1. XIV. évfolyam 1. szám AZ MTA MEZÔGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2002/1 XIV. évfolyam • 1. szám

AZ MTA MEZÔGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2002/1

2

Eseménynaptár * A martonvásári nemesítés újabb jelentõs sikereket könyvelhet el: állami minõsítést kapott Ukrajnában a korai érésû Mv Pálma. Javító minõségû búzánk, az Mv Magdaléna Macedóniában, az Mv Magdaléna, az Mv Magvas és az Mv Tamara Horvátországban nyerte meg a termesztõk és felhasználók tetszését és kapott állami elismerést. A siker nagyban köszönhetõ a fajták külföldön is bizonyított kiváló minõségi tulajdonságainak. Romániában már két éves kiváló eredményei alapján állami minõsítést nyert a korai Mv Major kukoricahibridünk. * A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma tanévnyitó ülésén tiszteletbeli egyetemi docenssé nevezte ki dr. Marton L. Csabát és dr. Pintér Jánost, intézetünk tudományos kutatóit. * A kutatóintézetnek 1955-1980 között volt igazgatója Rajki Sándor. A nyolcvan éves akadémikust június 5-én az MTA Agrártudományok Osztálya és a Mezõgazdasági Kutatóintézet által rendezett ünnepségen köszöntötték egykori munkatársai. * A június 13-14-én tartott országos kalászos gabona tanácskozásunkon ezévben is érdeklõdõk sokasága vett részt. A mezõgazdaság aktuális kérdéseirõl Kékkõi Zoltán az FVM politikai államtitkára tartott tájékoztatót. A legújabb fajtákkal és az agrotechnikai kísérletek eredményeivel ismerkedhettek meg a szakemberek, egyben tájékoztatást kaptak a vetõmagellátás helyzetérõl is. * 2001-ben, a Millennium évében július 14-én Martonvásár adott otthont a Fejér Megyei Önkormányzat hagyományos Megyenap-i rendezvényének, melynek helyszíne a Kutatóintézet volt. Ennek keretében EU Fórumot hívtak össze „A magyar mezõgazdaság és az Európai Unió” címmel. Elõadást tartottak: Horn Péter akadémikus, a Kaposvári Egyetem rektora, dr. Medgyasszay László országgyûlési képviselõ, Várallyay György akadémikus és dr. Udovecz Gábor közgazdász professzor. * Szeptember 18-19-én az országos kukorica fajtabemutató résztvevõi a növénytermesztés aktuális kérdéseirõl hallhattak új információkat Székely Bertalan FVM fõosztályvezetõtõl, va-

lamint a kukorica nemesítési és agrotechnikai kutatásokkal ismerkedtek. A mostoha idõjárás dacára is szépszámú érdeklõdõ fogadta el meghívásunkat. * Öt tagú iráni mezõgazdasági szakember delegáció volt intézetünk vendége október 4-12. között. A kukoricatermesztés technológiája, a nemesítési és agrotechnikai kutatási eredmények megismerése mellett vendégeink felkeresték Magyarország legszebb vidékeit is. * A Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alá tartozó intézmények igazgatói tartották értekezletüket Martonvásáron október 26-án Glatz Ferenc az Akadémia elnöke és Kroó

Norbert az Akadémia fõtitkára jelenlétében. * Hagyományainkhoz híven ebben az évben is részt vettünk az Agra Savaria (Szombathely, március 8-11.), a VI. Alföldi Növénytermesztési Napok Regionális Szakkiállítás és Vásár (Mezõhegyes, 2001. június 1-3.), a X. Farmer Expo Nemzetközi Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Szakkiállítás (Debrecen, 2001. augusztus 19-21.) és a Bábolnai Gazdanapok (szeptember 12-15.) rendezvényein. Kalászosgabona fajtáink és kukoricahibridjeink iránt minden kiállításon élénk érdeklõdés mutatkozott. A Maraton nevû hibridkukoricánk a debreceni Farmer Expo termékdíját kapta meg.

Kitüntetés

K

utatóintézetünk egy munkatársa a Millennium alkalmából magas rangú kormánykitüntetésben részesült, ami az egész martonvásári kutatóintézet számára jelent megtiszteltetést: „A Magyar Köztársaság Elnöke Dr. Bedõ Zoltán növénynemesítõnek, a mezõgazdasági tudomány doktorának, a Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézete igazgatójának a magyar

gabonatermelés korszerûsítésének szolgálatában végzett, nemzetközi hírû tudományos munkásságáért, kutatásfejlesztési tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta.” Meggyõzõdésünk, hogy ez a megtiszteltetés az egész martonvásári közösségnek is szól, mivel az elmúlt évek sikereit közös összefogással valósítottuk meg.

TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila Eseménynaptár – Kitüntetés 2 Dr. Marton L. Csaba – Dr. Szundy Tamás – Dr. Hadi Géza – Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Pintér János: Martonvásári hibridkukorica ajánlat 2002 3 Dr. Szundy Tamás – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Hadi Géza – Dr. Berzsenyi Zoltán: A kukoricatermesztés jövedelmezõségét befolyásoló néhány tényezõ 8 Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Dang Quoc Lap – Dr. Bónis Péter: A vetésidõ és a N-mûtrágyázás hatása a kukoricahibridek termésére és termésstabilitására az 1991-2000. években 11 Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter – Dr. Szundy Tamás – Dr. Marton L. Csaba: Aszályos évek Janus-arcai 14 Dr. Bónis Péter – Dr. Árendás Tamás – Dr. Marton L. Csaba: Martonvásári hibridkukoricák szántóföldi herbicidtolerancia vizsgálata posztemergensen kijuttatott gyomirtó szerekkel 15 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Árendás Tamás – Juhász Angéla – Rakszegi Mariann: Búzatermesztési tapasztalatok 2001-ben 16 Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Láng László – Láng Dezsõ: Új keményszemû búzafajták: Mambo, Marsall, Amanda és Panna 18 Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Láng László – Láng Dezsõ: Mv Verbunkos: „kiemelkedõen magas a sikértartalma” 20 Monsanto – Martonvásár együttmûködés 21 Három Mv búza elismerése Horvátországban 21 Szundy Péter: Ajánljuk magunkat… 22 Felfelé a tudományos ranglétrán 24 Dr. Hornyák Mária: A martonvásári Brunszvikok leszármazottja: Teleki Blanka 25 Dr. Matuz János – Dr. Petróczi István Mihály – Dr. Szunics László: In memoriam Erdei Péter (1928–2001) 27

2002/1

3

Martonvásári hibridkukorica ajánlat 2002

A

nemesítés évente 0,5–1%-kal növeli az újabb hibridek termõképességét. A termés növekedése nem – vagy nem elsôsorban – az optimális feltételek között mért terméspotenciál emelkedésének köszönhetô, hanem annak, hogy kedvezôtlen feltételek között az újabb hibridek termôképességük nagyobb százalékát képesek realizálni, jobb stressztoleranciájuk eredményeként. Magyarországon, kontinentális klímán a kukorica termésátlag növelését korlátozó két éghajlati elem, a hômérséklet és a csapadék (Surányi 1917). Surányi megfogalmazása ma még idôszerûbb, mert az utóbbi évtizedben gyakoribb a szárazság, magasabb a nyári hónapok átlaghômérséklete, öszszességében kedvezôtlenebb az éghajlat a kukorica számára, mint a XX. század elsô felében volt. Hazánkban ezért a stressztolerancia nélkülözhetetlen ele-

mei a szárazság- és hidegtûrés. Külön nemesítési módszert igényel a szárazsággal és külön módszert a hideggel szembeni tolerancia javítása. A hideggel szembeni tolerancia azonban segíthet a szárazsággal szembeni védekezésben is. A hidegtûrô hibrid korábban, a vetési szezon elején vethetô. A korábbi vetés korábbi virágzást eredményez, így a kukorica a legérzékenyebb fenofázisában elkerülheti a legnagyobb valószínûséggel a nyár második felében jellemzô aszályos periódust. A korábbi vetés nagyobb termést, alacsonyabb betakarításkori szemnedvességet eredményez. Ilyen szempontok miatt folytatjuk hidegtûrési kutatásainkat, melyek eredményeként hibridjeink hidegtûrése olyan szintû, hogy biztonságos védelmet nyújt a korai vetések esetén elôforduló kedvezôtlen hatásokkal szemben. Kiemeljük, hogy a többvonalas hibridjeink hidegtûrése jellemzôen még jobb, mint a

kétvonalasoké. Ez megnyilvánul a rövidebb kelési idôben, s a nagyobb csírázási százalékban is. Természetesen figyelmet fordítunk a hibridek minden agronómiailag fontos tulajdonságára, kiemelten a termôképességére, szárszilárdságára és betakarításkori szemnedvességére. A nemesítési programunkban született, és 2002-re ajánlott hibridjeinket ezen szempontok figyelembevételével szeretnénk ismertetni. Szemeskukoricáink között megfelelô arányban találhatók két- és háromvonalas kombinációk. Hibridjeink nagyobb része a FAO 300-as, FAO 400-as éréscsoportba tartozik, mert ezek alkalmazkodnak legjobban a hazai ökológiai feltételekhez (1. táblázat). Legkorábbi hibridünk az Mv TC 272 (1. ábra). Lófogú és simaszemû szülôk keresztezésével állítottuk elô. Az ilyen átmeneti szemtípusú hibridek víz-

1. táblázat

Martonvásári hibridkukorica ajánlat 2002-re Te nyé s zidõ

FAO S ze me s k uk orica

Ige n k orai

280

Mv 2 72

297

Mara

310

Mv 2 73

330

Dáma

380

Norma

Korai

390

B otond

hibridek

390

Mv3 5 5

430

Mv Major

440

Mv TC 4 3 4

Középéré s û

450

Gazda

hibridek

450

Maraton

450

Mv 4 44

460

Márta

Kés õi éré s û

504

Nóra

hibridek

550

Mv TC 5 1 4

hibridek

Te rme s zté s i javas lat Inte nzív

Fé linte nzív

Exte nzív

1 0 t/ha fe le tt

6-10 t/ha

6 t/ha alatt

2002/1

4 leadása jellemzôen vontatott, lassú. Az Mv TC 272 ezzel szemben gyors vízleadó, a standardhoz hasonló virágzási ideje mellett a betakarításkori szemnedvessége is a gyors vízleadó, lófogú hibridekre jellemzõ. Termôképessége olyan, mint a a kétvonalas standardoké. Az Mv TC 272 szárszilárdsága éréscsoportjában kiemelkedô. A dôlt növények aránya betakarításkor csak feleannyi, mint a standardoké. Ez túlérésben is biztonságos betakarítást ígér. Kedvezô ôszi idôjárás esetén az Mv TC 272 gyors vízleadásának, kiváló szárszilárdságának köszönhetôen akár szárítás nélkül tárolható. Az Mv TC 272 szemtermésének fehérjetartalma magasabb, mint a lófogú hibrideké. A Mara (FAO 297) lófogú szemtípusú, háromvonalas hibrid (2. ábra). A standardoknál 1–2 nappal késôbb virágzik, de vízleadása rendkívül gyors, betakarításkori szemnedvessége a standardokéhoz hasonló. Termése minden termésszint tartományban eléri a standardokét, különösen versenyképes a Mara az átlagos, vagy az átlagnál gyengébb adottságú területeken. A Mara szárszilárdsága kiváló.

1. ábra

3. ábra

Az Mv TC 272, a Mara, s a 2001-ben minôsített Dáma minden évben biztonsággal korán érnek, ideális ôszi búza elôveteménynek számítanak. A Dámát nevéhez illô elegancia jellemzi: növényei középmagasak, gyakran fejlesztenek két csövet, melyek hosszúak és karcsúak, csuhélevelei éréskor felnyílnak (3. ábra). A Dáma levelei ôsszel hosszú ideig élnek és fotoszintetizálnak. A szénhidrátok beépülése a szembe igen alacsony, akár 20% szemnedvesség eléréséig tart. A Dáma virágzási ideje a FAO 200as standardokhoz képest 3–4 nappal késôbbi. Rendkívül gyors vízleadásának köszönhetôen azonban a betakarításkori szemnedvessége a 18–20%-os tartományban már a standardokhoz hasonló (2. táblázat). Még alacsonyabb szemnedvesség-tartományban – késôbbi betakarításkor – a Dáma szemnedvessége a FAO 200-as standardoknál is alacsonyabb lehet. Termôképessége kiváló, három év átlagában a standardoknál 3–4%-kal adott nagyobb termést. Késôi virágzása miatt a Dáma tenyészideje FAO 330. A FAO 300-as éréscsoport vezetô

hibridje a Norma generatív, kétcsövûségre hajlamos, kiváló szárazságtûrésû, lófogú szemeskukorica (4. ábra). A kedvezô csapadékellátottságot nagy terméssel hálálja meg. Üzemi körülmények között 1997-ben 12,17 t/ha, 1998-ban 12,89 t/ha volt a maximális termése. A kísérleti helyek (26) átlagában 1997-ben 9,76 t/ha, 1998-ban 44 hely átlagában 8,78 t/ha volt a termése (5. ábra). Széleskörû adaptációs képessége a különbözô talajtípusokhoz történô alkalmazkodásban is megnyilvánul. Mind a savanyú homokon, mind a jó mezôségi vályogtalajokon a legjobb hibridek közé tartozik. Kiválóan hasznosítja az elôvetemény által visszahagyott tápanyagot. Vetésforgóban még akkor is eléri a 10 t/ha termésszintet, ha közvetlenül alá nem adunk mûtrágyát. Monokultúrában már az elsô 80 kg/ha N hatására közel négyszeres termést tud adni a nem trágyázott kontrollhoz képest (6. ábra). A tápanyagot a szemtermésbe koncentrálja, vegetatív tömege közepes, betakarítás után kevesebb szármaradványt hagy vissza, így utána a talajelôkészítés olcsóbb. Termésingadozása az évjárat hatására kisebb, mint a versenytársaké.

2. ábra

4. ábra

NORMA FAO 380 A legjobb szárazságtûrõ, korai érésû, generatív szemes kukorica 1996-ban OMÉK nagydíjat kapott

2002/1

5

5. ábra

(2. táblázat)

6. ábra

Az Mv 355 kétszeresen módosított kétvonalas szemeskukorica hibrid. Rendkívül gazdaságos vetômag elôállítása lehetôvé teszi, hogy vetômagja olcsóbb legyen, mint a Normáé. Közepes növénymagasság, nagy, súlyos lófogú szemekkel borított csô jellemzi az Mv 355-öt. Kiemelkedô termôképességét rendkívüli szemhosszúságának is köszönheti. Kedvezô csapadék-ellátottságú években 13,08 t/ha termésre képes üzemi körülmények között (7. ábra). A FAO 300-as és 400-as éréscsoport határán érik, tenyészideje hoszszabb, mint a korai FAO 300-as standardoké, de rövidebb, mint a FAO 400-asoké. Túlérésben is szilárd szára lehetôvé teszi, hogy néhány nap alatt utolérje szemnedvességben is a korábbi, gyorsabb vízleadású FAO 300-as hibrideket. Az Mv 355-höz hasonló megjelenésû a háromvonalas Botond nevû hibridünk. Termôképessége és tenyészideje is hasonló. Szemtelítôdése hosszú (a Normánál korábban virágzik, de szemnedvessége hosszú ideig mintegy 1,5–2%-kal több). Termésingadozása eltérô évjáratokban is kicsi. Üzemi körülmények között 1998-ban 12,09 t/ha

7. ábra

volt a rekordja, míg 29 kísérleti hely átlagában 9,17 t/ha termést ért el. A korai éréscsoportba tartozik az Mv NK 333 (FAO 390) is, melyet költségtakarékos – „low input” – technológia esetén célszerû termeszteni. Az Mv NK 333 nemcsak igen kedvezô vetômagárával, hanem extenzív körülmények közötti kiváló szemtermésével is felhívja magára a figyelmet. Ezért nemcsak siló-, hanem szemeskukoricaként is közkedvelt a termesztôk körében. Az Mv TC 434 (FAO 440) tipikus kettôs hasznosításra ajánlott hibrid, melyet egyszerre minôsítettek szemes- és silókukoricaként is. Szemesként gyors vízleadóképességû, jó termôképességû, szilárd szárú háromvonalas kukorica (8. ábra). A Maraton egy olyan kétvonalas hibridkukorica, amely az intenzív és extenzív típusú hibridek kedvezô tulajdonságait ötvözi magában. Gyengébb termôhelyi adottságok mellett többet képes teremni, mint a speciális, ilyen feltételek közé ajánlott hibridek, kedvezô körülmények között pedig versenyképes bármely intenzív típusú hibriddel. Másként fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy a Maraton egy alapvetôen intenzív

típusú hibrid, melybe sikerült beépíteni a szárazságtûrést és az agresszív tápanyagfeltáró képességet. Minden tulajdonságában kiváló, megfelel azoknak az elvásároknak, amelyeket egy korszerû hibridtôl termôképességben, alkalmazkodóképességben, vízleadásban, szárszilárdságban, betegségellenállóságban megkövetelhetünk. Megjelenése is mutatja kvalitásait, a Maraton egy szép, látványos, zöldszáron érô kukorica. (9. ábra) Az OMMI 3 éves kísérleteinek átlagában közel 10%-kal termett többet, mint a standardok, s az új, vele együtt minôsített minden hibridnél nagyobb termést adott. Minôsítése óta is kiváló teljesítmény jellemzi a Maratont. A FAO 400-as éréscsoportban olyan új standardok vannak (Dunia, DK 493), amelyekkel 5 kísérleti évben (19941998) tehetünk összehasonlítást. Ennek a végeredménye: 1. Maraton, 2. Dunia st., 3. DK 493 st. Ez a sorrend úgy alakult ki, hogy a Maraton minden évben és minden helyen kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtott. A Maraton az OMMI kísérletekben több évben, több helyen kiemelkedô termést adott, pl.: Iregszemcse (’95) 13,54 t/ha, Ireg-

2002/1

szemcse (’96) 13,57 t/ha, Iregszemcse (’98) 14,11 t/ha, Debrecen (’97) 14,76 t/ha, Debrecen (’98) 14,89 t/ha, Gyulatanya (’97) 13,86 t/ha, Gyulatanya (’98) 14,78 t/ha, Kaposvár (’96) 13,46 t/ha. Saját, öntözéses kísérleteinkben nem ritka a 15–16 t/ha termésátlag sem. Kiemelkedôen jó alkalmazkodóképességének alapja a szárazságtûrés, a széles tôszámoptimum intervallum és a jó tápanyagfeltáró képesség. A folyamatos tôszámsûrítéses kísérletben a Maraton termése szinte érzéketlennek mutatkozott a tôszám (10. ábra) változására. Csak a legalacsonyabb (20 ezer növ./ha) és a legmagasabb tôszámban (100 ezer növ./ha) nem érte el a 10 t/ha-t. Ilyen szintû tolerancia a magas tôszámtartományban a Maratonnál korábbi érésû, kisebb „testû” hibridekre jellemzô. Alacsony tôszámtartományban a Maraton nagy termése a kimagasló egyedi produkciójának, hatalmas tárolókapacitásának – csôméretének köszönhetô. A vetésidô késésére a hibridek jelentôs terméscsökkenéssel reagálnak. A megkésett vetésekre különösen a késôbbi hibridek érzékenyek. A Maraton ez

alól is kivétel. Noha a kísérleteinkben a Maraton is a korai vetésben (április 16.) adja a maximális termést, a késôbbi vetésekben mutatott terméscsökkenése kevesebb, mint azt a hibridek átlagában várnánk (11. ábra). A fajta még a legkésôbbi vetésben is 10 t/ha termést ért el. A késôbbi vetésidô hatására sem jelentôs terméscsökkenés oka a Maraton igen jó hô- és szárazságtûrése. A Maraton a gazdaságos kukoricatermeléshez további jó tulajdonságokkal járul hozzá: vízleadása gyors, betakarításkori szemnedvessége megfelel FAO számának (450). A kiemelten gyors vízleadással reklámozott, a FAO 400-as tenyészidô csoport elején érô hibridek és a standardok szemnedvessége betakarításkor nem alacsonyabb, mint a Maratoné. A Maraton szárszilárdsága is kiváló, az álló növények aránya betakarításkor – öt év átlagában – több mint 98%. A Maraton értékeit már nemcsak Magyarországon, hanem több más országban is állami minôsítéssel honorálták. Az Mv 444 (FAO 450) a Maratonhoz hasonlítható kétvonalas hibrid. Az

8. ábra

9. ábra

10. ábra

11. ábra

Mv 444 azonban igényli a kedvezôbb termesztési feltételeket. Intenzív körülmények között az Mv 444 standardokhoz viszonyított terméstöbblete nagyobb, miközben betakarításkori szemnedvessége alacsonyabb. Kedvezô körülmények között, késôi betakarításnál a szemnedvessége még a FAO 300as standardoknál is alacsonyabb lehet (3. táblázat). A Gazda (FAO 450) a háromvonalas programunkban született értékes hibridek tipikus példája. A versenytársakkal szembeni elônye elsôsorban az átlagos és annál alacsonyabb termésszinten mutatkozik meg, de képes 13-14 tonnás termésekre is. Nagyon jó az alkalmazkodóképessége, ennek köszönhetôen üzemi körülmények között jobb teljesítményt mutat, mint a kisparcellás kísérletekben. A Márta (FAO 460) egy új háromvonalas kombináció. Növényeinek habitusa az Mv 444-hez hasonló. A Márta is zöldszáron érik, levelei hosszú ideig megôrzik életképességüket. Ez az egyik legtermôképesebb háromvonalas kombináció a FAO 400-as csoportban. 1998-ban kapott állami minôsítést a Nóra (FAO 504). Háromvonalas kombi-

A MARATON vetésidõreakciója 1997-ben (5 trágyaszint átlagában)

12

Szemtermés (t/ha)

6

8

4

0 04. 16

04. 2 6

05. 05

V e té si dõ

05. 16

2002/1 3. táblázat

12. ábra

4. táblázat

13. ábra

14. ábra

náció, zöldszáron érik, ôsszel a szemtelítôdés hosszú ideig tart, a szára szilárd. A versenytársakhoz viszonyított nagyobb terméseket bármely körülmények között képes produkálni (12. ábra). Silókukorica hibridjeinkre általában jellemzô a jó termôképesség, a kedvezô csôrészarány az össz’ szárazanyagon belül és a jó beltartalom, emészthetôség. Az alábbiakban egy olyan silókukorica szortimentet szeretnénk bemutatni, amely átlagos hazai körülmények között mintegy 2-3 hét betakarítási szezonhoz biztosít zöld futószalagot abban az idôszakban, amikor a gabona betakarítá-

sával kapcsolatos munkák már befejezôdtek, de az ôszi munkák még nem kezdôdtek el. Az Mv NK 333 (FAO 390) az a hibrid, amely a „végfelhasználóknak”, az állatoknak is megnyerte a tetszését. Amikor az állatoknak több hibrid közül választási lehetôségük volt, a legtöbbször az Mv NK 333-at fogyasztották el. Az Mv 434 (FAO 440) egy olyan kettôs hasznosításra alkalmas silókukorica hibrid a FAO 400-as kategóriában, mely jó termôképessége mellett a legnagyobb csôaránnyal rendelkezik az össz’ szárazanyagon belül (4. táblázat). Ha a jó termésnek köszönhetôen a silónak vetett táblát szemesként szeretnénk betakarítani, erre a célra az Mv 434 a legmegfelelôbb hibrid. Az Mv 448-at (FAO 450) tartjuk a legtipikusabb silóhibridnek (13. ábra). Technikai okból is a legalkalmasabb, mert lassú leszáradása és vontatott vízleadása miatt

7

sokáig megtartja optimális érettségi állapotát. A fehérjetartalma magasabb mint a takarmánykukorica hibrideké. Emészthetôsége kiváló, mert a szárában a lignintartalom alacsonyabb. Ezen túl nagyon kedvezô a levél-szár aránya is. A Káma minôsítése 2002 tavaszán várható. Ezzel a hibriddel egy új minôségi kategóriát szeretnénk nyitni a silótermesztésben. A Kámába beépítettünk egy, a kukoricafajban természetes módon is megtalálható „LFY” gént. Ez a gén átalakítja a növény architektúráját: megnöveli a fotoszintézis szempontjából fontos csôfeletti leveleket. Ennek eredménye a nagyobb termés. Az LFY génnel összefüggôen nemcsak a silótermés nô meg, hanem a silóminôség is javul. A legkésôbbi érésû silókukorica hibridünk a Maxima (FAO 580). Nevét onnan kapta, hogy hosszú éveken keresztül ez adta és ez adja ma is a kukoricahibridek közül a legtöbb össz’ szárazanyagot. A Maxima hektáronkénti szemes termése is kiemelkedôen nagy, ami alkalmassá teszi a nagy teljesítôképességû tehenészetek silótakarmány igényének maradéktalan kielégítésére (14. ábra). Marton L. Csaba – Szundy Tamás – Hadi Géza – Berzsenyi Zoltán – Pintér János

2002/1

8

A kukoricatermesztés jövedelmezõségét befolyásoló néhány tényezõ

A

tározott termés maximumot. Ezek a kísérletek az optimális, vagy azt megközelítõ technológiai szinten vannak beállítva (megfelelõ elõvetemény, tápanyagellátás, vetésidõ, gyomirtás stb.). Évjárattól függõen, az elõzõekben értelmezett, ökológiai terméspotenciál 7,0113,06 t/ha volt az elmúlt 10 év OMMI kisparcellás kísérletek adatai szerint. Ez az a termésszint, ami elérhetõ Magyarországon. Az adatok egyben arra is rámutatnak, hogy még az optimális technológia alkalmazásával is meglehetõsen nagy (több, mint 6 t/ha) az idõjárás okozta termésingadozás. A minimális termés a maximum 53,7%-a. Az átlagtermés harmadik értelmezése lehet a gyakorlatban realizált terméspotenciál: az országos átlagtermés. Ez hazánkban az elmúlt 10 évben 3,606,71 t/ha volt. A termésingadozás 3,11 t/ha. A minimális termés a maximumnak szintén 53,7%-a. Az OMMI kísérletek és az országos átlagtermés adatait a következõ ábrán mutatjuk be (2. ábra). Az ökológiai terméspotenciál és a gyakorlati terméspotenciál közötti különbség tehát nem az idõjárás okozta termésingadozás százalékában van, hanem a termésmennyiségben. A technológia javításával, a megfelelõ fajták megválasztásával az országos átlagtermés még kedvezõtlen években is közelítheti a 7 t/ha-t. A kérdés csak az, hogy megéri-e annak a technológiának az alkalmazása a jelenlegi költség és ár szinten.

kutatásban, mint sok más célszerû emberi tevékenységben az eredményességet nagyrészt az határozza meg, hogy helyes-e a kitûzött cél. A martonvásári kukoricakutatók célkitûzése a kukoricatermesztõk igényeinek minél jobb, teljesebb kielégítése. A kukoricatermesztõk elvárása a termesztés jövedelmezõségének javítása, így a mi legfontosabb feladatunk is ez. A jövedelmezõséget alapvetõen az átlagtermés, az ár és a költség határozza meg. A kutatók az árra közvetlenül nem tudnak hatni, így tevékenységük elsõsorban az átlagtermés növelésére és a kukoricatermesztés költségeinek csökkentésére irányul. Amikor az átlagtermésrõl beszélünk legalább háromféleképpen értelmezhetjük ezt a kifejezést (1. ábra). Az elsõ a genetikai terméspotenciál. Ez alatt a jelenlegi kukoricákban genetikailag meghatározott legnagyobb termést értjük, amely optimális fény, hõmérséklet, tápanyag- és vízellátás mellett érhetõ el. Irodalmi adatokból tudjuk, hogy a kukorica genetikai terméspotenciálja jelenleg 26 t/ha körül van. Ez a termesztõ számára csupán érdekesség, ugyanis ezt gazdaságosan elérni nem lehet. Az átlagtermés másik értelmezése a környezet (idõjárás, talaj) által meghatározott optimális technológiával elérhetõ ökológiai terméspotenciál. Magyarországon az OMMI kisparcellás kísérletei reprezentálják a környezet által megha-

Vizsgáljuk meg, hogy a kukorica átlagtermését milyen tényezõk határozzák meg. Amint az elõzõ adatokból láttuk a termõhelynek, annak talaj és idõjárási tulajdonságaival együtt jelentõs hatása van az átlagtermésre. Ugyancsak nagymértékben befolyásolja a termést az alkalmazott agrotechnika (talajelõkészítés, vetés, tõszám, tápanyag, gyomirtás). Mindkét tényezõ a fajtán keresztül érvényesíti a hatását az átlagtermésre. A termõhelynek és az alkalmazott technológiának megfelelõ fajta az átlagtermés növelésének irányába, az adottságoknak nem megfelelõ fajta a terméscsökkenés irányába hat. Ezt a bonyolult összefüggésrendszert, ami az átlagtermés, termõhely, agrotechnika és fajta között van, még nagyon hosszan lehetne elemezni. Most csak néhány részletet említünk meg. A termõhelyi adottságokhoz képest túl korai fajta kevesebbet terem, a túl késõi fajta pedig nem terem annyival többet, mint amennyivel drágább a szárítás. A gyenge vízgazdálkodású talajon hiába alkalmazzuk a legdrágább technológiát, a legintenzívebb fajtát. Ha nincs öntözés, 10 év közül 7-ben csak a költségeinket növeljük és kevesebb termést takarítunk be, mint az adott feltételek között megfelelõ termésstabilitást mutató, kevésbé intenzív fajtával. A mi megítélésünk szerint azok a hibridek, melyek Magyarországon állami minõsítést nyertek értéket jelente-

1. ábra. A kukorica átlagtermése 1990-2000

Mv TC 272

TERMÉSPOTENCIÁL

FAO 280 GENETIKAI > 26 t/ha optimális · fény · hõmérséklet · tápanyag · víz

ÖKOLÓGIAI Magyarország: 7.01-13.06 t/ha · optimális technológia · idõjárás · talaj

REALIZÁLT Magyarország: 3.60-6.71 t/ha · ökológiai terméspotenciál · alkalmazott technológia

Igen korai érésû, kiváló termõképességû, szilárd szárú háromvonalas hibridkukorica

2002/1

9

3. ábra. Mv hibridek teljesítménye OMMI kisparcellás kísérletekben

4. ábra. Mv hibridek teljesítménye OMMI kisparcellás kísérletekben

(A minõsítést megelõzõ 3 év átlaga a standard %- ában)

(A minõsítést megelõzõ 3 év átlaga a standard %-ában)

110

SZEMNEDVESSÉG

SZEMTERMÉS

120 100

105 80 60

100

40 20

95

Mv 272

Mara

Norma

Mv 355

Mv 444

Gazda

Maraton

Mv 273

0

Dáma

5. ábra. Mv hibridek teljesítménye OMMI kisparcellás kísérletekben

Norma

Mv 355

Mv 444

átlag t/ha

t/ha

110

14

100

12

90

10

Gazda

Maraton Mv 273

Dáma

maximum t/ha

8

80

6

70

országos átlag 5.78 t/ha

4

60

2

50 40

Mara

6. ábra. Martonvásári kukoricahibridek termése üzemi kísérletekben (1997-2000)

(A minõsítést megelõzõ 3 év átlaga a standard %-ában)

SZÁRSZILÁRDSÁGI HIBA

Mv 272

0 Mv 272

Mara

Norma

Mv 355 Mv 444

Gazda Maraton Mv 273

nek, mivel a hazai ökológiai terméspotenciáljuk megfelel a követelményeknek, vagyis képesek az adott környezeti feltételek (talaj, hõmérséklet, csapadék) mellett, az optimális technológiát feltételezve, a maximális termésre. Vizsgáljuk meg néhány martonvásári hibrid legfontosabb agronómiai tulajdonságait (termés, szemnedvesség, szárszilárdság) az OMMI 3 éves kísérleti eredményeinek átlagában, a standard átlag százalékában. Megjegyezzük, hogy az OMMI mindig az adott körülmények között legjobb teljesítményt nyújtó, többnyire nagy területen termesztett, közkedvelt hibrideket használja standardként. Az új fajtajelölteknek ezeknél kell jobbnak lenni valamely fontos agronómiai tulajdonságban úgy, hogy a termésben semmiképpen nem maradhatnak el a standardoktól. Nézzük elõször a termést (3. ábra). A standard átlag százalékában a legnagyobb termést (108%) a Maraton, az Mv 444 (106%), az Mv 355 (106%) és

Mv 272

Mara

Norma

Mv 355

Mv 444

Gazda

Maraton

Botond

Márta

Dáma

a Dáma (105%) hibridünk adta. (Ez utóbbit 2001-ben minõsítették. A „leggyengébb” hibridek, így a háromvonalas, illetve módosított háromvonalas Mara és Gazda is elérte a standard kétvonalas hibridek termésszintjét. A gyors vízleadó standardoktól lényegében nem tértek el hibridjeink a betakarításkori szemnedvességben (4. ábra). Aki azt állítja, hogy a martonvásári hibridek vízleadása lassúbb, mint más hibrideké, vagy szándékosan félre akarja vezetni a termelõket, vagy nem azonos tenyészidejû hibridek összehasonlításából vonja le a következtetést. A harmadik agronómiai tulajdonság, a szárszilárdság két szempontból is fontos. Az egyik, hogy a szilárd szárú hibrid betakarítási vesztesége a megdõlés miatt minimális. A másik talán még fontosabb: a fiziológiai érés után tovább kint tartható a szántóföldön, ahol tovább csökken a szemnedvessége, így alacsonyabb szemnedvességgel takarítható be, ami a szárítás költségét csökkenti. Az

adatokból látható, hogy szinte minden hibridünk szárszilárdsági hibája kisebb, mint a standardoké (5. ábra). Az OMMI kísérletekben mutatott teljesítmény, mivel az optimum szintû technológia alkalmazását tételezi fel, az elõzõekben elmondottak szerint, az ökológiai terméspotenciálnak felel meg. De mi van akkor, ha ettõl eltérõ körülmények között vagyunk kénytelenek kukoricát termelni? Erre a kérdésre keressük a választ agrotechnikai kísérleteinkben. Tõszámkísérleteink nemcsak arra adnak választ, hogy mi az adott hibrid tõszámoptimuma, hanem arra is, hogyan alakul a termés, ha egyenetlen a tõeloszlás, mennyire bírják a vizsgált hibridek a hosszabb rövidebb ideig tartó szárazságot. Vetésidõ kísérleteink adataiból következtetni lehet arra, hogyan alakul a termés és szemnedvesség az optimális és az attól eltérõ vetésidõben. Mûtrágyázási kísérleteink monokultúrában és vetésváltásban megmutatják az adott hibrid optimális tápanyagellátási

2002/1

10 7. ábra. Martonvásári kukoricahibridek fiziológiai érése és szemnedvessége (Martonvásár, 2000)

Hibrid

Napok száma fiziológiai érésig

Szemnedvesség % fiziológiai éréskor

Megjegyzés

Mv 272

125-130

15-16

160. napon: 17-18%

Mara

134-138

18-19

150. napon: 14-15%

Norma

138-140

22-24*

150. napon: 16-17%

Mv 355

140-142

25-27*

150. napon: 17-18%

Mv 444

140-142

20-21

150. napon: 16-17%

Gazda

140-145

22-23

150. napon: 18%

Maraton

140-145

21-22

150. napon: 16-17%

130. nap = szept. 8, 140. nap = szept 18, 150. nap = szept. 28.

szintjét, de rámutatnak arra is, hogyan reagálnak a hibridek az egyenetlen mûtrágya kiszórásra (pl. 0-240 kg/ha nitrogén hatóanyag). A hibridek végsõ értéke azonban a termesztésben dõl el. A magyar kukoricatermesztésben, a sok valóban jó hibrid mellett elõfordulnak „üstökösök”, melyek a kiváló reklám, vagy marketing következtében jelentõs területet foglalnak el, de nem alkalmazkodnak megfelelõen a hazai ökológiai viszonyokhoz, így rövid tündöklés után letûnnek. A hibridek valódi értékének megítélésében fontos az alkalmazkodóképesség is. Az eltérõ idõjárási, talajviszonyokhoz és technológiai színvonalhoz való alkalmazkodásról adatokat kaphatunk kisparcellás kísérletekbõl is, de a végsõ értékelés mindenképpen a gyakorlati kukoricatermesztésben történik meg. Mi is vizsgáztatjuk hibridjeinket üzemi termesztési próbákban. Évente 25-40 termõhely adatait dolgozzuk fel. A következõ ábrán (6. ábra) eltérõ évjáratokban, mintegy 100-150 hely terméseredményeit mutatjuk be. Az adatokból látható, hogy minden hibridünk átlagtermése jelentõsen meghaladja az országos átlagot (130-160%). A termésmaximum pedig azt mutatja be, hogy az optimális technológia milyen termés elérését teszi lehetõvé hibridenként. Az igen korai hibridek ökológiai terméspotenciálja 11,4-11,8 t/ha, a korai hibrideké megközelíti a 13 t/ha-t és a középérésûeké meg is haladja azt. Úgy gondoljuk, hogy a martonvásári hibridek mind

az ökológiai, mind a gyakorlati terméspotenciálban versenyképesek. A másik terület, melyen a kutató igyekszik javítani a kukoricatermesztés jövedelmezõségét a költségek csökkentése. A költségnemek közül most csak kettõvel kívánunk foglalkozni. Az egyik a vetés, mely magába foglalja a vetésidõ, a fajta és a tõszám kérdéseit. A martonvásári kísérletek azt mutatják, hogy a korai vetés nagyobb termést és kisebb betakarításkori szemnedvességet eredményez. Hibridjeink hidegtûrése jó, így korán vethetõk. Kísérleteink arra is rámutatnak, hogy a legtöbb hibrid már 60 ezer tõ/ha állománysûrûségnél eléri a termés maximumát. A 80 ezer tõ/ha, vagy annál nagyobb állománysûrûség száraz években terméscsökkenést okoz. A túl sûrû állomány oktalan kockázat a termelõ számára. A több vetõmag többe kerül, de kevesebbet hoz. Az intenzív hibrid drágább vetõmagja csak akkor éri meg, ha környezeti potenciálban (talaj, víz), és technológiában egyaránt a hibrid igényeinek megfelelõ maximumot tudjuk biztosítani A másik költségnem, amivel most foglalkozni kívánunk a szárítás, illetve az ennek költségét csökkentõ alacsony betakarításkori szemnedvesség. A korai vetés szemnedvességcsökkentõ hatásáról már ejtettünk szót. Most vizsgáljuk meg a szemnedvesség csökkentését célzó nemesítési módszereket. Az alacsony betakarításkori szemnedvességnek két összetevõje van: gyors szemtelítõdés és gyors vízleadás a

szemtelítõdés (fiziológiai érés) után. A fiziológiai éréskori alacsony szemnedvességtartalom azt jelenti, hogy a betakarításkori szemnedvesség kevésbé függ a száradási (vízleadási) idõszak idõjárásától. A következõkben néhány hibridünk fiziológiai éréskori szemnedvességét mutatjuk be (7. ábra). A fiziológiai érés idõpontját a maximális ezerszemtömeg elérése jelenti kísérletünkben. Az Mv 272 a vetés utáni 125-130. napon érte el a fiziológiai érést, amikor szemnedvessége 15-16% volt. A 160. napon már „visszanedvesedett” (1718%). Ezt a hibridet tehát a fiziológiai érést követõen célszerû minél hamarabb betakarítani és ha kedvezõ az évjárat szárítani sem kell a termést. A Mara a vetést követõ 134-138. napon érte el a fiziológiai érést 18-19%-os szemnedvességgel. Szeptember 28-án, a vetés utáni 150. napon 14-15% volt a szemnedvessége. Azt gondoljuk, hogy a Mara szeptember 20-a körül már alacsony szemnedvességgel betakarítható, így még kiváló búza elõvetemény is lehet, kevés szárítási költséggel. A Norma fiziológiai érése 22-24%-os szemnedvességgel a vetés utáni 138-140. napon következett be. Az elmúlt évben a vetés után 150 nappal szemnedvessége már csak 16-17% volt. Az Mv 444 szemnedvessége (2021%) a fiziológiai éréskor tenyészidejéhez képest rendkívül alacsony volt. Nem véletlen, hogy ez a hibrid az egyik leggyorsabb vízleadónak bizonyult a hazai szortimentben. A Maraton szemnedvessége (2122%) a fiziológiai éréskor a középérésû hibridek között az egyik legalacsonyabb, a Gazda szemnedvessége (2223%) a fiziológiai érés elérésekor a tenyészidõ csoport átlagának felel meg. A bemutatott példák bizonyítják, hogy a martonvásári kukoricahibridek ökológiai terméspotenciálja jó. A gyakorlatban realizálható termõképességük átlagon felüli. A fiziológiai éréskor – tenyészidejüknek megfelelõen – alacsony a szemnedvességük. Mivel kora tavaszi hidegtûrésük kiváló, korán vethetõk. Termesztésükkel növelhetõ az átlagtermés, csökkenthetõk a költségek, vagyis javítható a kukoricatermesztés jövedelmezõsége. Szundy Tamás – Marton L. Csaba – Hadi Géza – Berzsenyi Zoltán

2002/1

11

A vetésidõ és a N-mûtrágyázás hatása a kukoricahibridek termésére és termésstabilitására az 1991-2000. években

A

termés növelésének, a termésbiztonság fokozásának és a termesztéstechnológia fejlesztésének mindenkor fontos kérdése volt, hogy az egyes tájak agroökológiai adottságainak figyelembevételével megállapítsuk a kukoricahibridek optimális vetésidejét, tenyészidejüktõl és felhasználásuktól függõen. Háromtényezõs, kétszeresen osztott parcellás (split-split-plot) kísérletben, az 1991-2000. évek adatai alapján vizsgáltuk a vetésidõ és a N-mûtrágyázás hatását a különbözõ tenyészidejû kukoricahibridek szemtermésére és betakarításkori nedvességtartalmára (%). A kísérletben a N-mûtrágyakezelések képezték a fõparcellát, a vetésidõ az alparcellát és a kukoricahibrid az al-alparcellát. A N-kezelésekben a N-mûtrágya dózisa 0, 60, 120, 180 és 240 kg ha-1 volt, azonos P- és K-mûtrágya (120 kg ha-1) ellátottságnál. A vetés négy idõpontban történt: optimális idõnél 10 nappal korábban (korai), optimális idõpontban (április 24. körül), optimális idõpont után 10 nappal (késõi) és optimális idõpont után 20 nappal (igen késõi). Az 5 kukoricahibridet úgy választottuk ki, hogy eltérõ tenyészidõ-csoportokat képezzenek. A kísérletben szereplõ martonvásári hibridek a vizsgált idõszakban a következõk voltak: Mv TC 287 (FAO 320), Mara (FAO 290), Mv TC 272 (FAO 280), Norma (FAO 370), Mv 355 (FAO 390), Maya (FAO 430) és Maraton (FAO 455). A fõparcella mérete 30 m x 6 m, az alparcella mérete 7,5 m x 6 m, míg az al-alparcellákban a hibridek kétsoronként váltották egymást, puffersorok közbeiktatásával. A vetésidõ jelentõségét bizonyítja, hogy a vizsgált 10 év közül 9 évben szignifikáns volt a vetésidõ hatása a kukorica termésére. Az eltérõ vetésidõvel öszszefüggõ környezeti változást jellemezni tudtuk a kumulált hõegység (GDD), a globálsugárzás és a csapadék mennyiségének észlelt adataival. A késõi és igen késõi vetésidõben a kukorica számára kedvezõtlen környezeti változás nagyobb mértékû volt a növekedés reproduktív idõszakában. Korábbi kutatásainkban megállapí-

tottuk, hogy a vegetatív növekedés kezdeti idõszakában a növekedési mutatók (CGR, LAI, NAR) értéke nagyobb volt a késõi vetésidõben, szemben a korai és átlagos vetésidõvel. A reproduktív növekedés idõszakában viszont e mutatók értéke a korai és átlagos vetésidõben volt a legnagyobb, és a késõi vetésidõben a legkisebb. A vetésidõnek tulajdonítható környezeti változás hatásaként szignifikánsan különbözött a kukoricanövény nõvirágzásának idõpontja. A vizsgált évek átlagában a nõvirágzás idõpontja (a vetéstõl eltelt napokban kifejezve) a különbözõ vetésidõkben (N-mûtrágyázás és a hibridek átlagában) a következõ volt: korai: 85,2, optimális: 78,7, késõi: 74,1, igen késõi: 71,2. A különbség minden évben szignifikáns volt, azonban az évjárat hatásaként a nõvirágzás idõpontja közötti különbség a korai és igen késõi vetésidõben 23 és 9 nap között változott. Az 1. ábrán a vizsgált 10 év átlagában mutatjuk be a vetésidõ, a N-mûtrágyázás és a kukorica tenyészidejének (hibrid) fõ hatását a kukorica szemtermésére és betakarításkori nedvességtartalmára (%). A vetésidõ hatásaként (Nmûtrágyázás és a hibridek átlagában) a kukorica szemtermése korai és optimális vetésidõben volt a legnagyobb (8,61 és 8,56 t ha-1) és szignifikánsan kisebb volt a késõi és igen késõi vetésidõben (8,12 és 7,40 t ha-1). Az optimális vetésidõhöz viszonyítva a 10 nappal késõbbi vetésidõben 5%-kal, a 20 nappal késõbbi vetésidõben 13,6%-kal csökkent a termés a vizsgált évek átlagában. Egyes évjáratokban azonban a terméscsökkenés mértéke jóval nagyobb nagyságrendû volt (pl. 1992-ben és 2000-ben az igen késõi vetésidõben 30, illetve 40%-kal csökkent a termés). A N-mûtrágyázás hatása (a vetésidõ és a hibridek átlagában) tipikusan másodfokú görbével jellemezhetõ, vagyis legalacsonyabb volt a termés a N-mûtrágyázás nélküli kezelésben (6,48 t ha-1), nõtt a termés a 60 és a 120 kg ha-1 N-dózisnál (8,50 és 8,79 t ha-1) és ezt követõen, 240 kg ha-1 N-dózisnál szignifikánsan csökkent (8,38 t ha-1). A hibridek termése közötti különbségre (a vetésidõ és a N-mûtrágyázás átlagában)

az volt jellemzõ, hogy a hosszabb tenyészidejû hibridek szemtermése szignifikánsan nagyobb volt, mint a rövidebb tenyészidejûeké. A kukorica szemtermésének változását a N-mûtrágyázástól és vetésidõtõl függõen a 2. ábrán szemléltetjük. Látható, hogy a különbözõ vetésidõkben a Nmûtrágyázás hatása a kukorica termésére az évjárattól függõen eltérõ volt. A kedvezõ csapadék-ellátottságú 1996. évben (április-szeptember hónapokban 369 mm csapadék hullott) az igen késõi vetésidõ kivételével a többi vetésidõben mindegyik N-mûtrágyaszint növelte a termést. A vetésidõk szerint a termés legnagyobb volt a korai és optimális vetésidõben, a késõi és igen késõi vetésidõben csökkent. 1997-ben kevés csapadék volt, április-szeptember hónapokban összesen 225 mm, ebbõl június-augusztus hónapokban 118 mm hullott. Legnagyobb volt a termés az optimális vetésidõben és 120 kg ha-1 N-dózisnál. 1998ban a tenyészidõszakban megfelelõ mennyiségû (529 mm), június-augusztus hónapokban azonban kevés (173 mm) csapadék hullott. Látható, hogy ilyen évjáratban a késõi és igen késõi vetésidõben a termés jelentõsen elmarad a korai és optimális vetésidõtõl, továbbá 60 kg ha-1 dózis felett már nincs termésnövekedés. 1999-ben, bõséges csapadék-ellátottságnál (467 mm április-szeptember hónapokban és 338 mm június-augusztus hónapokban), – amely a vizsgált 10 évben csak egyszer fordult elõ – nem volt szignifikáns hatása a vetésidõnek. 2000-ben, a kukorica számára rendkívül kedvezõtlen csapadék-ellátottságú évben (április-szeptember hónapokban 188 mm, június-augusztus hónapokban 70 mm csapadék hullott) az igen késõi vetésidõben a termésszint teljesen elmaradt a többi vetésidõtõl (4-5 t ha-1 körüli termés) és a N-mûtrágya termésnövelõ hatása kismértékû volt, mindössze 60 kg ha-1 dózisig volt megfigyelhetõ. A többi vetésidõben a N-mûtrágyareakció tipikus volt. Tíz év átlagában a kukorica termése legnagyobb a korai és az optimális vetésidõben és nem különbözik egymástól egyik N-mûtrágyaszinten sem. A késõi

2002/1

12

1. ábra. A vetésidõ, a N-mûtrágyázás és a kukorica tenyészidejének hatása a kukorica szemtermésére és a szemtermés nedvességtartalmára az 1991–2000. évek átlagában a. A vetØsidı hatÆsa a 10

a

25

a b

-1

8 6 4 2

c

d

c 20

N edvessØgtartalom %

Kukorica szem term Øse tha

b

15 10 5

0

0 04.14

04.24

05.05

05.16

04.14

04.24

VetØsidı

05.05

05.16

VetØsidı b. A N -m ßtrÆgyÆzÆs hatÆsa

ab

a

a

25

b

8

a

N edvessØgtartalom %

Kukorica szem term Øse tha-1

10

c 6 4 2

bc

ab

bc

c

120

180

240

20 15 10 5 0

0 0

60

120

180

0

240

60

N-m ßtrÆgya d zisa kg ha-1

-1

N-m ßtrÆgya d zisa kg ha

c. A kukorica tenyØszidejØnek hatÆsa 10 8

a

25

a

c

NedvessØgtartalom %

Kukorica szem term Øse tha

-1

b d e

6 4 2

20

d

e

c

b

3

4

15 10 5 0

0

1

2

3

4

5

1

FAO -csoportok *

2

5

FAO -csoportok *

*FAO-csoportok? 1. FAO 200–299, 2–3: FAO 300–399, 4–5: FAO400–499. Egy-egy részábrán az azonos betûjelölést tartalmazó kezelések szignifikánsan különböznek egymástól a Duncan-teszt alapján vetésidõben a termés 60 kg ha-1 N-dózis felett elmarad a korai és az optimális vetésidõtõl, míg az igen késõi vetésidõben a termés mindegyik N-mûtrágyaszinten szignifikánsan a legkisebb. Vizsgáltuk a vetésidõ, a N-mûtrágyázás és a hibrid hatását a termésstabilitásra. Minél nagyobb egy rendszer varianciája, annál kisebb a stabilitása. A különbözõ vetésidõket összehasonlítva a variációs koefficiens (CV%) értéke legnagyobb az igen késõi és korai vetésidõben (11,87 és 8,02), legkisebb az optimális és a 10 nappal késõbbi vetésidõ-

ben volt (3,73 és 4,13). A N-mûtrágyakezelések közül a N-mûtrágyázás nélküli kontroll kezelésben volt a legnagyobb a CV% értéke (14,91) és legalacsonyabb volt a 60 és 180 kg ha-1 közötti N-dózistartományban (3,40 és 4,82 között). A kukoricahibridek között a CV% értéke jelentõsen nem különbözött. A vetésidõ és a hibrid hatása minden évben szignifikáns volt a termés nedvességtartalmára (%), míg a N-mûtrágyázás hatása a vizsgált 10 évbõl 5 évben volt szignifikáns. A vetésidõ hatásaként legalacsonyabb volt a termés nedvesség-

tartalma a korai és az optimális vetésidõben és jelentõsen nõtt a késõi és az igen késõi vetésidõben. A vizsgált 10 év átlagában a különbözõ vetésidõkben (a Nmûtrágyázás és a hibridek átlagában) a szemtermés nedvességtartalma szignifikánsan különbözött és a következõ %-os értékek jellemezték: korai: 18,52, optimális: 19,14, késõi: 21,08, igen késõi: 24,34 (1.a. ábra). A N-mûtrágyázás hatására tipikusan az volt a jellemzõ, hogy a N nélküli kezelésben szignifikánsan nagyobb volt a nedvességtartalom, mint az N-mûtrá-

2002/1

13

2. ábra. A N-mûtrágyázás és a vetésidõ hatása a kukorica szemtermésére eltérõ évjáratokban és az 1991–2000. évek átlagában

K ukorica szem term Øse tha

K ukorica szem term Øse tha

-1

12

-1

14 12 10 S zD 5% (N ) = 1,71 tha

8

S zD 5% (V) = 1,7 tha

-1

-1

6 VetØsidı 4

04.15

04.25

2

05.06

05.16

0 60

120

180

S zD 5% (N ) = 1,52 tha S zD 5% (V) = 0,93 tha

6

-1

-1

VetØsidı

4 2

240

0

12

04.09

04.20

04.30

05.10

60

120

180

240

12 -1

10

K ukorica szem term Øse tha

-1

8

0 0

K ukorica szem term Øse tha

10

8 S zD 5% (N ) = 1,49 tha

6

S zD 5% (V) = 1,34 tha

-1

-1

4 VetØsidı 2

04.16

04.26

05.05

05.16

10 8 6 S zD 5% (N ) = 1,8 tha 4

-1

S zD 5% (V) = 2,69 tha

-1

VetØsidı 2

04.17 05.09

0

04.27 05.19

0 0

60

120

180

240 0

12

120

180

240

12

10 8 S zD 5% (N ) = 1,45 tha

6

S zD 5% (V) = 1,32 tha 4

-1

-1

VetØsidı

2

04.14

04.24

05.06

05.15

0

K ukorica szem term Øse tha

-1

-1

K ukorica szem term Øse tha

60

10 8 S zD 5% (N ) = 0,57 tha

6

S zD 5% (V) = 0,55 tha 4

-1

-1

VetØsidı

2

04.15

04.24

05.05

05.16

0 0

60

120

180

N -m ßtrÆgya d zisa kg ha

240

0

60

120

180

-1

N -m ßtrÆgya d zisa kg ha

240

-1

SzD5%(V): két vetésidõ között (a hibridek átlagában) a N-mûtrágya-kezelés azonos vagy különbözõ szintjén. SzD5%(N): két N-mûtrágyázási szint között (a hibridek átlagában) azonos vagy különbözõ vetésidõkben gyázott kezelésekben. A különbözõ dózisok hatása a nedvességtartalomra azonban évjárattól függõen eltérõ volt. A vizsgált 10 év átlagában a termés nedvességtartalma legnagyobb volt a Nmûtrágyázás nélküli kontroll kezelésben (20,98%) és legkisebb a 240 kg ha-1 (20,57%) volt, a többi N-kezelésben szignifikánsan nem változott (1.b.ábra). A különbözõ tenyészidejû hibridek szemnedvesség-tartalmában az a tendencia érvényesült, hogy a korai tenyészidejû hibridek nedvességtartalma

volt a legalacsonyabb és a tenyészidõszak növekedésével a nedvességtartalom szignifikánsan nõtt (1.c. ábra). Egyegy FAO csoporton belül azonban különbség volt a hibridek között a termés nedvességtartalmában. A vizsgált 10 év átlagában a hibridek tenyészidõ szerinti növekvõ sorrendjében (a N-mûtrágyázás és a vetésidõ átlagában) a szemtermés nedvességtartalma szignifikánsan különbözött és FAOcsoportok szerinti értékük a következõ volt (%): FAO 200-299: 18,93, FAO

300-399: 20,08 és 20,62, FAO 400-499: 21,39 és 22,83. A vizsgált hibridek közül a Maraton (FAO 455) hibrid termése volt a legnagyobb mindegyik vetésidõben. Az optimális vetésideje a legkorábbi, április 14. és a hozzá tartozó szemtermés 10,88 t ha-1 volt. A 10, 20, illetve 30 nappal késõbbi vetésnél a naponkénti terméscsökkenés 0,13%, 0,5% és 1,12% volt. Berzsenyi Zoltán Dang Quoc Lap Bónis Péter

2002/1

14

Aszályos évek Janus-arcai

A

millennium évének szárazsága után a kukoricákat tavaly is sokfelé próbára tette az aszály. A 2000. évben a tél és kora tavasz csapadékbõsége után Martonvásáron is már április közepén beköszöntött a nyár és a tenyészidõszakban a sokéves átlagnál 125 mm-el kevesebb csapadék hullott. Az aranyat érõ kevés esõ jótékony hatását tovább gyengítette, hogy májustól szeptemberig 47 olyan hõségnap volt, melyen a napi maximum hõmérséklet meghaladta a 30 °C-t. Az elmúlt év idõjárása talán kevésbé volt kíméletlen a kukoricákhoz, de a tenyészidõszak elsõ felében bizony szomjaztak a növények. Tavasszal a talajok az átlagosnál kevesebb felvehetõ vizet tároltak és áprilistól június közepéig a 30 éves értékekhez viszonyítva több mint 60 %-kal volt kevesebb a csapadék mennyisége (57,9 mm). A vontatottabb kezdeti fejlõdéssel magyarázható, hogy tavaly az igen korai hibridek nõvirágzása 6-10, a középérésûeké 6-8 nappal késõbb kezdõdött, mint az azt megelõzõ évben. A termésképzés szempontjából kritikus periódusnak tekintett virágzás idõszakában mind a 2000., mind a 2001. esztendõben elegendõ csapadék hullott. A szemtelítõdés intenzív szakaszában, július végétõl szeptemberig azonban a jellemzõ 65 mm helyett csak 20, illetve 19 mm esõ öntözte a kukoricákat, miközben a hõségnapok száma 20 és 22 volt az elmúlt két évben. Ezek a kedvezõtlen hatások a hibridek ezerszemtömegének változásában is jól nyomon követhetõek (1 táblázat). Ennek értéke a vizsgált faj-

5-5 csõ középsõ harmadának lemorzsolt szemtermésébõl határozzuk meg szárítószekrény segítségével, melyben 105 °C-on súlyállandóságig szárítjuk a mintákat. A szeptember 27-én mért nedvességtartalmak szerint (1. ábra) a 2000. évben az optimális idõben elvetett legrövidebb tenyészidejû martonvásári kukoricák már igen korán, akár szárítás nélkül is tárolókba kerülhettek. Tavaly szeptemberben azonban a hónapra jellemzõ 41 mm helyett 108,3 mm esõ esett Martonvásáron. Ennek ellenére a minõsített igen korai hibridek szemnedvessége 19,25 és 19,65% között változott. Ezek a fajták tehát még a vízleadás szempontjából kedvezõtlen idõjárási feltételek esetén is minimális szárítási igénnyel, korán lekerülhetnek a táblákról, átadva helyüket akár az õszi kalászos gabonáknak is. A korai hibridek közül mindkét évben jó vízleadás jellemezte a Normát és az Mv NK 333-at, melyek szemnedvessége – a standardokhoz hasonlóan – a csapadékos szeptemberû 2001. évben is 23% alá csökkent. A középérésû Mv 444 mindkét õszön igazolta kivételes vízleadó képességét, hiszen szeptember végén a korai éréscsoport legjobb hibridjeinek szemnedvessége jellemezte ezt a fajtát is. Hasonlóan jól csökkentette szemtermésének nedvességtartalmát a Maraton is, melynek vize azonos volt a hivatalos standardok átlagával. Árendás Tamás Bónis Péter Szundy Tamás Marton L. Csaba

ták átlagában a 2000. évben nem érte el a 250 g-ot és tavaly is 300 g alatt maradt. A fajtaösszehasonlító kísérletekben – amelyeket 2000-ben április 28-án, a 2001. évben pedig április 26-án 5 ismétlésben vetettünk el – az éréscsoport hivatalos OMMI standardjainak átlagával összehasonlítva az igen korai hibridek közül a Mara és az Mv 272 tolerálta leginkább a kedvezõtlen idõjárási feltételeket. A Norma és az Mv 355 ezerszemtömege alapján mindkét évben kiemelkedett a korai érésû kukoricák közül. A legkisebb ingadozást a Norma termésében mértük, ami a hibrid rendkívül jó szárazságtûrésével hozható öszszefüggésbe. Hasonló stabilitás jellemezte a középérésû csoportban a Gazdát és a Maratont. Az Mv 444 hibridnél a vizsgált paraméter értékei tavaly meghaladták a standardok átlagát, ugyanakkor a még kritikusabb 2000. évben a legkisebb volt az éréscsoport itt bemutatott fajtái közül. Ezek a mérési eredmények megerõsítik azokat a korábbi tapasztalatokat, mely szerint ennek a hibridnek a termése az átlagos és az átlagosnál kedvezõbb csapadék ellátottságú években lényegesen több, mint a standardé. A betakarított szem nedvességtartalmának pontos ismerete az egyik legfontosabb információ a kukoricatermesztõk számára. A martonvásári hibridek teljesítmény-vizsgálatának fontos eleme a fajták vízleadásának folyamatos mérése, melyet augusztus közepétõl kezdve 10 naponként végzünk el. A víztartalmat minden alkalommal parcellánként

Márta

Középérésû st.

Maraton

Gazda

2001.09.27

Mv 444

Korai st.

Botond

2000.09.27

Mv NK 333

Norma

Mv 355

Dáma

Igen korai st.

30 25 20 15 10 5 0

Mara

Mv 272 Mara Dáma Igen korai st. Norma Mv 355 Botond Mv NK 333 Korai st. Gazda Mv 444 Maraton Márta Középérésû st.

2001 274.0 275.2 270.9 277.1 305.3 312.5 275.0 302.6 286.6 281.9 312.0 318.3 293.4 294.9

szemnedvesség %

Ezerszem tömeg (g) 2000 230.6 229.9 218.5 224.1 284.4 281.4 251.0 221.6 232.2 281.5 233.6 296.8 246.7 254.6

Mv 272

1. táblázat. Kukoricahibridek ezerszemtömege a 1. ábra. Kukoricahibridek szemtermésének víztartalma fiziológiai érettség állapotában. Martonvásár, 2000–2001. Martonvásár, 2000–2001.

2002/1

15

Martonvásári hibridkukoricák szántóföldi herbicidtolerancia vizsgálata posztemergensen kijuttatott gyomirtó szerekkel zötti szemtermés szintek különbségeinek kialakulásához. A fitotoxikus károsodás mértéke mindkét vizsgálati évben megközelítõleg azonos szintû volt. A Mikado okozta a leggyengébb tüneteket, a két szulfonilkarbamid készítmény hatása azonban az évjárattól függõen kismértékben eltért egymástól. Az elsõ évben a posztemergens kezeléseket követõ 16. napon a fitotoxikus tünetek hibridektõl függõen az enyhe és erõs (2-50 %) károsodási szint között változtak. A legerõsebb tüneteket a Titus 25 DF kétszeres, valamint a Motivell egyszeres és kétszeres mennyisége váltotta ki. A Mikado mindkét dózisa enyhe-mérsékelt (5-10

%) tüneteket okozott. A második felvételezés idejére a tünetek erõssége minden kezelés esetében csökkent, a hibridek átlagában nem haladta meg az enyhe-mérsékelt károsodás mértékét. Az Mv NK 365 a Motivell kétszeres menynyisége, a Gazda pedig mindkét szulfonilkarbamid típusú gyomirtó szer kétszeres dózisának hatására közepes, illetve mérsékelt károsodást mutatott. A 2. vizsgálati évben a herbicid kezelések után 14 nappal a látható károsodás mértéke a Titus 25 DF kétszeres mennyiségének hatására 1 hibrid (Márta) esetén ért el közepes (25 %-os) szintet, a többi hibrid ennél kisebb - enyhe-mérsékelt károkat szenvedett (5-10 %). A hibridek

1. táblázat. Martonvásári kukoricahibridek herbicidtoleranciája szabadföldi kisparcellás kísérletben. 1. vizsgálati év Szemtermés (t/ha)

4.89 4.98 4.53 5.02 5.00 4.99 4.78 4.89

5.97 5.62 5.67 5.79 5.38 5.69 5.66 5.69 0.82

5

6.08 6.20 6.09 5.69 5.90 5.84 6.32 6.02

Mv TC 514

5.05 5.02 4.96 4.84 4.99 4.47 4.61 4.85

Gazda

5.11 4.68 4.98 5.14 4.94 4.57 4.23 4.81

Mv NK 424

Norma

4.75 4.65 4.37 4,52 4.33 4.29 4.67 4.51

Maya

Mv 355

Kontroll Titus 25 DF 50 Titus 25 DF 100 Mikado 1.5 Mikado 3.0 Motivell 1.0 Motivell 2.0 Átlag SzD % bármely két kombinációközött

Mv NK 365

Dózis g, l/ha

Mv TC 287

Kezelés

Mara

Hibridek

4.88 4.57 4.67 4.45 4.43 4.37 4.45 4.55

6.09 5.67 4.56 5.34 5.40 5.69 3.94 5.24

6.62 6.18 6.21 6.02 6.09 6.13 6.14 6.20

Átlag

5.49 5.29 5.12 5.20 5.16 5.11 4.98 -

2. táblázat. Martonvásári kukoricahibridek herbicidtoleranciája szabadföldi kisparcellás kísérletben. 2. vizsgálati év Szemtermés (t/ha)

9.16 8.81 8.30 9.11 9.02 8.42 8.94 8.83 1.20

Márta

9.83 9.68 9.27 9.48 9.03 9.45 7.36 9.16

Irma

8.49 7.71 8.59 8.29 8.63 8.37 8.10 8.31

Mv TC 514

9.75 9.61 9.48 9.23 9.14 8.90 8.95 9.29

Mv NK 424

5.53 5.40 5.72 6.31 5.63 5.97 5.54 5.73

Gazda

Kontroll Titus 25 DF 50 Titus 25 DF 100 Mikado 1.5 Mikado 3.0 Motivell 1.0 Motivell 2.0 Átlag SzD5% bármely két kombinációközött

Maya

Dózis g, l/ha

Norma

Kezelés

Mv 355

Hibridek

Mara

A

nagyüzemi kukoricatermesztés egyik sarkalatos pontja a gyomszabályozás, ami az egyéb agrotechnikai eljárásokon túl vegyszerek használatával történik. A különbözõ genetikai alapokkal rendelkezõ kukoricahibridek eltérõen tolerálják a gyomirtó szereket. A martonvásári kukoricahibridek herbicidtoleranciájának megismerése fontos részét képezi a termesztéstechnológia kidolgozásának. A különbözõ genotípusok gyomirtó szer érzékenységét fitotronban és szántóföldön beállított kísérletekben egyaránt vizsgáljuk. A fitotronban végzett vizsgálatok elõkísérletek, ahol a pontosan meghatározott klimatikus körülmények között elõre jelezhetõk egyes szántóföldi reakciók. Azonban csak a szabadföldi kísérletek eredményeinek ismeretében adható egyértelmû válasz egy-egy hibrid herbicidtoleranciájának mértékére. Szabadföldi kisparcellás kísérletekben folyamatosan vizsgálunk herbicideket, amelyek közül a posztemergensen kijuttatott Titus 25 DF, Motivell és Mikado két, eltérõ évjáratban tapasztalt hatásait ismertetjük. A 4 ismétléses kísérletekben minden kezelt parcella mellett egy kezeletlen kontroll segíti a fitotoxikus tünetek pontos elkülönítését. A gyomirtó szerek szántóföldi gyakorlatban alkalmazott közép dózisát és ennek kétszeres mennyiségét 4-8 leveles kukoricahibridekre juttatjuk ki. Figyelemmel kísérjük a látható fitotoxikus tünetek idõbeni változását, felvételezzük az 50%-os hím- és nõvirágzásig eltelt napok számát, mérjük a növénymagasságot és a betakarított szemtermés mennyiségét. A vizsgálat elsõ évében a kezelést közvetlenül megelõzõ és azt követõ napokon a léghõmérséklet maximuma meghaladta a 25 °C-ot, ami hõ-stresszt jelentett a kukorica számára, míg a 2. évben a permetezés után 10 °C alá sülylyedt a hõmérséklet, ami hideg-stresszt váltott ki a kukorica növényekbõl. Az elsõ év aszályos volt, míg a második normál csapadék mennyiséggel és eloszlással jellemezhetõ. Ezek az idõjárási körülmények is hozzájárultak a gyomirtó szerek eltérõ mértékû fitotoxikus tüneteinek és az évjáratok kö-

Átlag

8.68 8.22 7.32 8.20 7.93 8.89 9.32 8.37

8.01 7.66 8.53 8.43 8.84 7.45 8.69 8.23

9.00 8.49 7.11 8.45 8.49 8.31 9.73 8.51

8.39 7.89 8.12 7.84 7.89 8.57 8.36 8.15

8.54 8.17 8.05 8.37 8.29 8.26 8.33 -

2002/1

16 károsodási sorrendje csökkenõ mérték szerint a következõ volt: Márta > Irma = Mv 355 > Mv TC 514 > Mara = Gazda = Maya > Norma > Mv NK 424. A Motivell kétszeres mennyiségének hatására három hibriden (Norma, Irma, Márta) észleltünk enyhe-mérsékelt károsodást. Az elsõ vizsgálati évben a hibridek átlagában a Motivell kezelések váltottak ki erõteljesebb fitotoxikus tüneteket, míg a 2. évben a Titus 25 DF okozott nagyobb növényi károkat. A herbicidek által elõidézett fitotoxikus hatás egyes esetekben évjárattól, illetve genotípusoktól függõen változott. Az 1. vizsgálati évben a gyomirtó szereknek a hibridek szemtermésére

gyakorolt hatásait az 1. táblázatban mutatjuk be. A táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a hibridek közül kettõ esetében tapasztaltunk igazolható szemtermés csökkenést. A Titus 25 DF és a Motivell kétszeres dózisa a Gazda, a Motivell kétszeres mennyisége az Mv TC 287 hibridnél okozott termésdepressziót. A 2. vizsgálati év szemtermés eredményeit a 2. táblázatban közöljük. A fitotoxikus károsodás nagysága - az elõzõ évihez hasonlóan - nem minden hibrid esetében jelezte elõre a szemtermés mennyiségének csökkenését. A Titus 25 DF kétszeres dózisának hatására a Gazda és az Irma szemtermése csökkent

szignifikáns mértékben, miközben a legerõteljesebb tünetekkel reagáló Márta termése nem változott. A Motivell kétszeres dózisa a Maya szemtermését csökkentette igazolhatóan, pedig a növényeken mindössze mérsékelt erõsségû tünetek jelentkeztek. Mindezek alapján megállapítható, hogy a vizsgált herbicidek biztonságosan alkalmazhatók a felsorolt hibridek termesztése során. Bizonyos esetekben azonban fokozottan ügyelni kell a gyomirtó szer kijuttatásakor a technológiai fegyelem betartására, a herbicid túladagolás elkerülésére. Bónis Péter - Árendás Tamás Marton L. Csaba

Búzatermesztési tapasztalatok 2001-ben

A

z elmúlt évben az idõjárás nem kényeztette el a búzatermelõket. A 2000 õszi igen nagy szárazság közepette embert és gépet próbáló feladat volt megfelelõ magágyat készíteni az õszi vetések alá. A korán lekerülõ optimális elõvetemények esetén – melyek területe sajnos nem számottevõ – korán, vagy idõben el lehetett kezdeni a vetést és ezek többsége gyorsan és egyenletesen kikelt. Ahol azonban a talaj nedvességtartalma kisebb volt, vagy a többszöri mûveléssel jobban kiszáradt, a kelést követõen a csíranövények elszáradtak, az állomány már õsszel megritkult. Az õszi búza terület nagyobbik hányadán a talajmûvelési nehézségek miatt a vetést a megszokottnál késõbben lehetett elvégezni, mechanikusan összetört, igen száraz, rögös vagy poros talajba. Ilyen körülmények között a magvak károsodás nélkül feküdtek az õszi esõk megérkezéséig, és bár a kelés késõn kezdõdött, az enyhe idõben egyenletes szép állományok alakultak ki. Az elmúlt évek enyhe teleihez képest is meleg idõjárás hatására folyamatosan fejlõdött és bokrosodott a búza, a tél végén már nyoma sem volt az õszi szárazság, és a késõi vetés hatásának. Azt lehetne tehát mondani, hogy amit az idõjárás õsszel elrontott, azt a tél folyamán helyrehozta, hiszen tavasszal szépen beállt, tökéletesen áttelelt állományokat láthattunk. Az enyhe télnek azonban két olyan mellékhatása is jelentkezett, amelyekkel csak késõbb, a vegetációs periódus második felében ta-

lálkoztunk. Az egyik kedvezõtlen hatás az volt, hogy a szokatlanul enyhe idõjárás nemcsak a búza áttelelését és fejlõdését segítette, hanem ugyanilyen hatással volt a kórokozókra és kártevõkre is. Különösen az õszi árpa, de a búza is sok helyen igen erõsen fertõzõdött lisztharmattal, ezt késõbb nagyrészt kinõtte, de így is bizonyosan csökkentette a terméskilátásokat. Hasonlóan az idõjárásnak köszönhetõ a rovarkártevõk nagyon korai és átlagosnál erõsebb támadása a növények ellen. Kevésbé szembetûnõ, de talán még nagyobb kár származott abból, hogy a búzanövények fejlõdési ritmusát jelentõsen megzavarta a téli nyugalmi állapot szinte teljes hiánya. A fajták erre eltérõen, sokszor teljesen meglepõ módon reagáltak. A nemesítési kísérletekben egyes törzsek szárbaindulása már március elsõ hetében megkezdõdött, a termesztésben lévõ fajták ennél kicsit késõbb, de más évekhez képest szintén korábban fejezték be a bokrosodást. Különösen a korai érésû búzáknál volt megfigyelhetõ az igen gyors szármegnyúlás és kalászolás, ami fajtától függetlenül kedvezõtlenül befolyásolta a megdõlés ellenállóságukat. Április közepétõl az ország legtöbb területén megszûntek az esõk, és egy június közepéig tartó száraz periódus kezdõdött. Ez a szárazság igen sok tekintetben eltért a megelõzõ év szintén száraz idõjárásától. Amíg 2000-ben az aszály egy igen csapadékos - belvizes - tél és tavasz után következett és elsõsorban a légköri aszály és a nagyon magas hõ-

mérséklet miatt volt kedvezõtlen, addig 2001 tavaszán a talajok nem voltak vízzel feltöltve és bár a hõmérséklet alacsonyabb volt, a növények a tényleges vízhiánytól szenvedtek. Különlegességnek számít, hogy a szárazság legnagyobb mértékben pont a máskor legcsapadékosabb nyugati országrészben jelentkezett. A vízhiány miatt június elejére sok helyen leszáradt a zászlóslevél, és elõveteménytõl, domborzati viszonyoktól, talajréteg mélységétõl függõen szinte mozaikszerû állományképpel találkozhattunk táblán belül és nagyobb területeken egyaránt. A májusi hûvös éjszakák kedvezõ feltételeket teremtettek egy szokatlanul erõs, országos kiterjedésû sárgarozsda járvány kialakulásához. Ahol a növényeket nem sikerült megvédeni, a levélfelület további jelentõs csökkenése következett be. Aratáshoz közeledve a nagyon heterogén növényállományok miatt nehéz volt a várható termés mennyiségének elõrejelzése, de abból kiindulva, hogy a szárazság kedvez a jó minõség kialakulásának, közepes volumenû, de jó minõségû termés betakarítására számítottunk. A mérsékelten meleg idõben a búza vontatottan érett. Mivel az aratás egy termõhelyen legalább két hétig, országosan pedig több mint egy hónapig elhúzódik, szinte természetes, hogy a betakarítási munkákat hosszabb-rövidebb esõ szakítja meg rendszerint a betakarítás második felében. Az idei év sajátossága az volt, hogy a nyári csapadék a

2002/1 1. ábra. Az évjárat hatása az õszi búza nedvessikér tartalmára trágyázási tartamkísérletben Martonvásáron (Elõvetemény: 1998 – õszi búza; 2001 – kukorica)

hosszan tartó szárazságot követõen nem egy-egy zápor formájában érkezett, hanem nagyon korán, szinte az aratás elsõ napjaiban egy mintegy tíz napig tartó esõs, hûvös periódus kezdõdött, melyet késõbb több csapadékhullám is követett. A búza nagyobbik felét ezt követõen sikerült csak betakarítani. Ha megvonjuk a 2000/2001. évi búzatermesztési év mérlegét, megállapíthatjuk, hogy a vártnál nagyobb mennyiségû, igen változatos, de összességében az elõzõ évinél szerényebb minõségû termést takarítottunk be. Bebizonyosodott, hogy a helyhatás (tábla fekvése, elõvetemény) és az agrotechnikai tényezõk a megszokottnál sokkal nagyobb különbségeket okoztak idén. Számos példát lehetne bemutatni arra vonatkozóan, hogy azonos fajta két egymáshoz közeli táblában még az esõk elõtt betakarítva is 8-10%-kal különbözõ sikértartalmú termést adott azért, mert más volt az elõvetemény és különbözõ szintû volt a talaj tápanyag-ellátottsága. Hasonlóan nagy minõségi különbségeket lehetett kimutatni a lejtõs táblák alsó, jobb vízellátottságú, és felsõ, szárazságtól jobban sújtott részén aratott termésbõl. Ezekre a különbségekre a növényeket nap, mint nap látó, a termõhelyet jól ismerõ szakemberek legtöbbször magyarázatot is találtak. Nehezebb megérteni azoknak a minõségi problémáknak, az átlagosnál alacsonyabb fehérje- és sikértartalomnak az okát, amelyekkel a magasabb agrotechnikai színvonalon gazdálkodók is többször találkoztak. Aratást követõen megvizsgáltuk a martonvásári mûtrágyázási tartamkísérletek magmintáit, és ennek eredményei jól mutatják, mi játszódhatott le nagyobb

17

2. ábra. Búzafajták sikértartalmának változása az aratási idõ függvényében Martonvásár, 2001

területen, üzemi táblákon is (1. ábra). Amíg átlagos évben, genetikailag jó minõségû kenyérbúzával a kívánt 2830% nedvessikér tartalom 80-120 kg N/ha mûtrágya adaggal elérhetõ, az elmúlt évben a szárazság hatására a nehezebb N-felvétel miatt csak nagyobb nitrogén koncentráció esetén lehetett megfelelõ sikértartalmat elérni. Ezek az eredmények is bizonyítják, hogy a növény szükségletét kielégítõ tápanyagellátás nélkül biztonságosan jó minõségû búzát termelni nem lehet. Egy-egy szerencsés évben megfelelõ minõséget érhetünk el, de a jelenlegi mûtrágyázási szint mellett tartósan hullámzó termésátlagra és kiszámíthatatlan minõségre lehet számítani olyan mélypontokkal, mint amivel az elmúlt szezonban találkozhattunk. Bár az esõ elõtt betakarított búza minõsége is igen vegyes és átlagosan az elmúlt évhez képest 2-3%-kal kisebb sikértartalmú volt, az esõ után magtárba kerülõ szemek jelentõs része csak takarmányozásra volt alkalmas. Azonos parcellák szakaszos aratásával kimutatható (2. ábra), hogy a korán, nem teljesen éretten betakarított mintákban a fajtára jellemzõ minõség még nem alakult ki, az optimális aratási idõhöz képest megkésett aratás esetén pedig a minõség – ábránkon a sikértartalom – fokozatosan csökkent. A javító minõségû és a jó minõségû malmi búzák közötti sikértartalom különbség aratási idõtõl függetlenül határozottan kimutatható és hasonló tendenciák figyelhetõk meg a másik fontos minõségi paraméter, a farinográf érték vonatkozásában is. Az elmúlt évben a korai fajták, amelyeket rendszerint a legstabilabb minõséggel lehet be-

takarítani, most – a tenyészidõ során már nem elõször – ismét hátrányba kerültek a késõbbi érésû típusokkal szemben. Levélfelületüket hamarabb elvesztették, így a június végi csapadékot hasznosítani már nem tudták, ugyanakkor a hûvös idõben nedvességtartalmuk nem csökkent oly mértékben, hogy aratásukat meg lehetett volna kezdeni, ezért az aratáskori csapadék a már majdnem érett korai búzák minõségét még inkább rontotta. A késõn betakarított búzák esetében az igazi problémát mégsem a sikértartalom vagy a farinográf érték, hanem az esésszám drasztikus csökkenése okozta. Ennek oka, hogy az érett szemeket a folyamatosan esõ, vagy szemerkélõ csapadék következtében mintegy 10-12 napig megszakítás nélkül nedves pelyvalevelek vették körül. Így volt ez az esõszünetekben is, mivel az idõjárás hûvös volt és a levegõ relatív páratartalma nem csökkent. Az esésszám csökkenés ütemében jelentõs fajtakülönbségeket lehetett kimutatni. A legnagyobb károkat a korai fajták szenvedték, július végére gyakorlatilag minden korai fajta esésszáma rendkívül leromlott. A martonvásári középkorai fajták közül a korábbi tapasztalatokkal megegyezõen legstabilabbnak ebben az évben is az Mv Magvas bizonyult, esésszáma még augusztus 9-én is meghaladta a 200-as értéket. Átlagosnál jobban ellenállt az idõjárásnak az Mv Mezõföld és az Mv Optima is. Tekintve, hogy magas sikértartalmat az idei kedvezõtlen évben szinte csak a javító minõségû búzákkal lehetett elérni, kritikus volt, hogyan reagálnak ezek a fajták a megkésett aratásra. További

2002/1

18 igen nagy gazdasági károkat elõzött meg az Mv Magdaléna azzal, hogy esésszáma az esõs idõjárás ellenére is stabilan magas maradt és így az Mv Magvashoz hasonlóan augusztusi aratás esetén is megfelelõ, közel 230-as esésszámot tudott tartani. Biztató a jövõre nézve, hogy az Mv Csárdás, a most gyors ütemben terjedõ új, javító minõségû fajta, az Mv Magdalénához hasonló minõséggel rendelkezik minden vizsgált paraméter tekintetében. Az elmúlt év sokszor csalódást okozó búzatermesztési eredményei ismételten rávilágítanak a kiegyensúlyozott mennyiségû és minõségû búza termeléséhez szükséges agrotechnika kritikus pontjaira. Ezek közül idõrendben az elsõ az okszerû, nedvességmegõrzõ talajmûvelés, amelynek a tarló gyors elmunkálásával kellene kezdõdnie. Igen pozi-

tív tendenciák figyelhetõk meg a fajtaválasztásban: mind többen ismerik fel, hogy a jelenlegi mûtrágya felhasználási szinten jó minõségû végtermékre csak genetikailag javító minõség elérésére képes, vagy igen jó minõségû kenyérbúzák vetése esetén számíthatunk. Ahhoz, ahogy ezek minõségingadozása kisebb legyen, a N-mûtrágyázás fokozására és foszfor alaptrágya kijuttatására lenne szükség. A sárgarozsda epidémia ismételten rámutatott, hogy a fungicides védekezés elmulasztása a levélfelület nagyon gyors elvesztéséhez, a termés és a minõség drasztikus visszaeséséhez vezet. Végül olyan kombájn, szárító és tároló kapacitással kellene rendelkezni, amely a megtermelt mennyiség és minõség megõrzését, biztonságba helyezését tenné lehetõvé kedvezõtlen évjáratban is.

A martonvásári kutatókollektíva saját eszközeivel a mind gazdaságosabb búzatermesztéshez szeretne hozzájárulni a jövõben is. Az elmúlt évben különösen sok információ érkezett Martonvásárra a fajták viselkedésével, teljesítményével kapcsolatban, ami igen nagy segítség, hiszen minden év, minden termõhely a fajták más-más tulajdonságait teszi próbára és így segít a termelés számára legbiztonságosabb fajták kiválasztásában és ajánlásában. Köszönet partnereinknek a sok személyes konzultációért, a fajtabemutatókon és a fajtaválasztáskor megmutatkozó bizalomért, amellyel lehetõvé teszik, hogy az azonos cél érdekében együtt tevékenykedjünk. Láng László – Bedõ Zoltán Árendás Tamás – Juhász Angéla Rakszegi Mariann

Új keményszemû búzafajták: Mambo, Marsall, Amanda és Panna

A

z elmúlt két évben jelentõsen megnõtt az államilag elismert martonvásári búzafajták száma. A martonvásári búzanemesítési program keretében még soha nem született 11 új Mv jelû búza, mint az utóbbi két esztendõben. A nemesítés intenzitásának és hatékonyságának növekedését mutatja az a tény is, hogy a hetvenes években 8, a nyolcvanas években 9, míg a kilencvenes években 27 új fajta került ki a tenyészkertjeinkbõl. 2000 és 2001, az utóbbi két év eredménye alapján ez a trend tovább tart, és sorra hozzuk létre az új, kemény endospermium szerkezetû genetikai forrásokat, egyesítve ezt a fontos minõségi jelleget a többi meghatározó agronómiai tulajdonsággal.

Az õsz elején, szeptemberben állami minõsítésben részesült öt új martonvásári búzafajta közül négy a keményszemû, jó malom- és sütõipari minõségû búzafajták csoportjába sorolható. Mind a négy fajta korai érésû, röviden az alábbiak szerint jellemezhetõ. A Mambo névre elkeresztelt új búzafajtánk széleskörû elterjesztéséhez agronómiailag fontos tulajdonságai alapján minden adottsággal rendelkezik. Ezt elsõsorban arra alapozzuk, hogy a Mambo az OMMI adatok szerint szignifikánsan kiugró termõképességû fajta, három év átlagában 6,3%-kal termett többet a kontrollok átlagánál. Sikértartalma nagyobb mint a három kontroll fajtáé, a GK Öthalomé, a GK Életé és az

Mv Pálmáé. Stabilan 31% feletti volt mindhárom vizsgálati évben az állami kísérletekben. Malom- és sütõipari tulajdonságait jól jellemzi, hogy B1-A2 farinográf sütõipari minõséggel, és megbízhatóan nagy, a kritikus 250 sec értéket jóval meghaladó, stabilan 300 feletti esésszámmal rendelkezik. Ehhez a jó sütõipari minõséghez még lisztjének kiváló farinográfos vízfelvevõ képessége is hozzájárul, ami a sütõipar egyik fontos kritériuma. Jó a Mambo szántóföldi ellenállósága a legfontosabb rozsdabetegségekkel és lisztharmattal szemben. Különösen kiemelkedõ a rezisztenciája az ország különbözõ részein az elmúlt esztendõben epidémiaszerûen megje-

Új martonvásári búzafajták fontosabb agronómiai tulajdonságai (OMMI 1999–2001) Fajta

Termõképesség

Vízfelvevõ képesség

Nedvessikér

Esésszám

(%)

(%)

(sec)

68.1

62.4

31.5

333

105.3

64.1

62.2

32.7

386

6.86

106

73.2

59.5

31.7

336

Mv Panna (Mv 25-98)

6.47

100

74

62.5

31.8

271

Gk Öthalom (st.)

6.36

98.5

80.4

58.1

29.1

322

Gk Élet (st.)

6.86

100.8

80

59.7

31.1

321

Mv Pálma (st.)

6.53

100.9

68.3

61.4

29

336

(t/ha)

(%)

Mambo (Mv 28-98)

6.88

106.3

Mv Marsall (MV 29-98)

6.81

Mv Amanda (Mv 213-98)

Farinográfos érték

19

lent sárgarozsdával szemben, ami fertõzése esetén a levélrozsdánál nagyobb terméskiesést tud okozni. A Mambo kiváló klímarezisztenciával, tél- és fagyállósággal, valamint szárazságtûrõ képességgel bír az eddigi vizsgálatok alapján. Az Mv Marsall nevû új búzafajta állami minõsítését az indokolta, hogy a korszerû keményszemû búzafajták termesztésében haladást jelent az új évtized. Ez az elõrelépés megállapítható a termõképességben, hiszen a kontroll fajták átlagához képest három év átlagában az OMMI hivatalos kísérleteiben az szignifikánsan jobbnak bizonyult. Ugyanez mondható el a sikértartalmáról is, mivel a tesztelési idõszak alatt átlagosan 32,7%-os eredményt adott, de volt olyan év, amikor a 35%-ot, a javító minõség határát is megközelítette e tulajdonságban. A minõségnek és az értékesítés biztonságának egyik meghatározó tényezõje az esésszám. Ez az Mv Marsall egyik fõ erénye. A 2001-ben minõsített korai érésû fajták között esésszáma a legnagyobb, és e vonatkozásban túltesz

2002/1

a kontroll fajtákon is. Jó sütõipari tulajdonságát stabil B1 farinográfos értékszáma és a kontrollokat, valamint a minõsített fajták többségét meghaladó farinográfos vízfelvevõ képessége jellemzi. Ez utóbbi tulajdonsága alapján is inkább a javító minõségû csoportba sorolható az Mv Marsall. A Magyarországon elõforduló fontosabb gombabetegségekkel szembeni szántóföldi ellenállósága jó, különösen kiemelkedõ a levélrozsda rezisztenciája, amely hazánkban a leginkább gyakori megbetegedés volt az elmúlt években. Nagyon fontosnak tarjuk, hogy a Marsall és a Mambo egyaránt kiváló klímarezisztenciájú. Korai érésük ellenére kiemelkedõen jó a fagy- és télállóságuk, valamint az aszálytûrésük. Az Mv Amanda egy igen tetszetõs, szálkátlan új fajta, amely szemre is kínálja magát. Nem csalatkozik a termelõ a termõképességét illetõen sem, hiszen szignifikánsan több szemtermést adott az állami kísérletekben a kontroll fajtákhoz képest. A kimagaslóan nagy terméspotenciál 31,0–32,5%-os nedvessikér tartalommal, A2–B1 farinográf sü-

19 tõipari minõséggel, a 250 sec-ot jóval meghaladó esésszámmal párosul. Így mind a termés mennyiségére, mind a minõségére nézve kiemelkedõ az Mv Amanda. A gombabetegségek közül különösen a lisztharmattal és a levélrozsdával szembeni ellenálló képessége bizonyult átlagon felülinek a hivatalos kórtani vizsgálatok során. A martonvásári fajtákra általában jellemzõ kiváló fagy- és télállóság azonban már nem mondható el errõl az új fajtáról. Igaz, hogy a kontroll GK Életnél jobb a fagyállósága, de nem olyan megbízható, mint az Mv Pálmáé. Ezért biztonságos termesztését csak olyan fajtaszerkezetben javasoljuk, ahol a gazdaság búzatermesztésének döntõ részét a kiváló fagyállóságú fajták teszik ki, és az Mv Amanda területi aránya nem jelent kockázatot a búzatermesztési ágazatra. A negyedik új martonvásári korai érésû, kemény endospermium szerkezetû fajta az Mv Panna állami elismerését az indokolta, hogy kiváló klímarezisztenciája, stabilan A2 sütõipari minõsége és lisztharmat-, valamint sárgarozsda ellenállósága jó termõképességgel párosult. A jelenlegi minõségcentrikus gabonatermesztésben mindenképpen van helye egy olyan fajtának, mint az Mv Panna, mivel a felsorolt elõnyei mellett nem szabad megfeledkeznünk a stabil, és nagy sikértartalmáról sem. Az OMMI hivatalos kísérleteinek eredményei alapján a három vizsgálati évben 31,4 és 32,3% között változott, ami kis ingadozást mutat. A termesztés jövedelmezõsége csakis a megbízhatóan jó minõségû, a korábbiaknál jobb és stabilabb termõképességû új fajtákkal érhetõ el. Ezt az elmúlt vegetációs esztendõ tapasztalatai teljes mértékben igazolták. A 2001 szeptemberében állami minõsítésben részesült új keményszemû, jó malom- és sütõipari minõségû, nagy termõképességû martonvásári búzafajták ennek a célkitûzésnek jegyében kerülnek a köztermesztésbe. A gyakorlati bevezetésük elkezdõdött, több fajta már a külföldi fajtakísérletekben is kimagasló eredményeket adott. A sikeres elterjesztés érdekében mindent megteszünk, hogy a termelõk megismerjék fajtaspecifikus termesztésüket, hasznosítsák elõnyös tulajdonságaikat, és minél hatékonyabban tudják beilleszteni a gazdaság fajtaszortimentjébe. Bedõ Zoltán – Láng László – Láng Dezsõ

2002/1

20

Mv Verbunkos: „kiemelkedõen magas a sikértartalma”

A

martonvásári minõségbúza nemesítés jelentõs sikereket ért el az elmúlt években. A következetes kutatási program eredményeként a termelõk legnépszerûbb fajtái lettek a köztermesztésben az Mv Magdaléna, az Mv Csárdás és a 2000 augusztusában minõsített Mv Palotás. E fajták vetõmag kereslete a jelentõsen visszaesett országos forgalom ellenére is nõtt 2001 õszén, ami jelzi a gyakorlat fokozott érdeklõdését a nagy fehérje- és sikértartalmú martonvásári búzafajták termesztésében. A nagy sikértartalmú búzafajták iránti igény kielégítése érdekében a martonvásári kutatók tovább szélesítik a fajtakínálatot. A továbblépés új, kima-

gaslóan jó eredményt nyújtó nemesítvénye kapott állami minõsítést szeptember végén, Mv Verbunkos néven, amely Mv 218-98 kódszám alatt szerepelt az OMMI kísérleteiben. „Kiemelkedõen magas a sikértartalma” állapítja meg az Országos Fajtaminõsítõ Tanács részére készített elõterjesztés. Az Mv Verbunkos két vizsgálati évben 35%-nál nagyobb sikértartalommal – 37,9% és 38,5% – míg 2001-ben, az utolsó és a minõségi tulajdonságok vonatkozásában kritikus esztendõben pedig 41,5% nedvessikérrel rendelkezett a kísérleti helyek átlagában. Ezzel az eredménnyel az Mv Verbunkos kivívta a magyar fajtaszortiment legnagyobb sikértartalmú búzafaj-

Az Mv Verbunkos fontosabb minõségi tulajdonságai (OMMI 1999–2001) Tulajdonság

1999

2000

2001

Átlag

Sikérmennyiség (%)

37,9

38,5

41,5

39,3

Sikérterülés (mm)

3,4

4,3

6,3

4,6

Farinográf érték

81,9

70,3

80,4

77,5

Farinográfos értékcsoport

A2

A2

A2

A2

Far. vízfelvevõ kép. (%)

65,3

65,3

65,5

65,3

Esésszám (sec.)

387

411

350

382

Fehérjetartalom (%)

15

15

14,4

14,8

tája címet. A minõségi kontroll fajtákkal összehasonlítva a hivatalos OMMI adatok alapján sikértartalma 2,9%-kal több, mint a GK Tiszatájé, 6,2%-kal mint az Mv Emmáé, 4,3%-kal, mint az Alföld 90-é. Egyedül az Mv Magdaléna versenyképes az új fajtával, mivel az Mv Verbunkos mindössze 0,1%-kal elõzi meg sikértartalomban. A többi minõségvizsgálati adat is alátámasztja a Fajtaminõsítõ Tanács megállapítását az Mv Verbunkos javító búza besorolásáról. Mindhárom vizsgálati évben A2 farinográf érték volt mérhetõ, amit jeleznek a kedvezõ sikérterülési eredmények is. Kiugróan nagy a szemtermésébõl õrölt liszt farinográfos vízfelvevõ képessége, amely a sütõipar számára lényeges tulajdonság. A javító minõségû kontroll fajták között ebben a tulajdonságban is az élen van az Mv Magdaléna mellett. A termesztési és kedvezõ értékesítési biztonság egyik legfontosabb tényezõje volt az elmúlt vegetációs évben az esésszám. Az Mv Verbunkos minden vizsgálati évben stabilan nagy, a kritikus 250 értéket jelentõsen meghaladó eredményt adott, és a három év átlagában mért 382 sec érték alapján „esõálló” búzafajtának mondható. Az Mv Verbunkos a legtöbb agronómiai tulajdonsága alapján megfelel egy korszerû búzafajta termesztési követelményeinek. A középkorai éréscsoport minõségbúza kontrolljánál, az Mv Emmánál szignifikánsan, 11,7%-kal nagyobb a termõképessége. Fagyállósága a Bezosztaja 1 és a Bánkúti 1201 értéke között van fitotroni vizsgálatokban. Szántóföldi rezisztenciája átlagosnál jobb lisztharmattal, sárgarozsdával és szárrozsdával szemben, csak levélrozsda epidémia esetén célszerû vegyszeres védekezést alkalmazni. Az Mv Verbunkos a martonvásári minõségbúza nemesítési programnak nemcsak egy újabb eredménye, hanem jelentõsen hozzájárulhat a jövõben a korszerû és minõségi búzatermesztés komplex megvalósításához. Bedõ Zoltán Láng László – Láng Dezsõ

2002/1

21

Monsanto–Martonvásár együttmûködés

A

multinacionális cég és kutatóintézetünk közti többoldalú együttmûködés a búzanemesítésben ért el újabb eredményeket. A Monsanto Hybritech vállalata a hibridbúza program európai befejezése után nagyobb érdeklõdéssel fordult a hagyományos búzafajták nemesítése felé. A csehországi Branyisovicében lévõ nemesítõ telepen elõállított fajtákat már korábban – a Monsanto privatizációja elõtt – ismertük, de a cseh és a magyar klíma közti különbségekbõl adódóan ezek kevésbé voltak alkalmazkodóképesek a magyar köztermesztésben. A privatizáció után a Monsanto kiváló marketing tevékenységének köszönhetõen megkezdõdött a cseh fajták honosítása Magyarországon. A martonvásári nemesítési program és a cseh Monsanto Hybritech együttmûködése keretében több törzset vizsgálunk minden évben tenyészkerti kisparcellás kísérletekben. Így sikerült

a Br 633 jelû, Csehországban A Boszanova fontosabb agronómiai fajtaelismerésben nem részesült tulajdonságai törzset kiválasztanunk, amely (OMMI 1999–2001) véleményünk szerint a magyarTermés (t/ha) 6,97 országi termesztési körülméTermés (%) 106,2 nyekhez jól képes alkalmazkodSikérmennyiség (%) 31,3 ni, és esélyes lehet fajtaelismeSikérterülés (mm) 3,3 résre. Az OMMI kísérleteinek Farinográf érték 75,9 eredményei igazolták várakozáFarinográf értékcsoport A2 sunkat és ez év szeptemberében Esésszám (sec.) 283 a Br 633 Boszanova néven állami minõsítést kapott. Lisztharmat rezisztencia Közepesnél valamivel A Boszanova középérésû fogékonyabb búza. Kiváló termõképességgel Szárrozsda rezisztencia Közepesnél rendelkezik, farinográfos lisztfogékonyabb minõsége A2, nedvessikér tarLevélrozsda rezisztencia nagyon talma 31,3% volt a hároméves fogékony OMMI kísérletekben. EsésszáFagytûrés (kifagyás % ma meghaladja a kritikus határfitotronban) 25,3 értéket, 283 volt átlagosan. Kiváló fagyállósága van. Betegségekkel szemben közepesnél A cseh Hybritech tulajdonát képevalamivel fogékonyabb, és levélrozsda zõ, csak Magyarországon minõsített epidémia esetén tanácsos fungicides búzafajta fajtafenntartó nemesítését a védelemben részesíteni. martonvásári Prebázis Kft. végzi.

Három Mv búza elismerése Horvátországban

A

martonvásári búzafajták vizsgálata nemcsak a magyar fajtakísérletekben folyik eredményesen, hanem a külföldi partnerek révén egyre több országban tûnnek ki fajtáink jó teljesítményükkel. Ezek közül most a horvátországi hároméves állami kísérletek zárultak le. A vizsgálatok alapján mind a három bejelentett búzafajtánk – az Mv Tamara, az Mv Magdaléna és az Mv Magvas – megkapta a hivatalos elismerést és a bejegyzést a horvátországi termesztésre. Horvátországban több sikeres búzanemesítési program állít elõ kiváló búzafajtákat. A martonvásári búzák elsõsorban a kemény endospermium szerkezetükkel, jó vagy kiváló malomés sütõipari minõségükkel járulhatnak hozzá a termesztés minõségi fejlesztéséhez. A nagy sikértartalmú búzafajták

kereslete legalább olyan nagy az utóbbi években e szomszédos országban, mint hazánkban. A mezõgazdaság és a feldolgozóipar összefonódása pedig

még jobban elõsegíti a puhaszemû búza termesztésérõl a keményszemû, nagy sikértartalmú búzafajtákra történõ átállást.

2002/1

22

Ajánljuk magunkat…

M

egint elmúlt egy év és ez az esztendõ is új fordulatokat hozott hibridkukorica vetõmagfronton. Melyek voltak ezek a változások? Egyrészt ami várható volt: Európa felismerte és el is ismerte, hogy Magyarország kiválóan alkalmas hibridkukorica vetõmag-elõállításra. Ez nem csupán a kedvezõ klíma és talajadottságokat jelenti, hanem az oly sokszor emlegetett emberi tényezõt is. Kedvezõ feltételeket más országok is kínálnak, talán még alacsonyabb áron is, de mivel a vetõmag bizalmi cikk, ezért a megbízhatóság egyike a legfontosabbaknak. A folyamatosan növekvõ hibridkukorica vetõmag-elõállító terület bizonyítja a magyar termelõk szakmai hozzáértését és vetõmagüzemeink minõségi munkáját. Az erõteljesen megnövekedett vetõmag-szaporítási igény természetes következménye volt, hogy kemény harc folyt idén az izolált területekért. Szerencsésnek mondhatjuk a martonvásári programot, mert elegendõ vetõmagszaporítást sikerült a tavasszal útjára indítanunk. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy Martonvásáron a hibridek értéke mellett nem szorul háttérbe a gazdaságos elõállíthatóság szempontja sem. A megbízhatóan, jól termõ vonalak és vonalkombinációk profitot hoznak a termelõnek, és a vetõmagüzemnek egyaránt, lehetõvé teszik, hogy kiváló ár/érték arányú hibridek kerülhessenek a piacra. Az idei évben az általában jobb csapadék-ellátottságú északnyugat-dunántúli területek szenvedtek aszályt. Itt csak öntözéssel lehetett – ahol lehetett – megmenteni az állományt és csökkenteni a veszteséget. Az Alföldön ugyanakkor már-már optimálisak voltak a termesztési körülmények. Szükség is van a vetõmagra, hiszen a 2000es év szûkmarkúan mérte a termést és az idei értékesítés igen leapasztotta a vetõmagkészleteket. A friss termésû vetõmagokról jelenleg csak becsült adatok állnak rendelkezésre. Az elõzetes adatok szerint a termés gyengébb a vártnál. A tenyészidõ alatt mutatott nagyon kedvezõ kép alapján elsõsorban jobb minõ-

ségre számítottunk. A szeptemberi esõk megnyújtották a betakarítási szezont, és egyébként sem tettek jót a vetõmagnak. Összességében az új termés messze meghaladja a tavalyit, és biztonságos vetõmagellátást tesz lehetõvé a 2002-es évben. Érdemes pár szót ejteni az elmúlt értékesítési szezonról. 2000-ben a vetõmagtermés jócskán elmaradt a tervezettõl. Ennek megfelelõen már nagyon korán jelentkezett a kereslet a jó minõségû vetõmag iránt. Sokan elõvásárlással biztosították be magukat, hogy kedvenc hibridjükbõl vethessenek. Természetesen a kereskedõk is megmozdultak és a hirtelen támadt kereslet vákuumot teremtett a piacon. A slágerhibridek iránti igény, mint tóba dobott kõ hulláma gyûrûzött tovább. Ezt kihasználva történhetett meg, hogy egy „vállalkozás” vetõmag-hamisítással próbálkozott. A hamisítási botrány a martonvásári fajtakört is érintette. Mondhatnánk, hogy ez reklám, hiszen csak azt érdemes hamisítani, ami jó, de az ilyen „akciók” senkinek nem használnak. Veszít a termelõ – hiszen nem azt kapja, amiért fizetett és egészen biztos csalódni fog – és veszít a vetõmagüzem, a fajtatulajdonos is. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen eset milyen színben tünteti fel az országot. Fel kell hívni mind a kereskedõ, mind a termelõ figyelmét, hogy ellenõrizni kell a címke eredetiségét és egyezõségét a minõsítõ bizonyítvány adataival. Eladási statisztikánk alapján a legtöbb vetõmag a Normából fogyott. Nem véletlen, hogy ez a hibrid már évek óta vezeti a martonvásári toplistát. Teljesítménye és megbízhatósága teszi ilyen népszerûvé. A 2000/2001es értékesítési idõszakban a készletek közel 90%-a talált gazdára. A vetõmag-termésbecslések szerint az idei évben lesz elegendõ mag és, nem kell mást vetnie annak, aki megbízható kukoricára talált a Normában. Az értékesített vetõmag mennyisége alapján a második helyezett a Gazda lett. A Gazda megtalálta a piacát. Jó alkalmazkodóképessége és kiváló tápanyag-hasznosítása révén egyike a legbõtermõbb hibrideknek. Évrõl-évre

stabil a helye az eladási statisztikában. Úgy is mondhatnánk, hogy a Gazda ismeri a Gazdáját. Bár csekély mennyiségû ókészlettel fordulunk az idei értékesítés felé, a várható vetõmagmenynyiség – köszönhetõen a jó termésnek – minden valószínûség szerint fedezni fogja az igényeket. Az értékesítési adatokat böngészve kiemelkedõen jól szerepel a Maraton. 1999. óta a Maraton eladása megduplázódott, ami rendkívül jó eredmény. Ha az éréscsoportban szereplõ hibridek mezõnyén végignézünk, nemcsak a papírokon mutatnak jól a számok, hanem a szántóföldön is bizonyítja képességeit a Maraton. A termelõk is felfigyeltek erre a hibridre. A nagy termõképesség és a jó vízleadás mellett elsõsorban alkalmazkodóképességét kell kiemelni, ami egy 450-es FAO számú kukoricánál különösen értékes tulajdonság. Az eddigi becsült adatok alapján ennél a hibridnél sem áll fenn a vetõmaghiány veszélye. Általánosságban elmondható, hogy a 2001. évi aszály után kiegyensúlyozott vetõmagkészlettel állunk a partnerek rendelkezésére. Az ókészletek mennyisége csekély, és az új terméssel együtt fedezni fogja az igényeket. A mellékelt táblázatban megjelöltük, hogy a felsorolt vetõmagüzemek mely hibridek vetõmagjából rendelkeznek készlettel. Természetesen a vetõmagelõállító gazdaságok az egymás közti cserével teljesebbé teszik szortimentjüket. Ha valakinek mégsem sikerülne megvennie kedvenc martonvásári kukoricájának vetõmagját, forduljon bizalommal a Bázismag Kft-hez (2462 Martonvásár Pf.:1., Tel: 22/461 371, Fax: 22 569 003), s mi segítünk a beszerzésben. Szundy Péter

2002/1

23

Martonseed Rt. 2462 Martonvásár-Erdõhát, Pf. 22 Tel.: 22/460-054, Fax: 22/460-201

Bázismag Kft. 2462 Martonvásár, Pf. 1 Tel.: 22/461-371, Fax: 22/569-003

IKR Rt. 2943 Bábolna Tel.: 34/356-621, Fax: 34/356-627

Bólyi Mezõgazdasági Rt. 7754 Bóly, Állomáspuszta Tel.: 69/368-666, Fax: 69/368-188

DPMG Rt. 2701 Cegléd. Pf.: 18 Tel.: 53/310-796, Fax: 53/311-717

Dalmandi Mezõgazdasági Rt. 7211 Dalmand Tel./Fax: 74/439-603

Agrárgazdaság Kft. 4001 Debrecen, Pf.: 104 Tel./Fax: 52/525-970

Hidasháti Mezõgazdasági Rt. 5672 Murony Tel.: 66/427-315, fax:66/427-245

Hód-Mezõgazda Rt. 6801 Hódmezõvásárhely, Kútvölgy

Tel.: 62/535-070, Fax: 62/229-298

Klementina Kft. 3401 Mezõkövesd, Felszabadulás u. 2. Tel./Fax: 49/411-661

Állami Ménesbirtok Rt. 5820 Mezõhegyes, Kozma F. u. 30. Tel.: 68/467-325, Fax: 68/467/306

Agroprodukt Rt. 8501 Pápa, Pf.: 42 Tel.: 89/511-200, fax: 89/323-352

Törökszentmiklósi Mg. Rt. 5201 Törökszentmiklós, Pf.: 103 Tel./Fax: 56/390-924

Lajta Hanság Rt. 9200 Mosonmagyaróvár Mosonszentjánosi u. 1. Tel./Fax: 96/576-285

Maxima

Mv TC 448

Mv 434

Mv NK 333

Nóra

Márta

Maraton

S ilókukoricák

Mv 444

Gazda

Mv 434

Rona

Botond

Mv 355

Norma

Mara

Vetõmag elõállító gazdaságok

Mv 272

S zemeskukoricák

2002/1

24

Felfelé a tudományos ranglétrán Galiba Gábor a József Attila Tudományegyetemen szerzett biológus oklevelet 1981-ben. Három évig az SZBK Növényélettani Intézetében, Szegeden dolgozott dohány és búza sejt- és szövettenyésztési témában, majd 1984-ben az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet Genetikai Osztályára került, ahol búza genetikai alapanyagokon in vitro modellrendszert dolgozott ki az abiotikus stresszrezisztencia tanulmányozására. Egyetemi doktori disszertációját 1984ben, kandidátusi értekezését 1991-ben védte meg. 2001. áprilisában „A fagyállóságot és az ozmoregulációt szabályozó gének térképezése a búza 5A kromoszómáján” címû akadémiai doktori tézisei alapján megkapta az MTA Doktora címet. Kutatási eredményeit hazai és nemzetközi tuBerzy Tamás 1983-ban diplomázott a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Mezõgazdaságtudományi Karán. Ezt követõen állt munkába az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének Vetõmag Osztályán, ahol a tevékenység jellegébõl adódóan az alapanyag-nemesítés és –elõállítás révén bekapcsolódott a Kukoricanemesítés Osztály munkájába is. A vetõmag-kutatási témakörben, annak biológiai értékével és a tenyészidõszak során a növényekre ható abiotikus stressz kiküszöbölési lehetõségeivel, valamint a kemosterilánsok vetõmagelõállításba történõ bevezetésével foglalkozott. A vetõmagtermesztõ szakmérnöki oklevelét 1992-ben, a „summa cum Bónis Péter 1990-ben kapott általános agrármérnök, valamint növényvédelmi szakirányítói oklevelet a Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezõgazdaságtudományi Karán, Keszthelyen. 1990. szeptember 1. óta dolgozik az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete Növénytermesztési Osztályán. Feladata kukoricahibridek és búzafajták termesztéstechnológiájának kidolgozása, ezen belül kukorica beltenyésztett törzsek, szülõi egyszeres keresztezések és hibridjeik, valamint búzafajták herbicidtolerancia vizsgálata. Gyomirtó szerek hatásspektrumának, hatékonyságának vizsgálata szántóföldön és mes-

Galiba Gábor az MTA doktora

dományos körökben egyaránt elismerik. Szakmai továbbfejlõdését a növényi stressztolerancia témában jelentõsen elõsegítették a híres külföldi laboratóriumokban (Japán, USA, Anglia, Franciaország, Olaszország) kutatással töltött évei. Galiba Gábor számos tudományos szervezet tagja. Több mint 100 tudományos közleménye jelent meg. A Veszprémi Egyetem Georgikon Mezõgazdaságtudományi Karán aktív oktatómunkát is végez. Oktatási tevékenységének elismeréseképpen 1997ben 4 évre elnyerte a „Széchenyi Professzori Ösztöndíj”-at. Az MTA Doktora cím elnyerése alkalmából gratulálunk. További sikereket és jó egészséget kívánunk! Sutka József

Berzy Tamás PhD

laude” minõsítésû doktori oklevelét pedig 1994-ben vette át a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen. Kutatási eredményeit rendszeresen publikálta, számos belföldi és külföldi konferencián vett részt, tartott elõadást, vagy mutatott be posztert. A Szent István Egyetem Doktori Iskolájában egyéni PhD hallgatóként 1998. óta végezte tanulmányait. Az “Abiotikus stressztényezõk szerepe a hibridkukorica termesztésben és vetõmag-elõállításban” címû disszertációját 2001. november 13-án védte meg. További munkájához jó erõt és sok sikert kívánunk! Pintér János

Bónis Péter PhD

terséges körülmények között, fitotronban végzett kísérletekben. Disszertációját „Martonvásári kukoricahibridek és szülõi komponenseik herbicid-toleranciájának összehasonlító vizsgálata” címmel készítette a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezõgazdasági Karának Multidiszciplináris Agrártudományok Doktori Iskolájának keretében. Eredményeirõl külföldi és hazai folyóiratokban, valamint konferencia elõadásokban számolt be. További kutatásaihoz sok sikert és szerencsét kívánunk! Berzsenyi Zoltán

2002/1 Linc Gabriella 1992-ben végzett a Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezõgazdaságtudományi Karának Általános Agrármérnöki Szakán, Keszthelyen. Az egyetem befejezése után 1993 január végéig a Földmûvelés és Növénytermesztéstani Tanszéken tanszéki mérnökként dolgozott, majd 1993. február 1-én lépett be az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete Genetika Osztályára, ahol bekapcsolódott a búza és a rokonsági körébe tartozó fajok citogenetikai kutatásaiba. Az 1995-ben kialakított Molekuláris Citogenetikai csoportban jelentõs szerepet játszott a martonvásári genetikai alapanyagok jellemzésére alkalmas in situ hibridizáció módszerének bevezetésében. 1997-tõl összesen két évet töltött az Egyesült Államokban, a Kansas Állami Egyetem Vágújfalvi Attila 1988-ban az ELTE Természettudományi Karán szerzett biológia-kémia szakos középiskolai tanári oklevelet. 1988 szeptemberétõl 4 évig az ELTE Genetika Tanszékén tudományos segédmunkatársként elektroforetikus elemzésekkel foglalkozott. Ezt követõen az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében fuzárium fajok azonosítását végezte izoenzim mintázatok alapján. 1995-tõl dolgozik az intézetünk Genetikai Osztályán. Kezdetben elsõdleges feladata volt a búzával rokon vadfajok vizsgálata elektroforézissel. A késõbbiekben a környezeti abiotikus stresszrezisztenciát, elsõsorban a fagyállóság és hidegtûrés genetikai-biokémiai hátterét tanulmányozta. 1995-tõl az ELTE TTK Doktori Iskolájának levelezõ hallgatója. PhD értekezését „A szénhidrát anyagcsere és a cor14b gén

Linc Gabriella PhD

Vágújfalvi Attila PhD

25 Wheat Genetic Resource Center-ben, kezdetben Fulbright ösztöndíjjal, majd egy évig vendégkutatóként. Disszertációját „Molekuláris citogenetikai vizsgálatok a búza rokonsági körében” címmel készítette el, amelyet a Szent István Egyetem Növénytudományi Doktori Iskolájához egyéni PhD hallgatóként nyújtott be és védett meg 2001. november 6-án. Kiemelkedõ eredményeket ért el az Aegilops cylindrica és az idegen fajú kromoszómákat hordozó búza genetikai alapanyagok molekuláris citogenetikai elemzése területén. Eddigi eredményeirõl számos nemzetközi és hazai folyóiratban, továbbá több konferencián számolt be. További kutatásaihoz sok sikert, kitartást és sok szerencsét kívánunk! Lángné Molnár Márta expressziójának vizsgálata a búza hidegedzõdése alatt” címmel 2001. április 24-én védte meg. Értékes, újszerû tudományos eredményei jelentõsen hozzájárulnak a környezeti abiotikus stresszrezisztencia biokémiai és genetikai alapjainak megismeréséhez. Az eredményeirõl rangos angol nyelvû folyóiratokban, szerkesztett konferencia kiadványokban, posztereken és elõadásokon számolt be. Jelenleg az MTA-OTKA-NSF magyar-amerikai pályázat keretében 9 hónapig az USA Kaliforniai Egyetem Davisben székelõ Agronómiai Tanszékén dolgozik a búza fagyállósági gének finomtérképezése témában. A PhD tudományos fokozat megszerzése alkalmából további eredményes kutatómunkát, jó egészséget kívánunk! Sutka József

A martonvásári Brunszvikok leszármazottja: TELEKI BLANKA (1806–1862)

A

nemzeti nõnevelés úttörõje, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc lelkes híve és a Világos utáni tevékeny hazaszeretet mártírja, akivel népszerûség tekintetében múltunk legjelesebb nõalakjai közül is csak kevesek vehetik fel a versenyt… A frigy, amelybõl Teleki Blanka származott, 1805. szeptember 26-án a martonvásári katolikus templomban köttetett Teleki Imre gróf és Brunszvik Teréz kisebbik húga, Karolina (Lotte) között. Erdély peremén, a Koltóhoz közeli Hosszúfalván ma is látható az a kastély,

amelyben hõsnõnk 1806. július 5-én jött a világra. Két testvére született: Emma (utóbb: de Gerandóné) és Miksa. Blanka kitûnõ szellemi képességeit apjától örökölte. (Hajlamát a különcködésre és gunyorosságra úgyszintén.) A Brunszvikok zenei talentumaival nem dicsekedhetett, a festõi tehetség dolgában azonban felülmúlta õket. A 19 éves grófkisasszony három évre Brunszvik nagyanyja budai házába, s így Teréz közelébe került, ahol a legjobb mestereket fogadták fel melléje. Teréz ki-kihozta õt Martonvásárra, ahol bizonyára neki is

büszkén mesélte, hogy a mezõváros, a mintauradalom és a „remek park” kialakítása családjuk nevéhez fûzõdik. Egy 175 éve Martonvásáron kelt levelében leírja anyjának, hogy Budáról kellemes volt az útjuk, s hogy aznap a befagyott tó jegén sétáltak, majd pedig nyitott kocsin Tordasra utaztak. „Blanka egészséges és vidám” – teszi még hozzá. Brunszvik Teréz 1828-ban - „rangjának, nemének, korának” elõítéleteivel szembeszegülve – megnyitotta Budán Közép-Európa elsõ óvodáját. Erõfeszítéseinek Blanka is szemtanúja volt. „Éle-

26 tem a haza javára kamatoztatni” – vallotta nagynénje, s utóbb az õ életének is ez lett a vezérmotívuma. Egyelõre súlyos betegen visszakerült Erdélybe, a jó mag azonban, amelyet Teréz a „példa és tett” erejével a szívébe oltott, (igaz, 1516 év múltán, de) végül szárba szökkent. Elõtte Blanka beutazta Németországot és Svájcot, s évekig Münchenben és Párizsban kergette festõmûvészi ábrándjait. Hazatérése (1843) után Pesten telepedett le. Nyilvános fellépésének kezdete: 1845. december 9-e, amikor a Pesti Hírlapban megjelent a „Szózat a magyar fõrendû nõk nevelése ügyében” címû cikke. Ebben ugyanazokat az idegen szellemben nevelkedett és magyarul nem, vagy alig tudó arisztokrata köröket célozta meg, mint Vörösmarty A fõrangú hölgyhöz címû megrendítõ verse. Blanka szerint „a fõrend vezette tévútra honunkban a nõnevelést”, tehát „neki kell a zászlót a megtérésre kitûzni”. De hogyan? Szerinte “két út nyílik elõttünk, melyen célt érhetünk. Vagy állítsunk intézetet, melyben magyar nevelõnék képeztessenek, hogy tökéletesen pótolhassák azon külföldieket, kik most kizárólag minden fõrendû család leányait nevelik. – Vagy ha erélyesebben akarunk fellépni, magok a fõrendû leányok számára nyissunk egy nagyszerû nevelõintézetet, melyben az anyai nyelvvel együtt a haza szent szeretete oltassék a leány szívébe, hol a külföldi míveltséget a haza iránti kötelesség érzetével egyesítve, tanulhassa a magyar ivadék az idegent becsülni, a hazait forrón szeretni.” Teleki Blanka ez utóbbi utat választotta: 1846 végén nevelõintézetet nyitott, amelyben a fõ tanerõ Fejér (utóbb: Vasvári) Pál, a nevelõnõ pedig Lõvei Klára lett. Az intézetre, amely 1848 végéig állt fenn, a grófnõ (a bevételeken túl is) óriási pénzeket költött. Tizenegynél több növendéke sohasem volt, „nevelésügyi kalandjának” elvi-politikai jelentõsége mégis számottevõ. Brunszvik Teréz „szellemi gyermeke” õszinte lelkesedéssel fogadta a 48-as forradalmat. Az „Elõbb reform, azután nõemancipáció” címû cikkérõl a Petõfikutató Fekete Sándor azt írja, hogy „az arisztokrácia oldaláról ama forradalmas tavaszon ez volt a legtisztább, leginkább egyértelmû kiállás a »forradalom fiai«, Petõfi és márciusi ifjúsága mellett…” Ez idõ tájt lett szorosabb a grófnõ és Vasvári kapcsolata. Blanka 1849 áprilisában Nagyváradra ment, a Vasvári által to-

2002/1 borzott Rákóczi szabadcsapat zászlószentelésén ugyanis õ látta el a zászlóanya tisztét. Júliusban Vasvári Pál hõsi halált halt. Aztán bekövetkezett a világosi fegyverletétel, s Blanka visszavonult a szatmárpálfalvi családi birtokukra. A magyar szabadságharc Világossal, mint köztudott, sokak számára nem ért véget. És itt nem azokra a haderõkre és erõdökre gondolunk, amelyek késõbb tették le a fegyvert, s nem is azokra az eleinkre, akik helytállásuk következményeit a halálukig viselték, hanem azokra a bátor magyarokra, akik – titokban és megváltozott módszerekkel, de – folytatták a harcot. E nemzeti ellenállás egyik hõse lett Teleki Blanka, aki mentette, amit még lehetett: a forradalom hamu alatt rejlõ parazsát, a menekülteket, a szabadságharc szóbeli és írásos emlékeit stb. Az osztrák sas azonban 1851. május 13-án rá is lecsapott. Az ellene készült terjedelmes vádirat kimondja, hogy „politikai tevékenysége egész nagyságánál fogva õ tekinthetõ korunk egyik legveszedelmesebb lázadójának”. A két év vizsgálati fogság után megszületett haditörvényszéki ítélet szerint Teleki Blanka grófnõ Lõvei Klárával és „a többi, még vizsgálat alatt levõ személyekkel, mint összeesküvõk Magyarországnak az ausztriai koronától erõszakos elszakítására és függetlenségére irányuló szándékkal új forradalomnak az országban tervezésén és elõmozdításán folytonosan mûködtek, e célra pedig különbözõ irányokban egyengették az utat, úgymint: 1./ Leányokat forradalmi elvek szerint neveltek, hogy mint anyák majd hasonló elveket terjesszenek. 2./ Lázító tartalmú könyveket, iratokat és képeket terjesztettek a nép közt; 3./ A nép hangulatáról tudósításokat, kormányellenes híreket és mondákat gyûjtöttek, azokat forgalomba is hozták, és Párizsba de Gérando Emmának felhasználás végett megküldték; 4./ Magyarország kitûnõ forradalmi férfiainak életrajzát megszerezték s azokat a közelmúlt minden országbeli forradalmi hõsei életrajzának nagyszabású gyûjteményéhez – mely Párizsban nyomtatás alá készíttetett – sorolták. E mellett Teleki Blanka grófnõ

a forradalom számára forma szerint tagokat toborozni igyekezett… 5./ Forradalmi nyomtatványok kiadásához nemcsak tetemes pénzösszeggel járult, hanem ily munkák számára önmaga által készített cikkeket is szolgáltatott; 6./ Szökevény és felsõbbségileg üldözött, emisszáriusság erõs gyanújában állott személyeknek szállást adott és azokat elfogatás ellen óvta; végre 7./ Egyletet alakított politikailag kártékony tartalmú könyvek megszerzésére, az ország nyelveire lefordítására, és olcsó kiadásokban terjesztésére… Ezen felül a grófnõnél 770 forint magyar törvénytelen pénzjegy találtatott.” Teleki Blanka tíz évet kapott; (ebbõl a vizsgálati fogság éveit levonták.) Három kegyetlenül kemény évet töltött a kufsteini, s egyet a laibachi várbörtönben. Közben többen kapacitálták: kérjen kegyelmet. „Nem tudom, mi az!” – ismételgette. Blanka grófnõ 1857. május 13-án általános amnesztiával szabadult. Rövid pesti tartózkodás után Németországba távozott. Önkéntes emigrációjának éveiben sokat betegeskedett. Közben kereste a számára leginkább megfelelõ helyet és a legkedvezõbb éghajlatot – és a lelki békét, amelyet már nem igazán tudott fellelni. 1862. október 23-án Párizsban hunyt el. A martonvásári Brunszvik Karolina mártír leányának utolsó szava ’Magyarország’ volt… Hornyák Mária

2002/1

27

In memoriam Erdei Péter (1928–2001) „A míveletlen föld csak gazt terem” (Berzsenyi)

N

agy veszteség érte a hazai növénytermesztés- és növénynemesítés mûvelõit, a magyar mezõgazdasági kutatást. Dr. Erdei Péter, a Gabonatermesztési Kutató Intézet (GKI, ma GKKhT) nyugalmazott fõigazgatója, az agrotechnikai kutatások kiváló mûvelõje és számos búzafajta nemesítõje 2001. szeptember 7-én váratlanul elhunyt. Erdei Péter 73 évvel ezelõtt, 1928. febr. 25-én született a román-szerb határhoz közeli Jam nevû faluban, KrassóSzörény vármegyében. Magyarországra 1944-ben települt át. Mezõgazdasági mérnöki oklevelét a gödöllõi Agrártudományi Egyetemen szerezte. Kutatói pályája kezdetérõl így ír: „az elsõ munkahelyem Martonvásár volt. ... Sajnos, Martonvásárra éppen egy interregnum idõszakában érkeztem meg. A régi igazgató, Kemenesy Ernõ éppen ment, s én is csak 3 napig maradhattam.” Erdei Péter azonban egész életében nagyon korrekt kapcsolatot tartott a martonvásári kutatóintézettel, ismerte az itt végzett munka eredményeit, jó viszonyban volt a kutatókkal, néhányukkal pedig nemcsak szakmai, hanem baráti viszonyban is volt. Dr. Koltay Árpádot tanító mesterének vallotta. Szegeden a GKI elõdjénél, a Dél-alföldi Mezõgazdasági Kísérleti Intézetnél 1955-tõl dolgozott a legelõgazdálkodás témakörében. Majd 1959-tõl a búzatermesztés technológiájával kezdett ismerkedni és új, a termelõ üzemek részére is fontos feladatokat megoldani. A ’60-as évek végén és a hetvenes évek elején energiatakarékos búzatermesztési módszereket és fajtaspecifikus agrotechnikai megoldásokat dolgozott ki. Ezen kutatásait fel nem adva, - új, számára talán még kedvesebb témával - a kenyérbúza nemesítésével kezdett el foglalkozni. Ezután jött az új szerelem és kihívás: dr. Szániel Imrével és dr. Barabás Zoltánnal 1972-tõl közösen, a durum búza honosításán és nemesítésén fáradoztak. „Miért lettem egyúttal nemesítõ is? Elhatározásomat több impulzus is motiválta.” Ezek közül az alábbi hitvallást emeljük ki: „A nemesítésnek mint tipikusan kreatív tevékenységnek eredményei közvetlenül tapinthatók és érzékelhetõk. Aligha tûnik szerénytelenségnek az az öröm és jó értelemben

vett fáradozási elégtétel, ha a saját elõállítású fajta értékes quantitatív és qualitatív bélyegekkel bír, jól tûri a heterogén agrotechnikai terheléseket és ennek következtében gyorsan és tartósan meg tud „kapaszkodni a köztermesztésben.” Gödöllõn 1963-ban kapta meg doktori címét. Kandidátusi értekezését 1965-ben védte meg. Tudományos fõmunkatársi kinevezését követõen, 1965tõl 1974-ig, a Növénytermesztési és Trágyázási Osztály vezetõjeként dolgozott. 1974-tõl 1988-ig a GKI igazgatóhelyettese, 1988-tól 1991-ig fõigazgatója volt. „Búzatermesztés és nemesítés” címû értekezésével 1989-ben elnyerte az akadémiai doktori címet. Nyugdíjba vonulásától, 1991-tõl haláláig, a GKKhT tudományos tanácsadójaként tevékenykedett. A közönséges búza és a durum búza termesztésével, valamint nemesítésével kapcsolatos kutatásainak eredményeit a doktori és kandidátusi értekezésén kívül számos cikkben és szakkönyvben publikálta. Külön kiemelendõ: Szániel Imrével írt „A minõségi búza termesztése” címû könyvük, amely 1975-ben jelent meg. Nemesítési tevékenységének eredményei: a GK Szeged (1978), GK Minaret (1980), GK Basa (1980), GK Öthalom (1985), GK Bokros (1990), GK Kata (1991) õszi búzafajták. Társnemesítõje a GK Sára (1998), GK Miska (1998) és GK Petur (1999) fajtáknak. Ezek közül a legnagyobb sikert a GK Öthalom érte el, amely 1985-tõl hosszú ideig a legelterjedtebb korai érésû fajta volt, és még napjainkban is jelentõs területen termesztik. Ez a fajta állami elis-

merést kapott Olaszországban, Törökországban, Jugoszláviában és Romániában is. Az utóbbi helyen, egykori szülõföldjén, éppen napjainkban kezd népszerûvé válni. Tudományos munkásságának eredményeit számos díjjal jutalmazták: Mokry Sámuel-díj (1982), Baross László-emlékérem (1984), Akadémiai Díj (1984), Állami Díj (1985), Fleischmann Rudolf-díj (1994). Több tudományos testületben is aktív tagként tevékenykedett.: 1989-tõl címzetes egyetemi tanár Debrecenben, 1970-tõl az MTA Növénytermesztési Bizottságának, valamint 1979 és 1990 között az MTA Tudományos Minõsítõ Bizottsága Növénytermesztési Szakbizottságának tagja volt. Erdei Péter alkotásaival - tudományos és népszerûsítõ cikkeivel, elismert búzafajtáival, nemesítési alapanyagaival - örökre beírta nevét a magyar növénytermesztés és -nemesítés történetébe. E nagyszerû tudós, a kiváló nemesítõ és ember emlékét, az alkotásain túl, tanítványai, barátai és ismerõsei bizonyosan nagyon sokáig megõrzik. Matuz János – Petróczi István Mihály – Szunics László MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: Dr. Bedõ Zoltán Felelõs szerkesztõ: Dr. Veisz Ottó Szerkeszti a szerkesztõbizottság A szerkesztõbizottság elnöke: Dr. Gyõrffy Béla A szerkesztõbizottság titkára: Dr. Molnár Dénes A szerkesztõbizottság tagjai: Dr. Bedõ Zoltán, Dr. Berzsenyi Zoltán, Dr. Bõdy Zoltán, Dr. Sutka József, Dr. Szundy Tamás, Szundy Péter, Dr. Veisz Ottó Rovatvezetõk: Dr. Barnabás Beáta (biológia), Dr. Kizmus Lajos (hírrovat), Dr. Láng László (kalászos gabona nemesítés), Dr. Marton L. Csaba (kukoricanemesítés), Dr. Páldi Emil (biokémia), Dr. Pintér János (vetõmagtermesztés), Üvegesné dr. Hornyák Mária (kultúrtörténet), Dr. Veisz Ottó (rezisztencia nemesítés) Lektorok: Dr. Árendás Tamás, Dr. Kõszegi Béla ISSN: 1217-5498 • Megjelent a Lénia Bt. gondozásában

28

2002/1