Szabad Gondolat ANTROPOZÓFIA NEVELÉSMÛVÉSZET SZOCIÁLIS ÉLET
Antropozófia Thomas Meyer elõadása a Szabad Gondolatok Házában
Szociális kérdés – Hármas tagozódás Borisz Bernstein: Ha a szegények pénzelik (kényszerbõl) a gazdagokat
Világhelyzet Ertsey Attila: Szellemíró (The Ghost Writer)
Pedagógia Séva: Mihály-ünnep
Gyógyászat Dr. Eugen Kolisko: Antropozófiai emberismeret
2010. szeptember
13/3
TARTALOMJEGYZÉK ANTROPOZÓFIA Thomas Meyer elõadása a Szabad Gondolatok Házában, 2010. június 4–5.
1
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS Borisz Bernstein: Ha a szegények pénzelik (kényszerbõl) a gazdagokat Rudolf Steiner: Egy alapítandó vállalkozás vezérgondolatai A Natura-Budapest Kft.-rõl F. J. Römmeler: „De a pénz lassacskán elfogyott…” A Római Birodalom inflációt elõidézõ gazdasági fejlõdése
18 22 25 26 31
VILÁGHELYZET Ertsey Attila: Szellemíró (The Ghost Writer)
33
PEDAGÓGIA Séva: Mihály-ünnep Beszélgetés a Zsongó hárs alatt
36 39 42
GYÓGYÁSZAT Dr. Eugen Kolisko: Antropozófiai emberismeret, I. rész Peter Selg: Rudolf Steiner gyógyítói parancsa Dr. Kun Csaba: A magyar orvos- és terapeutaképzés elsõ évérõl
42 45 52
KIÁLLÍTÁS, PROGRAMOK
55
SZABAD GONDOLAT Az antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata Szerkesztõbizottság: Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk Kiadja: Natura-Budapest Kft. Felelõs kiadó: Tóth Márk Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Borító és tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail:
[email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.” Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)
ANTROPOZÓFIA ANTROPOZÓFIA THOMAS MEYER ELÕADÁSA A SZABAD GONDOLATOK HÁZÁBAN 2010. június 4–5. 2010. június 4. és 5-én Thomas Meyer úr hétvégi szemináriumot tartott a Szabad Gondolatok Házában. Elõadásai németül hangzottak el magyar nyelvû tolmácsolással. Az alábbi jegyzetek a tolmácsolt magyar szöveg alapján készültek, így az elhangzottak kettõs „szûrõn” át jutnak el az olvasóhoz. A szöveget nem volt módunk egyeztetni az elõadóval, így az elhangzottakhoz képest – legnagyobb igyekezetünk ellenére is – esetleg pontatlanságok fordulhatnak elõ benne. Szerkesztõség
Jelen lenni A Szabad Gondolatok Háza júniusi programjának címében egy igen tág téma volt megadva: „Világtörténelem a Hold kilépése és viszszatérése között – Apokaliptikus korszemlélõdések.” Szinte már meglepõ, hogy voltak még a hallgatóság között olyanok, akik furcsállták, hogy a hétvége során a megadott cím ellenére például a Hold kilépésérõl egyáltalán nem esett szó. Akik viszont Thomas Meyer urat már jól ismerik, nem csodálkoztak az õ szabad témavezetésén. A meghívó fél mindig megtapasztalhatja, hogy a nevezett elõadó készségesen áll a Szabad Gondolatok Háza rendelkezésére, és a meghívók idõben való elkészítése érdekében azonnal kész a várható témában megállapodni, azt megjelölni. Azután a meghívók a hallgatósággal együtt csodálhatják, hogy Meyer úr hogyan képes alkalmazkodni a közben eltelt idõben bekövetkezett változásokhoz, eseményekhez, a menetközben és a pillanatnyilag felmerülõ kérdésekhez. Mindig tájékozott afelõl is, hogy az adott rendezvény idõpontjában milyen nevezetes események zajlanak a világban, milyen jeles évfordulók találhatók és így tovább. Ezért nem maradt említés nélkül a Trianont érintõ évforduló sem, és így került sor ezen a hétvégén arra is, hogy egy olyan fontos kérdésrõl beszéljen, ami már régóta jelen van Magyarországon. Az elõadást megelõzõ levelezések és beszélgetések indították arra, hogy az elõadásával ezt a témát erõteljesen érinthesse:
Mit gondoljunk a közép-európai és speciálisan a német misszióról? Létezik-e még egyáltalán ez a misszió? Vajon átkerült az anglo-amerikai népességhez? Mi a helyzet az anglo-amerikai páholyok befolyásával a mi korunkban? ...
Száz éve Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához – kezdte az elõadó – elõször szükségünk van egy átfogó képre arról, amit antropozófiai értelemben korszellemnek nevezhetünk. Meyer úr a bevezetõjében az elõadás napjának aktualitásából indult el: június 4-e a trianoni szerzõdés megkötésének 90. évfordulója. A trianonit a történelemben megelõzte egy másik, a versailles-i szerzõdés, amelynek hasonlóan fatális következménye volt Közép-Európa és a németség számára, mint a trianoninak Magyarországra. Tekintsünk elõször azonban vissza a 100 évvel ezelõtti eseményekre, azaz 1910-re. (A 100 év ugyanis nem jelentéktelen idõszak: háromszor 33 és 1/3 év. Száz év alatt egy impulzus elapadhat, majd újra meg lehet ragadni.) Milyen impulzusokat helyezett 100 évvel ezelõtt Rudolf Steiner a világba, amelyekhez talán ma kapcsolódhatunk? Természetesen nagyon sokfélét, de ezek közül néhány nagyon különös súlyú. Steiner 1910-ben utalt elõször Krisztus ismételt megjelenésére az éteri világban. Északon, Stockholmban beszélt errõl a Teozófiai Társaság tagjai számára egy fél hatkor kezdõdõ SzG 2010/3
1
ANTROPOZÓFIA gyûlésen. Rejtélyként merülhet fel a kérdés, hogy miért ebben a különös idõpontban. Ugyanis eredetileg ezt nem tervezték. 1910 januárjában Steiner a János Evangéliumról tartott egy ciklust, amikor a kurzus egyik napjára, január 12-re egy improvizált összejövetelt hirdetett meg, egy a programon kívüli idõpontra, 17.30-ra. Ha utánanézünk, látható, hogy Rudolf Steinernek ez a tette egy hatalmas összefüggés részében áll benne. 1875-ben azzal a céllal alapították a Teozófiai Társaságot, hogy ellensúlyt képezzen az egyre erõsödõ materializmussal szemben. A teozófusok között Krisztus lényére vonatkozóan azonban már a kezdetektõl nagy zavarodottság uralkodott. A teozófusok számára a Krisztus, bódhiszattva, Maitreya fogalmak szinte ugyanazt jelentették. Krisztus fizikai újratestesülését várták. Majd 1910. január 12-én – ahogy a múlt évben errõl már szó esett – beavatták a fiatal Krishnamurtit. Annie Besant ezt egy levélben is rögzítette, ahol kijelentette, hogy ez a test fogadja be a „Lord Maitreyát”, ez a fiatalember adja Krisztus új testét. Ezzel a tettel, amit ezen a napon véghezvittek, a teozófiai mozgalomban elértek egy olyan ponthoz, amit már nem lehet meg nem történtté tenni. Ezért kellett ezen a napon Steinernek hírt adnia Krisztus éteri megjelenésérõl. Így mondható, hogy ez az elsõ, 1910-es, fontos impulzus, ami északon történt. A másik fontos impulzus, hogy Steiner egy egész ciklust tartott a néplelkekrõl, ami szintén északhoz kapcsolódik. A harmadik, hogy 1910-ben megszületett az elsõ misztériumdráma, amiben szintén megjelenik az éteri Krisztus, mégpedig Theodora, a látónõ beszél róla. A második impulzus, a néplelkek ciklus segítségünkre lehet abban, hogy megnézzük, mi is a népszellem. A korszellem esetében három síkot kell megkülönböztetnünk. Az elsõ a 7 nagy Atlantisz utáni korra vonatkozik, amelyek közül az elsõ az õsindiai, azután a perzsa, egyiptomi, a görög–latin, majd az ötödik kor, amit Steiner minden elõadásában kettõs névvel illetett. Ez utóbbi a germán–angolszász kor, azután a hatodik a szláv, és a hetedik az amerikai korszak. A geográfiai területek a késõbbiekben nem kapcsolódnak olyan szorosan a korszak megnevezéséhez, ahogyan az elsõ kor Indiához kapcsolódott. Az ötödik kor már az egész világra vonatkozik, és ugyanez lesz érvényes a két további korra is. 2
SzG 2010/3
Korszellemek Száz évvel ezelõtt Oslóban Steiner világossá tette a népszellemek ciklus hetedik elõadásában, hogy a 7, a hetes szám a fejlõdés száma. Ebben a hetedik fejezetben Steiner „fejlõdéseket” ábrázolt. Leírta azt a fejlõdést, amit az õsindiai népszellem végigélt, majd az indiai kor végére korszellemmé vált, és bizonyos értelemben olyan jól teljesítette a feladatát, hogy az egész Atlantisz utáni kultúrkorszakok idejének korszellemévé vált. A hierarchiák között a formaszellem rangjára emelkedett, és hatóköre az egész Atlantisz utáni korok idõszakát átfogja. Ugyanakkor léteznek korszellemei az egyes korszakoknak is. A mai kor korszelleme 2160 évig uralkodik. Ennek a korszellemnek a fejlõdését az említett könyv hetedik fejezete rendkívül differenciált módon ábrázolja. Egy fiatal szellemrõl van szó, aki egy germán néptörzsbõl jön, és nem azonosítható Mihállyal. Északi, abból a néptörzsbõl származik, amelybõl az egész északi mitológia megszületett. Egy olyan szellemi lény, akinek szellemi nevelõje a korábbi görög népszellem, illetve a rómaiak arkangyalából felemelkedett korszellem, aki a késõbbi római nép- és korszellem szerepét töltötte be. Emellett figyelembe kellett vennie annak a korszellemnek a szándékait, törekvéseit is, aki korábban az egyiptomi korszellem volt. Steinertõl tudjuk, hogy ezeknek a korszellemeknek a feladata nem olyan könnyen teljesíthetõ. Attól függ, hogy vannak-e, akik megértéssel fordulnak e felé a feladat felé. A jelen kor korszellemének feladata például messze tovább fog nyúlni a jelen kornál, bele fog hatni a szláv korszakba is. 1879 óta a mindenki számára ismert nevû Mihály a korszellem, aki egy harmadik fajta korszellem. Ahogy láttuk, az elsõként említett korszellemnek – az indiai népszellembõl korszellemmé vált szellemi lénynek – a hatóköre hétszer 2160 évre terjed ki. A következõként említett hét korszellemnek a hatóköre ennek hetedrésze. Azután minden egyes 2160 éves idõszakon belül is van hét korszellem, akik körülbelül 350 évig uralkodnak és váltják egymást. Ez utóbbi lények bele vannak szõve a hetünk hét napjába, és ahogy haladunk elõre a hét napjaiban – vasárnaptól a következõ vasárnapig –, megtaláljuk ezeket a különbözõ történelmi korokhoz tartozó korszellemeket. A hétfõi naphoz tartozik Gabriel, aki a Mihály elõtti korszellem volt. A keddi naphoz továbblép-
ANTROPOZÓFIA ve jutunk Samaelhez, aki a Gabriel elõtti korszellem volt. Még egyet továbblépve jutunk ahhoz a lényhez, aki a középkorban volt korszellem: õ Rafael. És így tovább a többiek: Zakariel, Amael, Orifiel. (Mikor Steiner ezt a hét korszellemet említi, mindig Orifielrõl beszél. A János imaginációból ismerjük Uriel nevét, aki úgy tûnik, szintén egy szaturnikus szellem, de nem azonosítható egyszerûen Orifiellel.)
Mihályi kor Tehát 1879 óta a Mihály-korban élünk, amely egy különös Mihály-kor, nem lehet a korábbi korszellemekhez kapcsolódó korokkal összehasonlítani, sõt a korábbi Mihály-korral sem, ami a görög–latin idõszakra esett. Ha 350 évenként visszalépkedünk az idõben, eljutunk ahhoz a korhoz, ami Nagy Sándor idejére esett; és ha még egyszer hét ciklust visszalépünk, akkor a Gilgames idejéhez tartozó Mihály-korhoz érünk. De az 1879-ben kezdõdött Mihály-kor egy egészen különös idõszak! Biztosan elmondható róla, hogy köze kell legyen az ember szabadságához, valamint az északi korszellemhez is, akirõl korábban már szó esett. Ennek a kornak a különlegességét megkísérelhetjük olyan módon is megérteni, ha megnézzük, milyen események játszódtak le benne. Ezek közül Meyer úr három olyat említett, amelyek már bekövetkeztek és egy olyat, ami hamarosan be fog következni. Ez a négy esemény már azáltal, hogy ekkor folytak le, jellemzik ezt a sajátos Mihály-kort. Szellemi eseményekrõl van szó, amelyek a fizikai világ kulisszái mögött játszódtak le, de nem voltak jelentéktelenek annak számára sem, ami a fizikai világban történik. Az elsõ esemény az 1899-es évhez kapcsolódik. Ez az idõpont annak az ötezer évig tartó, az egész emberiséget érintõ idõszaknak a végét jelenti, amit a tudati elsötétülés korának nevezünk. A „Sötét Korszak”, a Kali Yuga vége. A pontos napot is tudjuk, amikor ez a korszak véget ért, amely egyben az új fényes korszaknak a születésnapja is. Elisabeth Vreede számításai szerint február 19-ére esett ez a nap, amely születésnapja Steiner egyik tanítványának – Ehrenfried Pfeiffernek – is, aki sokat foglalkozott a fényéterrel. Valamint nem sokkal ezt követõen Steiner beszélt Északon Krisztus éteri megjelenésérõl. Feltûnõ, hogy ebben az elõadásában – amely csak Marie Steiner jegy-
zeteiben maradt fenn – Steiner egyetlen idõpontot jelölt meg: 1933-at! Ezt az idõpontot összefüggésbe hozhatjuk azzal is, hogy 100 évvel korábban (1833-ban) halt meg Caspar Hauser. Az említett két nagyon jelentõs, pozitív esemény – a Kali Yuga vége és a '33-as – a mostani Mihály korszakunknak viszonylag az elejére esett, de van két másik jelentõs esemény is ebben az idõszakban, ami azonban az ellentéte ezeknek. Az egyik közülük 1998-ra esett, amely évszámra úgy kell gondolnunk, hogy tudjuk, ez épp háromszor 666 év. A harmadik esemény tehát Sorattal áll kapcsolatban, és öszszefügg a 666-os történelmi ritmussal. A korábbi Sorat-idõszakok évéhez kapcsolható két esemény: a templomos rend megsemmisítése és Gondishapur. A gondishapuri akadémia magas intelligenciát képviselt. Ha ennek az impulzusa érvényesült volna, az egész emberiség fejlõdése rövidebb idõ alatt ment volna végbe, ami ezzel el is vágta volna az emberiséget a további lehetõségektõl. Olyan impulzusok jelentek meg ebben az akadémiában, amelyeket nem a Golgota-misztérium termékenyített meg. Steiner a templomos rend megsemmisítését a Soratmûködés második hullámához kapcsolja, ami körülbelül 1332-ben lett volna, de a tulajdonképpeni megsemmisítés már 20 évvel korábban megtörtént. Tudnunk kell, hogy szellemileg pontos számokról van szó, de a történelmi megjelenésük ettõl eltérhet valamennyivel. És mi történt 1998-ban? Milyen ahhoz hasonló eseményt találunk ennek az évnek a környékén, mint a templomos rendek kiirtása vagy a gondishapuri impulzus? Ahogy az egyik hallgató válaszolta, láthatunk egy 2001. szeptember 11-i eseményt, aminek az egész világ számára a mai napig tartó következményei vannak. Az ilyen jelenségek megvizsgálása hozzásegíthet bennünket, hogy egy szellemi lény fiziognómiáját megvilágítsuk. Steinertõl tudjuk, hogy míg a magasabb, tisztább szellemi lények esetében mindig egy hármasság jelenik meg, ebben az esetben egy olyan lényrõl van szó, akinek a kettõsségben van a szellemi hazája. Ebbõl a háttérbõl hat a fizikai világra egy bizonyos pontig, aztán a fejlõdést az ellenkezõ irányba viszi, majd megszûnik a hatása. Az az impulzus, ami a 2001. szeptember 11-i esemény mögött áll, okozhatta volna azt, hogy az emberiség teljesen materialistává válik, létrehozhatta volna a mammonizmust, a pusztán földi intellektualizmust. A legfeltûnõbb lelki SzG 2010/3
3
ANTROPOZÓFIA hatás, amit elérhetett volna: a félelem, a bizalmatlanság és a gyûlölet. Ezek az események tehát a Mihály-kort jellemzik, hisz ebben a korban léptek fel, és ugyanez érvényes a negyedikként említésre érdemes eseményre is, amit úgy ismerünk mint Arimán nyugaton való inkarnálódását. Steiner kijelentette, hogy ez megtörténik, még mielõtt a harmadik évezred elsõ harmada befejezõdne. Ennek elõjelei közé tartozik, hogy ezt – Arimán inkarnálódását – antropozófiai körökben is különbözõ módon értelmezik. Mindezek a mihályi kor eseményei, amelyek semmilyen más korban nem következhettek volna be. Ez az a kor, amelyben meg kell ismerkednünk és össze kell kapcsolódnunk a legmagasabbal, hogy szembe tudjunk helyezkedni, föl tudjuk venni a harcot a vele szemben állóval. Nem véletlen, hogy ennek a Mihálykornak az elsõ két jelentõs eseménye pozitív volt, és a két másik ezzel a két pozitív eseménnyel szemben törekszik hatást gyakorolni. Amikor valami új jelenik meg a világban, elõször a pozitív esemény zajlik le, és azután következik az ellenállás. 1879-ben kezdõdött a Mihály-kor, ami azt jelentette, hogy bizonyos lények, amelyek korábban egyfajta küzdelmet folytattak a szellemi világban (már 1841-tõl), most lebuktak a fizikai világba (a lelki-fizikai világba). 1879-ben tehát a szellemi világban fény jelenik meg, de ugyanakkor találkozunk olyan szellemi lényekkel, akiket Steiner arimáni angyaloknak nevez. Ezek ugyan nem tudnak tovább mûködni a szellemi világban, onnan Mihály letaszítja õket, de belehatnak az emberi gondolati és akarati szférába. Mindannyian olyan világban élünk – ahogy azt Grünevald megfestette –, ahol a környezetünkben arimáni lények próbálják a mûködésüket kibontakoztatni. Mihály fölöttük aratott gyõzelme abban nyilvánult meg, hogy a szellemtudomány a világba került. Ezek a bukott lények ezt nem tudják többé eltüntetni a világból, viszont képesek arra, hogy összezavarják.
1841 – 1879 – 1917 Mihályi korban élünk tehát, ahol az antimihályi erõk is nagyon erõsek, amelyek a legerõsebben épp ott hatnak, ahol az embereknek sejtelmük sincs róla. A szellemtudomány egyik fejezetét nevezhetnénk spirituális démontannak, amit ma különösen komolyan kell ven4
SzG 2010/3
nünk, mert különösen sok olyan ember él, akiket ezek a szellemi lények inspirálnak anélkül, hogy tudnának róla. Rudolf Steiner 1917-ben beszélt a legintenzívebben errõl a küzdelemrõl, és Mihálynak az anti-mihályi démonok fölött aratott gyõzelmérõl. Az 1917-es év beköszöntéig 38 év telt el azután, hogy Mihály gyõzelmet aratott a démonok fölött. És mi történt 1841-ben, 38 évvel e gyõzelem elõtt? '41 és '79 között szellemi harc játszódott le. Olyan harc, amit az ember nem érzékelhet, ha nem számol azzal, hogy létezik szellemi világ. Ugyanakkor ez a szellemi harc az alapja minden lelki és fizikai harcnak is. A fizikaiban lejátszódó harcok külsõdleges megjelenései, mintegy maszkjai a szellemi küzdelmeknek. Ezért a figyelmünket a szellemi harcok felé kell fordítanunk, mert azok elõbb-utóbb megjelennek a fizikaiban is. Steinertõl tudjuk, hogy ami 1841-ben szellemi küzdelemként elindult, az tükrözõdik az 1917es évben. Azok a sötét szellemi lények, amelyek ebben a szellemi küzdelemben jelen voltak, és amelyek fölött Mihály 1879-ben gyõzelmet aratott, 1917-ben teljes erejükkel felléptek. Mûködésüket ismerjük úgy is, ahogy az a bolsevizmusban megjelent, de abban is, amit politikai amerikanizmusnak nevezhetünk. A korábbi szellemi harcból tehát tükörképként a késõbbiekben fellépett valami a fizikai világban. Emellett azonban, ugyanebben az idõben a szellemi harc gyõzteseinek tükrözõdése is megjelenik fényként mint a hármastagozódás eszméje. A letaszított szellemi lények mûködéséhez tartozik az is, ami Francis Bacon munkásságából fennmaradt. Bacon tevékenységének a szellemi világban érzékelhetõ hatását Steiner olyan eszméknek nevezte, amelyek Bacon halála után démoni lényekké fejlõdtek, és a szellemi világban már 1841 elõtt hatottak, zavarva mindazt, ami ahhoz az érzékek fölötti Mihály-áramlathoz tartozott, ami sok évszázados múltra tekint vissza (és elõkészítette mindazt, ami azután 1879-ben kicsúcsosodott). Steinertõl azután megtudhatjuk, hogy miként zajlott le ezeknek a démonoknak a megbénítása. Itt elsõsorban Nagy Sándor individualitását és a vele kapcsolatban álló személyeket – természetesen Arisztotelészt is – említi, azokat az individualitásokat, akik bizonyos fokig meg tudták bénítani a baconi démoni erõk hatását. De nem maradéktalanul! Ezeknek a maradék, meg nem bénított démoni erõknek a hatása olyan erõs volt, hogy inspirálni tudták a XIX. század ma-
ANTROPOZÓFIA terializmusát. Láthatunk példát arra, hogy emberi eszmék mivé válnak a valós szellemi világban. Bacon esetében – aki a materialista természettudományok atyja volt, egyértelmûen egy spiritualizmusellenes valaki – azt láthatjuk, hogy ez által a gondolkodás által a szellemi világban démoni hatást hozott létre, amely aztán természetesen ismét visszahatott a fizikai világra (ahol – talán mondhatjuk – jelen van a mai napig). Bacon tehát úgy tudott elgondolni valamit, hogy aztán az a szellemi világban Mihály-ellenes erõként tudott hatni. Emellett – ahogy Steinertõl tudhatjuk – tanítványai is voltak a szellemi világban. Bacon tanítványainak nevezhetõk például a késõbbiekben fellépõ materialista természettudósok és történetírók is. Egy ilyen történetíró nyilvánvalóan csak azt hagyja igazságként érvényesülni, amirõl olyan dokumentumok szólnak, amelyek megtalálhatók a fizikai világban. Ezeket a dokumentumokat egyfelõl Rudolf Steiner antropozófiája is tiszteletben tartja, másrészt azonban megalapított egy tisztán szellemi történetkutatást is. Enélkül nem lennének ismereteink a Föld korábbi fejlõdési állapotairól, Atlantiszról, Lemúriáról. A baconi gondolkodással nem az a probléma, hogy a tanítványai hangsúlyt fektetnek a dokumentumokra, hanem az, hogy azt állítják, hogy ez az egyetlen módja a történelemkutatásának. A nehézséget az egyoldalúság okozza, amit dogmává emelnek. Tehát a tükrözõdésnek része, hogy '41 óta erõteljesen itt van elõttünk a harc Mihály és az arimáni angyallények között. 1917-ben még hatékony mindaz, aminek a Mihály-áramlathoz köze van. Ebben az idõpontban jön egy mihályi impulzus a hármastagozódás formájában, és ugyanakkor megjelennek a Mihály-ellenes erõk következményei is. Ez az év tükrözi egy szellemi harc kezdetét, és egyben ez az az év, amikor a szellemek szétválnak a Földön is. Van aki bolsevistává, van aki antropozófussá válik, tehát az ezeknek megfelelõ szellemi lények inspirálják.
A szétválás ideje Úgy tûnhet, hogy jelenleg is egy ilyen szétválást, a szellemi lények szétválásának idejét éljük meg. Ezt láthatjuk, ha nem is az egész világot, csak az antropozófiai mozgalom történetét nézzük meg Steiner halála (1925) óta. Nyilvánvalóan felsorolhatunk nagyon sok pozitív dolgot is, amelyek nélkül a bolygónk ma szegé-
nyebb lenne (Waldorf-pedagógia, orvosi impulzus, keresztény közösség, Steiner mûvei, amelyek ma már könnyen, akár az interneten is hozzáférhetõek...). De vitathatatlan az is, hogy sokféle zavarodottság, kompromisszum is beszûrõdött az antropozófia vonalába, amit ezáltal belevittek a mihályi áramlatba. A kompromisszumok elsõsorban a külvilág azon része által jönnek létre, amelyet a mihályi impulzus nem hat át. Példa erre, amikor azt állították, hogy az antropozófiában rasszista tendenciák vannak, sõt Steinert antiszemitizmussal vádolták. Azon, hogy a világ részérõl ilyen szemrehányások születnek, nem kell csodálkozni, ez már Steiner életében is megtörtént. Az viszont új, hogy ezeknek a szemrehányásoknak egy részét néhány antropozófus is indokoltnak találja. Bizonyos engedményeket tesznek és azt mondják, hogy „homeopátiás mennyiségben” valóban szerepelnek bizonyos megjegyzések Steiner írásaiban. De errõl szó sincs! Akik ezt mondják, azt gondolják, hogy ez olyan kis mennyiség, ami szinte semmi. Ez azonban egy tisztán materialista, baconi gondolkodás. Annak, aki komolyan veszi a homeopátiát, tudnia kell a legkisebb részek hatékonyságáról is. Ezek tehát olyan kompromisszumok, amelyek nem a megértésbõl származnak, hanem abból, hogy úgy gondolják, ezeket a dolgokat el kell fogadnunk a békés egymás mellett élés érdekében. Ezekben az eseményekben tetten érhetõ az a steineri kijelentés, hogy a bukott szellemi lények hatása nem szûnt meg, csak áthelyezõdött egy másik színtérre. Miután a küzdelem elsõ fázisaként – még Steiner életében – megkísérelték az antropozófiát megsemmisíteni (Goetheanum felgyújtása, 1924-ben Steiner megmérgezése), de kudarcot vallottak, a következõ lehetõség, amivel próbálkoznak, a zavarkeltés. Ez érvényes a mi korunkra. Azt érezhetjük az antropozófiai mozgalommal kapcsolatban, hogy útelágazásnál, a szellemek szétválásánál állunk. Megnevezhetõ két olyan áramlat, ami egészségtelen és nem gyümölcsözõ. Az egyik ilyen az, ahol azt mondják, hogy Rudolf Steiner szelleme még mindig ott áll az Antropozófiai Társaság mint intézmény mögött. Ez azonban a hitbõl származik (mint ahogy a katolikus egyház azt szuggerálja az emberekbe, hogy minden szent mögöttük áll). Ennek a gondolatnak nem lehetne helye a szellemtudományos mozgalomban. Az antropozófiai mozgalom mögött mûködõ szellemi SzG 2010/3
5
ANTROPOZÓFIA lényeknek meg kell legyen az a szabadságuk, hogy hol, mikor és mit akarnak inspirálni. Ez az egyik egyoldalúság, amivel ma dolgunk van. A másikra jó példa egy könyv, ami azt írja Steinerrõl, hogy nem más, mint rossz nyelvész, az igazság bajnoka, aki persze csinált egy pár jó dolgot is, amit dicsérhetünk, de semmi több. Ezt nevezhetjük annak az áramlatnak, ami megpróbálja Steinert a saját alacsony színvonalára lefordítani.
Mihály szolgálója Ita Wegmanhoz írt egyik feljegyzésében Steiner azt írta, hogy Mihály az õ szolgájává vált. Ez a kijelentés könnyen félreérthetõ. Nem szabad azonban ezt a kijelentést túlmisztifikálnunk, azt gondolnunk, hogy esetleg Steiner korszellemmé vált volna. Rudolf Steiner gyermekkorától kezdve Mihály szolgálója volt. Eleinte talán nem tudatos módon, de a késõbbi években teljes mértékben tudatosan tette ezt. Az Ita Wegmannak tett megjegyzés új nézõpontot ad arra vonatkozóan, ahogyan – Steiner szellemtudományos munkája révén – Mihály egy újfajta kapcsolatba kerülhetett vele. Mint magas szellemi lény, Mihály nem feltétlenül lát bele minden földi, lelki ügybe. Azonban Steiner révén olyan módon tekinthetett bele számos földi eseménybe, ahogy az csak rajta keresztül volt lehetséges. Ami azt jelenti, hogy Mihály számára Rudolf Steiner tevékenységén keresztül láthatóvá vált, hogy milyen területeken szükséges a földi tevékenységeket kiegészíteni. Tehát egyrészt Steiner Mihály szolgálója, az is marad, ugyanakkor Mihály Steiner szolgálójává válik. Hogy valós fényben lássuk ezt az eseményt, tekintsünk az Evangéliumok lábmosási jelenetére, ami megmutatja, hogyan válik szolgájává egy magasabban álló lény egy rangban alatta állónak. Steiner halálával az egész mihályi mozgalom gazdagabbá vált, erõsítést adott ennek a mozgalomnak, mikor a továbbiakban már minden földi kötelék nélkül meg tudott ott jelenni. Ezért szellemileg – minden tragikuma ellenére – pozitívan nézhetünk erre az évre. Mihály egy szellemi lény, aki elvárja, hogy az emberek elkezdjenek igazán gondolkozni: hogy szabaddá váljunk a konkrét szavaktól, eljussunk a dolgokhoz, az eszmékhez, a gondolkodásunkat úgy fejlesszük tovább, hogy az érzékfelettit is képesek legyünk érzékelni, azaz érzékfeletti módon tudjunk gondolkodni. 6
SzG 2010/3
Steiner ezt az intelligencia spiritualizálásának nevezi. Természetesen Mihály nevét a Szabadság filozófiája címû könyvben nem találjuk, mégis teljes egészében Mihály-könyvnek nevezhetjük. Itt írja le Steiner a megismerés, az emberi gondolkodás lényegét. Megmutatja, hogy ha megszabadul a puszta szavaktól, a gondolkodás tisztán szellemi tevékenység. Nemcsak megtanulunk szellemi dolgokat elgondolni, hanem megtanuljuk megélni, hogy maga a gondolkodás mint cselekvés szellemi esemény. Sõt azt is megtanuljuk, hogy a gondolkodás folyamata mögött egy magas szellemi lény áll. Ez utóbbi a könyvben nem kerül ugyan kimondásra, de elhangzott válaszként egy kérdésre, amit ezzel a könyvvel kapcsolatban tettek fel. „Az egységes fogalmi világban nincs annyi oroszlánfogalom, ahány egyén az oroszlánt gondolja, hanem csak egy van. Az a fogalom, amelyet »A« személy az oroszlán észleletéhez hozzáfûz, ugyanaz, mint amelyet »B« személy fûz hozzá, csak éppen az észlelõ szubjektumok a különbözõek. A gondolkodás valamennyi észlelõ szubjektumot az összes dolgok közös eszmei egységéhez vezeti el. Az egységes eszmevilág jelenik meg ezekben az észlelõ szubjektumokban, azaz az egyének sokaságában. Amíg az ember csak önmagát figyeli meg, addig egy különálló embert érzékel, aki õ maga; de mihelyt a benne felvillanó, minden különállóságot egybefogó eszmevilágra tekint, az abszolút valóságot látja elevenen felfényleni magában. A dualizmus úgy képzeli el az istenséget, mint aki minden embert áthat és mindegyikükben benne él. A monizmus ezt a közös isteni életet magában a valóságban találja meg. A másik ember eszmei tartalma az enyém is, és csak az érzékelés szerint látom másnak, de mihelyt gondolkodom, már nem tekintem azt különbözõnek. Ugyanakkor minden ember a maga gondolkodásával az eszmevilág egészének csak egy részét fogja át, ennyiben az egyének gondolkodásuk tényleges tartalma szerint is különböznek egymástól. Ezek a tartalmak azonban egy önmagában zárt egészhez tartoznak, amely minden ember gondolkodási tartalmát magában foglalja. Az ember így gondolkodásában a közös õslényeget ragadja meg, amely minden embert áthat. Gondolati tartalmakkal telítetten élni valójában annyit jelent, mint Istenben élni.“1
ANTROPOZÓFIA
A gondolkodás „õslénye” Mit gondolhatunk errõl az õslényrõl, amit a gondolkodásban meg tudunk ragadni? Az eszmevilág létezik, függetlenül attól, hogy gondolunk-e rá vagy sem. Éppúgy, ahogy a fizikai világban is ott vannak a dolgok akkor is, ha nem látom õket. Azzal a különbséggel, hogy az eszmevilág egy olyan „anyagból” áll, ami elpusztíthatatlan. Szubsztanciális és szellemi egyszerre. Annak a gondolkodásnak, amirõl itt szó van, az a feladata, hogy az örök eszmevilágból eszméket hozzunk a saját tudatunkba. Az emberek abban különböznek egymástól, hogy mindenkinek az eszmevilág más-más szelete jutott el a tudatába. Mindezeknek az eltérõ tudati tartalmaknak azonban van egy közös pontja. Mindegyik annak révén jött létre, amit gondolkodásnak nevezünk. A gondolkodás a közvetítõ az eszmevilág és az egyes ember tudata között. Bármennyire is eltérõek a gondolati tartalmaink, maga a gondolkodás tevékenysége, amelynek révén ehhez jutottunk, közös bennünk. Ha ezt elmélyítjük, hozzákapcsoljuk a kérdéshez a szociális aspektust. Mindannyian a gondolkodást használjuk arra, hogy a saját eszméinkhez eljussunk. Erre a gondolkodásra mondja ebben a könyvben Steiner azt, hogy átöleli, magába foglalja az összes gondolati tartalmat, amit valaha is kigondoltak. Ha a gondolkodást magát valóban ismernénk, akkor megismernénk mindazt, amit bárki valaha is kigondolt! A W. J. Stein kérdésére adott válaszból tudhatjuk, hogy a gondolkodás õs-lénye az emberiségnek egyfajta csoportlelke. A legidõsebb lény az archaik közül, amely úton van a formaszellemmé válás felé. Aki gondolkodik, ezzel az õs-lénnyel kapcsolja össze magát. Ezért nevezi Steiner ezt az õs-lényt az emberiség egyfajta csoportlelkének. Mégpedig egy olyan csoportlélekrõl van szó, amely teljesen azonos értékû az egyes ember individualitásával és individuális aktivitásával. A szociális életet nem építhetjük arra, ami megkülönböztet és eltávolít bennünket egymástól. Nem építhetjük az eltérõ gondolati tartalmakra, csak arra, ami a legkülönbözõbb gondolati tartalmak mögött van. Szemben a régi csoportlelkekkel, mert az teljesen önkéntes, hogy valaki összeköti-e magát ezzel az archaival vagy sem, de semmiféle gondolatot nem vagyunk képesek alkotni, ha ezzel az archai lénnyel nem kötjük össze magunkat.
Õ a szellemi világ küldötte, õ vezet el bennünket az összes többi lényhez, hogy megérthessük õket. És õbenne élnek a többi lények is. Nem lezárt, hanem fölfelé nyitott lényként kell elképzelnünk. Lefelé pedig közvetítõként, aki azt adja tovább, amit õ a szellemi világban tapasztalt. A gondolkodás egy magas szintû tevékenység, ami kapuja a még magasabb világokba vezetõ útnak. Mindaz, amit a megismerés területén vagy az antropozófia révén teszünk, nem lehetséges ennek a lénynek a befogadása nélkül. Steiner világossá teszi számunkra, hogy Mihálynak szoros kapcsolata van a kozmikus intelligenciával, a gondolkodás lénye pedig szoros kapcsolatban áll Mihállyal. Emellett mindig hangsúlyozza, hogy manapság a gondolkodás révén kell a szellemi világba jutnunk, és nem a régi úton, az érzékelés vagy a hit révén. Mert csak a gondolkodás által érhetjük el a szellemi világhoz való szabad viszonyt. A gondolkodás és a szabadság összefüggése A szabadság filozófiája címû könyvnek az egyik alaptémája. Az a cél, hogy a szellemtudományt objektíven ismerjük meg. Ezt akarja megakadályozni a manapság fellépõ korjelenség, amely arra ösztönöz, hogy a szellemileg objektív dolgokat háttérbe szorítsuk, és a lelki, személyes, szubjektív mozzanatokat lényegként állítsuk elõtérbe. Aki megragadja a gondolkodás lényegét, az megismerhet egy nagyon fontos szellemi lényt, akit az „én” szolgálhat. A gondolkodó „én” a gondolkodást szolgálja. Nem önmagát akarja megjeleníteni, hanem azt, ami a gondolkodás révén megjeleníthetõ. Világosan kell látnunk az „én” és a gondolkodás viszonyát! Többnyire azt gondoljuk: „én gondolkodom”. Ami természetesen nem teljesen téves, de a pontosabb megfigyelésnél félrevezetõ. Valójában nem az „én” alkot fogalmakat, hanem a gondolkodás. (Persze az „énnek” ehhez akarnia kell a gondolkodást.) Ha valaki nem így vélekedik, meg kell kérdeznie magától: Mi az „én”? Mi az „énnek” a fogalma? Hogy jutok el az „én” fogalmához? Saját magamból vagy a gondolkodás révén? Ezért mondhatja Steiner a már említett A szabadság filozófiája címû könyvben, hogy az „én” a gondolkodás kegyelmébõl él. Annak, hogy valaki önmagát „énként” ragadja meg, elõfeltétele a gondolkodás. Aki ezt megfigyeli, látni fogja, hogy van valami, ami jóval az „én” fölött van! SzG 2010/3
7
ANTROPOZÓFIA
A népek és a néplelkek kapcsolata Steiner az egyes néplelkeket nagyon különbözõ szempontok alapján jellemzi. Elsõként terület szerint, aminek révén beszélhetünk olasz, francia, spanyol, angol népszellemrõl, majd egy közép-európai és német, végül egy orosz–szláv elemrõl. Ez az elrendezés a térben megfelel egy nyugatról, illetve délnyugatról kelet felé tartó iránynak. Egy másik nézõpont, ha azt vizsgáljuk, hogy ezek a népszellemek hogyan függnek össze az ember lénytagjaival. Az egyes lénytagokat hasonlíthatjuk egy hangszer húrjaihoz, amelyek közül a különbözõ néplelkek mûködése révén más és más rezdül meg. A szellemtudomány szerint mindannyiunknak van egy érzõ-lelke. Egy németben a néplélek nem különösebben aktivizálja ezt a lénytagot, de a spanyolok vagy olaszok esetében ez már a néphez tartozás által mozgásba kerül. A franciáknál az értelmi-, az angoloknál a tudati-lélek rezdül erõteljesebben a néplélek által. A közép-európai/német népszellem felel meg az „én”-nek, a bennünk lévõ lénymagnak. A szláv néplélek pedig egy még kifejlesztésre váró lénytagnak, az átalakított asztráltestnek felel meg. Steiner minden népnél kiemel egyfajta tevékenységet is, amelyhez az adott népben a többieknél nagyobb ösztönzés jelenik meg, ami azt jelenti, hogy ehhez nem individuumként, hanem a népéhez való tartozása révén van valakinek affinitása. Ennek megértéséhez szükségünk van arra, hogy megkülönböztessük a rendkívül széles körû individuális tevékenységeket azoktól, amelyekre az ösztönöz bennünket, hogy egy bizonyos néphez tartozunk. Milyen tevékenységeket nevezett meg Steiner? Az olaszok meg akarják védeni azt, amit hazájuknak tekintenek. Ennek jelét láthatjuk az olasz tájakon utazva, ha észrevesszük, mennyire kevés régi épületet bontottak le vagy modernizáltak. Itt egy konzervatív elemmel találkozunk: „ez a hazánk, hagyjuk meg olyannak, amilyen volt”. A franciáknál máshol van a hangsúly: „visszatükrözni azt, ami a népem értékrendjének megfelel”. Itt nagy szerepet játszik az, amit dicsõségnek nevezhetünk. A saját nemzeti nagyságnak a képzete. Összefoglalva talán azt mondhatnánk: „tükrözni mindazt, ami dicsfényként megjelent”. Népként az angoloknál a „cselekedni” kerül elõtérbe. A németeknél pedig a „törekedni” szóval fejezhetõ ki a meghatározó elem. Az oroszoknál és általában a szlá8
SzG 2010/3
voknál az „imádkozás” tevékenysége nevezhetõ meg fõ elemként. Ezt a tevékenységi listát azután megvizsgálhatjuk a korhoz való viszonyában. Hogyan állnak benne a mai korban a „megóvni” és a „törekedni” igék? Nyilván nem tudhatjuk megõrizni a jövõt, ami még csak lesz, másfelõl nyilvánvalóan nem törekszünk olyasmire, ami már nem létezik. Tehát ez a tevékenységi sor beágyazható egy idõtengelybe, ahol az utolsó ige, az „imádkozni” még a „törekedni”-nél is inkább a jövõ felé irányul. Vajon melyik van a legerõteljesebben jelen a mai korban? A cselekvés áll a középpontban. Aki cselekszik, annak ezt most kell tennie. A törekvés már a jövõ felé fordul, míg a megóvás a múltból él. Ez az egyik oka annak, hogy az anglo-amerikai nép a legalkalmasabb arra, hogy a jelent megragadja, és hogy a világban valóban jelen legyen. Hogy ismerje a múltat, de ne álmodozzon róla többé. Egy bizonyos fokig ismerje talán a jövõt is, de most arról gondoskodjon, hogy az a jövõ úgy következzen be, ahogyan azt õ szeretné. Megint egy új szempont, ha megnézzük, hogyan viselkednek ezek a különbözõ népiségek konfliktus esetén. Az olasz népi elem a másikkal, az ellenféllel idegenként áll szemben. A francia a világ rajta kívül esõ részét barbárnak tekinti, mûveletlennek, semmit nem talál az ellenfélnél, amibõl dicsfényt lehetne felépíteni. Az angol számára konfliktus esetén az ellenfél konkurens. A német számára a másik konfliktus esetén ellenséggé válik. Az orosz a szemben állónak figyelembe veszi a szellemi kvalitását, és eretneknek tekinti õt. Mivel az angloamerikai elem, a tudati-lélek ma erõteljes szerepet játszik, sokféle konkurenciaharc zajlik a világban, elsõsorban a gazdaság, a pénzügyek területén. Hogyan viselkedik a konkurensével szemben az, aki az angol néplélek szerint cselekszik? Hogyan viselkedik valaki az ellenségével szemben a német néplélek hatására? Nincs szükség arra, hogy a konkurensemnek a szemébe nézzek, párhuzamosan futunk egymás mellett, elég, ha látom a szemem sarkából, hogy valaki leelõzhet. A legjobb, ha nem teszek semmit, pókerarcot veszek fel, hogy ne is vegyenek észre rajtam semmit, miközben tudom, hogy milyen veszélyekkel állok szemben a konkurensem révén. Nem kell tudnom, hogy pontosan hol áll, elegendõ, ha arra figyelek, hogy lehetõleg idõben lekapcsoljam, mielõtt gondot okozhatna nekem. Van egy indirekt elem ebben az angol népi hozzáállásban. Az ellensé-
ANTROPOZÓFIA francia
angol
lénytagok szerint:
érzõ-lélek
értelmi-lélek
tudati-lélek
közép-európai német Én
tevékenység szerint: idõben: egy szemben álló:
megõrizni régmúlt idegen
visszatükrözni múlt barbár
cselekedni jelen konkurens
törekedni jövõ ellenség
gemrõl azonban – ami a német népszellembõl adódó hozzáállásból következik – pontosan tudom, hogy hol áll. Konfliktus esetén itt az „én” szemben áll a másik „énnel”.
A németség és az „én” Daniel N. Dunlop egyszer azt mondta, hogy a német nép a többi nép együttesében úgy áll benne, ahogyan az „én” az egyes ember lénytagjainak a szövevényében. Az „én” – ahogy azt az antropozófiából vagy más filozófiákból tudhatjuk – az örök lénymag. Tehát ha pontosak akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy van egy olyan nép, amelynek a törekvése nemcsak a jövõre irányul, hanem olyan értékekre is, amelyek nem az idõhöz tartoznak, hanem ahhoz, amit örök, el nem múló értéknek tartunk. Ezért ennek a népnek a feladata nem ugyanolyan módon áll benne az idõben és a térben, mint a többieké. Azt mondhatnánk, hogy az „én” önnön lényünk legmélyebb magja. De vajon az érzõ-lelkünkben mindig olyan kedvelt, szeretetreméltó dolog-e ez az „én”? Nézzünk meg egy konkrét belsõ konfliktust: az „én” a gondolkodás révén azt mondja nekem, hogy ezt és ezt kell tenned, de az érzõ-lélek erre azt mondja, hogy nincs hozzá kedvem. Talán az önnevelés általi fejlõdés folyamatának a végén az érzõ-lélek elégedett lesz az „énnel”, de jelenleg nem ez a helyzet. Ebbõl sejthetõ talán, hogy egy olyan népnek, mint a közép-európai német nép, nincs könnyû dolga, ha a lénye legjobbját akarja közvetíteni a többi nép felé. A szellemi néplelket, annak feladatát azonban – különösen a németek esetében – meg kell különböztetnünk attól a feladattól, ami az egyes ember feladata lehet. Különösen fontos ez a népet népszellemnél, amely egészen más viszonyban áll az emberekkel, mint az angol vagy francia népszellemek a születésük által hozzájuk tartozó emberekkel. Mélyebb értelemben azt mondhatjuk, hogy a születése révén nem válhat valaki németté. Születés révén legfeljebb a német nyelvhez juthatunk hozzá. Talán nincs még egy olyan nép az újabb kori történelemben, akit olyan köny-
orosz-szláv átalakított asztráltest imádkozni messze jövendõ eretnek
nyen elhagyhat a népszelleme, mint a németeket. E nélkül a tudás nélkül nem érthetjük meg azt, ami az elmúlt száz évben történt Közép-Európában. És e nélkül a különbségtétel nélkül nem érthetjük meg a német népszellem és az antropozófia közötti viszonyt sem. Az „én” területéhez a németen kívül még más népek is tartoznak. A norvégoknál a tudatiléleknek és az „énnek” egyfajta módosulatát találjuk. A svédeknél az „én” és az érzõ-lélek változatát, amit már a kettõs hangsúlyokkal teli nyelvükben is átélhetünk. Svédország az észak Itáliája! A dánoknál az „én” és az értelmi-lélek módosulását érzékelhetjük. Azután haladhatunk tovább a peremszlávok felé, itt vannak a lengyelek, szlovákok, csehek és még a magyarok is, akik azonban nem szlávok. Valamint ehhez a területhez tartozik Svájc is. Ma az a feladatunk, hogy a született népiségünkbõl teljesen ki tudjunk emelkedni, amire lehetõségünk van az antropozófia révén. Mert az antropozófia egy korfeladatot jelenít meg, a középpontjában nem egy népfeladat áll. Ugyanakkor a német nyelv öltözékében jelent meg a világban, ami rámutat a német népszellemnek a korszellemmel és Mihállyal való kapcsolatára. A valódi német népszellemnek kozmopolita, népek feletti feladata van.
A német népszellem Általában egy népszellem esetében fokozatos inkarnáció játszódik le, amelynek során egy SzG 2010/3
9
Daniel N. Dunlop
olasz
tér szerint:
ANTROPOZÓFIA bizonyos ponton a hozzá tartozó népet a népszellem a legintenzívebben áthatja. És akkor tudja a leginkább megragadni a hozzá tartozó népet, amikor a legmélyebben inkarnálódik. Fokozatokat lehet felismerni, ahogyan elõször inkább az asztrális szférában hat, azután alászáll egészen az éteriig, és az emberek étertestén keresztül hat. Egy olyan lénytagon keresztül tehát, ami többnyire teljesen öntudatlan marad számunkra. Ezért a népi temperamentumok többnyire ösztönösen mûködnek. A német népszellem mûködése azonban egészen más. Alászáll és fölemelkedik, majd ismét alászáll, és megint fölemelkedik... Wolfram von Eschenbach korában mélyen alászállt, majd ismét szellemi magasságokba emelkedett. Azután Goethe korában ismét relatíve mélyen aláereszkedett, majd ismét exkarnálódott. Rudolf Steiner földi mûködésének idejében a német népszellem a szellemi magasságokban tartózkodott. Az e mozgásról való tudás a kulcsa a német népszellem és a népe közötti viszony megértésnek. Az összes többi népszellem megragadja a hozzá tartozó népet, akár akarják ezt az emberek, akár nem. Már a születése révén például francia valaki, angol vagy éppen olasz. Vagyis a népi elemnek nincs szabad kapcsolata az „énnel”. Fichte egyszer mély átélésbõl kiindulva azt mondta, hogy az ember nem német, németté csak válhat valaki. Ebbõl is látható, hogy a német népszellemnél szerepet játszik a szabadság. A német népszellemre vonatkozóan nincs automatizmus abban, hogy valaki hozzá tartozik-e. Még spirituális automatizmusról sincs szó. Azáltal sem német valaki, hogy a német nyelvet beszéli. Az a hullámzó mozgás – amit a német népszellemrõl Steinertõl ismerhetünk – mutatja, hogy maga ez a népszellem is szabadabb kapcsolatot keres a hozzá tartozókkal. Ahhoz, hogy szellemileg németté váljon valaki, nem elég Németországban élni, a német nyelvet beszélni, néhány német gondolkodót és költõt ismerni. Ezt bizonyítja a német nép sötét bukása az utóbbi században. Nincs garancia arra, hogy valaki német legyen. Bizonyos értelemben ez egy önkéntes dolog, mint ahogy szabadon dönthet valaki arról is, hogy foglalkozik-e az antropozófiával vagy sem. A német népszellemnek tehát sokkal szabadabb kapcsolata van az emberekkel, mint más népszellemeknek. Ez utal ennek a népszellemnek a Mihállyal való kapcsolatára, ugyanakkor bizonyos veszélyhelyzet is adódik belõle azok 10
SzG 2010/3
számára, akik ehhez a népszellemhez tartozhatnának. Ha olyan korban élünk, mint Goethe vagy Eschenbach, bizonyos értelemben könnyebb németté válni. Ám ha olyan korban élünk, amikor ez a népszellem szellemi magasságokba távozott, akkor két alternatíva adódik. Az egyik lehetõség, hogy ha ebben a népben nincsenek olyan individualitások, akik szellemi törekvést mutatnak, a népet a népszelleme szó szerint elhagyja. Ha az emberek úgy gondolják, hogy ahhoz, hogy németek legyenek, elegendõ, hogy német földön élnek és a nyelvet beszélik, akkor elveszítik a belsõ összefüggésüket a saját népszellemükkel. A fiatal Steiner már 1888-ban utalt erre a veszélyre! Ebben az idõben Németországban három császár váltotta egymást. Az idõs császár meghalt, az õt követõ nagyon fiatal császár hamarosan szintén elhunyt, és a fiatal II. Vilmos került trónra. Németül beszélt, a röviddel azelõtt egyesített Németország uralkodója lett, de a német népszellemmel semmiféle kapcsolata nem volt. II. Vilmos trónra kerülésének évében írta Steiner, hogy fennáll annak a lehetõsége, hogy a németek elszakadjanak saját népszellemüktõl. Felmerült a kérdés, hogy vajon van-e elegendõ individualitás, aki törekszik a német népszellemmel való kapcsolatra. Az e néphez tartozóknak az antropozófia adta meg azt a lehetõséget, hogy általa törekedhessenek az egyre magasabbra emelkedõ népszellemükkel való kapcsolatra. Azonban sokan nem jutottak el a szótól a gondolatig. Ha megértjük, hogy Mihály és a korszellem spiritualizálásra vár és nem arra, hogy az ember a régibe ragadjon bele, akkor láthatjuk, hogy itt törés következett be. Ami a hitlerizmussal történt, annak semmi köze sincs a valódi népszellemhez. A német nyelv ugyan tovább élt, de mindaz eltûnt, ami Goethe és Schiller idejében a virágkorát élte.
A német népszellem hiánya Ha meg akarjuk érteni, hogy a német népszellemnek van-e még feladata a holokauszt után, tisztában kell lennünk azzal, hogy a holokauszt a német népszellembõl nem, csak annak teljes hiányából, távollétébõl magyarázható. Abból a vákuumból, ami a német népszellem és a hozzá tartozó nép között kialakult. Azonban egy vákuum nem marad sokáig üres. Ebbe a vákuumba olyan szellemi lények nyomultak be, amelyeknek semmi közük sincs a német népszellemhez azon kívül, hogy a német
ANTROPOZÓFIA nyelv jelmezében mûködtek. Ennek a népszellemnek a mûködésérõl tehát nem könnyû fogalmat alkotnunk, mert a német történelemnek van egy szakasza, amit éppen azáltal lehet jellemezni, hogy abban az idõben a valódi német népszellem távol volt. Élt ebben az idõszakban egy német történész, aki annyira szenvedett a nácizmustól, hogy végül Angliába emigrált, ahol azután írt egy könyvet angolul a hazájáról. A könyv címe is mutatja, hogy milyen nehéz a német népszellemre rámutatni: Németország – Jekyll és Hyde. Utalva ezzel arra a történetre, ahol egy embernek két teljesen különbözõ oldala mutatkozik meg: egy rendkívül intelligens, emberbaráti oldal és az éjszakánként London utcáit járó gyilkos. A könyv tehát azt sugallja, hogy Németország egy olyan lény, amelynek két különbözõ oldala van. Nincs semmi, amit ennél hamisabbnak nevezhetünk a német népszellemre vonatkozóan! Aminek köze van a német népszellemhez, azt soha nem szabad úgy tekintenünk, mintha a sziámi ikrekhez hasonló módon össze lenne kapcsolva azzal, ami abba a bizonyos vákuumba benyomult. Természetesen vannak a világban olyan körök, akiknek érdekükben áll, hogy egy ilyen kép éljen az emberekben a németségrõl, sõt magukban a németekben is ilyen kép éljen önmagukról, mert akkor ez politikai hatalmi eszközként használható. Még az antropozófusok között is sokan vannak, akik elfogadják ezt a képet a németségrõl még ma is! Azt mondják, hogy például van egy alak, mint Goethe, aki megfelel Jekyllnek és egy másik, Hitler pedig Hyde-nak. Annak ellenére mondják ezt, hogy tudhatnák, a két alak mögött teljesen eltérõ hatalmak állnak. Egy olyan eszköz van azoknak a kezében, akiknek sikerül ezt sok emberrel (sok antropozófussal is) elhitetni, ami lehetõvé teszi, hogy homályt terjesszenek az évezredes feladattal rendelkezõ német népszellemrõl. Egy példa erre, hogy amikor 1989-ben a fordulat után Kelet- és Nyugat-Németország újra egymáshoz kapcsolódott, és Franciaországban éppúgy, mint Amerikában félelmek keletkeztek amiatt, hogy Németország talán ismét túlságosan megerõsödik, az amerikai külügyminiszter azt válaszolta: „Nem kell félni, Németországot pórázon tartjuk.” Arra van szükség, hogy teljesen új gondolatokat alkossunk, egészen másokat, mint amilyenek ma általában jelen vannak. Ha a holokausztnak semmi köze nem volt a valódi
német népszellemhez, akkor a szellemtudományos szemlélet számára felmerül a kérdés, hogy milyen más szellemi entitások játszottak itt szerepet. Ezzel a gyakorlati démonológia területére jutunk, ahol elõször bizonyos szimptómákból kell kiindulnunk. Ezek megmutatják, hogy Hitler személyes fejlõdésébe hogyan nyúltak bele bizonyos ponton egyes szellemi erõk, amelyek az anti-mihályi erõk régiójához tartoznak. Amelyek a gondolkodás helyett a frázisokat erõsítik, az individuális szabadság helyett a kollektív szolgaságot támogatják. Ez egy olyan kutatási terület, amelyet a mai napig sem kutattak ki, de ha figyelmesen hallgatjuk Hitler beszédeit, érzékelhetjük, hogy nem individuális megnyilvánulásról, hanem megszállottságról van szó. Érzékelhetõ például a hirtelen váltásokból, amikor a látszólag értelmes mondatokban egyszer csak megjelenik valami, ami egy olyan hatalomtól származik, ami megszállta azt, aki beszél. A valódi népszellem azonban nem száll meg senkit!
A német népszellem fáklyája Rendelkezésünkre áll egy imagináció a valódi német népszellemrõl, ami megmutatja, hogy saját aktivitással, az iránta való szeretettel és érdeklõdéssel hogyan kell az embernek közelítenie hozzá. Ha valakinek ez sikerül, a német népszellem megmutat neki valamit, ami felemelt fáklyaként hat. Egy kép, ami a jövõ iránti bizalmat hordozza. Az összekapcsolódás ezzel a népszellemmel egy finom belsõ folyamat. Tökéletes ellentéte egy megszállt állapot létrejöttének. „A német népszellem magasra emeli fáklyáját azok számára, akik gondolataikkal hozzá közelednek, érzéseikben pedig szeretet él e nép iránt. A német Géniusz ezzel a mozdulattal kíván megmutatkozni. Ez a gesztus tulajdonképpen egy szó – egy ki nem mondott szó –, amellyel a Géniusz a rábízott nép sorsát kívánja kifejezni, és a jövõ iránti bizalmat megalapozni. Ha ezzel a gesztussal jelenítjük meg a képzeletünkben, akkor közel lép hozzánk, fényt és meleget önt a lelkünkbe, erõt a szívünkbe, egész lényünkbe nyugalmat áraszt. Ezzel a mozdulattal mutatja meg magát mindazoknak, akik hozzá fordulnak lelkükben a nép sorskérdéseivel, még akkor is, ha a hozzá közelítõk nem ebben a pozitúrában képzelik maguk elé. Más szóval, egy ilyen belsõ kép nélkül is meg lehet közelíteni, és õ meg fog mutatkozni a SzG 2010/3
11
ANTROPOZÓFIA
Ezt a szöveget – amit Helmut von Moltke adott – úgy foghatjuk fel, mint meditációs segítséget vagy utalást arra, hogy hogyan közelíthetünk a népszellemhez. Egy belsõ kép lehet az olyan ember számára, aki nem hagyja magát megtéveszteni azáltal, hogy a német népszellem nincs jelen. Talán Moltke volt az egyetlen abban az idõben Steineren kívül, aki belsõ kapcsolatot tudott találni a német népszellemhez. Aki a szellemtudomány révén a belsõ lelki életében föl tudott emelkedni annak ellenére, hogy földi életében a katonai szerepénél fogva hihetetlen külsõ felelõsséget hordozott. Moltke életén olvasta le Steiner, hogy a legnagyobb külsõ felelõsséget hordozva is lehet hatalmas belsõ szellemi törekvést kifejteni. „A szellemi vezetés Önt a sorsával beleszõtte a mai kor német népének szellemi irányításába. A német nép sorsába pedig az emberiség fejlõdésének legmélyebb jelentõségû és legmagasabb rendû céljait szõtték bele az irányító hatalmak. Egy ilyen nép sorsszálai soha nem haladhatnak egyenesen. Nagyon gyakran összekuszálódnak. A sors ösvénye próbákon vezet keresztül. Próbákon, melyek a világmisztériumok szakadékához vezetnek. A szakadékhoz, ahol a »lenni vagy nem lenni« nagy kérdése jelenik meg a lélekben, és ahol látszólag mindent sötétség borít az ember szeme elõtt. De a szakadék szélénél ott áll a német nép szelleme, mely fáklyáját nem engedte le, hanem magasra emeli. Bármi történjék, meg fogja találni az utat ehhez a fényhez. Az akadályok és a nehézségek pusztán arra szolgálnak, hogy kifejlõdjenek bizonyos erõk, amelyekkel rátalálhatnak az ösvényre, és követhetik a géniuszt.”3 Ezeket a szavakat a holokauszt nem semmisítette meg, mert olyan magasságban hangzottak el, amely messze fölötte áll annak, ameddig a holokauszt fölérhet. 12
SzG 2010/3
Helmut von Moltke
remény mozdulatában, de a fent rajzolt kép mégis segítségünkre szolgál a megközelítéséhez. Ez a gesztus, amellyel megjelenik, olyan, mint egy erõt hordozó ige, amely újra és újra felhangzik. Ez nem azt jelenti, hogy ezt a szót ismételgeti folyamatosan, ahogy a fizikai világban sem ismételgetünk egy szót állandóan, mégis elhangzik majd azok számára, akiknek munkájuk érdekében meg kell hallaniuk. Amikor a népszellemet ebben a helyzetben képzeljük el, az úgy hat ránk, mint egy bátorító szó, amely közel hozza õt hozzánk.”2
Az emberiség fejlõdésének célja Mit gondolhatunk arról, ami ebben a levélben úgy szerepel, mint „az emberiség fejlõdésének legmélyebb jelentõségû és legmagasabb rendû célja”? Ez egy nagyon konkrét, pontos megfogalmazás. Steiner A szellemtudomány körvonalai címû könyvében megmutatja az emberi világfejlõdést, de nem beszél mindazoknak a szellemi lényeknek a fejlõdésérõl, amelyek ehhez az emberi fejlõdéshez hozzájárultak. Leírja, hogy mikor keletkezett a fizikai test, mikor kapcsolódtak hozzá a további testek, és hogyan halad tovább az emberi világfejlõdés egészen a Vulkán-állapotig. A jövõben emellett azonban még nyolc másik szellemtudománynak is meg kell születnie: az angyalokról, az arkangyalokról, a trónokról, akik a Szaturnusz-kor kezdetén nagyon fontos szerepet játszottak és így tovább, mert ugyan tudunk róluk, de azt nem tudjuk, hogyan jutottak idáig, hogy a mai szerepüket felvegyék. Ebben a levélben tehát egy nagyon precíz megfogalmazással találkozunk, ez az emberi világfejlõdésrõl szól. De milyen célokra gondol itt Steiner? Ami a legmélyebb célok közé tartozik, amit az embernek el kellene érnie, vagy amit magasabb szellemi lények csak akkor
ANTROPOZÓFIA érhetnek el, ha az ember ezt a célt elérte. Vajon mi tartozik ezekhez a legmélyebb és legmagasztosabb célokhoz? „Belátható, hogy nem csak évszázadokig, hanem több mint egy évezredig tartó jövõre kell elõretekintenünk, amelyben még a középeurópai, német népszellem rendelkezik a feladatával. Azzal a feladattal, ami már itt van, és ami abban áll, hogy egyre inkább meg kell jelenni a szellemi élet ápolásának, ami által fel kell venni az éber tudatba – egészen az asztrális testig és az »énig« menõen – annak a megértését, ami a korábbi korokban tudattalanul, elevenen Krisztus impulzusként volt jelen az európai népekben.”4 Lényegében tehát egy olyan feladatról van szó, ami több mint ezer évig érvényes. A következõ idézet pedig arról szól, hogy egy nép nem veszítheti el a maga feladatát olyan egyszerûen, de átalakulhat az a mód, ahogyan ezt a feladatot teljesíteni tudja: „Az a feladat, amely erre a népre vár, oly hatalmas jelentõségû, hogy a végzet legkomolyabb erõinek munkájával lehet csak beteljesíteni. Mivel tudom, hogy az Ön személyes sorsa mélyen kapcsolódik a német nép sorsához, ezért vállalom minden szavamat, melyeket valaha ezzel kapcsolatban Önnek mondtam. Ha a szellemi látásban feltárul az ember elõtt a német nép szükségszerû jövendõje, akkor a pillanatnyi kudarcok – legyenek azok bármilyen megrendítõek – nem ingathatják meg a belsõ meggyõzõdést, ahogy az átmeneti sikerek sem változtatnak ezen. Az akadályok közepette szükség van a nyugalom fenntartására, éppen úgy, ahogy siker esetén sem törhet fel bennünk a diadal érzése. Az individuális ember, úgy tûnik, kiléphet egy adott inkarnációból, mielõtt végrehajtotta volna a sors által neki szánt feladatot. Ez azért lehetséges, mert egy következõ inkarnációban majd visszatér. Egy nép, egy nemzet azonban nem veszíti el missziójának feltételeit mindaddig, amíg ezt a missziót be nem teljesíti.”5 Ilyen szavakat használt Rudolf Steiner a német népszellem missziójára vonatkozóan, és beszélt az emberiség fejlõdésének legmagasabb céljairól, amihez hozzátartozik a szabadság és a szeretet mellett a megismerés is. A szabadság a
megismeréshez van kötve. Amihez hozzátartozik a gonosz megismerése is! A legmagasztosabb célok közé tartozik, hogy a Földön lehetõvé váljék a szellemi megismerés, hogy lehetõvé váljon mindazon lények megismerése, akik a fejlõdésben az ember elõtt és az ember mellett bármilyen szerepet játszottak. Azoknak a lényeknek a fejlõdése számára, akik a fejlõdésben elõttünk jártak, illetve bennünket kísérnek, jelentõsége van, hogy az embernek tudomása van-e róluk, megismeri-e õket vagy sem. Az individualitás szabadsága, a szeretet képessége és – speciálisan a mi korunkban – a gonosz megismerése tartozik ehhez. Ez a harmadik feladat pedig összefügg a német néppel, mert fel kell ismerni azt a gonoszt, amely megjelent a német népszellem távollétében. Ugyanakkor számolnunk kell azzal, hogy fellépnek bizonyos akadályok, ha ma komolyan akarjuk venni mindazt, ami itt a német népszellemmel kapcsolatban elhangzott. Az egyik ilyen probléma az az illúzió, amiben összekeveredik a valódi német népszellem és annak feladata azzal, ami a német néppel az elmúlt száz év során történt.
A gyõztesek felelõssége Vannak olyan kijelentései Steinernek, amelyek úgy tûnhetnek, mintha azt mondaná, hogy a német missziónak vége van. Elsõsorban például a „Michael küldetése” címmel megjelent ciklusban, ahol arról esik szó, hogy a világesemények iránti felelõsség 1919 óta nem a németeken van, abból a német nép ki lett zárva azáltal, hogy legyõzték. Azt mondja, hogy a népfelelõsség azért, ami a világban történik, átkerült az angolokhoz, a gyõztes hatalmakhoz. Lehetséges, hogy Németország hozzájárulhatott volna a külsõ viszonyok alakulásához 1919 után? Mi történhetett volna, ha 1917 után a Breszt–Litovszki béke idejében az oroszok felvették volna a hármastagozódás eszméjét? Vagy ha az utolsó osztrák császár, Károly megragadta volna a neki átnyújtott, hármastagozódásról szóló gondolatokat? Mi történhetett volna, ha Németországban megvetette volna a lábát ez a gondolat? Akkor az európai külsõ viszonyok egészen máshogy alakultak volna! Akkor például nem kellett volna átvenni Wilson programját. Ez a lehetõség azonban lezárult, és Steiner leírja, hogy a külsõ felelõsség most már nem a németeken nyugszik, hanem átkerült a gyõztes hatalmakhoz. Sõt azt SzG 2010/3
13
ANTROPOZÓFIA is mondja, hogy ettõl kezdve azért is õk a felelõsek, hogy az a külsõ materialista uralom, ami a kezükbe került, és amit gyakorolni fognak, kapjon bizonyos szellemi behatást is. Ez azt jelenti, hogy a külsõ viszonyok alakítását illetõen Közép-Európa és Németország nem jön úgy számításba, mint korábban. És honnan kaphatná a Nyugat a korszerû, spirituális impulzusokat, ha nem abból, ami a németség virágaként mint antropozófia belekerült a világba? Ha ennek a nyugati uralomnak nem pusztán materialista uralomnak kell lennie, akkor Nyugaton olyan individualitásoknak kell tevékenykedniük, akik felvették a közép-európai szellemiséget. Ez azonban a mai napig alig fordult elõ. Steiner elsõ világháború utáni kijelentése, miszerint a németeket a külsõ események alakításából kikapcsolták, a második világháború után is érvényes. Viszont egyetlen szóval sem említi, hogy a német népszellem misszióját érintené az, ami a külsõ viszonyokban lejátszódott. A nyugati felelõsség nem kaphatná meg a spirituális hatást, ha nem tudna ahhoz a szellemiséghez tartozni, amit közép-európai szellemiségnek nevezhetünk. A nyugati hatalomnak nem a puszta materializmust kell létrehoznia, hanem szellemi behatásra van szüksége, amelynek érdekében kapcsolódnia kell a közép-európai szellemi csírához.
A németség jelene és jövõje Ha Németország számára nincs meg az a lehetõség, hogy a külsõ viszonyokba bármilyen módon beleszóljon, akkor mi a helyzet a német népszellem missziójával? Mit látunk ma, ha Németországra tekintünk? A gazdaságilag, politikailag elkötelezettek körében olyan embereket találunk, akik vagy az anglo-amerikai, vagy a katolikus-egyházi törekvések eszközei, játékszerei. Az Europäer címû újságban a közelmúltban volt egy cikk, aminek az volt a címe, hogy „Vannak-e még németek Németországban?”. Azaz vannak-e olyanok, akik kapcsolódni tudnak a valóságos német népszellemhez? Vannak-e még olyan emberek, akik kapcsolódni tudnak ahhoz a szellemiséghez, ami lehetõvé teszi, hogy az univerzális szellemiség az emberiség körében elterjeszthetõ legyen? Ugyanabban az értelemben, ahogy nem Palesztina maradt a Krisztus utáni idõben az a terület, ahol a kereszténység mûködni tudott, épp annyira kevéssé marad a földrajzi Németország az a terület, ahol a még ezer évig ható 14
SzG 2010/3
német népszellem az univerzális szellemiség elterjesztése érdekében mûködni tud. És ahogy a zsidó nép az egész világon szétszóródott és erjesztõként hatott a világ minden népében, ugyanígy tudnak a világban mûködni azok az individuumok, akik ennek a német népszellemnek a feladatát – részben a német nyelven keresztül – bele tudják hozni a világba. Milyen emberek képesek erre a feladatra? Nem kell feltétlenül a születésük révén németnek lenniük. Lehetnek olyan emberek, akik keresik és megtalálják a kapcsolatot a szellemtudománynyal, és akik rájönnek, hogy a német nyelv szorosan hozzátartozik a szellemtudományhoz. A németség mindenütt létezni fog a világon, ahol a szellemtudományt a központi, lényegi magjából kiindulva veszik fel. És a világban szétszórtan megjelenõ német szellemtudományos elem által tudhat az anglo-amerikai világ is felvenni valamit, ami kivezethet abból a pusztán materiális hatalmi szférából, amelyben ma benne élünk. Azt mondhatjuk, hogy mivel már az elsõ és még inkább a második világháború által a német antropozófiai elem külsõ mûködési lehetõsége le lett fékezve, a szellemi misszióját kell tovább erõsíteni. Egy beszélgetésben – a matematikus George Adams és Rudolf Steiner között – szó esett a német nyelv és a német elem jövõjérõl. Steiner válasza szerint elgondolható, hogy a német nyelv univerzális nyelvvé váljon szellemi ügyekben éppúgy, ahogy az angol univerzális nyelvvé vált gazdasági, kereskedelmi területen. Ahogy magától értetõdõ a pilóták számára az angol nyelv függetlenül attól, hogy a pilóta magyar, svájci vagy orosz, magától értetõdõ lenne az is, hogy aki szellemi repülõ objektumokat alkot és irányít, annak németül kell beszélnie. A jövõ számára ez egy egészen természetes érzület lehetne, mert a legmodernebb szellemiség, ami idáig a Földön megjelent, az német nyelven született meg és létezik ma is. Ami azt is mutatja, hogy a német nyelv a legalkalmasabb az antropozófiai gondolatformák kifejezésére, ahogy az angol nyelv a legalkalmasabb arra, hogy a világot kereskedelmi eszközökkel uralhassuk.
A német népszellem feladata A német misszióhoz és az antropozófia missziójához hozzátartozik az is, hogy a reinkarnációról való tudást elterjessze, de nem a régi keleti formában, hanem olyan individualizált
ANTROPOZÓFIA formában, ahogy az a Golgotai misztérium óta a világban van. Ehhez hozzátartozik még valami a német népszellemre vonatkozóan. A történetében változás következett be. 1879-ig – mondta Steiner – Mihály volt a német népszellem. Mikor Mihály korszellemmé lép tovább, van egy utódja, aki 1879 után átveszi a német népszellem feladatát a következõ ezer évre. Ez a szellemi lény teljes egészében azon a vonalon mûködik, ahogy korábban Mihály tette, és különös képessége van arra, hogy belevigye a civilizációba a reinkarnáció és karma gondolatát, mégpedig modern, tudományos formában. Steiner nem mondta meg közvetlenül, hogy ki is ez a szellemi lény, de az antropozófiában gyakran találkozunk azzal, hogy a sorok között kell olvasnunk. Ha egy népszellem korszellemmé emelkedik, a helye üressé válik. Ugyanez történik akkor is, ha egy angyalnak többé nem feladata, hogy egy embert továbbvezessen az egyik életbõl a másikba. Vannak olyan emberek, akik már maguk mögött tudhatják a legutolsó megtestesülésüket. Ilyen lény például Gautama Buddha, aki az elsõ olyan individualitás, aki egy folyamatos visszapillantásban az összes elõzõ inkarnációját át tudta tekinteni. Annak az angyalnak, aki õt követte, Buddha halála után megszûnt ez a feladata. Steiner erre vonatkozó különbözõ kijelentéseit tanulmányozva a történész Karl Heyer azt a következtetést vonta le, hogy Mihály követõje nem más, mint az a lény, aki angyalként Gautama Buddhát kísérte. Ebbõl világosan láthatjuk, hogy miért épp annak a lénynek a különleges feladatához tartozik, hogy a reinkarnációról és karmáról való tudást a világban elterjessze, aki Mihályt mint német népszellem követte. És ez volt Rudolf Steiner legmélyebb, legsajátabb missziója is. Ebbõl világossá válhat, hogy a német népszellem feladata tehát semmiképpen nincs lezárva, nem ért a végéhez. És az is, hogy ennek a feladatnak a megvalósítása kéz a kézben fog haladni az antropozófia megvalósításával. Ami pedig a német népet illeti, azt mondhatjuk, hogy egy olyan jövõ elõtt állunk, ahol a német népre ugyanaz vár, mint hajdan a zsidó népre, azaz szét kell szóródniuk a világban. Ez egy olyan perspektíva, amit ismert már Goethe is, aki oly sok mindent hordozott magában a német nép missziójából. „Németország semmi. De minden egyes német sokat jelent. Mégis ez utóbbiak éppen en-
nek a fordítottját képzelik. A németeknek ugyanúgy szét kellene szóródniuk a világban, mint a zsidóknak, hogy a jónak a tömegét, ami bennük rejlik, teljes egészében kifejlesszék a többi nemzet üdvére.” (J. W. Goethe)
Arisztokrácia és demokrácia Az antropozófia és a németség kozmopolita missziójával azonban bizonyos körök szembeszállnak. Akik ma az anglo-amerikai világ bélyegét akarják rányomni az egész világra anélkül, hogy keresnék a kapcsolatot a közép-európai szellemiséggel, az antropozófiával, olyan kísérletet hajtanak végre, ami arra irányul, hogy a németség és az antropozófia misszióját kiiktassák. E mögött a cél mögött többnyire okkult kapcsolatokra bukkanhatunk. A nyilvános életben ma két – többé-kevésbé polárisan szemben álló – ellentétes áramlattal van dolgunk. A két áramlat közül az egyiket képviselik azok az okkult áramlatok, amelyek egyoldalúan anglo-amerikai jellegûek, és amelyek megkísérlik uralni a másik áramlatot. A két áramlat közül az egyiket arisztokratikusnak, a másikat demokratikusnak nevezhetjük. Az arisztokratikus áramlásban sokat hallgatnak, de azt is tudják, hogy az emberek ma szeretnek sokat beszélni, és bele akarnak szólni a dolgokba. Ezért ebben az arisztokrata áramlatban azt mondják: Mindenütt be kell vezetnünk a demokráciát, ahová az uralmunkat ki tudjuk terjeszteni, mert ez a mai emberek szükséglete. Ezt könnyen megtehetjük, csak arról kell közben gondoskodnunk, hogy ez ne nagyon zavarja a mi saját terveinket. Létre kell hozni parlamenteket, minden kis népcsoportot önállóvá kell tenni, és csak arra kell vigyázni, hogy az igazán fontos kérdések ne ezeken a helyeken dõljenek el, hanem a mi titkos köreinkben. Létezik egy féltitkos csoportosulás, ahol a legfontosabb pénzügyi döntések születnek, ahol eldõl az elnökök és kancellárok választása. Ez az úgynevezett Bilderberg-csoport. Félig titkos, tehát az arisztokratikus áramlathoz tartozik, hisz nem vehet részt az üléseiken bárki. Ha megnézzük a meghívottak listáját, érdekes dolgot találunk. Meghívják például majdnem minden nagy európai újságnak a tulajdonosát, mivel az arisztokratikus körökben nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a sajtó egy bizonyos irányítás alatt álljon. Tárgyaltak ebben a csoportban a most Görögországban zajló eseményekrõl is, és van egy néhány további országot tartalmazó SzG 2010/3
15
ANTROPOZÓFIA lista is, akikre a görögökéhez hasonló sors vár, mert hasonlóan gyengék. A déli öv tartozik ide: Olaszország, Spanyolország és Portugália. Ezeknek az eseményeknek pusztító következményei vannak az európai valutát illetõen, ami teljesen szervezetlenül lett bevezetve. Szerves módon létezik Európában egy magyar nép, egy olasz, egy görög és így tovább, de európai nép mint olyan, nem létezik. A nemzetgazdaságokat nem lehet olyan módon világgazdasággá alakítani, amilyen gyorsan és mûvi módon az egyes valuták helyett bevezették az eurót. Európa egyesítése, ami az euró bevezetésében csúcsosodott ki, már Churchill szemében sem rendelkezett más céllal, mint hogy elõfoka legyen a világuralomnak, aminek angloamerikai vezetéssel kell megvalósulnia. Ehhez hasznos dolog egy olyan Európa, ami felépít egy látszategységet, de egy ponton önállótlannak bizonyul, összeomlik, és akkor valóban kívülrõl kell tovább vezetni. Mindez persze a mélyebb, spirituális közép-európai szellemi impulzusok teljes figyelmen kívül hagyásával történik. És ha a hármastagozódásból származó gondolatok, eszmék nem tudnak a világban megjelenni, akkor a jövõben az anglo-amerikai vezetéssel zajló folyamatok még sokkal nagyobb abszurditásokhoz fognak vezetni. A nyugati hatalmaknak ugyanakkor nem tehetünk szemrehányást, mert nem közvetlenül az õ felelõsségük, hogy Rudolf Steiner antropozófiáját itt Európában olyan kevesen veszik komolyan. A Bilderberg-csoporttól továbbmenve még titkosabb körökhöz juthatunk, ahol bizonyos szellemi lények játszanak szerepet. A nyugati páholyoknál olyan szellemi lények mûködésével találkozhatunk, amelyek az egyiptomi korból visszamaradt angyal lények. Ezekben a körökben tehát számolnak a szellemmel, sõt dolgoznak vele, de nem olyan szellemmel, ami az egész emberiség számára korszerû lenne. Ebbõl érzékelhetjük annak fontosságát, hogy a közép-európai szellemiség, az antropozófia a következõ ezer évben egyre több ember részérõl befogadásra találjon. El kell jutnunk ahhoz a meggyõzõdéshez, hogy mindazok a kérdések, amelyek látszólag materiálisak, rendelkeznek szellemi oldallal is. A szellemtudomány feladata, hogy ezt az emberek számára egyre világosabbá tegye. „Ma ezekben a dolgokban sem szabad komolytalanul gondolkodnunk, hanem nagyon 16
SzG 2010/3
alaposan, komolyan kell gondolkodnunk róluk. Nem szabad látszólag spirituálisnak, de a valóságban materialistának lennünk. Ma két dolgot hallunk nagyon gyakran. Azt, hogy az emberek azt mondják, hogy minek beszéltek itt szociális gondolatról, a gondolatból soha nem lesz kenyér. Ez egy olcsó kifogás, amit ma nagyon gyakran megtesznek. A másik pedig az, hogy azt mondják, ha az emberek megint dolgoznak, akkor minden jó lesz. Akkor a szociális kérdésnek más lesz az arculata. Mindkét állítás rejtett materializmus. Mindkettõ arra irányul, hogy tagadja a szellemi életet. Elõször is miben különbözünk az állatvilágtól? Az állatok odamennek, megszerzik a táplálékukat, amennyiben az ott van, és teszik ezt a velük született ösztönök révén. Ha nincs elég táplálék, akkor éhen pusztulnak. Mi az ember célja? Azon dolgozik, hogy létrehozza ezt a táplálékot. Abban a pillanatban, amikor elkezd dolgozni, elkezdõdik a gondolat. És csak abban a pillanatban kezdõdik el a szociális kérdés, amikor elkezdõdik a gondolat. Ha az embernek dolgoznia kell, rendelkeznie kell a munka hajtóerejével. Azok a hajtóerõk, amelyek mostanáig jelen voltak, a jövõben már nem lesznek meg az emberben. Új ösztönzésre, új hajtóerõre van szükség ahhoz, hogy munkát végezzünk. És egyáltalán nem lehet úgy feltenni a kérdést, hogy ha az emberek majd megint dolgoznak, akkor minden jó lesz. Ha az emberek egy világfelelõsség érzésbõl gondolatokat hoznak létre, amelyek a lelküket hordozzák, akkor azok az erõk, amelyek ezekbõl a gondolatokból erednek, átjutnak a kezükbe, az akaratukba, és létre fog jönni a munka. De minden a gondolattól függ. És maga a gondolat azon múlik, hogy megnyissuk a szívünket a szellemi világ impulzusai elõtt.“6 Ez azt jelenti, hogy mihályi módon kell gondolkodnunk, és túl kell jutnunk azon, hogy azt higgyük, elegendõ valamit fizikai módon szemlélni, hogy a gondolat csak valami mellékes dolog a fejlõdésen belül. Ez a legbelsõbb magja a valóságot létrehozó erõknek.
Mihály-jel Az elõadás végén a táblára került egy rajz, a „mihályi jel”, ami a szabad cselekedet szimbóluma lehet. A szabadság filozófiája címû könyvbõl tudhatjuk, hogy nem szabad cselekedet az, amirõl fogalmunk sincs, hogy miért
ANTROPOZÓFIA
végezzük. Nem nevezhetõ szabad cselekedetnek inspirációból vagy különbözõ sejtésekbõl tenni valamit, kivéve, ha ezt az inspirációt elõbb egészen világos fogalommá tettük. Az említett könyvben a szabad cselekvés legegyszerûbb megfogalmazása: megismerésbõl cselekedni. Mindannyiunk lényében jelen vannak egészen nagy polaritások: a megismerés felmegy a csillagos égig, a cselekvésnek pedig itt és most kell történnie. Az lenne az ideális, ha ezt a polaritást össze tudnánk kötni. Ennek az összekötésnek a nehézségét egyszer valaki azzal fejezte ki, hogy azt mondta: Kétféle antropozófus létezik. Az egyik mindent tud, de semmit se csinál; a másik nem tud semmit, de állandóan cselekedni akar. Ez a kis túlzás segíthet ennek a nehézségnek a megértésében. És talán ez fejezõdik ki a mihályi jelben is. Egy cselekedet kezdete a szellemi világ. Itt találjuk az eszméket, gondolatokat, amelyeket meg kell találnunk, ha meg akarunk ismerni egy helyzetet, amelybe a cselekvésünket bele akarjuk állítani. Gondolatokra van szükségünk ahhoz, hogy egy helyzetet megismerjünk, és aztán gondolatokra van szükségünk ahhoz is, hogy ezt a helyzetet át tudjuk alakítani. Az elsõ gondolatok megmutatják, hogy mi van, a második fajta gondolatok pedig azt, hogy mi lehetne. Ilyen gondolatokra van szükségünk a szabad cselekvéshez. Tehát belsõleg a lehetõ legmagasabbra kell feljutnunk az eszmevilágba. Azután ha egy helyzetet megismertünk annyira, amennyire csak képesek vagyunk, olyan magasra kell jutnunk az eszmevilágba, hogy
megismerhessük azt is, hogy ezt az elsõ lépésben megismert helyzetet hogyan lehet átalakítani. Amit a valóban szabad cselekvésnél a szellemi világból merítünk, az a tett eszméje (morális intuíció). Ezt az eszmét kell megvalósítani a földi világban (a rajz elsõ egyenese, az elsõ mozdulat); a megvalósítás elõtt azonban keresztülhalad a lelki téren, ahol szimpátiával körülvéve megszüli a „tett iránti szeretetet” (a második részmozdulat vége, a harmadik kezdete), ami által individualizálódik. Ezután ismét elhagyja a tulajdonképpeni belsõ teret, és morális fantáziaképzetté sûrûsödik, ami nélkül semmilyen szabad tett nem lehetséges (a harmadik részmozdulat vége, a negyedik kezdete). Végül ily módon individualizálva és konkretizálva, egy meghatározott tettben fejezõdik ki a fizikai világban. Ebben a rajzban tehát mindaz megtalálható, amit Steiner szabad cselekvésként leírt. Individuális cselekvés, amely a megismerésbõl ered, és amely cselekvésben a lehetõ legnagyobb mértékben részt vesz az individuálisan érzõ ember is. Az olyan cselekedetek révén, amelyek így jönnek létre, a szellemi fokozatosan áthatja a világot, hogy az elõrejuthasson. Mert a világot csak olyan cselekedetek által lehet szellemmel megtölteni, amelyek megfelelõen individuális módon lettek áthatva. Ebben a folyamatban válhatnak bensõleg éretté a szellemi világból hozott gondolatok, mielõtt a világban alakot öltenének. A cikket saját jegyzetei alapján készítette: Stráma Éva
Jegyzetek 1 2 3 4 5 6
Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája. Genius Kiadó–Új Mani-fest kiadó, Budapest, 2005. 184. o. levelek: Berlin, 1915. január 26. levelek: Stuttgart, 1915. november 23. GA 157. 1915-i elõadás levelek: Dornach, 1914. december 20. GA 194. Michael küldetése (11. elõadás)
Az idézett levelek (2, 3, 5) az alábbi könyvbõl valók: Thomas Meyer szerkesztésében: Az új évezred fénye, Helmuth von Moltke élete, munkássága és halál utáni közlései a XXI. század emberiségének feladatáról, Arkánum kiadó, 2009
SzG 2010/3
17
SZOCIÁLIS SZOCIÁLIS KÉRDÉS KÉRDÉS –– HÁRMAS HÁRMAS TAGOZÓDÁS TAGOZÓDÁS Borisz Bernstein
HA
A SZEGÉNYEK PÉNZELIK (KÉNYSZERBÕL) A GAZDAGOKAT
Jól tájékoztatnak minket? Ennek a kérdésnek, amit itt* már többször megvitattunk, komoly szerepe volt azokban a beszélgetésekben is, amelyeket egy 17 éves fiúval folytattam. Itt megint megmutatkozott, milyen fontos az, hogy törekedjünk a szükséges információkat megszerezni és azokat gondolkodva feldolgozni ahhoz, hogy ne vezessenek félre. A fiatalember megmutatott nekem egy újságcikket, ami nagyon nyugtalanította. „Történelmi adóssághegy alatt recseg-ropog a világ” címmel ebben az állt: „Egyetlenegy kis ország adósságai azok, amik Európát és az egész világgazdaságot feszültségben tartják. Eközben a görög kötelezettségek a világméretû államadósságnak még egy százalékát sem teszik ki. Azok ugyanis mesés 52 billió dollárra rúgnak. Az aggasztó kérdés így hangzik: Mi van akkor, ha egyszer a nagy államok válnak fizetésképtelenné? Görögországot majdnem mindenütt megtaláljuk. Persze a hellének egész rendkívüli módon tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takarójuk ért. De összességükben az államok szinte elképzelhetetlen mértékben vannak eladósodva. Ebben az évben csak a világ 82 nagy nemzetgazdaságának az államadóssága együtt több, mint 48 billió dollárt fog kitenni.” Ez derül ki a Global Insight amerikai gazdaságkutató intézet adatsoraiból. „A következõ évben lehet, hogy csaknem még egy tizeddel több lesz, mégpedig 52 billió dollár. Ez egyszer 52, mögötte tizenkét nullával – és a jelenlegi váltóárfolyam szerint több, mint 41 billió eurónak felel meg. Egy olyan összeg, ami nemcsak szinte elképzelhetetlenül nagy – hanem amirõl azt sem tudja senki megmondani, hogyan lehet valaha is rendezett úton akár csak valamelyest letörleszteni.”1
Békeidõben az egész világra kiterjedõn a legnagyobb adósságállomány Aligha csodálkozhatunk azon, ha az ilyen kilátások azt a fiatalembert, aki elõtt még ott van élete legnagyobb része, nem derítik épp jókedvre. Fõleg, ha ezeket a kilátásokat még valamivel konkrétabban elképzeljük: „A világ száz leggazdagabb *
a Der Europäer korábbi számaiban 18
SzG 2010/3
emberének a vagyona például – a Forbes amerikai gazdasági lap szerint ez jelenleg együttesen kereken 350 milliárd dollár – alig lenne többre elegendõ, mint egyetlenegy év esedékes kamataira, nem is beszélve a törlesztésrõl. Egy mindeddig páratlan helyzetben vagyunk. A világméretû adósságállomány korábban soha nem volt békeidõben olyan magas, mint ma” – mondja egy jó nevû német pénzügyi szakember. „És a fejlõdésvonal töretlen. A 82 állam új eladósodása már 2007-ben elérte a 247 milliárd dollárt. Ebben az évben fel fog kúszni egy 3667 milliárd dolláros rekordértékre. És a Global Insight szakértõi szerint még a 2014-es évben is lehet, hogy egy olyan szintet ér el 1737 milliárd dollárral, ami sokkal magasabb, mint a válság elõtt. Aggódnia mindenekelõtt az USA-nak kell, amire egyedül a 82 állam összes államadósságának több mint egyharmada esik.” Az amerikai állam adósságállománya mindössze öt éven belül megkétszerezõdött. „Kincstárpolitikai szempontból olyan helyzetben van a nemzetgazdaság, mintha épp most esett volna túl a harmadik világháborún” – mondja az amerikai Morgan Stanley beruházási bank egyik elemzõje. És: „Ketyeg az óra. Minden kihasználatlanul eltelt évvel nehezebb lesz kijutni az adósságcsapdából.” Ráadásul még a legtöbb ipari országra borzasztó terhek hárulnak a következõ évtizedekben a népesedés elöregedése miatt – mivel akkor kell majd beváltaniuk a mai munkavállalóknak tett nyugdíjígéretüket. A legtöbb ország számára aligha akad könnyû kiút: „A takarékoskodás segít, ám ha túlzásba viszik, még jobban megfojthatja a növekedést és így még kontraproduktívan is hathat.” Egy államcsõd lehetõvé tehetne egy fájdalmas újrakezdést – de az a hátránya, hogy „a befektetõk hosszú távra elvesztik egy ország iránt a bizalmukat”. Végül marad még az infláció. Ha a központi bankok megengednek egy hirtelen pénzelértéktelenedést, akkor az adóssághegyek is összezsugorodnak. Egy ilyen stratégiának a kockázata kétségtelenül óriási. „Ám nagy lesz a kísértés. És egyre nagyobbá válik.”1
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS
A gazdagok „még gazdagabbak lettek” A legjobban az a kilátás viselte meg a fiatalembert, hogy a világ száz leggazdagabb emberének a vagyona (mégiscsak kereken 350 milliárd dollár, ami mintegy 290 milliárd eurót jelent – tehát mindegyiküknél átlagosan 2,9 milliárdot) a legjobb esetben is csak arra lenne elég, hogy ennek az óriási adóssághegynek egyetlen évi esedékes kamatait fedezze. Hiszen ez az elképzelés azt a benyomást kelti, hogy a világ évtizedekre deficitekbe süllyed, úgyhogy épp a fiataloknak nincs többé szabad cselekvési terük. De szerencséje van a fiúnak. Münchenben a The Boston Consulting Group (BCG) tanácsadó cég véletlenül szinte ugyanabban az idõben hozott nyilvánosságra olyan számokat, amelyek az egész történetet teljesen más fényben tüntetik fel: „A gazdagok megint gazdagabbak” és „A gazdasági válság veszteségei már szinte feledésbe merültek, világszerte nõnek a vagyonok” – mondják. A válság évében, 2008-ban a gazdagok és a nagyon gazdagok részben sok pénzt vesztettek (fõleg papíron). Egy évvel késõbb a veszteségeket gyakorlatilag újra kiegyenlítették. Mint a BCG-tanulmány mutatja, „a magánháztartások vagyonának értéke a világon az elmúlt évben 11,5 százalékkal 111,5 billió dollárra emelkedett. Ez körülbelül a válság elõtti szintnek felel meg. A felmérés a készpénzre, részvényekre, értékpapírokra és a törzstõkére terjedt ki.”2 Maga ez a vagyon kétszer akkora, mint a világméretû államadósság… Igen: „A gazdasági válságban a tehetõsek még gazdagabbak lettek.”3 2008-ban, miután a világ pénzügyi rendszere majdnem összeomlott, a jegybankok (fõleg az egyesült államokbeli Federal Reserve és az Európai Központi Bank) dollár- és euróbilliókat pumpáltak a gazdaságba. Ez 2009 márciusa után a részvények virágzását váltotta ki. „Az Egyesült Államokban a vagyonok értékének 15 százalékos, vagyis 4,6 billió dolláros emelkedése mögött szinte kizárólag ennek az irányvonalnak a hatása áll.”2 A világgazdaság dinamikája jelenleg „egyenetlenül súlyos”: „Az összvagyon Ázsiában és – Japán kivételével – a csendes-óceáni térségben nõtt viszonylag a legerõteljesebben: 22 százalékkal, vagyis 3,1 billió dollárral.” De: „A világ leggazdagabb régiója, mint az elmúlt évben, Európa marad egy 37,1 billió dolláros összvagyonnal, ami 8 százalékkal több, mint 2008-ban.” Ázsia dinamikája a milliomosok számában is megmutatkozott. „Ez a szám Kínában nem kevesebb, mint 31 százalékkal 670 000-re nõtt; sõt Szingapúrban (plusz 35 százalékkal) és Malajziában (plusz 33 százalék-
kal) a növekedés még erõsebb volt. Idõközben Szingapúr a világ legnagyobb »milliomos sûrûségû« országa”: ott a háztartások 11,4 százaléka rendelkezik egy dollárban kifejezve legalábbis hatjegyû vagyonnal.
A világon 11,2 millió milliomos háztartás van „Európában Svájc tartja a rekordot 8,4 százalékkal. A világon összesen 11,2 millió milliomos háztartás volt, közülük a legtöbbnek, 4,7 milliónak az Egyesült Államokban volt a lakhelye. Németországban 430 000 háztartás rendelkezik több, mint egymillió dolláros vagyonnal.” A BCG-tanulmány ugyan nem világítja meg közvetlenül szegény és gazdag viszonyát, de „utalásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy azoknak a csoportján belül, akik egyáltalán vagyont tudtak képezni, a nagyon gazdagok javára tolódott el a hangsúly. Így világszerte az összes háztartás 83 százaléka tartozik a »nem gazdagok« kategóriájába, akiknek kevesebb, mint 100 000 dollár áll rendelkezésükre. A világ összvagyonából való részesedésük 14-rõl 13 százalékra csökkent”. Ezzel szemben „a több mint ötmillió dolláros vagyonnal rendelkezõ, »megalapozottan gazdagok« csoportja (a világ háztartásainak 0,1 százaléka) az összvagyonból való részesedését 19-rõl 21 százalékra tudta növelni. Összességében a »megalapozottan gazdagok« részesedése az összvagyonból a Közel-Keleten a legmagasabb (33 százalék), és Japánban a legalacsonyabb (nyolc százalék). Az Egyesült Államokban 29 százalék, Európában 14 százalék, ami a vagyonnak egy valamelyest egyenletesebb eloszlását mutatja”. Sok gazdag továbbra is azokba az országokba viszi a pénzét, „ahol úgy hiszik, védve vannak saját államuk hatóságaitól”: a BCG-tanulmány öszszesen 7,4 billió dollárt sorol az „offshore-vagyon” kategóriájába, amit ott tartanak, ahol a tulajdonosnak nincs törvényes és adózás szerinti lakhelye. Ennek a vagyonnak több mint negyede Svájcban van. Így nézve érthetõvé válik az USA-ból és Európából például Svájcra gyakorolt politikai nyomás.
Többet a tehetõseknek, kevesebbet a szegényeknek A „mi” fiatalemberünk ugyancsak elcsodálkozott, amikor kezdte felfogni az összefüggéseket. Egy kétes, sõt részben kriminális ügykezelés miatt bankok világszerte olyan szorult helyzetbe kerülnek, hogy az államoknak óriási összegekkel SzG 2010/3
19
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS kell beugraniuk azért, hogy a gazdaság ne roppanjon teljesen össze. Néhány ország mégis nehéz helyzetbe kerül – Európában például Görögország és mások. Ez az eurót annyira pörgésbe hozza, hogy az államok megint kénytelenek egy óriási „mentõ csomagot” finanszírozni. Ekkor az államok adósságtornya olyan nagyra nõ, hogy súlyos takarékoskodást jelentenek be. Ahhoz, hogy az adósságok törleszthetõk és kamataik fizethetõk legyenek, sok mindenrõl le kell mondani, ami különben szükséges és kívánatos lenne. Ez szociálisan olyan hatással jár, hogy a szegények kárára zajlik a takarékoskodás a gazdagok javára – mint például Dániában. Hiszen a bemutatott számok arról tanúskodnak, hogy világszerte a gazdagok a válság alatt néhány hónapra ugyan pénzt veszítettek, ám ezt egy éven belül újra bõven ki tudták egyenlíteni. Tanulságos Görögország példája is, aminek annak idején a Goldman Sachs amerikai sztárbank 300 millió dollár fizetség ellenében megmutatta, hogyan lehet legálisan csalni azért, hogy valakit felvegyenek az eurózónába. Ám az EU milliárdjai most nem anynyira a görögöknek segítenek (a legtöbbjüknek szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat), hanem mindenekelõtt azoknak a francia és német bankoknak, amelyeknek egy görög államcsõd esetén roppant nagy összegeket kellett volna leírniuk. A német kormány számára ennek az a következménye, hogy végre keresztülviheti a politikáját. A kormány azzal az ígérettel indult, hogy csökkenti az adókat – ami legelsõsorban a tehetõsek javát szolgálta volna. De erre az utolsó hónapokban nem volt lehetõség, mert a német lakosság nagy többsége, az adóssághegyek láttán, ellene volt. Ám a most még nagyobb adóssághegynél – szinte – mindenkinek világossá válik, hogy immár masszívan takarékoskodni kell. Nem utolsósorban a szociális területen, amely nagy összegeket nyel el – mintegy a családi pótléknál vagy a tartósan munkanélkülieknél (akiknek már amúgy is a legkevesebbjük van). A „nagypolitika” gondoskodott arról, hogy a gazdagoknak megint ugyanannyi (sõt inkább több) álljon rendelkezésére, mint a válság elõtt. A szûkölködõknek persze egy kicsivel kevesebb jut majd. Végsõ soron ezt azt jelenti: kevesebb adó a tehetõseknek.
Svájcban milliárdokat rejtenek el a görögök Hasonló dolog történik Görögországban: a helyzetbõl adódóan magasabb adók kilátása a tõke külföldre menekülését váltotta ki. Egyedül ebben az évben eddig jóval több, mint tízmilliárd euró 20
SzG 2010/3
áramolhatott ki. „A pénz elsõsorban Angliába, Svájcba és Ciprusra folyik el” – mondja a vezetõ görög napilap, az Ekathimerini gazdasági szerkesztõje.4 A leggazdagabb görögök: Yiannis „John” Latsis, Stavros Niarchos és Aristoteles Onassis meghaltak. Utódaikra gigantikus, milliárdos vagyonokat hagytak, amiket tartály- és teherhajókkal szereztek. Minden utód ugyanarra a helyre vágyott: Svájcba, ahol elsõsorban egy dolgot szeretnek: az enyhe adóklímát. Ide tartozik a Livanosz hajótulajdonos társaság is. A hozzáértõk úgy vélik: a görög hajótulajdonosok legtöbbször már nem a saját zászlójuk alatt mûködtetik a hajóikat. Olyan országokat keresnek maguknak, például Afrikában, amelyek zászlója alatt olcsón hajózhatnak. Így hazájukban nem fizetnek adót és járulékokat. És már a legénység sem Hellászból származik. Olcsó munkaerõt szerzõdtetnek. De nem csak a hajótársaságok menekítik külföldre a pénzüket. Egy tanulmány szerint a görögök így 24 milliárd frankot (több mint 17 milliárd eurót) rejtenek el a kincstár elõl svájci bankokban.
Bankárok dühöngõ tiltakozásai Hogy milyen óriási erõk állnak e mögött a problematika mögött, azt mutatja egy, a német tvnél történt epizód. A Német Tv2-ben /zdf/ minden csütörtökön megy egy politikai talkshow, amelyet Maybrit Illner vezet. Nemrég a teljes 60 perc alatt egyetlenegy vendége volt: dr. Josef Ackermann, a Deutsche Bank – Németország legnagyobb nemzetközi mûködésû hitelintézete, amely 2010 elsõ negyedévében 2 800 000 000 euró nyereséget könyvelt el – svájci vezetõségének a feje; Ackermann 25%-os sajáttõke nyereségre törekszik, és ugyanakkor annak az Institut of International Finance nemzetközi bankszövetségnek az elnöke, amelynek több mint 60 országban 350 tagja van. A talkshow központi kérdése az volt: „Az eurót mentjük meg, vagy a spekulánsokat, Ackermann úr?” Illner adásába aktuális riportokat játszottak be a téma egyes területeivel kapcsolatban. Az egyik Alfred Herrhausenrõl szólt, a Deutsche Bank vezetõségének korábbi fejérõl (1985–89). Akkortájt évekig izzott egy globális adósságválság. Mexikó és más déli országok reménytelenül eladósodottnak számítottak, az esedékes kamatokat már csak egyre újabb hitelekbõl lehetett fizetni. 1988 szeptemberében Herrhausen forradalmi javaslattal állt elõ Berlinben: engedjék el az érintett országok adósságának egy részét, ami banki kollégáinál, elsõsorban az angolszász térségben, dühöngõ tiltakozásokhoz vezetett. Sõt
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS felesége szerint egy korábbi, washingtoni találkozónál Herrhausen az életét féltette. Már 1985ben, a washingtoni banki világkongresszuson arra szólította fel elsõsorban az USA bankjait, hogy mondjanak le a harmadik világgal szembeni követeléseikrõl, ami a Rockefellerrel összeboronálódott Henry Kissingerbõl nyilvánosan a következõ megjegyzést váltotta ki: Elpimaszodott a fickó, kellene már kapjon egyet a pofájába! Ami 1989. november 30-án meg is történt, amikor Herrhausen autóját egy bomba darabokra szakította. Esete hivatalosan a mai napig felderítetlennek számít, jóllehet gyorsan ráragasztották a „terrorista címkét”, miszerint a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) egy feltételezett harmadik generációja csapott le rá. Herrhausen akkoriban a Szövetségi Köztársaság egyik legjobban õrzött embere volt…
A Vörös Hadsereg Frakció fantomja és a hatalmas pénzügyi körök Visszatérve a tv-adáshoz: Maybritt Illner aztán a nemzetközi bankszövetség elnökeként kérdezte meg Ackermannt, hogy Görögország esetében vajon nem szólíthatta volna fel õ is a kollégáit egyszerûen egy ilyen lemondásra – mire a bankvezér spontán azt válaszolta: „Azt hiszem, akkor ugyanúgy jártam volna, mint Herrhausen úr.”5 A mellettem ülõ 17 éves csodálkozott: Hogyhogy terroristák ölnek meg egy bankvezért, ha az banki kollégáit dühítette fel? Pont ezt a kérdést már sokan mások is feltették maguknak, például három újságíró: Gerhard Wisnyevszkij, Wolfgang Landgraeber és Ekkehard Sieker. Õk ennek a kérdésnek pontos kutatásokban, valamint valós áldozatok és vélt tettesek hozzátartozóival folytatott beszélgetésekben jártak utána. Egy könyvben megmutatják, hogy a „Vörös Hadsereg Frakció harmadik generációja” nem több, mint a biztonsági hatóságoknak egy bizonyítatlan állítása – egy fantom, amit okosan az elsõ számú államellenségként állítanak be. A szerzõk bizonyítani tudják, hogy a történtek hatalmas tengerentúli pénzügyi körök érdekeivel fedik egymást.7
„A legtermészetellenesebb dolog, ami csak létezhet” Ezek a hatalmas pénzügyi körök elbarikádozzák az emberiség pozitív jövõjét, ahogy azt Rudolf Steiner megmutatta: „A szociális rendben van ma valami fölöttébb természetellenes, ami abban áll, hogy a pénz szaporodik, pusztán attól, hogy az ember rendelkezik vele. Berakjuk egy bankba, és
kamatot kapunk érte. Ez a legtermészetellenesebb dolog, ami csak létezhet. Tulajdonképpen merõ képtelenség. Az ember nem csinál semmit; beteszi a pénzét, amiért talán nem is dolgozott meg, hanem örökölte, a bankba, és ezért kamatot kap. Ez teljes esztelenség!”7
Különválasztani a munkát és a jövedelmet Rudolf Steiner a pénzügyi körök viselkedését „visszaélésnek” nevezi: „Mindabból, amit az ember úgy szerez meg, hogy azt a munkájáért szociális összefüggésben kapja, baj lesz. Szociális összefüggésben csak az lehet jótékony hatású, ha az ember nem a munkájából, hanem a közösségi lét más forrásaiból tud megélni. […] Éppen az teszi majd értékessé a munkát, hogy nem fogják többé megfizetni. Mert amire törekedni kell, […] az a következõ: külön kell választani a munkát a létfenntartási javak megszerzésétõl. […] Ha valakit nem fizetnek meg többé a munkájáért, akkor a pénz mint hatalmi eszköz a munkája szempontjából elveszíti az értékét. Az ellen a visszaélés ellen, amelyet a puszta pénzzel ûznek, nincs más eszköz, mint ha a szociális struktúra eleve úgy kerül kialakításra, hogy a munkájáért senki sem fizethetõ meg, hogy a létfenntartási javak megszerzését egészen más oldalról eszközlik majd ki. Természetesen akkor majd sehol sem lehet elérni, hogy valakit a pénz révén rá lehessen kényszeríteni a munkára.” És tovább ezt hangsúlyozza: „A pénz a jövõben nem szabad, hogy az emberi munkaerõ megfelelõje legyen, hanem csak halott áruké. Csak halott árukat fog az ember a jövõben pénzért kapni és nem emberi munkaerõt. Ez borzasztóan fontos.”
A pénz el kell veszítse értékét Steiner a továbbiakban megmutatja, hogy az említett pénzügyi körök miért ártanak az emberiségnek „Az a szükségszerûség fog […] létrejönni, mikor a létfenntartási eszközök megszerzését különválasztották a munkától, hogy akkor használnak pénzt, mikor az úgy van ott, mikor úgy hozzák létre mint az ott lévõ áruk megfelelõjét. Használni kell, forgalomban kell lennie. Mert a reális hatás fog bekövetkezni, hogy a pénz nem gyarapszik, hanem csökken. Ha ma valakinek van egy bizonyos összegû vagyona, akkor körülbelül 14 év múlva, átlagos kamatozás mellett, ez a duplája lesz; a tulajdonosa semmit sem tett, csak várt.” Ha aztán a szociális struktúra úgy lesz megváltoztatva, ahogyan azt Rudolf Steiner megadja, akkor „a pénz nem gyarapszik, hanem csökken, SzG 2010/3
21
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS és bizonyos számú év elteltével annak a bankjegynek, amelyet ennyi évvel ezelõtt szereztem, már nincs értéke; elértéktelenedett, nem rendelkezik többé értékkel. Azáltal válik természetessé a mozgás a szociális struktúrában, hogy olyan viszonyok jelennek meg, hogy a puszta pénz, hiszen ez nem is egyéb, mint egy papírdarab, egy utalvány, hogy az embernek bizonyos hatalma van az emberek munkaereje fölött, egy meghatározott idõ múlva elértéktelenedik, ha nem vezetik bele a körforgásba. Tehát nem gyarapodni fog, hanem progresszíven csökkenni, és tizennégy év vagy talán valamivel több idõ múlva teljesen megegyezik az értéke a nullával. Önök, ha ma milliomosok, 14 év múlva nem duplán lesznek milliomosok, hanem szegény ördögök lesznek, ha az addig eltelt idõben semmi újat nem szereztek.” Rudolf Steiner humorosan hozzáfûzte még: „Ha ezt a jelenben kimondjuk, akkor néha úgy fogadják, mintha valakit bizonyos állatok csípnének meg, ha szabad élnem ezzel a hasonlattal.”
Ami különösen megfontolandó: a pénz „csak egy hatalmi eszköz. Azáltal, hogy munkaerõre szóló utalvány, azáltal hatalmi eszköz”. Der Europäer, 14. évfolyam, 9/10. szám, 2010. júl./aug. Fordította: Kádas Katalin
Jegyzetek 1 2 3 4 5 6
7
www.welt.de 2010. 5. 22. Süddeutsche Zeitung, 2010. 6. 11. 2010.6.11-diki DDP jelentés www.bilanz.ch 2010. 5. 7. www.zdf.de 2010. 5. 13. Gerhard Wisnyevszkij, Wolfgang Landgraeber és Ekkehard Sieker: Das RAF-Phantom. Wozu Politik und Wirtschaft Terroristen brauchen (A Vörös Hadsereg Frakció fantomja. Mihez kellenek a politikának és a gazdaságnak terroristák), München, bõvített, új kiadás, 1997. Rudolf Steiner, GA 186, 1918. 11. 30.
Rudolf Steiner
EGY
ALAPÍTANDÓ VÁLLALKOZÁS VEZÉRGONDOLATAI*
Az elmúlt években sokakban felmerült a gondolat, hogy a németországi GLS bank mintájára Magyarországon is létre kellene hozni egy bankot, amely a szabad szellemi életbõl forrásozó intézményeket – pl. a Waldorf-iskolákat – pénzügyileg támogatná. Hogy az elsõ világháború után hogyan is gondolta Rudolf Steiner egy ilyen bankhoz hasonló vállalkozás megvalósítását, azt az alábbi írásában fogalmazta meg. Ezzel egy idõben Steiner részvételével alakult meg Németországban a Der Kommende Tag AG, Svájcban a Futurum AG társulás (Asszociáció) azzal a céllal, hogy a cikkben megfogalmazott gondolatokat tettekre váltsa. A társulásokban résztvevõknek meg kellett érteniük, hogy a 18. század folyamán kialakult bankrendszer mivé alakult, hogy abban a pénz hasonló szerepet játszik, mint gondolkodásunkban az absztrakt fogalmak. Ezek az absztrakt fogalmak fokozatosan kioltanak minden konkrét törekvést, melyeknek „a gazdasági erõkben kell kiélni magukat”. „Ezért szükséges ma valamit megalapítani, ami nem pusztán egy bank, hanem ami a gazdasági erõket úgy koncentrálja, hogy bank is és egyben gazdálkodik is.” Ma a bankok anélkül mûködnek, hogy a valóságos viszonyokat tekintetbe vennék. A Der Kommende Tag feladata az volt, hogy az élet gyakorlati megismerése révén legyõzze a pénznek a mai bankrendszerben tapasztalható mûködését. Ez kísérlet volt kicsiben arra, hogy a bank ne pénzügyi mûveletekkel foglalkozzon, hanem azzal, hogy visszajuttassa a pénzt a gazdaságba, és mozgásba hozza, ahogy a gondolatainknak sem absztrakciókban, elméletekben, ideológiákban kellene kiélniük magukat, hanem a gyakorlati élet tényeit kellene mozgásba hozniuk. Amíg nem értjük meg, hogy az ideát praktikusan kell gondolni, addig nem érthetjük meg a szociális organizmus hármas tagozódását sem. 2006-ban a Natura-Budapest Kft. munkatársai megalapították az Európai Közép Szellemtudományos Egyesülést azzal a célkitûzéssel, hogy a fenti gondolatokat kísérletként tettekre váltsák. Kálmán István * Rudolf Steiner: Über die Dreigliederung des sozialen Organismus und zur Zeitlage. GA 24, 460–465. o. 22
SzG 2010/3
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS Szükség van egy olyan – bankhoz hasonló – intézmény létrehozására, amely pénzügyi tevékenységével olyan gazdasági és szellemi vállalkozásokat szolgál, amelyek mind céljaik, mind mûködésük szerint az antropozófiai irányultságú világnézet talaján állnak. Ennek a szokásos banki intézményektõl abban kell eltérnie, hogy nemcsak a pénzügyi szempontokat szolgálja, hanem azokat a reális ügyleteket is, amelyeket a pénzügy hordoz. Ezért mindenekelõtt az lesz majd fontos, hogy a hitelek stb. nem azon az úton jönnek létre, ahogy az a szokásos bankügyben történik, hanem azokból a tárgyilagos nézõpontokból kiindulva, amelyek egy elvégzendõ mûvelethez számításba jönnek. A bankárnak tehát nem annyira a kölcsönadó szerepét kell játszania, hanem sokkal inkább a dologban benne álló üzletemberét, aki egy finanszírozandó ügylet jelentõségét egészséges érzékkel fel tudja mérni, és a végrehajtásához szükséges intézkedéseket valóságérzékkel meg tudja tenni. Itt fõleg olyan vállalkozások finanszírozásáról lesz szó, amelyek alkalmasak arra, hogy a gazdasági életet egy egészséges társulási (asszociatív) alapra helyezzék, és a szellemi életet úgy alakítsák, hogy az arra érdemes tehetségek olyan pozícióba jussanak, amely révén tehetségük szociálisan gyümölcsözõ módon kiélhetõ. Ami különösen fontos, az az, hogy például olyan vállalkozásokkal kezdjék, amelyek pillanatnyilag jól jövedelmeznek, hogy segítségükkel hordozhatók legyenek más vállalkozások, amelyek majd csak késõbb, és fõleg annak a most beléjük táplálandó szellemi vetésnek a révén, amely csak egy bizonyos idõ múltán szökhet szárba, válhatnak gazdaságilag gyümölcsözõvé. A banki vállalkozás tisztviselõi számára szükséges, hogy betekintésük legyen abba, hogyan alakul át az antropozófia által adott életfelfogás gazdaságilag gyümölcsözõ tevékenységgé. Ehhez az kell, hogy szigorúan asszociatív viszony teremtõdjék a bank irányítói és azok között, akik eszmei hatásuk révén elõsegíthetik egy életre hívandó vállalkozás megértését. Egy példa erre: valakinek van egy ötlete, ami gazdasági gyümölcsöket ígér. A világnézet eszmeiségének képviselõi el tudják érni a szociális következmények megértését. Tevékenységüket pénzügyileg azokból a felveendõ öszszegekbõl tartják fenn, amelyeknek ugyanakkor az ötlet gazdasági és technikai megvalósítását kell hordozniuk.
A középpontban az kell álljon, hogy az antropozófiai irányultságú szellemi mozgalom központjait magukat hordozni kell. A dornachi épület például egyelõre semmit sem tud hordozni; késõbbi idõben mégis hatalmas gazdasági hozamot fog eredményezni. Megértést kell ébreszteni az iránt, hogy anyagi lelkiismeretét is figyelembe véve mindenki támogathatja, aki csak számol a hosszabb távú anyagi termékenységével. A vállalkozásnak azon a felismerésen kell alapulnia, hogy a mûszaki, pénzügyi stb. tevékenység olyan ágakat fejleszthet ki, amelyek az egyes vállalkozó számára ugyan átmenetileg kedvezõ eredményeket hoznak, ám a szociális renddel összefüggésben rombolóan hatnak. Ilyen irányultságú volt számos legújabb fajta vállalkozás. Ezeket kamatoztatták, és épp gyümölcsözõvé tételükkel ásták alá a szociális rendet. Az ilyenfajta vállalkozásokkal szemben olyanoknak kell fellépniük, amelyek egy egészséges gondolkodásból és érzésbõl erednek. Ezek valóban gyümölcsözõ módon tudnak beilleszkedni a szociális rendbe. De ezeket csak az antropozófiai irányulású szellemtudomány által ösztönzött szociális gondolkodásmódból kiindulva lehet hordozni. Igaz, hogy egy olyan vállalkozás is, mint az itt leírt, egyelõre csak a szociális-technikai és pénzügyi krízislehetõségeket küzdheti le, és hogy mindaddig szemben állnak majd vele a szociális nehézségek, ameddig azok tulajdonképpeni munkáskérdésekként azt az alakot viselik magukon, amelyik a régi, válságokra ítélt termelési módból ered. Az új vállalkozásokban résztvevõ munkások például pontosan úgy fognak viselkedni bérkülönbségeknél, ahogyan a régi stílusú vállalkozásokkal szemben viselkednek. Csak éppen az ilyen dolgoknál nem szabad alábecsülni, hogy helyes vezetés mellett egy itt leírt jellegû vállalkozásnak milyen hamar kell szociálisan is kedvezõ következményekkel járnia. Ezt majd meg fogják látni. És a példa meggyõzõen fog hatni. Ha egy ilyen jellegû vállalkozás majd elakad, akkor az abban résztvevõ munkások, meggyõzõdésük révén, azon lesznek, hogy újra lendületbe jöjjön. Mert a szociális romboló erõkkel csak azáltal lehet szembemenni, hogy egy minden társadalmi osztályra ható gondolkodásmód révén a fizikai munkásoknak a vállalkozások szellemi vezetõivel azonos lesz az érdeke. Alapfeltétel, hogy a szellemi törekvések minden anyagival legyenek bensõségesen SzG 2010/3
23
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS összekötve. Egy ilyen irányultságot a jelenleg az antropozófiai mozgalomban rendelkezésünkre álló erõkkel éppen azért nem tudunk elérni, mert a berlini antropozófiai kiadón kívül nincsenek gyakorlati vállalkozásaink a mozgalom körében, amelyek annak saját erõibõl nõttek volna ki. De ez a kiadó önmagában még kevés ahhoz, hogy példaként hasson. Mert ökonómiai orientációja csak külsõ kifejezõdése a szellemtudomány mint olyan átütõ erejének. Valóban példaszerûen csak olyan vállalkozások mûködhetnek, amelyeknek a tartalma nem a szellemtudomány mint olyan, hanem egy, a szellemtudományos gondolkodásmód által hordozott tartalmuk van. Egy iskola mint olyan, elõször csak akkor jön példaként számba ilyen irányban, ha pénzügyileg csak olyan vállalkozások hordozzák, amelyeknek már a teljes berendezkedése szellemtudományos körökbõl indult ki. És a dornachi épület csak akkor bizonyíthatja majd be szociális jelentõségét, ha a hozzá kötõdõ személyeken keresztül olyan vállalkozások jöttek létre, amelyek saját magukat hordozzák, az õket megtartó embereknek megfelelõ megélhetést nyújtanak, és aztán még meghagynak annyit, amibõl fedezhetõ az a deficit, amit egy szellemi vállalkozás mindig megkövetel. Hiszen ez a deficit a valóságban nem az. Mert éppen az, hogy létrejön, hívja elõ az anyagi vállalkozások gyümölcsözõségét. Csak tényleg gyakorlatiasan kell vennünk a dolgokat. Nem így cselekszik az, aki azt kérdezi: Hogyan kell tehát egy pénzügyi és ökonómiai vállalkozást létrehozni az antropozófiai orientációjú szellemtudomány értelmében? Ez egyszerûen értelmetlenség. Arról van szó, hogy az antropozófiai orientációjú szellemi mozgalomban magukat megszervezett erõk csinálják a vállalkozásokat, azaz, hogy bankárok, gyárosok stb. kapcsolódjanak ehhez a mozgalomhoz; hogy a dornachi épület egy új vállalkozói szellem reális középpontja legyen. Ezért nem szabad Dornachban sem „szociális”, „mûszaki” stb. „programokat” összeállítani, hanem annak a munkamódnak a középpontját kell megteremteni az építménnyel, amelynek a jövõ munkamódjává kell válnia. Aki majd arra határozza el magát, hogy a dornachi vállalkozásokhoz anyagi segítséget nyújtson, annak meg kell értenie, hogy ma már ott tartunk, hogy a vállalkozások régi értelemben vett támogatása azt jelenti, meddõ dologra pazarolja a pénzét, és a pénzérõl gondos24
SzG 2010/3
kodni ma annyit tesz, hogy olyan, jövõt ígérõ vállalkozásokat kell hordozni, amelyek egyedül alkalmasak arra, hogy ellenálljanak a pusztító erõknek. Rövidlátó emberek, akik ma még azt hiszik: ilyesmi még soha nem termett pénzbeli gyümölcsöt, biztos nem fognak csatlakozni a dornachi törekvésekhez. Azoknak, akik csatlakoznak, elõrelátó, pénzügyileg és gazdaságilag valóban ítélõképes embereknek kell lenniük, akik belátják, hogy ha a régi utakon akarnak tovább vacakolni, az azt jelenti: biztos sírt ásnak maguknak. Egyedül ezek az emberek lesznek azok, akik nem fogják utánozni az utóbbi négy-öt év romboló egzisztenciáit. Az eddig megszokott vállalkozásokkal dolgozni, az a továbbiakban nem jelent mást, mint a pénzügyi és gazdasági tartalékokat felélni. Mert a nyersanyagtartalékokat és a mezõgazdasági termelés tartalékait is fel fogják élni, amelyek a legtovább tartanak. Pénzügyi és gazdasági hasznosításuk ugyanis nem abban áll, hogy ezek ott vannak, hanem hogy lehetõség van arra a munkára, amellyel ezeket eljuttatják a szociális organizmushoz. De ez a munka mindenképpen a tartalékokhoz tartozik. A jövõ számára minden azon múlik, hogy az egyes vállalkozásoknál is egy új szellem nyerje el a vezetõ állást. Fordította: Kádas Katalin
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS
A Natura-Budapest Kft.-rõl A Natura-Budapest Kft.-t 2003-ban alapította két magánszemély 3 millió Ft alaptõkével, a cég 2004 elején kezdte meg mûködését. Az alapítók egy olyan vállalkozás létrehozását kezdeményezték, melynek munkatársai a cég közvetlen kereskedelmi céljai mellett a szellemtudományos kutató, Dr. Rudolf Steiner által felfedezett szociális-gazdasági törvények szerinti cégfelépítés és -mûködés megvalósítására törekszenek. Ennek megfelelõen a cég alapítói az alapítással egyidejûleg lemondtak a tulajdonosi jogaikról. A cég ezáltal használati tulajdon formájában mûködik, nem eladható és nem örökölhetõ. A cégvezetõ az alapítóktól, pénzügyi ellenszolgáltatás nélkül, megkapta a teljes tõkevagyon feletti határidõs rendelkezési jogot. Szabad teret kapott a döntések és kezdeményezések számára, melyekért teljes felelõsséggel tartozik. A cégvezetõ kiválása vagy alkalmatlanná válása esetén az alapítók gondoskodnak a határidõs rendelkezési jog más alkalmas személyre történõ átruházásáról.
A cég szakterületei A cégvezetõ vezetõi és kezdeményezõ képessége és a munkatársak részérõl ennek szabad megértése a szellemi életben gyökerezik. A cégvezetõ feladata, a cég kereskedelmi és szolgáltató tevékenységének irányítása mellett, hogy teljes tájékoztatást adjon munkatársai számára a vállalkozás céljáról, helyzetérõl, mûködésérõl, és erre vonatkozóan oktassa a munkatársakat, hogy ezáltal döntéseit azok megértéssel fogadják, és munkájukat önállóan tudják végezni. Így egyre szélesebb körben tud létrejönni a cégen belül az „együttdöntés”. A cégvezetõvel együtt a munkatársakat is megilleti egy résztulajdon, egy határidõs rendelkezési jog, melyet a cégbe való belépésükkor megkapnak, de a kilépésükkor megszûnik. A munkatársak a cégvezetõ által kijelölt munkát önállóan, teljes felelõsséggel végzik. Az egyes szakterületek munkatársai a megszerzett ismereteikkel és tapasztalataikkal, „kerekasztal” mellett, rendszeresen tanácskoznak, és a cég érdekeinek megfelelõ megoldásokra törekszenek. A vevõorientált tapasztalatok alapján lehet a szükséges változtatásokat végrehajtani és a jövõre vonatkozó terveket elkészíteni. Gazdasági kérdésekben a tapasztalat és a szakértelem a mértékadó. A munka mellett magának az együttmûködésnek is komoly gazdasági jelentõsége van, hasonlóképpen a partnerekkel való együttmûködésnek is. A feladat, amelyet a cég munkaközösségének el kell látnia, egyben a résztvevõk tanulási folyamata is. A cég munkatársainak jövedelme semmilyen összefüggésben sincs a munkateljesítményükkel, iskolai végzettségükkel, az eltöltött munkaidõvel. A Natura-Budapest Kft.-ben a jövedelemképzés olyan elosztási viszonyból adódik, amelynél a munkatárs és a cégvezetõ közötti szabad megegyezés alapján megállapításra kerül egy alapjövedelem, amelyre a munkatársnak szüksége van ahhoz, hogy a feladatát el tudja látni. Ez az alapjövedelem idõrõl idõre kiegészítésre kerül a cég elért eredményébõl. A cég eredményének felosztásakor figyelembe kell venni, hogy a társadalomnak joga van a vállalkozás nettó eredményére (a költségek, amortizáció, befektetések, tartalékolás, jövedelem-kiegészítés stb. levonása után). Ez a szabad tõke a fõ forrása a szellemi élet finanszírozásának. A cég a törvények szerinti adófizetés utáni nettó jövedelmét teljes egészében a szabad szellemi élet finanszírozására fordítja, melynek léte nem állami támogatásra, hanem szabad pénzre van alapozva.
SzG 2010/3
25
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS
F. J. Römmeler
„DE
A PÉNZ LASSACSKÁN ELFOGYOTT…”
Napjaink történései és Rudolf Steiner 1918-as utalása egy történelmi államcsõdre Guido Giacomo Preparata beszámol könyvében1 azokról a pénzügyi támadásokról, amelyeket a Wall Street indított Közép-Európa ellen a múlt évszázad elsõ éveiben. Azóta megváltoztak a módszerek: az úgynevezett „pénzügyi válság” elsõ hullámát a fizetésképtelen lakásvásárlóknak nyújtott, majd bedõlt hitelek, valamint a kapcsolódó jelzálogoknak a New York-i spekulációs ipar által végrehajtott értékpapírosítása, majd ezt követõ értékesítése – (elsõsorban) európai bankok számára – váltotta ki. Mostanra már az értéktelen „subprime” hitelek második bedõlési hulláma fenyeget: ez körülbelül 4300 milliárd dollár összegû hitelt érint, amelyeket kereskedelmi ingatlanok (pl. irodaingatlanok) tulajdonosainak nyújtottak, és amelyek visszafizetése 2011-tõl válik esedékessé. 2009 végén már a hitelek kilenc százaléka fenyegetett bedõléssel. Ez a subprime válság elsõ hullámához hasonlóan fatális következményekkel fog járni: az értékpapírosított jelzálogok közül mintegy 2500 milliárd dollárnyi az európai hitelintézetek mérlegeiben ketyeg idõzített bombaként.2 2014-ben pedig kezdetét fogja venni az „eladósodási válság” harmadik hulláma: az új évezred elsõ évtizedében a fedezeti alapokba (hedge funds) és kockázatitõkealapokba (private equity funds) ezrével vándoroltak a dollármilliárdok, hogy aztán cégfelvásárlásokban nyerjék el értelmüket. Errõl a finanszírozási formáról is értékpapírokat állítottak ki, és azzal kereskedtek. A teljesen eltúlzott vételárak, csillagászati kamatkifizetések, a gazdasági válság és a romló hitelminõsítések okozta pénzügyi lufi feltehetõleg pont akkor fog kipukkadni, amikor az évtized közepén esedékessé válik, hogy e hitelek túlnyomó többségét visszafizessék a „sáskamódra” gazdálkodó befektetõknek.
„Az államcsõd kockázata” Az európai országok költségvetéseiben már a subprime válság elsõ hulláma is hatalmas krátereket hagyott hátra. A menedzserjutalmakon tengõdõk által irányított támadások ugyanakkor közvetlenül az EU költségvetése és az EU 26
SzG 2010/3
mammonisztikus jelképe, az euró ellen is irányulnak. 1990-tõl elkezdték lassanként – jól kifundált tranzakciók segítségével – egyre attraktívabbá tenni az eurót az államok közötti pénzügyi kapcsolatok számára, hogy aztán e pénzügyi kapcsolatokat annál szorosabban lehessen a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) vagy az Új Amerikai Évszázad Terve (Project for the New American Century) elnevezésû csoport által kézben tartott más pórázhoz kötni: „2002 elején Görögország és a Goldman Sachs ún. »cross-currency swapokon«3 alapuló ügyletben állapodtak meg: ennek során a görög állam által dollárban és jenben felvett, mintegy tízmilliárdos hitelállományt egy bizonyos futamidõre euróra váltották át, majd visszaváltották. Ennek az ügyletnek a során fiktív átváltási árfolyamot alkalmaztak, így Görögország nem 10 milliárd dollár vagy jen akkor aktuális euróbeli ellenértékét kapta meg, hanem a (fiktív) átváltási árfolyamnak köszönhetõen egy lényegesen nagyobb összeget. […] Ugyanakkor Görögország valamikor e swapügyletek3 árát is meg kell majd fizesse, ami feltehetõleg még feljebb tornássza majd az államháztartási hiányát. […] A swap-ügyletrõl kiállított értékpapírok ugyanakkor már rég nincsenek a Goldman Sachs birtokában: a német Der Spiegel folyóirat információi szerint a bank ezeket az értékpapírokat 2005-ben […] továbbadta […].”4 A dolog pikantériája, hogy Mario Draghi, az egykori „aranycsinálók” egyike azóta a súlyosan eladósodott Olaszország jegybankjának elnöke, és neve szóba
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS
Összehangolt támadás az euró ellen Alapvetõen elegendõ lett volna, ha idõben kifogják minden spekuláns vitorlájából a szelet. Így például minden kormány rendeletbe adhatta volna, hogy csak olyan deviza- és swap-tranzakciókat, short-, származékos és opciós ügyleteket szabad devizákkal, kötvényekkel, részvényekkel stb. lebonyolítani, amelyek mögött tényleges kereskedelmi (import- és export-) ügyletek, ill. betétek vagy követelések állnak. Ehelyett a kontinentális Európa politikusai azon vitatkoztak, hogy milyen tranzakciókkal lehetne feltornászni az adóbevételeket. Május második hétvégéjén be is nyújtották a számlát: Közép-Európát arra kényszerítették, hogy csatlakozzon a monetáris uniót életben tartó, 750 milliárd eurós „segélycsomaghoz” – annak a monetáris uniónak a megsegítésére, amelybe Európa újraegyesítése után belekényszerítették. Ezzel hirtelen valósággá vált a François Mitterand-nak tulajdonított mondás: „Ez egy újabb Versailles – csak éppen háború nélkül.” Az említett májusi hétvége fõszereplõjérõl, az Egyesült Államok elnökérõl ennek során kiderült, hogy a Wall Street kijáróembere. Egy teljes oldalas újsághír közepén ugyanis ezt olvashattuk: „Barack Obama már péntek [május 7.] délután arról tárgyalt Merkellel, milyen jelentõsége lenne annak, hogy »az EU határozott lépéseket« tegyen a piacokba vetett bizalom helyreállítása érdekében. E telefonbeszélgetés óta világos, hogy Merkelnek további terheket kell elfogadtatnia a németekkel” („A mentõernyõ árnyékában”1, 2).
EKB Jean-Claude Trichet-nek, az Európai Központi Bank francia elnökének szerepét Gerald Braunberger írja le: „Az euró-övezet államait terhelõ adósságok esetleges átütemezésérõl [az adósságok hitelezõk általi elengedésérõl] való idõ elõtti lemondással az EKB ellehetetlenítette az eladósodás problémájának piackonform megoldását. Trichet volt az is, aki az európai bankok helyzetérõl festett drámai képpel jelentõsen hozzájárult ahhoz, hogy a brüsszeli csúcs az említett hétvégén 750 milliárd eurós programban állapodjon meg az euró-övezet stabilizálása érdekében. Azt pedig már magá-
nak köszönheti az EKB, hogy ebben a helyzetben nyilván nem tudott ellenállni annak a nyomásnak, hogy államkötvények felvásárlásával maga is részt vegyen a mentõakcióban. E program de facto a Dél-Európában súlyos pénzeket befektetõ bankokat – nem utolsósorban francia pénzintézeteket – hivatott kihúzni a kátyúból. Azt, hogy ennek a piacok is tudatában vannak, mi sem bizonyítja jobban, mint a francia és spanyol bankok részvényárfolyamának megugrása” („A pénzpolitika amerikanizálódása”1). Erre a következtetésre jut a Frankfurter Allgemeine Zeitungban május 15-én megjelent következõ szalagcím szerzõje is: „A bankok az EKB-nek adják tovább államkötvényeiket.” Az elértéktelenedõ papírokból származó jövõbeli veszteségeket így minden európai polgárnak viselnie kell.
IMF A „válságcsúcs” egyik lényeges eredményével, nevezetesen a (politikától) független Európai Központi Bank színrõl való lelépésével kapcsolatban Heike Göbel a következõképpen foglal állást vezércikkében: „Azon a bizonyos éjszakai válságtanácskozáson Brüsszelben sikerült megfosztani az eurót a számára legjobb megelõzõ védelemtõl: a kisegítési tilalomtól [ti. hogy az eurózóna egyetlen országa sem felel az eurózóna más országainak fizetési kötelezettségeiért] és a független jegybanktól – mindezt azzal a homályos ígérettel, hogy a közeljövõben olyan keményebb mechanizmusokat fognak kigondolni, amelyek gondoskodnak a költségvetési politika ésszerûségérõl” („Az utolsó szövetséges”1). A „keményebb mechanizmusok” következményeire a lap rögtön példát is ad. Romániában a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a francia Dominique Strauss-Kahn elnökletével kõkemény rezsimet tart fenn: „Június 1-jén Románia az IMF nyomására drasztikus kiadáscsökkentést léptet életbe. A közszférában dolgozók fizetését – beleértve a minimálbért is – 25%-kal, a nyugdíjakat és a munkanélküli segélyt pedig 15%-kal csökkentik. Az egyéb szociális kiadásokat, többek közt a családi pótlékot is megkurtítani tervezik.” („Románia leépíti a béreket és nyugdíjakat.”1) SzG 2010/3
27
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS
Pártpolitika A nemzetközi pénzügyi élet francia prominenseinek összehangolt lépéseit saját (jó amerikai kapcsolatokkal rendelkezõ3) elnökük tette teljessé. Michaela Wiegel a következõket írja: „A francia elnök, Nicolas Sarkozy arra használja az európai pénzügyi válságot, hogy tapasztalt válságmenedzser szerepében tetszelegjen. Ennek célközönsége elsõsorban a saját választói Franciaországban, ahol Sarkozy igen rosszul szerepel a közvélemény-kutatásokban. Az eurónak szánt mentõernyõn túlmutató, az eurózóna erõsebb gazdaságpolitikai szabályozását célzó, Sarkozy által védelembe vett ötletek megfelelnek a pártok feletti konszenzusnak, hiszen az euró bevezetése óta már a francia szocialisták is európai gazdasági kormányzatot, valamint az Európai Központi Bank feletti erõsebb politikai befolyást (amit koordinációnak neveznek) követelnek. Az IMF vezérigazgatója, a szocialista Dominique Strauss-Kahn [a következõ államelnök-választás egyik lehetséges jelöltje] kifejezetten dicsérte Sarkozy határozott fellépését” („Sarkozy, a megmentõ”1).
„Pánik az Elysée Palotában” Az euró vesszõfutását a Wall Street és a Fehér Ház minden eddiginél nyilvánvalóbb összjátéka indította el. Az Obama felhívását megelõzõ európai történéseket a Frankfurter Allgemeine Zeitung emígy jellemzi: „Pénteken [május 7-én] a dollárhoz jutás is nehézkessé vált az euró-övezet azon bankjai számára, amelyek nincsenek maguk is bankként jelen Amerikában – számolt be egy stuttgarti bróker” („Az EKB segítségnyújtása megnyugtatta a pénzpiacokat”4). Elie Cohen, a CNRS francia állami kutatóintézet kutatási igazgatója utal arra, „hogy a francia részvények tulajdonosai között nagyobb arányban vannak külföldiek, mint a német részvényekéi között [a német részvények több mint 55%-a van külföldi kézben], és ezért elõbbiek erõsebb nyomás alá kerültek. Olyan mendemondák is szárnyra kaptak, hogy a francia államkötvények iránt – a németekkel ellentétben – a múlt pénteken gyakorlatilag nem volt vevõi érdeklõdés, ami pánikot keltett az Elysée Palotában.” Marc Toucati, a Global Equities francia brókerház vezérigazgató-
28
SzG 2010/3
helyettese ezt az értesülést a következõképpen pontosította: „Az állampapírokkal ugyan tovább folyt a kereskedés, de az amerikaiak abbahagyták a vásárlást” („Franciaország gratulál Sarkozynek az euró megmentéséhez”4).
„Joga van kilépni...” Hans D. Barbier, az idézett lap nyugalmazott fõszerkesztõje szolgáltatta egyébként az eurómizéria legradikálisabb megoldási lehetõségét. Az „Europa in Zeit und Raum” („Európa idõben és térben”) címû írásában1 utal a Lisszaboni Szerzõdés legfontosabb záradékára: „Saját alkotmányos rendjével összhangban bármely tagállam dönthet úgy, hogy kilép az Unióból.” De ilyen merészség bizonyára csak nyugdíjasoknak jut eszébe. Az események jelenlegi szereplõinek ehhez nem elég erõsek az idegeik. A német ZDF adó egyik beszélgetõmûsorában5 a következõ párbeszéd bontakozott ki: Maybritt Illner (mûsorvezetõ): „Akár Ön is javasolhatott volna adósság-elengedést.” Joseph Ackermann (a Deutsche Bank fõnöke): „Akkor valószínûleg Alfred Herrhausen sorsára jutottam volna.”6 Dõlt betûs kiemelés és [...]: Franz-Jürgen Römmeler
Felhasznált források 1 2
3 4 5
6
Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2010. május 11. Ld. még: „Debt Aid Package for Europe Took Nudge From Washington”: http://www.nytimes.com/ 2010/05/11/business/global/11reconstruct.html http://www.zeit-fragen.ch/ausgaben/2008/nr34-vom1882008/die-operation-sarkozy Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2010. május 12. http://www.zdf.de/ZDFMediathek/beitrag/video/ 1 0 4 3 3 6 6 / R e t t e n - w i r- d e n - E u r o - o d e r- d i e Spekulanten#/beitrag/video/1043366/Retten-wirden-Euro-oder-die-Spekulanten A Deutsche Bank egykori vezetõje, Alfred Herrhausen a harmadik világ országai adósságának elengedését javasolta. A Herrhausen († 1989. november 30.) elleni merénylettel kapcsolatban ld.: Thomas Meyer: „Kampf um die Ernte der Wende” [„Harc a rendszerváltozás gyümölcséért”], in: Ludwig PolzerHoditz, Ein Europäer. Basel, 2008, ill. Gerhard Wisnewski: Das RAF-Phantom [A Vörös Hadsereg Frakció fantomja]
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS került az Európai Központi Bank jelenlegi elnökének egyik lehetséges utódaként is. A mai „aranycsinálók” pedig az elõdjeik által telepített deviza-taposóaknák robbanására kötnek fogadásokat, és ezért vaskos bónuszokat tesznek zsebre: 2009-ben körülbelül 16 milliárd dollárnyit. Görögország ugyanakkor nem egyedi eset. A spanyolországi ingatlanpiac összeomlását rekordnagyságú – majdnem 20 százalékos – munkanélküliségi ráta követte. Az ország külföldi hitelintézetekkel – majdnem negyedrészt német bankokkal – szemben fennálló adósságállománya meghaladja az 1100 milliárd dollárt.5 Holger Steltzner, a Frankfurter Allgemeine Zeitung felelõs szerkesztõje az „Államcsõd kockázata” címû, 2010. február 6-i vezércikkében ekképpen jellemezte a lehetséges következményeket: „Nem kevesebb, mint az Európai Monetáris Unió léte és így a közös fizetõeszköz, az euró stabilitása forog most kockán. […] A lánc szilárdságát annak gyenge szemei határozzák meg. Ezért a tõkepiacok Portugália és Spanyolország szakítószilárdságát tesztelik most, mi-után Görögországgal elõzõleg már jól lestrapálták [!] magukat. Idõközben kiszemelték már spekulációik következõ célpontját is: Itália! E négy országot a londoni befektetési bankárok a saját zsargonjukban az aligha hízelgõ „PIGS” („disznók”) betûszóval rövidítik.”
„Beleroskad saját nagyságába…” Ugyanakkor Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság és különösen az Egyesült Államok sokkal inkább el van adósodva. Egyszer 800 milliárd dollár a válságba jutott pénzpia-cok megsegítésére, másszor meg 800 milliárd dollár a „Keleten” folytatott értelmetlen háborúkra – ez a fajta költekezés tartósan Washington számára sem maradhat következmények nélkül. Rudolf Steiner egy történelmi példán már megmutatta számunkra, hogyan fest egy monetáris rendszer esetleges „hanyatlása”: „Mi is vezetett tulajdonképpen a keresztény idõszámítás elsõ három-négy évszázadában e Római Birodalom bukásához?” – kérdi Steiner a hallgatóságától, majd rámutat az impérium hanyatlásának döntõ okára: „A külsõ jelekbõl talán észlelhetjük, hogyan is zajlott egy olyan dolognak mint a Római Birodalom a fokozatos elöregedése, majd végül halála. [...] Ha megfigyeljük a Római Birodalom történelmének ala-
kulását, akkor éppen idõszámításunk kezdetétõl jelenik meg a Római Birodalom történetében az a jelentõs körülmény, hogy a rómaiaknak oly sokat kell fizetniük a Keletrõl behozott árukért. Más szavakkal, azt látjuk, hogy a Római Birodalomban ebben az idõszakban rendkívüli méreteket ölt az arany perifériák felé való áramlása. Az aranykészletek tehát egyre apadnak. És mit tesz a sors: nem akadnak újabb aranyforrásokra. Ennek pedig az a következménye, hogy a Római Birodalom gazdag rétegeinek életviszonyai teljesen megváltoznak, a Római Birodalom [...] szûkölködni kezd pénzben, azaz aranyban és ezüstben. Ez a jelenség alapvetõ jelentõséggel bír. [...] Arra ugyanis nem volt lehetõség, hogy például magában Itáliában megtermelt javakból az idõk végezetéig végtelen mennyiségeket áramoltassanak a perifériára. A katonák aranyban kérték a zsoldjukat, hogy a társaikkal kereskedhessenek. De az arany lassacskán elfogyott. A katonákat már nem tudták fizetni. Ez számos területen így volt. A Római Birodalom tehát mondhatni a saját nagyságába roskadt bele.”6 Aki „Rómát” és az „aranyat” behelyettesíti „Londonnal” és a „fonttal”, máris megkapja a
SzG 2010/3
29
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS XX. századi példát: a brit birodalom 1945-ös bukását. Aki az új évezredbõl keres példát, annak „Rómát” és az „aranyat” „Washingtonnal” és a „dollárral” kell behelyettesítenie. Az angolszász birodalom a Bush-korszakban érte el eddigi legnagyobb (katonai) kiterjedését. Ugyanakkor az ország mára már elvesztette ipari bázisát, amit például a világ korábban legnagyobb autógyártójának, a General Motorsnak a csõdje is mutat. Ha a „Kelet” kormányai bojkottálnák az amerikai államkötvények vásárlását, úgy az már ma a pénzpiacok közvetlen összeomlásához vezethetne... (Lásd a keretben)
amelyek a testvéries gazdálkodás alapját képezik. Majd gyökeret verhet egy új, humánusabb monetáris rend, ahogy azt Rudolf Steiner felvázolta, és Alexander Caspar8 továbbgondolta. Fordította: Benedicty Gergely Dõlt betûs kiemelés és [...]: Franz-Jürgen Römmeler
Felhasznált források 1
Guido Giacomo Preparata: Wer Hitler mächtig machte [Aki Hitlert naggyá tette]. Bázel, 2009
2
Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2010. 04. 27.: „Deutsche Bank befürchtet zweiten Schub der Krise” [„A Deutsche
„Ami igazán jelentõséggel bír...”
Bank a válság második hullámától fél”]
A fizetõeszköz válsága a piacok válságához, a szokások drasztikus átalakulásához vezet. Izland példáján megfigyelhetjük, milyen drasztikus is lehet ez az átalakulás egy transzferidõszak kezdetén. Bruno Bandulet7 beszámol arról, hogyan reagáltak a szigetlakók azokra a csõdközeli állapotokra, amelyekben a hamis korszellemet szolgáló spekulánsok jóvoltából 2008-ban volt részük: „Aki Nyugat-Európában az elkövetkezendõ években a legrosszabbat várja, annak érdemes szemügyre vennie Izland esetét. Egy sor hasznos tanulságot vonhat le belõle. Az izlandiak zárják soraikat, a külföldi helyett hazai termékeket vásárolnak, több könyvet olvasnak, mint valaha, és az összeomlásra a gyermekszületések számának egészen meglepõ megugrásával válaszolnak. Így reagál egy nép, amely minden ellenére hisz a jövõjében.” Rudolf Steiner 1918-ban ezt a következõ szavakba öntötte: „Mert ahol pénzszûke támad, ahol aranyhiány alakul ki – a fizikai síkon ez már csak így van –, ott nagyon hamar szükségessé válik a természetben való gazdálkodás primitív formáihoz, a javak puszta cseréjén alapuló egyfajta cserekereskedelem primitív alakzataihoz való visszatérés. De ez még nem is lenne az, ami jelentõséggel bír. Ami igazán jelentõséggel bír, az az, hogy aranyhiány esetén lehetetlenné válik a nagy távolságon átívelõ, jelentõs emberi kapcsolatok kialakítása. Az aranyhiány sokkal közelebbi kapcsolatok kihasználására kényszeríti az embereket, akik az árucserében és az együttélésben a szükségleteiket tekintve sokkal szûkebb keretek közé szorulnak.”6 E „sokkal szûkebb keretek” között jöhetnek aztán létre azok a társulások, 30
SzG 2010/3
3
A „swap” (ang. „csere”) ügylet keretében a két fél abban állapodik meg, hogy valamely (vagy több) meghatározott jövõbeli idõpontban pénzösszegeket (vagy értékpapírokat) cserél ki egymással. „Cross-currency swap” esetén a felek több (különbözõ) fizetõeszköz között váltják át a kamat- és tõketörlesztési összegeket. A „hitelkockázati swapok” (credit default swap, CDS) olyan származtatott ügyletek, amelyek tárgya bármilyen nemfizetési kockázattal való kereskedés lehet: X díjat fizet Y-nak azért, hogy Y kompenzálja õt abban az esetben, ha a hitelfelvevõ nem törleszt. A hitelbiztosítás intézményével szemben X akkor is kompenzációt kap nemtörlesztés esetén, ha abból semmilyen kára nem származott. A hitelkockázati swapok így lehetõvé teszik a hitelek (vagy kötvények) bedõlésének esélyére való kockázatmentes fogadást.
4
A rövidített idézet forrása: „Goldman Sachs half Griechenland bei Schuldenkosmetik” [„Görögországot a Goldman Sachs segítette adósságállománya kozmetikázásában”], ill. „Griechenland zahlte 300 Millionen Dollar an Goldman Sachs” [„Görögország 300 millió dollárt fizetett a Goldman Sachs-nak”]; http://www.spiegel.de/wirtschaft/ 0,1518,676346,00.html,
ill.
http://www.
spiegel.de/
wirtschaft/soziales/0,1518,677750,00.html 5
„Was bedrängte Euroländer den deutschen Banken schulden” [„Amivel a szorult helyzetû euróövezeti országok a német bankoknak tartoznak”] in: Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2010. 02. 06.
6
Rudolf
Steiner
1918.
január
14-i
elõadása:
Mysterienwahrheiten und Weihnachtsimpulse. Alte Mythen und ihre Bedeutung [A misztériumok igazságai és a Karácsony impulzusa. Õsi mítoszok és a jelentõségük], GA 180 7
Bruno Bandulet: „Island und die Dämonie des Geldes” [„Izland és a pénz démoni lénye”]. 2010. 01. 04. in: www.zeitfragen.ch
8
További részleteket ld. a honlapján: www.gemeinsinn.net
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS
A Római Birodalom inflációt elõidézõ gazdasági fejlõdése*
*
vítéséhez kellett vezetnie, mert a belsõ béke védelmébe gyakran benyomultak elnyomott közösségek, míg a határokon kívüli birodalmak, még ha csak önállóságukat akarták is megtartani, fenyegetésként hatottak. Gazdasági oldalról nézve a nemesfémek tekintetében a szegény Itáliának hiányzott minden olyan ellenértéke, amivel helytállhatott volna a föníciaiak, egyiptomiak és görögök piacain. Az itáliai Érchegység csak vasat, vörösrezet és ónt tartalmazott, az etruszk kereskedelem alapját. Magasabb szintû jogállami rendszere révén politikai oldalról mégis hamarosan bõvült a római befolyás. Itália meghódításánál dél felé – Kr. e. 272 – kezdetben a tarantói ezüstöt és a tarantói hatalmi övezethez tartozó bruttiumi ezüstbányákat tudták éremveréshez felhasználni. De ezek a források hamarosan kimerültek. A birodalom belsõ békéje állandóan fokozta Róma nagyvárosi lakosságának luxusigényeit, és említésre méltó gazdasági ellenszolgáltatás nélkül egyre többet és többet fogyasztottak. Ugyanilyen értelemben emelkedtek a zsoldkövetelései azoknak a légióknak, amelyek a birodalom perifériáján állomásoztak. De azok a pénzeszközök, amelyek a belsõ luxust lehetõvé tették, valamint azok is, amelyek az impérium védelmét biztosították, túlfolytak a határokon, elsõsorban a déli és a keleti gazdasági térségekbe. Hamarosan gazdasági szükségszerûséggé vált a birodalom határainak bõvítése, ami kedvezõ alkalom és politikai okosság révén adódott, hogy új kincsek meghódítása útján megtartsák a már elérteket. Ez a folyamat ismétlõdött három évszázadon keresztül újra és újra, ami a görög–hellén, szír és egyiptomi kultuszhelyeknek nemcsak a gazdasági, hanem a mûvészi-szakrális kincseit is Rómába vezette, ahol mindebbõl pénzt készítettek. Mégis az egész gazdagságból végül nem maradt más hátra, mint értéktelen rézérmék óriási tömegei, míg a nemesfémek a luxusjavak behozataláért elfolytak keletre, elsõsorban Indiába, és
Nero érme
Augustus érme
A bõséges pénzellátás iránti igény a múltban mindig olyan pénzgyarapodáshoz vezetett, amely nem állt kapcsolatban a meglévõ áruk menynyiségével – így inflációt idézett elõ. Ezt vesszük szemügyre néhány történelmi példán. Már a pénzgazdálkodás kezdeteinek leírásánál megmutattuk, hogy a pénzforgalom akkoriban a nemesfémbányák hozamától függött, és hogy például a görög városállamok gazdasága e miatt a függõség miatt ide-oda ingadozott bõség és szûkösség között. Akkoriban Görögországban egyrészt az ötvözetek finomságánál és a veretek nagy színtartalmánál, másrészt annál a hajlandóságnál, hogy templomi kincseket hozzanak létre, szinte kizárólag csak a forgalomban lévõ pénz csökkentésének tendenciája állt fenn. Egészen másképp alakultak ezzel szemben a viszonyok a Római Birodalomban. Egy egyszerû bronzérmétõl kiindulva, amely a Krisztus elõtti 6. évszázadtól eleinte a paraszti közösségnek elegendõ volt, Itália leigázása után Rómának saját ezüst- és aranyérmék verésével csatlakozást kellett keresnie a déli és keleti földközitengeri területek nagy ezüst és arany pénznemeihez ( Kr. e. 272). Most mindazok a belsõ és külsõ erõk, amelyek a római uralom alapjául szolgáltak, azonos módon hatalmas expanziót sürgettek. A római jog ily módon eddig még egyetlen politikai közösségben sem rögzített belsõ békét teremtett (Pax Romana). Ezzel szövetkezett az a realisztikusan használó, paraszti józanságból és patriarchális szigorból kinõtt szellem, amely egy sokrétû civilizációt épített fel, mindenféle mûszaki létesítménnyel – utcákkal, csatornákkal, vízvezetékekkel, fürdõkkel és amfiteátrumokkal, amiknek évezredeket kellett túlélniük. Közben ezt a civilizációt kívülrõl hellenisztikus-keleti formák díszítették. A katonai taktika és szervezet révén kifelé védett birodalomnak, még ha õ maga teljesen defenzíven viselkedett is, a hatalmi kör állandó bõ-
Lothar Vogel: Az ember megvalósulása a szociális organizmusban. Eckwälden, 1973. 65–68. o.
SzG 2010/3
31
Augustus (Kr. e. 27–Kr. u. 14.) Nero (Kr. u. 54–68) Traianus (Kr. u. 98–117) Marcus Aurelius (Kr. u. 161–180) Septimus Severus (193–211) Caracalla (198–217) Decius (249–251) Gallinus (253–268) Aurelianus (270–275)
97% 90% 85% 75% 50% 50% 40% 25–20% 2%
A legionáriusok növekvõ zsoldigénye is tükrözi a vásárlóerõ egyre gyorsabban végbemenõ csökkenését. Egy legionárius éves zsoldja a következõ volt: Augustus idején (Kr. e. 27–Kr. u. 14.) Domitian idején (61–96) Commodus idején (176–192) Septimus Severus idején (192–211) Caracalla idején (198–217)
225 denár 300 denár 375 denár 500 denár 750 denár
Aurelianus megpróbálta a pénzügyet még egyszer rendezni. De ebben a 40 000 római pénzverõ ellenállásába ütközött, akiknek a pénz stabilizálása kenyerük elvesztését jelentette volna. Felkelést szerveztek, ami ellen Aurelianus a legionáriusait vetette be. 7000 katona esett el ezekben a pénzverõk elleni harcokban. Ha egyedül a római pénzverõk üzemeiben 40 000 ember foglalkozott új érmék verésével, akkor ez a szám világossá teszi, hogy milyen méreteket kellett öltenie az inflációnak. A pénzverõk felkelését leverték, ám az inflációs tendenciát nem tudták feltartóztatni. Diocletianus még egyszer megpróbálta a birodalmat igazgatási intézkedésekkel megmenteni. Ám az eredmény csak egy elviselhetetlen bürokratizálás és adóteher volt. Hogy a földesúr és 32
SzG 2010/3
Decius érme
ott felhalmozták õket. A császárok, hogy a légiók zsoldjához szükséges pénzmennyiséget elõteremtsék, azzal szaporították a pénzt, hogy egyre nagyobb mennyiségû rezet kevertek hozzá. Ám mivel ezzel a pénzzel a tartósan passzív kereskedelmi mérleg révén változatlanul nem álltak szemben reális értékek, így a római pénzgazdálkodás terndenciája összességében inflációs volt. A pénznek ez a szaporodása és ezzel egyidejû, a réz hozzáadása miatti elértéktelenedése világosan kifejezõdik a denár ezüsttartalmának csökkenésében Augustustól Aurelianusig:
Gallienus érme
SZOCIÁLIS KÉRDÉS – HÁRMAS TAGOZÓDÁS
a kincstár kizsákmányolásától megmeneküljenek, a telepesek seregestül hagyták el földjeiket. Diocletianus úgy próbált ezzel a falvakból való elözönléssel szembeszállni, hogy megfosztotta a telepeseket polgári szabadságjogaiktól, és az állam jobbágyaiként a földhöz bilincselte õket. A parttalan pénzszaporodás okozta pénzromlással a római ércpénz végül elveszítette azt a képességét, hogy fizetõeszköz legyen. Itt rejlik az az extrém deflációhoz vezetõ fordulat, amely miatt a Római Birodalom végérvényesen tönkrement. Chrysosthomos egyházatya (400 körül) a következõképp írja le az akkori állapotokat: „A vidék már közvetlenül a kapuk elõtt kihalt, maga a városi terület nagyrészt szántóföld vagy legelõ! A gymnasionban gabona nõ, úgyhogy az istenek és hõsök szobrait nyáron elrejti a rozs! A jószágot hagyják a piactérre menni és a városháza elõtt legelni. A városban mindenütt szegénység, munkanélküliség, üresen álló házak.” De a nagyobb városoknak is így ment a sora, mint például Gadesnek, a virágzó kereskedõvárosnak, amirõl a 4. évszázadban Avianus útleírásában azt mondja, hogy most szegény és kicsi, lakosaitól elhagyva egy romhalmaz. Az 5. évszázadtól maga Róma is kezd elnéptelenedni, és a végén még megélt egy olyan idõszakot, amikor palotákat, középületeket és számos magánházat láttak üresen állni és menthetetlenül düledezni, a Capitoliumon és a Forumon marhacsordákat legelészni. Még ha nem is lehet a Római Birodalom bukását egyedül gazdasági okokból levezetni, ám ezek messzemenõen hozzájárultak ahhoz. A belsõ béke megtört, a birodalom különbözõ uralmi területekre esett szét. Konstantinnal (Kr. u. 306–337) új politikai és vallási rendek vették kezdetüket, ám ezeken belül már nem lehetett helyreállítani a földközitengeri térség szétrombolt piacát. Ettõl kezdve az egész körforgás stagnált, a népek gazdasági élete egy hétszáz éves Csipkerózsika-álomba zuhant. Fordította: Kádas Katalin
VILÁGHELYZET VILÁGHELYZET Ertsey Attila
SZELLEMÍRÓ (THE GHOST WRITER) Azoknak a filmeknek, melyek kilógnak a hollywoodi sorból, mert némi mondanivaló is szorult beléjük, fõ ismertetõjelük a sajtóvisszhang teljes hiánya, azaz az elhallgatás. Ilyen gyanús csönd övezi Roman Polanski új filmjét, annak ellenére, hogy a rendezõ körül vert pedofíliabotránnyal tele volt a sajtó. Pedig a két, látszólag független ügy vélhetõen összefügg.
A Samantha Geimer-ügy Nézzük a tényeket: az akkor 43 éves Polanski 1977-ben szexuális kapcsolatot létesített a 13 éves Samantha Geimerrel. Az esetbõl bírósági ügy lett. Polanski az elsõ bíróval megállapodik a vád elejtésérõl, de a bíró meghal. Az új bíró példát akar statuálni. Annak ellenére, hogy Polanski vádalkut kötött, és 42 napot töltött vizsgálati fogságban, az ítélethirdetés elõtt külföldre szökött, mert hírét vette, hogy a bíró elárulta, és felmentés helyett súlyos büntetést tervezett rámérni. Azóta – 33 éve – tart az ügy. Samantha Geimer régen megbocsátott Polanskinak, akitõl vélhetõen magas kártérítést is kapott, és véleménye szerint nem Polanski, hanem a média tette egy idõre elviselhetetlenné életét. Polanski szerint Steve Cooley bíró Kalifornia fõügyészi posztjára pályázik, ezért ügyét kampányolásra használja. A körülmények arra utalnak: valakiknek fontos az, hogy valamilyen jól meghatározott okból sakkban tarthassák a rendezõt. Mi lehet ez az ok? Polanski mindenesetre valószínûleg soha többé nem térhet vissza Amerikába.
A Szellemíró A filmet a mozik izgalmas kriminek, azaz thrillernek titulálják, és ebben valamennyire igazuk is van. Egy – egyébként igen kézenfekvõ – apróságot kivéve, amirõl mélyen hallgatnak. A film nem fikció, csak annak látszik. A Szellemíró rossz fordítás, mert van rá magyar szó: néger vagy finomabban „irodalmi néger”, csak ez manapság politikailag nem korrekt.
A „néger” kifejezés a más neve alatt író szerzõt jelenti, azaz a felbérelt írástudót, aki pénzért megírja valaki helyett például az illetõ önéletrajzát, mert az nem képes rá, legalábbis a kívánt színvonalon nem. A Szellemírót, a Négert – egy fiatal, jó tollú írót – jelen esetben egy fiktív néven futó, nemrég leköszönt brit miniszterelnök, Lang memoárjainak megírására kérik föl, méghozzá rendkívül rövid határidõvel. A gyorsaság oka, hogy a memoár megjelentetésével ellensúlyozzák a médiában megjelent bizonyítékokat, melyek alapján Langet háborús bûnökkel vádolják. A feladatot elvállaló író oknyomozásra kényszerül, és lassan összeáll benne a kép: a politikához semmi affinitással nem rendelkezõ, link szépfiúból hogyan csinálnak jól mozgatható bábot a CIA irányításával, aki beleviszi országát egy háborús konfliktusba, melyért keserves árat kell fizetni. A Szellemíró leleplezési kísérlete kudarcot vall, a film véget ér, de mirõl is volt szó? A film egyszerû kulcsregény, azaz csak a fõszereplõ nevét kell behelyettesíteni, és nem kell a metaforákon tovább törni a fejünket, ha ugyan törtük volna, a megoldás adott. A film Tony Blairrõl szól. És ez az a kínos részlet, amirõl a magyar média nem akar tudni, õ csak Langet ismer. De miért? Mert ha kiderül, hogy a történet igaz, talán fel lehetne vetni a magyar hivatalos álláspont tisztázását az iraki háborúval kapcsolatban, bûnrészességünket, és fel lehetne vetni egyéb, hasonlóan kínos kérdéseket afganisztáni „missziónkról”, Izrael viselt dolgairól, Iránról, a terrorizmus elleni háborúban való részvételünkrõl és a többi. Talán lassan itt lenne az ideje annak is, hogy a sajtó által „magyar Tony Blair”-nek titulált Gyurcsány Ferencet is elszámoltassák 2006 véres õsze miatt. A párhuzam egyébként valóban indokolt, mert ma Gyurcsány és Blair saját országukban egyaránt a hazugság szinonímái – Blair gúnyneve Bliar.1 De ilyen kérdéseket magyar sajtótájékoztatón magyar újságíró szájából még nem hallottunk. Mi kellene hozzá? Néhány száz magyar halott Afganisztánban? Az elsõ épp a napokban érkezett haza. SzG 2010/3
33
VILÁGHELYZET Mert Angliában – úgy tûnik – elegük lett a halott vagy nyomorékon hazatért fiatal katonák értelmetlen feláldozásából. A forgatókönyv alapját képezõ regény írója Robert Harris, egy jó tollú író, Blair volt beszédírója, és – volt – barátja. Õ a Szellemíró, bár õ még életben van, nem úgy az a képviselõ, aki elõször vetette fel, hogy az iraki háború alapjául szolgáló biológiai fegyverek nem léteznek, és aki gyanús körülmények között halt meg. De térjünk vissza a filmhez. Mirõl beszél Polanski? A lengyel–amerikai rendezõ néha beletenyerel a közepébe. Tette ezt elõször a Rosemary’s Baby címû filmjével, melyben a Gonosz inkarnációját próbálta ábrázolni, talán nem is sejtve, mibe nyúlt. A ház, ahol a filmet forgatták, azonos azzal, amelyben John Lennon lakott éveken át Yoko Onóval, és ahol 1980-ban a kapun kilépõ Lennont lelõtték. Milyen machinációk helyszíne lehetett ez a hely, ahol megpróbálták a szabadságimpulzust hordozó Lennont – akinek hatalomnélkülisége, szókimondása rövid idõ alatt felülírhatatlan s ezáltal veszélyes erõvé vált – okkult eszközökkel elhallgattatni, majd amikor ez nem sikerült, eltették láb alól? Mit érezhetett meg Polanski ennek a helynek a kisugárzásából, hogy ide tette a helyszínt, a Dakota-házba, ahol a film szerint rituális elõkészületek övezték a Gonosz testbe költözését? Bátorságáért Polanski nagy árat fizetett: a sátánista Manson-banda brutálisan meggyilkolta várandós feleségét, a gyönyörû színésznõt, Sharon Tate-et. A szellemíró Polanski nem tesz mást, mint néven nevezi azt, ami van, és amirõl a világmédia nem beszél. Ennek ára ma már nem több, mint múló kellemetlenség, néhány hónap vizsgálati fogság Svájcban és pár évtized emigráció. Mi az, amirõl a média nem akar tudni sem Angliában, sem az USA-ban, sem Budapesten? Arról, aminek maga is része: az erõszakos világhatalomról, mely hadszíntérré változtatja a világot, s aminek mindennapos hazugságait helyeselnünk kell, vérlázító tényei fölött át kell siklanunk, s életünk filmjét csak mint kukkoló mozinézõk, kívülrõl bámulhatjuk.
bank toronyházának tövében a hosszú kerítésen díszelgõ Gandhi-idézet: Be the change you want to see in the world – Te magad légy a változás, melyet a világban látni akarsz. Legutóbb 1975-ben, tinédzserként jártam ott. A változás most szembetûnõ: az egész világ ott nyüzsög a londoni utcán, feketék, sárgák, rézbõrûek, turbánosok, burkások, kelet-európaiak, I-bookos menedzserek és tisztviselõk folyamatos, hömpölygõ mozgásban az utcán, a metrón, a gyorsvasúton és megszakítás nélkül tovább a levegõben. Minden második járókelõ gurulós bõröndöt vonszol. London három repülõterével a világ legforgalmasabb légikikötõje. A pénzhatalom a Cityben minden változástól függetlenül éli világát, mégis, apróbb, de szaporodó jelek mutatják: zavar került a rendszerbe. Míg nemrég még bármelyik turista odaállhatott a Downing Street 10. ajtaja elé, hogy lefényképeztesse magát, ma ezt nem teheti meg. Az utca két vége lezárva, tankakadályokkal, golyóálló mellényes, állig felfegyverzett rendõrökkel. A Parlament falát is kettõs acélbarikád veszi körül, Star Wars-jelmezes rendõrökkel. A parlamenttel szomszédos kis parkban, a Parliament Square-n, szemben a barikádokkal és az orkszerû terroristaelhárító alakulatokkal, ott, ahol stílszerûen a drezdai tömeggyilkos Churchill szobra áll, hónapok óta békeaktivisták sátortábora tarkállik – a Democracy Village. A független angol bíróságnál a tüntetõk megnyerték az eljárást, a rendõrök nem távolíthatják el õket. Ott vannak mindenki szeme elõtt. Ismerõs helyzet: Kossuth tér, 2006. Érdemes szemügyre venni transzparenseiket: Hozzátok haza csapatainkat Afganisztánból! 9/11 Igazságot a békéért! Háborús bûnösök: Blair, Brown and Bush, bíróságra velük népirtásért!
A város a világ pénzügyi központja, s ehhez az imázshoz mániákusan ragaszkodik. Egyre-másra nõnek ki a Temze-parton a pénztõke tornyai, a Foster-féle „Uborka” és Rogers full metál Lloyd’s bankja után most épp egy hetvenemeletes felhõkarcoló épül. Furcsa, groteszk kontraszt az egyik 34
SzG 2010/3
Democracy Village
London, 2010. július
VILÁGHELYZET
Polanski nem tesz mást, csak arrõl beszél, amit az utcán lát. A filmet már vizsgálati fogságban fejezte be, bár azóta a svájci hatóságok szabadon engedték. A robbantgatások, a barikádok, a felhõkarcolók és bankok világáról, mely egy nagy robbanás elõtt áll. Budapest nem akar tudni arról, ami készül. Megszoktuk a Szabadság téren a szovjet emlékmûvet, mellette az acélbarikádokkal övezett USAnagykövetséget, mely aknamezõvé tette a teret, ahol valaha a Trianon-emlékmû állt. Megszoktuk az angol követség elõtti vesztegzárat. A Szellemrendezõ, Polanski filmje csak arra ösztökél, hogy lépjük át a virtuális világ és a valóság határát. Ez nem krimi, ez a való világ. El kéne már foglalni benne a saját helyünket.
Utóirat, lapzárta után 2010. szeptember 6. Sajtóhír: ’Tony Blair volt miniszterelnököt tojással és ci-
põkkel dobálták meg könyvének7 bemutatóján, Dublinban.
A rendõrök és a tüntetõk Niall Carson/PA
Irak: 2 millió halott, 4 millió menekült, népirtás, rablás, kínzás, kolera, éhhalál Fejezzék be Gáza ostromát! Nyissák meg a Rafah-i határátkelõt! Szabad Palesztinát! Isten hozott a demokráciában! Vegyük vissza a Parlamentet! After so many years… we still cry tears2 Give Peace a Chance3… S.O.S. Israeli pirates are stealing our laws4… Univerzális igazságszolgáltatást! Capitalism isn’t working5… Another world is possible6… És végül a Gandhi-idézet – itt már hitelesen: Te magad légy a változás…
A volt miniszterelnök könyvének dedikálására érkezett az ír fõvárosba. Blairt mintegy kétszáz fõbõl álló iraki háború ellen tüntetõ társaság várta a könyvbemutató helyszíne elõtt, akik aztán cipõkkel és tojással próbálták eltalálni a volt brit miniszterelnököt. Mivel a tüntetésrõl tudott a rendõrség, ezért nem okozott gondot bejuttatni Blairt az épületbe, még mielõtt eltalálhatták volna. A rendõrség fémkordonokkal próbálta meg távol tartani a tüntetõket, ennek ellenére rövid öszszetûzésre került sor köztük és a rendõrök közt. A tüntetõk „Blair háborús bûnös” és „vér tapad a kezéhez” feliratú transzparensekkel érkeztek, ez azonban nem az elsõ eset volt, mivel Blair londoni könyvbemutatóját is több száz demonstráló zavarta meg. (ian/bbc)’ A tojásdobálás után a jól védett TV-stúdióban Blair azt bizonygatta, hogy Szaddam tényleg készülõdött arra, hogy vegyi fegyvereket fejlesszen ki. Utána azzal folytatta, hogy Irán atomfegyvert készít és célszerû lenne ezt megakadályozni. A memoárért Blair - nem hivatalos értesülések szerint - 4,6 millió font jogdíjban részesül, de a politikus már korábban bejelentette, hogy az összeget teljes egészében a brit hadiveteránokat istápoló jótékonysági szervezetnek, a Royal British Legionnek adományozza. A kórházban elhunyt az afganisztáni katonai konvoj elleni támadás második magyar áldozata.
Tankálló sorompó a Parlament körül
Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 7
Liar = hazug, hazudós. Annyi év után még mindig ejtünk könnyeket John Lennon S.O.S. Izraeli kalózok lopják a törvényeinket! – utalás a Gázába tartó segélyszállítmány elleni támadásra A kapitalizmus bedöglött Egy másfajta világ is lehetséges – más, közszájon forgó fordításban: Lehet más a világ A journey
SzG 2010/3
35
PEDAGÓGIA PEDAGÓGIA Séva
MIHÁLY-ÜNNEP
„Szent Mihály napja, szeptember 29-e, Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány szerint õ a túlvilágra költözõ lélek kísérõtársa, bírája. Ezzel függ össze a halottszállító saroglya Szent Mihály lova elnevezése. Ezzel a nappal kezdõdött az ún. kisfarsang ideje, a lakodalmak õszi idõszaka, amely Katalin napjáig (november 25ig) tartott. Szent Mihály napja a gazdasági év fordulója. A Szent György-napkor legelõre hajtott állatokat ilyenkor hajtották haza. Ez a nap a pásztorok elszámoltatásának, szegõdtetésének idõpontja is volt. 36
SzG 2010/3
Sokféle idõjárással kapcsolatos szólás, közmondás ismeretes Szent Mihály-napra vonatkozóan. Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihályig, akkor hosszú õszre lehet számítani. Bácskában úgy mondják: Szent Mihálykor keleti szél / Igen komoly telet ígér. Az egyház e napon, szept. 29-én Szent Mihály arkangyal megjelenésére emlékezik. A legenda szerint az olaszországi Gargano hegyen jelent meg, ahol tiszteletére templomot is építettek. Kultusza elõször a keleti egyházban bontakozott ki, majd Európa-szerte, de fõleg DélEurópában terjedt el. Az elsõ évezred fordulóján a chiliasmus idõszakában lett az egyház õsi oltalmazója mellett a halottak szószólója is. Te-
Guariento R. (1370 körül) Mihály mérleggel
A Waldorf-iskola sok „furcsasága” mellett ünnepeivel is meglepi az érdeklõdõket. Míg azonban az általában gyakorlattá vált Adventi-, Pünkösdi-, pláne a Farsangi ünnep nem gondolkodtatja el különösebben az embert (ezekhez a nevekhez ma már szinte mindenki kapcsol valamiféle képzetet – még ha helytelenül is), sõt a kezdetben talán különösnek számító Márton-ünnephez is könnyen találhatunk hagyományokat (manapság egyre gyakrabban találkozunk ezzel a többi iskolában is), az õszi Mihály-ünnep kitûnik a sorból. Országot-világot járva találhatunk Szent Mihálynak szentelt helyeket, kápolnákat, templomokat, számos festményt, szobrot és egyéb ábrázolást, de az õ ünneplésérõl szóló leírásokra alig akadunk a hagyományokban. Szeptember 29-e az év jeles napjának számított már régóta, egyfajta fordulópontnak. Bizonyos eseményeknek például ilyenkor kellett megtörténnie, sõt egy új idõszak kezdetét is jelölte az évben. Hosszú ideig az egyház által elrendelt ünnep volt. Számos népi mondás is kapcsolódik hozzá. Mégsem mondható olyasfajta ünnepnek, ahogyan a Waldorf-iskolákban találkozunk ezzel, és semmiképpen nem olyan általánosan ismert ünnepnap, amire ne csodálkoznának rá azok, akik még tudnak „rácsodálkozni”.
PEDAGÓGIA metõket, cintermeket, ezek kápolnáit, csontkamrákat, haranglábakat, harangokat ajánlottak pártfogásába. Az Utolsó Ítélet angyalaként a lélek jó és gonosz cselekedeteit mérlegeli. A középkori Magyarországon Szent István korától nagy kultusza volt. A 18. sz. közepéig Szent Mihály napja hazánkban parancsolt ünnep volt. A gazdasági év õszi fordulójára esett. Fõként gazdasági élettel összefüggõ hiedelmeket és szokásokat, idõjárási megfigyeléseket fûztek hozzá. A gyergyói pásztorok pl. Szent Mihály napján tartották a farkas-ünnepet, hogy a csordát a hazatérés idejére megvédjék a farkasok kártételeitõl. A természet megfigyelésébõl ered az a megállapítás, hogy Szent Mihály napja után a fû akkor sem nõne tovább, ha harapófogóval húznák. Az õszi vetésre az elõtte levõ vagy utána következõ két hetet tartják a legalkalmasabbnak.” (Néprajzi Lexikon) A Waldorf-tanárok így tehát nemigen támaszkodhatnak a múltra, a népi hagyományokra, amikor e magasztos szellemi lényre emlékezve akarnak ünnepet formálni a gyermekek számára. De léteznek már Waldorf-hagyományok is, amelyek többségét külföldi iskoláktól vettük át. A legtöbb iskolában szokás például ebben az idõszakban egy mérleget felállítani az osztályban vagy az iskola egy kitüntetett helyén. Ez a kép könnyen felmerülhet a különbözõ Mihály-ábrázolások révén. Mert bár többnyire Szent Mihályt karddal, lándzsával a kezében, a sárkányt legyõzve láthatjuk a festményeken, elõfordulnak olyan ábrázolások is, ahol Mihály egy mérleget tart. Ezt tovább erõsíti, hogy szeptember 29-e a zodiákus jegyek közül (nem véletlenül) épp a Mérleg idõszakába esik. (Szeptember 23-án, mikor a Nap belép a zodiákus hetedik jegyébe, a Mérlegbe, elérünk a csillagászati év közepére.) Az, hogy az iskolákban azután mi történik ezzel a mérleggel, nagyon sokféle. Többnyire az egyik oldalra fekete, a másik oldalra fehér kõ/kövek kerülnek. Általában egy nagy fekete kõ van az egyik oldalon és sok kis fehér a másikon. Van, ahol ezeket a kis fehér köveket a „Mihály-idõszak” alatt a gyerekek maguk gyûjtik, máshol a tanárok által elõre összegyûjtött kövekbõl lehet választani. Egyes helyeken a gyerekek bizonyos jól elvégzett feladatért, egyes jó cselekedetekért kapják a fehér kavicsot a tanáraiktól, amit az ünnepig meg kell õrizniük. Azután az ünnepnapon mindenki elhozza a
maga kis fehér kövét. A mérleg egyik oldalán ott a fekete kõ, a másik serpenyõ üres. Ebbe kell egyenként belerakni a fehér kövecskéket. Annak is számos formájáról hallottam, ami ez után történik. A mérleg helyzete adott, azzal elvileg négy dolog lehetséges: 1) a fekete kõ olyan súlyos, hogy a kis fehérek együttvéve sem tudják kibillenteni a helyébõl; 2) a fekete kõ ugyan felemelkedik valamennyire, de nem kerül a két oldal egyensúlyba, és nem is billen át; 3) a fehér kavicsok súlya együtt épp akkora, mint a feketéé, így a mérleg két oldala egyensúlyba kerül; 4) sokkal nehezebbek a fehér kövecskék együtt, mint a nagy fekete egyedül, így a mérleg átbillen. De melyiknek örüljünk? Vannak iskolák, ahol a véletlenre/sorsra/ angyalokra… (Szent Mihályra?) bízzák, hogy mi történik. A tanárok választanak egy nagy fekete követ (amit azután sokszor évrõl évre használnak e célból), és a gyerekekre van bízva, ki mekkora fehér kavicsot hoz. A felnõttek pedig a gyerekekkel együtt várják izgatottan, hogy mi fog történni. Vannak iskolák, ahol a tanárok maguk veszik kezükbe az események alakulását. Elhatározzák, hogy szimbolikus értelemben minek kell lejátszódnia, mit szeretnének a mérlegképpel bemutatni, és ennek megfelelõen elõre meg van szabva az egyik és a másik oldal súlya, a tanárok maguk válogatják és mérik le a köveket, amelyek késõbb a mérlegre kerülnek. A gyerekek ugyan izgatottak, hogy vajon idén mi fog történni, de a tanárok magabiztosan irányítják a történetet. Van hely, ahol annak örülnek, ha a mérleg átbillen, a sok kis fehér súlya nagyobb, mint a feketéé. Máshol a sikert az jelenti, ha létrejön az egyensúly. Ahol a tanárok a cél érdekében nem tesznek lépéseket elõzetesen, többnyire továbbra sem nyúlnak bele az eseményekbe és vagy a gyerekekre hagyják, milyen következtetéseket vonnak le, miféle élménnyel távoznak, vagy valaki magyarázatokat fûz a közösen átéltekhez, mesét mond róla, értékeli... Egyes helyeken a tanárok zsebében lapul néhány fehér kavics, ami egyrészt alkalmas arra, hogy a gyerekek által elveszített, otthon felejtett köveket pótolják, másrészt arra is, hogy a megfelelõ pillanatban a mérleg állását a „kívánt” irányba befolyásolhassák. Ha a kövek elõre le vannak mérve, nem kérdéses az események végkimenetele, viszont az így ünneplõ iskolák is megoszlanak aszerint, SzG 2010/3
37
PEDAGÓGIA hogy inkább a fehérek túlsúlya vagy az egyensúly elérése a „cél”. De mit jelképeznek a fekete és fehér kövek? Mit szimbolizál a mérleg ezen az ünnepen? Rudolf Steiner 1919 novemberében tartott elõadás-sorozatában Dornachban (GA 194 Die Sendung Michaels. Die Offenbarung der eigentlichen Geheimnisse des Menschenwesens – magyar nyelven Michael küldetése címen megjelent a Genius kiadásában) sajátos módon állította a hallgatók elé a mérleg szimbólumát. Lucifer és Arimán lényérõl beszélt, akik a maguk módján – ki egyik, ki másik irányba – bizonyos egyoldalúság felé akarják terelni az embert. Ezek a tendenciák jelen vannak bennünk testileg éppúgy, mint lelkileg. Az embernek magának pedig tulajdonképpen mindig a középpontban kell lennie. „[…] A csontok meg akarnak merevíteni, testileg ahrimánivá, szilárddá, keménnyé akarnak tenni. A vér túl akar ûzni bennünket önmagunkon. A patológia szavaival így mondjuk: a vér lázassá tehet, s így az embert fantáziálásba hajtja; a csontok mivolta kiterjeszkedhet az organizmus többi részére, s akkor az ember elcsontosodik, szklerotizálódik. Szinte minden öregedõ ember bizonyos fokig ilyenné válik. A megölõ elemet hordja organizmusában, ez pedig az ahrimáni elem. Azt mondhatjuk, hogy a vérben minden a luciferi irány felé hajlik, a csontban az ahrimáni felé, és az ember maga az egyensúlyi helyzet a kettõ között. Ugyanígy lelkiekben is egyensúly kell hogy legyen a rajongás és a józan filiszterség között. […]”*
megformálásában. Az általam látott és hallott Mihály-ünnepek sokfélék és sokféle kérdést vetnek fel. Ha a fehér kövek a jó cselekedeteket jelenítik meg, akkor nem lehet cél az egyensúly, hisz arra kellene törekednünk, hogy a jó cselekedeteink többségben legyenek, mint a rosszak. Csakhogy ezzel nem lépünk túl az említett zsinat óta uralkodó kétpólusú szemléleten. Ahogy Steiner beszél róla, ez csak annyit jelent, hogy Ahrimánnal a Poklot, Luciferrel a Mennyországot azonosítjuk. Ha viszont a mérleg két serpenyõje a két kísértõ világát állítja elénk, Lucifert és Ahrimánt, akik között az embernek Krisztus erejével kell egyensúlyt tartania, lehetetlenség, hogy a gyerekek csak az egyik oldalt – például Luciferét – gyûjtögessék, töltögessék és erõsítsék. Akkor a mérleg maga az ember képe, amelyet úgy akarok a gyermek elé állítani, mint aki Mihály, a korszellem segítségével rátalál Krisztusra, és képes a két kísértõ között egyenesen megállni, emberi lényét a két erõ közötti feszültségben és mozgásban kibontakoztatva az egyensúlyt létrehozni. A Mihály lényéhez való közeledés vágya már itt él a szívünkben, keressük hozzá az utat. A mai korszellemnek megfelelõ út a megértésen keresztül vezet. Újra meg kell tanulnunk rácsodálkozni, kérdéseket feltenni… Így botorkálunk elõre buktatókon, tévutakon keresztül egymást támogatva. Ennek jegyében kívánok mindenkinek Szép Mihály-ünnepet!
2010. szeptember
A továbbiakban beszél Steiner e két szellemi lény törekvéseirõl, az állandó harcról „az univerzális szabadságra törekvõ luciferi és az általános hatalomra és erõre törekvõ ahrimáni lények között”. Ebbõl kiindulva mutatja be számunkra, hogy a világ megértése csak a hármas szám szempontjából nézve elérhetõ. Csakhogy fennáll egy tendencia az emberiség megzavarására. Ennek volt része már a 869-ben lezajlott konstantinápolyi ökumenikus zsinat is, ahol „dogmává tették, hogy a keresztény ember nem hihet az ember hármas tagozottságában, az embert kéttagú lénynek kell tekintenie.”* Ha a fentieket (és az elõadás-sorozat további részében közölteket is) figyelembe vesszük, segítségünkre lehet egy jövõbeni Mihály-ünnep *
A jelölt idézetek Rudolf Steiner: Michael küldetése címmel megjelent elõadás-sorozatának elsõ elõadásából valók 38
SzG 2010/3
PEDAGÓGIA
BESZÉLGETÉS
A
ZSONGÓ
HÁRS ALATT
A reklámok sûrûjében különös óriásplakátokra lehetnek figyelmesek a miskolciak. „A nevelés nem játék. Vedd komolyan!” – olvashatjuk az egyiken. A plakát a Waldorf-pedagógiát és a Hámori Waldorf Iskolát kívánja népszerûsíteni. A hirdetések megvalósítóival, Mede Ferenccel és Ilonával, az Ecohomo Kft. ügyvezetõivel beszélgettem vállalkozásukról, amely a steineri hármas társadalmi tagozódás alapelvein a közelmúltban indult útjára az iskola folyamatos támogatása, az alapítók reményei szerint, a jövõ generáció érdekében. A helyszín a gazdasági társaság által üzemeltett Zsongó Hárs kisvendéglõ. Mintha egy Waldorf-iskolában ülnénk régi parasztbútorok, kézmûves tárgyak, babák társaságában. Szülõk, diákok és tanárok alakították ki belsõ terét. Nem tudok más szót rá: családiassá. Hogyan született meg az elképzelés, hogy egy gazdasági társulást hozzatok létre a Hámori Waldorf Iskola mûködésének megsegítésére? Az alapgondolat egyszerûen az volt, hogyan tudnánk segíteni az iskolának. Ahhoz, hogy a gondolatból cselekedet is legyen, minden bizonnyal kellett az a nehéz helyzet is, ami Hámorban kialakult. Ilyen merész ötlet és gondolat nem jön akkor, amikor minden rendben van, ehhez kell valamilyen lökés. Ez nem egy szokványos segítség, ahol az üzletember megtermelt hasznának egy részét felajánlja valamilyen nemes cél támogatására? Támogatásunk elve merõben eltér attól, hogy bízunk abban, hogy majd akad, aki ad egy milliót, más meg kettõt. Mi azt szeretnénk, hogy az iskola mint gazdasági és szellemi közösség próbáljon meg önmagán segíteni, hosszú távon képes legyen fenntartható eltarthatóságot biztosítani a maga számára. Tanárok, szülõk bevonásával egy életképes vállalkozás keretén belül képzeljük el ennek megvalósulását. Egy olyan vállalkozásban, amely hasznot tud termelni, lehetõleg nem kábítószer- vagy leánykereskedelembõl, mint na-
gyon sok látszatvállalkozó teszi, hanem bízva abban, hogy a Waldorf-pedagógia értékeire is van kereslet, az ember valós igényeinek kielégítésére. A vállalkozás abban is eltér a szokványostól, hogy itt nincsenek alkalmazottak, az itt dolgozók nem munkatársak alá- és fölérendeltségi viszonyban, hanem antropozófiai értelemben a vállalkozói közösség tagjai. A vállalkozásban résztvevõk szorosan vagy kevésbé szorosan érzelmileg, elveikben, valamilyen formában kötõdnek az iskolához. Ez talán a vállalkozás legfontosabb motivációja, ebben az értelemben a pénz másodlagos (ami persze nem azt jelenti, hogy az elvégzett munka után nem fizetünk). Csak azt szeretnénk hangsúlyozni, ha mindenki számára magától értetõdõ, hogy amiben tud, segít, ennél nagyobb hajtóerõ nem kell. Ha a mai, anyagias világ ránk erõltetett gondolatrendszerét követném, azt mondhatnám, hogy ebben a vállalkozásban én vagyok a legfontosabb, hiszen én tettem hozzá a legtöbbet, mert ennyi és ennyi millióból el kellett indítani. De többéves vállalkozói tapasztalatommal tudom, hogy a befektetett pénz csupán az adott kapitalista rendszer szükségszerû velejárója, az ettõl való függés éppen ezt a rendszert és a ráépülni akaró társadalmat rohasztja. Persze az is igaz, hogy fölényes gesztussal nem nélkülözhetjük a számolást, hiszen látnunk kell, hogy hol tartunk célunkban, mely szerint havi egymillióval kívánjuk támogatni az iskolát mûködtetõ nonprofit szervezetet. Eléggé hihetetlennek tûnik elsõ hallásra, hogyan lehet életképes olyan vállalkozás, amely a hasznát rajta kívülálló dologra fordítja. Ez nem mond teljesen ellent a vállalkozás, ha úgy tetszik, a józan ész törvényszerûségének? Mi ebben nem látunk semmilyen ellentmondást. Félreértés ne essék, vállalkozásunknak nem az a feladata, hogy fönntartsa a Hámori Waldorf Iskolát. Elvünk, hogy a megtermelt hasznot nem saját jólétünkre fordítjuk, ha az élet folytonossága felõl szemléljük a dolgot, akkor azt mondhatjuk, hogy azt a tõkét, SzG 2010/3
39
PEDAGÓGIA melyet meg szeretnénk termelni, mi a jövõ generációjába kívánjuk befektetni. Persze nagyon nehezen kalkulálható ennek a megtérülése a mai szemléletbõl kiindulva, antropozófiai szempontból viszont semmi sem lehet biztosabb, mint a jövõbe fektetni. Jó, de az iskolának mint nonprofit szervezetnek is megvannak a törvényszerûségei és a üzleti világnak is, hogyan lehet a kettõt közös nevezõre hozni? Hát például úgy, hogy köztem mint üzletember és feleségem, Ilona – aki lelkesedésével viszi ezt a vállalkozást – között csapódik le ez az antagonisztius ellentét, vagyis kettõnk között van súrlódás. De a tréfát félretéve, ez egy folyamatos küzdelem. Hiszen a vállalkozói világ által elvárt követelményeket teljesítenünk kell úgy, hogy elveinkbõl sem engedünk. Ez a legnehezebb, hiszen azt az energiát, amit a lélektelen bürokráciára, engedélyek beszerzésére fordítunk, hogy minden meglegyen, azt másba, hasznosabb dolgokba is bele tudtuk volna fektetni. A vállalkozás érdemi részére most kerülhet sor. De ettõl függetlenül már látni azt, hogy még egy kicsi befektetés kell ahhoz a részünkrõl, hogy ez teljesen jól mûködjön, egy-két lépés, hogy valóban hasznot termeljen. Nincs rá garancia, hogy valóban bekövetkezzen ez, de ha az ember valamit nagyon akar, azt bizonyosan eléri. Csak úgy lehetünk sikeresek, ha távolra tekintünk. Nekem több sikeres vállalkozásom van, amely az úgynevezett napról napra élés filozófiáját követve 13 éve jól profitál. Annak ellenére, hogy 12 embernek biztosít állandó megélhetést, érzem a dögszagát. Amit mi szabadversenyes kapitalizmusnak nevezünk, az gyakorlatilag önmagunk temetése. Minél mélyebbre ás valaki, annál jobban dicsérik fent, hogy mennyire ügyes vagy. Meggyõzõdésem, hogy a kapitalizmusban, de bármilyen rendszeren belül az egyetlen elfogadható és értelmes vállalkozási irány az, amely olyan társadalmi réteg kialakulását segíti elõ, ami nem a „fogyasztói kultúra” öntudatlan fenntartásában érdekelt. Számíthat, az effajta irány követõkre? Ez nem egy úttörõ kezdeményezés, egyre többen vannak, akik így gondolkodnak. Egy 40
SzG 2010/3
érdekes példát említenék, nemrég egy munkaügyi ellenõrzésen estünk át, kétszer is be kellett menni a hivatalba, és elég hamar kiderült, hogy ha meg is akarnak büntetni, nem a legnagyobb tételt fogják kiszabni ránk, valamit megérezhettek a hely szellemébõl. Nem akartam elmondani, hogy miért is alakultunk, de rákérdeztek, így elmondtam, hogy egy alapítványi iskolát kívánunk támogatni. Miközben az iratokat fénymásolta a munkaügyis, látszott rajta, megérintette a dolog, nem sok idõ kellett, hogy az iskoláról beszélgessünk. Így állunk az elõítéletekkel. Ha a jövõ generációjába való befektetésrõl beszéltetek, érdekelne a vállalkozás pedagógiai vonzata. Azon túl, hogy az iskolát anyagilag segítitek, a tanárok és szülõk ilyetén együttmûködése példa lehet a diákok számára is? Követendõ példa akkor lehet, ha valóban elérjük célunkat, és hasznot tudunk termelni. Másfelõl nagyon jó ez a vállalkozás, mert ténylegesen összeköti a gazdaságit a tanítási folyamattal. Valóban mûködõ szociális teret építhet, hiszen embereket köt össze, épp ezért még inkább kell törekedni arra, hogy a tanárokat és a diákokat is bevonjuk. A diákok ne csak azért jöjjenek hozzánk, hogy fogyasszanak, hanem hogy kérdezzenek, legyen visszacsatolás, tudatosodjon bennük, hogy az iskola lehet, hogy azért fog jobban mûködni, mert ilyen formában is segítjük. Kell hogy maguk is átlássák a folyamatokat, az értékek mozgását. Ez a mai munkanélküli világban nem haszontalan dolog. De ez nem egy kényszerhelyzetre adott kényszerû válasz. Nem speciálisan az alapítványi iskolák helyzetébõl adódik a vállalkozás léte, abból, hogy az állam nem hajlandó olyan mértékben támogatni a szabad iskolákat, hogy azok normálisan tudjanak mûködni? Az államtól teljes joggal várhatjuk, hogy törõdjön az iskolákkal, de azt is látjuk, hogy azok az iskolák, amelyekkel némileg törõdik az állam – tisztelet a kivételnek –, milyen szellemi szinten vegetálnak. Gazdaságilag, emberileg. A Waldorf-pedagógia jövõje szerintünk nem ez. Hiszen az elsõ Waldorf-iskola megala-
PEDAGÓGIA pítása is épp arra példa, hogyan tud szimbiotikusan kapcsolódni egymáshoz a haszontermelõ rész és a nevelés. Újból visszatértünk ahhoz az alapvetõ kérdéshez, hogy mi valójában a haszon. Nem az, hogy tudunk kultúrában, lélekben, szellemben fejlõdni? Egyébként nagyon érdekes, hogy az alternatív közgazdaságtant Nagy Britanniában fõtantárgyként tanítják, nálunk meg választhatóként egy órában leadják. Érdemes beleolvasni.
Döntéseitekben és cselekedeteitekben a szellem területén a szabadság, a jogén az egyenlõség, a gazdaságén, a testvériség eszméjét kívánjátok érvényesíteni, olvasom a Kft. küldetését honlapotokról (Ecohomo.hu). Beszélgetésünkbõl talán kiderült, miként képzelitek ezt el a gyakorlatban. Most már csak azt áruljátok el, miért egy kisvendéglõ üzemeltetésével indítottátok vállalkozásotokat?
Gyerekeiteken keresztül kerültetek közelebb a Waldorf-pedagógiához, azt, hogy mit támogattok, az nagyban személyes kötõdéseken, kapcsolatokon múlik. Ha jól tudom, nemcsak a Hámori Waldorf Iskolára figyeltek oda.
Amikor a vállalkozást létrehoztuk, sok minden felvetõdött tevékenységként. Az, hogy nyitottunk egy kisvendéglõt, majdhogynem a véletlen mûve, rátaláltunk erre a helyre, és úgy éreztem, ezt a lehetõséget meg kell ragadni. Ez nemcsak gazdaságilag, de marketingszempontból is nagyon jó az iskolának. Maga a hely szelleme is vonzó, immáron sikerült egy viszszajáró közösséget kialakítanunk. Igaz, a konyha túl kicsi ahhoz, hogy csak ez legyen a bevételi forrásunk, más tevékenységekben is gondolkodnunk kell, játszóházban, kulturális, gasztronómiai rendezvényekben. Az eredeti elképzelésünk is az volt, hogy legyen egy hely, amely a testnek, a léleknek és a szellemnek is táplálékot tud nyújtani. A Zsongó Hársat ilyennek szeretnénk látni.
Olyan dolgokat támogatok, ami közel áll hozzám. Például létrehoztunk többedmagammal egy alapítványt a kassai Márai Sándor Általános Iskola és Gimnázium berkein belül, az ott tanuló diákokat kívánjuk elmozdítani a kreativitás felé. Ez nem egy Waldorf-iskola, de az is egy, a túléléséért küzdõ magyar iskola, olyan ellenséges környezetben, nemzetiségi szempontból kell ezt mondanom sajnos, ahol a többség vagy a hatalom örülne annak, ha egy vagy két magyar iskolával kevesebb lenne. Hozzájuk úgy kötõdöm, hogy ide jártam általános iskolába és gimnáziumba is. Aztán számomra van egy nagyon szimpatikus pedagógiai kezdeményezés, az abai Attila király Gimnázium. Hogyan kerültem oda? Megint csak emberi kapcsolatok révén. Ott is egy alapítványt hoztunk létre, aminek szellemi atyja Papp Gábor mûvészettörténész. Lehet róla negatívan, pozitívan vélekedni, egy nem vitatható el, hogy egyéniség, s õ a nevét adta ehhez a kezdeményezéshez. Persze ennek az alapítványnak is megvannak a nehézségei, de minél nagyobb akadályokba ütközünk, annál jobban élvezem, mert látom, hogy nem egy hétköznapi dolog formálódik, mint ahogy bemész egy Waldorf-iskolába, vagy látsz egy nyílt napot, másképpen fogsz látni, emelkedett lélekkel jöhetsz ki. Az abaiaknál sincs ez másként, ott az elmúlt húsz évben összefoglalt és kialakított szerves magyar kultúrára épülõ oktatás folyik. Bárki bármit mond politikai színezettel, hátsó, titkolt, nem titkolt szándékkal, lényegüket tekintve a kettõ nagyon hasonlít egymásra.
Az interjút Simonyi Zoltán készítette
SzG 2010/3
41
GYÓGYÁSZAT GYÓGYÁSZAT Dr. Eugen Kolisko
ANTROPOZÓFIAI
EMBERISMERET
I. rész*
Az 1923-as Karácsonyi Gyûlésen megalakult az Általános Antropozófiai Társaság és a Szellemtudományi Szabad Fõiskola. A fõiskolának különféle szekciói voltak, többek között az orvosi, melynek vezetõje Ita Wegman lett. 1926-ban elindított egy folyóiratot Natura címmel, melyben a gyógyászat megújítására, kitágítására törekvõ orvosok, kutatók – botanikusok, kémikusok, gyógyszerészek, terapeuták és így tovább – szakmai cikkeket jelentettek meg. A folyóiratnak volt egy melléklete is, kizárólag orvosok részére. 1936 után a kiadó tovább már nem az orvosi szekció, hanem maga Ita Wegman volt 1940-ig. A Natura tovább nem jelent meg. A folyóirat összes száma késõbb megjelent nyolc kötetben. A cikkeket tanulmányozva az elsõ szembetûnõ tapasztalat, ami egész erõteljesen megjelenik, szinte megüti az embert: a cikkek íróinak lelkesedése, odaadása, az az élmény, hogy rátaláltak arra a világ- és emberismeretre, ami életüknek új értelmet ad. Olyan erõvel jelenik meg az írásokban ez az életérzés, ez a lelkesedés és megingathatatlan elkötelezettség, ami – mai világunkban körülnézve – csak nehezen elképzelhetõ. A cikkek sokféle megközelítésben ábrázolják az orvoslás legkülönbözõbb aspektusait. Találunk közöttük olyanokat, melyek az embert, egészséget-betegséget és gyógyítást kozmikus összefüggésekbe, a teljes Föld-fejlõdésbe ágyazva jelenítik meg – elsõsorban Ita Wegman és Hilma Walter cikkeit lehet idesorolni –, aztán olyanokat, melyekben a cikkíró orvos a gyakorlat oldaláról igyekszik megragadni, megközelíteni ezt az új gyógymûvészetet. És sok olyan cikk van a nyolc kötetben, melyek egyes részterületeket közelítenek meg a gyógyításban, botanikában, gyógyszer-elõállításban, terápiákban – és sorolhatnám a témákat. Kádas Ágnes
Talán Schellingnek a „Medicina mint tudomány” évköny bevezetõjében írt kijelentése fejezi ki a legjobban, hogy az emberismeret hogyan viszonyulhat a gyógymûvészethez: „Akiknek megadatott, hogy az organikus élet szentélyét ne pusztán a küszöbrõl üdvözöljék, hanem többé-kevésbé szemlélni is tudták azt, azok azt is felismerték, hogy itt egy magasabb szellem, a mindenség szelleme mûködik, mint ahogy egy magasztos templom épületébõl a szemlélõt az örökkévaló mintegy *
közvetlenül megszólítani látszik. Ha a természetkutatók mindannyian – mindegyik a maga módján – bizonyos természeti erõk papjai és tolmácsolói, úgy ezzel szemben az orvos õrzi a szent tüzet a középpontban, és látja a közvetlen jelenvaló istenséget a szerves test mûködésében és életében. A gyógyszertudomány minden természettudományok koronája és virága, mint ahogy az organizmus és különösen az emberi organizmus egyáltalán, a világ koronája és virága. Ebbõl kiviláglik, nem csekély
Megjelent: a Natura folyóirat I. évfolyamának elsõ számában, 1926-ban. A cikk említett második része a 6. számban jelent meg, melynek fordítását következõ számunkban közöljük. 42
SzG 2010/3
GYÓGYÁSZAT vállalkozás, és sok egybehangzó és harmonikusan mûködõ erõre van szükség ahhoz, hogy a tudomány ezen területén a tökéleteset létrehozhassuk. Korunk különös szerencséje akarta, hogy lehetõvé váljon ezen újság révén felmutatni, amit sok évszázad nem tudott felmutatni, nevezetesen a filozófusokat, a természetkutatók minden fajtáját, a kémikust és a széttagolókat (Zergliederer), a zoológusokat és a gyógymûvészeket egyesíteni az organizmus tudományának közös mûvéhez, és ezáltal a gyógymûvészetet arra a csúcsra emelni, amelyet el kell foglalnia, és fokozatosan tovább is képezni.” Az antropozófiai emberismeretnek ebben az értelemben kell a gyógymûvészet szellemi alapjául szolgálnia. Mert ez az antropozófiai emberismeret ugyan nem helyettesíti a gyógyítás mûvészetét, amely – mint minden mûvészeti tevékenység – teremtõ módon fakad az emberbõl, és amely belsõ gyakorlással továbbképezhetõ, de ami összekapcsolódhat ezzel a mûvészettel, szellemileg megvilágíthatja azt. Ahogy Goethének a szerves természettudománnyal való foglalkozása rejtett lelki utakon belehatott mûvészi produkciójába, úgy az antropozófiai, szellemtudományos emberismerettel való foglalkozás az orvos számára a gyógyerõk átszellemesítését jelenti, annak számára pedig, aki felveszi magába az antropozófiai emberismeret gondolatait, a gyógymûvészet jobb megértését. E gondolatok által ugyanis megtanuljuk valóban megérteni az emberi organizmust test, lélek és szellem szerint. Amit Schelling mond a „sokféle összecsengõ, harmonikusan ható erõ” követelményérõl, ami szükséges ahhoz, hogy a tudomány ezen területén a tökéleteset létrehozzuk, azt Rudolf Steiner beteljesítette. Mert az antropozófia, ami a világmindenséget makrokozmikus emberként, az embert pedig kis világmindenségként érti meg szellemisége és testisége szerint, az olyan fokon, ahogy Schelling egykor kifejezte, mára már egy új gyógymûvészet forrásává vált. Ezért e fejtegetések célja, hogy a Rudolf Steiner által adott ösztönzések alapján felvázolja az emberi organizmus képét eleven, lelki és szellemi folyamatai alapján, valamint a külsõ természettel való viszonyát. A legfontosabb probléma, mellyel azonnal találkozunk, ha tekintetünket az emberi organizmusra vetjük, a következõ: miben különbözik az, ami az emberi organizmusban vég-
bemegy, a külsõ természet folyamataitól? Minek kell az emberi organizmusban történnie, hogy az ember, bár az egész kozmosz hatásait befogadja, önmagában tartalmazza, mégis a maga individualitásának megfelelõen radikális módon, minden tekintetben teljesen más legyen, mint ez a külsõ természet? Ezt minden részletig menõen meg kell tudni mutatni. És ez az embert magától értetõdõ módon elvezeti ahhoz, hogy ha az emberi organizmus fiziológiáját akarja tárgyalni, akkor mindabból induljon ki, ami bármilyen – finomabb vagy durvább – módon a bõrén keresztül belép ebbe az organizmusba, és ott az embernek tökéletesen át kell alakítania ahhoz, hogy ember maradjon egy olyan világban, amelyik az emberlétnek csak elõfokait tartalmazza. Figyelmünket legelõször mindarra kell irányítanunk, amit az ember felvesz a külsõ természetbõl, és ahogyan azt feldolgozza. Az emberi organizmus háromféle irányban nyílik meg a külvilág felé. A táplálékfelvétel révén, ami átmegy az emésztésbe, a légzés révén, valamint az érzékszervi észleletek révén. Azt mondhatjuk: az evéssel az ember szilárdat és folyékonyat vesz fel magába, ami a Földön megtalálható. A légzés révén a már finomabb levegõvel köti össze magát. Az érzékszervi észleléssel azonban, a fény, hõ, hangok és sok más finom éteri minõség révén, melyeket a tudomány ma nem vesz tekintetbe, az ember azt veszi fel magába, ami nem tartozik ugyanilyen értelemben a Földhöz, hanem a tûz eleméhez és a mindent átfogó éter eleméhez. Így áll benne az ember az elemek világában. Lent, emésztése révén feldolgozza a szilárdat és a folyékonyat – elõbb az emésztésnek a szilárdat is folyékonnyá kell alakítania –, tehát a víz elemét végül is az emésztése, a benseje révén veszi fel. A légzés révén, ami különösen a tüdõben koncentrálódik, a levegõ elemével köti össze magát, és az érzékek révén, melyek leginkább a fejben képzõdtek ki, a tûzzel, a fénnyel, a hõvel és mindenfajta éteri minõséggel. Azt mondhatjuk, hogy az ember lent a földdel és vízzel, vagyis a tulajdonképpeni földivel kapcsolódik össze, fent azonban a levegõvel, hõvel és fénnyel, vagyis a kozmosz erõivel. Ég és Föld összekapcsolódnak az emberben. Ezt tanítja nekünk annak szemlélése, amit az ember fentrõl és lentrõl felvesz az organizmusába. Ami az érzékek felõl érkezik, azt az idegek mintegy továbbvezetik az agy csodálatos SzG 2010/3
43
GYÓGYÁSZAT építményéhez. Vagyis azok az éterikus erõk, melyek a kozmoszból érkeznek, az emberben az agy – egész kozmoszt visszatükrözõ – építményében vannak összesûrítve. A másik oldalon ott találjuk az emésztõszerveket, melyek a földi táplálékanyagokra irányítják tevékenységüket. Közöttük a légzés. De tekintsünk az emberi organizmus egy további rendszerére. Ez a vérkeringés. A vér nem nyílik meg kifelé. Mert a vér az emberi természet legbensõbb benseje. Igen, minden említett rendszer az érzékszervi benyomásokon, a légzésen, az emésztésen keresztül a külsõt vezeti el ahhoz a belsõhöz, ami a vérben mûködik. Ahogy egy templom bensejében találjuk a legszentebbet, a szentélyt, úgy az emberi organizmus bensejében a vért. A vér nem nyílik meg kifelé. „Elkülönül” a külsõtõl, valóban egy különleges nedv. Belõle sugárzik ki a belsõ hõ minden irányba, az organizmus minden részébe. A külsõ hõ sem csak a fej felõl hatol be az emberbe, a hõérzék az egész organizmusra, a teljes bõrfelületre kiterjed. Ahogy kívülrõl mintegy hõmûködés alkotta ruha veszi körül az embert, úgy sugárzik a vérbõl a belsõ hõ az emberi test valamennyi tagja felé. Ami az érzékelés, légzés és emésztés révén közelít az emberhez, azzal a vér úgy áll szemben, ahogy teljes fiziológiája is mutatja: bensõleg önálló, ami képes megõrizni a külvilággal szemben a maga sajátosságát. Az ember a vérével, azaz bensõ mivoltával – hisz a vérben egész erõteljesen mûködik az emberi én – szemben áll a külvilágnak ezzel a háromszoros beáramlásával. Individualitásként háromszorosan kell kijelentenie magát. Mert az emberi vérben rejlik az az erõ, hogy az énbõl kiindulva az emberi alakot testileg felépítse. Kívülrõl, a földbõl és az égbõl, mind a négy elembõl az emberbe nyomul a természet, és belülrõl, a vérbõl létrejön a felegyenesedett emberi alak, melyben – ahogy láthatjuk – a külsõ természet minden törvényszerûsége legyõzetik. A külsõ természeti folyamatok e legyõzése a legvilágosabban az emésztés folyamatában mutatkozik meg, mert itt mindannak a teljes megsemmisítése, elpusztítása megy végbe, amit a növény- és állatvilágból táplálékként felveszünk magunkba. Itt eljutunk egy ponthoz, amelynek a legnagyobb jelentõsége van, mert a mai természettudomány éppen itt nem képes megragadni a táplálkozási folyamat igazi lényét. Senki nem tudja az emberi anyagcse44
SzG 2010/3
re-folyamatok lényét, mûködésmódját megérteni, aki nincs tisztában azzal, hogy az ember érzékfeletti lénytagjainak belenyúlása/beavatkozása révén az idegen élet, az idegen lelkiség – ami pl. az állati eredetû táplálékokban még benne rejlik – kiûzetik, és azt, amit megölt az ember, ami az emésztés végpontján megjelenik, azt az életorganizmusa teremtõ aktusa által az ember ismét megelevenít, beletagozza a vérbe. Az emésztési folyamat egy transz-szubsztancializáció. Transz-szubsztancializálást jelent, amikor a táplálékanyagaink legföldibb – szilárd vagy folyékony – részeit felvesszük. Ennek ábrázolása elõször Rudolf Steiner és Ita Wegman könyvében: „Az orvostudomány kitágítása a szellemtudomány által” jelent meg. Ebbõl az emberi táplálkozási folyamat lényét illetõen egy tökéletesen új szemléletmód adódik. Tulajdonképpen megmutatkozik, hogy az ember a táplálkozás során nem megtölti magát külsõ anyagokkal, vagy azok égéshõjét használja, hanem hogy küzdelmet folytat a felvett anyagokkal, és énje tevékenysége révén gyõz ebben a harcban. Az egész világ az összes folyamataival, mindazzal, ami éteriségként és asztralitásként rejtve jelen van benne, a táplálkozási folyamatban belenyúl az emberbe, és érzékfeletti lénytagjaink által igyekszünk mindezzel dûlõre jutni. Ebbõl a nézõpontból kiindulva kell majd megértenünk a következõ fejtegetésekben az emberi anyagcsereszervek mûködését és felépítését, ugyanakkor megragadnunk a táplálkozás és az egyes élelmiszerek jelentõségét.
Fordította: Kádas Ágnes
GYÓGYÁSZAT
Peter Selg
RUDOLF STEINER
GYÓGYÍTÓI PARANCSA
Az orvosi etikához
A Goetheanum hetilap 2010. márc. 5-diki számában arról számolt be, hogy a „Fórum a kulturált halálért” és az „Anthrosana” betegszervezet kezdeményezésére 14 antropozófiai intézmény egy állásfoglalással bekapcsolódott a Szövetségi Tanács két törvényjavaslatának vitájába, és ott „minden individuum elvi szabadsága és önrendelkezése” alapján többek között a szervezett eutanázia vitatott tilalma ellen szavaztak. Az ezt követõ hetekben ugyanebben az újságban kommentárok jelentek meg errõl, az arlesheimi Lukas-klinikától is, amelynek orvosi testülete a vita keretében egy ellentétes szakvéleményt nyújtott be a Tanácshoz, és határozottan kiállt a szervezett eutanázia tilalmáért. A törvény vitája során a Svájci Orvosegyesület (FMH) is úgy nyilatkozott, hogy az öngyilkosságban nyújtott segítség semmiképp nem tekinthetõ orvosi tevékenységnek, és nem támogatható. Itt következõ cikkében Peter Selg, az arlesheimi Ita Wegman Antropozófiai Alapkutatások Intézetétõl az orvosi etika azon aspektusait taglalja, amelyeket Rudolf Steiner tárt fel orvosi kurzusaiban, és amelyek a most folyó vitában döntõ fontosságúak. A Goetheanum hetilap ezt nem így látta, és megtagadta a cikk közlését az alábbi formában. 1924 áprilisában Steiner azt mondta antropozófus orvosoknak: „Az a lehetõ legszörnyûbb, ha egy betegnél, akit meg akarunk gyógyítani, a halálra gondolunk, legyen az a páciens bármilyen súlyosan beteg is. Éppen orvosként meg kellene tiltsuk magunknak, hogy a páciens halálára mint egy esetleges lehetõségre gondoljunk. Hiszen az imponderábiliák (megfoghatatlan, ténylegesen le nem mérhetõ, nem érzékelhetõ dolgok, hatások, tényezõk) olyan erõsen hatnak! Hihetetlen erõt meríthetnek abból, ha a halál gondolatát – a végsõkig! – minden körülmények között elkergetik, és csak arra gondolnak: mit tegyek, hogy mentsem azt az életerõt, ami menthetõ. Ha egy ilyen felfogás kibontakozik, akkor sokkal több embert lehet majd megmenteni, mint ha a másik szemlélet terjed el, amelyik ilyen vagy olyan dolgokból a halált prognosztizálja. Ezt soha nem szabad tenni. És nagyon fontos, hogy az ilyen dolgokra tekintettel legyünk. Ez jogosít fel arra, hogy bátorságunk legyen a gyógyításhoz.”1 Rudolf Steiner orvosetikai fejtegetései „radikálisak” voltak – egy olyan új gyógyítómûvészet kezdetén jelentek meg, amely megtagadta a kortársi gyógyítói „nihilizmust”, és módszeresen a gyógyító erõk felé fordult. A Steiner által lehetõvé tett antropozófiai orvostudomány alapja az élet és az egyes ember biográfiájában az életerõk iránti feltétlen odaadás. Albert Schweizer, aki barátja volt
Rudolf Steinernek, az „élet mély tiszteletérõl” beszélt – és Steiner azt fejtette ki az orvosoknak, hogy az orvosi tudat és minden orvosi cselekedet középpontjában az életfolyamatok2 abszolút támogatása kell álljon, még a látszólag „kilátástalan”, „menthetetlen” helyzetekben is. Még akkor is, mondja Steiner, amikor már az étertest fizikai testbõl való kezdõdõ „kilazulásának” olyan elõjelei állapíthatók meg, amelyek a halál közelgõ pillanatát adják tudtul, az orvosi figyelem szándékosan az ember élet- és ezzel inkarnációtörténetére, igen, „gyógyítására” kell irányuljon: „Nem szabad azt mondani, hogy egy olyan embert, akin napokkal a halála elõtt látni lehet, hogy meghalhat, nem kellene megpróbálni gyógyítani; ezzel szemben az, ami meglazult, ismét egybefûzhetõ. Mindaddig, amíg egy ember él, meg kell próbálni meggyógyítani, minden körülmények között.”3 Közismert, hogy a görög orvosokat arra buzdították, hogy ne kezeljenek halálos beteg pácienseket – azért, hogy tekintettel a siker kilátásának hiányára, ne tegyék tönkre saját jó hírüket, de lehet, hogy a pusztulás és a hanyatlás erõivel való reális szembesüléstõl való félelembõl is. Paracelsus, akit Rudolf Steiner nagyra értékelt, az újkor kezdetén határozottan szembefordult ezzel az eljárással, és a kereszténység szellemében a feltétel nélküli gyógyításra és az élethez való segítségnyújtásra szavazott. Háromszáz évvel utána Christoph Wilhelm SzG 2010/3
45
Rudolf Steiner, 1909
A szerzõ elõzetes megjegyzése
GYÓGYÁSZAT
„A javulás minden foka…” Rudolf Steiner az antropozófus orvosoknak nemcsak számos kurzust tartott, amelyeken az orvosi gondolkodás és cselekvés alapvetõ kérdéseirõl beszélt, hanem minden erejével támogatta az orvosokat terápiáikban. Zürichben az Egyetemi Klinika Ita Wegman elsõ karcinómás betegeinek – akiket a Rudolf Steiner által ajánlott fagyöngypreparátummal kezelt – kivétel nélkül mint „gyógyíthatatlannak”, „reménytelen prognózist” állított fel. Steiner tanácsadóként részt vett Ita Wegmannak ezeken a kezelésein – és saját munkatársai közül is sokaknak küzdött az életéért, teljes gyógyítói erõkifejtéssel, az utolsó pillanatig. Mindig hangsúlyozta, hogy a rááldozott gyógyítói fáradozások a páciens javára válnak, és ezeket abszolút gyógyítói akarattal kell elvégezni: „A javulás minden foka, amelyet elõidézhetünk, nyereség a beteg ember számára. Soha nem szabad azzal vigasztalnunk magunkat: a karma ilyen, és ezért mennek így a dolgok.”5 Az életerõnek nyújtott segítség, az orvos gyógyítói felfogása és ebbõl eredõ cselekvései tovább hatnak, mondja Steiner, és a karmát „kedvezõ irányba” vezetik. Éppen a halál utáni továbbélést, illetve az emberi individualitás reinkarnációját alapul véve szállt síkra Rudolf Steiner az orvosok feltétel nélküli gyógyítói erõkifejtéseiért. Amikor az 1921-es év húsvéti idõszakában Willem Zeylmans van Emmichoven, a fiatal holland pszichiáter Dornachban megbeszélhette a legsúlyosabb pszichózisban szenvedõ pácienseinek a helyzetét Rudolf Steinerrel, akkor minden betege terápiájához pontos javaslatokat kapott, jóllehet Steiner azt is megmondta Zeylmansnak, hogy a leírt esetekben emberi számítás szerint nem fog fordulatot elérni a betegségben. Zeylmans meglepõdött – „mivel a hagyományos orvostudományban nem létezik ez a hozzáállás: hogy megpróbáljunk akkor is gyógyítani, amikor semmit sem érhetünk el”.6 Három évvel késõbb, 1924 áprilisában, az „Ifjú orvostanhallgatók kurzusán” Zeylmans ezt hallotta Steinertõl: „Ez az akarat [a gyógyításra] soha nem csorbulhat. Ennek mindig, maradéktalanul odáig kell gyógyítóan hatnia, hogy azt mondhassuk: megteszünk mindent, még ha az is a véleményünk, hogy a beteg gyógyíthatatlan.”7 A véghezvitt gyógyítói fáradozás beleíródik az emberek sorsvonalába. 46
SzG 2010/3
Ezen túlmenõen sok súlyosan beteg ember életében, a felszíni „kilátástalanság” dacára, az utolsó lélegzetvételig beállhat egy fordulat – Rudolf Steiner szerint az orvosok feladata hozzájárulni ahhoz, hogy ez a lehetõség megmaradjon. Eközben a valódi döntés egy ilyen fordulatról nem a gyógyító kezében, hanem az emberi individualitás berkeiben van. Az orvostudomány, ahogyan azt Rudolf Steiner kifejtette, nem az emberi Én-t kezeli, hanem annak földi inkarnációja mellett áll segítõn, amennyiben a fizikai-éteri, de a lelki téren is felmerülõ nehézségek ellen hat, és ezzel az Én-kibontakozás akadályait leépíti. Az élet fenyegetettségének extrém idõszakaiban is megpróbálja, alkalmazott gyógyítómûvészetként, kedvezõen és nyitva tartani a fiziológiai helyzetet az emberi individualitás beavatkozása számára – tiszteletben tartva az így értelmezett szabadságát és önrendelkezését az Én-nek, amely valószínûtlen helyzetekbõl is képes újrakezdeni.
Az élet képviselete Rudolf Steiner szerint az orvosnak az élet képviselõjeként kellene belépnie az orvosi helyzetbe, minden gyógyító akaratával, „gyógyítói bátorságával”. Õ kezeskedik az élet elvéért, az életigenlésért és az élet ösztönzéséért, ezáltal a nehéz, akadályokkal terhelt földi biográfia meglévõ, érzéki alakjáért is, amelynek gondozására orvosként elkötelezte magát. Az orvos feladata az, mondja Steiner, hogy nehéz helyzetekben gyógyító erõket gerjesszen, ébresszen. A páciens megtört élet- és gyógyulási akarata az orvos „gyógyító akaratától” ismét talpra állhat és újra kibontakozhat, nem misszionárius szavak, hanem a jelenléte révén, két emberi individualitás párbeszédes szférájában. A meghiúsuló terápiákat – különösen a pszichoterápia területén – a mai napig a páciens hiányzó Dr. med. Karl Bandt professzor, Hitler háziorvosa az 1947-es nürnbergi orvosper ítéletének kihirdetésekor
Hufeland, Goethe és Schiller orvosa is azt írta: „Aki már nem reménykedik, az már nem is gondolkozik […], és a betegnek szükségszerûen meg kell halnia, mivel a segítõ már meghalt.”4
GYÓGYÁSZAT „gyógyulási motivációjával” hozzák összefüggésbe. Rudolf Steiner realista volt és ismerte az ezzel körülírt problémát; de ragaszkodott a „gyógyítói parancs” (H. Albonico) elsõbbségéhez, és a primer gyógyítói felelõsséget nem a páciens (gyakran beteg vagy a betegség bélyegét magán viselõ) akaratának a területén, hanem az orvosnál határozta meg. Szerinte az orvosnak kell a gyógyulás akaratát és az élet princípiumát hatékonyan megtestesítenie: „Ha a beteget [...] az orvos individualitása egyszerûen eljuttatja oda, hogy érzi, ahogyan az orvost áthatja a gyógyítás akarata, akkor a betegnél létrejön egy olyan reflex, amelyet aztán az egészségessé válás akarata hat át. A gyógyítás akaratának és az egészségessé válás akaratának ez az egymásba sugárzása óriási szerepet játszik a terápiában…”8 A páciens halálvágyára és öngyilkossági vágyára vagy akaratára a Rudolf Steiner által leírt betegség- és gyógyításfelfogás értelmében egy súlyos megbetegedés részeként, illetve kifejezõdéseként és következményeként kell tekinteni. Ez a vágy a pszichológiai beleérzés számára nagyon sok helyzetben megközelíthetõ, a páciens élet- és tudati helyzetébõl megérthetõ és átélhetõ. Ám az élet fölötti tényleges rendelkezés nem az embernek adatott meg – õ se nem teremtõ, se nem végrehajtó. Élete nem tulajdon és nem személyesen az övé – bármennyire ellentmond is ez a posztmodern autonómiaérzésnek. Az egy kölcsönzött dolog, aminek az elpusztításában vagy cserbenhagyásában az orvosnak a legszigorúbb értelemben tilos közremûködnie. A beteg által megfogalmazott – és önmagában értelmes – „kezelési megbízásnak” a 20. század második felében elterjedt perspektívája nem szabad, hogy becsapjon azt illetõen, hogy Rudolf Steiner orvosi etikáján belül az orvos nem (kizárólag) a páciens tudatának, hanem a beteg individualitásának a szolgálatában áll, annak az elkötelezettje. A beteg tudata törekedhet a halálra, lehet ez a célja. Ám ez – mint tudat – nem önmagától van, és nem azonosítható mindig az ember tulajdonképpeni Én-jével és szabadság-lényével, Ellenkezõleg, végtelenül sok alakban mutatkoznak olyan helyzetek, amelyekben a tudat állapota egy idõleges baj kifejezõdése. Az individuum szabadsága és önrendelkezése az emberi élet célja, de ez semmiképp sem egy általában megtalálható adottság – épp az orvostudomány területét olyan helyzetek határozzák meg, ahol az ember nem életének az alakítója, hanem bajának a teremtménye. Ezekben a helyzetekben tudata gyakran kétségbeesett létét tükrözi vissza, és az individualitás élet- és inkarnációakarata a háttérbe húzódik. Ru-
dolf Steiner orvosi etikájában az orvos az individualitás ezen alapvetõ, ám idõnként árnyékba kerülõ létakaratának, amely nélkül egyetlen földi biográfia sem kezdõdhet el, az elkötelezettje, és ezáltal egyúttal annak az isteni-szellemi világnak is, amely a földi életet „hordozza és elrendezi”, és amelybõl az ember tulajdonképpeni/valódi Én-lénye származik. Ezért az orvos segítsége csak egy az életben és a gyógyuláshoz nyújtott segítség lehet, ahogy ezt Rudolf Steiner az 1910. pünkösdkor tartott A karma megnyilatkozásai címû kurzusában félreérthetetlen világossággal megfogalmazta: „Az ilyen kérdéseknél szokásos tudatunkkal szerényen a születés és a halál közötti világon belül kell maradnunk. Ám magasabb tudatunkkal kétségtelenül arra az álláspontra szabad helyeznünk saját magunkat, amely magát a halált is úgy fogadja el mint a magasabb szellemi hatalmak ajándékát. De azzal a tudattal, amelynek segítenie kell és az életbe beavatkoznia, nem szabad arra merészkednünk, hogy erre a magasabb nézõpontra helyezkedjünk. Ekkor könynyen tévedhetnénk, és hallatlan módon beavatkoznánk valamibe, amibe soha nem szabad beavatkoznunk: az emberi szabadság szférájába. Ha egy embernek segíthetünk, hogy az öngyógyító erõket fejlessze, vagy amennyiben mi magunk tudunk segíteni a természetnek, hogy bekövetkezzen a gyógyulás, úgy ezt meg kell tennünk. És ha arról kell döntést hozni, hogy egy ember tovább éljen-e, vagy inkább azzal segítjük, ha bekövetkezik a halál, akkor ez a döntés soha nem születhet másként, mint úgy, hogy a
mi segítségünk a gyógyulásban nyújtott segítség lehet. Ha ezt tesszük, akkor az ember saját individualitására bízzuk, hogy felhasználja az erõit, és az orvosi segítség ebben csak olyan lehet, ami õt ebben támogatja. Akkor ez a segítség nem hatol bele az emberi individualitásba. Egészen más lenne a helyzet, ha egy ember gyógyíthatatlanságát oly módon támogatnánk, hogy egy másik világban keresné a további elõrehaladását. Ekkor beavatkoznánk az individualitásába, és azt egy másik mûködési szférának adnánk át. Az akaratunkat akkor ráerõszakoltuk volna a másik individualitásra. Ezt a döntést magának az individualitásnak kell átengedjük. Más szavakkal ez azt jelenti: a lehetõ legtöbbet kell tennünk azért, hogy megtörténjen a gyógyulás. Mert az összes megfontolás, amely a gyógyuláshoz vezet, abból a tudatból származik, amelyiknek a földünkre van jogosultsága; minden más eljárás túlnyúlna a földi szféránkon; ott más erõknek kell beavatkozniuk, mint azoknak, amelyek szokásos tudatunk körébe esnek.”9 SzG 2010/3
47
GYÓGYÁSZAT
„A halál milyen formáiig…” 1909-ben egy budapesti elõadáson, amelynek más volt a központi témája, Rudolf Steiner azt mondta: „Hagyják csak az orvostudományt ilyen materialistán továbbfejlõdni: ha negyven évre elõre tudnának tekinteni, megrémülnének, hogy mi-
lyen brutális módon fog ez az orvostudomány eljárni, hogy az embereket a halál milyen formáiig fogja ez az orvostudomány gyógykezelni.” Ez a 10
közbevetett megjegyzés nem volt könnyen érthetõ a hallgatóknak – és a mai napig is számos értelmezést enged meg. Mi rejlik az orvostudomány jövõbeli „brutális” eljárása és a „halál formái” mögött, amelyekig a pácienst majd „gyógykezelik”? Biztos, hogy Rudolf Steiner az orvostudomány materialista továbbfejlõdését és ezzel együtt annak eljövendõ technológiai-intervenciós lehetõségeit világosan látta. 1909-ben szellemileg már elõrelátható volt, hogy évtizedekkel késõbb az orvostudomány milyen mértékben lesz abban a helyzetben, hogy az ember fiziológiai folyamataiba beleavatkozzon, ezeket manipulatívan megváltoztassa, vagy adott esetben akár helyettesítse is. A 21. század „intenzív gyógyászatának” a lehetõségei sokoldalúak; lehetõvé teszik a prenatális diagnosztikát és beavatkozást, a „terhességmegszakítást”, de az extrém koraszülést is; lehetõvé teszik továbbá részleges testi funkciók gépi folyamatok révén történõ áthidaló átvételét és ezzel az élet továbbvitelét olyan extrém feltételek között, amelyek korábban a biztos halált jelentették volna. Ilyen helyzetekrõl beszélt Rudolf Steiner, amelyek aligha oldhatók már meg etikusan, mivel bennük nem az életerõk gyógykezeléssel elérni kívánt ösztönzése, hanem azok messzemenõ pótlása a döntõ, mesterséges lélegeztetéssel és még sok egyéb módon. Az élet olyan „állapotaira” utalt, amelyek között azt már pusztán technológiailag tartják fent – az emberi individualitás kuratív (gyógyuló) visszafordulási, illetve visszatérési lehetõsége nélkül, és egy emberhez méltó halál megakadályozásával. Vagy a halál egészen más „formái” voltak a szeme elõtt, amelyekkel a jelen és a jövõ orvostudományának foglalkoznia kell. Rudolf Steiner kétségtelenül tudta, hogy milyen mértékig kapja majd kezébe a romboló erõk sokaságát a modern orvostudomány – még ha (elsõsorban) a gyógyítás céljától motiváltan is. A citosztatikus kezelési formák és az azoknak megfelelõ beavatkozások teljes hozzárendelt arzenálja egy olyan évszázadban jöttek létre, amikor az emberiség elõször találkozott a Föld és az összes életfolyamat elpusztításának lehetõségével. Ita 48
SzG 2010/3
Wegman 1917-ben kezdte el fagyöngyterápiáit, az elsõ világháború és a további közép-európai történelem döntõ évében. A fagyöngykezelés bevezetése új terápiakezdetet jelentett éteri szinten, az életnek és a képzõerõ formálásának az ösztönzésében – válaszul azokra a gyógyászati utakra, amelyek a mai napig a tumorfolyamatok maximális elpusztításában keresik az „üdvösségüket”, elég gyakran a páciens utolsó lélegzetvételéig, aki a legújabb kemoterápiás kezelés kellõs közepén, ami az utolsó reménye volt számtalan, azonos alapon álló elõzetes kezelés után, meglepetésszerûen és elõkészületlenül meghal. Ez viszont azt jelenti: a Rudolf Steiner által oly fölöttébb világosan hangsúlyozott gyógyítói akaratot, az õ „gyógyítói parancsát” az általa javasolt módszerekkel összefüggésben kell nézni és megtartani. Ezek a módszerek, amelyeket õ megmutatott és kifejlesztett, az élet feltétel nélküli támogatásának és formálásának útjait jelentették – olyan gyógyító szubsztanciákkal, amelyek az emberi lénytagok aktivitását szólítják meg és erõsítik, meleg, fény és hang, mozgás és szín, érintés és masszázs által támogatva. Ám a domináns, hivatalosan elismert orvostudomány más úton járt, és a maga módján sikeres lett; ugyanakkor egy olyan évszázadnak volt alávetve és általa meghatározva, amely tettekre váltotta az azt közvetlenül megelõzõ idõszak, a 19. század végén kezdõdött elméleti vitákat az „élet értékérõl” és az „életre nem méltó élet megsemmisítésnek való átadásáról”, a „saját halálhoz való jogról”, a „szelíd halálról”, az „eutanáziáról”, a szociáldarwinizmusról és az orvosi ökonómiáról. A 20. század negyvenes éveiben, 100 évvel a materializmus tetõzése után a német orvostársadalom használható eszközzé vált a nemzetiszocialisták uralmi és halálrendszerében. Adolf Hitler országában a jogászok mellett az orvosok jelentették a legtekintélyesebb foglalkozási csoportot. Soha nem volt korábban Németországban olyan sok orvos egyetemi rektor, soha nem volt az orvosok jelentõsége a társadalompolitikai részvételt és annak meghatározását tekintve akkora, mint a fasizmus német megvalósulási formájában. A koncentrációs táborokban – de nem csak ott – a legborzalmasabb „kutatásokat” vitték véghez, döntöttek életrõl és halálról, „különleges kezelésrõl” és „szelekcióról”. „Hagyják csak az orvostudományt ilyen materialistán továbbfejlõdni: ha negyven évre elõre tudnának tekinteni, megrémülnének, hogy milyen brutális módon fog ez az orvostudomány eljárni, hogy az embereket a halál milyen formáiig fogja ez az orvostudomány gyógykezelni…” Christoph Wilhelm Hufeland már 1806-ban figyelmeztetõn
ezt írta: „[Az orvosnak] semmi mást nem kell és nem szabad tennie, mint megtartani az életet, legyen az szerencse vagy szerencsétlenség, legyen annak értéke vagy sem, neki ahhoz semmi köze, és ha egyszer meg meri engedni magának, hogy ezt a szempontot is belevegye a feladatába, akkor a következmények beláthatatlanok, és az orvos válik az állam legveszélyesebb emberévé; mert ha egyszer átlépték ezt a vonalat, ha az orvos egyszer jogosultnak hiszi magát arra, hogy egy élet szükségszerûségérõl döntsön, akkor már csak egy fokozatos elõrehaladásra van szükség ahhoz, hogy egy emberélet értéktelenségét és ennek következtében szükségtelenségét más esetekre is alkalmazzák.”11 Az orvostudománynak mint az élet eredeti segítõjének a kapcsolata a pusztítás és a megsemmisítés erõivel a 20. század kezdete óta szorossá és rendkívül veszélyessé vált; ennek a kapcsolatnak Rudolf Steiner szerint okkult okai vannak – a Merkúr-szférában honosak a gyógyító folyamatok, de az összes megsemmisítõ erõ is, azon szubsztanciák és anyagok ismerete, amelyek az életet segíthetik, de el is pusztíthatják.12 A régi misztériumok orvosai mindig is tudtak a két erõszféra szoros kapcsolatáról; hatókörükbe beletartozott az élet, de annak veszélyeztetése vagy elpusztítása is, ami meghatározta az orvostudomány sajátos etikáját, beavatásjellegét.
A gyógyítói parancs Az orvostudomány helyzete a jelenben rendkívül komplex – beszorítva és kifeszítve a gyógyításra való törekvések és a „halál sok alakban mutatkozó formái” között. Hogy mely helyzetekben és milyen mértékben fogadható el a modern orvostudomány technológiai segítsége, az nyitott kérdés, és az is marad. Egyes esetekben (mint egy szélhûdés utáni átmeneti kóma állapotában) nyitva tarthatja az emberi individualitás újbóli beköltözéséhez a fiziológiai helyzetet, és ennyiben hasznos lehet, összekapcsolva olyan terápiás eljárásokkal, amelyek az organizmus életerõit erõsítik, és az ember méltóságát megõrzik; de más körülmények között a technika (vagy sok kezelési forma erõszakos potenciálja) válik a meghatározó – és egyedül meghatározó – hatalommá, és gátlón áll szemben az individualitás fejlõdési feltételeivel. Ezekre a nehéz kérdésekre nem lehet általános érvényû megoldásokat találni – az orvostudomány egy olyan terület – és az is marad –, ahol a szó szoros értelmében individualizálásra van szükség. De a súlyos viták közepette nem lenne szabad szem elõl téveszteni, hogy a 20. század kezdetén Rudolf
Rudolf Steiner terápiajavaslata
GYÓGYÁSZAT
Steiner az iniciációs tudománnyal a gyógyítómûvészet mely fajtáját alapította meg, hogy ennek természetébõl milyen orvosi etika következik, és kinek a szellemében lépett fel. A rózsakeresztes „In Christo morimur” (Krisztusban halunk meg) mondatot Rudolf Steiner így fordította le: „In dem Christus wird Leben der Tod” (Krisztusban életté válik a halál).13 Egy ebben az értelemben létrejött gyógyítómûvészet azért küzd, hogy az élet, a formálódás és a feltámadás folyamatait bevonhassa a betegség- és halálrégiókba. A kereszténység menhelyein az elsõ Krisztus utáni évszázadok óta odaadó ápolás folyt, méltóságteljesen kísérték a haldoklókat, az emberi individualitás halál utáni létének tudatában, tudván azt, hogy a földi halál egy átkelési pont – és nem az abszolút vég („Krisztusban halunk meg”). Rudolf Steiner ezt nagyra becsülte. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az orvosi kurzusaival általa elindított antropozófiai gyógyítómûvészet mint újra megalapított keresztény orvostudomány14 elsõdlegesen nem a haldoklók ápolásának és elkísérésének folyamataira irányult és irányul, hanem az evangélium (gyakran kilátástalan helyzetekben sikerült) gyógyításaira („Krisztusban életté válik a halál”). A két eljárás, a haldoklók odaadó ápolása és az orvosi tevékenység megõrzött gyógyítói intenciója nem áll egymással ellentmondásban, hanem kiegészítik egymást, amennyiben képesek saját területüket és mindenkori határaikat tiszteletben tartani. Rudolf Steiner orvosoknak tartott kurzusai, ezt le kell szögezni, kivétel nélkül terápiás eljárásokról szóltak – az élet támogatásának és megmentésének azon sokszínû lehetõségérõl, amelyet õ ezen SzG 2010/3
49
GYÓGYÁSZAT hivatáscsoport sajátos és kizárólagos feladataként írt le. Ita Wegmanról, akinek a „gyógyításhoz való bátorságát” Steiner mindig hangsúlyozta,15 ezt írta Madeleine van Deventer: „Nem ismerte a re-
zignációt, és gyakran le tudta gyõzni a halált, és még ha ez nem sikerült is, érezte az ember, hogy az elhunyt további létéhez is milyen fontos volt a rááldozott gyógyítói erõ.”16
6
7
8 9
Fordította: Kádas Katalin 10 Der Europäer, 14. évf. 8. sz./2010. június 11 12
Jegyzetek
13 1 2
3 4
5
Rudolf Steiner: Fiziológiáról és terápiáról a szellemtudomány alapján. GA 314. Dornach 1989, 283. o. Vö: Peter Selg: Az ember betegsége, gyógyulása és sorsa. Rudolf Steiner szellemtudományos patológia- és terápiaértelmezésérõl. Dornach, 2004 Rudolf Steiner: Természet és ember szellemtudományos megközelítésben. GA 352. Dornach 1981, 143. o. Christoph Wilhelm Hufeland: „Az orvos viszonyai”. Megjelent: Hufelands Journal, 23. szám, 1806, 15. o.; kiemelés a szerzõtõl Rudolf Steiner: Gyógypedagógiai kurzus. GA 317. Dornach 1995, 61. o.
14
15 16
Willem Zeylmans van Emmichoven: „Rudolf Steiner Hollandiában”. Megjelent: M. J. Krück von Poturzyn (kiadó): Találkoztunk Rudolf Steinerrel. Tanítványai visszaemlékezései. Stuttgart, 1967, 257. o. Rudolf Steiner: Meditatív szemlélõdések és útmutatások a gyógyítómûvészet elmélyítéséhez. GA 316. Dornach, 2003, 122. o. Uo. 220. o. Rudolf Steiner: A karma megnyilatkozásai. GA 120. Dornach, 1992, 90. o.; kiemelés a szerzõtõl Rudolf Steiner: A spirituális ökonómia elve az újra megtestesülés kérdéseivel összefüggésben. GA 109. Dornach, 2000, 160. o. Vö.: 5. jegyzet Vö.: elsõsorban Rudolf Steiner 1924. 05. 24-diki és 06. 08-diki elõadásaival (GA 239). Rudolf Steiner: A karácsonyi kongresszus az Általános Antropozófiai Társaság megalapítására 1923/24. GA 260a. Dornach, 1994, 35. o. Vö.: Peter Selg: Betegség és Krisztus-megismerés. Antropozófus orvostudomány mint keresztény gyógyítómûvészet. A kereszténység ideális kapcsolatai a gyógyászathoz és az antropozófiai orvostudomány. Dornach, 2005 Vö.: Peter Selg: „Ita Wegman és a »Gyógyítás bátorsága«.” Megjelent: Der Merkurstab, 4. szám, 362–369. o. Peter Selg után idézve: „A halállal való kapcsolatról. Adalék Ita Wegman orvosi felfogásához.” Megjelent: Der Merkurstab, 2. szám, 2006, 5. o.
Nem számít bûncselekménynek a passzív kegyes halál Németországban [origo] | 2010. 06. 26., 3:40 Címkék: Németország, eutanázia, egészségügy, kegyes halál Nem tekinthetõ bûncselekménynek, ha beszüntetik az életfenntartó gyógykezelést, amennyiben a haldokló erre, akár korábban is, kinyilvánította akaratát – határozott pénteken a német szövetségi bíróság. Az ítéletet támogatta a liberális igazságügyi miniszter, de szinte azonnal bírálta a német katolikus egyház. A karlsruhei bírói testület határozatában felmentett egy ügyvédet, akit gondatlanságból elkövetett emberölés miatt ítéltek el tavaly, mert azt javasolta egy asszonynak, hogy segítse halálba kómában fekvõ anyját. A müncheni ügyvéd annak idején azt ajánlotta védencének, hogy vessenek véget a több mint 5 éve kómában fekvõ, gyógyíthatatlan beteg édesanyja mesterséges – gyomorszondán keresztül történõ – táplálásának. Az édesanya korábban lányával azt közölte, hogy adott esetben nem kívánja élete mesterséges fenntartását, és méltóságban akar meghalni. Elke G. ezt követõen az anyát gondozó otthon orvosaihoz fordult, kérve a mesterséges életben tartás megszakítását. Az otthon orvosai azonban megtagadták ezt, a páciens lánya ezután maga vágta el a csövet. 50
SzG 2010/3
GYÓGYÁSZAT
Az orvosok egy újabb szondával próbálták meghosszabbítani az idõs hölgy életét, aki azonban nem sokkal késõbb meghalt. Precedens értékû ítélet született Az otthon ezután mind az ügyvéd, mind az elhunyt asszony lánya ellen feljelentést tett. A fuldai tartományi bíróság Elke G.-t felmentette, az ügyvédet ugyanakkor kilenc hónapi, próbaidõre felfüggesztett börtönre ítélte. A szövetségi bíróság most azonban a korábbi bírói ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyvéd felmentése mellett döntött. Mindezzel közvetve a betegek önrendelkezési jogait erõsítette meg az orvosokkal szemben. Ez utóbbiak a döntés szerint már akkor is felhagyhatnak az életet meghosszabbító kezeléssel, ha a közvetlen haláltusa még nem kezdõdött meg. Ebben az esetben az úgynevezett aktív cselekvés, azaz például egy gyomorszonda vagy egy lélegeztetõgép eltávolítása is megengedett. Ha a beteg már eszméletlen állapotban, illetve kómában van, állítólagos korábbi akaratkinyilvánítása is elfogadható. A bíróság szerint ilyen esetekre nemcsak a páciens írásos, hanem szóbeli akaratnyilvánítása is érvényes. A bírói döntés újabb állomást jelent az eutanáziával – németországi elnevezés szerint a halálba segítéssel (Sterbehilfe) – kapcsolatos vitában. Az országban a náci idõk óta nem használják az eutanázia kifejezést, az ugyanis az akkoriban orvosi közremûködéssel megölt testi vagy szellemi fogyatékkal élt emberek „mesterséges” halálát idézi fel. Ehelyett a „Sterbehilfe” szó terjedt el, ami a halálhoz vagy pontosabban a meghaláshoz nyújtott segítséget jelenti. A törvények szerint a passzív halálba segítés nem büntetendõ cselekmény. Az úgynevezett aktív halálba segítés azonban emberölésnek számít, és többéves börtönnel sújtható. Jogi szakértõk, orvosok, illetve az evangélikus egyház többnyire pozitívan értékelték a pénteki bírósági döntést. Hasonlóan foglalt állást a német igazságügyi miniszter is, aki szerint az ítélet az engedélyezett passzív és a tiltott aktív halálba segítés közötti „szürke zónát” illetõen teremt nagyobb jogbiztonságot. Sabine Leutheusser-Schnarrenberger szerint az emberek felelõsen megfogalmazott véleményét minden élethelyzetben figyelembe kell venni. „Az emberek akarata ellenére nem lehet semmifajta kényszerkezelés” – hangoztatta a liberális miniszter. A katolikus egyház bírálja az ítéletet Bírálta viszont a pénteki karlsruhei állásfoglalást a német katolikus egyház. Annak vezetõ szerve, a katolikus püspöki konferencia nyilatkozatában mértékadónak nevezte a passzív és az aktív halálba segítés közötti alapvetõ különbségtételt. A püspöki konferencia úgy értékelte, hogy az ítélet nem elégíti ki ezt a követelményt, és ily módon nem segíti a rendkívül kényes döntéshozatalt. A katolikus egyház vezetõi aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy mindez újabb etikai problémákat vethet fel. A püspöki konferencia egyidejûleg az ítélet további alapos elemzését helyezte kilátásba. Elhangzottak ugyanakkor más kritikus állásfoglalások is. Az orvosok szakszervezete, a Marburger Bund a többi között azt hangoztatta: a bírósági ítélet semmiképp nem jelenthet felhatalmazást az életfenntartó intézkedések folytatásával kapcsolatos önhatalmú döntésekhez. Egy kómában fekvõ személy állapotából nem vonható le az az egyenes következtetés, hogy a beteg nem kíván tovább élni. Szakértõk szerint a bírósági ítélet némileg bõvítette az engedélyezett passzív halálba segítés területét, a vita azonban minden bizonnyal folytatódni fog.
SzG 2010/3
51
GYÓGYÁSZAT
DR. KUN CSABA A MAGYAR ORVOS-
ÉS TERAPEUTAKÉPZÉS ELSÕ ÉVÉRÕL
„Egy olyan kor, amely minden pluralitás ellenére általánosít, személytelenít, szabványosít, olyan orvoslást kíván, mely differenciált, teljes körû kínálattal él, és az egyéni embert állítja középpontjába. Olyan orvoslásra van szükség, mely a páciensnek lehetõvé teszi, hogy maga tudjon dönteni, milyen terápiák felelnek meg neki, hogy a betegségét leküzdje, és személyes fejlõdési lehetõségként élje meg. Azáltal, hogy a személyes kezdeményezõkészséget és felelõsségérzetet segíti, az antropozófus gyógyászat ma valódi társadalmi szükségszerûség!”
Világunkban mindennek van elõzménye és következménye. Amiért ezt leírom, nem más, mint annak a ténynek a rögzítése, hogy bár Magyarországon a rendszerváltoztatással összekapcsolódva hamar megjelentek olyan antropozófus gyakorlati kezdeményezések, amelyek többek között érintették, és a mai napig mûködõen érintik például a nevelõ oktatást, a mezõgazdaság egyes területeit, továbbá egyes antropozófus terápiák (euritmia, festésterápiák, mozgásterápiák, masszázsok) is találtak érdeklõdõket és gyakorlókat, addig (és ezt a képzés fontos elõzményeként kell megemlíteni) az orvostársadalom gyakorlatilag hosszú-hosszú ideig közömbösnek és teljesen passzívnak mutatkozott az antropozófus orvoslás iránt. Ezért az a tény, hogy végre Magyarországon is elindult egy nemzetközi szintû képzés, már önmagában is igen nagyra értékelendõ. A mai napig különösen feltûnõ a kontraszt a homeopata orvosok világával szemben, akiknek a száma az elmúlt húsz évben hazánkban is sok százra nõtt, tizenöt éve néhány külföldi homeopátiás gyógyszer-elõállító sok törzskönyvezett készítménye elérhetõ a közforgalmú gyógyszertárakban, egyes egészségpénztárak térítik a konzultáció és a szerek díjait. Az egyoldalúan anyagelvû orvostudomány emberképétõl elfordulók közül jó néhányan fordultak a hahnemanni gyógyítómûvészet irányába, amelynek elvei, törvényszerûségei, gyógyszer-elõállítási módszerei a mai napig a tudományos kritikák kereszttüzében vannak, amikkel szemben a homeopátia fõleg tapasztalati tényeket tud felmutatni, és bár kiválóan képes a jelenségeket megfigyelni és leírni, de a miértekre nem képes a korszellemnek megfelelõ, valós válaszokat adni. Az antropozófus gyógyítómûvészet képes az akadémiai medicina és a homeopátia között fennálló, 52
SzG 2010/3
Henriette Deckers táblarajza
(Részlet az Antromedicart Antropozófus Gyógyászati Képzés 2009–2011 képzési programjából)
az egészség és a betegség megítélésének poláris egyoldalúságát valódi ok-okozati viszonyrendszerbe helyezni, igazi integratív középimpulzus, keresztény orvostudomány. Éppen ezért oly nehéz, és jelentõs kihívás a vele való foglalkozás az orvos-individuumok számára, hiszen az egyetemen elkezdett oktatás és a késõbbi kórházi gyakorlat emberképe jelentõsen különbözik a Rudolf Steiner és Ita Wegman által földi útjára indított gyógyító iniciatíváétól. A leírtaknak nem mond ellent, hogy többekben régóta hordozott vágyként jelentkezett egy szisztematikus képzés lehetõsége, amelynek létrehozásában, a képzés összefogásának felvállalásában elévülhetetlen érdemei vannak dr. Szõke Henrik antropozófus orvosnak, akihez tíz személy társult, hogy megalapítsák az Antromedicart, a Magyarországi Antropozófus Gyógyító Mûvészetért Egyesületet. Az Antromedicart Egyesület mûködési céljaként az fogalmazódott meg, hogy létrehozza és mûködtesse az elsõ hazai Antropozófus- és Terapeutaképzést azon értékek és ideák alapján, amelyek Rudolf Steiner és Ita Wegman gyógyító mûvészeti munkásságából fakadnak, és képviselje ezt a
GYÓGYÁSZAT szellemi tartalmat a nyilvános életben. Az Egyesület maga jogi személy, melynek mûködése kiterjed az egész ország területére, mûködésének idõtartama határozatlan, mûködése 2009. január 21-én vált hivatalossá. Az Antromedicart Egyesületet három ügyvivõ (dr. Szõke Henrik, Sárközy Ágota és dr. Tóthfalusi Anna Mária) vezeti úgy, hogy mindegyikük egyegy évig lát el levezetõi feladatot. (További részletek az Egyesület mûködésével kapcsolatosan a www.antromedicart.hu honlapon olvasható). Egy szellemi iniciatíva földi hordozójaként megszületett tehát egy olyan regionális szervezet, amelyben az alapítók összefogása, közös feladatvállalása alapozta meg azt, hogy 2009–2011 között meghirdetésre kerülhetett az Antropozófus Gyógyászati Képzés, melynek célja a modern felnõttoktatás módszereivel oly módon segíteni elsajátítani az antropozófus orvoslás szemléletét és eszköztárát, hogy az orvos és terapeuta egyéni ítélõképessége és a képzés során szerzett gyakorlati tapasztalatai alapján önálló tevékenységre legyen képes. Fontos, hogy az oktatás metodikailag követi a nemzetközi képzések, különösen a németországi Witten-Herdecke-i orvosképzés szisztematikus felépítését, melynek középpontjában gyakorlati esetismertetések állnak. A képzés célja, hogy a szerzett ismeretek és tapasztalatok szervesen integrálódjanak a résztvevõk meglévõ szakmai tapasztalataiba, és mindennapi gyógyító gyakorlatába. A résztvevõk közös munkájuk révén az oktatás végére saját tankönyvet hoznak létre. Lényeges eleme volt a képzés elindulását megelõzõ évnek, hogy meghatározódjon azok köre, akik jelentkezhetnek. A képzés sajátosan középeurópai, mert az olyan képzés, ahol az orvosok és a terapeuták egy képzésben közösen vesznek részt, talán hihetetlen elsõ olvasásra, példa nélküli a világban. A jelentkezések lezárulását követõen bizonyosodott be, hogy életképes a kísérlet, és mintegy fele-fele arányban iratkoztak be orvosok és terapeuták, együttesen hatvannyolc fõvel. Az
eltelt egy év igazolta, hogy nagyon pozitívan élik meg a résztvevõk a szakmai sokszínûséget, a „fejnehéz” orvosok sok gyakorlatiasságot leshetnek el a terapeutáktól, szemléletformálásukhoz nagy segítséget jelentenek a terapeuták, akik viszont orvosi segítséggel tudják ismereteiket jelentõsen megsokszorozni. Az orvosi kör könnyen megfogalmazódott: végzett orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek, pszichológusok, homeopata orvosok, 5. vagy 6. évfolyamot végzõ hallgatók, rezidensek lehetnek a képzés résztvevõi. Ennél nehezebbnek bizonyult a terapeutákkal szembeni feltételrendszer kidolgozása, tõlük középiskolai végzettség, legalább kétéves terápiai képzés elvégzésének igazolása és legalább kétéves szakmai gyakorlat igazolása volt szükséges. Az orvosok számára fontos volt az akkreditáció kérdése. A Pécsi Orvostudományi Egyetem befogadta a képzést, félévente 50 továbbképzési kreditpontot határozott meg a résztvevõ orvosok számára, illetve a negyedik szemeszter végére akkreditált egyetemi licenszvizsga van tervbe véve, mely a jelenleg készülõ új törvényi szabályozás lezárulását követõen hivatalos mûködési engedélyt tesz lehetõvé. Az orvosok – folytatva a képzést a harmadik SzG 2010/3
53
GYÓGYÁSZAT
54
SzG 2010/3
kor Ujváry Éva a Collot-festésterápia, Balogh Mária, Martin Keizer a mûvészetterápia, Recean Ovidiu a ritmikus masszázs, a bedörzsölések, Wagner Andrea a külsõ alkalmazások lehetõségének alapjaival ismertette meg hallgatóit. A szombat este a gyógyítóanyagtan az adott hétvége patológiájához illeszkedõ részével telt, ez az elõadás hasonlított talán a legjobban az egyetemi képzés során megszokotthoz. Gyakran felvetõdött, hogy ennek legjobb ideje talán nem késõ este lenne, így a képzés során a hallgatói észrevételekre válaszolva a képzésvezetõ, dr. Szõke Henrik (aki a képzés során fordítói feladatokat is ellátott) igyekezett a különbözõ részek között megtalálni a megfelelõ egyensúlyt. A vacsorát követõen még nem ért véget a nap, hanem mindig terápiás kollokvium, esetmegbeszélés történt – gyakran este tízig. Vasárnap a Bothmer-képzés órája kezdõdött Karkus Ottó vezetésével, majd a délelõtt közös feladata a terápiás terv kialakítása volt kiscsoportokban, azoknak a közösség elé tárása, majd a hétvége fõdocense összefoglalta a hallottakat, és konkrét terápiás javaslattal élt. Végül, de nem utolsósorban fontos részét képezte a képzésnek a terapeuta iskolázási útja, a morális fejlõdés útjának elõsegítése is, a közös zárás során pedig a feladatok megbeszélése, elõretekintés engedte útjára a fáradt, de sokat gazdagodott hallgatóságot. Sokszor elhangzott a kérdés, hogy milyen a képzés. Talán semmi sem olyan beszédes, mint az, hogy a második félévet csak ketten nem folytatták, de nem azért, mert elégedetlenek voltak a színvonallal, hanem egyéb okok miatt. A mai korban gyakorta hisszük, hogy a „jó” képzésnek sok-sok információval kell ellátnia bennünket. A világösszefüggések és az ember lényének valós megismerésére törekvõ képzés az Emberré válás rögös útja, ezért megalapozottan jelenthetõ ki, hogy Magyarországon az Antromedicart Antropozófus Orvos- és Terapeuta Képzés méltán foglalhatja el a helyét a Rudolf Steiner által a világba hozott antropozófus kezdeményezések között. És a második év már elkezdõdött… Természetmegfigyelés – mezei zsurló
évvel – a 6. szemeszter végén elnyerhetik a Freie Hochschule für Geisteswissenschaft Medizinische Sektion am Goetheaneum (Dornach, Svájc) nemzetközileg elismert „antropozófus orvos” diplomáját. A terapeuták az általuk elvégzett négy vagy hat szemeszter elvégzésérõl tanúsítványt kapnak. Az elõkészítõ év financiális hátterét a Dr. Hauschka Stiftung, az Ita Wegman Alapítvány és a Medicina Humana Kht. biztosította. A képzés a püspökszentlászlói közös táborozással kezdõdött, majd azt a solymári és az óbudai Waldorf-iskolák fogadták be havonta egy hétvégén, péntek délutántól vasárnap kora délutánig. A képzés tanárai között kiemelt szerepet játszanak a nagy orvosképzési tapasztalatokkal rendelkezõ holland (Guus van der Bie, Christa van Tellingen orvosok, Ad és Henriette Deckers pszichote-rapeuták) és német (Astrid és MartinGünther Sterner, prof. Albrecht May) elõadók, akik az adott tematikával rendelkezõ hétvégét összefogták. Péntek délután a közös munka dr. Rudolf Steiner és dr. Ita Wegman A gyógyítómûvészet kitágításának megalapozása szellemtudományos ismeretek alapján címû, az antropozófus orvoslás történetében meghatározó jelentõségû mû egy adott fejezetével kezdõdött. Csoportmunkában igyekeztünk a kérdésekre válaszolni, illetve mi magunk is konkrét felvetésekkel élni. Az életöszszefüggések, folyamatok újszerû, komplex szemlélete valamennyi résztvevõ számára igazi kihívást, életre szóló szemléletformálást jelent. Ilyenkor a társaság másik fele euritmiával foglalkozott, Scheily Mária, Clemens Schleuning, Keresztes László segítõ vezetésével. Ezt követõen a hétvége patológiájához, a betegbemutatóhoz illeszkedõ élettani alapok következtek a fõdocens elõadásával, majd szombat délelõttönként a kórtani összefüggések, a páciens részletes bemutatása történt – szintén a hétvége fõelõadójának vezetésével. A természet-megfigyelés különösen fontos része a képzésnek, hiszen látásmódunk változása nélkül elképzelhetetlen antropozófus gyógy-mûvésszé válni. Ezeket az órákat a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda munkatársai (Herczeg Ágnes, Illés Zsuzsa, Szûcs Gábor, Vincze Attila) vezették, míg Krivácsy Zoltán kísérletei segítségével az élettelen világ fizikai-kémiai sajátosságait hozta mindannyiunkhoz közelebb. A szombat délután az antropozófus terápiák kiscsoportban végzett idõszaka volt, ami-
KIÁLLÍTÁS, PROGRAMOK HOMÁLYKÖSZÖNTÕ A Napút Alternatív Mûvészeti Akadémia „… és a Homály” címû kiállításához
Kint, az utca viszonylagos szabadságában és bent, a galéria nem kevésbé szabad viszonylagosságában. A kettõ közt vékony üveg. Átláthatni rajta, pedig ez már a homály, és tovább növekszik, ha rálehelsz. Idén épp 200 éve, hogy megjelent Goethe Színtan címû munkája, mely a színek, a színek természetének inspirálóan mûvészi módon való megközelítésével ragadja meg a festõt. Mûvészeti iskolaként régóta tanakodtunk, hogyan lehetne érdemben megemlékezni errõl a sokatmondó, a newtoni színelméletet (és egyben annak világszemléletét) lényegében megkérdõjelezõ mûrõl. Elõször is igyekeztünk megfelelõ helyet találni a színekkel, a színtannal foglalkozó kiállítás és az ahhoz kapcsolódó mûvészeti akciók megvalósításához. Böröcz László, a Ráday utcai 2B Galéria vezetõje az elsõ pillanattól rokonszenvezik az ötlettel, s a galéria tereit egy hétre a rendelkezésünkre bocsátja. Ugyanakkor fontos volt az is, hogy együttmûködõ partnernek sikerült megnyerni a budapesti Goethe Intézetet, ahol dr. Nagy Mártával együttmûködve végül egy egész hetes, Goethével foglalkozó programsorozat áll össze. Mi három, az Akadémia tanárainak (Döbröntei Zoltán festõmûvész, Simon Zsolt József porcelántervezõ mûvész) és festõinek együttes munkájából születõ mûvészeti alkotást tervezünk. Az egyik egy 22 képbõl álló ikonosztáz, mely ezúttal 3 szintes lesz: legalul a tárgyi világunkat témául választó képek, középen a növény-, legfölül pedig az állatvilágot bemutató festmények láthatóak majd, összesen huszonkettõ. A 13 festõ egymástól függetlenül készíti el a „mozaikokat” mint egyetlen, „teljes” kép részeit. Tapasztalatunk szerint a színek ereje – a sötét, a világos, és… a homály – összeadódik. Kíváncsiak vagyunk, milyen közös karakter születik az elõre nem egyeztetett, nem „összepróbált” munkákból. A másik egy nagyméretû triptichon. Három szín adott, külön, alapként a vásznakon: a fehér, a vörös és a fekete. Egy-egy alapszínbõl két-két mûvész gyúr
képet, melynek közvetlen témája az ember, de fontos az adott színbe-állapotba való belehelyezkedés. A vállalkozás valódi izgalmát pedig az adja, hogy a hat alkotó, egymástól függetlenül – mégis egy munkatérben, egy témában öszszekapcsolódva – az Emberrõl beszél. A munkafolyamatot fotózzuk, ezzel nem csupán a téma szimultán alakulása követhetõ nyomon. A végeredmény: egy „mozgó tabló.” Néhány héttel a kiállítás-megnyitó elõtt már megkezdõdik a munka, ám a befejezés átcsúszik a 2B-be, az „…és a Homály” majdani jelenébe. Vagyis: az október 6-i megnyitót követõ napokon visszalátogatók szeme láttára változnak, fejlõdnek a színek a festõk keze alatt. Harmadjára pedig kísérletet teszünk egy 2 méter átmérõjû teljes színkör kirakására a természetben található tárgyakból, madártollból, kavicsból, csontból, falevélbõl… A kiállításnak része Goethe színtani kísérleteinek szemléltetõeszközökkel való bemutatása, de talán érzékenyebb és beszédesebb megközelítésmód a Goethe felvetette kérdésekre és a megtalált igazságokra a képben, a mûvészetben – ha úgy tetszik, a homály szabadságában – adni választ. A kiállítás megnyitójának idõpontja: 2010. október 6. 18 óra (helyszín: 2B Galéria, Budapest, Ráday utca 47.). A kiállítást megnyitja: Döbröntei Zoltán festõmûvész A kiállítás október 5. és 10. között, mindennap 14 és 18 óra között látogatható. A Goethe-hét programjával párhuzamosan a Napút Alternatív Mûvészeti Akadémia hároméves záró kiállítására is szeretettel várunk minden érdeklõdõt, melynek megnyitójára október 3-án, 17 órakor kerül sor a Fogasházban (Budapest VII., Akácfa utca 51.) További információ: www.naputasok.hu Szoboszlai Annamária
SzG 2010/3
55
PROGRAMOK
A Szabad Gondolatok Háza 2010. õszi programja 2010. november 13. szombat
Dunlop, Westonbirt
Thomas Meyer úr részvételével ünnepélyes könyvbemutató D. N. Dunlop életrajzának magyar nyelvû megjelenése alkalmából.
Progam: 10.00 – 13.00 13.00 – 14.30 14.30 – 16.00
Thomas Meyer úr elõadása: D. N. Dunlop jelentõsége az antropozófia történetében Ebédszünet Ünnepélyes könyvbemutató
THOMAS MEYER: D. N. Dunlop Egy élet- és körkép
Dunlop
A szünetben ebédvásárlási lehetõséget biztosítunk. Részvételi díj: 1500 Ft
D. N. Dunlop (1868–1935) többek között W. B. Yeats, Rudolf Steiner, Ita Wegman és Ludwig Polzer-Hoditz barátja, megalapította 1924-ben a World Power Conference-t, ami ma is létezik Energia Világkonferencia néven. Õ hívta életre a teozófiai nyári tanfolyamokat, és vezetõ szerepe volt az Angliai Antropozófiai Társaságban. Dunlop személyét a 21. század világgazdasága inspirátorának, egy valóban szabad közösségalkotás inspirátorának tekintjük.
A londoni konferencia képei
Hozzájárul egy könyv tartalma – ha a legkisebb mértékben is – az emberi tudat fejlõdéséhez? „D. N. Dunlop – egy élet- és korkép“ briliáns módon kiállja ezt a próbát. (Owen Barfield)
56
SzG 2010/3
Dr.H auschka Kozmetikumok
Az õsz közeledtével ideje felkészülni az átmeneti idõszakban esetleg fellépõ problémákra. A nyár folyamán legtöbbünk bõre egyensúlyi állapotba jutott – többet voltunk levegõn, napon, talán pihentünk is eleget –, az idõ hûvösebbre, szelesebbre fordultával, majd a fûtési szezon kezdetével azonban ez az egyensúly ismét veszélybe kerülhet. Ennek megelõzésére ajánlatos beiktatni arcápolási programunkba egy 28 napos Dr. Hauschka N ampullakúrát, ami minden bõrállapot esetében erõsítést, támogatást nyújt bõrünknek az egészséges mûködés megõrzéséhez.
A folyóirat ára: 600 Ft
