Szabad Gondolat ANTROPOZÓFIA NEVELÉSMÛVÉSZET SZOCIÁLIS ÉLET
Világhelyzet Ertsey Attila: Az idõjárásról
Antropozófia Rudolf Steiner: Szellemtudomány és szociális kérdés (részlet)
Pedagógia Walter Johannes Stein: Euritmia az õsi Görögországban
Technika Frisch Mihály: Idõjárás manipuláció II.
Környezet Theodor Schwenk: Víz a Föld légrétegében
2006. december
9/4
TARTALOMJEGYZÉK VILÁGHELYZET Ertsey Attila: Az idõjárásról Kommentár nélkül vagy A magyar Waldorf reprezentánsai?
1 4
ANTROPOZÓFIA Rudolf Steiner: Szellemtudomány és szociális kérdés (részlet) Rudolf Steiner levele Rosa Mayrederhez Rudolf Steiner levele Friedrich Ecksteinhez 1890. novemberében Emil Bock: Az év éjféli órája Rudolf Steiner: Az év körforgása
6 10 13 14 16
PEDAGÓGIA Walter Johannes Stein: Euritmia az õsi Görögországban Herbert Hahn: Walter Johannes Stein
18 21
TECHNIKA Frisch Mihály: Idõjárás manipuláció II.
25
KÖRNYEZET Theodor Schwenk: Víz a Föld légrétegében
29
OLVASÓI LEVÉL
33
HÍREK, KÖNYVISMERTETÕ
37
SZABAD GONDOLAT Az antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata Szerkesztõbizottság: Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk Kiadja: Natura-Budapest Kft. Felelõs kiadó: Tóth Márk Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Borító és tördelés: HÉT-fõ Bt. – eMeLA Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46 Honlap: www.szabadgondolat.hu E-mail:
[email protected] Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 2400 Ft (postaköltséggel együtt)
VILÁGHELYZET VILÁGHELYZET Ertsey Attila
Szélsõséges idõjárási jelenségeknek vagyunk tanúi. A történéseknek van egyfajta természettudományos magyarázata, azonban úgy érezzük, ez a magyarázat nem teljes. A tudomány az idõjárási változásokat a globális felmelegedés számlájára írja. A felmelegedés fõ oka az emberi tevékenység, mely a föld alól elõbányássza a fosszilis tüzelõanyagokat, a földgázt, kõolajat, szenet és eltüzeli, a légkörbe juttatja. Ez okozza az üvegházhatást, ami a földi légkör fokozódó felmelegedését eredményezi. A külsõ jelenségek mögött rejlõ szellemi folyamatokról kevés szó esik. Az égi és földi történések közt szoros öszszefüggés van, melyet ugyan nem látunk át, de bizonyos eseményekben e viszony manifesztálódik. A tudomány a Földet halott, ásványi képzõdménynek tekinti, tõle független növénytakaróval, bioszférával. A meteorológia prognózisait matematikai modellek segítségével próbálja elkészíteni, melyek azon az axiómán alapulnak, hogy a légköri folyamatok mechanikus matematikai modellekkel leírhatóak. E modellek legfrissebb változatai a káoszelmélet alapján készültek. A modellek többé-kevésbé követik a történéseket, de lényegükhöz nem férnek hozzá. Ugyan az ökológiai mozgalmak körében régóta ismert az ú.n. Gaia-elmélet, mely szerint a Föld élõlény, de ez a nézet nem emelkedett még a romantikus metafora szintjérõl a tudományéra. Goethe, majd Rudolf Steiner tett a Földlény mûködésére vonatkozó megfigyeléseket, illetve fogalmazott meg kérdéseket. Azóta a gondolkodás megrekedni látszik e témában. Goethe a légnyomás változását a Föld légzési folyamatának tartotta, és nem mechanikai törvényekben látta a mozgatóerõket. Mi történik ma? A fosszilis tüzelõanyagokkal a föld alól húzunk elõ anyagokat, s azt a légkörbe juttatjuk. A szén, kén, korom, füst elhomályosítja az eget. Ezzel párhuzamosan a lélek figyelme a szellemvilágtól elfordul a földi, a fizikai-materiális világ felé. Meleget akarunk otthonainkban, közlekedni akarunk, gépeket használunk, s eközben feléljük a ter-
1956. Szabadsag tér
IDÕJÁRÁSRÓL
mészetet. Nem halljuk a magára hagyott természet segélykiáltásait, mely az emberi szellem gondoskodására vágyik. A tudatunkban lévõ zavar és káosz kivetül a külvilágra, s így kivetül az idõjárásra is. 2006. június 3. szombat, Pünkösdvasárnap elõtt. Komor felhõbe burkolódzik a város. Az ég nem látszik, csak szürke felhõk, melyek egyre sötétebbek, feketébbek. Az emberek gondjaikba temetkeznek, ingerültek, tekintetük a földre szegezõdik. Szakad az esõ. Életem talán legnehezebb szakasza zajlik, felnõtté kell válnom végre. Magam vagyok,
2006.oktober 23.
AZ
SzG 2006/4
1
VILÁGHELYZET
‘
A Gondviselés már régóta nem avatkozik be közvetlenül az életünkbe, ezt 2006 éve illik tudni, még akkor is, ha kényelmesebb lenne, ha nem így lenne.
bõrig ázva járom az utcát, komor gondolatokkal terhelten. Ekkor egy hang szólít meg: nénike áll az utcán, az esõtõl védve, virágot árul. Lát engem, látja lelkemet, szavak nélkül. Nem szól, csak rámnéz és egy dalba kezd. Gyönyörû erdélyi népdal szól, a nénike nyílt tekintetében egy kislány néz vissza rám.
2
SzG 2006/4
Virágot nyújt felém. Szégyellem a pénzt odaadni, õ szégyelli elfogadni. Meggyógyított, felébresztett. Felemelem fejem, s ekkor a vörösesbarna, sötét viharfelhõ megnyílik, és a két ház közötti szurdokba szorult égen kettõs szivárvány jelenik meg. Magam vagyok, könnyû lélekkel, szabadon. Pünkösd van. Másnap, Pünkösdvasárnap végig szakad az esõ, komor, hideg idõ. Hétfõn is barna köd ül a városon és a lelkekben. Az égen délután egyszercsak kerek nyílás jelenik meg, vakító fény tûz a szemembe. Kettõs szivárvány ragyog fel a komor város felett. Megrendülten állok a fényben. A felhõk bezárulnak, a fény belülre költözik. A szivárvány az Isten és az ember közti szövetség jele. A legenda a Vízözön után említi a szivárvány megjelenését, amikor az atlantiszi kor homályos légköre, ahol a fizikai és a szellemi világ közti határvonalak nem voltak élesek, kettévált, de szövetség köttetett, ami a látszólagos elszakadás közepette is utal a kötelékre ég és föld között. 2006. augusztus 20. Szent István ünnepe. Rosszkedv van a levegõben. Hazugság, reményvesztettség. Nagyszabású állami ünnepség zajlik. Beesteledik. Az ünnep fénypontjának szánt tûzijáték következik. Nyugat felõl fekete felhõ közeleg, hihetetlen sebességgel. A Gellérthegyrõl ellõtt elsõ rakétákat még látni, aztán a fergeteg mindent eltakar, tépi a fákat, a város fényei eltûnnek. Mintegy negyedóra telik el, a vihar továbbvonul. A város szívében romhalmaz, sebesültek, két halott, sikoltozó tömeg. A tûzijáték pedig újraindul. A mentõk a világító rakéták fényei alatt keresik a sérülteket. Cirkusz kell a népnek. Úgy tûnik, ez mindennél fontosabb volt, az életek mentésénél is. Mindannyian tanúi voltunk a felelõsség elhárításának, a nevetséges színjátéknak, melynek végén a tábornokoknak a csúfos csatavesztés után sikerült egy közlegényt leváltaniuk. Szégyen volt az egész, mindenestül. Errõl írtak eleget, magáról a jelenségrõl a legkevesebbet. Sokan istenítéletet emlegettek. Mi történhetett valójában? A vihar végigsöpört az országon, mégis, térben és idõben a legnagyobb kárt az ország fõvárosának kellõs közepén, az ünnepség tetõpontján okozta, percre pontos idõzítéssel. A káresemények gyakoriságát grafikusan ábrázoló térképen világosan látszódik a nyugat felõl érkezõ vihar csapása, mely egyre szûkülve a Gellérthegy és a belvárosi Dunapart környékére fókuszált, majd azt letarolva ismét kitágult, erejét enyhítve tovább haladt, majd elenyészett. A Gondviselés már régóta nem avatkozik be közvetlenül az életünkbe, ezt 2006 éve illik tudni,
VILÁGHELYZET még akkor is, ha kényelmesebb lenne, ha nem így lenne. A történés idõzítése és helye pedig sorsszerûségre utal, nem véletlen egybeesésre, tehát itt a globális felmelegedés okozta kaotizálódó idõjárás mint ok nem lehet helytálló. Mi történhetett? A város közepén abban a pillanatban a legnagyobb diszharmónia uralkodott ég és föld között. Az államhatalom birtokosai hazug cirkuszt rendeztek a hazugságot elhinni akaró tömegnek. Valószínûleg ez a nap lehetett a mélypont, amikor a hazugság áttörte a gátat. Valami megpattant kívül és belül egyszerre. A hazugság nyilvánvalóvá, szinte harapható sûrûségûvé vált. Mintha a lélek színterén zajló háború kicsapott volna a külvilágba, az idõjárási jelenségekben manifesztálódva. Vagy csak a Földanya rázta meg magát? „Haragszik a Föld.” – mondta Makovecz Imre. A megnyilvánuló igazságot egyre nagyobb hazugságokkal kell innentõl fogva eltakarni, mert a fény egyre erõsebb. Szent Mihály napja közelgett. Sokan fohászkodtunk az arkangyal segítségéért, hogy ki tudjuk mondani: elég volt. A szeptember és október rég nem látott szépségû õsszel ajándékozott meg. A lassan haldokló természet felmutatta az öröklét igazságát. A hazugságáradatot az öszödi beszéd kiszivárogtatásával, ál-önleleplezésével akarták elfedni. Az emberek az elõre eltervezett forgatókönyv szerint ki is mentek az utcára, mégis az események önálló életre keltek. Végre szabad beszéd hangzott fel, sok salak mellett. Provokátorok, vádalkuval szabadlábra helyezett köztörvényesek bevetésével próbálta a hatalom korrumpálni a nép hangját, a TV ostrománál nem visszariadva akár fiatal, kiképzetlen közrendõrök feláldozásától sem. A fény egyre erõsebb, a vak is láthatja, ha akarja. De vannak, akik nem akarják. Az igazság kellemetlen. János Apokalipszisében az emberek fellélegeznek, mikor a prófétákat kivégzik. Olyan kellemetlen szembesülni az igazsággal. A Mûcsarnokban rendezett fotókiállításon ünnepbe öltözött lélekkel megnézhetjük, amint ’56ban valaki a Szabadság téri szovjet emlékmû tetejére, a levert csillag helyére kitûzi a magyar zászlót. Eközben azt a férfit, akinek sikerült az emlékmû oldaláról 2006. szeptember 18-án lefeszítenie a vörös csillagot – a tetejére nem sikerült már feljutni – körözi a magyar rendõrség. A példa csak egy, felsorolni itt felesleges. A demonstrálók lágy, kegyes idõjárásnak örvendve diskuráltak a köztereken, miközben a médiumokban folyt a hazugság. A Kossuth tér új atmoszférát teremtett, a szabadság levegõjét. Ezt a rendsze-
Makovecz Imre írása, 2006. augusztus 30. „A Kárpát-medence, s benne Magyarország felszámolása folyik. A nemzeti jelképek bemocskolása, az egyenes beszéd politikai inkorrektséggel vádolása, a termõföldek, ingatlanok eladása, a diszkriminatív adózási rendszer, melyben 100 forintból 12 marad az iparosnak, a szolgáló munkásnak, a szülõföldjén élõ vállalkozónak, és ezzel együtt az a tény, hogy a politikai elit a pénzét Cipruson, a Bahamákon és más távoli helyeken tartja, s ott adózik, nem idehaza, s ez a pénz a kárpótlási jegyek filléres felvásárlásából származik; mind, mind azt bizonyítja, hogy az itt élõ embereknek a kiszolgáltatott szolga jövõjét építik. Az iskolák, a települések önigazgatásának felszámolása, a nevelés feltételeinek rontása és megszüntetése a szétszóratás és szolgalét létrehozásának tünetei. Ezt a dramaturgiát már ismerjük Közép- és DélAmerikából, Afrikából. A magyar egy nagy múltú, nemes kultúrnemzet, a tatár, török, osztrák, szovjet uralom ellenére, még akkor is, ha magán viseli az elnyomatás évszázadainak következményeit, tehát türelmesebb, gyávább, alázatosabb a kelleténél. Még akkor is az, ha elismerjük: egyházai, társadalmi, politikai szervezetei a kontraszelekció következményeit magukon viselik. A templomok gyéren látogatottak, a központi szemináriumban az összes évfolyam létszáma 13 kispap, a vallásos hívõk egyharmada a multimilliomos álszocialistákra szavaz. Hol vannak önfeláldozó, hõs papjaink, akik Hunyadi, Rákóczi, Kossuth útján jártak, hol vagy, István király?! Fel kell emelnünk szívünket, és vele együtt emeljük fel fejünket és mondjuk ki: Baj van. Elég volt!“
resített Fidesz-gyûléseknek sem sikerült elhallgattatni, domesztikálni. Makovecz Imre a Kossuth téren beszélt:”Ötven év után ismét ennek a népnek kell kimondania, hogy egy világrend összeomlott.” Egyre nyilván-
SzG 2006/4
3
VILÁGHELYZET valóbb az a Kálmán István által megfogalmazott igazság, hogy a XX. század három szörnyûséget hozott az emberiség életébe: a bolsevizmust, a nácizmust és az anglo-amerikanizmust. Most a harmadik éli ki magát. Október 20-án a Kós Károly Egyesülés Óbudán felállította 45 méter magas zászlórúdját, rajta a lyukas nemzetiszín lobogóval. „Elég volt!” – hangzott fel a lágy esti szellõben. 2006. október 23-a krónikáját majd megírják. A rendõrterrort, a forradalom magyartalanított helyszínein ünneplõ hivatalosságokat, a hazugság egyre magasabbra csapó hullámait. A külsõ fény halványul, a belsõ fény egyre erõsödik. Magyarország ismét lélegzett egyet-kettõt, egyelõre ösztönösen. Ez sokaknak fáj. A hazugságoffenzíva egész Európára kiterjed, mégis egyre hatástalanabb. Gyurcsány mellékszereplõ a történetben. Európa meglepõdött az ijesztõ képsoroktól, a rendõri erõszaktól, és tetszett a magyarok vagánysága, az elkötött szovjet tank. Ezt nem lehetett hagyni. A megmondóemberek rögtön megszólaltak: „…az emberek az elkerülhetetlen megszorító intézkedések ellen háborognak, de késõbb majd valószínûleg hálásak lesznek a miniszterelnöknek.” „Londoni
elemzõk” remélik, hogy sikerül a konvergenciaprogramot végrehajtani. A vak is láthatja, kik uralkodnak Magyarországon ma, olyan tisztán, mint 50 évvel ezelõtt. Gombamód szaporodnak a nyilatkozatok, civil kezdeményezések, a hazugság növekedésével egyenes arányban. Úgy látszik, erre van szükségünk. Létrejön az Országos Civil Fórum. Neves közgazdászok fogalmazzák meg: nem tisztán gazdasági válság van, hanem a válság gyökere szellemi, lelki természetû. A válságot mesterségesen idézték elõ. A gazdaság területén elfelejtõdtek a valódi célok, az emberek szükségleteinek fedezése, s az a pofonegyszerû alapvetés, hogy nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság van az emberért. 2006. október 23-án nem volt forradalom. Csak a Gonosszal való szembesülés újabb fejezete. Egy folyamat közbensõ lépcsõfoka, az ébredéshez vezetõ úton. Szép az idõ. Itt az õsz, a tél fuvallata is megszólalt. Isten óvja Magyarországot. Kelt Budapesten, 2006. november 7-én.
KOMMENTÁR NÉLKÜL VAGY A MAGYAR WALDORF REPREZENTÁNSAI? „A hazugság már nem értelmezhetõ. Az emberek már nem érzékenyek a hazugságra.“ (Egy orosz közvéleménykutatás értékelésébõl) „Lehet-e a demokráciát demokratikus eszközökkel megvédeni?“ (Bayer Zsolt kérdése Orbán Viktorhoz egy televíziós interjúban) „Ha megismeritek az igazságot, az igazság szabaddá tesz benneteket.“ (Biblia) „Valójában a társadalom minden megrázkódtatása azon alapul, hogy az emberek létüket emberhez méltatlannak érzik.“ (Rudolf Steiner)
Részletek Darvas Jánosnak a Goetheanum 2006. évi 41. számában megjelent írásából. „Hogy jelentéktelen jobboldali csoportok rövidtávon százezreket az utcára tudnak hívni, zavaró lehet. A szeptemberi zavargások kapcsán azonban világossá vált, hogy ez csak szal4
SzG 2006/4
maláng volt, amelyhez elszegényedett elégedetlenkedõket szervezetten vidékrõl is Budapestre szállítottak. Ezek a lángok gyorsan ki is aludtak, mert ezeket a provokációkat a lakosság nagy része nem támogatta. (...) Sokminden szól amellett, hogy a budapesti események mögött
VILÁGHELYZET Orbán újabb kísérlete rejtõzik, hogy megint hatalomhoz jusson. Ez a kísérlet, pártja október elsejei önkormányzati választási gyõzelme ellenére is meg fog hiúsulni. (...)“ Gyurcsány beszédét „kortörténetileg érdekes dokumentumként olvashatjuk-hallgathatjuk. Cinizmusnak a nyomát sem találjuk benne. Komoly, szenvedélyes védõbeszéd a hazugság és a politikai osztály önmagát szolgáló mentalitása ellen, a bebetonozott hatalmi pozíciók ellen – és nem elsõsorban a politikai ellenlábasnak, hanem saját párttársainak címezve. (...) Gyurcsány a hivatalos beszédekben megjelenõ, kimondatlan konszenzuson alapuló hazugságot leleplezte és megbélyegezte. Ez szokatlan, és tartson az ember egyébként bármit is a politikájáról, erre mint újdonságra mégiscsak fel kell figyelni.“ Részletek Vekerdy Tamásnak 2006. szeptember 21-én, Gyurcsány Ferenc balatonöszödi beszédének nyilvánosságra kerülése után a tv-ben, Friderikusz Sándor mûsorában elhangzott kijelentéseibõl: „...ha engem megkérdezett volna Gyurcsány Ferenc, hogy bocsánatot kérjen-e, én határozottan azt mondtam volna neki, hogy ne. (...) Ne. Miért? Azért, hogy végre egyszer valaki megmondja az igazat, mert ez történt – ez különös helyzet, és azt mondjuk, hogy hazudott. (...) Valaki jön, és megmondja végre az igazat. (...) Megemlítem, hogy Ady Endre, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel vagy a zsidó próféták hihetetlen módon szidalmazták a nemzetüket. A jeles emberek. (...) Szidalmazzák, mert jót akarnak neki. (...) Két provokatív megjegyzést szeretnék még tenni. Mindkét oldal felé szeretnék provokálni. (...) most úgy látom egy kicsit, hogy a szocialista pártban is lehetnek olyan emberek, akik féltik ezt-azt-amazt a stallungjukat, és nekilendülnek, hogy ezt a Gyurcsány Ferencet kiebrudalják. (....) Még egy másik elemi megállapítás. Annakidején nem szavaztam Antall Józsefre és nem is szimpatizáltam vele, és nem is szerettem igazán, de ennek ellenére az volt az érzésem, amikor fellépett a pulpitusra, hogy miniszterelnök; van Magyarországnak egy miniszterelnöke. Antall József utólag viszszatekintve egy államférfi volt. (...) Azóta a miniszterelnökök között láttam ravaszat, ügyeset, hatalomra törekvõt, akarnokot, jó akaratút, de tehetetlent, sok mindent láttam, (...) államférfit nem láttam. Most jön a szörnyû kijelentésem, nekem, aki õs jobboldali vagyok és konzervatív; megint látok egy államférfit. Én úgy látom, lehet, hogy nem szakszerû politikus, de állam-
férfi. Nem látok több államférfit. Mindenki más magának akar valamit. Kaparj, kurta, neki is jut. Neked is jut. Neki hála istennek nem kell kaparnia, és ez is nagyon jó nekem. (...) Rendkívül veszélyes, hogy van egy ilyen ember, aki tudja, hogy mit akar és részben valószínûleg talán végre is fogja tudni hajtani. Ez Gyurcsány Ferenc. Ki kell lõni ezt az embert, hogy az az oldal összeomoljon, errõl folyik a játék. (...) ne felejtsük el, jön a 7-8 ezer milliárd, és azt is lehetne mondani, úr isten, ki fogja ezt elkölteni, itt több dologról is van szó (...) Mi ennek a legnagyobb ellensége? Ez a bizonyos Gyurcsány, õt ki kell lõni; ha megkapaszkodtunk, be lehete annyira jutni, hogy mi költsük majd el ezt a pénzt, nem feltétlenül önmagunkra vagy csak önmagunkra, az országra, de akkor mirõl van szó. Arról, hogy egy megszorított 1,5 év elõtt állunk. Valóban errõl van szó. Utána jönnek a jelentõs pénzek. Mekkora ez a megszorítás, akkora, mint a Bokros-csomag? Szó sincs róla. Annak egy igen csekély hányada, méghozzá egy olyan populációt érint, amit nemrégen pumpáltak fel, és ez volt éppen a baj, egy hatalmas fizetésemeléssel, nyugdíjemeléssel. Azt mondom, hogy ezt ki fogjuk bírni, az 1-1,5 évet, nyugalomban. Ha nem bírjuk ki, nem fog jönni a pénz. Ez a tét...“
SzG 2006/4
5
ANTROPOZÓFIA ANTROPOZÓFIA Rudolf Steiner
SZELLEMTUDOMÁNY
ÉS SZOCIÁLIS KÉRDÉS
(Részlet) Rudolf Steiner 1899. január 13-tól 1904. december 23-ig tanított a Wilhelm Liebknecht által alapított berlini Munkásképzõ Iskolában. Az iskola alapításával Liebknechtnek az volt a célja, hogy a proletárok a hiányzó polgári mûveltséget pótolva megerõsödjenek az osztályharcban. Mert csak az osztály nélküli társadalom képes a kizsákmányolás minden formájának megszüntetésére. Steiner tevékenyen beleélte magát a munkások mindennapi életébe, akik a kizsákmányolás, a szociális nyomor megszüntetését az elméleti marxizmus megvalósításában látták. A munkások világában átélt tapasztalatokból írta meg Steiner 1905. végén a tanulmányát, mely elõször „Theosophie und soziale Frage” (Teozófia és szociális kérdés) címmel a Steiner által szerkesztett „Lucifer-Gnosis” folyóiratban jelent meg, majd „Geisteswissenschaft und soziale Frage. Die wahren Gesetze des menschlichen Zusammenarbeitens”címmel a Rudolf Steiner Verlag kiadásában 1941 és 1989 között hat kiadást ért meg. A kizsákmányolást illetõen Steiner abból indul ki, hogy azt a tényt, hogy valaki gazdag-e vagy szegény, el kell választani a kizsákmányolás fogalmától. Kimutatja, hogy mindenki potenciális kizsákmányoló, aki a saját hasznának, elõnyének nézõpontjából szerzi meg azt, amit a másik ember megtermelt. Aki önmaga számára dolgozik, az önzõvé válik. Ha saját önzésem kielégítésére használom azt, amivel rendelkezem, úgy a másikat kizsákmányolom. Steiner nem moralizálva teszi az önzetlenséget a gazdasági életben benne álló ember alapelvévé. Steiner azokból a tényekbõl kiindulva jut el a „szociális fõtörvény” megfogalmazásához, melyek a szociális nyomorhoz vezettek, és ahhoz a végkövetkeztetéshez, hogy „a többi ember számára dolgozni és bizonyos jövedelemre törekedni: e két dolgot egymástól teljesen el kell különítenünk.” Innentõl kezdve közlünk most egy részt Steiner írásából, amely számunkra a jelenlegi és a jövõbeli szociális kérdések alapját képezi. Szerkesztõség
… A szociális fõtörvény, amelyre a szellemtudomány rámutat, így hangzik: „Együttdolgozó emberek összességének üdve annál nagyobb, minél kevesebbet igényel az egyes ember a saját teljesítménye hozamából a maga számára, azaz minél többet ad le ebbõl a hozamból a munkatársainak, és saját szükségleteit minél inkább a mások, és nem a maga teljesítményébõl elégíti ki.” Az emberek közösségében minden olyan intézménynek, amely ennek a törvénynek ellentmond, hosszabb távon valahol nyomort és ínséget kell eredményeznie. – A szociális élet számára ez a fõtörvény éppolyan kizárólagossággal és szükségszerûséggel érvényesül, mint ahogyan valamely természettörvény a természet hatásainak bizonyos területén. De nem 6
SzG 2006/4
szabad azt gondolnunk, hogy elegendõ lenne, ha ezt a törvényt általános morális törvényként érvényesítenénk, vagy ha egy olyan gondolkodásmódba akarnánk átfordítani, hogy mindenki embertársai szolgálatában dolgozzon. Nem, a valóságban ez a törvény csak annyiban létezik, amennyiben sikerül emberek egy összességének olyan intézményeket teremtenie, hogy soha senki ne vehesse igénybe önmaga számára saját munkája gyümölcseit, hanem munkája lehetõleg maradék nélkül a közösség javát szolgálja. Neki ugyancsak a többiek munkája révén kell saját jövedelméhez jutnia. Arról van tehát szó, hogy a többi ember számára dolgozni és bizonyos jövedelemre törekedni: e két dolgot egymástól teljesen el kell különítenünk.
ANTROPOZÓFIA Akik azt képzelik magukról, hogy „gyakorlati emberek”, csak nevetni fognak ezen a „hajmeresztõ idealizmuson” – efelõl a szellemtudós nem áltatja magát. És mégis a fenti törvény praktikusabb, mint bármelyik másik, amit a „gyakorlati emberek” valaha kigondoltak, vagy a valóságba bevezettek. Aki ugyanis valóban megvizsgálja az életet, az úgy találhatja, hogy minden emberi közösségnek, amely valahol létezik, vagy valamikor létezett, kétféle mûködése van. Ezek egyike megfelel ennek a törvénynek, a másik ellentmond neki. Mindenütt így kell ennek lennie, teljesen mindegy, hogy vajon az emberek akarják-e, vagy sem. Minden közösség ugyanis azonnal szétesne, ha az egyének munkája nem áramolna az összesség felé. Az emberi egoizmus azonban mindig is keresztezte ezt a törvényt. Az egoizmus az egyén számára lehetõleg sokat igyekszik megkaparintani annak munkájából. És mindaz, ami ezen a módon az egoizmusból eredt, mindenkor bajt, szegénységet és nyomorúságot eredményezett. De ez nem egyebet jelent, mint hogy az emberi intézmények azon részének mindig gyakorlatiatlannak kell bizonyulnia, amelyet a „gyakorlati emberek” olyan módon hoznak létre, hogy vagy a saját, vagy az idegen egoizmusra építenek. Természetesen azonban nem pusztán arról van szó, hogy belássunk egy ilyen törvényt, hanem a valóságos gyakorlat azzal a kérdéssel kezdõdik: hogyan ültethetõ át ez a valóságba? Világos, hogy ez a törvény nem kevesebbet jelent, mint a következõt: az emberi jólét annál nagyobb, minél kisebb az egoizmus. A valóságba való átültetésnél tehát arra kell tekintettel lennünk, hogy olyan emberekkel legyen dolgunk, akik keresik az egoizmusból kivezetõ utat. Ez azonban gyakorlatilag teljesen lehetetlen akkor, ha az egyes ember jólétének és ínségének mértéke a saját munkája szerint van meghatározva. Aki önmaga számára dolgozik, annak fokozatosan önzõvé kell válnia. Csak aki teljesen a többi ember számára dolgozik, válhat lassanként önzetlen dolgozóvá. Ehhez azonban szükséges egy elõfeltétel. Ha egy ember egy másik számára dolgozik, akkor ebben a másikban kell megtalálnia a saját munkájához az alapot; és ha valakinek az összesség számára kell dolgoznia, akkor érzékelnie és éreznie kell ennek az összességnek az értékét, a lényét és jelentõségét. Erre csak akkor lesz képes, ha ez az összesség még valami egészen más is, mint az egyes emberek többé-kevésbé meghatározatlan összege. Az összességnek igazi szellem-
‘
Az összességnek olyannak kell lennie, hogy mindenki azt mondja magának: ez helyes, és én akarom, hogy ilyen legyen.
mel telítve kell lennie, amelyben mindenki részt vesz. Az összességnek olyannak kell lennie, hogy mindenki azt mondja magának: ez helyes, és én akarom, hogy ilyen legyen. Az összességnek szellemi missziót kell hordoznia; és minden egyes egyénnek akarnia kell hozzájárulni ahhoz, hogy ez a misszió teljesüljön. Minden meghatározatlan, absztrakt fejlõdéseszme, amilyenekrõl rendszerint beszélnek, ilyen missziót nem képes felmutatni. Ha pedig ezek uralomra kerülnek, akkor dolgozni fog egy ember itt, vagy egy csoport ott, anélkül, hogy áttekintenék, hogy egyébként mire használható a munkájuk, és õk és a hozzájuk tartozók, vagy esetleg azok az érdekek, amelyekhez éppen kötõdnek, ilyenkor megtalálják-e a számításukat. – Az összesség e szellemének a legapróbb részletekig menõen elevennek kell lennie. A jó mindig is csak ott gyarapodott, ahol az össz-szellem egy ilyen élete valamilyen módon teljesült. Az ókor görög városának egyes polgára, de még a középkorban egy szabad város polgára is legalábbis valami homályos érzéssel rendelkezett egy ilyen össz-szellem meglétérõl. Nem ellenvetés erre, hogy például a régi Görögországban a megfelelõ intézmények csak azért voltak lehetségesek, mert rabszolgák tömege létezett, akik a „szabad polgárok” számára munkát végeztek, és akiket erre nem az össz-szellem ösztönzött, hanem uraik kényszerítése révén dolgoztak. – E példából csak azt az egyet tanulhatjuk meg, hogy az emberi élet a fejlõdésnek van alávetve. Jelenleg az emberiség elérkezett arra a fokra, ahol a társadalmi kérdéseknek egy olyanfajta megoldása már lehetetlen, mint ami a régi Görögországban uralkodott. Még a legnemesebb görögök sem tekintették a rabszolgaságot jogtalanságnak, hanem emberi szükségszerûséget láttak benne. Ezért alkothatott meg például a nagy Platón egy olyan állameszményt, amelyben az össz-szellem azáltal valósul meg, hogy a dolgozó emberek többségét a kevés számú bölcsek kényszerítik munkára. A jelenkor feladata azonban az, hogy az embereket olyan helyzetbe hozza, hogy mindenki a saját legbensõbb indíttatásából fakadóan végezze a munkát az összesség számára. SzG 2006/4
7
ANTROPOZÓFIA Ezért senkinek sem kell arra gondolnia, hogy a társadalmi kérdések olyan megoldását keresse, amely minden idõk számára érvényes lenne, hanem csupán arra, hogy a saját szociális gondolkodását és mûködését annak a jelennek a közvetlen szükségleteire vonatkozóan alakítsa ki, amelyben maga is él. – Ma egyáltalán semmilyen egyén sem gondolhat ki teoretikusan vagy ültethet át a valóságba valamit, ami mint ilyen, a szociális kérdést megoldhatná. Ehhez hatalmában kellene állnia annak, hogy emberek sokaságát az általa megteremtett viszonyokba belekényszerítse. Nem férhet kétség ahhoz, hogy ha Owennek hatalmában vagy szándékában állt volna, hogy falanszterének minden emberét a nekik kiosztott munkára rákényszerítse, akkor a dolognak mennie kellett volna. De egy efféle kényszerrõl éppen a mai világban már nem lehet szó. Meg kell teremteni a lehetõséget arra, hogy mindenki önként végezze azt, amire képességeinek és erejének mértéke szerint hivatott. Ám éppen ezért soha, de soha nem lehet szó arról, hogy az imént
‘
A legtöbb mindabból, amit manapság a pártok nyújtanak gyógyszer gyanánt a társadalmi életben, elveszíti értékét, merõ szemfényvesztésnek és üres szólamnak bizonyul, és nélkülözi a kellõ ismeretet az emberi életrõl.
említett oweni hitvallás értelmében az emberekre „teoretikus értelemben” akarjanak hatni, hogy egy puszta nézetet rájuk erõltessenek arról, hogy miképpen alakíthatók ki a legjobban a gazdasági viszonyok. Egy megfontolt gazdasági elmélet sohasem lehet ösztönzés az egoista hatalmakkal szemben. Egy ideig képes egy ilyen gazdasági teória a tömegeknek bizonyos lendületet adni, amely látszólag hasonlít az idealizmusra. Tartósan azonban egy ilyen elmélet senki számára sem hasznos. Aki egy ilyet beleolt az emberi tömegekbe, anélkül, hogy nekik valami mást, valóban szellemit adna, az vétkezik az emberi fejlõdés igazi értelmével szemben. Ami egyedül segíthet, az egy szellemi világszemlélet, amely önmaga által, azáltal, amit nyújtani tud, a gondolatokba, az érzésekbe, az akaratokba, röviden, az ember egész lelkébe képes behatolni. Owen hite az emberi természet jó8
SzG 2006/4
ságában csak részben helyes, másfelõl azonban egyike a legbosszantóbb illúzióknak. Annyiban helyes, hogy minden emberben ott nyugszik egy „magasabb én”, amely felébreszthetõ. Ez a maga alvásából azonban csak egy olyan világfelfogás segítségével szabadítható fel, amely a fent nevezett sajátosságokkal rendelkezik. Ha bevisszük az embereket olyan berendezkedésekbe, amilyeneket Owen kigondolt, akkor a közösség a legszebb értelemben gyarapodni fog. Ha azonban olyan embereket terelnek egybe, akiknek nincs egy ilyen világfelfogásuk, akkor az intézmények jóságának hosszabb vagy rövidebb idõ után szükségképpen rosszba kell átfordulniuk. Ugyanis a szellemre irányuló világfelfogást nélkülözõ embereknél éppen azok az intézmények, amelyek az anyagi jólétet elõsegítik, szükségszerûen az egoizmus fokozódását is kiváltják, és ezzel lassanként bajt, nyomort és szegénységet okoznak. – Éppen a szó õseredeti jelentésében helyes az, hogy csak az egyénen segíthetünk, ha neki csupán kenyeret adunk; egy közösségnek csak azáltal adhatunk kenyeret, ha hozzásegítjük egy világfelfogáshoz. Semmit sem használna ugyanis, ha egy közösség minden egyénének kenyeret akarnánk adni. Kis idõ múlva a dolognak mégiscsak úgy kellene alakulnia, hogy sokaknak ismét nem lenne kenyerük. Ezen alapelvek megismerése kétségkívül megfosztja illúziójuktól azokat az embereket, akik magukat a nép jótevõinek szeretnék tekinteni. Mert ez az ismeret a szociális jóléten való munkálkodást igazán nehéz dologgá teszi. Ráadásul olyanná, amelyben a sikerek bizonyos körülmények között csak egészen kis részsikerekbõl tevõdnek össze. A legtöbb mindabból, amit manapság a pártok nyújtanak gyógyszer gyanánt a társadalmi életben, elveszíti értékét, merõ szemfényvesztésnek és üres szólamnak bizonyul, és nélkülözi a kellõ ismeretet az emberi életrõl. Semmilyen parlamentnek, semmilyen demokráciának, semmiféle tömegagitációnak, semminek mindezekbõl nem lehet jelentõsége a mélyebbre pillantó ember számára, ha azok a fent kimondott törvényt megsértik. Minden efféle csakis akkor mûködhet elõnyösen, ha e törvény értelmében lép fel. Rossz illúzió azt hinni, hogy egy nép képviselõje valamely parlamentben hozzájárulhat bármivel is az emberiség boldogulásához, ha mûködését nem a szociális alaptörvény értelmében szabályozza. Mindenhol, ahol ez a törvény érvényesülni kezd, mindenhol, ahol valaki ennek értelmében cselekszik, amennyire ez lehetséges számára
ANTROPOZÓFIA azon a területen, ahová az emberi közösségen belül került: ott a jót célozzák meg, még ha olykor ez csak csekély mértékben sikerül is. Csakis az ilyen módon létrejött egyes hatásokból bontakozik ki egy jótékony szociális összfejlõdés. – Mindenesetre az is elõfordul, hogy egyes esetekben nagyobb emberi közösségek sajátos hajlammal rendelkeznek arra, hogy segítségükkel a jelzett irányban egyszer csak nagyobb siker következzen be. Már léteznek most is bizonyos emberi közösségek, amelyek adottságaiban ilyesmi készül elõ. Ezek lehetõvé fogják tenni, hogy segítségükkel az emberiség mintegy ugrást hajtson végre a társadalmi fejlõdésben. A szellemtudomány elõtt ismertek ilyen emberi közösségek; de nem lehet feladata, hogy efféle dolgokról nyilvánosan beszéljen. – Megvan annak is az eszköze, hogy nagyobb embertömegeket egy olyan ugrásra elõkészítsünk, amely már belátható idõn belül végbevihetõ. Amit azonban mindenki megtehet, az az, hogy a maga területén a fenti törvény értelmében cselekedjen. Nincs a világon egyetlen olyan hely sem, ahol erre egy embernek ne lenne módja: legyen az a hely látszólag mégoly jelentéktelen is, vagy akár a legbefolyásosabb. Mindenesetre a legfontosabb az, hogy mindenki keresse az utat egy olyan világszemlélethez, amely a szellem igazi megismerésére irányul. Az antropozófiai szellemi irányultság minden ember számára ilyen felfogássá fejlõdhet, ha egyre inkább olyan módon alakul, ahogyan az tartalmának és a benne létezõ adottságoknak megfelel. Általa megtapasztalhatja az ember, hogy nem véletlenül született valamilyen helyre és valamely idõben, hanem hogy a szellemi okságtörvény, a karma, szükségszerûen állította arra a helyre, ahol találja magát. Beláthatja, hogy jól megalapozott sorsa helyezte abba az emberi közösségbe, amelyen belül fellép. Képességeirõl is észreveheti, hogy azok nem egy vak véletlen révén jutottak számára, hanem hogy azoknak jelentõségük van az okságtörvényen belül. Mindezt pedig úgy tudja belátni, hogy ez a belátás nem marad meg pusztán józan észdolognak, hanem fokozatosan belsõ élettel járja át az ember egész lelkét. Megjelenik az emberben az az érzés, hogy létének magasabb értelme van, ha a világban elfoglalt helye szerint és képességei alapján dolgozik. Semmilyen ködös idealizmus nem fog következni ebbõl a belátásból, hanem inkább az ember teljes erejének hatalmas impulzusa, és cselekvését ebben az irányban éppolyan magától értetõdõnek fogja tekinteni, mint más vonatkozásban
az evést és az ivást. Továbbá megismeri azt az értelmet, ami ahhoz az emberi közösséghez kapcsolódik, amelyikhez maga is hozzátartozik. Felfogja azokat a viszonyokat, amelyek alapján az õ emberi közössége másokhoz viszonyul; és így e közösség egyes szellemei az egész emberi nem egységes missziójának szellemi-célteljes (zielvoll?) képévé fognak összekapcsolódni. Megismerése pedig az emberi nemtõl képes lesz továbbemelkedni az egész földi lét értelméhez. Csak aki nem teremt magában kapcsolatot az ebbe az irányba mutató világfelfogással, táplálhat kétséget aziránt, hogy e világfelfogásnak úgy kell hatnia, ahogy itt bemutattuk. A mai idõkben persze a legtöbb emberben kevés hajlandóság van arra, hogy valami ilyesmit elfogadjon. Mégsem maradhat el, hogy a helyes szellemtudományos felfogásmód egyre szélesebb körökre kiterjedjen. Abban a mértékben, ahogyan ez megtörténik, az emberek meg fogják találni a helyes utat, hogy a szociális haladást megteremtsék. Ebben nem kételkedhetünk azon az alapon, hogy mostanáig állítólag semmilyen világszemlélet nem hozta meg az emberiség boldogulását. Az emberiség fejlõdésének törvényei szerint semmilyen korábbi idõpontban nem jelenhetett meg az, ami mostantól fokozatosan lehetségessé vált: minden embernek átadni egy olyan világfelfogást, amely a jelzett gyakorlati siker kilátását ígéri. Az eddigi világnézetek csak egyes embercsoportok számára voltak hozzáférhetõk. De ami jó mindeddig az emberi nemben megtörtént, az mégis e világnézetekbõl származott. Általános boldoguláshoz csak egy olyan világfelfogás vezethet, amely minden lelket képes megragadni és bennük a belsõ életet lángra lobbantani. Erre azonban a szellemtudományos felfogásmód mindenütt képes lesz, ahol valóban megfelel adottságainak. – Természetesen nem szabad a pillantást csupán arra az alakzatra irányítanunk, amelyet ez a felfogásmód mindeddig magára öltött; a mondottak helyességének elismeréséhez szükséges belátnunk, hogy a szellemtudománynak a maga magasrendû kultúrmissziójához még fel kell nõnie. Mostanáig a szellemtudomány több okból is még nem tudta felmutatni azt az arculatát, amit egykor majd megmutat. Ezen okok egyike az, hogy valahol elõbb meg kell vetnie a lábát. A szellemtudománynak ezért egy bizonyos embercsoporthoz kell fordulnia. Ez természetesen csakis egy olyan lehet, amelyik fejlõdésének sajátossága révén a világrejtély egy újszerû SzG 2006/4
9
ANTROPOZÓFIA megoldására vágyik, és a benne egyesült személyek elõkészítése révén egy ilyen megoldás iránt megértést és érdeklõdést tanúsít. Magától értetõdõ, hogy a szellemtudománynak a maga közléseit egyelõre egy olyan nyelvbe kell öltöztetnie, amely a jelzett embercsoporthoz idomul. De abban a mértékben, ahogyan a feltételek a jövõben megteremtõdnek, a szellemtudomány meg fogja találni azokat a kifejezésformákat is, amelyekkel még egyéb körökhöz is szólhat. Csak az az ember hiheti, hogy a szellemtudományos közlés jelenlegi formája valami végsõ, vagy úgyszólván az egyetlen lehetséges forma, aki teljesen zárt, merev dogmákat akar. – Éppen azért szükséges a szellemtudománynak ilyen módon lassan dolgoznia, mert számára nem lehet arról szó, hogy puszta elmélet maradjon, vagy csupán a tudásvá-
RUDOLF STEINER
LEVELE
gyat elégítse ki. Céljaihoz éppen az emberiség haladásának most jellemzett gyakorlata is hozzátartozik. De csak akkor tudja az emberiségnek ezt a haladását véghezvinni, ha ehhez megteremti a valóságos feltételeket. És ezek a feltételek másként nem idézhetõk elõ, mint úgy, ha az egyik embert a másik után hódítja meg. Csak ha az emberek akarják, akkor halad a világ elõrefelé. Hogy azonban akarjanak, ahhoz mindegyiküknél a belsõ lelki munka szükséges. Ez pedig csak lépésrõl lépésre hajtható végre. Ha ez nem történne meg, akkor szociális területen a szellemtudomány is csak agyrémeket valósítana meg, és semmilyen gyakorlati munkát nem végezne. Fordította: Szabó Attila
ROSA MAYREDERHEZ
Rosa Mayreder (bécsi festõ- és írónõ) fontos szerepet játszott Rudolf Steiner életében abban az idõszakban, amikor a Szabadság filozófiája c. mûve egyre határozottabb formát kezdett ölteni. Steiner „Életutam” c. könyvében így ír róla: „Rosa Mayreder volt az, akivel errõl a mûvemrõl a legtöbbet tudtam beszélni. Belsõ magányosságomat, amelyben éltem, részben õ oldotta fel. Rosa Mayreder az emberi személyiség megismerésére törekedett, én viszont annak a megismerésére, hogyan nyilatkozik meg a világ, amelyet ez a személyiség felnyíló szellemi szemével megtalálhat. A két szemlélet közötti különbséget át is lehetett volna hidalni.” Rosa Mayreder késõbbi naplójegyzetei arról tanúskodnak, hogy ez az áthidalás mégsem tudott létrejönni; ahhoz, amit Steiner antropozófiaként a világba állított, õ nem tudott eljutni.
Igen tisztelt nagyságos asszonyom! Kürschner azt írja, hogy a sürgõsebb régebbi kötelezettségek és a karácsony táján mindig megszaporodó irodalmi munkák miatt mindeddig a legjobb akarattal sem volt még lehetséges számára a neki átadott munkákkal behatóan foglalkoznia, de hogy ezt a legközelebbi jövõben meg fogja tenni. Úgyhogy hamarosan számíthatunk a döntésre. A siker, amiben idõközben része volt Önnek egyéb alkotóterületein, a legmélyebb örömet okozta nekem. Ön talán még mindig nem hiszi el teljes mértékben, hogy milyen sokra tartom tehetségét, és hogy Önben a merészen gondolkodó mûvésznõt tisztelem és méltányolom. A fényes világosság a pszichológiai motiválásban, az élet minden olyan helyzetének finom ábrázolása, ahol a problémák a szembeszegülõ valósággal találkoznak, mindez annyira megragad az Ön írásaiban. Az Ön festményeit mindenesetre még nem ismerem személyes közelségbõl, de a pillanatnyi nélkülözés fájdalmas érzése mellett visszaemlékszem az Ön közvetlen szemléleti törekvésének életteljességébõl származó mûvészeti ítéleteire, amelyek mindig annyira lebilincseltek engem. Ön azokhoz a szellemekhez tartozik, akikrõl azt lehet mondanom: „megnyugtatnak engem, amikor velem összehangolódnak, és szeretnék tõlük alapvetõen nem eltérõ nézeteket a magaméinak tudni”. Amikor Ön megmutatja, ahogyan az élet magasrendûsége a hétköznapiság fonalán függ, és gyakran csak azért, mert hiányzik 10
SzG 2006/4
Rosa Mayreder
(1891. január 4. Weimar)
ANTROPOZÓFIA a lehetõsége e fonalat elszakítani, a szabadságra irányuló küzdelmében vereséget szenved, olyankor Ön számomra mindig a lélekbõl ír. Novellisztikus karcolatai meg fogják mutatni, hogy hogyan lehet a legtetszõbb valóságot az élet miértjére irányuló kérdésekkel áthatni anélkül, hogy ez didaktikussá válna. És ebben rejlik az Ön mûvészi feladata. Ön bebizonyította nekem, hogy az ember a legkisebbre szétbonthatja, szétszedheti az anyagát, anélkül, hogy mûvészietlenné tenné; nem kevésbé megmutatta számomra azt is, hogy alámerülhetünk a valóságba annak minden ellenszegülõ elevenségével szemben anélkül, hogy magát a szabad személyiséget, az ésszerû világosság szilárd támasztékát eközben elveszítenénk. Az Ön egész lénye iránti szimpátiámat növekedni láttam abban a mértékben, ahogyan az önmagunk megtartása iránti, az emberi totalitás teljesen korlátlan kibontakozása iránti vágyat megismertem. A teljes emberi mivolt, amely nem ismer rangot, fajt, semmi olyat, ami bennünket fél-, negyed-, vagy nyolcad emberekké tesz, az erre irányuló törekvés számomra olyannyira felemelõ volt, hogy az ebbõl származó öröm nagyságát nem tagadhatom. Ha énemmel el kell merülnöm, el kell tûnnöm az objektumban, anélkül, hogy magamat megtalálnám benne, akkor a megismerés többé már nem is lehet az, aminek lennie kell, tudniillik a rendeltetésem magyarázata. Csak akkor érzem magam mindenestül a saját emberi mivoltomban, ha ismerem azt a pontot, amely az „énemet”, az individuális létemet összeköti a világegyetem létével. Számomra a tudomány végsõ soron az arra a nagy kérdésre való válasz, hogy mit jelent az „énem” a világegyetemmel szemben. Öntudatomról csak azon célból akarok lemondani, hogy az objektumban újra rátaláljak. De az öntudatot elhajítani azért, hogy a végtelen objektivitásban nyoma vesszen, ez semmikor sem vezethet megismerésre. Az egyén-lét, az elkülönülés mint „én”, ez jelenti számomra a nagy kérdést, ez jelenti számomra a létezés fájdalmát és kínját. A megtalálást az objektumban, a feloldódást a világegyetemben – a megváltást és a magasabb világharmónia derûs élvezetét. Félelmetes magunkat kivetve látni a világszellem szférájából, egy pontnak lenni a világépítményben; elviselhetetlen, „énként” létezni. De levetni a különállóságnak ezt a bõrét, kilépni arra a síkra, ahol a világszellem teremt, és látni azt, ahogyan az Egész lényében az én individualitásom is meg van alapozva, és az idõtlen szemlélet álláspontjáról individualitásom saját idõbeli létét megragadni: ez egy olyanféle pillanata az elragadtatásnak, amiért az embernek a létezés minden kínját kell cserébe adnia. Aki azonban soha nem volt „én”, az nem is tudja megragadni az „ént”; aki soha nem szenvedett, az nem foghatja fel azt a gyönyört sem, ami a fájdalom megértésében rejlik. Aki az elkülönültség kínját nem éli át, az az önfeloldódás örömében sem részesülhet. Ahhoz, hogy meghalhassunk, elõbb élnünk kell. (…) Hû barátsággal: az Ön Rudolf Steinere (Megjelent: Rudolf Steiner: Briefe II. 235. o., GA 39, Rudolf Steiner Verlag, Dornach)
ROSA MAYREDER
LEVELE
RUDOLF STEINERHEZ
(1894. december 22. Bécs) Kedves Barátom! Kedves levelével nagy és õszinte örömet szerzett nekem. Rögtön meg is vallom Önnek: az eltelt idõt tekintve nem voltam egészen biztos abban, hogy ezúttal csakis a túlterheltség lehet az Ön hoszszú hallgatásának oka. Nekem áldatlan hajlamom van a bizalmatlanságra, ami ezenfelül az utóbbi két év élményei révén még végzetes táplálékot is kapott; és ez a bizalmatlanság minden alkalommal arra ösztökél, hogy barátaim hûségében, ragaszkodásában, õszinteségében kételkedjem. Ez szomorú beismerés, amit most Önnek teszek – de hogy ezt megteszem, a legjobb bizonyítéka annak, hogy az Ön levele ezeket a fájdalmas és nyomasztó képzeteket, amennyiben az Önhöz való viszonyomba is belopóztak, teljesen elûzte. És ezt szívbõl köszönöm Önnek. Örömtelen évek voltak azok, amelyek fölöttem tovasuhantak, amióta az utolsó alkalommal láttuk egymást. Az embereknek az a régi köre, amelynek legértékesebb adományaként az Ön barátságát köszönhetem, széthullott, és – nem nélkülözve a legkeserûbb csalódásokat sem – elidegenedett tõlem. Új viszonyba léptem az élettel, a nyilvánossággal, amiben azonban én nem teljes személyiségként, hanem csak bizonyos fenntartásokkal és megfontolásokkal nyilatkozhatom meg, úgyhogy SzG 2006/4
11
ANTROPOZÓFIA jelenlegi törekvésemnek ez az egész oldala a barátaimnak sem teheti érthetõvé kommentár nélkül annak valódi indítékait. Mindebben a belsõ és külsõ zavarodottságban egy igazi fényvillanás volt számomra az Ön könyve, A szabadság filozófiája. E könyvnek köszönöm a fogalmi világosságot mindarról, amit korai ifjúságomtól fogva az érzés egy csupán egyéni irányultságának homályosságában a szellemi élet legmagasabb tartalmának véltem. És ahogy az Ön számára „személyes élmény minden egyes sorában” a könyve, úgy az nekem is a legmélyrehatóbb jelentõségû személyes élmény, ami saját jövõbeli belsõ sorsomra tartósan hatással lesz. Ahogyan Ön a cselekvés szabadságát felfogja, mint az egyes individuum specifikus képességét, amelyet a fejlõdés útján ért el, számomra új fényt látszik árasztani az emberiség egész történelmére. És ahogy Ön az emberi megismerés legnehezebb problémáját egy ennyire világos és érthetõ formában megoldotta a szabadság javára, annak szerintem beláthatatlan jelentõsége lehet a modern szellemi élet eljövendõ alakulását illetõen. Már most nagyon örülök, hogy szóban is beszélhetek Önnel könyvének azokról a pontjairól, amelyek a leginkább közel állnak hozzám. A legújabb hírek szerint, amit hozzám Zitter juttatott el, szabad azt feltennem, hogy az Ön jövetelének idõpontja már nincs túl messze. Azt hiszem helyesen teszem, ha Schopenhauer életrajzát eljuttatom Zitterhez. Élvezettel olvastam. Úgy tûnik nekem, rendkívüli tapintattal és szuverén tárgyismerettel van megírva. És a feladat nem volt könnyû, nevezetesen annak számára, aki, mint Ön, ezt az ellenszenves személyiséget teljesen átlátja és utálja. A leginkább meglepett engem a schopenhaueri alapgondolatok forrásainak kimutatása Fichténél. Nem Ön az elsõ, aki a dolgok ezen összefüggését leleplezte? (…) Az Ön hûséges Rosa Mayredere (Megjelent: Rudolf Steiner: Briefe II. 235. o., GA 39, Rudolf Steiner Verlag, Dornach)
ROSA MAYREDER
NAPLÓJEGYZETEI
1922. június 3. Antropozófus-kongresszus. Stanzi meghívott engem Dr. Steiner egyik elõadására. Hatásának ténye számomra egyszerûen megmagyarázhatatlan. Papos öltözetben jelenik meg, feketében, magasan zártban; a zsúfolt terem frenetikus tapssal fogadja õt. Zengõ hangon beszél, egyhangúan, fennkölten, kenetteljesen, egy prédikátor módján. Amit mond, három kategóriában ragadható meg: szellemes aforizmák egy sokoldalú tudásból merítve, üres szószaporítás „raktáron levõ” frázisok által, és érzékfeletti képességek alapján tett érthetetlen utalások egy olyan területrõl, ahol a tudományos gondolkodás kontrollja, amire hivatkozik, teljesen csõdöt mond. Kizártnak tartom, hogy hallgatóinak nagy többsége ezeket a fejtegetéseket követni tudja. Talán az az ígéret, hogy a modern tudomány hosszadalmas képzési menete nélkül, meditációs gyakorlatok útján egy rendkívüli „mondhatnám, szellemi látáshoz” lehet eljutni, és ezáltal a múltba és a jövõbe lehet életteljesen belelátni, talán ez az, ami az embereket az antropozófiához vonzza. De talán Steiner hatásának magyarázata csak abban a kenetteljes hanghordozásban rejlik, amellyel az embereket hipnotizálja. (…) 1925. március 31. (…) Este a kávéházban olvastam, hogy Rudolf Steiner tegnap meghalt. Bensõleg oly kevéssé voltam vele összekötve, mégis fájdalmasan érzem kevés ifjúkori társaim egyikének elvesztését. E kapcsolat mérlege számomra ennek ellenére semmitmondó marad. Önéletrajza rólam szóló fejezeteinek megjelenése után a „Goetheanum” folyóiratot minden héten megküldték nekem ennek az önéletrajznak a folytatásaival. Az õszintétlenség, a szépítgetés, a rendezgetés benyomása abban épp olyan hidegen hagy, mint egész személyisége. Hogy ennyire erõs hatást gyakorolt sok ezer emberre, számomra most is, csakúgy, mint azelõtt, felfoghatatlan marad. (Megjelent: Der andere Rudolf Steiner, 49–50. o., Pforte Verlag, Dornach, 2005.) Fordította: Szabó Attila 12
SzG 2006/4
ANTROPOZÓFIA
Friedrich Eckstein
RUDOLF STEINER LEVELE FRIEDRICH ECKSTEINHEZ 1890 NOVEMBERÉBEN Rudolf Steinernek Friedrich Ecksteinhez írott levele két olyan rejtélyt állít elénk, melyek megfejtése fontos lehet azok számára, akik elmélyülten akarnak foglalkozni Rudolf Steiner és Goethe biográfiájával. Az egyik: az alig harmincéves Steiner földi életének két legfontosabb eseményét említi, két találkozást, melyekrõl azt mondja, hogy egészen más ember lenne, ha ezek nem következtek volna be. A másik az a rejtély, melynek megfejtése elvezethet Goethe igazi megértéséhez, túl a költõn, a mûvészen és a természettudóson. (Szerkesztõség)
Kedves, tisztelt Barátom! Nehéz lenne most elmondanom, mennyire hálás vagyok Önnek két leveléért. Egy dolgot azonban mégis szeretnék elmondani, ami mintegy kényszerít, hogy elmondjam Önnek: két olyan esemény van az életemben, amelyek annyira a földi létem legfontosabb eseményei közé tartoznak, hogy egészen más ember lennék, ha ezek nem következtek volna be. Az egyikrõl hallgatnom kell; ám a másik az a körülmény, hogy Önt megismertem. De hogy Ön mit jelent számomra, azt Ön jobban tudja, mint én magam; de hogy határtalanul hálásnak kell lennem Önnek, azt én tudom. Hiszen lakonikus levele, „olvassák el Jung-Stilling Honvágyát”, sok vaskos kötettel felér. Egy ilyen könyv tanítja meg nekünk a „halj meg és legyél”-hez vezetõ utat. Tud arról, hogy JungStillingnek van egy „Kulcs a honvágyhoz” címû írása is? Sajátos az a mód, ahogy Goethe szembenállt Junggal. Leveleiben egészen sajátos szavakat használ ezzel a barátjával kapcsolatban. És merem állítani, hogy Jung számára Goethe volt a legszimpatikusabb ember, akivel valaha is találkozott. Most azonban szeretném Önnel bizalmasan közölni Goethe néhány kijelentését, és ezekrõl az Ön véleményét meghallgatni. „Egy olyan korban élünk, amikor napról napra több ösztönzést kapunk, hogy azt a két világot, a fölsõt és az alsót, amelyhez tartozunk, mint egymással kapcsolatban állót szemléljük.” „A szemlélõdõ szellemében állandóan váltakozva jön létre egy egyensúlyban mozgó szisztole és diasztole.” „Az emberek lényét sokféle módon lehet megragadni. 1. A hasznosak, haszonlesõk és hasznot követelõk az elsõk, akik a tudomány területét körbehatárolják és a gyakorlatiasat megragadják; a tapasztalat révén nyert tudat biztonságot nyújt nekik, a szükségletek pedig egy bizonyos mûködési területet. 2. A tudásra szomjazóknak nyugodt, önzetlen pillantásra van szükségük, egy kíváncsi nyugtalanságra, tiszta értelemre, és ezekkel állnak kapcsolatban. Õk is csak tudományos értelemben dolgozzák fel azt, amivel találkoznak. 3. A szemlélõdõk produktívan viselkednek, és a tudás, amennyiben önmagát gyarapítja, megköveteli – anélkül, hogy észrevennénk, – a szemlélõdést, és maga ebbe megy át; és bármennyire is keresztre feszíti és megáldja a tudással rendelkezõket az imagináció, ahhoz, hogy ne tévedjenek, a produktív képzelõerõt kell segítségül hívniuk. 4. A megvilágosodottak, akiket egy büszke értelemben létrehozóknak (megteremtõknek) lehetne nevezni, a legmagasabb fokon produktívan viselkednek; ugyanis miután az imaginációból indulnak ki, tudásuk teremtéssé válik, ideális folyamatuk a világfolyamat.” Azt hiszem, csak az érti Goethét, aki megérti ezeknek a szavaknak az értelmét. Számomra világos, hogy Goethe a „világfolyamatban részesnek lenni” alatt az individuumnak a világmindenségben való feloldódására és újra magáratalálására gondolt, az ember Istenné válására. Ebbõl a szempontból SzG 2006/4
13
ANTROPOZÓFIA jellemzõ rá, hogy egyszer azt mondta: titkomként kell õrizzek valamit, és aki kívülrõl lát engem, az semmit nem lát belõlem. Ez utóbbi mondást nem tudom szó szerint idézni, de a lényeget helyesen idéztem. Sajátos, hogy Fichte a Goethével való személyes kapcsolatból arra a nézetre jutott, hogy ez utóbbi (Goethe) éli azt, amit õ maga (Fichte) gondol. Innen ered az a megingathatatlan bizalom, melyet Fichte Goethe iránt táplált, még az áldatlan ateizmus-vita után is. Ismeri Erasmus Francisitõl a „Hajnalpír ellensugarát”? Tudja, hogy Widmann-nál Fauszt „nagy ünnepnapokon, amikor reggel felkelt a Nap, a crepusculum matutinumot* használta? Vesse össze Fauszt szavait megvakulásakor (Fauszt II. rész): „Az éjszaka egyre mélyebbé, mind mélyebbé válik, Csak bent ragyog világos fény”, Hamann szavaival: „minél jobban nõ életem éjszakája, annál világosabbá válik szívemben a reggel.” Bizonyára nem lesz érdektelen az Ön számára, ha elolvassa a Divan-ból (Hempel, VI. kötet a 160. oldaltól) az „Újra megtalálás”-t (Wiederfinden). Remélem, hogy egy következõ levelemben érdekes dolgokat közölhetek Önnel a „Mese a zöld kígyóról” címû írásról; a Goethe környezetébõl származó magyarázatokról van szó, amelyeket õ maga állított össze, csak én még nem láthattam ezeket. Már csak egy kérésem van: adja át üdvözletemet a kedves körnek, melynek – ugyanúgy, mint Önnek – maradok hû barátja az Ön Steinere „… barátom, Friedrich Eckstein, eredetileg gyáros, aki az egész világot beutazta, lovagolt Örményország hegyei közt, hajózott a Missziszipin egy öreg gõzössel, nagy tudós volt, alapos ismerõje a filozófiának, magasabb matematikának, asztronómiának és kémiának, misztikus és zenerajongó, keveréke a legmagasabb kultúrának és zeneértésnek, ahogy ez csak Bécsben fordulhatott elõ. Ez az ember az elsõ Bayreuthi Ünnepi Játékokra lelkesedésbõl gyalog zarándokolt Bécsbõl Bayreuthba, igazi zarándokként, késõbb aztán szétgyalogolt csizmáját a Wagner-múzeumnak ajándékozta. Palesztrina Hohelied-motettáinak minden ütemét ismerte, ahogy Bach miséinek is, és ahogy Leibnitz és Kant minden mondatát is. Lelkesedésbõl titkárként szolgálta Anton Brucknert, és Bruckner elsõ szimfóniáit és Hugo Wolf elsõ dalait saját költségén adta ki. Hugo Wolf, amikor semmi pénze nem volt, hónapokon át Eckstein lakásában lakott, melynek falait a mennyezettõl a padlóig értékes könyvek borították, különösen filozófiai, matematikai és kémiai mûvek…” (Részlet Max Graf bécsi zenekritikus Friedrich Ecksteinrõl írt visszaemlékezésébõl)
Emil Bock
AZ
ÉV ÉJFÉLI ÓRÁJA
Régebben tudta az ember, hogy az éjfél a kísértetek órája. Mindenki igyekezett, hogy már aludjon vagy legalább háza védõ teteje alatt legyen, amikor az óra 12-t üt. Rettegtek a gonosszal való találkozástól. De valóban csak félelembõl menekültek az alvásba? Valóban csak a földi szellemek órájának kísértet-borzongását akarták elkerülni? Nem érezték felvértezve magukat a segítség- és áldás misztériumával is, amely az „éjszaka közepén” a lélekkel szembejött az alvás mélyébõl? Hiszen a mai napig azt mondjuk, hogy az éjfél elõtti alvás a legjobb, és ezzel eredetileg nemcsak azt gondoltuk, * a szerzetesek hajnali zsolozsmája ** „a fényt megszülõ sötétség” 14
SzG 2006/4
hogy a legjobb fizikai felüdülést nyújtja, hanem hogy az alvó lelke az éjfél pillanatában tud a legmélyebben inni az égi szférák fiatalság-kútjából. Egy áldott szellemórát kell adni az alvónak, amelynek csak egy félelmetesen kísérteties ellenés árnyékképe a földi szellemóra. * Az alvás a halál testvére. Szárnyain ugyanazon szférába viszi a lelket, amelybe a lelki-szellemi emberlény is bekerül, amikor átlép a halál kapuján. Itt nem érvényes az új kopernikuszi világnézet, amelyre oly büszke az emberiség, amely azonban csak a világ fizikai-materiális külsõ oldaláról
ANTROPOZÓFIA bizonyul igaznak. Az alvók és a holtak világa a régi ptolemaioszi világkép alakzatát követi, amelyet megmosolyogtak és idejét múltnak nyilvánítottak, amint már nem értették meg, hogy ez nem a megtestesült világra vonatkozik, hanem a születés elõtti és halál utáni világra, a lélek birodalmában és a szellem országában testiségétõl megszabadult lényre: ahogyan a Földet térbelileg körülveszi a légréteg fátyola, az atmoszféra, a téren túl szellemileg beburkolja a hét szféra, a Hold, a Merkur, a Vénusz, a Nap, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz, amelyek égi pályáikkal csak térbeli határjelzések. Minden igazi leírásból, amely arról szól, hogy az emberlénynek át kell mennie a halál kapuján, – származzon az a régi nézetekbõl származó mitikus, vagy legyen az az újabb szellemkutatás gondolatformált nézetekbõl, – kiderül, hogy az elõrehaladó jövõbeli emberi sors felépítése számára döntõ a hét szféra közbülsõjébe való belépés és átmenet: a Napszféra. Odáig át kell élnie az emberlénynek a megtisztulás fokait. Mindent, amit a földi életbõl a tisztátalanságban, rosszban, tökéletlenségben magunkban hordunk, vissza kell hagyni a három szférában, a lélek birodalmában. Lehet, hogy már nem sok marad belõle, amikor közeledik a világ közepének kapujához. Itt kiderül a „Nap”, amely a bevégzett földi élet valódi elveszíthetetlen eredménye. Az emberlény legnagyobb részébe a szürkülõ éjszaka ereszkedik le. A lélek birodalmának és a szellem országának határán az emberlény belép a világéjfél szférájába: és ez – bármily érthetetlen, megjelenhet a földi gondolkodásunkban is – ez a Napszféra. Azon részünket, amely kiállja a próbát, az a megtiszteltetés éri, hogy a halál utáni élet szféráiban történõ vándorlás során a döntõ küszöbön látja „az éjféli Napot”. A világ közepén meglátott Nap a kút, amelybõl az emberlény a nagy megújulást, eljövendõ sorsának felépítõ erejét issza. * Amikor az éjféli alvás az, aminek valójában lennie kell, az azt jelenti, hogy az emberlény nem szívja tele magát napi életének egyes nehézségeivel, amelyek éjjel megbénítják a lélek szárnyait, akkor az alvás felemel bennünket ugyanarra a szférikus szintre. Ezután az alvásnak is van éjfélje, amelyben a világ napközepébe visz minket. A régebbi gyermeki idõkben az alvás belsõ éjfélje még egybeesett a földi-idõbeli éjféli órával. De az alvás a mai embert is el tudja vezetni az „éjféli Naphoz”, akinek gyakran kell nappallá tenni az éjszakát. Az angyal vezeti, a lélek a teremtés forrásánál jár, ahol állandóan elhangzik a szellemszférában a világszó: „Legyen fény!”. Csak az éjszakai Nap teszi az alvást a
legmélyebb értelemben felfrissítõvé és megfiatalítóvá, úgy hogy a felébredés reggel olyan legyen, mint egy újjászületés. Enélkül az ember az éjszaka ifjú kútjából nem egy megfiatalodott lelkület sugárzását hozza magával, amely belülrõl kifelé derûssé teszi a napot. A tipikus modern ember elvesztette az alvás kozmikus mélységét: az éjszaka Napáldás nélkül marad, és amikor elegendõen sok órát felhasznált az éjszakai pihenésre, fáradtan, elnyûtten és szorongva megy útján. Ahelyett, hogy a Nap vendége lenne az égi szellemi órában, a földi kísértetóra zsákmányává válik, amely elõl a korábbi generációk az alvásba menekültek. Mivel a lélek nem ért el éjjel a szellemi Napszféra-magasságig, nappal is hiányoznak a szárnyak, amelyre szükség van a Géniuszhoz való felrepüléshez. Mert nem világította meg éjjel a Nap, az éjjeli kísértet elsötétítette a verõfényes nappalt. * Az év folyamán fizikai-földi világunkat egyszer megérinti az „éjféli Nap” titka, amely tulajdonképpen a térfölötti szféra-magasságokhoz tartozik. A szellemi Nap áldása a természet ritmikus változásában egyszer leereszkedik a földhöz. Ez a téli napfordulókor történik meg, amikor a külsõ nap fizikai fény- és hõhatása a legkisebb mértékre lép vissza. A fizikai Nap a legnagyobb Föld-távolságba kerül, az éjszaka a lehetõ legnagyobb erejét éri el a nappal fölött; ez az év-éjfél. A Nap fizikai visszalépése a Föld áldásáért történik. Azért teszi, hogy az új évkörben a Föld számára életet teremtõ sugárzó hatás a kozmikus élet forrásához lépjen és abból újítsa meg erejét. A „Szellemországban”, a szellemi Nap-szféra kozmikus Betlehemében a téli napfordulókor a földi Nap újjászületik. A Nap önmaga van a hideg tél közepén, valószínûleg az ég jászolában az égi gyermek, amely minden sötétség fekete barlangját megvilágítja. A status nascendi (a keletkezés állapota), az újszülött évnap legelsõ õserõszerû növekedése, az évközti 13 szent éjszaka és különösen az ünnepi éjszaka a titok, amely megnyitja ezt a kiemelt idõteret. A fizikai nap szabadabbá teszi a teret és az utat, úgyhogy az „éjféli Nap” égi szellemórája nemcsak azokba az éjszakákba, hanem a fizikai napi életbe is beletölti fiatalító erejét, amely elûzi a földi szellemóra kísérteteit. Amikor távol a zajongó embernyüzsgéstõl, a földi városkában Betlehemben egy istállóként szolgáló sziklabarlangban megszületett a Jézusgyermek, és ez azonos egy sugárzó Nappal, amely megvilágította a jászolból a sötétséget, a kozmikus nap-misztérium tiszta emberi képmása keletkezett, amely ugyanabban az évórában vált SzG 2006/4
15
valósággá. A világ szent-éjszakája a földi szent-éjszaka eseményévé vált. A pásztorokban, akik a mezõn aludtak, a klasszikus lelki erõkben felébredt az „éjféli Nap” látása, éspedig úgy, hogy észrevették, ahogyan a kozmikus misztérium kegyelemmel telten egybeesett a várva várt Messiás földre születésével. A szakramentális élet áramlásával követjük a Nap teremtõ-szellemi-fizikai pályáját az év éjféli órájában, amikor a három szentség cselekményeivel ünnepeljük a karácsonyt, amely a Szent estén és éjfélkor kezdõdik és bevezet a karácsonyi napokba. Az „éjféli Nap” forrássá is válik, amelybõl a szakramentális áramlás egy elkövetkezõ év számára újra megtöltõdik, amikor nekünk, akik Betlehemben a jászolnál térdepelünk, kinyitja az ablakot éjfélkor a kozmikus Betlehemre, amelybe amúgy az angyalok csak az alvók és a holtak lelkét viszik: a testtõl megszabadult szellemországba. A világ ma éjféli a kísérteties földi szellemóra értelmében. Az embernek nem kell bevárnia az éjféli órát, hogy szembeszálljon a gonosszal. Aki ismeri az éjfél karácsonyi oldalát, és évente mélyen felveszi a lelkébe, annak a krisztusi szellemóra, amelyben a jászolban fekvõ gyermek képe által láthatóvá válik a Nap a kozmikus Betlehemben, amely segíteni tud, hogy bevigye a karácsonyi fényt a külsõ éjféli sötétségbe. Fordította: Buella Mónika és Sass Manuela A fordítás alapja: Emil Bock: Der Kreis der Jahresfeste, 1999 Urachhaus GmbH, Stuttgart
Rudolf Steiner
AZ
ÉV KÖRFORGÁSA
...Az év múlása bizonyos módon olyasmi, ami földi életünk során ritmikusan jelentkezik. Tegnap megnéztük, hogy az év haladta a Föld lelkiségének-szellemiségének a Föld általi ki- és belégzését mutatja. Ha a Föld e légzési folyamatának négy fõ pontját – ahogyan tegnap lelkünk elé lépni engedtük – még egyszer megjelenítjük, akkor azt kell mondanunk: a karácsonyi ünnepi idõszak a Föld lélegzetének benntartását mutatja nekünk. A lelki–szellemit a Föld teljesen magába szívta. Mélyen a Föld belsejében nyugszik mindaz, amit a Föld a nyáridõben kibontott, engedvén, hogy a Kozmosz felfrissítse. Mindazt, ami megnyílt és a kozmikus erõknek átadódott a nyáridõ alatt, a Föld beszívta, és a Föld mélyében nyugszik a karácsonyi idõ16
SzG 2006/4
szak alatt. Az ember persze nem a Föld mélységeiben él, fizikailag a Föld felszínén él. Szellemileg-lelkileg sem él azonban a Föld mélységeiben, hanem tulajdonképpen a Föld környezetében él. Szellemileg-lelkileg is a Földet körülvevõ atmoszférával él. Ezért az összes ezotérikus tudomány mindig a Föld lényegét a téli napforduló idején, a karácsonyi idõszakban ismerte el; mint egy mindenekelõtt titkos dolgot, mint olyasvalamit, mely az emberi megismerés szokványos erõivel nem tekinthetõ át, ami az ezotérikus misztériumok tartományába tartozik. És minden régebbi idõben, melyekben szintén valami hasonló volt jelen, mint a mai karácsonyünnepünk, úgy volt, hogy azt, ami a Földdel karácsonykor lejátszódott, csak a misztériumi tudásba való beavatás
W. Holman-hunt: A világ világossága
ANTROPOZÓFIA
ANTROPOZÓFIA révén lehetett megragadni, a beavatás által, ahogyan azt még Görögországban hívták, a chtoniai misztériumokban1. A misztériumi megismerésbe való e beavatás révén az ember bizonyos módon elidegenedett a Föld környezetétõl, melyben õ szokványos tudatállapotával élt, olyannyira, hogy alámerült valamiben, amelyben fizikailag nem tudott alámerülni: hogy a szellemi - lelkiben alámerült, és megtudta, min esik át a Föld a teljes téli idõszak alatt, hogy az õ lelkiségét – szellemiségét beszívja. És aztán e misztériumbeavatás által az ember megtudta, hogy a Föld a nyári napforduló idején egészen különösen fogékonnyá válik a holderõkkel való átjáródásra. Ez titoknak számított, ha szabad modern értelemben kifejeznem magamat, a régi misztériumok karácsonyi titkának: hogy az ember éppen karácsonykor tudta meg a mikéntjét – hogyanját annak, hogyan lesz a Föld azáltal, hogy át van itatva, át van hatva saját lelki-szellemiségével, különösen fogékony a Föld bensejében a holderõk tevékenységére. Bizonyos régebbi idõkben például senkirõl sem feltételezték a gyógyítás a tudományának ismeretét, ha nem volt a téli titkokba beavatva, ha nem értette, hogy a Föld, lélegzetének benntartása alatt a holderõk tevékenységére saját bensõjében mennyire különösen fogékony, hogy ebben az idõben különösen a növényeket gyógyító erõkkel hogyan hatja át, hogyan csinál valami egészen mást a növények világából és nevezetesen az alacsonyabbrendû állatok világából. A karácsonyi beavatást az ember a földiség mélységeibe való alászállásként érzékelte. De valami mást is összekapcsoltak még ezzel a karácsonyi beavatással. Az ember ezzel a karácsonyi beavatással összekapcsolt valamit, amit egy bizonyos értelemben mint az emberi lényiségre vonatkozó veszélyt érzékelt. Ilyesformán szólt: ha az ember valóban szeretettel szemléli, és tudata megtelik azzal, ami a Földben, mint holderõ él a karácsonyi idõszakig, akkor az ember olyasfajta tudatállapotba jut, melyen belül nagyon erõsnek kell lenni, meg kell nagyon erõsítenie magát, hogy elviselje az ahrimáni hatalmak minden oldalról elõjövõ lökéseit, melyek pontosan a holdtevékenység felvétele révén élnek a Földben. És csak abban az erõben, melyet az ember saját magában, a saját lelkiségében-szellemiségében kifejlesztett, hogy ezeknek az erõknek az ellenállását megtörje, csak ebben az erõben látta az ember azt, ami az embereket földi létük idõtartama alatt meg tudja tartani.
De késõbb, bizonyos idõvel e karácsonyi misztériumok megünneplése után összegyûjtötték a misztériumtanítók tanulóikat, és egyfajta kinyilatkoztatásként megosztották velük a következõket. Azt mondták nekik: igen, bizonyosan, teljes tudatossággal áttekinteni azt, ami a téli napforduló idején a Föld belsejében mûködik, ez a beavatás révén lehetséges. Viszont fellép az, nevezetesen akkor, mikor a tavasz megérkezik, a növekvõ növényvilággal együtt a Föld mélységeibõl – és átitat minden növekvõt, sarjadzót, átitatja magát az embert is, – az, amit ott az ahrimáni hatalmak mûveltek. Azokban az idõkben, mikor az embereknek még isteni erõk voltak ajándékozva, olyanok, mint amelyeket a földi kezdetekkor kapott, eme õsi isteni örökség révén az emberek el tudták viselni az ahrimáni hatalmak lökéseit, melyek ilyen módon a téli holdidõszak alatt az emberiségre áradtak. De – így szóltak a beavatottak tanulóikhoz – jön majd egy idõ az emberiségre, amikor az embereket bizonyos módon elkábítja a szellemiek iránt az, amit a Föld holderõként a téli idõszak alatt felvesz magába. A tavaszi növekedéssel és rügyezéssel ez a szellemmel szembeni részegségként száll az emberre, és az emberiségtõl elveszi annak a tudatát, hogy még egyáltalán valami szellemi létezik. Akkor az emberiség, ha nem találja meg a lehetõségét annak, hogy ezekkel a részegítõ erõkkel szemben ellenállást fejtsen ki, a Föld rabjává válik, és nem lesz képes a Földdel együtt továbbfejlõdni a Föld fejlõdésének jövendõbeli más, magasabb stádiumaiba…
Fordította: Ertsey Attila A fordítás alapja: Rudolf Steiner: Az évkörforgás, mint a Föld légzésének folyamata. Az év négy nagy ünnepi ideje. Dornach, 1923. március 31. – április 8. Az ünnepi gondolat metamorfózisa, Második elõadás, Dornach, Húsvétvasárnap, 1923. április 1.
Jegyzet 1. Khthonia : az alvilág a görög mitológiában (a ford.)
SzG 2006/4
17
PEDAGÓGIA PEDAGÓGIA WALTER JOHANNES STEIN EURITMIA AZ ÕSI GÖRÖGORSZÁGBAN A következõ cikk Walter Johannes Steintõl származik (18911957) és 1936. januárjában jelent meg a Stein által kiadott angol nyelvû újságban, a ”The Present Age”- ben. A német fordításról Thomas Meyer gondoskodott.*
Szeretnék olvasóimmal egy kis sétát tenni a British Museum termein át, és Önök közül azoknak, akik nem Londonban laknak, és mindezeket a csodálatos dolgokat nem láthatják saját szemükkel, a múzeumi hivatalok megadták a szíves engedélyt, hogy néhány fényképet bemutathassak. E tanulmány szándéka, hogy azt a kultuszt bemutassam, mely az úgynevezett Nereidenteremben található finoman kidolgozott szobrok hátterében áll. A figurák egy templomhoz tartoznak, mely a lykiai Xanthosban állt, és amit Sir Charles Fellowes fedezett fel, aki a figurákat egy 1842-es tengeri expedíció során Angliába hozta. El tudjuk képzelni, ahogy ez a templom kitekintett a nyugtalan tengerre és ezeknek a félig repülõ, félig futó alakoknak a mozdulatai kiemelkedtek a hullámzó víztömegek átélésébõl. Az épület egésze egy síremlék, másrészrõl csaták ábrázolásából és menetelõ katonákból is áll. Különösen érdekes az építmény férfi és nõi alakjainak összehasonlítása. A masírozó férfialakokban egy kifinomult ritmusérzéket találunk, mely oly erõs, hogy mindannyian egyetlen átfogó alakként jelennek meg, és arcuk kifejezésében minden másnál erõsebben valami csoportszerûség fejezõdik ki. Ha a lányalakok felé fordulunk, éppen ennek az ellenkezõjét találjuk: mindegyiküknek teljesen individuális kifejezése van, de az individuális nem érzelmekben jelenik meg náluk, hanem valamiben, ami sokkal objektívebbnek és függetlenebbnek tûnik, mint az egyes lányok személyes érzései. Ebben az írásban megkísérlek a nyomára jutni annak az objektív erõnek, ami e
csodálatos mozdulatok puszta látványán keresztül annyira erõs benyomást kelt bennünk. Ahhoz, hogy ezeknek az oly élettel teli alakoknak a mozgásbeszédét megérthessük, elõször egy pillantást kell vetnünk a görög vázák figuráira. A vázákon a legkülönfélébb alakokat találjuk, méghozzá olyan testtartásokban, melyek a modern testtartásokkal összevetve meglehetõsen szokatlan benyomást keltenek. Bizonyos tipikus mozdulatformák újból és újból megjelennek. Ha keresztülmegyünk azon a termen, ahol a vázák vannak, azt az erõs szükségletet érezhetjük, hogy leutánozzuk mindezeket a gesztusokat, amelyek nem csak kar- vagy kézmozdulatok, hanem az egész test mozdulatai és különbözõ fajta lépések gesztusai. Nem akarom az olvasónak azt ajánlani, hogy ezeket a testtartásokat és gesztusokat ott a helyszínen, a múzeumban leutánozzák, de ha valaki megpróbálja imitálni azokat otthon, fellelheti majd azok alapelveit. Rudolf Steiner gyakran ajánlotta elsõ tanítványainak, hogy a görög vázák alapján ilyen jellegû gyakorlatokat végezzenek. Egyszer azt mondta: «Ha megismerkednek ezekkel a testtartásokkal, az euritmia megértését készítik elõ.» Rudolf Steiner azon euritmia nagy megújítója és feltalálója, amely már az õsi görög misztériumközpontokban is ismert volt, és amelyet õ alakított át a jelenkornak megfelelõ módra. Steiner euritmiájának alapjai azok az új lelki erõk és lelki képességek, melyek idõközben kifejlõdtek. Nagy felfedezése az, hogy mindezek a testtartások egy élõ ábécét alkotnak, és az egész mozgásmûvészet
* A fordítás az „Europäer 2006. szeptemberi, 10. évf. 11. számában jelent meg 18
SzG 2006/4
PEDAGÓGIA Platón dialógjában kimerítõen beszél Kratylosnak az euritmiáról, de sajnos a modern értelmezõk nem sokat tudnak vele mit kezdeni, és azt hiszik, hogy a mû csak Platón etimológiai (a szavak eredetének és származásának tudománya) nézeteirõl szól. De tévúton járnak azok, akik a dialógust ezen a módon értelmezik, mert tulajdonképpeni témája az euritmia bölcsessége. Én itt csak néhány példát tudok hozni belõle, de az olvasó, aki veszi a fáradságot, hogy az eredetit elolvassa, eme értelmezéstõl vezetve, sok felfedezést tehet. Minden magánhangzót és minden mássalhangzót egy meghatározott testtartás fejez ki. A mozdulatokkal, melyeknek a magánhangzókat kellene kifejezniük, a kiáramló lélegzet alakját utánozták. Így az o például, melyet kerekített ajkakkal mondunk ki, a levegõnek gömbölyû alakot ad, és ezért gömbölyített karokkal utánozzák. Így mondja Platón: «Minden kerek dolognak az o lett teremtve, hogy jelölje õket.» A mássalhangzóknál egy másik elv jön szóba. Alakjukat nem a kiáramló lélegzettõl kapják, hanem az egész test tartásától, néha pedig a nyelv állásától. Így mondja Platón: «A d és a t arra kényszerít minket, hogy a nyelvet a fogakhoz nyomjuk, és ezért valami szilárd vagy állandó megragadásával fejezzük ki.» A d-nek megfelelõ euritmiai mozdulat a kinyújtott karok gesztusa, melyek egy képzeletbeli fal tetejét lefelé nyomják. Mindezeket a gesztusokat Platón dialógusában megadja, és ábrázolásuk megjelenik a görög vázákon. A Nereidenek csodálatos mozgásait tehát olvasni lehet. Magánhangzókat és szavakat fejeznek ki. Nem csak a hullámzó tenger istennõi, hanem a léghullámokon mozgó beszédé is. Hogy lehet az, hogy éppen Kratylos eme tudás tanára? Ez onnan jön, hogy õ Ephesosban volt tanár, és Ephesos a legfontosabb misztériumi helyszín volt, mely a Logos, a teremtõ szó, a szó értelmét tanította, melybõl a világ keletkezett. Meg kell értenünk, hogy a nevek kifejezhetik azt, amit mi egy bizonyos dolgon érzékelünk – vagy éppen nem érzékelünk. A görögök az egyiptomi istenségeknek neveket adtak, például Osiris vagy Isis. Nézzük csak meg Kratylos Nereide
egy látható beszéd. Ezt egy példával szeretném érthetõvé tenni. Tegyük fel, hogy egy ember elé, aki nem tud olvasni, hirtelen latin betûk kerülnének és elkezdené jellemezni azokat: ennyi és ennyi egyenes vonal, ennyi és ennyi görbe vonal. És aztán egy tanár elmagyarázná neki, hogy mindezek a furcsa formák magánhangzókat és mássalhangzókat fejeznek ki, és így szavakat képeznek. Ugyanez az eset áll fenn a vázafiguráknál és a Nereiden-alakoknál. Euritmikus helyzeteket ábrázolnak és a nyelv misztériumainak titkait fejezik ki. E helyen nem lehetséges, hogy részleteiben belemenjünk az euritmia görögök által alapított és Rudolf Steiner által továbbfejlesztett felépítésébe. Ez egy sokkal behatóbb bemutatást követelne meg. Itt csupán azt szeretném megmutatni, hogyan született ez az õsi euritmia a görög mûvészetbõl és a görög filozófiából. E célból vessünk egy pillantást bizonyos görög írásokra. Az euritmia szót megtaláljuk a görög szótárban, méghozzá ”Eurythmie”-t és nem ”Eurhythmie”-t kell írnunk, mert a H hang a görögben a Spiritus Asper- rel kerül kifejezésre, mely csak a szó elején állhat, mint például a ”Rhythmus”, ami helyesen egy H-val íródik. De az eu (jelentése: jó) elõszótag miatt az r a szó közepére kerül, és ezért elveszíti a Spiritus asper-t. Mi írhatunk Eurhythmie-t, mert ábécénk tartalmazza a h-t. Ez a Rudolf Steiner által adott magyarázat valószínûleg megoldotta az írásmód kérdését. A szó attikai költõknél, Hippokratész orvosi írásaiban és Platónnál fordul elõ. Eredetileg «összehangolt ritmust» jelent, de késõbb egyre inkább «harmonikus belsõ/lelki életet» és «jó viselkedést» jelentett, mert ezek az euritmia kihatásai. Ezért van az euritmiának óriási pedagógiai ereje, és minden iskola tanulmányi tervében számításba kellene venni. Rudolf Steiner szilárd helyet biztosított neki nevelésmûvészetében: a pedagógiai euritmiát mûvészetként és a gyógyítás elemeként használta. Mert gyógyulási folyamatok gyakran alapulnak azon, hogy a testben a helyes ritmusokat hozzák létre, és úgy tûnik, hogy az euritmia e három alkalmazási formája az õsi Görögországban is ismert volt (mûvészet, pedagógia és gyógypedagógia).
SzG 2006/4
19
PEDAGÓGIA módszere alapján az Osiris szót. Az «O» tehát valami kereket fejezne ki, ez esetben a Napot. Az «S»-t Platón a «Z»-vel és az «Sch»-val és a «W»vel a „Pneumatoda grammatak”-hoz sorolja (susogó hangok, azaz hangok, amelyeken a kiáramló levegõ teljesen átfúj). Ez a mi példánkban azt fejezné ki, amiképpen a Nap az étert áthatja és kiáramlik az egész világmindenségbe. Az «I» Platónnak «a vékony és finom», mely «mindent áthat», a mi példánkban a kisugárzó fény. Az «R» Platón számára a mozgás eszköze. Az Osiris szó elsõ része tehát könnyen érthetõ. De ha a második részt is meg akarjuk érteni, figyelnünk kell arra, hogy az egész szó középen egy fordulatot tesz! OSI R SI Az «O» a Napot jelenti, és a sugarak, melyeket kiküld («S»), újra viszszatérnek hozzá. Az «R» az átfordulás helye, ahol a mozgás vonala viszszafordul, és ahol egy körformájú mozgás váltódik ki. Ehhez azt is meg kell értenünk, hogy a Nap és a Hold között egy kölcsönhatás van. A napfény a Holdhoz áramlik és a Hold visszaveri azt. Ezt a tükrözést adja vissza a szó utolsó része (IS), mint egy visszhangot. Ebbõl keletkezik az Isis szó. Hogy Platónnak valóban ilyen nézetei voltak, a következõ rész mutatja a Kratylosban: «Kratylosnak igaza van, amikor azt mondja, hogy az elnevezések a dolgokhoz természetes módon kapcsolódnak, és nem mindenki mester a szóképzésben, hanem csak az, aki egy dolognak a természet adta saját elnevezésére figyelve, jellegét és tulajdonságát hangokba és szótagokba önteni ért.» Nehézségünk, hogy manapság ilyesmit belássunk, abból származik, hogy mi egyrészt tudjuk, hogyan felelnek meg a nevek a valóságos dolgoknak, másrészt ugyanolyan jól tudjuk, hogy ezek nyelvrõl nyelvre különbözõek. Ám ez a nehézség megoldódik, ha észrevesszük, hogy a különbözõ nyelvek szavai ugyanarra a dologra egyszerûen csak különbözõ kvalitásokat emelnek ki. Az angol az «emberre» például «human being»-et mond, és a «human» a «humus»-ból jön és «talajt», «alapot» jelent. A «human being» tehát egy lény, aki a földön él. Ez az angolok szempontja. A görög szempont ezzel ellentétben az «anthropos» szóban kerül kifejezésre, ami az ana-trepo igébõl származik, melynek jelentése «felemelkedni», «felszállni». A görög tehát az emberben különösen arra ügyelt, ami az állattól megkülönbözteti, nevezetesen a 20
SzG 2006/4
felegyenesedett testtartásra, és így az embert egy olyan szóval nevezte el, ami éppen ezt a talajtól való elfordulást fejezi ki. Az elképzelés, hogy természeti folyamatokat mássalhangzók és magánhangzók formai erejével fejezzünk ki, ahogy azt õsi idõkben tették, oly nagyszerû, hogy az egész modern természettudomány semmi ezzel összehasonlíthatót nem tud mellé helyezni. Ha például az állatok mozdulatait akarjuk ábrázolni, szintén használhatjuk ezt a módszert. Például ha «M»-t mondunk és megfigyeljük, milyen mozgást tesz a szánk, akkor észrevesszük, hogy ez pont egy földigiliszta mozgása, vagy ami ugyanaz: az emberi zsigerek féregszerû (perisztaltikus) mozgása. És ha e mássalhangzó formai erejét orvosi célokra használjuk, azt fogjuk találni, hogy gyógyító hatást fejt ki a bélmozgásokban fellépõ zavarokra. Az «M» kézzel való kifejezése abból áll, hogy kinyitott tenyerünket a levegõben elõretoljuk. Ilyenkor a kezünk utánozza, ahogy két ajkunkat egymáshoz nyomjuk. De ez nem minden. Ha a belégzés folyamatát akarjuk ábrázolni, akkor azt négy aktusra kell osztanunk. Elõször a levegõt egy ék formájában a szájba húzzuk, ez az A betûnek és az Ah hangnak felel meg. Aztán kitágul a mellkas és megtöltõdik levegõvel; ez az O-nak felel meg. Aztán a belélegzett levegõ elkezd nyomást kifejteni a rekeszizomra, ami által megnövekszik a vérnyomás, és az agyvizet a gerincvelõ csatornáján felnyomja, és ez a nyomás az U-ban fejezõdik ki. És a belégzési folyamat csúcspontjaként végül az agy a koponyatetõhöz feszül, és ez az M-ben kerül kifejezésre. Így az egész belégzési folyamatot az A.O.U.M., aoum szóban fejezzük ki. Buddhista írásokban drámai módon kifejezésre jut, ahogy Buddha feje eme nyomás következtében csaknem szétreped. Maguk a védák – véda jelentése «szó» – nem mást jelentenek, mint a belégzési folyamat négy aktusát. A Rigveda az elsõ aktus. A Samaveda a második, az Ayur- vagy Yahurveda a harmadik és az Artharvaveda – az éter védáját jelentvén – a negyedik aktus vagy az «M». Mesélik, hogyan kérte egyszer egy indiai diák a tanárát, hogy avassa be a belégzés negyedik aktusába, az elsõ hármat már ismerte. A tanár hallgatott. A tanuló háromszor kérdezte: «Miért nem akarjátok megmutatni nekem?» De a tanár továbbra is hallgatásba burkolózott. Végül azt mondta: «Én mutatom pedig a negyedik védát, de ti nem értitek.» És e történet magyarázatában mondják, hogy a negyedik véda néma, és szorosan egymásra zárt ajkakkal lehet kifejez-
PEDAGÓGIA ni (M). A Rigveda az imagináció fényében, a Samaveda az énekek hangzásában, a Yahurveda a mantrák emelkedõ és ereszkedõ mormolásában jelenik meg. De a negyedik véda csak a gondolkodásban jelenik meg. A négy Isten is a belégzés négy lépcsõjéhez van hozzárendelve. Isten, a teremtõ – õ leheli az életlélegzetet Ádám szájába. Isten, a megtartó – õ fog át mindent szeretetben. Isten, a romboló – õ hagyja, hogy az ember aláhulljon a születésbe és felemelkedjen a halálból. Isten, az úr – õ volt minden népek hallgató istene. Az északi mitológiában például õ Asar-Widar, a hallgató Isten. Így láthatjuk, hogy a magánhangzók és mássalhangzók formai erejének tudását az ókorban mindenhol alkalmazták. Ez a tulajdonképpeni
kulcs, mely kinyitja a nagy õsi misztériumok megértését. Eme õsi tudomány legfontosabb helyszíne a görög kultúrkorszak idejében Ephesosban volt. De amikor Hérosztratosz az ephesos-i könyvtárat felgyújtotta, ez a tudás feledésbe merült, és a filozófusok elkezdtek ez után az elveszett világtitok után saját módjukon nyomozni. A British Museum egyik kis termében, a Nereiden-teremben láthatjuk ezeket a csodálatos figurákat: nem táncolnak, nem lépnek, nem repülnek, nem futnak: szolgálnak – minden templomban, ahol a szó titkait õrzik. Fordította: Kertesy Tünde
Herbert Hahn
WALTER JOHANNES STEIN 1911-ben egy körülbelül húszéves osztrák ifjú állt a lépcsõn, ami a stuttgarti völgy fölötti Uhlandshöhe-n lévõ, akkoriban ugyancsak ismert és kedvelt vendéglõhöz vezetett. Egy jövendõbeli egyetemistát látunk, aki a bécsi Schottengymnasiumban letett vizsgái jutalmául elsõ alkalommal utazhatott Németországba. Útja Salzburgon keresztül Münchenbe, majd Stuttgarton át Mainzba és Kölnbe vezetett. Most a visszaúton másodszor jár Stuttgartban. Figyelmesen tekint le a városra, amely érdekes módon kétszer is magához vonzotta. Valami azt tanácsolja neki, hogy a város képét világosan vésse emlékezetébe, hogy egyszer s mindenkorra magával vihesse. Már amíg a Kanonenwegen sétált, mindig elbûvölve tekintett le a városra. És most is újra magához vonzotta ez az irány, mert hirtelen megfordult a lépcsõn, és elindult lefelé. Ha ugyanilyen figyelmesen fölfelé nézett volna, és néhány lépést tovább megtett volna fölfelé, akkor láthatta volna azt az épületet és azt a kertet, ami nyolc évvel késõbb elsõ hivatalos mûködésének színtere lett. Mert egy sorsszerû és történelmi átalakulás után az Uhlandshöhe-n lévõ akkori kávéház épülete átalakult az elsõ stuttgarti Szabad Waldorf-iskolává, annak elsõ, ugyan ideiglenes, mégis jelentõségteljes otthonává.
Stein akkoriban nem tette meg azt a néhány lépést, ami az épület udvaráig vezette volna. Õ maga ezt úgy írja le, hogy bensejében valami azt mondta neki, hogy az utazás immár befejezõdött. Lement a lépcsõkön és az állomás felé fordult, hogy ismét visszautazzon Bécsbe, ahol hamarosan meg kellett kezdenie tanulmányait. (…) Az elsõ gyermekévek élményei közül most csak hármat emelek ki: egy elsõ emlékképet, egy jellemzõ játékot és egy elsõ barátságot. Az elsõ emlékkép a bécsi erdõbe vezet. A kisfiú egyedül látja magát az utcán állni. Pesztonkája szándékosan idézte elõ ezt a helyzetet. Egyfajta elsõ életpróbát akart a gyermek számára elõidézni, és néhány pillanatra visszahúzódott. A kis Walter elõször bizonytalanul érzi magát a tagjaiban. Aztán – ahogy késõbb maga leírja – érzi, ahogy „valami, aminek nagy és átfogó hatalma van”, kis testét megragadja, és egy elsõ önálló aktusban átvezeti az úttesten. „Ebben a SzG 2006/4
21
W. J. Stein 1920 körül
(Részletek Herbert Hahnnak W. J. Stein: A kilencedik század c. könyvéhez írt bevezetõjébõl)
pillanatban vettem észre elõször, hogy én egy Én vagyok. Az érzés, hogy kis testemet egyedül, minden segítség nélkül irányítani tudom az utcán, ez hozta számomra ezt a tudati tapasztalatot.” A játékban, amit nem minden életrajzban figyelhetünk meg, elválaszthatatlan barátja volt a bátyja, Friedrich, úgyhogy a két gyermeket „Kasztor és Pollux”nak is nevezték. Ha elsõ életéveiben mégis egyedül játszott, akkor a legszívesebben „körbevitorlázta” a világot. Egy felfordított asztal volt a hajó, egy abrosz a vitorla. A viharos út során az ifjú kapitány mindenféle parancsokat osztogatott a legénységnek, vagyis a pesztonkának. Az elsõ gyermekkori barátság, melyet õ maga rendkívüli költõiséggel, finoman ír le, akkor fejlõdött ki, mikor 1910-11 telén egy súlyos meghûléses betegség után édesanyjával együtt több hónapon keresztül az olasz Riviérán, Ospedalettiben, San Remo közelében tartózkodhatott. E bevezetõ szerzõje most megengedi magának, hogy az itt történt találkozást idézze egy korábbi, valamivel átfogóbb életrajzi írásából, amely a „Walter Johannes Stein. In memoriam” címû kis kiadványban jelent meg. „Walter Johannes Stein ekkor kilencéves lehetett. Ahogy õ maga meséli, Rudolf Steiner errõl az életkorról egyszer azt mondta, hogy ebben a korban mindannyiunknak van egy olyan találkozásunk egy másik emberrel, melynek képe kitörölhetetlenül beleíródik lelkünkbe. Walter Johannes Stein számára ez a találkozás akkor következett be, amikor megismerte a nála hat évvel idõsebb amerikai kislányt, aki ugyancsak Ospedalettiben tartózkodott. Külsõleg nem is történt több, minthogy sétáik során találkoztak. A kilencéves fiú szeretetteli tisztelettel tekintett fel az idõsebb kislányra, aki hamarosan elutazott, és Walter Johannes soha többé nem hallott róla. Mégis, ennek a szép és tiszta találkozásnak az utócsengésében azt érezte, hogy szeme elõl lehullott egy fátyol. „Csak mostantól kezdtem látni – meséli késõbb, – a napkelte és naplemente, a szél és a felhõk, a sziklák és fák szépségét.” Ebben a három kis képben vagy jelenetben sok minden benne rejlik a késõbbi Walter Johannes Stein lényébõl. Az elsõben, a látszólag oly ártatlan-jelentéktelen utcán-átkelésben benne él a „Mittendurch” (át a közepén), a „Querhinüber” (keresztül), ami abban a névben is benne él, melyet Chrestien de Troyes adott Percevalnak. „Percer la vallée” annyit jelent, 22
SzG 2006/4
mint „átkelni a völgyön”, sajátos hangsúlyozással úgy is mondhatnánk, átkelni A völgyön. Akkor a maga szerény módján ez a kép mégis jellemzõ lenne valakire, aki sokkal késõbb olyan jelentõs dolgokat mondott el a maga Gráláramlással való kapcsolata alapján, mint ez a fiú. A világ körülvitorlázásában bizonyára még más is élhetne, mégis a Stein élete második felében elõtérbe lépõ nagy szociális-ökológiai érdeklõdés érzéki képének is vehetjük, mely kifejezetten arra irányult, hogy a Földet mint egészet ragadja meg. És az Ospedalettiben történt találkozásról késõbb azt mondta, hogy visszatekintve rá azt a megismerést ajándékozta neki, hogy „a természet belsõ életébe vezetõ út csak akkor válik szabaddá, ha behatolunk az emberi lélek titkaiba… Nemcsak a természetrõl van szó; a saját szeretetképességünk tökéletesítésérõl van szó. Ez az, ami fokról fokra elvezet ahhoz, hogy keresztülhatoljunk a természet fátylán.” Az ilyen szavakból megsejthetjük, hogy a késõbbi irodalomtanár Stein miféle kommentárokat fûzhetett a goethei Fauszt-problematikához a tanítványai számára. Csodálatraméltó gondolati tisztasággal megírt filozófiai ábrázolásain belül meglepõ módon ugyancsak találunk olyan helyeket, melyektõl hatalmas szellemi ívet vonhatunk az Ospedalettiben történt találkozáshoz. És így bizonyítékot nyer, (…) „ahogyan az ismeretek, melyeket Walter Johannes Stein késõbb olyan kristálytisztán tudott megfogalmazni, nemcsak a fejében, hanem sokkal inkább a szívében, sõt, egész ember-mivoltában gyökereztek.” (…) … amikor 1919. augusztusában Steiner az alakuló Waldorf-iskola tanárainak az elsõ kurzust tartotta, hallgatóként Steint is beengedték. Steiner azt várta tõle, hogy egy munkásiskolát alapítson. Ez volt az az alkalom, ahol e sorok írója Walter Johannes Steint közelebbrõl megismerhette.
W. J. Stein édesanyjával. 1914.
PEDAGÓGIA
Stein feleségével és lányával 1929-30
PEDAGÓGIA
A hármastagozódás-munka más összefüggéseiben már többször találkoztak. Következzék ismét egy idézet: „Mindazzal a nagy horderejû dologgal kapcsolatban, amit Steiner ezekben a napokban adott, Stein csupa feszültség, csupa odaadás volt. A legélesebb éberséggel fülelt a tanító minden szavára, és miközben így figyelt és bensõleg boldog volt, úgy tûnt, hogy átfogó szelleme azzal foglalkozik, hogy mindezt rendezze, kiegészítse, betagozza. Szellemében mindaz, amit Rudolf Steiner itt mondott, erõteljesen összekapcsolódott azzal, amit más helyen és máskor már elmondott.“ Így Stein számára a részvétel drámai élménnyé vált a megismerés területén. A kurzus végetért, és a Szabad Waldorf-iskola szeptember elején megkezdte munkáját anélkül, hogy Rudolf Steiner gondolt volna arra, hogy Walter Johannes Steint közvetlen együttmûködésre kérte volna. Megismétlõdött a vázlatunk elején leírt helyzet. Stein egy nap megint annál a lépcsõnél állt, ami most az egykori „Zur Uhlandshöhe” kávéház épületében ideiglenesen berendezett iskolához vezetett, és éppen arra készült, hogy búcsút vegyen Stuttgarttól. Ekkor azonban a Waldorfiskola egyik elsõ tanára, egy teintélyes személyiség, aki már az iskola alapításában is tevékenyen részt vett, és most annak adminisztrációjában is dolgozott, utánaszólt. Stein visszafordult, és megtudhatta, hogy Rudolf Steiner arra kéri, hogy fogadjon el egy tanári megbízást: az akkori legmagasabb osztályokban, a hetedikben és nyolcadikban tartson a tizenhárom és tizennégy éves fiúknak és lányoknak világtörténelem, német nyelv és irodalom epochát. Olyan munkáról volt szó, melyet vállt vállnak vetve kellett végeznie E. A. K. Stockmeyer-rel, aki ezekben az osztályokban a természettudományos, pl. fizikomatematikai szektort kapta. Elmondhatatlan boldogságérzés kerítette hatalmába Steint, és azonnal igent mondott. De milyen helyzetben volt most?
Azt, amit tanult és amire elõkészült, nem taníthatta. A gyerekeknek azt kellett tõle hallaniuk, amit csak nagy vonalakban ismert, amit részleteiben csak most kellett megismernie és meghódítania. De éppen ez a mód izgatta; úgy tûnt, ez összhangban áll lényének egyik legbensõbb hangjával. Villámként futott végig benne: nem az antropozófia, amivel évek óta küzdök, a legnagyszerûbb és leghatalmasabb kultúrtörténet? Teljesen felkészületlennek tehát nem kellett magát éreznie. És még valami más is tudatos volt számára abban a pillanatban, amikor a felé nyújtott kézbe belecsapott. „Ez most nem csak az új, a jelenkornak megfelelõ teremtõ kapcsolat Rudolf Steiner életmûvével; ez a régóta keresett, szükségszerûnek érzett kapcsolat egy másik személyiséggel is: Emil Molttal.” Stein már sok olyan helyzetben találkozott Emil Molttal, a hármastagozódás-mozgalom egyik legerõteljesebb iniciátorával, ami ebbõl a munkából adódott. A legfontosabb kétségtelenül a Moltnak köszönhetõ iskolaalapítás volt. Most az a világos érzése volt: amikor elkezdem az új munkát, belépek Emil Molt sorsterébe is, és ez nem jelentéktelen dolog. Számtalan tanuló számára ifjúkoruk legszebb élményei közé tartoztak a Dr. Stein által tartott történelem és irodalom epochák. Visszaemlékezéseik során is lelkesedtek ezekért a tanításokért. Stein a következõ alapvetõ megfontolást állította maga elé, mikor erre az új területre behatolt. A számára leginkább ismerõs matematikai területen volt egy szellemileg boldogító élménye: itt egy minden részében önmagát hordozó tudomány területén járt. Ha egyik vagy másik részlet kiesett, akkor azt az ember szigorúan logikai úton bármikor ismét megtalálhatta. Az egész a részekbõl mindenkor újra felépíthetõ volt. Elsõre a történelem nem tûnt ilyennek. Nem olyan egyes tények és adatok tömegére volt itt utalva az ember, melyek önfejûen ragaszkodtak ahhoz, hogy az ember személyesen felkeresse õket? És zokon esett nekik, ha ez nem elég szorgalmasan történt. Akkor hirtelen láthatatlanná váltak. Stein számára nem voltak ismeretlenek azok a nagy, a történelemtudomány, a történelem, a kultúrfilozófia területén kidolgozott szemlélettípusok, melyek segítségével sok részletet egymást hordozó összefüggésekbe lehetett rendezni; az õ kérdése azonban így hangzott: hogyan tudom egy bizonyos fokig belevinni a történelemoktatásba a matematika területére jellemzõ önmagát-hordozás elemét? Vagy: hogyan SzG 2006/4
23
PEDAGÓGIA
A stuttgarti Szabad Waldorf iskola osztálya (Stein hátul jobbról a második)
tudok átvedleni matematikusként a történelem igazi szolgálatára? A másik kérdés azonban ez volt: hogyan kell úgy adnom a történelemoktatást, hogy a tanulók azt aktuálisnak éljék meg? Valószínû, hogy a második kérdés szorosan öszszefüggött az elsõvel. Tanulmányi évei alatt gyakran átélte, hogy elõadók azzal bilincselték le hallgatóikat, hogy emberként úgy ábrázoltak egy Periklészt, egy Cézárt, hogy ha más ruhába öltöztek volna, minden feltûnés nélkül sétálgathattak volna Bécs utcáin. De mit nyerhettek a hallgatók ebbõl a temperamentumos modernizálásból? Reménytelenül elzárták elõlük a múlt megértését, és a jelenkor szemlélete sem gazdagodott egy jottányit sem. Stein a Rudolf Steiner által továbbfejlesztett goethei metamorfózis alapgondolatban találta meg az oktatás nagy, hordozó erõvel rendelkezõ, összekapcsoló és megelevenítõ princípiumát: az emberi tudat metamorfózisát, az egyik történelmi kor metamorfizálódását a másikba. Nem az tudja lelkesíteni az ifjú embereket, hogy „az emberi tudat minden korban ugyanolyan volt”, nem az, hogy az egyes korok egy mindig visszatérõ, absztrakt módon megfogalmazott törvényt követnek, hanem az, hogy az ember tudata minden korban más és más. És hogy a jelenkor fátyla mögött átsejlik az egész múlt, világosan felismerhetõ fejlõdésben.
24
SzG 2006/4
Nem érvényes tehát, hogy a modern embereket vissza kell varázsolni a múltba, hanem a „régi” embereket kell úgy megeleveníteni, hogy velük egy egész korszak másfajta tudatállapota megjelenjen a belsõ tekintet elõtt. Emberiség és Föld mint egység, ami a történelem által képzõdött, és a történelmet az énje megerõsítésében képzõ ember: ezek voltak a nagy hordozó és fényt sugárzó eszmék, melyekre az egyes tényeket olymódon lehet vonatkoztatni, hogy ezáltal azok szimptomatikussá, azaz átláthatóvá váljanak. Akkor csak átmenetileg tûnhetnek el az ember elõl, mégis mindenkor jelenvalókká válnak. Akkor egyenrangú eredményt érünk el a matematikában és a történelemben. Aki Walter Johannes Stein könyvét olvassa (A kilencedik század), az fel fogja ismerni, hogy Stein ezen szempontokat figyelembe véve folyamatos történelemtanítást ad a „szent Grál fényében”. A könyv csak egy egyes eset, egy kezdet. Tanítványai nem csak azt tudták, hogy egy eleven történelemoktatást követnek. Érezték, ahogy keblükben fellángol a szikra, ami õket magukat elevenen beleállítja a történelembe. Az, hogy a múltat úgy élhették át, hogy az a saját ügyükké vált, felszólította, sõt kötelezte õket, hogy a jövõt saját mûvükké tegyék. (…)
TECHNIKA TECHNIKA Frisch Mihály MANIPULÁCIÓ
II.
Az elõzõ számban áttekintettük az idõjárás manipuláció néhány módszerét, és részletesen foglalkoztunk a Chemtrails-ek világával. Az I. részben leírt módszerek a XX. század gyermekei. Az ún. HAARP technológia, amellyel most fogunk foglalkozni, ugyan szintén a XX. században keletkezett, de kifejlõdését tekintve a XXI. század szörnyszülöttjének nevezhetjük. Mi is ez a HAARP technológia, mire használható? Nem könnyû a kérdéseket megválaszolni, mert egyrészt a válaszok megértéséhez bizonyos természettudományi ismeretek szükségesek, másrészt a technológia titkos és katonai jellege miatt nagyon sok a találgatás, a sejtés, a bizonytalan információ. Talán legjobb, ha a keletkezés történetében tekintünk erre a projektre. A történet elsõ látásra egy szép energiahasznosítási programnak látszik. Az 1970-1980-as években megkezdik Észak-Alaszkában a már korábban felfedezett hatalmas olajmezõk kitermelését. Az olaj kitermelése közben melléktermékként földgáz keletkezik. Az ARCO olajtársaság felkéri Dr. Bernard Eastlund-ot, hogy tegyen javaslatot a 644 milliárd(!) köbméter gáz hasznosítására. Az, hogy ez nem egy ilyen szép történet, arra már figyelmeztet a tudós személye, aki ekkor az amerikai Atomenergia Hatóság magfúziós részlegénél plazmafizikusként dolgozott. Õ az, akit az amerikai kormán, röviddel a második világháború befejezése után megbízott, hogy kutatásokat folytasson egy a gondolkodást befolyásoló fegyver kidolgozására, aki ezen munka során jelentõs eredményeket ért el az elektromos sugárzások és az emberi agyban végbemenõ folyamatok összefüggéseinek felderítésében. Érdekes maga a megbízó, az ARCO cég is. Ez a világ egyik legnagyobb olajcége, de ebben a projektben feltehetõen csak közvetítõ volt, hiszen a projekt megvalósításakor már eladta az egész technológiát a szabadalmakkal együtt a E-systems cégnek, a világ legnagyobb hírszerzõ cégének. Ezen cég évi közel 2 milliárd dolláros bevétele nem kis részben a CIA-tõl származik. A történet ezután ismét fordulatot vesz, és az
E-system vállalat a Rayten cég birtokába kerül, amely több ezer szabadalom birtokosa, többek között azoknak is, amelyek a meglévõ alapszabadalmak mellett lehetõvé teszik a HAARP projekt valódi, ámde titkolt céljainak a megvalósítását. A HAARP technológia alapelve – miszerint ha magas frekvenciájú rádióhullámokkal az ionoszférát bombázzuk, akkor ennek következtében ott elektromágneses folyamatok indulnak be, és egy a Földre lesugárzó alacsonyfrekvenciás sugár keletkezik –, már régen ismert. Egy elfelejtett, különös zseni, Nikola Tesla még a XX. század elején Colorado Springben kísérleteket folytatott a drótnélküli energiaátvitel megvalósítására. Kísérleti berendezésével több százezer, több millió voltos elektromos feszültséget hozott létre, amellyel képes volt mesterséges villámok elõállítására. Rájött, hogy a villámlás mellékjelenségeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok keletkeznek, amelyek gyakorlatilag akadálytalanul képesek behatolni a földfelszínbe. A találmány jelentõségét kora nem ismerte fel, és csak 50-60 évvel késõbb fedezték fel újra ezeket a különös, alacsony frekvenciájú hullámokat, amelyek alkalmasak földalatti objektumok, tengeralattjárók felderítésére és a velük folytatott kommunikációra. A HAARP projekt nagy felfedezése, hogy az ionoszférába küldött nagy frekvenciájú sugarakat fókuszálni tudta, és ezzel egy rendkívül koncentrált hatást tudott elérni. A kísérletekben megcélzott ionoszféra a Föld körül 70-1000 km magasságban elhelyezkedõ, töltött részecskékbõl álló réteg. Errõl tudni kell, hogy ez a Föld védõpajzsa, amely visszaveri, illetve elnyeli a Napból érkezõ, a Földre veszélyes sugárzásokat. Nézzük röviden a technológia lényegét. A rádióteleszkópok mûködése talán ismert, ezek a Föld magasabb szféráiból érkezõ különbözõ frekvenciájú hullámokat fogadják. Most képzeljünk el egy fordított SzG 2006/4
25
Nikola Tesla
IDÕJÁRÁS
TECHNIKA
‘
Ezek a kísérletek olyanok – mondja egy alaszkai kutató, Barbara Zickuhr – mint amikor egy kisgyermek hegyes bottal játszadozva egy alvó medvét piszkál, s várja, hogy mi fog történni.
HAARP
rádióteleszkópot, amely nem fogad, hanem hullámokat bocsát ki. Ezeket a magas frekvenciájú sugarakat a már említett hulladék földgáz felhasználásával gázgenerátorok állítják elõ, amelyek összteljesítményét 100 milliárd wattra becsülik. Az így elõállított sugarakat 640 db ún. dipol antenna fókuszálva sugározza ki az ionoszféra kb. 200 km magasságába, egy meghatározott területre. Ennek hatására a megcélzott réteg 1 km2-nyi része 28.000 Co-ra melegszik fel. A felmelegedésen kívül is történik azonban valami. A kisugárzott elektromos hullámok az ionoszférába behatolva elektromosan feltöltik azt, és bizonyos körülmények között egy mesterséges, a Földre visszasugárzó északi fény keletkezik. (Az egész projekt fedõneve, a HAARP innen származik, a rövidítés szószerinti fordításban „aktív, magas frekvenciájú program, az Aurora – északi fény – kutatására.) Általánosságban pedig az mondható el, hogy ilyenkor mindig speciális, a kísérlet körülményeitõl függõ, egészen alacsony frekvenciájú sugárzás keletkezik, és verõdik vissza a Földre. Ezen alacsony frekvenciájú, ún. „ELF” sugarak felhasználásáról a katonai szakértõk csak annyit mondottak – tagadva minden más felhasználást–, hogy ezek alkalmasak a radarok által nem látható tengeralatti objektumok, illetve alacsonyan szálló repülõ tárgyak megtalálására, illetve mélységi olaj, gáz és ásványi lelõhelyek felderítésére. Az 1990-es években elkezdõdött tiltakozásoknak, illetve feltáró munkáknak köszönhetjük, hogy ma
részben tudjuk az ELF sugarak tervezett, vagy már részben megvalósított felhasználását. A legismertebb munka egy cikkgyûjtemény, – szerzõi többek között Dr. Nick Begichet és Jeane Maninget – amely az alábbi címmel jelent meg „Az angyalok nem játszanak ilyen HAARP-on” (szójáték, a HAARP angolul az említett mozaikszón kívül, hárfát jelent). Ezek és még számos egyéb munka azt bizonyítja, hogy a HAARP projekt egy globális, a Földet és egészen távoli környezetét is érintõ bûntény, a valaha létezett legmagasabb szintû energia felhasználásával. Az ELF sugarak eddig feltárt alkalmazási területei a következõk: - globális idõjárás manipuláció, - beavatkozás a Föld geofizikai és általános ökorendszerébe, - nagyhatékonyságú védõernyõ képzése az interkontinentális rakéták és más ballisztikus repülõobjektumok ellen, - kémmûholdak és kommunikációs berendezések megsemmisítése, - a kommunikációs rendszerek (TV, rádió, telefon, radar) megzavarása, akadályozása az egész Földön, - az elektronikus félvezetõk, az elektromágneses adathordozók (CD, DVD stb.) befolyásolása, illetve szükség szerint termikus megsemmisítése, - az emberi tudat befolyásolása. A cikk keretei nem engedik meg, hogy mindegyik alkalmazást ismertessem, foglalkozzunk csak két területtel. Kezdjük talán a globális idõjárás manipulációval. A késõbbi HAARP technológiára utaló jelek már 1966-ban felbukkantak. Gordon J.F. Macdonald, a Los Angeles-i Egyetem Geofizikai Intézetének igazgatója (késõbbi elnöki tanácsadó) leírja az „Amíg a béke nem érkezik el” címû könyvének „Hogyan pusztítsuk a környezetünket” fejezetében az idõjárást befolyásoló technikákat: ahogy az éghajlat megváltoztatható, ahogy a sarkvidék páncélja elolvasztható, ahogy földrengéseket lehet kiváltani,
26
SzG 2006/4
vagy ahogy az óceán hullámait lehet irányítani. Ahogy írja, ehhez fel kell ismerni a környezetben lévõ instabilitást, és ekkor ide akár kis energiát is besugározva, hatalmas mennyiségû energia szabadítható fel. Ha akkor sugározzák be az ionoszférát a HAARP technológiában, amikor az viszonylag instabil, akkor a fenti folyamatok beindulnak. Nem is olyan rég vált ismertté, hogy rendkívül erõs elektromos kapcsolat áll fenn az ionoszféra és a Föld közvetlen légköre között, ahol az idõjárási folyamatok végbemennek. Ezek a kísérletek olyanok – mondja egy alaszkai kutató, Barbara Zickuhr – mint amikor egy kisgyermek hegyes bottal játszadozva egy alvó medvét piszkál, s várja, hogy mi fog történni. A bekövetkezõ események pedig itt is és ott is végzetesek lehetnek. Grazyna Fosar és Franz Bludorf kutatók írják le azt, hogy az utóbbi idõben tapasztalt rendkívüli idõjárási események összefüggésben állnak az ún. Jetstrem széllel. (ez egy erõs, hideg szélfajta, amely a felsõ atmoszférában, az Északi-sark fölött végzi körözõ mozgását). Már az 1990-es években felfigyeltek a Greenpeace kutatói az északon elhelyezkedõ Jetstrem déli irányba történõ eltolódására. Fosar és Bludorf rámutattak arra, hogy amikor például ez a Jetstrem feltûnik Németország felett, akkor ezen a vidéken olyan árvízkatasztrófák játszódnak le, amelyek ebben az évszakban szinte soha nem fordulnak elõ. Példaképpen említhetõ az 1997. augusztusi áradás az Oderán vagy az 1998-as rajnai árvízkatasztrófa, vagy a Neckar pusztítása Alsó-Szászországban és Thüringiában. A 2002. augusztus elején bekövetkezett hatalmas méretû, katasztrofális áradásoknál már mûholdfelvételekkel tudták bizonyítani, ahogy a Jetstrem az északi irányból eltolódik dél felé, és Közép-Európa felé irányul, az összefügg az egyidõben lejátszódó árvízkatasztrófákkal. Augusztus 8-án a Jetstrem még Amerika keleti partjain található. Azután hirtelen Spanyolország felé veszi útját, ahol ugyanekkor az ebben az évszakban szokatlan, heves vihart és özönvízszerû esõzést tapasztalnak. Azután a Jetstrem Olaszországon át vonul Ausztria fölé, ahol ekkor sok áldozatot követelõ áradások indulnak meg. A következõ állomás Csehország, itt sem maradnak el az áradások. Németország keleti és déli részét is meglátogatja heves esõzéseket okozva, így Berlinben majdnem árvizet okoz. Ekkor azonban a mûholdas felvételeken jól látható módon a Jetstrem feloldódik, darabokra esik szét, északra húzódik vissza, az általa keltett hatás pedig gyengített formában jelentkezik, ami Ukrajnában még jelentõs árvizeket okoz. Az, hogy a HAARP berendezés alkalmas az idõjárás manipulációjára, azt a hivatalos cáfolatok ellené-
Tesla szabadalmi leírása
TECHNIKA
re a tudományos körök sem vitatják. Efelõl nem hagy semmiféle kétséget a 4686605 számú amerikai szabadalmi leírás sem, amelyben a következõ mondatot találjuk: Ezen technológia alkalmas az idõjárás befolyásolására a felsõ rétegben lévõ szélmintázat, vagy a szoláris abszorpció megváltoztatásával. A HAARP felhasználási területei közül talán a legnehezebb kérdés a tudat befolyásolása. A tisztánlátást természetesen nehézzé teszi az a titkolózás, amely ezt a kényes területet körülveszi, de nehéz azért is, mert az agy mûködését illetõen a természettudomány is annyi megkérdõjelezhetõ feltételezéssel él, hogy a befolyásolás szakmai leírása is kételyeket támaszt. Valószínûen állítható, hogy az agy és az idegrenszeri tevékenység bizonyos alacsonyfrekvenciájú hullámokkal befolyásolható, gátolható. Még 1977-ben jelent meg Brezinski munkája, aki ekkor még a Columbiai Egyetem professzora, amelyben a következõket írja: „A politikai stratégákat csábítja a lehetõség, hogy kiaknázzák az ember agymûködésében, és az ezzel összefüggõ viselkedésében rejlõ lehetõségeket. Gordon J.F. Macdonald geofizikus, aki egyben a speciális fegyverek szakértõje, kijelentette, hogy az elektromos energia jól idõzített felszabadítása bizonyos típusú rezgéseket válthat ki, melyek következtében a Föld bizonyos térségeiben hatalmas energiák szabadíthatók fel. Ezen ismeretek felhasználásával kifejleszthetõ egy olyan rendszer, amely bizonyos kiválasztott területeken tíz-, vagy SzG 2006/4
27
TECHNIKA százmillió embernél képes súlyosan károsítani az agymûködést. Ilyen esetekben nem számít az, hogy a környezet manipulációja következtében ezeken a helyeken milyen mértékben fog megváltozni az emberek viselkedése, hiszen nemzeti érdekeinkrõl van szó. Az említett technológia néhány évtizeden belül kifejleszthetõ.” Nem könnyû bizonyítékokat találni arra, hogy vajon használják-e a tudat befolyásolására a HAARP technológiát. Tényként az állapítható meg csupán, hogy a technológiában keletkezõ sugárzás leginkább használt frekvenciája a 7,8 Hz. Az agykutatás szerint ez az érték közbensõ helyet foglal el az álomállapotot és az ébredés elõtti állapotot jellemzõ agyi rezgések frekvenciája között, és a legújabb kutatások szerint ennél az átmeneti állapotnál lehet beavatkozni az agyi tevékenységbe. Véletlen e a két érték egybeesése? Az Öbölháború során történt valami, ami sok szakember számára bizonyítékul szolgált, hogy használják a HAARP technológiát a tudat befolyásolására. A CNN hírtelevízió élõ közvetítése során egy fix kamerás felvételen látható volt egy atomtámadás ellen is védõ, nagy biztonságú bunker. A bunker felett megjelent egy nem hagyományos kinézetû helikopter, amely kb. 30 másodpercig körözött a bunker felett. Ezt követõen hirtelen kinyílt a bunker ajtaja, és egy sor iraki katona lépett ki felemelt kézzel, nevetve (!) Sokan feltételezik, hogy ekkor próbálták ki élesben a HAARP technológia mobil változatát az agyi tevékenység befolyásolására. Számos cikk jelent meg arról is, hogy az egykori Szovjetunióban ( és valószínûleg a mai Oroszországban is ) nagyon régóta foglalkoznak az agyi mûködés befolyásolásával a saját maguk által kidolgozott, a HAARP technológiával azonos módszerekkel, csak õk – szemben az amerikaiakkal – ezt annak nevezik ami, azaz ûrfegyvernek. Befejezésül megkérdezhetõ, mit lehet kezdeni ezen problémákkal, melyeket ez a kétrészes „horror” összeállítás felvetett. Higgyük, ne higgyük, tiltakozzunk, egyáltalában mi a dolgunk ezzel? A válasz sokrétû, és messze vezet, itt csak néhány gondolatot vetnék fel. Úgy gondolom, elõször is fel kellene hagynunk azzal a kényelmes állásponttal, ami nagyon sok embert jellemez, hogy a technika világa a tudósokra tartozik, õk a kutatásaikat hozzáértõen, az emberiség érdekében végzik, de ha mindez nem is így van, én akkor sem tudom átlátni ezt a komplikált dolgot.
28
SzG 2006/4
Tényleg ilyen reménytelen az ember helyzete a technika korában? Ez nem így van! A Chemtrails jelenséget sem kell tudni teljes mélységében áttekinteni ahhoz, hogy Gabriel Setter tanácsait (lásd. I.rész) megfogadva saját, jól-rosszul mûködõ érzékszerveinkkel, ebben az esetben a szemünkkel, meggyõzõdjünk a leírtakról. Ha sok száz, sok ezer ember saját megfigyelései alapján kérdéseket tesz fel, akkor ebbõl hatalmas erõ keletkezik. Higgyünk abban, hogy a világban, a természetben lejátszódó folyamatok tárgyszerû megfigyelése, amely jellemzõ volt a természettudomány klasszikus korára, csodákat mûvelhet. Persze abban a folyamatban, amelyben ma élünk, nevezetesen, hogy a romló érzékszervi megfigyelés mellett megemészthetetlen mennyiségû információ áraszt el bennünket, ez sokszor fáradságos, idõt igénylõ munka. Ha mégis elvégezzük ezt a munkát, akkor ez az elsõ lépés az igazság útján. A második lépés, hogy legyenek emberek, akik az így feltárt megfigyelésekbõl képesek megmutatni a valóságos folyamatokat, és feltárni a világot valóban fenyegetõ veszélyeket. Ahhoz hogy legyenek emberek ehhez a második lépéshez, és az azt követõ megoldási javaslathoz, valamire még szükség van. Nevezetesen kívánatos lenne, hogy egyre többen másféle módon tekintsenek az emberre, a Földre, az egész Kozmoszra. Addig ugyanis, amíg kellõ számú ember nem ismeri fel, hogy az ember lénye nemcsak lelki tulajdonságokkal felruházott fizikai testbõl áll, és hogy a Föld és környezete valójában egy élõ organizmus, addig a génmanipuláció, vagy a Chemtrails-ek elleni harc csak jóindulatú, de homályos és zavaros érzésekbõl táplálkozó tiltakozás marad. Ez pedig teljesen hatástalan a jobbára ugyan már csak teóriákat tartalmazó, de logikusnak látszó tudományos érvekkel szemben.
A II. részhez felhasznált legfontosabb irodalomak: -
-
Die neue Sintflut- ein Natur-Ereignis (Symptomatologische Illustrationen Nr.28.-September/Oktober 2002.) „Macht über das Wetter”-eine gottlose Wissenschaft? Symptomatologische Illustrationen Nr 48.-December 2005.) www.klimaforschung.net/haarp/index.htm www.fosar-bludorf.com/hochwasser/index.htm
KÖRNYEZET KÖRNYEZET Theodor Schwenk
VÍZ
A
FÖLD
LÉGRÉTEGÉBEN
A levegõ és a víz elemei mindent áthatnak a természetben és sokféle játékot ûznek együttesen. Minden folyó-rendszer, minden tó és minden tenger saját körfolyamatával együttesen egységet képez, de mindegyikhez hozzátartozik egy összekapcsolt légtér: minden folyó, minden tó, minden tengerpart érvényesül benne fönn a magas-
levegõ, a meleg mezõk fölött fölfelé száll. Az erõs éjszakai lehûlésnél elõfordul, hogy a nyílt területek hûvösebbé válnak, mint a körülötte lévõ erdõk és vizek, úgyhogy a légmozgás a nappal és éjszaka ritmusában visszájára fordul: a melegebb részek fölött mindig felfelé, a hûvösebb fölött lefelé áramolva. Egy táj légterében vannak körfor-
Légáramlások az erdõ és a nyílt mezõ fölött
Magas- és alacsony nyomású területek; Magas: leszálló és a talajon szétterülõ szelek Alacsony: a talajon összeáramló és felszálló szelek
Magas és alacsony nyomású területek januárban
ban. Egy pilóta ködös napokon gyakran láthatja maga alatt kirajzolódni a folyó kanyarulatait a ködrétegben; de gépének viselkedésében ködmentes napokon is észreveheti, amikor átrepül egy folyót vagy egy tavat, hogy erdõs vidék vagy szabad terület van alatta. Érvényesülnek ezek határai a levegõben. A földi táj fölött a légtér eszerint alakítja mozgását és képez egy egységet: a hideg tavak és erdõk fölött nyáron lefelé áramlik a
Magas,
alacsony
gások, amelyek megmutatnak valamit az életbõl és egészen hozzátartoznak. Vannak ilyen körforgások az egész földgolyó életében. Ami kicsiben megtörténik az erdõk és tengerek fölött, nagyban újra összetalálkozik a tenger fölötti folyamatokban, és ami lejátszódik a szántók és rétek fölött, nagyban a kontinens fölötti légmozgásoknak felel meg. Télen felcserélõdnek a viszonyok mind kicsiben, mind pedig a SzG 2006/4
29
KÖRNYEZET
30
SzG 2006/4
Szél egy alacsony nyomású területen
levegõben a közöttük lejátszódó lefelé- és felfelé mozgássá. Így egy nagy egésszé egyesül a Föld, a levegõ és víz, amelyben minden egyes lény megõrzõdik, együtt lüktet és élénkül fel a nappal és éjszaka, a nyár és tél kis- és nagy ritmusában. Igen, a légtérben egy nap alatt minden egyes ese-
mény még egyszer átritmizálódik: a sok fel- és leszálló mozgás nem azonos módon megy végbe, hanem egy megismétlõdõ, ritmusos elmozdulásban. Mintha minden egyes finom lélegzõ pulzálásban a táj kimondana valamit. Marad a kérdés, hol találhatóak a Föld és a tájak egyes szerveinek forma-határfelületei, amelyek a vízben oly nagy szerepet játszanak a források és víznyelõk összhatásainál. A határfelületek mentén futnak végig a hullámok és örvények egyes ritmusos mozgásai. Valójában a levegõben is találhatóak ilyen határfelületek. Mindenütt, ahol a tájban felfelé- és lefelé áramlások találkoznak, láthatatlan határfelüSzervhez hasonló magas-légtest Európa fölött 1943. 03.06.
nagy térségekben, mert a víz télen melegebb, mint a szárazföld. A levegõ lefelé- és felfelé áramlása a Földet tájaival egy nagy organizmussá egyesíti. A kis tájak levegõ-körforgásában a nappali és éjszakai ritmusnak megvan a megfelelõje a bolygón a nyári és téli évszakváltás ritmusában. Az év meleg idõszakában felszáll a levegõ a felmelegedett kontinens fölé, a tengerek fölött (monszun) leszáll; a hideg idõszakban visszafordul ez a folyamat. A felszálló légmozgás többek között az alacsony légnyomású terület képzõdésével, a leszálló a magas légnyomású területek képzõdésével van összekötve. Így alakul ki nagy mélynyomású terület nyár felé a közép-ázsiai szárazföld fölött, amely tél tájékán ázsiai anticiklonná alakul. Ez a folyamat beágyazódik a Föld nagy évszakonkénti légzésébe, amint ezt Wachsmuth ábrázolta. Az évszakok ritmusában az említett légmozgással együtt jár a levegõ meleg vagy hideg szerinti kiterjedése és összehúzódása. A meteorológusok beszélnek egyfajta „kontinens-légzésrõl”. A nyárból a télbe való átmenetben, tehát tavaszszal és õsszel, végbemegy egy nagy, ún. stacioner mozgás és a mély légnyomású területek átalakulása. Nyáron és télen ritmikus összeütközésben harcolnak egymással. A magas- és mélynyomású területek semmi esetre sem csupán olyanok, amelyekben a levegõ csak lefelé vagy felfelé áramlik: a Föld forgása következtében a légtömeg egyfajta fordulatot kap, ezáltal fellép ebben a nagy dimenzióban is egy örvény-spirálmozgás. Itt ismét felbukkan az összekuszált forma, amely oly gyakran kíséri a mozgás-eseményeket. Emelkedjünk fel gondolatban a földfelszín fölé és képzeljük el, hogy érzékelni tudjuk a légáramlatokat, amint a nyáron a kontinens fölött fel, a tengerek fölött lefelé szállnak; nagyon sokoldalú képet érzékelnénk: a Föld légrétegének nagytérségi mozgásába beágyazva találnánk sok egyforma „szervet”, kis légkörforgásokat az erdõk, mezõk tájai fölött, a tavak, folyók, hegyek és völgyek fölött. Egy nagy organizmus képét szemléljük, amelyek befogadják magukba a kis szerveket, mindegyik kapcsolatban van mindegyikkel, mindent összekapcsol a levegõ áramlásának és mozgásának élõ váltójátéka. Már találkoztunk egy ilyen organizmus gondolatával, ott, ahol a víz a víznyelõk és források összjátékában konkrét szerv-formákat alakított ki. Itt a levegõben, a magasban szemügyre véve a víznyelõk és források megfelelnek a felfelé- és lefelé áramlásnak. A táj váltójátékát átfordítják a
letek keletkeznek. Egy vitorlázórepülõ repüléskor ezt gyakran képes világosan felismerni, mint valami finom turbulens „függönyt”, amely mintha a légkörben lógna, pl. az erdõs és a nyílt mezõs táj közötti átmenetnél. Ez nem más, mint a különbözõ légtömegek örvénylõ érintkezési rétegei. A Föld nagytérségi légmozgásaiban az ilyen elválasztó-felületek ismét összetalálkoznak a „frontokban”, a különféleképpen alakult légtömegek határain; tehát mindenütt, ahol a nagy források
KÖRNYEZET örvények elválasztásainak, tehát a mélylégnyomású területeknek van az év folyamán csúcspontja és mélypontja. A. Schmauss szerint, aki a napi idõjárás-megfigyelésekben szabályszerû képeket tudott alkotni, amelyeket számszerûleg is alátámasztott, mely szerint a „dinamikus év” az atmoszféra aktivitásának mélypontjával kezdõdik szeptember 29-én. Az atmoszféra aktivitása alatt azt az idõjárásmozgást érti, amelyik ÉszakAnglia és Franciaország között vonul el. Ennek egyik mértéke a légnyomáskülönbség a két nyugat-európai ún. geográfiai hely között. A dinamikus év szeptember 29-ei kezdetével tehát belehat egy impulzus, amelyik csúcspontjára vezeti az atmoszféra aktivitását, amelyet sokévi átlagát tekintve január 9-én ér el. Az aktivitás ezután ismét csökken egy május végi, június eleji mélypontig. Ettõl kezdve ismét emelkedik és tartja magát szeptember 15-ig, ahonnan leesik szeptember 29ére. Ekkor egy megerõsödött aktivitás új impulzusa ragadja meg , és juttatja ismét a csúcspontra januárban. Láthatjuk: a magas- és mélylégnyomású területek nagy lefelé és felfelé váltása a „kontinens légzésében” egyfajta nyelvként vagy egy szimfóniaként még finomabb ritmus szerint differenciálódik. Schmauss azt mondja ebben a történetben: az ezzel megbízott meteorológusnak van egy olyan légtest-változás naptára, amely olyan, mint egy karmesteri partitúra, ahol megvan, mikor kell belépnie egy hangszernek, de amely belépés el is maradhat. Ennek ellenére nagy öröm, hogy ismerjük a partitúrát.” A dinamikus év „stációira” tekintve feltûnik, hogy a keresztény év fõ ünnepi idõszakaihoz igazodik. A Húsvét a tél és a nyár között benne van az évszakok ritmikus eseményében, harcban a szélsõségek között, ezért nem tûnik ki különösebben mint külön, egyedi történet. De már a Pünkösd kiemelkedik a dinamikus év menetében, amely a Húsvéthoz igazodik és így mozgó idõpontja van: május 20-tól június elejéig a légkör aktivitásának mélypontja van, amely – mint a Pünkösd ünnepe – nem egy rögzített dátumhoz kapcsolt, hanem az ún. idõtérhez. Hideg levegõáramlás lefûzõdései
és víznyelõk befolyási-területei, a stacioner magas- és mélylégnyomású területei találkoznak. Ezek a formák, amelyek a víz megfigyelésekor megjelentek elõttünk, ismét találkoznak a légréteg nagy áramlásaiban. A levegõtest határainál mindenütt hullámok, begyûrõdések és begöngyölõdések játéka keletkezik, melyeket a szervek képeinél õsmozgásként ismertünk meg. Pillantsunk bele a fejlõdési folyamat képvilágába, minden mozgásban megmarad, melyik szervben van, soha nem szilárdul meg hanem egyre inkább visszavezet a mozgásba. A folyamatok, mint a hideg légtömegek „lecsepegése” a sarkoktól az alacsonyabb szélességi fokok melegebb légtömegeibe, összetalálkoznak az emberi szervezet embrionális fejlõdési folyamatában az idegszálak és a látás fejlõdésénél. Merésznek tûnik összevetni az élõ területérõl származó folyamatokat az atmoszférában lejátszódó folyamatokkal. Adjuk meg hát a szót magának egy hivatásos meteorológusnak. „A ciklon dinamikája” címû könyvében P. Raethjen a következõképp beszél a mélylégnyomású területekrõl (ciklonokról): A ciklonnak „jellegzetes élettörténete van karakteres megjelenési-, fejlõdési- és öregedési fázissal. Nem rögzül a térben kiterjedésével, mint a hullám, hanem mint egy élõ lény az anyaölbõl (frontális zóna) egy fiatal frontális ciklon születése által válik serdülõ centrális ciklonná. (A centrális ciklon alatt a nagy, stacioner mélylégnyomású területet kell érteni.)… Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a halál és keletkezés a ciklon lényszerû ismertetõjegye, tehát egy stacioner egyensúlyelmélet elmegy a lényeg mellett.” És a másik: „… tehát az atmoszféra ott élõ lényként viselkedik, és csak azután fogunk mindent helyénvalónak találni, ha mint egy egészet látjuk és egészként kezeljük. Az egyes problémákat nem lehet egyedül önmagukban eldönteni, hanem egy össz-szemléletben harmóniába kell hozni egymással.” – Neves meteorológusok már figyelmeztettek korábban a biológiai nyelvre, amelynek lényegében folyamatosan szolgálnia kellene az idõjáráskutatókat. Az atmoszféra ún. örvényútjainak ritmusai bizonyos törvényszerûségekkel rendelkeznek. Az
SzG 2006/4
31
KÖRNYEZET
32
SzG 2006/4
Örvény-utak az USA fölött
ged el a csillagvilág utasítása szerint, amely közrejátszik az eseményeknél.
Az atmoszférában az idõjárás fantáziadús változása játék a vízzel. A föld meleg klímazónájában befogadja a nagy hõtömeg a vizet, vagy felveszi ezt a meleget nagy kiterjedésben melegvíz-áramlásként az óceánokban, vagy magával viszi vízpá-
A hideg és a meleg légáramlatok találkozásánál keletkezõ begyûrõdések
Az õszi Mihály-ünnepet a karácsony ünnepe követi, amelyet õseredetileg január 6-án ünnepeltünk, tehát közvetlen közel az ún. singularitás január 9-ei dátumához, amikor az atmoszférikus aktivitásnak csúcspontja van. A legalábbis tendenciájában az év folyamán mindig visszatérõ markáns pontokra emlékeztetnek az ismert májusi fagyok vagy az ún. „Schafkaelte” (Közép-Európában június vége felé fellépõ hûvös, esõs idõ), vagy a „Himmelfahrtsgewitter” (mennybemenetel idejére esõ zivatarok) és mások. Mi fejezõdik ki az ilyen történetekben, az idõjárás- és a felhõképek birodalmában? – Egyre több teret nyer az a felismerés, hogy az ilyen ritmusban valami földöntúliról van szó. Ma összefüggésben vannak a mélynyomású örvények váltakozásai a Napon látott folyamatokkal. De ezek megint csak olyan Nap-aktivitások (napfoltok), mint a Nap együtthangzása a bolygók kölcsönös mozgásviszonyaiban. Nem adódik ezáltal egy olyan kép, hogy az égi történések belehatnak Földünk légrétegének érzékeny érintkezési felületeibe? A csillagok törvényszerûségei beleszólnak ebbe a membránba, mint egy finom fülbe, szervet teremtenek és a Földet egy organizmussá illesztik össze tengereivel, szárazföldjeivel és tájaival. Élõlényként fogadja be a Földet a saját, még nagyobb életösszefüggésébe. Ha az ember a magasból tudna rátekinteni a Földre és a tengerekre, akkor átélhetõvé válna a különbözõ légtömegek együttáramlásából a mélylégnyomású ciklon-utak keletkezése. Ahol találkoznak a különbözõ légáramlatok, érintkezési felületük hosszan hullámzik és gördül egymáson, tova nagy kiterjedésben az óceánok és a kontinensek fölött. Elõfordul hogy egy ilyen begyûrõdés egy egész földrész méretû. A földön nem éljük át ezeket a nagytérségi eseményeket, hanem az idõjárás átvonulásával a napi le- és felszállást. Így a nagy folyamatok, mint a különbözõ légtömegek összeütközése egymással, valamint a hideg sarki levegõ a nedves-meleg, délrõl beáramló tengeri levegõvel, nálunk a napi idõjárás-változás sokoldalú drámai eseményeiként képzõdnek le. Ennek a folyamatnak látható kifejezõdése fölöttünk a felhõk képzõdése és feloldódása, a csapadék változatos fajtái, amelyek meghatározzák az idõjárás karakterét. Itt nemcsak mozgások vannak, amelyek összjátékukkal mozgó formákat teremtenek, hanem hozzájön a hõ-differenciálódás és a vele összekapcsolt levegõ-kiterjedés és összehúzódás, a víz elengedése és felvétele. Ez általában az utolsó ösztönzõje a meteorológiai eseményeknek, mert közben nagy tömegû hõt kapcsol össze vagy en-
raként a bolygó nagy légáramlásaiba. Ahol hideg levegõvel találkozik össze, ismét kiválik, mint egy meleg lehelet a hideg téli levegõben, és ismét ködként, felhõként vagy csapadékként válik láthatóvá. Ismét elengedi nagy tömegben a hõt, amelyet a meleg zónában vett fel. Ahol kilép a láthatatlanból, ott ismét kibuggyan a hõ, amelyet korábban és leginkább más helyen vett fel. Így a víz ismét közvetítõvé válik, és az ellentétek kiegyenlítõjévé: felveszi a túl sokat az egyik helyrõl és elviszi nagy távolságokra oda, ahol szükség van rá. A víz a meleg hordozója, a hõháztartás nagy szabályozójaként hat, és látható kifejezõdése a felhõk és az idõjárás minden egyes elemével (nyomás, hõmérséklet, páratartalom, szél stb.). … Fordította: Buella Mónika A fordítás alapja: Theodor Schwenk: Das sensible Chaos, Verlag Freies Geistesleben, Stuttgart, 2003.
OLVASÓI LEVÉL KÕTÁBLA ÉS ÉLÕ PÁRBESZÉD KÉRDÉS VAGY TÜNET? A Kispesti Waldorf Iskola több mint tíz éves fejlõdése talán a folyamatos pedagógus-szülõ párbeszédnek is köszönhetõ. Fejlõdésünk különféle lépcsõfokai új és új kérdéseket, megoldásokat vetnek fel. A legutóbbi kérdéscsokor és a válaszok eddigi tanulsága hátha túlmutat intézményünk falain…
I. Pedagógia kérdéskör – FEJLESZTÕ PEDAGÓGIA: A fejlesztésre szoruló gyermekek ellátásának mi az optimuma? Mi valósul meg, hány gyerek vár ellátásra idõ, energia híján? Várható-e megoldás a közeljövõben? (Az eredményes fejlesztés súlyosabb esetekben legalább heti 3 óra a nem Waldorf fejlesztési gyakorlatban.) Lehetne-e korrepetálást szervezni – fõként matematikából – a lassabban tanuló, sokat hiányzó, vagy fejlesztõpedagógushoz járóknak? – TEHETSÉGGONDOZÁS: Indíthatóak-e a tehetség kibontakoztatására, vagy az érdeklõdés kielégítésére szakkör jellegû foglalkozások? Pl: színjátszók, matematikusok gondolkodó klubja, idegen nyelven társalgók mûhelye, megcélozva a nyelvvizsgát. Lehetne-e nehezebb, illetve külön feladatokkal lekötni a jobb képességû gyermekeket? Lehet-e megoldás az unalmukban a többiek munkáját zavarók kiküldése az óráról? – SZAKÓRÁK: Hogyan lehetne elérni alsó és közép tagozatnál, hogy a gyerekek számára a szakórák ugyanolyan fontosak, legyenek mint a fõtanítás? Van-e beleszólása a nyelvtanároknak idegen nyelv tanításához történõ csoportbontásnál? A szaktanárokat miért nem keresik fel a szülõk, ha problémájuk van? Mi az, ami miatt nem tudnak a szülõk szaktanári segítséget kérni/kapni a problémák megoldásához? A szülõk sok esetben miért csak a bizonyítványból értesülnek a problémáról, miért nem lehet évközben megszólítani a szülõt, hogy együtt keressenek megoldásokat? A szaktanárok jelzéseit miért csak az „érettségi tárgyaknál” veszik figyelembe a szülõk? Kinek van lehetõsége, joga, és milyen alapon (milyen információkra támaszkodva) a (szak)tanárok munkáját bírálni/értékelni? – ÁLTALÁNOS MÛVELTSÉG: Az általános iskolát végzett magyar gyermekek mûveltségében megjelenõ irodalmi alapmûvek, pl. Petõfi, Arany, Gárdonyi bizonyos mûvei és más olvasmányok feldolgozásra kerülnek-e? – HOGYAN BIZTOSÍTOTT A MINÕSÉG? Van-e késztetésük a pedagógusoknak egymás munkájának megismerésére? Eddig milyen osztályok osztálytanítóinak pedagógiai tevékenységét segítette rendszeres óralátogatásokkal huzamosabb
SzG 2006/4
33
OLVASÓI LEVÉL
ideig a Pedagógiai Konferencia? Gyakori-e, hogy az alsóbb osztályos osztálytanító meglátogatta az elõtte haladó osztály fõtanítását? Létezik-e Waldorf „minõségbiztosítás” osztálytanítóink, pedagógusaink között, vagy egy Waldorf-pedagógus pusztán elnevezése miatt minden tekintetben szabadon dolgozhat? Hogyan tudjuk létrehozni a minõségbiztosítást, és hogyan tudják ezt a szülõk támogatni? – TANÁRI AUTONÓMIA: Mit jelent? Meddig terjed a szaktanár-osztálytanító, illetve a pedagógus-szülõ viszonyban? Hol kezdõdik a közös felelõsség, van-e? – EGYEBEK: Miként látják a gimnáziumban tanító tanárok a hozzájuk érkezõ gyerekek tudásszintjét? Kellene-e szerintük valamilyen tantárgyból erõsíteni az alsóbb tagozatok tanításánál? Milyen lehetõségek vannak a következõ osztályok hangszeres zeneoktatásának fejlesztésére? Az elkészülõ új épületrész lehetõséget ad-e egy tanulószoba létrehozására? Fontosnak tartja-e a gyakorlatban is a nyitást a PK más Waldorf-iskolák, kerületi általános iskolák felé? Lehet-e enyhíteni az évek óta betöltetlen tanári állásokra jelentkezõkkel szemben a maximális Waldorf-követelményrendszeren, az intézmény, a tanulók érdekében? (Pl. zenetanár, számítástechnika tanár, fizika tanár stb.) Szabad-e osztálykirándulások alkalmával az idõhiányt a KRESZ elõírásainak áthágásával pótolni? Kaphatnak-e a jövõben a gimnáziumot elvégzõk alapfokú mûvészeti végzettségükrõl, pl.: zenében, kézmûvességben, festészetben stb. valamiféle államilag elismert szakképzettséget? Kaphatnak-e a szülõk rendszeres tájékoztatást az év közbeni változásokról a pedagógusi státuszokban, benne a PK tervével a kialakult helyzet orvoslásáról? Vagy maradjon a folyosói „szájhagyomány”? Milyen konkrét területeken tudná az Szülõi Konferencia még segíteni a pedagógusok munkáját? Hasonlóan annak megoldásához, hogy a szaktanár, fejlesztõpedagógus ne az osztálytanítón keresztül érintkezzen a szülõvel, hanem közvetlenül.
II. Szülõi hozzáállás – A tanártól kapott segítséget, jelzést hogyan „érvényesítik” otthon? Házi feladat fontosságáról mi a véleményük? Hányadikig tartják szemmel? A közös nevelést, a közös munkát segítõ visszajelzéseket adó szülõi estekre, a Waldorf-beszélgetésekre, az intézményi mûködést segítõ Brüll-körre miért jár egyre kevesebb szülõ? Miért mennek el másik iskolába megbántódottan a gyerekek és családok? Hogyan tudjuk elérni azt, hogy az iskolánktól eltávozó diákok feszültségmentesen távozhassanak? Egy osztálytanító szülõ: Hogyan segíthetem azt, akinek „problémája adódik” neveléssel, tanítással kapcsolatban?
III. Együtt – mûködünk… – A gyermek fejlõdése érdekében hogyan tud harmonikusan együttmûködni az
34
SzG 2006/4
OLVASÓI LEVÉL
iskola a szülõkkel? Milyen nehézségek merültek fel – mindkét oldalon – amelyek ezt lehetetlenné tették? Szülõket, a család életmódját, szokásait, magánéletét érintõ bántó megjegyzések mellett sok esetben az osztálytanító részérõl a közvetlen tapasztalatokat adó családlátogatásra próbálkozás sincs. Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a tanárok-szülõk közötti párbeszédet? Hogyan segíthetik egymás munkáját a tisztelet és õszinteség jegyében, milyen is az, amikor a gyerek körül állunk? – Meddig tart a pedagógus, és meddig a szülõ felelõssége a Waldorf-pedagógia megismerésében? – Ha pedagógus és szülõ évek óta nem jutnak közös nevezõre, a pedagógus miért nem javasolja, hogy forduljanak egy pártatlan, közösen elfogadott pedagógushoz, majd PK-hoz tanácsért? Miért csak a szülõnek kell ezt az utat ismernie? Mondhatja-e pedagógus rögtön az elsõ szülõi közbevetésre, hogy el is lehet menni innen?
IV. Tolerancia: Fontos-e, hogy az intézmény rendezvényeire meghívott vendégek másképp gondolkodását pedagógusaink toleranciával fogadják? Szabad-e kizavarni évrõl-évre néhány vendéget, vagy hozzánk járó gyermekes anyukát gyermekestül gyermekintézményünk egyik-másik rendezvényérõl, mert Waldorf-pedagógiai „érettségük” nem megfelelõ szintû? Meg szabad-e védeni egy idegen gyermeket saját „tudatlan” édesanyjával szemben? Hogyan tervezi a PK a felmerült ilyen jellegû esetek elegáns kezelését a jövõben? Fontosnak tartja-e a PK, hogy csak olyan gyermekek járhassanak óvodába, alsó tagozatba, akik szüleinek munkája, elfoglaltsága lehetõvé teszi gyermekeik kora-délutáni hazavitelét? Tényleg sérülne-e a Waldorf szellemiség a szülõk munkájára, lehetõségeire tekintettel Magyarországon szinte minden Waldorf-intézményben elfogadott napközis óvoda, iskola kialakításával?
Eddigi tanulságok A kérdéscsokorban jól kitapinthatók a régi-új közösségünket építõ és romboló erõk. Az elsõ helyzetfelmérõ, meghallgató Pedagógiai Konferenciára a legvérmesebb kérdést feltevõ szülõk nem tudtak, vagy inkább féltek eljönni… Közülük akiknek ez sikerült, mélyen hallgattak a körülményeket konkretizáló segítõ szándékú pedagógusi kérdések felmerülésekor. A megjelent többi szülõ nem minden esetben tudott azonosulni az el sem jövõ szülõtársak problémafelvetésével. Mintha a sérelmét kérdésbe öntõ indulatos szülõt a válasz, a megoldás, végsõ soron a gyermeke helyzete már nem érdekelné, beérte a lavina elindításával… Noha májusra a pedagógus-szülõ rendezvényekrõl a résztvevõk évrõl évre kifogynak, ezúttal viszont a nyilvánosan meghirdetett pedagógus-szülõ párbeszédre alig fértünk be az osztályterembe. Az õszinte eszmecserére régóta érett az idõ, hiszen a korábban szokásos havi Waldorf-beszélgetések évek óta valahogy kimaradtak.
SzG 2006/4
35
OLVASÓI LEVÉL
A jó hangulatú találkozón elsõ válaszként kiderült, hogy nem küldhet el osztálytanító családot azért, mert a két fél önerõbõl nem tud felülemelkedni a köztük kialakult konfliktuson. Megértették a pedagógusok miért, milyen stílustól tartva nem mernek a szülõk konfliktust vállalni igazuk védelmében egyes osztálytanítókkal szemben. Az ilyen helyzetekre született megoldásként egy kölcsönösen elfogadott pártatlan pedagógus és szülõ bevonása a helyzet orvoslására. Az októberi beszélgetésen azonban ismét csak néhány pedagógus és szülõ hivatalos „delegált” vett részt a két konferenciától. De az õszinte beszélgetés során körvonalazódott a szándék; a részvevõk számától függetlenül szükség van a rendszeres találkozásra. Ezt késõbb alátámasztotta egy másik fórumon a lélektelen Waldorf-szellem veszélyeitõl óvó szülõi felvetésre felfortyant pedagógus véleményének indulatgazdagsága is.
Itt tartunk Legutóbbi beszélgetésünk sem volt „tömeggyûlés”. Viszont a „Tolerancia” témában mindenki nyugodtan kifejthette álláspontját, szabadon dühös indulatoktól, elõítéletektõl, vélt, valós sérelmektõl. Noha az egy héttel korábbi, hivatalosnak vélt információ szerint néhány szülõ kedvéért az agyonterhelt pedagógusok nem érnek rá, nem látják értelmét e beszélgetéseknek, de „szerencsére” csak a kommunikációban keltõdött zavar. Legutóbbi beszélgetésünkön kiderült gyermekeink érdeke, hogy az ünnepek elérjék bennük a kívánt hatást. Ez nem lehet csak a pedagógusok számára fontos. De jó-e az a kis ovisnak, ha minden testvére Márton ünnepére elcipelik? Fontos viszont, hogy a születõ értéket ne tehesse tönkre egyetlen gyermekben, családban, vendégben sem a betû szerinti maximális pedagógiai kívánalmak már-már dogmatikus hittételekhez méltó indulatos kikényszerítése. Véletlen-e, hogy éppen melyik színházi elõadáson szólal meg a mobiltelefon? (A szándékosság talán kizárható…) Erõt sugároz-e, ha egy szabad Waldorf-iskolában csak egyetlen vélemény hangozhat el szabadon pedagógusszájból az iskolát érintõ kérdésekben; például egy, az iskolánkat bemutató, de gonosznak kikiáltott HVG cikk-rõl? Milyen erõt? Megtudtuk fél évet ott dolgozó pedagógusunktól, hogy Déván a katolikus gyermekmenhely mindennapos, életmentõ tettei mindig a nagylelkû elfogadó szeretetbõl születnek, táplálkoznak, és igen ritkán csak az elmélet precíz mérlegelésébõl. E mostani találkozónk alkalmával ismét kiderült, mennyi minden a másik oldalról köztudottnak hitt információ ismeretlen a szülõk és pedagógusok körében egyaránt… Nem született olyan érzés, mintha csak a kõtáblán cserélõdtek volna a megfellebbezhetetlen válaszok, hanem talán a kõtáblát váltotta fel az élõ párbeszéd, ami sosem lezárt, hanem újabb kérdésekkel jár. Például: Szabad-e kívülrõl is erõt meríteni a pedagógiai munkához, vagy csak belülrõl üdvös az építkezés. Jó-e az, ha a Szülõi, illetve a Pedagógiai Konferenciának a mindennapos „mókuskerék” ügyek miatt nem jut ideje, energiája a hosszú távú fejlõdést megalapozó tettekre? A régi idõket idézõ jó hangulatú, családias beszélgetésen ismét jelentõs értékek születtek… Deák J. szülõ
36
SzG 2006/4
HÍREK, KÖNYVISMERTETÕ A Szabad Gondolatok Háza tavaszi programjai: 2007. február 23-24. (pénteken délután és szombaton egész nap) Markus Osterrieder: Rudolf Steiner és a 19. század okkult mozgalmai 2007. április 14-15. (FIGYELEM! SZOMBATON DÉLUTÁN ÉS VASÁRNAP!) Peter Tradovsky: Európa mai helyzete Kaspar Hauserrel összefüggésben Mindkét szeminárium a Szabad Gondolatok Házában (1089 Bp. Bláthy Ottó u. 41.) lesz. Belépõdíj mindkét alkalommal 1500 Ft.
* Köszönetet mondunk azoknak, akik 2005-ben adójuk 1%-ával a Kortárs Orkesztika Egyesület (adószám: 18065224-1-46) támogatták. A beérkezett összeget egyesületi rendezvényünkhöz használtuk fel. Tatai Mária, képviselõ * A "Kamaraerdei" Waldorf Iskola elsõs osztálytanítót keres a 2007/2008-as tanévre. Jelentkezés: fényképes önéletrajzzal. Cím: 1112 Bp. Repülõtéri út 6.
Várandós állapot, szülés, szoptatás címmel megjelent legújabb kiadványunk, melyben minden kismama értékes segítséget talál a jelzett idõszakban esetleg fellépõ problémák megoldására, harmonizálására, az egészséges állapot megõrzésére. Ehhez Dr.Hauschka készítményeket is ajánlunk. A füzetet a Dr.Hauschka termékeket árusító üzletekben, gyógyszertárakban lehet beszerezni.
SzG 2006/4
37
HÍREK, KÖNYVISMERTETÕ
Beszélgetés Dr. Markus Osterriederrel
MIÉRT
NÉZNEK FEL RÁNK
NYUGATRÓL?
2007. tavaszán ismét a Szabad Gondolatok Házának vendége lesz Markus Osterrieder. 1961-ben Münchenben született, szellemi szabadfoglalkozású történész, szlavisztikus, publicista, több könyv szerzõje. Kedvenc témája az észak-atlanti, az európai és az eurázsiai térség spirituális és kulturális kapcsolatának kutatása. Elõzõ látogatásakor az elõadó által bemutatkozásul elmondottakat akkor a szünetben néhány kérdéssel tovább bõvítettük.
„Nyugati nevelést kaptam, de érdeklõdésem hamar kelet felé fordult, bár semmi családi kapcsolatom nem volt a vasfüggönyön túliakkal. Édesapám pénzügyi szakemberként az amerikai hadseregnek dolgozott, így a 60-as években komoly kapcsolatom volt az amerikaiakkal. Ekkoriban Amerika nagyon lelkesített. A bajorok egy idõben amerikai köztársasággá szerettek volna válni. Tizennyolc éves koromban felmerült bennem, hogy a vasfüggönyön túl is élnek emberek. Elõször azonban Franciaországba mentem, és ott kezdtem szláv nyelveket, kelet-európai történelmet tanulni. De Münchenben fejeztem be a tanulmányaim. Ma is van a német egyetemnek Kelet-, Délkelet, Észak- és Észak-kelet Európa történelmét tanulmányozó tanszéke. Így a magyar történelemmel is foglalkoztam, de sajnos nem tudok magyarul. Az életem az utóbbi években a nyugati szféra felõl a keleti felé terelõdött. Évente többször tartok elõadást Oroszországban, részt veszek a Waldorf-tanárképzésen. Igen érdekes az orosz tanároknak saját történelmükrõl tanítani… Minthogy az én életem is a kelet és nyugat közti ingamozgásban telt, nagyon izgatott ez a kérdés. 1986-ban azért tértem vissza Németországba, mert akkoriban kezdett forrongani az élet itt, Kelet-Európában. Emlékszem, 89-ben egy kurzust tartottam, és egy napra Sopronba utaztunk. Akkor nyitották meg a vasfüggönyt. Osztrákok, magyarok és egy német közösen ittunk a szabadságra. Ez a téma, térség nagyon mélyen a szívügyem.” (Idézet az elõadáson elhangzottakból Stráma Éva jegyzete alapján.) - Mikor találkozott elõször az antropozófiával, milyen a viszonya jelenleg a mozgalomhoz? - Tizennégy éves koromban egyre több kérdés merült fel bennem. Ekkoriban egy komoly krízist kellett átélnem. 38
SzG 2006/4
Egyik iskolatársamtól kaptam egy Steiner könyvet: „Hogyan juthatunk a magasabb világok megismeréséhez?” Bizalom alakult ki bennem a módszer iránt, de csak évekkel késõbb, saját tapasztalatok birtokában tudott ez igazán elmélyülni bennem. Ma is sok antropozófus ismerõsöm van, de eszem ágában sincs belépni a társaságba! Vannak ugyanis olyan elkötelezett antropozófiai társasági tag barátaim, akik nem állnak szóba egymással… - Milyen nyelveket beszél? - Francia, Orosz, Angol, Lengyel nyelven, de olvasom az érdekes közleményeket olaszul, szlovákul és még néhány szláv nyelven. - Milyen országokban járt elõadást tartani? - Nagy-Britanniában, Amerikában, Norvégiában, Svédországban, Írországban, Csehországban, Horvátországban, Szlovéniában. Ukrajnában például Waldorf tanárokat oktattam; Kijevben, Ogyesszában, Dnyepropetrovszkban. Romániába talán jövõre jutok el. - Mi a hobbija? - Vízöntõ jegyûként sajnos minden érdekel, ráadásul nem csak elméletben… Na jó, mondjuk a filmmûvészet! Eredetileg rendezõ, vagy operatõr akartam lenni. De a fõzés, orvoslás és hadd ne soroljam tovább! Zárjuk inkább a sort azzal, ami nem érdekel különösebben: az autók. Vezetek, de mélyebben nem izgat a szerkezet. - Milyen érzés Magyarországon? - Nagyon hálás vagyok, hogy személyesen is itt lehetek! Nyugaton mindig szimpatikus volt a magyarok hihetetlen szabadságvágya. A magyar néplélekben mûködõ õsi erõvel különösen együtt tudok érezni, hisz Herzen gondolataival, a sztyeppe nomád népeinek kaotikus erõi fognak kisegíteni minket bilincseinkbõl! Deák József
HÍREK, KÖNYVISMERTETÕ
Könyvismertetõ Az Ita Wegman Alapítvány és a Natura-Budapest Kft. kiadásában megjelent könyvek ismertetése Paul Emberson: A klónozásról és az elveszett hierarchiáról „A XX. században az emberiség megtanulta, hogyan lehet az anyagot átalakítani – atomi részecskékkel történõ bombázás révén – egyik elembõl egy másik elemmé. A század során így nagymértékben befolyásoltuk az ásványvilágot. A legújabb események azt mutatják, hogy a XXI. században megtörténnek az elsõ lépések az élõvilág átalakítására, amivel megkezdõdik az életfolyamatok fölötti ellenõrzés megszerzése… Amikor megpillantjuk a szaporodás emelkedett, kozmikus aspektusát, amelyet megkíséreltem vázolni Önöknek a mai napon, és gondolatainkat a géntechnológia felé fordítjuk, meg kell állapítanunk, hogy az ember mily vakon babrál valamivel, amelynek a megértését csak az igaz szellemtudomány útján lehet megkezdeni… Meg kell értenünk, hogyan inkarnálódik az emberi lélek, és mi történik valójában, amikor a fizikai test kialakul az apa és az anya egyesülésébõl származó öröklési folyamatból, és hogy milyen változásokat eredményez a megtermékenyítésbe és az embrionális fejlõdésbe beavatkozó technológia. Mindezt világosan kell látnunk ahhoz, hogy felmérhessük a klónozás és a génsebészeti eljárások hatását az elementáris világra… Dolly számos okból fontos volt, ahogy azt már említettem. Az egyik ok, hogy Dolly anyja egy skót feketefejû juh volt, anyja pedig egy hatéves finn dorset juh. Nem, kedves barátaim, ez itt nem tévedés. Dollynak két anyja volt. Nem volt apja. És ha emberi lénynél alkalmazzák ezt a technikát, akkor lehetségessé válik, hogy klónokat állítsanak elõ apa nélkül. A férfiak feleslegessé válhatnak…” Ára: 1890 Ft
Karl Heyer: A nemzetiszocializmus lénye és szándéka és a német nép sorsa „Csodálatos az a tisztánlátás, amellyel Heyer a németországi politikai fejlõdést érzékeli. Már az okokban felfedezte a kihatásokat, és elõrejelzését 1935-ben négy pontban foglalta össze: » 1. 2. 3. 4.
Hitler a háborút jelenti. Ezt a háborút el fogjuk veszíteni. Csak ezáltal szabadulunk meg a nemzetiszocializmustól. A nemzetiszocializmus csak akkor fog eltûnni, ha már az összes szörnyûsége a vakok számára is nyilvánvalóvá vált. «
Európa keleti felének alapvetõ átalakulásával újra fel kell tenni a német állam önmaga megértésének kérdését. Ismeretesek a németek nehézségei identitásuk megértésében és leírásában. A német nép sorsát kutató Heyer érthetõvé teszi, hogy a nemzetiszocializmus katasztrófája után szó sem lehet a nemzeti hagyomány továbbírásáról, hanem új alapokat kell lerakni. Az újonnan létrehozandó építmény elemei a közép-európai szellemtörténet tudományos és szociális impulzusaiban találhatók, melyeket Rudolf Steiner szellemtudománya állapított meg és fejlesztett tovább. Ebbõl a szellembõl nõ ki az az egységesökológiai gondolkodás, amely életbevágóan fontos a jelenlegi alapvetõ válság leküzdéséhez, és egy, a legnagyobb mértékben szabad, egyenlõ és szolidáris, önigazgató társadalmat megcélzó szociális akarat. Ez a perspektíva Heyer ábrázolásából adódik. A németek a nemzetiszocializmussal önmagukat árulták el; ennek következményeire, a közép-európai jövõbe vezetõ útra vonatkozó kérdéssel fejezõdik be a könyv: »Vajon elég sok német akarja-e ezt az utat járni?«“ Ára: 3100 Ft SzG 2006/4
39
HÍREK, KÖNYVISMERTETÕ
Ludwig Polzer-Hoditz: Az európai közép misztériuma Világtörténelmi sorselmélkedés Rudolf Steiner két fejtegetésével és tíz képpel. „Európa közepe: misztérium-tér. Megkívánja az emberiségtõl, hogy ennek megfelelõen viselkedjen. Annak a kultúrkorszaknak az útja, amelyben élünk, nyugatról jõve, kelet felé fordulva, ezen a téren vezet keresztül. A réginek itt metamorfizálódnia kell…Minden régi erõ elvész ezen a kelet felé vezetõ úton; nem tudnak keresztülhaladni ezen a téren anélkül, hogy a szellembõl meg ne újulnának. Ha mégis ezt akarnák tenni, pusztító erõkké válnának; katasztrófákat szülnének. Ebben a térségben csak emberismeretbõl, emberszeretetbõl és emberbátorságból születhet meg az, ami üdvöthozóan továbbhaladhat a Kelet felé.” Ára: 2200 Ft
Korábban megjelent és még megvásárolható könyveink: Dr. Rudolf Steiner és dr. Ita Wegman: A gyógyítómûvészet kitágításának megalapozása szellemtudományos ismeretek alapján Ára: 2500 Ft Rudolf Hauschka: Szubsztanciatan Ára: 3500 Ft Jochen Bockemühl: Életösszefüggések Ára: 1 500 Ft Dieter Brüll: Waldorf-iskola és hármas tagozódás Ára: 950 Ft G. Ekler Ágnes: A Waldorf-pedagógia és a korproblémák Ára: 400 Ft Jakob Streit: Állattörténetek Ára: 850 Ft Jakob Streit: És lõn világosság Ára: 950 Ft Jakob Streit: Három lovagtörténet Ára: 900 Ft Szabad Gondolat számonként 500 Ft A korábbi évfolyamok számai: 200 Ft/db
Korábban megjelent, de jelenleg nem kapható könyveink: G. Grohmann: Állattan és növénytan Rudolf Steiner pedagógiájában Frisch Mihály: Az atmoszférikus kereszt Frits H. Julius: A fenomenológiai kémia alapjai Walter Johannes Stein: A nevelés feladata és az emberiség története Jakob Streit: Mesékrõl, legendákról
40
SzG 2006/4
D r. H a u s c h k a Kozmetikumok
Citromos tusfürdõ A mediterrán napsütés érlelte citromok frissítõ, üde illata egy árnyalatnyi gyömbérrel kombinálva ébreszti fáradt életerõinket, friss erõt ajándékoz. Az értékes karitévaj és sárgabarackmag-olaj bársonyossá teszi a bõrt, az ápolás már a tusolással kezdõdik ! A könnyû, krémes állagú hab különösen kíméletesen tisztít anélkül, hogy szárítaná a bõrt. A kökény termésébõl és a varázsmogyoró levelébõl készült kivonatok teszik teljessé ezt a megelevenítõ kompozíciót. Kapható 30- és 150 ml-es kiszerelésben
A folyóirat ára: 500 Ft
