KÚRIA Kpkf.37.739/2012/2.szám
A Kúria a Dr. Somogyi Aladár ügyvéd (4021 Debrecen, Iparkamarai u. 14.) által képviselt Bartha János vásárosnaményi lakos I. rendő kérelmezı által, a Fıvárosi Törvényszéken indult B.1358/2012. számú büntetı ügyben, az eljáró bíróság kijelölése tárgyában, az Országos Bírósági Hivatal elnöke által meghozott 325/2012. (X. 12.) OBHE számú határozatával szemben benyújtott fellebbezés tárgyában, nemperes eljárásban meghozta az alábbi v é g z é s t: A Kúria az Országos Bírósági Hivatal elnökének 325/2012. (X. 12.) OBHE számú határozatát helybenhagyja. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s I. A Fıvárosi Törvényszék elnöke 2012. szeptember 13-án kelt 2012.EI.X.A.12/30. számú indítványában kezdeményezte az Országos Bírósági Hivatal elnökénél (a továbbiakban: OBH elnöke) Bartha János és társai ellen, különösen nagy kárt okozó csalás bőntette miatt a Fıvárosi Törvényszék elıtt benyújtott vádirat alapján B.1358/2012. szám alatt indult büntetıeljárásban más bíróság kijelölését. Az ügyet a Fıvárosi Törvényszéken 2012. szeptember 7én vették nyilvántartásba, a kijelölés iránti indítvány 2012. szeptember 14-én érkezett meg az Országos Bírósági Hivatalba. Az OBH elnöke a Fıvárosi Törvényszék elnökének indítványa alapján megvizsgálta a Fıvárosi Törvényszék és az azonos hatáskörő bíróságok leterheltségét. A rendelkezésére álló adatok alapján sorrendet állított fel a büntetı eljárás lefolytatására ésszerő határidıben alkalmas törvényszékek között, majd az aktuális ügyforgalmi és leterheltségi helyzettel kapcsolatosan nyilatkozattételre hívta fel az érintett törvényszékek vezetıit. Mindemellett a bíróság kijelölésével kapcsolatosan, döntésének meghozatalát megelızıen beszerezte a legfıbb ügyész véleményét is. Az OBH elnöke 325/2012. (X. 12.) OBHE számú, 2012. október 12-én a világhálón közzétett határozatában (a továbbiakban: Határozat) a Fıvárosi Törvényszéken B.1358/2012. számon nyilvántartásba vett büntetıeljárás lefolytatására a Pécsi Törvényszéket jelölte ki. A Határozatát az OBH elnöke a bíróságok szervezetérıl és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.)
- 2 Kpkf.37.739/2012/2.szám rendelkezéseire, az Országos Bírói Tanács 58/2012. (IX. 17.) OBT határozatában foglaltakra, valamint a törvényszékek leterheltségével összefüggı adatokra alapította. A döntésében mérlegelte a törvényszékek vezetıi által közölt tények súlyát és azoknak az indítványban megjelölt büntetıügy ésszerő határidıben történı elbírálására gyakorolt hatását akkor, amikor a számszerő adatok alapján a törvényszékek között felállított sorrendtıl eltérve a Pécsi Törvényszék kijelölése mellett döntött. A különösen nagy kárt okozó csalás bőntette miatt indult büntetıügyben érintett, összesen hét vádlott közül az I. rendő vádlott (a továbbiakban: Kérelmezı) élt – védıje útján jogorvoslattal az OBH elnökének határozatával szemben. A jogorvoslati kérelem 2012. október 20-án, rövid úton (faxon) érkezett meg az OBH elnökéhez, annak kiegészítését pedig 2012. október 27-én iktatta az OBH elnökének hivatala. A Kérelmezı 2012. október 20-án érkezett – elsı - jogorvoslati kérelmében arra hivatkozással kérte a Határozat hatályon kívül helyezését, hogy egészségi állapota megromlott. Hivatkozott arra is, hogy jogerıs bírósági ítélet 2007-ben korlátozó gondnokság alá helyezte, és kíséret nélkül nem tud közlekedni. A 2012. október 27-én nyilvántartásba vett – második - jogorvoslati kérelme a fentieket a következıkkel egészítette ki: Törvénysértı a Határozat, mivel abból – a bőntetıügy tárgyának, avagy más vádlottak megjelölésének hiányában - nem azonosítható be egyértelmően az, hogy a büntetıeljárás lefolytatásának más törvényszékre történı áthelyezése a Kérelmezıt érintı büntetıüggyel azonos lenne. A Határozat indokolása pusztán a statisztikai adatokra és jogszabályi hivatkozásokra épül. Törvénysértı a Határozat azért is, mivel annak a világhálón történı közlése – hozzáférés hiányában - kizárhatja azt, hogy az érintett jogaival élni tudjon. A Határozat egyebekben sérti a tisztességes eljárást és a többszintő bíráskodás elvét, mivel az ügyben „a Kúria elnökhelyettese tartalmi álláspontot fogalmazott meg”. Álláspontja értelmében nem teljesül a Bszi. 62. § (1) bekezdésében foglalt azon feltétel, amely szerint a területileg illetékes bíróságra az ügy aránytalan munkaterhet ró, és sokkal inkább azt kellene vizsgálni, hogy az adott ügy okozta többletleterheltség rendkívüli helyzetet eredményez-e. Véleménye szerint törvénysértı a Határozat azért is, mivel a Fıvárosi Bíróság az ügy érkezését követıen napokon belül kezdeményezte az OBH elnökének eljárását, ami kizárta, hogy valóban meggyızıdött volna a bőntetıügy tényleges jelentıségérıl. Megjegyzi egyebekben, hogy a Pécsi Törvényszék számára aránytalan leterhelést jelent a jelen büntetıügy áthelyezése, mivel nem rendelkezik a szükséges tárgyalótermi kapacitással. A Kérelmezı jogorvoslati kérelmében arra is hivatkozott, hogy a határozat sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti pártatlan bírósághoz való jogot, mivel a Pécsi Törvényszék nyilvános ügyelosztási rendje értelmében elıre látható, hogy a jelen büntetıügyben melyik tanács jár el, „így a vádhatóság áttételesen az eljáró bíró személyére is javaslatot tett”. Sérti a Határozat az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot is, mivel a Határozatban
- 3 Kpkf.37.739/2012/2.szám ismertetett „OBH által megfogalmazott elvek” esetében „nem lehet tudni, hogy ezek az elvek a hozzá nem férhetı 36/2012. (VIII. 17.) OBT határozatban, vagy az OBH elnökének 3/2012. számú ajánlásában szerepelnek, így erre fellebbezést nem lehet alapítani”. Végül a Kérelmezı indítványozta azt is, hogy a Kúria az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság elıtt kezdeményezzen normakontrollt a Bszi. 62. és 63. §-ai tekintetében, mivel azok sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz főzıdı, valamint a védelemhez való alapjogokat. A Kérelmezı szerinti alaptörvényellenességet eredményez az, hogy a jelen eljárás kezdeményezésére csak „az államnak („az eljárás egyik szereplıjének”) van lehetısége, az eljáró bíróság vagy a legfıbb ügyész kezdeményezését, nyilatkozatát a vádlottak, védık, sértettek nem ismerhetik meg”. A védelemhez való jogot sérti az is, hogy a kijelölés esetében csak a bíróság érdekkörében felmerülı munkaszervezési okból kerülhet sor. II. A fellebbezés alaptalan. Elıjáróban szükséges utalni arra a tényre, hogy a Kúria tárgykörben született eddigi határozataiban több megállapítást is tett az eljáró bíróság kijelölésének jogintézményével és a törvényi szabályok értelmezésével kapcsolatosan [lásd: Kpkf.37589/2012/2.; Kpkf.37584/2012/2.; Kpkf.37695/2012/2.; a határozatok elérhetıek a birosag.hu honlapon]. E megállapítások lényegi elemei a következık: Elvi éllel mutat rá a Kúria jelen határozatában is arra, hogy szemben a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal - az eljáró bíróság kijelölésének intézménye célként az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített, az ügyek ésszerő határidıben történı befejezéséhez való alapjog érvényesítését szolgálja. Így a cél nem „a bíróságok érdekkörében felmerülı munkaszervezési kérdés”, hanem az, hogy a Kérelmezı számára ésszerő idın belül kiderüljön az állami büntetı igény alaptalansága avagy megalapozottsága. A bíróságok közötti ügyteher-elosztás kiegyensúlyozása tehát nem az intézmény célja, hanem annak eszköze - mindaddig, amíg a bíróságok közötti ügyterheléssel kapcsolatos egyenlıtlenségek meg nem szőnnek. Nem kétségesen, a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelését elsısorban a törvényi szabályoknak kell biztosítani, az intézmény tehát átmeneti, kivételes és korrekciós jellegő. Az ügyteher kiegyensúlyozását a jogalkotó a hatályos szabályok értelmében – az illetékességi szabályok célszerő meghatározása és a bírák kirendelésének lehetısége mellett - az OBH elnökének határozatával is segíti. A határozat - lényege szerint - megváltoztatja az eljárási törvények szerinti általános illetékességi szabályokat. Az OBH elnökének (bírósági) igazgatási aktusa, egyedi döntése tehát szükségképpen okoz a peres fél számára - legalábbis idıben és az eljáró bíróság földrajzi lehelyezkedését illetıen bizonytalanságot. Alapjogi megközelítésben azonban látni kell, hogy az OBH elnökének határozata a nemperes eljárás Bszi.-ben megállapított szabályai szerint a jogorvoslati rendszeren keresztül a bírói kontroll rendszerébe integrálódik, azaz az egyedi (bírósági) igazgatási aktusok jogszerőségét bírói felülvizsgálat garantálja. A Kúria hivatkozott határozataiban – más alapjogok mellett -
- 4 Kpkf.37.739/2012/2.szám vizsgálta az OBH elnöki határozat tisztességes eljáráshoz, a pártatlan bírósághoz, valamint a védelemhez való alapjogok viszonyát is. Megállapításait ebben a körben a strasbourgi székhelyő Emberi Jogok Európai Bíróságának tárgykörben folytatott gyakorlatára, valamint az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezı gyakorlatára alapította. A Kúria megállapításai abban összegezhetıek, hogy a „fair” eljárás követelményét és a pártatlan bírósághoz való jogot mindaddig nem sérti az OBH elnökének az egyedi döntése, amíg a törvényben rögzített – anyagi és eljárási feltételeket szem elıtt tartja, a döntésben az önkényességet – és annak látszatát is - kizárja, az objektív kritériumokat okszerően mérlegeli, és a döntésbıl a mérlegelés szempontjai világosan és egyértelmően kiviláglanak. Hangsúlyozta ugyanakkor a Kúria azt is, hogy az eljáró bíróság kijelölésével kapcsolatos eljárás az alapügy részeként, de önálló eljárási rendben zajlik, ezért nincs befolyással az alapügy mikénti eldöntésére. Korábbi döntéseiben a Kúria nem látott érdemi összefüggést a védelemhez való jog és a kijelölési eljárás, valamint – lévén büntetıügyben az állam büntetıjogi igényének érvényesítése a cél – a Kérelmezı (jogi képviselıje) egyéni körülményei és a kijelöléssel összefüggı döntés között. Mivel sem a Határozatban megállapított tényállás, sem a Kérelmezı jogorvoslati kérelme a korábban elbírált ügyekhez képest új elemeket nem tartalmazott, ezért a Kúria nem látott olyan okot, amely a fentiekben összefoglalóan ismertetett, eddigiekben kialakított gyakorlatától való eltérést indokolna. A Kérelmezı elsıdlegesen betegségére hivatkozással és az azzal összefüggı szervezési (kísérési) nehézségek miatt kérte a Határozat hatályon kívül helyezését. A Bszi. alkalmazandó rendelkezései az eljáró bíróság kijelölését objektív tényekhez kötik, nem teszik lehetıvé méltányossági alapú döntés meghozatalát. Tekintettel arra, hogy a bíróság nem a jogérvényesítési eljárás egyik szereplıje, hanem az Alaptörvény értelmében az igazságszolgáltatást biztosítására hivatott szerve, ezért az eljárási törvények általános illetékességi szabályainak meghatározása sem az igényérvényesítı felek igényeihez, hanem az alaptörvényi funkció biztosíthatóságához igazodik. Megjegyezi a Kúria, hogy a Kérelmezı vásárosnaményi lakos, így a Fıvárosi Törvényszék elıtti megjelenése is nehézségbe ütközne. A Kérelmezı jogorvoslati kérelmében hivatkozott jogsértések részben a határozat meghozatalát megelızı eljárásra, részben a mérlegelésre vonatkozó törvényi rendelkezések megsértésére, végül alaptörvényi rendelkezések megsértésére vonatkoztak. A Kúria elsıként az eljárási szabályok megsértésével összefüggı jogsértések megalapozottságát bírálta el. A Kérelmezı sérelmezte, hogy a Határozatból nem azonosítható maga a büntetı eljárás. A Kúria megalapozatlannak minısítette a Kérelmezı ezen hivatkozását. Megállapította, hogy a Fıvárosi Törvényszék El.X.A.12/30. számú indítványából a vádirat bírósági nyilvántartásba vételének száma (ügyszám), a vád tárgyává tett bőncselekmény minısítése, valamint a
- 5 Kpkf.37.739/2012/2.szám Kérelmezı, mint I. rendő vádlott és a többes elkövetés ténye egyértelmően megállapítható. Ehhez képest a Határozatban a büntetı ügy azonosítására szolgáló adatként jelenik meg a Kérelmezı megnevezése és a többes elkövetésre irányuló utalás, a határozatból kitőnik továbbá a büntetı ügy bírósági ügyszáma, valamint az a lajstromszám, amelyen a Fıvárosi Törvényszék elnökének indítványát nyilvántartják. A Kérelmezı szerint sem vitatottan – és a Bszi. 62. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelıen postai úton kapott tájékoztatást arról, hogy a Fıvárosi Törvényszék elnöke az OBH elnökénél kezdeményezte a büntetıügyében az eljáró bíróság kijelölését. Jóllehet a határozat nem tartalmazza az eljárással érintett bőncselekmény minısítését, a fentiek szerinti adatok, különösen az ügy azonosítására a bírósági eljárásban alkalmazott ügyszám kellıen és összetéveszthetetlenül jelöli meg a Kérelmezett érintettségét. Ugyancsak megalapozatlannak minısítette a Kúria azt a kérelmezıi hivatkozást, amely szerint – bizonyos esetekben - internetes hozzáférés hiányában az érintett nem tud az OBH elnökének határozatával szemben jogorvoslati jogával élni. A jelen esetben a Kérelmezı nem vitatta, hogy postai úton kapott tájékoztatást az eljárás megindításáról. Mivel a Bszi. 62. § (4) bekezdése értelmében a kezdeményezı bíróság köteles postai – és hirdetményi úton is – tájékoztatást adni az eljárás megindításáról, valamint a meghozott határozat elleni jogorvoslati lehetıségekrıl, és figyelemmel arra, hogy a kúriai eljárás esetében a jogi képviselet törvényi feltétel, ezért ügyvédi közremőködés esetén vélelmezhetı, hogy a jogi képviselıvel eljáró Kérelmezı jogorvoslati jogát képes gyakorolni. Nem képezheti jelen, úgynevezett „megelızı” eljárás tárgyát az, ha a Kérelmezı számára nem kézbesítették a vádiratot vagy egyéb, a büntetıjogi felelısség megállapításával kapcsolatos iratot. A büntetıügy esetleges eljárási jogsértései, szabálytalanságai a büntetı eljárás érdemi bírósági szakaszában hivatkozhatóak. A Kérelmezı jogsértésként értékelte azt is, hogy a Fıvárosi Törvényszék a büntetıügy nyilvántartásba vételét követıen néhány nappal kezdeményezte más bíróság kijelölését, anélkül, hogy meg tudott volna gyızıdni annak tényleges jelentıségérıl. A Kúria megalapozatlannak ítélte a Kérelmezı ezen hivatkozását is. A kúriai gyakorlatot összefoglaló fentebb tett megállapítások értelmében az eljáró bíróság kijelölésének jogintézménye az ügyek ésszerő befejezésének Alaptörvényben rögzített alapjogát hivatott érvényre juttatni. E célnak alárendelten határozza meg a Bszi. a szigorú határidıkhöz kötött eljárási rendet: az eljárás kezdeményezésére feljogosított törvényszéki elnöknek – elutasítás terhével - az ügy érkezésétıl számított 15 nap áll rendelkezésére, hogy mérlegelje az indítvány elıterjesztését. A jelen esetben erre az ügy érkezését követı 6. napon került sor. A Bszi. 62. § (3) bekezdése rögzíti azokat a szempontokat, amelyeket az indítvány elıterjesztését megelızıen a törvényszék elnökének mérlegelnie kell. A Fıvárosi Törvényszék elnökének indítványa mellékletében kifejezetten utal arra, hogy az ügyben a vád 31 bőncselekmény vonatkozásában áll fenn, maga a vádirat 55 oldal, amelyet mintegy 30.000 oldalas elızményi nyomozati iratanyag
- 6 Kpkf.37.739/2012/2.szám támaszt alá. A tetemes mennyiségő irattömeg áttanulmányozása, minısítése - amely annak lényegében az értékelését is jelentené – az ügy érdemére tartozó kérdés és a vád tárgyává tett bőncselekmények jelentıségének, a törvényszék leterheltségének megítélése szempontjából indokolatlan elvárás. Eljárási jogsértésként hivatkozott a Kérelmezı arra, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot és a „többszintő bíráskodás” elvét sérti az, hogy az OBH elnöke egyeztetett az ügyben a Kúria elnökhelyettesével. A Bszi. 63. § (1) bekezdése értelmében „Az OBH elnöke kikéri a kijelöléssel érintett bíróság és büntetıügy esetében - ha az indítványozó nem a legfıbb ügyész - a legfıbb ügyész véleményét, továbbá bármely bíróságtól adatot vagy véleményt kérhet; (...)”. A Kúria korábbi határozataiban rögzítette, hogy a határozat meghozatalát megelızıen beszerzett vélemények, nyilatkozatok a döntés meghozatala során elıkészítı jelleggel bíró, igazgatási vezetıktıl származó olyan nyilatkozatok, amelyek nem kötik az OBH elnökét, ugyanakkor nem jelentenek együttdöntési, illetve vétójogot sem. A hivatkozott törvényi rendelkezés megteremti a lehetıségét, de nem kötelezi az OBH elnökét bármely bíróság, így a Kúria igazgatási vezetıjének megkeresésére is. A Kúria igazgatási vezetıjének nyilatkozata a fentiekhez hasonlóan minısülne a Határozat jogszerőségének megítélésénél, de a jelen esetben - az iratokból megállapíthatóan – ilyen megkeresésre nem került sor. Megjegyzi egyebekben a Kúria eljáró tanácsa azt is, hogy az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése, illetve a Bszi. 3. §-a rögzíti a bírói függetlenség alapelvét, amely szervezeti függetlenséget is jelent, azaz az egyedi ügyben eljáró kúriai bírói tanácsot az ügy mikénti eldöntésére a kúriai igazgatási vezetı – igazgatási eljárásban kifejtett véleményében foglaltak érvényesülése érdekében - sem utasíthatja. A kifejtettek értelmében és figyelemmel arra, hogy a bírósági igazgatási jogkörben meghozott Határozat felülvizsgálatakor a Kúria eljáró tanácsa bírói jogorvoslati fórumként jár el, sem a tisztességes eljárás jogának, sem pedig a „többszintő bíróság” elvének sérelmét nem tudta megállapítani. A Bszi. anyagi jogi rendelkezései kapcsán a Kérelmezı álláspontja szerint a Határozat azért jogsértı, mivel abban nem teljesülnek a Bszi. 62. § (1) bekezdésben foglalt aránytalan munkateherre vonatkozó feltételek, egyebekben pedig a vizsgálandó nem is az aránytalan munkateher, hanem a rendkívüli helyzet kellene legyen. Megjegyezte ugyanakkor azt is, hogy a kijelölés a Pécsi Törvényszékre – megfelelı tárgyalóterem hiányában - aránytalan terhet jelent. A Kúria megalapozatlannak minısítette a Kérelemben foglaltakat. A Bszi. kijelöléssel összefüggı 62-63. §-ai önálló vizsgálat tárgyává teszik a törvény szerinti illetékességgel rendelkezı bíróság és a „fogadó” bíróság leterheltséggel kapcsolatos helyzetének vizsgálatát. Az OBH elnöke a kijelölést – az indítvány tárgyát képezı ügy jellemezıinek fényében - csak a bíróságok leterheltségével kapcsolatos adatsorokra és azok összevetése alapján kialakított ténybeli adatokra alapíthatja. Az érdemi döntés feltétele nem a törvényi illetékességgel rendelkezı bíróság
- 7 Kpkf.37.739/2012/2.szám „rendkívüli válsághelyzete”, hanem a Bszi. 62. § (1) bekezdése szerinti aránytalan leterheltség, amely akadályozza az ügy határidıben történı kitőzhetıségét, tárgyalását és (jogerıs) befejezését. A Fıvárosi Törvényszék indítványában részletesen kitért úgy a leterheltségével, mint az ügy jellegzetességeivel kapcsolatos adatok ismertetésére. A Határozat beemelte indokolásában ezen adatok jelentıs részét, amelyre a Kúria csak utal, de szükségtelennek ítéli megismételni. Ugyanakkor a Határozat indokolását ebben a körben azzal egészíti ki, hogy a Fıvárosi Törvényszék indítványának melléklete részletesen ismerteti az ügy minden elbíráslása szempontjából releváns adatot (az ügy minısítése, annak a Be. 554/B. § szerinti kiemelt jellege, a vád tárgyává tett cselekmények száma, a vádlottak száma, a tanúk száma, a vádirat és a nyomozati iratok terjedelme, az ügyben elırelátható tárgyalási napok száma, a vádlottak és a védık számához igazodó tárgyalótermi kapacitás megjelölése, stb.). A Határozat indokolása a továbbiakban – tényadatokra alapítottan, okszerő indokok mellett - számot adott arról, hogy az OBH elnöke milyen módon állított fel rangsort az azonos hatáskörő törvényszékek és hasonló részletességgel támasztotta alá azt is, hogy miért tért el a felállított rangsortól. Az OBH elnöke a döntést megelızıen megkereste a kijelöléssel érintett törvényszékek vezetıit. Az iratok szerint a Pécsi Törvényszék elnöke nem jelzett infrastrukturális hiányosságot, mint amely akadályozná a kijelöléssel érintett ügy tárgyalását. A Kérelmezı a továbbiakban sérelmezte az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz főzıdı jogának sérelmét is. Álláspontja értelmében az OBH elnöke ismertette Határozatában az „OBH által megalkotott elveket, de abból nem derül ki, hogy azok a hozzá nem férhetı 36/2012. (VIII. 17. ) OBT határozatban vagy az OBH elnökének 3/2012. számú ajánlásában szerepelnek, így erre fellebbezést nem lehet építeni”. A Kúria megalapozatlannak tekintette a Kérelmezı fellebbezését ebben a tekintetben is. A Határozat indokolásában ismertette azokat az elveket, amelyek mentén a döntését meghozta. Ezeket az elveket, amelyek a kijelölést megelızı eljárás követhetıségét, kiszámíthatóságát szolgálják, az Országos Bírói Tanács alkotta meg és - a Határozat meghozatalát megelızıen - az 58/2012. (IX. 17.) OBT határozatában fogadta el. A Határozat tehát nem a jogorvoslati kérelemben hivatkozott OBT határozat és OBH elnöki ajánlás mentén, hanem – a Határozatból egyértelmően megállapíthatóan – az 58/2012. (IX. 17.) OBT határozat elveit követve született meg. Ahogy arra az eddigiekben kialakított gyakorlatában már utalt, a Kúria saját hatáskörének lényegét igazgatási jogkörben született állami aktus jogszerőségi felülvizsgálatának tekinti. A Kérelmezı pedig a Bszi. 63. § (3) bekezdése szerinti fellebbezését jogsértésre alapítottan nyújtotta be és a Kúria azt ekként bírálta el. Végül a Kérelmezı sérelmezte, hogy a Határozat sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt pártatlan bírósághoz való alapjogát, mivel a kijelölés – nyilvánosan hozzáférhetı ügyelosztási rendjére tekintettel determinálta a Pécsi
- 8 Kpkf.37.739/2012/2.szám Törvényszéken eljáró bíró személyét, így a vádhatóság áttételesen az eljáró bíró személyére is javaslatot tett. A Kúria megalapozatlanként elutasította a Kérelmezı ezen felvetését is. Korábbi határozataiban megalapozott gyakorlatában már egyértelmővé tette, hogy – az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Alkotmánybíróság döntései figyelembe véve – maga is nagy hangsúlyt fektet a jogszerőség mellett annak konkrét megjelenésére is. Ezért hangsúlyozza: nem lehet egyenlıségjelet tenni az eljáró bíróság kijelölésének objektív ismérvek alapján nyugvó intézménye és a törvényszékeken kialakított – egyfajta automatizmuson alapuló ügykiosztási rend között. Az eljáró bíróság kijelölése nem jelenti az eljáró bíró kijelölését az ügyben, az azonos hatáskörő bíróságok között – korrekciós jelleggel – csak a leterheltség szempontjából lehet különbséget tenni, ugyanakkor a kijelölést követıen a perrel érintettek törvényes bíráját az ügyelosztási rend szerint kell meghatározni. Következésképpen a törvényes bíró személyének meghatározásában sem az OBH elnöke, sem pedig a vádhatóság nem vesz részt. A Kérelmezı jogorvoslati kérelmében indítványozta, hogy a Kúria az eljárás felfüggesztése mellett forduljon az Alkotmánybírósághoz és kérje a Bszi. 62-63. §-ainak, valamint az OBT határozat és az OBH elnöki ajánlás alaptörvényellenességének vizsgálatát. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. §-a értelmében „Ha a bírónak az elıtte folyamatban levı egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását”. A hivatkozott rendelkezésbıl egyértelmő, hogy a bíró két esetben fordulhat az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezve: jogszabály alaptörvényellenességének vizsgálata, valamint már megállapítottan alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazási tilalmának kimondása érdekében. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 1. § b) pontja értelmében az OBT határozatai és az OBH elnökének ajánlása nem jogszabály, ezért ebben a Kúriának ezen aktusok tekintetében nincs hatásköre az eljárás kezdeményezésére. A Bszi. által szabályozott kijelölés jogintézménye pedig tételes rendelkezésként jelenik meg a Magyarország Alaptörvényének elsı módosítását (2012. július 18.) tartalmazó „Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései” megnevezéső dokumentum 11. cikk (3) bekezdésében. Az Alaptörvény módosítása, konkrétan az Átmeneti rendelkezések, mint jogforrás nem tőnik ki jogszabályként az Alaptörvény T) cikkébıl, ugyanakkor tartalmi azonosság fedezhetı fel a Bszi. 62. § (1) bekezdése és a hivatkozott dokumentum 11. cikke között. Ezért a Kúria értelmezése szerint a konkrét normakontroll eljárás kezdeményezésére vonatkozó bírói hatáskör mindaddig kétséges, amíg az Alkotmánybíróság nem teszi egyértelmővé az Alaptörvény és a módosítását tartalmazó dokumentum viszonyát, utóbbi normatani sajátosságain alapuló jogforrási
- 9 Kpkf.37.739/2012/2.szám jellegét. A Bszi. kijelölésre vonatkozó egyéb anyagi jogi és eljárási jellegő rendelkezései tekintetében pedig nem látott meggyızı indokot az alkotmányossági eljárás kezdeményezésére. A Kúria összességében tehát megállapította, hogy az eljárás tárgyát képezı Határozat a Bszi. által meghatározott objektív kritériumaira tekintettel, a Bszi. 62.-63. §-ai szerinti szoros határidık megtartásával született meg, az OBH elnökének döntésében diszkrecionális, a kijelölési eljárással, illetve a kijelölt bírósággal szembeni bizalmat alappal megkérdıjelezı elemek nem voltak fellelhetıek.
Megjegyzendı az is, hogy a Pécsi Törvényszék kijelölése a Kérelmezı Alaptörvényben biztosított azon jogainak érvényre juttatását jelentheti, hogy belátható, ésszerő idın belül bizonyítást nyerhet ártatlansága avagy bőnössége. Budapest, 2012. november 14.
Dr. Kalas Tibor sk. a tanács elnöke
Dr. Hörcherné sk. Dr.Marosi Ildikó elıadó bíró
A kiadmány hiteléül tisztviselı
Dr. Katona Sándor sk. bíró