!HU000005898T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 005 898
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA B23B 31/16
(21) Magyar ügyszám: E 05 027473 (22) A bejelentés napja: 2005. 12. 15. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20050027473 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1683596 A2 2006. 07. 26. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1683596 B1 2009. 04. 01.
(51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 102005003034 2005. 01. 22.
(73) Jogosult: SMW-AUTOBLOK Spannsysteme GmbH, 88074 Meckenbeuren (DE)
DE
(72) Feltaláló: Rehm, Fritz, Dipl.-Ing., 88094 Oberteuringen (DE)
(54)
(2006.01)
(74) Képviselõ: Kis-Kovács Annemarie, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Befogóbetét szorítópofák részére
HU 005 898 T2
(57) Kivonat A találmány tárgya szorítópofához (4) kialakított befogóbetét (11), amely a szorítópofában (4) kimunkált mélyedésbe (6) behelyezhetõ és azzal oldhatóan összekötött alaptestbõl (12) áll, amelyen befogófogak (14) vannak kialakítva. Az alaptest (12) elfordulás ellen biztosítottan támaszkodik fel a mélyedésben (6) és a befogófogakkal (14) ellátott, a befogandó munkadarab (10) felé esõ homlokfelületén egy a befogófogakhoz (14) képest visszahúzott, ütközõként (15) kiképzett felfekvõ felülettel rendelkezik. Ezen kialakítással lehetségessé válik nemcsak a befogóbetét könnyû szerelése, és a befogófogak (14) részére hosszú élettartam biztosítása, hanem a befogófogaknak (14) a munkadarabba (10) való behatolási mélysége is elõre meghatározható, és a mindenkori alkalmazási célhoz illeszthetõ. 2. ábra
A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 5 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 005 898 T2
A találmány tárgya befogóbetét befogókészülékek, különösen befogótokmányok szorítópofái részére, amely egy, a szorítópofában kialakított mélyedésbe behelyezhetõ és a szorítópofával oldhatóan összeerõsíthetõ alaptestbõl áll, amelyen egy vagy több a befogófelületbõl kinyúló, egy munkadarabra hatást kifejtõ befogófog van kialakítva. Ilyen típusú körmös befogóbetétek a DE 3810 854 C2 iratból ismertek. Ezeknek a körmös befogóbetéteknek alaptestei itt hengeres testként vannak kiképezve, úgyhogy azok a hossztengelyük körül csúszva a szerszám hossztengelyéhez képest forgathatóan vannak ágyazva. Azonkívül a befogóbetéten csak két kerületi irányban egymáshoz képest oldalsó távközzel elhelyezkedõ befogófog van elrendezve, úgyhogy egy munkadarab csak a befogóbetét befogófogaival van a befogótokmányban tartva. A DE 3122876 A1 iratból ismertek továbbá befogóbetétek, melyek az 1. igénypont tárgyi köre szerint egy befogókészülék axiális irányú vezetékeibe vannak behelyezve, és egy vagy több fogakból álló befogófogazattal rendelkeznek. Ezeknél a kialakításoknál hátrányos, hogy a befogófogak behatolási mélysége egy befogandó munkadarabba nem állítható be, ezek sokkal inkább a szorítópofákra ható erõtõl függõen többé vagy kevésbé mélyen hatolnak be a munkadarabba. Csekély behatolási mélységnél nem alakul ki a munkadarab kielégítõ megfogása, túl nagy feszítõerõ esetében pedig a munkadarab nem megengedhetõ deformálódása vagy sérülése következhet be. Amennyiben a befogófogakat ismételten erõsen igénybe veszik, úgy azok ebbõl kifolyólag jelentõs kopásnak vannak kitéve. Ezáltal egy munkadarab megfelelõ befogása sok esetben nem érhetõ el az ismert körmös befogóbetétekkel. A találmány feladata ezért egy olyan befogóbetét létrehozása az említett típusú szorítópofák részére, amely nemcsak könnyen szerelhetõ és hosszú élettartammal rendelkezik, hanem a befogópofák behatolási mélysége a munkadarabba elõre megadható, és a mindenkori alkalmazási célhoz illeszthetõ. Jóllehet a befogóbetét és az ahhoz hozzárendelt, a szorítópofában kialakított mélyedések elõállítását kedvezõ költségek mellett kell biztosítani, mindazonáltal a befogóbetéteknek mérettartóknak kell lenniük és a munkadarab helyzetpontos befogásának lehetõvé kell válnia. A találmány szerint a bevezetésben ismertetett típusú befogóbetétnél ez azáltal érhetõ el, ha az alaptest az egy vagy több befogófoggal ellátott, a befogandó munkadarab felé esõ homlokfelületén a befogófogakhoz képest visszahúzott ütközõként kiképzett felfekvõ felülettel rendelkezik. A befogóbetéten kialakított ütközõvel biztosítható, hogy a befogófogak egy elõre megválasztható mélységbe hatolnak be a munkadarabba, mégpedig az ütközõ felfekvéséig, és ezzel a munkadarab deformálódásai és sérülései megbízhatóan elkerülhetõk, ugyanakkor azonban a munkadarab biztos alak- és súrlódászáró befogása biztosítható.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
Célszerû ez esetben, ha a befogóbetét alapteste hasáb alakjában van kiképezve, és egy ahhoz illeszkedõ, a szorítópofába bedolgozott mélyedésbe van behelyezve. Továbbá a találmány szerinti befogóbetétnél az alaptestnek az ütközõvel ellátott homlokfelületével szemben fekvõ külsõ felületét egy a két oldalfelületet összekötõ hengeres felület képezi, és a két oldalfelület és a hengeres felület a befogóbetét elülsõ homlokfelületének irányában folytonosan szûkülõen vannak kiképezve, ahol az oldalfelületek és a hengeres felület g=10–20°¹os, elõnyösen kb. 15°¹os szögnek megfelelõ hajlással vannak kiképezve. Elõnyös továbbá az alaptest ütközõjét a befogóbetét elülsõ homlokfelületétõl kiindulva a befogófogak elõtt elrendezni, és egy ütközõléc útján kiképezni, amely az alaptest elülsõ homlokfelületétõl távközzel, és a befogóbetét hossztengelyére merõlegesen fut. Annak érdekében, hogy a befogott munkadarab a befogókészülék irányába húzódjék, a befogófogak az alaptest hossztengelyének irányában keresztmetszetben trapéz alakban vagy háromszög alakban vannak kiképezve, ahol a befogófogaknak a befogóbetét elülsõ homlokfelülete felé esõ fogfelülete egy a tompaszög alatt és a befogófogaknak a befogóbetét hátoldali felfekvõ felülete felé esõ homlokfelülete egy b hegyesszög alatt hajlóan van az ütközõhöz képest kiképezve, és a fogfelületek a és b hajlásszöge mintegy 75°–85°, illetve mintegy 25° és 35°. Egy másfajta kialakítás szerint az alaptest befogófogai egy vagy több, a befogóbetét hossztengelyével párhuzamos, folytonos vagy megszakításokkal rendelkezõ foglécként lehetnek kiképezve, ahol elõnyösen a befogófogak a befogóbetétnek a befogandó munkadarab felé esõ homlokfelületén középen elrendezett foglécbõl vagy két egymáshoz képest oldalsó távközzel elrendezett, a befogóbetét hossztengelyével párhuzamosan futó foglécbõl állhatnak. Célszerû továbbá, annak érdekében, hogy különösen nagy nyomaték legyen átvihetõ, a befogófogaknak a befogandó munkadarab felé esõ homlokfelületeit teljesen vagy részben konvexen ívelten kiképezni. Ugyancsak elõnyös, ha a befogóbetétnek a munkadarab felé esõ homlokfelülete a befogófogak egyik vagy mindkét oldalán és/vagy a befogófogak közötti szakaszon konvexen ívelt felfekvõ felületként van kiképezve. Elõnyös továbbá, ha a homlokfelületen egymáshoz képest oldalsó távközzel elrendezett két befogófog között egy konvexen ívelt felfekvõ felület mint ütközõ van elrendezve. Annak érdekében, hogy a befogásnál befogófogak által elõidézett anyagfeltüremlések egy munkadarabon felvételre kerülhessenek a befogófogak és az ütközõléc között, és ill. a foglécekként kiképzett befogófogak és az ütközõ között a befogóbetét hossztengelyére merõlegesen, illetve azzal párhuzamosan futó szabad tér van kialakítva, amely az ütközõhöz képest visszahúzottan, elõnyösen hornyolatként van kiképezve, továbbá a befogófogak és az ütközõléc oldalsó, az alaptesten kimunkált lesarkításokkal vannak kiképezve.
1
HU 005 898 T2
A befogóbetét célszerûen egy csonka kúpszerûen kiképzett felfekvõ felülettel ellátott furatban feltámaszkodó és a szorítópofában kiképzett menetes furatba benyúló Torx-csavar segítségével van a szorítópofán rögzítve. Ennél a kialakításnál a szorítópofában kialakított menetes furat hossztengelye a szorítópofában támaszkodó befogóbetét furatának hossztengelyéhez képest kismértékben radiálisan kifelé eltoltan van elrendezve, úgyhogy a befogóbetét az oldalfelületeivel és mindenekelõtt a hengeres felületével elõfeszítéssel fekszik fel a szorítópofa ellenfelületein. Egy befogótokmány ütésmentes körforgásának beállításához elõnyös, ha a befogóbetétet befogadó szorítópofa egy betételemmel van ellátva, amelyen át a szorítópofa egy hozzárendelt alaptesten elrendezett keresztéken felfekszik. A betételem egy keresztmetszetében U alakban kiképzett sínbõl állhat, amely a szorítópofának a keresztékkel szemben fekvõ hátoldalán kimunkált mélyedésbe van behelyezve, és egy feszítõcsavar segítségével cserélhetõen a szorítópofával össze van kötve, úgyhogy a betételem cseréjével egy tökéletlen körforgás kiegyenlíthetõ. Annak érdekében, hogy a kopás csökkenthetõ legyen, a befogóbetét legalábbis a befogandó munkadarab felé esõ homlokfelületén egy súrlódáscsökkentõ réteggel, például titán-nitrittel van ellátva, és a befogóbetét alapteste erõsen ötvözött, edzett szerszámacélból áll, és a befogófogak, valamint az ütközõléc és a szabad tér a befogandó munkadarab felé esõ homlokoldalon szikraforgácsolással vannak egy nyersdarabból kimunkálva. Amennyiben a befogóbetét a találmány szerint van kiképezve, úgy biztosítható, hogy egy befogókészülék segítségével, amely ilyen befogóbetétekkel rendelkezik, egy munkadarab alak- és súrlódászáróan befogható, anélkül hogy fennállna az a veszély, hogy egy nem kielégítõ vagy túl nagy befogóerõ hat a munkadarabra, és ezáltal ettõl függõ károsodások következnének be. A befogóbetéten kialakított ütközõ révén biztosítható, hogy a befogófogak nagy befogóerõ esetén is csak megfelelõ mértékben hatolnak be a munkadarabba az ütközõ révén megválasztott ellentartás következtében, miáltal a munkadarab csak kismértékben deformálódik. Mindazonáltal a befogófogak benyomódása a munkadarabba folyamatosan biztosítva van, úgyhogy a munkadarab kisebb befogóerõ esetében is a befogópofák között szilárdan meg van fogva, és ezáltal megfelelõen megmunkálható. Minthogy a befogófogak behatolási mélysége az ütközõ segítségével a megmunkálandó munkadarabnak megfelelõen választható meg, és ennélfogva ismert, ez a megmunkálási instrukció ugyancsak elõre megadható, úgyhogy egy munkadarab utánmunkálása csak minimális ráfordítást igényel. Továbbá a javasolt kiképzés következtében a befogóbetét nagy méretpontossága és hosszú élettartama biztosítható, mindenekelõtt azonban a befogófogak találmány szerinti horogszerû kiképzésével egy behúzóhatás érhetõ el, azaz a befogott munkadarab a befogófogak behatolásánál a befo-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
gókészülék irányába húzódik. Amennyiben azonban a befogófogak tengelyirányú foglécekként vannak kiképezve, a munkadarabra kerületi irányban nagy nyomatékok vihetõk át. A befogókészülék körforgási pontossága ugyancsak könnyen korrigálható a betétdarab segítségével, anélkül hogy a pofákat ki kellene csavarni. Egy a találmány szerint kiképzett befogóbetétekkel ellátott befogókészülék ezáltal a befogóerõk nagyságától függetlenül lehetõvé teszi a mindenkor megmunkálandó munkadarabhoz illeszkedõ kielégítõ befogást, anélkül hogy a munkadarabon károsodások lépnének fel, és a befogóbetét megmunkálásánál és az ahhoz hozzárendelt mélyedés kialakításánál a szorítópofában magas költségek lépnének fel. A rajz a találmány szerint kiképzett befogóbetét egy kiviteli példáját ábrázolja, amelyet a következõkben részleteiben ismertetünk. A mellékelt rajzokon az 1. ábra egy befogókészülék annak szorítópofáiba behelyezett befogóbetéttel, egy ütésmentes körforgás beállításánál, részben axiális metszetben, a 2. ábra az 1. ábra szerinti szorítópofa egy befogott munkadarabbal nagyított ábrázolásban, a 3. ábra a 2. ábra részlete ismét nagyítottan ábrázolva, a 4. ábra az 1. ábra szerinti szorítópofa szorítóbetéttel elölnézetben, az 5. ábra a szorítópofába az 1. ábra szerinti behelyezett befogóbetét, nagyított izometrikus ábrázolásban, a 6. ábra egy befogóbetét annak hosszirányában futó befogófogakkal, és egy ütközõvel, a 7. ábra a 6. ábra szerinti befogóbetét izometrikus ábrázolásban, és a 8. ábra a befogóbetét egy másfajta rögzítése az 1. ábra szerinti szorítópofában. Az 1. ábrán szemléltetett és az 1 hivatkozási jellel jelölt befogókészülék munkadarabok befogására szolgál egy 2 befogótokmány segítségével, amelynek radiálisan állítható 4 szorítópofái a befogandó munkadarabra fejtik ki hatásukat. A 4 szorítópofák itt 5 csavarok segítségével külön-külön egy 3 pofaalapon vannak rögzítve, amelyek a 2 befogótokmány tokmánytestében radiálisan állíthatóan vannak elrendezve. Annak érdekében, hogy egy 10 munkadarab alakés súrlódászáróan legyen tartva, amint ezt a 3. és 4. ábra szemlélteti – a 10 munkadarab itt 10’ csúcsok között van befogva – a 4 szorítópofák egy 6 mélyedésébe külön-külön egy 11 befogóbetét van behelyezve, amely egy 7 menetes furatba benyúló 27 hengeres fejû csavar segítségével a 4 szorítópofán cserélhetõen rögzítve van. A 7 menetes furat hossztengelye itt a 11 befogóbetét A hossztengelyét szimbolizálja. A 26 hengeres fejû csavar áthalad a 11 befogóbetétben kialakított 26 lépcsõs furaton, és azon feltámaszkodik, úgyhogy a 11 befogóbetét a hátsó 20 felfekvõ felületével a 4 szorítópofához hozzá van szorítva. A 11 befogóbetét egy hasáb alakú 12 alaptestbõl áll, amelynek a 10 szerszám felé esõ 13 homlokfelüle-
1
HU 005 898 T2
tén az A hossztengelyre merõleges irányú 14 befogófog, valamint egy 15 ütközõ van kimunkálva. A 12 alaptest ezekkel szemben fekvõ felülete 16 hengeres felületként van kiképezve, a 12 alaptest két 17 és 18 oldalfelülete ezzel szemben sík felületként van kialakítva. A 12 alaptest 16 hengeres felülete, valamint a két 17 és 18 oldalfelület a 11 befogóbetét A hossztengelyéhez képest 15°¹os hajlással vannak kiképezve, hasonló módon vannak kialakítva a 11 befogóbetétet befogadó 6 mélyedés ellenfelületei is. Ezáltal a 12 befogóbetét felhajlításával szemben ellenhatás fejtõdik ki. A 14 befogófogak a szemléltetett kiviteli példánál keresztmetszetükben trapéz alakban vannak kialakítva, úgyhogy a 14 befogófog 24 és 25 fogfelületei a, ill. b szöget zárnak be a 15 ütközõvel. Az a tompaszög a szemléltetett kiviteli példánál 85°, a b hegyesszög ezzel szemben csak kb. 15°. A 14 befogófognak a 10 munkadarabba való benyomásánál a 10 munkadarab a 11 befogóbetét terelõereje következtében a 2 befogótokmány irányába nyomódik, úgyhogy az ezáltal létrejövõ behúzóhatás a 4 szorítópofa nemkívánatos kinyílása ellenében hat. A 14 befogófognak a 10 munkadarabba való benyomásánál kiszorított anyagot egy 22 szabad tér fogadja be, amely a 14 befogófog és a 15 ütközõ között a 12 alaptestben van kimunkálva. A kiszorított anyag így nem idézi elõ a 10 munkadarab és/vagy a 4 szorítópofa elnyomódását, mivel a 15 ütközõ a 11 befogóbetét elülsõ 19 homlokfelülete felõl nézve, mint a 14 befogófog elõtt az A hossztengelyre merõlegesen futó 21 ütközõléc van kiképezve, és a 17 és 18 oldalfelületeken egyegy 23 lesarkítás van kialakítva. A 11 befogóbetét a 14 befogófog segítségével, amint ez a 3. ábrából kitûnik, a 10 munkadarabbal alakzáróan és a 15 ütközõ útján súrlódászáróan van összekapcsolva, úgyhogy a befogókészülék és a munkadarab állandó és kielégítõ együttfutása biztosítva van. Tekintettel arra, hogy a 15 ütközõ a 10 szerszámon síkban felfekszik, a 14 befogófog nagy erõhatás esetén is csak korlátozottan tud a 10 munkadarabba a 15 ütközõ által kifejtett ellenállásnak megfelelõen behatolni, így a 10 munkadarab ezáltal a 14 befogófog hatására lényegében nem deformálódik. És minthogy az ellenállás nagysága és ezzel a behatolási mélység megválasztható, a mindenkor befogandó munkadarabhoz való illesztés a 11 befogóbetétek cseréjével könnyen megoldható. A 6. és 7. ábrán szemléltetett 11’ befogóbetét a befogandó munkadarab felé esõ 13’ felületén két egymáshoz oldalsó távközzel elrendezett 14’ és 14’’ befogófoggal van ellátva, amelyek a 11’ befogóbetét A hossztengelyével párhuzamosan futnak, és foglécekként vannak kiképezve. A 14’ és 14’’ befogófogak között az azokhoz képest visszahúzott 15’ ütközõ van kialakítva. A 6. ábrán kisebb vonalvastagsággal berajzolt ábrázolás szerint a 11’ befogóbetét rendelkezhet csupán egy 14’’’ befogófoggal, amely a 12’ alaptesten középen van kialakítva. A 14’ és 14’’ befogófogaknak a befogandó munkadarab felé esõ felületei, valamint a 15’ ütközõfelülete
5
10
15
20
25
30
35
40
45
2
konvexen ívelten vannak kialakítva, úgyhogy a munkadarabon külön-külön nagy felfekvõ felületet képeznek. A 13’ homlokfelületek külsõ részei ezzel szemben sík felületként vannak kiképezve. A 11’ befogóbetét kialakítása különösen nagy nyomatékok átviteléhez alkalmas, minthogy mind a 14’, 14’’ befogófogak, mind a 15’ ütközõ nagy érintkezõfelületekkel van kiképezve. A 12’ alaptest két 17’ és 18’ oldalfelülete, valamint annak 16’ hengeres felülete és a 12’ alaptestben kiképzett 26’ furat azonos módon van kialakítva, mint a 11 befogóbetétnél. Azonkívül a 14’, 14’’ befogófogak és a 15’ ütközõ között ugyancsak a 11’ befogóbetét A hossztengelyének irányában futó 22’ és 22’’ szabad terek vannak hornyolat alakjában elrendezve. A 8. ábra szerint a 11 befogóbetét egy 29 Torx-csavar segítségével van a 4 szorítópofán rögzítve, ahol a 29 Torx-csavar egy csonka kúpszerû felfekvõ felülettel ellátott 28 átmenõfuraton támaszkodik fel, és a 7 menetes furatba van becsavarva. Azon kívül a 7 menetes furat A’ hossztengelye a 28 furat A hossztengelyéhez képest kismértékben radiálisan eltoltan van elrendezve. Ezen a módon a 11 befogóbetét különösen a 16 hengeres felülettel a 11 szorítópofához van nyomva, miáltal egy játékmentes felfekvés biztosítható. Annak érdekében, hogy a 4 szorítópofa ütésmentes körforgása beállítható legyen, amint ez az 1. ábrából kitûnik, a 3 pofaalapokon egy-egy 8 kereszték van kialakítva, és a 4 szorítópofában kialakított, a 8 keresztékhez hozzárendelt 9 mélyedésbe egy U alakú 32 sínként kiképzett 31 betételem van behelyezve, amely egy 33 csavar segítségével cserélhetõen a 4 szorítópofával össze van erõsítve. Egy a 11 befogóbetétbe befogandó 34 hengeres mesterdarab és egy 35 mérõóra segítségével az ütésmentes körforgástól való eltérések meghatározhatók, és a különbözõ vastagságú szárakkal rendelkezõ 31 befogóbetétek cseréjével egy esetleges kiegyensúlyozatlanság kiegyenlíthetõ. A 11 befogóbetét 12 alapteste erõsen ötvözött, edzett szerszámacélból áll, és egy nyersdarabból készül, amelynek 13 homlokfelületén a 14 befogófog, a 15 ütközõléc, valamint a 22 szabad tér szikraforgácsolással ki van munkálva. Azonkívül legalább a 13 homlokfelület, a 14 befogófog, a 15 ütközõléc és a 22 szabad tér egy súrlódáscsökkentõ 30 réteggel van ellátva.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Befogóbetét (11, 11’) befogókészülékek (1), különösen befogótokmányok (2) szorítópofái (4) részére, amely egy, a szorítópofában (4) kialakított mélyedésbe (6) behelyezhetõ és a szorítópofával (4) oldhatóan összeerõsíthetõ alaptestbõl (12, 12’) áll, amelyen egy 55 vagy több a befogófelületbõl kinyúló, egy munkadarabra (10) hatást kifejtõ befogófog (14, 14’, 14’’, 14’’’) van kialakítva, ahol az alaptest (12, 12’) elfordulás ellen biztosítottan van a szorítópofa (4) mélyedésében (6) megtámasztva, azzal jellemezve, hogy az alaptest (12, 60 12’) az egy vagy több befogófoggal (14, 14’, 14’’, 14’’’) 50
4
1
HU 005 898 T2
ellátott, a befogandó munkadarab (10) felé esõ homlokfelületén (13, 13’) a befogófogakhoz (14, 14’, 14’’, 14’’’) képest visszahúzott ütközõként (15, 15’) kiképzett felfekvõ felülettel rendelkezik. 2. Az 1. igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a befogóbetét (11, 11’) alapteste (12, 12’) hasáb alakjában van kiképezve, és egy ahhoz illeszkedõ, a szorítópofába bedolgozott mélyedésbe (6) van behelyezve. 3. A 2. igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy az alaptestnek (12, 12’) az ütközõfelülettel (15, 15’) ellátott homlokfelületével (13, 13’) szemben fekvõ külsõ felületét a két oldalfelületet (17, 18, ill. 17’, 18’) összekötõ hengeres felület (16, 16’) képezi. 4. A 3. igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy az alaptest (11, 11’) két oldalfelülete (17, 18, ill. 17’, 18’) és a hengeres felülete (16, 16’) a befogóbetét (11, 11’) elülsõ homlokfelületének (19) irányában folytonosan szûkülõen vannak kiképezve. 5. A 4. igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy az alaptest (12, 12’) oldalfelületei (17, 18, ill. 17’, 18’) és a hengeres felülete (16, 16’) b=10–20°¹os, elõnyösen kb. 15°¹os szögnek megfelelõ hajlással vannak kiképezve. 6. Az 1–5. igénypontok közül egy vagy több igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy az alaptest (12) ütközõje (15) a befogóbetét (11) elülsõ homlokfelületétõl (19) kiindulva a befogófogak (14) elõtt van elrendezve. 7. A 6. igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy az alaptest (12) ütközõje (15) egy ütközõléc útján van képezve, amely az alaptest (12) elülsõ homlokfelületétõl (19) távközzel és a befogóbetét (11) hossztengelyére (A) merõlegesen fut. 8. Az 1–7. igénypontok közül egy vagy több igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a befogófogak (14) az alaptest (12) hossztengelyének (A) irányában keresztmetszetben trapéz alakjában vagy háromszög alakban vannak kiképezve. 9. A 8. igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a befogófogaknak (14) a befogóbetét (11) elülsõ homlokfelülete (19) felé esõ fogfelülete (24) egy a tompaszög alatt, és a befogófogaknak (14) a befogóbetét (11) hátoldali felfekvõ felülete (20) felé esõ homlokfelülete (25) egy b hegyesszög alatt hajlóan van az ütközõhöz (15) képest kiképezve. 10. A 9. igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a fogfelületek (24, 25) a és b hajlásszöge mintegy 75°–85°, illetve mintegy 25° és 35°. 11. Az 1–7. igénypontok közül egy vagy több igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy az alaptest (11’) befogófogai (14’, 14’’, ill. 14’’’) egy vagy több, a befogóbetét (11’) hossztengelyével (A) párhuzamos, folytonos vagy megszakításokkal rendelkezõ foglécként vannak kiképezve. 12. A 11. igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy az alaptest (12’) befogófogai (14’’’) a befogóbetétnek (11’) a befogandó munkadarab felé esõ homlokfelületén (13’) középen elrendezett fogléc útján vannak kiképezve.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
13. A 11. igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy az alaptest (12’) befogófogai (14’, 14’’) két, egymáshoz képest oldalsó távközzel elrendezett, a befogóbetét (11’) hossztengelyével (A) párhuzamosan futó fogléc útján vannak képezve. 14. A 11–13. igénypontok közül egy vagy több igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a befogófogaknak (14, 14’, ill. 14’’) a befogandó munkadarab felé esõ homlokfelületei teljesen vagy részben konvexen ívelten vannak kiképezve. 15. A 11–14. igénypontok közül egy vagy több igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a befogóbetétnek (11’) a munkadarab felé esõ homlokfelülete (13’) a befogófogak (14’, 14’’ ill. 14’’’) egyik vagy mindkét oldalán és/vagy a befogófogak közötti szakaszon konvexen ívelt felfekvõ felületként van kiképezve. 16. A 15. igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a befogóbetét (11’) homlokfelületén (13’) egymáshoz képest oldalsó távközzel elrendezett két befogófog (14’, 14’’) között egy konvexen ívelt felfekvõ felület mint ütközõ (15) van elrendezve. 17. A 6–16. igénypontok közül egy vagy több igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a befogófogak (14) és az ütközõléc (21) között és ill. a foglécekként kiképzett befogófogak (14’, 14’’) és az ütközõ (15’) között a befogóbetét (11) hossztengelyére (A) merõlegesen, illetve azzal párhuzamosan futó szabad tér (22 ill. 22’, 22’’) van kialakítva, amely az ütközõhöz (15, 15’) képest visszahúzottan, elõnyösen hornyolatként van kiképezve. 18. A 6–17. igénypontok közül egy vagy több igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a befogófogak (14) és a befogóbetét (11) tengelyének irányára (A) merõlegesen futó ütközõléc (21) oldalsó, az alaptesten kimunkált lesarkítások (23) által vannak kiképezve. 19. Az 1–18. igénypontok közül egy vagy több igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a befogóbetét (11) egy csonka kúpszerûen kiképzett felfekvõ felülettel ellátott furatban (28) feltámaszkodó és a szorítópofában (4) kiképzett menetes furatba (7) benyúló Torx-csavar (29) segítségével van a szorítópofán rögzítve. 20. A 19. igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a szorítópofában (4) kialakított menetes furat (7) hossztengelye (A’) a szorítópofában (4) támaszkodó befogóbetét (11) furatának (28) hossztengelyéhez (A) képest kismértékben radiálisan kifelé eltoltan van elrendezve. 21. Az 1–20. igénypontok közül egy vagy több igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy egy befogótokmánynak (2) a befogóbetétet (11) befogadó szorítópofája (4) a pofák ütésmentes körforgásának beállításához egy betételemmel (31) van ellátva, amelyen át a szorítópofa (4) egy hozzárendelt alaptesten (3) elrendezett keresztéken (8) felfekszik. 22. A 19. igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a betételem (31) egy keresztmetszetében U alakban kiképzett sínbõl (32) áll, és a szorítópofának (4) a keresztékkel (8) szemben fekvõ hátoldalán ki-
1
HU 005 898 T2
munkált mélyedésébe (9) van behelyezve, és egy feszítõcsavar (33) segítségével cserélhetõen a szorítópofával (4) össze van erõsítve. 23. Az 1–21. igénypontok közül egy vagy több igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a befogóbetét (11) legalábbis a befogandó munkadarab (10) felé esõ homlokfelületén (13) egy súrlódáscsökkentõ réteggel, például titán-nitrittel van ellátva.
5
6
2
24. Az 1–12. igénypontok közül egy vagy több igénypont szerinti befogóbetét, azzal jellemezve, hogy a befogóbetét (11) alapteste (12) erõsen ötvözött, edzett szerszámacélból áll, és a befogófogak (14), valamint az ütközõléc (21) és a szabad tér (22) a befogandó munkadarab (10) felé esõ homlokoldalon (13) szikraforgácsolással vannak egy nyersdarabból kimunkálva.
HU 005 898 T2 Int. Cl.: B23B 31/16
7
HU 005 898 T2 Int. Cl.: B23B 31/16
8
HU 005 898 T2 Int. Cl.: B23B 31/16
9
HU 005 898 T2 Int. Cl.: B23B 31/16
10
HU 005 898 T2 Int. Cl.: B23B 31/16
11
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
