8. SZ. MELLÉKLET
A kuratórium 30/2004 KH (2004. okt. 1.) és 43/2004 KH j (2004. dec. 17.) jelű határozata, továbbá az ülések (2004. október 1. és december 17.) jegyzőkönyveinek az MTV Rt. reorganizációs tervére vonatkozó napirendi pontjáról készült kivonata 3.napirendi pont: A reorganizációs terv. – Előadó: Rudi Zoltán, az MTV Rt. elnöke. Kérdezem, hogy megkaptátok-e a reorganizációs tervet? – Ezt követően még több vélemény érkezett. A felügyelő bizottság véleménye, de azt most meg fogjátok kapni. Az üzemi tanács véleményét kellene még kiosztanunk. De mind a felügyelő bizottság, mind az üzemi tanács jelen van, tehát el fogják tudni mondani a vitában. A reorganizációs terv kuratórium elé terjesztéséről is vita volt közöttünk, mert a médiatörvény értelmezése szerint az volt a többségi álláspont, hogy ez olyan gazdasági döntés, ami nem feltétlenül a kuratóriumra tartozik, elnökségi hatáskör. Van egy országgyűlési határozat, ami azt írja elő, hogy reorganizációs tervet kell készítenünk és ezt elő kell terjesztenünk a kuratóriumhoz. Azt se írja, hogy döntésre, csak azt, hogy terjesszük elő. Én úgy gondoltam és az volt a véleményem, hogy ez olyan fontos és olyan döntő eleme az Rt. életének, hogy mindenképpen kuratóriumi tárgyalásra tartom ezt alkalmasnak és szükségesnek. Ezen kívül elküldtük az üzemi tanácsnak. Nagyon széles körben kívánjuk ismertetni, eddig is megtörtént, mert az Rt. elnöke a szakszervezetekkel is tárgyalt e kérdésben. Azt szeretnénk, ha nem egy zárt, tabu téma lenne, hanem minél szélesebb körben ismertetnénk az elképzeléseket és meghallgatnánk a véleményeket. Kétségtelen, hogy az idő sürget, mert a reorganizációs terv alapján lehet aláírni azt a dokumentumot, ami indítja a székház projektet, mert így függnek össze a dolgok. Nyilvánvaló, és felelősségünk teljes tudatában azt jelentjük ki, az az érdekünk, hogy minél hamarabb induljon ez a projekt. De a kettőt valahogy ötvözni kell. Ezért úgy gondolom, hogy ezt vitassuk meg minél részletesebben, várjuk az észrevételeiteket, várjuk a javaslataitokat. Átadnám a szót az Rt. elnökének, hogy kívánja-e kiegészíteni a birtokotokban lévő írásbeli anyagot? Elnök úr! Dr. Rudi Zoltán – az MTV Rt. elnöke: Tisztelt Kuratórium! Mivel mobil szerkezeteket építettek be, ezért engedjék meg, hogy fölálljak és úgy beszéljek, mert így legalább látom a teljes testületet. Tisztelt elnök úr, tisztelt ellenőrző bizottság, tisztelt felügyelő bizottság, tisztelt kurátor hölgyek és urak! – Először is engedjék meg, hogy ne reorganizációs tervnek hívjam ezt a tervet, mert nem tudom kimondani, mindig belebotlik a nyelvem ebbe a reorganizációs tervbe. Beszédművelésre alkalmas ez a szó, de szerintem, van rá szebb magyar szó is: szervezetfejlesztés, vállalat átalakítás, új vállalatépítés. Sokfajta más szóval is lehetne illetni. Én inkább a szervezetfejlesztést használnám, mert akkor kikerülöm ezt a számomra nyelvtörő reorganizációs tervet. Miért is van szüksége az MTV-nak reorganizációs terv készítésére? – Nem elsősorban azért, mert országgyűlési határozat írja elő, nem is azért, mert sokat beszéltek róla, nem is azért, mert már 15-20 éve készülnek rá különböző elnökök, különböző menedzsmentek, hogy szervezetfejlesztésbe fogjanak 45
és átalakítsák a vállalatot, hanem azért, mert az MTV 2004 végére olyan műszaki, anyagi, erkölcsi és szakmai állapotba jutott, hogy a szervezetfejlesztés, a vállalat teljes átalakítása, megújítása elkerülhetetlen. Amennyiben ezt nem tesszük meg, nem kezdjük el, és nem végezzük be, abban az esetben az MTV működése végleg egyszer és mindenkorra ellehetetlenül. Önök egy évig lesznek társadalmi kurátorok, egy év múlva többen új feladatot kapnak, vagy nem folytatják ezt a feladatot, tehát akár mondhatnák is azt, hogy ez a hosszú folyamat az önök számára miért fontos. Hát azért, mert magyar állampolgárként és nézőként az MTV megrendelői maradnak. Azért van szükség reorganizációs tervre, mert 2004-re majd mindenki elégedetlen az MTV működésével. Elégedetlen elsősorban a megrendelő, a néző, elégedetlen a szakma, sok szakmai kritika éri az MTV-t, elégedetlen a működésünkkel és a termékünknek a minőségével a nézői is sokszor és elégedetlenek azok a szervezetek is, amelyek minket vizsgálnak: az Állami Számvevőszék, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, tehát a legkülönfélébb, az Rt. működését vizsgáló szervezetek is rendre kritikát fogalmaznak meg. De mondok egy ennél fontosabbat: mi magunk is nagyon elégedetlenek vagyunk az Rt. működésével és mindannyian, akik akár a menedzsment tagjaként, vagy korábban én is munkatársként a televízióban dolgoztam, dolgozom, érzékeltük, hogy a változás már évekkel korábban megérett. A rendszerváltás, bocsánat, a rendszerváltoztatás nem hozta meg – Antal József szerint az ember gatyát vált, de rendszert azt változtat – az MTV számára a televízió működésének, finanszírozásának a változását. A médiatörvény sem hozta meg ezt a fordulatot. A médiatörvény úgy indította útjára az MTV-t, hogy annak sem vagyona, sem valóságos finanszírozási modellje, sem közép- és hosszú távú stratégiai célkitűzése nem volt. Azóta nagyon sok év telt el, ’96 óta idestova 8 év és 8 év alatt sem sikerült ezeken a problémákon úrrá lennünk. Jelenleg – ezt már elmondtam akkor is, amikor az elnöki pályázatomat benyújtottam – úgy értékelem, hogy az MTV alkalmatlan helyen, alkalmatlan eszközökkel, alkalmatlan szerkezetben és finanszírozás nélkül dolgozik. A szervezetfejlesztésnek az a célja, hogy ezzel megteremtsük a lehetőségét a normatív finanszírozásnak, amelyre egy kormányhatározat 2005 március végét adta meg határidőnek, tehát addig kell elkészíteni a Pénzügyminisztériumnak a javaslatát, hogy hogyan lehet az MTV normatív módon évről-évre finanszírozni. A szervezetfejlesztés megteremti az alapját az új gyártóbázis felépítésének, hiszen egy június 30-ai kormányhatározat ezt alapfeltételül szabta. Tehát abban az esetben valósulhat meg az új gyártóbázisnak a felépítése, ha az MTV átvilágítja magát, darabokra szedi önmagát, és új módon újra összerakja magát. Tehát az MTV előtt az a feladat áll, hogy néhány hét alatt átvilágítsa minden egyes munkatársát, átvilágítsa minden egyes folyamatát, szervezeti egységét, a folyamatokban rejlő hibákat, pazarlást, nem hatékony működést kiküszöbölje és ezek után egy körülbelül egy éves folyamat végén, tehát jövő ilyenkorra egy vadonatúj vállalat jöjjön létre. Ez a vadonatúj vállalat legyen olyan áttekinthető, transzparens, átvilágítható, amely vállalatnak semmilyen titka nem szabad, hogy legyen a közvélemény előtt, hiszen közpénzekből gazdálkodik. A gazdálkodása is, a működése is, a folyamatok is, amelyek ebben a vállalatban lejátszódnak, transzparenseknek kell lenniük, átláthatóknak kell lenniük és a közvélemény előtt vállalhatónak, támadhatatlannak kell lenniük. Ebben a pillanatban a folyamataink nem ilyenek, nem azért, mert mi így akarjuk ezt, hanem, mert ezt örököltük. Mit örökölt a jelenlegi menedzsment? Örökölt 1680 munkatársat és 700 küldős munkatársat. Tehát 2300 ember, aki ma az MTV-t csinálja. Örököltünk egy 70-es, 80-as évekből származó műszaki technológiát, amelyet toldozgatunk, foldozgatunk, naponta próbálunk életben tartani és örökültünk egy alkalmatlan székházat, amelyet idestova több mint száz éve építettek, ha jól tudom és eszükbe sem jutott az építőknek, hogy ebben valaha majd televízió fog működni.
46
Nálunk szerencsésebb és gazdagabb országokban egy ilyen szervezetfejlesztési tervet másfél, két évig készítenek elő. Tehát maga az előkészítés, hogy mi is legyen a tartalma a szervezetfejlesztésnek, mi legyen a folyamata, mi legyen az ütemezése, milyen csomópontjai legyenek egy ilyen szervezetfejlesztésnek, mi a rövid-, közép- hosszú távú célja a vállalat átalakításnak. Még egyszer mondom, nálunk szerencsésebb, gazdagabb, nyugalmasabb körülmények között élő régebbi demokráciákban akár másfél, két évig is készítenek elő, aztán három, négy évig hajtanak végre. Volt szerencsém látni a dán televíziót, amelyik elhatározta, hogy székházat épít. 1996-ban hozták meg a döntést és 2006-ban fognak beköltözni. Tehát tíz éves programot csináltak, tíz év alatt alakítják át a szervezetüket, építenek egy új gyártóbázist és felkészülve minden eshetőségre, és nagyon pontos, precíz tervet szőve bonyolítják ezt a folyamatot. Mi nem vagyunk ilyen régi demokrácia, ráadásul elég alulfinanszírozott és elég rossz körülmények között működő intézmény vagyunk, ezért mindent egy kicsit rohammunkában végzünk. Nekünk néhány hét volt arra, hogy a szervezetfejlesztési program alapelveit, kereteit, legfőbb céljait megfogalmazzuk. Nem is volt ennél mélyebb szándékunk, mert amikor kollégáimmal leültem először és megpróbáltuk fogalmilag meghatározni, mit jelent az, hogy szervezetfejlesztés, illetve a menedzsment tagjai mit értünk reorganizáció, szervezetfejlesztés alatt, akkor arra a következtetésre jutottunk, hogy ez alatt egy olyan folyamatot értünk, amely egy nagyon alapos átvilágítással indul, utána elérkezünk útelágazásokhoz, döntési pontokhoz, a döntési pontoknál szakértők bevonásával szakszerű döntéseket hozunk és újszerű módon rakjuk össze a humánerőforrást, a műszaki erőforrást és a meglévő és remélt anyagi erőforrásokat. – Mi ezt értjük szervezetfejlesztésen, reorganizáció alatt. Az az anyag, amit Önök a kezükben tartanak, tehát egy keret, egy irány, egy stratégiai célt fogalmaz meg, annak a legfontosabb elemeit. Egy korábbi vitában valaki számon kérte, hogy miért nem tartalmaz például egy konkrét szervezeti ábrát ez az anyag? – Azért nem, mert előtte látnunk kell, fel kell mérnünk pontosan azt személyről személyre, mélyinterjúkkal, vezetői audittal, munkatársi audittal, hogy ki, mire képes, ki, milyen feladatot végez és ha ezen túl vagyunk, akkor tudunk majd rajzolni egy szervezeti ábrát, amely leginkább képes az újszerű feladatokat ellátni. Tehát magyarul, ez az anyag, amit a kezükben tartanak, a cselekvésnek az irányát, a cselekvésnek a kereteit határozza meg és aztán a különböző munkafolyamatok végeztével hoz majd a menedzsmentdöntéseket. Ezekről a döntésekről rendszeresen tájékoztatjuk a kuratórium elnökségét és a nagykuratóriumot is és ezeknek a döntéseknek az eredményeként alakul majd át a vállalat. Reményeim szerint kisebb lesz a szervezet, egyszerűbb lesz a szervezet, piramis alakú lesz a szervezet, tehát nem lapos, a döntéseket elkenő és a döntéseket nem végrehajtó és aztán nem számon kérhetően végrehajtó szervezet, hanem centralizáltabb, egyszerűbb, kisebb szervezet. Stratégiai cél az, hogy az MTV gyártó televízió maradjon, tehát ne megrendelő televízió legyen, hanem gyártó televízió. A gyártó televízió jellege abból fakad, hogy azokat a kapacitásokat, amelyeket az új székházban létrehozunk, azt a négy nagy stúdiót és a két bemondó stúdiót, illetve a különböző kiszolgáló egységeket maximálisan kihasználjuk. Stratégiai cél az, hogy az MTV lehetőség szerint ne csak két csatornán sugározzon, hanem létrehozhassa a tematikus csatornáit, tehát a kulturális csatornát, az információs csatornát, a sport és a nosztalgia csatornát a nemzeti főadó mellett. Stratégiai cél az, hogy minél kevesebb munkatársunktól kelljen elválnunk, tehát minél több értékes, hasznos, nagy tapasztalattal rendelkező magyar televíziós dolgozót sikerüljön az MTV-nak a saját munkatársai között megtartania, de cél az ezzel együtt, hogy minden egyes olyan munkatárs, akit nem tudunk értelmes feladattal ellátni, aki ne ad’ Isten akadályozza a tevékenységünket, egyszerűen fölöslegesen van jelen a szervezetben, az ne terhelje az MTV költségvetését, mert csak akkor használjuk föl az adófizetők pénzét hasznosan, jól, hatékonyan, ha csak olyan munkatársak vannak,
47
akik mind szakmailag, emberileg alkalmasak a feladataik ellátására és pont annyian vagyunk, amennyien a feladatok ellátáshoz nélkülözhetetlenül kell, hogy legyünk ebben a szervezetben. Stratégiai célja ennek az anyagnak, hogy 2005 végére, tehát 2005 decemberére az MTV olyan állapotban legyen, tehát a szervezete olyan állapotban legyen, hogy alkalmas legyen a költözésre. Tehát az új gyártóbázisra beköltözni képes szervezet legyen. Ez azt is feltételezi, hogy a reorganizáció, a szervezetfejlesztés mindenki számára egy óriási tanulási folyamat. Mindenkinek újra kell gondolnia majd a feladatkörét, nagyon sok új ismeretet kell megszerezni és mindenki a saját életében egy nagy változás előtt áll majd a következő egy évben és azok, akik erre a változásra nem lesznek képesek, vagy nem lesznek hajlandóak, azok feltehetően nem tudnak majd együtt költözni ezzel a szervezettel, az informatikai alapon megszervezett vadonatúj digitális televízió épületbe. – Akik viszont erre képesek, hajlandóak és ambicionálják – életkortól természetesen teljesen függetlenül -, csak a szakmai tudást és a szakmai ambíció alapot figyelembe véve, azok részesei lesznek annak az örömnek, ami majd akkor ér minket, amit majd akkor élünk át, amikor a Kunigunda utca – Bojtár utca területén elfoglalhatjuk az új stúdiókat, irodákat, vezérlőket, és hát mondjuk az éttermet, a büfét – gondolom az is lesz az új székházban. Tisztelt kuratórium, hölgyeim és uraim! – A menedzsmentnek és személy szerint nekem is feltett szándékom, hogy ezt a szervezetfejlesztési programot végrehajtsuk. Még akkor is, hogy ha rengeteg feszültséget keletkeztet, még akkor is, hogy ha ez egy nagyon hálátlan feladat, mert megrögzült viszonyokat kell szétbontani és új kihívások elé kell állítani több száz embert, mondhatnám azt is, hogy több ezer embert, mert ugye 2300 embert kell új kihívás elé állítani. Ezt akkor is végig akarom csinálni és akkor is végig fogom csinálni, hogy ha naponta kell konfliktusokkal szembenéznem, mert határozott meggyőződésem, hogy az MTV e nélkül az átalakulási folyamat nélkül nem lesz képes kapcsolódni Európához és mindig csak egy szégyenfolt maradunk majd az intézmények között és mindig csak az MTV egy olyan intézmény marad, ha ezt nem sikerül végrehajtanunk, amelyet mint negatív példát fognak emlegetni. Én azt szeretném elérni, hogy az MTV-ról nagyon keveset írjanak majd 2006-tól az újságok, mármint a szervezetről, meg a menedzsmentről, meg a székházról, meg a működésünkről, hanem csak a produkcióinkról beszéljenek, csak a műsorainkról, hogy ez tetszett, ez meg nem tetszett, ez a műsorvezető kiváló, az pedig kevésbé kiváló, ez a színvilág tetszik nekem, a másik színvilág nem tetszik. – Tehát azt szeretném, ha a képernyőről beszélnének 2006-tól és ne a képernyő mögötti háttérvilágról, a háttér országról. Jelenleg nagyon kevés szó esik a közbeszédben a képernyőről és a közbeszéd 90%-a a háttérvilágról szól, arról, hogy hányan csinálják, miért pazarló, miért kerül sokba, hogy kinek mennyi a fizetése, miért ez a gyártó csinálja az egyik műsort, miért nem egy másik gyártó. Azt szeretném, ha ez a kommunikációs közeg megszűnne a szervezetfejlesztéssel és az MTV termékéről, a közszolgálati műsorokról beszélnének. Arra szeretném kérni a tisztelt kuratórium tagjait, hogy ezt a stratégiai célokat tartalmazó anyagot támogassák, javaslataikkal egészítsék ki. Minden koherensen, értelmesen beilleszthető javaslatot beillesztünk és a szervezetfejlesztés folyamatában azokat érvényesíteni is fogjuk. Ez a szervezetfejlesztési folyamat egyedül nem hajtható végre. Az Önök támogatása nélkül nem hajtható végre, a tulajdonosi testület támogatása és egyértelmű állásfoglalása nélkül a menedzsment magára marad. Ezért kérem, hogy támogassák ezt a folyamatot és erősítsenek meg bennünket abban, hogy ezt el kell kezdenünk mihamarabb és végig is kell csinálnunk még akkor is, hogy ha közben ezer konfliktust kell vállalnunk. – Köszönöm szépen!
48
Czeglédi László: Köszönöm szépen! – Mielőtt a vitát megnyitnám, felkérem az üzemi tanács képviselőjét, hogy mondja el a véleményét és utána a felügyelő bizottság elnökét fogom majd megkérni, hogy a véleményét ő is fejtse ki. Babiczky László – az Üzemi Tanács nevében: Az Önök asztalán az írásos jelentés, az írásos vélemény megtalálható. – Én egy picit kiegészíteném ezt. 1980-at írtunk, amikor az első szervezetfejlesztési és ilyenfajta program megfogalmazódott az MTV-ban. Rengeteg szakanyag, vastag kötet készült és azt kell mondanom, hogy azok a megállapítások, amelyeket elnök úr ebben a pillanatban a bevezetőjében elmondott, hogy a szervezet korszerűtlen, át kellene alakítani, nem segíti a műsorkészítést, valami miniszteriális struktúrát tartalmazni, tehát változtatni kellene. Ez már ott megfogalmazódott. Tehát valójában nagyon régen húzódik egy korszerű szervezet kialakítása. Akik a televízióban régen dolgoznak alkotóként, én 1970 óta vagyok az MTV-ban. Nem illik ugyan a tisztelt testület elé egy folyosói beszélgetést hozni, de én most mégis megteszem. Mindig azt mondtuk, ha mi egymás között kacsintással és informális módon nem gondolnánk arra, hogy ezt a műsort meg kell csinálni, akkor bizony betartanánk a szabályokat, a rendelkezéseket, a struktúrát, bizony itt nem lenne műsor. Amikor az előző leépítések voltak, voltak olyan kollégáink az elbocsátott ezer közül, akik titokban visszajöttek a televízióba, mert még be kellett fejezniük egy műsort és úgy gondolták, hogy az a fontosabb. Tehát, amikor mi megfogalmaztuk a véleményünket, nagyon nagy vita volt, egyeztetve és ellenkezve szakszervezeti és egyéb véleményekkel, az alapvető megállapításunk az volt, hogy igen, ez egy keretterv, rengeteg apró részletével nem értünk egyet, külön nem értünk egyet, minden egyes tagunknak sok mindenben más a véleménye, mégis úgy ítéljük meg, hogy ezt maximálisan támogatni kell, mert szeretnénk székházat, szeretnénk megújulást és nagyon sokan szeretnénk azt, ha műsorokat készíthetnénk, műsorokkal lehetnénk sikeresek és tényleg erről szóljon a közvélemény. Ugyanakkor azt is megfogalmaztuk – és erre most az elnök úr a szóbeli kiegészítésében is ígéretet tett -, hogy miután ez egy keretterv, projektek jönnek benne létre, feladatok jönnek létre, hogy ott is részt szeretnénk venni, hisz az „ördög a részletekben van”. Körülbelül ez az üzemi tanács véleménye. – Köszönöm! Czeglédi László: Köszönöm szépen! – Felkérem a felügyelő bizottság elnökét, hogy szóban is egészítse ki az írásbeli véleményüket. Dr. Gábor József – az fb. elnöke: Köszönöm! – Tisztelt kuratórium! – Ugyan csak az ülés közben osztottuk ki azt az írásos anyagot, amelyet most Önök tanulmányozhatnak – és ezért elnézést kérünk. Ennek két oka van: az egyik, hogy egy olyan anyagot szerettünk volna letenni, amely egyeztetett a menedzsmenttel és műfajilag úgy próbáltuk meg kivitelezni, hogy lábjegyzetben közöljük a menedzsment esetleges észrevételét, kiegészítését, illetve ígérvényét, hogy a következő változatban szerepelni fog, illetve külön anyagokban szerepeltetni fogja azon intézkedéseket, amelyeket úgy minősített, hogy nem a reorganizációs tervbe illik, hanem más tematikába. – Tehát ez az egyik formai észrevételem. Ez rendhagyó, hogy olyan anyag van az Önök kezében, amivel legalább is a véleményező és az anyag készítői már nem vitatkoznak. Szerettük volna időkímélés céljából ezt megspórolni. Azt is el kell mondani, hogy „rendhagyó” volt az együttműködés – ezt a szót kell mondani furcsa módon – a menedzsment és a felügyelő bizottság között, mert eltekintettünk a rugalmatlan formáktól, hogy a felügyelő bizottsági ülésen tárgyaljunk egy anyagot statikus állapotában, hanem folyamatos konzultáció volt, személyes, kimerítő viták és e-mail kapcsolat, sok esetben hétvégeken és 49
éjszaka, mert olyan rövid volt az idő. Az a változat, amely Önök előtt van, ez már legalább – nem számoltam – a negyedik volt, vagy közel ennyi. Sok átalakuláson ment végig és feltételezhetjük ebből adódóan, hogy a következő változat is a bizalom elve alapján így fog alakulni. Azt is el kell mondani, hogy a vita mindig nyílt volt, és azt is vállaltuk módszerben, hogy még egymás között is az ő jelenlétükben vitatkozunk – a felügyelő bizottság tagjai -, tehát nem csináltunk belőle presztízskérdést. Ahogy az elnök úr elmondta a bevezetőjében, hogy rendkívül rövid idő állt rendelkezésre és nagyon sok a bizonytalansági tényező, szinte lehetetlenre vállalkozik a menedzsment, hogy ezt jól meg tudja csinálni. Ezért is választottuk azt a véleményünkben, hogy amire nem volt idő, alkalom, azokat a részletszámításokat, amelyekben az anyag végösszesenje, vagy lényeges sorai, táblázatai szerepelnek, hogy a bizalom elve alapján elfogadjuk abban az ígéretben, hogy a későbbiekben mi ezt megismerhetjük. (/1/-gyel jelzett kazetta oldalának vége.) (/2/-vel jelzett kazetta old. következik.) Gábor József: (folyt.) Arról győződtünk meg, hogy vannak részletszámítások, ugyanakkor az idő hiányában, hogy meggyőző véleményt tudjunk erre adni, erre nem került sor. Ezért fogalmazunk az anyag valamelyik részében úgy, hogy a bizalom elve alapján adottnak vesszük a reorganizációs terv azon részeit is, amelyek mögött vélelmezhetően vagy garantáltan mellékszámítások vannak. Ugyanakkor, ha elolvassák az anyagot, lehet látni benne, hogy maradtak még elvarratlan szálak és a későbbiekben, ha ilyen típusú lesz a munkakapcsolat, akkor bizakodhatunk, hogy ez is meg fog oldódni. Lényegesnek tekintjük azt a formai javaslatunkat is, amelyet az első oldal lábjegyzetében jelenítünk meg, hogy elfogadta a menedzsment módszertanilag annak a közforgalomban megtalálható szoftvernek a későbbi alkalmazását, amely megkönnyíti majd a további változatoknál a munkaanyag formálódását, érlelődését és bizonyos részletkérdéseknél és elágazásoknál jobban össze tudja hangolni a vezetői döntéseket. Ezt mi nem formális megjegyzésnek tekintjük, hanem lényegesnek. E mögött olyan határidő, gangdiagram – és most hadd ne soroljam föl a szoftver ismertetését, csak higgyék el, hogy egy ilyen nagy volumenű anyagnak a kimunkálását nagymértékben megkönnyíti, hiszen a 18-19. oldal környékén olvashatják, hogy ezt az egész szervezetfejlesztési, mondjuk így, reorganizációs tervet magát is egy projektnek tekintik és a későbbiekben a műsorgyártást is projektszemléletűvé kívánják átalakítani. Összefoglalóan, nem belemenve a lényeges részletekbe, az összegzést olvasnám föl elsősorban a jegyzőkönyv kedvéért. Tehát: mindezek figyelembevételével a felügyelő bizottság által kiemelten hangsúlyozott feltételek teljesítése esetén javasolható elfogadásra a reorganizációs terv – és még zárójelben azt tettük hozzá -, figyelemmel azokra a megszorító észrevételekre is, amelyekben kitért arra, hogy a terv bizonyos lényeges elemeit a jelenlegi fázisban nem állt módjában részleteiben alátámasztott módon megvizsgálni. – A „kitért arra…”, az a felügyelő bizottság. Bizonyságul, hogy a kapcsolat egyik eredménye a mellékelt egy oldal három pontja, azért kértük, hogy így lehessen, ahhoz a változathoz képest, amelyet Önök olvasnak, a mi véleményünkön kívül ez kristályosodott ki a menedzsment részéről. Az idő rövidsége miatt ennyi összefoglalót mondtam. – Amennyiben kérdések lennének a felügyelő bizottság tagjai részére, készséggel állunk rendelkezésre. – Abba nem mentünk bele, hogy az egész konstrukció, a PPP vonatkozásában jó, nem jó. Az a véleményünk, hogy minden konstrukciónak vannak jó és rossz elemei. Ha most itt a jó elemeket tudjuk többségbe hozni, akkor valószínűsíthető a 50
siker, ha meg a rosszabb elemeket, akkor pedig a kudarc, de bármilyen konstrukcióra igaz ez. És anélkül, hogy bárkivel előzetesen vitába szállnánk, az, hogy PPP konstrukció vagy nem PPP, ezt makroszinten érdemes vizsgálni, ha csak televíziós szinten vizsgáljuk, nem biztos, hogy helyes következtetésekre jutunk. Az állami beruházás, magánberuházás, EU-s követelmények, EU-s tag elvárások – ebbe a felügyelő bizottság nem ment bele, mert meghaladja a kompetenciáját. De mi tudomásul vettük, hogy a PPP konstrukció mellett döntött az, aki e mellett kellett, hogy döntsön. Rendelkezésünkre áll egy hivatalos kézikönyv, amely egy ilyen konstrukció esetén milyen elvárásokat támaszt. Az elnökség fölkérésére folyamatosan ellenőrizzük a kiírás feltételeit, hogy mennyiben van szinkronban a reorganizációs tervvel és ezzel a PPP kézikönyvvel és természetesen feltehetően az elnökség is ezt fogja tenni a maga módszereivel. – Köszönöm szépen! Czeglédi László: Köszönöm szépen! – Megnyitom a vitát. – Kinek van kérdése, észrevétele? – Parancsolj! Kende János: Miután nem vagyok híve a név szerinti szavazásnak, úgyhogy most mondom el a véleményemet. Rudi úrnak nincs teljesen igaza, amikor azt mondja, az időfaktorról beszél és a dán televíziót említi meg, mert ugye itt is már 20 éve aláírták először ezt a történetet, hogy átszerveződünk. Úgyhogy az időfaktor egész jól áll, de a többi nem. Én azért szólok hozzá, mert részletekben nagyon sokat lehetne vitatkozni erről az újraszervezési – vagy akárhogy nevezett – tervről, de számomra semmi értelme nincs, mert az az érzésem, hogy egy olyan lehetőség egy új székházba való költözés, hogy ha ezt most a televízió nem ragadja meg, akkor soha nem fogja átszervezni magát és soha nem teremtődik meg a lehetősége. Ha elkezdem lapróllapra elemezni, tulajdonképpen minden harmadik lapon lehetne észrevételem, hogy miért a gyártásvezető a felelős érte, miért így történik, miért úgy történik. Úgyhogy ezért szerettem volna előre megmondani, hogy én ezt megszavazom így, ahogy van és remélem, elindul az átszervezés. Czeglédi László: Köszönöm szépen! – Parancsolj! … András - kurátor: Ez a szervezetfejlesztési terv, mint elhangzott, alapvető bizonytalanságok között született. Ennek ellenére vitathatatlan, hogy egy ilyen tervre szerintem a szervezetfejlesztés irányai címen szükség van. A bizonytalanságok tételes feltüntetését azonban indokoltnak tartanám lábjegyzetben, vagy zárójelben az azt alátámasztó, vagy azt megemlítő dokumentumok megnevezésével. Így tulajdonképpen az azt elkészítő és mindenképpen ennek alapján a fejlesztést elindító Rt. is nyugodtabb lehetne, hogy ő nem készíthetett tervet, csak irányokat, amelyeket tervként kell kezelnie. – Köszönöm szépen! Czeglédi László: Köszönöm szépen! – Parancsolj! Miklósi László: Én szó szerint, státuszom alapján szeretnék hozzászólni civil kurátorként, hisz vannak ugye közöttünk szakemberek, akik nyilván egészen más módon tudják nézni ezt az anyagot, sőt, ha netán éppen a tévében dolgoznak, akkor meg helyzetüknél fogva is máshogy tekintenek erre a dokumentumra. Én a magam nézőpontjából, úgy is, mint fogyasztó és úgy is, mint pillanatnyilag éppen egyhuszon… valahányad részben a tulajdonosi jogokat jelképezőként szeretnék a rövidtávú kérdésekre rátérni. Hosszú távon fontosnak, szükségesnek, elkerülhetetlennek tartom ezt a változtatást. Azonban itt ma a döntésünk eredményeként egészen rövid távon is pontos változások történnek és erre szeretném 51
felhívni a figyelmet, illetve erre szeretnék kérdezni. Jelesül, ugye kétféle táblát látunk az anyag végén, amely a 2005. évi finanszírozásra vonatkozik és azért ezt, akárhogy is nézzük, igencsak közeli kérdés. Azt szeretném kérdezni, hogy a két tábla között bizonyos százalékos különbségek is láthatóak, tehát az optimálisabb esetből, hogy ha kiindulunk, amikor valamennyivel több pénz áll az MTV rendelkezésére, ahhoz képest pesszimistább, kevésbé optimista változat is van ugye, amikor kevesebb a rendelkezésre álló összeg. Láthatóan, ha megnézzük az egyes kategóriákat, akkor nem teljesen arányos mondjuk a sugárzott perc, hogy ha én jól látom a két táblában. Erre szerettem volna kérdezni, hogy mi ennek a magyarázata. Jól gondolom-e, hogy ennek oka lehet, hogy bizonyosfajta műsorok értelemszerűen drágábbak, és ebből adódik például, hogy a kultúrára fordított műsorpercek száma jelentősen csökken, míg mondjuk például a hírműsorok aránya, vagy műsorpercei – ez nem azonos kategória – növekedik. – Ez az egyik kérdésem. A másik: ebből a fajta kigyűjtésből nem látom – a múltkori ülésen már fölvetettem és többen fontosnak tartottuk – az ifjúsági műsorok hova vannak besorolva, illetve van-e különbség ezeknek a helyében a két tábla között? – Köszönöm! Czeglédi László: Megkeressük az elnök urat, hogy erre válaszoljon. Míg a keresés folyik, addig további kérdések, észrevételek megtehetők. Heinek Ottó: Előrebocsátva, hogy magam is üdvözlöm ezt a reorganizációs tervet. A 23. oldalon az anyag összesen nyolc sorban foglalkozik a vidéki stúdiókkal. Azt gondolom, némileg méltánytalanul, hiszen meggyőződésem, hogy a regionális stúdiók – egyébként itt az anyagban is szereplő – hírbeszállítói szerepének a növelése rendkívül fontos. Czeglédi László: Kicsit hangosabban! Heinek Ottó: Szóval az anyag nyolc sorban foglalkozik a vidéki stúdiókkal. Jobb lenne talán regionális stúdiókról beszélni, hiszen ez a vidék-Budapest ellentét már ebben a kifejezésben eléggé élénken benne van. Én üdvözlöm, hogy hírbeszállítói szerep növeléséről van szó, különösen azért, mert valószínű, hogy az ország lakosságának nagyobb részét megszólító műsorokkal a nézettség is könnyebben növelhető. A kérdésem igazából arra vonatkozna, ugye pillanatnyilag a pécsi és a szegedi stúdió készíti a nemzetiségi műsorokat is, illetve ott készülnek a nemzetiségi műsorok, hogy ha ebben a fejlesztési elképzelésben a helyi műsorszórás, a műsorgyártás, a regionális együttműködés és a hírbeszállítói szerep hangsúlyosan megjelenik, mint a jövőkép egyik eleme, akkor ebbe hogyan tudnak majd beilleszkedni ezek nemzetiségi műsorok, amelyek országos sugárzásúak? Vannak-e elképzelések arra, hogy esetleg a struktúrában, ebben változás következzék be, már csak azért is kérdezem, mert az utolsó két sora ennek a bekezdésnek arról szól, hogy hosszabb távon a cél, hogy a helyi stúdiók önfenntartóvá váljanak, ami egy üdvözlendő cél és a helyi reklámpiac meghatározói, szereplői legyenek. A kisebbségi műsorok viszont tipikusan olyanok, amelyek nem feltétlenül reklámhordozó erővel bírnak. – Köszönöm szépen! Czeglédi László: Köszönöm! – Rudi Zoltán: Válaszoljak? Czeglédi László: Igen, jó lenne. – De az első kérdést nem hallottad. Rudi Zoltán: Elnézést kérek a távollétért, csak kávé formájában erőt próbáltam gyűjteni a válaszokhoz. Czeglédi László: Mondd be a neved! 52
(Derű!) Rudi Zoltán! – Czeglédi László: A jegyzőkönyvből nem biztos, hogy kiderül, a hangról megismerünk, de a jegyzőkönyv leírásakor nem derül ki, hogy ki mondta ezt. Rudi Zoltán: Már a bevezetőmben is elmondtam, hogy elég sok feltételezéssel, illetve a felügyelő bizottság elnöke is jelezte, hogy egy ilyen terv sok feltételezéssel készül. Nagyon nehezen látunk előre, hogy mi lesz 2005-ben, 2006-ban, 2007-ben. Sok elem kiszámíthatatlan, tehát sokismeretlenes ez az egyenlet, amit elkészítettünk, vagy szeretnénk megoldani, de mégis csak neki kell kezdenünk a megoldáshoz. Nincs ellentmondás az anyagban. – Van olyan terv, amely jobban finanszírozott televíziót feltételez és van olyan tervünk, legalább is feltételezésünk, amely egy alacsonyabb szinten finanszírozott televíziót feltételez. Föl kell készülnünk mindenre. Arra is föl kell készülnünk, hogy a magyar gazdaság teherbíró képessége növekszik és a politikai intézményrendszer szereplői belátják azt, hogy erős köztelevízió nélkül nincsen erős köztársaság és akkor lesz elegendő forrásunk arra, hogy minden közszolgálati funkcióra legyen elegendő forrásunk, van ilyen terv is. És van olyan terv is – ezt olvashatják az anyagban -, ami abból indul ki, hogy a magyar gazdaság teherbíró képessége nem teszi lehetővé, hogy optimális szinten finanszírozzák az MTV-t, tehát nem nyújtózkodhatunk tovább, mint ameddig a takarónk ér, ezért ezt a változatot is elkészítettük. Nyilván, ha mondjuk a 2005-ös, a 2006-os, a 2007-es költségvetés sarokszámait már ismerjük, akkor azok lesznek a konkrét cselekvésnek az alapjai. Ebben a pillanatban mindezeket csak valószínűsíteni tudjuk. A belső műsorarányokkal kapcsolatban fölvetett kérdésre azt tudom válaszolni, hogy a belső műsorarányokat is megpróbáltuk hipotetikusan fölállítani. Tehát előre tervezni 2005-öt, 2006-ot, 2007-et, hogyan, milyen belső műsorarányokkal gondolkodunk, ebben abból indultunk ki, hogy – látják, hogy még ez is több változatban van – mi van akkor, ha két csatornánk van, és mi van akkor, ha három csatornánk van? Ne adj’ Isten – azt már nem is építettük be, de ez egy plusz információ – 2007-ben már négy, vagy öt csatornával tudunk sugározni. Ezek mind hipotézisek, de a hipotéziseket alátámasztandó, a jelenlegi ismereteinkből kiindulva, hogy egy-egy ilyen műsorpercnek a gyártása mennyibe kerül átlagosan, illetve mennyibe kerül majd akkor, ha már informatikai alapon működő digitális stúdiókban készülnek, ha más módon, más formában készítjük ezeket a műsorokat, akkor mennyibe kerülhetnek majd. Ugye ez is rengeteg feltételezést tartalmaz. Talán megértik azt, hogy azt kell elképzelnünk most 2004 őszén, hogy 2006 őszén, amikor már új székházban dolgozunk, hogyan készülünk föl a 2007-es évre. Rengeteg hipotetikus elem van benne, de a szakembereink tényleg éjt nappallá téve – külső és belső szakemberek egyaránt – azon dolgoztak, hogy ezt megpróbálják megbecsülni, megpróbálják prognosztizálni, hogy mennyibe fog kerülni. Így alakultak ki ezek a költségbecslések és a programszerkesztéssel foglalkozó kollégáink a humánerőforrásból is kiindulva, tehát hogy milyen munkatársaink vannak, milyen szakismerettel, tudással rendelkező munkatársaink vannak, milyen, a piacon megvásárolható műsorok, termékek vannak, ebből kiindulva állítottak össze egy műsorarányt, tehát műsortipológiai arányt. Ezen mindig vitatkozni fogunk. Nem lesz olyan év, amely évben a társadalmi kurátorok ne szeretnének majd több gyerekműsort, több esélyegyenlőségi műsort, több kisebbségi műsort, esetleg több vallási műsort. Ezen minden évben vitatkozni fogunk, egészen odáig, amíg ki nem alakul Magyarországon egy szakmai, társadalmi konszenzus arról, hogy mi a közszolgálati televíziónak a funkciója, feladata. Ez a javaslat kényszerűen azt a víziót tartalmazza, amit a jelenlegi menedzsment képzel a közszolgálati televíziónak a feladatáról. Ez lehet, hogy nem pontos, lehet, hogy ezt módosítani kell 53
majd, lehet, hogy meghajolunk az érvek hatása előtt, biztosan meghajolunk, hogy ha azok olyanok és módosítjuk majd ezeket a belső arányokat. De megpróbáltunk valamit felvázolni, hogy ha lesz új gyártóbázisunk, ha ennyi pénzünk lesz és ismerve a piacot, hogy mit lehet megvenni a piacon emberben, műsorban, körülbelül ezt tudjuk elképzelni a közszolgálati televízióban úgy, hogy a néző is elégedett legyen, meg a reklámbevételeink is növekedjenek és megfelelő szinten mozogjanak. Olyan televízió soha nem lesz, amely mind a tízmillió magyar állampolgárnak egyformán tetszeni fog. A célunk az, hogy minden típusú adófizető találjon valamit a köztelevízióban, ugyanis sokfajta adófizető van, ezt kérem szépen, kalkulálják be. Tehát olyan adófizető is van, aki azt kéri számon az MTV-tól, hogy ő esténként szórakozni szeretne az adóforintjáért cserébe. Legyünk optimisták, hogy mindig lesz 30 milliárdunk, vagy lehet, hogy 40 milliárdunk lesz majd pár év múlva. Olyan adófizető is van, aki szórakozást szeretne az MTV-tól kapni, olyan adófizető is van, aki színházi közvetítést szeretne az MTV-tól kapni. Három és félmillió nyugdíjas van, aki a saját problémáját szeretné az MTV-ban viszontlátni, meg kétmillió fiatal is van Magyarországon, aki meg a saját témáját, ügyeit, hangvételi stílusát szeretné az MTV-ban látni. Sok vallásos ember él az országban, aki pedig a hitélményt szeretné a televízióban látni. Nagyon sok sportkedvelő van, aki azt szeretné, hogy a nemzetközi és a világ sporteseményei legyenek jelen a köztelevízióban. Megint mások a tudományt, az ismeretterjesztést szeretnék inkább a köztelevízióban látni. És akkor, hogy már a következő kérdésre is válaszoljak, Magyarországon 13 kisebbségi önkormányzat működik és 13 nemzeti kisebbség él együtt a többségi nemzettel. Ők is szeretnék a saját kultúrájukat, nyelvüket, identitásukat a köztelevízióban látni és a köztelevízió által megjeleníttetni. Nem számoltam össze, de legalább nyolcfajta érdeket soroltam most föl hirtelen és még van számos további érdek, ügy, téma, amit a köztelevíziónak meg kellene mutatnia. Erre, ha két csatornánk van, biztos, hogy csak sérelmek árán vagyunk képesek. Tehát ennyi tematikát, ennyi ügyet, ennyi érdeket – jó értelemben véve használom most az „érdeket” -, társadalmi érdeket, csoportérdeket csak egymás rovására lehet megjeleníteni. Ha öt csatornánk lenne, akkor egyből könnyebb lenne a helyzetünk, mert szép, tisztaprofilú kulturális csatornán az a néhány százezer ember – mert megint ne dugjuk homokba a fejünket -, mert nincsen több ember, aki Magyarországon momentán egy színházi közvetítés iránt érdeklődik, két-háromszázezer ember van, azok megkaphatnák egy kulturális csatornán ezeket az információkat. Vagy, ha lenne egy önálló gyerekcsatornánk, ifjúsági csatornánk. A ZDF-nek, a BBC-nek, a nagy európai köztelevíziók mindegyikének van önálló ifjúsági csatornája. Hát még szép, hogy akkor ott megjelenítődhetne minden olyan értékes gyerekprodukció, játékfilm, rajzfilm, ismeretterjesztő film, ami a gyerekeknek szól. Na, de hát, sem pénzünk nincsen rá, sem csatornánk ebben a pillanatban, tehát valamilyen kompromisszumot kell kötni. Az 1-es csatornán 19 óra műsoridőnk van, a 2-esen 24 óra, de mondjuk ott is inkább csak 19 a jól kihasználható, mert többsége a honfitársainknak alszik 11 óra után, tehát hiába 24 órás a sugárzásunk, azért az nem 24 óra műsoridőt jelent. Tehát arra próbáltunk törekedni, hogy a lehetőségek szerint minden érdeket becsatornázni ebbe a két csatornába és reménykedni abban, hogy a csatornaszám bővül. Heinek Ottó úrnak válaszolva: Valóban nagyon röviden foglalkozik az anyag a regionális stúdióknak a kérdésével azért, mert erről hamarosan egy egész napos konferenciát rendez a Közalapítvány Kuratóriuma, mert olyan nagy horderejű kérdésről van szó, amelyet a reorganizációs tervben csak úgy gondoltunk megjeleníteni, hogy stratégiai célnak tekintjük azt, hogy újragondoljuk, újragomboljuk, újraszervezzük a regionális hírszolgáltatás rendszerét. Erre szakértői csapat alakul a szervezetfejlesztés, vállalatfejlesztés folyamatában, ez a szakértői csapat a tulajdonosi testülettel együttműködve, illetve magukkal a regionális műsorszolgáltatókkal, a stúdióinkkal együttműködve 54
tesznek majd egy javaslatot, hogy hogyan gondozzuk, hogyan kezeljük a regionális hírszolgáltatás ügyét. Európában felértékelődnek a helyi hírek, a világon mindenütt felértékelődnek a helyi hírek, ha megnézik a nyomatott sajtónak az átrendeződését, ma már sokkal többen tájékozódnak a megyei lapokból, mint az országos lapokból. Az országos lapok azok jóformán Budapest környékén fogynak csak el és Székesfehérváron, Nyíregyházán, Nagykanizsán, meg Sárbogárdon a helyi lapot olvassák. Ugyanez fog lejátszódni a regionális televíziók piacán is, a helyi hírek fölértékelődnek és minél közelebb van a hír forrása a hír befogadójához, annál értékesebb lesz az információ számára. Peták kurátor úr is és többen is szorgalmazzák, hogy ezt gondoljuk újra, gomboljuk ezt a kabátot újra. Meg fogjuk tenni, mert nagyon sokba kerül nekünk jelenleg a regionális hálózatnak a fenntartása és ehhez képest alacsony hatékonysággal működik, mert kevés a felülete, a kapacitásához képest kevés műsort tud eljuttatni a nézőihez. Még az is kérdés, hogy a regionális stúdiókat egyáltalán az MTV-nak kell-e üzemeltetnie. Lehet, hogy nem, lehet, hogy a megyei önkormányzatokhoz kell telepíteni, lehet, hogy a kialakuló hét európai régió tanácsához kell majd telepíteni, lehet, hogy teljesen önálló Kht-kat kell létrehozni. Magyarul: először át kell világítanunk a regionális rendszernek a jelenlegi működési modelljét és minden információnak a birtokában kell majd döntést hoznunk a tulajdonosi testülettel együtt, hogy mi legyen a regionális stúdiókkal. Tehát röviden írunk, beszélünk a reorganizációs anyagban a regionalitásról, de ez nem azért van, mert nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, hanem azért, mert önmagában ez az egy téma a konferenciáknak és több száz oldalas tanulmányoknak a témája. Tehát ez nagyon fontos alfejezet számunkra, amelyet gondosan szeretnénk körbejárni mielőtt döntést hozunk benne. Czeglédi László: Parancsolj! Miklósi László: Úgy látszik, nem fogalmaztam pontosan a kérdésemet. Czeglédi László: Nem volt itt az elnök úr épp akkor. Miklósi László: Tehát én konkrétan azt kérdeztem, hogy az anyag két utolsó oldalán lévő táblázat sorait, rovatait, ha megnézzük, akkor nem csupán a műsorpercekben van különbség, hanem a százalékokban is és hogy mi erre a magyarázat? – És akkor most három példát mondok, hogy egész konkrét legyen, de ezek tényleg példák: művészet, tudomány, kultúra – és csak a százalékokat mondom, mert a műsorperc értelemszerűen kevesebb, ha kevesebb a pénz -, az első esetben 25.17%, a második esetben 13.81, az első esetet értve azonnal több pénz van. Mozi, film: 9.4%, második eset 5.97%, ugyanakkor a vallás 1.07% az első esetben, és 2.53 a másodikban. Ezt csak azért mondom, mert ott viszont a műsorperc szinte a duplája. Tehát ennek milyenfajta szakmai indoka, magyarázata van? – Ez volt az első kérdés. A második kérdés: ebben a struktúrában hova vannak besorolva az ifjúsági műsorok? Rudi Zoltán: Nagyon könnyű a helyzetem, mert így most már pontosan értem a kérdést, pontosan tudom rá a választ. – Ha kevesebb pénzünk van, akkor olyan műsortípusokon tudunk csökkenteni, amelyeket nem tesz számunkra kötelezővé a médiatörvény. Tehát a médiatörvény a vallási műsoroknak a sugárzását kötelezővé teszi, ezért kevesebb pénz esetén is ugyannyi vallási műsort gyártunk, tehát százalékosan a többihez hasonlítva nő a vallási műsorpercek száma. Ha kevesebb a pénzünk, akkor kevesebb kulturális műsort fogunk gyártani, mert azt nem teszi kötelezővé expressis verbis a törvény, ezért csökken az aránya. Tehát a kisebbségi műsorok, a vallási műsorok, a hírműsorok, amelyeket kötelezővé tesz nekünk a törvény, ezeknek az aránya értelemszerűen kevesebb pénz esetén növekszik, hiszen azokat akkor is kell gyártanunk, ha kevesebb a pénzünk. A többi műsortípus pedig értelemszerűen csökken, hiszen azokat mivel nem kötelező gyártanunk, ezért ott próbálunk valahogy takarékoskodni. Ezért alakulnak így az arányok. 55
Ugye a legrosszabb szcenárió, a legrosszabb forgatókönyv az, amikor az MTV-nak mondjuk nagyonnagyon kevés pénze van, akkor végső soron csak híreket szolgáltat, vallási műsorokat és kisebbségi műsorokat ad és akkor ezeknek az aránya adja ki a száz százalékot. Ha pedig optimális mennyiségű pénze van a televíziónak, és mondjuk optimális csatornaszáma is van a televíziónak, akkor ezeknek az aránya eltörpül, hiszen sok film, tévéjáték, gyerekműsor, kulturális műsor, sportműsor jön a kötelezettségek mellé és így aztán a kötelezettségeknek az aránya csökken. Czeglédi László: Köszönöm szépen! – Parancsolj! Dr. Jaczkovics László – az ET tagja: Igazságtalan lennék, hogy ha azt mondanám erre az anyagra, a kimondhatatlan nevű reorganizációs tervre, hogy ugrás a sötétbe, mert valójában ezzel pejoratívan minősítenénk azt a jó szándékot és azt az innovációt, amit itt az MTV vezetése, menedzsmentje elképzelt és megálmodott az MTV számára. Valójában ez egy ugrás a fényes jövőbe, csak nem tudjuk, hogy ehhez mekkorát kell ugrani és mekkora szakadék tátong alattunk ahhoz, hogy ezt át tudjuk hidalni és hogy ezt a menet közbeni fejlesztést sikeresen véghez tudjuk vinni. Az MTV elég régóta kényszerhelyzetben van. Egy gazdasági, pénzügyi, egy szervezeti és egy műszakitechnológiai kényszerhelyzetben van. Ezt elnök úr és valamennyi hozzászóló is megerősítette, ezzel valamennyien tisztában vagyunk. Természetesen mindannyian szeretnénk egy konszolidált, folyamatosan, kiegyensúlyozottan, pénzügyileg is kiegyensúlyozottan, modern körülmények között dolgozó székházban működő televíziót látni. (Megszakadt a felvétel, gépi hang hallható!) Jaczkovics László: Értem a „jelzést”. (Derű!) Jaczkovics László: Jelen pillanatban az MTV problémája a következő pontokban foglalható össze: napról-napra veszteségesen működik, folyamatosan az évek, lassan évtized veszteségét görgeti maga előtt többmilliárdos összegben és olyan lehetetlen körülmények között dolgozik, amit elnök úr is hosszasan jellemzett és amivel azt hiszem mindannyian egyetértünk, akik láttuk az MTV-t kívülről, belülről. – Azonban ennek a megváltoztatásához finanszírozás szükséges. Jelen pillanatban ez az anyag nem ad választ arra, hogy ezeket a kérdéseket az MTV képes-e kezelni. Ez az anyag arra ad választ, hogy ha feltételeztük volna a teljes konszolidációt, akkor egy megújult szervezet egy új székházban, teljesen új finanszírozási körülmények között működőképes legyen. Jelen pillanatban azonban azt kell lássuk, hogy ami ebben a pillanatban biztosan a mi kezünkben van az Önök döntéséhez, ez ehhez nem partner. Jelen pillanatban van egy médiatörvényünk és van egy érvényes országgyűlési határozatunk, amely azt mondja, hogy az MTV-nak olyan reorganizációs tervet kell készítenie, amelyben a kiadások, a folyamatos költségek, a biztosan számítható bevételek szintjére lesznek lecsökkentve, tehát megszűnik a veszteség. Speciel a görgetett hiányt és a székház projekt finanszírozását szintén nem tudja kezelni, de legalább is ilyen szinten van egy csökkentett… Én azt gondolom, hogy minden elismerés az MTV menedzsmentjéé, aki egy olyan „’A’ jövőkép”-et tett elénk, ami egy fényes jövőt jelent és egyfajta expanzív kinövés ebből az ördögi körből és ebből a rossz mókuskerékből, a pénztelen és rossz feltételek között működő mókuskerékből, de sajnos – bár tudom, hogy a címet nem így adták a fejezet készítői - ehhez szükséges egy ’B’ terv is, amiről elnök úr épp az imént beszélt, nevezetesen hogy ha viszont ehhez finanszírozást a Kormányzat nem biztosít, akkor mindez reménytelen, lehetetlen és – bár a jó szándékot és a kreativitást egy másodpercig sem vonhatom és vonhatjuk kétségbe - valójában olyan lépést teszünk, ami nem éri el a túlpartot. 56
Abban az esetben – és nyilván itt a részletekről, ahogy Önök is elmondták, regionalitás, kulturális műsorok és millió-millió apróbb szervezeti kérdés, ahogy a kurátorok is jelezték, hogy minden lapon, minden oldalon, vagy minden harmadik oldalon lehetne találni valami kis mazsolázni valót, amiről nyilván kis műhelyben lehet beszélgetni, ezzel én nem tudok foglalkozni, nem értek hozzá – egy bizonyos, ezt a verziót, a jövőképet az „A” jövőképnek kellene hívni és mellé kell tenni egy „B” jövőképet, amiről elnök úr szintén beszélt most, bár az anyagból hiányzik. Ez a „B” jövőkép azt jelenti, hogy van 12 perc vallási műsorunk, 3 perc nemzetiségi, 2 perc hírműsor – lehetséges, hogy nem pontosak a számok -, összesen tehát sugárzunk egy adón, esetleg kettőn kétszer két órát és ezt tudjuk a jelenleg rendelkezésünkre álló költségvetési forrásokból és az oly szerény saját bevételeinkből finanszírozni. Ez a valóság. Ezt tegyük a politikai döntéshozók elé – nem majdan, elnök úr. Azt tetszett mondani, hogy a politikai intézményrendszer szereplői belátják, hogy az erős köztársasághoz erős, erősen finanszírozott köztelevízió szükséges. Pontosan így van, minden szavával egyetértek. De a politikai döntés felelősségét ránk, Önökre nem tolhatják rá a politikai döntéshozók. Önökre most olyan felelősséget tol egy kormányhatározat, jelen pillanatban egy olyan kérdéssel szembesülünk, amit ebben a pillanatban nem vagyunk képesek eldönteni, illetőleg aminek az eldöntéséhez az szükséges, hogy mi lássuk, hogy a politika adja ehhez a lóvét. Jelen pillanatban az érvényes médiatörvény, az érvényes országgyűlési határozat, valamint a legutóbbi élményünk a kulturális és sajtóbizottság televíziós székházba kihelyezett üléséről nem ezt erősítették meg. Azt erősítették meg, hogy bizony vannak formálódó elképzelések a finanszírozás szerkezetének és mértékének megváltoztatásáról, de hogy ezek milyen szinten fognak folyni, megszületnek-e valaha és ha igen, milyen bekottázást, milyen normákat, milyen összegeket fognak jelenteni a közmédiumok és ezen belül is kifejezetten az MTV számára, ezt ma senki nem látja. Ehhez képest, ma ebben a pillanatban, ebben az anyagban az szerepel, hogy az MTV kinövi a veszteségeit és új helyre kerül. Ez ebből az anyagból nem levezethető. Akkor vezethető le az arany jövő, a fényes jövő, akkor érjük el a másik partot, hogy ha a költségvetés ehhez a szükséges támogatást garantálni tudja. Jelen pillanatban ezt még egy kormánygarancia formájában sem tudja garantálni. Az egész anyag ebben a formátumban tulajdonképpen nem más, mint arra kihegyezett reorganizációs terv, hogy egy új székházépítésbe bele lehessen vágni és úgy is a kormány, úgy is a politika rá lesz kényszerítve arra, hogy ennek majd akkor folyó módon a költségeit a későbbiekben éveken, húsz, vagy plusz húsz éven keresztül viselje. Mi lesz azonban, ha egyszer nem történik meg? – Én nem vitatom a terv szükségességét, nem vitatom a terv jó szándékát, irányát és kreativitását, mindannyian ezt szeretnénk, de ehhez biztos lépegető kell a szakadék fölött és ebből ezt nem látom. Ha pedig nincs biztos lépegető, akkor mutassuk be a politikai döntéshozóknak, hogy különben egy csatornán másfél órás műsor és különben adásszünet van egész nap. – Köszönöm szépen! Jen Sándor: Én úgy látom, hogy a helyzet ennél egy picit bonyolultabb. Először is elmondanám azt, hogy legyen-e reorganizáció az MTV-ban vagy nem. Evvel én úgy gondolom mindenki egyetért, hogy szükséges, kell és egyéb. Azt javasolnám, hogy adjunk valamennyi időt az elnök úrnak ahhoz, hogy az itt megjelent anyagok, hozzászólások és még itt a Babiczky úr fél megjegyzéséből adódóan a szakszervezetek ellenvéleményéből kitűnően is, ugye meg házon belül sincs egyetértés a reorganizációs terv mikéntjéről. Szerintem adjunk időt az elnök úrnak ahhoz, hogy a szükséges konszenzusokat, kompromisszumokat, egyebeket megkösse, ugyanis mind az írásbeli anyagokból csak az derül ki, 57
hogy mind a felügyelő bizottságnak, mind az üzemi tanácsnak csak fenntartásai vannak, elképzelései, valamint beépítendő dolgai. A másik, ami logikailag én úgy gondolom fontos, az az, hogy szinte minden hozzászóló hangoztatta, hogy még egyébként, még valamit lehetne vele tenni. Szerintem sokkal egyszerűbb, hogy ha ez valóban beépül és akkor legalább az MTV-nak lesz egy típusú elképzelése arról, hogy ő mit szeretne vagy hogyan. Én úgy gondolom, hogy ha két partner állapodik meg, tehát jelen esetben a Kormány és az MTV, vagy mondjuk az Országgyűlés, akkor az azért óhatatlanul szükséges lenne, hogy az MTV legalább azt lássa, hogy mi az, amit biztosan ad hozzá a Kormány. Ugye az MTV sajnos – és akik ismerik, azok tudják – már többször beelőzte a politikát. Először ő áldozott, majd utána várta, hogy a politikai ehhez képest, vagy a politikai döntéshozók ehhez képest finanszírozzanak. – Ez volt az egyik, ami logikai dolog. A másik logikai dolog pedig az, hogy magában az anyagban az MTV privatizációja van ebben a bizonyos PPP konstrukció keretében. Tekintettel a nemzetközi gyakorlatokra, meg egyebekre, nyilván ennyi előkészítés után nem lehet kijelenteni, hogy ez jó, vagy rossz, de egy olyan típusú előkészültségi fokban levő szándék, ami mellé valóban nincs kötelező ígérvényi finanszírozás, meghatározni az MTV nevében, mint egyértelmű módszert, én ezt azért megfontolásra ajánlanám. – Köszönöm! Dabóczi Kálmán: A következőkkel kezdeném: volt összevont bizottsági ülés a héten, akkor kaptunk kézhez a kuratórium elnökségének egyik tagjától egy vaskos anyagot, amiben szerepel egy mondat és én kérdezem, hogy ez tényleg így áll-e a valóságban? – A reorganizációs tervről írja, hogy az elhangzott konkrét kéréseket és javaslatokat a dolgozat szerzői átvezetik és a tervezet csak ezekkel érvényes. – Egy ilyen jellegű elnökségi határozat született. Ez stimmel-e a valóságban? – Ha igen, akkor a következő kérdésem az, hogy amit mi kézhez kaptunk reorganizációs tervet, az gyakorlatilag már nem él. Magyarul van frissebb verziója ennek. Ezt azért is kérdezem, mert mikor ma kézhez kaptuk a felügyelő bizottság anyagát – oldalszám nincs rajta, ezért lábjegyzet számot tudok mondani -, a 6. lábjegyzetében szerepel, hogy „a konzultáció következményeként a terv készítői az október 1-ei változatban ezt már szerepeltetik”. Úgy tűnik, hogy mi itt szavazunk egy reorganizációs tervről, de az élet úgy látszik… Czeglédi László: Még nem szavazunk. Dabóczi Kálmán: Még nem szavazunk, még nem tartunk ott, egyelőre csak tárgyalgatjuk, de ennek már van továbbfejlesztett változata. A felügyelő bizottság, az üzemi tanács, illetve akárcsak a 40 oldalas dokumentumhoz 25 oldalas hozzá fűzött véleményben fölsoroltak után, nekem annak ellenére, hogy közgáz, doktori diplomám, minden van, jogi végzettségem is, egész egyszerűen áttekinthetetlen már ez a reorganizációs terv. (/2/-vel jelzett kazetta oldalának vége.) (/3/-mal jelzett kazetta oldala következik.) Dabóczi Kálmán: (folyt.) Tehát én ezeknek az észrevételeknek a letisztázását, harmonizációját – az előttem szólóhoz hasonlóan – mindenképp javasolom. Szakmailag pedig annyit fűznék hozzá, hogy egyszerűen a peremfeltételek, amik szerepelnek a tervben – ahogy az előbb egy társam elmondta ezt , hogy a bérleti díj megtakarításról most merjük mondani konkrétan, ezer forintos precizitással - nem csak 10 millió, vagy nagyságrendileg 10-20 vagy 100 millió forintos nagyságrendű megtakarítás -, hogy mennyit fogunk bérleti díjon megtakarítani, illetve mennyit fogunk a 700 ember leépítéséből megtakarítani ezer forint pontossággal, hát ez kellően merész előfeltevéseket takar azért is, mert az 58
előbb mondta el elnök úr, azt sem tudjuk, hogy egyáltalán hány embert kell elküldeni, meg milyen struktúrában, mert nem történt még meg az átvilágítása ennek a folyamatnak. Tehát először van egy végeredmény, hogy ennyit el kell bocsátani, utána megnézzük, hogy tényleg el kell-e ennyit bocsátani. Én itt egy egész komoly belső ellentmondást érzek. Ráadásul az egésznek van egy olyan métasíkja, hogy ha az ember kinyitja a reorganizációs tervnek – nincs oldalszám, megint csak azt tudom mondani, hogy - visszafelé körülbelül a 4. oldalán egy logisztikai hálónak nevezett gandiagrammot, akkor, hát most ránézve a naptárra, október 1. van, tehát 2004. X. hónapnál tartunk, ez azt jelenti, hogy most már túl vagyunk például a készpénzforgalom minimalizálásán, kiutazások raconalizálásán, szerződések felülvizsgálásán, telefonhasználat szabályozásán, magyarul: a reorganizációs terv gyakorlatilag teljes gőzzel halad. A kuratórium meg se szavazta még a reorganizációs tervet. És ehhez jön még az, hogy a kuratórium elnöke úr pedig elmondta, nem is biztos, hogy ezt a kuratóriumnak meg kell szavaznia, mert ez nem is a kuratórium hatásköre, de azért beszéljünk róla. Itt több olyan ellentmondást látok, amit elég nehezen tudok magamban feloldani. De visszatérve a legelsőre, igaz-e, hogy van még ennél frissítettebb változat, amit mi még nem láttunk, illetve megoldható-e, hogy ezek az észrevételek valahogy egységes szerkezetbe összeálljanak, mert egész egyszerűen így kezelhetetlenné válik és én ezért ebben a formájában, ebben a pillanatban minden jó szándékkal és kreatív ötlettel egyetértve – nem tudom támogatni és nem tudom megszavazni ezt a reorganizációs tervet. Rudi Zoltán: Csak egyetlen pontra szeretnék válaszolni. A menedzsment nem késlekedhet. Tehát, ha van olyan lépés, amit meg kell tennünk és egyébként, amiről beszélt a tisztelt kurátor úr, beleértve a reorganizációt is, mint folyamatot, ez kifejezetten menedzsmenti feladat. Tehát, ha én meg tudok takarítani 5 millió forintot egy döntéssel, amit ma kell meghoznom, akkor azt nekem ma kell meghoznom, akkor ezzel nem várhatok és akkor majd azt úgy fogom tekinteni, hogy az nem a reorganizáció része volt. – Érti, remélem. – Nekem azt muszáj megtennem, mert egyébként nem gazdálkodok gondosan, felelősségteljesen az Rt. pénzével, tehát a jó gazda gondosságával járok el. Tehát én nem várhatok addig egy lépéssel - amit ma meg tudok tenni - egy komplex terv elfogadásáig, mert akkor hűtlenül kezelem az Rt. vagyonát, ezt nekem muszáj megtennem. És ha ezt a tervet majd jövő januárban fogadják el, én addig is azokat a lépéseket, amivel meg lehet takarítani pénzt, amivel hatékonnyá lehet tenni a szervezet működését, akkor is meg fogom tenni, merthogy ez a kötelességem a Gt. szerint is, meg a médiatörvény szerint is ez a kötelességem, hogy ezt megtegyem. De, amikor egy tervet fogalmazunk, akkor abba beleírtuk az azonnal intézkedéseket is, még azokat is, amiken már túl vagyunk, hogy lássa a tisztelt testület, meg lássák a döntéshozók, hogy milyen lépéssornak az eredményeként érünk majd el egy új vállalathoz. Egyébiránt Ön is tapasztalhatta, szakszervezeti álláspont, üzemi tanács álláspont, kuratóriumi elnökségi tagok álláspontja, felügyelő bizottsági álláspont, - valóban nagyon sok észrevétel érkezett. Ezeknek döntő többsége javít az anyagon, tehát hasznos, hogy ezek az észrevételek megszülettek. És ebből a mostani beszélgetésből is számos hasznos leszűrhető, az anyagot tovább javító álláspont, ötlet, javaslat kerekedik majd ki. Egyetértek Önnel, hogy most már túl sok javaslat van, már-már több a javaslat, mint maga a reorganizációs terv terjedelmében is, meg számszerűségében is és ezek a javaslatok egymással időnként vitatkoznak, tehát valóban kell egy egységes szerkezetbe foglalt változatot csinálni akkor, amikor minden javaslat már a rendelkezésünkre áll. 59
Czeglédi László: Én is hadd mondjak néhány mondatot. – Kezdem a végével. – Az lesz a javaslatom, hogy a kuratórium hatalmazza fel az elnökséget ennek a reorganizációs tervnek a jóváhagyásával az elhangzott észrevételek, javaslatok figyelembe vételével. Egy újabb kuratóriumi ülést nem tartok célszerűnek összehívni, de vitassuk meg. Két nagyon fontos tényezőt kell összeegyeztetnünk. Az egyik az idő, de az időtényező nem hathat az ellen, hogy kiforrott, elfogadható szintű anyagot tegyünk le az asztalra. Jaczkovics úrnak azért adtam szót, mert az ellenőrző testület tagja és nem tagja a kuratóriumnak, és nem az ellenőrző testület véleményét mondta el, hanem a sajátjáét, de miután őt a Fidesz jelölte és a Fidesz-nek nincs a kuratóriumban képviselője, azt tartom tisztességesnek, hogy mondja el ő is a véleményét. Amit elmondott, azzal egyet lehet érteni. Ha nem is próbáljuk átugorni azt a folyót, amit ő mond, akkor esélyünk sincs, hogy átérünk. Több kormány az elmúlt tíz évben nem teljesítette a kötelezettségét, sőt az Országgyűlés sem. De nem akarok politikai elemzésbe belemenni, mert nem visz előbbre. Viszont most van egy kormányhatározat, ami ad egy jó esélyt. Ezt az esélyt úgy gondolom kötelességünk kihasználni. Ezért dolgozunk most is, a mai nap reggeltől itt vitatkoztunk. Vitatkoztunk a Peták István úr előterjesztésén, sok mindenben egyetértettünk, sok mindenben nem. Bizonyos megfogalmazásával kifejezetten nem értettünk egyet, de van egy csomó javaslata, amivel egyetértettünk. Ez a dolgok normális menete. De egy idő után kell egy döntést hoznunk, és el kell indulni. Ezért javaslom azt, hogy hatalmazzátok fel az elnökséget – mi a jövő héten össze tudunk ülni, én 12ét javaslom -, a most elhangzottakat vegyük figyelembe. Vegyük figyelembe a felügyelő bizottságnak a véleményét. Én akkor lennék nyugodtabb, ha a felügyelő bizottság nem csak a bizalomra építene, hanem néhány számolást át is nézne. Ezt is hangoljuk be. – Vegyük figyelembe az üzemi tanács véleményét. Ez egy új gyakorlat, az üzemi tanács képviselői mindig jelen vannak az elnökségi üléseken, tehát informáltak, de a tanácsot nem egy ember képviseli, hanem többtagú. Ők is megkapták ezt a tervet, tettek javaslatot, ezt is vegyük figyelembe. A szakszervezetekkel más a kérdés. Egyrészt az üzemi tanácsban minden szakszervezet képviselteti magát, nyilvánvalóan a szakszervezeteknek a döntő beleszólása a létszámkérdésnél lesz és ki kell erre alakítanunk egy munkacsoportot. Hogy az irányok elinduljanak, kell, hogy most valamilyen döntést hozzunk. Ha egyetértetek azzal, és megbíztok az elnökségben és adtok egy felhatalmazást, akkor mi ezt a jövő héten tudjuk véglegesíteni, ha nem, akkor kérek javaslatot, hogy merre menjünk tovább. – Mindenkinek nagy a felelőssége ebben a kérdésben, hölgyeim és uraim! Peták István: Köszönöm, elnök úr! – Majdnem-majdnem oka fogyottá vált a megszólalásom, de hogy deklaráljuk, hogy azért tudunk kompromisszumot kötni és tudunk megállapodásra jutni, elmondom az eltervezett mondókámat. Azzal kezdeném, hogy az, amit az Rt. elnök úr elmondott a bevezetőjében, maximálisan egyetértek vele. Amit a vidéki stúdiókkal kapcsolatban elmondott, maximálisan egyetértek vele. Amit közte elmondott, azzal némi vitáim vannak, mert az már közvetlen kapcsolódik a reorganizációs terv jelenlegi minőségéhez. A reorganizációs tervvel kapcsolatban nekem többek között – és most a kurátor hölgyek, urak tájékoztatására is elmondom – gondom van, a múltkori elnökségi ülésen született egy olyan döntés, hogy a vitában elhangzottakat, vagy akinek még van véleménye az legyen szíves, írja le és adja be és 60
akkor majd ezt az írásos anyagot is figyelembe véve, átdolgozza az Rt. menedzsmentje az előterjesztést. Én megtettem ezt a hét végén. Kicsit terjedelmesre sikerült, 24 oldalasra. Van, aki ismeri kurátor társaim közül ezt az anyagot, de azt gondolom, hogy a túlnyomó többsége a kurátoroknak nem ismeri ezt az anyagot, éppen ezért mondtam most ezt el, hogy van egy ilyen anyag. Nem titok máskülönben, bárki megnézheti, de nem is gondoltam, hogy mindenkinek ki kellene osztani. A következő: elnök úr elmondta, hogy ez tulajdonképpen nem is terv, hanem csak egy elképzelés, egy koncepció. Igen, csak itt a probléma az, hogy erre a dolgozatra az van írva, hogy „Reorganizációs terv”. Na most, az Országgyűlés és a kormányhatározat a tervről beszél és én a tervet alaposabbnak, kimunkáltabbnak érzem, mint az elképzelést vagy a koncepciót. Szóval koncepciónak, mint műfajnak elfogadnám ezt a dolgozatot, még ha a tartalmával lenne is vitám, de mint tervnek, amelyiknek már olyan részletekbe menő dolgokat kell tisztázni, mint ami itt a vita során is fölmerült és amire te is céloztál, annak viszont nem tudom elfogadni, mert akkor erre meg azt mondom, hogy kimunkálatlan. Igaza van a felügyelő bizottságnak, hogy nem ismerünk olyan számokat, amelyből azokat és azokat a következtetéseket lehetne levonni, mint amire a reorganizációs terv végül is jut. Nem óhajtom most végigelemezni a reorganizációs tervet, meg a magam kis dolgozatát, széljegyzetét sem akarom fölmondani, mert egy kissé hosszúra nyúlna az egész. Tulajdonképpen azt szeretném mondani, hogy most van egy jobbulási folyamat kellős közepén ez a dolgozat, mert elindult egy közös gondolkodás, egy közös ötletezés, hogy hogyan is lehetne megoldani azt a helyzetet, hogy igen, szükség van egy organizációs vagy szervezetfejlesztési elképzelésre. Igen, szükség van egy székházra. Igen, most jelenleg a kettőt összekapcsolják, tehát mintegy – bocsánat - „zsarolt” helyzetbe kerültünk, hogy „most, uram isten, de azonnal” szülessen meg a legkiválóbb fejlesztési terv, mert ha ezt nem tudjuk produkálni két héten belül, akkor máris elúszik az egész. Szóval ez eléggé lehetetlen, buta állapot, de hát ezt most valahogyan föl kell majd oldanunk. Miután itt az anyagok beindultak és dolgozatok készültek, készülnek és az Rt. is elkezdte már ezeket beépíteni, mint ahogy ezt a felügyelő bizottság anyagából is látjuk, ennek következtében, elnök úr, nekem is ugyanaz a javaslatom, mint neked, azt hiszem az egy megoldás lenne, ha a kuratórium felhatalmazná az elnökséget, hogy az átdolgozott anyagot majd minősítse és ha úgy látja, akkor fogadja el és erről számoljon be a kuratóriumnak olyannyira, hogy netalántán az elkészült, véglegesített reorganizációs vagy szervezetfejlesztési tervet ossza is szét és ismertesse meg a kuratórium tagjaival. – Köszönöm! Czeglédi László: Ezért tűztem napirendre, hogy járjuk körbe. – Készült már tavaly egy olyan terv Bakó Lajos javaslatára, hogy ha semmi pénzt nem kapunk, mit fogunk csinálni. Tehát azt még egyszer nem kell megírnunk. De azért az optimistább változatra készülünk. Úgy gondolom, ha megfontoljuk ezeket a javaslatokat, amik itt elhangzottak, néhány számítást ellenőriz – nem kell mindegyiket – a felügyelő bizottság, hogy meggyőződjünk arról, hogy a számítások jók. Kétségtelen, hipotézisekből kellett kiindulni. De a hipotézist végig kell vinni, hogy kialakuljon egy teljes kép. Ez épp olyan, mint ha egy tervet lefuttatnak a számítógépen, hogy a megoldások jók, vagy nem jók. Ha ezt nem csináljuk meg, senki nem fogja helyettünk megtenni. Az Országgyűlés sosem fog és a Kormány sem garanciát vállalni egy címre, ami nincs kidolgozva. Tehát, amit mi időnként elvártunk naiv módon, hogy a Parlament majd így megy úgy ad pénzt, - nem ad pénzt. A Parlament akkor ad pénzt – hisz neki el kell osztani ezer jogcímen a rendelkezésre álló pénzkészletet -, ha meggyőződik arról, hogy valóban jól akarjuk felhasználni, jó célra és gondosan. A parlamenti viták során nagyon sokszor megkaptuk azt a szemrehányást, hogy a televízió már sokszor kapott pótlólag tőkét és nem érte el azt a célt, amit felvállalt. Parancsolj! 61
Sajgó Szabolcs: Az érdekelne, hogy egy ilyen esetben, hogy ha történik ez a megbízás, halad előre a munka, ez a dolgozat lassan tervvé áll össze és a következő kuratóriumi ülés lesz– megállapodtunk egy időpontban -, hogy a kettő között előreláthatóan lesznek-e olyan döntési helyzetek, amikhez jó lenne a kuratóriumnak valamiféle hozzászólása, ami túl megy azon, ami a mindennapi, a szükséges takarékossági és egyéb dolgokhoz tartozik, ami természetesen szükséges is, hogy önállóan haladjon előre minél gyorsabban, tehát ennek az egész tervvé növekvő anyagnak a tekintetében olyan döntési helyzetek, amik esetleg meghaladnák a kompetenciát és amiben most itt esetleg a kuratórium tud előre gondolkozva valamiféle véleményt mondani, hogy van-e ilyesmi? Czeglédi László: Van. Hát ebből egy csomó döntés születik, ami nagyrészt nem a mi döntésünk, hanem az Rt. döntése. Mik lehetnek ezek? – Nagyon rövid időn belül - a jó szelet ki kell használni – ki kell írni a pályázatot, azt a pályázatot, aminek alapján reményeink szerint sokan jelentkeznek külföldről, belföldről. Ez a pályáztatási rendszernek ma már EU-konformnak kell lenni, hisz az Európai Unióhoz való csatlakozásunk azt is jelenti, hogy átvesszük tőlük azt a hetven nem tudom hány ezer jogszabályt, ami számunkra kötelező, még akkor is, ha ennek nagy részét Magyarországon kevesen ismerik, vagy egyáltalán nem ismerjük. – A pályáztatást ismerjük. Már azokat a nyomtatványokat kell használnunk, amit az EU rendszeresített. Tehát ki kell választanunk egyrészt egy olyan céget – de ezt sem nekünk, hanem a menedzsmentnek -, amelyik ebben profi módon tanácsot tud adni és felügyeli. Mert nyilvánvalóan a televíziót arra hozták létre, hogy műsorokat gyártson és nem arra, hogy székházat építsen, meg beruházásokat bonyolítson. Az ott lévő nagyon jelentős szakmai ismeret arra elég, és arra jó, hogy ennek az alapjait meghatározza, hogy milyen legyen az új székház, milyen legyen az új technika. Ezt egy kiválasztott szakcégnek kell olyan formába önteni, hogy az pályázati kiírásra alkalmas legyen, aki ezért felel, hogy ne legyen alaki hiba, ne legyen tartalmi hiba. Úgy tudom elképzelni, megbízást adunk egy építésznek, hogy tervezze meg a házat, de hogy hány szobát szeretnék, és milyen legyen a fürdőszoba, azt én fogom megmondani, de nyilvánvalóan a tervező tudja eldönteni, hogy az a fürdőszoba ott jó-e, ahogy én gondolom. Ezután kerülne sor a pályázati kiírásra, aminek megvan a törvényekben szabályozott idősíkja és feltételrendszere. A pályázat után lesz az eredményhirdetés és a győztessel –reményeink szerint lesz ilyen – meg kell kötni a szerződést. Megnéztünk még más dolgokat is, de gyakorlatilag nincs nagyon más esély, csak az úgynevezett PPP konstrukció. Azért nincs más esély, mert a Kormány nem fog garanciát vállalni, nem is nagyon teheti meg. A Kormány garanciát vállalhat pár milliárdra, lehet, hogy erre is sor kerül, ha olyan likviditási helyzetbe kerül a televízió, lehet, hogy ezt kérjük az Országgyűléstől, hasson oda, hogy a Kormány ilyet vállaljon, de nem tud vállalni 30-35 milliárdra garanciát vállalni, vagy nem tudom mennyi lesz. Nehéz megmondani most, hogy mennyi lesz – egyesek kérdezik – a szolgáltatási vagy a bérleti díj. Mi csak ezt most tól-ig tudjuk belőni, ez attól függ, hogy ki lesz a győztes és milyen ajánlatot tesz, mi lesz benne a szolgáltatási csomagban. Mi azt kértük és úgy hagytuk eddig is jóvá és úgy került elétek is az anyag, azzal a feltétellel és ezért fontos a reorganizációs terv, mert a reorganizációs tervnek a keretszámokat kell tartalmaznia, hogy mi az a minimum, amivel meg lehet ezt valósítani. Azzal hagytuk jóvá és úgy terjesztettük elétek, hogy csak akkor érvényes a mi jóváhagyási határozatunk, ha az Országgyűlés gondoskodik a megfelelő forrás biztosításáról. Hogy mi a megfelelő forrás? – ezt közelítjük. Elmondtam már a múltkor, de még egyszer elmondom, most nagyon nehéz megbecsülni azt, hogy 2006-ban, ha felépül a székház, az milyen költségekkel fog járni. Az első év nyilvánvalóan több lesz, és a második-harmadik évben fog beállni. Ezt csak becsülni lehet, de igazán kiszámolni nem, közelítő 62
számításokkal meg lehet alapozni a becslést, de teljesen kiszámolni nem lehet. Akik azt kérik tőlünk – és vannak ilyen kérések -, hogy pontosan mondjuk meg, hogy mennyi lesz …, ez nem alapos kérés, meg kell mondanunk. Az embereinket meg kell győzni, akik itt dolgoznak, hogy van jövőjük, hogy jót akarunk, legyenek ebben társak. Tehát számos olyan kérdés van, amit először meg kell becsülni. Mindenki tudja, Arisztotelésztől tudjuk, hogy hipotéziseket kell felállítanunk és utána ezt a hipotézist megpróbálni megvalósítani, amit menet közben kell majd nyilván korrigálni. Nekünk, mint kuratóriumnak, igazából nem kell ezekben konkrét döntéseket hozni, mert ez tőlünk független. Nyilván fogunk tájékoztatásokat kapni, ha a médiatörvényből fakadóan nekünk kell valamiben kötelezettséget vállalni, a médiatörvény ezt szabályozza, de a tenderkiírásba, annak a részleteibe már csak azért sem szabadna részt vennünk, mert ha a tenderkiírást itt megtárgyalnánk, akkor nem tudnánk biztosítani azt a körülményt, hogy a pályázók az információt egy zárt rendszerben kapják meg. Ez nyilvánvalóan nem megy. – Ha ez nem világos számodra, akkor elmondom még egyszer, mert látom, csúnyán néztél rám. Egy tenderkiírás, mielőtt a tender megjelenik, annak az anyaga nem jelenhet meg sehol. Ha megjelenik, akkor az joggal támadható a vesztes részéről. Azért is van különválasztva. Nem is a televízió kell, hogy csinálja, hanem egy külön pályázat alapján kiválasztott szakcég, hogy ez a zárt láncolat biztosítható legyen, tehát a törvényeknek megfelelő legyen az eljárás. Parancsolj! – De, ha tudtok jobb megoldást, arra nyitottak vagyunk. Möcsényi Miklós: Nehéz jobb megoldást mondani. – Jó napot kívánok Mindenkinek! – Ugye abban a különös helyzetben vagyunk itt asztalnak ezen a végén, ha jól értettem, akkor valamilyen módon mi a tulajdonost itt megtestesítjük, vagy nem is tudom,… Czeglédi László: Képviseljük. Möcsényi Miklós: Vagy valami hasonlót teszünk. – Ugyanakkor van, aki régebb óta, de én nemrég óta belecsöppentem ebbe a helyzetbe, televízió technikai, technológiai szakismereteim nincsenek, maximum lehet valamilyen véleményem arról, amit így látok és elolvasok. Most ugye az a fajta vállalkozás-megközelítési dolog, hogy „majd csak lesz valahogy”, azt nem tudom, hogy a jelenlévők közül bárki a saját személyes vállalkozásában is így teszi-e. – Ez az egyik dolog. A másik, most itt végül is, ha úgy tekintem ezt az ügyet, mint bármilyen személyes vállalkozást, akkor azt lehet mondani, hogy van egy termék, a sugárzott műsor, van egy vevőköre. Ez a két dolog nagyjából változatlan. Viszont a vevő nem fizet a termékért, hanem azt ajándékba kapja. Pontosabban szólva, nem közvetlenül fizet a termékért, hanem közvetve az adóiból, valamilyen fura közvetett módon, de ezáltal meglehetősen bizonytalan módon. Tehát amiket én itt is hallottam és magam is föltenném a kérdést, hogy a termék kifizetésének pénzügyi garanciája, ha nincs meg, hogyan lehet valamit gyártani, hogy lehet vállalkozni annak az előállítására? Megmerné-e tenni bárki ezt a saját vállalkozásában? – Ez a kérdésem. A másik dolog, itt látunk pénzügyi adatokat 2006-ig. Ha ebből jól értem, akkor mondjuk 2007 lenne az az év, ami az átköltözés éve? Czeglédi László: 2006-ban már költözünk… Möcsényi Miklós: Nem lenne-e célszerű, mint minden normális üzleti vállalkozásban, ha azt mondom, hogy a meglévő gyáramat lebontom - vagy kiköltözöm belőle, az abban lévő ósdi technikát kidobom, kikukázom, eladom, amit tudok vele, azt csinálok, már csak azért is, hiszen egy teljesen új 63
technikára, technológiára akarok átállni -, felépítem, vagy felépíttetem az újat. Most az, hogy PPP, lízing, vagy micsoda, az abszolút teljesen mindegy az ügy szempontjából, csak a költségek az érdekesek, hiszen hány bevásárló áruház, ami parkolóstól, mindenestől lízing konstrukcióban épül és működnek. Tehát ez most egy pénzügyi kalkulációs részletkérdés. Czeglédi László: Csöndöt kérünk ott hátul, mert nem lehet hallani a hozzászólót. Möcsényi Miklós: Viszont, amikor azt mondom, hogy beköltözöm az újba, vagy elkezdem működtetni az újat, mondjuk annak is célszerű volna legalább az első három évére a várható bevételeket és kiadásokat tartalmazó pénzügyi tervet készíteni. Hát próbáljon meg valaki úgy elmenni egy bankhoz hitelt kérni, hogy nem tesz le egy megalapozott pénzügyi tervet a leendő, legalább az első három év működésére. Ezt itt nem látom. Relatív dolgok, hogy megtakarítok valamihez képest, aminek a bevételeiben már most se fizet ki nekem mindent, szóval ez nehéz fogódzó. Abszolút adatok praktikusabbak lennének. A létszám: nyilván itt a létszám mindenkit idegesít, olyan még nem volt, hogy az ne idegesített volna valakit. Hallottak Rudi úr felvezetésében, hogy 1600 belső és 700 külső, az 2300 vagy 2400 ember, aki ezt csinálja. A 700 fő elbocsátás a külsősöket érinti, vagy a belsősöket érinti, vagy mind a kettőt érinti, vagy most kit is érint ez tulajdonképpen? Vagy kidobunk 700 belsőst és megmarad a 700 külsős? Vagy hogyan lesz ez? Azt is hallottuk, hogy a leendő szerkezetben alapvetően gyártóbázis lesz ez a gyár, külsősök nélkül. Hát egy-két külsős biztos, hogy mindig kell, de alapvetően külsősök nélkül. – Jól értettem? – Akkor ez azt jelenti, hogy 700 külsősnek felmondom a szerződést, tehát nem elbocsátom és kész, vége, megy a bicikli tovább. Most ez csak egy számolásom nekem a jelen hallottakból, hogy ez így igaz lehet-e? Ha egy fűrészüzemi technológiáról lenne szó – mivel faiparos vagyok – egyszerűbb volna a helyzetem. Ott ugye, ha a régi fűrészgépet kiteszem, az újat beteszem, akkor ugye pontszerűen, szakadásszerűen a régi technológiából semmit nem érvényesíthetek az újnál, hiszen azonnal az újjal kell dolgoznom. – Most nem tudom, hogy ez tévétechnikában igaz-e? – És akkor ott nincs választási lehetőségem, hogy megtanulom-e az újat, vagy nem. Az a kérdésem, hogy a szakadásszerű átállás a digitális technikára az valóban ilyen egyszerűen és egyik napról a másik napra gördülékenyen vihető? Még egy kérdésem lenne, nem is tudom, hogy hány ember marad meg ebben a leendő új digitális felállásban, arra nem láttam itt modellt, hogy az a digitális valójában hány embert igényel. Könnyen lehet, hogy az a létszám, ráadásul nem is ugyanazokat az embereket igényli, még ha létszámra, főre hasonló a szám, hanem másokat igényel, hisz teljesen más az eljárás. Sok üzemben ez bekövetkezett. A régi „szaki”-nak bármilyen nagy becsülete is volt a régi eljárásban, alkalmazhatatlan az újnál. Tehát, lehet, hogy nem is ekkora a szám, hanem ebben még mozgás is van. Ha nem haragszanak, én ilyesmiket tudok ehhez elmondani, csak az alapján, amit itt olvasok, illetve, ahogy más dolgokat megközelítek és mindezek ismerete alapján legfeljebb egy „tartózkodom”-mal tudok a dologhoz majd hozzájárulni. – Köszönöm! Czeglédi László: Köszönöm szépen! – Parancsolj! Kocsis András! Kocsis András – médiaszakértő: Tisztelt Kurátorok! – Én végtelenül nagy tisztelettel hallgattam végig mindenkit és én is egy rossz szóviccel kezdem, sajnos itt „fűrészelésről” is szó van, ha nem is fűrészüzemről.
64
De a viccet félretéve, én azt gondolom, hogy azért jár tisztelet Önöknek, hogy ilyen rövid idő alatt nagyjából az derült ki, hogy valóban felkészültek és mindenki nagyon tisztességesen próbálja végiggondolni és nagyon komoly felelősséggel. Ugyanakkor azt hiszem, itt néhány axiomatikus pontot meg kell nevezni. Az egyik ilyen axiomatikus pontnak azt gondolom, hogy az MTV-nak székházra szüksége van, ez elkerülhetetlen. Sajnos az elmúlt húsz évben ez nem történt meg, tovább ez a helyzet nem húzható. Ezt egy axiomatikus pontnak fogjuk fel. A másik, ahhoz, hogy a tenderkiírás megtörténhessen, a reorganizációs tervet el kell fogadni. Ez egy feltétel. Ez megint egy axiomatikus pont, ami sajnos nem rajtunk múlik, nem a kurátorokon múlik. Az más kérdés, hogy milyen tartalommal, de el kell fogadni, hogy beinduljon a dolog. A harmadik axiomatikus pont: PPP, vagy egyéb finanszírozási rendszer. – Mivel én a gazdasági életben dolgozom, abszolút szívemből beszélne az, aki azt mondaná, hogy a Költségvetést terheljük meg, és egy hároméves bagetba beépített finanszírozással építsük meg. – Ez nem reális sajnos, ennek semmi esélye nincs. A hitelfelvétel majdnem ugyanez a konstrukció, mert állami garanciával kell működnie, az pedig gyakorlatilag szinte ugyanazt jelentené, mint ha az állam adna pénzt és ez a költségvetési hiányt növeli és a jelenlegi Kormány ezt nem kívánja vállalni. Tehát kizárásos alapon – különben a kollégának mondom – abszolút nem mindegy, hogy lízing, vagy PPP. Ezek teljesen eltérő konstrukciók. Jelen pillanatban a szorított helyzet miatt közgazdaságilag, ha nem is feltétlenül kell szeretni, de a PPP tűnik racionálisnak. A negyedik axiomatikus pont a normatív finanszírozási feltételek biztosítása. Teljesen igaza van, ezért én végtelenül tisztelem Rudi elnök urat, hogy egyáltalán letett egy ilyen tervet, amikor még konkrét számokkal nem rendelkezik. De hát ugye ez a navigale neszesszer című dolog és tovább folytatom, a viveur nones neszesszer – lehet, hogy Zoltánnak ez a sors jár, bár ez inkább vicc, bocsánat, „hajózni kell, de élni nem” -, de azért bízunk benne, hogy ez egy nagyszerű televízió lesz. Tehát itt bizony egy picit vakon kell repülni és kockázatot kell vállalni, de én hiszem, hogy megoldódik, mert meg kell oldani a normatív finanszírozást. Ha megengeditek és egy áthidaló javaslatot tennék, mert nagyon-nagyon sok okos észrevétel hangzott el. – A reorganizációs tervnek van egy iránya, egy célja. Én az elhangzottakból azt vettem ki, hogy a célját senki nem kérdőjelezi meg. Vannak tartalmi elemek, szinte már részletkérdések, amelyhez bizony több idő kell, hogy kidolgozásra kerüljön. Én esetleg – mint tanácsadó – azt tudnám javasolni, hogy a reorganizációs tervet fogadjátok el és januárban térjen vissza rá a kuratórium és az itt elhangzott javaslatok beépítése után januárban egy meghatározott itineri szerint egy részletesebb terv kidolgozására kerüljön sor, amelyet ti felügyelnétek, opponálnátok, és megnéznétek. – Köszönöm szépen! Czeglédi László: Parancsolj! Sajgó Szabolcs: Én olyan erősnek érzem az idő szorítását, azt hiszem, hogy az idézett mondás pont fordítva áll, mint hogy ha hát élni szükséges, kormányozni nem. Mert abban az esetben, ha ilyen kényszerek vezetik a döntéseket, akkor ez azt jelenti. Tehát akkor az első kényszer nem a kormányzás kényszere, hanem az élet kényszere. Most azt hiszem, hogy ez a kérdés is itt van asztalon. Azért is hoztam elő az előbb az előrelátható kérdéseket, a sok előre nem látható helyzet mellett, mit lehet előre látni, mert ugye a bizalom az fontos és máshogy nem is érdemes ezt az egészet csinálni. De azok a partnerek, akik az Rt-vel, az
65
Alapítvánnyal, stb.-vel végül tárgyalnak, ők nem biztos, hogy a bizalom alapján fogják ezt a tárgyalást és az összes szerződést kötni. Sőt, valószínűleg igyekeznek előnyt húzni a szorult helyzetből. Azt gondolom, hogy ezek azok az igen fontos szempontok, amik miatt szenved mindenki. Még egyszer, az én meglátásom szerint olyan erős ez a bizonyos kényszer, hogy ha most csak a jövő év elején történik a kormányzás nevében, hogy azt kell csinálni, a részletesebb tervezést és ugyanakkor az év végével pedig már egy kész székházban kellene elkezdeni a reorganizáció nyomán a teljesen új vállalatot, ez olyan képtelenségnek tűnik. Azt hiszem, az egy nagyon fontos kérdés, hogy mennyire szabad hagyni az idő szorítását, hogy olyan lehetetlen döntésekbe vigye bele az Rt-t és az egész közalapítványt… - Jó… Köszönöm szépen! Czeglédi László: Kire gondolsz, amikor azt mondod, hogy hasznot húzna ebből? – Ki húzna ebből hasznot? Sajgó Szabolcs: Egészen konkrétan, ha én kimegyek a piacra és látja bárki, aki ott van, hogy énnekem most nagyon valami kell, hát másként tárgyal. Czeglédi László: Most a befektetőre gondolsz? Sajgó Szabolcs: Bárkire, aki ehhez a munkához szükséges. Czeglédi László: Ez közbeszerzési pályázat. – Ha a befektető fejével gondolkozol, ő a piacon ezer helyre tudja tenni a pénzét. Ő azt fogja megnézni, hogy megtérül neki, vagy nem térül meg. Sajgó Szabolcs: Én semmilyen módon nem gondoltam senkire, csak egy hosszú folyamat van és elég sok partner. – Csak ennyi volt. – Köszönöm szépen! Czeglédi László: Köszönöm! – Kende János! Kende János: Én még egyszer elmondanám, hogy nincs más helyzet, mint ezt elfogadni és a tervre januárban visszatérni, vagy egyéb kompromisszumokkal megállapodni. Egyszerűen egy mai mondást mondanék, a show-nak mennie kell, hát nincs mese. Egyszerűen ez a ház összedől, ebben a házban nem lehet dolgozni. Most hiába a hozzáértők és kevésbé hozzáértők mondják el az apró véleményeiket erről a tervről, ezt a tervet tovább kell engedni és a tervet természetesen menetközben ki kell javítani, főleg szakértőknek, de kevésbé szakértőknek is el lehet mondani. Itt nem arról van szó, hogy egy fűrészgépet le lehet cserélni. Ez a fűrészgép már nincs. Úgy, ahogy van – ha nem lenne ilyen szép az épület -, az épületet össze lehetne omlasztani. Azt gondolom, hogy ezen egyszerűen tovább kéne lépni, mert ezeket az apró megjegyzéseinket, amiben feltehetően mindenkinek igaza van, ezt nem lehet folytatni, mert egy új épületbe kell költözni és ehhez minden lehetőséget szerintem nekünk, kurátoroknak meg kell adni. Czeglédi László: Parancsolj! Miklósi László: Első kérdésem az időtényezőhöz kapcsolódik, a másik meg a döntésünk presztízséhez. (Kihagy a hangfelvétel!) Kérdés, hogy ez sürgős döntés, erre jó lenne, ha konkrétan hallanánk a választ. Biztos vagyok benne, hogy ez a döntés nem várhat, én úgy érzem a magam részéről, hogy ha például ez segíti a döntést és a döntésünket ez növeli, nagyobb arányban hozzuk meg, én a magam részéről kész vagyok akár két hét vagy három hét múlva, amint ez lehetséges, a korábbi megbeszélt időponthoz képest előbb is, egy újabb nagykuratóriumi ülésen is részt venni. (Végig akadozott a felvétel!) Tehát amennyiben ez segít a döntésben, akkor ezt megfontolásra ajánlom. – Ezzel összefüggésben igenis végig kellene azt gondolni, hogy mi szolgál az ügynek, mi segíti egyrészt Rudi elnök úr napi 66
munkáját, mi segíti az elnökséget abban, hogy nagyobb, még az elnökséghez képest is nagyobb legitimáció álljon e mögött a döntés mögött. Amennyiben az a jó megoldás, hogy most a legkisebb közös nevezőt kimondjuk egy határozatként, amiben ma egyet tudunk érteni, ami mondjuk az a mondat, hogy „meglátjuk mi lesz”, például, hogy fontosnak tartjuk az új székházat, és ha tudunk egy, vagy két mondatot ilyet ma kimondani, lehet, hogy ez az egy, vagy két mondat segít. Hogy ha ehhez képest két hét múlva példának okáért összeülünk és megnézzük még egyszer ezt az anyagot, mielőtt nyilván az elnökség minden lehetséges újabb javaslatot figyelembe vesz, és akkor egy még újabb anyagot nézünk meg, ha ez segít, én a magam részéről erre is kész vagyok. – Én úgy gondolom, hogy ebben az irányban kellene gondolkodni. Czeglédi László: Köszönöm szépen! – Lehet hallani? – Nekem van egy javaslatom. Időzavarban vagyunk. Ez egy rossz dolog, hogy időzavarban vagyunk, de ebben az országban már megszoktuk az elmúlt tíz évben, vagy nem tudom hány évben. Ha most az időzavarra hivatkozunk és kibújunk a döntés alól, akkor én úgy gondolom, hogy nem jártunk el felelősségteljesen és ebben én nem kívánok részt venni. Ha egy ilyen lehetőséget elszalasztunk, akkor én úgy gondolom, nehezen tudunk az itt dolgozók szemébe nézni, de nehezen tudunk a megbízóink szemébe is nézni. – Abban viszont úgy látom egyetértés van, hogy csináljunk valamit. Mit tudunk csinálni? Ez a reorganizációs terv sarokszámokat és irányokat kell meghatározzon. – Itt elhangzott néhány dolog. – Elmondtam még egyszer, szeretném, ha a felügyelő bizottság a számolást is át tudná nézni. Tehát nyilvánvalóan kell még egy kis idő, hogy ez az anyag érettebbé váljon. De teljesen új anyag nem tud elkészülni. Nem fognak megváltozni napok, vagy hetek alatt a feltételek. Ugyanakkor a napok és hetek alatt csúszik az egész, tehát kifuthatunk abból a folyamatból, ami a költségvetési törvénnyel is összefügg, mert abba ugye kell, hogy valami szerepeljen, tehát egy olyan hibát vétünk, amit lehet, hogy egy év múlva kell elővenni, és nem biztos, hogy egy év múlva van erre akarat. Azt is lássátok, kedves kurátor társak, hogy nem mindenki érdekelt ennek a televíziónak a továbbvitelében, mert azt mondják, hogy 30 milliárdért nagyon sok minden mást is lehet csinálni, kórházakat, iskolákat, stb., és mindenkinek igaza van. De, ha a magyar kultúrát nézzük – és ez Peták Istvánnak örökbecsű érve, amit mindig szoktam idézni -, egy németnek más, mert ott van neki az a 300-400 milliós televízió Svájcban, Ausztriában, Németországban. De magyar televízió csak itt van. Tehát, ha mi ezt hagyjuk veszni, nem tudja pótolni sem a kereskedelmi televízió, a rádió meg különösen nem tudja ma már pótolni, mert meghaladott. Nekünk úgy gondolom, hogy saját nemzeti identitásunk, kultúránk érdekében meg kell mindent tenni rossz körülmények között, sírhatunk. Valóban, ha normálisan gazdálkodók lennénk normális feltételekkel, rég csődbe kellett volna vinni. De nem tudjuk csődbe vinni, mert nincs rá jogi lehetőség. Ez nem olyan gazdálkodás, amit te mondasz. Arra jó volt, hogy mondhattuk itt viccelve a Rudi Zolinak, hogy fűrészelik a fát. De értsd meg, sajnos az a logika, ami zárt és jó logika, nem használható itt, vagy csak részben használható. Én is vezetek több céget is – ha itt tartunk -, van egy rendes, kiegyensúlyozott gazdálkodás. Nem veszek fel hitelt, aminek nem látom a megtérülését. … Nem bántani akarlak, csak azt mondom, hogy a logikádnak csak egy része alkalmazható itt, mert a többi sajnos…
67
Miklósi László: A vevőnek mindenképpen fizetnie kell és a vevő pozíciója átcsúszott a kormányra bizonyos döntések következtében. Ha mi időzavarban vagyunk, akkor neki is illene időzavarban lennie a tekintetben, hogy meghozza a szükséges nemzeti misszió érdekében a pénzügyi fedezetet adó döntését. Czeglédi László: Erre azt tudom neked mondani, hogy a korábbi kormányok még ennyit sem tettek, mert nincs egy kormányhatározat. Itt legalább van egy olyan kormányhatározat, amitől nem vagyok teljesen optimista, de legalább egy optimizmusra alapot ad. Én most nem akarom a kormányok és az Országgyűlés különböző felelősségébe belemenni, mert nem visz előre bennünket. – Elmondtam – megmutatom neked, ha kell, az országgyűlési jegyzőkönyvet -, igen keményen fogalmaztam. Az csak arra volt jó, hogy elgondolkodtak. De ők is egy kötött gazdálkodásban élnek. Tehát most nem a felelősséget kívánom másra áttolni, hanem azt megoldani, amilyen helyzetben vagyunk, ami ebben az országban nagyon fontos lenne, hogy nemzeti gyakorlattá váljon, hogy ne sírjunk azon, hogy „Krahácsot megint nyomják”, hanem ezekből a körülményekből mit tudunk jól kihozni, a legoptimálisabbat kihozni. /(3)-mal jelzett kazetta oldalának vége.) /(4)-gyel jelzett kazetta old. következik.) Czeglédi László: (folyt.) Meg kell kísérelnünk. Lehet, hogy belebukunk, lehet, hogy nem fog sikerülni. De, ha csak azt vesszük célul, akkor … (/4/-gyel jelzett kazetta oldalának vége. – Nincs több felvétel ezen az oldalon.) (/5/-tel jelzett kazetta oldala következik.) Czeglédi László: (folyt.) … látjuk a hiányait, látjuk az erényeit. Gyakorlatilag a mai vitától én többet nem kaptam, mint amikor idejöttem. Ezeket a gondokat akkor is tudtam, mikor reggel kilenc órakor ide bejöttem. De azért jobb, ha ezeket megbeszéljük, mert bizonyos hangsúlyokat viszont megerősített. Még egyszer mondom, számomra például személyesen fontos, hogy a felügyelő bizottság bizonyos számolásokat leellenőrizzen, hogy úgy van, vagy nem úgy van, mert erre épülnek hipotézisek. Tehát azt kérem tőletek, kiosztottunk egy határozati javaslatot, adjatok nekünk felhatalmazást, hogy ezt az anyagot kiegészítsük, ennek az anyagnak az alapján kiegészítsük a reorganizációs tervet és ha úgy látjuk, ezt hagyjuk jóvá, és nektek meg beszámolunk róla. Parancsolj! Borsos Gábor: Jó napok kívánok mindenkinek! – Egyetértek az elnök által mondottakkal, csak magával a határozati javaslattal van az a gondom, hogy viszont akkor a nagykuratórium nem tudja meg, hogy milyen típusú véleményeket, milyen arányban épített be, hanem egyfajta utólagos jóváhagyást, felhatalmazást vagy feta biankó csekket nyújt az elnökségnek. Teljesen egyetértek ezzel az időzavar gonddal. Csak a legcélszerűbb valahogy az lenne, hogy mire ad utólagos felhatalmazást igazából a nagykuratórium az elnökségnek, ez nem világos. És az az anyag, amit majd elnökség jóváhagy – ha jóváhagyjuk ezt a határozatot -, az mennyiben fog eltérni a most látott anyaggal kapcsolatban, illetve mennyivel tud majd a nagykuratórium azonosulni azzal az anyaggal. Ezt valahogy át kellene hidalni. Most még én sem tudom, hogy miképpen. Czeglédi László: Ezért fogalmazok úgy, hogy a kiinduló az az anyag, amit megkaptatok. Ehhez vannak a kiegészítő javaslatok, amit letett írásban az üzemi tanács, a felügyelő bizottság és Peták
68
István, meg ami itt elhangzott a vitában. Ami a vitában elhangzott, ennek egy részét már egyébként is megvitattuk, tehát ettől több nincs. Ha valaki még akar valamit, akkor három napon belül írásban küldje ide be, mert lehet, hogy a 286dik javaslatnak van valami olyan … Meg kell adnunk azt a lehetőséget, hogy minél szélesebb körben merítsünk, de ez nem lehet idő nélküli. Ennyiben egyetértünk. – És ezután számolunk be. Elmondtam, hogy ha nagyon szorosan nézzük, nem kuratóriumi hatáskör. Pontosan azért hoztuk ide, hogy „több szem, többet lát” vita alapján a meggyőződéseink megerősödhetnek, elhalványulhat, kialakulhat egy olyan közös kompromisszumos vélemény, amit mindenki tud vállalni. Parancsolj! Pataky Albert: Csak egy kérdést, és lehet, hogy segít mindannyiunknak. Az elvi építési engedély meddig szól? – Én úgy tudom, hogy nagyon hamar lejár az ideje. Czeglédi László: Az építési engedély nem elvi. Az építési engedély határideje november 20. – El is felejtettem, ez is egy olyan objektív határidő, hogy értelmetlenség kihagyni. Pataky Albert: Ezt vegyük figyelembe, tisztelt kurátor társak. – Nekem is nagyon sok kérdésem van az anyaggal kapcsolatban, mint mindannyiunknak, de ugye vannak prioritások. A tévé érdekeit képviseljük, székház kell, a dolgoknak tovább kell menni, szerkezeti váltás kell. Sok minden kérdés van bennem, bennünk, hogy hogyan kell, de ha elmulasztjuk ezt a határidőt, és akkor újra … Nem sorolom. Sok mindenféle szabályzatnak a kidolgozásában részt vettem. Egy nagyon jó, praktikus munkamódszer, amit az elnök úr javasolt, hogy akinek van konkrét javaslata ezen túl, amik elhangzottak és olvastunk, ha ezen túl van konkrét szövegjavaslata valakinek, az írja le és minél előbb kerüljön bedolgozásra az elnökség részéről, mert ha húzzuk az időt, akkor elveszítjük a lehetőségeinket. – Köszönöm! Czeglédi László: Peták István! Peták István: Nem akarom tovább folytatni a tartalmi vitát. – A határozati javaslatot, amit kaptunk, azzal magam sem értek teljesen egyet. Én felolvasnék egy javaslatot, hogy hogyan javasolnám meghozni: A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma felhatalmazást ad a kuratórium elnökségének, hogy az előterjesztés alapján a felügyelő bizottság, az üzemi tanács, a további, már beérkezett – tehát múlt időben – írásos javaslatokat, valamint a kuratórium ülésén elhangzott véleményeket mérlegelje és ezek után dolgozza át az MTV Rt. vezetése a reorganizációs tervet. Az átdolgozott anyagot a kuratórium elnöksége minősítse, majd a kuratórium a következő ülésén véleményezze a reorganizációs tervet, azaz az elnökség döntését. Most látom, hogy stilisztikailag nem tökély ez a mondat. Czeglédi László: Egy kicsit hosszú. Peták István: De a dolog lényege… Czeglédi László: Értem, amit akarsz mondani és egyet is értek vele. Tehát az írásbeli vélemények is legyenek most már benne, hisz ebben maradtunk, ezt korábban fogalmaztuk. Peták István: Húzzunk egy cezúrát, hogy már újabb javaslatok ne nagyon jöjjenek, mert akkor nyúlni fog az idő. Czeglédi László: Október 5-éig. 69
Peták István: Azt gondolom, hogy a kuratóriumnak esetleg jogában álljon az is, hogy a mi döntésünket, hogy elfogadjuk az átdolgozott anyagot, ő minősíthesse úgy, hogy ez még kevés és tovább kell dolgozni rajta, de a döntésünk már tegye lehetővé azt, hogy az esetleges további lépéseket megtegye a menedzsment a székház felépítése érdekében. Czeglédi László: Beszámolunk a kuratóriumnak. Peták István: Bevallom őszintén, a székházzal kapcsolatban – bocsáss meg, hogy még ezt elmondom -, én nem vagyok nagyon híve ennek a PPP-nek, abszolút nem vagyok híve. De azt gondolom, hogy a kulturális bizottsági ülésén meghallgatva a megszólalókat, a törvényhozókat – csak szocialista és SzDSz-es képviselők voltak ott -, egyértelművé vált számomra, hogy pénzt nem várhatunk az elkövetkezendő nem tudom mennyi időben sem, mint ahogy nem várhattunk az elmúlt 8 évben sem. Ennek következtében azt gondolom, hogy olyan zsarolt kényszerpályán megyünk, ami szerintem egy nagyon rossz megoldás felé löki el az egészet, de egyfajta megoldást mégis csak jelent. Tehát én magam nem tudom ezt támogatni, a PPP-t, de kényszeredve – hogy így mondjam – jó képet vágok esetleg hozzá. Czeglédi László: Még hozzászólás következik és utána fogalmazzátok meg írásban ezt a határozatot. – Pista, írjátok le! Dr. Zimányi Tibor: Arra való tekintettel, hogy a hatáskör az egész kuratóriumra tartozik, ennél fogva nem tudok egyetérteni, hogy az elnökség elkésve, vagy nem kellő időben terjeszt elő valamit és akkor kényszerhelyzetbe állítja a kuratóriumot. Egyszerűen kényszerhelyzetbe állítja, hogy szavazzuk meg, mert különben mindent elvesztünk. Engedjétek meg, hogy ezt etikailag nem tudom elfogadni. Igenis a teljes kuratórium hatáskörébe tartozik a döntés és ehhez én a magam részéről ragaszkodom. Czeglédi László: Nem tartozik a kuratórium hatáskörébe. És etikailag meg azt mondom, hogy pontosan az a nagy baj, ha most formai okok miatt próbálunk ragaszkodni egy döntéshez. Valóban az lenne a jó, ha minden szépen, simán menne, de ebben az országban történelmi hagyományaink miatt nem megy minden szépen, simán. Ez most nem felmentés, pontosan az a felelősségvállalás, hogy ha az adott körülmények között is tudunk dönteni és nem azt mondjuk, hogy sajnos nem tudunk dönteni. De természetesen mindenkinek joga van a saját véleményét fenntartani és megvédeni. Az én javaslatomat annyiban módosítom, hogy egyetértek a Peták István féle javaslattal. Valóban közben itt elhangzott, hogy írásban is lehessen hozzátenni. Október 5-ét tartanám egy olyan időpontnak, aki ezt meg akarja tenni, annak úgy is a fejében van és egy-két napon belül ezt le tudja írni, tehát október 5-e legyen egy olyan határnap, ameddig ezeket az írásbeli javaslatokat várjuk. Parancsolj! Farkas Zsolt: Elnök úr, az előbb mondotta, hogy tulajdonképpen nem is esik a mi kompetenciánkba, hogy erről ugye döntsünk, vagy tárgyaljunk, vagy főleg döntsünk és szavazzunk. Hát akkor egész egyszerűen, hogy ez a helyzet, bizonytalan, hogy így, vagy úgy van, le kell venni a napirendről és valaki más fogja, nem tudom, ki fogja vállalni a felelősséget, de nem ez a tulajdonosi testület és főleg nem az egész tulajdonosi testület együttesen a döntésért a felelősséget nem vállalja. Czeglédi László: Mindenki vállalja a saját nevében. – Azt is elmondtam, hogy miért hoztuk ide. Úgy gondoltuk, egy olyan jelentős kérdés, hogy nem azt nézzük, hogy pontosan mit ír a médiatörvény, 70
hanem úgy gondoltuk, ez olyan fontos kérdés, hogy mindenképpen vitassuk meg és kérjük ki a kuratórium véleményét. Azért került ide. Farkas Zsolt: Bocsánat, akkor folytatom. – Hát, hiszen megtörtént, mert ugye itt vannak a hozzáértő szervezetek, az üzemi tanács, a felügyelő bizottság, az ellenőrző bizottság, az ellenőrző testület és néhányunknak a megjegyzése, azt hiszem ez talán elegendő lenne, hogy azokat a nyomatékos szempontokat valóban bele kell építeni, vagy megfelelő módon meg kell cáfolni. De én azt hiszem ennek a háromféle jelentős és nyomatékos felvetéseknek nem szabad olyan sorsra jutni, hogy egész egyszerűen majdnem hogy semmit, vagy a jelentőseket nem fogjuk figyelembe venni. Czeglédi László: Abban egyetértünk, figyelembe akarjuk venni. Farkas Zsolt: Csak az a kérdés, hogy mennyire, és miket, és miket nem. A lényeset nem, a lényegtelent igen, szóval magyarul, mi utólagosan már hiába mondjuk, és kapkodunk a fejünkhöz, hogy mi történt az aláírás után. Még valamit megkérdezek: az elnökségben, ha úgy adódna mégis – amit én ugye a magam részéről persze, hogy nem javaslom -, hogy megtörténne a helyesbítés, hogy történik az elnökségben a szavazás? – Nyolc tag van az elnökségben. Milyen módon fogja az elnökség elfogadni vagy elvetni? A nyolc embernek hogy vannak a szavazati súlyai? Mert, hogy ha négy-négy szavazat lesz, akkor döntetlen. Vagy valami olyasmi van, hogy az elnök szavazata dönt ebben az esetben? Tehát akkor öt és nagy szavazat áll elő? Czeglédi László: Erre válaszolok. – Nincs az elnöknek külön szavazati joga, tehát én is egy szavazattal rendelkezem. Nyolcan vagyunk, eddig is tudtunk dönteni, a döntéseink 99%-a azért egyhangú volt, mert addig vitatkoztunk, amíg valamilyen kompromisszumra nem jutottunk. Eddig ez működött. Ez az elnökség azért kétszer elnököt tudott választani, a korábbi elnökségek ezzel nem dicsekedhetnek. Sajnos még egy elnököt vissza is kellet hívnunk. Tehát úgy gondolom, hogy döntésképesek vagyunk. Egyrészt becsüljük egymást annyira, hogy végighallgatjuk az érveit, még ha mérgesek is vagyunk a másikra, akkor is megtaláljuk azt, hogyan tudunk kompromisszumot kötni. Én biztos vagyok benne, hogy tudunk döntést hozni. A felügyelő bizottság és az üzemi tanács véleményét azért kérjük, bekapcsolódnak ebbe a munkába. Eddig is részt vettek. Bekapcsolódnak ebbe a munkába. Azért gondoltuk így, mert mind a két véleményben vannak olyan fenntartások, amikről úgy gondoljuk, hogy tovább kellene gondolni. – Ezért javasoljuk ezt. De, ha azt mondjátok, hogy üljünk össze jövő héten egy kuratóriumi ülésre és meg tudjuk ezt oldani jobban, én abba is benne vagyok. Csak azt nem látom, hogy a kuratóriumi ülés mennyivel lesz jobb, mint az az elnökség, amelyik már jó egy éve ezzel foglalkozik. El kell döntenetek, hogy bíztok az elnökségben, vagy nem. – Egyébként a médiatörvény gazdasági ügyekben nem a kuratóriumot jogosítja fel, nagyon helyesen az elnökséget, mert harminc emberrel borzasztó nehéz kompromisszumot kötni olyan kérdésekben, amihez egy csomó előtanulmányra van szükség. Ugyanakkor azért van a kuratórium, mert az egy ellenőrzés, hogy mi helyesen vagy jól gondolkodunk. Itt azért tartom fontosnak ezt elmondani, mert a civil kontrollt szeretnénk, ha érvényesülne. Eddig úgy tapasztaltam, hogy érvényesül is. Kerekes Pálnak elfelejtettem megadni a szót. Kerekes Pál: Ugyanazt akartam elmondani, amit István… Czeglédi László: Gábor József! 71
Gábor József: Annyiban szeretném a kompromisszum irányába vége felé elvinni a vitát, hogy a tisztelt civil kurátortársak fölvetésében nagyon sok olyan elem volt, amelyet elnök úr is mondott, hogy hangsúlyossá teszi és ezt mi figyelembe fogjuk venni. Önöknek tisztában kell lenni azzal, hogy az elnökség feladata, hatásköre, felelőssége – ebbe most nem bonyolódok bele -… de mint minden felügyelő bizottságnak a gazdasági társaságokról szóló törvény fokozott felelősséget ad, tehát nem sorolom föl, hogy mit kockáztat a felügyelő bizottság, hogy mit mond. Sokkal többet, mint az önök jelenléte a médiatörvényből adódóan. Mi sokkal többel játszunk - maradjunk annyiban - a felelősség ágán, mint általában, mert nem csak a gazdasági társaságokról szóló törvény, hanem a médiatörvény is ezt megerősíti. Bízzanak meg bennünk - együtt az elnökséggel -, hogy ha mi olyat tapasztalnánk, ilyen felelősségi háttérrel, amire mi nem adjuk a nevünket, és eddig mi még mindig konszenzusos döntést hoztunk, akkor nekünk a törvények adta keretek között jelezni kell a tulajdonosi testületnek, hogy kérem szépen, olyan dolog van benne… Tehát a törvény írja elő, hogy jelezni kell. Ha ez elő fog fordulni, ezt jelezni fogjuk. Ha pedig nem elégséges ez a bizalom… Mi nagyon messzire elmentünk, látták az írásbeli javaslatunkat, hogy egyidejűleg toljuk a szekerét a megvalósulásnak, de ne lépjünk vissza nem fordítható dolgokat. De hogy ha Önök nem fogadják el ezt az elnök úr által javasolt megoldást – nem tudom, hogy az SZMSZ mit mond -, itt a fő kérdés az időtényező, napokon is múlik. Lehet, hogy hülyeség, amit mondok, tekintve, hogy nem 8 nappal előtte írásban…, hanem valamilyen kompromisszumos megoldással, ha Önök föltétlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy Önök döntsenek véglegesen. Az első javaslatom az, amit az elnök úr javasolt. De, ha lelkiismereti kérdésből, vagy egyéb más dolog miatt Önöket ez zavarná, akkor viszont segítsék elő úgy a döntést, hogy az eljárási szabályokat könnyítik azzal, mint ahogy mi is könnyítettük, mert mi is mondhattuk volna, hogy nyolc nappal előtte… Tehát mi is szombat, vasárnap reggeltől estig ott ültünk, próbáltunk nem kiesni a szerepünkből. Ha Önök ezt vállalnák, hogy legkésőbb két héten belül döntésképesek, de nem ragaszkodnak olyan formai előírásokhoz, mint máskor, ez lehet a második opció. Czeglédi László: Csak nem tudjuk fölülírni a médiatörvényt. Az nem szavazás kérdése, hogy 8 nappal előtte írásban. Az azt jelenti, hogy három hét. Parancsolj! Pataky Albert: Én még egyszer arra hívom föl a figyelmet, amit az előbb mondtam, a magam részéről én egyébként elnök úr javaslatát el tudom fogadni. De, amennyiben a dolognak segít, nagyobb nyomatékot és súlyt ad, egy olyan elnökségi ülést követően, amely nyilván, hogy mindenképp kell, hogy legyen, ahogy itt olvasható és hallottuk, mindent figyelembe vesznek, amit csak képesek figyelembe venni, mindent beépítenek, beépíttetnek, amit csak be lehet építeni. Hogy ha ez a dolog nem az elnökség döntéseként jelenik meg majd, hanem amennyiben ezt a nagykuratórium tudja támogatni, akkor azt vélem, hogy ennek a támogatottsága szélesebb lehet és ez kifelé előnyös lehet. Én feltételezem, hogy az elnökség döntését, amennyiben az elnökség egyet tud érteni egy változatban, hogy akkor azt mi is fogjuk tudni többségi alapon támogatni. – Ezt vélelmezem. Ha helytálló ez a vélelmezés, akkor lehet, hogy az ügynek többet használ. A formákat akár úgy is meg lehet oldani, hogy ma megbeszéljük, hogy mikor és mielőtt elmegyünk megkapjuk a meghívót a következő ülésre és tökéletesen betartottuk a formát, írásban legalább 8 nappal előbb mához két hétre kapunk egy meghívót. Tehát ezek megoldhatók, ha ez használ a dolognak. – Köszönöm! 72
Czeglédi László: Két lehetőség van. – A két hét sok. Vagy azt csináljuk, hogy most tovább megyünk a többi napirendi pontban, felfüggesztjük és 12-én folytatjuk. De akkor megint nem fogunk tudni egy héttel korábban újabb anyagot adni, hanem csak két nappal. Vagy ezt tudjuk csinálni, vagy az első variáció van, hogy felhatalmazzátok az elnökséget. Mind a kettő jó, döntsétek el, hogy ti mit választotok. Parancsoljatok! Vámosi András: Én ebben a szakmában dolgozom közel 40 éve. Vannak gazdasági tapasztalataim is, de igazából szakmai tapasztalat alapján azt mondom, hogy ez a lehetőség, hogy most lehet egy új televíziót csinálni, minden létező eszközt meg kell ragadni hozzá. Azok, akik ezt nem mérik föl, szóval 19-re kell lapot „húzni”, nincs más megoldás. Jelen pillanatban ez a televízió technikailag olyan elavult, hogy olyan műsorokat, ami esetlen nemzetközi piacon eladható, olyat nem is tud gyártani, mert olyan elavult a berendezése. Tehát nem tudja kiszolgálni a vevőt sem már, mert nincs miből. Tehát nem lehet itt vita kérdése az, bele kell menni minden létező eszközzel abba, hogy meg kell lépni azt, hogy egy új televíziót kell építeni. Aki bármilyen más oldalról próbálja ezt megközelíteni, az nagyon rossz úton jár. Sajnos évtizedek óta húzódozik ez a dolog, mert mindig mindenki valamit fontoskodni akart. Ez jellemző. A szakmai szempontot mindig a politika, meg a fontoskodók, meg a ki-ki alapon, félrelökték a dolgokat. Most egy percre félre kéne tenni a hülyéskedést és ki kellene használni azt a lélektani pillanatot, hogy talán lesz ebből a televízióból egy technikailag elfogadható minőségű. Az kétségtelen, hogy meg kell célozni egy olyan technikai színvonalat, ami megfelel az európai normáknak, de talán nem a legdrágábbat és azt kell kiválasztani, ami 10-15 milliós nyelvterületet ki tud szolgálni. De nem szabad itt semmilyen hátsó, meg nem tudom milyen szándékok mentén gondolkozni, csak szakmai szempontból. Az a verzió, hogy fölhatalmazzuk az ellenőrző bizottságot, az egy olyan fék ebben a rendszerben, ami gondolom, hogy a legtisztességesebben fogja ezt képviselni. Nem kell tovább itt szót szaporítani, fontoskodni, főleg úgy, hogy sokan nem tudják, hogy pontosan miről beszélnek. – Köszönöm! Czeglédi László: Köszönöm! – Mindenki megkapta a határozati javaslatot? – Ha ezt megszavazzuk, akkor nincs tovább, ha nem szavazzuk meg, akkor elővesszük a második tervet. Határozati javaslat: Az MTV Közalapítvány Kuratóriuma felhatalmazást ad a kuratórium elnökségének, hogy az előterjesztés alapján a felügyelő bizottság, az üzemi tanács és a további, a már beérkezett, illetve 2004. október 5-ig beérkező írásos javaslatokat, valamint a kuratórium ülésén elhangzott véleményeket mérlegelve dolgozza át az MTV Rt. vezetése a reorganizációs tervet. Az átdolgozott reorganizációs tervről a kuratórium elnöksége dönt, majd véleményezésre a következő kuratóriumi ülés elé terjeszti. Megállapítom, hogy határozatképesek vagyunk. Aki ezzel a javaslattal egyetért, kérem, emelje fel a kezét! Ki tartózkodott? – Négy. Ki szavazott ellene? – Kettő. Tehát húsz igennel, négy tartózkodással, kettő ellenszavazattal a kuratórium a határozati javaslatot elfogadta.
73