03

ConsEquity report Tőzsdék és kilátások 2013/03 Utazás Meseországba

Ahogy egykor Seherezádé meséivel lekötötte Sahrijár királyt, úgy húzzák az időt a politikusok és a velük együttműködő jegybankok, ahelyett, hogy a gazdaság fundamentumait tennék rendbe. Azaz nem ösztönzik a gazdaság tisztulását, nem hagyják a rosszul működő, hatékonytalan vállalatokat és bankokat becsődölni, nem erőltetik az állami kiadások csökkentését. Már 5 éve, 2008 óta tart az Egyesült Államok jegybankjának “lazító” politikája (amin gyakorlatilag a dollárnyomtatást, a dollárkínálat növelését értjük), amelyhez a világ számos fejlett gazdaságának jegybankja is csatlakozott. Milyen piaci hatásai is vannak ennek a “lazításnak”? Az amerikai jegybank amerikai állampapírokat vásárol a kereskedelmi bankoktól havi 85 milliárd dollár értékben. Ennek hatására az amerikai állampapírok iránti kereslet magas, a papírok ára magas, ezért alacsony a hozamuk. Ez a hitelfelvevők számára azt jelenti, hogy alacsonyak a dollárkamatok, vagyis itt az ideje hitelt felvenni. A bankok a jegybanktól kapott pénzt alacsony kamatok mellett kihelyezik, ezzel ösztönözve a vállalkozások hitelfelvételét és a lakossági ingatlan- , gépkocsi- és fogyasztási hitelek felvételét. Mindez pedig a gazdaság felpörgetését célozza, mert így növekszik az ingatlanok, gépkocsik, egyéb áruk és szolgáltatások iránti kereslet. Ugyanakkor a piacra öntött rengeteg dollár miatt a dollár értéke alacsony. Ez egyrészt ösztönzi az amerikai exportot, hiszen az olcsó dollár miatt az USA-ban előállított termékek is olcsóak a külföldi vásárlók számára. Például, ha egy iPhone 300 dollárba kerül, akkor 300 Ft/dollár árfolyam mellett az ára 90.000 Ft. Egy olcsóbb dollárral számolva, 200 Ft/dollár árfolyamon számolva ugyanaz az iPhone már 60.000 forintért megkapható. Mivel az olcsó árukból több fogy, az export nő. Másrészt az alacsony kamatok miatt az emberek inkább magasabb hozamú befektetésekbe, például részvényekbe fektetnek. Ami a részvények árának növekedését, részvénypiacok emelkedését eredményezi.

Szép ez az álom, hiszen a szárnyaló részvénypiacok és az olcsó hitelek a biztonság édes illúzióját adják. Az S&P 500 év eleje óta szárnyal, folyamatosan újabb és újabb rekordokat döntve meg.

A probléma az, hogy Seherezádé meséi egyszer véget érnek. Nem lehet az idők végezetéig “lazítani”, Hofi is csak egy kis áramszünetért lobbizott. A sokbillió dolláros kérdés: “Milyen lesz az ébredés az álomutazás végén?” Nos, a legszebb az lenne, ha a gazdaságok motorjai beindulnának, látványos növekedés kezdődne ami munkahelyeket teremt és egy pozitív spirált indít el a kereslet növekedésén keresztül. Az amerikai gazdaság tavalyi 2,2%-os és idei 1,7%-os növekedése azonban távolról sem nevezhető robosztusnak. Félő hogy a pénzpumpa lassítása vagy leállítása fájdalmas ébredéshez fog vezetni. Ha ez a negatív forgatókönyv válik valóra, akkor a lazítás végén az amerikai dollár erősödése, a dollárkamatok emelkedése, a részvénypiacok meredek esése és a menekülőeszközök (arany, devizák) gyors erősödése zajlik majd le. A piaci pánik mellett persze marad majd a rideg gazdasági valóság: a gazdaságok nem pörögtek fel, a növekedés lassú, a foglalkoztatottság alacsony. A fájdalmas ébredést jelzik előre azok a piaci reakciók is amelyeket eddig láthattunk, valahányszor a jegybankok a lazítás végéről kezdtek el beszélni: az utóbbi néhány hónapban, valahányszor az amerikai jegybank megpedzette a pénznyomás leállítását, “kicsiben” megtapasztalhattuk a piac ideges reakcióját, az árfolyamok zuhanását. A tőkepiaci reakciók mellett a reálgazdaságban is érezhetőek már a bizonytalanság jelei, hiszen az emelkedő amerikai kamatszintek hatására a hitelből finanszírozott amerikai lakásvásárlások lassultak és a gépkocsieladások emelkedése is megállt.

10 éves amerikai állampapírok éves hozama hirtelen emelkedett 1,6%-ról 2,8%ra, ezzel emelve a hitelkamatokat. A részvénypiaci reakciók nem voltak ilyen gyorsak.

Az elmúlt 3 hónapban ezek a mini-pánikok komoly megpróbáltatásoknak tették ki a gyengébb piacokat. Az emelkedő dollárhozamok és a pénznyomás leállításának réme a fejlődő piaci valutákból a fejlett, elsősorban az amerikai - piacra vonzotta vissza a befektetőket. Mindez persze a fejlődő országok valutáinak gyengülését idézte elő. Különösen sérülékenyek voltak azok a fejlődő piacok, amelyek nem rendelkeznek jelentős devizatartalékokkal, így például Indonézia valutatartalékának 14%-át, Törökország 13%-át, Ukrajna 10%-át, India 6%-át használta fel devizájának védelmében, csak az elmúlt 3 (!) hónapban. Mit tehet egy megfontolt befektető ebben a helyzetben? A piacok egy mesebeli trend mentén mozognak, amelyet oly gyakran zavart meg a közelmúltban a mese végének az árnya, hogy a trend eltűnt, kiszámíthatatlanná vált. A trendkövető alapok nem kis bánatára, hiszen ezek az instrumentumok komoly veszteségeket szenvedtek el, meglovagolható trendek hiányában. Úgy tűnik a legbiztosabb megoldás ebben a környezetben az óvatos, megfontolt megközelítés, amely minden döntésénél szem előtt tartja, hogy a valóság bármikor megváltozhat, a rózsaszín buborék szétpukkanhat. Ez a befektetői megközelítés csak szigorú stop-loss-ok mellett feltételez részvényvásárlásokat, kerüli a fejlődő piacok ingatag gazdaságait és vigyázó szemét folyamatosan a menekülőeszközökön tartja. Nézzük meg közelebbről is az egyes piacokat, fókuszáljunk a befektetők kedvenc régióira!

Régiók és kilátások

A hajdani csillagok, a BRIC országok, vagyis Brazília, Oroszország, India és Kína egymás után hullanak le a befektetés égboltjáról. Közülük is talán India okozza a legnagyobb csalódást nem is annyira a tőzsde teljesítménye (A Sensex idei hozama -0,6%), hanem a kiábrándító reálgazdasági mutatók (emelkedő infláció, a válság előtti 9%-ról 4,4%-ra csökkenő GDP növekedés, a növekvő fizetésimérleg-deficit és gyorsan gyengülő rúpia) miatt. Szintén aggasztóak a brazil gazdaságról érkező hírek. A gazdaság itt is erősen lassul (a növekedés a korábbi 7,5%-ról 2 % környékére esett), az infláció magas, az export visszaesett, a reál árfolyama ez évben 14%-ot gyengült. Brazíliától azonban sokan pozitív meglepetést remélnek már 2014-re, de legkésőbb 2015-re, persze ez sovány vigasz az idei -12%-os tőzsdei teljesítmény kapcsán. A tőzsde a legnagyobb feltörekvő ország, Kína befektetőit sem hordozta a tenyerén. A Hang Seng index idén 3% esést mutat. A kínai gazdaság is lassul, hiszen már csak 7,5% a növekedése, de a világ második legnagyobb gazdaságaként ez is beláthatatlan összegű, 1 ezer milliárd dollár GDP növekedésnek felel meg. Összehasonlításul érdemes megemlíteni hogy az USA gazdasága a jelenlegi növekedés mellett ennek kevesebb mint a felét állítja elő. Mindezzel együtt a kínai gazdaságnak a lassuláson túl meg kell küzdenie az ingatlanbuborékkal, a fejlett országok visszaeső kereslete miatti alacsonyabb exporttal, az emelkedő hazai bérigényekkel és az országon belüli hatékonytalan hitelezés problémáival. A kisebb fejlődő piacok legtöbbje még erősebb visszaesést mutat az elmúlt három hónapban. A fülöpszigeteki tőzsde 21%-os első félévi teljesítménye mára 5%-ra olvadt, a török tőzsde hozama 10%-ról 12%-ra zuhant, a mexikói tőzsde még rosszabb eredményt hozott (-4%-ról -8%-ra esett). Az első 8 hónapban a fejlett világ tőzsdéi sokkal kellemesebb hozamokat produkáltak (Dow Jones 13%, Euro Stoxx 10%, FTSE100 14%, DAX 7%), mint a BRIC vagy a legtöbb fejlődő régió. A szép európai teljesítmények láttán azonban nem szabad megfeledkezni arról hogy az Unió gazdasága határozottan gyenge lábakon áll, a GDP stagnálása, a magas munkanélküliség és magas államadósság következtében. Az idén gazdasági stratégiát váltó Japánnak egyik fejlett piaci tőzsde teljesítménye sem ér a nyomába, a Nikkei index első nyolchavi 35%-os hozama mindenkit felülteljesít. A világpiaci kilátások bizonytalanok, ezért fontos hangsúlyozni hogy ebben a tőkepiaci környezetben továbbra is csak megfelelő stop-loss limitekkel javasolt részvénybefektetéseket tartani. A lazítás végének közelségére tett minden utalás, és persze az összes jelentős politikai konfliktus, például szíriai háború lehetősége felhajtja a menekülőeszközök árfolyamát. Az arany, mint a legősibb menekülőeszköz, természetesen a figyelem középpontjába került. A részvényekhez hasonlóan, de azokkal jórészt ellentétesen mozogtak az aranyárfolyamok. A részvénypiaci szárnyalás az aranyárak esését hozta, míg az elmúlt időszakban a bizonytalanság

növekedését

az

aranyárfolyam

emelkedése

kísérte.

Összegzés A lazítás egyre inkább közelgő vége és az egyenlőre kedvező aranyárfolyamok az aranypiacra való beszállásra kedvező lehetőséget kínálnak, amit érdemes kihasználni, hogy az “aranytartalékot” biztonságban tudva nézhessünk szembe a jövőben várható bizonytalanságokkal. Az emelkedésnek indult kötvényhozamok mellett a kötvénypiacot továbbra is érdemes kerülni. A bátrabb befektetők szelektív részvényvásárlásokkal kihasználhatják a részvénypiaci emelkedés várhatóan utolsó szakaszát, de a részvénypozíciók nyitásában megfontolt befektető csak szigorú stoploss limitekkel gondolkozik. A bizonytalan környezetben ideális befektetési megoldást jelenthetnek az abszolút hozamú alapok, amelyek a bizonytalan környezetben is pozitív hozamokkal kecsegtetnek. A magyar piacon a kamatszintek csökkenése a lakosságot a betétekből a magasabb hozamot kínáló befektetési formák, a befektetési alapok, állampapírok és, a második negyedévi piaci adatok tanulsága szerint, egyre inkább a unit linked biztosítások irányába terelik, ami kitűnő lehetőséget jelent a hosszú távú megtakarítási piac szereplőinek. Az életbiztosítások piaci az elmúlt években jelentős hátrányt halmozott fel, amelyet ideje lenne ledolgozni. Míg 2007-ben a visegrádi országok közül Magyarországon volt a legmagasabb az egy főre eső életbiztosítási díjbevétel, addig 2013-ra az utolsó helyre szorultunk. Szlovákia és Lengyelország 30%-al, míg Csehország 62%-al van előttünk az egy főre eső életbiztosítási díjbevétel terén. Még megdöbbentőbb az életbiztosítási deficit ha megnézzük hogy egy átlagos magyar család évente több mint 200.000.- forintot költ hiteltörlesztésre, miközben kevesebb mint 50.000.- forint életbiztosítási díjat fizet. 4-szer annyit költünk a hitelek fizetésére mint saját életünk védelmére, a jövőről való gondoskodásra. A tipikus hitelfelvevő 40 körüli férfiaknak ráadásul alig több mint 60%-a éri meg a 65 éves életkort. Ez azt jelenti hogy közel 40% távozik az élők sorából a hiteltörlesztés várható időtartama alatt. Adódik a kérdés: Nem kellene többet az életünk védelmére fordítani? Biztos hogy megengedhetjük magunknak azt a kockázatot hogy a családunk fedezet nélkül marad a törlesztőrészletekkel? Mindannyiunk felelőssége hogy segítsünk megérteni és jól megválaszolni ezeket a kérdéseket.

Tájékoztatjuk, hogy az anyag kizárólag információs célokat szolgál, nem tekinthető üzleti ajánlatnak, valamint a múltbeli hozamok nem feltétlenül iránymutatóak, illetőleg nem jelentenek garanciát az adott befektetés jövőbeli teljesítményére vonatkozóan. A jelentés a Consequit Zrt. saját véleményét tükrözi, mely hitelesnek tartott információkon alapul, de azok valódiságáért, esetleges hiányosságaiért, pontatlanságaiért az Consequit Zrt. nem vállal felelősséget. A Consequit Zrt. nem vállal felelősséget a jelentés alapján hozott befektetési döntésekért, valamint ezek következményeiért. A jelentés újabb információk megjelenése esetében változhat. A kiadvány lezárásának dátuma: 2013. szeptember 5.