3

2009/46 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu III. évfolyam 46. szám

2009. március 31.

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2009/3 A tartalomból 1

A foglalkoztatottság és a keresetek alakulása a megyeszékhelyeken

4

A regisztrált gazdasági szervezetek a Dél-Dunántúlon

8

A dél-dunántúli állattenyésztés főbb tendenciái a 2008. december 1-jei adatok alapján

1. ábra A foglalkoztatottak és a népesség megyén belüli aránya megyeszékhelyeken 2007-ben, % Pécs Szeged Debrecen Szombathely Győr Miskolc Székesfehérvár

A foglalkoztatottság és a keresetek alakulása a megyeszékhelyeken

A dél-dunántúli régióban 2007-ben átlagosan 261 000 fő állt alkalmazásban, a régió megyeszékhelyein összességében a fenti létszám közel 32%-át foglalkoztatták. A három város, Pécs, Kaposvár és Szekszárd alkalmazottainak száma 82 000 főt tett ki a vizsgált évben. A megyeszékhelyeken dolgozók kb. 61%-a Pécsen, több mint 23%-a Kaposváron dolgozott, közel 16%-uk pedig Szekszárdon állt alkalmazásban. A régió három megyéje közül a megyeszékhelyen foglalkoztatottak hányada Baranyában volt a legmagasabb (43%-os), ugyanakkor Somogyban illetve Tolnában a megyében alkalmazottaknak csak 23, illetve 21%-a talált a megye központjában munkalehetőséget. A megyeszékhelyen dolgozók aránya nemcsak a régión belül, hanem az ország egészét tekintve is Baranyában volt a legmagasabb, a rangsorban a második helyen álló Csongrád megyében Szegeden 39%-ot, a harmadik helyen álló HajdúBihar megyei Debrecen városában 38%-ot ért el, míg az utolsó helyet elfoglaló Komárom-Esztergom megye székhelyén, Tatabányán mindöszsze 16%-ot tett ki, azaz jóval kevesebb mint fele volt a Baranya megyei átlagnak. A Kaposváron foglalkoztatottak megyén belüli hányada a középmezőnyben helyezkedett el, Szekszárd mutatója a harmadik legalacsonyabb volt a megyeszékhelyek rangsorát tekintve. A foglalkoztatottak hányada a megyeszékhelyek többségében magasabb volt, mint a megyeközpontok népességének megyén belüli aránya. Pécsen a baranyaiak több mint 39%-a lakott, mely hányad a népesség rangsorában is a legmagasabb volt. Kaposváron a somogyi lakosok 21%-a élt, Szekszárdon pedig a 14%-uk, ami az összes megyét tekintve a legalacsonyabb részesedést jelentette. Amennyiben a dél-dunántúli régió megyéiben a foglalkoztatottak megyeszékhelyen történő koncentrálódását vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy annak ellenére, hogy Szekszárd foglalkoztatotti- és népesség-hányad mutatója egyaránt a legalacsonyabb a három megyeszékhely közül, a foglalkoztatottság koncentrációja mégis itt a relatíve legmagasabb, miután a foglalkoztatottak és a népesség megyén belüli arányának különbsége Szekszárd esetén volt a legtöbb (közel 7 százalékpontos), ugyanakkor Pécsen és Kaposváron csak közel 4 illetve 2 százalékpont körül alakult. Más aspektusból kapunk képet a foglalkoztatottságról amennyiben a foglalkoztatottak 1000 lakosra jutó számát tekintjük át. A Dél-Dunántúl megyeszékhelyeinek átlagában az alkalmazásban állók száma 1000 lakosra

Tatabánya Zalaegerszeg Kaposvár Kecskemét Nyíregyháza Szolnok Salgótarján Eger Békéscsaba Veszprém Szekszárd

0

10

20

Foglalkoztatottak

30

40

50

Népesség

jutóan 318 főt tett ki, ami jelentősen, 47 fővel meghaladta a régióra számított 271 fős létszámot. Az ország egészében 332 fő, az ország megyeszékhelyeinek összességében 321 fő dolgozott 1000 lakosonként 2007-ben. A dél-dunántúli régión belül – a lakossághoz viszonyítva – a legtöbben Szekszárdon tudtak elhelyezkedni, a tolnai megyeközpontra számított 370 fős létszám lényegesen meghaladta a régió megyeszékhelyeire számított átlagot. Pécsett átlaghoz közeli (322 fő), Kaposváron jóval azalatti (283 fő) volt a foglalkoztatottak népességre vetített aránya. A szekszárdi mutató az ország összes megyeszékhelyét tekintve is jó pozíciót töltött be, ugyanis Székesfehérvár és Győr mögött a harmadik legmagasabb volt. Pécs a megyeszékhelyek sorában nagyjából középen állt, 9 megyeszékhelyen magasabb, 8 esetén alacsonyabb értéket számítottunk. A Kaposváron foglalkoztatottak fenti arányszáma Tatabánya, Salgótarján és Debrecen után a 4. legalacsonyabb volt. A dél-dunántúli régió megyeszékhelyein összesen a foglalkoztatottak 9%-át rész-, 91%-át pedig teljes munkaidőben alkalmazták, ami nagyjából megfelel a régiót jellemző (10-90%-os) foglalkoztatási aránynak. Az ország összes megyeszékhelyének átlagában valamivel alacsonyabb a részmunkaidős (7%) és magasabb a teljes munkaidős (93%) foglalkoztatás. A dél-dunántúli megyeszékhelyek közül Kaposvár tűnik ki a leginkább, miután itt a legkisebb a munkaidőt részben (6%), ugyanakkor legnagyobb az azt egészében (94%) kitöltők hányada. Szekszárdon is még

Statisztikai tükör 2009/46

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2009/3

2. ábra A foglalkoztatottak 1000 lakosra jutó száma, 2007 Tatabány a Salgótarján Dél-Dunántúl Debrecen Kaposv ár Szeged Miskolc Békéscsaba Szolnok Kecskemét Régió megy eszékhely ei Ország megy eszékhely ei Pécs Ország Ny íregy háza Eger Veszprém Zalaegerszeg Szombathely Szekszárd Gy őr Székesfehérv ár

A dél-dunántúli megyeszékhelyek átlagában a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 46%-át fizikai munkakörben alkalmazták, a szellemi munkát végzők hányada 54%-os volt. Ez jelentősen eltért a régiót jellemző megoszlástól, miután a Dél-Dunántúlon jóval magasabb volt a fizikai (57%) és alacsonyabb a szellemi (43%) munkát végzők aránya. Az ország összes megyeszékhelyének átlagában a munkavállalók fele-fele részben töltöttek be fizikai illetve szellemi munkakört. A Dél-Dunántúl megyeközpontjai közül a szellemi foglalkozásúak hányada Kaposváron megfelel a régió megyeszékhelyi átlagának (54%), Pécsett valamivel afölötti (56%), Szekszárdon ugyanakkor számottevően attól elmaradó (46%) volt. 4. ábra A teljes munkaidőben foglalkoztatottak megoszlása állománycsoport szerint 2007-ben,%

100 80 60 40

3. ábra A foglalkoztatottak megoszlása munkaidő szerint 2007-ben, %

100

Fizikai

95

90

85

Teljes munkaidős

Részmunkaidős

Ország Ország

Dél-Dunántúl Dél-Dunántúl

Tolnamegye megye Tolna

Somogy Somogymegye megye

Baranya Baranyamegye megye

Ország megyeszékhelyei Ország megyeszékhelyei

Régió megyeszékhelyei Régió megyeszékhelyei

Szekszárd Szekszárd

Kaposvár Kaposvár

Pécs Pécs

80

Ország Ország

0 Dél-Dunántúl Dél-Dunántúl

valamivel a régió megyeszékhelyeit jellemző átlag alatti a részmunkaidőben dolgozók aránya (7%), Pécsett pedig azt valamelyest meghaladó (11%) volt 2007-ben.

20

Somogymegye megye Somogy

500

Baranyamegye megye Baranya

450


400


350


300

Kaposvár Kaposvár

250

Pécs Pécs

200

Tolnamegye megye Tolna

2

Szellemi

A foglalkoztatottak számát ágazati megoszlásban vizsgálva megállapítható, hogy a dél-dunántúli megyeszékhelyek átlagában – akárcsak a régió egészét tekintve – a legnagyobb foglalkoztató a feldolgozóipar, ahová az alkalmazásban állók kéttizede tartozott. A három megyeszékhely foglalkoztatásában az ipar különböző ágaiban összesen foglalkoztatott 25%-os részarányon túl jelentősebb foglalkoztatotti hányad az oktatás (18%), a közigazgatás, védelem, társadalombiztosítás (12%), az egészségügy, szociális ellátás (11%) és a kereskedelem, javítás (10%), területén mutatkozott. A fenti arányokat a Dél-Dunántúlt jellemző megoszlással összevetve megállapítható, hogy az iparban – és ezen belül a feldolgozóiparban – dolgozók aránya lényegében azonosnak mondható, a kereskedelem területén többen, a közigazgatásban, az oktatásban valamint az egészségügyben a régió egészében arányaiban kevesebben dolgoztak, mint a Dél-Dunántúl megyeszékhelyein általában. Az ország összes megyeszékhelyének átlagában ugyanakkor magasabb az iparban, ezen belül a feldolgozóiparban foglalkoztatottak hányada, a közszféra ágazataiban, ezen belül is elsősorban az oktatásban pedig alacsonyabb mint ami a régió megyeszékhelyeit jellemzi. A régió megyeszékhelyeinek átlagához képest mindhárom megyeszékhelyre elmondható, hogy az ágazatok sorrendje mindenütt ugyanaz, Kaposvár esetén az arányszámok számottevő eltérést nem mutattak, a foglalkoztatottak hányada legfeljebb 1–2 százalékponttal tért csak el attól. Szekszárd esetén az iparban foglalkoztatottak

3



hányada érdemel említést, ahol 4 százalékponttal magasabb a foglalkoztatottak aránya, ezen belül is a feldolgozóipari hányad 6 százalékponttal meghaladja a megyeszékhelyek összességére számítottat. A tolnai megyeszékhelyen még az egészségügy, szociális ellátás területe emelhető ki, ahol 6 százalékponttal többen, valamint az oktatás ágazata, ahol 9 százalékponttal kevesebben kerültek foglalkoztatásra, mint a megyeszékhelyeken általában. Pécsen az oktatásban foglalkoztatottak aránya magasabb jelentősebben az átlagnál (3 százalékponttal), ami azzal függ össze, hogy a közép-, de méginkább a felsőfokú oktatási intézmények köre itt jóval szélesebb, mint a másik két vizsgált városban. 5. ábra A foglalkoztatottak megoszlása ágazatok szerint 2007-ben

átlagosan egy-egy munkavállalóra, ami mintegy tizedével alacsonyabb volt, mint amit a dél-dunántúli megyeközpontokban kerestek a foglalkoztatottak. A régió megyeszékhelyeinek viszonylag kedvezőbb átlagkeresete a pécsi magasabb átlagos jövedelmek eredménye, ami közel 196 000 forintot tett ki, azaz kb. 5%-kal meghaladta a három megyeszékhelyre jutó átlagos jövedelmet. Kaposváron és Szekszárdon is a fenti átlag alatt maradtak a jövedelmek, a 174 000 forint körüli, mindkét várost jellemző bruttó átlagkereset 7%-kal alatta volt a megyeszékhelyek átlagának. A megyeszékhelyek rangsorát tekintve a pécsi átlagkereset a Győrre számított utáni 2. legnagyobb volt, a kaposvári és szekszárdi keresetek pedig a 4. és 5. legalacsonyabbak a salgótarjáni, nyíregyházi és zalaegerszegi jövedelmek után. 6. ábra

% 100

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete 2007-ben, Ft

80

Salgótarján Ny íregy háza

60

Zalaegerszeg Szekszárd

40

Kaposv ár Békéscsaba

20

Szolnok

0

Kecskemét Dél-Dunántúl Dél-Dunántúl




Kaposvár Kaposvár

Pécs Pécs

Debrecen Miskolc Eger Szombathely Ország megy eszékhely ei Szeged Régió megy eszékhely ei

A+B Mezőgazdaság, Mezőgazdaság,vad-, v ad-, erdőgazdálkodás A+B erdő-, halgazdálkodás

Tatabány a

CC DD

Bány ászat Bányászat Feldolgozóipar Feldolgozóipar

Veszprém

EE FF

Villamosenergia-,gáz-, gáz-, v ízellátás Villamosenergia-, gőz-, vízellátás Építőipar Építőipar

GG HH II

Kereskedelem,javítás jav ítás Kereskedelem, Szálláshely -szolgáltatás, v endéglátás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás,raktározás, raktározás, posta, táv közlés Szállítás, posta, távközlés

JJ KK LL

Pénzügyközvetítés i tev ékeny ség Pénzügyi Ingatlanügy letek, gazdasági szolgáltatás Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Közigazgatás, v édelem, kötelező társadalombiztosítás Közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás

MM NN

Oktatás Oktatás Egészségügy i, szociális ellátás Egészségügyi, szociális ellátás

OO

Egy ébközösségi, közösségi, személy i szolgáltatás Egyéb személyi szolgáltatás

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak munkaviszonyból származó havi bruttó átlagkeresete a régió megyeszékhelyeinek átlagában mintegy 187 100 forintot tett ki, ami 28%-kal magasabb volt, mint a Dél-Dunántúlon, ahol átlagosan 146 200 forintot kerestek a munkavállalók. Az ország összes megyeszékhelyére számított 186 400 forintos bruttó átlagkereset lényegesen nem tért el attól, mint amit régiónk központjaiban kaptak az alkalmazásban állók. Az ország egészében közel 170 000 forint jutott

Székesfehérv ár Pécs Gy őr 160 000

180 000

200 000

220 000 Ft

A fizikai dolgozók bruttó átlagkeresete az összehasonlítás valamennyi viszonylatában jóval elmaradt a szellemi foglalkozásúak átlagos jövedelmétől. A dél-dunántúli régió megyeszékhelyeinek összességében a fizikai dolgozók keresete 32%-kal elmaradt az összes itt foglalkoztatott átlagától, ugyanakkor a szellemi foglalkozásúak jövedelme 27%-kal afölött alakult. Ebből következően a fizikai munkakörben dolgozók jövedelme alig több mint fele (54%-a) volt a szellemiek keresetének. Az ország összes megyeszékhelyének átlagában a fizikaiak 29%-kal átlag alatti, a szellemiek 28%-kal afölötti jövedelmet értek el 2007-ben. A Dél-Dunántúl három megyeszékhelye közül a két állománycsoport közötti keresetkülönbség Kaposváron volt a legmagasabb, Szekszárdon pedig a legalacsonyabb. A somogyi megyeszékhelyen a kétkezi dolgozók jövedelme 35%-kal elmaradt az átlagtól, a szellemi munkakörűek ellenben 29%-kal többet kerestek annál, ezáltal a fizikaiak átlagkeresete pontosan fele volt a szellemiek jövedelmének. Szekszárdon a két állománycsoport átlagos jöve-



delme a fenti sorrendben 24%-kal elmaradt illetve 28%-kal meghaladta a várost jellemző bruttó átlagkeresetet, amellyel a fizikai dolgozók jövedelme a szellemiek keresetének 59%-át tette ki. Az ország valamennyi megyeszékhelyét vizsgálva is megállapítható, hogy a fizikaiak jövedelmének a szellemiekéhez viszonyított aránya az összes megyeközpont közül is Kaposváron a legalacsonyabb, Pécs mutatója a középmezőnybe tartozik, míg a Szekszárdon elért, a fizikaiakat jellemző viszonylag magasabb jövedelemhányad a 2. legjobb Győr után, ahol a fizikai dolgozók keresete a szellemiekének kétharmadát tette ki. 7. ábra Bruttó átlagkeresetek állománycsoportonként 2007-ben, Ft

8. ábra A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete a Dél-Dunántúl megyeszékhelyein nemzetgazdasági áganként 2007-ben, Ft Ft 320 000 300 000 280 000 260 000 240 000 220 000 200 000 180 000

Ft 250 000

160 000 140 000

Fizikai

Szellemi

A dél-dunántúli régió megyeszékhelyeinek átlagában a legmagasabb jövedelmet a pénzügyi tevékenység területén dolgozók érték el, a legalacsonyabbat a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatban regisztrálták. Előbbiben a jövedelmek több mint 70%-kal meghaladták az átlagot, utóbbiban mintegy 40%-kal elmaradtak attól, a két ágazatban dolgozók megyeszékhelyekre számított átlagkeresetei közti különbség közel 209 000 forintot tett ki. A jelentősebb létszámot foglalkoztató ágazatok közül a feldolgozóiparban illetve az egészségügy, szociális ellátás területén 16 és 13%-kal átlag alatti, az oktatás valamint a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás ágazataiban pedig 14 és 42%-kal átlag feletti jövedelmet értek el. A dél-dunántúli régió megyeszékhelyein a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresete 112 000 forintot tett ki, ami 20%-kal magasabb volt, mint a Dél-Dunántúlon átlagosan, az ország összes megyeszékhelyének átlagától ugyanakkor jelentősen nem tért el. A déldunántúli régión belül a legmagasabb nettó keresetek Pécset jellemezték, ahol a nettó jövedelmek 3%-kal magasabbak voltak, mint a három megyeszékhely összességében, Kaposváron illetve Szekszárdon attól egyaránt 5%-kal elmaradó nettó béreket regisztráltak. 1 A külföldön regisztrált 2884 szervezettel együtt.

A regisztrált gazdasági szervezetek a Dél-Dunántúlon

Régió megyeszékhelyeinek átlaga

O Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

N Egészségügyi, szociális ellátás

K Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás L Közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás M Oktatás

J Pénzügyi közvetítés

F Építőipar

I Szállítás, raktározás, posta, távközlés

Ország Ország

Dél-Dunántúl Dél-Dunántúl


Régiómegyeszékhelyei megyeszékhelyei Régió


Kaposvár Kaposvár

0

G Kereskedelem, javítás

50 000

H Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

100 000

E Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás

150 000

D Feldolgozóipar

100 000

A+B Mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodás C Bányászat

120 000 200 000

Pécs Pécs

4

A 2008. év végén Magyarországon nyilvántartott 1 654 299 gazdasági szervezetből1 148 835-nek (9%) találhattuk a székhelyét a dél-dunántúli régióban, 3,5% baranyai, 3,3% somogyi és 2,1% tolnai bejegyzéssel. A gazdasági szervezetek legnagyobb hányada, a régióban 93%-ot (országosan 94%-ot) meghaladó részaránya vállalkozás volt, a nonprofit szervezetek nem egészen 6%-ot, a költségvetési szervezetek pedig bő egy százalékot képviseltek. (Országosan a költségvetési gazdálkodási formába tartozók a gazdasági szervezetek nem egészen egy százalékát, a nonprofit szervezetek közel 5%-át tették ki.) A gazdasági szervezetek 1000 lakosra jutó száma a régióban 156 volt, amely elmaradt az országostól (165), azonban magasabb volt az ország 19 megyéjére jellemző átlagnál (152). A mutató értéke a régió megyéi közöl Somogyban volt a legmagasabb (172, amelyet a fővároson kívül csupán négy megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun, Békés és Csongrád múlt felül), Tolna a 150-es fajlagos szervezetszámmal a középmezőnyben, Baranya 147-tel annál hátrébb helyezkedett el. Mint az előbbiekből látható, a gazdasági szervezetek meghatározó hányadát a vállalkozások adják, ebből következően ezek számának alakulása és változása döntően befolyásolja az összes szervezetszámot. Különösen igaz ez a 2008. évre vonatkozóan, azáltal ugyanis hogy az adótörvények megszigorították a regisztrációs kötelezettséget az adóköteles tevékenységet végző mezőgazdasági őstermelők számára is, az adószámmal rendelkező egyéni vállalkozások számának megnövekedése nagymértékben gyarapította a vállalkozások számát. A 2000-es évek különböző szakaszaiban nagy különbségek mutatkoztak a nyilvántartott vállalkozások számának változásában, és e tekintetben a Dél-Dunántúlon az alábbi jellegzetességek körvonalazódtak.

5



1. tábla A gazdasági szervezetek főbb gazdálkodási formák szerint, 2008. december 31. Megnevezés

Baranya

Somogy

Tolna

Dél-Dunántúl

Országa)

Ország megyéib)

Száma

Társas vállalkozás Ebből: kft. rt. bt. Egyéni vállalkozás Ebből: vállalkozói igazolvánnyal Összes vállalkozás Költségvetési szervezet Nonprofit szervezet MRP-szervezet Gazdasági szervezet

18 649 8 700 118 7 508 35 464 15 372 54 113 729 3 230 6 58 078

Társas vállalkozás Ebből: kft. rt. bt. Egyéni vállalkozás Ebből: vállalkozói igazolvánnyal Összes vállalkozás Költségvetési szervezet Nonprofit szervezet MRP-szervezet Gazdasági szervezet

104,2 114,3 104,4 94,9 126,8 93,2 118,0 94,1 101,9 75,0 116,6

11 103 8 063 37 815 5 339 3 788 17 827 98 50 266 4 160 3 245 14 913 40 504 24 937 100 905 14 243 9 861 39 476 51 607 33 000 138 720 689 411 1 829 2 950 2 093 8 273 2 5 13 55 248 35 509 148 835 Az előző év azonos időpontjának százalékában 105,0 114,6 100,0 95,7 145,0 95,7 134,0 96,8 100,3 100,0 131,0

105,3 114,8 106,4 96,9 149,0 96,4 135,3 92,4 101,3 100,0 132,0

104,7 114,5 103,1 95,5 138,9 94,9 127,5 94,7 101,2 86,7 125,2

561 424 292 165 4 828 211 823 1 000 022 400 308 1 561 446 13 674 79 062 117 1 654 299

336 978 169 347 2 147 133 690 853 481 329 389 1 190 459 12 196 60 082 81 1 262 818

105,7 113,5 107,5 97,0 142,3 94,0 126,6 99,4 101,7 92,9 124,8

105,9 114,7 103,3 97,0 153,0 94,3 135,9 98,7 102,0 93,1 133,3

a) A külföldön működőkkel együtt. b) Ország a főváros és a külföldön működők adatai nélkül.

– Az évtized elején 1–2% körüli növekedés volt jellemző az összes vállalkozást illetően, amelyen belül az egyéni vállalkozások száma némileg mérsékeltebben, a társasoké2 valamivel élénkebben gyarapodott. – A 2004–2006. éveket a stagnálás, illetve némi csökkenés jellemezte, amely az egyéni vállalkozások számának erőteljesebb megcsappanásából eredt, a társas vállalkozások körében ugyanis ebben az időszakban is bővülést regisztráltak. – A 2007. év vége felé az említett adótörvények már enyhén éreztették hatásukat, így az akkortájt elkezdődött regisztrációk következtében az egyéni vállalkozások körében is (a társas formákban jellemzőt valamelyest meghaladó mértékű) gyarapodást regisztráltunk. A hatás azonban 2008-ban csúcsosodott ki, amikor is minden korábbit meghaladó mértékű vállalkozásszám-növekedés következett be a régióban és országosan egyaránt. Az élénkülés az egyéniek között volt jellemző leginkább, de a társas vállalkozások számának bővülése is meghaladta a korábbi évekét. Megjegyzendő azonban, hogy azon egyéni vállalkozások száma, amelyek vállalkozói igazolvány birtokában folytatják tevékenységüket, minden megyében és régióban csökkent, tehát a nagymértékű növekedést egyértelműen az adószámmal rendelkező magánszemélyek számának bővülése okozta. Amennyiben a társas és a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozások számának változását nézzük meg, az Közép-Magyarország kivételével minden régióban csupán megközelítette az egy évvel korábbit, s országosan is csekély mértékben (fél százalékkal) múlta azt felül. A Dél-Dunántúlon e körben 0,6%-os csökkenés következett be, és az ide tartozó megyék közül csak Tolnában érte el számuk az egy évvel korábbit. 2 Társas vállalkozáson az egyénin kívül az összes többi vállalkozást értjük.

A Dél-Dunántúlon 2008. év végén nyilvántartott összes vállalkozásnak 27,3%-a volt valamely társas formában bejegyezve, az országos 36%-kal szemben. A társas vállalkozások egyedül a közép-magyarországi régióban találhatók többségben (56,5%), ott is elsősorban a főváros jóvoltából (bő hattized), de Pest megyében (46,3%) is magasabb volt a hányaduk, mint a többi megyében jellemző. A régió megyéi közül Baranyában fordultak elő leggyakrabban a társas formában bejegyzettek, a 34,5%-os vállalkozásszámon belüli arányuk valamelyest elmaradt az országos átlagtól, de az előbb említett Budapesten és Pest megyén kívül csupán a Komárom-Esztergom megyei múlta felül. (Ennek azonban önmagában pozitív gazdasági hatása nemigen érzékelhető.) E szempontból Tolna a 24,4%-os hányaddal a megyék között a középmezőnyben foglalt helyet, Somogyban azonban – az egyéni vállalkozások nagyobb gyakorisága következtében – mindössze 21,5%-ot tett ki a társas vállalkozások aránya, amellyel csupán két (Szabolcs-SzatmárBereg és Békés) megyéét múlta felül. Az előbbiekből fakadóan lényegesen eltérő az egyes vállalkozási formákban a régió országon belüli részesedése is. A Dél-Dunántúlon 2008 végén nyilvántartott 138 720 vállalkozás nem egészen 9%-a volt az országosan bejegyzetteknek. Mivel a társas vállalkozások sokkal nagyobb arányban koncentrálódnak a fővárosba és a közép-magyarországi régióba mint az egyéni vállalkozások, a többi – köztük a dél-dunántúli – régió részesedése az országban bejegyzett társas vállalkozásokból alacsonyabb, az egyéniekből magasabb.

6



2. tábla A vállalkozások számának alakulása az év végén, előző év vége = 100,0% Év

Baranya

Somogy

Tolna

DélDunántúl

Országa)

Ország megyéib)

Társas vállalkozás

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

102,5 103,4 101,4 103,9 102,7 102,5 102,5 104,2

104,5 102,7 102,8 103,2 101,7 102,1 101,7 105,0

104,2 103,4 103,7 103,2 102,7 102,1 102,7 103,4 102,7 102,4 102,9 102,5 102,6 102,3 105,3 104,7 Egyéni vállalkozás

103,7 104,0 103,7 104,6 103,5 103,2 103,4 105,7

105,0 105,1 104,7 104,7 103,3 103,5 103,7 105,9

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2008c)

102,4 102,1 100,4 101,1 98,1 93,9 104,3 126,8 93,2

101,9 100,6 101,0 95,1 93,7 93,8 101,2 145,0 95,7

100,6 101,8 102,1 101,5 101,3 100,9 99,2 98,2 98,7 96,5 93,0 93,7 103,4 102,9 149,0 138,9 96,4 94,9 Összes vállalkozás

102,2 101,5 101,2 100,1 99,1 94,3 104,8 142,3 94,0

102,9 102,6 101,8 100,5 100,2 94,4 106,1 153,0 94,3

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2008d)

102,5 102,5 100,7 102,1 99,7 97,1 103,6 118,0 98,9

102,4 101,0 101,4 96,9 95,6 95,9 101,3 134,0 99,5

101,5 102,5 101,7 100,2 99,9 95,9 103,1 135,3 100,2

102,2 102,0 101,2 99,7 98,3 96,4 102,7 127,5 99,4

102,8 102,4 102,1 101,8 100,8 97,9 104,2 126,6 100,5

103,6 103,4 102,7 101,9 101,2 97,6 105,2 135,9 99,8

a) A külföldön működőkkel együtt. b) Ország a főváros és a külföldön működők adatai nélkül. c) Vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozások. d) A társas és a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozások.

– Az országban nyilvántartott társas vállalkozások mindössze 6,7%-ának székhelyét regisztrálták régiónkban. Ezen belül is a korlátolt felelősségű társaságok (kft.-k) 6,1%-át, a részvénytársaságok (rt.-k) 5,5%-át, a betéti társaságok (bt.-k) 7%-át jegyezték be itt, míg a szövetkezetek esetében az egytizedet, közülük a mezőgazdasági szövetkezetek körében a 12%-ot is meghaladta országon belüli részarányuk. – Az egyéni vállalkozások egytizedét tartották nyilván a dél-dunántúli térségben 2008 végén, ezen belül nem tapasztalható számottevő különbség a vállalkozói igazolvány birtokában, illetve az egyéb engedély és adószám alapján nyilvántartottak részesedésében. A kedvező gazdasági környezet, a koncentrált intézményi ellátottság, ezáltal szélesebb körű és magasabb szolgáltatási színvonal, a közlekedésben meglévő könnyebb elérhetőség a gazdasági élet számos területén eredményeztek fővárosi koncentrációt, ami a vállalkozások esetében is jellemző. Budapest így a vállalkozási aktivitás és a vállalkozás-sűrűség alapján egyaránt nagy különbséggel áll az élen, ami Közép-Magyarország vezető helyét is biztosítja a régiók között. A lélekszámhoz viszonyított fajlagos mutatóérték a központi régióban leginkább a társas vállalkozások kima-

3. tábla A vállalkozások számának néhány jellemzője, 2008. december 31. Ezen belül

Megnevezés


kft.

bt.

Egyéni vállalkozás vállalkoegyéb zói forigamázolbana) ványnyal

öszszesen

Öszszes vállalkozás

Országon belüli arány, %

Baranya 3,3 Somogy 2,0 Tolna 1,4 Dél-Dunántúl 6,7 Országb) 100,0 Ország megyéic) 60,0 Baranya 34,5 Somogy 21,5 Tolna 24,4 Dél-Dunántúl 27,3 Országb) 36,0 Ország megyéic) 28,3

3,0 3,5 3,8 3,4 3,5 3,5 1,8 2,0 3,6 4,4 4,1 3,3 1,3 1,5 2,5 2,5 2,5 2,1 6,1 7,0 9,9 10,2 10,1 8,9 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 58,0 63,1 82,3 87,4 85,3 76,2 Gazdálkodási forma szerinti összetétel, % 16,1 10,3 11,5 12,9 18,7 14,2

13,9 8,1 9,8 10,8 13,6 11,2

28,4 27,6 29,9 28,5 25,6 27,7

37,1 50,9 45,7 44,3 38,4 44,0

65,5 78,5 75,6 72,7 64,0 71,7

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

a) Egyéb engedély alapján vállalkozó és adószámmal rendelkező magánszemély. b) A külföldön működőkkel együtt. c) Ország a főváros és a külföldön működők adatai nélkül.

gasló előfordulása miatt alakult a megyék átlaga felett, az egyéni vállalkozások ugyanis jó néhány megyében nagyobb gyakoriságot mutatnak. A vállalkozások 1000 lakosra jutó száma 2008 végén (előzetes népességadatokkal számítva) országosan 156 (a főváros nélkül számítva 143) volt, amelyen belül a budapesti átlag 215-öt tett ki. A Dél-Dunántúlon kialakult 146-os fajlagos mutatóérték elmaradt az országostól, ugyanakkor valamelyest az ország 19 megyéjének átlaga fölötti. A főváros és a megyék mutatóinak csökkenő rangsorában Somogy a 7., Tolna a 11., Baranya a 14. helyet foglalta el. Ettől lényegesen eltérő a társas vállalkozások fajlagos száma szerinti sorrend, amelyben Baranya az előkelő 3. helyet foglalta el, Somogy a 13., Tolna a 14. helyen szerepelt. Az egyéni vállalkozások esetében viszont a régió megyéi közül Somogy állt az élen az országos rangsor 6. legmagasabb mutatóértékével, Tolna a 10., Baranya a 15. helyre szorult. Az ország régiói közül az összes vállalkozás és azon belül a társas formában működők népességszámra vetített mutatója is Közép-Magyarországon érte el a legmagasabb értéket, a DélDunántúl a középmezőnyben helyezkedett el (az 5., illetve a 4. helyen állt). Az egyéni vállalkozások esetében ugyanakkor az előbbiektől meglehetősen eltérő volt a régiósorrend, e téren Dél-Alföld mutatója volt a legmagasabb és Közép-Magyarországé a legalacsonyabb, elsősorban az egyéni adószámot kiváltók által meghatározottan. A vállalkozások sűrűsége – az egy km2-re jutó vállalkozásszám alapján – Budapesten összességében és az egyes vállalkozási formákban is kiugróan magas, ami a közép-magyarországi régió mutatóértékét is nagymértékben megemeli. A Dél-Dunántúlon 2008. év végén (év eleji területadatokkal számítva) közel 10 vállalkozás jutott egy km2-re, lényegesen kevesebb mind az országos, mind a főváros nélküli országos átlagnál (ami csaknem 17, illetve 13, miközben Budapesten meghaladta a 700-at a mutató értéke), és az ország hét régiója közül ez a legalacsonyabb arányszám. A vállalkozások sűrűsége alapján Baranya a középtájon foglalt helyet az ország megyéinek rangsorában, Somogy viszont a sereghajtó

9. ábra A vállalkozások 1000 lakosra jutó száma, 2008. december 31. Budapest Szabolcs-Szatmár-B. Csongrád Bács-Kiskun Békés Zala Somogy Hajdú-Bihar Gy őr-Moson-Sopron Hev es Tolna Veszprém Vas Barany a Pest Fejér Jász-Nagy kun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Borsod-Abaúj-Zemplén Közép-Magy arorság Dél-Alföld Észak-Alföld Ny ugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Észak-Magy arország Ország a) Ország megy éi b) 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 Korlátolt felelősségű társaság Betéti társaság Egy éb társas formák c) Egy éni v állalkozás v állalkozói igazolv ánny al Egy éni v állalkozás egy éb d) a) A külföldön működőkkel együtt. b) Ország a főváros és a külföldön működők adatai nélkül. c) A kft.-n és bt.-n kívüli társas formák. d) Az egyéb engedély alapján vállalkozó és az adószámmal rendelkező magánszemély.

megye volt, de Tolna megye is csak három hellyel került előbbre. Az összesen belül általában a társas és az egyéni vállalkozások is ritkábban fordultak elő a régióban, mint az ország más térségeiben. A régió megyéinek területarányos mutatói is rendre az ország megyéinek átlaga alatt alakultak, egyedül a társas vállalkozások egy km2-re jutó baranyai értéke múlta azt felül. Lényegesen megváltozott 2008-ban a vállalkozások nemzetgazdasági ág szerinti megoszlása is, amely szintén a korábban már említett jogszabályváltozások következménye volt. Az újonnan adószámot kérő magánszemélyek ugyanis a mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodás területén jelentek meg legnagyobb számban, így az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás ágazattal párhuzamosan ez a gazdasági ág vált a legszámosabb vállalkozást koncentrálóvá. (Baranyában – az országoshoz hasonlóan – a második legtöbb, Somogyban, Tolnában és a régió egészében a legtöbb vállalkozás volt bejegyezve ezen a területen.) Nagyon jelentős azonban a különbség a társas és egyéni vállalkozások között. Társas formákban 2008 végén a régióban és országosan is az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás, a kereskedelem, javítás, az építőipar és ipar területén rendre magasabb számú vállalkozás volt bejegyezve, mint a mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodásban. Az egyéni vállalkozások összességét tekintve viszont – a régió megyéi közül Baranyát kivéve – a mezőgazdaságé volt a vezető szerep. Közülük azonban a vállalkozói igazolvány birtokában tevékenységet folytatók gazdasági ág szerinti eloszlása közelebb állt a társas vállalkozásokéhoz,

7



4. tábla A vállalkozások fajlagos mutatószámai, 2008. december 31. Ezen belül

Megnevezés


kft.

bt.

Egyéni vállalkozás válÖszlalkoszes egyéb ösz- válzói forsze- lalkoigamázolsen a) zás ban ványnyal

1000 lakosra jutó vállalkozás

Közép-Magyarorság Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Országb) Ország megyéic)

102 42 43 47 34 34 40 32 33 36 56 40

Közép-Magyarorság 43,2 Közép-Dunántúl 4,2 Nyugat-Dunántúl 3,8 Baranya 4,2 Somogy 1,8 Tolna 2,2 Dél-Dunántúl 2,7 Észak-Magyarország 2,9 Észak-Alföld 2,8 Dél-Alföld 2,6 Országb) 6,0 Ország megyéic) 3,6

56 37 39 39 79 22 16 43 43 86 22 16 47 59 106 22 19 39 51 90 17 13 44 82 126 16 14 42 64 106 19 16 41 64 106 15 13 34 47 81 16 14 37 89 125 18 14 41 93 135 29 21 40 60 100 20 16 40 63 103 Egy km2-re jutó vállalkozás 23,5 2,1 1,9 2,0 0,9 1,0 1,3 1,4 1,4 1,3 3,1 1,8

15,8 1,6 1,4 1,7 0,7 0,9 1,1 1,2 1,2 1,0 2,3 1,4

16,7 4,3 4,1 3,5 2,4 2,7 2,8 3,1 3,1 3,0 4,3 3,6

16,6 4,3 5,2 4,5 4,4 4,1 4,3 4,3 7,5 6,8 6,4 5,7

33,3 8,5 9,3 8,0 6,7 6,7 7,1 7,4 10,6 9,8 10,7 9,2

181 128 149 137 160 140 146 113 158 171 156 143 76,4 12,7 13,1 12,2 8,6 8,9 9,8 10,3 13,4 12,3 16,8 12,9

a) Egyéb engedély alapján vállalkozó és adószámmal rendelkező magánszemély. b) A külföldön működőkkel együtt. c) Ország a főváros és a külföldön működők adatait nélkül.

az egyéb engedéllyel rendelkezők és az adószámmal bejegyzett magánszemélyek között viszont 2008-ban gyakran – a régió megyéi közül Somogyban és Tolnában is – nagyobb hányadot képviseltek a mezőgazdaság területén regisztráltak, mint az összes többi nemzetgazdasági ágban együttvéve. A vállalkozások száma 2008-ban a Dél-Dunántúlon a nemzetgazdasági ágak többségében növekedett, kivételként az építőipar, a kereskedelem, javítás, a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, valamint a szállítás, raktározás, posta, távközlés említhető, ahol csak megközelítette az egy évvel korábbit, vagy valamelyest elmaradt attól. Ezen belül is a társas vállalkozások száma minden gazdasági ágban bővült kisebb-nagyobb mértékben, az egyéni vállalkozások körében azonban változatosabb volt a változás iránya és mértéke is. A vállalkozói igazolvánnyal rendelkezők között szinte általános volt a mérséklődés, az egyéb engedéllyel rendelkezők és az adószámmal bejegyzett magánszemélyek száma viszont általában minden területen nőtt, legmarkánsabban a mezőgazdaságban. A vállalkozások létszámnagyság szerinti alakulását a társas vállalkozások esetében érdemes vizsgálni, az egyéni vállalkozások ugyanis döntően, 97-98%-ban maximum egy-két fős létszámmal folytatják tevékenysé-

8



Baranya

Társas Egy éni Összes

Somogy

10. ábra A vállalkozások 1000 lakosra jutó száma, 2008. december 31.


Táblázatok A dél-dunántúli állattenyésztés főbb tendenciái

Tolna

Egy éni Összes

Dél-Dunántúl


Ország a)

Társas

Társas Egy éni Összes 0

10

20 30 40

50 60 70 80

90 100 %

A,B Mezőgazdaság, v ad-, erdő-, halgazdálkodás C,D,E Ipar F Építőipar G Kereskedelem, jav ítás H Szálláshely -szolgáltatás, v endéglátás K Ingatlanügy letek, gazdasági szolgáltatás Tov ábbi (I,J,L,M,N,O) nemzetgazdasági ágak egy ütt a) A külföldön működőkkel együtt.

güket. Számottevő azonban a kis létszámúak aránya a társas vállalkozások között is, és a növekedés is az 1–9 főt foglalkoztatók körében volt jellemző inkább 2008-ban. A régió 37 815 társas vállalkozásából jelentős (37%) a létszám nélkül vagy ismeretlen létszámmal nyilvántartottak aránya, amely körben 2,5%-os növekedést regisztráltunk, az 56%-ot képviselő 1–9 fővel nyilvántartottak száma 6,4%-kal gyarapodott. A 4%-os részarányú 10–19 fős vállalkozások száma mintegy 4%-kal nőtt, az ennél nagyobb létszámúak körében viszont – amelyek aránya összességében alig haladta meg a 3%-ot – csekély bővülés mutatkozott. A régióban mindössze 49 olyan vállalkozás volt bejegyezve az év végén, amelynek a létszáma elérte vagy meghaladta a 250 főt, s e körben ugyancsak élénkebb, 6 és fél százalékos növekedés mérhető, ez azonban mindössze három vállalkozást jelentett (Baranyában eggyel csökkent, Somogyban hárommal, Tolnában eggyel gyarapodott a számuk). A régió három megyéjében nem volt lényeges eltérés a társas vállalkozások létszámnagyság szerinti megoszlásában. A vállalkozások számának 2008. évi alakulásában még nem mutatkoztak meg a pénzügyi és gazdasági válság hatásai. Ennek hátterében több tényező is állhat, amelyek közül az alábbiakat lehetnek a fontosabbak: – a jogszabályváltozások következményeként jelentkező tömeges új regisztráció ellenében a megszűnések száma még szerény; – a vállalkozások megszüntetése késleltetve jelentkezik, az első lépések ugyanis általában nem a tevékenység felszámolására irányulnak, a tel3 4 5 6

jesen el nem lehetetlenült szervezetek átmeneti intézkedésekkel (munkarend változtatás, átszervezés, létszámcsökkentés, stb.) megpróbálják kivárni a gazdasági környezet javulását; – a munkahelyek nagyszámú megszűnése következtében még szélesebb körben jelentkezhetnek megélhetési nehézségek, ami a (kényszer)vállalkozások körét akár bővítheti is, a tőkeszegénység miatt azonban ezek tartós működőképessége kétséges.

A múlt év decemberében a Dél-Dunántúlon összesen 78 ezer szarvasmarhát, 588 ezer sertést, 88 ezer juhot és 3 270 ezer tyúkfélét tartottak a termelők, amely számokkal a térség a régiók rangsorában a középmezőnyben szerepelt. (Országos szinten az állattenyésztés súlya egyre inkább az alföldi körzetekbe helyeződik át.) Mindezzel együtt – hasonlóan a többi régióban tapasztalható tendenciákhoz – nálunk is folytatódott az állományok csökkenése. A 2007. december 1-jei eszmei időponttal végrehajtott gazdaságszerkezeti összeírás adataihoz képest a szarvasmarhák száma mintegy 5%-kal mérséklődött, a sertéseké közel egyötödével esett vissza, miközben a juhok és a tyúkfélék száma is apadt, egyötödével, illetve 3%-kal. Az állattenyésztés alacsony rentabilitását jól mutatja, hogy míg a mezőgazdasági ráfordítások árai 2007-ről 2008-ra átlagosan 15,0%-kal emelkedtek, addig az egyes állati termékek felvásárlási átlagárai általában ennél kisebb mértékben nőttek. Így – eltekintve a vágósertésnél3 tapasztalt 17,6%-os növekedéstől – a vágómarhánál4 az elmúlt egy évben 5,5, a vágójuhnál 0,6, a tehéntejnél 13,5%-kal emelkedett a felvásárlási ár. A megcsappant tartási kedvet a gazdaságszerkezeti összeírások (GSZÖ-k) felvételei is tükrözik. Ezek szerint bár 2007-ben 2005-höz képest – régiónkban csakúgy, mint országosan – a gazdasági szervezeteken5 és egyéni gazdaságokon6 belül nőtt az állattartó gazdaságok aránya, azonban a 2000. évi teljes körű összeírás (ÁMÖ) adataihoz képest csökkenésről beszélhetünk. A felmérések adataiból az is kiderül, hogy az elmúlt években a dél-dunántúli termelők állattenyésztés iránti érdeklődése mindkét gazdálkodói körben kisebb volt az átlagosnál. 5. tábla

Az állatot tartó gazdaságok arányaa)b)

(%) Gazdasági szervezetek Megnevezés Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Ország összesen

Egyéni gazdaságok

2000. III.31.

2005. XII.1.

2007. XII.1.

2000. III.31.

2005. XII.1.

2007. XII.1.

34,3 35,6 35,4 31,3 26,1 39,4 40,0 35,1

26,6 29,5 26,2 24,5 16,3 30,2 31,9 26,8

30,1 32,1 28,7 26,4 17,9 32,4 33,1 28,9

58,4 51,5 50,0 55,4 55,4 64,5 68,8 59,7

60,0 42,5 41,5 48,4 46,0 55,8 65,8 53,3

58,2 44,5 43,3 49,3 49,3 55,7 68,1 54,8

a) 2000. évi ÁMÖ-, illetve 2005, 2007. évi GSZÖ-adatok. b) A csak állattartó- és a vegyes gazdaságok együtt.

Malac, süldő nélkül. Vágóborjú nélkül. A mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdasági szervezetek – a felméréssel összhangban – teljes körűen a kötelező adatszolgáltatás keretében jelentettek. A felmérések során gazdaságméretűnek számított az a háztartás, amely elért, vagy meghaladott egy adott földterület, illetve állatállomány-nagyságot. A gazdaság-küszöbértékek ugyanakkor az elmúlt évek során nem változtak.

E magatartás megértéséhez egészen az 1990-es évek elejéig kell visszamennünk. Az ekkor zajló átalakulás ugyanis hatásaiban az egyes körzeteket nem egyformán érintette. A Dél-Dunántúlon a lakosság az alföldi régiókhoz képest – a viszonylag kedvezőbb gazdasági háttér miatt – általában kevésbé volt rákényszerítve, hogy a kárpótlás során visszakapott földterületeken önálló gazdálkodásba kezdjen, így inkább az volt a jellemző, hogy bérbe adták azt vállalkozóknak, szervezeteknek. Miközben – mint tudjuk – az országban megszűnt a háztáji és illetményföld intézménye, ami korábban a kistermelést generálta. Az új tulajdonviszonyok stabilizálódásával a mezőgazdasági termelés a dunántúli régiókban egyre inkább gazdasági szervezetekben, míg a keletiekben egyéni gazdaságokban koncentrálódott. (Az Alföldön egyébként a tanyás jellegű településszerkezet is kedvezett az egyéni gazdaságok kialakításának.) Állattenyésztés vonatkozásában a gazdasági szervezetek érdekeltségét jelentősen korlátozza az a tény, hogy a takarmányt bérelt területen kell megtermelniük. Az egyéni vállalkozók pedig sokszor a tőke, a szakértelem és a piaci kapcsolatok hiánya miatt nem tudnak nagy méretekben termelni, azzal együtt, hogy e körben valamilyen mértékben mindig tetten érhető a saját fogyasztásra, illetve – a főfoglalkozású gazdáknál – a „több lábon állásra” való törekvés. (A GSZÖ-adatok alapján egyébként az egyéni gazdaságokon belül az elsősorban értékesítésre termelő egységek hányada mindig is az alföldi körzetekben volt a legnagyobb, míg arányában a legtöbb kizárólag saját fogyasztására termelő gazdaságot Közép-Dunántúlon és KözépMagyarországon találták.) Mindezek hatására az elmúlt években a Dél-Dunántúlon az állatállományok legnagyobb része gazdasági szervezetekben koncentrálódott. Így 2008 végén is e körben tartották a szarvasmarhák 81%-át és a sertések több mint háromnegyedét, amely arányok egyébként országosan is kiemelkedőnek számítanak. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó állatsűrűség alapján – valamennyi gazdaság adatát tekintve – régiónk a szarvasmarháknál (ÉszakMagyarországgal együtt) az utolsó volt a rangsorban, a sertéseknél pedig (Észak-Alfölddel együtt) az első helyen állt. (Az ellenpontokat tekintve: a szarvasmarháknál a legnagyobb állatsűrűséget Nyugat-Dunántúl mondhatta magáénak, míg a sertéseknél a legalacsonyabb mutatóval ÉszakMagyarország rendelkezett.) 6. tábla A régiók állattenyésztésének fontosabb adatai, 2008. december 1.

Megnevezés

A gazdasági szervezeteknél tartott állatok aránya

100 ha mg-i területre jutó

szarvasmarhából

szarvasmarha-

sertésből

az összes gazdaság %-ában Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen

9



80,0 76,7 72,2 80,8 56,1 63,0 56,8 67,6

66,5 71,6 48,3 77,0 65,1 72,8 59,0 67,0

sertés-

szám, darab 14 14 18 9 9 13 11 12

GSZÖ-adatokhoz képest a múlt év végén a tartó gazdaságok száma – az egyéni gazdaságok juhtenyésztőit leszámítva – majdnem minden vonatkozásban csökkent, és a visszaesés mértéke általában nagyobb az országosnál. Ennél is kedvezőtlenebb a kép, ha a tavaly decemberi adatokat a 2000. évi teljes körű összeírás adataihoz viszonyítjuk, ahol ki kell emelni, hogy az elmúlt több mint nyolc évben a haszonállatot tartó egyéni gazdaságok száma erőteljesebben fogyott, mint a hasonló tevékenységet folytató gazdasági szervezeteké. Állatfajt tekintve ezen időszakban legnagyobb arányban a szarvasmarha-tartók száma csökkent (a szervezeteké 22, az egyéni gazdaságoké 71%-kal), aminél kisebb mértékben, de azért igen jelentősen fogyott a sertést tartó kör (34, illetve 49%-kal), míg a legkedvezőbb folyamatokat még a juhtartóknál tapasztalták (a szervezetek száma 4%-kal mérséklődött, az egyéni gazdaságoké pedig 6%-kal nőtt). Mindez valószínűleg azzal is összefügg, hogy a hazánkra – a 2004. évi Európai Uniós csatlakozást követően – a közös agrárpolitika jegyében kiszabott kvóták a tehéntej- és vágósertés-termelést kevésbé, míg a vágójuh-tenyésztést jobban preferálják. Ezzel egyébként az is egybevág, hogy az egyes szegmensekben a tartók számának csökkenése éppen a 2000–2005 közötti időszakban – az uniós csatlakozást közvetlenül megelőző években, illetve azt követően – volt a legnagyobb. (Ekkor valószínűleg több termelő, aki úgy érezte, hogy nem képes az EU előírásainak megfelelően termelni, illetve nem bírja a versenyt, felszámolta állattenyésztését.) Mindezzel együtt a 2000. márciusi összeíráshoz képest régiónkban a tartók számának csökkenése minden vonatkozásban nagyobb volt az országosnál. 7. tábla Az állattartók számának alakulása a Dél-Dunántúlon

Megnevezés

Szarvasmarhát

Ebből: tehenet

Sertést

Ebből: anyakocát

Juhot

tartó Gazdasági szervezetek

2000.III.31.a) 2005.XII.1.b) 2006.XII.1. 2007.XII.1.b) 2008.XII.1.

154 136 135 127 120

2000.III.31.a) 2005.XII.1.b) 2006.XII.1. 2007.XII.1.b) 2008.XII.1.

4 425 1 786 1 343 1 583 1 286

139 161 122 121 118 120 108 127 103 106 Egyéni gazdaságok 2 715 1 262 946 1 011 859

54 974 36 103 34 983 31 302 27 933

137 102 98 97 81

25 25 27 25 24

12 988 5 616 5 078 5 234 5 031

1 753 1 641 1 500 1 736 1 853

a) ÁMÖ-adatok. b) GSZÖ-adatok.

44 59 42 71 23 71 70 58

A megcsappant tartási kedvet elsősorban a tartók számának fogyása tükrözi: az utóbbi években régiónkban – hasonlóan az országos tendenciákhoz – mindegyik állománynál mérséklődött az adott állatfaj tartásával foglalkozó gazdasági szervezetek és egyéni gazdaságok száma. A 2007. decemberi

A kis létszámmal rendelkező gazdaságok az elmúlt években a megemelkedett költségekre, az élesedő versenyre általában állományuk felszámolásával, míg a nagyobbak annak csökkentésével reagáltak. Ezzel együtt a két szektor állatainak csökkenése régiónkban és országosan is eltérő mértékű volt. 2007. december 1-jéhez képest a Dél-Dunántúlon a szarvasmarha-szám a szervezetekben nem változott, míg az egyéni gazdaságokban bő egytizedével csökkent az állomány. Sertéseknél viszont a szervezeti körben tartott létszám több mint egyötödével fogyott, szemben az egyéni gazdaságoknál tapasztalt mintegy 8%-os mérséklődéssel. A gazdasági szervezetek juhállománya ugyanakkor 15%-kal nőtt, miközben az egyéni gazdaságokban ennél erőteljesebben fogyott a létszám. A tavaly decemberi állatszámokat a 2000. márciusi teljes körű összeírás adataihoz viszonyítva minden vonatkozásban az állományok erőteljes meg-

10



csappanása tapasztalható: az adott időszakban a gazdasági szervezetek szarvasmarha-létszáma több mint negyedével mérséklődött, és a sertéseknél is 7%-os csökkenést regisztráltak, miközben egyedül a juhok száma nem változott. Az egyéni gazdaságokban a szarvasmarhák vonatkozásában 44, a sertéseknél 59, a juhoknál 22%-os visszaesés következett be. A két viszonyítási időszak dél-dunántúli mutatói alapján azt mondhatjuk, hogy a gazdasági szervezetekben az állatállományok általában az országos folyamatoknál kedvezőbben alakultak, míg az egyéni gazdaságokban az átlagosnál nagyobb mértékű csökkenés volt tapasztalható. Az állatállományok csökkenése azonban adott szegmensekben feltehetően minőségbeli elmozdulással is együtt jár. Erre következtethetünk legalább is abból a tényből, hogy míg 2003. december 1-jén a régió összes tehénállományán belül a tej- és kettőshasznúak aránya még 77,3% volt, addig 2007. végére ez az arány már 82,9%-ra nőtt. (A dél-dunántúli értékek egyébként mindegyik gazdaságszerkezeti összeírásnál nagyobbak voltak az országosnál.) 11. ábra A főbb állatfajok decemberi létszámai a Dél-Dunántúlon Szarvasmarha

8. tábla Baranya megye állatállománya Megnevezés Szarvasmarha Ebből: tehén Sertés Ebből: anyakoca Juh Tyúkféle

2000a)

2005b)

2006

2007b)

2008

27 13 378 25 27 1 931

26 12 246 18 28 1 989

ezer darab 33 15 322 24 20 2 307

29 14 354 24 27 2 184

28 13 332 25 29 1 798


• Somogyban az elmúlt több mint nyolc évben a szarvasmarhák száma 15%-kal csökkent, azzal együtt, hogy közel egyötödével fogyott a sertések és 14%-kal a juhok száma. Ez a visszaesés mindegyik állatfajnál az anyaállat-állomány zsugorodásával járt együtt, a teheneknél az adott időszakban 19, míg az anyakocáknál 15%-kal apadt a létszám.

Ezer darab

9. tábla

120

Somogy megye állatállománya

100 80

Megnevezés

2000a)

2005b)

20 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Állomány

Év

Ebből: tehén

Sertés Ezer darab 1000

Szarvasmarha Ebből: tehén Sertés Ebből: anyakoca Juh Tyúkféle

2007b)

2008

ezer darab

60 40

2006

33 16 203 13 22 937

31 15 166 10 26 813

28 13 172 11 22 856

30 14 168 10 21 833

28 13 164 11 19 640


• Tolnában tavaly decemberben a teljes körű összeírás adataihoz képest a szarvasmarhák száma 38, a sertéseké 43%-kal esett vissza, miközben juhból is több mint egyötödével kevesebbet tartottak a termelők. Az anyaállatokat tekintve a tehénlétszám bő egyharmadával csökkent, és kevesebb, mint a felére esett vissza az anyakoca-állomány is.

800 600 400

10. tábla Tolna megye állatállománya

200 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Év Állomány

Ebből: any akoca

A régió állatállományának a három megye közti megoszlását tekintve ki kell emelni, hogy 2008. december 1-jén szarvasmarhák zömét (35%-át) Somogyban tartották, míg a sertéseknél a legnagyobb hányadot Baranya (42%), juhoknál pedig Tolna (47%) mondhatta a magáénak. Az állatállományok folyamatos csökkenése ezzel együtt mindhárom megyét érintette. • Baranyában a múlt év végén a 2000. március 31-ihez viszonyítva közel egynegyed-egynegyed részével kevesebb szarvasmarhát és sertést regisztráltak, miközben a juh-létszám 40%-kal nőtt. Az elmúlt években ugyanakkor az anyaállat-számok fokozatosan mérséklődtek: az ÁMÖ adataihoz képest a teheneknél 20, az anyakocáknál pedig 25%-os visszaesés volt tapasztalható.

Megnevezés Szarvasmarha Ebből: tehén Sertés Ebből: anyakoca Juh Tyúkféle a) ÁMÖ-adatok. b) GSZÖ-adatok.

2000a)

2005b)

2006

2007b)

2008

ezer darab 39 17 312 24 52 905

27 13 198 14 71 773

26 13 206 13 62 641

25 12 171 10 55 610

24 11 178 11 41 641



Elérhetõségek: [email protected] Telefon: 72/533-395 Információszolgálat Telefon: 345-6789 www.ksh.hu

© KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2009 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni. Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!

11

3

Recommend Documents