális önkielégítés örömeire. Glenn Brown részt vett a 90-es évek talán legnagyobb hatású, Sensation című tárlatán, amely önálló brandet kovácsolt a YBA (Young British Artists) gyűjtőnévből (dacára, hogy maga a tárlat teljesen különböző művészi atti-

felfutásaként rögzült a kollektív tudatban, holott sztárrá vált alkotóinak egynegyede a festészet médiumával dolgozik – a Sensation elválaszt-

hatatlan Chris Ofili, Jenny Saville vagy Gary Hume működésétől. A hazai intézménykritika retorikájában a YBA jelenség konjunktúrájáért felelős Charles Saatchi nevének puszta említése is trágárságnak számít, pedig a műgyűjtő-mecénás


landolt, mely az időzítést és a rendezés minőségét tekintve is páratlan teljesítmény a hazai

Glenn Brown: The Great Masturbator, 2006 olaj, tábla, 110x88 cm

kiállítások között. A tárlat az appropriation art Sherrie Levine-i hagyományát követő

2010. április

posztkonceptuális installációművészet látványos

sajtófotó

tűdöket vonultatott fel). Különös, hogy a YBA a

25

2010. 04. 02. 12:07:09

Glenn Brown: The Tragic Conversion of Salvador Dali (after John Martin), 1998 olaj, vászon, 222x323 cm

műveivel indul, amelyek főleg Frank Auerbach

Walter Benjamin szomorúságát („a sorozatban reprodukált

pasztózus és vad gesztusokkal festett képe-

mű elveszti az auráját, az itt és most sajátos minőségét”) és

inek reprodukciójáról másolt tükörsima

Jean Baudrillard paranoiáját („a művészet eleven formái-

felületű szimulakrumok, megcsúfolva az

nak pangása az esztétika titkos kódjának megszakadásával

illuzionista festészettel szembenálló Clement

jár”). Azonban a transzesztétika igazsága megcsúszik Brown

Greenberg síkról alkotott ideáját. A kisajátítás

sima felületein, ugyanis a festő nem a technikai másolatok

konceptualitáson átszűrt, szikár festésze-

azonosságát keresi, hanem a különbséget, a reprodukciós

tének revelációhányadosa az idő múlásával

hibákat, a Másik jelenlétét, amelyet szüntelenül átrendez

hatványozottan csökken, ezért Brown egyre

és összegyúr, a festészet történetének soha nem létezett

gazdagabb festői és képmódosító eszközök

kiméráit hozva létre. Dalí apolitikus Őszi kannibalizmusa

bevonásával paradox stratégiát választott: az

Picasso patetikus Guernicájának vírusaival fertőződik meg,

egyediség szándékos tagadásával egy megke-

miközben a Photoshop műtőasztalán átesik némi kompozí-

rülhetetlenül egyéni és személyes univerzumot

ciós beavatkozáson: az eredmény egyszerre hűvös és perzselő

alakított ki magának. (Hasonló utat járt be

melankólia, amely mellesleg a The Smiths együttes 1984-es

ezzel egy időben Magyarországon Kósa János,

számából kölcsönzött, Oscar Wildra utaló címében (Oscillate

aki Picasso és Duchamp kisajátítása után egy

Wildly, 1999) megágyaz a Dalí által már sejtetett szexuális

érzelmileg és intellektuálisan is jóval rétegzet-

ambivalenciának. Ugyan Brown képcímei teljesen esetle-

tebb festészet irányába mozdult el).

gesnek tűnnek, ám ennek az ellenkezője igaz: nem álkulcsok,

Brown festményei a kozmikus magány és az ornamentális kétségbeesés lenyomatai

26


2010. április

(Ornamental Despair /Painting for Ian Curtis/, 1994), amelyek közös tablókká rendezik

hanem hiperlinkek, amelyek újabb és újabb popkulturális utalásokhoz vezetnek, amelyek közt leggyakrabban a Joy Division zenekar szöveges hagyatéka tűnik fel. Brown szerint nem tudunk kilépni a nyelv korlátai közül, ennek megfelelően magára a festészetre is mint nyelvre tekint. Az alkotó formavi-

2010. 04. 02. 12:07:26

lága kulturális mutációk eredménye, ennélfogva bármennyire

Brown másik, szinte rögeszmés sorozata a

is tagadja Brown a kulturális evolúciót, választásai láthatóan

J.Y.M. portréja című Auerbach-műből derivált

a mémek2 felett diszponáló mérnökké avatják, aki a saját képi

élőhalott figura variációit foglalja magában.


transzformációin keresztül jelöli ki a következő generációk számára a megfelelő tájékozódási pontokat. Ezért lényegtelen, hogy a kortárs művészet (főleg a hazai) elitista diskurzusában nem illik szeretni, mondjuk, Dalí műveit, mert attól azok még erős mémkomplexummal rendelkeznek, de legalább is úgy tűnik, hogy mémkészletüknek nagy túlélési értéke vagy fertőzőképessége van. Glenn Brown a festészet tudatalattijának analitikusa is, különösen, hogy a tudatalatti megfelel a labirintus modelljének, amelynek „struktúrája rejtélyes, és nem hierarchikus” (Rosalind E. Krauss). Ám tévedés lenne azt gondolni, hogy Brown transzhistorikus festményein keresztül jobban megérthetjük Soutine vagy Rembrandt eredeti műveit: általuk legfeljebb Brown gondolkodását lehet megismerni, mert a művész saját bevallása szerint absztrakt portréinak tárgya saját maga, számára „minden festmény önarckép”.3 Ebben az értelmezésben Brown Én-konstrukciója másik infravékony felület, a komputer képernyőjének interfészén jön létre;

sajtófotó

a víztükör helyett egy

végtelen metasztázisa pedig rében zajlik, a kreatív skizofrénia tartományába helyezve a művészidentitást, amely jól elkülöníthető személyiségmodellekre oszlik. Az egyik leágazás az apokaliptikus és/vagy űrbéli tájképeké, ahol Brown földije – a Hexham környékéről származó, csaknem elfeledett romantikus panorámafestő, John Martin – bibliai végítéletei Chris Foss sci-fi illusztrátor motívumkészletével találkoznak a világteremtő nélküli világtalanság monumentális pillanatképein (The Tragic Conversion of Salvador Dalí /after John Martin/, 1998).

Ebben a heroikusan depresszív alakban mintha Dorian Gray utolsó stádiumban lévő arcképe kelne önálló életre, amely hol fellebbenti Auerbach tragikus gyermekkorát (Kindertransport, 1999)4, hol quattrocentoháttér előtt pózol (Little Death, 2000), vagy az örök alkonyat jégkék birodalmában egyesül Guido Reni Krisztusával (Shallow Deaths, 2000). Ez a gombszemű rém akkor született meg, amikor a világ Auerbachhá vált (The Day The World Turned Auerbach, 1991) – Brown


Glenn Brown: Little Death, 2000 olaj, tábla, 68x54 cm

2010. április

reproduktív festészeti minták és jelek áramlásának erőte-

27

2010. 04. 02. 12:07:35

ekkor kezdte úgy érezni, hogy a festészet

performatív módon „rendszertani zavart kelt”. A formát-

hiperterében az egész világ vastag festékré-

lanság az alany és a tárgy összeomlásának feszültségterében

tegekből áll, amelyek a vászonról lemászva

behozza Julia Kristeva abject (alantas, visszataszító) fogalmát

groteszk festékszobrokká csomósodnak össze

is, amely leginkább Brown lábfejeiben és virágaiban mani-

(These Days, 1995).

fesztálódik az undor hordozójaként. Georg Baselitz lábfejmotívuma Brown olvasatában arcképpé válik (The Osmond Family, 2008), hiszen „a nagylábujj az ember testrészének legemberibb része (…) ez a többé kevésbé minduntalan torz és megalázott szerv, pszichológiailag az ember brutális bukásával, vagyis halálával analóg”.5 Renoir derűs virágcsendéletei szétrohadnak és megfagynak (Kill Yourself, 2002) a Romlás virágaiként: „valójában a legtöbb virág rosszul fejlett és alig különböztethető meg a levélzettől, némelyikük kifejezetten kellemetlen, ha nem undorító. Mi több, még a legszebb virágokat is elrontják a közepükben elhelyezkedő szőrös nemi szervek”.6 Brown esetében a portré – miképpen Deleuze-Guattari szerint a fej – nem szükségszerűen arc, az arc csak akkor jön létre, ha a „fej megszűnik a test része lenni, mikor a test nem kódolja többé”.7 Ha a fejet és annak részeit arcosíthatjuk, az egész testtel megtehetjük – a test teljes arcosítása a gépies és tudatalatti operáción keresztül mindent szexuálissá tesz, de nem feltétlenül antropomorffá. Ezt a folyamatot tömöríti egybe a Deep Throat

sajtófotó

(2007) című kép, amely a

olaj, tábla, 152x119,9 cm

Brown művészetének rizomatikusan szerteágazó asszociációs bázisa akkor teljesedik ki igazán, amikor a festék és a hús anyagának egymásba játszása a testi romlás metaforájává válik. Ebben a kontextusban nem lehet megke-

2010. április

rülni a Georges Bataille által bevezetett informe


pornófilmje és az art brut előképein túl összekapcsolja a Medúza Fő és a Green Man

Glenn Brown: Suffer Well, 2007

28

70-es évek paradigmatikus

(formátlan) definiálhatatlan kategóriáját, amely

mitológiáját, vagy akár a mandragóra sátáni obszcenitását. A szexuális szorongás és a női nemi szervtől való rettegés az International Velvet (2004) tábláján teljesedik ki, ahol a húsgombolyag édeskés örvényléséből fenyegető vulvák (vagina dentata) bújnak elő. A Mizogyny (2004) torzójának nőgyűlölete és Modern Movement (2003) fejetlen alakja Magritte Megbecstelenítésének (1945) megidézése mellett ismét bataille-i allúziókat kelt: Bataille fej nélküli ember-

2010. 04. 02. 12:07:41

képe (achéphale) „akárcsak a mandragóra, nem egyszerűen

informel álcázására szolgáló alibi, amely arra kötelez,

felcseréli a mennyet és poklot, hanem annyira összezavarja

hogy némi együgyű maszatolást hagyjunk a vásznon a

az összefüggésüket, hogy nem sok esély marad a dialektikus

„valódiság” vagy a „személyesség” illúziójáért cserébe.

visszarendeződésre.”8

Az egyediség görcsös bizonyítási vágya felidézte

Glenn Brown borderline rokokójának színpompás és habos

bennem Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok

felszíne mögött a szétbomlás és a halál baljós jelei lappan-

elektromos bárányokkal? című regényét, melyben

ganak: a művész invokációja rendszeresen előhívja a nevében

élet-halál kérdéssé válik az emberi identitás igazolása

Division9

énekesének, Ian Curtisnek

a humánum reprodukcióinak tekintett androidokkal

öngyilkos szellemét; Sir Edwin Landseer, a viktoriánus kor

szemben. Ám az „android” metaforává válása éppen

ünnepelt – ám élete virágán mentálisan összeomlott – állat-

a határok sérülékenységét jelzi, rámutatva az emberi

festőjének kedves kutyafigurái zölden foszforeszkáló, megva-

identitás szintetikusságára, műviségére; arra, hogy

kult és sugárfertőzött mutánssá alakulnak (Anaesthesia, 2001);

mennyire programozottak még a „legsajátabb”

Van Gogh cigarettázó csontvázának remixe pedig a légüres

érzelmeink is: „csak akkor válok valódi emberi szub-

térben széttorzulva várja, hogy a kép sarkában ólálkodó

jektummá, ha elfogadom, magamra veszem saját

fekete geometriai alakzat, azaz a Semmi elfoglalja a fatábla-

replikáns (android) mivoltomat. Emberré nem a

kép felületét (Suffer Well, 2007). Tom Wolfe szarkasztikus

bizonyosság tesz, hanem éppen a saját azonossá-

kommentárjából megtudhatjuk, hogy míg a greenbergi

gomra, mibenlétemre, embervoltomra vonatkozó

dogma elítélte a festészet „szemfényvesztését”, amellyel a

kétely”(Slavoj Žižek). Az ember és a gép szembeállítása

„3-D keménységű klasszikusok a térnek olyan káprázatát

szánalmasan provinciális konfliktusnak látszódik abból

teremtették, mintha az ember belegyalogolhatna”, addig

a távolságból, ahol Glenn Brown űrbázisa levitál, amely

a pop-artot üdvözlő Leo Steinberg úgy gondolta, hogy

már azon is túl van, hogy beazonosítható legyen a

egy absztrakt expresszionista festmény, ha nem is lehet

szépség és a rútság vagy a magasság és a mélység

belesétálni, igenis átrepülhető, hiszen „elúszó részleteivel”,

koordinátáival, mégsem hagyja el a festészet örökké

„légies fogásaival” direkt csillagközi utazásra csábít. Így

összezsugorodó és kitáguló galaxisát.

is hátborzongató Joy


arra a bizarr a kérdésre, hogy „bejárhatunk-e űrhajóval egy De Kooningot?”,10 Glenn Brown festményei adják a meg a választ. Brown a legkorszerűbben felszerelt időkapszulájában nem csak De Kooning „Tizedik utcai ecsetvonásait”, hanem a festészettörténet mélyebb regisztereit is beutazza, mintákat gyűjtve „pángalaktikus adatbankjába” (Kurt Vonnegut), amelyekből információsűrítményeket készít egy ismeretlen intelligencia számára, mielőtt az entrópia folyamata elvégezné a formák elpusztítását, és az „élettelen anyaghalmaz fokozatos győzelme”11 rajzolódna ki űrkabinjának monitorán. E posztmodern lebegésben a művésznek arra is jut ideje, hogy megfesse a Jupiter légkörét (Jesus the Living Dead /after Adolf Scheller/, 1998), megálljon néhány percre egy amorf kisbolygó tetején Böcklin sírjánál, majd egy műholdpályájára küldje Székely Bertalan gyermekalakjának Baselitz módra fejre állított képét (Ariane 5, 1997).

Jegyzet 1 Brown korábban feldolgozta Dalí A nagy önfertőzőjét (You Take My Place in This Showdown, 1996), amelynek általa adott címe részlet a Joy Division egyik dalának (Heart and Soul, 1980) szövegéből. 2 A Richard Dawkins által bevezetett mém kifejezés a görög eredetű „miméma” rövidítése, amely rokonítható a „memória” vagy a francia même (ugyanaz) szóval. „Az új replikátoroknak nevet kell adnunk, olyan nevet, amely a kulturális átadás egységének vagy az utánzás, az imitáció egységének gondolatát hordozza.” (Richard Dawkins: Az önző gén, Kossuth Kiadó, Bp., 2005, 178. o.) 3 Glenn Brown. An Interview by Lynn MacRitchie. Art in America, 2009. április, 94. o. 4 A II. világháború utáni figuratív brit festészeti iskola, a School of London kiemelkedő alakja, Frank Auerbach egyike volt a tízezernyi szerencsés zsidó gyermeknek, akiket 193839-ben Németországból vagy a megszállt területekről a Kindertransport menekültprogram segítségével – szüleik nélkül – Angliába szállítottak. 5 Georges Bataille: A nagylábujj. EX Symposion, 1992/1-2, 31. o.

Úgy tűnik, hogy az egyéniség mítoszára épülő liberális kultúrában az utolsó tabu a kisajátítás képrombolása, amelyet Brown plágiumperekkel kikövezett karrierje is alátámaszt. A budapesti tárlat recepciója kapcsán azért elgondolkodtató az a fanyalgás, amivel a szakma egy része fogadta Brown orgiasztikusan részletgazdag munkáit, melyek, úgy tűnik, hiába bírnak elementáris érzékiséggel, a látás épp úgy

6 Georges Bataille: The Language of Flowers. In: Visions of Excess: Selected Writings, 1927–1935, University of Minnesota Press, 1985, 10–14. o. 7 Gilles Deleuze and Félix Guattari: A Thousand Plateaus. Capitalism and Schizophrenia, London, New York, Continuum, 2009, 188-189. o. 8 Michael Taussig: The Language of Flowers. In: Walter Benjamin’s Grave, University of Chicago Press, 2006, 189–258. o.

Brown képeit, ha az avantgárd konstrukcióján keresztül értel-

9 A posztpunk zene dark vonalát meghatározó Joy Division nevének jelentése: Gyönyör Részleg. Így hívták a koncentrációs táboroknak azt a szárnyát, ahol a náci tisztek szórakoztatásáért felelő prostituáltakat tartották fogva.

mezzük a giccs fogalmát; ha el sem tudjuk képzelni, hogy az

10 Tom Wolfe: Festett malaszt, Európa Könyvkiadó, Bp., 1984, 56. o.

ecsetnyomok eltüntetésére legalkalmasabb eszköz maga az

11 Bényei Tamás: Az utolsó krimi. In: Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?, Agave Könyvek, Bp., 2005, 189. o.

cerebrális képesség, amelynek receptorait leblokkolhatják az ideológiák keltette rossz reflexek. Nehéz úgy élvezni Glenn

ecset, s hogy az ilyen igénnyel létrehozott felület elkészítése nem párórás mutatvány; vagy ha nem tudunk megbarátkozni

2010. április

azzal a ténnyel, hogy a figuratív festészet nem feltétlenül az


29

2010. 04. 02. 12:07:51

Ghyczy Dénes képeinek legfeltűnöbb jellemzője a réteg-

SOMHEGYI ZOLTÁN

A mű portréja Ghyczy Dénes művei Deák Erika Galéria, 2010. III. 5–IV. 4.

zettség. A műveken leggyakrabban alakok jelennek meg, egy, a képre feszülő, olykor erősebb, máskor szinte láthatatlan raszterháló módosításában. A módosítás abban áll, hogy a hálózat különböző részeiben a figura részlete, például az arc vagy akár a test más nézőpontból jelenik meg. A képen így egyszerre több perspektíva épül egymásra, illetve mondhatjuk úgy is: több időpillanat, hiszen a látvány változása valójában az idő függvénye. Egy elforduló arc, egy ugró vagy lebegő figura, sőt akár csak egy gyors pillantás sem egyetlen pillanatból, hanem pillanatok sorozatából áll össze. Ezek a pillanatok pedig tulajdonképpen szó szerint „mozzanatokká” válnak: egy mozdulatsor

Mi mindenre képes a festészet? A művészet történetéből jól ismerjük a válaszokat, melyeket erre a kérdésére adhatunk. Az eredetileg talán mágikus funkcióval rendelkező kép később a leképezés, majd pedig a „megképezés” szándéka nyomán

folyamatosan változó, tehát egyes látványdarabjaiban külön-külön szinte megkülönböztethetlen folyamatából áll össze a kép. És éppen a látványdarabok egymásra épülése, azaz maguk a rétegek fogják remekül bemutatni a modern – vagy mondhatjuk úgy is: a romantika utáni – művészet legfontosabb tapasztalatát, miszerint a mű célja önmagában áll. A alkotás immáron nem alkalmazott, alárendelt funkcióban jelenik meg, hanem önmagáért való. Ha műfaji besorolást szeretnénk, mondhatnánk, hogy Ghyczy Dénes portrékat készít, de nem a portré hagyományos céljából teszi, azaz a megörökítés, megemlékezés szándékával. Sőt szándéka a tradicionális arcképekével pont ellentétben áll, mivel nem a minél nagyobb fokú élethűséget, minél gondosabb hasonlóságot célozza: a figurák töredezett megjelenésükben, olykor pedig elforduló, háttal álló pozícióikban sokszor nem is felismerhetőek. Láttuk azonban, hogy nem is a portré alanyának felismerhetősége és egyedisége az alkotó kizárólagos célja. Ez külön játéka a művésznek: minden képének nevet ad – nem címet tehát, hanem nevet, tulajdonnevet, személynevet, még azoknak a képeknek is, ahol nem emberi figurák, hanem állatok vagy növények jelennek meg. Ez a név, egy konkrét tulajdonnév felidézi a portré hagyományos funkcióját, a névhez köthető arc tradícióját, jobban belegondolva viszont ez csupán egy, a nézőt megtévesztő csapda, amit jó, ha elkerülünk. Itt nem számít, vagy legalábbis nagyon kevéssé számít a konkrét alak kiléte, nem véletlen, hogy több „modell” esetében nem is ismerni a megjelenítettet, hiszen az eredeti fotó, ami alapján a művész dolgozott, az internetről származik. A konkrét fotó: Berényi Zsuzsa

portréviszony, az alak megörökítése helyett itt egy

Ghyczy Dénes: Mara, 2008 akril, olaj, vászon, 170x140 cm

született. Ez utóbbiból, a megképezésből tulajdonsága, mégpedig az, hogy tárgyán

2010. április

kívül saját magára is vonatkozik, önnön létét


délyes megoldási javaslatairól van szó. Arról, hogy a mozzanatok egybeépítésével hogyan írható le a mű születése. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a rétegek

következik a műalkotás egyik legfontosabb

30

festészeti probléma folyamatos kutatásáról, szenve-

mutatja fel.

egybefolyása, egymást definiálása áll a legújabb művekben tükröződő kísérletek középpontjában is. Ezt láthatjuk a most először bemutatott „lebegő” és „ugráló” képeken is. A Fred című festményen például meghatározatlan térben lebeg vagy repül a figura, karját előre nyújtva, kiáltva úszik a térben, melynek dinamikáját a festő még azzal is fokozta,

2010. 04. 02. 12:07:51

épülő rétegek során


önmaga is láthatóvá tesz. A mű születése, kibontakozása tűnik fel így a festményeken, annak élete válik láthatóvá, így a mű a folyamatban mutatja fel saját magát. Témáját tekintve egy alak portréja, de a hagyományos portréfunkcióról leszakadva fotó: Berényi Zsuzsa

a bemutatás szándéka a mű tárgya helyett magára a műre irányul: a mű önnön portréjává lesz.

Ghyczy Dénes: Hermann, 2010 akril, olaj, vászon, 140x170 cm

Ghyczy Dénes: Lydia, 2010, akril, olaj, vászon, 165x130 cm

hogy a megszokott – és itt egyébként alig érzékelhető – raszterhálót felülírta egy organikusabb, örvénylőbb vonalstruktúrával. Máshol viszont a dinamika éppen az alakból következik, a Hermann című képen a művész a figura testés ruhaszínei elcsorgatásával jelöli ki az erővonalakat, melyek azt lebegő mozgása közben meghatározzák. Az, ami töredékesnek tűnik, ugyanúgy az egészet mutatja, mint ha nem épülne egymásra a sok megtört réteg. Ha kaleidoszkópon át nézzük a világot, csak a látvány töredezik meg, de a formák attól még egyben maradnak. Ghyczy Dénes képein is egymásra épülő töredékek jelennek meg, de ebből mégis összeáll egy egész, illetve az egész: a mű születésének, létrejöttének, tehát magának a műnek az egésze. A Deák Erika Galériában bemutatott videofelvételen is ezt a jelenséget követhetjük nyomon, megkönynyítve annak megértését – láthatjuk ugyanis, ahogy a festő alkotómunkája során különböző fázisokban felvételeket készít,

mű születését. Azt, amit a festmény egyébként az egymásra


2010. április

helyezve általuk bemutatja a


majd azokat egymás után

31

2010. 04. 02. 12:08:08

2008-ban, a Fészek Klubban kapott lehetőséget egyéni kiállításra, de most, hogy Tóth Árpád, a Galeria Neon tulajdonosa

ZOMBORI MÓNIKA

felfedezte, számíthatunk folyamatos jelenlétére a szcénában.

A Falhoz való Hozzáállás

A kiállított, frissen készült művek szervesen kapcsolódnak eddigi alkotásaihoz. Korábban például sok kollázst készített, aminek hatására ezeken a képeken is vannak olyan, vékony ecsetvonásokkal megfestett részletek, melyek azt a benyomást keltik, mintha nem is festve lennének, hanem ragasztva.

Nagy Judit Borbála Mo című kiállításáról

Továbbá a szobrászat és a grafika iránti elkötelezettsége is megnyilvánul, hiszen egyes tárgyakat, mint amilyen a

Galeria Neon, 2010. III. 11-ig

konténer a Hoppá című képen, tömbszerűen, szobrász látásmóddal fest meg, illetve a graffitik különböző betűtípusainak másolásával a tipográfia iránti fogékonyságának is jelét adja.

A Nagymező utcában csupán néhány

Nagy Judit Borbála műveit mindenekelőtt a medializáltság

hónapja nyílt a Galeria Neon, eddigi

jellemzi, ugyanis, mint ahogy azt Peter Weibel megállapította:

kiállításaival azonban máris körvonalazó-

„a medializált vizualitás tengerében élünk”1, azaz „minden kép

dott komoly, a legtöbb galériától eltérő,

alapja eleve egy másik kép”2. Nagy Judit Borbála már valamely

erőteljes profilja. A négy festő és egy szob-

médiumban – például újságban – megjelent képeket vagy

rász alkotta csoporttal (Nagy Judit Borbála,

saját maga által készített fényképeket fest meg. Ezek azonban

Siegmund Ákos, Giricz Máté, Szabó Ákos és

csak kiindulópontként szolgálnak, nem másolja őket, hanem

Farkas Zsófi) olyan friss szemléletet képvisel

csak inspirációként használja fel a témához. Jól tetten érhető

a galéria, mely egyedülálló a hazai palettán.

ez az Általános iskola című festményén, mely parafrázisa annak a nagyméretű köztéri alkotásnak, amit néhány hónapja street art művészek készítettek egy VII. kerületi iskola tűzfalára. Az alapmotívumok megegyeznek, azonban Nagy Judit Borbála a festékszórók által készített művet átalakította pasztózusabb, festőibb képpé, így olyan finom részleteket fedezhetünk fel rajta, mint amilyen a gyufaszáleső. A medializáltság mellett Nagy Judit Borbála festészetében a másik kulcsfogalom a referencialitás, ugyanis művei a jelen vizuális kultúrájából táplálkoznak és azokról tájékoztatnak bennünket. Graffitiket ábrázoló festményein nem a szép, látványos városrészleteket festi meg, hanem azt, ami a figyelem központjától eléggé távol esik. A szemeteseken és a nyomasztó omladozó falakon fel-felbukkanó graffitikkel és fotó: Szerencse Alexandra

tagekkel a készítők egyéni kézjegyüket akarják a falon hagyni.

Nagy Judit Borbála: Mo, 2010 akril, vászon, 120x140 cm


2010. április

befogadásukkor egyfajta dichotómia jelenik meg. Egyrészt, mivel ezek az alkotások a városi közterek kommunikációs médiumai, folyamatosan információkat közölnek, ráadásul olyan agresszív módon, mint ahogyan az óriásplakátok. Másrészt azonban dekódolni, értelmezni nem mindenki tudja,

A fiatal művészek között nincs biztosra vett

mivel a bubble style-ban írt graffitik betűi összeolvadnak, a

befutó, a pályájuk legelején állnak, éppen

tagek jelentése pedig, bár jobban olvashatóak, sokszor rejtve

ezért üde és egyéni festői világot képvi-

marad. A kiállítás és az egyik kép címéül szolgáló Mo betűpár

selnek, mellyel színesebbé teszik a homoge-

is egy tag, tehát a „writer”, azaz a készítő beceneve, amit a

nizálódott kínálatot.

festő egy elhagyatott helyszínen talált, és miután lefényké-

Nagy Judit Borbála neve, annak ellenére,

32

A graffitik egy szubkultúra véleményét közvetítik, azonban

pezte, megfestette egy képén.

hogy már hét éve végzett a Képzőművészeti

A graffitit – jelenleg zajló intézményesülése ellenére – sokan

Egyetemen, még nem igazán ismert a szak-

nem tekintik művészetnek. Nagy Judit Borbála ennek elle-

mában. Ennek legfőbb oka az, hogy a diploma

nére ezeket festi meg, így szembehelyezkedik a hagyomá-

megszerzése után Londonban próbált szeren-

nyos értelemben vett magas művészettel, és olyan kurrens

csét, ahonnan három egyéni és több csoportos

áramlat mellé áll, mint Richard Shusterman pragmatizmusa.

kiállításon való részvételt követően néhány

A Pragmatista esztétika című könyvében3 Shusterman kifejti,

éve mégis visszatért Budapestre. Azóta csak

hogy a művészet fogalmát újra kell gondolnunk, a régi

2010. 04. 02. 12:08:46

definíció elavult, ennek érdekében új esztétikai elméletet dolgoz ki, melyben a populáris művészetek bevonásával – mint amilyen a street art is – kibővíti a művészet fogalmát. Shusterman a rap műfaját kiragadva mutatja be szemléletesen, hogy amit sokan elutasítanak, mondván, hogy nem tartozik a magas művészet kategóriájába, abban is meg lehet találni azt a komplexitást, többértelműséget, ami miatt művészetként interpretálhatjuk. A graffitit illetően is ez igazolódott be, ugyanis komoly művészeti intézmények sorra rendeznek street art műveket bemutató kiállításokat. A graffitiket ábrázoló képei mellett olyan, többnyire realista festményeket készít Nagy Judit Borbála, melyeket szimbólumokkal egészít ki, így a jelentésük többnyire túlmutat a primer befogadói szinten. A Hozzáállás például egy kézen álló embert ábrázol, azonban az alak olyan sűrű felhőbe burkolózik, hogy csupán néhány testrésze látható, így a figurát misztikus aura veszi körül. Az Imprón pedig egy szaxofonos látható, amint alakja egy körhinta közepéből nő ki, melyen az emberek önfeledten ringatóznak, akárcsak ha táncolnának a zenére. A képeket, a zenei improvizáció mintájára, gyorsan, rögtönözve festi Nagy Judit Borbála, ami miatt sokszor le is folyik a festék. Művei – visszatérve a graffitik analógiájához – folyamatosan alakulnak: amit pillanatnyi lelkiállapot rögzül, melyekben általában a magány, a szorongás és az elszigetelődés dominál. Ezt az is alátámasztja, hogy az alakok között sokszor nincs kommunikáció. Az arcok elmosódottak, sok a nem beazonosítható részlet, és gyakran jelennek meg expresszionisztikus részletek is a festményeken.

fotó: Szerencse Alexandra

egyik nap megfest, azt másnap átfesti. A festményeken így egy-egy

Jegyzet

Nagy Judit Borbála:

1 Peter Weibel: Pittura/Immedia. Festészet a 90-es években a medializált és a kontextualizált vizualitás között. Balkon, 1995/5. 17. o. 2 Uo. 19. o. 3 Richard Shusterman: Pragmatista esztétika. A szépség megélése és a művészet újragondolása. Kalligram Kiadó, 2003.

2010. április

Hoppá, 2010 akril, vászon, 80x60 cm


33

2010. 04. 02. 12:25:25

Az ábrázolás, a kontúrosan megrajzolt figura és az utalás-

CSIZMADIA ALEXA

szerűen leredukált táj úgy viszonyulnak egymáshoz, mint rajzfilm és háttere, de Tamási mindíg is előszeretettel emelt be munkáiba különböző utalásokat a populáris

Útkereső

kultúrából. A rajzfilm-asszociáció narratívát sejtet, ez

Ta m á s i C l a u d i a k i á l l í t á s a Godot Galéria, Budapest, 2010. II. 9–III. 13.

azonban rejtve marad, vagy csak azok számára fejthető fel, akik ismerik az alkotó életének eseményeit. A címek adnak ugyan némi támpontot: a címadással a képek főszereplőjéből, a művészből narrátor válik, aki így egyszerre kívülről és belülről szemléli önmagát. A dobozképek esetében a narratívát az is hangsúlyozza, hogy sorrendiségük van. Három kép régi családi fotókra utal vissza, a művész visszahelyezi magát egykori szituáci-

Tamási Claudia (fél) életműve következetesen, szervesen épül fel és mutat határozottan egyetlen irányba, ez pedig nem

ókba, s szinte a kályhától indul el ismét. Mintha csak egy 19. századi fejlődésregény és egy egzisztencialista regény ötvözetéből gyúrna új vizuális műfajt.

más, mint az identitás mibenlétének körül-

Tamási Claudia korai munkáira a szuperközeliek voltak

pásztázása. A Godot Galériában rendezett

jellemzőek, mintegy „rázoomolt“ saját ajkaira vagy egy-

legutóbbi kiállításának anyagával efelé tesz

egy baba testére. Legújabb sorozatán azonban az alkotó

egy újabb lépést, s ezúttal talán mélyebbre

távolodik, kihátrál képeiből, figurája apró lesz, s mellette

enged bepillantást magába, mint korábbi

a táj is megjelenik szürke monotípiák formájában.

munkáiban. Útkereső című sorozatának első

A monotípiába eleve bekódolt esetlegesség kontrasztot

része tíz úgynevezett dobozkép. A háttérben

alkot a figura fegyelmezett, kontúrok közé zárt alakjával.

ábrázolt táj előtt matt üvegfelületen a művész

A képek központi figurája ezúttal is maga a művész, aki

alteregója jelenik meg, és vet árnyékot a tájra.

mintha a heideggeri belevetettséget tapasztalná meg.

Ha igaz az állítás, hogy egykor a műgyűjtők

Figurája hol megtalálja a helyét a tájban, hol idegenként

azért kedvelték a fényesre lakkozott olaj-

lebeg benne, amit a két képsík elválasztása is kiemel.

festményeket, mert szívesen látták magukat visszatükröződni benne, akkor ebből kiindulva akár azt is feltételezhetjük, hogy Tamási

Az autobiográfiai elemek művészetbe emelése Tamási egyik jellegzetes motívuma. A megértés szempontjából alapfeltétel, hogy a művész és a néző énje, élethelyzetei ne különbözzenek túlzottan egymástól. (Ezért találjuk például gyakran nehéznek távoli kultúrák hasonló jellegű munkáinak befogadását.) Elénk tárt képein Tamási Claudia éppen a közös nevezőt keresi. Az önéletrajzi motívumok nem a mítoszgyártás kellékei, hanem felkínált kapaszkodók. A művész teste, apró figurája pedig az a „hely“, ahol a konklúzió desztillálódik. És ez a test az, ami a művészt leghangsúlyosabban összekapcsolja társadalmi környezetével, melyre azonban csak áttételesen utal, mintha csak lebegtetni próbálná mindazt, ami lebegtethető.

fotó: Kozák Gábor

A sorozat másik tíz képe hagyományos papírkép. Ezek is nélkülözik a festőtől megszokott már-már buja színhasználatot, a szikár fekete-fehér képi világ radikálisan irányítja a néző figyelmét az egzisztencialista jellegű kérdésfelvetésre. A papírképeken ismét a művész apró figurája jelenik

Tamási Claudia:

34


2010. április

Útkereső V. (részlet), 2009 monotípia, papír, akril, üveg, 50x70 cm

Claudia a matt felület használatával mintegy

meg a tájban, ami ezúttal absztrahált; térképre, társasjátékra

kizárja a nézőt. Vagy legalábbis köszöni, nem

vagy labirintusra emlékeztető. A lapokon lévő utak azonban

kér abból, hogy a néző életének bármely

összeilleszthetők, a sok kis mozaikkocka egy nagyobb,

aspektusát a művész életére vetítse ki.

rejtett összefüggés felé mutat. A látszólag fragmentált világ

2010. 04. 02. 12:25:54



Tamási Claudia: Útkereső VI., 2009 monotípia, papír, akril, üveg, 50x70 cm

nincs labirintusbeli létezésre kárhoztatva, jól megfogalmazott kérdéseivel maga alkotja meg Ariadné-fonalát,


ami kivezetheti a labirintuson kívüli világ tágasabb dimenzióiba.


Tamási Claudia: Útkereső I. (részlet), 2009 monotípia, papír, akril, üveg, 50x70 cm

2010. április

tehát feltárja titkos értelmét annak, aki jól teszi fel kérdéseit. Az útvesztőkben bolyongó apró Claudia-figura

35

2010. 04. 02. 12:26:16

Amikor hitbeli témában fest képet a festő, több kérdés is adódik. Miképpen lehet egy ennyire nehezen artikulálható

HEMRIK LÁSZLÓ

attitűdöt, érzet- és élményegyüttest, magatartást, gondol-

Allegorikus naplójegyzet El Camino – László Dániel kiállítása

kodásmódot úgy képpé formálni, hogy abból még maradjon valami? Hogyan lehet a festői programot úgy megvalósítani és továbbvinni, hogy a festő érzékenysége elsődlegesen nem a látványra, hanem az intellektuális, spirituális élményekre fókuszál? Láthatjuk-e azt, amit a festő láttatni szeretne? Az El Camino című kiállítás egyszerre értelmezhető napló-

KOGART Galéria, 2010. II. 11–III. 4.

ként, amely a zarándokutat, s vele a változó lelki folyamatokat dokumentálja, valamint a fentebb említett kérdésekre adott allegorikus válaszként. A kiállítás rendezése is támo-

A realista, látványelvű hagyományokat

gatja ezt az értelmezést. Az anyag két nagyobb, elkülönülő

követő kortárs festészet1 20. századi

egységre osztható, mégha a képek néhol okkal-joggal keve-

elődeinek sokszínűsége ismeretében tágas

rednek is egymással. Az egyik csoportba kerülnek a zarán-

és „látványos” karthauzi keretek közé zárja

doklat földi terének és idejének ábrázolására hivatott képek,

magát. Ráadásul a festő, tartozzon bármelyik

míg a másikba a szent helyek, a spirituális terek és spirituális

iskolához, egy szorítóan végtelen személyes

élmények megragadásának festői kísérletei.

térben dolgozik. Minden felelősség az övé, még akkor is, ha a mű létezésének lényeges feltétele a teremtő befogadói mozzanat.

Az út káposztaföldek, templomkapuk mellett vezet, városokba be, városokból ki, a biztos utat a stilizált kagylóformára emlékeztető sárga jelű táblák mutatják (Burgos látképe II.; Eső előtt; Káposztás kert; Leoni templomkapu). Az ég és a föld között az ember nyomai köszönnek vissza. A tér, a felkeresett helyek, a hétköznapiság, az emberi élet, a fizikális kiterjedés, a popkultúra elemeinek egymásmellettisége több izgalmas szituációt teremt, miközben a művész ragaszkodik – már csak a téma okán is – a hagyományos képi világ újrateremtéséhez. Leginkább a képkivágások, s természetesen a jellegzetes korjelző attribútumok tükrözik a 21. századi festői pozíciót (Bár; Fekete kutya).

Sajtófotó

Itt kell helyt adjak két jelen-

László Dániel legújabb kiállításán egészen új, 2010-es képei még tovább élezik ezt az alapszituációt: a művész a lehető legszemélyesebb ügyekbe avatja be a nézőt, a hit, a hitélet kérdéseibe. A művész másfél hónapos zarándokútját követően vállalkozott a feladatra. El Camino. A Szent Jakab út. László


2010. április

Dániel negyven napon át gyalogolt magá36

somnak. Úgy gondolom, nem lenne szükség arra, hogy a festő több képen is bizonyítsa

László Dániel: Eső előtt, 2009 olaj, vászon, 60x80 cm

séggel szembeni fenntartá-

nyosan Szent Jakab sírjához2.

a művészi jelenlétet, ráadásul a már igen elhasznált geggel: a képtérbe „belóg” a képi előzményt készítő fotós árnyéka. Ezt a kritikát annak ellenére jogosnak érzem, hogy tudható: a művész nem teheti meg, hogy naiv hívőként feledkezzen bele a spirituális élménybe, kénytelen az önreflexióra, miként az is, hogy az árnyék fontos stiláris eszköze a képeknek, s erős kontrasztot alkot a felragyogó spirituális tartalommal. Számomra kissé modoros gesztus továbbá a már-már porózus festékréteg az útfelület megjelenítésénél.

2010. 04. 02. 12:26:50

A kiállítás másik csoportjába tartozó képeken

fejezetcím????

elhagyjuk a fizikai teret, hogy átlépjünk a fizikai térrel körülhatárolt spirituális térbe. Kintről egyre beljebb jutunk, ahol a nap helyett a transzcendens fénye ragyog fel. Ez a hely Mircea Eliade szavaival „a világ középpontja”3. Itt nyer igazán értelmet a chiaroscuro, ráadásul a tér művészettörténeti környezete a barokké, amelynek P. Beni szerint nem világosnak és pontosnak kell lennie, hanem ragyogónak. A barokk egyébként is különös, felfelé ívelő pályát jár be napjainkban. Ez egyrészt köszönhető a minden kornak, korszaknak új esélyt adó posztmodernnek, de érdekes módon a politikai változásoknak is. A kommunista kultúrpolitika ugyanis a barokkban látta megtestesülni az egyházat, de az sem kedvezett a korstílus megítélésének, hogy formanyelve igencsak távol állt a az „őszinte” klasszikán nyugvó szocreáltól. A barokk ebben az időszakban a „kíméletlenül felszínes” szinonimájának számított. László Dániel képei hozzájárulnak ahhoz, hogy újratanuljuk a barokk világát, s ezt képei gyönyörű felragyogásával éri el a leginkább. Igaz ahhoz, hogy e szem közötti ideális távolságot. Optikai alaptörvény, hogy a képi alapegységek (pont, pixel) egy bizonyos

Sajtófotó

látványhoz hozzáférjünk, meg kell találni a képek és a

távolságból új, magasabb rendű minőséggé állnak össze. László Dániel képei négy-öt méter távolságból egyszer csak felragyognak, a képfelület aranylóvá válik. Spirituális ok és okozat. E képek filozófiai (allegorikus) olvasata: a dolgok csak bizonyos távolságból érhetők tetten, de úgy is fogalmazhatunk, messzire kell menni értük. Akár egészen Galíciába. (Tavasszal Csiksomlyóba készül a festő.) Ha szerencsénk van, s ha elég kitartóak vagyunk, az út végén várnak ránk a legragyogóbb felismerések. Bizonyosan nem véletlen, hogy a terem főfalára került a kiállítás csúcspontja, a triptichonná összeálló képhármas (Leoni madonna; Logronoi korpusz; Üres oltár). Jegyzet 1 A hazai művészeti életből leginkább a Sensaria csoport sorolható ide, amelynek László Dániel maga is az egyik alapítója. 2 Jakab apostol volt az, akit Jézus a jeruzsálemi egyház fejének tett meg, s akinek a vértanúságát követően a holttestét Galíciában temették el, míg 813-ban ragyogó fény formájában adta hírül egy Pelagius nevű szerzetesnek: itt vagyok veletek! A csoda zarándokhellyé tette Compostellát. Érdekes adat, hogy az utóbbi években egyre több zarándok járja végig a különböző zarándokutakat, miközben – legalábbis az európai országok többségében – a vallásosság hanyatlást mutat.

László Dániel: Fekete kutya, 2009, olaj, vászon, 140x100 cm


2010. április

László Dániel: Fénykor, 2009, olaj, vászon, 100x100 cm

Sajtófotó

3 „A kvakiutl-neofiták felkiáltása: »A világ közép-pontjában vagyok!« a szent tér egyik legmélyebb jelentőségét fedi fel. Ahol a hierophánia áttörte a síkokat, ott egyszerre jött létre »nyílás« felfelé (az isteni világba) vagy lefelé (az alsó régiókba, a holtak világába). A három kozmikus sík – a föld, az ég és az alvilág – kapcsolatba lép egymással.” Mircea Eliade: A szent és a profán. Európa, Budapest, 1987.

37

2010. 04. 02. 12:27:16

kérdésekre keresi a választ, amelyekre korábban, olyan problémákra, nehezen föloldható ellentmondásokra, amelyek


egyrészt a művészet világán belül, másrészt a művészet és

Humanoid és természeti formák Koppány Attila tárlata Kondor Béla Galéria, Székesfehérvár, 2010. III. 11–IV. 11.

az azt körülvevő, egyszerre inspiráló és a művészet által is irányított világban jelentkeznek. Koppány Attila művei szerint az ezredforduló körüli évek egyik legfontosabb kérdése éppen az, hogy képes-e olyan válaszokat adni a kortárs művészet a világ kihívásaira, amelyek az itt és most összefüggéseiből kiemelve is megállják a helyüket, amelyek később is értelmezhetőek maradnak, s ennek következtében a mű maga is túléli saját korát az idő és a tér legyőzhetőségének dokumentumaként. Ahogyan Pogány Frigyes fogalmazott, amikor 1968-ban

A visszatérés kiállítása Koppány Attila

Koppány Attila első, a Műegyetemen rendezett tárlatát

fehérvári tárlata – egyben pedig a

megnyitotta, a festő a „művészet veszélyes útjait” járja, amikor

folyamatosságé. A visszatérésé, mert innen

egyre mélyebbre hatol a természet és az emberi lélek, a

költözött Győrbe több mint harminc évvel

történelem és a filozófia, s elsősorban a legkülönbözőbb diszciplínák összegzésére törekvő képiség titokzatos világában. Valahogy úgy hatol előre ő maga is, ahogyan a közelmúltban elhunyt kiváló kortárs, El Kazovszkij előtt tisztelgő munkája mutatja: keresve a tökéletes formát, megteremtve a teljességet kifejező kör vagy épp a születést, újjászületést jelképező tojás alakzatot, ugyanakkor megnyílva azok előtt az emberi világon túli erők előtt, amelyek szüntelen átalakítják, lerombolják, majd a maguk módján újjáteremtik ezt a tökéletesnek hitt, valójában azonban nagyon is törékeny világot. Vagy éppen úgy hatol előre a félelmek és fenyegetések sötétjében, a sejtések és megvilágosodások fényétől vezetve az elképzelt s megtalálni vágyott tiszta forrás felé, ahogyan a szarvassá változott fiúk csörtetnek láthatatlanul, a sűrű mélyén a Bartók előtt tisztelgő Allegro Barbarón. Nemcsak hommage-jellegük miatt érdemesek e képek arra, hogy együtt említsük őket, hanem azért is, mert mintegy előlegzik a kiállításon szereplő, egymást kiegészítő, egymással párbeszédet folytató művek kétféle vonulatát, amelyek egy ponton a szó szoros értelmében találkoznak, mint a párhuzamosok a végtelenben. Az egyik vonulat, ahogyan Koppány Attila egyik festményének a címe, a Humanoid is utal rá, azoknak a műveknek a sora, amelyek az Hommage á El Kazovszkijhoz hasonlóan utalnak a kör, a tojás említett motívumára is, de még inkább a maszkszerűség jellemzi őket. A másik pedig az a műcsoport, amelynek darabjai közvetve vagy közvetlenül valamely természeti motívum által inspirált víziót fogalmaznak meg, folyamatos mozgásban, amelyet fölerősít a képek mindegyikén megfigyelhető diagonális tengely, erővonal. Ha úgy tetszik, a makrokozmosz felé vezető utazás állomásait mutatják meg ezek az alkotások, míg az előbbi csoportba soroltak a mikrokozmosz vagy épp az emberi lélek, a psziché titkait tárják föl a néző előtt, ugyancsak szüntelen változásban – nem véletlen, hogy ez a fogalom háromféle változatban is fölbukkan a művek címei között: Átváltozás;

Koppány Attila: A Tűz születése, 2009 akril, vászon, 100x70 cm

ezelőtt, s a mostani az első alkalom, hogy úgy mutatkozik be a hazai közönség előtt, hogy

38


2010. április

ismét fehérvári polgárnak tudhatja magát. A folyamatosságé, mert hiszen Koppány Attila ma is azokra az egzisztenciális érdekű

Metamorfózis; Reinkarnáció. A maszk, amely az utóbb említett mű mellett világosan értelmezhető például az Alien vagy a Humanoid című festményen is, önmagában is a változatok végtelenségét szimbolizálhatja. Miközben ugyanis valamit eltakar, megnyitja az utat a képzelet számára, sokkal többet

2010. 04. 02. 12:29:11

sejtet, mint amennyit az egyedi látványa jelenthet. A maszk, amelyet többnyire aranyból vagy ezüstből készítettek,

Kiállítások

hogy az értékét jelképezze annak, amit eltakar, a dolgok változatlanságát, örökkévalóságát ígéri, miközben az alatta rejtező forma a természet törvényeinek engedelmeskedve szüntelenül alakul, lepusztul, elenyészik. Organikus Struktúra válik belőle, ahogyan azt e mű címe jelzi, majd porrá lesz, hisz abból vétetett. Itt, a természet, az élet örök körforgásában találkozik egymással a művek két csoportja, folytat párbeszédet a Közelítő tél redukciós folyamata és a Naplemente színgazdagsága. A festői eszközök használatának spontaneitása, az egymásra csurgatott színek egymást módosító kölcsönhatása jellemzi az utóbbi kompozíciót, egyben azonban az a szándék is, hogy erőteljes gesztusok, diagonális erővonalak hangsúlyozzák a teremtő képzelet döntő fontosságát. A spontaneitás és a tudatosság, a véletlen és a kiszámítottság korábban is jellemezte Koppány Attila alkotásait. A korábbi művek széles ecsetvonásokkal festett szerkezetes elemei azonban ezeken a képeken – a Naplementén kívül az Enyészet, az Itt jártunk és a Kék álom című kompozíciókon – maguk is szinte olyan spontán módon találják meg a helyüket a mű egészén belül, mint a csurgatott színfoltok, az egymást átfedő, itt-ott kitakaró vagy éppen a faktúra különböző értékeit megmutató rétegek. A művész – aki egyébként kortársai között ritka tudatossággal készíti el, majd mintegy első kritikusként elemzi is a saját műveit – mintha egyre inkább engedne azoknak az erőknek, amelyek az anyagban rejlenek, s amelyek egyre inkább előhívják az alkotóból azt, amit – bár talán maga is másként képzelné el a dolgot – mondani tud, mondani akar a világról. Így ízül egymásba a kiállítás néhány alkotásán a humanoid és a természeti formák szerkezeti rendszere, s a művész e rendszerbe foglalt mondandója a tökéletességről és annak szüntelen kereséséről, a tökéletes körformával jellemezhető értékekről és e forma törékenységéről, fenyegetettségéről. Így jelenik meg előttünk az ember a maga nagyszerűségében és kiszolgáltatottságában az Ecce Homo kompozíciójában. Így születik újjá 21. századi változatban az idő végtelenségét, az örök megújulást jelentő Égig érő című kép életfája, amelyet az egyik oldalon Az éjszaka kiszolgáltatott emberi alakot sejtető derengő kékje, a másikon az éppen megszülető, a védettséget,

Koppány Attila: Hommage à El Kazovszkíj, 2008 akril, vászon, 40x30 cm

S még tökéletesebb egy olyan tárlaton, amelyet a hazatérés kiállításának mondhatunk.


2010. április

az otthon melegét, a kreatív erőt szimbolizáló tűz vöröse vesz körül. Tökéletes triptichon ez a három kép együtt. 39

2010. 04. 02. 12:30:48

egyik élet a megszűntével is táplálja a másik életet. Nincs szó megváltásról, csak elmúlásról. Nincs szó lélekről, csak a romlandó

LÁNG ESZTER

testről. Még csak nem is halált hozó fű terem gyönyörű szép szívünkön, csak férgek. Hogy az egyik élet emberé, a másik a

Isten bezárta a Paradicsomot

férgeké, a természet szempontjából érdektelen. Nem Isten, nem a bibliai bűnbeesés a történet origója, hanem a természet körforgása – Istennel vagy nélküle, mindegy. És látszólag semmiképpen nem az ember nézőpontjából közelítve – a perspektíva a férgeké!

Berszán Zsolt Genezis című kiállításáról

Ettől válik Berszán világa eredetivé és megrázóvá. Ünnepélyesen

MODEM, Debrecen, 2010. III. 11–VI. 20.

elkezdték volna játszani Hindemith Gyászzenéjét a koporsója

megrázóvá: a befogadónak az az érzése támadhat, mintha már fölött. Nem jó érzés. Fokozza mindezt Berszán műveinek kompozíciós alapelve, a redukció. Elmarad a szín, elmaradnak a szokásos

Berszán Zsolt új vizeken hajóz. Fekete vizeken főleg. És félelmetes világba visz. Az ő Geneziséről nem fog eszünkbe jutni sem a Teremtés könyve (hacsak az nem, hogy „Isten bezárta a Paradicsomot”), sem a Sixtus-

technikák. Semmi dekorativitás, semmi finomkodás. Semmi popularitásra törekvés. És semmi, amit a kolozsvári iskola tradícióiból nyakon lehetne csípni. Itt majdnem minden fekete. A fekete szín felfokozza a plasztikai elemek és a formák jelentőségét. A művek ereje épp a fekete tömege által dinamizálódik.

kápolna Michelangelo festette teremtésfreskói,

Berszán a legegyszerűbb formákkal dolgozik, de egészen

sem Szalay Lajos „mindnyájunk égető kérdé-

másképp, mint ahogyan azt megszoktuk a modern művészeti irányzatoknál. Fő motívuma a féreg. És fém van, polisztirol, beton, purhab és szilikon. Ipari anyagok egytől egyig. Önmagában nem hagyományos képzőművészeti anyagokkal dolgozni már régen nem újdonság, a 20. században egyre merészebb kísérletekkel találkozhatunk: az ipari-tudományos fejlődés erőteljesen hat a képzőművészetben is. A szobráfotó: Láng Eszter

szatban például a nemes

„félelmetes erővel és döbbenetes intenzitással”

a képzőművészetben felhasznált legújabb anyagok közé tartozik,

felfedő Biblia-interpretációi, melyek „formai

de a képzőművészeti egyetemen például már jó néhány éve

nyelve annyira reális, annyira expresszív, hogy

jelen van2. Berszán azonban sajátos felhasználási módjával, vala-

lehetősége”1

.

illusztrál, nem szimbolizál. A berszáni Genezis messze nem a hagyományos értelemben megy végbe. Nála nincs Isten, „csak” természet.

2010. április

bakelit, a plexi, a polisztirol.

már Moholy-Nagy, Kepes, Naum Gabo és sokan mások is. A szilikon

Félreértésnek Berszánnál sincs helye, noha nem


a különféle műanyagok, a

seit, eleven sebeit, saját életünk borzalmait”

félreértésnek nincs

40

a beton, és megjelennek

Kísérletezett új anyagokkal

Berszán Zsolt: Cím nélkül, 2007 polisztirollap, fekete olajfesték, fekete akril, fekete szilikon, átlátszó szilikon, átlátszó gumicső, feketére festett műanyag labdák, alumínium, MDF-lap, csavarok

anyagok mellett megjelenik

mint tudatosan végigvitt koncepció mentén alkalmazva újat és eredetit hoz létre. Rend van nála és fegyelem, műtárgyai között és a fejében is. Plasztikai világa a minimal art világa felé tendál, miközben kiállított művei átmenetet képeznek a két dimenzió és a térbeliség között.

A születés a halálból való keletkezés. Az ember

A beton- és alumíniumtáblára, valamint plexire rajzolt-festett-

halál utáni maradványából férgek épülnek, mint

vésett művek mellett találunk kifeszített sodronnyal a levegőbe,

ahogyan az emberi test élő organizmusként is

a térbe applikált alkotásokat, amelyek az installáció ilyetén kiala-

férgeket, élőlényeket hordoz magában. Itt nincs

kítása révén is feszültséget keltenek. „Teknő-munkáiban” (melyek

szó Isten dicsőségéről, csak a nyers természet

valójában téglalap alakú lapos medencék) a fekete formák a víz

működéséről, az anyag örök átváltozásáról, az

sima, tükröződő felületéből állnak ki, tehát a vizet is – művészi

élet átfordulásáról az élettelenbe, miközben

alkotóelemmé fokozva – beemeli a felhasznált anyagok sorába.

2010. 04. 02. 12:31:12

Különösen izgalmas látvány, ahogy a

Kiállítások

megmozduló vízfelületen átsejlik a fekete, ám néhol barnás-sárgás meleg tónust kapott, amorf rajzolatot mutató szurokfelület. A víz önmagában is különös jelentések hordozója lehet – a befogadóban reminiszcenciaként jelenhet meg a japánkertek csendes elmélkedésre alkalmas atmoszférája, ahol egyes kerttípusoknál (kareszanszui) víz sincs, annak hangulatát a hullámosra gereblyézett homok idézi fel, de a földi élet keletkezése is a vízhez kötődik. A vízből kibukkanó elemi (csónak-, golyó-) formák a női és férfi genitáliák képzetét is felkeltik. Nem szokványos a hetekig épített, leglátványosabb, óriási, a féreg üreges, fekete besétál a féreg sötét belsejébe, egy olyan térbe, ahol minden fekete, és ahová a fény néhány nyíláson át és a belső felület cellulái közötti piciny réseken hatol be3.

fotó: Láng Eszter

belsejét formázó műtárgy. A látogató

A belépő talpa alatt rugalmasan mozog a szilikonmassza, mintha élő organizmuson taposna. Befogadóként övé a döntés lehetősége: védelmet, meleget, biztonságot nyújtó anyaölbe képzeli-e magát vagy idegen, félelmetes, kiismerhetetlen csapda fogságába. A munkák kivitelezése míves. Az alapanyagot és a megmunkálás technikáját az alkotó alárendeli a mű gondolatiságának. A felületkezelés és -képzés igen gondos, az ipari anyagok használata nem viszi el az alkotót a felületesség irányába. Az alumíniumlapok merev felületének egyhangúságát, szigorát a maratások játékossága oldja. Berszán világa szerves, az anyag és a mondanivaló egysége jellemzi.

Jegyzet 1 Beck András: Genesis. Szalay Lajos bibliarajzai. In Tóth Piroska (szerk.): Érintések: in memoriam Szalay Lajos. Miskolci Galéria, Miskolc, 2006, 53. o.

Berszán Zsolt: Cím nélkül, 2010 préseltlemez-váz, drótháló, poliuretánhab, fekete szilikon, sodrony, sodronyfeszítők, csavarok, fekete olajfesték, víz

2 Művészfesték is készül ma már szilikonból, amit Nagy József dolgozott ki kollégáival. 3 Az alkotó a test belső oldalát és boltozatát úgy képezte, hogy kis golyókat nyomott a tubusból a vázra, sűrűn egymás mellé. Ezek között itt-ott hézagok, rések maradtak, ott áttör kívülről a fény.

Esztétikai és morális sugallatot áraszt, ugyanakkor erőteljesebb a vizuális közlés, mint a tartalmi narratíva. Ám megmutatja, mik vagyunk: porszem az Berszán Zsolt: A Genezis–projekt, kiállítási enteriőr

univerzumban. A befogadó pedig levonhatja azt a következtetést, amelyre


2010. április

fotó: Láng Eszter

kódolva van.

41

2010. 04. 02. 12:31:26

Mégis ez volt az egyik dolog, ami eszembe jutott a bolgár Petko Dourmana infravörös tartományban megpillant-

SOMOGYI ZSÓFIA

ható installációjába való belépéskor. Kicsit a Láthatatlan

Kipróbálni a jövőt Pe t k o D o u r m a n a : Tú l é l ő f e l s z e r e l é s a g l o b á l i s felmelegedés utánra

Kiállításon éreztem magam, amely élménynek sok más mellett az is jellemzője volt számomra anno, hogy biztonságban vagyok, magam döntöttem úgy, hogy bemegyek, és ki is fogok jönni onnan. Miután második kísérletre bejutottam az átalakított lakókocsiba (elsőre lefejeltem a bejárat tetejét, illetve valamibe

Videospace Galéria, 2010. II. 6–III. 27.

belerúgtam – egy kicsit), és felmértem, hogy mi is áll majd rendelkezésre ebben a jövőben, az egyik legszembetűnőbb az volt, hogy mennyire kevés tárgyunk van, s az egyik legfontosabb épp a szemeim előtt – az infralátcső, amely a

Önök próbáltak már leszokni a

látást biztosítja. Zavart is rendesen. Nem a globális felme-

dohányzásról? Az ember tudja, hogy

legedés jutott eszembe, vagy az emberiség korának vége.

több szempontból is megéri, sőt mégis:

Mielőtt megoldást találtunk volna a globális felmelegedésre,

ijesztő rémként látjuk magunk előtt a kiüre-

annak fogalma a sok használattól kiüresedett. Kimondjuk,

sedő időt. Mihez kezdünk majd azzal a napi

és nem gondolunk bele, hogy valójában mit is jelent. Jövő

20-30-szor néhány perccel? Mi strukturálja

idejű rém, ami a mi valóságunkra nem vonatkozik.

majd az időt? Mit csinálunk a valami előtt és

Dourmana alkotásában az az izgalmas, hogy modellál valamit az elképzelt, jövő nélküli jövőből. Úgy mászkálhatunk benne, mintha a lakókocsi gazdája épp elment volna otthonról, és mi lehetőséget kaptunk volna az időutazásra. A sci-fi szerzőkkel ellentétben három dimenzióban konkretizál, méghozzá általunk is bejárható díszletekkel. Így még az a további érdekesség is adódik, hogy egy sci-fi vagy akciófilm hősének szerepét is kipróbáltnak tekinthetjük. Az installációban járva elképzelhetetlen volt, hogy például figyelnem kellene a levegővételre – amely ma a természetesség szinonimája is. Olyan evidens, mint… Belegondolni sem tudok, hogy milyen lenne, ha a sötétben nem tudnánk érzékelni az irányokat, ha ránkzáródna a tér, ahogy megszűnnének és egyúttal óriásira tágulnának a távolságok, fotó: Petko Dourmana

ha ennyire ki lennénk szolgáltatva a


technika vívmányainak, ha sohasem jönne a reggel, hogy felváltsa az éjszakát. Ha nem lennének többé színek, mert az infralátcső mindent halott-zöldre fest.

42


2010. április

Petko Dourmana műve elvont után? A struktúraéhség ugyanis életbevágóan

fogalmak helyett kézzelfogható. Körülnézhetünk benne,

fontos szükségleteink kielégítésére szolgál.

felmérhetjük helyünket ebben a világban. Amely akkor is

Persze, irrelevánsnak tűnik erről beszélni egy

kietlen és elborzasztó, ha nem ismerjük a kerettörténetet,

olyan vizionált élet (?) kapcsán, aminek az

amelyet bemutat. Ennek a komplex világnak a részleteit a

egyik jellemzője, hogy nem látjuk többé a

túlélő naplójában is el lehet olvasni – ha nem is az instal-

napfényt – sem.

lációban, akkor a művész weboldalán pár részlet megtalál-

2010. 04. 02. 12:32:02

ható belőle. Kiderül: egy őrző lakhelyén vagyunk, ahonnan nemcsak azért látjuk az Északi-tenger élettelen

Kiállítások

partját és a szenvtelenül hullámzó vizet, mert jól illusztrálja az új világot, és mert ez az ember által eddig leginkább formált vidék, hanem mert szintjének emelkedése veszélyt jelent. Ez az információ válasz is egy korábbi kérdésre: általa biztosan lehet strukturálni az időt, és értelmet adni neki. A Dourmana kigondolta történet akkor „kezdődött”, amikor a felmelegedés olyan mértékűvé vált, hogy atombombákat kellett felrobbantani, hogy a keletkező porréteg eltakarja a napot. Az így megvalósult nukleáris télben azonban sötét van és hideg, és minden élőlény elpusztult, kivéve néhány szerencsétlen embert, kutyát és kevésbé önreflektív baktériumot – ez utóbbiakat egy gonosz tudósokból álló csoport fejlesztette ki és terjeszti, csak ezek ehetőek és adnak némi energiát, de ezek is csak az emberek és a kutyák számára szolgálhatnak táplálékul. Aki mást eszik (pl. olyan kutyák tejét, amik mást is ettek, tehát mérgeA sötétben látásra már az atombombák felrobbantása előtt elkezdte a tudósokból álló csoport a lakosság

fotó: Petko Dourmana

zetté váltak), az meghal.

felkészítését. A levegővétel pedig tevékenységgé válik: ha jól csináljuk, energiához jutunk belőle, amíg élelmet nem találunk. A rá való koncentrálás pedig segít elterelni a gondolatainkat… az ételről. Is. És még itt, ebben a világban is akadnak, akik azért küzdenek, hogy a tudóscsoport monopóliuma megszűnjön a túlélők felett. És még itt, ebben a ír. Ami a jövő megcélzásával értelmet ad a jelennek. Emellett a megőrülés és gyilkos magány ellen is

fotó: Petko Dourmana

világban is akad, aki naplót

kiváló eszköz. A mű több szempontból is az, illetve olyan, mint amit mutat. A jövő látképét olyan projektor vetíti, amelyet a művész speciálisan erre a célra készített – ma még nincs ilyen látványteremtő eszközünk. Emellett az alkotás


elveszi alapvető biztonságérzetünket, tájékozódóképességünk híján lebénít minket, egészen addig, amíg be nem tudjuk kapcsolni az infravörös látcsöveket. Az installáció maga a ma normálisnak tekintett érzékelésünk határai alatt van, meglévő képességeinkkel nem felfogható. Éppen úgy, mint a probléma maga, amelyet 2010. április

középpontba helyez.


43

2010. 04. 02. 12:18:45

fenntartja a befogadóban a várakozással teli feszültséget,

PFISZTNER GÁBOR

Hogyan tovább? Illés Barna SuspenseFüggőjáték című kiállítása Apropodium Galéria, 2010. II. 12-ig

mielőtt tovább szövi a történet fonalát. Ennek egy fajtája a Zeigarnik-effektus, amit angolul cliffhanger-hatásnak neveznek (vö. Silvester Stallone azonos című filmjével). A suspense az ebből a várakozásból fakadó aggodalomra, félelmekre, esetenként türelmetlenségre, feszültségre és izgatottságra is utal, illetve arra a bizonytalanságra, amit egy várhatóan bekövetkező esemény válthat ki. Illés Barna az Apropodiumban rendezett tárlatán az elmúlt két évben készült munkáiból mutatott be „válogatást”. Az enigmatikus cím és a vizuális ingerekben visszafogott, kontemplációra késztető (álló és mozgó) képek együttese elsőre inkább valamiféle feladványnak tűnt. Illés Barna már

Illés Barna: Mi van lent?, 2008

A függőjáték (angolul suspense) a

az utóbbi években is egyre inkább zavarba hozta közön-

magyar nyelvben – legalábbis az

ségét a látszólagos egyértelműségükkel, tárgyilagossá-

internetes keresés szerint – a fanfiction, azaz

gukkal tüntető munkáival, amelyek bonyolult összefüggé-

a továbbírás műfaján belül bukkan föl. Ez a

seket rejtettek magukban, és amelyek csak hosszas elmél-

viszonylag új „műfaj” leginkább már létező

kedés eredményeképp nyíltak meg. A szerző mindeközben

művek kiegészítését, továbbgondolását teszi

sajátos viszonyt ápolt a fényképezéssel. Az egykor a

lehetővé bárki számára, aki erre késztetést

Szellemkép Szabadiskolából induló alkotó korábban végig-

érez. A suspense azonban eredetileg irodalom-

járta a fotográfia történetének szakaszait, és foglalkozott

elméleti és filmelméleti kifejezés, amely

a képkészítés különféle módozataival, technikáival, majd

arra utal, ahogyan a szerző vagy a rendező

később újra és újra meghatározta saját alkotói pozícióját, a

44


2010. április

lambda print, 100x125 cm

2010. 04. 02. 12:19:08

fényképről való gondolkodás számára elfogadható útjait, valamint folytonosan

Kiállítások

reflektált a fénykép használati módjaira és a használati módokból következő lehetséges értelmezésekre is. Ebbe a sorba illeszkedik a Suspense-Függőjáték. A kiállításon négy fénykép, két videóinstalláció és egy vetített videófelvétel kapott helyet a viszonylag kis alapterületű térben, amely munkák bizonyos értelemben bár lezárt műnek tekinthetők, mégis arra késztetik a nézőt, hogy foglalkozzon velük, gondolja tovább őket, de legalábbis elmélkedjen létrejöttük okán. Ugyanígy megfontolásra készteti a betérőt, hogy – a szük térben adott közelségből fakadóan – itt valójában egyetlen művel áll-e szemben, amely több különféle elemből épül fel, mely elemek egymást kiegészítik, értelmezik a kölcsönösség vagy az egymástól való függőség okán, vagy több elemekből, illetve több egy darabból álló műalkotással van-e dolga. Vagy-vagy. Úgy tűnik, hogy Illés Barna mindent függőben hagy abban az értelemben is, hogy várakozásra késztet, arra, hogy a folytatás reményében elidőzzünk egy kicsit. Nem nyújt konkrétumokat, csupán néhány objektumot, ami megjelenik, amiből kiindulhatunk. Ilyenek a fejjel lefelé álló betűk, belefűzve egy sportpálya kerítésébe, amelyek angol nyelven értelmes kifejezéssé állnak össze. Furcsa geometrikus kompozíció egy-két dolog felhasználásával, amelyek aztán pengefalként, illetve pozdorjapolcként lepleződnek le. Két kép, amelyeken valaki csinál valamit, de arra, hogy valójában mit is, nem nagyon lehet következtetni, mert egy adott pillanatban felfüggesztették a folyamatot, nincs kifutása. A videók kapcsán is hasonló érzések kerítenek hatalmukba. Az egyiken a képen látott polc billeg egyre nagobb amplitudóval, míg le nem borul a fallal együtt. A másikon imbolygó felület teszi próbára egyensúlyérzékünket, míg a harmadik esetében a kamerával együtt fordulunk át. Mire a kamera átmenetileg nyugvópontra ér, már fejjel lefelé látjuk a világot. Illés Barna: Balance still, 2007

Illés Barna az utóbbi években készült munkáival egyrészt arra mutat rá, miként függeszti fel a fénykép készítése a folyamatok lefutását egy – lényegében – tetszőleges pillanatban (tiszta kontingencia), másrészt képi metaforákban beszél saját alkotói szerepéről, saját és műve befogadóhoz fűződő viszonyáról, és végső soron a mű lehetséges sorsának beteljesüléséről – a feszült

lambda print, 100x125 cm

Illés Barna: Elhatároztam, hogy ezentúl minden másképp lesz, vagy ugyanúgy…, 2006 light box, 24x30 cm

várakozás álláspontjára helyezkedve maga is. Mindent nyitva hagy, ha úgy lehetőségévél avagy lehetetlenségével.


2010. április

tetszik, függőben. Játszik a nézővel, a képpel, a gondolattal, az alkotás, a mű 45

2010. 04. 02. 12:19:20

látszó kifejezéstérről.” Az art informelt idéző művek az ecsetvonások, a képfelület expresszív lüktetése és a vissza-

KONKOLY ÁGNES

fogott, letisztult színvilág izgalmas feszültségében fogantak. Az absztrakt térből expresszív gesztusok rajzolódnak ki: a

Ab ovo

dekontextualizálódott formák új vizuális hierarchiába szer-

Szöllősi Tibor kiállítása Csikász Galéria, Veszprém, 2010. III. 13–IV. 30.

veződnek, megteremtve ezzel a konkrét és az elvont sajátos szintézisét. E spontán nyomhagyások intuitív létstruktúrákat tárnak fel, melyeket egy eleve adott rendezőelv, a priori struktúra egységbe komponál. Az Informel című festmény jól illusztrálja ezt az alapvetően vizuális kontrasztokra épülő képi világot: a kör és az egyenes a látszólagos forma, a vastag, fekete-fehér ecsetvonások és a papírba hasított barázdák pedig a faktúra differenciált mozgását hívják

Szöllősi Tibor festőművész veszprémi kiállítása a monokróm festészet, az analitikus festészet és egy sajátos képi világot alkotó kollázssorozat köré összpontosul. Szöllősi monokróm képein a vásznon vagy a

életre. A festmények egy másik csoportján a képsíkba karcolt spontán vonalak uralják a teret: a vizuális intuíció analíziséből szabadon bontakoznak ki, és mintegy „önmagukat” szervezik képi struktúrába. Szöllősit már korábbi művein is foglalkoztatta a különböző anyagokkal való kísérletezés lehetősége, például a vasreszelék vagy a szénpor felhasználása. A Győri-sorozat a papírmerítés és a festék ötvözetéből, a kollázstechnika sajátos felfogásából született. A kollázsok a véletlenszerűség és a művészi szándék szintézisére épülnek, a papírcsíkok, szövegtöredékek „helyet választanak maguknak” a térben, és spontán módon rendeződnek vizuális rendszerbe. A szövegek kiszakadnak eredeti kontextusukból, így e művek a szöveg képzőművészeti dekonstrukcióján keresztül a jelentés és a jelentésnélküliség dialektikáját hozzák létre. A konkrét és az

Szöllősi Tibor: ORU, 2009 merített papír, kollázs, 49x65 cm

absztrakt, a véletlenpapíron létrehozott faktúra, az ecsetkezelés

szerű és a tudatos, a monokróm és a kontrasztos, az elrejtett

vezeti a nézőt a festmények vizuális világába:

és a feltáruló vizuális paradoxonjai a műalkotás rejtett, intu-

a monokróm felületből kiváló ecsetnyomok

itív struktúráira kérdeznek.

önálló individuumként törik meg a képsík harmóniáját: „A képeim szabad vizuális elemekből alkotnak képi rendszereket, a nyitott asszociációs mezőben többértelmű megközelítés adódhat, így a néző saját

46


2010. április

esztétikai szűrőjén át közelíthet a képhez és alkothat fogalmakat a jelentés nélkülinek

Ahogy a művész megfogalmazza: „Ilyenformán ez az absztrakció – szándékaim szerint – egy olyan intellektuális szemlélődésre kényszerítheti a nézőt, amelyből lassan, ritmikusan bomlanak ki a rendszer részletei (…). Festészeti elgondolásaimban nem a nyilvánvalóan adott (felismerhető) forma, jelenség vagy élő szituáció a kép kiindulási alapja, hanem a konkrét festészeti gondolat.”

2010. 04. 02. 12:19:33

a magánszféra vásárlóként és

A rendszerváltás 20 éve

támogatóként való megjelenése

PETRÁNYI ZSOLT

is szerepet játszott.

„Eltelt húsz év”

Ha már a nonprofit és a forprofit érdekeket említettem a beveze-

Reflexió Mélyi József cikkére

tésben, arra is szeretnék összpontosítani. Azért tartom ezt a kérdéskört kiemelten fontosnak, mert az elmúlt hónapokban zajlott, szóbeli viták arra világítottak rá, hogy a legtöbb félreértés épp ezen a területen fogalmazódik meg.

A magyar művészeti intézményrendszer elemzését kétféleképpen lehet felvázolni. Az egyik lehetőség az, hogy mérlegeljük: az elmúlt két évtizedben hogyan nem teljesedtek be azok a vágyak, amelyek az európai intézményi struktúra hazai megvalósulását eredményezhették volna, illetve, hogyan örökítődött át a rendszerváltás során egy konzervatív szemléletmód, ami akadályozójává vált annak, hogy a kortárs művészetek megítélése elérje a nyugateurópai átlagot. Egy ilyen elemzés végére kérdőjeleket írunk, amelyek anomáliaként értékelik a forprofit és a nonprofit szférák találkozását, tisztázatlan helyzetnek tartják a gyűjtés, a magánmecenatúra, illetve a közintézmények által képviselt vélemény, a közpénzek felhasználásával bemuta-

Mintha az ugyanabban a közegben másra hivatkozó két csoport nem értené meg egymást. Az egyik az értelmiségi létre hivatkozik, amiben szocializálódott, azaz a 80-as évek szabad, piaci és pénzügyi érdekektől mentes világára, amikor még a művészet haladó elméleteié volt a döntő szó, és úgy tettünk, mintha a művészet egyedüli megnyilvánulásai az állami fenntartású kiállítótermek lettek volna, azok a helyek, ahol a művészetkedvelők szabadon eszmét cserélhetnek, és eszünkbe sem jutott, hogy a művész az egzisztenciális problémáit munkáinak értékesítéséből oldja meg. Nem jutott eszünkbe, mert művészet-

tott művészet összekeveredését. De emellett létezhet egy másfajta elemzés is, ami kevesebb figyelmet szentel a múltnak és az illúzióknak, viszont annál nagyobb érdeklődést tanúsít a jövő lehetséges útjainak, és annak a ténynek, hogy a magyar intézményrendszer az elmúlt évtized alatt mégiscsak megtett egy utat, illetve tényként kezeli azt, hogy a for-, illetve a nonprofit szféra ugyanúgy kezd összefonódni hazánkban, mint ahogyan már rég összefonódott a nyugateurópai országokban és az Egyesült Államokban. A két elemzési szemlélet között az az alapvető különbség, hogy az első az államot látja a művé-

művészeti élet résztvevőinek személyes ambíciói és jobbító szándéka legalább akkora szerepet játszik az összkép alakulásában, mint a fenntartó intézményrendszer anyagi támogatása és jogi

keretei. Ezt a személyesebb történetet nézve az a véleményem, hogy az utóbbi húsz év eseményei mögött nemcsak az illúzióvesztés vagy a be nem teljesülés ismerhető fel, hanem több olyan tényező, ami az anyagi és szervezeti lehetőségek hiánya mellett egy folyamatos, nyugat-európai minták felé haladást feltételez. Biztos, hogy Magyarországot is elérte egy szemléletváltás. Ebben nemcsak a kurátorok gondolkodása, a művészek karrierképének változása, az angol nyelv egyre szélesebb körű ismerete (valljuk be, ez nagy hátrány, amit a fiatalabb generáció most pótol), de


A Spengler Katalin–Somlói

történészként halvány fogalmunk sem volt arról, hogy az, aki megvesz egy műtárgyat, hogy néz ki, mit gondol, és ki is az egyáltalán. A vitázók másik csoportjába azok tartoznak, akik a művészet helyzetét egy nyugat-európai aspektusból értékelik, és saját egzisztenciális boldogulásukat összefüg-

Zsolt-gyűjtemény a Mecénásnapok – 11 kortárs magángyűjtemény (Műcsarnok, 2008. november 28-30.) kiállításon installációs fotó (Az előtérben Sugár János Wash Your Dirty Money With My Art című munkája.)

gésbe hozzák a műtárgy piaci értékével és állandóan változó, hazánkban is emelkedő státusával. Az alkotás és a menedzsment, az intézményes képviselet (galéria), a művész karrierjének és anyagi

2010. április

egy dinamikusabb struktúrát feltételez, amiben a

fotó: Déri Miklós

szeti élet legfőbb mozgatójának, a második pedig

47

2010. 04. 02. 12:19:42

hogy mikor és milyen módon szólhatnak bele a gyűjtés kérdésébe. Az ok lehet egyrészt kedvenc alkotóik megélhetésének támogatása, de lehet az is, hogy megszerzett referenciáik révén úgy érzik, méltán válhatnának „megmondó” emberré és gyűjteményformáló koncepció kialakítóivá, legyen a közeg akár nonprofit intézmény, akár magángyűjtemény. Olyannal találkoztam már, aki számára még nem adódott olyan helyzet, melyben átélhette volna, mekkora véleményének konkrét, anyagi értéke, de olyannal nem, aki nemet mondott volna egy ilyen adódó felkérésre vagy lehetőségre azért, hogy ne szennyezze be magát a műtárgypiac elismerése által. Talán őszinte dolog volna ebből a tényből kiindulni, és az egész intézményrendszert úgy megvizsgálni, hogy az anyagiakban is kifejezhető érték hogyan formálta át munkánkat és intézményes viszonyainkat. Mindehhez talán érdemes lenne felidéznünk azt a pillanatot, amikor jó néhány évvel ezelőtt először

fotó: Toucan Design

esett szó a PPP-ről, a public private partnershipről

Benczúr Emese: Találd meg a helyed / Find Your Place, 2009 vegyes technika, installációs fotó (Aviva-díj 2009, Műcsarnok 2009. szeptember 3–16.)

Kaszás Tamás: A növények tanácskozása, 2009 vegyes technika, installációs fotó (Aviva-díj 2009, Műcsarnok 2009. szeptember 3–16.)

2003-2004 körül. Az állami, fenntartó minisztériumok saját, csökkenő költségvetésük kompenzálása végett kezdték el szorgalmazni a magánszféra bevonását a közintézmények fejlesztési terveibe. Ez a tendencia, az állam kisebb szerepvállalása a művészetek finanszírozásában nem volt akkor példa nélküli esemény. A kérdés

érdekeinek kezelése összefüggésbe kerül, és egy olyan rendszert alkot, ami összefonódik

sokkal inkább az volt, és az a mai napig, hogy mivel jár, ha egy

a nonprofit intézmények munkájával. Aki az

állam nem tarja meg vezető szerepét a kultúra támogatásában,

első csoportba sorolja magát, vélhetően azt

és nem kíván mértékadó és példaadó lenni a magas művészetek

hiszi, hogy dönthet afelől: figyelembe veszi-e a

nevelő célzatú, egy ország kulturális fejlettségét is tanúsító

profitorientáltak gondolatmenetét. Az igazság

bemutatásában. Bár azt gondolom, hogy az állam magát jellemzi

az, hogy ma már senki nem érintetlen, legfel-

a művészet pártolásának a mértékével, a privátszféra részvétele

jebb nem ismeri el az érintettségét.

a mecenatúrában azért elkerülhetetlen – bármennyit is áldozzon egy ország a kultúrára –, mert az állam után a céges és személyes

Amióta kortárs műtárgypiac létezik hazánkban,

reprezentáció ugyanúgy a kulturáltság bizonyítója ma, mint,

amióta gyűjtemények jönnek létre, amióta

mondjuk, a reneszánsz Itáliában volt. A magánszféra bevonásának sokféle kísérletét láthattuk a múzeumi életben. Ilyen a baráti körök létrejötte és munkája a Szépművészeti Múzeumban és a Ludwig Múzeumban, de ilyenek a különböző szponzorációs egyezmények és ajánlatok is, amelyeket a nonprofit intézmények kötnek támogató cégekkel. Azt hiszem, ebben a tekintetben sokat fejlődött az intézményi kommunikáció az utóbbi években. Az „Adj, mert kötelességed!”, „Minket támogass, ne egy sporteseményt!” szlogenek rossz fogadtatása fokozatosan nevelte rá az intézményvezetőket arra, hogy partnereket, és ne fotó: Toucan Design

adományozókat keressenek, és közös projektként fogják fel a megjelenést. A nonprofit intézmények és a magánszféra kapcsolatáról azért is kell beszélnünk, mert a közpénzből létrehozott műtárgy sok esetben a műkereskedelembe

48


2010. április

kerül. A képlet egyszerű: az installációs költségből a művészek számára is kérdéssé vált, hogy

fotót nagyítunk, kasírozunk, installációt építünk, és a kiállítás

vásárolják-e őket, s ha igen, meddig, s ha nem,

után az így elkészült műtárgy a művész tulajdonává válik, aki,

akkor miért nem, azóta a művészettörténé-

amikor értékesíti az alkotását, nem mérlegeli az elkészítéshez

szeket és kurátorokat is foglalkoztatja a kérdés,

felhasznált pénz eredetét. Magyarországon sok vita van a

2010. 04. 02. 12:19:53

művészi honoráriumokról, amely egy olyan kategória, ami a műtárgypiac nemlétét veszi alapul az egzisztenciális problémák mérlegelésében. Ezért, ha Magyarországon megjelenik egy művészeti díj, mint például az Avivadíj, akkor az annak ellenére érdem, hogy forrása a biztosítási összegek befektetéséből származó cégprofit, többletbevétel a kultúra fejlesztésébe foroghasson vissza. Amíg az adó befizetése kötelező, addig a biztosítás kifizetése nem. A kultúra finanszírozására fordított pénz eredete, ha az legális

fotó: Pelsőczy Csaba

mert ez egy módja annak, hogy a

bevétel, nem kritizálható.

Budapest Art Fair 2009

A műeladás más anyagi elismerés hiányában egzisztenciális kérdéssé, nélkülözhetetlen részévé vált a művészetnek. A vásárló viszont nem az állam, aki a közintézményekben megjelenő alkotások közül szemezget, és nem is – a Lektorátuson keresztül, egyre csökkenő keretből – a múzeum, hanem magánszemély vagy ritkább a művészettörténet logikáját, de a kortárs alkotások esetében a megtérülését sem: aki mai művet vesz, az csak reménykedhet abban, hogy az általa kivá-

design: anagraphic

esetben cég. A privát szférában felhalmozott műtárgy nem feltétlenül követi

lasztott alkotás ötven év múlva meghaladja mai értékét. Az utóbbi években a gyűjtők felkészülési folyamatának eredményeképpen az olaj-vászon képek mellett egyre több fotó, rajz, illetve mediális munka is bekerül a gyűjteményekbe. Egy műcsarnoki, magángyűjteményeket bemu-

ART FANATICS

tató kiállítás tehát nem engedmény a privát szféra tűrt-mert-szükséges szenvedélyének elismerése által, hanem sokkal inkább egy művészeti status quo

KORTÁRS MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK 2.

felismeréséből fakad: ha a műgyűjtés képes eltartani a művésztársadalom „krémjét”, és nem csak a kommersz alkotókat, akkor annak létét azért is el kell ismernünk, mert a képzőművészeti munka honorálásának hiányzó faktorát pótolja. Beszélhetünk arról, hogy helyes-e magánpénzből vásárolt munkákat bemutatni, de ítéletünkben mérlegelnünk kell a tényt, hogy a jövőben a múzeumainkban a költségvetési hiány miatt várhatóan még inkább elterjed majd az a nemzetközi gyakorlat, miszerint letétbe helyezett képekkel is lehet egy állami kollekció színvonalát emelni. Véleményem szerint a magánszféra kulturális részvételét támadók számára annyira álomszerű, mint az adócsalás megszüntetése hazánkban. Az alternatív forrásteremtés, a gazdaság potenciáljának felismerése és intézményes használata egy kortünet, a 2000 utáni művészeti helyzetkép része. Úgy látszik, hogy ebben a felismerésben osztoznak velem azok, akik a magyar művészet e nehéz körülmények között történő bemutatását, nemzetközi

Hecker Péter: Apa ugrott, 2007 (részlet) · Pálﬁ gyűjtemény

az állam szerepvállalásának növelése az egyedüli lehetséges út, ami legalább

A Barabás, Hoffmann, Hunya, K.A.S. – Nyakas Ilona, K. Petr ys, Kozma – k Arton és Pálfi gyűjtemények, valamint Fehér László, Gerber Pál és Merics Imre gyűjteményei

2010. április 2 – május 23. A Műcsarnok főtámogatója:

elismertetését tűzik ki célul. Mert ha az erre szakosodott szervezetek sem

a felbecsülhetetlen pillanatok támogatója

H–1146 Budapest, Dózsa György út 37.

tudnak átütő eredményeket felmutatni a külföldi reprezentációban, akkor az

[email protected] www.mucsarnok.hu • www.kunsthalle.hu Nyitva: kedd – vasárnap 10.00 –18.00, csütörtök 12.00 – 20.00

Támogatók:

Külön köszönet a Bortársaságnak!

Médiatámogatók:

állam miért ne állhatna egy olyan komplex program mellé, aminek egyetlen és kizárólagos célja a magyar művészet minél szélesebb körű szerepeltetése, mondjuk egy olyan területen, mint a magyar galériák támogatása külföldi művészeti vásárokon. A nonprofit és a forprofit országunk határain kívül sokkal kevésbé válik el egymástól, egyetlen struktúra felbonthatatlan részeit képezik. A múzeumigazgató a galériától vásárol, a kurátor a vásáron tájékozódik, itt szerzi szakmai ismereteinek egy részét, itt talál közvetlen kapcsolatot a művész képviselőjével, a gyűjtő pedig itt szerzi meg azt, amit a nonprofit 2010. április

intézmények kiállításain megismert.


49

2010. 04. 02. 12:20:29

B UDAPEST

Varsovia Creativa kiállítás III. 25–IV. 29.

Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum (IX. Komor Marcell u. 1) Glenn Brown kiállítása II. 6–IV. 11. Budapest Galéria Kiállítót. (V. Szabad sajtó út 5.) PowerGames / Hatalmi játszmák III. 20–V. 30. Kortárs fotográfusok Dániából III. 24–V. 2. Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház) Budapest Galéria Kiállítóháza (III. Lajos u. 158.) (VI. Nagymező u. 20.) Neue Gruppe IV. 8–V. 16. Tóth József Füles: photo ludens IV. 1–V. 30. Szilágyi Teréz, Kovács Lola: Égéstükör IV. 8–V. 16. Pécsi József Ösztöndíjasok besz. kiáll. III. 25–V.2. acb Kortárs Művészeti Galéria (VI. Király u. 76.) Batykó Róbert és Jurriaan Molenaar III. 19–IV. 23.

2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) A szezon, a fazon és a korszak – Hovatovább: Fiatal magyar és lipcsei képzőm. kiáll. IV. 8–V. 1. Dovin Galéria (V. Galamb u. 6.) Baranyai Levente: Tériszony III. 5–V. 4. Ernst Múzeum (VI. Nagymező u. 8.) Derkovits-ösztöndíjasok 2009 III. 28–V. 2.

Szandelszky Béla: Portfólió III. 25–V. 9. Magyar Nemzeti Galéria (I. Budavári Palota, Dísz tér 17.)

Földi paradicsom II. 5–V. 2. Magyar Nemzeti Múz. (VIII. Múzeum krt. 14–16.) XXVIII. Magyar Sajtófotó Kiállítás III. 19–IV. 25.

Mű–Terem Galéria (Batthyány u. 24.) László János: „Paradicsomkert” IV. 8–IV. 30.

G YŐR Városi Művészeti Múzeum Képtára • Esterházy palota (Király u. 17.) Csohány Kálmán (1925-1980) emlékkiáll. III. 6–V. 2. • Borsos Miklós Állandó Kiállítás időszaki kiállítótér (Apor Vilmos püspök tere 2.) Farkas Zsuzsanna: Lovagregény I. 29–IV. 25. • Váczy Péter Gyűjtemény (Nefelejcs köz 3.) Énzsöly Kinga, Fischer Judit: Játékosok III. 11–V. 2.

K APOSVÁR Vaszary Képtár (Fő u. 12.) Márton Ferenc kiállítás III. 17–V. 12.

M ISKOLC

Erlin Klub Galéria (IX. Ráday u. 49.) Gazdag Ágnes kiállítása III. 17–IV. 20.

Melange Galéria (V. Markó u. 3.) Paál Valéria Eszter: „Tündérkert” IV. 8–IV. 25. Henn László: „Lélek-tájakon” IV. 27–V. 25.

Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.) Sarah Berti kiállítása III. 23–IV. 16. Gáspár György kiállítása III. 23–IV. 23. Buczkó György és Záborszky Gábor kiáll. IV. 20–V. 14.

MissionArt Galéria (V. Falk Miksa u. 30.) Pálfalusi Attila: Festmények 1967-2009 III. 23–IV. 20. Paksi Képtár (Tolnai út 2.) Kokesch Ádám kiállítása II. 25–IV. 25. Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy S. u. 22. 1 em.) Giambattista Piranesi IV. 9–VI. 6. Miklós Hajnal: Kiolvadás II. 25–IV. 16.

FISE Galéria (V. Kálmán I. u. 16.) Molnár-C. Pál Műterem-Múz. (XI. Ménesi út 65.) Majzik Zsóka, Balla Vivienne: Kontrasztok IV. 6–IV. 25. Stróbl Alajos: „A művész is ember” I. 29–V. 22. Fővárosi Képtár – Kiscelli Múz. (III. Kiscelli u. 108.) Műcsarnok (XIV. Dózsa György út 37–Hősök tere) Németh Hajnal kiállítása III. 11–V. 2. Art Fanatics – Kortárs magángyűjt. 2. IV. 2–V. 23. Kerékpárok – kultúrtörténeti kiáll. IV. 15–VI. 6. Nádor Galéria (V. József Nádor tér 8.) Friss Galéria (V. Képíró u. 8.) Kreációk III. 19–IV. 29. Hungaricum 2010 III. 24–V. 1. Nessim Galéria (VI. Paulay Ede u. 10.) Gaál Imre Galéria (XX. Kossuth L. u. 39.) Trine Sondergaard, Torben Eskerod: Belső ösvé60 éves a XX. kerület… III. 26–IV. 25. nyek III. 25–V. 5. Bálint István: Kór-kép IV. 1–IV. 25. NextArt Galéria (V. Aulich u. 4–6.) Galéria Neon (VI. Nagymező u. 47. 2. em.) Szabó Ákos: Libella III. 29–IV. 23. Komoróczky Tamás kiállítása IV. 30–V. 28. Godot Galéria (VII. Madách út 8.) Sziládi Mónika: Szélessávú vevők III. 19–IV. 24. G13 Galéria (VII. Király u. 13. – Gozsdu udvar) Hans Peter (Oecsi) Bauer, Fukui Yusuke Robin Sperling: Earth, Wind & Fire IV. 9–V. 15.

Horváth Dániel: Rengeteg III. 26–IV. 24. Néprajzi Múzeum (V. Kossuth Lajos tér 12.) (M)ilyenek a finnek? – Finnország magyar szemmel 2009. VI. 27–XI. 28. Egy falu az országban 2009. XI. 18–VIII. 31. ÖkoHáz (II. Budakeszi út 77.) Antos Péter kiállítása III. 26–V. 1.

Park Galéria (XII. Alkotás u. 53. – MOM Park) HAAS Galéria (V. Falk Miksa u. 13.) Kicsiny Balázs: A szobafestő halála 2009. XII. 17–V. 27. Modern klasszikusok – klasszikus modernek VI. Petőfi Irodalmi Múzeum (V. Károlyi Mihály u. 16.) In memoriam Bene Géza (1900–1960) II. 25–V. 29. Klimó Károly: Idővesztés III. 4–IV. 30. HUBA Galéria (NÉZHELY) (I. Attila út 133. utcai bejárat) Raiffeisen Galéria (V. Akadémia u. 6.) Osgyányi Sára: Védelem IV. 2–IV. 30. Nagy Barbara – A táj bekerítése III. 22–V. 2. Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) Ráday Galéria (IX. Ráday u. 8.) Ékszerdoboz Dániából III. 20–IV. 11. Csoszó Gabriella: Szabad lapok III. 16–IV. 22. Tükörben a világ IV. 15–V. 16. Szépművészeti Múz. (XIV. Dózsa György út 41.) Jövő Háza (II. Fény u. 20-22.) Degas-tól Picassóig I. 28–IV. 25. • Piros-fekete Galéria Vera Molnár / Cézanne II. 3–IV. 25. Hermész füle IV. 29–V. 30. Várfok Galéria K.A.S Galéria (V. Váci u. 36.) • XO Terem (I. Várfok u.11.) Herczeg Nándor: A hegy, a hegymászó és az út IV. 7–V. 3. „Crescendo” III. 25–IV. 29. K. Petrys Ház (VIII. Horánszky u. 13. II/19.) • Várfok Terem (I. Várfok u.14.) drMáriás: Zámbó Jimmy Kazimir Malevics „Impulso” III. 25–IV. 29. műtermében III. 31–IV. 23.

Miskolci Galéria – Rákóczi–ház (Rákóczi u. 2.) Az Antal-Lusztig Gyűjt. legszebb rajzai 2009. X. 22–VI. 6.

P AKS

PÉCS

Cella Septichora (Szent István tér) Aknay János kiállítása IV. 7–V. 2. Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Jiři PELCL-design III. 26–IV. 25. Király Ferenc kiállítása III. 19–IV. 18.

S ZEGED Regionális Összműv. Közp. (Tisza Lajos krt. 56.) Toulouse-Lautrec litográfiái a REÖK-ben I. 30–V. 6.

S ZENTENDRE MűvészetMalom (Bogdányi u. 32.) Csíkszentmihályi Róbert életmű-kiáll. III. 27–V. 30.

S ZÉKESFEHÉRVÁR Városi Képtár – Deák Gyűjt. (Oskola u. 10.) Czimra Gyula gyűjteményes kiállítása II. 26–V. 9. Pelikán Galéria (Kossuth. L. u. 15.) Szikora Tamás és barátai: A mi képeink IV. 10–V. 7. Szent István Király Múzeum (Országzászló tér 3.) Halász András kiállítása III. 20–V. 16.

S ZOLNOK Szolnoki Művészt. – Kert Galéria (Gutenberg tér 12/12.) Basa Anikó kiállítása III. 10–IV. 18.

S ZOMBATHELY Szombathelyi Képtár (Rákóczi Ferenc u. 12.) Fele-fele: Kerámia kiállítás IV. 15–V. 8. Művészetoktatás IV. 25–V. 15.

VÁC Tragor Ignác Múzeum (Március 15. tér 19.) Matthias Rataiczyk: Memento mori IV. 10–V.16.

VESZPRÉM Csikász Galéria (Vár u. 17.) Szöllősi Tibor: Ab Ovo III. 13–IV. 30.

Modern Képtár – Vass László Gyűjt. (Vár u. 3-7.) Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55. ) Hellmut Bruch: Fény és arány III. 20–IV. 30. „Valóságos álom – Innováció és kreativitás” III. 19–IV. 14. Z ALAEGERSZEG Feleky Fetter Frigyes IV. 20–V. 11. Keresztury Dezső ÁMK – Hangverseny- és Klebelsberg Kultúrkúria (II. ker. Templom u. 2-10.) B ALATONFÜRED kiállítóterem (Ady u. 14.) Sprok Antal szoborbútorai Elisabeth Ledersberger Lehoczky kiáll. III. 5–IV. 13. Kisfaludy Galéria (Kisfaludy u. 1.) KOGART (VI. Andrássy út 112.) Fischer György kiállítása IV. 23–V. 28. Vollein Ferenc kiállítása IV. 17–V. 2. Márffy Ödön (1878-1959) gyűjt. kiáll. IV. 2–VIII. 1. D EBRECEN A USZTRIA Lengyel Intézet – Platán Galéria B ÉCS (VI. Nagymező u. 15. – Andrássy u. 32.) MODEM (Baltazár Dezső tér 1.) Michał Brzeziński, Magyarósi Éva: Képzeletbeli A másik Csinszka – Márffy Ödön múzsája II. 25–V. 23. Autók a kortárs művészetben Albertina, V. 16-ig bolygó IV. 8–V. 21. Markus Lüpertz Albertina, VI. 8-ig Berszán Zsolt: Genezis III. 11–VI. 20. Ellentmondások. Igazság, etika és fotó Belvárosi Közösségi Ház (Kossuth u. 1.) 50 Kunsthaus, VI. 20-ig Hans–Josef Mertensmeyer kiállítása IV. 7–IV. 22. Vermeer: A festészet dicsérete Magyar geometrikus művészet IV. 26–V. 22. Kunsthistorisches Museum, IV. 25-ig 2010. április

Klauzál13 Galéria (VII. Klauzál tér 13.) Konok Tamás: Ars Dictandi III. 19–IV. 25.


2010. 04. 02. 12:20:52

B REGENZ Roni Horn Kunsthaus, IV. 24-VII. 4.

G RAZ Fogj meg! Megragadni a sebességet Kunsthaus, IV. 25-ig Tatiana Trouvé Kunsthaus, V. 16-ig Prométheusz Minoriten Kultur, IV. 25-ig

K REMS Paula Modersohn-Becker, a modernség úttörője Kunsthalle, VII. 4-ig

S ALZBURG Modern csúcsok: a winterthuri múzeum remekei Museum der Moderne Mönchsberg, V. 30-ig B ELGIUM

A NTWERPEN

H OLLANDIA

A MSZTERDAM A modern művészet úttörői: Matisse-től Malevicsig Hermitage, IX. 17-ig Omán Nieuwe Kerk, IV. 18-ig Gauguin: áttörés a modernség felé Van Gogh Museum, VI. 6-ig

H ÁGA Kandinszkij és a Blaue Reiter Gemeentemuseum, V. 24-ig Vantongerloo és az avantgárd Gemeentemuseum, V. 26-ig Í RORSZÁG

D UBLIN Jorge Pardo Irish Museum of Modern Art, V. 3-ig L ENGYELORSZÁG

VARSÓ Monika Weiss Zamek Ujazdowski, IV.25-ig Gender Check Zachęta, VI. 13-ig N AGY -B RITANNIA

E DINBURGH Diane Arbus Dean Gallery, VI. 13-ig

L ONDON

Mozgásban. A mozgás vizualizálása Animizmus MUHKA, V. 2-ig Estorick Collection, IV. 18-ig Van Gogh. A művész és levelei Royal Academy, IV. 18-ig B RÜSSZEL Chris Ofili Tate Britain, V. 16-ig El Greco Palais des Beaux-Arts, V. 9-ig Henry Moore Tate Britain, VIII. 15-ig C SEHORSZÁG Arshile Gorky Tate Modern, V. 3-ig P RÁGA Van Doesburg és a nemzetközi avantgárd Zdenek Sklenář Galerie hlávniho mesta (Kőharang Ház), VI. 6-ig Tate Modern, V. 16-ig Zdenek Sykora 90 éves Galerie hlávniho mesta (Városi könyvtár),V. 2-ig Ron Arad Barbican, V. 16-ig D ÁNIA A digitalizálás úttörői Victoria and Albert Museum, VI. 2-ig L OUSIANA Richard Hamilton Serpentine Gallery, IV. 25-ig A szín a művészetben Museum of Modern Art, VI. 13-ig Eija-Liisa Ahtila Parasol unit, IV. 25-ig Paul Nash Dulwich Picture Gallery, V. 9-ig E GYESÜLT Á LLAMOK

L OS A NGELES Renoir a 20. században County Museum of Art, V. 9-ig

N EW YORK Kiki Smith Brooklyn Museum, IX. 12-ig Tim Burton MoMA, IV. 26-ig William Kentridge MoMA, V. 17-ig Marina Abramovic MoMA, V. 31-ig A Limbourg-testvérek és a miniatúra The Metropolitan Museum of Art, VI. 13-ig Jean Miotte Chelsea Art Museum, IV. 17-ig F INNORSZÁG

H ELSINKI M.C. Escher Amos Andersen Kunstmuseum, V. 31-ig F RANCIAORSZÁG

LYON Ben retrospektív Musée d’art contamporaine, VII. 11-ig

M ETZ Halgass a szemedre! 49 Nord 6 Est, IV. 18-ig

N IZZA Kettős kötés Villa Arson, V. 30.ig

P ÁRIZS Turner és kora Grand Palais, V. 24-ig Szent Oroszország. Orosz művészet a kezdetektől Nagy Péterig Louvre, V. 24-ig Bűn és bűnhődés. Goyától Picassoig Musée d’Orsay, VI. 27-ig Grecotól Daliig. Spanyol művészet a Perez Simongyűjteményből Musée Jacquemart-André, VIII. 1-ig Sarkis Centre Pompidou, VI. 21-ig Erro Centre Pompidou, V. 24-ig Lucien Freud Centre Pompidou, VII. 19-ig Mozi Párizsban és New Yorkban Jeu de Paume VI. 6-ig Ch. Toorop Musée d’Art moderne de la Ville, V. 9-ig Jan Dibbets Musée d’Art moderne de la Ville, V. 9-ig G ÖRÖGORSZÁG

ATHÉN Ansel Adams Benaki Museum, IV. 30-ig


N ÉMETORSZÁG

B ERLIN A tájkép visszatérése Akademie der Künste, V. 30-ig Berlini transzfer. Fiatal művészet Berlinből Berlinische Galerie, V. 24-ig Pávák, pillangók és denevérek. A szecessziós állatvilág Bröhan-Museum, V. 30-ig Hatalmat mutatni. A művészet, mint uralmi stratégia Deutsches Historisches Museum, VI. 13-ig Rudolf Stingel Neue Nationalgalerie, V. 24-ig Fritz Bleyl Brücke-Museum, IV. 24-ig Frida Kahlo retrospektív Martin-Gropius-Bau, IV. 30-VIII. 9.

B ONN

Kiállítások S TUTTGAR T Brücke, Blaue Reiter, Bauhaus. A Fischer-gyűjtemény Staatsgalerie, VI. 20-ig O LASZORSZÁG

FERRARA Braque-tól Chagallig. A Maeght galéria és művészei Palazzo dei Diamanti, VI. 2-ig

F IRENZE Richter és a kép felbomlása a kortárs művészetben Palazzo Strozzi, IV. 25-ig De Chirico, Magritte, Balthus Palazzo Strozzi, VII. 18-ig Firenze és a tudomány Palazzo Medici-Riccardi, V. 9-ig

G ENOVA Daniel Spoerri Museo di Villa Croce, VI. 13-ig Goya és a modern világ Palazzo Reale, VI. 27-ig

R ÓMA Az újjászületett forma Complesso del Vittoriano, V. 9-ig A feminista avantgárd a 70-es években Galleria Nazionale d’Arte Moderna, V. 16-ig Caravaggio Scuderie del Quirinale, VI. 13-ig

TORINO Foglaljon helyet. Kortárs műv. és dizájn GAM, V. 23-ig A világ emlékezete GAM, V. 23-ig

VELENCE Olasz szobrászat a 20. században Ca’Pesaro, VI. 22-ig A modernség formái Ca’Pesaro, VII. 25-ig R OMÁNIA

B UKAREST R.J. Galudo MNAC, IV. 20-ig S PANYOLORSZÁG

B ARCELONA John Baldessari MACBA, IV. 25-ig Rodney Graham MACBA, V. 18-ig Atópia. Város és művészet a 21. sz. CCCB, V. 22-ig

M ADRID Az impresszionizmus Manet-tól Cézanne-ig Fundación Mapfre, IV. 22-ig Monet és az absztrakció Museo Thyssen-Bornemisza, V. 30-ig Wyndham Lewis Fundación Juan March, V. 16-ig S VÁJC

B ÁZEL Mozgás. Mozi és kinetika Museum Jean Tinguely, V. 16-ig Henri Rousseau Beyeler Foundation, V. 9-ig Francis Alys Museum für Gegenwartskunst, V. 29-ig

L AUSANNE Frederic Bruly Bouabré Collection de l’art brut, VII. 22-ig

WINTER THUR Szubverzív képek. Szürrealista fotó Fotomuseum, V. 23-ig

Bizánc. Ragyogás és mindennapok Bundeskunsthalle, VI. 13-ig 21. századi művészet – magángyűjteményekből Z ÜRICH Van Gogh, Cézanne, Monet. A Bührle-gyűjteBundeskunsthalle, V. 2-ig mény Kunsthaus, V. 16-ig D ÜSSELDOR F Globális dizájn Museum Bellerive, V. 30-ig Robert Mapplethorpe NRW-Forum, VIII. 15-ig S VÉDORSZÁG Louise Bourgeois: Álmatlanság – rajzok S TOCKHOLM museum kunst palast, V. 16-ig Rubens és Van Dyck Nationalmuseum, V. 23-ig F RANKFUR T Georges Seurat Schirn, V. 9-ig S ZLOVÁKIA

H AMBURG Valódi csalódás. Illúzió és valóság a művészetben Bucerius Kunst Forum, V. 24-ig Pop Life. Warhol, Haring, Koons, Hirst Kunsthalle, V. 9-ig Meztelen víziók – a fotográfiában Museum für Kunst und Gewerbe, IV. 25-ig

KÖLN Elhagyatott táj Kolumba, VIII. 30-ig Malevics és a szuprematizmus Museum Ludwig, VIII. 22-ig

M ÜNCHEN Ed Ruscha Haus der Kunst, V. 2-ig Maharadzsák Hypo-Kunsthalle, V. 23-ig Maria Lassnig Lenbachhaus, V. 30-ig A szecessziós textil Villa Stuck, V. 30-ig

K ASSA Kortárs szlovák grafika Vychodoslovenská galeria, V. 3-ig

POPRÁD Naív, de a miénk Tatranská galeria, IV. 18-ig

POZSONY Orosz ikonok SNG, IV. 7-V. 20. Julius Koller SNG, IV. 22-VI. 20. Antoni Clavé Danubiana (Dunacsúny), VI. 13-ig TÖRÖKORSZÁG

I SZTAMBUL A tradíciótól a jelenkorig Istanbul Modern, V. 23-ig 2010. április

Szavojai Jenő, a hadvezér és gyűjtő Unteres Belvedere, VI. 6-ig Oskar Kokoschka Oberes Belvedere, IV. 22-ig A herceg, mint gyűjtő Liechtenstein Museum, VII. 22-ig Bécsben él és dolgozik Kunsthalle, V. 30-ig Tropicalia. A 60-as évek Brazíliája Kunsthalle, V. 2-ig Peter Büchel Secession, IV. 18-ig A transzformáció formái. Kortárs cseh és szlovák művészet MUSA-Museum auf Abruf, IV. 30-ig Változó csatornák. Művészet és tévé MUMOK, VI. 6-ig

51

2010. 04. 02. 12:20:57

Impresszum

S INKOVITS PÉTER B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA PATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RNŐ A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Főszerkesztő: Szerkesztők:

e-mail: Fotó: Lapmenedzser: e-mail: Szerk. titkár: e-mail: Tudósító:

[email protected]

M ÉRAI K ITTI Most wanted – a 25 legkeresettebb alkotás

B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ

M ULADI B RIGITTA New York

[email protected]

S OMHEGYI Z OLTÁN Sípálya a sivatagban – Art Dubai

O LLÁRI B ARBARA [email protected]

FORGÁCS É VA (Los Angeles) U HL G ABRIELLA (Baltikum) PÉTER S INKOVITS

H-1065 Budapest,

Nagymező u. 49. II/2.

Szerkesztőség:

H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2. +36 1 341 5598, +36 1 479 0232 +36 1 479

0233

Kiadja az Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233 Felelős kiadó:

S INKOVITS PÉTER , az alapítvány elnöke

Terjeszti

a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztők.

Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty utca 16–18., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra.

nka

Nemzeti Kulturális Alap

Egy példány ára: Előfizetési díj egy évre: Előfizetési díj fél évre:

695 Ft. 7800 Ft. 3900 Ft.

Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 telefon/fax: e-mail: [email protected] Lapterv és tördelés:

kiállítása

H ORNYIK S ÁNDOR Képek testközelben

Foundation of Art Today / Új Művészet Alapítvány

Telefon/fax:

B ORDÁCS A NDREA Papírforma – a Derkovits-ösztöndíjasok

[email protected]

Review of the Foundation of Art Today Editor in Chief:

Következő számunk tartalmából:

K ORONCZI E NDRE

Számunk szerzői:

B AGYÓ A NNA művészeti konzultáns. C SIZMADIA A LEXA művészettörténész, kurátor. G YŐRFFY L ÁSZLÓ képzőművész. H EGYESHALMI L ÁSZLÓ képzőművész, kurátor, a veszprémi Művészetek Háza igazgatója.

H EMRIK L ÁSZLÓ műkritikus, a LUMÚ munkatársa. K ASZÁS G ÁBOR művészettörténész. K ONKOLY Á GNES művészettörténész-filozófia szakos hallgató. L ÁNG E SZTER képzőművész, a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karának tanszékvezető egyetemi docense.

PETRÁNYI Z SOLT művészettörténész, a Műcsarnok igazgatója. P FISZTNER G ÁBOR fotóesztéta, a Fotografus.hu Alapítványi Fotóiskola oktatója.

S OMHEGYI Z OLTÁN művészettörténész, PhD hallgató. S OMOGYI Z SÓFIA művészettörténesz. S ZOMBATHY B ÁLINT képzőművész, művészeti író, műkritikus, a Magyar Műhely című folyóirat szerkesztője. F.m.: Művészek és művészetek (1987), Art Tot(h)tal (2004), a.k.a (2006), DrMáriás (2007), Marék homokot szorongatva (2009)

www.koronczi.hu Nyomdai munka: Felelős vezető:

BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Fekete Attila

Z OMBORI M ÓNIKA művészettörténész.

A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat gondosan kezeljük, de értük felelősséget nem vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem küldjük vissza. A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. © Új Művészet © Szerzők Honlap: www.uj-muveszet.hu

HU ISSN 08662185


2010. 04. 02. 12:20:58

2010. április április XXI. évf. 4. szám. ára 695 Ft

Recommend Documents