3

K E L E T- E U R Ó PA

MISSZIÓ A Kelet-Európa Misszió Alapítvány hírlevele

2015/3 Gyerekek, tinik, táborok Átmeneti állapot Szerteágazó szolgálat Kárpátalján Igehirdetés Székelyföldön

Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kívánunk!

2

XXI. évf., 3. szám Levél az Olvasóhoz

Mert láttuk az Ő csillagát… K E L E T- E U R Ó PA

MISSZIÓ IMPRESSZUM A Kelet-Európa Misszió Alapítvány hírlevele Felelős kiadó: Kelet-Európa Misszió Alapítvány Szerkesztő: Fekete Imréné Tördelő: Bolla Zoltán A Kelet-Európa Misszió egy keresztény k a r it at ív sz er vez e t, a mely Mag ya rországon 1992 júliusa óta működik alapítványi formában. Munkánk felekezetközi alapokon nyugszik. Célunk Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése bármilyen úton, amely előttünk megnyílik. Arra is törekszünk, hogy a szükségben levőket gyakorlati és anyagi segítségben részesítsük. Munkánkat kizárólag hit által végezzük, anyagi forrásaink szabad akaratból történő adományokból származnak. A pénzadományokat az alább megadott bankszámlaszámokra lehet elküldeni:

Kereskedelmi és Hitelbank Zrt.: 10200847-32413511-00000000 Örkényi Takarékszövetkezet: 65500044-30060795-54000010 Adószámunk: 18012594-1-13

Levélcímünk: 2365 Inárcs, Szőlőhegy 1.

E-mail: [email protected] [email protected]

Honlap: www.misszio.eu www.facebook.com/misszio

Telefon: (+36 29) 570-010 Fax: (+36 29) 570-012

„… Íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.” (Mt 2,9b-10) A karácsonyi ünnephez hozzátartozik a fény. Képzeljük el, milyen lenne egy „sötét karácsony” gyertyák, csillagszórók, a fenyőfán villogó fényfüzérek nélkül! Jelentéktelen, barátságtalan és szürke ünnep volna. A fényt szimbolikus értelemben Jézushoz köthetjük, akit az Ige a világ világosságának nevez. Jézus születésekor egy fényes csillag vezette a keleti bölcseket, hogy eljussanak a Megváltóhoz – enélkül valószínűleg nem találták volna meg még akkor sem, ha az Ószövetség is nagy segítséget jelentett, amit a főpapok és írástudók magyaráztak (Mt 2,4-6). Elindulásukban is a csillag ösztönözte őket, melyről Heródes előtt bátran beszéltek: „Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt” (Mt 2,2). Jézus azt mondta követőinek: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,16). Jó cselekedeteinknek ugyanolyan láthatóknak kell lenniük, mint a ragyogó fénynek. A mosoly, a jó szó, a simogató, az áldó és adakozó kezek, a segítségre siető lábak, az együttérző és megértő szív, mind ennek a ragyogásnak a kifejezői. Jó példa erre az a négy férfi, akik egy bénát a tetőt megbontva eresztettek le Jézus elé. Krisztus elismerően említi, hogy látható hitük van (Mk 2,5). Ugyanúgy a hit juttatta el a bénát a Messiáshoz, ahogyan a ragyogó csillag vezette el a bölcseket a jászolig. Ezen a karácsonyon is tehetünk azért, hogy a környezetünkben élők a mi fényünket meglátva, általunk induljanak és jussanak el a Megváltóhoz. Figyeljünk Istenre, aki lehetőségeket készít számunkra a jó cselekedetekre (Ef 2,10), és legyünk kreatívak abban, hogyan tegyük meg ezeket! A keleti bölcsekről szóló történetben a csillag nemcsak az elindulásukban volt segítségükre, hanem egészen a célig vezette őket: „és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment” (Mt 2,9). A példamutató élet is olyan, mint a fény, amely utat mutat a célig, segít az embereknek eljutni Jézus Krisztushoz. Ez a fajta útmutatás különösen a családban fontos. Jellemző mai társadalmunkra, hogy a házasság és a család krízisben lévő területek, a szétesett családokban felnövő gyermekek életében szinte

előre láthatóak a rossz példák okozta következmények. Kérdezem a kedves szülőket és nagyszülőket, hogy egy ilyen világban létezhet-e szebb ajándék a gyermekek és unokák számára, mint az istenfélő és kegyes, Istenre mutató élet? Nagyon nagy szükség van olyan emberekre, mint amilyen Pál apostol volt, aki jó példaként állt az egyház előtt és bátran kijelentette: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek” (Fil 3,17). A példaadás nem olcsó ajándék, ami csupán karácsony másnapjáig tart. Sok lemondással és erőfeszítéssel jár a példaadó, mások előtt világító élet. Hasonlót olvashatunk Tituszról is, Pál apostol egyik legjobb munkatársáról, akire a krétai gyülekezetben nehéz feladatok vártak. Ez a közösség erkölcsileg rendkívül problémás volt, Titusznak pedig rendíthetetlen mintaként, egy szobor kimozdíthatatlanságával kellett a gyülekezet előtt állnia, hogy példáját az emberek követhessék. Az ilyen élet másokat is célba juttat, elvezeti őket Jézushoz. Vajon megéri megfizetni ennek az árát? A válasz mindenképpen igen, sőt azt kell mondanunk, ennél olcsóbbat adni méltatlan ajándék. A fény örömöt is hoz az emberek életébe. Amikor a keleti bölcsek meglátták a fényt, „igen nagy volt az örömük” (Mt 2,10). Azt mondjuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, ugyanakkor az öröm ünnepe is. Ha világítunk, akár a csillagok, a fényünk örömöt jelent másoknak is. Útmutatása alapján az emberek eltalálnak Jézushoz – a megtérés pedig mindig örömmel jár. Örül a bűnös, hiszen megmenekült a kárhozattól, az élete helyreállt, s mindez örömmel tölt el bennünket is, mert jó érzés valakit Istenhez vezetni, jó érzés hozzájárulni ahhoz, hogy valaki megismerje Jézust. Nem utolsó sorban pedig öröm van ilyenkor a Mennyben is a megtérő bűnös miatt. Mindezt jól összefoglalja Dániel könyvének egyik kijelentése: „Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezetnek, mint a csillagok, mindörökké” (Dán 12,3).

Nagy Tibor a vajdasági Kelet-Európa Misszió vezetője

2015. december

3

Gyerekek, tinik, táborok

Ú

j kapu, új ajtók, új színek, új fedett játszópavilon – és mindemellett a régi, hiteles szellemi tartalom. Ez fogadta az idei nyáron három turnusban a petőfiszállási táborba érkező több mint száz résztvevőt, akik a játéktól a tartalmas bibliai foglalkozásokon át az elmélyült dicsőítésig mindenből kivették részüket.

Az első turnus 49 résztvevőjének mintegy 70% - a n e m h ívő c s a l ádb ól é rke z e t t : a lehetőség tehát adott volt, hogy az evangéliumot elmondjuk a gyermekeknek. A Biblia kalandos, mi több, bűntényekkel kapcsolatos sztorijaival foglalkoztunk: Káin és Ábel történetével, József rabszolga sorba adásával, Júdás árulásával … A kalandot fokozandó minden nap kiosztottuk „a nap kalandora” díjat, amelyet az a gyermek kapott meg, aki aznap a legügyesebb, legtalálékonyabb vagy legsegítőkészebb volt. A bibliai témák mellett persze bőven volt játék is: tájékozódási verseny, élő csocsó, rekeszmászás, ujjlenyomat-medál készítés, számháború. Még a Gólyalábas Garabonciások is eljöttek hozzánk, mely egy Magyarországon elismert hagyományőrző színtársulat. Egy humoros és interaktív gyermekműsort adtak elő. A dolog érdekessége, hogy az előadást Gazdik Márknak köszönhetjük, aki korábban részese volt a Kelet-Európa Misszió gyermektámogató programjának. Márk ezzel hálálta meg, hogy olyan sok éven át táborozhatott nálunk. Elérzékenyülve hallgattuk a belőle előtörő, nosztalgikus emlékeket a korábbi táborokról. A tinitábor koncepciója a túlélés körül forgott, a 38 résztvevő ebben a témában mé lye d h e t e t t e l. Jó n á s, Dá n ie l , Pá l: mindegyikük gyakorlott volt abban, hogy valamit túléljen. Az ő életútjukkal foglalTinitábor a petőfiszállási missziós tanyán

koztunk tehát, a túlélés témája azonban nemcsak a Biblia, hanem a játékok kapcsán is előkerült. Szerveztünk „Na ezt éld túl!” elnevezéssel bátorságpróbát, de a táborozók megtanulták az elsősegélynyújtás, az ágykészítés, vagy éppen a Nap alatti tojássütés fortélyait is. Természetesen megint volt éjszakai lámpás túra is, amit nagy izgatottsággal teljesítettek a tinik. Nem meglepő, hogy ezek az élmények közelebb hozták őket egymáshoz – és hitünk szerint Istenhez is. Ennek jó jele volt, hogy a tábor végén már együtt énekelték a dicsőítő dalokat. Az ifjúsági táborunk már más hangvételt, kevesebb játékosságot és mélyebb témákat tartalmazott. A tábor délelőttjein a Kecskeméti Pünkösdi Gyülekezet lelkipásztora és ifjúsági pásztora tartottak istentiszteleteket. A tikkasztó hőség ellenére a 15 résztvevő fiatal aktívan együttműködött a tanítókkal. A tanítások interaktívak voltak, nemcsak hallgatni lehetett őket, hanem az igehirdető be is vonta a beszélgetésbe a táborozókat. A fiatalok annyira lelkesek voltak, hogy saját maguk szervezték meg a dicsőítést, és minden délelőtt-délután közösen zenéltek. Sokuk számára szárnypróbálgatás volt ez a tábor, és jó volt látni, mekkora odaadással vetik bele magukat a szolgálatokba. Természetesen a sport és közös programok itt sem maradtak el. Nagyon hálás vagyok Istennek, a résztvevőknek, és nem utolsó sorban a svájci Kelet-Európa Missziónak a kapott támogatásért. Reménykedem abban, hogy ahogy a táborhely megújult, úgy az itt táborozó gyerekek és kamaszok is megújulva hagyták el Petőfiszállást. Kérészi Attila

Bajban vannak…

A

négyfős nagyszénási Mozsár család emberfeletti nehézségekkel küzd. Segítsünk rajtuk! A családot kollégánk, Kérészi Attila révén ismertük meg.

Egy önkormányzati lakásban élnek, mivel azt az albérletet, ahol eddig laktak, elárverezik. A családnak semmiféle ingósága nem volt, egyházi segítségnek köszönhetően kaptak bútorokat.

Nagymama, férj és feleség, valamint egy fiúgyermek lakik egy fedél alatt, s mindegyikük súlyos betegséggel kénytelen együtt élni. A nagymama mellrákban szenved, a kemoterápiától kihullott a haja, s mivel szervezete nem bírta a kezelést, a terápiát saját felelősségére megszakította. A férj középsúlyos értelmi fogyatékos, dependens személyiségzavara van. Felesége ugyancsak fogyatékos, közös gyermekük pedig hiperaktív és pszichés zavarok gyötrik. A kisfiúnak ráadásul dongalába van, amit a közelmúltban műtöttek meg. A beavatkozás jól sikerült, de a műtét óta a gyermek nem tud lábra állni, és rendszeresen vissza kell vinni őt a kórházba kontrollra. A fogyatékos szülők hét közben egy csokoládégyárban dolgoznak és csak hétvégenként utaznak haza gyermekükhöz, így a beteg nagymama neveli és hordja vizsgálatokra magatehetetlen unokáját. Mivel a kisfiú mindkét lábát begipszelték és nem tud járni, tömegközlekedési eszközön nem lehet szállítani. Gépkocsival a kórházig eljutni alkalmanként 4000 forintba kerül. Bár a családnak minden kapott segítség rendkívül fontos, mégis az útiköltség az, amire leginkább szükségük van. Ha valaki szívesen segít a családon, adományát „Mozsár családnak” megjegyzéssel a mellékelt csekken vagy banki átutalással a Misszió számlájára elküldheti.

4

XXI. évf., 3. szám

Átmeneti állapot (misszió a menekülte

A

z el mú lt hón apok h í rad á s a iba n kiemelten nagy szerepet kapott az egész Európát sújtó menekültválság. Köztudott, hogy emberek százezrei hagyták el otthonaikat: Szíriából, Pakisztánból, Afganisztánból és más országokból indultak útnak, hogy az Európai Unió területére belépve új otthont keressenek maguknak. Sokukkal találkoztunk, és igyekeztünk lehetőségeinkhez mérten segíteni rajtuk. Budapesten, Röszkén, Horgoson, Bicskén, a szerb és a horvát határ mentén, a szántóföldek szélén, a vasúti sínek mellett, a Keleti-pályaudvar átmeneti ter ületein, vag y éppen rendezettebb menekülttáborokban – mindenhol migránsok vettek körül bennünket. Sokan voltak, nem is, inkább rengetegen, emberi eszközökkel megoldhatatlannak tűnő élethelyzetek között. Banánt, almát, kekszet, kávét, teát, takarókat és ruhaneműt, cipőt, tisztálkodási szereket adtunk nekik, valamint az általuk beszélt nyelveken készült szórólapokat és Újszövetséget nyomtunk kezükbe. És mindemellett szóltunk néhány jó szót, beszéltünk Íszáról (Jézus neve arabul) és az evangéliumról, hogy a néha kaotikusnak tetsző forgatagban ne csak a segélyadományok, hanem Isten üzenete is eljusson hozzájuk. Missziónkat Budapesten kezdtük, a Keleti pályaudvar és a II. János Pál pápa tér környékén. Utóbbihoz füves park is tartozik,

Ételosztás a II. János Pál pápa téren

ahol egymás közelében álltak a menekültek sátrai. Többségük Afganisztánból érkezett, s amikor a magyarországi OM-mel együttműködve, a parkolóban kitettük asztalainkat, percek alatt körénk gyűltek. Az élelmiszeren kívül sebtében összeállított tisztasági csomagot, valamint arab és más keleti nyelvű Újszövetséget és evangéliumi szórólapokat osztottunk közöttük. Ahogy beszédbe elegyedtünk velük, hasonló és mégis különböző emberi sorsokba nyertünk betekintést. Találkoztunk tanárnővel, aki mindent hátrahagyva menekült Szíriából, fiatal afgán házaspárral, akik egy hónapja kezdték közös életüket, gyógyszerész hölggyel, aki abban bízott, nagylánya Németországban majd orvosnak tanulhat. És voltak ott szakadt csövesek, neveletlennek tűnő kamaszok, koszos ruhában földön fekvő öregemberek is. Mérnökökkel és terhes anyukákkal, botjára támaszkodó idős asszonnyal és óvodás korú, koszos gyermekekkel egyaránt találkoztunk. Nehéz összefoglalni, amit láttunk, mert minden szempontból rendkívül szerteágazónak tűnt, s amiben az egyes sorsok mégis hasonlítottak egymásra, az a kilátástalan helyzet, a nincstelenség és a bizonytalan jövőből adódó nyomorúság volt. Röszkén és Horgoson még nehezebb helyzettel szembesültünk, mint Budapesten. A röszkei gyűjtőpontra érve azt tapasztaltuk, hogy nem volt magyar szervezet a segítők között – többnyire külföldi magánszemélyek osztották a segélyt. (Ez a helyzet a későbbiekben természetesen megváltozott, és megjelentek a magyar szervezetek is.) Harminc-negyven villogó rendőrautó állt a kukoricamező mellett, egy rendőrhelikopter pedig éppen a kukoricás felé kitört, futva menekülő embereket kereste. A befogadó állomásra nem engedtek be bennünket, de adományainkat szívesen átvették. Megkerestük azt a vasúti sínt, ahol vonat helyett már hetek óta a menekültek járnak, majd kiraktuk asztalainkat. A menekültek pedig csak jöttek és jöttek, a száz kiló banán, a kávé és az ajándéknak szánt plüssjátékok nagyon gyorsan elfogytak. Később, amikor visszatértünk Röszkére, már csak az ideiglenesen felállított sátortábort találtuk meg: a menekülteket megérkezésük után a rendőrség rögtön buszokra rakta, nekünk pedig segédkeznünk kellett a táborhely felszámolásában és a takarításban. A sátrak jó része szemetes-konténerekbe került, az otthagyott ételmaradékokat, pelenkákat, flakonokat összegyűjtöttük. A takarítást követően elhatároztuk, hogy ha Magyarországon nem is, de

Várakozó migránsok Ásotthalomnál

Szerbiában újra megpróbálunk találkozni a menekültekkel. Átmentünk tehát a határ szerb oldalára, és néhány perc múlva máris megpillantottuk az út mentén sétáló menekültek egy nagyobb csoportját. Hirtelen elhatározástól vezérelve félreálltunk mikrobuszunkkal és invitálni kezdtük őket: az asztalokat gyorsan felállítva enni és innivalót adtunk a gyaloglástól kimerült embereknek, akik hálálkodva köszönték meg a segítséget. Horgoson a vasúti A röszkei gyűjtőponton

2015. december

5

ek között)

sínek mellé telepedtünk le, hogy ugyanezt az akciót megismételhessük, ám olyan sokan érkeztek a síneken sétálva, hogy készleteink fél óra alatt teljesen kimerültek. Az embertömeg közepén nagyon nehéz volt komolyabb beszélgetéseket kezdeményezni a menekültekkel, ám néhány emberi sorssal így is megismerkedtünk. Szívszaggató volt hallani egy édesanya keserves zokogását, aki a tömegben elveszítette gyermekét. Találkoztunk egy szír férfivel, aki egyhónapos

kislányát tartotta a kezében. Hazájában egy olajkúton dolgozott, s éppen Norvégia felé tartott, hogy ott hasonló munkát találjon magának. A menekültek között sokan voltak olyanok, akiket elmondásuk szerint valamely családtagjuk már várt Németországban vagy más európai országokban. A szerb-magyar határ teljes lezárása után a horvát- magyar határ felé folytattuk a szolgálatot, hiszen autóbuszokkal oda szállították a menekülteket, hogy onnan újabb buszokon tovább vigyék őket. Az egyik nap Bapskán borzasztó látvány tárult elénk: a völgyben, a határátkelő bódéi előtt, a horvát rendőrök sorfala nagyjából ötszáz menekültet tartott vissza. Az emberek a tűző napon álltak élelem és víz nélkül, minden jel szerint már igen hosszú ideje. Emiatt a helyzet nem volt békésnek nevezhető, így a rendőrök nem engedtek bennünket a tömeg közelébe. Kizárólag a Vöröskereszt néhány munkatársa segíthetett az elájult vagy nagyon beteg embereknek, a terhes vagy kisgyermekes asszonyoknak, akiket kimenekítettek a tömegből a közeli ENSZ-sátorba. Időközben megérkezett a horvát rendőrség különleges alakulata, amely meggátolta a kitörni készülő menekülteket a futásban. Végül üres buszok jelentek meg a határátkelőnél, az addig több ezer főre felduzzadt tömeget pedig a rendőrök elkísérték a járművekhez. Miután a buszok megteltek, végre lehetőségünk nyílt arra, hogy a kiéhezett, szomjazó és fáradt embereknek italt, élelmet adjunk, és legalább néhány jó szót szóljunk hozzájuk. Munkánkba a menekültek is bekapcsolódtak: egy szír keresztény fiatalember sokat segített nekünk a segélyek kiosztásában és a többiekkel való kommunikációban. A fiú régóta úton volt már, csak akkor tudott aludni, amikor buszon utazott. Elmondása szerint Németországban bátyja már várja őt: ha minden jól megy, informatikus mérnökként szeretne dolgozni, miután megszerezte a mesterfokozatot. A horvát határnál kiosztott közel egy tonnányi segélyszállítmány nyolcszáz menekült számára jelentett felüdülést. Nem sok jutott egy emberre, de hiszünk abban, hogy a Jézus Krisztus nevében adott falatokat, cipőket és ruhákat Isten felhasználja, hogy valamit megérezzenek a keresztények Istenének szeretetéből.

Szír menekült egyhónapos kislányával

Az elmúlt hetekben a jelmondatunk így szólt: „fő a rugalmasság!”. Mivel a helyzet gyakran óráról-órára változott, ez tőlünk is a megszokottnál nagyobb flexibilitást követelt. A folyamatosan változó helyzet ellenére mégis úgy éreztük, hogy Isten állandóként áll mögöttünk, és eljutunk azokhoz az emberekhez, akiknek valóban segítségre van szükségük. A menekültek java része muzulmán hátterű és iszlám hívőnek vallja magát. Többségük most először találkozott keresztényekkel, ez a találkozás pedig láthatóan hatott rájuk. Hiszünk abban, hogy Isten tovább gondoskodik sorsukról.

A horvát határon

6

XXI. évf., 3. szám

Szerteágazó szolgálat Kárpátalján

É

lelmiszer- és tűzifa segélyakciók, menekültek ellátása, betegek és rokkantak látogatása, lepramisszió, gyermektámogatás…, és sorolhatnánk még a Kárpátalján folyó missziós projekteket. Ezek nem kampányszerű feladatok, ha nem folya matosa n zajló szolgálatok embertől emberig, szívtől szívig. A szolgálatok nyomán családok élete, emberi sorsok változnak meg.

méternyi kerítésanyagot is, így a fürge jószágok már nem mászkálnak át legelni a szomszéd területére. Szintén támogatásból a család – a lestrapált régi bicikli helyett – új kerékpárt is kapott, amihez a misszió munkatársai utánfutót is készítettek. Az utánfutóra a kecsketej szá l l ít ása m iat t volt sz ü k ség , a te jet a z on ba n át me ne t i leg t á rol n i i s kel l. A használt hűtőszekrény, amit sikerült a támogatásból beszerezni, nagyon sokat E lőz ő s z á mu n k ba n í r t u n k a   k á r pát- jelentett Dankánicséknak, akik hálájuk aljai Dankánics családról, akiknek életét jeléül két családnak néhány kiskecskét a laposa n fel forgat t a a z a M i s sziótól adtak ajándékba. A kapott segítségnek ajándékba kapott kecske, amely mára már köszönhetően Gyuri, a házigazda szinte egy százhuszonhét jószágból álló nyájjá új emberré lett, tele van életkedvvel és tenniakarással. Sok hálaadó ima száll fel Istenhez ebből a családból. A Dankánics házaspár az új A Váriban lakó Horváth család is segítfejőgépet tanulmányozza ségre szorult. A családfő elveszítette jobb lábát, ezért meglehetősen nehezen tud munkát végezni. Már volt néhány kecskéje, amikor eldöntötte, hogy nyúltenyésztésbe fog. Egy már régóta támogatott kárpátaljai családtól vettünk két nyulat Horváthéknak, amelyikből az egyik nőstény és vemhes, így ha nem betegszik meg, igazi hasznot hozhat a családnak. Az édesapa nagyon hálás volt az adományért, melyben nemcsak a két nyulat, hanem a lehetőséget is meglátta. Meglehet, ez lesz a módja annak, hogy családjának élelmet biztosítson, illetve a hús eladásából bevételhez jussanak. Váriban a helyi általános iskola tanulóit t á mogat t u k a z i skol a ke z dé s idő sz a k ába n. Eg y Debr e c e n b e n élő m i s sz ionár ius táská kat ajá n lot t fel a g yerekeknek, melyhez kiegészítésként ceruzákat, szaporodott. A tekintélyes szaporulat tollakat, borítókat, vonalzókat, füzeteket, nem csupán a munkát növelte, hanem szí nes lapokat és más iskolaszereket a család lehetőségeit is tágította. A svájci vásároltunk. A megajándékozott tanulók Kelet-Európa Missziótól kapott nagylelkű mind első osztályosok voltak: már alig támogatásokból fejőgépet és generátort várták, hogy elkezdhessenek iskolába vásároltunk a családnak, valamint száz járni, és nagy örömmel vették tudomásul, hogy ehhez a kezdethez minden szükséges dolgot Angéla és édesanyja az megkapta k. Szüleik ajándék kerékpárral ugyancsak megkönnyebbültek, hiszen az iskolakezdési támogatás miatt pénzt spóroltak meg, így t e r h e i k k ö n nye b b e k k é váltak. A Flink családnak négy gyermeke van, akik közül a t i zeneg y éves A ngéla súlyos szívbeteg. Kisko-

rában műtétre is szüksége volt, azóta szívgyógyszereket szed, háromhavonta elutazik Kievbe vizsgálatokra, és igyekszik elkerülni, hogy nagyobb fizikai megterhelésnek tegye ki magát. A kislány a gyermektámogató prog ramu n k nak is részese, a rendszeresen kapott összeg nagy segítséget jelent a családnak. Angélának volt egy nagy álma: egy biciklit szeretett volna kapni, hog y azzal járhasson iskolába, esetleg édesany ja vig ye el őt, amikor rosszul érzi magát. Betegsége miatt otthontanulást javasoltak Angélának, de a rossz megközelítés miatt nem vállalta egy tanító sem, hogy eljárjon Flinkékhez. A történet megértéséhez tudni kell, hogy Angéla Kuklyán lakik, négy kilométerre a muzsalyi iskolától, ráadá su l a fa lu eg y maga s dombon fekszik, így a kislánynak lefelé és felfelé is gyalogolnia kell. Az ilyesféle megterhelés szívbetegként nagyon igénybe veszi, és előfordul, hogy csak édesanyja karjaiban jut fel végül a faluba. Angéla régóta imádkozott bicikliért, és amikor a Misszió seg ítségével meg vet t ük és átadtuk neki az óhajtott kerékpárt, leült és sírni kezdett örömében. Alig tudta elhinni, hogy Isten meghallgatta az imádságát. Ezen kívül az édesanya Angéla szívgyógyszereire is kapott pénzt, amiért mindketten végtelenül hálásak a támogatóknak.

A Flink család

Hab a tortán: Angéla magyarországi támogatója egy nagyobb összeget adományozott idén a családnak, amelyből egy

2015. december

új mosógépet vettek, de még futotta egy vasalóra, mosóporra és Angélának két üveg gránátalmalére is. A z I st vá n f i c s a ládot 20 01 má rc iusában ismertük meg, amikor az árvízborított Nagypalád utcáit jártuk. Az akkor három gyermekes család házát elpusz-

Elkészült a fóliasátor

tította az árvíz. Sok munkával és segítséggel azóta felépült Ist vánfiék háza, közben a család is gyarapodott még két

7

gyermekkel. Ricsi, a harmadik gyermek beteg, sok műtéten és kezelésen esett át. Ez indított bennünket, hogy felkaroljuk a családot. Egy nagylelkű budapesti adakozónak köszönhetően a negyedik gyermek 2006-ban bekerült a gyermektámogató programunkba, és azóta rendszeres, sőt, néha rendkívüli támogatásban is részesül a család. Nagy öröm volt, amikor nyár elején a mag yarországi támogatójuktól annyi pénzt kaptak, amennyiből felépítettek egy szép nagy fól ia há zat. Az ötg yerme ke s c s a l ád ö n e rő b ől erre nem lett volna képes. A fóliaház ellátja a családot friss zöldséggel, és emellett késő őszig plusz bevételt is biztosít számukra. Ká r páta ljá n szolgá ló munkatársaink rendszeresen látogatják az Istvánfi családot, látják a különféle nehézségekkel vívott harcaikat, és azt is, hogy milyen nagy áldásként élik meg ezt az új lehetőséget. Az életük fokozatosan

javul, valami mindig változik, mindig egy lépéssel előrébb vannak, s mindez a gyermektámogatás összege nélkül nem volna lehetséges. A család nagyon dolgos és hálás Mennyei Atyánknak és a testvéreknek is, akik a sajátjukból adtak nekik, hogy könnyebbé tegyék megélhetésüket. A fenti történetek megegyeznek abban, hogy a nehéz életkörülmények között élő kárpátaljai családok és emberek életében a kapott támogatás igazi életfordulatot hozott, új lehetőségeket nyitva előttük. A missziós munka során azonban találkozunk olyan esetekkel is, melyek csaknem megoldhatatlannak tűnnek. A tizenöt éves Károly már négy hónapja kórházban van, gégerákkal kezelik. Az orvosok nem sok esélyt adtak a túlélésre. Károly özvegy édesanyja arra kért bennünket, lehetőség szerint segítsünk Károly pénzügyi nehézs égei nek megoldá sába n, de a z iga z i probléma természetesen maga a betegség. Imádkozzunk eg yütt Károlyért, hog y Isten könyörüljön rajta és megismerhesse a Megváltót! Az ember egyetlen esélye ugyanis – akármilyen helyzetben is van – Jézus Krisztus. A kárpátaljai munkatársak

Négy ország, sok feladat

H

osszú balkáni körutat tettünk októberben: Albániában, Macedóniában, Montenegróban és Koszovóban jártunk.

Amilyen sokféle helyszínen volt missziós c sopor t u n k - nég y ország fa lva iba n, városaiban, gyülekezeteiben -, annyira szerteágazó feladatokat oldottunk meg az eg yhetes kör út sorá n. Az albá n iai S h ko d rá ba n é le l m i sz e r t o sz tot t u n k

Élelmiszercsomag átadás

negyven olyan családnak, melyek vérbos�szútól fenyegetve élik mindennapjaikat. A Krisztus Szava Gyülekezet külön termet alakított ki, ahol az ilyen családok gyermekeivel foglalkoznak. Ezt a termet néhány órával az átadás előtt festettük ki, majd díszvendégként részt vettünk az  átadó ünnepségen. Frat a r rég ióba n a zok na k a z idős embereknek, akiket korábban éveken át ingyenkonyhán étkeztettünk, két közös ebédet szerveztünk, majd élelmiszercsomagokkal látogattuk meg őket otthonaikban. Nagylelkű támogatóknak köszönhetően két fürdőszoba is épül olyan házak kiegészítéseként, ahol eddig nem volt lehetőség a kulturált tisztálkodásra. A missziós út természetesen nemcsak fizikai munkát jelentett: istentiszteleteken is szolgáltunk, betegekért imádkoztunk és bátorítottuk őket. Fekete Imre

Étkezés előtti bibliaolvasás Ninesben

8

XXI. évf., 3. szám

Szednek és esznek

A

z étkezés az ember alapvető szükséglete, ételhez hozzájutni pedig legegyszerűbb módon vásárlással lehet. Persze, ha van pénze az embernek. Vannak azonban olyanok, akik életkörülményeik miatt kénytelenek egy nehezebb utat választani. A gyermektámogató programunk keretében Székelyföldön egy ilyen családot is támogatunk.

Zsuzsa, az édesanya, egyedül neveli nyolcéves gyermekét. Állandóan menekülnie kell skizofrén férje elől, aki fenyegeti őket, ezért sehol nem tudnak igazán gyökeret ereszteni. Az édesanya alkalmi munkákat vállal, az így megkeresett pénzből alig tudnak megélni. Amikor tavasszal jártunk nálunk, éppen medvehagyma levest evett az iskolából hazaérkező kislány. Ennek apropóján kiderült, hogy minden nap medvehagyma leves az étel,

amíg az erdőben lehet szedni belőle. Később a gombapörkölt és a gombaleves következett - tehát mindig az, ami éppen megterem az erdőben. Könnyű elképzelni, hogy ilyen szükségben élőknek milyen leírhatatlan örömöt okozott az átadott élelmiszercsomag. Az édesanya csak állt és zokogott a meghatottságtól és a pillanatnyi megkönnyebbüléstől, hogy legalább a közeljövőben lesz valami más is, amit ehetnek. Kislánya tapsolva ujjongott és körbetáncolta a szobát, mert pudingpor is volt a csomagban, a pudingot pedig nagyon szereti. Még a hajtogatásra alkalmas papír is, ami szintén a dobozban lapult, külön boldogságot jelentett, mert a papírhajtogatás a gyermek kedvenc hobbija. Látva a segély átadását követő reakciókat egyértelmű, hogy Isten szeretete és áldása érintette meg ezt a családot.  Sytka

Igehirdetés Székelyföldön

C

s í k s z e r e d a , K é z d i v á s á r h e l y, Kézdialmás, Lemhény, Nyújtód, Oroszfalu – ug yebár nem mindegyik helységnév cseng ismerősen minden olvasónak? A felsorolt székelyföldi településeken szolgált júliusban egy héten át nyolcfős csoportunk az Úrtól elkészített alkalmakon. Mottónk egy jól ismert igevers volt: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,16).

A lemhényi idősek otthonába igazi derűt és örömöt vitt az éneklő ifjúsági csapat, és ugyanolyan örömöt okoztak a bizonyságtételek és igei üzenet is. Jóleső érzés volt az időseknek, hogy az őket követő harmadik generáció megtisztelte és bátorította őket. A kézdialmási árvaházban k ö z ö s j át é k k a l é s a j á n dé k o s z t á s s a l

A gyermektábor résztvevői

örvendeztettük meg a gyerekeket. Volt evangélizáció cigánytelepeken, szabadidőközpontban, szabadtéri összejövetel egy nemesi kastély kertjében előkelő hallgatóságnak. A megújult Búzamag katolikus közösséggel együtt az Úrnak hihetetlen áldását és örömét éltük át. Csopor t u n k tag ja i a kt íva n részt vállaltak egy négynapos tábor szolgálataiban, amely spontán módon hatvan g yer mek részvételével eg y öku me n i kus templom udva rá n szer veződött. Az utcákon zenés felvonulással toborzott a csoportunk. A tábor témája az igazi kincs volt Jézus tanítása alapján. A Cs a ládo s Va s á r n apn a k el nevez e t t felekezetközi istentisztelettel fejeződött be a tábor sok szülő és érdeklődő jelenlétében. Az igét munkatársunk, Nagy Tibor hirdette. Közös étkezéssel zárult a négynapos program. A tábor legnagyobb

Nagy Tibor igét hirdet Oroszfaluban

értéke a gyermekek szívébe elhintett Ige magja volt, amit örömmel fogadtak és megértettek. Nem ma radt el a szolgá lat u n kból a nagycsaládok és a gyermektámogató prog ra mu n kba bevont g yer mekek látogatása sem, akiknek élelmiszercsomagokat vittünk. Ők azok, akiket a Misszió évek óta rendszeresen támogat, mégis újra és újra rácsodálkozunk arra, milyen alapvető nehézségekkel kell megküzdeniük mindennapjaik során. Ha z a felé megá l lt u n k Marosillyén, és megnéztük azt a múzeumot, melynek é p ü le t é b e n 158 0 - ba n születet t Bet h len Gábor, a leg nag yobb mag ya r erdélyi fejeledelem. Fekete Imre