22-04-2008
Az Euròpai Parlament vitài
HU
2008. ÁPRILIS 22., KEDD ELNÖKÖL: HANS-GERT PÖTTERING elnök
1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.05 órakor nyitják meg.)
2. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet 3. Az EBB éves jelentése (2006) (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében Jean-Pierre Audy jelentése az Európai Beruházási Bank 2006-os éves jelentéséről (2007/2251(INI)) (A6-0079/2008). Jean-Pierre Audy, előadó. − (FR) Elnök úr, biztos úr, az Európai Beruházási Bank elnöke, hölgyeim és uraim, először is köszönöm önnek, Maystadt úr, hogy remek viszonyt épített ki a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban ülő képviselőkkel, ez jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy létrejöhessen az a jelentés, amelyről most vitatkozni fogunk. Köszönetet mondanék továbbá munkatársainak, és különösen Philippe de Fontaine Vive alelnöknek, akivel a teljes átláthatóság jegyében tudtam együttműködni a bank luxemburgi székhelyén. Maystadt úr, ön hatalmas kompetenciával, melegséggel, elszántsággal és bátorsággal, de emellett bölcsességgel és eleganciával látja el feladatait. Az EBB, amelyet a Római Szerződés hozott létre, az ötvenedik születésnapját ünnepli 2008-ban. Tagjai az Európai Unió tagállamai, és azok pénzügyminiszterei alkotják kormányzótanácsát. Küldetése az, hogy hozzájáruljon a közös piac fejlődéséhez, a tőkepiacok, illetve saját forrásainak felhasználásával. Egy közösségi eszköz, amelyben azonban kormányközi módon gyakorolják a hatásköröket. Jó dolog, hogy a polgárok képviselői egy olyan időben beszélnek ezekről a kérdésekről, amikor a polgárok maguk eredményeket várnak az Európai Uniótól; gyakran anélkül szolgálják az EBB szolgáltatásai az ő javukat, hogy észrevennék őket. Először is gratulálnék a banknak intézkedései, ambiciózus cselekvési terve és projektjei miatt; különösen üdvözlöm a 2007-2009-re vonatkozó stratégia érdemeit, többek között az átláthatóságot, a hozzáadott érték növelését és a kockázatvállalás fokozatos növelését, azokat a lépéseket, amelyek a kis- és középvállalkozások és a helyi önkormányzatok javát szolgálják, az új pénzügyi eszközök alkalmazását, és az Európai Bizottsággal folytatott együttműködés intenzívebbé tételét. Hangsúlyozni kell továbbá a banknak a szomszédsági politikában betöltött fontos szerepét, és a jelentés konkrétan az Euro-Mediterrán Beruházási És Partnerségi Pénzügyi Eszköz, azaz a FEMIP továbbfejlesztését kéri az euro-mediterrán politika keretében. Ugyanakkor úgy vélem, hogy eljött az idő, hogy az Európai Unió beruházásai finanszírozásának ellenőrzésével és támogatásával kapcsolatban még tovább lépjünk, még nagyobb gyorsaságot és javulást érjünk el. Az ellenőrzési mechanizmusok tekintetében szerintem eljött az idő, hogy létrehozzuk a bankszabályozás valódi ellenőrzését, és javaslom az EBB-nek, hogy forduljon a Londonban székelő Európai Bankfelügyelők Bizottságához, hogy vizsgálják meg a szabályozási megbízatás feltételeit, és különösen döntsenek arról, hogy ki láthatná el ezt a feladatot az európai banki szabályozó hatóság sajnálatos hiányában. Az Európai Unió beruházásai finanszírozásának támogatásával kapcsolatban, ahol egyedül a transzeurópai közlekedési hálózatok finanszírozási igénye 600 milliárd euróra tehető, javaslom az Európai Unió szerepének átgondolását a területünkön történtek fényében. A tagállamok és az EU által nyújtott források távolról sem elegendőek az igények kielégítéséhez. Biztos úr, nem érthető ilyen körülmények között, hogy az Európai Unió nehézségekbe ütközik egy – ipari, tudományos és katonai szempontból – olyan stratégiai fontosságú projekt finanszírozásával kapcsolatban, mint a Galileo? Tekintettel az EBB emberi erőforrásainak minőségére, elfogulatlanságára és a nagy infrastruktúrák finanszírozásában szerzett tapasztalataira, javaslom, hogy a Bizottság bízza meg az EBB-t a beruházásfinanszírozás stratégiai vizsgálatával, nem zárva ki egyetlen lehetőséget sem: támogatások, az EBB
1
2
HU
Az Euròpai Parlament vitài
tagállamok által jegyzett tőkéjének befizetése, hitelek (ezeken belül , az EBB alapokmánya 6. cikke szerinti tagállami különleges hitelek), olyan innovatív eszközök, mint például a kockázatmegosztás, hitelgaranciák, a piaci alapú pénzügyi kritériumok alapján azonnal nem nyereséges hosszú távú projektek esetében megfelelő pénzügyi tervezés, beruházási szakasz létrehozása az Európai Unió költségvetésén belül, európai, nemzeti és helyi szintű hatóságok közötti pénzügyi konzorciumok, magán- és közszféra közötti partnerségek stb. Ezeket az elképzeléseket javasoltuk a jelentésben, elnök úr, Maystadt úr. Alig várom, hogy halljam az ezt követő vitát, és köszönöm figyelmüket. Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék köszönetet mondani Audy úrnak, aki kitűnő jelentést írt meg és mutatott be nekünk az Európai Beruházási Bank 2006-ra vonatkozó éves jelentésével kapcsolatban. Úgy vélem – és a jelentés is ezt mutatja – nagyon fontos az Európai Beruházási Bank és Parlament között az utóbbi években megindult termékeny párbeszéd, mivel az a demokratikus átláthatóságot szolgálja, amely nagyon fontos mind a Parlament, mind a pénzügyi intézmény számára. Az EBB jelentős mértékben hozzájárul több európai politika elindításához és fejlesztéséhez, és ezért örülnünk kell a párbeszéd minőségének, amelyet Philippe Maystadt a bank élén kétségtelenül tovább erősített.. Az Európai Beruházási Bank tevékenysége tovább erősödik az új pénzügyi keret, a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó új pénzügyi tervek által. Nyilvánvalóan most a 2006-ra vonatkozó jelentést vitatjuk. A jelentés még nem tér ki ezen tervek előrehaladására ebben a kezdeti 15 vagy 16 hónapos időszakban, de az új terveknek köszönhető új finanszírozási eszközök elindításával az együttműködés továbbra is folytatódni fog, és több területen lesz ambiciózusabb és hatékonyabb: a kutatás-fejlesztési politikák, a regionális fejlesztés, és transzeurópai hálózatok, a kis- és középvállalkozások támogatása stb. területén. Ezen kívül, tekintettel az Európai Beruházási Bank külső intézkedéseire, e pénzügyi tervek alapján már elfogadták az EBB új külső megbízását. Nem csak magában a bankban, hanem az Európai Beruházási Bank csoportban is fokozódik az együttműködés az Európai Beruházási Alappal. . Ennek bizonyítéka például a JEREMIE program. Ezen kívül, elégedettek vagyunk az Európai Beruházási Bank, az EBRD, tehát az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, és a Bizottság közötti, a három fél az Európai Uniót keleten határoló országokban megvalósuló intézkedéseire vonatkozó háromoldalú megállapodással, továbbá elégedettek vagyunk a nagyon aktív új FEMIP kidolgozásával is, amelyre Audy úr hivatkozott; ezek a példák mind a Bank tevékenysége az Európai Unió külső tevékenysége közötti egyre szorosabb kapcsolatot mutatják. Audy úr jelentése hangsúlyozza, és meglátásom szerint helyesen, az Európai Beruházási Bankban meglévő lehetőséget az innovatív finanszírozási eszközök kifejlesztésére; ezek hatalmas hatást képesek gyakorolni az európai költségvetés számára rendelkezésre álló, politikák sorozatainak végrehajtását lehetővé tevő források növelésével kapcsolatban. Bizottság tisztában van ezzel a lehetőséggel. Nem csupán olyan megállapodásokat kötöttünk az Európai Beruházási Bankkal, amelyeket elfogadott a Tanács és a Parlament is, hogy többet érjünk el ugyanazokkal a költségvetési forrásokkal olyan területeken, mint a transzeurópai közlekedési hálózatok vagy a kutatás-fejlesztési politika, hanem a közösségi költségvetés 2008 végén vagy 2009 elején vitára bocsátandó felülvizsgálatának összefüggésében vizsgáljuk ezen új finanszírozási mechanizmusok kiterjesztését, és az ebből adódó intézkedési kapacitásbővülést a rendelkezésre álló kétségvetési források révén más, prioritást élvező területekre, például az energia vagy a klímaváltozás területére. Ami a bankkal való együttműködésre vonatkozó mechanizmusokat illeti, tájékoztatnám önöket, hogy a bankkal való, új, az összes együttműködési viszonyunkra kiterjedő együttműködési megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásaink célegyenesében vagyunk már, és reméljük, hogy ezáltal még hatékonyabbá válnak majd ezek a kapcsolatok. Nem adhatok választ az előadó, Audy úr egyik felvetésére, akinek aggodalmát osztom az Európai Beruházási Bank pénzintézetként való ellenőrzésének helyes megoldásával kapcsolatban. Nincs megoldásom erre, de szerintem ez egy igen helyénvaló kérdés, amellyel kapcsolatban mindannyiunknak együtt kell működnünk, hogy helyes választ tudjunk adni. Végül, elnök úr, megismételném a Bizottság elégedettségét a Parlament és az Európai Beruházási Bank közötti együttműködés magas szintjével, és remélem, hogy ez a jövőben lehetővé teszi mindannyiunk – az összes európai intézmény – számára, hogy hozzájáruljunk ahhoz, hogy az Unió még jobban érje el céljait.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Marusya Ivanova Lyubcheva, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (BG) Ez a jelentés remek példája az Európai Parlament, és e pénzintézet közötti együttműködésnek, amelynek feladata, hogy tőkepiaci eszközökkel és saját forrásaival jároljon hozzá a Közösség kiegyensúlyozott és egészséges fejlődéséhez. Gratulálok az előadónak az Európai Beruházási Bank remek bemutatásához, a működésben az együttműködés, a hatékonyság és az átláthatóság javítására irányuló ésszerű javaslataihoz. A Bank jelentése bőségesen sorol fel példákat az Unió fő céljaival és prioritásaival kapcsolatban elért eredményekről; ilyen például a beruházások földrajzi elosztása, stratégiai iránya és a projektek alkalmazása. A jövőbeli erőfeszítéseket több területre kell koncentrálni, például a magánvállalkozások bátorítására, hogy beruházási politikákat valósítsanak meg, többek között szociálisan felelős projekteket, összhangban az EU szocális kohéziós és területi egyensúlyi politikájával; a belső ellenőrzési mechanizmusok azonosítására; új irodák felállítására az új tagállamokban; új finanszírozási mechanizmusok kialakítására. Támogatom a plenáris ülésen benyújtott módosításokat, amelyek a tőke feletti szigorúbb ellenőrzésről rendelkeznek. Bart Staes, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (NL) Elnök úr, biztos úr, Maystadt úr, hölgyeim és uraim, az Európai Parlament számos ajánlást tett, és én egyetértek ezek közül hárommal. Megkérem Maystadt urat, hogy válaszában reagáljon erre. Örülünk annak, hogy az Európai Beruházási Bank a zéró tolerancia politikáját folytatja a csalással és a korrupcióval kapcsolatban. Az Európai Parlament tovább kívánja erősíteni ezt a politikát. Például kizárási mechanizmust létrehozó intézkedéseket ajánlunk korrupciógyanús, vagy korrupcióban vétkesnek talált vállalatokkal szemben. Támogatjuk a visszaélések bejelentőire vonatkozó politika megerősítését, valamint a fennálló tendereztetési eljárások felülvizsgálatát. Maystadt úr mit gondol ezekről? A második kérdés: több milliárd eurót ruháznak be a transzeurópai hálózatokba. Az Európai Parlament nevében különösen azokat a projekteket kell támogatnunk, amelyek kisebb vagy negatív széndioxid kibocsátásnövekedéssel járnak. Végül a külső hitelműveletekkel kapcsolatban az szeretnénk, ha felügyeletet gyakorolnának annak biztosítására, hogy ezek a tevékenységek összhangban álljanak a fejlesztéssel, valamint a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos európai konszenzussal. Az Európa Fejlesztési Bank elnökeként hogy válaszol Maystadt úr a Parlament ajánlásaira? Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök úr, üdvözöljük azt a tényt, hogy ez a jelentés kihangsúlyozza az EBB zéró tolerancia politikáját a csalással és a korrupcióval szemben, valamint rámutat az OLAF által végzett vizsgálatok növekvő számát. Azonban a hitelnyújtással kapcsolatos tapasztalataink szerint az EBB sem mentes a bűntől. A közelmúltban például egy nagyszabású kongói bányászati projektnek nyújtott 100 millió eurós hitel lett komoly kritika tárgya mindenféle jelentős szabálytalanság miatt, például a tárgyalási folyamat átláthatóságának hiánya és a szerződés végső odaítélése miatt. Komoly összeférhetetlenség valósult meg. 2000 óta az Európai Beruházási Bank már több mint 700 millió eurót ruházott be különféle bányászati projektekbe Afrikában. Amit nyomatékosítani szeretnék ezen a ponton, az az, hogy ez a sok millió euró európai adófizetőktől érkezik, és ezért az intézményünk hitelnyújtási és szerződéskötési politikája is a legszigorúbb felügyelet alá kell, hogy tartozzon, különösen Európán kívüli projektek finanszírozása esetén. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Maystadt elnök úr, szeretnék gratulálni Audy úrnak, mivel nagyon helyesen állapította meg, hogy a transzeurópai hálózatok különleges fontossággal bírnak számunkra. Ezzel kapcsolatban elképzelhetőnek tartanám, hogy az EBB ösztönző eszközt nyújt a tulajdonjogi szétválasztásra. Most vannak előttünk a Bizottság javaslatai a tulajdonjogi szétválasztásról az energia- és a távközlési ágazatokban. Az én javaslatom az lenne, hogy inkább ösztönzők létrehozására koncentráljunk, a törvényi kötelezés helyett. A második kérdésem, hogy az exportáló ipar jelenleg nehézségekkel küzd, hogy fenntartsa teljesítményét különösen most, hogy erős az euró. Lehetséges lenne olyan különleges programokra összpontosítani, amelyek garantáltan támogatnák az európai cégeink exportteljesítményét? Philippe Maystadt, az Európai Befektetési Bank elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is engedjék meg, hogy megköszönjem önöknek, hogy ismét lehetőséget adtak az Európai Parlamenttel folytatott párbeszéd folytatására. Úgy gondolom, fontos, hogy egy, az EBB-hez hasonló intézmény rendszeresen beszámoljon az EU polgárai képviselőinek.
3
4
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Különösen köszönöm Audy úrnak jelentését. Tanúsíthatom, hogy rengeteg munkát fektetett személyesen a jelentés megírásába. Részt vett több munkamegbeszélésen Brüsszelben és Luxembourgban is, folytatva ezáltal az elődeivel megkezdett konstruktív párbeszédet. Ma reggeli előadásában két kérdést hangsúlyozott ki. Az első kérdésről már beszéltünk korábbi jelentések kapcsán – Schmidt úr jelentésére, és Lipietz úr jelentésére gondolok –, és ez az a kérdés, hogy az Európai Beruházási Bank, mivel bank, milyen bankfelügyelet vagy ellenőrzés hatálya alá kerüljön. A szövegek jelenlegi állapota nem rendezi ezt a problémát. Természetesen van könyvvizsgálat az Európai Beruházási Banknál : a Számvevőszék által végzett vizsgálat, addig a mértékig, hogy az EBB az EU forrásait használja fel, valamint a az kormányzók által kinevezett szakértőkből álló, közvetlenül nekik jelentő könyvvizsgáló bizottság vizsgálata. Igaz azonban, hogy ha a legjobb gyakorlatot kívánjuk alkalmazni az EBB-ben is, akkor kétségtelenül kívánatos lenne, ha egy szakértői testület vizsgálná, hogy ezeket a gyakorlatokat helyesen alkalmazzák-e az EBB-ben. Elméletileg három lehetséges utat képzelhetünk el. Az első a Maastrichti Szerződés 106. cikk (5) bekezdésében szerepel. Eszerint a az Európai Központi Bank gyakorolná ezt a felügyeleti szerepet. A Szerződés szerint a Tanács egyhangúan eljárva prudenciális felügyeleti feladatot ruházhat az Európai Beruházási Bankra. Ez az út elméletileg létezik, de valójában kétséges, hogy a tagállamok, legalábbis jelenleg, egyhangúan átadnák-e ezt az új szerepet az Európai Központi Banknak. Egy másik lehetőség, amelynek informálisan nekivágtunk, hogy egy nemzeti szabályozó hatósághoz fordulunk. Jelenleg a luxemburgi szabályozó hatóság, a luxemburgi pénzügyi szektor Felügyelő Tanácsa látja el ezt a feladatot az Európai Beruházási Bank tekintetében is, különösen a Basel II megfelelő alkalmazásának ellenőrzésében. A harmadik felderítendő út az alapokmányunkban meghatározott könyvvizsgáló bizottság megerősítése, és ennek kvázi-bankfelügyeletté való átalakítása lenne. A reformszerződés rendelkezik a könyvvizsgáló bizottság kibővítéséről. Az első lépés bizonyos számú bankfelügyelő kinevezése lehetne, akik révén a könyvvizsgáló bizottság rendelkezne a szükséges tapasztalatokkal ahhoz, hogy ellenőrizzék, az EBB valóban a legjobb gyakorlatokat alkalmazza-e ebben a kérdésben. Az Audy úr által felvetett második kérdés az a különleges szerep, amelyet ő az Európai Fejlesztési Bank részéről látni kíván az infrastruktúra, és különösen a transzeurópai hálózatok terén. Mind tudják, az EBB már viszonylag fontos szerepet játszik ebben. Tavaly közel 9 milliárd euróval finanszíroztuk a transzeurópai hálózatokat. Számos eszközt használunk, többek között a strukturált hitelkonstrukciónkat, amely lehetővé teszi számunkra, hogy nagyobb kockázatot vállaljunk, mint az egyébként szokásos. Például nemrég ezt használtuk egy görögországi autópálya kapcsán. Ez egy jó konkrét példa arra, hogy e konstrukció alkalmazása elősegíti a magánszektort, hogy nagyobb kockázatot vállaljon az autópálya üzemeltetésében. Az Európai Bizottsággal a közelmúltban kialakítottunk egy új garanciamechanizmust egy konkrét kockázatfajta, nevezetesen annak fedezetére, hogy valamely új infrastruktúra üzemeltetésének első éveiben esetleg nem elegendő a forgalom. A tapasztalatok szerint gyakran az első négy vagy öt év a legnehezebb. Ezekben az években nem feltétlenül érkezik annyi bevétel, mint amennyit korábban reméltek. Ez problémákat jelent a magánüzemeltetőknek, ezért, hogy bátorítsuk a magánszektor kockázatvállalását az infrastruktúra üzemeltetésében e probléma ellenére, a Bizottsággal együtt kialakítottunk az új garanciamechanizmust. Hozzátenném, hogy az Európai Beruházási Bank kezdeményezte egy európai köz-magán partnerségi szakértői központ létrehozását, hogy megoszthassuk tapasztalatainkat ezen a területen a nemzeti képviselőkkel. Audy úr, minden bizonnyal ez olyan terület, ahol az EBB kész a cselekvés folytatására. Staes úr feltett egy kérdést a csalásellenes politikáról. Éppen most hoztuk nyilvánosságra a csalásellenes politikánkat, egy olyan konzultációs folyamat után, amely számos tárgyalási fordulót vett igénybe. Az általa feltett, kizáró rendszerre vonatkozó konkrét kérdéssel kapcsolatban, amely megtiltaná a csalásban vagy korrupcióban vétkesnek talált vállalatoknak, hogy olyan projektekben vegyenek részt, amelyeket mi finanszírozunk, e politikában bejelentjük, hogy reményeink szerint sikerül ugyanazt a rendszert használnunk, mint amit a Bizottság tervez felállítani. Ha nem tudjuk ezt megvalósítani – és ezt az év végére tudni fogjuk –, ha jogi okok miatt nem alkalmazhatjuk ugyanazt a rendszert, akkor létre fogjuk hozni a saját kizárási rendszerünket. Az energiaszektor finanszírozását illetően a klímaváltozás elleni küzdelemre vonatkozó európai útmutatások fényében áttekintettük az energia projektek finanszírozásával kapcsolatos politikánkat. Ennek eredményeképpen úgy döntöttünk, hogy azok a beruházások élveznek prioritást, amelyek visszafogják a
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
széndioxid kibocsátást, és ez már meglátszik a 2007-es számokban, mivel a fosszilis üzemanyagokkal működő áramtermelő termékek számára nyújtott finanszírozás az energia ágazatnak nyújtott finanszírozás csupán 25 százalékát teszik ki. 2007-ben a megújuló energiára lekötött összeg például messze meghaladja az energiatermelés hagyományos formáira lekötött összeget. Végül a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatban, nyilvánvalóan biztosítani szeretnének, amennyire csak tudjuk, hogy a projektjeink hozzájáruljanak ezek eléréséhez. De felhívnám a figyelmüket arra a tényre, hogy amikor az Európai Unión kívül avatkozunk be, akkor az Európai Tanács által adott különleges megbízás alapján cselekszünk. A millenniumi fejlesztési célok nem szerepelnek az általunk az Európai Tanácstól megkapott efféle megbízások között. Ezért nem lehetséges közvetlen kapcsolatot teremteni úgy, ahogyan ön kívánta. Végül, Dillen úrnak, aki, ha jól értettem, egy szerinte általunk finanszírozott projektet említett a Kongói Demokratikus Köztársaságban, azt mondhatom, hogy most már több éve semmilyen finanszírozást nem biztosítottunk a Kongói Demokratikus Köztársaságnak. Az igazgatótanácsunk elvileg jóváhagyta egy katangai bányászati projekt finanszírozását, de a projekt számára kifizetés nem történt. . A kölcsönszerződést még nem írták alá. Hogy miért? Mert az új kongói kormány igen helyesen újra akarta tárgyalni az engedélyezési feltételeket, hogy a biztosítsák, hogy a jövedelem nagyobb része jusson vissza a kongói államnak, és mi felfüggesztettük a szerződés aláírását, amíg a kongói kormány és a befektető el nem érnek egy kielégítő megállapodást. Elnök úr, ezt a néhány választ tudom adni a felszólalóknak, és még egyszer megköszönöm a kiváló együttműködést a Parlamentnek, és különösen a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak. (Taps) Elnök. − Köszönöm szépen Maystadt elnök úr. Nagyon hálásak vagyunk önnek azért, mert itt van velünk ma reggel a jelentéséért, de különösen azért a munkáért, amit ön az Európai Befektetési Bank elnökeként az Európai Unióért végez. Ismételten köszönet önnek, és minden jót! Jean-Pierre Audy, előadó. − (FR) Elnök úr, én is szeretnék köszönetet mondani a biztosnak, Almunia úrnak, valamint az Európai Befektetési Bank elnökének Maystadt úrnak ezekért a konkrét válaszokért. Hasonlóképpen köszönetet szeretnék mondani a képviselőcsoportok előadóinak, akik támogatták e jelentés megírását. Szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel a mostani vitáról, először a szabályozás feladatáról. Úgy vélem, mindenki érdekét szolgálja, hogy ilyen jellegű banki szabályozás létrejöjjön. Nyilvánvaló, hogy a megoldás nekem sem áll rendelkezésemre. Az az elgondolás, hogy az Európai Központi Bank tegye ezt meg, jónak tűnik. Rövidtávon megoldást jelenthet az is, hogy a luxemburgi szabályozó hatóság játsszon erősebb, független szerepet, valódi szabályozó szerepet. Mégis úgy gondolom, a Parlamentet nagyon érdekelni fogja az Európai Bankfelügyelők Bizottságának véleménye, ha a bank hozzájuk fordul, amint a jelentés javasolja. Végül, ami az infrastruktúrafinanszírozást illeti, szeretném azt mondani, hogy az Európai Unió nyilvánvalóan keresztúthoz érkezett, és a finanszírozás most nem elég, ám ezt a kölcsönt nyilvánvalóan nem szabad működési költségek finanszírozására felhasználni, ami azonban sajnálatos módon megtörtént néhány tagállamban. Az ügyesen befektetési célra felhasznált adósság azonban a világ valamennyi gazdasági régiójában versengő Európa gazdasági és szociális teljesítményének kulcsfontosságú része. Úgy vélem, elérkezett az idő egy nagyobb fejlesztéspolitika megalkotására, amelyet részben befektetéssel kell finanszírozni. Kell, hogy legyen közbefektetés, mert ha nincs, nem várható el a magánbefektetés sem. Ez az Európai Unió jövőjébe vetett kollektív bizalom problémája, és én nagyon örülök, hogy az Európai Befektetési Bank képes szakértelmét felajánlani hála tapasztalatainak és emberi erőforrásai minőségének. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Jorgo Chatzimarkakis (ALDE), írásban. – (DE) Elnök úr, Maystadt elnök úr, Audy úr, hölgyeim és uraim, először is köszönetet szeretnék mondani az előadónak, és gratulálni neki az általa végzett jó és kiegyensúlyozott munkához. Gratulálok az EBB-nek is sikeres tevékenységéhez és ambiciózus üzleti tervéhez. Amikor energiáról és innovációról van szó, az EBB segít az EU-nak politikája végrehajtásában. Az EBB nélkül a CIP (a létfontosságú infrastruktúrák védelme) nem indulhatott volna el olyan sikeresen.
5
6
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Az EBB 2007-2009-re vonatkozó stratégiája a hozzáadott érték növeléséről, a kockázatvállalás fokozatos növeléséről, az új pénzügyi instrumentumok használatáról és a Bizottsággal folytatott együttműködés fokozásáról rendelkezik. Én szívből egyetértek ezzel a stratégiával. Az EBB tevékenységeinek értékelése az előadó által és az általa javasolt következő lépések helyesek. Nem feledkezhetünk el azonban arról, hogy a Parlament szerepe korlátozott. Bár az EBB egyike a közösségi intézményeknek, hatáskörét kormányközi szabályoknak megfelelően belsőleg gyakorolja, ami azt jelenti, hogy a tagállamok a legbefolyásosabb részvényesek. Az Európai Parlament 1999 óta rendszeresen kommentálja az EBB tevékenységi jelentéseit, és ez egy szoros, bizalommal teli és sikeres együttműködési kapcsolattá fejlődött. Különösen szeretném dicsérni a Maystadt elnökkel folytatott együttműködést, ami például szolgálhat más intézményekkel való kapcsolatokra.
4. 2006. évi mentesítés (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a következőkről folytatott közös vita – Dan Jørgensen jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Unió 2006. pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése III. szakasza végrehajtása tekintetében – a Bizottság mentesítéséről (SEC(2007)1056 – C6 0390/2007 – 2007/2037(DEC) (SEC(2007)1055 – C6 0362/2007 – 2007/2037(DEC) (A6-0109/2008), – José Javier Pomés Ruiz jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Unió 2006. pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése I. szakasza végrehajtása tekintetében – az Európai Parlament mentesítéséről (C6-0363/2007 - 2007/2038(DEC) (A6-0091/2008), – Nils Lundgren jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Unió 2006. pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése II. szakasza végrehajtása tekintetében – a Tanács mentesítéséről (C6-0364/2007 - 2007/2039(DEC)) (A6-0096/2008), – Nils Lundgren jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Unió 2006. pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése IV. szakasza végrehajtása tekintetében – a Bíróság mentesítéséről (C6-0365/2007 - 2007/2040(DEC)) (A6-0097/2008), – Nils Lundgren jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Unió 2006. pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése V. szakasza végrehajtása tekintetében – a Számvevőszék mentesítéséről (C6-0366/2007 - 2007/2041(DEC)) (A6-0093/2008), – Nils Lundgren jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Unió 2006. pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése VI. szakasza végrehajtása tekintetében – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság mentesítéséről (C6-0367/2007 - 2007/2042(DEC)) (A6-0098/2008), – Nils Lundgren jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Unió 2006. pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése VII. szakasza végrehajtása tekintetében – a Régiók Bizottsága mentesítéséről (C6-0368/2007 - 2007/2043(DEC)) (A6-0095/2008), – Nils Lundgren jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Unió 2006. pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése VIII. szakasza végrehajtása tekintetében – az Európai Ombudsman mentesítéséről (C6-0369/2007 - 2007/2036(DEC)) (A6-0092/2008), – Nils Lundgren jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Unió 2006. pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése IX. szakasza végrehajtása tekintetében – az Európai Adatvédelmi Biztos mentesítéséről (C6-0370/2007 - 2007/2044(DEC)) (A6-0094/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Alapítvány az Élet és Munkakörülmények Javításáért 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0372/2007 - 2007/2047(DEC)) (A6-0111/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Képzési Alapítvány 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0381/2007 - 2007/2056(DEC)) (A6-0114/2008),
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
– Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Szakképzésfejlesztési Központ 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0371/2007 - 2007/2046(DEC)) (A6-0110/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Unió szerveinek Fordítási Központja 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0378/2007 - 2007/2053(DEC)) (A6-0124/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0386/2007 - 2007/2060(DEC)) (A6-0117/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelő Központja 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0375/2007 - 2007/2050(DEC)) (A6-0116/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (volt Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelő Központja) 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0374/2007 - 2007/2049(DEC)) (A6-0113/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Újjáépítési Ügynökség 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0373/2007 - 2007/2048(DEC)) (A6-0112/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0376/2007 - 2007/2051(DEC)) (A6-0122/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0377/2007 - 2007/2052(DEC)) (A6-0128/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Gyógyszerügynökség 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0379/2007 - 2007/2054(DEC)) (A6-0125/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0384/2007 - 2007/2059(DEC)) (A6-0120/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0382/2007 - 2007/2057(DEC)) (A6-0115/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0383/2007 - 2007/2058(DEC)) (A6-0118/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Vasúti Ügynökség 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0387/2007 - 2007/2062(DEC)) (A6-0123/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Hálózat- és Információ Biztonsági Ügynökség 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0385/2007 - 2007/2061(DEC)) (A6-0119/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0389/2007 - 2007/2214(DEC)) (A6-0126/2008),
7
8
HU
Az Euròpai Parlament vitài
– Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Eurojust 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0380/2007 - 2007/2055(DEC)) (A6-0129/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai Rendőrakadémia 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0388/2007 2007/2063(DEC)) (A6-0121/2008), – Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében a Hatodik, a Hetedik, Nyolcadik és Kilencedik Európai Fejlesztési Alap 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (KOM(2007)0458 – C6-0118/2007 – 2007/2064(DEC)) (A6-0106/2008), (korábbi előadó: Stubb úr) – valamint, Hans-Peter Martin jelentése a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében az Európai GNSS Ellenőrző Hatóság 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében a mentesítésről (C6-0049/2008 - 2008/2000 (DEC)) (A6-0127/2008). Dan Jørgensen, előadó. − (DA) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy emlékeztetnék mindenkit: közel járunk egy rendkívül fontos tevékenység befejezéséhez. Általánosságban, ha a Parlament szerepét vesszük górcső alá a többi intézménnyel összevetve, talán elmondhatjuk, hogy három fő feladatunk van. Részt veszünk az európai országok és állampolgáraik számára a jogalkotásban. Részt veszünk a költségvetés létrehozásában, azaz annak meghatározásában, hogy mire használjuk fel az EU pénzeszközeit. Végül, utolsó szerepünk a felügyelő testületi tevékenység. A Parlament a polgár őrkutyája, ha megengedik, hogy így fejezzem ki magam. A feladat, amit itt ma befejezünk talán a legfontosabb része a felügyelő testületi szerepnek: ez az a rész, ahol aprólékosan felülvizsgáljuk a Bizottságot és a többi intézményt a tekintetben, hogy hogyan kezelik pénzeszközeiket, és természetesen nem utolsósorban értékeljük, hogy hogyan mennek a dolgok a tagállamokban, ahol jól tudjuk az EU pénzeszközeinek mintegy 80%-át kezelik. Ennek elmondásával természetes feladatom, hogy dicsérjem képviselőtársaimat a többi képviselőcsoportból. A Parlament egésze szavaz a mai jelentésről. Úgy érzem kiváló együttműködést élvezhettünk a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban. Különösen szeretném megemlíteni az árnyékelőadókat, akik véleményem szerint igen konstruktívan járultak hozzá az ügyhöz. Természetesen ezért tudtunk ilyen nagy nyomást kifejteni a Bizottságra, és ilyen konstruktív párbeszédet folytatni vele. Elsőként néhány pozitívumot említenék. Rá fogok térni a negatív vonatkozásokra is, de hadd kezdjem az előző évekhez képest megjelenő néhány pozitívum említésével. Nincs kétség a felől, hogy a mezőgazdasági ágazatban nagyon léptünk előre a pénzeszközök ellenőrzés alatt tartásával kapcsolatban. Az „integrált pénzügyi rendszer” – és igen, vélelmezhetően sok polgár Európában, akik esetleg követik ezt a beszédet, ezzel nem ért egyet – természetesen azt jelenti, hogy az EU mezőgazdasági pénzeszközei ellenőrzéséhez egy teljesen új és sokkal hatékonyabb módszer vezettünk be. A rendszer rendkívül hatékony. Az Európai Számvevőszék maga is rámutatott erre számos alkalommal. Már tudjuk, hogy néhány éven belül a mezőgazdasági politikán belüli gyakorlatilag valamennyi pénzeszközre vonatkozni fog ez a nagyon hatékony rendszer, ami mindenképpen megérdemli a dicséretet. Az elmúlt években azonban erőteljes kritikát hallottunk a kutatáspolitikával kapcsolatos számos pontról. Ezen kívül meg kell említeni, hogy a Bizottság kritikánkat nagyon komolyan vette és intézkedési tervet hajt végre, amely biztosította, hogy a problémák nagy része már a folyamat során megoldódik. Ezért a Bizottság komoly dicséretet érdemel. Végül, természetesen nagyon örülünk a nyilvánosságra került kezdeményezéseknek. Megjelent a nyitottság az EU támogatások fogadóival kapcsolatban mind a szociális alapokat, mind a mezőgazdasági kiadásokat illetően. Ezen kívül, most már tudni fogjuk a Tanács és a Bizottság különféle munkacsoportjai résztvevőinek nevét is, amiért ez a Ház sok éve küzd. A Bizottság most már hozzájárult, hogy közzéteszi ezt az információt. Ki kell mondani, hogy ez nagyon pozitív fejlemény. Természetesen az is nyilvánvaló, hogy ez a folyamat olyan területeket érint és érintett, amelyeket bizonyos mértékig kritizáltunk. Aki a folyamatot követte, tudja, hogy ez különösen két területet érint: a strukturális alapokat és a külpolitika ügyeit, azaz a külügyeket. Ami a strukturális alapokat illeti, a Számvevőszék nagyon egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy a kifizetett pénzeszközök 12%-át soha nem lett volna szabad kifizetni: 12%-át vagy majdnem 4 milliárd eurót. Nyilvánvaló, hogy ez egy teljesen elfogadhatatlan helyzet. Ez volt a kiindulási pontja annak a folyamatnak, amelyet ma fejezünk be. Számos konzultációt tartottunk, és a bizottsággal együtt én személyesen is élveztem a Bizottsággal folytatott szoros párbeszédet. Az, hogy előadóként én most azzal fejezhetem be, hogy megadjuk a mentesítést, kizárólag annak köszönhető, hogy
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
számos eredményt elértünk. A Bizottság tekintélyes számú reformot ténylegesen végrehajtott – bizonyított, hogy 37 nagyon is konkrét pontot végrehajtanak. Ezt elfogadta a Biztosok Kollégiuma. Bizonyos területeken ez több és szigorúbb ellenőrzés bevezetésének kérdése, míg más területeken az ellenőrzések egyszerűsítésének a kérdése, hatékonyabbá tételük érdekében. Minden területen nagyon világos határidőket vezettek be. Nagyon világos kritériumokat adtak meg nekünk arra vonatkozóan, hogy miként történjen a visszacsatolás, hogy mi is és a közvélemény is rendelkezzék lehetőséggel ellenőrizni, hogy ennek tényleg pozitív hatása van. Két dologra kell emlékeznünk: először, természetesen, hogy az a tény, hogy 2006-ban nem helyesen fizettek ki pénzt – ami ennek az eljárásnak a témája – azt jelenti, hogy ezt a pénzt vissza kell szedni. Úgy véljük, hogy ezt most már garantálják. Garanciát kell azonban kapnunk arra is, hogy ez a jövőben ne történhessen meg. Valószínű, hogy ez legalább ilyen fontos. Úgy véljük, hogy a Bizottság által előterjesztett új eljárásokkal ezt a célt elértük. Nyilvánvaló, hogy a szép szavak nem elegendőek. Bár most már kimondtuk, hogy elfogadjuk az előterjesztett reformokat, ezt az ügyet és a folyamatot nagyon gondosan fogjuk nyomon követni. Ezért ma szeretnék egy módosítási javaslatot is tenni, és úgy tudom, hogy a Bizottság hajlandó azt támogatni. Kallas úrtól jelzést kaptam, miszerint elfogadható megoldás lehet, ha a Bizottság havonta egyszer összeül a Költségvetési Ellenőrző Bizottsággal, és lehetőséget ad számunkra, hogy az e területen elért előrehaladást megvitassuk. Ez rendkívül jótékony hatású lenne mindkét fél számára. Hadd szóljak néhány szót a második olyan területről, ahol súlyos problémákat tapasztaltunk. Ez a külpolitika. Konkrétabban, az iraki kérdés. Tudjuk, hogy az EU bizonyos pénzeszközöket biztosít Irak újjáépítéséhez – minden bizonnyal sok jó politikai indoka van ennek. Irakot példaként választottuk ki. Szeretnénk egy listát azokról a konkrét Irakban megvalósuló projektekről, amelyet részben vagy egészben az EU az ENSZ-en vagy a Világbankon keresztül finanszíroz. Egy ilyen lista megszerzése rendkívül nehéznek bizonyult. Több hónapig tartott. Olyan információ, amiről tudtuk, hogy rajta kellett volna lennie a listán, nem szerepelt rajta, és hosszas tárgyalások folytak oda-vissza, amíg egészen a közelmúltban végre megkaptuk azt az információt, amit meg kellett volna kapnunk már az elején. Ez az, amiért végre olyan helyzetben vagyunk, hogy ténylegesen megadhatjuk a mentesítést ezen a területen. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb kérdés természetesen az, hogy mi lesz a jövőben. Irak csak egy példa, Mi van a többi országgal, amelyből több mint 100 van, ahol az EU támogatást nyújt különféle tevékenységekhez? A Bizottság most elkötelezte magát, hogy nyilvános hozzáférést biztosít a végső kezdeményezetthez, azaz ahhoz, aki a támogatás tényleges fogadója 2007-től, amit én elismerek és nagyon is szükségesnek tartok. Mindezek okok miatt ajánlom, hogy adjuk meg a mentesítést. Sok olyan kritika van, ami aláhúzható a tekintetben, hogy a Bizottság illetve a tagállamok hogyan intézik ügyeiket. Azt is szeretném elmondani, hogy a Bizottsággal folytatott jó párbeszéd révén sikerült eredményt elérni. Ez azt jelenti, hogy most már ajánlhatjuk, hogy fogadják el a 2006. évre vonatkozó beszámolókat. Vannak még területek, ahol szeretnénk, ha tovább vinnék a dolgokat. Nagyon szeretnénk „nemzeti megfelelőségi nyilatkozatokat” kapni, ahogyan ezt hívjuk itt a Parlamentben, azaz olyan éves nemzeti könyvvizsgálói nyilatkozatokat, amelyeket az adott ország pénzügyminisztere ír alá. Úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon jótékony eszköz lehetne a csalás, a megtévesztés és az EU pénzeszközökkel kapcsolatos titoktartás elleni küzdelemben az egyes országokban. Ezzel a kívánsággal szeretnék köszönetet mondani önöknek azért a lehetőségért, hogy már az első körben felszólalhattam. José Javier Pomés Ruiz, előadó. − (ES) Elnök úr, üdvözlöm ezen a vitán, amelyen részt vesz a főtitkár is, és természetesen üdvözlöm Kallas urat. Nem tudok senkit üdvözölni a Tanács részéről, mert úgy tűnik, hogy a Tanácsnak semmi dolga az elszámolásokkal, és a mentesítésről szóló politikai vitáért való felelősség elvállalásával. Remélem, hogy ha a Lisszaboni Szerződés ratifikálása után a Tanácsnak lesz elnöke, garantálja számunka, hogy a Tanács is képviseltesse magát ezen a vitán. Szeretnék gratulálni kollégámnak, Dan Jørgensennek kiváló jelentéséhez, és az általa elmondottak közül rámutatni arra, hogy milyen jól tesszük a dolgunkat az Európai Unióban, és hogy minden évben jobban. Ő több alkalommal is utalt Kallas biztos, illetve a Bizottság átláthatóságra vonatkozó kezdeményezésére. Két hónappal ezelőtt én magam is előadója voltam egy az átláthatósági politikát támogató saját kezdeményezésű jelentésnek. Nos, a Bizottság valóban előre lépett az átláthatósági politikában, csakúgy, mint a Parlament. Szeretnék rámutatni arra, hogy a Parlament szerepe a mentesítés megadásában politikai szerep, és mi nem vagyunk számviteli szakemberek és nem is kell, hogy azok legyünk. Ez politikai szerep, és a kérdés, amit a polgárok számára meg kell válaszolnunk a következő: azzal a pénzzel, ami a Parlament rendelkezésére állt, képesek voltunk-e megfelelni a 2006. pénzügyi év költségvetési kihívásainak? Olyan kihívásoknak, mint a Parlament felkészülése a bővítésre, az új tagállamok fogadására, az információs politika kiterjesztése,
9
10
HU
Az Euròpai Parlament vitài
feladataink jobb ellátása, önmagunk felkészítése a lisszaboni kihívásra, amennyiben több jogszabály megalkotásában kell majd részt vennünk a lehető legjobb módon. Mi a politikai ítélet arra vonatkozóan, hogy mit tettünk ezekkel a kötelezettségvállalásokkal? Jól tettük a dolgunkat. Szeretnék néhány pontra rávilágítani ebből a pénzügyi évből. Először is Hans Pöttering elnök kezdeményezésére politikai párbeszédet kezdeményeztünk az Elnökség és a mentesítési eljárás között, ami ez idáig nem tűnt lehetségesnek. Most lehetséges, és az önök alelnöke jelen volt a vitán, szembesült a neki élőben és közvetlenül a bizottság által feltett kérdésekkel. Ugyancsak az elnök kezdeményezésére, a hivatal is rendszeres eljárásban dolgozik majd együtt a Költségvetési Bizottsággal és a Költségvetési Ellenőrző Bizottsággal, így ezt köszönöm önnek. Az átláthatóság sok vonatkozása javult a Parlamentben, amint láthatják is a jelentésben. Javítottunk asszisztenseink szerepének bemutatásán. Ami eddig nem sikerült, ebben az évben végre létrejön az asszisztensek jogállása, amit kérünk. Az igazság az, hogy európai parlamenti képviselőként sokáig tartott nekünk, amíg saját jogállásunkat megalkottuk. Röviden, türelmet kell kérnünk, de hangsúlyoznunk kell, hogy ezt a célt még nem értük el. 2006-ban azonban, ez a referencia év, a dokumentumok 99%-át helyesen nyújtották be, úgy hogy azt gondolom, ez a kérdés is a helyes irányba mozdul el. Vannak még fennálló problémáink, és ezekkel kapcsolatban többé-kevésbé tesszük, amit tudunk. A polgárok nem értik, hogy a Parlamentnek miért van három helyszíne, nem értik és továbbra sem fogják megérteni, mert nem is könnyen érthető. Ez egy másik kihívás, amire a Tanácsnak kell megoldást találnia, majd ha lesz elnöke. A Parlament is eleget tett azonban a kötelezettségének, és a három helyszín költségét a 2002. évi 203 millió euróról 155 millió euróra csökkentette. 24%-kal csökkentettük a számlát, ami igen jó. Milyen kihívásokkal fogunk megbirkózni, amint jelentésemben említem? Éppen most mondtam, megadjuk asszisztenseinknek a végleges jogállást, mint ahogyan megtettük saját magunk számára is. Ott van a jobb jogalkotás kihívása is. A Parlamentnek sokkal minőségibb szerepet kell játszania, és ugyanakkor a Lisszaboni Szerződéssel, ha az hatályba lép, nagyobb lesz a ránehezedő munkateher is. Reméljük, hogy a belga kormány – most, hogy van már belga kormány –, egy kicsit jobb bánásmódban részesít bennünket épületpolitika tekintetében, mint mostanáig, mivel ez a bánásmód meglehetősen középszerű volt. Felszólalásomat azzal szeretném befejezni, hogy költségvetési feladataink körében prudens évet tudhatunk magunk mögött, ezért kérem, hogy szavazzák meg a 2006. évre vonatkozó beszámolókat. Nils Lundgren, előadó. − (SV) Elnök úr, én voltam a többi intézmény előadója, ahogyan nevezik őket, hetüknek, azaz a Tanácsnak, a Bíróságnak, a Számvevőszéknek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Adatvédelmi Biztosnak és az Európai Ombudsmannak. Nem voltak súlyos kifogásaim semmivel kapcsolatban sem, amit megvizsgáltam. A szokásos megjegyzések voltak arról, hogy mi az, amin javítani lehet és kell. Nem volt semmilyen olyan felfedezés, ami bármi módon is megkérdőjelezhetné e hét intézmény számára a mentesítés megadását. Ennek ellenére is szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy emlékeztessek mindenkit, hogy a mentesítés megadása, ez a sokat igénylő felelősség a demokrácia alapja. Én nem hiszek abban, ahogyan ez a Ház kezeli ezt a feladatot, mert ugyanez volt a feladatom, azaz e hét intézmény vizsgálata két évvel ezelőtt, és akkor hölgyeim és uraim, azt fedeztem fel, hogy a Régiók Bizottságában a legmegdöbbentőbb dolgok történtek. Kiderítettem, hogy a legsúlyosabb jellegű csalást követték el ott. Én megszereztem azt az anyagot, amelyet önök mindannyian elolvashattak a titokszobában. Ezt az ügyet három különálló vizsgálatban vizsgálták: egyet az OLAF, a Csalás Elleni Hivatalunk, egyet a Számvevőszék és egyet maga a Régiók Bizottsága vezetett, ez utóbbi egy belső vizsgálat volt. Elbocsátották belső ellenőreiket. A panaszok listája végtelenül hosszú volt. Természetesen ezért azt javasoltam, hogy ne adjuk meg a mentesítést ilyen körülmények között. Ezt elmondtam a bizottságban. A bizottság mégis a mentesítés mellett szavazott. Ugyanazt mondtam itt a Parlamentben is két évvel ezelőtt, és önök nagy többséggel megszavazták a mentesítést. Ez azt mutatja, hogy amikor önöknek ma a mentesítésről kell szavazniuk, az én ajánlásom alapján, önök ezt nem azért teszik, mert én mondom, hanem pusztán megszokásból. Ez a gyűlés nem vállalja magára a felelősséget. Inkább az EU hírnevére gondol. Önök többet gondolnak a polgárok, a szavazók megtévesztésére.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ők nehogy megtudják, mi történik. Ezért meglehetős szomorúsággal mondom, hogy „igen, ezúttal e többi intézmény megkaphatja a mentesítést”. Én ezt tiszta lelkiismerettel tehetem. Hans-Peter Martin, előadó. − (DE) Elnök úr, ön zsarnok! Mai felszólalásom mindazok felé irányul ... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Elnök. − Ön ma másodszor beszél így. Fenntartom a jogot, hogy eljárjak ön ellen. Hans-Peter Martin (NI), előadó. – (DE) Amit itt be kell mutatnom az egy iskolapélda mindazok számára, akiket érdekel, hogy a politikai döntések ténylegesen hogyan születnek. Didaktikus játék arról, hogy ebben a Parlamentben az ellenőrzési funkció hogyan bukik meg. Amikor a jövő politikatudomány hallgatói vagy a politika iránt érdeklődő polgárok tudomást szereznek róla, klasszikussá válik. A mentesítésről szóló jelentés részeként, szó szerint vettünk át olyan szövegrészeket, amelyeket a fő képviselőcsoportok tagjai nyújtottak be, és amelyek az ügynökségeket kritizáló véleményeket fejtettek ki. Például, egyértelmű, hogy a Bizottság 1999-ben megkezdett reformjának fő eredményei a decentralizáció és a jogkör átruházás voltak, de a Bizottság még mindig nem állt elő az igazgatásirányítás e formájára vonatkozó tanulmánnyal vagy jelentéssel, vagy közbenső pénzügyi kimutatással. Ekkor ez bekerült az általam mérlegelt tényezők közé. E szöveg szerzője, Gräßle asszony nagy képviselőcsoport tagja. Az általa benyújtott módosítás a jelentésből pontosan ezeket a megállapításokat törölte. Sok más példa is van, ide értve Haug asszony hozzájárulását, ami ugyancsak az ügynökségekre vonatkozó kritikus megjegyzéseket tartalmazott, rámutatva például, hogy csak két ügynökség teljesen független az EU támogatásoktól, miközben többségüket kizárólag EU pénzeszközökből finanszírozzák – ez szerepel Haug asszony egyik dokumentumában. Innen azonban kivágták! A Költségvetési Ellenőrző Bizottság elnöke, Bösch úr gyakran tesz nagyon kritikus megjegyzéseket az ügynökségekre – de nem a bizottságban. Akkor, amikor tényleg számítana, amikor megfelel az idő, amikor valódi lehetőség van rámutatni arra, hogy az ügynökségek felelőtlenül burjánzanak, hogy oly sok minden van szomorú állapotban, akkor a nagy képviselőcsoportok kérésére ezeket egyszerűen törlik. És mintha ez nem volna elég, amit mások megtehetnek, én, mint előadó nem tehetem meg. Így az egész indoklást egyszerűen cenzúrázták, így most megragadom ezt a lehetőséget, hogy felolvassam önöknek azt, ami egyébként az ülésről nem lenne a nyilvánosság számára hozzáférhető. A törölt rész így hangzik: „A Bizottság 1999-ben megkezdődött reformfolyamatának a fő céljai a decentralizáció és a jogkörátadás voltak. Mostanáig a folyamatról semmilyen értékelést nem nyújtottak be. Ezen kívül a Bizottság soha nem adott meggyőző magyarázatot a decentralizált ügynökségek által biztosított hozzáadott értékről, arról, hogy a feladataikat miért ne lehetne éppen olyan jól a Bizottságon belül ellátni, vagy mint sok esetben, egyáltalán miért volt szükség arra, hogy az Európai Unió lépjen az adott területen. E helyett az eredmény felelőtlen burjánzás. Bizarr politikai döntések alapján hoztak létre új ügynökségeket. Ezeket az új ügynökségeket nem ellenőrzik, gyakran ellenőrizhetetlenek, leginkább nem hatékonyak és mindenek előtt, jelentős terhet jelentenek az európai adófizetők számára. Ugyanakkor az alkalmazotti előjogok példátlan sora jött létre. Más szavakkal, a Bizottság reformerőfeszítései, amelynek céljai a felelősséghez, az elszámoltathatósághoz, a hatékonysághoz, az új európai szolgáltatási kultúrákhoz és átláthatósághoz kapcsolódó célok voltak, látványos bukásnak bizonyultak. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált a jogkörátadási és decentralizációs politika terén az elfogadhatatlan zavarodottság. Ez minden, csak nem felelős cselekvés.” Még az előadó számára sem engedték meg, hogy ezt beépítse indokolásába. Természetesen ez beleillik abba a politikai forgatókönyvbe, hogy amikor a bizottságban általam benyújtott húsz jelentésről megkezdődött a vita, minden alkalommal, amikor valaki más szólalt fel, a módosításokat előkészítették és cenzúrázták a hátam mögött. Christofer Fjellner, előadó. − (SV) Elnök úr, az Európai Fejlesztési Alap mentesítésének tárgyalásával kezdem. Talán önök közül sokan egy másik magas északi fiatalembert vártak, hogy ezt a munkát elvégezze, nevezetesen kollégánkat Alexander Stubbot, de amint néhányan tudják, Alexander nem tud velünk lenni a mai napon, mivel Finnország új külügyminiszterének nevezték ki. Ezért felkért engem, hogy vegyem át munkáját és mutassam be önöknek, és íme itt van az ő jelentése. Azt hiszem, a többség nevében szólok, amikor azt mondom, hogy szomorúak vagyunk, hogy elvesztettük Alexandert, de ez nagyon jó hír Alexander és különösen Finnország számára.
11
12
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Most azonban azzal kezdeném, hogy gratulálok neki ahhoz a munkához, amit itt az Európai Fejlesztési Alappal kapcsolatban végzett. A bizottsági munka nagyon jól ment, és egységes bizottság tárgyalja meg a fejlesztési alapok mentesítését a mai napon. Az Európai Fejlesztési Alapok természetesen a demokrácia és a gazdasági fejlődés elősegítésének egyik eszköze az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államokban. Ezért külön is örömet okoz azt látni, hogy a pénzt korrekt és felelős módon használják fel. 2006-ban komoly erőforrások fölött rendelkeztek, 3 milliárd euró volt lekötve, és ennek majdnem 90%-át sikerült ki is fizetni. Az a tény azonban, hogy ma örömmel adjuk meg, illetve javasoljuk az e fejlesztési alapok irányítását végző bizottság számára a mentesítés megadását – és ennek tényleg nagyon örülünk – nem jelenti azt, hogy ne lennének kihívások, vagy ne lennének olyan területek, amelyeken a jövőben további munkát kell végezni. Csak felvetnék néhányat ezek közül. Például, a tavalyi évtől eltérően, elmondhatjuk, hogy a Számvevőszék nem adott ki teljesen tiszta megfelelőségi nyilatkozatot, de számos problémára mutatott rá, például a tranzakciók bizonyítékát illetően, amelyeket jobban dokumentálhattak volna vagy a különféle delegációktól származó kifizetéseket illetően. Azonban, szeretném elismerésemet kifejezni a Bizottság felé azért, mert ezeket a problémákat komolyan vette és konkrét, korrekt és fontos megoldásokat mutatott be ezekre a gondokra. Továbbá, jelentésünkben rámutatunk a modern informatikai rendszer megvalósítása késedelme által okozott problémákra is. Ez olyan ügy, amelyet komolyan veszünk, és reméljük, hogy a Bizottság tovább dolgozik rajta. Ennyit az igazgatási és gazdasági jellegű vonatkozásokról, mert van néhány politikai szempontból fontos kérdés is, amelyeket szeretnék felvetni. Először is, azt a tényt, hogy az Európai Fejlesztési Alap munkáját nagymértékben megkönnyítené, ha azt a közönséges költségvetés tartalmazná. Hasonlóképpen úgy véljük, hogy ha egy pénzügyi rendelet lenne, amely minden jelenlegi és jövendőbeli fejlesztési alapra vonatkozna, az is megkönnyítené a munkát. Ennyi elég az Európai Fejlesztési Alapról. Szeretném megragadni azt az alkalmat arra is, hogy röviden említést tegyek a független ügynökségek mentesítéséről. Ezt részben azért hozom fel, mert e munkának én voltam a felelőse az Európai Néppárt és Európai Demokraták képviselőcsoportjában, de valószínűleg főleg azért, mert az előadó, amint éppen most hallhatták, meglehetősen szokatlan módon áll hozzá a kérdéshez, hogy így fejezzem ki magam, és nem egészen azt a vonalat követi, amelyet a bizottság. Nagyon furcsának tartom, hogy Hans-Peter Martin nem döntött úgy, hogy törli a nevét mindezekről a jelentésekről, tekintettel arra, hogy nem az ő véleményéről fogunk ma itt a plenáris ülésen szavazni. Ha azonban mégis mondanom kell valamit magáról a munkáról, néhány nagyon fontos véleményről, amelyet mindennek ellenére szerepeltetünk ezekben a jelentésekben – és amelyeket a szocialista képviselőcsoport, a mi csoportunk, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoportja, valamint a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja közötti sikeres és szoros együttműködésnek köszönhetően szereztünk meg – én csak azt szeretném aláhúzni, hogy azért adjuk meg a mentesítést, mert úgy véljük, hogy a Számvevőszék nyilatkozatában szerepelnek azok az indokok, amelyek miatt e független ügynökségek pénzügyi irányítását jóváhagyhatjuk. Ezzel együtt is vannak problémák, és reméljük, hogy ezekkel kapcsolatban tovább folyik a munka. Ez különösen azt jelenti, hogy valamennyi intézmény – a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament – gondosabban vizsgálja meg az ügynökségek kéréseit. Remélem, hogy mindenki vállalja az ezzel járó felelősséget. Én visszatérek jövőre, amikor én leszek ennek a kérdésnek az előadója, és remélem, hogy azt a Bizottsággal nagyobb mélységben fogjuk tudni megvitatni. Siim Kallas, az Európai Bizottság alelnöke. − (ET) Elnök úr, Jørgensen úr, előadók, tiszteletre méltó parlamenti képviselők, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a Parlamentnek, a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak, Jørgensen úrnak, az előadónak és a társelőadóknak az általuk készített jelentésért, és a bizottság ajánlásáért, hogy a 2006. évre vonatkozó költségvetés tekintetében a mentesítést meg kell adni. Ugyancsak köszönetet szeretnék mondani Alexander Stubbnak, az Európai Fejlesztési Alap pénzeszközei felhasználása tekintetében a mentesítésről szóló jelentéséért. Annak ellenére, hogy az Európai Számvevőszék nem tudott teljes körű megfelelőségi nyilatkozatot adni a beszámolók megbízhatóságáról és a mögöttes tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről a 2006. évre, vizsgálatának eredményei azonban a legjobbak voltak amióta a megfelelőségi nyilatkozat kiadásának gyakorlata elkezdődött. A Számvevőszék elismerte az általunk megtett erőfeszítéseket. Örömmel mondhatom, hogy a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága is elismeri ezt.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Az ez évi vita a strukturális alapokra, a tagállamok kötelezettségeire, a behajtásokra és a kiigazításokra, valamint a külső segélyezés érzékeny területére összpontosít. Mindezeken a területeken szükség van további erőfeszítésekre. Egyetértünk, hogy rendszeresen kell nyomon követő intézkedéseket meghozni, nem csak a mentesítési eljárás miatt, hanem az alapító Szerződésben meghatározott feltételek és azok fontossága miatt is. Azt javaslom, hogy a Bizottság tagjai vagy képviselői rendszeresen vegyenek részt a Parlament ülésein, hogy megtárgyalják az ez évi mentesítési eljárás középpontjában lévő három terület egyikét és számoljanak be róla jelentésben. Ezek a területek: a tagállamok felelősségének növekedése azokon a területeken, ahol az Európai Unió és a tagállamok osztoznak a felelősségen, a strukturális alapok végrehajtása, és a külső intézkedések finanszírozásának figyelemmel kísérése (elsősorban a nemzetközi szervezeteken keresztül csatornázott finanszírozás ellenőrzése). A terv az, hogy májusra megnyitjuk a szokásos politikai stratégiai tárgyalást a következő évre az én illetékességi körömbe tartozó ágazatok tekintetében. Júniusban a strukturális alapokért felelős biztosok vagy képviselőik és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság mérlegelik a strukturális alapok intézkedési terve szerinti előzetes eredményeket. A strukturális alapok intézkedési tervéről az első negyedéves jelentést a Parlamentnek májusban küldik meg. Júliusban vagy szeptemberben a külkapcsolatokért felelős biztos vagy képviselője frissített információt ad majd a tiszteletreméltó képviselőknek a külső intézkedések javítása érdekében létrehozott vagyonkezelői alapokról, a nemzetközi szervezeteken keresztül csatornázott Európai Uniós finanszírozás átláthatóságáról és az ezzel kapcsolatban végrehajtott ellenőrzésekről. Ami a Bizottság 2007. évre vonatkozó összesített jelentését és a belső ellenőrök 2007-re vonatkozó jelentésének eredményeit illeti, júliusban vagy szeptemberben tudok majd erről tájékoztatást adni, és akkor kellene folytatnunk a vitát a költségvetési mentesítésről, a behajtásokról és az ellenőrzések költségeiről ezzel kapcsolatban. A Bizottság ezekről a területekről októberben adja ki jelentését. Ez utóbbi adja majd meg azt az alapot, amelyen kialakulhat az intézmények közötti vita a tévedés megengedhető kockázatának témájáról. A Parlament és a Tanács ajánlásaira adott bizottsági hivatalos válaszokat a Parlament és a Tanács a szokásnak megfelelően ősszel kapja meg. Kollégáim, Danuta Hübner és Vladimír Špidla már átadták a Parlamentnek az intézkedési terv áttekintését annak érdekében, hogy a strukturális intézkedések alapjainak irányítását javítsák. A Bizottság és a tagállamok testreszabott intézkedések alkalmazását tervezik a strukturális intézkedések végrehajtása során a többes tévedések csökkentése érdekében. Ami a strukturális alapokat illeti, a Bizottság keményen járt el a költségek ellenőrzéséért felelős tagállamokkal szemben, és ahol szükséges volt, leállította a kifizetéseket és pénzügyi korrekciókat hajtott végre. A Bizottság elkötelezte magát az ilyen intézkedések megerősítése és kézzel fogható, mérhető eredmények elérése mellett. A megosztott irányítás területén a tagállamok benyújtották a nyilatkozatok és könyvvizsgálatok összegzéseit. Azokat ellen a tagállamok ellen, amelyek elmulasztották az összegzések benyújtását, az alapító Szerződés 226. cikkének megfelelően eljárást indítunk. Az összegzéseknek minden év elején történő benyújtásának következetes megkövetelése a tagállamoktól már elkezdte meghozni gyümölcseit. Benita Ferrero-Waldner biztos elmagyarázta a Parlamentnek az Európai Unió iraki segélyfinanszírozásának elveit, és javaslatokat nyújtott be arról, hogy hogyan lehetne jobban ellenőrizni a konkrét finanszírozást, és hogyan lehet biztosítani a nagyobb nyomon követhetőséget és átláthatóságot a finanszírozásban. Az e folyamatért felelős igazgató a nyáron tesz jelentést a Parlamentnek. Néhány eredmény már látható. Április elején létrejött egy találkozó a Bizottság és az ENSZ között Genfben; ez előtt a találkozó előtt tárgyalások zajlottak a parlamenti képviselők és a Bizottság képviselője között, és megállapodás született arról, hogy a közös munka láthatóságának növelése érdekében valamennyi külső irodában követendő közös útmutatást hoznak létre. Mind az ENSZ, mind a Bizottság vállalta a konkrét útmutatások alkalmazását, és alkalmazásuk szoros figyelemmel kísérését.
13
14
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A Bizottság nagyra értékeli a Parlament által jóváhagyott határozatokat. Ezek a határozatok üzenetet küldenek a polgároknak a kommunikációról, és a pénzügyi instrumentumok gyakorlati felhasználásáról. Tovább kell haladnunk ezen az úton és meg kell győznünk a közvéleményt, hogy pénzük, ami az Európai Unió költségvetését finanszírozza, jó kezekben van. Ralf Walter (PSE), a Fejlesztési Bizottság véleményének szerzője. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, képviselőtársaim, szeretnék köszönetet mondani Dan Jørgensennek és Alexander Stubbnak, mivel ők egy az egyben megfeleltek a Fejlesztési Bizottság szándékainak. Nagyon hálásak vagyunk ezért, mert a Fejlesztési Bizottságban nagyon keményen dolgozunk ezen a kérdésen. Az Európai Unió – magának az Európai Uniónak a költségvetése összevonva a tagállami költségvetésekkel – a világ messze legnagyobb fejlesztésisegély-adományozója. Ennek ellenére is, látva, ami jelenleg történik, úgy találjuk, hogy ez még mindig messze túl kevés és valóban többet kellene tennünk. Nem várhatunk, amíg a világ élelmiszer- és energiahiánya belerobban az arcunkba, hogy aztán meglepődjünk, hogy az emberek kivonulnak az utcára. Az általunk adományozott pénzt – és amint elmondottam, mi vagyunk a világ legnagyobb donorja – pontosabban kell célozni, hogy tudjuk, hogy a pénz ténylegesen eléri azokat, akiknek szükségük van rá, azt nem szórják szét, és nem tűnik el. Ezért sok energiát fektettünk annak ellenőrzésébe, hogy az általunk felhasznált pénzeket valóban a tervezett célra használják-e fel. A Parlament és a bizottság számára a legfontosabb hangsúly, hogy a pénzeszközök 20%-át az alapvető egészségügyi ellátásra, valamint az alapvető és felsőbb oktatásra kell felhasználni, hogy létrehozzuk a jövő alapjait. Így valamennyi előrehaladást sikerült elérni, de a Bizottság még mindig messze van attól, ahol szeretnénk, ha lenne. Ezen többet kell dolgoznunk, és önöket is rászorítjuk. Felhívást intéztünk önökhöz, hogy csökkentsék a múltbéli kifizetési hátralékokat, és valóban a 2001 előtti elmaradásokat az Európa Segély esetében 39%-kal, és az Európai Fejlesztési Alap esetében 49%-kal csökkentették. Ezek jó adatok, de természetesen ezek mindig csak közbenső fázist jelenthetnek. Fejlesztéspolitikánkkal kapcsolatban már többször rámutattunk arra, hogy semmi értelme két teljes egymással párhuzamosan futó rendszert fenntartani – egyet az Európai Fejlesztési Alap és egyet a fejlesztési segély számára. Ezt a költségvetésben integrálni kell. Ezt a követelést most megtesszük, és a jövőben is megtesszük, amikor a pénzügyi előrejelzésekről tárgyalunk. Az utolsó észrevételem a költségvetési támogatást illeti. A Bizottság egyre növekvő mértékben nyújt országoknak általános költségvetési támogatást. Ezt meg lehet tenni, de legyenek óvatosak, nehogy azt tapasztalják, amit mi a jelenlegi tagállamokkal a strukturális alapokkal kapcsolatban – átadjuk a felelősséget, mert az államoknak kell átvállalniuk a felelősséget, és aztán derül ki, hogy a rendszerek nem működnek, és hogy ezért „senki” sem felelős. Innen a tanácsom: kérem alaposan győződjenek meg arról, amit tesznek már a kezdet kezdetétől. Önökkel leszünk az egész úton kritikusan, de egyben pozitívan. Összességében őszinte gratulációm az előadóknak, és nagyon köszönöm önöknek az együttműködést. Jamila Madeira, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének szerzője. − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében a költségvetés kezelésével kapcsolatban azzal szeretném kezdeni, hogy nyugtalanít bennünket, hogy a fennálló költségvetési kötelezettségvállalások növekedése folytatódott, és ez, együtt az n+2 szabály helyére lépő n+3 szabállyal, amit néhány tagállam 2007-2013-ig terjedő időszakban hajt végre, a helyzet rosszabbodásához vezethet, aminek eredményeként még tovább tarthat, amíg a pénzeszközök eljutnak a végső kedvezményezettekhez. Olyan politikákról van itt szó, amelyek közvetlenül érintik a polgárokat, például az Európai Szociális Alapról, és a késedelmeknek katasztrofális hatása lehet az alapok hatékony és sikeres felhasználása tekintetében. Ami a strukturális politikákat illeti, egyetértünk a Számvevőszékkel abban, hogy javítani kell az ellenőrzési rendszereken, hogy a strukturális alapok területén végrehajtott projektek tévedéseit meg lehessen előzni. Több felügyeletre, hatékonyabb könyvvizsgálatokra és a projektek hatékony figyelemmel kísérésére van szükség a kezdetektől a végükig, hogy kellő időben lehessen mindenféle hiányosságot vagy tévedést orvosolni. Emiatt az Európai Bizottságnak logisztikai kapacitással és megfelelő erőforrásokkal kell rendelkeznie, hogy a visszacsatolási mechanizmusok valóban operatívak legyenek, és a könyvvizsgálati eljárásokra megfelelő felülvizsgálat vonatkozzék. Nagyon fontos azonban az értelmes indikátorok és célok alkalmazása, amelyek összehasonlíthatók, és amennyire lehetséges, aggregálhatók rövidtávon, hogy el lehessen végezni a strukturális politikai trendek elemzését, hogy elkerülhessük azt, ami egyébként óhatatlanul durva és homályos értékelés lenne, és ezért nem lehetne végleges következtetéseket levonni az alapok hatékony alkalmazásáról.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Fontosnak tartom megemlíteni a Bizottság tagállamokhoz intézett ajánlásai időbeliségét, hogy a tagállamok élhessenek az új strukturális alapokra vonatkozó szabályozás által biztosított egyszerűsítésekkel, például az Európai Szociális Alap esetében a közvetett költségekre átalányösszegek alkalmazásával. Én is szeretnék gratulálni az Európai Bizottságnak az EURES hálózatba történt befektetéshez, és üdvözlöm a Munkavállalói Mobilitás Európai Éve megtartásának erényeit. Ezek természetesen rávilágítottak a mindannyiunk által felismert, de még mindig előttünk álló, mobilitáshoz kapcsolódó kérdésekre. Ami a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság által elemzett európai ügynökségeket illeti, én csak röviden szeretnék neki köszönetet mondani az általuk végzett munkáért, és amint mindannyian láthattuk, összességében nagyon pozitívan értékelhetjük tevékenységeiket. Ezzel együtt is azzal szeretném befejezni, hogy felhívom a figyelmet, hogy meg kell növelni a dublini ügynökség előirányzatát, amelyet most megbíztunk a foglalkoztatás és az üzleti világ várható változásainak elemzésével azzal a céllal, hogy támogassa a társadalmi-gazdasági projektet az európai globalizációs alkalmazkodási alaphoz benyújtott kérelmek értékelésével. Ezért ez egy rendkívül érzékeny és fontos terület, amelyre az Európai Uniónak a speciális figyelmet kell fordítania, nevezetesen a dublini ügynökség által végzett elemzés révén, amely segíthet azoknak a potenciális válságoknak az előre jelzésében, amelyeket mindannyian el tudunk képzelni a horizonton a 27 tagállam bármelyikében. Jutta Haug, a Környezetvédelmi Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének szerzője. − (DE) Elnök úr, biztos úr, a környezetvédelmi bizottság nagyon meg volt elégedve a Környezetvédelmi Főigazgatóság és az Egészségügyi Főigazgatóság által végzett munkával. Tudom, hogy az ilyesmit nem nagyon gyakran hallják tőlem. Én általában kritizálom a Bizottságot, de ebben az esetben a „ha nincs eltörve, ne ragaszd meg” igazsága áll. Azok, akik a két főigazgatóságnál a költségvetésért felelősek, nagyon együttműködőek. Nagyon köszönöm. Ugyancsak köszönetet kívánok mondani az előadónak, Dan Jørgensennek. Nagyon keményen dolgozott az egész költségvetési mentesítési eljárás során, kiváló jelentést nyújtott be, és nagyvonalúan átvette a környezetvédelmi bizottság valamennyi következtetését a 2006. évi mentesítés megadásáról. A Költségvetési Ellenőrzési Bizottság ezzel elismerte azt, amit a környezetvédelmi bizottság egyhangúan fogadott el. Ezt is nagyon köszönöm. Hadd szóljak most néhány szót az ügynökségeinkről. Mi a környezetvédelmi bizottságban ugyancsak nagyon elégedettek voltunk a négy ügynökség munkájával és költségvetési gazdálkodásával: ezek az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ, valamint az Európai Gyógyszerügynökség. Amikor azt tanácsoltuk a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak, hogy adja meg a mentességet a 2006. pénzügyi évre, ezt nem könnyedén tettük. Épp ellenkezőleg, gyakori volt az információcsere az irányító testületek tagjaival és az igazgatókkal a bizottságban. Ezen kívül, bizottságunk több delegációja is meglátogatta az ügynökségeket, hogy a helyszínen győződjenek meg a tevékenységekről. Így aztán teljesen értetlenül álltunk az előtt, amikor a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban az előadó nem akarta megadni a mentességet a négy ügynökség közül háromnak a leghihetetlenebb indokokkal – különösen, mert még ha érvényes indokok lettek volna is, maguk az ügynökségek nem felelősek ezekért a dolgokért, például az intézmény ideiglenes alkalmazottaira vonatkozó szabályozásért, vagy az adott ügynökség székhelyének helyéért, de még azért sem, hogy miként tartják be a szubszidiaritás elvét. Az olyan kifejezéseknek, mint: „felelőtlen burjánzás”, „bizarr politikai döntések alapján hoztak létre új ügynökségeket, ezek az új ügynökségek nincsenek ellenőrizve és gyakran ellenőrizhetetlenek, legtöbbjük nem hatékony és mindenek előtt jelentős terhet jelentenek az európai adófizetőknek”, és „ugyanakkor az alkalmazotti előjogok példátlan sora jött létre”, csak sokkértékük van. Mindannyian tudjuk, hogy szándékos terv megvalósítása van folyamatban európai szinten a munkánkkal kapcsolatos botránykeltés érdekében. Én kifejezetten irtózom az ilyen rosszindulatú híreszteléstől. Az ügynökségek az európai igazgatás egységei, bár jellegük egyedi. Nem az égből pottyantak le, nem spontán merülnek fel egyedül a Bizottságban; az ügynökségeket a megfelelő szabályozási eljárásban hozzák létre vagy együttdöntéssel, vagy konzultációs eljárásban, vagy a politikai területtől függően szabályozással, azaz jogalkotással. Ez azt jelenti, hogy ezeket az ügynökségeket az európai jogalkotó hozza létre, ami azt jelenti, hogy mi lennénk azok a „kalandorok”, akikre utalás történt. Az ügynökségek költségvetése része magának az Európai Uniónak a költségvetésének. Minden pénzügyi évben mentesítést adunk az igazgatónak. Azt hiszem nincsen az igazgatásnak olyan része, amit olyan jól ellenőriznének mint az ügynökségeket, és ezért külön örülök, és hálás vagyok, hogy a bizottság leállította ezt a botránykeltésre irányuló kísérletet.
15
16
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Luca Romagnoli, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményének szerzője. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék néhány percet töltetni annak hangsúlyozásával, hogy az európai ügynökségek 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében az tudjuk támogatni, amit a Számvevőszék mond, mivel a beszámolók és a tranzakciók jogszerűek és szabályszerűek. Amint már a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban is elmondtam, én a következő években az elveknek és szabályoknak való nagyobb fokú megfelelőséget ajánlom. A Tengerbiztonsági Ügynökség esetében a fizetési előirányzatok 43%-át törölték, és a pénzügyi év vége felé a tranzakciók koncentrációját jegyezték fel. Kifejeztem értetlenségemet a tenger szennyezése elleni intézkedésekre irányuló kifizetési előirányzatok alacsony hasznosítási rátájával kapcsolatban is, ami annak ellenére ilyen, hogy a Parlament folyamatosan támogatja ezeket az intézkedéseket. Ami a Repülésbiztonsági Ügynökséget illeti, megjegyeztük a működési kiadások 40%-át elérő előirányzat-áthozat magas arányát hasonlóan a nem differenciált előirányzatok áthozatának alkalmazásához, ami az éven belüliség költségvetési elvének megsértését jelenti. Felhívtuk ezért a Bizottságot, hogy tekintse át az ügynökség díjstruktúráját, hogy a tanúsítási tevékenységek költségei és bevételei egyensúlyba kerüljenek. Végül, a Vasúti Ügynökséget illetően, a lejárt szerződések és a szabályos meglévő szerződések szabálytalan hosszabbítása azt jelenti, hogy nem mondhatjuk ki, hogy valamennyi tranzakció jogszerű lett volna. Ezért nagyobb átláthatóságot és pontosságot ajánlok a jövőre nézve, azonban a Számvevőszék észrevételeinek fényében azt javaslom, hogy a Parlament adja meg a mentesítést az ügynökségek igazgatóinak. Helga Trüpel, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének szerzője. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Kulturális Bizottság nevében szeretném kifejteni, hogy célunk a kulturális sokszínűség előmozdítása Európában. Kulturális programunk ott éri el a polgárokat, ahol élnek, ez pedig kifejezett célunk. Ennek megfelelően rendkívül jó gazdálkodást várunk el nemzeti kulturális ügynökségeinktől, és szeretném hozzátenni, hogy a pénzügyi rendelet felülvizsgálata javítani fogja a képességünket arra, hogy a finanszírozással és a támogatással azokat a kisprojekteket célozzuk meg, amelyekre a polgárok a saját területükön pályáznak. Ez azonban azt is jelenti, hogy megfelelő egyensúlyt kell találnunk a bürokrácia visszaszorítása és a csalás megelőzése között, ami azt jelenti, hogy megfelelő szabályokra van szükségünk. Ha nem akarjuk, hogy a kulturális projektjeink végrehajtásához kis összegeket igénylő polgároknak végtelen pályázati dokumentumokat kelljen kitölteniük, egyszerűsíteni kell az eljárásokat és az átalányösszegű finanszírozás felé kell elmozdulnunk. Így az európai polgárok körében kulturális programjaink nagyobb elfogadottságra találnak majd. Bárbara Dührkop Dührkop, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének szerzője. − (ES) Elnök úr, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság olyan vélemény mellett határozott, amely megadná a mentesítést a Bizottságnak ezen a téren valamint annak az öt ügynökségnek, amelyért felel. A Bizottság gazdálkodását illetően üdvözöljük a végrehajtott kifizetések lényeges növekedését, és reméljük, hogy ez a trend folytatódik 2007-ben is, bár tudjuk, hogy ez az év az új programkészítési időszak kezdete és tapasztalataink szerint ilyenkor nehezebb ezt a célt elérni, és van egy bizonyos fokú késedelem. Az állampolgári jogi bizottság üdvözli, hogy a Számvevőszék – és idézem – „ésszerű biztosítékokat tudott megszerezni a tekintetben, hogy a 2006. december 31-én véget ért pénzügyi év éves beszámolói megbízhatóak” arra az öt ügynökségre nézve, amelyek a polgári jogi bizottság illetékességébe tartoznak. Ennek kimondásával szeretnék néhány észrevételt tenni néhány olyan kérdéssel kapcsolatban, amelyek még mindig nem kellően tisztázottak a költségvetések végrehajtását illetően. Először is, a Frontex ügynökség, amely a hozzá allokált pénzeszközöket alacsony arányban használta fel, ám emiatt nem szabad pesszimistának lennünk. Figyelembe kell venni, hogy 2006 volt az első éve, amikor ténylegesen működött, és a következő év azt mutatta, hogy el tudja költeni teljes költségvetését. A polgári jogi bizottság látogatása Varsóban a Frontex központjában nagyon pozitív volt. Ezért azt reméljük, hogy a következő pénzügyi években fenntartás nélkül tudjuk majd megadni a mentesítést annak ellenére, hogy a Tanács és a Bizottság részéről a politikai jövőkép hiánya ennek az ügynökségnek a költségvetési létét meglehetősen veszélyeztette. Bár lehet, hogy ez a vita nem a legmegfelelőbb fórum, még is ki szeretném használni arra, hogy rámutassak a Frontex megfelelő működése nagymértékben a tagállamok együttműködésétől függ, tekintettel az ügynökség
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
hibrid jellegére. Ha a tagállamok nem bocsátják a megfelelő erőforrásokat a rendelkezésére, a Frontex nem fog tudni megfelelni kötelezettségvállalásainak. Ami az Eurojust ügynökséget illeti, csak annyit szeretnék mondani, hogy egyetlen negatív megjegyzésünk van: a költségvetési címek közötti nagyszámú átcsoportosítás, amelyet jobban kellett volna megindokolni. Kritikával illettünk néhány, az alkalmazottak felvételével kapcsolatos problémát az Európai Alapjogi Ügynökségnél is, és sajnáljuk, hogy a Számvevőszék úgy véli, hogy azt a helyzetet, amelyre 2005-ben mutattak rá, még mindig nem oldották meg a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelő Központja egyik alkalmazottjával kapcsolatban, akit hosszú távú kiküldetésben Brüsszelbe küldtek a nélkül, hogy ennek pontosan meghatározott célja lett volna. Végül szeretném megemlíteni a CEPOL, az Európai Rendőrakadémia ügyét. Itt vannak bizonyos kétségeink. Kallas úr, kértük az Európai Bizottságot, hogy szoros figyelemmel kísérje a CEPOL költségvetésének végrehajtását, mert komoly gyanú van arra nézve, hogy a CEPOL nem teljes körűen és nem szigorúan felel meg a közbeszerzésre vonatkozó európai jogszabályoknak. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének szerzője. − (PL) Elnök úr, ami az ez évi költségvetési mentesítési eljárást illeti, örülnünk kellene annak, hogy a Bizottság halad előre az EU pénzeszközök hatékonyabb hasznosításában, különösen a közös agrárpolitika területén. Ugyancsak támogatásra érdemes az a néhány tagállam által bevezetett kezdeményezés, hogy elkészítik és közzéteszik a nemzeti nyilatkozatokat, amelyek a közösségi pénzeszközök gazdálkodási folyamatában új elemet jelentenek; a többi tagállamnak is a lehető leggyorsabban be kellene vezetnie ezt a rendszert. Ugyancsak lényeges a Bizottságnak az a vállalása, hogy a Számvevőszék éves jelentésében említett, a közbeszerzési eljárások megsértése valamennyi esetét alaposan kivizsgálja, és bevezeti a kifizetések felfüggesztésének politikáját, ha a rendszerben súlyos jogsértéseket fedez fel. A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság egyik szakértőjeként szeretném hangsúlyozni, hogy továbbra sincs költségvetés-tervezés a nemek közötti esélyegyenlőség kérdésére tekintettel, és én ismételten kérem, hogy ezt a vonatkozást is vegyék figyelembe a költségvetés-tervezés és a közösségi programok finanszírozása részeként. Az elkövetkezendő években a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéseknek tükrözniük kellene a szociális alapból támogatásban részesülő, a nemek közötti esélyegyenlőséget előmozdító intézkedésekre vonatkozó információt. (Taps) Ingeborg Gräßle, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, biztos úr, a Parlament mentesítésével szeretném kezdeni, és azzal, hogy köszönetet mondok az előadónknak, és valamennyi képviselőnek, akik haladást akartak elérni a titkársági támogatásra vonatkozó juttatás tekintetében, mert ez egy kulcsfontosságú kérdés a közvéleményben, és a mi észrevételeink középpontjában is ennek kell állnia. Európai Parlamenti képviselőként mindannyiunk érdekében áll, hogy kiutat találjuk a korrupció e piszkos sarkából. Az Európai Néppárt javaslatokat tett arra, hogy a titkársági támogatásra vonatkozó juttatás miként lehetne hatékonyabban felhasználható a jövőben. Ezeket a javaslatokat a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nagy többsége támogatta, beleértve azt is, hogy a tagállami kifizető ügynököket a Parlament maga értesítse és ez által professzionálisabbá váljon. Ekkor ezek a kifizető ügynökök adminisztrálhatják a szolgáltatási szerződéseket és biztosíthatják, hogy az adókat befizessék és a társadalombiztosítási járulékokat levonják. Ezek a módosítások védik a Parlament jó hírét, amint az is, hogy az Európai Parlamenti képviselők a jövőben ne alkalmazhassanak családtagot. Az EU szabályai szerint ez nagyon lényeges összeférhetetlenséget jelent. Ezért felhívom valamennyi képviselőt, hogy kerüljék a további károkozást önmaguknak és a Parlamentnek. Nyugtalanul veszem tudomásul, hogy a Szocialista Képviselőcsoport és néhány liberális, a szöveg e bekezdése ellen kíván szavazni. Ha ők lesznek fölényben, az azt jelenti, hogy úgy fejezzük be ezt a mentesítési eljárást, hogy közben semmilyen előrehaladást nem érünk el e nagyon fontos vonatkozásban, és ez lenne a lehető legrosszabb forgatókönyv mindannyiunk számára, mert a vidám „folytasd csak” nem segíthet át bennünket a Számvevőszék legutóbbi, a titkársági támogatásra vonatkozó juttatásról szóló jelentésén. A parlamenti asszisztensi juttatás tekintetében is együttesen megállapodtunk, hogy ragaszkodunk ahhoz a nézethez, hogy az nem nyújt mindenre orvoslatot. Azt javasolnám, hogy mindannyian olvassák el az apró betűt is. Még mindig minden a levegőben van, ami azt jelenti, hogy ha ezen a pontos azt állítjuk, hogy a
17
18
HU
Az Euròpai Parlament vitài
parlamenti asszisztensi juttatás segít majd minden problémát megoldani, az egyszerűen hazugság – hazugság a közvéleménynek is. Még egy utolsó dolog a Bizottság költségvetéséről. Biztos úr, tény, hogy rezgett a léc és remélem, hogy kollégái vettek önnek egy italt, mert hogy megérdemelte. Nagyon köszönöm a jó együttműködést! Paulo Casaca, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (PT) Elnök úr, a Bizottság alelnöke, én is köszönetet szeretnék mondani valamennyi előadónak, és szocialista kollégáimnak is, meg a többi képviselőcsoportból való kollégáknak is, akik részt vettek ebben a mentesítési folyamatban, és oly sokat tettek a lezárás biztosítása érdekében. Tény, hogy pontosan ez az Európai Parlamenti kérdés az, amire szeretnék észrevételt tenni. Azt szeretném mondani, hogy egyértelműnek tűnik nekem: a belső ellenőrzés jelentéséből levonható alapvető következtetés az, hogy súlyos hiányosságok vannak a parlamenti asszisztensi kifizetési rendszer működésében. Nincs kétség a felől, hogy ez megköveteli az asszisztensek jogállásának bevezetését, és a kifizetések pénzügyi irányítási feladatainak az Európai Parlament igazgatásának történő átadását. A következő parlamenti időszakban alapvető fontosságú, hogy ne csak az európai parlamenti képviselők rendelkezzenek jogállással, hanem az asszisztenseik munkáját is az európai intézményi kereten belül szabályozzák és finanszírozzák, és ne maradjon indoka a közpénzekből finanszírozott önkéntes nyugdíjrendszer folytatódó létének, valamint, hogy az utazási költségek és más általános költségek szabályai egyértelműbbek legyenek. A Tanácsnak e mellett kell szavaznia, és meg kell akadályoznia, hogy az Európai Parlament intézményét a pozícióval járó csekély előnyök tartsák fogva. Hasonlóképpen létfontosságú, hogy a képviselőknek garantáljuk a legjobb munkafeltételeket, figyelemmel arra, hogy szükséges, hogy rájuk a teljes átláthatóság szabályai és a szigor legyen irányadó, teljes mértékben összhangban a társadalom által alkalmazandó általános szabályokkal. Különösen szeretném kérni kollégáimat az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták soraiban, hogy ne blokkolják ezt a reformfolyamatot. Alapvető fontosságú, hogy konszenzust érjünk el a Parlamentben az asszisztensek jogállásáról és, hogy ez a jogállás egyértelmű legyen, mert olyan kérdést szabályoz, amely szükségtelenül járul hozzá ahhoz, hogy intézményünk veszítsen hitelességéből. Mindenek felett való, hogy ezt elérjük, és ehhez mindenkinek a támogatása szükséges. Jan Mulder, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – (NL) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok valamennyi előadónak, akik hozzájárultak ehhez a mentesítési eljáráshoz. A rendelkezésemre álló két percet a Jørgensen úr által készített, a bizottsági mentesítésről szóló jelentés tárgyalására fordítanám. A Számvevőszék tavaly novemberben tette közzé jelentését, és ez a jelentés lényegesen jobb volt, mint az előző években tekintettel arra, hogy a jelentés ezúttal százalékokat idézett. Ezt a jövőbeni jelentésekben is folytatni kell. Amikor a jelentést közreadták, úgy tűnt, mintha a Bizottság diadalmaskodott volna. A jelentés még soha nem volt ilyen jó. A Számvevőszék a Bizottság kiadásainak 44%-át jóváhagyta. Azt kell mondanom, nem éreztem azt, hogy ez lett volna az idő, amikor elégedetten hátradőlhetnénk és azt mondhatnánk: „Ez a legjobb, amit valaha is csináltunk.” Nem, ennél sokkal jobbat tudunk. Ami szembeötlő, hogy a Bizottság ténylegesen figyelmen kívül hagyta a Parlament ajánlásait a korábbi mentesítési állásfoglalásokban. Mi volt a lényeges a Parlament számára az elmúlt három évben? A nemzeti nyilatkozatok. Mit mond a Bizottság? Nem tartjuk tiszteletben a nemzeti nyilatkozatokat. Ez aztán túl sok. Továbbá, intézményközi megállapodás formájában ez benne van a pénzügyi tervben. Szerencsére a Bizottság visszakozott és ezt most már megtörténik. Van még egy második kérdés is azonban. A biztosok nem írhatják alá a főigazgatók nyilatkozatait. Talány számomra, hogy miért. Fogadhatjuk a biztosokat a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban, ahogyan a Bizottság felajánlotta, és rendszeresen meghallgatjuk véleményüket a tekintetben, hogy mennyi haladást értek el, ám a biztosok nem írhatnak alá semmit a Parlamentben. Hogy magyarázható ez jogi perspektívából? Én csak annyit tudok mondani elnök úr, reméljük, hogy a jövő év még jobb lesz. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoportja mindehhez konstruktívan áll hozzá, mint ahogy a múltban is. Mogens Camre, az UEN Képviselőcsoportja nevében. – (DA) Elnök úr, most kilencedszer van lehetőségem részt venni abban a folyamatban, amelyben a Parlament jóváhagyja a Bizottság, a Tanács, a Parlament és más EU szervek beszámolóit. Ismételten ebben az évben is súlyos szabálytalanságokat találtunk. A helyzet különösen is rossz volt azzal kapcsolatban, ahogy a Bizottság a strukturális alapok pénzeit kezelte, ahol majdnem 4 milliárd eurót (majdnem 30 millió DKK-t) helytelenül fizettek ki. Az idő szorítása miatt, megjegyzéseimmel erre koncentrálok.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ebben az évben ismételten azt mondjuk, hogy valami nincs rendben és ismételten kapjuk a biztosítékokat, hogy a dolgok most már igazán javulni fognak. Ilyen biztosítékokat kaptunk minden évben, mégis a helyzet folytatódik, mert a teljes támogatási rendszer olyan bonyolult, olyan ésszerűtlen és olyan kezelhetetlen. A Költségvetési Ellenőrző Bizottságban felvetettük a sarkalatos kérdést: az EU egésze számára mit a tagállamok közötti hatalmas pénzátcsoportosítás hatása? Végül is nincs látható javulás azokban az országokban, amelyek a támogatást kapják. A következő évben megint elmaradottak lesznek, és megint támogatást fognak kapni. A 15 régi EU-tagállam közül Görögország, Spanyolország, Portugália és Írország amióta csak tagok minden egyes évben kaptak támogatást. 11 tagállamban, valamennyi régi tagállam, amelyek a teljes nettó különbséget fizetik. Természetesen valamennyi új tag kap támogatást. Azok az országok, amelyek gazdasági reformokat hajtanak végre és hatékonyan dolgoznak, és ahol a polgárok hajlandóak magas adókat fizetni, rákényszerülnek arra, hogy olyan országoknak fizessenek, amelyek nem reformálják meg elavult struktúrájukat vagy különösen magas adókat követelnek. Az EU támogatáspolitikája nagymértékben semmit sem tesz. Miért hajtanánk végre reformokat, amikor a semmittevés számláját meg lehet küldeni a többi ország polgárainak? A teljes átcsoportosítás butaság. Nem csak milliárdok kerülnek a rossz kezekbe, hanem maga a támogatásfilozófia is beteg, mert azokat az országokat jutalmazza, amelyek nem hajlandók a reformok végrehajtására, és bünteti azokat, amelyek éppen ezt teszik. Ezek az országok azok, amelyekre az EU-nak szüksége van. Az EU jelenlegi költségvetési 15%-ából teljesíthetné feladatait. Ezen kívül mentesülnénk a gazdasági botrányok valamennyi esetétől is. Én ezért személyesen nem kívánom megszavazni a Bizottság beszámolójának jóváhagyását. Szeretném megragadni ezt a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak a Költségvetési Ellenőrző Bizottságbeli kollégáimnak az általuk végzett tekintélyes mennyiségű jó munkáért. Bart Staes, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (NL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, hozzászólásomat a Bizottság és a Parlament mentesítésére korlátozom. Ami a Bizottság mentesítését illeti, olyan problémákkal szembesülünk, amelyeket kellően megindokoltak, különösen az előadók: tény, hogy a Számvevőszék számos nagy problémáról számolt be a strukturális alapokkal kapcsolatban, hogy 12%-ot nem lett volna szabad kifizetni (4 milliárd eurót, ami egy hatalmas összeg), és a külkapcsolatokat illetően az a tény, hogy egyebek között az Egyesült Nemzetekkel folytatott együttműködés gyengén és esetlenül működik. Ezek azok a problémák, amelyekről tárgyaltunk. Ez egy lényeges mentesítés, mert ez az utolsó mentesítés a választások előtt. Jövőre is lesz mentesítés, de erre már a választást közvetlenül megelőző időszakban kerül sor. Ezért nagyon lényeges mentesítésről van szó, és ki kellett kényszerítenünk a párbeszédet. Örülök annak, hogy ezt igen konstruktív módon tudtuk elérni az összes képviselőcsoportot illetően. Az a tény, hogy kétszer szerveztünk meghallgatást Špidla és Hübner biztosokkal, valamint hogy mi – Jørgensen úr, Mulder úr, Gräßle asszony és én – egy közös levéllel tudtunk információt szerezni a Bizottságtól, kiváló eredményhez vezetett. Őszintén remélem, hogy jövőre még jobb eredményt sikerül elérnünk. Ami a Parlamentet illeti, szeretnék két fő problémára koncentrálni. Az asszisztensek jogállásával kapcsolatban rendelkezésünkre áll a belső ellenőr által végzett belső ellenőrzésről szóló jelentés. Dicsérnem kell őt, mert ez egy kiváló dokumentum. Még mindig nem értem elnök úr, hogy ön és a Hivatal miért nem tették közzé ezt a vizsgálati jelentést. Végül is ezt most titokzatosság lengi körül, ami nem szükséges, mert mi, a Parlament mindig is kértük, hogy ezt a vizsgálatot végezzék el, és folytassanak vizsgálatot arról, hogy a titkársági juttatásokat hogyan kezelik. Én őszintén hiszem, hogy ezt a jogállást végre kell hajtanunk. Több módosítást is benyújtottam, amelyek megerősítik Pomés Ruiz úr meglévő szövegét. Ennek a Bizottsággal, és különösen a Tanáccsal folytatott párbeszédben kell létrejönnie, mert ha a közeljövőben olyan problémával fordulunk a Tanácshoz, amelyet nem követ nyomon, akkor nem ott leszünk, ahol lennünk kellene. Ezért ezt a Bizottsággal és a Tanáccsal folytatott párbeszédben kell elérnünk. Még egy utolsó pont, amit szeretnék említeni az, hogy az önkéntes nyugdíjalap súlyosan nyugtalanít engem. Először is, a biztosításmatematikai hiány növekedni fog és másodszor, azt is szeretném, hogy az önkéntes nyugdíjalap résztvevőinek listáját végre tegyük közzé. Umberto Guidoni, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az egész Parlament és összes kollegám örül az európai előirányzatok hatékonyabb felhasználása terén elért előrehaladásnak. Nem tudjuk azonban megkerülni, hogy rámutassunk, vannak még súlyos hiányosságok. A Bizottságnak jogsértési eljárást kell indítania, és szankciókat kell alkalmaznia azok ellen a tagállamok ellen, amelyek nem vagy csak részlegesen alkalmazzák a strukturális alapokra irányadó jogszabályokat. A
19
20
HU
Az Euròpai Parlament vitài
tagállamoknak minden információt meg kell adniuk a korrekciókról és a pénzügyi behajtásokról, különösen a jövőbeni pénzügyi gazdálkodásra tekintettel. A Bizottságnak a Parlament elé kellene terjesztenie az egyes országoktól kapott éves jelentések minőségi értékelését, különösen az intervenció területe, illetve a különféle politikák szerinti bontásban. A legfontosabb terület a strukturális alapoké, ahol a helytelen kifizetések volumene még mindig lényeges, 12%. A Bizottságnak magyarázatot kell adnia arra, hogy miként fogja biztosítani ennek a pénznek a behajtását, különösen azokban az esetekben, ahol a projekteket a pályázati eljárások alkalmazása miatt nem fogadták el. A megfelelő ellenőrzéseket elmulasztó tagállamok ellen gyorsabb és hatékonyabb felfüggesztési eljárásokat kellene alkalmazni. Amit hangsúlyozni szeretnék, mert ez tűnik nekem a költségvetés legnagyobb hiányosságának, az a külső intézkedések: erre vonatkozóan nincs elegendő információ, bár számos európai tevékenységből húznak hasznot. Különösen fontosnak tartom, hogy a Bizottság nagyobb átláthatóságot biztosítson az Európai Unió által az iraki újjáépítés érdekében 2006-ban finanszírozott projektek tekintetében; például sorolja fel a projekteket, mik ezek, mik az előre látható költségek, és milyen ügynökségek vesznek részt benne. Ezt az információt megadták meglehetősen későn, ám én úgy gondolom, hogy ez még mindig nem kielégítő. Konkrétan úgy vélem, hogy az ilyen jellegű pénzeszköz-felhasználás esetében meg kellene vizsgálnunk azt a gondolatot, hogy az Európai Újjáépítési Ügynökséget használjuk, amint erre a Parlament a múltban már rámutatott. Gyorsan rátérek a Parlament mentesítésére. Először is, ott van a három helyszín kérdése, amelyet az előadó is felvetett, amelynek pénzügyi költségéhez hozzá kellene adni a környezeti költséget is. Végül, az asszisztensekre fordított kiadásokkal való gazdálkodásra vonatkozó belső jelentés: véleményem szerint, helytelen azt bizalmasan kezelni, mert ez vezetett ahhoz, hogy egész sorozat cikk jelent meg a sajtóban, ami kárt okoz a Parlament átláthatóságának és megfelelő működésének. Emiatt kérjük, hogy ezt a belső vizsgálati jelentést tegyék közzé. Jeffrey Titford, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, a korlátozott időben, ami rendelkezésemre áll, hogy ezt a hosszadalmas jelentés kommentáljam, két észrevételt szeretnék tenni. Először is, rengeteg üres közhelyet tartalmaz arról az alátámasztó dokumentációról, amit az európai parlamenti képviselőknek kellene biztosítaniuk, hogy alátámasszák a parlamenti asszisztensi juttatásra vonatkozó igényeiket. A közelmúlt eseményeinek fényében fájdalmasan egyértelmű, hogy a jelenlegi megoldások teljesen elégtelenek, mivel sok képviselő számára lehetőséget biztosítanak a durva, sorozatos visszaélésekre. Továbbá, egyértelmű, hogy komoly szándék ezeknek a visszaéléseknek a visszaszorítására nincsen, mivel úgy tudom, a rendszert nem változtatják meg, amíg az új Parlament össze nem ül 2009 őszén. Ezért egyáltalán nem tudom komolyan venni a jelentés kritikus hangnemét. Másodszor, felhívom a képviselők figyelmét a jelentés meglehetősen vészjósló 55. bekezdésére, amelyből az tűnik ki, hogy 2008-tól az európai politikai pártok legfeljebb 85%-os mértékig az Európai Parlament költségvetéséből finanszírozhatók. Majd rámutat arra, hogy a támogatásnak ez a magas szintje további felelősséget ró rájuk tevékenységeiket illetően. Más szavakkal, az EU finanszírozza a politikai pártokat és egyben ellenőrzi tevékenységeiket. Itt van a Nagy Testvér, ami még erőteljesebb bizonyítékul szolgál az európai demokrácia katasztrofális hanyatlásáról, melyet az egyre inkább totalitáriánus Európai Unió okoz. Demokrataként irtózom tőle, és azoktól is, akik támogatják azt: szégyelljék magukat. Ashley Mote (NI). – Elnök úr, helyes tájékoztatni a Házat és az Európai Befektetési Bankot, amelynek beszámolóját vizsgáljuk felül ma reggel, hogy a British Broadcasting Corporation-nek – amelyet mostanában leginkább Brüsszel Broadcasting Corporation-ként ismerünk – nyújtott 200 millió euró értékű puha kölcsöneivel kapcsolatban a brit rendőrség bűnügyi nyomozást folytat. A BBC ellen az az elsődleges vád, hogy megszegte a Királyi Chartáját, különösen azzal, hogy az aktuális ügyekről nem számolt be kiegyensúlyozott és objektív módon. Az EBB azon állítása, hogy a BBC szerkesztési politikáját ezek a kölcsönök nem befolyásolták, egyszerűen hihetetlen. Sokéves kutatás eredményeként, melyet nem utolsósorban Lord Pearson végzett saját tekintélyes költségére, nyilvánvalóvá vált, hogy a BBC-t tulajdonképpen az EBB az EU nevében megvásárolta. Ennek eredményeként a BBC felső vezetői úgy tűnik, törvény felett állónak tekintik magukat. Rövidesen meglátjuk, hogy a Scotland Yard egyetért-e ezzel.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Gabriele Stauner (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én a többi intézmény mentesítéséről szóló jelentésre szorítkozom, és köszönetet mondok az előadónak, Lundgren úrnak az együttműködésért. Ami az intézményeket illeti, szeretnék rámutatni először is, hogy végre meg kell találnunk mentesítésük jogalapját a pénzügyi rendeletben – és ez különösen a Tanácsra vonatkozik. A jelenlegi gyakorlat, miszerint a Parlament vállalja a Tanács főtitkárának és a többi intézménynek a mentesítését, nincs benne a pénzügyi rendeletben, és nem is áll összhangban a Szerződés 274. cikkével. Különösen olyan érzékeny területen, mint a költségvetés ellenőrzése, a 70-es évekre visszanyúló „gentlemen’s agreement”-re vonatkozó hivatkozás már nem helyénvaló, és ellentétes a jogi egyértelműség és a törvényes igazság elveivel. Ezért felhívjuk a Bizottságot, hogy 2008 szeptemberéig nyújtson be egy alkalmas javaslatot e hiányosság orvoslására. Ezért kérem valamennyi képviselőt, hogy támogassa Tanács mentesítésének 1. módosítását. Most a közös kül- és biztonságpolitika költségeiről szólok, hogy a Tanács álljon ellen annak kísértésnek, hogy ezeket a költségeket a jövőben az igazgatási költségek alá rendelje. Ebben az évben, mint minden évben, az intézmények épületpolitikája az a terület, ahol a költségvetési ellenőrzés mindig talál valamit. Vegyük például a Számvevőszéket, amely nem vette a fáradtságot, hogy megpályáztassa épületbővítését, vagy a rá vonatkozó szerződéseket tárgyalásos úton kösse meg annak ellenére sem, hogy felelős a finanszírozásért. Megint felvetném a szerződések odaítélésére vonatkozó irányelveket. Lehetetlen kommunikálni polgáraink felé, hogy minden kis települési önkormányzatnak, ha több mint 200 000 eurós szerződést kíván odaítélni, akkor azt meg kell hirdetnie egész Európában, amikor maguk az intézmények sem tartják be a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályokat. Engedjenek még egy utolsó szót a Számvevőszékről. Nagyon sajnálom, hogy a jelentésünk szerint a Számvevőszéket az Európai Központi Bank modellje szerint kellene megszervezni. Én tartok ennek az intézménynek az újra nemzeti hatáskörbe történő emelésétől, pedig ezt az intézményt a tagállamok mindenféle politikai befolyásától mentesen kellene megtartanunk. Herbert Bösch (PSE). – (DE) Elnök úr, először is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki dolgozott ennek a fontos 2006-ra vonatkozó mentesítésnek az előkészítésén és támogatta előadónkat. Talán ez a legfontosabb mentesítés, amit végzünk ebben az időszakban. Látjuk a problémákat, és van még időnk a problémák megoldására. Ezen a ponton szeretném kifejezni külön köszönetemet az Európai Számvevőszéknek, annak a hatóságnak, amelynek jelentései évről-évre növekednek. Csak az lenne nagyon jó, ha időről-időre a Számvevőszék ellen tudna állni a populizmus kísértésének. Emlékszünk a ménesegyesületekre és a golfklubokra, és mindarra, ami ezzel együtt járt. Azok inkább politikai értékelések voltak, mint számvevőszéki értékelések. Szeretnék köszönetet mondani az Európai Bizottságnak, amely végül szoros nyomon követést tárgyalt ki velünk szintén e bizottság keménybeszédű előadójának nyomása alatt. Kallas biztos már említette, hogy miként kívánunk eljárni a következő hónapokban. A tagállamok nemzeti nyilatkozatai fontosak. A Tanács ma nincs itt – ezt látjuk – nem figyelnek oda, hogy adófizetőik adóját hogyan használják fel, tehát ezt nekünk kell megtennünk. Előre fogunk lépni a strukturális politikában. Kallas biztos úr, továbbra is nehézségeink lesznek a külpolitikában. Az első alkalommal rámutattunk, hogy ez a külpolitika nem kellően figyelemmel kísért, bár milliárdokat költünk rá. A nemzetközi finanszírozás világában szokásos, hogy a szavazati jogokat a hozzájárulás teljesítésére vonatkozó kötelezettségek szerint osszák el. Ha például az Európai Unió Irak újjáépítéséhez több mint 40%-ban járul hozzá, szeretném, ha a mienk lenne a részvételi jogok és együttdöntési jogok több mint 40%-a. Addig még hosszú utat kell megtennünk, és így sokat kell tennünk. Ma jó jelentésekről szavazunk, és most már arról van szó, hogy kellő támogatást adjunk számukra. Kyösti Virrankoski (ALDE). – (FI) Elnök úr, először is köszönetet kívánok mondani az előadóknak és a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság elnökének kiváló munkájukért. Harminc, a 2006. évre vonatkozó mentesítésről szóló jelentés van előttünk. Ezek közül a legfontosabb a Bizottságé, amely az EU költségvetésének 97%-ára vonatkozik. A többi az EU egyéb intézményeihez és a külön ügynökségekhez kapcsolódik.
21
22
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Véleményem szerint javítani kell azon a módon, ahogyan a Parlament kezeli a mentesítés kérdését. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság nem lehet számvevőszék, és még kevésbé könyvvizsgáló cég. Fizikai lehetetlenség, hogy részletesen megvizsgálja 30 egység igazgatását, és beszámolóit. A Parlamentnek meg kell bíznia a szakértőkben, és a hivatalos szervek véleményében. Ezek közül az Európai Számvevőszék, a belső ellenőrző testületek, és a Európai Csalás Ellenes Hivatal (OLAF) a legfontosabbak. A beszámolók és az igazgatás legszigorúbb részletes vizsgálata is csak a pontosság látszatát keltheti, és ettől az eredmény nem lesz megbízhatóbb. Nincs közvetlen összefüggés a között, ahogyan a mentesítést tárgyaljuk és az előállított jelentések száma között. Épp ellenkezőleg, amikor a Parlament mentesítést ad egy ügynökségnek például, az túlságosan erős biztosíték lehet arra nézve, hogy a beszámolókat és az igazgatást aprólékosan vizsgálták. Ha a Parlament valóban meg akarja erősíteni szerepét a mentesítési folyamatban, felül kell vizsgálnia a gyakorlatát. Különben a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot elárasztja a munka. Janusz Wojciechowski (UEN). – (PL) Elnök úr, Jørgensen úr jelentése – a Számvevőszék véleményét követően – nagyon helyesen teszi mérlegelés tárgyává a közös agrárpolitika finanszírozásának problémáját, különös tekintettel arra a tényre, hogy a kedvezményezettek közül néhánynak semmi köze a mezőgazdasághoz. Golf klubok, krikett klubok, lovagló klubok, szórakoztató parkok – ám prosperáljanak, de ne a közös agrárpolitika pénzéből. Ma délután itt a Házban az élelmiszerválságról és az élelmiszerárak emelkedéséről tárgyalunk, és minden bizonnyal a válság egyik oka, hogy a mezőgazdaság támogatására szánt EU pénzeszközöket egészen más vállalkozások támogatására használjuk fel, amelyek azonban e nélkül a támogatás nélkül is nagyon jól megvannak. Ezért teljes mellszélességgel kiállok a Jørgensen-jelentés 99. és 100. cikkében foglalt következtetések mellett, amelyek rámutatnak, hogy módosítani kell a közös agrárpolitika finanszírozását, biztosítva, hogy a támogatást kizárólag a valódi gazdák kaphassák meg – azok, akik a földet mezőgazdasági célra hasznosítják – és ezeket a változásokat a lehető legsürgősebben kell bevezetni. Paul van Buitenen (Verts/ALE). – (NL) Szeretném korunk legtudósabb emberét, Einstein urat idézni. Ő azt mondta: „A világ veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat cselekszenek, hanem azok miatt, akik csak nézik, és nem tesznek semmit”. Ez a helyzet itt a Parlamentben is. Évtizedek óta tudjuk, hogy rengeteg manipuláció történik az asszisztensek juttatásaival, az utazási juttatásokkal, az általános költségekre vonatkozó juttatásokkal, a napidíjakkal, a látogató csoportok és a politikai képviselőcsoportok finanszírozásával kapcsolatban. Remélem, hogy a Parlament végre tesz valamit a 2009. évi választások előtt, és hogy ezek nem csak üres ígéretek lesznek, mint ahogyan az elmúlt néhány évtizedben történt. Erre várva, én tényleg úgy vélem, hogy el kellene halasztanunk a mentesítést. Úgy érzem, eladhatatlan a szavazóink felé, ha mi most megadjuk magunknak a mentesítést. Esko Seppänen (GUE/NGL). – (FI) Elnök úr, kiváló munkát végeztek Siim Kallas, az Európai Bizottság alelnöke, vezetésével annak érdekében, hogy az Európai Unió beszámolói nyitottabbak és átláthatóbbak legyenek. Külön elismerést érdemel az a felhívás, hogy tegyék közzé az EU egyszeri kifizetéseit. Hazámban, Finnországban a nemzeti támogatások értéke az EU támogatás kétszerese. Sajnálatos módon, az EU támogatás kedvezményezettjeire vonatkozó adatok nem mondják el a teljes igazságot az egyszeri kifizetésekről. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság nyomása alatt a Bizottság jóváhagyta a beszámolók ellenőrzésének módját, és ígéretet tett arra, hogy nagyobb erőfeszítéssel próbálja meg a helytelen indokból történt kifizetéseket visszaszerezni. Hasonlóképpen, most már jobb minőségű információ áll rendelkezésre a külső intézkedések finanszírozásáról, hála az előadóknak és árnyékelőadóknak. Remélem, hogy a jövőben szigorúan közelítjük meg a pán-európai politikai pártok figyelemmel kísérését és a rájuk vonatkozó szabályok betartását szemben azzal, amire időnként következtethetünk a Parlament magatartásából. Jens-Peter Bonde (IND/DEM). – (DA) Elnök úr, hosszú utat tettünk meg a nyitottság és az EU-n belüli csalás elleni küzdelemben. Amikor engem először megválasztottak 1979-ben, a képviselőcsoportok elnökei mutatták az utat a pénztár felé. Először volt a sofőr által vezetett limuzin, amelyet a Parlament fizetett, majd kisebb belenyúlás a képviselők pénzeibe, hogy ugyanazért az útért a business-class utazás költségeit is megkaphassák, meg még egy kicsivel többet! Mostanában az elnökök a takarítási műveletben mutatják az utat. Azonban még hosszú utat kell megtenni, és súlyosan visszavetett bennünket az a többségi határozat, hogy ne tegyük a belső ellenőrzésről szóló jelentést közzé. Hogyan lehetünk mások gyámjai, ha saját problémáinkkal nem merünk foglalkozni. A nagy képviselőcsoportok a felelősség nehéz súlyát viselik, mivel
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
a következő parlamenti választások idején a részvételi arány 40% alá is csökkenhet, ami súlyosan gyengítené a választások legitimitását. Az reméltem, hogy egyszer meg tudom majd szavazni az éves beszámolókat, mert már nincs bennük semmi, amit kritizálhatnék. Azonban a nagy képviselőcsoportok megint azt ajánlják, hogy bélyegezzük le a Bizottság beszámolóját, még akkor is, ha még mindig nem tudunk teljes mértékben hozzáférni a számlákhoz, hogy ellenőrizhessük azokat. Mit mondana egy könyvvizsgáló az olyan beszámolókra, amelyek mellékleteihez nem fér hozzá? Egymás után 14. évben a Számvevőszék azt nyilatkozta, hogy nem tudják igazolni a mögöttes tranzakció helyességét és ezért sajnálatos módon immáron a 29. egymást követő évben kénytelen vagyok a jóváhagyás ellen szavazni. Ugyanakkor szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban és máshol a Házban azért a közös kezdeményezésért, melynek célja az EU megtisztítása. Amikor én kezdtem, a költségvetés-készítés alatt találkoztam egy emberrel, akit csak mint „lefölözött tejet” ismertek. Ő 1,3 milliárd DKK-t kapott, ő volt az EU pénzeszközök legnagyobb dán kedvezményezettje. Még csak egy statisztikai bontást sem tudtam megszerezni arról, hogy például a legnagyobb kedvezményezettek mit kapnak. A következő évtől a mezőgazdasági támogatásban részesülők valamennyien ott lesznek az interneten. Négy évvel ezelőtt a Bizottság munkacsoportjai még nagy titoknak számítottak. Most mindannyian el fogjuk tudni olvasni az interneten, hogy kik a konzulensek, hála az általunk közösen gyakorolt nyomásnak. Ezen kívül a Bizottságban is élveztük Kallas úr támogatását. Szeretném kifejezni köszönetemet ezért. Hiányozni fognak azok, akikkel együtt dolgoztam, amikor május 9-én elhagyom a Parlamentet. Köszönöm, hölgyeim és uraim! Hosszú utat tettünk meg, de még nem jutottunk elég messzire. Ám biztos vagyok abban, hogy önök folytatják a munkát. Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, 1944-ben Friedrich Hayek azt az előrelátó észrevételt tette, hogy adott technikai feladatok külön testületekre történő delegálása, ami rendszeres, az első lépés, amellyel egy demokrácia fokozatosan megfosztja magát a hatalmától. A kollégáknak meg kellene kérdezniük maguktól, hogy mennyi demokratikus ellenőrzést tudnak gyakorolni a különféle európai ügynökségek fölött. Előfordul egy-egy bizottsági látogatás hozzájuk, vagy általános véleményeket fejtünk ki arról, hogy mi legyen a mandátumuk, általában azonban ennek a Parlamentnek a szerepe az, hogy évente és feltétel nélkül megszavazza a szükséges támogatásukat. Így az Európai Uniót egy állandó apparátus működteti. A méltányosság érdekében ki kell mondani, hogy ebben nincs egyedül. Sok tagállamban, többek között az enyémben, hasonló folyamat megy végbe, ahol is a választott képviselők feladják hatásköreiket. Ami az EU-t szokatlanná teszi, az az, hogy ezeknek a különféle szerveknek igen csak széllel bélelt jogalapjuk van. Igaz, hogy ezekre a felhatalmazást az Európai Alkotmány megadta volna. Ezt az alkotmányt azonban – úgy látszik, erre ezt a Házat időről-időre emlékeztetni kell – a szavazóurnák előtt elvetették. Ezért sok ilyen ügynökség – az Emberjogi Ügynökség, a Védelmi Ügynökség, a Külső Határok Ügynöksége, és így tovább – a legjobb eseten nem szabályszerű, a legrosszabb esetben illegális. Ha rendezni akarják jogállásukat, és megfelelő mandátumot kívánnak nekik, akkor terjesszék az alkotmányt a nép elő az egyszer valaha megígért referendummal. Pactio Olisipio censenda est! Esther De Lange (PPE-DE). – (NL) Elnök úr, sokat mondtak el ma a Parlament mentesítésének témájáról. Én ezért arra az észrevételre korlátozom magam, hogy én, mint hajdani asszisztens, remélem, hogy az asszisztensek jogállása, amelyről oly részletes vitát folytattunk, végre létrejön, mert ha becsületesek akarunk lenni, a jelenlegi jogszabályok túl sok manőverezési lehetőséget biztosítanak. Ez a probléma. Sok képviselő ezt korrekten intézi, mégis jelenleg nincs rá garancia. Ezért meg kell szigorítani a szabályokat, és a Parlament főosztályainak következetesebben kell eljárniuk azokban az esetekben, amikor a szabályokat nem megfelelően alkalmazzák. Ez egy olyan terület, ahol a főosztályaink időnként hibáznak, többek között a múltban is. Ennek elmondása után szeretnék a Bizottság mentesítésének megadására térni, illetve arra, ami az én véleményem szerint a fő probléma, és ami minden évben újra megjelenik, és ami sokaknak okoz fejfájást: konkrétan arra a nehéz helyzetre, amiben jelenleg találjuk magunkat az európai és a nemzeti szint között; ez a helyzet annak tudható be, hogy a Bizottság teljes mértékben elszámoltatható az európai kiadásokért, miközben ezeknek 80%-át a tagállamok kezelik. Azt már kijelentették, hogy valóban voltak pozitív fejlemények, például a mezőgazdasági ágazatban. Azonban csak a nemzeti gazdálkodásra vonatkozó nyilatkozatokkal tudjuk magunkat ebből a nehéz helyzetből kihúzni; ilyen nyilatkozatot jelenleg négy tagállam nyújt be. A Jørgensen-jelentésben mi mint Parlament egyértelműen közöljük, hogy e tekintetben a jelenlegi éves összegzések csak óvatos első lépéseknek tekinthetők az ilyen, gazdálkodásra vonatkozó
23
24
HU
Az Euròpai Parlament vitài
nyilatkozatok felé. Azt is tudom azonban, hogy ahhoz, hogy a nemzeti nyilatkozatok megvalósuljanak, módosítani kell az intézményközi megállapodást és a pénzügyi rendeletet. Mindenesetre egyelőre megelégszem a Bizottság múlt havi ígéretével, azzal, hogy bátorítani fogja a többi tagállamot is, hogy nyújtsanak be nemzeti nyilatkozatokat. Szándékosan használtam az „egyelőre elégedett” kifejezést biztos úr, mert a puding próbája az evés, és képviselőcsoportom nyomon fogja követni, hogy a Bizottság miként teljesíti ígéretét az elkövetkezendő hónapokban tett konkrét lépéseivel. Továbbá, az a tény, hogy a Tanács ma nincs itt, azt jelzi, hogy még sokat kell elérnünk. Ezeket a következtetéseket megfontoljuk, ha ismét itt leszünk a 2007. évi mentesítéshez jövőre. Folytatás akkor! Herczog Edit (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Az európai ügynökségek jelentésével szeretnék foglalkozni. Az Európai Parlament évről évre vizsgálja az európai ügynökségek gazdálkodását, e feladatának elvégzésében támaszkodik mind az Európai Számvevőszék, mind az Európai Csaláselleni Hivatal munkájára. Közösen végzett hosszú, alapos elemző és előkészítő munka eredményeként jutottunk el odáig, hogy határozatot hozzunk a közösségi ügynökségek 2006-os gazdálkodásával kapcsolatosan, és nagyon örvendetesnek tartjuk, hogy az Európai Számvevőszékkel egyetértésben, valamennyi ügynökséget ajánljuk elfogadásra. Ez nem azt jelenti, hogy a gazdálkodás területén nem találtunk hibákat, de azt igenis jelenti, hogy nem találtunk olyan mértékű hibákat, ami az elfogadást akadályozná. Szeretném jelezni azt is, hogy nagyon széles demokratikus többséggel szavazták meg a frakciók a bizottságban és ajánlják itt, a plenáris ülésben elfogadásra az ügynökségek munkáját, még akkor is, ha a jelentéstévő saját jelentésével sem ért teljesen egyet. Köszönöm, hogy meghallgattak. Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Elnök úr, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport nevében én már hivatali időm kezdete óta elemzem az EU ügynökségei munkájának eredményeit. Szeretnék rámutatni arra, hogy az ügynökségek száma majdnem megkettőződött ebben az évben. Annak ellenére, hogy az előadó felszólalásában kritikus megjegyzésekkel illette az ügynökségek munkáját, én szükségesnek tartom bizonyos pozitív változások megemlítését az elmúlt évhez képest. A Parlament azon javaslata végrehajtása eredményeként, hogy az ügynökségek munkáját az illetékes bizottságok értékeljék, javult az átláthatóság és a demokratikus felelősség. Ezzel együtt maradtak még problémák. E tekintetben meg kell határoznunk az ügynökségi tevékenységek helyét az EU irányítási rendszerében. Mint már említettem, az ügynökségek száma jelentősen nőtt, és ezért bennünket hibáztatnak, sőt a Parlament időnként osztja azt a véleményt, hogy ez a bürokrácia növelésének közvetett módja. Talán azonban rávilágít az EU irányítási rendszere felülvizsgálatának szükségességére együtt az Európai Bizottságéval, különös tekintettel az irányítási és igazgatási rendszerre. A rendszer javításának céljára egy sorozat projekt áll megvalósítás alatt. Úgy tűnik, ennél radikálisabb reformról kellene gondolkoznunk, olyanról, amely pozitív eredményeket hozna, és hozzájárulna az ügynökségek és a Bizottság munkája átláthatóságának növeléséhez. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr, biztos úr, három olyan ügy van, amelyre szeretném a figyelmet felhívni ebben a vitában. Bár a Számvevőszék elismerte, hogy általánosságban az Európai Közösségek pénzügyi beszámolója becsületesen jeleníti meg a pénzügyi helyzetet 2006. december végén, és nem talált semmilyen kirívó pontatlanságot a saját pénzeszközöket és a felmerült kiadásokat illetően, azonban mind a főkönyvekben, mind pedig a tagállamok által benyújtott jelentésekben rögzített összegekben sok tévedést talált. Különösen aggályos, hogy a pontatlanság bizonyos típusai évről-évre ismétlődnek, a Számvevőszék és az Európai Parlament kritikus megjegyzései ellenére. Egy másik nyugtalanságra okot adó tény, a fennálló, még ki nem fizetett költségvetési kötelezettségvállalások folyamatos növekedése, különösen a régi tagállamok tekintetében. Harmadszor, e megjegyzésekre tekintettel szeretném jegyzőkönyvbe mondani a közös agrárpolitikára fordított kiadások általános javulásával való elégedettségemet, amelyet nagyrészt az IACS rendszer alkalmazásával értek el, ami lényegesen korlátozza a helytelen kiadások kockázatát. Antonio De Blasio (PPE-DE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt hölgyeim és uraim! 2006-ban az Európai Unió a közös büdzsé 39%-át, mintegy 38.9 milliárd eurót fordított strukturális kiadásokra. Az Európai Számvevőszék éves jelentésében megállapította, hogy az Európai Bizottság számos előrelépést tett a strukturális és kohéziós alapok felhasználása terén, illetve az átfogó ellenőrzésben. A pénzügyi abszorpció egyértelműen javult, ugyanakkor a jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy 2006-ban a strukturális projektek kifizetéseinek legalább 12%-a nem lett volna visszatéríthető. Ez közel 4 milliárd eurót jelent, a projektek 20%-ánál pedig teljesítési hiba történt.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A Strukturális Alapok többszintű igazgatásával, valamint megosztott igazgatásával évek óta számos probléma merült fel. A feltárt szabálytalanságok és téves visszatérítések viszonylag magas arányának oka elsősorban a tagállami kontrollrendszerek és az ezen alapuló ellenőrzési rendszerek alacsony hatékonysága. A legnagyobb problémát abban látom, hogy nincs egy egységes, mindenki által elfogadott értékelési modell, szükséges mutatószám vagy benchmarking rendszer, és hiányzik a projektek hatékonyságmérése is. Bár a Strukturális Alapok rendkívül fontos közös fejlesztésekre nyújtanak megfelelő forrást, csak akkor érhetjük el a közpénzzel való visszaélések számának csökkenését, ha a tagállamok és az Európai Bizottság közösen, egyetértésben lépnek fel az illegális pénzfelhasználás visszaszorításában. Emellett szükség van a tagállami ellenőrző rendszerek eredményességének javítására, illetve egységesítésére is. Elengedhetetlen továbbá az is, hogy a Bizottság a strukturális kiadásokra vonatkozó ellenőrzéseit hatékonyabbá tegye, alkalmazza a felfüggesztési és kiigazítási eljárásokat, illetve kidolgozzon egy új tagállami jelentéstételi rendszert, tekintettel arra, hogy a bizottsági auditok 40%-ánál jelentkeztek problémák. Mindezzel együtt delegációnk a mentesítés elfogadását javasolja. Köszönöm, hogy meghallgattak. Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Elnök úr, szeretnék hangot adni elégedettségemnek, hogy egy újabb évben sikerült az Európai Unió beszámolóinak átláthatóságán javítani annak ellenére, hogy ki kell mondanunk: a Számvevőszék még mindig segítséget nyújt nekünk a rendszer alapvető vonatkozásaival. Igaz azonban, hogy a Bizottsággal folytatott nagyon konstruktív párbeszéden keresztül – mely fáradságos volt ugyan, de nagyon konstruktív – amelyben különösen el kell ismernünk a regionális fejlesztésért és foglalkoztatásért felelős biztosok erőfeszítéseit, valódi előrelépés történt a foglalkoztatás és a strukturális alapok valamennyi vonatkozásához kapcsolódó monitorozás javításában. Hasonló együttműködést szerettünk volna a külügyi biztostól, aki reméljük, csatlakozik ezekhez az erőfeszítésekhez vagy megteszi hozzájárulását. Ami a Régiók Bizottságát illeti, nagyon örülünk, mert valóban nagyon komoly előrehaladást értünk el, miközben folytatjuk az ügyek értékelését és figyelemmel kísérését, ám úgy érezzük, hogy valóban nagy előrehaladás történt. A Számvevőszéket illetően nagyobb átláthatóságot szeretnénk az összeférhetetlenségi nyilatkozatában és a Tanáccsal kapcsolatban egyetértünk azzal, hogy a belső ellenőrzést átláthatóbbá és hatékonyabbá kell tenni, de nem úgy, hogy növeljük a bürokratikus akadályokat, amint a benyújtott módosítás javasolni látszik. Chris Davies (ALDE). – Elnök úr, van néhány kérdésem. Miért van az, hogy egy olyan Parlamentben, amely a nyitottság és az átláthatóság mellett kötelezte el magát, a saját hatóságaink titokban tartanak olyan kínos jelentéseket, amelyek rávilágítanak a képviselők csalárd praktikáira? Miért van az, hogy nem volt előírás a képviselők számára, hogy elszámoljanak általános kiadásaik felhasználásával? Ebből a pénzből mennyi végzi magánzsebekben? Miért tartjuk titokban annak a 407 képviselőnek a nevét – köztük az enyémet –, akik mindegyike profitál az önkéntes nyugdíjalapba befizetett fejenként 27 000 euróból? Miért nincs ellenőrzés azok fölött a képviselők között, akik évente közel 14 000 eurót sikkasztanak el azzal, hogy a köz pénztárcájából teljesítenek magánbefizetéseket ebbe a nyugdíjalapba. A kapzsiságon kívül van-e más indok, amely megakadályozza, hogy azok, akikre útmutatásért tekintünk – a Hivatal és időnként még az Elnökök Konferenciája is – a már olyan rég esedékes valódi reformokat bevezessék? Ez a mulasztás szégyent hoz mindannyiunkra és szégyent hoz erre a Házra is. Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, csak azt szeretném mondani Davies úrnak, hogy ő az, aki „szégyent hoz erre a Házra”. Ezek után, elnök úr, én megszavazom az önök 2006. évi mentesítését. Sajnálatos módon az azt kísérő állásfoglalásra irányuló javaslatban olyan kérdések és megjegyzések vannak, amelyek már nyitott ajtókat döngetnek (58. bekezdés), vagy helytelenek, mint az önkéntes nyugdíjalapra vonatkozó bekezdések. Az alap elnökének ismételt igyekezete ellenére, hogy a helyes információt adja meg, itt ismételgetik az alap biztosításmatematikai hiányára vonatkozó tévedéseket. Hála a példás igazgatásnak, az alap 2060-ig tudja garantálni a szerzett jogokat. Azt hiszem, sokan közülünk addigra nem lesznek életben! Ami a biztosításmatematikai pozíció frissítését illeti (71. bekezdés), ez létezik, de először az alap igazgatótanácsának lesz benyújtva. Engedjék meg nekem, hogy rámutassak: a Parlament 36 000 eurót pazarolt el az úgynevezett független biztosításmatematikai jelentés elkészíttetésére. Hol van az? Mik a következtetései? Amennyire én tudom, nem térnek el az alap biztosításmatematikusainak jelentésétől.
25
26
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ami a 72. és a 73. bekezdést illeti, meg kell különböztetni a Költségvetési Ellenőrző Bizottság bizonyos tagjainak kívánságait, és a képviselők jogállásából adódó valóságot. Azt állítani, hogy sem a jelenlegi Európai Parlamenti képviselők, sem más tagok nem folytathatják az alaphoz való hozzájárulásukat, egyszerűen ellentétes a Statútum 27. cikkével. Szerencsére, nem a néhányak kívánsága számít itt, még akkor sem, ha ezek az állásfoglalások keretében hozott határozatok tárgyai voltak, ami számít, az a jogállás. A Hivatalnak a képviselők jogállásával foglalkozó munkacsoportja, amelynek én is tagja vagyok, elvégezte munkáját, és elkészítette a szükséges intézkedéseket, nem az állásfoglalásokban kifejtett kívánságokkal összhangban, hanem a Hivatalos Lapban 2005. október 7-én közzétett a képviselők jogállásának 27. cikkének megfelelően. Bogusław Liberadzki (PSE). – (PL) Elnök úr, én is szeretném erősíteni azoknak a hangját, akik pozitív véleménnyel vannak a 2006. évi mentesítésről. Mind a Bizottság, mind a biztosok kitüntették magukat jelentős és folyamatosan emelkedő szintű együttműködésükkel. Köszönet jár a Számvevőszéknek is. Egyszerűen megfogalmazva, a Számvevőszék jól végezte munkáját. Értékeltük az EU céljainak elérését együtt az erőforrásokkal való gazdálkodással. Ez is nagyon pozitív jel. Nagyon erőteljesen szeretném hangsúlyozni, hogy a Parlament de facto részt vesz a mentesítési eljárásban azzal, hogy ítéletet mond az alkalmazásokról, illetve az egyes bizottságokon keresztül, amelyek konkrét területekkel foglalkoznak. Szeretnék köszönetet mondani a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság elnökének, Bösch úrnak azért a munkáért és türelemért, amelyet ebbe az eljárásba fektetett, nem különben az előadóknak, Jørgensen, Pomés Ruiz és Stubb uraknak. Rendkívül nehéz elkerülni a szabálytalanságokat, de még fontosabb azokat megtalálni és azokat megelőzni. Ezt a funkciót sikeresen láttuk el. Péter Olajos (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök úr! Mint a 2006. évi mentesítéshez adott ENVI vélemény árnyék-jelentéstevője, szeretném megköszönni az alapos munkát Jutta Haugnak és a jelentéstevőnek is. Úgy gondolom, hogy a hozzánk tartozó négy ügynökség munkája rendkívül fontos, működésük minden kétséget kizáróan segíti az Európai Parlament és a többi uniós intézmény tevékenységét, növelve ezáltal az állampolgárok életminőségét. Az Európai Betegségmegelőzés és Járványvédelmi Központ fontos szerepet tölt be a járványfelügyelet, valamint az új és a kialakulóban lévő járványos betegségek kockázatára vonatkozó véleményalkotás terén. Talán ennek is köszönhető, hogy idén már Magyarország lett az első a járványvédettség tekintetében, hiszen nálunk fertőződtek meg a legkevesebben azokkal a betegségekkel, amelyek oltással is megelőzhetőek. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség munkája nélkülözhetetlen a környezetvédelmi információk gyűjtésében, szintetizálásában, az Európai Gyógyszerügynökség jelentős szerepet játszik a közegészség és az állatok egészségének védelmében. Különösen fontosnak tartom az ügynökségnek az új gyógyszerek kifejlesztésében való közreműködését. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság pedig az élelmiszerbiztonság, az állategészségügy és a növényvédelem területén nyújt nélkülözhetetlen támogatást. Fontos kiemelni, hogy valamennyi ügynökség átcsoportosította a rendelkezésére álló éves költségvetését, e mögött, mint arra a jelentéstevő is rámutat, a feladatok összetettsége áll. A jövőbeli tervezésnél ezért érdemes lenne erre nagyobb hangsúlyt fektetni. Üdvözlöm a jelentéstevőnek a belső ellenőrzésnek a fontosságára, megerősítésére tett javaslatait, az itt felmerülő személyi erőforráshiányt orvosolni kell. Végezetül szeretném felhívni a figyelmet a most kezdődő, az ügynökségek szerepét tisztázó bizottsági anyag jelentőségére. Ügynökségekre szükség van, de az átláthatóság és a hatékonyság megköveteli az Unió irányításában elfoglalt helyük tisztázását. Köszönöm szépen. Fazakas Szabolcs (PSE). – (HU) Köszönöm a szót, elnök úr! A 2006-os mentesítések mai, várható megszavazásával egy hosszú, feszültséggel teli folyamat végére értünk, ami méltán tekinthető egyszerre különlegesnek és mérföldkőnek is az Európai Parlament történelmében. Különlegesnek, hiszen most fordult először elő, hogy az Európai Számvevőszék a Strukturális Alapoknál 12%-os hibarátával konfrontált minket, amit a szenzációéhes bulvársajtó természetesen rögtön 4 milliárd eurós hiányként tálalt. Az ügyben illetékes cocobu ebből következő feladatát a dán Jørgensen előadó segítségével politikai és szakmai felelősségtudásának teljes tudatában végezte. Célja nem a beláthatatlan következményekkel járó szenzációkeltés és botrányokozás volt, hanem a helyzet transzparens feltárása, és olyan javaslatok kidolgozása, amely biztosítékot jelent a jövőbeli elkerüléséhez. Ehhez nagyon jó partnerre találtunk Siim Kallas elnöki személyében, akinek külön meg szeretném köszönni a munkáját, és bízom abban, hogy a jövőben ilyen feladatokat most már előreláthatólag fogunk megoldani. Köszönöm szépen.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a mentesítéssel kapcsolatban egy fontos vonatkozást szeretnék megemlíteni, nevezetesen az intézkedések mintavételezéssel történő értékelését. Amikor a mentesítés részeként elkészítettem munkadokumentumomat a Bizottságnak a balkáni segítségnyújtásról szóló CARDS program igazgatásáról, a Számvevőszék a műveleteknek mindössze 2,32%-át tudta vizsgálni ahhoz, hogy értékelhesse az Európai Unió külső intézkedések esetében alkalmazott irányítási módszereit Európa e régiójában. A kis mintaméret egyik hatása az volt, hogy a Számvevőszék nem tudta elemezni a külső intézkedés Montenegróra gyakorolt hatását, mert a 256 finanszírozott intézkedésből egyet sem vizsgált. Ilyen körülmények között hogyan mérhető fel a valós hatás? Milyen tudományos és pénzügyi megbízhatóságot kellene az ilyen értékelő jelentéseknek tulajdonítanunk? Ugyan statisztikai szempontból a kis minták is felhasználhatók rendszerek magatartásának a becslésére, a mintáknak azért reprezentatívaknak kell lenniük, és ez nem állt a CARDS program alapján a Montenegróban végrehajtott intézkedések finanszírozására felhasznált előirányzatok esetében. Kollektíven az európai adófizetők számára hasznos lenne, ha a Számvevőszék javítana mintaelemzési metodikáján, hogy egyértelműen azonosíthassa költségvetésünk előirányzatai hatékonyságát. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Az Európai Bizottság mentesítése tekintetében két általam fontosnak tartott kérdést szeretnék hangsúlyozni. Az első kérdés a tagállamok részvételét érinti az európai költségvetés végrehajtásában. Bár a Bizottság és a tagállamok között közös irányítási eljárás van az európai költségvetés 80%-ára, véleményem szerint új intézkedéseket kellene bevezetni, hogy növeljük a részvételt a költségvetési folyamat valamennyi fázisában. Ami az ellenőrzést illeti, én is támogatom az egyes tagállamok számvevőszékei által jóváhagyott nemzeti nyilatkozatok bevezetését, amelynek rá kell kényszerítenie a kormányokat és a kifizető ügynökségeket, hogy vállalják a felelősséget a közösségi pénzeszközök korrekt és tárgyilagos kiosztásáért. Ezzel együtt is azonban valamennyi kifizetés felfüggesztésének intézkedését bármilyen hiányosság felfedése esetén meglehetős megfontoltsággal kellene alkalmazni, és csak akkor, ha az európai pénzeszközök kezelésében súlyos problémákat találnak. Az új tagállamok aggasztóan alacsony felhasználási rátái a költségvetési mentesítés második rendkívül fontos vonatkozása. Nem normális, hogy valamennyi új tagállam esetében a felhasználási ráta 30%-kal alacsonyabb legyen, mint amit átlagosan eredetileg vártak. Számomra ez nem az európai pénzeszközök felhasználására vonatkozó képességek hiányát jelzi, hanem esetleg az európai intézmények túlzott bürokráciáját. Richard Corbett (PSE). – Elnök úr, abban a nagyon szokatlan helyzetben találom magam, hogy részben egyetértek valamivel, amit Hannan úr mondott éppen most, azaz amikor aggályának adott hangot az ügynökségek burjánzása miatt. Úgy tűnik, hogy inkább a szerint hozunk létre ügynökségeket, hogy teljesítsük minden tagállam kívánságát, hogy legyen egy a saját területén, aztán konfettiként szórjuk szét őket az Unióban, nem pedig a valódi igényeknek megfelelően. Ha ez a trend folytatódik, akkor ez az ügynökségek általi irányításhoz vezet, őszintén a Bizottság kárára, amely a mi végrehajtó hatalmunk és amely a Parlamentnek felelős sokkal közvetlenebbül mint az ügynökségek, még akkor is, hogy ha több eszközünk van az ellenőrzésre, mint amit Hannan úr beismert. Ahol eltérek az ő véleményétől természetesen az, amikor túlzásba esik, szokása szerint, és azt állítja, hogy ezeket az ügynökségeket illegálisan hozták létre. Ez természetesen teljes egészében butaság. Valamennyi ügynökség a jelenlegi szerződések alapján jött létre, megfelelő és alkalmas jogalapon. Más kérdés, hogy bölcs dolog volt-e létrehozni őket, és minden bizonnyal nagyon óvatosan kell eljárni, mielőtt további új ügynökségeket hozunk létre a jövőben. Costas Botopoulos (PSE). – (EL) Elnök úr, az Európai Parlament politikai testület, és azt hiszem, a tárgyalt kérdéseket politikailag kellene megfontolás tárgyává tennünk. Nézetem szerint az az intézkedés, amelynek tevékenységeinket össze kellene kapcsolnia, két dolgot mond el. Hadd hozzak fel két példát a vitákból. Az első a független hatóságok vagy ügynökségek kérdése. Természetesen ott van mindezen ügynökségek nagy bővülésének kérdése, de nem lehet azt mondani, hogy a független ügynökségek decentralizációja nem különösen hasznos. Mivel probléma van a nagy bővüléssel, nemet mondunk minden független ügynökségre? Természetesen ez nem lenne lehetséges.
27
28
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A második, a kollegáink fizetésének hírhedt kérdése. Ez minden bizonnyal probléma, és ezt mondtuk a bizottságban is. Óriási a különbség azonban a között, hogy azt mondjuk, van egy probléma és nem adjuk meg a Parlamentnek a mentesítést egy egész évre, és olyan populista megjegyzések között, hogy például mi mindannyian felelősek vagyunk, és hogy azt állítani, hogy nincs átláthatóság. Hogy hogy nincs átláthatóság? Mi, a bizottság tagjai, láttuk a jelentést. Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a tiszteletre méltó képviselőknek, az előadónak és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjainak. Ebben az évben a mentesítésről szóló vita igen intenzív volt, és a Bizottság számos kötelezettséget vállalt, hogy követni fogja a Parlament észrevételeit és ajánlásait. Folytatni fogjuk ezt az intenzív folyamatot májustól kezdődően, amikor a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban tárgyaljuk meg a jövő évre vonatkozó terveinket. Ez egy intenzív folyamat, és szeretném biztosítani a Parlamentet, hogy kötelezettségvállalásainkat nagyon komolyan vesszük, és megyünk előre a közös javaslatokkal és gondolatokkal az elszámoltathatóság növeléséről, a tagállamokkal folytatott együttműködésről, a tagállami felelősség növeléséről, a megosztott irányítás kérdésében. Ez a közös irányvonalunk, és nagyon komolyan fogunk dolgozni mindezeken az intézkedési terveken és javaslatokon. Eltérő típusú ügynökségek vannak. Először is, ott vannak a végrehajtó ügynökségek, amelyek egyértelműen a Bizottság felelősségi körébe tartoznak, és amelyekre vonatkozóan önök a mentesítést a Bizottságnak adják meg. Van néhány végrehajtó ügynökségünk, de az új végrehajtó ügynökségek létrehozása tekintetében moratóriumról döntöttünk. Melyek a hagyományos ügynökségeket körülvevő aggályok? Az irányítás problémája komoly, és több gyenge pont is felvethető az ilyen ügynökségek kezelése és adminisztrációja tekintetében. Valószínűleg komoly tárgyalásokat kell folytatnunk az irányítás kérdéséről, de nem szabad alábecsülnünk a munkájukra vonatkozó politikai észrevételeket sem – mit tesznek és ennek mik a valós hasznai – és a Parlamentnek nagyon fontos szerepe van annak értékelésében, hogy mennyire sikeresek. Nem szabad alábecsülnünk sem a decentralizációt, sem annak pozitív vonatkozásait, hogy európai szervek vannak szétterítve egész Európában. Ez nem olyan rossz ötlet, ha mindenki a saját országára gondol. Szeretnék még egyszer köszönetet mondani hozzájárulásukért, megjegyzéseikért, a vitákért és tárgyalásokért. Folytatjuk a munkát a kötelezettségvállalásainkon és intézkedési terveinken. Dan Jørgensen, előadó. − (DA) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Kallas biztosnak. Világos, hogy olyan folyamaton jutottunk keresztül, ahol a hullámok időnként kissé borzasak voltak. Konfliktus volt egymás között itt a Parlamentben is, és a Bizottságban is. Azonban ez olyan konfliktus volt, amit sikerült párbeszéddé átalakítani. Néhány jó eredményt is hozott, néhány jó fogadalmat a Bizottság részéről, és néhány nagyon konkrét intézkedési tervet, konkrét határidőkkel és konkrét sikerkritériumokkal. Állhatatosnak kell maradnunk azokban az időkben, amikor az EU-szkeptikusok csoportjai egyes képviselői azt mondják: „ezek csak szavak, olyan szavak, amiket hallottunk már korábban is”. Ez nem igaz! Semmiképpen sem csak szavakról van szó, hanem konkrét intézkedésekről, amelyeknek a végrehajtását a Bizottság most megígéri. Néhány intézkedést már végre is hajtottak. Ezen kívül megállapítottunk néhány nagyon konkrét határidőt is, amelyeket figyelemmel fogunk kísérni. Kulcselem, hogy lesz egy biztos, aki a bizottsággal havonta egyszer találkozik, hogy kövesse a folyamatot. Ez valóban nagy lépés előre. Zárásképpen, szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy ezek a problémák miért is merülnek fel. Az egyik ok az, hogy a pénzeszközök egy tekintélyes részét megosztott irányítással igazgatják, azaz az EU pénzeszközeinek 80%-át a tagállamok kezelik. A Bizottság felelőssége, hogy kövesse a Szerződést, és ez egy olyan kereszt, amelyet hordoznunk kell. Ezért, mi erőteljes kritikában részesítjük a Bizottságot. A valóságban azonban a probléma nagy része a tagállamokban van. Ez az indoka annak, amiért mi itt a Parlamentben olyan erőteljesen kiállunk az éves nemzeti vizsgálati nyilatkozatok gondolata mellett, amelyeket a megfelelő politikai szinten, azaz a pénzügyminiszternek kell aláírnia. Ez már több országban így történik: Dániában, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és Svédországban. Ha valami hasonlót el tudnánk érni valamennyi EU országban, kiderülne, hogy ezeket a könyvvizsgálati kötelezettségeket sokkal komolyabban vennék az egyes országokban. Azt hiszem, hogy ténylegesen egy nagyon jó eszközt nyernénk azoknak a területeknek a megszüntetésére, amelyek nem működnek az egyes országokban. José Javier Pomés Ruiz, előadó. − (ES) Elnök úr, néha nem látjuk a fától az erdőt. Ebben a mentesítési eljárásban el kell mondanunk, hogy mi az, ami rosszul működik, és néha elfelejtjük, hogy milyen sok minden működik jól, hogy milyen rendkívül kompetens alkalmazottaink vannak a Bizottságban és ebben a Házban,
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
a Parlamentben, beleértve a parlamenti őröket, a sok szolgálatot, a fordítókat, a tolmácsokat, akik kiváló szolgáltatást nyújtanak. Elfelejtjük, hogy miként vagyunk képesek kifeszíteni a költségvetést, hogy teljesíthessük céljainkat, hogy a Parlament és a Bizottság egyre nagyobb előrehaladást ér el az átláthatóság politikájában. Van még egy kihívás, egy nagy kihívás a Parlament számára, ez pedig a kommunikációs és tájékoztatáspolitika. A Parlament egyik célja ez volt 2006-ra, és én nem vagyok elégedett azzal, ahogyan ez alakult. Egy éven belül választások várnak ránk, és tudnunk kell, hogy jutunk el odáig, ami azt jelenti, hogy javítanunk kell tájékoztatási eljárásainkon és változatlanul átláthatónak kell lennünk, mint most. Az átláthatóság – és én ennek a jelentésnek az előadója voltam – összeegyeztethető azzal, hogy létezzenek olyan dokumentumok, amelyek nem nyilvánosak az újságírók számára, mint ahogy megtörténik ez a tagállamokban, a vállalkozásoknál és a családokban is. A munkánknak jót tesz, ha vannak olyan megfogalmazási kritériumszintek, amelyek nem mentek át a nyilvános jóváhagyás szűrőjén, és ezért logikusan azoknak a titka kell maradjon, akik az ügyön dolgoznak. Én teljes mértékben elégedett vagyok azzal, ahogyan hozzáférhettem az összes információhoz, és azt gondolom, hogy a jelentés, amit bemutatok a Parlament beszámolójáról, felelős jelentés. Azt állítom, hogy a Parlament beszámolójára meg kell adni a mentesítést, mert a Parlament, ha megengedik, hogy így mondjam, jól működik, sokkal jobban, mint néhány nemzeti parlament, sokkal átláthatóbb módon és olyan alkalmazottakkal, akik sokkal több órát dolgoznak, mint mások hasonló parlamentekben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tökéletes lenne: folytatnunk kell a munkát. Még mindig hosszú utat kell megtennünk, de ebben a politikai évben pozitív képünk van arról, hogy miként használtuk fel azt a pénzt, amit a polgárok adtak nekünk; jól használtuk fel, átláthatóan és összefüggően. Hans-Peter Martin, előadó. − (DE) Jutta Haug szerint az indoklásban és a főszövegben szereplő kritikai megjegyzéseim visszataszítóak és rémhírterjesztők. Szeretnék felolvasni néhány idézetet: „Az állam és kormányfők egyik ügynökséget a másik után találják ki. Az ügynökségek felzabálják a pénzünket. Nincs megfelelően ellenőrizve, hogy az ügynökségekre valóban szükség van-e. Van egy terjedelmes ellenőrzés nélküli terület, ahol valójában senki sem felelős. Nem látszik a tervezés. Egyik ügynökség jön létre a másik után azért, mert forró témák jóváhagyásáért egy érdekes ügynökséggel fizetnek.” Mindezek az idézetek Herbert Böschtől származnak. Sokkal kritikusabbak, mint amit én leírtam. Aha! Ha én írok le valamit, az rémhírterjesztés, de ha Herbert Bösch, természetesen ő a párt tagja és beleillik. Igen ezt én már tapasztaltam korábban is. Erről beszéltem akkor, amikor az itt uralkodó „kettős beszédről” szóltam. Ez a „különleges” osztály képmutatása, amikor az emberek azt mondják „rettenetes, hogy a Parlament hivatalos dokumentumában kifejezetten megemlítik a botrányt”, majd ezután nyilvánosan tesznek kritikai megjegyzéseket. Ez egyike e Parlament alapvető problémáinak. Természetesen az embereknek lehetnek eltérő nézeteik arról, hogy megadják-e a mentesítést vagy sem, de azok a szövegrészek, amelyeket az elején felolvastam, nem erről szólnak – egyáltalán nem. E helyett azokról az alapvető megfontolásokról szólnak, hogy elérünk erre a pontra, hogy van valódi lehetőség igazi arcuk felmutatására, az emberek megint elfedik azt, ami itt zajlik. Ez az igazi nagy probléma az európai demokrácia számára, hogy az itteni rendszer nem önszabályozó, csak kölcsönös hátbaveregetésről szól. Elnök úr, szeretnék engedélyt kérni arra is, hogy személyes nyilatkozatot tegyek a 145. cikk alapján a vita végén. Christofer Fjellner, előadó. − (SV) Szeretném megragadni ezt a lehetőséget, hogy egy kis konstruktív kritikával illessem a Bizottságot és a decentralizált ügynökségeket, és változatlanul úgy vélem, hogy az előadónak, Hans-Peter Martinnak, ez nem sikerült. Mint a kérdésért felelős előadó a jövő évben, szeretnék három kérdésre összpontosítani. Ezeket a jelentések is felvetik. Az első értékelni a kisebb ügynökségek többsége igazgatási funkciói egy csoportba vonásának lehetőségét, ami által erőforrásokkal szabadulhatnának fel, és rendelkezésre állna a szakértelem az ügynökségeket körülvevő bonyolult szabályozási keretnek való megfeleléshez. A decentralizált ügynökségek közül soknak vannak problémái, a legfontosabb költségvetési elveknek való megfelelésben, vagy a pénzügyi rendeletnek, a beszerzési jogszabályoknak stb.-nek való megfelelésben. Ez egy újra és újra felmerülő vélemény itt, és remélem, hogy a Bizottság tovább fogja vinni. Azt is javasoljuk, hogy a többi intézményhez hasonlóan, a független ügynökségek esetében is csökkentsük az alkalmazottakra vonatkozó előirányzatot egy olyan százalékkal, amely egyenértékű azokkal az állásokkal,
29
30
HU
Az Euròpai Parlament vitài
amelyekről úgy vélik, hogy nem fogják betölteni őket. Azt gondolom, hogy ez is tekintélyes erőforrásokat szabadíthatna fel. Utoljára, de nem utolsósorban, javasoljuk, hogy azt a célhoz kötött bevételt, amelyet az ügynökségek évente befizetnek a Bizottságnak, és amelyet visszajuttatnak, számítsák be a költségvetési javaslatba, amelyről az Európai Parlament közel áll a határozathozatalhoz. Ez az a három kérdés, amelyekkel kapcsolatban szeretnék folyamatos párbeszédet folytatni a Bizottsággal és a decentralizált ügynökségekkel ez alatt az időszak alatt, amíg átveszem a mentesítési folyamatot. Végül szeretnék néhány szót mondani a Számvevőszék külön jelentéséről a Közösség halászati erőforrásainak megőrzésére vonatkozó szabályokhoz kapcsolódó ellenőrzési, felügyeleti és szankcionálási rendszerekről. Végül is az része a Bizottság mentesítésének, amelyről ma beszélünk, és a Számvevőszék lesújtó kritikát ad róla, aminek a közös halászati politika széles körű reformjához kell vezetnie. A három következtetés, amit én levontam, és amelyek megtalálhatók a jelentésben is, amiről szavazni fogunk, először az, hogy elfogadhatatlan, hogy a tagállamok évről-évre magasabb szinten állapítsák meg a kvótákat mint amit a kutatók a fenntartható halászati erőforrások érdekében ajánlanak; másodszor, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak keményebben kell eljárniuk, ha fel akarnak lépni a kvótarendszer megsértése vagy az ezzel kapcsolatos csalással szemben, és harmadszor, új halászati politikát kell megalkotnunk, amely erősíti a halászati szakemberek ösztönzését és indokait az állomány védelmére. Ez a három további gondolat az, amelyeket szeretném, ha komolyan vennének abban a jelentésben, amiről ma szavazunk. Hans-Peter Martin, előadó. − (DE) Ön megvonta tőlem a szót elnök úr, amikor zsarnoknak neveztem. Szeretném megindokolni, hogy ezt miért tettem. 2007 márciusa óta várok válaszra, egy nagyon-nagyon fontos ügyben, amely egy e Parlament által elkövetett, számomra személyesen és a politikai munkám számára is súlyos hibára vonatkozik – amikor egy olyan képviselőcsoporthoz rendeltek, amelyekkel szemben mindig is harcoltam, mert őket leplezett náciknak tartom – és én hosszas személyes beadványt írtam önnek. Közben panaszt tettem az ombudsmannál is. Amikor egy perces felszólalásokról van szó, elnök úr, ön rögtön előáll az összes értelmezéssel, és amikor rám kerülne a sor, ön nem engedi, hogy felszólaljak. Ezért neveztem önt zsarnoknak. Azért is zsarnoki elnöknek nevezem önt, mert ön önkényesen kiválasztott egyes képviselőket a december 12-i úgynevezett incidensekben, nem azokat, akik annak a pártnak voltak tagjai, amelyhez ön akkor még tartozott, hanem láthatóan azokat, akiken megakadt a szeme. Azért is zsarnoknak nevezem önt, mert folyamatosan félbeszakít engem, amikor felszólalok, és azt mondja, „nem, ilyen választ nem adhat nekem”. Meglepő, hogy most megengedi nekem, hogy befejezzem felszólalásomat. Továbbá, zsarnoki elnöknek nevezem ön, mert e kiterjesztő értelmezés alapján – és nem én vagyok az egyedüli, aki úgy véli, hogy ez tarthatatlan – itt olyan eljárások történhetnek meg, amelyeknek nincs helyük egy igazi parlamentben, legalább is nem úgy, mint ahogyan én arról az iskolában tanultam. Számomra azonban ez nagyon hosszú út volt – ha elolvassa az életrajzomat – ahhoz, hogy ilyen kifejezést válasszak. Sok mindennek kellett megtörténnie, hogy ez előfordulhasson. Meg vagyok azonban győződve, hogy ön azért teszi lehetővé ezt a zsarnoki megközelítést, mert egyáltalán nem arról volt szó, hogy megpróbálja tisztázni a titkársági támogatásra vonatkozó juttatás kérdését. Ön hagyta, hogy pellengérre állítsanak nevetséges formai hibák miatt, amelyek bárkivel, hangsúlyozom, bárkivel megtörténhetnek, és biztos, hogy megtörténhet e Ház minden képviselőjével. Ezek azonban elhomályosítják azt a tényt, hogy a belső vizsgálatok szerint legalább 80 millió eurót kellett volna visszaigényelni a parlamenti képviselőktől, ha létezne egyenlő bánásmód és a pénzeszközök arányossága. Ezek azonban nem léteznek, és ezért fenntartom, hogy valóban, véleményem szerint ön – mint az osztrák szavazatok 14%-ának képviselője – sajnálatos módon zsarnoki elnök, aki szükségtelen kárt okoz ennek a Parlamentnek, és Európa fontos mögöttes gondolatának. Vágyom egy igazi tisztességes demokratikus parlamentre, ahol nem lenne sem szükséges, sem kívánatos az ilyen kifejezés használata. Elnök. − Martin úr, a mienk egy szabad Parlament. Ezért kötelességemnek megfelelően megadtam önnek a szót a 145. cikknek megfelelően. Nem kívánok ítéletet mondani az ön magyarázatáról, pusztán meg kívánom jegyezni, hogy én tisztességesen alkalmaztam az Eljárási Szabályzatot, hogy lehetőséget adjak önnek elmondani, amit elmondott. Saját nevemben annyit mondanék, hogy megpróbálok igazságos és tárgyilagos lenni – és ezt el is érem – valamennyi képviselővel való dolgomban.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A vitát lezárom. A szavazásra ma kerül sor. (Az ülést 11:35-kor felfüggesztik és 12:00-kor folytatják) ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR alelnök
5. Szavazások órája Elnök. − Most szavazni fogunk. (A szavazás eredményéről és egyéb részletekről: lásd a Jegyzőkönyvet)
5.1. Kormányzás és partnerség nemzeti és regionális szinten és a regionális politikai projektek alapjai (117. cikk) (szavazás) 5.2. Kormányzás és partnerség nemzeti és regionális szinten és a regionális politikai projektek alapjai (118. cikk) (szavazás) 5.3. A regionális és kohéziós politika szempontjai a Lisszaboni Szerződésben (szavazás) 5.4. A terrorizmust és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló határokon átnyúló együttműködés (A6-0099/2008, Bárbara Dührkop Dührkop) (szavazás) 5.5. Az európai ombudsman jogállása (A6-0076/2008, Anneli Jäätteenmäki) (szavazás) - A szavazás előtt: Anneli Jäätteenmäki, előadó. − (FI) Elnök úr, javasolná a Parlamentnek a következő eljárást, amellyel az Alkotmányügyi Bizottság koordinátorai március 31-i ülésükön egyhangúlag egyetértettek? A mostani szavazás csak egy határozattervezetre vonatkozzon, az állásfoglalásra irányuló indítványról szóló szavazást pedig halasszuk el addig, ameddig a Bizottság előterjeszti véleményét, és a Tanács megadja jóváhagyását. A Parlament elnöke hivatalosan nyújtsa be a szavazással a Parlament által elfogadott határozattervezet szövegét a Bizottságnak és a Tanácsnak vizsgálatra, az EK Szerződés 195. cikke alapján. Végül, kérje fel az Alkotmányügyi Bizottságot, hogy vegye fel a szükséges kapcsolatot a Tanáccsal és a Bizottsággal, és tegyen javaslatot a Parlamentnek kellő időben arról, hogy miként járjon el az ügyben. (A Parlament jóváhagyja a szavazási eljárásra vonatkozó javaslatot)
5.6. Szervadományozás és szervátültetés: Az Európai Unió politikai lépései (A6-0090/2008, Adamos Adamou) (szavazás) - A szavazás előtt: Adamos Adamou, előadó. − (EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, bár az emberi szervek transzplantációs célú felhasználása folyamatosan növekedett az elmúlt évtizedekben, a szervátültetésre szoruló emberek száma meghaladja a rendelkezésre álló szervek számát. Európában több mint 50 000 beteg van a várólistákon és minden nap 10 szervre váró ember hal meg. A mi felelősségünk, hogy erőteljes üzenetet küldjünk a Bizottságnak, és mindenekelőtt a tagállamoknak, kormányainknak. Eljött az idő, hogy európai polgárként cselekedjünk. Mobilizálnunk, koordinálnunk kell, tudatosítanunk kell a problémát a körülöttünk élők körében és magunknak is donorokká kell válnunk.
31
32
HU
Az Euròpai Parlament vitài
(Taps) - A 38. bekezdésre vonatkozó szavazás előtt: Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr, nagyon röviden, ez egy rövid módosítás, amely a 38. bekezdés 2. módosításának jelentése a donor jogai tekintetében erősebbé válik. A módosítás szerint a „szervet adományoz” szavak után a „donor kizárólagos joga és” kifejezés beillesztése. (A Parlament hozzájárul a szóbeli módosítás elfogadásához)
5.7. Önkéntesség (A6-0070/2008, Marian Harkin) (szavazás) 5.8. Az EBB éves jelentése (2006) (A6-0079/2008, Jean-Pierre Audy) (szavazás) 5.9. 2006. évi mentesítés: az EU általános költségvetése, III. szakasz - Bizottság (A6-0109/2008, Dan Jørgensen) (szavazás) - A 4. módosításra vonatkozó szavazás előtt: Dan Jørgensen, előadó. − Elnök úr, a 2. és a 4. módosítás helyett van egy szóbeli kompromisszumos módosítás. Ez így hangzik: „Üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, hogy a 2006. évi mentesítés nyomon követése végrehajtásáért felelős bizottságban havonta jelentést tesz, ahol minden hónapban a felelős biztos bemutatja a felelősségi körébe tartozó terület fejlődését, foglalkozik a nemzeti nyilatkozatokkal és az éves összegzésekkel, a külső intézkedésekkel, és a strukturális intézkedések megosztott irányítása alapján a Közösség felügyeleti szerepe megerősítésére irányuló intézkedési terv végrehajtásával;”. (A Parlament elfogadja a szóbeli módosítást)
5.10. 2006. évi mentesítés: az EU általános költségvetése, I. szakasz – Európai Parlament (A6-0091/2008, José Javier Pomés Ruiz) (szavazás) - A szavazás előtt: Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, van egy kisebb javaslatom önnek és minden olyan elnöknek, aki szavazáskor elnököl. Nagyon sok a név szerinti szavazás, és nem hiszem, hogy az Eljárási Szabályzat előírná az elnöknek, hogy felolvassa az adatokat. Mindenki el tudja olvasni a képernyőt. Elegendő, ha ön azt mondja „elfogadva” vagy „elutasítva”. Ha ön evvel egyetértene, időt takaríthatnánk meg. Elnök. − Ha mindenki egyetért, az elnök is. - A 65. bekezdésre vonatkozó szavazás előtt: José Javier Pomés Ruiz, előadó. − (ES) Elnök úr, hiba történt a számokkal, és amiről először szavazunk külön szavazással, az a 65. bekezdés, a 4. francia bekezdés kivételével, majd ezután név szerint szavazunk a 4. francia bekezdésről. Megváltoztak a számok, ilyen egyszerű. Elnök. − Így van, Pomés úr, ezért folytassuk a szavazást a 65. bekezdésről, a 4. francia bekezdés kivételével. - A 9. módosításra vonatkozó szavazás előtt: Jan Andersson (PSE). – (SV) Elnök úr, a 65. bekezdésben nem szavaztunk az 5. francia bekezdésről. Külön szavaztunk a 4.-ről, de nem az 5.-ről. Elnök. − Andersson úr, különféle nyelvi változatok vannak, és amire ön utal, már benne van abban a részben, amiről szavaztunk. Hogy ne merüljön fel kétség, most szavazni fogunk kizárólag arról, amit Andersson úr mond, azaz „a képviselők rokonai nem alkalmazhatók”. - A 72. bekezdésre vonatkozó szavazás előtt:
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Alexander Alvaro (ALDE). – (DE) Elnök úr, még akkor is, ha már túl későn mondom, azt hiszem, hogy a képviselő ellenvetését esetleg félreértette. Ő a 65. bekezdés 5. francia bekezdésről akart szavazást. Ön azonban arról szavaztatott meg bennünket, hogy a családtagok foglalkoztathatók-e. A 65. bekezdés 5. francia bekezdése azonban nem ezt szabályozza, hanem azt, hogy a kifizetések felfüggeszthetők-e szabálytalan cselekvés gyanúja esetén. Erről nem szavaztunk, illetve ön valamit nem megfelelő módon jelentett be. Csak hogy tisztázzuk a dolgokat, hogy mindenki tudja, hogy mi történik. Elnök. − Alvaro úr, a probléma ott van, hogy a különféle nyelvi változatokban ez kifejezés a mondatban más helyre került. Ez az, ami a problémákat okozza. Ezért szavaztunk úgy, hogy pontosan megmondtam, hogy miről szavazunk, hogy ne merüljön fel kétség. Érti, Alvaro úr? Ingeborg Gräßle (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, szeretnék rámutatni arra, hogy azok, akik készítették a szavazási listákat, ismerték ezt a problémát, így azok a jelzések, amelyek szerepelnek a szavazási listában már figyelembe veszik a különféle nyelvi problémákat. Ezzel azt akarom mondani, hogy teljesen egyértelmű volt, hogy a képviselőcsoportok miről szavaznak. Nem arról van szó, hogy senki se tudta volna, hogy miről szavaz. Mi megpróbáltuk ezt kijavíttatni az Előterjesztési Hivatalban és ki is javították. Elnök. − Mindenesetre a szavazás egyértelmű volt, úgy hogy semmilyen probléma nincs.
5.11. 2006. évi mentesítés: az EU általános költségvetése, II. szakasz - Tanács (A6-0096/2008, Nils Lundgren) (szavazás) 5.12. 2006. évi mentesítés: az EU általános költségvetése, IV. szakasz - Bíróság (A6-0097/2008, Nils Lundgren) (szavazás) 5.13. 2006. évi mentesítés: az EU általános költségvetése, V. szakasz - Számvevőszék (A6-0093/2008, Nils Lundgren) (szavazás) 5.14. 2006. évi mentesítés: az EU általános költségvetése, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (A6-0098/2008, Nils Lundgren) (szavazás) 5.15. 2006. évi mentesítés: az EU általános költségvetése, VII. szakasz – Régiók Bizottsága (A6-0095/2008, Nils Lundgren) (szavazás) 5.16. 2006. évi mentesítés: az EU általános költségvetése, VIII. szakasz – Európai ombudsman (A6-0092/2008, Nils Lundgren) (szavazás) 5.17. 2006. évi mentesítés: az EU általános költségvetése, IX. szakasz – Európai Adatvédelmi Biztos (A6-0094/2008, Nils Lundgren) (szavazás) 5.18. 2006. évi mentesítés: Európai Alapítvány az Élet és Munkakörülmények Javításáért (A6-0111/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) - A szavazás előtt: Herbert Bösch (PSE), a Költségvetési Ellenőrző Bizottság elnöke. – (DE) Elnök úr, szeretnék rámutatni a Ház számára, hogy az ügynökségek mentesítéséről szóló állásfoglalásokat indoklás nélkül fogadjuk el. Elnökként az Eljárási Szabályzat 48. cikkével összhangban én töröltem az indoklást, mert az előadó indoklásának nem volt köze a bizottság által elfogadott szöveghez. Ezt csak tájékoztatásul. Hans-Peter Martin, előadó. − (DE) Elnök úr, ezt én nem tenném meg önökkel, ha Herbert Bösch nem szólalt volna fel. Ez egyszerűen nem igaz. Önök maguk is elolvashatják azt a vonatkozó állásfoglalásokban. Először azt javasolták nekem, hogy csak egy kis részt cenzúráznának. Én ellenvetéssel éltem, pontosan az Eljárási Szabályzat alapján, mire Bösch úr – úgy vélem teljesen önkényesen és hibásan – a teljes indoklást törölte, amely olyan kritikus megjegyzésekre vonatkozott, amelyet egyébként ugyanezekkel a szavakkal saját
33
34
HU
Az Euròpai Parlament vitài
képviselőcsoportja is nyilvánosan kifejtett. Ez kettős mérce, amikor valaki maga mondja az elfogadható, de más számára nem megengedett.
5.19. 2006. évi mentesítés: Európai Képzési Alapítvány (A6-0114/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.20. 2006. évi mentesítés: Európai Szakképzés Fejlesztési Központ (A6-0110/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.21. 2006. évi mentesítés: Az Európai Unió szerveinek Fordítási Központja (A6-0124/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.22. 2006. évi mentesítés: Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (A6-0117/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.23. 2006. évi mentesítés: A Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelő Központja (A6-0116/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.24. 2006. évi mentesítés: Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (volt Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelő Központja) (A6-0113/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.25. 2006. évi mentesítés: Európai Újjáépítési Ügynökség (A6-0112/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.26. 2006. évi mentesítés: Európai Környezetvédelmi Ügynökség (A6-0122/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.27. 2006. évi mentesítés: Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (A6-0128/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) - A szavazás után: Jutta Haug (PSE). – (DE) Elnök úr, csak szeretném, ha a tiszteletreméltó képviselők tudnák, hogy mi most tízszer egymás után blokkoltuk és leszavaztuk az európai címkézési irányelvet – és ezt még tízszer meg fogjuk tenni. A valóságban mindig a Hans-Peter Martin címkével szavaztunk, de Hans-Peter Martin nincs benne.
5.28. 2006. évi mentesítés: Európai Gyógyszerügynökség (A6-0125/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.29. 2006. évi mentesítés: Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (A6-0120/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.30. 2006. évi mentesítés: Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (A6-0115/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.31. 2006. évi mentesítés: Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (A6-0118/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás)
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
5.32. 2006. évi mentesítés: Európai Vasúti Ügynökség (A6-0123/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.33. 2006. évi mentesítés: Európai Hálózat és Információ Biztonsági Ügynökség (A6-0119/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.34. 2006. évi mentesítés: Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (A6-0126/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 5.35. 2006. évi mentesítés: Eurojust (A6-0129/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 6. Üdvözlés Elnök. − Nagy öröm számomra, hogy a Parlament nevében üdvözölhetem az indonéz delegációt, amely a mi Parlamentünk és Indonézia Parlamentje közötti 5. Interparlamentáris Találkozóra jött ide. Arról tájékoztattak bennünket, hogy a ma reggel megtartott találkozó nagyon hasznos és termékeny volt. Egész sorozat olyan ügy van, amely mindkét fél érdeklődésére számot tart, és szeretnék rávilágítani arra is, hogy kollégáink az Indonéziai Parlamenttől milyen nagy érdeklődést mutattak a mi munkánk iránt. Őszintén köszönjük önöknek és nagyon kellemes tartózkodást kívánunk önöknek közöttünk. (Taps)
7. Szavazások órája (folytatás) 7.1. 2006. évi mentesítés: Európai Rendőrakadémia (A6-0121/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) 7.2. 2006. évi mentesítés: Hatodik, Hetedik, Nyolcadik és Kilencedik Európai Fejlesztési Alap (A6-0106/2008, Christofer Fjellner) (szavazás) 7.3. 2006. évi mentesítés: Európai GNSS Ellenőrző Hatóság (A6-0127/2008, Hans-Peter Martin) (szavazás) - Az 1. módosításra vonatkozó szavazás előtt: Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, ügyrendi kérdésben, csak arra lennék kíváncsi, hogy van-e olyan személy ebben az épületben, aki tudja, hogy mit jelent a „GNSS”. Elnök. − Mindenesetre, Heaton-Harris úr, biztos lehet benne, hogy a mai naptól fogva mindenki tudni fogja, hogy ez a betűszó mit jelent. Ezzel lezárom a szavazást.
8. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások - Jelentés: Bárbara Dührkop Dührkop (A6-0099/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Elnök úr, a bűnözés új formái és a nemzetközi jellegű szakosodott bűnelkövető csoportok hatalmas kihívást jelentenek a tagállamok bűnüldöző szerveinek. A bűnelkövetők hatékony üldözése, és a törvénysértés legaggasztóbb manifesztációi elleni küzdelem nem lehetséges az olyan megfelelő eszközök létrehozása nélkül, amelyeket a rendőrség használhat a törvény betartása érdekében. Az olyan problémák esetén, mint például a határon átnyúló bűnözés, az egyes országok
35
36
HU
Az Euròpai Parlament vitài
szolgálatai közötti gyors információcsere alapvető fontosságú, ha az elkövetőket azonosítani és az intézkedéseket koordinálni kívánjuk. A DNS adatbázisok és a digitális ujjnyom-nyilvántartások nagyon fontos eszközt jelentenek a bűnözés elleni küzdelemben. Lehetővé teszi, hogy az elkövetőket azonosítsuk, függetlenül attól, hogy a bűncselekményt hol követték el. A Dührkop Dührkop-jelentés a bűnüldöző szervek közötti együttműködés fokozásáról a terrorizmus és a határon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben értékes kezdeményezés, amely megerősíti az EU polgárai nagyobb biztonságára irányuló intézkedést, amelyet 2005-ben a prümi szerződés kezdeményezett. Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, amint tudjuk, ez a jelentés azt kéri, hogy a prümi szerződést terjesszük ki a határon átnyúló terrorizmus elleni küzdelemre. Mindannyian egyetértünk azzal, hogy küzdeni kell a terrorizmus ellen. Ezt nem is kell mondani. Mindannyian egyetértünk, hogy szükség van a határon átnyúló együttműködésre. A prümi szerződés azonban az adatok kikényszerített megosztásáról szól, függetlenül az adatvédelemmel és az adatbiztonsággal kapcsolatos aggályokról. Egyes tagállamokban a rendőrség integritásáról szóló újsághírek alapján ítélve, mindannyiunknak aggódnunk kellene az adatmegosztás miatt. A jelentés tényleges tartalma lényegesen sértené a polgárok polgári szabadságjogait az egész EU-ban, mert a DNS-adatok gyűjtése és átadása más EU tagállamoknak most először válik kötelezővé. Alvajáróként menetelünk a „Nagy testvér” Európájába, miközben politikusaink ezt tétlenül nézik. Én emiatt szavaztam a jelentés ellen. - Jelentés: Anneli Jäätteenmäki (A6-0076/2008) Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, az ombudsman szerepe egyre nő, különösen a Lisszaboni Szerződés és az Alapjogi Charta kihívásainak és megoldásainak összefüggésében. Mi a polgárokért kívánunk Európát építeni, olyan Európát, amely közel áll polgáraihoz, olyan Európát, ami az emberi jogok tiszteletben tartásának modellje, így könnyebbé kellene tenni a kapcsolatfelvételi eljárást, és a polgárok és az ombudsmani intézmény közötti együttműködés eljárásait is. Az ombudsmani szinten vizsgált ügyek határidejét a lehetséges minimumra kellene csökkenteni. Szeretném felhívni a figyelmet az együttműködés elveire a nemzeti ombudsmanok és az európai ombudsman között a szubszidiaritás elve alapján. A szerepkörök és feladatok megosztása mindkét intézmény hatékonyságát javítja. - Jelentés: Adamos Adamou (A6-0090/2008) Milan Gaľa (PPE-DE). – (SK) Én megszavaztam képviselőtársam Adamou úr jelentését a szervadományozásról és -átültetésről. Meg kell birkóznunk Európában az átültetési célú szervek hiányának problémájával, amely a fő transzplantációs programot befolyásoló tényező. Mintegy 60 000 beteg szorul szervátültetésre az európai várólistákon. A szív, máj vagy tüdőátültetésre várakozók halálozási rátája általában 15% és 30% között van. A 2006. évi Eurobarometer közvéleménykutatás szerint az európaiak 56%-a kívánja halála után szerveit transzplantációs célra felajánlani. Bátorítani kell az embereket, hogy beszéljenek a szervadományozásról, és közöljék kívánságukat rokonaikkal. Az egészségügyi szakértők képzését is javítani kell. A statisztika azt mutatja, hogy az Európai Unió tagállamainak 81%-a támogatja a donorkártya használatát, ami megkönnyíti a donorok azonosítását. Ennek ellenére az európaiaknak mindössze 12%-a rendelkezik ezzel a kártyával. Támogatom a Bizottság kezdeményezését az európai donorkártya elindítására. Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Elnök úr, az emberi élet és egészség jelentik a legmagasztosabb értéket a tagállamokban az egészségügyi szolgáltatásokért felelősök számára. Valamennyi, a védelmükre irányuló lépést az Európai Parlament kifejezett jóváhagyásának kellene kísérnie. A transzplantológia egyike az orvostudomány leggyorsabban növekvő ágainak. Emberek ezrei kapnak lehetőséget az élethez való visszatérésre, esélyt egy második életre. Az Európai Unióban végrehajtott szervátültetések száma még mindig nem kielégítő a szervátültetésre váró emberek számához képest és a szervre várakozó betegek közül sokan meghalnak mielőtt a műtét elvégezhető lenne, a szervek hiánya miatt. A szervátültetések számának növelését célzó intézkedés különösen is fontos. Ennek egyik kulcsfontosságú módszere a transzplantológia előmozdítása a közvélemény előtt, és a potenciális donorok bátorítása, hogy fejezzék ki hozzájárulásukat szerveik kivételéhez haláluk után. Ugyancsak fontos az elvégzett szervátültetések
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
kiterjedt ellenőrzési rendszerének létrehozása és a szervátültetések figyelemmel kísérése a kellemetlen illegális szervkereskedelemmel szembeni fellépés érdekében, ami nemcsak a világ szegény régióiban történik meg. Nézetem szerint, az Adamou jelentés fontos jelzést ad azoknak a tagállamoknak, amelyek aláhúzzák a probléma súlyosságát. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, én megszavaztam a jelentést, mivel ez egy rendkívül fontos, bár nehéz probléma. A nyilatkozat arról, hogy az ember hajlandó szerveit átültetési célra halála után másoknak átadni, élet ajándék, mások életét menti meg; és ennek az emberiség számára kivételes értéke van. Rá kell mutatni arra is, hogy van kapcsolat a szervhiány és az illegális szervkereskedelem között. A szervhiány néha arra készteti az embereket, hogy megszegjék a törvényt, és illegálisan szerezzenek szerveket egy-egy élet megmentése érdekében. Ez etikai, erkölcsi probléma épp annyira, mint amennyire jogi. A szigorú előírások a minőség és biztonság tekintetében a szervadományozás, illetve a szervek kivétele, tesztelése, tárolása és szállítása tekintetében nem képezik vita tárgyát, mivel ezek az átültetés sikerének alapjai. Végül, figyelemmel kell lennünk arra is, hogy EU szinten hatékony tájékoztatási politikát kell folytatnunk, hogy tudatosítsuk a témát polgárainkban. Ennek a problémának alapvető kihívást kell jelentenie a tagállamok számára. Végül, a ma megvitatott probléma megfelelő vitát, további kutatást, valamint morális és etikai jellegű megoldásokat igényel. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak az Európai Néppárt Europolra és a kutatásra vonatkozó javaslatainak támogatásáért. Csalódást kelt bennünk, hogy az Europol alábecsli a nemzetközi emberi szervkereskedelem figyelemmel kísérésének fontosságát. Még Európában is tűnnek el gyermekek a szervkereskedelem miatt, és nem csak Kínában, hanem Moldovában is vásárolják az emberi szerveket, majd később magas áron értékesítik azokat európaiaknak a feketepiacon. Természetesen ezért kell az Europolnak a helyzetet figyelemmel kísérnie. Nem tudjuk megakadályozni a nemzetközi szervátültetési turizmust az Unió transzplantációs programjainak jobb koordinálása nélkül. Ennek elérése érdekében először is meg kell állapodnunk a tájékoztatáson alapuló hozzájárulásra vonatkozó közös megközelítésről a szervadományozás esetében. Én személyesen úgy vélem, hogy az emberi embrió átadásokkal folytatott kísérletek felelőtlenek és erkölcstelenek. Másrészről azonban a felnőtt őssejtekkel folytatott klinikai kutatás kiváló eredményeket hoz a szövetátültetésekben, például szívbetegeknél és ez az eljárás nem sérti az emberi lény egyediségének tiszteletét. Jelentésünk erőteljes jelzést küld a Bizottságnak, amely hamarosan előáll a kötelező érvényű szövegre vonatkozó javaslatával. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, amikor a szervadományozásról szóló jelentés témájával foglalkozunk, szeretném tiszteletemet kifejezni korábbi asszisztensem, James Sullivan iránt, aki, önök között ezt sokan tudják, tragikusan meghalt február 10-én. Február 8-án az irodánkban James és Aoife, egy másik asszisztens, feltételezett egyetértésről beszéltek és megállapodtak abban, hogy ha bármi történne bármelyikükkel – mindketten fiatalok – ők odaadnák szerveiket. Akkor nem tudhattuk, hogy tragikusan azon az éjszakán James leesik, és hogy vasárnap lekapcsolják az életfenntartó gépet. Tisztelet jár Jamesnek azért, hogy vannak emberek szerte az Európai Unióban, akik most az ő bőkezűsége miatt élnek. Ami a szüleit illeti, Ednát és Tomot Corkban Írországban, akik gyászolják halálát és soha sem fognak felgyógyulni elvesztése miatti fájdalmukból, az egyetlen remény, amihez ragaszkodhatnak most, hogy James már nincs velünk, az hogy bőkezűsége folytán mások élnek. Nyilvánvalóan, ez egy nagyon személyes jelentés az irodánkból, és én teljes mértékben támogatom azt. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök úr, szervek adományozása és átültetése egyike azoknak az alapvető problémáknak, amelyek mind az Európai Unión belül, mind azon kívül mérlegelést és konszenzust igényelnek. Egyrészről ott vannak a szervátültetésre váró emberek tízezrei. A másik oldalon van egy súlyos orvosi, jogi és etikai/erkölcsi probléma. Mindannyian egyetértünk, hogy ki kell fejleszteni a hatékony szervátültetési rendszert. A szervátültetési rendszer nem válhat gazdasági kategóriává, és nem vezethet oda, hogy a szerveket a belső piacon áruként kezeljék. Ha ez megtörténne, bűnözőcsoportok jelennének meg, amelyek kihasználnák az emberek szegénységét és nyomorúságát, és így elmélyítenék kizsákmányolásukat, különösen a nagymérvű munkanélküliséggel, deprivációval és éhséggel érintett régiókban.
37
38
HU
Az Euròpai Parlament vitài
- Jelentés: Dan Jørgensen (A6-0109/2008) Elnök. − Heaton-Harris úr, ami a „GNSS” jelentését illeti, már két lehetőségünk is van: az egyik a „Galileo műholdas navigációs rendszer” és a másik „Globális műholdas navigációs rendszer”. Melyiket preferálja Heaton-Harris úr? Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Tudja elnök úr, nekem még soha nem volt semmiféle hatalmam ezen a helyen ez idáig. Azt hiszem, én szívesebben választanám a „Nagy britet” – de rendben van, elfogadom, hogy „globális”. Egész biztos vagyok benne, hogy „globális”. Ez meg is akartam említeni az ügynökségre vonatkozó szavazatomhoz fűzött indoklásomban. Most azonban egy percig a Bizottság mentesítéséről fogok beszélni. Mint minden alkalommal mióta én ide beléptem, én az Európai Bizottság mentesítése ellen szavaztam. Én elismerem, hogy nagyon sok munkát végeztek a Bizottságban, megpróbálva rendbe tenni saját elszámolásukat. Ezt a munkát azonban rendszerekben végezték, és nem abban a kultúrában, ami az Európai Bizottságon belül működik. Ma is létezik a „csukjuk be a szemünket és ne jelentsük a hibákat” kultúrája az Európai Bizottságban. Időről-időre mindannyian találkozunk a Bizottságban dolgozó emberekkel, akik jegyzőkönyvön kívül beszélnek nekünk azokról a dolgokról, amelyeknek nem lenne szabad megtörténniük, de jegyzőkönyvbe nem mondják, és nem jelentik be főigazgatóságaik vezetőinek. Én tudom, hogy ez a hely nem szereti a mentesítések elutasítását. Ez nagy kár, mert emiatt nincs politikai következmény. Erről hét évvel ezelőtt született egy jogi szakvélemény. Amint mondtam, ellene szavaztam, és a jövőben is így teszek majd, mindaddig, amíg itt vagyok. - Jelentés: José Javier Pomés Ruiz (A6-0091/2008) Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, én megszavaztam az Európai Parlament 2006. évi mentesítését, de az azt kísérő maratoni állásfoglalás ellenére, mert az vagy olyan megjegyzéseket és kérdéseket tartalmaz, amelyek nyilvánvalót fejezik ki (58. bekezdés), vagy nem támogat általam fontosnak tartott értékeket (65. bekezdés). Gondoljuk csak el, ennek a Parlamentnek a többsége éppen most szavazta meg, hogy a képviselők nem alkalmazhatják házastársukat, de nyugodtan alkalmazhatják szeretőjüket, kitartottjukat, vagy játékfiújukat. Személyesen nekem egyik sincs, de szeretnék rámutatni ennek az abszurditására. Korábbi intervenciómban megpróbáltam helyreigazítani az önkéntes nyugdíjalappal kapcsolatos pontatlan állításokat, amint az alap elnöke is megtette az egész eljárás során. Sajnálatos módon, ez eredménytelen volt. A 71. bekezdésben a szerzők azért kritizálják az alapot, mert nem frissítette biztosításmatematikai számításait 2007. december végére 2008. március 15-ig. Amellett, hogy abszurd egy 2006. évi jelentéstől megkövetelni, hogy mutassa be a 2007. évre vonatkozó elszámolásokat, biztosíthatom a szerzőket a 2007-re történő frissítés elkészült, de azt először az alap igazgatótanácsának mutatják be, amely egy luxemburgi non-profit szervezet. Elnök úr, hozzátehetném, hogy tévedni emberi dolog, de abban makacsul megragadni, ördögi. Mivel én nem vagyok ördögi, én ellene szavaztam. Titus Corlăţean (PSE). – (RO) A Pomés Ruiz jelentésben I. szakasz – Európai Parlament, én megszavaztam ezt a módosítást, amely tiltja az európai parlamenti képviselők számára, hogy családtagjaikat alkalmazzák. Úgy vélem, ez korrekt szöveg és üdvözlöm, hogy az Európai Parlament plenáris ülése elfogadta azt. Ennek indoka nagyon egyszerű: néhány EU tagállamban, beleértve a saját hazámat, Romániát, is, vita zajlik a parlamenti intézmények és a parlamentek hitelességéről. Úgy vélem, ez a korrekt álláspont, és felhozok itt egy példát is saját országomból, Romániából, ahol maga az államfő is gyakran tűzte ki azt a politikai célt, hogy a Parlament intézményét, és a parlamenti intézkedések hitelét rontsa, kezdve a parlamenti képviselők tevékenységéhez kapcsolódó hibákkal és sebezhető pontokkal. Ez volt az indoka annak, amiért, ismétlem, én örülök e szöveg elfogadásának, ami a többi intézkedéssel együtt növelheti a tagállamokban és európai szinten a parlamenti intézmények presztízsét és hitelességét. Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Én a Parlament mentesítése ellen szavaztam tekintettel a parlamenti szolgálatok által készített belső vizsgálatról szóló jelentésből származó számos sajtóbeszámolóra. Ezt a jelentést még közzé kell tenni és ki kell helyezni a nyilvánosság elé. A jelentés azt állítja, hogy vannak problémák azzal, amit a képviselők a különféle juttatásaikkal tesznek ezen a helyen.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Képviselőként úgy gondolom, mindannyiunknak annyira nyitottnak és átláthatónak kell lennünk, amennyire csak lehetséges. Véleményem szerint, a jelentés kezelésének legjobb módja az lett volna, ha azt közzéteszik, mert akkor az emberek rájöttek volna, hogy nem fontmilliókról van szó, hanem egy nagyon kis összegről – amit akkor is érdemes kergetni és üldözni, és a rendszerrel visszaélő képviselőknek megadni, amit megérdemelnek, és bíróság elé állítani őket, de korántsem olyan rossz a helyzet, mint ahogyan a közvélemény most erről az egész helyről gondolja. Így a jelentés ellen szavaztam, mert azt gondolom, közzé kellene tennünk. Remélem, hogy a Parlament szolgálatai, amikor a Parlament elnökének jövőbeni jelentésekről tanácsot adnak, a maximális átláthatóságot tartják szem előtt, és a lehető legtöbbet közzétesznek a jövőben. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0111/2008) Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, én elmondhattam volna a szavazatomhoz fűzött indokolást minden ügynökség esetében, de a szavazás során ön a lényeget már elmondta helyettem. Már olyan sok ügynökség van, hogy nem mindannyian tudjuk, hogy micsodák és mit tesznek. Sőt, meglepődtem, hogy a Házban bárki, eltekintve azoktól, akik a megfelelő bizottságban ülnek, tudták, hogy mit tesz a GNSS ellenőrző hatóság, vagy hogy mennyi a költségvetése. Súlyos aggályaim vannak a miatt, hogy azok közül az ügynökségek közül néhány, amelyeknek a mentesítését megszavaztuk, nem is rendelkezik jogalappal addig, ameddig a Lisszaboni Szerződést valamennyi tagállam el nem fogadja. Nagyon kíváncsi vagyok például, hogy az Európai Alapjogi Ügynökség jogalapja honnan jön. Így tehát olyan ügynökségeknek a beszámolóit fogadjuk el, amelyeknek ezen a helyen nincs is jogalapjuk, és ezzel senki sem törődik különösebben. Én ezt nagyon nyugtalanítónak tartom. Azt hiszem, az európai adófizető ezt nagyon is zavarónak tartaná, és én boldogan szavazok ezen ügynökségek ellen, mert azt gondolom, hogy antidemokratikusak. Azt hiszem, hogy ha mi felelősséget akarunk vállalni dolgokért, akkor azt itt ennek a helynek a padlóján kell tennünk, és nem úgy, hogy kiprivatizáljuk a hatásköröket amolyan fél-autonóm kormányzati szerveknek, amelyeket nem ellenőrzünk rendesen. - Jelentés: Marian Harkin (A6-0070/2008) Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nyilvánvaló, hogy ismeretlen arccá váltam, mert már nem fűztem indokolást szavazataimhoz az összes ülésen, mert kértem, hogy hadd indokoljam meg szavazatomat a Marian Harkin-féle jelentés kapcsán, és a hivatalnok fel is jegyezte ezt, de nem szólítottak. Talán nem tudta, hogy ki vagyok. Elnök úr, ön a legjobb az összes alelnök között, és szeretnék köszönetet mondani önnek ezért, mert ön lehetővé teszi számomra, hogy elmondjam, mennyire támogatom Marian Harkin jelentését, amely az önkéntesség fontosságát hangsúlyozza az Európai Unióban. Önök is tudják, hogy az idősek, a nyugdíjasok rengeteg szabadidővel rendelkeznek, és közülük sokan ezt szomszédaik és más polgárok javára használják fel Európában és másutt. Örülök, hogy felhívták a Bizottságot, hogy az Ifjúság akcióban programhoz adják hozzá az Idősek akcióban programot is, amint én ezt már e Parlamentben oly sok éve oly sokszor elmondtam, így nagyon örülök, hogy végre az Európai Parlamentben ilyen sok jó történik az önkéntes és idős szektor érdekében. Elnök. − Köszönöm szépen Fatuzzo úr. Kívánja, hogy azt a megjegyzését, mi szerint én vagyok a legjobb alelnök, jegyzőkönyvezzük? Nos, ha ön ragaszkodik hozzá, akkor benne lesz a jegyzőkönyvben. A szavazásokhoz fűzött írásbeli indokolások - Jelentés: Bárbara Dührkop Dührkop (A6-0099/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi megszavaztuk a jelentést, mert rendkívüli fontosságot tulajdonítunk a tagállamok közötti együttműködés megerősítésének és hatékonysága javításának a terrorizmus és a határon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben. A Parlament jelentése a német kezdeményezéshez képest jobban szövegezi meg a polgárok jogait magas szintű adatvédelemmel. Ez jó. Sajnálatos módon azonban a jelentés tartalmaz megfogalmazásokat a faji vagy etnikai származásra stb. vonatkozó konkrét adatok feldolgozásáról, és a külföldi tisztek hatásköréről az őrizetbe vétel és a kihallgatást illetően a közös műveletek során. A bizottságban nagyon keményen dolgoztunk annak érdekében, hogy ezt töröljék a jelentésből, de sajnos nem jártunk sikerrel. Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam Dührkop Dührkop asszony jelentését, aki módosításokkal, de jóváhagyta a Német Szövetségi Köztársaság kezdeményezését a határon átnyúló különösen
39
40
HU
Az Euròpai Parlament vitài
a terrorizmus és a határon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben megvalósuló együttműködés fokozására vonatkozó határozat végrehajtásáról szóló tanácsi határozat elfogadásának céljából. Szeretnék gratulálni Németországnak ehhez a kezdeményezéshez, amely azt biztosítaná, hogy a tagállamok közös műszaki előírásokat tartsanak be a DNS-profilok, ujjnyomatadatok (ujjnyomképek, kéznyomok, stb.), és járműregisztrációs adatok kutatásához és összehasonlításához kapcsolódó valamennyi megkeresésben és válaszban. Támogatom a jelentésnek azt a megállapítását is, hogy a különleges kategóriába tartozó, a faji vagy etnikai származára, politikai véleményre, vallási vagy filozófiai hitre, párt vagy szakszervezeti tagságra, szexuális orientációra vagy egészségre vonatkozó adatokat csak akkor lehessen feldolgozni, ha az abszolút szükséges és arányban áll az adott eset céljával, és akkor is összhangban a megfelelő garanciákkal. Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − A konzervatívok e jelentés ellen szavaztak, mivel az a prümi kezdeményezés elveit további területekre terjeszti ki, olyanokra, amelyek jobban kezelhetők kormányközi együttműködéssel, mint harmonizációval. A jelentés egységes joggyakorlatra hív fel európai szinten, ami teljes mértékben szembe megy az Egyesült Királyság létező jogrendszerével. A jelentés olyan gyakorlatra hív fel, mint például a DNS-adatok más tagállamoknak történő kötelező átadása függetlenül attól, hogy a személyt elítélték-e már vagy ellene megalapozott gyanú áll-e fenn, valamint a külföldi rendőri erők általi forró nyomkövetésre, amikor a külföldi rendőrtiszteknek jogában állna megfigyelési műveleteket végezni, személyeket őrizetbe venni és kihallgatni, ami pedig a polgári szabadságjogok megsértése. Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) A mai napon a Mérsékelt Párt megszavazta Dührkop Dührkop asszony (PSE-ES) jelentését (A6-99/2008) a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló és határokon átnyúló együttműködés fokozásáról. Nagyrészt támogatjuk a jelentés tartalmát. Nem tudjuk azonban támogatni az előadó 3. módosítását. Ennek indoka az, hogy mi erőteljesen elhatárolódunk a faji és etnikai származásra vonatkozó adatok nyilvántartásba vételének és feldolgozásának minden formájától. Még akkor is, ha a preambulum bekezdés célja az ilyen adatok felhasználásának korlátozása, nem tudjuk támogatni a szöveget, mert az ezzel együtt is megnyitja az ilyen adatok nyilvántartásba vételének és feldolgozásának lehetőségét. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A rendőrség és a bírósági együttműködés a harmadik pillér alá tartozik, és így kizárólag kormányközi lehet. A Június Lista támogatja a tagállamok közötti fokozott együttműködést a terrorizmus és más súlyos határokon átnyúló bűncselekmények elleni küzdelem érdekében. Ezért ezen a területen a döntést nem az Európai Parlamentnek vagy más kormányok fölötti testületnek kell meghoznia. Valamennyi tagállamban meghatározták a személyek jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférésére és az adatvédelemre vonatkozó minimális szabályokat. E tekintetben alapvető és kiterjedt védelem áll rendelkezésre az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményen keresztül, amelyet valamennyi tagállam aláírt. A DNS-adatok működő cseréje már létezik az Interpolon keresztül. Fontos rámutatni a magánéleti vonatkozásra is, amelyet a DNS használat megkövetel. Ezen a ponton ezért összhangban állunk a jelentéssel a felmentett vagy elbocsátott emberek DNS iránti kérelmek tekintetében. A jelentés azonban túl sok vonatkozásban túl messzire megy, amikor kerethatározatok bevezetését tárgyalja sok olyan területen, mint az eljárási garanciák vagy az olyan általános jogi instrumentum elfogadása, amely a rendőrségi és bírósági együttműködés teljes területére vonatkozna. Még közös alakulatok felállítását is tárgyalja. Egy-egy ország katonai erőforrásai szigorúan nemzeti hatáskörbe tartoznak, és azt nem szabad EU szinten szabályozni. A Júniusi Lista ezért úgy döntött, hogy nem szavazza meg a jelentést. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés része a prümi szerződés közösségi acquis-ba történő átültetése folyamatának. Ez a szerződés integráns része annak a biztonsággal való megszállottságnak, amelyet a „terrorizmus elleni küzdelem” fedőneve alatt becsempésztek a végett, hogy megerősítsék EU-szinten a határon átnyúló együttműködést a „terrorizmus elleni küzdelem” határokon átnyúló bűnözés és a bevándorlás területén. Az eredeti javaslatot javító néhány módosítás ellenére a jelentés nem mozdul el és nem ítéli el az aggasztó rendőrségi együttműködési keret létrehozását (ide értve a „közös gyors intervenciós csoportok létrehozását”, amely lehetővé teszi az egyik tagállam rendőrei számára, hogy a másik területén működjenek), a „személyes adatbázis” létrehozását (ide értve a DNS-re vagy ha „szükséges”, a polgárok politikai véleményére vonatkozó
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
információt), és könnyebb hozzáférést mindezekhez az információs szolgáltatásokhoz, melyek mindegyike az egyes tagállamok polgárai jogainak, szabadságjogainak és garanciáinak valódi megsértését képezi. Tény, hogy az ilyen folyamatban rejlő veszélyekre maga az európai adatvédelmi biztos is felhívta a figyelmet, hangsúlyozva, hogy ilyen jellegű instrumentumokat (már egy ideje) megvalósítanak a nélkül, hogy megfelelő módon óvnák a polgárok személyes adatainak védelmét. E miatt a jelentés ellen szavaztunk. Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) Én kifejezetten úgy gondolom, hogy a terrorizmus és a határon átnyúló bűnözés elleni küzdelem egyike azoknak a dolgoknak, amelyekben az EU-nak együttműködnie kell. Úgy ítélem meg azonban, hogy a jelentés nagyon sok olyan megfogalmazást tartalmaz, amit nem tudok támogatni, így úgy döntöttem, hogy ellene szavazok. Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) Az Európai Uniónak, amely növekvő bűnözéssel, és biztonsága fenyegetettségével szembesül, két kulcsfontosságú célt kell kitűznie. Az első cél a terrorizmus elleni küzdelem fokozása, amely átnyúlik a határokon, és az erőszak és az általa megjelenített fenyegetés tekintetében sem ismer határokat. A második cél azoknak az alapvető jogoknak a védelme, amelyre Európa épült. 2007-ben a Németország által javasolt prümi szerződés elfogadása valamennyi tagállam által része az EU-ban a rendőrségi együttműködés javításának, amire igen nagy szükség van. A DNS-profilok és az értékes információk, például ujjnyomatok és gépjármű rendszámok cseréje a különféle nemzeti rendszerek között már számos nyomozás megoldásához nyújtott segítséget. Az emberrablásoktól a nemzetközi terrorizmusig, a transznacionális események szervezését nem is említve, ezek az intézkedések alapvető fontosságúak a küzdelemhez. Azonban az európai politikának a bűnözés ellen kell küzdenie, és nem olyan rendszert felépítenie, amely aláaknázza a jogállamiságot, és destabilizálja a demokráciát. A személyes adatokhoz való hozzáférést és felhasználásukat európai jogszabályoknak kell szabályozniuk, és csak reménykedhetünk abban, hogy ezeket sürgősen elfogadják. Ez a jelentés jól illusztrálja az adatok felhasználása és védelme közötti egyensúly fontosságát. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. − (PL) Elnök úr, én megszavaztam a határon átnyúló együttműködésről szóló jelentést a terrorizmus és a határon átnyúló bűnözés elleni küzdelem érdekében, mivel ez egy rendkívül fontos probléma, ami azóta létezik, amióta van államiság. Ez idáig a határterületeken működő bűnözők kihasználták az államoknak a bizalmas – többek között a személyes – információk cseréjétől való vonakodását, valamint a magánélethez fűződő jogot. Ezen kívül a szervezett bűnözés és a saját kezdeményezésre egyedül működő bűnözők mellett a közelmúltban egy újabb probléma is felmerült, nevezetesen a nemzetközi terrorizmusé. Most az Európai Unió égisze alatt, összhangban a szubszidiaritás elvével, a fejlett és biztonságos távközléssel, végre hatékonyan tudunk küzdeni a bűnözéssel és meg tudjuk akadályozni a terrorista cselekményeket. Az olyan információ mint a DNS-profilok, a dakctiloszkópiai adatok és a nemzeti jármű-nyilvántartási adatok cseréjének, és a tágabb rendőrségi és bírósági együttműködésnek köszönhetően biztosítani tudjuk, hogy a bűnözők és a terroristák ne érezhessék magukat biztonságban egyetlen EU tagállamban sem, sőt azon kívül sem. Úgy vélem, ez egyike azoknak a prioritásoknak, amellyel az EU-nak késedelem nélkül foglalkoznia kell. Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én megszavaztam Bárbara Dührkop Dührkop jelentését a Német Szövetségi Köztársaság kezdeményezéséről a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló határokon átnyúló együttműködés fokozásáról szóló 2007/.../JHA határozat megvalósítására vonatkozó tanácsi határozat elfogadásának céljából. A határok megnyitását és az EU bővítését követően megjelenő új bűnözési formák nagyobb együttműködést igényelnek a tagállamok között a bűnözés és az illegális bevándorlás ellenőrzés alatt tartása érdekében. Fontos, hogy ez az együttműködés ne korlátozódjon a prümi szerződést aláíró hét országra, hanem, amint a jelentés első módosítása javasolja, jöjjön létre EU szinten az eljárási garanciák egységes rendszere. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy az Európai Unió olyan adatvédelmi rendszerrel rendelkezzék, amely magas szintű, harmonizált és ezért képes garantálni a törvények betartatását és a polgárok hatékony védelmét. Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. − (CS) A Bárbara Dührkop Dührkop asszony jelentése a terrorizmus és a határon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben való határon átnyúló együttműködésről (A6-0099/2008)
41
42
HU
Az Euròpai Parlament vitài
két okból is nagyon fontos: először, mert az említett jelenségek ellen hatékonyan kell fellépni, és másodszor, a polgári jogok és szabadságjogok védelmének kérdése miatt. Következésképpen ezeket a kérdéseket nagyon tapintatosan kell kezelni. Újra kell gondolnunk a tanácsi határozattervezet 3. módosítását, amely kifejti, hogy a faji vagy etnikai származásra, politikai véleményre, vallási vagy filozófiai hitre, párt- vagy szakszervezeti tagságra, szexuális orientációra vagy egészségre vonatkozó különleges kategóriájú adatokat csak akkor lehet feldolgozni, ha az abszolút szükséges, és arányban áll az adott ügy céljával összhangban a konkrét garanciákkal. Én ezt potenciálisan súlyosan hibásnak tartom. Ki dönti el, hogy mi a szükséges és mi az arányos és hogyan hozzák meg ezt a döntést? Ez valamiféle „nagy testvér” lesz? Vagy egy névtelen rendőrtiszt, akinek a számára az emberi jogok védelme csekély jelentőségű ügy? Hogyan lehet az egészség vagy a szexuális orientáció releváns a terrorizmus elleni küzdelemben? Ez csak néhány indok azok közül, amelyek miatt én azt javaslom, hogy utasítsuk el az állásfoglalás-tervezetet, ahogyan az jelenleg áll: alapként sokkal pontosabb szövegre van szükségünk. - Jelentés: Anneli Jäätteenmäki (A6-0076/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam Jäätteenmäki asszony saját kezdeményezésű jelentését az ombudsman kötelezettségei teljesítésére irányadó szabályokról és általános feltételekről szóló európai parlamenti határozat módosítására vonatkozó határozatra irányuló javaslatról. Az ombudsman is kérte, hogy ezeket a vonatkozásokat dolgozzuk ki. Én üdvözlöm a jelentés javaslatát az ombudsman jogállásának kiigazításáról, hogy megszüntessünk minden lehetséges bizonytalanságot azzal kapcsolatban, hogy az ombudsman képes-e alapos és pártatlan vizsgálatokat lefolytatni a helytelen ügykezelés állítólagos eseteiben. Feltéve, hogy a szakmai titoktartás érvényesül, én üdvözlöm a tisztviselők tanúskodási kötelezettségét. Ugyancsak támogatom azt, hogy a minősített információhoz vagy dokumentumokhoz, különösen az érzékeny dokumentumokhoz való hozzáférés azzal a feltétellel legyen lehetséges, hogy az ombudsman betartja a kérdéses intézményben vagy testületnél hatályos szabályokkal szigorúan egyenértékű szabályokat. Gratulálok az előadónak annak hangsúlyozásáért, hogy az ombudsman és alkalmazottai nem tehetnek közzé érzékeny információt vagy a közösségi személyes adatvédelemre vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozó dokumentumokat. E szabályok alkalmazását figyelemmel kell kísérni, ami nem lesz könnyű. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mi megszavaztuk ezt a jelentést, amely javít az Európai Bizottság javaslatain, bár még nem teljesen világos, hogy mi lesz elfogadva. Ahogyan az előadó látja, a szavazás akkor lesz lezárva, amikor ismertté válik, hogy mit fognak elfogadni. A Pöttering elnök úrhoz intézett 2006. július 11-i levelében Diamandouros úr, az Európai Ombudsman kérte az Európai Parlamentet, hogy kezdeményezze az ombudsman jogállásának módosítási eljárást több olyan rendelkezés tekintetében, amelyeket ő nem tart a legalkalmasabbnak, nevezetesen: hatáskör az Európai Unió Bírósága előtti ügyekbe való beavatkozásra; hozzáférés az intézmény dokumentumaihoz; a tisztviselők tanúskodása; információ esetleges bűncselekményekről; együttműködés a nemzetközi intézményekkel az emberi jogok/alapjogok terén. E kérdések közül néhánnyal a Parlament már 2001-ben az akkori ombudsman, Söderman úr kezdeményezésére foglalkozott. Akkor a Parlament 2001. szeptember 6-án elfogadott egy állásfoglalást az Alkotmányügyi Bizottság jelentése alapján, amely több módosítást is előterjesztett, nagyon hasonlóakat azokhoz, amelyeket most nyújtottak be. Akkor a Bizottság által is támogatott megállapodás a Tanáccsal karnyújtásnyira tűnt, de a tárgyalásokat nem fejezték be Soderman úr mandátumának lejárta miatt. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Én támogattam a Jäätteenmäki jelentést az ombudsman feladatainak ellátásról, és különösen is üdvözöltem az intézmények kötelezettségeiben azt a változtatást, hogy meg kell adniuk az ombudsmannak a munkájához szükséges információt. David Martin (PSE), írásban. − Én osztom Anneli Jäätteenmäki felhívását az európai ombudsman jogállásának felülvizsgálatára. A jelentésben előterjesztett intézkedések növelik az EU átláthatóságát, és így üdvözlendők. Én a jelentés ajánlásainak támogatása mellett szavaztam. - Jelentés: Adamos Adamou (A6-0090/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam Adamou úr saját kezdeményezésű jelentését, amely üdvözli a Bizottság „Szervadományozás és szervátültetés: az Európai Unió politikai lépései” című
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
közleményét, és integrált megközelítést javasol a szervek minőségének és biztonságának biztosítására, a szervek rendelkezésre állásának növelésére és a szervkereskedelem elleni fellépésre. Én üdvözlöm az intézkedésre meghatározott területeket, nevezetesen: a minőség és biztonság javítása, a szervek rendelkezésre állásának növelése, a szervátültetési rendszerek hatékonyabbá és elérhetőbbé tétele, és mind e mellett mechanizmus a tagállamok közötti együttműködés erősítésére, valamint egy olyan közösségi jogi instrumentum elfogadása, amely meghatározná a szervadományozás minőségi és biztonsági előírásait, a beszerzést, a tesztelést, a szervek tartósítását, szállítását és elosztását az egész EU-ban, valamint az e követelményeknek való megfeleléshez szükséges erőforrásokat. Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) Mi támogatjuk a jelentést, mivel a fontos szervátültetéshez a nemzetközi együttműködés felhasználása jó dolog. Mi igyekszünk elősegíteni a további koordinációból nyerhető hozzáadott értéket, nem támogatjuk azonban a harmonizálást. Ezért nem gondoljuk, hogy a jelentést ürügyül kellene felhasználni egy különálló EU koordináló testület létrehozására, e helyett mi a már meglévő együttműködési formákra világítanánk rá, amelyeket a jelentés említ. Mi az európai donorkártyára irányuló javaslatot sem támogatjuk. A szervadományozásra és átültetésre alkalmazandó hozzájárulási szabályokra vonatkozó döntésnek a tagállamok illetékességében kell maradnia, mivel ezek nagyrészt olyan erkölcsi értékekre épülnek, amelyek gyakran helyi és/vagy kulturális kötődésűek. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Én megszavaztam Adamou úr jelentését a szervadományozásról és szervátültetésről: az Európai Unió politikai lépései, mivel fontos intézkedésnek tartom a szervadományozásra és -átültetésre vonatkozó ismeretek bővítését, a szervadományozás nem kereskedelmi jellegének fenntartását és a globális szervkereskedelem elleni küzdelmet a szervadományozás minőségének és biztonságának biztosítása érdekében Európában. Tekintettel a szervátültetések iránti egyre növekvő igényre, az egyre hosszabbodó várólistákra és ebből következően, az adományozott szervek hiánya miatti elhalálozások számának növekedésére az EU-ban, a legjobb transzplantációs politika előmozdítása létfontosságú a több élet megmentése és az európai polgárok számára a jobb életminőség biztosítása szempontjából. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az emberi szervek terápiás felhasználása, melynek során egy nem működő szervet egy donortól származó szervvel cserélnek ki, ha sikeres, teljes és egészséges életet biztosíthat sok éven át olyanok számára, akik egyébként gyakran intenzív ellátást igényelnének. Bár az emberi szervtranszplantáció alkalmazása folyamatosan nőtt az EU országaiban a közelmúlt évtizedeiben, a szervátültetésre várók száma meghaladja az átültetésre rendelkezésre álló szervek számát. A hivatalos vizsgálatok szerint Nyugat-Európában jelenleg közel 40 000 ember van a várólistákon. A szív-, máj- vagy tüdőátültetésre várók körében a mortalitási ráta általában 15-30% között van. A donorok vizsgálata fontos a befogadó kockázatainak minimálisra csökkentésében. Amint a jelentés is említi, a donorok szűrése a betegség átadása kockázatának jelenléte vagy hiánya megállapítása miatt lényeges, amihez több vizsgálatra van szükség. Jelenleg azonban nincs konszenzus a tagállamok között ezekről a vizsgálatokról. Ezért fontos ez a jelentés a nagyobb együttműködés ösztönzése érdekében. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Szeretném felhasználni ennek a szavazásnak az alkalmát az Európai Unió szavai és cselekedetei közötti állandó diszkrepancia aláhúzására bizonyos területeken. Egy dolog arra kérni a tagállamokat, hogy küzdjenek a szervkereskedelem ellen, és vértezzék fel magukat a büntetőjog elrettentő eszközeinek arzenáljával, de mit gondoljunk most, hogy a Bizottság és ugyanezen tagállamok közül számosan elismerték Koszovót és vezetőit, akik közül néhányan személyesen is érintettek a szerb foglyokból kivett szervek kereskedelmében, akiket éppen ezért végeztek ki, ha hihetünk del Ponte asszonynak, a korábbi Jugoszlávia ügyeiben eljáró Nemzetközi Büntetőbíróság korábbi elnökének? Mit gondoljunk akkor, amikor egyetlen tagállam sem hoz szankciókat Kína ellen, még csak nem is protestál, miközben látjuk a beszámolókat és a vizsgálatok mind ugyanarra a tényre mutatnak, hogy ott a kivégzéseket a szervigényeknek – gyakran a külföldi betegek igényeinek – megfelelően tervezik? Mi fog történni ezekkel a gazdag európaiakkal, akik úgy kerülik meg a szervhiányt, hogy az ilyen gyakorlatot bátorító morbid turizmusban vesznek részt?
43
44
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Adamou úr jelentése furcsán kétértelmű ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Kegyes remény belül, süketítő csönd kívül. Mindezt már láttuk, amikor egyes országokról van szó. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam ezt a jelentést. A szervadományozás életeket ment, ez az embernek önmagának az ajándékba adása, ami a szolidaritás végső cselekedete. Sajnálatos módon folytatódik a szervhiány, és Európában minden nap majdnem 10 ember hal meg a várólistákon. Az EU-nak segítenie kell abban, hogy összehozza a nemzeti transzplantációs szervezeteket. A bővülő együttműködés garanciát kínálhat azoknak, akik szervet adományoznak vagy kapnak saját tagállamukon kívülről. Néhány új tagállam, amelyeknek az egészségügyi ellátó rendszere kevésbé jól ellátott, hasznot húzhat ebből. A szervhiány túlságosan gyakran kapcsolódik össze a szervkereskedelemmel. Látjuk a „transzplantációs turizmus” új formáinak kialakulását, amely az EU határain kívüli szegénységet zsákmányolja ki. Ez az „emberkereskedelem” aláaknázhatja a polgárok bizalmát, és súlyosbíthatja az önkéntes szerv és szövetadományok hiányát. Az ingyenes adományozás elve is alapvető, bár a szervkivétel költségeinek kompenzálását meg kellene fizetni az élő donoroknak. Végül ösztönöznünk kell a biotechnológiai kutatást, amely lehetővé teszi a kutatóknak, hogy meglévő vagy magukból a betegekből vagy szövetdonorokból származó szövetekből állítsanak elő szerveket. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Megszavaztam az Adamou jelentést, ami egész Európa számára létfontosságú kérdéssel foglalkozik, és ösztönzi az együttműködést a tagállamok között a szervátültetéssel kapcsolatos ügyekben. Saját országom, Skócia, rendelkezik az egyik legalacsonyabb szervadományozási rátával az EU-ban és a skót kormány a helyzet javítása érdekében együttműködik az Egyesült Királyság többi nemzetének egészségügyi tárcáival. Én nyomatékosan hiszek az EU-szerte megvalósuló együttműködésben, amely kiegészíti az egyes országokban működő szervátültetési rendszereket, és a legmagasabb normákat ösztönzi a minőségi és biztonsági előírások terén. Az ilyen együttműködés egész Európában javíthatja a szervátültetési szolgáltatásokat, biztosítva az adományozott szervekhez való jobb hozzáférést nem kereskedelmi alapon. Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) Üdvözöljük az előadó álláspontját az EU-ban a szervadományozás és átültetés fejlődését; a donor és a befogadók közötti bármiféle pénzügyi tranzakció és a szervátültetés üzletiesítésének tilalmát; a transzplantációs turizmus elleni küzdelmet azokba az országokba, ahol létezik szervkereskedelem és annak elismerését illetően, hogy a szervkereskedelem a társadalmi egyenlőtlenségekhez kapcsolódik. A szervátültetést fejleszteni kell, mivel az életeket ment, és átalakítja a krónikus betegek, például a vesebetegek életminőségét. Ha a szervátültetést fejleszteni kívánjuk, a szervadományozás erőteljes humanitárius tudatosítását kell ösztönözni, és ehhez különleges társadalmi környezetre van szükség. Jónak tartom ezért, hogy a kérdéses állásfoglalás felismeri, hogy a szervkereskedelem önmagában is aláaknázza a szervadományozást, és akadályozza az átültetések gyakoribbá tételét. Ahhoz, hogy a szervadományozás felvirágozhasson, úgy tűnik, a körülmények azt diktálják, hogy az EU politikáját és az egészségügy, a jólét és az emberi szükségletek üzleti alapokra helyezését ellenezni kell. A multinacionális vállalatok nyeresége maximalizálásának érdekében, ez a politika európaiak millióit, akár a saját országunkban is, a szegénységi küszöb alá, munkanélküliségbe és alulfoglalkoztatottságba kényszeríti. Arra kényszerülnek, hogy mindent eladjanak, amilyük van, hogy szeretteik állapota javulhasson. David Martin (PSE), írásban. − Én is visszhangozom Adamos Adamou felhívását EU-szintű politikai lépésért a szervadományozás és szervátültetés területén. Tavaly az Egyesült Királyságban mintegy 2 400–an részesültek szervátültetésben, de évente több mint 1000 ember hal meg alkalmas szervre várva. Következésképpen a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk, hogy bővítsék a donorok körét, megosztva a legjobb gyakorlatot és tudatosítva a szervadományozással kapcsolatos nagyon komoly kérdést. Az európai kormányoknak és intézményeknek is többet kell tenniük, hogy megakadályozzák az emberi szervekkel folytatott szégyenteljes kereskedelmet. A jelentés intézkedéseket követel, amelyek alapvető fontosságúak a transzplantációs turizmus
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
elleni fellépéshez, és az ezzel a kérdéssel kapcsolatos általános problémák megoldásához, ezért én a jelentés mellett szavaztam. Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. − (FR) Az elkövetkező években a szervadományozás az Európai Unióban három fő kihívással szembesül. Először is, nincs elegendő szerv az EU-ban. Ez a hiány naponta majdnem 10 szervre váró listán lévő beteg halálát okozza. Másodszor, a szervátültetéshez kapcsolódó kockázatok változatlanul aggályosak. Az olyan betegségek átadása, mint például a HIV, néhány hepatitistörzs, de akár rák is, olyan valóság, amely érinti az európai polgárokat. Végül, az EU tagállamainak meg kell birkózniuk a szervkereskedelem kérdésével megfelelő és koordinált módon. Bár ez még mindig viszonylag ritka a Közösségen belül, politikai és ami fontosabb, etikai aggályokat kelt. Adamou úr jelentésében lévő ajánlások egy lépés a helyes irányba: a legjobb gyakorlat cseréje, a bővülő együttműködés, több szervmegosztás a tagállamok között, hatékonyabb tudatosítás és a szervadományozás önkéntes és nem kereskedelmi jellegének megőrzése. Elfogadásuk esetén ezek a javaslatok lényegesen és gyorsan hozzájárulnak a szervadományozáshoz és szervátültetéshez kapcsolódó feltételek javításához. Miroslav Mikolášik (PPE-DE), írásban. − (SK) A mai Európában a biztonságos, sikeres és elérhető szervadományozás és -átültetés létfontosságú kérdések. Több mint 60 000 beteg várakozik szív-, máj-, tüdő- vagy veseátültetésre. Az átültetésre várakozók közötti mortalitás rendszerint 15%-30%-os. Ma megszavaztam képviselőtársam Adamou úr jelentését. Üdvözlöm a jogi keret létrehozására irányuló kezdeményezést, amely közös metodikát és kritériumokat vezet be a donorok és a szervátültetés alkalmasságának megállapításához. Úgy vélem, hogy a tagállamok közötti konszenzus a fő feltétele a teljes szervátültetési folyamat biztonsága és minősége javításának, az átültetés előtti értékeléstől az alkalmas donor kiválasztásán át az időbeni operációig és a komplex beavatkozás utáni beteg monitorozásig. Orvosként szeretném hangsúlyozni a szoros együttműködés és a legjobb gyakorlat cseréje, illetve a tagállamok egészségügyi szakemberei közötti információcsere fontosságát. A szervhiány enyhítése komoly kihívás Európa számára. Én teljes mértékben támogattam az előadó felhívását egy olyan, hatékony európai rendszer létrehozására, amely azonosítaná azokat a személyeket, akik elhalálozásuk után szervdonorrá válhatnának. Egy ilyen rendszernek biztosítania kell a hatékony kommunikációs és információs módszereket, valóban elérhetővé téve azoknak a szerveit, akik hajlandóak azokat adományozni. Egy másik fontos lépés a donor elérhetőség növelése felé a lakosság jobb tájékoztatásának biztosítása lenne. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt a vitát nemzeti szinten rendezik, az segít a kérdés tudatosításában. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Emberek százezrei élik az életüket Európában várólistán várva egy második életesélyre. Minden bizonnyal hasznos lenne a közös struktúrákat és együttműködést az európai szervdonor kártya, a közös szervdonor pool és egy transzplantációs forró vonal segítségével javítani. Ausztria, hasonlóan néhány más országhoz példás e tekintetben, mert minden olyan osztrák, aki még életében nem regisztráltatja a halála után szervei felhasználására vonatkozó ellenvetését, automatikusan szervdonorrá válik. Azokban az országokban, ahol nem ez a helyzet, a tudatosításon kell változtatni, mert a szervadományozás látványos hiánya szorosan összefügg a tudatosság hiányával, nem csak az utca embere, hanem az egészségügyi szakemberek körében is. A szervadományozások és -átültetések számát csak akkor növelhetjük és az illegális szervkereskedelemnek csak akkor vethetünk véget, ha ezzel a problémával foglalkozunk, javítunk a struktúrákon, és vállaljuk a promóciós intézkedéseket. Vincent Peillon (PSE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a szervadományozásról és -átültetésről szóló jelentést: politikai lépések EU szinten, melyet Adamou úr nyújtott be.
45
46
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Mindannyian tudjuk, hogy a szervátültetés életeket menthet meg, és javíthatja sok polgártársunk napi létét. Azonban az EU jelenleg krónikus szervhiányban szenved: ma 40 000 beteg vár szervátültetésre, és becslések szerint közülük 10 minden nap meghal. Ezzel a problémával különösen olyan intézkedések mérlegelésével próbálunk megbirkózni, mint az európai donorkártya bevezetése, a tagállamok közötti együttműködés fokozása, a tudatosság növelése, egy transzplantációs forró vonal létrehozása, valamint az olyan biotechnológiai kutatás előmozdítása, ami a jövőben lehetővé tenné, hogy szerveket állítsanak elő az adományozás helyett. Azonban a szervhiány megoldásának szükségessége nem vezethet értékeink feláldozásához. Nagyon örülök annak, hogy ez a szöveg ragaszkodik az önkéntes, nem fizetett és ahol csak lehetséges, anonim adományozáshoz, és felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyabban küzdjenek a szervkereskedelem és a transzplantációs turizmus ellen. Frédérique Ries (ALDE), írásban. − (FR) Április 23-án jóváhagyjuk a szervadományozásról és átültetésről szóló jelentést, és azokat a lépéseket, amelyeket meg kell tenni a rendelkezésre álló szervek számának növeléséhez. Ez egy rendkívül fontos téma: Európában naponta 10 ember meghal a szervhiány miatt, és több mint 15 000 európai beteg van a várólistákon; Belgiumban az átlagos várakozási idő egy vesére – a leggyakrabban átültetett szervre – meghaladja a 24 hónapot. Ezek nehezen elfogadható statisztikák. Én támogattam az európai donorkártya bevezetésére irányuló kezdeményezést. Tekintettel arra, hogy a potenciális donor azonosítása után milyen sürgősen kell a szervet eltávolítani, rendkívül hasznos lenne, ha rendelkeznénk egy szabványos európai kártyával, amelyet mindenki le tudna olvasni és meg tudna érteni. Ezt a kezdeményezést a belga polgárok nagy többsége is támogatja, akiknek a nagy többsége a szervadományozás mellett van. Ez együtt a „feltételezett hozzájárulás” rendszerével, valamint a transzplantációs központok közötti megfelelő koordinációval magyarázza, hogy országunk miért játszik vezető szerepet a sikeres átültetések terén. Csak azt sajnáljuk, hogy nem voltunk ambiciózusabbak és nem ajánlottuk, hogy a feltételezett hozzájárulás rendszerét fogadják el egész Európában. Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én Adamou úr „Szervadományozás és szervátültetés: az Európai Unió politikai lépései” című jelentése mellett szavaztam terápiás célra, ami hangsúlyozza az egészségügyi ellátás fontosságát a polgárok számára az EU és globális szinten egyaránt. Következésképpen úgy vélem, folytatni kell az erőfeszítéseket a kutatásban, hogy új kezelési lehetőségeket, jobb technikai és szervezési eljárásokat dolgozzanak ki az átültetésekhez, projektek és programok koordinálásával, többek között a tagállamok között. Azt is alapvető fontosságúnak tartom, hogy előmozdítsuk a szervadományozás kultúráját tudatosító kampányok folytatásával, hogy az adományozás növekedése folytatódjék; ennek tartalmaznia kellene egy emlékeztetőt a polgárok számára, hogy négyszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy szervet kapjanak, mint annak, hogy nekik kelljen szervet adományozni. Végül hangsúlyoznám a szervkereskedelem elleni küzdelem abszolút fontosságát mind az EU-n belül, mind kívül, elismerve, hogy ez a törvénytelen cselekvés mindig a szegénység és a kétségbeesés szinonimája. Catherine Stihler (PSE), írásban. − A tagállamok közötti fokozottabb együttműködés alapvető fontosságú, ha segíteni akarunk a szervátültetésre váró EU polgárokon. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Én támogattam a szervadományozásról és szervátültetésről szóló Adamou jelentést, mivel úgy vélem, a szervátültetés komoly előrelépés a tudomány által az embernek nyújtott szolgáltatásokban. Sokan köszönhetik életüket és jobb életminőségüket átültetett szervnek. Növelni kell a társadalom tudatosságát, ehhez társítható az érdektelen donorok számának növekedése. Úgy érzem, hogy a szervhiány leküzdésének kulcstényezője egy olyan hatékony rendszer létrehozása, amely azonosítaná azokat az embereket, akik haláluk után szervdonorokká válhatnak, amennyiben a tagállamokban a hozzájárulás kifejezésére vonatkozó valamennyi előírásnak eleget tettek. A társadalmi tudatosság és a közvélemény hatalmas szerepet játszik, így egy másik lényeges tényező a folyamatos oktatás.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
- Jelentés: Marian Harkin (A6-0070/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam Harkin asszony saját kezdeményezésű jelentését az önkéntesség szerepéről a gazdasági és társadalmi kohézióhoz való hozzájárulásban. Csodálom kiváló kutatásait az önkéntesség témájában, amely a civil társadalom táplálásának és a szolidaritás erősítésének egyik fő ereje – ezek pedig az EU legfontosabb értékei. Az önkéntesség hasznosságának ez az elismerése mind az állami, mind a magánszférában alapvető fontosságú annak fejlesztéséhez, és ahhoz, hogy egyensúlyt találjon a gazdasági, társadalmi és környezeti vonatkozások között, azaz a fenntartható fejlődéshez, amely az európai megközelítés szívében fekszik. Sajnálom, hogy a jelentés nem foglalkozik az önkéntesség értékének kérdésével a nélkül, hogy egyúttal foglalkozna az önkéntes tevékenységnek azzal a típusával, amely fizetett önkéntességként lenne besorolható, mivel az előadó az önkéntességet nem fizetett munkaként határozza meg. Ez a jelentés fontos lépés a non-profit intézmények létfontosságú elismerése felé. Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Elnök úr, az önkéntes munka felbecsülhetetlen módon járul hozzá a civil társadalom építéséhez és a teljes demokráciához azzal, hogy helyi és regionális szinten különféle tevékenységekbe vonja be a polgárokat. Az ilyen tevékenységek kialakításának lehetősége különösen fontos olyan országokban, ahol az aktív civil társadalom a hatalmat gyakorló elitek részéről üldöztetéssel szembesül. Én azért támogattam Harkin asszony jelentését, mert egyetértek azzal, hogy az Európai Bizottság támogassa az önkéntes munka szférájában azokat a határon átnyúló projekteket, amelyek legközelebbi szomszédunkat, Beloruszt, érintik. A belorusz nép esetében különösen, ez a Lukasenko rezsim elleni küzdelmük támogatásának konkrét kifejeződése lenne. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Semmi kétség a felől, hogy az „önkéntesség” egy nagyon fontos társadalmi szerepet tölt be hozzájárulva a polgárok problémáinak és szükségleteinek megoldásához a tényleges szolidaritás és kölcsönös segítségnyújtás előmozdításával. Emiatt nem értünk egyet azzal az elképzeléssel, hogy az „önkéntesség”, a „közszolgáltatások számára lényeges megtakarítást” jelent. Épp ellenkezőleg, úgy véljük, hogy az államok minél többet tesznek a polgáraiknak nyújtott és garantált közszolgáltatások javításáért, annál fontosabbá válik az önkéntesség szerepe. Amint a jelentés említi, létfontosságú annak biztosítása, hogy „az önkéntes tevékenység a közszolgáltatásokat kiegészítse, és ne azok helyett működjön”. „Az önkéntesség” nem használható fel ürügyül vagy eszközül arra, hogy az államok bátorítva érezzék magukat feladataik elhanyagolására, különös tekintettel szociális kötelezettségeikre azzal, hogy átadják azokat fél-jótékonysági szervezeteknek. Ezzel a háttérrel küzdünk a nonprofit szervezetek hatékony és kielégítő támogatásáért, ezek közé tartoznak többek között a szövetkezeti mozgalom, a helyi testületek és társaságok, a lakosok bizottságai, valamint a sport, rekreációs, kulturális, ifjúsági vagy gyermek egyesületek. Végül, nem értékeljük eléggé azt a tényt, hogy az önkéntes tevékenység attól is függ, hogy a munkavállalóknak van-e szabadidejük, ezért is szükség van a hosszú munkaidőn, alacsony fizetéseken vagy bizonytalanságban tartáson keresztül megvalósuló túlzott kizsákmányolás elkerülésére. Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) A demokratikus rendszer civil társadalom nélkül nem tud hatékonyan működni. Én szívből üdvözlöm mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek a társadalmi kötések és a résztvevő demokrácia építését részesítik előnyben és nincs kétségem a felől, hogy az önkéntes munka éppen ilyen kezdeményezés. Azt is tudom, hogy a másokkal való foglalkozás, a mások javára végzett munka további hatással is jár, nevezetesen: pozitív hozzáállást alakít ki az élethez. Ugyancsak felbecsülhetetlen értékű az a hozzájárulás, amit az önkéntes szektor tesz a kultúrák közötti párbeszéd és a társadalmi integráció előmozdítása, a társadalmi bizalom újjáépítése és a társadalomból korábban kizártak reintegrációja érdekében. Szeretném felhívni a figyelmüket arra is, hogy véleményem szerint az önkéntes munkának igen lényeges gazdasági vonzata is van. Az önkéntesség kiváló lehetőséget ad új képességek és készségek megszerzésére, ezáltal javítva a munkaerőpiaci esélyeket és lehetővé téve a tanulástól a szakmai tevékenység felé történő problémamentes átmenetet, ami különösen a fiatalok esetében felbecsülhetetlen értékű. Ezen kívül, amint a jelentés szerzője megjegyzi, az önkéntes munka lényeges szerepet tölt be a bruttó hazai össztermék alakításában is, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.
47
48
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Remélem, hogy a jelentésben szereplő javaslatok meggyőzik az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy további, az önkéntes szektort támogató és intézményesen megerősítő megoldásokkal álljanak elő. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Én megszavaztam a Harkin-jelentést, amely felismeri az önkéntes szektor hatalmas hozzájárulását a társadalmi és gazdasági kohézió előmozdításához. A jelentés kifejezett felhívást intéz a hatóságokhoz tagállami, regionális és helyi szinten, hogy ismerjék el az önkéntesség értékét, és működjenek együtt az önkéntes szervezetekkel. Az ilyen együttműködés véleményem szerint létfontosságú, és ebben az összefüggésben üdvözlöm saját kormányom a közelmúltban tett lépéseit, mellyel lényegesen növeli az önkéntes szektor rendelkezésére bocsátott erőforrásokat egész Skóciában. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) Én megszavaztam az állásfoglalást az önkéntesség hozzájárulásáról az európai társadalmi kohézióhoz, én azonban szeretnék néhány pénzügyi-költségvetési jellegű megjegyzést tenni. A Cselekvő Ifjúság programban az Európai Unió elindította az európai önkéntes szolgálatot. Ez a szolgálat lehetőséget ad a fiataloknak, hogy különféle szakmákban képzésekben vegyenek részt vagy nem kormányzati szervekkel dolgozzanak egy másik tagállamban. A szolgálat üzemeltetői vállalatok és nem kormányzati szervezetek, amelyeket az Európai Bizottság akkreditál az egyes tagállamokban. A probléma azonban az Európai Önkéntes Szolgálat költségvetésével van. Ez az összeg nem haladja meg az évi 42 millió eurót, és ennek az összegnek kellene finanszíroznia néhány tízezer európai önkéntes utazási költségeit és a minimális kapcsolódó költségeket. A fiatalok érdeklődése nagyon magas és igen sok szervezet van, amely szeretné megvalósítani ezt a programot. Egyedül Romániában, egy új tagállamban, több mint 60 szervezet akkreditáltatta magát az önkéntes cserére, és több mint 5000 kérelmet nyújtottak be a képzési tanfolyamra. Bár egy rendkívül attraktív programnak bizonyult, sajnálatos módon az Európai Önkéntes Szolgálat finanszírozása még mindig nem kielégítő. Sérgio Marques (PPE-DE), írásban. − (PT) Én megszavaztam ezt a jelentést, amely aláhúzza az önkéntesség szerepét a gazdasági és társadalmi kohézióhoz való hozzájárulásban az EU-ban. Több mint 100 millió európai polgár végez önkéntes tevékenységet, ami átlagosan a GDP-hez való 5%-os gazdasági hozzájárulásnak felel meg. Az önkéntesség közvetlenül bevonja a polgárokat a helyi fejlesztésekbe, és fontos szerepet játszik a készségek elsajátításában, az önkéntesek foglalkoztathatóságának növelésében, lehetővé téve számukra, hogy nagyon széles körben szerezzenek meg új készségeket és kompetenciákat. Én támogatom ezt a jelentést, amely hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és a regionális és a helyi hatóságoknak el kell ismerniük az önkéntesség értékét a társadalmi és gazdasági kohézió előmozdításában, és stratégiákat kell kidolgozniuk az önkéntesség ösztönzésére. A Bizottságnak egy olyan rendszert kellene létrehoznia valamennyi közösségi alap számára, amely elismerné az önkéntes tevékenységet a társfinanszírozott projektekhez való hozzájárulásként. A Bizottságnak, a tagállamoknak, a regionális és helyi hatóságoknak elő kell segíteniük az önkéntességet az oktatás révén minden szinten, hogy azt az emberek a közösség életéhez való normális hozzájárulásnak lássák. David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Marian Harkin jelentését az önkéntesség szerepéről a társadalmi és gazdasági kohézióhoz való hozzájárulásban. Az önkéntesség hozzájárulása a társadalomhoz felbecsülhetetlen értékű. Az a tény, hogy a 27 tagállamunkban 100 millió polgár már most vállal önkéntes tevékenységet, bátorító adat, amire építeni kell. Én megszavaztam a jelentés ajánlásait. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Az önkéntes segítők nem fizetett munkája létfontosságú a közjó szempontjából. Lehetetlen lenne az olyan katasztrófákkal megbirkózni, mint az áradások vagy a nagy tüzek a fizetés és bér nélküli munkások nélkül. Tudnunk kell, hogy önkéntes munka nélkül sok minden nem tudna működni, de az állam sem tudná finanszírozni. Sok önkéntes szervezetben az aktív tagok száma folyamatosan csökken. Ennek okai között találjuk a közösségi szolgálat rövid időszakát a katonai szolgálat helyett, a családok elköltözését, vagy a munka vagy az iskola nyomását. Például: munkaerőhiány miatt az önkéntes tűzoltószolgálat tagjait nem engedik elhagyni munkahelyüket, még akkor sem, ha az ország a bérüket megtéríti a munkáltatónak. A vállalatoknak erőteljes üzenetet kell küldeni, hogy ők is hasznot húznak az önkéntes munkából; ezen kívül össze kell hasonlítanunk a legjobb gyakorlatokat a tekintetben, hogy az önkéntes tevékenység hogyan tehető vonzóvá, hogy elérhessük céljainkat.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az önkéntes munka nem kapja meg azt a támogatást és figyelmet, amit megérdemelne az Európai Unióban. Ezért szavaztam meg az előadó, Marian Harkin jelentését az önkéntesség szerepéről a gazdasági és társadalmi kohézióhoz való hozzájárulásban. Egyetértek az előadóval, hogy az európai intézményeknek létre kell hozniuk egy rugalmas és bürokráciamentes támogatási rendszert. Az önkéntes munkát nem szabad alábecsülni, mivel a demokratikus élet fontos részét jelenti Európában, és több mint 100 millió különféle korú, hitű és állampolgárságú európait érint. Az önkéntesség tükrözi az egyének eltökéltségét és erősíti a polgárok és az EU közötti kapcsolatot. Az önkéntességnek hosszú tradíciója van Nyugat-Európa országaiban és az Egyesült Államokban. Ezzel szemben, a poszt-kommunista országok nem kormányzati és non-profit szervezetei csak a demokrácia létrejötte után vezették be az önkéntes tevékenységeket. A totalitárius kommunista rendszer teljesen kitiltotta a Cserkészmozgalom Világszervezetét. Jelenleg a mozgalom tevékenységei egyre több és több lelkes támogatót vonzanak körébe: különféle korú embereket az EU különféle részeiből. Ma már el sem tudunk képzelni eseményeket az egyházi és jótékonysági szervezetek jelenléte, a Vöröskereszt jelenléte nélkül. Az önkéntesek segítenek a hátrányos helyzetű közösségekből származó polgárok megerősítésében és mobilizálásában, például az Európai Önkéntes Központban és az Európai Ifjúsági Fórumban, a civil társadalom elvének megfelelően hagyományok fejlesztésével, újraélesztésével és őrzésével a régió eredetiségének és sokszínűségének megőrzésével. Én az önkéntességet a megújuló energia egy formájának tekintem, következésképpen támogatom az előadó ajánlását, hogy 2011-et nyilvánítsuk az önkéntesség európai évének. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Én kezeskedem az önkéntesség társadalmi értékéért, támogatom annak fejlődését és értékének elismerését társadalmainkban. Szeretném világossá tenni, hogy az önkéntesség valósága még valamelyest elmosódik a statisztikai adatokban, a meghatározásokban és használatukban. A jelentésben foglalt meghatározások fontosnak tűnnek nekem, és a javasolt intézkedések arra, hogy rávilágítsunk az ilyen jellegű tevékenységre vonatkozó meglévő adatokra szükségesek, mivel ez egy nem fizetett tevékenység, így egyértelműen meg kell különböztetni a nem kormányzati szervezetek tevékenységeitől. Az ilyen önkéntes tevékenységek hozzáadott értéke nagyon fontos társadalmaink számára, és ezért legitim dolog azt elismerni, és megkülönböztetett bánásmódban részesíteni. Nem szabad azonban kihasználnunk az önkéntesség altruista jellegét arra, hogy társadalmaink, felelős hatóságaink vagy a magánszektor helyett tegyen erőfeszítéseket a közösségi szinten kínált lehetőségek bővítésére. A különféle közösségi pénzalapokat úgy tervezték meg, hogy azok ösztönözzék az európai gazdaságot, a társadalmi-gazdasági kohéziót és az európai társadalmak növekedését és fenntartható fejlődését. Az önkéntes tevékenység az a bónusz, amit mi polgárok nyújtunk másoknak. Ösztönöznünk kell azt, és el kell ismernünk, de sosem szabad úgy tekintenünk rá, mint valami olyan extrára, amit kihasználhatunk vagy ürügyként használhatunk fel arra, hogy kevesebbet tegyünk az európai társadalmak folyamatosan javuló életminőségének létrehozása érdekében. Catherine Stihler (PSE), írásban. − Az EU-ban jobban el kellene ismerni az önkéntes munkát. A Harkin-jelentés meghatározza azokat a módokat, amelyekkel a Bizottság és a tagállamok segíthetik az önkéntességet. Remélem, hogy a Bizottság is támogatni fogja, hogy 2011 legyen az önkéntesség európai éve. Én azt szeretném, ha a jövő év – 2009 – Skóciában az önkéntesek skót éve lenne. Anna Záborská (PPE-DE), írásban. − (SK) Először is, ott a nem kormányzati szervezetek közösségi pénzalapokból történő finanszírozásának problémája. A nagyon hasznos tevékenységeket helyi vagy regionálisan végző kis szervezeteknek speciális segítségre van szükségük a pályázatok elkészítéséhez. Az elvégzendő papírmunka majdhogynem megegyezik a pozsonyi telefonkönyv méretével. A bürokrácia annyira bonyolulttá vált, hogy megfojtja az önkéntesek lelkesedését. Védenünk kell a közösségi programunkat a visszaélésektől, de az óvatosság és a prevenció nem teheti azokat kevésbé elérhetővé a polgárok számára. Másodszor, a Fórum az Életért kuratóriumának tagjaként szerzett személyes tapasztalataim alapján tanúsíthatom, hogy az önkéntesség hozzájárul a társadalom kohéziójához azzal, hogy humán tőkét hoz létre, függetlenül az önkéntes korától. A Fórum az Életért szervezetben a fiatalok felelősséget, bőkezűséget tanulnak és tapasztalatokat szereznek az interperszonális kapcsolatok építésében. A humán tőke az önkéntesség legnagyobb hozzájárulása a társadalmi kohézióhoz. Ezért a kérés a tagállamok és a régió felé, hogy a befektetésnek ezt a felülmúlhatatlan formáját alkalmazzák a jövőben.
49
50
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Harmadszor, az önkéntességnek kellő elismerést kell kapnia. Azok a nők és férfiak, aki idejüket önkéntes munkára szánják, miközben megbirkóznak a munkaerőpiac változásaival, és tekintettel a generációk közötti szolidaritás fontosságára a családokban és a társadalomban, hivatalos elismerést kell kapniuk. A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságban én vagyok az előadója az e problémáról szóló jelentésnek, ami azt jelenti, hogy folytatni tudjuk majd ezt a vitát az ősszel. - Jelentés: Jean-Pierre Audy (A6-0079/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Tekintettel arra, hogy az EBB tekintélyes pénzösszegeket kezelő közintézmény, részletes információt kellene rendelkezésre bocsátania az általa finanszírozott projektekről és intézkedésekről. Az EBB jelenleg közzétesz valamennyi általános információt a finanszírozott projektekről, beleértve a pénzt fogadó országot. Azonban az ilyen információ nem elég. Ezért sajnáljuk, hogy elutasították a képviselőcsoportunk által benyújtott módosítást, amely arra kérte az EBB-t, hogy nagyobb átláthatóságra irányuló erőfeszítését terjessze ki azzal, hogy közzéteszi a pénzügyi közvetítőkön keresztül nyújtott globális kölcsöneinek a pénzügyi kedvezményezettjeit. Továbbá, és egyéb fontos vonatkozások között, nem értünk egyet az EBB-vel abban sem, hogy célul tűzte ki az egységes piac teljessé tételét a piacok liberalizálását célzó infrastruktúrafinanszírozással – mint például az energia esetén – vagy, hogy hangsúlyt kellene helyezni a „közszféra-magánszféra partnerségek” finanszírozására a közpénzeknek a nagy magántőke finanszírozására történő felhasználásának politikáját követve. Ezzel ellentétesen, az EBB-nek pénzügyi erőforrásait arra kellene eszközként felhasználnia, hogy hatékonyan érje el a „gazdasági és társadalmi kohéziót” a régiók közötti eltérések csökkentése, a reálkonvergencia elősegítésére, a növekedés és a foglalkoztatás ösztönzésére irányuló intézkedések támogatásával, különösen az EU gazdaságilag legkevésbé fejlett régióiban, valamint a hatékony együttműködés politikájával. Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az EBB-t arra hívják fel, hogy erőteljesebben támogassa a magántőke finanszírozását, erősítse a versenyt, mozdítsa elő az energia, a közlekedési és a tervezési infrastruktúra privatizálását, és magáncégekkel partnerségben finanszírozzon nagy projekteket. Ez az infrastruktúra hasznos a tőkének, és érinti az egyidejű privatizációt, ami nagyjából a spekulációnak felel meg. Az EBB a verseny szabályaihoz és a szabad piachoz igazodik és a helyett, hogy az emberek szükségleteit elégítené ki, új nyereséget biztosít. A monopóliumok megcsapolják a közösségi és nemzeti finanszírozást, a kizsákmányolt infrastruktúrát és a nagy projekteket, valamint a nekik az EBB által átadott erőforrásokat. Így a monopóliumok csökkentik azt az egyébként is kisösszegű magántőket, amelyet felhasználnak az olyan projektek megvalósításához, amelyek a közösség egészének kárára válnak. Az adóbevételeket, a bérlőknek, nyugdíjasoknak, gazdáknak és a munkásosztálynak juttatott támogatásokat és juttatásokat összességében a monopóliumok finanszírozásába csatornázzák. A környezetet tönkretevő szélerőművek, mint például az Égei-szigeteken, az erőteljesen megemelt útdíjak a fő közutakon, a magán és állami szektor kollaborációja és így tovább – mindez az egyénekkel kötött szerződésekből származó nyereség érdekében és természetesen állami garanciával. Hasonló társadalmi kontrol nélküli projekteket segítenek elő harmadik országokban is, hogy még nagyobb nyereséget biztosítsanak a vállalkozásoknak a növekedés nevében – természetesen a tőke növekedése nevében. - Jelentés: Dan Jørgensen (A6-0109/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a mentesítést az Európai Unió általános költségvetésének tekintetében a 2006. pénzügyi évre, valamint Jørgensen úr jelentését, amely azt ajánlja, hogy adjuk meg a mentesítést a Bizottságnak. A jelentés rámutat arra, hogy a közösségi kiadások 80%-át a tagállamok kezelik a „megosztott irányítás” alapján, és valamennyi tagállamnak felelősséget kell vállalnia az általa kapott EU pénzeszközök irányításáért. Jelenleg ezzel vagy egyszerű nemzeti irányítási nyilatkozatban, vagy a nemzeti kereten belül több nyilatkozat formájában számolnak el. Sürgős szükség van a Bizottság és a tagállamok között egy megállapodásra az osztott irányításra vonatkozó jelentéstételi eljárásokról a jövőre nézve, mert igen sajnálatos, hogy a strukturális intézkedések, a belső politikák és a külső intézkedések tekintetében a kifizetéseket még mindig súlyos hibák terhelik a végrehajtó szervezetek szintjén.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Sajnálom, hogy a Bizottság hallgatólagosan elfogadja a tagállamok többségének kollektív felelősségét az EU pénzügyi gazdálkodásával kapcsolatban. Végül, támogatom az európai vagyoni hatóság gondolatát. Bastiaan Belder (IND/DEM), írásban. − (NL) A Költségvetési Ellenőrző Bizottság mentesítené az Európai Bizottságot a 2006. költségvetési év pénzügyi gazdálkodásáért. Én nem támogatom ezt a határozatot, mivel úgy érzem, hogy a mentesítési határozat őszre halasztása jobb lenne. Az Európai Bizottság megpróbálja kijavítani a strukturális alapokkal kapcsolatos nagyszámú hibát. Ezen kívül, az Európai Parlament szeretné nyomon követni az intézkedésre javasolt tételeket egy munkacsoportban. Még látnunk kell azonban, hogy az intézkedéseknek meglesz-e a kívánt hatásuk. Végül is már sok éve túlzottan magas a strukturális alapokkal kapcsolatos hibák száma. A strukturális alapokkal kapcsolatos gyakorlati nehézségek kezelhetetlenek: hibák és tévedések merülnek fel a támogatások fogadóira vonatkozó túlzott és nagymértékben eltérő szabályok miatt. A szabályok a 2013-ig alkalmazandó jogszabály elemei. Ezen a ponton a problémákkal a célzottabb és szigorú könyvvizsgálatnak kell foglalkoznia. A mentesítés elhalasztásával a Parlament alaposabban mérlegelhetné az eredményeket és fenntarthatná a nyomást. Ezen kívül, a Parlament ösztönözhetné a tagállamokat, hogy komolyabb erőfeszítést tegyenek a nemzeti irányítási nyilatkozatokkal kapcsolatban, amelyekben a miniszter felel az EU pénzeszközeinek a tagállamban történő befektetéséért. Végül, megfelelő megoldást kell találni az asszisztensek jogállására, hogy ne merüljenek fel problémák társadalombiztosítási kötelezettségeik és adófizetésük tekintetében. James Elles (PPE-DE), írásban. − A Számvevőszék már 13. éve nem tudja jóváhagyni az EU könyveit. Bár némi előrehaladás történt, ezt sürgősen és nyomatékosan meg kell oldani. A konzervatív európai parlamenti képviselők eltökéltek abban, hogy a Bizottságot lényegi reformokra kényszerítsék, amelyeket már régóta kérünk. A pazarlás, a csalás és a rossz gazdálkodás esetén zéró toleranciának kell lennie. A Bizottságnak politikai felelőssége van, és mi szigorú vizsgálatot alkalmazunk a költségvetés ellenőrzésének folyamatában. De nemcsak a Bizottságnak van felelőssége az elszámolásért. Az EU pénzének mintegy 80%-át a valóságban a tagállamokban költik el. A Parlamentnek a Bizottság költségvetéséről szóló jelentése rávilágít, hogy nagyobb ellenőrzésre és koordinációra van szükség nemzeti szinten. A tagállamoknak a nemzeti irányítási nyilatkozatokon keresztül kell vállalniuk a felelősséget ezekért a pénzeszközökért. Szerencsére, itt is van előrehaladás, de mostanáig ez még túl kevés volt a kedvező megbízhatósági nyilatkozat kibocsátásához. Ez az alapvető oka annak, hogy a konzervatívok ismételten az Európai Bizottság és a többi intézmény 2006. évi mentesítése ellen szavaznak. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Egyéb fontos vonatkozások között hangsúlyozzuk, hogy: - Figyelemreméltó, hogy ismételten „kétségek” merültek fel a közösségi pénzeszközök felhasználásával kapcsolatban az EU „külső intézkedései” körében. Kétségek a végső kedvezményezetteket, a ténylegesen elköltött összegeket, a finanszírozott projekteket illetően alapvetően azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen milyen célra használták fel ezeket az összegeket (hozzátehetnénk: Irakban, Afganisztánban vagy Koszovóban, csak hogy néhány példát említsünk). Furcsa módon az Európai Parlament többsége, akik rendszerint oly mély benyomást keltenek intézkedések követelésével, igen óvatos ebben az esetben. Vajon miért? - Továbbá, ismételten, a strukturális politikákhoz és a kohéziós alaphoz kapcsolódó rendezetlen költségvetési kötelezettségvállalások továbbra is növekednek, és már elérik a 131,6 milliárd eurót. - Érdemes emlékezni arra, hogy az „n+2 szabály” szerint, ez az összeg „lejár”, ha 2008 vége előtt nem használják fel. - Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Számvevőszék rámutatott, hogy a közös agrárpolitika alapján az egyszeri kifizetési rendszer lényegesen megnövelte a közvetlen támogatásban részesülő hektárok és kedvezményezettek számát. Ezek között a Számvevőszék beazonosított vasúttársaságokat, lovagló/lótenyésztő klubokat, és golf/szabadidő klubokat, valamint városi tanácsokat és felismerte, hogy olyan földtulajdonosoknak adtak jogosultságokat, akik soha nem végeztek mezőgazdasági tevékenységet…
51
52
HU
Az Euròpai Parlament vitài
David Martin (PSE), írásban. − Támogatom Jørgensen úr jelentését a mentesítésről az Európai Unió 2006. pénzügyi évére vonatkozó általános költségvetése III. szakasz végrehajtása – Bizottság tekintetében. Üdvözlendő a Parlament és a Bizottság közötti együttműködés ilyen kérdésekben, különös tekintettel a strukturális alapok intézkedési terve végrehajtását illetően. Ezért megszavaztam a jelentést. Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Én elégedetlen vagyok, hogy a Bizottság nem adott igazán pontos elszámolást arról, hogy a pénz mire ment el, és mire költötték, különösen a külső intézkedések terén. Akkor amikor az EU külső intézkedéseinek területét bővíteni kívánja, elfogadhatatlan, hogy az elszámolással ilyen nemtörődöm módon foglalkozzanak. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban. − (PL) 2008. április 22-én fontos vita volt a 2006. évre vonatkozó költségvetési mentesítésre vonatkozó szavazással kapcsolatban. A 2006. évi költségvetés végrehajtásának értékelésével kapcsolatos kritikus következtetések egész sora ellenére a Parlamenthez pozitív kérelmet nyújtottak be a mentesítés kiadása érdekében. Én néhány fontos problémát szeretnék kommentálni. Először is, az EU bürokrácia túlságosan jól fejlett, így a Bizottság főigazgatóságai körüli ügynökségekben és hasonló intézetekben kell alkalmas felülvizsgálatot végeznünk. Másodszor, a közbeszerzések eljárásait és teljes rendszerét egyszerűsíteni kell, hogy lehetővé váljon az EU pénzeszközeinek hasznosítása. Harmadszor, a kedvezményezettek nagyobb számú kisebb projektre várnak, és olyan projektekre, amelyek könnyebben elérhetőek az átlagos polgár számára. Negyedszer, érdemes felfigyelni az EU pénzeszközeinek a közös agrárpolitika területén való felhasználásában történt előrehaladásra. Közben ki kell vizsgálni, hogy miért alacsony az ERFA és az ESZA kohéziós alapok felhasználása az új tagállamokban. Ötödször, néhány tagállam az EU pénzeszközeinek kezeléséhez kapcsolódó nemzeti ellenőrző ügynökségek által auditált igazolásokat nyújtott be. A pénzügyi gazdálkodás e formáját ki kell terjeszteni az EU-ban, hogy a Közösség más országai is alkalmazzák. Végül, érdemes hangsúlyozni, hogy 2006. a Berlini Napirend (2000-2006. évi pénzügyi terv) utolsó éve, így ennek olyan költségvetési évnek kell lennie, amely az EU pénzeszközeinek jó felhasználását mutatja. Gabriele Stauner (PPE-DE), írásban. − (DE) Én a Bizottság elszámolására vonatkozó mentesítés ellen szavaztam, mert sok területen a költségvetési pénzeket nem használták fel takarékosan és hatékonyan 2006-ban. Ez különösen a strukturális alapokból származó pénzekre, a számos területen 2007-ben felderített korrupcióra és az építés biztonsági szerződésekre vonatkozik. Én több írásbeli kérdést nyújtottam be az utóbbival kapcsolatban, amelyekre a Bizottság nem adott kielégítő választ. - Jelentés: José Javier Pomés Ruiz (A6-0091/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Parlament elnökének mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében, valamint Pomés Ruiz úr jelentését, amely azt ajánlja, hogy a Parlament szavazza meg a mentesítést. Üdvözlöm azt a gondolatot, hogy az asszisztensek új jogállása ugyanakkor lépjen hatályba, mint a képviselőké. Ami a parlamenti asszisztensek alkalmazására adott juttatást illeti, úgy vélem, hogy az Európai Parlamenti képviselők szerződéses szabadságát fenn kell tartani, ami függetlenségük feltétele a szubszidiaritás elvével összhangban a nemzeti hatóságok felügyelete alatt. Ezért ellene vagyok minden olyan intézkedésnek, amely a képviselők szabadságát korlátozza asszisztenseik toborzása tekintetében, feltéve természetesen, hogy a munkát ténylegesen elvégzik, és ennek megfelelően fizetik. Ami az önkéntes nyugdíjpénztárat illeti, amely egy az Európai Parlamenti képviselő és a munkáltató által közösen finanszírozott kiegészítő nyugdíjrendszer, én egyetértek a kedvezményezettek nevének közzétételével és azzal, hogy ennek a nyugdíjrendszernek a reformja a képviselők jogállásának reformjával együtt megtörténjen. Végül támogatom a létszámigények értékelését annak eldöntése érdekében, hogy hány tisztviselőre van szükség az Európai Parlamenti képviselők támogatására a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Bruno Gollnisch (NI), írásban. − (FR) Az a mintegy 30 jelentés, amire a mai napon szavaztunk, a közösségi pénzügyek különféle EU intézmények és ügynökségek általi irányításával kapcsolatos mentesítésről mutatja, hogy létezik költségvetési ellenőrzés. Azt is mutatja, hogy pontosan ez az ellenőrzés az, ami segít rávilágítani a hibákra, a pazarlásra és a visszaélésekre a strukturális alapok és a külső segélyek kezelésében vagy legalább is néhányuk esetében. Azonban ezek a jelentések azt is mutatják, hogy mindennek ellenére a Parlament úgy döntött, hogy jóváhagyja az európai pénzügyek kezelését. Ez nem egy kritikai gyakorlat, hanem a politikai támogatás felmutatása a brüsszeli gépezet mellett, amelynek maga is része. Elismerten, a Parlament törődik a parlamenti asszisztensekre vonatkozó juttatásról szóló könyvvizsgálói jelentés által megvilágított hiányosságokkal. Lényeges azt is megjegyezni, hogy az az átláthatóság, amit a Parlament oly sietve követel mindenki mástól – a Tanácstól, a Bizottságtól, a tagállamoktól és az ügynökségektől – nyilvánvalóan rá nem vonatkozik. Ez a jelentés, amely súlyosan aláaknázhatná e Ház reputációját nem áll a nyilvánosság rendelkezésére, még csak az összes európai parlamenti képviselő sem férhet hozzá. A korrekciós intézkedések utólagos bevezetése nem elég ahhoz, hogy ezeket a súlyos vádakat eloszlassuk, és titokban tartásuktól még nem fognak eltűnni. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az Európai Parlament 2006. évi költségvetésére vonatkozó mentesítést gyanú szennyezi be, és valamennyi képviselőt elfogadhatatlan módon szennyezte be ez a gyanú a 2006. évre vonatkozó belső vizsgálati jelentés bizalmassá minősítésére vonatkozó határozat miatt, mivel az állítólag szabálytalanságokat említ a parlamenti asszisztensek alkalmazásához biztosított juttatás felhasználásában. Egy ilyen jellegű határozat az Európai Parlament valamennyi megválasztott képviselőjét gyanúba keveri, amit nem fogadhatunk el. Következésképpen a mi képviselőcsoportunk módosítást nyújtott be ragaszkodva ahhoz, hogy a „a belső könyvvizsgáló jelentését azonnal bocsássák a Parlament valamennyi tagja és a nyilvánosság rendelkezésére”. Sajnálatos módon ezt a javaslatot a Parlament többsége elutasította. Ami a többnyelvűséget illeti, aggasztó, hogy az EU hivatalos nyelveinek használatát egyre inkább „gazdasági” szemszögből értékelik – azaz a költségeit veszik figyelembe – és időről-időre új rendelkezések jelennek meg, melyek célja a nyelvek használatának korlátozása, ami sérti a felszólalók jogát, hogy anyanyelvükön beszéljenek, illetve azt hallgathassák tárgyalásokon vagy hivatalos látogatások alkalmával az Európai Parlament tevékenységének keretében. Azt is sajnáljuk, hogy a Parlament nem hagyta jóvá a képviselőcsoportunk által benyújtott módosítást, amely az Európai Parlamentben a nyílt forrású szoftver használatára hívott fel. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Nem tudtam megszavazni Pomés Ruiz úr által benyújtott A6-0091/2008 jelentés 65. pontját, mert nem határozza meg a rokon fogalmát pontosabban. Ha a szöveg a „családtag” alkalmazásának tilalmáról szólna, véleményem szerint a 65. pont védhetőbb és elfogadható lett volna. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Az előadó, Pomés Ruiz úr, jó jelentést írt. Örülök, hogy az Európai Parlament elnöke elfogadta a politikai párbeszéd elvét a mentesítési eljárás összefüggésében. A főtitkár ajánlatának is örülök, miszerint rendszeres találkozókat tartana a Költségvetési Ellenőrző Bizottsággal a Parlament költségvetésének végrehajtásáról, az éves mentesítési eljárás keretén kívül. Brian Simpson (PSE), írásban. − Én az e jelentésre vonatkozó állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam, mert úgy vélem, a képmutatás teteje, hogy a képviselők megszavazzák, hogy eltiltják a családtagokat a legitim foglalkoztatástól, miközben elutasítják az adófizetők által finanszírozott magánnyugdíjrendszer részletes adatainak a nyilvánosságra hozatalát, amelyből ők maguk húznak hasznot. Ez természetesen azt a kérdést is magában foglalja, hogy a képviselők vajon visszafizetik-e saját járulékukat, amelyet a képviselőknek kifizetett általános kiadási juttatásból vesznek ki, mint ahogyan állítólagosan sokan nem teszik. A legjobb esetben ez nem átlátható, a legrosszabb esetben ez nyilvánvaló képmutatás. Kathy Sinnott (IND/DEM), írásban. − Sajnálattal közlöm, hogy én a jelentés ellen szavaztam. Nem tudtam támogatni a 10. bekezdésben a Lisszaboni Szerződésre való hivatkozást, amely figyelembe veszi a Lisszaboni Szerződésből adódó új költségvetési eljárást.
53
54
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Catherine Stihler (PSE), írásban. − Csalódást kelt, hogy a képviselők nem szavaztak a nagyobb nyitottság és a belső könyvvizsgálók jelentésének egyértelmű közzététele mellett. Glenis Willmott (PSE), írásban. − Mindazok a módosítások, amelyeket az EPLP plenáris ülésen az Európai Parlament 2006. évi költségvetésével kapcsolatos mentesítés ügyében a mai napon megszavazott, a nagyobb átláthatóságot célozta olyan ügyekben, ahol a Parlament felel közpénzek igazgatásáért. 16. módosítás: A Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjainak jelentésében foglalt egyes részletek megismerését követően az EPLP úgy véli, hogy e jelentés közzététele közérdek, feltéve, hogy a folyamatban lévő vizsgálatokat ez nem veszélyezteti. 4. módosítás: Az EPLP úgy véli, hogy ez a módosítás megerősíti a cselekvés szükségességét a belső könyvvizsgáló jelentését követően meghozott intézkedések nyomon követése érdekében. 7. módosítás: Az EPLP megszavazta ezt a módosítást, mert fontos, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak joga legyen mindkét jogállásra irányuló terveket megvizsgálni. 11. módosítás: Az EPLP úgy véli, hogy mivel az önkéntes nyugdíjalapot részben közpénzből finanszírozzák, a tagok jegyzékét közzé kell tenni. Thomas Wise (IND/DEM), írásban. − Egész egyszerűen azért szavaztam ez ellen, mert nem akarom, hogy az EU mondja meg nekem, hogy kit alkalmazhatok vagy vehetek fel és kit nem. - Jelentés: Nils Lundgren (A6-0096/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a mentesítést a Tanács költségvetésének végrehajtása tekintetében a 2006. pénzügyi évre Lundgren úr jelentése alapján, amely azt ajánlja, hogy az Európai Parlament adja meg a mentesítést a Tanács főtitkárának. Sajnálom, hogy más intézményektől eltérően a Tanács az 1970. évi Gentlemen’s Agreementre hivatkozással nem teszi közzé az éves tevékenységi jelentését. Ahhoz azonban, hogy a Tanács az európai polgárok előtt elszámoltathatóbb legyen, ez a közzététel alapvető fontosságú. E Gentlemen’s Agreement alapján a Tanács vállalja, hogy nem módosítja az Európai Parlament kiadási előirányzatát. Ez a vállalás csak addig köti a Tanácsot, ameddig a kiadási előirányzat nem ellentétes a közösségi rendelkezésekkel, különös tekintettel az Európai Közösségek Tisztviselőinek Személyzeti Szabályzatára, valamint egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeire, és az intézmények székhelyére. Ami a közös kül- és biztonságpolitika területét illeti, én is támogatom a maximális átláthatóságra vonatkozó felhívást, és azt, hogy a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 42. pontjának megfelelően közös kül- és biztonságpolitikai működési kiadás ne jelenjen meg a Tanács költségvetésében. Ennek ellenére úgy vélem, hogy a Tanácsnak rendelkeznie kell egy diszkrecionális költségvetéssel a közös kül- és biztonságpolitika céljaira. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Igen sokat dobálóznak az „átláthatóság” szóval, és a költségvetési és gazdaságpolitikai szinten ezen a területen igen sokat követelnek (egyes) tagállamoktól. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a Tanács – az EU szupranacionális döntéshozó testülete, amely az egyes tagállamok kormányainak képviselőiből áll, és amelynek a hatásköre megnő, ha a Lisszaboni Szerződést elfogadják – immúnis az ilyen „igényekkel szemben”, mivel nem nyújtotta be éves tevékenységi jelentését. „Tedd amit mondok, nem amit teszek”... Ez lehet a Tanács munkamottója a 2006. évre vonatkozó mentesítési eljárásban. Bár az Európai Parlament ma megszavazott jelentése nem használ keményebb, kritikusabb hangot a Tanács alapállásával kapcsolatban, legalább felhívja a Tanácsot, hogy ezt a döntést vizsgálja felül, valamint, hogy több információt tegyen közzé, nevezetesen a közös kül- és biztonságpolitika céljaira felhasznált összegeket illetően. Kéri, hogy tételesen jelezze a kiadások pontos jellegét, és adjon ex-post értékelést az európai biztonsági és védelmi politika „misszióiról”, és az EU külön képviselői tevékenységeiről – a mi nézetünk szerint ez egyértelművé tenné az EU beavatkozási és militarizálási politikája során felhasznált összegeket. - Jelentés: Nils Lundgren (A6-0097/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a mentesítést a Bíróság 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetése végrehajtásának tekintetében Lundgren úr jelentése alapján, amely azt ajánlja, hogy a Parlament adja meg a mentesítést a Bíróság hivatalvezetőjének. Nagyon örülök, hogy a Bíróság magatartási kódexet fogadott el, amely vonatkozik a Bíróság tagjaira és korábbi tagjaira, az Első Fokú Bíróságra, a
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Közszolgálati Törvényszékre, és amely magában foglalja a pénzügyi érdekeltségekre vonatkozó nyilatkozat benyújtásának kötelezettségét, bár sajnálatos, hogy ezt az információt az Európai Bíróság honlapján nem teszik közzé. Megjegyzem, hogy az ítélettel kapcsolatos kérdések (probléma egy független szakértő kijelölésével a főépület bővítése érdekében; a részletre vásárlási szerződés aláírása a Luxemburgi Nagyhercegség és az Európai Bíróság között, amely megállapítja a 2001. évi keretszerződés kiegészítéséhez szükséges rendelkezéseket, és előírja annak a földnek az értékesítését az Európai Bíróság számára, amelyen az épületkomplexum található 1 euró szimbolikus ár ellenében, amikor a Bíróság az épület tulajdonosává válik; a megfelelő verseny hiánya) megerősíti egy olyan európai hatóság létrehozásának szükségességét, amely minden épülettel kapcsolatos ügyet kezel intézményei számára. - Jelentés: Nils Lundgren (A6-0093/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a mentesítést a Számvevőszék 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében Lundgren úr jelentése alapján, amely azt javasolja, hogy az Európai Parlament adja meg a mentesítést a Számvevőszék főtitkárának. Én gratulálok a Számvevőszéknek beszámolói minőségéhez, amelyet kedvező véleménnyel egy külső cég és a belső ellenőr vizsgált meg. Ami a tagok pénzügyi érdekeltségeit illeti, képviselőtársaimhoz hasonlóan megjegyzem, hogy összhangban a Számvevőszék Magatartási Kódexével, a Számvevőszék tagjai közzéteszik a pénzügyi érdekeltségeikről és egyéb vagyonukról szóló nyilatkozatot (ide értve a részvényeket, az átváltható kötvényeket és egyéb értékpapírokat, a földet és az ingatlant, valamint házastársaik szakmai tevékenységét). Egyetértek kollégámmal, hogy valamennyi EU intézmény tagjai számára elő kellene írni pénzügyi érdekeltségeikre vonatkozó nyilatkozat benyújtását, amelyet elérhetővé kellene tenni az interneten egy köznyilvántartáson keresztül. Azonban meg kell különböztetni a gazdagodást, amely összegeket mér, és az érdekkonfliktus kérdését, amelynek a közvetve vagy közvetlenül tulajdonolt eszközök jellegére kell rámutatnia, valamint az ezzel érintett személyes kapcsolatokra. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a szavazathoz fűzött indokolás csak azt a célt szolgálja, hogy illusztrálja az egyik olyan vonatkozást, amelyet a 2006. évi számvevőszéki mentesítésben elemeztek, ez pedig a létszámhiány tekintettel arra a munkamennyiségre, amellyel az EU ezen intézményének foglalkoznia kell. Már a korábbi években is megjegyezték, hogy a Számvevőszék nem rendelkezik kellő számú tisztviselővel ahhoz, hogy teljes mértékben működhessen és ellenőrzési funkcióit elláthassa. Bár valamennyi előrehaladás történt ezen a területen, a létszámhiány a mai napig fennáll. Az Európai Parlament jelentése maga is feltárja, hogy ez részben a felkínált fizetés és a magas létfenntartási költségek közötti szakadék miatt van Luxemburgban, ahol a Számvevőszék székhelye van. Szilárd meggyőződésünk, hogy az „árstabilitás” politikájának, azaz másképpen kifejezve, a bérkorlátozásnak a hatásai itt is érezhetők: még több kizsákmányolás. - Jelentés: Nils Lundgren (A6-0098/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a mentesítést az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetése végrehajtásának tekintetében Lundgren úr jelentése alapján, amely azt ajánlja, hogy a Parlament adja meg a mentesítést az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EESC) főtitkárának. Sok képviselőhöz hasonlóan, én is üdvözlöm az EESC és a Régiók Bizottsága (CoR) közötti új igazgatási együttműködési megállapodás 2007. decemberi aláírását a 2008-2014 közötti időszakra, jól tudva, hogy az ilyen együttműködés pénzügyileg előnyös az európai adófizetők számára. Ami az ellenőrzést illeti, éves tevékenységi jelentésében az EESC elégtelennek minősítette a 2006-ban végrehajtott ex-post ellenőrzések számát. Azonban úgy tűnik, hogy ez a helyzet javult. Kulcsfontosságú, hogy az elvégzett ellenőrzések szigorúak legyenek. Örülnünk kell az EESC főtitkára által adott személyes biztosítéknak az ex ante és az ex post ellenőrzések hatékonyságát és rendszerességét illetően. Ugyanakkor más képviselőkhöz hasonlóan én is gratulálok az EESC-nek a három EESC tagból álló vizsgálóbizottság felállításához, melynek feladatai közé tartozik a belső ellenőrzési egység függetlenségének igazolása és a könyvvizsgálók jelentéseiben foglalt ajánlásokra válaszul meghozott intézkedések értékelése.
55
56
HU
Az Euròpai Parlament vitài
- Jelentés: Nils Lundgren (A6-0095/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a mentesítést a Régiók Bizottsága 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetése végrehajtásának tekintetében Lundgren úr jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést a Régiók Bizottsága főtitkárának. Sok képviselőhöz hasonlóan, én üdvözlöm az EESC és a CoR közötti új igazgatási együttműködési megállapodást 2007. decemberi aláírását a 2008-2014 közötti időszakra, tudva, hogy az ilyen együttműködés pénzügyileg előnyös az európai adófizetők számára. Az új megállapodás a legfontosabb területeket (infrastruktúra, informatika és távközlés, valamint fordítás, ideértve a dokumentumok előállítását) a közös szolgálatok hatókörében tartja, míg korlátozott számú szolgáltatást szétválaszt (belső szolgáltatások, szocio-orvosi szolgálat, könyvtár és sajtóelőkészítés). Nagyon örülök a CoR tagjai utazási kiadásai sajnálatos ügye eredményének, és néhány tisztviselő fizetésemelésének. Végül, örülök a pénzügyi igazoló szolgálat megnövelt függetlenségének és erőforrásainak. - Jelentés: Nils Lundgren (A6-0092/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a mentesítést az Európai Ombudsman 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében Lundgren úr jelentése alapján. Sok képviselőhöz hasonlóan meglep, hogy a 2003-2006 közötti időszakban az ombudsman kötelezettségvállalási előirányzata folyamatosan nőtt 4 438 653 euróról 7 682 538 euróra (+73%), míg az állások száma 31-ről 57 egységre nőtt (+84%), miközben a panaszok 57%-kal, és a megnyitott új vizsgálatok 253-ról 258-ra nőttek (+2%). Operatív szinten, én üdvözlöm az új együttműködési keretmegállapodást a Parlamenttel az igazgatási szolgáltatások nyújtása érdekében, valamint az ombudsman első főtitkárának kinevezését 2006. augusztus 1-jén. Úgy tűnik, hogy az ellenőrzések hatékonysága növelhető lenne bizonyos területeken. Ugyancsak meglepetést keltett bennem, hogy az ombudsman 2006. évi éves jelentése toborzási nehézségeket említ, különösen a szakképzett jogászokkal kapcsolatban a bővítés két egymást követő hulláma (2004-ben és 2007-ben), az alkalmazotti állomány forgása és a miatt, hogy nehéz Strasbourgban ideiglenes szerződésekkel jelölteket vonzani és megtartani. - Jelentés: Nils Lundgren (A6-0094/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a mentesítést az Európai Adatvédelmi Biztos (EDPS) 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetése végrehajtása tekintetében Lundgren úr jelentése alapján, amely azt ajánlja, hogy a Parlament adja meg a mentesítést. Sok képviselőhöz hasonlóan én is üdvözlöm az EDPS és az EDPS asszisztense kezdeményezését, hogy közzéteszik pénzügyi érdekeltségeikre vonatkozó éves nyilatkozatukat az Európai Parlament képviselőihez hasonló formátumban. Szerencsés, hogy a Bizottság, a Parlament és a Tanács főtitkárai közötti igazgatási együttműködési megállapodást, amelyet 2006. december 7-én írtak alá az EDPS-sel együtt, további hároméves időtartamra 2007. január 16-i hatállyal megújították. Végül meg kell jegyeznünk, hogy az ex post előzetes ellenőrzés és a végleges vélemények kibocsátásának folyamatai az EDPS által igen jól haladtak előre, és hogy az EDPS úgy döntött, hogy belső ellenőrzési struktúrát hoz létre, olyat, amely megfelel tevékenységeinek és követelményeinek. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0111/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a mentesítést az Európai Alapítvány az Életés Munkakörülmények Javításáért 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében Martin úr jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést az igazgatónak. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Meglep, hogy a Számvevőszék ismételten magas áthozatali arányokat talált az alapítvány költségvetése végrehajtásában (43% az igazgatási kiadásra, és 45% a tevékenységek működtetésére), valamint a Számvevőszék által az alapítványnak a költségvetés évességre vonatkozó szabályának való megfelelésével kapcsolatban felvetett aggályai miatt.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
- Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0114/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Képzési Alapítvány igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Meglepett, hogy a Számvevőszék nem említette, hogy az alapítvány igazgatójának megfelelőségi nyilatkozata fenntartásos volt. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0110/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (CEDEFOP) igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Üdvözlöm az együttműködési keret létrehozását a CEDEFOP és az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért között azzal a céllal, hogy biztosítsák, hogy a rendelkezésre álló kutatásfinanszírozást a közös érdeklődés területein használják fel. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0124/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Unió Szerveinek Fordítási Központja igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Meglepő, hogy 2006-ban a Fordítási Központ felhalmozott költségvetési többlete 16,9 millió euró volt, és hogy 2007-ben a központnak mintegy 9,3 millió eurót kell visszatérítenie ügyfeleinek. A többlet felhalmozása úgy tűnik azt mutatja, hogy a központ által a fordítások árképzésére alkalmazott módszer nem eléggé pontos. Anna Záborská (PPE-DE), írásban. − (SK) Európának a túléléshez szüksége van a többnyelvűségre. Az Európai Közösség első irányelve 1958-ban már hivatkozik a többnyelvűségre. Az Unió nem használ csak egy vagy néhány nyelvet saját választása szerint, amelyet polgárai többsége esetleg nem ért meg. A jogalkotási, politikai és közigazgatási dokumentumok fordítása teszi lehetővé az Unió számára, hogy teljesítse törvényi kötelezettségeit. A többnyelvűség hozzájárul az átláthatóság, a legitimitás és az Unió hatékonyságának javításához. A többnyelvű rendszer által okozott korlátozások pozitív hatással vannak a dokumentumokra, amelyek tömörebbek, és határidőn belül készülnek el. A szlovák nyelv (és használói) nevében kérem, hogy hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyekre szükség van az EU intézményeiben a fordítói munkahelyek hiánya okozta problémák megoldásához, hogy azt a 2009-re vonatkozó költségvetés tartalmazza. Kérem az Európai Parlamentet, hogy késedelem nélkül és folyamatosan fordítasson le minden jogalkotási. politikai és igazgatási dokumentumot ebből az időszakból szlovák nyelvre, és az Unió összes többi hivatalos nyelvére, hogy a polgárok figyelemmel kísérhessék valamennyi intézmény politikai tevékenységét, melyek közül a legfontosabb a parlamenti viták eljárásainak szó szerinti jegyzőkönyvei. A jegyzőkönyv számára
57
58
HU
Az Euròpai Parlament vitài
írásbeli nyilatkozatot teszek a többnyelvű rendszer megőrzése mellett, és kérem a szlovák fordítókat és tolmácsokat, hogy nyelvtudásuk révén járuljanak hozzá a többnyelvűséghez Európában. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0117/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Aggályosnak kell találnunk, hogy a központ ismételten jogi kötelezettségeket vállalt előzetes költségvetési kötelezettségvállalások hiányában, amely ellentétes a pénzügyi rendelettel. A központnak meg kell hozni a szükséges intézkedéseket, többek között a pénzügyi gazdálkodása tekintetében a kötelezettségvállalási és kifizetési eljárások javítása érdekében. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0116/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Kábítószer és a Kábítőszerfüggőség Európai Megfigyelő Központja igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Általában az Európai Parlamenti képviselők üdvözlik a megfigyelő központ erőfeszítéseit költségvetésének végrehajtása javítása érdekében, bár az áthozott előirányzatok szintje még mindig magas. Üdvözlöm a megfigyelő központ kívánságát, hogy tevékenységeit 2007-ben értékelje, és azt, hogy gazdálkodási tervet készítenek várhatóan 2008-ra és 2009-re. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0113/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (a volt Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelő Központja) igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Az ügynökség 2006. és 2007. évi munkaprogramjára vonatkozó éves jelentések és beszámolók viszonylag kevés információt tartalmaznak a költségvetés végrehajtásáról, a pénzügyi információkról, kockázatokról, az ügynökség értékeléséről és auditálásáról; az ügynökségnek javítania kell tájékoztatása minőségét és honlapján közzé kell tennie éves tevékenységi jelentését. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0112/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Újjáépítési Ügynökség igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Üdvözlöm az ügynökség által játszott szerepet a Balkán régiója fejlesztésében és stabilitása konszolidálásában, valamint a CARDS program megfelelő irányításában. Az ügynökség teljes mértékben teljesítette mandátumát, és most már befejezheti tevékenységét, ez 2008 végére tervezett, hogy a támogatások kezelését Szerbiára, Koszovóra, Montenegróra és a Korábbi Jugoszláv Köztársaság Macedóniára (FYROM), illetve a Bizottság delegációira lehessen bízni ezekben az országokban. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ezt az ügynökséget az után állították fel, hogy a NATO megtámadta a korábbi Jugoszláviát, és ez az ügynökség kezeli az EU fő „segítségnyújtási” programjait a Balkánon. Céljai egyértelműek, és amint várható is, tartalmazzák a „segítségnyújtást” a „reform” folyamatokban, ami intézmények létrehozásához és az EU saját képére és az EU ambícióinak megfelelően formált „jogállamisághoz” vezet, nevezetesen a „piacgazdaság”, azaz a kapitalizmus létrehozásához. Talán az Európai Parlament belemerült a NATO bővítésébe és az EU „meg van győződve arról, hogy azon a ponton, amikor a Bizottság átveszi a csatlakozás előtti támogatás új instrumentumának kezelését, (...), végül is be kell nyújtani a Tanácsnak egy új mandátumot az ügynökség számára, amelynek a döntésnek megfelelően munkáját a Balkánon 2008 végéig be kell fejeznie, és át kell azt alakítani egy valódi külső intézkedéseket megvalósító európai ügynökséggé”. További pontosításhoz „e sikeres ügynökség új mandátuma lenne a leghatékonyabb módja a külső intézkedések új feladatai ellátásának” (…) „olyan területeken, ahol a hagyományos fejlesztési támogatás nem valósítható meg”. Más szavakkal, ennek az ügynökségnek az elfogadhatatlan átalakítása egy újabb olyan instrumentummá, amely az EU beavatkozási politikáját támogatja a világ más régióiban. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0122/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Környezetvédelmi Ügynökség igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Meglepő, hogy a működési tevékenységekre vonatkozó költségvetési előirányzatok jelentékeny összegét az Európai Környezetvédelmi Ügynökség átvitte a 2007. pénzügyi évre; ez feltételezi, hogy nem tartották be az éven belüliség költségvetési elvét. Kritizálni kellene az ügynökség ellenőrzési rendszerének bizonyos hibás működését is, amely nem különítette el egyértelműen az engedélyező képviselő és a számvitel funkcióit. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0128/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Gratulálok az ügynökségnek a munkahelyi, egészség és biztonság terén az EU-ban a prevenciós módszerek terjesztése terén végzett munkájához. Ezzel együtt sajnálom, hogy az ügynökség nem kommunikál kellő módon a tagállamok szociális hatóságaival, amelyek a munkahelyi egészség és biztonság szakértői.
59
60
HU
Az Euròpai Parlament vitài
- Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0125/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Gyógyszerügynökség igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Én nem értem az Európai Gyógyszerügynökség igazgatótanácsának aggályait arra vonatkozóan, hogy az ügynökségnek átadott új feladatok nem megfelelően finanszírozottak. Sőt úgy tűnik, hogy az ügynökség pénzügyi helyzete virágzó: pénzeszköz-felhasználásának szintje alacsony (kevesebb mint 60%) a felhalmozásokhoz társított tekintélyes számviteli többletekkel, és ugyanakkor a Közösség támogatásával és a vállalkozások által a gyógyszerek közösségi forgalomba hozatali engedélyeinek fenntartásáért fizetett díjakkal (más szavakkal, 2006-ban bevétele 119 millió volt, ehhez járult a 31 millió eurós közösségi támogatás). - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0120/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Furcsának tartom, hogy a Hatóság alulteljesítette kiadási előirányzatát, amely úgy tűnik elsősorban a magasan képzett tudományos alkalmazottak toborzásának politikájával kapcsolatos problémáknak – Pármában a Hatóság által biztosított 250 állásnak csak kétharmadát tudták betölteni 2006 végéig – valamint az elszámolások következetlenségének tulajdonítható. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0115/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Az ügynökséget illetően, sajnálom, hogy a tengeri szennyezés ellenes intézkedésekre vonatkozó kifizetési előirányzatok felhasználási aránya túlságosan alacsony (67,7%), miközben a Parlament nagyrészt támogatta az ilyen jellegű intézkedést a költségvetési eljárás keretében. Végül, aggályosnak kell találni azt, hogy a költségvetési transzferek száma túl magas, nem megfelelő a létszámtervezés, és a költségvetést nem helyesen prezentálták. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az ügynökségek és egyéb közösségi szervek száma megtöbbszöröződött az elmúlt években – a Nizzai Szerződéstől a „Lisszaboni” Szerződés tervezeteként ismertig. A legkülönfélébb célokra alapítva legnagyobb részt fő céljuk, hogy katalizátorként szolgáljanak az Európai Unió intézményei és politikái egyre inkább szupranacionális jellege megerősítéséhez. Összességében ezeket azért hozzák létre, hogy „koordinálják” vagy „segítsék” a tagállamokat különféle területeken, és ezeknek az ügynökségeknek és szerveknek a száma fokozatos nőtt: a mentesítési folyamatot illetően 2000-ben volt 8, 2006-ban már több mint 20!
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A lista nem kimerítő, de itt van néhány példa: az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex), az Európai Vasúti Ügynökség, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, az Európai Újjáépítési Ügynökség (Balkán), az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, az Európai Tengeri Biztonsági Ügynökség, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség, … Ami ezen ügynökségek mentesítését illeti, a Számvevőszék azt az általános észrevételt tette, hogy tevékenységeikben nem tartják be a pénzügyi rendelet, az alkalmazottakra vonatkozó szabályok és a közbeszerzési szabályok rendelkezéseit, hogy csak néhány példát említsek. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0118/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Át kell tekintenünk az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség díjstruktúráját, hogy egyensúlyba kerüljenek a tanúsítási tevékenységek költségei és bevételei (bevétel 35 millió euró szemben a 48 millió eurós költséggel). - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0123/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Vasúti Ügynökség igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Ami az Európai Vasúti Ügynökség működését illeti, sajnálattal jegyzem meg a pénzeszközök nagyon tekintélyes áthozatalát (a működési kiadások 85%-a) és üdvözölnünk kell, hogy az ügynökség úgy döntött, hogy végrehajtja a Bizottság által 2008-ra meghatározott 24 belső ellenőrzési szabványt, valamint azt a határozatot, hogy felvesz egy beszerzési tisztviselőt, hogy felgyorsítsa ezt a funkciót és azt megbízhatóbbá tegye, együtt egy belső ellenőrrel. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0119/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökséget illetően azt szeretném mondani, hogy nem osztom az Európai Parlament véleményét, amely elutasítja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az ügynökség feladatait átadja az új Európai Távközlési Marketing Hatóságnak, amelynek feladatai 2010-től annak biztosításából állnak, hogy a nemzeti szabályozók hatékony csapatként közös útmutató elvek alapján működjenek, szakvéleményeket készítsenek és segítséget nyújtsanak a Bizottságnak a távközlési ágazatra vonatkozó belső piaci intézkedéseinek előkészítésében.
61
62
HU
Az Euròpai Parlament vitài
- Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0126/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. A FRONTEX-et illetően nem helyes, hogy az ügynökség csak 2006. október 1-jén kapott teljes körű pénzügyi autonómiát, és addig valamennyi igazgatási kiadáshoz a brüsszeli Bizottság engedélyére volt szükség. Gratulálok az ügynökségnek munkájához a nem kielégítő erőforrások ellenére, és remélem, hogy ezek az erőforrások a jövőben lényegesen növekedni fognak. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ennek az ügynökségnek a költségvetési mentesítése egyéb lehetséges és illő megfontolásai között rá kell mutatni azokra a tekintélyes összegekre, amelyek 2006 végén megmaradtak, sőt mi több, ugyanebben az évben két költségvetési módosítást is jóváhagytak azzal a céllal, hogy a költségvetést növeljék. E költségvetés módosítások után, az ügynökség költségvetése 19,2 millió euróra nőtt. Mégis 2006 végén, és az ügynökség saját beszámolója alapján, készpénzben 14,3 millió euróval rendelkezett! Bizonyos szabálytalanságokat megfigyeltek az alkalmazotti állomány igazgatásával kapcsolatban is, nevezetesen a toborzási kritériumok és eljárások tekintetében, amelyek nem álltak összhangban az Európai Közösségek alkalmazottai személyzeti szabályzata általános rendelkezéseivel (ami azt illeti, ez egy újra és újra felmerülő helyzet a különféle közösségi ügynökségek költségvetési mentesítésében, melynek során sokszor kritizálták a személyzeti szabályzat be nem tartását). Olyan nagy a politikai vágy a „határigazgatás” közösségiesítésének fejlesztésére EU szinten és a Frontex létrehozására – amit mi nyilvánvalóan ellenzünk – hogy a bizonyított kapacitást messze meghaladóan biztosítottak számára pénzügyi erőforrásokat. Ez annak kimondására késztet engem, hogy 2006-ban egyértelműen a kocsit fogták a ló elé … Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Az EU kezdetei óta küzdünk azért, hogy a pazarlást és a pénzeszközök rossz felhasználását ellenőrzés alatt tartsuk. Itt az idő, hogy végre megkezdjük a korrupció ellenes harcot a felső szinten úgy, hogy ténylegesen követeljük, hogy a tévesen kifizetett pénzeszközöket visszafizessék, és a legtöbbet ki kell hoznunk a pénzmegtakarításra kínálkozó lehetőségekből. Ez például magában foglalná, hogy a Parlament számára egy helyszínre korlátozzuk magunkat, valamint, hogy az EU ügynökségei ésszerűbben használják fel a pénzeszközöket. Engedélyezzük bizonyos dolgok megkettőzését, ilyen például az Alapjogok Ügynöksége, miközben kiéheztetünk érdemes ügynökségeket, mint például a Frontex-et. Nem hagyhatjuk, hogy ez folytatódjon. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0129/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az EUROJUST igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Az EUROJUST-ot illetően meglep, hogy nem tudtak megfelelni a feladatok szétválasztása elvének az engedélyező tisztviselő és a pénzügyi igazoló feladatai tekintetében, és hogy az Európai Csalás Elleni Hivatallal (az OLAF) folytatott együttműködés még mindig oly hiányos.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
- Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0121/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének végrehajtása tekintetében osztrák kollégám, Hans-Peter Martin jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Figyelembe véve az Akadémia által adott indokokat, különösen, hogy a Közösség ezen új szerve számára nehéz volt megfelelni a pénzügyi rendelet elveinek már az elejétől fogva, és hogy azóta bevezették az ellenőrzési rendszereket, normálisnak tűnne, hogy legkésőbb 2008. júniusáig ez a szerv teljes mértékben megfeleljen a pénzügyi rendelet előírásainak. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0106/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a Bizottság mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó a 6., 7., 8. és 9. Európai Fejlesztési Alap (EDF) költségvetésre végrehajtásra tekintetében Fjellner úr jelentése alapján, amely azt ajánlotta, hogy a Parlament adja meg a mentesítést; Fjellner úr Stubb úr kiváló munkáját vette át, akit a finn kormányban neveztek ki miniszterré. Sok képviselőtársamhoz hasonlóan, sajnálom, hogy az Európai Fejlesztési Alapra nem készült költségvetés a 2007-2013-ra vonatkozó pénzügyi tervben, és az ilyen költségvetés-készítés prioritást élvező cél kell legyen a 2013 utáni többéves pénzügyi keret számára. Közben az EFA igazgatásának eljárásait egyszerűsíteni kell, különösen lehetővé kell tenni a korábbi EFÁ-k lehető legkorábbi lezárását, és pénzügyi szabályai szabványosítását. A 10. EFA 2008-as indulásával a Bizottságnak nem kevesebb, mint négy EFÁ-t kell kezelnie egyszerre. Végül, meglepődtem a „fennálló kötelezettségvállalások” 10,3 milliárd eurós összegén, ami a teljes lekötött összeg 25%-a, és nagyon fontos, hogy a Bizottság ezeket a pénzeszközöket drasztikusan csökkentse, különös tekintettel a régi, illetve az alvó kötelezettségvállalásokra. - Jelentés: Hans-Peter Martin (A6-0127/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam az Európai GNSS Ellenőrző Hatóság igazgatójának mentesítését a 2006. pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében Martin úr jelentése alapján, amely azt ajánlja a Parlamentnek, hogy adja meg a mentesítést. A mentesítési folyamatot egyszerűsíteni és racionalizálni kellene a szatellit ügynökségek számára, amelyek száma megnőtt (a 2000. évi 8-ról 20-ra 2006-ban), és ma már mintegy 1 milliárd euró összes költségvetéssel rendelkeznek. Támogatom azt a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ötévente nyújtson be tanulmányt minden egyes létező ügynökség hozzáadott értékéről, és ne legyenek aggályai egy-egy ügynökség bezárásával kapcsolatban, ha annak hozzáadott érték értékelése negatív. Hasonlóképpen sürgősen szükség van az ügynökségek belső könyvvizsgálati eljárásainak javítására, és én üdvözlöm az ügynökségközi fegyelmi bizottság lehetőségét. Ami pedig az Európai Globális Műholdas Navigációs Rendszer (GNSS) Ellenőrző Hatóságot illeti, megjegyzendő, hogy 2007. január 1-től a hatóság a Galileo program tárgyi és immateriális eszközeinek tulajdonosa; a Galileo program 100%-ban közpénzből finanszírozott lett, és ezért különösen szigorú ellenőrzés tárgya.
9. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a Jegyzőkönyvet (Az ülést 13:25 órakor felfüggesztik és 15:00 órakor folytatják) ELNÖKÖL: ONESTA ÚR alelnök
10. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a Jegyzőkönyvet
63
64
HU
Az Euròpai Parlament vitài
11. Az élelmiszerárak emelkedése az Európai Unióban és a fejlődő országokban (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai az Európai Unióban és a fejlődő országokban emelkedő élelmiszerárakról. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az élelmiszerárak év eleje óta tartó drámai növekedése világszerte a globális élelmiszerválságra irányította a figyelmet. Néhány óra múlva találkozó kezdődik Londonban, amely összehozza az élelmiszersegélyezésben résztvevő legfontosabb feleket. Május elején a “zöld forradalom Afrikában” témájában tartanak nemzetközi konferenciát. Mostanra mobilizáltak minden politikai szereplőt, döntéshozót és szakértőt ebben a szektorban. Immár sok éve folyamatosan emelkednek az élelmiszerárak a világban. 2000. óta a búza ára dollárban számolva a háromszorosára, a rizs és a kukorica ára a kétszeresére emelkedett. 2008 eleje további 20%-os emelkedést hozott, amely aggodalmat váltott ki a mi iparosodott országainkban a vásárlóerővel, a fejlődő országokban pedig az egész lakosságot érintő éhezés kockázatával kapcsolatban. Ha önök napi egy dollárnál kevesebből élnek, és minden jövedelmüket élelmiszerre költik, akkor az ilyen áremelkedések egyszerűen elviselhetetlenek. Ez az alapja az utóbbi hetekben az élelmiszerekkel kapcsolatban világszerte zajló tiltakozásoknak Haitin, Mexikóban, Egyiptomban, Marokkóban, Kamerunban, Szenegálban, Elefántcsontparton, Guineában, Mauritániában, Etiópiában, Üzbegisztánban, Jemenben, a Fülöp szigeteken, Thaiföldön és Indonéziában. Tanulmányok utalnak arra, hogy a nemzetközi piacokon az olcsó élelmiszerek korszakának vége van. Az élelmiszerárak nem térnek vissza a korábbi szintre, és megnövekedhet a bizonytalanság, ha nem hoznak sürgős intézkedéseket. A meredeken emelkedő élelmiszerárak okozta jelenlegi légkör komoly veszélyeket jelent, például politikai, pénzügyi és társadalmi destabilizációt hozhat a világ sok országában, tehát gyorsan reagálnunk kell. Ez messze túlmutat az Európai Bizottság, vagy akár az Európai Unió lehetőségein. Az egész nemzetközi közösségnek cselekednie kell. A lehetséges megoldásokat tekintve két fő lehetőséget azonosítottunk. Először is, életeket kell mentenünk, és választ kell adnunk az emelkedő árak miatt kialakuló társadalmi válságokra, amelyeket néha a nemzeti politikai helyzet tovább súlyosbít. Másodszor, nyilvánvaló, hogy közép- és hosszú távú stratégiára van szükségünk. Úgy vélem, hogy mindkét fronton cselekednünk kell. A legnagyobb hiba bizonyosan az lenne, ha élelmiszersegélyek formájában humanitárius megoldást kínálnánk az élelmiszerbiztonság strukturális problémájára. Ez kétségtelenül könnyítene rövidtávon egyesek lelkiismeretén, de a rendkívüli élelmiszersegély nem elég egy strukturális probléma megoldására. Ezért rövidtávon egyértelműen szükség van arra, hogy kielégítsük a leginkább sebezhető, valódi humanitárius válságban lévő népesség szükségleteit, amellett, hogy nemzeti szinten válaszként megcélozzuk az élelmiszerárak jobb kontrolljának biztosítását. Ezért további sürgősségi humanitárius segélyeket kell mozgósítanunk, hogy növeljük az ECHO rendkívüli élelmiszersegély-nyújtó kapacitását. Ám ez nem egy szokványos élelmiszerválság. Ez egy vásárlóerő-válság, amely a leginkább nyomorgók életét teszi nehezebbé, akiknek nem telik többé élelmiszerre. Ezért a válaszunknak az élelmiszersegélyezés más formáin is kell alapulnia, amelyeket például a gyermekkori alultápláltság káros hatásainak ellensúlyozására és a leginkább veszélyeztetett háztartások vásárlóerejének támogatására találtak ki. Elő kell továbbá mozdítanunk a helyi mezőgazdasági kínálat gyors növelését, a helyi gazdák mezőgazdasági termelési tényezőkhöz, vetőmagokhoz és műtrágyához való hozzáférését. A válság méretére és várható időtartamára tekintettel kulcsfontosságú, hogy az Európai Unió bekapcsolódjon a középtávú megközelítésbe is, támogassa a kockázatoknak leginkább kitett országok szociális védelmi politikáit, különösen Afrikában. Közép- és hosszútávon az egyetlen elfogadható válasz, ha mindent megteszünk a mezőgazdasági kínálat biztosításáért, amit csak tudunk. A termelést globálisan növelni kell, hogy lépést tartson a nemzetközi kereslettel, ám ezt nem szabad a fő exportáló országokra hagyni. Az Európai Unió már eddig is tett konkrét lépéseket ebben a tekintetben. A területpihentetést befagyasztottuk, a tejkvótákat megnöveltük és a gabona vámterheit eltöröltük.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Afrikának a mi támogatásunkkal kezdeményeznie kell egy zöld forradalmat, hogy csökkenthesse a nemzetközi piactól való általános függőségét. Az afrikai mezőgazdaság jelenleg a legkevésbé termelékeny a világon, de a fejlődés hatalmas potenciálját rejti magában, feltéve, ha a belföldi kistermelőket támogató politikákat fenntartják, és a befektetések és a termelékenység növelése, és a gazdák nemzeti és regionális piacokhoz való hozzáférésének elősegítése prioritást kap. A Bizottság számára most fő prioritás e megközelítés megvalósítása. Elsőként hívtuk fel a figyelmet a mezőgazdaság fontosságára a fejlesztéspolitikában, sokkal korábban, mint a többi nemzetközi. Áttekintettük a saját programjainkat az Afrikai Unió programjai alapján, javasolva, hogy az európai mezőgazdasági és vidékfejlesztési segítséget sorakoztassuk fel az Afrikai Unió 2007 júniusában bemutatott mezőgazdasági fejlesztési programja mellé. A 10. Európai Fejlesztési Alap programalkotása során biztosítottuk, hogy a vidékfejlesztési szektor segélyei a kétszeresére növekedjenek – a 9. EFA-ra 650 millió euró jutott, a 10. EFA-ra pedig 1250 millió. Ez nem volt könnyű, hiszen, mint tudják, a fejlesztési partnerek döntik el, hogy melyik szektorra koncentrálják a segélyeket. Ez jelentős növekedés, abszolút értéken 100%-os emelkedés, bár százalékos arányaiban nem nőttek a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre jutó összegek. A rendelkezésre álló pénz megkétszereződött, de az Európai Fejlesztési Alap százalékos arányai többé-kevésbé változatlanok maradtak. Ebben az összefüggésben elégedetten nyugtázzuk a donorközösség megújult érdeklődését a mezőgazdasági szektor iránt, amelyet az utóbbi 25 évben figyelmen kívül hagytak. A Bizottság egésze, és különösen én, mint a fejlesztésért és humanitárius segélyezésért felelős biztos, tisztában vagyunk a jelenlegi válság politikai jelentőségével. Lehetőségem nyílt arra, hogy beszéljek az Egyesült Nemzetek főtitkárával erről az afrikai MDG irányító testületének múlt hónapi, New York-i ülésén. Tárgyaltam erről az Afrikai Unió Bizottságának elnökével, Ping úrral is. Ezen a találkozón használtam a “humanitárius cunami” kifejezést, mert úgy éreztem, hogy szükséges lenne a politikai vezetőket sokkolni, hogy cselekedjenek, és ne csak beszéljenek és ígéreteket tegyenek. A válság okai sokfélék és bonyolultak, de nem szabad elvesznünk az apró részletekben. Számos ember növekvő életszínvonala miatt növekszik a kereslet, különösen Ázsiában, akik többet és jobbat ehetnek. Emellett nő az olaj ára, amely közvetlenül hat a szállítás és a műtrágyák költségeire. Ehhez hozzáadhatjuk a kínálati oldalon a klímaváltozás hatásai által okozott problémákat, és akkor már meg is kapunk néhányat a jelenlegi válság összetevői közül. Mit csinál a Bizottság? Egy hosszú távú stratégián dolgozik, amely, mint korábban mondtam, kulcsfontosságú. Ám el fog telni két év, mire látjuk az eredményeit megvalósulni. A mezőgazdasági termelés növelése nem olyan dolog, mint kinyitni egy csapot, így a rövidtávra és a rendkívüli segélyezésre koncentrálunk. Az előző év márciusában további 160 millió euró élelmiszersegély mellett döntöttünk; éppen most pedig úgy határoztunk, hogy további 57 millió eurót tegyünk e mellé, amelyet 2008-ra irányoztunk elő, de már az év elején is rendelkezésre fog állni. További 60 millió eurót teszünk szabaddá, amely vagy a 4. fejezet átcsoportosításából, vagy a Parlament sürgősségi tartalékaiból származik majd. Végül kiemelném, hogy a Bizottság továbbra is rendkívül gondosan követi ezt a helyzetet, és készen áll arra, hogy szükség szerint további anyagi eszközöket biztosítson. Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. – (SL) Először is elnézést kérek a képviselőktől kései érkezésem miatt. A bizottsági elnökök értekezletén voltam, és hálás vagyok önöknek, hogy megszervezték ezt a vitát, hogy lehetővé tegyék nekem, hogy beszélhessek most. Az Európai Unió igen aggódik a mezőgazdasági termékek árának növekedése miatt, amely nemcsak az Európai Unióban okoz problémát, hanem a világ más pontjain is. Tudatában vagyunk a lehetséges következmények komolyságának és lehetséges következményeinek léptékének, különösen a világ legszegényebb országai esetében. Mik az okai ennek? A kínálati oldalon az áremelkedés főként a magas termelési költségek és a gyengébb terméshozamok következménye, amely részben a klímaváltozás hatásainak tudható be, különösen a gabona esetében. Másfelől a világ népességének növekedése, és több nagy ország, például Kína, India és Brazília gyors fejlődése növeli a keresletet. A növekvő vásárlóerő és a magasabb életszínvonal ezekben az országokban az étkezési szokások változásához vezetnek. A hús- és tejtermékek iránti kereslet növekedése közvetett hatást gyakorol a takarmánygabona árára. Egyesek, vagyis inkább sokan úgy vélik, hogy közrejátszik ebben a bioüzemanyagok növekvő piaca, és ezzel a nem élelmezési célú mezőgazdasági termékek iránt kereslet növekedése. Éppen ezért az Európai Unióban
65
66
HU
Az Euròpai Parlament vitài
erőfeszítéseket teszünk az e célból létrehozott munkacsoportokban, hogy egyértelmű fenntarthatósági kritériumokat fogalmazzunk meg a bioüzemanyagok fenntartható termelésére szempontjából, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük azoknak az élelmiszerárakra gyakorolt hatását. Mivel az élelmiszerárak növekedésének említett okai mind a keresleti, mind a kínálati oldalon strukturális természetűek, hosszú távon is számolnunk kell azzal, hogy az áremelkedések az elmúlt évtizedben megszokottnál nagyobbak maradnak. Globálisan az élelmiszerárak növekedése elsősorban azokban az országokban káros hatású, ahol a behozatalban a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek jelentős szerepet játszanak. Ez különösen az alacsony vagy közepes szintű bruttó hazai termékkel és kevésbé versenyképes struktúrákkal rendelkező országokban súlyos probléma az élelmiszertermelés és -kereskedelem tekintetében. Az alapvető élelmiszerkészletek biztosításához többek között a szegény országok mezőgazdasági termelésének előmozdítására van szükség. Ugyanakkor a gazdagabb országokat is ösztönözni kell arra, hogy irányítsanak át forrásokat a legszegényebb országok fejlesztési segélyezése számára, és vállaljanak aktívabb szerepet a humanitárius szervezetekben. Az Európai Unió több módon is meg akarja akadályozni az élelmiszerárak emelkedését. A közös agrárpolitika legutóbbi reformjainak célja, hogy az európai mezőgazdaság még inkább fenntartható és piacorientált legyen. Az Európai Unió már elfogadta a 2008-ra vonatkozó területpihentetési követelményt, és így megnövelte az Európai Unió művelhető, élelmiszertermelésre fordítható földterületeinek méretét. E kötelezettség végleges eltörlése, és az energianövények felárának visszavonása ugyancsak javasolt eleme a közös agrárpolitika felülvizsgálatának. A második generációs bioüzemanyagok kifejlesztésére irányuló kutatás előmozdítása ugyancsak fontos. Termelésük során melléktermékek, például a szalma, a forgács, vagy általában a hulladék is felhasználhatóvá válna. Továbbá, a Világkereskedelmi Szervezettel kapcsolatos tárgyalások részeként az EU hajlandó 2013-ig megszüntetni az exporttámogatásokat. Mindenesetre a mezőgazdasági piacok bizonytalanságának kérdése az Európai Unió mezőgazdaságával és mezőgazdasági politikájával szemben az egyik legnagyobb kihívást jelenti. Az Európai Unió Mezőgazdasági és Halászati Tanácsa, a lehetséges következmények mértékére tekintettel, áprilisi tanácskozásán megvitatta a magas árak kérdését. Igen valószínű, hogy a jövőbeli tanácskozásokon is szóba kerül ez téma, és a miniszterek más keretek között is megvitatják ezt a problémát a Tanácson belül. Nemzetközi szervezetek, mint az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (IFAD), a Világélelmezési Program és más szervezetek ugyancsak erőfeszítéseket tesznek, hogy megfékezzék az élelmiszerárak növekedését. A szlovén elnökség részt vesz az élelmiszerbiztonsággal, a klímaváltozással és a bioenergiával kapcsolatos nemzetközi konferencián, amelyet június elején tartanak Rómában az FAO védnöksége alatt. Összegzésként, az élelmiszerárak emelkedése globális probléma, és ezért az ennek megfelelő figyelemmel és intenzív erőfeszítésekkel kell az összes ezzel kapcsolatos területen foglalkozni a problémával. Célunk a piaci árstabilitás visszaállítása. (Taps) Joseph Daul, a PPE-DDE képviselőcsoportja nevében. − (FR) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, biztos úr, üdvözlöm a jelentését. Önnek teljesen igaza van, különösen Afrikával kapcsolatban. A PPE-DDE képviselőcsoportját különösen aggasztja az élelmiszerhiány, amely világszerte számos szegény országot érint, de aggódik az európai fogyasztói kosárra ható jelentős áremelkedések miatt is. Nem beszélünk erről a témáról eleget. Először is, az élelmiszerválság sürgősségi intézkedéseket igényel az éhező népességek megsegítése érdekében. Ebből a szempontból örülök a Világélelmezési Program számára felszabadított forrásoknak. Ám ezek az intézkedések, bármilyen pozitívak is önmagukban, csupán átmeneti megoldást nyújtanak erre a problémára. Valójában a világ mezőgazdaságának kell gyökeres strukturális reformon keresztülmennie. Az élelmiszerválság lehetőséget kínál arra, hogy mély vitát folytassunk az élelmiszer és a mezőgazdaság világgazdaságban és az európai gazdaságban elfoglalt helyéről. Ma Európa számára egyértelműbb, mint valaha, hogy az élelmiszerbiztonság szavatolása érdekében szükség van a mezőgazdaságra. Ahhoz, hogy kielégítsük a feltörekvő gazdaságok megnövekedett keresletét,
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
bátorítanunk kell ezen országok mezőgazdaságának fejlődését. A szegény országok fő kihívása az önellátás az élelmiszerek terén, tehát segítenünk kell nekik egy gazdaságilag életképes mezőgazdaság létrehozásában. Az európai termelés befagyasztása – ahogyan ön is rámutatott – ma már nem helyénvaló. Az EU gabonatartaléka a fogyasztási napok számát tekintve 2005 óta a felére csökkent, és válság esetén csak egy hónapra lenne elegendő. Az import nem lenne elég, mivel a harmadik országok közül többen a belső piacukon tartják a termelésüket. Helyesen teszik ezt. Az áruk spekuláció tárgyai lettek. Egy tonna búzát többször is eladhatnának, mielőtt a malomba érkezik. Többen úgy vélik, hogy az agroüzemanyagok okozzák a jelenlegi élelmiszerválságot. Ez koránt sincs így. Ezek a jelenlegi európai mezőgazdasági termelés csupán 2 százalékát jelentik. Amit mondani szeretnék, az az, hogy nem védem a bioüzemanyagokat támogató lobbit, de nem kellene ezt most rögtön feladnunk. Tartanunk kellene ezt a 2 százalékot, hogy Európa továbbra is részt vegyen a jövő bioüzemanyagainak fejlesztésében. Olyan növényfajtákhoz kell fordulnunk, amelyek ellenállnak a klímaváltozás és a növekvő vízhiány által támasztott kihívásoknak. Ehhez be kell fektetnünk a mezőgazdasági kutatásba, és reálisan és felelősen el kell gondolkodnunk, tehát alaposan el kell gondolkodnunk a génmódosított termények kérdésén. A közös agrárpolitika állapotértékelése ideális időpont lenne ahhoz, hogy valódi vitát indítsunk Európa mezőgazdasági és élelmiszerpolitikájával kapcsolatban. Emlékeznek az Egyesült Államok régi politikájára? Két szent és sérthetetlen politika van, a védelem és az élelmiszerbiztonság; ezt mondta ki a kongresszus. Véget kell vetnünk annak, hogy olyan túlságosan egyszerű és pusztán gazdasági megoldásokat támogassunk, amelyek a jelenlegi válságra nem nyújtanak hosszú távú megoldást. Ismerjük fel továbbá, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos problémákra csak globális válasz adható. Európának olyan nemzetközi szervezetekkel együttműködve kell megtalálnia a megoldásokat, mint a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, és persze a Világkereskedelmi Szervezet. Meg kell találnunk a pénzügyi spekulációk ártalmas következményeinek korlátozását, amíg a népességet éhezés sújtja. Bizonyos országoknak jelentős tartalékaik vannak, amelynek exportját korlátozzák. A spekulánsok egész népességek életével játszanak. Mindent meg kell tennünk e jelenség megszüntetése és a kereskedelem előmozdítása érdekében. Végezetül, ki kell vizsgálni, hogy miért növekedtek az árak ilyen magasra, ha a mezőgazdasági termékek a feldolgozott élelmiszerek teljes árának csak igen kis részét teszik ki. A felelősség még nem határozható meg egyértelműen, és úgy tűnik, nem mindenki jár rosszul az élelmiszerválsággal. Biztos úr, kézbe kell vennünk a dolgokat, és el kell végeznünk a szükséges vizsgálatokat, hogy senki ne húzzon hasznot a világ legszegényebb és Európa leginkább hátrányos helyzetű polgárainak kárára. Martin Schulz, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a képviselőcsoportom azért kezdeményezte ezt a vitát, mert úgy véljük, sürgős cselekvésre van szükség. Michel biztos úr lényeges és helyénvaló megjegyzéseket tett azzal kapcsolatban, hogy mit tehet a Bizottság azonnal. Ám azért is kezdeményeztük ezt a vitát, mert meg szeretnénk vitatni azokat az alapelveket, amelyek az élelmiszerárak növekedése mögött állnak, és ennek következményeit. Több magyarázó tényező is van. Nő a világ népessége, korlátozott a megművelhető föld nagysága, az életszínvonal – és ezzel az élelmiszerek vásárlásának és fogyasztásának lehetősége – a világ számos régiójában nő. Ez önmagában kedvező fejlemény. Például Kínában rohamosan nő a húsfogyasztás. Az energia árának emelkedése és politikai célok – többek között az éghajlattal kapcsolatos céljaink, amelyek miatt például egyre vonzóbb a bioüzemanyagok termelése – egyaránt hozzájárulnak ahhoz a következményhez, amit Daul úr említett. Ezek mind olyan magyarázó modellek, amelyeket mindannyian ismerünk. Ám van egy nem elégszer említett pont, amellyel ezúttal foglalkoznék. Képviselőtársaim felszólalásaikban részletesen foglalkoznak majd az általam imént felsorolt kérdésekkel, de be szeretnék hozni a tanácskozásba egy olyan új kérdést, amelyről eddig egyáltalán nem beszéltünk, de amely szerintem kulcsfontosságú eleme e válságnak, és ez az, hogy a gazdasági élet minden szintjét a fő befektetési alapok vették birtokukba, és minden nap dollárszázmilliárdokat mozgatnak világszerte – ezek a befektetési alapok és fedezeti alapok vették át az élelmiszer-ágazat ellenőrzését. Nem akarom azokat kritizálni, akik az utóbbi 140 évben a nemzetközi árukereskedelemben a tevékenykedtek. Ez teljesen normális. De ami ma történik, az már nem normális, ugyanis hatalmas összegeket keresnek az élelmiszerár emelkedésén, és óriási spekulációk folynak. Ez azt jelenti, hogy az európai bankok azt tanácsolják ügyfeleiknek: “keressetek minél többet az emelkedő élelmiszerárakon, hogy befektetéseitek profitot hozzanak a”. Ebből következik, hogy “idézzetek elő élelmiszerhiányt, hogy emelkedjenek az árak, és profitot
67
68
HU
Az Euròpai Parlament vitài
termelhessetek”. Hölgyeim és uraim, ez csupán a “kaszinókapitalizmus” működésének megfigyelése, és ennek minden szinten aggasztania kell minket, mivel most a szegények asztalánál foglal helyet. Ez az igazi erkölcsi botrány e válság mögött, és ezért szeretnénk mi megvitatni ezt a kérdést ezen a fórumon. Ez a válság minden eddiginél jobban indokolja a nemzetközi pénzpiacok felügyeletének szükségességét. Ne4m bánom a néhány másodperc alatt elért hatalmas hasznot bármilyen területen, mondjuk az aranykereskedelem területén, de akkor nem, ha a világ népessége jelentős részének élelmezéséről van szó. Akkor szélsőséges erkölcstelenségről van szó, és ennek fontosságát nem szabad ebben a vitában alábecsülnünk. Ezen a ponton arról kell beszélnünk, hogy milyen közvetlen következményekkel jár ez ránk nézve. Hogyan hat ez vissza a mezőgazdasági árupiac-politika reformjára, itt Európában? Milyen szerepet játszik ebben a mi exporttámogatási politikánk? Hozzájárulunk-e exportunkon keresztül az élelmiszerhiányhoz, mivel az érintett régiókban a mezőgazdaság nem tud kielégítően fejlődni? Milyen választ adunk a bioüzemanyagok nagyobb elérhetősége kérdésére? Automatikusan együtt jár-e ezzel az élelmiszerhiány és az élelmiszertermelés korlátozása? Vagy lesznek-e a következő generáció alatt olyan technológiai fejlesztések a biotechnológia területén – és itt Daul úrnak van igaza –, amelyek lehetővé teszik, hogy ne csak azokat a területeket használjuk élelmiszertermelésre, amelyeket eddig? Itt e kérdések mindegyikével foglalkoznunk kell, de ezek nem vonhatják el a figyelmünket arról az egy dologról, hogy nem engedhetjük az egyensúlyából kibillent pénzügyi rendszernek, hogy éhezést hozzon a világba, csak azért, hogy néhány kapitalista még nagyobb haszonra tegyen szert. (Taps) Graham Watson, az ALDE képviselőcsoportja nevében. − (FR) Elnök úr, Michel úr a Bizottság nevében beszélt, de a Tanács helyében. Neki szerencsére mindkét intézményben komoly tapasztalata van, és ez hasznos a számunkra. Elnök úr, az elmúlt évben megdöbbentő mértékben megugrott az alapvető élelmiszerek ára, olyannyira, hogy 100 millió ember csúszott vissza a szegénységbe, és százezrek kerültek közel az éhezéshez. Olyan komoly a veszély, hogy semmivé teheti mindazt az előrelépést, amit a világon uralkodó szegénység 2015-ig történő megfelezésének célja érdekében elértünk. Az európai életszínvonal emelkedése igen gyors volt, olyan gyors, hogy még az én generációm is emlékszik arra, hogy a kontinensünkön a kertekben nem sok minden termett, kivéve a kisgyerekek étvágyát. Nem állhatunk tétlenül a kivételezett helyzetünkben, miközben elszabadul a katasztrófa. Most több pénzt kell a Világélelmezési Program rendelkezésére bocsátanunk, hogy élelmezni tudja a nyomorgókat, és az én képviselőcsoportom üdvözli a biztos úr elkötelezettségét e tekintetben. Sokan a bioüzemanyagokat teszik felelőssé. Valóban, az ENSZ különleges előadója “emberiség elleni bűntettnek” nevezte a bioüzemanyagokat. De az élelmiszerárak közelmúltban történt emelkedésének számos és változatos oka van, így a nemzetközi közösség válaszának is ezt kell tükröznie. A világ népességének növekedése, a klímaváltozás miatti rossz termesztési feltételek, az ipari területek térnyerése a mezőgazdasági területek kárára, erkölcstelen áruspekuláció és a változó étkezési szokások mind hozzájárultak a jelenlegi válsághoz. Például a kínai húsfogyasztás az 1980-as 20 kg-ról 2007-re 50 kg-ra emelkedett, és ha minden egyes kilogramm marhahús előállításához 2000 négyzetláb földre és 13 000 liter vízre van szükség, miközben ugyanezt a tápértéket a szója a marhahús víz- és földigényének 1 százalékából adhatja, akkor látni kezdjük a probléma bonyolultságát. A legnagyobb kárt ebben a helyzetben messze a piac torzulása okozza, amely a szegénység ördögi körébe zárja a gazdákat, és nem ad nekik ösztönzőket az élelmiszertermelés növelésére. Az Európai Uniónak a bioüzemanyagok beszerzésének és gyártásának területén javasolt magas fenntarthatósági szabványai gyakorlatilag biztosítják Európát a nem fenntartható felhasználással szemben. Tehát ahelyett, hogy bűnbakként kezelnénk a bioüzemanyagokat, inkább meg kell szüntetnünk a mezőgazdasági protekcionizmust és az exportkorlátozásokat; fokoznunk kell a legszegényebb országok mezőgazdasági fejlődését, hogy biztosítsuk a dohai fejlesztési forduló sikerét, tehát hogy előmozdítsuk a szabad, tisztességes és fenntartható mezőgazdasági kereskedelmet globális szinten. A probléma gyökereinél a közös agrárpolitikát, és nem az európai bioüzemanyagokat találjuk, és azt a KAP reformja oldja majd meg, nem a bioüzemanyag-célok elhagyása.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ki kell használnunk továbbá együttes súlyunkat, hogy biztosítsuk a klímaváltozás és a fenntarthatósági kritérium szempontjainak a kereskedelempolitikába történő integrálását. Az az igazság, hogy megengedhetjük magunknak az egész világ élelmezését, és ahogyan Dominique Strauss-Kahn mondta, “a globális együttműködés képes a probléma megoldásához szükséges makrogazdasági keretek és ösztönzők létrehozására”. Képviselőcsoportom hite szerint a globalizáció a megfelelő politikai akarattal és a megfelelő nemzetközi együttműködéssel a megoldás lehet, és nem a probléma. Az Európai Unió előtt a lehetőség, hogy vezessen. Eoin Ryan, az UEN képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, nem fogok kitérni azokra az okokra, hogy miért vagyunk ma itt; az előttem szólók közül már többen ismertették azokat az okokat, amiért a világ szenved, vagy szenvedni fog a hatalmas élelmiszerhiánytól. De ez többféle kihívást jelent majd számunkra a tekintetben, hogy 2015-ig megszüntessük az éhezést a világban. Úgy vélem, hogy itt e pillanatban hatalmas kihívás áll előttünk. Ez egy globális probléma, és globális választ igényel. Ezen a szinten foglalkoztunk már más problémákkal, és próbáltunk is más problémákkal foglalkozni, például a globális felmelegedéssel. Úgy hiszem, hogy az egyetlen módja annak, hogy megoldjuk ezt a problémát, a globális válasz. Amint azt már elmondták, több ok van – a népesség növekedése –, és igen, úgy gondolom, hogy a segélyeket fontos lenne azonnal növelnünk. De a hosszú távú megoldást kell szem előtt tartanunk, meg kell próbálnunk pontosan meghatározni, hogy miként jutott az élelmiszerpiac idáig. Mint mondtam, ennek több okát is felvázolták már, de úgy gondolom, hogy hosszú távú megoldást kell keresnünk, és véleményem szerint ebben a Házban megvan a politikai akarat. A csoport, amelyet bátorítanunk kellene, hogy többet tegyen ebben az ügyben, az az Egyesült Nemzetek Szervezete. A jelenlegi helyzettel kapcsolatban össze kellene hívnia egy konferenciát, és nekünk ezt minden lehetséges módon támogatnunk kell. Ez az egyetlen mód, hogy megkíséreljünk valamit tenni, mivel egyesek szerint a fedezeti alapok az ok, mások szerint a spekulánsok vagy a szárazság vagy bármi más, de szerintem minden erőforrásunkat és politikai akaratunkat arra kell majd fordítanunk, hogy a következő években globálisan megoldjuk ezt a problémát, mivel ez egy rendkívül komoly probléma, különösen a világ szegényei számára. Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a mögöttünk hagyott években és évtizedekben katasztrofálisan alacsony árat fizettünk a mezőgazdasági termékekért, és ezért létfontosságú és sürgős volt, hogy az ár világszerte emelkedjen. Ez egy nagyon jó fejlemény, mert ugyanis az árszint a termelési költségek alatt volt az ökológiai/paraszti gazdaságok számára, és ez gazdák százezreinek, sőt millióinak megélhetését tette tönkre nemcsak a harmadik világban, hanem itt, az Európai Unióban is. Amennyiben, mint Schulz úr mondja, ennek a spekuláció az oka, akkor annak köze van ahhoz, hogy most, miután az Európai Unió megszüntette az exporttámogatásokat és lehetővé tette a felárak csökkenését, a mostani rendszerünk leginkább egy intervenciós mechanizmusra hasonlít, amelyben az élelmiszer és a takarmányok az olaj árához kapcsolódnak, mivel elkezdtünk élelmiszerből és takarmányból benzint előállítani. Ez világszerte elősegíti a spekulációt, mivel a takarmány szállításának lehetősége és kényszere nő. Az Európai Unió a világ legnagyobb élelmiszer- és takarmányimportőre, ami azt jelenti, hogy nincsenek feleslegeink, és hogy az a mechanizmus, amelyben az importot – amely 50 millió tonna gabonaegységet tesz ki, amit harmadik világbeli országokban szereznek be, majdnem a szegénységi küszöb alatt – élelmiszerré dolgozzuk fel, és aztán milliárdokért exportáljuk dömpingszerűen harmadik világbeli országok regionális piacaira, és áron alul adjuk el, végső soron elpusztította a vidéki mezőgazdaságot és a családi fogyasztásra termelő regionális gazdálkodást. Ezért a mostani válságot lehetőségként kell felfognunk. Ez nem azt jelenti, hogy szerintem a bioüzemanyag lenne a csodaszer, mert az energiaegyensúlya negatív, és mert teret ad a spekulációnak, de meg kell próbálnunk meglévő anyagokat, például a hulladékot energiává alakítani. Nyersen kifejezve, ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy versenyzünk az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerrel, inkább a szarból kell aranyat csinálnunk. Lehetetlen, hogy a világon mindenkinek tele legyen a benzintartálya és a tányérja is csupán annyi növényből, amennyit ma termelünk. Ez lehetséges Európában, mert elég gazdagok vagyunk ahhoz, hogy megvegyük magunknak ezeket a termékeket és learassuk ezeket a terményeket, de a világ többi része éhezne.
69
70
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Befejezésül elmondanék még egy gondolatot: 850 millió ember éhezik, és ez a 850 millió ember már akkor is éhezett, amikor az árszint katasztrofálisan alacsony volt. Most annyi történt, hogy a harmadik világbeli országokban a középosztály vásárlóereje csökkent, így ezek az emberek bajosan tudnak más fogyasztási cikkekre költeni. Ez meghiúsítja a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap stratégiáját. Most már több pénzt szeretnének az emberek, de a 850 millió kiéhezett embernek eredetileg is szüksége lett volna erre a pénzre. Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az élelmiszerhez való hozzájutás jog, és ezért nem szabad, hogy az pusztán a piaci szabályok vagy pénzügyi spekulációk tárgya legyen. Egy válság, és olyan tiltakozások tanúi vagyunk, amelyek a mi kenyérlázadásainkra emlékeztetnek, embereket azért ölnek meg, mert éhesek. Sok indok van, és már megemlítették őket: az olajár emelkedése, a bioüzemanyagok termelésének támogatása, a rossz időjárás, a húsfogyasztás emelkedése, az élelmiszerekre vonatkozó jövőbeli spekuláció. Mi a mi felelősségünk? Ziegler úr úgy foglalta össze a problémát, hogy a globalizáció monopolizálja a föld kincseit. A multinacionális cégek felelnek a strukturális erőszakért; az egyenlőtlenség és borzalom világát hozták létre. Azt mondja, hogy véget kell vetnünk ennek. Hallgatunk rá? A WTO szabályai mellett az Európai Unió a közös agrárpolitika keretében olyan támogatásokról döntött, amelyek bár valaha alkalmatlannak tűntek, ma már inkább ártalmasak a nemzetközi egyensúly szempontjából. A gabonatermelésben alkalmazott kvóta a területpihentetési intézkedésekkel együtt ugyancsak felelős a helyzetért, amellyel szembe kell néznünk. Legyünk résen a GMO-párti lobbi kísértésével kapcsolatban, ők azt ígérik, hogy megszabadulhatunk az éhezés világától, de ez olyan ideig-óráig tartó megoldás lenne, amely inkább hatalmas károkat okozna. A brit szabályozást azért tartják őrültségnek, mert talán kevesebb lesz a szennyezés, bizonyosan olyan bioüzemanyag-kvótákat tartalmaz, amelyek nem akadályozzák meg a természetes élőhelyek pusztulását. A lehetséges intézkedések közül én Ziegler úr bioüzemanyagok termelésére vonatkozó ötéves moratóriumának ötletét támogatom. Meg kell tartanunk az ígéretünket, hogy 2015-ig megfelezzük az éhhalált halt emberek számát, és Louis Michelnek igaza van: bár a Világélelmezési Program pénzügyi támogatásának emelése a kötelességünk, de mégsem jelent megoldást, és mi üdvözöljük a Haitinak nyújtott 10 millió dolláros sürgősségi támogatási csomagot. Az afrikai mezőgazdaság számára már most bejelentett finanszírozással kapcsolatban nagy örömmel hallgattam Louis Michelt, aki, ha jól értettem, azt mondta, hogy az a kistermelőkhöz jut, hogy a saját fogyasztásra termelő gazdálkodást segítse, ami hozzájárul ahhoz, hogy különösen a szegények lépjenek túl a válságon, és ne az exportorientált multinacionális cégek, amelyek valójában egyre szegényebbé és importfüggővé teszik az országokat. Graham Booth, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, az EU úgy döntött, hogy mi most már termeszthetünk üzemanyagot, és azt mondja a fejlődő világnak, hogy élelmiszertermelés helyett üzemanyagot kellene termeszteniük, hogy az EU-ban továbbra is limuzinokkal járhassunk. Amióta parlamenti képviselő lettem, nem tudok visszaemlékezni olyan ügyre, amelynek kapcsán olyan sok levelet kaptam volna, mint a bioüzemanyagok kérdésében. Több mint százan kérték, hogy szavazzak a Bizottság megújulóenergia-céljai ellen. Nem volt szükség arra, hogy meggyőzzenek, mert az UKIP képviselőjeként úgyis az EU összes, az országom számára előírt célja ellen szavazok. Boldog vagyok, hogy ellenük szavazhatok, mert a bioüzemanyagok termelésének fellendülése, amely lényegi része a Bizottság stratégiájának, kulcstényező a világszerte tapasztalható élelmiszerár-emelkedésekben. A brit kormány tanácsadója, John Beddington azt mondta, hogy valóban problémák vannak a bioüzemanyagok fenntarthatatlanságával. Igaza van. Annyira a globális felmelegedés megszállottjai lettünk, hogy nem vettük észre az igazi elefántot a porcelánboltban – a globális élelmiszerválságot. Például az afrikai gazdák számára már kevesebb terület áll rendelkezésre élelmiszerek termelésére, mivel sokan bioüzemanyagokat termelnek helyette. Ez az esőerdők pusztulásához is vezet, aminek kétségbeejtő következményei vannak. Tehát a kevesebb föld élelemre egyenlő kevesebb élelmiszerrel, de az emberek élelmiszerek iránti kereslete nő, és emiatt elkerülhetetlenül nőnek az élelmiszerárak. Világszerte –és különösen Európában – az élelmiszerárak sokkal gyorsabban nőttek, mint az infláció. Az EU azzal büszkélkedik, hogy a környezeti kérdésekben vezető szerepet játszik. Átveszi-e a vezetést abban is, hogy felismerje: a bioüzemanyag nem válasz? A bioüzemanyagok nyomják fel az árakat a fogyasztói
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
kosárban világszerte. Mi nyugaton nyögjük, de elviseljük; ám a fejlődő világban ez élet és halál kérdése. Az EU sosem volt a fejlődő világ barátja. Hatalmas halfeldolgozó hajók lehalásszák a nyugat-afrikai tengerek halállományát. A támogatott mezőgazdasági felesleg dömpingje gazdáik sorát fosztotta meg a haszontól, és most, miközben a lakosságuk nő, földjeiket arra használják, hogy a mi autóink az úton maradjanak, ahelyett, hogy élelmiszert termelnének a saját népüknek. Már most erőszakos élelmiszerlázadások voltak világszerte, kétségbeesett és éhes emberek támadtak meg búzasilókat és szupermarketeket. Egyes országokban katonák vannak az utcákon, hogy vigyázzanak a megmaradt élelmiszerre. Az országon belüli és országok közötti fegyveres konfliktusok kockázata jelentősen megnövekedett az EU politikái következtében – ennyit a békefenntartó Európáról. Mi jár nagyobb haszonnal egy falun élő afrikainak? Egy tele benzintank, vagy egy tele has? Kérem, hallgassanak a józan eszükre, és azonnal változtassák meg a bioüzemanyagokkal kapcsolatos politikáikat. Peter Baco (NI). – (SK) Az emelkedő üzemanyagárak oka az egyébként is természetes módon instabil mezőgazdasági piacok jelenlegi ingatagsága. Ezért a mezőgazdasági politikák fő feladata mindig az volt, és most is az, hogy felszámolja ezt az instabilitást. Vissza kell emlékeznünk a hét kövér tehén és a hét sovány tehén bibliai történetére: több ezer éve a társadalom már képes volt mezőgazdasági piacait megszervezni, és így megelőzni e piacok ingadozásait, megteremtve Egyiptom számára a prosperitás feltételeit, míg más társadalmakban az élelmiszerek hiánya miatt éhínség és háborúk törtek ki. Történelme folyamán az emberiség nagymértékben azzal összhangban fejlődött, hogy melyik társadalom tudta elfogadni a mezőgazdasági politikák elsőbbségét. Ám a jelenlegi küzdelmek, amelyeknek a WTO-ban tanúi vagyunk, elsősorban katonai és kormányzási politikákra vagy a nemzetek kereskedelmi és gazdasági érdekeire összpontosítanak; ezek a küzdelmek sajnálatos módon megerősítik, hogy a mai mezőgazdasági politikáknak egészen más prioritásaik vannak. A mezőgazdasági piacok stabilitásának biztosítása ezért a WTO prioritásává kell válnia, ha bármilyen nemzeti politikának értelmet akarunk adni, beleértve a mi közös agrárpolitikánkat is. Máskülönben, hölgyeim és uraim, egy döglött lovat ostorozunk, és egészen addig ezt fogjuk tenni, amíg a globális élelmiszerválság arra nem kényszerít minket, hogy olyan radikális intézkedéseket hozzunk, amelyek természetesen a gazdák és a társadalom kárára, de a spekulánsok hasznára válna. Ezért a legfontosabb dolog, hogy elég bátrak legyünk ahhoz, hogy a bikát a szarvánál fogva ragadjuk meg. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, úgy gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb vita, amióta képviselő vagyok ebben a Parlamentben. Ám megkérnék mindenkit, hogy függesszék fel fixa ideáikat, téves nézeteiket és talán egyes nézeteiket is, mert a KAP kerülgetése – önmagunk ostorozása annak kapcsán, hogy hol is tartunk – nem oldja meg ezt a problémát. Senki nem gondolta, hogy ide jutunk – a Bizottság szakértői közül senki nem gondolta, hogy az élelmiszerbiztonság problémává válhat, a kiváló politikai vezetők egyike sem beszélt erről –, de az európaiak hirtelen nagy figyelmet fordítanak az élelmiszerre, és meg vannak ijedve. Hát, talán jókor gyűltünk ma össze itt, mert ennek tudatában talán számításba vehetjük a világ szegényei közül is a legszegényebbeknek valódi igényeit, akiknek e pillanatban borsos árat kell fizetni az élelmiszerekért. Azzal kezdeném, hogy tennék néhány olyan javaslatot először is európai szinten, amely az eddig felszólalók közül sokakat meg fog ijeszteni. Miközben az árucikkek árai emelkednek, kérem, gondoljanak arra is, hogy a termelési költségek ugyancsak emelkednek. A élelmiszertermeléshez a gazdák üzemanyagot és energiát használnak, és az ő költségeik is emelkednek. A gazdák csak akkor növelik a termelésüket, ha az hasznot hoz, és ez csakugyan problémát jelent. Nézzük csak a műtrágya árát, és annak trendjét. Klímaváltozás – valójában visszaszorítottuk az élelmiszertermelést Európában emiatt. Egyszerre nem lehet kinn is, benn is lenni. Hadd térjek rá a fejlődő világra. Más alkalmakkor – nem itt, hanem máshol – azt mondtam, hogy Afrikának közös agrárpolitikára van szüksége. Európa így teremtette meg élelmiszertermelésének alapjait – így élelmeztük magunkat –, és rá kell ébrednünk, ahogyan ez ma ebben a Házban történik, hogy nem fektettünk eleget a mezőgazdasági kutatásba, a fejlesztésbe és a tanácsadási szolgáltatásokba. Megismétlem az álláspontomat: jókor ébresztenek rá minket a magas élelmiszerárak Európában, hogy be kell fektetnünk civilizációnk fontos alapjába, vagyis az élelmiszertermelésbe, és gondoskodnunk kell elsősorban a fejlődő világról. Tehát, miközben aggódom a helyzet miatt, amiben vagyunk, egyben
71
72
HU
Az Euròpai Parlament vitài
reménykedem, hogy végre teszünk valamit, és komolyan vesszük a globális élelmiszerbiztonságot. De ne szidják a KAP-ot! Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, több objektív tényező járul hozzá, illetve vezet az árak emelkedéséhez. Ott van a spekuláció is, ahogyan azt Schulz úr részletesen kifejtette. Vajon ez azt jelenti, hogy semmit nem csinálhatunk, és tétlenül kell figyelnünk mindezt? Nem hiszem. A biztos úr és a Tanács elnökségének képviselője említettek bizonyos dolgokat. Megkérném most önt, biztos úr, hogy a következő hetekben a kollégáival a Bizottságban dolgozzanak ki egy átfogó tervet, hogy milyen válaszokat adhatunk, mivel a polgárok – nemcsak globálisan nézve, hanem Euróban is – választ szeretnének kapni arra a kérdésre, hogy mit tehetünk, és mit nem tehetünk. Az egyik dolog a virágzó és fenntartható mezőgazdaság fejlesztése. Ez egy abszolút fontos szempont. Nem szeretném megismételni az elmondottakat, csak hozzátennék egy rövid megjegyzést: a közelmúltban Koszovóban jártunk, ahol sok föld van, ahol mi, az Európai Unió nem teszünk semmit, hogy lehetővé tegyük az ott élő egyszerű embereknek, hogy megfelelő mezőgazdaságot hozzanak létre. Többet kell ezért tennünk a saját régiónkban – a Balkánon, Ukrajnában és más országokban – a fenntartható mezőgazdaság előmozdítása érdekében. Másodszor: nem mondhatjuk azt csupán, hogy “hát, az árak emelkednek, és ez van”, mert tudjuk, hogy kik a leginkább érintettek. Tudjuk, hogy a szegényebb rétegeknek nagyobb arányban kell a jövedelmüket élelmiszerre költeniük, és ezért sokkal inkább érintettek. Ezért egyértelmű jeleket kell adni az elosztási és a szociálpolitika terén, hogy a béremeléseknél, a különösen nyugdíjemeléseknél az alacsony jövedelmű rétegeket támogassák itt Európában. Természetesen világszerte támogatnunk kell az alacsony jövedelműeket. Rá kell mutatnunk továbbá, hogy bár szociális békétlenség van, például az éhínségre és hiányra adott reakció természetesen sokkal jobb a demokratikus országokban. A demokratikus fejlődés valamennyi országunkban, de különösen a harmadik világban fontos aspektus a nyomor elleni fellépés szempontjából. Negyedszer – ahogyan már említették – a spekuláció hatásairól. Azt jelenti ez, hogy nem tehetünk semmit? Európa nem lenne képes például arra, hogy az UNDP vagy a Világbank keretén belül megfelelő raktározással és a raktárkészletek felszabadításával legalábbis részben ne tudná csökkenteni a spekuláció hatásait? Nem mondhatjuk azt, hogy “hát igen, a spekuláció sajnos így működik”, ehelyett át kell tekintenünk, hogy mit tehetünk ezen a területen. Talán ugyanez vonatkozik az olajra és a gázra is; azokon a területeken is van bőven tennivaló. Ami energiapolitikai céljainkat illeti: nem kellene a gyereket is kiönteni a fürdővízzel. Teljesen igaz, hogy vannak túlzott remények, különösen ami az első vagy második generációs technológiát illeti. Ám éppen itt kell kutatásokat folytatnunk az energia területén, hogy ez a második vagy a harmadik generációs technológiához – ezzel teljesen egyetértek –, és különösen a biomassza és más, káros kiszorító hatásokat nem hordozó nyersanyagok használatához vezessen, amint az ma fennáll. Itt a Bizottságnak is velünk együtt közösen kell gondolkodnia, és nem feladnia kellene a célokat, hanem adaptálnia azokat. Végül újra a világos és egyértelmű üzenetem: segítsünk a szegények legszegényebbjein – világszerte és Európában –, hogy e nehézségek ellenére hozzájussanak az egészségesebb élelmiszerekhez. Ez a mi fontos szociáldemokrata célunk. Thierry Cornillet (ALDE). − (FR) Elnök úr, más szónokok ma már részletesen megvitatták ezt a kérdést, de jobb megismételni magunkat, mint ellentmondani egymásnak. Ha napi egy dollárod van, amiből élsz, és 75 cent csak az élelem, akkor ezután a 40 százalékos áremelkedés után nem tudsz hová menni. Nem tudod átalakítani a kiadásaidat, tehát csökkented az élelmiszeradagodat, nem küldöd a gyermekeidet iskolába, mert pénzbe kerül, és számodra a legfontosabb, hogy enni adj nekik, és aztán jön az összes kapcsolódó társadalmi probléma, ami ezzel jár. Amit látunk, az emberi probléma az egyén szintjén. Az okok nagyrészt említésre kerültek. Szerintem tartózkodnunk kell attól, hogy ideologikusan értelmezzük ezeket az okokat, mert nem csak egy értelmezés létezik. Nyilvánvalóan lehetséges, hogy a bioüzemanyag az egyik ok, de – ahogyan Daul úr mondta – ez csupán a termelés 2 százaléka és a földterület 1 százaléka, tehát ezt nem kellene túlhangsúlyoznunk. A klímaváltozás nem feltétlenül ártalmas mindenhol, még akkor sem, ha egyes országokban katasztrofálisak a következményei. Ami a változó étkezési szokásokat illeti, szerintem az, hogy a világ lakossága egyre jobban étkezik, igen jó hír. A spekulációval kapcsolatban pedig, valóban módot kell találnunk arra, hogy
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
megakadályozzuk azt, hogy a nyugati kapitalisták keressék meg azt a pénzt, aminek a vietnami rizstermesztőkhöz kellene jutnia. A pénzkérdés megoldódik. Természetesen meg fogjuk találni azt a 315 millió eurót, amit hozzáadunk a Világélelmezési Program 2,9 milliárd eurójához. Ám a valódi megoldás, ahogy a biztos úr is említette a jelentésében, a megoldás a termeléssel kapcsolatos kérdésekben rejlik. Javítanunk kell a mezőgazdaságot, a termelékenységet, különösen Afrikában, és ehhez természetesen szükség van befektetésre a hibridkutatásokba, és fel kell hagynunk a GMO-k démonizálásával, mert ez is a megoldás része lehet. Be kell fektetnünk a képzésbe. Dumont úr mondta, hogy “adj halat az embernek, és etesd egy napig; tanítsd meg halászni, és etesd egy életen át”. Úgy vélem, hogy erre is ez igaz. Mindenekelőtt be kell fektetnünk az infrastruktúrába, mert a mezőgazdaság javítása az öntözés javítását, a szállítás javítását is jelenti, biztosítani azt, hogy az A pontban megtermelt terméket B pontban eladják, és javítanunk kell a tárolást és a hűtőláncot, ha a termékeket exportálni szeretnénk. Mindenkinek cselekednie kell, nem csak a humanitárius források tekintetében. Minden segélyezési intézkedést – a Nemzetközi Valutaalapot, a Világbankot, az ADB-t stb – igénybe kell venni, hogy a mezőgazdaság újra a fejlesztési stratégia középpontjába kerüljön. Remek alkalom ez arra is, hogy újragondoljuk az élelmiszerbiztonság szerepét a humanitárius segélyek kapcsán. Legyünk őszinték, és ismerjük el: a humanitárius segélyek évei nem csökkentették a függőséget. El kell gondolkodnunk a humanitárius segélyekről, hogy könnyítsünk lelkiismeretünkön. Most nem szabad ideológiai értelmezésekbe bonyolódnunk. Vizsgáljuk meg a külső okokat, mint a népsűrűség, a természeti katasztrófák, a HIV és az AIDS miatti emberveszteségek, és ami ennél is fontosabb, a rossz kormányzás és a humanitárius következmények közötti kapcsolatok. Janusz Wojciechowski (UEN). – (PL) Elnök úr, nem olyan régen volt, hogy az Európai Unió fő problémája az élelmiszer túltermelés volt, és a vitáink is elsősorban arról szóltak, hogyan termeljünk kevesebbet. A támogatások termeléstől való elkülönítése, az exportfelárak megszüntetése és a termelési kvóták fenntartása mind segített Európa mezőgazdasági potenciáljának korlátozásában. A valóság igazolta ezt a politikát. Az élelmiszerválság első jelei gyorsabban jelentek meg annál, mint ahogyan azt bárki is várta volna. Az élelmiszer egyre drágább, és nekünk is egyre kevesebb van belőle, az import egyre drágább és egyre kevésbé biztos. Nagyjából ezek a következményei annak a politikának, amely a mezőgazdasági termelés csökkentésének ösztönzésén alapul. Alapvetően meg kell változtatnunk a mezőgazdasági politikával kapcsolatos megközelítésünket. Fel kell ismernünk, hogy a mezőgazdaság Európa biztonságának egyik pillére. A fizikai biztonság és az energiabiztonság mellett az élelmiszerbiztonság is alapvető pillére a biztonságnak, ami fontos a népeknek, az államoknak és az egyéneknek egyaránt. Fejezzük be a mezőgazdasággal folytatott játékot. Vegyük észre, hogy az biztonságunk tartópillére, és ezt követően támogassuk Európa élelmiszerbiztonságát, hogy az élelmiszer mindenki számára hozzáférhető legyen. Claude Turmes (Verts/ALE). – Elnök úr, az agroüzemanyagok nem a fő okai ennek a válságnak, de a nem hatékony első generációs agroüzemanyag termelésének növelése egy ilyen pillanatban nem jó politikai választás, tehát az agroüzemanyag kötelező 10 százalékos aránya egy rossz politikai választás. Vissza kell emlékeznünk, hogy ez honnan származik. Ez egy kompromisszum volt, az autóipar nyomást gyakorolt a Bizottságra, hogy legyen kevésbé ambiciózus az autók hatásfokát illetően, és kompenzálja ezt a kevésbé ambiciózus politikát magasabb agroüzemanyag-céllal. Ez egy mítosz fenntartása, ami arról szól, hogy egy olyan világban, amelyben kínai és indiai fiatalok milliói álmodnak autóról, azt sugalljuk, hogy továbbra is építhetünk hatalmas limuzinokat, amelyeket agroüzemanyagokkal töltünk meg. Ez egy korlátozott erőforrásokkal rendelkező bolygón nem lehetséges, tehát sürgetem a Bizottságot, hogy gondolja ezt újra. Legyen ambiciózusabb az autók hatásfoka kapcsán. El kell mozdulnunk az egydimenziós agroüzemanyag-politikától a biomasszából nyerhető energia holisztikus politikája felé, és ott kell a biomasszára összpontosítanunk, ahol hatékonyabb, és ez a villamosenergia- és a hőtermelés. Egyébként ez olcsóbb is az agroüzemanyagoknál, amelyek nem hatékonyak. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, az ENSZ szerint a magas árak valóságos szökőárja több mint 40 ország több mint 100 millió lakosát éhínséggel fenyegeti. A Bizottság és a Tanács tagjai, az EU szegényei számára ez jobban gerjeszti az inflációt, mint az általános infláció. Ezen ok miatt el kell mozdulniuk a felfedezéstől a koordinált közös beavatkozás felé. Nem egy elméleti intézmény vagyunk, amelynek csak
73
74
HU
Az Euròpai Parlament vitài
az elemzés a feladata. Európai szinten koordinált cselekvésre van szükség. Sürgősen össze kell hívni továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsát is. Véget kell vetni a KAP folyamatos lebecsülésének. Meg kell változtatniuk a bioüzemanyagokkal kapcsolatos politikájukat, és segíteniük kell abban is, hogy biztosítsák: az élelmiszerárak ne legyenek kiszolgáltatva a felügyelet nélküli piacnak és a profithajhászásnak. Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök úr, így szól a Le Monde nevű francia újság mai számának szalagcíme: “Ennél nem vehet sokkal többet 1 euróért”. A növekvő élelmiszerárak, az infláció és a növekvő olajárak kikezdik a családi költségvetést. A recesszió társadalmi következményei egyre inkább éreztetik hatásukat. A Le Monde elemzése kétségtelenül vonatkoztatható más tagállamokra is. Egyesek ebben a vitában már rámutattak arra, hogy túl gyakran feledkezünk meg arról, hogy a vásárlóerő-probléma Európa számára is problémát jelent. Mind üdvözöljük a szolidaritást a harmadik világgal, magamat is beleértve. Ám ahogyan a régi mondás tartja: a jótékonykodás otthon kezdődik. Ha ezt elfelejtjük, akkor az európaiak elfordulhatnak egy olyan politikától, amit nem értenek meg, különösen, ha nem rájuk szabták. Hallottunk mindent: a Bizottság követi a helyzetet. A Bizottság sürgősségi segélyek százmillióit juttatta a leginkább érintett embereknek. Ezeket a jó szándékú cselekedeteket üdvözölnénk, ha nem tükröznék a Kurieren am Symptom tipikus európai betegségét. E ponton csak két ellentmondásra mutatnék rá. A Bizottság azt állítja, hogy mindent megtesz, amit csak lehet a vásárlóerő csökkenésének megállítására. Ám hogyan fogják elmagyarázni azoknak az európaiaknak, akik fenn szeretnék tartani a vásárlóerejüket, hogy ők fizetnek az ambiciózus, évenként és családonkénti 200 eurós klímatervért? Hogyan szándékoznak a bioüzemanyagokat fejleszteni az energiaszükségleteink kielégítéséhez, és ugyanakkor megküzdeni az élelmiszerhiánnyal is? Ez csak két eleme egy nagy vitának, amelyre túl kevés figyelmet fordítanak. Andreas Schwab (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a vita messze előrehaladt. Ezért két kérdésre összpontosítanék. Úgy vélem, Schulz úrnak teljesen igaza van, amikor rámutat, hogy a piacok – különösen a tőke- és a befektetési piacok – igen erőteljesen reagáltak a növekvő bizonytalanságokra, amely nem csupán a jelzálogpiaci válságot követően, és nem csupán az utóbbi hónapokban Európában alakult ki, és ezért több befektető hosszú távú és megbízhatóbb befektetésekre váltott. Ez végső soron világszerte drámai következményekkel jár a fogyasztók számára, mert többek között az élelmiszerárak is állandóan emelkednek. Ha vetünk egy pillantást például a nyersanyagalapokra, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi években néhány nyersanyagalap nyeresége 30 százalékkal növekedett. Ám az természetesen nem vág egybe az igazságos világról, a fenntartható politikáról alkotott elképzeléseinkkel, hogy először is felhajtjuk az árakat, hogy a tőkepiac felhajtja a nyersanyagok és az élelmiszer árát, és hogy ennek nyomán szolidaritást próbálunk vállalni Dél-Afrika és Dél-Amerika nemzeteivel, hogy az ismét megfelelően drága termékeinket oda exportálhassuk. Helyénvaló, hogy megpróbálunk az Európai Központi Bankhoz és a nemzetközi tőkepiacokhoz apellálni, hogy tegyenek meg mindent, amit tudnak, hogy növeljék a bizalmat a meglévő, megszokott befektetési lehetőségek iránt, hogy a befektetők visszataláljanak ezekhez a stratégiákhoz, ezekhez a befektetési lehetőségekhez. Sajnos Schulz úr semmilyen jelzést nem adott arra vonatkozóan, hogy ez miként valósítható meg. Úgy vélem, nem vagyunk tehetetlenek, tehát vannak lehetőségeink, de mindenekelőtt azt a benyomást kell keltenünk, hogy az Európai Központi Bank központi szerepet játszik itt. A második kérdés, hogy szerintem óvnunk kell az aránytalan pánikkeltéstől. Az élelmiszerárak emelkedése jelenleg természetesen jelentős – képviselőtársunk is rámutatott erre –, és még az európai fogyasztók számára is igen jelentős hatással van, és a háztartások számára is drasztikus változást jelent. Ennek ellenére úgy vélem, a mi kötelességünk, hogy kitartóan a különféle energiaforrások realitásokon alapuló körüljárása mellett szálljunk síkra ebben a Parlamentben is – egyes képviselőtársaim is említették ezt –, ha valóban magunkévá akarjuk tenni ezeket a célokat. Josep Borrell Fontelles (PSE). – (ES) Elnök úr, a pénzügyi és az ingatlanválság északon és az élelmiszerválság délen a szabályozatlan globalizáció minden ellentmondását bemutatta. A piacok egyszer csak spekulációkba kezdek az élelmiszertermékekkel, mivel ott hatalmas haszon van. Amikor a rizs ára hét hét alatt 400 dollárról 1000 dollárra emelkedik, akkor nincs annyi bioüzemanyag, amennyi igazolni tudná ezt a hatalmas áremelkedést. Ez nem más, mint a piac, a szentséges piac, amely a lakásépítéseken spekulálva milliókat kergetett adósságba, és most az élelmiszeren kezdett spekulálni, mert pénzt kell csinálni: 1000 dollár egy tonna rizsért!
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ennek semmi köze ahhoz a racionális strukturális problémához, amit a kínaiak növekvő keresletével, vagy a szárazság miatti hiánnyal lehet igazolni. A világnak valamivel kevesebb piacra és még egy kis szabályozásra van szüksége. A globalizáció nem folytatódhat olyan szerencsétlenségeken keresztül, amelyek a mostanihoz hasonló katasztrófákat okoznak; kormányozni kell, és a globalizáció kormányzása ma többek között az afrikai mezőgazdasága termelési kapacitások növelését jelenti. Amint a biztos úr említette, és teljesen igaza van, egy olyan kontinens, mint Afrika, nem importálhat élelmiszert. Afrikának önfenntartóvá kell válnia, és hogy elérjük ezt, több politikán változtatnunk kell, hogy lehetővé tegyük számukra a termelékenység növelését, segítsünk nekik abban, amit ők tudnak csinálni, és amit csinálhatnának, ha a piaci körülmények – már megint a piacok – nem lennének olyanok, hogy a versenyképesség keresése, kerül, amibe kerül, hatalmas emberi tragédiák okozója. Haiti az ott fogyasztott rizs 80 százalékát importálja. Néhány éve teljesen önellátó volt. Miért kezdett hirtelen olyan rizst importálni az Egyesült Államokból, amelyet ott erőteljesen támogatnak? Miért tettük ki ilyen szélsőséges függő helyzetnek? Igaz, hogy a bioüzemanyagok az amerikai kukorica árának emelkedését okozták. Ha a termelés 30 százalékát eltérítik, az árak nyilvánvalóan ingadozni fognak. A búza ára azonban nem változott a bioüzemanyagok hatására: 1 százalék nem okozhat ilyen mértékű változásokat. Nem állíthatjuk le az alternatív folyékony üzemanyagok technológiai fejlesztését, ami lehetséges, hogy az egyedüli alternatíva. Kerüljük el a túlzott eltérítést, de ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt, vagy ne keressünk bűnbakokat olyan problémákra, amelyeket nem technológiai változások vagy a kereslet változásai okoznak, hanem spekulációs mozgások, amelyeket a világnak nem szabadna engednie, és amelyek ellen nekünk, minden politikai erővel együtt harcolnunk kellene. ELNÖKÖL: BIELAN ÚR alelnök Niels Busk (ALDE). – (DA) Elnök úr, amióta 1957-ben bevezették, a közös agrárpolitika bőséges mennyiségű élelmiszerrel látott el minket méltányos áron. Ám a fogyasztóknak a növekvő kereslet miatt ma a kenyér és tej árának jelentős emelkedésével kell szembenézniük, különösen azért, mert több éve gyenge volt a termés világszerte. Az európaiak kezdik észrevenni ennek pénzügyi hatásait, és a kevésbé szerencséseket ez már most nehéz helyzetbe hozza. A legszegényebb fejlődő nemzetek, illetve az élelmiszerimporttól függő fejlődő nemzetek számára ez a helyzet teljes mértékben fenntarthatatlan. Ellenben azon fejlődő országok számára, amelyek élelmiszert exportálnak, a magas árak hasznosnak bizonyulnak, hiszen nőnek a bevételeik. Kiemelném azt a tényt, hogy meg kell különböztetnünk a kínálati hiányt és a magas árakat. A kínálati hiányt bizonyos mértékig komolyan kell vennünk, és választ kell adnunk rá. Ám nem hinném, hogy amíg egy liter kóla több kerül, mint egy liter tej, addig a tej ára irreálisan magas lenne. A Világbank véleménye szerint az élelmiszer iránti kereslet 60 százalékkal fog növekedni a 2030-ig tartó időszakban, főként a kereslet növekedése miatt, amelyet például Kína és India támaszt, ahol az élelmiszer iránti kereslet a gazdagodással arányosan növekszik. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a mi gabonakészleteink is az utóbbi 60 évben a legalacsonyabbak – a készletek kritikusan alacsony szinten vannak. Egy újabb gyenge termés 2008-ban olyan élelmiszerhiányhoz vezethet, amiről korábban senki nem gondolta volna, hogy lehetséges. Értékelnünk kell a helyzet komolyságát; kereskednünk kell, és meg kell ragadnunk a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Meg kell találnunk a környezeti igények és a kereslet kielégítéséhez szükséges mennyiségű élelmiszer közötti helyes egyensúlyt. Ebben az összefüggésben nem tehetünk lépéseket előre anélkül, hogy megvitatnánk a biotechnológia kérdéseit, és objektív információkkal szembeszállnánk a génmódosított élelmiszerek ellen folyó félelemkampánnyal. Véleményem szerint a biotechnológia a jelenlegi helyzetben számos lehetséges megoldást kínál. A GMO-pánik olyannyira uralkodó Európában, hogy teljesen abszurd következményei vannak. Ahelyett, hogy takarmányt importálnánk szójabab és kukorica formájában, olyan gabonatermékekkel etetjük az állatainkat, amelyek emberi fogyasztásra is alkalmasak lennének. Az, hogy egyesek a bioüzemanyagokat hibáztatják az emelkedő élelmiszerárakért, ugyancsak a tények nem megfelelő ismeretéből ered, mivel élelmiszerterményeket általában nem használnak bioüzemanyagok előállítására Európában. Sok megfelelő eszköz áll rendelkezésünkre. Először is, és elsősorban fel kell használnunk a mezőgazdasági ipart, amely késznek mutatkozik válaszolni a kihívásra. Fejlesztenünk kell a mezőgazdasági ipart, ahelyett, hogy hanyatlani hagynánk, márpedig az utóbbi évek politikái ezt okozták. Meg kell őriznünk azokat a
75
76
HU
Az Euròpai Parlament vitài
környezeti előnyöket, amiket elértünk, több lehetőség is rendelkezésünkre áll azonban, hogy megőrizzük ezeket az előnyöket, miközben növeljük a termelést. Például politikai döntéshez köthetnénk, hogy mennyi műtrágyát szórunk szét a kukoricaföldeken. Természetesen tényszerű és objektív szempontoknak kell érvényesülnie. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök úr, évszázadunk derekára a bolygónkon élő emberek száma meg fogja haladni a 9 milliárdot. A népesség növekedése mellett látni fogjuk az élelmiszerek iránti kereslet növekedését; élelmiszerből már most sincs elég – nem csak a harmadik országokban, hanem az európai országokban sem. Európa és a világ várhatja a nagy élelmiszerválságot. Az Unió közös agrárpolitikája, amely rendeleteken, tiltásokon, kvótákon és kontingenseken alapul, azt jelentette, hogy néhány államnak hasznot hoz az élelmiszerválság, míg mások vesztenek rajta. Ezzel csupán néhány EU-tagállam jár jól. Sajnos a nagy többség veszít, és köztük van Lengyelország, amely egészen a közelmúltig az EU harmadik legnagyobb élelmiszertermelője volt, a múltban lakosságának kétszeresét látta el élelemmel. Az élelmiszerhiány együtt jár a magasabb élelmiszerárakkal. A Világbank szerint az utóbbi három évben az élelmiszerárak összességében 83 százalékkal emelkedtek; még mindig emelkednek, és ez így lesz a jövőben is. A Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és számos ország kormánya tudatában van annak, hogy az élelmiszerhiány az emberek biológiai biztonságát fenyegeti. Számos képviselő – közöttük több lengyel – beavatkozását követően az Európai Unió felszabadított 2 900 000 hektár korábban parlagon hagyott földet, és a tejkvótát megnövelte 2 százalékkal. Ám ez sem oldotta meg a problémát. A EU szűklátókörű agrárpolitikája változatlan maradt. Feldolgozó üzemeket zárnak be, csökkennek a megművelt területek, fák nőnek a szántóterületeken, és más olyan intézkedéseket is hoznak, amelyek korlátozzák az élelmiszertermelést. Ki fog minket a jövőben egészséges és olcsó élelmiszerrel ellátni? Az amerikai termelők mindenképpen, bár a termékeik nem egészségesek, mivel génmódosítottak. Miért várunk hát? Azt már bizonyára tudjuk, hogy az EU agrárpolitikája, amely jelenlegi formájában bizonyos érdekcsoportok elvárásainak felel meg, a semmibe vagy az EU biológiai biztonságának elvesztéséhez, és a globális helyzet romlásához vezet. Ezért nemcsak felül kell vizsgálnunk a közös agrárpolitikát, hanem a megkötött szerződések újratárgyalására és a jövő számára új megoldásokra is szükség van. Marie-Hélène Aubert (Verts/ALE). − (FR) Elnök úr, az Európai Unió, a nemzetközi közösség, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank riadót fújtak és egyesítik erőiket, ami jó dolog a jelenlegi élelmiszerválságra tekintettel. Ám úgy viselkednek, mint a piromániás tűzoltók. Mindazonáltal azt gondolom, felül kell vizsgálnunk az utóbbi húsz évben északon és délen alkalmazott politikákat: a vezető nemzetközi pénzintézetek által végrehajtott strukturális kiigazítási terveket, amelyek aláásták az államok saját gazdaságukon belüli szabályozási és szervezési képességét; a mezőgazdaság iránti érdeklődés csökkenését és hiányát a fejlesztési segélyezés összefüggésében; a deregulációt, a globális kereskedelem és a pénzügyi áramlások hirtelen liberalizációját, amely az ökológiai és szociális dömping és spekuláció egy formájához vezetett. Kényelmetlenül érzem magam amiatt, hogy tanácsokat adunk és megoldásokat ajánlunk, miközben nem vettük kritika alá mindazt, ami az utóbbi évtizedekben történt. Ezért, ahelyett, hogy az élelmiszerbiztonságról beszélnénk, lehetővé kellene tennünk az érintett országoknak, különösen Afrikában, hogy fejlődésnek indítsák saját mezőgazdaságukat, megszervezzék a saját regionális piacaikat, és meg kell védenünk őket, igen, valamilyen módon védenünk kell őket úgy, ahogyan azt az Európai Unió tette, amikor létrehozta a közös agrárpolitikát. Hogy ezt megtegyük, jobban kell figyelnünk a gazdák társulásaira ezekben az országokban, amelyek cselekszenek, amelyeknek vannak ötleteik, amelyeknek egyszerű igényeik vannak, és azok megvalósítását nem feltétlenül túl nagy forrásokkal támogathatnánk. Először is kezdjük azzal, hogy meghallgatjuk a helyi embereket, akik olyan kezdeményezések egész sorozatát javasolják, amelyek megérdemlik a bátorítást és a támogatást, különösen az Európai Uniótól. Diamanto Manolakou (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, minél ádázabb a munkások kizsákmányolása, annál nagyobb a kevesek kezében felhalmozott gazdagság. Ilyen a kapitalizmus. Az éhezők tiltakozásain Afrikától a Közel-Keletig, Délkelet-Ázsiától Latin-Amerikáig egy a jelmondat: “éhesek vagyunk!”. A tiltakozásokat véresen elnyomták Egyiptomban, Szomáliában, Bangladesben, Indiában és másutt. Emberek haltak meg vagy sebesültek meg, és százakat tartóztattak le. Haitin, amely már most imperialista erők megszállása alatt áll, az elnyomók az ENSZ békefenntartói voltak, akik gyerekekre is lőttek. Mert az
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
imperializmus nem kevesebb, mint megszállás, kisajátítás és leigázás. A tiltakozásokon tapasztalható düh oka nem csak az élelmiszer, a benzin vagy a bioüzemanyag ára; ez a nép tiltakozása a szegénység és a megaláztatás ellen, amit a kapitalista barbárság súlyosbít. Az imperialista szervezetek és szövetségek aggódnak az éhséglázadások miatt; olyan intézkedéseket követelnek, amelyek alig különböznek azoktól, amelyek milliók éhhalálát okozzák. Az önök intézkedései töredékesek. Önök nem akarják az alapvető emberi szükségleteket kielégíteni, és ezeknek az intézkedéseknek sem ez a célja, mert ha így lenne, akkor önök kevésbé lennének gazdagok. Van egy megoldás. Csak a valódi engedetlenség és ellenállás vezethet el a kapitalizmus kizsákmányoló barbarizmusának megdöntéséhez. Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nem értek egyet azzal, ami a hirtelen megemelkedett élelmiszerárakkal kapcsolatban elhangzott. Nekem abszurdnak tűnik, hogy bárki azt gondolja, hogy úgy fogjuk élelmezni a fejlődő nemzeteket, hogy élelmiszerek helyett üzemanyagok alapjául szolgáló növényeket termesztetünk velük. Egyáltalán nem támogatom a GMO-párti lobbit, mert a bioüzemanyag egy dolog, míg az élelmiszer egy másik, és ami különösen aggaszt, az a szabadalmak és vetőmagok feletti Európán kívüli monopólium, ami sokakat erősen függővé tesz az egyesült államokbeli és európai gazdáktól. Véleményem szerint az áremelkedés nem a klímaváltozás vagy a drága üzemanyagok következménye, mert ezek – bár éreztetik hatásukat – nem felelősek olyan mértékben, mint ahogyan azt egyesek állítják; más dolgok mellett rá kell mutatni arra, hogy az euró/dollár árfolyama is igen kedvező. Ehelyett meg vagyok győződve arról, hogy az elosztási szektor spekulációi okozzák ezt, különösen a nagykereskedők, különben mivel magyarázzák azt, hogy az utóbbi hét évben Olaszországban alig változtak a mezőgazdasági termelői árak, és annyira biztosan nem, amennyire a fogyasztói árak emelkedtek? Olaszországban vagy a multinacionális kiskereskedelmi láncok illetve szövetkezetek spekulációs kartellstratégiát alkalmaznak, teljes mértékben a fogyasztók kárára. A vásárlóerő véleményem szerint csak akkor áll helyre, ha moratóriumot mondanak ki a fogyasztói árakra. Egyetértek: a kevesebb piac, a kevesebb verseny és a kevesebb globalizáció segíti a termelékenységet és a fogyasztást. Ezért a Tanács és a Bizottság nyilatkozata ellen fogok szavazni. John Bowis (PPE-DE). – Elnök úr, az utóbbi harminc évben bizonyos mértékű stabilitást tapasztalhattunk az élelmiszerek kérdésében a világban, de mára ennek vége. Drámai módon, hirtelen, és sokkolóan lett vége. Látjuk a haiti élelmiszerlázadásokat – húsz ember meghalt, és a rizs, a bab és a gyümölcs ára egy év alatt 50 %-kal emelkedett. A probléma részben természetesen a népességnövekedés: az én életemben a világ népessége két és fél milliárdról hat és fél milliárdra emelkedett. Ebben a kérdésben nem tehetünk túl sokat. Ez részben egyes országok, például Kína új gazdagságának következménye, ahol a kereslet például a csokoládé iránt évente 15 százalékkal növekedik, és ez a kínálat szempontjából nem fenntartható. Ebben a kérdésben sem tehetünk túl sok mindent. Ez részben a klímaváltozás, az elsivatagosodás, a csapadékeloszlásban bekövetkezett változások, a gyakoribb áradások és más hasonlók következménye, és ezek kapcsán próbálunk tenni valamit. Van egy intézkedéscsomagunk, ami ezzel foglalkozik, és persze olyan intézkedéseink is vannak, amelyekről ma hallottunk a biztos úrtól: élelmiszersegély és mezőgazdasági támogatás a legszegényebb országoknak. Ám ez részben a bioüzemanyagokért való tülekedés következménye is: az EU-nak a közlekedési üzemanyagokban ezek 10 százalékra való növelésére vonatkozó javaslata; Amerikában a gabonafélék 30 százalékából lesz etanol, ami csökkenti az élelmiszertermelésre rendelkezésre álló területek méretét, és felhajtja a kukoricaliszt árát. Láttuk ennek következményeit, amelyekre rámutattak Jean Ziegler emberiség elleni bűntettről szóló nyilatkozatai. Ez talán túlzás, de valamennyi igazság van benne, és bizonyára igaz, hogy jobb lenne a második generációs bioüzemanyagokra alapozni. A közlekedésben kedvezőbb lenne faalapú, mintsem folyékony bioüzemanyagokat használni. Ha ezt tesszük – nem monokultúrában –, akkor lehetséges, hogy a bioüzemanyagok is a megoldás részei lesznek. De jelenleg nagy a kockázata annak, hogy azok inkább a probléma részei. Luis Manuel Capoulas Santos (PSE). – (PT) Mindannyian tudjuk, hogy Európát és a világot váratlanul és védtelenül érte egy olyan probléma, amely méretéből és gazdasági, valamint humanitárius következményeiből adódóan sokoldalú megközelítést és választ igényel európai és nemzetközi szinten egyaránt. Ez nyilvánvalóan nem mezőgazdasági kérdés, de egy olyan probléma, amelyet a mezőgazdaság nélkül nem lehet megoldani.
77
78
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Tudatában vagyunk a különböző okoknak, de messze vagyunk attól, hogy átlássuk, ezek közül melyik milyen mértékben járul hozzá a jelenlegi helyzethez: a kereslet egyértelmű emelkedése, a bioüzemanyagok, a világ számos pontján tapasztalt rossz terméseredmények egyszerű egybeesése, a klímaváltozás hatása, vagy az előző okokból következő puszta spekuláció? A Bizottságnak cselekednie kell, hogy válaszokat adjon nekünk, gyorsan és alaposan. Megnőtt továbbá a KAP állapotértékeléséről szóló elnapolt vita, valamint a WTO-tárgyalások elmélyítése és felgyorsítása jelentősége Mint politikai döntéshozókat, ez a válság arra kényszerít minket, hogy válaszoljunk bizonyos kérdésekre, amelyeket így emelnék ki: elég hatékony-e a közös agrárpolitikában fokozatosan alkalmazott liberális modell ahhoz, hogy ezt a problémát megoldja? Hogyan termelhetünk többet anélkül, hogy kockáztatnánk az erőforrások fenntarthatóságát, és milyen alternatívák vannak, különösen a takarmányozásban? Milyen új intervenciós mechanizmusokat alkalmazzunk, hogy megakadályozzuk azt, hogy a stratégiai készletek helyét átvegyék a spekulatív magánfelvásárlások? Helyesek-e az Európai Unió és a nemzetközi intézmények együttműködési politikájának prioritásai? Gyorsan cselekednünk kell, hogy elkerüljük a még váratlanabb, sőt akár még rosszabb helyzeteket. A szocialisták, és különösen a mezőgazdasági kérdésekben részt vevők tisztában vannak a felelősségükkel, és készen állnak arra, hogy részt vegyenek ebben a vitában, és hozzájáruljanak a hatékony megoldások megtalálásához egy olyan kérdésben, amely – úgy tűnik – gyorsan az egyik legfontosabb globális üggyé válik. Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). – (PL) Elnök úr, a népesség globális növekedése és a fogyasztás minőségi növekedése a fejlődő országokban alaposan elszabadította az élelmiszerárakat. Ezt előre lehetett látni. Nem szabadna ennek sokkolnia minket. Ez a probléma a népességszám további emelkedésével csak nőni fog, és amiatt is, mert nagyobb a fejlődő országokban az emberek igénye a genetikailag nem szennyezett jó élelmiszer iránt, és világos, hogy ez jelentősen drágább lesz. Eközben, ahelyett, hogy azt kérdeznénk, hogyan csökkenthetnénk az élelmiszerárakat az EU-ban, a régi tagországok költséges mezőgazdaságát támogatjuk, miközben az újonnan belépett országokban az egészséges élelmiszerek olcsóbb termelését csak korlátozottan támogatjuk, és ez nyilván korlátozza a termelés növekedését ezekben az országokban. Európa előtt áll a lehetőség, hogy kiegyenlítse a negatív kereskedelmi mérlegét az olyan országokkal szemben, mint Kína és India, mivel az életszínvonal ezekben az országokban folyamatosan emelkedik, és a népességszám nyakló nélkül növekszik. Nekik sokkal több élelemre lesz szükségük. Horst Schnellhardt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, két hír a mai vitához. Először is, erőszakos tiltakozások voltak a magas élelmiszerárak ellen Haitin, Bangladesben, Egyiptomban és más országokban. Másodszor, az európai gazdák ősszel tiltakoznak a tejágazatban mutatkozó áresés ellen. Látszólag két ellentétes hír, de mindkettő ugyanannak a kérdésnek a része, és azt bizonyítják, hogy a válságnak sok oldala van. Egy intézkedéscsomagra van szükségünk, mert komolyan kell venni az élelmiszertermelők és kereskedelmi láncok hatására a protekcionizmushoz való folyamodás kísértését, és a politikát itt kell kijelölni. Borrell úrral ellentétben nem hinném, hogy szabályoznunk kellene, hanem nagyobb versenyt kell biztosítanunk. Ez a kulcs! Ezért nem látom a gyakran idézett kapcsolatot az élelmiszerárak és a megújuló nyersanyagok termesztése között. Ez túlzó, és nem célravezető. Tény, hogy nőtt az élelmiszer iránti igény, különösen Kínában és Indiában. Ezt nem kerülhetjük meg, de ennek ellenére ki kell mondanunk, hogy nincs akkora élelmiszerhiány, ami ezt az áremelkedést indokolná. Mégis azt gondolom, hogy intézkedéseket kell hoznunk, hogy az élelmiszertermelést növeljük. A gazdálkodóinknak biztosított támogatások kifizetését is ehhez kell igazítanunk. Úgy vélem, hogy a mezőgazdasági politikánk felülvizsgálata hibás lépés; tovább kell fejlesztenünk azt, és ez egy fontos alapelv. Meg kell azonban egyszer néznünk a saját jogszabályainkat is, hogy azok megfelelőek-e a termelés növelése szempontjából. Sok olyan rendeletünk van, amely korlátozza a műtrágya- és növényvédőszer-felhasználást, ami a víz keretirányelvnél okoz feszültséget. Ez most nem okoz áremelkedést. Itt ismét el kell gondolkodnunk azon, hogy szükség van-e jelentős fejlesztésekre. A területpihentetés kérdését is újra kell gondolni. Meg kell szüntetni a területpihentetést. Ezeken a területeken élelmiszert kell termelnünk. Alain Hutchinson (PSE). − (FR) Elnök úr, a jelenlegi élelmiszerválságra tekintettel az Európai Bizottság éppen bejelentette, hogy jelentősen megnöveli a sürgősségi élelmiszersegélyeket. Ez kitűnő hír, de a Bizottság
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
főleg akkor mutatja majd meg, hogy megértette a válság méreteit, ha ezekre a strukturális okokra koncentrál, és ha elismeri, hogy a Bizottság és az EU egyaránt teljes mértékben felelős azért, ami ma történik. Mi, európai szocialisták a jelenlegi válságban nem látunk semmi sorsszerűt; ez egyedül az északi országok által több területen hozott egyértelmű politikai döntések következménye. Meg kell értenünk, hogy miközben az emberek zavargásokban vesznek részt és éhségtüntetések vannak – és ki hibáztathatja őket –, a Bizottság, amely különböző véleményeket hallat, a mezőgazdasági exportot a déli kistermelők millióinak kárára továbbra is támogatja, és ők nem képesek versenyezni ezzel. Tartsuk szem előtt, hogy egyesek az Európai Unión belül csökkentik a fejlesztési segélyek összegét, miközben továbbra is ígérgetnek, és pont az ellenkezőjét állítják. Emlékeznünk kell arra is, hogy a Bizottság további úgynevezett gazdasági partnerségi megállapodásokat akar az AKCS-országokra erőltetni, a világ legszegényebb országaira; olyan megállapodásokat, amelyeket ők nem szeretnének, mert egyértelmű számukra, hogy ezek a megállapodások jövőbeli válságok csíráit hordozzák magukban. Hosszú a listája azoknak a döntéseknek, amelyekben az Unió és az Európai Bizottság folyamatosan és nyilvánvalóan ellentmond a fejlesztési együttműködés kinyilvánított céljainak. Mit mondhatunk többet a rendszerről, a mi rendszerünkről, amelyben a rizs vagy búza biztos befektetéssé lettek? Tényleg tisztességes azt látni, hogy az európai bankok olyan befektetéseket ajánlanak az ügyfeleiknek, amelyek az áruk és az élelmiszerek árának emelkedésére spekulálnak? Tétlenek maradunk, és elfogadjuk azt a tényt, hogy milliókat kényszerítünk éhezésre, csak hogy mi környezetbarát autókkal utazgassunk, és örüljünk a zöld területeinknek? Nem, nem teszünk ilyet. Ezért kérünk nagyobb kohéziót az Európai Unió különféle politikái között, és ezért lobbizunk a Bizottságnál és Barroso úrnál, hogy fejezzék be a bioüzemanyagok hajszolását, dolgozzanak egy olyan moratórium bevezetésén, amely hasonlatos ahhoz, mint amit Ziegler úr a felhasználásra és a termelésre vonatkozóan is ajánlott az ENSZ-nek, ha a bioüzemanyagok az élelmiszertermeléssel versenyeznek. Végül tájékoztatnám Cornillet képviselőtársamat, hogy a halas mondás Mao Ce-tunghoz kötődik, nem René Dumont-hoz. Maria Martens (PPE-DE). – (NL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, azt mondták, hogy minden nap körülbelül 850 millió ember szenved az éhezéstől vagy alultápláltságtól. Az érdekes dolog az, hogy ezen emberek nagy része vidéken lakik, és képzeljék el, maguknak termelnek élelmiszert. Ez bizarr. Itt valami nagyon elromlott. Elképesztő élelmiszerár-emelkedés tanúi is vagyunk. Ez sok fejlemény következménye, amelyeket már részleteztek. Növekvő jólét Kínában és Indiában, növekvő kereslet a hústermékek iránt, az Európában és Egyesült Államokban megfogalmazott bioüzemanyag-célok, emelkedő energiárak… a lista folytatódik. A Világélelmezési Programnak az idén további 7 millió dollárra van szüksége ahhoz, hogy ugyanannyi emberen segítsen, mint tavaly. Mindez mérhetetlen következményekkel jár a legszegényebb emberek számára. Új stratégiákra van szükség, mindenekelőtt rövidtávon. A közeljövőben pótolnunk kell a létező Világélelmezési Program deficitjét. Boldog vagyok továbbá a biztos úr ígérete miatt, amely további erőforrásokat ígér ahhoz, hogy ezt elérjük, például az élelmiszersegélyre szánt kiadások előrehozatalával, ami előreláthatóan az év későbbi szakaszában várható, és a humanitárius segélytartalékok igénybevételével. Ám a kitűnő mondás szerint a megelőzés hatásosabb, mint a gyógyítás. Ezen oknál fogva át kell tekintenünk különösen a hosszú távú politikai intézkedéseket. Hogyan biztosíthatjuk, hogy a fejlődő országok rendelkezésére álljanak biztos élelmiszerforrások? Hogyan mozdíthatjuk ezt elő, és hogyan adhatunk teret neki? Tudjuk, hogy a mi politikáink közül, vagy az IMF vagy a Világbank politikái közül melyik támogatja az élelmiszerbiztonságot, és melyik jelent veszélyt rá? Nem tehetünk többet a saját agrárpolitikánkkal? Megkérdezem a Bizottságtól, hogy eddig, az utóbbi években milyen mértékben határozta meg a munkaprogramja jellegét az élelmiszerbiztonság, hiszen végső soron nem derült égből jött a globalizáció. Azzal kapcsolatban, hogy a megelőzés hatásosabb, mint a gyógyítás, a Hunger Project nevű, az integrált megközelítésével már most számos országban kiváló, hosszan tartó sikereket elért nemzetközi szervezet sikerreceptjére hivatkoznék. Rámutatnék továbbá az EU-Afrika közös stratégia végrehajtására. A stratégia különös figyelmet szentel az afrikai mezőgazdasági szektor fejlesztésében való partnerségnek. Kérdésem az, hogy a Bizottság e tekintetben milyen tevékenységet folytat.
79
80
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Reino Paasilinna (PSE). – (FI) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az energiaszektor egy rendkívüli etikai természetű kihívással áll szemben. Az energia és a kenyér szembekerültek egymással. Ez nem más, mint a gazdagság és a szegénység közötti különbség. A spekuláció következménye, hogy a gabona ára gyakorlatilag az olaj árához kötődik. Minél drágább az olaj, annál inkább üzemanyagként fogják felhasználni a gabonát, ha csak be nem avatkozunk. Most körülbelül a gabona 2%-át használják fel bioüzemanyagok előállítására, de ez a szám emelkedik. Az OECD és az Egyesült Nemzetek becslése szerint, ha az olaj ára eléri az 56 dolláros szintet, az élelmiszercélú gabonatermelés néhány százalékponttal csökkenne, míg a gabona, tehát az élelmiszer ára 10 százalékkal emelkedne. Mi lenne, ha az olaj ára tovább emelkedik, és eléri a 100 dollárt, ahol jelenleg van? Sürgős szükségünk van nemzetközi normákra és megállapodásokra, hogy megállíthassuk az élelmiszerárak növekedését, és a kenyérgabona négykerekűek meghajtására szolgáló gabonáként történő felhasználását. Elképzelhetünk mindenféle fenyegető forgatókönyveket, de van jó hír is. Oroszország olyan terven dolgozik, amellyel versenyképes megújuló energiát kínál az európai piacra. Ez a vízi energiát, a víztartalékok és az erdők biomasszájának nagyobb, sőt a világon a legnagyobb mértékű felhasználását jelenti. Karl-Heinz Florenz (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, igencsak azon a véleményen vagyok, hogy egy komoly problémával nézünk szembe. Azonban azt a határozott tanácsot adom, hogy ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt, hanem igazán nézzünk utána, hol vannak a valódi okok. Meg vagyok lepődve azon, hogy ez az élelmiszerről szóló vita ennyi képviselőtársamnak milyen meglepetést okozott. Az utóbbi 20 évben a világ népessége folyamatosan nőtt; minden évben 80 millió emberrel többen vagyunk. Aki most meg van lepődve, annak meg kell kérdeznie magától, hogy merre járt az utóbbi időben. Meg kell keresnünk azokat a pontokat, ahol tudunk tenni valamit, és ahol valószínűleg nem tudunk tenni semmit. Úgy vélem, hogy az egyik kifogásolható pont a gabona és kakaótermékekkel kapcsolatban folytatott világméretű tőzsdei spekulációk kérdése. A tőzsde likviditása nagy, és a spekulánsok a részvények helyett inkább a nyersanyagokba szállnak be. Ez természetesen oda vezet, hogy az árak emelkednek, és emiatt az emberek szenvednek, egyébként az európai állattartó gazdák is. Határozott intézkedéseket kell hoznunk ebben a kérdésben. Az export-visszatérítés kedvesek a szívünknek, és mindenki azt mondja, hogy most el kell törölni. De ezt már megtettük, és 2013-ban kifut. Ne felejtsük el azonban közölni az amerikaiakkal, hogy nekik is meg kell szüntetniük az élelmiszersegélyeket, mert csak akkor fog működni ez az eszköz, ha együtt cselekszünk. Ha ez működni fog, akkor a világ bonyolult országaiban irányítanunk kell az agrárpolitikát és a mezőgazdasági termelést. Ezért stabil politikai viszonyokra van szükségünk ezekben az országokban. A rossz igazgatás csalódást kelt sok gazdában, a tulajdonjogok tisztázatlanok lesznek, hatalmas földadót kell fizetni a korrupt kormányoknak. Sajnos faji problémáink is vannak, és egyáltalán nincs saját tőke vetőmagra és traktorokra. Hogyan termeljen egy gazda – én is az vagyok –, ha nincs vetőmagja? Erre is figyelmet kell fordítanunk. El tudom képzelni, hogy európai agrár-külpolitikára van szükségünk. Az Európai Uniónak minden súlyát latba kell vetnie, hogy ezeket a hiányosságokat felszámolja. Bernadette Bourzai (PSE). – (FR) Elnök úr, a Tanács képviselője, biztos úr, hölgyeim és uraim, először hangsúlyoznám az élelmiszerválság, és annak a fejlődő országokban fokozódó szegénységben és éhezésben megmutatkozó drámai következményei komolyságát. A leginkább hátrányos helyzetű embereket az élelmiszerárak emelkedése a mi nyugati országainkban ugyancsak érinti, és ők hónapok óta küzdenek a mindennapos áremelkedésekkel. Sürgős választ kell adni erre a helyzetre, és erre a helyzetre szabott, hosszú távú megoldásokkal kell előállnunk, együtt a közös agrárpolitika átalakításával, újragondolva a fejlesztési segélyezési politikát és a WTO modelljének megfelelő kereskedelempolitikát, hogy megelőzzük az Európában uralkodó helyzetben lévő szupermarketek visszaéléseit, az élelmiszerspekulációt, hiszen a mezőgazdaság nem egy szokványos gazdasági szektor. Az éhínség, a szociális és gazdasági destabilizáció veszélye túl nagy, és emlékeztetném önöket, hogy az élelmiszerhez való jog alapvető emberi jog. Nem hagyhatjuk a mezőgazdaságot pusztán a piacgazdaságra vagy a spekulánsokra, akik ma biztos befektetéseket keresnek az ingatlanválságot és energia- és nyersanyagválságot követően. Fel kell szerelkeznünk a piac szabályozásának és a szilárd és koherens agrár- és élelmiszerpolitikák eszközeivel, és amilyen hamar csak lehet, újra fel kell töltenünk a sürgősségi készleteket, hogy reagálni tudjunk az ilyen rendkívüli helyzetekre. A fejlődő országokban prioritásként kell kezelnünk az élelmiszertermelést és az
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
élelmezési célú terményeket a nem élelmezési célú termeléssel, különösen a bioüzemanyagok termelésével szemben. Gunnar Hökmark (PPE-DE). – (SV) Elnök úr, az élelmiszerválság, amivel most szembenézünk, azzal fenyeget, hogy az emberiséget egy évtizeddel visszaveti a szegénység tekintetében, és a bizonytalanság kockázatát és emberi szenvedést hozhat a világ nagy részén. Úgy vélem, fontos hangsúlyozni ezt, és azt is le kell szögezni, hogy mi a mezőgazdasági szektorban nem találkoztunk azzal a rohamos fejlődéssel, ami a világgazdaság globalizált részén tapasztalható. Amit látunk, az a szabályozott mezőgazdasági piac bukása, a szabad kereskedelem hiánya, és olyan szabályozás, amely megakadályozza a gazdákat abban, hogy használják a földjeiket. Egyértelmű, ha szeretnénk, akkor dönthetnénk úgy is, hogy megoldunk többet azon nehézségeket okozó problémák közül, amelyekkel most küzdünk. A rendelkezésre álló földterületek nagyobb kihasználása kedvező a jobb éghajlatért folytatott küzdelemben. A több termény hozzájárul a bioüzemanyagok és az élelmiszerek előállításához is. Ugyanakkor azonban lehetőség is arra, hogy ajtót nyissunk a fejlődő világ gazdasági fejlődése előtt. Ez emellett lehetőséget ad nekünk Európában, hogy egyengessük az utat egy dinamikusabb és nyitottabb mezőgazdasági szektor előtt. A válasz ezekre a problémákra azonban nem a több szabályozásban és támogatásban rejlik. Ehelyett abban keresendő, hogy biztosítsunk nagyobb nyitottságot az európai gazdálkodók és a világ gazdálkodói számára, hogy megtermelhessék azokat az élelmiszereket és bioüzemanyagokat, amelyekre a világnak szüksége van. A válasz a szabadabb mezőgazdaság, a szabadabb gazdálkodók és a szabad kereskedelem. Ha ezt el tudjuk érni, akkor jelentősebb előrehaladást érünk el a dohai nemzetközi tárgyalásokon, a szabadkereskedelmi tárgyalásokon, miközben tettünk valamit a jobb éghajlatért és egy jobb világért is. Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – (HU) Tisztelt elnök úr! Ami Európában szociális feszültség, más kontinenseken emberi katasztrófa. Az élelmiszer-árrobbanás hatása itt Európában is érzékelhető, elsősorban a városi szegénység körében, de megérzik a középrétegek is. Az európai kontinensen az Unióban csaknem 100 millió szegény ember él, országomban közel 3 millió ember él a szegénységi küszöb alatt, akiknek eddig is kiegyensúlyozatlan, kevés húst és gyümölcsöt tartalmazó táplálkozása az áremelkedés hatására tovább romlik. Ezért különösen fontos a már futó uniós programok, iskolatej, iskolagyümölcs program. A mostani válság megmutatja, hogy új közös agrárpolitika kell 2013-tól. Az Uniónak többet és jobb minőségben kell termelni, és segíteni kell az Unión kívüli országokat, elsősorban know-how-val, a tudás átadásával, az agrártermelés fejlesztésével, mindazzal, hogy megoldjuk ezt az egyre szigorúbb világ-globális problémát. Köszönöm a figyelmet. José Albino Silva Peneda (PPE-DE). – (PT) Elnök úr, a feltörekvő országokban mutatkozó növekvő kereslet, az olaj árának emelkedése és a klímaváltozás olyan tényezők, amelyek világszerte közrejátszottak az élelmiszerárak növekedésében, ám nem magyaráznak meg önmagukban mindent. A pénzügyi piacok féktelen erősödése hozzájárult a spekuláció növekedéséhez, amit a nyersanyagalapok hozamai hajtottak fel. A bizonyíték erre az, hogy nemcsak az élelmiszerárak emelkedtek, hanem a nikkel, az ezüst és az arany ára is. Az élelmiszerárak 83%-kal növekedtek 2005 óta, és ez, mivel összekapcsolódik azzal, hogy a legszegényebbek a jövedelmük nagy részét élelmiszerre költik, immár azt jelenti, hogy az élelmiszerárak emelkedése a legfontosabb tényező a szegénység és az egyenlőtlenségek fokozódásában. Ám ennél is súlyosabb annak a lehetősége, hogy egy olyan világméretű, kiszámíthatatlan kiterjedésű tragédia küszöbén állunk, amely emberek millióinak éhezéséhez és halálához vezethet. A Nemzetközi Valutaalap figyelmeztetett erre a valóságos lehetőségre, amikor azt állította, hogy ha az élelmiszerárak a jelenlegi szinten maradnak, akkor több mint százmillió ember halhat meg, és a többségük Afrikában. Ezért sürgős szükség van egyeztetett nemzetközi beavatkozásra, hogy segélyt juttassunk a leginkább nélkülözőknek, mert milliók számára élet és halál kérdéséről van szó. De ez nem elég! A nemzetközi kereskedelmet szabályozó és a nemzetközi pénzügyi piacokat ellenőrző hatékony mechanizmusokat kell létrehozni, hogy megelőzzük azokat a spekulatív műveleteket, amelyek csak egy szűk kisebbségnek hoznak hasznot a szegény és védtelen emberek százmillióinak kárára. Az Európai Uniónak kötelessége, hogy globális szinten vezesse ezt a folyamatot, mivel csak így érhetjük el, hogy a szegénység felszámolása és a béke megteremtése a világban ne legyen többé utópia. Riitta Myller (PSE). – (FI) Elnök úr, nem gondolom, hogy a fejlődő országokban élő szegény emberek jobban járnának azzal, ha lehetővé tennénk a piaci erőknek, hogy nagyobb területen működhessenek
81
82
HU
Az Euròpai Parlament vitài
szabályozatlanul az élelmiszerpiacokon, ahogyan azt itt ajánlották. A globális kapitalizmus erkölcsi válságba jut, ha kitudódik, hogy az élelmiszerválság okai a tőzsdei spekulációkban keresendők. Az emberek itt bioüzemanyagokról beszéltek, és arról, hogy ezek az élelmiszertermeléssel versenyeznek a földért. Azt állították, hogy ez a verseny nem volt olyan nagy, legalábbis eddig. Ennek ellenére a problémát alaposan elemezni kell, bár el kell kerülnünk azt, hogy gyors következtetéseket vonjunk le. Szükségünk van megújuló forrásokból származó üzemanyagra, de nyilvánvalóan nem az élelmiszertermelés kárára. Különböző országok és kutatóintézetek költenek nagy pénzeket második és harmadik generációs bioüzemanyagok kutatására. Ezek az üzemanyagok nem állnak versenyben az élelmiszertermeléssel. Becslések szerint az üzemanyagok új generációi néhány év múlva a piacra kerülnek. Nincs ok arra, hogy megakadályozzuk a kutatást ezen a területen, és ezért világos fenntarthatósági kritériumokat kell meghatároznunk a bioüzemanyagokra és a második- és harmadik generációs bioüzemanyagok fenntartható termelésének módjára. Anna Záborská (PPE-DE). – (SK) Az olyan problémák megoldásával kapcsolatban, mint amilyen a mai, meg kell állnunk, hogy először is elgondolkodjunk az okokról. Demográfiai válság, embercsempészet, globális felmelegedés, a terrorizmus rákfenéje nem véletlenül vagy egyik pillanatról a másikra jelentek meg, miként az emelkedő élelmiszerárak sem. Ugyanígy, amikor az emelkedő élelmiszerárakkal és azok népességre gyakorolt hatásával foglalkozunk, gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy úgy keressük a következményekre a megoldást, hogy nem gondolunk az okokra. Az igazság azonban az, hogy csak akkor tudjuk megelőzni a válság elmélyülését, ha megtaláljuk a problémák gyökerét. Amikor az emelkedő élelmiszerárakkal és a világ egyes részein uralkodó élelmiszerválsággal foglalkozunk, akkor az élelmiszerek minőségével és mennyiségével kapcsolatos kérdésekkel is foglalkoznunk kell, mivel ezek alapvető szempontok minden férfi, nő, család vagy nemzet életében e bolygón. Hogyan fejlődhet egy fiatalember testileg, intellektuálisan és szellemileg a szükséges tápanyagokhoz való hozzáférés nélkül? Hogyan gondoskodik egy anya és egy apa a családról anélkül, hogy lenne ehhez elég ennivaló? Nem szabad elfelejtenünk, hogy a leggazdagabb országok voltak azok, amelyek kizsákmányolták a szegény országok kincseit, gyakran minden megfontolás és minden kompenzáció nélkül. Nem tartották tiszteletben az ökológiai egyensúlyt, és a legszegényebb népesség körében ma is látjuk tetteik következményeit. Talán nem is kell túl messzire néznünk. Elég saját intézményeinket megnézni, minden nap rengeteg élelmiszert pocsékolunk el a belső szabályozás miatt, miközben emberek halnak éhen a szomszédban. Az éhes emberek rendszerint a világon mindenhol rossz partnerek. James Nicholson (PPE-DE). – Elnök úr, van egy további kihívás, amelynek meg kell felelnünk: ez a saját élelmiszerellátásunk biztonsága. Tanúi lehettünk az élelmiszerárak óriási növekedésének, és ez mostantól hosszú ideig így lesz. Az olcsó élelmiszer eltűnt. Mindig is azok közé tartoztam, akik úgy gondolták, hogy sosem volt olyan dolog, hogy olcsó élelmiszer, de amikor önök a gabonát élelmiszertermelés helyett energiatermelésre fordítják, akkor megváltoztatják az egyensúlyt. Amit ma látunk, az ennek a visszahatása. Ismerjük ennek okait, de azoknak az országoknak lesz a legkevesebb pénzük erre, amelyeket a legerősebben érintett a válság. Nincs szükség többé a területpihentetésre, és erkölcsi kötelességünk arra ösztönözni gazdáinkat, hogy több élelmiszert termeljenek, hogy biztosítsuk azt, hogy ne szabaduljanak el teljesen kontrollálatlanul az árak, és hogy a világ egyes régiói ne szenvedjen az éhezéstől. Újra át kell tekintenünk a KAP állapotértékelését, hogy biztosítsuk, hogy a változó helyzetre válaszokat adjunk. Ez keserédes lesz a gazdák és családjaik számára. Évek óta gúnyolódtak rajtuk a tejtavak és a vajhegyek miatt. Hol tartunk most? Eltűntek mind. Európában már csak 27 napnyi élelmiszertartalék maradt, ahogyan Daul úr mondta korábban ma délután. Igen, úgy vélem, át kell tekintenünk a GMO-kkal kapcsolatos szabványokat is. Ezt nem hagyhatjuk többé figyelmen kívül. Túlszabályozzuk magunkat a piacon. Olyan korlátokat állítottunk a gazdáink elé, hogy többen egyszerűen feladták, és felhagytak a tevékenységükkel. Több terményre van szükségünk, különben katasztrófa lesz. Ösztönöznünk kell a gazdáinkat, hogy többletélelmet termeljenek. Ezt nem jelezték előre és senki nem látta előre, bárhogyan próbálják egyesek azt állítani, hogy előre látták. Igazság szerint ez lecsapott ránk. Most válaszolnunk kell. Albert Deß (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a mesék Németországban általában ezekkel a szavakkal kezdődnek: “egyszer volt, hol nem volt”. Én is ezzel kezdeném a beszédemet. Egyszer
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
volt, hol nem volt egy kereskedelmi világszervezet, amit WTO-nak neveztek, amely a kereslet és a kínálat között a teljesen szabad kereskedelem útján világszerte egyensúlyt szeretett volna teremteni. A kereskedelem liberalizációja révén a jólét jelentős gyarapodását ígérte a legszegényebb országok lakóinak, és olcsóbb élelmiszert a gazdag országoknak. Eddig a mese! A valóság másként néz ki! A mezőgazdasági termékek globális szabad kereskedelme hosszú távon nem elegendő a világszerte uralkodó éhezés és szegénység elleni küzdelemhez. A Világbanknak és a WTO-nak tudnia kell ezt. A mezőgazdasági termékek globális szabad kereskedelme csupán néhány agrárkonszern érdekeit szolgálja, amely a legszegényebb országokból exportál élelmiszert anélkül, hogy magára az élelmezési helyzetre tekintettel lenne. A mezőgazdasági termékek globális kereskedelme nem alkalmas eszköz a szegénységgel szembeni hatékony fellépésre. Magas mezőgazdasági árak mellett a szegény régiókban lakók nem tudják kifizetni az élelmiszer árát, alacsony mezőgazdasági árak mellett a fejlett régiók gazdái nem tudnak élelmiszert termelni, mert az ilyen áron nem hoz jövedelmet. A kettő nem fér össze. Erősen kétlem, hogy Zoelleck úr a Világbankból, Lamy úr a WTO-ból vagy – sajnálattal kell ezt mondanom – Hökmark úr a saját képviselőcsoportomból – megértenék ezeket az összefüggéseket. Ezért ehhez a helyzethez képest a közeljövőben nem sok minden fog változni. Ami az európai mezőgazdasági termelői árakat illeti, 1961-ben 26 centet, két éve 8 centet kaptam egy kiló gabonáért. Így a mezőgazdasági termelői árak nem lehetnek a magas élelmiszerárak okai! Mihael Brejc (PPE-DE). – (SL) Úgy gondolom, hogy az agrárpolitika alapvető átalakítására van szükség, a különböző kvótákkal, mennyiségi allokációkkal korlátozásokkal és különböző, az élelmiszertermelés elleni ösztönzőkkel kapcsolatban. Érdekel továbbá, hogy mennyi megműveletlen szántóterület van még Európában. Teljes mértékben támogatom Nicholson úr nyilatkozatát, amely szerint ösztönözni kellene az európai mezőgazdasági termelést, és a mezőgazdasági termelés csökkentését szolgáló ösztönzőket át kell gondolni. A fiatalok elmennek, ki fog a földeken dolgozni? Az a tény, hogy élelmiszerhiány van, nem jelenti azt, hogy ki kell tárni a kapukat a génmódosított mezőgazdasági termékek előtt. Úgy gondolom továbbá, hogy felül kell vizsgálnunk a bioüzemanyagokkal kapcsolatos várakozásainkat, és hazai piacokon meg kellene vizsgálnunk, hogy a magas árak miért a szupermarketeknek hozzák a legnagyobb hasznot. Röviden, azt várom az Európai Bizottságtól, hogy készítsen elő azonnali intézkedéseket, és egy stratégiát is erre az új helyzetre vonatkozóan. Neil Parish (PPE-DE). – Elnök úr, egy olyan helyzettel nézünk szembe, amelybe álmunkban sétáltunk bele, mivel az élelmiszer túl sokáig volt túl olcsó: a termelési költségnél is olcsóbb. Három éve egy tonna búza ára 90 euró volt, ami a termelési költség alatt volt. Az ár ma már 270 euró tonnánként, és jövedelmező a termelés. Nem vagyok olyan pesszimista, mint sokan azok közül, akik itt ma felszólaltak, mert ha a piac kifizeti a valós árat az élelmiszerért, akkor azt meg is termelik. Ezért fel kell szabadítanunk a piacot. Európa képes élelmiszert termelni: az európai gazdák vágynak a lehetőségre, hogy élelmiszert termeljenek, de az utóbbi húsz évben azt mondták nekünk, hogy túl sok élelmiszer van a világban, és azért az élelmiszertermelést csökkenteni kell. Ezért fel kell használnunk a biotechnológiát, hogy növeljük az élelmiszertermelést, csökkentenünk kell a bürokráciát, és ezzel egy időben át kell segítenünk a világ legszegényebb országait ezen a rövid távú válságon, mivel erről van szó. Egy olyan országban, mint Zimbabwe, a jó kormányzásról van szó: amíg egy őrült irányítja az országot, addig soha nem lesz elég táplálék. Bogdan Golik (PSE). – (PL) Elnök úr, ez az egyik legfontosabb vita itt a Parlamentben – mind politikai, mind gazdasági szempontból –, amit a felszólalók összetétele is jelez. Ez a vita nem csak az emelkedő élelmiszerárakról szól, hanem az éhezés okozta halálesetekről is. A Házban ma elhangzott aggasztó elemzések önmagukért beszélnek. A búza ára csupán tavaly 130 százalékkal emelkedett, a szójáé 87 százalékkal, míg a rizsé 74 százalékkal – ezek tények. Az utóbbi 30 év folyamán levittük az árakat, de a tavaly történtek megszólaltatták a vészjelzést. A tények a következők: világszerte élelmiszerhiány van; éhezés van – 850 millióan éheznek. Tucatnyi vagy annál is több országban voltak zavargások, és a helyzet csak romlani fog. Trópusi esőerdőket vágtak ki en masse, többek között az amazonasi esőerdőt – más szavakkal élve, a bioüzemanyagok iránti vágy többet nyom a latban, mint a világszerte tapasztalt éhezés leküzdése iránti vágy. A következő években globálisan 200 millió tonna búza hiányzik majd. Emelkedni fog a globális infláció, vízhiány lesz, és az európai fogyasztók 30-40 százalékkal többet szurkolnak majd le a pénztárcájukból, mint egy évvel ezelőtt. Mit tegyünk? Sürgősen reformáljuk meg a közös agrárpolitikát, mivel gazdák milliói vannak Európában, akik ugyancsak szenvednek a szegénységtől, és hívjunk össze egy nemzetközi konferenciát az első adandó
83
84
HU
Az Euròpai Parlament vitài
alkalommal, és hozzunk meg bizonyos döntéseket és vonjunk le bizonyos következtetéseket ebből a vitából, erről a problémáról. Robert Sturdy (PPE-DE). – Elnök úr, 1994 óta ülök ebben a házban, és azt kell hogy mondjam, még soha nem hallottam ennyi képmutatást. Évekkel ezelőtt az élelmiszer-túltermelés miatt kritizáltak minket, ahogyan Jim Nicholson mondta. Most amiatt kritizálnak minket, mert az élelmiszerek ára elért egy olyan szintet, ami valószínűleg reális és hiteles. Mit tehetünk ebben a kérdésben? Nos, biztos úr, valamit tehet ön is, és akár holnap is megteheti, ha megvan önben az akarat. Ez abból áll, hogy először is szüntessék meg az Európai Unióba behozott és a világ többi részébe kivitt foszfátra, káliumra és különösen a nitrogénre vonatkozó antidömpingszabályt. Mandelson úr fogadtatta el azt a szabályt, és ez hatalmas problémákat okoz, mert az élelmiszertermeléshez három dolog kell : nap, víz, és ezenfelül nitrogén, foszfát és kálisó. A harmadik világbeli országok nem tudnak élelmiszert termelni anélkül, hogy megfizethető áron hozzájutnának ezekhez, ám az ár pillanatnyilag tonnánként 80 brit fontról körülbelül 500 fontra emelkedett. Ha tesz valamit ebben a kérdésben, akkor segít a világ többi részének is. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, több éve beszélünk az Európai Unióban és a WTO-ban a kereskedelem liberalizációjáról, ami elvileg arról szólna, hogy megkönnyítsük a kereskedelmet, de a valóságban a mezőgazdasági termelés korlátozását valósítjuk meg. Európában, és nem csak Európában, szisztematikusan korlátoztuk a termelést már jó ideje. Az élelmiszerárak globális emelkedése a termelési költségek, az energia- és a műtrágya árának és a munkabérek emelkedésének a következménye. Ám ne felejtsük el, hogy alig több mint egy éve még 70 dollár volt az olaj hordónkénti ára, ezért más volt a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége, és más volt a bioüzemanyagok jövedelmezősége, míg ma, amikor 115 dollár egy hordó olaj ára. Ennek ellenére nem a bioüzemanyagok okozzák ezt a válságot. A bioüzemanyagok csak két százalékát teszik ki a mezőgazdasági termelésnek, ez tehát csak részben oka a problémának. Nagy nyugtalanságot, sőt félelmet látok ma még ebben a Házban is, de a hirtelen, meggondolatlan cselekvés nem segít. Stabil mezőgazdasági politikára van szükségünk, de nemcsak a mezőgazdaság, hanem a pénzpiacok stabilitását is el kell érnünk. A pénzpiacok ellenőrzésének hiánya alkalmat ad a spekulációra és a veszélyes helyzetek kialakulására, először a jelzálogpiacon, aztán az élelmiszerpiacon. Stabilizálni kell a pénzpiacokat. Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Dillen úr, az Európai Parlament képviselője az élelmiszerpiac helyzetével kapcsolatban azt mondta, hogy nem a tüneteket kell enyhítenünk, hanem a betegséget kell meggyógyítanunk. Hogy ezt megtegyük, helyes diagnózist kell felállítanunk. Véleményem szerint ez igen hasznos vita volt, és segít a Tanácsnak a diagnózis megállapításában, és a megfelelő válaszok és a gyógymód megtalálásában. Mely okok vezettek azonban ehhez a helyzethez a világ élelmiszerpiacain, és melyek játszottak közre a drámai élelmiszerár-emelkedésben? A legfontosabb ok a megnövekedett kereslet. Ahogyan az már elhangzott, nőtt a világ népessége, de ennek a keresletnek immár jelentős része a magasabb életszínvonalnak köszönhető. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy elvárja azt, hogy ők visszatérjenek a korábbi rossz táplálkozási helyzetükhöz. Mi a válasz erre a hatalmas keresletre? A növekvő kínálat. Ezen a ponton említeném, hogy a Tanács már elfogadott bizonyos intézkedéseket. Mint bevezető beszédemben már említettem, azzal, hogy átmenetileg megszüntettük a pihentetési kötelezettséget, biztosítjuk, hogy az európai gazdák rendelkezésére álljon további 10 százaléknyi mezőgazdasági terület. Ennek jelentősége nyilvánvaló Joseph Daulnak a jelenleg Európában bioüzemanyagok termelésére szolgáló földek mennyiségéről tett nyilatkozata után. Erről többet később. Megemeltük a tejkvótát 2 százalékkal. Ez csupán néhány intézkedés, amelyet a Tanács a kínálat növelése érdekében hozott. Az Európai Unión belüli kínálat növelése mellett természetesen a világ más részein, különösen a fejlődő országokban is szükséges cselekedni annak érdekében, hogy az élelmiszertermelés növekedjen. Egy másik ok a termelési költségeknek a magasabb energiaárak és más tényezők miatt bekövetkezett emelkedése. Hogy válaszokat találjunk erre, fontolóra kell vennünk a gazdálkodás terén az intenzívebb kutatás, a racionalizálás, az új technológiák és az innovatív termelés kérdését is.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A klímaváltozás kétségkívül a másik ok. A világ egyik legnagyobb gabona- és rizstermesztőjénél tapasztalt hosszú aszályok csökkentették az országban a terméshozamot, és az ország világpiaci kínálathoz való hozzájárulását. Ez az, ahol az EU keresi a válaszokat, követve a jelenleg tárgyalás alatt álló energiajogszabály-csomagban kijelölt irányvonalat, amelyre vonatkozóan az elnökség azt a határozott célt tűzte maga elé, hogy ez év végére megállapodásra jusson. Most néhány szót a bioüzemanyagokról. Kétségtelenül van valamilyen kapcsolat, de az nem tartható állítás, hogy ez lenne az egyik fő oka a ma az élelmiszerpiacon tapasztalható helyzetnek. Ennek ellenére a világ komolyan veszi ezt a szempontot is. Ebből az okból a szlovén elnökség kezdeményezésére a közelmúltban létrejött egy ad hoc munkacsoport, amelynek fő feladata az lesz, hogy tartós feltételeket fogalmazzon meg a bioüzemanyagok termelésére vonatkozóan. E feltételek célja az lesz, hogy a bioüzemanyag termelése ne lépjen az élelmiszertermelés helyébe, hogy a szociális szempontokat és a bioüzemanyagok termelésének hatásait is figyelembe vegyük, és hogy a biodiverzitást is megőrizzük. Ám ez csak néhány szó a Tanács tevékenységéről, és arról, ahogyan ezt a komoly problémát megközelíti. Hozzátennék még valamit. A magas élelmiszerárak és a szegénység kombinációja a lehető legrosszabb kombináció. Ez egy halálos kombináció, amely több fejlődő országban békétlenséghez vezet; ez egy olyan kombináció, amely éhezéshez vezet. Tekintve, hogy az élelmiszerárak egy ideig valószínűleg magasak maradnak, többet kell tennünk a szegénység felszámolása érdekében, és a szlovén elnökség erőfeszítéseket fog tenni ezért. Nézetünk szerint az Európai Tanács következő ülésének egyik legfontosabb témája a millenniumi fejlesztési célok lesznek. Az e célok megvalósítását célzó európai folyamat szinte megállt. Friss lendületet szeretnénk adni az Európai Uniónak, hogy elérhesse e célokat, és – amint korábban említettem – véleményünk szerint ez az Európai Unió júniusi Tanácsának egyik jelentős témája. Köszönöm még egyszer ezt a vitát. Megismétlem: meg vagyok győződve arról, hogy ez segíteni fog a Tanácsnak abban, hogy felállítsa a helyes diagnózist, és megtalálja a megfelelő orvosságot. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, tekintettel a rendelkezésemre álló idő rövidségére, nagyon tömören válaszolnék. Ám először tennék néhány kritikai észrevételt. Nyilvánvaló, hogy részben osztom az elhangzott gondolatokat és kérdéseket, bár nem mindennel értek egyet, így megpróbálok azokra a körülményekre összpontosítani, amelyek tisztázást igényelnek. Először is, teljesen egyetértek azzal, hogy a megoldásokat csupán az Európai Unió nem tudja elég hatékonyan megvalósítani; ez teljesen nyilvánvaló, ugyanakkor meglehetősen világossá teszi a dolgokat. Egyértelmű, hogy ezeket a megoldásokat az összes jelentős érintett félnek meg kell valósítania, és úgy vélem, hogy ez a folyamat már zajlik. Rámutatnék azonban arra, hogy amit ma itt hallottam, az kitűnő a demokrácia és a szemben álló felek vitája szempontjából. De tanúja voltam igen felületes – és egy esetben igen radikális – ideológiai pozíciók elfogadásának is. Én tiszteletben tartom ezt, egyáltalán nincsenek előítéleteim e tárgyban, de ha van valami, ami az én nézőpontom szerint egyáltalán nem megoldás az élelmiszerválságra, az a rövidlátó és elfogult ideologikus retorika. Nem hiszem, hogy ez megoldást nyújt a számunkra, mert a probléma sokoldalú és sokarcú. Okok sorozatára válaszok sorozata adható, ahogyan a miniszter úr mondta. Itt nincs egyetlen ok. Vegyük például a bioüzemanyagok kérdését. Az Európai Bizottság mindig hangsúlyozta, hogy igen fontos biztosítani azt, hogy a bioüzemanyagok fejlesztésére fordított befektetések hozzanak kézzelfogható eredményt a szegénységgel szemben, különösen a vidéki területeken. Soha nem javasoltuk vagy mondtuk, hogy mindenhol bioüzemanyagokat kell termeszteni. Csak akkor termelhetünk bioüzemanyagokat, ha bizonyíték van a lehetséges túltermelésre. A nem önellátó országokban nyilvánvalóan igen veszélyes és egyáltalán nem tanácsos bioüzemanyagokat termeszteni. Ezért a megoldások sem ilyen egyszerűek. Mondanék még valamit, amit alapjában véve nem értek. Képviselőket hallgatok, akik – úgy vélem – még mindig hisznek Európa hatékonyságában, tisztességében és értékeiben, és bizonyos mértékig büszkék arra, hogy európaiak. Azt hallom, hogy ők folyamatosan panaszkodnak és mentegetőznek. Alapvetően minden Európa hibája. Ezt nem fogadom el. Valaki azt mondta, hogy Európa nem szereti, vagy nem segíti a fejlődő országokat. Ma Európából származik a világon szétosztott segély 56 százaléka. Az élelmiszersegélyeket tekintve, ma Európa finanszírozza a termelést a helyi piacokon, és nem küldi mezőgazdasági feleslegét a fejlődő országokba. Véget kell vetnünk továbbá annak, hogy Európa politikai felelősségéről ostobaságokat mondunk. Én személyesen igen büszke vagyok arra, amit Európa az utóbbi 50 évben tett, különösen a fejlődő országok érdekében, még akkor is, ha ezt senki más nem mondja.
85
86
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Bioüzemanyagok: már válaszoltam erre a kérdésre. Egyértelmű, hogy a WTO reformjára van szükség, hogy tovább kell vinnünk a WTO ügyét. De ha nem lett volna WTO, akkor hol lennénk most? Mi történne a világ szegénységével? A WTO az első nemzetközi szervezet, amely kísérletet tesz arra, hogy visszaállítson bizonyos erkölcsi elveket a globális kereskedelem terén. Azért emlékeztetem önöket erre, mert túl könnyű a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket. Ez az egyik ideológiai előítélet, amitől meg kell szabadulnunk. Méltányosnak kell lennünk. GMO: ebben a kérdésben természetesen személyes minőségben beszélek, mivel helytelen lenne egyoldalúan belefolyni ebbe a kérdésbe. Személyesen én nem tartozom azon emberek közé, akik szerint ez a kérdés már el van döntve. Az az állítás, hogy a GMO-k rossz dolgok, így önmagában ideologikus előítélet. Ez egyfajta tudományoskodás, egyfajta rögtönzött tudományoskodás. Úgy vélem, nincs semmi rossz a kutatások folytatásában, hogy biztosítsuk az önellátást az élelmiszerek terén, különösen a szegény országokban. Ez az értelem racionalitása. Ha máshogy tennénk, az nem lenne az értelem racionalitása, és nem vallana széles látókörre. Úgy gondolom, ezt valamilyen módon ki kell mondani. Nem térek vissza önhöz, Hutchinson úr, a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló, állandóan ismétlődő mondókájával kapcsolatban, mert többre tartom és jobban becsülöm önt. Azt szeretné, hogy elmondjam önnek, hogy amennyiben pártolom a regionális piacokat létrehozó gazdasági partnerségi megállapodásokat, az azért van, mert azt gondolom, az élelmiszerbiztonság kérdésére a gazdasági partnerségi megállapodások valószínűleg a megoldás részét képezik, mert amíg nincsenek gazdaságilag integrált regionális piacaik, addig a fejlődő országok nem képesek élvezni a globalizáció előnyeit? Ez az én válaszom. Nem érthetünk egyet, véleményem szerint ebben a kérdésben igazán soha nem is fogunk egyetérteni, bár ezzel együtt fontosnak tartom, hogy emlékeztessem az álláspontomra. Hallottam embereket ma a kapitalizmus barbarizmusáról beszélni. Nem igazán értem, hogy az mi lehet. Számomra a kapitalizmus egy gazdasági mechanizmus, egy gazdasági gépezet, amelynek – ha csak nem bizonyítja ennek ellenkezőjét – több előnye mutatható ki, mint bármilyen más rendszernek. Természetesen, amint gyakran elmondtam korábban, nem vagyok szerelmes a kapitalizmusba. A kapitalizmus nem a szeretetem tárgya, csupán eszköz egy cél eléréséhez. Mindenesetre én gyakran különbséget szoktam tenni kapitalizmus és liberalizmus között. Egyértelmű, hogy szocialista barátaim előszeretettel keverik össze a kettőt, ám szerintem ez két külön dolog. Még nekem is ki kell mondanom. Rendben, a kapitalizmus egy eszköz, és semmi több ennél. Egyetértek abban, hogy a piacgazdaság és a kapitalizmus nem működhet helyesen anélkül, hogy az állam szabályokat fektetne le, amelyeknek érvényt szerez, és tisztességesen és igazságosan újraosztja a megtermelt javakat, de kérem, ne rekedjünk meg ideológiai egyszerűsítéseknél, mert ha így teszünk, akkor nem lesz vége ennek a válságnak. Azt hiszem, ezt el kell mondanom. Körülbelül ennyit szerettem volna mondani e kérdésben. A téma nincs lezárva. Hallottam megalapozott és fontos érveket a Ház mindkét oldaláról. Amint a miniszter úr mondta, folytatnunk kell ezt a vitát, de most egy szükséghelyzettel állok szemben. Segítenünk kell a Világélelmezési Programot abban, hogy módot találjon a fenyegető élelmiszerkatasztrófa elkerülésére. A másik prioritás középtávon a nem önellátó fejlődő országok határozott támogatása abban, hogy termeljenek többet. Ám amikor hallgatom azokat az embereket, akik arról beszélnek, hogy vezessünk be törvényeket és rendeleteket, kíváncsi vagyok arra, hogy nem kellene-e a piacgazdaságot megállítani. Ugyanakkor emlékeztetném önöket, hogy a mezőgazdaságunk azon kevés gazdasági ágazat egyike, amely mérhetetlen szabályozás alanya, sőt, akár azt is mondhatnám, hogy rögtönzött dirigizmusé. A dirigizmus, amikor nem rögtönzött, akkor eredményes lehet, de a húzd meg – ereszd meg, rögtönzött dirigizmus inkább veszélyes. Ha e politika hatásai a mezőgazdasági szektorban nem lennének teljesen meggyőzőek, talán megkérdezhetnénk magunktól, hogy – mint korábban mondtuk – nem pontosan azért van-e ez, mert túl sok a rögtönzött dirigizmus, a természetes globalizáció helyett. Nem vagyok a globalizáció lelkes híve, csak annyit mondok, hogy létezik, nem tudjuk korlátozni. Igen, bevezethetünk szabályokat a WTO-n keresztül, az ENSZ-en keresztül, bármilyen nemzetközi szervezeten keresztül, de amikor azt állítják, hogy ezeket egy éjszaka alatt megcsinálhatjuk, és olyan rendeletekkel, amelyek meghozatalára nincs hatalmunk, megszabadulunk minden rendszerszerű visszaéléstől, akkor nem igazán látom, hogyan lehetne ezt megtenni. Én is pragmatikus szeretnék lenni. Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, és eddig is mindent megtettünk, hogy növeljük a termelést a fejlődő országokban; úgy tűnik számomra, hogy ez az egyetlen valódi megoldás erre a jelenségre, amellyel kapcsolatban bevallottan kritikus voltam eleinte. Fel szerettem volna hívni a
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
figyelmet, mert ha nem teszünk semmit, akkor humanitárius katasztrófa lesz, élelmiszercunami, konfliktussal, valóban kezelhetetlen helyzetekkel. Köszönöm önöknek ezt a vitát. Úgy vélem, hogy ehhez a témához vissza fogunk még térni. A vita rendkívül termékeny és érdekes volt. Szeretném magammal vinni a legjobb érveket, amelyeket mindkét oldalról hallottam, amelyeket fel fogok használni egy olyan ügy védelmében, amely végső soron egy közös ügy. (Taps) Elnök. − A vitát lezárom. A szavazás a 2008. májusi ülésen lesz Strasbourgban. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) írásban. – (PL) Az én hazám, Lengyelország, amelyet az Európai Parlamentben képviselek, a mezőgazdasági termékek jelentős termelője lehetne, a jelenleg nyugaton termelteknél sokkal egészségesebb termékeké. A tárgyalóink által az EU-ba való belépésünk előtt elkövetett hibák eredményeképpen el kellett fogadnunk a ránk kényszerített, lengyel mezőgazdasági termelésre irányuló jelentős korlátozásokat. Az élelmiszertermelés mesterséges korlátozása immár drámai következményekkel jár egész Európa számára. A legnagyobb fájdalmat a nyugdíjasok érzik az élelmiszerárak növekedése és az energiaárak elszabadulása miatt. A szegénységi zóna riasztó mértékben növekszik Európában, és egyre több embert érint, különösen a sokgyermekes családokat, amelyek számára nehézséget jelent a hónapról hónapra való túlélés. Az új tagállamokban, többek között Lengyelországban sok olyan földterület van, amelyet soha nem műveltek eddig. Ezek használatával az ipar kezdhetne például bioüzemanyagokat termelni, amelyeknek komoly szerepük van az élelmiszerárak jelenlegi emelkedésében. Ehhez azonban szükség van arra, hogy az Európai Bizottság hivatalnokai alapvetően más módon közelítsék meg ezt a problémát, valamint arra, hogy sürgős lépéseket tegyenek az új tagállamok termelési potenciáljának kihasználása érdekében. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Unióban és a fejlődő országokban tapasztalható emelkedő élelmiszeráraknak számos oka van, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a KAP hozzájárulását, és azt, hogy a mezőgazdaságot a bioüzemanyagok termelése felé terelték. Több szervezet is hangsúlyozza ezt a kérdést. Például az Európai Környezetvédelmi Ügynökség Tudományos Bizottsága szerint az EU-nak fel kellene függesztenie a 10%-os bioüzemanyag felhasználással kapcsolatos célját. Még a Világbank elnöke is élelmiszerhiánnyal szembenéző országokról beszél, és arra kérte a bioüzemanyagok alapanyagait termelőket, hogy átmenetileg ne termeljenek ilyeneket. A FAO már figyelmeztetett az éhséglázadások lehetőségére. Több afrikai és ázsiai országban voltak tüntetések és komoly társadalmi feszültségek az élelmiszerhiány miatt. Jean Ziegler, az ENSZ-nek az élelemhez fűződő jog rendkívüli előadója szerint a bioüzemanyag termelés emberiség elleni bűntett, annak globális élelmiszerárakra gyakorolt hatása miatt. Ezért annál zavarbaejtőbb, hogy az Európai Bizottság megerősítette, hogy tartani fogja a közúti közlekedés céljára felhasznált üzemanyag biomasszából vagy növényi olajból termelt részarányára vonatkozó 10 százalékos célt. Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) Az Eurostat adatai szerint 2007-ben a mezőgazdasági termékek reálárai 2006-hoz képest 5%-kal emelkedtek az Unióban, és a legnagyobb emelkedést, 15,8%-ot, Romániában tapasztalták. Európában a tej és a csirkehús ára 7,8%-kal emelkedett, és a legnagyobb emelkedést a gabona (45,4%) és a takarmány (11,5%) áránál mérték. Ebben az esetben is Romániában emelkedtek az árak a legjobban (29,2%). Tavaly Európában a mezőgazdasági termékek termelői árai 4,6%-kal emelkedtek, miközben a termelők költségei 5,3%-kal nőttek, a támogatások szintje pedig 3,1%-kal csökkent. Az új tagállamokban a mezőgazdasági termelők költségei drámaian emelkedtek, míg a támogatások szintje igen alacsony. A legnagyobb, egy gazdára eső visszaesés Bulgáriában (-18,6%) és Romániában (-16,1%) volt tapasztalható. A mezőgazdasági támogatások alacsony értéke, ki nem fizetése, és a mezőgazdasági hitelekhez való nehézkes hozzáférés lehetetlenné tette a mezőgazdasági technológiák beszerzését, és így hektáronként nagyon alacsony hozamot értek el.
87
88
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A mezőgazdasági terület használatáért folyó verseny ugyancsak hozzájárult az élelmiszertermékek áremelkedéséhez, és 2007-ben a bioüzemanyag-kultúrák számára fenntartott terület 13,6%-kal növekedett 2006-hoz képest, 2002-2006-hoz viszonyítva pedig 31,5%-kal. Iuliu Winkler (PPE-DE), írásban. – (RO) A mezőgazdasági termékek globális piacainak legfrissebb fejleményei egy olyan helyzetet idéztek elő, amelynek kezelésére kevés kormány van felkészülve. A látványos áremelkedések, különösen az alapvető gabonáé, milliók éhezésének kockázatát rejtik magukban. Erre az új valós helyzetre választ kell adnia a kormányoknak és európai intézményeknek. Ez az új mezőgazdasági árszint új lehetőségekkel kecsegtet a termelők számára, többek között az EU tagországok termelői számára. Romániában a lakosság 40 százaléka vidéki körülmények között él, közülük sokan mezőgazdasági termelők. A mezőgazdasági termékek piacainak új realitásai lehetőséget kínálnak számukra, hogy javítsák gazdasági eredményeiket, és ezáltal növeljék az életszínvonalukat. Sajnos a mezőgazdasági ágazat nagyon lassan reagál az árak globális piacokon bekövetkező változásaira A kistermelőknek komoly bürokráciával kell szembenézniük, és hátrányos helyzetben vannak, amikor a piacon domináns helyzetben lévő kereskedelmi láncokkal tárgyalják a beszerzési szerződéseket. Az EU-nak támogatnia kellene a mezőgazdasági kistermelőket, hogy azok hasznot tudjanak húzni a magasabb jövedelmekből. Lehetővé kell tenni, hogy a mezőgazdasági kistermelők hozzáférjenek a piacokhoz, és a globális nagykereskedőknek olyan átlátható szabályoknak kellene megfelelniük, amelyek megelőzik a versenyellenes politikákat.
12. Európai műholdas rádiónavigációs programok (EGNOS és Galileo) (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Barsi-Pataky asszony jelentése az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében (A6-0144/2008) az Európai Parlament és a Tanács az Európai műholdas rádiónavigációs programok (EGNOS és Galileo) végrehajtásának folytatásáról szóló rendeletére irányuló módosított javaslatról (COM(2007)0535 – C6-0345/2007 – 2004/0156(COD)). Radovan Žerjav, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek önökkel a mai plenáris ülésen, melynek témája a Galileo végrehajtási rendeletének vitája. Mindannyian tudatában vagyunk a Galileo program és az EGNOS geostratégiai és gazdasági jelentőségének az Európai Unió számára. Mielőtt azonban a benyújtott szöveggel foglalkoznék, engedjék meg nekem, hogy röviden megemlítsem az e két programmal kapcsolatban az elmúlt év során bekövetkezett döntő fontosságú eseményeket. A német elnökség alatt 2007 júniusában a Tanács bátor döntést hagyott jóvá: a koncepciókról folytatott sikertelen tárgyalásokkal való felhagyást. Ezt a kezdeményezést az Európai Parlament állásfoglalása követte, amely szilárd támogatást fejezett ki a két programnak az Európai Unió égisze alatti folytatása mellett, és egyértelműen felhívott arra, hogy mindkét program finanszírozása az Európai Unió költségvetéséből történjék. Amikor később 2007 szeptemberében a Bizottság benyújtotta azt a javaslatcsomagot, amely a projekteket 100%-os közpénzből történő finanszírozás felé indítaná el, a javaslatok között szerepelt egy végrehajtási rendelet. Tekintettel a tavaly novemberben az ECOFIN Tanács és az Európai Parlament között az állásfoglalásra vonatkozó megállapodásra, valamint arra az általános határozatra, amit a Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács hagyott jóvá egy héttel később a Galileo jövőbeni fejlesztésére irányuló következtetésekkel, sikerült a két programot kihoznunk a zsákutcából és újra használhatóvá tenni. Örülök annak is, hogy amikor az intézmények a jogalappal kapcsolatos kompromisszumot keresték, hogy a Galileo projekt teljes egészében életre kelhessen, a három intézmény közötti együttműködés igen konstruktív volt. Különösen szeretném kifejezni hálámat Barsi-Pataky asszonynak, az előadónak, valamint Angelika Niebler asszonynak, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnökének. A szlovén elnökség büszke arra, hogy minden szükséges erőfeszítést megtett annak érdekében, hogy a megállapodás már az első olvasatnál létrejöjjön. Úgy vélem, tárgyalásaink eredményeként kiegyensúlyozott szöveg született. Az előttünk fekvő szöveg meghatározza a 2007–2013 közötti időszakban a programokhoz szükséges költségvetés összegét, a GNSS programok irányítását és végrehajtását, ide értve a közbeszerzési elveket és struktúrát is. Mindannyian
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
elfogadtuk azt a felelősséget, amivel költségvetési hatóságként az Európai Parlament az állampolgároknak tartozik Annak érdekében, hogy az egyes feladatok teljesítését a programok tekintetében elősegítsük, létrehoztunk egy intézményközi bizottságot a Galileo számára. A bizottság figyelemmel kíséri a programok végrehajtásának előrehaladását, a két programhoz kapcsolódó nemzetközi megállapodásokat, a piacok felkészülését, az irányítási struktúra hatékonyságát és az éves program-felülvizsgálatot. Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem nem szükséges különösebben hangsúlyoznom, az Európai műholdas rádiónavigációs programok fontosságát az új munkahelyek megteremtése és az európai versenyképesség szempontjából. A két program teljes mértékben összhangban van a Lisszaboni Stratégiával és más közösségi politikákkal; lehetővé teszik számunkra, hogy fejlesszük és védjük az európai know-how-t, különösen az alkalmazások területén, ami közvetlenül is polgáraink javára válik. Köszönöm a figyelmüket, és különösen köszönöm konstruktív együttműködésüket ebben a fontos európai projektben. ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR alelnök Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, miniszter úr, hölgyeim és uraim, ennek a részülésnek a fontossága nyilvánvaló. Úgy vélem, együtt gratulálhatunk magunknak, hogy a Galileo végre mint nagy és megvalósítható európai projekt jelenik meg. 2007. november végén, két lényeges politikai határozatot hoztunk e nagy európai projekt érdekében. Azóta az Európai Parlament és a Tanács tudatában az EGNOS és a Galileo program folytatásához kapcsolódó rendeletek sürgős elfogadása szükségességének megvizsgálta a Bizottság javaslatának szövegét azzal, hogy első olvasatban elfogadja. Szeretném tiszteletemet kifejezni a három intézmény konstruktív munkájáért, különösen a Parlamentnek. Hála valamennyiünk erőfeszítéseinek, hatalmas előrehaladást értünk el a különféle háromoldalú párbeszédek során, és ma már olyan rendelettervezetet vizsgálunk, amely egyaránt megfelel a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. 2008. április 7-i ülésén a Tanács – az ön elnöksége alatt, miniszter úr – nagyrészt mellette foglalt állást. Ezért döntőfontosságú, hölgyeim és uraim, hogy a Parlament is mellette tegye le a voksát a mai napon. Megerősíthetem, hogy a javaslat magában foglalja a programok finanszírozását, teljes mértékben összhangban az Európai Parlament és a Tanács között 2007. novemberében elért költségvetési megállapodással. Ismételten szeretném kifejezni őszinte köszönetemet az Európai Parlamentnek azért a fontos szerepért, amelyet ennek az eredménynek a létrehozásában játszott. A szöveg rendelkezik a programok megfelelő irányításáról is. Javaslatot tesz a Bizottság, a felügyelő hatóság és az Európai Űrügynökség közötti feladatok szigorú megosztására, ahol a Bizottság tölti be a tulajdonosi, míg az Európai Űrügynökség az irányítói szerepkört. A jövőbeni rendelet foglalkozik a rendszerek biztonságával és biztonságosságával is. Bár a programoknak ez a vonatkozása lényegbevágó, korábban ilyen világosan és kielégítő módon ezzel nem foglalkoztak. Mostantól a Bizottság biztosítja a program irányítását, az ebben az ügyben a szükséges szakértelemmel rendelkező tagállamok állandó és értékes támogatásával. Ezen a ponton megerősíthetem, hogy a Galileo infrastruktúráját úgy terveztük meg, hogy az kiszolgálja a jövőbeni rendelet mellékletében leírt öt funkciót. A szöveg biztonságra vonatkozó rendelkezései semmiképpen sem érintik e melléklet hatókörét. Bármilyen olyan módosítás, amely aláaknázhatná a Galileo program civil jellegét, maga után kell vonja a rendelet felülvizsgálatát. Tudatában voltunk a beszerzéspolitika kérdésének is. Egyszerre kell értékelnünk az egyes tagállamokban az ipari érintettek kompetenciáit, és ugyanakkor természetesen tisztességes versenyben korlátoznunk kell a túlzás és a késedelem kapcsolódó kockázatait. Az alapvető tulajdonlás kérdését illetően a három közösségi intézmény számára a rendelet előírja, hogy az Európai Közösség az EGNOS és a Galileo programok alapján kifejlesztett valamennyi tárgyi és immateriális eszköz kizárólagos tulajdonosa. Végül, a bizottsági eljárásra vonatkozó rendelkezések és a rendelet mellett létrehozott konkrét keret kielégíti a Parlamentnek arra irányuló kívánságát, hogy folyamatosan tájékoztassák a programok haladásáról. Tekintettel a Parlament által eddig játszott szerepre, természetes és nyilvánvalóan kívánatos, sőt lényegi,
89
90
HU
Az Euròpai Parlament vitài
hogy költségvetési hatóságként a Parlament szorosan részt vegyen e program jövőjében. A javasolt szöveg gyors elfogadása jelentené az első fázist a programok irányításának reformjában. A Bizottságnak javaslatot kell benyújtania, amely módosítja a rendeletet az európai GNSS programok irányítási struktúráit illetően. A rendeletet hozzá fogjuk igazítani az új hatósághoz és a felügyeleti hatáskörökhöz annak a szövegnek az alapján, amelyet önök tárgyalnak ki a Tanáccsal. Én személyesen gondoskodom arról, hogy a Parlament szorosan részt vegyen a közirányítási reform e második fázisában. Miniszter úr, hölgyeim és uraim, számítunk arra, hogy önök támogatják a Galileót és megnyitják az utat e hatalmas közösségi projekt hatékony és gyors megvalósítása felé. A következő néhány hónapban módunk lesz áttekinteni a Galileo számos alkalmazásainak mindegyikét, és e tekintetben a Bizottság nyilvánosságra hoz majd egy intézkedési tervet. Ahhoz azonban, hogy ezek az alkalmazások valósággá válhassanak, nyilvánvaló, hogy a Galileónak is létre kell jönnie. Elnök úr, hála az Európai Parlamentnek és hála a portugál és szlovén elnökségnek, a Galileónak most hitem szerint minden esélye megvan a sikerre. Etelka Barsi-Pataky, előadó. − (HU) Tisztelt elnöke a Tanácsnak, Žerjav miniszter úr, Barrot elnök úr, kollégák! Az Európai Parlament a kezdeti időszaktól folyamatosan és határozottan támogatta a Galileo program megvalósítását. Így volt ez tavaly, 2007 novemberében, amikor az Európai Parlament bátor lépéssel kimozdította a programot a holtpontról, és ezek után decemberben jóváhagyásra került a GNSS programok felépítésének felülvizsgált közösségi költségvetésből történő finanszírozása. A GNSS programok Galileo és EGNOS végrehajtásáról szóló rendeletet első olvasatban sikeres informális háromoldalú párbeszédet követően tárgyaljuk most. A teljesen közösségi költségvetésből történő finanszírozás az adófizető európai polgárok felé különös felelősséget, és ennek megfelelő gondos szabályozást követel meg. Különösen igaz ez a finanszírozásra, a programok irányítására, az alkalmazott közbeszerzési eljárásokra és a biztonságra vonatkozóan. Sokat tanultunk az elmúlt néhány évben, amikor szembesültünk a problémákkal. Mégis, a szabályozásban teljesen új úton jártunk, mondhatni új utat törtünk, hiszen ez az első közös európai infrastruktúra, amelyet közösen építünk fel, és közösségi köztulajdon lesz. Finanszírozás: az Európai Parlament tudomásul veszi, hogy a program kiépítési költsége 3,4 milliárd euró, amely összeget a költségvetési hatóságok biztosítanak. Ugyanakkor felkéri a Bizottságot, hogy 2010-ig nyújtson be javaslatot a 2013 utáni finanszírozásra, és különösen a köztulajdonból eredő kötelezettségekre vonatkozóan. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a programok gazdasági sikere szempontjából az ütemterv betartása és a további késések kiküszöbölése kardinális. Az árpolitikát a hasznosítási szakasz finanszírozására vonatkozó részletes elemzés után fogjuk meghatározni, figyelemmel arra, hogy a fogyasztók magas minőségű szolgáltatást kapjanak. A program irányítását világos hatáskörmegosztásra építettük föl. A Bizottság felelős a program megvalósításáért, mint a program menedzsere. Munkáját komitológiai eljárás keretében a GNSS programbizottság segíti. Az Európai Űrügynökség az úgynevezett „prime contractor”, és megjegyezzük, hogy a program sikerének egy következő záloga a Bizottság és az ESA közötti megfelelő szerződéses megállapodás. A GSA hosszú viták után pedig lényegében a biztonsági feladatokat látja el. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság felismerték, hogy a program sikere érdekében új utakat kell találni az együttműködés módjára. Ezért a szabályozás függelékében található deklarációnak megfelelően a jövőben, az úgynevezett Galileo intézményközi panel keretében negyedévente együtt követjük a program megvalósítását, a munkaprogram évenkénti felülvizsgálatát. A közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályozás már a novemberi előadói jelentésben kiemelten fontos volt, és lényegi elemei beépültek a Tanácsi javaslatba. Ez utóbbival egyetértünk. A Galileo programmal új technológiát, fejlesztést, új vállalkozási lehetőséget és munkát ígértünk, különösen kiemeltük a kkv-k részvételi lehetőségeit a 27 tagállam vállalkozói előtt. A szabályozás ezt is biztosítja. A parlamenti tárgyaló delegáció, amelyet Angelika Niebler az ITRE Bizottság elnöke vezetett, és amelyben részt vettek az árnyék-jelentéstevők a véleményt adó bizottságok képviselői, az ITRE Bizottság elé terjesztette első olvasatban az informális háromoldalú párbeszéd keretében elfogadott szöveget. Az ITRE Bizottság egy tartózkodással egyhangúlag elfogadta. Ennek alapján terjesztjük most az EP plenáris ülése elé a szabályozást. Végül megköszönöm a szlovén elnökség a program iránti elkötelezettségét, a Bizottság szakszerű munkáját, a kollégáim támogatását, amely lehetővé tette, hogy megállapodjunk. Köszönöm. Margaritis Schinas, a Költségvetési Bizottság véleményének szerzője. − (EL) Elnök úr, a Költségvetési Bizottság nevében hadd adjak hangot elégedettségemnek az elért eredménnyel. Ez természetesen anomáliának ígérkezik: általában a Költségvetési Bizottságot hívják fel, hogy találjon pénzt egy-egy konkrét programra, itt azonban
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
éppen ellenkezőleg történt. Már megtaláltuk a pénzt, és megpróbáltuk meghatározni a program struktúráját. Miután mintegy 40 napot töltöttünk a Tanáccsal folytatott tárgyalásokkal, végül sikerrel jártunk. A Galileo végleges jóváhagyása nézetem szerint három fontos tényt demonstrál. Először is, egy olyan időben, amikor Európát azzal vádolják, hogy nincsenek ambíciói, hogy zűrzavar van, hajlandóságunk, hogy megtaláljuk az erőforrásokat egy ilyen technológiailag ambiciózus tervhez bizonyítja, hogy az EU alaposan megválaszolja kritikusait, amikor arról van szó, hogy polgárai és vállalkozásai javát szolgálja. Másodszor, amint Barrot biztos úr is rámutatott, az Európai Parlament nélkül nem lenne Galileo. Az Európai Parlament kulcsfontosságú szerepet játszott az erőforrások megtalálásáról szóló, a Tanáccsal folytatott tárgyalásokban, különösen arra tekintettel, hogy a magánszektor a korábbi ígéretek ellenére sem kötött le pénzeszközöket. Harmadszor és végül, most egy teljes egészében a Közösség által finanszírozott programunk van. Mivel ezt a programot kizárólag és teljes egészében a európai adófizetők támogatja, az különleges kötelezettségeket ró az Európai Parlamentre és a program irányítóira, akik az Európai Bizottság, az ESA és a Galileo Felügyelő Hatóság. Mi vállaljuk ezt a felelősséget. 2013-ig nagyon szorosan kísérjük figyelemmel a program irányítását. Nagyon sok pénzről van szó, így felelősségünk különösen is súlyos. Köszönöm önöknek, és gratulálok mindazoknak, akik e nagyon kielégítő eredmény elérése érdekében munkálkodtak. Anne E. Jensen, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményének szerzője. − (DA) Elnök úr, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményének szerzőjeként én is szeretném elégedettségemet kifejezni a mára elért eredménnyel. A jövőben a Galileo hatékonyabb, biztonságosabb és környezetvédelmi szempontból megfelelő közlekedést biztosít majd valamennyi közlekedési mód számára, legyen az közúti, vasúti, légi vagy tengeri, ez a rendszer elősegíti a jobb irányítást és ellenőrzést. Ez vonatkozik a magánvállalkozásokra, a hatóságokra, és a nekünk, polgároknak nyújtott jobb tájékoztatásra is. Sokan megkérdezték, miért van szükségünk a Galileóra, amikor már itt van nekünk a GPS. A GPS azonban csak kölcsönben a miénk. Az EU-nak nincs ellenőrzése a technológia fölött, miközben a műholdas navigáció kulcsfontosságúvá válik társadalmunk számára. Az EU-nak rendelkeznie kellene saját infrastruktúrájával, és bőséges tudással és szakértelemmel. Ahogyan mi most az EU adófizetőinek 3,5 milliárd euróját felküldjük az űrbe a Galileo érdekében, biztosítanunk kell, hogy az el is éri a kíván eredményeket. Ezért fontos, hogy a Parlamentnek hatása legyen a jövőbeni folyamatokra is. Szeretnék köszönetet mondani Barsi-Pataky asszonynak a jelentéssel kapcsolatos kiváló együttműködésért. Ugyancsak köszönetet mondanék Schinas úrnak és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnökének Niebler asszonynak jó együttműködésükért, és azért, hogy csapatként tudtunk együtt dolgozni a tárgyalások alatt. Szeretnék köszönetet mondani Barrot biztos úrnak is az elvarratlan szálak elkötéséhez való hozzájárulásáért. Utoljára, de nem utolsósorban, gratulálni szeretnék a szlovén elnökségnek az elért kiváló eredményhez. Angelika Niebler, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr, hivatalban lévő elnök, biztos úr, hölgyeim és uraim, a mai nap Európa jó napja. Megadjuk a zöld fényt az egyik legfontosabb EU projektnek – a Galileo műholdas rádiónavigációs rendszernek. Az előttem szólóhoz hasonlóan, én is köszönetnyilvánítással szeretném kezdeni: őszinte köszönettel előadónknak, Barsi-Pataky asszonynak és a Költségvetési Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagjainak kiváló együttműködésükért. Azt hiszem Parlamentként nagyon jól együttműködtünk ebben az ügyben és a Tanáccsal és a Bizottsággal együtt valóban jó eredményt értünk el. Számos alkalommal vitáztunk arról, hogy szükségünk van-e európai műholdas navigációs rendszerre. Jensen asszony már szólt erről. Az amerikaiaknak ott a GPS, az oroszoknak van a GLONASS, és a kínaiak is létrehoznak valamit. Ez valóban arra mutat rá, hogy nekünk is be kell fektetnünk saját európai műholdas navigációs rendszerünkbe. Ennek a technológiának itt kell lennie Európában. Szükségünk van a know-how-ra, hogy ilyen rendszereket függetlenül megépíthessünk Európában, és tennünk kell valamit a közepes méretű vállalkozásaink tulajdonosaiért, a kis és közepes méretű vállalkozásokért, amelyek ha már az infrastruktúra létrejön, hasznot húzhatnak belőle azzal, hogy számos ágazatban kifejlesztik az alkalmazásokat, azokat, amelyekre nemrég nem is gondolunk: a logisztikai ágazatban, a közúti szállításban,
91
92
HU
Az Euròpai Parlament vitài
a tengeri, a vasúti és légi szállításban és a biztonság területén. Nagyon sok alkalmazás van, és remélem, hogy ma jó előkészületi munkát végeztünk közepes méretű vállalkozásaink tulajdonosai nevében. A Galileónak hosszú története van. Nem akarom elismételni, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy a Parlament végig a Galileo projekt mögött áll. Tavaly biztosítottuk a program európai adóbevételekből történő finanszírozását, és a holnapi szavazással lényegesen hozzájárulunk annak biztosításához, hogy a projekt irányítása zavarmentes legyen, az irányítási folyamat átlátható legyen és, hogy mi mint Parlament, mint európai társjogalkotók a projekt későbbi fejlődésében és irányításában is részt vegyünk. Norbert Glante, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, a Galileo alcíme az is lehetne „A soha véget nem érő történet”. Remélem, ez az alcím már nem lesz érvényes a mai vita és a holnapi szavazás után. A véget nem érő történet most már valósággá válik. Szeretnék köszönetet mondani Barsi-Pataky asszonynak, különösen a segítőkész együttműködéséért, nem csak a háromoldalú tárgyalásokban, hanem az elmúlt években is. Ő mindig tisztességes partnerünk volt, és ésszerű és értelmes kompromisszumokat találtunk. Természetesen köszönetet kívánok mondani az elnökségnek is, különösen az elnökség képviselőjének, aki az öt háromoldalú tárgyalást vezette velünk. Ő egy nagyon kompetens, elkötelezett asszony, aki – ezt biztosan elmondhatom – egész egyszerűen gyanúm szerint nem találta meg ezt a kompromisszumot a Tanácsban. Képviselőcsoportom, az Európai Parlament szociáldemokrata képviselőcsoportja mindig is támogatta a Galileo projektet, és most is támogatjuk az elért eredményt. Biztosíthatom önöket, hogy holnap a mi képviselőcsoportunkból senki sem fog ellene szavazni, mindannyian megszavazzuk a javaslatot. Azt a tényt is rögzítenünk kell – és szeretném kérni, hogy ezt még egyszer rögzítsük, de ne jelenjen meg a jegyzőkönyvben – hogy néhány német képviselőtársunknak kellett a saját kormányukkal vívott csatát vezetniük, hogy ez elindulhasson. Niebler assszony mosolyog, mert tudja, hogy miről beszélek. Ebben a rendeletben sikeresen határoztunk meg egyértelmű struktúrákat, egyértelműen elhatároltuk a Bizottság, a felügyelő hatóság és az Európai Űrügynökség között a felelősségi köröket. Létrehoztuk az intézményközi panelt, amelyben az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság figyelemmel kísérik a projekt haladását. Évente négyszer ülünk össze 2013-ig, és mindannyian feltételezzük, hogy 2013 az a határidő, amelyet be fogunk tartani, és hasonlóképpen betartjuk majd a 3,4 milliárdos költségvetést, egyébként igen nehezet tudnánk csak érvelni. Ahogyan képviselőtársam Niebler asszony az imént megállapította, a Galileo nem csak egy műholdas navigációs rendszer, amely lehetővé teszi néhány polgár számára, hogy talán gyorsabban érjen célba. A Galileo fontos technológiai fejlesztés számunkra Európában és karban kell tartanunk know-how-unkat az asztronautika, a navigációs technológia és az elektronika területén. Ezért fontos, hogy végrehajtsuk ezt a projektet. Most vált igazán fontossá, hogy a Bizottság véglegesítse az ajánlattételi felhívást még a nyár előtt. Ez egy nagyon nehéz feladat. Lesz egy döntő fontosságú rendelet. Kell adnunk egy második esélyt az iparnak, és az iparnak meg kell ragadnia ezt a második esélyt. Remélem, hogy az ipar képviselői tudják, hogy mi vár rájuk. Nem engedhetünk meg magunknak egy második fiaskót az ipar nehézségei miatt. Feszülten várom a javaslatot, a Bizottság intézkedési tervét és mindenekelőtt a pénzügyi tervet 2014-től. Végezetül ismét erősítsük meg: a PPP még nem véglegesen a múlté. 2013/2014-től megint alkalmazhatjuk a PPP-t, amikor a modellt alkalmazzuk. Én még nem szeretném a PPP-t teljes egészében leírni. Anne Laperrouze, az ALDE képviselőcsoportja nevében. − (FR) Miniszter úr, biztos úr, előadó asszony, hölgyeim és uraim, a világűr szakértői számára a Galileo név nem csak egy olasz csillagászt idézhet meg, hanem egy amerikai űrszondát is, amelyet a NASA tervezett, hogy a Jupitert és dűnéit tanulmányozza, amelyet az Atlantis űrsiklóról kellett volna 1989. október 18-án indítani. Ezt az indítást lényegesen késleltette az űrsikló repüléseinek befagyasztása a Challenger katasztrófája után. Végül, a Galileo misszió sikere a Jupiter rendszerben igen látványos volt. Látunk hasonlóságokat az európai Galileo programmal. A programnak több akadállyal kellett megküzdenie. Én azonban azt remélem, hogy a mi programunk éppen ilyen sikeres lesz. Mindenekelőtt azonban azt remélem, hogy mostantól a Galileo nevet az európai program sikerével társítják majd. Visszagondolva a közszféra-magánszféra közötti partnerség kudarcához kapcsolódó nehéz időkre, egyesítenünk kell erőinket, hogy ez a projekt elindulhasson. Az Európai Parlament tanulni kíván a múlt hibáiból, és vállalni kívánja a közös költségvetési hatóságként ráháruló felelősséget. Fontosnak tűnik az a
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
tény, hogy az Európai Parlament végül hozzájárult a felügyeleti hatóság fenntartásához. A szakértői felügyeletre ténylegesen szükség van, különösen mert a Galileo program az első ilyen az Európai Unióban. Ez az első alkalom, hogy az Európai Unió a saját infrastruktúrájába fektet be. Az Európai Bizottság lesz a tulajdonosa, és az Európai Űrügynökség lesz az irányítója. Ezeket a felelősségi köröket egyértelműen meg kell határozni, és el kell osztani, de ugyanakkor megfelelően figyelemmel is kell kísérni. Mivel az Európai Parlament szorosan részt vesz a projektben, helyesnek tűnik, hogy részt vegyen a program felügyeletében is. Ezért üdvözlöm az intézményközi monitorozó csoport létrehozását, amely a Parlament, a Tanács és a Bizottság képviselőiből áll, és lehetővé teszi valamennyi intézmény, különösen a mi számunkra, hogy a projektet a magáénak tudja. A projektnek sikerülnie kell. Az Európai Unió nemzetközi hitelessége, és ami még fontosabb, hitelessége a polgárai előtt, függ tőle. Hogy ezt elérhesse, véleményem szerint az Európai Űrügynökségnek az európai szakértők hálózatára kell támaszkodnia, körbe kell vennie magát a szükséges szakértelemmel. Koordinálnia kell a különféle részelemeket megépítő vállalkozásokat, biztosítva a rendszer biztonságát, és a költségek ellenőrzés alatt tartását. Engedjék meg nekem, hogy kifejtsem személyes véleményemet a Galileo katonai célú felhasználásáról. Az Európai Parlament rákényszerült arra, hogy súlyosan korlátozza a katonai célú felhasználás lehetőségeit. Ez kár, de talán akkor, ha a program beérik, kiderül, hogy van lehetőség ennek az eszköznek a körültekintő katonai célú felhasználására is. Galileo a tudományban lépett előre, közvetetten azonban a filozófiában és a gondolkodás más területein is ösztönözte a haladást. A Galileónak óriási következményei lesznek az alkalmazások tekintetében, kontinensünk függetlensége tekintetében, de az Unió kötelezettségvállalásai tekintetében is. David Hammerstein, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Barsi-Pataky asszonynak a nyitott hozzáállásáért mindazok nevében, akik részt vettek a folyamatban. A legutóbbi Galileo projekt a magánbefektetéssel megbukott és most egy olyan projektet vizsgálunk, amely kizárólagosan európai finanszírozásra épül. Ez azt jelenti, hogy nagyobb a projektért viselt társadalmi felelősségünk. E tekintetben üdvözöljük, hogy a Galileo elkötelezett a mellett, hogy kiváló minőségű szolgáltatást kínáljon tisztességes áron; tisztességes áron, hogy biztosítsa, hogy a közbefektetés a polgárok javát szolgálja, hogy ne kelljen kétszer is fizetniük a jövőbeni szolgáltatásokért. Egy másik igen pozitív tényező az, hogy a Galileo képes lesz együttműködni az Egyesült Államok jelenlegi GPS rendszerével, hogy tanul az interoperábilis szolgáltatásokból. Fontos az is, hogy a személyes adatok és a magánélethez fűződő jog védelme műszakilag beépült a Galileóba. Röviden, a Galileo új lehetőséget kapott. Reméljük, hogy ki tudjuk használni ezt a lehetőséget arra, hogy hasznos és innovatív szolgáltatásokat nyújthassunk Európa valamennyi népének. Vladimír Remek, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (CS) Biztos úr, hölgyeim és uraim, árnyékelőadóként nagyon örülök annak, hogy megoldottuk a Galileo rendszer megvalósítását hátráltató fő problémákat. Szeretném aláhúzni Barsi-Pataky asszony hozzájárulásának fontosságát, akinek szakértelme és diplomáciai érzékenysége segített annak megvitatásában. Ezt úgy is mondom, mint a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott háromoldalú párbeszéd résztvevője, amelyet – véleményem szerint nagy sikerrel – Niebler asszony vezetett a Parlament nevében. Nem először beszélek itt a Galileóról. Korábban sem, most sem tagadom, hogy ez egy olyan projekt, amely nem csak ambiciózus és drága, hanem és pontosan e miatt, ellentmondásos is képviselőcsoportomban számos kolléga számára. Kozmonautikai tapasztalataimra építve, én magam meg vagyok győződve arról, hogy mi Európában a helyes irányba indultunk el. A legjobb Galileo mellett szóló érv azonban minden bizonnyal az lesz, ha a Galileo a lehető leggyorsabban és legsikeresebben működni fog. Az után, hogy a kísérlet, hogy magánvállalatok konzorciumára támaszkodjunk, megbukott, végül is bölcs megoldást találtunk. Azt várták volna tőlünk, hogy mi itt Európában megfosszuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy a technológia élvonalában legyünk? Nemet kellett volna mondanunk a termelékenység növelésének, a mindenféle szállítás megnövelt biztonságának, az üzemanyag megtakarításnak, az ipari és egyéb katasztrófák gyorsabb kezelésének és a Galileo által kínált sok más előnynek a lehetőségétől? Meg vagyok győződve arról, hogy a válasz nem. A kérdéses szöveg válaszokat ad gyakran feltett kérdésekre is, ilyen például a személyes adatok és a magánélet védelme, vagy a tisztességes gazdasági verseny garanciái. Utal a kis és közepes vállalkozásokra is, amelyeknek az alvállalkozásba kiadott munkák legalább 40%-át kell kiadni. A Galileo nem olcsó, de mintegy 140 000
93
94
HU
Az Euròpai Parlament vitài
új munkahelyet hoz létre az EU tagállamaiban. Biztos vagyok benne, hogy amikor a Galileo működni kezd, a magánszektor is visszatér, és szintén profitálni kíván majd a projektből. Zárásképpen, én már meghívtam a Galileót irányító hatóságot, hogy látogasson el hozzánk Prágába. Mi még mindig érdeklődünk, és a meghívás máig is él. A Cseh Köztársaság egyike az Unió kisebb országainak, a Galileo projektet a jövő lehetőségének tekinti. Jeffrey Titford, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, legyünk őszinték. Az EU műholdas rádiónavigációs programja a szó szoros értelmében vett katasztrófa. A magánszektor gyorsan felfedezte a zsákbamacskát, és elszökött a Galileo elől. De készen áll arra az EU, hogy elfogadja a nyilvánvalót és felhagyjon a projekttel? Nem, dehogy is. Sőt, itt van ez a jelentés, amely nem csak a mellett áll ki, hogy a projektet folytassuk, hanem azért is, hogy az európai adófizető fizesse a teljes számlát. Azt kéri ebben az esetben, hogy a 120 millió fontos költségvetést 715 millió fontra növeljük. Más szavakkal, azt látjuk, hogy kezd létrejönni egy biankó csekkes helyzet ennél a szégyenteljes projektnél. Az Egyesült Államoknak megvan a saját műholdas rendszere, a GPS, ezért aztán az EU-nak is kell egy, ez a Galileo mögött meghúzódó irányelv. Ez a józan ésszel szembemenő óvodás politikacsinálás, aminek nincs hiteles gazdasági indoklása, és erkölcsileg és környezeti szempontból egyaránt korrupt. Ez az intézmény igen sok időt tölt el a környezetről folytatott vitákkal, és a szőrcsuha intézkedések beterjesztésével, melyek célja, hogy az Európában élő embereket állandó lelkiismeret-furdalásra késztesse a karbon lábnyomuk miatt. Mégis mi itt most egy olyan projektet erőszakolunk előre, amelynek környezeti kihatása szinte kiszámíthatatlan. Megállt valaki végiggondolni, hogy a Galileo rendszerhez szükséges 30 műhold pályára állítása milyen karbonnyomot hagy? Milyen hatalmas mennyiségű rakétamotor-üzemanyagot kell elégetni ehhez? Az EU környezeti hitelessége már most is erősen megkérdőjelezhető a közös halászati politika és a közös agrárpolitika rombolásai miatt, nem is beszélve a Parlament két épületének szükségtelen biztosításáról itt és Brüsszelben. Felhívok minden képviselőt itt ma, különösen azokat, akik magukat a környezetvédelem bajnokainak tartják, hogy tartsanak lelkiismeretvizsgálatot, és utasítsák el ezt a kolosszális fehér elefántot. Nincs szükségünk az amerikai GPS-től már rendelkezésre álló létesítmények megkettőzésére, semmiképpen sem szabadna ilyen sok szükségtelen szennyező anyagot rászabadítani a környezetre. Ján Hudacký (PPE-DE). – (SK) Először is, engedjék meg nekem, hogy köszönetet mondjak az előadónak, Barsi-Pataky asszonynak, aki már régóta aktív ezen a területen, és nagymértékben hozzájárult a Galileo program sikeres megvalósítására vonatkozó közös határozatokhoz és megállapodásokhoz. A felszólalásomban két olyan fontos vonatkozást szeretnék aláhúzni, amelyek létfontosságúak az európai műholdas rádiónavigációs programok sikeres megvalósításához. Üdvözlöm e programok költségvetésére vonatkozó közös megállapodást és határozatot, valamint az, hogy a Galileo program finanszírozásának közszféra-magánszféra partnerségi modellje bukása után további pénzeszközöket találtunk, Azt hiszem, ez egy nagyon is felelős és racionális döntés volt valamennyi európai intézmény részéről. Mi ezt nagyon pozitív fejleménynek tekintettük az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban is, és a plenáris ülésen is. Azt gondolom, hogy az Európai Uniónak közpénzek felhasználásával részt kell vennie az ilyen programokban és az ágazat fejlesztésében, amelynek lényeges lehetőségei vannak új, nagy hozzáadott értékű szolgáltatások kifejlesztésére, amelyekre a társadalom szinte minden területén szükség van. A programok végrehajtásának második vonatkozása a Galileo fejlesztési fázisa során a beszerzési folyamat. Itt is szeretnék hangot adni elégedettségemnek a javaslatokkal, melyek célja a kiegyensúlyozott részvétel minden szinten, ide értve a kis- és közepes vállalkozások részvételét valamennyi tagállamban. Hasonlóképpen, az infrastrukturális beszerzések felosztása hat fő munkacsomagra, valamint a számos további munkacsomag több beszállítónak is lehetőséget ad majd a közbeszerzésben való részvételre, ami csak gazdagíthatja a teljes végrehajtási folyamatot. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy felhívjam az összes érintett intézményt mind európai, mind nemzeti szinten, hogy indítsanak látványos promóciós kampányt annak biztosítására, hogy az összes érintett részt vehessen a fejlesztési fázisban is, és akkor is, amikor a Galileo rendszer már működik. Gilles Savary (PSE). – (FR) Elnök úr, én egyike vagyok azoknak, akik jelen voltak a Galileo projekt kezdetéténél, így talán valamivel jobb helyzetben vagyok ahhoz, hogy a késedelem mértékét felmérhessem. Úgy vélem, hogy ennek a projektnek két inherens hiányossága van.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Először is, ez az ipari intervencionizmus első nagy közösségi projektje. Nem volt könnyű meggyőzni az embereket, hogy az EU-nak lehet műholdas navigációs rendszere, és ezért sokáig tartott, amíg megszereztük a politikai konszenzust. Másodszor, az üzleti terv nem lehetett olyan, mint ahogyan azt kezdetben elképzeltük, egyszerűen azért, mert a GPS, fő versenytársunk, ingyenes és azt teljes mértékben az Egyesült Államok kormánya finanszírozza. Túl kellett lépnünk ezeken a kezdeti problémákon, fel kellett mérnünk a helyzetet, amit a szlovén elnökség és Barrot úr ösztönzött, mielőtt létrejöhetett a figyelemre méltó konszenzus a három intézmény között. Ez a háromoldalú párbeszéd elvitt bennünket addig a pontig, ameddig most már van egy dokumentumunk és egy szövegünk. Holnap elindulhat a Galileo, mielőtt a második műholdat szombaton fellövik Baikonurból. Tobias Pflüger (GUE/NGL). – (DE) Elnök úr, igen nagy a lelkesedés a Galileo körül. Van azonban két óriási hátrány is. Az első a magas költség, amelyet egyelőre szinte kizárólag az EU adófizetői vállalnak. Legalább 3,4 milliárd euróról van szó, de bizonyos, hogy ennél többe fog kerülni. Másodszor, előre látható a Galileo katonai célú felhasználása. A Galileo mindig is a GPS civil alternatívájaként lett meghirdetve. Kizárólagos polgári célú felhasználásáról szerződésben állapodtak meg. A hatályos szerződések szerint az EU költségvetésből jelenleg tervezett finanszírozás nem tesz lehetővé semmilyen katonai célú felhasználást. Néhányan ezért a Lisszaboni Szerződésre várnak, amely ezt lehetővé tenné, de amit remélhetőleg az írországi népszavazás elvet majd. A katonai célú felhasználást azonban már régóta tervezik. Itt azt reméljük, hogy a fegyvergyártási szektorból bocsátanak majd pénzeszközöket a Galileo rendelkezésére. A Galileo negyedik funkcióját, nevezetesen, hogy szabályozott közszolgáltatást nyújtson, nyilvánvalóan kettős célra tervezték a katonai műveletekhez is, éppen úgy mint a rendőrség, a határőrség és a hírszerző szolgálatok számára. Kérem mondjanak valamit erről! Senkinek sincs szüksége egy második katonai célú műhold programra, kivéve, ha azt az EU geostratégiai és katonai érdekeire használják. Ezért a Galileónak egyszerűen civil projektnek kell lennie. Romana Jordan Cizelj (PPE-DE). – (SL) Nehéz lenne még egy olyan európai programot találni, amely a Lisszaboni Stratégia céljait olyan jól követné, mint az európai globális navigációs műholdas rendszer keretében megvalósuló tevékenységek. Ezek közé tartozik a kutatási és fejlesztési munka a rendkívül szofisztikált technológiák területén, új lehetőségek létrehozása a fiatalok számára, új és jobb munkahelyek, vállalkozásfejlesztés és folytathatnám… A rendszer megvalósítása oly sokat követel, hogy egyetlen tagállam sem tudná azt egyedül megvalósítani. Pontosan ez az a pont, ahol az európai integráció hozzáadott értéke nyilvánvalóvá válik. A rendszer megvalósítása nagyobb fokú függetlenséget biztosít Európának, valamint versenyelőnyöket. Egészen a közelmúltig a projekt gyakorlatilag el volt temetve a finanszírozás nehézségei miatt. Ezért gratulálok Barsi-Pataky Etelkának, az előadónak és az Európai Parlament tárgyalócsapata vezetőjének, Angelika Nieblernek, akik kiváló munkát végeztek. Szeretnék gratulálni az Európai Tanács szlovén elnökségének is, amiért megállapodtak a Parlamenttel. A megvalósítás azonban többéves késésben van. Azt szeretném, ha a konkrét tevékenységeket felölelő következő fázisokat a lehető legsürgősebben befejeznék, és kérem, hogy így legyen. A rendszer célja a legigényesebb és széleskörű alkalmazások teljesítése. Tudom, hogy néhány tagállamban a megvalósítható alkalmazások már a fennálló politikai stratégiák részét képezik. Szlovéniában például az úthasználattal arányos elektronikus díjfizetési rendszerre fogadtak el egy intézkedési tervet, és remélem, hogy az európai műholdakat fogjuk erre a célra felhasználni, nem pedig más országokéit. Végül, létre kell hoznunk a felügyelő hatóságot, és annak központját. A tagállamoknak emlékezniük kell a Tanács 2003. évi határozatára, és a hatóság központját valamelyik olyan új tagállamnak kellene odaítélniük, amelyikben még nincsen európai intézmény. Egy ilyen jelölt Ljubljana, Szlovénia fővárosa. E jelölt javaslatának komoly támogatása van, és remélem, hogy sikeres lesz, mivel gondosan és alaposan készítették elő. Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Elnök úr, az az igazság, hogy ma magunknak kellene gratulálnunk mint európaiaknak, mivel abban a jó szerencsében van részünk, hogy sikeresen befejezhetünk egy olyan szimbolikus projektet mint a Galileo, ami láthatóbbá teszi Európa jobbítás iránti vágyát valamennyi területen, ide értve az űrt, a közlekedést és a hírközlést. A Galileo egyben olyan sokféle jövőbeni szolgáltatás platformjául szolgál, amelyeket ma még csak elképzelni tudunk.
95
96
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Szeretnék gratulálni és köszönetet mondani Barsi-Pataky asszonynak, az előadónak a projekt elindításához és folytatásának biztosításához nyújtott segítségéért az intézményközi panelen keresztül történő figyelemmel kísérés révén, ami véleményem szerint igen pozitív innováció, amelyet más ügyekben is elfogadhatnánk. Különösen szeretnék gratulálni a Bizottságnak, és a Bizottság alelnökének, Barrot úrnak szívósságáért és jól időzített dühkitöréseiért, amelyek kétségtelenül segítettek a lényeges pénzügyi akadályok, valamint a nemzeti fenntartások és önzés legyőzésében. Végül, szeretném elismerésemet kifejezni a szlovén elnökségnek, és rajta keresztül a Tanácsnak, amely szintén segített az eredmény, azaz a megállapodás elérésében, de saját országom népének, a spanyoloknak is, mivel mi nagyon hiszünk ebben a projektben, és minden energiánkkal és képességünkkel szeretnénk hozzájárulni. Már csak azt kell biztosítani és garantálni, hogy amiben megállapodtunk, amit a Parlament holnap megszavaz, alkalmazzák is, és itt megint emlékeztetnék a Barsi-Pataky asszony által elindított csoportra. Elnök. − A Tanács képviselője, Žerjav úr, elmondta nekem, hogy 6 óra előtt itt kell hagynia bennünket, és e miatt kérte, hadd szólaljon fel. Nem világos számomra, hogy ez milyen jellegű felszólalás lenne, mivel rendszerint a biztosnak és a Tanácsnak a vita összegzésére volna előjoga, és ez a vita még nem zárult le. Ezzel együtt is, kötelességem lehetővé tenni a Tanács képviselőjének a felszólalást, ezért ezt megteszem. Radovan Žerjav, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Engedjék meg, hogy kifejezést adjak őszinte hálámnak a konstruktív vitáért, és bocsánatukat kérjem, hogy idő előtt itt kell hagynom ezt az ülést, mert hazatérek. Engedelmükkel zárásképpen szeretném emlékeztetni önöket, hogy a Galileo projekt a nyilvánosság vizsgálatának tárgya. Az európai GNSS rendszerek sikere nem csak Európát érinti; eredményei nemzetközi szinten is nyilvánvalóak lesznek. Egyetértek önökkel, hogy ez az első európai infrastruktúra, így nem pazarolhatjuk a drága időt, és meg kell adnunk a zöld lámpát a programok sürgős megvalósításához. Tudjuk, hogy a végrehajtási rendelet elfogadása fontos lépés a Galileo projekt megvalósítása irányában. Ezért még sok közös munka áll előttünk, és úgy véljük, hogy a jövőben éppen olyan sikeresek leszünk, mint a múltban voltunk. Ulrich Stockmann (PSE). – (DE) Elnök úr, én egy kicsit el szeretném rontani a kedvüket. A súlyos válság után, most rendelkezünk egy jó és kiegyensúlyozott rendeletre irányuló javaslattal, ami nézetem szerint biztosítani fogja a felépítési fázist. Ehhez azonban nem lenne szabad átszaladnunk a napirenden. A projekt öt évet késik, a működési fázis indulása csak 2013-ra tervezett. Ezért az iparpolitikai stratégiánk megbukóban van a tekintetben, hogy a Galileónak a GPS 3 előtt kellett volna piacra kerülnie, hogy a szabványokat megszabhassa szerte a világon. Én ezért úgy vélem, hogy még mindig szükséges a maga a Bizottság által kreált válság részletes elemzése, mert le kell vonnunk a PPP-modell összeomlásának tanulságait, mivel a Caesar esetében egy másik PPP-modell rendelkezésre áll. A Galileónak már nincs versenyelőnye, így a rendszer marketingje nyilvánvalóan nehezebbé válik. E miatt kellő időben tárgyalnunk kell a működési fázis 2013 utáni közköltségeiről, és arra kell koncentrálnunk, hogy hogyan hozhatunk létre olyan közfinanszírozású rendszereket a Galileo számára, mint az útdíjak, az eCall és a Caesar. Végül, már most szükségünk van egy olyan programra, amely a Galileo és a GPS jelek összevont használatát is lehetővé teszik. Erre kell összpontosítanunk, mert ebben van a hozzáadott érték. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Teresa Riera Madurell (PSE). – (ES) Elnök úr, azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy ma gratulálhatunk magunknak ahhoz a határozottsághoz, amellyel a közösségi intézmények megbirkóztak a projekt hullámzásaival; végre olyan helyzetben vagyunk, hogy bizonyossággal elkezdhetjük a Galileo alkalmazási fázisának tervezését. Üdvözöljük az annak biztosítására tett erőfeszítéseket is, hogy a programban való részvétel a lehető legtágabb legyen. Itt szeretnék rámutatni egy igen lényeges dologra: a projekt civil jellegére, ami alapvető feltétele a működése átláthatósága biztosításának. A rendszer függetlensége lehetővé teszi a felhasználóknak nyújtott szolgáltatások tanúsítását és minőségének garantálását, amelyek az előfeltételei a kis- és közepes vállalkozásoknak nagy lehetőségeket kínáló és egyben hatalmas környezetvédelmi és társadalmi potenciállal rendelkező új kereskedelmi alkalmazások széles skálája kifejlesztésének: navigáció a vakok számára, a leginkább elérhető útvonal megtervezése a kerekesszék használóknak stb., stb.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Christine De Veyrac (PPE-DE). − (FR) Elnök úr, az EGNOS-hoz hasonlóan a Galileo program is az európai szellemiséget szimbolizálja: erőink egyesítése, hogy együtt messzebb jussunk. A Galileo minden más projektnél jobban tükrözi a közösségi szellemet a nemzeti egók helyett. A nemzeti hozzájárulások alapján történő finanszírozás gondolata, még akkor is, ha csak részlegesen, nem volt jó ötlet. Szerencsére, mára ez a vita lezárult, a közösségi költségvetésből történő teljes körű finanszírozás javára. Szeretnék köszönetet mondani az Európai Bizottságnak amiért a vállalatok közötti megegyezés hiányában alternatív megoldást talált, és mert olyan javaslaton dolgozik, amely a szerződéseket úgy osztaná el, ami szövetségben egyesítené valamennyi tagállamot és az Európai Parlamentet. Mára végre létrejött a pénzügyi átláthatóság. Szerencsés, hogy intézményeink és a Tanács készek a késedelem nélküli megállapodásra. A tudományos közösség és a repüléssel és űrhajózással kapcsolatos iparban dolgozók – és sokukkal találkoztam saját régiómban Toulouse-ban – nagy dolgokat várnak el tőlünk. Ne hagyjuk, hogy csalódjanak. Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök úr, (nem hallható) Galileo, az első közösségi infrastruktúra valamennyi érintettől megköveteli, hogy ugyanaz legyen a céljuk: a siker. Ez a kihívás megerősíti a támogatás szükségességét, nem mintha szükségünk lenne erre a megerősítésére. Riválisával, a GPS-szel összehasonlítva sajnálatos módon akadályok sorozata hátráltatta a haladást mostanáig. Ezzel a módosított jelentéssel közös határozat alapján felszereljük magunkat a siker eszközeivel. E globális navigációs rendszer felépítése során új célunknak azt kell kitűznünk, hogy a rendeletek bonyolultsága mögé tekintsünk, az új architektúrára, a tisztázott felelősségi körökre és az új irányításra. Ezzel elkerülhető, hogy a már meglévő ötéves késedelem tovább nőjön. Kollektív felelősségünk, hogy figyelemmel kísérjük a tényleges alkalmazást, és fejlesztésének támogatásával részt vegyünk a piacépítésben és ösztönözzük azt. Az elektronikai és a szoftveripar csak nyerhet a rádiónavigációs rendszer sikeréből. Kemény harc lesz azonban azt biztosítani, hogy a meglévő rendszer elé kerüljön. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Hölgyeim és uraim, hadd koncentráljak a Galileo európai GNSS felügyelő hatósága központja helyének kérdésére. Válaszom az, hogy a Cseh Köztársaság a legjobban felkészült ország erre, és ezen kívül olyan tagállam, amelyben még nincs európai ügynökség. Prága Európa szívében helyezkedik el, stratégiai ponton; az új központra javasolt épület jelenleg az Informatikai Minisztériumnak ad otthont, Klecany korábbi katonai zónájában. E mellett a Cseh Köztársaság olyan ország, amelyben magas fokú a biztonság, és tudománya és kutatásai legalább összemérhetőek az Európai Unió fejlett országaiéval. A Cseh Köztársaságban 2001 óta folyik egy kutatási projekt a rendszer négy alkalmazására vonatkozóan, ezek a vasúti, közúti szállítás a repülőterek és a veszélyesáru-szállítás. A Cseh Műszaki Egyetem Prágában koordinálja a földi fogadóállomásra vonatkozó projektet, amely kompatibilis mind az amerikai, mind az orosz navigációs rendszerrel. Ezen kívül, Prága bevezetett és gyönyörű európai kongresszusi célpont. Andrzej Jan Szejna (PSE). – (PL) Elnök úr, a Galileo program végre készen van. A Galileo stratégiai eszköz az Európai Unió jövője számára tekintettel az integráció olyan fontos vonatkozásaihoz való hozzájárulására, mint a kutatás és az innováció, az európai űrpolitika, valamint az európai kül- és biztonságpolitika. Erőteljes eszköz, ami lehetővé teszi az EU számára, hogy fontos szerepet töltsön be a nemzetközi színtéren. Ami a ma bemutatott tervezetet illeti, emlékeztetnék arra, hogy a Parlament a feladatok nagyon egyértelmű megosztását vezette be, és létrehozta a felelősség megosztását az Európai Bizottság, az európai műholdas navigációs rendszer felügyelő hatósága és az Európai Űrügynökség között. A Bizottság csak a projekt irányításáért felelne, míg a felügyelő hatóság és az Európai Űrügynökség által végzett valamennyi intézkedést és feladatot a Bizottság kompetenciáján kívül valósítják meg. Ezen kívül, a Parlament egyértelművé tette, hogy a jövőben nem tűr el további késedelmet és a Galileo intézményközi panel létrehozása hozzájárul majd ehhez. Amikor a javaslat támogatását teszi megfontolás tárgyává, a Parlamentnek figyelemmel kell lennie arra, hogy a műholdas rádiónavigációs infrastruktúra létrehozása meghaladja a tagállamok pénzügyi és műszaki lehetőségeit, ezért jön létre közösségi intézkedés keretében. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, szeretnék csatlakozni képviselőtársaimhoz, akik különösen megdicsérték Barrot biztos úr és előadóink, Barsi-Pataky asszony és Niebler asszony állóképességét. Működő Galileo rendszerre van szükségünk amint lehetséges, sőt mi több, saját európai rendszerünkre. Több tucatnyi olyan feladat van, amit a rendszerrel kívánunk megoldani. Hatékonyabban kívánjuk ellenőrizni a
97
98
HU
Az Euròpai Parlament vitài
közlekedési áramlásokat, legyen szó közúti vagy vízi közlekedésről, és úgy szeretnénk megszervezni a légi közlekedést, hogy a jobb szervezésen keresztül a lehető legtöbb energiát takarítsunk meg, így azt tesszük, ami ésszerű a klímaváltozás lassítása érdekében. Ezzel a háttérrel minden hónap, amelyben gyorsabban jutunk előre, előnyös mindannyiunk számára. Így koncentráltabb módon kellene ezen az úton előre haladnunk. Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Elnök úr, azt hiszem ,az Európai Unió helyes úton jár ezzel a rendszerrel. Ugyanakkor azonban nagyon kritikusan kell számba vennünk azokat az aggályokat, amelyeket például Pflüger úr kifejtett. Elvi kérdés, hogy kiderítsük, a műholdas navigációs rendszerek káprázatos sorából jelenleg melyik működik és mennyire váltunk függővé az Egyesült Államoktól ezen a területen. Jó lesz ezért, ha ezt valamivel össze tudjuk hasonlítani. Különösen jó és fontos, hogy ezt a rendszert akkor fogadjuk el, amikor tömegesen vetnek ki útdíjakat a nehézgépjárművekre, és amikor a közlekedést a közútról a vasútra tereljük, mert annyi lehetőség társul hozzá. Az útdíjat megszabhatjuk az úthasználattal arányosan vagy típustól függően vagy egységesen egész Európára. Azt hiszem ez fontos az európai közlekedés és szállítás és mindannyiunk számára. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök úr, nyilvánvaló, hogy az a szöveg, amelyet önök el fognak fogadni, lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy megfeleljen az évszázad egyik fő technológiája fejlesztése kihívásának. Elnök úr, különösen szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki ehhez a sikerhez itt a Parlamentben hozzájárult. Először is köszönetet mondanék Barsi-Pataky asszonynak, aki a Niebler asszony vezette bizottságban – és köszönöm Niebler asszonynak is a döntő szerepet, amelyet a háromoldalú párbeszéd lezárásában játszott – soha nem vesztette el a hitét a Galileóban, miközben folyamatosan magas színvonalat szabott meg. Szeretnék köszönetet mondani a Költségvetési Bizottságnak is és Böge úrnak, aki ma nincs itt. Skynas úr volt az előadó, mivel akkor szükségünk volt a Parlament támogatására a finanszírozás biztosításához. Jensen asszony, köszönet önnek, amiért oly lelkesen támogatta a Galileót a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban. Amint Niebler asszony mondta, ez Európa jó napja. Elnök úr, nem tudok minden felszólalónak válaszolni. Gondosan figyeltem arra, amit mondtak és jegyzeteltem. Azt szeretném mondani azonban, hogy most a KKV-khez kell fordulnunk valamennyi tagállamban, hogy ezeket az előkészületeket megvalósíthassák, és véglegesíthessük a Galileo alkalmazásait. Lehetőségem lesz visszatérni önök elé, hogy bemutassam mindezeket az alkalmazásokat, amelyek magukban foglalják a szállítást, épp úgy mint a polgári védelmet. Mindenesetre a Galileo sokkal hatékonyabb lesz mint a jelenlegi GPS. Szeretném megismételni azt a törekvésemet, hogy létrehozzuk az intézményközi monitorozó csoportot, amely egy újabb módja intézményeink felvillanyozásának ezzel a projekttel kapcsolatban. Most szeretnék néhány szót szólni a ránk váró munkáról. Hála az EP szavazásának, van már költségvetésünk, jogalapunk, egyértelmű irányításunk és beszerzési tervünk. Ez a terv nem volt könnyű, mivel a cél az, hogy a munkát megosszuk a tagállamok valamennyi nagy repülőgépgyártó vállalata között, miközben megszervezzük az alvállalkozásba adást, amelyet önök közül sokan jogosan követeltek. A KKV-inknak is részt kell venniük az építési folyamatban. Ezért tettük félre a beszerzési tervben az alvállalkozói szerződések 40%-át. A Bizottság megállapodást ír alá az Európai Űrügynökséggel. Reméljük, hogy erre még a nyár előtt sor kerül, és kiadhatjuk az ajánlattételi felhívásokat a hat fő már beazonosított munkacsomagra. Szeretnénk a szerződéseket az év végén aláírni, így a műholdak és a műholdas rendszerek építése a következő év indulása után a lehető legsürgősebben megkezdődhet. A fennmaradó 26 műhold építése két-három évig tart. Ezután még egy vagy két évre van szükség a fellövésig. Ezért a Galileo útitervét nagyon körültekintően kell követni. El kell mondanom, hogy a mérnökök és technikusok nagyon keményen dolgoznak. Amint korábban Savary úr elmondta, örömmel jelentem be, hogy a második Galileo műholdat, a Giove-B-t, a kazahsztáni Bajkonurról Szojúz hordozórakétával most vasárnap, 2008. április 27-én 0.15 perckor (helyi idő szerint 4.15 perckor) fellövik. A Giove-B már Bajkonurban van, ahol elvégzik az utolsó vizsgálatokat az indítás napja előtt. A műhold végleges röppályájára a fellövéstől számított hét órával kerül, és azt az olaszországi fucinói Irányítási
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Központból közvetlenül irányítják. Mindannyian reméljük, hogy a Giove-B épp olyan sikeres lesz mint a Giove-A, különösen miután a Giove-B minden technológiával rendelkezik. Remek úr, engedje meg, hogy megköszönjem, hogy itt van, mert ön tudja, hogy mi van az űrben. Sok köszönetet mondtam a Parlamentnek, de higgyék el nekem, ezek nem üres gesztusok. Én valóban úgy érzem, hogy ha ez az európai projekt valóban elindul, a Parlament ahhoz igen hatékonyan járult hozzá. Ezért ismételten köszönetet mondok önöknek. Együttesen sikerre visszük a Galileot. Etelka Barsi-Pataky (PPE-DE). – (HU) Elnök úr! Nem győzöm eléggé hangsúlyozni: az európai mérnökök és fejlesztők kiváló munkát végeztek, ahogy alelnök úr bejelentette, a Giove-B fellövésre vár. Az Európai Bizottság, személyesen Barrot alelnök úr egy éves, megfeszített munkával új javaslatot tett a tárgyalóasztalra, és az Európai Közösség létrehozta az új struktúrát, és a szükséges pénzeszközöket biztosította. A Galileo program kész az új START-ra, más szóval most meg kell valósítani a projektet. Még konkrétabban: ne álltassuk magunkat, sok és nehéz feladat előtt állunk. Aláhúznám, a GNSS programok „made in Europe” program, nem egyik vagy másik tagállam, egyik vagy másik iparvállalat ügye. Kérjük, hogy a megvalósításban ezt folyton tartsák szem előtt. És befejezésül, elnök úr, engedjen meg egy személyes megjegyzést: Magyarország, ahol 2004-ben képviselőnek választottak, a Galileo program indításakor még nem volt az EU tagállama, csakúgy, mint Szlovénia, úgyhogy különösen örülök annak, hogy az új START-ban 27-en működhettünk közre, ugyanis Galileo egy igen fontos lépés egy erős Európa irányába. Köszönöm. Elnök. − A vitát berekesztem. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Én, aki a Galileo program pénzügyi alapjának egyeztetése hosszú folyamatának tanúja és résztvevője voltam, érdeklődéssel figyelem az Európai Unió lépéseit a program megvalósítása érdekében. A finanszírozás módja, ami lényegesen eltér az eredeti elvektől, növeli a program sikeréért viselt közös felelősségünket. Az állami és magánszféra közös kezdeményezése fiaskóval ért véget. Mi felelünk az európai adófizetők pénzének ésszerű felhasználásáért, anélkül, hogy a kockázatot megoszthatnánk a magánszektorral. Ezért annyira fontos a projekt irányítási rendszere. Helyénvaló annak egyértelmű kimondása, amint a jelentéstervezet teszi, hogy az Európai Közösség az EGNOS és a Galileo égisze alatt létrejövő összes tárgyi és immateriális eszköz kizárólagos tulajdonosa. Sajnálatos módon a dolgok lassan mozdulnak – már 11 éve annak, hogy az Európai Bizottság első közleményét kiadta az európai műholdas navigációs rendszerről. A késedelem minden bizonnyal megtöbbszörözte e program költségeit, és növelte versenyképességének kockázatos voltát, mivel globálisan más kezdeményezések is megjelenhetnek. A világ nem áll helyben! A program tisztán közösségi és közjellege indokolja az Európai Parlament igényét, nevezetesen hogy tekintettel demokratikus mandátumára, erősödjön ellenőrző és operatív befolyása a Galileo rendszer előkészítési és megvalósítási fázisában.
13. Nyilatkozat pénzügyi érdekeltségekről: lásd a Jegyzőkönyvet ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR Alelnök
14. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések) Elnök. − A következő napirendi pont a Kérdések órája (B6-0019/2008). Az alábbi kérdéseket nyújtották be a Bizottsághoz. I. rész
99
100
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Elnök. − 45. kérdés Manolis Mavrommatistól (H-0218/08). Tárgy: Bankszámlákra vonatkozó információ cseréje A legutóbbi liechtensteini adóbotránynak következményei voltak az EU számos tagállamában. Az illetékes hatóságok vizsgálatai szerint a tagállamok polgárai állítólagosan adóelkerülésben érintettek. Arról tájékoztattak, hogy a 27 tagállam pénzügyminiszterei sürgették a Bizottság felelős főigazgatóságát, hogy gyors vizsgálatot tartson és tegyen javaslatot a jogi keretek felülvizsgálatára, hogy lehetővé váljon a polgárok bankszámláihoz kapcsolódó információ cseréje. Hogyan fogják a polgárok személyes adatait védeni egy ilyen keretben, miközben bevezetik az átláthatóságot és megakadályozzák az illegális pénzeszközök átutalását és tisztára mosását? Milyen eljárással kívánja a Bizottság biztosítani, hogy a bankszámlák „megnyitása” során a törvényességet a legmesszebb menőkig tiszteletben tartsák? Hogyan képzelik a tagállamok adózási rendszereinek harmonizálását annak érdekében, hogy a jövőben el lehessen kerülni hasonló helyzeteket, amikor illegális pénzeszközöket bankszámlákon keresztül mosnak tisztára? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, fel kell lépnünk az adóelkerülés ellen. Ha ezt nem tesszük meg, demokratikus társadalmunk alapjai erodálódhatnak. Minden nemzetnek joga van olyan rendelkezések meghozatalára, amelyek biztosítják, hogy az adókat hatékonyan vessék ki a nép képviselőinek hozzájárulásával. Ebben az ágazatban azonban az egyedi intézkedéseknek gyakran nincs meg a kívánt hatásuk egy-egy országon belül. Ezért nemzetközi együttműködésre van szükség az adóhatóságok között, ami érinti a bankszámlákra vonatkozó információ cseréjét. A 27 tagállam pénzügyminiszterei ezen dolgoznak EU szinten. Néhány intézkedést már bevezettünk európai szinten. A megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelvre kell itt utalni. Ezen kívül, az Európai Unió megállapodást kötött harmadik országokkal, többek között Liechtensteinnel is, ugyanazzal a céllal, mint az irányelv célja. Ezek a megállapodások garantálják, hogy az EU polgárainak e harmadik országokban kifizetett kamatok vagy saját tagállamukban jövedelemadó kötelesek, vagy azt a forrásnál levonják. A forrásnál levont összeg visszatéríthető az állandó lakóhelye szerinti tagállamban adófizetésre kötelezett számára, ha az annak megfelelő jövedelmet adózási célra bevallja. A Gazdasági és Pénzügyi Tanácsban 2008. március 4-én véleménycserét tartottak a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló irányelv alkalmazásáról. A vita eredményeként a miniszterek megkérték a Bizottságot, hogy folytassa a munkát az irányelv 2005. július 1-i hatályba lépése óta történt végrehajtásáról szóló jelentésen. A jelentésnek foglalkoznia kell a „kamatkifizetés” és „haszonhúzó” kifejezések meghatározásával. Jogosan vetik fel azt a kérdést, hogy az információcsere rendszere milyen mértékben fér össze a személyes adatok védelmével. Ebben az összefüggésben rá lehet mutatni, hogy a közösségi adatvédelmi szabályok, amelyek az európai gazdasági területen is alkalmazandók, lehetőséget adnak a tagállamok számára, hogy jogalkotási intézkedést hozzanak. Az ilyen intézkedés az érintetteket korlátozhatja bizonyos jogaik gyakorlásában, ilyen lehet a hozzáférés joga vagy az információhoz fűződő jog, ha ez szükséges, az Európai Unió vagy valamely tagállam fontos pénzügyi vagy gazdasági érdekei védelmében. Ez vonatkozik a pénzügyek, a költségvetés és az adózás területére is. Hasonló korlátozások vonatkoznak a harmadik pénzmosás ellenes irányelv hatékony végrehajtására is. A tagállamoknak mindenképpen ésszerűen biztosítaniuk kell, hogy illetékes szervei betartsák a megfelelő helyi rendeleteket és nemzeti adatvédelmi jogszabályokat, amikor személyes adatokat adnak át vagy dolgoznak fel. Egyensúlyt kell találni az adópolitika céljainak törvényes követése és a magánélet védelme között. Manolis Mavrommatis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, biztos úr, az adózás történelme tele van hamis bankszámlákkal, amelyek még károsabbak, amikor az ilyen botrányokra fény derül európai országokban. Amikor ilyesmi történik, mi pusztán tudomásul vesszük az eseményt, de minden alkalommal, amikor ilyen incidens megismétlődik, ezek az események újra eszünkbe jutnak. Az az ön általános véleménye biztos úr, hogy a rendszer valóban meghibásodásbiztos? Günter Verheugen, (DE) a Bizottság alelnöke. − (DE) A tiszteletre méltó képviselő úr kérdését egy egyszerű nemmel lehet megválaszolni. A jelenlegi rendelkezésünkre álló rendszerek nem kifogástalanok és ezt tudjuk.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ezért erőfeszítéseket teszünk a javításukra. A konkrét pénzmosás elleni rendeletek biztosan jobbításra szorulnak, és előkészületeket teszünk az Európai Gazdasági Térséghez tartozó, de az Európai Unióban nem részes országokkal, hogy ezeket a jobbításokat elérjük. A Bizottság tárgyalási mandátumot kapott a Tanácstól, amely feljogosítja a Bizottságot, hogy különösen Liechtensteinnel tárgyalásokat folytasson arról, hogy a pénzmosás és adócsalás elleni fellépés szempontjából a rendszerben meglévő gyenge pontok miként szüntethetők meg. Azt remélem, hogy az Európában a közvélemény közelmúltban érzékelhetővé vált erőteljes nyomása ezzel a kérdéssel kapcsolatban segít majd elérnünk a szükséges megállapodásokat. Keményen dolgozunk ezen, de amint önök is tudják, az adózási kérdések rendkívül érzékenyek. Még a tagállamokon belül is bőven van hely a javításra. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, önök nagyon helyesen rámutattak, hogy fel kell lépnünk az adóelkerülés és az adócsalás ellen, ez kétségtelen. Ön azonban arra is rámutatott, hogy törvényes erőforrásokra van szükségünk ehhez az Európai Unióban uralkodó jog alapján. Sajtóbeszámolók szerint a liechtensteini botrány néhány adata már a pénzügyi hatóságokat is eléri, mivel a német hatóságok fizettek a bűncselekmény útján megszerzett adatokért. Ez lenne a helyes út? Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Elnök úr, függetlenül attól, hogy ez-e a helyes út, jó, hogy kiszivárgott. Biztos úr, olyan rendszer jelent itt meg, amely folyamatosan azoknak a javára válik, akik máris biztosították, hogy a nagy konszernek egyre kevesebb adót fizessenek, és úgy tűnik, hogy már fel is hagytak az adófizetéssel. Úgy vélem, ez egy olyan fejlemény, ami nem fogadható el. Érdekelne engem, hogy pontosan miről tárgyalnak Liechtensteinnel és pontosan mit akarnak tenni e bűncselekmények megállítása érdekében – és én a „bűncselekmény” kifejezést egészen szándékosan használom. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Az első kérdésre azt szeretném válaszolni, hogy minden bizonnyal nem a Bizottság feladata, hogy ítéletet mondjon azokról a módszerekről, amelyekkel valamely tagállam állampolgárai adóelkerülése ellen fellép. Rámutattam arra, hogy az általános szabályok adóügyekben is vonatkoznak a személyes adatok védelmére, és a tagállamok jogosultak e szabályok korlátozására, ha ez pénzügyi érdekeik védelmét szolgálja. Azt hiszem, az ön által feltett kérdést a német kormánynak kellene feltenni. Tudomásom szerint a német kormány részletesen és alaposan kivizsgálta az ügyben az eljárás törvényességének kérdését, még a határozat meghozatala előtt, és arra következtetésre jutott, hogy a német adóhatóság törvényesen szerezte meg ezeket az adatokat. Ami a második, nagyon általános kérdést illeti, egyetértek önnel, hogy bosszantó, hogy még mindig nem kell garantálnunk a meglévő EU Szerződésben azt a lehetőséget, hogy az adóelkerülést és az adómegkerülést Európában mindenütt ugyanúgy üldözzék, és még mindig nem garantálható, hogy senki sem fog segédkezet nyújtani az adóelkerüléshez és adómegkerüléshez. Az elmúlt években sokat elértünk, különösen a pénzmosás, valamint a nemzetközi bűnözés és terrorizmus mindenféle formája elleni szükségszerű harc jegyében. Már azonban rámutattam, hogy a Bizottság úgy véli, hogy van még lehetőség a javításra, és amit Liechtensteinnel és a többi országgal elérni akarunk, az teljesen egyértelmű. Ugyanazt az együttműködést szeretnénk fenntartani és ugyanazt az információcserét biztosítani Liechtensteinnel, mint ami már megvan az EU tagállamai között. Elnök. − 46. kérdés Saïd El Khadraouitól (H-0234/08) Tárgy: Mopedekből származó részecskekibocsátás Az Utrechti Egyetem kutatása rámutatott arra, hogy a mopedek és robogók nagy mennyiségben bocsátanak ki finom és ultrafinom porrészecskéket. A kutatók 12 közepes méretű városban mérték a kerékpározók és motorkerékpározók által beszívott kibocsátásokat. Ez azt mutatta, hogy a kerékpározók túlzott mennyiségű finom részecskét szívtak be, ha közel voltak a mopedhez. Úgy tűnik, hogy a mopedek a valóságban több részecskét bocsátanak ki másodpercenként, mint a nehézgépjárművek. A 2002/51/EK irányelv(1)határozza meg az ilyen járművek kibocsátási szabványait. Ez azonban egyáltalán nem említi meg a részecskekibocsátást. Ismeri-e a Bizottság a robogókból származó légszennyezés problémáját? Mit kíván a Bizottság tenni, hogy megfelelő módon foglalkozzon a problémával? (1)
HL L 252., 2002.9.20., 20. o.
101
102
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Bizottság már évek óta szót emel a finom és ultrafinom porrészecskék csökkentése mellett. 2005. óta a Bizottság rengeteg jogalkotási intézkedéseket javasolt a levegő minőségének javítása érdekében, amiről önök is tudnak. A Hetedik kutatási keretprogram részeként a környezetbarát közlekedéspolitika fontos vonatkozásait vizsgálják. Amikor a járművek részecskekibocsátása normáit határozta meg a Bizottság, először a diesel gépkocsikra és a kereskedelmi gépjárművekre koncentrált, mivel ezeknek a járműveknek a kínálata lényegesen nagyobb volt mint a motorikus kétkerekűeké. Kezdetben tehát a problémával ott kezdtünk el foglalkozni, ahol nagyobb mennyiségekben jelenik meg. Itt néhány fontos mérföldkövet el is értünk. 2007-ben a Parlament és a Tanács rendeletet fogadott el a könnyű és kereskedelmi gépjárművek kibocsátásáról. Ez az Euro 5 és az Euro 6 szabvány. Ezeket már elfogadtuk, és hatályba is lépnek. Az Euro 5 és az Euro 6 szabvány a diesel gépjárművel többlet részecskekibocsátását a jelenlegi kilométerenként 25 milligrammról kilométerenként 5 milligrammra csökkenti. Ezen kívül, a Bizottság 2007. december 21-én javaslatot tett a nehéz kereskedelmi gépjárművek kibocsátásairól szóló rendeletre, ez az Euro VI szabvány. Ez a nitrogénoxid kibocsátásának határértékét 80%-kal, a részecskekibocsátás határértékét 66%-kal csökkenti a jelenleg hatályos Euro V szabványhoz képest. A kétkerekű járművek részecskekibocsátásának problémája alapvetően a kétütemű motorokból fakad. A négyütemű motorok részecskekibocsátása ehhez képest nagyon alacsony, még akkor is, hogy ha az Euro 5 szabványnak felelnek meg. 2004-ben a Bizottság megrendelt egy tanulmányt, melynek célja rávilágítani, hogy ésszerű-e a kétütemű motorok részecskekibocsátásának korlátozására törvényi rendelkezést bevezetni. Az eredmény az volt, hogy az ilyen motorok által kibocsátott részecskék elsősorban szénhidrogénekből állnak. A motorkerékpárok és mopedek – azaz a kétkerekű járművek – szénhidrogénkibocsátásának a határértékeit 2004-ben és 2007-ben már lényegesen megszigorítottuk, és a helyzet az új személygépkocsik esetében sokat javult. Ezen kívül, a gyártók most állnak át a kétütemű motorokról a négyüteműekre, így a szénhidrogén határértékeket általában is fenn lehet tartani. Emiatt a Bizottság nem nyújtott be konkrét intézkedést a kétkerekű járművek részecskekibocsátásának korlátozására. El kell mondanom azonban, hogy a helyzet egyértelműen kritikusabb a régebbi kétütemű járművek esetében, amelyek nagy mennyiségben bocsátanak ki szénhidrogéneket és részecskéket. Ezeket a kibocsátásokat azonban nagymértékben csökkenteni lehet, ha a motor kenéséhez ásványi olaj helyett szintetikus olajat használnak. A Bizottság ezért támogatja az Európai Motorkerékpár-gyártók Egyesületének és a Motorkerékpárosok Egyesületének erre irányuló kampányát. Ennek ellenére is a Bizottság vizsgálja, hogy szükség van-e a két- és háromkerekű gépjárművekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések felülvizsgálatára. Ez év elején megrendeltünk egy tanulmányt, amely megvizsgálja a 2004. évi tanulmány eredményeit, figyelembe véve a technikai fejlődés legújabb eredményeit. Ennek a tanulmánynak az eredményei az év végére állnak rendelkezésre. Ha az derül ki, hogy szükség van a Bizottság jogalkotási javaslatára – és én készen állok ilyen javaslat benyújtására, ha ez szükséges – akkor ez 2009-ben történhet meg. A környezeti levegő minőségének értékeléséről és kezeléséről szóló keretirányelv és az egyes ide vonatkozó irányelvek szerint, amelyek a PM10 részecske- és a benzolkibocsátás határértékeit határozzák meg, a tagállamoknak megfelelő intézkedésekkel biztosítaniuk kell, hogy saját országukban a határértékeket határidőre betartsák. A tagállamoknak ugyancsak gondoskodniuk kell a vészhelyzeti intézkedésekről abban az esetben, ha a határértékeket ideiglenesen túllépik. Azokon a területeken, ahol lényegesen nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kétütemű motorok túllépik a határértékeket, a tagállamok gondoskodnak erről a helyzetről a saját levegőminőségi terveikkel és vészhelyzeti intézkedésekkel az után, hogy a Bizottság elvégezte az értékelést. Saïd El Khadraoui (PSE). – (NL) Elnök úr, biztos úr, köszönöm részletes válaszát. Ön jogosan hivatkozott azokra az erőfeszítésekre, amelyeket a Bizottság már megtett a tehergépjárművek és kamionok kibocsátásaival kapcsolatban, jogalkotási javaslatot azonban még nem dolgoztak ki a mopedekre vonatkozóan. Ön említi az ipar erőfeszítéseit, hogy a kétütemű motorokat négyüteműekkel váltsák fel, ami pozitív fejlemény lenne. Először is azt kell megkérdeznem, hogy ez milyen mértékig semmire sem kötelező megállapodás? Vagy valódi megállapodásról van szó? Másodszor, tudnunk kell, hogy ez a szennyezés erősen lokalizált, és például súlyos hatása van a mopedek közvetlen környezetében a kerékpárosokra, ez pedig közegészségi problémát jelent.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Én jól értem a tiszteletreméltó képviselő úr kérdését. Itt nem a Bizottság által létrehozott megállapodásról van szó az iparral, amint történt például a személygépjárművek CO2-kibocsátása csökkentésének esetében, hanem inkább egy fajta automatikus fejlődésről. Amint elmondtam, a kétkerekű járművek gyártói a hagyományos kétütemű motorokkal nem tudják betartani a már létező szigorú szénhidrogénkibocsátási határértékeket. Egyszerűen képtelenek rá. Ezért állnak át négyütemű motorokra, ami viszont más problémát vet fel. Az a tanulmány, amiről beszéltem megvilágítja majd ennek a műszaki fejlődésnek az eredményeit, és még egyszer ismétlem, ha az derül ki, hogy az említett probléma automatikusan nem oldódik meg, hogy így mondjam, akkor valóban szükséges lesz jogalkotási javaslatot tenni. Ismétlem: én készen állok erre. Elnök. − 47. kérdés Johan Van Heckétől (H-0243/08) Tárgy: 2,2 milliárd szükséget szenvedő gyermek Szerte a világon 2,2 milliárd gyermek szenved a szegénység, az írástudatlanság, a szexuális zaklatás és a katonai konfliktusok miatt. A Szahara alatti Afrikában születő gyermek esélye arra, hogy ötéves kora előtt meghal, egy a hathoz. Az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF szerint naponta több mint 27 000 gyermek hal meg, főleg megelőzhető betegségekben. Az UNICEF legutóbbi adatai azt mutatják, hogy szerte a világon 93 millió általános iskoláskorú gyermek nem jár iskolába, köztük 41 millió gyermek a Szahara alatti Afrikában, 31,5 millió Dél-Ázsiában és 6,9 millió a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Tekintettel arra, hogy a jövő év a Gyermekjogi Egyezmény 20. évfordulója, ezek az adatok rendkívül elszomorítóak. Tesz-e a Bizottság megfogható lépéseket a gyermekek kizsákmányolása ellen, legyen az a szexiparban, vagy olyan helyzetekben, amikor őket katonaként használják fel? Ha a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, amelybe a gyermekjogokat beépítették, lesz-e a Bizottságnak erőteljesebb befolyása ezen a területen? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottság egyetért Van Hecke úr elemzésével, és szeretném biztosítani őt, hogy a Bizottság nagyon aktív a gyermekekkel szembeni visszaélések elleni küzdelemben. A gyermekjogok a Bizottság 2005-2009-re vonatkozó stratégiai céljai fő prioritásai közé tartoznak. Ezt a prioritást kifejeztük a Bizottság 2006. évi „A gyermekjogokról szóló EU stratégia felé” című közleményben, és a közelmúltban a 2008. február 5-én elfogadott „A gyermekek különleges helye az EU külső intézkedéseiben” című bizottsági közleményben. A közelmúltban elfogadott közlemény célja egy közös EU megközelítés keretének létrehozása harmadik országbeli gyermekek jogainak védelme és előmozdítása érdekében, amely tükröződne külkapcsolataink valamennyi területén, beleértve a fejlesztési támogatásokat, a humanitárius segélyezést és a kereskedelempolitikát. Ez a közlemény tartalmazza a gyermekjogokra vonatkozó intézkedési tervet az EU külső intézkedéseiben, amely meghatározza a fő regionális és globális szinten intézkedést igénylő prioritási területeket: ezek a gyermekmunka, a gyermekkereskedelem, a gyermekekkel szembeni erőszak, ide értve a szexuális erőszakot is, és a fegyveres konfliktusokban érintett gyermeket. E politikák végrehajtása érdekében a Bizottság 25 millió eurót használ fel a „Befektetés az emberekbe” című tematikus programból a következő területeken kezdeményezések támogatására: gyermekkereskedelem, fegyveres konfliktusokban érintett gyermekek, szexuális és reproduktív egészség, valamint a fiatalok jogai. Az Európai Instrumentum a Demokráciáért és az Emberi Jogokért keretében a Bizottság továbbra is támogatja az EU alapelveit megvalósító projekteket, amelyek a gyermekjogok támogatása és védelme, valamint a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekre vonatkozó elveket. Bár a Lisszaboni Szerződést még nem ratifikáltuk, érdemes megemlíteni, hogy az előírja, hogy a tágabb világgal való kapcsolataiban az Unió hozzájárul az emberi jogok, különösen a gyermekjogok védelméhez. Ennek során az Unió külpolitikájában prioritást ad a feltehetőleg a társadalom legsebezhetőbb csoportja emberi jogai kérdésének. Johan Van Hecke (ALDE). – (NL) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak és a Bizottságnak is azokért az erőfeszítésekért, amelyeket valóban megtesznek a gyermekek jogainak lehetséges mértékig történő védelméért. Én azonban szeretném a kérdésemet naprakésszé tenni. Az UNICEF a közelmúltban közzétett egy jelentést, amely rámutat, hogy a múlt héten Kelet-Kongóban 2000-3000 gyermeket rabolt el a milícia és őket szégyenteljes módon a katonai konfliktusban használják fel. Mit gondol a Bizottság, még mit lehetne tenni az ilyen helyzetek elkerülése érdekében? Nagyra értékelem az összes erőfeszítést, és azt is, ami az intézkedési tervben van. Ha azonban a terepen beszél az emberekkel, úgy tűnik, hogy nincs elég ember vagy erőforrás ahhoz, hogy a fegyveres konfliktusokban a gyermekek jogait megvédhessék.
103
104
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, Van Hecke úr, természetes, hogy egy ilyen tragikus és kegyetlen cselekedet felveti a kérdést, hogy még mit tehetnénk. Véleményem szerint, az Európai Bizottság stratégiája koherens és összefüggő a Bizottság számára rendelkező kapacitáson és jogalapon belül. A helyileg előforduló helyzetekkel kapcsolatos intézkedések tekintetében azt hiszem fontos, hogy ott és akkor hozzuk meg a döntést, ahol a kockázat fennáll a Bizottság rendelkezésére álló struktúrákra építve, és a politikai és szervezeti választási lehetőségeknek megfelelően. Ezért önnek igaza van, ahhoz, hogy megvédhessük a gyermekeket a hasonló erőszakkal szemben, mindig szükség van arra, hogy felhasználjuk a meglévő struktúrákat és tevékenységeket ott, ahol az események előfordulnak. Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, a biztos úr kétségtelenül tudomással bír arról, hogy néhány héttel ezelőtt a McCann család az én választókörzetemből eljött az Európai Parlamentbe. Ezt megelőzően levelezést folytattak Frattini biztossal a gyermekrablásokra vonatkozó sárga riasztó rendszerről. Kíváncsi vagyok, hogy ez a projekt milyen stádiumba jutott a Bizottságon belül most, hogy Frattini úr távozott és a Parlament egy ezt az elképzelést előmozdító írásbeli nyilatkozat aláírásával foglalkozik. Kíváncsiak vagyunk, hogy a Bizottság foglalkozik-e ezzel a kérdéssel, előmozdítják-e és a projektért melyik biztos viseli a felelősséget jelenleg. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Folyamatosan azt halljuk a sajtóból, hogy európai, sőt amerikai szervezetek folytatnak emberkereskedést. Ausztriában, Franciaországban és más országokban is örökbefogadási egyesületekről gyanítják a gyermekkereskedelmet. Hosszú ideje számolnak be kétes örökbefogadási eljárásokról, csecsemők szervkereskedelmi esetekről és ezt követően prostitúcióról. Milyen intézkedéseket kíván a Bizottság foganatosítani az ilyen és hasonló ügyek megállítása érdekében? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Az első kérdést Frattini biztosnak címezték, aki úgy döntött, hogy visszatér a nemzeti politikába. Jelenleg ez a portfolió kollégám, Barrot biztos felelősségi körébe tartozik, és ő fogja tudni kérdéseit megválaszolni az összes részletekkel az ön által említett projekt előkészítésével kapcsolatban. A másik nagyon fontos kérdés, a nemzetközi örökbefogadás, rendkívül kényes ügy: semmiképpen sem fogadhatjuk el azt a gondolatot, hogy a nemzetközi örökbefogadás önmagában rossz, mivel sok gyermek számára biztosít alkalmas családot és otthont. Természetesen az is igaz, hogy a nemzetközi örökbefogadás peremén találkozunk olyan módszerekkel és politikákkal, amelyek veszélyesek és megvetendők. Mindenesetre ami az Európai Bizottság kompetenciáit illeti, a tagállamok feladata olyan intézkedések elfogadása, amely megakadályozza a visszaélést a nemzetközi örökbefogadással. Ez természetesen vonatkozik az Osztrák Köztársaságra is. Szeretnék rámutatni, hogy a nemzetközi örökbefogadás szabályai nem egységesek minden vonatkozásban az Európai Unióban, és minden egyes ország saját nemzeti szabályait fogadja el a nemzetközi gyermekvédelmi egyezmények keretében; ezek a nemzeti szabályok módosíthatók és többféleképpen javíthatók. Hölgyeim és uraim, szeretném megismételni, hogy elvben a nemzetközi örökbefogadás sok gyermeknek lehetőséget ad a család és a normális élet megtalálására, ugyanakkor azonban nagyon érzékeny terület, ami a tagállami hatáskörbe tartozik. II. rész Elnök. − 48. kérdés Marie Panayotopoulos-Cassiotou-tól (H-0160/08) Tárgy: Társadalombiztosítási reformok Görögországban A tanácsi határozatok és a bizottsági dokumentumok ismételten utalnak a tagállamok társadalombiztosítási rendszerei modernizációjának és reformjának, a nyugdíjkorhatár kiigazításának szükségességére, valamint a korai nyugdíjba vonulás gazdaságra és társadalomra gyakorolt negatív hatásaira. Tanácsadói minőségben részt vesz-e a Bizottság e kiigazítási folyamatban, és értékeli-e a tagállamok új jogalkotási intézkedéseit? A görög társadalombiztosítási rendszer a közelmúltban végrehajtott reformja a nemzeti kompetencia körébe tartozik. Ennek ellenére is értékeli-e ezt a reformot a Bizottság? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottság ismeri azokat a demográfiai kérdéseket, amelyekkel a nyugdíjrendszerek szembesülnek. Mivel a 70-es évek óta csökken a születési ráta, és mert az emberek hosszabb ideig élnek, egyre kisebb számú munkavállalási korú ember kényszerül arra, hogy egyre nagyobb számú ezen a korcsoporton kívül eső embert támogasson. Amint önök is tudják, az Európai Közösséget létrehozó Szerződés szerint a szociális biztonság a tagállamok illetékességi körébe tartozik. A Bizottság ezért nem avatkozik be a tagállamok nyugdíjrendszereibe, még tanácsadói szerepe
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
sincs a nemzeti kiigazításokkal kapcsolatban. Ezért van az, hogy a tagállamok és a Bizottság megállapodtak abban, hogy a szociális védelem és a társadalmi befogadás területén a koordináció nyitott módszere alapján működnek együtt, ami azt jelenti, hogy a Bizottság és a Tanács közös célokat tűz ki, a tagállamok beszámolnak e célokról, és a Bizottság összeállítja az eredményeket egy olyan jelentésben, amelyet azután a Tanács fogad el. A tagállamok a nemzeti stratégiai jelentéseket első ízben 2002-ben nyújtották be, másodszorra 2005-ben. A második körben benyújtott jelentéseket a Bizottság az Európai Tanács által 2006-ban elfogadott „Közös jelentés a szociális védelemről és társadalmi befogadásról” című anyagban összegezte. Az értékelés azt mutatja, hogy bár a közelmúlt reformjai hangsúlyosabb ösztönzőket hoztak létre ahhoz, hogy az emberek tovább maradjanak a munka világában, további intézkedésre van szükség a magasabb foglalkoztatási arányok elérése érdekében, különösen a nők és az idősebb munkavállalók körében. A magasabb foglalkoztatási arányok elérése a legjobb módja annak biztosításának, hogy a nyugdíjrendszer kielégítő és fenntartható maradjon. Görögországban az időskori szegénység kockázata lényegesen magasabb az átlagnál, 2005-ben a 65 éven felülieknek 26%-át érinti, szemben a 64 éves korúak 19%-ával. A görög nyugdíjrendszert reformálni kell, hogy megfelelő és fenntarthatóbb legyen. Reformokra van szükség arra ösztönözve az idősebbeket és a nőket, hogy többet és tovább dolgozzanak. A nők alacsony munkaerőpiaci részvételét tekintve meg kell állapítanunk, hogy olyan politikák megvalósítására van szükség, amellyel magasabb foglalkoztatási arányokat lehet elérni a nők körében, hogy biztosíthassuk, hogy a nyugdíjrendszerek hosszútávon is kielégítőek és fenntarthatóak legyenek. Mivel a nyugdíjrendszerek már most is pénzügyi nehézségekkel birkóznak, az idősek közötti szegénység a jövőben is probléma lesz mindaddig, amíg azok, akik az alapnyugdíj rendszerben még nem vesznek részt, megszerzik a jogosultságot a nyugdíj igénylésére hosszú idő után. Várhatóan a nemzeti stratégiai jelentéseket legközelebb 2008-ban fogják elkészíteni. A Bizottság elkészíti a tagállamokban bekövetkezett fő fejlemények összegzését. Ez alapot ad majd a Közös jelentéshez a szociális védelemről és társadalmi befogadásról, amelyet 2009-ben mutatunk be. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, biztos úr, köszönöm az informatív válaszát. Először hadd érintsem az anyák korai nyugdíjba vonulását azon az alapon, hogy kiskorú gyermekeik vannak akkor, amikor nyugdíjba vonulnak. Görögországban a korai nyugdíjba vonulás korhatára 50 év volt, ezt a jövő generáció tekintetében 55 évre emelték, ez azonban nem áll a gyermekes anyák esetére. Ön a Bizottság szemszögéből illetve összehasonlítva azzal, amit más tagállamokról tud, hogyan értékeli ezt a korhatárt? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Amint már kezdetben is említettem, az Európai Közösséget létrehozó Szerződés szerint a nyugdíjrendszerek általános struktúrája az egyes tagállamok felelősségi körébe tartozik. A tagállamok eltérő módszerekkel állapítják meg a nyugdíjkorhatárt. A legtöbb országban ez a korhatár 65 év, de vannak olyan országok, ahol a nyugdíjkorhatár magasabb, és vannak olyanok, ahol alacsonyak. Ugyanez vonatkozik a nők nyugdíjazására is: az egyes tagállamokban meghozott határozatok és politikai viták alapján eltérő nyugdíjkorhatárt állapítanak meg. A Bizottság által támogatott alapelv, amely a Szerződésben is szerepel, hogy ezek a rendszerek semmiképpen sem lehetnek diszkriminatívak. Ha ez a feltétel teljesül, teljes mértékben a tagállam felelőssége a nyugdíjkorhatár megállapítása. Ezért nem kívánom részletesen kommentálni az egyes tagállamokban megállapított eltérő nyugdíjkorhatárokat. Elnök. − 49. kérdés Eoin Ryantől (H-0179/08) Tárgy: Az ifjúsági és hosszú távú munkanélküliség elleni küzdelem Európában Tudna az Európai Bizottság egy átfogó nyilatkozatot tenni, amely leírja, hogy ebben az évben milyen új kezdeményezései vannak az ifjúsági és hosszú távú munkanélküliség elleni küzdelem érdekében Európában, és különösen, hogy milyen programokkal biztosítja, hogy a munkanélküliek új informatikai készségeket tanulhassanak meg? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottság aggasztónak találja a tagállamokban a fiatalok körében mért igen magas munkanélküliségi rátát, ami 2007 végén 15,2% volt, azaz szinte duplája az általános munkanélküliségi rátának. A Bizottságot ugyancsak aggasztja a hosszú távú munkanélküliség folytonossága, ami az összes munkanélküli ember majdnem felét (45%-át) érinti, bár hangsúlyoznom kell, hogy a közelmúltban a hosszú távú munkanélküliség lényeges csökkenésének lehettünk tanúi. Ez a csökkenés tagállamról-tagállamra változik, de az egész EU-ban megfigyelhető a lefelé mutató tendencia.
105
106
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A helyzet azonban így is aggasztó. Sok fiatal úgy fejezi be iskolás éveit, hogy nem szerzi meg a munkaerőpiacra való belépéshez szükséges készségeket. Ennek az az oka, hogy az Európai Unióban hat fiatal közül egy lemorzsolódik az iskolából, és négy közül egy nem fejezi be a középfokú iskoláit. A tagállamok a fiatalok körében a foglalkoztatási arány javítására tett jelentős erőfeszítései ellenére az országok mintegy fele még nem érte el azt a célt, hogy a fiatal munkanélküliek megkaphassák az „új kezdet” esélyét hat hónapon belül, ez volt a cél 2007-re, illetve négy hónapon belül, ami a cél 2010-re. Elsősorban a tagállamok felelősek azoknak az intézkedéseknek a végrehajtásáért, amely csökkentheti az ifjúsági munkanélküliséget és a hosszú távú munkanélküliséget. Az Európai Uniónak kiegészítő szerepe van a tagállamok nemzeti foglalkoztatási politikáinak koordinálásával, és az Európai Szociális Alapból történő pénzügyi támogatás nyújtásával. Amint önök is tudják, a Bizottság évente elfogadja a foglalkoztatási stratégiák előrehaladásáról szóló éves jelentését. 2008. márciusi ülésén az Európai Tanács számos, a tagállamoknak címzett ajánlást fogadott el: ezek közül 17 ajánlás érintette az oktatás és a szakképzés területét, míg 15 a foglalkoztatásét. Úgy vélem három cselekvési irány létfontosságú a fiatalok munkaerőpiaci integrációjának javítása érdekében: 1. Az oktatási és szakképzés javítása: nagyon fontos, hogy az erőfeszítéseinket a kulcskészségek kifejlesztésére összpontosítsuk gyermekkorban, illetve arra, hogy létrehozzuk a támogató mechanizmusokat, amelyek megakadályozzák a fiatalok iskolából való lemorzsolódását. A 2007. óra működő Élethosszig tartó tanulás programja hozzájárul az Európai Uniónak mint fejlett tudásalapú társadalomnak a fejlődéséhez azzal, hogy támogatást biztosít az oktatási rendszerek és a szakképzés modernizálásához és kiigazításához a tagállamokban. 2. A társadalmi befogadás támogatása: ebben az összefüggésben külön figyelmet kell fordítani a legsebezhetőbb fiatalok helyzetére és a gyermekszegénység megszüntetésére. 3. A földrajzi mobilitás javítása: jelenleg a munkanélküliség együtt jár a munkaerőhiánnyal a munkaerőpiacokon. Ez arra késztette a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamok közötti együttműködést, és különösen, hogy ösztönözze a fiatalok nagyobb mobilitását az Európai Unióban. Munkaerőpiaci politikái végrehajtása során a tagállamok pénzügyi támogatást kapnak a strukturális alapokból és különösen az Európai Szociális Alapból. A tagállamoknak a 2007-2013-ig tartó időszakra 75 milliárd euró áll rendelkezésükre. Az Európai Szociális Alap rendkívül fontos. Az Európai Unióban a munkanélküliek mintegy 25%-át érintette valamilyen módon ESZA-projekt 2007-ben. Ez azt jelenti, hogy évente támogatást nyújtunk mintegy 1 millió kirekesztéstől szenvedő embernek, beleértve a fiatalokat is. Évente mintegy 2 millióan lépnek be a munkaerőpiacra az után, hogy támogatást kaptak az Európai Szociális Alapból. Bár az Európai Regionális Fejlesztési Alap nem önmagukban a fiatalokra koncentrál, társfinanszíroz olyan projekteket, amelyek közvetlenül érintik a fiatalokat, ilyen például az oktatási és szakképzési infrastruktúra, az egyetemi kutatás és a vállalkozások, nevezetesen a kis- és közepes vállalkozások támogatása. A Régiók a gazdasági változásért kezdeményezésben a Bizottság támogatja a legjobb gyakorlat cseréjét, a „Marginalizált fiatalok integrálása” regionális hálózaton keresztül. Hölgyeim és uraim, az ifjúsági munkanélküliség és a hosszú távú munkanélküliség elleni küzdelem prioritást élvez Európában és a tagállamokban egyaránt. A fiatalok integrálása a munka világába és a társadalomba, lehetőségeik jobb kihasználása az erős és fenntartható növekedés újraélesztésének legfontosabb előfeltételei Európában. Eoin Ryan (UEN). – Köszönöm nagyon átfogó válaszát. Önök ösztönzik-e a tagállamokat illetve gyakorolnak-e rájuk nyomást, hogy felhasználják a legjobb gyakorlatot vagy a legjobb gyakorlat példáit egymás országaiból, megkísérelve a hosszú távú munkanélküliség korlátozását a fiatalok körében? Biztos vagyok benne, hogy néhány ország, mondjuk úgy sikeresebb, mint a többi, és kíváncsi vagyok, hogy vannak-e olyan módszerek, amelyek révén az országok összekapcsolódhatnának egymással, hogy tanuljanak egymás példáiból. A múltban kritizáltam a kérdésekre adott válaszokat, így most azonban gratulálok önnek ehhez a nagyon átfogó válaszhoz.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Ryan úr, az információ és a jó gyakorlat cseréje egyike az Európai Unió nagyszerű eszközeinek. Ez állandó része a koordináció nyitott módszerének és állandó része a mi munkánknak; szeretném hangsúlyozni, hogy a szlovén elnökség például az elnökség egyik konferenciáját az ifjúsági foglalkoztatás kérdésének szentelte. Ez tipikus és ideális lehetőség az egyes tagállamok által követett különféle módszerek összehasonlításának. Önnek igaza van: néhány tagállam gyorsabban és hatékonyabban talál megoldásokat bizonyos kérdésekre, mint mások. Következésképpen a tapasztalatok és gyakorlati ismeretek folyamatos cseréje és összehasonlítása nagyon hatékony módszer a haladás elérésében. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Az új készségek, az internet, a technológia és a hasonlók minden bizonnyal nagyon fontosak a munkaerőpiacon. Mindannyian megtanultuk azonban, hogy még a fiatalkorúak munkanélküliségében is gyakran a kulcskészségeknek, az írásnak, olvasásnak és a számolásnak a hiánya az igazi indoka annak, hogy a fiatalok miért nem tudnak eleve belépni a munkaerőpiacra. Vannak-e ezen a területen konkrét fókuszpontok? Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – Elnök úr, biztos úr, ön az ifjúsági munkanélküliségről beszélt, illetve az előző kérdéssel kapcsolatban a nők alulfoglalkoztatottságáról. Szándékában áll-e a Bizottságnak javaslatok benyújtása a családi élet és a munka összehangolásáról, különös tekintettel az anyaságra és a szülői szabadságra? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Engedje meg, hogy röviden visszatérjek arra, amit az elején elmondtam. Jelenleg a Bizottság, különösen kollégám Figeľ biztos úr munkáján keresztül, a lemorzsolódási arányokra és az alapkészségek megszerzésére összpontosít. Önnek igaza van, létfontosságú, hogy az emberek megszerezzék az alapkészségeket, illetve a tanulás képességét korai gyermekkorban és serdülőkorban, mert ez megkönnyíti számukra a sikeres karriert később az életükben. A mi programunkban, például azokban, amelyeket az európai szociális alap finanszíroz, valami olyasmire koncentrálunk, amit én „második esélynek” neveznék, azaz lehetőséget akarunk adni azoknak a gyermekeknek, akiknek voltak problémái (és sokan vannak ilyenek), hogy visszamehessenek a formális oktatásba, és befejezhessék iskoláikat. Ez egyike a Bizottság fókuszpontjainak, mert mint már említettem, ez kulcsfontosságú ügy. Elnök. − 50. kérdés Robert Evanstól (H-0185/08) Tárgy: Az EU megkülönböztetés ellenes jogszabályai A hatályos EU jogszabályok szerint az EU polgárai csak a foglalkoztatás és a szakképzés terén részesülnek kor, vallás vagy hit, rokkantság és szexuális orientáció miatti megkülönböztetés elleni védelemben, míg az oktatás, a szociális védelem, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén a diszkriminációval kapcsolatos jogszabályok csak faji vagy etnikai származás alapján alkalmazandók. Mivel a jogszabályok már több kategóriára is kiterjednek az áruk és szolgáltatások terén, megfontolta-e a Bizottság azt, hogy ez milyen nem szándékolt következményekkel járhat? Például: bármilyen új jogszabályban milyen biztosítékokkal kívánja a Bizottság biztosítani, hogy a támogatások csökkentése ne érje hátrányosan az időseket és a kedvezményezett csoportokat? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amint tudják, az Európai Unió tág keretet hozott létre a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében és büszke lehet az elért eredményekre. Néhány csoport azonban magasabb szintű védelmet élvez, mint mások. Konkrétan ez azt jelenti, hogy az embereket védelemben részesítjük a kor, rokkantság, szexuális orientáció vagy vallás miatti megkülönböztetés ellen, de ebben a komplex védelemben csak a munkahelyen részesülnek. Csak a faji vagy etnikai származás, illetve a nemek szerinti diszkrimináció elleni védelem hatóköre tágabb. Amint a Bizottság 2008. évi jogalkotási és munkaprogramjában bejelentettük, a Bizottság az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 13. cikke alapján irányelvre irányuló javaslatot tervez, amely végrehajtaná az egyenlő bánásmód elvét a foglalkoztatáson kívül is, és tágítaná a meglévő EU jogi keretet. A részletekről még döntenünk kell: például várjuk egy hatástanulmány eredményeit, amely most készül, és az eredmények nemsokára rendelkezésünkre állnak majd. A Bizottság azonban érti a diszkriminációmentesség és a kedvező elbánás elvei közötti egyensúly elérésének szükségességét; bizonyos körülmények között azonban az utóbbi indokolható. A tagállamokban a kedvező elbánásnak többféle típusa létezik; speciális bánásmódot kínálnak bizonyos csoportoknak konkrét okok miatt a nélkül, hogy megkülönböztetőek lennének. A kedvező elbánásnak egy példája az idősek ingyenes utazása közösségi közlekedésben: ez támogatja mobilitásukat. A Bizottság ezeket
107
108
HU
Az Euròpai Parlament vitài
a gyakorlatokat nem tekinti törvényellenesnek, ha társadalmi, oktatási, kulturális vagy más indokok miatt megvan a nemzeti jogban a legitim alapjuk. Robert Evans (PSE). – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a biztosnak a nyilatkozata végén adott biztosítékért, hogy a Bizottság nem kívánja, hogy az általa „kedvező elbánásnak” nevezett hátrányt szenvedjen. Ezt üdvözlendőnek tartom. Ha az általa leírt munka folytatódik, és a megfelelő egyensúlyt tudja elérni, azt hiszem, azt az Európai Unió valamennyi országában üdvözölni fogják. Köszönetet mondok neki ezért a biztosítékért. Amíg enyém a szó, egy kapcsolódó ügyről szólva, tudja-e a biztos úr, hogy mikor fogják kiadni az ENSZ Fogyatékkal Élők Jogairól Szóló Egyezményhez való csatlakozásról szóló határozatra irányuló javaslatot, ami természetesen ugyanebbe a kategóriába tartozik? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Az ENSZ Fogyatékkal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezményét a luxemburgi elnökség idején fejezték be, hála többek között, az Európai Unió koordinált erőfeszítéseinek is. Biztos vagyok benne, hogy ezt az egyezményt nem kötötték volna meg a mi erőfeszítéseink nélkül. Természetesen az egyezmény ratifikálása a tagállamok felelősségébe tartozik, és az Európai Unió a tagállamokkal folytatott tárgyalásai révén kívánja a ratifikációs folyamatot támogatni és felgyorsítani. Ami az ön kérdését illeti, nevezetesen, hogy mikor kívánom közzétenni a javaslatot, az ideiglenes határidő ez év június vége, de ez valóban egy ideiglenes határidő. Jim Allister (NI). – Elnök úr, szeretném a Bizottság figyelmét a vallási diszkriminációra irányítani, és arra a megdöbbentő tényre, hogy annak ellenére, hogy az EU védelmet biztosít a vallási alapú megkülönböztetés ellen, az Európai Unióban van egy hely, ahol a vallási alapú megkülönböztetés engedélyezett. Sajnálatos módon, az én észak-írországi választókörzetemben az EU jogszabálytól való derogációval – melyet az EU engedélyezett – kifejezetten deklarálták, hogy törvényes a protestánsokkal szembeni diszkrimináció az Észak-Írország rendőri szolgálatába való felvétel során. Meg tudja mondani a biztos úr itt nekünk, hogy ennek a lehetetlen helyzetnek mikor vetnek véget, és mikor fogják az én választóimnak azokat a jogait, amelyeket mások élveznek, visszaállítani? Philip Bushill-Matthews (PPE-DE). – Nagyon röviden, engem megnyugtatott, mint ahogy a kérdés feltevőjét, Robert Evanst is, az, amit a biztos bármiféle jövőbeni jogszabállyal kapcsolatban tenni kíván. De a kérdés kifejezetten a nem szándékolt következmények potenciális veszélyeiről szólt. Tekintettel e terület érzékenységére, meg tudná erősíteni a biztos, hogy mielőtt bármiféle jogszabályt ezen a területen a végleges szintig kidolgoznak, előtte kifejezetten szigorú és jó előre elkészített hatásvizsgálatot végeznek? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) A hatályos irányelvek rendelkeznek a vallásos közösségekre és a vallásos hitekre vonatkozó speciális szabályokról ebben az összefüggésben. Amikor a Bizottság figyelemmel kíséri az intézkedéseket, egyúttal figyeli a rendelkezések végrehajtását is. Ez egy bonyolult és rendkívül érzékeny ügy, de általánosságban szólva, rá az európai irányelvek az irányadók, és a Bizottság meg tudja ítélni, hogy egyes tagállamok a jogszabályt helyesen hajtják-e végre vagy megsértik a diszkrimináció tilalmának elvét. Nagyon egyszerű választ tudok adni a másik kérdésre. Az egyenlő bánásmód és a diszkrimináció tilalmának elve alapvető európai érték, amelyet meg kell valósítani, és ennek során fel kell használni valamennyi, az Európai Unió rendelkezésére álló instrumentumot. Más részről, egyértelmű, hogy amikor döntéseket hozunk, amelyek oly sok ember számára lényegesek, vizsgálnunk kell a következményeket, és szükségünk van hatásvizsgálatokra. Az Európai Bizottság ezt a módszert szigorúan alkalmazza valamennyi területen, beleértve az esélyegyenlőség, az alapjogok és a diszkrimináció tilalmának területét is. Mario Mantovani (PPE-DE). – (IT) Köszönöm, Elnök úr, nem teszek fel további kérdést. Marie Panayotopoulos-Cassiotou azonban kifejezetten az anyaságra és a szülői szabadságra kérdezett rá. Megengedné, hogy a biztos válaszoljon erre? Elnök. − Mantovani úr, már lezártuk e kérdések megválaszolására szánt időt, és ezért egyértelműen nem tehetjük meg. A Bizottság hallotta a kérdést, és ha helyesnek tartja, akkor írásban megválaszolja. Panayotopoulos-Cassiotou asszony ezt megemlíthette volna, amikor egy perccel ezelőtt felszólalt. 51-től 61-ig a kérdéseket írásban fogják megválaszolni. A 62. és a 63. kérdést külön nem tárgyaljuk, mert témájukkal e részülés későbbi részében foglalkozunk.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Elnök. − 64. kérdés Manuel Medina Ortegától (H-0155/08) Tárgy: Halászati megállapodás Marokkóval Értékelte-e a Bizottság az EU hajói által megtett halászati utak eredményeit a legutóbbi Marokkóval megkötött halászati egyezmény alapján? Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, tiszteletreméltó képviselők, szeretnék köszönetet mondani a tiszteletreméltó képviselőnek, Medina Ortega úrnak ezért a kérdésért, ami lehetőséget ad számomra, hogy kifejtsem a Bizottság álláspontját a Marokkóval megkötött halászati megállapodás fontos kérdéséről. A Bizottság figyelemmel kíséri az EK-Marokkó halászati partnerségi megállapodást. A megállapodás végrehajtásának első évére vonatkozó adatok még nem véglegesek, mivel az első év csak 2008. február 28-án ért véget, és hathónapos késedelem van a halászati műveletek végrehajtása és az adatok továbbítása és elemzése között. E késedelem ellenére is, a már rendelkezésünkre álló adatok a halászati lehetőségekről pozitív képet mutatnak a teljes halászati lehetőség mintegy 80%-os kihasználtságával. Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Köszönöm a biztosnak a válaszát, és elismerem, hogy nehéz ilyen hamar az adatokat megszerezni, de én történetesen halászati vidék közelében élek, és a halászok elmondták nekem, hogy strukturális problémák adódnak ezen a halászati területen az ott hagyott hálók és más halászati felszerelés túlzott megjelenése miatt, ami rendkívül megnehezíti a halászatot. Nem tudom, hogy a biztos ismeri-e azokat a strukturális nehézségeket, amelyek a legutóbbi megállapodás óta a szaharai halászati területen megjelentek. Ez egy olyan időszak volt, amikor az európai halászflotta nem volt jelen, de úgy tűnik, hogy ez a halászati feltételek romlását okozta a terület védelmének hiánya miatt. Joe Borg, a Bizottság tagja. − Ha egy kicsit pontosabb lehetek, a fő kategóriák végrehajtásának első évében a kisméretű kategóriák és a tonhal esetében a halászati kihasználtsági arány több mint 90%-os volt, és az ipari mélytengeri halfajták esetében 80% körüli. A kihasználtsági arány a tengerfenéken élő fajok esetében azonban sokkal rosszabb. E tekintetben a kihasználtság csak 23% körül van. Ez főleg bizonyos ön által is jelzett problémáknak tulajdonítható, különösen a kötelező kikötésre vonatkozó kérdésnek, – ennek a beépítéséhez a halászati partnerségi megállapodásba Marokkó ragaszkodott – és a közösségi hajók fedélzetén a marokkói tengerészek toborzását illető problémának. Mintegy két héttel ezelőtt magam is Marokkóban voltam, és volt alkalmam megvitatni ezeket a gyermekbetegség problémákat, ahogyan hívhatjuk őket, a marokkói miniszterrel tekintettel a Marokkóval megkötött halászati partnerségi megállapodás végrehajtására. Azt hiszem, általános az egyetértés abban, hogy vissza kell térnünk a kötelező kikötések kérdésére, mivel a halászati partnerségi megállapodás szándéka az volt, hogy ezekre a kikötésekre re-export céljára lenne szükség. A közösségi hajóknak a Marokkóban kifogott halat partra kell vinniük, hogy feldolgozás után azokat reexportálják. A valóságban azonban a partra vitt halat most helyi fogyasztásra használják fel. Ez azt jelenti, hogy mivel a halat a területi határon kívül fogják ki, ezért azt úgy tekintik, hogy Marokkóba importálják, és ezért arra magas vámot vetnek ki. Én felvetettem ezt a kérdést, és van egyetértés, így azt remélem, hogy nagyon rövid időn belül megoldást találunk rá. Hasonlóképpen a marokkói tengerészek toborzása tekintetében is felvetettük a kérdést a marokkói hatóságoknál – magánál a miniszternél – és a jegyzékbe felvett személyek száma nőtt, akik közül az Európai Közösséghez tartozó hajók tulajdonosai választhatnak. Mi megpróbáljuk ezt a jegyzéket tovább bővíteni, hogy amennyire csak lehetséges, csökkenthessük azt a kényelmetlenséget, amit egy nagyon korlátozott névjegyzék okoz, amelyről a hajótulajdonosok kiválaszthatják azokat a halászokat, akik hajóik fedélzetén dolgozhatnak. Rosa Miguélez Ramos (PSE). – (ES) Elnök úr, a halászok veszélyes világában szeretnék érdeklődni a Playa de Bakio tonhalfeldolgozó sorsa felöl, amelyet vasárnap Szomália partjainál térítettek el 26 matrózzal a fedélzetén, akik közül nyolc galíciai, öt baszk és 13 afrikai. Szeretném megkérdezni öntől biztos úr, hogy a Bizottság mit tesz ebben az ügyben, cselekedett-e már vagy szándékszik-e cselekedni, mert nagyon aggaszt bennünket, hogy mi történhet azokkal, akik még mindig e halfeldolgozó hajó fedélzetén vannak.
109
110
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Joe Borg, a Bizottság tagja. − Arra a konkrét ügyre vonatkozóan, amelyre Miguélez Ramos asszony utalt, szeretném elmondani, hogy a mai napon a Bizottság kiadott egy nyilatkozatot, amelyben kifejezi aggodalmát a spanyol halászhajó eltérítésével kapcsolatban a Szomália partjai melletti nemzetközi vizeken. A Bizottság első számú gondja a fedélzeten tartózkodó spanyol halászok biztonsága. Ezután kifejti, hogy helyteleníti a kalózkodás és a fegyveres rablás minden esetét. A szomáliai hatóságok nem tudják megfelelően biztosítani a Szomália partjai mentén levő vizek biztonságát. Ennek eredménye a súlyos probléma a kalózkodással. A nyilatkozat azzal zárul, hogy a Bizottság azon a nézeten van, hogy az EU nem biztonságos tengeri zónákban hajózó kereskedelmi és halászhajói védelmének koordinált megközelítése jogosan képezheti az európai tengerpolitika részét, de ez kapcsolódik az európai biztonsági és védelmi politikához is. Mindenesetre ez egy olyan ügy, amelyben a Tanácsnak kell határoznia. Elnök. − 65. kérdés Sharon Bowles-tól (H-0175/08) Tárgy: Halászok kis hajókkal Tud-e a Bizottság a Kishajós Halászok Egyesületének létrejöttéről az Egyesült Királyságban az ez évi halászati kvóták meghatározása után? Tudatában van-e a Bizottság annak, hogy az Egyesült Királyság egyes területein ezek az új kvóták azt jelentették, hogy néhány kisebb flotta hajónként és naponta csak egyetlen tőkehalat foghat ki? Bár az Egyesült Királyság kormányának a feladata a döntés a halászati kvóták kiosztásáról a nagyés a kishajók között, elismeri-e a Bizottság a kis flották helyi és hagyományos fontosságát, miközben e flották közül néhány fenntarthatósági kitüntetést kapott? Nem gondolja a Bizottság, hogy többet kellene tenni Európában az ő védelmük érdekében? És ha igen, hogyan? Joe Borg, a Bizottság tagja. − Szeretnék köszönetet mondani a tiszteletreméltó képviselőnek, Bowles asszonynak a kérdéséért, ami lehetőséget ad számomra, hogy kifejtsem a Bizottság álláspontját a kisméretű hajók fontos kérdéséről. Tudom, hogy létrejött egy egyesület, amely összehozza az Egyesült Királyság flottájában a 10 méter hosszúság alatti hajók tulajdonosait. Azt is tudom, hogy az alacsony tőkehalkvóta-allokáció ennek az egyesületnek a gyökere, mivel az Egyesült Királyság tőkehalkvótájában a flotta e részének részesedése az egésznek mindössze 3%-át teszi ki annak ellenére, hogy a flotta e részének viszonylagos fogási potenciálja sokkal nagyobb lehet. Amint ön nagyon helyesen rámutatott a kérdésében, a tagállamok – ebben az esetben az Egyesült Királyság – felelnek a halászati lehetőségek szétosztásáért hajóik között. Hozzátenném, ugyancsak a tagállamok felelnek a flotta méretének az ország rendelkezésére álló halászati lehetőségekhez való igazításáért függetlenül attól, hogy az kis vagy nagy hajóból áll. Hadd hangsúlyozzam, hogy a Bizottság elismeri a kisméretű flottát, illetve pontosabban a 12-méteres hosszúságúnál kisebb hajók speciális körülményeit, amelyek nem alkalmaznak vonóhálót. A flotta e része számára, az Európai Halászati Alap nagyon kedvező pénzügyi keretet biztosít, ami lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy intézkedéseket fogadjanak el a védelmükre. Ezzel együtt is szeretnék rámutatni arra, hogy az Egyesült Királyságban a 10 méteresnél kisebb hajókra vonatkozó rendelkezésemre álló információ alapján jelzések vannak a tekintetben, hogy a flottának ez a szektora a közelmúltban olyan fogási kapacitást fejlesztett ki, amely messze meghaladja a számára hagyományosan kiosztott halászati lehetőségeket. E probléma megoldása az Egyesült Királyság hatóságainak kezében van. Sharon Bowles (ALDE). – Úgy sejtem, hogy ebből sok minden van úgy, ahogyan gyanítottam. De talán ön még egy kis problémát meg tudna oldani nekem. Időről-időre azt mondják nekem, hogy az Angol Csatornában található tőkehalat nem ismerik el hivatalosan őshonos fajként. Ha ez így van, akkor Anglia délkeleti partjain a halászokat még inkább bosszantani fogja, ha azt mondják nekik, hogy nem foghatják ki azt a tőkehalat, amely elméletileg nincs is, bár a tények azt mutatják, hogy az állomány ott bőséges. Meg tudná ezt oldani számomra, és tudatná velem, hogy a Csatornában lévő tőkehalat milyen mértékben vették figyelembe a legutóbbi EU statisztikákban? Tudom, hogy valószínűleg nem tudott mindezzel az információval előre felkészülni, így válaszát írásban is elfogadom, ha szükséges.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Joe Borg, a Bizottság tagja. − Nem állnak rendelkezésemre az adatok, de mindenképpen megvizsgálom és írásban fogom ön tájékoztatni. Ami a tőkehalat illeti, szeretném hangsúlyozni, hogy most vagyunk a tőkehalállomány helyreállítási terve felülvizsgálatának folyamatában, ami az Egyesült Királyságot övező tengerek nagy részét lefedi. A Tanácsban a múlt hétfőn nyújtottam be a javaslatot az új tőkehal helyreállítási tervre, amikor az egyébként az Ír-tengert is lefedni szándékozó tervvel kapcsolatos nézetek kezdeti cseréjére is sor kerül. Így tovább kívánjuk bővíteni a tőkehal helyreállítási terv hatókörét. Ezzel együtt megpróbáljuk finomhangolni azt, hogy érzékenyebben reagálhasson a különféle vizekben található realitásokra, így ha van a közösségi vizeknek olyan adott területe, ahol bőségesebb a tőkehalállomány, bizonyos intézkedéseket lehet tenni. Más területeken, ahol a tőkehalállomány sokkal rosszabb állapotban van, szigorúbb intézkedésekre van nyilvánvalóan szükség, hogy az állomány helyreállhasson. A tőkehalállományok általánosságban nagyon rossz állapotban vannak. Mortalitásuk egyike a legrosszabbaknak, és nagyon kemény intézkedésekre van ezért szükség, hogy ezek az értékes állományok helyreálljanak. Elnök. − 66. kérdés Seán Ó Neachtain-től (H-0183/08) Tárgy: Az ír fehérhúsú halágazat egyharmadának leszerelési programja. Tudna a Bizottság átfogó nyilatkozatot tenni vázolva, hogy hogyan halad az írországi fehérhúsú halágazat egyharmadának leszerelési programja, ami 60 millió euróba kerül? Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a tiszteletreméltó képviselőnek, Ó Neachtain úrnak kérdéséért, mert az lehetővé teszi számomra, hogy foglalkozzam a halászhajók leszerelésének kérdésével. 2007. augusztus 6-i levelükben az ír hatóságok értesítették a Bizottságot a „Halászati erőfeszítés kiigazítás” című állami segélyprogramjukról. A program az ír flotta polivalens vagy merevítőrudas zsákhálós szegmensében regisztrált hajóit kívánja üzemen kívül helyezni, amelyek elsősorban a fehérhúsú halállományt fogják ki, bár a tervben szerepelnek olyan hajók is, amelyek mélytengeri vagy rákfélék állományait halásszák. A program teljes nemzeti költségvetése 66 millió euró. A Bizottság az állami támogatásra vonatkozó szabályok alapján 2007. november 13-án hagyta jóvá a programot. Az ír program azt irányozza elő, hogy támogatás 2009. október 1-ig adható. Az ír hatóságok szerint azonban a programban a kérelmek befogadási határideje 2008. április 30, mely időpont után a program kihasználtsága egyértelműbbé válik. A Bizottság üdvözli az írországi kezdeményezést, amely megkísérli csökkenteni a halászflotta kapacitását, hogy csökkenjen a meglévő halállományokra nehezedő nyomás. A közös halászati politika központi pillére a halászati kapacitások hozzáigazítása a halászati lehetőségekhez. Ezen kívül az ír rendszer az érzékeny fehérhúsú halállományokra halászó hajók leszerelésének ad elsőbbséget, miközben lehetőséget ad a már most csökkentett kvótákkal, magasabb üzemanyagköltségekkel stb. szembesülő hajótulajdonosoknak, hogy elhagyják az ágazatot. A fennmaradó halászhajó üzemeltetők bizonyára hasznot húznak a vonzóbb megtérülésekből. Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a biztosnak válaszáért és egyetértek, hogy szükség van, és volt is, a hajók leszerelésére a halállományok nem kielégítő szintje miatt. Én azonban szeretném feltenni a kérdést a biztosnak, hogy van-e a Bizottságnak valamilyen terve vagy javaslata, amely a halászati ágazatban munkahelyüket elvesztők számára lehetőséget adna más pálya megtalálására és úgy, hogy lehetőleg megmaradhassanak hasonló jellegű munkában. Ezeknek az embereknek, akik egész életüket a tengeren töltötték, kevés reménye van arra, hogy máshol munkát találjanak. Joe Borg, a Bizottság tagja. − Ami a leszerelt hajók fedélzetén dolgozókat illeti, először is azt szeretném elmondani, hogy az Európai Halászati Alap lehetővé teszi a leszereléshez társuló állandó megszüntetés támogatását. Azonban az már az érintett tagállamtól függ, hogy ezt a kiadási tételt felveszi-e operatív programjába az Európai Halászati Alap által finanszírozandó tételként. Én úgy tudom, hogy Írország úgy tartja, hogy a nemzeti állami juttatási program biztosít kártalanítást a matrózoknak. Ezzel együtt a leszereléshez kapcsolódó állandó megszüntetés mellett az Európai Halászati Alap (EHA) ugyancsak lehetőséget ad a társadalmi-gazdasági kompenzációra, a diverzifikációra, az átképzésre és a korai nyugdíjba vonulásra. Így lehetséges támogatást nyújtani az EHA-ból ahhoz is, hogy a matrózokat átképezzék
111
112
HU
Az Euròpai Parlament vitài
más, bár kapcsolódó ágazatokra, lehetőséget adva a diverzifikációra, de arra is, hogy alternatív foglalkoztatást keressenek más ágazatokban. Ismételten hangsúlyoznám, hogy a tagállamnak kell az operatív programot elkészíteni. A Bizottság jóváhagyja az operatív programot mindaddig, ameddig az megfelel az Európai Halászati Alap paramétereinek, de az érintett tagállamnak kell meghatároznia a tényleges prioritásokat és a tényleges területeket. A Bizottságnak nincs joga ragaszkodni ahhoz, hogy a tagállamok az egyik lehetőséget válasszák és ne a másikat. Mindaddig, ameddig azok az Európai Halászati Alap céljai között szerepelnek, akkor azok elég jók számunkra is. Elnök. − Mivel szerzője nincs jelen, a 67. kérdés nem tehető fel. Elnök.− 68. kérdés Ioannis Gklavakistól (H-0221/08) Tárgy: A közös halászati politika szabályainak súlyos megsértése 2005-ben Az 1447/1999/EK rendelet szerint(2), a tagállamok kötelesek évente jelenteni a Bizottságnak a közös halászati politika (KHP) szabályai minden megsértését, és az ezzel kapcsolatban kiszabott bírságokat. A közelmúltban a Bizottság közzétette a közös halászati politika szabályai súlyos megsértéséről szóló hatodik jelentését (COM(2007)0448). A jelentésben közzétett adatok azt mutatják, hogy a szabálysértések száma nő, miközben az egész EU-ban a kivetett bírságok csökkennek. Konkrétan: 2005-ben 2004-gyel összehasonlítva 8,1%-kal több szabálysértést jegyeztek fel, miközben a szankciók szintje majdnem 45%-kal csökkent. Lényeges eltérések vannak a tagállamok között is, ami a bírság kivetésének körülményeit és a bírságok szintjét illeti. Kimondhatja-e a Bizottság, hogy a szankcionálás különféle nemzeti rendszerei garantálják az egyenlő versenyt az európai halászok között? Nem gondolja a Bizottság, hogy helyénvaló lenne a KHP szabályai súlyos megsértése esetén a szankcionálás harmonizált rendszerét bevezetni? Hogyan lehetne a halászok bizalmát megerősíteni abban, hogy a KHP szabályait egyenlően alkalmazzák, hogy betartsák a halállományok védelmének szabályait? Joe Borg, a Bizottság tagja. − Szeretnék köszönetet mondani a tiszteletreméltó képviselőnek, Gklavakis úrnak az általa felvetett fontos kérdésért, mert ezzel lehetőséget ad számomra, hogy kifejtsem álláspontomat ezzel a kulcsfontosságú kérdéssel kapcsolatban, és érintsem az e területen előkészületben lévő reformot is. Tudom, hogy lényeges eltérések vannak a tagállamok által a súlyos szabálysértésekért kirótt szankciók tekintetében, ami a jelenlegi ellenőrzési rendszer állandósuló hiányosságaihoz vezet. Amint ön kérdésében nagyon helyesen rámutatott, a tagállamok által kirótt büntetések nem eléggé elrettentőek, és nem biztosítanak valódi ösztönzést a jogszabályok betartására. Hadd adjak egy példát: 2005-ben az átlagos bírság összege az Európai Unióban nem érte el a 2000 eurót, míg az összegek néhány tagállamban a 98 eurótól más tagállamokban 8 876 euróig terjedtek. Hadd hangsúlyozzam, hogy a közösségi jog szerint a nemzeti hatóságoknak kell biztosítaniuk, hogy a közös halászati politika minden súlyos megsértését megfelelő nyomon követési eljárás kövesse, és ahol szükséges, elrettentő büntetést szabjanak ki. A tagállamoké az elsődleges felelősség, és a diszkrecionális jog azért, hogy meghatározzák az összeget és kiróják a szankciókat a közös halászati politika súlyos megsértéséért. A Bizottság ezt a folyamatot csak felügyelni és értékelni tudja. Ezek után szeretném tájékoztatni önt, hogy a tagállamok az elmúlt néhány évben benyújtott súlyos szabálysértésekről szóló éves jelentéseinek elemzése, és különösen a Számvevőszék 7/2007 jelentése alapján a Bizottság úgy döntött, hogy elindítja a közös halászati politika ellenőrzési rendszerének reformját, előirányozva a szankciók harmonizálását közösségi szinten együtt a súlyos szabálysértés egyértelműbb meghatározásával, az egységesség és az átláthatóság garantálása érdekében. Bízom benne, hogy ez az új, egyszerűbb és hatékonyabb ellenőrzési rendszer egyenlő esélyeket biztosít majd a közösség halászainak, megerősíti a közös halászati politika szabályainak tiszteletben tartását, és terjeszti a jogkövetés kultúráját.
(2)
HL L 167., 1999.7.2., 5. o.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ioannis Gklavakis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, biztos úr, nagyon örülök az ön válaszának. Örülök, hogy lesz egységes megközelítés valamennyi EU tagállamban. Én csak azt remélem, hogy ez minden ágazatra egyaránt vonatkozik majd. Remélem, hogy ön ezen az elven fogja folytatni munkáját. Hadd mutassak azonban rá még egy dologra: minél alacsonyabbak a tengeri halállományok, annál szigorúbbnak kell lennünk, vagy pedig a jövő nagyon sivár lesz. Joe Borg, a Bizottság tagja. − Szeretnék köszönetet mondani Gklavakis úrnak megjegyzéseiért. Szeretnék a parlamenti képviselőkhöz fordulni azzal a kéréssel, hogy támogassák a Bizottságot ebben az ügyben, hogy megvalósíthassuk a szankcionálási rendszer harmonizálására irányuló intézkedést. Az elmúlt héten egy kapcsolódó területen, nevezetesen az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem területén a Tanácsban sor került az első véleménycserére. Az IEU javaslatban megpróbáljuk harmonizálni a rendelkezéseket – mondhatnánk a szankcionálási rendszert. Bár valamennyi tagállam egyhangúan egyetértett abban, hogy hatékonyan kell küzdenünk az illegális halászat ellen, amikor a részletek megvitatására került sor a javaslat hatóköréről, a szankciók harmonizálásáról és arról, hogy hogyan tudnánk ellenőrzés alatt tartani az illegálisan feldolgozott halászati termékek behozatalát, szinte egységesen csak problémákat találtak javaslatunkban. Nyilvánvaló, hogy erről tárgyalni fogok a tagállamokkal a következő hónapokban. Azzal számolok, hogy amikor az egész ellenőrzési rendelethez érünk, ami az IEU-ra is kiterjed, ez egy sokkal nehezebb mérkőzés lesz. Remélem, hogy a Parlament az általam remélhetőleg az év későbbi részében a Kollégium számára elfogadásra benyújtandó új ellenőrzési javaslatról szóló jelentésében teljes körű támogatást fog adni neki. Elnök. − A 69. kérdés írásbeli választ kap. 70. kérdés Giovanna Cordától (H-0157/08) Tárgy: A kéknyelv betegség progressziója Észak-Európában Két belga egyetem a közelmúltban végzett vizsgálata bizonyítja a kéknyelv betegség endemikussá válásának nagy kockázatát Észak-Európában. Mivel a kéknyelv betegség terjedése társítható a hordozóanyagok mozgásával és a vírustörzsek megerősödésével, nem kellene azonnali sürgősségi intézkedéseket bevezetni a betegség előrehaladása előtt? Ezen kívül, mivel a betegséggel érintett gulyák és juhnyájak száma a 2006. évi 695-ről 2007-re 6 857-re nőtt egyedül Belgiumban, kifejtené a Bizottság, hogy milyen intézkedéseket kíván bevezetni a vírus elleni kezelés kifejlesztése, az oltási kampányok és ezek finanszírozása érdekében? Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Köszönöm a tiszteletreméltó képviselő kérdését. Elmondanám, hogy a Bizottság jól ismeri a több tagállamban is a közelmúltban terjedő kéknyelv betegség által okozott precedens nélküli helyzetet, és aktív erőfeszítéseket tesz a betegség leküzdése érdekében. Tavaly januárban a Bizottság által szervezett kéknyelv oltás konferencián egyértelművé vált, hogy az oltás a fő és leghatékonyabb állatgyógyászati intézkedés a kéknyelv leküzdésére. A harmonizált EU-megközelítés elérésének érdekében a Bizottság gyorsan kiadta útmutatásait, és a vakcinációs tervek kritériumait, miközben kellő rugalmasságot hagyott a tagállamok számára, hogy oltási stratégiájukat saját konkrét helyzetükhöz igazítsák. Ekkor a Bizottság értékelte a tagállamok által benyújtott terveket, jóváhagyta azokat, és biztosította az összesen a teljes műveletre szánt 130 millió eurós összegből az első 64 millió eurót kitevő pénzügyi hozzájárulást. Mindezek az intézkedések tükrözik, hogy a Bizottság milyen nagy fontosságot tulajdonít az oltásnak. A Közösség is támogat több kéknyelv betegség kutatási programot. Az ötödik és a hatodik keretprogramban, két konkrét projektet szenteltünk a biztonságos és hatékony kéknyelv vírus vakcinálási stratégia kifejlesztésére. Az EU hozzájárulása 1,7 millió euró, illetve 804 000 euró volt. Ezek az intézkedések folytatódnak a hetedik keretprogramban. Jelenleg azonban a tudósok nem gondolják, hogy a vírusellenes kezelés kifejlesztése hatékonyan csökkentené a betegség által okozott veszteségeket. Giovanna Corda (PSE). – (FR) Biztos asszony, először is tudom, hogy én vagyok az első, aki ma szóbeli kérdést tesz fel önnek. Remélem, hogy ön is éppen úgy örül, hogy itt lehet ebben a teremben a mai napon, mint én. Én most egy kicsit eltérnék a tárgytól.
113
114
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ön bőséges információt adott nekünk, bár a közelmúltban a Benelux országokban és Németországban összeállított adatok szerint a lázzal fertőzött állományok száma meghuszonötszöröződött egy év alatt, ami figyelemreméltó. Szeretnék megemlíteni egy esetet Belgiumban, mivel nyilvánvaló én ott dolgozom. Majdnem 7 000 állomány érintett. Ennek nagyon súlyos pénzügyi kihatása van a gazdákra. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Úgy véljük, hogy a betegség 2008 során egész Európában elterjed. A Bizottság ezért nagyon szigorú intézkedéseket hoz a betegség ellenőrzés alatt tartása érdekében, és amint elmondtam, a betegség leküzdésének legjobb módja az oltás. A múltban is, és most is, igen sok pénzt költöttünk arra, hogy támogassuk a tagállamokat az oltóanyagokkal és az oltással. James Nicholson (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném azt mondani a biztosnak: a kéknyelv betegség gyorsan elterjedt az egész Európai Unióban, és ön azt mondta, hogy az oltás a legjobb módszer, de még ebben a fázisban is. Nem fontolná meg a Bizottság, hogy az olyan területekre, amelyeket még eddig a betegség nem érintett, tegyék lehetővé az olyan állatok behozatalának tilalmát azokban az esetekben, amikor bizonyított, hogy az állomány fertőzött – ahol ezt meg is erősítették. Nyilvánvalóan ez lenne az értelmes dolog, hogy az emberek – még önkéntesen sem – importálhassanak olyan területről, amely érintett, olyan régióba, amely nem érintett, mert hogy nagyon gyorsan terjed a betegség. Ön azt mondja, hogy ez elkerülhetetlen, én azonban azt mondom, ezt kellene tennünk. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Amint ön is tudja, meghoztuk az intézkedéseket. Ott van Olaszország és Franciaország – és Portugália – példája, amelyek egyoldalú intézkedéseket hoztak az érintett állatok behozatalának megakadályozására. A bevezetett extraintézkedések eredményeként ma már mindkét ország visszavonja az múltban meghozott egyoldalú intézkedéseit. Nagyon szorosan figyelemmel kísérjük a helyzetet, és további intézkedéseket is fogunk hozni, ha úgy érezzük, szükség van rá. Elnök. − Mivel a következő kérdések témája ugyanaz, azokat a biztos együtt fogja megválaszolni: 71. kérdés Marian Harkintól (H-0164/08) Tárgy: Brazil marhahús Mik a jelenlegi előírások brazil marhahúsnak az EU-ba történő behozatalát illetően? 72. kérdés Brian Crowleytól (H-0177/08) Tárgy: Brazil marhahús Tudna a Bizottság átfogó nyilatkozatot tenni, amely felvázolná a jelenlegi álláspontot az Európai Unióba történő brazil marhahús behozatalának lényegi korlátozásait illetően? Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Amint önök is tudják, az EU-nak éveken át nagyon hatékony importpolitikája volt a Brazíliából származó marhahúsra. Az EU-nak szánt brazil marhahús csak olyan területekről engedélyezett, amelyeket a száj és körömfájás betegségtől mentesnek tekintenek. Jelenleg ezek a területek hat brazil államban vannak: Espírito Santo, Goiás, Mato Grosso, Minas Gerais, Rio Grande do Sul és Santa Catarina. Azoknak a szarvasmarhaféléknek, amelyeknek a húsát az EU piacára szánják, legalább 90-napos időtartamon át valamely engedélyezett területen kell lenniük. Ezen kívül vágás előtt van egy legalább 40-napos tartózkodási idő egy birtokon belül. A vágóhídon a szarvasmarhafélék nem érintkezhetnek más olyan állatokkal, amelyek nem teljesítik a fenti feltételeket, vágás előtt egészségügyi vizsgálaton kell átesniük, és a vágás előtt 24 órával a betegség klinikai tüneteitől menteseknek kell lenniük. Csak friss marhahús exportálható az EU-ba, a húsnak magának csontozottnak és érleltnek kell lennie, biztosítva a száj és körömfájás vírusának inaktiválását, amennyiben az a fent említett intézkedések ellenére is jelen lenne. 2007 novemberében a Bizottság által végzett ellenőrzés súlyos nem megfelelőségre vonatkozó példákat talált a birtokok regisztrációjával, az állatok azonosításával, mozgásuk ellenőrzésével kapcsolatban, és korábbi kötelezettségvállalásai ellenére Brazília nem hozta meg a helyénvaló korrekciós intézkedéseket.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Következésképpen a Bizottság ez év januárjában intézkedéseket fogadott el, amelyek a brazil marhahús behozatalát azokra a birtokokra korlátozzák, amelyek több kiegészítő előírásnak is megfelelnek. Ezek közé a kiegészítő előírások közé tartozik valamennyi állat teljes körű azonosítása és regisztrálása a brazil nemzeti szarvasmarhafélék rendszerében. Ezen kívül a birtokot a brazil állatorvosi szolgálatoknak hatékonyan kell ellenőrizniük, és a hatóságoknak is rendszeres ellenőrzéseket kell folytatniuk. Marian Harkin (ALDE). – Én is üdvözlöm a biztost. Lehet, hogy a kérdés egy kicsit méltánytalan, lévén hogy történeti perspektívája van. De elődjétől Kyprianou biztostól kaptam egy választ az élelmiszer- és állatgyógyászati jelentéssel kapcsolatban mintegy hat hónappal ezelőtt. Az ő válasza az volt, hogy a jelentés előzetes következtetései nem indokolták az EU-politika azonnali megváltoztatását Brazíliával szemben. Mindössze két vagy három hónappal a tilalom meghirdetése előtt az élelmiszer- és állategészségügyi hivatalnokok állították a mezőgazdasági bizottságban, és máshol is, hogy a problémák nem igazán jelentősek. Mégis, két vagy három hónapon belül kihirdették a tilalmat, és most az eredeti gazdaságok számához képest mindössze 1%-tól importálunk. A kérdésem ez: az Ír Gazdaszövetség jelentésére volt szükség ahhoz, hogy az FVO szorosabban vizsgálja a helyzetet, és erre volt szükség ahhoz, hogy a Bizottság cselekedjék? Brian Crowley (UEN). – Szeretnék köszönetet mondani a biztos asszonynak válaszáért és üdvözlöm őt az első kérdések óráján az Európai Parlamentben. Nyilvánvalóan ön nagyon elfoglalt és örül a kapott reakciónak. Az én kiegészítésem arra vonatkozik, hogy amikor az ön meghallgatása zajlott a Parlamentben a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság előtt, akkor ön rámutatott, hogy az élelmiszerbiztonság egyike az ön kulcsfontosságú ügyeinek, de ugyanakkor méltányosaknak kell lennünk kereskedelmi partnereinkkel szemben is. Én úgy gondolom, hogy nemcsak azokkal a rendeletekkel kapcsolatban kell méltányosaknak lennünk, amelyek az európai gazdákra és élelmiszer-előállítókra vonatkoznak, hanem azokkal szemben is, akik az Európai Unióba importálnak, és akikre ugyanazoknak a rendeleteknek kellene vonatkozniuk. Hogyan tudjuk garantálni, hogy az élelmiszerellátás biztonságos és ugyanolyan szabványoknak felel meg, mint amelyeknek az európai előállítóknak kell megfelelniük, különös tekintettel a Brazíliából származó marhahúsra? Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − A Bizottság Brazíliába küldött missziói azonosították az EU egészségügyi előírásaival kapcsolatos hiányosságokat. E hiányosságok egy részével maguk a brazil hatóságok foglalkoztak. Azonban 2007 novemberében a Bizottság missziója több példát talált a megfelelőség hiányára, különösen a birtokok regisztrációjával, az állatok azonosításával és mozgásának ellenőrzésével kapcsolatban, és azt tapasztalta, hogy a korábbi kötelezettségvállalások ellenére sem hozták meg a korrekciós intézkedéseket. Következésképpen, amint már elmondtam, további előírásokat fogadtunk el, és jelenleg arról igyekszünk meggyőződni, hogy a brazilok valóban teljesítik-e a vállalt kötelezettségeket. Jelenleg a Bizottság szakértői gyakorlati képzést nyújtanak maguknak az ellenőröknek, de arról is meggyőződnek, hogy a kiképzett ellenőrök valóban ott legyenek a gazdaságokban, kiképezzék saját embereiket, hogy valamennyi Brazíliából származó húsexportot fogadó tagállam kapjon garanciákat arra, hogy jól képzett emberek felügyelik előírásaink és rendeleteink betartását. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Biztos asszony, üdvözlöm önt. Az ön legutóbbi kijelentése némiképp aggaszt, mert az ír gazdák, az európai gazdák tapasztalatai nem a nagyfokú támogatásról, hanem a szemrevételezésről és az ellenőrzésről szólnak, amikor őket a Bizottság ellenőrei meglátogatják. Az a benyomásom, hogy bizottsági szinten a mi tisztviselőink fogják a brazilok kezét, és segítenek nekik, hogy megfelelhessenek a normáknak. Bárcsak ugyanez történne, amikor a saját termelőinkről van szó. Második kérdésem: Milyen erőfeszítéseket tesz Brazília, hogy javítson játékán, valamint el tudja-e képzelni, és ha igen, mikorra, a visszatérést a korábban Európába küldött marhahússzintekhez, ahogyan biztos vagyok benne, hogy a brazilok szeretnék. Én tudom, hogy önnek új még ez a munkakör, gondolja, hogy az ő normáik, ha egyáltalán elérik azokat, egyenértékűek lennének a miénkkel, tekintettel arra, hogy náluk csak 90 napra illetve 40 napra van szükség? Mi a születéstől a vágásig végig címkézzük az állatokat. Elspeth Attwooll (ALDE). – Én is üdvözlöm önt biztos asszony. Tekintettel arra, amit elmondott a legutóbbi Élelmiszer- és Állategészségügyi Hivatal jelentéséről és a be nem jelentett járványkitörésekkel kapcsolatos problémákról, arról, hogy súlyos hiányosságokat azonosítottak a nyomon követhetőségben és azonosításban
115
116
HU
Az Euròpai Parlament vitài
– ezek valóban rendszerhibák – és arra a tényre, hogy a brazil hatóságok még az új, önök által bevezetett intézkedések ellenére sem tudtak garanciákat adni, nagyon valószínűtleneknek tűnik, hogy a láb és körömfájás betegség ellenőrzésének regionalizálási politikája Brazíliában egyáltalán működne, vagy egyáltalán működtethetővé válhatna. Nem ez a helyzet biztos asszony? Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Először is szeretném biztosítani önöket, hogy az általunk előírt követelmények egyenértékűek az exportált termékre, és a Bizottság tisztviselői kérésükre képzésben részesítik az embereket, hogy a megfelelő ellenőrzést és rendszabályokat foganatosítsák, de biztos vagyok abban, hogy nem utasítanák el a mi embereinknek nyújtott támogatást sem. Mi megpróbálunk méltányosaknak lenni, és biztos vagyok benne, hogy az elsődleges követelmény a termékeink biztonsága. A regionalizálást ugyanúgy alkalmazzák Brazíliában, mint az EU-ban. Elnök. − 73. kérdés Avril Doyle-tól (H-0166/08) Tárgy: Javaslat az egészségügyi ellátásra Tudna a Bizottság magyarázatot adni a határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló javaslattervezet közzétételének késedelmére, tekintettel az Európai Bíróság e területen hozott ítéleteit követő jogalkotás politikai követelményére és arra az ígéretre, amit akkor adtak, amikor az egészségügyi ellátást kivették a szolgáltatásokról szóló irányelvből (2006/123/EK(3))? Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Tiszteletreméltó képviselők, a Bizottságnak az a szándéka, hogy választ adjon a Parlament és a Tanács határozatára, hogy amikor az egészségügyi szolgáltatásokat kivettük a szolgáltatási irányelvből 2006-ban, akkor azokat külön kezeljük. A Bizottság szándéka, hogy olyan javaslatot nyújtson be, amely kodifikálja az Európai Bíróság e területen hozott határozatait, egyértelművé téve a betegek jogait a határokon átnyúló egészségügyi ellátás biztosításában, és, hogy kiegészítő intézkedéseket nyújtson be a jó minőségű határon átnyúló egészségügyi ellátás rendelkezésre állásra biztosításának érdekében. Az elmúlt néhány hónapban az ügy bizonyos vonatkozásaival kapcsolatos egyes aggályok további megfontoláshoz és konzultációkhoz vezettek. Azonban a határokon átnyúló egészségügyi ellátásban a betegjogok alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló javaslat már megfontolás alatt van, és azt a Kollégium 2008. június vége előtt elfogadhatja. Célunk az, hogy olyan javaslattal álljunk elő, amelynek végső célja, hogy segítséget nyújtson a polgároknak az Európai Bíróság által rájuk ruházott jogaik gyakorlásában, és ne további problémákat hozzunk létre. Ez a javaslat a betegjogokra összpontosít, valamint az egészségügyi ellátáshoz való jobb hozzáférésre. Része lesz a Špidla biztossal együttműködésben indítandó szociális csomagnak, amely a hozzáférést, a lehetőségeket és a szolidaritást mozdítja elő valamennyi EU polgár számára. Ennek a kezdeményezésnek a betegek állnak a középpontjában, és ez összhangban áll a Bizottság mindenen átívelő polgárorientált megközelítésével. A javaslat nem hoz létre új pénzügyi jogosultságokat a betegek számára. A Bíróság által megállapított betegjogok a tagállamok által már meghatározott pénzügyi jogosultságokhoz kapcsolódnak. Ez a javaslat egyszerűen keretet hoz létre a betegek számára, hogy nagyobb jogbiztonsággal, átláthatóbban és kiszámíthatóbb módon, hatékonyan gyakorolhassák ezeket a jogaikat. Végül, a javaslat létrehozza a tagállamok közötti jobb és megújított együttműködés jogi és igazgatási alapjait néhány előretekintő, az egészséghez kapcsolódó területen, ahol azt várjuk, hogy az EU hozzáadott értékei és szinergiái döntőek lesznek. Avril Doyle (PPE-DE). –Én is csatlakozom Vassiliou biztos asszony üdvözléséhez az első olyan napon, amikor kérdéseket válaszol meg. Jó, hogy itt van velünk. Köszönöm a válaszát. Az egészségügyi ellátást nagyon jó indokkal vontuk ki eredetileg a szolgáltatási irányelv hatálya alól: azért, mert egy egészségügyi szolgáltatásokról szóló irányelvet akartunk. Már eddig is túl sokáig vártunk rá. Nem vagyok egészen biztos abban, hogy a Bizottságban a különféle referatúrák közötti csűrés-csavarás milyen üzenetet hordoz számunkra. A túl sok privatizációval van gondjuk? Vagy az, hogy esetleg lerontanánk a tagállamok egészségügyi szolgálatait? Már most nagy eltérések vannak a kompetenciákban ezen a területen, (3)
HL L 376., 2006.12.27., 36. o.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
és eltérőek a normák, míg az egységes piacon a betegeknek joguk van, amint az Európai Bíróság határozott, kezelésért elutazni, ha a saját tagállamukban ésszerűen nem kapnak kezelést. Pontosan mi az, ami a mostanáig tartó késedelmet okozza, biztos asszony? Mairead McGuinness (PPE-DE). – Lehet, hogy ezt nem fogja tudni azonnal megválaszolni, de talán később visszatérhetne rá. Írországban a „nem” kampány során néhányan azt állítják a Lisszaboni Szerződésről, hogy az előmozdítja az egészségügyi ellátás privatizálását, és a szolgáltatásokkal való kereskedést. Örülnénk, ha ön visszatérne, és egyértelművé tenné ezt a pontot. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Jelenleg csak azt tudom mondani, hogy aláhúzom elszántságunkat, hogy haladjunk előre. Ne beszéljünk a múltról. Van egy döntés, és én biztosítom önt, hogy júniusban ott lesz a javaslat a Kollégium előtt. Fogadja el tőlem, hogy júniusban tovább haladunk. Ami a privatizációt illeti, súlyos aggályok vannak ezzel kapcsolatban, az én válaszom azonban az, hogy ez az aggály alaptalan. A javaslat a betegek szükségleteire összpontosít. Biztosítja, hogy ha a betegek utaznak az ellátásért, akkor az biztonságos és jó minőségű legyen. Azt is egyértelművé teszi, hogy milyen feltételek mellett téríti meg a határon átnyúló egészségügyi ellátást a polgároknak a saját nemzeti egészségügyi rendszerük vagy egészségügyi ellátást nyújtó programjuk, és mikor nem kaphatnak visszatérítést. A visszatérítés feltételei nem újak, az Európai Bíróság határozatainak kodifikálását jelentik. Ez a javaslat nem hoz létre olyan külföldi egészségügyi ellátás igénybevételére vonatkozó lehetőséget, amelyet a Bíróság ítéletei már ne hoztak volna létre. A javaslat célja annak biztosítása, hogy a határon átnyúló egészségügyi ellátás egyértelmű keretek között, biztonságosan, kiváló minőségben és hatékonyan valósuljon meg az egész Unióban. A cél az egyértelmű keret biztosítása. Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet). Elnök. − Ezzel lezárom a kérdések óráját. (Az ülést 20:00 órakor felfüggesztik és 21:00 órakor folytatják.) ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR alelnök
15. A munkavállalók kiküldetésére vonatkozó irányelv végrehajtása a Bíróság ítéletét követően (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó irányelv végrehajtásáról a Bíróság ítéletét követően. Ez egy fontos ügy, amely néhány országunkban sorozatos félreértéseket és mindenekelőtt különféle pletykákat és aggályokat keltett, ezért nagy érdeklődéssel követjük ezt a vitát, és különösen Spidla úrnak a Bizottság nevében teendő nyilatkozatát. Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottság 2007. júniusi „Munkavállalók kiküldetése a szolgáltatásnyújtás keretében: a hasznok és a potenciál maximalizálása garantálva a munkavállalók védelmét” című közleményében rávilágított a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtásának és határokon átnyúló betartatásának néhány hiányosságára. Akkor arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek a problémák csak akkor oldhatók meg, ha a tagállamok fokozzák kölcsönös együttműködésüket, és különösen, ha teljesítik az irányelvben előírt közigazgatási együttműködésre és az információhoz való hozzáférésre vonatkozó kötelezettségeiket. A kiküldött munkavállalók jogai védelmének kulcselemei a helyes és hatékony végrehajtás és betartatás, miközben a nem kielégítő végrehajtás gyengíti a hatályos közösségi irányelvek hatékonyságát ezen a területen. Következésképpen ez év április 3-án a Bizottság ajánlást fogadott el a jobb együttműködésről annak érdekében, hogy orvosolja a létező irányelv végrehajtásának, alkalmazásának és betartatásának hiányosságait. Az ajánlás különösen a jobb információcserére, az információhoz való jobb hozzáférésre és a legjobb gyakorlatok cseréjére összpontosít.
117
118
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A jobb közigazgatási együttműködésnek a munkafeltételek jobb gyakorlati védelméhez, a vállalatok számára kisebb adminisztrációs teherhez, a meglévő kötelezettségek teljesítésének hatékonyabb figyelemmel kíséréséhez és a hatékony ellenőrzés biztosításához kell vezetnie. Az ajánlás egyben javaslatot tesz egy magas szintű bizottság létrehozására, amelynek közvetlenül be kell vonnia a társadalmi partnereket, azokat, akik a legközelebb állnak a problémákhoz, és meg kell alapoznia a szorosabb együttműködést a munkaügyi felügyeletek között. Ez a bizottság lehet a megfelelő fórum a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtásából adódó kérdések sorozatának megtárgyalására. A Bizottság meg van győződve arról, hogy ez az ajánlás létrehozza a munkavállaló jogainak megsértése és a be nem jelentett munka elleni intenzívebb küzdelem alapjait, és javítja a migráns munkavállalók munkafeltételeit az egész Európai Unióban. Most már a tagállamokon áll, hogy meghozzák a szükséges lépéseket a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtásának javításához. Várhatóan az ajánlást a Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Tanácsának következő ülése hagyja jóvá június 9-én. Ezután a Bizottság értékelni kívánja az irányelv végrehajtását az Európai Bíróság legutóbbi határozatai fényében, miközben szorosan együttműködik az Európai Parlamenttel a saját kezdeményezésű jelentése elkészítésében. A Bizottság teljes mértékben elkötelezett a munkavállalók jogainak hatékony védelme biztosítása mellett, és a jövőben is szembeszáll a szociális dömping és a munkavállalók jogai megsértése minden formájával. Hangsúlyozni kell, hogy nincs konfliktus a munkavállalók jogainak következetes támogatása és a versenyképes belső piac támogatása között, amely megadja számunkra az eszközöket ahhoz, hogy megőrizhessük Európa szociális jólétét. Ha azt akarjuk, hogy társadalmunk és gazdaságunk a jövőben is virágozzék, egyenlő prioritást kell adni a társadalmi vonatkozásoknak és a versenyképességnek. Gunnar Hökmark (a PPE-DE képviselőcsoportja nevében). – (SV) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a biztosnak előadásáért, és üdvözlöm azt, hogy hangsúlyozta a tagállamok közötti nagyobb együttműködés fontosságát és a tagállamok felelősségét a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv helyes végrehajtásáért. Azt hiszem, indokolt lehet ebben a vitában hangsúlyozni azt, hogy 2004 óta az európai munkaerőpiac igen gyorsan változik. Megnőtt a mobilitás. Fontos kimondani, hogy az akkoriban a fokozottabb mobilitás következményeit illetően terjesztett különféle horror-forgatókönyvek hamisnak bizonyultak. Akkoriban szó volt a jóléti turizmusról és számtalan egyéb problémáról. A valóság az, hogy ma egy millió európai él kiküldetésben különféle országokban. A tagállamokban látjuk a legnagyobb nyitottságot és a legjobb munkaerőpiaci fejlődést és bérmegállapítást. A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv segített abban, hogy jobb lehetőségeket biztosítsunk az egyéneknek és hozzájárult az európai gazdaság és az európai munkaerőpiac fejlődéséhez is. Egy millió ember! Emlékeznünk kell erre, amikor a három bírósági ügyet vitatjuk. Ez azért van, mert miután a bíróság meghozta ítéletét, azt látjuk, hogy az eltérő ügyekben eltérő helyzetekről volt szó. Ami ugyancsak fontos azonban, hogy ebben semmi sincs, ami miatt azt mondhatnánk, hogy a különféle tagállamokban a különféle érdekképviseleti jellegű akciók előtt ne lennének korlátok. Semmi sincs a bírósági ítéletekben, ami azt jelentené, hogy azok konfliktusban állnának a különféle fajtájú kollektív szerződésekkel vagy más bérmegállapítási megállapodásokkal. Más részről azonban a mobilitás lehetővé tételéhez és ösztönzéséhez a tagállamnak jogszabályokkal kell rendelkeznie és a társadalomnak működnie kell. Ebben az összefüggésben gondolom én, hogy fontos, hogy kialakítsuk a jobb együttműködést és a különféle tagállamok biztosítsák, hogy ezt úgy hajtsák végre és úgy értékeljék, hogy a mobilitást kombinálni lehessen a szociális biztonsággal és stabilitással Európában mindenki számára. Nem hibáztathatjuk az EU-t a létező problémákért. E helyett magunkra kell vállalnunk a felelősséget a különféle tagállamokban, és üdvözölnünk kell a növekvő mobilitást és jólétet, amit tekinthetünk a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv által biztosított lehetőségnek. Anne Van Lancker, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (NL) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a biztosnak a jobb közigazgatási együttműködés ajánlásáért és a munkaügyi felügyeletek számára a jobb lehetőségekért. Biztos úr tudja-e azonban, hogy az e fölött való örömünket nagyrészt elrontotta a Laval és Rüffert ügyben hozott ítéletek? Ezek nagy felzúdulást okoztak nem csak az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjában, hanem a Parlamenten kívül a szakszervezetek körében, és azokban az országokban is, amelyek most ratifikálják a Lisszaboni Szerződést.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Sokáig úgy gondoltuk, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv kiváló irányelv egyértelmű elvvel. Tekintettel arra tényre, hogy nem tudjuk biztosítani, hogy egész Európában egyenlőek legyenek a bérek és a munkafeltételek, nem ésszerűtlen a munkavállalók részéről elvárni az egyenlő bánásmódot ott, ahol dolgoznak, állampolgárságuktól függetlenül. Helyes, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv nem alkalmazza az átfogó, a foglalkoztatás állama elvet, hanem egyszerűen számos kötelező feltételt ír elő. Mégis az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a munkavállalók védelmében bőkezűbb rendelkezéseket állapítsanak meg összhangban saját szociális hagyományaikkal, és kollektív megállapodásaikkal vagy általánosan kötelező kollektív szerződéseikkel. Ezek az ítéletek kihúzták az egyenlő bánásmód talaját a lábunk alól. Az irányelv által biztosított minimális védelem fokozatosan maximálissá válik. Immár hosszú ideje nem arról van szó, hogy egyes tagállamokban rosszul ültették át az irányelvet. Egyre inkább tudatosul bennünk, hogy az irányelv alapfilozófiája téves, és ez pedig: a munkavállalókat védeni kell, de csak mérsékelten. A tárgyaláshoz és sztrájkhoz fűződő szociális jogok léteznek, de csak azzal a feltétellel, hogy nem zavarják a szolgáltatások szabad mozgását. Ez nem idegengyűlölő megjegyzések kérdése; épp ellenkezőleg, a külföldi munkavállalókat nagyon is üdvözlik. És valóban, a munkavállalók szabad mozgása garantálja az egyenlő bánásmódot az első naptól, és ezért akarjuk ezt elérni a szolgáltatások szabad mozgására tekintettel is. Az én képviselőcsoportom ezért a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv felülvizsgálatát kéri három oknál fogva: először, hogy biztosítsa a hazai és a külföldi munkavállalók egyenlő bánásmódjának a garanciáit; másodszor, hogy garantálja, hogy társadalmi párbeszéd nemzeti rendszereit teljes mértékben tiszteletben tartsák, és harmadszor, hogy biztosítsa, hogy az alapvető szociális jogokat mindenki számára védelem védje. Számítunk az ön támogatására, biztos úr. Anne E. Jensen, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – (DA) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a biztosnak nyilatkozatáért. Tény és való, hogy az elmúlt időkben a bíróság számos ítéletére születtek erőteljes reakciók. Néhány megfigyelő úgy érzi, hogy többek között a Laval ítélet miatt a Lisszaboni Szerződést módosítani kellene, és a Bíróságot vissza kellene fogni. Én azt mondanám, hogy ezzel túllövünk a célon, és ez amiatt van, hogy bizonyos oldalakon egyesek kerékkötőként viselkednek, és azt hitetik el az emberekkel, hogy a Lisszaboni Szerződés problémát jelenthet a munkavállalók jogbiztonsága szempontjából. Épp ellenkezőleg, a Lisszaboni Szerződés több jogot jelent a munkavállalók számára. Más megfigyelők, mint például Van Lancker asszony úgy vélik, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet módosítani kellene. Erre én ismételten nemet mondok. Nem hiszem, hogy ezt kellene tenni első körben. A javaslatot tevő biztoshoz hasonlóan, én úgy vélem, hogy először alapos munkát kellene végeznünk vizsgálva, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet hogyan hajtják végre a gyakorlatban, és értékelnünk kell a szociális dömping elleni védekezés lehetőségeit az alkalmazandó jogszabályok keretében. Azt is gondolom, hogy meg kellene várnunk a tagállamok reakcióit. Ebben az összefüggésben talán kifejezetten a Laval ügyre gondolok. Svédországban még nem jutottak el a jogerős ítéletig a Laval ügyben, és ennek az ítéletnek számos vonatkozása van – a külföldi vállalkozások elleni nyilvánvaló diszkrimináció, amit nem tudunk támogatni, és a vállalkozásnak adott nem egyértelmű információ. Dániában a kormány egy munkabizottságot hozott létre, amely szociális szakértőkből – jogi szakértőkből és a szociális partnerekből áll – hogy értékeljék, hogy a legutóbbi ítélet miként harmonizál a dán modellel, amely megállapodás alapú és amelyre jogszabályok csak nagyon korlátozott mértékig irányadók. Úgy vélem, hasznos volna megvárni e bizottság munkájának eredményét. Ez egy gyorsan dolgozó bizottság, amely munkáját júniusra be is fejezi. Amint gyakran előfordul a politikában, az ördög a részletekben rejlik, fontos ezért, hogy kiegyensúlyozottan álljunk ezekhez a kérdésekhez. Mindössze másfél éve, hogy itt a Parlamentben alaposan megvitattuk a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet, és a szociális partnerekkel konzultációt folytattunk. Mindenki azt mondta, hogy az irányelv jó, de a gyakorlatban nehezen végrehajtható. A munkavállalók nem ismerik jogaikat, és a munkáltatók sem ismerik kötelezettségeiket elég jól. Ezért a mi következtetésünk az, hogy jobb tájékoztatásra és jobb együttműködésre van szükség, és ez pontosan az, amit ön, biztos úr, is javasol. Mi javaslatot tettünk például arra is, hogy használjuk fel a dublini ügynökséget, amelyben mind a kormányok, mind a szociális partnerek képviseltetik magukat, ahhoz, hogy kidolgozzuk az e területen alkalmazható jó gyakorlatot. Nagyon szeretnék hallani arról, hogy mi történik ezen a területen. Én jól értem a szociális dömpingtől való félelmet is, azonban úgy érzem, hogy ezzel a kérdéssel bölcsen kell foglalkoznunk. Hosszú időt venne igénybe, ha a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet módosítanánk, fontos ezért, hogy minden lehetőséget megvizsgáljunk a rugalmas munkaerőpiacok alapjának a biztosításához, amilyen például az alkalmazandó szabályok szerinti dán munkaerőpiac. A kérdés az, hogy biztosítani tudjuk-e a ténylegesen rugalmas munkaerőpiacokat.
119
120
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Az ítélet nem fenyegeti az érdekképviseleti akciók indításához fűződő jogot; azonban egyensúlyra van szükség a konfliktusokkal összefüggő ügyekben. Azt gondolom, fontos hangsúlyozni, hogy a Lisszaboni Szerződés megerősíti a munkavállalói jogokat, és mind a szociális partnereknek, mind a kormányoknak együtt kell dolgozniuk határoktól függetlenül ahhoz, hogy a jogszabályok jobban és súrlódás nélkül működjenek. Ez az előre mutató út. Roberts Zīle, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (LV) Köszönöm, elnök úr, biztos úr. Az ebben az esetben meghozott ítélet valóban reményt ad arra, hogy az Európai Bíróság érti az Európai Unió négy alapvető szabadságát valós értelemben is. Ezúttal a „szociális dömping” kifejezés, amely ebben a Parlamentben is oly népszerű, nem működött egy olyan ügyben, ahol a cél az volt, hogy egy másik tagállamból származó vállalkozást eltiltsanak attól, hogy az EU belső piacán szolgáltatásokat nyújtson. Ebben a vitában én csak egyetlen politikai vonatkozásra szeretnék rámutatni: az EU tagállamok, és köztük nagyrészt olyan államok, mint Svédország, a közelmúlt éveiben hatalmas nyereségre tettek szert a Balti-államokban az „agresszív” pénzügyi szolgáltatások, különösen ingatlankölcsönök nyújtásával. Soha nem korlátoztuk ennek a tőkének az áramlását, még akkor sem, amikor kivételesen magas nyereségre tettek szert, részben az export egyedülálló szociális dömpingje révén – azaz azok a lettek, akik ezekben a bankokban dolgoztak, olyan fizetést kaptak, ami meg sem közelíti a svédek által ugyanezért a munkáért Svédországban kapott fizetést. Most a pénzügyi válságban sok lett család borsos árat fizet hosszú időn keresztül az általuk felvett kölcsönök után, de a mi polgáraink és a mi vállalkozásaink nem versenyezhetnek az EU piacán, így nem fogják tudni visszafizetni ezeket az adósságokat. Ennek eredményeként a valóságban a svéd nyugdíjalapok és más banki részvényesek lesznek az igazi vesztesek. Hölgyeim és uraim, mi mindannyian ugyanabban az európai hajóban evezünk: hagyjuk Európa alapvető szabadságait valóban szabadon, és akkor mindannyian nyerni fogunk. Köszönöm. Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bíróság valamennyi ítélete olyan ügyekben született, amelyekben a szakszervezetek nemzetközileg elismert kollektív akciót indítottak a szociális dömping ellen. Mind a három ítéletében az Európai Bíróság elismerte, hogy a szakszervezetnek törvényes joga van ezekre az akciókra. A Bíróság azonban megtámadta ezt a jogot a belső piaccal kapcsolatban. A Laval és a Rüffert ügyekben a jogi minimum normáját úgy értelmezte, mint a belső piacon érvényes kizárólagos maximális normát. Az Európai Bíróság ezért a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet nagyon különös módon értelmezte. A jogalkotó szándéka azonban nem ez volt. Az irányelv mérlegelése során a szolgáltatások szabad kereskedelmét elő kell mozdítani tisztességes versenyben, és a munkavállalók jogait garantálni kell. A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv tartalmazza a munkavállalók számára a legnagyobb kedvezményes elbánás elvét megvalósító rendelkezést is, ezt pedig a Bíróság ítéletei nem vették figyelembe. A Bíróság olyan helyzetet hoz létre az Európai Unióban, amelyben a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet a minimumot megszabó irányelvről a maximumot megszabó irányelvvé alakította át, amelyben törvényes a versenyelőnyt a szociális dömpinggel szemben érvényesíteni. Mostantól a nemzetközi szociális jog díjköteles lesz a szabad belső piacon működő vállalkozások számára. Lehet, hogy ezzel a Bíróság ítéleteit kritizálom. Azonban a szociális Európa egyenértékű elemeit, mint például a kollektív alkuból született megállapodásokat, kollektív intézkedéseket és a szociális dömping elleni fellépést nélkülöző Unió bukásra van ítélve és a jövőben nem fogja élvezni polgárai támogatását. A mi képviselőcsoportunk válasza ezért ezen a ponton: az „egyenlő munkáért egyenlő bért ugyanabban a létesítményben” elvének egyenértékű pozíciót kell elfoglalnia a belső piacon a szabadság kritériumaira tekintettel. Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. − (FR) Biztos úr, először is a jegyzőkönyv számára szeretném megjegyezni, hogy az Elnökök Konferenciájából kollégáim, akik kívánságom ellenére késő esti vita mellett döntöttek, mindannyian hiányoznak ma este. Ha ez nem lenne egy késő esti vita, örömmel kezdeményeztem volna végre ennek a súlyos ügynek a vitáját, ami az, hogy a Bíróság elismerte a bérdömpinget, ami egy olyan ügy, amire ön éppen 20 másodpercet szánt, biztos úr, figyelemre méltóan felkészületlen módon. Ezért röviden felvázolnám az európai jog ezen új dimenziójának három stádiumát. 2007. december 11: a Bíróság érvénytelenített egy szakszervezeti akciót, amely azt követelte, hogy a finn hajózási társaság, a Viking Line számára ne tegyék lehetővé kompjának Észtországban történő lajtsomozását azért, hogy a munkavállalók bérét csökkenthesse. 2007. december 18: a Bíróság ismételten a szakszervezetek ellen foglalt állást, ezúttal a svédországi Vaxholmban, azért mert blokád alá vettek egy épületet egy olyan lett társasággal szemben, amely nem volt hajlandó betartani az építési ágazatra vonatkozó kollektív megállapodást. 2008. április 3: a Bíróság a németországi Alsó-Szászországot vétkesnek találta abban, hogy minimális bérfizetést írt elő
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
minden olyan építési vállalkozásnak, amely közbeszerzési szerződést kapott. Ezután a Bíróság egy német vállalat lengyel alvállalkozója javára ítélt, amely munkavállalóinak az előírt minimálbérnek kevesebb mint felét fizette ki. Ez volt a Rüffert ítélet. Mindhárom esetben a Bíróság alapvetően azzal indokolta a bérdömpinget ösztönző határozatát, hogy a közösségi jog tilt minden olyan intézkedést – erre figyeljenek – amely várhatóan „kevésbé vonzóvá tenné” egy másik tagállamból származó társaság feltételeit, mert ez – és idézem – a „szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása” vagy a letelepedés szabadságáé, amelyek a Szerződés által garantált alapvető szabadságjogok közé tartoznak. Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan. Hol van ennek a liberális indoklásnak a szociális vonatkozása? Tény, hogy bármely országban bármiféle szociális előrehaladás kevésbé vonzóvá teszi a piacot – hogy a Bíróság kifejezését használjam – a versengő vállalkozások számára. Hozzátenném, hogy mind a három esetben a híres munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv a legkisebb védelmet sem kínálta az érintett munkavállalóknak. Közbevetőleg a Bíróság úgy magyarázta, és idézem „az irányelv célja különösen a szolgáltatások szabad mozgásának megvalósítása”. Nem említi a munkavállalók védelmét. Végül, mindhárom esetben a Bíróság a Szerződés konkrét cikkei, és nem csak az irányelv fényében hozta meg határozatát. Ezek az első esetben a 43. cikk, és a másik két esetben a 49. cikk; mindkét cikket szó szerint ismétli a Lisszaboni Szerződés tervezete, amelynek a ratifikációs folyamatában vagyunk. A következtetésem ezért egyértelmű. Az e határozatok által okozott probléma megoldásához nem elég az irányelvet módosítani. Ha valaki a szociális jogok primátusát helyre kívánja állítani a szabad kereskedelemmel szemben, ragaszkodnia kell a Szerződések felülvizsgálatához, és különösen azoknak a cikkeknek a felülvizsgálatához, amelyekre a Bíróság támaszkodott közelmúltbeli határozatainak indoklásában. Ez nehéz, de véleményem szerint szükséges, mert különben a jelenlegi európai gazdasági és szociális modell legitimitásával kapcsolatban igazi válság várható. Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, a közelmúltban a Rüffert ügyben egy lengyel társaság 53 munkavállalójának a Németországban a szakmára vonatkozó megállapodás szerinti bérnek mindössze 46%-át fizette. A lengyel vállalkozót megbüntették; ők azzal válaszoltak, hogy az ügyet a Bíróság elé vitték, és az Európai Bíróság a közelmúltban a lengyel alvállalkozó mellett tette le a voksát. Nem olyan régen, John Monks, az Európai Szakszervezeti Konfederáció elnöke, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság előtti meghallgatás során egy korábbi ügyről– a Laval ügyről – szólva és jövőbeni ügyekre figyelmeztetve elmondta, hogy „nekünk azt mondták, hogy a sztrájkhoz fűződő jogunk alapjog, de nem annyira alapjog, mint a szolgáltatások szabad mozgása”. Ezek az ítéletek megfosztják a szakszervezeti mozgalmat minden erejétől. A szolgáltatásokról szóló irányelv és a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv közvetlen fenyegetést jelent mindannak, amit az elmúlt 30 évben munkavállalói jogokban elértünk. Három ügy volt – a Laval, a Viking és most a Rüffert – és egy olyan bírósági értelmezési test van épülőben, amely értelmetlenné tesz szerződéseket, impotensé szakszervezeteket, és a tisztességes bérezést üres szóvá. Amint Monk úr kifejezte a Laval ügyben tartott meghallgatás során, a Lisszaboni Szerződésben szükségünk van egy védőjegyzőkönyvre, vagy a jövőben a szociális dömpinggel fogunk szembesülni. Philip Bushill-Matthews (PPE-DE). – Elnök úr, úgy vélem, hogy a Bizottság már 2006-ban adott ki útmutató dokumentumot a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtásáról, és abban az időben erre válaszul a szocialista képviselőcsoport vezette a Parlamentben az irányelv szigorítására irányuló felhívást. A Bizottság ezt akkor nem tartotta szükségesnek, és nyilvánvaló, hogy most sem tartja annak, és a jegyzőkönyv kedvéért, egyetértek vele. Amint a Bizottság olyan világosan meghatározta, a probléma gyökere a nemzeti végrehajtás gyengeségeiben, a tagállamok közötti elégtelen együttműködésben és a tájékoztatás elégtelen voltában van. Az EU jogszabály szigorítása ezeket a gyengeségeket nem orvosolná. Sőt még inkább megnehezítené a végrehajtást. Végül, megjegyezném, hogy a biztos megerősíti teljes körű elkötelezettségét a munkavállalók jogainak védelme és a szociális dömping elleni küzdelem mellett. Ezzel a Ház minden oldalán egyet kell értenünk, de azzal is egyet kell értenünk, hogy van még egy védendő jog: valamennyi munkavállaló joga ahhoz, hogy mozoghassanak, hogy kiküldhessék őket, és a határokon átnyúlóan szolgáltatásokat nyújthassanak.
121
122
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A szociális védelemhez fűződő jogoknak együtt kell járniuk a szolgáltatás nyújtásának jogával, és ebben nem kell, hogy legyen ellentmondás. Természetesen nagy kihívás a helyes egyensúly elérése. Azonban ezt a tagállamoknak kell megoldaniuk, és nem azzal, hogy az EU szigorúbb törvényekre tesz javaslatot. A biztos rámutatott az útra, és kérem, értsen velem egyet, hogy a mi európai parlamenti képviselőként betöltött szerepünk az, hogy rávegyük saját országainkat arra, hogy ezt az utat kövessék. Jan Andersson (PSE). – (SV) Elnök úr, biztos úr, én üdvözlöm az ajánlást, és még inkább azt a tényt, hogy a biztos úr igyekszik fellépni a szociális dömping ellen, és hogy Barroso úr és Špidla úr azt mondják, hogy a sztrájkhoz fűződő jog nem alárendelt a szabad mozgásnak. Azonban az ön javaslata nem megy elég messzire. Nem megy elég messzire ahhoz, hogy megakadályozza a szociális dömpinget. Nézzük csak meg, mit mondott a bíróság a Rüffert és a Laval ügyben. Azt mondta, hogy a származási ország minimálbére az, ami számít, más szavakkal, a lengyel munkavállalónak a német munkavállalóval azonos helyen a német munkavállaló bérének 46%-áért kell dolgoznia. Ha azt mondta volna, hogy a nőknek a férfiak keresete 46%-áért kell dolgozniuk, azt mondtuk volna, hogy az diszkrimináció. Ebben az esetben ez diszkrimináció azokkal a lengyel munkavállalókkal szemben, akik nem kapják meg ugyanazt a bért, mint a német munkavállalók. Ez elfogadhatatlan. Másodszor, az eltérő szociális modelleket nem ugyanúgy ítélik meg. A Rüffert ügyben rámutattak arra, hogy a kollektív szerződéseknek egyetemlegesen alkalmazandónak kell lenniük, és nem olyannak, mint az a modell, amelyet Alsó-Szászországban választottak. Ugyanez történt a Laval ügyben. Bizonyos munkaerőpiaci modellek elsőbbséget élveznek a többiekkel szemben. Ez is elfogadhatatlan. Harmadszor, azt mondták, hogy a sztrájkhoz fűződő jog alapjog, de amikor azt a szabad mozgással szemben mérlegelik, akkor már nincs akkora súlya, sőt egyáltalán nincsen súlya. E helyett a szabad mozgás élvez elsőbbséget vele szemben. Néhány felszólaló azt mondta, hogy „igen, de kell a szabad mozgás”. Persze, hogy kell, de miként tudjuk a szabad mozgást ösztönözni, ha dömpinggel veszélyeztetjük a feltételeket az országokban? Azt gondolják, hogy az ezekben az országokban élő emberek majd azt mondják, hogy „üdvözlünk benneteket”? Nem, a lezárt határokat fogják követelni. Én az új és a régi tagállamok közötti nyitott határok mellett vagyok, de a mellett is, hogy egyenlő munkáért egyenlő feltételek járnak, és ennek is alapvetőnek kell lennie. Ezért a Bizottságnak erőteljes intézkedéseket kell hoznia a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv módosítása tekintetében. Pierre Jonckheer (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, nagyrészt osztozom kollégáim, Van Lancker asszony és Wurtz úr véleményében. Végső soron a kérdés az, hogy mennyivel több szegény munkavállalót akarunk itt az Európai Unióban? Ez az alapkérdés. A nélkül, hogy megismételném a Bíróság ítéleteit, úgy látom, hogy elértünk egy olyan ponthoz, ahol a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet az olyan nemzeti vagy regionális rendelkezések ellen használják fel, amelyek célja az egyenlő feltételek biztosítása valamennyi munkavállaló számára a minimálbér garantálása valamennyi munkavállalónak. Így aztán elértünk egy olyan helyzethez, amelyben az irányelv aláaknázza a munkavállaláshoz fűződő jog területiségét. Garantálhatjuk a munkavállalók mobilitását, miközben biztosítjuk a munkához fűződő jog területiségét, és éppen erről vitatkozunk most. Egy percre eltekintve a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvtől, szeretném felhívni a figyelmüket egy másik kapcsolódó témára, arra a panaszra, amelyet a TNT társaság nyújtott be a Bizottságnak a berlini közigazgatási bíróság ítéletét követően azt állítva, hogy a német kormány, amikor bevezette a minimálbért a postai ágazatban, nem vette figyelembe a minimálbér – és itt az óránként 9,80 eurós minimálbérről van szó – gazdasági hatását a versenytársakra. Olyan helyzetben találjuk magunkat, ahol a minimálbér, ami a nemzeti kompetenciába tartozik, a valóságban a verseny ellen ösztönöz. Ez a TNT értelmezése. A Bizottság jelenleg vizsgálja ezt a kérelmet. Ha ön vagy az ön kollégái és a Kollégium, ebben az esetben a TNT mellett hoznak határozatot, úgy vélem Špidla úr, önök minden hitelességüket elveszítik ebben és más esetekben, és többre volna szükség a Bizottság részéről mint a tagállamok közötti legjobb információról és közigazgatási együttműködésről szóló ajánlás ahhoz, hogy valóban garantálni lehessen a munkavállalók méltóságát az Európai Unióban. Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). – (SV) Elnök úr, az Európai Bíróság feladata, hogy a Szerződéseknek megfelelően hozzon ítéleteket. Ezért a Szerződéseket módosítani kell a munkavállalók érdekeinek védelmében.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A Bíróságnak a Laval, a Viking Line és a Rüffert ügyekben hozott ítéleteiből az a következtetés vonható le, hogy a Lisszaboni Szerződést Európa bérből és fizetésből élői nem hagyhatják jóvá, ha csak a Szerződést nem egészítik ki egy, a munkavállalói jogokról szóló rendelkezéssel – a kollektív szerződések védelmének jogával, a szakszervezeti akciók indításának jogával, a jobb fizetés és a jobb foglalkoztatási feltételek érdekében. A Bíróság szerint a minimálbérnél magasabb bér követelése a kereskedelem korlátjává vált, és a szakszervezetek nem lesznek képesek megakadályozni a bérdömpinget. Ez év április 17-én McCreevy biztos írásban válaszolta meg az általam a szakszervezeti jogokkal kapcsolatban feltett kérdést a következőképpen: „A szakszervezetek továbbra is indíthatnak akciókat, feltéve, hogy ezt a törvényes célok motiválják, amelyek összhangban állnak az EK joggal”. Ennél világosabban nem lehetne megfogalmazni. Ezért az EK jogát meg kell változtatni. Szabad mozgás, igen, de a más országok munkavállalóival szembeni diszkrimináció nélkül. Hélène Goudin (IND/DEM). – (SV) Elnök úr, az Európai Bíróság újra és újra egyértelműsítette a tagállamok felé, hogy nem tekinthetik magukat függetlennek, amikor olyan alapvető politikai területekről van szó, mint az egészségpolitika, a szerencsejáték politika, az alkohol reklámozása és most a közelmúltban a munkaerőpiaci politika. Ezt úgy hívják, hogy jogi aktivizmus, és ezt a demokrácia és a szubszidiaritás elve közvetlen fenyegetésének kell tekinteni. Az Európai Bíróság a tagállamok demokratikusan választott kormányaival szemben mutatott arrogáns hozzáállása miatt a valóságban önfelkent hatalom Európában. A Laval ítélet kapcsán ez azt jelenti, hogy a svéd és a külföldi vállalatok teljesen eltérő feltételekkel működnek majd svéd területen. Ez teljesen elfogadhatatlan. Arra serkentem képviselőtársaimat, hogy jól gondolják meg, amikor legközelebb az EU nem választott intézményeinek akarnak több hatalmat adni. Ami a mai napot illeti, úgy tűnik végre felébredőben vagyunk. Jacek Protasiewicz (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv egyike a négy közösségi szabadságjog egyike gyakorlati végrehajtása alapjainak, ezek pedig európai szabadságjogok, amelyek a szerződéseket és az Európai Közösséget a kezdet kezdetétől kísérték. A Szerződés 49. cikke egyike a legvilágosabban megfogalmazott rendelkezéseknek az Európai Unió belső ügyeiről, és egyértelműen kifejti, hogy a Közösségen belül a szolgáltatás nyújtás szabadságának korlátozása tiltott a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösség olyan államában telepedtek le, amely nem azonos annak a személynek az államával, akinek a számára a szolgáltatást nyújtják. Ezért meglepő, hogy milyen szívós számos tagállamban az a gyakorlat, melynek célja e, a Szerződésben garantált szabadság adminisztratív korlátozása. Mióta megválasztottak ebbe a Parlamentbe, panaszok egész áradatát kapom elsősorban az új tagállamok vállalkozóitól, azoktól, amelyek az EU-hoz 2004 után csatlakoztak, helyi és regionális hatóságok tevékenysége ellen, amelyek szándékosan olyan további követelményeket támasztanak e vállalkozókkal szemben, amelyek a legkevésbé sem indokolhatóak semmilyen EU jogi aktussal. Ezt a kérdés én már sok alkalommal felvetettem ebben a Házban, követelve az Európai Bizottság egyértelmű nyilatkozatát az EU jog nevében, és következésképpen a szolgáltatásnyújtás szabadsága védelmében. Örülök, hogy erőfeszítéseim ilyen erős megerősítést nyertek az Európai Bíróság határozatában, amiről ma vitatkozunk. Meg vagyok győződve róla, hogy a közelmúlt bírósági ítéletei fényében mi – azaz a Parlament és az Európai Bizottság együtt – képesek leszünk módszert kidolgozni a szolgáltatások belső piacának szervezésére, amely miközben biztosítja a munkavállalók alapvető jogait, biztosítja azt is, hogy ezek a jogok – ezek az alapjogok – ne rójanak extra terhet az EU vállalkozói vállára, amely akadályozná tevékenységüket, és a bírósági ítéletek szerint is definíciószerűen sértik az európai jogot. A szolgáltatások szabad piacát és a munkavállalók mobilitását támogatni kell, nem pedig küzdeni ellene. Ezek a XXI. század kihívásai. Magda Kósáné Kovács (PSE). – (HU) Köszönöm, elnök úr! Biztos úr! A kiküldetésről szóló irányelv több európai bírósági ítélet után az uniós figyelem középpontjába került. A Bíróság szólt. Lehet persze vitatni azt, amit mondott, csak nem érdemes, mert attól a határozata érvényes marad, és a Bíróság különben sem értéksorrendet állított fel. Láthatjuk, hogy a Parlamentben ezek az ítéletek egymást kizáró véleményeket gerjesztettek, öröm viszont, hogy a Bizottság számba vette a teendőit, és a tagállamokhoz fordult. Ez annál is inkább fontos, mert igyekszik lehűteni a kedélyeket. Hozzátartozik, hogy sajnos a felfokozott hangulathoz hozzájárult a Bizottság korábbi mulasztása is, hiszen még mindig nem értékelte a "posting irányelv" átültetését a nemzeti rendszerekbe, pedig erre a Parlament állásfoglalásában két évvel ezelőtt nyomatékosan kérte. Így nincs válasz arra, hogy a
123
124
HU
Az Euròpai Parlament vitài
tagállami munkavállalókat védő intézkedések illeszkednek-e a "posting irányelvhez", és ennek hiányában nem tudjuk megmondani, hogy a "posting irányelv" valóban jól működik-e, vagy szükséges a szolgáltatási piac szabályainak módosítása. Nincsenek meg az implementáció tanulságai, és így legfeljebb deklarációk ütközhetnek egymással. Az emberben megmozdul a kérdés, hogy ez a bizonytalan helyzet nem ad-e teret a populizmusnak vagy a demagógiának? És nem kreálunk-e politikai problémát az esetleges jogi hiányosságokból? Így előfordulhat, hogy politikai feszültséget keltünk ott, ahol csak higgadt szabályozás kellene. Képviselőtársaim! A szolgáltatási piac szabadsága kevés kivételtől eltekintve megvalósult a jogszabályok előírásaival, a jog érvényesítéséért viszont konkrét lépések kellenek. Ezeket a konkrét lépéseket reméljük a Bizottságtól, hiszen a joganyagok átfogó vizsgálatát, a Bíróság nem végezheti el, ez a Bizottság dolga. És a Bizottság dolga lesz a jogsértési eljárások elindítása is, hogyha ez szükséges. Így valósulhat meg, amit Spindla biztos úr mondott, hogy a munkavállalói jogokért és a szociális piac érdekében egyszerre és közösen kell fellépnünk. Köszönöm szépen. Gabriele Zimmer (GUE/NGL). – (DE) Elnök úr, biztos úr, nem értek egyet önnel, hogy ne lenne eltérés a munkavállalók erős szociális védelme és az erős belső piac között. Az az EU belső piac, amely összhangban áll a globális verseny rendszerével, végső soron az ilyen jellegű ellentét megtestesülése. Egyetértek önnel azonban, hogy a tagállamoké a felelősség az EU jog nemzeti jogba történő átültetéséért. Legalább is a Rüffert esetben, a döntéshozók Berlinben és Alsó-Szászországban nem csak az Európai Bíróságra mutogatnak. Általánosságban elmulasztották a kollektív alkuról szóló törvényt hitelt érdemlően elmagyarázni, és a törvényes minimálbért követelni. Biztos úr, követelem, hogy ön tegye meg ezeket felelősségének megfelelően, és nyíltan követelje az EU jogi alapjainak a szükséges módosítását. Ez a Lisszaboni Szerződés április 15-i konszolidált változatának például az 50. és az 56. cikkét, a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv élesebbé tételét, a szakszervezeti akció indítása jogának megadását, és a határokon átnyúló szakszervezeti akciók jogának megadását jelenti. Arra is hivatkozom, hogy a politikai problémák áttekintését nem kellene egyszerűen az Európai Bíróságra hagyni, ebben mind az EU intézményeinek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek, mind pedig a nemzetállamoknak van felelősségük jogalkotásukon keresztül. Elmar Brok (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés tényleges javulást jelent majd a munkavállalók számára – Wurtz úr, ezen a ponton ellent kell mondanom önnek. El kell fogadnunk azt, mert a szociálpolitika mindenütt a kötelezettségünké válik. A jövőben a jogalkotási eszközökkel mindent a szociálpolitika nézőpontjából kell ellenőriznünk, és a szociális piacgazdaság, amint azt a Szerződés meghatározza, komoly előrelépést jelent. Szükségünk van a versenyképességre, a nagyobb termelékenységre – minden bizonnyal ennek főcímnek kell lennie a globális rendben – de mind a három esetben azt látjuk, hogy itt nem a globális rend versenyéről van szó, hanem arról, hogy az Európai Unió tagállamai között a belső piac részeként bizonyos ágazatokban munkát végeztek. Nem kerülhetünk olyan helyzetbe, amelyben a globális rendet használjuk fel arra, hogy a különféle tagállamokból származó munkavállalókat egymással szembefordítjuk a nemzetközi versenyképesség alapján. Ha a munkavállalók közötti szolidaritást leromboljuk, az Európai Unió társadalmaink kohéziója is le lesz rombolva. Fontos ezért, hogy ne a Bíróság tegyen nekünk szemrehányást, hanem világossá tegyük, hogy meg kell vizsgálnunk a jogszabályt. A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv a 90-es évek elejére datálódik. Ma már nem alkalmazható. Ki kell derítenünk, hogy mi a baj vele. Én nem ismerem a részleteket. A kollektív alkuban résztvevő partnereknek ellenőrizniük kell, hogy a megkötött kollektív szerződések összhangban állnak-e a belső piaccal. A nemzeti jogszabályokat is ahhoz kell igazítani. Mindezt meg kell vizsgálnunk. Ugyanakkor ez nem vezethet a megosztottsághoz és a protekcionizmushoz, mert a mobilitást garantálni kell. Amikor a négy alapvető szabadságjoggal foglalkozunk, akkor a piac négy alapszabadságát értjük alatta. Azonban, ahogyan én értelmezem a szociális piacgazdaságot, az azt jelenti, hogy a piac csak a jogalkotó által megengedett kereten belül működhet, hogy tisztességesen osszuk el ennek a gazdasági rendnek a hasznait, és ne hagyjuk azokat a piaci erők szabad játékszerévé. Ha ez megtörténik, a piac önmagát falja fel. Ezért van szükség az ilyen keretfeltételekre a szociális piacgazdasághoz. Elnök úr, befejezésképpen hadd olvassak fel egy idézetet. „Nem a múlt korszak laissez-faire rablásos szabad piacgazdasága, sem a piaci erők szabad játéka” – és hasonló kifejezések – „de a szociálisan felelős piacgazdaság,
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
amelyben az egyén önmagává válhat, amely nagyra értékeli a személyt és következésképpen tisztességes ellenszolgáltatást nyújt az elvégzett munkáért, ez a modern típusú piacgazdaság”. Ez az idézet Ludwig Erhardtól származik, akiről semmiképpen sem mondható, hogy a piacgazdaság ellen lett volna. Stephen Hughes (PSE). – Elnök úr, hadd mondjam el, hogy milyen nagymértékben egyetértek Brok úrral és milyen kevéssé Bushill-Matthews úrral, de erre rögtön rátérek. Szeretnék köszönetet mondani a biztosnak az április 3-án elfogadott ajánlásért. Az egy fontos lépés a helyes irányba. Azt hiszem, hogy a jobb és hatékonyabb információcsere, az információhoz való hozzájutás és a legjobb gyakorlat cseréje minden bizonnyal segít, de az időzítés furcsa fordulataként az ajánlást ugyanazon a napon fogadták el, amikor a Rüffert ítéletet meghozták. Azt gondolom, hogy a Laval és a Rüffert ügyek arra késztetnek bennünket, hogy sokkal tovább menjünk, mint az az ajánlás. Ezek az ügyek felvetik az a lehetőséget, hogy a gazdasági szabadságjogok értelmezhetők úgy is, hogy azok jogot biztosítanak a vállalkozások számára a nemzeti szociális és foglalkoztatási törvények és gyakorlatok elkerülésére vagy megkerülésére. Úgy tűnik, hogy az egyetlen védelem a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv rendelkezései. Ha ez a helyzet, akkor egyértelmű, hogy újra meg kell vizsgálnunk az irányelvet. Különösen egyértelműsítenünk kell a kollektív szerződések hatókörét, kötelező normákat kell megállapítanunk, és lehetőséget kell adnunk a kollektív akcióra, hogy ezeket a normákat érvényre juttassa. Azt hiszem, több mindent kell elvégeznünk. Biztosítanunk kell, hogy a fogadó ország kollektív szerződései a minimális normáknál többet is biztosíthassanak. Kötelezővé kell tennünk azt, ami jelenleg csak választható lehetőség a tagállamok számára, például, hogy valamennyi kötelező érvényű kollektív szerződést alkalmazzák a kiküldetésben dolgozó munkavállalókra is. Azt hiszem, a kiküldött munkavállaló meghatározásánál szükség van egy egyértelmű időkorlátra is, hogy világos legyen, hogy a kiküldött munkavállaló mikor szűnik meg kiküldött munkavállalónak lenni. Végül, azt hiszem, most tágítanunk kell az irányelv jogalapját is, hogy az magában foglalja a munkavállalók szabad mozgását a szolgáltatások nyújtásának szabadsága mellett. Ezt a javaslatot 1996-ban elvetették, de remélem, hogy ma már látjuk mennyire fontos az. A Bíróság mondta ki, hogy a sztrájkhoz és az egyesüléshez fűződő jogok alapjogok, de nem annyira alapvetőek, mint a gazdasági szabadságjogok. A szakszervezeteknek megbocsátható, ha azt gondolják, hogy hirtelen az állatfarmon élnek. Tartozunk nekik azzal, hogy visszaállítjuk a megfelelő egyensúlyt. Úgy vélem, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv e szerény módosítási javaslata lehetne a kezdet. Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL). – (DA) Elnök úr, amikor februárban a Lisszaboni Szerződést mérlegeltük, képviselőtársaim és én is javasoltuk, hogy a kollektív szakszervezeti akciók joga tartozzon tagállami kompetenciába. Sajnálatos módon az önök többsége ez ellen szavazott, és most fel kell vetni a kérdést, miért tették. Ennek az egyetlen logikus magyarázata és logikus következménye, hogy a munkáltatók számára a lehetséges legnagyobb nyereség határokon átnyúló követése végső soron megelőzi majd a munkavállalók jogát arra, hogy megvédjék magukat a szociális dömpingtől. Ezt természetesen hihetik, de akkor hagyjanak fel a szociális Európáról szóló beszéddel. Minden országban a munkavállalóknak rendelkezniük kell azzal a feltétel nélküli joggal, hogy szakszervezeti akciót indíthassanak biztosítandó, hogy a migráns munkavállalók legalább ugyanolyan fizetést kapjanak, mint ők maguk. Ez nem diszkrimináció. Nem hisszük, hogy a migráns munkavállalónak alacsonyabb fizetést kellene kapnia, mint azoknak a munkavállalóknak, akik már az országban élnek. Mi a diszkrimináció ellen vagyunk, és ezért intézkedni kell. Az alternatíva a szociális dömping. Ez egy lefelé tartó spirál. Akármilyen szükséges eszköz felhasználásával legalábbis a szabad és korlátlan érdekképviseleti tevékenységhez fűződő jogot kell biztosítanunk a Lisszaboni Szerződésben, egy jogilag kötelező érvényű jegyzőkönyv révén. Jacques Toubon (PPE-DE). – (FR) Biztos úr, igaz, hogy nagyon csalódtunk, látva, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságát miként alkalmazzák az esetjogban. Megbocsátható azt gondolni, hogy bizonyos értelmezéseiben az Európai Bíróság megkísérelte a 43. és a 49. cikk elsőbbségét megállapítani, minden más megfontolást meghaladóan. Én azonban bizalmatlan vagyok az ilyen esetjogi határozatok manicheusi elemzéseivel szemben, amelyekről mindannyian tudjuk, hogy elsősorban próbaperek. Azt hiszem, hogy a kérdés, amit fel kell tennünk magunknak az, hogy miként garantálhatjuk a szociális acquis-t. Konkrétabban, két kérdésre kell választ adnunk. Először is, a fogadó ország nemzeti joga alapján milyen bérszint írható elő a vállalkozások számára? Másodszor, milyen mértékben korlátozhatjuk a szakszervezetek kollektív akcióit, amelyek célja a hazai és a kiküldött munkavállalókkal való egyenlő bánásmód biztosítása?
125
126
HU
Az Euròpai Parlament vitài
E kérdések megválaszolásában nem hiszek a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv módosításában. Sőt, azt gondolom, hogy már ennek megkísérlésével is hatalmas kockázatot vállalnánk. Ezzel szemben, az Európai Szakszervezeti Konföderáció javaslatát a szociális záradékról érdekesebbnek tartom. Amint Brok úr is mondta, itt egyszerűen arról van szó, hogy alkalmazni kell a Szerződéseket, a régit meg az újat: a 3 cikk (3) bekezdését, a 6. cikk (1) bekezdését és az Alapjogi Chartát, ami ma már anyagi jog. Ugyancsak érvényre kell juttatnunk a szubszidiaritás elvét minden olyan dologban, ami a munkához fűződő jogot, a munkavállalók jogait és különösen a sztrájkhoz fűződő jogot érinti, ezt pedig a nemzeti parlamentek felügyelhetik. Ami a közelebbi jövőt illeti, a francia elnökség most készül útjára indítani a szociális napirendet. Az ön számára, biztos úr, a Bizottságnak tovább kell mennie, mint amit ön említett, és legalább egy politikusabb szöveg adminisztratív ajánlására van szükség, amely teljes körűen figyelembe veszi az esetjogból adódó bizonytalanságokat. Karin Jöns (PSE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, természetesen a szorosabb együttműködés a nemzeti közigazgatások között helyes és helyénvaló. Én ezt üdvözlöm, sőt lényegesnek tartom. Azonban ha mindannyian őszintén el akarjuk kerülni a legalacsonyabb minimálbérért folyó versenyfutást Európában, többre van szükségünk, és ezt ön is tudja, biztos úr. A Rüffert ítélet szerint úgy vélem csak egy megoldás van. Javítanunk kell a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelven. A Bizottságnak ezt meg is kell tennie. Le kell vonnunk a jogalkotási következményeket ebből az ítéletből, mert ez visszájára fordítja a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv szándékát. Ebben a szolgáltatásnyújtás szabadsága magasabb helyre kerül, mint a munkavállalók védelme. Még a minimális védelemről a maximális védelemre történő tervezett váltást is megindokolják. Az én hazámban, Németországban a 16 szövetségi állam közül 8-at közvetlenül érint ez az ítélet. A tartományi kormányok csak modellként kívántak szolgálni a bérdömping ügyekben. A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv, valamint a közbeszerzésről szóló irányelvek alapján biztosítani akartak bizonyos szociális kritériumoknak való megfelelést legalább a közbeszerzési szerződések odaítélésekor. Ezért szociális kritériumként megkövetelték a helyileg szokásos béreknek való megfelelést, mivel ezek a minimálbér fölött voltak. Nehezen értem meg a Bíróság határozatát. Ha valóban akarunk szociális kritériumokat – és azt hiszem, ezt mindannyian akarjuk – akkor lehetségesnek kell lennie a minimálbérnél többet is elérni. Az ítélet nem ejthet bennünket abba a csapdába, hogy továbbra is a kiküldött munkavállalók számára csak a minimális normákat engedélyezzük. Ez nem az a szociális Európa, amelyet az én képviselőcsoportom kíván. A biztonság érdekében azonban gondosan meg kell vizsgálnunk a közbeszerzésről szóló irányelveket is. Otthon Németországban, az Európai Bíróság foglalkoztatással kapcsolatos ítéletei, amelyekről ma este szóltunk, visszavetették Európa elfogadását. Mindannyiunkat arra kérnek, hogy váltsunk irányt. Alejandro Cercas (PSE). – (ES) Elnök úr, biztos úr, ha csak valami kisebb problémával foglalkoznánk, megérteném, hogy a jó gyakorlat cseréjével foglalkozó hatékonyabb tájékoztatást kívánó egyszeri ajánlás megoldhatná a problémát. Biztos úr, a probléma azonban az, hogy itt súlyos gondról van szó, amelyet nagy sajnálatomra ön nem is említett a beszédében. A probléma, biztos úr, az, hogy jelenleg a Bíróság következetes esetjoga kimondja, hogy az egyik országból származó munkavállalók egy másik országban az ottani bérek kevesebb mint 50%-áért dolgozhatnak, egy olyan irányelv alapján, és ezt ki kell mondani, amely kifejezetten arra jött létre, hogy ezt megakadályozza. Ezért, ha az lehetséges, hogy hatályos jogszabály ilyen helyzetet teremtsen, akkor egyértelmű, hogy alapvető problémáról van szó, amely nem oldható meg pusztán az információs problémák megoldásával. Másodszor, biztos úr, problémánk van azzal is, hogy a bérmegállapodásra és a kollektív szerződésekre vonatkozó különféle nemzeti szakszervezeti gyakorlatokat kihagyták. Finnországot, Svédországot, Dániát és Németországot kihagyták. Ez azért egy masszív probléma, nem csak ezeknek az országoknak a számára, hanem egész Európa számára, amely azt látja, hogy nemzeti törvényeit aláaknázzák, és hogy Európa már nem csak képtelen jobb védelmet garantálni a munkavállalói számára, hanem azt is, hogy megtörik a nemzeti védelmi rendszereket.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
E helyzetre tekintettel, biztos úr, nem hiszem, hogy elfordíthatnánk a szemünket. Nem hiszem, hogy aszpirint lehetne felírni akkor, amikor súlyos sebészeti beavatkozásra van szükség, és azt is hiszem, hogy helyre kell állítanunk a munkavállalói jogok és a piaci jogok elvei közötti egyensúlyt, különben nemcsak a szociális Európa, hanem az egész Európa elvész. Dariusz Rosati (PSE). – (PL) Elnök úr, biztos úr, a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv célja a szolgáltatásnyújtás szabadságának és ezzel egyidejűleg a munkavállalók jogainak biztosítása. Nézetem szerint, ez az irányelv hasznos volt az Európai Unió számára, és az a kritika, amit ma hallok itt a Házban, nagymértékben indokolatlan. Rámutatnék, hogy a Rüffert ügyben, amelyről tárgyalunk, a szociális normák megsértése, és a bérek 46%-os botrányos alacsony szinten történő megállapítása nem a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv bármiféle hiányosságának eredményeként következett be, hanem egyszerűen azért, mert Alsó-Szászország vonatkozó jogszabályaiban nem sikerült a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvben előirányzott módon a jogszabály egy részét átültetni. Amiről szó van, az a végrehajtási jogszabály problémája Németországon belül, nem pedig a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv hiányossága. A helyzet hasonló a Laval ügyben is, mivel Svédországban az a helyzet, hogy a minimálbért nem írják elő sem jogszabályban, sem kollektív szerződésben a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvben előirányzott módon. Nézetem szerint, ezért ebből a helyzetből a kivezető út elsősorban a nemzeti jogszabályoknak a hatályos irányelv rendelkezéseihez való igazításán keresztül vezet, bár elismerem, hogy sok minden lenne javítható az irányelvben és ezekben az ügyekben támogatom a Bizottság véleményét. Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra is, hogy szóljak néhány szót a szociális dömping fogalmáról, amelyet igen gyakran említettek itt. Megjegyzem, hogy a szociális dömping fogalma nem létezik sem a nemzetközi jogban, sem a gazdaságelméletben. Ez pusztán egy propaganda kifejezés. Nem beszélhetünk dömpingről olyan helyzetben, amikor a kiküldött munkavállalók – lengyelek Németországban vagy lettek Svédországban – magasabb fizetést kapnak, mint amit saját országukban kaphatnának. Ugyancsak nem beszélhetünk szociális dömpingről olyan helyzetben, amikor nincsenek kötelező érvényű szociális vagy bérnormák valamennyi ország számára, és azért nincsenek ilyen normák, mert tagállamaink fejlettségi szintje eltér, és ezen kívül a politika is eltér államról államra. Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök úr, azt gondolom egyértelmű, hogy a Bíróság ítélete az Európai Uniót alapjaiban fenyegeti. Egyértelmű, hogy a Bíróság az Európai Unió joga értelmezésének legmagasabb testülete, és jelenleg senki sincs, aki ezt az intézményt gyengíteni akarná. Ez az esetjog azonban, amint Cercas úr is rámutatott, fenyegeti a társadalmi kohézió elvét. Európában sokak számára az az Európai Unió, amely nem garantálja a minimális szociális jogokat, nem érdemli meg, hogy létezzen, ezért az Európai Unió létét fenyegetjük. Mivel nem léphetünk fel a Bíróság ítéletei ellen, és be kell tartanunk őket, nyilvánvalóan eljött az idő, hogy a jogalkotási hatalommal felruházott intézmények – a Bizottság, a Parlament és a Tanács – olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek biztosítják, hogy ez az esetjog ne válhasson állandóvá, mert ez az esetjog konkrét jogi szövegekhez kapcsolódik, amelyek megváltoztathatók. Úgy tűnik, a Bíróság maga hív fel bennünket, hogy elvégezzük ezt a jogszabály módosítást, és úgy vélem, hogy a Bizottság felelőssége mindenekelőtt, de a Parlamenté és a Tanácsé is, hogy módosítsák ezeket a jogszabályokat, hogy megakadályozzák az ilyen esetjog állandóvá válását. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) A ma tárgyalt jogszabályi rendelkezések több mint egy millió, egy másik tagállamban szolgáltatásokat nyújtó vagy kiküldött munkavállalóként dolgozó európai polgár életét javíthatja. Különösen az irányelv 3. cikkének rendelkezéseit nem hajtották végre teljesen minden Európai Uniós tagállamban. A munkahelyi egészségi és biztonsági normákat, a munkaórák maximális számát, a szabadság minimális időtartamát, illetve az anyasági juttatásokat nem hajtották végre a kiküldött munkavállalók esetében. Ezen kívül, a fogadó ország jogszabályai által biztosított minimálbért garantálni kell. Ennek ellenére, ez az utolsó kérdés nagyon sok vállalatot arra késztet, hogy alternatív munkaszerződésekhez forduljon, amelyek automatikusan megakadályozzák az alacsonyabb bérek fizetését.
127
128
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ezen kívül, sok európai vállalat számára gyakorlattá vált, hogy az új tagállamokból vesznek fel munkavállalókat, és őket kiküldött munkavállalóként legfeljebb 24 hónapra meghosszabbítható időtartamra külföldre küldik, így használva ki a társadalombiztosítási járulékfizetések között meglévő eltéréseket. Azzal fejezem be, hogy ennek a fajta szociális dömpingnek véget kell vetni, a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv összes rendelkezésének végrehajtásával. Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr, számos megjegyzést hallottunk ebben a Házban, néhány nagyon kritikus értékelést is az ítéletekről – az Európai Bíróság ítéleteiről. Én nyugalomért esedezem. Az Európai Bíróság ítéletei végső soron nem politikai jellegűek, azok a tényleges tényállás és a tagállamok törvényei mélyreható elemzésére épülnek. Ez ennek az intézménynek a szerepe, és tartsuk tiszteletben azt. Közelítsük a kérdést nyugalommal. Ne reagáljunk rosszul ezekre az ítéletekre akkor, amikor számunkra nem kellemesek, és jól akkor, amikor örömet okoznak nekünk. Nem szabad, hogy az ilyen à la carte igazságszolgáltatás motiváljon bennünket, és ezt nem is fogadhatjuk el. A második dolog, amire szeretném felhívni a figyelmüket a következő: ne engedjük a konfrontációt a régi és az új tagállamok munkavállalói között. Ez lenne a legrosszabb dolog, ha a régi tagállamok szakszervezeteit az új tagállamok szakszervezeteivel való konfrontációra ösztönöznénk. Az Európai Unió igazságszolgáltatása nem épülhet erre. Ez ellen figyelmeztetek. Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, Írországban jelenleg a Lisszaboni Szerződés előnyeit és hátrányait vitatjuk, és a Bíróság közelmúltbeli ítéleteit és azoknak a következményeit a munkavállalók illetve a munkavállalók jogai védelme szempontjából ellenmondásan értelmezik. Bár tudom, hogy a Laval ügyben még nincs jogerős határozat, szeretném megkérni a biztost, hogy röviden vázolja reakcióját a helyzetre, és nézeteit arra vonatkozóan, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet miként ültették át és hajtották végre Svédországban, és különösen, hogy az hogyan hatott a Laval ügyben hozott ítéletre. Egy korábbi felszólaló, Andersson úr, mutatott rá nagyon is érvényesen, hogy ha egy nőnek fizetnék 46%-át annak, amit egy férfi kap ugyanazért a munkáért ugyanabban az országban, azt diszkriminációnak tekintenénk. Mégis ezt a Bíróság szentesíti, amikor más országokból jövő munkavállalók ugyanazt a munkát végzik ugyanabban az országban. Megint szeretném hallani a biztos úr megjegyzéseit arról, hogy az irányelv átültetése és végrehajtása miként hatott erre a helyzetre. Végül, én nagyon alaposan odafigyeltem, amikor a biztos úr arról beszélt, hogy garantáljuk a munkavállalók jogait, és szálljunk szembe a szociális dömpinggel, de nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy az ő javaslatai elérik ezt a célt, így várom, hogy a Bizottságtól ennél robusztusabb javaslatokat kapjunk. Georgios Toussas (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, az Európai Bíróság három ítélete a Viking Lines, a Laval és a Rüffert ügyben egyetlen premisszára épül. Ez a premissza a Maastrichti Szerződésben lefektetett, a tőke mozgásának négy szabadságából, a belső piaci irányelvekből, illetve a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvből származik, amelyet az átnevezett európai alkotmány, a Lisszaboni Szerződés 43. és 49. cikke erősít meg. Az Európai Bíróság ítéletei politikusan és mélyen reakciósak: nagy vállalkozói csoportok középkori foglalkoztatási feltételeket erőszakolnak ki, hogy növeljék profitjukat. Nem csak a sztrájkhoz és a kollektív alkuhoz fűződő jogot kérdőjelezik itt meg, hanem van itt egy harmadik fontos tényező is, amit szeretnék hozzátenni. A nemzetközi munkaügyi egyezmények, amelyeket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezeten (ILO) keresztül írtak alá és ratifikálták, ezeket is megkérdőjelezik. Emiatt garantálni kell valamennyi munkavállaló számára az egyenlő munkáért egyenlő bért. A 2004. május 1. után az EU-hoz csatlakozó országok munkavállalói semmivel sem tartoznak senkinek. Európa minden más munkavállalójával együtt harcolniuk kellene a jobb munkafeltételekért és a jobb fizetésért. Egyenlő munkáért egyenlő bér jár. Małgorzata Handzlik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a munkavállalók kiküldetése felbonthatatlanul kapcsolódik a szolgáltatásnyújtás szabadságához. A Bíróság határozatával támogatta ezt a nézetem szerint a közös piacnak rendkívül fontos elvét. Ugyanakkor szeretnék kifejést adni csalódottságomnak amiatt, hogy a közösségi piacon még mindig léteznek olyan jogszabályok, amelyek nincsenek összhangban a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvvel. Ne
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
felejtsük el, hogy az irányelv célja a munkavállalók és a vállalkozók segítése egyaránt. Elfogadhatatlan az a helyzet is, amikor az irányelv kulcsfontosságú rendelkezéseit az eltérő tagállamokban eltérően értelmezik. A munkavállalók nem ismerik jogaikat, és a tagállamok nem kísérik figyelemmel, hogy az irányelv rendelkezéseit helyesen alkalmazzák-e. Végül is ezeknek a rendelkezéseknek a megfelelő végrehajtása a belső piac hatékony működésének kulcsa. Ezért van az, hogy minden intézkedés, öltse az a közigazgatási együttműködés vagy az irányelv helyes alkalmazására való rámutatás formáját, alapvető fontosságú. Remélem azonban, hogy az ilyen kezdeményezések eredménye a rendelkezések értelmezésének javítása és nem további panaszok lesznek a nem létező szociális dömpingről. Katrin Saks (PSE). – (ET) Elnök úr, kollégák, én is nagy híve vagyon az egyenlő bánásmód elvének és őszintén elmondom, hogy néha nagyon nehezen értem meg, hogy miért van az, hogy azért a munkáért, amit ebben a Házban végzek, sokkal alacsonyabb fizetést kapok, mint a nyugati kollégáim (tízszer kevesebbet mint az olaszok). Megértem azonban, hogy időbe telik, amíg az európai fizetések kiegyenlítődnek. Ma azonban a hatalmas képmutatás benyomása maradt meg bennem. Sokan ragadták magukhoz a szót, hogy felszólaljanak az egy millió kiküldött munkavállaló nevében, küzdve jogaikért. De legyünk őszinték – a legtöbb felszólaló nem azt az egy millió kiküldött munkavállalót képviselte itt, hanem e helyett a saját munkaerőpiacát védte. E miatt nagyon örülök annak, hogy a biztos megígérte, hogy az ügy vizsgálatára létrehoz egy bizottságot. Ez a három ügy nagyon méltánytalan benyomást keltett. Szükség volt azonban rájuk, hogy beszámolhassunk azokról a területekről, ahol van kizsákmányolás, szociális dömping és bizonytalanság. Szerencsére ebben a három esetben ilyenről nem volt szó. A szolgáltatások szabad mozgása mindannyiunk érdekét szolgálja. Három hete várok Brüsszelben egy vízvezeték-szerelőre, hogy jöjjön el a lakásomba – eldugult a csatorna. Éjszakánként, állíthatom önöknek, a legendás lengyel vízvezeték-szerelő kísérti álmaimat. Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm mindannyiuknak a hozzászólásukat. Nagyon érdekes volt hallgatni őket. Úgy vélem, igen gazdag és élénk vitában volt részünk itt ma. Tudomásul vettem a különféle kifejtett véleményeket. Ezek az értelmezésbeli és nézetbeli eltérések vezettek engem arra, hogy a témát óvatossággal kezeljem. A vita rávilágított a tárgy rendkívüli bonyolultságára, és az itt felmerülő nehéz jogi kérdésekre. A három bírósági ítélet mind konkrét. Helytelen volna belőlük általános következtetéseket levonni. Először is, az érintett tagállamoknak kell értékelniük, hogy nemzeti összefüggésben mit kell tenniük ahhoz, hogy megfelelhessenek a Bíróság ítéleteinek. Támogatom azt a konstruktív megközelítést, amivel Svédország és Dánia igyekszik ezt a megfelelőséget elérni. A mai nap azonban azt is megmutatta, hogy fontos mélységi vitában megkeresni a felvetett problémákra adandó helyénvaló választ. Jelenleg éppen ez a Bizottság egyik prioritása. Úgy döntöttünk, hogy ezt a vitát folytatjuk, miközben előkészítjük az új szociális napirendet. Ez a napirend, amelyet jövő júniusban mutatok be a Kollégiumnak, természetesen magában foglalja majd az új szociális realitásokról indított széleskörű konzultáció eredményeit is. Ez következik a Bizottság „Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás: egy szociális jövőkép felé a XXI. századi Európáért” című bizottsági közleményből. Ez egy valós lehetőség az új megoldások előmozdítására, hogy reagálhassunk az európai társadalmak előtt álló kihívásokra. Ezek között a kihívások között természetesen ott van a demográfiai változás, a technológia fejlődésének növekvő üteme, de a globalizáció szociális hatása is. A munkavállalók körében a mobilitás különféle formái és a migráció emelkedése, ami valószínűleg elkerülhetetlen, új kihívásokat állít, amelyekre választ kell adnunk. Ezek azok a kérdések, amelyekkel foglalkoznunk kell ahhoz, hogy megőrizhessük és megerősíthessük európai szociális modellünket. Meg vagyok győződve arról, hogy a szociális napirend a megfelelő eszköz a munkavállalók védelmének biztosítására a mobilitás kihívására szabott kezdeti válaszra vonatkozó javaslat megtételére. Az a vita, amire az Európai Parlamentben nemsokára sor kerül saját kezdeményezésű jelentésének összefüggésében, szintén egy lépés a helyes irányba. A Bizottság is elkötelezett aktív szerepvállalásában ebben, és elősegíti a vitákat és a megoldások keresését. Nyitottan kívánok dolgozni, magas normákat megállapítva, amelyek összhangban állnak a szociális és a gazdasági realitással. Azt kívánom, hogy konstruktívan és önbizalommal haladjunk előre. A társadalmi valóság bonyolultsága megnehezíti a „kulcsra kész” megoldások megfogalmazását. Több időt kell fordítanunk
129
130
HU
Az Euròpai Parlament vitài
a szociális napirend tárgyalására. Ezzel védelmezőbb és globálisabb megközelítés alakul majd ki a Közösség munkavállalói számára. Elnök. − A biztos beszédével a vitát lezárom. El kell ismernem, hogy bár nem szokásos az elnökség részéről ezt mondani, a vitát meglehetősen megrökönyödve zárom le. Ennek így kell lennie, mert életemben 30 évig harcoltam annak biztosításáért, hogy a spanyol munkavállaló Svédországban vagy Németországban ne keressen kevesebbet, mint a német vagy a svéd munkavállaló, és további 20 éven át küzdöttem azért, hogy biztosítsam, hogy a lengyel, a román vagy a marokkói munkavállaló ne keressen kevesebbet Spanyolországban, mint a spanyol munkavállaló. (Taps) Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A Bíróság közelmúltban hozott ítéletei a Laval-Vaxholm ügyben Svédországban, a Viking Line ügyben Finnországban és most a Rüffert ügyben Németországban egyszerűen azt a célt szolgálják, hogy megvilágítsák ennek az Európai Uniónak a valódi céljait és prioritásait. Hogy konkrétabb legyek, a „letelepedés szabadsága” elvének „primátusát”, amint azt a Szerződés 43. és 46. cikke leszögezi, amely tiltja a „letelepedés szabadságának [bármilyen] korlátozását”. A Bíróság „korlátozásnak” és ezért a közösségi jog alapján „törvénytelennek” tekinti a munkavállalók és érdekképviseleti szerveik jogaik és érdekeik megvédéséhez fűződő szabadságát, nevezetesen, hogy tartsák tiszteletben, amiben a kollektív alku során megállapodtak. Ez törvényesíti a szociális dömpinget, és megtámadja a kollektív tárgyalást és alkut az EU-ban, és ösztönzi a munkavállalók közötti „versenyt”, a gyakorlatban a „származási ország” elvének túlsúlyát létrehozva, ami azt jelenti, hogy alacsonyabb bért lehet fizetni, és a munkavállalók jogainak védelmét a munkáltatókkal való szerződéses kapcsolatukban vissza lehet minősíteni. Ezek az ítéletek lerántják a leplet az EU osztályjellegéről, és arról, hogy az EU neoliberális politikái kinek használnak igazán (és kik állnak mögöttük), megsemmisítve az összes, a sokat hirdetett „szociális Európáról” szóló szóvirágot, és rámutatva arra, hogy az EU politikái miként sértik a munkavállalók nehezen megszerzett jogait. Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. – Botrányos, ahogyan a fennálló szerződéseket felhasználják a munkavállalók jogainak aláaknázására. Az Európai Bíróság a Rüffert ügyben hozott ítéletében kimondta, hogy az összhangban áll a létező Szerződések rendelkezéseivel. A Lisszaboni Szerződés sem tesz semmit a helyzet javítása érdekében. A Szerződésről folytatott tárgyalások során az egész Európai Unióban biztosítani kellett volna a sebezhető munkavállaló védelmét. Ez nem történt meg. Ez az irány, amelybe a Szerződés el akarja vinni Európát olyan, amely alapvetően aláaknázza Európa szociális modelljét. Írországban mi már az Irish Ferries ügy óta és még az előttről is tudjuk, hogy a belső piac primátusa olyan helyzetekhez vezet, ahol a munkavállalók jogait aláaknázzák. Én támogatom az ETUC felhívásának szellemiségét, mi szerint a Szerződésbe be kell illeszteni egy, a szociális haladásról szóló rendelkezést; úgy vélem ez az egyetlen módja annak, hogy a munkavállalók jogait a jövőben is biztosítani tudjuk, hogy elvessék ezt a Szerződést és visszaküldjük a tagállamokat a tárgyalóasztalhoz. Az új Szerződésben egyértelműen meg lehetne állapítani, hogy az alapvető jogok, a sztrájkhoz fűződő jog és a munkavállalók joga a kollektív akcióra munka és életfeltételeiknek a minimális normákon túlmutató jobbítására elsőbbséget élvez a belső piaccal szemben. Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban. – (FI) Az Európai Közösségek Bírósága három ítéletet hozott a szakszervezeti mozgalom ellen, és ezért további bírósági határozatokat várhatunk az ugyanebbe a sorozatba tartozó ügyekben. A vonatkozó ügyek, a Viking Line, a Vaxholm (Laval) és a Rüffert ügy, melyek mindegyikében a Bíróság a Szerződéseket kizárólag egy szempontból értékelte, nevezetesen a verseny szabadsága szempontjából, figyelmen kívül hagyva a Parlament akaratát. Azt a javaslatot, hogy a származási ország munkafeltételeinek kell megfelelni a kiküldött munkavállalók esetében, mint a „Bolkestein irányelvben”, elutasították. Sajnálatos módon a Bíróság az ezekben az egyedi ügyekben hozott határozataiban magára vállalta a jogalkotó szerepét, és figyelmen kívül hagyta a valódi jogalkotó, ebben az esetben az Európai
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Parlament, akaratának értelmezését. A Bizottságnak nem szabad védelmet nyújtania az illetékesség ilyen megsértéséhez az intézmények részéről.
16. A kínai politika és hatásai Afrikában (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Fejlesztési Bizottság nevében Ana Maria Gomes jelentése a kínai politikáról, és annak Afrikára gyakorolt hatásáról (2007/2255(INI)). Ana Maria Gomes, előadó. − (PT) Elnök úr, Kína féktelen hajszája Afrikában az olaj, a természeti erőforrások és az új piacok után aggályokat kelt Kína e kontinensen növekvő jelenléte hatásaival kapcsolatban, és ennek az európai politikákat illető következményei szempontjából. Európa félelmében nem kezdhet ujjal mutogatni Kínára, és nem engedheti meg magának, hogy tisztességtelen versenyben vegyen részt, figyelmen kívül hagyva az egyébként Peking érdekében is álló módszereket és kritériumokat. Európának és Kínának is kötelessége hozzájárulni a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez: a szegénység csökkentéséhez és a konfliktusok rendezéséhez Afrikában. Mindkét oldalnak fel kell ismernie, hogy csak a fenntartható fejlődés és a jó kormányzás elősegítése révén lehetnek fenntarthatóak és legitimek saját afrikai és érdekeltségeik és befektetéseik. A jelentésben kísérletet tettünk arra, hogy objektív módon elemezzük Kína afrikai jelenlétét, elismerve annak mind a pozitív, mind a negatív hatásait. A különböző konkrét intézkedési javaslatok alapján két fő politikai üzenet van: először is, az EU-nak koordinált választ kell adnia Kína állítólagos “pántlikázás nélküli” politikája jelentette kihívásra. E válasznak nem szabad feladnia az európai elveket. Az EU-nak ragaszkodnia kell a fejlesztési együttműködés politikájához, különösen az emberi jogi feltételekkel kapcsolatban. Ez azért van így, mert nincs jó kormányzás az emberi jogok tiszteletben tartása nélkül, és jó kormányzás nélkül, beleértve a jogállamot is, ezek nélkül nincs fenntartható fejlődés Afrikában vagy a világ bármelyik más részén. Másodszor, Európában be kell vonnia Kínát az Afrika-politikáiról szóló vitákba, de egy ilyen együttműködés nyilvánvalóan nem valósulhat meg az afrikaiak feje fölött. Ez a háromoldalú részvétel megfelelő mértékű támogatottságot kíván meg az afrikai intézmények, például a Afrikai Unió, a NEPAD és más regionális intézmények, kormányok és nemzeti parlamentek részéről. Ennélfogva Európának növelnie kell az afrikai civil társadalom megerősítésére irányuló támogatását, hogy bátorítsa a kormányok megfelelő elszámoltatását. Az javasoljuk ebben a jelentésben, hogy az EU ne mulassza el a lehetőséget, hogy nyíltan beszéljen Kínával, különösen, amikor az bizalmas körben vagy nyilvánosan kifejtett kritikát jelent. Kína felelős szereplőnek szeretne tűnni Afrikában, ám gyakran segítségül hívja a be nem avatkozás retorikáját, hogy elfogadhatatlan lépéseket próbáljon igazolni, például a szudáni kormánynak az ENSZ-Afrikai Unió vegyes erői kiküldése megakadályozása iránt folyamatosan tanúsított megértését – ezeket az erőket már jó ideje ki kellett volna küldeni Darfúrba –, vagy a közelmúltban a Mugabe-rezsim számára egy hajó fedélzetén küldött visszataszító fegyverszállítmányát, amelynek kirakodását a Zimbabwéval szomszédos országok – igen helyesen – megakadályozták. Valójában bármit tesz Kína Afrikában, annak politikai hatása van, legyen az kedvező vagy kedvezőtlen. Továbbá, Kína gyorsan tanuló pragmatikus hatalomnak mutatkozik. Ennélfogva létfontosságú, hogy Európa ne hagyjon fel azzal a kísérlettel, hogy elfogadtassa: Peking ténylegesen járuljon hozzá az ENSZ elvei és céljai előmozdításához, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjaként el is várhatnak tőle. Ebben a jelentésben azt javasoljuk, hogy az EU bátorítsa Kínát, hogy fokozza a donorországok multilaterális találkozóin való részvételét, és alkalmazza a meghatározott, nemzetközileg elfogadott kritériumokat és iránymutatásokat a támogatások átláthatóságával, a kitermelő iparágakkal, a jó kormányzással, a környezet védelmével, a munkavállalói jogokkal stb. kapcsolatban, tekintettel arra, hogy ez valóban hozzájárul a szegénység csökkentéséhez, a millenniumi fejlesztési célokhoz és a béke és a biztonság előmozdításához Afrikában. Ám Európának egyben tükörbe is kell néznie, és tanulnia kell a saját, Afrikával kapcsolatos ballépéseiből és hibáiból. A tagállamoknak teljesíteniük kell hivatalos fejlesztési támogatási felajánlásaikat, és a támogatások és elérendő célok megkurtítása csupán elősegíti Kína érdemeinek hangsúlyozását abban, hogy gyorsan forrásokat bocsát Afrika rendelkezésére. Európának javítania kell támogatásai hatékonyságát, és biztosítania kell a különböző politikái összhangját, beleértve azt is, hogy nem tehet úgy többé, mintha észre sem venné a különböző elnyomó afrikai rezsimek által elkövetett bűnöket, amely államokkal szokás szerint továbbra is üzletelünk, felháborító módon szembehelyezkedve kinyilvánított kritériumainkkal és elveinkkel.
131
132
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Befejezésül, elnök úr, köszönöm az árnyékelőadóknak és más kollégáimnak a kiváló együttműködést. Az ő módosításaik jelentős mértékben gazdagították e jelentést. Remélem, hogy a jövőben is fennmarad ez a széles körű konszenzus, annál is inkább, mert igen kevés módosításról szavazunk majd. Magam is előterjesztettem három módosítást: kettő apró javításokat tartalmaz, a harmadik pedig újra kinyilvánítja az Európai Parlament álláspontját, hogy az EU fegyverexportról szóló magatartási kódexe jogilag kötelező legyen. Így elkerülhető, hogy a jelenlegi 62. bekezdés megismételje a 66. bekezdésben már szereplő felhívást. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, előadó asszony, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselők, először is gratulálok Gomes asszonynak erről az érzékeny és bonyolult, sőt vitatott témáról szóló kiváló jelentéséhez. Támogatom az ön által tett számos javaslatot, amelyeket Európai Uniónak el kell fogadnia Kína növekvő afrikai jelenlétének kezeléséhez. Az EU és Kína valójában sok dologban hasonlóképpen viselkedik Afrikával kapcsolatban. Először is, mindketten felismerték Afrika óriási potenciálját, talán jobban – mindenesetre hamarabb –, mint bárki más. Az EU és Kína Afrika legfontosabb befektető kereskedelmi partneri közé tartoznak, a világon első, illetve harmadik helyen állnak. Ez természetesen nagyobb együttműködést, vitákat és talán közös stratégiákat is követel Afrikával kapcsolatban Kína és Európa között – konzultálva Afrikával is. Osztom a véleményét ebben a kérdésben. Szeretnék ma beszélni önöknek olyan kérdésekről, amelyeket ígéretesnek tartok abból a szempontból, hogy Kínát és az afrikai partnereinket háromoldalú együttműködésbe vonjuk be. Megosztanám továbbá önökkel kétségeimet és kérdéseimet más ügyekben. Végezetül elmondanám önöknek, hogy szerintem mi kövesse ezt a jelentést. Először is, Afrika a globális gazdaság és a globalizáció korában él. Ez nemzetközi és globális szereplőként erősíti meg a helyzetét, amely jelentős, globális kérdések kapcsán is cselekszik. Partnerségek hatalmas hálózata épült ki világszerte azzal az egyértelmű céllal, hogy újraszervezzék a kapcsolatokat. Őszintén szólva, ez most arra is ösztönzi a partnereket, hogy versenyezzenek egymással, talán kissé ügyetlenül, de joggal. Ez a valóság, és odáig is elmennék, hogy ez így tisztességes és törvényes. Ez azt jelenti, hogy a partnereknek hozzáállásukban korszerűnek, tisztességesnek kell lenniük, és bízniuk kell egymásban. Úgy vélem, hogy az EU és Kína készen állnak arra, hogy megvalósítsák ezt az új megközelítést, és céljuk is, hogy így tegyenek, talán különböző okokból, de egyértelmű, hogy készen állnak erre. Mindketten jelentős partnerek vagyunk Afrikában. Afrika-politikánk az elveiben és értékeiben természetesen határozottan különbözik, ám ezen az alapon több közös érdeket és hasonlóságot találhatunk. Például már párbeszédbe kezdtünk az afrikai béke, stabilitás és fenntartható fejlődés témáiban. Egyértelmű, hogy tovább kell lépnünk remek afrikai barátaink támogatásában, ami létfontosságú, nekik pedig lendületet kell adniuk ennek a párbeszédnek. Ez magyarázza a háromoldalú megközelítést, amelyet tavaly javasoltam, és amelyet úgy tűnik, ön is oszt, különösen az állandó platform kiépítésére vonatkozó javaslatában. Ebből a szempontból ön jogosan hangsúlyozza az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet fontosságát, amelyeknek alá kell támasztania ezt a háromoldalú partnerséget. Európának – vita kirobbantásának kockázata mellett – meg kell értenie, hogy a jelenlegi időszakban és egy olyan partnerrel szemben, mint Kína, nem biztos, hogy szükségszerűen bölcs dolog lenne egyoldalú diktátummal kísérletet tenni az irányítás átvételére. El kell kerülnünk az általánosításokat, bele kell kezdenünk a párbeszéd folyamatába. Véleményem szerint, ha elkezdjük a párbeszédet a Kínával, ezt képesek leszünk arra felhasználni, hogy előrejussunk olyan kérdésekben, mint a jogállamiság, a demokrácia és a kormányzás; más szavakkal, minden olyan kérdésben, amelyek európai értékek, és amelyek annak politikáit építkezésre inspirálták. Egyetértek azzal, hogy szükségünk van egy hatékonyabb és talán eredményesebb európai politikára, mivel ebben van a kínaiak fő előnye velünk szemben. Az vonzóbb lenne, és jobban egybevágna afrikai partnereink prioritásaival. Hogy csupán egy példával szolgáljak, mi, mint európai intézmények, szó szerint tehetetlenek vagyunk abból a szempontból, hogy konfliktus utáni helyzetekben programokat hajtsunk végre, segélyeket adjunk vagy intézkedéseket tegyünk. Vegyük például Libéria esetét. Ebben az országban választott kormány van, és egy olyan elnök, akinek valódi programja van, és aki változást akar. Hol van az a hatékony válasz, amelyre ennek az országnak szüksége van, hogy láthassa a béke, a stabilizáció és a demokrácia előnyeit? Sehol! Ez fáj nekem nap mint nap. Európa Afrikával kapcsolatos politikájának korszerűsítése a prioritásom, amióta hivatalba léptem. Úgy vélem, nyugodtan állíthatjuk, hogy már most jelentős előrehaladást értünk el, különösen a lisszaboni csúcs
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
eredményeként létrejött stratégia partnerségek tekintetében, bár világos, hogy még hosszú út áll előttünk. A szegénység elleni küzdelem továbbra is fejlesztéspolitikánk fő célja. Hogy ezt elérjük, jólétet és gazdasági növekedést kell létrehoznunk. Kína ezt a gazdasági növekedést tapasztalja nap mint nap, és ez a tapasztalat nyilvánvalóan az afrikai országok hasznára válhat. Természetesen bármilyen gazdasági növekedéshez társulnia kell egy aktív újraelosztási politikának, ha hatékonyan akar fellépni a szegénységgel szemben. Többször mondtam már: a növekedés nem garantálja a fejlődést. Az újraelosztás a kulcs, és az újraelosztáshoz stabil kormányra van szükség. Szükség van továbbá egy éber civil társadalomra, szabad sajtóra, ezek mindegyikére. Úgy vélem, hogy az EU-nak és Kínának komoly szerepet kell itt játszania, bár ez egy hosszú folyamat lesz, amely jelentős erőfeszítést igényel mindkét oldalról. Szeretnék beszélni azokról a kérdésekről, amelyek foglalkoztatnak. Például tényleg valószerű, tényleg konstruktív, tényleg hasznos, sőt, tényleg kívánatos, hogy azzal kezdjük ezt az együttműködést, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy Kína átvegye a KAP által kijelölt politikákat és szabványokat? Valahogy kétlem. Ha ez működik, az nagyon jó, de nem hiszem. Mindenesetre úgy látszik, hogy az afrikaiak nem lelkesednek azért, hogy Kína ezen az úton menjen tovább, éppen azért, mert látják, hogy az európai fejlesztési támogatás alternatíváit keresik. A kínai segélyeket éppen azért értékelik, mert gyorsabb, mint az európai, és nem határoznak meg olyan sok feltételt, amely végső soron korlátozza Afrika politikai játékterét. Ennek van némi alapja. Valami félreértés van itt. Gyakran mondják azt az emberek, hogy “ti európaiak, ti feltételeket szabtok!” Ez nem igaz. Az együttműködésnek vagy az általunk nyújtott pénzügyi támogatásnak nincsenek politikai feltételei. A támogatás természetének, a felhasználása módjának vannak feltételei. Például költségvetési támogatást nem kínálunk, ha a jó kormányzás hiányzik, és nem adunk költségvetési támogatást olyan országoknak, ahol konfliktusok vannak. Ám ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy fejlesztési támogatást vagy humanitárius segélyeket ajánljunk még olyan országoknak is, amelyek kormányával vagy kormányzati rendszerével nem értünk egyet. Ami alapvető különbség, és ahol zavar van, az az, hogy a kínaiak készségesebbek, a kifizetési folyamataik lényegesen gyorsabbak a mieinknél, hiszen nekünk olyan bürokráciánk van, amely csaknem négy éve keseríti meg az életemet. Ez a valóság, itt van zavar és félreértés, és szerintem ezt egyértelművé kell tenni. Nyilvánvalóan osztom az ön értékelését. Fontos, hogy a kínai támogatások igazodjanak az afrikai nemzeti prioritásokhoz, a nemzeti rendszerekhez, lehetőleg a más partnerekkel együtt. Ugyanez mondható el ma. Korai, sőt talán célszerűtlen ilyen értelemben erőltetni dolgokat, nem beszélve az egyoldalú próbálkozásról. Ez egy hosszú távú cél, de jelenleg csak három területet látok, amelyekre az együttműködésünk és párbeszédünk során koncentrálhatunk. Az egyik egy nyitott és konstruktív párbeszéd létrehozása Afrikáról az EU, a régi donorországok, valamint Kína között. A második a fejlesztési tapasztalataink cseréjének szükségessége Kínával és Afrikával, hogy együtt léphessünk előre a fejlesztési napirenddel. Például Kína számos napelemprogramot tervezett. Egyértelmű, hogy egy olyan kontinens, mint Afrika, a háromoldalú együttműködés térsége, és ez csak egy példa. Beszéltem a kereskedelmi miniszterrel erről, amikor találkoztam vele egy tanácskozás után Tongán, és nagyon nyitott volt a témában. Újra meg fogjuk vitatni ezt Pekingben, mivel én egyenesen odamegyek ezután, szóval ott vissza fogunk térni ezekre a kérdésekre. Harmadszor, meg kell becsülni a párizsi menetrenddel kapcsolatos elkötelezettségünket. Ez a szabályzások harmonizációja és a munkamegosztás kérdése. Ezzel kapcsolatban kérem, sürgetem a Parlamentet, hogy segítsen nekünk, és kötelezze a tagállamokat, hogy tegyék oda a pénzüket is az ígéretekhez. Európában minden egyes fejlesztési miniszter, minden egyes miniszterelnök kivétel nélkül egyetért abban, hogy jobb munkamegosztás, több koordináció kell ahhoz, hogy biztosítsuk a koherenciát. Ez rendben van, de ha valódi munkamegosztási stratégiákat ajánlunk nekik, akkor nem kapunk választ. Ezt a kérdést ki kell emelni, mert ez tény. Tudják, az én célom nem csak Kína bevonása a KAP-ba. Tovább szeretnék menni ennél azáltal, hogy közös nevezőt próbálok találni az Afrikában működő számos kínai szereplővel, többek között a kormánnyal, hogy előmozdítsuk a fejlődést Afrikában. Nekünk, európaiaknak, és a kínaiaknak be kell indítanunk az afrikai napirendet, és fel kell használnunk a külön-külön meglévő előnyeinket, hozzá kell járulnunk, anélkül, hogy feláldoznánk azokat az értékeket és elveket, amelyek garantálták az utóbbi ötven évben a békét, a stabilitást, és a gazdagságot Európában. Ez nem tesz engem álmodozóvá vagy ostobává, éppen ellenkezőleg. Fontos felismerni, ahogyan ön is felismeri, hogy Kína elkötelezettsége kérdéseket és bizonyos aggodalmat vet fel még Afrikában is. Néha én is igen
133
134
HU
Az Euròpai Parlament vitài
aggódom, hogy milyen formát ölt a Kínával való együttműködés, de akkor mi van? Éppen ezért mondom azt, hogy párbeszédre van szükségünk. Nyilvánvaló, hogy Kína gazdasági, diplomáciai, és stratégiai érdekeinek igyekszik érvényt szerezni Afrikában. Európa túl gyakran esett abba a hibába, hogy nem ismeri be, hogy ugyanolyan dolgok kísértik meg, és ahelyett, hogy érvek mögé bújna, amelyek néha rendkívül álszentek, sokkal jobb lenne elismerni, hogy Afrika potenciállal rendelkezik, hogy különleges kapcsolatai vannak Európával, és hogy közös érdekünk felfedezni, felépíteni, és megerősíteni ezeket a kapcsolatokat. Úgy gondolom, hogy ez egy mindenki számára előnyös stratégia, mert csak így tudjuk megoldani a donor és a kedvezményezett közötti negatív egyenletet, amely mindig a megalázottság, a gyanakvás, és a függőség érzetét kelti – a gyengébben az erősebbel szemben. Mint mondtam, holnapután Pekingben leszek, és, Gomes asszony, megpróbálom az ön kiváló jelentésének pozitív értelmezését tesztelni a gyakorlatban. Bastiaan Belder, a Külügyi Bizottság véleményének szerzője. − (NL) Elnök úr, a Külügyi Bizottság Gomes asszony kiváló jelentéséről alkotott véleményének szerzőjeként a következőket szeretném kiemelni ebből a véleményből. A kínai hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk a demokrácia, a jó kormányzás és az emberi jogok elveit az Afrikával ápolt kapcsolataikban. A Külügyi Bizottság ezért helyteleníti Kínának az Afrika elnyomó rezsimjeivel való tisztán pragmatikus együttműködését. A Kínai Népköztársaság afrikai területeken való kereskedelmi jelenléte olyan ökológiai következményekkel jár, amelyekkel Kínának felelősségteljesen foglalkoznia kell. Végül is a nyugati sajtó igen riasztó jelentésekben számol be a természeti környezet kizsákmányolásáról, különösen a Kongó-delta régiójában. Ezek a jelentések egy hivatalosan természetvédelmi területté nyilvánított térségben az olajkitermeléstől és túlhalászattól az erdőirtásig terjedő tevékenységekről számolnak be. A Külügyi Bizottság ugyanennyire helyteleníti azt a tényt, hogy Peking számos afrikai országot kizár a Kína és Afrika közötti stratégiai partnerségből, pusztán azok Tajvannal fenntartott diplomáciai kapcsolata miatt. A kínaiak ilyen hozzáállása ellentétes a saját, harmadik országok nemzetközi ügyeibe való be nem avatkozással kapcsolatos elveivel, és nincs összhangban a Tajvan és Peking közötti jelenlegi újbóli közeledéssel sem. Gay Mitchell, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, Kína az 1980-as években kezdett kereskedni, és akkor indult meg az a változás, amelynek révén a saját népéből 400 millió embert emelt ki a szegénységből, ahogyan azt Gomes asszony kiváló jelentése is említi. A világ mely más részén emeltek ki 400 millió embert a szegénységből ebben az időszakban? Reálisan kell látnunk ezt a kérdést. Ez az egyik olyan kérdés, amelynek kapcsán vitatkoznunk kell itt ma este. A világ számos más része tapasztalta a kínai sárkány tüzét. Több latin-amerikai és afrikai ország gazdasági felemelkedése tört meg nagyrészt Kína gazdasági felemelkedése miatt. Kína tevékenysége, legyen szó befektetésekről, kereskedelemről vagy az Afrikának nyújtott segélyekről, elképesztő mértékben növekedett az utóbbi években. A számok önmagukért beszélnek. Az Afrikával folytatott kínai kereskedelem értéke az 1999-es 2 milliárd dollárról 2005-re majdnem 40 milliárdra nőtt. Amint a biztos úr mondta, Kína már Afrika harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere. Kína Afrika iránti elkötelezettsége számos lehetőséget nyit meg. Ám elengedhetetlen, hogy kritikus szemmel nézzük ennek a fejlődésre gyakorolt hatásait. A fejlődési lehetőségek és a fejlődési feltételek ugyanannak az érmének különböző oldalai. Az egyik nélkül nem lehet a másikat elérni. Tény, hogy fejlődési lehetőségekben sok afrikai ország bővelkedik, de a korrupt afrikai kormányok sok évtizede semmibe veszik a saját lakosságukat, megvonják tőlük a lehetőséget, hogy fejlődjenek. Az afrikai politikai hatóságok döntik majd el, hogy a kínai jelenlét hasznára válik az afrikai átlagembernek, vagy átoknak bizonyul. Kongó remek példája az olyan országoknak, amelyekben hatalmas fejlődési potenciál rejlik. Az egy főre jutó gazdasági teljesítmény 714 dollár évente. A kongói nép sokat szenvedett. Kína megállapodást kötött Kongóval, amely szerint nyolc kórházat, több ezer kilométernyi utat és vasutat építenek, és cserében igen fontos ásványi kincseket nyernek ki Kína számára. De ha ez működhet, akkor nem csak az igazságos mindenki nyer helyzet áll elő. Ez mindenki számára nyerő helyzet lehet, mivel előmozdítja a millenniumi fejlesztési célok ügyét is. Tudunk-e mi Európában együttdolgozni a kínaiakkal, hogy javítsuk a mai helyzetet, ahelyett, hogy egyszerűen leszólnánk Kína tevékenységét vagy hibáit? Ha együtt tudunk dolgozni Kínával és Afrikával azon, hogy javítsuk a jó kormányzást, akkor szerintem segélyt, kereskedelmet és befektetést hozhatunk.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Úgy vélem, hogy a biztos úrnak igaza volt: ha rá akarjuk bírni Kínát arra, hogy meghallgasson minket, akkor a megafondiplomácia nem fog működni. A kínai alkat fontos része, hogy nem szenvedhetnek presztízsveszteséget. A diplomáciának – a csendes diplomáciának – jobb esélye van elérni azt, amit el szeretnénk érni. Úgy gondolom, Európának együtt kell működnie Kínával, hogy előmozdítsa a legjobb gyakorlatokat, és ez lehet az első valós esély, hogy csináljunk valamit Afrika számára, miután sok évig csak beszéltünk, és nem tettünk semmit. Ha Kína nyomás alá helyez minket, hogy versenyezzünk a millenniumi fejlesztési célok teljesítése érdekében, akkor az annál jobb. Ilyen versenyre, ilyen nyomásra van szükségünk. ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGARPOULOU ASSZONY alelnök Józef Pinior, a PSE képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, először is gratulálni szeretnék Gomes asszonynak ehhez a komoly és politikailag igen fontos jelentéshez. Kína a mai világ globális szereplője, és azt szeretnénk látni, hogy Kínai valódi partnere legyen az Európai Uniónak a globalizáció folyamatában. Kínának fontos szerepet kell játszania az új világrendben, és örvendünk Kína békés afrikai szerepvállalásának. Ugyanakkor Kínának felelősséget kell vállalnia az emberi jogok és a fejlesztés tekintetében. Kínának különösen legveszedelmesebb barátja, a szudáni kormány megfékezése érdekében kell latba vetnie befolyását. Szerencsére Kína már nem ellenzi az ENSZ békefenntartói Darfúrba küldését, és saját hadmérnököket is küld a békefenntartó erőbe. Ami a negatív oldalt illeti, Kína továbbra is küld fegyvereket afrikai diktatórikus rezsimeknek. Zambia, Mozambik, Dél-Afrika és Tanzánia éppen ezen a héten tartóztatott fel egy jelentős mennyiségű lőszert, aknavetőket és más halálos fegyvereket szállító kínai hajót, amelynek címzettje Zimbabwe elnöke, Mugabe. Ezek a fegyverek antidemokratikus, sőt akár halálos szerepet is játszhatnak a Mugabe-rezsim kezében. Ebben a jelentésben az Európai Parlament arra kéri Kínát, hogy álljon az afrikai társadalmak, a demokrácia és az emberi jogok oldalára. Fiona Hall, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, köszönetet mondanék Gomes asszonynak azért a hatalmas munkáért, amit erre a jelentésre és a közeli kollégáival való szoros együttműködésre fordított. A jelentés sok témát fog át, ezért csupán néhány kérdésre koncentrálok. Különösen üdvözlöm a felhívást, hogy a Bizottság mielőbb álljon elő az illegális forrásból származó fának és faipari termékeknek az EU piacairól való kitiltására vonatkozó javaslatokkal. Ez kulcsfontosságú, hogy megállítsuk az illegálisan letarolt afrikai erdőkből származó fából készített kínai bútorok tisztességtelen kereskedelmét. Az ilyen kereskedelem nemcsak az afrikai trópusi esőerdőket veszélyezteti, hanem megfosztja az afrikai országokat a rendkívül hiányzó adóbevételektől is. A Világbank becslései szerint az illegális fakitermelés évente 15 milliárd dollár kieső állami bevételt okoz a fejlődő országoknak. Másodszor, teljes mértékben támogatom az előadót, amikor arra kéri az EU-t, hogy hozzon létre egy jogilag kötelező eszközt a fegyverexport felügyeletére, és tartsa fenn a Kínára vonatkozó fegyverembargóját. A jelentés elkészülte óta, mint több kollégám említette, meggyőző bizonyítékunk van arra, hogy Kína még mindig exportál fegyvereket olyan országoknak, mint Zimbabwe, amelyek súlyosan megsértik az emberi jogokat. A tágabb, kereskedelmi kérdésekben én személy szerint támogatom a gazdasági partnerségi megállapodások (GPA-k) említését a jelentésben. A GPA-k nem irrelevánsak, mert ha rugalmasabbak és még egyértelműbben fejlődésbarátabbak lennének, akkor a Kína-Afrika kereskedelem modelljéül szolgálhatnának. Most úgy áll a helyzet, hogy Kína Afrikának az árucsapdába történő visszatolását kockáztatja. Végezetül, üdvözlöm a jelentés felhívását az EU, Afrika és Kína közötti multilaterális párbeszéd mellett. Ez különösen fontos a klímaváltozással kapcsolatban. A biztos úr említette a napelemprogram példáját. Egyik kontinens sem sebezhetőbb a globális felmelegedés által, mint Afrika, és a jövőben afrikaiak milliói függhetnek attól, hogy sikerül-e az EU-nak bevonnia Kínát a poszt-kiotói megállapodásba és a megújuló energiaforrás-technológiák megosztásába. Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök asszony, Gomes asszony jelentése Kína afrikai jelenlétével kapcsolatos összes fontos szempontot bemutatja. Csupán egy pontatlanság van – Kína
135
136
HU
Az Euròpai Parlament vitài
afrikai jelenlétének semmi köze a fejlesztési politikához, nem szólva a segélyekről. A fejlesztéspolitika itt nem több mint eszköz Kína két általános stratégiai céljának megvalósításához. Az egyik cél a nyersanyagellátás biztosítása, meglehetősen durva nyersanyag-diplomácia felhasználásával. A természetes nyersanyagok és az energiahordozók iránti növekvő kínai kereslet az, ami Szudánt, Angolát és a Szaharától délre fekvő afrikai országokat ilyen meghatározóvá teszi. A második, és nem kevésbé fontos célja a kínai kormánynak a világ autoriter pólusának konszolidálása, hogy ellensúlyozza a nyugati liberális-demokrata modellt. Ezért szegik meg még az ENSZ fegyverkereskedelmi embargóit is Darfúrral, Libériával és Kongóval kapcsolatban. Ezért vannak a politikai kötődések Peking és Szudán, Csád, Zimbabwe és Szomália között. A Tajvant elismerő országok kizárása a segélyezési együttműködésből további jele annak, hogy a partikuláris stratégia elsőbbséget élvez a fejlesztéspolitikával szemben. Ma itt elismertük, hogy Európa tehetetlen ebben a helyzeten. Természetesen követhetjük a Bizottság felhívását, és félretehetjük az OECD elveit a korrupcióval és a közpénzügyekkel kapcsolatban, és megtehetjük ugyanezt más nemzetközi megállapodások kapcsán is. Végül, akár az ENSZ alapokmányától is eltekinthetünk, de ebben az esetben nem tudnánk többé, hogy mi a szerepünk a világpolitikában, és hogy miben különbözünk a világpolitika más szereplőitől. Margrete Auken, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (DA) Elnök asszony, szeretném megköszönni Gomes asszony kiegyensúlyozott jelentését és remek együttműködését. Az EU-ban hozzászoktunk ahhoz, hogy a kereskedelemben és a fejlesztésben vezető szerepet töltünk be Afrikában. Ám a kínai befektetések növekedése gyorsan megváltoztathatja a dolgok állását. Az EU jelenléte Afrikában nem problémamentes; de Kína jelenléte a fejlesztésben azzal fenyeget, hogy az igen szerencsétlen irányba tart. Kína hatalmas nyersanyag- és energiaigénye irányítja a kínai befektetéseket, anélkül, hogy különösebben érdekelné őket a társadalom egészséges fejlődése. Kínának e helyett a megfelelő befektetéseken keresztül történő munkahelyteremtésre kellene koncentrálnia, tehát be kellene fejeznie saját munkaerejének betelepítését, és in situ helyi termelési és feldolgozási szektort kellene létrehoznia Afrikában. A jó kormányzást be kell építeni a befektetési politikába. Kína eddig nem fogadta el ezt a megközelítést, és nem mutatta jelét annak, hogy problémásnak találná akár a korrupt és erőszakos rezsimek támogatását, akár a civil lakosság elnyomásának elősegítését. Kínának követnie kell a demokratikus játékszabályokat, tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, ahelyett, hogy pusztán olcsó alternatívának mutassa magát. Végül is a kínaiak sokkal többet tehetnének az afrikaiakért. Engedjék meg nekem, hogy rámutassak Afrika egyik legjelentősebb problémájára – már említették itt korábban –, nevezetesen a népességnövekedésre. Kínának egyedülálló ismeretei és tapasztalatai vannak e téren, ami sokat segíthet. Továbbá, hölgyeim és uraim, képzeljék el, hogy Kína most felvásárolná azokat a fegyvereket, amelyek beléptetését több ország, például Mozambik és Dél-Afrika megtagadta. Kína ekkor olyan szuperhatalomnak mutatná magát, amely figyel másokra, és megfelel azoknak a várakozásoknak, amelyek az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagságából adódnak. Ez az, amit a jelentés bizonyára előmozdít: hasznos párbeszéd kezdődhet az EU, Kína és Afrika között, mindegyik résztvevő hasznára. Paul Marie Coûteaux, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. − (FR) Elnök asszony, tapsoljuk meg Gomes asszonyt, de feltennék egy általános kérdést. Megkérdezném, hogy a kínai kormány kiket akar átverni. Nos, van egy ötletem: szerintem mindenkit. Az Európai Bizottságot már nevetségessé tették, amely – el kell ismernem – rendkívül naivnak és engedékenynek mutatkozott a textilipari kvótákkal kapcsolatban. Megcsúfolják a nemzetközi kereskedelem szabályait – már ha vannak ilyenek – azáltal, hogy különösen a játékokkal kapcsolatban folyamatosan elmulasztják az export ellenőrzését abból a szempontból, hogy a termékeket az importáló országok minőségi és biztonsági szabványainak megfelelően gyártották-e, és ezzel a szabad kereskedelem abszurditását igazolják. Párizsi franciaellenes tüntetések szervezésével nevetségessé teszik Franciaországot, mert felzaklatták őket az általuk továbbra is elnyomott Tibet népével való rossz bánásmód miatti francia tüntetések. Nevetségessé teszik az egész világot, mivel tudják, hogy a világot a piac vezérli, és a világ a kínai piacra vágyik. Ezért pontosan azt csinálja, amit akar. Uralma annál tejesebb lesz, hiszen a kínai kormánynak politikai ravaszsága révén sikerült túljárnia Európa eszén, Michel úr, és ezáltal Afrikában átvették az irányítást a legfontosabb árucikkeink felett. Ki hibáztatná őket? Csupán a mi gyengeségeinkből húztak hasznot, például Európa, és különösen Franciaország ostoba és veszélyes kivonulásából arról a kontinensről, amely egyre fontosabb lesz a XXI. században.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony, Afrika példája alapján egyértelmű, hogy a sokat magasztalt fejlesztési együttműködés nem működik annyira a terveknek megfelelően, mint ahogyan azt elképzelnénk. Túl gyakran használják azt a donorországok exportjának előmozdítására, néha diktátorok támogatására, vagy csak arra, hogy új függőségeket hozzanak létre az adósságpolitika segítségével. Ebben a kontextusban európai szemszögből a legnagyobb szkepszissel kell figyelnünk Kína és India afrikai ambícióit. Itt a nyilvánvalóan olcsón termelő országok, amelyek igen komoly károkat okoznak az európai gazdaságnak, olcsó nyersanyagforrásokat és új felvevőpiacokat biztosítanak maguknak. Az ilyen tartós neokolonializmus – én így nevezném – Afrikában Kína és India által egy csapásra tönkreteheti a nyugati politika minden eddigi erőfeszítését. Nem engedhetjük meg Pekingnek és Újdelhinek, hogy kölcsönök felvételére buzdítsák azokat az országokat, amelyek adósságait a közelmúltban engedték el, és hogy új függőségeket idézzenek elő csupán azért, hogy biztosítsák nyersanyagellátásukat. Ugyanígy az afrikai államoknak sem engedhetjük meg, hogy túl mohón nyújtsák a kezüket fejlesztési segélyekért, ha még arra sem állnak készen, hogy visszafogadják a Frontex által Európa partjainál elfogott illegális bevándorlókat. A globális hatalmi egyensúly alapján azonban rendkívül nevetségesnek mutatnánk magunkat mi, európaiak, ha nyomást próbálnánk gyakorolni Kínára. Kína sem ijed el attól, hogy olyan országokkal – mint például Szudánnal – üzleteljen, amelyeket nemzetközi szinten pellengérre állítottak. Attól sem riad vissza, hogy fegyverekkel lássa el Zimbabwét. Ez a megközelítés valószínűleg nem teljesen ésszerűtlen egy olyan országtól, amely számára olyan csekély jelentőséggel bírnak az emberi jogok és a demokrácia, a környezetvédelem és a fenntarthatóság. Afrikával kapcsolatban tehát olyan politikára van szükségünk, amely megköveteli a stabilitást, a demokráciát és az emberi jogokat, akárcsak – és ez a legfontosabb kérdés – az európai érdekek szem előtt tartását. Az Európai Unió nem adhat pénzt Afrikának korlátlanul anélkül, hogy célokhoz kötné ezt, annak tartalmával és az alkalmazott politikákkal kapcsolatban. Az eddigi megközelítés vákuumba helyezett minket, bevándorlási hullámot indított el, az emberi jogok megsértéséhez és nagy szegénységhez vezetett. Kína és India ambíciói valószínűleg csak tovább fokozzák ezt, ha végül nem hajtunk végre teljes fordulatot. Mi, európaiak, nem finanszírozhatunk tovább csupán humanitárius projekteket, és nem hagyhatjuk, hogy más hatalmak, ebben az esetben Kína és India, nagy üzleteket csináljanak. Daniel Caspary (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ha Afrikára gondolok, gyakran azt kérdem magamtól: elfelejtett kontinens-e már Afrika a mi európai szemszögünkből, vagy európaiként látunk-e lehetőségeket Afrikában? Gyakran olyan benyomásom van, hogy mi, európaiak még mindig túl nagy problémát látunk Afrikában, és nem ismerjük fel a lehetőségeket. A kínai megközelítés egészen más. A kínaiak számára Afrika elsősorban lehetőség, és ezt a lehetőséget igen intenzíven kihasználják. Az utóbbi években viszonylag észrevétlenül csinálták ezt. Csupán az utóbbi hónapokban kapnak ilyen sok figyelmet, és ennek oka van, mivel politikájukban pusztán gazdasági érdekeiket képviselik. Az olyan kérdések, mint az emberi jogok, a jogállamiság és a jó kormányzás, amelyekkel ma több képviselőtársunk foglalkozott, jelenleg egyáltalán nem játszanak fontos szerepet a kínaiak számára Afrikában. Kizárólag az infrastruktúrába való befektetések fontosak nekik Afrikában, hogy korlátlan hozzáférésük legyen a nyersanyagpiacokhoz. Kína növekvő nyersanyagigényének kielégítéséről van szó. Egyáltalán nincs szó az afrikai nemzetek és az emberek megsegítéséről a valóban fenntartható gazdasági fejlődés felé. Szilárd meggyőződésem, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az afrikai nemzetek világgazdaságban történő lehorgonyzása érdekében, hogy részesülhessenek a globalizáció előnyeiből a világpiacon a nyersanyagaikkal, a javaikkal, hogy ne kerüljenek a kínai monopóliumoktól egyoldalú függőségbe. Bele kell kezdenünk egy párbeszédbe az afrikai nemzetekkel ebben a kérdésben, jobban, mint ahogyan eddig tettük. Továbbá, a korábbiaknál jobban össze kell kapcsolnunk a Kínával folytatott versenyt ezzel, és tényleg mindent meg kell tennünk, hogy meggyőzzük az afrikaiakat a jó kormányzás és a szabad piacok előnyeiről. Csak akkor lehetünk sikeresek a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok előmozdításában Afrikában, és akkor állíthatjuk meg az afrikai nemzetek Kína irányába történő sodródását, mert Afrika bizonyosan semmit nem fog tanulni Kínától a demokrácia és szociális piacgazdaság működésével kapcsolatban – kemény leckéket kaptunk ezzel kapcsolatban a múlt héten. Alessandro Battilocchio (PSE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ha Afrikára gondolok, gyakran azt kérdem magamtól: elfelejtett kontinens-e már Afrika a mi európai szemszögünkből, vagy európaiként látunk-e lehetőségeket Afrikában?
137
138
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Gyakran olyan benyomásom van, hogy mi, európaiak még mindig túl nagy problémát látunk Afrikában, és nem ismerjük fel a lehetőségeket. A kínai megközelítés egészen más. A kínaiak számára Afrika elsősorban lehetőség, és ezt a lehetőséget igen intenzíven kihasználják. Az utóbbi években viszonylag észrevétlenül csinálták ezt. Csupán az utóbbi hónapokban kapnak ilyen sok figyelmet, és ennek oka van, mivel politikájukban pusztán gazdasági érdekeiket képviselik. Az olyan kérdések, mint az emberi jogok, a jogállamiság és a jó kormányzás, amelyekkel ma több képviselőtársunk foglalkozott, jelenleg egyáltalán nem játszanak fontos szerepet a kínaiak számára Afrikában. Kizárólag az infrastruktúrába való befektetések fontosak nekik Afrikában, hogy korlátlan hozzáférésük legyen a nyersanyagpiacokhoz. Kína növekvő nyersanyagigényének kielégítéséről van szó. Egyáltalán nincs szó az afrikai nemzetek és az emberek megsegítéséről a valóban fenntartható gazdasági fejlődés felé. Szilárd meggyőződésem, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az afrikai nemzetek világgazdaságban történő lehorgonyzása érdekében, hogy részesülhessenek a globalizáció előnyeiből a világpiacon a nyersanyagaikkal, a javaikkal, hogy ne kerüljenek a kínai monopóliumoktól egyoldalú függőségbe. Bele kell kezdenünk egy párbeszédbe az afrikai nemzetekkel ebben a kérdésben, jobban, mint ahogyan eddig tettük. Továbbá, a korábbiaknál jobban össze kell kapcsolnunk a Kínával folytatott versenyt ezzel, és tényleg mindent meg kell tennünk, hogy meggyőzzük az afrikaiakat a jó kormányzás és a szabad piacok előnyeiről. Csak akkor lehetünk sikeresek a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok előmozdításában Afrikában, és akkor állíthatjuk meg az afrikai nemzetek Kína irányába történő sodródását, mert Afrika bizonyosan semmit nem fog tanulni Kínától a demokrácia és szociális piacgazdaság működésével kapcsolatban – kemény leckéket kaptunk ezzel kapcsolatban a múlt héten. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Kína afrikai politikája veszélyt jelent az afrikai országok harmonikus fejlődésére nézve. Az Afrikában működő kínai cégek munkakörülményei a rabszolgasághoz hasonlíthatóak. Kína továbbra is politikai és pénzügyi segítséget nyújt afrikai diktátoroknak, és fokozza a katonai együttműködést az afrikai rezsimekkel. Szudán és Zimbabwe a legnagyobb kínai fegyverimportőrök. Kína hatalmas hiteleket ajánl afrikai országok számára minden átláthatóság nélkül, elősegítve az afrikai országokban hatalmon lévő csoportok körében eleve kiterjedt korrupciót. Az afrikai fa és elefántcsont illegális exportja katasztrofális hatással jár Afrika környezetére nézve. Egy ilyen helyzetben a fejlesztési együttműködés nem éri el céljait. Ennélfogva sürgetném az EU-t, hogy biztosítsa, hogy Kína ne tartsa figyelmen kívül az emberi jogok tiszteletben tartását, a jó kormányzást befektetései megvalósításakor, és hogy leállítsák az olyan afrikai országokkal folytatott fegyverkereskedelmet, ahol háború vagy katonai konfliktus van vagy a küszöbön áll. Amíg Kína fel nem készül fegyverkereskedelmének leállítására, az EU-nak fegyverembargót kell kimondania az országra. Egy további dolgot kell kimondani, és ez az, hogy főleg Kína Afrika-politikájának fényében a tagállamoknak külön-külön túl kell lépniük nézeteltéréseiken. Egy újra megvizsgált EU politika lehetővé tenné Afrikának, hogy kölcsönösen előnyös módon használja fel természeti és emberi erőforrásait, és hogy folytassa a gazdasági és politikai függetlenség felé való fejlődését. Wiesław Stefan Kuc (UEN). – (PL) Elnök asszony, biztos úr, Gomes asszony jelentése tulajdonképpen egy részletes előadás az afrikai államok és Kína közötti, rendkívül bonyolult háromoldalú kapcsolatok tárgyában, különös tekintettel az EU érdekeire. Ezen felül szó van benne Afrika fejlesztésében más szervezetekben, például a Világbankban játszott szerepünkről. Kétségtelen, hogy Kínának az afrikai államok fejlődésében játszott szerepét, amely minden eltelt évben tovább nő, pozitív fényben kell néznünk, a cselekvések prioritásával kapcsolatban való fenntartások ellenére. Választ kell találnunk arra, hogy a kereskedelmi befektetések a fontosabbak, vagy a humanitárius segítség. A szegény afrikai országok számára bármilyen segély fontos, amennyire a víz fontos, akárcsak a betegségek elleni küzdelem, az oktatás, az infrastruktúra kiépítése és a béke. Csupán egy következtetés van: együtt kell dolgoznunk, hogy kialakítsuk a fenntartható, ám felgyorsított és tartós fejlődés létrehozásának legjobb módszereit ezekben az országokban. Bastiaan Belder (IND/DEM). – (NL) Elnök asszony, alapos jelentésének 65. cikkében Gomes asszony felhívja az Európai Uniót és Kínát, hogy ne folytassanak fegyverkereskedelmet olyan afrikai kormányokkal, amelyek megsértik az emberi jogokat, konfliktusokban vesznek részt, vagy a háború küszöbén állnak. Teljes mértékben egyetértek az előadóval ebben a kérdésben. Ugyanígy van ez az általa adott konkrét példákkal kapcsolatban, és az afrikai államok listájával kapcsolatban, Mugabe Zimbabwéja bizonyosan kiemelkedik ezekben a napokban. Múlt héten a nyugati sajtó nagyméretű kínai fegyverszállítmányokról számolt be, amelyek Dél-Afrikán keresztül érkeztek volna a Mugabe rezsimhez, mintha a belső feszültség Zimbabwéban nem lenne elég nagy
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
az elnökválasztási üzelmeket követően. “Zimbabwe számára Kínába menni ugyanazt jelenti, mint a második otthonunkba menni”, mondta Mugabe elnök legutóbbi pekingi látogatása alkalmával, körülbelül másfél évvel ezelőtt. Mikor fognak a kínai hatóságok valóban elhatárolódni az ilyen és ehhez hasonló afrikai “barátaiktól”? Biztos úr, azt várom, hogy ön megkérdezze ezt a fontos kérdést Pekingben. Gomes asszony jelentése is okot ad erre. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (FR) Biztos úr, a sok elmondott dolgot követően vizsgáljuk meg Kína afrikai jelenlétét. Ezt lengyelül folytatom. – (PL) Elnök asszony, biztos úr, a múlt század kezdetén a kínaiak mint egzotikus szolgálók érkeztek angol és francia házakba. Az 1950-es és az 1960-as években voltak kínai termékeink: tollak és különböző iskolai termékek; és mostanra a kínaiak erőteljes gazdasági és politikai erőként tűntek fel. Mint mondja, mindenkinek joga van arra, hogy szerepeljen a gazdasági és politikai porondon, és senki nem fogja helyteleníteni, ha ezt teszik, de a kínaiak megnövelték erőfeszítéseiket, és egy tervvel haladnak céljaik elérése felé; de mik az elérni kívánt céljaik? Mivel nem gátolja őket a gyarmatosítás becsfoltja vagy címkéje, kizsákmányolhatják és ki fogják zsákmányolni Afrika természeti erőforrásait. Nyersen fejezem ki magam – kizsákmányolni. Továbbá, és ami rosszabb, már most exportálják a totalitárius társadalmi-politikai modelljüket, és Afrikát meg kell védeni ettől. Afrikának védelemre van szüksége ezzel szemben. Európának hagyományos kapcsolatai vannak a gyarmati időkből, amit finoman “együttműködésnek” neveznek. Mind a humanista perspektíva, mind a bűntudat által vezérelve konstruktív hozzájárulást kell tennünk Afrikához minden szempontból. Mi ezt tesszük, de a kínaiak kiszorítanak minket. E szuperhatalommal párhuzamosan az EU-nak is meg kell szereznie Afrika bizalmát, és ugyanakkor meg mutatnia, hogy készen áll arra, hogy hozzájáruljon ezen oly közeli, hatalmas kontinens fejlődéséhez. Biztos úr, hatalmas kihívással nézünk szembe. Vural Öger (PSE). – (DE) Elnök asszony, az Afrika iránti érdeklődés újjáéledése világszerte együtt jár a nézőpontban való változásokkal. Ma Afrika több mint pusztán a szegénység kontinense. Néhány afrikai ország növekedési üteme eléri a 10 százalékot. Most a kérdés lényegéről: mit keres Kína Afrikában? A legfontosabb elköteleződési szándéka az energiaforrásokkal kapcsolatos. A nyersanyagokhoz való hozzáférésért folyó küzdelmekben a nyugati értékalapú politika egyre gyakrabban a rövidebbet húzza. Európa legfontosabb szándéka Afrika fenntartható fejlesztése. Elméletileg nagyon jó lenne egy közös EU-Kína Afrika-terv. Nem kellene a jó fiúk szerepében mutatkoznunk, mert az afrikai országok ugyanolyan kevéssé bíznak az EU-ban, mint Kínában. Az EU nem kínálhat megoldásokat Kínának vagy Afrikának. Az EU-nak továbbra is feltételekhez kell kötnie az elkötelezettségeit. Ugyanakkor az eddigieknél erősebben kellene előmozdítania a kormányzást, az intézményeket és a civil társadalmat. Az Afrikával folytatott párbeszéd szükséges, de nem szabad eltekintenünk a sérelmektől. Ezen a ponton is támogatom Gomes asszony jelentését. Renate Weber (ALDE). – Elnök asszony, gratulálok kollégámnak, Ana Gomes asszonynak munkájáért és átfogó, valószerű értékeléséért. Mint jelentése mutatja, Kína már most fontos gazdasági és politikai partnere Afrikának. Afrika fejlesztésével kapcsolatban úgy vélem, hogy nagyon sok a teendő ezen a kontinensen, és hogy Kínát, mint új szereplőt, szívesen fogadjuk. Ám amitől igen erősen félek, az az, hogy ahelyett, hogy konstruktív vállalkozások felé irányítaná támogatását – egészség, oktatás, szegénység csökkentése és infrastruktúra –, Kína a kontinens tragédiáit fogja mélyíteni tevékenységével, és ezt a fegyverkereskedelem, az afrikai országok bármilyen, demokrácia, jó kormányzás és emberi jogok irányába tett lépésének aláaknázása által fogja elérni. A Zimbabwe számára fegyvereket szállító kínai hajó ismét megkérdőjelezi Kína valódi elkötelezettségét az afrikai béke és biztonság irányában. Számos afrikai ország üdvözli a Kínával való együttműködést, mivel itt a gazdasági előnyök nincsenek feltételekhez kötve, de az EU-nak továbbra is erősen képviselnie kell az intézményépítést, az előrehaladást az emberi jogok területén, és a természeti erőforrások kizsákmányolására vonatkozó átláthatóbb szabályokat, mind Kína, mind az afrikai országok felé. A közelmúlt fejleményei azt mutatták, hogy még azokban az esetekben, ahol a kormányok az utóbbi években nyitottságot kezdtek mutatni a közpénzek és erőforrások elköltésének módja iránt, ezek a kormányok visszaléptek a kevésbé átlátható kormányzás irányba. Az EU kötelessége, hogy segítse Kínát abban, hogy megbízható partner legyen a fejlesztési együttműködésben.
139
140
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Jan Tadeusz Masiel (UEN). – (PL) Elnök asszony, biztos úr, a Kína és az afrikai országok közötti élénk kereskedelem ellenére, sőt annak ellenére, hogy Kína a közelmúltban donor lett Afrika vonatkozásában, még mindig Európát választják az afrikai kivándorlók, és nem Kínát, a gyarmati múltunk ellenére. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy az afrikaiak a mi értékeinket választják, például az emberi jogok és a fenntartható fejlődéshez, mint a jobb jövő garanciájához köthető elkötelezettség kapcsán. Ez erkölcsi alapot ad az Európai Uniónak, de ebből az a kötelesség is következik, hogy megvizsgáljuk a kínai Afrika-politikát, mivel, mint az előadó helyesen hangsúlyozza, Kína jelentős mértékben felgyorsíthatja a fenntartható fejlődés folyamatát Afrikában, de ugyanígy kárt is okozhat ennek. Erre tekintettel az Európai Unió, az Afrikai Unió tagállamai és Kína közötti háromoldalú tárgyalásoknak az ötlete különösen méltó a támogatásra. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Kína Afrikának szóló udvarlása nem csak a katonai együttműködésről, a stratégiailag fontos nyersanyagokról, a nagyméretű befektetésekről és kínai termékek hatalmas piacának létrehozásáról szól; egyben az infrastruktúra kiépítéséről is. A kereskedelem volumene 2000 óta az ötszörösére emelkedett, és hamarosan 100 milliárd dollár értékű lesz, bár a nyugati kereskedelem jelenleg még mindig az afrikai kereskedelem kétharmadát teszi ki. A kínai politika a “be nem avatkozás” és a komparatív gazdasági előnyök alapjain áll. Ez a költséghatékony javak és fegyverek exportját jelenti, nyersanyagokért cserébe. A befektetések és a hosszú távú szerződések egy hosszú távú, előre kigondolt kínai stratégia elemeit jelentik, amelyben nincs részvét Afrika iránt. Kína befolyása az afrikai országokban veszélyes példája a totalitárius modellnek, és a korrupt piaci modellnek, amely mentes a személyek és az emberi jogok, vagy a természet iránti bármilyen tisztelettől. A kínai nyersanyagéhség, és a cserébe nyújtott feltétel nélküli fegyverellátás egyre nagyobb akadályt jelent a millenniumi fejlesztési célok elérése előtt. Rá kell kényszerítenünk Kínát, hogy fogadja el a fejlesztéspolitika, a szegénység csökkentése és fenntartható növekedés iránti felelősségből való részesedését. Kína végső soron állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, és mint ilyen, felelősséggel viseltetik az afrikai fejlemények iránt. Elítélem a szudáni rezsimnek nyújtott kínai támogatást. Támogatom az afrikai politikák harmonizációjára irányuló párbeszédet Kínával, tekintettel a szegénység csökkentésére, de nem tartom vissza a lélegzetemet. Azonban nem adhatjuk fel. Be kell szüntetnünk a nyersanyagrablást, és segítenünk kell Afrikának, hogy elérje a gazdasági függetlenséget. Ragaszkodnunk kell az emberi jogok tiszteletén és a környezetvédelmen alapuló kereskedelempolitikai stratégiánkhoz. Imádkozom Istenhez, hogy ezt el tudjuk érni. Katrin Saks (PSE). – (ET) Először is köszönetet mondanék Ana Gomesnek ezért a jelentésért. Számomra a fő üzenet nem csak Kína magatartásához kapcsolódik, hanem az Európai Unió közös külpolitikájának folyamatos hibáihoz is. Nyilvánvaló, hogy egyetértünk abban, hogy igen jó lenne itt egy közös Európai Uniós álláspont. Néhány dologra koncentrálnék. Először is a globális megközelítés: a Kína és Afrika közötti együttműködést globális perspektívából kell néznünk, nem abból a nézőpontból, hogy Afrika hagyományosan kizárólag az európai befolyás területe. Másodszor, ki kell hangsúlyoznunk a felelősséget: Kínának el kell ismernie az ilyen fajta stratégiai partnerségből következő felelősségét. És egy utolsó megjegyzés: az AFET javaslatok 13. pontja. “Úgy véli, hogy Kína afrikai elkötelezettségének egyrészt, és az újonnan indított EU-Afrika közös stratégiának másrészt egymással összeférhetőnek kell lennie.” Először is nem hiszem, hogy a mi politikánknak a Kínai Népköztársaság politikájához kellene igazodnia, és ennél is kevésbé vagyok meggyőződve arról, hogy a kínaiak akár megfontolják-e a mi narratív stílusú ajánlásainkat. Cristian Silviu Buşoi (ALDE). – (RO) A Kína és az Afrika közötti kereskedelem értéke az 1999-es 2 milliárd euróról 2005-re megközelítőleg 39,7 milliárd euróra emelkedett, Kína lett Afrika harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere. Ez elég egyértelműen bizonyítja, hogy Afrika milyen fontos Kína globális érdekei szempontjából. A jelentésben néhány nagyon fontos következtetés van, amelyeket érdemes még egyszer kihangsúlyozni. Nagyon egyértelműen kell közölnünk, hogy az elvárásaink Kína Afrikai részvételével kapcsolatban nem merülnek ki abban, hogy nemzetek kimutatják érdekeiket az energiapolitika nézőpontjából.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Bátorítanunk kell továbbá Kínát, hogy feltétel nélküli támogatást nyújtson afrikai partnereinek, és nemzetközi támogatásokkal vagy hitelekkel kapcsolatos gazdasági feltételeknek nem szabad érintenie a fenntartható fejlődés célját. Fontosabb ennél, hogy lássuk, mit teszünk mi, és mit tesz az Európai Unió ebben a helyzetben. Egyetértek Louis Michel biztos úrral, aki azt mondta, hogy az Európai Unió sajnos nem használja ki Afrikával kapcsolatos egyedi helyzetének előnyeit. Az Európai Unió éves költségvetésének nagyobb hányadát kellene a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket vonzó infrastrukturális projektek támogatására fordítania. Végül, a komolyabb európai jelenlétnek Afrikában szándékból valósággá kellene válnia. Colm Burke (PPE-DE). – Elnök asszony, Kína jelentősen növelte diplomáciai és gazdasági kapcsolatait Afrikával az utóbbi évtizedben, nagyrészt a nyersanyagok iránti kereslet miatt. A kontinenssel folytatott kínai kereskedelem megnégyszereződött 2001 óta, és az erőforrások utáni hajsza negatív következményekkel is járt, segített megőrizni az afrikai korrupt és elnyomó eliteket. Az ilyen elnyomó rezsimek példája Szudán, ahol a CNPC – a kínai állami tulajdonú olajvállalat – rendelkezik a szudáni olajtermelés körülbelül 60–70 százaléka felett, miközben Szudán jelentős címzettje a kínai fegyvereknek. A kormányzással, demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos politikai körülmények nagyon gyakran nem kötődnek Kína Afrikával való üzelmeihez. Kínának magának is súlyos problémái vannak otthon a jó kormányzással, az emberi jogok iránti tisztelettel és az alapvető foglalkoztatási normákkal kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy ez az ország nincs olyan helyzetben, hogy az afrikai emberi jogi helyzet javulásához kösse a segélyeit, mivel maga sem felel meg ezeknek. Ugyanakkor Kína gazdasági partnereinek belügyeibe való be nem avatkozási politikája túl kényelmes kifogás lett, hogy tiszta lapot adjon neki a néha igen meggondolatlan szerződéseihez, különösen az afrikai kontinensen. Ez a be nem avatkozási politika, Kína megkérdőjelezhető rezsimekkel – például a szudánival – szemben mutatott engedékenységével együtt továbbra is aggodalomra okot adó kérdés, amellyel foglalkoznunk kell. Sajnos Kína túlnyomó részt bilaterális megközelítése Afrikával kapcsolatban ellent mond az EU jellemzően multilaterális megközelítésének, és az EU némileg lemaradóban van. A korrupt afrikai vezetők előnyben részesítik az olyan, sok pénzt hozó üzleteket, amelyek mellé nem járulnak feltételek, és így úgy tűnik, az EU kimarad bizonyos üzletekből. Ennek ellenére az EU-nak fenn kell tartania hagyományos, pozitív feltételekre épülő politikáját, amelyek célja a fenntartható fejlődés előmozdítása, és nem szabadna megváltoztatnia Afrikával kapcsolatos megközelítését csupán azért, mert Kína több szerződést köt. Ehelyett az EU-nak nyomást kell gyakorolnia Kínára, hogy több fejlesztési kritériumot alkalmazzon Afrikával való kapcsolataiban. Kína nagyhatalom, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, és ezért felelőssége van Afrikában, és világszerte. Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök asszony, gratulálok kollégámnak, Gomes asszonynak kiváló jelentéséhez. Ez a jelentés megerősíti a Kínával fenntartott kapcsolatunkat, amely szükséges a globális gazdaság alátámasztásához. Egészen a közelmúltig, évezredeken keresztül, Kína csupán „puha hatalmat” gyakorolt, ahogy mi az EU-ban is tesszük, de Kína változik. Kína szuperhatalom, mind gazdaságilag, mind katonailag, és változásban van. Kínával fenntartott kapcsolatunknak a tiszteleten kell alapulnia. Ez nem lehet olyan kapcsolat, amelyben valamelyik oldal jogosultnak érzi magát arra, hogy kioktassa vagy megfélemlítse a másikat. Úgy vetettünk véget a hidegháborúnak, hogy tárgyalni kezdtünk a Szovjetunióval, és ezzel elhoztuk a békét Európának. Ehhez hasonlóan, minden szinten tárgyalnunk kell Kínával. Meg kell őriznünk azokat az intézményeket, amelyek alátámasztják a mi szabályokon alapuló globális, liberális gazdaságunkat és értékeinket, máskülönben végünk. Ez azt jelenti, hogy Kína teljes és aktív szerepet játszik a háború utáni Bretton Woods-i intézményekben, amelyeket oly alaposan építettünk fel. A Kínával való együttműködést is jelenti, hogy úgy erősítsük meg a nemzetközi rend szabályait, hogy azok mindkettőnk érdekeit szolgálják. 2020-ra Kína gazdasága lesz a legnagyobb a világon. Választás előtt állunk. Vagy megerősítjük Kínát, hogy játsszon teljes és aktív szerepet a liberális, mindenki előtt nyitott és szabályalapú multilaterális, Bretton Woods után létrehozott intézményekben – ezek közé tartozik az ENSZ, a WTO, az IMP és a Világbank mellett az EU, az ACP, Rio és Bali is –, vagy rövid távú érdekeinkre koncentrálva arra kényszerítjük Kínát, hogy kivonuljon ezekből az
141
142
HU
Az Euròpai Parlament vitài
intézményekből, és így idővel elkerülhetetlenül elpusztítsa őket, és felépítse a saját, szuperhatalmi igényeit kielégítő intézményeit. Ezért időszerű ez a jelentés. És ugyancsak azért – vitatható állítást teszek – olyan fontosak az olimpiai játékok Peking számára, mert most először kapcsolódik össze Kína az egész világgal a történelem folyamán. Ezért fontos, hogy nagy siker legyen, nem csak Kína, hanem a résztvevő világ számára is. Hatalmas feladatunk van a XXI. század kezdetén. Még soha nem történt ehhez hasonló az egész közös emberi történelem során, de meg kell tennünk. Ez a feladat az, hogy partnerként vonjuk be a Föld legöregebb és legnagyobb nemzetét a Föld bolygó összes ügye kapcsán. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Hölgyeim és uraim, ez év márciusi látogatásom Kínában meggyőzött e vita időszerűségéről. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió szempontjából Kína nem csupán egy fontos kereskedelmi partner, hanem egyben komoly versenytárs is. Gomes asszony jelentése megerősíti személyes tapasztalatomat. Lehetőségem nyílt arra, hogy lássam az olcsó munkaerő elképesztő szorgalmát. Bár Kínának hatalmas társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségekkel, és ijesztően leromlóban lévő környezettel kell megküzdenie, és bár a politikai jogok és az alapvető szabadságjogok még mindig igen korlátozottak, Kína hatalmas tapasztalattal rendelkezik, amely igen hasznos lehet az afrikai országok számára. Afrika küzd a szegénység ellen, de igen gazdag nyersanyagokban. A Kína és más országok felől érkező keresletnek köszönhetően az afrikai országok jobban megkapaszkodhatnak a piacokon. Jelenleg az EU az Afrikába irányuló támogatások legnagyobb donorja, és a legfontosabb kereskedelmi partner. Kína arra törekszik, hogy Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere legyen 2010-re; afrikai lépései ennélfogva jelentős kihívást támasztanak az EU számára. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, Kína afrikai olaj, nemesfémek és gáz iránti érdeklődése kezd bizonyos európai hatalmak régi gyarmati politikáira emlékeztetni. Kína úgy állítja be magát, mint Afrika jó barátja és üzleti partnere; meggyőzi az afrikaiakat, hogy segíteni szeretne nekik abban, hogy kitörjenek a szegénységből és az elmaradottságból, és hogy segíteni fogja gazdasági fejlődésüket. Reménykedjünk benne, hogy őszinték a szándékaik, de a politikában és az üzletben általában az a helyzet, hogy a célok igazolják az eszközöket. A kínaiak hidakat, utakat, stadionokat, kórházakat építenek, ellátják az afrikaiakat fegyverrel, hiteleket nyújtanak, és így új piacokat szereznek maguk számára, miközben olyan államnak mutatják magukat, amely törődik Afrika jövőjével. Az EU-nak jelentős mértékben többet kell tennie Afrika fejlesztéséért. Nem figyelhetünk tovább semlegesen, miközben előrehalad ez az új kínai uralom. José Ribeiro e Castro (PPE-DE). – (PT) Elnök asszony, biztos úr, szeretném a Gomes asszonynak szóló gratulációval kezdeni, kiváló jelentéséért, de a rendelkezésemre álló rövid időben felhívnám a biztos úr és képviselőtársaim figyelmét egy, a szemünk előtt történő kapcsolat gyakorlati esetére. Ez a gyakorlati eset Zimbabwe. Az újságok egy hajóról írnak, amely honnan érkezik? Kínából. Mivel megrakodva? Fegyverekkel, Zimbabwe számára, kézifegyverekkel, gránátokkal és aknavetőkkel. Megakadályozták a kirakodását Durbanban, de a jelentések szerint Angola felé tart, hogy eljuttassa azokat a fegyvereket, hogy azokkal ártsanak a zimbabwei népnek. Erős diplomáciai fellépésre van szükségünk Kínával szemben, és a Zimbabwéval szomszédos országokkal is, hogy a gyökerénél elmetsszük ezt a perverz kapcsolatot, ezt a fajta gyilkos kapcsolatot, és biztosítsuk, hogy a választási eredményeket tiszteletben tartsák. Véleményem szerint a Kínával való kapcsolatunkban fel kell hívnunk Kína figyelmét a nemzetközi porondon betöltött felelősségére, hogy fenntartsa a békét és az emberek jogait, mivel nagyhatalom, és hatalmas ország. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök asszony, biztos úr, az utóbbi 10-15 év folyamán Kína a világ leggyorsabban fejlődő gazdasága lett, amint azt a nemzeti jövedelmének évi több mint 10 százalékos növekedése tanúsítja. Ez ahhoz vezetett, hogy ez az ország a világ negyedik legnagyobb gazdaságává válik, a világ legnagyobb valutatartalékaival. A gazdasági potenciáljának ilyen rohamos fejlődése azt jelenti, hogy Kína a világ egyik vezető kereskedelmi partnere lesz. Az utóbbi 15 évben a Kína és Afrika közötti kereskedelem értéke több mint 20 szorosára nőtt. Úgy tűnik, hogy az Európai Unió nincs olyan helyzetben, hogy ellensúlyozza ezt a növekedést. Ezért rá kell
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
vennünk Kínát arra, hogy biztosítsa, hogy az afrikai gazdasági szerepvállalása tartalmazzon társadalmi és környezeti szempontokat, és a demokratikus minták fenntartását. Az Európai Uniónak ezért oda kell figyelnie Kína afrikai terjeszkedésére. Végső soron továbbra is az afrikai országok legnagyobb donorja vagyunk. Ennek következtében arra kell törekednünk, hogy biztosítsuk, hogy az ezeknek az országoknak felajánlott segély összekapcsolódjon a kereskedelmi kapcsolatok jelentős mértékű kiszélesítésével. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, én is kifejezném gratulációmat a jelentésért. Igen egyértelműen rámutat, hogy Kína példa is lehet. A kínai fejlődés, különösen a gazdasági fejlődés példa lehet Afrikának. A piaci kapcsolatok és az elért növekedés figyelemre méltóak. Kína partnerünk a WTO-ban is. Valóban, láthatjuk, hogy amikor az átlagbérről és a kvótacsökkentésről szóló tárgyalások a WTO-ban sikerre vezetnek, akkor ez mindkét oldalon kölcsönösen előnyös helyzethez vezethet. Afrikának és Kínának szüksége van Európára. Európa jelenleg a világ legnagyobb vásárcsarnoka. El tudom képzelni egy jó partnerség kialakulását. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Nyilvánvalóan nagyon zavarja a képviselőket, hogy egy olyan fontos vitában, mint ez, és ami témájában egy ilyen kiváló jelentés készült, ilyen kevés idejük van. Én egyszerűen csak nyugtáznám, hogy ma a Parlamentben valójában két tábor kialakulását láttam. Vannak azok – és nem kritikus vagyok, csupán a megfigyeléseimet közlöm –, vannak azok a felszólalók, akik szerint a pesszimizmus és a félelem ki fogja zavarni a kínaiakat Afrikából. Felejtsük el, ez nem fog megtörténni. Én személyesen a modernitásból és a nyitottságból fakadó optimizmus megingathatatlan hitét vallom. Hallottam ma itt más dolgokat, amelyek elgondolkodtattak arról, hogy éppen ez a fajta kapcsolat az Afrikával, ami miatt Afrika elveszti hitét Európában. Ám nem hihetjük azt, hogy erkölcsi jogunk Afrikában lenni. Nincs jogunk arra, hogy Afrikában legyünk, semmilyen, sem jogi, sem más fajta. A múltunk megvon tőlünk minden jogot, hogy ezt gondoljuk, és szeretnék mindenkit emlékeztetni erre. Ugyanígy, hallottam olyat, hogy egyesek kritizálták a kínaiakat, mert ellopják a mi természeti erőforrásainkat Afrikából! Elnézést kérek, nem tudom, hogy Coûteaux úr itt van-e még, talán csak egy nyelvbotlás volt. De akkor is, mintha birtokolnánk afrikai erőforrásokat! Ez egyszerűen lenyűgöző. Őszinte leszek önökkel: az ilyen fajta megjegyzések néha nagyon meglepnek. Elmondanám önöknek, hogy a legnagyobb veszély, amit én a kínaiak afrikai jelenlétében és befektetéseiben látok, az erőforrások átka az afrikaiakon. Ez egy olyan kérdés, amelyet meg kell vitatnunk az afrikaiakkal. Ez az “erőforrás-átokként” vagy “juttatás-gazdaságként” (rentier economy) is ismert. Ezt a kérdést fel kell vetnünk az afrikaiakkal való tárgyalásaink során. Én erősen hiszek a párbeszédben, a háromoldalú partnerségben, a visszajelzésekben és a problémák közös megértésében, valamint a valódi együttműködés keresésében. Azoknak, akik hajlamosabbak a prédikálásra, egyet jelent azzal, hogy “nekünk, európaiaknak leckét kell adnunk arról, hogy hogyan védhetjük meg ezeket a szegény afrikaiakat a kínaiaktól”. El kell mondanom önöknek, hogy minden áldott nap találkozom ezekkel az érvekkel kétoldalú tárgyalásaimon. Ezek teljesen értelmetlen érvek, és nem tenném a magamévá őket, és mástól sem várom ezt. Gomes asszony jelentése a helyes úton jár. Személyesen azt gondolom, hogy majdnem minden, amit a jelentés állít, igaz. Mint tudják, néhány óra múlva útra kelek Kínába. Találkozni fogok a kínai kereskedelmi miniszterrel. Barroso elnök és én találkozni fogunk a kínai miniszterelnökkel. Tényleg azt gondolják, hogy nem fogunk beszélni az emberi jogokról, Tibetről, a demokráciáról, Afrikáról? Természetesen fogunk, a diplomácia szokásos, különös nyelvén. A megafonos diplomácia ebben az esetben az ellentétes eredményre vezetne. Minél többet mondják az afrikaiaknak, minél gyakrabban utaznak hozzájuk és mondják nekik, hogy vigyázniuk kell a kínaiakkal, hogy ők gyarmatosítani akarják az afrikai országokat, hogy ez egy erőforrás-átok, minél többet mondják ezt, annál kevésbé fognak odafigyelni önökre, és annál kevésbé akarják majd meghallgatni önöket. Európa rendelkezik azzal az eszközzel, amellyel elérheti célját. Két úton érheti el ezt. Először is, van modellünk, amit meg kell védenünk. Különböznünk kell másoktól, mivel a modellünk is különbözik mások modelljeitől. Az a közös értékeinken, a tolerancián, a nyitottságon, a párbeszéden, a visszajelzéseken, a kölcsönös tiszteleten alapul. Ez Európa, és Európának nem szabad megváltoznia. Európának nem kell mássá válnia vagy más modelleket követnie. Ez az első dolog, amit el akartam mondani. A második dolog úgy szól, ahogyan korábban mondtam. Ha van némi bátorságunk – és az Európai Parlament hatalmas segítséget adhat nekünk itt, és már eddig is megtette –, hogy meggyőzzük a tagállamokat, hogy
143
144
HU
Az Euròpai Parlament vitài
osszák meg jobban a munkát, hogy hajlítsák meg az Európai Fejlesztési Alap felhasználásával kapcsolatos szabályokat, ha többet adnánk az európai intézményeknek, ha a Parlament – például az EFA költségvetésbe való beillesztésével, amivel politikailag sokkal hatékonyabbá válna – több erőforrást bocsátana a biztosok rendelkezésére, hogy ők cselekedni tudjanak Európa értékeivel összhangban, akkor garantálom, hogy Európának nem kellene aggódnia a Kína által támasztott verseny miatt Afrikában. Ez tény. Van némi alapja ennek, mivel jelentős előnyünk van. Milyen előnyökkel rendelkezünk? Mi nem hiteleket adunk, hanem segélyeket. Nem fejezem ki magam rendesen. Ma az afrikaiak a kínaiak felé fordulnak és kritizálnak minket, hogy nem vagyunk elég fogékonyak, annak ellenére, hogy mi segélyeket adunk – más szavakkal, olyan pénzt, ami nem kell visszafizetniük –, ellenben az olyan puha kölcsönökkel, amelyek, el kell mondani, felemésztik a természeti erőforrásokat. Ám ha ezeket a hiteleket infrastruktúrára és fenntartható fejlődésre fordítják, akkor ki állíthatja, hogy Afrika nem húz hasznot ebből? Mint tudják, ha az afrikai infrastruktúráról van szó, akkor adhat Európa, Európa és Kína, Európa, Kína és az Egyesült Államok, Európa, Kína, Japán és az Egyesült Államok, sőt, akár az egész világ, bármennyi pénzt, még mindig évekre lenne szükség, amíg elég infrastruktúra lenne ahhoz Afrikában, hogy az támogasson bármiféle igazi fejlődést. Ennélfogva, mindez a pénz, ezek a befektetések, nem feltétlenül rossz dolgok. Az igazi kérdés a tudás, hogy hogyan használják fel őket, hogy szervezik meg őket. Tudom, hogy nem vehetek rá mindenkit arra, hogy egyetértsenek, de ez a demokrácia szépsége. Őszintén hiszem, hogy a nyitottságon keresztül, a párbeszéden keresztül, a háromoldalú partnerségek keresésén keresztül, ebben az esetben komoly változásokat érhetünk el. Véleményem szerint Európa mindig Afrika különleges partnere marad, történelmi okokból, földrajzi okokból, modell okokból. Nem félek ettől, és úgy vélem, hogy tényleg igazán jelen szeretnénk maradni Afrikában – mint valaki említette, ez nagyon fontos –, úgy kell tennünk, ahogy én mondom, és hozzátenni még egy hozzávalót. Abba kell hagynunk annak sejtetését, hogy a mi Afrika iránti érdeklődésünk pusztán a nagylelkűségen, a kedvességen és az emberiességen alapul. Nyilvánvaló, hogy ebben a tekintetben kötelességeink vannak, de el kell fogadnunk, hogy az Afrikával való viszony egy hatalmas, kölcsönösen előnyös helyzet lehetőségét rejti magában Európa számára. A kölcsönös gazdasági fejlődés hatalmas potenciálját ígéri, és nincs abban semmi helytelen, vagy erkölcstelen, ha ebből a szemszögből nézzük a dolgokat. A kínaiaknak legalább egy jó tulajdonságuk van: nem csinálnak titkot a terveikből. Soha nem hallottam azt a kínaiaktól, hogy segíteni szeretnének az afrikaiaknak, vagy hogy a fejlődést szeretnék előmozdítani Afrikában. Nem, ők őszinték. Ők a gazdasági fejlődés szabályai szerint játszanak, ez az ő fő érdekük. Szerintem, ha tisztelni akarjuk a partnereinket, akkor ezt el kell fogadnunk. Nem szabad elítélnünk ez a szempontot. Nincs csoda-megoldás. Ha Afrika nem fejlődik gazdaságilag, akkor egyáltalán nem fog fejlődni, és kész, és akkor a mi jótékony politikáink sem fognak semmi változást előidézni. Ennyit akartam mondani. Sajnálom, elnök asszony, hogy ilyen hosszan beszéltem, de egy olyan véleményt fejeztem ki, amely az ezekből az országokból származó mindennapos tapasztalataimból származik. Még egy, utolsó dolog, mivel ez igen fontos. A kínai hajó most visszafordult Kínába. Az emberek mindig azt mondták, hogy Európa kevés politikai befolyással rendelkezik. Most jöttem vissza a SADEC találkozóról, ahol államfőkkel beszéltem. Zimbabwéről egyértelmű, hogy szó volt. Beszéltem az összes államfővel: Angoláéval, Mozambikéval, az összessel. Egyértelművé tettem a kínai hajó kérdését. A dokkmunkások reagáltak, de számos ország ugyancsak visszautasította a hajó kirakodását. A legfrissebb információim szerint a hajót visszaküldték Kínába. Mivel ez egy fontos kérdés, Európa kötelességének megfelelően megpróbáltam puha diplomáciával cél érni, és meggyőzni a kikötő személyzetét, akik persze a nép hangját is jelentik. Mindez megérte az erőfeszítéseket, és bebizonyosodott, hogy az afrikaiak sem fogadnak el bármit a diplomáciával vagy akár a politikával kapcsolatban. Ana Maria Gomes, előadó. − Elnök asszony, emlékeztetnék arra, hogy kollégánk, Erika Mann, aki a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének megfogalmazója, nem tud itt lenni velünk. Ő arra kért engem, hogy hangsúlyozzak ki egy kérdést, amelynek helyt adtunk a jelentésben: ez Afrika Kínával kapcsolatos saját stratégiája kidolgozásának fontossága, megemlítve, hogy egy ilyen stratégia javíthatja a Kína és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatok kölcsönös jellegét, ha a kínai projektekben Afrikában az afrikai munkások nagyobb részvételére, Kína részéről a technológia átadásának nagyobb hajlandóságára, és az afrikai exportok előtt a kínai piacokhoz való hozzáférésének javítására koncentrálna. előadó. − (FR) Engedjék meg nekem, hogy köszönetet mondjak Michel biztos úrnak és a többi képviselőtársamnak megjegyzéseikért, és azokért a fontos kérdésekért, amelyeket felvetettek. Megértem a biztos urat, amikor azt mondja, hogy Európa egyoldalúan nem diktálhat feltételeket Afrikának, különösen akkor, ha Kína nem tartja be őket. Ám éppen ezért kell nekünk, európaiaknak befektetnünk az
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
afrikai civil társadalom, a parlament, a szabad sajtó, az egyetemek stb. és hasonló intézmények erősítésébe, hogy az afrikaiak maguk követelhessenek és szabhassanak feltételeket, például az MFC-kből következően, és biztosíthassák azok tiszteletben tartását. Teljesen egyetértek a biztos úrral azon a ponton, és ez nyilvánvaló a jelentésben is, amikor azt állítja, hogy az európai támogatások vagy segélyek gyors kifizetése létfontosságú Afrika számára, és hogy a tagállamok és a Bizottság közötti feladatok megosztása és a koordinált intézkedések nagyon fontosak, hogy lépést tudjunk tartani azzal, ahogyan Kína jelenleg a következmények megfontolása nélkül, csupán a saját érdekeire figyelve támogatja Afrikát. Az OECD kritériumok kapcsán egyértelműen Kína döntésén múlik, hogy érdemes-e alkalmazni őket. Ám én azt gondolom, hogy a mi feladatunk, hogy afrikai pozitív és negatív tapasztalataink alapján megértessük Kínával, hogy az ő hosszú távú érdeke annak biztosítása, hogy Afrika természeti erőforrásait kitermeljék, és ne megtizedeljék, és hogy jó kormányzás nélkül nincsenek garanciák, még Kína számára sem. Végül, Kína növekvő afrikai jelenlétének egyik kedvező következménye talán ez a vita, és a jelentés, amelyet holnap fogunk elfogadni. Kína segített Európának, hogy megértsük, hogy Afrikában hatalmas lehetőségek vannak, és hogy vannak sikertörténetek is Afrikában. Őszintén remélem, biztos úr, hogy a jövő heti kínai útja alkalmat ad arra, hogy előmozdítsa a Kína és Afrika közötti konstruktív együttműködést, amelyet e jelentés is felvázolt, és hogy emlékeztesse Kínát, ahogyan ön mondta ma, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagságából következő felelősségére, nem csupán Tibet és Mianmar kapcsán, hanem Afrika, és különösen Zimbabwe és Darfúr kapcsán is. Gratulálok biztos úr, amennyiben az ön lépései valóban segítettek abban, hogy a hajót visszaküldjék Kínába. Ez igen kedvező. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazás szerdán, 11 30-kor kerül sorra. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. – (PL) Gomes asszony jelentése kétségtelenül részletes és érdekes elemzése a Kínai Népköztársaság afrikai jelenlétének. De sajnos nem tudom elűzni azt a benyomást, hogy valahol a kereskedelem, a befektetések, az infrastruktúra, az energia és más fontos kérdések között szem elől tévesztettük ebben a jelentésben azt a kérdést, amely mind az általunk képviselt intézmény – az Európai Parlament –, mind a jelentésért felelős Fejlesztési Bizottság szempontjából alapvető fontosságú. Az emberi jogok védelme világszerte abszolút prioritást élvez az Európai Parlamentben – ezt olvashatjuk az Európai Parlament honlapján. Ha tényleg hiszünk ebben a jelszóban, kkor nem korlátozódhatunk a kormányzás és emberi jogok részben a következőre: – Kína darfúri részvételének felületes összefoglalójára (mindezt a lehető legkedvezőbb kontextusba helyezve), miközben mind tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy abban a régióban nem volt semmilyen részvétel; – egymondatos hivatkozás arra, hogy a Kínai Népköztársaság megsértette az ENSZ Afrikára vonatkozó fegyverembargóját – ne felejtsük el, hogy Kína az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja; – rövid említése annak a témának, hogy Kína együttműködik olyan kormányokkal, amelyek emberi jogok megsértéséért felelősek, például Zimbabwe. “Az EU-nak nem szabadna lebecsülnie Kína zárt ajtók mögötti, illetve nyilvános kritizálásának erejét”, ahogyan Gomes asszony írja jelentésének indoklásában. Kár, hogy kihagytunk egy ilyen remek lehetőséget ezzel a jelentéssel. Köszönöm figyelmüket. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Gomes asszony jelentése kulcsfontosságú hozzájárulás az ehhez a nemzetközi együttműködést érintő hatalmas kihívással kapcsolatos vitához. Ismét megköszönöm tisztánlátását. Egyik oldalról úgy tűnhet, hogy Afrika hasznot húzott a Kínával fenntartott szoros gazdasági kapcsolataiból. Az Európa melletti legfontosabb kereskedelmi partnere által adott gazdasági lökés csökkentette a szegénységet. Kína nem teherként, hanem gazdasági potenciáltól duzzadó lehetőségként tekint Afrikára. A másik oldalról nyilvánvalóvá vált, hogy Kína afrikai helyzetének igen aggasztó szempontjai is vannak. A fegyverexport, az egészségtelen beruházások, a nyersanyagok kitermelése – Európa a nagy lelkesedés közepette túl jól ismeri a neokolonializmus jeleit. Érdemes feltenni a kérdést, hogy fel lehet-e használni a gazdasági erőt a szuperhatalommá válás rögeszméjének ürügyeként. Ez például Darfúrban is felvetődik ez.
145
146
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Egy másik kérdés, hogy hogyan reagáljon az EU. Sok tekintetben Kína Európa riválisa Afrikában, és többen azt mondták, hogy egy önmagát tisztelő, felemelkedőben lévő szuperhatalom kioktatása nem vezet semmi jóra. A jelentés bölcsen egy konstruktív megközelítést választ. Ebben meg kell határoznunk saját szerepünket, ami abban áll, hogy emlékeztessük Kínát a partnerségből következő kötelezettségekre. Közös erőfeszítésekre van szükség a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez, a konfliktusok megelőzéséhez és a fenntartható fejlődés garantálásához. A klímaváltozás megakadályozása kapcsán a legnagyobb fontossággal bír az együttműködés. Bali után él a remény, hogy Kína, mint fő szennyező, és Afrika, mint ártatlan áldozat, részt fognak venni. Végül nyugtáznunk kell a tényt, hogy Kína nem osztja Európának az emberi jogok tiszteletéhez kapcsolódó fogalmait. Ezért sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, hogy biztosítsuk azt, hogy a tartós demokrácia, a jog uralma és jó kormányzás gyökeret eresszenek Afrikában. A kínai kihívásra adott végső válasz nem Kínában, hanem Afrikában kereshető. Bogusław Rogalski (UEN), írásban. – (PL) Kína, a felemelkedő hatalom hatalmas hatást gyakorol a fenntartható fejlődés afrikai folyamatára, de észben kell tartanunk, hogy az afrikai államok felelősek a külföldiek és a külföldi szervezetek vagy kormányok területükön való jelenlétének átfogó hatásaiért. Mind az EU, mind Kína a biztonság, a béke és a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében tesznek intézkedéseket Afrikában, de a dolgok jelenlegi állása szerint az EU Afrika legnagyobb donora és fő kereskedelmi partnere. Bár Kína hatalmas pozitív tapasztalattal rendelkezik, miután saját polgárai közül 400 milliót felemelt a rendkívüli szegénységből az elmúlt 25 év alatt, ennek ellenére oda kell figyelnünk a hatalmas szociális és gazdasági egyenlőtlenségekre, valamint a természeti környezet ijesztő lepusztulására, az alapvető szabadságok korlátozására és az alacsony foglalkoztatási normákra. Nyomon kell követnünk az afrikai természeti erőforrások kiaknázását, mivel ez a teljes kimerülésükhöz és a korrupció elterjedéséhez vezethet, akárcsak a társadalmi egyenlőtlenségek elmélyüléséhez és konfliktusok szításához, amelyek káros hatást gyakorolnak az afrikai országok fejlődésére. Éppen a nyugati országok kereskedelmének és fogyasztásának hatásai miatt növekszik Kína kereslete Afrika természeti erőforrásai iránt, amely a fejlődő országok széndioxid kibocsátásának növekedését eredményezi. Nem kevésbé fontos az a tény, hogy a WTO tagsággal számos kötelezettség jár, amelyeknek Kína nem tesz eleget a megfelelő mértékben. Az EU-nak a Kínával és Afrikával való háromoldalú tárgyalások részeként fel kell vetnie az igazságosság kérdését a kereskedelemmel, az éghajlattal és más problémákkal kapcsolatban. Toomas Savi (ALDE), írásban. – Elnök úr, a legnyugtalanítóbb tény Kína afrikai politikájában az, hogy feltételek nélküli támogatásokat és beruházásokat nyújt. Az Európai Unió által nyújtott fejlesztési támogatás mindig is szigorú feltételekhez volt kötve a demokratikus haladással, a jog uralmának elismerésével, a jó kormányzással és az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatban. Kína pragmatikus “feltételek nélküli” együttműködése afrikai elnyomó rezsimekkel aláássa azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Európai Unió tett a demokratikus államépítés ösztönzésére Afrikában, és arra késztet minket, hogy rugalmasabb politikákat vezessünk be Afrikában. Bár néha rendkívül hatékonyak, a feltételes segélyek néha leereszkedőnek tűnnek, és Kína, hogy kielégítse növekvő erőforrásigényét, nem alkalmazza őket. Kína növekvő érdeklődése és részvétele Afrikában veszélyezteti az ottani európai érdekeket, és, hogy megakadályozzuk az ottani térvesztésünket, vonzóbb eszközökkel kell előállnunk a demokratikus átmenetek előmozdítására az afrikai országokban. De a másik oldalról nem szabad elijednünk a Kína és az Európai Unió, valamint a több jelentős érdekelt fél közötti, koherens multilaterális stratégia kialakításáról szóló konstruktív párbeszédtől sem. Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – Napóleon szerint hagynunk kell Kínát aludni, mert ha felébred, akkor meg fogja rengetni a világot. Rossz hír: Kína felébredt, de mi elszenderedtünk. Továbbra is a gyarmati uralom örökségével foglalkozunk, mind a gyarmatosító, mind a gyarmatosított országokban, de nem foglalkoztunk azzal a lehetőséggel, hogy ez a tragédia újra megtörténhet. Nem megalapozatlan az a vád, hogy Kína neokolonializmust folytat. Kína érdekei ugyanazok az afrikai országok kizsákmányolásában, mint néhány európai országéi voltak évszázadokkal ezelőtt. Mi nagy áron tanultunk ebből, de Kínának még meg kell tanulnia, hogy hogyan valósítsa meg az emberi jogokat határain belül, miközben már kísérletezik a gyarmati uralommal. Kína olaj utáni szomjúságával az afrikai erőforrások utáni éhségével veszélyes útra tért. Egyértelmű jelet kell küldenünk Kínába: először foglalkozzanak az emberi jogokkal a határaikon belül,
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
és aztán mutassák meg a világnak, hogy hitelesen szeretnének hozzájárulni Afrika fejlesztési céljaihoz, ahelyett, hogy csupán eszközként használnák fel őket.
17. A 10. Európai Fejlesztési Alap programjának végrehajtása (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Fejlesztési Bizottság nevében Carlotti asszony jelentése (A6-0042/2008) a 10. Európai Fejlesztési Alap programjának végrehajtásáról [2007/2138(INI)]. Marie-Arlette Carlotti, előadó. − (FR) Elnök asszony, a fejlesztési támogatás az újságok szalagcímeiben szerepelt az utóbbi napokban, de sajnos rossz okokból. 2007-ben az EU támogatásai csökkentek, 2000 óta először. Ez egy visszataszító politikai üzenet, amit a déli országoknak és népeknek küldünk, egy olyan időben, amikor köztük a leginkább sérülékenyek ki vannak téve az élelmiszerválságnak. A Parlament támogatja a Bizottságot, támogatja önt, biztos úr, az EU elkötelezettségének újbóli kimondásában a brüsszeli európai csúcstalálkozón, és a szoros menetrendhez való ragaszkodásban. Kettős felelősségünk van a nemzetközi szolidaritás kapcsán: először is, megtartani szavunkat, és másodszor, garantálni, hogy a támogatásaink megfogható és hatékony módon járuljanak hozzá a szegénységgel szembeni küzdelemhez. Ez a tétje a 10. EFA végrehajtásának, és a majdnem 22,7 milliárd eurónak a következő hat évben. Úgy vélem, hogy az EU ezáltal egy nagy erejű fegyverrel rendelkezik, amellyel hozzájárulhat a szegénység problémájának megoldásához és egy méltányosabb világ felépítéséhez. Ezért aggódunk nagyon a ratifikációs folyamat késései miatt. Természetesen a Bizottság elkötelezett a finanszírozás folyamatossága iránt, legalábbis átmenetileg, de a helyzet gyorsan tarthatatlanná válhat a legsérülékenyebb afrikai országok számára Az első prioritásunk a 10. EFA számára a demokratikus ellenőrzés. Az Európai Parlament demokratikus ellenőrzése, mindenekelőtt, az EFA költségvetésbe illesztésével – és remélem, hogy ezúttal betartjuk a 2010-ben esedékes pénzügyi terv felülvizsgálatának határidejét –, és a nemzeti parlamentek demokratikus ellenőrzése, egy megerősített kapacitásépítési programmal. Szeretnénk továbbá, hogy az oktatás és az egészségügy kiemelt cselekvési területekké váljanak, és az EFA pénzeszközeinek 20 százalékát fordítsák ezekre a célokra. Ám a meglévő tervek szerint csupán a támogatások 6,1%-a jutna ezekre a területekre, és még ezek a számok is alacsonyabbak a 9. EFA számainál. A Bizottság szerint költségvetési támogatás segítségével el fogjuk érni ezt a 20%-os célt, és mi a szaván fogjuk. A jelentés kihangsúlyozza továbbá a nemek kérdésében tapasztalható hiányosságokat, ami jelenleg nem képez külön cselekvési területet. Újra kell kezdenünk ezt a vitát, konzultálva AKCS partnereinkkel, az ő parlamentjeikkel és civil társadalmukkal, a 2010-ben esedékes időközi értékelés során. A költségvetési támogatás kapcsán én személyesen mindig is azt gondoltam, hogy ez egy jó eszköz volt, feltéve természetesen, hogy tiszteletben tartja a demokráciát, a jó kormányzást és a donorok közötti koordinációt. Mivel úgy gondoljuk, hogy a költségvetési támogatásnak a millenniumi fejlesztési célokat kell szolgálnia, ezért arra kérjük a Bizottságot, hogy térjen erre az útra az MFC-vel kapcsolatos szerződéseivel. A 10. EFA-ban javasolt új ösztönző részlet kapcsán, természetesen igen mondunk a jó kormányzásért járó “jutalomra”, viszont nemet mondunk egy kormányzási profilra, ami az északi országok érdekeit tükrözné. A terrorizmus elleni küzdelemről, a bevándorlásról stb. beszélnék. Elővigyázatosnak kell lennünk az GPA (gazdasági partnerségi megállapodások) finanszírozásának kérdésében is. Itt is kötelezettséget tettek mind az EU, mind a tagállamok: további 2 milliárd euró kereskedelmi segély most és 2010 között. Ám úgy tűnik, hogy ez a 2 milliárd euró eltűnt, és hogy a Bizottság már az integrált regionális programokból tervezi finanszírozni a GPA-kat. A Bizottságnak tisztáznia kell szándékait ebben a tárgyban, mivel az EFA pénzeszközeit véleményünk szerint nem szabadna a GPA-k aláírásának jutalmaként használni. A jelentés számos további megjegyzést tesz, bár nincs időm ezek részletezésére. Csupán két másik kérdést említek, mielőtt befejezem. Először is, az afrikai béke támogatására irányuló eszköz. Nyilvánvalóan támogatnunk kell az Afrikai Unió békére és konfliktusmegelőzésre irányuló erőfeszítéseit ezen a kontinensen, de azt gondolom, hogy ez az eszköz a közös kül- és biztonságpolitikához tartozik, és ezért a KKBP pénzeszközeiből kell finanszírozni.
147
148
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A társfinanszírozással kapcsolatban a jelentés induló kézzelfogható alkalmazást kér, tehát egy pán-afrikai fejlesztési alap létrehozását, amelyet közösen finanszírozna az EFA és a szomszédsági pénzügyi eszköz. Többé-kevésbé ez a jelentésem tartalma. Michel úr, ön a közelmúltban azt mondta, hogy “mi vagyunk az első olyan generáció tagjai, amely úgy néz szembe a rendkívüli szegénységgel, hogy hitelesen megállapíthatja: van pénzünk, gyógyszerünk és tudományunk, hogy véget vessünk a szegénységnek. A kérdés az, hogy akarjuk-e?” Nos, ebben a kérdésben, Michel úr, a Parlament ön mögött áll. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök asszony, előadó, hölgyeim és uraim, először is köszönöm önöknek és gratulálok ehhez a kiváló jelentéshez, amely lehetőséget adott nekem, hogy közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről fejezzem ki magamat önöknek. Elmondanám továbbá, hogy elégedett vagyok az intézményeink nézőpontjai közötti hasonlóságokkal, amelyre a jelentés is példát ad. Egyértelmű, hogy cselekvéseink átfogó célja először is a szegénység elleni küzdelem a millenniumi fejlesztési célok összefüggésein belül. Ebben az értelemben a 10. Európai Fejlesztési Alap, amely az indítása előtt áll, az első valódi lehetőség az Európai Unió előtt, hogy a támogatások hatékonyságával kapcsolatos konszenzust és napirendet illető európai konszenzust megvalósítsa. Először is, a mennyiségről. A költségvetés jelentős mértékben növekedett, a 9. EFA 17,9 milliárd eurójáról 22,6 milliárd euróra a 10. EFA-ban. Boldogan közölhetem önökkel továbbá, hogy az EFA történetében, és így az európai együttműködés kezdetei óta először a Bizottság képes volt lekötni a korábbi EFA-kból fennmaradt egyenlegeket 2007. január 31-re, anélkül, hogy akár egy euró is elveszett volna a tagállamok által érvényesített megszüntetési záradék eredményeképpen, ahogyan a jelentés is kéri. Eközben a 10. EFA szinte összes országstratégiája elkészült. Eddig 58 stratégiai dokumentumot küldtek el az EFA bizottságnak, további 14-et várunk most és a következő június között, és a végrehajtásukra vonatkozó tervek már készülnek. A 10. EFA-t az AKCS országok ratifikációjakor a múlt minden terhe nélkül indíthatjuk el, miközben a végrehajtási ciklusa összhangba hozható az előző költségvetési ciklussal. Az csak az első lépés, és folytatni fogom a küzdelmet, mint tudják, az EFA költségvetésbe való teljes beillesztéséért. Az önök támogatása is létfontosságú a számunkra, hogy egyszer és mindenkorra elmozdítsuk az AKCS országokkal való együttműködést egy kormányközi megközelítés felől, és integráljuk a közösségi költségvetési és együttdöntési folyamatokba. A költségvetésbe való beillesztés ugyancsak ki fogja elégíteni kívánságaikat, amelyeket teljes mértékben támogatok, az EFA teljes demokratikus ellenőrzéséért. Már korábban megegyeztünk azzal az elvvel kapcsolatban, hogy stratégiai dokumentumokat automatikusan tovább kell küldeni a Közös Parlamenti Közgyűlésnek. Ez természetesen nem elég; már utasítottam delegációnkat, hogy küldjék el az országok stratégiai dokumentumait a nemzeti parlamentek képviselőinek, és személyes elkötelezettségem, hogy felhívjam a figyelmet a partnerországainkban, hogy nemzeti parlamentjeikkel részt vehetnek a közösségi együttműködés nyomon követésében. Úgy tűnik, hogy az első tárgyalás a ghánai kormánnyal meg fog történni, bár, mint tudják, egy gyors változtatás a naptáramban – más szavakkal a SADEC találkozó Zimbabwéban, ahonnan épp visszaérkeztem – arra kényszerített, hogy elhalasszuk. Meg vagyok győződve arról, hogy az AKCS országok által előkészített országstratégiák fő előnye a nemzeti költségvetéseik 10. EFA-ra való programkészítésekor abban a tényben rejlik, hogy ezek miatt a kormányzás kerül az egymással fenntartott kapcsolataink középpontjába. Ezért a 10. EFA pénzeszközeinek allokációjakor úgy döntöttünk, hogy bevezetünk egy majdnem 3 milliárd eurós, kormányzással kapcsolatos ösztönző részt. Ez nem egy újabb fajta feltétel, mint ahogy valaki mondta, hanem egy olyan jutalom, melynek allokációja a partnereink által felvázolt kormányzati tervek relevanciáján, realizmusán és ambícióján alapul. Az autonómia és az átláthatóság érdekében a kormányzati tervek a stratégiai dokumentumokhoz vannak mellékelve, és így bárki számára hozzáférhetőek. Ehhez hasonlóan, az olyan kritériumok, mint az elkötelezés, a hatékonyság és az eredményekre való összpontosítás, arra indíttattak engem, hogy nagyobb arányban vegyük igénybe a költségvetési támogatást hagyományos projekteknél.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Az AKCS-országokba irányuló támogatásaink 45 százaléka a nemzeti költségvetésekből lesz átirányítva, mint konkrét ágazatokra irányuló költségvetési támogatás, és mint általános költségvetési támogatás. Megragadnám ezt a lehetőséget, hogy tisztázzak néhány kérdést a jelentésben, amelyek úgy tűnik, hogy egy félreértésből származnak. A jelentés kritizálja az egészségügyi és oktatási szektor finanszírozásának hiányát. Ez egy hosszú ideje tartó vita az Európai Parlament és a Bizottság között, tudom. Csupán megismételni tudom, hogy a szegénység felszámolása és az MFC-k elérése nem lehet pusztán az egészségügyi és az oktatási szektor közvetlen támogatásának eredménye. Az általános vagy az ágazati költségvetési támogatásnak egy jelentős részét nyilvánvalóan bérekre, például a tanárok béreire, egészségügyi klinikák építésére és szociális szolgáltatásokra fordítjuk. Meg vagyok győződve, hogy legalább 20 százalék, vagy az egész 6 százaléka alkalmas erre, és közvetlen jelzés történt erre. Nyilvánvalóan a többi közvetlen vagy ágazati támogatásból érkezik majd, bár ígérem, hogy megpróbálom számokban leírni és bizonyítani is ezt. Egyébként nyilván nincs joguk arra, hogy szektorokat válasszunk a partnereink helyett; az ő dolguk ezek kiválasztása. A választások a bilaterális támogatásokon is múlnak. Például több ország választja az egészségügyet vagy az oktatást, de jó kérdés ez, hogy megpróbálom objektívan leírni, és elmondani önöknek az eredményt. Végül, igaza van a nemek kérdésében. Én az elsők között ismerem el a nők fejlesztésben játszott szerepét, és elő kell mozdítanunk ezt a szerepet. Ám ismét, a hatékonyság érdekében, és európai konszenzus mellett a Parlament, a Tanács és a Bizottság arra kényszerült, hogy felismerje a nemek kérdésének, és az azokból következő dolgoknak diszciplínákon átívelő dimenzióját, és hogy ezért integrálni kell őket az összes releváns támogatási programba, lehetőleg az adott ágazat korlátozott keretein belül. Ahol teljes mértékben rendelkezik támogatásommal, az az EFA-nak az afrikai békére irányuló eszközre vonatkozó támogatása; senki sem tagadhatja a biztonság és a fejlődés közötti nyilvánvaló kapcsolatot. Ennek ellenére a békefenntartási lépések finanszírozását nem kellene fejlesztésként besorolni, vagy a fejlesztésre szánt forrásokból lehívni. Ennélfogva önnek elvileg igaza van. Sajnos azonban ön is tudja, hogy hogyan működnek a dolgok. Szerintem központi fontosságú, hogy önökhöz hasonlóan a nemzeti parlamentekre helyezzük a hangsúlyt, hogy strukturáljuk és intézményesítsük a kormányokkal való konzultációt, és növeljük a civil társadalom szerepének fontosságát, a kapacitásainak és képviseleti szerepének erősítésével együtt, hogy vezető szerepet játsszon fejlődés és a demokratikus nyitottság szempontjaiból. Köszönöm jelentését, és ígérem, hogy jó hasznát fogom venni, és tagadhatatlanul ihletet fogok meríteni belőle. Romana Jordan Cizelj, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (SL) Hatalmas és sokat kívánó kihívás a szegénység megszüntetése a millenniumi fejlesztési keretrendszeren belül. Nem csupán a szociális szféra feladatai tartoznak ide, hanem azon kérdés szélesebb skálája is, amely lehetővé teszi az emberi fajnak, hogy fenntarthatóan fejlődjön. A 10. Európai Fejlesztési Alap hatékony felhasználása jelentős mértékben hozzájárulhat a cél eléréséhez. Egyetértek az előadóval, hogy az oktatás és az egészségügy azok közé az alapvető területek közé tartoznak, amelyek a legszegényebbek életminőségét javítják. Megfelelő mértékben növelnünk kell az e két terület számára juttatott pénzeszközök arányát az Európai Unió fejlesztési támogatásában, így a 10. Európai Fejlesztési Alapban is. Ám a klímaváltozáshoz hasonló globális kihívások idején ez nem elég. Napjainkban a gazdasági növekedéssel és a GDP növekedésével összhangban az üvegházhatású gázok kibocsátása is növekszik. Emiatt, más területek gazdasági fejlődése ellenére, a bizonyos területeken élő lakosság jóléte csökken. Amikor fejlesztéspolitikáink mindegyikét megalkotjuk, a fenntartható fejlődés keretei között kell meghatároznunk a jólétet. Ezért fontos a 10. Európai Fejlesztési Alap szempontjából, hogy tükrözze a gazdasági, társadalmi és környezeti elemek közötti egyensúlyt. Egy másik terület, amelyet megemlítenék, a nemek egyenlőségének kérdése. A nőknek különböző szerepeik vannak a társadalomban, a családok alapvető fenntartásáról való gondoskodástól és ennek felelősségétől kezdve a tudás és az életvezetési minták gyerekeiknek történő átadásáig. Azonban gyakran a nőknek nincsenek előjogaik, nincs lehetőségük, hogy függetlenek legyenek, maguk hozzák meg a döntéseket, és nincs egyenlő hozzáférésük a szolgáltatásokhoz. Ezért úgy vélem, hogy az egyenlő esélyek biztosítása az egyik alapvető horizontális – ismétlem, horizontális – építőkockája a fejlesztéspolitikának.
149
150
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Végül elmondanám, hogy a politika csak akkor lehet sikeres, ha a lakosság megfelelő mértékű támogatására tesz szert, amelyet demokratikus és őszinte választások igazolnak. A jövőben a parlamenteknek sokkal fontosabb szerepet kell adni a fejlesztéspolitikák kidolgozásában, irányításában és végrehajtásában – nem csak az Európai Parlamentnek, hanem a tagállamok parlamentjeinek is. Alain Hutchinson, a PSE képviselőcsoportja nevében. − (FR) Elnök asszony, biztos úr, Carlotti asszony, először is gratulálnék a jelentés megírásában nyújtott kiváló munkájáért, amelyet nagyszerűen véghezvitt. Emlékeztetnék arra, hogy sürgősen bátorítanunk kell partnereinket arra, hogy ratifikálják a 10. EFA-t, és emellett visszatérnék néhány olyan kérdésre, amelyek számunkra, európai szocialisták számára központi jelentőségűek a Dél lakossága előtt álló kihívások szempontjából; olyan kihívások, amelyekre tragikusan felhívja a figyelmet a jelenlegi élelmiszerválság. Először is, jobban meg kell értenünk a mezőgazdaságot, amely elégtelen részét képezi az Európai Fejlesztési Alapnak. Emlékeztetőül, a 9. EFA 78 országából 9 vesz részt mezőgazdaság-fejlesztési programokban ezen az úton, és a 10. EFA-hoz juttatott pénzeszközöknek csupán 8%-a vonatkozik a mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre. Ott van továbbá a Bizottság által a déli országok mezőgazdasága fejlesztésének támogatása részeként bejelentett növelés késedelmes végrehajtása. Nagyon fontos a politikáink és a tagállamok politikái koherenciájának nyomon követése, a 10. EFA-ban kifejezett prioritásokkal összevetve, elsősorban a közös agrárpolitikával kapcsolatban, mert nincs olyan értelmes fejlesztéspolitika, ami az egyik kézzel visszaveszi azt, amit a másikkal adott. Egy másik fontos kérdés természetesen a nemek kérdése, különösen azért, mert tudatában vagyunk, hogy a nők központi szerepet játszanak ezen országok nagy részének fejlesztésében. Végül az EFA költségvetésbe illesztésének szükségessége, amint azt korábban említették ma reggel a költségvetési mentesítésekkel kapcsolatos vitákban, és amely eddig elkerült bárminemű parlamenti ellenőrzést, annak ellenére, hogy költségvetése 22,6 milliárd euró – amint arra ön, biztos úr, emlékeztetett minket –, és hogy a legtöbb fejlesztési forrásunkért felel. Ezt a kérést inkább a Tanács, mint a Bizottság felé küldjük, utóbbival megállapodást értünk el ebben a kérdésben. Sajnálom, de ki kell hangsúlyoznom, amit kollégám, Carlotti asszony mondott az éberségről, amire szükségünk van, hogy a 10. EFA-t ne a gazdasági partnerségi megállapodások ösztönzőjeként vagy azok orvoslásaként használják fel. Ez bizonyosan nem lenne felelősségteljes. Danutė Budreikaitė, ay ALDE képviselőcsoportja nevében. – (LT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az Európai Fejlesztési Alap létrehozásának 50. évfordulóját ünnepli. Ez alatt az idő alatt az AKCS-országokkal való fejlesztési együttműködés fontos eszköze lett, fokozva ezen országok gazdasági és társadalmi fejlődését. A 10. EFA-t megelőző tárgyalásokon a tagállamok megállapodtak az alap fontosságáról, és arról, hogy a 9. EFA-hoz képest további 10 milliárd euróval kell megnövelni az alapot, az AKCS-országok további gazdasági fejlődésének elősegítése mellett. Ez hatékonyabbá tenné a szegénység elleni küzdelmet, és lehetővé tenné számunkra, hogy tovább lépjünk a millenniumi fejlesztési célok végrehajtásával. Kiemelném azt a tényt, hogy az EU új tagállamai 2008 óta elkezdtek hozzájárulni a 10. EFA költségvetéséhez. Közel 820 millió eurót kell fizetniük. Ám a 10. EFA végrehajtása még nem kezdődött el, főleg azért, mert az AKCS-országok felének nem sikerült ratifikálnia a felülvizsgált Cotonou-i Megállapodást. Ennélfogva bátorítanám az AKCS-országokat, hogy ratifikálják a felülvizsgált Cotonou-i Megállapodást, amilyen gyorsan csak lehetséges. A jelenlegi pénzügyi kezdeményezés ratifikációja előtt viták voltak az EFA-nak az EU költségvetésébe való beépítéséről, a fő érv emellett a végrehajtás hatékonyságának javítása volt. Továbbra is döntésre várunk ebben a kérdésben. Sürgetném az EU-t, hogy az EFA pénzeszközeinek jelentősebb részét juttassa az egészségügyi szolgáltatások és az oktatás céljaira. Az EU költségvetése 2001 óta előírja, hogy a támogatások 20 százalékát az elemi szintű egészségügyre és oktatásra kell fordítani, és ennek kellene vonatkoznia az EFA-ra is. Hangsúlyoznám a jó kormányzás előmozdítását. Bár számomra jelenleg nem egyértelmű megoldásuk módja, de támogatom a további kritériumok bevonását – a piacok liberalizációja, a terrorizmus elleni küzdelem, elkötelezettségek a tömegpusztító fegyverek és menekültek visszafogadásának kérdésében. E kritériumok végrehajtása hozzájárulna az AKCS országok stabilitásának javulásához.
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Leopold Józef Rutowicz, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök asszony, a 2008 és 2013 közötti időszakra vonatkozó 10. Európai Fejlesztési Alap programozásának végrehajtása jelentős humanista és politikai jelentőséggel bír. E programok célja a szegénység megszüntetése és a társadalmi stabilitás megerősítése a tartós fejlődés kontextusában, partnerországokban és régiókban, különösen Afrikában. Az Európai Parlament, a tagállamok és más donorok által létrehozott, és több milliárd eurót kitevő támogatás hatásfoka a célok helyes megjelölésén, a hivatali akadályok egyszerűsítésén, a cselekvések harmonizációján és a folyamatos nyomon követésen múlik majd, amelyet részben európai intézmények végeznek. A gazdasági értelemben vett támogatást össze kell kapcsolni partnerségi megállapodásokkal, és ezeknek biztosítani kell a szükséges infrastruktúra fejlesztését, a bányászati, feldolgozóipari és mezőgazdasági munkák létrehozását. A termékek felvevőpiacának az Európai Uniónak kell lennie, annak tartós nyersanyag- és bizonyos termékekben való hiánya miatt. A pénzbeli támogatások mellett szükség van logisztikai segítségre is, azok hatékony felhasználásának biztosítására. Mikel Irujo Amezaga, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök asszony, először is gratulálnék Carlotti asszonynak e remek jelentéséhez, és azt mondanám, hogy amikor a napirend végrehajtásáról beszélünk, akkor minden országot külön-külön kell néznünk, hogy mik a valós költségeik, és hogyan menedzselik ezeket. Nem szabad elfelejteni, hogy az EFA nem tartozik a Bizottság általános pénzügyi támogatásaihoz, és ezért követelhetünk egyértelmű átláthatóságot és a pénz felhasználásához kapcsolódó konkrét célokat. 23 milliárd euró öt évre és 78 országra nem elég mindenre, ezért a 2005-ös Párizsi Nyilatkozatban megállapodottaknak megfelelően minden projekt, terv és stratégia kapcsán bilaterális megállapodásokat kell elérni, és hangsúlyozom, “bilaterális megállapodást”. Végül, bár tudjuk, hogy az AKCS-országoknak nyújtott általános pénzügyi támogatás elsősorban a szegénység megszüntetésére irányuló stratégiára koncentrál, nem lenne felesleges biztosítani, hogy az EFA végső célja is ugyanez legyen. Filip Kaczmarek (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, a 2008 és 2013 közötti időszakra vonatkozó 10. Európai Fejlesztési Alap végrehajtása egy olyan időszakra esik, amely különösen fontos kihívásokat tartogat Európa és a világ fejlesztési napirendje előtt. Néhányat mindenképpen azonosítani tudunk ezek közül: az új közös EU-Afrika stratégia végrehajtása; a millenniumi fejlesztési célok végrehajtása; az új gazdasági partnerségi megállapodások végrehajtása; a 2009-re vonatkozó pénzügyi tervek időközi felülvizsgálata. Néhány különösen kemény kihívással nézünk tehát szembe a programozás, az új megoldások bevezetése és a 10. EFA végrehajtása kapcsán. Véleményem szerint az előadó, Carlotti asszony, nagyszerű munkát végzett; rendesen leírta és összefoglalta a legfontosabb feladatokat és a bonyolult problémákat, amelyek az Európai Fejlesztési Alap végrehajtása során a fő kihívások lesznek. Felhívnám a figyelmet két kérdésre, amelyek véleményem szerint a legnagyobb fontossággal bírnak. A 10. Európai Fejlesztési Alap majdnem 23 milliárd euró kifizetését irányozza elő a világ legszegényebb országaival való együttműködés céljával. Helyes felhasználás mellett az EFA nagy hozzájárulást jelenthet a millenniumi fejlesztési célok sikeres eléréséhez. Ebből az okból kifolyólag európai nézőpontból a fő prioritásnak az első millenniumi fejlesztési célnak kell lennie – a rendkívüli szegénység és éhezés megszüntetésének. Ezért biztosítanunk kell, hogy a végrehajtási szabályzat valóban e cél végrehajtására koncentráljon, azáltal, hogy nagyobb fontosságot ad ennek, mint a többi szociális célnak. A többi cél is fontos, de a rendkívüli szegénység megszüntetésének prioritására kell figyelnünk. Másodszor az európai fejlesztési együttműködés kohéziójának, átláthatóságának és hatékonyságának növelése érdekében az EFA-t bele kellene illeszteni az EU költségvetésébe. Az EFA költségvetésbe való beillesztésének kérdését a pénzügyi tervek felülvizsgálatakor kell megvitatni. Tudatában vagyok, hogy bizonyos tagállamok félnek ettől a megoldástól, de a Fejlesztési Bizottság, és valószínűleg az Európai Parlament egészének szempontjából nézve kétségtelen, ez az európai fejlesztéspolitika hasznára válna. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Hölgyeim és uraim, a Pán-afrikai Parlament elnökével, Gertrude Mongella asszonnyal való találkozás az Európai Parlamentben nagyon erőteljes hatást tett rám. Az Európai Parlamentben való találkozás során Gertrude Mongella asszony a következőt mondta: “Európa fontos szerepet játszik Afrikában. Európa afrikai jelenlétének hosszú a történelme, mind pozitív, mind negatív előjel mellett. Európának van technológiája; Európának vannak erőforrásai; Európa fejleszti tudományos
151
152
HU
Az Euròpai Parlament vitài
tudását. Európa fontos szerepet játszhat. És ami ennél is több: Európa nem engedheti meg magának, hogy Afrika nélkül létezzen.” Úgy vélem, hogy a 2008 és 2013 közötti időszakra vonatkozó 10. Európai Fejlesztési Alap fontos eszköz az EU és tagállamai fejlesztési támogatás nyújtására irányuló politikai kötelességeinek betöltésében. Ezért kérem a belső megállapodást, valamint a kiegészített cotonou-i megállapodást eddig még alá nem író EU tagállamokat és AKCS-országokat, hogy tegyék meg ezt, hogy az alap mielőbb működhessen. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök asszony, nagyon rövid leszek, mert – bár nem tudatosan –, de alapvetően már megválaszoltam több kérdést is a bevezető beszédemben. Visszatérnék a Carlotti asszony által kritizált problémához – természetesen egy nagyon méltányos kritikáról van szó –, amely szerint egy olyan időpontban, amikor még soha nem álltak előttünk ilyen nagy kihívások a fejlesztésben, el kell mondani, hogy a tagállamaink csökkentik a fejlesztési támogatásaikat. Valójában 1 700 000 000 eurót fogunk veszíteni – most történt először visszaesés. Ez egy hatalmas összeg. Képzeljék el, hogy kórházakra, orvosokra és tanárokra költhetnénk, fejlődő országokban. Ezért az Európai Tanács azt javasolja, Carlotti asszony, hogy minden tagállamnak legalább azt a hozzájárulást kell tennie, amit, mint emlékszik rá, 2005-ben vállalt, és bele kell egyezniük egy átmeneti terv létrehozásába, amely a cél 2010 és 2015 között elérését írja le. Véleményem szerint ezeket alá fogják támasztani azok a kötelezettségek, amelyeket nyilvánosan vállaltak. A második dolog, Hutchinson úr, hogy önnek igaza van a százalékos arányokkal kapcsolatban. Csak hozzátenném, hogy a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés céljaira a 9. EFA 650 milliót, még a 10. EFA 1 milliárd és 250 milliót szán. Ez abszolút értékben, de nem százalékos arányokban történt emelkedés, igaza van. Másodszor, eredetileg négy ország választotta a mezőgazdaságot, míg mára ez 25-re emelkedett. Ám ez nem elég, még mindig nem elég ambiciózus, és tényleg erőteljesen kellett lobbiznunk ahhoz, hogy néhány országot meggyőzzünk a megközelítés helyességéről. A gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban mindig nézeteltérésünk van, ahányszor csak találkozunk. Ám ma már igen késő van, és ez letörte a téma iránti lelkedésemet. Ennek ellenére megerősítenék valamit, amit ön szívesen fog hallani. Mindig is azt állítottam, hogy a GPA-kat alá nem író országokat nem fogjuk pénzügyi szempontból büntetni, és hogy a két dolog nyilvánvalóan nem kapcsolódik össze. Semmiképpen nem fogjuk a költségvetést, vagy annak végrehajtását nyomásgyakorlásként vagy zsarolásként használni, hogy aláírassuk velük a GPA-kat. Mindig is ezt mondtuk, és ez nem fog változni. A ratifikációval kapcsolatban, azt hiszem, hogy Budreikaité asszony hozta fel ezt a kérdést. Mára minden EU tagállam ratifikált. Öt partnerországnak kell még ratifikálnia. Remélem, hogy ez a hónap végéig megtörténik, hogy aztán minden megkezdődhessen júniusban. Újra megerősíteném meggyőződésemet, hogy az Európai Fejlesztési Alap költségvetésbe való beillesztése kétségtelenül lehetővé tenné, hogy hatékonyabbak legyünk, hogy rendelkezzünk parlamenti ellenőrzéssel, hogy részt vegyünk és magunkénak érezzük a fejlesztéspolitikát, ahogyan más politikákat is. Véleményem szerint ez sokkal nagyobb teret enged a cselekvésnek, a reagálásnak, a legitimációnak és a hitelességnek. Remélem, hogy rávehetjük a még mindig ellenkező tagállamokat, hogy meggondolják magukat. Marie-Arlette Carlotti, előadó. − (FR) Köszönöm mindenkinek a vitát, és hogy ilyen sokáig maradtak. Köszönöm, biztos úr. Azt szeretném mondani, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás kapcsán a Parlament ön mögött van. Olvasom megjegyzéseit a sajtóban; tudom, hogy bátorság kell ahhoz, hogy bizonyos dolgokat mondjon. Azonban visszatérnék két kérdésre. Először is, az ösztönző részlet. Mint tudja, nagy a bizonytalanság veszi körbe ezt az eszközt. A döntéshozatali folyamat nem egyértelmű. Nincs ellenőrzés és információ az Európai Parlament és a Közös Parlamenti Közgyűlés, vagy a nemzeti parlamentek szempontjából, és mint korábban mondtam, a kormányzási profilokban vannak bizonyos kritériumok, amelyek problémát okoznak. Nem fogom ismételni magamat, de úgy vélem, hogy ezt a bizonytalanságot csak egy Bizottságon kívüli ellenőrző szerv, tehát európai vagy nemzeti parlamenti, vagy a Közös Parlamenti Közgyűlés keretében történő, az ösztönző részlet kifizetésének feltételeit feltáró ellenőrzés szüntetheti meg. Azt gondolom továbbá, hogy ennek az ellenőrzésnek kimondottan az EFA végrehajtásának részét kell képeznie. A regionális integrációval és a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban, személyes véleményem szerint a GPA-kat az EFA-n túli forrásokból kell fedezni. Hallottam, hogy ön mit mondott erről. Ám tisztázásra van szükségünk a pénzeszközök és az integrált regionális programok régiók és AKCS-országok közötti
22-04-2008
22-04-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
elosztásával. Hiszünk önnek, amikor ön azt mondja, hogy nincsenek új feltételek, de szükségünk van erre a fajta biztosításra és pontosságra. Mindenesetre nagyon köszönöm önnek, hogy ilyen késői időpontig maradt. (Taps) Elnök. – A vitát lezárom. Szavazásra szerdán 11 30-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Tokia Saïfi (PPE-DE), írásban. − (FR) A 10. EFA hosszú távú keret biztosít az EU és az AKCS-országok közötti együttműködéshez és a fejlesztéshez. A 2008 és 2013 közötti időszakra 22,7 milliárd eurót tartalmaz, és a világ legszegényebb és legsebezhetőbb országait hivatott megsegíteni. Hogy ez az alap, amely az európai fejlesztéspolitika pénzügyi karja, hatékony legyen, tovább kell lépnünk a tagállamok által nyújtott aszimmetrikus hozzájárulásoknál, és integrálnunk kell a közösségi költségvetésbe. Az európai támogatások költségvetésbe illesztése valóban számos előnnyel szolgálna, hiszen az AKCS-országok számára nyújtott támogatásra ugyanazok a programozási és irányítási szabályok vonatkoznának, mint az EU többi, külső cselekvésre irányuló eszközére, és ezzel erősödne a fejlesztési együttműködés koherenciája, átláthatósága, hatékonysága és demokratikus ellenőrzése. Túl kell lépnünk a bizony tagállamok és tengerentúli országaik és területeik közötti “történelmi kapcsolat” fogalmán, és Afrikát, valamint a fejlesztést az EU egészének prioritásává kell tennünk. Ha az EU azt szeretné, hogy ezek a politikák és programok hatékonyak legyenek, akkor folytatnia kell a külső támogatásainak modernizálását, és bele kell illesztenie az EFA-t a Közösségi költségvetésbe 2009-től kezdve.
18. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 19. Az ülés berekesztése (Az ülést 12.02-kor berekesztik.)
153