2011. október 23.
A zagyvapálfalvai Jézus Szíve Plébániatemplom lapja – III. évfolyam, 11-12. szám (34-35.)
Beköszöntő Kedves Olvasóink! Ismét eltelt egy hónap, és megjelenik templomi hírlevelünk új száma. Legutóbb a Szentírás vasárnapján köszöntöttük olvasóinkat egy új számmal, amely – a visszajelzések alapján – igen nagy sikert aratott. Kétségtelen, hogy ennyi hónap távlatából visszanézve is szép emlékeket idéz a két forró nyári augusztusi nap, nemzeti ünnepünk, amelyen Fodor József atyát köszöntöttük körünkben. Hasonlóan örömteli napot szeretnénk a Karitászmisével szerezni olvasóinknak, amelyet 2011. november 20-án rendeznénk, és szeretnénk, ha minél többen bekapcsolódhatnának ünnepünkbe. Imáikat kérjük ezért! Legközelebb akkor, a Karitász-misén, november 20án találkoznak lapunkkal, amely ez évi utolsó előtti, már egyben adventi számunk is. De szóljunk most röviden erről a számról. Olvashatnak 1956-ról és nyári élményekről. Találnak verset és az egyházközségi híreinket. Felidézzük a templom alapító plébánosát, Demeter Bertalan atyát és a II. világháború végét (ezúttal utóda, Kuchta András atya szavaival a Historia Domusból). Lesz Családok Éve elmélkedés Bíró László püspök atya szavaival, helyi híreinkben Szojka Ferencre emlékezünk, és szintén emlékezünk a rózsafüzér-társulat oszlopos tagjára, Dózsáné Terike nénire, aki elment közülünk – címszavakban ennyi mostani lapszámunkról. Ha belelapoznak, biztosan ezt a számot is értékesnek ítélik meg! Reméljük ezt a számot is örömmel veszik kezükbe, hiszen ismét tartalmasra sikeredett. Jó olvasást kívánunk! Gyurkó Géza diakónus atya és Veszelovszki Balázs szerkesztő
Közlemény Az előző számunk (szeptember 25.) óta is folyamatosan készülünk a tető javítására, amelyre egyelőre rajtunk kívülálló okokból nem volt mód. Egyházközségünknek fontos, hogy Isten háza, a templom megújulhasson. Szeretnénk továbbra is minden erőnkkel azon lenni, hogy megtehessük. Most már úgy tűnik, a szükséges és a hatóságok által kért papírokat elkészítettük, beadtuk, bízunk a pozitív döntésben, és reményeink szerint mielőbb elkezdhetjük a templomtető felújítását. Hogy erre mód lesz-e még a tél beállta előtt, az az időjárástól, a kivitelezővel történő egyeztetéstől, és az egyházközségi képviselőtestület döntésétől függ. (Annak idején, 1932-ben éppen a templomtetőt csinálták október és november között. Ez a Historia Domusban fennmaradt fényképen is látható, melyet a templomunkról szóló könyvben találnak.) Azt viszont mindenképpen örömmel közöljük, hogy egyházközségünk másik templomán, a vizslási templomon jól haladnak a felújítási munkálatokkal. Az október eleji kezdés óta szépen haladnak, reményeink szerint a közeljövőben sikerül befejezni. Hála és köszönet minden adományért, imáért! Továbbra is kérjük adományaikat, hogy szép lehessen a templom, és imáikat, hogy a felújítások szervezői, a szorgos kezek, akik építik-szépítik a templomot, Istennek tetsző munkát végezhessenek! Az egyházközségi képviselőtestület
1956. október 23. emlékére Országszerte ma sok ezer ember áll meg a munkában, tekint vissza a múltba, ünnepli az 1956-os hősöket. Tegnap diákok és tanárok százait lehetett látni ünneplő ruhában, valamennyi iskolában felcsendült a Himnusz, sokan kértek jó kedvet, bőséget, védőkart és víg esztendőt Kölcsey Ferenc szavaival. Nemzeti imádságunk szinte mindig aktuális, most azonban különösen is az, hiszen a nemrég történt katasztrófa miatt sokaknak kell újjáépíteni a házát, sokaknak vitte el mindenét a víz, sokan reményvesztettnek tűnnek, de szerencsére az összefogás ereje segít a bajbajutottakon. Ahogy egyként mozdult meg az ország az elmúlt hetekben, úgy 1956. október 23-án is egyként kiáltott fel a szabadságért. Mi, akik a történelemkönyvek lapjairól tanultuk a forradalom eseményeit, száraz ténynek foghatnánk fel „a magyar csodát”, a nagy birodalommal szembeni magyar összefogást – csak egy érettségi tételnek, amit meg kell tanulni a történelemkönyvek elsatírozott, a forradalmat átíró, olykor elferdítő lapjairól. Persze ez korántsem így van: a köztünk élő idősek, akik személyesen is átélték 1956-ot, valamennyien tanúskodnak a forradalomról, minden nagyszülőnek van egy személyes története abból az időből. Legyen az a téeszesítés elleni fellázadás, a november 7-i ünnepségre előzetesen legépelt, de soha el nem mondott díszbeszéd vagy a forradalmi bizottságok megalakulása. Városunknak különösen is fontos 1956. Mi, salgótarjániak október 23-án ünneplünk – a forradalom kitörését ünnepeljük, de december 8-án emlékezünk. Az október végi–november eleji szép napokat soha nem látott, kegyetlen megtorlás követte, akasztások, szégyenteljes sortüzek tömkelege zúdult a lakosságra. Büszkén mondhatjuk, hogy az ideológiailag magukévá tett Salgótarján is megmozdult: október 27-én a város majdnem középpontjában álló szovjet emlékművet ledöntötték. Jól ismerjük a fotót, amelyet a Pécskő utcai Kindl fotós készített az eseményről, a történelemkönyvek lapjain is ezt láthatjuk. A fiatal gyerekek, a szabadságért kiáltó munkások, parasztok tették emlékezetessé, ünneppé október 23-át a jövő nemzedékének. De mit üzen ma nekünk október 23-a – tehetjük fel a kérdést. Mindenekelőtt az összefogás mellett szól, csak együtt sikerülhet minden. Gondoljunk csak vissza az nyári árvízkárosultakra, akiknek szintén az összefogás révén sikerült megvédeni vagy helyreállítani a lakásukat. De 1956 utat is mutathat: ahogyan akkor a nemzet bátran igent mondott a szovjetfüggőség felszámolására, ahogyan igent mondtak az elnyomás elleni harcra és a diktatúra felszámolására, úgy nekünk is igent lehet mondani minden időben bátran a nemes célokra, a közös akarat kinyilvánítására. Érdekes, ahogyan összekapcsolódik 1956 és az egyház. A forradalmárok első cselekedetei között volt, hogy az 1948 karácsonyától ártatlanul börtönben, majd házi őrizetben lévő, többször megkínzott Mindszenty bíborost kiszabadítsák felsőpetényi fogdájából. Majd pedig 1956 októberének végén a Nagy Imre-kormány kimondta, hogy ártatlanul kínozták meg. (Folytatás a második oldalon.)
120 éve született templomunk alapító plébánosa, Demeter Bertalan atya (3.) Folytatjuk az emlékezést Demeter Bertalan atyára, templomunk alapító plébánosára. Ezúttal Kuchta András atya szavait idézzük a háború időszakáról és Demeter atyáról. A templomunk Historia Domusába 1946-ban írott sorokat, a „Fényes példája az áldozatkészségnek…” című könyvben találják. Kuchta András atya visszaemlékezése „A második világháború sok emberáldozatába került nemzetünknek, az anyagi áldozat is felbecsülhetetlen. Nincs módja a krónikásnak arra, hogy mindezt részletezze, helyi viszonylatban a végkifejlettel kapcsolatban. De két anyagi áldozatot-kárt mégis meg kell említeni. A három harang közül súlyban a középsőt elrekvirálták és eltűnt sok más harangtörmelék között valamely külföldi (német) gyűjtőtelephelyen. Szép templomunkban is komoly károkat okozott a közvetlen közelben lecsapódó és felrobbant aknalöveg a szilánkjaival. A stációs üvegablakok fele tönkrement, a keleti oldalfal, sőt tetőzet is rongálódott. Egy kis szilánk még a főoltárt is érte. A háborús arcvonal 1944 karácsony hetében vonult keresztül Zagyvapálfalván. A lakosság jó része óvóhelyeken húzódott meg ezalatt. (Zagyvapálfalva /Felső-bányatelep/ felszabadítása – pontosabban a hír hogy kimentek a németek – 1944. december 24-én este 6 óra körül történt. Ekkor jött meg az orosz katona a hírrel, hogy kijöhetnek az emberek az óvóhelyről, az alagútból. Azonban csak másnap reggel, tehát karácsony reggelén mertek kijönni onnan. Az alsófalu szintén december 25-én szabadult fel.) Az elhagyott lakások bezárt ajtóit katonacsákányok feszítették ki: így a plébánián is. Hónapokon át megszálló csapatrészek, illetve kórházi osztagok tartózkodtak a községben és temették halottaikat a templom udvarán, kertjében. (A plébános próbált tiltakozni, de eredménytelenül.) A plébánia szobái is kórtermek voltak egy ideig.
(A háború alatt, a bombázások idején rengeteg sebesült katona volt a községben, akik között sok orosz volt. A helyiek visszaemlékezése szerint hat vagy hét oroszt temettek a templomkertbe, körülbelül a templomtorony és a sekrestye közé, a halottak között egy nő is volt. Kilétükről nem tudunk semmit. Fából faragott keresztet készítettek nekik, amelynek a tetejére ötágú vörös csillagot tettek. A keresztek az idő folyamán eltűntek, a sírok viszont a mai napig ott vannak, noha ma már nem látható alakjuk. Sosem tárták fel őket.) 1944 végétől 1945. április 29-én este 10 órakor bekövetkezett haláláig sok gyötrelmes megpróbáltatásban volt része a (már évek óta tanügyi esperes, AC szakosztály egyházmegyei vezetője) plébánosnak. Minden agilitása mellett gyenge idegzetű, félénk ember lévén, a háborús front vontatott átvonulása, és szokott gyógyszereinek hiánya miatt testben-lélekben összeroppant. Gyanakvó természete még a káplánját is áthelyeztette éppen a legkritikusabb háborús pillanatban. Egyedül maradt. Bizalmasnak vélt hívei sem fogadták be magukhoz az óvóhely megszűntével. Előbb elzárkózva a beszállásolt németektől, utóbb iszonyodva a szovjet katonáktól, a szomszédos gyári, kétemeletes tömeglakás egyik ablakából szemlélhette otthona széthullását. A visszakapott lakásban bútorain kívül nem maradt egyebe, mint rajtalevő ruházata. Némi fehérneműt, törülközőt az időközben őt meglátogató kazári pap-iskolatársától kapott […] Halálos betegen került vissza otthonába, rövidesen provideálta őt a salgótarjáni esperes-plébános. Április 29én este 10 órakor örök álomra – életre hunyta le szemeit. Temetése május 2-án történt – nagy részvét mellett. A kívánsága szerinti helyen, a templom előtti kereszt előtt. Végrendelet nem maradt utána, amely bepillantást tett volna lehetővé csak sejtett anyagi javainak világába. Egyetlen élő nővére is csak pár szobabútor inflációs árát vehette kézbe az időközben intermiralis administratorként megbízott vitéz Kovács Józseftől.” Veszelovszki Balázs: „Fényes példája az áldozatkészségnek” – A zagyvapálfalvai Jézus Szíve templom története című könyvbő.
1956. október 23. emlékére – folytatás az első oldalról Ő a szabadulása utáni rádiószózatában, talán megilletődöttsége miatt nagyon röviden, de igen szívhez szólóan beszélt a néphez: „Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez. Senkivel szemben nincs gyűlölet szívemben. Csodálatraméltó hősiesség szabadítja meg most a hazát. A világtörténelemben páratlan ez a szabadságharc. Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink. Hála és imádság az áldozatokért, honvédségünk, munkásságunk, földmíves népünk példát mutatott az együttes hazaszeretetre…” Hogy mikor avatják boldoggá Mindszenty bíborost, nem tudni, de annyi biztos: fentről is segíti szeretett hazáját. Az életét is kész lett volna odaadni a magyar haza védelméért. A mai napon Kapisztrán Szent János emlékünnepe van. Az olasz hitszónok az 1450-es években érkezett Magyarországra, hogy a keresztes hadjáratokra embereket gyűjtsön, a török, a pogány nép elleni harcot megszervezze. A nándorfehérvári diadal alatt Hunyadi Jánossal együtt harcolt a török ellen: keresztjét a magasba emelve vezette a csapatot, majd Hunyadi is kitört, s sikeresen győztek a török erővel szemben. Emléküket őrzi a déli harangszó szerte a nagyvilágban. Érdekes egybeesés, hogy a diadal nagy szentjének napján egy
2
újabb diadalra emlékezünk: 1456 és a fél évezreddel, 500 évvel későbbi 1956. Legyen erőnk nekünk, magyaroknak mindig is igent mondani országunk védelmére a pogánnyal, a törökkel, a szovjetekkel szemben. Tollas Tibor 56-os szabadságharcos Túlélők című versében a hősöknek állít emléket: „Legyen csendes az álmuk, mert nem haltak hiába. Letarolt erdő fái úgy fekszenek vigyázzba’. Földtömte szájuk némán kiált időtlen esküt. Elvetett mag a rögben a csontmeztelen testük. Feldúlt sírjukon mécses október tűzvirága, a holtak jogán kérdez választ már mit se várva. Múltunkat elrabolták, a sivár jelen hallgat. Ők élik túl, — a holtak, a győztes forradalmat.”
Veszelovszki Balázs
BÚCSÚZUNK Mindig fájó, ha egy közösség elveszíti egy tagját. Kihull egy ember a csapatból, űr marad utána, és rájövünk, hogy milyen értékes embert veszítettünk el. Különösen így van ez egy templomba járó hívő esetén. Üres lesz a helye a templomban, a szentmiséken, kedves arca, kedves szavai, pillantása, köszönése hiányozni fog. Templomunk rózsafüzér-társulatának oszlopos tagja, a mindenki által szeretett Dózsa Györgyné Terike néni is ilyen volt. Mosolygós arca, szeretettel teli szavai, lelkes imája bizony hiányozni fog mindannyiunk számára. Betegsége miatt már hosszú ideje nem lehetett velünk, de csak testileg hiányzott a szentmiséről, lélekben velünk imádkozott. Többen látogatták az ismerősök közül, tőlük kérdezte, hogy mi újság a templomban, és tőlük fogadta örömmel a templomi újságunk példányát. Biztosak vagyunk benne: ő is imádkozott egyházközségünkért, templomunkért betegágya mellett. Október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén (a magyarok számára a legkedvesebb Máriaünnepen) 73 éves korában szólította őt magához a Jóisten. Mária ünnepén, akit napról-napra dicsért a szentmise előtti rózsafüzéreken, litániákon, melyet sokszor vezetett. Pótolhatatlan veszteség a rózsafüzér-társulat oszlopos tagja, éppúgy, mint a közelmúltban elhunyt Kakuk Barnabásné Ilonka néni és Zsélyi Barnabásné Annuska néni is, akikről szintén megemlékeztünk újságunkban. Kérjük a Jóistent, hogy adjon neki örök nyugodalmat! Emlékét megőrizzük, személye hiányozni fog egyházközségünkben! Most már odafentről figyel minket, értünk imádkozik a Mennyei Atya trónusánál. Rá gondolva így fohászkodunk: Adj Uram örök nyugodalmat neki! És az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjon békében! Jézus, Mária, Szent József szent nevében! Ámen! Látogassa meg a Salgótarjáni Egyházközségek Oldalát, ahol megtalálja egyházközségeink programjait, a hírleveleket, képeket, videókat, ünnepi írásokat! www.st-plebania.com Már a Facebookon is!
NYÁRI ÉLMÉNYEK 2011 Előző számunkban címlapon ígértük, de az akkor, frissen megjelent népszámlálási felhívás kiszorította a nyári élményeket bemutató cikket. Most pótoljuk mulasztásunkat, remélve, hogy így a hűvösebb őszi időben is jó lesz visszatekinteni a mögöttünk hagyott tartalmas nyár közös, emlékezetes pillanataira!
„Mária által Jézushoz!” Nyári hittanos tábor Sirokon 2011. június 27 – július 2.
Idén is nagy népszerűségnek örvendő tábort szervezett a Főplébánia templom hitoktatója, Kis Balázsné Dénes Márta és a KÖR közösség lelki vezetője, Kovács András (Pici) atya. Az idei tábor helyszínéül Sirok és környékét választották. A tábor témájául pedig a rózsafüzért és - a Család Éve jegyében – a családos szenteket. A táborban igen vegyes volt a korosztály: 3. osztályos gyerekektől kezdve egészen az egyetemista hallgatókig voltak. A táborba június 27-én, Szent László király ünnepén délelőtt indultunk. Ezen a napon megtörtént a csoportok beosztása és a tábori közös pólók kiosztása. A tábor ideje alatt minden nap elmondtuk az adott napra megfelelő rózsafüzért. Emellett kis némafilm is készült a Dicsőséges olvasó titkaiból. Az előadások és a kiscsoportos beszélgetéseken kívül a környéken túráztunk, és az egyik nap a közeli Bükkszéken a strandra is elmentünk. A táborban minden reggel tornával indítottunk és 2 nap is lehetőség volt a focipályán focizni illetve métázni. Szoros kapcsolatok alakultak ki a táborban, barátságok erősödtek meg. Számomra nagy élményt adott a tábor, hiszen hosszú idő után újra részt vehettem egy katolikus táborban. A táborból hazafelé jövet egy struccfarmot is meglátogattunk. Remélem jövőre is el tudok menni a táborba, mert rengeteg lelki élményt adott. Köszönet érte a szervezőknek és a jó Istennek! Egerszalóki Ifjúsági Zarándoklat Lássuk csak! Egerszalók egy mesés hangulatú falu lágy hajlású dombokkal, fürdőkkel, tóval és szőlőlugasokkal. Az emberek általában hőfürdőjéről ismerik, de én idén sem ilyen emberies dolgokért látogattam meg a falut a nyáron. Szalókon minden nyáron ifjúsági találkozót és lelkigyakorlatot szerveznek a helyi plébánián, mely öt napig tart, és folyamatosan fogadja a fiatalokat minden magyarlakta vidékről. A hangulat idén sem maradt el. Az Imperfectum együttes gondoskodott a zenéről, az előadók pedig Kerényi Lajos atya vezetésével a lelki épülésünkért voltak felelősek. Idén a téma a család volt. Hallhattunk a szerelem kémiájáról és az abból adódó veszélyekről is. Mindezeket kiscsoportokba szervezve meg is vitathattuk egymással. Itt idősebbek és fiatalabbak véleményei is hatnak az emberre, hisz minden ember más, és máshogy fogja fel a világot. Mindnyájan egymást fejlesztjük. A programok betetőzése hangulat tekintetében a sokakat megforgató szombat esti fesztivál és táncház. A fesztiválon különböző keresztény, vagy világi együttesekkel ismerkedhettünk meg, mint Csiszér László dicsőítő csapata, a M.Is.K.A., a népzenét feldolgozó Ethnofil, vagy akár a felvidéki, magyar verseket feldolgozó Kicsi Hang. Összességében azt kell mondjam, az tudja, aki ott volt. Épp ezért jövőre menjünk többen! Felejthetetlenek az élmények. Velős, életre szóló előadások, zenés Istendicsőítések, vagy akár a közös ebédre való főzőcskézésünk, melyet a tarjáni, pálfalvai és somosi fiatalok idén együtt intéztek.
Kis Domonkos és Kiss Zoltán
3
2011: A CSALÁDOK ÉVE – „Hívom a családokat 2011 októberében…” Bíró László püspök atya levele a magyar családokhoz
Levél a családokhoz, a házaspárokhoz, a jegyesekhez és a szerelmesekhez, a családokat szerető szerzetesekhez és paptestvérekhez és mindenkihez, aki a családi élet mellett áll. Elkötelezettség, felelősség, hűség A házasság és a család válságban van, harsogja a rádió és a televízió, erről szónokolnak szociológusok és társadalompolitikusok, ezt taglalják az újságok és szakkönyvek. Megállapítják, hogy a válság egyre súlyosabb gondot jelent a társadalomnak, hiszen ha a család valóban a társadalom legkisebb építő eleme, akkor a válságban lévő elemekből válságos épület fog épülni. A válság egyik legsúlyosabb tünete az egész Európát sújtó demográfiai tél: egyre kevesebb gyermek születik, egyre kevesebb lesz a munkáskéz, pedig az egyébként örvendetesen meghosszabbodó életkor miatt egyre több dolgozni már nem tudó embert kellene eltartani. A demográfiai gondok megoldása sürgető feladat, a megoldás kulcsát sokan a családban, a család megerősítésében látják. Ameddig ugyanis a gyermekvállalás együtt jár a szegénység kockázatával, a családok nem vállalnak elegendő gyermeket, tehát megfelelő gazdasági és szociális intézkedések szükségesek. A gazdasági válság miatt azonban nehéz megtalálni a családtámogatás forrását. A válságba jutott családok ahelyett, hogy a társadalmat gyarapítanák, terhet jelentenek, és gondot okoznak az egyes embereknek is. A válságból kilábalni nem tudó ember legszívesebben hátat fordítana a családnak, csődbe jutott eddigi életének, és új kapcsolatokat keresne. A polgári társadalom határozottan támogatja az ilyen törekvéseket, lehetővé teszi a válást, elismeri a nem házasságon alapuló, elköteleződés nélküli, könnyen felszámolható kapcsolatokat, támogatja ezeket az együttéléseket a gyermekvállalásban. Mindez természetesen nem segít a család válságának leküzdésében, ellenkezőleg, gyengíti azok megbecsülését, az embereknek a családba vetett bizalmát. Milyen segítséget tud nyújtani a közösség a családok válságba jutásának elkerüléséhez? Boldog II. János Pál pápa hívta fel a figyelmet arra, hogy a család válsága csak következmény, valójában korunk embere került válságba, és válságát magával viszi házasságába, családjába is. Külső jegyeket tekintve a házasság és a család gyorsan változó világunkban sokat változott, különösen az utóbbi évtizedekben. Általánossá vált a kétkeresős családmodell, megváltozott a férfi és a nő szerepe a családban, megsokszorozódtak a fiatalok előtt álló lehetőségek, ma nagyobb az egyén döntési szabadsága, mint néhány évtizede, ezzel együtt sokkal magára hagyottabb is. „A történelem jelen szakaszában, amikor a családra oly sok torzító és megsemmisíteni akaró erő támad, az Egyház, tudván, hogy a társadalom, valamint önmaga épsége és egészsége szorosan összefügg a család állapotával, sürgetőbb és égetőbb feladatának tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról; elősegítse e terv eredeti gazdagságának és emberi-keresztény értékeinek kibontakozását, s így hozzájáruljon a társadalom és Isten Népe megújulásához.” Korunk emberének válsága pedig épp abban gyökeredzik, hogy meg szeretne feledkezni teremtményi mivoltáról és Teremtőjéről. Isten az embert önmagáért, szeretetből és szeretetre teremtette (vö. GS 23.), „a család forrása az a szeretet, mellyel a Teremtő átöleli a teremtett világot”. (GratSan 2.) A házasság és a család minőségét a szeretet, az elkötelezettség, a felelősség vállalása és a hűség határozza meg. Azok a házasságok és családok, amelyekben Isten, aki maga a Szeretet, jelen van, nem jutnak válságba. Szépen mondja a régi magyar házi áldás: „Hol hit, ott szeretet; / Hol szeretet, ott béke; / Hol béke, ott áldás; / Hol áldás, ott Isten; /Hol Isten, ott szükség nincsen!”
4
Hogyan látjátok: könnyebb volt-e szüleiteknek, nagyszüleiteknek elkerülni a „válságot”? Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a családnak ne lenne szüksége támogatásra, arra, hogy a munkahelyek, az adózás, az egészségügyi és oktatási rendszer családbaráttá váljon. Fontos azonban tisztán látnunk, hogy a család csak akkor tud Isten tervének megfelelni, ha maguk a házastársak, sőt az egész társadalom tudatosan és elkötelezetten akarja ezt a tervet megvalósítani. A házastársak IGEN-je egymásra és házasságukra végérvényes, feltétel nélküli elköteleződést jelent, ősi magyar szokás szerint ezt esküvel is megerősítik. Hogyan is lehetne ezt az esküt megszegni egy-egy házassági vihar miatt? A Teremtő világot átölelő szeretetét soha nem vonja vissza, mindegyikünket, házasságunkat, gyerekeinket, egész családunkat végérvényesen szereti. Hogyan is lehetne ezt a szeretetláncot megszakítani gyengeségből, felelőtlenségből vagy hirtelen felindulásból? A családnak ahhoz, hogy élete kiteljesedjék, hogy a társadalom értékes alapsejtje legyen, biztonságra van szüksége, erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. A család minden tagja felelős a másikért, ez adja mindnyájuknak a biztonságot. A fiatalok, amikor közös jövőjüket tervezik, felelősséget vállalnak egymásért, leendő otthonukért, gyermekeikért, egymás szüleiért és rokonaiért. A gyerek felelőssége eleinte nem tudatos, csak később bontakozik ki benne az az elhatározás, hogy minden tettével örömöt akar szerezni szüleinek. A szülők felelősek gyermekeik egészségéért, neveléséért, különösen hitük kibontakoztatásáért. A családok felelőssége kiterjed a többi családra is, csak a közösen vállalt és megélt felelősség a család ügyéért segítheti elő a család társadalmi elismerését. Felgyorsult világunkban nehéz hosszú távra érvényes döntéseket hozni, ezért a „modern” gondolkodás előnyben részesíti a döntések visszavonhatóságát, megváltoztathatóságát, és igyekszik elkerülni a végérvényes megoldásokat. Ezért kerül a házassági hűség is az „elavult, idejétmúlt” értékek csoportjába. A hűségen ma legtöbbször a szó szoros értelmében vett szexuális hűséget értik, pedig ez sokkal tágabb fogalom. A hű házastársak mindig és feltétel nélkül egymás rendelkezésére állnak, akkor is, ha fáradtak, rosszkedvűek vagy idegesek. Rendelkezésre állnak, hogy egymást meghallgassák, hogy a másik kedvenc ételét megfőzzék, hogy együtt játszszanak és szórakozzanak. Ha pedig a munkahelyi elfoglaltságok, a gyerekek vagy más rászoruló családtagok gondozása miatt alig jut idő és alkalom a házastárs számára, megértők és megbocsátanak. A hűséget szolgálja a tapintatos, őszinte és bizalommal teli kommunikáció is. A jól kommunikáló házaspár nézeteltérések esetén könnyen tud megbocsátani és kiengesztelődni, vitájuk győztese mindig a szeretet. Sokévi házasság után is gyengéden adják egymás tudtára hogy „szeretlek, tied vagyok”. Mondjatok példát arra, hogy a házastársak egyikének állhatatos hűsége segítette a másikat visszatalálni a családba! A Teremtőjükhöz hűséges családok, nem kerülnek válságba. A szeretet a házastársak, a szülők és gyermekek között lényegében imádság és lehetővé teszi, hogy megértsük: „Isten a szeretet". A család mindennapjaiban különleges pillanatok adódhatnak, amikor az emberi szívek az isteni Szívvel találkoznak. Minden reggel felkelni, mosakodni, felöltözni, megreggelizni, munkába és iskolába menni, a gyerekekről gondoskodni, hazamenni, tanulni, vacsorát készíteni, enni, inni, egymással beszélgetni és egymást szeretni – ezer alkalmas pillanat arra, hogy Jézust a másikban és a másikon keresztül megtapasztaljuk. Minden pillanat kihívás, hogy Isten jelenlétét megtapasztaljuk a szeretetben és a szeretet által. Bíró László, az MKPK családreferens püspöke
Helyi hírek: Szojka Ferenc emlékére
Egyházközségi híreink
Mint focihoz nem értő, de a nemzet nagyjait, a foci nagyjait tisztelő írom ezeket a sorokat. A reggeli hírekben bemondták, hogy 80 éves korában elhunyt Szojka Ferenc labdarúgó. A hír egy hozzá nem értőnek, mint én, akár száraz tény is lehetne, és egy „megint szegényebbek lettünk” gondolattal letudhatnám a dolgot, most azonban ez nem így van. Nem a nagyok lettek kevesebben, és nem mi lettünk kevesebben: a város lett kevesebb egy nagy emberrel. Amikor tavasszal a kezembe vettem a Nógrád Megyei Hírlap tudósítását, és láttam a városi tévé beszámolóját a születésnapi köszöntőjéről, felvillant előttem, milyen nagy ember is ő. Eljöttek köszönteni „a nagyok”: Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, akikkel együtt játszott, és a sportkommentátorok legendája: Szepesi György. Szeretetteljes szavakkal szóltak róla, régi ismerősként köszöntötték őt. Életkoromból adódóan pályán már nem láthattam, érdeklődésem pedig mind a mai napig távol van a focitól. Azt viszont még a fociban nem jártas embereknek is el kell ismerniük: nagy embert vesztettünk el. Nagy embert vesztett az ország, de ami még fájóbb: szegényebb lett ismét a város egy nagy emberrel, egy büszkeségével. Az interneten rákeresve pályafutására, ezt találjuk: az Aranycsapat bő keretének a tagja volt, aki 1954-ben a világbajnokságon ezüstérmet szerzett. Továbbá: „Szojka Ferenc 1931. április 7-én született Salgótarjánban, és labdarúgópályafutása során kizárólag szülővárosa egyesületeiben – előbb a Salgótarjáni SE-ben, majd 19 éves korától az SBTC-ben – futballozott. A kiváló jobbfedezet 324 NB I-es mérkőzésen lépett pályára csapatában, 1956-ban az év labdarúgójává választották, majd 1966-ban fejezte be futballista karrierjét. Szojka Ferenc 1954 és 1960 között 28 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, és egy gólt szerzett címeres mezben, 1955-ben, a svédek ellen 7-3-ra megnyert találkozón. Tagja volt a helsinki olimpián aranyérmes együttes keretének, de nem lépett pályára a tornán, ezért nem nyert aranyérmet. Részese volt az 1954-es svájci világbajnokságon elért második helyezésnek, a Dél-Korea ellen 9-0-ra megnyert csoportmérkőzést végigjátszotta a tornán, majd négy évvel később szerepelt az 1958-as svédországi vb-n is.” (Origo) Amikor tavasszal szobrot leplezett le a Salgótarjáni Városszépítő Egyesület a sportcsarnokban, ahol ki tudja hány mecscset nézett végig Feri bácsi, volt szerencsém élőben is látni őt. Az ott elhangzott szavak, köszöntő beszédek, szeretetteljes üdvözlések még a nem sportrajongó bölcsészt is lázba hozták. Öröm volt őt ott látni: jobbra szoborként megformázva, balra pedig – szemben szoborbéli alakjával – élőben. Sokan mondtak szépet és jót neki, amiket bizonyára szívébe vésett. Azon a péntek délutánon jó volt ismét ott lenni a sportcsarnokban, jó volt köszönteni őt, jó volt együtt látni a szobrot és „a modellt”. Most már emlékünkben él tovább, valamint a nevét viselő Szojka Ferenc Stadionban, és a sportcsarnokban lévő szoborban. A salgótarjáni emberek közül sokan még évek, évtizedek múlva is emlegetni fogják a köszöntésen is meleg szeretettel emlegetett mérkőzéseket, de mi, fiatalabbak is – sportbarátok és tisztelők egyaránt – emlékezünk rá, mint a város büszkeségére, hogy „volt egyszer egy Szojka Ferenc”. Nyugodjon békében, emlékét megőrizzük! Búcsúzunk a város lakói nevében.
Kikerültek a padokra a novemberi szentmisékkel kapcsolatos borítékok. Minden borítékban van egy lap, erre írhatjuk fel elhunyt szeretteink neveit. Ezt tegyük bele a borítékba a felajánlásra szánt pénzösszeggel együtt. A novemberi közös misék elhunyt szeretteinkért lesznek felajánlva, a szentmisék előtt felolvassuk a szándékokat. Kérjük, hogy a borítékokat a sekrestyébe hozzák be Huszkó Jánosné Juci néninek. Mindemellett ne feledkezzünk el imádkozni halottainkért november folyamán! Októbertől a szentmisék és igeliturgiák rendje módosult: hétköznap és szombaton is 16.30-kor kezdődnek! Ne feledjük el! A szentmisék és a liturgiák előtt, ájtatosságot végzünk vasárnap is! A hittanórák időpontjai: Zagyvapálfalva Arany János Iskola: 1. osztály: hétfő 15.10-15.50, 2. osztály: csütörtök 14.45-15.50, 3. osztály: szerda 14.45-15.50, 4. osztály: csütörtök 15.25-16.30, 5-8. osztály: hétfő 13.45-15.00. Vizslás: 1-2. osztály: kedd 12.50-14.10, 3-4. osztály: kedd 14.15-15.20. Várjuk hittanosainkat! És várjuk szeretettel mindazon fiatalokat, akik kedvet éreznek hozzá, hogy az Isten oltáránál szolgáljanak! Jelentkezzenek a sekrestyében, hogy együtt tehessük teljesebbé a szentmiseáldozatot! Október 14-15-16-án rendezték meg a 72 óra kompromisszumok nélkül című rendezvényt, amelybe a salgótarjáni egyházközségek is bekapcsolódtak munkájukkal, felajánlásokkal – melyeket ezúton is köszönünk. Örömmel adjuk hírül, hogy október 15-én, szombaton templomunk egyházközségi képviselőtestületének tagja, Tóth Tamara házasságot kötött Szabó Gáborral. Isten áldását, hosszú, boldog családi életet kívánunk nekik! Megérkeztek a 2012. évi kalendáriumok, egylapos falinaptárak és hajtogatós naptárak a plébániánkra. A szentmisék előtt és után a sekrestyében lehet megvásárolni. Október 23-án, nemzeti ünnepünkön 11.00-tól az MTV 1-en szentmisét közvetítenek a Recski Nemzeti Emlékparkból – onnan, ahol 1950-53 között emberek százai dolgoztak és haltak meg a haláltáborban. A szentmisét dr. Kuklay Antal atya mutatja be, aki az 1956-os szerepvállalása miatt 1958-1963 között börtönben raboskodott. Aki nem tud részt venni aznap szentmisén, annak jó alkalom ez arra, hogy a hazáért imádkozzon! Aki velünk ünnepel templomunkban a 11 órai szentmisén, de meg szeretné nézni, az MTV 2-n 13.50-től megismétlik. Kérjük, továbbra is terjesszük, hirdessük a templomfelújításokat, hogy minél több emberhez eljussanak. Így közösen, közös erővel, mindannyiunk adományából épülnek-szépülnek ismét templomaink Ne feledjük! Október 29-én óraátállítás! Ez azt jelenti, hogy most egy órával „többet alszunk”. Hivatalosan éjjel 3-kor kell visszatolni az órát 2-re. Ezt azonban érdemes este megtenni, így biztosan nem érkezünk majd korábban a vasárnapi szentmisére! Végül még egy fontos hír. Többen keresték a templomunkról szóló könyv újabb kiadását. Örömmel írjuk, hogy az egyházművészeti napunkra kiadott könyv teljesen elfogyott. A megvásárolt könyvekből befolyt összeget teljes egészében a templomtető felújítására fordítjuk. Szeretnénk előbb-utóbb utánnyomást kérni belőle, most azonban minden erőnkkel és pénzünkkel a templomtető elkészítését támogatjuk Későbbi időpontban azonban fogunk utánnyomást kérni, és erről a hirdetésekben is szólunk. Gyurkó Géza plébániavezető diakónus atya
Veszelovszki Balázs
5
Ünnepeink, szentjeink Okt. 23. évközi 30. (missziós) vasárnap, NEMZETI ÜNNEP, az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezünk Október 25. Szent Mór püspök emléknapja Október 28. Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok emléknapja Október 30. évközi 31. vasárnap Október 31. Boldog Romzsa Tódor püspök és vértanú emléknapja November 1. Mindenszentek November 2. Halottak napja November 4. Borromeo Sz. Károly püspök November 5. Szent Imre herceg, Szent István király fia, a magyar ifjúság védőszentje November 6. évközi 32. vasárnap November 9. A lateráni bazilika felszentelése November 10. Nagy Szent Leó pápa egyháztanító November 11. Tours-i Szent Márton püspök November 12. Szent Jozafát püspök vértanú November 13. évközi 33. vasárnap November 15. Nagy Szent Albert püspök és egyháztanító emléknapja November 19. Árpád-házi Szent Erzsébet A karitász és a jótékonykodók ünnepe. November 20. évközi 34. vasárnap (az egyházi év utolsó vasárnapja) Krisztus, a mindenség királya KARITÁSZ-MISE templomunkban (országos gyűjtés a Karitász javára) TOURS-I SZENT MÁRTON Márton Pannóniában, Saváriában született, püspökként a papság műveltségét emelte, a szegényeknek gondját viselte. A jó pásztort, Jézust utánozva tette kötelességét. Szeretnénk mi is napról napra megtenni kötelességünket, észrevenni a rászorulót, és elvezetni a ránk bízottakat Krisztushoz. Savariában (a mai Szombathelyen) született 316-ban pogány szülőktől. Mint katonatiszt megismerkedett a kereszténységgel. Amiens városa előtt megfelezte köpenyét és odaadta egy didergő koldusnak. 18 éves korában megkeresztelkedett. 20 éves korában Poitiers-ben Szent Hilarius püspök exorcistává avatta. Visszatért Savariába, majd Milanoba, később Genovaba vonult, és a város közelében remetéskedett. 360-ban ismét Poitiers-be ment, és a püspök engedélyével a város mellett kolostort alapított. 371-ben a nép toursi püspökké választotta. Mint püspök is szigorú szerzetesi életet élt. 397. november 11-én halt meg. Tisztelete hazánkban is népszerű. Jól illik rá a szentmise kezdőéneke: Hűséges papot támasztok magamnak – mondja az Úr – ő majd mindent szívem szerint tesz, ahogyan kívánom!
Útravaló gondolatok Jelenits István tollából A piarista szerzetes a Vatikáni Rádió magyar nyelvű adásában mondta el gondolatait a művészetben megnyilvánuló szakralitásról, a hitről tanúságot tevő műalkotásokról. Először arról beszélt, lehet-e a szakrális művészetet az új evangelizáció eszközének tekinteni. Fontosnak tartotta leszögezni: az eszköz alá van rendelve az előre kitűzött céloknak. A művészet más, és más kapcsolatban áll a szakralitással. A művész, aki a hittől megérintve alkotásokat nyújt át a közönségnek, nem valamiféle szent hithirdetés eszközévé akar válni, hanem abban a tudatban szólal meg, hogy valami olyan friss mondanivalója van a hitről, ami meglepetésként éri azt is, aki a hitben nevelkedett, és érdeklődést ébreszt a hit iránt abban is, aki azt nem ismeri vagy elutasítja, de a művészek érintéseire fogékony. Ilyesféle kapcsolat van a hit, a szent és a művészet között. Nem egy szolgálat ez, ahogyan régen mondták, hogy a filozófia a teológia szolgálóleánya. Nem úgy szolgáló, hogy a teológia megjelöli a feladatot, ő pedig alárendelt szerepben teljesíti. A filozófia is valamiféle önálló találkozás az igazsággal, és ennek a találkozásnak kapcsolata van a hittel, a teológiával. Ugyanígy van a művészet és a szakralitás esetében is. Fontos újra elevenné tenni ezt a kapcsolatot, különösen ma Magyarországon, ahol a művészetről a diktatúra alatt a szakralitástól elszakadt gondolkodásmód nyilatkozott. Újra fel kell fedezni ezt a kapcsolatot művészet és hit között, ami akkor is megvolt, amikor nem beszéltek róla. A szakrális művészetek hetében az is lenyűgöző, hogy nem csak a templomokban régóta rejtőző művészi értékeket szólaltatjuk meg, hanem élő művészek alkotásai is megjelennek zenében, költészetben, képzőművészetben, építészetben. Ez azt mutatja, hogy a hit ma is megérinti a művészeket. A hit és a művészi alkotókedv spontán egymásra találása egy hallatlanul eleven tanúságtétellé válik. Jelenits István hangsúlyozta, hogy a szakrális művészet körébe nemcsak a képzőművészet tartozik, hanem a zene, az irodalom, és a művészet modern ágai is, a fotográfia, a film és minden, ami a művészt a hit vonatkozásából megérinti. Van, aki szolgálni akar ezzel, de szolgálni is teljes szabadságával tud, tehát nemcsak a tehetségét adja el egy feladat vállalására, hanem egész lelkével szegődik oda egy élmény bemutatására, művészi megvalósítására. Beletartozik a szakrális művészetbe a népművészet is, a népi játék, ami esetleg nem üti meg a felső művészet megszokott fogalmát, de valamiképpen mégis ehhez a játékossághoz, egy spontán megragadottság fogalmához kapcsolható. Megjelennek itt játékok, mondókák és egy spontán beszélgetés lehetősége nyílik meg, amit nem feltétlenül az oktatás határoz meg, hanem valamiképpen az együttgondolkodás öröme. Mindenképpen elmondhatjuk, hogy a művészet túlmutat az emberen, és a transzcendencia felé irányítja. Maga a transzcencia szó kicsit idegennek tűnhet egy olyan művész számára, akit nem a hit érintett meg, de a művész mindenképpen az az ember, aki az emberlét határait feszegeti, vagy nyitja meg az ismeretlenre, a hétköznapi ember meghaladására. Lehet ez akár a hitben, akár máshol, amit a hívő ember mégis rokonnak érez a saját hitben megvalósuló tapasztalatával.
(A Magyar Kurir nyomán)
Az imaapostolság szándékai novemberre Általános szándék (Keleti katolikus egyházak) Hogy a keleti katolikus egyházak tiszteletre méltó hagyományukat úgy ismerjék el és becsüljék, mint az egész Egyházat megillető lelki gazdagságot. Missziós szándék (Igazságosság és kiengesztelődés Afrikában) Hogy az afrikai világrész Krisztusban megtalálja az erőt ahhoz, hogy megvalósítsa a kiengesztelődésben és igazságosságban való előrehaladást, amelyet az afrikai püspökök második szinódusa megjelölt.
ZAGYVAPÁLFALVAI JÉZUS SZÍVE HÍRLEVÉL A zagyvapálfalvai Jézus Szíve plébániatemplom ingyenes lapja. Megjelenik: havonta, alkalmanként. Szerkesztette: Veszelovszki Balázs. Felelős kiadó: Gyurkó Géza plébániavezető diakónus. A plébánia elérhetőségei: Zagyvapálfalvai Jézus Szíve Plébánia 3104 Salgótarján, Budapesti út 55. telefonszám: 06/32-441-568, Diakónus Atya mobilszáma: 06-30-451-90-83, e-mail:
[email protected] Lapunk következő száma Krisztus Király vasárnapján, a Karitász-misén, 2011. november 20-án jelenik meg. 6 Szeretettel várjuk az olvasók észrevételeit, írásait, gondolatait! Lapzárta: november 11. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
