Az Élõlánc Magyarországért választási programja 2006
A PROGRAM SZERZÕI: ÁcsÁcs Sándorné, Sándorné
agrármérnök, környezetvédelmi szakmérnök
Ángyán Ángyán József, József
egyetemi tanár
Bajomi Bajomi Iván, Iván
szociológus
Balogh Balogh Emese, Emese
biológus
Bozzay Bozzay Balázs, Balázs
területfejlesztési szakértõ
Bíró Bíró Gáspár, Gáspár Ertsey Ertsey Attila, Attila György György Lajos, Lajos
egyetemi tanár, politológus építész ökofilozófus
Hegedûs Hegedûs Viktor, Viktor
környezetgazdálkodási agrármérnök
Horváth Horváth András, András
ökológus, tudományos munkatárs
Kajner Kajner Péter, Péter
közgazdász
Kovács Kovács József, József
bioetikus
Lányi Lányi András, András
író
Lendvai Lendvai Gábor, Gábor
biológus
Miklóssy Miklóssy Endre, Endre
urbanista
Munkácsy Munkácsy Béla, Béla
okl. környezet menedzser
Nechay Nechay Gábor, Gábor
ökológus
Orosz Orosz István, István
esszéista
Pogátsa Pogátsa Zoltán, Zoltán Polgár Polgár Júlia, Júlia Porogi Porogi András, András
közgazdász-szociológus alkalmazott közgazdász tanár, gimnáziumi igazgató
Solymosi Solymosi Tamás, Tamás
orvos
Szánthó Szánthó András, András
orvos
Szebedy Szebedy Tas, Tas
tanár, gimnáziumi igazgató
Szilágyi Szilágyi László, László
tanár, újságíró
Szilvási Szilvási István, István
orvos
Tallár Tallár Ferenc, Ferenc Tömöri Tömöri Balázs, Balázs
filozófus, egyetemi tanár tanár
Vajda Vajda Zsuzsanna, Zsuzsanna
pszichológus
Varga Varga Attila, Attila
pszichológus
Varga Varga Géza, Géza Varga Illés VargaLevente Illés Ifj. Zlinszky Zlinszky János, János
agrármenedzser építész biológus, egyetemi docens
ElolancprogramA5_1rØsz.qxd
2005.12.12.
10:34
Page 3
(Black plate)
Az Élõlánc Magyarországért választási programja 2006
Az Élõlánc Magyarországért az emberhez méltó élet természeti és kulturális feltételeinek védelmére alakult, a közöny és a beletörõdés ellen küzd, és azoknak a csatlakozására számít, akik nap mint nap tapasztalják jogaik megcsúfolását, és megelégelték a hatalommal szembeni kiszolgáltatottságukat.
RÉSZVÉTEL, ÖNRENDELKEZÉS, EMBERI LÉPTÉKÛ GAZDASÁG
PROGRAMINDÍTÓ
3
ElolancprogramA5_1rØsz.qxd
2005.12.12.
10:34
Page 4
(Black plate)
• BEVEZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 • TÁRSADALOMÉS GAZDASÁGPOLITIKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6-14 • NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK . . . . . . . . . . . . . 15-21 • TERMÉSZETI FORRÁSOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22-27 • AGRÁR- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS . . . . . . . . . . . . . 28-34 • VÁROS ÉS VIDÉKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35-40 • OKTATÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41-47 • KULTÚRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48-53 • EGÉSZSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54-60 • VÁLSZTÁSI RENDSZER, KÖZHATALOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61-64
4
TARTALOMJEGYZÉK
ElolancprogramA5_1rØsz.qxd
2005.12.12.
10:34
Page 5
(Black plate)
BEVEZETÉS A politika feladata szerintünk azoknak a korlátoknak az elhárítása, amelyek az embereket megakadályozzák abban, hogy maguk dönthessék el, milyen életet szeretnének élni. A legfõbb akadályok: a remény és az önbizalom hiánya, a nyomor, a tudatlanság és a politikai központosítás. Úgy látjuk, hogy a gazdasági növekedés érdekében hozott áldozatok nem jólétünket növelik, hanem kiszolgáltatottságunkat. Kifosztottuk a természetet, de nem lettünk gazdagabbak. A világ elfogyasztása - átalakítása termékké és hulladékká - nem nyújt kárpótlást az értelmes munka, az egészséges környezet és a tartalmas emberi kapcsolatok hiányáért. A szélsõséges és igazolhatatlan vagyoni különbségek a társadalom szövetét roncsolják, a természeti források pazarló használata elszegényíti környezetünket. A jövõ nemzedékek örökségét pusztító civilizáció nem a fejlõdés, hanem a hanyatlás képét mutatja. Az ökológiai politika nem téveszti össze a növekedést a fejlõdéssel. Nem önkorlátozást hirdet: a személytelen gazdasági kényszerûségek uralmát kívánja korlátozni. A közcélok megállapítása a politikai közösség joga és kötelessége. Az a társadalom, amely nem ismer különb célt az eszközök szaporításánál, nem képes tartósan fennmaradni. A gazdaság mûködését alá kell rendelni a társadalom céljainak. Programunk alapja a társadalompolitika kiszabadítása az úgynevezett „gazdasági szemlélet” kényszerzubbonyából.
BEVEZETÉS
5
ElolancprogramA5_1rØsz.qxd
2005.12.12.
10:34
Page 6
(Black plate)
TÁRSADALOMÉS GAZDASÁGPOLITIKA • Fenntarthatóságot: a természeti és emberi erõforrások megújulását biztosító gazdálkodást • Valódi közteherviselést: a pazarlás és környezetszennyezés adóztatását a munkajövedelmek megsarcolása helyett • Foglalkoztatás-központú gazdaságpolitikát, az öntevékenységet támogató szociálpolitikát, a társadalmilag elismert teljesítményt jutalmazó jövedelempolitikát • A közszolgáltatások minõségének javítását • Részvételi demokráciát - a munka világában is 1. Alapelvek Helyre kívánjuk állítani a demokratikus jogállam alkotmányos rendjét, gondoskodunk a piacgazdaság mûködésének elemi feltételeirõl, és segítünk megteremteni a közösségi önrendelkezés anyagi és szellemi feltételeit. E három elvet a mai politikai irányzatok egymás ellenében, álságos módon képviselik. A szocialisták több államot, a liberálisok több piacot, a konzervatívok több közösséget ígérnek. Az igazság azonban az, hogy állam és piac egyaránt a globalizáció áldozatául estek: öntörvényû mûködésüket minden tekintetben korlátozza a nemzetek feletti cégbirodalmak és pénzügyi hálózatok hatalma. Ami pedig a közösségeket illeti, a globális szabadkereskedelem játékszabályai felszámolják azokat az intézményeket és tradíciókat, melyek keretei között a szolidáris magatartás társadalmi elismerésben részesülhetne. Társadalompolitikánk tehát közösség-elvû: az ember csak szolidarisztikus közösségekben boldogulhat. Társaitól „függetlenítve”, a tömegtársadalom gépezetébe illesztve csak magányos és szerencsétlen lehet. A legjelentõsebb egyéni és civilizációs teljesítmények önkéntes elkötelezõdés alapján, a közösségi szolidaritás jegyében születtek. A piacgazdaság hatékonysága csalóka, az üzleti versengés közvetett költségeit a társadalom viseli: a természetes életlehetõségek beszûkülését, a testi és szellemi egészség helyreállításának árát, az egyéni és közbiztonság romlásának következményeit, a munka nélkül maradt vagy a munkaereje elértéktelenedése következtében ínséget szenvedõ tömegek eltartásának költségeit. A piacpárti és piac-ellenes demagógiával szemben felhívjuk a figyelmet a piaci intézmények tényleges visszaszorulására a globalizálódó világban. A gaz6
TÁRSADALOMÉS GAZDASÁGPOLITIKA
ElolancprogramA5_1rØsz.qxd
2005.12.12.
10:34
Page 7
(Black plate)
dasági vállalkozás szabadsága kevesek kiváltsága, az árak és költségek spontán alakulása pedig az üzleti világ óriásai közötti politikai alkudozás játékszere lett. A magántulajdon helyébe azonosíthatatlan tulajdonosok és személytelen döntési mechanizmusok, a kollektív felelõtlenség rendszere lépett. A piaci kapcsolatok nyilvánosságát az üzleti titok védelme alatt zajló hálózatépítés váltotta fel. A létfontosságú információk a társadalom számára hozzáférhetetlenek, kisajátításuk a globális verseny legfõbb tétje. Az egységes világpiac megteremtésének kísérlete különös véget ért: a helyi piacok önállóságának felszámolása nyomán nem a piaci csere intézményei váltak általánossá, hanem a technológiai és pénzügyi fölényen alapuló vállalatbirodalmak korlátozást nem tûrõ hatalma, politikai versengése és háborúi. 2. Emberi léptékû gazdaságot Célunk az emberi léptékû gazdaság helyreállítása, a helyi társadalom önrendelkezését biztosító gazdasági feltételek kialakítása. A gazdálkodás hatékonyságát a helyben képzõdõ és helyben maradó jövedelem nagyságán mérjük, tehát a helyi társadalom jólétére, az élet és a környezet minõségére gyakorolt tényleges hatásán. Ezért kedvezményekkel ösztönözzük a helyi tudás, munkakultúra és természeti adottságok fenntartható (megújulásukat biztosító) használatát, valamint a foglalkoztatási és egyéb társadalompolitikai szempontokból létfontosságú kis- és közepes méretû vállalkozásokat. Megvédjük a helyi piacokat - a bevásárlóközpontoktól. A bevásárlóközpont már nem piac, hanem a gazdasági gyarmatosítás támaszpontja. Biztosítjuk a helyi, illetve hazai vállalkozások, környezetbarát termékek esélyegyenlõségéhez hiányzó feltételeket, mindenekelõtt a közbeszerzések terén. Csökkenteni kívánjuk a nemzetgazdaság függését a világpiactól, mérsékelni a szállítással és közlekedéssel kapcsolatos költségeket, illetve környezetterhelõ tevékenységet. Támogatjuk az önkéntes együttmûködésen alapuló gazdálkodási formák terjedését: értékesítési, termelõ és takarékszövetkezetek létrehozását, helyi pénzrendszerek bevezetését; ahol ésszerûnek látszik, a közbirtokosság intézményének helyreállítását. Szorgalmazzuk a szelíd technológia forradalmát: az áttérést a környezetkímélõ, decentralizált eljárásokra. Az elavult, nagyléptékû, pusztító hatású technológiák kiszorítására törekszünk, a génkezelt és agyonvegyszerezett élelmiszerektõl az atomerõmûvekig. TÁRSADALOMÉS GAZDASÁGPOLITIKA
7
ElolancprogramA5_1rØsz.qxd
2005.12.12.
10:34
Page 8
(Black plate)
Célunk a valamennyiünk számára hozzáférhetõ közszolgáltatások fenntartása, a nélkülözhetetlen közjavak minõségének javítása. Az állam ne szociális szerepkörét szûkítse, hanem a bürokráciát, a pazarlást és a korrupciót. Ahol a szolgáltatás fenntartása alkotmányos kötelezettségen alapul, vagy alapvetõ nemzeti érdek, ahol a tulajdon mûködtetésének fõ célja nem az üzleti haszonszerzés, ott a köztulajdon fenntartása mellett vagyunk. Privatizálásuk a társadalom kiszolgáltatottságát növeli a közszolgáltatást nyújtó magánvállalkozóval szemben. Meggyõzõdésünk, hogy az állam a gazdaság élénkítését azzal szolgálja a leginkább, ha gondoskodik az általános- és szakképzés, az egészségügyi ellátás, a közlekedési, kommunikációs és közmû-hálózat megfelelõ színvonaláról, valamint ha a bürokrácia mûködését hatékonnyá teszi. A foglalkoztatás alakulását olyan integrált mutatónak tekintjük, amelyen a gazdaság mûködésének egészséges vagy kóros alakulása a leginkább lemérhetõ. Magyarországon ma a felnõtt, munkavégzésre képes lakosság fele tartja el az egész népességet. A nem-foglalkoztatottak aránya nálunk a legmagasabb az Európai Unióban. A tartós munkanélküliség és a kilátástalan szegénység minden egyéb szemponttól és érdektõl függetlenül elfogadhatatlan. Elemi módon sérti az emberi méltóságot, veszélyezteti a társadalom összetartását, a törvényes rend tiszteletét, és elviselhetetlen anyagi terheket ró a közösségre. A munka- és megélhetési lehetõségek bõvítése érdekében - a külföldi befektetõk számára vonzó körülmények biztosítása mellett - gondoskodni kívánunk a hazai piac, a helyi környezet és a munkavállalói jogok törvényes védelmérõl. Elengedhetetlennek tartjuk a foglalkoztatáspolitikai feladatok újragondolását. A kistérségi és regionális szinten újjászervezett intézményrendszernek a jelenleginél jóval aktívabb szerepet kell játszania a foglalkoztatásból kiesett népesség teljes körének nyilvántartása, képzése és átképzése, a munkaadók és a munkavállalók igényei közötti közvetítés és a tájékoztatás terén, valamint a munkaerõpiaci trendek elõrejelzésén alapuló, ezekre rugalmasan reagáló, magas színvonalú szakképzési lehetõségek biztosítása körül. Célunk, hogy csökkenjen a munkavállalók kiszolgáltatottsága munkaadóikkal szemben. Törvények biztosítsák a munkavállalók és közösségeik érdemi, felelõs részvételét a gazdasági folyamatokban. Európában munkaadók és munkavállalók között a kölcsönös felelõsségvállaláson alapuló partneri viszonynak legalább százesztendõs hagyománya van. Az utóbbi évtizedekben ez az értékes örökség a befektetõk kegyéért folyó globális versengés áldozatául esett. 8
TÁRSADALOMÉS GAZDASÁGPOLITIKA
ElolancprogramA5_1rØsz.qxd
2005.12.12.
10:34
Page 9
(Black plate)
A szociális partnerek együttmûködésének biztosítania kell a tisztességes bért, a szociális ellátást, a szervezkedés szabadságát a munkahelyeken, a munkavállalók részvételét a termelési folyamatok megszervezésében, valamint a kölcsönös megbecsülésre és toleranciára épülõ partneri kapcsolatokat, a konfliktusok tárgyalásos rendezésének feltételeit. A közkeletû felfogással éles ellentétben az állami gazdaságpolitika nem lehet semleges: kötelessége, hogy különbséget tegyen a szereplõk között - jutalmazza a munkakultúrát fejlesztõ, a szociális és természeti környezet állapotának alakulására nézve kedvezõ beruházásokat, és távol tartsa azokat, amelyek rombolják ezek minõségét. 3. Történelmi körülmények: rendszerváltozás és globalizáció Az államszocializmus önfelszámolása után Kelet-Európa országai nem oda érkeztek, ahová készültek - ennek a csalódásnak a sokkjából máig sem ocsúdtak fel. A vasfüggöny túloldalán ugyanis idõközben a liberális jogállam, a magántulajdon és a piaci versenygazdaság átadta a helyét a nemzetközi cégbirodalmak rendszerének. A világgazdaság óriásai és a nemzetek feletti szervezetek erõteljesen korlátozták az állami szuverenitást. A gazdasági hatalmat és az információ monopóliumát példátlanul szûk körben összpontosítják, megakadályozzák mûködésük társadalmi ellenõrzését, valamint a spontán piaci folyamatok érvényesülését. A szabadkereskedelem nevében megfosztották az államokat attól a joguktól, hogy védjék polgáraikat, kultúrájukat és erõforrásaikat. A helyi piacok erõszakos megnyitása lehetetlenné tette a helybeliek védekezését a nemzetközi pénzügyi hálózatok törekvéseivel szemben. Ez a folyamat különösen drasztikus módon ment végbe Európa keleti felén, ahol nem korlátozta a társadalmi önrendelkezés eleven hagyománya, mert azt az egymást követõ diktatúrák maradéktalanul elpusztították. Az erõltetett modernizáció kegyetlen kísérletei maradandó károkat okoztak a társadalom szövetében, a lelkekben és a természetben egyaránt. 1989 után a tõkés magántulajdont és a piacgazdaságot úgyszólván egy csapásra helyreállították az ebben nagyon is érdekelt elitcsoportok, a demokratikus politikai kultúra és a társadalmi szolidaritás újjáéledéséhez azonban lényegesen hosszabb idõre, kedvezõbb körülményekre lett volna szükség. A rendszerváltozás döntõ mozzanataként az egykor államosított nemzeti vagyon politikai osztozkodás révén került új kezekbe. A tulajdonhoz az út a hatalmon keresztül vezetett és nem megfordítva történt: az új politikai osztály TÁRSADALOMÉS GAZDASÁGPOLITIKA
9
ElolancprogramA5_1rØsz.qxd
2005.12.12.
10:34
Page 10
(Black plate)
kialakulása tehát sok tekintetben a régió rendies hagyományait, az állami tekintélyuralom hagyományát követte. A világpiachoz történõ csatlakozás ugyanakkor a tõkeszegény, technológiailag elmaradott nemzetgazdaságok összeomlásával járt. Az államszocializmus kései korszakában kezdõdõ eladósodás drámai méreteket öltött. A gazdaság meghatározó része jutott külföldi kézbe (Magyarországon több, mint bárhol szomszédainknál), különösen a pénzügyi szolgáltatások, a feldolgozóipar és a kereskedelem. A befektetõk elsõsorban piaci pozíciókat vásároltak, és a szerkezetátalakítás egészében véve a munkalehetõségek számottevõ csökkenésével járt. Az egymást követõ kormányoktól magára hagyott hazai vállalatok és vállalkozók sorra mentek tönkre. A termelés leépülésével párhuzamosan zajlott ugyanakkor a régóta halogatott fogyasztói igények kielégítése - egymás rovására, bármi áron. Termelõbõl tehát fogyasztóvá lettünk: a nemzetgazdaság, az állam és a családok eladósodása egyszerre zajlik. A gazdaság összeomlása, a piaci viszonyok rohamos térhódítása, valamint a nyíltan vagy burkoltan jogtipró privatizáció szélsõséges társadalmi különbségeket teremtett. Amilyen példátlan gyorsasággal ment végbe a vagyon összpontosulása néhány tucat, illetve néhány száz ember kezében, valamint a hatalomé a pártok és klienseik ugyancsak szûk körében, olyan látványos volt a középrétegek lesüllyedése is. A késõ-kádárkori második gazdaság falusi és városi vállalkozóira ez ugyanúgy áll, mint az értelmiségi és tisztviselõ rétegekre. A társadalmi piramis alján eközben a fizikai és szellemi nyomorúság mifelénk régóta ismeretlen, legdurvább változatai váltak ismét honossá. A konzum-életforma reklámja, a könnyen szerzett vagyonok gazdáinak hivalkodó, pazarló életmódja pedig még elviselhetetlenebbé teszi az összehasonlítást az újszegények számára. Nem szegénységük új: az aprófalvak, hátrányos helyzetû térségek, lakótelepek és fekete vonatok népének a szocializmusban is ez volt az osztályrésze. Újdonságot többségüknek az jelent, hogy a megélhetés elemi eszközeit is elveszítették, és kilátásuk sincs arra, hogy nyomorúságos élethelyzetükbõl akár õk, akár gyermekeik valaha is kitörhessenek. Tisztességes úton legalábbis. Mert a tartósan szegregált, végérvényesen leszakadó népesség számára a fekete gazdaság, valamint különféle törvénybe ütközõ cselekedetek a túlélés nélkülözhetetlen eszközei közé számítanak. Az egyre mélyülõ társadalmi különbségek jelzik és okozzák is a társadalmi szolidaritás válságát. Magyarországon ennek igen súlyos elõzményei vannak. 1956 forradalma után az országnak példátlan terrort kellett elszenvednie, ezt követõleg a forradalom tanulságaiból okuló „puha” diktatúra mégis aránylag sikeresen konszolidálta magát. A vérbe fojtott forradalom és a gulyáskommuniz10
TÁRSADALOMÉS GAZDASÁGPOLITIKA
ElolancprogramA5_1rØsz.qxd
2005.12.12.
10:34
Page 11
(Black plate)
mus együttes tapasztalata a nemzetet arról gyõzte meg, hogy az összefogás, kollektív érdekérvényesítés reménytelen, ezzel szemben az egyéni érvényesülés egymás rovására, önmagunk kizsákmányolása árán - lehetséges és kívánatos. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, nehezen érthetjük meg a rendszerváltozást övezõ társadalmi közönyt, a közügyek és a közjó kérdéseivel szembeni érdektelenséget, a politikától való elfordulást, általában a hazai közhangulatot, amely apátia és hisztéria között ingadozik. 4. Költségvetési eszközök és dilemmák A bruttó pénzügyi hiány az elmúlt években bekövetkezett, kritikus mértékû növekedése elodázhatatlanná teszi a nagy állami ellátó rendszerek strukturális reformját. Ezekre vonatkozó elgondolásainkat programunk egyes szakpolitikai fejezetei tartalmazzák. Eladósodásunk mértékét ugyanakkor az Uniós csatlakozással kapcsolatos egyszeri kötelezettségek is növelték, valamint vitatott létjogosultságú és homályos kimenetelû állami nagyberuházások, mint az autópálya vagy a metróépítés. (A ráfordítások tényleges felhasználása körüli homály jelzi: a politikai osztály öncélú gazdálkodása a költségvetés egyensúlyát fenyegetõ legnagyobb veszély.) Az ésszerûbb és takarékosabb gazdálkodás eredménye a közeli jövõben elgondolásaink szerint nem a költségvetés kiadásainak csökkenése lesz, hanem az, hogy végre sor kerülhet legsúlyosabb adósságaink törlesztésére a jövõ nemzedékekkel szemben: • azokra az elmaradt beruházásokra, amelyek többek között a hazai egészségügyi rendszer, tudományos kutatás és felsõoktatás, vasúti közlekedés mûködõképességét fenyegetik, • európai színvonalú környezetvédelmi intézkedésekre, a sokáig elodázott (környezetbarát) technológiaváltás finanszírozására, • ugyanakkor azzal is számolnunk kell, hogy rövid távon nem megállítható a társadalom elöregedése, ami a költségvetés bevételeit csökkenti, illetve a társadalombiztosítás jövõbeni finanszírozhatóságát fenyegeti. A beruházások elmaradása a fent említett területeken, az élet minõségének romlása mellett súlyosan érintené (érinti jelenleg) a hazai gazdaság nemzetközi versenyképességét is. A költségvetés növekvõ szerepvállalását tehát elkerülhetetlennek tartjuk, azonban ennek gazdaság-élénkítõ hatásával is számolunk. Nem az általános megszorításoktól, hanem a költségvetési kiadások ésszerûbb felhasználásától reméljük az államháztartás pénzügyi egyensúlyának helyreállítását. Ehhez idõre és - nem hallgathatjuk el ezt sem - független, jól képzett köztisztviselõkre, a közjó iránt elkötelezett, tiszta kezû politikusokra lesz szükség. TÁRSADALOMÉS GAZDASÁGPOLITIKA
11
ElolancprogramA5_1rØsz.qxd
2005.12.12.
10:34
Page 12
(Black plate)
A közkiadások drasztikus lefaragásával elért pénzügyi egyensúly társadalmi ára elfogadhatatlan és indokolatlan volna. Erre egyetlen külsõ körülmény kényszerít, az euró-zónához való csatlakozás kitûzött dátuma, mivel itt a feltétel a bruttó nemzeti jövedelem 3%-ára mérsékelt költségvetési hiány. Valójában a csatlakozástól az euró bevezetéséig eltelt idõ valamennyi, az övezethez tartozó ország esetében hosszabb volt, mint amit Magyarország magára vállalt a 2010-es csatlakozás kitûzésével. A csatlakozás erõltetésénél célszerûbbnek látszik elhalasztása, már csak azért is, mert amennyiben a csatlakozás után nem tudjuk tartani a hiány elfogadott mértékét, igen súlyos szankciókra kell számítanunk. Az adóbevételek csökkentése, tekintettel az elodázhatatlan közkiadások sokaságára, semmi esetre sem kívánatos. Növelésük viszont a gazdaság visszaeséséhez, az adófizetõk túlterheléséhez vezetne. Ezért az adóbevételek tömegét illetõ jelentõsebb változásokkal nem számolunk. Ezen belül viszont a kormányzat kezében fontos eszköz lehet az egyes adónemek közötti arányok módosítása. Szükségesnek és lehetségesnek tartjuk az alacsony jövedelmi sávba esõ jövedelmek adójának mérséklését, a munkát és a foglalkoztatást terhelõ egyes adónemek csökkentését. Ennek ellentételezésére a környezetterhelési díjak, a fogyasztáshoz kapcsolódó járulékok megemelését tervezzük, valamint a vagyonadó és a telekértékadó bevezetését. Ezek az adónemek egyrészt környezetkímélõ, takarékosságra ösztönzõ hatást fejtenek ki, másrészt alkalmasak az egyébként alig ellenõrizhetõ vagyongyarapodás adóztatására. 5. Szociálpolitika TELJESÍTMÉNY ÉS TÁRSADALMI FELEMELKEDÉS Semmi sem rombolja inkább a szolidaritást, mint ha a társadalmi felemelkedés és az egyéni munkateljesítmény között nincs összefüggés. Magyarországon ma épp ez a helyzet. A tudás, a szorgalom, a rátermettség és a megbízhatóság, az üzleti érzék az egyik oldalon, a köz szolgálatában tanúsított odaadás a másikon, sajnos, nem jelentõs tényezõi a sikeres elõmenetelnek - sem a versenyszférában, sem a közhivatalokban. Ezek az erények ma alig szerepelnek a jövedelmezõség, a hivatali karrier vagy az állásbiztonság szempontjai között. A magyarázat szerintünk egyrészt a piaci viszonyok kialakulatlanságában rejlik: ellenõrizetlen és szabályozatlan versenyhelyzetben illegitim (vagy egyszerûen csak piacon kívüli) eszközökkel könnyebb jövedelemhez jutni, mint a munkateljesítmény fokozásával. Ami a közszférát illeti, itt a teljesítmény-elvû értékelés feltétele a nyilvános ellenõrzés, szigorú elszámoltatás, a feladatok és felelõsségek világos meghatározása volna. 12
TÁRSADALOMÉS GAZDASÁGPOLITIKA
ElolancprogramA5_1rØsz.qxd
2005.12.12.
10:34
Page 13
(Black plate)
Ehhez azonban meg kellene szabadulni a klientúráktól, a korrupciótól és a tekintélyelvûségtõl. Mindenekelõtt a piaci és a közszféra közötti kapcsolat kiált szabályozás után. (A teljesítmények ösztönzésének és ellenõrzésének eszközeire több szakpolitikai terület programjában kitérünk.) HÁTRÁNYOK ÉS SEGÍTÕK A szociális munka középpontjába a közösségfejlesztés és a foglalkoztatásszervezés kerüljön. Szegénygondozás helyett a rászorulók ahhoz kapjanak segítséget, hogy önállóan tudjanak gondoskodni magukról. A szolgáltatásokat a helyi igények felmérése alapján rugalmasan kell megszervezni, minél nagyobb mértékben építve a közösségek önszervezõdésére. A szociálpolitikában a fõ szerepet mielõbb az önként szervezõdõ nonprofit civil szervezeteknek illetve az önsegítés elvén mûködõ kezdeményezéseknek kellene átvenniük. A segítõ szolgáltatások széttagoltsága felesleges párhuzamosságokat eredményez. Javasoljuk, hogy ezeket a feladatokat a családsegítõ szolgálatok országos hálózata integráltan lássa el. Így a gondoskodás nem a "problémára" irányul majd (munkanélküliség, deviancia, megváltozott munkaképesség stb.), hanem az emberi együttélés szempontjából legfontosabb életközösségek, elsõsorban a családok megtartó erejének, önsegítõ képességének növelésére. Ez a szolgálat legyen jelen az ország valamennyi településén. TARTÓS MUNKANÉLKÜLISÉG A több nemzedéken át elismert munkajövedelem nélkül élõ társadalmi csoportok a társadalom épségére és egységére nézve a legsúlyosabb veszélyt jelentik. Az ilyen környezetben felnövekvõ gyermekek beilleszkedési és boldogulási esélyei rendkívül rosszak, ennek következményei pedig ezeket a fiatalokat önpusztító, illetve közveszélyes életformák áldozatává teszik. A probléma a közoktatás eszközeivel önmagában nem megoldható, ehhez egyidejûleg a családok egészére kiterjedõ (integrációs, szakképzési, foglalkoztatási) programokra volna szükség. A helyzet egyes vidékek falvaiban, illetve a különféle okokból halmozottan hátrányos helyzetû családok körében annyira súlyos, hogy az állami beavatkozás nem halogatható. Ettõl a hatalmas költségek visszariasztják a kormányokat, amelyek így egyre halmozódó adósságot hagyományoznak egymásra, és egy elõre látható társadalmi katasztrófát készítenek elõ. A leszakadásukat visszafordíthatatlannak érzõ rétegek antiszociális viselkedése, segélyezése, a köreikben elharapózó betegségek kezelése, valamint a hatástalan programok, látszatintézkedések, tehetetlen szervezetek finanszírozása azonban így is hatalmas összegeket és sok energiát emészt fel. Ezeknek az eszközöknek a célszerûbb felhasználásával máris hozzá lehetne kezdeni az érintettek bevonásával megtervezett, öntevékenységüket támogató programokhoz. TÁRSADALOMÉS GAZDASÁGPOLITIKA
13
ElolancprogramA5_1rØsz.qxd
2005.12.12.
10:34
Page 14
(Black plate)
HAJLÉKTALANOK A nagyvárosi hajléktalanság kérdését nem kis részben vidéken kellene megoldani. A fõ cél a hajléktalanná válás megakadályozása: a városokba irányuló kényszerû migráció okainak megszüntetése, megélhetési lehetõség biztosítása az elnéptelenedõ településeken, az állami gondozásban felnövekvõ fiatalok lakhatásának biztosítása, a tartós fogyatékkal élõ emberek elhagyatottságának és kiszolgáltatottságának megszüntetése. A már hajléktalanná vált népességen csak akkor segíthetünk, ha a segítség módját az egyének és problémák sokféleségéhez igazítjuk.
14
TÁRSADALOMÉS GAZDASÁGPOLITIKA
