Szabad Gondolat ANTROPOZÓFIA NEVELÉSMÛVÉSZET SZOCIÁLIS ÉLET
Antropozófia Thomas Meyer: A tizenkét világnézet és az antropozófia…
Világhelyzet Ertsey Attila: A Koszovó know-how, avagy a demográfiai fegyver
Pedagógia Gulyás Judit: Válság van – válság lesz?
Gyógyítás Kádas Ágnes: Orvostovábbképzések
2009. március
12/1
TARTALOMJEGYZÉK ANTROPOZÓFIA A növény és az ember ég és föld között – Ruth Mandera elõadásáról készült jegyzet alapján Thomas Meyer: A tizenkét világnézet és az antropozófia… Szociális impulzus – a Natura-Budapest Kft. tevékenységérõl
1 4 8
VILÁGHELYZET Ertsey Attila: A Koszovó know-how, avagy a demográfiai fegyver Tóth Márk: Viktor Suvorov: A jégtörõ
13 19
PEDAGÓGIA Döbröntei Zoltán: A festészeti nevelés lényegérõl Frans Lutters: A szabad Waldorf-iskola karmájának kérdése Gulyás Judit: Válság van – válság lesz?
29 32 34
GYÓGYÍTÁS Kádas Ágnes: Orvostovábbképzések
37
KÖNYVAJÁNLÓ Frisch Mihály: Wilhelm Pelikan: Hét fém Mesterházy Mária: Forráskutató – Ajánló Walter Johannes Stein: Világtörténelem a szent Grál fényében. A IX. század címû könyvéhez Dr. Kun Csaba: Könyvajánló Rudolf Steiner Szellemtudomány és orvostudomány címû könyvéhez
SZABAD GONDOLAT Az antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata Szerkesztõbizottság: Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk Kiadja: Natura-Budapest Kft. Felelõs kiadó: Tóth Márk Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Borító és tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail:
[email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.“ Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)
45 47 49
ANTROPOZÓFIA ANTROPOZÓFIA A
NÖVÉNY ÉS AZ EMBER ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT
Ruth Mandera elõadásáról készült jegyzet alapján „Keresed a legmagasabbat. A növény megtanít rá. Ami õ akaratlanul, Légy te az akarva – Ez az!” (Schiller)
Rudolf Steiner mezõgazdasági kurzusához készített növenyrajza
Az élõ növényt körülveszi az elemek világa: föld, víz – fény, levegõ, hõ. A föld és az ég között fejlõdik a növény, és középsõ régiójában bontakoznak ki a levelei. Ezen a középsõ területen képes a növény élõ, eleven elemi szubsztanciákat termelni. A gyökerével a talajból felvett ásványokat felfelé vezeti. Levelei felsõ felületével befogadja a fényt, az alsó felületén pedig apró nyílások vannak, melyekkel a levegõt veszi fel és engedi ki. Szén-dioxidot (CO2) tart meg a levegõbõl, és oxigént (O2) ad le a környezete számára. Ezek a minõségek (föld-víz-levegõ-fény) nem eleven minõségek. De hozzásegítik az élõ, eleven lényt – mikor a növény ezeket felveszi magába –, hogy élõ szubsztanciákat hozzon létre. Azután ez az eleven szubsztancia, amit a levél
létrehoz, nem marad meg a levélben. Létrejöttekor a növény továbbvezeti azt fölfelé és lefelé is. Mi, emberek, nem vagyunk képesek eleven szubsztanciákat létrehozni. Hogy élni tudjunk, eleven növényeket és állatokat kell megennünk. Ha elkezdünk megfigyelni egy növényt, láthatjuk, hogy egyre növekszik, és zöld leveleket hoz létre. Azonban szembejön ezzel a növekedéssel felülrõl a növény lelkisége. Könnyen azt gondolhatnánk, hogy a növény lelke a virága. De nem így van. A növény lelkisége, ahogy Rudolf Steiner a mezõgazdasági kurzuson ezt nagyon egyszerûen ábrázolta, a növény fölött és körülötte található (az ábrán fölül pirossal rajzolva). Ez a lelki érintés jelenik meg a növény formájában. Steiner a gyökérrégió köré is rajzolt egy formát, amire azt mondta, hogy az a komposzt és a trágya, amit az ember készít és helyez el a növény számára. A lelki érintés hozzátartozik minden növényhez, de a mai korban jó, ha az ember is ad valamit a növény számára. Ezzel segítheti, hogy a növény fejleszteni tudja a maga lényét. A gyökerekre mindig úgy gondolunk, hogy azok szubsztanciákat vesznek fel. De a mai ismereteinkkel már az is jól követhetõ, hogy a gyökerek nemcsak felvesznek, hanem le is adnak szubsztanciákat az ott élõ baktériumok és gombák számára. Elsõsorban fehérjéket és cukrokat. Csaknem minden növény bensõséges viszonyban él egy bizonyos gombával (endo- és ektomikorhiza = gyökérgombák). A növény tehát nem él egyedül a földben. Szubsztanciákat ad le, és megengedi, hogy a gombák behatoljanak a saját szöveteibe. Egészséges növényeknél ebben egy megfelelõ egyensúly SzG 2009/1
1
ANTROPOZÓFIA vetkeznek, a virágnál több levél jelenik meg egyszerre. Valójában maguk a porzók is mind levelek. Ezt a változást a lelkiség érintése hozza létre, ennek hatására tud létrehozni a sok levél együtt, egyszerre egy egységet. (Ahogy egy embercsoportnál egy közös ideál, eszme létre tud hozni egy közös tevékenységet.) A növények rendkívül sokféle virágot hoznak létre. Ehhez képest a zöld levelek mindig egy kicsit unalmasak. Ám a lelki érintés lehetõvé teszi, hogy a növény mélyebben megmutassa
nában tehát a növénynek egészen pici élõlényekkel van kapcsolata. A virág a színével, illatával, formájával beszél. A különleges forma úgy keletkezik, hogy a zöld levelek megváltoztatják az alakjukat. Míg a zöld levelek rendesen egymás után kö-
belsõ kvalitását. Ebben a növény rendkívül kreatív. Nézzünk meg egy árnikát! Azt látjuk, hogy középen pici, a szélein körben pedig hosszúkás virágok vannak, de az egészet a lelkiség úgy fogja össze, mintha egyetlen virág lenne. Összefogja a különbözõ szerveket, és ezáltal egy fölérendelt minõséget hoz létre. A rovarok, méhek és pillangók azért jönnek a virághoz, hogy elvigyenek valamit, amire szükségük van. A méhnek szüksége van a virágporra, amit megeszik, és visz belõle a családjának is. A pillangó is azért jön, mert szüksége van nektárra a virágtól. A növényben tehát itt felül, ahol a virág van, olyasmit találunk, ami eltávozik a növénytõl. Leadja a nektárt és a virágport, miközben a rovarok elvégzik a megtermékenyítését. Vannak virágok, mint például a zsálya, amely rá is csukódik a rovarra, amikor az a kelyhébe repül, hogy a hátára tehesse a virágport. Itt még inkább érezhetõ, hogy virág és méh összetartoznak. Nem tud élni egyik a másik nélkül. Egyes növényeknél ez odáig jut, például a vad orchideáknál, hogy a virág egészen állatszerûnek tûnik. Olyan is van közöttük, amelyik épp egy bizonyos rovar nõstényére hasonlít, ezért a hím
Zsálya
Árnika
Orchidea
áll fenn. A gomba ott van, ahol lennie kell, és nem hatol mélyebben a növénybe. A gombáknak jó képességük van arra, hogy az ásványokat kioldják a talajból, feldolgozzák és továbbadják a növénynek. Egyes növények gyökerein kis gömböcskék találhatók, amelyekben baktériumok élnek. A pillangós virágú növények baktériumokkal élnek együtt. A baktériumok nitrogént ajándékoznak a növénynek, az pedig cukrot és egyéb anyagok adományoz a baktériumoknak. A gyökérzó-
2
SzG 2009/1
ANTROPOZÓFIA
Citrom
rovar eljön hozzá, hogy egyesüljön vele. Ekkor záródik be a virág, és teszi a rovar hátára a virágport. A virágrégióban tehát rendkívül változatos az állatokkal, rovarokkal való kapcsolat. A virág a növény fejlõdésének a csúcspontja. Miután létrejött, a rovarok virágport hoznak a virág bibéjére. A bibe is egy levél valójában, ami saját magával nõtt össze (elõfordul olyan növény, ahol páronként nõnek össze a levelek, azután pedig a párok egymáshoz, és abból lesz egy közös forma stb.). A bibe rendelkezik azzal az ér-
zékenységgel, hogy eldöntse, belenövekedhet-e az érkezõ virágpor, vagy sem. Neki kell eldöntenie, hogy a virágpor hozzátartozik-e, vagy sem. Ha nem, akkor egy határt képez. Ha igen, a virágpor behatolhat és megtermékenyítheti a magkezdeményt. Amikor ez megtörténik, a növény élete egészen megváltozik. Eltûnik a virág szépsége. A növény élete eltûnik, a forma megmerevedik és kiszárad. Különösnek találhatjuk, hogy mindez nem a környezet hatására történik, a környezet minõségei ugyanazok maradnak, talán csak a hõbõl van több. A növény létrehoz egy belsõ teret a megtermékenyítéshez, lezárja magát. Ami ezután megmarad, az a növény tengelye ég és föld között és a magház, ami kerekded és zárt. Ugyanakkor van benne valami, amit magnak nevezünk. Mi, emberek, nemigen szeretjük, amikor az életünkben az, ami elõször szépként jelenik meg – elszárad, lezárja magát és ott marad önmagában. Se a saját életünkben, se a gazdasági életben nem szeretjük ezt. De itt a növénynél láthatjuk, hogy egyidejûleg megjelenik valami új. A növény a világ számára hozza létre a magokat. Egy része a földbe kerül, de jó részét az ember és az álla-
tok számára hozza létre. A szubsztanciáit összegyûjti a magban, és ezt ajándékozza tovább. Vannak növények, amelyek ezt a folyamatot egyéves életciklus alatt viszik végbe, és létezik sok olyan növény is – mint például a gyümölcsfák –, amely képes ezeket a folyamatokat egymás mellett tartani. Most ismét feltehetjük a kérdést: mi egy növény akaratlanul? Mit mutat számunkra a növény? Középen szubsztanciákat hoz létre, amelybõl elajándékoz valamennyit lent a gyökérben az alacsonyabb rendû lényeknek, fenn a repülõ lényeknek, rovaroknak. Mikor pedig felvette magába a halálfolyamatot, lehetségessé válik, hogy melegvérû lényeknek ajándékozzon szubsztanciákat. Azt mondhatjuk, hogy feláldozta magát. A növény életének ilyenfajta szemlélése után másképp nézhetünk rá az emberre is. Rudolf Steiner Edith Maryonnal készített szoborcsoportja sokat segíthet nekünk az ember lényének megértésében, ebben az összefüggésben is. Sokat lehetne beszélni errõl a 9 m magas, fából faragott szoborról, de most csupán egy szempontból említjük. Úgy, ahogy a növényrõl beszéltünk, amely az alsó (földi) és a felsõ (lelki) régió között helyezkedik el, és van egy középsõ teremtõ régiója, ahol létrehoz valamit, amit azután továbbad felfelé és lefelé is. Egy ember sokkal több, mint egy növény. Lehetõsége van sokkal nagyobb erõkkel dolgozni. A középsõ alak az ember képe, akinek dûlõre kell jutnia a föld és a halál erõivel; és meg kell küzdenie a szépség, az álmok és illúziók feloldóerõivel is. Szükségünk van mindkettõre. Emberként bennünk – a csontjainkban – benne van a halál; és a vérünkben benne van a lelkesedés, a fantázia, a vízió. Mindennap feladatunk, hogy a két polaritás között egyensúlyt tartsunk. Ahogy errõl Rudolf Steiner beszélt: emberként az öntudatot kell gyakorolnunk – amire a növény nem képes –, de ennek az öntudatnak, a növényhez hasonlóan, önzetlennek kell lennie. Öntudat és önzetlenség egyidejûleg – sokat kell dolgoznunk azon, hogy megértsük, mit jelent ez: önmagunknál (önmagunkban) lenni és ugyanakkor önzetlenül (önmagunkról lemondva) ajándékozni tudni. Ruth Mandera 2008. november 29-én a Szabad Gondolatok Házában tartott elõadása alapján a jegyzetet készítette: Stráma Éva
SzG 2009/1
3
ANTROPOZÓFIA
Thomas Meyer
A
TIZENKÉT VILÁGNÉZET ÉS AZ ANTROPOZÓFIA…
…volt a címe Thomas Meyer 2008. november 18–19-én tartott hétvégi szemináriumának. Talán voltak a jelenlévõk között néhányan, akik az éppen hazánkat is elért pénzügyi válság okán elvárták volna, hogy a még õsz elején kitûzött témát most az elõadó egy – a pillanathoz illõbb – aktuálisabb témával váltsa fel. Meyer úr azonban emlékeztetett bennünket, hogy amikor Rudolf Steiner 1914-ben megtartotta azokat az elõadásokat, amelyek az õ mostani elõadásának az alapjául szolgálnak, hasonló volt a pénzügyi helyzet a világban, mint most. Steiner ekkor olyan alapot akart adni az embereknek, amellyel át lehet hidalni az egyoldalúságot. Ugyanis a kríziseket mindig valamiféle egyoldalúságra lehet visszavezetni, bármely területen jelentkeznek is. Steiner ezekkel az elõadásokkal olyan gondolkodáshoz akarta segíteni az embereket, amely mozgékonysága révén lehetõvé teszi, hogy krízishelyzetben felismerjék, mivel állnak szemben. Több kísérletet is tett arra, hogy megmutassa az utat, ahogyan az ember az egyoldalúságaitól megszabadulhat. Egy alkalommal geometriai példát választott erre. Felrajzolt többféle háromszöget, és azt mondta: ezek mind háromszögek, de egyik sem A háromszög. Mindegyik pusztán egy megjelenési formája egyazon törvénynek. A háromszöget nem lehet lerajzolni, azt csak érzékletmentesen lehet megragadni. A gondolkodás, a képzetek mozgékonyabbá tételét célzó gyakorlat lehet például, ha az ember megpróbál elképzelni egy háromszöget, azután azt a csúcsainál fogva képzeletben elkezdi mozgatni, széthúzni, összetolni stb., az átmenetekben, az állandó változásban megragadni a háromszög ideáját. Az elõadó segítségével a hallgatóságnak lehetõsége nyílt megismerni a Steiner által felvázolt tizenkétféle világszemléletet, nézõpontot, vagy ahogy máshol nevezte, világnézeti árnyalatot, a hozzá tartozó hétféle alaphangulatot és a három alaphangot. Steinertõl 4
SzG 2009/1
tudjuk, hogy az embernek nemcsak öt, hanem tizenkét érzékszerve van. Ami az ember lelki hangulatait illeti, megszámlálhatatlanul sok létezik, de amirõl Steiner beszélt, az a megismeréshez szükséges hétféle lelki alaphangulat. A tizenkettes szám összefügg az Állatövvel, kozmológiai értelemben egy igen
jelentõs szám, ami mindig megjelenik, ha az idõn kívüli, örök jelenségekrõl van szó. A tizenkét princípiumnak kortól független jellege van, ami visszatükrözõdik a népek és az egyes ember fejlõdésében is. A tizenkettes tagozással a szellemi elveknek felelünk meg. Amennyiben a hét bolygóról beszélünk, a szellemirõl a lelki területre lépünk át. Meyer úr vezetésével gondolatban végigjártuk az utat, ahogyan a körben az egyik nézõpontból átléphetünk a másikba, és megnéztünk egy-egy világnézeti álláspontot egy hozzá kapcsolható lelki hangulattal együtt is. Azt állította, hogy legalább próbaképpen mindenkinek, aki a szellemtudomány értelmében be akar hatolni a világ megismerésébe, végig kell járnia ezt az utat. Képessekké kell válnunk átmenni egyik nézõpontból, illetve egyik hangulatból a másikba, mozgékonyakká, átváltozásra képesekké kell válnunk. És a három alaphang – naturalista, theista és intuitivista – esetében pedig az a cél, hogy a jövõben mindhármat képesek legyünk megszólaltatni, mint egy hármas hangzatot. Steiner elõadásából az derül ki, hogy az a konstelláció, ami bennünk él – ezek közül a világnézetek, megismerési alaphangulatok és alaphangok közül –, olyasmi, amit az emberek korábbi életeikbõl hoznak magukkal. És természetesen Steiner nem azt akarja mondani, hogy alakítsuk ki magunkban az összes
ANTROPOZÓFIA hangulatot – kapcsolódva az összes nézettel –, hanem arról beszél, hogy egy bizonyos egyoldalúsággal érkezünk a világba, ami drámákat hozhat magával. Steiner fejtegetéseiben fontos szerepet játszik Nietzsche életpéldájának kifejtése. Nietzsche élete során három fejlõdési szintrõl beszélhetünk, ahogy ezt Steiner kimutatta. Fiatalkorában a misztikus világnézeti kedélyre volt hajlamos, az idealizmussal, a Bak jegyéhez kapcsolódva. Ez az a periódus, mikor lelkes rajongója a zenének, filozófiának, Wagnernek. Késõbb felébredt benne az igény, hogy változtasson
Megragadja a voluntarizmust és azt meg akarja tartani, de ahelyett hogy a voluntarizmussal a matematizmusba merülne bele, átmegy a dinamizmusba. Egy olyan kombináció jön létre, ami rendkívül erõteljes, és amelyet Steiner szerint csak akkor bír ki az ember, ha egyidejûleg szellemi szemlélete is van. Csakhogy Nietzschénél ez ekkor még nem volt meg. Ekkor jelennek meg nagy mûvei a hatalomról. A voluntarizmus és dinamizmus magától vezet ezekhez a kérdésekhez, a hatalom kérdéséhez. Ennek a korszaknak nagy mûvei az Antikrisztus és az Ecce homo.
a világnézetén és világnézeti kedélyén, ami nem egy megszokott dolog. Egészen nagy gondolkodók vannak, mint például Hegel is, akik életük végéig megmaradnak az eredeti konstellációjuknál. Ritka, hogy valaki kettõt vagy hármat is átéljen, mint ahogy Nietzsche. A napfázisban van, amikor ki akarja fejleszteni magában az empirizmus kedélyét, amit egy józan lépésnek nevezhetünk a korábbi misztikus hajlam után. Hisz ez alapvetõen a világ józan megismerésének a kedélye. Ez a hangulat átviszi õt a racionalista világnézeti nüanszba. Az elsõ korszakára a Tragédia születése címû drámájának keletkezése, a második fejlõdési korszakra pedig a Nagyon is emberi címû mûve jellemzõ. Itt már nem a magas eszmék világában lebeg, hanem megpróbál a világra és az emberekre józan, illúzióktól mentes pillantást vetni. Nietzsche azért is érdekes a mi szempontunkból, mert nagy hajlandósága volt arra, hogy szellemileg mozgékony legyen. Ebbõl adódóan nem ragadt le a második foknál sem. Az Állatövben most az empirizmus után a matematizmus következne, ez lenne a helyes sorrend, de nála nem ez történt. Megszületett benne az igény, hogy elhagyja a második fázist, és nemcsak egy új világnézetre, hanem egy új kedélyre is igénye támadt. Áttért a harcos kedélyállapotába, a Mars jegyébe. Ez a voluntarizmus. Ekkor egy belsõ problémával szembesült, mégpedig, hogy igazán nem tud behatolni a matematizmusba. A matematizmushoz nincsenek meg az adottságai, kevés érzéke van a matematikai világhoz, ott nem talál otthonra.
E mûre mondta Steiner, hogy valójában nem Nietzsche a szerzõje, hanem Arimán. Nietzsche elmondja, hogy egy inspirációt kapott, amibõl a mû született. Ez valóban így is történt, azonban az intuíció kevés volt benne ahhoz, hogy megértse, mi által jutott ehhez az inspirációhoz. Nem volt még lehetõsége egy rendszerszerû szellemi iskolázottságra, de egy olyan szellemiségû ember volt, akinek jó adottságai voltak az inspirációk befogadására. Steiner elmondja, hogy Nietzsche példáján vált világossá számára, hogy az újabb ember követeli, igényli az inspirációt. Ez pedig azt jelenti, hogy bár ebben nagy lehetõségek vannak, nagyok a veszélyek is. Nagy a veszélye annak, hogy olyan lények inspirálnak bennünket, akiket nem ismerünk fel. Ez az egyik oka annak, hogy miért épít Steiner mindent az intuícióra. A megismerések magasabb fokai közül – imagináció, inspiráció, intuíció – csak az intuíció közvetíthet valós lénymegismerést. Az imagináció és az inspiráció szintjén fennáll a lehetõsége annak, hogy becsapnak bennünket, hogy tévedünk. Ha az emberek egyre inkább igénylik az inspirációt – ami ma még inkább fennáll, mint Nietzsche korában –, akkor az is fontos, hogy az intuíció képességét is megszerezzék, hogy felismerjék, ki inspirálja õket, és hogy kifejlesszék azt az erõt, ami lehetõvé teszi, hogy ne hagyják magukat bármilyen lény által inspirálni. Mennyire tanulságos számunkra Nietzsche élete! Egyrészt ott volt benne a törekvés, hogy SzG 2009/1
5
ANTROPOZÓFIA világnézetileg ne csak egyféle elem legyen jelen az életében. Elõfutára ebbõl a szempontból az antropozófiailag orientált emberi szellemi fejlõdésnek. Ez az univerzális mozgékonyság képessége az, amit a tizenkét világnézetrõl szóló elõadásával Steiner ösztönözni akart. Ezt a mozgékonyságot Nietzsche az életében 3 szinten gyakorolta. De épp ez a konfliktus és az ebbõl eredõ tragédia mutatta meg Steinernek, hogy szellemtudományra van szükség ahhoz, hogy ezt a mozgékonyságot létrehozza az ember. Tudjuk, hogy ebben a harmadik fázisban Nietzsche elméje elborult. Feltehetjük a kérdést, hogy mi lehet ennek az oka. Ebben a harmadik fázisban Nietzsche ellene fordult bizonyos dolgoknak. Így például mindent elutasított, amit Wagner elért. Míg elsõ korszakában az újonnan született mûvét Wagnernek ajánlotta, a harmadik korszakában elfordult tõle. Korábban Nietzsche elragadtatással beszélt a Parsifalról és a Nibelung gyûrûjérõl, majd a harmadik fázisában a legmélyebb zenei kompozíciót egy olyan mû jelentette számára, amirõl úgy gondolta, hogy meg tudja szabadítani, ki tudja gyógyítani a wagnerizmusból. Ez Bizet Carmenje volt. Steinertõl tudjuk, hogy Wagner a halála után nyomon követte barátja sorsát, és látta, hogy az milyen rossz szellemi áramlatba került. Ezért Wagner gondoskodott a szellemi világból arról, hogy Nietzsche ne kerüljön rosszabb helyzetbe, amit a szellemi elborulás állapota tett lehetõvé. Azért volt erre szükség, hogy Nietzsche ne alkothasson még rosszabbat. Nietzschével kapcsolatban feltehetjük a kérdést, hogy történhet az, hogy egy ember keresztülmegy három fázison, sõt érint egy negyediket is. Nem magyarázhatjuk pusztán a származásából, szüleibõl, ifjúkori élményeibõl. Egész biztos, hogy itt valami olyasmi fejezõdik ki, ami korábbi inkarnációk eredménye. Természetesen Steiner foglalkozott Nietzsche korábbi életeivel is. 1924-es, karmáról szóló elõadásaiban Nietzschét egy korábbi inkarnációjában szerzetesként láthatjuk, izzó vallásos odaadással, aszkéta fanatikus életmóddal, aki órákon keresztül térden imádkozott, ami késõbbi életében mint fejfájásra való erõs hajlam mutatkozott meg. Ami a végtagjainkhoz tartozik, az a következõ inkarnációban a fejünkben jelenik meg. Ez egy konkrét példa arra, hogy a sors hogyan jelenik meg egy embernél. Durván leegyszerûsítve azt mondhatjuk, hogy korábbi életeinkbõl jön az alap, amivel indulunk, és korábbi életünkbõl jöhet az az igény is, hogy továbblépjünk. Hogy ne csak azokat a nézeteket és hangulatokat éljük ki, amiket magunkkal hoztunk, hanem szabad elhatározásból képesek legyünk kifejleszteni azokat, amelyeket nem hoztunk magunkkal. Arról a képességrõl van szó, ami lehe6
SzG 2009/1
tõvé teszi, hogy megváltoztassuk a determináltságunkat, hogy át tudjunk változni. Az a legfontosabb számunkra, hogy lássuk, hogyan mehet át az ember az egyik állapotból a másikba. Steiner mindig az átmenetekre és a folyamatokra mutatott rá. A szellemünk képes arra, hogy az egész körön végigvándoroljon, nem kell szellemileg leragadnunk, lekötni magunkat egy pozícióban. Ha észrevesszük, hogy jelenleg egy ponton vagyunk rögzülve, akkor ezt a múlt gyümölcsének tekinthetjük, ami miatt nem vagyunk szabadok, de szabaddá válhatunk, ha kilépünk innen. Elhagyhatjuk ezt a velünk született hajlamként hozott álláspontot. A hétvége lezáró témája az antropomorfizmus volt. Ennek van egy egészen egyszerû, triviális oldala, mikor az én mindent magából kiindulva ítél meg: minden olyan, mint én. A görög mitológiában is bizonyos értelemben ezzel találkozunk. Bosszú, féltékenység, hõsiesség – minden lehetséges emberi tulajdonsággal felruházták az isteneket. Tehát elmondható, hogy ebben az állapotban az ember egocentrikus, és önmagából következtet a világ maradék részére. Az antropomorfizmusnak azonban ezt a formáját nem használhatjuk egy tudományos kutatáshoz. Ennél a nézetnél a projició, kivetítés jelenik meg. Az ember azt vetíti ki a világra, amit önmagában talál. Csak az a kérdés, hogy mi az, amit talál. Ha csak a szokásos alacsonyabb tulajdonságokat találja, és azt vetíti ki a világra, akkor egészen más a helyzet, mint ha ebben az Én-ben valami mélyebb dolgot is talál. Az antropomorfizmus Steiner számára egy lehetséges megismerési utat jelentett. Így ír errõl A goethei világnézet megismerési alapelvei címû mûvében „A dolgok alapja és a megismerés” fejezetben: „Egy dolognak a lényege csak akkor lép napvilágra, ha ez az emberrel összefügg, mert csak ebben az esetben jelenik meg minden dolgok számára a lényeg. Ez alapozza meg a világnézet realizmusát is, azt a gondolkodási irányt, amely azt feltételezi, hogy minden dolgot abban a tényben látunk, amit az ember adott a dolgoknak. Ez az irányzat az antropomorfizmus nevet viseli. Sok képviselõje van, de sokan vannak azok is, akik azt képzelik, hogy megismerésünk ezen sajátossága révén eltávolodunk az objektivitástól. Úgy hiszik, hogy mindent a szubjektivitás érzékén keresztül érzékelünk. A mi nézetünk azonban mást mond. Ha a dolgok lényegéhez akarunk eljutni, ezen a szemüvegen keresztül kell néznünk a világot. A világ úgy jelenik meg a gondolkodó szemlélet révén, amilyen.” Egyfajta jogos antropomorfizmust láthatunk itt, aminek az útjából nem kell kitérnünk. Az antropomorfizmusnak ezt a mélyebb megismerési funkcióját komolyan kell felfogni. Valóban van egyfajta antro-
ANTROPOZÓFIA pomorfizmus, ami az egyént mint szubjektumot magába zárja, de van egy másik is, amely pedig a szubjektumot éppen hogy kivezeti a világba. Az elsõ inkább az érzelmek világával, esetleg az akarattal van összefüggésben, míg a második a megismerés rokona. Ha ezt a másodikat akarjuk kifejleszteni magunkban, feltehetjük a kérdést, hogy az Én-ben nincsenek-e olyan dolgok, amelyek a kozmoszból érkeznek. Ha önmagamban megtalálom azt, ami a spirituális kozmoszból származik, akkor magamban megtalálom a legalsó fokát annak a lépcsõnek, ami kivezet az objektív világba. Azt kell megtalálnom, hogy hol van bennem a Jákob lajtorjája. Ez az antropozófia lényege. Hiszen az nem a szellemi lényekrõl, a külvilágról akar mesélni nekünk, hanem a bennünk lévõ szellemit akarja megteremteni, hogy ezáltal találja meg a világban lévõ szellemihez vezetõ hidat. Az antropomorfizmusnak két oldalát kell látnunk tehát (talán emiatt is nehéz megfelelni ennek). Ez a két oldal összefügg a szokásos vagy alacsonyabb Én-nel és a magasabb Én-nel. Az a kérdés, hogy hogyan találhatunk egy magasabb elemet a hétköznapi Én-ben. A gondolkodásnak egy szempontból a szubjektumhoz van köze, azaz én gondolkodom. A gondolkodásnak ugyanakkor van olyan tartalma, ami független a szubjektumtól. Az érzésre mondhatjuk, hogy az az én saját ügyem. De nem mondhatjuk, hogy egy gondolattartalom csak az enyém, csak hozzám tartozik. A gondolkodás tartalma, a gondolkodás törvényei objektívek. Az a tevékenység, hogy gondolatokat alkotunk, egy törvény alá van vetve, ami a gondolkodó embertõl független. Rudolf Steiner a Szabadság filozófiájában a gondolkodásnak ezt a törvényét (urwesen) a legrégibb princípiumnak (õslénynek) õsi princípiumnak nevezi. Steinnek az erre vonatkozó kérdésére azt válaszolta, hogy a gondolkodás minden Archai közül a legidõsebb, az emberiségnél egyfajta csoportlélekként lép fel, amely ma egyre inkább formaszellem kezd lenni. Aki megérti a gondolkodás lényegét, magában egy olyan lényre talál, amely az archaik közé tartozik. Talán most azt gondolhatjuk, hogy az embernek ma inkább meg kellene szabadulnia a csoportlelkekhez való kötöttségébõl. De ez egy olyan csoportlélek, amely megfelel a modern szabadságnak és individualizmusnak. Ha a gondolkodás lényére gondolunk, rájöhetünk, hogy az szociális értelemben sokkal általánosabb, mint bármi más közösségépítõ elem. Azok a közösségteremtõ elemek, amelyek csak a népre vagy fajra vonatkoznak, sokkal szûkösebbek. Ebben nincs szabadságelem, hisz valamelyikbe bele vagyunk helyezve. De az a közösségépítés, amely a gondolkodás elemén alapszik, teljesen
szabadon hagy bennünket. Ez tulajdonképpen a jövõbe mutató közösségépítés legszabadabb, legszilárdabb, legszolidárisabb alapeleme. Egy közösséget nem lehet olyan alapra építeni, ami nem jelenti mindenkinek ugyanazt az alapot, ahol nincsenek közös elemek. A gondolkodás által közvetített nézeteket minden ember magáévá teheti, amennyiben hajlandó gondolkodni. Ezek a gondolatok belehatolhatnak az érzelmi szférába is. Ez az antropozófia szellemhez vezetõ útja a gondolkodáson keresztül. Rá kell jönnünk, hogy amit a kis Én-ünkben találunk, az nem a miénk, hanem a hierarchikus lényekkel áll kapcsolatban. Azt jelenti, hogy van bennünk valami, ami elvezet bennünket a hierarchikus lények világába. Az ehhez tartozó világnézet a spiritualizmus. De ez nemcsak azt jelenti, hogy a spiritualizmusból lejuthatunk az Én-hez, hanem azt is, hogy a spiritualitással a gondolkodás révén eljuthatunk a Kozmoszhoz. Ez a gondolkodás juttat el bennünket a hierarchiákhoz, a világ minden törvényszerûségéhez. A szellemi mozgalmakban a gondolkodást többnyire alábecsülik, aminek veszélyes következményei lehetnek. Nem véletlenül áll a Szabadság filozófiájában az a megjegyzés, hogy semmilyen más tevékenységet nem lehet jobban félreérteni, mint a gondolkodást. A teozófiában sem véletlenül szerepel, hogy a gondolkodás az ember legmagasabb képessége, tehát innen kiindulva juthatunk a magasabb lényekig. Ha ezt jól átgondoljuk, rájövünk, hogy a hierarchiákat magunkban hordjuk, azok nem dualista módon valahol máshol vannak. A gondolkodás még akkor is össze tud kötni bennünket, ha különbözõ tartalmakat gondolunk.
A cikket az elõadáson készített jegyzetei segítségével készítette: Stráma Éva
SzG 2009/1
7
ANTROPOZÓFIA
RUDOLF STEINER SZOCIÁLIS IMPULZUSA SZOCIÁLIS MODELL - A NATURA-BUDAPEST KFT. 2008. november 29-én a Natura-Budapest Kft. munkatársai megkíséreltek a Szabad Gondolatok Házában beszélni és beszélgetni az érdeklõdõkkel arról a törekvésrõl, ami a tevékenységük alapját adja. A cég munkatársai vállalták, hogy kísérletet tesznek arra, hogy Rudolf Steiner szociális impulzusait nem csak elméletben igyekeznek megérteni, hanem modellszerûen annak megvalósításán, egy modern szociális forma megteremtéséért a gyakorlatban is dolgoznak. A Natura-Budapest Kft. 2004-ben kezdte meg mûködését. Így tehát nincs túl hosszú múltja, a munkatársak mégis úgy érezték, hogy sok minden történt a megértés és megvalósítás terén – még ha csak kezdeti lépésekben, csíraszerûen –, amit érdemes megmutatni. Bevezetõként Kálmán István beszélt röviden Rudolf Steiner szociális impulzusáról (szociális fõtörvény, szociológiai alaptörvény, szociális hármas tagozódás). Azután a munkatársak sajátos módon – közösen beszélve munkájukról – elindítottak egy párbeszédet a résztvevõkkel, amelyben egyfelõl lehetõsége nyílt a vendégeknek a cég törekvéseibe, munkájába való betekintésre, másfelõl kérdéseikkel továbbsegíthették a bemutatkozókat a maguk útján.
Kálmán István bevezetõje 2004 elején kezdte meg mûködését a NaturaBudapest Kft. az Elisabeth Sigmund és Rudolf Hauschka által kifejlesztett, a WALA GmbH által gyártott gyógyszerek és gyógykozmetikumok forgalmazásával, valamint kozmetikusok képzésével. A cég alapítását Frisch Mihály és Kálmán István kezdeményezte, akik 3 millió Ft hitelt biztosítottak a cégbírósági bejegyzéshez. Az alapítók az alapítással egyidejûleg lemondtak tulajdonosi jogaikról. A cég ezáltal megalakulása pillanatától használati tulajdon formájában mûködik, azaz nem eladható, nem örökölhetõ. Az alapítók a cég vezetésével Tóth Márkot bízták meg, aki a cég vezetését illetõen teljes rendelkezési joggal bír mindaddig, amíg azt ellátni képes. Tóth Márk rendelkezési jogának megszûnése esetén a rendelkezési jogot ellenszolgáltatás nélkül egy másik, erre alkalmas személyre kell átruházni. A vál8
SzG 2009/1
lalkozás elindulásához a Biokör Kft. 20 millió Ft kamatmentes hitelt adott, amit a NaturaBudapest Kft. két év alatt törlesztett. E hitel nélkül az alapítóknak bankon keresztül magas kamatozású jelzáloghitelt kellett volna felvenniük. A vállalkozást segítette, hogy az alapítást megelõzõen – még a Biokör keretein belül – Kádas Ágnes és munkatársai segítségével a termékek a magyar piacon már bevezetésre kerültek. Hogy a kezdeményezés jó volt, azt bizonyítja az a tény, hogy a cég mûködésének elsõ öt éve alatt a forgalom közel nyolcszorosára nõtt, a cégnél ma nyolc munkatárs dolgozik, az üzleti partnereinek száma meghaladja a kétszázat (kozmetikusok, bioboltok, gyógyszertárak). A vállalkozás múltjához tartozik, hogy az alapítók a kilencvenes évek elején a WALA gyógyszergyárral és a WALA Alapítvány akkori vezetõjével, Karl Kossmannal közösen bejegyeztettek Magyarországon egy alapítványt Ita Wegman Alapítvány néven, melynek feladata a Rudolf Steiner és Ita Wegman által iniciált antropozófiai gyógyászat magyarországi megismertetése volt. Az is az elõzményekhez tartozik, hogy integrálódott ebbe a sorstörténetbe a Szabad Gondolatok Háza és a Szabad Gondolat folyóirat. A jövõt hordozza a 2006-ban alapított Európai Közép Szellemtudományos Egyesülés mint szellemi és gazdasági tevékenységet folytató intézmények társulása. Az elsõ világháború után a hármas tagozódású szociális organizmus iniciálásával Rudolf Steiner kísérletet tett a szociális kérdés megoldására, ami akkor Közép-Európa feladata volt. A közép-európai népek azonban nem tudták megvalósítani Steiner szociális impulzusát, ami azóta világméretû katasztrófák sorozatához vezetett. Az Európai Közép Egyesülés feladata lehet, hogy Rudolf Steiner felszólítására (Szellemtudomány és szociális kérdés, 1905) az általa felfedezett szociális törvények értelmében és gyakorlatával az asszociatív együttmûködés modelljét formálja meg. A Natura-Budapest Kft. munkaközösségének feladata pedig ennek a modellnek az elõkészítése.
ANTROPOZÓFIA Bemutatkozik a Natura-Budapest Kft. Hajdú Zsófia, Kádas Ágnes, Kun Csaba, Luzsányi Kornélia, Stráma Éva, Stráma Gabriella, Tóth Márk, Zajti Ferenc Hogyan jön létre egy vállalkozás ma, és hogyan mûködik? (a mai szokásos szociális mûködési formával szembe állították a munkatársak a cégük mûködését, amit a szövegben kiemeléssel jelöltünk) Ha egy kisgyereket megkérdezünk, hogy mit csinál egy pék, azt a választ kapjuk, hogy kenyeret süt. A gyerek a válaszában a pék tevékenységének az eredeti értelmére reagál, és eszébe sem jut, hogy valamilyen más képzetet is társítson ahhoz. Nekünk, felnõtteknek, ma már egy szakmai tevékenység vagy vállalkozás kapcsán egészen másra irányul a figyelmünk, annak eredeti értelme már szinte meg sem jelenik a gondolkodásunkban. Az érdekel minket, hogy például „mennyire megy a falunkbéli pék vállalkozása, mennyire jövedelmezõ stb.” A figyelmünk többnyire a pénzre irányul, és ez ma egészen hétköznapi jelenség. És valóban, a vállalkozások döntõ hányada ma úgy jön létre, hogy azok alapítóinak, mûködtetõinek a gondolkodásában elsõdleges szempontként a saját megélhetésük biztosítása jelenik meg vagy az üzleti haszon létrehozása. Példánknál maradva: egy pék azért kezd vállalkozásba, mert így jobban biztosítva látja a saját és családja anyagi boldogulását, mint ha mondjuk állást vállalna valahol. Az, hogy jó kenyeret süssön, már csak eszköz a számára annak érdekében, hogy ezt a célját meg tudja valósítani. Természetesen a mai gazdasági vállalkozások többsége sokkal bonyolultabban mûködik, mint egy egyszerû családi vállalkozás, de még a legnagyobb multinacionális vállalatok sem térnek el kiindulási pontjukban egy ilyen egyszerû vállalkozás céljától. Azt is lehet mondanunk, hogy ma a gazdasági életen belül alapvetõ szempontként az jelenik meg, hogy a gazdálkodás értelme csak a profit, illetve a pénz oldaláról ragadható meg. Korunk gazdaságának alapvetõ sajátossága, hogy az a magántulajdon szentségére épül. Ennek a tulajdonformának két nagyon fontos jellemzõje van: az egyik, hogy a vállalati tulajdon eladható és megvásárolható, vagyis áruként funkcionál. A másik ilyen jellemzõ, hogy a vállalati tulajdon mint magántulajdon örökölhetõ. Ilyen módon egy vállalkozás tulajdonosa olyan reális hatalommal ren-
delkezik, amelyet még a halála után is érvényesíteni tud. Ez a hatalmi tényezõ alapvetõen határozza meg a gazdasági vállalkozások struktúráját és mûködését. Ennek köszönhetõ, hogy ma a gazdasági életen belül mindent alá lehet rendelni a profitérdeknek. Ez az érdek azonban nem esik egybe a szociális élet egészének az érdekeivel. Az adott helyzetbõl kivezetõ tulajdonforma a használati tulajdon, amely kivonja magát az öröklési lehetõség és az áruként való használat alól. A Natura-Budapest Kft. alapítói olyan magánszemélyek, akik a cégrõl mint magántulajdonukról lemondtak, és a cég tulajdonformáját használati tulajdonná alakították át. A cégvezetõ a Natura-Budapest Kft. mûködtetésére teljes rendelkezési jogot kapott és mellé azt a feladatot, hogy a cég mûködését Rudolf Steiner szociális iniciatívái szerint alakítsa. A profitorientált magántulajdon mellett sajátos vállalati szervezeti formák jelennek meg. A mai gazdasági vállalkozások többségükben hierarchikusan szervezettek. Jól ismert modern közgazdasági fogalom a vállalati piramis, melybe a vállalkozás szereplõi – a legfõbb döntéshozótól a legegyszerûbb munkavállalóig – egymás alá- és fölérendeltségi viszonyaik szerint tagozódnak be. Egy nagyobb vállalatot tulajdonképpen sok apró hatalmi piramisként is leírhatunk. Minél magasabban helyezkedik el egy ilyen piramisban valaki, annál több hatalom összpontosul a kezében. Ez a hatalom azonban teljes mértékben a vállalkozásba fektetett haszonérdekelt tõkét hivatott kiszolgálni. Az ilyen hierarchikusan szervezett vállalkozás alapvetõ karaktere, hogy a vállalkozásra jellemzõ információk mely szintekig és milyen mértékben jutnak el. A vállalkozás csúcsán mindent tudnak annak mûködésérõl, a legalján szinte semmit. Így a hierarchiában alul lévõk szinte teljesen tudattalanul végzik a rájuk rótt feladatokat, és esélyük sincs arra, hogy a vállalat mûködésébe hathatósan beleszóljanak, vagy abban teljes egzisztenciájukkal részt vegyenek; létrejön a ma megszokott fõnök-beosztott viszony. Egy ilyen viszonyrendszerben a vállalat munkatársai alávetett szerepben mûködnek, és a személyes fejlõdésük csak abban a mértékben biztosított, amennyire az a vállalat mûködése szempontjából szükséges. Vezetés és kompetencia szempontjából a Natura-Budapest Kft.-ben mint intézményben a munkatársak arra törekszenek, hogy Rudolf Steiner szociológiai alaptörvényét érvényesítsék. SzG 2009/1
9
ANTROPOZÓFIA Az intézménynek tehát az individuum kibontakozását, fejlõdését kell szolgálnia. A Natura-Budapest Kft.-ben a cégvezetõ teljes rendelkezési joggal bír. A cég mûködésére vonatkozóan teljes mértékig övé a döntési jog, annak minden felelõsségével együtt. Ugyanakkor mint cégvezetõ, mindenre kiterjedõ áttekintést nyújt a cég egészérõl a munkatársak számára. Minden munkatársnak lehetõsége van az egészre való rátekintésre, ebbõl származik az egyes munkatársak tevékenysége és a saját tevékenységéhez tartozó kompetenciája. Ezáltal lehetséges, hogy az egyes ember ne mások által irányított alávetettként élje meg a létét, hanem tudatos résztvevõje legyen az eseményeknek. Ma minden – a jelen kornak megfelelõ fejlõdési fokon álló – emberben él a demokráciára való törekvés, azaz hogy nem akarunk egy vezetés eszközei lenni, hanem tevõleges, felelõs résztvevõi akarunk lenni az életünknek. A cégvezetõ által rendszeresen készített kimutatások, a cég stratégiai terveinek ismertetése, a kéthetenkénti értekezleteken elhangzó beszámolók, a heti munkamegbeszélések, emlékeztetõk mind azt segítik, hogy az egyes ember ne feláldozza magát a közösség érdekében, hanem a maga fejlettségének megfelelõen felvegye magába mindazt, ami a cég mûködésének valódi célja, és az benne elevenen mûködhessen. A közös feladat, a közös misszió felvállalása által az egyén számára lehetõvé válik az individuális fejlõdés, a valódi individualitásának megfelelõ jelenlét a munkaközösségben. Ha megkérdeznénk valakit, hogy szeretne-e munka nélkül sok pénzt keresni, valószínûleg nem lenne õszinte, ha nemmel válaszolna. A mai gazdasági életen belül reális tény, hogy a munkavállalót csak az ösztönzi munkavégzésre, hogy a tevékenységéért pénzt kap, amelybõl a személyes életfeltételeit fedezni tudja. És így természetesen a munkavállalónak az az érdeke, hogy a munkavégzésért cserébe minél nagyobb bért tudjon kialkudni. Számára mellékes, hogy a vállalkozás ezt a bért egyáltalán képes-e fedezni. A tulajdonos vagy munkáltató számára a munkabérek költségnek számítanak, tehát rontják a vállalkozás eredményét. Ezért a tulajdonos érdekében az áll, hogy egy adott munkavállalónak a lehetõ legkevesebb bért fizesse. Két ellentétes érdek áll így egymással szemben: a munkaadó csökkenteni szeretné a költségeit, a munkavállaló növelni szeretné a jólétét. Viszont egyikük sem veszi figyelembe, hogy mi az a reális gazdasági érték, amely a kettejük együttmûködése 10
SzG 2009/1
révén létrejön a gazdasági folyamatban. Végezetül egy alku révén megállapodnak egymással, és kialakul a munkabér. Az alkalmazott és munkaadó közötti viszony egyik jellemzõje az a mód, ahogyan a munkabérek ma kialakulnak. A Natura-Budapest Kft.-ben a munkabérek nem a költség-, hanem az eredmény oldalon jelennek meg. A munkatársak jövedelme nem függ a végzettségüktõl, a munkában eltöltött évek számától, a munkaidõtõl, a teljesítménytõl, hanem szabad szerzõdések alapján jön létre. A cég a munkatársak létfenntartási költségeit, a megélhetésüket kell hogy biztosítsa, olyan mértékben, amely lehetõvé teszi, hogy itt a munkájukat el tudják végezni. A jövedelmek és a cég minden költsége, teljes gazdasági kimutatása, tervei a munkatársak elõtt nyilvánosak. Az igazgató határozza meg a beruházások összegét, és a cég eredményébõl – ha a mûködés ezt lehetõvé teszi – javaslatot tehet a jövedelmek kiegészítésére. A NaturaBudapest Kft. a tevékenységébõl származó eredményét (a cég fenntartására, mûködtetésére, fejlesz-
tésre, valamint a jövedelem-kiegészítésre fordított összeggel csökkentve) teljes egészében szellemi cé-
lokra fordítja. Ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkatársak a cégben ne alkalmazottak legyenek, hanem a cég életének és benne a saját életüknek tudatos, teljes értékû résztvevõi. A mai vállalatok struktúrája és a munkabérekhez való viszonyulás elõrevetíti azt a hozzáállást is, ami ma a vállalatok munkafolyamatait jellemzi. A cégen belül a feladatokat a vezetõk jelölik ki. Természetesen a lehetõ legnagyobb teljesítményt várják el a dolgozóiktól. A beosztottak pedig csak akkora teljesítményre hajlandók, ami mellett még az állásukat biztonsággal meg tudják tartani. Egy ilyen munkahelyi légkörben természetes emberi feszültségek jönnek létre, amelyek jelentõsen ronthatják a vállalat teljesítményét. Ma számos vállalkozás operál olyan technikákkal, amelyek révén azt kívánják látszólag elérni, hogy a vállalat munkatársai magukénak érezzék a vállalkozás céljait, jobb munkahelyi légkör alakuljon ki. Erre szolgálnak például az ún. csapatépítõ tréningek, amelyekbe hihetetlen mennyiségû pénzt fektetnek be a különbözõ cégek. Míg a felszínen egy valóban humánus indíttatású ténykedésnek tûnnek az ilyen tréningek, a valóságban nincs másról szó, mint a teljesítmény fokozásának érdekében alkalmazott technikákról, melyek révén oldódnak a munkahelyi feszültségek, munkahelyi „csapatok”
ANTROPOZÓFIA alakulnak ki, amelyek jobban tudják ellátni feladataikat. Vajon ez jelenti-e azt – Rudolf Steiner értelmében –, hogy a közösségnek az individuum érdekeit kell szolgálnia? Más egy munkaközösséghez tartozni úgy, hogy szabad akaratomból, felismerésembõl önként vállalok feladatot, vagy pusztán egy munkahelyet keresek magamnak, ahol pénzt tudok keresni. Ez a benne állás meghatározza azt a kapcsolatminõséget, ahogyan a munkatársak együtt tudnak dolgozni. Bár karakterre különbözõek vagyunk, s így a hétköznapi élet területén nem biztos, hogy nagy egyetértésben lennénk egymással, itt mégis eltûnnek az egymást szétválasztó erõk, s megjelenik egy olyan együttmûködés, amiben a széthúzó erõket le tudjuk küzdeni. Ezért tehát a munkatársak viszonya egymáshoz nem a megszokott fõnök–alkalmazott viszony. Amint azt említettük, a gazdasági vállalkozások elsõdleges érdeke a profit létrehozása, és ezt a céljukat a termékeik értékesítésének növelésén keresztül tudják érvényesíteni. Mivel az így létrejövõ gazdaságban a valós emberi szükségletek, az áruk és szolgáltatások minõsége másodlagos – mondhatni eszköz az elsõdleges cél, a maximális haszon eléréséhez, természetes következmény, hogy a ma létrejövõ áruk és szolgáltatások minõsége egyre silányabb. Sõt egyre több az olyan árucikk, amelyre valójában senkinek sincs szüksége. Az ilyen termékeket ugyanakkor egyre nehezebb eladni, a cégnek az eladásért egyre többet kell tennie. A marketing (értékesítés) olyan modern közgazdasági fogalom, amely a vállalatok mindazon tevékenységét jelöli, amelyet az eladásuk és így a hasznuk maximalizálása érdekében tesznek. A marketing mára külön tudománnyá vált. A marketing elemeire – a piackutatásra, a termékpolitikára, az árpolitikára, az értékesítési politikára, a reklámra stb. – való rátekintés nagyon jól mutatja, hogy azok célja egyáltalán nem az, hogy a vásárlók valós emberi igényei minél magasabb szinten legyenek kielégítve, hanem az, hogy mit lehet nekik a legnagyobb haszon mellett eladni, vagy hogyan lehet mesterségesen vásárlói igényeket gerjeszteni. Milyen lehet egy olyan vállalat mûködése, amelynek középpontjában nem a profitérdek áll? A Natura-Budapest Kft. legfontosabb törekvése az értékesítés területén az, hogy a partnereket hitelesen és objektíven tájékoztassa annak érdekében, hogy a másik fél teljesen szabadon dönthesse el, hogy vásárlóvá akar-e válni vagy sem. Ebbõl
adódóan nem végez reklámtevékenységet. A partnereivel való együttmûködésében nem jelenik meg semmilyen anyagi ösztönzés. Vagyis, ha valaki többet ad el, azt nem díjazza külön juttatásokkal, ugyanakkor a forgalomcsökkenést sem bünteti. Minden partnere számára azonos üzleti feltételeket biztosít (amit kezdetben az új partnereknek nem is mindig könnyû elfogadni). A cég partnerkapcsolati munkája kétirányú tevékenység, mely segítségével egyik oldalon a munkatársak érzékelhetik a partnerek igényeit, a náluk megjelenõ problémákat és szükségleteket, másfelõl ennek a munkának a révén nyújthatnak információt a termékekrõl és saját tevékenységükrõl. A partnerek részére folyamatosan biztosít a cég képzéseket és továbbképzéseket, hogy azok a vásárlók, a termékek közvetlen felhasználói számára hiteles felvilágosítással tudjanak szolgálni. Az eddig elmondottak alapján vázlatosan ábrázoltuk a mai gazdasági élet karakterét, és ezzel párhuzamosan bemutattuk a saját vállalkozásunkat. Ha most rátekintünk a felvázolt képre, akkor számos kérdést tehetünk fel a magunk számára. Az egyik talán legfontosabb kérdés, hogy vajon lehetséges-e azokat a szempontokat, amelyeket mi a vállalkozásunk felépítésében figyelembe vettünk, egyszerûen alkalmazni a mai gazdasági életben. De ezt a kérdést úgy is feltehetnénk, hogy mi az az alapvetõ tényezõ, amelynek révén a mi vállalkozásunk nyugszik, és amelynek révén másként tud mûködni, mint ahogy korunk legtöbb gazdasági vállalkozása Ha visszatekintünk a Wala cég keletkezésére, azt láthatjuk, hogy az az antropozófiailag orientált szellemtudomány nélkül nem született volna meg. Hasonlóan ehhez, ha az Ita Wegman Alapítvány, a Szabad Gondolatok Háza, a NaturaBudapest Kft. és az Európai Közép Szellemtudományos Egyesülés létrejöttére gondolunk, azt mondhatjuk, hogy ezek az intézmények azért jöhettek létre, mert alapítóik életük folyamán rátaláltak az antropozófiára. A szellemtudomány nélkül az öt intézménybõl egy sem születhetett volna meg. A Natura-Budapest Kft.-t alapítóik azzal a céllal hozták létre, hogy a munkaközösség, amely mûködteti, modellszerûen megvalósítsa Rudolf Steiner szociális törvényeit. Ezt az egész életükre szóló feladatot megkísérelniük is lehetetlen volna az antropozófia mint forrás ápolása nélkül. Ha valaki találkozik a szellemtudománnyal, akkor nem csupán azon igyekszik, hogy ezt õ SzG 2009/1
11
ANTROPOZÓFIA
A Natura-Budapest Kft. tehát egy olyan cég, melyet tulajdonosai – lemondva magántulajdonukról – használati tulajdonná alakítottak, vezetését rábízták egy vállalkozóra azzal a feltétellel, hogy a cég eredményét szellemi célokra fordítsa, és hogy segítse egy olyan munkaközösség létrejöttét, amely Steiner szociális eszméinek megvalósítására törekszik. Ez akkor lehetséges, ha a közösség tagjai rendelkeznek – vagy törekszenek arra, hogy rendelkezzenek – egy szellemi világszemlélettel; ha törekszenek arra, hogy megismerjék ennek a közösségnek az értelmét és feladatát. „Az összességnek szellemi missziót kell hordoznia – mondta Steiner –, és minden egyes egyénnek akarnia kell hozzájárulni ahhoz, hogy ez a misszió teljesüljön.” A munkaközösségnek csak olyan tagjai vannak, akiket ez a közös törekvés hozott ide, és senki nem az eredeti tanult szakmájának megfelelõ munkát végez. Ez a törekvés alakítja a cég mûködését, a feladatok felismerésétõl, vállalásától kezdve a cég eredményének elosztásán keresztül a jövedelmek meghatározásáig minden területen. És ez mindennap hoz valami új problémát, megoldandó feladatot, leküzdendõ akadályt. Konfliktusokat egymással, saját magunkkal, amelyek megoldását csakis az teszi lehetõvé, hogy amennyire képesek vagyunk, tudatossá tegyük ezeket a bennünk lévõ akadályokat. Mindezen küzdelmek közepette a cég – bár ma is kicsi, de – odáig fejlõdött, hogy a két tulajdonoson kívül nyolc munkatársa van, akiknek a megélhetését biztosítani tudja. Évi ca. 150 milliós forgalmat bonyolít le, éves eredménye 30 millió körül van, 57 gyógyszertárral, 71 biobolttal és 90 kozmetikus partnerrel dolgozik együtt. A Natura-Budapest Kft. munkatársai köszönik a résztvevõk érdeklõdését, kérdéseit és hozzáfûzéseit, és remélik, hogy ez a kis beszámoló az olvasók számára is fel tudott mutatni valamit céljaikból, munkájukból. A munkatársak nevében a cikket összeállította Stráma Éva
12
SzG 2009/1
KÉT FA KÖZÖS ÁRNYA Azt hinné az ember Hogy ez csak két pálma Születés és elmúlás Két törzse – két árnya Mozdulatlan állnak Ki tudja mióta Míg a fenséges Nap Égi útját rója Nem láthatja senki Miféle szív dobban Mikor a Hold leszáll Fénysugárhajóban Elsõként az asszony Látom is, már mozdul Sudár törzse hajlik Ahogyan elindul Utána döng férje Ma is délceg lépte Sosem hajlik büszke Egyenes gerince Leülnek a székre Egymásba merülve Amit nappal láttak Mindent megbeszélve Látnak õk a múltba Látnak a jövõbe Kettõs létük egyként Égnek – Földnek õre Éjjel holdsugárban Üldögélnek ketten Délben közös árnyékon ring Lelkük a napfényben „Ami kívül kettõ Bennünk eggyé váljék” Ezt suttogja halkan E szelíd pálma árnyék Séva
Harald Keller
maga minél inkább megragadhassa, hanem arra is törekszik, hogy erre a találkozásra minél több embernek lehetõsége legyen. Ezért jelennek meg a könyvek és a Szabad Gondolat címû folyóirat, ennek érdekében mûködik a Szabad Gondolatok Háza belsõ és külsõ iskolája.
VILÁGHELYZET VILÁGHELYZET Ertsey Attila
A KOSZOVÓ
KNOW-HOW, AVAGY A DEMOGRÁFIAI FEGYVER
Ezt az írást könnyû félreérteni, meghamisítani, félremagyarázni. Az elsõ vád az összeesküvés-elmélet, mellyel könnyû címkézni bármilyen háttérmagyarázatot. A másik a rasszizmus. Az írást elsõsorban cigány honfitársaimnak szánom.
A gyarmatosítás módszertana Mi a teendõ, ha egy általunk nem birtokolt terület felett ellenõrzést akarunk gyakorolni, mert azt politikai, gazdasági vagy hatalmi érdekünk megkívánja? A módszer lényege a következõ: – a területen élõ, tehetséges fiataloknak ösztöndíjat adva, megfelelõ oktatással kiképezni õket arra, hogy a majdani vezetõréteg tagjai legyenek – a terület vagyonát (föld, ásványkincsek, közmûvek, közszolgáltatások, ipar, kereskedelem) megszerezni gyorsított privatizáció útján – a gazdasági pozíciók megszerzésével monopóliumokat kiépíteni, majd a gazdasági hatalom megszerzésével azt politikai befolyásra felhasználni – befolyást, ezáltal irányítást szerezni a titkosszolgálatokban, médiában, a politikai pártok mindegyikében – fel kell számolni a középosztályt, egy szûk irányító elitre és egy könnyen manipulálható tömegre redukálni a társadalmat – a hadsereget legyengíteni, feladatait kiszervezni, átadva azt magánhadseregeknek, ezeken keresztül befolyást szerezni az állami stb. objektumok védelmi feladataiban – ellentéteket szítani és irányítottan alkalmazni a célok elérése érdekében, elsõsorban politikai területen – kisebbségi jogokra hivatkozva elérni a kiszemelt nemzeti, etnikai vagy egyéb kisebbség pozitív diszkriminációját, és zsarolási pozícióba hozni õket – provokációkat végrehajtani, ehhez igénybe venni szervezett bûnözõi csoportokat
– a provokációkra hivatkozva felfegyverezni a kisebbséget – a népszaporulat támogatásával a kisebbségbõl többséget csinálni, utóbb többségi szavazással hatalomhoz juttatni a korábbi kisebbségbõl lett új többséget – a médiabefolyás által irányított közhangulat révén morálisan lejáratni a terület önállóságát megõrizni akaró erõket: maradisággal, nacionalizmussal, provincializmussal, kirekesztõ magatartással, rasszizmussal, fasizmussal, antiszemitizmussal, hatalmi ambíciókkal stb. rágalmazva õket. A fenti kivonatos módszert mindenki ismeri mint a közép-kelet-európai országok elmúlt 20 évének történetét. A külsõ befolyásolás megszerzése és fenntartása érdekében az anglo-amerikai politika fõ módszere a Római Birodalomból örökölt Divide et impera, az „Oszd meg és uralkodj” elvének alkalmazása. Ezt csak kiegészíti a tömeg manipulálásában a Panem et circenses, a „Kenyeret és cirkuszt” technikája, Zbigniew Brzezinski korszerû megfogalmazásában a „tittytainment”. A fõ elv alkalmazásához egy régi, okkult módszer járul, ez a favorizált és az ellenséges erõk párhuzamos támogatása és irányítása. A módszert példák tömkelegével lehetne tovább részletezni.
Koszovó példája Koszovó történetén jól áttekinthetõ a folyamat, mivel ott gyorsítva és leplezetlenül hajtották végre. A Balkán jövõjének kiszemelt vezetõi a blagojevgrádi amerikai egyetemen, a budapesti SzG 2009/1
13
VILÁGHELYZET CEU-n vagy Oxfordban tanultak. Ma a tartomány javai – a lignit- és ércbányák, valamint az ipari üzemek – 100%-ban külföldi érdekeltségek tulajdonában vannak. A kormány egy csempész és terrorista múlttal rendelkezõ kormányfõ és hadserege irányítása alatt áll. A szerb lakosság zömét elûzték, az amerikaiak háttértámogatását élvezõ albán lakosság nagy termékenységi rátája lassan, de folyamatosan masszív többséget eredményezett. A módszer egyik fontos eleme a demográfiai fegyver, melyet lehet – a háttérbõl vagy nyíltan – tudatos népesedési politikával támogatni bizonyos célok érdekében. Ezt a fegyvert alkalmazták a trianoni szerzõdés után a Magyarországgal szomszédos országok többségében, elsõsorban Romániában és Csehszlovákiában, az ott rekedt magyar nemzeti kisebbség visszaszorítására. A demográfiai fegyvert lehet önvédelembõl is használni: itt említhetjük az íreket – akik például nem agresszív területszerzõ politika eszközeként alkalmazzák a demográfiai fegyvert. Az Észak-Írország visszaszerzéséért folytatott küzdelem során a népszaporulattal lassan többségbe kerülnek, ezért jó ideje beszüntették a fegyveres harcot, hisz a többség meglétével egy népszavazás már elegendõ a változáshoz. Ugyanez érvényes a palesztinokra. Az Izraelben élõ zsidók népesedési rátája alacsony, a palesztinoké viszont magas. A területért folyó harcot nem a fegyverek fogják eldönteni, hanem az idõ.
A ketyegõ bomba a cigányság. A cigányság – vagy hivatalos nevén a roma társadalom – évszázadok óta együtt él a magyarsággal és az itt élõ valamennyi néppel. Sajátos életformájukkal nem asszimilálódtak, de megtalálták helyüket, kapcsolódási pontjaikat a többségi társadalomhoz, vajdáikkal önigazgató belsõ rendet mûködtetnek. Megszenvedték közös történelmünket, sokan közülük haláltáborban végezték. Ha a magyarságot veszély fenyegette, a mi oldalunkra álltak – akár 1956-ra vagy az 1990-es marosvásárhelyi véres magyarverésre gondolunk. Többségük vallásos; hagyományos mesterségeikkel jelen voltak az ország életében, az utóbbi évtizedekben fõleg az építõiparban. A rendszerváltással hagyományos helyzetük megingott, az egyfelõl túlszabályozott, másrészt gátlástalan kapitalizmus viszonyai közt és az ország romló gazdasági teljesítménye következtében kiszorultak a foglalkoztatottak körébõl. A másfél millió megszûnt munkahely magában foglalja szinte a teljes munkaképes cigányságot. A munkát, felemelkedést segítõ programok kirakatjellegûek maradtak és elégtelennek bizonyultak. A munkanélküliség általánossá vált, ezzel együtt a bûnözés is eluralkodott. A cigányság a züllés útjára lett taszítva. Egyik kormány sem léptetett életbe a helyzetükön érdemben változtató intézkedéseket. A mulasztások és koncepciótlanság közepette azonban jól körvonalazható egy határozott szándék és eredmény.
A magyar verzió
A negatív eredményeket hozó romapolitika az SZDSZ-hez köthetõ. Ez a politika néhány jól definiálható pillérre épül, melyek összessége éri el a kívánt hatást. Az elsõ pillér az a szociális segélyezési rendszer, mely a segélyezetteket nem kényszeríti munka keresésére, mert megélhetésük – ha szerény körülmények közt is – biztosított, sõt azt fekete munkával ki is egészíthetik. Ez a rendszer életformává tette a segélybõl élést, cinikusan szembeállítva a segélyezetteket a munkából élõkkel, hisz gyakran a segélyek megközelítik a minimálbér mértékét, fekete munkával kiegészítve meg is haladják azt. A segélyezési rendszer a szavazatvásárlás központi elemévé vált. A romapolitika következõ eleme a családtámogatási rendszer. Ami a többségi társadalom számára a gyermekneveléshez elégtelen (családi pótlék, gyed, gyes) vagy legalábbis szûkös egy a nyomorszintet meghaladó életszínvonal fenntartásához, és ezért a családokat munkavégzésre készteti, az a roma társadalom számára megszo-
Az itthon zajló folyamatok eredõjét szemlélve Makovecz Imrét kell idézzük: ami itt történt, az nem hiba, hanem eredmény. Magyarország újabb gyarmatosítása már megtörtént, csak utómunkálatok vannak hátra. A veszély azonban állandóan fennáll, hogy a kifosztott embereken nem hat tökéletesen a manipuláció – és fellázadnak. A szociális feszültség egyre nõ, és a robbanás veszélye közeli. Hogy a hatalmat meg lehessen õrizni egy válsághelyzetben, a feszültség levezetésének és a figyelem elterelésének bevált, végsõ módszere a háború. Mi lehet a casus belli? Hogyan lehet sakkban tartani az országot, hiszen a szomszédos országok nyelvét beszélõ kisebbségek száma elenyészõ, nemzetiségi konfliktusok nincsenek? Az antiszemitizmus kártyáját természetesen ki lehet játszani, de hatása csekély, valós alapja nincs. 14
SzG 2009/1
Romapolitika és manipuláció
VILÁGHELYZET kott, alacsonyabb életszínvonal eléréséhez éppen elegendõ. Hasonlóan mûködik a lakásépítési támogatás, a szocpol, melynek összege nem elegendõ egy elõírásoknak megfelelõ lakóépület megépítéséhez, azonban egy alacsony igényszintû kvázi lakóházhoz igen. A két utóbbi rendszer a gyermeknemzést megélhetési célú tevékenységgé teszi, abszurd következményekkel. A sokgyermekes roma családok segélyekbõl származó jövedelme magasabb, mint a munkából élõk legális jövedelme. Ez szociális feszültségek forrása a vidék falvaiban. A rendszer eredménye a romák növekvõ és a többségi nemzet csökkenõ létszáma. Hogy a gyermekek világrahozatala a romák nagy része számára nem megfontolt és felelõs döntés, de legalábbis alázatos elfogadás eredménye, hanem megélhetést szolgál, azt igazolja az a tény, hogy sok gyermek állami gondozásba kerül, mivel családja nem vállalja felnevelését. Ha pedig vállalja, sok esetben nem teljesíti azt. A romáknál általános adottságként megfigyelhetõ korai nemi érés, a megfelelõ erkölcsi és általános nevelés elégtelen volta következtében gyakori a kiskorú terhesség, legutóbb egy 11 éves kislány példája döbbentette meg a közvéleményt. A különbözõ népek temperamentumával, karakterével való visszaélés, manipuláció régóta eszköze az angolszász világpolitikának. Ennek lepárolt és helyi adottságokra alkalmazott változata az SZDSZ által közvetített és a szocialistákkal közösen végrehajtott magyarországi romapolitika. A roma nép sajátos temperamentummal, szokásokkal bír. Gyermeki lelkületû, hiszékeny, érzelmei, indulatai könnyen elragadják. Kevés kivételtõl eltekintve képtelen bánni a pénzzel, ezért a hagyományos együttélés során a munkadíj kifizetésének ehhez a népi karakterhez idomuló formái alakultak ki: a természetbeni juttatás és a napi vagy heti fizetés, illetve a kizárólag alapvetõ fogyasztási cikkekre beváltható utalvány. Ezekkel az eszközökkel lehet elkerülni, hogy a kereset a fizetésnapon a kocsmában landoljon, mert a roma ember számára a fizetés ünnep. A szociális segélyezési rendszerbõl ez az elem hiányzik, legfeljebb az önkormányzatok egyedi rendelkezések által részesíthetik természetbeni juttatásban az érintett családokat – gyermekeket. A pénzzel való bánásmódra való képesség hiánya nyit teret az uzsorakölcsönök elterjedésének, melyet bûnözõi csoportok vezényelnek, adósságcsapdába hajtva és félelemben tartva a romákat. A romák többsége nincs a rendszeres munkához szokva, az idõbeni tervezés képességét közülük kevesen sajátították el. Lassan egy generáció
nõ föl, aki sohasem dolgozott, esélye sem volt rá, hogy e képességet elsajátítsa. Csoportlélek által összefogott közösségben léteznek, melybõl a kiszakadás számukra elviselhetetlen. Éntudata csak kevesüknek fejlett – azoknak, akik kiszakadtak a közösségbõl. Az individualizációs folyamat, mely az európai népek többségénél az elmúlt évszázadok alatt túlnyomórészt lezajlott, náluk még alig kezdõdött el, szinte megrekedt egy archaikus közösség formájában, legyen az a család vagy egy bûnözõi csoport. A roma gyermekek fogékonyak, képesek a tanulásra, azonban amint visszakerülnek a tanulást nem inspiráló otthoni környezetbe, a szerzett tudás gyorsan elillan. A tartós tudás megszerzéséhez megfelelõ iskolák kellenek. Ha nincs meg az otthoni háttér az iskola elvégzéséhez, ha eleve nem járnak iskolába, vagy ha csak adminisztratív kényszer hatására járnak is, az oktatás eredménytelen. Tartós eredményre ez esetben csak bentlakásos iskola által lehet jutni. Azon túl, hogy e véleményt osztják a cigány tanulókkal foglalkozó pedagógusok, bizonyító erejûek Böjte atya bentlakásos iskolájának eredményei. Magyarországon nincsenek vándorcigányok, azonban többségük nem képes a lakhatás szokványos formáit gyakorolni, egy épületet megfelelõen megépíteni és fenntartani. Alacsonyabb komforttal is megelégszenek, ami azonban az érvényes hatósági-közegészségügyi elõírásokkal ellentétes. Mivel ezek a körülmények is feszültség forrását képezik a szomszédos, nem roma lakosság körében, újabb eszköz az intoleranciával vádaskodók számára, ha a helybeliek ódzkodnak a roma szomszédságtól. Ezt a gyermeki lelkületet ki lehet használni választási ígéretekkel, szavazataikat fillérekért meg lehet vásárolni. Mivel a bûnözésbe a roma társadalom jelentõs része a munkalehetõségek hiányában belekényszerül, a romapolitika következõ pillére a megélhetési bûnözés kategóriájának bevezetése (a fogalom Kuncze Gábor volt SZDSZ-es belügyminiszterhez köthetõ), mely burkolt morális felmentést ad a lopás, rablás alól. Ezt a szemléletet egészíti ki a pozitív diszkrimináció gyakorlata és a kisebbségvédelem retorikája, mely féket tesz az igazságszolgáltatás és a rendõrség kezére egyfelõl, a háttértámogatást érezve azonban felerõsíti a közmorál és a törvények ellen vétõk hangját. Ennek eredménye a segélyekért a hivatalokban követelõdzõk magabiztos hangja, a növekvõ erõszak, a mindennapos lopások, betörések, a többségi lakosság fenyegetettsége, a visszaesõ SzG 2009/1
15
VILÁGHELYZET bûnözés és a közlekedési baleseteket követõ, már sorozatossá vált lincselések (Olaszliszka, Mezõfalva). És ide köthetõ a cigány maffia kiépülése is, mely az uzsorakölcsönök rendszerét, a kábítószer-kereskedelmet, a prostitúció egy részét és a színesfémlopásokat irányítja. A rendõrség nem tölti be feladatát, az állampolgárok védelmét. A bûnözõk társadalmi csoportján belül jól elkülöníthetõ csoportok vannak világszerte, akikkel a rendõrségen belül speciálisan felkészült apparátusok foglalkoznak. Más módszereket és szakismereteket igényel a szervezett bûnözésen belül az ukrán, a kínai vagy az olasz maffia. A cigány származású bûnözõkkel összefüggésben is vannak jól elkülöníthetõ ismeretek, bûnfelderítési technikák. A „cigánybûnözés” kifejezés, sõt újabban a „cigány” származásra való utalás azonban varázseszközként mûködik. Aki bûnözõkkel összefüggésben használja ezek bármelyikét, az magára vonja a rasszizmus vádját,1 hogy ti. nem lehet általánosítani, a cigány származást a bûnözéssel azonosítani. Valóban, a cigány kifejezés nem válhat a bûnözés szinonimájává, a cigányok elleni gyûlölet szítása pedig veszélyes játék. A csúsztatás azonban jól megragadható, ahogy a mögötte álló szándék is. A módszer mára az abszurditásig fokozódott: jogvédõk kifogásolták egy bûnözõi csoport személyleírásában a már amúgy is virágnyelven megfogalmazott jellemzõket: sötét bõrszín, „cigány jellegû megjelenés”. A manipuláció e szélsõséges formája a roma bûnözõket a rendõrök számára érinthetetlen és veszélyes elemekké tették, nem csoda, ha vonakodnak intézkedni, mert testi épségük és állásuk egyaránt veszélybe kerülhet. Ezen a helyzeten az a jogos törekvés sem segít, hogy megindult a roma származású rendõrök képzése. A rendõrség kiemelése a politikai befolyás alól, tekintélyének helyreállítása és alkalmassá tétele feladatainak ellátására továbbra sincs napirenden. A többségi társadalomban növekvõ feszültségek készítik elõ a terepet a következõ lépésekhez. A roma népesség szaporodási rátája igen magas. A statisztikák ellentmondóak, létszámukat 600 000-re becsülik, de forgalomban vannak az egymillió fõt is meghaladó becslések. Mindennél beszédesebb az a tény, hogy az öt év alatti korcsoport 50%-a roma. Akármennyi is a létszámuk, a tendencia egyértelmû. Belátható idõn belül döntõ tényezõvé válnak. Ha politikai manipuláció eszközeivé teszik õket, bármi elképzelhetõ, ami a háttérbõl irányítók számára kívánatos cél vagy eszköz. 16
SzG 2009/1
A Magyar Gárda szerepe Erre a helyzetre épül a Magyar Gárda ellentmondásosnak látszó, bár egyértelmû koncepciója. Régóta a levegõben van egy nemzetõrséghez hasonló önvédelmi testület felállításának igénye, mely a hadsereg tervszerû leépítése és a rendõrség tehetetlensége, politikai befolyásoltsága miatt fogalmazódik meg a védelem nélkül maradt lakosság körében. A külsõ érdekeknek alávetett – gyarmati – nyilvános politikában erre nem nyílt lehetõség: a Fidesz emlegette egy hasonló funkció igényét, de a megvalósításhoz nem volt se ereje, se lehetõsége. Ennek következtében parlamenten kívüli radikális jobboldali erõk közremûködésével jött létre a Gárda, mely hangoztatott karitatív jellege ellenére olyan arculatot választott – fekete egyenruha, karszalag –, mely ijesztõ és valóban emlékeztet a nyilasokra, mintegy tálcán kínálva az ellenzõknek az analógiát. Nem kétséges, hogy a Gárda alapítása nem a magyar nemzet érdekének megfelelõen történt, a szándékot sikerült eltéríteni, és bármikor kompromittálhatóvá tenni. A nemzetközi sajtó színterén már jól elõkészítették a terepet erre. Mire jó a Magyar Gárda? Szerepe nem a nyilasveszéllyel való állandó riogatás alapjaként, hanem egy távlatosabb cél érdekében fontos. Érdemes visszatekintenünk a Koszovó-knowhow-ra. Ott az albán lakosság szolgált eszközként a szerbek kiûzésére és kisebbségbe szorítására. Míg nem voltak jelen külsõ befolyásoló hatalmak, nem volt a szerbek és az albánok közt konfliktusig menõ feszültség. Mivel Magyarország életét külsõ hatalmak irányítják, a cigányság stabil szaporulata és a magyarság fogyó létszáma egy kiprovokált etnikai polgárháborút vetít elõre, akár egy-két évtizeden belül. Koszovóban az amerikai finanszírozású, csempészekbõl és terroristákból verbuvált UCK szabadcsapatai kezdték meg a szerb lakosság provokálását, melyre Miloševi rendõrsége válaszolt, ezzel kezdõdött az a véres történet, mely a Szerbia ellen viselt háborúhoz és Koszovó már szinte véglegesnek tekinthetõ elszakításához vezetett. A cél a szerbség térdre kényszerítése, az euroatlanti szférába toloncolása és morális megalázása, évszázadokig ható sérelmek elültetése árán. A Magyar Gárda szerepe nem más, mint az, hogy életre hívja a Roma Gárdát. Kolompár Orbán, az SZDSZ által irányított, korrupt roma vezetõ már tett utalást egy roma önvédelmi gárda felállítása iránti igényre. A Roma Gárda létre fog jönni, lehet, hogy e cikk megjelenésekor már
VILÁGHELYZET valóság. Ha létrejött, bármikor számítani lehet további kétoldali provokációkra, mellyel ki lehet kényszeríteni a Magyar Gárda erõszakos cselekményeit vagy a két gárda összecsapását. És akkor elszabadul a pokol. Ez a pokol fog alapot teremteni elsõként a karhatalom erõszakos fellépésére a lakosság ellen – a 2006 õszén begyakorolt módon –, majd késõbb, szükség esetén nemzetközi „béketeremtõ” vagy „békefenntartó” erõk bevetésére. Miért, milyen célból van egy ilyen forgatókönyvre szükség, és mikor várható bekövetkezte?
Közép-Európa jövõje Az anglo-amerikai világpolitika számára egy önálló Európa gazdasági és hatalmi konkurenciát jelent, és akadályt az oroszok feletti ellenõrzés megszerzésében. Ezért fokozottan ellenérdekelt egy erõs Közép-Európa létezésében, illetve – mivel a két világháború háborús céljainak megfelelõen Közép-Európa szétzúzása és legyengítése már megtörtént – újjászületésének megakadályozásában. Ezt szolgálja az az Amerika által vindikált jog, mely a NATO-n keresztül biztosít lehetõséget az intervencióra, hogy a régen megfogalmazott célt fenntarthassa: To keep America in, to keep Russia out and to keep Germany down. Ebben Németország féken tartása mellett fokozottan fontos a „rebellis” magyarok nyomás alatt tartása, mivel õk képesek a Kárpát-medencében egy erõs hatalom megformálására és mûködtetésére. A magyarok megerõsödése megelõlegezheti az eltiport Közép-Európa feltámadását, azét a Közép-Európáét, mely az Európai Uniót korábban, kicsiben, de sokkal példaszerûbben létrehozta – ez volt a Monarchia –, lehetõvé téve népek békés egymás mellett élését egy birodalmon belül, amire azóta sem volt példa. A féken tartás eszközéül ezúttal a cigányság lett kiválasztva. Az a cigányság, aki sokat szenvedett és sok áldozatot vállalt ezért a hazáért, és akiknek vére nem drága azok szemében, akik ma jogvédõként tündökölnek és asszisztálnak a cigányság és a magyarság közös történelme legnagyobb katasztrófájának elõkészítéséhez.
Hogyan elõzhetjük meg a közelgõ tragédiát? A megoldás alapja a kulturális autonómia, a jog elõtti egyenlõség és az állam feladatának helyreállítása, valamint a romáknak a gazdaságba történõ visszaillesztése lehet, egy valódi európai szellemiség alapjaira épülõ, pozitív program által. En-
nek elemei egy új szociális rendszer felállítása, párhuzamosan a cigányság felemelkedését szolgáló lépéssorozattal, megfelelõ oktatási rendszerrel és egy olyan népesedési politikával határon belül és kívül, mely nem a romák ellenében mûködik, de megkönnyíti a gyermekvállalást azok számára, akik felelõsen teszik azt, és megszünteti a megélhetési gyermeknemzést. Ez a népesedési politika nem valami rafinált megoldási csomagot jelent – mondjuk a szlovák sterilizálási politika felpuhított változatát –, lényege egyszerûen megfogalmazható: ismét élhetõ hellyé kell tenni a Kárpát-medencét, valamennyiünk számára. A magyar gazdaság számára létkérdés a munkaképes korú és megfelelõen képzett népesség növekedése, majd bevonása a munkavégzõk körébe: ez egyfelõl a felemelkedés lehetõségét hordozza – körülbelül egymillió új munkahely teremtése adhat alapot erre (a rendszerváltáskor megszûnt vállalatokkal elvesztett munkahelyek pótlásáról van szó), másfelõl a lakosság elöregedése miatt a nyugdíjrendszer várható összeomlását csak ez képes megakadályozni. Egy képzetlen, segélyen élõ tömeg növekedése, párhuzamosan egy elöregedõ társadalommal csak az összeomlás felé vezet. A lényeg mégsem ez, noha e lépések megtétele elengedhetetlen. Fel kell ismernünk, kik irányítják a fõ folyamatokat, amihez eszközül használnak népcsoportokat, jelesül a cigányokat. A felismerés már fél gyõzelem. Ez az erõ Közép-Európa tartós feszültséggóccá alakításában érdekelt, amint ez a terület önállósodni, talpra állni, megerõsödni akar. Megfontoltságot, rálátást és távlatokban való gondolkodást igényel, hogy elkerüljük az itt élõ népek, nemzetiségek összeugrasztására irányuló új és újabb kísérleteket. A délszláv háború és Koszovó példája mutatja, mennyire nehezen is sikerül mindez. A kiút keresése a cigányok valódi érdekeit felismerõ, felelõs vezetõikkel való összefogás nélkül lehetetlen. Érdekeink közösek, hogy kivédhessük a népeinket egymás ellen kijátszó hatalmak törekvéseivel szemben. Ha ezt ma elmulasztjuk, rövidesen vérrel fogunk a mulasztásért fizetni. Lassan összeáll a kép. Sok tiltakozás zajlik napjainkban, de minden demonstráló, tiltakozó az õt érintõ partikuláris ügyért lép fel, s kevesekben rajzolódik ki a folyamat egészében felismerhetõ tervszerûség. Teljes leltárra nem vállalkozhatunk, csak a napokban zajló folyamatokat érdemes áttekinteni, mely a mintegy húsz éve megkezdõdött rendszerváltás óta tart és végéhez közeledik. Az állami SzG 2009/1
17
VILÁGHELYZET vállalatokat a használati tulajdonná alakítás helyett privatizálták. Az ideológiai alátámasztás a „mûködõ tõke bevonása” volt, amely folyamatos profitkivonást megvalósító, külföldi tulajdoni dominancia megteremtését célozza, mely bármikor mozgósítható, az országból napok alatt kiköltöztethetõ ipart jelent. Sok multi csak egyéves stratégiákat tervez, hogy bármikor távozhasson, minimális veszteséggel. Az utolsó elõtti fontos lépés a közszolgáltatások privatizációja. Az energiaszektort már privatizálták, ott azóta profitmaximalizálás mellett monopóliumok épültek ki. Az MVM és a MAVIR privatizációja még várat magára, ez a stratégiai fontosságú ellátórendszer egészének idegen kézbe adását jelenti. Az egészségügybe bevonandó profitelv megvalósítása a civil ellenállás következtében átmenetileg megakadt. A 2007-ben meghozott vagyontörvény a nemzeti vagyont – alkotmányellenesen – a kormány rendelkezésébe utalta és eladhatóvá tette úgy, hogy a vagyontárgyakról leltár és értékelés sem történt. Ez a lépés készítette elõ az ún. Új Tulajdonosi Programot, mely névleg az egyszerû állampolgár tulajdonhoz jutását segítené, azonban a vagyon mindössze 30%-a juthat kisrészvényesekhez, a többi esetében „stratégiai befektetõkre” számítanak. Jól látható, hogy ez is alibiprogram, a kisrészvényesek sem tulajdonhoz, sem osztalékhoz nem fognak jutni, viszont könnyedén kivásárolhatóak lesznek. A nemzeti vagyon most eladhatóvá tett részéhez tartoznak a regionális vízmûvek. Az energia és a termõföld után ez a legfontosabb stratégiai ágazat, aminek birtoklásával térdre lehet kényszeríteni egy országot. Az öt vízmûvet elõször egyesítenék egy részvénytársasággá, majd tõzsdére akarják vinni, ahol stratégiai befektetõkre számítanak. A hírre 300 vidéki önkormányzat azonnal reagált: bejelentette igényét a vízmûvek tulajdonjogának térítésmentes átengedésére, ezt azonban a vagyonkezelõ hónapok óta szabotálja. Erre tekintettel elsõként Tatabánya bejelentette vételi szándékát, melyet – ha el kívánják adni – nem utasíthat el a vagyonkezelõ. Ha az önkormányzatok törekvése eredményes lesz, sikerülhet megakadályozni a stratégiai fontosságú vízmûvek átengedését idegen tõkés csoportok részére, és megõrizni köztulajdonban. Az utolsó fázis a földpiac megnyitása 2011ben. A földek eladása, azaz spekulánsok kezére juttatása a parasztságnak a tulajdonosi körbõl való kiszorításával már befejezõdni látszik, a Nemzeti Földalap álintézménye csak tõkeerõs érdek18
SzG 2009/1
csoportok számára tette hozzáférhetõvé a gazdátlanná váló földeket. A recept mindig azonos: a privatizálásra kiszemelt vagyontárgy, cég stb. értékét elõször le kell rontani, vagy ha nyereséges, akkor áron alul eladni nemzetközi befektetõi csoportoknak, illetve sokszor állami tulajdonú cégeknek. Az új tulajdonos vagy monopolhelyzetet szerez, és extraprofitot hajt, vagy piacvásárlást valósít meg, és elõször veszteségessé alakítja, majd felszámolja a mûködõ termelõ vagy szolgáltatóüzemet (legutóbbi példák: a nyereséges Budapest Airport az eladását követõ egy év alatt veszteséges lett; további példa a MÁV Cargo stb.). A folyamat a törvények és az alkotmány szisztematikus áthágásával valósul meg. A kormány zavartalanul és nyugodt magabiztossággal hajtja végre feladatát. Miért e nyugalom? Jól tudják: addig maradhatnak hatalmon, míg a közvagyon eladása be nem fejezõdik. Megbízatásuk addig tart, a politikai cirkusz tehát a feladat végrehajtásáig folyamatos lesz. Két évünk maradt. Utána már lényegtelen lesz, ki alakít kormányt, a mozgástér végérvényesen beszûkült, megszûnt. Ha nincs hazai tulajdon, a befektetõi tõke napok alatt való kivonásával bármely kormány térdre kényszeríthetõ – lásd Izland példáját. Oroszországot is képes volt megingatni a grúz támadás utáni tõkekivonás, de az oroszok pozíciói erõsek. A magyarországi folyamat lassabban, körülményesebben zajlik, mint Koszovó esetében, de célja ugyanaz: egy tulajdon nélküli, kiszolgáltatott népesség, bármikor lángra lobbantható feszültséggócokkal. Az etnikai konfliktus még várat magára. A tervet az ország féken tartására azonban hosszú távra tervezték. A történet még nem ért véget. És nem szabad elfelejtenünk, nem (csak) Magyarországról van szó. A tét Európa jövõje. S ma Európa sorsa a világ sorsát jelenti.
Jegyzetek 1
Legfrissebb példa a Borsod megyei rendõrkapitányság egyik leváltott, majd a társadalmi tiltakozás hatására tisztségébe visszahelyezett parancsnokának esete, aki azzal a megállapításával vált a támadások célpontjává, hogy közölte: egy adott idõszakban elkövetett bûncselekmények elkövetõi 100%-ban cigány származásúak voltak. A független rendõrszakszervezet szerint a leváltás politikai nyomásra történt – meg sem várva, hogy lezáruljon a vizsgálat.
VILÁGHELYZET
TÓTH MÁRK VIKTOR SUVOROV: A
JÉGTÖRÕ
A történelmet a gyõztesek írják – ennek a mondásnak az igazsága leginkább az elmúlt század történetírása kapcsán kezd egyre világosabb fényben elénk tárulni. Azt gondolhatnánk, hogy a XX. század történeti szempontból legjobban dokumentált, legtöbbet elemzett eseménye, a második világháború már nem tartogathat számunkra olyan új történelmi tényeket, amelyekkel ne lennénk tisztában. Az a történet, amely errõl a nagy világtörténelmi jelentõségû eseményrõl bevonult a krónikákba és a történelemkönyvekbe, egybehangzó és megcáfolhatatlan tényként jelenik meg minden nemzet történelemfelfogásában. A krónika röviden így hangzik: A világuralomra törõ fasiszta Németország 1939. szeptember 1jén megtámadta Lengyelországot. Az agresszió miatt két nappal késõbb Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak, ezzel kitört a második világháború. Miután Németország Anglia kivételével leigázta fél Európát, a másik felét pedig csatlósává tette, 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, honvédõ háborúba kényszerítve ezzel azt. 1941. december 7-én a Németországgal szövetséges Japán Pearl-Harbornál támadást hajt végre az Egyesült Államok hajóhada ellen, így az USA is belép a háborúba. 1943 novemberében létrejön a Hitler-ellenes koalíció az USA, Anglia és a Szovjetunió részvételével (Teheráni konferencia), amely végezetül Japán 1945. szeptember 2-i kapitulációjával megnyeri a háborút és felszabadítja a világot a fasiszta rémuralom alól. A második világháborúnak azonban van egy érthetetlen eseménye, amelynek körülményei máig homályban maradtak. Miért támadta meg Hitler 1941 közepén a Szovjetuniót, amikor legfõbb nyugati ellenfele, az Egyesült Államok háttértámogatását élvezõ Nagy-Britannia még korántsem kényszerült térdre, és Németország jelentõs erõi voltak lekötve ez idõ szerint Európában és Észak-Afrikában? Az elsõ világháború történései kapcsán Németországban még az iskolás gyerekek is tisztában voltak azzal, hogy mit jelent Németország számára egy kétfrontos háború, így Hitlernek a keleti front megnyitásával kapcsolatos lépését csak a „vezér” õrült hatalommániájával magyarázták eddig. Viktor Suvorov1 azonban A jégtörõ2 címû könyvében egy egészen új megvilágításba helyezi a második világháborúnak ezt a
döntõ eseményét. Történelmi tények sorozatát állítja elénk, amelyekbõl alátámasztást nyer azon sokat vitatott állítása, miszerint Hitler 1941-ben egy régóta elõkészített, már küszöbön álló, Németország és Európa elleni szovjet támadást elõzött meg a keleti front megnyitásával.
Elõzmények Marx és Engels a Kommunista kiáltványban világháborút jósoltak, amelyet a proletariátus világhatalomra kerülése szempontjából kívánatosnak tartottak. A háború ugyanis a forradalom anyja. Egy világháborúnak az eredménye Engels szerint „az általános kimerülés és a munkásosztály végsõ gyõzelméhez szükséges feltételek létrejötte”. Marx és Engels követõje, Lenin, pártját az elsõ világháború kezdetétõl arra készítette fel, hogy amikor országa vereséget szenved a háborúban, õk majd az „imperialista háborút polgárháborúvá változtatják”, és így magukhoz ragadják a hatalmat. Lenin reménye az volt, hogy más országok baloldali pártjai is hasonlóan cselekszenek, és így egy világméretû polgárháború alakul ki. Ez azonban nem következett be. Lenin már 1914-ben feladta ez irányú reményeit, és egy minimál programot alakított ki: legalább egy országban ki kell törnie a forradalomnak, teljesen mindegy, hogy hol. Ha ebben az országban a proletariátus jut uralomra, akkor ebbõl az országból mint kristályosodási pontból haladhat tovább a „szükséges társadalmi átalakulás”. 1917-ben Oroszországban kitör a forradalom, Lenin odasiet, és az általános zûrzavart kihasználva, katonailag jól szervezett pártjával magához ragadja a hatalmat. 1917 októberében kiadja a „Béke dekrétumát”, amely tipikus húzása a bolsevik gondolkodásnak. A dekrétum hatására orosz katonák milliói özönlöttek haza a frontokról, amelynek hatására az ország végleg szétesett és polgárháborús színtérré vált, az éppen kialakított demokrácia alapstruktúrája lerombolódott. Ez a helyzet lehetõséget teremtett Lenin számára, hogy megõrizze és tovább szilárdítsa elnyert hatalmát. 1918 márciusában Lenin Németországgal és szövetségeseivel megköti a bresztlitovszki békét. SzG 2009/1
19
VILÁGHELYZET Ez idõ tájt Németország és szövetségesei már reménytelen helyzetben vannak, csak idõ kérdése volt, hogy bekövetkezzen a velük szemben álló hatalmak gyõzelme. Lenin viszont olyan békét kötött, amelyben lemondott Oroszország gyõztesnek kijáró szerepérõl, és harc nélkül átadott Németországnak egymillió négyzetkilométernyi földterületet, sõt még hadiadót is fizetett aranyban. Miért tette ezt Lenin? A békekötéssel lehetõvé vált Németország számára, hogy nyugaton folytassa a háborút, és ezáltal Németország erõi alapjaiban felmorzsolódjanak, a folytatódó háború pedig egyidejûleg a nyugati szövetségeseket is a teljes kimerültségig meggyengítette. A frontokról hazatérõ több millió fegyveres orosz katona jégtörõként semmisítette meg Oroszország évszázados rendjét, a breszti béke olyan polgárháború kirobbanásához vezetett Oroszországban, amely sokkal véresebb és szörnyûségesebb volt az elsõ világháborúnál. Lenin így egyszerre árulta el Oroszországot és annak addigi szövetségeseit is. Miközben Lenin parancsára Bresztben aláírják Németországgal a „békét”, Pétervárott lázasan dolgoznak a német kormány megdöntésének elõkészületein. 1918 januárjában megalakul a Német Kommunista Párt, és az Oroszországból irányított propaganda révén a, 20-as évek elejére Németországban is mély gyökeret ereszt a kommunizmus. A háború lezárása után a szétvert Európában a birodalmak romjaiból hirtelen kommunista államok születnek, amelyek meglepõ hasonlatosságot mutatnak Lenin bolsevista rezsimjével. Lenin megalakítja a Kominternt, amely magát egy kommunista világpártnak deklarálja, és egy szovjet világköztársaság létrehozását tûzi ki célul. A lefegyverzett és megalázott Németországban 1920-ban óriási gazdasági krízis alakul ki. Márciusban 17 millió munkás lép sztrájkba, amely esemény az országot alapjaiban rengeti meg. Szovjet-Oroszország azonban nem tud a megmozdulás segítségére sietni, hogy abból forradalom robbanjon ki, mert útjában áll Lengyelország – Oroszországnak nincs közös határa Németországgal. A független Lengyelország megsemmisítésére indított szovjet támadás 1920-ban azonban Varsónál kudarcot vall, a vörös légiók szégyenteljesen visszavonulnak. Így a németországi forradalom kirobbantását el kellett halasztani. 1923-ban Németország újra a forradalom küszöbén áll. Lenin ekkor már nem vesz részt sem Szovjet-Oroszország, sem pedig a Komintern ve20
SzG 2009/1
zetésében, a hatalmat szinte teljesen Sztálin ragadja magához. Sztálin irányításával elkezdõdik a német kommunista forradalom szervezése. Óriási pénzösszegeket utalnak át a német kommunistáknak, és a Szovjetunióban élõ, német vagy németül tudó kommunisták tömegét küldik Németországba illegális tevékenység végzésére. A németországi szovjet nagykövetség a forradalom szervezési központjává válik. A követségen keresztül futottak be Moszkva utasításai, folytak be az óriási pénztömegek, a fegyverek és muníció. A forradalomra azonban nem került sor. A német polgárok nagy része a szociáldemokrácia mellett döntött. A Német Kommunista Párt nem rendelkezett megfelelõ támogatottsággal, másfelõl két frakcióra is oszlott. A Szovjetunió pedig most sem tudott közvetlenül beavatkozni, mivel Lengyelország elválasztotta Németországtól, másfelõl ekkor Lenin már haldoklott, és a számos trónkövetelõ mind önmagát akarta a világforradalom vezetõjének szerepében látni, így a párt vezetésének egysége a Szovjetunióban is megbomlott.
„A forradalom jégtörõje” A Lenin halála utáni években Sztálin megszilárdítja egyeduralmát a Szovjetunióban, és fokozatosan megszabadul riválisaitól. Ezután minden akadályt elhárít, amely egy német forradalom útjában állhatna. Rendet teremt a Német Kommunista Pártban, és eléri, hogy az Moszkva utasításait mindenkor feltétlenül teljesítse. Sztálin a kommunisták fõ feladatául a szociáldemokrácia elleni harcot jelöli ki. A szociáldemokratákat és a pacifistákat le kell gyõzni, mert eltérítik a proletariátust a forradalomtól és a háborútól. Sztálin állásfoglalása a nyíltan a háború mellé álló német fasisztákról ugyanilyen egyértelmû: támogatni kell õket! 1927-ben Sztálin világosan látja a fasiszták hatalomra kerülését, és mindezt pozitív jelenségnek tartja: „Éppen ez a tény vezet majd a kapitalista országokban a belsõ helyzet kiélezõdéséhez és a munkások forradalmi tevékenységéhez.” (Sztálin a Központi Bizottság Egyesített plénumán és a Szovjetunió Kommunista Pártja Ellenõrzõ Bizottságában 1927. 08. 01én elhangzott beszéde) Sztálin tehát támogatta a fasisztákat, és jelentõs szerepe volt abban, hogy Németországban hatalomra jutottak. Trockij, a Vörös Hadsereg megalapítója, a szovjetek elsõ számú képviselõje a bresztlitovszki béketárgyalásoknál, 1936-ban a következõ kijelentést tette: „Sztálin nélkül nem
VILÁGHELYZET lett volna Hitler, és nem lett volna Gestapo!” („Az ellenzék bulletinje”, 1936. október, 52, 53. szám) Sztálin számára a német fasizmus eszköz. A német fasizmus kiválthatja Európában a háborút, és a háború forradalomhoz vezethet. A német fasizmus ellenség, ugyanakkor a Komintern definíciójában egyúttal a forradalom jégtörõje is. 1927ben Sztálin úgy nyilatkozott, hogy egy második imperialista háború kitörése ugyanúgy elkerülhetetlen, mint ahogyan elkerülhetetlen a Szovjetunió belépése ebbe a háborúba. „Be fogunk avatkozni, de utolsóként avatkozunk be, azért avatkozunk be, hogy mi legyünk a mérleg nyelve, a súly, amely az elmozduláshoz fog vezetni.” (Sztálin a Központi Bizottság plenáris ülésén elhangzott beszéde, 1925. január 19.) Sztálinnak szüksége van arra, hogy Európában válságok, háborúk, éhínség és destrukció legyen, hogy Európa „felszabadítása” érdekében a Vörös Hadsereget bevethesse. Mindezt Hitler elintézhette a számára. Sztálin számára Hitler a „forradalom jégtörõje”.
A háború elõkészítése „Ha valahol is elkezdõdik Európában a forradalmi megrázkódtatás, az Németországból kiindulva fog megtörténni… és a forradalom németországi gyõzelme egyet jelent a nemzetközi forradalom gyõzelmének megvalósulásával.” (Sztálin a Komintern lengyel bizottságának ülésén, 1924. 07. 03. VI. 267. o.) Hitler 1933-as hatalomra jutásával megteremtõdött a háború elõfeltétele Európában. Ahhoz, hogy a történések Sztálin terveinek megfelelõen alakuljanak, két alapvetõ feltételnek kellett még teljesülnie. Elõször is létre kellett hozni egy közös határt Németország és a Szovjetunió között, másodszor lehetõvé kellett tenni, hogy Németország bele tudjon ugorni a háborúba. Ezt a második feltételt hivatott biztosítani a Németország és a Szovjetunió által 1939. augusztus 23-án kötött kölcsönös megnemtámadási szerzõdés, a Molotov–Ribbentrop-paktum. A paktumban a két szerzõdõ fél biztosította egymást, hogy amennyiben valamelyik fél harmadik féllel háborúba lép, a másik semleges marad. A szerzõdés titkos záradéka pedig rögzítette a szerzõdõ felek között Európa északkeleti és déli részeinek érdekszférák szerinti felosztását. Így Lengyelországot a Naren, Visztula, és San folyók mentén osztották fel, a német fél lemondott Besszarábiáról (jelenleg Moldávia), a balti államokat és Finnországot, Litvánia kivételével mint szovjet érdekszférát rögzítették.
Célját és szellemét illetõen a Molotov– Ribbentrop-paktum az 1918-as breszti „béke” mintájára jött létre. Sztálin célja 1939-ben ugyanaz, mint Leniné 1918-ban: ha Németország háborút folytat nyugaton, ebben a háborúban felõrölheti magát és imperialista ellenfeleit, ezáltal megnyílik az út a kommunista világuralom kiterjesztése elõtt. Sztálin terve bevált. Egy héttel a paktum megkötése után, 1939. szeptember 1-jén Németország hadüzenet nélkül megtámadja Lengyelországot. Alighogy elkezdõdött a Lengyelország elleni háború, azonnal társult ehhez a Franciaország elleni is, azaz egy háború két fronton. Ezután Nagy-Britannia is haladéktalanul hadat üzent Németországnak; kitört a második világháború. Ez az elsõ eredmény: egyes-egyedül Hitler tehetõ felelõssé a második világháború kirobbantásáért. Az egész Nyugat Hitler ellensége lett, holott 1939. szeptember 1-jének reggelén nemcsak a lengyel, nemcsak a nyugati országok kormányai nem tudták, hogy egy új világháború tört ki, hanem maga Hitler sem tudta. „Hitler meg volt gyõzõdve arról, hogy Anglia és Franciaország nem fog Lengyelországért harcolni.” (A. S. Jakovlev: Egy életcél. Moszkva, 1968, 212. o.) Hitler abban a reményben kezdte el a Lengyelország elleni háborút, hogy az területileg behatárolt marad, ugyanúgy, mint annak idején Csehszlovákia megszállása. A 20. században azonban Európában egy háború automatikusan világháborút jelentett, és ekkor egyedül a Kremlben számoltak ezzel a lehetõséggel. Érdekes egybeesés, hogy 1939. szeptember 1jén a Legfelsõbb Szovjet a negyedik rendkívüli ülésén elfogadta az általános hadkötelezettségre vonatkozó törvényt. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a német-lengyel határon kitört konfliktusról ekkor még nem lehetett eldönteni, hogy háborúvá növekszik, másfelõl pedig a Szovjetunió ez idõ szerint semleges államnak számított, igencsak furcsa döntés ez a legfelsõbb szovjet államvezetés részérõl. Még különösebb fénybe kerül ez az esemény, ha figyelembe vesszük, hogy Moszkvába a Szovjetunió egyes területeirõl meglehetõsen hosszú az út. Néhány képviselõnek 710 napra, sõt némelyiknek 12 napra volt szüksége ahhoz, hogy Moszkvába jusson. Ez azonban azt jelenti, hogy a Kreml-beli összejövetelre még a háború kitörése elõtti idõpontban valakinek meg kellett adni a képviselõknek a jelet. Ha egészen következetesek akarunk lenni, ennek az idõpontnak még a Molotov-Ribbentrop-paktum megkötése elõtt kellett megtörténnie. SzG 2009/1
21
VILÁGHELYZET
A német-szovjet közös határ Lengyelország 1939. szeptember 1-jei Németország általi megtámadása után, szeptember 17én a szovjet Vörös Hadsereg a németekkel együttmûködve betört Lengyelország keleti részeibe. A német csapatok 1940. szeptember 27én bevonulnak Varsóba. A harapófogóba került Lengyel állam a szovjetek általi hátbatámadás után végleg összeomlott. Ezzel létrejött egy közös határ Németország és a Szovjetunió között. Igen jellemzõ tény, hogy Lengyelország elfoglalása után a szovjet csekisták a Gestapo embereivel közremûködve üldözték a még ellenálló lengyel hazafiakat. Hogy Sztálinnak mennyire fontos volt a lengyel hadsereg végsõ szétverése, ezt bizonyítja a katinyi erdõben végrehajtott szovjet vérengzés, melynek során a lengyel hadsereg négyezer magas rangú tisztjét végezték ki, lehetetlenné téve ezzel, hogy a lengyel hadvezetés rövid idõn belül esetleg újraszervezõdjön. Miközben a Nyugat egymást öldökölte, kölcsönösen lerombolták városaikat és gyáraikat, a Szovjetunió egyelõre „semleges” maradt. Ennek a semlegességnek a köntösében azonban a szovjet csapatok 1940. szeptember 7-tõl fokozatosan benyomultak a Molotov–Ribbentrop-paktumban rögzített határokig, uralmuk alá hajtva NyugatUkrajnát és a balti államokat, amelyekben erõteljes szovjetesítést hajtanak végre. 1939. november 30-án mondvacsinált ürüggyel a Szovjetunió megtámadta Finnországot. Azonban a finn csapatok taktikus és hõsies ellenállása révén a szovjet agresszió kudarcba fulladt. A máig hivatalos történelemtudomány különösen ítéli meg ezt az 1939 - 40 közötti „elõháborús idõszakot”. Németország megtámadta Lengyelországot, tehát Németország bûnös a háború kirobbantásában. A Szovjetunió ugyanezt tette, ugyanabban a hónapban – de nem számít a háború elindítójának. Még a háború résztvevõi közé sem számítják egészen 1941-ig. Németország megszállta Dániát – ez háborús tett, jóllehet nem voltak nagy csaták. A Szovjetunió ugyancsak megszállta a három balti államot, amelyek ekkor erõsen hasonlítottak Dániára, a Szovjetunió eljárása mégsem minõsül háborús tettnek. Németország elfoglalta Norvégiát – amit az agresszió kiterjesztéseként magyaráznak. A Szovjetunió ekkor a szomszédos Finnországban már vért ontott – mégsem tekintik háborús agresszornak. Hivatalos megítélés szerint a Vörös Hadsereg csak 1941. június 22-én bonyolódott bele a második világháborúba. 22
SzG 2009/1
A Vörös Hadseregnek az „elõháborús idõszakban” végrehajtott akciói a „nyugati határaink biztonságának megerõsítése” hivatalos elnevezés alatt történtek. Ez azonban nem volt igaz. A határok biztonságosak voltak mindaddig, amíg a Szovjetunió nyugati szomszédjai semleges államok voltak. Egészen addig, amíg nem lett közös határa Németországgal, Hitler nem tudta volna megtámadni a Szovjetuniót, arról már nem is szólva, hogy egy meglepetésszerû támadást végre tudott volna hajtani ellene. Sztálin azonban tervszerûen eltakarította az útjából a semleges európai államokat.
„Rászedtem Hitlert!” A Politikai Hivatal 1939. augusztus 19-i ülésén Sztálin megismétli a korábban már titkos konferenciákon bemutatott tervét Európa „felszabadításával” kapcsolatban: „Európának háborúba kell bonyolódnia – a saját semlegességünk megõrzése mellett –, és csak akkor, ha az ellenfelek kölcsönösen meggyengítették egymást, akkor kell a Vörös Hadsereg összevont erejét a mérleg serpenyõjébe dobni.” Ezen az ülésen hozták meg a végérvényes határozatot ennek a tervnek a megvalósításával kapcsolatban. Rendkívül fontos szempont, hogy a Politikai Hivatal ülésén született döntés után négy nappal kerül sor a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírására. Nyikita Hruscsov a visszaemlékezéseiben azt írja, hogy a szerzõdés aláírása után Sztálin örömrivalgásban tört ki: „Rászedtem Hitlert!” (N. Hruscsov: Emlékezések, 2. kötet, New York, 1981, 69. o.) És Sztálin tényleg rászedte Hitlert. Hitler csak 1940 tavaszán ismerte fel, hogy rászedték. Ekkor megkísérelte, hogy Sztálint megelõzze, de ehhez már túl késõ volt. Már csak egy ragyogó taktikai gyõzelemben reménykedhetett, de Németország stratégiai helyzete katasztrofális volt: az egyik oldalon Nagy-Britannia a bevehetetlen szigeteivel (és az Egyesült Államokkal a hátterében), a másik oldalon Sztálin. Amikor Hitler keletnek fordult, akkor a szövetségesek elkezdték a stratégiai bombázásokat, végül pedig az inváziót. Ezután már csak idõ kérdése volt, hogy a kétfrontos háborút folytató Németország térdre kényszerüljön. De vajon milyen okok kényszerítették arra Hitlert, hogy 1941. június 22-én megtámadja a világ akkori legnagyobb haderejével rendelkezõ Szovjetuniót?
VILÁGHELYZET
Szovjet háborús elõkészületek A légideszant csapatoknak támadó jellegû hadmûveletek kivitelezése a rendeltetése, és ez vitathatatlan tény. A második világháború elõtt aligha tett bárki is támadó jellegû háborúra elõkészületeket, ezért a legtöbb országban nem is képeztek ki deszantosokat. Két kivétel volt azonban. Hitler támadó jellegû háborúra készült, ezért 1936-ban létrehozta a német légideszant csapatokat, melyek létszáma elérte a 4000 fõt. A második kivétel a Szovjetunió volt, amely 1930ban hozta létre légideszant csapatait. A második világháború kezdetén a Szovjetunió több mint egymillió kiképzett ejtõernyõssel rendelkezett. Ha a második világháború kitörésekor az egész világ katonai ejtõernyõseinek a számát összeadjuk, akkor kiderül, hogy a Szovjetunió körülbelül 200-szor több kiképzett ejtõernyõssel rendelkezett, mint a világ többi országa együttvéve. Miközben a Szovjetunióban éhínség pusztított, Sztálin a ‘30-as évektõl hatalmas összegeket fordított fegyverkezésre. A különbözõ fegyvernemek közül pedig a légideszantos csapatok kiállítása a legköltségesebb vállalkozás. Miért volt szüksége Sztálinnak ennyi deszantosra? Egy honvédõ háborúban nincs szükség ejtõernyõsökre. Védekezés esetén az ejtõernyõsök egyszerû gyalogosként való bevetése ugyanazt jelentené, mintha valaki egy építkezésnél acélvas helyett aranyat használna. Egy támadó háborúban a haderõ hirtelen elõrenyomulásánál megsemmisítõ csapást gyakorolnak az ellenség repülõtereire, amely támadást az ejtõernyõsök ledobása követi, akik elfoglalják a repülõteret, majd az így elfoglalt repülõtereken landolnak a második hullámban a légi csapatok a nehézfelszereléssel. 1938-ban Sztálin az addig meglévõk mellé 6 további légi dandárt állíttat fel, melyek összereje 18 ezer fõ ejtõernyõs vadász. 1939-ben Sztálin parancsára felszámolják a honvédõ háborúkban kivételesen hatékony partizán alakulatokat, melyek eddig jelentõs létszámban álltak rendelkezésre, és helyükbe légi egységeket állít fel. 1940 júniusában tesznek le elõször szovjet légideszant dandárok harchelyzetben a levegõbõl ejtõernyõsöket: a 201. és 204. dandárokat Romániában (Besszarábia), a 214-et Litvániában, közvetlenül a keletporosz határnál. Mindkét hadmûvelet, de különösen a romániai komolyan nyugtalanította Hitlert, mivel Németország legfõbb kõolaj-beszerzési forrása Románia volt. A Molotov–Ribbentrop-paktum megkötése után a Szovjetunió semleges országnak számított
Németországgal szemben, és Sztálin politikájában több ízben állást is foglalt Németország mellett. Így logikus lépés lett volna Sztálin részérõl, hogy a szerzõdés megkötése után a rendkívül költséges fenntartású légideszant alakulatait leszerelje. Ezzel szemben Sztálin 1940 áprilisában újabb 5 légideszant hadtestet állított fel, mégpedig az ország nyugati területein. A légideszant alakulatoknál – mindegyik ezredesi vagy vezérõrnagyi rangban lévõ – szovjet parancsnokok közvetlen alárendeltjeként pedig szolgált egy-egy német származású katona vagy altiszt. A keleti front megnyitása után a légideszant dandárok közül egy sem került egyetlenegyszer sem az eredeti rendeltetésének megfelelõ bevetésre. A honvédõ háború során feloszlatták azokat, tagjaikat pedig besorolták az egyéb hadtestek állományába. Védekezési szempontból a Dnyeper folyó fontos stratégiai jelentõséggel bírt, mivel elzárta nyugatról a szovjet hátországba benyomuló támadók útját. A Szovjetunió számos védelmi rendszeréhez tartozott a Dnyeper háborús flottilla is, amelyet a ‘30-as években a Dnyeperen való erõszakos átkelés megakadályozására hoztak létre. Ez a flottilla a második világháború kezdetén 120 hadihajóból és 7 erõs folyami hadihajóból állt, valamint saját légierõvel és légelhárító ütegekkel rendelkezett. 1939-ig számos Dnyeper-hidat aláaknáztak, és úgy lehetett volna felrobbantani õket, hogy szinte semmi sem marad belõlük. Így a Dnyeper vonalánál meg lehetett volna állítani a német villámháborút. Azonban a Dnyeper flottilla csak szovjet területen volt alkalmazható, és csak egy védekezõ háborúban. A védekezésre szánt flottillát Sztálin felszámolta és helyette két flottillát alakított ki: egyet a Dunán és egyet a Pinán, a Dnyeper-hidak aknáit pedig egyszerûen felszedték. Fontos tudni, hogy a szovjet dunai flottillát már az elõtt felállították, mielõtt a Szovjetuniónak kijárata lett volna a Dunához. Bukovina és Besszarábia szovjet megszállása után telepítették a flottillát a Duna-deltába. A Duna flottilla két század szárazföldi haderõvel, tengerészgyalogsággal rendelkezett, valamint több parti üteg is tartozott hozzá. A hajóknak ugyanakkor védhetetlen terepviszonyok között, nyílt kikötõhelyeken, a román csapatoktól gyakran alig 300 méter távolságra kellett horgonyozniuk. Egy védekezõ háborúban a flottilla megsemmisülése nem lett volna kérdéses, mivel a Duna-deltából lehetetlen lett volna a visszavonulás. Így a Duna flottilla számára csak egyetlen akció létezett – a Vörös hadsereg csapatainak SzG 2009/1
23
VILÁGHELYZET egy általános támadása közepette a folyó folyásával ellentétes irányban végrehajtott hadmûvelet. Ez azt jelentette, hogy a hajóknak Románia, Jugoszlávia, Magyarország, Csehszlovákia, Ausztria és Németország területén kellett volna operálnia. A flottillának csak 130 km-t kellett mozognia a folyón felfelé, és a Cernavodnál levõ fontos hidak a hajók lövegeinek a hatósugarába kerülnének. Ez viszont azt jelentené, hogy a Ploestibõl Constanta kikötõjéhez vezetõ kõolajvezetéket megszakítanák, és Németországot elvágnák a kõolajforrásaitól. Németország pedig kõolaj nélkül képtelen lett volna folytatni a háborút. 1940 júliusában Hitler fontos megbeszélést folytat a vezérkarával és arra a következtetésre jut, hogy Románia megvédése nem lenne egyszerû. Ha Románia megvédésére nagyobb csapatkontingenseket dobnak be, akkor Nyugat-Lengyelország és Németország keleti része, beleértve Berlint is, védtelenül kiszolgáltatja magát egy esetleges szovjet támadásnak. November 12-én egy Molotovval folytatott megbeszélésén Hitler rámutat annak szükségességére, hogy egy nagy kontingens német csapatot kell Romániában állomásoztatnia – ez világos célzás arra, hogy a román kõolajat szovjet részrõl veszélyeztetettnek érzi. Molotov nem reagál a célzásra. Ez az oka annak, hogy Hitler Molotov elutazása után kiadja az utasítást a „Barbarossa hadmûvelet”-re. Ugyancsak figyelemre méltó tény, hogy 1939ben a Szovjetunió megkezdte országának európai részén a hadseregek felállítását. A Szovjetunió európai részén 5 katonai körzet volt, amelyek az idegen államok határainál helyezkedtek el. Ennek az 5 határkörzetnek a csapatai és 3 flotta együttesen képezték az Elsõ Stratégiai Csapatot. A határkörzetek hadosztályokkal és hadtestekkel rendelkeztek, hadsereg azonban nem tartozott hozzájuk. Hadseregek a polgárháborúban voltak, utána feloszlatták azokat. A hadseregek túlságosan nagy kötelékek ahhoz, hogysem békeidõben fenn lehetne tartani õket. A Távol-Keleten békeidõben, 1938-ban állítottak fel elsõ alkalommal két hadsereget, az 1. és 2. hadsereget, tekintettel a feszült viszonyra Japánnal. Az ország európai részén azonban a polgárháború óta nem voltak hadseregek. Miközben a szovjet diplomácia „a béke megtartásához vezetõ utat” keresi, a nyugati határon hirtelen szériában hadseregek tûnnek fel: a 3. és 4. hadsereg Belorussziában, az 5. és a 6. hadsereg Ukrajnában, a 7. 8. és a 9. pedig a finn határon. A hadseregek erõsítik ütõerejüket, és közben újak 24
SzG 2009/1
csatlakoznak hozzájuk: a 10. és a 11. hadsereg Belorussziában és a 12. hadsereg Ukrajnában. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy mindez a háború kitörése elõtt történik! Még a szovjet hivatalos források szerint is megelõzte a Molotov– Ribbentrop-paktumot ezeknek a hadseregeknek a felállítása. A hadseregek mindegyike már röviddel a felállása után akcióba lépett: hét hadsereg „felszabadította” Lengyelországot, a három pedig „segített a finn népnek az elnyomók igáját levetni”. Három hadsereg itt egyébként nem volt elegendõ, és ezért új hadseregeket kellett létrehozni: a 13., 14. és 15. hadsereget. A Téli háború után a finn határnál lévõ szovjet hadseregekbõl négyet feloszlatnak. A 15. ezt követõen megjelenik a Távol-Keleten, a 8. a balti államok határainál, a 9. pedig Románia határánál tûnik fel. A Transzbajkál területén 1940 júniusában két hadsereget állítanak fel, a 16. és 17.-et. 17. hadsereg a Szovjetunió történetében eddig nem létezett! Egy ilyen számozású hadsereg feltûnése arra utal, hogy békeidõben a Szovjetunió reguláris hadseregeinek a száma átlépte azt a szintet, amelyet addig még soha. Világos tehát, hogy a 17. hadsereg felállítása jelentõs államtitok volt. A „háború elõtti idõszakban” a Szovjetunió hadseregei bevetési készség, mûszaki felszereltség, tûzerõ, támadó- és harcerõ szempontjából összehasonlíthatatlanul magasabb szinten álltak, mint addig bármikor. A különbség azonban nem csak ebben állt. Korábban a hadseregek hét különbözõ elõretörési irányra voltak felosztva, most azonban két fõ csapásirányra vonták össze õket: öt hadsereg állt Japánnal és tizenkettõ Németországgal és szövetségeseivel szemben. Ezzel azonban korántsem volt vége az új hadseregek viharos felállítási folyamatának. 1940ben felállítanak a német határon egy újabb hadsereget, a 26.-at. Honnan jön ez a szám? 1940ben nem szakították meg a hadseregek sorrendben történõ számozását, hanem egészen egyszerûen a 18–25-ig terjedõ számok már foglaltak voltak, ugyanis 1940 nyarán a szovjet kormány határozatot fogadott el további 11 hadsereg felállítására. Egyet Japán, tízet Németország ellen. A többi hadsereg a 26. felállása idején már az alakzatba rendezõdés stádiumában volt. Miközben Hitler erõteljesen nyomul nyugat, dél és észak felé, elõkészítve egy Angliai partraszállást, és Németország keleti határainál alig maradnak csapatai, egyszer csak gomba módra szovjet hadseregek nõnek ki a földbõl a német hatá-
VILÁGHELYZET rok közelében. És ezeknek a szovjet hadseregeknek a struktúrája és összetétele tipikusan támadó jellegû. Az elõzõekben már említett Elsõ Stratégiai Csapat 16 hadsereg, összesen 170 hadosztályból és összességében 3 millió fõbõl. Legerõsebb hadseregei a román határnál állomásoztak, egyértelmûen azzal a céllal, hogy Romániát (és kõolaját) elvágják Németországtól. És 1941. június 13-án az egész Elsõ Stratégiai Csapat elindult a német-román határ irányába.
A „Sztálin-vonal” lerombolása A ’30-as években a Szovjetunió nyugati régióiban 13 megerõsített térséget hoztak létre. Mindegyik megerõdített térség katonai formációt képezett, amely megfelelt egy dandár erejének, tûzerõben azonban egy hadtestnek. Mindegyik megerõdített térség 100–180 km fronthosszúságú és 30–50 km mélységû területet ölelt át, és páncélacélból készült létesítmények és vasbetonból épített utászzárak bonyolult rendszerével volt ellátva. Mindegyik térség rendelkezett föld alatti, vasbetonból készített helységekkel, áramfejlesztõkkel, tábori kórházzal. A harci és az ellátást szolgáló létesítmények föld alatti tárnákkal voltak összekötve egymással. Mindegyik megerõdített térség képes volt arra, hogy akár elhúzódó harci cselekmények közepette, teljes elzártság esetén is ki tudjon tartani hosszabb ideig. A létesítmények jelentõs muníciós tartalékkal és ellátmánnyal rendelkeztek. Nemcsak gyalogsági támadások elhárítására alakították ki õket, hanem mindenekelõtt a páncélos támadások elhárítására szánták õket, ezen kívül jelentõs légvédelmi elhárítással is fel voltak vértezve. A megerõdített térségek vonalát nem hivatalosan „Sztálin-vonalnak” nevezték. A Sztálin-vonalat nem lehetett oldalról megkerülni, oldalszárnyai a Keleti-tengerig és a Fekete-tengerig nyúltak. Létesítményei mélyen a hátországban voltak és kiválóan álcázták azokat: ahhoz, hogy az ellenség megtámadhassa, elõször több száz kilométeres mélységû területet kellett legyûrnie. A Sztálin-vonal kiváló lehetõséget nyújtott, hogy a Szovjetunió egy meglepetésszerû támadással szemben egy meglepetésszerû védekezést állítson szembe. A 13 megerõdített térséget az elsõ 5 éves terv során készítették el, és 1938-ban elhatározták, hogy jelentõsen tovább erõsítik. Ezen kívül elkezdték további nyolc megerõdített térség fokozott kiépítését is. A második világháború kitörése után, 1939 õszén Sztálin kiadta a parancsot a megerõdített
térségben lévõ helyõrségek létszámának csökkentésére és az építkezési munkálatok leállítására. A térségekbõl kivonták a fegyvereket, és azokat a gyárakat, amelyek eddig a megerõdített térségek számára gyártottak fegyvert, haladéktalanul más fegyvernemek gyártására állították át. Végezetül Sztálin teljesen feloszlatta a megerõdített térségek harci egységeit, a harci létesítményeket, és a mûszaki zárakat betemették vagy felrobbantották, az aknazárakat felszedték. Amennyiben Sztálin elõre látta volna Hitlernek a Szovjetunió megtámadásával kapcsolatos terveit – ezzel magyarázták a szovjet hadseregek rohamszerû felállítását –, akkor ez a lépés kimondottan logikátlannak tûnik. Miért számolná fel Sztálin az áldozatos munkával felépített védelmi rendszerét, ha honvédõ háborúra készül? 1940 nyarán azonban újabb határozat születik: a Molotov–Ribbentrop-paktumban megállapított szovjet–német határnál kell újabb megerõdített térségeket kiépíteni. Az új vonalat, amely egyébként teljesen sosem készült el, „Molotovvonalnak” nevezték. Az új, megerõdített térségeket úgy helyezték el, hogy azokat az ellenség jól beláthatta. Éjjel-nappal építkeztek, teljes megvilágításban. Az elkészült harci létesítményeket nem álcázták, a megerõdített térségeket nem a támadás fõ irányába telepítették, hanem mellékszakaszokra. A Sztálin-vonal felszámolása és a Molotovvonal felépítése egy védekezõ taktika fényében egyáltalán nem, egyedül egy támadó háború tervének tükrében értelmezhetõ. A Molotov-vonal nélkülözte mindazokat az elõnyöket, amelyek a Sztálin-vonalat jellemezték. Ez késõbb igazolódott is, mert miután a német támadás elindult a Szovjetunió ellen, a német csapatok úgy haladtak át a Molotov-vonal erõdítményein, mint kés a vajon. Viszont a Sztálin-vonal védõmûvei akadályt jelentettek volna a hátországból hirtelen elõretörõ nagy létszámú szovjet hadtestek csapatmozgásai számára, ezért fel kellett számolni azokat. A határ menti fõ támadási szakaszok mellékszakaszaira épített Molotov-vonal erõdítményei viszont kiváló oldalvédelmet nyújthattak a támadó szovjet csapatok számára, így viszonylag kis létszámú helyõrségekkel is biztosítható lett volna az ellenség átkaroló hadmûveleteinek a visszaverése. Másodsorban a határ mentén álcázás nélkül felállított védõmûvek azt ordították az ellenség felé, hogy felkészültünk a védekezésre, és csakis arra. A Barbarossa–hadmûvelet elõtt a német hadsereg ugyanilyen demonstratív védõmûveket SzG 2009/1
25
VILÁGHELYZET épített fel a szovjet határ mentén. A betonerõdítmények építésén a németek egészen 1941. június 21-ig gõzerõvel dolgoztak.
Sztálin a szovjet kormány élén
Minek köszönhetõk a német villámháború kezdeti sikerei? Miután 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót, a német csapatok szinte akadálytalanul törtek át a szovjet határon és nyomultak be több mint 1000 km-es mélységben az ellenséges területekre. Mint tudjuk, a né-
Sztálin vonal bunkerei
Hogy megérthessük 1941 júniusának történéseit, meg kell említenünk az egész kommunista történelem egyik legrejtélyesebb eseményét. 1941. május 6-án Sztálin maga állt a szovjet kormány élére. Ez a lépés sokakat meglepett. A szovjet történelem folyamán elõször fordult elõ, hogy a legmagasabb párt- és államhatalom hivatalosan egy kézben összpontosult. Amikor Sztálin 1922-ben átvette a fõtitkári posztot, egyúttal lemondott minden állami és kormányhivatalról. Parancsnoki posztját a kormány és az állam fölött alakította ki. Minden az ellenõrzése alá volt rendelve, ugyanakkor hivatalosan semmiért sem felelt. Úgy kormányozta a saját országát, hogy minden siker rá volt visszavezethetõ, minden kudarc pedig másokra. Ez volt Sztálin stratégiájának a lényege, ennek mentén tudta egyeduralmát megszilárdítani és fenntartani. És ekkor Sztálin magára vette az állami felelõsség terhét. Az új cím nem jelentette a saját hatalmának a megerõsítését, hanem éppen annak korlátozását. Ettõl a pillanattól kezdve, nemcsak hogy minden fontos döntést õ hoz, hanem hivatalosan is õ felelõs azokért. A szovjet állami vezetésben ez után a lépés után semmilyen változás nem történt. De akkor miért volt szüksége Sztálinnak a kormányfõi posztra? Amikor Sztálin fõtitkár volt, bármilyen tetszése szerinti parancsot kiadhatott, és ezt a parancsot haladéktalanul és megbízhatóan végrehajtották. Minden parancsa nem hivatalos parancs volt, és éppen ez volt az alapja sérthetetlenségének és tévedhetetlenségének. Most azonban parancsot kellett kiadnia (élete döntõ parancsát), és ezúttal úgy, hogy az hivatalosan is Sztálin parancsa. K. K. Rokosszovszkij, a Szovjetunó marsalljának beszámolója szerint, minden szovjet parancs-
noknak volt a széfjében egy „különösen titkos hadmûveleti megbízás”, az úgynevezett „Vörös Boríték M”. Ezt a borítékot vagy a Népi Komiszszárok Tanácsa elnökének (1941. május 5-ig Molotov), vagy a Szovjetunió védelmi népparancsnokának (S. K. Tyimosenko) parancsára nyithatták fel. Tyimosenko Sztálin nélkül egyetlen elvi döntést sem hozhatott, május 6-tól pedig Sztálin vette át Molotov hivatalát, és így ezt a döntõ parancsot csak õ adhatta ki. Az említett borítékok tehát minden parancsnok széfjében ott voltak, 1941. június 22-én, a német offenzíva megindulásakor azonban Sztálin mégsem adta ki a parancsot a kinyitásukra. Rokosszovszkij tanúsítása szerint néhány parancsnok saját kockázatára (a Vörös Boríték önkényes kinyitásáért agyonlövetés járt) kinyitotta azt, de nem találtak benne védekezõ háború esetére semmi használható utasítást, tervet. Vagyis a szovjet parancsnokok birtokában voltak tervek háború esetére, de nem volt tervük védekezõ háborúra. Ezért a legfelsõbb szovjet vezetés a német támadás elsõ perceiben és óráiban improvizációkkal foglalkozik, új utasításokat fogalmaz a csapatok számára, ahelyett hogy röviden kiadná a parancsot a borítékok kinyitására. Az áttekinthetetlen helyzetben Sztálin semmit sem akar kockáztatni, ezért a „Nagy Honvédõ Háború” kezdeti legfontosabb direktíváin, amelyek a harc felvételére utasítanak, hiányzik Sztálin aláírása. Tehát Sztálin nem egy honvédõ háborúra készült, nem egy rákényszerített védekezõ háborúra vonatkozó, hanem Európa népeinek felszabadítási missziójára vonatkozó parancsot akart aláírni.
26
SzG 2009/1
VILÁGHELYZET met csapatokkal hatalmas, koncentrált szovjet haderõ állt szemben közvetlenül a határ másik oldalán. Így szinte megmagyarázhatatlan, hogy ennek ellenére a német hadvezetés jó ideig uralni tudta a hadszínteret, vissza tudta szorítani, sõt szinte tökéletesen szét tudta verni a jelentõs erõfölényben lévõ szovjet haderõt. 1941. június 13-a az orosz történelem egyik legfontosabb dátuma. N. I. Birjukov altábornagy, az Uráli Katonai Körzet hadosztályparancsnoka így emlékezik erre a dátumra: „1941. június 13án különös fontossággal bíró utasítást kaptunk a katonai körzet vezérkarától, amely szerint a hadosztálynak új táborhelyre kell vonulnia. Az új szállás címét még velem, a hadosztályparancsnokkal sem közölték. Csak amikor Moszkvát érintettük, tudtam meg, hogy hadosztályunkat az Idrizától nyugatra lévõ erdõkben kell koncentrálni.” (Hadtörténeti folyóirat, 1962. 4. szám, 80. o.) Az Uráli Katonai Körzet összes hadosztálya ugyanezt a parancsot kapta meg ezen a napon. Vezérkaroknak és csapatoknak egész tömege indult el titokban a belorusz erdõk irányába. Közvetlenül a háború kitörése elõtt, mélyen a hátországból öt hadsereget dobtak át nyugatra, és egyidejûleg további három hadsereg készült fel az áthelyezésre. Az ország belsejében lévõ katonai körzetek szinte teljesen kiürültek, a hátországból áthelyezett és összevont új hadseregekbõl pedig lassan, titokban formálódni kezdett a Vörös Hadsereg Második Stratégiai Csapata. Az Elsõ Stratégiai Csapat 170 hadosztályból állt, ebbõl 56 ekkor már közvetlenül a határnál, és egyelõre nem tudtak tovább elõrenyomulni. A fennmaradó 114 hadosztály június 13-án szintén mozgásba lendült, hogy közelebb zárkózzon a határhoz. Ehhez jön még a hátországból a Második Stratégiai Csapat 77 hadosztálya. 1941. június 13-a az egész emberiség történetében a legnagyobb csapatmozgások kezdete, mely a Szovjetunió teljes vasúti kapacitását lefoglalta. A nyugati határhoz érkezõ hadseregek nem ásták be magukat, nem vizes akadályok mögött, hanem azok elõtt tömörültek, ami egyértelmûen
a támadó stratégiára utaló harcállás. Nem foglaltak el széles terepsávokat, hanem erdõkben rejtõztek el. Eközben a határ menti védelmi akadályokat és aknazárakat a szovjet utászok elkezdik felszedni. Meghökkentõ, hogy ezekben a napokban a német hadsereg ugyanezt tette: elõrenyomult a határ irányába, és elrejtõzött az erdõkben, a határra telepített védelmi berendezéseket eltávolította. A szovjet csapatok tömeges szállításával egyidejûleg elkezdõdött a szovjet keleti-tengeri flotta áthelyezése nyugati irányba, valamint a légierõ támaszpontjainak intenzív áthelyezése is. Az áthelyezett repülõs hadosztályok sokszor csak 10 km-re voltak a határtól. A szovjet csapatokon kívül sûrû folyamként hömpölygött ugyanebbe az irányba a harckocsik, a tüzérség, a vadászrepülõk, a muníció és az üzemanyag óriási mennyisége is. A háború megkezdése elõtt hatalmas mennyiségû szovjet hadfelszerelés és muníció volt felhalmozva a határ menti frontvonalakon, ami egy védekezõ stratégia követése esetén öngyilkosságnak számít. Amikor 1941. június 22-én a német csapatok támadásba lendültek, a Vörös Hadsereg legnagyobb része vasúti kocsikon ült és úton volt. A német légierõ a támadásait célirányosan a vasútállomásokra és vasúti szakaszokra irányította. A menetrendek használhatatlanokká váltak, a csapattranszportok megrekedtek. Az úton lévõ, ellenséges tûzbe került hadtestek szétzilálódtak, a hadseregek eredeti struktúrája felbomlott. A tisztek elszakadtak a saját hadtesteiktõl, és egyébként is teljes zavar uralkodott az egész szovjet hadvezetésben, mivel a hadmûveleti tervek szigorú titkosítása miatt szinte senki sem látta át a hadseregek méretét és rendszerét. A szovjet páncélos zászlóaljak harckocsijai, a légierõ gépei, a muníció és ellátmány szintén a vonatokon állt bevagonírozva, és így teljesen ki volt szolgáltatva az ellenséges erõknek. A hadiszállítmányok vesztesége óriási volt. Az Elsõ Stratégiai Csapat hadosztályai a német támadás kezdete után a határhoz nyomultak.
SzG 2009/1
27
VILÁGHELYZET A menetoszlopban haladó hadosztályok azonban kiváló célpontot nyújtottak a német légierõ számára. Az egész Vörös Hadsereg tulajdonképpen egyetlen kiváló célpontot alkotott. A német villámháború kezdeti sikerei semmi mással nem magyarázhatók, mint hogy Hitler egy váratlan megelõzõ csapást mért egy kizárólag támadásra felvonuló hatalmas haderõre. Hitler támadásával megzavarta a Vörös Hadsereg felfejlõdési folyamatát, és így Kelet-Európa (talán egész Európa?) szovjet „felszabadítása” néhány évet késett.
Miért nem számított Sztálin Hitler támadására? A Wermacht fõparancsnoksága és maga Hitler is nagyon jól tudták, hogy egy kétfrontos háború számukra a katasztrófával lenne egyenlõ. 1939ben és 1940-ben Németország gyakorlatilag csak egy fronton harcolt. Ezért volt lehetõsége a Wermacht fõparancsnokságának, hogy a fõerõ összpontosításának elvét alkalmazza, és ezt ragyogóan meg is tette: az óriási német katonai potenciált elõször az egyik, utána pedig a másik ellenség ellen vetette be. Így a német stratégia fõ feladata a kétfrontos harc elkerülése volt. Hitler 1939. november 23-án a hadsereg felsõ parancsnokságával folytatott megbeszélésén arról beszélt, hogy csak akkor lehetne elindítani egy háborút a Szovjetunió ellen, ha azt nyugaton már befejezték. Sztálin számára hihetetlen volt, hogy Hitler szándékosan meg akarja ismételni Németországnak az elsõ világháborúban elkövetett döntõ hibáját. Hitler azonban 1940. július 29-én kiadta a parancsot a „Barbarossa–hadmûvelet” terveinek a kidolgozására. Hitler tehát arra készült, hogy döntést hozzon a kétfrontos háborúról. Ez a döntés sokak számára felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan volt. Sok német tábornok és tábornagy szintén nem értette ezt az öngyilkos elhatározást, és nem is hagyták jóvá. Hitlernek azonban már nem volt választása, a hibát nem 1940. július 29-én követte el, hanem 1939. augusztus 19-én, a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírásakor. Amikor erre a hibájára ráébredt, már késõ volt. Sztálin azonban joggal építhetett arra, hogy Hitler nem fogja keleten elkezdeni a háborút, amíg nyugaton be nem fejezi. Ezért Sztálin a német–brit háború végakkordjaira várt: a német páncélos hadtestek szigetországi partraszállására. Sztálin ezzel egyidejûleg mindent megtett, hogy békebarátságáról meggyõzze Hitlert. Hitler 28
SzG 2009/1
azonban végül – megkésve ugyan – átlátta Sztálin igazi tervét, és mindent egy lapra tett fel. Ha Sztálinnak sikerült volna meggyõznie Hitlert arról, hogy a Szovjetunió semleges ország, akkor a német páncélos hadtestek kétségkívül a brit szigeteken landoltak volna. És akkor valóban egy soha addig nem létezõ helyzet állt volna elõ: a legtöbb európai államnak nem lett volna ekkor már sem hadserege, sem kormánya, sem parlamentje, sem politikai pártjai. Emberek millióit náci koncentrációs táborokba hajtják, és egész Európa felszabadításra vár. Az európai szárazföldön azonban csupán Hitler személyes testõrgárdájának egy ezrede lenne, a náci koncentrációs táborok õrcsapatai, a német mögöttes területek csapatszolgálatai, a katonai kiképzõ iskolák… ezek állnának szemben a roppant szovjet haderõvel. Volt-e valaha is Európa történetében egy ilyen kedvezõ helyzet Európa „felszabadítására”? És ez a helyzet nem magától jött létre. Hosszú, makacs és kitartó munkával Sztálin úgy rakta össze és építette fel darabonként, mint egy finom mozaikot. Sztálin Hitlerbõl valóban egy igazi jégtörõt csinált. Sztálin ráállította a Jégtörõt Európa forradalmára. Sztálin azt követelte a francia kommunistáktól, hogy ne akadályozzák meg ezt a jégtörõt Európa romhalmazzá tételében. Sztálin ellátta a Jégtörõt minden, a gyõzelem elõre meneteléhez szükséges felszereléssel. És Sztálin becsukta a szemét a nácik minden bûntette elõtt. Hitler végül átlátott Sztálin szándékain, és ez az oka annak, hogy miért is ért véget a második világháború Sztálin számára nem várt módon: csak fél Európát és egy picinyke Ázsiát kapott meg.
Jegyzetek: 1.
2.
Viktor Suvorov, valódi nevén Vlagyimir Bogdanovics Rezun, orosz író. Katonai pályáját a Szovjet hadsereg 41. számú tankos hadosztályánál kezdi meg, majd késõbb a szovjet GRU (katonai hírszerzés) kötelékébe lép. Katonaévei alatt részt vett az 1968-as Csehszlovák invázióban is. 1978-ban az Egyesült Királyságba emigrál (felesége és gyermekei csempészik be az országba), ahol katonai hírszerzési szakértõként és íróként tevékenykedik. Írói pályafutása során számos könyve jelent meg, elsõsorban a második világháború témakörében. Viktor Suvorov: A jégtörõ. Hitler szerepe Sztálin teveiben. Kairosz Kiadó, 2006.
PEDAGÓGIA PEDAGÓGIA Döbröntei Zoltán*
A
FESTÉSZETI NEVELÉS LÉNYEGÉRÕL
Amennyiben nem az öncélúan felkeltett kreatív erõk játékára törekszünk, s amennyiben nem a szûk szakmaiság fogásait, technikáit akarjuk átplántálni, úgy tisztán áll elõttünk a kérdés: Mi az a kiindulópont, ahonnan meg lehet adni a festészeti nevelés alapelveit? Ezt a kiindulópontot a látás szellemi szemléletében találjuk meg. Tisztáznunk kell az ember, a látás és a világ összefüggéseit a maguk valóságában. Nézzük, mit is mutat meg szemünk! A látással feltárul a teremtett világ külsõ képe. A színekbe, formákba öltözött világ. Ehhez kapcsolódik a tértávlat és az idõbeliség. Azonban az idõbeliséget egyáltalán nem látjuk, s ha jól megfigyeljük, a térre is csak következtetünk. Még a formák érzékelését is el kell vitatnunk a szemtõl, mert szemünk csupán a színekre és megvilágításokra érzékeny. Összeszûkülni látszik tehát az a terület, amit valóban látunk. Ez viszont szemléletessé teszi számunkra, hogy mennyire belenõttünk a látásba, mennyi mindent hozzáfûztünk már a puszta észlelethez. Ez a világ egyik fele. A másik, ahol látásunkat használjuk, befelé irányul. Halványabb, gyöngébb, de éppen olyan jelentõs. Bensõnkben emlékképek hullámzanak, és fantáziánkkal újabb képeket alkotunk. Emlékeink képét ugyanúgy bármikor elõhívhatjuk, bármikor rátekinthetünk, mint a nappali világ dolgaira. Emlékeink a múlt erõibõl származnak, fantáziaképeink a jövõ erõibõl szövõdnek. Álmainkban pedig, amelyek szintén képekben futnak le, a múlt összesimul a jövõvel. Az ember tehát lát kifelé, a Nappal megvilágított térbe, és lát befelé valamely belsõ fény segítségével. Nevezhetjük belsõ Napnak is. *
Tudnunk kell azonban, hogy sem emlékeinkben, sem fantáziánkban, sem pedig álmainkban nem léphetünk közösségre embertársainkkal. Fantáziánkban, álmainkban és emlékeinkben magányosak vagyunk! (Az itt jelentkezõ ellentmondások csak látszólagosak!) Egyedül az érzékszervek által felmerülõ világ szolgáltat számunkra közös teret. Jelen esetben a látóérzék. Bárkinek rámutathatunk a kék égre, de ugyanilyen közvetlenséggel nem tehetem ezt emlékeim, fantáziám és álmaim világára vonatkozóan. Ma, aki egészséges szemmel bír, látja ezt az érzékileg megjelenõ, közös világot. S úgy szemléljük helyesen, ha erõk, teremtõ lények akaratát látjuk benne. Nemcsak egyszerûen kék az ég, és zöld a fû, hanem az ég kékjében, a fû zöldjében valami kifejezõdik, valamilyen hatás, erõ, akarat nyilvánul meg. Ezt a „háttérerõt“ közvetlenül, színrõl színre nem látjuk, de tudhatjuk, ha kitépem a fûcsomót, elszáll belõle az élet, és a színe sem maradhat tovább zöld. Itt, a látható-láthatatlan határán találunk rá arra a területre, ahol a látás tovább fejleszthetõ. A teremtõ világ kialakítja bennünk a szemeket, mondhatni ajándékként, a mi közremûködésünk nélkül, de a látás továbbfejlesztése már emberi feladat. Helyes nevelés és oktatás nélkül nem fog fejlõdni. Megkérdezhetjük: Mi az, ami érlelõen hat a látásra? Minden, ami a teret az idõvel reális viszonyba hozza. Minden, ami az érzéki látás holt pillanatképét megmozdítja. Minden, ami a létesülés és elmúlás erõire mutat rá az éppen jelen levõben. Minden, ami a térben elszakítottat össze tudja állítani. Végül is minden, ami az elsötétült, anyaggal kitöltött testet átlátszóvá teszi.
Döbröntei Zoltán (1959–) tanított a Solymári Waldorf Tanárképzésen, több Waldorf-iskolában és a Szabad Fõiskolán. A Napút Szabad Mûvészeti Iskola alapítója és vezetõ tanára
SzG 2009/1
29
PEDAGÓGIA Az ember fizikai szeme nagyon hamar felnyílik. Fizikailag alkalmassá válik az éleslátásra, de csak késõn érik meg rá lelkileg is. A fizikai látás élességét a lelkivel összhangba hozni pedagógiai feladat. (Jól látható egy negyedikes gyerek rajzán, hogy még csak úton van ahhoz, hogy látásával megragadja a világ dolgait, hogy tárgyszerûen lásson, pedig fizikai szeme már rég kiválóan alkalmas erre.) A festészeti nevelésnek rá kell találnia a látás fejlõdési áramlatára, és tovább kell vinnie. A lélek látóereje a szellemi világból fokozatosan belehúzódik a fizikai szemekbe, kialakul a fizikai látás, a világ egyre inkább csak külsõ érzéki képét mutatja, s ezzel a lelki-szellemi világ háttérbe szorul. A lélek viszont, miközben már használja fizikai éleslátását, csak lassan érkezik meg erre az érzéki-fizikai szintre. Ezt az alászálló utat nagy figyelemmel kell vezetni, hogy a lélek ne dermedjen bele az érzékiségbe. Viszont a látást mindenképpen le kell hozni addig a pontig, ahol megérinti az érzéki-fizikait, de úgy, hogy legyen ereje áthatolni rajta és továbbemelkedni. A festészeti nevelésnek át kell vezetnie a látást ezen az alászálló és felemelkedõ úton. Ekkor az embert neveljük, s nem szakmai képzést adunk. A látás nevelésének a legközvetlenebbül kell vonatkoznia a világra és az emberre. A 12 osztályos nevelési idõ feléig, kb. a 6. osztályig erõteljesen a külsõ világra kell irányulnia a festészetnek. A második felében pedig egyre határozottabban jelenjen meg az ember. Az elsõ hat év inkább a teremtett világ megismerésérõl szól, a második hat év inkább a teremtõ-alkotó emberrõl. A gyerekek a 6. osztályban jutnak el (még ma is!) a lelki éleslátáshoz. Eddig kell kísérnünk, segítenünk a látás földre érkezését. A tanító belátására bízhatjuk, hogy ezt hogyan és milyen ritmusban teszi, ha kellõ módon átlátja a helyzetet. A látás nevelésének talán legfontosabb idõszaka ez a 6–7. osztályos életkor. A látás igazi mélypontja. Itt szinte megérinti a dolgokat. Tapintóvá válik. A fizikai legyûrni látszik az élõt. Nagyon ki kell mûvelnünk tehát, mûvészi módon alakítanunk azt az utat, ahogy ehhez a drámai mélyponthoz közelítünk. Mert mindenképpen bekövetkezik – mint a halál –, de nem mindegy, hogyan. Elébe kell menni ennek az éleslátásba belehalt lelki látásnak. Nem szabad bekövetkeznie, hogy olyan váratlanul érjen bennünket, mint 30
SzG 2009/1
egy természeti esemény. Nem szabad, hogy a lélek szótlan, a szellem tétlen maradjon. A 6. osztályig az egész teremtett világot a látás elé kell tárnunk. Az isteni teremtõerõket a színeken és formákon át kell megmutatnunk. Meg kell nyilvánulniuk. Az elsõ három év csupán felkészülés erre. Ekkor a színekben, formákban elevenen megnyilvánuló lelki-szellemi maga a téma. Nem kell erõltetni, hogy a teremtett világ képét öltse magára, de irtani sem kell tûzzel-vassal. Egyszerûen csak nem ezen van a hangsúly. Jó alapokat rakhatunk le itt a továbbiakhoz. Tisztázhatjuk például a szín és forma viszonyát. Azt, ahogyan az egyes színek bizonyos formálóerõvel bírnak és formákat teremtenek. (A kész forma már csak kiszínezhetõ!) Tisztázni lehet továbbá a színek érzés- és jellemkarakterét. A legkülönfélébb helyzeteket és viszonyokat állíthatjuk így a gyerekek elé. Fontos, hogy ne absztrakt, nonfiguratív mûvészetre törekedjen a tanító, másrészrõl pedig ne mondjon hamis mesét a színekrõl. Meg kell figyelni a színek életét, és érzéssel követni. A tanító természetesen és mûvészi módon illessze bele a szín-forma megfigyeléseket a napi gyakorlatba. S legyen ez a legnagyobb öröm! Goethe színtana alapvetõ segítséget ad ehhez. A 3. osztályban aztán megüti a látást a teremtés szava: LEGYEN VILÁGOSSÁG! Ettõl kezdve a teremtõerõknek be kell öltözniük a világ dolgaiba. Egyre mélyebbre kell ereszkednünk, és egyre részletesebben kell bemutatnunk a láthatóságba burkolózó világot. Az, ami addig erõként, általánosságban jelent meg, most konkréttá válik. A teremtett világ dolgai a színekbõl megismert tulajdonságokba öltöznek. Ezzel a világ megismerhetõségét állítjuk a gyerekek elé, mert ezen a módon mintegy átlátszóvá válik a világ. Igazi goetheanizmus. A 4. osztályos állattanhoz, az 5. osztályos növénytanhoz és a 6. osztályos ásványtanhoz bõséges alapot nyújt Rudolf Steiner színtana. A 6. osztályban a fizikai testeket állítjuk a látás fókuszába. Ekkor járunk a legközelebb a naturalizmushoz, de a puszta érzéki-fizikait a megvilágítás és az árnyékvetés geometriai rendjében szemléljük. Ez a legfontosabb védõháló, hogy ne süllyedjünk le az érzék alatti káoszába. A 7. osztályban túllépünk a fizikai testeken, s a tértávlatokba tekintünk. A látást bevezetjük a fénnyel és sötéttel átjárt földi világba, s felemeljük a csillagok fényvilágáig, a kozmosz sötétjéig.
PEDAGÓGIA A 8. osztályban a földi térben álló, a megtestesült ember a témánk. Úgy tekintünk rá, mint amiben összegzõdik a teremtés. Ebben a munkában olyan pontosnak kell lennünk, mint egy tudósnak, semmi önmagáért való mûvészi gesztus nem férkõzhet a közelébe. Nem irányíthat a szenvedély. Minden szín- és formaváltozás magát a teremtettet módosítja. Az érzéseknek csak kísérniük szabad a teremtést, magában a teremtõ folyamatban nem szabad részt vennie. Mindazonáltal egyre erõsebben fog fellépni két kísértõ erõ, hogy ezt a mûvészi objektivitást elferdítse, s a látás fényerejét magához vonzza. A látás nevelése nem is jelent mást, mint a fényt szeretettel vezetni. Ezen az úton hároméves ritmusban a megkeményítõ erõk lüktetnek, négyéves ritmusban pedig a feloldóerõk. A látás megkeményedésével az érzéki bizonyos túlsúlyra jut a lelki-szellemivel szemben, és önmagába fordul. (Rajzos festmények) A feloldódó látás pedig nem hajlandó az érzékit tudomásul venni. (Úsztatott fantáziaképek.) Ennek következtében a 3., 6. és 9. osztályban bizonyos elsötétülés lép fel. Fokozatosan egyre több árnyékot vetve a látás fényébe. Viszont négyévenként, a 4., 8. osztályban a fény feloldóereje növekszik, hogy eltöltse a látást. A 12. osztályban aztán együtt jelennek meg, s ezzel különleges egyensúly teremtésére nyílik mód. A tanítónak úgy kell ismernie ezeket az erõket, mint a festõnek a festékeit. A 8. osztály után érezhetõen nõ az az igény, hogy már ne csak "ábrázoljanak", ne csak a külsõ világ képét alkossák meg, hanem egyúttal maguk is benne legyenek. A teremtés spirálja a 9. osztályban fordul át az emberi lélekbe. A látást vezetõ fény a külsõ térbõl átlép a belsõbe. Ennek következtében szinte teljes sötétség áll be. Az addig szépen festõ fiúk és lányok színei sok esetben úgy eltûnnek, mint a káprázat. Marad egy külsõ, hideg fény (ami csak információ) és egy átforrósodott belsõ sötétség (amibe fájdalmas beletekinteni). Különös lehetõség nyílik meg itt arra, hogy a lelki-szellemi elszakadjon az érzéki-fizikaitól. A látást ekkor újabb megrendülés éri, a lélek mélyébõl felhangzik az Evangélium szava: AZ IGAZI VILÁGOSSÁG ELJÖTT VOLT MÁR A VILÁGBA, AMELY MEGVILÁGOSÍT MINDEN EMBERT. A VILÁGBAN VOLT, ÉS A VILÁG ÁLTALA LETT, DE A VILÁG NEM ISMERTE MEG ÕT.
Új teremtés kezdõdik, új szövetség köttetik. Az embernek meg kell találnia én-magát a legszélsõségesebb erõk közepette is. Meg kell találnia a közepet. Errõl az egyensúlyteremtésrõl, errõl az okkult közép megalapozásáról szól a felsõ tagozat, a 9–12. osztályig. Arra nyílik lehetõség, hogy a feloldó- és megsûrítõ erõket bevonjuk a képalkotásba. Az ember látóereje kezdi megvilágítani azokat az erõket, lényeket, amelyek mindig is hatottak rá. A 9. osztályban az egyensúlyérzékre építünk. A teremtõ, de éles fény és a kaotikus, de termékeny sötétség egyensúlyára. S ezzel az egészség, a gyógyulásra való képességet is megújítjuk. A 10. osztályban inkább a fénybe tekintünk. A fényben feloldódó, a fizikait felemelõ fény világába. Lucifer múlt világa ez. Segítségül kell hívnunk, hogy a földrõl újra felemelkedhessünk. Fényével a kozmoszba tekintünk, s ezáltal impresszív festészetet mûvelünk. A 11. osztályban inkább a sötétség felé fordulunk. Abba a termékeny sötétségbe, amit magunkban hordunk, de ezt még emberivé, szeretetteljessé kell tennünk. Ebbõl hívjuk elõ a színeket, s ezzel egyfajta expresszív festészetet mûvelünk. A 12. osztályban végezetül egy konstruktív szintézist valósíthatunk meg, ahol a hangsúly a kompozíción és a téma tudatos vezetésén van. Az ember az erõk keresztezõdésében. S ha mindezek után úgy tûnne, hogy ez nem egy alternatív pedagógia mûvészeti tanterve, hanem egy misztériumiskola célja, akkor helyesen gondolkodunk a Waldorf-nevelésrõl.
SzG 2009/1
31
PEDAGÓGIA
Frans Lutters
A
SZABAD
WALDORF-ISKOLA
KARMÁJÁNAK KÉRDÉSE
A hármas tagozódású emberkép sorsa Az ember hármas tagozódása a Waldorfpedagógia alapja. A Szabad Waldorf-iskola tanárainak tartott elõadásaiban Rudolf Steiner mindig ismertette az ember hármas tagozódását.1 A lelkierõk hármas tagoltsága közvetlen tapasztalat: gondolkodás, érzés és akarat. A fizikai testiségben is megfigyelhetõ a hármas tagoltság: fej, törzs és végtagok. A test–lélek–szellem ezt a hármas tagoltságot mindent átfogóan fejezi ki. A test, lélek és szellem e megkülönböztetése a IX. századtól kezdõdõen eltûnt az emberi kultúrából. 869-ben elvetették a lélek és a szellem közötti különbségtevést az emberi lényben, és a római katolikus egyház ennek hirdetését betiltotta. Ezzel a hármasan tagolt emberképet egy dualista képpel helyettesítették. Az emberi kultúrában 1000 éven át már csak lélekrõl és testrõl beszéltek. E korlátozás folytán veszélybe került az emberi szabadság. Az embert, aki hivatalosan csupán testbõl és lélekbõl állt, tekintélyelvûen vezethette az egyház. A Szabad Waldorf-iskola kultúrfeladata az, hogy a hármas tagozódású emberlény megismerését gyakorlati módon megújítsa.
pok és tudósok egyre nagyobb befolyáshoz jutottak. Einhard, a császár késõbbi életrajzírója fontos szerepet játszott ebben a fejlõdésben. A Nagy Károly élete címû mûvében az ír–skót áramlat képviselõinek nevét szisztematikusan figyelmen kívül hagyja.4 A római irányultságú áramlaton belül a szervezeti elv egyre fontosabb lett. Az ír–skót áramlat meg akarta õrizni az egyén szabad spirituális felelõsségét. A karolingi udvari iskolában e személyiségek számára tevékenységük kiinduló-
A IX. század Károly frank király Carolus Magnus császárrá történõ, III. Leó pápa általi római megkoronázásával vette kezdetét. Ez a tény volt az alapja a 869-es év sorsszerû eseményeinek. A nyugat-európai szellemi élet Nagy Károly megkoronázása révén összefonódott a római pápától kiinduló hatalommal. Eddig a pillanatig a Frank Birodalom szabad módon viszonyult a római egyházhoz. A születõ kereszténység Bonifatius szerint is még mindig kapcsolatban állt az ír–skót egyház kelta szellemével. Még Nagy Károly udvari iskolájában (Hofschule) is, 800-ig, mindenkor szívesen látták az angolszász és ír papokat és tudósokat. A yorki Alcuin, a híres tanító is összefonódott ezzel a kereszténységen belüli áramlattal. Emellett elsõ helyen kell említeni reichenaui Waldót és tours-i Hugót.2 Herbert Hahn és Walter Johannes Stein voltak azok a Waldorf-tanárok, akik sorsszerû kapcsolatot éreztek az ír–skót áramlat e két reprezentánsával.3 Attól az idõtõl kezdve, hogy Alcuin 804-ben meghalt, a római irányultságú pa32
SzG 2009/1
III. Leó pápa
Vita az ember hármas tagozódásáról a IX. században
pontja a spirituális autonómia volt, mivel a többiek, spirituális vonatkozásban is, Róma tekintélye alatt állónak tekintették magukat. Ezt a helyzetet összehasonlíthatjuk a Szabad Waldorf-iskolákon belüli mai problematikával, például Hollandiában, ahol az egyes tanárok önállósága és az állam részérõl megszabott normák és szabályok között komoly feszültségek vannak. Ennek a szembenállásnak nem kell feltétlenül polarizálóan hatnia. A helyzet csak akkor lesz problematikus, ha az egyik áramlat megkísérli a másikat megsemmisíteni. Hasonló módon volt nehéz együtt dolgozni a karolingi udvari iskolában.
Karmikus összefüggés Hogy ez a két eset több mint egy hasonlat, kitûnhet azokból a szavakból, melyeket Rudolf
PEDAGÓGIA Steiner mondott Walter Johannes Steinnak, a stuttgarti Szabad Waldorf-iskola elsõ tanárai egyikének: „A tanárok arisztoteliánusok voltak, és a tanulók szászok Nagy Károly idejébõl.”5 Rudolf Steiner egyéb utalásai is a karolingi udvari iskola és a stuttgarti elsõ Szabad Waldorf-iskola közötti karmikus összefüggésekre mutatnak. Így rendszeresen megtörtént Emil Molttal, hogy a Waldorfiskola fiatalabb tanulói szemtelenek voltak vele, amikor átment az iskola udvarán. Problémájával Rudolf Steinerhez fordult, hogy tanácsot kérjen. Steiner nem köntörfalazott: „Miért csodálkozik, egy korábbi életben õk voltak azok a szászok, akik ellen maga mint Nagy Károly harcolt, és akiket legyilkoltak!”6 Ezekkel a szavakkal kísérelte meg Rudolf Steiner Emil Moltot, a Szabad Waldorf-
részesítettük ezt a könyvet dr. Steinnel szemben, az megakadályozta abban, hogy egy második kötetet írjon...”7
Nagy Károly spirituális kézjegye Nagy Károly környezetében kirobbant egy vita az udvari iskola vezetése és azon mód körül, hogy Európában a kulturális életnek hogyan kellene továbbfejlõdnie. Külsõ értelemben az írek voltak a vesztesek. De Rudolf Steiner megmutatta, hogy az ír–kelta kereszténység – hanyatlása után, tehát a IX. századtól kezdõdõen – rejtetten továbbhat a Grál-misztériumban. A külsõ fejlõdés Róma befolyása alá kerül. Maga Károly volt az, aki ezt a sorsot elõidézte váratlan római megkoronázásával. Ezzel bûnrészes lett abban a fejlõdésben, amely a 869-es eseményekhez vezetett, amikor a konstantinápolyi zsinaton a test– lélek–szellem szerinti igazi emberlény félreismerése lett az egyház dogmájává. Nyugat-Európa általános kultúrájában az ember képét csak mint testet és lelket ismerték el azontúl.
Carolus Magnus
A sors pillanata
iskola megalapítóját karmamegismeréshez juttatni. Hogy maga Emil Molt milyen mértékben hatolt el egy ilyen megismeréshez, arról a mai napig nem volt módom semmi közelebbit megtudni. De egynéhány tanárnál ez teljesen valamiféle belsõ ténynek számított. Ez a karmikus összefüggés volt Walter Johannes Stein számára a belsõ indíték, hogy megírja könyvét, Világtörténelem a Szent Grál fényében. A IX. század címmel. De ez volt annak is oka, amiért néhány kollégája a könyvet nagyon erõsen támadta. Valahogy így mondta Paul Bauman, az elsõ zenetanár: „... Valamit nyíltan ki kell mondani: »a könyvhöz semmilyen más módon nem viszonyultak, csak kritikával«. Ha dr. Stein a második kötetet nem írta meg, annak talán a kritika volt az oka, amit gyakoroltunk felette. Ehhez a könyvhöz abszolút negatívan állok hozzá. És ami kritikában és termékeny bírálatban
E karmikus tény alapján született meg többékevésbé öntudatlan módon az az elhatározás Emil Moltban, a Waldorf-Astoria Cigarettagyár igazgatójában, hogy a Szabad Waldorf-iskola megalapításával elhelyezze a csírát a test–lélek–szellem szerinti igazi emberkép megújítása számára. A nehéz sorspillanatokban Nagy Károly sohasem állt egyedül. A szellemi világ pozitív értelemben mindig támogatta és segítette. E tényt Rudolf Steiner nagyon világosan fejezte ki az Ezoterikus Iskola egyik elõadásában, amelyet éppen abban az idõben tartott, amikor Emil és Berta Molt tagjai lettek ennek az iskolának a Teozófiai Társaság német szekcióján belül. Ekkor mondta Rudolf Steiner: „Nagy Károly, aki Keletrõl származott – õ egy magas indiai adeptus újra-megtestesülése volt –, annak a szellemi individualitásnak volt eszköze, akit a Titurel névvel szimbolizáltak.”8 Titurel ismert a Parsifal-hagyományokból. Wolfram von Eschenbach ábrázolta õt a legmélyebben Parzivaljában. Titurel 30 éven át építtette a Grál-várat, és megalapította a Grál-nemzetséget, amely évszázadokon keresztül õrizte a Szent Grált. Egészen megrendítõ élmény volt számomra, hogy éppen Nagy Károly mûködött együtt ezzel az individualitással. És úgy tûnik, ez Rudolf Steiner számára is ilyen volt, amikor ugyanebben az elõadásban Nagy Károly alakjára még egyszer SzG 2009/1
33
PEDAGÓGIA visszatért: „Egy történelmi személyiségrõl lehetnek az embernek olyan történelmi vagy morális nézetei, amelyek gyakran nagyon eltérnek azoktól a nézetektõl, amelyekre a szellemi látó tesz szert tapasztalatai által. Nagy Károly mindenesetre arra volt rendelve, hogy a fejlõdést egy bizonyos módon elõbbre vigye.”9
800-tól a római katolikus egyház egyre nagyobb befolyást nyert a Karoling Birodalomban. Ennek folytán a zsinati határozatok is mind fontosabbak lettek az európai kultúrélet fejlõdésében. Ebbõl fakadt, hogy a konstantinápolyi zsinat az elkövetkezendõ ezer év emberképét illetõen annyira mélyreható következményekkel járt. A Szabad Waldorf-iskola impulzusát belsõ sors kapcsolja össze ezzel a történéssel. Ennek az iskolának feladata az, hogy a létesülõ, ifjú embert ismét a test, lélek és szellem szerint ragadja meg, és e megismerés alapján kísérje fejlõdésében. Rudolf Steiner megadta az alapot ehhez a gyógyító kultúrimpulzushoz az elsõ Waldorf-tanárok számára tartott alapkurzusban, az Általános embertanban.
Jegyzetek
3 4
5
6
7 8 9
R. Steiner: Általános embertan, GA 293 W. J. Stein: Weltgeschichte im Lichte des heiligen Gral. Das Neunte Jahrhundert, Stuttgart, J. C. Mellinger Verlag, 2003 W. F. Veltman: Tempel en Graal W. J. Stein: Weltgeschichte im Lichte des heiligen Gral. Das Neunte Jahrhundert, Stuttgart, J. C. Mellinger Verlag J. Tautz: W. J. Stein, Eine Biographie, 250. o., Dornach, Verlag am Goetheanum, 1989 – Rudolf Steiner Alcuint Arisztotelész követõjeként írja le a GA 200 elsõ elõadásában. Ez a kérdés és Rudolf Steiner válasza Heinz Herbert Schöfflertõl maradt ránk. Johannes Tautz megerõsíti ennek hitelességét. L. Kolisko: Eugen Kolisko. Ein Lebensbild. 314–315. o. R. Steiner: Az ezoterikus órák témáiból, GA 266/1, 507. oldaltól, Dornach, Rudolf Steiner Verlag ua.
LESZ?
A gazdasági világválság A válság teljesen kiszámíthatatlan mozgásokat végez, az eddig használt gazdasági megközelítések és mutatók nem segítenek abban, hogy megértsük, mi és miért történik. Egy önálló lénnyé vált, egy szörnnyé, ami bármikor, bárhol lecsaphat. Hogyan viselkednek a gazdaság szereplõi ebben a helyzetben? Legtöbbjük riadót fújt, elkezdett létszámot leépíteni, kisebb bevétellel számolni, és csak a rendkívül merészek ígérnek NÖVEKEDÉSt. Vannak azonban cégek, ahol nem küldenek el munkatársakat, csak a fizetésüket csökkentik (öt nap helyett pl. csak négyet kell dolgozni), ami egy sokkal pozitívabb döntés az adott helyzetben, mert nem generál további negatív hullámo*
Der Europäer, 12. évf. 11. sz., 2008. szeptember
1 2
A következmények
GULYÁS JUDIT* VÁLSÁG VAN – VÁLSÁG
Fordította: Szabó Attila
kat. Mindenki, aki egy ilyen változást megél, elgondolkodik – mekkora fizetésre van szükségem ahhoz, hogy magam/családom fenn tudjam tartani? Ez talán sokakat késztet arra, hogy felülvizsgálják szükségleteiket, és tudatosabban figyeljenek fogyasztásukra. A másik oldalon csökken a termelés, és ez talán elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy mennyit is kell termelni ahhoz, hogy egy cég fenntartható legyen, illetve hogy valós szükségleteket elégítsen ki. Ez még nem tûnik túl közeli jövõnek, de ha a szörny továbbra is kiszámíthatatlan és veszélyes marad, talán eljutunk ide is. Vagyis megszûnhet az a tendencia, hogy minél hatékonyabban (kevesebb emberrel), minél olcsóbban (elég, ha egy évig mûködik) állítsunk elõ javakat, rengeteg pénzt fordítsunk arra,
Gulyás Judit (1968- ) Gyakorló pénzügyi szakemberként pályakezdése óta multinacionális cégeknél dolgozott. Elvégezte a Waldorf-tanárképzõ szemináriumot. A Solymári Waldorf-iskola gimnáziumi osztályaiban szociális-gazdasági ismereti epochákat tart. 34
SzG 2009/1
PEDAGÓGIA hogy bizonyos termékeket meg akarjanak venni (reklám), olyan mutatóknak feleljenek meg a cégek (mennyi az egy fõre esõ árbevétel), ami egy globális összeomláshoz vezetett. Akkor talán megszûnik a „szemét” gyártásának NÖVEKEDÉSe (például hová tûnhetnek a kevésbé trendi mobiltelefonok, amit évente dobnak ki az emberek?). Ez az értéktõzsdék teljes bukását kell hogy jelentse, és remélhetõen átáll az egész világ egyetlen devizára, hogy a devizaügyletekbõl ne NÖVEKEDJEN tovább a számlapénz mennyisége, amely mögött nincs megtermelt „jószág”, vagyis fedezet. Szóval nem NÖVEKEDNI kellene ebben az értelemben, hanem...
A mese Idáig jutott fõhõsünk, Multi Millárdos (nevezzük MM-nek), amikor felismerte, hogy csak valami teljesen új gondolatból fakadó módszerrel lehet a szörnyet legyõzni, és a világ gazdaságát egészségessé tenni. Arra gondolt, hogy maradék vagyonát erre a célra fordítaná addig, amíg teljesen el nem veszíti. No de mihez kezdjen? MM összehívta gazdasági tanácsadóit, elmondta nekik a fenti gondolatokat, de azok csak a jelenlegi formákban tudtak gondolkodni, és nem tudtak új, áttörõ ötlettel elõállni. Akkor sorsa egy Waldorf-iskolába vezette, ahol megismerte az antropozófia alapjait. Úgy érezte, hogy ez a megközelítés a gazdasági tevékenységet egészen más megvilágításba helyezi, sõt a kulturális és jogi életben is ad új feladatokat. Így hát eldöntötte, a magyar Waldorf-intézmények mûködését segíti anyagilag. Abban reménykedett, hogy alkotómûhelyek alakulnak ki az iskolák összefogásával – gazdasági témákban. Egyre több új gondolkodású fiatal kerül ki az életbe, és így közösen talán megtalálják azt az új utat, amit a világnak gazdasági, kulturális és jogi területeken járnia kell. Feltételezte, hogy ez a válság is eltart 4–6 évig, úgy, mint az eddigiek, és ennyi idõ alatt talán kialakul egy erõs irányvonal, amin el lehet indulni. Vajon mennyi pénzre van szükség ahhoz, hogy a Magyarországon jelenleg mûködõ 25 intézményt fenn lehessen tartani a következõ 4-6 évben? Mennyire mûködnek gazdaságosan a jelenlegi intézmények, lehet-e bármilyen változtatást javasolni a hatékonyabb mûködés érdekében? Ehhez pontos számításokat, megvalósítha-
tósági tanulmányt akart kidolgoztatni. Meg is bízta Precíz Pénzügyest (nevezzük PP-nek), hogy vizsgálja meg ezt a kérdéskört, és tegyen javaslatot a finanszírozásra. PP egyrészt kiszámította, hány pedagógusra van szükség ahhoz, hogy 1–8. osztályos iskolák tudjanak mûködni. Ezt a Waldorf-kerettantervben megadott óraszámok alapján nézte meg. Elõször kijelölte azokat a szakórákat, amelyekhez ideális esetben szaktanár kell, és kiszámolta a maradék órákból az osztálytanítók heti átlagát – ez 20,3 órát mutatott. A számításai alapján megállapította, hogy a tanterv alapján minimum 8 osztálytanító és 4,5 szaktanár szükséges egy iskolába. Következõ lépésként PP megnézte a gimnáziumi osztályokat is a kerettanterv alapján. Itt igen izgalmas adatokat talált, ugyanis kevés olyan szakterület van, amihez egyetlen gimnáziumban teljes állású tanár vagy akár félidõben oktató pedagógus kellene. Próbált szaktantárgy-párosításokat találni (P1, P2 stb.), és úgy készítette számításait, hogy az osztálytanítók heti átlagával számította ki a leterheltséget (heti 20 óra), és minimum félállással számolt minden egyes tantárgynál (vagy tantárgypárosításnál). A kalkulációja 1 párhuzamos osztálynál 15,5 pedagóguslétszámot mutatott. PP elemzése arra is rávilágított, hogy öt osztályt (9–13) nem lehet igazán jól mûködtetni, mert egyrészt sok tanárt csak részidõben lehet foglalkoztatni, másrészt a nagyobb pedagóguslétszámmal szemben kisebb tanulói létszám áll, ami kisebb anyagi fedezetet jelent. Ezen felül – pedagógusokkal beszélgetve – az is kiderült, hogy a tanárok igen kis mértékben tudják ebben a struktúrában egymás munkáját segíteni, hiszen sokan csak rövid idõre jelennek meg az iskola életében. Úgy találta, ha 4 párhuzamos osztályt lehetne mûködtetni, akkor egy erõs tanári kart és gazdaságilag kiegyensúlyozott intézményt lehetne alapítani. A következõ táblában találhatóak a számítások. A létszámmal kapcsolatos elemzéseit megosztotta a pedagógusokkal és megtudta, hogy minden iskola másként oldja meg a szaktanárhiányt, a jó szakpárosítás inkább csak álom, és hogy egyes tanárok terheltsége nagyban függ az egyéb iskolai munkában való részvételtõl is! Aztán PP megvizsgálta néhány (1–13. osztályos) iskola költségvetését, hogy a bevételek és kiadások struktúráját is lássa – a következõ átlagot számolta: SzG 2009/1
35
PEDAGÓGIA Állami normatíva – 43% Mûvészeti támogatás – 10% Szülõi befizetés – 43% Egyéb (pl. SZJA 1% bevétel, önkormányzati támogatás stb.) – 4% A kiadások nagyon más képet mutatnak az 1–8. és a 1–13. osztályokat mûködtetõ intézményeknél, mert a gimnáziumban a gyermeklétszámhoz képest sokkal több szaktanárra, szakteremre és eszközre van szükség. A kiadások az 1–13. osztályos iskolákban a következõképpen alakulnak átlagosan: Alkalmazotti költség – 73% Épület mûködtetési költsége – 17% Oktatási egyéb költségek – 6% Adminisztráció, étkezés és egyéb – 4% A teljes éves költség átlagosan 180 millió forint, amibõl 2010-tõl már csak maximum 43%ot fog az állam fedezni, mivel a mûvészeti támogatás megszûnik. Éves szinten így 103 millió forint körül kell minden ilyen intézményt támogatni – az állami támogatáson felül. PP összefoglalta eredményeit MM-nek, és még azt is elmondta, hogy jelenleg 9 olyan Waldorf-intézmény van, ahol 13 osztályos iskolai oktatás folyik, és összesen 25 iskola van Magyarországon. Amennyiben pedagógiailag és pénzügyileg is szeretne fejlõdni a Waldorfközösség, akkor KÖZÖS gimnáziumot és szakközépiskolát kell megszervezni. Ezt bõven tudta fedezni MM a megmaradt pénzébõl, sõt még egy új, 300 fõs kollégiumot is alapított a közös gimnázium és szakközépiskolába járó diákoknak, és egy nagy mûvésztelepet, ahol alkotótáborokat lehet szervezni. Aki nem hiszi, járjon utána...
Lesz-e válság a Waldorf-intézményekben? Amíg MM körünkbe érkezik, érdemes elgondolkodni azon, hogy mi is vár a Waldorfintézményekre a következõ két-három évben. Szûkülõ források! Források alatt legelsõként az emberi erõforrással érdemes foglalkozni, minden egyes intézményt, vállalkozást ez tesz egyedivé és meghatározóvá. Vajon hány képzett Waldorf-tanárra van ma szükség az eddig alapított iskolákban? Van ennyi Waldorf végzettségû tanár, aki tanítással foglalkozik? És lesznek elegen a tovább növekedõ is36
SzG 2009/1
kolákban? A 2008–2009-es tanévben arányaiban kevesebben jelentkeztek Waldorf-képzõ intézményekbe, mintha ez a forrás most szûkülõ tendenciát mutatna. Milyen források fognak még csökkenni a következõ években? - A mûvészeti támogatás megszûnik (az intézmények kb. 10% bevételtõl esnek el) 2010ben - Az állami támogatás struktúráját folyamatosan változtatják, ami további csökkenést eredményez - Szülõk elveszíthetik munkájukat, kisebb bevételük lehet a gazdasági válság miatt - Kisebb lehet az SZJA és egyéb felajánlások mértéke a fentiek miatt Az is kérdés, hogy el lehet-e várni a pedagógusoktól vagy akár az intézményekben dolgozó néhány gazdasági munkatárstól, hogy mindezt maguktól elemezni tudják, és megoldásokat találjanak a szûkülõ források ellensúlyozására? Érdemes-e összefogni intézményeknek, bevonva hozzáértõ szülõket, tanácsadókat, és KÖZÖS stratégiát kieszelni?
Milyen stratégiák lehetnek egyáltalán? Van esély arra, hogy minden intézmény (azok is, akik még nem tartanak ott) kialakítson pedagógialag magas színvonalú és anyagilag jól mûködõ gimnáziumokat? Minden gyermeknek és családnak gimnáziumra van szüksége? Van arra esély, hogy egy csapat nagy tapasztalattal bíró pedagógus letegye egy közös gimnázium ÉS szakközépiskola alapjait? Lenne ehhez segítség és forrás? Lehet, elérkezett az idõ, hogy összefogással és gazdasági, valamint pedagógiai szakértelemmel újraalapítsunk néhány intézményt, vagy akár újat alapítsunk, ahogy ezt egyre többen gondolják? Kellene egy maréknyi „Waldorf-gazdász”, akik mindezt részletesebben, egyes intézmények konkrét számait megnézve KÖZÖS javaslatokat alakítanak ki? A válaszokat csak KÖZÖSEN találhatjuk meg. Észrevételeket, megjegyzéseket a következõ e-mail címen szívesen látok:
[email protected]
GYÓGYÍTÁS GYÓGYÍTÁS Kádas Ágnes
ORVOSTOVÁBBKÉPZÉSEK
Rudolf Steiner az orvosoknak, orvostanhallgatóknak tartott kurzusaiban rendkívül magas színvonalon beszél az orvoslás valódi mibenlétérõl, az orvos feladatáról. A mai intellektuális gondolkodású, természettudományos képzettséggel rendelkezõ ember gondolkodásmódjának átalakítása nélkül, közvetlenül nem tud ehhez kapcsolódni. A mai orvosképzések azt az utat keresik, azt a módszert igyekeznek kialakítani, amely segíti ezt az átalakítást, irányt, irányultságot ad az orvos törekvésének, hogy egyre jobban megközelíthetõvé váljon számára ez a gyógymûvészet. A következõ cikk a németországi képzések közül vesz szemügyre néhányat, azok felépítését, ami révén a hallgatók el tudnak indulni az antropozófus orvossá válás útján. A szerkesztõ
Örömmel hallottuk, hogy Magyarországon komoly elõkészületek folynak az antropozófiai orvosképzés elõkészítésére. A hír hallatán megkísérlünk az orvosképzés eddigi történetére rátekinteni. Rudolf Steiner 1920-tól tartott orvosoknak elõadás-sorozatokat. 1923-ban fiatal orvosok és orvostanhallgatók arra kérték, hogy számukra olyan kurzust tartson, ami alapján az orvoslásra vonatkozó teljes szemléletüket, belsõ hozzáállásukat más módon alakíthatják, mint ahogy az általában szokásos. Az 1924ben tartott két orvosi kurzus (mindkettõ megjelent: GA 316) a válasza erre a kérésre. A bevezetõ elõadásból – néhány gondolatot, pontosabban a gondolatmenetet kiemelve, kiegészítve az elsõ kurzus utolsó elõadásában elhangzottakkal – tulajdonképpen felállítható egy képzés tematikája. Ha megvizsgáljuk a ma mûködõ orvostovábbképzések tantervét, ez mindenütt – persze modifikálva – nyomon is követhetõ. Az elsõ, amirõl ma Önöknek beszélni szeretnék, az az orvosi tanulmányokra vonatkozik. Az orvosi stúdium manapság oly módon épül fel, hogy egy természettudományos világszemléletre épül, vagy jobban mondva egy természettudományos interpretációra, ami nem vezet
el az emberig; ami manapság egyáltalán nem alkalmas arra, hogy bármit is kijelentsen az emberrõl. És az ifjú orvostanhallgató így lép a beteg ember elé; anélkül tehát, hogy bármilyen valóságos képzete lehetne az egészséges emberrõl. Mert nézzék, abból, ahogy ma tanítják az anatómiát, fiziológiát – hogy az a képzet az alapja, hogy az emberi organizmusban a szilárd kontúrokkal lehatárolt szervek és szervrendszerek a lényegesek, mint például a csontrendszer, izomrendszer, és hogy ahhoz vagyunk szokva, hogy ezeket a szervrendszereket azok között a szilárd kontúrok között képzeljük el, melyeket rendszerint lerajzolnak –, abból teljesen téves képzetet kapunk az emberrõl. Mert az, amit ily módon lerajzolnak, és amit ilyen rajzok szerint képzelünk el, és amivel tulajdonképpen megismerési tartalomként rendelkezünk, az folytonos létesülési folyamatban van, egy folyamatos felépülésben és leépülésben, folyamatos létesülésben, folyamatos keletkezésben és elmúlásban. És ha elkezdjük szemügyre venni ezt a folyamatos keletkezést és elmúlást, akkor azonnal világossá válik, hogy az emberi organizmust illetõen a szilárd lehatároltságból át kell lépnünk a folyékony, kontúrok nélküli állapothoz, hogy az embert úgyszólván áramlások eredményének kell tekintenünk. (…) SzG 2009/1
37
GYÓGYÍTÁS Azt kell tehát mondanunk, hogy egy valóságos emberismeretnek elsõként az élesen körülhatárolt szervekkel kell számolnia, de aztán azzal is, ami az organizmusban áramlásban van… Abban a pillanatban, amikor azzal van dolgunk, ami áramlásban van, ami kering, akkor többé nem a földi erõk az irányító erõk, hanem a bolygóerõk. (…) de az emberi organizmusban annak is része van, ami levegõforma, gázszerû. (…) és éppen a negyedik embernél, a hõembernél – beszélek tehát a fizikai emberrõl, ami a fizikai testhez van hozzárendelve, a folyékony emberrõl, ami az étertesthez van hozzárendelve, a gázforma emberrõl, vagyis minden gáz- vagy levegõszerûnek a tevékenységérõl, ami az asztráltesthez van hozzárendelve –, kétségtelen, hogy egy differenciált hõorganizmus is jelen van a térben, ahol az ember tartózkodik. (…) A hõ-szerût az én-organizmus irányítja. (…) Ha nem jutnak betekintéshez az egészséges emberre vonatkozóan, soha nem lesznek abban a helyzetben, hogy az egészséges emberre vonatkozó betekintéstõl eljussanak a beteg emberre vonatkozó betekintéshez. (…) Csak akkor jutnak el a megbetegedések lehetõségének megértéséhez, ha mindezeket figyelembe veszik, különben soha (…) (…) ha meg akarjuk ismerni az emberi organizációt a kozmosszal való kapcsolatában, az embert a földön körülvevõ természeti birodalmakat illetõen, akkor egy másfajta természettudományra van szükség, mint amilyet ma mûvelnek. (…) (…) mindehhez egy belsõ természetérzék tartozik, egy olyan képesség, amely együtt tudja szemlélni a hõt, levegõáramlásokat, a levegõ felmelegedését és lehûlését, a napsugarak játékát az atmoszférában a felmelegedõ és lehûlõ levegõtömegekkel, a vízpárákkal, a harmat csodálatos játékát reggelente a virágokon, növényeken… de mindezt egy „makroszkopikus” tekintettel kell tudni szemlélni. Ehhez természetérzék tartozik. (…) A mikroszkópozásnak akkor van értelme, ha Önök maguk olyan természetérzékkel rendelkeznek, amely révén abban a helyzetben vannak, hogy miután a metszetet a mikroszkóp alatt megvizsgálták, az illetõ tárgyat képesek a megfelelõ kicsiségig belsõleg modifikálni. Akkor a dolog egészen mássá válik. Ha egy dolgot felnagyítva látnak, akkor azt önmagukban – egyszerûen belsõleg – megint le kell tudni kicsi38
SzG 2009/1
nyíteniük. Ezt általában nem tesszük meg. (…) És csak egy ilyen megismeréssel, melyet egy természetérzék hordoz, ami nemcsak mikroszkopizálni, hanem makroszkopizálni is képes, kerülhetünk közel az egészséges és a beteg emberhez. Erre törekszünk az elkövetkezõ napokban. (…) (…) Mindenekelõtt hangsúlyozni kell, hogy magától értetõdõen nem lehet a karma ellenére gyógyítani. Hogy nem lehet a karma ellenére gyógyítani, ennek lényegében benne kell lennie az orvos érzületében. Az orvos érzületének már a gyógyítani akarás legelsõ kérdésénél ténylegesen két irányba kell mutatnia: az egyik a karma legyõzhetetlen akarása. Erre a sorsakarásra az orvosnak mindenekelõtt a saját maga számára van szüksége. (…) az egyik irány a karma felé mutat. Ez ad szilárdságot és biztonságot, bizonyosságot az életben, ez ad szilárd álláspontot. A másik irány azonban az, hogy a gyógyítani akarásnak feltétlenül jelen kell lennie. Ezt az akarást soha semmi nem csorbíthatja. Az orvosnak mindig maradéktalanul gyógyítóan kell mûködnie, akkor is, ha az a meggyõzõdése, hogy a beteg gyógyíthatatlan. El kell nyomni ezt a meggyõzõdést, és mindent meg kell tenni a gyógyulás érdekében… *** Európa több helyén, elsõsorban német nyelvterületen évek óta mûködnek antropozófiai orvos-továbbképzõ intézmények, melyek különbözõ idõpontokban indultak, felépítésük is rendkívül különbözik egymástól, de természetesen közös vonásokat is találunk bennük. A legáltalánosabb megfogalmazás szerint a képzések célja, hogy a konzervatív gyógyászat kereteit az antropozófiai világ- és emberismeretbõl kiindulva kitágítsák, így a diagnózis felállításába és a terápia kialakításába ezeket a szempontokat – és ezzel együtt az antropozófiai gyógyászathoz tartozó különleges terápiákat, mint pl. ritmikus masszázs, mozgásfürdõ, gyógyeuritmia, mûvészeti terápiák stb. – bevonják. A képzések többnyire azt is megfogalmazzák – még a hatéves orvosképzésbe integrált nappali képzés is –, hogy csupán arra vállalkozhatnak, hogy elindítsanak valakit azon az úton, melyen antropozófus orvossá válhat.
GYÓGYÍTÁS Ehhez ad segítséget a legtöbb képzés programjában megjelenõ „témakör”: az orvos belsõ fejlõdési, iskolázási útja, ami szintén csak indítékot adhat az önálló belsõ munkához. Ami minden képzésre jellemzõ, hogy szorosan kapcsolódnak a gyakorlathoz, konkrét páciensek adott problémáihoz. A diagnózis és a szükséges terápiai terv felállításán keresztül mélyítik el az „elméleti” ismereteket. Ezek az ismeretek – az antropozófiai ember- és világismeret – az ember lényének, valamint környezetével, a természeti világgal, az egész kozmosszal való sokrétû összefüggésének megragadását teszik lehetõvé. Ezeknek az öszszefüggéseknek a megismerése vezethet el a természetben elõforduló ásványi, növényi és állati szubsztanciák gyógyhatásának megismeréséhez. A diagnózis felállításához és a terápiai tervhez kapcsolódik a gyógyszerismeret, az individuálisan szükséges gyógyanyagok kiválasztása. A betegségek, illetve megbetegedések és a lehetséges gyógyulás megítéléséhez hozzátartozik a páciens életútjának áttekintése. Ehhez szükséges az emberi életút törvényszerûségeinek megismerése, ami fényt vethet a betegség kialakulására, szempontokat adhat a lehetséges, individuális terápia kialakításához és a gyógyulási folyamat prognosztizálásához. Tovább mélyítve: az életútból meríthetõ szempontok az illetõ sorskérdéseihez kapcsolódnak. Az antropozófiai gyógyászat célja, hogy az ember, a megbetegedett ember számára olyan módon tegye lehetõvé a betegsége átélését, hogy a betegség leküzdéséhez ebbõl az átélésbõl meríthessen erõt – vagyis ne kívülrõl avatkozzon be a beteg sorsába, hanem annak beteljesítését támogassa. Az antropozófus orvosképzés kiindulópontját az orvosok természettudományos képzése adja, ami elsõsorban az intellektuális gondolkodási és képzetalkotási módra épít minél nagyobb, szerteágazóbb „tudásanyag” közvetítésével. Az antropozófus orvosképzésnek elsõ lépésben tehát ezt a gondolkodás- és képzetalkotási, és ebbõl következõ ítéletalkotási módot kell mozgékonnyá tennie. Ezt az átalakítást, „mozgósítást” több képzésben is különbözõ mûvészi tevékenységek gyakorlása segíti. Ezen túlmenõen ezek a gyakorlatok a hallgatók számára azt is lehetõvé teszik, hogy saját élményeik, tapasztalataik alapján ismerjék meg a különféle mûvészeti terápiák (for-
mázás, festés, euritmia, beszédalakítás stb.) alkalmazási lehetõségeit. A továbbképzések közül az Eugen Kolisko Akadémián a végzett orvosok nappali képzése folyik. A többi esetben munka melletti, hétvégi szemináriumokat, a hét során tartott egyes elõadásokat és intenzív, egyhetes kurzusokat tartalmazó képzésekrõl van szó. Egyetlen olyan orvosképzés mûködik, a Witten Herdeckei Orvosi Egyetemen, ahol az orvostanhallgatók a hatéves orvosképzésbe integráltan, tizenegy szemeszteren keresztül foglalkozhatnak a gyógyászat antropozófia által történõ kitágításával. Természetesen ez a mód biztosítja a legalaposabb, legátfogóbb képzést, hiszen hat éven keresztül folyamatosan, heti 6-8 vagy még több órában, az egyetemi képzéshez igazodó felépítéssel segíti a szemlélet átalakítását, a gyógyítás kitágítását mind a szemléletben, mind pedig a gyakorlatban. Az alábbiakban elsõként az Eugen Kolisko Akadémia képzésének leírását ismertetjük, mert itt követhetõ a legkoncentráltabban egy ilyen képzés felépítése, az, hogy az egyes „tantárgyak”, kurzusok hogyan épülnek egymásra, hogyan segítik a szemléletmód organikus átalakítását. Ezt a vázlatot több munka melletti képzés ismertetése követi. A Witten-Herdeckén folyó integrált képzés anyaga a legrészletesebb (ez a beszámoló végén található). ***
Az Eugen Kolisko Akadémia orvostovábbképzése (az akadémia ismertetõje alapján)
(…) Az antropozófus orvos ki akarja tágítani természettudományos tanulmányait. Kutatóvá akar válni, aki a gyógyszert a pácienssel történt személyes találkozásban egy felfokozott természet- és emberismeretbõl találja meg. A bizalom, amit vele szembe hoz a páciens, iniciatívává válik egy olyan út kereséséhez, amely a pácienssel való együttérzésben és a gyógyítási akaratban folyamatosan továbbfejleszthetõ. A hivatás, a foglalkozás a saját személyiség iskolázási útjává válik, ami a pácienssel való találkozásban igazolódik. Ennek az útnak a kezdetén áll az a kérdés, hogy hogyan egyesítem a természettudományos SzG 2009/1
39
GYÓGYÍTÁS medicinát Rudolf Steiner szellemtudományával. A két terület kapcsolat nélkül fog egymás mellett állni, ha a képzetalkotás maga nem alakul át a fizikaivá merevedett képzetformákból plasztikus-eleven gondolkodássá. A plasztikus alakítás (formázás) mint mûvészi gyakorlási út ösztönzi a gondolkodás átalakulását oly módon, hogy a hallgató ezáltal képessé váljon a szervfolyamatok metamorfózisában lévõ belsõ mozgékonyságot a goethei természettudomány értelmében követni. A zenei gyakorlatok révén fejlesztjük a pontosságot a lelki gesztusok észlelésében. A beszéd a maga mozdulataiban, hangjaiban-hangzóiban és mondatformáiban az ember szellemi lényének világába vezet. Az orvos ráébred az odahallgatás új mûvészetére. Abból a módból, ahogyan a páciens beszél, képes lesz megragadni a teljes emberlénynek a különbözõ tagjaiban megjelenõ alkotottságát. A docensek heti konferenciáinak mûvészi gyakorlási munkája a tudományos oktatás tartalmára van ráhangolva. Az anatómia, fiziológia és patológia tényei és folyamatai úgy jelennek meg, mint az egész testet átható lelki és szellemi ember funkciói. Az euritmiai gyakorlatok végigkísérik az egész évet és a gyógyeuritmiaként történõ alkalmazásba torkollnak.
ki Steiner az emberi lény törvényszerûségeit és erõit, valamint az antropozófiai medicina módszereit. Ezen kívül nagy hangsúlyt helyezünk az összehasonlító anatómia és fiziológia szemináriumi gyakorlataira, melyekben a goetheanista természettudomány módszerét gyakoroljuk. A délutáni mûvészi foglalkozásokon formázás, gyógyeuritmia és zenei gyakorlatok szerepelnek, valamint beszédformálás (Sprachgestaltung). Ugyancsak délutánonként, egy vagy két hétig folynak a szakkurzusok az alábbi sorrendben: – az antropozófiai orvoslás tudományos alapjai – természetszemlélet a mûvészet révén – bevezetés az asztronómiába – a növények metamorfózisa – gyógyszerészet – TRIA PRINCIPIA – teljes egyhetes program – hipotézismentes kémia – geológia; földkorok nyomai – kirándulás, egy fagyöngykert megtekintése – három teljes napon keresztül a hallgatók referátumai – mûvészek vezetésével ismerkedés az elsõ Goetheanum formáival, formázással – szintén teljes egyhetes program – kirándulás Dornachba és Arlesheimbe
Második trimeszter A képzés menete A képzési évet orvosok és orvostanhallgatók számára hoztuk létre, akik az antropozófiai medicina értelmében akarnak orvosok lenni, és már kapcsolatba kerültek az antropozófiával. Ezenkívül a külföldi résztvevõknek tudniuk kell németül, amit a Goethe Intézetben letett középfokú nyelvvizsgával igazolnak. A részvételi lehetõség az egyes elõadások látogatásától egyes szakkurzusokon vagy háromnapos hospitáláson való részvételtõl egyes trimeszterek látogatásáig terjed, a teljes képzés egy éven keresztül három trimeszter elvégzését jelenti. A trimeszterek egymásra épülnek.
Elsõ trimeszter Az elsõ trimeszter során Rudolf Steiner Geisteswissenschaft und Medizin (GA 312) ciklusán dolgozunk. Ebben a mûben fejleszti 40
SzG 2009/1
A második trimeszterben többek között Rudolf Steiner elõadását. A bennünk lévõ láthatatlan ember – a terápia alapját képezõ patológia (GA 221) – dolgozzuk fel, hogy belsõleg megközelíthessük a beteg embert és a természet gyógyító szubsztanciáit és folyamatait. Ekkor a gyulladás és a tumor mint betegségfolyamatok állnak a középpontban. A résztvevõk saját referátumokat is kidolgoznak. A gyógyszerismeret most az ásványi szubsztanciákkal foglalkozik. Délutánonként továbbra is folyik a mûvészeti gyakorlás (formázás, gyógyeuritmia, zene és beszédalakítás). A szakkurzusokban szakorvosok vezetnek be szakterületük diagnosztikájába és terápiájába. A munka ebben a szemeszterben az alábbi témákban folyik: – bedörzsölések, borogatások – a biográfia törvényszerûségei
GYÓGYÍTÁS – gyógyszerészet a WALA-nál – 3 napos hétvégi kurzus – az én és a hõ – epileptikus rohamok antropozófiai terápiája – fagyöngyterápia rákos megbetegedéseknél – pszichiátriai betegségek terápiája – születés elõtti burkok – az orvosi iskolázási út – a fagyöngy mint rákgyógyszer – bevezetés a pasztorál-medicinába – a vasfolyamat az emberben és a kozmoszban – egy teljes hét
Harmadik trimeszter A harmadik trimeszterben a munka elsõsorban a klinikai gyakorlatra irányul. Tapasztalt antropozófus kollégák szakkurzusain konkrét páciensekkel kapcsolatban kell kidolgozni az orvosi megismerési utat a betegségtõl a gyógyszerig. A gyógyszerismeret ebben a trimeszterben az állati eredetû gyógyanyagokkal foglalkozik, majd újabb gyakorlat következik egy gyógyszergyártó cégnél (Weleda). Gyógyszerek bemutatása kapcsán – ilyenekkel rendszeresen foglalkozunk mindhárom szemeszterben – a fordított utat követjük, a gyógyító szubsztanciától a betegségfolyamatig. A klinikai-terápiai munkában az antropozófiai medicina módszereit a gyakorlatban alkalmazzuk. A hallgatók – miután a korábbi idõszakban maguk is végeztek gyakorlatokat – megismerkednek a mûvészi terápiák (festés, formázás, beszédterápia) hatásának elveivel és konkrét alkalmazási lehetõségeivel. A Filder klinika újonnan felvett páciensei vagy a docensek praxisából vett, bemutatott esetek alapján a résztvevõk munkacsoportokban dolgozzák ki az antropozófiai diagnózist és terápiát. Végül a résztvevõk bemutatják terápiai koncepciójukat a Filder klinika orvosainak, és vitába bocsátkoznak velük. *** A témák egymásutániságából világosan kiderül az a törekvés, hogy a hallgatókban organikusan épüljön a megszokottól eltérõ, sõt azzal ellentétes szemléletmód. Fokozatosan kell alakulnia a fogalmak megelevenítésének, és csak ez az átváltozás vezethet el a tények
puszta regisztrálása helyett a belsõ folyamatok szemléléséhez, tendenciák felismeréséhez, a másfajta diagnózis és másfajta terápia megragadásához, amit a gyakorlatban is alkalmazhatnak a hallgatók. Ez a képzési forma, hogy a hallgatók egy éven keresztül nappali képzésként csak ezekkel a tanulmányokkal foglalkoznak, egészen más hatékonyságot mutat, mint amikor munka mellett vagy csak hétvégi kurzusokon, vagy emellett egy-egy esti elõadáson is hallhatnak ezekrõl a módszerekrõl. Intenzívebb elmélyülést tesz lehetõvé, ami eredményezheti a mélyebb összefüggésekre irányuló kérdések megszületését. A hétvégi kurzusokra épülõ, munka melletti képzés hatékonysága nagyban függ a hallgatók kurzusok közötti idõszakban végzett önálló munkájától. Ebben az esetben több lehetõség adódik a konkrét gyakorlati alkalmazásra, megfigyelésre, de nagyobb erõ kell a hallgatók részérõl ahhoz, hogy a kurzuson elhangzottak ne tûnjenek el, ne vesszenek ködbe a mindennapos problémák nyomására. *** A munka melletti képzésre több példát is találtunk Németországban. Ezek közül is bemutatunk néhányat, szintén csak vázlatosan.
Witten-Herdecke, munka melletti orvosképzés (BAfaM) A képzés vázát 12 hétvégi szeminárium adja, melyek mindegyikének egy esettanulmány áll a középpontjában. A páciens bemutatása után egy orvos vezetésével felállítják az antropozófiailag kitágított diagnózist, jellemzik a beteg „gyógyszükségletét” (Heilbedarf), felállítják a terápiai tervet, és nézõpontokat határoznak meg a lefutás megítélésére. Ehhez igazodva a szeminárium tartalmaz egységeket az észlelés iskolázására, valamint a természetismeret, a patológia, a gyógyszertan és az egyes gyógyszerek témaköreiben. A személyes és szakmai fejlõdési út, valamint antropozófiai alapmûvekkel és kiválasztott szövegekkel végzett munka is része a képzésnek. A szemináriumok közötti idõszakokban a hallgatók feladatokat végeznek, ösztönzést kapnak a hallottak szakmai tevékenységbe való átültetésére. Regionális munkacsoportokban SzG 2009/1
41
GYÓGYÍTÁS kell tovább dolgozniuk a szemináriumon hallottakon. A munka alapját Rudolf Steiner–Ita Wegman: A gyógyítómûvészet kitágítása… címû könyve adja. A képzéshez gyakorlat is tartozik, amely során a résztvevõk gyakorlott orvos vezetésével, de egyre önállóbban kezelnek pácienseket.
kus gyulladások – szklerózis – tumorképzõdés – allergia és autoimmun megbetegedések – gyógyszertani alapismeretek – tria principia – terápiai princípiumok – az életút és törvényei 9–12. hétvége: Középponti gyógyszerek példaszerû elmélyítése – mûvészeti terápiák, gyógyeuritmia – racionális hatékonyság- és lefutás-megítélés – sorsaspektusok
A képzés célja: Egy-egy hétvége idõbeosztása: A szeminárium befejeztével a hallgatóknak képeseknek kell lenniük antropozófiai szempontok alapján diagnosztizálni és terápiát végezni. Ennek eléréséhez a képzés többek között az alábbi oktatási célokat tartalmazza: – diagnózis kidolgozása, mely megragadja az ember különbözõ lénysíkjait (lénytag-diagnózis). A gyógyszükséglet jellemzése és a terápia kidolgozása – specifikus tudás az antropozófia által kitágított fiziológia, patológia, gyógyszertan és terápia területén – az antropozófiai gyógyászat lényeges gyógyszereinek alkalmazására vonatkozó ismeretek a saját észlelési képességek továbbfejlesztése, elmélyítése a páciens, gyógyszer és terápiás beavatkozás vonatkozásában – az önmegismerés, önfejlesztés és meditatív elmélyítés ösztönzése – etikai szempontok a terápiás eljáráshoz, ösztönzés a sors síkjának figyelembe vételére A szeminárium középpontjában nem terjedelmes tudásanyag közvetítése áll, sokkal inkább azon kérdések felé orientálódnak a témák, melyek a pácienssel való találkozásból és a gyakorlati tevékenységbõl adódnak. Ezeket példák segítségével elmélyítik, és a problémafelvetésben is az önálló módszert gyakorolják. A képzés menete és súlyponti témái (2,5 év alatt 12 hétvége): 1–4. hétvége: A négy elem – az ember mint négyes tagozódású lény – az ember funkcionális hármastagozódása – a nagy szervrendszerek – a terápia alapjai 5–8. hétvége: Patológiás alapfolyamatok – akut és króni42
SzG 2009/1
Péntek délután: – indító elõadás – beszélgetés Szombat délelõtt: – tematikus bevezetés / észlelési gyakorlatok – gyógyeuritmia / mûvészeti gyakorlatok – páciens bemutatása Szombat délután: – diagnózis kidolgozása (kis csoportokban, majd plénum) – gyógyeuritmia / mûvészeti foglalkozás – szöveggel végzett munka vagy a gyógyszükséglet kidolgozása – esti plénum, kérdések a gyakorlatból Vasárnap délelõtt: – terápiai terv kidolgozása, szempontok a kezelési praxishoz – gyógyeuritmia vagy mûvészeti gyakorlatok – visszatekintés, kitekintés ***
Heidelbergi Akadémia Ezen a képzésen nem kizárólag orvosok vehetnek részt. Célja, hogy alapot adjon az antropozófiai gyógyászat gyakorlásához, öszszefüggésben a már megszerzett orvosi, ápolói vagy egyéb terápiai alapképzéssel. Flexibilis, praxisorientált és interdiszciplináris továbbképzésrõl van szó ebben az esetben. A munka melletti stúdium 200 órás, amit háromféle struktúrában lehet teljesíteni: 1. esti és hétvégi kurzusok egy éven keresztül (35 szerda esti elõadás, 5 hétvégi kurzus) 2. tisztán hétvégi kurzusok egy éven keresztül, 12 alkalommal 3. 2,5 év alatt egyhetes kurzusok, összesen öt alkalommal
GYÓGYÍTÁS A képzés átfogja a hármas, négyes tagozódásba történõ bevezetést, a keresztény út mint gyógyprincípium témáját, érzéktant, az életút során végbemenõ fejlõdés vizsgálatát, a gyógyítás princípiumait, az emberi szív, individuum és külvilág/környezet összefüggéseit, a goetheanizmus alapjait, a szellemtudományos iskolázási út megismerését.
rületen sokféle impulzust kapnak a résztvevõk az antropozófiai gyógyászat alapjairól, lehetõségeirõl és gyakorlatáról. A cél az érdeklõdés felkeltése, nem ad képzést. Nem feltétel, de elõny, ha valaki már rendelkezik antropozófiai ismeretekkel.
***
Witten-Herdecke, Orvosi Egyetem, a hatéves orvosképzésbe integrált képzés
* * *
Orvosi szeminárium, Bad Boll Rendszeres továbbképzés orvosok, gyógyszerészek, orvostanhallgatók, gyógy- és mûvészeti terapeuták részére. Évente három alkalommal tartanak hétvégi szemináriumot (péntek déltõl vasárnap délig), amelyeken kiegyensúlyozott arányban váltják egymást az elõadások (megbeszélésekkel), plénumbeszélgetések és az interaktív munkacsoportok. A képzés súlypontja: antropozófiailag kitágított terápiás eljárások az általános orvosi gyakorlatban, embertani és gyógyszerismereti alapok, a gyógyeuritmia, ritmikus masszázs, festõterápia alapjainak megismerése, diagnosztikai eljárások gyakorlása. A szemináriumok tartalmi súlypontját az év elején (januárban) a gyermekkori, júniusban az élet derekán fellépõ és novemberben az idõskori megbetegedések képezik. Emellett évente egy átfogó témához kapcsolódnak a hétvégék (pl. megfázásos megbetegedések), amelyek tartalmaznak a természettudományos alapokra, az antropozófiai embertani szempontokra, gyógyszerszemléletre és gyógyszerészeti folyamatokra, kibõvített terápiai eljárásokra (pl. mûvészeti) valamint a terapeuta belsõ útjára vonatkozó elõadásokat és megbeszéléseket. Cél, hogy a különféle tartalmakat az elõadások úgy jelenítsék meg, hogy a kapcsolódó megbeszéléseken és a különféle foglalkozású résztvevõk tapasztalatcseréjébõl láthatóvá váljanak azok az átfogó terápiás lehetõségek, melyeket az általános orvosi gyakorlatban alkalmazni lehet. * * *
Antropozófiai Orvosi Akadémia, Havelhöhe, Berlin Évente egyszer tart egyhetes bevezetõ kurzust a kórház orvosainak vezetésével. Sok te-
A stúdiumnak három súlypontja van: I. Az ember, a természet és a betegség megismerése – az ember, a természet és a betegségek goetheanista szemléletû tanulmányozása – kirándulások a természetbe – ismeret- és tudományelmélet – Rudolf Steiner alapvetõ írásainak és orvosi mûveinek tanulmányozása Az orvoslás alapját az ember és természet megismerése képezi. A természettudományos gyógyászat ehhez elsõsorban analitikus módszereket fejlesztett ki, melyek az organizmust egyre kisebb részekre darabolják. E megismerési út jellemzõ példája az anatómia (görög: anatomein = szétdarabol), ami szervek vagy holttestek szétdarabolása útján jut ismeretekhez. Ahhoz, hogy megtaláljuk az összhangot az eleven „egésszel”, egy második megismerési módra van szükség, melyet Goethe morfológiai módszerként írt le. Itt a tekintetet az alakra, a dinamikus képzõfolyamatokra és a fejlõdési gesztusokra irányítjuk. A kísérõ stúdium során az emberi szervek kapcsán mindkét megismerési módot alkalmazzuk és gyakoroljuk. A természetbe tett kirándulások, botanikai, geológiai és ásványtani kurzusok révén kiterjesztjük a stúdiumot az emberen kívüli természetre. Itt elsõsorban arról van szó, hogy kifejlesszünk egy érzéket a természeti folyamatok iránt, egyben kidolgozzuk a gyógyszerek megismerésének és terápiai alkalmazásának alapjait. II. Az orvosi iskolázási út – ösztönzések az észlelés, gondolkodás, érzés és akarat iskolázására SzG 2009/1
43
GYÓGYÍTÁS – dûlõre kell jutni etikai kérdésekkel és orvosi határhelyzetekkel – ösztönzés a meditatív munkára – kíséret (mentor) az orvosi személyiséggé váláshoz vezetõ fejlõdési úton Alig van más szakma, amelyik olyan sokféle képességet követelne, ugyanakkor olyan magas követelményeket támasztana a személyiség fejlõdésével szemben, mint éppen az orvosi. E második súlyponti területen a terápiai (maga)tartás fejlesztésérõl és az empátia és szellemi jelenlét iskolázásáról van szó. Olyan kérdések állnak a középpontban, mint: hogyan lehet érzékelni-észlelni a páciens énjét, hogyan lehet rátalálni az individuálisan helyes gyógyszerre. Észlelési-megfigyelési gyakorlatok, mûvészi kurzusok, az antropozófiai iskolázási út bemutatása és a meditatív munkára ösztönzés szolgálják a saját észlelõképesség kitágítását és új megismerési képességek kifejlesztését. A megbetegedések jellegzetes szimptómák, tipológiák segítségével megállapíthatók. A beteg kezelésében azonban mindig egészen individuális szituációval találkozunk, melyet a betegség dinamikája, biográfiai és szociális feltételek színeznek. Ezen individuális problémák megoldásához szükség van a terápiai kreativitás fejlesztésére. III. Terápiai képzés – praxisorientált kurzusok az antropozófiai gyógyszerekkel való kezelés gyakorlására (pl. sebgyógyítás, fagyöngyterápia) – bel- és külföldi antropozófus orvosi intézményekben (klinikákon vagy magánpraxisokban) végzett szakmai gyakorlatok – mûvészeti terápiai és gyógyeuritmiai kurzusok – külsõ alkalmazások, fizikális terápiák kurzusai – biográfiamunka, ösztönzések a megbetegedések sorsaspektusainak figyelembe vételére, kezelésére Az individuális segítségnyújtásra irányuló akarat a beteg emberrel való konkrét személyes találkozásban gyullad fel. Ezért a stúdium középpontjában áll a páciens észlelése, az õ szenvedésével való dûlõre jutás és új fejlõdési lehetõségek támogatása. A stúdium teljes ideje alatt, a gyakorlati évig, 6–8 hónapnyi klini44
SzG 2009/1
kai gyakorlatra biztosítunk lehetõséget antropozófus klinikákon és praxisokban. Ez alatt az idõ alatt tapasztalatot lehet szerezni az antropozófiai – és homeopátiás – gyógyszerek alkalmazására vonatkozóan, megismerhetõk a különféle mûvészeti terápiák és a gyógyeuritmia alkalmazásának specifikus lehetõségei. Az orvosi gyakorlatra, a fagyöngyterápia alkalmazására vagy a sebek gyógyítására vonatkozó kurzusok egészítik ki a gyakorlatokat. A páciensek biográfiájával foglalkozva megismerhetõk a megbetegedések sorsaspektusai és a velük való bánásmód lehetõségei. ** A képzések – többek között – Rudolf Steiner következõ munkáira épülnek: GA 2 (Erkenntnistheorie der goetheschen Weltanschauung) GA 9 (Theosophie / A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei) GA 10 (Wie erlangt man… / Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez) GA 27 (Rudolf Steiner–Ita Wegman: A gyógyítómûvészet kitágítása) Der unsichtbare Mensch in uns… / A láthatatlan ember bennünk (A GA 221 kötetbõl) GA 312 (Geisteswissenschaft und Medizin / Szellemtudomány és orvoslás) GA 316 (Jungmedizinerkurs) GA 321 (Zweiter naturwissenschaftler Kurs) GA 315 (Heileurythmie-kurs) Peter Selg: Ita Wegman – Medizinisch-therapeutischen Korrespondenzen
A képzésekrõl szóló tájékoztatók forrása www.aha.engesser-hofmeister.de www.akademie-havelhoehe.de www.baefam.de www.medseminar-bad-boll.de www.uni-wh.de/anthroposophische-medizin
KÖNYVAJÁNLÓ KÖNYVAJÁNLÓ Frisch Mihály
WILHELM PELIKAN: HÉT
FÉM
Gondolatok és ajánló egy most megjelent könyvhöz* Ennek a könyvnek is – amely a goethei természetszemlélet, ill. az antropozófiai orientáltságú természettudomány egyik alapvetõ mûve –, mint minden más könyvnek, sajátos története van. 1952-ben jelent meg a mû elsõ német kiadása, és valamikor az 1970–80-as években valaki – kiléte a múlt homályába veszett – lefordította magyarra, és az illegális idõknek megfelelõen sokszorosították. A fordító jól tudhatott németül, de maga a kémia valószínûleg nagyon távol állt tõle, így a fordítás pontatlan lett, sok értelemzavaró hiba került bele. Ez az egyik oka, hogy szükséges volt a mûvet újrafordítani. A másik ugyancsak nyomós ok az volt, hogy a szerzõ az új kiadásokban már nemcsak a klasszikus hét fém lényképét rajzolta meg, hanem a negyedik kiadásban már összesen tizennégy fémmel foglalkozott. Nagy öröm számomra, hogy az eddigi ilyen tárgyú könyvek mellett (Dr. Rudolf Hauschka: Szubsztanciatan és Táplálkozástan) megjelenhetett ez a könyv is, új szellemi kirándulásra csábítva az olvasókat. Azt mondhatom, hogy dr. Rudolf Hauschka Szubsztanciatan címû könyve elindíthatta az olvasót egy úton, amelyen most egy hívogató leágazás látszik, ahol mélyebben megismerhetjük a fém lényiségét. Talán úgy jellemezhetném az egész könyvet, hogy kísérletet tesz annak a szinte lehetetlennek látszó feladatnak a megoldására, hogy egyféle lényként, egyféle élõ összefüggésként tekinthessünk a fémekre. Miért is mondom, hogy szinte lehetetlen ez a feladat? Mert minden, ami körülvesz minket, minden, amit a materializmus által áthatott tudomány közvetít számunkra, amit az óvodától az egyetemig tanít, azt sugallja, hogy a fémek élettelen anyagok, amelyek az õsrobbanásban a semmibõl keletkeztek, a „tûzgolyó” Föld kihûlése során. Sohasem volt ez élõ anyag – mondja korunk tudománya –, és ha egy élõ összefüggésben, így saját testünkben, fémet találunk, arról is úgy gondolkodik, hogy az csak a szervetlen világ törvényeinek engedelmeskedik.
Gondolkodásunk ezen megmerevedett állapotát próbálja Pelikan kimozdítani, és sokszor szokatlan kijelentéseivel nemcsak ismeretet ad a fémlényrõl, hanem egy lehetõséget, egy utat is mutat, hogy gondolkodásunk mozgékonyabbá váljon. Pelikán ezt a rátekintést mély élettapasztalata alapján teszi meg. Még mint vegyész egyetemi hallgató ismerkedett meg az antropozófiával és személyesen Rudolf Steinerrel, majd 1922-ben, 29 évesen átveszi annak a gyógyítóanyag-elõállító üzemnek a vezetését, amely ma Weleda néven ismert, és eközben negyven éven át tevékenyen részt vesz a cég kutatómunkájában. A rátekintés más módját azonnal tapasztaljuk a könyv elsõ két fejezetében, amikor a fémes állapot földi létét, ill. a fém lényiség kozmikus oldalait mutatja be. Ebben a két ún. általános fejezetben mélyreható betekintést kapunk a Föld, a Kozmosz és a fémek kapcsolatáról, megismerkedhetünk a fémek születésével, kozmikus eredetével összefüggésben a Föld születésével. Megismerjük azt a harcot, amely a Földre születõ fémek és a Föld folyamatai között lejátszódik, és megtudjuk, hogy miért is nevezzük az aranyat, ezüstöt vagy platinát nemes fémeknek, amelyek a földfolyamatokkal ellenszegülve színfémként is megjelennek. Követhetjük azt a gondolatmenetet, melynek során Pelikan megérteti, hogy a fémiség a földi léttõl idegen, ezért a fémeket csupán vendégjog illeti meg, állampolgárságban nem részesülnek. A fémek kozmikus jellegét igazán éppen az élõvilágban, a növényekben, állatokban és az emberben ismerhetjük fel. Ezt a kozmikus eredetet a régmúlt embere ismerte, az erre utaló nyomokat (a fémek és a bolygók kapcsolata, a hét napjainak elnevezése stb.) a könyv részletesen ismerteti. Ugyanakkor a szerzõ ennek a hét fémnek egy olyan ábrázolását, elrendezését adja, amellyel egészen újszerûen tekinthetünk rá a fémekre. A növekvõ atomsúlyok alapján felrajzolt hétszög a fémek olyan összefüggését tárja fel, amelyet a periódusos rendszer nem ad
* A könyvet az Ita Wegman Alapítvány és a Natura-Budapest Kft. jelentette meg.
SzG 2009/1
45
KÖNYVAJÁNLÓ vissza. Az így feltárt összefüggések az élõvilág területén mutatkoznak meg. Így választ kapunk arra, hogyan függ össze a réz a vassal, mint az alacsonyabb rendû állatok, ill. a magasabb rendû állatok és az ember „légzõ féme”, vagy miként is függ öszsze és áll szemben ezen alakzatban az ezüst és az ólom, amit a kémiából ugyan nem tudunk, de a gyógyítás tudományából megismerhettünk, hiszen az ólommérgezést ezüstsókkal gyógyítjuk. Ebben az általános részben, amikor a szerzõ bemutatja az egyes fémek és bolygók közvetlen öszszefüggését, és beszél a fém és az ún. zavartalan bolygóhatás összefüggésérõl (pl. az ólom és a tiszta, zavartalan Szaturnusz-hatásról vagy a higany és a tiszta, zavartalan Merkúr-hatásról), akkor beszámol ezzel kapcsolatban saját, a Weleda laboratóriumában elvégzett kísérleteirõl. A kísérletekben vas-szulfát, ólom-nitrát és ezüst-nitrát 1%-os oldatait szûrõpapíron futtatták évekig, az év minden napján megismételve a kísérletet. A kísérletekben keletkezett futtatási képek (Steigbild) igen jelentõs eltéréseket mutattak például a Szaturnusz és a Mars együttállásakor, illetve más, a bolygók együttállásával, szembenállásával összefüggõ kozmikus eseményekkor. Ezt követõen egyenként megismerkedhetünk az ún. hét fémmel (ólom, ón, vas, arany, réz, higany, ezüst), valamint a cinkkel, az alumíniummal, nikkellel, a kobalttal, magnéziummal és az uránnal, de betekintést nyerünk a nem fémes jellegû kén, illetve a fluor életébe is. Ennek során feltárul az a titok is – amelyet Rudolf Steiner fedett fel –, hogy miért a nyomdászok a modern munkásmozgalom vezetõ rétege, azaz hogyan függ össze az ólombetûk használata miatti állandó, finom menynyiségû ólomhatás a tudat ébredésével. A vassal kapcsolatban megismerhetjük a vas földi elõfordulásának kozmikus összefüggéseit. Így belátjuk, hogy a vas megjelenése egy-egy földrajzi helyen nem a véletlen mûve, így pontosan felismerhetõ például a Föld vasöve és az is, hogy ez a vasöv (amelyet egyébként követ a „szénöv”, a szén elõfordulási helyeivel) a Föld mérsékelt övi zónájában található, amely zóna – ha a Földre is mint élõlényre tekintünk – a Föld középsõ, ún. ritmikus rendszere. Ha ezt magunkévá tesszük, akkor a megértés fénye ragyoghat fel, amikor a szerzõ a vasról mint „lélegzõ fémrõl” beszél. Azután rátekinthetünk a Nap fémére, az aranyra. Átéljük keletkezésének történetét, ahogy a nagyon korai Föld korban a kovás kõzetek, a szulfidos fémek keletkezését követõen megkapja a Föld a Nap ajándékát, az aranyat, majd a Hold kilépését követõen a Hold ajándékát, az ezüstöt. 46
SzG 2009/1
Megismerkedünk az arany szerepével az emberi történelemben. Látjuk, ahogy az ókorban áramlik az arany Kelet felé és azt is, hogy ma minden arany Nyugat felé irányul. Rátekintünk arra is, hogy az irány megváltozásával hogyan módosul az arany felhasználási célja, hogyan formálódik át az egykor kultikus-vallási célokat szolgáló, magas moralitású fém meztelen fémrudakká, amely sokáig közvetlenül, egyféle hajtósúly szerepét játszotta a világuralom után áhítozó gazdasági rendszer gépezetében. Mindegyik fém esetén részletesen tárgyalja Pelikán a fém és az élõvilág kapcsolatát, ezen belül pedig az egyes fémek gyógyító hatását. Csak példaképpen említem meg ezek közül a cinket. Pelikán leírja azt a folyamatot, ahogy a gyermek a hetedik életéve körül megküzd azzal, hogy a lelkiségnek, az asztralitásnak be kell tagozódnia a testbe. Az ebben a harcban fellépõ görcsszerû megbetegedések, fogzási fájdalmak, szamárköhögés stb. ellen hatásos gyógyszer a cink. A könyv két utolsó fejezete rendkívül elgondolkodtató. Az utolsó elõtti fejezet („Urán, a léttõl való eloldódás féme”) Goethe szavaival kezdõdik: „A természet feltalálta a halált, hogy sok élete lehessen.” Ebben a fejezetben a szerzõ rámutat arra, hogy a Föld fejlõdésének folyamatához hozzátartozik a halálfolyamat is, tehát az ásványi világ halálfolyamata. Ez teszi lehetõvé, hogy a Föld majd egy újbóli megtestesülésében új életet lelhessen. Ebben a fejezetben a szerzõ kifejti, hogy a természetes radioaktivitással az ásványvilág egy olyan halál (vagy másképpen rátekintve: élet) fermentumot kapott, amely biztosítja, hogy a Föld a fejlõdésbe ne merevedjen bele, hanem a jelenlegi lététõl egyszer majd eloldódhasson, és ezáltal egyszer õt magasabb világok fel tudják venni. Az utolsó, „Vég és kezdet” címû fejezet az uránnal összefüggésben azt taglalja, hogy a mesterséges radioaktivitás felfedezése a természetalatti világába viszi az embert, és hatalmas veszélyeket rejt magában. Megérett az idõ, hogy az emberiség megismerje az élet keletkezését és a létbõl való kilépés titkát. A könyv a következõ mondatokkal fejezõdik be: A keletkezés és a létbõl való kilépés nem az ásványi birodalomban játszódik le, s nem is azon a területen, amellyel az atomfizika foglalkozik, ez az élõvilág sajátja, és kétségtelenül csak az érzék feletti világokban fedezhetjük fel és nem az érzék alattiakban. Ahogy a gabonánál a szemnek el kell halnia, és fel kell áldoznia önmagát azért, hogy kicsírázhasson az új növény, úgy a földi létnek ki kell tudnia lépni a létbõl ahhoz, hogy belõle még maga-
KÖNYVAJÁNLÓ sabb létforma léphessen elõ, s ezáltal a jövõ lehetõvé váljék. A létesülésbõl kilépni akaró és a létesülésben elõrehaladó világfolyamattal szemben két erõ áll. Az egyik, amely az elavultat meg akarja tartani, a másik, amely túl hamar akarja megragadni az újat. Ezek minden kor történéseiben ott vannak, és a cselekvõ embernek mindig szembesülnie kell velük. Ha a másodiknak esik áldozatául, akkor túl korán következik be olyasvalami, amelyre az idõ még egyáltalán nem érett, s katasztrófához vezet – mint ahogy ezt az urán fejezetben bemutattuk. Amenynyiben azonban az elsõ csapdájába esik, úgy elmulasztja, hogy a megfelelõ idõben vállalja fel azt, ami a jövõ felé vezet, esetünkben azt, hogy a természetfelettivel összekapcsolódjék, valódi szellemismeret birtokába jusson, s ezáltal kellõen felkészüljön és képessé váljon az alsó természetalattival való találkozásra, s ezt a találkozást gyümölcsözõvé tegye. Itt már nem merev és befolyásolhatatlan
természeti törvények irányítanak és uralkodnak, hanem szellemi erõk. Ütött a tudat kitágításának világórája, a csillagok állása kedvezõ, ezt nem szabad elmulasztanunk! A szellemi kutatás, mely szellemi találkozáshoz vezet, megszerzi azokat az erõket, melyek segítségével az ember nemcsak a természetfeletti, hanem a természetalatti birodalomba is kutatva megismerõn és cselekvõn léphet be, és méltón a világhoz, a korhoz, szolgálhatja a létesülést és a létbõl való kilépést. „S amíg ez nem hívogat, A halálból – élet, Unalmas vendége vagy Sárnak és sötétnek.” Goethe: Lelki sóvárgás. (Vas István fordítása)
Mesterházy Mária
FORRÁSKUTATÓ Ajánló Walter Johannes Stein: Világtörténelem a szent Grál fényében. A IX. század címû könyvéhez Michael Ende Végtelen történet címû könyvében Barnabás, a kisfiú belekerül az általa olvasott történetbe. Meddig tart az irodalom, és hol kezdõdik a valóság? Az ezoterikus hagyományban Akasha-krónikának nevezik a világ történetét tartalmazó feljegyzést (amely íródik, ebben a pillanatban is, történésbõl betûvé, betûbõl történéssé és így tovább…). A könyv a polcon: halott szavak gyûjteménye. A könyv, ha olvassák: feltámadás. A könyv: kétdimenziós világ. Az olvasó: a háromdimenziós térben él. Az olvasóban életre kelõ szavak: ez vajon hányadik dimenzió? Vajon hol találhatóak most a megtörtént történetek? Hol élnek a róluk írt történetek? Hol is található a Grál-történet? Milyen utak vezetnek hozzá? Egy biztos: rögösek. Nehéz forrást találni, hát még hiteleset! A közelmúlt és jelen Magyarországát tekintve legalábbis biztosan így van. A hetvenes években például az egyetlen anyanyelven hozzáférhetõ forrás Werner Heiduczek Parszifál címû prózai meseregényének fordítása volt. Ha valaki nagyon kutakodott, még könyvtárból elõbogarászhatta az 1927-ben Nagy Gyula által írt változatot, amely több forrás összedolgozásából született. Elõbbinél a rejtett utalások, utóbbinál a finom szerkezet veszett el.
Hogy a kép igazán zavarossá váljon, 1992-ben megjelent Rawescroft: A végzet lándzsája címû könyve. Jómagam ebbõl a könyvbõl szereztem tudomást Walter Johannes Stein A Grál és a IX. század címû mûvének létezésérõl. Ez a könyv lebilincselõ és veszélyes keveréke az ezoterikus félinformációknak, amelyeket a szerzõ mintha másodkézbõl szerzett volna, ellenõrizhetetlen adatokat vonultatva fel, nem mellõzve a szenzációhajhászás összes kellékét. Óriási jelentõségû, hogy 2004-ban a Kláris Kiadó jóvoltából megjelent Wolfram von Eschenbach Parzivaljának magyar fordítása, a teljes mû, verses formában. Hatalmas vállalkozás, minden tiszteletünk a fordítóé (Tandori Dezsõ), aki az ófelnémet eredetibõl dolgozott. A magyar fordítás nem könynyû olvasmány, s félõ, hogy a nagyon finom utalásrendszer egyes jelentésrétegei nem élték túl a nyelvi átültetést, vagy segítség nélkül értelmezhetetlenek a mai olvasó számára. Éppen ebben nyújt segítséget a Szent Grál és a IX. század címû könyv. Mert Walter Johannes eljutott a forrásig, ez nem vitás. Feltárta a mû konkrét történelmi hátterét, világtörténeti összefüggéseit, bekapcsolta az emberiségtörténet nagy áramába, a legendák, mesék szövedékébe, megértette képi SzG 2009/1
47
KÖNYVAJÁNLÓ üzenetét, a szimbólumok, bolygók, konstellációk jelentését, felfigyelt a szerkezeti egységek rendkívüli jelentõségére. S tudta azt is, hogy ez a történet hogyan vezeti az embert személyes fejlõdésének útján. Ennek az összetett tudásnak birtokában állt oda tanítványai elé, akik az elsõ Waldorf-iskola szerencsés tanulói voltak, s a tanítás tapasztalatait továbbszûrve megírta ezt a könyvet. A bevezetõben fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy õ maga Waldorf-tanár, s ebben a minõségében tanítja a 11. osztályos gyermekeknek a Grál-történetet. Ugyanilyen fontosnak tartja leszögezni, hogy a mûve mögött munkáló ideák dr. Rudolf Steiner gondolatai és kutatásai. Ám „az õ ideáinak világát egyetlen könyv sem tartalmazhatja, mert ez kimeríthetetlen. Nem lehet befejezett mû, mert Gondolatai: maga az Élet, mely feltámadástól feltámadásig vezet – Szellemi Lény, mely Fényt sugároz szerteszét”. Ki is volt Walter Johannes Stein, aki ilyen szeretettel és lelkesültséggel beszélt Mesterérõl? 1891-ben született Bécsben, apja magyar származású ügyvéd volt, felesége pedig a szintén magyar Baditz Nóra. Az antropozófiával édesanyja, Hermine Weiss révén került elõször kapcsolatba, s attól a pillanattól kezdve, amikor meggyõzõdött Steiner szellemi látó képességérõl (ez 1913-ban, Münchenben történt), a legodaadóbb híve és leghûségesebb tanítványa lett. Fáradhatatlanul kérdezett; így került arra a kurzusra is, melyet a Doktor az elsõ Waldorf-iskola leendõ tanárainak tartott. A tanítvány ugyanis egy levelében számtalan kérdést tett fel neki. Steiner azt üzente vissza: nincs ember, aki képes lenne mindezt írásban megválaszolni. De ha eljön a felkészítõ kurzusra, akkor kérdései egy részére választ kaphat. Mestere felkérésére lett az amúgy matematikus Steinbõl az iskola történelem- és irodalomtanára. Az elsõ idõkben napi 10 órát készült egy-egy órára. Legfontosabb vezérlõ csillaga azonban az az intenzív munka lett, melyet Steinerrel végezhetett mint tanár. Mert Walter Johannes a Mester minden szavát komolyan vette, és életgyakorlattá változtatta. Legékesebb példája maga a könyv. Egy alkalommal ugyanis – ezt az eseményt teljes részletességgel leírja az elsõ fejezetben – Steiner ellátogatott az iskolába, és éppen abban a pillanatban lépett be a 11. osztályba, amikor a következõ sorokat olvasták a Parzivalból: „Nézz most e kardra! Kettõt sújts vele, szétpattan, De tiéd újra ép alakban, Ha e vízhez viszed, 48
SzG 2009/1
Benne fürdeted. De ne legyen még pitymallat, Hogy így lát téged e víz, a Lac. Ha szemernyije sem veszett, S részei összeillenek, Akkor a kard a forrásvízben Újra egy lesz…” A Doktor rövidesen átvette az óra vezetését, s a tanítás során Stein két fontos összefüggésre jött rá. Az egyik az idõpontra vonatkozott: a történet képei mögött meghúzódó valós események a IX. században zajlottak. A másik a módszerre: a Grál titkainak kutatását lépésrõl lépésre kell vezetni. (A Grál szó maga a gradalis, azaz lépcsõzetesen szóból ered). Stein tehát nyomába eredt Mestere útmutatásának, s elkezdte lépésrõl lépésre gyûjteni a tényeket és adatokat az említett századra vonatkozóan, majd ezeket egymás mellé állította, és a köztük mutatkozó összefüggéseket kutatta. Istenem, de micsoda összefüggéseket! Nehéz elragadtatás nélkül beszélni arról a nagyívû és mélységes munkáról, amelyet Stein mint gondolkodó bejár a tények ismeretében. Nem nyugszik, míg egy-egy vonatkozásnak végére nem jár, s eközben messzi tereket és idõket jár be anélkül, hogy a gondolat fonalát elveszítené. Még egy fontos magyarázatot fûz Steiner az említett tanórán az idézett részhez. Ez pedig a kard és a forrás magyarázata. E szerint a kard, a Szókard nem más, mint maga a Grál-legenda, mely ma csak töredékekben létezik. Széttört, és elveszítette jelentését – a ma embere már nem érti azt. Dolga: viszszavinni a forráshoz, azaz szellemi forrásához a történetet, ahol részei ismét összeforrnak, s új értelmet nyernek. „Szép a forrás, fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli, s kél a habban kecsesen okos csevegés” – mondja századunkban József Attila, aki maga is ismerte a forrást, amely mint kép, ott él a Gráltörténetben, amelyre Steiner felhívta tanítványa figyelmét, s amelybõl Stein merített, amikor könyvét megírta. Ajánlom jó szívvel mindazoknak ezt a könyvet, akik szomjaznak a forrásra, az igaz szavakra, akik tudni szeretnék, mi húzódik a Grál-legenda hátterében. Csak vigyázz, kedves olvasó, mert lehet, hogy benne találod magad a Könyvben!
KÖNYVAJÁNLÓ
Dr. Kun Csaba
KÖNYVAJÁNLÓ RUDOLF STEINER SZELLEMTUDOMÁNY
ÉS
ORVOSTUDOMÁNY CÍMÛ KÖNYVÉHEZ Rudolf Steiner 1920. január 6-án Bázelban (Basel, Svájc) Die geisteswissenschaft-lichen Grundlagen der leiblichen und seelischen Gesundheit („A testi és lelki egészség szellemtudományos alapjai”) címen nyilvános elõadást tartott, amely során az intuitív medicina szükségességérõl beszélt. Egy jelenlévõ hallgató megragadta a kezdeményezést, és megkérte õt, hogy tartson egy kurzust orvosok, orvostanhallgatók és gyógyszerészek részére. Ez a kurzus 1920. március 21-e és április 9-e között zajlott a dornachi Goetheanumban, és kiindulópontja lett egy spirituális szemléleten alapuló orvosi mozgalomnak. Rudolf Steiner a kurzusról, amelyet elsõ orvosi kurzusként említenek, a következõképpen formált véleményt: „Azt, ami ezekben az elõadásokban megtárgyalásra kerül, a következõ program szerint szeretném felosztani: elõször
néhány szempontot szeretnék adni önöknek azokkal az akadályokkal kapcsolatban, amelyek napjaink egyetemi oktatásában egy valóban tárgyszerû, tényleges betegségfelfogással szemben fennállnak. Másodszor arra szeretnék utalni, hogy milyen irányban kell azt a fajta emberismeretet keresni, amely valós alapul tud szolgálni az orvosi munkához. Harmadszor az ember és az õt körülvevõ világ kapcsolatának ismeretén keresztül szeretnék egy racionális gyógyászat lehetõségérõl beszélni.” A húsz elõadást magában foglaló kötet elsõ magyar fordítása „Szellemtudomány és orvostudomány” (Geisteswissenschaft und Medizin, GA 312) címen rövidesen megjelenik az Ita Wegman Alapítvány és a Natura-Budapest Kft. kiadásában, hogy ezzel is támogatást kapjon a rég várt magyarországi antropozófus orvosi képzés.
A Kamaraerdei Waldorf Iskola osztálytanítót keres a 2009/2010-es tanévben induló elsõ osztálya számára. Emellett angol nyelvtanárt is keresünk a 4–8. évfolyamokra. Mindkét esetben fontos szempont a Waldorf-tanári végzettség. Részletes önéletrajzot kérnénk szépen. Lehet levélben, faxon vagy akár e-mailben jelentkezni az alábbi címeken. Levélcím: Waldorf Általános Iskola, 1112 Budapest, Repülõtéri út 6. Telefon/fax: 06-1-249-8142, e-mail:
[email protected] *** A solymári Fészek Waldorf Iskola a 2009/10-es tanévre felsõ tagozatos (gimnáziumi), Waldorfpedagógia iránt érdeklõdõ FIZIKA/MATEMATIKA vagy FIZIKA/KÉMIA szakos, gyakorlatias, a kísérletezésekben járatos tanárt keres. Elsõsorban férfi tanárok jelentkezését várjuk. Az együttmûködést már az idei tanévben is el tudjuk kezdeni. Jelentkezés: az iskolatitkárnál e-mailben:
[email protected] vagy telefonon 06-26/360-182 *** Szikszón élõ 49 éves Waldorf-óvónõ vagyok. Új lehetõségeimet keresem gyermek és szülõközösség számára. Egy kicsi faluban töltöttem el 10 évet, sok nehéz életû családdal kötõdött össze a sorsom. Ha úgy kell legyen, akkor ez a feladatom véget ér, ezért nyitok most egy „ablakot“ a Sorsnak. Szeretettel várom, mi történik? Molnár Nóra 3800 Szikszó, Poprád u. 5., email:
[email protected], telefon: 06/ 20-257-2131 SzG 2009/1
49
HÍREK
A Teozófiai Társaság 1909. évi budapesti kongresszusa a kor okkult áramlataival és történelmi eseményeivel összefüggésben 2009. február 20–21-én ismét vendégül láttuk a Szabad Gondolatok Házában Markus Osterrieder urat. Antropozófus körökben általában jól ismert, hogy nem sokkal az 1909-es budapesti kongresszus után Rudolf Steiner által vezetett német szekciót kizárták a Teozófiai Társaságból. A már jó ideje fennálló nézetkülönbségek és – ahogy Osterrieder úrtól mélyebb vonatkozásait hallhattuk – bizonyos áramlatok akkor jutottak el arra a pontra, amikor a szakadás bekövetkezett. Többnyire ennek okaként a Khrisnamurtival összefüggõ történetre „szokás” utalni. Arra, hogy Steiner számára elfogadhatatlan volt a Teozófiai Társaság vezetõ személyiségei, elsõsorban Annie Besant és Leadbieter úr által erõteljesen képviselt és vezetett nézet, mely szerint elérkezett az ideje a H. P. Blavatsky által (a XX. századra) megjósolt nagy világtanító ismételt inkarnálódásának. Besant ezt a lényt Krisztus 2000 éve történt földi megjelenésével hozta összefüggésbe, melyhez a megfelelõ új „testet” az indiai származású Khrisnamurtiban meg is találták. A felszín alatt azonban sokkal többrõl van szó már ebben a történetben is. Valójában ez egy összebékíthetetlen, ellentétében feloldhatatlan szemléletbeli különbség a Krisztus-lényre vonatkozóan. Rudolf Steiner álláspontja szerint Krisztus, az isteni lény csak egyszer inkarnálódott földi testben a világba (megismételhetetlenül) az idõk fordulóján. A Teozófiai Társaság képviselõi azonban Krisztusról mint beavatottról, nagymesterrõl beszéltek, aki idõrõl idõre földi testet vesz fel, hogy az emberiség vezetõje legyen. Így hozták a keleti származású Khrisnamurtit nyugatra, vezették végig egy beavatáson, és hozták létre a Kelet Csillaga Rendet. Amely azt a kérdést is felvetette, lehet-e valaki ennek a rendnek és a Teozófiai Társaság német szekciójának is tagja egyidejûleg. Ezen túlmenõen azonban más sok fontos irányról és áramlatról kell beszélnünk ahhoz, hogy megértsük, hogyan jutott el ez a történet az 1909-es kongresszusig és egyben fordulatig, amit azután 1912-ben az Antropozófiai Társaság megalapítása következett. Felvetõdik a Kelet-Nyugat kérdése, a férfi-nõi szellemiség együttmûködésének problémája stb., sok olyan áramlat, melyek az emberiség történelmének és történetének alapvetõen meghatározói még a mai idõkben is. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a százéves visszatekintés, ha megfelelõen vagyunk jelen benne, nem csupán ismeretek bõvítése vagy puszta múltba révülés, hanem hozzásegíthet bennünket a jelen megértéséhez és elvezethet az emberiség fejlõdésében való aktív részvételhez. Ennek jegyében kíván a Szabad Gondolatok Háza is megemlékezni az 1909-es évrõl Nyilvános rendezvényünkre, melyen elõadói vendégünk lesz
THOMAS MEYER úr, Sok szeretetettel várjuk vendégeinket 2009. június 1-én Pünkösd hétfõjén 09.00–17.00
50
SzG 2009/1
HÍREK
Konferencia a Szabad Gondolatok Házában A felsõ tagozati képzés és az életgyakorlat jövõképe a Waldorf Iskolában 2009. április 24. péntek (17.00–20.00) és 25. szombat (9.00–17.00) (szombaton az ebédszünetben ebédelési lehetõséget biztosítunk a helyszínen) A KONFERENCIA PROGRAMJA: Április 24. péntek - A Konferenciát megnyitja Kálmán István. - A középiskola mint a munka és iskola világának találkozási helye – kitekintés a mesterségekre mint életpéldákra ELÕADÓ: Somogyi Tibor - Milyen képzésre és életgyakorlatra van szüksége a gyerekeknek a Waldorf iskolában - Egy életismeret epocha, és egy mûködõ szakmai képzés tapasztalatainak és lehetõségeinek bemutatása ELÕADÓ: Stráma Éva · BESZÉLGETÉS az elõadók részvételével Április 25. szombat délelõtt: - Programindító referátum: Vállalkozások és intézmények ésszerûsítõ és válságkezelõ lépései: szervezeti mobilitás, infrastruktúrák egyesítése, szakembereket delegáló közös munkacsoportok ELÕADÓ: Kálmán Kristóf - Az iskolák együttmûködési lehetõségei, és szükségletei A saját középiskola igénye az intézmények szemszögébõl A szakképzés és a gimnáziumi oktatás helye a Waldorf iskolák felsõ tagozatában ELÕADÓK: Mezei Mihályné és Karkus Ottó - BESZÉLGETÉS az elõadók részvételével Április 25. szombat délután: - Programindító referátum: Néhány gazdasági mutató ismertetése, amely az iskolákat együttmûködésre hívja. ELÕADÓ: Gulyás Judit - Új képzési formák lehetõségei a Waldorf-iskolákban – különös tekintettel a felsõ tagozatra és az életgyakorlati felkészítésre ELÕADÓ: Somogyi Tibor - BESZÉLGETÉS az elõadók részvételével - A konferencia összefoglalása – visszatekintés a két programnapra VEZETI: Dr. Mesterházi Zsuzsa A PROGRAMOT ELÕKÉSZÍTÕ CSOPORT TAGJAI: Dr. Mesterházi Zsuzsa, Gulyás Judit, Karkus Ottó, Kálmán Kristóf, Mesterházy Mária, Mezei Mihályné, Stráma Éva, Somogyi Tibor A konferencián való részvétel díjtalan SzG 2009/1
51
52
SzG 2009/1
Dr.H auschka
Kozmetikumok
Kökényvirág ápolóolaj A kökény már kora tavasszal, a fiatal hajtások megjelenése elõtt kibontja vakítóan fehér virágait. Kivonata segít az emberi szervezetnek, hogy átvészelje a telet, és tavasszal átalakuljon az anyagcsere. A Dr. Hauschka kökényvirágolaj a bõrt átmelegíti és erõsíti. A kökényvirágból, nyírfalevélbõl és orbáncfûbõl álló kompozíció feszessé teszi és méregteleníti a szöveteket. Eredményesen alkalmazhatják várandós nõk a terhességi csíkok megelõzésére.
A folyóirat ára: 600 Ft
