KÚRIA Kpkf.37.695/2012/3. szám
A Kúria dr. Raboczki Gábor ügyvéd (1136 Budapest, Pannónia u. 12.) által képviselt dr. Kocsis István I. rendű kérelmező, dr. Holló Gábor ügyvéd (Holló és Némethi Ügyvédi Iroda, 1026 Budapest, Szilágyi E. fsr. 67. fszt. 4) és dr. Bárándy Péter ügyvéd (Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda, 1137 Budapest, Szent István krt. 18.) által képviselt Szász András II. rendű kérelmező és dr. Molnár Marcell ügyvéd (1136 Budapest, Hollán Ernő utca 9. II. em. 2.) által képviselt dr. Kapolyi László III. rendű kérelmező által a Fővárosi Törvényszéken indult B.1216/2012. számú büntető ügy elbírálására a Kaposvári Törvényszéket kijelölő határozat felülvizsgálata tárgyában az Országos Bírósági Hivatal Elnöke kérelmezett ellen indult nemperes eljárásban meghozta a következő v é g z é s t: A Kúria az Országos Bírósági Hivatal Elnöke 276/2012. (IX. 24.) OBHE számú határozatát helybenhagyja. E végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs. I n d o k o l á s A Fővárosi Törvényszék elnöke dr. Kocsis István és társai ellen a B.1216/2012. számú büntető ügyben a 2012. E1.X.A.12/23. számon az Országos Bírósági Hivatalhoz (a továbbiakban: OBH) 2012. augusztus 16.-án érkezett előterjesztésében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 62. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte eljáró bíróság kijelölését. A Fővárosi Törvényszék elnöke az eljáró bíróság kijelölése iránti kérelmében ismertette a Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumának ügyforgalmi adatait és az ügyszakban ítélkező első fokú bírák és másodfokú tanácsok munkaterhét. A Fővárosi Törvényszék elnöke az indítványában kitért arra, hogy a törvényszék Büntető
- 2 Kpkf.37.695/2012/3.szám Kollégiumának jelenlegi helyzete az eljárás soron kívüli lefolytatását nem teszi lehetővé. 2012. július 31-én folyamatban maradt elsőfokú büntető peres ügyek száma 535 volt, ebből a soron kívül intézendő ügyek száma 362, ami az ügyek 67,6%-át érinti, ebből 229 a kiemelt jelentőségű ügy. Utalt arra is, hogy bár a megüresedett büntetőbírói álláshelyek pályázatának kírására előterjesztést tett, de jelenleg az álláshelyek 18 %-a nincs betöltve. Az OBH elnöke az indítvány alapján megvizsgálta a Fővárosi Törvényszék büntető ügyszakának helyzetét, az ügyszakban ítélkező bírák munkaterhére vonatkozó adatokat, s ugyanezt a vizsgálatot kiterjesztette valamennyi törvényszékre, továbbá a Bszi. alapján kikérte a legfőbb ügyész és a Kúria elnökhelyettesének véleményét. Ezt követően az OBH az összes körülményt és vizsgálati szempontot mérlegelve megállapította, hogy tíz törvényszék tekintetében kerülhet sor kijelölésre. Az OBH elnöke az érintett törvényszékek elnökeitől észrevételeket és adatokat kért. A vélemények beérkezését követően megszületett az Országos Bírói Tanács (a továbbiakban: OBT) az eljáró bíróság kijelölésénél figyelembe veendő elvekről szóló 58/2012. (IX. 17.) OBT határozata (a továbbiakban: OBT elvek), amely alapján az OBH felállította a kijelölhető bíróságok rangsorát. A rangsor szerint első helyen a Szekszárdi Törvényszék, a második helyen a Szombathelyi Törvényszék, harmadik helyen a Kaposvári Törvényszék állt. Az OBH elnöke a 276/2012. (IX. 24.) OBHE számú határozatában (a továbbiakban: OBHE határozat) a Fővárosi Törvényszéken indult B.1216/2012. számú büntető ügy elbírálására a Kaposvári Törvényszéket jelölte ki. A határozat szerint – figyelembe véve az OBT elveket – a harmadik helyen álló Kaposvári Törvényszék kijelölésére a következők miatt került sor: Az OBH elnöke elfogadta az első helyen álló Szekszárdi Törvényszék elnök-helyettesének azon észrevételeit, amely szerint egyfelől 2012. augusztus 27-én már kijelölték a törvényszéket egy másik sok vádlottas ügy tárgyalására, másfelől a B.1216/2012. számú büntető ügyben a vádirat szerint a bűnszövetkezeti célok megvalósítása – többek között – a Magyar Villamos Művek Zrt. leányvállalata a Paksi Atomerőmű Zrt. sérelmére került sor. A Paksi Atomerőmű Zrt. a Szekszárdi Törvényszék illetékességi területén folytatja tevékenységét, a törvényszék négy bírójának házastársa a Paksi Atomerőmű Zrt. dolgozója. Az OBH elnöke elfogadta a Szekszárdi Törvényszék elnökhelyettesének ezzel kapcsolatos azon érvét, amely szerint a bírói hivatás gyakorlása során nem elég pártatlannak
- 3 Kpkf.37.695/2012/3.szám lenni, pártatlannak is kell látszani. Az OBH elnöke elfogadta továbbá a második helyen lévő Szombathelyi Törvényszék megbízott elnökének azon érvét is, miszerint a törvényszék hét büntető ügyszakos bírói állományából három bíró hiányzik, álláshelyeik még nem kerültek betöltésre. Mindezeket figyelembe véve az OBH elnöke úgy ítélte meg, hogy a Fővárosi Törvényszék rendkívüli és aránytalan munkaterhe miatt a B.1216/2012. számú büntető ügy ésszerű időn belül való befejezése csak az eljáró bíróság kijelölésével oldható meg, és ez az OBT elvek által meghatározott szempontok szerinti sorrendben kijelölhető bíróságok közül a harmadik helyen álló Kaposvári Törvényszék kijelölésével biztosítható; a kijelölés nem jár a Kaposvári Törvényszék aránytalan megterhelésével. Az OBHE határozat ellen dr. Kocsis István I. rendű vádlott, Szász András II. rendű vádlott, és dr. Kapolyi László III. rendű vádlott (a bíróság előtti nemperes eljárásban kérelmező) nyújtott be fellebbezést. Az első rendű kérelmező azt kérte, hogy a Kúria a jogorvoslattal érintett határozat felülvizsgálatára vonatkozó eljárását függessze fel és az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 20/A. §-ának továbbá a Bszi. 62. §-ának, 63. §-ának és 77. § (3) bekezdésének az alkotmányossági vizsgálatát. Másodlagos kérelme arra irányult, hogy ha a Kúria az Alkotmánybíróság eljárását nem kezdeményezi, úgy a Bszi. 63. § (5) bekezdésébe foglaltak szerint helyezze hatályon kívül az OBHE határozatot. A Bszi. 62. § (1) bekezdése szerint „[a]z OBH elnöke az OBT által meghatározott elvek figyelembevételével az ügy elbírálására az illetékes bíróság helyett kivételesen más, azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki, ha az ügy vagy a bíróságra az adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának elbírálása a bíróság rendkívüli és aránytalan munkaterhe miatt ésszerű időn belül másként nem biztosítható és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével.” A Be. 20/A. §-a értelmében „Az Országos Bírósági Hivatal elnöke az illetékes bíróság helyett más, azonos hatáskörű bíróságot jelöl ki az ügy
- 4 Kpkf.37.695/2012/3.szám elbírálására, ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügyek ésszerű időn belül való elbírálása más módon nem biztosítható, és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével.” Az első rendű kérelmező szerint a Bszi. 62. § (1) bekezdése és a Be. 20/A. §-a alapján az „ésszerű időn belül történő elbírálás” fogalma bizonytalan, így az „objektív mércével történő meghatározhatósága hiányában” az ezen alapuló – fellebbezéssel érintett – határozat sem lehet jogszerű. Az elsőrendű kérelmező előadta, hogy a bírósági munkateher folyamatos változásban, hullámzásban van, a tényleges jövőbeni leterheltség nem határozható meg, sőt az sem zárható ki, hogy már a kijelölést követően változik akár az eredetileg illetékességgel rendelkező, akár a kijelölt bíróság munkaterhe. Az első rendű kérelmező az „ésszerű időn belül” szövegrész alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezését – és egyben a Kúria eljárásának felfüggesztését – azért kérte, mert álláspontja szerint a normatartalom nem világos és ez a jogbiztonságot sérti, mindezért az OBHE határozatra is kiterjedően ellentétes az Alaptörvénnyel. Az elsőrendű kérelmező a Be. 20/A. §-ával, a Bszi. 62-63. §-ával összefüggésben felvetette, hogy azok sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti törvényes bíróhoz való jogot. A kérelmező továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal ellentétesnek tartja a Bszi. 63. § (3) bekezdését és 77. § (3) bekezdését, mert meghatározott határozatok tekintetebén a jogorvoslattal élést internetes honlapon történt megjelenéstől számított 8 napon belül biztosítja. A kérelemben utalás történik továbbá az Alaptörvény több más rendelkezésére is. Mindezek alapján az elsőrendű kérelmező indítványozta hogy a Kúria az eljárás felfüggesztése mellett forduljon az Alkotmánybírósághoz a Be. és a Bszi. fenti rendelkezései alkotmányossági vizsgálata végett. Az első rendű kérelmező szerint az OBHE határozat önmagában is törvénysértő az alábbiak miatt: a kijelölési eljárás 2012. augusztus 16-án a 36/2012. (VII. 17.) OBT határozattal elfogadott 3/2012. (II. 20.) OBH elnöki ajánlásban (a továbbiakban: OBH elnöki ajánlás) foglaltak figyelembe vételével indult, s csak később, az eljárás során – 2012. szeptember 17-én – kerültek elfogadásra az OBT elvek, amelyet az OBHE határozat meghozatalakor az OBH elnöke már figyelembe vett. A kérelmező szerint a Bszi. úgy fogalmaz, hogy az OBH elnöke az OBT által meghatározott elveket az eljárás egésze során köteles
- 5 Kpkf.37.695/2012/3.szám figyelembe venni, de ez jelen ügyben nem teljesülhetett. Az elsőrendű kérelmező szerint az OBHE határozat sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében és a Be. 5. § (1) bekezdésében rögzített védelemhez való jogot is, mivel a Fővárosi Törvényszék helyett a Kaposvári Törvényszéken történő megjelenés mind a terhelt, mind a védő számára a földrajzi távolság miatt aránytalan többletteherrel jár. Az elsőrendű kérelmező végül nem fogadja el a kijelölhető bíróságok rangsorában első helyen szereplő Szekszárdi Törvényszék kijelölése mellőzésének indokait sem, véleménye szerint az elfogultság kérdését a Be. megfelelően rendezi. Mindezek alapján kérte az OBHE határozat hatályon kívül helyezését. A másodrendű kérelmező az OBHE határozat tekintetében annak a Bszi. 63. § (5) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan a kérelme arra irányult, hogy a Kúria kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Be. 20/A. §-a és a Bszi. 62-63. §-ai Alaptörvénybe ütközésének vizsgálatát. Az OBHE határozat megsemmisítését a kérelmező – az elsőrendű kérelmezőhöz hasonlóan – azért kezdeményezte, mert a kijelölési eljárás az OBH elnöki ajánlás alapján indult, viszont az OBHE határozat már az időközben meghozott OBT elvei alapján született. A kezdeményező szerint mivel az OBH elnöke két egymástól különböző döntési helyzetet eredményező szabályt alkalmazott ugyanazon ügy tekintetében, sérül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésben megfogalmazott jogállamiság. A másodrendű kérelmező – csakúgy mint az elsőrendű kérelmező – szerint a Bszi. 62. § (1) bekezdésébe foglalt „ésszerű időn belül történő elbírálás” szövegrész nem értelmezhető, az ennek alapján meghozott OBHE határozat megalapozatlan. Sérti a védelemhez való jogot, hogy a terheltek és a védő számára többletterhet jelent a Kaposvári Törvényszéken történő megjelenés. Sérti továbbá az OBHE határozat a törvényes bíróhoz való jogot, mert az általános illetékességgel rendelkező bírótól az ügy elvonásra kerül. A kérelmező szerint a jogállam alapelve, hogy „egy ügynek csak egy bírája lehet”, amivel ellentétes a Bszi. 62. §-a és a Be. 20/A. §-a. A másodrendű kérelmező az elsőrendű kérelmezővel azonos módon felveti a jogorvoslati jog sérelmét a tekintetben, hogy a határozat elleni jogorvoslat lehetőségét a meghatározott honlapon történő megjelenéstől kell számítani. A harmadrendű kérelmező az OBHE határozat hatályon kívül helyezését kezdeményezte (alkotmányossági vizsgálat
- 6 Kpkf.37.695/2012/3.szám indítványozására vonatkozó kérelmet nem nyújtott be). Véleménye szerint a Fővárosi Törvényszék helyett a Kaposvári Törvényszék kijelölése sérti a védelemhez való jogot. Az ügyben valamennyi védő budapesti székhelyű, és egyik vádlott sem kaposvári lakóhelyű, amely jelentősen megnöveli az eljárás bűnügyi költségeit, a védelem költségeit, a tanúk utazási költségeit, amely egyben érintheti és korlátozhatja is a védelemhez való jog érvényesülését. Jelen ügyben jelentősen nő a tárgyalásokon lefolytatandó bizonyítás felvételének bizonytalansága (pl. a tanúk közül objektív okok miatt többen nem jönnek el), s mindez épp az adott ügy ésszerű határidőn belül történő befejezése ellen hat, s feltehetően a Kaposvári Törvényszék aránytalan megterhelésével is jár. A harmadrendű kérelmező felveti továbbá, hogy jelen esetben nemcsak az elsőfokú büntetőeljárás kerülne át más, azonos hatáskörű bírósághoz, hanem a másodfokú büntetőeljárás is elvonásra kerülne a Fővárosi Ítélőtáblától. Jelen ügyben a Fővárosi Törvényszék munkaterhe s nem a Fővárosi Ítélőtábla munkaterhe miatt került az ügy a Kaposvári Törvényszékhez kijelölésre, az OBHE határozat azt eredményezi, mintha a Fővárosi Ítélőtábla rendkívüli és aránytalan munkaterhe alapján is meg kellett volna hozni az OBHE határozatot. A kérelmező utal arra, hogy aggályokat vet fel a Kúria – Bszi. 63. § (4) és (5) bekezdése alapján történő – korlátozott felülvizsgálata csakúgy mint az, hogy a fellebbezési határidő a határozatnak a bíróság hivatalos honlapján történő közzétételtől számít. A harmadrendű kérelmező az OBHE határozat hatályon kívül helyezését kezdeményezte a Bszi. 63. § (5) bekezdése alapján. A kérelmezett a fellebbezések felterjesztése során előadta, hogy a Fővárosi Törvényszék elnökének 2012. El.X.A.12/23. számú indítványára valóban az OBH elnöki ajánlás alapján indította el a kijelölési eljárást, s kérte be a kijelöléssel érintett valamennyi törvényszék elnökének véleményét. A később elfogadott és az OBHE határozat meghozatalánál figyelembe vett OBT elvek szempontrendszere megegyezik a korábbi gyakorlattal. A fellebbezések alaptalanok. A Kúria a Kpkf.37.589/2012. határozatában és a Kpkf.37.584/2012/2. határozatában már eljárt a Bszi. 63. § (4) bekezdésébe foglalt hatáskörében, e határozatokban vizsgálta az OBH elnöke döntése elleni bírósági eljárás
- 7 Kpkf.37.695/2012/3.szám sajátosságait. Így – többek között – rögzítést nyert, hogy az OBH elnöke a bíróság kijelölésével kapcsolatos eljárása során az igazságügyi igazgatás körébe tartozó közjogi tartalmú döntést hoz. E döntés a Bszi.-n, adott esetben a Be.-n és az OBT által elfogadott elveken alapuló sui generis eljárás során meghozott igazgatási döntés. Bár e döntés felülvizsgálata során a Bszi. 63. § (3) bekezdése és további szabályai a kijelölő határozat elleni fellebbezésről szólnak, azonban megállapítható, hogy e körben a Kúria a kijelölésről szóló, az igazságügyi igazgatás körében meghozott határozat törvényességi felülvizsgálatát végzi el. A Kúria ebben az eljárásban tehát nem másodfokként, hanem az igazgatási döntést felülvizsgáló bíróságként jár el. A Kúria azt is nyomatékosította, hogy az OBH elnöke határozatának felülvizsgálata során a Kúria csak jogszerűségi szempontokat vehet figyelembe. Az eljáró bíróság kijelölésének jogintézménye Magyarország Alaptörvényének első módosítása (2012. június 18.) által alaptörvényi rangra emelt Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (a továbbiakban: Alaptörvény átmeneti rendelkezései) 11. cikk (3) bekezdésén és a Bszi. illetve a Be. fentebb jelölt rendelkezésein alapul. Az Alaptörvény Átmeneti rendelkezései a jogintézmény ideiglenességére utalnak: addig lehet vele élni „amíg a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése nem valósul meg”. A Bszi. 62. § (1) bekezdés pedig a jogintézménnyel való élés kivételességére utal, amikor kimondja, hogy az OBH elnöke az ügy elbírálására az illetékes bíróság helyett kivételesen más, azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki. Szintén a kivételességet emeli ki az OBT elvek bevezetője, „hangsúlyozva a jogintézmény kivételes alkalmazásának szükségességét”. Nyilvánvaló, hogy a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelését elsősorban a törvényi szabályoknak kell biztosítani, az eljáró bíróság kijelölése korrekciós jogintézmény, az Átmeneti rendelkezések és a Bszi. szabályaiból következően a kezdeményező bíróság rendkívüli és aránytalan munkaterhe képezi a kijelölési eljárás alapját. A rendkívüli és aránytalan munkateher miatti kijelölés – Bszi. 62. § (2) bekezdése szerinti – indítványozása kivételes esetben indokolt, amit a Bszi. 62. § (3) bekezdésbe szerinti adatszolgáltatással kell alátámasztani. Az OBH elnöke a Bszi. 63. § (1) bekezdése szerint megvizsgálja az indítványozás megalapozottságát, a Bszi. 63. § (2) bekezdése alapján a megalapozatlan indítványt elutasítja, ha megalapozott, dönt az eljáró
- 8 Kpkf.37.695/2012/3.szám bíróság kijelöléséről. Tehát az OBH elnöke elvégzi az eljáró bíróság kijelölése indítványozásának tartalmi kontrollját. Az eljárás egésze során figyelembe veendő az eljáró bíróság kijelölése jogintézményének időlegessége és kivételessége. A kivételességet köteles figyelembe venni az indítványozó (jelen ügyben a Fővárosi Törvényszék elnöke), az indítvány megalapozottságáról való döntés során az OBH elnöke, és a döntés felülvizsgálata során a Kúria is. A Kúria korábbi határozatában is rámutatott, hogy az OBH Elnöke a Bszi. 65. §-a értelmében a bíróságok igazgatásának központi feladatait látja el, ezen belül – többek között - felelősséggel tartozik a Bszi. 76. §-ban foglalt bíróságok közötti arányos ügyteher-elosztás kialakításért, fenntartásáért. Az európai országokban is ismert probléma a bírósági működés hatékonyságának biztosítása, megőrzése, amelyre számos technika, eljárási szabály és megoldás létezik. Egyes országokban például az ügyek esetleges átosztásának lehetőségét részletes törvényi szabályokkal bástyázzák körül (pl. Németország, Olaszország), és vannak olyanok, ahol a szabályok ellenére avagy azok hiányában az ügyek bírák közötti ki- és újraosztása, a bírák bíróságra avagy bíróságokhoz történő egyidejű (regionális jellegű) kijelölése és kirendelése is lehetséges (Hollandia, Dánia, Anglia és Wales). A bírósági működés hatékonysága – egyéb feltételek mellett személyi, optimális ügyforgalmi, valamint infrastrukturális háttér meglétét feltételezi, mindez az ügyek ésszerű határidőn belül történő befejezésének is garanciája egyben. Több kérelmező is kezdeményezte, hogy a Kúria az Abtv. 25. §-a alapján függessze fel eljárását és kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Bszi. 20/A. §-ának továbbá a Bszi. 62. §-ának, 63. §-ának és 77. § (3) bekezdésének az alkotmányossági vizsgálatát. A Kúria korábbi határozataiban a Be. 20/A. §-a a Bszi. 62. és 63. §-ai tekintetében – az ott meghatározott kérelmezői felvetések alapján – megvizsgálta az alkotmányossági normakontroll kezdeményezésének lehetőségét. A Kúria idézte az Alkotmánybíróság 166/2011. (XII. 20.) AB határozatát, amely – a bíróság pártatlanságával és a törvényes bíróhoz való joggal összefüggésben - kiemelte, „hogy egy, az általános illetékességi szabályok szerint eljáró bíróság helyett egy adott ügycsoport ügyeinek egy másik bíróság illetékességébe történő áthelyezése csak abban az esetben egyeztethető össze az Egyezménnyel, ha annak anyagi jogi
- 9 Kpkf.37.695/2012/3.szám és eljárásjogi szabályait, illetve előfeltételeit átlátható, előre rögzített, világos, objektív paraméterek felhasználásával rögzíti a törvényhozó, amely nem (vagy csak minimálisan) hagy teret a diszkrécionális jogkörnek, és ahol a tényleges döntés meghozatala a független, pártatlan bírósági rendszer saját intézményei révén történhet.” (ABH 2011, 564.)A Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az Alaptörvény és a Bszi. szerint bíróság kijelöléséről és nem bíró kijelölésről van szó. A bíróságok között a jogok és kötelezettségek szempontjából különbséget tenni nem lehet, illetőleg az eljáró bíróság kijelölése által az ügyet tárgyaló bíró az ügy törvényes bírájának minősül. Az eljáró bíróság kijelölését követően az ügy elbírálása ugyan úgy történik, mint bármelyik hasonló típusú ügyben. Az ügyelosztási rend alapján az ügy előadójának kijelölhető bírók körének behatárolhatósága sem a bíró előítéletességét, sem elfogultságát fel nem vetheti, másrészt a kijelölési eljárás objektív – és megismerhető - szempontok alapján történő szabályozása alapján a pártatlanság látszata sem válik kétségbe vonhatóvá. A Kúria – az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése kapcsán tett – fenti megállapításait jelen ügyben is fenntartja. A Kúria a korábbi határozatai alapjául szolgáló ügyekben nem kezdeményezte az Alkotmánybíróság normakontroll-eljárását, ugyan ezen indokok alapján jelen ügyben sem talált a Kúria okot az ettől való eltérésre. Az OBHE határozat kapcsán az első és a másodrendű kérelmező is felvetette – amely még nem volt vizsgálat tárgya –, hogy a normaszövegekben szereplő ésszerű időn belül való elbírálás követelménye „objektív mércével” nem mérhető határozatlan normatartalom, így az ezen alapuló határozat sem lehet jogszerű. Ezzel összefüggésben megállapítható, hogy az ügyek ésszerű határidőn belül való befejezésének követelménye mind a nemzetközi emberi jogi dokumentumokban mind pedig az „integrálódó alkotmányjogban” alkalmazott követelmény. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Európai Egyezmény) 6. Cikk 1. pontja a tisztességes tárgyaláshoz való jog kapcsán úgy fogalmaz, hogy „mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene
- 10 Kpkf.37.695/2012/3.szám felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.” Az ügyek ésszerű határidőn belül történő befejezésének követelményét az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) érvényesíti gyakorlatában. Visszatérő hivatkozás a Frydlender v. France ügyben (no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII) foglaltak, amely szerint az eljárás hosszának ésszerű voltát az eset egyedi körülményeinek fényében az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára kritériumok alapján kell megítélni (magyar vonatkozású ügyben pl.: Börcsök Bodor v. Hungary no. 4962/03, judgment of 3 October 2006.). Az ügyek ésszerű határidőn belül való befejezésének követelménye fontos kritérium; az eljárás elhúzódása megkérdőjelezi az egyének igazságszolgáltatásba vetett hitét. A magyar alkotmányos rendben az Alkotmány 1997. évi LIX. törvény 12. §-ával történő módosítása iktatta az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe azt a szabályt, amely szerint „A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” A 2012. január 1-étől hatályos Alaptörvény az ügyek ésszerű határidőn belül való befejezését két helyen is említi, egyrészt a XXIV. cikk (1) bekezdésében kimondja: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.” A XXVIII. cikk (1) bekezdés pedig úgy szól, hogy „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” Mindezek alapján a Kúria nem látta indokoltnak a Bszi. 62. §-ában szereplő „ésszerű idő” követelménye alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezni az Alkotmánybíróságnál. A Kúria ezek alapján megállapította azt is, hogy a Bszi. 62. § (1) bekezdése ezen kritériumán nyugvó OBHE határozat jogszerűségének megkérdőjelezése is megalapozatlan. Az OBHE határozat alapján pedig önmagában nem lehet a jogszerűségi vizsgálat tárgya az a feltételezés, hogy az eljáró bíróság kijelölésével sem teljesül az ügyek ésszerű időn belül való befejezésének követelménye. Az OBHE határozat rendelkező része szerint „[a] eljáró bíróság kijelölésével érintett peres fél a kijelölésről szóló határozatának a bíróságok honlapján (központi honlap http://birosag.hu) való közzétételétől számított 8 napon
- 11 Kpkf.37.695/2012/3.szám belül az eljáró bíróságot kijelölő határozat ellen fellebbezéssel élhet.” Több kérelmező az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal ellentétesnek tartja, hogy a jogorvoslatra vonatkozó határidőt a fenti honlapon történő közzétételtől kell számítani. Ezzel összefüggésben a Kúria elsőként azt állapította meg, hogy az OBHE határozat fenti rendelkezésének jogszerűtlensége nem merülhet fel, az törvényen alapszik: a Bszi. 63. § (3) bekezdése szerint „Az eljáró bíróság kijelölésével érintett peres fél a kijelölésről szóló határozatnak a bíróságok hivatalos honlapján és a központi honlapon való közzétételétől számított 8 napon belül az eljáró bíróságot kijelölő határozat ellen fellebbezéssel élhet. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelemnek helye nincs...” A kérelmezők a Bszi. e rendelkezése és 77. § (3) bekezdése vonatkozásában is kérték, hogy a Kúria kezdeményezzen alkotmányossági vizsgálatot. A Bszi. 77. § (3) bekezdése szerint „Az OBH elnökének szabályzatát a Magyar Közlönyben, ajánlását és - az (5) bekezdésben foglalt kivétellel - határozatát a bíróságok hivatalos honlapján és a központi honlapon, továbbá a bíróságok hivatalos lapjában kell közzétenni.” Az elektronikus közzététel, mint hiteles közzététel a jogrendszer bevett megoldása. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 25. § (1) bekezdése Magyarország hivatalos lapja, a Magyar Közlöny vonatkozásában – más rendelkezései az egyéb hivatalos lapokat érintően – úgy rendelkezik, hogy „[a] Magyar Közlönyt a kormányzati portálon történő elektronikus dokumentumként való közzététellel kell kiadni, melynek szövegét hitelesnek kell tekinteni.” Ami pedig a Bszi. 63. § (3) bekezdésbe foglalt OBHE határozatnak a bíróságok hivatalos honlapján és a központi honlapon való közzétételét illeti a Kúria úgy ítélte meg, hogy az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése pusztán az elektronikus közzétételre, illetve az ehhez kötött határidő-számításra tekintettel nem indokolt. A fentiekre tekintettel a kérelmezőknek a Bszi. 63. § (3) bekezdése és 77. § (3) bekezdése vonatkozásában az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését kérő indítványait a Kúria nem tartotta megalapozottnak; az OBHE határozat jogszerűségének ezen az alapon történő megkérdőjelezése is megalapozatlan. Valamennyi kérelmező felvetette, hogy az OBHE határozat sérti a védelemhez való jogot, mert többletterhet jelent mind a terheltek, mind a védők számára, jelentősen megnöveli az eljárás bűnügyi költségeit, a védelem
- 12 Kpkf.37.695/2012/3.szám költségeit, a tanúk utazási költségeit, amely egyben érintheti és korlátozhatja is a védelemhez való jog érvényesülését. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdés szerint „[a] büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.” A védelemhez való jog természetéről - ami az Alaptörvényben is hasonló megfogalmazást nyert – az Alkotmánybíróság leszögezte: A védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik. [25/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 415.] Más döntés kitért arra, hogy a védelemhez való alkotmányos alapjog egyrészt a büntetőeljárás alá vont személy saját eljárási jogosítványaiban és a védő igénybevételéhez való jogban, másrészt a védő jogállásában realizálódik. A védő a büntetőeljárás önálló perbeli személye, jogai nem átruházott jogok, hanem a büntetőeljárás alá vont személy objektív érdekét szolgáló, de önálló eljárási jogosítványok. A védő jogai is alkotmányos védelem alatt állnak (ABH 1995, 684-686.). A Kúria korábban megállapította, hogy a védelemhez való joghoz tartozik az ún. fegyveregyenlőség kérdése, az eljárási cselekményeknél a személyes jelenlét, egyes eljárási szereplők semleges pozíciójának megtartása (tolmács, szakértő), és az anyagi igazság feltárásának elősegítése a büntetőeljárás minden szereplője, így az eljáró hatóságok oldaláról is. A Kúria – korábbi határozataival összhangban – megállapítja, hogy a védelemhez való jog alkotmányos tartalmát nem érinti, hogy az OBHE határozat alapján jelen ügyben az elsőfokú eljárást nem a Fővárosi, hanem a Kaposvári Törvényszék folytatja le. A védelemhez való jog és a tisztességes eljárás önmagában nem sérül a miatt, mert az utazás többletterhet ró a vádlottakra, védőikre, és a tanúkra. E probléma és a védelemhez való jog között
- 13 Kpkf.37.695/2012/3.szám alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn. A Kúria a Bszi. 63. § (4) bekezdése alapján jogszerűségi kontrollt gyakorol, a gazdaságossági szempontok túlmutatnak a törvényességi kontroll keretein, ezért azok nem tárgyai az eljárásnak. Minderre tekintettel a Kúria – vizsgálatának keretei között – nem tartotta megalapozottnak a kérelmezők azon felvetését, hogy az OBHE határozat az Alaptörvénybe foglalt védelemhez való jogot sérti. Az egyik kérelmező az OBHE határozatot azért tartja törvénysértőnek, mert véleménye szerint épp a perek ésszerű időn belül való befejezését sérti a Kaposvári Törvényszék kijelölése, hiszen előállhat több olyan objektív körülmény (pl. a bizonyítás felvételének bizonytalansága a tanúk megjelenési kötelezettségeinek nehézségei miatt) ami az eljárás elhúzódásával járhat. A Kúria az OBH elnökének az eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó határozata vizsgálata során az Alaptörvénynek, a Bszi.-nek, s a Bszi 62. § (1) bekezdésében meghatározott körben az OBT elveknek való megfelelés vizsgálatát végzi. Ezen a körön kívül esik annak vizsgálata, hogy a Kaposvári Törvényszék kijelölése miként hathat a tanúk és az eljárás egyéb szereplőinek esetleges távolmaradására. Több kérelmező is felvetette, hogy az OBHE határozat azért is jogszerűtlen, mert a kijelölési eljárás az OBH elnöki ajánlás alapján indult, viszont az OBHE határozat előtt meghozott OBT elvek alapján állította össze az OBH elnöke a kijelölhető bíróságok rangsorát. Az elsőés a másodrendű kérelmező szerint a jogállamiság sérül a miatt, hogy különböző döntési helyzetet eredményező eljárási szabály került együttes alkalmazásra. Az OBT elvek nem rendelkeznek a folyamatban lévő eljárásokban való alkalmazásukról. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint Magyarország független demokratikus jogállam. A jogállam több tartalmi követelményt közvetít mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás irányába, a jogállami-klauzulának normatív tartalma van. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket. [56/1991. (XI. 8.) AB határozat ABH 1991, 454, 456.]. A Kúria korábbi határozatában
- 14 Kpkf.37.695/2012/3.szám elfogadta, hogy a Bszi. 62. § (1) bekezdése szerinti OBT által meghatározott elveknek az OBH elnöki ajánlás felel meg. Ennek közzététele megtörtént, s ez az érintettek számára hozzáférhető volt. Az OBH elnöki ajánlás 6. pontja szerint összesített adatsort kell készíteni az adott ügy elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok érintett ügyszakainak munkaterhére vonatkozóan, az OBT elvek 4. pontja a kijelöléssel érintett bíróságok sorrendjének felállításáról szól a folyamatban lévő, az egy éven túli, illetve a kiemelt jelentőségű ügyek alapján, ügyszakonként. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a két szempontrendszer a kijelölési eljárás lényege szempontjából nem különbözik egymástól. Az OBT elvek bevezetője a folyamatosságot meg is erősíti, amikor kimondja, hogy az OBH elnöki ajánlás eddigi gyakorlatának megfelelően, azt folytatva kívánja az elveket meghatározni. A Kúria úgy ítélte meg, hogy önmagában a miatt, hogy az OBH elnöke a megkeresett bíróságok véleményének beérkezését követően – az időközben elfogadott, és közzétett – OBT elvek alapján állította össze a kijelölhető bíróságok körét, nem állapítható meg az OBHE határozat jogellenessége a jogállamiság sérelme alapján. A harmadrendű kérelmező az OBHE határozat jogszerűségét azon az alapon is támadja, hogy a Kaposvári Törvényszék kijelölésével nemcsak az elsőfokú büntetőeljárás kerül át más, azonos hatáskörű bírósághoz, hanem a másodfokú büntetőeljárás is elvonásra kerül a Fővárosi Ítélőtáblától. Mindez a Bszi. szabályaival ellentétes. Mind az Alaptörvény Átmeneti rendelkezéseinek 11. cikk (3) bekezdése, mind a Bszi. 62. § (1) bekezdése szerint az OBH elnöke az ügy elbírálására az illetékes bíróság helyett kivételesen más, azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki. A kijelölést a Bszi. 62. § (3) bekezdése szerint (a legfőbb ügyész mellett) a törvényszék elnöke, illetve az ítélőtábla elnöke kezdeményezheti. A Bszi. 62-63. §-aiban szabályozott kijelölési eljárás célja a bíróságok közötti ügyteher arányosítása, lényege pedig az eljárási törvényekben meghatározott illetékesség megváltoztatása. Az azonos hatáskörű, de eltérő illetékességű bíróság kijelölését követően azonban – mint ahogy arra a Kúria korábbi határozatai utaltak – az ügy elbírálása ugyanúgy történik, mint bármelyik hasonló típusú ügyben. Ez értelemszerűen irányadó az ügy másodfokú elbírálására is. A Bszi.rendelkezéseiből nem vonható le olyan következtetés, hogy törvényszéki indítványozás esetén csak olyan másik törvényszék jelölhető ki, amelynek döntése
- 15 Kpkf.37.695/2012/3.szám elleni jogorvoslat illetékes.
elbírálására
ugyanazon
ítélőtábla
Az egyik kérelmező nem fogadta el a kijelölhető bíróságok rangsorában első helyen szereplő Szekszárdi Törvényszék kijelölése mellőzésének az OBHE határozatban foglalt indokait. A Bszi. 63. § (4) bekezdés utolsó mondata szerint: „[a] Kúria az OBH elnökének mérlegeléssel hozott döntését csak annyiban vizsgálhatja felül, amennyiben az OBH elnöke a döntés kialakítására irányadó jogszabályokat megsértette.” Az OBHE határozatban az OBH elnöke megállapította: „A Szekszárdi Törvényszék elnökhelyettesének észrevételeit és előadásait olyan releváns körülménynek ítéltem meg, amelyek megalapozzák, illetve indokolják a kimutatásban szereplő sorrendtől történő eltérést.” Az OBT elvek 5. pontja szerint ha a kijelöléssel érintett bíróság elnökének indokolt véleménye alapján olyan adatok merülnek fel, vagy egyéb releváns körülmények állapíthatók meg, amelyek indokolják az adott bíróság vonatkozásában a kimutatásban szereplő sorrendtől való eltérést, akkor a soron következő bíróságot kell kijelölni.” Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy jelen ügyben az OBT elvek által összeállítandó sorrendtől való eltérés az OBH elnökének mérlegeléssel hozott döntése, amelyre vonatkozóan a Kúria felülvizsgálata nem terjed ki, az ehhez vezető eljárás pedig a vonatkozó szabályoknak megfelelt. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy az OBH elnökének az eljáró bíróságot kijelölő határozata a kérelmezők által vizsgálni kért körben a jogszabályoknak megfelel, ezért a Kúria az Országos Bírósági Hivatal elnöke által meghozott 276/2012. (XI. 24.) OBHE számú határozatot – a fenti indokok alapján – helyben hagyta. Budapest, 2012. október 16. Dr. Kalas Tibor sk. a tanács elnöke Dr. Balogh Zsolt sk. előadó bíró
A kiadmány hiteléül tisztviselő
Dr. Katona Sándor sk. bíró
